Tetszőlegesen nagy A matematikában a tetszőlegesen nagy, tetszőlegesen kicsi, tetszőlegesen hosszú stb. kifejezéseket ilyen állításokban használják: ami a következő kifejezés rövidebb formája: A „tetszőlegesen nagy” nem egyezik meg az „elegendően nagy” kifejezéssel. Igaz állítás például, hogy a prímszámok tetszőlegesen nagyok lehetnek, hiszen végtelen sok van belőlük, ellenben nem igaz, hogy minden elegendően nagy szám prím. A „tetszőlegesen nagy” nem is végtelen nagyot jelent, hiszen a prímszámok (és a többi egész szám is) véges nagyságú. Egyes esetekben az olyan kifejezéseket, hogy „P(x) igaz tetszőlegesen nagy x-re” elsősorban a mondanivaló nyomatékosítására használják, például annak kiemelésére, hogy „P(x) igaz minden x értékre, nem számít, x milyen nagy.” Ezekben az esetekben a „tetszőlegesen nagy” kifejezés nem a definíció szerinti módon értelmezendő, hanem logikailag a „mindegyik”, illetve „minden értékre” kifejezések szinonimája. Az, hogy „bármilyen hosszú prímszámokból álló számtani sorozat létezik”, nem jelenti azt, hogy végtelen hosszú számtani sorozatok lennének a prímszámok között (nincsenek), mint ahogy azt sem, hogy létezik egy konkrét számtani sorozat a prímszámok között, ami valamilyen értelemben tetszőlegesen hosszú lenne; ehelyett azt jelenti, hogy bármilyen nagy n számot választva létezik olyan prímszámokból álló számtani sorozat, ami legalább n hosszúságú. Az állítást, hogy „ƒ(x) nem negatív tetszőlegesen nagy x-re”, a következőképpen lehetne átfogalmazni: Az „elegendően nagy” kifejezés a következőt eredményezné: Collaboration A Collaboration az ausztráliai Tommy Emmanuel gitáros 1998-ban megjelent válogatásalbuma, rajta olyan zenészekkel, akikkel Tommy együtt dolgozott. Számok Fiesta (Slava Grigoryan gitárossal) Mary Had A Little Jam ( James Morrison trombitással) After The Love Has Gone (CDB harmonikus társulattal) Workin' Man Blues (Troy Cassar-Daley-vel) Imagine (Human Nature harmonikus társulattal) Amanda's Room (Ben Northey altszaxofonon) For The First Time (Rick Price-szal) Reminiscing (Glenn Shorrock-kal) Change For Good (Randy Goodrum zongorán és billentyűn) Last Time I Saw You (Ben Northey altszaxofonon) Smokey Mountain Lullaby ( Chet Atkins gitáron) Imagine (Reprise) (Human Nature harmonikus társulattal) Futurama A Futurama amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Matt Groening és David X. Cohen alkotott. A sorozat Philip J. Fry, egy 25 éves pizzafutár életét meséli el. Fry 1999. december 31-én véletlenül hibernálja magát 1000 évre, és amikor felébred, a 2999-es földi esztendő a valóság. A Fox mindig is mostohán kezelte a Futuramát. Mindig "lehetetlen" időpontba rakták, nem reklámozták megfelelően, sőt olykor el is töröltek epizódokat (pl. amerikai futball mérkőzések miatt). A végén annyi epizódot töröltek el, hogy egy egész évad kitelt volna belőle. Így keletkezett az eredetileg négy évadból álló Futurama ötödik évada. Bár a Futuramá-t soha nem szüntették meg hivatalosan, a Fox úgy döntött, nem veszi meg az ötödik évadot, és a program hamarosan szétesett. A sorozat innentől csak a 2000-ben elindult képregény verzióban élt tovább, melyet Groening kiadója, a Bongo Comics terjeszt a mai napig. Eközben a Fox kiadta DVD-n a sorozatot, és szerződést kötött a Cartoon Networkkel, hogy ismételhessék az eddigi 72 epizódot. A szerződést 2003 januárjában kötötték, és 2007 decemberében járt le. 2007-ben a Futurama újra visszatért a képernyőre direkt DVD-kre készített filmekkel. Az utolsó DVD 2009 elején jelent meg. A Comedy Central megegyezett a Foxszal, hogy a DVD-filmeket felbontva lesugározhassák őket 16, félórás epizódban. 2009. június 9-én, a 20th Century Fox bejelentette, hogy a Comedy Central megvett 26 új részt. A Futurama név az 1939-es New York-i világkiállításról származik, ahol Norman Bel Geddes ezen a néven mutatta be, hogyan képzeli el a világot 20 évvel később. (A Futurama szó magyar jelentése: elképzelt jövendő.) A Futuramá-t Magyarországon a Viasat3 kezdte vetíteni, 2001 novemberétől, majd 2008 májusában testvércsatornája, a Viasat 6 tűzte műsorára előbb ismétlésekkel, majd a harmadik és negyedik évad új epizódjaival. 2016-tól a Humor+ nevű csatorna is elkezdte vetíteni. 2009 januárjában az IGN "Legjobb 100 animációs műsor" listáján a Futurama a nyolcadik helyezést érte el. Főszereplők A Futurama egy úgynevezett "munkahelyi sitcom", amely a Bolygó Expressz nevű szállító szolgálatról és annak alkalmazottairól szól. Philip J. Fry (angol hangja Billy West , magyar hangja Szokol Péter ): Fry pár pillanattal a 2000 . évet köszöntő újév előtt fagyasztotta le önmagát, és csak a 3000. évben olvasztották fel. A Bolygó Express szállítócégnél kapott munkát, mivel a bátyja leszármazottjáé, Farnsworth professzoré volt a cég. Turanga Leela (angol hangja Katey Sagal , magyar hangja Mezei Kitty, a 3. évadtól F. Nagy Erika): Leela a Bolygó Expressz egyszemű kapitánya. Születésekor elhagyták, árvaházban nőtt fel, és azt hitte, hogy földönkívüli. Végül megtudja, hogy mutáns. Bender Bending Rodriguez , Bender (angol hangja John DiMaggio , magyar hangja Seder Gábor ): egy nagyszájú, iszákos, szivarozó, kleptomániás és embergyűlölő robot. Acélrudakat hajlított, míg le nem selejtezték, majd összeállt Fry-jal, akivel később szobatársak is lettek. Hubert J. Farnsworth professzor , a Professzor (angol hangja Billy West , magyar hangja Rudas István, Forgács Gábor ): Farnsworth (magyarosított neve "Botcsinálta") Fry bátyjának leszármazottja, de mivel Fry hibernálva volt, ezért sokkal öregebb a professzor. Ő alapította a Bolygó Expresszt, hogy ezzel finanszírozhassa a őrült-tudományos kutatásait és kísérleteit. Doktor John Zoidberg , Zoidberg (angol hangja Billy West , magyar hangja Imre István ): egy rákszerű lény a Decapod 10 nevű bolygóról, ő a Bolygó Expressz szakképzetlen orvosa. Jiddis szónokokhoz hasonló akcentussal beszél, és ollói miatt nem kedvelik (különösen Hermes). Hermes Conrad , Hermes (angol hangja Phil LaMarr , magyar hangja Bodrogi Attila ): a Planet Express jamaicai menedzsere, mániákusan szereti a rendet és a szabályok betartását. Amy Wong , Amy (angol hangja Lauren Tom , magyar hangja Csifó Dorina ): gyakornok a cégnél, igazából nem kellene dolgoznia, mivel szülei rendkívül gazdagok. Csak azért dolgozik itt, mert ugyanolyan a vércsoportja, mint a professzoré. A Marson született, etnikailag kínai származású. A 30. század A Futurama a 30. évszázad végén, 31. elején játszódik. Általában az olyan műsorokban, ahol a főhős a jövőbe utazik, a világ amit talál egy utópia. Azonban a Futuramá-ban sok jelenlegi probléma is jelen van a jövőben. Az internet, bár minden érzékre épít és mindent körülölel, még mindig lassú, és majdnem teljesen pornográfiát tartalmaz, bár egyes részeit szerkesztik, hogy oktató anyagokat is tartalmazzon, látszólag a fiataloknak. A globális felmelegedés, a merev bürokrácia és a drogfogyasztás még mindig aktuális problémáknak számítanak a 30. században; konkrétan az egyik epizódban a kokaint automatából lehet venni. A rasszizmus még mindig létezik, de inkább az emberek, űrlények, mutánsok, bürokraták és robotok közt. Más is hasonlít a 20. századihoz: ugyanazok a politikusok és hírességek aktívak, élő fejekként prezentálva. A TV maradt a szórakoztatás fő formája, bár a szereplők valamelyest lenézik az előző évszázadok alacsony felbontású technológiáját. Természetesen, számos technológiai előrelépés is történt. Ilyen például a kerekek feleslegessé válása a lebegő autóknak köszönhetően. Másik ilyen az emberszerű robot, mely képes emberi interakcióra és a legtöbb feladat megoldására, saját gondolataik, érzéseik és függőségeik vannak. Kevésbé lenyűgöző találmányok az érmével működtetett öngyilkosság kabinok, és a "Slurm" (magyarosított verziója szlopa), egy kérdéses eredetű, de finom, függőséget okozó zöld színű üdítő. Galaktikus politika A Földnek egyesített kormánya van a Földi Egyesült Államok néven, amelynek feje a Föld elnöke, fővárosa Washington, és zászlaja hasonlít az amerikai zászlóra (a csillagok helyén a Föld képe van). Richard Nixon feje a jelenlegi elnöke a Földnek a második évad óta. Számos más galaxist fedeztek fel és gyarmatosítottak. A Tejút galaxis nagy része a Föld befolyási övezete alá tartozik. A Marsot lakhatóvá tették, és rajta helyezkedik el a "Mars Egyetem" és "Mars Vegas". A bolygó fele a Wong család birtoka. A Második Galaktikus Háború után 2945-ben megalakították a Bolygók Demokratikus Rendjét (Democratic Order Of Planets (D.O.O.P.)). A szervezet - amely hasonló a Star Trekben szereplő Bolygók Egyesült Föderációjához - tagjai közé tartozik a Föld és sok más bolygó, mégis a Föld néha egyoldalúan cselekszik a többi D.O.O.P.-tag segítsége nélkül. Az Omicron Persei VIII gyakran konfliktusban áll ezzel a szervezettel. Nyelvek Az eltelt ezer év alatt fejlődött a Futurama világ nyelvészete is. A legjelentősebb ezek közül, két földönkívüli nyelv, mely gyakran megjelenik a háttérben. Az első egy egyszerű behelyettesítéses kód a latin ábécéből. A második egy összetettebb moduláris kódot alkalmaz (hivatalosan egy ősi földönkívüli nyelv, mely korábbi az univerzumnál). Ezek gyakran további vicceket tartalmaznak a rajongók számára, akik hajlandóak megfejteni őket. Ezektől eltekintve a sorozatban az írások többsége angol nyelven van, és a legtöbb idegen faj, akivel a sorozatban találkozunk, beszél angolul. Epizódok A Futuramá-nak 140 epizódja jelent meg 7 évad alatt. Az ötödik évadot négy DVD-n adták ki, 2007-től 2009-ig. A Futurama hatodik évadának premiere a Comedy Centralon 2010. június 24-én volt. A hatodik évad Magyarországon a 13. résznél (The Holiday Spectacular) fejeződik be, de az eredeti műsorban a hatodik évad tartalmazza a magyar hetedik évadot, nem pontos sorrendben. Így az a műsor évadjai tolódnak. Ennek okán az internetes keresések a nyolcadik évadot néha hetedikként is említik. A nyolcadik évad most fejeződött be a 13. résznél (Naturama), és a szinkronos nyolcadik évad még nem jelent meg. A Futuramá-t Magyarországon a Viasat3 kezdte vetíteni, 2001 novemberétől, majd 2008 májusában testvércsatornája, a TV6 tűzte műsorára előbb ismétlésekkel, majd a harmadik és negyedik évad új epizódjaival. Bár a Futuramá-t alkotó epizódok többé-kevésbé függetlenek egymástól, némelyik epizód része egy nagyobb cselekményszálnak, amely átíveli az évadot. Ezenfelül néhány rész a szereplők hátterét és kapcsolatait mutatja be, főleg a későbbi évadokban. Produkció Matt Groening a Futurama ötletén az 1990-es évek közepén kezdett el gondolkodni. 1996-ban hívta David X. Cohent, A Simpson család korábbi íróját és producerét, hogy segítsen egy új sorozat készítésében. Rengeteg sci-fi könyvet, TV-műsort és filmet tanulmányoztak ennek érdekében. 1998 áprilisában említették meg az új sorozat ötletét a Foxnak, miután elkészítették a szereplőket és a történeteket. A Foxszal való első találkozás után aláírtak egy szerződést, amely 13 epizód megvételéről szól. A tárgyalások után a sorozatot Futuramá-nak nevezték el. Futurama név az 1939-es New York-i világkiállításról származik, ahol Norman Bel Geddes ezen a néven mutatta be, hogyan képzeli el a világot 20 évvel később. A sorozatot 1999. március 28-án indították útjára. A Kellemetlen Igazság-ban, Al Gore felhasznált egy jelenetet a Futurama "Crimes of the Hot" című epizódjából, hogy felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre. A Futurama stábja ennek hatására készített egy animált előzetest "A Terrifying Message From Al Gore" címen. Gore visszatérő vendégszereplő a sorozatban, és a lánya, Kristin Gore az írója a Futuramá-nak. Gore még azt is mondta, hogy a kedvenc sorozata a Futurama. Az előzetes később szerepelt a Bender's Big Score DVD-n. Fogadtatás Amikor a Futurama a Foxon vasárnap este fél kilenckor debütált a Simpson család és az X-akták között 1999. március 28-án, 19 millióan nézték, ez a Nielsen ratings szerint a 11. lett a héten a nézőszám szempontjából. A következő héten, ugyanabban az időpontban 14,2 millió nézőt vonzott a televízió elé. A harmadik részt keddre tették, és 8,85 millió nézőt hozott. A Futurama első évada nézettebb lett, mint a South Park, Family Guy és a King of the Hill (Magyarországon Texas királyai néven fut). Amikor a Futuramá-t eltörölték 2003-ban, 6,4 millióan látták az utolsó epizódot. A 6. évad első epizódját, a Rebirth-öt 2,92 millió néző látta, a Comedy Centralon, 2010. június 24-én. A sorozat vége A Fox mindig is mostohán kezelte a Futuramát. Mindig "lehetetlen" időpontba raktak, nem reklámozták megfelelően, sőt olykor el is töröltek epizódokat (pl. amerikaifutball-mérkőzések miatt). A végén annyi epizódot töröltek, hogy egy egész évad kitelt volna belőle. Így keletkezett az eredetileg négy évadból álló Futurama ötödik évada. Bár a Futuramát soha nem szüntették meg hivatalosan, a Fox úgy döntött, nem veszi meg az ötödik évadot, és a program hamarosan szétesett. A visszatérés Az ismétlésekkel és DVD-kel életben tartott Futurama vége eredetileg a Into the Wild Green Yonder lett volna. Groening szerette volna életben tartani a franchise-t különböző formákban, például egy filmmel. 2009. június 9-én a 20th Century Fox bejelentette, hogy a Comedy Central megvett 26 új részt. Az írói stáb kis része visszatért. A szinkronstáb fő része, azaz West, DiMaggio és Sagal is visszatért. A Futurama visszatérő epizódja, a Rebirth 2010. június 24-én került a képernyőre a Comedy Centralon, a csatorna legnézettebb keddjét hozva. Futurama más formában Képregény A 2000 novemberében kezdett Futurama Comics képregénysorozatot a Bongo Comics adja ki. Az Egyesült Királyságban és Ausztráliában 2002 óta jelenik meg. A képregény kb. 27 oldalas kiadványokban jelenik meg. DVD filmek 2006. április 26-án a The Onion hetilap interjút közöl a Futurama készítőjével Matt Groeninggel. Groening azt mondta hogy négy egyenesen DVD-re készülő Futurama filmet fog készíteni. Megerősítette azt is, hogy David X. Cohen és Ken Keeler szintén vele fog dolgozni. A filmek el is készültek: Bender's Big Score - 2007 . november 27. The Beast With A Billion Backs 2008 . június 24. Bender's Game 2008. november 4. Into The Wild Green Yonder 2009 . február 24. Figurák és játékok Futurama videojáték 2000. szeptember 15-én a Unique Development Studios elnyerte a jogot, hogy Futurama videojátékokat készítsen a következő generációs konzolokra és kézi eszközökre. A Fox Interactive beleegyezett a játék kiadásába Később a Sierra Entertainment lett a játék kiadója, amit 2003. augusztus 14-én adtak ki. A játék GameCube és Game Boy Advance-es kiadását végül lemondták. A játék története a Bolygó Expressz csapattal foglalkozik, akiknek le kell győzniük Mom gonosz tervét, hogy az univerzum irányítója legyen. Futurama figurák Magyar tulipán A magyar tulipán vagy al-dunai tulipán (Tulipa hungarica) endemikus tulipánfaj a Vaskapu-szorosban és környékén. Borbás Vince írta le először 1882-ben, – Rapaics Rajmund a növény felfedezőjeként „Rochel Antal”-t nevezi meg 1835-ben, – mikor ez a vidék az Osztrák–Magyar Monarchia területét képezte. Jelenleg védett növény a romániai Mehedinți megyében, Szörényvárhoz (románul Drobeta-Turnu Severin) közel eső vidéken, a Kazán-szorosban (románul Cazanele Dunării) és a Vaskapu-szorosban (románul Porțile de Fier 1). A 40–50 cm magas növény nehezen megközelíthető helyen, a Ciucarul Mare meredek sziklái között él. Virága sárga színű, áprilisban virágzik. A növény neve románul laleaua de Cazane vagy laleaua bănăţeană. Alfajok Tulipa hungarica subsp. hungarica Tulipa hungarica subsp. undulatifolia Schnürpflingen Schnürpflingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Pamlico megye Pamlico megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Bayboro. Lakosainak száma 12 953 fő (2013. július 1.). Pamlico megye Beaufort, Hyde, Carteret és Craven megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Demian Boldizsár Demian Boldizsár (Szentpéter, 1803 körül – Alsókubin, 1852.) orvos. Szentpéterről, Liptó megyéből származott, Árva vármegye főorvosa volt. Orvosi cikkeket írt az Orvosi Tárba (1839–40.), Magyar Orvosok és Term. Munkálataiba (III. 1843.) és a Zeitschrift für Natur und Heilkundeba (1851.) Munkája Dissertatio inaug. med.-chirurg. de asphyxiis, Pestini, 1830. Salakmotorozás A salakmotorozás, angol kifejezéssel speedway egy ausztrál vagy amerikai eredetű technikai sportág, amelyen általában 4 versenyző küzd egyidejűleg egy ovális, vörös salakkal felszórt pályán, az óra járásával ellentétesen. Később ebből a sportágból fejlődött ki a jégmotorozás, a hosszúpályás salakmotorozás, valamint van füves változata is. Jelenleg több nemzetközi és országos versenysorozat is létezik. A két legismertebb sorozat a világkupa és a Grand Prix, utóbbi 1995-ben lépett a világbajnokság helyébe. A legnagyobb presztízsű országos bajnokságokat Kelet- és Közép-Európában, Lengyelországban, Dániában, Svédországban, valamint Nyugat-Európában az Egyesült Királyságban rendezik. Története A sportág eredetéről kétségesek az információk. Évtizedekig egy 1923. december 15-i Maitlandben megtartott ausztrál versenyt tekintettek a legelsőnek, azonban néhány éve kiderült, hogy már jóval az első világháború előtt is rendeztek ilyen versenyeket mind Ausztráliában, mind az USA-ban. Egy Don Johns-ként ismert versenyzőről már biztosan szólnak a feljegyzések 1914 előttről. A korabeli feljegyzések szerint a pilóta az egész verseny során „megdöntött motorral versenyzett, nagy port és törmeléket felverve minden egyes kanyarban”. Később az ő stílusát alkalmazták amerikai pályákon olyan versenyzők, mint Albert "Shrimp" Burns, Maldwyn Jones vagy Eddie Brinck, még jóval 1923 előtt. Ekkor a versenyeket „rövidpályás versenyzés”-nek hívták. Az Európában úttörőnek számító britek első versenyére 1928. február 19-én került sor High Beechen. Bár már 1927-ben is rendeztek ilyen jellegű versenyt Camberleyben és Droylsdenben, azért az 1928-ast tekintik elsőnek, mert az volt az első, amely az óra járásával ellentétes irányban zajlott, míg az 1927-esek még annak megfelelően. 1928 áprilisában már megjelentek a fék nélküli motorok a pályákon, április 9-én pedig a Celtic Parkban megrendezték az első teljesen professzionális versenyt is. Az első walesi versenyt Cardiffban rendezték ugyanebben az évben. A 20-as évek végének legsikeresebb versenyzője az ausztrál Colin Stewart volt, aki az 1928-29-es szezonban elnyerte a Silver Gauntlet elnevezésű trófeát is, amelyet az a versenyző nyerhetett el, aki legalább tíz versenyen az élen végzett a szezon során. Neki ez 12-szer sikerült. Nemzetközi szinten is sikeres versenyzőnek számított, versenyzett a Southampton Saints és a Glasgow Tigers csapatában is, utóbbinak kapitánya volt. 1931-ben rövid ideig versenyzett a Wembley Lions színeiben a skót bajnokságban is, amelyet egyébként csapattársa, Harry Whitfield nyert meg. 1929-ben hozták létre a világbajnokság elődjét, a Star Riders’ Championshipet, amelyet rögtön kétfelé osztottak azzal az indokkal, hogy a brit versenyzők nem tudják még felvenni a versenyt ausztrál és amerikai vetélytársaikkal. A tengerentúli csoport győztese Frank Arthur lett, míg a brité Roger Frogley. A következő évben már csak egy csoportban zajlottak a küzdelmek, a győztes pedig Vic Huxley lett. Sebesség Minden pálya 260 és 425 méter közötti hosszúságú, és nagyjából egy percbe telik megtenni rajtuk egy kört. Például Leigh Adams egy 325 méteres pályát 59 másodperc alatt tett meg, ami 83 km/órás átlagsebességet jelent. Egyenes szakaszokon a motorok akár 110-115 km/órás sebességre is képesek felgyorsulni. A motoroknak nagyjából 1-1,5 másodpercet vesz igénybe a kanyarsebesség elérése (60-70 km/óra) 100 kilométer/órára pedig 2,5-3 másodperc alatt gyorsulnak. A rajt nagyon fontos eleme a versenyeknek, egy jól vagy rosszul elkapott pillanat versenyek sorsáról dönthet. Az előfutamok során véletlenszerűen osztják ki a rajthelyeket (nemzetközi versenyeken piros, kék, fehér, sárga), a döntőkben viszont a versenyzők maguk dönthetnek a starthelyről. A rajt utáni helyezkedés miatt a legkedveltebb starthelyek a piros és a kék, ezek vannak a pálya belső oldalán. Pálya A nemzetközi versenyeken használt pályákra vonatkozó előírásokat és azoknak betartását a FIM szabályozza. Minden pálya két egyenesből és két félkörből áll, a kanyarok nem döntöttek. A pályák 260 és 425 méter közötti hosszúságúak. Az egyik egyenes nagyjából felénél helyezkedik el a fehér startvonal, ahol egymástól egyenlő távolságra helyezkedik el a mindenkori négy versenyző, valamint a belső, füves részen a rajtgép. A pályák minimum szélessége egyenesekben 10 méter. Ez a szélesség biztosítja a biztonságos versenyzéshez szükséges minimum helyet. A rajtgépek egyszerű rugós szerkezetek, amik a start pillanatában két vagy három sor szalagot emelnek fel a versenyzők elől, ekkor kezdődhet a verseny. A pályák mellett kell lennie egy garázsnak, vagy a pályaversenyekhez hasonló boxnak, a helyszín csak ebben az esetben kaphat licencet. A pályák talaja négy részből áll. A legfelső rész általában agyagpala-, gránit- vagy tégladarabok, esetleg olyan egyéb, laza és szemcsés anyag, amelynél a szemcsék egyike sem nagyobb 7 mm-nél. Ezt a réteget használják a versenyzők a kanyarokban az erőcsúsztatásra, amely során igyekeznek a lehető legtöbbet megtartani az egyenesben elért sebességükből. A pálya legfelső rétegét ha kell, többször is újralocsolják, egyrészt a versenyzők miatt, ha túl száraz lenne a pálya, valamint a nézőket megvédendő a portól. A pálya felületét időnként elegyengetik, a versenyeken esetleg kialakuló nyomvonalak megszüntetése érdekében. A biztonsági előírások szerint kötelező egy drót- és egy fakerítés a pálya körül. Ezen felül egy légzsákokra emlékeztető elemekből álló gumifal adja a fő védelmet a versenyzőknek az esetleges balesetek után. Ezek a légzsákszerű panelek az eséskor keletkező energiák egy részét hivatottak elnyelni, tompítva ezzel a becsapódást. Ez a gumifal még nem mindenhol kötelező, azonban a Grand Prix-n és a világkupán, valamint a brit és lengyel bajnokságban előírás ennek használata. Motorok A motorok jellemzőit ugyancsak a FIM szabályozza, a szabálykönyv technikai szabályok-szakaszánál. Korábban a motorok erőforrása felül helyezkedett el, azonban mára a legtöbb versenyző járművében alul, ugyanis elmondásuk szerint ezeket a motorokat könnyebb kezelni. A motoroknak nincs fékje, csak egy sebességük van, az üzemanyaguk pedig metanol kell, hogy legyen. A minimumsúly 77 kg. A versenyek lebonyolítása A versenyeken négy versenyző áll egyszerre rajthoz. A verseny álló helyzetből indul. A pilóták különböző színű sisakokban versenyeznek, ezek a pálya belsejétől kifelé haladva: piros, kék, fehér, sárga/fekete. Szélesebb pályák esetén előfordul, hogy hat versenyző áll rajthoz a döntőkben, ebben az esetben a verseny is hat körös. A pilótáknak saját erejükből kell eljutni a rajtgéphez, ehhez semmilyen külső segítséget nem vehetnek igénybe. A rajtvonal mögött négy egyenlő méretű hely van, ide sorakozik fel egy vonalba a négy induló. Az, aki nincs ott a rajt előtt észszerű időn belül, általában a kizárás sorsára jut, bár brit versenyeken előfordul, hogy ezek a versenyzők tizenöt méteres hátránnyal mégis elrajtolhatnak, illetve adott esetben helyettesíthetők egy tartalékkal. A rajtgéphez állás végső határideje általában két perc, ezt legtöbbször csengő, villogó lámpa vagy egy digitális óra jelzi. A rajtgép egy egyszerű rugós szerkezetből és a rajt pillanatában az ez által felrántott legalább két szalagból áll. A versenyzőknek a szalagoktól legalább 10 centiméterre kell megállniuk rajt előtt, nem hozzáérve azokhoz. A szalagokhoz hozzáérés általában kiugrásokkor szokott előfordulni, ekkor a legtöbb esetben kizárás jár, kivéve a brit versenyeken a már említett szankciókat. A verseny a szalagok felcsapódása után indul, ekkor a pályán az óra járásával ellentétes irányban haladnak. A versenytáv négy kör. Ha a pálya lehetőségei megengedik, és hat versenyző állhat rajthoz, akkor a versenytáv is hat körre módosul. A verseny ideje alatt ugyancsak nem vehetnek igénybe a versenyzők semmilyen külső segítséget, nem úgy, mint a kezdetekkor, amikor segítők megtolhatták a motort induláskor. Pontozás A pontozás egy rendkívül egyszerű rendszer szerint történik: az első helyezett három, a második két, a harmadik egy pontot kap, az aktuális futam utolsó helyezettje semmit. A rendkívül ritkán előforduló holtverseny esetén a két versenyző azonos pontszámot kap. Ha ez a holtverseny az első helyen történt, akkor a két pilóta két-két egységgel lesz gazdagabb, ha a másodikon, akkor egyet-egyet kapnak. Világkupán és Grand Prix-versenyeken a mezőny hátsó részében található versenyzők élhetnek Joker-lehetőségükkel, vagyis azon a futamon dupla pontszámért mehetnek. Nemzetközi versenysorozatok Már a 30-as évektől rendeznek különböző nemzetközi tornákat. A jelenleg futó legjelentősebb egyéni versenysorozat, a Grand Prix 1995-ben lépett a világbajnokság helyébe. Itt a jelenlegi címvédő az amerikai Greg Hancock, aki 1997 után szerzett ismét világbajnoki címet. A két legsikeresebb versenyző – hat-hat győzelemmel – a svéd Tony Rickardsson és az új-zélandi Ivan Mauger. Ove Fundin ötször, Hans Nielsen négyszer, Erik Gundersen és Jason Crump pedig három-három alkalommal végzett az élen. A világkupa egy ugyancsak évenként megrendezett esemény, amelyen az egyes országok csapatai vesznek részt. A címvédő és egyben legsikeresebb csapat Lengyelország. 1970-től 1993-ig létezett a páros világbajnokság is, ez 1994-ben egyesült a világkupa korábbi változatával. A salakmotorozás az egyes országokban A legtöbb európai országnak megvan a saját nemzeti bajnoksága, adott esetben több osztállyal, illetve csoporttal. Az egyes bajnokságban szereplő csapatok versenyzőik után kapnak pontokat, majd ezután egy, inkább a labdás sportokhoz, mint például az F1-hez hasonló tabella alakul ki. Egy szezon legtöbbször körmérkőzéses rendszerben bonyolódik, vagyis minden csapat összecsap minden csapattal, egyszer saját pályáján, egyszer idegenben. Egy versenyhétvégén általában két egyesület találkozik, amelynek két-két versenyzője versenyez egymással. A legtöbb helyen egy versenyhétvége során 15 futamot rendeznek, ezalatt mindegyik versenyző négy vagy öt alkalommal versenyezhet. A legtöbb bajnokság playoff-fal ér véget, amely a bajnoki cím sorsát hivatott eldönteni, valamint létezik feljutás és kiesés is a bajnokoknál, illetve a szezon leggyengébb csapatainál. Több országban létezik egy vagy több, egyenes kieséses rendszerű kupasorozat is, ugyancsak hasonlóan például a labdarúgáshoz. Európa legnevesebb salakmotor-bajnokságai a lengyel, a dán, a svéd és a brit. Egy szezon általában márciustól kora, illetve késő őszig tart. Egyfajta „másodosztálynak” számít például a szlovén, az amerikai, az orosz, az olasz, az ausztrál, a cseh vagy a finn bajnokság. Az igazán nagynevű bajnokságokban a versenyzők viszonylag magas fizetést kapnak, a kisebb sorozatokban, valamint az alacsonyabb osztályokban azonban a pilóták legtöbbször amatőr státuszúak. Egyesült Királyság Jelenleg három brit bajnokság létezik, ezek közül a legmagasabb osztály az Elite League. A másod-, illetve a harmadosztály neve Premier League és National League. Lengyelország A salakmotorozás az egyik legnépszerűbb sport Lengyelországban, minden más sportágnál nagyobb átlagnézőszámmal bír. A versenyek szervezője a GKSŻ (Główna Komisja Sportu Żużlowego), amely a PZM, vagyis a lengyel Motorsport-szövetség egyik szakosztálya. A PZM tagja az UEM-nek (Union Européenne de Motocyclisme), vagyis az európai motorsport-szövetségnek. Versenyeket már a 30-as évek óta rendeznek, a szervezett bajnokság 1948-ban született meg. A csapatversenyben három osztály létezik, az Ekstraliga, az első, valamint a másodosztály, utóbbi kettő nevével ellentétben a másod-, és harmadosztálynak felel meg. A csapatversenyeken kívül rendeznek egyéni és páros versenyeket is. A két legismertebb lengyel versenyző Jerzy Szczakiel és Tomasz Gollob, akik mindketten világbajnoki címet szereztek, előbbi 1973-ban, utóbbi 2010-ben. Rajtuk kívül mind egyéni, mint csapatszinten értek már el a lengyel versenyzők komoly sikereket, a felnőttmezőnyben és az utánpótlás-korosztályban egyaránt. Svédország Az egységes svéd bajnokság 1948-ban jött létre, a rendszer pedig teljes egészében a brit lemásolása volt, ez a hatás pedig akkora volt, hogy nem csak a liga rendszerére, hanem a csapatok neveire is kihatott. A legmagasabb osztály ma az Elitserien, amely 1982-ben lépett az Allsvenskan helyébe, amely azóta így csak másodosztályként funkcionál. Előbbiben 10, utóbbiban hét csapat vesz részt. Az első osztály legjobb négy csapata egy egyenes kieséses rendszerű playoff során (elődöntők, döntő) dönti el a bajnoki cím sorsát. Amennyiben a másodosztály győztes csapatának megvannak az infrastrukturális lehetőségei, beadhatja nevezését az első osztályba. Létezik egyéni bajnokság, ahol tizennyolc pilóta küzd meg egymással a végső győzelemért. A legsikeresebb svéd versenyző magasan Tony Rickardsson, aki hatszor is világbajnoki címet ünnepelhetett. Jelenleg olyan svéd nevek színesítik a mezőnyt, mint a színes bőrű Antonio Lindbäck, Andreas Jonsson vagy Fredrik Lindgren. Dánia A dán salakmotor-versenyek a DMU (Danmarks Motor Union) égisze alatt zajlanak. Az ország olyan versenyzőket adott a sportágnak, mint Ole Olsen, akinek sikere nagyban hozzájárult a salakmotorozás népszerűsítéséhez az országban, ezen kívül három világbajnoki címet is ünnepelhetett, valamint az egymással egyébként semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló Nicki és Bjarne Pedersen. Itt is három osztály van, a legmagasabban áprilistól szeptemberig zajlanak a küzdelmek. Itt hat csapat vesz részt, a versenyeket hagyományosan szerda este rendezik. Nincs kiesés illetve feljutás, a bajnokságba új csapatok csak kérvényezhetik bekerülésüket. A szezon végén rendezik a legjobb öt csapat részvételével az egyversenyes szuperkupát, amelyet mindig az aktuális bajnokcsapat pályáján rendeznek. A másod- és harmadosztályban főleg amatőrök versenyeznek. A másodosztály maximális létszáma nyolc csapat lehet, az esetleges fennmaradó egyesületek a harmadosztályban indulhatnak. Az egyéni bajnokságban a nevezők számának nincs felső határa, a mennyiségüktől függ, hogy a bajnokság során egy, vagy két elődöntőt rendeznek. A kiemelt versenyzők egyenesen a döntőbe kvalifikálják magukat. A junior bajnokságban 72 feletti nevezésnél négy, 54 és 71 közötti nevezőnél három negyeddöntőt tartanak, 54-nél kevesebbnél pedig csak a két elődöntőre kerül sor. A legjobb 5 versenyző kvalifikálja magát a junior világbajnokságra. 2006-os MotoGP maláj nagydíj A maláj nagydíj volt a 2006-os MotoGP-világbajnokság tizenharmadik futama. A versenyt Sepangban rendezték szeptember 10-én. A királykategória versenyét Valentino Rossi nyerte, a negyedlitereseknél Jorge Lorenzo végzett az élen, míg a 125 köbcentiméteres kategóriában Álvaro Bautista diadalmaskodott. Nemes jegenyefenyő A nemes jegenyefenyő (Abies procera) dísznövényként Magyarországon is terjedő örökzöld. Származása, elterjedése A pacifikus–észak-amerikai flóraterületen, az Egyesült Államok nyugati partvidékén honos; elterjedési területe észak felé Kanadába már nem ér át. Megjelenése Ez a hazájában hatalmas termetű fa a Kárpát-medencében legfeljebb 20 m magasra nő. Koronája kúpos, törzse a tövétől ágas. Kérgei fiatalon vörös, később sötétbarna, repedezett. Ágai sűrűn állnak, hajtásain finom, rozsdabarna szőrök nőnek. 25–35 mm hosszú, csaknem hengeres tűlevelei felhajlók, a hajtás csúcsán felívelők vagy összehajlók. Nagy (17–25 cm hosszú), felálló toboza fiatalon világoszöld, éretten vörösesbarna. A kihegyezett csúcsú brakteák visszahajlanak. Életmódja A párás, enyhe éghajlatot kedveli. A tapasztalatok szerint Magyarországon télálló. Ha semleges talajon, szélvédett helyen sok csapadékot kap, rendkívül mutatós fává fejlődik. Alfajok, változatok Magoncai karcsúbbak, mint az oltványok, mert utóbbiak később hozzák ki a vezérhajtásukat, és ettől elterebélyesednek. Kertészeti változat: A. procera 'Glauca' — kék nemes jegenyefenyő A. procera 'Argentea' Buscate Buscate település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 4760 fő (2017. január 1.). Buscate Arconate, Castano Primo, Cuggiono, Dairago, Inveruno és Magnago községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Laky István Laky István, Laki (Lak, Vas megye, 1748. március 24. – Szentantalfa, 1818. március) ágostai evangélikus lelkész. Élete Tanult Vadosfán, Necpálon, Eperjesen, Nemeskért és Sopronban. Onnan Lovászpatonára (Veszprém megye) ment segédtanítónak, fél év múlva pedig Vadosfára (Sopron megye) rendesnek. 1883. október 8-án Hodosra (Vas megye) rendelték első prédikátornak, 1786 végével Vésére (Somogy megye), 1803-ban pedig Antalfára ment lelkésznek. Munkája Öt eszes szüzeknek boldogságok, melyet a t. Kutsera Judith leány-asszony halotti eltakaríttatásának alkalmatosságával prédikáczió után a vadosfai ág. ev. gyülekezetben 7. jan. 1781. előadott. Győr. Thomas Woodrow Wilson Thomas Woodrow Wilson (Staunton, Virginia, 1856. december 28. – Washington, 1924. február 3.) az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt. Skót-ír származású családba született. Tanárként kezdett dolgozni, majd a politika felé fordult. 1913–1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját. Munkásságáért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott. 1919. október 2-án agyvérzést kapott, elnöki feladatait helyette titkokban felesége, Edith Wilson gyakorolta 17 hónapon keresztül. Munkássága Tanári pályán dolgozott jogot és történelmet tanított. 1902-ben a Princeton Egyetem elnöke lett, majd 1910-ben New Jersey állam kormányzójává választották. Elnöksége alatt a századfordulós reformpolitika folytatódott. Többek között a nevéhez fűződik a jegybank szerepét betöltő Szövetségi Tartalékrendszer (Federal Reserve System) létrehozása is. Tevékenysége elismeréséül 1919-ben Nobel-békedíjat vehetett át. Ellenezte a trianoni békeszerződés néhány pontját. Elrendelte az alkoholtilalmat (angol nevén Prohibition). Wilson véleménye a háború kitörésének okairól A történelemtanár megállapítása szerint a háború így tört ki: Szerbia egy városában meggyilkolták az Osztrák-ház egyik hercegét. Szerbia Európa egy kis királysága. Nem volt olyan ereje, hogy a nagyhatalmak bármelyikének is félnie kellett volna tőle, és Németország, valamint mindazok, akik vele összeesküdtek, ebben a gyilkosságban találtak ürügyet arra, hogy jogtalan követeléseket támasszanak a gyönge és védtelen Szerb Királyság ellen. Ez volt az Egyesült Államok elnökének véleménye a háború kitöréséről. De ha elemezzük Wilson beszédét, sok hibát és kitalált dolgot találunk. Az „Osztrák-ház egyik hercege” nem herceg volt, hanem főherceg és trónörökös. A gyilkosság nem „Szerbia egyik városában”, hanem Szarajevóban, amely Boszniában lévén az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területén feküdt. Wilson nyilatkozatai Thomas Woodrow Wilson véleménye gyökeresen megváltozott a háború során. Január 9.: A béke harcosa vagyok! Január 31.: Amerika küldetése a béke küldetése. Január 31.: A mi kormányunk a nép kormánya, és a nép nem akar háborút. Február 26.: Amerikának nem szabad beavatkoznia a háborúba. Március 8.: elfogadja az úgynevezett House Grey-memorandumot, amely szerint az Egyesült Államok kötelezettséget vállal, és belép a háborúba. Wilson elnök 14 pontja Nincs többé titkos diplomácia. A tengerek és a kereskedelem szabadsága. A lehetőségekhez mérten az összes gazdasági megszorítás elhárítása. Leszerelési-egyezmény. Minden gyarmati igény pártatlan szabályozása. A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése. Belgium helyreállítása. A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása. Az olasz határokkal kapcsolatos konfliktusok rendezése a jól meghatározható nemzeti határoknak megfelelően. Az Osztrák–Magyar Monarchia népeinek szabad fejlődése. Románia , Szerbia (kijárattal a tengerhez) és Montenegró kiürítése és visszatérítése. Az Oszmán Birodalom szabad fejlődése és a Dardanellák megnyitása. Egy független lengyel állam létrehozása, beleszámítva minden olyan területet, amelyeket kétségtelenül lengyel lakosság lakik, szabad kijárattal a tengerhez. A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására (a Népszövetség alapgondolata, az annexió (bekebelezés) tilalma, nemzetek önrendelkezési joga). A pontok közül néhányat, mint a nemzetek önrendelkezési jogát, több állam nem tartotta be kisebbségeire nézve, különösen igaz ez az első világháború után a trianoni határon kívülre rekedt magyarokra. Róth Ottó a többnemzetiségű Bánságban próbálta a wilsoni pontoknak megfelelően megszervezni az ún. Bánáti Köztársaságot. Az önrendelkezési jog elvével mások máshol viszont igyekeztek visszaélni, erre példa a Vendvidéki Köztársaság kálváriája 1919-ben. Művei 1908 Az Egyesült-Államok elnöke. Katholikus Szemle 1918, 876-894. (ford. Schiff Péter) Hit Pajzsa-díj A Parma fidei – Hit pajzsa kitüntetést azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. A díjat a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából adják át minden esztendőben. A Hit pajzsa-díj eddigi kitüntetettjei: 2002 – Bolberitz Pál professzor 2003 – Olofsson Placid bencés szerzetes (†2017) 2004 – László Gábor, a Regnum Marianum papi közösségének akkor legidősebb tagja (†2005) 2005 – Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek (†2017) 2006 – Punk Gemma ciszterci apátnő 2007 – Kerényi Lajos piarista szerzetes 2008 – Bálint József jezsuita szerzetes (†2009) 2009 – Kuklay Antal körömi plébános 2010 – Regőczi István atya, „Isten vándora” (†2013) 2011 – Rédly Elemér, pápai prelátus, kanonok, győri plébános, a Győri Hittudományi Főiskola tanára 2012 – Katona István atya, az Emmausz Katolikus Karizmatikus Közösség lelki vezetője 2013 – Dr. Brusznyai József, nyugalmazott esperes, volt dunakeszi plébános 2014 – Czike Imre János atya, ciszterci szerzetes 2015 – Györgydeák Márton, a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia plébánosa 2016 – Balás Béla , a Kaposvári egyházmegye püspöke 2017 - Pásztor Győző kanonok, dabas-sári plébános 2018 - Hargitai Anna M. Magna SDR nővér, a Szent Margit Gimnázium rendi igazgatóhelyettese SztárVár A SztárVár egy magyar tévésorozat. Műfaját tekintve helyzetkomédia és puppet show (a szereplő színészek fején báb van). 2005-től sugározta a Viasat 3, ma már nincs a képernyőn. Történet Egy turnékat szervező cég a hat embernek a munkabérét lakáskiutalás formájában adja, de hatuknak ugyanazt a lakást. Érdekességek Dr. Csernus Imre , aki már nem dolgozik a tévécsatornán, az egyetlen szereplő, aki védi a sorozatot. A színészek fején lévő bábból csak a szájon át lehet kilátni. Megjegyzések, források A sorozat az IMDb oldalán (angol nyelven). (Hozzáférés: 2007. október 5.) Az MCONet weboldala. (Hozzáférés: 2007. október 5.) http://somogyiandras.fellepesek.hu/ SztárVár a PORT.hu -n (magyarul) Városháza (Vác) A jelenlegi váci városháza helyén 1718-ban már volt egy városháza, amit 1736-ban kezdék átalakítani, és Mária Terézia 1764-es látogatására készült el. Az épület Vác egyik legjelentősebb barokk emléke. A díszes, félköríves kapuja fölött kissé kiugró kovácsoltvas erkély látható, afölött a város címere. Pöttöm George A Pöttöm George (eredeti cím: George Shrinks) kanadai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet William Joyce rendezett. A forgatókönyvet Ken Cuperus, Dave Dias, Hugh Duffy és William Joyce írta, a zenéjét Roberto Occhipinti szerezte, a producere Michelle Melanson, a főszerepben Tracey Moore hangja hallható. A Nelvana és a Jade Animation készítette. Kanadában a CBC és a TVOKids mutatta be, Magyarországon pedig a Minimax, majd később az M2 tűzte műsorra. Epizódok Ha nem tört volna el (If It Ain't Broke) Megtarthatjuk? (Can We Keep Him?) A madarak megmentője (Close Encounters of the Bird Kind) Hangya a pikniken (Ants in the Pantry) A rovargyűjtemény (Round Up the Usual Insects) Csöbörből vödörbe (From Bad to Worse) Elsüllyedt kincsek (Sunken Treasures) A hóemberek földje (Snowman's Land) A szuperautó balhé (Space Invader) Irány a csatorna (Down the Drain) Egy nap a strandon (A Day at the Beach) King Kongó (King Kongo) George és a földönkívüliek (Space Invaders) A Shrinks ház szelleme (Ghost of Shrinks Manor) Utazás a kert középpontjába (Journey to the Center of the Garden) Daisysitter (Return to Sender) I. e. 36 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek Évek: i. e. 41 – i. e. 40 – i. e. 39 – i. e. 38 – i. e. 37 – i. e. 36 – i. e. 35 – i. e. 34 – i. e. 33 – i. e. 32 – i. e. 31 Események Octavianus a római senatus döntése értelmében sacrosanctus (szent és sérthetetlen) lesz. Octavia , miután Marcus Antoniusszal való házassága megromlott, hazatér Rómába . szeptember 3. – Naulochusi csata : Marcus Vipsanius Agrippa legyőzi Sextus Pompeius seregeit. Születések január 30. – Antonia Minor , Marcus Antonius és Octavia lánya. Vipsania Agrippina , Marcus Vipsanius Agrippa lánya, Tiberius első felesége. 4649 Sumoto A 4649 Sumoto (ideiglenes jelöléssel 1936 YD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Marguerite Laugier fedezte fel 1936. december 20-án. Jeszenszky Árpád Jeszenszky Árpád (Nagykikinda, 1896. május 20. – Budapest, 1988. július 11.) mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány doktora (1985). A budapesti Kertészeti Tanintézetben okleveles kertész (1918), a Budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktori, a budapesti Kertészeti Akadémián kertészeti tanári oklevelet szerzett. 1919-ben Tata-Tóvárosban kerületi kertészeti biztos, majd a budapesti Kertészeti Tanintézet gondnoka. 1921-1923-ban az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség selyemtenyésztési felügyelője Füzesabonyban és Szekszárdon. 1923-1947 között a Földművelésügyi Minisztérium Selyemtenyésztési Igazgatóságának főfelügyelője, a kertészet-méhészet, selyemtenyésztési, majd a kertészeti ügyosztály vezetője. 1945-ben különbözeti vizsga letételével megkapta a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola oklevelét. 1947-1949-ben az Agrártudományi Egyetem Keszthelyi Osztályán a kertészeti tanszék vezetője, 1949-1957 között a keszthelyi Nyugat-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet osztályvezetője. 1957-ben nyugalomba vonult. Mint nyugdíjas a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia megbízott előadója és tanszékvezetője volt. 1927-1933-ban a Kertészet című szakfolyóirat szerkesztője, 1934-1944 között a Magyar Gyümölcs című szaklap felelős szerkesztője. A két világháború között a kertészeti szakigazgatás kérdéseivel foglalkozott. Sokat tett az üzemi gyümölcstermesztés kialakítása, szervezése, valamint a gyümölcsfeldolgozás és -értékesítés fejlesztése terén. 1945 után a kertészeti kutatás és oktatás területén működött. Megkapta az Entz Ferenc-emlékérmet (1976). Művei Gyümölcsfák metszése (Bp., 1942) Gyümölcsfák ápolása (Bp., 1943) Útmutató a gyümölcs és zöldségfélék értékesítésére (Bp., 1944) Déligyümölcsfélék termesztése hazánkban. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó (1968) Oltás, szemzés, dugványozás (Bp., 1957, szlovákul Pozsony, 1968) A gyümölcsfák metszése képekben (Bp., 1958) Gyümölcstermesztés (szakközépisk. tank., Bp., 1961) Zöldségtermesztés képekben (Bp., 1963, 1965) A füge (társszerző, Bp., 1963) Az eperfa (Bp., 1972) Kertjeink védelmében (Bp., 1972.) Karuta A karuta (���) a portugál carta (kártya) szóból átvett elnevezés, melyet a japán kártyalapok egy részére használunk. A kártyalapokat elsőként a 16. század közepén portugál kereskedők ismertették meg Japánnal. A karuta kártyákat két nagyobb csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba a portugál kártyákból, a másik csoportba az eavaszéből leszármazott kártyák tartoznak. Az Eavaszét eredetileg kagylókkal játszották, de áttértek a kártya formátumra a 17. század elején. Azt mondják, hogy a legelső japán készítésű karutát Miike városában a Csikugó tartományban alkották meg a 16. század végén. Az egyetlen, kifejezetten a karuta történelmének szentelt városi múzeum a Miike Karuta Emlékcsarnok, amelyet Ómuta városában, Fukuoka prefektúrában találhatunk meg. Japánban a kínai kártyalapok pénztípusú és dominó típusú fajtái megközelítőleg a 18. század végétől léteztek a 20. század elejéig. Valószínűleg az ezekkel játszott játékok befolyásolhatták a későbbiekben hanafuda paklival játszókat. Az eavasze karuta paklit használó játékok alapgondolata minél gyorsabban meghatározni a lepakolt kártyalapok közül a szükséges kártyát, majd lehetőleg az ellenfélnél hamarabb megérinteni, mielőbb megfogni azt. Több típusú kártyalapokkal is lehet karutát játszani, akár két szabványos kártyapaklival is lehet. A két leggyakrabban ismert Eavasze karuta kártyapakli az uta-garuta és az iroha-garuta. Az uta-garutában a játékosoknak egy vaka utolsó két sorát kell megtalálniuk, az első három sor hallatán. Gyakran lehetséges már az első egy vagy kettő szótag után azonosítani a verset. A játékhoz használt verseket az Ogura Hjakunin Issu versantológiából veszik és hagyományosan Újévkor játsszák. Bárki, aki tud hiraganát olvasni, tud iroha-karutát is játszani. Ehhez a játékhoz használt szokványos kártyán egy rajzot és az egyik sarkában egy kanát találhatunk. A hozzá tartozó olvasókártyán egy a rajzhoz kapcsolható közmondás található, melynek kezdete megegyezik a játékkártyán lévő szótaggal. Általános iskolás és alsó középiskolás gyerekek gyakran órán is játszanak karutát oktatási gyakorlatként. Bármilyen kártya formátumban is megjeleníthető információt fel lehet használni, például különböző formákat, színeket, szavakat angolul, kis képeket és hasonlókat. Portugál-eredetű karuta Komacufuda Az első egyedülállóan japán pakli a tensó karuta volt, melyet a Tensó-korszakról (1573-92) neveztek el. A Tensó-korszak az Azucsi–Momojama-kor (1568–1600) idején volt. Ez egy 48 darabból álló pakli volt, amelyből a 10-es számú kártya hiányzott, ahogy ebben a korban a portugál eredetű paklikból is hiányzott. Megtartotta a latin négy színt: a serleget, az érmét, a kardot és a furkósbotot. A számmal rendelkező kártyák mellett volt még mindegyik színben női bubi, lovag és király. 1633-ban a Tokugava-sógunátus betiltotta ezeket a kártyákat, és a kártyák radikális újratervezésére kényszerítette a gyártókat. Japán bezárkózási politikájának köszönhetően, a karuta a világ többi részétől eltérően fejlődött. Hogy a portugál eredetű kártyák tiltása elől elrejtőzzenek, a készítők nagyon absztrakt mintákkal látták el a kártyákat. Az ilyen absztrakt mintájú kártyalapok külön elnevezése a mekuri karuta. A 20. század közepére az összes mekuri karuta feledésbe merült, kivéve a komatsufudát (���), amelyet a kakkuri párosító játékhoz használtak Fukui prefekturában. Unszun karuta Az unszun karuta (�������) pakli a 17. század végén fejlődött ki, a mekuri karuta egyik képviselője. Egy pakli 75 kártyát tartalmaz 5 színben, egyenként 15 kártyával. A régi portugál paklik ászain sárkányokat ábrázoltak. Az unszun karuta különválasztotta a kettőt, így lett önálló sárkányos kártya. Az udvari kártyák rangja attól függ, hogy épp adukártya-e vagy sem, csakúgy mint a hombréban. Az új guru elnevezésű szín mintájának körkörös örvényeket használt. Hitojosi városában Kumamoto prefektúrában az unszun karutát a mai napig használják a hacsinin-meri nevű játékhoz, ami egy a hombréhez hasonló játék a guritipauból származik. Kabufuda A kabufuda (��) szintén a mekuri karuta egyik képviselője, azzal a különbséggel, hogy csak egy szín van. Oicho-kabu és hasonló szerencsejátékokhoz használják. Egy pakli 40 kártyából áll, egytől tízig terjedő számokat képviselik a lapok. Mindegyik szám tehát 4 lapon is szerepel. Az tízes számot jelölő lapon a bubi van ábrázolva. Harifuda és Hikifuda Harifuda (��) vagy hikifuda (��) paklival a tehonbiki (����) nevű szerencsejátékot szokták játszani. A harifuda egy 42 kártyából álló pakli, amelyben hét példányban szerepelnek a számok egytől hatig stilizált kínai írásjegyekkel. A hikifuda vagy más néven mamefuda (��) egy 48 kártyából álló pakli, amelyben nyolc példányban szerepelnek a számok egytől-hatig, de itt már a mekuri karuta paklihoz hasonló érme alakban. A tehonbikiben a játékos megpróbálja kitalálni, hogy az osztó melyik számot választotta az egytől hatig terjedő skálán. Hanafuda A hanafuda (��, szó szerint „virágkártya”, vagy más néven hanakaruta) egy 48 kártyából álló pakli, melyek korai 19. századi virágmintákkal vannak díszítve. A megszokott 4 szín, 12 kártya felállás helyett, 12 szín (vagy ahogy a játékban hívják: hónap) van, és mindegyik hónap 4 kártyából áll. A hanafuda játékok többnyire párosító jellegűek, melyeknek a felépítésük inkább a kínai párosító játékokra hasonlítanak, mint az európai játékokéra. Eavasze karuta Uta-garuta Az uta-garuta (����, szó szerint vers kártya) egy olyan kártyajáték, melyben 100 vaka vers van 2 szettnyi kártyára nyomtatva, így egy uta-garuta pakli 200 kártyából áll. Az egyik szett kártyáit jomifudának (��), azaz olvasókártyáknak, a másik szettet torifudának (���), azaz játékkártyáknak nevezzük. Ahogy a nevéből is látszik a jomifudán lévő verset felolvassák, a játékosoknak pedig lehetőleg minél előbb meg kell találniuk a hozzátartozó torifudát. A jomifudán a költő fametszete és a teljes vaka vers (5-7-5-7-7 szótagból áll) található. A torifudán a versnek csak az utolsó két sora szerepel (utolsó 7-7-es sor). Az uta-garutában legtöbbször a Hjakunin Issu című versantológia verseit használjuk. Az antológiát Fudzsivara no Teika gyűjtötte össze a korai 13. században, amiben száz darab vaka található száz különböző híres költőtől (egy ember-egy vaka). A verseny-karutát uta-garuta kártyákkal játsszák, különböző szintű versenyeken. Az országos japán verseny-karuta bajnokságot minden év januárjában az Ómi Dzsingúban tartják (ami egy sintó szentély), Siga prefektúra Ócu városában. Létezik egy pár nem párosító játék is, ami csak az olvasókártyákat használja. A bózu mekuri (�����) egy egyszerű szerencsejáték, amely az Edo-korból származik. Az iro kammuri (��) egy a goitához köthető négyszemélyes játék. Mindkét játékban csak az olvasókártyákon szereplő költők külső megjelenése számít (neme, ruházata, társadalmi rangja), maguk a versek lényegtelenek. Ita-karuta Az ita-karuta egy Hokkaidóban játszott variáció. A játékkártyák fából készülnek, az olvasókártya vagy ugyanolyan mint a játékkártya vagy a képi illusztráció hiányzik róla. Az ilyen kártyákkal a simono-no-ku karutát játsszák, amelyben a versnek csak a második felét olvassák fel. Általában csapatban játsszák. Iroha karuta Az iroha karuta (������) egy a gyermekek számára is könnyen megérthető párosító játék, hasonló az uta-garutához. A hiragana szótagábécé 47 szótagját képviseli, illetve a főváros (�, kjó) írásjegyét, mert a negyvennyolcadik hiragana az -n (�) sosem állhat szó elején. A szótagok régi Iroha elrendezését használja, amelyben két elavult szótag a vi (�) és a ve (�) is szerepel. Összesen 96 kártyából áll egy pakli, melyet 2 szettre osztunk. Az első szettben kártyánként (összesen 48) egy-egy közmondás szerepel, amelyek mindegyike különböző szótaggal kezdődik. A második szettben a kártyákon a közmondásokhoz illő grafikák és az egyik sarokban az ahhoz tartozó szótag található. Az iroha karutának 3 alapértelmezett változata létezik: a Kamigata, az Edo és az Ovari. Mindegyik változatnak a saját dialektusán és kultúráján alapuló közmondásai vannak. A Kamigata változat a legrégebbi, de Japánon belül a legjobban az Edo változat terjedt el. Az Ovari változat csak a 19. század második felében létezett, mielőtt kiszorította volna az Edo változat. Obake karuta Az obake karuta (������, jelentése szörny vagy szellem karuta) egy idejétmúlt változata az iroha karutának, amely egyedülállóan Tokióban található. A kártyákat az Edo-korszakban készítették és egészen az 1910-20-as évekig népszerű maradt. Mindegyik kártyán található egy szörny a japán mitológiából, és egy karakter a hiragana szótagábécéből. A sikerhez ismerni kell a japán mitológiát és mondavilágot, hiszen a játékvezető csak utalásokat olvas fel. Az nyer, aki a legtöbb kártyát gyűjti össze a játék végére. Az obake karuta egy korai példája annak a japánokra közösen jellemző elragadtatásnak, melyet a szörnyek osztályozása és újak kitalálása okoz nekik. Ez a játék az egyik legelső próbálkozása a Japán cégeknek, hogy kategorizálják, elnevezzék, meghatározzák és a későbbiekben áruba bocsássák a különböző legendás lényeket. És mint ilyen, az előfutára az 1950-es és későbbi évek Godzilla filmeinek. Sőt ha még közelebbről megnézzük, észrevehetjük, hogy a Yu-Gi-Oh! kártyajáték és a Pokémon kártyajáték is az ilyen mesés lényeket ábrázoló kártyák összegyűjtését foglalja magában. Tulajdonképpen sok pokémont kifejezetten japán mitológiai lények után terveztek meg. Feldolgozásai a Japán médiában A népszerű Csihajafuru nevű manga , anime és dorama a verseny-karuta világába kalauzol el minket, miközben egy fiatalokból álló csapat kalandjait követhetjük nyomon. A Bleach 303. részében olyan karutát játszanak, amelynek kártyái a sorozat szereplőin alapulnak. A japán kultúrát és életmódot bemutató televíziós műsor, a Begin Japanology, amelyet az NHK World sugárzott, egy egész részt szentelt a karutának 2010-ben. A Nanbaka nevű anime negyedik és ötödik részében az Újévi közös verseny harmadik fordulójának keretében verseny-karutában küzdenek meg egymással. Robert Doisneau Robert Doisneau (Gentilly, Val-de-Marne, 1912. április 14. – 1994. április 1.) francia fotóművész, az utcai fotózás egyik jeles képviselője. Képeivel a hétköznapi pillanatokat és az átlagembert jelenítette meg. Munkájára nagy hatást gyakorolt André Kertész és Brassaï. Élete Korai évek Szülei fiatal korában meghaltak. Apja vízvezeték-szerelő volt és az első világháborúban esett el szolgálat közben, amikor Doisneau még csak négyéves volt, anyja pedig hétéves korában hunyt el, így rokonok nevelték fel. Nyomdász szakiskolába járt 1925-1929 között. Itt találkozott elsőként a művészetekkel, és litográfiát is tanult. Karrierjének kezdete 1932-ben eladta első fotóriportját a Excelsior magazinnak. 1934-ben alkalmazta a Renault cég Billancourt-ban, ahol öt évet dolgozott, mint műszaki fényképész. Nagy formátumú kamerát használt és magnézium-villanófényt. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: „A karrier kezdete volt, de az ifjúság vége”. 1939-ben elbocsátották, mert folyton elkésett a munkából. Ezután képes levelezőlapok kiadói számára készített fotókat, mint szabadúszó. Már a kezdetektől fogva „kettős életet élt”: munkája után Párizs utcáin kószált és Rolleiflex gépével felvételeket készített a mindennapi életről. Kezdetben ezek a felvételek senkit sem érdekeltek. 1936-ban feleségül vette Pierrette Chaumaison-t. Két lányuk született, Annette (1942) és Francine (1947). Annette 1979-től mint asszisztens dolgozott Doisneau-nak egészen apja haláláig. 1939-ben a Rapho Photo ügynökségtől Radó Károly (Charles Rado) alkalmazta és utazó fotográfusok lettek, Franciaországban keresnek eladható riporttémákat. Doisneau ekkor készíti el első profi utcai fotóját. Így dolgozott a háború kitöréséig, amikor is besorozták a hadseregbe, ahol szintén fotósként szolgálhatott. 1940-ben, miután Franciaország kapitulált, így civilként hasznosította nyomdásztudását, hamis papírokat és személyi okmánymásolatokat készített a francia ellenállásnak egészen a háború végéig. Párizs felszabadítását is fényképezte. Háború utáni időszak Doisneau legfontosabb fotóit a háború után készítette. Szabadúszó fotósként képeket készített a Life, a Le Point, az Action, a Regards és a Vogue magazinoknak. A Vogue-nál évekig dolgozott, de kényelmetlenül érezte magát a divat világában. Rövid ideig csatlakozott az Alliance fotóügynökséghez, de 1946-ban visszatért a Rapho Photo ügynökséghez és élete végig ott is maradt, habár Henri Cartier-Bresson meghívta a Magnum ügynökséghez, amelynek Robert Capa is tagja volt. 1948-ban a Vogue magazin számára készített divatfotókat. A szerkesztők remélik, hogy újfajta szemléletmódot hoz a divatfotózásba, de Doisneau nem kedvelte a beállított képeket és a modellek fotózását, így amikor csak tehette, a stúdiómunka után fotózni ment Párizs utcáira. Türelmesen várta Leica gépével a megfelelő pillanatot, amikor megörökíthetett valami múló eseményt a hétköznapi emberek napi tevékenységében. Számára nem volt szép vagy csúnya, de a háború után megtagadta, hogy a nyomorról és az erőszakról készítsen fotókat. Blaise Cendrars íróval közösen 1949-ben kiadta első könyvét. 1950. márciusában készítette el legismertebb fotóját, mely A csók a városháza előtt (Le baiser de l'hôtel de ville) címen vált ismertté . A forgalmas utcán egy pár csókolózik, a kép Párizs ikonikus fényképévé vált. A képet első alkalommal, 1950. júniusában a Life magazin közli egy Párizs szerelmeseit bemutató cikk illusztrációjaként. Ezt kiállítások követik New Yorkban és Chicagóban. Ezután nehezebb időszak következik az illusztrált magazinok számára az 1960-as években, Doisneau ekkor visszatér a kereskedelmi fotózáshoz. 1960-ban az USA-ban fényképez. 1968-ban a Szovjetunióban készít képeket. Az 1980-as évek elején egy új generáció fedezi fel a műveit, amik posztereken és képeslapokon jelennek meg. Ez a népszerűség azonban problémákkal jár Doisneau számára, mert a francia törvények értelmében mindenki rendelkezik a saját képmásának jogaival, így sorra jelentkeznek nála egykori modelljei és barátai és kártérítést követelnek. Doisneau kénytelen elismerni, hogy nem minden képe ábrázol spontán szituációt. Doisneau munkája eltávolodást jelentett a piktorializmustól. Befolyásolták a modern és szürreális mozgalmak, amik a 20. század elején jelentek meg. Brassai munkái nagy hatással voltak rá, és befolyásolták párizsi fényképész barátai is: Willy Ronis, Izis és Cartier-Bresson. Blaise Cendrars íróval és Jacques Prévert költővel is dolgozott. Doisneau azt mondta, Prévert volt az, aki arra tanította, hogy bízzon saját magában a mindennapi élet fotózásában (amit akkoriban a legtöbben elhanyagoltak). Munkái szenvedélyesen ábrázolják Párizst, különösen a külvárosokat. Képein a mindennapi pillanatok az élet szépségét és abszurditását ragadják meg. Érzéke volt a humoros helyzetek ábrázolásához, de szatírája sohasem bántó. Bár sokan megvádolták szentimentalizmussal, dokumentarista módon ábrázolta a 20. század egyik letűnt korszakát. Számos francia vagy Franciaországban élő hírességet fotózott, mint Jean Cocteau, Fernand Léger, Georges Braque és Pablo Picasso. 1994-ben hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Felesége mellé temették a raizeux-i temetőbe. Publikációk 1942: Les nouveaux destins de l’intelligence francaise , szöveg: Maximilian Vox 1949: La Banlieue de Paris , szöveg: Blaise Cendrars 1973: Le Paris de Robert Doisneau (film) 1979: Trois Jours, Trois Photographies (film) 1992: Bonjour, Monsieur Doisneau (film) Díjak, elismerések 1947: Kodak-díj 1956: Niepce-díj 1983: Grand Prix National de la Photographie 1984: a Francia Köztársaság Becsületrendje ( Ordre national de la Légion d'honneur ) Alessandro de’ Medici Alessandro de’ Medici (Firenze, 1510 – uo., 1537. január 6.) a firenzei köztársaság vezetője 1530 októberétől, majd Firenze hercege (1532. május 1. – 1537. január 6.). Élete Alessandróról egyesek azt állították, hogy Lorenzo (1492-1509) urbinói herceg fia; mások pedig azt, hogy magáé Giulio bíborosé (1478-1534), az anyja pedig egy nápolyi arab rabszolganő vagy a római Campagna egy parasztasszonya. Silvio Passerini (1469–1529) bíboros felügyelete alatt nevelkedett a firenzei Medici-palotában – egészen 1527-ig – két rokonával együtt: Medici Katalinnal (1519–1589), a későbbi francia királynéval és Ippolito de’ Medicivel (1511–1535). Mikor megérkezett Firenzébe a hír, hogy Rómát a császári csapatok kifosztották (Sacco di Roma), a polgárok jelszavakat kiabáltak az utcákon, és hálaadó énekeket zengtek. Amikor a pápai megbízott, Passerini bíboros Ippolitóval és Alessandróval együtt elmenekült, a nép kidobálta VII. Kelemen képmását – a Santissima Annunziata-templomból, – és a téren darabokra tépte. Elfogadták a köztársaság alkotmányát, és egyéves időtartamra egy Medici-ellenes gonfalonierét választottak meg Niccolò Capponi személyében. Firenze vezetője Politikai váltás Alessandro 1530-ban, spanyol zsoldosok élén vonult be szülővárosába. Mielőtt a firenzeiek megadták magukat, Kelemen ígéretét vették, hogy a várost továbbra is a Signoria fogja kormányozni. Azonban a fegyverletételt követően véglegesen megszüntették a Signoriát. Raffaele Girolamit, az újonnan megválasztott gonfalonierét halálra ítélték, habár ezt az ítéletet később életfogytig tartó börtönre változtatták. Vezető polgárok csoportját örökre száműzték a városból. Pótlásukra a pápa az ekkor 19 éves, sötét bőrű, göndör hajú Alessandro de’ Medicit állította Firenze élére, aki számára megvásárolta a pennei hercegséget és akit V. Károly (1500-1558) természetes leányával, Margittal (1522-1586) szándékozott összeházasítani. Hercegi kormányzás Mikor herceggé kiáltatta ki magát sértette a republikánus érzékenységet, ezért Alessandrót felkérték, hogy kérje ki egy firenzei polgárokból felállított tanács véleményét. Egy darabig így is tett és a nép fokozatosan megnyugodott. A firenzeiek úgy látták, hogy habár Alessandro durva és csúnya fickó, az idő múlásával fel lehet fedezni benne egy-két jó vonást is. VII. Kelemen pápa halála azonban újra felébresztette a régi félelmeket, s mielőtt véget ért volna a tél, a félelmek be is igazolódtak. Alessandro a választott tanácsokkal való megbeszéléseknek még a látszatát is beszüntette. Egyre inkább hajlott arra, hogy a tekintélyelven alapuló kormányzás iránti ifjú hajlamát kiélje, s egyben szexuális kilengései is egyre vadabbak lettek. Megbántotta a polgárokat azzal is, hogy a Palazzo della Signoria nagyharangját, amelyet – mintegy jelképezve a Köztársaság halálát – a téren szétzúztak, beolvasztatta és családját dicsőítő érmeket veretett az anyagából, a címerét meg felvésette a Porta alla Giustiziánál kibővített erőd kapubejárata fölé. Begyűjtetett minden fegyvert – még a templomokban fogadalmi ajándékként felfüggesztetteket is –, új és hatalmas erődöt építtetett, a Fortezza da Bassót. Az emberek már zsarnokgyilkosságról is suttogtak, de még frissen élt emlékezetükben a hosszú ostrom emléke és a száműzötteket visszatartotta bajaik erőszakos orvoslásától a gondolat, hogy tettük újabb császári seregeket hozhat a város nyakára. Egy darabig reménykedtek, hogy a féltékeny Ippolito elintézi az ügyet a firenzeiek helyett. Ippolito készen is állt rá, hogy V. Károly német-római császár udvaránál bepanaszolja Alessandrót, de még mielőtt ezt megtehette volna, 1535. augusztus 10-én Itriben meghalt. Házassága és halála A megállapodásoknak megfelelően lezajlott Alessandro és a 14 éves Margit esküvője. Alessandro a markában tartotta Firenzét, jobban mint bármikor előtte. Láthatóan azon igyekezett, hogy a lehető legjobban kihasználja szerencséjét. Huszonhat éves korában orgyilkos tőre végzett vele, s ez már jóval előbb megtörtént volna, ha Firenze nincs olyan szoros gúzsba kötve. A merényletre rokona, Lorenzaccio de’ Medici (1514-1548) házában került sor 1537. január 6-án – a Háromkirályok ünnepén –, melyet Michele Tavolaccio Scoroncolo vitt véghez. 2012-es világvége-jelenség A 2012-es világvége-jelenség egy olyan eszkatológiai hitsorozat volt, melynek összeomlással vagy jelentős átalakulással járó vége 2012. december 21-én következett volna be. A dátumot egy 5125 éves terjedelmű mezoamerikai naptár aktuális ciklusának utolsó napja adta meg. Ezen a napon azokban az országokban, melyek egykor a Maja Birodalom részei voltak (Mexikó, Guatemala, Honduras és El Salvador) maja fesztiválokat tartottak megemlékezésképpen a 13. baktun végére. Ezek fő eseményei Mexikóban Chichén Itzában, Guatemalában Tikalban történtek. Számtalan csillagászati és számmisztikai formulával bizonygatták a bekövetkezés dátumát, de a tudomány egyiket sem fogadta el. Egy New Age-értelmezése ennek a változásnak, hogy a megjelölt dátum egy olyan korszak kezdete, amikor a Föld és a lakói egy pozitív fizikai vagy spirituális változáson esnek át, és 2012. december 21. ennek az új korszaknak a kezdete lett volna. Mások szerint a dátum a világ végét vagy más hasonló katasztrófát jelölt. A világ végét jelző események között volt a következő szoláris maximum - legnagyobb aktivitással járó időszak - eljövetele, egy a Föld és a galaxis közepén lévő fekete lyuk közti kölcsönhatás, vagy a Föld ütközése a Nibiru bolygóval. Maja-szakértő tudósok azt állították, hogy a közelgő világvége jóslatai egyetlen létező maja kódexben sem szerepeltek és az a felvetés, hogy a maja naptár 2012-ben véget ér, a maja történelem és kultúra helytelen bemutatása. Eközben áltudományként jelölve a csillagászok is elutasították a különböző világvégére utaló jeleket, mivel azok ellentétesek az alapvető csillagászati megfigyelésekkel is. Egy 2012 elején, 21 országban a Reuters megbízásából, az Ipsos által készített közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 10%-a hitte, hogy a maja naptár december 21-ére világvégét, vagyis apokalipszist ígér ami be is következik. A kutatás szerint a magyarok 12%-a hitt ugyanebben. Reakciók A világvége jósolt időpontján a tik’ali kettes templomot hétezer turista – Osvaldo Gomez, a műszaki tanácsadó szerint helyrehozhatatlanul – megrongálta. Több öngyilkosság és agresszív cselekmény is történt ezen a napon. Michigan államban 33 általános iskolát zártak be a világvége miatt. Discosoma nummiforme A Discosoma nummiforme a virágállatok (Anthozoa) osztályának Corallimorpharia rendjébe, ezen belül a Discosomidae családjába tartozó faj. Előfordulása A Discosoma nummiforme előfordulási területe az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati fele. A Vörös-tengerben is van állománya. Megjelenése A telepe lapos és szétterülő, a közepén egy lukas résszel, mely petekibocsátáskor kiemelkedhet. A faj különböző példányainak színe a sárgától a vörösig változhat. William Woodbridge William Woodbridge (Norwich, 1780. augusztus 20. – Detroit, 1861. október 20.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Michigan, 1841–1847). TER Alsace A TER Alsace egy regionális vasúthálózat Franciaországban, az Elzász régióban. TER hálózat Közút Cernay - Sewen Colmar - Turckheim - Munster - Metzeral Colmar - Volgelsheim Haguenau - Niederbronn-les-Bains - Bitche Haguenau - Obermodern-Zutzendorf - Saverne Ingwiller - Wimmenau - Lichtenberg Mommenheim - Obermodern-Zutzendorf Sarrebourg - Réding Sarre-Union - Sarrebourg Frohmuhl - Obermodern-Zutzendorf - Saverne Sélestat - Sainte-Marie-aux-Mines - Saint-Dié Obermodern-Zutzendorf - Bouxwiller Állomások listája Ez a lista az állomásokat sorolja fel ábécé sorrendben. Járművek Motorvonatok SNCF Z 11500 sorozat SNCF Z 27500 SNCF X 73500 sorozat SNCF X 73900 sorozat (általánosan használt Németország felé) SNCF X 76500 SNCF B 82500 sorozat Mozdonyok SNCF BB 25500 SNCF BB 26000 SNCF BB 67400 Tram-train A Thur völgyi tram-train, Mulhouse és Thann között, 2010. december 10-én indult Siemens Avanto motorvonatokkal. A tram-train Strasbourg, Molsheim és Barr közötti indulása nem reális 2018 előtt. (6693) 1986 CC2 A (6693) 1986 CC2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1986. február 12-én. William Yarrell William Yarrell (1784. június 3. – 1856. szeptember 1.) brit zoológus, termékeny szerző, könyvkereskedő és természetbúvár, akit a kortársai különösen nagyra becsültek precíz tudományos munkájáért. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Yarrell”. Yarrell leginkább a Nagy-Britannia halfaunájáról írott két kötetes műve, a The History of British Fishes (1836), illetve a szigetország madárvilágáról kiadott, 564 eredeti metszetet tartalmazó, három kötetes History of British Birds (1843) szerzőjeként ismert. Ez utóbbi számos kiadást ért meg, és több generációk számára is alapműnek számított. Yarrell írta le először a kis hattyút, 1830-ban, elsőként megkülönböztetve a nagyobb termetű énekes hattyútől. Korai évei Yarrell London Westminster városrészében született, Francis Yarrell fiaként. Apja és nagybátyja egy hírlapügynökséget és egy könyvkereskedést vezettek. Iskolai tanulmányait Ealingben kezdte, apját tízévesen vesztette el. 1802-ben banki hivatalnoknak állt, majd a következő évben, unokafivérével együtt csatlakozott néhai apja vállalkozásához. Az üzleti ügyeket azonban gyakran az unokatestvérére hagyta, helyette inkább horgászni és vadászni ment. Hamar ismertséget szerzett, mint London legjobb lövője és legjobb horgásza, és rövidesen elismert szakértőként tekintettek rá természetbúvári minőségében is. Számos madarat küldött Thomas Bewicknek, aki fametszeteket készített róluk. Pályája 1817-ben csatlakozott a Brit Királyi Intézethez, néhány év múltán pedig megjelentette első publikációját, a Brit-szigetek ritka madárfajairól (On the Occurrence of some Rare British Birds, 1825). Írása a 'Zoological Journal' második kötetében jelent meg, később pedig ő lett a folyóirat egyik szerkesztője is. A tanulmány megjelenésének évében taggá választották a Linné Társaságban is. 1827-ben újabb tanulmányokat jelentetett meg a madarak légzőrendszeréről, illetve a fácánok tollazatának variációiról. 1825-től rendszeres levelezést folytatott, illetve gyűjtött példányokat is cserélt több más természetkutatóval, többek között Thomas Bewickkel, Sir William Jardine-nel, Prideaux John Selbyvel és Nicholas Aylward Vigorsszal, nem is szólva Jonathan Couch cornwalli természetbúvárral, aki igen sok példánnyal (főleg halakkal) látta el. Yarrell a Londoni Állattani Társaság egyik alapító tagja is volt, 1833-ban pedig életre hívta azt a tudományos kört, amelyből később a Londoni Királyi Rovartani Társaság jött létre. John James Audubon nemcsak nagyrabecsült barátként ismerte el, de nagyra becsülte azokért az értékes madárpéldányokért és madártojásokért, amelyeket az embernemjárta északi területekről gyűjtött. Hosszú éveken keresztül volt a Rovartani Társaság és a Linné Társaság kincstárnoka. Munkái Yarrell fő múvei a Nagy-Britannia halairól 1836-ban megjelentetett A History of British Fishes. illetve a Brit-szigetek madárfaunáját áttekintő A History of British Birds (1843). Ez utóbbi címe egyébként azonos volt annak a könyvnek a címével, amelyet Thomas Bewick jelentetett meg 1797–1804-ben, de a benne található metszetek teljesen mások voltak. Madaraskönyve először 37, 3-3 íves részben jelent meg, az első rész 1837 júliusában, az utolsó 1843-ban. Az ívekből később két kötetet szerkesztettek, kiegészítve a Nagy-Britanniában ritka vagy újonnan észlelt madárfajok előfordulásaival. Ezekről az utólag hozzáadott fajokről külön lista és leírás készült, ábráik pedig úgy lettek elkészítve, hogy a könyvkötő be tudja illeszteni ezeket a különálló lapokat a megfelelő nemzetségekhez." A kiadvány illusztrációinak túlnyomó többségét Alexander Fussell készítette, néhány illusztráció készítője nincs nevesítve. Kiadása idején Yarrell művét tudományosan és művészileg is a legjobb elérhető madártani kiadványnak tekintették, ahogy ezt Alfred Newton professzor le is írta az 1871-es kiadásban, amelyből elhagyták Yarrell eredeti bevezetőjét és a közreműködő művészek névsorát. Yarrell könyvei olyan népszerűek voltak, hogy a kiadó mintegy 4,000 fontnyi bevételhez jutott csak ezekből a kiadványokból. Thomas R. Forbes, Yarrellről írt életrajzában azt írta, hogy madaraskönyvének minden kiadása kiemelkedő színvonalat képviselt a szerző tiszta, narratív stílusa, pontossága, alapos tudományossága és szerény bája folytán." Yarrell utolsó kiadványa, amit A nemi szerveknek a külső megjelenést módosító hatásáról ("On the Influence of the Sexual Organ in Modifying External Character") címmel jelentetett meg 1856-ban, leírt egy kísérletet, amely igazolta annak a hiedelemnek a valótlanságát, mely szerint ha egy szarvasbikának hiányzik, vagy nem egészséges az egyik heréje, nem fog agancsa fejlődni testének azon az oldalán. Emlékezete Yarrell egy túrán vesztette életét Great Yarmouthban, tisztelői a Piccadillyn, a Szent Jakab templomban emeltek emlékművet a tiszteletére. A hertfordshire-i Bayford templomkertjében temették el, sírján az általa választott sírfelirat olvasható: "Túléló volt 12 fivér és nővér közül, akik szüleikkel együtt mind e hely közelében nyugszanak", valamint egy idézet William Wordsworth-től: "First and last, The earliest summon'd and the longest spared — Are here deposited." (Az első és az utolsó. A legkorábban hívatott és a legtovább megkímélt — ehelyt fekszenek.) Nevét számos állatfaj neve őrzi, mint például a Carduelis yarrellii nevű dél-amerikai pintyfaj, a chilei erdőcsillag nevű kolibrifaj (Eulidia yarrellii), vagy a Chirolophis ascanii nevű nyálkáshal-faj angol neve (Yarrell's blenny). Ugyancsak az ő nevét őrzi a barázdabillegető brit alfajának tudományos neve (Motacilla alba yarrellii). Publikációi Observations on the Tracheae of Birds, with Descriptions and Representations of several not hitherto figured . — Linn. Trans. 1827, 15. 378. Description of a species of Tringa, killed in Cambridgeshire, new to England and Europe. — Linn. Trans. 16. 109. On the Organs of Voice in Birds . — Linn. Trans. 16. 305. On a new species of Wild Swan, taken in England, and hitherto confounded with the Hooper . — Linn. Trans. 16. 445. Description of the Organs of Voice in a new species of Wild Swan (Cygnus buccinator, Richards.) . — Linn. Trans. 17. Descriptions of Three British Species of Freshwater Fishes, belonging to the genus Leuciscus of Klein . — Linn. Trans. 17. 5. On the Habits and Structure of the Great Bustard (Otis tarda of Linnaeus) . — Linn. Trans. 21. 155. Notice of an Interwoven Mass of Filaments of Conferva fluviatilis of extraordinary size . — Proc. Linn. Soc. 1. 65. On the Influence of the Sexual Organ in modifying External Character . — Journ. Linn. Soc. 1857, 1. 76–82. On the Growth of the Salmon in Freshwater, with six coloured illustrations of the fish of the natural size . Oblong Folio. van Voorst, London, 1839. Les Angles-sur-Corrèze Les Angles-sur-Corrèze település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 106 fő (2015). Les Angles-sur-Corrèze Bar, Gimel-les-Cascades és Naves községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Edelény Edelény kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az Edelényi járás központja. Miskolctól 25 km-re északra, a Bódva-völgyben található a 27-es főút és a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonal mentén (Edelény vasútállomás). Története A terület az őskor óta lakott, ezt paleolit kori kőeszközök tanúsítják. Edelényt 1299-ben említik először Edelin néven, ekkor Roland nádor tartotta itt Borsod vármegye közgyűlését. 1332-ben Edelényi László fiai voltak birtokosai. Papja ez évben a pápai tizedjegyzék szerint 29 garas pápai tizedet fizetett. Az adó magas összege arra mutat, hogy már ekkor valószínű mezőváros volt. Az egyik városrészét alkotó egykori Borsod falut (melyet 1950-ben csatoltak hozzá) már 1108-ban említik. Ebben a faluban államalapítás kori földvár állt, amely Borsod vármegye központja és névadója. A földvárral szemben áll a helyi védelem alá vett, de még elhanyagolt állapotban lévő és magánkézben álló egykori Szekrényessy-kastély, mely valójában egy tíz szobás kúria, melyben a reformkorszakban a Ragályi és Szekrényessy családdal rokonságban álló irodalmárok, közéleti személyíségek fordultak meg, mint Kazinczy Ferenc, kinek utóbb unokaveje Szekrényessy Árpád (1849–1917) bírta a Bódva parti kúriát. Az épületről országos viszonylatban is egyedülállóan gazdag kismonográfia jelent meg 2006-ban, mely több száz eredeti fotóval és forrásidézettel mutatja be a Bódva-völgyi nemesség életviszonyait. (Szekrényessy Attila: Egy borsodi udvarház története, Edelény, 2006.). A városfejlesztés koncepciói között szerepel az egykori Szekrényessy-kastély kivásárlása, eredeti állapotban történő felújítása és 1996-ban lebontott tornyának visszaépítése és kulturális célú hasznosítása, mely a földvár komplexumával egy egységet alkotva indokolt törekvés. A középkorban Edelény lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, de a történelem viharai nem múlnak el nyom nélkül, a török időkben többször elnéptelenedett a falu. A mezőgazdaságtól az ipar felé a 19. században kezdett orientálódni. 1838-ban a terület birtokosai cukorgyárat hoztak létre, ezenkívül megindult a barnaszén-bányászat is. Innentől a mezőgazdaság és az ipar egyformán meghatározó a település életében. 1950-ben Edelényhez csatolták Borsod községet, 1963-ban pedig Finkét. (Finke legrégibb utcája az Árpád út, itt található egy emlékmű, amely Finke felszabadulásának állít emléket.) Edelény 1986-ban kapott városi rangot. A rendszerváltás után a bánya bezárt, a tsz-eket pedig felszámolták, ami nehéz gazdasági helyzetbe hozta a várost. Népcsoportok A település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók L’Huillier–Coburg-kastély Borsodi földvár Népi műemlékegyüttes Edelényi római katolikus templom. Jézus Szíve tiszteletére felszentelt. Finkei római katolikus templom Edelényi református templom Borsodi református templom Finkei református templom Szent Kereszt görögkatolikus templom Ismert emberek Itt (Finkén) született 1832-ben Miklós Gyula , aki 1879-től borászati kormánybiztosként a filoxéra elleni küzdelem egyik képviselője volt. Itt született 1844 -ben dr. Sághy Gyula jogász, országgyűlési képviselő. Itt született 1853 -ban Zachár Gyula , a Pesti Kereskedelmi Akadémia tanára Itt született 1869-ben Berger Károly Lajos mezőgazdasági tanár, szakíró A város borsodi részén élt és hunyt el a helyi múzeum (Borsodi tájház és Szekrényessy Árpád Múzeum) névadója székelyhídi Szekrényessy Árpád (1849–1917) földbirtokos, ismert megyei mecénás. Testvérvárosai Bad Sobernheim , Németország Szepsi , Szlovákia Worb, Svájc Siewierz, Lengyelország Charles E. Stuart Charles E. Stuart (Waterloo, 1810. november 25. – Kalamazoo, 1887. május 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Michigan, 1853–1859). Demokrata Liberális Párt (Románia) A Demokrata Liberális Párt (románul Partidul Democrat Liberal, PDL) egy romániai jobboldali párt volt 2007 és 2014 között. Története 2008 januárjában alakult, amikor elődje, a Demokrata Párt összeolvadt a Nemzeti Liberális Pártból kivált Liberális Demokrata Párttal. 2014 novemberében szűnt meg, amikor összeolvadt a Nemzeti Liberális Párttal. A folyamat során alakuló új párt az utóbbi nevét tartotta meg. Hagyományosan Traian Băsescu román elnökkel kötik össze, aki a Demokrata Párt alapítója és vezetője volt, mielőtt az ország elnökévé választották. 2004 és 2007 közt a Demokrata Párt része volt a kormányzó pártszövetségnek, de kilépett a kormányból. Ezután és a pártegyesülést követően is Băsescu politikáját támogatták és nyilvánosan leszögezték, hogy az elnök újraválasztását szeretnék. A tágabb értelemben vett párt történetében háromszor „váltott” ideológiát, mindig a legkisebb belső ellenállás, vagy választói szankció nélkül. Először a párt szociáldemokratának vallotta magát, és az Európai Szocialista Pártba jelentkezett (nem vették fel). Majd „áttért” a konzervativizmusra. Végül a Liberális Demokrata Párttal (PLD) való összeolvadás óta „liberális demokrata” pártnak vallja magát. A 2008-as parlamenti választásokon második lett. Részt vett az első Boc-kormányban, majd a koalíció felbomlása után a második Boc-kormány és az Ungureanu-kabinet fő erejét adta, de a bevezetett megszorító intézkedések miatt lecsökkent a népszerűsége. A 2012-es önkormányzati választásokon csúfos vereséget szenvedett, valamennyi nagyváros polgármesteri tisztségét elvesztette. A kolozsváriak szociálliberális többségű önkormányzatot választottak ugyan, de megszavazták Emil Boc visszatérését a város élére. A választáson a voksok felét beseprő Szociálliberális Unió (USL) mögött végzett, a szavazatok alig 15 százalékát szerezve meg, így június 14-én a PD-L döntéshozói tanácskozásuk végén arra a következtetésre jutottak, hogy testületileg vállalniuk kell a választási kudarc politikai felelősségét, és így Emil Boc pártelnök és a teljes országos állandó bizottság benyújtotta lemondását. A pártot ügyvivő testület vezette a tisztújító küldöttgyűlésig, ahol is június 30-án Vasile Blagát választották új elnöknek. 2014-ben a párt egyesült a Nemzeti Liberális Párttal, Vasile Blaga 2016 végéig a párt társelnöke volt. Elnökök: 2008–2012: Emil Boc 2012–2014: Vasile Blaga Választási eredmények 2008-as romániai önkormányzati választások A párt a 2008-as önkormányzati választásokon 13 municípium polgármesteri székét szerezte meg: Emil Boc , Kolozsvár Gabriel Boriga, Târgoviște Gheorghe Falcă, Arad Dorin Florea , Marosvásárhely Cătălin Flutur, Botoșani Mircia Gutău, Râmnicu Vâlcea Mircea Hava, Gyulafehérvár Constantin Hogea, Tulcea Ion Lungu, Szucsáva George Scripcaru, Brassó Antonie Solomon, Craiova Gheorghe Ștefan, Karácsonkő Darius Bogdan Vâlcov, Slatina 2012-es romániai önkormányzati választások Polgármesteri széket szereztek: Emil Boc , Kolozsvár Dorin Florea , Marosvásárhely Robert E. M. Hedges Robert Ernest Mortimer Hedges brit archaeológus, a Royal Society tagja; 2008-ban megkapta a Társaság aranyérmét. Tudományos munkássága A Cambridge-i Egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot. Az 1980-as évek óta az Oxfordi Egyetem radiokarbon kormeghatározó laboratóriumának, majd az egyetem teljes régészeti laboratóriumegyüttesének (RLAHA – RESEARCH LABORATORY FOR ARCHAEOLOGY & THE HISTORY OF ART) vezetője. Bryan Sykes-szal közösen elsőként dolgozott ki módszert a középkori csontmaradványok komplex (genetikai és radiokarbon) vizsgálatára. Fő szakterülete a stabil izotópok vizsgálata, és az ilyen vizsgálatokból levonható következtetések – elsősorban a régészeti lelőhelyek környezeti viszonyainak rekonstruálása az emberek és állatok táplálkozásának elemzéséből. Sokat foglalkozik az eltemetett csontok diagenetikus átalakulásaival, a leletekben megőrzött biogén molekulák azonosításával. Mivel a csontok kollagén-tartalmának hagyományosan elemzett szén-, illetve nitrogén-izotóparánya mindössze két paraméter, ami édeskevés egy a táplálkozáshoz hasonlóan összetett rendszer kielégítő jellemzéséhez, két irányban is továbbfejlesztette a módszert, jelentősen kibővítve annak alkalmazási lehetőségeit: egyrészt elkezdte külön-külön vizsgálni az egyes aminosavak izotóparányait, másrészt új, korábban ilyen célra nem használt elemek ( kén , hidrogén , oxigén (az utóbbi időben már kalcium és bór is) izotóparányainak vizsgálatával bővítette a módszer alkalmazásának lehetőségeit. A leletanyagból korszerű módszerekkel kinyerhető adatokat – a terepi mintavételtől a komplex táplálkozástudományi modellekig – egységes módszertani keretbe szervezte, jelentősen javítva a vizsgálatok informativitását. 2001–2009 között megjelent publikációi 1. Cikkek és konferenciakivonatok 2001: Rush, E., Hedges, R. E. M., Aalsbersberg, B., Qionibaravi, Dinacika & Laulu, M., (2001), Staple food intake in a rural village in Verata, Fiji, Journal of Community Health and Clinical Medicine for the Pacific, 8(1),44-46 Cook, G.T., Bonsall, C., Hedges, R.E.M., McSweeney, K., Boronean, V. amp; Pettitt, P.B., (2001), A freshwater diet-derived 14C reservoir effect at the stone age sites in the Iron Gates Gorge, Radiocarbon, 42(2),453-460 Hedges, R.E.M., (2001), The future of the past, Radiocarbon, 43(2),141-148 Hillman, G., Hedges, R. E. M., Moore, A., Colledge, S. & Pettitt, P., (2001), New evidence of Lateglacial cereal cultivation at Abu Hureya on theEuphrates,, The Holocene, 11(4),383-393 Hodgins G. W. L. & Hedges, R. E. M., (2001), On the immunological characterisation of ancient collagen, Archaeological Sciences '97 BAR International Series 939, 2001 (Ed. A. Millard), ,61-67 : Proceedings of the conference held at the University of Durham 2nd - 4th September 1997 Hodgins, G. W. L., Butters, T. D., Bronk Ramsey, C. & Hedges, R. E. M., (2001), The chemical and enzymatic hydrolysis of archaeological wood cellulose and monosaccharide purification by high pH anion exchange chromatography for compound-specific radiocarbon dating, Radiocarbon, 43(3),209-215 Hodgins, G. W. L., Thorpe, J. L., Coope, G. R. & Hedges, R. E. M., (2001), Protocol development for purification and characterization of sub-fossil insect chitin for stable isotopic analysis and radiocarbon dating, Radiocarbon, 43(3),199-208 Montes, L., Utrilla, P., & Hedges, R. E. M., (2001), Le passage Paleolithique Moyen-Paleolithique Superieur dans la Vallee de l'Ebre (Espagne). Datations radiometriques des grottes de Pena Miel et Gabasa, Les Premiers Hommes Modernes de la Peninsule Iberique, Actes du colloque de la Commission VIII de L'UISPP, 87-102,87-102 O'Connell, T.C. & Hedges R.E.M, (2001), Isolation and isotopic analysis of individual amino acids from archaeological bone collagen: a new method using RP-HPLC, Archaeometry, 43 (3),421-438 O'Connell, T.C., Hedges, R.E.M., Healey M.A. & Simpson, A.H.R.W., (2001), Isotopic comparison of hair, bone and nail: modern analyses, Journal of Archaeological Science, 28,1247-1255 Pike, A.W.G., Nielsen-Marsh, C. & Hedges, R. E. M, (2001), Modelling bone dissolution under different hydrological regimes, Archaeological Sciences 97 BAR International Series 939,(Ed. A. Millard), ,127-132 : Proceedings of the conference held at the University of Durham 2nd - 4th September 1997 Richards, M. P., Hedges, R. E. M., Walton, I., Stoddart, S. & Malone, C, (2001), Neolithic diet at the Brochtorff Circle, Malta, European Journal of Archaeology, 4 (2),253-262 Stott, A. W., Berstan, R., Evershed, P., Hedges, R. E. M., Bronk Ramsey, C. & Humm, M. J, (2001), Radiocarbon dating of single compounds isolated from pottery cooking vessel residue, Radiocarbon, 43, Nr 2A,191-197 : Proceedings of 17th Int'l Radiocarbon Conference Jerusalem 2000 Wright, E.V., Hedges, R. E. M., Bayliss, A. & Van de Noort, R., (2001), New AMS radiocarbon dates for the North Ferriby boats - a contribution to dating prehistoric seafaring in northwestern Europe, Antiquity, 75,726-734 2002: Bronk Ramsey, C., Higham, T.F.G., Owen, D.C., Pike, A.W.G. & Hedges, R.E.M., (2002), Radiocarbon dates from the Oxford AMS System: Datelist 31, Archaeometry, 44(3). Suppl 1.,1-149 Cook, G.T., Bonsall, C., Hedges, R.E.M., McSweeney, K., Boroneant, V., Bartosiewicz, L. & Pettitt, P.B., (2002), Problems of dating human bones from the iron gates, Antiquity, 76(291),77-85 Hedges, R.E.M., (2002), Bone diagenesis: An overview of processe, Archaeometry, 44(3),319-328 Pike, A. W. G., Hedges, R. E. M. & Van Calsteren, P., (2002), U-series dating of bone using the diffusion-absorption model, Geochimica et Cosmochimica Acta, 66 (24),4273-4286 2003: Charles, R, Hedges R., & Jadin, I, (2003), Aurignacian point, butchery remains and radiocarbon accelerator dates from the Trou Magrite at Pon-a-Lesse, Antrhopologica et Praehistorica, 114,1-4 Gonzalez, S., Jiménez-Lopez, J.C., Hedges, R., Huddart, D., Ohman, J.C., Turner, A. & Pompa y Padilla, J.A., (2003), Earliest humans in the Americas: new evidence from México, Journal of human evolution, 44(3),370-387 Gonzalez, S., Jimenez-Lopez, J. C., Hedges, R. E. M., Huddart, D., Ohman, J. C. & Turner, A., (2003), Earliest humans in the Americas: new evidence from Mexico, Journal of human evolution, 44 (3),379-387 Hedges, R. E. M., (2003), Puzzling out the past, Nature, 422,667 Hedges, R.E.M., (2003), On bone collagen - apatite-carbonate isotopic relationships, International Journal of Osteoarchaeology, 13,66-79 Hedges, R.E.M., (2003), Archaeological verification: Puzzling out the past, Nature, 422 (6933),667 Lampert, C. D., Glover, I. C., Hedges, R. E. M., Heron, C. P., Higham, T. F. G., Stern, B., Shoocongdej, R. & Thompson, G.B., (2003), Dating resin coating on pottery: the Spirit Cave early ceramic dates revised, Antiquity, 77, 295,126-133 Richards, M. P., Schulting, R. J. & Hedges, R. E. M., (2003), Sharp shift in diet at onset of Neolithic, Nature, 425,366 Richards, M.P., Hedges, R.E.M., (2003), Variations in bone collagen delta-13C and delta-15N values of fauna from Northwest Europe over the last 40 000 years, Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 193,261-267 Stott, A. W., Berstan, R., Evershed, R. P., Bronk-Ramsey, C., Hedges, R. E. M. & Humm, M. J, (2003), Direct dating of Archaeological pottery by compound-specific 14C analysis of preserved lipids, Analytical Chemistry, 75,5037-5045 2004: Bonsall, C., Cook, G.T., Hedges, R.E.M., Higham, T.F.G., Pickard, C. & Radovanovi, I., (2004), Radiocarbon and stable isotope evidence of dietary change from the mesolithic to the middle ages in the Iron Gates: New results from Lepenski Vir, Radiocarbon, 46 (1),293-300 Bronk Ramsey, C, Higham, T.F.G, Bowles, A. & Hedges, R., (2004), Improvements to the pretreatment of bone at Oxford, Radiocarbon, 46(1),155-163 Fuller, B.T., Fuller, J.L., Sage, N.E., Harris, D.A., O'Connell, T.C. & Hedges, R.E.M., (2004), Nitrogen balance and delta-15N: Why you're not what you eat during pregnancy, Rapid Communications in Mass Spectrometry, 18 (23),2889-2896 Hedges, R.E.M., (2004), Isotopes and red herrings, Antiquity, 78(229),34-37 Hedges, R.E.M., Stevens, R.E. & Richards, M.P., (2004), Bone as a stable isotope archive for local climatic information, Quaternary Science Reviews, 23(7-8),959-965 Higham, T.F.G., Hedges, R.E.M., Anderson, A.J, Bronk Ramsey, C. & Fankhauser, B., (2004), Problems associated with the AMS dating of small bone samples: The question of the arrival of Polynesian rats to New Zealand, Radiocarbon, 46(1),207-218 Lampert, C.D., Glover, I.C., Hedges, R.E.M., Heron, C.P., Higham, T.F.G., Stern, B, Shoocongdej, R., Thompson, (2004), AMS radiocarbon dating of resins on ceramics: Results from Spirit Cave, Thailand, in 14C and Archaeology, TFG Higham, C. Bronk Ramsey, D.C Owen (eds)., ,161-169 : Proceedings of Fourth Symposium, Oxford 2002 Shin, J.Y, O'Connell, T.C., Black, S. & Hedges, R.E.M, (2004), Differentiating bone osteonal turnover rates by density fractionation; validation using the bomb 14C atmospheric pulse, Radiocarbon, 46 (2),853-861 Tripp, J., Higham, T.F.G. & Hedges, R.E.M., (2004), A pre-treatment procedure for the AMS radiocarbon dating of sub-fossil insect remains, Radiocarbon, 46(1),147-154 2005: Birchall, J., O'Connell, T.C. Heaton, T.H.E. & Hedges, R.E.M., (2005), Hydrogen isotope ratios in animal body protein reflect trophic level, Journal of Animal Ecology, 74,877-881 Formicola, V., Pettitt, P.B., Maggi, R. & Hedges, R., (2005), Tempo and mode of formation of the Late Epigravettian necropolis of Arene Candide cave (Italy): Direct radiocarbon evidence, Journal of Archaeological Science, 32(11),1598-1602 Fuller, B.T., Fuller, J.L., Sage, N.E., Harris, D.A., O'Connell, T.C. & Hedges, R.E.M., (2005), Nitrogen balance and delta-15N: Why you're not what you eat during nutritional stress, Rapid Communications in Mass Spectrometry, 19(18),2497-2506 Hedges, R.E.M., Thompson, J.M.A. & Hull, B.D., (2005), Stable isotope variation in wool as a means to establish Turkish carpet provenance, Rapid Communications in Mass Spectrometry, 19(22),3187-3191 McCullagh, J.S.O., Tripp, J.A. & Hedges, R.E.M., (2005), Carbon isotope analysis of bulk keratin and single amino acids from British and North American hair, Rapid Communications in Mass Spectrometry, 19(22),3227-3231 Pike, A.W.G., Eggins, S., Grün, R., Hedges, R.E.M. & Jacobi, R.M, (2005), U-series dating of the Late Pleistocene mammalian fauna from Wood Quarry (Steetley), Nottinghamshire, UK, Journal of Quaternary Science, 20(1),59-65 Schulting, R.J, Trinkaus, E., Higham, T.F.G., Hedges, R.E.M., Richards, M. A. & Cardy, B., (2005), A Mid-Upper Palaeolithic human humerus from Eel Point, South Wales, UK, Journal of Human Evolution, 48(5),493-505 2006: Fuller, B.T., Fuller, J.L., Harris, D.A. & Hedges, R.E.M., (2006), Detection of breastfeeding and weaning in modern human infants with carbon and nitrogen stable isotope ratios, American Journal of Physical Anthropology, 129,279-293 Fuller, B.T., Molleson, T.I., Harris, D.A., Gilmour, L.T., & Hedges, R.E.M., (2006), Isotopic evidence for breastfeeding and possible adult dietary differences from Late/Sub-Roman Britain, American Journal of Physical Anthropology, 129,45-564 Honch, N.V., Higham, T.F.G., Chapman, J., Gaydarska, B. & Hedges, R.E.M., (2006), A palaeodietry investigation of carbon (13C/12C) and nitrogen (15N/14N) in human and faunal bones from Copper Age cemeteries of Varna and Durankulak, Bulgaria, Journal of Archaeological Science, 33(11),1493-1504 McCullagh, J.S.O., Juchelka, D. & Hedges, R.E.M., (2006), Analysis of amino acid 13C abundance from human and faunal bone collagen using liquid chromatography/isotope ratio mass spectrometry, Rapid Communications in Mass Spectrometry, 20,2761-2768 Tripp, J.A., McCullagh, J.S.O. & Hedges, R.E.M., (2006), Preparative separation of underivatized amino acids for compound-specific stable isotope analysis and radiocarbon dating of hydrolyzed bone collagen, Journal of Separation Science, 29(1),41-48 2007: Hedges, R.E.M. & Reynard, L.M., (2007), Nitrogen isotopes and the trophic level of humans in archaeology, Journal of Archaeological Science, 34,1240-51 2008: Berstan, R., Stott, A.W., Minnitt, S., Bronk Ramsey, C., Hedges, R.E.M. & Evershed, R.P., (2008), Direct dating of pottery from its organic residues: new precision using compound-specific carbon isotopes, Antiquity, 82,702-713 Reynard, L.M. & R.E.M. Hedges, R.E.M., (2008), Stable hydrogen isotopes of bone collagen in palaeodietary and palaeoenvironmental reconstruction, Journal of Archaeological Science, 35,1934-1942 2009: Schroeder, H., O'Connell, T.C., Evans, J.A., Shuler, K.A. &Hedges, R.E.M., (2009), Trans-atlantic slavery: Isotopic evidence for forced migration to Barbados, American Journal of Physical Anthropology, ,DOI: 10.1002/ajpa.21019 2. Könyvrészletek 2001: Hedges, R.E.M., (2001), Dating in archaeology; past, present and future: in Handbook of Archaeological Sciences (ed. D. R. Brothwell &A. M. Pollard),: 3-8, John Wiley & Sons, Ltd. 2003: O'Connell, T.C., Levine M.A. & Hedges, R.E.M, (2003), The importance of fish in the diet of central Eurasian peoples from the Mesolithic to the Early Iron Age: in "Prehistoric Steppe Adaptation and the Horse", (eds. M.A. Levine, C. Renfrew & K. Boyle). Cambridge: 253-268, McDonald Institute Monograph 2004: Privat, K., O.Connell, T.C., Neal ,K. & Hedges, R.E.M, (2004), Fermented dairy product analysis and palaeodietary repercussions: is stable isotope analysis not cheesy enough?: in "The Archaeology of Animal Fats, Oils and Dairying" (eds. J. Mulville & A. Outram.): , Oxford: Oxbow Books 2006: Hedges, R.E.M., Stevens, R.E. & Koch, P.L., (2006), Isotopes in bone and teeth: in Iotopes in palaeoenvironmental research" (ed. Leng, M.J.), vol.10 of Developments in Environmental Rese: , Springer, The Netherlands Hitel (folyóirat, 1936–1944) A Hitel kolozsvári szemle, illetve szociálpolitikai folyóirat a két világháború között és a II. világháború alatt (1936-1944). Szemle Ezen a címen eredetileg újság formájú félhavi szemle jelent meg 1935. január 1-jétől június 1-jéig. Felelős szerkesztője Koós Kovács István, szerkesztőségi titkára Makkai Ernő (az 5. számig) volt. Megindítása és tényleges szerkesztése Venczel József és Makkai László nevéhez fűződik, akik elégedetlenek voltak az Erdélyi Fiatalok Szabó Dezső-s tájékozódásával s tárgyilagosabb, szociológiai-szociográfiai-statisztikai megvilágításban akarták bemutatni a valóságot. „A változásra ítélt s meg is változott erdélyi magyar körülmények első nemzedéke vagyunk" – vallják a szerkesztők, céljuk "rokon felfogású emberek közös munkára szövetkezése”. Az erdélyi magyarság kritikai önismeretét szorgalmazva a lap nemcsak a fiatal értelmiség nevelését tekintette feladatának, hanem a művelődés, a tudományosság széles körű terjesztését is. Jellemző a magyar kisebbség elsősorban kulturális egységként való tételezése s a népi szemléletből táplálkozó új szociális élményvilág. Hivatásuknak tekintik a román–magyar és szász–magyar művelődési kapcsolatok ápolását. Juhász István, Kéki Béla, Makkai László, I. Nagy Géza, Venczel József kulturális és gazdaságpolitikai cikkei mellett a lap szépirodalmat is közölt Bözödi György, Flórián Tibor, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Toldalaghi Pál tollából. Az együttélő népek közeledését szolgáló írások közül jelentősek Wolf von Aichelburg, Makkai László, Grigore Popa, Szemlér Ferenc, Vásárhelyi Z. Emil tanulmányai, írásai, továbbá Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Makkai László fordításai Tudor Arghezi, George Bacovia, Lucian Blaga, Adolf Meschendörfer költészetéből. A munkatársak közt szerepelt Cselényi Béla, Heszke Béla, Kiss Jenő, Szenczei László, Tóth Zoltán, Vigh Károly is. Könyvekről rovatában a lap kortárs magyar írók (Kovács György, Illyés Gyula, Szemlér Ferenc, Szerb Antal, Darvas József, Schöpflin Aladár, Tamási Áron) munkáit recenzálta. Folyóirat Az eredetileg nagy alakú Hitel helyébe 1936-ban Venczel József ugyanezen címmel, de új számozással negyedévenként megjelenő, oktáv alakú szociálpolitikai folyóirat megindulását kezdeményezte. A lap négy éven át folyamatosan megjelent, az 1940/1-es számot azonban csak egy év múlva követte az 1940–41/2-es szám, majd az összevont 3–4-es. 1942 áprilisától havonta jelenik meg Nemzetpolitikai szemle alcímmel 1944 augusztusáig. Szerkesztői: Albrecht Dezső, Kéki Béla, Venczel József, Vita Sándor. Kívülük a lap főbb munkatársai jogismeretben Mikó Imre, művelődéspolitikában Bözödi György, Debreczy Sándor, Domokos Pál Péter, Lazányi Endre, Lőrinczi László, Vita Zsigmond, Vásárhelyi Z. Emil, gazdaságpolitikában Asztalos Sándor, Oberding József György, Petrovay Tibor, egészségügyben Heinrich Mihály, Nagy András, Parádi Kálmán, társadalomkutatásban Szabó T. Attila (adatokkal Bitay Pál, Illyés Elemér, Kelemen Béla, Kós Balázs, Nagy Ödön, Nonn György, R. Szeben András), irodalomban-művészetben Bíró József, Kiss Jenő, Kováts József, Szabédi László. Műmellékleteken Debreczeni László, Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenő szerepel. A lapot indulásakor erős bírálatok érték a felelős szerkesztő- és kiadóként is szereplő Albrecht Dezső új rendiségi szellemet képviselő írása miatt, de ez a Hitel fiatal munkatársai és olvasói egy része között is ellenkezésre talált. A lapban a reális honi feladatvállalás került előtérbe. Amikor Tamási Áron egységbe szólította a cselekvő erdélyi magyar ifjúságot, a Hitel is részt vett a vásárhelyi találkozó előkészítésében és ülésein, majd egész számot szentelt az eseménynek Tamási elnöki megnyitójával az élen (1937/3). „A hitel tágas értelemben hinni és hihetni egymásnak” – hangsúlyozták a szerkesztők átfogó programjukat a közös cél, az önismeretre való törekvés jegyében, Széchenyi István reformszemléletét idéző ama felfogásuk szerint, melyet különben Széchenyi Hitel című 1830-as alapműve első kiadásának felnagyított címbetűi is jelképeztek a folyóirat borítólapján. A valóságfeltárással, ami számukra az erdélyi magyarság gazdasági-politikai, társadalmi, művelődési viszonyainak ismeretét jelenti, a fiatal értelmiség népnevelésre való tudományos felkészítését kívánták szolgálni. Az ellentéteket áthidaló közösségi munka szükségességét hirdették, leszögezve az 1937/1-es számban kezdődő rovatuk élén: „Eszmék és elvek cím alatt szabad teret nyitunk a véleménynyilvánításnak, anélkül hogy a különböző állásfoglalásokat magunkra mindenben kötelezőnek tartanánk.” A második világháború éveiben, amikor a baloldal kiszorult a közéletből felerősödött újra az Albrecht Dezső vezett irányvonal. Az új erdélyi munkatársak (köztük Bakk Péter, Berényi Ádám, Erőss Alfréd, László Dezső, László Gyula, Réthy Andor, Salamon Sándor, Tonk Emil) csoportjával szemben egyre inkább hivatalos szóvivők kerülnek előtérbe, s az eredeti elképzelésekhez hű munkatársak már csak a második világháború után induló sajtóban találnak elveiknek megfelelő megnyilatkozási lehetőséget. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Hitel repertórium 1935-1944, MEK Off-label gyógyszeralkalmazás Az off-label vagy indikáción túli gyógyszeralkalmazás egy hivatalosan törzskönyvezett gyógyszernek a hivatalos alkalmazási előirattól eltérő felírását jelenti. Az off-label alkalmazás komoly szakmai/etikai, jogi és finanszírozási/gazdasági kérdéseket vet fel, ennek ellenére rendkívül elterjedt az egész világon, köztük Magyarországon is. Szakmai/etikai kérdések Gyógyszer előirat A gyógyszer alkalmazási előirásai az off-label használat szempontjából három csoportra oszthatók: fizikai, kémiai, gyógyszerészeti jellemzők (név, összetétel, kiszerelés, segédanyagok, stb.) terápiás előírások (betegségek, adagolás, életkor). Gyógyszerkombináció esetén a terápiás előírástól való eltérésnek számít egy vagy több komponens elhagyása is. nem kívánt hatások (ellenjavallatok, mellékhatások, gyógyszer kölcsönhatások, terhességi/szoptatási információk, hatás a gépjárművezetési képességre) Az off-label alkalmazás a második pont figyelmen kívül hagyása. Ez azt jelenti, hogy nincs kellő bizonyíték rá, hogy a gyógyszer hatásos arra a betegségre, ami ellen felírták. Ebből természetesen nem következik, hogy hatástalan, csak az, hogy nem végezték el a hatásosságot bizonyító, szigorú előírásokkal szabályozott klinikai próbákat. Az off-label alkalmazás a recept nélkül kapható gyógyszerek alkalmazására hasonlít, amikor a hatásosság a beteg megítélésére van bízva. Az off-label alkalmazás okai Az egyik leggyakoribb ok az, hogy az adott betegségre nincs (az adott beteg által szedhető) gyógyszer. A másik lehetséges ok, hogy a terápiás előírás nem betegséget, hanem tüneteket tartalmaz. Ilyenkor az orvos nincs könnyű helyzetben az előírás betartásakor. A harmadik, meglehetősen gyakori ok: „lehet tudni”, hogy a gyógyszer hatásos egy betegség ellen, de a gyógyszer gyártója nem akarja finanszírozni a drága klinikai próbákat (pl. ritka betegség esetén), mert nem számít akkora forgalomnövekedésre, ami megérné a befektetést. Egy kiragadott, de korántsem egyedi példa erre az oxkarbazepin hatóanyagú, Trileptal nevű epilepszia elleni gyógyszer esete az USA-ban. A gyártó csúszópénznek minősülő vállalati utazásokon, étkezéseken illetve egyéb programokon keresztül próbált rávenni egészségügyi szakembereket az off-label alkalmazásra, hogy elkerülje a költséges klinikai próbákat. Jogi háttér A legtöbb országban nincs vagy kevés jogi szabályozás vonatkozik az off-label gyógyszeralkalmazásra. Az USA-ban az orvos számára nincs szabályozás (korlátozás). A gyógyszergyártók nem reklámozhatják a hivatalos alkalmazási előiraton kívüli felhasználási lehetőségeket. EU-szabályozás nincsen: az EU az egyes országok hatáskörébe utalja a kérdést. Magyarországon 2008. július 1-jétől van érvényes szabályozás. Ez az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyéhez köti az off-label gyógyszerfelírást (ill. ha az OGYI 20, sürgős esetben 2 nap alatt nem válaszol, az engedély megadottnak tekintendő). Az engedélyt a kezelőorvosnak kell kérnie. Az OGYI azonban nem vizsgálja az engedélyezéskor a szakmai kérdéseket, csak nyilvántartja és figyelemmel kíséri a kezelés alakulását, amelyről a kezelőorvosnak rendszeresen be kell számolnia, és amely meg is található az OGYI honlapján. Ennek célja az off-label alkalmazás későbbi „kifehérítése”, melytől a gyógyszergyártók húzódoznak a költségek miatt. Ez a szabályozás nagyon furcsa helyzetet teremt jogvita esetén. Ha a per orvosi műhiba miatt indul, az eldöntendő kérdés az, hogy az orvos a szakma szabályainak és az orvosi protokollnak megfelelően végezte-e a kezelést. Az off-label gyógyszeralkalmazás azonban természetéből adódóan tér el ezektről. Ha a per a gyógyszergyártó ellen indul nem megfelelő szer miatt, a termékfelelősségről szóló törvény alapján a gyártó felelőssége azon múlik, hogy a szer alkalmazása az előiratnak megfelelően történt-e. Az off-label alkalmazás azonban éppen az előirattól való eltérést jelenti. Összességében tehát a hatósági engedély dacára a kezelőorvos anyagi felelőssége megállapítható lehet a jogszabályok alapján. Jegyzetek 420 millió dolláros bírság a Novartisnak (www.medicalonline.hu. A cikk más cégek hasonló okból történő megbírságolását is megemlíti.) OGYI hivatalos honlap Indikáción túli gyógyszerrendelés-kérelmek publikus nyilvántartása (www.ogyi.hu) Források Dr. Bölcs Ágnes: Kereszttűzben az off-label gyógyszerrendelés www.hazijogorvos.hu (html) , LAM-tudomány (pdf) Horváth Judit: Indikáción túl: paragrafusok közé zárt doktorok (Weborvos.hu) Simon László: Az indikációkon túllépő kezelés dilemmái (LAM-tudomány) Jogszabályok 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről („egészségügyi törvény”) 2005. évi XCV. törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról („gyógyszertörvény”) 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról 39/2008. EüM rendelet: jogilag hatályát vesztette, a szövege beépült a 44/2004. ESzCsM-rendeletbe 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól („egészségbiztosítási törvény”) 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről – az új polgári törvénykönyv hatályon kívül helyezte Peter Holmberg Peter Holmberg (1960. október 4. –) olimpiai ezüstérmes amerikai Virgin-szigeteki vitorlásversenyző. Az amerikai Virgin-szigeteki St. Thomas szigetén született. A vitorlázást négyéves korában kezdte tanulni szüleitől. Édesapja, Richard Holmberg vitorlás olimpikon volt. Egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, ahol tagja volt az egyetemi vitorláscsapatnak. Szülőföldjére visszatérve elhatározta, hogy részt vesz az 1984. évi nyári olimpiai játékok vitorlásversenyein finn dingi hajóosztályban. Kilenc hónapja volt a felkészülésre. Az olimpián 36 induló közül a tizenegyedik lett. Kezdeti sikerein felbátorodva visszatért az Amerikai Virgin-szigetekre hajókészítőként dolgozni és levizsgázott ingatlanügynökként. Eközben a figyelme egyre jobban az 1988-as olimpiára terelődött. A felkészülését 1986-ban kezdte meg. Az egy évvel a játékok előtt megrendezett előolimpián nyolcadik volt. Ezt követően minden észak-amerikai és európai versenyen indult, és a Virgin-szigeteknél edzett, melynek vitorlázási viszonyai hasonlóak voltak, mint a dél-koreai verseny helyszínen. Az olimpián szerzett ezüstérme az Amerikai Virgin-szigetek első olimpiai érme volt. Az olimpia után profi versenyző lett, és nagy hajóosztályok versenyein indult. 1574 az irodalomban Az 1574. év az irodalomban. Új művek Ilosvai Selymes Péter : Az híres neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való historia (Debrecen). A Toldi Miklósról szóló monda versekbe szedve. Istvánffy Pál 1539 -ben írt széphistóriájának ma ismert első kiadása: Historia regis Volter (Debrecen); magyar címén: Volter és Griseldis. Születések július 1. – Joseph Hall angol szatirikus író († 1656 ) augusztus 30.– Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító († 1634 ) Hatalmas szív A Hatalmas szív (Mighty Heart) egy amerikai film. Megtörtént eseten alapul, a terroristák által meggyilkolt Daniel Pearl esete ihlette. Rendezője Michael Winterbottom, producere Brad Pitt. Angelina Jolie kapta a főszerepet, Daniel Pearl özvegyét. A film Mariane Pearl életének azt a részét mutatja be, amikor fájdalmas ténnyel kell megküzdenie, miszerint férjét – a Wall Street Journal dél-ázsiai irodájának vezetőjét –, aki az iszlám hadászattal kapcsolatosan végzett kutatásokat, 2002-ben Pakisztánban elrabolták és meggyilkolták. Daniel 2002. január 23-án beült egy taxiba, onnantól nem látták élve; testét több mint egy hónap után találták meg, tíz darabban. Dan Futterman játssza Daniel Pearlt. Mariane férje eltűnéséről, a megtalálásáért folytatott küzdelméről írta meg a Hatalmas szív memoárját: Férjem, Danny Pearl bátor élete és halála címmel. Mariane hat hónapos terhes volt fiával, amikor az eset megtörtént. A könyv részben azért született, hogy bemutassa Adamnek az apját, akivel sosem találkozhatott. A filmet többek között Indiában forgatták. Institoris János (lelkész) Mossóczi Institoris János (Mosóc, ? – Korpona, 1661. február 20.) ágostai evangélikus lelkész. Élete Institoris Illés rektor és Stupavszki Anna fia. Született Mosócon (Turóc megye), mások szerint Vágbesztercén (Trencsén megye). Első tanítását apjától nyerte, azután Kézsmárkon, Bánócon, Privigyén, Bártfán, Kassán, Rózsahegyen (Liptó megye) és Lőcsén tanult 1646-ig. Külföldön, ahol hét évig tartózkodott, a danzigi és königsbergi egyetemeket látogatta. Hazájába visszatérvén, Bánócon volt iskolaigazgató (rektor); innét Selmecre és 1657-ben Trencsénbe ment szintén rektornak. 1658-ban Bánócba hívták meg lelkésznek (miután a pestis megszűnt); itt ingóságai a tűzvész martalékává lettek. Két évi itt tartózkodása alatt, több helyre hívták meg lelkésznek; azonban egyik meghívást sem fogadta el, hanem megmaradt régi helyén, míg végül Korponára ment szlovák prédikátornak, ahol azonban megérkezte (1661) után néhány hónap múlva meghalt. Testvéröccse, Institoris Mihály adott ki latin gyászkölteményt halálára. Művei Deo duce! Dissertatio heologica exhibens Veritatem sententiae de Filii dei Prae-Aeterna Divinitate conscripta & publico examini exposita sub Praesidio Rev. & Clar. Viri Dr. Michaelis Lasii ... Respondente ... Scholae Leutsch...Leutschoviae, 1646. Examen Propositionum XII. Quas sub persona Erhardi Sacri R. I. Comitis in lucem misit Jesuita Jodocus Kedd Wiennae Anno 1652. Institutum nomine Evangelicorvm In Hungaria citeriore habitantium Anno eodem. 2. Timo: v. 4. 5. Erit tempus cum sanam doctrinam non tolerabunt Sed a Veritate aures avertent, ad fabulas autem convertentur. (Trencsén, 1652. Névtelenül. Fabó ezt a munkát is neki tulajdonítja.) Dissertatio Philosophico-Theologica qua Exprincipijs Philosophicis, maxime ex natura accidentis, refutatur dogma Pontificum de Transubstantiatione Panis Eucharistici In Corpus & Vini, In Sangvinem Dominicum. Publice proposita & defensa a Praeside Joh. Institoris Gymnasii Banovicensis Rectore & Respondente Michaele Institoris Die 7. Julii, in auditorio majori Gymnasij Ban... 1654. Trenchinii. Dissertatio Politico-Theologica prior de Clericorum e potestate seculari exemptione. Continens: Sententiae Pontificiae ab origine, per singula Ecclesiae Secula, deductionem; Doctrinae vero Catholicae, a prima praedicatione Evangelica ad nostra tempora propaga tae dilucidationem Ad Disputandum proposita a Praeside...Respondente Michaele Institoris Moschovino... 1655. U. ott. Dissertatio Politico-Theologica posterior de Clericorum e potestate seculari exemptione. Continens Catholicae sententiae ulteriorem explicationem atque per idonea argumenta confirmationem, ac denique objectionum quarumdam partis adversae refutationem. Ad Disputandum proposita a Praeside...Respondente Samuele Nicletzio. U. ott 1655. (Az előbbenivel együtt jelent meg.) Duce & authore Deo! Dissertatio Scholastica De Theologiae Christianae Fine Publice ad disputandum proposita a Praeside...espondente Johanne Mejero. U. ott, 1657. Duce & authore Deo! Dissertatio Logica De Qualitate Propositionis Infinitae Publice ad disputandum proposita a Praeside...Respondente Johanne Hniliceno... 1657. U. ott. Disputatio logica de syllogismo philosophiae. U. ott, 1657. Bouëx Bouëx település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 912 fő (2015). Bouëx Chazelles, Garat, Mornac, Sers és Vouzan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Poór Lili-díj A Poór Lili-díj az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által magyar színésznők elismerésére adományozott díj. Odaítélése A díjat 1992 óta kiemelkedő teljesítményt elérő színésznőknek, vagy szakmailag is nagy jelentőségű évfordulóhoz érkező kortárs színésznőnek adományozzák. A díj névadója, Poór Lili (1886-1962) erdélyi magyar színművész volt. Díjazottak 2018 Egyed Apollónia (wd) 2017 nem adták ki 2016 Bartalis Gabriella (wd) 2015 Albert Csilla (wd) 2014 Varga Csilla (wd) 2013 Panek Kati 2012 Albert Júlia (wd) 2011 Halasi Erzsébet 2010 Kézdi Imola (wd) 2009 Kovács Éva 2007 Balázs Éva 2006 Biluska Annamária 2005 Bicskei Daróczi Zsuzsa (wd) 2001 Méhes Kati 2000 B. Fülöp Erzsébet (wd) 1999 Borbáth Júlia (wd) 1997 Lőrincz Ágnes 1992 Orosz Lujza Robert F. Broussard Robert F. Broussard (New Iberia, 1864. augusztus 17. – New Iberia, 1918. április 12.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Louisiana, 1915–1918). Ivána A Ivána női név az Iván férfinév latinos képzésű párja. Rokon nevek Ivica : az Iván férfinév szláv kicsinyítőképzős női párja. Gyakorisága Az 1990-es években az Ivána és az Ivica szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Ivána május 12. május 13. Ivica május 12. Híres Ivánák, Ivicák Ivana Lisjak horvát teniszezőnő Ivana Spagna olasz énekesnő, dalszövegíró Menedékvétel (buddhizmus) Menedékvételnek nevezik a buddhizmusban, amikor elkötelezi valaki magát az ún. három drágaság ösvényének, (a "három menedék"). Ez történhet formálisan a világi emberek számára és szerzetesi formában. A három drágaság általános jelentése: a Buddha a dharma - a tanítás a Szangha - a közösség (szerzetesek ( bhikkhu and bhikkhuni ) és korábban megvilágosodott személyek. A három drágaságban való menedékvétel az összes buddhista iskolára jellemző. Hit (szaddha) A hitet (szaddha/szraddha) a Buddha egyik fontos tanítási elemének tekintik mind a hínajána és a mahájána hagyományokban. A szanszkrit szraddha szó fordítása "hit", azonban az eredeti szó bizalomra, kitartásra, folytonos és alázatos erőkifejtésre is utal. A nyugati hit fogalom jelentésével ellentétben, a szraddha az összegyűjtött tapasztalatokból és okfejtésből fakad. A Buddha párbeszédeit tartalmazó Kalama szútrában a Buddha kifejezetten az ellen szól, hogy bárki gondolkodás nélkül kövesse és higgyen a hatalomnak vagy a hagyományoknak. Főleg a Buddha kortárs vallási irányzataira vonatkozott ez, de érvényes minden korra ugyanúgy. A hit a buddhizmusban a három drágaság tiszteletét jelenti. Gyakorlatok Buddham szaranam gaccshámi. A Buddhához folyamodom oltalomért. Dhammam szaranam gaccshámi. A Dharmához folyamodom oltalomért. Sangham szaranam gaccshámi. A Szanghához folyamodom oltalomért. Fogadalmak Aki menedéket vesz a három drágaságban fogadalmat is tehet egyben (panycsa síla). A világi emberek az öt fogadalom közül legalább egyet választanak, de az egyes hagyományok eltérnek abban, hogy hány fogadalmat kell tenni. Az öt fogadalom nem parancsolat, hanem saját magunknak tett ígéret. megígérem, hogy tartózkodok az öléstől megígérem, hogy tartózkodok a lopástól megígérem, hogy tartózkodok a helytelen szexuális viselkedéstől megígérem, hogy tartózkodok a valótlan állításától megígérem, hogy tartózkodok a bódító italok fogyasztásától Aki még tökéletesebb akar lenni, további fogadalmakat is tehet: ételt csak megfelelő időben fogyaszt, nem táncol és nem énekel szemérmetlen énekeket, nem visel ékszereket és nem fogad el pénzt, nem ül magas és kényelmes székeken, nem alszik nagy és kényelmes ágyakban. A szerzetesek számára a helytelen szexuális viselkedés teljes cölibátusi fogadalommá bővül. Szintjei A 11. századi Atísa, valamint az őt követő Congkapa elmondásaiból kiderül, a menedékvételnek különböző szintjei léteznek a gyakorló látókörének megfelelően: világi látókör - jelen élet javítása a cél (nem buddhista, mivel a "megfelelő menedékvétel érdekében legalább a jövő életeinkkel kapcsolatban motiváltnak kell lennünk" ). kezdeti látókör - üdvös újjászületés érdekében, valamint elkerülni az alsóbb birodalmakban való újjászületéseket (állatként, éhes szellemként vagy pokollakóként). haladó látókör - a megvilágosodás és a nirvána céljából. nagy látókör - a megvilágosodás céljából valamint később buddhaként az összes érző lény érdekében. legnagyobb látókör - jelen életben elérni a buddha szintet ( tantrikus technikák használatával). Saint-Léon (Haute-Garonne) Saint-Léon település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 1246 fő (2015). Saint-Léon Belbèze-de-Lauragais, Aignes, Ayguesvives, Auragne, Mauvaisin, Montgiscard, Nailloux, Noueilles és Pouze községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Frank Spellman Frank Spellman (Malvern, Pennsylvania, 1922. szeptember 17. – 2017. január 12.) olimpiai bajnok amerikai súlyemelő. Pályafutása Az 1946-os párizsi világbajnokságon bronz-, a következő évi philadelphia-i vb-n ezüstérmet szerzett. 1948-ban a londoni olimpián váltósúlyban aranyérmet nyert. 1950-ben a Maccabi Játékokon is győzni tudott. 1983-ban az International Jewish Sports Hall of Fame tagjává választották. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1948, London Világbajnokság ezüstérmes: 1947, Philadelphia bronzérmes: 1946, Párizs Maccabi Játékok aranyérmes: 1950, Izrael Ross County FC A Ross County FC egy 1929-ben alapított skót labdarúgócsapat, melynek székhelye Dingwall-ban található. A klub színei: kék és fehér. Sikerlista Skót másodosztály: Skót kupa: Skót ligakupa: Starý Kolín Starý Kolín település Csehországban, a Kolíni járásban. Starý Kolín Veletov, Kolín, Tři Dvory, Libenice, Nebovidy, Konárovice, Nové Dvory, Svatý Mikuláš és Hlízov településekkel határos. Lakosainak száma 1623 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1578 az irodalomban Az 1578. év az irodalomban. Új művek John Lyly regénye: az Euphues: The anatomy of wit (Euphues, avagy a szellem[esség] anatómiája). A könyv hőséről nevezték el ezt a mesterkélt stílust euphuizmus nak az angol irodalomban. Nemeshegyi Péter Dr. P. Nemeshegyi Péter S.J. (Budapest, 1923. január 27. –) jezsuita szerzetes, kétszeres, államtudományi és teológiai doktor, egyetemi tanár, dékán. A japán „Szent Kincs Rendjé”-nek, „Arany Sugarak a Nyakszalaggal” kitüntetettje. Élete Önéletrajzi vallomása: „Nem is olyan rossz foglalkozás a papság” 1944-ben államtudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Ugyancsak 1944-ben lépett be a jezsuita rendbe, mert – mint mondta – imponált neki, hogy náluk, a budapesti Jézus Szíve-templomban a mise alatt nem szedtek adományt, nem zavarták meg az áhítatot. A római Gergely Egyetemen teológiai doktorátust szerzett. 1952-ben pappá szentelték Rómában. 1956-ban teológiai doktorátust szerzett a római pápai Gergely Egyetemen. 1956-tól 1993-ig a tokiói Sophia Egyetem Hittudományi karának professzora, kétszeri dékánja volt, s szinte az egész Japán területén tartott, a nem csupán a diákokat, hanem az átlagembereket is megszólító keresztény szellemiségű előadásain a teológiát középpontba állítva a nyugati kultúraelméletről, illetve a nyugati értékrendről is tanított. 1993-tól egy ideig a váci székhelyű Apor Vilmos Katolikus Főiskola (korábban Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola) tanszékvezető tanára, óraadó a Szegedi Katolikus Hittudományi Főiskolán, a Sapientia Szerzetesi Főiskolán és a Károlyi Gáspár Református Egyetemen. Utóbbi helyen egészen 2015 elejéig tanított. Egy ideig a magyar Patrisztikai Társaság elnöki székét is betöltötte. Számos könyv és cikk szerzője. Könyvei magyar, japán, francia, angol, német és koreai nyelven jelentek meg. A Távlatok jezsuita folyóirat főmunkatársa, a Szív jezsuita lelkiségi folyóirat munkatársa. A Magyar Patrisztikai Társaság tiszteletbeli elnöke. A 2002-es A Hídember c. történelmi-életrajzi filmben egy esküvői jelenetben tűnik fel mint lelkész. Szintén 2002-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. Írásaiból Nemeshegyi Péter: Hogyan lehetünk boldogok? Nemeshegyi Péter: Vallomás a Szentírásról Nemeshegyi Péter: Hol állunk a Lumen gentium megvalósításával? Nemeshegyi Péter: Európa teste és lelke Nemeshegyi Péter: Feltámadás és élet Nemeshegyi Péter: A szeretetfejlődés A bűn problémája a 21. században Nemeshegyi Péter: A vallások háborút és békét előmozdító szerepe Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes a japán misszióról Jezsuita szerzetes Japánban Jézus társaként a nagyvilágban A világvallások típusai A buddhista és a keresztény lelkiség Jezsuita szerzetes a mosolygó ősharmóniában Nemeshegyi Péter SJ a 32. Általános Rendgyűlésről video Megjelent könyvei La paternité de Dieu chez Origène ; Desclée, Paris, 1960 ( Histoire de la théologie Sér. 4. Bibliothèque de théologie ) A Szentháromság (Detti, Róma, 1974) Az Eukarisztia (Detti, Róma, 1975) Mi a kereszténység? ; Prugg, Eisenstadt, 1976 Istentől Istenhez ; Prugg, Eisenstadt, 1976 A Szentháromság ; Tip. Detti, Roma, 1979 Was Christsein heisst ; EOS, St. Ottilien, 1979 Le Christ au Japon. Historie et témoignages ; Téqui, Paris, 1979 ( Terre des hommes ) Isten népének szolgái. Az egyházirend teológiája ; Tip. Detti, Róma, 1980 ( Teológiai kiskönyvtár ) Jó az Isten. Élet Krisztusban ; Tip. Detti, Róma, 1981 ( Teológiai kiskönyvtár ) Szeretet az Isten. A Szentháromság-tan ; Agapé–Távlatok, Novi Sad–Bp., 1994 ( Teológiai zsebkönyvek ) Jó az Isten (AGAPÉ, 1994) Szeretet az Isten (AGAPÉ, 1994) Isten népének szolgái. Az egyházirend teológiája ; Agapé–Távlatok, Novi Sad–Bp., 1994 ( Teológiai zsebkönyvek ) Istentől Istenhez ; 2. mód., bőv. kiad.; Márton Áron, Bp., 1994 "Ezt tegyétek az én emlékezetemre...". Az eukarisztia teológiája ; Agapé–Távlatok, Szeged–Bp., 1994 ( Teológiai zsebkönyvek ) Ermi furulyája ; Korda, Kecskemét, 1995 Mit mond nekünk a II. Vatikáni Zsinat? (Korda Kiadó, 1996) Mi is az – imádkozni? ; Korda, Kecskemét, 1997 Mi a kereszténység? (AGAPÉ, 2001) Hogyan lehetünk boldogok? Jézus nyolc mondása a boldogságról ; Korda, Kecskemét, 2001 Pipacsok dalolnak. Teológiai és lelkiségi írások ; Korda–Távlatok, Kecskemét–Bp., 2003 Vissza a gyökerekhez. Teológiai tanulmányok ; Szt. István Társulat, Bp., 2003 Krisztusi emberiesség – keresztény humanizmus (Korda Kiadó, 2004) Hogyan lehetünk boldogok? (Korda Kiadó, 2005) Mi is az – imádkozni? (Korda Kiadó, 2005 / 2013) A szerzetesség teológiája (Korda Kiadó, 2005) Ermi furulyája (Korda Kiadó, 2006) A szeretet útja (Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2006) Jézus és… (Korda Kiadó, 2007) Hazavár az Isten. Nemeshegyi Péterrel beszélget Marton Árpád ; Kairosz, Bp., 2008 ( Miért hiszek? ) Fecskeszemmel. Új tanulmányok ; Kairosz, Bp., 2009 John Henry Newman vándorútja (Szent István Társulat, 2010) Istenkereső ember, emberkereső Isten (Jezsuita Könyvek, 2012) Mozart, Isten szeretetének muzsikusa. Nemeshegyi Péter SJ előadás-sorozata Mozartról ; szerk. Fülöp Zsuzsanna; Kairosz, Bp., 2012 ( Jezsuita könyvek Isten és tudomány ) + CD "Megesett rajtuk a szíve". A Jézus Szíve tisztelet alapjai a Szentírásban ; Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya–L'Harmattan, Bp., 2012 ( Jezsuita könyvek Jezsuita füzetek. Lelkiségi írások ) Számadás a reményről (Jezsuita Könyvek, 2013) A szeretet útja (Jezsuita Könyvek, 2013) Isten éltető jóságában. Találkozás a jezsuita lelkiség gyökereivel ; Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Bp., 2014 ( Jezsuita könyvek Jezsuita füzetek. Küldetésben ) "Tárt karokkal várnak ránk...". Életinterjú Nemeshegyi Péter jezsuitával ; beszélgetőtárs Kiss Péter; Jezsuita, Bp., 2016 ( Jezsuita könyvek. Arcélek ) Ezen kívül számos tanulmány, cikk, kötet írója vagy társszerzője, A Szív lelkiségi, kulturális és önismereti folyóirat szerkesztőségének tagja. Letölthető munkái Nemeshegyi Péter: Mi a kereszténység? – Letöltés Nemeshegyi Péter: Szeretet az Isten – Letöltés Nemeshegyi Péter: Istentől Istenhez – Letöltés Tantárgytematikák, tételsorok és előadásjegyzetek az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oldalán Jegyzetek Új Ember https://terebess.hu/keletkultinfo/nemeshegyi.html https://terebess.hu/keletkultinfo/nemeshegyi.html https://terebess.hu/keletkultinfo/nemeshegyi.html Távlatok http://www.parbeszed.com/img/upload/200709/asziv_0710_300.jpg Rádiós beszélgetés Nemeshegyi Péterrel https://archive.tilos.hu/mp3/tilos-20140827-100225-120000.mp3 Henrik porosz királyi herceg (1862–1929) Henrik porosz királyi herceg (németül: Prinz Heinrich von Preußen, teljes nevén Albert Wilhelm Heinrich; Potsdam, 1862. augusztus 14. – Gut Hemmelmark, 1929. április 20.) porosz királyi és német császári herceg, a Német Császári Haditengerészet főtengernagya. Élete Származása és gyermekkora Henrik porosz királyi herceg 1862. augusztus 14-én jött világra a potsdami Neues Palais-ban III. Frigyes német császár (1831–1888) és Viktória brit királyi hercegnő (1840–1901) harmadik gyermekeként, egyben második fiaként. Édesapja még csupán trónörökösi rangban volt születésekor, a porosz királyi címet a hercegnő nagyapja viselte. Édesanyja a brit királyi családól származott; Viktória brit királynő legidősebb leánya volt. E rokoni szál révén a brit uralkodónő jelentős befolyást gyakorolt gyermekeire és unokáira egyaránt. A herceg idősebb testvéreihez hasonlóan kiskorától fogva sok gondot okozott szüleinek, elsősorban édesanyjának. Idősebb testvéreihez hasonlóan ő is támogatta Otto von Bismarck politikáját és nézeteit, szembekerülve liberális szüleivel. Édesanyja így írt egyik levelében az újszülött hercegről: „Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod ezt a szegény gyermeket. Igen csúf, de erről nem tehet, nem igazán ostoba és igen szórakoztató tud lenni.” Az anya a későbbiekben sokat panaszkodott fia lustaságára és arra, hogy soha nem figyel oda a tanórákon. Henrik herceg már kisgyermekként rajongott a haditengerészetért, így kasseli gimnáziumi évei után tizenöt évesen csatlakozott a porosz haditengerészethez. Tengerésszé képzése magában foglalt egy 1878–1880 közötti világ körüli utat, amelynek végén 1880. október 1-jén sikeresen letette a tengerésztiszti vizsgát. A világ körüli utazásról később Des Prinzen Heinrich von Preußen Weltumseglung címmel riport is készült a fiatalabb korosztály számára. Később, 1884–1886 között a porosz herceg a szolgálati szünidőket kihasználva elvégezte a haditengerészeti akadémiát is. Tengerészeti pályafutása A német trónörökös fiaként és az uralkodócsalád tagjaként Henrik herceg gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1887-ben egy torpedónaszádot és emellett az első torpedónaszád-hadosztályt irányította, egy évvel később az SMY Hohenzollern császári jacht kapitányságát vette át, míg 1889–1896 között a másodosztályú SMS Irene cirkálót, az SMS Beowulf páncélozott hajót és az SMS Sachsen és SMS Wörth csatahajókat vezényelte. 1897-től fogva a porosz hercegre többféle haditengerészeti posztot osztottak, többek között számos hajórajt vezetett. Ezek között volt egy olyan rögtönzött hajóraj is, amelyik a kelet-ázsiai német tengerészeti haderőkhöz csatlakozva 1897-ben részt vett a kínai Kiautschou-öbölben és Cingtao kikötőjében zajló hadmozdulatokban, megerősítve a térségben a német fennhatóságot. Henrik herceg sikerét inkább diplomáciai, semmint katonai eredménynek tudták be a kortársak: a herceg tárgyalt ugyanis a kínai uralkodóval, ekképpen ő lett az első európai nemesúr, akit a kínai császári udvar fogadott. Részben e sikerének tudható be, hogy a herceg 1899-ben a Kelet-ázsiai Hajóraj parancsnoka lett, ezt követően egy hadihajó-rajé, majd végül 1903-ban az északi-tengeri haditengerészeti támaszponté. 1906–1909 között a nemzetközi vizeken szolgálatot teljesítő német flotta élére nevezték ki. 1909. szeptember 4-én léptették elő hivatalosan is a német haditengerészet egyik tengernagyává. Az első világháború kitörését követően a porosz herceget a balti-tengeri főparancsnokává nevezték ki. Annak ellenére, hogy lehetőségei jóval szerényebbek voltak a balti-tengeri orosz flottáéhoz képest, a herceg sikeresen védekezett az orosz haditengerészettel szemben, megakadályozva támadásukat a német partvonal ellen. 1917-ben az oroszok kilépésével a herceg feladata véget ért, emiatt feladta az aktív szolgálatot. A haditengerészet kötelékeiből csak egy évvel később, a német köztársaság kikiáltásakor lépett ki. Henrik herceg közkedveltségnek örvendett a német tengerészek körében, elsősorban közismerten nyílt és alázatos személyisége miatt. A haditengerészet iránti lelkesedését és tengerészi képességeit széles körben elismerték. A modernt technológia híveként minél több fejlesztést és technikai újítást próbált meg bevezetni a német haditengerészetbe, többek között a tengeralattjárókat és a repülőgépeket. E célból egy gőzhajót át is alakíttatott kezdetleges repülőgép-hordozóvá, és a Balti-tengeren kísérletezett vele, majd később az oroszok elleni támadásoknál is bevetette. A jachtok szerelmeseként a legendás hírű jachtklub, a Kieler Yacht-Club egyik első tagja volt. A tengerészek körében sikerrel népszerűsítette a később az ő tiszteletére Prinz-Heinrich-Mütze névre keresztelt sapkát. Ugyancsak a herceg hozta létre 1909-ben Deutschland-Schild néven a nemzetközi vizeken szolgálatot teljesítő német tengerészek labdarúgókupáját. Házassága és gyermekei Henrik porosz királyi herceg anyai ágról való egyik unokatestvérét választotta jövendőbelijéül. Irén hessen–darmstadti hercegnő (1866–1953) a hesseni nagyherceg harmadik gyermekeként jött világra, és az általános vélekedés szerint nővéreinél jóval szerényebb megjelenésű volt. A porosz herceg és a hesseni hercegnő közötti rokoni kapcsolat ellenére sem a vőlegény, sem a menyasszony családja nem támasztott kifogást kettejük egybekelése ellen. Az esküvőt 1888. május 24-én tartották a német fővárosban a német császári pár jelenlétében. A fiatal pár később az észak-németországi Kiel városában rendezte be otthonát. Henrik herceg és Irén hercegnő boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatából három gyermek született: Valdemár Vilmos ( 1889 . március 20. – 1945 . május 2. ), felesége Kalixta lippe–biesterfeldi hercegnő, gyermektelenül halt meg Zsigmond Vilmos ( 1896 . november 27. – 1978 . november 14. ), felesége Sarolta Ágnes szász–altenburgi hercegnő Henrik Viktor ( 1900 . január 9. – 1904 . február 26. ), kisgyermekként elhalálozott. Irén hesseni hercegnő – húgához, Alekszandra Fjodorovna orosz cárnéhoz hasonlóan – örökölte édesanyjától a vérzékenységet okozó gént. A betegség eredetileg a brit királyi családból származott, innét került a dinasztikus házasságuk révén szinte valamennyi európai uralkodócsaládba. A vérzékenység fiúgyermekeken jelentkezett, többek között az orosz trónörökösön és Henrik herceg legidősebb és legkisebb fián. Henrik Viktor herceg éppen vérzékenysége következtében hunyt el mindössze négyéves korában; a betegséget örökölt bátyja életét ugyanakkor rendszeres vérátömlesztéssel meg tudták menteni. Henrik porosz herceg és felesége nagy népszerűségnek örvendtek az észak-németországi területeken. A művészeteket pártoló herceget több neves egyetem is díszdoktorává avatta, így például 1899-ben a berlini Műszaki Egyetem, 1902-ben pedig a Harvard Egyetem. Ez utóbbi címet az Egyesült Államokba tett hivatalos látogatása során kapta, amikor is diplomáciai érzékéről tanúságot téve megnyerte magának a kezdetben kritikus amerikai sajtót és a német származású amerikai lakosság jelentős hányadát is. Henrik herceg mélységes tisztelettel viseltetett bátyja, a császár irányába, akivel mindig is jó kapcsolatot ápolt. A császár igyekezett öccsét távol tartani az államügyektől, ennek ellenére véleményét és tanácsát több ízben is kikérte. A politikában nem érdekelt Henrik herceg nem ismerte fel a német flottaépítés nemzetközi hatásait, noha egy ideig – míg unokaöccse, a trónörökös még kiskorú volt – olykor a német uralkodó „helyetteseként” is szerepelt. A tengerészet mellett a herceg a modern sportokért is lelkesedett. Az autózás olyannyira érdekelte, hogy egyike volt az elsőknek, akik ablaktörlő fejlesztésével foglalkoztak és ezt használtak, és egyes források szerint az autódudát is. Az 1908–1911 között létező Prinz-Heinrich-Fahrt elnevezésű autóversenynek – a Formula–1 német nagydíja elődjének – ő volt a névadója, de szintén támogatta a császári automobilklubot. A repülés is foglalkoztatta, egyike volt a pilótaengedélyt szerző első német katonáknak. 1918-ban a német forradalom következményeként kikiáltották a köztársaságot, a császári család több tagja is száműzetésbe kényszerült. Henrik hercegnek és feleségének nem kellett elhagynia az országot és birtokaikat is megtarthatták. A házaspár a kieli kastélyból elköltözve az Eckernförde közelében található Gut Hemmelmarkba vonult vissza. Gut Hemmelmark kastélyát 1902-ben építették a herceg megrendelésére, Ernst von Ihne építész tervei alapján. Henrik herceg minden idejét kedvelt sportjainak szentelte: ő maga is indult autóversenyeken és vitorlásversenyeken, és tovább népszerűsítette ezeket. Henrik porosz királyi herceg 1929. április 20-án hunyt el torokrák következtében, akárcsak édesapja. Hemmelmarki birtokán temették el. Két felnőttkort megért fia közül a fiatalabbiknak születtek utódjai, elsőszülött fia egy vérátömlesztés szövődményeibe halt bele a második világháború végén. Achaetops pycnopygius Az Achaetops pycnopygius a madarak osztályába, ezen belül a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Macrosphenidae családba tartozó Melocichla nem egyetlen faja. Korábban az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába sorolták. 16-17 centiméter hosszú. Angola és Namíbia köves területein honos. Rovarokkal, skorpiókkal táplálkozik. Novembertől áprilisig költ. Alfajai A. p. pycnopygius (P. L. Sclater, 1853) – délnyugat- Angola partvidéke, észak- és közép- Namíbia ; A. p. spadix (Clancey, 1972) – délnyugat- Angola . Püspöki Methodista Egyház Az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church) elődje. A Püspöki Methodista Egyház (Methodist Episcopal Church) nevű felekezetet az Amerikai Egyesült Államokban alapították 1784 karácsonyán. A püspöki elnevezés hivatalosan 1939-ig volt használatban: ekkor három metodista egyház egyesülésével jött létre a Metodista Egyház (Methodist Church). A három egyesülő ág: a (Északi) Püspöki Methodista Egyház és a Déli Püspöki Methodista Egyház, melyek a rabszolgatartás kérdésében távolódtak el korábban egymástól, és a Protestáns Methodista Egyház, amely korábban a püspöki hivatal elutasítása miatt járt külön úton. A Metodista Egyház 1968-ban egyesült az Evangéliumi Testvérközösséggel (Evangelical United Brethren Church). Az egyesüléssel született meg az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church), amely napjainkig a hivatalos elnevezése az egyháznak. Létszám Amerikában A Püspöki Methodista Egyháznak 1791-ben, John Wesley halálakor mintegy 80 ezer tagja volt. Ezzel meghaladta a brit metodizmus létszámát, amely ekkor 70 ezer fős közösséget jelentett. A Püspöki Methodista Egyház Magyarországon A magyarországi metodista missziót szervezetileg a Püspöki Methodista Egyház észak-németországi egyháza kezdeményezte 1898-ban. Az Észak-Németországi Évi Konferencia megbízatásából az akkori bécsi metodista lelkész, Robert Möller több alkalommal is szolgált Magyarországon, az ország fővárosában és a Bácskában. Sudoměř Sudoměř település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Sudoměř Katusice, Skalsko, Kováň, Březovice és Kluky településekkel határos. Lakosainak száma 100 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Baloldali Alternatíva Egyesülés A Baloldali Alternatíva Egyesülés egy 1988-tól tevékenykedő (hivatalosan 1989. február 11-én megalakult) társadalmi szervezet. A hagyományostól eltérő baloldaliságot képvisel: a civil társadalom termelői és közhatalmi önszerveződését. Megalakulás 1987 végén fiatal újságírók kezdeményezték azoknak a hetvenes évek óta szerveződő magyarországi csoportoknak az egyesítését, amelyek a fennálló rendszerrel szemben humanista baloldali alternatívát kerestek. Ennek nyomán kezdődött meg három rendszerkritikus csoport (mint emberközpontú szocialista ellenzék) együttműködésének a szervezése. Az előkészítő munkáról többen – köztük a Munkásőr fedőnevű Rózsa György Eduardo – készítettek jelentést a Budapesti Rendőrkapitányság III/A Alosztályának. (1) A későbbi megfigyelésre a III/III. Csoportfőnökség Ikravirág fedőnevű titkosügynöke kap megbízást, (2) de a nyilvános összejövetelekről mások is jelentettek. (3) A magát – a hivatalos baloldalhoz viszonyítva - alternatív baloldalinak valló társadalmi szervezet a tisztázó vitákat követően, 1988 szeptemberében Baloldali Alternatíva Egyesülés (rövidítése: Alternatíva, illetve BAL) néven lépett a nyilvánosság elé. Az ekkor közzétett „Felhívás” - elhatárolódva a sztálinizmus minden formájától, a polgári jellegű liberalizmustól és a kettő kombinációjától - a társadalmi önkormányzás elméleti és gyakorlati lehetőségeinek keresését tűzte ki célul. „Az önkormányzó társadalom eszméje tudatosan kilép az állami megoldások vagy piaci megoldások dilemmájából, és radikálisan szakít a gazdasági liberalizmussal kombinált politikai bürokratizmus eszményített európai gyakorlatával.” (4) Az 1989. február 11-i alakuló közgyűlésen a mintegy százhúsz alapító tag megvitatta az Alapítólevél és az Alapszabály tervezetét és véglegesítette a két dokumentum szövegét. Eszmeiség A BAL szellemiségét leginkább fontosabb alapdokumentumai (Platform, Alapítólevél, Elvi program, Környezetvédő elvi program) tükrözik. A BAL a társadalmi önszerveződés ösztönzésére és segítésére alakult mozgalom, távlati perspektívája egy uralom nélküli, hierarchiamentes társadalom. Létrejöttekor egyaránt kritikusan tekint mind az ún. államszocializmusra, mind a formálódó „rendszerváltásra”. A kádári konszolidációt a hatalmi monopólium megőrzésére irányuló reformsztálinizmusnak minősíti. Az ún. rendszerváltást e hatalmi logika (politikai monopólium) szerves folytatásaként értelmezi: az állam és a piac kombinációjából az állam és a piac kombinációjába, a pártrendszerből a pártrendszerbe való átmenetnek. („A politikai és a gazdasági bürokráciák – minden belső pozícióharc mellett – közös törekvése: részleges reformokkal átmenteni a régi hatalmi szerkezet alapjait. Ez tartósítja az egymással versengő elitek uralmát és a kettős /állami valamint magántőkés/ kizsákmányolást.” (5)) Az 1988 decemberi Platform rámutat: „Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, hogy csupán az egyes társadalmi területek /gazdaság, politika, kultúra stb./ belső megreformálására törekedni nem jelent kiutat az ország számára... A nemzet gazdasági, politikai, kulturális és morális talpraállása nem valósítható meg gazdasági vagy politikai reformokkal, új gazdasági vagy új politikai mechanizmusok bevezetésével. Ez a cél csak általános /valamennyi társadalmi területet átfogó/ társadalmi reformmal érhető el - a társadalom egész működésének demokratizálásával... Egy ilyen változás minden gazdasági és politikai hatalom társadalmasítását jelentené: a gazdasági, politikai és kulturális monopolhelyzetek, előjogok felszámolását. Vagyis olyan új társadalmi mechanizmus kialakítását, amelynek középpontjában a dolgozó, szükségletkielégítő és társadalmilag cselekvő ember áll, és amelyben a rendszer egésze önkormányzó közösségek együttműködéséből épül fel. Ebben az esetben a dolgozók - össztársadalmi méretekben - maguk döntenek a társadalmi erőforrások hasznosításának módjáról.” (6) A BAL radikális demokratizálásban gondolkodik: az állami diktatúra és a tőkediktatúra helyébe lépő szükségletelvű közvetlen demokráciában. Ennek két kulcseleme van. 1. A közhatalom (politika) működésében közvetlen, részvételi demokrácia kiépítése és előtérbe helyezése. „Az elitek hatalmával, a korporációs és pártrendszerek bürokráciáival szemben társadalmi mozgalmak rendszerének kialakulását szorgalmazzuk. Ez az apparátusok funkcióinak fokozatos átadását feltételezi önszervező munkahelyi, lakóhelyi stb. kollektíváknak.” (7) 2. Szükségletre termelő, közvetlenül társadalmi gazdálkodás, amely a jelenlegieknél egyidejűleg gazdaságosabb és humánusabb. A szervezet szerint törekedni kell közvetlenül társadalmi szektor kikísérletezésére, amely a fogyasztók és a termelők alulról szerveződő, közvetlen együttműködésének területe. Feladatának tekinti a BAL, hogy segítséget nyújtson egy ilyen alternatív gazdálkodási szektor kikísérletezéséhez. Az ehhez való közeledés sejtjeként kezeli mind a kollektív dolgozói tulajdonokat, mind a lakossági közvetlen termék- és szolgáltatáscsere – államot és árupiacot megkerülő - különböző formáit. Mint alternatív baloldal az állammal (hierarchikus állami bürokratizmussal) és államilag legitimált intézményekkel (politikai pártok, tőkés magántulajdon stb.) szembeni társadalmi önvédelmet tekinti baloldali tevékenységnek. A társadalmi önvédelem lehetőségét a közösségi önszerveződésekben véli megtalálni. Ennek megfelelően számára a civil társadalom autonóm önszervezői, önkormányzói, önigazgatói törekvései, mozgalmai számítanak baloldalinak. Kinyilvánítja, hogy programja konkrét és szerves folytatásának tekinti azokat a megnyilvánulásokat, akciókat, melyeket az egyének és társadalmi csoportok a BAL szellemiségével összhangban kezdeményeznek. A szervezet álláspontja: csökkenő mértékű állami, és növekvő mértékű lakossági hatalomra van szükség. Dokumentumai szerint az állam hatalmi monopóliumának lazítását, megtörését, a humánus civilizáció alternatívájának tudatos kulturális, gazdasági, társadalmi ellenhatalommá szervezését („kettős hatalom”) szorgalmazza, amely termelői, helyi, valamint funkcionális közösségekre épül, és „mind a politikai állammal, mind a civil társadalom államilag manipulált mechanizmusaival szemben ’burkolt polgárháborút’ folytat.” (8) Tevékenység A BAL dokumentumaiban megfogalmazott elképzelés szerint a szervezet távol marad a hivatalos politikától, a pártoktól, és ezekkel szemben helyi, termelői, illetve funkcionális önszerveződések létrejöttét és működését igyekszik támogatni. Végső megközelítésben olyan, a nagypolitikától, pártpolitikától, politikai közhatalomtól független, vele párhuzamosan felépítendő civiltársadalmi hálózatnak (önszerveződő közösségek plurális hálózatának) a kialakulását kísérli meg elősegíteni, amely a közvetlen demokrácia eljárásait alkalmazza. (Nem utolsósorban a közvetlen demokráciára való törekvés miatt csatlakozott a szervezethez az ún. demokratikus ellenzék több tagja.) A szervezet intenzívebb aktivitása a megalakulás és 2012 közötti időszakra tehető. Ezalatt tucatnyi kiadványt jelentetett meg; lényegében havi rendszerességgel szervezett nyílt rendezvényeket, elméleti fórumokat; ismételten közzétett nyilatkozatokat, állásfoglalásokat; több olyan gyakorlati kezdeményezést indított útjára, illetve támogatott, amely az elméleti alapállásához illeszkedett. Tevékenysége hozzávetőlegesen 2012 óta inkább befelé forduló, illetve tagjai más szervezetekben és fórumokon képviselik a BAL szellemiségét. BAL-tagok által létrehozott (ahogy mondani szokás, a szervezethez közel álló) folyóiratként alakult meg 1989-ben az azóta is megjelenő „Eszmélet” című folyóirat, egy a nyolcvanas évek eleje óta működő szellemi műhelyből. A szervezetben a területi csoportokon túl alakultak funkcionális csoportok (így „Környezetvédelmi”, „Pedagógus”, „Bányász”, „Emberjogi” csoport, illetve „Társadalmi önkormányzást segítő tagozat”), valamint funkcionális bizottságok (pl. „Gazdaságpolitikai, „Oktatáspolitikai”, „Munkás”, „Politikaelméleti” bizottság), amelyek saját hatáskörben tevékenykedtek és tettek közzé nyilatkozatokat, állásfoglalásokat. Történetében két irányzat együttélése (egymás mellett élése) rajzolódik ki. Az elméletibb, amely tudatosan távol tartja magát a hivatalos politikától, és csak stratégiailag illeszkedő tevékenységekben vesz részt. A pragmatikusabb viszont alkalmanként a direkt aktuálpolitika kérdéseihez is hozzászól, egyes eseményeibe bekapcsolódik. Tevékenységének négy fő iránya mutatható ki. 1. A társadalmi önszerveződés, önkormányzás gondolatának, elméleti és gyakorlati lehetőségeinek népszerűsítése, illetve történelmi hagyományának tudatosítása (konferenciák, kerekasztalok, rendezvények, nyilatkozatok, kiadványok). 2. A társadalmi önszerveződést korlátozó nemzeti intézmények és folyamatok (politikai állam, politikai pártok, képviseleti demokrácia, privatizáció, bürokratikus piacgazdaság stb.) elemzése, bírálata, illetve a velük szembeni ellenalternatívák keresése. Néhány konkrétum: „Társadalmi önkormányzati mozgalom” elindítása (1989) A társadalmi szervezetek oldalán részvétel az ún. Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, ahol a BAL-nak sikerült elérni, hogy az új Alkotmány elismerje a termelői közösségek kollektív tulajdonhoz való jogát (1989). (Ezt a jogot az MDF-SZDSZ paktum 1990-ben megszüntette.) Az eredeti, munkástulajdonért szerveződő Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásának segítése (1990). A „Szövetség a társadalmi demokráciáért” mozgalom meghirdetése (1990). Társszervezőként részvétel a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács (TÉT) megalakításában. (1991). Kísérlet munkacsere adatbank létrehozására (1992). Társszervezőként részvétel a Civil Parlament megalakításában (1993). Kezdeményezőként részvétel a Humanista Társadalmi Egyetem létrehozásában (1998) és működtetésében. A társadalmi önszerveződést korlátozó nemzetek feletti intézmények (Világbank, Valutaalap, NATO, Európai Unió, Nemzetközi Kereskedelmi Kamara /ICC/, WTO stb.) elemzése, a hozzájuk való kapcsolódás bírálata és ellenalternatívák keresése (kiadványok, konferenciaszervezés, rendezvények, állásfoglalások, röplapok, részvétel demonstrációkon, kezdeményezések). Néhány konkrétum: 1998-ban konferencia szervezése a NATO jugoszláviai beavatkozása ellen. Részvétel a „Balkán Békéjéért Mozgalom” elindításában. Részvétel az ATTAC Magyarország megalakításában (2002). Részvétel a Magyar Szociális Fórum mozgalom megalakításában (2002). Részvétel az I. Magyar Szociális Fórum miskolci tanácskozásának megszervezésében (2003). 4. Kritikai vizsgálat és tiltakozás a természeti környezet rombolása ellen. (Állásfoglalások, rendezvények, részvétel demonstrációkon, valamint országos találkozókon.) Főbb kiadványok ÖNKORMÁNYZÁS - vagy az elitek uralma (1995) Márkus Péter: A társadalmi-gazdasági átalakulás alternatív baloldali programja (Humanista esély a XXI. századra) (1996)*Kommunista Kiáltvány a XXI. századra (1998) angolul és németül is Hátunk mögött NATO, fejünk fölött EU (NATO füzetek 1.) (1999) Törvénysértések a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a rádió és a televízió NATO-propagandájában (NATO füzetek 2.) (1999) Márkus Péter: Globális antikapitalizmus - humanista baloldal - közvetlen demokrácia (2000) Ramsey Clark: Vádirat Clinton, a NATO-tagállamok kormánya és mások ellen emberiségellenes bűnök, valamint a nemzetközi és a hazai jog megsértése miatt (NATO füzetek 3.) (2000) Nemzetközi bíróság ítélete a NATO-országok vezetőinek háborús bűneiről (NATO-füzetek 4.) (2001) Lehet más a világ! (A Szociális Világfórum dokumentumai) (2002) 1956 pozitív öröksége: a munkástanácsok (2007) A magyar női labdarúgó-válogatott 1986. április 5-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott mérkőzése 1986. április 5-én Gijónban Spanyolország ellen. A találkozó az 1987-es Európa-bajnokságra volt selejtező. A mérkőzést 2–1-re a magyar csapat nyerte. Ay Ay, más átírásban Aj, Eje, görögösen Akherrész, uralkodói nevén Heperheperuré (ur.: kb. i. e. 1324 – i. e. 1319) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának utolsó előtti fáraója. Nem volt vér szerinti rokona a dinasztia előző uralkodóinak; feltételezett családi kapcsolatai révén sorolják még ide (a legelterjedtebb elméletek szerint III. Amenhotep főfelesége, Tije királyné a testvére volt, Ehnaton felesége, Nofertiti pedig a leánya). Az előző fáraók alatt egyre magasabb pozíciót töltött be; közvetlen elődje, a gyermekként trónra lépett Tutanhamon helyett gyakorlatilag ő kormányzott (Horemhebbel együtt). Családi háttere Ay nem királyi családba született. Családja feltehetően Ahmím városából származott, mert uralkodása alatt Ay építtetett ott egy sziklába vájt kápolnát a helyi istennek, Minnek. Valószínűleg Juja és Tuja fia volt, így III. Amenhotep fáraó főfeleségének, Tije királynénak, valamint Anen főpapnak a testvére. Juja, aki feltehetőleg nem egyiptomi származású volt, Min papja és jószágainak felügyelője volt Ahmímban, befolyásos nemesember, aki abban a ritka kegyben részesült, hogy a Királyok Völgyében építtethetett sírt magának. Lehetséges, hogy Ay lánya volt Nofertiti, Ehnaton felesége. Ay egyik címe, az it-netjer („isteni atya” vagy „az isten atyja”) utalhat arra is, hogy a fáraó apósa volt, de lehet pusztán egy papi cím is. (A címet szintén viselte apja, Juja, akinek lánya, Tije III. Amenhotep fáraó főfelesége volt.) Ay feleségét, Tejét az Ehnaton uralkodása alatt készült feliratokon „a királyné dajkája”-ként említik, sehol nem utalnak arra, hogy ő lett volna Nofertiti anyja, így ha a királyné valóban Ay lánya volt, annak egy előző házasságából születhetett. Ay lánya, Mutnedzsmet minden valószínűség szerint azonos Horemheb fáraó későbbi feleségével. Az Amarna-korban Ay az elejétől fogva támogatta Ehnaton reformjait, melyben a fáraó többek közt megkísérelte bevezetni az egyistenhitet. Követte az újonnan épült fővárosba, Ahet-Atonba (ma: Tell el-Amarna) is, ahol sírt is építtetett magának. Érdekesség, hogy ebben a sírban maradt fenn a valószínűleg Ehnaton által írt Aton-himnusz. Tutanhamon uralkodása alatt Ehnaton és a rövid ideig uralkodó Szemenhkaré után trónra kerülő Tutanhamon kilenc- vagy tízéves volt megkoronázásakor, így a tényleges uralmat nem ő gyakorolta, hanem Ehnaton két legfőbb tanácsadója, Ay vezír és Horemheb tábornok. Az ő irányításuk alatt Egyiptom kezdett visszatérni az Amarna-reformok előtti időkhöz, a régi papságok visszakapták hatalmukat, a templomokat felújították, a királyi udvar elhagyta Ahet-Atont. Az, hogy az ifjú fáraót egymás után Ay, majd Horemheb követte a trónon, sok spekulációra adott okot, főleg, mivel Tutanhamon koponyasérülései alapján lehetségesnek tartják, hogy erőszakos halált halt, épp amikor már elég idős volt ahhoz, hogy átvegye a kormányzást. Nem tűnik azonban valószínűnek, hogy Ay bántani akarta volna az ifjú fáraót, aki annak a dinasztiának az utolsó tagja volt, amelyet ő nemzedékeken át hűen szolgált, és aki valószínűleg a rokona is volt. Az sem túl valószínű, hogy az egyébként is ingatag politikai helyzetben – feszültség a régi és az új vallás hívei közt, külpolitikai fenyegetettség a külügyek évtizedeken át tartó elhanyagolása és a szövetségesek cserbenhagyása miatt – Horemheb megkísérelte volna a legitim uralkodó eltávolításával fokozni a bizonytalanságot. A legutóbbi kutatások szerint az egyébként is törékeny szervezetű Tutanhamon halálát baleset okozta. Sírjának falfestményein Ay végzi a szájmegnyitás szertartását, melyet a hagyomány szerint a fáraó utódjának kellett végeznie. Nem tudni, miért követte Tutanhamont Ay a trónon, mikor Horemhebet már Tutanhamon idejében kinevezték „a Két Föld ura helyettesének”, és feltehetőleg Tutanhamon kijelölt örököse volt arra az esetre, ha a fáraó utód nélkül halna meg. Lehetséges, hogy Ay és Anheszenamon tervet szőttek, hogy Horemheb ne kerülhessen trónra – a hettita levelekben, melyet Anheszenamon írt Szuppiluliuma királynak, annak egyik fiát kérve férjül, a királyné említi, hogy nem szeretne egy szolgája felesége lenni. A szolga kifejezés sokkal inkább takarhatta Horemhebet, mint a királyi családdal rokoni kapcsolatban álló Ayt. Ha Horemhebet így, csellel tartották távol a tróntól, az azt is megmagyarázza, miért igyekezett Horemheb később kitörölni Ay nevét a történelemből. Uralkodása Ay uralkodása – ahogy Tutanhamoné is, aminek ő állt a hátterében – a restauráció jegyében zajlott. Az ország fokozatosan visszatért a régi istenekhez, de anélkül, hogy elpusztította volna Ehnaton templomait és műemlékeit. A rombolás csak később, Horemheb uralkodása alatt vette kezdetét. Máig vitatott, hogy Ay uralma törvényesítése érdekében feleségül vette-e Tutanhamon özvegyét, Anheszenamont. Az egyetlen tárgyi bizonyíték a házasságra egy gyűrű, amelyen Ay és Anheszenamon neve szerepel; a gyűrű azonban jelenthet társuralkodást is, nemcsak házasságot. A kérdést eldönteni látszik Ay sírjában a falfestmény, amely a fáraót és feleségét ábrázolja. A neveket ugyan kitörölték, de a női alak feletti kártus akkora, hogy Teje neve elférne benne, Anheszenamoné viszont nem. Egyesek szerint ez utalhat arra is, hogy Anheszenamon meghalt, de az elhunyt sírjában szokás volt ábrázolni a korábban elhunyt családtagokat is. Valószínűbb, hogy Anheszenamon sosem volt Ay felesége; annál is inkább, mivel Teje viselte a „nagy királyi feleség” címet, és nehezen hihető, hogy egy alacsonyabb származású nő viselte volna ezt a címet, ha az előkelőbb születésű Anheszenamon is Ay felesége lett volna. Mivel idős emberként került a trónra, Aynak természetesen első dolga volt sírkamráról gondoskodni. Sírja, mely ma a Nyugati Völgy 23. sorszámot viseli, eredetileg Tutanhamoné lett volna, de nem készült el az ifjú fáraó haláláig. A kamra, amelyben a szarkofág van, erős Amarna-hatást mutat, mert falfestményei hétköznapi jeleneteket mutatnak (Ay és felesége, Teje vízilóvadászaton vannak), és az ilyesmi nem volt szokásban királyi sírkamráknál. Ay szarkofágja még az ókorban elpusztult, és a falfestmények is megrongálódtak. Medinet Habuban építtetett halotti templomát Horemheb később kisajátította. Ay egy Nahtmin nevű katonatisztet választott örökösének, amint az látszik Nahtmin és felesége egy szobrán, mely Ay uralkodása alatt készülhetett. Nahtmin itt a „koronaherceg” (repat) és „a király fia” (sza neszu) címeket viseli. Aidan Dodson és Dyan Hilton megjegyzik, hogy az említett szobor törött azon a helyen, ahol olvasható lenne, hogy valóban „a király fia” cím áll-e rajta, vagy a hasonló „kúsi királyfi” cím, mely Núbia alkirályának szokásos címe volt, de mivel Nahtmint sehol máshol nem említik alkirályként – ezt a pozíciót abban az időben egy Paszer nevű ember töltötte be – valószínűleg trónörökösi pozícióban volt. Ezt bizonyítja az is, hogy Ay emlékével együtt Nahtminét is igyekeztek kitörölni később. Nahtmin egyik sztéléjén (Berlin 2074) elkészültének dátuma „Ay uralmának 4. éve, Akhet 4. hónapjának 1. napja”, tehát Ay több mint három évig uralkodott. Halála után Horemheb minden nyomát megpróbálta eltüntetni az Amarna-reformoknak, még elődei nevét is igyekezett kitörölni a történelemből, magát közvetlenül III. Amenhotep utódjának tüntetve fel az abüdoszi királylistán. Ay sírját megszentségteleníttette, szarkofágját összetörette, nevét kivésette. A szarkofágfedelet 1972-ben Otto Schaden amerikai egyiptológus megtalálta; a fedélen, melyet törmelék temetett maga alá, még olvasható volt Ay neve a kártusban. Horemheb második felesége, Mutnedzsmet valószínűleg azonos azzal a Mutnedzsmettel, akit Nofertiti húgaként említenek, és aki Ay lánya volt. Címei Amarnai sírjában Ay címei a következőek: A király barátja A király legjobb barátja Isteni atya A király jobb oldalán álló legyezőhordozó A király szeretett írnoka A király lovainak felügyelője (a harci szekerek tábornoka) Ezek egy része átlagos nemesi cím, a tábornoki cím például a kor békés külpolitikáját figyelembe véve csak névleges lehetett, a legyezőhordozói cím azonban fontos, mivel tanácsadói posztot sugall. Regényekben Ay fontos szereplő a következő művekben: Mika Waltari : Szinuhe Hegedüs Géza : Az írnok és a fáraó Paul Doherty : Gonosz árny Nyugat felől, A hiéna évadja és A kobra éve (trilógia) 1992-es konföderációs kupa (keretek) A következő lista tartalmazza a Szaúd-Arábiában rendezett, 1992-es konföderációs kupán részt vevő nemzeteinek játékoskereteit. A tornát 1992. október 15-e és 20-a között rendezték. Frank Wallace Frank Wallace, eredeti nevén Frank Valicenti (St. Louis, 1922. július 15. – 1979. november 13.) amerikai labdarúgó, csatár. Karrierje A St. Louisi születésű Wallace eredetileg Valicenti vezetéknévvel született, azonban gyerekkorában szülei nevet változtattak. Wallace helyi csapatokban kezdett el futballozni, azonban a második világháború idején tizenhat hónapra német hadifogságba esett. Hazatérése után ismét St. Louisban kezdett játszani, sorrendben a Rafteryben, a Steamfittersben (itt a bajnokság harmadik legeredményesebb gólszerzője is volt) és a St. Louis Simpkins-Fordban. Részt vett az 1950-es vb-n, ahol egy emlékezetes meccsen 1–0-s győzelmet arattak az angolok felett. Erről később film is készült. Csapattársaival együtt Wallace is bekerült az amerikai labdarúgó-hírességek csarnokába 1976-ban. Robert Getchell Robert Getchell (Kansas City, Missouri, 1936. december 6. – Monterey, Kalifornia, 2017. október 21.) amerikai forgatókönyvíró. Filmjei Aliz már nem lakik itt (Alice Doesn't Live Here Anymore) (1974) Dicsőségre ítélve (Bound for Glory) (1976) Flo (1980, tv-sorozat, karakterek) Anyu a sztár (Mommie Dearest) (1981) Alice (1976–1985, tv sorozat, 202 epizód) Édes álmok (Sweet Dreams) (1985) Stella (1990) A bérgyilkosnő (Point of No Return) (1993) Ez a fiúk sorsa (This Boy's Life) (1993) Az ügyfél (The Client) (1994) Díjai BAFTA-díj ( 1976 ) Thorame-Haute Thorame-Haute település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 233 fő (2015). Thorame-Haute Allons, Beauvezer, Castellet-lès-Sausses, Colmars, Méailles, La Mure-Argens és Thorame-Basse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Castrelo de Miño Castrelo de Miño település Spanyolországban, Ourense tartományban. Castrelo de Miño Ribadavia, Cenlle, Toén, Cartelle és A Arnoia községekkel határos. Lakosainak száma 1445 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szövetség (folyóirat) Szövetség az RMDSZ ügyvezető elnökségének havonta megjelenő országos terjesztésű lapja. Indulás éve: 1994. Székhely: Kolozsvár. Felelős szerkesztője Birtók József a csíkszeredai Státus Könyvkiadó igazgatója. Myrtle Beach Myrtle Beach egy dél-karolinai város, turistalátványosság. Homok, napfényes tengerpart, pálmafák, szubtrópusi növények, szállodák, sora jelzi Myrtle Beach-et. Néhány kilométerre a parton több mérföld hosszúságban húzódó üdülőteleptől érdekes látványosság a Fort Carolina és Charles Town, egy régi erőd és egy egykori francia hugenotta település újjáépített változata, ahol kis múzeum van korai amerikai iparművészeti és használati tárgyakból. A turistaforgalom kedvéért az indiánok naponta megostromolják az erődítményt. Gustav Gräser Gustav Arthur Gräser (Brassó, 1879. február 16. – München, 1958. október 27.) erdélyi szász származású spirituális tanítómester és művész, ismert filozófus és pacifista. Követői prófétaként tisztelték, szerintük „egy új Assisi Szent Ferenc”, és a Nietzsche és Whitman által megálmodott „emberfeletti ember” megtestesítője volt. A békét, egyszerűséget, a természettel való harmóniában élést hirdette; tanításai művészek, békepártiak, hippik nemzedékeire voltak hatással. Háborúellenes beszédei és írásai miatt a hatalom számos alkalommal zaklatta, többször letartóztatták. Gusto Gräser és Arthur Siebenbürger néven is ismerték. Élete és munkássága Apja Carl Samuel Gräser (1839–1894) ügyvéd, anyja Charlotte Pelzer (1854–1920). Brassóban a Mester utca (Schulmeistergasse, ma str. Vlad Țepeș) 1. szám alatt laktak; itt született 1879-ben Gustav Gräser, négy testvér közül a legfiatalabb. Már kiskorától verseket írt. A középiskolát Nagyszebenben kezdte, de 15 éves korában félbehagyta tanulmányait. 17 éves korában egy szobrával aranyérmet nyert az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmából rendezett budapesti kiállításon. Ezután Bécsben rövid ideig művészetet tanult; itt nagy hatással voltak rá Karl Wilhelm Diefenbach társadalmi megújulás-elméletei. Erdélybe hazatérve megfestette Der Liebe Macht (A szeretet ereje) olajfestményét, mely az iparosított, pragmatikus, önpusztító világ helyett a természettel összhangban való életmódot helyezi előtérbe. 1899-ben egy látomásos élménye után megszakította kapcsolatát családjával és mesterség vagy szakma nélkül, bátyjával együtt vándorolni indult Európában, keresve a hozzá hasonló, megvilágosodott elméjű emberek társaságát. Többen csatlakoztak hozzájuk, és 1900 őszén a svájci Ascona területén álló Monte Verità-n megalapították utópisztikus közösségüket, ahol „felsőbb igazságot” kereső fiatalok generációi találtak otthonra. Egy évre rá azonban Gräser elhagyta a kolóniát, mert nem értett egyet annak mindinkább kereskedelmi és turisztikai irányba való sodródásával, és egy Ascona melletti barlangba költözött (Pagangrott), ahol évekig remeteként élt. Itt fogadta 1907-ben Hermann Hesse-t, akivel életre szóló barátságot kötött. Hessén kívül Gräser nagy hatással volt többek között Carl Jungra, Martin Heideggerre, Gerhart Hauptmannra, Paul Kleere, Hans Arpra is. A barlang közelében lejtett táncai befolyással voltak a modern táncművészet úttörőire, például Lábán Rudolfra és Mary Wigmanre. 1908-ban élettársi kapcsolatot létesített Elisabeth Dörr (1874–1955) ötgyermekes özvegyasszonnyal, akivel 1918-ig élt együtt; kettejüknek három gyermekük született. Az 1910-es évek elején Gräser családjával együtt Németországban kóborolt, ad-hoc előadásokat tartva a békéről és a természetközeli életstílusról; beszédeit könyvben is kiadta. Barátságot kötött Gustav Landauer és Gustav Wyneken szabadgondolkodókkal és csatlakozott a Wandervogel ifjúsági mozgalomhoz. Idővel a németországi pacifizmus meghatározó egyénisége lett, számtalan követőre téve szert a fiatalok és az intellektuálisok körében. A többség számára azonban akkoriban értelmezhetetlen volt a társadalomtól való visszavonulás, és a hatalom sem nézte jó szemmel vezetői tevékenységét; többször letartóztatták, majd 1915-ben Ausztriába toloncolták. Itt a sorkatonai szolgálat megtagadása miatt halálra ítélték, de végül kivégzés helyett elmegyógyintézetbe utalták, ahonnan Thomas Mann közbenjárásának köszönhetően hamarosan kiengedték. Szabadulása után visszatért a Monte Verità-i közösségbe. Később ismét Németországba ment, és 1920-ban az országot járta követőivel, utazásának A szeretet hadjárata (Kreuzzug der Liebe) nevet adva. 1927-től a berlini Háborúellenes Múzeumban (Antikriegsmuseum) dolgozott és előadásokat tartott, időnként vándorolt és írásait terjesztette. Háborúellenes szónoklatai és pacifista vezetői szerepe miatt mind több támadásban és zaklatásban volt része; több országból és tartományból kitoloncolták, többször letartóztatták és halállal fenyegették. A nácik 1933-as hatalomátvétele után koncentrációs táborba zárták, és megtiltották, hogy alkosson. 1940-ben Lipcsébe majd Münchenbe menekült; ismerősei házaiban lakott, a városi könyvtárban és a Klein Bukarest kávéházban dolgozott, és a tiltás ellenére továbbra is írt. Magányosan, elfeledve, nincstelenül hunyt el életének 80. évében. Gräser személye, munkássága az 1970-es évekig csak szűk körökben volt ismert; azóta számos könyv, film, színdarab készült róla. Életrajzának fő kutatója a német Hermann Müller. Művei Az évszám a kiadás dátuma. Írásainak egy részét csak halála után adták ki, egyes művei máig kiadatlanok. Efeublätter (versek), Bécs, 1902. Ein Freund ist da – mach auf! (röpirat), Berlin, 1912. Winke zur Genesung unsres Lebens (versek, példázatok), Ascona, 1918. Zeichen des Kommenden . (rajzok), Drezda, 1925. Notwendwerk (versek, rajzok), Drezda, 1926. Bucheckern (röpirat), Berlin, 1930. Wortfeuerzeug (versek, példázatok), Berlin, 1930. AllBeDeut (filozófiai mű), Freundenstein, 2005. Gedichte des Wanderers (válogatás verseiből), Klingenberg am Main, 2006. Erdsternzeit (válogatás késői munkáiból), Recklinghausen, 2007. Tao. Das heilende Geheimnis (filozófiai mű), Recklinghausen, 2008. Méltatása, emlékezete Martin Green történész szerint Gräser „a Nyugat Gandhija ”. A hippi és a környezetvédő mozgalom egyik előfutárának tartják, az 1960-as években a hippi mozgalom egyik szimbóluma lett. Hermann Hesse német író könyveinek több szereplőjét és cselekménymozzanatát Gräserről és kalandjairól mintázta. Alakja feltűnik Gerhart Hauptmann, A. S. Byatt, Daphne du Maurier műveiben is. A korai Monte Verità-i közösséget az „alternatív mozgalom bölcsőjének” és „a modernitás Gráljának ” tartják. Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta A Nézőpontváltó rákellenes színházi staféta egy olyan országos rákellenes színházi és egészségfejlesztési program, ami a színházon keresztül is szeretné megszólítani az embereket, felhívni a figyelmet az egészségtudatos életvezetésre és a rákszűréseken való részvételre. A kezdeményezés a Pesti Magyar Színház színésze, Szűcs Sándor ötlete alapján 2016 májusában indult. Az onkológia különböző területén dolgozó szakemberek, magyar rákellenes civilszervezetek szakmai támogatásával és az Emberi Erőforrások Minisztériumának az egészségügyért, valamint a kultúráért felelős államtitkárságának közös fővédnökségével, a 2016/2017-es évadtól megvalósuló programhoz már az első évben megközelítőleg hatvan színház csatlakozott. Kiemelt rendezvénye a Nézőpontváltó-est, melynek helyszínét sorsolással döntik el. Története 2016-ban Zalán János igazgató Szűcs Sándor ötlete alapján indította útjára a programot Sári Edina szervezésében a Pesti Magyar Színházban, melynek „jószolgálati nagykövetei” Eliza Bliss hegedűművész, illetve Gáspár Kata és Kern András színművészek lettek. A staféta legelső rendezvényét a Szegedi Nemzeti Színházban 2016. október 2-án tartották. A 2017/18-as évad Nézőpontváltó-est házigazdája 2017. szeptember 30-án a Pesti Magyar Színház volt. Bjørk Olsen Bjørk Maria Krog Olsen (1991) feröeri újságíró és ifjúságpolitikus. A Fólkaflokkurin tagja, és 2007 óta a párt ifjúsági szervezetének elnöke. Pályafutása 2007. szeptember 12-én választották a Fólkaflokkurin ifjúsági szervezete, a HUXA elnökévé, majd 2009-ben újraválasztották. Vezetése alatt eddig három választási kampányban vettek részt: 2007-ben a Folketing, 2008-ban pedig a Løgting és Tórshavn község tanácsának tagjait választották meg. Az önkormányzati választáson a szervezet három tagja indult, és szerzett 100-nál több szavazatot, ami először indulóknál jó eredménynek számít. Ezen kívül a HUXA saját, az anyapárttól független politikáját is kialakította. 2007 és 2008 között tanulmányai szünetében újságíróként dolgozott Feröer mindkét nagy napilapjánál, a legnépszerűbb internetes portálnál, valamint a három rádióadó egyikénél. 2008. november 24. és 2009. január 26. között a Kringvarp Føroya nyolcrészes ifjúsági- és humorsorozatának műsorvezetője volt, június 27. és július 4. között pedig a 2009-es Szigetjátékokról közvetített. Magánélete Vágurból származik, de jelenleg Tórshavnban él. Myrtle Point Myrtle Point az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Coos megyéjében, a 101-es út mentén, a Csendes-óceán partjaitól 24 km-re, a 42-es út mentén helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 2514 lakosa volt. A város területe 4,17 km2, melyből 0,03 km2 vízi. A Coquille-folyó két ága a településen találkozik. Évente a helyi gimnázium mellett rendezik meg a megyei vásárt. Éghajlat A város időjárása enyhe és gyakran csapadékos. A legcsapadékosabb a november–január időszak, a legszárazabb pedig július hónap. A legmelegebb hónap augusztus, a leghidegebb pedig január. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 2514 lakója, 1027 háztartása és 677 családja volt. A népsűrűség 602,9 fő/km2. A lakóegységek száma 1129, sűrűségük 270,7 db/km2. A lakosok 89,9%-a fehér, 0,4%-a afroamerikai, 3,5%-a indián, 0,2%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,1%-a egyéb-, 4,9%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,6% (3,8% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,3% kubai, 0,3% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 30,8%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 47,5% házas, 13,3% egyedülálló nő, 5,1% pedig egyedülálló férfi; 34,1% pedig nem család. 27% egyedül élt; 13,4%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,41 személy élt; a családok átlagmérete 2,89 fő. A medián életkor 44,9 év volt. A város lakóinak 23%-a 18 évesnél fiatalabb, 6,6% 18 és 24 év közötti, 20,3%-uk 25 és 44 év közötti, 28,2%-uk 45 és 64 év közötti, 21,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48,2%-a férfi, 51,8%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 2451 lakója, 988 háztartása és 674 családja volt. A népsűrűség 587,8 fő/km2. A lakóegységek száma 1110, sűrűségük 266,2 db/km2. A lakosok 92,9%-a fehér, 0,29%-a afroamerikai, 2,77%-a indián, 0,12%-a ázsiai, 0,04%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 0,82%-a egyéb-, 3,06%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,55% (2,3% mexikói, 0,3% Puerto Ricó-i, 0,2% kubai, 0,7% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 30,3%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 50,9% házas, 12,9% egyedülálló nő; 31,7% pedig nem család. 26,6% egyedül élt; 14,5%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,43 személy élt; a családok átlagmérete 2,89 fő. A város lakóinak 26,5%-a 18 évesnél fiatalabb, 6,4% 18 és 24 év közötti, 23,4%-uk 25 és 44 év közötti, 23,9%-uk 45 és 64 év közötti, 19,7%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 41 év volt. Minden 100 nőre 88,2 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 84,7. A háztartások medián bevétele 27 536 amerikai dollár, ez az érték családoknál $31 120. A férfiak medián keresete $30 313, míg a nőké $20 476. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $13 695. A családok 15%-a, a teljes népesség 19,6%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 24,2%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 14,4%. Infrastruktúra Pacific Power – villamos energia ComSpan Communications – üvegszálas televízió, internet, vezetékes telefon Charter Communications – kábeltelevízió, nagy sebességű internet, digitális telefon Városi önkormányzat – víz és csatorna Híres személyek Dennis Waterman – pókerjátákos és író Robert C. Belloni – körzeti bíró Los Katíos Nemzeti Park A Los Katíos Nemzeti Park a dél-amerikai Kolumbia területén található. 1994-ben lett a világörökség része. Los Katíos 720 km³ kiterjedésű. Kolumbia északnyugati részén terül el, Chocó és Antioquia megye északi részén, Panama és a Río Atrato nyugati partja között. A parkhoz tartozik a folyótól keletre lévő Tumaradó mocsár, valamint a Cacarica, Perancho és a Peye folyók által bezárt terület. Északon a panamai Darién Nemzeti Park határolja. Jelentősége Los Katíos jelentősége az itt élő fajok rendkívüli sokféleségének, valamint a kizárólag a Darién régióban előforduló fajok védelmében rejlik. Földrajzi elhelyezkedése okán a közép-amerika földhíd déli részén elterülő észak-kolumbiai terület a földtörténeti tercier és pleisztocén korokban az észak- és délamerikai állatok ide-oda vándorlásának szűrőjeként funkcionált. Ez a folyamat még ma is tart. Los Katíos az egyetlen olyan régió Dél-Amerikában, ahol közép-amerikai tiszafa (taxus) fordul elő. A park védelme alatt állnak olyan fontos és különleges földrajzi tényezők, mint például 25 m magas Tendal- illetve a 100 m magas Tilupo-vízesés és a Tumaradó-mocsarak. 1990-ben a parkot építmények és ösvények segítségével elzárták, és ma már csak egy kisebb létszámú csoportnak van ide bejárása, akik a Sautatá parkigazgatáshoz tartoznak. Földrajza A park 50-600 m magasság között húzódik a Serranía del Darién vonala mentén és szelíd lejtésű dombvidéket alkot. Két nagyobb régiót karol át, mindkettő a Serranía del Darién mintegy felét teszi ki nyugati irányban, az Atrato folyó vidékén. A Karib-tengerbe ömlő Atrato a leggyorsabb folyású folyó a Földön, vízhozama mintegy 4900 m³ másodpercenként. A park területén az átlaghőmérséklet 27 °C, az éves csapadékmennyiség nagyon magas: 2000-4500 mm, így a levegő páratartalma 75% és 95% között mozog. A legkevésbé csapadékos időszak a december és március közötti hónapok. Története A régiót eredetileg a kuna őslakos törzs lakta, akiknek belső háborúk után el kellett hagynia a Katío-Embera Choco-régióját, és Panama felé kellett vándorolniuk. A Darién terület, amelyhez Los Katíos is tartozik, történelmileg fontos volt az első telepesek számára, akik körülbelül 20.000 évvel ezelőtt Az Észak- és Dél-Amerikát összekötő földhidat használták. Kolumbusz Kristóf idején Rodrigo de Bastidas, Alonso de Ojeda és Vasco Núñez de Balboa spanyol konkvisztádorok foglalták el először a területet 1501-ben. Legújabban a park 1%-át földtulajdonilag a Sautatá területhez csatolták, amelyet elsősorban cukorrépa termesztésére hasznosítanak. A park 1974-es megnyitása után következő hét évben a környező településekről (Unguía, Puente América, Tumaradó, Cacarica) mintegy 150 ottlakó családot kellett elköltöztetni. Növény- és állatvilága A park mintegy felén mélyföldi-mocsári erdők élnek, míg a terület másik felét trópusi esőerdő borítja. A Cativo mintegy 50 m-es magasságú, a trópusi erdőkben pedig elsősorban olyan fajok élnek, mint a kapokfa (Ceiba petandra), gumós törzsű fa (Cavanillesia platanifolia), és a porzófa (Hura crepitans). 1993-ban 669 növényfajt írtak le a parkban, amelyeknek 20–25% endemikus faj, azaz csak ezen a területen fordul elő. Los Katíos számos olyan állatfaj otthona, amelyek Közép-Amerikára jellemző fajok, Dél-Amerikában pedig kizárólag itt találkozhatunk velük, például: tasakosegér-félék (Heteromys desmarestianus) vagy a szürkefejű erdeityúk (Ortalis cinereicep), valamint a veszélyeztetett hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus), az erdei kutya (Speothos venaticus), a sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) és a közép-amerikai tapír (Tapirus bairdii). Árva (folyó) Az Árva (szlovákul Orava) folyó a Vág jobb oldali mellékfolyója. A jobb oldali Fehér-Árva és a bal oldali Fekete-Árva találkozásával keletkezik az Árvai-víztározónál. Az egyesült Árva délnyugati irányt véve fel, az Árvai-Magura és az Árva-Liptói mészhegység nyúlványai közt keskenyebb-tágabb, természeti szépségekben bővelkedő völgyben, rohamos futással siet alá s a Sip és Kis-Fátra közti gyönyörű szoroson túl Kralován község mellett (ahol a kassa-oderbergi vasút áthidalja), 430,7 tengerszint feletti magasságban a Vágba szakad. Mellette Turdossin, Árvaváralja és Alsókubin községek említendők. Kralovántól Usztyáig kitűnő műút követi a folyó völgyét. Az Árva hossza 60,3 km, szélessége 25-35 méter, esése igen nagy, folyása sebes, s ezért a tutajozás rajta veszélyes. Átlagos vízhozama 34,5 m³/s. Legnagyobb vízhozama márciusban és áprilisban olvadáskor, legkisebb januárban és februárban van. A legkisebb vízhozamát 4,8 m³/s még a víztározó megépítése előtt a legnagyobbat 2300 m³/s utána 1958. június 19-én jegyezték fel. Jelentékenyebb mellékfolyója a bal oldalon az Oravica avagy Kis-Árva, s a vadrohamos Sztudenka, a jobb oldalon a Hrusztinka és a Réka. Története A folyó neve oklevelekben már az 1287. évben előfordult. 1954-ben létesítették az Árvai-víztározót. Az egész folyó hosszát 1997-ben 4. szintű védett területté nyilvánították. München magyarul A München magyarul: Magyar művészek Münchenben 1850-1914 a Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállítása volt 2009. október 1. és 2010. január 10. között. A kiállítás alapkoncepciója az elmúlt évtizedek közép-európai művészettörténeti kutatásai között keresendő: a 19. századi művészetet illetően megélénkült a figyelem a müncheni akadémia és annak szerepe iránt. Lengyelország, Görögország, Horvátország már megrendezte azokat a kiállításokat, amelyek saját nemzeti művészetük és München kapcsolatát vizsgálták. A kutatások aktualitását az is indokolta, hogy 2008-ban a müncheni akadémia 200 éves évfordulóját ünnepelte. A művészettörténeti kutatások arra is keresték a választ, hogy mi lehetett Münchenben olyan vonzó egy közép-európai művész számára, hiszen ugyanekkor Bécs, de még inkább Párizs számított az új irányzatokat kereső művészek fővárosának. A München magyarul kiállítás bemutatja, hogy a magyar művészek közül, kik tanultak illetve működtek a bajor fővárosban. A történeti festészet műfajától a 19. század második felében jelentős szerepet játszó műfajokon és művészeken keresztül a magyar művészeti élet forradalmáig, a nagybányaiakig követi nyomon a magyar művészet alakulását. Magyar művészek közül három is, Wagner Sándor, Liezen-Mayer Sándor és Benczúr Gyula a müncheni akadémia tanára volt. Itt tanult Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan. A történeti festészet mellett az 1860-as évektől új irányzatként jelentkezett a realizmus, (Baditz Ottó, Aggházy Gyula, Pállik Béla, Munkácsy Mihály, Paál László), az 1880-as években Karlovszky Bertalan, Jendrassik Jenő, Kardos Gyula, Pataky László, Poll Hugó, Vágó Pál, ugyanakkor a Münchenben szokásos szabad-iskolák közül a magyar művészet számára egyik legfontosabb, jelentőségében felbecsülhetetlen is itt született: Hollósy Simon köré gyűltek a későbbi nagybányaiak: Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Lyka Károly (Lykától nem volt kép kiállítva). Számos festő hosszabb ideig élt Münchenben: Böhm Pál, Eisenhut Ferenc, Peske Géza, Mészöly Géza, Knirr Henrik, Strobentz Frigyes. Az 1890-es években a művészetközpont-szerep és az akadémia szerepe különvált. Mindezeket a folyamatokat a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének legismertebb darabjai illusztrálják: Szinyei Merse Majálisa, Wagner: Izabella királyné búcsúja Erdélytől (MTA Képtárából kölcsönözve), Benczúr: Olvasó nő, Székely: Dobozi és hitvese. A kiállítás kurátora Hessky Orsolya művészettörténész. A kiállítás katalógusát Kárai Petra és Veszprémi Nóra szerkesztették. A kiállításhoz kapcsolódtak az MNG szabadegyetemének előadásai 2009 novemberében és decemberében. Forrás http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/aktualis/munchen_nyito Halte de Fontainebleau - Forêt Halte de Fontainebleau - Forêt vasútállomás Franciaországban, Fontainebleau településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bois-le-Roi Gare de Fontainebleau - Avon Oracle HTTP Server Oracle HTTP Server (OHS) Apache HTTP Server-re épülő webszerver , melyet az Oracle Technology Network készített. A webszerver az Apache version 2.2-ás verziójára épül. OHS-t gyorsabb végrehajtásra tervezték Windows OS gépeken, valamint mint Apache 2.2, támogatást nyújtson az IPv6-nak. Az Oracle szabad letölthető verziót biztosít a fejlesztők számára továbbá kereskedelmi verziót is. A kereskedelmi licenctől eltérően a fejlesztői licenc csak prototípus fejlesztést engedélyez, és kifejezetten tiltja a belső használatot is. A Server String amivel azonosítani lehet a futó Oracle HTTP Server-t a következő (alapértelmezetten): Főbb funkcionalitások: SSL/TLS biztonsági funkciók Virtuális csomópont kezelés Proxy szerver Trenal Trenal település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 383 fő (2015). Trenal Courlaoux, Cesancey, Condamine, Frébuans, Gevingey, Mallerey, Sainte-Agnès és Vincelles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Iványi-Grünwald Béla Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő. Élete A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei. A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt. A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Biltz (Bilcz) Irén személyében, aki Felső-Fernezely görögkatolikus papjának volt a lánya. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. 1898-ban feleségül vette Bilcz Irént. 1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett. Művészetét 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el. (Más forrás szerint 1935-ben.) Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a második bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak. Társasági tagság MIÉNK Szinyei Merse Pál Társaság 1917 a sportban 1917 legfontosabb sporteseményei a következők voltak: Az MTK nyeri a hadibajnokságként megrendezett NB1 -et. Ez a klub ötödik bajnoki címe. Születések január 5. – Adolfo Consolini , olasz diszkoszvető († 1969 ) január 9. – Haydn Tanner, walesi rögbi játékos január 24. – Marcel Hansenne, francia atléta († 2002 ) január 30. – Paul Frère , belga autóversenyző († 2008 ) február 2. – Kishan Lal, indiai gyeplabdázó († 1980 ) március 19. – Szabó László , magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, tízszeres magyar bajnok († 1998 ) március 22. – Ewald Cebula , lengyel labdarúgó († 2004 ) április 12. – Robert Manzon , francia autóversenyző, Formula–1-es pilóta († 2015 ) április 14. – Torsten Lindberg , olimpiai bajnok svéd válogatott labdarúgó, edző († 2009 ) június 6. – George Newberry, brit kerékpáros augusztus 4. – John Fitch , amerikai autóversenyző, mérnök, feltaláló († 2012 ) szeptember 23. – Németh Imre , olimpiai bajnok magyar kalapácsvető († 1989 ) szeptember 20. – Obdulio Varela , világbajnok uruguayi válogatott labdarúgó († 1996 ) október 12. – Roque Máspoli , világbajnok uruguayi válogatott labdarúgó († 2004 ) december 29. – David Hampshire , brit autóversenyző († 1990 ) Paul Robinson (labdarúgó, 1978. december) Paul Peter Robinson (Watford, 1978. december 14.) angol labdarúgó, aki jelenleg a Birmingham City FC játékosa. Pályafutása Watford FC Robinson a Watford ifiakadémiáján kezdett futballozni. 1996. október 29-én a nagy rivális Luton Town ellen debütált a felnőttek között, 17 évesen. Az idény során további 12 alkalommal lépett pályára. Az 1997/98-as szezonban, amikor a Lódarazsak bajnokok lettek a harmadosztályban, többször lehetőséghez jutott. A következő évad felétől állandó tagja lett a csapatnak, mely végül feljutott a Premier League-be. 1999. április 29-én, egy Port Vale elleni mérkőzésen egy rossz becsúszással eltörte Stewart Talbot lábát, aki emiatt beperelte. Az élvonalban 32 mérkőzésen lépett pályára. A kiesés után is kitartott a Watford mellett. Minden sorozatot összevéve 252 alkalommal kapott lehetőséget a sárga mezeseknél, 63 alkalommal kapott lapot, és háromszor állították ki. West Bromwich Albion FC 2003 októberében a West Bromwich Albion 250 ezer fontért leigazolta Robinsont. A vételár a későbbi juttatásoknak köszönhetően idő közben 375 ezer fontra nőtt. Október 18-án, a Norwich City ellen mutatkozott be új csapatában. Első gólját 2005 áprilisában szerezte a klubnál, az Aston Villa ellen sikerült egyenlítenie az utolsó pillanatokban. Ennek a döntetlennek nagy szerepe volt abban, hogy a WBA végül elkerülte a kiesést. 2006 nyarán a Watford megpróbálta 1,4 millió fontért visszavásárolni Robinsont, de a West Brom nemet mondott, és egy új, három vére szóló szerződést adtak neki. Október 28-án, egy Birmingham City elleni rangadón könyökével két helyen is eltörte Damien Johnson állkapcsát, amiért azonnal piros lapot kapott. 2007 augusztusában megpróbálta leigazolni a Wigan Athletic, hogy vele pótolják az Evertonhoz igazoló Leighton Bainest. A West Bromwich el is fogadta a kék-fehérek 1,5 millió fontos ajánlatát, de az átigazolás mégsem jött létre, mivel a játékos nem felelt meg az orvosi vizsgálatokon. 2009 nyarán a Bolton mutatott élénk érdeklődést iránta. Bolton Wanderers FC Robinson 2009. július 12-én kölcsönben a Bolton Wanderershez igazolt. Később kiderült, az egyéves kölcsönszerződést lejárta után véglegesen is a fehér mezesekhez igazol, új csapata 1 millió fontot fizet majd érte 2010-ben. Augusztus 15-én, a Sunderlad ellen lépett pályára először a Wanderersben. Kóvár Kóvár (szlovákul: Koláre) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Fekvése Nagykürtöstől 23 km-re délnyugatra, az Ipoly jobb partján fekszik. Nevének eredete Neve minden valószínűség szerint a szláv kovar (= kovács) szóból származik. A névnek azonban több más magyarázata is létezik. Egyesek szerint a kabar népnévből való és a magyarokhoz csatlakozott kabar törzs letelepedési helyére utal. A falu egykori jegyzője szerint a falu neve a Koch-vár szóösszetételből származik, a közeli vár ura ugyanis Koch Pál volt. Története A mai község területén, az újkőkorban a lengyeli kultúra települése állt. A mai települést 1247-ben "Koar" alakban említik először. 1290-ben "Kuari", 1299-ben "Kouar", 1328-ban "Koary", 1338-ban "Koar" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falu kezdetben a Hont-Pázmány nemzetség birtoka volt. 1303-tól Kóváry Miklós a birtokosa, a család a 18. századig maradt tulajdonos a községben. Egy 1244-es oklevél szerint határában egykor kis vár állott, melyet "Haradissa Castrum" néven említenek. 1425-ben említik a falu Szent Miklós kápolnáját, majd 1526-ban plébániája is szerepel írott forrásban. A falu birtokosai egykor a Murányi, Kubinyi és Prónay családok voltak. Később a Géczyek, Dubraviczkyek, Ebeczkyek szerepelnek a nagyobb birtokosok között. 1715-ben 7, 1720-ban 17 háza állt. 1828-ban 75 házában 450 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "KOVÁR. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Csalomiához 2/4, B. Gyarmathoz 2/4 órányira, és annak filiája, legelős réttye elég, és jó, de fája eggyikféle sints, sem szőlő hgye, termett gabonájokat a’ B. Gyarmati piatzon szokták el adni." Fényes Elek szerint "Kóvár, (Kolári), Honth m. magyar falu, az Ipoly mellett, B. Gyarmathoz 3/4 mfld: 247 kath., 92 evang. lak. Van termékeny szántófölde, rétje, szőleje, erdeje, és vizimalma. F. u. Géczy, Kubinyi, Ebeczky, Dubraviczky." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta. Határának az Ipoly bal partjára eső része azonban magyar birtok maradt és Újkóvár néven önálló községgé alakult, melyet 1926-ban Balassagyarmathoz csatoltak. Kóvár 1938 és 1944 között átmenetileg ismét Magyarországhoz tartozott. A Beneš-dekrétumok általi jogfosztottság miatt 1946-ban lakosságának fele a befagyott Ipolyon keresztül, ingóságaival együtt Magyarországra menekült. Később sokan visszatértek szülőfalujukba, de Kóvár lakosságának egyötöde végleg Magyarországon telepdett le. Népessége 1880-ban 433 lakosából 389 magyar, 23 szlovák, 2 német anyanyelvű és 19 csecsemő volt. 1910 -ben 539 lakosából 525 magyar, 4 szlovák, 1 román és 9 egyéb nemzetiségű. 2001 -ben 313 lakosából 253 magyar és 57 szlovák volt. 2011 -ben 272 lakosából 190 magyar és 70 szlovák. Nevezetességei Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma – a régi templom maradványainak felhasználásával – 1899 -ben épült, neobarokk stílusban. A klasszicista Kubinyi-kúrián Kubinyi Ferenc emléktáblája áll. Híres emberek Itt született 1836 -ban Kubinyi Ferenc nyelvész, régész, történetíró. Szülőházán emléktábla, sírja az evangélikus temetőben található. Innen származik Csáky Pál ( 1956 -) író, politikus, mérnök, Szlovákia volt miniszterelnök helyettese. 1917 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1917-ben történt vasúti eseményeket mutatja be. Bović Bović falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Gvozd községhez tartozik. Fekvése Sziszektől légvonalban 35, közúton 52 km-re délnyugatra, Károlyvárostól légvonalban 30, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re északkeletre, a Kordun keleti részén, az úgynevezett Báni végvidéken, a Trepča-patak jobb partján, a Vrginmostról Lasinjára vezető út mentén fekszik. Településrészei Aralice, Batići, Ciorote, Gledići, Komadine, Mraovići, Ošapine, Ratkovići, Srnjak és Živkovići az itt élő családok neveit viselik. Története A település vidéke ősidők óta lakott. A falutól mintegy 6 km-re, a Velika és a Mala Trepča patakok közötti 195 méteres magaslaton található Kirin várának régészeti feltárásakor a középső rézkorban, az i. e. 4000 körüli időben a Kulpától délre elterülő dombvidéken virágzott lasinjai kultúrához tartozó leletek kerültek elő. A hely a bronzkor végén i. e. 1000 körül, vagy nem sokkal korábban újra benépesült és egészen a rómaiak érkezéséig a környező vidék egyik legfontosabb erődített települése volt. Az itt talált leletek közül kiemelkednek azok a titokzatos agyagfigurák melyekhez hasonlókat a Topuszka melletti Turska kosa ősi illír szentélyénél is találtak. Bović település a középkorban már virágzott. Első írásos említése 1209-ben "Boniche locus" alakban történt. 1211-ben II. András adománylevelében "Bouicha" néven említi. 1269-ben egy nemesi névben "de Bovycha" alakban bukkan fel. Plébániatemplomát 1334-ben "S. Quirinus de Bouvich" néven említi János felsőgoricai főesperes. A templom a szakemberek szerint Kirinvár területén állt, mely nevét is róla kapta. A 14. században még említik és valószínűleg vele azonos az 1672-ben említett "Spanougrad, S. Quirinus i Bowich" nevű vár is. A vár és a település a 17. században vívott török háborúkban pusztulhatott el. A mai Bović a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu a katonai határőrvidék része lett. A 18. század közepén megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 553, 1910-ben 731 lakosa volt. Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején szerb többségű lakossága nagyrészt elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. A glinai mészárlás során 1941. augusztus 2-án mintegy ezer, a vrginmosti község területéről elhurcolt szerbet gyilkoltak meg. 1941. augusztus 13-án a pravoszláv templomot gyújtották fel, 1941. decemberében ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A partizánok a bihácsi hadművelet során 1942 végén visszafoglalták. A faluból 155-en vettek részt a felszabadító harcokban, 47-en harcosként estek el a harcok során, míg 69 főt az usztasák és a németek gyilkoltak meg, 45-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 12 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 173 fő volt. A háború után megindult az újjáépítés. A délszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később sokan visszatértek. 2011-ben 91 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Krisztus Feltámadása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1734 -ben épült, 1890-ben megújították. 1941-ben az usztasák felgyújtották, de később újjáépült. 1991-ben ismét felgyújtották, azóta rom. Bović közelében a Velika és Mala Trepča patakok között, egy 195 méteres, nehezen megközelíthető magaslaton találhatók Kirin középkori várának maradványai. A magaslatot megművelt szántóföldek, legelők és kisebb erdők ölelik körül. A vár, mely a Báni végvidék egyik legfontosabb régészeti lelőhelye nagyon régi. A régészeti leletek alapján már a középső rézkorban lakott volt. Már a 20. század első felében számos leletet találtak a területén. Az első régészeti feltárásokat 2006-ban kezdték Lazo Čučković vezetésével, de sok leletet gyűjtött az 1930-as és az 1950-es évek között Vjekoslav Dukić tanár is. A leletek többsége ma a zágrábi régészeti múzeumban és a károlyvárosi városi múzeumban található. A vár és környéke a késő bronzkorban újra benépesült és fontos menedékhely volt egészen a rómaiak érkezéséig. A középkorban jelentős település alakult ki körülötte, melynek Szent Kvirin püspök tiszteletére szentelt templomát 1334-ben említik. A vár maga is a templomról kapta a nevét. A középkorból származnak a vár közelében sziklába vájt sírok Régi vízimalom Háborús hősi emlékmű Justina Vail Evans Justina Vail Evans (korábbi, leánykori nevén Justina Vail; 1963. augusztus 20. –) brit színésznő, életvezetési coach és hipnoterapeuta. Színészként főként televíziós sorozatokból ismert. Állandó szereplőként játszott a Seven Days – Az időkapu című sci-fi sorozatban, továbbá vendégszereplőként is számos egyéb műsorban feltűnt. Fiatalkora és színészi pályafutása Malajziában született brit szülők gyermekeként, később Hongkongban és Angliában nevelkedett. Az 1980-as években modellként dolgozott, majd 1989-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Vail először akkor kóstolt bele a színészetbe, amikor egy hongkongi szereplőválogatáson szerepet kapott egy brit televíziós sorozatban. Legismertebb televíziós szerepe Dr. Olga Vukavitch volt az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején forgatott Seven Days – Az időkapu című sorozatban. Alakítását pozitívan értékelték a kritikusok, 2000-ben Szaturnusz-díjat nyert, mint legjobb televíziós női mellékszereplő. Vendégszereplőként láthatták a nézők a Hegylakó című sorozat egy epizódjában, mely női hegylakókat mutatott be a rövid életű, Highlander: The Raven című spin-off felvezetéseként. Végül a Vail által alakított szereplő nem került be az új sorozatba. Magánélete A színésznő házastársa Dr. Jeff Evans Los Angeles-i orvos, tanácsadó és bestselleríró. Vail szintén író, rendszeresen közreműködik a Backstage magazinban, valamint a How to be a Happy Actor in a Challenging Business: A Guide to Thriving Through it All című könyv szerzője. A könyv 2011-ben díjat nyert a Hollywood Book Festivalon. Bibliográfia How to Be a Happy Actor in a Challenging Business: A Guide to Thriving Through It All , CreateSpace, 2012, ISBN 978-1-47752-221-9 Ayaş Ayaş város és Ankara tartomány egyik körzete Törökországban. Neve ősi török eredetű, jelentése „ragyogó, fényes”. A városközponttól 58 km-re fekszik, a területén fekvő hegyek magassága eléri az 1500 métert. A területet 1073-ban hódították el a szeldzsuk törökök, oszmán kézre 1354-ben került. A körzet gazdag történelmi műkincsekben, több középkori mecset, konak (hagyományos török udvarház), törökfürdő és türbe található itt, és termálfürdőiről is nevezetes. Gazdaságára leginkább a mezőgazdaság jellemző, fő termények a paradicsom, a cseresznye és az alma. Az ipar nem jellemző a vidékre, egyetlen lisztgyár működik csupán. Kenyery Alajos Kenyery Alajos Ferenc (Kronberg) (Budapest, 1892. szeptember 21. – Milánó, 1955. november 9.) magyar úszó, olimpikon. 400 méter gyorsúszásban világcsúcstartó volt. A MAFC versenyzője volt. Részt vett a stockholmi 1912. évi nyári olimpiai játékokon. Két gyorsúszószámban és gyorsváltóban indult. 100 méteres és 400 méteres gyorsúszásban és a 4 × 200 méteres gyorsúszás váltóban. Érmet nem szerzett. Rekordjai 27,0 (1922. június 4., Budapest) országos csúcs 1:04,8 (1922. június 5., Budapest) országos csúcs 1:04,0 (1922. június 18., Budapest) országos csúcs 5:29,0 (1912. április 21., Magdeburg ) világcsúcs 1582 Évszázadok: 15. század – 16. század – 17. század Évtizedek: 1530-as évek – 1540-es évek – 1550-es évek – 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek Évek: 1577 – 1578 – 1579 – 1580 – 1581 – 1582 – 1583 – 1584 – 1585 – 1586 – 1587 Események február 24. – XIII. Gergely pápa bevezeti a róla elnevezett Gergely-naptárat . Itáliában, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyolországban október 4-ét közvetlenül, 10 nap kihagyásával október 15-e követte. Más országok később, eltérő időpontokban tértek át az új naptárra. november 4. (a Julián naptár szerint október 26. ) – a kozákok győzelme Jermak Tyimofejevics vezetése alatt a szibériai tatárokon az iszkeri csatában . Születések Gregorio Allegri olasz zeneszerző († 1652 ) Aydie Aydie település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 136 fő (2015). Aydie Aubous, Saint-Lanne, Viella, Arrosès és Mont-Disse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Püspökladányi járás A Püspökladányi járás Hajdú-Bihar megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Püspökladány. Területe 729,05 km², népessége 39 529 fő, népsűrűsége 54 fő/km² volt a 2012. évi adatok szerint. Két város (Püspökladány és Kaba) és 10 község tartozik hozzá. A Püspökladányi járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is létezett 1930-tól, amikor Püspökladányba helyezték a Hajdúszoboszlói járás székelyét, és nevét ennek megfelelően módosították. Az 1950-es megyerendezés előtt Hajdú vármegyéhez tartozott. Arconada Arconada település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 43 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Elektromosharcsa-félék Az elektromosharcsa-félék a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó család. A család halaira jellemző, hogy képesek érzékelni az elektromos teret, számos tagja pedig képes elektromos teret generálni, akár 400 volt feszültségig. Ezen képességeiket felhasználják a tájékozódásban, a kommunikációban, a védekezésben és a táplálékszerzésben. Az elektromosharcsák általában nokturnális, azaz éjszakai életet élnek, éjszaka aktívak, és elektromos ütéssel kábítják el leendő táplálékukat, melyek főként halak. A család képviselői a trópusi Afrika édesvizeiben honosak és ázsia déli partvidékén törpe példányban. Leírás A harcsaalakúak többsége elektroreceptív, de a Malapteruridae az egyetlen csoport, mely jól fejlett elektromos szervvel rendelkezik, mellyel villamos ütést tud mérni támadójára, vagy kiszemelt zsákmányára. Az elektromos szerv test elülső részének izomzataiból alakult át. Az úszóhólyag meghosszabbított kamrákkal rendelkezik. Az elektromosharcsák 1 m-esre és 20 kg-osra is megnőhetnek. Az ókori egyiptomiak jól ismerték az elektromosharcsát, mely a Nílusban élt. Elbeszélések szerint az egyiptomiak néhány idegi alapú betegség gyógyítására használták. Erre a célra a kisebb példányokat használtak, mert a nagyobbak képesek voltak 300–400 volt elektromos ütést is generálni. Óegyiptomi falfestményeken látható az elektromosharcsa. Egy arab fizikus leírta a 12. században az elektromos harcsa elektromos tulajdonságait, és az akkori neve ’Raad, abo el ra3ash, el ra3ad or Raash,’ volt, mely mennydörgést, rázást jelent arabul. Nem ismeretes olyan eset, amikor az elektromos harcsa embert támadott volna meg elektromos ütéssel, ezt leginkább táplálékul szolgáló zsákmány állatainál használja. 4698 Jizera A 4698 Jizera (ideiglenes jelöléssel 1986 RO1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1986. szeptember 4-én. Epidotcsoport Az epidotcsoport tagjai a szoro- vagy csoportszilikátok között átmeneti szerkezetben önálló ásványcsoportot alkotnak a IV.Szilikátok ásványosztályhoz tartozóan. Jellemzően monoklin és rombos kristályrendszerben, lapos prizmás alakban jelennek meg, mindig tartalmaznak SiO4 atomcsoport összetevőt. Általános képletük: A2B3(SiO4)3OH, ahol A= Ca, Ce, Sr, Y, Pb, Nd és B= Al, Fe3+, Mn3+, V3+. A csoportban kedvelt ékszerkőként használatos változat is van. Az epidotcsoport tagjai Allanit (La). Névváltozata: lantánallanit. Képlete: Ca(La,Ce)(Fe 2+ ,Mn 2+ (Al,Fe 3+ ) 2 (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrűsége: 4,22 g/cm³. Keménysége: 5,0-6,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barna, fekete. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű, opak. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Allanit (Y). Névváltozata: Yttroorhit. Képlete: (Y,Ce,Ca) 2 (Al,Fe 3+ ) 3 (SiO 4 ) 3 (OH). Sűrűsége: 3,3-4,2 g/cm³. Keménysége: 5,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barna, fekete. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Androzit. Képlete: (Mn,Ca)(La,Ce,Ca,Nd)AlMn 3+ Mn 2+ (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrűsége: 4,21 g/cm³. Keménysége: 5,5-6,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: vörösesbarna. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű, átlátszó. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Dissakzit. Képlete: (Ca,Fe,Th)(La,Ce,Ca)(Al,Cr,Ti) 2 (Mg,Fe,Al)Si 3 O 12 (OH,F). Sűrűsége: 3,79 g/cm³. Keménysége: 6,5-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barna, fekete. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű, opak. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. A lantántartalom magasabb, mint a cérium. Dollazit. Képlete: CaCeMg 2 AlSi 3 O 11 (OH,F) 2 . Sűrűsége: 3,86 g/cm³. Keménysége: 6,5-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barna. Porszíne: világosbarna. Fénye: üvegfényű, átlátszó. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Epidot Képlete: Ca 2 (Fe 3+ ,Al) 3 (SiO 4 ) 3 (OH). Ferriallanit. Képlete: Ce,Ca)(Fe 3+ Fe 2+ ,Al) 3 (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrüsége: 4,05-4,11 g/cm³. Keménysége: 6,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fekete. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű, áttetsző vagy opak. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Kissé fluoreszkál. Gatelit. Képlete: (Ce,Ca,La,Nd) 4 (Al,Mg,Fe) 4 (Si 2 O 7 )(SiO 4 ) 3 (O,F,OH) 3 . Sűrűsége: 4,51 g/cm³. Keménysége: 6,0-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint), rideg ásvány. Színe: színtelen. Porszíne: fehér. Fénye: üvegfényű. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Kissé fluoreszkál. Hancockit. Névváltozata: ólomepidot. Képlete: (Ca,Pb,Sr) 2 (Al,Fe 3+ ) 3 (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrűsége: 4,0 g/cm³. Keménysége: 6,0-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barnásvörös,barna. Porszíne: világosbarna. Fénye: üvegfényű vagy fénytelen, átlátszó. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Kissé fluoreszkál. Khristovit. Képlete: (Ca,La,Nd)(Ce,La,Dy)(Mg,Fe,Cr,Ti,V,Al)Mn 2+ 2 Al(SiO 4 )(Si 2 O 7 )(OH)(F,O).. Sűrűsége: 4,05-4,11 g/cm³. Keménysége: 5,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: barna, sötétbarna. Porszíne: barna. Fénye: üvegfényű, áttetsző. Különleges tulajdonsága: enyhe radioaktivitást mutat. Klinozoizit. Mukhinit. Képlete: Ca 2 Al 2 V 3+ (SiO 4 ) 3 (OH). Sűrűsége: 3,47 g/cm³. Keménysége: 8,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: fekete. Porszíne: barnásszürke. Fénye: üvegfényű, áttetsző. Nilgatait. Névváltozata: Stronciumklinozit. Képlete: CaSrAl 3 (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrűsége: 3,63 g/cm³. Keménysége: 5,0-5,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: zöldesszürke. Porszíne: fehér. Fénye: üvegfényű. Különleges tulajdonsága: rideg, könnyen törik. Ortit. Névváltozatai: Allanit(Ce), cériumepidot. Képlete: (Ce,Ca,Y) 2 (Al,Fe 3+ 3 )(SiO 4 ) 3 (OH). Piemontit. Képlete: Ca 2 (Al,Mn,Fe) 3 (SiO 4 ) 3 (OH). Sűrűsége: 3,4 g/cm³. Keménysége: 6,0-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: sárga, vörös, vörösesbarna, vörösesfekete. Porszíne: vörös. Fénye: üvegfényű. Különleges tulajdonsága: kissé fluoreszkál. Strontioplemontit. Képlete: (Ca,Mn 3+ )(Sr,Ca)Mn 3+ (Al,Mn 3+ ,Fe 3+ ) 2 (SiO 4 )(Si 2 O 7 )O(OH). Sűrűsége: 3,65-3,73 g/cm³. Keménysége: 6,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: sötétvörös. Porszíne: bíbor. Fénye: üvegfényű. Tweddillit. Névváltozata. manganopiemontit. Képlete: CaSr(Mn 3+ ,Fe 3+ ) 2 Al(Si 3 O 12 )(OH). Sűrűsége: 3,6 g/cm³. Keménysége: 6,0-7,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Színe: sötétvörös. Porszíne: barnásvörös. Fénye: üvegfényű, átlátszó. Vanadoandrozit. Képlete: (Mn 2+ ,Ca)V 3+ AlMn 2+ (Si 2 O 7 )(SiO 4 )O(OH). Sűrűsége: 4,04 g/cm³. Keménysége: 6,0 (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Fénye: üvegfényű. különleges tulajdonsága: enyhén radioaktív. Zoizit. Rombos rendszerben kristályosodik. Képlete: Ca 2 Al 3 (SiO 4 ) 3 (OH). Hitvallás A hitvallás egy vallás tanításának rövid, sokszor tételes összefoglalása. A legismertebbek a kereszténység hitvallásai. A keresztény hitvallások feladata az volt, hogy az egyház képviselői közösen megvallják a hitük tömör lényegét. Ezek közül is a legfontosabb Nikaia–konstantinápolyi hitvallás (Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum) és az Apostoli hitvallás (Symbolum Apostolorum). Általában a keresztény közösségek istentiszteletein e kettő valamelyike hangzik el, ezeket szokták közkeletű névvel Hiszekegynek nevezni. Eltérő jelentésárnyalatú latin kifejezések a hitvallásra: Confessio fidei, Credo, Symbolum. Óegyházi hitvallások A Nikaia-konstantinápolyi hitvallás Latin szöveg: A Nicea-konstantinápolyi hitvallás (latinul: Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum) az egyik legősibb és legismertebb keresztény hitvallás, melyet szinte minden keresztény felekezet és közösség elfogad, és gyakran hangzik el istentiszteleteiken. A görög nyelvű szövegét, az első nikaiai zsinaton született hitvallás kibővítésével a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinat fogadta el. Az ortodox liturgiában és a római katolikus szentmisén a legtöbbször ez a hitvallás hangzik el. A Szentháromságról és Krisztus isten-emberi természetéről szóló tanítás a katolikus hit alapja. Ökumenikus magyar fordítása: Az Apostoli hitvallás Az Apostoli hitvallás (latinul: Symbolum Apostolicum vagy Symbolum Apostolorum) elsősorban a nyugati kereszténységben ismert. A hitvallás jelenlegi szövege Nyugat-Európában, a 6-8. században véglegesedett. A magyarországi protestáns egyházak istentiszteletein a leggyakrabban ez a hitvallás hangzik el. Magyar fordítása: Az Athanasius-i hitvallás Közkeletű elnevezésével ellentétben szerzőjeként Alexandriai Szent Atanáz máig vitatott, kb. 430. és 589. között keletkezhetett Nyugat-Európában. Kezdőszaváról gyakran Quicumque-hitvallásnak is nevezik. Az imádság elveszítette jelentőségét, amikor XXIII. János pápa 1960-as Codex Rubricarum reformja kiiktatta a vasárnapi príma szokott rendjéből, és egyedül Szentháromság vasárnapján tartotta meg. Két évvel később a második vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű liturgikus konstitúciója kifejezetten megszüntette a prímát, így a Quicumque is eltűnt a liturgiából. A reformáció és rekatolizáció korának hitvallási iratai Az evangélikus egyház reformáció-kori hitvallási iratai: Ágostai hitvallás Az Ágostai hitvallás apológiája Luther Márton Kis kátéja Luther Márton Nagy kátéja Luther Márton Schmalkaldeni cikkei Philipp Melanchthon : Értekezés a pápa hatalmáról és elsőségéről Egyességi irat (Formula concordiae) A református egyház reformáció-kori hitvallási iratai: Heidelbergi káté II. helvét hitvallás A katolikus egyház rekatolizáció-kori hitvallása: Trienti hitvallás Magyarországi hitvallások Ötvárosi hitvallás (Confessio pentapolitana) Hétvárosi hitvallás (Confessio heptapolitana) Szepessági hitvallás (Confessio Scepusiana) Erdődi hitvallás Debrecen-egervölgyi hitvallás Unitárius hitvallás Jegyzetek Ókori egyetemes hitvallások A Niceai Hitvallás, uj.katolikus.hu Az ökumenikus magyar fordítás az „egyetemes” kifejezést javasolja, ezt használják a magyarországi protestáns egyházak, a katolikus egyház a „katolikus” szót használja. Rubricarum Instructum The New Rubrics of the Roman Breviary and Missal Szent Atanáz hitvallása Lásd még Apostoli hitvallás Nikaia–konstantinápolyi hitvallás Ágostai hitvallás Heidelbergi káté Ima Miatyánk Üdvözlégy Források Imrényi Tibor lelkész: A hiszekegy Magyarországi Unitárius Egyház honlapja Magyarországi Református Egyház honlapja Magyar katolikus lexikon 4. köt. (Gas-Hom) , Budapest, Szent István Társulat, 1998. ISBN 963-361-017-6 Ajánlott források Credo (Hiszekegy) - Két óegyházi hitvallás korábbi magyar nyelvű változatai, (az Eötvös Loránd Tudományegyetem anyaga) Rosary Prayers , Hitvallások és Rózsafüzér imaszövegek magyarul Az Egyességi irat – Beszélgetés Reuss Andrással (2016) Bussy-la-Pesle (Nièvre) Bussy-la-Pesle település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 57 fő (2015). Bussy-la-Pesle Brinon-sur-Beuvron, Champallement, Champlin, Chevannes-Changy és Neuilly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Los Valdecolmenas Los Valdecolmenas település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 77 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: A magyar női labdarúgó-válogatott 2013. szeptember 25-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzése Dánia ellen, 2013. szeptember 25-én Budapesten, amely 4–0-s dán győzelemmel ért véget. Keretek megjegyzés: Az adatok a mérkőzés napjának megfelelőek! Villalaco Villalaco település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 59 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Castro (Olaszország) Castro község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Fekvése A Salentói-félszigeten fekszik, Otranto városától délre. Története A település neve a latin castrum szóból ered, ami erődítményt jelent. A település a messzápok egyik központja volt. Egy i.e. 123-ból származó feljegyzésben Castrum Minervae néven szerepel, s ugyanezen név fellelhető a Tabula Peutingerianán is. Egyes olasz történészek szerint Aineiasz itt lépett először Itália földjére. A Római Birodalom bukása után a környék többi településéhez képest nem néptelenedett el és a Salento legjelentősebb településévé vált. 682-ben II. Leó pápa püspöki székhellyé avatta. A 13. században a Nápolyi Királyság legjelentősebb erődítményei között tartották számon. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust a település hanyatlásnak indult, amihez hozzájárult az is, hogy 1818-banbeszüntették a saját egyházkerületét. 1975-ig közigazgatásilag Disóhoz tartozott, csak ezt követően vált önálló községgé. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói Katedrális – 1171-ben épült román stílusban, valószínűleg egy görög templom alapjain. A barokk főoltár a 17. századból származik. Castello – a ma is látható erőd a 12-13. században épült fel egy korábbi, a bizánciak által épített erődítmény átalakításával. Várfalak – a település körülvevő egykori falrendszerből ma egy 700 m hosszú szakasz áll. 6345 Hideo A 6345 Hideo (ideiglenes jelöléssel 1994 AX1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate, K. és Kazuo Watanabe fedezte fel 1994. január 5-én. Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés A büntetőjogban a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés egy személy elleni bűncselekmény. A hatályos szabályozás A 2012. évi C. törvény 165. §-a szerint E § alkalmazásában foglalkozási szabály a lőfegyver, a robbantószer és a robbanóanyag használatára és kezelésére vonatkozó szabály is. Ez egy értelmező rendelkezés, amely kiterjeszti a foglalkozási szabályok alkalmazásának a körét olyan területekre is, amelyek egyébként nem esnének valamely foglalkozás szűkebb értelemben vett fogalma alá. Az 1978. évi IV. törvényben A korábbi magyar Büntető törvénykönyv szerint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét vagy bűntettét az követi el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélynek teszi ki. A gondatlanságból elkövetett foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétség, a szándékosan elkövetés bűntett. Foglalkozási szabályoknak minősülnek ebben az esetben a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is. Rápóti Pap Mihály (lelkész) Idősebb Rápóti Pap Mihály, Papp Mihály (Érdengeleg, 1627. május 30. – Debrecen, 1692 után) református prédikátor. Élete Rápóti Papp János református lelkész és Bakó Erzsébet fia. Érendréden kezdte tanulását, majd 1635-ben Tasnádra ment iskolába, ahol egyik tanítója Tolnai István volt; azután két évig atyja házánál betegeskedett. 1639-ben Debrecenbe küldte atyja a kollégiumba, ahol akkor Ujfalusi Tamás volt a mestere; innét 1643-ban Szatmárnémetiben folytatta tanulását; júliusban lett öreg diák, amikor Görgei János volt a mestere. 1644. szeptember 14-én Debrecenben a felső osztályba lépett Nagyari Benedek tanító alatt. Itt nyilvánosan vitatkozott ezen tétel fölött: An anima sit tota in toto corpore? 1645-ben Hencius Dánieltől tanulta a retorikát, 1646-ban pedig Szoboszlai Miklóstól a logikát és 1647-ben Tölczehi Jánostól a teológiát. 1647. május 15-én Nagykállóba ment iskolamesternek. 1650-ben nagycsütörtökön Nagyhalászba (Szabolcs megye) hívták meg prédikátorságra. Jövedelme volt: «Minden jobbágj ember ágjtól den. 75, ha penigh udvari szolga, fél bért. 25 köböl gabonát, minden házas ember egj egj szekér fát, egj egj baglya szénát, egj vén disznót, az három vásárból három köböl gabona, keresztelésért tyuk, kenyér, halottól flor. 1, eskütőtől egj kendő.» 1650. szeptember 5-én Halászban ordináltatott papnak. Feleségül vette Nagykállóból Nagy Lőrinc árva leányát, Katát. 1655. május 29-én Tarcalra ment papnak; itt egyéb jövedelmen kívül két darab szőlőt is kapott. Azon év őszén dühöngő pestisben gyermekeit is eltemette. Hivatala tarthatatlan lévén, 1657 áprilisában Ibrányba (Szabolcs megye) és 1658. április 17-én Bodrogkeresztúrra, 1660. április 27-én pedig Tiszadobra ment papnak. Itt a német hadak miatt, «kik nem oltalmunkra hanem prédálásunkra szállottanak vala Rakamazhoz», 1661. augusztus 18-án Dobnak Ludas szigetébe menekült és csak 27-én, amikor már éhenhalás fenyegette, költözött haza; 1662. április 19-én ismét menekülnie kellett a dobi kis erdőbe «az németeknek istentelen kóborlások előtt; kik ha valakit megfoghattak, vertek, tagoltak, megh fosztottak, megh öltek, ha buzás vermet, avagy valami eltett jószágot avagy valamely helyben lappangó marhát nem mutathatott. Ez futásból megh jöttünk 9 may supranotati anni.» Ötödik futása volt 1662. október 30-tól november 3-ig; hatodik 1663. február 12-én Kesznyétenbe; «ez is a németek kóborlása miatt, mert 10. Febr. reánk ütvén ellenségesképpen szekerekkel, dobbal, síppal, az úr Isten megh szégyeníté őket, mert erős csatájok lett és kétszeri öszve menetelnek az körébe, holott egynehányan megh sebesedvén az dobiak, hárman pedigh megh is halván, az németekben 7 halt megh, sok penigh ló és németh nem tudjuk mennyi, de az csata után is nem kevesen haltanak megh, ezért fenyegetvén az quartélyos kóborló némethek futottunk vala el, de 19 ejusdem ismégh haza szálottunk.» 1663. március 28-án Hajdúnánásra ment papnak; innét is török, tatár elől több ízben futni kényszerült. 1667. május 27-én Eszlárra, 1669. május 1-jén Szentmihályra, 1670. március 11-én Újvárosra, 1672. március 27-én ismét Tiszadobra, 1674. április 20-án Rácböszörménybe, 1677. április 11-én Hatházra költözött szintén lelkésznek. A kurucoktól szenvedett üldöztetését így írja le: «Mert éjjel nappal fenyegettek a kuruczok, hogy fel égetnek, fegyverre hánynak és elpusztítanak, mely be is telék, mert 1677. 3. Decem. Téghláshoz szállának feles magokkal és Hatházt elfoglalák, azután 5. Dec. Böszörmény alá menének és az egész város 6. Dec. elfuta. Azért hogy mondák, a Németh hadak most költöznek Tokajnál által: én is szegény feleségemmel, gyermekimmel Téghlásra futék annyi jószágommal, kit a hátamon elvihettem ... mert megh hallván a Kuruczok, hogy elfutottunk, Hathházi Gergely nevű Hadnagyot katonáival által küldötték, kik étszaka házakat, kuriákat, templom keritését és a mihez tértek, megh égeték és az én javaim így el vesztenek.» Ezért kénytelen volt december 13-án debreczeni házába költözni. Papnak ment 1678 március 23-án Földesre, 1684. március 30-án Bajomba, ahol 1679-ben pestis pusztított, mely évben öccsét, Kata lányát és János fiát temette el; 1680-81-ben a kurucok marháját, gabonáját elvitték. 1689. május 25-én Nádudvarra ment papnak, majd onnan 1692-ben fiához költözött Debrecenbe, itt halt meg ismeretlen időpontban. Naplót hagyott hátra, mely a hajdúnánási református egyház levéltárának becses ereklyéje, melyben nemcsak viszontagságos életét írja le részletesen, hanem több egykorú iskolai és egyházi személyekről is szól és kulturtörténeti följegyzéseket közöl. Bő kivonatát hozta a Sárospataki Füzetek 1858-1859. évfolyama Nánási emlékirat címmel. Nevét Rápótinak is írta. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon Disocactus speciosus subsp. aurantiacus A Disocactus speciosus subsp. aurantiacus egy epifita kaktusz, melyet a Disocactus rendszertan rokonságának átértékelése során vontak be a Disocactus speciosus fajba alfajként. Elterjedése Mexikó, Oaxaca, Chiapas államok, 2000 m tengerszint feletti magasság körül. Jellemzői Csüngő hajtásrendszerű epifita, hajtásai 3 méternél hosszabbak lehetnek, 10–30 mm szélesek, világoszöldek. Areolái 30–40 mm távolságban fejlődnek a 3-4 bordájú, 10 mm átmérőjű hajtásokon. Tövisei 3-6 (-30)-os csoportokban fejlődnek, hosszuk 15 mm, hajlékonyak és vékonyak. Virágai kerek átmérőjűek, elálló külső szirmokkal. 110–150 mm hosszúak és szélesre nyílnak, narancsvörösek, a közepük sötétvörös, majd zöld színű. A bibeszál tövén narancssárga, teteje fehér, a bibe világos színű. Pericarpiuma és a virágtölcsér alja rigid áttetsző szőrökkel borított. Termése ellipszoid, néha szögletes, 70 mm hosszú, 30 mm átmérőjű sötétzöld bogyó. Magjai 2×1,3×0,8 mm nagyságúak, feketék. Čestín Čestín település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Čestín Petrovice II, Chlístovice, Kácov, Zbraslavice, Řendějov és Sudějov településekkel határos. Lakosainak száma 440 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Besdorf Besdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 239 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Kalisz (település) Kalisz (latinul Calisia, németül Kalisch, oroszul Калиш) város Lengyelországban a Nagy-lengyelországi vajdaságban a Prosna folyó partján. 1975–1998 között a Kaliszi vajdaság székhelye volt, jelenleg a Kaliszi járás székhelye. Története A sok római importból származó lelet arra utal, hogy Kalisz környéke fontos központ volt a Borostyánúton. Ez és Kalisz középkori nevének hasonlósága az ókori Calisiához, melyet a 2. században az alexandriai Ptolemaiosz említett, vezetett ahhoz, hogy néhány történész a két helységet azonosította. Megerődített várkapitánysági település a 9. századtól. A név a Nagy-Lengyelországban használt régi kał szóból ered, mely mocsarat, vizes területet jelent. Magdeburgi mintájú városi privilégiumokat Kalisz kétszer kapott 1253–1260 között. A 13. században önálló fejedelemség fővárosa. Az újkorban vajdasági székhely, a posztókészítés és a bútorkészítés, majd a 19. században a fonóipar központja. Tudományos és egyházi központ. A közelben telepedett le a Csehországból emigrált cseh testvérek protestáns közössége. 1800-tól megszakítás nélkül működik a Wojciech Bogusławski által alapított színház. A 19. század elején a gazdasági reformokért küzdő Kaliszi politikai párt székhelye. 1914. szeptember 7-én és 22-én, az első világháború idején a várost csaknem teljesen lerombolták a Hermann Preusker őrnagy parancsnoksága alatt tevékenykedő német csapatok először tüzérségi tűzzel, majd a város felgyújtásával. A Wiatraczny-dombon 80 polgári személyt meggyilkoltak (800 túszt megtizedeltek). A német bizottság a várost ért veszteségeket 25 millió aranyrubelre értékelte. Kalisz tragédiáját Maria Dąbrowska írta le az Éjjelek és nappalok című regényében. Kaliszi kalendárium 10. század – a megerősített város feltételezett újjáépítése, 1106 – Ferdeszájú Boleszláv uralja a várost, 1136 – Kalisz várispán székhelye, 1139 – zsidók letelepedése Kaliszban 1190 – a kaliszi várat a fejedelemség fővárosának ismerik el, kb. 1257 – Szemérmes Boleszláv sziléziai városi jogokat ad Kalisznak, 1282 – II. Przemysł megerősíti a városi jogokat, 1314 – I. Lokietek Ulászló a várost vajdasági központtá nevezi ki, 1343 – III. Nagy Kázmér a Német Lovagrenddel békét köt Kaliszban, 1426 – felépül a városháza magas tornyával, 1574 – Stanisław Karnkowski prímás Kaliszba hívja a jezsuitákat , 1584 – jezsuita kollégium létesül, 1792 – hatalmas tűzvész csaknem az egész várost elpusztította, többek között a városházát és a várat is, 1793–1806 – Lengyelország második felosztása : Dél- Poroszország fővárosa, 1801 – színház építése, melyben Wojciech Bogusławski játszott, 1806–1813 – Kalisz a Varsói Hercegség tartományi székhelye, 1815–1914 – a város a Kaliszi vajdaság székhelye, majd a Lengyel Királyságban kormányzósági központ (az orosz uralom alatt), a 19. század végétől a könnyűipar gyors fejlődése, 1902 – a Varsó–Kalisz-vasútvonal megnyitása, 1914 – a német hadsereg ágyúzza, majd felgyújtja a várost, a 68 ezer fős lakosságból mindössze 5 ezer marad, 1918–1939 – Kalisz járási központ, 1939-ben 89 ezer lakossal, 1925 – az új városháza megnyitása, a város újjáépítése, 1939–1945 – hitleri megszállás, a zsidó lakosság (kb. 30 ezer ember) megsemmisítése, a tömeges megtorlás és kilakoltatás a népességet 43 ezer főre fogyasztja, 1945–1975 – Kalisz újra járási székhely, 1975–1998 – Kalisz a Kaliszi vajdaság fővárosa 1991 – a város ünnepéül június 11-ét jelölik meg (annak emlékére, hogy ezen a napon erősítette meg II. Przemysł a városi privilégiumokat), 1992 – kaliszi egyházmegye alapítása, 1997 – II. János Pál pápa látogatása a városban, 1999 – Kalisz járási jogú város lesz, Műemlékek Szakrális építészet Szent Miklós-katedrális ferences rendi kolostorépületek: Szent Szaniszló püspök temploma 1257 -ből, gótikus, barokk tetővel gótikus kápolna 14. századbeli kolostor, jelenleg barokk a kolostor falai, a városfal részlete, részben gótikus benedek rendi kolostorépületek: vizitációs templom 1607 -ből reneszánsz, rokokó falfestéssel 1622 -ben épült barokk kolostor a templom mellett temető 18. századi falakkal, a francia katonák emlékoszlopa ( 1813 ). Kolostorkapu, barokk barokk harangtorony jezsuita helyőrségi templom ( 1595 ), barokk Mária mennybemenetele társaskáptalan templom eredetileg gótikus, ma barokk bazilika ( 1353 ): gótikus szárnyasoltár ( 1500 ) rokokó mellékoltárok plébánia épület ( 1818 ), klasszicista kolostor ( 1673 ): Szent József templom, barokk, rokokó berendezéssel, valamint a szent család csodatévő képével katonák kápolnája barokk kolostor rokokó faajtókkal temető a templom körül barokk kápolnával Lateráni kanonokok kolostora ( 1448 .) gótikus Szent Adalbert temploma, mely már a 11. században állt, fából épült, barokk oltárral Temetők temetők a Rogatkán: katolikus temető ( 1807 ) evangélikus temető 17. század ortodox temető ( 1787 ) új zsidó temető Középületek volt jezsuita kollégium ( 1582 ), klasszicizáló átépítés a 19. század második feléből, jelenleg a poznańi vajdasági hivatal kihelyezett irodája Városháza, neoklasszikus volt tribunátus ( 1824 ), klasszicista wrocławi sorompó ( 1822 ), klasszicista volt vajdasági iskola ( 1819 ), klasszicista idősek háza ( 1855 ) Wojciech Bogusławski színház Erődítések 14. századi városfalak: Dorotka bástya Laktanyák Godebski iskola laktanyája a 19. század elejéről, klasszicista laktanya ( 1842 ), klasszicista kadét épület: díszszemle csarnok ( 1825 ) Börtön börtön a Tyńecen Ipari épületek Repphan gyár ( 1817 ), volt benedekrendi kolostor, klasszicista stílusban átépítve, Repphan posztógyára ( 1817 ), volt városi malom. A gyár felszámolása után vízierőmű, fürdő, jelenleg a Kaliszi Filharmonia és pizzeria. Arnold Fibiger gyára, ( 1899 ), jelenleg Calisia gyár. Modelan gyára, 1900 körül Przechadzki gyára, 1824 Paloták Puchalski palota ( 1830 ), klasszicista Gnieznoi püspökök palotája Lakóházak zsidó negyed a Fő Piactér, a Szent József és II. János Pál tér valamint a Babina, Śródmiejska, Kazimierzowska, Zamkowa Grodzka utcák épületei Hidak Sándor kőhíd (II. Sándor orosz cárról elnevezve) Régészeti emlékek Zawód: 9-10. századbeli szláv vár maradványai Szent Pál társaskáptalan alapjai III. Öreg Mieszko síremlékének részei Vár Testvérvárosok Erfurt , Németország Heerhugowaard, Hollandia Hautmont , Franciaország Hamm , Németország Kamjanec-Pogyilszkij , Ukrajna Preston , Anglia Martin , Szlovákia Southampton , Anglia Tongeren , Belgium Adria, Olaszország La Louviere, Belgium Szentendre , Magyarország Minszk – Frunzei városrész, Fehéroroszország Főiskolák, egyetemek Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa im. Prezydenta Stanisława Wojciechowskiego|Państwowa Wyższa Szkoła Zawodowa im. Prezydenta Stanisława Wojciechowskiego w Kaliszu Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, Wydział Pedagogiczno-Artystyczny w Kaliszu Wyższa Szkoła Humanistyczno-Ekonomiczna w Łodzi, Wydział Zamiejscowy w Kaliszu Wyższa Szkoła Finansów i Informatyki im. prof. J. Chechlińskiego w Łodzi, Wydział Zamiejscowy w Kaliszu Akademia Ekonomiczna w Poznaniu, Ośrodek Studiów Zamiejscowych w Kaliszu Politechnika Poznańska, filia w Kaliszu Wyższe Seminarium Duchowne w Kaliszu Lokalna Akademia Informatyczna Pillangó (film) A Pillangó (Papillon) egy 1973-ban bemutatott film Franklin J. Schaffner rendezésében, Steve McQueen és Dustin Hoffman főszereplésével. A film Henri Charrière élettörténetét mutatja be, akit ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre és akinek sikerült egyedül megszöknie a Francia Guyanán található Ördög-szigeten levő büntetőtelepről 1945-ben. A forgatókönyv Henri Charrière: Pillangó című önéletrajzi bestselleréből készült, egy nagyszerű szökés történetéről. Történet A főszereplő az alvilágban a Papillon nevet viseli a mellére tetovált hatalmas pillangó után. Pillangó (Steve McQueen) mackós, akit egy strici meggyilkolása miatt ítélnek el, és a Francia Guyana-i büntetőtáborba száműzik. Pillangó azonban biztos az ártatlanságában, és nem nyugszik bele az ítéletbe, így amikor a szigetekre érkezik, csak egyetlen gondolat lebeg előtte: a szökés. Megismerkedik egyik fegyenctársával, Louis Dega-val (Dustin Hoffman), akivel barátságot köt. Az első szökési kísérlet kudarcba fullad, ezért Pillangó büntetésül a szigorított részlegbe kerül. Az ötlépésnyi széles kis zárkában Pillangó hamar rájön, hogy csak úgy maradhat életben, ha megőrzi egészségét. Ezért minden "mocskot" megeszik, amit betesznek hozzá (még ízeltlábúakat is fog magának, például rákot, azt nyersen eszi meg), fekvőtámaszokkal tartja formában magát, és fel-alá járkál a cellájában, nehogy elsorvadjanak az izmai. Azonban egy denevérharapás miatt belázasodik, és teljesen legyengül, ráadásul az őrök rájönnek arra, hogy valaki rendszeresen kókuszhéjat csempész be neki. Szereplők Henri 'Papillon' Charriere ( Steve McQueen ) Louis Dega ( Dustin Hoffman ) Díjak, jelölések Oscar-díj ( 1974 ) jelölés: legjobb eredeti filmzene – Jerry Goldsmith (Jerrald King Goldsmith) 00012178025 ( Butterfly ISWC kód: T-700.004.301-8) Golden Globe-díj ( 1974 ) jelölés: legjobb férfi főszereplő (filmdráma) – Steve McQueen Golden Screen ( 1974 ) díj: Golden Screen Golden Screen ( 1984 ) díj: Golden Screen 1 csillaggal Les Chalesmes Les Chalesmes település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 93 fő (2015). Les Chalesmes Gillois, Bief-des-Maisons, Crans, Foncine-le-Haut, Les Planches-en-Montagne és Sirod községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hatodik koalíciós háború Napóleon számára az oroszországi hadjárat kudarccal végződött, mivel a Grande Armée jelentős része megsemmisült, és a vereség morálisan is rendkívül megrendítette a francia sereget. A „furcsa vereség” megindította a császár bukását. A Grande Armée roncsait üldöző oroszok bevonultak Varsóba, majd 1813. március 11-én Berlinbe. A porosz-orosz megegyezés megszületése után a két állam hadat üzent Franciaországnak. Az orosz és a Blücher tábornagy vezette porosz hadseregek elfoglalták Drezdát, azonban 1813. május 13-án a lützeni csatában, majd május 20–22-én a bautzeni csatában is vereséget szenvedtek Napóleon császár újonnan felállított hadseregével szemben. 1813 májusában svéd csapatok szálltak partra Pomerániában, júniusban Anglia, majd a pozsonyi béketárgyalások után augusztusban a Habsburg Birodalom is hadba lépett az Első Francia Császárság ellen. Az így az 1813-ban létrejött franciaellenes hatodik koalíció minden addiginál szélesebb keretekben jött létre (Osztrák Császárság, Orosz Birodalom, Egyesült Királyság, Poroszország, Svédország, Szicíliai Királyság, Spanyolország és más államok részvételével). A szövetségesek hadereje a tartalékokkal együtt elérte a 850 000 főt, míg a franciák csak 550 000 emberrel rendelkeztek. Blücher a großbeereni csatában 1813. augusztus 23-án vereséget mért Nicolas Oudinot marsall csapataira, viszont a császár a Schwarzenberg vezette koalíciós fősereget a drezdai csatában 1813. augusztus 26-27-én legyőzi. Közben Napóleont az utolsó délnémet szövetségesei is elhagyták és a porosz–osztrák–orosz–svéd seregek 1813. október 16-18-án a „lipcsei népek csatájában” döntő vereséget mértek rá. A csata után összesen 130 000 halott maradt a csatatéren, ezeknek fele francia volt, de Napóleon továbbra sem volt hajlandó egyezkedni. Ezalatt Joachim Murat nápolyi trónjának megtartása érdekében átállt az osztrákok oldalára. Napóleon a hanaui csatában 1813. november 30-án még vereséget mért az osztrák–bajor erőkre, de a harcok hamarosan Franciaország területére helyeződtek át. Ekkor a francia hadsereget már össze sem lehetett hasonlítani az előző idők hadseregével. A besorozottak nagy része már tapasztalatlan fiatalkorú újonc volt. 1814 elején a császár a brienne-i csatában ismét győzelmet aratott a Blücher vezette porosz csapatokon, de a La Rothière-i csatában alulmaradt Schwarzenberggel szemben. Ezután kicsiny hadserege élén sorozatos győzelmeket – Champaubert, Montmirail, Vauchamps, Montereau – aratott a szövetségesek felett. Végül azonban a koalíció csapatai I. Sándor orosz cár és Gebhard Leberecht von Blücher vezetésével 1814. március 31-én bevonultak Párizsba, és 1814. április 6-án Napóleon császár a marsalljai követelésére Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, François Joseph Charles Bonaparte herceg javára. Azonban a szövetségesek Elba szigetére száműzték, és visszaállították a Bourbon-ház hatalmát Franciaországban. Napóleon bukása után a győztesek által trónra ültetett XVIII. Lajos királlyal megkötötték és 1814. május 30-án aláírták a párizsi békét, amelynek értelmében Franciaország az 1792-es határai mögé szorult vissza. Forrás Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004. Herbert Attila, Maros Ida, Moss László, Tisza László: Történelem. 1789-től 1914-ig. ISBN 963-04-6874-3 Disocactus × moennighoffii A Disocactus × moennighoffii egy mesterségesen előállított hibrid a Disocactus flagelliformis és a Disocactus martianus faj között. Lecsüngő jellegű növény, szülőfajaira nagyon hasonlít. Virágai nappal nyílnak, vörösek, de sötétebb középérrel. Belső szirmai ciklámenszínűek, vörös középérrel. Fontos kiindulási növény volt az × Epicactus hibridek Aporophyllum alakkörének előállításához, a két szülőfaj keresztezésével ellenállóbb növényeket kaptak, mely jó alany volt más Disocactus és Epiphyllum fajokkal való keresztezésekhez. Warren Weaver Warren Weaver (Reedsburg, 1894. július 17. – 1978. november 24. New Milford) az Alfred P. Sloan Alapítvány igazgató tanácsának alelnöke volt, nemzetközi hírű matematikus, szakíró és tudományszervező. Dr. Weaver 1894-ben született a Wisconsin állambeli Reedsburgban. Tanulmányait a wisconsini egyetemen végezte, majd a Throop Főiskolán kezdett matematikát tanítani. 1920-ban a wisconsini egyetem matematika tanszékére került, amelynek 1928-ban lett a vezetője. 1932-ben kinevezték a Rockefeller Alapítvány természettudományi igazgatójának, és 1959-ig számos tisztséget töltött be ebben a szervezetben, többek között természettudományi és orvostudományi alelnök is volt. 1956-ban beválasztották az Alfred P. Solan Alapítvány igazgató tanácsába, ahol 1959 óta játszik aktív szerepet mint alelnök. Dr. Weaver egyben a Solan Alapítvány Tudományos Tervező Bizottságának is elnöke volt. A második világháború idején James B. Conanttal együtt a brit fegyverek fejlesztésén dolgozott. A légelhárító rendszerek és célzókészülékek terén elért eredményeiért 1948-ban megkapta az Egyesült Államok Kormánya Érdemérmét, az Angol Királyi Szabadság Érdemérmet, és a Francia Becsületrendet. Az Egyesült Államok több neves kutatóintézetének vezető munkatársaként Dr. Weaver a tudományos élet szinte valamennyi fontosabb területén aktív és központi szerepet játszott. Sokoldalú tudományos érdeklődése és tapasztalata révén számos bizottság, tanács és szervezet választotta tagjai sorába. Többek között a Nemzeti Tudományos Alapítvány igazgató tanácsának tagja, a sugárzás biológiai hatását vizsgáló tudományos akadémiai bizottság genetikai tagozatának elnöke, a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatal alkalmazott matematikai bizottságának vezetője, a Solan – Kettering Rákkutató Központ igazgatótanácsának alelnöke, a Solan – Kretting Rákkutató Intézet Tudományos Biztottságának vezetője, a New York város Közegészségügyi Kutatóintézetének elnöke, és a Vallási és Pszichológiai Akadémia alelnöke volt. 1928-ban felvették a Tudományos Haladásért Társaság tagjai közé, 1950-től volt a végrehajtó bizottság tagja, 1954-től pedig annak elnöke. A Biológiai Tudományok Salk Intézetének élére is kinevezték. A valószínűségszámítás mellett fő szakterülete az információelmélet volt. 1949-ben Claude E. Shannonnal közös könyvet írtak erről a témáról. Ez a könyv alapvető szerepet játszott az információelmélet megismertetésében a tudósok között, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy közelebb hozza a tudományt az átlagemberhez, aki a tudományos kutatások költségeiből olyan jelentős részt vállal. További könyvei: az Elemi matematikai analízis (társszerzővel); Az elektromágneses tér (társszerzővel) és A tudósoké a szó. Számos új matematikai eredményt ért el, több általános tudományelméleti munkája jelent meg, és sok szórakoztató cikket írt Lewis Caroll: Alice Csodaországban c. könyvével kapcsolatban. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) http://www.nasonline.org/publications/biographical-memoirs/memoir-pdfs/weaver-warren.pdf MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 2.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) I. e. 427 Évszázadok: i. e. 6. század – i. e. 5. század – i. e. 4. század Évtizedek: i. e. 470-es évek – i. e. 460-as évek – i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek – i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek Évek: i. e. 432 – i. e. 431 – i. e. 430 – i. e. 429 – i. e. 428 – i. e. 427 – i. e. 426 – i. e. 425 – i. e. 424 – i. e. 423 – i. e. 422 Események Római consulok : C. Servilius Structus Ahala és L. Papirius Mugillanus Athén hadjáratot vezet Szicília ellen Lakhész vezetésével Collobrières Collobrières település Franciaországban, Var megyében. Lakosainak száma 1919 fő (2015). Collobrières Bormes-les-Mimosas, La Garde-Freinet, Gonfaron, Grimaud, La Londe-les-Maures, Les Mayons, La Môle, Pierrefeu-du-Var, Pignans és Puget-Ville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karád Karád község Somogy megyében, a Fonyódi járásban. Fekvése Karád Külső-Somogy területén a Balatonlelle–Kaposvár közti 67-es számú és a Szántód–Kaposvár közti főútvonalak között fekszik. A községhez a legközelebbi városok Tab és Balatonlelle. Karád község a balatoni régió háttértelepülése, a Balatonboglári borvidék részét képezi. Története A legújabb régészeti és történeti kutatások alapján Karád már Árpád fejedelem idején lakott volt. Erre bizonyíték a település „fekete” jelentésű kara török szóból származó neve. Karád és vidéke, feltehetően 948 után, már a bizánci érdekszférához tartozhatott. Ezt még megerősíti Koppány herceg itteni kupavári és környéki birtoklása. Elmondhatjuk, hogy Karád ősi településének kialakulása már az Árpád-házi hercegekhez, de legkésőbb Koppány vezér 10. század végi uralkodásához köthető. A régi katonai térképeken kikereshetjük Karád történelmi helyeit. Az északnyugati részen megtaláljuk a Guba- vagy Kupa-várat. Az már biztos, hogy itt Árpád-kori vár állott, mert 13. századi oklevél is említi. A történészek szerint III. Béla király is a makrai várnál lévő szőlőket földekkel, berkekkel és tartozékaikkal együtt adományozta a Jeruzsálemi Szent Theodózius görög monostornak. A 10 000-es léptékű katonai térképen látható a mai Karád közepén az Alsó-Vár, a Kálvária-ajja vagy alja, valamint a Vásártér, ahol a korai Kara, az 1131-41 közötti időből származó oklevélben már leírt Karád temploma, települése és a 16-17. századi másik, úgynevezett török vára állt. A mai Karád település területén a középkorban öt-hat falu állt templomokkal, kolostorral és várakkal. A török időben, többnyire a 17. században elpusztult települések ugyanis határukkal együtt Karádhoz kerültek. Így legalább 500 éve Karád fontos részei. A török uralom felszámolása után, 1695-ben Karádot Kaposvár után Somogy vármegye legjelentősebb településének, fontos mezővárosának tartották. Szépen fejlődött a Rákóczi-szabadságharc küzdelmei után is. 1782-ben már mezővárosként szerepelt Karád: a lakosság lélekszáma 1978 fő volt, a karádi takácsok és szabók pedig céhet is alapítottak. A templomot 1742-ben kezdték el építeni. Az 1831-es kolerajárvány 161, az öt évvel későbbi 201 áldozatot követelt, majd ennyien haltak meg 1855-ben is. A szabadságharc kitörése után a nemzetőrség segítségére sietett a Karádon tartózkodó lovasszázad, s részt vett Jellacsics csapatainak szétverésében. 1850-ben létrejött a Karádi járás, ahol vegyes szolgabírói hivatal kezdte meg működését. A korabeli nád- és zsúptetős házak nagy szegénységről árulkodtak. A kiegyezést követően a „közigazgatási harc” már 1870-ben megkezdődött Karád, Kötcse és Tab között a járási székhelyi rang megszerzéséért: két évvel később a település nagyközség lett. A századfordulót követő években élénk társadalmi élet jellemezte a települést, sorra alakultak az újabb és újabb civil szerveződések. Az első világháborúban 119 karádi férfi halt hősi halált, emlékükre emlékművet állítottak fel a faluban. A harctérről tért haza Fischer Albert orvos, aki fő szervezője lett a községben a tanácsköztársasági eseményeknek. A helyi munkástanács államosította a malmot, a takarékszövetkezetet és a mészárszéket. Később, a megtorlások idején Fischer doktort és tíz társát felakasztották ekkori tevékenységükért. 1925-ben a parasztság igénye hívta életre a hitelszövetkezetet, amelynek segítségével a térség lakói könnyebben juthattak pénzhez. Az óvodát a térség legrégebbi gyermekintézményét 1894-ben alapította báró Hornig Károly veszprémi püspök, bíboros, Karád földesura. 1936 őszén missziós nővérek vették át. 1935 tavaszán alakult meg az Országos Magyar Bokréta Szövetség karádi csoportja. A karádi Gyöngyösbokréta jelentős hírnevet szerzett, bejárta Európa országait, legnagyobb sikereit a kanásztánccal érte el. A második világháború után a községben megalakultak a pártok. Itt rendezték a Tabi járás első földosztását. 1950-től megalakultak a mezőgazdasági termelői csoportok, melyek 1956-ban oszlottak fel. 1957-ben szerveződött újjá a termelőszövetkezet. 1950-ben alakult meg a településen a községi tanács, ekkorra ellátták a lakásokat árammal, államosították az óvodát, az iskolát és a gyógyszertárat. A hatvanas években létrejött a ruhagyár, mely munkát biztosított a helyi és környékbeli asszonyoknak. 1973-74-ben készült el a törpevízmű. A rendszerváltást követően Karádon is létrejöttek a politikai pártok csoportjai - az MSZP, az MDF, a KDNP és a Kisgazdapárt. Sajnos a korábbi rendszer bukása után sok munkahely megszűnt és ezáltal a lakosság megélhetése nagyon nehéz lett. A 2002. évben volt Karád 1000 éves, s erről színvonalas, színes ünnepséggel emlékeztek meg. A 2010-es évek elején az Európai Unió kohéziós alapjából származó pénzből felépült vadászok fogadására egy vendégház, amelyet Mondok József, Izsák város polgármestere kizárólagosan saját célra használ. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,3%-a magyarnak, 7,1% cigánynak, 3,2% németnek mondta magát (16,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,4%, református 3,4%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 5,1% (27,7% nem nyilatkozott). Nevezetességei Gárdonyi-iskola – a kisiskola épülete, ahol Gárdonyi Géza tanított és Kodály Zoltán zenét gyűjtött A karádi hímzés A karádi népdalok A karádi néptánc A karádi búcsú Egyháztörténeti – egyházművészeti kiállítás A római katolikus templom A római katolikus templom a Szent László tér 1. szám alatt található. A barokk stílusú templom alapkövét 1742-ben tették le, ekkor a sekrestye és a szentély került megépítésre. A felszentelt templom védőszentje Szent László magyar király lett. A templom 1749-ben szilárd anyagból készült tornyot kapott. 1861-ben a templomot két oldalszárnnyal bővítették és felül két karzattal. 1908-ban az oldalhajók bővítésre szorultak, ekkor alakult ki a jelenlegi állapot. A templom 1927. november 27-én 4 új harangot kapott, melyeket Szlezák László harangöntő készített. A templomban található freskókat 1934-ben újrafestették, a munkát Miskolczy Ferenc festőművész végezte el. A templom mennyezetét négy allegorikus freskóval, a fő ívet kiterjesztett kezű Jézus-freskóval, a galériák feletti íveket a négy evangelista freskóival, a szentély mennyezetét pedig szintén egy allegorikus freskóval díszítette. 1977-ben új liturgikus tér került kialakításra. 1983-ban az orgona átépítésre került. Tájház A tájház az Attila u. 12. szám alatt található. Az épület a 19. század végén épült és most is őrzi eredeti formáját. Ebben a népi lakóházban kerülnek bemutatásra a helyi népművészeti értékek. Az épület teljes felújítása és a bemutatott anyagok restaurálása 2002-ben fejeződött be és ezáltal újra látogatható. Kopácsy-kúria A Kopácsy-kúria az 1890-es években épült, klasszicista stílusban. A Kopácsy család tulajdona volt. Régebben itt volt a jegyzőség, majd ipari üzemként hasznosították. Az épületet tulajdonló cég az épületet - egyre romló állapotában - árulja. Régi óvoda A régi óvoda épülete a Kossuth Lajos u. 2. szám alatt található. Az épület 1804 körül épült. A Veszprémi püspökség építtette és egyben tulajdonosa is volt. Az épületben felhasznált téglákat a leventék égették a helyi téglaégetőben. Az épület észak-déli szárnya csehsüvegboltozatos, a kelet-nyugati szárny stukatúrozott, gerenda födémmel, kettős cserépfedéssel. Az épület fő funkciói voltak: tiszttartó lak, tiszti lak, iskola, óvoda, majd az általános iskola konyhájaként és étkezőjeként üzemelt. Az épületet a falu szerette volna felújítani és új funkciót adni neki. A tervek szerint turista- és diákszálló, valamint szolgálati lakás került volna kialakításra az épületben. Jelenleg (2014) továbbra is romos állapotban várja az időközben magánkézbe került épület a felújítást. Testvértelepülése Deáki ( Felvidék ) Ogden Ogden város Weber megye székhelye Utah államban, az Amerikai Egyesült Államokban. 2009-ben az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint a lakossága 82 499 fő volt. A város nagy vasúti csomópont, amelynek teherforgalma jelentős. Ogden számos történelmi épületéről ismert, a Wasatch-hegységhez közel, és otthont ad a Weber Állami Egyetemnek. Földrajza Ogden a Wasatch hegység lábánál fekszik mintegy a Nagy Sós Tótól 15 km-re keletre, és 60 km-re északra Salt Lake Citytől. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint a város teljes területe 69 km², a város tengerszint feletti magassága pedig 1300–1600 m. A hegyekben eredő Ogden és a Weber a város nyugati határainál találkozik. A Pineview-gát Ogdentől 11 km-re keletre található az Ogden River Canyonban. A tározó mögötti terület 140 000 000 m³ víz tárolására alkalmas, és lehetőséget ad vízi kikapcsolódási lehetőségekre is. Jelentős hegycsúcsok Ogden közelében a Mount Ogden (2917 m) a várostól keletre, és a Ben Lomond (2960 m), amely északra található. Éghajlat Ogden éghajlata forró nyári kontinentális éghajlat. A nyár forró és száraz, a hőmérséklet gyakran eléri a 35 °C-t, de előfordul 38 °C vagy annál magasabb hőmérséklet is. A csapadékot gyakori nyári zivatarok szolgáltatják, főleg július közepétől szeptember közepéig tartó monszun időszakban. A csendes-óceáni viharszezon általában októbertől májusig tart, tavasszal érve el a csúcspontját. Hó legelőször október végén vagy november elején fordul elő, a legutolsó pedig valamikor áprilisban esik le. A tél hűvös és havas, januári 3 °C-os középhőmérséklet jellemzi. Hóesési átlagok általában 1100 mm, 601 mm csapadék évente. Történelme Eredeti nevén Fort Buenaventura. Odgen városa volt az első olyan település a mostani Utah területén, amelynek lakosságát európai telepesek alkották. Miles Goodyear körülbelül egy mérföldre a mostani Ogden belvárosától telepedett le 1846-ban. 1847-ben Fort Buenaventurát 1950 dollárért megvették a mormon telepesektől. A települést akkoriban Brownsville-nek hívták, csak csak később kapta az Ogden nevet a Hudson's Bay Company brigádvezetőjéről, Peter Skene Ogdenről, aki egy nemzedékkel korábban csapdába esett a Weber-völgyben. Az eredeti Fort Buenaventura helyszíne most a Weber Megyei Parkban található. Ogden Golden Spikesnál csatlakozott az első Transzkontinentális Vasúthoz 1869-ben és jelentős személyszállítási csomóponttá vált mind kelet-nyugati, mind észak-déli irányban. Az utasoknak San Franciscóból az Egyesült Államok keleti része felé Ogdenen keresztül kellett átutazniuk, és nem a kissé délebbre lévő, sokkal nagyobb Salt Lake City-n. Ma már az Amtrak nemzeti vasúti rendszer nem ezt az útvonalat használja, így ha valaki Ogdenen szeretne átutazni, Salt Lake City elővárosi vonalát kell használnia. Ogden Utah második legnagyobb történelmi városa, otthont adva számos régi, történelmi épületnek (mint például a Keeney-ház, amely ma szállodaként üzemel). Azonban 1980-as években Salt Lake City több külvárosa és Provo lakosság tekintetében felül múlta Ogden népességét. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza templomot építtetett és felszentelte 1972-ben. A templom azzal a céllal épült, hogy szolgálja az Utolsó Napok Szentjei híveit a nagy létszámú lakosság körében. 2010-ben a mormon egyház bejelentette, hogy nagyobb felújítást fog végezni a templomon, és a mellette lévő szentélyen is. Ennek során teljesen megváltozik a templom 1970-es években elnyert külseje, így nagyobb hangsúlyt kap a templomtorony, a földalatti parkolók és az új kertek. A munka 2011 tavaszán indul. A Védelmi Ezredparancsnokság 1941-től 1997-ig Ogdentől északra működött, azóta az 1128 hektáros területet ipari parkká alakították át. Demográfia A 2009-es népszámlálás szerint 82 499 fő él Ogden városában, ennek 50,2%-a férfi és 49,8%-a nő. Faji összetételt tekintve 86,2%-a fehér, 2,7% fekete, 1%-a amerikai indián, vagy alaszkai bennszülött, 1,3%-a ázsiai, 0,2%-a hawaii vagy óceániai, 6,9%-a más és 1,7%-a kevert. A lakosság átlagéletkora 29,4 év. A 15 éven felüli lakosság 61 872 fő, ennek 29,4%-a sohasem volt házas, 49,3%-a jelenleg házas, 2,4%-a külön él, 5,6%-a özvegy és 13,3%-a elvált. Érdekes helyek Bigelow-Ben Lomond Hotel DaVinci Tudományos és Művészeti Akadémia Dee Events Center Eccles Avenue Történelmi Körzet A történelmi 25. utca Jégpálya A 2002-es téli olimpián itt rendezték a Curling bajnokságot Jefferson Avenue történelmi körzet Junction Szórakoztató, kereskedelmi és lakóépület komplexum Ogden City Elöljáróság Ogden Gimnázium Ogden Természeti Központ Ogden Templom, Utah Ott Planetárium Peery'Egyiptomi Színháza Szent József Katolikus Iskola Union Station múzeum Weber Állami Egyetem Hírességek Az amerikai tengerészet két hajóját is elnevezték a városról. Az elsőt, 1943-ban az USS Ogden (PF-39), és a másodikat, USS Ogden (LPD-5) 1964-ben. Ogden volt a hírhedt Hi-Fi gyilkosságok helyszíne 1974-ben. Itt született Hal Ashby, Oscar díjas filmrendező Rodney Bagley, a katalizátor társfeltalálója Solon Borglum, szobrász Fawn Brodie M., történész John Moses Browning , feltaláló és lőfegyverek tervező Val A. Browning, Iparos, pisztoly újító Tom Chambers, kosárlabda játékos Bernard DeVoto, történész Byron Foulger, színész Kent James, énekes-dalszerző J. Willard Marriott Hotel mágnás Herbert B. Maw, politikus, Utah 8. kormányzója K. Gunn McKay, politikus Wataru Misaka, kosárlabda játékos Red Nichols, jazz zenész / Big Band vezetője Janice Kapp Perry, dalszerző Brent Scowcroft, politikus, egykori Nemzeti Biztonsági tanácsadó Ken St. Andre, játék tervező E. Thomas Parry, bankár Olene S. Walker, politikus, Utah, 15. kormányzója Gedde Watanabe, színész Byron Scott, kosárlabda játékos és edző Tanoka Beard, kosárlabda játékos Colby Bockwoldt, Futballista McGee bíró, harcos Becca Fitzpatrick , amerikai ifjúsági regényíró. Forgatás helyszín Touched by an Angel ( Angyali érintés ) egyes epizódjai Everwood (többnyire Ogden belvárosában forgatták) Vak randi (Blind Dating) Firestarter 2 Őrjítő szerelem (Drive Me Crazy) Con Air – A fegyencjárat A Sandlot Three O'Clock High (többnyire az Ogden High School-ban forgatták) Fletch Dumb és Dumber Halloween II Az állvány Air Bud Tiffany - "I think were alone now" videoklipje LL Cool J - " Doin' it " videoklipje This Boy's Life Bűnös szándék Ne nézz az ágy alá Disney Channels "Vissza Halloween Town-ba" Peter Persidis Peter Persidis (Bécs, 1947. március 8. – Bécs, 2009. január 21.) görög származású osztrák válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1967 és 1971 között a First Vienna labdarúgója volt. 1973-ban a görög Olimbiakósz csapatához szerződött, ahol három idényen át szerepelt. A pireuszi csapattal három bajnoki címet és két görög kupa gözelmet ért el. 1975 és 1982-ben a Rapid Wien játékosa volt. A Rapiddal egy-egy bajnoki címet és osztrák kupa győzelmet szerzett. 1982-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1976 és 1978 között hét alkalommal szerepelt az osztrák válogatottban. Tagja volt az 1978-as argentínai világbajnokságon részt vevő csapatnak. Edzőként 1986-87-ben a VSE St. Pölten, 2001-ben a Rapid Wien vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Görög bajnokság bajnok (3): 1972–73, 1973–74, 1974–75 Görög kupa győztes (2): 1973, 1975 Osztrák bajnokság bajnok (1): 1981–82 Osztrák kupa győztes (1): 1976 Klimen Klimen falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Konjščinához tartozik. Fekvése Krapinától 24 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északra a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 132, 1910-ben 331 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 179 lakosa volt. Ferrière-et-Lafolie Ferrière-et-Lafolie település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 52 fő (2015). Ferrière-et-Lafolie Blécourt, Brachay, Fronville, Joinville és Mathons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sabotage Sabotage néven jelent meg az angol Black Sabbath együttes hatodik albuma, 1975. július 28-án, a Vertigo Records, a Warner Bros. Records és a NEMS gondozásában. A lemezt a Vertigo Records már nemcsak Nagy-Britanniában adta ki, hanem Olaszországban, és Peruban is. A Warner Bros. Records az előző albumokhoz hasonlóan Észak-Amerikában jelentette meg a lemezt. Az album produceri munkálatait a zenekar végezte. Ezt az albumot azonban már nem Kaliforniában rögzítették, mint az ezt megelőző három lemezüket, hanem Londonban. A Rolling Stone magazin korabeli kritikája szerint ez az album nem csak az 1970-es Paranoid óta a legjobb lemeze a Sabbathnak, de valószínűleg fennállásuk óta a legjobb hanganyagjuk. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 32. helyre rangsorolta. Az album dalai Minden dalt Ozzy Osbourne, Tony Iommi, Geezer Butler és Bill Ward írt. „Hole in the Sky” – 3:59 „Don't Start (Too Late)” – 0:49 „Sympton of the Universe” – 6:29 „Megalomania” – 9:46 „The Thrill of it All” – 5:56 „Supertzar” – 3:44 „Am I Going Insane (Radio)” – 4:16 „The Writ” – 8:09 Közreműködők Ozzy Osbourne – ének Tony Iommi – gitár Geezer Butler – basszusgitár Bill Ward – dob Forrás Altman, Billy: 'Sabotage'. rollingstone.com, 1975. szeptember 26. (Hozzáférés: 2009. április 10.) The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.) Losonci Anna Losonci Anna (1553 – Szomolya, 1595. február 22.) Balassi Bálint szerelme, Losonci István temesvári várkapitány és Pekri Anna lánya, Losonci Fruzsina húga. Életpályája A hős temesvári kapitány, Losonci István leánya. Annának három férje volt, sorrendben: Báthory Miklós, Ungnád Kristóf és Forgách Zsigmond. A későbbi horvát bán, báró Ungnád Kristóf felesége volt, amikor Balassi Bálint megismerte. A költő hiába ostromolta szerelmével, akkor sem adta neki a kezét, amikor még fiatalon özvegységre jutott. Harmadszor Forgách Zsigmondhoz ment feleségül 1589-ben. Balassi ekkor anyagi követelések miatt pert indított ellene. MRI kontrasztanyagok MRI kontrasztanyagok Az MRI kontrasztanyagok a kontrasztanyagok azon csoportja, ami arra szolgál, hogy javítsa a belső, testi struktúrák láthatóságát a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) folyamán. A kontraszt erősítésre leggyakrabban használt vegyületek gadolínium alapúak. Az ilyen MRI kontraszt ágensek lerövidítik az atomok visszatérését nyugalmi állapotukba, miután szájon át vagy intravénásan bejuttatták őket. Az MRI szkennerekben a test különböző részei különösen erős mágneses mezőnek vannak kitéve, ami a mágneses mező irányába változtatja meg a szövetekben található vízben lévő hidrogén atommagok pörgésének irányát. Egy intenzív rádiófrekvenciás impulzus elbillenti a hidrogén atommagok által generált mágnesességet a vevő tekercs felé, ahol a pörgés polarizációja érzékelhető. A vevő által érzékelt forgásirány változás mértéke adja az MR képet, de ugyanakkor ez az eltérés egy jellemző, állandó időegység elteltével csökken, ez a T1 relaxációs idő. A különböző szövetekben a víz protonjainak különböző T1 értékei vannak, ami az MR képek kontrasztjának legfőbb alapja. A kontraszt ágens általában rövidíti, bizonyos esetekben viszonyt épphogy növeli a T1 értékét a közeli víz protonokban, megváltoztatva ezzel a kontrasztot a képen. Típusok A legtöbb, klinikai gyakorlatban használt, MRI kontrasztanyag a szövetekben található protonok T1 relaxációs idejének a kontrasztanyaggal való interakció révén való csökkentésén alapul. Az erősen paramágneses fémionok hőmérséklet által vezérelt mozgása idézi elő azt az oszcilláló mágneses mezőt, ami olyan relaxációs mechanizmusokkal jár, amelyek erősítik a gerjesztett polaritás csökkenését. Az erről a polarizációról a vizsgált szövet adott területei felett való szisztematikus mintavétel szolgáltatja a képalkotás alapját. Az MRI kontrasztanyag bejuttatható a véráramba is injekcióval vagy szájon át, a vizsgálati alany igényeinek, érdekeinek megfelelően. A szájon át való bejuttatás jól használható az emésztőrendszer vizsgálatában, míg az intravaszkuláris módszer egyéb vizsgálatokhoz hasznos. Mindkét típusú anyagból többféle áll már rendelkezésre a rutinszerű használathoz. Az MRI kontrasztanyagok sokféle módon csoportosíthatók: vegyi összetételük alapján bejuttatás módja szerint mágneses tulajdonságaik szerint a képre gyakorolt hatásuk szerint a fém atomok jelenléte és hatása szerint biodisztribúció és alkalmazás szerint: Extracelluláris folyadék ágensek (más néven intravénás kontrasztanyagok) Vérmennyiség ágensek(más néven intravaszkuláris kontrasztanyagok) Szerv specifikus ágensek (pl.: gasztrontesztinális kontrasztanyagok vagy hepatobiliáris kontrasztanyagok.) Aktívan célzott / sejtcímkéző ágensek (pl.: tumorspecifikus anyagok) Reaktív (más néven okos v. Bioaktivált) anyagok pH-érzékeny anyagok Gadolínium (Gd) – Paramágneses kontrasztanyag A kontrasztanyag hatása a képen: A vér-agy gát defektusa stroke után MRI felvételen. T1-súlyozott képek, a bal oldalon kontrasztanyag nélkül, a jobb oldali kontrasztanyag bejuttatása után. A Gadolínium(III) tartalmú MRI kontrasztanyagok (gyakran csak gado-nak vagy gad-nak rövidítve) a legáltalánosabban használatosak az erek képének erősítésére MR angiográfiában vagy a vér-agy gát funkcionális romlásával összefüggésben agytumorok láthatóbbá tételére. A nagy erek, mint pl. aorta és ágai a gadolínium(III) dózis lehetséges mennyisége 0.1 mmol per testtömeg kilogramm. Magasabb koncentrációkat a finomabb érvizsgálatra használnak. A Gd(III) kelátok nem jutnak át a vér-agy gáton, mivel hidrofilek. Ebből kifolyólag jól használhatóak azon sérülések és tumorok erősítésére a képen, ahol a Gd(III) mégis átjut. A test többi részén a Gd(III) először a keringési rendszerben marad, majd eloszlik a sejtközi térben vagy pedig lebontódik a vesékben. A gadolínium kontrasztanyagok típusai Extracellulkáris folyadék ágensek Dotarem Magnetol Gadavist Magnevist Omniscan OptiMARK Prohance Vérmennyiség ágensek Albumin-kötő gadolínium komplexek (pl.: Ablavar és Gadocoletic acid) Polimerikus gadolínium komplexek (pl.: Gadomelitol és Gadomer 17) Szerv-specifikus ágensek (pl.: Primovist™ és Multihance, amik hepatobiliáris anyagként vannak használatban) Gadolíniumtartalmú kontrasztanyagok humán felhasználásban: Jelenleg kilencféle gadolíniumtartalmú kontrasztanyag érhető el a különböző felhasználási területeken. Európában a Gd kelátos kontrasztanyagok, amiket jóváhagyott az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) a következők: gadoterate (Dotarem) gadodiamide (Omniscan) gadobenate (MultiHance) gadopentetate (Magnevist, Magnegita, Gado-MRT ratiopharm) gadoteridol (ProHance) gadoversetamide (OptiMARK) gadoxetate (Primovist) gadobutrol (Gadovist) Az Egyesült Államokban az amerikai Élelmiszer és Gyógyszerhatóság (FDA) által jóváhagyott Gd kelátos kontrasztanyagok: gadoterate (Dotarem) gadodiamide (Omniscan) gadobenate (MultiHance) gadopentetate (Magnevist) gadoteridol (ProHance) gadofosveset (Ablavar, formerly Vasovist) gadoversetamide (OptiMARK) gadoxetate (Eovist) gadobutrol (Gadavist) A gadolíniumos kontrasztanyagok biztonságossága A gadolíniumos MRI kontrasztanyagok nem bizonyultak biztonságosabbnak a röntgen és CT vizsgálatoknál használt jódozott kontrasztanyagoknál, mert nefro- és neurotoxikusak. Mivel a Gd bázisú kontrasztanyagok áthaladnak a vér-agy gáton és minden adagban a gadolínium legalább 1%-a a szabad, mérgező formájában marad, ezért további vizsgálatok szükségesek ezekkel a termékekkel. Anafilaxiás reakciók ritkák, az esetek megközelítőleg 0,03-0,1%-ban fordulnak elő. Mint egy vízben oldható ion, a gadolínium bizonyos fokig mérgező, de általában véve biztonságosnak tartott anyag, amíg kelátos formában juttatják be. Állatokban a szabad Gd ion 100–200 mg/kg-os dózisnál mutat 50%-os halálozási arányt, ugyanakkor az 50%-ban halálos dózis 100%-ossá válik, amennyiben a Gd kelátos formájú, így a mérgezősége már a jódozott Röntgen kontrasztanyagokéhoz mérhető. A Gd-t MRI vizsgálathoz bejuttató kelátos vivőmolekula osztályozható aszerint, hogy makro-ciklikus vagy lineáris a geometriája vagy hogy ionos avagy sem. A ciklikus ionos Gd vegyületeknél a legkisebb a valószínűsége a Gd ionok szabadon engedésének, ebből kifolyólag ezek a legbiztonságosabbak. A Gd kelátok használata néhány vesebeteg embernél összeköthető a ritka, de súlyos komplikációval, a nefrogenikus fibrózisos hemopátiával, más néven nefrogenikus szisztémás fibrózis (NSF). Ez a szisztémás betegség a szkleromyxedema-hoz hasonlít, bizonyos fokig pedig a szklerodermára emlékeztet. Hónapokkal a kontrasztanyagok bejuttatása után is jelentkezhet. A gyengébb vesefunkciókkal rendelkező pácienseknél nagyobb az NSF kockázata, a dialízis páciensek pedig náluk is veszélyeztetettebbek. Miután 100 dán vesebeteg páciens kapott gadolínium mérgezést, néhányuk meg is halt, akin az Omniscan nevű kontrasztanyagot alkalmazták, évekig tartó viták nyomán a terméket gyártó norvég gyógyszercég, a Nycomed elismerte, hogy tisztában voltak a gadolínium alapú termékük bizonyos veszélyeivel. Jelenleg már bizonyítottnak látszik a kapcsolat az NSF és a gadolínium kontrasztanyagok használata között. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) 2009-ben kibocsátott egy néhány gadolínium kontrasztanyagot érintő korlátozást, miszerint a “magas kockázatú gadolínium alapú kontrasztanyagok (Optimark, Omniscan, Magnevist, Magnegita és Gado-MRT) ellenjavallottak komoly veseproblémákkal küzdő pácienseknél és azoknál, akiket előjegyeztek vesetranszplantációra vagy nemrég estek át rajta, továbbá négy hetes korig újszülött csecsemőknél. Vasoxid - Szuperparamágneses kontrasztanyag Kétféle vasoxid kontrasztanyag létezik, a szuperparamágneses vasoxid (SPIO) és az ultrakis szuperparamágneses vasoxid (USPIO). Ezek a kontrasztanyagok vasoxid nanor részecskék oldott kolloidjaiból állnak és a képalkotás során az őket felvevő szövetek T2 jelét csökkentik. A SPIO és USPIO kontrasztanyagokat sikerrel alkalmazták például májdaganatok láthatóbbá tételére. Bár korábban használatra jóváhagyták az SPIO és USPIO anyagokat, de úgy tűnik az alábbi ágensek már nem elérhetőek, a szájon át beadott Lumirem/Gastromark kivételével. Ennek oka, hogy bár bizonyos esetekben valóban érhetőek el eredmények az alkalmazásukkal, alapvetően nem bizonyultak kereskedelmileg sikeresnek. A rákos daganatok többsége nem vagy kis mértékben veszi fel a vasoxidot. Ezen felül pedig az esetek több, mint 10%-ában jelentkezett nem allergiás, de súlyos, akut hát-, láb- vagy gyomorfájdalom a pácienseknél. Feridex I.V. (más néven Endorem és ferumoxidok). Ezen termék gyártását megszüntette az AMAG Pharma 2008 novemberében. Resovist (más néven Cliavist). A terméket 2001-ben engedélyezték Európában, de a gyártás 2009-ben megszűnt. Sinerem (más néven Combidex). A Guerbet cég visszavonta a piacra bevezetési kérelmét 2007-ben. Lumirem (más néven Gastromark). A Gastromarkot 1996-ban engedélyezte az FDA. Clariscan™ (más néven PEG-fero, Feruglose, és NC100150). A fejlesztést biztonságossági aggályok miatt leállították. Vas-Platina – Szuperparamágneses kontrasztanyag A szuperparamágneses vas-platina részecskék (SIPPs) a jóval általánosabban használt vasoxid részecskéknél szignifikánsan jobb T2 relaxivitást mutatnak. A SIPP részecskéket foszfolipidekbe is burkolják, hogy multifunkcionális immunomicellákat képezzenek, amik kifejezetten az emberi prosztatarákos sejteket célozzák meg. Ezek ugyanakkor kísérleti anyagok, amiket még nem próbáltak ki humán használatban. Egy nem régi vizsgálatban multifunkciós SIPP micellákat szintetizáltak és kapcsoltak egy prosztataspecifikus membrán antigénhez kapcsolódó monoklonális antitesthez. Ez a komplex in vitro vizsgálatokban célzottan megtalálta az emberi prosztatarák sejteket, ezek az eredmények pedig azt mutatják, hogy a SIPP részecskéknek lehet szerepe a jövőben a tumorspecifikus kontrasztanyagok előállítása terén. Mangán – Paramágneses kontrasztanyag A jól és részletesen tanulmányozott vasoxid nanorészecskékkel ellentétben a mangánbázisú nanorészecskék vizsgálata még meglehetősen korai fázisban van. A mangán kelátok, mint a Mn-DPDP a T1-es jelet erősítik főleg májkárosodások felderítésére használják. In vivo a kelátok mangánra és DPDP-re válnak szét, az előbbit felszívják a környező sejtek és az epe választja ki, míg az utóbbi a vesén keresztül kiszűrődik. A mangánionokat (Mn2+) gyakran használják kontrasztanyagként állatkísérletekben, ezt általában MEMRI-nek nevezik (Mangánnal Erősített MRI). Az Mn2+ képessége révén, hogy képes a sejtekbe jutni a kalcium-Ca2+ csatornákon át a mangánionok használhatók lehetnek például funkcionális agyvizsgálatokra. Legújabban grafén-oxid nanolemezkék és grafén-oxid nanoszalagok alkotta Mn2+-szén nanostruktúra komplexekről írták le, hogy nagy teljesítményű MRI kontrasztanyagként működnek. Kontrasztanyagok szájon át való bejuttatása Sokféle kontrasztanyag képes segíteni képalkotást az emésztőrendszeri traktusban. Egyaránt lehetnek gadolínium és mangán kelátok vagy vas-sók a T1-es jel erősítésére. Az SPIO bárium szulfát, levegő és agyag a T1 jel csökkentésére alkalmazható. A magas mangántartalmú természetes alapanyagok, mint az áfonya és zöldtea is alkalmazható a T1 erősítésére. A Perflubron-t, ami egy perfluorokarbon fajta, a gyermekgyógyászatban használják az emésztőrendszer MRI vizsgálatához kontrasztanyagként. Ez az anyag úgy működik, hogy csökkenti a testüregekben a hidrogénionok számát, így azok a képen sötétnek tűnnek. Protein-alapú MRI kontrasztanyagok Az újabb kutatások felvetik a protein alapú kontrasztanyagok használatát, annak okán, hogy néhány aminosav képes hozzákötődni a gadolíniumhoz. Forrásjegyzék: Magnetic Resonance, 2014 Geraldes, Carlos F. G. C.; Laurent, Sophie (2009). "Classification and basic properties of contrast agents for magnetic resonance imaging". Contrast Media & Molecular Imaging 4 (1): 1–23. doi:10.1002/cmmi.265. PMID 19156706 . Lentschig, MG; Reimer, P; Rausch-Lentschig, UL; Allkemper, T; Oelerich, M; Laub, G (1998). "Breath-hold gadolinium-enhanced MR angiography of the major vessels at 1.0 T: Dose-response findings and angiographic correlation". Radiology 208 (2): 353–7. PMID 9680558 . Report a Serious Problem. "Information on Gadolinium-Containing Contrast Agents". Fda.gov. Hozzáférés ideje: 2012-06-20.[not in citation given] "European Medicines Agency".[not in citation given] Murphy KJ, Brunberg JA, Cohan RH; Brunberg; Cohan (1 October 1996). "Adverse reactions to gadolinium contrast media: A review of 36 cases". AJR Am J Roentgenol 167 (4): 847–9. doi:10.2214/ajr.167.4.8819369. PMID 8819369 . Penfield, Jeffrey G; Reilly, Robert F (2007). "What nephrologists need to know about gadolinium". Nature Clinical Practice Nephrology 3 (12): 654–68. doi:10.1038/ncpneph0660. PMID 18033225 . "Questions and Answers" (PDF). International Society for Magnetic Resonance in Medicine. Grobner, T. (2005). "Gadolinium - a specific trigger for the development of nephrogenic fibrosing dermopathy and nephrogenic systemic fibrosis?". Nephrology Dialysis Transplantation 21 (4): 1104–8. doi:10.1093/ndt/gfk062. PMID 16431890 . Marckmann, P.; Skov, L; Rossen, K; Dupont, A; Damholt, MB; Heaf, JG; Thomsen, HS (2006). "Nephrogenic Systemic Fibrosis: Suspected Causative Role of Gadodiamide Used for Contrast-Enhanced Magnetic Resonance Imaging". Journal of the American Society of Nephrology 17 (9): 2359–62. doi:10.1681/ASN.2006060601. PMID 16885403 . Centers for Disease Control and Prevention (CDC) (2007). "Nephrogenic fibrosing dermopathy associated with exposure to gadolinium-containing contrast agents--St. Louis, Missouri, 2002-2006". MMWR. Morbidity and mortality weekly report 56 (7): 137–41. PMID 17318112 . Thomsen, H.S.; Morcos, S.K.; Dawson, P. (2006). "Is there a causal relation between the administration of gadolinium based contrast media and the development of nephrogenic systemic fibrosis (NSF)?". Clinical Radiology 61 (11): 905–6. doi:10.1016/j.crad.2006.09.003. PMID 17018301 . Kanal, E.; Barkovich, A. J.; Bell, C.; Borgstede, J. P.; Bradley, W. G.; Froelich, J. W.; Gilk, T.; Gimbel, J. R. et al. (2007). "ACR Guidance Document for Safe MR Practices: 2007". American Journal of Roentgenology 188 (6): 1447–74. doi:10.2214/AJR.06.1616. PMID 17515363 . "Gadolinium and NSF What is fact and what is theory?". 2008. "Nyhedsavisen: Medicinalfirma fortiede at stof var farligt". Hozzáférés ideje: 2010-11-05. "Pharmaceuticals: Restrictions in Use and Availability" (PDF). World Health Organization. 2010. p. 14. Nakamura, Hiroshi; Ito, Naoki; Kotake, Fumio; Mizokami, Yuji; Matsuoka, Takeshi (2000). "Tumor-detecting capacity and clinical usefulness of SPIO-MRI in patients with hepatocellular carcinoma". Journal of Gastroenterology 35 (11): 849–55. doi:10.1007/s005350070022. PMID 11085494 . "Feridex - Products - AMAG Pharmaceuticals". Amagpharma.com. Hozzáférés ideje: 2012-06-20. Softways. "Magnetic Resonance TIP - MRI Database : Resovist". Mr-tip.com. Hozzáférés ideje: 2012-06-20. "AMAG Pharmaceuticals, Inc. Announces Update on Sinerem(TM) in Europe. - Free Online Library". Thefreelibrary.com. 2007-12-13. Hozzáférés ideje: 2012-06-20. "Newly Approved Drug Therapies (105) GastroMARK, Advanced Magnetics". CenterWatch. Hozzáférés ideje: 2012-06-20. Wang, Yi-Xiang J. (2011). "Superparamagnetic iron oxide based MRI contrast agents: Current status of clinical application". Quantitative Imaging in Medicine and Surgery 1 (1): 35–40. doi:10.3978/j.issn.2223-4292.2011.08.03 (inactive 2015-02-01). PMC 3496483. PMID 23256052 . Taylor, Robert M.; Huber, Dale L.; Monson, Todd C.; Ali, Abdul-Mehdi S.; Bisoffi, Marco; Sillerud, Laurel O. (2011). "Multifunctional iron platinum stealth immunomicelles: Targeted detection of human prostate cancer cells using both fluorescence and magnetic resonance imaging". Journal of Nanoparticle Research 13 (10): 4717–4729. doi:10.1007/s11051-011-0439-3. PMC 3223933. PMID 22121333 . Zhen, Zipeng; Xie, J (2012). "Development of Manganese-Based Nanoparticles as Contrast Probes for Magnetic Resonance Imaging". Theranostics 2 (1): 45–54. doi:10.7150/thno.3448. PMC 3263515. PMID 22272218 . Harisinghani, Mukesh G.; Jhaveri, Kartik S.; Weissleder, Ralph; Schima, Wolfgang; Saini, Sanjay; Hahn, Peter F.; Mueller, Peter R. (2001). "MRI Contrast Agents for Evaluating Focal Hepatic Lesions". Clinical Radiology 56 (9): 714–25. doi:10.1053/crad.2001.0764. PMID 11585393 . Koretsky, Alan P.; Silva, Afonso C. (2004). "Manganese-enhanced magnetic resonance imaging (MEMRI)". NMR in Biomedicine 17 (8): 527–31. doi:10.1002/nbm.940. PMID 15617051 . Lin, Yi-Jen; Koretsky, Alan P. (1997). "Manganese ion enhances T1-weighted MRI during brain activation: An approach to direct imaging of brain function". Magnetic Resonance in Medicine 38 (3): 378–88. doi:10.1002/mrm.1910380305. PMID 9339438 . Melezhyk, A.V.; Tkachev, A.G. (2014). "Synthesis of graphene nanoplatelets from peroxosulfate graphite intercalation compounds" (PDF). Nanosystems: physics, chemistry, mathematics 5 (2): 294–306. Paratala, Bhavna; Sitharaman Balaji; Kanakia, Shruti; Francis, Leonard Deepak; Sitharaman, Balaji (June 2012). "Physicochemical characterization, and relaxometry studies of micro-graphite oxide, graphene nanoplatelets, and nanoribbons". PLoS ONE 7 (6): e38185. Bibcode:2012PLoSO...738185P. doi:10.1371/journal.pone.0038185. PMID 22685555 . Computed Body Tomography with MRI Correlation. ISBN 978-0-7817-4526-0.[page needed] Bisset, G. S.; Emery, K. H.; Meza, M. P.; Rollins, N. K.; Don, S.; Shorr, J. S. (1996). "Perflubron as a gastrointestinal MR imaging contrast agent in the pediatric population". Pediatric Radiology 26 (6): 409–15. doi:10.1007/BF01387316. PMID 8657479 . Xue, Shenghui; Qiao, Jingjuan; Pu, Fan; Cameron, Mathew; Yang, Jenny J. (2013). "Design of a novel class of protein-based magnetic resonance imaging contrast agents for the molecular imaging of cancer biomarkers". Wiley Interdisciplinary Reviews: Nanomedicine and Nanobiotechnology 5 (2): 163–79. doi:10.1002/wnan.1205. PMID 23335551 . Li, Shunyi; Jiang, Jie; Zou, Jin; Qiao, Jingjuan; Xue, Shenghui; Wei, Lixia; Long, Robert; Wang, Liya et al. (2012). "PEGylation of protein-based MRI contrast agents improves relaxivities and biocompatibilities". Journal of Inorganic Biochemistry 107 (1): 111–8. doi:10.1016/j.jinorgbio.2011.11.004. PMC 3273044. PMID 22178673 . Xue, Shenghui; Qiao, Jingjuan; Hubbard, Kendra; White, Natalie; Wei, Lixia; Li, Shunyi; Liu, Zhi-Reb; Yang, Jenny J; Yang, J. J. (2014). "Design of ProCAs (Protein-Based Gd3+ MRI Contrast Agents) with High Dose Efficiency and Capability for Molecular Imaging of Cancer Biomarkers". Medicinal Research Reviews. 34 (5): 1070–99. doi:10.1002/med.21313. PMID 24615853 . Qiao, Jingjuan; Xue, Shenghui; Pu, Fan; White, Natalie; Liu, Zhi-Ren; Yang, Jenny J. (2014). "Molecular imaging of EGFR/HER2 cancer biomarkers by protein MRI contrast agents.". J Biol Inorg Chem. 19 (2): 259–70. doi:10.1007/s00775-013-1076-3. PMID 24366655 . Ez a szócikk részben vagy egészben a MRI contrast agent című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Füles trogon A füles trogon (Euptilotis neoxenus) a madarak osztályába a trogonalakúak (Trogoniformes) rendjébe és a trogonfélék (Trogonidae) családjába tartozó Euptilotis nem egyetlen faja. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok déli részén és Mexikó területén honos. Megjelenése Testhossza 33–36 centiméter. Életmódja Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. 2013-as Billboard Japan Music Awards A 2013-as Billboard Japan Music Awards zenei díjátadót 2013. december 14-én tartották meg a tokiói Billboard Live Tokyo épületében. Jelöltek A nyertesek félkövérrel szedve. Zsigmond osztrák főherceg Zsigmond (1427. október 26., Innsbruck – 1496. március 4., Innsbruck) osztrák herceg, majd főherceg és Tirol (hercegesített) grófja 1446-tól 1490-ig. Élete Zsigmond IV. Frigyes és Braunschweigi Anna fia volt. Unokatestvére V. Frigyesnek (III. Frigyes néven német-római császár), aki apja halála után a gyámja és régensherceg volt egészen 1446-ig. 1446-ban Zsigmond szerezte meg a hatalmat Tirolban, Hátsó-Ausztriában és néhány sváb területen. 1449-ben feleségül vette a francia udvarban nevelkedő Stuart Eleonórát, I. Jakab skót király lányát. 1469-ben eladta a Rajna-menti földjeit Merész Károly burgund hercegnek. Az ok bizonytalan: valószínűleg az adósságait akarta csökkenteni, amelyek fényűző udvartartásának fenntartásából halmozódtak fel – esetleg a Svájci Régi Szövetség (Konföderáció) terjeszkedésével szemben védekezett. 1474-re elég pénzt gyűjtött, hogy visszavásárolja ezeket az eladott birtokokat, és szembefordult Merész Károllyal az héricourt-i csatában. 1477-ben unokatestvére, III. Frigyes főhercegi rangra emelte Zsigmondot. Az 1470-es évek végén vagy a 80-as évek elején Zsigmond kiadott egy dekrétumot, amelyben bevezette a történelem első igazán nagy ezüsttartalmú pénzét, a guldengroschent, amit a Habsburgok Csehországban a tallér előtt használtak. Ez volt az elődje a legtöbb Európában később használatos pénzérmének. Az özvegy Zsigmond ekkor elvette az akkor 16 éves Szász Katalint, Albert szász herceg és Podjebrád Szidónia cseh királyi hercegnő lányát. Második házasságából nem született gyermeke. Bár a Velencével folytatott háború 1487-ben patthelyzettel végződött, Tirol lakossága kényszerítette Zsigmondot, hogy mondjon le Miksa javára, aki később követte apját, III. Frigyest a császári trónon. Gyermeke Első házassága hosszú ideig gyermektelen maradt, majd a már 40 fölött járó főhercegné egy fiút szült, Wolfgang főherceget, de gyermekével együtt meghalt röviddel a szülést követően (1480). Aci Castello Aci Castello település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 18 674 fő (2017. január 1.). Aci Castello Aci Catena, Acireale, Catania, San Gregorio di Catania és Valverde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Királyi harc a Napért A Királyi harc a Napért vagy Az aranybirodalom bukása (eredeti cím: The Royal Hunt of The Sun) 1969-ben bemutatott egész estés brit–amerikai film Peter Shaffer angol drámaíró azonos című darabja nyomán Christopher Plummer és Robert Shaw főszereplésével. A rendezője Irving Lerner, az írója Philip Yordan, a zeneszerzője Marc Wilkinson. A mozifilm a Cinema Center Films és a Security Pictures gyártásában készült. Műfaját tekintve kalandfilm, filmdráma és történelmi film. Amerikában 1969. október 6-án mutatták be először a mozikban, Magyarországon 1985. augusztus 20-án mutatták be először az M2-n, új szinkronnal 2015. február 28-án Duna TV-n vetítették le a televízióban. Készítették Rendező : Irving Lerner Írta : Peter Shaffer Forgatókönyvíró : Philip Yordan Zene : Marc Wilkinson Díszlettervező : Charles Simminger Jelmeztervező : Anthony Powell Operatőr : Roger Barlow Szereplők A szerepeket játszó eredeti színészek mellett a táblázat feltünteti az 1. magyar változat (1984, szinkronrendező: Somló Andrea) és a 2. magyar változat 2015 (szinkronrendező: Zentai Mária) szinkronhangjait is. Történet Az Inka Birodalom bukását mutatja be. Bemutató A Magyar Televízióban legelőször 1985. augusztus 20-án kedden mutatták be 21:20-as kezdéssel az MTV 2-es adásán, majd 2015. február 28-án szombaton 21:00-kor a Duna Televízió tűzte műsorára, amelyet március 1-jén vasárnap 24:00-kor ismételt meg, majd 2016. január 9-én szombaton 23:30-kor újra levetített. Címváltozatok A film eredeti angol címe The Royal Hunt of the Sun. A magyarra szinkronizált változat előfordul Királyi harc a napért, Az aranybirodalom bukása, amely a TV2 2002. augusztus 26-ai hétfői 13:30-as bemutatója volt, és A Napkirály címen is. 113202 Kisslászló A 113202 Kisslászló (ideiglenes jelöléssel 2002 RY111) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2002. szeptember 7-én. Losoncz Alpár Losoncz Alpár (Temerin, 1958. július 7.) magyar filozófus, közgazdász, egyetemi tanár. Élete és munkássága Jogi, bölcsészkari, gazdasági stúdiumokat folytatott az újvidéki egyetemen. Egyetemi rendes tanár a Műszaki Kar Társadalomtudományi Katedráján. 1991-től vendégelőadó a Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszékén. 1998-tól az alternatív oktatási programokon kurzusvezető (Szakosított Akadémiai Stúdiumok, Újvidék) és előadó (Alternatív Oktatási Hálózat, Belgrád). Az Új Symposion, a Polja, a Paneconomicus, a Pompei, a Kellék és a Zlatna greda című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. A Habitus című folyóirat főszerkesztője, korábban az újvidéki Zoran Stojanovic Kiadó Közép-Európai Könyvsorozatának volt szerkesztője. Sinkó- és Koncz István-díjas. Zombor Stratégiai Tanácsának volt tagja, valamint a maribori Miljenka Fisher Devetak Alapítvány szakértői tanácsának volt elnöke. Magyarul, szerbül, horvátul, németül, angolul, franciául, szlovákul jelentek meg írásai. Főbb művei Hiányvonatkozások . Forum Könyvkiadó , Újvidék, 1988. Moderna na Kolonu? (Modernitás: Kolonosz szigetén?). Belgrád, Stubovi kulture, 1998. Az emlékezés hermeneutikája . Újvidék, Forum Könyvkiadó, 1998. Európa – dimenziók. Kultúra, kontextus, kisebbségi távlatok . Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2002. (Olvasható itt ) Suffitientia ecologica, studija o koevoluciji između ekonomije i prirode (Suffitientia ecologica, stúdium a gazdaság és a természet koevolúciójáról). 2004, Stylos, Novi Sad. Suverenitet, moć i kriza (Szuverenitás, hatalom, válság). Svetovi, Novi Sad, 2006. Neoliberalizam, sudbina ili izbor (K. Josifidis-szal). (Neoliberalizmus, sors vagy választás) Novi Sad, 2007. Globalizacija – rešenja i dileme (Globalizáció, válaszok és dilemmák, A. Ivanišević-tyal, S. Mitrović-tyal,). Fakultet tehničkih nauka, Novi Sad, 2008. Eseji o državi blagostanja . Futura publikacije (Esszék a jóléti államról, K. Josifidis-szal, N. Supictyal együtt), Novi Sad, 2009. Moć kao društveni događaj (A hatalom mint társadalmi esemény). Novi Sad, Adresa, 2009. Merleau-Ponty filozófiája . Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2010 Otpor i moć. Adresa, Novi Sad, 2012 ( Biblioteka Adresa , 15.) Gordost [Kevélység]. (Társszerzők: Dragan Prole , Vladimir Gvozden , Predrag Krstić , Aurel Kolnai). Adresa, Novi Sad, 2014. Pohlepa [Fösvénység]. Adresa, Novi Sad, 2015. Anatomija robe - Ogledi iz kritike političke ekonomije. (Vladimir Gvozdennel). Adresa, Novi Sad, 2016. Lenjost [Lustaság]. (Dragan Proleval közösen szerkesztve). Adresa, Novi Sad, 2016. Heterodoksna problematizacija novca. (Mladen R. Perićtyel). Visoka škola modernog biznisa, Beograd, 2018. A hatalom (nélküliség) horizontja. Hommage à Új Symposion. Forum, Újvidék, 2018. Bassuet Bassuet település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 254 fő (2015). Bassuet Bassu, Changy, Lisse-en-Champagne, Saint-Lumier-en-Champagne, Saint-Quentin-les-Marais, Vavray-le-Grand és Vavray-le-Petit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aszparuh-csúcs Az Aszparuh-csúcs (Asparuhov Vrh, fonetikusan:[asparuhov vr�x]) egy csúcs az Antarktiszhoz tartozó Livingston-szigeten. A csúcs a Bowles-hegygerinc egy 760 m magas csúcsa, mely az 575 m magas Jankov-szakadék választja el a Melnik-hegygerinctől. Nevét Bulgária első – 668–700 között trónon lévő – kánjáról, Aszparuhról kapta, aki 681-ben egy szerződéssel megszerezte a Balkán-hegység és a Duna közötti terület ellenőrzési jogát. Helyszín A csúcs koordinátái d. sz. 62° 36′ 47″, ny. h. 60° 09′ 14″-62.613055555556, -60.153888888889, ami 24 km-re keletre van a Bowles-hegytől, 1,25 km-re délre a Melnik-hegygerinctől és 1,75 km-re nyugatra az Asztanov-nunataktól. 1920-as Copa América Az 1920-as Dél-amerikai Válogatottak Bajnoksága a 4. dél-amerikai torna volt, melynek Chile adott otthont, 1920. szeptember 11. és október 3-a között. A tornát a immáron harmadjára nyerte meg Uruguay. Lebonyolítás A négy részt vevő válogatott egy csoportban, körmérkőzéses formában mérkőzött meg egymással. A csoport élén végzett csapat nyerte meg a kontinensviadalt. Eredmények Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. 20060 Johannforster A 20060 Johannforster (ideiglenes jelöléssel 1993 PV5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 15-én. (11462) 1981 ES23 A (11462) 1981 ES23 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 3-án. Georgij Ruszlanovics Balaksin Georgij Ruszlanovics Balaksin (oroszul: Георгий Русланович Балакшин; Jakutszk, 1980. március 6.) orosz amatőr ökölvívó. Eredményei 2001 -ben bronzérmes a világbajnokságon légsúlyban. 2002 -ben Európa-bajnok légsúlyban. 2004 -ben Európa-bajnok légsúlyban. 2004 -ben az olimpián nem tudott érmet szerezni, mert a negyeddöntőben vereséget szenvedett a későbbi győztes kubai Yuriorkis Gamboától . 2006 -ban Európa-bajnok légsúlyban. 2007 -ben a világbajnokságon a negyeddöntőben kikapott a későbbi győztes amerikai Raushee Warrentől , így nem szerzett érmet. 2008 -ban bronzérmes az olimpián légsúlyban. hatszoros orosz bajnok (2000, 2001, 2002, 2003, 2006, 2007) Nógrádi Ferenc Nógrádi Ferenc született Neuwirth Ferenc (Kassa, 1940. november 15. – Budapest, 2009. május 16.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban 1959 és 1966 között a Budapesti Honvéd játékosa volt. Legnagyobb sikere a kispestiekkel két bajnoki ezüstérem és egy MNK győzelem volt. Az 1965-1966-os Kupagyőtesek Európa-kupájában a legjobb nyolc között estek ki. Kispesten összesen 136 bajnoki mérkőzésen 24 gólt szerzett. 1967-ben az MTK csapatában játszott és 13 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és ezután visszavonult. Válogatottban 1963 és 1965 között 4 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1964-ben tagja volt a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapatnak. 1963 és 1964 között 13-szor játszott az olimpia válogatott és egy gólt ért el. Sikerei, díjai Olimpia aranyérmes: 1964, Tokió Magyar bajnokság 2. (2 alkalommal) : 1963-ősz, 1964 Magyar Népköztársasági Kupa győztes: 1964 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1965-1966 Linképítés A linképítés keresőoptimalizálási (SEO, Search Engine Optimalization) részfolyamat, melynek célja, hogy az adott weboldalra minél több és erősebb külső hivatkozás vezessen, ezáltal a weboldal látogatottsága – és az adott szolgáltatás iránt érdeklődők, azt igénybe vevők száma – növekedjék. Története A linképítés története gyakorlatilag a Google PageRank (PR) bevezetésével kezdődött meg 1998-ban. Közel egy évtizedig ez volt a legfontosabb SEO-mutató. Működése igen egyszerű, azok az oldalak rendelkeztek nagy PR-értékkel, amelyekre minél több, minél nagyobb PR-értékű oldal linkelt. Sokáig ez a tényező határozta meg elsősorban, hogy az adott weboldalt a keresők milyen pozícióba sorolják, így megjelenésével együtt jött létre a linképítés piaca is. A PageRank mellett a másik nagy újítás, amely szintén a Google-től származott, hogy a horgonyszövegekben (anchor text), azaz a linkre rakott szövegekben található kulcsszavakat eltárolta a kereső, és ezt figyelembe is vette a kereséseknél. Ezért a horgonyszövegek is jelentős szerepet játszottak a linképítéskor nem csak a SEO korai időszakában, de egészen a kétezres évek első évtizedének végéig. Ezt a technikát sokszor használták úgy, hogy kommentekkel spammelték tele a különböző blogokat, fórumokat minél nagyobb számú hivatkozás generálására törekedve. Napjainkra már fontosabb szempont az, hogy a link egy hosszabb, legalább néhány száz karakter hosszú, releváns szövegben kapjon helyet. Ekkortájt kezdtek teret hódítani a reciprokális linkek, azaz a kölcsönös egymásra hivatkozás gyakorlata is. Mivel az egy oldalra mutató linkek száma volt a legmeghatározóbb szempont, a SEO-t végző webmesterek minden lehetőséget megragadtak saját weboldaluk linkjének terjesztésére. A Google néhány éve már szűri, sőt akár bünteti is a linkkatalógusokban szereplő oldalakat, mivel sokáig bevett gyakorlat volt, hogy egyes webhelyeken több száz hivatkozást tartalmazó oldalakat hoztak létre linképítés céljából. Ez nem csak a reciprokális linkek esetében vált népszerű megoldássá, mivel sokan felfedezték a benne rejlő pénzkereseti lehetőséget. Ez ellentétes a keresők törekvésével, mely szerint a felhasználó számára értékes tartalmakat sorolják az első találati oldalakra. Számtalan linkkatalógus, linkfarm jött létre, fizetős és ingyenes változatok egyaránt, melyekbe a webmesterek beküldhették saját hivatkozásaikat, így növelve azok értékét. Ezek a módszerek akkor váltak végleg nemcsak feleslegessé, de egyenesen károssá is, amikor a Google 2012. április 4-én bevezette Pingvin nevű algoritmusát. Ennek célja az úgynevezett „black hat”, azaz spamjellegű SEO-technikák visszaszorítása volt. A Pingvin és más hasonló algoritmusok révén a linképítésben használt sok korábbi technika használhatatlanná vált. Ennek oka vagy az, hogy hatástalanná vált, mivel a kereső nem veszi figyelembe – legalábbis nem nagy súllyal – az adott hivatkozásokat, más esetekben pedig az oldalt bünteti is, ha úgy véli, hogy hasonló módszereket alkalmaz. A büntetés többféle lehet, például a PageRank-érték csökkentése, az oldal hátrasorolása a találati listában vagy végső esetben annak törlése, kizárása az indexből. Ennek okán manapság a leghatékonyabb technika az ún. „prémium linképítés”, azaz a hivatkozások elhelyezése megbízhatónak ítélt, koros, látogatott oldalakon terjedelmesebb, releváns szövegkörnyezetben. Linkek típusai Reciprokális linkek Reciprokális linknek két webhely közötti kölcsönös hivatkozást nevezünk, melynek célja a kétirányú forgalomgenerálás. Minél nagyobb bizalmi indexszel rendelkező, minőségi weboldalon jelenik meg a hivatkozás, értéke annál nagyobb. Elterjedt gyakorlat, hogy a weboldalak üzemeltetői különböző linképítő katalógusokba, adatbázisokba regisztrálják oldalaikat, ez azonban mára kevésbé hatékony, a szakemberek által nem javasolt megoldás. A Google éppen az ehhez hasonló mesterséges linképítés visszaszorítás céljából vezette be 2012-ben a Pingvin algoritmust, amely a mesterséges linképítésre alapozó weboldalakat hátrébb sorolja a keresési találatok között, büntetéssel sújtja azokat. Mivel hasonló szűrést azóta több internetes kereső esetében is bevezettek, a reciprokális linkek jelentősége a linképítésben az elmúlt években megnőtt. Forráslink A forráslink egy olyan hivatkozáskategória, amely egy- vagy kétirányú is lehet. A forráslinkek napjainkban fontos részét képezik a SEO-folyamatnak, mivel a legtöbb kereső a releváns, magas bizalommal rendelkező, korosabb weboldalakról származó hivatkozásokat részesíti előnyben. A SEO szempontjából hasznos forráslinkek jellemzője, hogy rendszeresen látogatott, magas PageRank-értékkel rendelkező weboldalakról származnak, valamint hogy önmagában is értékes, hasznos tartalom részét képezik. Hogy a linkek minél erősebbek legyenek, természetes környezetben kell elhelyezni őket. A linkek és az egyszerű szöveg arányának az oldalon megfelelőnek kell lennie, tehát egy egyszerű linkgyűjtemény alkalmazása, de a rövid, esetleg nem releváns leírások is kerülendőek. Fontos, hogy a link ne szerepeljen túl nagy gyakorisággal egy helyen, és hogy minél nagyobb bizalmi indexszel rendelkező, a keresők által minőséginek ítélt oldalakon szerepeljen. Arra is érdemes odafigyelni, hogy ne csak maga a főoldal, de az aloldalak is hasonló arányban szerepeljenek a hivatkozások között. Emellett célszerű a linképítést kézi műveletekkel, nem pedig scriptek, programok segítségével végezni. Fórumok, blogok Régebben elterjedt technika volt az is, hogy egy-egy linket bizonyos fórumokon aktív hozzászólók aláírásában szerepeltettek, így nagyszámú megjelenést generálva, napjainkban azonban a keresőmotorok az ilyen típusú linképítést már a linkgyűjtő oldalakhoz hasonlóan képesek szűrni. Így bár a keresőtalálati pozícióra nem feltétlenül van pozitív hatással, látogatottságot azonban generálhat ez a megoldás. Hasonló megoldás a linkek hozzászólásokban való szerepeltetése például blogbejegyzések alatt. Előnyei és hátrányai ennek a megoldásnak a fórumozók aláírásaiban szerepeltetett linkekéhez hasonlóak. A blogbejegyzésekben történő hivatkozás ugyanakkor, ha a blog megfelelő bizalmi indexszel rendelkezik, segíthet a linképítésben. Social bookmarking Magyarul közösségi könyvjelzős oldalaknak nevezzük az ilyen típusú gyűjtőoldalakat, de általában eredeti angol elnevezésük használatos. Lényegében egyfajta linkgyűjtő oldalról van szó, ahová a felhasználók küldenek be érdekesnek vélt hivatkozásokat azért, hogy másokkal megosszák azokat. Bár a keresőmotorok leginkább gyenge hivatkozásokként veszik figyelembe az ilyen típusú linkeket, kétségtelen, hogy felismerik őket, tehát mégiscsak pozitív hatással rendelkeznek, még ha más megoldásokkal ellentétben minimálissal is. PR-cikkek A PR-cikk a marketingben hagyományosan a vállalkozás public relations tevékenységének része, és jellemzően ingyenesen megjelenő anyag. A linképítésben viszont PR-cikknek nevezik azokat az átlagos katalógusleírásoknál hosszabb, jellemzően legalább egyflekkes, a felhasználó számára is értékes tartalmat, amely célja értékes linkerőt képviselő, dofollow link megjelenítése. A Google webspam-ellenes algoritmusának finomodásával egyre nagyobb szerepet kapnak az ilyen linkek, melyeket jellemzően koros doménen elhelyezett, organikus linkprofilú oldalakon helyeznek el. Fontosabb fogalmak Látogatottság A SEO és ezen belül a linképítés célja alapvetően egy adott webhely forgalmának, látogatottságának növelése. Ez a minél több, minőségi forrásnak tekintett honlapon történő hivatkozással, illetve közvetetten az ezek által a keresőkben elért jobb találati pozíción keresztül valósítható meg. A keresőmotorok számos tényezőt vesznek figyelembe annak megállapításkor, hogy mekkora egy weboldal bizalmi indexe. Az egyik ilyen a látogatottság – a legjobb, ha az oldal hosszú időn keresztül stabil, lehetőleg minél magasabb látogatottsággal rendelkezik, tehát van aktív látogatói tábora. A megfelelő SEO segítségével nem csak egyszerűen a látogatók száma növelhető, a cél a hasznos látogatások elősegítése, tehát hogy az oldalt minél több olyan érdeklődő találja meg, akit kifejezetten annak témája érdekel, tehát potenciális vásárló. Bizalmi index A bizalmi index, vagyis TrustRank több másik tényezőből tevődik össze. Ez az, ami alapján a keresőmotorok megállapítják, milyen minőségű egy-egy link és weboldal. Ahhoz, hogy magas legyen egy weboldal bizalmi indexe, szükséges például, hogy megfelelően koros legyen, tartalma állandó és lehetőleg hasonló tematikájú legyen működése ideje alatt, rendelkezzen állandó látogatottsággal, ne tartalmazzon halott hivatkozásokat. Az ilyen oldalak hivatkozásait a keresők is minőségi linknek értékelik, míg a linképítő katalógusok duplikált hivatkozásait napjainkban már kiszűrik, hátrasorolják. PageRank Többek között a tényező határozza meg, hogy a keresőmotor milyen pozícióba sorol egy adott weboldalt. A fogalmat magát a Google vezette be, két alapítója, Larry Page és Sergey Brin dolgozták ki 1998-ban. A felhasználók számára a PageRank egy 1 és 10 közötti értéket jelent, a valós algoritmus azonban ennél bonyolultabb módon tesz különbséget az oldalak között. A PR valódi értéke egy nem egész szám, amely következőképpen alakul: 0/10 —> 0,15 – 0,9 1/10 —> 0,9 – 5,4 2/10 —> 5,4 – 32,4 3/10 —> 32,4 – 194,4 4/10 —> 194,4 – 1166,4 5/10 —> 1166,4 – 6998,4 6/10 —> 6998,4 – 41 990,4 7/10 —> 41 990,4 – 251 942,4 8/10 —> 251 942,4 – 1 511 654,4 9/10 —> 1 511 654,4 – 9 069 926,4 10/10 —> 9 069 926,4 – Értékét egy bonyolult képlet segítségével számolják ki. Leegyszerűsítve egy weboldal annál magasabb PR-értékkel rendelkezik, minél több magas minőségű – tehát szintén magas PR-értékkel rendelkező weboldalon elhelyezett – link mutat rá. A Pagerank-érték kiderítése számos különféle módon lehetséges. Léteznek kifejezetten erre szolgáló honlapok, illetve olyan kódok, amelyek a honlap forráskódjába építve kijelzik az aktuális PR-értéket. Léteznek böngészőkbe telepíthető pluginek is, amelyek ugyanezt a célt szolgálják. Kor A bizalmi index és a PageRank megállapításánál számít többek között az is, hogy milyen koros az adott weboldal, melyen egy hivatkozás megjelenik. Fontos, hogy az oldal működése folyamatos legyen, ha tehát csak a domén él, de nem található tartalom a webhelyen, a keresőmotor kevésbé minőségi oldalként osztályozza. Ha azonban évekre visszamenőleg állandóan, megszakítás nélkül rendelkezik az oldal tartalommal, az a minőség meghatározásakor pozitív tényezőként jelenik meg. Tom Tom Club (album) Az 1981-es Tom Tom Club a Tom Tom Club első nagylemeze. Olyan brit slágereket tartalmazott, mint a Wordy Rappinghood (7. hely 1981 júniusában), a Genius of Love (65. hely 1981 októberében) és az Under the Boardwalk (22. hely 1982 augusztusában). Amerikában a Genius Of Love a 31. helyig jutott a Billboard Hot 100-on. Mind a Wordy Rappinghood és a Genius of Love is vezette az amerikai dance-listát. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Halál a felhők között A Halál a felhők között Agatha Christie regénye, amely hazánkban először Poirot gyanúba esik címmel a Palladis Rt. Pengős regények sorozatában jelent meg 1935-ben, 1993-ban pedig a Hunga-Print adta ki. Utolsó magyar kiadása: Halál a felhők között, Európa, 2010, Nyikos Eszter fordítása. A könyv két főszereplője a belga detektív Hercule Poirot, és James Japp főfelügyelő. Hercule Poirot a Prometheus nevű utasszállító repülőgépen Párizsból Croydonba utazik. Mivel Poirot nem rajong a repülőgépekért és gyomra nincs jó állapotban, nem veszi észre, hogy a gépen gyilkosság történik. Szereplői Hercule Poirot, a belga detektív Lady Cicely Horbury, egy gazdag nő Venetia Kerr, a barátnője Jane Grey, egy fodrász Norman Gale, egy fogorvos Daniel Clancy, egy krimiíró Armand Dupont, egy francia régész Jean Dupont, a fia, szintén régész Dr. Bryant, egy orvos James Ryder, egy gyártulajdonos Madame Giselle/Marie Morisot, az áldozat Anne Morisot, a lánya Henry Mitchell és Albert Evans, légikísérők James Japp főfelügyelő, angol rendőr Wilson őrmester, rendőr Monsieur Fournier, francia rendőr Cselekménye Poirot éppen repülőgépen utazik Párizsból Croydonba. Nem sokkal a leszállás előtt az utaskísérő holtan találja az egyik utast, Madame Giselle-t. Először szélütésre gyanakodnak a halál okát illetően, majd felmerül, hogy a gépen látott darázs csíphette halálra. Poirot viszont kideríti a halál valódi okozóját, egy mérgezett tűt, amit a padlón eldobva talál. Úgy gondolja, hogy a tűt egy fúvócsőből lőhette ki az egyik utas, vagyis Madame Giselle-t valójában meggyilkolták. A fúvócsövet pedig pont Poirot széke mögött találják meg. Amikor kiderül, hogy a meggyilkolt asszony uzsorás volt, aki azzal fenyegette a neki tartozókat, hogy felfedi a titkaikat, amiket megszerzett. Vajon az egyik ilyen adósa ölte meg, hogy elhallgattassa? Poirot a halottszemle után, ahol őt vádolják meg a gyilkossággal, elhatározza, hogy nyomozni fog az ügyben. De vajon hogyan lőhette ki a gyilkos a tűt anélkül, hogy valaki észrevette volna? És egyáltalán ki volt a tettes? Poirot a regény végén természetesen megválaszolja ezeket a kérdéseket. Angol nyelvű kiadásai 1935, Dodd Mead and Company (New York), 1935. március 10, keményfedeles kiadás, 304 oldal ( Death in the Air címmel) 1935, Collins Crime Club (London), 1935 július , keményfedeles kiadás, 256 oldal 1946, Avon Books (New York), papírfedeles kiadás, 259 oldal 1957, Fontana Books papírfedeles kiadás, 188 oldal 1961, Popular Library (New York), papírfedeles kiadás, 189 oldal 1964, Pan Books, papírfedeles kiadás, 188 oldal 1967, Ulverscroft, keményfedeles kiadás, 219 oldal Feldolgozásai 1992-ben az Agatha Christie: Poirot sorozat részeként TV-játék készült el a regényből David Suchet főszereplésével. A forgatókönyv elég szorosan követte a regényt, néhány apró eltéréssel, illetve néhány mellékszereplő kihagyásával. A televíziós filmben csak egy részé szerepelt, orvos nem volt, Jane stewardess volt, és a végén Poirot nem hozta össze Jane-t és a fiatalabbik régészt, mint a regényben. A könyvet megemítik a Ki vagy, Doki? egyik epizódjában, ahol a doktor megmutatja Donnának a saját példányát, amelyet az 5000000000. évben adtak ki. Ferrières (Meurthe-et-Moselle) Ferrières település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 303 fő (2015). Ferrières Coyviller, Haussonville, Rosières-aux-Salines, Saffais, Tonnoy és Velle-sur-Moselle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Caniac-du-Causse Caniac-du-Causse település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 353 fő (2015). Caniac-du-Causse Fontanes-du-Causse, Cœur-de-Causse, Quissac, Les Pechs-du-Vers, Sénaillac-Lauzès és Soulomès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Estoy enamorado Az Estoy enamorado vagy enamorada (spanyol, jelentése ’Szerelmes vagyok’) egy kislemez Thalía első, Primera fila című akusztikus albumáról, amely exkluzív (bevezető) kislemezként 2009. november 11-én jelent meg az iTunes online zeneáruházban, majd 2010. július 9-én rádiós kislemezként is kiadták. A dal Donato y Estéfano-feldolgozás, amelyben Thalía duettet énekel egy Puerto Ricó-i ifjú felfedezettel, Pedro Capóval. Producere Áureo Baqueiro, stílusa ballada. Videoklipje a koncertfelvétel kivonata, amelyet az album DVD-kiadása is tartalmaz. A szerzemény a 28. helyig kúszott fel a Billboard Top Latin Songs listáján, míg 6. helyezést ért el a Latin Pop Songs slágerlistán. Michal Beneš Michal Beneš (1967. november 26. –) cseh nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2004-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Cseh labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1999-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. FIFA JB besorolás szerint első kategóriás bíró. A cseh nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 9. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2004-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Labdarúgó-világbajnokság Trinidad és Tobago rendezte 2001-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB hivatalnoki feladattal látta el. 2001-es U17-es labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra és Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Labdarúgó-Európa-bajnokság Németország rendezte a 11., a 2004-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az FIFA/UEFA JB bíróként foglalkoztatta. U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság --- Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Szilva (növényalnemzetség) A szilva vagy szilvafa (Prunus subgenus Prunus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, a vitatott rendszertani besorolású, főleg fákat és cserjéket magába foglaló Prunus nemzetségbe, annak Prunus alnemzetségébe tartozó fajok összefoglaló neve. Ide tartoznak még a kajszik is. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A kereskedelemben közönségesen szilva néven kapható gyümölcs a Prunus domestica, a leggyakrabban ezt értjük a szilva szón. Jellemzés A Prunus nemzetség többi alnemzetségétől Prunus subg. Amygdalustól, cseresznyétől, zelnicemeggytől) megkülönböztető tulajdonságai: a hajtások végén csúcsrügy található, az oldalrügyek magányosan állnak, a virágok 1-5-ösével csoportban állnak rövid kocsányon, a termés csonthéja érdes, egyik oldalán barázda fut le. Virágaik színe általában a fehértől a rózsaszínig váltakozhat, 5 szirom- és 5 csészelevelük van. Egyszerű vagy ernyős virágzatúak, 2-6 vagy több fürttel. Magvaikat vastag, csontkemény burok veszi körül. Leveleik egyszerűek vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek. Fajok Az alnemzetség három fajcsoportra (sectio) osztható: Sectio Prunus (óvilági szilvák) . A levelek a rügyben befelé hajlanak; a virágok 1-3-asával állnak; a termés sima, gyakran viaszos héjú. P. cerasifera Ehrh. (cseresznyeszilva, mirabolánszilva, potyóka) P. cocomilia Ten. P. consociiflora C.K.Schneid. P. domestica L. („európai szilva”, a legtöbb szilva néven árult gyümölcs ide tartozik) P. insititia vagy gyakrabban Prunus domestica subsp. insititia (L.) C.K.Schneid. (mirabella) P. salicina Lindl. (japán szilva) P. simonii Carriere P. spinosa L. (kökény) Sectio Prunocerasus (újvilági szilvák) . A levelek a rügyben befelé hajlanak; a virágok 3-5-ösével állnak; a termés sima, gyakran viaszos héjú. P. alleghaniensis Porter P. americana Marshall P. angustifolia Marshall (csikaszó szilva?) P. hortulana L.H.Bailey P. maritima Marshall P. mexicana S.Watson P. nigra Aiton P. orthosepala Koehne P. subcordata Benth. Sectio Armeniaca (kajszik) . A levelek a rügyben befelé hajlanak, a virágok kocsánya igen rövid, a termés bársonyos héjú. Egyes botanikusok külön alnemzetségként írják le. P. armeniaca L. (kajszi- vagy sárgabarack) P. brigantina Vill. P. mume Siebold & Zucc. (japán vagy kínai kajszi, japán zöldbarack) P. sibirica L. (szibériai kajszi) A termesztett szilvafajták legalább 15 szilvafajból származnak. A fenti lista csak vázlatos, folyik új fajták nemesítése, hibridek létrehozása (pl. Prunus domestica × Prunus cerasifera). Egyes átmeneti fajokat a szilvánál, a cseresznyénél és a meggynél is meg lehetne említeni. Colmenar de Montemayor Colmenar de Montemayor település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 187 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Georgijevszki járás A Georgijevszki járás (oroszul Георгиевский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Sztavropoli határterületen. Székhelye Georgijevszk. Népesség 1989-ben 64 965 lakosa volt. 2002-ben 91 371 lakosa volt. 2010-ben 101 367 lakosa volt, melyből 76 447 orosz, 13 905 örmény, 3 857 cigány, 1 202 ukrán, 741 agul, 724 azeri, 418 koreai, 398 dargin, 389 ezid, 355 lezg, 228 német, 203 fehérorosz, 181 csecsen, 152 oszét, 142 karacsáj, 141 görög, 133 tatár, 115 grúz, 105 udmurt, 77 kabard, 75 avar, 68 tabaszaran, 52 kumik, 52 mordvin, 47 lak, 45 moldáv, 43 ingus, 41 nogaj, 35 asszír, 34 kazah, 34 lengyel stb. Schutzpass Schutzpass (védlevél): A semleges országok Magyarországon (Budapesten) maradt követségei tízezres nagyságban adták ki az üldözötteknek a menleveleket [Schutzpass], amelyek azt tanúsították, hogy tulajdonosuk az illető állam védelme alatt áll. A legtöbb ilyen védlevelet Angelo Rotta pápai nuncius osztotta ki a rászorulóknak. 1944 októberének végéig több mint 1600 budapesti zsidónak sikerült salvadori iratokra szert tennie. Az év végére a „védett házakban” a semleges országok és a Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvező zsidók száma 33 000 főre nőtt. A nyilas hatóságok többek között 7800 svájci és 4500 svéd védlevél érvényességét ismerték el. A budapesti zsidómentő diplomaták és segítőik (Rotta, Lutz, Perlasca stb.) talán leghíresebb alakja Raoul Wallenberg svéd diplomata volt, akit a főváros elfoglalása után az oroszok elhurcoltak. Utolsó letérő Brooklyn felé Az Utolsó letérő Brooklyn felé (angolul: Last Exit to Brooklyn) Hubert Selby első regénye. Az angol eredeti 1964-ben jelent meg, Magyarul 1991-ben jelent meg először az Európa Könyvkiadó Európa zsebkönyvek sorozatában Greskovits Endre fordításában. 1989-ben film is készült a regényből Uli Edel rendezésében. A könyv nyelvezete rendkívül nyers, sokszor trágár, valamint olyan tabutémákról beszél nyíltan, mint az erőszak, a drog, a homoszexualitás és a prostitúció, ezért rengeteg kritika is érte a könyvet, illetve az Egyesült Királyságban peres eljárásban is támadták. Történet Az Utolsó letérő Brooklyn felé hat, egymáshoz csak lazán kapcsolódó történetből áll, amelyek mindegyike egy rövid bibliai idézettel kezdődik. Megint egy nap, megint egy dollár Az első történet szereplői Freddy és bandája, akik rendszeresen a Görögnél isznak, balhéznak és unatkoznak. Ennek a külvárosi kocsmának a vendégköre rajtuk kívül általában részeg katonákból áll, akik egyben a környékbeli prostituáltak kuncsaftjai is. Freddy most is három katonával keveredik szóváltásba a kocsma előtt, mire a többiek a kocsmából a segítségére sietnek. A túlerő láttán a katonák menekülni próbálnak, de az egyik bakát sikerül a bandának elkapnia, és félholtra verik. A királynő halott A második történet főhőse Georgette, a homoszexuális, drogos srác, aki szerelmes Vinnie-be Freddy bandájából. A banda tagjai ugyan nem homoszexuálisak, de némi drogért és pénzért cserébe mindenre kaphatóak, ezért Georgette és homoszexuális barátnői egy drogos partit szerveznek, ahova meghívják Vinnie-t és haverjait. És a gyerekkel hárman vagyunk A harmadik történet Tommy és Suzy gyerekének keresztelőjéről szól, amit a lány apja szervezett, miután Tommy feleségül is vette a teherbe ejtett lányt. Tralala A történet főszereplője Tralala, egy brooklyni prostituált. A Görögnél szedi fel az kuncsaftjait, katonákat, akiket azután megpróbál kirabolni is Freddy bandájának segítségével. Egyszer azonban ő is úgy végzi, ahogy a saját áldozatai. Sztrájk A novella főhőse Harry Black, gyári munkás, a szakszervezet embere, látens homoszexuális. Ugyan ő a legrosszabb esztergályos a gyárban, azonban mint a szakszervezet üzemi megbízottját, nem lehet kirúgni. Harry csak hátráltatja a többiek munkáját is, és alig várja, hogy a szakszervezet és a vállalat közötti szerződés lejártával elkezdődjön a sztrájk. Ekkor szakszervezetisként részt vesz a sztrájk irányításában, külön költséghelyet kap, és a szakszervezet minden kiadását megtéríti. Harry pedig elkezdi szórni a pénzt, sörre, haverokra, taxiszámlákra, éttermi számlákra. Vinnie haverjain keresztül megismerkedik homoszexuális prostituáltakkal, királynőkkel, akikre szintén szórja a pénzt. A sztrájk pedig elhúzódik, mert a vállalat egyik helyi vezetője el akarja érni, hogy Harryt végre kirúghassák az állásából. Kóda A világ végén Az utolsó történetnek nincs igazi főhőse. Egy külvárosi lakótelep életét mutatja sok párhuzamos szálon keresztül, több különböző család egyetlen napját bemutatva, amelyekben csak az a közös, hogy mind ugyanabban a lepusztult háztömbben laknak, mint Mike és Irene, az özvegy Ada, Lucy és Louis, Abraham a Cadillacjével, illetve a lakótelepi asszonyok és kölykök. Megjelenések angol nyelven Last Exit to Brooklyn , Grove Press, New York, 1964, magyar nyelven Utolsó letérő Brooklyn felé , Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991, ford.: Greskovits Endre Utolsó letérő Brooklyn felé , Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2006, ford.: Greskovits Endre Luvua A Luvua folyó a Kongói Demokratikus Köztársaság Katanga tartományában található. A zambiai-kongói határon fekvő Mweru-tó északi végén ered, a tó vízét vezeti le, innen északnyugati irányban halad és mintegy 350 km után, Ankoro városával szemben torkollik bele a Lualaba folyóba. A Luvua és Lualaba folyók a Kongó folyamrendszer részei. Alsó szakaszán, Kiambi városa alatt a folyó 160 km-es szakaszon sekély merülésű csónakokkal hajózható. Középső szakaszán zúgókon halad át. Vízhozama a torkolatnál 600 m3/mp. A Luvua folyó szabályzó hatással van a Mweru-tó vízszintjére. Mivel a folyó hirtelen esésű és gyors folyású, növényzet nem akadályozza folyását, ezért a tó szintjének hirtelen emelkedését gyorsan ellensúlyozza a folyó gyors vízelvezetése. Részben emiatt a tó szintje az esős és száraz évszakok váltakozása ellenére számottevően nem változik Teófilo Stevenson Teófilo Stevenson (Puerto Padre, 1952. március 29. – Havanna, 2012. június 11.) háromszoros olimpiai és világbajnok kubai amatőr ökölvívó, sportvezető. Eredményei 1971-ben bronzérmes a pánamerikai játékokon nehézsúlyban. 1972 -ben olimpiai bajnok nehézsúlyban. Megkapta az olimpia legtechnikásabb ökölvívójának járó Val Barker-díjat . 1974 -ben világbajnok nehézsúlyban. 1975-ben aranyérmes a pánamerikai játékokon nehézsúlyban. A döntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai Michael Dokest győzte le. 1976 -ban olimpiai bajnok nehézsúlyban. Az elődöntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai John Tate-et győzte le. 1978 -ban világbajnok nehézsúlyban. A negyeddöntőben a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok amerikai Tony Tubbsot győzte le. 1979-ben aranyérmes a pánamerikai játékokon nehézsúlyban. 1980 -ban olimpiai bajnok nehézsúlyban. 1982 -ben a világbajnokságon már szupernehézsúlyban indult, de az első körben kikapott a későbbi profi nehézsúlyú világbajnok olasz Francesco Damianitól. 1986 -ban világbajnok szupernehézsúlyban. 324 mérkőzéséből: 302 győzelem, 22 vereség. Érdekességek Apja, Teófilo Stevenson Parsons Saint Vincent és a Grenadine-szigetekről vándorolt be, míg anyja, Dolores Lawrence Kubában született Saint Kitts és Nevis -i származású szülőktől. Mivel mindkét szülője angol anyanyelvű volt, Stevenson gyerekkorától kiválóan beszélt angolul. Első ökölvívó-mérkőzését 14 évesen vívta, testsúlya ekkor 71 kiló volt. Rajta kívül csak Papp László és Félix Savón nyert három olimpiai aranyat ökölvívásban. Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon a kubai versenyzők nem vettek részt, így a toronymagasan esélyes Stevenson sem indulhatott Los Angelesben. A szupernehézsúlyú bajnok végül az általa az olimpia előtt zsinórban háromszor legyőzött amerikai Tyrell Biggs lett. Frankfurt (Oder) kerület A Frankfurt (Oder) kerület, ném.: Bezirk Frankfurt (Oder) a Német Demokratikus Köztársaság egyik közigazgatási egysége volt, amelyet 1952-ben hoztak létre, a korábbi tartományok megszüntetése után, mint a 14 új kelet-német kerület egyike. A kerület 1990-ben szűnt meg, területe Brandenburg tartomány része lett. Közigazgatási beosztása A kerület a Frankfurt an der Oder, Eisenhüttenstadt (1953 és 1961 között Stalinstadt), és Schwedt an der Oder városi körzeteken kívül az alábbi körzeteket foglalta magába: Angermünde körzet Bad Freienwalde körzet Beeskow körzet Bernau körzet Eberswalde körzet Eisenhüttenstadt körzet (1961. november 13-ig Fürstenberg) Fürstenwalde körzet Seelow körzet Strausberg körzet Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Bezirk Frankfurt (Oder) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Gare du Theil - La Rouge Gare du Theil - La Rouge vasútállomás Franciaországban, Le Theil településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Ferté-Bernard (Gare de Brest, Párizs–Brest-vasútvonal) Gare de Nogent-le-Rotrou (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) DistroWatch A DistroWatch egy weboldal, ami híreket, népszerűségi ranglistát és más általános információt szolgálat számos Linux disztribúcióról és más Unix-szerű operációs rendszerről, mint az OpenSolaris, MINIX és a BSD. Története 2001. május 31-én jelent meg és azóta is működik.Tulajdonosa Ladislav Bodnar. A következő nyelveken érhető el: magyar (részben), angol, hindi, tamil, francia, német, spanyol, svéd, japán, perzsa, holland, török, héber, vietnami. Ónodi Gábor Ónodi Gábor (Budapest, 1979. szeptember 12.) magyar színész. Élete Egyik alapító tagja volt a Petőfi Diákszínpadnak, 1995-ben lépett színpadra először a Mária Evangéliuma című rockoperában Heródes szerepében. A Valahol Európában című musicalben Simon Pétert alakította. 1998-ban érettségizett a budapesti Petőfi Sándor Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolában, diplomáját 2003-ban szerezte a Teátrum Színiakadémián. Ezt követően a Four Gag Man formáció tagjaként pantomim-művész volt. Két évig játszott a Veszprémi Petőfi Színháznál, majd 2008-ban Balázs Péter közbenjárására a szolnoki Szigligeti Színházhoz került. 2013-2016 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos hallgatója volt. Színházi szerepei A Félőlény (bemutató: 2009. november 12. Szigligeti Színház) A Négyszögletű Kerek Erdő (bemutató: 2011. április 30. Szigligeti Színház) A pénzes zsák (bemutató: 2005. április 7. Éjszakai Színház) A tanítónő (bemutató: 2010. november 19. Szigligeti Színház) Az üvegcipő (bemutató: 2010. szeptember 24. Szigligeti Színház) Baleset (bemutató: 2007. január 19. Veszprémi Petőfi Színház) Chioggiai csetepaté (bemutató: Szigligeti Színház) Cirkuszhercegnő (bemutató: 2012. február 17. Szigligeti Színház) Csizmás kandúr (bemutató: 2014. április 12. Szigligeti Színház) Delila (bemutató: 2005. július 20. Veszprémi Petőfi Színház) Egy bolond százat csinál (bemutató: 2012. október 26. Szigligeti Színház) Én és a kisöcsém (bemutató: 2011. január 14. Szigligeti Színház) Ha én felnőtt volnék (bemutató: Városmajori Szabadtéri Színpad) Ha én felnőtt volnék (bemutató: Bujtor István Szabadtéri Színpad) Három a kislány színész (bemutató: 2006. november 10. Veszprémi Petőfi Színház) Hol a pénz? (bemutató: 2012. január 14. Szigligeti Színház) János Vitéz (bemutató: 2010. október 15. Szigligeti Színház) Jézus Krisztus Szupersztár (bemutató: 2011. április 15. Szigligeti Színház) Kakukkfészek (bemutató: 2009. január 16. Szigligeti Színház) Két úr szolgája (bemutató: 2007. június 28. Veszprémi Petőfi Színház) Királyasszony lovagja (bemutató: 2004. április 4. Éjszakai Színház) La Mancha lovagja (bemutató: 2005. augusztus 4. Óbudai Társaskör) La Mancha lovagja (bemutató: 2010. március 12. Szigligeti Színház) Leányvásár (bemutató: 2010. január 29. Szigligeti Színház) Légy jó mindhalálig (bemutató: Szigligeti Színház) Liliom (bemutató: 2011. szeptember 23. Szigligeti Színház) Liliomfi (bemutató: 2009. október 2. Szigligeti Színház) Made in Hungaria (bemutató: 2013. április 12. Szigligeti Színház) Mágnás Miska (bemutató: 2014. február 21. Szigligeti Színház) Mirandolina (bemutató: 2012. április 13. Szigligeti Színház) Oké, Néró Aquincumban (bemutató: 2006. július 14. Aquincumi Múzeum) Országúton (La Strada) (bemutató: 2009. április 2. Szigligeti Színház) Patika (bemutató: 2014. március 28. Szigligeti Színház) Plazma (bemutató: 2007. március 13. Veszprémi Petőfi Színház) Romeo és Júlia (bemutató: 2008. november 14. Szigligeti Színház) Rómeó és Júlia (bemutató: 2007. október 26. Veszprémi Petőfi Színház) Sárga liliom (bemutató: 2013. február 22. Szigligeti Színház) S.Ö.R. - Shakespeare Összes Rövidítve (bemutató: 2013. november 30. Szigligeti Színház) Szenzációóóó! (bemutató: 2012. november 18. Szigligeti Színház) Színház (bemutató: 2006. szeptember 29. Veszprémi Petőfi Színház) Színművészek a kultúráért és a betegségek ellen (bemutató: 2009. május 18. Szigligeti Színház) Vízkereszt vagy amit akartok színész (bemutató: 2009. december 4. Szigligeti Színház) 1920–1921 az angol labdarúgásban Az 1920–1921-es szezon az angol labdarúgás 46. szezonja volt. Áttekintés A szezonban bevezették a harmadosztályt. A Cardiff City, Wales legerősebb klubjaként a korszakban csatlakozott a Second Division-ba, a Grimsby Town pedig az új harmadosztályban versenyzett, a csapat volt az első, akik a liga harmadik osztályába kerültek. A Leeds United is kiesett, mégpedig a másodosztályba, ők a Leeds City-t váltották ott a csapat megszűnése miatt. A Lincoln City nem került vissza a Second Division-ba. Sikerek † Nem jutott fel Bajnokságok Third Division M = Játszott mérkőzések; GY = Megnyert mérkőzések; D = Döntetlen mérkőzések; V = Elveszített mérkőzések; LG = Lőtt gólok; KG = Kapott gólok; GA = Gólátlag; Pont = Szerzett pontok AS Lucchese Libertas 1905 Az AS Lucchese Libertas 1905, rövidítve AS Lucchese egy olasz labdarúgócsapat, jelenleg az olasz harmadosztályban szerepel. Trófeák Serie B: Bajnok: 1935–36, 1946–47 Serie C: Bajnok: 1960–61 Második: 1945–46, 1977–78 Serie C1: Második: 1989–90 Serie C2: Bajnok: 1985–86, 2009–10 Serie D: Champions: 1968–69, 2008–09, 2013–14 Jelenlegi keret (2016 július 28.-ai állapot) Hattrick A Hattrick ingyenes futballmenedzser-játék az interneten, ami körülbelül 990 ezer felhasználóval rendelkezik szerte a világon. Leírása Minden országnak külön bajnoksága, és felnőtt, illetve U20-as válogatottja van. A bajnokság osztályokra, azon belül csoportokra oszlik. Magyarországon 6 osztály van, körülbelül 6 000 felhasználóval. Aki a saját (8 csapatos) csoportját megnyeri, az egyenes ágon vagy osztályozó mérkőzéssel magasabb osztályba juthat. Egy szezon 16 hétig tart: ebből 14-en bajnoki, a maradék kettőn osztályozók, illetve barátságos mérkőzések vannak. Egy héten 2 meccsre kerül sor: a bajnokira szombaton, a barátságos vagy kupameccsre pedig szerdán; ezenfelül Hattrick Masters-, illetve válogatott mérkőzéseket is játszanak. A regisztráció után a felhasználó pár napon belül kap egy csapatot, játékosokkal és némi kezdőtőkével együtt. Ezután lehet játékosokat adni-venni és a játékosok edzésébe fogni. A meccsekre a csapat beállításánál meg kell adni, hogy milyen poszton ki játszik, utasításokat lehet adni nekik, és be lehet állítani a csapat taktikáját és a meccs alatti hozzáállását is. Ezen kívül szakmai stábot: segédedzőket, orvost, sportpszichológust stb. is fel lehet venni. Lehetőség van az ificsapat támogatására és a stadionbővítésre. Az úgynevezett „lottós” ificsapat mellett az ifiakadémia is alternatíva. Ezzel sokkal többet kell foglalkozni, de a ráfordított idő előbb-utóbb megtérül. A Hattrick a Hattrick Ltd. tulajdonában és üzemeltetésében áll, amelyet Johan Gustafson vezet. A Hattricket az Extralives AB fejleszti, amely Svédországban van bejelentve, de a szervergépek Svájcban találhatók. A Hattrick Ltd. gibraltári illetőségű. Történelem A Hattrick 1997-ben Svédországból indult világhódító útjára; készítője Björn Holmér. 2012-ben megvásárolta az angliai Zattika játékfejlesztő cég, több más online játékkal egyetemben. Felhasználók A Hattricknek jelenleg nagyjából 260 000 regisztrált felhasználója van, és 50 nyelven érhető el. Ma már 128 országnak van külön ligája. A legtöbben, több mint 26 000-en Olaszországban játszanak. Ez azt jelenti, hogy a Hattrick-felhasználók 10%-a jelenleg olasz, és ezzel természetesen az olasz liga a legnagyobb. A második Németország (21 000 fővel), Lengyelország pedig a harmadik (20 000 fővel). Közösség A Hattrick nagyon fontos része a közösség. A játékosok a mérkőzések eseményeit vagy tulajdonképpen akármit megbeszélhetnek a fórumokon vagy privát üzenetben (HT-mailben). A föderációk olyan privát szervezetek a Hattricken belül, amelyhez Hattrick Támogatóként csatlakozhatsz. Számos föderáció egy-egy adott régióhoz, hobbihoz, híres focicsapathoz vagy Hattrickes tevékenységhez kapcsolódik. A Hattrick Pressbe a felhasználók a Hattrickkel kapcsolatos témákról, hírekről írhatnak cikkeket, amiket aztán a megjelenés után bárki elolvashat. A lelkes felhasználóknak köszönhetően rengeteg segédprogram készült már a játékhoz, amelyek megkönnyítik a csapat legjobb felállásának elkészítését, összehasonlítják a játékosokat, és még sok egyéb dolgot automatikusan elvégeznek. Világszerte több száz oldal foglalkozik csak ezzel a játékkal, amelyek különböző módon nyújtanak segítséget a felhasználóknak. A Hattrick-közösség tagjai a saját virtuális csapataik weboldalát is elkészíthetik, vagy a többiekét böngészhetik. Ligák felépítése Tartalmazza az ország legalacsonyabb bajnokságát Válogatottak Minden országnak van felnőtt és U20-as válogatottja. Ezek világbajnokságokon vesznek részt, illetve barátságos mérkőzéseket játszhatnak egymással. A válogatottakat egy, a választási kampányt követően az adott ország felhasználói által megszavazott szövetségi kapitány irányítja, akit egy felhasználók által alkotott stáb segít. Az első válogatott meccset 1997-ben Svédország és Dánia játszotta, és a dánok 2–1-re nyertek. (A Hattrickben az országok a saját nyelvükön az országukat jelölő néven szerepelnek, Japán például Nipponként.) A világbajnokság küzdelmei két szezonon keresztül tartanak, az első etapban a csoportmeccseket játsszák le a nemzeti csapatok. Az 1. kör csoportmeccsei esetén hazai és idegenbeli mérkőzések várnak a csapatokra, oda-visszavágós rendszerben. Ezek a meccsek péntekenként kerülnek megrendezésre. A csoportok száma 16, és minden csoportból az 1. és 2. helyezett csapat jut tovább a 32 csapatos 2. körbe. A 32-es mezőny már a vendéglátó országba utazik és szintén csoport mérkőzéseket játszik péntek-hétfő-péntek mérkőzés napokon. A következő körben már csak 16, utána 8 csapat folytatja a küzdelmeket. A 2 darab 4 csapatos csoport 1. és 2. helyezettje játssza az Elődöntőket, ezen mérkőzések győztesei pedig a világbajnoki serleg megszerzéséért mérkőzik. Mindkét vesztes Elődöntős megkapja a bronzérmet. Felnőtt világbajnokságok a wiki.hattrick névtérben itt ellenőrizhető a beírt infó: Hattrick Masters A Hattrick 'Bajnokok Ligája' a Hattrick Masters. Ez az egyetlen hivatalos nemzetközi kupasorozat a csapatok részére. Országonként két klub indulhat: az első osztály bajnoka és a kupagyőztes. Ha e két sorozatot ugyanaz a csapat nyeri meg, csak ő vehet részt az egyenes kieséses rendszerben zajló kupán (ahol a továbbjutás egy meccsen dől el). Immáron kettő olyan csapat létezik, amely már két alkalommal is megnyerte a Hattrick Masterst a venezuelai beltxis és a román "Craiova Champion". A magyar csapatok eddigi legjobb eredményét az Erdo érte el: a XII. kiírásban megnyerte a sorozatot! A HM a szezon negyedik bajnokija utáni hétfőn kezdődik, a meccsek hétfőnként és csütörtökönként vannak. Dzsibál A Dzsibál (arab betűkkel ������, tudományos átiratban al-Ǧibāl, jelentése: „a hegyek”), 12. századtól használatos elnevezéssel Perzsa-Irak (arabul ������ ������, tudományosan al-ʿIrāq al-ʿaǧamī, magyarosan al-Irák al-adzsami) történeti földrajzi régió. Nagyjából az ókori Média tartománnyal esik egybe. Zömmel a mai Nyugat-Iránban terült el, de a mai Irak bizonyos határ menti területei is hozzá tartoztak. A 7. század közepi muszlim arab hódítást követően kialakuló tartomány a középkorban négy körzetre oszlott, amelyeknek a négy legnagyobb város volt a központja: nyugaton Kermánsáh, délkeleten Iszfahán, északkeleten Rajj (ma Teherán része), végül középen Hamadán, az ókori Ekbatana. A tartomány székhelye a Buvajhidák bukásáig Rajj volt, az őket követő Nagyszeldzsuk Birodalom és utódállamai alatt pedig Hamadán lett a hatalmi központ, de mindvégig Iszfahán volt a Dzsibál legjelentősebb városa. A tartománynak mindig is jelentős számú kurd lakossága volt, különösen az utóbb emiatt Kurdisztánnak nevezett kermánsáhi körzetnek. Alsóvásárd Alsóvásárd (szlovákul Dolné Trhovište, korábban Dolné Vašardice) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Gellénfalu tartozik hozzá. Fekvése Galgóctól 9 km-re keletre fekszik. A Nyitrai fennsíkon, a Vásárdi patak (szk. Trhovištský potok) – a Radosna patak (szk. Radošina) mellékága – völgyében található a település. Története A Pri plánkach, Rúbanice és Pasienky nevű dűlőkben a neolitikum korából való cserepeket és kőszerszámokat, míg a Turná dűlőben – légi fényképezés útján – állítólag objektumokat (sőt rondelt) is dokumentáltak. A Zlatárky dűlőben a felszíni leletek alapján a latén és római korban is éltek itt emberek, Fornószeg és Alsóvásárd között, a Galanovka patak jobb partján, a Kíčer vagy Kičír dűlőben pedig középkori település nyomaira bukkantak a 12-13. századból. Alapos régészeti kutatásuk azonban még várat magára. Az egyik ház udvarán – körülbelül 200 m-re délnyugatra a mai templomtól – 2 kelta sírt tártak fel a nagyszombati múzeum munkatársai. 1156-ban Vascard néven említik először. Neve a magyar vásár főnévből származik. 1574-ben a Vásárdi és Tomaszeghi családok osztoztak a birtokon. Vályi András szerint "Alsó, ’s Felső Vasárd. 2 Tót falu Nyitra Várm. földes Urai Bossányi, és több Urak, fekszik egygyik Pásztóhoz közel, és annak filiája; határbéli földgyeik termékenyek, szőlőhegyeik nagyok, és jók, piatzok Galgóczon, legelőjök szoross, fájok tűzre tsekély." Fényes Elek szerint "Alsó-Vásárd, Nyitra m. tót falu, Pásztó filial., 178 kath., 7 evang., 19 zsidó lak. Ut. p. Nagy-Ripény." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. Népessége 1910-ben 381, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 623 lakosából 616 szlovák volt. 2011-ben 650 lakosából 633 szlovák. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században , román stílusban épült. Harangja 1761-ből származik. Gellénfalui (szk. Jeleňová, korábban Galanová) részén késő klasszicista kastélya 1855 -ben épült. Építtetője a szentharaszti Jellinek Mózes zsidó származású nagybirtokos volt. Ma a postának, könyvtárnak és borozónak ad otthont. Asztalos Lajos (politikus) Asztalos Lajos (Budapest, 1920. november 13. – Budapest, 1983. október 16.) esztergályos, gépészmérnök, rendőrnyomozó, politikus; pályája csúcsán közel tíz éven keresztül volt a kohó- és gépipari miniszter helyettese. Asztalos János honvédtiszt öccse. Élete Budapesten született 1920. november 13-án, cipész szülők gyermekeként. Iskolai tanulmányai után, 1935-ben esztergályos tanonc lett, majd három évvel később segédlevelet szerzett, amivel a Weiss Manfréd Gyár Idomszer Osztályán helyezkedett el, 1940-től a Laub Elektromotor Gyár dolgozója lett, majd a következő évben ismét a Weiss Manfréd Gyárhoz került, ahol a Jupiter Osztály esztergályosa volt. Közben, már 1935-től bekapcsolódott több munkás egyesületbe: először csak sportolóként lett a Vasas Tornászok Egyesületének tagja, majd csatlakozott a Vasas Ifjúmunkás Csoporthoz, ahol már munkásmozgalmi szemináriumokat hallgatott. Szintén már ebben az időszakban szerepet vállalt a Vörös Segély akcióiban is. 1938-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba és a Természetbarátok Turista Egyesületébe is. 1945. januárban a Magyar Kommunista Párt tagja lett, amelynek VII. kerületi szervezetében kezdett tevékenykedni. Ez azonban nem védte meg attól, hogy egy utcai igazoltatás után, másokkal együtt őt is málenkij robotra hurcolják a szovjet katonák, ennek eredményeként több mint két és fél éven át, 1945. februárjától 1947. augusztusáig a Donyecki-medence szovjet lágereiben dolgoztatták. Hazatérése után a Csepeli Szerszámgyárban kapott munkát, mint esztergályos szerkesztő, valamint újból bekapcsolódott a munkásmozgalomba is, rövid időn belül már pártvezetőségi tag volt. 1949-ben a Magyar Rádió ellenőrzési osztályára került, majd a műszaki főosztály vezetője lett, illetve itt is az intézmény MDP pártvezetésének tagjává választották. 1953-ban elvégezte a Magyar Dolgozók Pártja egy éves pártiskoláját is. 1956 nyarán ismeretlen okból felmentették az állásából, ekkor a Mechanikai Laboratórium Vállalathoz került, mint laboratóriumvezető-helyettes. Az 1956-os forradalom leverését követően újabb megbízást kapott, a VIII. kerületi rendőrkapitányságon lett politikai nyomozó. 1957-ben a Kohó- és Gépipari Minisztériumba helyezték, ahol előadó lett, a pártéletben pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Ipari Osztályára került, előbb mint osztályvezető helyettes, később megbízott osztályvezető. 1960-ban gépészmérnöki végzettséget is szerzett, ennek birtokában 1966. december 15-én kinevezték a kohó- és gépipari miniszter helyettesévé. Állásából közel egy évtized múltán, 1975. november 1-jén mentették fel, amikor egyidejűleg nyugdíjazták. 1983. október 16-án hunyt el. Családja Felesége, Asztalos Márta, a MAFILM-nél dolgozott kellékesként. Ardenneki csata Az ardenneki csata az első világháború egyik ütközete volt, amely 1914 augusztusában zajlott az Ardennekben. A támadás része volt a határ menti csatáknak. Háttér Az alapvető francia háborús stratégiai terv - XVII. terv - szerint az ardenneki csata biztosította Elzász-Lotaringia visszafoglalását északról, melyet a franciák az 1870 és 1871 közt dúló porosz–francia háborúban vesztettek el. A terv szerint a front ezen részén nem kellett jelentősebb ellenállásra számítani, azonban a lotaringiai csata után azt már a francia hadvezetésnek is el kellett ismernie, hogy jelentős német erők várhatók. A délebbi csapatok visszavonulása után, augusztus 20-án este másnapi kezdéssel Joseph Joffre, a francia főparancsnok, elrendelte az ardenneki offenzívát a III. és IV. hadsereg részvételével. Támadási sávjuk 25 mérföld (40 km) szélesen húzodott, s nagyjából 8 mérföld (13 km) mélységű erdőségen kellett áthaladniuk. Azonban a IV. és V. német hadsereg valójában kiegyenlített erőt képviselt a vele szemben álló francia seregekhez képest. A francia lovas felderítés nem jelentette a németek csapatmozgását, viszont a németek repülőikkel folyamatosan figyelték a franciákat, így készen várták a francia rohamokat. Ütközet Az ütközetben mindkét oldalról két hadsereg vett részt: a francia III. (Pierre Ruffey) és IV. (Fernand de Langle de Cary) hadsereg és a német IV. (Albrecht württembergi herceg) és V. (Vilmos német trónörökös) hadsereg. A németek kezdték meg az előrenyomulást az Ardennek erdőségeiben, hogy védelmi állásokat építsenek ki. Vilmos trónörökös Briey közelében, míg Albrecht herceg Neufchâteaunál állította fel csapatait. A francia előrenyomulás célja egyszerű volt: a németek központi állásainak támadása, hogy utat nyissanak az Ardennekben. Augusztus 21-én került sor az első összecsapásokra. A német gépfegyverek és a francia nehéztüzérség halomra lőtte a rohamozókat. A németek kezdtek taktikai fölénybe kerülni. A német katonák mind támadó, mind védelmi kiképzést is kaptak, míg a franciák csak támadásra voltak specializálva. Augusztus 23-án már nyilvánvaló volt, hogy a francia csapatok nem bírják tartani a heves ellentámadást. Augusztus 25-én azonban a német nyomás teljesen megtörte a franciákat. A francia csapatok visszavonultak a határ mögé és Sedanra és Verdunre támaszkodva szilárd védelmet kezdtek kialakítani. A határ menti csaták közt mindkét félnek itt voltak a legnagyobb veszteségeik. Következmény A rendezetlen és váratlan visszavonulás miatt a németek kezére került több fontos vaslelőhely. A francia vezetés a vereséget a stratégia rossz felépítésével és a rossz körülményekkel indolkolta. Michal Slivka (régész) Michal Slivka (Létánfalva, 1948–) szlovák régész. Élete Katolikus földműves családból származott. Édesapját a kommunista fordulat után üldözték. A családtagok meggyőződéses kiállása miatt, többek szembekerültek az akkori hatalommal. Nagybátyját Illaván börtönözték be, őt magát elutasították az egyetemről. 1967-1968 között a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. 1968-1974 között a Comenius Egyetem régészet szakán tanult. 1974-1981 között a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa. 1980-ban kisdoktorit szerzett. 1981-1993 között a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. 1986-tól a menedékkői kartauzi kolostor feltárását és felújítását szervezi. 1992-ben Nyitrán a Történelemtudományok kandidátusa címet szerzett. 1994-től a Comenius Egyetem docense. 1993-1996 között a Nagyszombati Egyetem munkatársa. 1996-1997 között a Comenius Egyetem néprajz és religionisztika tanszékének munkatársa. 1996-tól a régészeti tanszék munkatársa. 1998-2001 között a tanszék vezetője volt. 1994-1995-ben vendégelőadó Németországban, Eichstättben és Bambergben. 1996-2009 között a Nagyszombati Egyetemen, 2005-2007 között a rózsahegyi Katolikus Egyetemen, 2006-ban a brünni Masaryk Egyetemen tartott előadásokat. 1975-től tagja a Szlovák Régészeti Társaságnak. 1999-ben a Poľsko-Slowacka Komisija Nauk Humanisticznych bizottság tagja. 2002-2004 között a Kulturális Minisztérium Régészeti Tanácsának tagja. 2002-2005 között a Comenius Egyetem Akadémiai Szenátusának tagja. 2005-2007 között a Kulturális Minisztérium Műemléki Tanácsának tagja. A Musaica és az Archaeologia historica szerkesztőbizottságának tagja. Elsősorban szakrális műemlékeket (Aranypataka, Haraszt, Hárskút, Késmárk, Menedékkő, Oroszvár, Poprád, Pozsonyszőlős, Savnik, Trencsén), várakat és nemesi székhelyeket (Kapi, Káposztafalva, Nagysáros, Ólubló, Tapolymeggyes, Tapolyradvány, Tarcavajkóc, Tőketerebes) kutatott. Elismerései 2004 a Nagyszombati Egyetem elismerése 2005 Fra Angelica díj 2005 a Jagelló Egyetem Wacław Felczak és Henryk Wereszycki díjai Művei 1978 Stredoveké hutníctvo a kováčstvo na východnom Slovensku 1. In: Historica Carpatica 1978/9, 217-263. 1980 Stredoveké hutníctvo a kováčstvo na východnom Slovensku 2. In: Historica Carpatica 1980/11, 218-288. 1981 Stredoveké hutníctvo a kováčstvo na východnom Slovensku 3. In: Historica Carpatica 1981/12, 211-276. 1984 Parohová a kostená produkcia na Slovensku v období feudalizmu. Slovenská archeológia 32/2, 377-429. 1991 Mittelalterliche figurale Keramik in der Slowakei. Slovenská archeológia 39/1-2, 331-364. 1991 Hrady a hrádky na východnom Slovensku. Košice. (tsz. Adrián Vallašek) 2003 Terra Scepusiensis - Stav bádania o dejinách Spiša. Levoča - Wrocław. 2006 Uctievanie svätých na Slovensku - k problematike výskumu patrocínií. In: Studia archaeologica Slovaca Mediaevalia 5, 91-162. 2009 Kostol sv. Štefana kráľa v Bernolákove. In: Musaica 26, 189-210. 2009 Tzv. Lapis baptismalis z Boldogu. In: Ružomberský historický zborník 3, 103-111. 2010 Ku genéze sakrálnych stavieb v Spišskej Kapitule. In: Z dejín Spišského prepoštstva. Spišské Podhradie, 43-50. 2010 Historiografia spišskej historickej antropológie stredoveku. In: Kultúrne dejiny 1/1, 44-100. 2013 Pohľady do stredovekých dejín Slovenska. Martin. Tatrang Tatrang (románul Tărlungeni) Románia, azon belül Brassó megye egyik községe. Az ún. barcasági csángók, azon belül a hétfalusi csángók egyik legnagyobb települése Négyfalu mellett. 2002-ben összesen 7399 lakosa volt, ebből román 4061, magyar 2538, cigány 790, ukrán 2, német 6, török 1, zsidó 1. A község polgármestere Kiss József (RMDSZ), annak ellenére, hogy a magyarság számbeli kisebbségben van. Története 1427-ben Tatrang néven említik először. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus vallású lett. 1910-ben 3556 lakosa volt, ebből 2157 magyar, 1243 román, 140 cigány és 16 német. A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye Hétfalusi járásához tartozott. A hétfalusi csángók („barcasági magyarok”), Siebendörfer vagy Șapte Sate-i csángók a XI. századi magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében, Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva (ma: Szecsele), Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és Pürkerec önálló településein laknak. E területeken közelében ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmágy és Székelyzsombor falvakat is. Az eredetileg gyér határőr-lakosság a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkel gyarapodott és mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak "székelyeknek" nevezik őket. A szabad jogállású Hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságának egy részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba süllyesztettek. Mivel kevés termőföldjük maradt, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát és fakitermeléssel foglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés reményében sokuk a Regátba vándorolt ki, ahol a '30-as évekig a városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el. Híres tatrangiak Fóris István romániai magyar kommunista politikus, újságíró. Itt tanított Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, zoológus, vadászíró. Itt született Mezei Sándor ( 1919 . január 17. ) agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, iskolaszervező pedagógus. Itt született Tompa István ( 1924 . február 9. közgazdász, politikus és író. Rázga Miklós Rázga Miklós (Budapest, 1966. szeptember 2. –) magyar színész, rendező. Életpálya 1966-ban született. Szakmai pályafutását 1985-ben a Nemzeti Színház stúdiójában kezdte, Bodnár Sándor kezei alatt. 1987-1991 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Marton László osztályában. 1991-1993 között a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1993-tól a Pécsi Nemzeti Színház tagja, melynek 2011-től igazgatója. 2000-ben rendezőként is kipróbálta magát. Filmes és televíziós szerepei Kisváros (1993-2000) Tűzvonalban (2009-2010) Barátok közt Tálas Kati Tálas Kati magyar modell, manöken, fotómodell, presszótulajdonos. Az 1970-es és 80-as évek híres és egyik legfoglalkoztatottabb manökenje. Poliglott (többnyelvű) személy, kiválóan beszél angolul, németül, olaszul, franciául és oroszul. Élete Az 1975-ben 21 éves Kati, fiatal manökenként, a 175 centiméteres magasságával és szépségével rövid idő alatt az 1970-es évek egyik legtöbbet foglalkoztatott fotómodelljévé vált. Az Ofotért-nál igazolványképet szeretett volna csináltatni, amikor olyan fotogénnek találták, hogy azt ajánlották jelentkezzen az OKISZ Labor-nál, ahol éppen akkor manökeneket kerestek. (A konfekcióipart akkoriban két központ: az OKISZ Labor és a Ruhaipari Tervező Vállalat, később pedig a Magyar Divat Intézet (MDI) látta el tervekkel. A szocialista Magyarországon a ruházati nagyipar koordinációját, mind művészeti, mind műszaki téren, a Ruhaipari Tervező Vállalat végezte, szövetkezeti vonalon ugyanezt az irányító szerepet az OKISZ Labor töltötte be.) Ezt követően elvégzett egy négyhetes manöken képző tanfolyamot. Ezután számos fotón, címlapokon, divatlapokban és reklámokban láthatta őt a közönség. Az Ez a Divat című divatlap szerkesztőségénél is dolgozott miközben számos divatbemutatón vett részt. Ez a divat Az Ez a divat magazin szerkesztőségénél nem a beállított, merev, statikus fotózást, hanem a folyamatos mozgásban pózoló modellek fényképezését szem előtt tartó fotósok és modellek dolgoztak már, a fotózáson mozgásban pózolást elsőként Tálas Kati kezdte el megvalósítani más magyar modellekkel, Safranek Annával és Pataki Ágnessel együtt. Így aztán a következő években az őt követő modell generáció már ezzel a mozgás stílussal kezdett el dolgozni. Fotósai voltak Többek közt: Módos Gábor, Lengyel Miklós, Horling Róbert fotóművészek. Châtelraould-Saint-Louvent Châtelraould-Saint-Louvent település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 230 fő (2015). Châtelraould-Saint-Louvent Blaise-sous-Arzillières, Courdemanges, Le Meix-Tiercelin és Les Rivières-Henruel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (7190) 1993 GB1 A (7190) 1993 GB1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Holt, H. E. fedezte fel 1993. április 15-én. Ópium Az ópium (gör. máktej) vagy mákony a mák éretlen termésének a levegőn koagulált nedve, amely sokféle alkaloidot tartalmaz (morfin, kodein, papaverin stb.). Erős narkotikum, a belőle előállított legveszélyesebb kábítószer a heroin. A gyógyszeripar fájdalomcsillapítóként, görcsoldóként stb. használja. Rómában, Perzsiában, Indiában már időszámításunk előtt is használták. Európában a 17. századtól a vezető fájdalomcsillapító. Története Az ópium latin eredetű szó, a latinba pedig a görög ópionból került (jelentése "lé, nedv"); régies elnevezése áfium, amely a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik (valószínűleg szintén a görögből). Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. Évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték, mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki, a gyógyászat kezdeteitől használták. A használatára vonatkozó első adatok több mint 3500 évesek. Abban az időszakban, amikor gyógyszerként alkalmazták, az ópiumot kizárólag szájon át vették be. Kábítószerként először Törökországban használták. A 18. században már felismerték gyilkos hatását: tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet. A 19. században fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Miután Daoguang (Tao-kuang) kínai császár betiltotta az ópium használatát és elkoboztatta a külföldi kereskedők áruját, Anglia válaszlépésként hadihajókkal sorakozott fel Kína partjai mentén, majd kezdetét vette az első ópiumháború. Később, az 1930-as években a Japán Birodalom is termelt és árusított ópiumot, hogy bábállamainak és terjeszkedéseinek egy részét finanszírozni tudja. Ezekben az időkben a világon forgalomban lévő ópium 90%-a japán eredetű volt. Hatóanyaga, változatai Az ópium alkaloidjai az ópiátok, ezek az anyagok a központi idegrendszerre hatnak. Az ópium gyantaszerű anyagokat és különböző savakat is tartalmaz, ezek kötik meg a benne található bázikus jellegű alkaloidokat, melyek összmennyisége 40% közelében van. Az ópiumnak háromféle fő változata létezik a származási helytől és a szárítás módjától függően: Benares, Patna, és Maliva típusú ópium. 1805-ben különítették el legfontosabb hatóanyagát, a morfint, más néven morfiumot. Ezen kívül megtalálható még benne a kodein, tebain, papaverin, narkotin, narcein. A túlsúlyban lévő morfin alkaloid mellett cukrokat, fehérjéket, zsírokat, telítetlen polimer szénhidrogéneket is tartalmaz. Az ópium fontosabb alkaloidjai: morfin : 4 - 30% kodein : 0,7 - 3% tebain : 0,2 - 3% nikotin : 2 - 8% papaverin : 0,5 - 1, 3% Mesterséges ópiátok a hidrokodein és a heroin. Felhasználása Az ópium évezredek óta használatos nyugtató, fájdalomcsillapító szer. A 17. század végéig szinte minden fájdalomcsillapító készítményben szerepelt. A görög és római orvosok már gyakran használták, egyes népek csodatévő erőt tulajdonítottak neki. 1805-ben Friedrich Wilhelm Adam Sertürner vonta ki a mákból az ópium fő hatóanyagát, egy rendkívül erős fájdalomcsillapítót, a morfint. Ezt tekintjük az első ópium-alkaloidnak. 25 különböző alkaloidot tartalmaz. A 19. században az ópiumot társadalmilag elfogadott módon laudánum formájában fogyasztották: alkoholos oldat (tinktúra), 10 százalék ópium tartalommal, fahéjjal vagy sáfránnyal ízesítve. Kábítószerként először a 14. században használták, a 20. században rohamosan teret hódított a heroin, kodein és más, rendkívül erős függőséget okozó alkaloidja. A világ legnagyobb ópiumtermelői Napjainkban az ópiumtermelés legnagyobb része Afganisztánra, Mianmarra és Laoszra koncentrálódik. Afganisztán GDP-jének 50%-át a kábítószer-termelés adja. Afganisztán mára a világ második legnagyobb kábítószer-termelő vidékévé vált. Iránnal és Pakisztánnal az Aranyfélhold (Golden Crescent) ópiumtermelő övezetet alkotják. A tálib rezsim csak a szer fogyasztását tiltotta, az előállítást nem, sőt a termelt árura 10%-os adót is kivetett. A tálib rezsim megdöntése után a nyugati államok célul tűzték ki a termelő területek megsemmisítését. A fellépések ellenére a kábítószert előállító földterületek nagysága tovább növekszik, és bár tetemes mennyiséget foglalnak le az afgán-iráni határon, Afganisztán szinte minden tartományában biztos megélhetést jelent a termelés. A világ másik nagy ópiumtermelő övezete az ún. Aranyháromszög (Golden Triangle), melyet Mianmar, Thaiföld, Vietnám és Laosz alkot. Az Aranyháromszög legnagyobb termelője Mianmar (~90%), a hatalom – Afganisztánhoz hasonlóan – itt is megadóztatja a termelőket, próbál minél nagyobb hasznot hajtani a kábítószer-kereskedésből. A nyers ópiumot a burmai-thai határon lévő laboratóriumokban dolgozzák fel. A kábítószert a későbbiekben a thai, vagy hongkongi kikötőkben lévő elosztóközpontokba szállítják, majd a nemzetközi kábítószer-kereskedelembe kerül. További fontos ópiumtermelők: Mexikó és Kolumbia. Tres Cantos Tres Cantos község Spanyolországban, Madrid tartományban. Tres Cantos Madrid és Colmenar Viejo községekkel határos. Lakosainak száma 46 046 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Za Bon A Za Bon (�☆��) japán hangszeres lányegyüttes volt. Az együttes tagjai Meppii ( ���� ) – dobok Maiko ( ��� ) – basszusgitár Rie ( �� ) – ének Kajokko ( ���� ; Hepburn : Kayokko ) – billentyűsök Az együttes története A zenekart 2002-ben alapította Meppii dobos, Maiko basszusgitáros, Rie énekes és Kajokko billentyűs miután megismerkedtek egy oszakai zeneiskolában. A Za Bon első kiadványa, a Girlfriend stúdióalbum 2002. május 22-én jelent meg az Indies Maker kiadó gondozásában. A lemezt ★★★★★ címmel 2002. november 20-án újabb soralbum követett. Következő kiadványuk, a 03 Toybox című teljes hosszúságú album 2004. július 21-én jelent meg. A lemez megjelenése után kiadót váltottak, a Sunny Drive című kislemezüket már a Treasure of Music jelentette meg, 2006. szeptember 6-án. A dal volt az együttes első olyan kiadványa, mely felkerült a japán Oricon heti eladási listájára, a 197. helyen. Második kislemezük Szakurabi néven jelent meg, címadó dalát a Nippon TV Ki ni naru cúhan Ranking! Poshlet Depart sinja misze televíziós vásárlási műsorának zárófőcím dalának választották. A lemez volt a zenekar utolsó kiadványa, amely felkerült az Oricon heti eladási listájára, a 91. helyen. Harmadik kislemezük 2007. június 27-én jelent meg Ame/Csiiszana siavasze címmel és a Ki ni naru cúhan Ranking! Poshlet Depart sinja misze televíziós vásárlási műsor nyitófőcím dalaként is hallható volt. A Hello címmel megjelent negyedik kislemezük a Bakugan szörny bunyósok animesorozat második zárófőcím dalának választották, azonban az így sem került fel az eladási listákra. 2008. január 30-án még Akane címmel megjelentettek egy stúdióalbumot, majd 2008. július 2-án Omohide kirakira címmel egy búcsúzú kislemezt. A Za Bon 2008. július 13-án feloszlott. Fertő-táj A Fertő-táj Magyarország északnyugati részén található. A Fertő tavat és az azt övező tájat, településeit 2001-ben vette fel az UNESCO a világörökségek közé. A felvételt Ausztria és Magyarország közösen kérelmezte, mivel a Fertő túlnyomó része Ausztriához tartozik, s a határ mindkét oldalán nemzeti park védelmezi. A táj a felvételt népi építészetével, műemlékeivel, az egymást követő civilizációk régészeti emlékeivel, szőlő- és borkultúrájával valamint változatos növény- és állatvilágával érdemelte ki. A világörökség terület érdekképviseletére civil szervezet alakult, az érintett hazai települések részvételével. A világörökség magyar oldalához tartozik: Fertő–Hanság Nemzeti Park fertő-táji teljes területe, a következő part menti települések: Fertőrákos – Sopronból Balf – Fertőboz - Nagycenk – Hidegség – Fertőhomok – Hegykő – Fertőszéplak – Fertőd (az Eszterházy park teljes területével) – Sarród – Fertőújlak . A világörökség osztrák oldalához tartozik: a Fertőzug (Seewinkel) a következő tóparti települések: Ruszt (Rust) – Fertőmeggyes (Mörbisch) – Oka (Ausztria) (Oggau) – Fertőfehéregyháza (Donnerskirchen) – Feketeváros (Purbach) – Fertőszéleskút (Breitenbrunn) – Sásony (Winden am See) – Nyulas (Jois) – Nezsider (Neusiedl am See) – Védeny (Weiden am See) – Pátfalu (Podersdorf) – Ilmic (Illmitz) – Mosonbánfalva (Apetlon). Tájak találkozása A különböző klímahatások következtében nemcsak a földrajzi, hanem állat-, és növényföldrajzi határok is találkoznak. A világörökség az Alpok, a Kárpátok és a magyar Alföld között fekszik. A tó és a közvetlen környéke Közép-Európa legnagyobb madárrezervátuma (vö.Fertő tavi Bioszféra Rezervátum). Számos költözőmadár fő vonulási útjában – pihenőhelyként – funkciónál. Többek között a szürke, vörös és kanalasgém, a nyári lúd, a vöcsök, a barna- és a rétihéja, a kis és a nagy kócsag fészkel itt.A halak közül a réti csíkot, a süllőt, a csukát, a fertői nyurga pontyot és a gardát említhetjük. Rendszeresen találkozhatunk a halálfejes lepkével folyófűszenderrel és a lápi szitakötővel. A magyar nemzeti park vállalta több ősi magyar állatfajta: a magyar szürkemarha, a bivaly, a rackajuh gén megőrzését, tenyésztését. Az ősi háziállataink a Fertő körüli füves területeket lelegelve, a növényzet folyamatos rágásával elősegítik ezen élőhelyek jellegzetes állatvilágának megőrzését. A Fertő-táj ökológiailag érzékeny táj. Ezért alkottak a nagyközönség előtt zárt, védett területeket. (natúrparkok) A legfontosabb azonban a magyar Fertő-Hanság és az osztrák Seewinkel Nemzeti Parkok tevékenysége a természeti értékek megőrzésében. A Fertőrákosi Kőfejtő jelentősége A világörökség kiemelkedő része a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház. Európa egyik legrégebbi és legnagyobb kőfejtője, amelyet a római-kortól egészen 1948-ig műveltek. Egyedülálló, geológiai, őslénytani, botanika és kultúrtörténeti értékeket mutat be. Évmilliókkal ezelőtt itt a Pannon-tenger hullámzott. A csigák, a kagylók, mészvázú állatok testéből épült fel a Lajta-mészkő, amelyet, soproni, bécsi, budapesti épületekhez használtak fel. A sok millió éves kőzet elég fiatal ahhoz, hogy vésni lehessen, de elég kemény ahhoz, hogy építkezésekhez lehessen használni .A kőfejtő falaiban és törmelékes oldalaiban ma is megtalálhatók az egykori tengeri állatok maradványai. A sziklatemplomok világát idéző „barlang” jó akusztikával rendelkezik, s természetes díszletet ad a júniustól szeptemberig megrendezett színházi előadásoknak, koncerteknek. 2015-től ismét látogatható a kőfejtő területe, miután két milliárd forintból felújították. A felújítás után a felszínen és a mélyben tanösvényt alakítottak ki, amely interaktív módon bemutatja a kőfejtő és a Fertő-táj különleges élővilágát, valamint a miocén-kor élővilágát és a kőbányászat történetét. A felújítás során a barlangszínházat az ország legmodernebb fény és hangtechnikájával látták el, és minden igényt kielégítő kiszolgáló egységeket kapott. A nézőtéren mind a 760 széket egyedileg szabályozható ülésfűtéssel látták el. Érdekesség, hogy a kőfejtő területe Fertőrákoson található, ám közigazgatásilag Sopronhoz tartozik, ezért a területet a Soproni Petőfi Színházat is magában tudó Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. kezeli. A tájegység látnivalói A Fertő tó vidéke változatossága és gyönyörű környezete mellett különleges kulturális érték is. Ezt a tájat az ember keze formálta át. A települések területén műemlékek sora található, amelyek a hagyományos tájhasználat mellett az életmód építészeti lenyomatai. Mönchhof (Barátudvar) Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) Purbach am Neusiedler See (Feketeváros) Rust (Ruszt) Frauenkirchen (Boldogasszony) Eisenstadt (Kismarton) Fertőd Fertőhomok Fertőrákos Fertőszéplak A paraszt-barokk népi építészet szép példája a fő utcai utcasor öt tájháza. A fertőszéplaki múzeum igyekezett megőrizni a régi falusi (mezővárosi) építészet jellegzetes háztípusait. Az öt épület és és a hiányzó gazdasági épületek áttelepítése 1982 -ben történt meg. Az egyik házban helytörténeti, a környék háziiparát és a Fertő halászatát bemutató kiállítás. Vasúti lámpamúzeum (magángyűjtemény) 21 ország kb. 250 fajta, a vasutakon használt világítóeszközeit mutatja be. Itt született Széchényi Ferenc , Széchenyi István édesapja. A családhoz kötődik a helyi templom (a kálváriával) és az egykori kastélyépülete. Hegykő Nagycenk Sarród Sopron Balf A tájegység termékei A Fertő-táj településein élők munkakultúráját évszázadokon keresztül meghatározták a kedvező természeti adottságok, azoknak felhasználása a minden napi életben. Ezek voltak: a halászat, nádgazdálkodás, az állattenyésztés, a kézműipar, a szőlőtermesztés és borkészítés. A nád aratás elsősorban exportként ma is jövedelmező. A halászat, az állattenyésztés és a kézműipar csak kevés embernek nyújt megélhetést. A bor . A borászok megalkották a ruszti aszút (Ausbruch), a soproni kékfrankost , sok más versenyeken érmet nyert fehér és vörös boraikat. A borászkodás , az egészségügy szolgáltatásai (fogászat), a gyógyüdültetés, a vendéglátás a jelenen kívül a jövő fejlődési alapjait jelenti. Ruszt , Sopron , Fertőrákos polgárosodásának „eredményei” (a templomok, a középületek, a polgárok sok évszázados házai), a jövő turizmusának az alapjait tették le. Az ünnepek gasztronómiai élvezete a rendezvények sokaságában nyilvánul meg: a Soproni Borünnep, az Ezer bor ünnepe, Nyitott pincék ( Eisenstadtban ), a Szüreti Napok Sopronban, Balfon, Nagycenken. Kultúrprogramok a Fertő-tájon Eisenstadt Mörbisch (Margitbánya) (Kőfejtőben Európa legnagyobb színpadán) Fertőd Fertőboz Fertőrákos Hegykő Nagycenk Sopron Továbbá Túrázás a Fertő tavi kerékpárutakon Magyardombegyház Magyardombegyház község Békés megye Mezőkovácsházai járásában. Története A Maros folyó sok-sok évezredek alatt lerakodott hordalékából alakult ki ez a sík vidék. Igen jó termőadottságai miatt már nagyon rég óta kisebb–nagyobb megszakításokkal lakott terület volt; leleteket találtak a bronzkorból és a későbbi időszakokból is. A legrégebbi emberkéz alkotta emlék a Cikó-halom, amely a településtől 2 5 km-re nyugati irányban található. 1814-ben a Nyéky földbirtokos család Makóról telepített református hitvallású zselléreket dohánykertészeknek a területre. Először Nyéky-Dombegyházának, majd 1863-tól Reformátusdombegyháznak nevezték. Mostani nevét, a Magyardombegyházat az alapító magyar telepesekről kapta. Népessége 1855-ben 751, 1910-ben 493 fő volt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A zsidóság története Magyardombegyházon Az újjáalapított településre az 1800-as évek második felében zsidók érkeztek. Az első magyardombegyházi zsidóra vonatkozó említés 1857-ből való. A millennium idején telepedett le a községben Schwartz Pál, valamint Lőwy Ferenc és családja. Lőwy Ferenc földet vett, kocsmát és szatócsboltot nyitott a faluban. Az 1920-as évektől kezdve már csak Lőwyék éltek Magyardombegyházon, vegyeskereskedésük és házaik a templom mellett álltak. Lőwy Ferenc első felesége fiatalon meghalt, ezt követően újranősült. Lőwy Ferenc 1925-ben hunyt el, a kunágotai zsidó temetőbe temették. Özvegye, akit Fáni néninek szólított mindenki a faluban, tovább vezette a boltot. Lőwy Ferenc első házasságából négy gyermek született: János, Margit, József és Boriska. Boriska fiatalon elhunyt. A második házasságból született még egy fiú, Béla. A gyerekek közül a három fiú, József, János és Béla élt a faluban. József és János megnősült. 1944-ben a Lőwy családot és a többi magyardombegyházit Dombegyházra, az iskola épületébe gyűjtötték össze. Itt szalmán aludtak az egyik iskolateremben, és egy csendőr őrizte őket. Rövidesen Magyarbánhegyesre szállították a családokat, ahonnan a csabai, majd a debreceni gyűjtőtáborba kerültek. Innen a magyardombegyháziakat részben Strasshofba, részben Auschwitzba deportálták. Lőwy János munkaszolgálatban halt meg. Lőwy Józsefné kisfiával, Lászlóval és édesanyjával Auschwitzban halt meg. Lőwy Jánosné és kisfia 1945 tavaszán tért haza az ausztriai, bécsi deportálásból, anyósa, özv. Lőwy Ferencné csak nyáron érkezett vissza, őt Bergen-Belsenbe vitték. Lőwy József feleségül vette sógornőjét, megszületett lányuk, Margit. Ők az 1960-as években Izraelbe vándoroltak ki. Béla Kecskeméten dolgozott, édesanyja oda követte. Lőwy Margit Izraelben él, 2004-ben ellátogatott Magyardombegyházra. Források Magyardombegyház települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 24.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Tóth Ferenc: A csanádi régió in Makó néprajza. Szerk. Tóth Ferenc dr.. Makó: Önkormányzat. 2008. ISBN 978 963 03 3388 7 A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora Balogh István: A Békés megyei zsidók története , Tótkomlós-Budapest, 2007, Kézirat. Magyardombegyház weblapja Nevezetességei Református templom Polaincourt-et-Clairefontaine Polaincourt-et-Clairefontaine település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 736 fő (2015). Polaincourt-et-Clairefontaine Hurecourt, Anchenoncourt-et-Chazel, Contréglise, Melincourt, Montdoré, Ormoy, Saint-Remy, Saponcourt és Senoncourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tom és Jerry – Vigyázz, kész, sajt! A Tom és Jerry – Vigyázz, kész, sajt! (eredeti címén Tom and Jerry: The Fast and the Furry) egész estés amerikai rajzfilm, amelyet 2005-ben adtak ki DVD-n. Történet Amikor Tom és Jerry-t kipenderítik, mert porig rombolták boldog otthonukat, életük legvadabb kalandja vár rájuk: egy tévécsatorna világ körüli szuperversenye, amelyen a fődíj egy hatalmas csodapalota. A tévé főnöke csak ámul, amikor Tom és Jerry vad vágtája hatására egekbe szökik a nézettség. Wim Koevermans Wim Koevermans (Vlaardingen, 1960. június 28. –) Európa-bajnok holland labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1978 és 1980 között az FC Vlaardingen labdarúgója volt. 1980-ban szerződött a Fortuna Sittardhoz, ahol nyolc szezont töltött el. 1988 és 1990 között az FC Groningen csapatában szerepelt. 1990-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1988-ban egy alkalommal szerepelt a holland válogatottban. Tagja volt az 1988-as Európa-bajnok csapatnak. Edzőként 1990-ben utolsó klubjánál, az FC Groningennél lett segédedző, majd az 1993–94-es idényben vezetőedző. 1994 és 1996 között a Roosendaal, 1996-97-ben a N.E.C., 1998 és 2001 között az MVV Maastricht szakmai munkáját irányította. 2002 és 2008 között a holland ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya volt. 2008 és 2014 között külföldön tevékenykedett. 2008 és 2012 között az ír válogatottnál igazgatóként dolgozott. 2010-ben ír U21-es csapat megbízott vezetőedzője volt. 2012 és 2014 között az indiai válogatott szövetségi kapitánya volt. Sikerei, díjai Európa-bajnokság aranyérmes: 1988, NSZK Foissy-sur-Vanne Foissy-sur-Vanne település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 333 fő (2015). Foissy-sur-Vanne Lailly, Les Sièges, Chigy, Les Clérimois és Molinons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dorogi kistérség A Dorogi kistérség kistérség volt Komárom-Esztergom megyében 2012-ig Dorog székhellyel, 2013-tól települései az Esztergomi járáshoz kerültek. Fekvése A Dorogi Kistérség Komárom-Esztergom megye keleti részén helyezkedett el, Budapesttől északnyugatra 30–45 km-re a Pilis és a Gerecse találkozásánál. Fekvése kedvezőnek mondható a természeti környezet és a közlekedés szempontjából is. Jelentős az erdőfelületek aránya, területének tetemes része 200m felett helyezkedik el. Legmagasabb pontjai a Lencse-hegy (504m) és a Gete (455m). Jelentősebb vízfolyásai a Kenyérmezei-patak és az Únyi-patak voltak. Közlekedés A térség közlekedésföldrajzi helyzete kedvező. A kistérségen halad át a Budapest-Esztergom vasútvonal, amin légkondicionált és kényelmes Siemens Desiro motorvonatok közlekednek. A fejlesztések ellenére a vonat így is 1:00-1:20 perc alatt ér a Nyugati pályaudvarra. A kistérségben a vonalon három vasútállomás, illetve vasúti megállóhely található, a dorogi a leányvári és a piliscsévi. A térségen halad át az Esztergom-Almásfüzitő vonal is, ezen a vonalon a térségben Tokodon van vasútállomás. Intenzív az autóbuszforgalom az Árpád híd-Esztergom vonalon. Dorogról a kistérség minden települése jól megközelíthető autóbusszal, illetve személygépkocsival. Leányváron, Dorogon, Tokodaltárón, illetve Tokodon halad át a forgalmas 10-es számú elsőrendű főút. Habár megépült a településeket elkerülő 117-es főút, a teherforgalom még mindig jelentős. Története A térség a két világháború között Magyarország egyik legjelentősebb bányavidéke volt. Mára minden bánya bezárt, ennek ellenére a kistérség néhány év alatt talpraállt, és most már jelentős gazdasági sikerekkel büszkélkedhet. A Dorogi kistérség 1997-ben jött létre az Esztergomi kistérség kettéválásával. 2013-ban megszűnt, valamennyi települése az újonnan létrejött Esztergomi járás része lett. Gazdaság Dorogon található a Richter Gedeon Nyrt. gyáregysége (gyógyszergyár), valamint a Colgate-Palmolive Kft. (kozmetikumok és tisztálkodószerek gyártása). Szintén Dorogon épült fel az országban egyedülálló veszélyeshulladék-égető, ami főleg a szomszédos gyógyszergyár hulladékainak megsemmisítésére szakosodott. A Dorogi hőerőmű (Dorog-Esztergom Erőmű Kft.) 3420 dorogi és esztergomi lakás távhő- és melegvízellátását biztosítja. Tokodon acéllemez és elektromotor gyártása folyik új, modern gyáregységben. A kistérségben kiemelkedően magas az ipari dolgozók aránya és az egy főre jutó ipari termelés. A munkanélküliség 4% körüli szinten stabilizálódott. Lakosság 1900-ban a térség 20 166 lakosának 45,3%-a magyar, 26,3%-a szlovák és 26%-a német volt. Száz évvel később, 2001-ben a több mint kétszer annyi, 40 408 lakosnak már 94%-a magyar volt. A magyarság térnyerésében jelentős szerepe volt az önkéntes asszimilációnak, a kitelepítéseknek és lakosságcseréknek, illetve az ország magyar vidékeiről való tömeges áttelepülésnek, ez utóbbi főleg a kolóniákkal és lakótelepekkel várossá fejlesztett Dorogot érintette. Néhány településen ma is jelentős a német (Csolnok, Leányvár, Máriahalom) és szlovák (Kesztölc, Piliscsév) nemzetiség aránya, azonban az asszimiláció előrehaladott. A romák aránya elenyésző (0,6%). Nevezetességei Bajnán festői környezetben tekinhető meg a felújított Sándor-Metternich kastély. Hlas pravoslávia Hlas pravoslávia egy szlovák nyelven megjelenő egyházi pravoszláv lap volt az egykori Csehszlovákiában. A Svetlo pravoslávia lap átnevezésével hozták létre 1952-ben, majd lapcímét 1955-ben ismét módosították, utóda Odkaz sv. Cyrila a Metoda címmel jelenik meg. Forrás Malá encyklopédia žurnalistiky, 1982, Pozsony ATC A03 – Funkcionális emésztőszervi rendellenességek gyógyszerei Az ATC A03 – Funkcionális emésztőszervi rendellenességek gyógyszerei a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Dendroica caerulescens A Dendroica caerulescens a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az újvilági poszátafélék (Parulidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kanada délkeleti és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén fészkel, telelni Közép-Amerikába és a Karib-térségbe vonul. Kóborlásai során nagyon ritkán eljut Európába is. Lombhullató és vegyes erdők lakója. Alfajai Dendroica caerulescens caerulescens (Gmelin, 1789) Dendroica caerulescens cairnsi Coues, 1897 Megjelenése Átlagos testhossza 13-14 centiméter, testtömege 10.15 gramm. A hím felül kék, alul fehér, arcrésze és torka fekete. A tojó olajzöld. Életmódja Hernyókkal és pókokkal táplálkozik, de télen magvakat, bogyókat és gyümölcsöt is eszik. Szaporodása A sűrű bokrosban építi csésze alakú fészkét. Réallon Réallon település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 260 fő (2015). Réallon Ancelle, Châteauroux-les-Alpes, Chorges, Embrun, Orcières, Prunières, Puy-Saint-Eusèbe, Saint-Apollinaire és Savines-le-Lac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Búr felkelés A búr felkelés, amelyet egyes források a vezető után Maritz-felkelésnek, vagy Öt shillinges felkelésnek neveznek (búr nyelven Maritz-rebellie), Dél-Afrikában zajlott, a még 1902-ben leigázott búrok részéről. A második búr háborút követő békeszerződés megszüntette a búrok két államát és beolvasztotta őket a Brit Birodalomba. A háború okozta pusztítást követően a búrok angolok iránti ellenszenve a brit korona alatt létrejövő új állam, a Dél-afrikai Unió létrejötte után is megmaradt. Az ellenszenvet fokozta a miniszterelnök, Louis Botha és Jan Christian Smuts politikája. Az első világháború kitörését követően brit követelésre a Botha vezette kabinet hadat üzent a Német Birodalomnak és csapatokat küldött Német Délnyugat-Afrika elfoglalására. A búrok jelentős része azonban nem támogatta a németek elleni háborút és az angolok iránti ellenszenv miatt nyílt felkelés tört ki 1914. szeptember 15-én. A felkelés vezetőjének, Manie Maritz ezredesnek a célja az 1902 előtti búr függetlenség visszaállítása volt, ami nem Oranje és Transvaal államokra oszlott volna, hanem egy egységes dél-afrikai búr köztársaságként (Dél-afrikai Köztársaság (1914–1915)) jött volna létre. A felkelőkhöz rövid időn belül több mint 12 000 ember csatlakozott, köztük több híres tábornok, mint Christiaan de Wet vagy Jan Kemp. A felkelők államuk kikiáltását követően megpróbáltak segítséget kérni a német csapatoktól, de a Dél-Afrikába betörő kis létszámú német alakulat visszavonulásra kényszerült. A felkelést a többszörös túlerőben lévő kormánycsapatok a következő év februárjáig leverték, ennek ellenére a bíróság csak enyhébb büntetéssel és pénzbírsággal sújtotta a felkelésben résztvevőket. Előzmények A második angol–búr háború A napóleoni háborúkat követően a Brit Birodalom 1815-ben megszerezte Dél-Afrika nyugati, Hollandia által gyarmatosított részét és hamarosan angol telepesek érkeztek a területre. Az akkor már ott élő holland telepesek (búrok) számára bár az új uralommal együtt néhány gazdasági előny is járt, rossz volt a viszony az akkor már ott élő telepesek és a felettük uralkodó britek között. A búrok neheztelése a britekkel szemben végül ahhoz vezetett, hogy sorra elvándoroltak (a nagy vándorlás- Great Trek). A telepesek hamarosan, a zulukkal vívott harcokat követően megalapítottak több köztársaságot is, a két legfontosabb a Transvaal Köztársaság és az Oranje Szabadállam volt. A britek bár eleinte elismerték az újdonsült búr államok létét, 1880-ban hadat üzentek a két államnak. Az elkövetkező néhány hónapban több fontosabb ütközetre is sor került, amelyekből minden alkalommal a búr egységek győzedelmeskedtek. A Majuba-hegyi csatában elszenvedett döntő angol vereségtől egyenes út vezetett a O’Neil Cottage-i békéhez. A békeszerződés garantálta Transvaal és Oranje részleges függetlenségét, a búrok pedig a királynő nominális szabályait. A háborút követő években viszont sok gyémánt-lelőhelyet tártak fel a búrok államainak területén és az angol-búr viszony ismét egyre feszültebb lett. Joseph Chamberlain 1899 szeptemberében ultimátumot adott a búroknak, hogy adják át a területeiket a Brit Birodalomnak, vagy megtámadják őket. Paul Kruger, a Transvaal Köztársaság elnöke is kiadott egy 48 órás ultimátumot, hogy a britek vonják vissza a csapataikat Transvaal határától, majd szövetségesük: az Oranje Szabadállam melléjük állt. A búr államokban ezután nem sokkal a megfelelő életkorú lakosok értesítést kaptak, hogy bármikor álljanak készen a bevonulásra és a harcvonalbeli szolgálatra. A háború 1899 októberében tört ki. Eleinte a jó helyismerettel rendelkező, jobb taktikát alkalmazó búrok súlyos vereségeket voltak képesek okozni a briteknek, de a britek túlereje lassan leküzdte őket. Colensónál és Spion Kop-nál a búrok győztek, azonban a brit csapatok felmentették az ostromlott Kimberley-t és Ladysmith-set, majd a paardebergi csatában a Piet Cronjé transvaali tábornok 4000 emberével kénytelen volt megadni magát. A háború további szakaszára a búrok részéről a gerilla hadviselés volt jellemző. Ez által akadályozták a britek utánpótlását, szállítását. A háború 1902-ig elhúzódott. Addigra a brit számbeli, technikai fölény végképp felőrölte a búrok ellenállását, emellett a britek koncentrációs táborokba zárták a búr családokat. A két fél közötti vereeniging-i békét követően a két búr köztársaság beolvadt a Brit Birodalomba. A Dél-afrikai Unió létrejötte és az ország belpolitikai helyzete a világháború kitörése előtt A második búr háború következtében a két független búr állam megszűnt. A búr hadseregtől leszerelő katonákat és gerillákat arra eskették fel, hogy a vereeniging-i békeszerződés által szabott feltételeket megtartják, ám egyesek, mint Deneys Reitz megtagadták mindezt, ezért száműzték őket. Sok búr szabadsága elvesztése után önkéntes száműzetésbe vonult, idővel többségük mégis visszatért és felesküdött a béke megőrzésére. Azokat a búrokat, akik feladták a harcot és aláírták a békét bittereinder-nek nevezték el, ami annyit tesz akik keserűen lezárták, s megadták magukat (ezt az elnevezést később azokra akasztották, akik a Maritz-felkelésben nem vettek részt). Sok búr angolok iránti ellenszenve még azután is megmaradt, hogy 1910-ben létrejött a brit korona alatt a független Dél-afrikai Unió. Az ország első miniszterelnöke a búr háború hős, veterán tábornoka, Louis Botha lett. Az állam létrejöttében oroszlánrészt vállaló politikus azonban nem mindenkinek váltotta be a reményeit. A miniszterelnök ún. „kétfrontos” politikát gyakorolt, azaz az angol párti, valamint a teljes függetlenséget követelő búr „nacionalisták”-nak egyaránt meg akart felelni. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy mindkét oldal elégedetlenné vált vele szemben (a legjobban persze a nacionalisták). A formálódó ellenzék vezéralakja Barry Munnik Hertzog lett, akit Botha azért távolított el a kormányából, mert egyre közelebb került a nacionalistákhoz. Hertzog ezt követően nyíltan támadásokat intézett a kormány tevékenysége ellen és híveivel megalapította a Nemzeti Pártot. 1914-re az ország már instabil politikai állapotba került, és Louis Botha kormányának politikája ekkora már maga ellen fordította nemcsak a létrejövő Nemzeti Pártot, hanem a szakszervezeteket, a keményvonalas búr függetlenségpártiakat és a Munkáspártot is. Az ellenzéki támadások legjobban Jan Christian Smutst érték, aki több tárcát is betöltött a kormányban, továbbá harcias és autokratikus személyisége erős ellenszenvet alakított ki vele szemben. A zűrzavaros állapotok közepette A kormány kétszer volt kénytelen statáriumot bevezetni, miközben a radikálisabb búrok a Német Birodalomhoz kezdtek közeledni. A második búr háborúban a búrokat fegyverszállítmányokkal támogatták az angolokkal Afrikában is rivalizáló németek, továbbá kb. 1500 német önkéntes is harcolt a búrok mellett. Németország a következő években is erőteljesen támogatta a búrokat erkölcsileg, és világháborút kitörését követően az erős brit-ellenes német agitáció is a búr felkelés kiváltó okai közé sorolható. Az első világháború kitörése 1914-ben, Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolását követő európai politikai krízis nyílt háborúba csapott át, és kitört az első világháború. A háború kitörését követően a Dél-afrikai Unió egy csapásra háborús területté vált, mivel a szomszédságában feküdt a Német Birodalom egyik legfőbb afrikai gyarmata, Német Délnyugat-Afrika (a mai Namíbia). A brit kormány követeléseket küldött a dél-afrikaiaknak, miszerint haladéktalanul támadják meg a németek délnyugat-afrikai gyarmatát és semmisítsék meg a helyi német katonai erő, a Schutztruppe egységeit. A britek követeléseinek Botha haladéktalanul eleget tett és a parlament nagy többségének támogatásával az ország belépett a világháborúba. 1914. augusztusában megkezdődött a hadsereg mozgósítása és a katonák ellátmányozásának megszervezése. A támadó erők legfőbb parancsnoka Louis Botha volt, tábornagyi (Field Marshal) rangban. Botha elképzelése az volt, hogy az alakulatoknak először a német gyarmat kikötőit és határátkelőit kell elfoglalniuk, majd a vasúthálózat birtokba vételével végérvényesen elvágják a német csapatokat az utánpótlástól. Ezt követően a dél-afrikai erők túlereje megfelelőképpen érvényesülni tud már és a német csapatok kénytelenek rövid időn belül megadni magukat, a víz és élelemhiány következtében. A németek ellen azonban az erősen németbarát búrok többsége nem akart harcolni és a hadsereg sorai között csakhamar elégedetlenség ütötte fel a fejét. 1914 szeptemberében ennek ellenére a brit és dél-afrikai csapatok megkezdték a hadműveleteiket, elfoglalták Lüderitz kikötőjét, a dél-afrikai katonaság és az észak-rodéziai rendőrség egységei közösen a Caprivi-sávot, továbbá dél-afrikai hadihajók súlyos károkat okoztak Swakopmund kikötőjében. A felkelés A felkelés kitörése Amikor a dél-afrikaiak csatlakoztak a németek elleni háborúhoz, Christiaan Beyers búr nemzetiségű vezérkari főnök lemondott, mivel a háborúban a németek ellen a brit propaganda súlyos szavakkal él, eközben pedig az angolok saját, a búr háborúban elkövetett atrocitásaikról mélyen hallgatnak. Beyers Koos de la Rey-jel és számos egykori búr tiszttel szervezkedni kezdett, ebbe sikerült bevonni Christiaan de Wet illetve Jan Kemp parancsnokokat is. Szeptember 15-én Beyers és de la Rey Potchefstroomba mentek, ahol fegyverraktár és 2000 frissen kiképzett búr katona volt. A látogatás célja nem ismert, talán meg akarták nyerni maguknak az embereket, vagy pedig fellázítani őket és a fegyvereket megszerezni. Útközben rendőrségi blokkáddal találták szembe magukat. Valójában a rendőrség egy helyi bandát, a Fostereket akarta letartóztatni és tüzet nyitottak a közeledőkre, amelynek következtében de la Rey meghalt. De la Rey halála miatt a szervezkedés megakadt egy időre, de amint a lázadók megtudták, hogy nem lepleződött le a felkelés terve, folytatták a munkálatokat. De la Rey halála pedig csak olaj volt a tűzre, mivel a búrok azt hitték, szándékos gyilkosság áldozata lett. A fellángoló érzelmeket a hatásosan agitáló búr Siener van Rensburg is eredményesen szította rendkívül vitás prófétálásával. Szeptember 15. így lett a felkelés kezdete. A Német Délnyugat-Afrikában állomásozó Manie Maritz alezredes megtagadta, hogy a németek ellen harcoljon. Felettesei megpróbálták felmenteni tisztségéből, mire október 9-én kiáltvánnyal élt, meghirdetve a felkelést: elutasította a britek faji egyenjogúságról szóló terveit és felszólított a búr szabadság visszaállítására egy új, egységes dél-afrikai fehér köztársaság formájában. A Dél-afrikai Köztársaság A Maritz által kirobbantott felkeléshez rövidesen csatlakozott Beyers, Christiaan de Wet, Jan Kemp és Bezuidenhout, akik mind régi vezetői voltak a búroknak. A búr ellenzékből Barry Hertzog angol–búr illetőségű politikust és Martinus Theunis Steynt is sikerült átállítani a búr felkelés oldalára. A felkelők Maritz vezetésével elfoglalták Keimoes városát, ahol megalakult a de facto Dél-afrikai Köztársaság Maritz és de Wet vezetésével. De Wet az állam kikiáltásának idején több győzelmet is aratott, elfoglalta a fontos vasúti csomópontot, Heilbornt városát. A helyi búrok csatlakoztak a tábornokhoz, így de Wet katonáinak száma hamarosan 3000 főre növekedett. Beyers csapatai sikeres támadást követően Magaliesberget foglalták el. A kormány ellen felkelő búrok rövidesen 12 ezer embert tartottak fegyverben. De a válaszcsapás sem váratott sokáig magára. Louis Botha maga vezette a felkelés felszámolását. A brit és dél-afrikai csapatok jelentős számbeli fölénnyel rendelkeztek, mintegy 32 ezer embert sorakoztattak fel (melyből 20 ezer búr nemzetiségű sorkatona volt), a domínium haderejének döntő része hű maradt a fennálló kormányhoz. A gyarmati haderő végig egységesen harcolt, míg a felkelők elszórt gócokban küzdöttek, így Botha könnyen érvényesíthette számbeli fölényét. Botha és Jan Smuts kormánytól statáriumra kapott parancsot október 14-i hatállyal, s hozzáfogtak a felkelés leverésébe. Maritz október 24-én szenvedett vereséget és német területre szorították. Beyersre október 28-án mértek vereséget a gyarmati csapatok, ezért dél felé húzódott, hogy egyesüljön Kemp erőivel, ám december 8-án a Vaal folyón történő átkelés közben vízbe fulladt. De Wet és Botha erői között ütközetre került sor, de Wet erői azonban gyorsan meghátrálásra kényszerültek. Az ekkor már töredéknyi erővel rendelkező de Wet embereinek többségét amnesztia reményében hazaküldte, majd ő maga kb. háromszáz katonával átkelt a Kalahári sivatagba, és hosszú menetelés után elérte Maritz egységeit, de egy hét elteltével visszatért Dél-Afrikába, csak azért, hogy megadja magát a gyarmati haderőnek. A felkelést már az elejétől kezdve megpróbálták a németek is valamilyen szinten támogatni. Ezért 1915 februárjában német egységek Hermann Ritter őrnagy vezetésével betörtek a Dél-afrikai Unió területére, de február 4-én a kakamasi csatában visszavonulásra kényszerültek a Jacob Louis van Deventer vezette dél-afrikai sereg elől. Ezzel az ütközettel gyakorlatilag véget ért a felkelés, mivel a gyarmati hadsereg ekkorra már teljesen felszámolta az apróbb-nagyobb felkelő egységeket. A következmények A búr fölkelés leverését és a térség pacifikálását követően a gyarmati csapatok visszatérhettek az északi frontra a németek ellen harcolni 1915. júliusában. A felkelést követő bírósági pereket is zömmel Botha intézte, aki halálos ítéleteket egyik ügyben sem hozott, helyette pénzbüntetéseket és hat, vagy hétéves börtönbüntetéseket rótt ki. Maritz Német Délnyugat-Afrikába szökött és sikeresen elkerülte a hadifogságot. De Wet hatéves börtönbüntetésre és 2000 font értékű kártérítés megfizetésére ítélték, azonban csak néhány hónapot kellett börtönben ülnie. Ha összehasonlítjuk a búr felkelést az egy évvel később kirobbant írországi húsvéti felkeléssel, láthatjuk, hogy a britek szörnyen megtorolták utóbbit. A búrok szerencséjére vált az a tényező, hogy a gyarmati haderőt vezető Botha maga is búr volt. Az ítéleteket két év múlva a tiltakozások hatására megszüntették. Botha célja elsősorban a valódi béketeremtés volt az angolok és a búrok között. Csicseriborsó, bab, lencse A Csicseriborsó, bab, lencse kezdetű magyar népdalt Manga János gyűjtötte a Komárom megyei Ógyallán 1937-ben. Források ÍZELÍTŐ AZ otthonDALOLÓ ALAPTANFOLYAMBÓL (1. rész, 1. lecke). otthondaloló (Hozzáférés: 2016. máj. 13.) (kotta, szöveg, audió) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 40. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba . II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 157. kotta Felvételek Csicseri borsó. Ovitévé YouTube (2012. szept. 11.) (Hozzáférés: 2016. máj. 13.) (audió) Hegyen-völgyön muzsika. Kolompos együttes YouTube (2013. okt. 24.) (Hozzáférés: 2016. máj. 13.) (audió és szöveg) 6:18–6:45. Mauna Kea A Mauna Kea a Hawaii-szigetek legnagyobb szigetének, Hawaiinak a legnagyobb, jelenleg szunnyadó pajzsvulkánja. A vulkán csúcsának tengerszint feletti magassága 4205 m, ezzel egyben Hawaii állam legmagasabb hegycsúcsa is. Ha azonban a lábától a csúcsáig mérjük, a tengerszint alatti részeket is beleértve, akkor 10 203 m magas, és ezzel a legmagasabb hegy a Földön. A Mauna Kea pajzsvulkánjának képződése mintegy egymillió éve kezdődött meg, és utoljára 4500 éve tört ki, mely kitörés a legalább 7 kitörési központot eredményező, 6000 és 4000 évvel ezelőtti időszak aktív periódusához tartozik. Neve „fehér hegy”-et jelent, ezt hósapkája miatt kapta. Az ősi hawaii hagyomány szerint a hegycsúcsok szentnek számítottak, főként a Mauna Kea, és csúcsára csak magas rangú törzsfőnökök mehettek fel. A 20. században csillagászati teleszkópokat építettek a tetejére: Keck Obszervatórium, Gemini Obszervatórium, Subaru távcső. Földtani háttér A Mauna Kea, csakúgy mint a többi hawaii vulkán, a Hawaii–Emperor fenékhegy-láncot létrehozó Hawaii forrópont-vulkanizmus eredménye. Az öt hawaii vulkánból a Mauna Kea a negyedik legidősebb, és aktivitás szempontjából is a negyedik helyre sorolható, jelenleg szunnyadó kategóriába tartozik. Össztérfogata meghaladja a 3200 km3-t. Fő tömegét tholeiites bazalt alkotja, melyet a Hāmākua alkálibazalt vulkáni sorozata fed le. Erre települnek a 65 000–4 000 éves korú Laupāhoehoe vulkanitok. Horšovský Týn Horšovský Týn település Csehországban, a Domažlicei járásban. Horšovský Týn Hostouň, Srby, Vidice, Mířkov, Křenovy, Semněvice, Puclice, Osvračín, Meclov, Bukovec és Blížejov településekkel határos. Lakosainak száma 4986 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tresnay Tresnay település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Tresnay Aubigny, Villeneuve-sur-Allier, Chantenay-Saint-Imbert és Toury-sur-Jour községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gömbi koordináták A gömbfelület pontjait a felületi koordináta-rendszerekben adhatjuk meg. A koordináták mérőszáma a kör alakú koordinátavonalak ívének középponti szöge. Az elméleti vizsgálatokra használt rendszerekben ezeket a szögeket ívmértékben (radián) mérjük. Az R sugarú gömb centrumát derékszögű rendszer origójába helyezve adjuk meg a felületi pontok térbeli helyzetét. (Az ún. „gömbkoordináták” térbeli, 3D-os polárkoordináták) Geodetikus koordináták Az [u;v] koordináta-rendszer konstans vonalait a térbeli koordináta-rendszer Ox és Oy tengelyeire illeszkedő síkok metszik ki a gömbfelületből: geodetikus vonalak. Kézenfekvő a két térbeli tengely pozitív felének a felületi pontját "pólusnak" választani és a két pólust összekötő főkörön fekvő közös vonalat választani kezdetnek. Ennek a főkörnek a pontjai nem adhatók meg egyértelműen: minden pontja [0;0]. A koordináták értékkészlete: u,v := -π .. +π Polárkoordináták A [λ;β] koordináta-rendszer konstans vonalait a Descartes koordináta-rendszer Oz tengelyére illeszkedő illetve a rá merőleges síkok metszik ki a gömbfelületből. A pólus = (0; 0; R)= [?;0]. A λ felületi koordináta határozatlan. A koordináták értékkészlete: λ:= 0..2π; β:= 0..π. Ekvatoriális koordináták (Lásd még: földrajzi koordináták és csillagászati koordináta-rendszer) A [λ;φ] koordináta-rendszer a polárkoordinátáktól csak a második koordináta skálázásában különbözik. A koordináták elnevezése: hosszúság (λ); szélesség (φ). Értékkészletük: λ:= 0..2π; φ:= -π/2 .. +π/2. A két pólus: (0; 0; ± R)=[?;± π/2]. A λ felületi koordináta határozatlan. A φ=0 szélesség-vonal az egyenlítő (equator). A konstans szélességi vonalak a szélességi körök (paralellák). A konstans hosszúsági vonalak a hosszúsági körök (meridiánok, délkörök). Curiglia con Monteviasco Curiglia con Monteviasco település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 179 fő (2017. január 1.). Curiglia con Monteviasco Dumenza, Veddasca, Alto Malcantone, Gambarogno és Miglieglia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fertőszéleskút Fertőszéleskút (németül Breitenbrunn, horvátul Patipron) mezőváros Ausztriában Burgenland tartományban a Kismartoni járásban. Fekvése Kismartontól 23 km-re a Lajta-hegység déli lejtőjén és a Fertő északnyugati partján fekszik. Története Már a kőkorszakban lakott hely volt, határában a Haidenberg-dűlőben római épületek maradványai kerültek elő. Oklevélben 1257-ben "Praittenbrunn" néven említik először. Nevét ma is meglévő ásványvízforrásáról kapta. Az eredeti falu lényegében a mai főutca a Haydengasse és a Kirchengasse között feküdt. A győri székeskáptalan 1262-es okirata szerint "Praytunprun in capite Ferhew" területe a Locsmándi grófok birtoka. Magyar neve 1332-ben tűnik fel először "Praytunbpron in vulgari hungarico Zyluskuth" alakban. Később "Szeleskut, Fertöszéleskuth" formában is szerepel a korabeli forrásokban. 1569-ben Fraknó várának tartozéka lett, mely 1622-től az Esterházy család birtoka volt. 1529-ben és 1683-ban a falut a török elpusztította, utóbbi alkalommal a török Eszterházy nádor 500 katonáját vágta le a sáncokon. Legrégibb anyakönyvi bejegyzései 1668-ból származnak. 1689-ben vásártartási jogot kapott, mely a mai napig is fennáll. Ezeket Szent János hetének csütörtökén és Szent Leonárd hetének szerdáján a mai napig is megtartják. A vásárnapokon a polgármester vezetésével törvényt is ültek. Kőbányájából messze vidékekre is szállítottak követ. A település 1597 és 1748 között négy alkalommal is teljesen leégett, ezért mivel akkoriban házait náddal, fazsindellyel fedték azokból kevés maradt. Vályi András szerint " SZÉLESKÚT. Breitenbrunn Német Mezőváros Sopron Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Fertő, vagy Nizsider tava mellett, a’ Pozsonyi ország útban; 2 nyomásbéli határja hegyes, és térséges, leginkább búzát, gabonát, árpát, és zabot terem; borai jók, és egésségesek; réttye kevés, nádgya elég van; piatza Sopronban 4 mértföldnyire." Fényes Elek szerint " Széleskut (Breitenbrunn), német m. v. Sopron vmegyében, közel a Fertőhöz, 1300 kath. lak., paroch. templommal, tágas szőlőhegygyel, kevés szántóföldekkel. Ut. p. Sircz." 1910-ben 1230, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. Nevezetességei A település névadó forrása egykor bőséges vizet adott, melyet főként mosáshoz, itatáshoz használtak fel. Később elveszítette jelentőségét és az 1960-as években a Főtér rendezésekor betemették. Húsz évvel később főként idegenforgalmi és városszépítési célból újra kiásták és nyílását a nagymartoni Friedrich Opferkuh kőfaragómesterrel homokkőből újból kiépíttették. A falu közepén látható a Török-torony a 17. század második felében épült. A 32 méter magas toronyból messze lehetett látni a környező síkságon és időben lehetett jelezni közeledő ellenséget. Harangja a veszélyre figyelmeztetett. 1681 -ben a Szent Koronát is őrizték benne. Itt látható Burgenland legrégibb toronyórája is. Aljában börtön volt. Ma múzeum van benne. A toronnyal szembeni vendéglő épületében szállt meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 -ben bécsi hadjárata során. A torony mellett látható a város kalodája. Szent Kunigunda tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1675 -ben épült a 13. századi német Kunigunda-kápolna helyén. A templom az 1683-as török hadjáratban, majd az 1737 -es tűzvészben súlyosan megsérült. Orgonája 1785 -ben, barokk oltárai 1802 -ben épültek. Körülötte láthatók az 1786 -ban lebontott védelmi rendszer maradványai. A Sásony felőli határnál sáncok nyomai láthatók, melyeket "Töröksáncok" nak neveznek és annak a sáncnak a maradványai, melyeket még a 17. században a török ellen emeltek. A feljegyzések szerint 1683 . július 8 -án ötszáz császári katona vívott itt vesztes csatát a törökkel, mely során a falu is leégett és sok lakost megöltek, vagy fogságba hurcoltak. Magyarfülpös Magyarfülpös (románul Filpișu Mare, németül Ungarisch-Phelpsdorf) falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Beresztelke községhez tartozik. Fekvése Szászrégentől 9 km-re délnyugatra a kolozsvár-szászrégeni országút mellett az Egres-patak bal partján fekszik. Története 1319-ben Nagfilpus néven említik először. A falu régen a templom környékén a Kóródvár alatt állott, de az országút építésekor lejjebb húzódott. Református temploma a falu nyugati részén áll, a 15. század második felében épült. 1912-ben egy szélvihar megrongálta, ekkor kazettás mennyezetének megmaradt darabjait Budapestre szállították. 1910-ben 839, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. 1992-ben 857 lakosából 537 román, 265 magyar is 55 cigány volt. Nevezetességek Református temploma Átlátszó.hu Az Átlátszó.hu egy 2011-ben alapított független, oknyomozó online-újság; öndefiníciója szerint civil watchdog (figyelő), amely a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért küzd. A tényfeltáró újságírás mellett fontosnak tartja a civil aktivizmust és mértékének növelését. Az Átlátszó.hu közérdekű bejelentéseket fogad, közérdekű adatokat igényel és publikál, oknyomozó riportokat készít, és akár bírósághoz is fordul a közérdekű adatok nyilvánosságának kikényszerítése érdekében. A tevékenysége miatt vannak, akik támadják az újságot, állításuk szerint a lap politikai szempontból elkötelezett bizonyos irányokba. Célok, eszközök, elvek Az Átlátszó csapatát a WikiLeaks történet inspirálta, céljuk a nyilvánosság számára olyan adatokat szolgáltatni/visszaszolgáltatni melyek valami oknál fogva titkosítva vannak, elérhetetlenek, valamilyen ok vagy döntés miatt nem megismerhetőek. Minden birtokukba kerülő, megalapozott, tényekkel alátámasztott politikai, gazdasági, vagy történelmi jelentőségűnek ítélt dokumentumot publikálnak, ugyanakkor a – feltételezhetően – jogsértő részeket cenzúrázzák. Véleményt ritkán formálnak, csak adatokat, tényeket tárnak fel/publikálnak, hogy azt a mainstream média átvehesse, így aztán – a média révén az információ – hatást gyakorolhasson a közéletre. Az Átlátszó elsődleges eszköze az oknyomozó újságírás és a közérdekű adatigénylés. Ez utóbbi tevékenység egyik velejárója a bírósági eljárások sokasága, ugyanis a hivatalos szervek gyakran visszatartanak – egyes botránygyanús ügyeknél – néhány létfontosságú információt, mely elengedhetetlenek a téma teljes megismeréséhez. Az Átlátszó egy névtelenséget biztosító bejelentőrendszert is kiépített, melyen keresztül közérdekűnek ítélt adatokat lehet szivárogtatni hozzájuk. Az adatok forrását – ha az általuk ismert – teljes körű titoktartás mellett kezelik, de ez elkerülhető a névtelenséget biztosító TOR – harmadik generációs hagyma elosztó rendszer – használatával. Ezen keresztül a felhasználók teljesen titkosítottan, IP-címük "elrejtésével" küldhetnek adatokat az Átlátszó csapatának. A rendszer működik, számtalan korrupciógyanús tevékenység, tender, szervezet és személy kapcsán hoztak nyilvánosságra – teljesen legálisan! – adatokat, gyakran a bejelentések alapján elindulva. A csapat fontosnak tartja költségek minimalizálását, hogy ezáltal is függetlenek maradhassanak, ne kelljen cégek érdekeinek megfelelően végezniük nyomozótevékenységüket. Függetlenségük erősítése érdekében olyan támogatói rendszert építettek ki, mely már a Greenpeace térnyerése óta ismert, magánszemélyektől várnak adományokat a munkájuk folytatásához; ezekből a közadakozásokból finanszírozzák magukat. Projektjei Ki mit tud? A civil részvételt elősegítendő, az Átlátszó.hu létrehozott egy aloldalt, melyen keresztül bárki egyszerűen indíthat közérdekű adatigénylést. A KiMitTud segítségével közérdekű adat igényelhető minden olyan állami, önkormányzati vagy más, közfeladatot ellátó szervről, intézményéről – azaz adatgazdától –, amely az állam működtetésében részt vesz vagy közpénz kezelésében vesz részt. Az aloldalon továbbá figyelemmel kísérhető minden aktuális és már lezárult adatigénylés, valamint áttekinthető lista készült az adatgazdákról. Fizettem A fizettem.hu egy olyan kezdeményezés, melynek célja, hogy az állampolgárok kollektív energiáját hasznosítsa a hálapénz és a korrupció elleni küzdelemben. Ez a weboldal arra ad lehetőséget, hogy információt gyűjtsünk a hazánkban történő korrupciós esetek természetéről, számáról, típusairól, helyszíneiről, sémáiról, összegeiről. A fizettem.hu oldalon a látogatók megoszthatják saját történeteiket arról, hol, mikor, ki és mennyi kenőpénzt fizettetett velük, esetleg ők önszántukból miért érezték úgy, hogy adniuk kell. Sőt, azt is megírhatják, ha visszautasították, vagy a másik fél utasította vissza a felajánlott összeget. A beküldött történetek előzetes moderáció után kerülnek ki az oldalra és szükség esetén anonimizálják ezeket. Ezalapján folyamatosan nyomon követhető, hogy az egyes szektorokban mennyi kenőpénzt fizetnek az emberek. MagyarLeaks Az atlatszo.hu által nyújtott MagyarLeaks szolgáltatás célja, hogy olyan információkat tegyen elérhetővé, amelyek nyilvánosságra kerüléséhez nyomós közérdek fűződik. Ilyen közérdek lehet például a közhatalom átláthatósága, a közpénzek felhasználásának nyomon követése, a gazdasági szereplők jogsértéseinek nyilvánosságra kerülése vagy a környezet védelme. A nyilvánosságnak szánt információkat több csatornán is várják az érintettektől. Bejelentővédelmi Együttműködés A Bejelentővédelmi Együttműködés (röviden BeVéd) az Átlátszónet Alapítvány, a K-Monitor és a Transparency International közös kezdeményezése. A BeVéd olyan természetes személyeknek nyújt szolgáltatásokat, akik a közhatalom gyakorlásával, a közpénzek felhasználásával, a nemzeti vagyon kezelésével vagy egyéb kiemelt közérdek alapján vizsgálatot igénylő ügyben, így különösen emberek életére vagy testi épségére, alkotmányos jogaik tömeges megsértésére vagy a természeti környezetre valós fenyegetést jelentő visszaélés vagy mulasztás miatt a hatóságok felé bejelentést tettek vagy ilyen bejelentést szándékoznak tenni. Céljuk, hogy a potenciális bejelentők biztonságban érezzék magukat, ne lehessen őket elrettenteni a közérdeket szolgáló információk nyilvánosságra hozásától. Ennek érdekében jogi tanácsadást, jogi képviseletet, pszichológiai és konfliktuskezelési tanácsadást, média- és újságírói támogatást, illetve a kiemelt jelentőségű közérdekű ügyekben bejelentéssel élő természetes személy számára a bejelentés miatt ért veszteséget meg nem haladó mértékű anyagi támogatást nyújtanak. Blogok és vendégblogok Az Átlátszó.hu alatt számtalan blog és vendégblog érhető el, melyek különböző témák köré szerveződnek. Blogok Átlátszó blog Mutyimondó Video Világtérkép Vidéki csajok Adatújságírás Szocio Szakirodalom OCCRP Rádió Vendégblogok Átlátszó Erdély Átlátszó Oktatás Vastagbőr Így írnánk mi PC Blog Transparency Mérték blog Környezetvédelem 230 Darvas Béla Pogátsa Zoltán Do toho Annyit Falramentaparlament Global Voices Díjai, elismerései A munkatársaké 2013-ban megosztott Gőbölyös Soma-díjat kapott Oroszi Babett, az Átlátszó munkatársa Máriás Leonárddal. A díj az év legjobb fiatal oknyomozó újságírójának jár. Oroszi Babett az állami filmtámogatások kiosztásának – kormányzatokon átívelő – belterjes gyakorlatáról írt az Átlátszó oldalára. A cikksorozat fényt derített arra a tényre, miszerint a támogatások kiosztásakor a pénzösszegek saját zsebbe vagy baráti kézbe vándoroltak. Ezután 2014-ben Oroszit a Prima Primissima Alapítvány Junior Príma díjával jutalmazták magyar sajtó kategóriában. A Junior Príma díjakat kifejezetten fiatal tehetségek számára ítélik oda. 2015-ben Bossányi-díjat kapott Rádi Antónia, amelyet a Bossányi Katalin Emlékalapítvány adott át a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) székházában. Rádi Antóniát ugyanebben az évben Tarnói Gizella-emlékdíjjal is jutalmazták. 2017-ben az Átlátszó Erdély újságírója kapta a Szegő-díjat, az Átlátszó EU-támogatásokat feltáró cikksorozatát és interaktív térképét pedig Európai sajtódíjra jelölték. 2018-ban Erdélyi Katalin, az Átlátszó munkatársa „az év gazdasági újságírója” díjat kapott a MÚOSZ-tól. Szegénységről méltósággal díjat kapott az Átlátszó Erdély a „vadgalambos” riportja ugyanebben az évben. Az Átlátszóé Az Átlátszó csapata elnyerte 2012-ben a Breaking Borders díjat. Ez a díj a szabad és nyílt internetért való sikeres küzdés elismerése, melyről a Global Voices dönt. A díjat megosztottan szokta kapni egy Észak-Afrikából és Közép-Európából "érkező" csapat. A magyar díj indoklása szerint "az ország sokat kritizált médiatörvényének elfogadását követően az oldal fontos munkát végez a magyar sajtószabadságért. Az Atlatszo.hu az újságírói integritás és a mértékadó oknyomozó újságírás megőrzéséért dolgozik." 2013-ban, az OzoneNetwork és az Origo által kiosztott Ozone Zöld-díjat nyerte el az Átlátszó a Római-partra tervezett mobilgátról szóló cikksorozatával. A díj kiosztásáig 8 rész látott napvilágot a weboldalon, melyben olyan kérdésekre találtak választ, hogy kinek állhat érdekében a Római-parti mobilgát terve, hogyan kerültek magánkézbe a parti csónakházak, és milyen szakmai megalapozottsága van a nagyjából 1400 fa kivágásával és a valószínűsíthetően katasztrofális árvízi veszélyekkel járó beruházás tervének. Ugyancsak 2013-ban a HVG.hu által indított Goldenblog verseny közönségdíjasa lett az Átlátszó blogja Közélet kategóriában. Nyereményük egy kétszemélyes vacsora volt az egyik budapesti étteremben. A verseny hajrájában az internet az Átlátszó blog és az Egyenlítő TV elnevezésű politikai blog közti kiélezett küzdelemtől volt hangos – leginkább a közösségi médiában. A portál a Goldenblog 2014-es versenyén is jól szerepelt: Közélet kategóriában elnyerte mind a zsűri, mind a közönség díját. Az Átlátszó egyike volt azon három magyar kitüntetettnek, akik megkapták a 2014-es Európai Polgár díjat. A díj, amely EP-képviselői javaslatra adományozható, az Európai Unió alapjogi chartájában említett értékeket szolgáló köznapi tevékenységeket részesíti elismerésben. Az Átlátszo.hu portált Molnár Csaba és Niedermüller Péter, a DK EP-képviselői jelölték a díjra. Az Atlatszo.hu olyan jogvédő civil szerveződés internetes felülete, amely az oknyomozó újságírás eszközeivel igyekszik előmozdítani a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadsága, a médiapluralizmus és a transzparencia ügyét – írta indoklásában Molnár és Niedermüller. 2015-ben az Index on Censorship szabadságjogi szervezet a Szólásszabadság Díjat (Freedom of Expression Award) adományozta az Átlátszónak és Bodoky Tamás főszerkesztőnek a digitális aktivizmus kategóriában. Ugyancsak 2015-ben díjazták a portált az első nyugatnémet elnökről elnevezett Theodor Heuss-medállal. A rangos elismerést a hivatalos indoklás szerint az átlátható és eleven magyar civil társadalomhoz való kiemelkedő hozzájárulása miatt ítélte oda a portálnak Németországban a politikai kultúra fejlesztésének támogatására létrehozott, pártoktól független Theodor Heuss Alapítvány. 2016-ban az atlatszo.hu mint alkotóközösség elnyerte a Joseph Pulitzer-emlékdíjat. Ugyancsak 2016-ban Hégető Honorka-díjat kapott az Átlátszó a hortobágyi földmutyiról szóló kisfilmért, valamint második fődíjat kapott a Kimittud közadatigénylő oldal a SozialMarie 2016 díjazottjai között. Partnerei Hazaiak Asimov Alapítvány Krétakör Alapítvány Mandiner Patyicivil Tilos Rádió Védegylet Nemzetközi téren 100Reporters.com Global Voices Advocacy Legal Leaks Organized Crime and Corruption Reporting Project International Consortium of Investigative Journalists Global Investigative Journalism Network Gare de Chemillé Gare de Chemillé vasútállomás Franciaországban, Chemillé településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Possonnière-Niort-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Chalonnes Gare de Cholet Gusztáv fellázad A Gusztáv fellázad a Gusztáv című rajzfilmsorozat második évadának első epizódja. Rövid tartalom Gusztáv fellázad az otthoni robotolás miatt, de kiderül, hogy más nő mellett is hasonló a helyzet. Alkotók Írta és rendezte : Jankovics Marcell Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Neményi Mária Hangmérnök : Horváth Domonkos Vágó : Czipauer János Háttér : Szoboszlay Péter Rajzolták : Kálmán Katalin, Marsovszky Emőke, Ternovszky Béla Színes technika : Dobrányi Géza , Kun Irén Gyártásvezető : Kunz Román Készítette a Pannónia Filmstúdió. Gusztáv halogat A Gusztáv halogat a Gusztáv című rajzfilmsorozat negyedik évadának tizenhetedik epizódja. Rövid tartalom Gusztáv szobájában elromlik a vízcsap, de nincs ideje megjavítani. A víz elönti a lakást és hősünk életmódot változtatva, békaemberré alakul. A víz azonban elfolyik a megrepedezett házból és Gusztávnak ismét akklimatizálódnia kell. Alkotók Rendezte : Jankovics Marcell , Kaim Miklós, Nepp József Írta : Jankovics Marcell, Nepp József Dramaturg : Lehel Judit Zenéjét szerezte : Deák Tamás Operatőr : Cselle László Kamera : Székely Ida Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Tervezte : Kaim Miklós Képterv : Kovács István Háttér : Szoboszlay Péter Rajzolták : Görgényi Erzsébet, Kiss Ili Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Marsovszky Emőke Produkció vezető : Imre István A Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió készítette. Thaiföld himnusza A Phleng Csat (��������) Thaiföld nemzeti himnusza. 1939. december 10-én vált hivatalos himnusszá. Zenéjét Peter Feit (thai neve: Phra Csendurijang) királyi zenei tanácsadó szerezte. A szövegét Luang Szaranupraphan írta. A himnusz néhány nappal az 1932-es puccs után született. 1932 júliusában mutatták be először. Az eredeti szöveget Khun Vicsitmatra szerezte. 1939-ben, miután az ország neve Sziámról Thaiföldre változott, versenyt hirdettek új szöveg írására, melyet Luang Szaranuprapan nyert meg. Plek Phibunszongkhram miniszterelnök rendelete értelmében a himnuszt mindennap 8 és 18 órakor le kell játszani, és az állampolgároknak állva kell végighallgatni. Ez a rendelet ma is érvényben van. Gravina di Catania Gravina di Catania település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 25 615 fő (2017. január 1.). Gravina di Catania Catania, Sant’Agata li Battiati, Tremestieri Etneo és Mascalucia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Curling a 2010. évi téli olimpiai játékokon A 2010. évi téli olimpiai játékokon a curlingtornákat február 16. és 27. között rendezték. A férfiaknál és a nőknél is egyaránt 10-10 csapat vett részt. Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) (12639) 1105 T-2 A (12639) 1105 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Gravina in Puglia Gravina in Puglia község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében. Fekvése Baritól délnyugatra, a Murgia-fennsíkon fekszik. Története A várost görög telepesek alapították. A rómaiak i. e. 305-ben a szamnisz háborúk idején foglalták el. A Via Appia, mely összekötötte Rómát Brindisivel áthaladt a városon. A Római Birodalom bukása után a bizánciak, longobárdok, majd az észak-afrikai szaracénok birtoka lett. A 11. században a normannok foglalták el és a Szicíliai Királysághoz csatolták. A 14-18. században az Orsini nemesi család hűbérbirtoka volt. Itt született 1649-ben Pietro Francesco Orsini, a későbbi XIII. Benedek pápa. A második világháború során súlyos bombatámadások érték. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a 11-12. században a normannok által épített román stílusú katedrális a 15-16. században épült San Francesco-templom a Sant’Agostino-templom a barokk Madonna delle Grazie-templom a reneszánsz San Sebastiano-templom 10. századi tufába vájt barlangtemplomok (Chiese rupestri) római kőhíd Nike Air Max Az Air Max egy a Nike által létrehozott sportcipőcsalád, amelynek első tagját 1987-ben dobták piacra. A cipőt eredetileg Tinker Hatfield tervezte, aki eredetileg azért kezdett a Nike-nak dolgozni építészként, hogy boltokat és irodákat tervezzen. Az ő nevéhez fűződik az Air Jordan megtervezése is. Áttekintés A Nike Air Max cipőben egy nagyméretű légpárna található a sarokrésznél, amely a legtöbb modellnél a középtalp oldala irányából látható. Az Air Maxban az alábbi párnatípusokat alkalmazták: Az 1990-es években a 180 Air típust használták, amely a cipő hátuljánál volt látható Az Air Max2-nél nem voltak lyukak a párnában, amelynek nyomása is nagyobb volt A Tube Air a cipő középtalpánál található számos kis lyukon keresztül volt látható A Total Air tulajdonképpen azt jelentette, hogy teljes Air Max párnázás A Tuned Air típus több kisebb, önálló párna rendszerét jelentette, amelyet a láb különböző részeihez idomítottak Története A termékvonal részeként piacra dobott termékek a következőek: Air Max (közismert nevén Air Max 1 ) – 1987 Air Stab - 1988 Air Max II (közismert nevén Air Max Light ) - 1989 Air Max III (közismert nevén Air Max 90 ) - 1990 Air Max IV (közismert nevén Air Max BW vagy Air Max Classic ) - 1991 Air Structure Triax 91 - 1991 Air Max 180 - 1991 Air Max ST - 1992 Air Tailwind 92 - 1992 Air Max 93 (vagy Air Max 270) - 1993 Air Max 2 - 1994 Air Max 2 Charles Barkley 34 (közismert nevén Air Max CB 34 ) - 1994 Air Max Triax 94 - 1994 Air Max Light 2 - 1994 Air Max 95 - 1995 Air Max Racer - 1995 Air Max 96 - 1996 Air Max 96 II Air Max 97 Air Max 98 Air Max 98 II Air Max 99 Air Max Pillar Air Max Posterize SL Air Max Deluxe Air Max 2000 Air Max Plus (közismert nevén Air Max TN ) Air Max Ltd - 2002 Air Max 2003 Air Max 2004 Air Max Destined - 2006 Air Max 360 - 2006 Air Max 180 - 2006 Air Max 360 - 2007 Air Max 180 II - 2008 Air Max Elite Air Max 180 III - 2008 Air Max T-Zone - 2009 Air Max Skyline Air Max 2009 Air Max 90 Curren t - 2009 (az Air Max 90 újragondolása) Air Maxim - 2009 (az Air Max 1 újragondolása) Air Max BW Gen II - 2010 (az Air Max BW újragondolása) Air Max 2010 Air Max Tailwind+ 2 Air Max Trainer 1 Air Max Trainer 1+ Air Max Turbulence - 2010 Air Max 2011 "Air Max Command Air Max 24/7 Air Max+ 2012 Air Max+ 2013 Air Max Defy Run "Air Max Minot "Air Max Motion Air Max+ 2014 "Air Max Direct Flyknit Air Max "Fingertrap Max Az 1993-as modell volt az első, amelynél az Air egység a hátsó résznél és az oldalaknál egyaránt látható volt, az 1995-ös modell pedig az első, amelynek elülső részében is található volt Air egység. Az első, amelyben teljes hosszúságú Air egység volt, az 1997-es modell volt. Air Max Light A típust 1989-ben futócipőként, Air Max II néven dobták piacra, az Air Max utódjaként. Súlya az eredetinél kisebb volt, amit úgy értek el, hogy a cipő elülső részének poliuretán középtalpát EVA habbal helyettesítették. 2007-ben új színekkel ismét piacra dobták. Air Max 90 2000-ig Air Max III néven volt ismert, az ezredfordulón azonban ismét piacra dobták, nevét megváltoztatva és belevéve azt az évet, amikor eredetileg megjelent. Az eredeti fehér/fekete/hidegszürke színsémát úgy választották, hogy a talpban található légpárna vékonyságát hangsúlyozza. A Nike tervezett egy külön Nike Air Max 90-et kifejezetten George H. W. Bush amerikai elnök számára is. Air Max 95 Az Air Max 95 megjelenését Sergio Lozano tervezte. A tervek alapja az emberi anatómia volt - a cipő gerince az emberi gerincet idézte, a felhasznált anyagok pedig a bőrt, bordákat és ínakat. Az Air Max 95 volt az első a termékvonalban, amelyben két különálló légpárnát helyeztek el a cipő orránál, és amely légnyomásos technológiát használt, hogy a cipő pontosan illeszkedjen a viselő lábának formájához. Egy bulvárújság 2007-ben publikált kutatása szerint, amelyet a brit Forensic Science Service adataira alapoztak, akkoriban a bűnözők körében ez volt a legnépszerűbb cipő. Utalás található a cipőre The Game "Hate It or Love It" című számában, illetve a Gucci Mane rapperpáros "Bricks" című slágerében is. A típusból Eminem is tervezett egy limitált kiadású szériát, amelyet jótékonysági célokra értékesítettek. Air Max 360 A Nike 2006. január 21-én mutatta be Air Max 360 szériáját, amely a Max Air utódja volt. 2006 szeptemberében egy egyszeri csomagban együtt kínálták a 360-at három klasszikusabb Air Max cipővel: az Air Max 90-nel, Air Max 95-tel és Air Max 97-tel. Kultúra és divat A termékvonal kiemelkedően népszerű bizonyos szubkultúrák, így például a hiphop és gabber képviselői között. Marketing A cipőket 1987-ben egy televíziós reklámkampánnyal kezdték népszerűsíteni, amely a Beatles "Revolution" című számát használta fel. Ez volt az első alkalom, hogy az együttes valamely számát egy tévéreklámban használták fel. A következő évben kezdte alkalmazni kampányában a Nike a Just Do It szlogent. Bo Jackson 100 ezer dollárért reklámozta a cipőket a Wieden and Kennedy reklámcégen keresztül. Thubœuf Thubœuf település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 295 fő (2015). Thubœuf Lassay-les-Châteaux, Rennes-en-Grenouilles, Saint-Julien-du-Terroux, Sainte-Marie-du-Bois, Couterne, Geneslay és Haleine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alexander Mackenzie Sir Alexander Mackenzie (1764 – 1820. március 12.) skót földrajzi felfedező. Legismertebb útja Kanada átszelése kelet-nyugati irányban és 1793-ban a Csendes-óceán elérése. Élete 1764-ben született a Skócia partjaitól nyugatra fekvő Külső-Hebridák Lewis nevű szigetén lévő Stornoway településen. A négy gyerek közül a harmadik volt a családban. Apja Kenneth 'Corc' Mackenzie (1731-1780), anyja Isabella MacIver. Ismert kereskedőcsalád volt. Anyja 1774-ben meghalt, ekkor New Yorkba hajózott, hogy apjához csatlakozzon. 1776-ban apja és nagybátyja belépett a New York-i királyi seregbe az amerikai függetlenségi háború alatt. 1779-ben a fiatal Mackenzie segédnek állt a prémkereskedelemmel foglalkozó Finlay, Gregory & Co. vállalathoz. 1787-ben a cég beleolvadt az addig rivális North West Company-ba. Expedíciói Az 1789-es Mackenzie-folyó expedíció A North West Company képviseletében az Athabasca-tóhoz utazott, ahol 1788-ban megalapította Fort Chipewyan-t. Megtudta, hogy a helyi indiánok északnyugat felé hajóztak a folyón. 1789-ben kenuval lehajózott a folyón abban a reményben, hogy megtalálja az északnyugati átjárót, amivel el lehet jutni a Csendes-óceánig. Július 14-én eljutott a Jeges-tengerig. Feltételezések szerint ekkor nevezte el a folyót „A csalódás folyó”-jának, mivel nem találta meg a keresett átjárót. A folyót később az ő tiszteletére nevezték el Mackenzie-folyónak. 1792-1793: a Peace-folyó és a Csendes-óceán 1791-ben Mackenzie visszatért Nagy-Britanniába, hogy tanulmányozza a földrajzi hosszúság meghatározásában addig elért eredményeket. 1792-ben újból megkísérelte elérni az átjárót a Csendes-óceán felé. Útjára két bennszülöttet vitt. Utazása 1792. október 10-én indult Fort Chipewyan-ből. 1793. május 9-én indult Fort Forkból. Elérte a Fraser-folyó felső folyását. A bennszülöttek figyelmeztették, hogy a Fraser-kanyon déli irányban járhatatlan és ellenséges törzsek lakják. Ehelyett a West Road River-t követve átkelt a Coast Mountains-on, és leereszkedett a Bella Coola-folyón a Csendes-óceánhoz. Ezt a pontot 1793. július 20-án érte el. Babits Mihály Gyakorló Gimnázium A pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnázium (hivatalos nevén Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium és Óvoda, Babits Mihály Gyakorló Gimnázium) a Pécsi Tudományegyetem négy osztályos gyakorlóiskolája. Az Uránváros ligetes övezetében található intézményben a 9. évfolyamtól emelt szintű képzést biztosít angol, német, biológia, fizika, matematika, informatika és művészeti (irodalom, ének-zene, rajz és vizuális kultúra, dráma) tantárgyakból. A 11. évfolyamtól kezdődően a tanulók választásuk alapján készülhetnek a közép és emelt szintű érettségi vizsgákra. Az intézményt a HVG Magyarország 100 legjobb vidéki gimnáziuma között listázta 2014-ben. Története A nyugati Mecsekben az 1950-es évek második felében fellendült az uránbányászat. Munkáslakások épültek. Új városrész született az egykori repülőtér területén. A köztudatban ez ma is Uránvárosként él. Rövid idő alatt több óvoda és általános iskola épült. 1963-ban szükség volt már új középiskolára is. Ekkor alapította a városi vezetés az újmecsekaljai gimnáziumot, bár önálló épülete akkor még nem volt. A Bánki Donát Általános Iskolában folyt a tanítás. Az első végzős évfolyam 1967 májusában ballagott. 1967 nyarán adták át a Veress Endre utcában az új gimnázium épületét, melyet Tillai Ernő tervezett. Itt a gimnáziumi osztályok mellett zöldség-gyümölcs kereskedelmi, felvárásárló és termeltető, földmérő, majd 1968. szeptemberétől postás szakközépiskolai osztályok indultak. 1967-ben Komarov űrhajós ezredesről nevezték el az intézményt. A sajátos munkásövezetben működő iskola szép sikereket ért el gimnáziumi tagozataival (matematika, német, testnevelés) valamint a szakképzés területén. 1989-től a Janus Pannonius Tudományegyetem gyakorló iskolája lett. Ezzel összefüggésben megkezdődött a profiltisztítás. A földmérő osztályok fokozatosan a pécsi Vegyipari Szakközépiskolába kerültek, évfolyamonként a négy gimnáziumi, illetve az egy postaforgalmi szakközépiskolai osztályban lehetővé váltak a hallgatók gyakorlati tanításának személyi és tárgyi feltételei. 1990-ben új szárnnyal bővült az intézmény, amelybe biológia, földrajz és fizika előadótermek, szertárak és nyelvi termek kerültek. 1990-ben az egyetem névadójához igazodva a latinos, humán műveltségű Babits Mihály nevét vette fel az iskola. Működése Az intézmény élete sokszínű. A jó képességű, tehetséges tanulókat szakmailag és pedagógiailag felkészült tanárok segítik a tanulmányi versenyeken való eredményes szerepléshez és továbbtanuláshoz. Az iskola megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik a környezetvédelmi, az egészséges életmódra és családi életre nevelés kérdéseivel. A képzésben kiemelt szerepet tölt be az angol és a német nyelv emelt szintű oktatása. Valamennyi tanuló megtanul számítógépen dolgozni, szöveget szerkeszteni és az Interneten ismereteket gyűjteni. Nagy hangsúlyt kap a biológia, a fizika, a matematika tanítása és az általános kommunikációs képességek fejlesztése is. A szertárak - a kor követelményeinek megfelelően - jól ellátottak: három számítástechnika-terem, nyelvi labor, könyvtár és az egyetemi hallgatók fogadására alkalmas tanári szobák, 2 tornaterem, üvegház állnak az oktatás szolgálatában. Tevékeny diák-önkormányzati munka, sokféle tanórán kívüli sport- és kulturális program teszi vonzóvá az iskolai életet. Színjátszás, versmondókör, zenekar, kamarakórus, képzőművészeti szakkör kínál hangulatos elfoglaltságot. Az intézményben nagy hangsúlyt fektetnek a múltban létrehozott és a folyamatosan megújuló hagyományrendszerre. Az iskola diákjai sikeresek a tanulmányi versenyeken, a nyelvvizsgákon és az egyetemi felvételiken. Fontos szerepet vállalt az iskola a tanárképzés megújításában. Alkotó munkaközösségek, publikáló és tudományos fokozaton dolgozó tanárok vannak a testületben. Jó munkakapcsolatot ápolnak a Pécsi Tudományegyetem vezetőivel és a tanszékekkel, valamint angol, német és francia nyelvterületen levő intézményekkel, szervezetekkel. Vállalkozó szellemű gazdálkodást folytatnak, amelyben meglévő alapítványaik hasznosan segítik a diákok és tanárok munkáját. Elhelyezkedése Az iskola ligetes környezetben található Uránváros keleti oldalán. Az iskolát északról a Veress Endre útja, keletről és délről a Páfrány utca, nyugatról pedig a Szőnyi Ottó utca határolja. Az intézmény a következő helyi buszokkal közelíthető meg: 1, 2, 2A, 4, 4Y, 20, 22, 22Y, 23, 23Y, 24, 55, 55Y, 104, 120, 122, 123, 124. Hospital del Henares (metróállomás) Hospital del Henares metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 7-es vonalán. Jelenleg ez az állomás a vonal végállomása. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 7-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Henares (Pitis) Fehértorkú létrafarkú A fehértorkú létrafarkú (Amytornis woodwardi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tündérmadárfélék (Maluridae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Rendszerezés A legközelebbi rokona a szirti létrafarkú (Amytornis dorotheae). Előfordulása Ausztrália észak részén, kis területen honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki száraz gyepek, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Átlagos testhossza 20-22 centiméter, testtömege 35 gramm. Zsivótzky Gyula Zsivótzky Gyula (Budapest, 1937. február 25. – Budapest, 2007. szeptember 29.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok atléta, sportvezető. 1952-től a Kiskunfélegyházi Vasas, 1955-től a Testnevelési Főiskola SE, majd 1958-tól az Újpesti Dózsa kalapácsvetője. 1956-tól 1973-ig szerepelt a magyar válogatottban. Négy olimpián vett részt, az 1960. évi római és az 1964. évi tokiói olimpián ezüstérmet (súlyos betegsége után), az 1968. évi mexikóvárosi olimpián olimpiai bajnoki címet nyert. A kalapácsvetés világcsúcsát kétszer, Európa-csúcsát hétszer javította meg. 1958 és 1970 között tizenhárom egymást követő évben lett magyar bajnok. 1958-tól 1982-ig tartotta kalapácsvetés magyar rekordját. Az aktív sportolást 1973-ban fejezte be. Ő volt az első 70 méter felett teljesítő magyar kalapácsvető. Sportpályafutása 1952-ben kezdett a Kiskunfélegyházi Vasasban sportolni. Csermák József olimpiai bajnoki aranyérme miatt választotta a kalapácsvetést. Kezdetben házi gyártású szerrel készült fel. Szakedzője nem volt. Egy idősebb kalapácsvető iskolatársa és egy szakkönyv segítségével folytatta az edzéseit, majd két éven át egymaga edzett. 1954-ben a felnőtt magyar ranglistán 12. volt. 1955-ben a TFSE versenyzője lett. Edzője Harmati Sándor lett. Ebben az évben negyedik helyezést ért el a magyar bajnokságon. 1956-ban a válogatott keret tagja lett. 1957 májusában először dobott a 60 méteren túl (60,88 m). Szeptemberben bronzérmes lett az universiadén. Néhány nap múlva a Csehszlovákia elleni válogatott viadalon háromszor javította meg egyéni legjobbját (61,80 m, 62,03 m, 62,38 m). 1958-ban az Újpesti Dózsába igazolt. Júniusban megdöntötte Csermák József magyar rekordját, amit az év folyamán további három alkalommal javított tovább. Az Európa-bajnokságon bronzérmet ért el. Az év végi világranglistán 13. volt. 1959 májusában két alkalommal is magyar csúcs közelében dobott és a hónap végén meg is döntötte azt. Szeptemberben győzött az universiadén. A világranglistán negyedik helyen zárt. 1960 májusában 1 centimétert, egy hét múlva további 2,5 métert javított a csúcsán. Utóbbi eredmény Európa-rekord volt. Ezt augusztusban tovább növelte. Az olimpián ezüstérmet szerzett. A világranglistán második volt. 1961-ben versenycsúccsal ismét első lett az universiadén. A világranglistán nem szerepelt az első tízben. 1962-ben már májusban 66 métert ért el, majd a nyár folyamán 68 méterig javult. Szeptemberben három versenyt is Európa-rekorddal nyert meg, köztük az Európa-bajnokságot is. A világranglistán második volt. 1963 szeptemberében ezüstérmet nyert az universiadén. 1963 november és 1964 február között bélelzáródása miatt háromszor műtötték meg. Ezalatt 19 kilót fogyott. Április elején kezdte meg az edzéseket, június közepén versenyezhetett újra, diszkosszal. Júliusban 66,60 méterrel magyar bajnokságot nyert. Az olimpiáig 68,77 méter lett a legjobb eredménye, amivel ötödik volt az indulók között. Az ötkarikás verseny selejtezőjében (67,99 m) és a döntőjében (69,09 m) is olimpiai csúcsot ért el. Utóbbi eredmény a második helyhez volt elegendő. 1965-ben már májusban 69 méter fölé jutott. Augusztusban harmadszor is megnyerte az universiadét. Szeptemberben egy csapatbajnoki versenyen 73,74 méteres világcsúcsot ért el. 1966 júniusában kaliforniai versenykörúton vett részt. Az Európa-bajnokságon nem tudta megközelíteni szezonbeli legjobbját, így a második helyen végzett. 1967 augusztásban tagja volt az Európa-válogatottnak az USA elleni csapatversenyen. 1968 februárjában bejelentette, hogy edzéseit a továbbiakban Csermák József irányítja. Májusban már 72 métert ért el. A szeptemberben az ob-n 73,36 métert dobott. Két héttel később 73,76 méterrel megjavította a világcsúcsot. Októberben olimpiai bajnokságot nyert. 1969-ben egy franciaországi edzőtáborozás után június elejéig csak két versenyen szerepelt. A hónap közepén a budapesti nemzetközi versenyen 71,64 métert ért el és a szovjet Klim megdöntötte Zsivótzky világcsúcsát. Júliusban Koblenzben és Zürichben is versenyt nyert. Július végén ismét tagja volt az Európa-válogatottnak. A szeptemberi Európa-bajnokságon negyedik helyezést ért el. 1970-ben sorozatban 13. magyar bajnoki címét nyerte kalapácsvetésben. Az 1971-es Európa-bajnokságon 71,58 méteres selejtezőbeli eredmény után 64,94 méterrel 11. helyen végzett a döntőben. Az Eb után több alkalommal is tudott 72 méter felett teljesíteni. Az 1972-es szezont 72,04 méteres eredménnyel kezdte. Az olimpián 71,38 méterrel ötödik lett. 1973-ban államvizsgázott. A szezonban csak hazai versenyeken szerepelt. 1976-ban a MASZ kalapácsvető albizottságának tagja lett. 1988-tól a Magyar Olimpiai Bizottság, 1989-től a MOB sportolói bizottságának tagja. A Sportsegély alapítvány kuratóriumának tagja. 1990-ben az UTE elnökségi tagja lett. 1991 és 1993 között az Újpesti TE elnökhelyettese volt. 1991-ben pályázott a MOB elnökségi tagságára, de visszalépett a szavazás során. 1994-től a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, 1999-től alelnöke. 1995-től a Magyar Atlétikáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A Mező Ferenc közalapítvány kuratóriumi tagja, 2004-től elnöke. 2005-ben a MOB elnökségi tagja lett. MOB Hagyományőrző Bizottságának vezetője volt. Sporteredményei olimpiai bajnok (1968) kétszeres olimpiai 2. helyezett (1960, 1964) olimpiai 5. helyezett (1972) Európa-bajnok (1962) Európa-bajnoki 2. helyezett (1966) Európa-bajnoki 3. helyezett (1958) Európa-bajnoki 4. helyezett (1969) Európa-bajnoki 11. helyezett (1971) Universiade-győztes (1959, 1961, 1965) Universiade 2. helyezett (1963) Universiade 3. helyezett (1957) tizenháromszoros magyar bajnok (1958–1970) Rekordjai 58,41 m (1955. május 27., Győr) országos ifjúsági csúcs 59,07 m (1956. augusztus 19., Budapest) országos ifjúsági csúcs 59,69 m (1956. szeptember 16., Budapest) országos ifjúsági csúcs 62,88 m (1958. június 14., Budapest) országos csúcs 63,68 m (1958. augusztus 21., Stockholm) országos csúcs 63,84 m (1958. szeptember 7., Budapest) országos csúcs 64,10 m (1958. szeptember 21., Budapest) országos csúcs 64,50 m (1959. május 30., Budapest) országos csúcs 65,45 m (1959. május 30., Budapest) országos csúcs 65,72 m (1959. május 30., Budapest) országos csúcs 65,73 m (1960. május 21., Budapest) országos csúcs 66,68 m (1960. május 29., Budapest) országos csúcs 68,22 m (1960. május 29., Budapest) Európa-csúcs 68,64 m (1960. augusztus 14., Budapest) Európa-csúcs 69,53 m (1960. augusztus 14., Budapest) Európa-csúcs 69,58 m (1962. szeptember 8., Budapest) Európa-csúcs 69,64 m (1962. szeptember 16., Belgrád) Európa-csúcs 70,42 m (1962. szeptember 23., Budapest) Európa-csúcs 73,74 m (1965. szeptember 4., Debrecen) világcsúcs 73,76 m (1968. szeptember 14., Budapest) világcsúcs Legjobb eredményei évenként Zárójelben az év végi magyar ranglista helyezés. Családja Felesége Komka Magdolna magasugró, olimpikon. Fiai Zsivóczky Gyula ifjúsági Európa-bajnok labdarúgó és Zsivoczky Attila világbajnoki bronzérmes atléta. Díjai, elismerései A szocialista munkáért érdemérem (1960) Kiváló Sportoló (1962) A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1964) Az év magyar atlétája (1965, 1968) Az év magyar sportolója (1965, 1968) A haza szolgálatáért érdemérem aranyfokozata (1967) A Munka Érdemrend arany fokozata (1968) A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1975) Halhatatlanok klubja tagja (1995) MOB olimpiai aranygyűrű (1995) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997) MOB-érdemérem (1998) Az évszázad magyar atlétája (1999) Beválasztották a 20. század száz legjobb atlétája közé (IAAF) Magyar Örökség díj (2000) A Nemzet Sportolója (2004) Kiskunfélegyháza és Balatonfenyves díszpolgára Emlékezete Zsivótzky Gyula emlékverseny Kő András: A kalapácsvető aratása című életrajzi könyve (2009) Zsivótzky Gyula emléknap (2012) (175437) Zsivotzky kisbolygó (2017) Ajat Ajat település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 336 fő (2015). Ajat Gabillou, Thenon, Azerat, Brouchaud, Fossemagne és Limeyrat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pulo do Lobo A Pulo do Lobo egy földrajzi tartomány, az Ibériai középhegység (Macizo Ibérico) Délportugál zónájában Spanyolország és Portugália között. Délkeleti széle nagyjából El Pico és az Odiel (római nevén: Luxia)-Escalada-Chanza forrásválasztójánál, nyugati széle a Sado folyónál van, nevét a Mértola közelében lévő vízesésről kapta. Belső folyói A Pulo do Lobo keleti belső folyója a Chanza, a nyugati belső folyó az Oeiras. Mindkettő a Guadiana - portugálul: Odiana - mellékfolyója, a Chanza határfolyó. A Pulo do Lobo vidékét középen a Guadiana folyó vágja át, aminek portugálul Odiana a neve. Számos tekintetben az Ibériai-félsziget legfőbb, például 744 km-rel leghosszabb folyója, Madridtól délre a Spanyolországot és Portugáliát elválasztó leghosszabb határfolyó. A Guadiana e szakaszától Spanyolország felé Mértola és a Chanza torkolata felett lehet átkelni. Története A Pulo do Lubo vidéke a legteljesebb, leggazdagabb vidék a neandervölgyi kortól a paleoibér leletekig az egész félszigeten. A terület különösen jó adottságait 4 évszázadon át a rómaiak is kihasználták. Pulo do Lubo a római korban Lusitania és Baetica fontos közlekedővidéke volt, ennek oka, hogy az édesvízben bő, dombos vidék, bányászatra és egy teljes mezőgazdaság üzemeltetésére is alkalmas vidék, különösen a Castro Verde környéke, ahonnan több, mint 20 római kori feldolgozó épület maradt fent. A vizigót időkből a félsziget többi részéhez hasonlóan a teltek, a reconquista után viszont a 12. század fontos szerepet játszott az önálló portugál állam kialakulásában, mely a 16. és 19. században két közigazgatási reformot kapott. Ma Baixa-Altentejo, azaz a Tejo (spanyolul Tajo) folyón túli terület "alsó", déli része. Vanwall A Vanwall egy 1949-ben alapított brit versenycsapat volt. 1954-től 1960-ig vett részt a Formula–1 világbajnokságban, ez idő alatt 10 győzelmet és 7 pole-pozíciót szerzett, valamint 6 leggyorsabb kört futott. Legnagyobb sikerét 1958-ban érte el, amikor megnyerte az első ízben kiírt konstruktőri világbajnokságot, versenyzői, Stirling Moss, Tony Brooks és Stuart Lewis-Evans pedig a második, harmadik, illetve kilencedik helyet szerezték meg egyéniben. Lewis-Evans az évi halálos balesete és az alapító, Tony Vandervell megromlott egészsége miatt a csapat fölbomlott. A következő két évben már csak egy-egy versenyen indultak el, mielőtt a Vanwall végleg megszűnt. A csapat története A Vanwall név a Vandervell és a Thinwall nevek összevonásából jött létre. Utóbbi márkanévvel az alapító-csapattulajdonos, Tony Vandervell forgalmazta a London Acton nevű városrészében, a Vandervell Products gyárban készülő csapágyait. Tony Vandervell egyike volt a British Racing Motors alapító részvényeseinek. A gyakran BRM-nek rövidített csapat több brit gyártó együtt működéséből jött létre azzal a céllal, hogy megtörje a Grand Prix versenyeken tapasztalható olasz hegemóniát. Vandervell azonban egy idő után kiszállt a projectből, és saját csapatot alapított. Alacsonyabb osztályokban Vandervell korai '50-es években egy sor átépített Ferrarit indított a Formula Libre versenyeken, "Thinwall Special" néven. Az első, Vanwall néven ismert autók, a Vanwall Special-ok, 1954-ben, az új Formula–1-es szabályok szerint épültek Cox Green-ben, Maidenhead grófságban. A karosszériát Owen Maddock tervezte és a Cooper Car Company készítette el. A 2 literes motort a Norton motorkerékpárgyár mérnöke, Leo Kuzmicki tervezte. Az erőforrás nem volt más, mint négy, egyenként 500 cm³-es Norton motor összeépítve egy blokkba. Az autó az az évi brit nagydíjon mutatkozott be először. A fejlesztés folytatódott, az 1955-ös monacói nagydíjra 2,237 cm³-es, később 2,5 l-es motorral szerelték fel a Peter Collins által vezetett autót. A Formula–1-ben A Vanwall első teljes szezonját 1955-ben futotta a Formula–1-ben, kevés sikerrel. Az év végére nyilvánvalóvá vált, hogy a motor versenyképes, de a karosszéria fejlesztést igényel. Tony Vandervellnek egy fiatal, feltörekvő tervezőt ajánlottak a feladatra: a később legendássá vált Colin Chapmant. A Frank Costin aerodinamikai mérnökkel karöltve tervezett új autó ígéretesen kezdte az 1956-os szezont, erős mezőnyben megnyert egy világbajnokságon kívüli Formula–1-es versenyt Silverstoneban. A győztes pilóta Stirling Moss volt, de ebben az évben csak ebben az egy ízben versenyzett a Vanvallnál, mert még élő szerződése volt a Maserati csapattal. A szezonban Harry Schell és Maurice Trintignant vezették a Vanwall autóit. Számottevő eredményt ezúttal sem sikerült elérni, bár az autók már jóval versenyképesebbek voltak. A csapat fejlődését látva, Moss úgy döntött, hogy otthagyja a Maseratit és a Vanwallhoz szerződik. Csapattársai a szintén angol Tony Brooks és Stuart Lewis-Evans lettek. Ahogy haladt az 1957-es szezon, úgy lettek az autók egyre gyorsabbak és megbízhatóbbak. Moss és Brooks megosztva lett első az az évi brit nagydíjon, a Vanwall első Formula–1-es győzelmét szerezve. Moss megnyerte az Olasz-és a pescarai nagydíjat is. Az 1957-es év végén betiltották az alkohol alapú üzemanyagokat és közelezővé tették a 130-as oktánszámú AVGAS-benzin használatát. Ez hátrányt jelentett a Vanwall és a BRM csapatoknak, mert a széles furatú motorjaiknak metil-alkoholra volt szüksége a hűtéshez. Így a Vanwall motorjainak teljesítménye a tesztpadon 7500-as percenkénti fordulaton 290-ről 278 lóerőre csökkent. A versenyeken, ahol biztonsági okokból sosem használták a motort a legmagasabb fordulatszámon, legfeljebb 255-262 lóerő volt elérhető. A rivális Ferrari V6-os motorjai ezzel szemben 286 lóerős teljesítményre voltak képesek, 8300-as fordulaton. A Vanwall jobb úttartása, áramvonalas felépítése, ötsebességes váltója és tárcsafékei azonban kompenzálták a hátrányt. A motor továbbra is a 498 cm³-es Manx Norton egyhengeresre épült, ami egymagában 51 lóerőt adott le 7200-as fordulatszám mellett. Az 1958-as évre mindhárom versenyzőjét megtartotta a Vanwall, Moss a Holland, a Portugál-és a Marokkói, Brooks a Belga, Német-és olasz nagydíjat nyerte meg. Ezzel a Vanwall élen végzett az először kiírt Formula–1-es konstruktőri világbajnokságban. Az egyéni világbajnoki címet azonban nem sikerült megszerezni, miután Mike Hawthorn egy ponttal megelőzte Mosst. Az év utolsó versenyén, Marokkóban Lewis-Evans súlyos balesetet szenvedett, és néhány nappal később belehalt az égési sérüléseibe. Az 1958-as világbajnokság volt az utolsó, amit a Vanwall végigversenyzett. Vandervell egészsége megromlott, és orvosi tanácsra felfüggesztette csapatvezetői tevékenységét. 1959-ben Brooks elindult ugyan egy alacsonyabb építésű és könnyebb autóval a brit nagydíjon, de a Vanwall más versenyre nem nevezett a szezonban. Az 1960-as francia nagydíjon versenyzett utoljára Vanwall a Formula–1-ben. Az utolsó Vanwall egy középmotoros versenyautó volt, amivel John Surtees indult 1961-ben a 3 literes Intercontinental Formula két futamán. Hiába ért el a konstrukció ígéretes eredményeket, a fejlesztése leállt, amikor a versenysorozat nem terjedt el Európában. A Vanwall utolsó, 2,605 literes motorja 290 lóerős teljesítményre volt képes, 100-as oktánszámú benzinnel. Az azonos nevű versenypálya mellett található Donington Collection-ben megtalálható az összes valaha épült Vanwall egy-egy példánya, köztük az utolsó, középmotoros versenyautó is. A Vanwall Cars 2003-ban megalakult a Vanwall Cars autóépítő műhely. Az egyedi rendelésre kapható Vanwall Sports Racer együléses utcai sportautó az egykori Formula–1-es autókhoz nagyon hasonló karosszériával készül. Formula–1-es eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) * 1958-ig nem rendeztek konstruktőri bajnokságot ** Megosztott versenyzés Brunoy Brunoy település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 26 077 fő (2015). Brunoy Villecresnes, Épinay-sous-Sénart, Montgeron, Soisy-sur-Seine, Yerres és Mandres-les-Roses községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Monmarvès Monmarvès település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 64 fő (2015). Monmarvès Issigeac, Boisse, Plaisance, Cavarc és Saint-Quentin-du-Dropt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 644 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 590-es évek – 600-as évek – 610-es évek – 620-as évek – 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek Évek: 639 – 640 – 641 – 642 – 643 – 644 – 645 – 646 – 647 – 648 – 649 Születések az év folyamán – (III.) Childebert frank király († 662 ) Les Mages Les Mages település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 2065 fő (2015). Les Mages Molières-sur-Cèze, Potelières, Rousson, Saint-Ambroix, Saint-Jean-de-Valériscle és Saint-Julien-de-Cassagnas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Belényesörvényes Belényesörvényes falu Romániában, Bihar megyében. Fekvése Bihar megyében, a Bihar-hegység alatt, Belényestől keletre, a Fekete-Körös jobb partján fekvő település. Története Belényesörvényes nevét a korabeli oklevelek a 15. században említik először. A település földesura a törökök kiűzése után a római, majd a görögkatolikus püspökség volt. A görögkatolikus püspökség még a 20. század elején is birtokosa volt a településnek. 1910-ben 1048 lakosából 1022 román, 25 magyar volt. Ebből 1017 görögkeleti ortodox, 12 református, 12 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye belényesi járásához tartozott. Nevezetességek A község határában érdekes barlang található. Dorres Dorres település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Dorres Porté-Puymorens, Angoustrine-Villeneuve-des-Escaldes, Ur és Enveitg községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szaján (település) Szaján (avagy Magyarszaján, szerbül Сајан / Sajan) település a Szerb Köztársaság Vajdaság Autonóm Tartományának Észak-bánsági körzetében. Fekvése Nagykikindától 17 km-re nyugatra, az Aranka folyó közelében található. Közigazgatásilag Nagykikinda községhez tartozik. Nevének eredete Nagy valószínűséggel az 1255-ben Bodrog megyében birtokos Zeyhan kun herceg nevét viseli. – A falu nevének értelmezéséről különböző vélemények vannak. Oklevélben a települést 1449-ben Zayan névalakban említik először. Története A környéken található pogány kori halmok valószínűsítik, hogy Szaján mai területén már az ókorban is laktak emberek. Tény, hogy a 19. század első éveiben, építkezések alkalmával faragott kőből szerkesztett épületalapokat, a római korból származó arany- és ezüstérmeket, illetve az első magyar királyok idejéből eredő érmeket találtak. E tények arra engednek következtetni, hogy nemcsak lakott volt a terület, de igen jeles település állhatott itt. A falu a középkorban virágzó, magyarok lakta helység. 1550-es évek elején Nagykikinda behódolt a töröknek, ekkor Szaján, több községgel együtt, elpusztult, de a település népének egy része Szeged környékére húzódott. 1660-as évek nagy tatárdúlásakor a felégetett Szaján lakosait Szeged és Tiszahegyes fogadta be. A zentai csata (1697) után a Temesvár felé menekülő II. Musztafa szultán ismét felégette Szajánt és a környező falvakat. A község mai területe teljesen elnéptelenedett. A török kiűzése (Pozsareváci béke, 1718. július 21.) után kamarai birtok lett a vidék. 1718-ban a nagybecskereki tiszttartóság már pusztaként adta bérbe a volt-falu földjét. A temesvári királyi kamarai adminisztráció a zágrábi püspöknek adta cserébe annak horvátországi birtokaiért, amelyek a határőrvidékbe estek, és a katonai kincstárnak szüksége volt rájuk. A püspök azonban később lemondott a birtokról. 1798-ban a bars vármegyei Tajnay családból Tajnay János és Antal köznemesek vásárolták meg, Tiszahegyes területével együtt, a 9500 kat. hold kiterjedésű birtokot. A leírások szerint a község határa: A 18/19. század fordulóján történt Szaján újra telepítése. 1805/1806-ban telepített Tajnay János földbirtokos Szeged környékéről – tanyákról –, továbbá az algyői uradalomhoz tartozó Hantháza kertészségéből 800 katolikus lelket. Ekkor települtek dohánytermesztők (gányók) is a faluba. 1816-ban az árvizekben elpusztult Szeged-közeli Vedresháza kertészei ugyancsak hozzájuk csatlakoztak. A magyarok Bánságba telepítését a nemzetiségiektől eltérően csak kis részben a kincstár, nagyobb részt a földesurak szervezték. – Tajnay János, majd fia, ifj. Tajnay János virágzó gazdaságot teremtett a községben, a környéken. A Szaján–Tiszahegyesi gazdaság a Tajnay uraság „fontosságu gazdasága, szép épületjei, híres ménese, gulyája... Az itt készitetni szokott sajt jóságáról nevezetes.” – A család azonban nem Torontál vármegye területén lakott, hanem a Bars vármegyei Tajna községben élt, ott volt a család kastélya is. 1828-ban megépült az első iskola a faluban. 1831 – Kolerajárvány pusztított a faluban. Emlékezetét őrzi Szent Bertalan napjának fogadalmi ünnepként való megülése. 1838 – Szajánból magyarok telepedtek át a jobb földekkel rendelkező Tiszahegyesre, ahol eleinte szerb gazdák juhászai lehettek. 1849 januárjában – a „szaladás idején” – a délről fölvonuló szerb szabadcsapatok négy ház kivételével fölégették Szajánt, a zsúpfödeles templomával és két iskolájával együtt. Az akkori plébános bölcs utasítására a lakosságnak két nappal korábban sikerült elmenekülnie Szegedre és Tiszahegyesre, majd a szabadságharc sikeres tavaszi hadjárata után visszatértek a fölperzselt faluba, és romjaiból újjáépítették és terebélyesítették Szajánt. Nagyobb, de még mindig zsúptetős templomot és iskolát építettek. Az 1848/1849-es harcok idején megfogyatkozott lakosság pótlására a Tajnay család 1851-ben közvetlen Szaján mellett, a falutól északkeletre különálló községet alapított. A telepítési hirdetményre kizárólag bánáti svábok jelentkeztek. A sváb telepeseknek három hosszanti és egy keresztutcás kis falu épült, közepén kis teret is kialakítottak (Kis vagy Külső Szaján). ifj. Tajnay Jánosné Jeszenszky Vilma után a település neve Wilhelminfeld, magyarul Vilmatér lett. A szajáni magyarok Milhernek emlegették. – A vilmatéri svábok nem tudtak megmaradni a gyenge minőségű, vízjárta szajáni földeken, és néhány év múltán egy éjszaka elköltöztek. Évtizedekig emlegették a szajániak: a svábok éjjel elszéledtek a faluból, lámpáikat égve hagyták, hogy megtévesszék a földesurat. „Vígan jöttek, sírva mentek, s népünk ma is ott van.” – Wilhelminfeldet 1883-ban Szajánnal egyesítették. 1855-ben árvíz pusztította el a község határát, 1873-ban pedig ismét kolera dúlt itt, mely sok áldozatot követelt. A Tajnayak birtoka, örökösödés útján, a báró Révay család birtokába került. A 19. század közepétől gróf Révay Simon a gazdaság tulajdonosa, és ő az 1880-ban épült római katolikus templom kegyura. 1882-ben gróf Révay Simon bérbe adta földbirtokát a zselléreiknek. A 19. század végén is gyakoriak voltak az árvizek. 1883 körül a gyakori árvizek miatt többen hagyták el a települést, akik közül sokan Bácsgyulafalva területén telepedtek le. 1885. és 1891. években körülbelül 1700-an vándoroltak ki a helységből, nem tudták fizetni a bérleti díjat gróf Révay Simonnak. A községben maradtak, megvásárolták a gróf 9500 hold földjét, és az „örökülési földeken” főként dohány, búza, kukorica és más takarmánynövény termesztésével és állattenyésztéssel foglalkoztak. Gyarapították javaikat, és növekedett a község lakóinak száma. A 19. század második felében és a 20. század elején A község a trianoni békeszerződésig a magyarországi Torontál vármegye Nagykikindai járásához tartozott. 1920. június 4. és 1941. április 17. között a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság községe. 1941. április 17-től 1944 végéig – a náci német csapatoknak az országrészből történő kiűzéséig – formálisan a fasiszta szerb bábállam részeként, a németek által megszállt nyugat-bánáti terület települése. Az újjászerveződő és a megalakult Jugoszlávia (Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság illetve Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) Szerbia Szocialista Népköztársasága/Szövetségi Köztársasága Vajdaság Autonóm Tartomány települése. (1945/46 –1992) Látnivalók Népművészeti tájház Római katolikus templom (épült: 1880 – Szent Istvánnak szentelt) Nagy Balogh-féle villa (épült: 1911; Hódmezővásárhelyről származó, Nagy Balogh Antal módos gazda háza) FK Trakai Az FK Trakai egy litván labdarúgóklub, melynek székhelye Trakaiban található. A csapat jelenleg a litván első osztályban szerepel. Története A klubot 2005-ben alapították azzal a céllal, hogy biztosítsák a sportolási lehetőséget a gyermekek, a fiatalok és úgy általában a társadalom számára. A labdarúgócsapat működése egy évvel később a negyedosztályban (III Lyga) kezdődött el. A negyedik vonalban négy évet töltöttek el. 2010-ben a negyedik helyen végeztek a harmadosztályban (II Lyga), és feljutottak a másodosztályba (I Lyga). 2013-ban a harmadik helyet megszerezve történetük során először jutottak fel az első osztályba (A Lyga), ahol a legjobb eredményük két második helyezés, amit 2015-ben és 2016-ban értek el. 2016-ban bejutottak a litván kupa döntőjébe is, de ott 1–0 arányban alulmaradtak a Žalgiris Vilniussal szemben. Sikerlista Hazai Litván bajnokság 2. helyezett (2): 2015, 2016 3. helyezett (1): 2017 Litván kupagyőztes Döntős (1): 2016 Litván szuperkupa Döntős (2): 2016, 2017 Jelenlegi keret 2018. augusztus 29-i állapotnak megfelelően. Szakadasz Szakadasz (Σακάδας, Argosz, aktív Kr. e. 580 körül) ókori görög lírai költő, zeneszerző, aulosz-játékos. Nomoszokat és megzenésített elégiákat szerzett. Egyetlen műve sem maradt fenn. Pszeudo-Plutarkhosz a Terpandrosz utáni második spártai zenei iskola vagy rendszer (katasztaszisz) képviselői között említi. Hírnevét Kr. e. 586-ban Nomosz püthikosz című szóló aulosz-kompozíciójával szerezte, amelyben az Apollón és a sárkány tusájáról szóló mítoszt dolgozta fel. A mű egyes szakaszai a viadal mozzanatait jelenítik meg. Vagy tőle, vagy Klonasztól ered az úgynevezett trimerész szerkesztési mód, amelyben minden egyes versszak más-más, dór, fríg, líd hangrendszerben szólal meg. Athénaiosz említi Szakadasz egy Iliu perszisz című, Trója bevételéről szóló munkáját is. Működésének idejéről Pauszaniasz ad felvilágosítást, szerinte aulosz-játékával három ízben is győzelmet aratott a püthói versenyeken; e győzelmek a Kr. e. 586, 582 és 578. évekre eshettek. Stazione di Alessano-Corsano Stazione di Alessano-Corsano vasútállomás Olaszországban, Puglia régióban, Alessano településen. A vasúti rendszer üzemeltetője a Ferrovie del Sud Est (FSE). Koordinátái: 39 ° 53'31.7 "N 18 ° 20'49.07" E Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maglie–Gagliano del Capo-vasútvonal Szolgáltatások Jegykiadó Parkolás WC Váróterem Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Gagliano Leuca Stazione di Tiggiano Fáncsy Antal Fáncsy Antal (15. század – 16. század?) íródeák. Élete Nemesi származású volt, a Batthyány Boldizsár-féle misés könyvet másolta Kőszegen 1489-ben. A latin szöveg közé egykorú magyar felírások és magyarázatok vegyülnek, melyek a codex becsét nagyon emelik. Kiváló értékű a 3–14 leveleken magyarul szerkesztett naptár, mely a legrégibb magyar naptárak egyike. Hihetőleg Batthyány Boldizsárnak íródeákja volt és a könyv végén nevezi meg magát eképpen: Et sic est finis in Kwzegh in feria sexta antefestum B. lucie virginis: Anno Domini Milesimo Quadringentesimo octuagesimo nono sub egregio domino Baltasar de Batyan Capitanei eiusdem civitatis et castri Kwzegh per me Anthonium litteratum nobilem de ffanch existens penes Albam Regalem. A könyvet több színes iniciálé s egy Krisztust a keresztfán ábrázoló kép díszíti. Dzsupin Ibolya Dzsupin Ibolya (Nyírbogdány, 1952. március 26. – ) magyar színésznő. Pályája Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte mint segédszínész. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től 1978-ig a debreceni Csokonai Színház, 1978-tól 1979-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1979 és 1981 között ismét a Debreceni Csokonai Színházban játszott. 1 évig játszott a Békés Megyei Jókai Színházban, 1981-ben a Vidám Színpadra szerződött. 1990 óta szabadfoglalkozású színész. Színházi szerepei Csehov : Három nővér....Irina Vinkó József : Justitia kombinéban....Angéla Szántó Armand – Szécsény Mihály – Fényes Szabolcs : Paprikás csirke....Lilian Arany János : Árva Lázár....Budai Ilona Charles Dickens : Copperfield Dávid....Gummidge-né Szomor György - Szurdi Miklós - Valla Attila: Diótörő és Egérkirály....Királynő, táncosnő Nell Dunn: Gőzben Döme Zsolt - Szurdi András - Szakál Attila: Kísértet tangó....Pipsi Bertolt Brecht - Kurt Weill : Koldusopera....Susanne Moldova György : Malom a pokolban....Ilonka Robert Thomas: Nyolc nő ....Louise, az új szobalány Heltai Jenő : Tündérlaki lányok....Malvin néni Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok....Volangesné Filmjei Játékfilmek A kard (1977) Az elvarázsolt dollár (1985) Sobri (2002) Állítsátok meg Terézanyut! (2004) Tévéfilmek Csongor és Tünde (1976) Abigél (1978) Fent a Spitzbergáknál (1978) Glória (1982) Szomszédok (1990) Angyalbőrben 1990) Família Kft. (1991) Privát kopó (1993) Bányató (2007) Nagysuty-barlang A Nagysuty-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található barlang. Leírás Remeteszőlős külterületén, Nagykovácsin, a Remete-hegy tetején, a 413 métert jelző magassági ponttól nyugatra, körülbelül 400 méterre, a 423 métert jelző magassági ponttól nem messze, erdőben, fokozottan védett területen található az egy méter széles, egy méter magas, természetes jellegű, szabálytalan alakú és függőleges tengelyirányú bejárata. Egy hévizes eredetű, körülbelül 10 méter átmérőjű és hat méter mély gömbfülke beomlása miatt létrejött beszakadásból nyílik. Felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett. Litoklázis mentén, kis tektonikai mozgások hatására, hévizes oldódással alakult ki. A bejárat közelében megfigyelhetők a kifagyásos kőzetaprózódás jelei. A jól fejlett kőzetrepedések mentén, nagy, három–négy méter átmérőjű gömbfülkék jöttek létre. Gömbüst roncsok és gyengén fejlett ujjbegykarrok tekinthetők meg a falain. A lezáratlan, könnyen bejárható barlang engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel járható. Előfordul az irodalmában Erdőföldi-barlang (Kordos 1984), Máriaremetei-barlang (Kordos 1984), Nagysutty-barlang (Polacsek 2005), Nagysutty-beszakadás (Palkovics 1984), Öcsi-barlang (Kovács, Kovács 1976) és Rácskai-kőfejtő 2. sz. barlangja (Kordos 1984). Az Öcsi-barlang nevet Szabó László beceneve miatt kapta. Szabó László a Budapesti Sport Egyesület Barlangkutató Csoportnak volt a vezetője. Kutatástörténet 1974-ben a Budapesti Sport Egyesület Barlangkutató Csoport tervezte, hogy folytatja a munkát a Remetehegyi-fennsíkon, a 423 métert jelző, magassági pont közelében lévő, kibontott beszakadásban. 1976-ban a csoport a Máriaremetei-fennsíkon található barlang feltárásán és a feltárás folytatásának az előkészítésén dolgozott. 764 órát, 14 alkalommal és átlagosan 10 személlyel. Az elsődleges feladatuk az volt, hogy egy új bejáratot nyissanak és a barlang biztonságosan feltárható legyen. Emiatt körülbelül 24 köbméter törmeléket hordtak a beszakadásból a felszínre, valamint kiácsoltak egy körülbelül 1×8 négyzetméteres és egy 1×14 négyzetméteres felületet. Az ácsolatkészítés az ácsolat mögé töltést és körülbelül 15 köbméter törmeléknek a többszöri áthalmozását is igényelte. 1976. november 14-én készült el az ácsolat. 1976-ban a csoport készített egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot és egy hossz-szelvény barlangtérkép-vázlatot, amelyeknek az elkészítéséhez olajkompasszal mérték fel a barlangot. Az 1976. évi MKBT Beszámolóban megjelent a két barlangtérkép-vázlat és részletesen le van írva a barlang. A gömbfülkéknek a bemérése folyamatban van. Elsősorban hévizes eredetű, de víznyelőként is működött. A gömbfülkék nagyon feltöltődtek az oldalfalakról és a mennyezetről lehullott kőtömbökkel, valamint a víznyelőként működés során, a bekerült törmelékkel. A barlang néhány helyén a felszín felé vezető, egy–másfél méter hosszú vakkürtő és a kürtők alján, valamint a falakon kis beöblösödések. A beöblösödések általában egy méter szélesek, fél méter mélyek és 30–40 centiméter magasak. Hegyitejjel cementált, ökölnagyságú törmelék van bennük. Ezek valószínűleg egy régebbi, eredetileg sokkal magasabban lévő törmelékszint süllyedése után maradtak a beöblösödésekben, megmutatva a törmelékszint eredeti magasságát. A hévizes beszakadásnak a keleti részén, amely az épen maradt gömbüstnek az oldalfala, egy keskeny, valószínűleg felszíni víztől eredő bevágódás, azaz karrbarázda és rózsacseppkövekkel borított, meredek fal található. A nyugati része egy nagyon összetöredezett, függőleges fal. Egy körülbelül egy méter átmérőjű gömbfülke maradványa látható egy méterre a fal felső pereme alatt. Különböző színű, egyenlőtlen vastagságú agyaglerakódás van a beszakadás oldala felé hajló kőzeten. Az agyaglerakódásban több, letört cseppkövet találtak, amelyeknek a nagysága két–három centimétertől 10 centiméterig, az átmérője egy centimétertől 2–2,5 centiméterig változik. Jól látható a függőcseppkövekre jellemző, gyűrűs szerkezet a törési felületükön. A bejárat utáni, első fülkének a nagyrésze hófehér a hegyitejtől. A falat néhány helyen cseppkőfodor és cseppkőcsipke fedi. Fejnagyságú törmelékből és egy körülbelül két méter hosszú és egy méter magas kőtömbből áll a fülke bejárati fala. A beszakadáskor a többi törmelék útját valószínűleg ez a kőtömb állta el. A Csigaház a következő terem. A mennyezeten és a keleti falon a szálkőzetből kipreparálódott Mollusca, leginkább csiga kövületekről kapta a nevét. Az ősmaradványok legtöbbje Trachynerita fajból és Neriferia fajból áll. A határozást Szabó János, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárának a segédmunkatársa végezte el. A kupola nyugati oldalának a csigaházszerű felemelkedése és a körülbelül egy méter átmérőjű gömbüstben végződése is okot ad arra, hogy ez a terem neve. Világos agyagsárga a falak színe. Képződmények nélküli, tág, száraz fülke. A következő terem, ideiglenesen a Kagyló-terem nevet kapta azért, mert a mennyezeten egy kagylólenyomat van. Sok a teremben a szín és a képződmény. A hófehér hegyitejtől a májbarnáig, a barna és a sárga színek különféle árnyalatai megtalálhatók. Ebbe a fülkébe hanyatt fekve lehet becsúszni. Fekvés közben, balkézfelől, az összecementálódott törmelékpadkán egy kis méretű cseppkőtetaráta és egy cseppkődudor figyelhető meg. A terem mennyezetén és a járószintet alkotó kőzettörmeléken, amely lehet, hogy a mennyezetről származik szalmacseppkövet és rózsacseppkövet, valamint cseppkővel borított borsókövet lehet találni. A csoport tagja, Kovács Judit ezen a részen, kis mennyiségben, hévizes eredetű, barit-dolomit ásványegyüttest talált, amelyből vizsgálat miatt mintát vett. A falakon vasas elszíneződés és vasas kiválás is látható néhány helyen. A teremből két, szűk járat indul. Az egyik délkeleti irányban, a Kagyló-terem talpszintje alá hajló mennyezettel, a törmelék között, 2–2,5 métert megy előre. Az alján cseppkőtetaráták és cseppkőkéreg által közrefogott tavacskák vannak. A másik, nyugatra található kuszodának a neve Karistol-ág. Nagyon kanyarog, majd maga alá hajlik és a végén kis kiöblösödés van. A törmelék zárja el a járat folytatását. A járat örvényfolyosóra emlékeztet. A falakon, néhány helyen, apró, borsókő borítás látható. A falak világossárgák. Majdnem minden fordulónál látható egy-egy felszín felé tartó, körülbelül egy–másfél méter hosszú kürtő. Valószínű, hogy a feltörő víz ezeken a kürtőkön akarta folytani az útját és amikor egy alkalmasabb repedést talált, akkor éles szögben irányt változtatott, majd végül a Kagyló-terembe ért. A Kagyló-teremben és a Csigaházban a törmelékfelszínen és néhány centiméterrel az alatt, különböző, kis rágcsálók és egyéb állatok maradványát találták meg. Topál György vizsgálta meg a csontmaradványok egy részét. Ezekről azt állapította meg, hogy több ezer éves vakondcsigolya, egy fog, hörcsögállkapocs és nyúlcsontok. Jánossy Dénes vizsgálta a másodszor talált csontmaradványokat. A véleménye szerint a leletek pár száz éves mezei nyúl, házimacska, tejfogas kölyökróka és hörcsög csontjai. Valószínűleg a beszakadás után, a kőtömbök között szivárgó víz a csontmaradványokat bemosta a finomszemcsés hordalékkal együtt. Müller Pál járt a barlangban és a csoport tagjainak a geológiai észrevételeit helyesnek ítélte. Hangsúlyozta, hogy a barlangnak a feltárása az elhelyezkedése miatt is fontos, mert lehet, hogy a formakincsen, az ásványokon és a képződményeken keresztül jól tanulmányozható lesz majd a Remete-szurdok és a Solymár közötti területnek a hévizes működés átmenete. A Remete-szurdok és Solymár között ez az egyetlen, ismert barlang, de a környék figyelmes bejárásakor a tagok több, eddig még ismeretlen eredetű oldásformát és kis üregeket fedeztek fel. Feltételezték, hogy a fennsík alatt több karsztbarlang és, vagy hévizes barlang van, valamint összeköttetésben is van ezeknek a többsége egymással. Az elképzelés a Remete-szurdoknak a sok barlangja alapján és a karsztfennsík bejárásakor szerzett tapasztalatok miatt született. Folyamatban van a környék felmérése és az adatgyűjtés. 1977-ben a csoportnak volt az egyik kutatási területe a barlang. Ebben az évben a barlang feltárásán és a feltárás folytatásának az előkészítésén ötször, átlagosan hat csoporttag, összesen 280 órát dolgozott. Egy új bejárat létrehozása volt a munkának a fő célja, mert a régi egy törmelékfal aljában nyílt, ahol a munka veszélyes volt. A régi bejárat elé, a régi ácsolat alá egy új ácsolatot készítettek és a beszakadásban lévő törmeléket, amely körülbelül nyolc köbméter volt, mögé töltötték. Ezzel készítették elő a nyári, július 29-től augusztus 14-ig tartó táborukat. A nyári tábor előkészületei júniusban kezdődtek. A felkészülésben Józsa György és Lipcsei Tibor volt a legaktívabb, amelyben Balogh István és Kováts Kázmér, valamint a csoporttagok vettek részt. Telefonos kapcsolatot hoztak létre a barlang és a tábor között. Műszaki problémák miatt nem tudták elkészíteni az új bejáratot és a barlangban sem tudtak bontani a nyári táborban. Az 1977. évről szóló jelentésük megjelent az 1977. évi MKBT Beszámolóban. A jelentésben részletesen leírták a barlangot, az 1976. évi leíráshoz hasonlóan. Az eltérő szövegrészek a következők. A beöblösödésekben kaolinszerű anyaggal, azaz hegyitejjel összecementálódott, ököl nagyságú törmelék található. A hévizes beszakadásnak a keleti részén, amely az épen maradt gömbüstnek az oldalfala, egy keskeny, valószínűleg felszíni víztől eredő bevágódás, azaz karrbarázda található. A déli része kis, hévizes oldásokkal és rózsacseppkövekkel borított, meredek fal található. A Csigaház nevű teremnek Csiga-ház a neve. A Csiga-házban leginkább csiga, Gastropoda ősmaradványok vannak. A Kagyló terem nevű résznek a neve Kagyló-terem. A Kagyló-teremben szalmacseppkő és rózsacseppkő helyett rózsaszalmacseppkő van. A Topál György által vizsgált maradványok között egy gyík fog volt, nem pedig egyik fog. A jelentéshez nem lett mellékelve az 1977-ben készült barlangtérkép-vázlat, mert nem készült olyan. A csoport 1978. évi jelentése szerint a Máriaremetei-fennsíkon található az Öcsi-barlang. Az elsődleges feladatuk az volt, hogy egy új bejáratot nyissanak és a barlang biztonságosan feltárható legyen. Emiatt augusztus 1-jétől augusztus 20-ig nyári kutatótábort szerveztek. A tábort két csoporttag irányította és a csoportvezető ellenőrizte. A csoport nem ért el nagy eredményt, mert nem sikerült teljesen elkészíteni az új járatot. Az 1978-as jelentésükben látható négy fénykép, amelyeken a barlang bejárata látható. 1979-ben Burján Anna a barlang területén csigákat gyűjtött és határozott meg. 1979-ben nem végeztek benne feltáró munkát, de néhányszor kirándultak benne. A kutatást a biztonságos bejáratnak a hiánya akadályozta. Tervezték, hogy 1980-ban megoldják ezt a problémát. 1980 tavaszán a csoport a barlang ácsolatát javította és a barlangban nem történt jelentős feltárás. 1982 áprilisában Gazdag László és Kraus Sándor terepbejárást végzett a barlang környékén. 1983-ban a barlang állapotának a megőrzéséhez szükséges munkát végeztek a barlangban. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában két barlangként szerepel, Erdőföldi-barlang néven és Rácskai-kőfejtő 2. sz. barlangja néven, amelynek Máriaremetei-barlang és Öcsi-barlang a névváltozata, valamint egy térképen van a helyük feltüntetve. 1984-ben a csoport érdemi munkát nem végzett a barlangban. 1985-ben a csoport tagjai átvizsgálták a járatokat és egy olyan helyet találtak a barlangban, amelyből valószínűleg egy új járatot lehet felfedezni. A korhadt ácsolattal tartott agyagot és köveket áthelyezték, hogy elhárítsák a balesetveszélyt. Az 1990-es években az Anubisz Barlangkutató Szakosztály kutatta. 1995-ben az Anubisz Barlangkutató Csoport a betemetett barlangot megnyitotta és átjutott egy 10–15 centiméter szélesen induló légrés irányát követve, a nagyon összeállt omladékból álló, végponti szűkületen, másfél méter kitöltés átbontásával. A végponton átjutva egy hatszor nyolc méter átmérőjű, körülbelül három–öt méter magas, nagyon szép, hévizes oldásformákkal díszített termet fedeztek fel a barlangkutatók. A terem talpszintjét alkotó omladékot néhány helyen kissé visszaoldott borsókő, máshol tűkristályos aragonit fedi. Az oldalfalakon látványos örvényüstök figyelhetők meg. A teremből kiindulva, kis munkával egy 15 méteres, új szakaszt tártak fel. Ekkor a hossza 70 méter és a mélysége 33 méter volt. A csoport 1995. évről szóló jelentésében látható egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat. 2005-ben az Alpin Generál Kft. mérte fel és a felmérés alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet. 2005-ben Polacsek Zsolt készítette el a nyilvántartólapját, amely szerint a részletesen felmért barlang 80 méter hosszú, 21,6 méter függőleges kiterjedésű, 21,6 méter mély és 21 méter vízszintes kiterjedésű. Szabadon látogatható. Kerekegyháza vasútállomás Kerekegyháza vasútállomás egy megszűnt Bács-Kiskun megyei fejállomás, Kerekegyházán, melyet a MÁV üzemeltetett. Elhelyezkedése Az állomás Kerekegyháza szélén található. Vasútvonalak A Hetényegyháza–Kerekegyháza-vasútvonal végállomása volt, személyvonat utoljára 1974. december 31-én közlekedett. Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szarkás megállóhely Kerekegyháza alsó megállóhely Le Mesnil-Jourdain Le Mesnil-Jourdain település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Le Mesnil-Jourdain Acquigny, Amfreville-sur-Iton, Canappeville, La Haye-le-Comte, Louviers, Pinterville és Quatremare községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Crecente Crecente település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Crecente Arbo, A Cañiza, Melón, Ribadavia, Cortegada, Pontedeva, Padrenda és Melgaço községekkel határos. Lakosainak száma 2082 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 340-es évek Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek – 360-as évek – 370-es évek – 380-as évek – 390-es évek Évek: 340 341 342 343 344 345 346 347 348 349 Események Wulfila hittérítő útja a gótok között. Frumentius püspök elterjeszti a kereszténységet az Akszúmi Királyságban . Híres személyek II. Constantinus római császár Flavius Iulius Constans római császár Santa Maria della Purità (Nápoly) A Santa Maria della Purità egy nápolyi templom a Via Salvator Rosa mentén. Helyén a XVII. században egy magánkápolnát épített a Porzio család. A templom legértékesebb kincse a főoltár, mely Nicola Maria Rossi alkotása (1720). 1970 videojátékai Események/Megjelent játékok Kiadták a Magnavox Odyssey-t, a világ egyik legelső játékkonzolját, amit TV -re lehetett csatolni. Születések augusztus 20. : John Carmack , többek között a Commander Keen , a Wolfenstein 3D , a Doom (és a Doom 3 ) és a Quake -sorozat vezető programozója, s egyben az id Software programozója a mai napig. (7534) 1995 UA7 A (7534) 1995 UA7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1995. október 26-án. Salgótarjáni BTC A Salgótarjáni BTC-t 1920-ban alapították Salgótarján legnépszerűbb klubját, akkori nevén Salgótarjáni Bányász Torna Clubot. A bánya és vállalat támogatását élvezve 1922-ben kiszélesedett a kör. Az elkövetkező években a folyamatos fejlődés volt tapasztalható, így 1935-ben a Nemzeti Bajnokság megalakulásakor jelentős szerepet töltött be a klub az alapításban. Nem elég, hogy alapító tagok voltak az NB1-ben, ez a klub volt az első bányászcsapat, amelyik a legmagasabb osztályban szerepelt akkor Magyarországon. A klub sokáig az NB1 meghatározó csapatai közé tartozott, mígnem - anyagi gondok miatt - fokozatosan csúszott lejjebb. Megjárta az NB1/B-t, NB2-t, NB3-at, majd kiesett. 2006 és 2009 között a Nógrád megyei I. osztályban szerepeltek (itt is érték el a mélypontot, a 2008-as szezon végén a 13. - majdnem kieső helyen - végeztek). Majd 2010-ben megnyerték a megyei bajnokságot és visszakerültek az NB3-ba, ám 2013 és 2015 között az NB3 és a Megyei 1. osztály között "ingázott" a csapat. Jellemzése 1920. május 13-án született meg a munkások sportköre, Salgótarjáni Torna Club (STC, innen a Stécé elnevezés) néven, és a klub címerében már ekkor ott volt a két, egymással keresztező kalapács. A friss klub pár év múlva, elnyerte a Salgótarjáni Kőszénbánya RT támogatásával és ekkor született meg a legendás, máig is igen jól csengő SBTC név, amely akkor még a Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club rövidítése volt. Ma pedig a Salgótarjáni Barátok Torna Club. Névváltoztatások Salgótarjáni Torna Club ( 1920 – 1922 ) Salgótarjáni Bányatelepi Torna Club ( 1922 – 1949 ) Salgótarjáni Tárna Sport Egyesület ( 1949 – 1951 ) Salgótarjáni Bányász Torna Club ( 1951 – 1977 ) Salgótarjáni Torna Club ( 1977 – 1984 ) Salgótarjáni Bányász Torna Club ( 1984 – 1988 ) Salgótarjáni Barátság Torna Club ( 1988 – 1992 ) Salgótarjáni Barátság Torna Club – Salgglas Sport Egyesület ( 1992 – 1993 ) Salgótarjáni Barátság Torna Club ( 1993 – 2001 ) Salgótarjáni Barátok Torna Club ( 2001 –) Története A sportkör 1920. május 13-án alakult meg Salgótarjáni Torna Club (STC) néven, majd a helyi bányavállalat támogatásának elnyerésével, 1922-ben vette fel nevébe a B betűt, amely sokáig a „Bányatelepi” elnevezést jelentette. Az embléma ugyanaz maradt – két egymást keresztező kalapács – csak a rövidítés változott SBTC-re. Az egyesület egyre nagyobb sikereket ért el az elkövetkező évtizedekben. Az első bányászklub volt, amely a legmagasabb vonalban szerepelhetett 1935-ben, amikor is alapító tagja volt a Nemzeti Bajnokság első osztályának. Ezután 1980-ig csak ritkán hiányzott az élvonalból. A fekete-fehér színű együttes négyszer (ha beleszámítjuk az 1956. évi, félbeszakadt bajnokságot, akkor ötször szerezte meg a vidék legjobbja címet, amit azóta egy csapat sem. Továbbá négyszer jutott be a Magyar Kupa döntőjébe, de egyszer sem tudott nyerni, különböző okok miatt. A legnagyobb sikert 1971-72-es bajnoki évadban érte el Moór Ede vezető edző és Szabó Géza edző vezetése alatt, amikor is az NB I-ben a harmadik helyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ahol korán búcsúztak, hiszen az AEK Athén túl nagy falat volt a számukra. 1977. december 16-a és 1984 nyara között ismét Salgótarjáni Torna Club néven működött. Ekkor összevontak hét salgótarjáni sportegyesületet (SKSE, SASE, SESE, stb.) mely ez időben STC néven szerepelt, míg a csapat színe piros-fekete lett. 1984 nyarán megszűnt a fúzió, és ismét saját nevükön szerepeltek az egyesületek, így a Salgótarjáni Bányász Torna Club is, de ez nem tartott sokáig. A nógrádi szénbányászat folyamatos leépítésének következtében 1988-tól a Salgótarjáni Barátság Torna Club nevet vette fel. A két kis kalapács kikerült a címerből, de minden maradt a régiben. Azonban már csak a régi címer, a fekete-fehér szín, és a rövidítés emlékeztet a régi sikerekre, minden más nem. Ezek után a csapat kiesett és az NB II-ben indult, majd megjárták az NB III-at is. Még 1995 és 1999-ben újra közel voltak az első osztályhoz, de végül is nem sikerült a feljutás (Parmalat FC - később Videoton ellen 1:3; 0:1) sőt az utóbbi esetben anyagiak miatt még a másodosztálytól is visszaléptek. A gárda az NB III Mátra-csoportjában az 1999-2000-es bajnoki évadban a 11. helyen végzett, így kiesett, ám a visszalépések miatt indulhatott volna az NB II-ben. Ezt a klub anyagi gondok miatt nem tudta vállalni, így története során először a megyei I. osztályban kezdte el a 2000-2001-es bajnokságot. Az egyesület 2001. február 21-én újjáalakult, fuzionált a Salgó Öblössel és Salgótarjáni Barátok Torna Club néven indult az NB2-ben, ahol az első évben 12., majd a rákövetkezendő évben 14. lett, és kiesett. Ezek után NB3-ban indultak, ahol a fiatal csapat (átlagéletkor 21) nem tudta felvenni a harcot a sokkal rutinosabb ellenfelekkel - akik tele voltak NB1-et, NB2-őt megjárt játékosokkal - szemben, így ismét kiesett. 2007-ben levált a Salgó Öblös, azóta az SBTC a megyei I. osztályban szerepel. 2007-ben 2. hely, 2008-ban 3. hely, jelenleg pedig a 13. helyen szerénykednek. Legjobb eredmények UEFA-kupa Az NB I-ben a bemutatkozást kiesés követte. A bajnokságnak 1940-től számítható törzstagjának az SBTC. Végleg csak 1980-ban esett ki a klub az NB I-ből. Legegyenletesebb szereplés 1955 és 1961 között volt: egyszer 5. háromszor 6. volt. A legeredményesebb szereplés pedig 1970-1972 között: 5. hely és a 3. hely. 1973-ban az UEFA-kupában is szerepelt. Statisztikák Amikor bronzérmesek lettek A csapat mérkőzéseit 195 ezer néző látta. Salgótarjánban 108 ezer, idegenben 87 ezer szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésekre. Salgótarjánban a Bp.Honvéd ellen volt kint a legtöbb néző, szám szerint 15 ezer, vagyis akkoriban több mint a fél város. Az FTC ellen 12 ezren voltak, míg az MTK elleni meccsen 9 ezren látogattak ki. Idegenben a Népstadionban voltak a legtöbben, 15 ezren, amikor is a csapat az FTC-vel játszott (0:0). A tarjáni "Aranycsapat" Legnagyobb vereség Érdekesség, hogy az SBTC (1971–72) 12 meccsen nem kapott gólt (otthon ötször, idegenben hétszer), amivel a táblázaton a 2. helyet foglalta el a Bp. Honvéd mögött. A csapatok gólképességi táblázatán az SBTC a tabella legtetején végzett: csak 3 meccsen nem lőtt gólt, ami a csapat számára szép eredmény volt. Vidék-Vidék ellen A góllövőlistán 3 tarjáni játékos is dobogós helyezést ért el. Vincze, Vasas és Csáki. Mindhárman Bronzcipősök lettek. Történelmi mérkőzések 26 ezer néző előtt már az első félidőben 2 gólos hátrányba került a vendég SBTC. Ennek tudatában, sokkal motiváltabban léptek pályára a hőn szeretett salgótarjáni játékosok a második félidőben. A dolgok viszont nem úgy alakultak, ahogy azt ők szerették volna, hiszen egy vitatható eset után Nikolaidis 11-esével már 3:0 állt az eredményjelzőn. Becsületére legyen mondva a "bányászoknak",életben tartva a reményeket, a visszavágóra, hogy nem adták fel, aminek később meg is lett az eredménye, mert a salgótarjániaknak juttatak egy jogos 11-est, amit higgadtan értékesített is Jeck Ferenc. A borús, esős idő ellenére, 6000 néző mégis kilátogatott az "ország legszebb fekvésű stadionjába". Jól kezdtek a hazai feteke - fehérek, sorozatos támadásokat vezettek, ám gólt nem sikerült szerezniük. Aztán a 2.félidőben Moór Ede edző cserélt, aminek az 52. percben meg is lett a jutalma. Az egyik tarjáni támadót nem sikerült szerelniük a görögöknek a 16-oson belül, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A labda mögé a közönség kedvence Básti István állt, aki nem hibázott. Így már csak 1 gól hiányzott, és Salgótarján első számú csapata történelmet írhat. Ám kitámadtak, amit a rutinosabb görögök könyörtelenül kihasználtak és a mérkőzés végén egyenlítettek. A csata végén a tarjáni B-közép ütemes tapssal jutalmazta a két csapat megalkuvást nem ismerő futballját. Ezáltal a görög csapat jutott tovább a következő körbe ahol a Liverpool-lal csapott össze. Ismertebb játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Bánkuti István Bodon Tibor Kocsis Lajos Kovács István Oláh Géza Pákozdi László Szalay Miklós Szojka Ferenc Vasas Mihály Vincze Gyula Zsédely Sándor Zsengellér Gyula Dzsálandhár Dzsálandhár (pandzsábi: �����, angolul: Jalandhar) város Észak-Indiában, Pandzsáb államban. Lakossága 862 ezer fő volt 2011-ben. Gazdaságában jelentősebb a cukor- és konzervipar, textil-, üveg-, bútor- és fémipar. A város ismert még a hagyományos elefántcsont faragványairól is. Denis C. Twitchett Denis Crispin Twitchett (London, 1925. szeptember 23. – Cambridge, 2006. február 24.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Dù Xīdé; magyar népszerű: Tu Hszi-tö; kínaiul: ���) brit sinológus, történész. Legjelentősebb műve The Cambridge History of China című sorozat szerkesztése. Élete és munkássága Twitchett előbb a Londoni majd a Cambridge-i Egyetemen folytatta egyetemi tanulmányait (1946–1950). 1954-től a Londoni Egyetemen, majd 1956-tól 1960-ig a Cambridge-i Egyetemen tanított. 1960-tól a Londoni Egyetem kínai fakultánsának tanszékét vezette 1968-ig. 1968 és 1980 között a Cambridge-i Egyetem, majd 1980-tól 1994-ig a Princeton Egyetem professzora. 1967-ben a Brit Akadémia tagja lett. Twitchett professzor 1966-ban kezdett neki munkatársaival – többek között a történész John K. Fairbankkel – a Kína teljes történetét feldolgozó monumentális sorozat, a sinológia alapvető kézikönyvének számító The Cambridge History of China összeállításának, amelynek 13. kötete 2009-ben jelent meg. Egyéb művei Financial Administration under the T’ang Dynasty (1963) Printing and Publishing in Medieval China (1983) The Writing of Official History Under the T’ang (1992) The Times Atlas of China (P. J. M. Geelannel közösen; 1974) Paulilatino Paulilatino település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 2229 fő (2017. január 1.). Paulilatino Bauladu, Bonarcado, Ghilarza, Solarussa, Villanova Truschedu, Abbasanta, Fordongianus, Santu Lussurgiu és Zerfaliu községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1603 az irodalomban Az 1603. év az irodalomban. Publikációk Magyari István : Az országokban való sok romlásoknak okairól című vitairata William Shakespeare: A windsori víg nők (The Merry Wives of Windsor) Születések május 2. – Athanasius Kircher német polihisztor († 1680 ) ? – Petrus Mederus erdélyi szász költő, evangélikus lelkész († 1678 ) Salgótarjáni járás A Salgótarjáni járás Nógrád megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Salgótarján. Területe 525,23 km², népessége 64 504 fő, népsűrűsége pedig 123 fő/km² volt 2013. elején. 2013. július 15-én egy város (Salgótarján) és 28 község tartozott hozzá. A Salgótarjáni járás 1983-ig, a járások általános megszüntetéséig is létezett, ezen a néven 1913-tól. Korábbi neve Füleki járás volt, de székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Salgótarján volt. I. e. 545 Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek – i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek – i. e. 490-es évek Évek: i. e. 550 – i. e. 549 – i. e. 548 – i. e. 547 – i. e. 546 – i. e. 545 – i. e. 544 – i. e. 543 – i. e. 542 – i. e. 541 – i. e. 540 Események Az Óperzsa Birodalom elfoglalja Ciprust az egyiptomiaktól . Születések Leótükhidasz spártai király Buxières-sous-les-Côtes Buxières-sous-les-Côtes település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 283 fő (2015). Buxières-sous-les-Côtes Chaillon, Heudicourt-sous-les-Côtes, Loupmont, Montsec, Nonsard-Lamarche, Richecourt, Saint-Mihiel, Varnéville és Valbois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moszkva (folyó) A Moszkva (cirill betűkkel Москва) az Oka folyó bal oldali mellékfolyója. A Volga-medencében, a Moszkvai és a Szmolenszki területen folyik keresztül 502 km hosszan. Vízgyűjtő területe 17 600 km². A mellette fekvő Moszkva városának a fő vízforrása. A város valószínűleg róla kapta a nevét, jelentése és eredete bizonytalan. A Skorpiókirály A skorpió király (The Scorpion King) 2002-ben bemutatott amerikai kalandfilm, melyet Chuck Russell rendezett. Főszereplői Dwayne Johnson, Steven Brand, Kelly Hu és Bernard Hill. A történet A múmia visszatér spin-off-ja. Cselekménye A legendás egyiptomi harcos ihlette film 5000 évvel ezelőtt játszódik Gomora hírhedt városában, ahol egy gonosz uralkodó elhatározza, hogy kiirtja a sivatag minden nomád népét. A néhány megmaradt törzsnek, akik sosem voltak szövetségesek, most egyesülniük kell, vagy elpusztulnak. Tudván, hogy ellenségük egy varázsló látomásaira támaszkodik, felbérelnek egy profi gyilkost, Mathayust (Dwayne Johnson), hogy tegye el láb alól a látnokot. Miután behatolt az ellenséges táborba, Mathayus rájön, hogy a varázsló valójában egy gyönyörű nő. Ahelyett, hogy megölné, magával viszi a sivatag mélyére, tudva azt, hogy az uralkodó csatlósai minden áron megpróbálják kiszabadítani és visszavinni. A csatában súlyosan megsérülő Mathayusnak össze kell szednie az erejét, hogy a szövetségesek szedett-vedett csapatát visszavezesse Gomorába egy végső összecsapásra. Retinoschisis A retinoschisis az emberi szem ritka betegsége, ami az ideghártya (retina vagy recehártya) rétegeinek abnormális szétválásával jár, a retina belső kilenc rétegén belül. BNO-kódja H3570. Nem azonos a retinaleválás néven ismert kórképpel. Általában a külső, ritkábban a belső magvas rétegben alakul ki, és a látás funkciójának sérülésével jár. A retina, amit több rétegnyi egymással összekötött ideg- és pigmentsejt alkot, különálló rétegekre válik szét, ami a látómező érintett részén okoz látáscsökkenést. A retinoschisis gyakorisága becslések szerint 1:5000-1:25 000 között van, elsősorban fiúgyermekeket érint. A „schisis” szó görög eredetű, „szétválást” jelent, és a retina rétegeinek szétválására utal. Ha a retinoschisis a makulát (sárgafoltot) érinti, akkor a retina központi részén az éleslátás központja eshet ki (a sárgafolt-elfajulás egy formája). A kezelés általában arra irányul, hogy a leválást a sárgafolton kívüli részre korlátozzák. A fiatalkori retinoschisist a humán X nemi kromoszóma RS1-fehérjét kódoló génjének hibája okozza, a betegség általában a tünetmentes, hordozó anya fiúgyermekében jelentkezik. Az egészséges szemben a retinasejtek egy retinoschisin (RS1) nevű fehérjét választanak ki, ami ragasztószerűen összetartja a retina rétegeit. A betegség már gyermekkorban jelentkezik, legkésőbb az általános iskolában észre szokták venni, bár néha fiatal felnőttkorban fedezik csak fel. Az időskori retinoschisis a szem öregedése által kiváltott retinaszétválás, férfiakat és nőket is érinthet, és nem genetikai eredetű. A retinoschisises betegek csak kis hányada vakul meg teljesen, egy részüknek viszont az olvasás is nagy nehézséget okoz, és jogi értelemben vakok lehetnek. A látóélesség mindkét szemben 20/200 (0,10) alá romolhat. A retinoschisis az éleslátás csökkenését okozza; a retinában apró ciszták képződnek, gyakran finom, küllőszerű mintázatot alkotva. A ciszták szabad szemmel nem láthatók, csak a szemészeti vizsgálat során vehetők észre. Szemüveggel nem lehet látásjavulást elérni, mivel a ciszták magát az idegszövetet károsítják. A perifériás látás is károsodhat, hogyha a retina belső kilenc rétege elválik a pigmenthám külső, epithel rétegétől. A kialakuló retinaleválás sebészetileg (pl. lézeresen) kezelhető, de a kiváltó ok – a rétegek szétválása – a jelenlegi módszerekkel nem szüntethető meg. Mivel a retinoschisis könnyen összetéveszthető más szembetegségekkel, fontos hogy szemész szakorvos alaposan megvizsgálja a szemeket, nehogy a retinaleválás kezeletlenül maradjon. Tünetek A retinoschisis tünetei az elváltozás kiterjedtségétől függnek. A gócosan jelentkező elváltozások többnyire látótérkiesést okoznak. Ha nagyobb területet érint az elváltozás, jellemző a fekete foltok látása és esetleg szikralátás. Ha a betegség az éleslátásnak megfelelő helyen jelentkezik, kieshet a látótér közepe, torz látás és látásélesség-csökkenés következik be. Kezelése A retinoschisis a jelenleg rendelkezésre álló módszerekkel nem gyógyítható. Fontos a szemek óvása, és az esetleges retinaleválás kezelése. Állatkísérletekben ígéretes eredményeket értek el egészséges emberi gének génhibás egerek szemébe juttatásával, a beavatkozás nem csak megakadályozta a szétválást, de a már sérült egérszemben vissza is fordította a ciszták kialakulását. Öröklődés A retinoschisis az X-kromoszómához kötődő recesszív jelleg. A hibás gént hordozó nők másik X-kromoszómája általában egészséges (kivéve azt a ritka esetet, ha mindkét szülő hordozta a génhibát), ezért a nőknél sokkal ritkább a megbetegedés, mint a férfiaknál. A domináns-recesszív öröklésmenet alapján a főbb eshetőségek: beteg nő és beteg férfi gyermeke is beteg lesz, nemtől függetlenül beteg nő és egészséges férfi gyermeke hordozó nő vagy beteg férfi lesz hordozó nő és beteg férfi gyermeke azonos valószínűséggel lehet hordozó nő, beteg nő, egészséges férfi vagy beteg férfi hordozó nő és egészséges férfi gyermeke azonos valószínűséggel lehet hordozó nő, egészséges nő, egészséges férfi vagy beteg férfi egészséges nő és beteg férfi gyermeke azonos valószínűséggel lehet hordozó nő vagy egészséges férfi Kölni főegyházmegye A Kölni főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Coloniensis, németül: Erzbistum Köln) egy németországi római katolikus egyházmegye. Az egyik legrégebbi, és kétmilliós katolikus közösségével a legnagyobb egyházmegyéje Németországnak, noha területileg nem tartozik az elsők közé. A főegyházmegye alá tartozó püspökségek a Aacheni, az Esseni, a Limburgi, a Münsteri és a Trieri egyházmegye. Székesegyháza a kölni Szent Péter-főszékesegyház. Története Alapítása Az egyházmegye területén már a Római Birodalom ideje alatt is jelentős keresztény közösség élt. Az első név szerint ismert püspököt Maternusnak hívták, aki 313-314-ben vett részt egy római szinóduson. Az erről szóló forrás már kölni püspöknek nevezi Maternust, de az ezt követő évszázadokból nem sok adatot találunk. A 6. századtól frank származású püspökök uralkodatak. 794-ben aztán Hildebold püspök kap érseki rangot Nagy Károlytól a Frank Birodalomért tett szolgálatai jutalmául, ez azonban még csak személyes (ad personam) cím volt. Végül I. Miklós pápa küldött palliumot Gunthar püspöknek 860 körül, ezzel érseki rangra emelve az egyházmegyét. A Német-római Birodalomban A 9. századtól az érsekek világi hatalma és szerepe is növekedni kezdett. Ennek fontos állomásaként kap I. (Szent) Brúnó érsek birodalmi hercegi rangot. Fontos megjegyeznünk hogy innentől elválik a világi és egyházi értelemben vett Kölni érsekség. Előbbi területe jóval nagyobb volt, ám csak az egyházszervezet tekintetében tartozott az érsek felügyelete alá. Ezzel szemben utóbbi, a Kölni Választófejedelemség élén világi uralkodóként állt a kölni érsek, noha ez jóval kisebb területet jelentett. Az ezt követő századokban az érsekek folyamatosan próbálták növelni az érsekség területét és politikai befolyását. Ez utóbbi sikerességét igazolja, hogy a kölni érsek már a kezdetektől fogva a választófejedelme volt a Német-római Birodalomnak. A választófejedelmek jogait és szerepét IV. Károly császár aranybullája véglegesítette 1356-ban. Az aranybulla hét választófejedelmet állapítottak meg, s ezeknek egyike a kölni érsek volt. Ekkorra az érsek elnyerte az Itália kancellárja tisztséget is, és a birodalom egyik legbefolyásosabb főurává vált. 1288-ban Köln szabad birodalmi városi rangot kapott, így kikerült a hercegérsek hatalma alól, így az érseki székhelyet Bonnba helyezték át. Modernkor A német szekularizációs hullám Kölnt sem kerülte el. A napóleoni háborúk után az érsekség területét Franciaország és Hessen-Darmstadt között osztották fel. Az érseki szék ezt követően 23 évig üresen állt. VII. Piusz pápa 1821-ben De salute animarum kezdetű bullájával rendezte az egykori Német-római Birodalom területén lévő egyházmegyék sorsát. Ebben a pápa visszaállítja az érsekséget, ám területének egy részét elcsatolják. Az egyházmegye határai — apróbb változtatásokkal — ma is érvényben vannak. A Kölni főegyházmegye ma is Németország egyik legjelentősebb egyházmegyéje. 2005-ben itt rendezték a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót. Az egyházmegye élén 2014 szeptember 21. óta, a korábbi berlini érsek, Rainer Maria Woelki bíboros áll. Érsekek 1824-től 1824–1835: Ferdinand August von Spiegel 1835–1845: Clemens August von Droste-Vischering 1845–1864: Johannes von Geissel, bíboros 1866–1885: Paul Ludolf Melchers, S.J. , bíboros 1885–1899: Philipp Krementz, bíboros 1899–1912: Hubert Theophil Simar 1902–1912: Anton Hubert Fischer, bíboros 1912–1919: Felix von Hartmann, bíboros 1920–1941: Karl Joseph Schulte, bíboros 1942–1969: Josef Frings, bíboros 1969–1987: Joseph Höffner, bíboros 1989–2014: Joachim Meisner, bíboros 2014- : Rainer Maria Woelki, bíboros Források Ez a szócikk részben vagy egészben az Erzbistum Köln című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Katolikus Lexikon Szomszédos egyházmegyék Aacheni egyházmegye (nyugat) Esseni egyházmegye (észak) Paderborni főegyházmegye (kelet) Limburgi egyházmegye (délkelet) Trieri egyházmegye (dél) A matematika története A matematika története avagy matematikatörténet tudományága elsősorban a matematikában történt új felfedezések eredetét és történetét kutatja, kisebb mértékben pedig a múltbeli standard matematikai módszereket és fogalmakat. A matematika szó maga a görög μάθημα (mathéma) szóból származik, amely a „tudomány, tudás, tanulás” jelentésekkel bír. A μαθηματικός (mathématikosz) jelentése: „tanulni szerető”. Ma a szó jelentése ettől kissé eltérő tudományterületre utal – a mennyiség, szerkezet, tér és a változás deduktív tudományára. A legújabb kor előtt a világban összegyűlt tudást és az új matematikai fejlemények írásos levezetéseit néhány kiváltságos helyen lehetett csak tanulmányozni. A legkorábbi ókori matematikai szövegek Mezopotámiából (Plimpton 322 i. e. 1900 körül), az ókori Egyiptomból (Rhind-papirusz i. e. 1800 körül), a Középbirodalom idejéről (Berlini papirusz i. e. 1300 – i. e. 1200 körül) és az ókori Indiából (Sulba szútrák i. e. 800 körül) kerültek elő. Ezen szövegek mindegyike a Pitagorasz-tétellel foglalkozik, amely a jelek szerint az egyik legkorábbi és legelterjedtebb matematikai jelenség volt az alapvető aritmetika és geometria után. Az ókori görögök matematikai munkáit sokan a legfontosabbak közé sorolják, mert azok nagyban bővítették a matematika módszereit és tárgykörét is. Egy érdekes jelenség az ókori és középkori matematikatörténetben, hogy a fejlődésbeni fellángolásokat gyakorta több évszázadon át tartó stagnálás követte. Az itáliai reneszánsszal kezdődően (16. század) az újabb fejlődések a matematikán belül – melyek kölcsönösen hatottak más természettudományok fejlődésére is – egyre nagyobb ütemben követték egymást és ez a jelenség ma is megfigyelhető. Korai matematika A korai vagy empirikus matematika (Kr. e. 300 000? – Kr. e. 6. század) kialakulása a kőkorszakra tehető. Az emberré válás kora (Kr.e. 500 000 – Kr.e. 10 000) a pattintott kőkorszak (paleolitikum, Kr. e. 2,4 millió – Kr. e. 11 500) idejére esik, amely nemcsak a tűzhasználat és az első vallásos jellegű kultuszok megjelenésének ideje, de a szám és alak fogalmának és az időmérésnek a vélhető kialakulásáé is. Erről a korszakról írott szövegek nincsenek, a kultúrtörténeti (etnográfiai, kulturális antropológiai) vizsgálatokat végző tudósok azonban megpróbálnak az alábbi közvetett bizonyítékokra építve képet adni róla: régészeti leletek; a tizenkilencedik-huszonegyedik században is fellelhető, de a civilizált területektől való elzártság vagy távolság miatt kőkorszaki szinten élő (régebben „primitívnek” nevezett) népcsoportok vizsgálata; gyermekek vizsgálata (az egyed- és törzsfejlődés összefüggése, ld. Haeckel-törvény); etimológiai vizsgálatok a szám- és mennyiség vonatkozású szavakkal és más nyelvi elemekkel kapcsolatban. A bizonyítékok közvetett volta miatt az e korról kialakult általános kép sok eleme csak feltételezés jellegű (spekulatív), különösen, ami a szám- és műveletfogalom kialakulását illeti. A mennyiség megjelenése A számfogalom csak fokozatosan formálódott meg, és együtt, párhuzamosan fejlődött a matematikai műveletekre és viszonyokra vonatkozó képességekkel. Kezdetben csak az egy, kettő és kettőnél több („sok”) megkülönböztetése alakult ki. Ennek nyomait megtaláljuk a holt és a ma is élő nyelvekben (mint pl. az óegyiptomi, ógörög, az archaikus latin, vagy az arab nyelvekben az egyes, kettes és többes szám használata egyes névszók ill. igék ragozásánál). Mungo Park angol utazó, aki a Niger folyó feltérképezésével foglalkozott, említ olyan afrikai törzseket, melyek tagjai „valósággal könnyeztek a megerőltetéstől, ha azt akarták elmondani, valaminek a száma több kettőnél”. 2004-es kutatások is találtak Brazíliában ilyen népcsoportokat, pl. a pirahák (amazóniai indiánok). Hasonló helyzetben van a bolíviai csikito törzs (egyetlen „számnevük” van: etema, vagyis „egyedül”), ugyanitt a tacama törzsről kimutatható, hogy számneveik mind idegen (spanyol, vagy ajmara) eredetűek, sok amerikai és ausztrál törzset és nyelvi dialektust leírtak továbbá, akiknek valamivel több, de szintén kevés számnevük van (encabellada, chaco/guaycuru, puri, botocudo, yucaburra stb.). A számábrázolás és számolás megjelenése Az elvont számfogalom és a nagy számok hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a korabeli emberek nem tudták a nagyobb tárgysokaságokat kezelni. Ebben az ujjakon való számlálás, és hasonló módszerek (pálcikák, rovások használata) segítettek. Az ujjszámlálás mellett a rovások megjelenése egy újabb lépés volt az elvontság felé, az enaktív (mozgásos, konkrét) reprezentálás mellett megjelent az ikonikus (szemléltető) reprezentálás - és mindkettő egész máig tovább él. Számrovásos leleteket jóval a nagyobb számokat megnevező számnevek feltételezhető megjelenése előttről is ismerünk, ilyen például a 30 000 évesre becsült vestonicei farkaslábszárcsont, a jelenleg legrégebbinek ismert számrovásos emlék, amelyen 55 számrovás van, ötös csoportokban felvésve, a 25. és 26. rovás között egy nagy elválasztó rovással, vagy a 20 000 évesre becsült ishangoi csont, mely utóbbi rovásai közt sokan már összeadást is felfedezni vélnek (bár mások primitív holdnaptárnak tartják). A sokáig csak ujjak segítségével számláló vagy rovásokat rovó ember a korszak végére észrevehette, hogy azokban a sokaságokban, melyek megszámlálása azonos számú ujjat követel, van valami közös: a sokaság számossága, azaz az a tulajdonság, hogy hány tagja, eleme van. Így lassan megjelent a szám elvont fogalma, és az összeadás összeszámlálásként, azaz konkrét, „szenzomotoros” műveletként való végrehajtása. Ez sokkal előbb következhetett be, mint a számnevek és a nagy számok fogalmi megjelenése, mely feltételezést a néprajz közvetett módon is alátámasztja: ismerünk „primitív” törzseket, melyek nem képesek nagyobb számok megnevezésére, azonban pálcikák, vagy hasonló módszerek segítségével számon tudják tartani állatcsordáikat (illetve, egy ceyloni törzs esetében, kókuszdióikat), és ezek számbeli nagyságviszonyainak összehasonlítására is képesek. A valódi számnevek, majd a valódi számrendszerek, illetve a szám fogalma és az ezt jelölő szó, az újkőkor (neolitikum, kb. Kr.e 11 500 – kb. Kr.e. 5000) legvégén és az ókorban jelentek meg. Az etimológusok szerint számnevek kezdetben hasonlatok lehettek. Például az ötelemű sokaságokra a késő neolit ember azt mondhatta, „olyan, mint a kéz” vagy „annyi, mint a „kéz”. Az ilyesfajta fordulatok aztán állandósultak, és a legtöbb nyelvben elvesztették eredeti jelentésüket, de a nyelvi vizsgálatok ennek ellenére kimutathatják a számnevek és tárgynevek közös eredetét. Pl. az ósumérban az 1 szám megnevezésére ugyanaz a szó szolgál, mint a férfiéra, a kettő megnevezésére pedig ugyanaz, mint a nőére. Az is jellemző, és a fenti hipotézis mellett szól, hogy sok törzs más tárgysokaságokra másféle számneveket használ (a Fidzsi-szigeteken például a tíz: bola (csónakokra) vagy koro (kókuszdiókra) – ez a jelenség egyébként a magyarban is megvan kis számok esetén, pl. két ló, pár cipő, ikergyerekek). Nem egy nyelvben kimutatták a számnevek és a testrészek neveinek közös etimológiai eredetét (pl. az Új-Hebridák szigetcsoport egyik törzsénél, az apiknál öt = kéz, tíz = két kéz stb.). Tárgyi leletek a kőkorszakból Jóval a legkorábbi írott dokumentumok előtti időkből is találhatunk rajzokat, melyek matematikai tudásra vagy csillagok mozgásán alapuló időmérésre utalnak. A paleontológusok például i. e. 70 000 körülre datálható okkerkövekre vésett geometriai alakzatokat találtak egy dél-afrikai barlangban. I. e. 35 000 és i. e. 20 000 közötti időre datálható történelem előtti tárgyakat találtak Afrikában és Franciaországban is, melyek az idő számszerű mérésére utalnak. Tárgyi bizonyítékot találtak arra is, hogy az ősi időmérésben a nők havi ciklusának napjait számlálták: például 28, 29 és 30 vonás csontokon és köveken, melyet egy a többitől eltérő vonás követ. Ezen kívül a vadászok már ismerték az 1, 2 és a „sok” valamint a 0 vagy semmi fogalmát is, amely állatcsordáik számolásánál volt szükséges. Az Ishango csontot a Nílus forrásának környékén találták a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ez i. e. 20 000 környékéről származik. Egy gyakori értelmezés szerint ez a kő az egyik legkorábbról ismert példája a prímszámok sorozatának és az ókori egyiptomi szorzásnak. Az ókor A számrendszerek, számírások és számológépek megjelenése Az ókor két nagyon fontos, maradandónak bizonyuló matematikai találmánya a számrendszeres vagy helyiértékes számábrázolás, és a számírás. Már az őskorban a legkülönfélébb alap- ill. csomószámokat használták mind a helyiértékes, mind a nem-helyiértékes számábrázolási módokban, és ez az ókorra is jellemző maradt: a kettestől (bakairi, Dél-Amerika, gumulgal, bushman, Ausztrália) a hármason (kamilaroi és pigmeus, Ausztrália), a négyesen (Dél-Afrikai törzsek, csumas indiánok) át egészen az ötös csomószámig, amelyet nemcsak a Nyugat-Afrikai fula és volof nyelvben és az óceániai kanak nyelvben találhatunk meg, hanem régészeti leletek szerint írásban általánosan használhatták Közép-Európában a bronzkor végén (urnamezős kultúra, Kr.e 1200 - Kr. e. 800), de jelen volt az etruszk és római számírásban is; mely utóbbi Európa számírása volt egészen az 1200-as évekig; a tiszta helyiértékes ötös számrendszer tartós használatára azonban meglepő módon elég kevés példa van (Iuo stádium, Dél-Afrika, joruba stádium, Nigéria, mindkét esetben a 20. század elejéig, ezen kívül csak Dél-Amerikában ismerünk törzsi példákat), de folytathatjuk a sort a hatoson (finnugorok ősi stádium és Észak-Afrika), a hetesen (ugorok, magyar stádium, héber, berber), a nyolcason (yuki, Kalifornia; pamenan, Mexikó) és kilencesen át nemcsak a tízesig (magyar stádium, hindu és általában a népek többsége), illetve a tízes csomószámú nem-helyiértékes írásig (óegyiptomi számírás), és még tovább is a tizenkettesen (óangol) keresztül a tizenhármasig (yasgua, Nigéria), de a húszas (gael, Északnyugat-Európa, archaikus francia, olmék, maja), sőt a harminckettes (Dél-Afrika) hatvanas (babiloni, Ázsia) csomószám is előfordul, sőt az sem volt ritka, hogy a csomószámok keveredtek (gael, babiloniak, Észak-Afrika, api (Új-Hebridák lakói), monumbo), az alapszám a nép története során többször is változott (magyar), vagy hogy különböző tárgyak számlálásakor különböző csomószámot használnak. A számnevek és a bakairikéhoz hasonló primitív kváziszámrendszerek együttes kialakulása lehetővé tette a helyiértékes számábrázolás létrejöttét. Az ókorra ezek sok helyütt megjelentek, bár nem mindenhol (pl. a latinok, birodalomalapító voltuk ellenére, sosem ismerték), másféle számábrázolási módszerek is kialakultak. Sok helyütt (mint pl. Ausztrália) pedig még ilyen alternatív számábrázolásmódok sem jöttek létre, megmaradt a kőkorszaki állapot. A különféle számábrázolási elvek mellett az ókor másik alapvető találmánya a számírás. Az emberi memória korlátai miatt a matematika elmélyült művelése írást igényel. Nagy számokkal számolni, vagy hosszadalmas és bonyolult számolásokat végezni, pontos geometriai ábrákat rajzolni a puszta homokba, hosszabb távon meglehetősen kényelmetlen, esetenként lehetetlen; ehhez íróeszközök szükségesek. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági számításokat legalább egy ideig meg kell őrizni, a csillagászati feljegyzéseket pedig hosszabb távon kell vezetni, hogy induktív értékkel bírjanak. Denise Schmandt-Besserat 1992-ben közzétett, igen ötletes elmélete a következőképp magyarázza a számírás létrejöttét: A neolit korban felélénkült a cserekereskedelem. Hogy a csereáruk darabszámával kapcsolatos vitákat megoldják, kialakult az a szokás, hogy az árut zárt agyagedényekbe csomagolják, majd lezárják. A nagyobb áruk esetén (pl. állatok) a számukkal azonos számú kis dolgot helyeztek egy agyagedénybe. Maradtak fenn régészeti leletek is, amelyekről nagyon úgy tűnik, mintha ilyen anyagnyilvántartók lennének. Ennek hátránya az volt, hogy ha az árumennyiséget fel kellett mérni, azt csak a tárolóedények összetörésével lehetett megvalósítani. Ezért hamar rájöttek, hogy ha a tárolóedény oldalába belekarcolják a benne tárolt áru darabszámát vagy mennyiségét, akkor nem kell folyton összetörni a tárolóedényeket. Eleinte hieroglifaszerű jeleket használtak: pl. 30 birka átvétele esetén az anyagnyilvántartó edény külsejére egy 30 birkát ábrázoló ábrát nyomtak rá. Kezdetben tehát a számírás épp úgy tükrözte a megszámlálandó dolog minőségét és mennyiségét is, mint maguk a számnevek; ez jó magyarázata a hieroglifikus számírások kialakulásának. A számírás önállósodása akkor kezdődött, amikor rájöttek, hogy az egész folyamatban az agyagedény és annak tartalma valójában fölösleges, teljesen elegendő az oldalán szereplő „bélyegzés”. A számrendszereket és számírásokat azonban elsősorban tudományos és nemzetgazdasági célokra használták. A közemberek továbbra is az ujjukon adtak össze, illetve megjelentek az első professzionális számológépek, (abakuszok, szorobánok) primitív (huzalok nélküli), de egyre tökéletesedő formái. Az ókori matematika leletei Az i. e. 5. évezred predinasztikus egyiptomi korszakában már megfigyelhetjük geometriai térformák képszerű ábrázolásait. Egyesek szerint az Angliában és Skóciában található megalit építmények (az i. e 3. évezredből) tervezésénél is használtak már köröket, ellipsziseket, és Pitagoraszi számhármasokat. A legkorábbról ismert matematikusokat az ókori Indiából ismerjük az i. e. 3000 és 2600 közötti indus-völgyi civilizációból (Harappai civilizáció), a mai Észak-India és Pakisztán területéről. Itt kifejlesztettek egy olyan mértékrendszert, amely már tízes számrendszert használt és téglagyártásuk meglepően fejlett volt, mivel arányokat használt és az utcákat is derékszögűnek tervezték. Sok geometriai alakot ismertek már, köztük a kockát, a hengert, a kúpot és rajzaikon találunk koncentrikus valamint egymást metsző köröket és háromszögeket is. A felfedezett matematikai eszközök közé tartozik egy pontos tízes beosztású vonalzó, melyen apró és precíz beosztás látszik; egy kagyló-műszer, melyet iránytűnek használtak és síkon tudtak vele szöget mérni vagy a horizonton a 40–360°-ok többszöröseit. Egy másik kagyló-eszközzel 8–12 részre osztották a horizontot és az égboltot és egy harmadik műszerrel a csillagok helyzetét tudták mérni navigációs célból. Mivel az indus írást egyelőre nem sikerült megfejteni, alig tudunk valami biztosat az írásos harappai matematikáról. Régészeti leletek alapján egyes történészek úgy vélik, hogy 8-as számrendszert használtak, és ismerték a π-t vagyis a kör kerületének és átmérőjének arányát. A kínai matematika legkorábbi példája a Sang-korból maradt ránk (i. e. 1600–i. e. 1046), ahol egy teknőcpáncélra karcolt számokat találtak . Ezek a számok is tízes számrendszert használnak: a 123-as számot felülről lefelé írták, oly módon, hogy az 1-es jelet egy százasjel, a 2-es jelet egy tízesjel majd egy 3-as jel követ. Ez volt a világ legfejlettebb rendszere abban az időben és lehetővé tette, hogy számításokat végezzenek a kínai abakuszon (suan pan). Az abakusz feltalálásának pontos időpontja nem ismert, de a rá való első írásos hivatkozást Xu Yue Kiegészítő jegyzetek a számok művészetéhez című írásában találjuk. Ókori Közel-Kelet (i. e. 1800 – i. e. 500) Mezopotámia Babilóniai matematika alatt azt a rendszert értjük, melyet Mezopotámiában (mai Irak területe) használtak a korai sumerektől a hellenisztikus kor kezdetéig. Azért nevezik babilóniai matematikának, mert Babilonnak, mint tudományos központnak központi szerepe volt benne. Ezt a szerepét a hellenisztikus korban elvesztette. Ekkortól kezdve a babilóniai matematika egyesült a görög és egyiptomi rendszerekkel, amely a hellenisztikus matematika kialakulásához vezetett. Később az arab birodalom uralma alatt Mezopotámia, különösképpen Bagdad ismét fontos szerepet kapott, mint a muzulmán matematika tudományos központja. Az egyiptomi matematikával szemben – ahonnan ma kevés forrás áll rendelkezésre – a babiloni matematikával kapcsolatos tudásunkat arról a 400 agyagtábláról szereztük, amelyet az 1850-es évek óta fedeztek fel. Ezeket ékírással írták nedves agyagtáblákra, majd kiégették őket kemencében vagy a napon. A legkorábbi fennmaradt írott matematikai emlék az ókori sumerektől származik, akik az első mezopotámiai civilizáció létrehozói voltak. Összetett mérési rendszerük volt már i. e. 3000-ben is. A sumerek már i. e. 2500-tól kezdődően szorzótáblákat írtak agyagtáblákra, valamint geometriai és osztási problémákon dolgoztak. A babiloni számok legkorábbi nyomai is ebből a korból származnak. A feltárt agyagtáblák többsége az i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból származik, és olyan témákat érint, mint a törtek, az algebra, a másodfokú és harmadfokú egyenletek és a Pitagoraszi számhármasok számítása (lásd Plimpton 322). A táblák között találunk szorzótáblákat, trigonometriai táblákat valamint első- és másodfokú egyenletek megoldási módszereit is. Az YBC 7289 babiloni tábla a √2 értékét öt tizedes pontossággal közelíti meg. A babiloni matematika a tízes és a 60-as számrendszer keverékét használja. Innen ered a mai időmérés percenként 60 másodperce, az óra 60 perce és a kör 360°-a (6×60°) is. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak szokásától eltérően a babiloniak valódi helyiértékes rendszert használtak, ahol a bal oszlopba írt számjegyek nagyobb értéket képviseltek – a tízes számrendszerhez hasonlóan. Nem használták még azonban a tizedesvessző megfelelőjét, ezért a szimbólumok helyiértékét gyakran a szövegből kellett kikövetkeztetni. A 60-as alapszám használatának oka pontosan nem ismert. Akadnak, akik matematikai magyarázatot keresnek, és azt mondják, a 60 választása előnyös volt tudományos szempontból, mert sok osztója van, de ehhez képest nem elképzelhetetlenül nagy. Mások csillagászati, naptárkészítési okokat keresnek. Megint mások szerint a tízes és hatvanas számrendszer keverése gazdasági okok miatt volt célszerű, amikor a sumer és akkád államszervezetet egyesítették. A sumer pénzegység, a mina ugyanis hatvanszor annyit ért, mint az akkádok sékele. Egyiptom Az egyiptomi matematika alatt azt a matematikát értjük, melyet óegyiptomi nyelven írtak. A hellenisztikus korban az egyiptomi nyelvet a görög váltotta fel az egyiptomi tudósok körében, ezért ettől kezdve az egyiptomi, a babiloni és a görög matematika egyesült és belőlük alakult ki a hellenisztikus matematika. A matematika tudományának művelését Egyiptomban később az arabok folytatták a muzulmán matematika részeként, ekkor az arab lett az egyiptomi tudósok nyelve. A máig felfedezett legrégebbi matematikai szöveg – a Moszkvai papirusz – egy óegyiptomi (középbirodalomból származó i. e. 2000 – i. e. 1800) papirusz. Ez a legtöbb ókori matematikai szöveghez hasonlóan „szöveges feladatokat” tartalmaz, melyeket látszólag szórakoztatási célból írtak. Az egyik feladatot különösen nagy jelentőségűnek tartják, mivel megad egy módszert a csonka testek (frustum) térfogatának számítására. „Ha azt mondják neked: Egy csonka gúla, melynek 6 a magassága, 4 az alapja és 2 a csúcsa. Emeld négyzetre a 4-et, az eredmény: 16. Duplázd a 4-et, az eredmény: 8. Emeld négyzetre a 2-t, az eredmény: 4. Add össze a 16-ot, a 8-at és a 4-et, az eredmény: 28. Vedd a 6 harmadát: 2. Vedd 2-szer a 28-at, az eredmény: 56. Látod: 56. Helyesnek találod majd.” A Rhind-papirusz (i. e. 1650 ) egy másik fontos óegyiptomi matematikai szöveg, egy útmutató kézikönyv az aritmetikához és a geometriához. A terület-képletek, szorzási, osztási módszerek és törtműveletek ismertetésén kívül még más ismeretek meglétére is bizonyítékul szolgál, többek között az összetett számok, a prímszámok ismeretére valamint a számtani, a geometriai és a harmonikus közép számítására. Egyszerűsítve leírja Eratoszthenész szitáját és a tökéletes szám elméletét is (nevezetesen a 6-ét). Azt is megmutatja, hogyan oldhatunk meg lineáris egyenleteket, valamint számtani és mértani sorozatokat. . A Rhind-papiruszon szereplő három mértani alakzat arra utal, hogy ismertek volt számukra az analitikus geometria alapelvei: (1) hogy határozzuk meg a értékét egy százalékon belüli hibahatárral, (2) a kör négyzetesítésére való korai próbálkozás, (3) a kotangens legkorábbi használata.[forrás?] Végül a Berlini papirusz (i. e. 1300 ) azt bizonyítja, hogy az ókori egyiptomiak számára ismert volt a másodrendű algebrai egyenletek megoldása is. Ókori indiai matematika (i. e. 900 – i. sz. 200) A védikus matematika a korai vaskorban indult fejlődésnek és az első fennmaradt írás a Satapatha-brahmana (i. e. 8. sz. - i. e. 3. sz.), melyben 2 tizedesjegy pontossággal megközelítik a π értékét. A Sulba szútrák (i. e. 8. sz. – i. sz. 2. sz.) mértani szövegek, melyekben irracionális számokat, prímszámokat, a hármasszabályt, és köbgyököt is használtak már, kiszámították a 2 négyzetgyökét 5 tizedesjegy pontossággal és módszereket mutattak be a kör négyszögesítésére, az első- és másodfokú egyenletek megoldására, algebrailag levezették a pitagoraszi számhármasokat, valamint numerikus módszerekkel bebizonyították a Pitagorasz-tételt. Pánini (kb. i. e. 5. század) lefektette a szanszkrit nyelv nyelvtani szabályait. Jelölési rendszere hasonlít a modern matematikai jelöléshez, a metaszabályokat, a transzformációkat és a rekurziókat olyan kifinomultan használta, hogy nyelvtana a Turing-gépével ekvivalens számítási erővel rendelkezett. Pánini műve a modern formális nyelvtanok elméletének előfutára is, a legtöbb mai programozási nyelv által használt Pánini-Backus forma szintén jelentős hasonlóságokat mutat Pánini nyelvtani szabályaival. Pingala (i. e. 4. század – i. e. 1. század között) prozódiáról, versmértékekről írt, Csandahszútra c. értekezésében a rövid és hosszú szótagok különféle kombinációjakor a kettes számrendszerhez hasonló eszközt használ. A metrika kombinatorikájáról szóló tételeiben a binomiális tételnek megfelelő állítások szerepelnek. Pingala fő műve a Fibonacci-számokról is tartalmaz alapvető tételeket, melyeket szanszkritul mátrámérunak nevez. A bráhmi írást már legalább a Maurja-dinasztia korától kezdődően alkalmazták (i. e. 4. század), de a legújabb régészeti leletek szerint a kialakulás dátuma inkább az i. e. 600 körüli időszakra tehető. A bráhmi számokról már Asóka király i. e. 3. századbeli, buddhizmust hirdető feliratai is tanúskodnak. I. e. 400 és i. e. 200 között a dzsaina matematikusok elkezdték a matematikát önmagáért tanulmányozni. Ők vezették be elsőként a transzfinit számok, a halmazelmélet, a logaritmus és az indexek alaptörvényeit, a harmad- és negyedfokú egyenletek, szekvenciák és progressziók permutációk és kombinációk, négyzetre emelés és négyzetgyökvonás, valamint a véges és végtelen hatványok fogalmát. Találtak pontos számításokat irracionális számokról is, köztük milliós nagyságrendű számok 11 számjegyű számok négyzetgyökének számításait legalább 11 számjegynyi pontossággal. Görög és hellén matematika (i. e. 550 – i. sz. 300) A görög matematika alatt azt a matematikát értjük, melyet görög nyelven írtak i. e. 600 és i. sz. 450 között. A görög matematikusok a Földközi-tenger térségének keleti részében elszórt városokban éltek Itáliától egészen Észak-Afrikáig, de mégis egységet alkottak közös kultúrájuk és nyelvük miatt. A kései görög matematikusokat helleniszikus matematikusoknak is nevezik. A görög matematika sokkalta kifinomultabb volt, mint bármely korábbi kultúra matematikája. A görögök előtti időkből fennmaradt matematikai emlékekben mindenütt az induktív érvelés módszerét használták, azaz ismételt megfigyelések alapján állították fel szabályaikat. A görög matematikusok ezzel szemben a deduktív érvelés módszerét használták. A görögök a logika segítségével vezették le a következtetéseket a definíciókból és az axiómákból. A görög matematika kezdeteit Thalész (i. e. 624 – i. e. 546 körül) és Püthagorasz (i. e. 582 – i. e. 507 körül) fellépésétől számítják. Feltehetőleg nagy hatással voltak rájuk az egyiptomi, babiloni és – talán – az indiai matematikusok, bár a hatás nagyságát vitatják. Legendák szerint Pitagorasz ezért utazott Egyiptomba, hogy az ottani papoktól matematikát, geometriát és csillagászatot tanuljon. Thalész a geometria segítségével oldott meg olyan feladatokat, mint a piramisok magasságának és a hajók parttól való távolságának kiszámítása. A Pitagorasz-tétel első bizonyítását Pitagorasz nevéhez fűzik, az elmélet története azonban ennél jóval korábbi időkre nyúlik vissza. Euklidészről írott kommentárjában Proklusz azt írja, hogy Pithagorasz a róla elnevezett Pitagoraszi számhármasok elméletét algebrai és nem mértani módszerrel állította fel. Platón akadémiájának a következő volt a mottója: „senki ne lépjen be ide, aki nem képzett a geometriában”. A pithagoreusok fedezték fel az irracionális számokat. Eudoxosz (i. e. 408 – i. e. 355) vezette be a sokszöges ún. kimerítési módszert, amely a mai integrálás elődjének tekinthető. Arisztotelész (i. e. 384 – i. e. 322) írta le elsőként a logika törvényeit. Euklidesz (i. e. 300) használta elsőként a matematika ma is elterjedt módszerét, vagyis a definíciókat, axiómákat, tételeket és a bizonyításokat. Ő volt a történelem során az első ismert tudós, aki definíciót adott a természetes számokra. Ezen kívül a kúpszeleteket is tanulmányozta. Könyvét, melynek az Elemek címet adta, jól ismerték a nyugati világ műveltebb köreiben egészen a huszadik század közepéig. A geometriából ismerős tételek mellett, (mint a Pitagorasz-tétel) az Elemek már tartalmaz bizonyításokat arra, hogy 2 négyzetgyöke irracionális és hogy a prímszámok száma végtelen. A prímszámok felfedezésénél az Eratoszthenész szitája (i. e. 230) elnevezést kapott módszert használták. Egyesek szerint a görögök (ha nem minden idők) legnagyobb matematikusa a szürakuszai Arkhimédész volt (i. e. 287 – i. e. 212). Plutarkhosz szerint 75 éves volt, amikor egy római katona lándzsájával leszúrta, amint éppen matematikai képleteket rajzolt a homokba. A rómaiak kevés érdeklődést mutattak a tiszta matematika iránt. Klasszikus kínai matematika (i. e. 200 – i. sz. 1300) Kínában i. e. 212-ben Csin Si Huang-ti császár megparancsolta, hogy minden könyvet égessenek el. Bár a parancsot nem mindenhol hajtották végre, következményeként nem sok bizonyosat tudunk az ókori kínai matematikáról. A nyugati Zhou dinasztia idejéről (i. e. 1046-ból) maradt fenn a legkorábbi matematikai könyv, amely túlélte a könyvégetést, ez pedig a Ji csing (Változások könyve) volt. Ebben 64 bináris hatos egységet írnak le filozófiai vagy misztikus célból. Az egységeket hexagrammákkal ábrázolják, melyek törött vagy folytonos vonalakból állnak és a jint és a jangot jelképezik. A könyvégetés után a Han-dinasztia (i. e. 202–i. sz. 220) idején megjelent néhány matematikai témájú könyv, melyek feltehetőleg a korábban elveszett könyvek tudásán alapultak. Ezek közül a legfontosabb – amely a Kilenc fejezet a matematika művészetéről címet viselte – teljes egészében csak i. sz. 179-ben látott napvilágot, de a benne foglaltak más címmel már korábban is megjelentek. 246 szöveges feladatot tartalmaz, melyek felölelik a mezőgazdaság, a munkaadás, a geometria tárgykörétől kezdve a kínai pagodák toronymagasságának és hosszának arányait, a mérnöki tudományokat, a statisztikai adatgyűjtés területét és a derékszögű háromszögekről és a π-ről is tartalmaz anyagot. Használják benne a Cavalieri-elvet is több mint ezer évvel azelőtt, hogy Cavalieri színre lépett volna a nyugati világban. Matematikailag bizonyítja a Pitagorasz-tételt és képletet tartalmaz a Gauss-eliminációhoz is. A műhöz Liu Huj írt magyarázatot az i. sz. 3. században. Csang Heng korábban élt (i. sz. 78 – i. sz. 139) csillagász és feltaláló matematikai munkáiban is találunk képletet a pí kiszámítására, de ez eltér a Liu Huj-féle számítástól. Csang Heng pí-képletével gömbök térfogatát határozta meg. A kínaiak használták a mágikus négyzet elnevezésű kombinatorikai ábrát is, amelyet már igen régen leírtak és Yang Hui (i. sz. 1238 – 1398) tökéletesített. Cu Csung-cse (5. század, a déli és északi dinasztiák kora) hét tizedesjegy pontosságig számolta ki a pí értékét; ez volt a legpontosabb érték majdnem 1000 éven keresztül. A Han-dinasztia korát követő 1000 évben, amely a Tang-dinasztiával kezdődött és a Szung-dinasztiával zárult, a kínai matematika virágkorát élte, míg Európában alig foglalkoztak vele akkoriban. Ebben az időszakban számos új ismeretet fedeztek fel, melyek közül sok csak jóval később vált ismertté a nyugati világ számára, köztük a negatív számok, a binomiális tétel elsőfokú egyenletek mátrix-módszerekkel való megoldása és a kínai maradéktétel. A kínaiak az európaiaknál sokkal korábban felfedezték a Pascal-háromszöget és a hármasszabályt. Cu Csung-cse mellett ebben a korban számos fontos matematikus működött Kínában, köztük: Ji Hszing, Sen Kuo, Ch'in Chiu-Shao, Csu Si-csie, és mások. Sen Kuo a differenciál- és integrálszámítás, a trigonometria, a metrológia és a permutációk módszereit is használta már a problémamegoldásoknál és egy alkalommal kiszámította mekkora földterületre lehet szükség bizonyos harci alakzatokban a katonák számára, valamint a lehető leghosszabb hadjárat idejét, adott élelemszállítási kapacitás mellett. Bár a reneszánsz korában az európai matematika ismét virágzásnak indult, az európai és kínai matematikai hagyományok külön ágon futottak, egészen a jezsuita misszionáriusok megjelenéséig (16-18. század), akik közvetíteni kezdték a matematikai elméleteket a két kultúra között. Klasszikus indiai matematika (400 – 1600) A jelenleg ismert legrégebbi dél-ázsiai matematikai kézirat a mai Pakisztán területéről származó Bakhsálí kézirat, melyet egy kb. i. sz. 3-7. századra tehető mű 8-12. századi másolataként tartanak számon. A kézirat alapvető aritmetikai témákkal (pl. nulla, törtek, műveletek) foglalkozik, és már megjelenik a tízes alapú helyi értékes számábrázolás, ahol a nullát külön elnevezéssel (súnjaszthána) és egy pont jelöléssel illetik. A mű továbbá tárgyalja az elsőfokú egyenlet megoldását 5 ismeretlennel, a másodfokú egyenletet, a számtani és mértani sorozatokat, összetett sorozatokat, másodfokú határozatlan egyenleteket, és egyenletrendszereket. A Szúrjasziddhánta című mű (i. sz. 400 körül) bevezette a trigonometrikus függvények közül a szinuszt, a koszinuszt és az inverz szinuszt és lefektette az égitestek valódi mozgásának szabályait, amely megfelel az égbolton való aktuális helyzetüknek. A szövegben leírt kozmológiai időciklus meghatározását egy korábbi műből másolták és megfelel az átlagos csillagászati évnek (365,2563627 nap), amely csak 1,4 másodperccel hosszabb a modern értéknél (365,25636305 nap). Ezt a művet a középkorban arab és latin nyelvre is lefordították. A nulla számot tízes számrendszerben használó legrégebbi, pontosan datálható (i. sz. 458) indiai alkotás egy dzsaina kozmológiai mű, a Lókavibhága. A műben az 1..9 számjegyek mellett a nulla számos szanszkrit megnevezése is feltűnik (súnja, gaganam, ambaram, stb.). A Lokavibhága több pontján a helyi értékes elv tudatosítására gyakran bukkannak fel olyan szanszkrit kifejezések, melyek egységesen a számjegyek 10-es "helyi érték szerint vett" számítását hangsúlyozzák. Árjabhata 499-ben saját magáról elnevezett fő művében, az Árjabhatíjában napközpontú gravitációs rendszeren alapuló pontos csillagászati számításokat végzett, bevezette a sinus versus függvényt és elkészítette az első szinusztáblázatokat. Ezen kívül fejlesztette az algebrai algoritmusokat (négyzet- és köbgyökszámítás, sorozatösszegek), az infinitezimális számításokat, a differenciálegyenleteket és egész számú megoldásokat talált elsőfokú egyenletekre a ma is használt módszerrel. A π értékét négy tizedesjegy pontossággal 3,1416-nek találta, melynek értékét Mádhava a 14. században már 11 tizedesjegy pontossággal 3,14159265359-ben határozott meg. Árjabhata a fentebb említett művében egy saját fejlesztésű, a szanszkrit ABC betűire épülő számábrázolást alkalmaz. A kódolás segítségével igen nagy (akár 1018 nagyságrendű) számok leírhatók, ahol a magánhangzók tízes helyi értékű megfeleltetése már a tízes helyi értékes rendszer körvonalaira utal. A mű egyik tételében felsorolja a 10 egymást követő hatványainak szanszkrit terminusait és megadja a nekik megfelelő helyi értékek közt fennálló szabályt: ez a tétel és egyéb gyökvonó algoritmusok mind a tízes helyi értékes rendszer ismeretét és tudatos alkalmazását erősítik. Árjabhata számábrázolásában a számokat megformáló szövegrészletek erős kódhatásuk miatt a klasszikus szanszkrit nyelv szépen csengő hangzásvilágával szemben nehezen voltak memorizálhatóak, így a rendszert a szerzőt követően nem használták. A mű arab fordítása a 8. században jelent meg, melyet a 13. században latin fordítás követett. A 7. században Brahmagupta bevezette a Brahmagupta tételt, a Brahmagupta-azonosságot és a Brahmagupta-képletet. Az i. sz. 628-ban keletkezett Bráhmaszphutasziddhánta című művében leírta a nulla helyi értékként és a tízes számrendszer számjegyeként való használatát, illetve számos példát mutat a tízes helyi értékes számrendszer használatára. Munkájának fényét emeli, hogy a nullával kapcsolatos aritmetikáról, a negatív és pozitív számokat is érintve olyan átfogó szabályrendszert közöl, amely - néhány korai tévedésétől eltekintve - további évszázadokig lefektette a nullával való számolás alapjait. A nullával való osztás koncepciójának tökéletesítéséhez (a nulla és végtelen matematikai kapcsolata, határérték fogalma) egészen a 11. századi Srípati és a 12. századi Bhászkara munkáira kellett várni. A mű többek között ismertet még algoritmusokat a négyzet- és köbszámításra, négyzet- és köbgyökvonásra, foglalkozik számtani és geometria sorozatokkal is. A muzulmán tudósok 770 körül ismerték meg az indiai tízes helyi értékes számrendszert egy indiai matematikai szöveg fordításából és hamarosan átvették azt. A muzulmán tudósok közvetítése révén a 12. században ez a számrendszer Európába is eljutott – ahol arab számok néven vált ismertté – innen mára már világszerte elterjedt és minden korábban használt számrendszert felváltott. A mai Karnátaka környékén elsősorban dzsaina szerzők gazdagították az indiai matematika kincsestárát. Közülük a 9. századi Víraszéna a Satkhandágamához írt Dhavalá c. kommentárjában világítja meg a logaritmusok alapjait, Mahávíra Ganitaszáraszamgraha c. alkotása (Kr. u. 850) pedig Brahmagupta fő művének kiterjesztéseként fogható fel. Kelet-Indiában közel ebben a korban, Kr. u. 850 és 950 között munkálkodott a bengáli Srídhara, nevét két fontos alkotása, a Pátíganita és annak rövidebb kivonata, a Trisatiká vagy más nevén Pátíganitaszára fémjelzi. A Kr. u. 10-11. században elsősorban Srídhara hatása figyelhető meg: Árjabhata II Mahásziddhánta és Srípati Ganitatilaka c. műve is Srídhara munkáin alapszik. Halájudha a 10. században Mritaszandzsívaní címen írt kommentárt a kb. i. e. 4-1. század között élt Pingala Csandahszútra művéhez, amely a különböző versmértékeket, így a rövid és hosszú szótagok (mint 2 állapotú bináris számok) különféle kombinációját elemzi és ismerteti az ezekhez kötődő algoritmusokat, ezzel a bináris aritmetika és a kombinatorika néhány fő elvét. Halájudha az eredetileg nagyon tömör 8.34-35 szútrához egészen hihető útmutatást ad, melynek keretében az ind vallásos világkép szent hegyének, a Meru-hegynek a "felépítését" mutatja be. A bináris számokból így megalkotott struktúra a 17. századi francia tudós után Pascal-háromszögként vált közismertté, holott az indiaik évszázadokkal ezelőtt ismerték az elvet. A kommentár továbbá bemutatja a Fibonacci-sorozatot és leírja a mátrixok képzésének módját is. A 12. században Bhászkara az akkori nagy indiai kutatóközpont, Uddzsaín városának vezető matematikusává nőtte ki magát, az utókor kiemelt becsben tartja Sziddhántasirómani, Lílávatí és Bídzsaganita című műveit. Bhászkara fedezte fel a differenciálszámítást, valamint bevezette a differenciálhányados, a differenciálegyüttható és a differenciálás fogalmakat. Bebizonyította a Rolle-tételt (amely a középértéktétel speciális esete), tanulmányozta a Pell-egyenletet, és foglalkozott a szinuszfüggvény deriváltjával is. A 14. századtól Mádhava és a keralai iskola többi matematikusa továbbfejlesztették ezeket az elméleteket. Ők vezették be a matematikai analízis és a lebegőpontos számok fogalmait, ezen kívül még számos olyan fogalmat, melyek alapvető fontosságúak voltak a differenciálszámítás fejlődése szempontjából, például középértéktétel, tagonkénti integrálás, a görbe alatti terület és a görbe integráljának viszonya, integrálkritérium, nemlineáris egyenletek megoldása iterációs módszerekkel, számos végtelen sor, hatványsor, Taylor-sor és a trigonometriai sorok fogalmait. A 16. században Dzsjésthadéva a Juktibhásá című műben rögzítette a keralai matematikai iskola felfedezéseit és tételeit. Ez volt a világ első differenciálszámításról írott műve és tartalmazott fogalmakat az integrálszámítás területéről is. A 16. század végétől kezdődően a matematika fejlődése Indiában stagnálni kezd az akkor kialakult politikai zűrzavar miatt. Muszlim matematika (800 – 1500) A muszlim vallású Arab Birodalom – amely a 8. századra az Ibériai-félszigettől Észak-Afrikán és a Közel-Keleten keresztül Közép-Ázsiáig és India nyugati részéig terjedt – jelentősen hozzájárult a matematika fejlődéséhez. A legtöbb muzulmán tudós arab nyelven írt a matematikáról, mivel ebben a korban az arab nyelv összekötő szerepet (lingua franca) töltött be a muszlim világ nem arab nyelvű tudósai körében, hasonlóan a görög nyelv hellén világban betöltött szerepéhez. A legfontosabb muzulmán tudósok között sok perzsa is volt. Muhammad ibn Músza l-Hvárizmi 9. századi perzsa matematikus, a bagdadi kalifa udvari csillagásza számos könyvet írt a hindu-arab számokról és az egyenletmegoldás módszereiről. A hindu számokkal való műveletekről című könyve, melyet 852-ben írt valamint Al-Kindi arab matematikus művei kulcsszerepet játszottak az indiai matematika és az indiai (arab) számok nyugati világban való elterjedésében. Az algoritmus szó al-Hvárizmi nevének latinosított változatából (Algoritmi) ered, az algebra szó pedig egyik művének címéből: Hiszáb al-dzsabr va l-mukábala (szó szerint „A kiegészítés és egyensúlyozás általi számolás”). Hvárizmit gyakran nevezik az algebra atyjának, mivel az ősi módszereket megtartva sok eredeti ismerettel bővítette ezt a tudományágat. Az algebra Abu Bakr al-Karadzsi (953–1029) al-Fahri című értekezésével tovább fejlődött, ahol úgy bővíti ki a módszertant, hogy használható legyen ismeretlen mennyiségek egész számú hatványainál és egész számú gyökeinél is. Az első matematikai indukció módszerével végzett bizonyítás Karadzsi egy könyvében jelent meg i. sz. 1000 körül, aki a binomiális tételt, a Pascal-háromszöget és a kockák integrálösszegét bizonyította ezzel a módszerrel. F. Woepcke matematikatörténész szerint Karadzsi használt először algebrai jelölést a számításoknál. Ibn al-Hajszam (latinos neve Alhazen, meghalt 1038-ban) arab matematikus vezette le elsőként a negyedik hatványok összegének képletét és indukcióval kifejlesztett egy módszert bármilyen hatványon lévő integrál összegének számításához szükséges képlet meghatározására, amely alapvető volt az integrálszámítás fejlődése szempontjából. Omar Khajjám 12. században élt perzsa költő egyben matematikus is volt és ő írta a Vita Euklidész hibáiról című könyvet, melyben Euklidesz Elemek című művének hibáit elemzi, különösen a párhuzamossági posztulátumot, ezzel lefektette az analitikus geometria és a nem-euklideszi geometria alapjait. Ő talált elsőként általános mértani megoldást a harmadfokú egyenletekhez és nagy hatása volt a naptárreformra is. Naszír ad-Dín at-Túszi 13. századi perzsa matematikus új felfedezéseket tett a gömbtrigonometria területén. Írt egy nagy hatású művet Euklidész párhuzamossági posztulátumáról is. A 15. században Gijász ad-Dín Dzsamsíd al-Kási a π értékét 16 tizedesjegy pontossággal számította ki. Volt egy algoritmusa az n-edik gyök kiszámításához is, amely a Ruffini és Horner által évszázadokkal később megadott módszerek speciális esete volt. Fontos muzulmán matematikusok voltak még: Szábit ibn Kurra (9. század), Abu Kámil Sudzsá ibn Aszlam (9-10. század), Abu l-Haszan al-Uklidiszi (10. század), Abu Szahl al-Kúhi (10. század) és asz-Szamaval ibn Jahja al-Magribi (12. század). Az Oszmán Birodalom idejére, a 15. századtól a muzulmán matematika fejlődése megtorpant. Ez ahhoz hasonlítható, amikor a hellén világ a rómaiak uralma alá került: akkor a matematika fejlődése szintén megállt. John J. O'Connor és Edmund F. Robertson a következőket írja a MacTutor History of Mathematics archive-ban : Középkori európai matematika (300 – 1400) A középkori Európában a mai matematikusokéitól jelentősen eltérő problémák hajtották a matematika fejlődését. Az egyik hajtóerő az a hit volt, hogy a matematika kulcsfontosságú a teremtett természet megértéséhez, amit gyakran Platón Timaiosz-ával és azzal a deuterokanonikus bibliai passzussal támasztottak alá, mely szerint Isten mindent mérték, szám és súly szerint rendezett el. „De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.” (Salamon bölcsessége 11:21). Kora középkor (300 – 1100) Boethius helyet biztosított a matematikának is az oktatásban, mikor megalkotta a „quadrivium” kifejezést, amely a számtan (aritmetika), a mértan (geometria), a csillagászat és a zene tudományának összefoglaló neve volt (a hét szabad művészet részeként). Ő írta a De institutione arithmetica című írást, amely a görög Nikomakhosz által írott Bevezetés az aritmetikába című mű szabad fordítása volt; valamint a De institutione musica című művet, amely szintén görög forrásokat használt; ezen kívül írt még egy sor kivonatot Euklidesz geometriájából is (Elemek). Művei sokkal inkább elméletiek voltak, mint gyakorlatiak, és az európai matematikai tanulmányok alapjául szolgáltak, amíg fel nem fedezték a görög és arab matematikai műveket. A matematika reneszánsza Európában (1100 – 1400) A 12. századi európai tudósok Spanyolországba és Szicíliába utaztak arab tudományos iratok után kutatva; többek között megtalálták al-Hvárizmi Hisab al-dzsabr walmukabala (A rövidítés és törlés tudománya) című művét is, amelyet Robertus Castrensis fordított latinra, valamint Euklidesz Geometriájának teljes szövegét (Elemek), melyet többen is lefordítottak például: Adelardus Bathensis, Herman Dalmatin és Gerardo da Cremona (Gerardus Cremonensis). Az új források hatására felélénkült a matematika iránti érdeklődés. A 13. század elején Fibonacci produkálta az első jelentős matematikai eredményeket Európában Eratoszthenész óta, amely több mint ezeréves űrt jelent. A 14. században problémák széles körét kutatva születtek az újabb és újabb matematikai fogalmak. Az egyik olyan terület, amely nagy hatással volt a matematika fejlődésére a helyi mozgás analízise volt. Thomas Bradwardine felvetette, hogy a sebesség (V) úgy növekszik számtani arányban, ahogy az erő (F) ellenálláshoz (R) való aránya nő mértani arányban. Bradwardine ezt specifikus példák sorával fejezte ki és – bár abban az időben még nem ismerték a logaritmus fogalmát – állítását anakronisztikusan felírhatjuk a következőképpen: Bradwardine analízise arra példa, hogyan ültették át azt a matematikai technikát, melyet al-Kindi és Arnaldus de Villa Nova az összetett gyógyszerek természetének mennyiségi meghatározására használtak, egy másik fizikai probléma megoldására. A 14. században William Heytesbury, az „oxfordi kalkulátorok” egyike, mivel nem ismerte a differenciálszámítás és a határérték fogalmát, azt javasolta, hogy a pillanatnyi sebességet oly módon mérjék, hogy „azt az utat mérik, melyet akkor tett volna meg, ha … végig azzal a sebességgel mozgott volna, amellyel az adott pillanatban mozgott”. Heytesbury és mások matematikai módszerrel határozták meg egy olyan test által megtett utat, amelynek gyorsulása állandó mértékű (ezt ma egyszerű integrálással számolnánk). Állításuk szerint ugyanis: „egy mozgó test amelynek sebessége egyenletesen nő vagy csökken, adott idő alatt ugyanakkora távolságot tesz meg, mintha végig az átlagos sebességgel mozgott volna.” Nicole Oresme a párizsi egyetemen és az Itáliai Giovanni di Casali egymástól függetlenül grafikusan bizonyították ezt a viszonyt, és ezzel megerősítették, hogy a konstans gyorsulást jelölő egyenes alatti terület a teljes bejárt útnak felel meg. Oresme Euklidész Elemek című művéhez írt későbbi kommentárjában egy még részletesebb általános elemzést készített, melyben bemutatja, hogy a testnek minden egymást követő időnövekményben megnő minden olyan tulajdonsága, amely páratlan számonként növekszik. Mivel Euklidész már bizonyította, hogy a páratlan számok összegei a négyzetszámok, a test növekvő jellemzője az idő négyzetével nő. Korai modern európai matematika (1400 – 1600) Európában a reneszánsz hajnalán a matematika fejlődését még mindig korlátozta az akkoriban használt nehézkes jelölésmód, melyben római számokkal dolgoztak és a viszonyokat jelek helyett inkább szavakkal fejezték ki: nem volt még pluszjel, sem egyenlőségjel és az x-et sem használták még az ismeretlen jelölésére. A 16. században az európai matematikusok olyan mértékű fejlődésnek lehettek tanúi, melyre még nem volt példa korábban sehol mai tudásunk szerint. Az egyik jelentős felfedezés ebből a korszakból a harmadfokú egyenlet általános megoldása volt, melyet Scipione del Ferrónak tulajdonítanak 1510 körül, de elsőként Johannes Petreius publikálta Nürnbergben Gerolamo Cardano Ars magna című munkájában, amely tartalmazta a másodfokú egyenlet általános megoldását is Cardano tanítványától, Lodovico Ferraritól. Ettől kezdve a matematikai felfedezések már gyors ütemben követték egymást és kölcsönös hatással voltak az élettelen fizikai tudományok területein tett legújabb felfedezésekre is. A folyamathoz nagyban hozzájárult a nyomtatás fejlődése. A legkorábbi nyomtatásban megjelent matematikai témájú könyv Peurbach Theoricae nova planetarum-ja volt 1472-ben, melyet egy kereskedelmi számításokat tárgyaló könyv, az 1478-as Treviso Arithmetic követett, majd az első valódi matematikai könyv, Euklidész Elemei, melyet Ratdolt nyomtatott és adott ki 1482-ben. A tengeri hajózás és navigáció valamint a nagy területeket ábrázoló pontos térképekkel szemben támasztott növekvő igények miatt a trigonometria lett a matematika egyik legfejlettebb ága. Bartholomaeus Pitiscus használta először a szót az 1595-ben megjelent Trigonometria című munkájában. A Regiomontanus-féle szinusz- és koszinusztáblázatokat 1533-ban adták ki. A század végére – hála Regiomontanusnak (1436 – 1476) és François Viète-nek (1540 – 1603) (többek között) – a matematikát már a hindu-arab számokkal írták olyan formában amely már nem sokban különbözött a ma használt alaktól. 17. század A 17. században sose látott mértékben és robbanásszerűen fejlődtek a matematikai és tudományos ismeretek Európa-szerte. Az itáliai Galileo Galilei teleszkópjával megfigyelte, hogy a Jupiter bolygó körül holdak keringenek. A dán Tycho Brahe hatalmas mennyiségű matematikai adatot gyűjtött össze a bolygók helyzetének tanulmányozása során. Tanítványa, a német Johannes Kepler elkezdte feldolgozni az összegyűlt adatokat. Részben azért, hogy segítse Kepler számításait, a skóciai John Napier tanulmányozta elsőként a természetes logaritmusokat. Keplernek végül sikerült matematikai képletekkel kifejezni a bolygók mozgását. René Descartes (1596-1650) francia matematikus-filozófus, kifejlesztette az analitikus geometriát melynek segítségével fel tudta rajzolni a bolygók pályáját a Descartes-féle koordináta-rendszerben. Korábbi matematikusok munkájára építve az angol Isaac Newton felfedezte azokat a fizikai törvényeket, melyekkel meg tudta magyarázni Kepler törvényeit, és összefoglalta a differenciál- és az integrálszámítás alapelveit. Tőle függetlenül Gottfried Wilhelm Leibniz Németországban kifejlesztette a differenciál- és az integrálszámítást melyben ma is az ő jelölésmódját használjuk. A tudomány és a matematika fejlesztése nemzetközi törekvés lett és a felhalmozott ismeretanyag hamarosan világszerte elterjedt. Azon kívül, hogy a matematikát használni kezdték az égitestek tanulmányozásánál, Pierre de Fermat és Blaise Pascal levelezése során az alkalmazott matematika új területekre is behatolt. Pascal és Fermat szerencsejátékokról szóló vitáikban lefektették a valószínűségelmélet kutatásának alapjait és a kombinatorika szabályait is. Pascal fogadás-elméletében megpróbálta felhasználni az újonnan létrehozott valószínűségelméletet a vallásos élet melletti érvelésre, azon az alapon, hogy ha a siker valószínűsége kicsi, akkor a jutalom végtelen. Bizonyos értelemben ez már előrejelezte a hasznossági függvény 18-19. századi kialakulását. 18. század A mai matematika különböző számrendszereinek fejlődését oly módon követhetjük nyomon, hogy megfigyeljük hogyan tanulmányozták és kutatták az új számokat abból a célból hogy a régebbi számokkal végzett aritmetikai műveletekkel felírt egyenletek ismeretlenjeit megkereshessék. A történelem előtti időkben a tört számokkal tudtak választ adni erre a kérdésre: melyik számot kell 3-mal szorozni, hogy eredményül 1-et kapjunk. Indiában és Kínában, majd jóval később Németországban bevezették a negatív számokat, hogy válaszolni tudjanak a kérdésre: mit kapunk, ha egy kisebb számból kivonunk egy nagyobbat. A nulla bevezetéséhez is hasonló kérdés vezethetett: mit kapunk, ha kivonunk egy számot önmagából? Egy következő kérdés: milyen szám a 2 négyzetgyöke? Már a görögök is tudták hogy ez nem egy tört, és a kérdésnek szerepe lehetett a lánctörtek kifejlődésében is. A tizedestörtek bevezetése után azonban – melyet John Napier (1550–1617) talált fel, majd később Simon Stevin tökéletesített – még jobb megoldás született. A tizedesek és egy olyan fogalom használatával, amely a határérték elődjének tekinthető, Napier egy másik állandót is tanulmányozott, melyet Leonhard Euler (1707–1783) -nek nevezett el. Eulernek nagy hatása volt a matematikai fogalmak és jelölésmódok egységesítésére. A –1 négyzetgyökét az szimbólummal jelölte. Ő terjesztette el a görög betű használatát is a körök kerület-átmérő arányának jelölésére. Ő vezette le a matematika egyik legjelentősebb azonosságát is: (lásd még Euler-képlet) 19. század A 19. század folyamán a matematika egyre absztraktabbá vált. Ebben a században élt minden idők egyik legnagyobb matematikusa Carl Friedrich Gauss (1777 – 1855). Számos más tudományos eredménye mellett forradalmi munkát végzett a tiszta matematikában – a komplex változók függvényeivel –, a geometriában és a sorozatok konvergenciájának tanulmányozásával. Ő adta az első kielégítő bizonyítást az algebra alaptételéhez, és a kvadratikus reciprocitás tételéhez. Ebben a században a nem-Euklideszi geometria két formája is létrejött, melyekben az euklideszi geometria párhuzamossági posztulátuma nem érvényes. Az euklideszi geometriában egy adott egyeneshez egy rajta kívül eső ponton keresztül egy és csakis egy párhuzamos húzható. Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij orosz matematikus és a magyar Bolyai János egymástól függetlenül alkották meg a hiperbolikus geometriát, ahol a párhuzamossági posztulátum nem érvényesül. Ebben a rendszerben a háromszög belső szögeinek összege kevesebb mint 180°. Az elliptikus geometriát később fedezte fel Bernhard Riemann német matematikus a 19. század során. Az ő rendszerében nincsenek párhuzamosok és a háromszög belső szögeinek összege nagyobb mint 180°. Riemann fejlesztette ki a Riemann-geometriát is, amely egyesíti és jelentősen általánosítja a három geometriatípust, és ő definiálta a sokaság fogalmát is, amely a görbék és a felületek fogalmának általánosítása. Ezek a fogalmak fontos szerepet játszottak később Albert Einstein relativitáselméletében. A 19. században vezette be William Rowan Hamilton a nemkommutatív algebrát. Az újabb matematikai irányok mellett a korábbi matematikai jelenségek is biztosabb logikai alapokra kerültek, különösen az integrál és differenciálszámítás Augustin-Louis Cauchy és Karl Weierstrass munkásságának köszönhetően. A 19. században jött létre az algebra új formája, a Boole-algebra, melyet George Boole brit matematikus dolgozott ki. Ebben a rendszerben csak a 0 és az 1 számok szerepelnek és ma igen elterjedt, főleg a számítástechnikában. Ugyanebben az időben kezdték el elsőként a matematika korlátait tanulmányozni. Paolo Ruffini olasz és Niels Henrik Abel norvég matematikus bebizonyította, hogy a négynél magasabb fokú egyenletekre nincs gyökképlet. Évariste Galois módszert adott annak eldöntésére, hogy egy adott egyenlet megoldható-e a négy alapművelettel és gyökvonásokkal. Más 19. századi matematikusok felhasználták ezt annak bizonyítására, hogy egy körző és egy vonalzó önmagában nem elég egy tetszőleges szög három egyenlő részre bontásának euklideszi módon való megszerkesztéséhez; vagy olyan kocka oldalának szerkesztéséhez, melynek térfogata egy adott kocka térfogatának kétszerese; sem pedig olyan négyzet szerkesztéséhez, melynek területe megegyezik egy adott kör területével. A matematikusok már az ókori görögök ideje óta próbáltak megoldást találni ezekre a kérdésekre – mindhiába. Abel és Galois kutatásai a különböző polinom-egyenletek megoldása területén lefektették a csoportelmélet és a kapcsolódó absztrakt algebra további fejlődésének alapjait. A 20. században fizikusok és más tudósok a csoportelméletet ideális eszköznek tekintették a szimmetria tanulmányozására. A 19. században alakultak meg ez első matematikai társaságok is: 1865-ben a London Mathematical Society, 1872-ben a Société Mathématique de France, 1884-ben a Circolo Mathematico di Palermo, 1864-ben az Edinburgh Mathematical Society és 1888-ban az American Mathematical Society. A Bolyai János Matematikai Társulat jogelődjét 1891-ben alapították. A 20. század előtt a legtöbb matematikus vagy gazdagnak született – Napier-hez hasonlóan –, vagy gazdag személyek támogatását élvezte, mint Gauss. Néhányuk szerény megélhetését egyetemi oktatóként szerezte, mint Fourier. Niels Henrik Abel 26 évesen elhunyt alultápláltság és tuberkulózis következtében, mivel nem kapott állást. A XX. századra a matematika - ahogy a többi tudomány is - az intézményes szakoktatás kiépülésével párhuzamosan demokratizálódott és kommercializálódott, a legtöbb országban integráns részévé vált a közoktatásnak is. 20. század A matematikusi hivatás a 20. században egyre fontosabbá vált. Minden évben több száz új PhD fokozatot ítélnek oda matematikusoknak és számos munkalehetőség közül válogathatnak mind az oktatásban, mind az iparban. A matematika exponenciális ütemben fejlődik, ezért a fejlődés szinte már alig vagy csak nagyon nehezen követhető. A huszadik század végére a legtöbb tudományág, még egyes társadalomtudományok is (pl. a nyelvészet vagy a filozófia) erősen kvantitatívvá, elméletorientálttá és deduktívvá vált - egyszóval, matematizálódott, és ez a tendencia még tart. Mindez a matematikát a modern társadalom egyik elméleti alapjává tette (teszi). Az elektronika, a kibernetika és az informatika, ezek a gyakorlatilag alkalmazott matematikának is tekinthetővé vált tudományok a mindennapi életet is jelentősen átformálták. A század elején létrejött függvénytani elméletek, mint pl. a topológia és a dinamikai rendszerek elmélete, lehetővé tette a fizikai rendszerek átfogó vizsgálatát, a kozmológiai, mikrofizikai és élettani folyamatok együttes jobb megértését (az analízis ezen ágának fejlődéséhez szintén fontos feltételt jelentettek a nagy teljesítményű számítógépek). Vannak feltételezések, miszerint a matematikának és a mérnöki tudományoknak ez a házassága az egész tudományos világképre paradigmaalkotó hatással fog bírni. Az 1900-ban rendezett nemzetközi matematikai kongresszuson David Hilbert előállt egy listával, melyen 23 megoldatlan matematikai problémát sorolt fel. Ezek a problémák a matematika számos területét érintették és a 20. századi matematika központi feladatai között voltak. Mára közülük tíz problémát már teljes mértékben megoldottak, hetet csak részlegesen és kettő még ma is megoldatlan. A maradék négy túl lazán definiált ahhoz, hogy egyértelműen dönteni lehessen megoldott voltáról. Az 1910-es években Srínivásza Rámánudzsan (1887 – 1920) több mint 3000 tételt írt le, köztük az erősen összetett számok tulajdonságairól, a partíciók számát megadó függvényről és aszimptotikájáról és a Rámánudzsan-féle thetafüggvényekről. Jelentős felfedezéseket tett a gammafüggvények, moduláris formák, divergens sorozatok, hipergeometrikus sorozatok és a prímszámelmélet területein is. A múlt híres sejtései újabb és erőteljesebb technikák kifejlődéséhez vezettek. Wolfgang Haken és Kenneth Appel számítógép segítségével bizonyította be 1976-ban a négyszín-tételt. Andrew Wiles évekig egyedül dolgozva irodájában 1995-ben végül bebizonyította a Fermat-sejtést. A matematikán belül teljesen új területek jöttek létre, mint például a matematikai logika, a topológia, a komplexitáselmélet és a játékelmélet melyek kibővítették azon kérdések körét, melyeket matematikai módszerekkel meg tudunk válaszolni. A francia Bourbaki-csoport tagjai megkísérelték a matematika minden területét egy koherens és szigorú egységgé gyúrni, és a Nicolas Bourbaki kollektív álnéven publikáltak. Hatalmas munkájuk matematikaoktatásra tett hatása vitatott. Végeztek újabb kutatásokat a matematikai korlátai terén is. Kurt Gödel bizonyította, hogy minden olyan matematikai rendszerben, melyben vannak egész számok, van olyan igaz állítás, amit nem lehet bebizonyítani. Paul Cohen bizonyította a kontinuum-hipotézis logikai függetlenségét a halmazelmélet standard axiómáitól. A század végére a matematika kezdett összefonódni a művészetekkel is. A matematikát évezredeken keresztül az egyszerű és szabályos alakzatokkal, a renddel és harmóniával azonosították. A káoszelméletből kinőtt fraktálgeometria például olyan gyönyörű alakzatokat hozott létre, amelyek rendelkeznek a természeti minták esztétikumával, azok bonyolultságával, összetettségével és váratlanságával, egyúttal megőriznek, őrizhetnek elemeket a „hagyományos” geometria strukturált mintáiból is. A „fraktálművészek” munkássága felhívta a figyelmet általában az ún. algoritmikus és matematikai jellegű művészetek jelentőségére is. 21. század Mindössze néhány év telt el a 21. századból, de már születtek jelentős eredmények. 2004-ben Ben Green és Terence Tao bebizonyította azt a régi sejtést, hogy van akármilyen hosszú, prímszámokból álló számtani sorozat. 2006-ban Grigorij Perelman igazolta a Poincaré-sejtést. 2007. március közepén észak-amerikai és európai kutatók csoportja számítógép-hálózatok segítségével térképezték fel az E8 politópot. Bár ma még pontosan nem tudjuk, hogyan lehet majd alkalmazni az E8-ról szerzett ismereteket, a felfedezés jelentős mind a csapatmunka, mind a modern matematikai számítási technológia fejlődése szempontjából. Schwarza (Thüringer Wald) Schwarza település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Interkozmosz–20 Interkozmosz–20 (IK-20) szovjet tudományos mesterséges, óceánkutató és geodéziai műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége. Küldetés A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit. Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel. Jellemzői 1979. november 1-jén a Pleszeck űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-3M (11K65M) – 212. eredményes felbocsátás – (több mint 1 tonna hasznos terhet elbíró, kétfokozatú) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 94.4 perces, 74.1 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 462 kilométer, az apogeuma 519 kilométer volt. Hasznos tömege 550 kilogramm. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Programjának, műszereinek kialakításában több szocialista ország közreműködött. A műhold a Föld környezetét, az óceánokat- és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre. A zárazföldi és tengeri kísérleti állomások mérési adatainak automatikus összegyűjtése, a központi adattárba továbbítása. Aktív szolgálati idejét 1981. március 5-én 490 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézete, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökei tervezték és készítették az analóg-digitális konvertert (A/D Converter) és a fedélzeti tápegység feszültség stabilizáló eszközét. Az Egységes Telemetrikus Rendszer [ETMSZ-PS] elemeit a magyar kutatókon kívül NDK, lengyel, szovjet, csehszlovák és román mérnökök vettek részt. Az adattárolók rendszeresen továbbították adataikat a földi vevőállomásokra. A KFKI mérnökei nagy megbízhatóságú fedélzeti számítógépeket, illetve földi ellenőrző berendezéseket készítettek. A műhold magyar fejlesztésű fotóberendezése kifogástalan felvételeket készített. Egy ilyen berendezés a Szaljut–6 fedélzetéről közel 16 000 analóg multispektrális légifelvételt készítettek Magyarországról. Thuni-tó A Thuni-tó (németül: Thunersee) a Berni-felvidék területén, Svájcban, Bern kantonban fekszik. Nevét a tó mellett fekvő Thun városáról kapta. A tó közel 2500 km²-es vízgyűjtő területe gyakorta okoz áradást nagyobb esőzés után. Ennek az az oka, hogy a tóba folyó Aare-folyó lefolyásának korlátozott terület áll rendelkezésre, azaz minden többlet víz a tóba ömlik. Az Aare Svájc leghosszabb folyója. A tavat délkeletről a Brienzersee táplálja, mely 6 méterrel magasabban fekszik, továbbá több kisebb folyó. A tó az utolsó jégkorszakban alakult ki. Eredetileg a 20. századig a Brienzersee és a Thuni-tó egy összefüggő tavat alkotott, melyet Wendelseenek hívtak. A tó vízgyűjtő területe főleg a Finsteraarhorn (4574 m). 1835 óta személyszállító hajók közlekednek a tavon. Azért, hogy hajóval közvetlenül elérhetők legyenek az Interlaken és Thuni vasútállomások, egy hajózható csatornával kötötték össze a tavat a vasútállomásokkal. A tóban jelentős halászat folyik, 2001-ben 53 000 kg halat fogtak ki. A svájci kormány a II. világháború után 1964-ig több ezer tonna használaton kívüli muníciót süllyesztett el a tóban. Antitest-dependens sejt-közvetített citotoxicitás Az antitest-dependens sejt-közvetített citotoxicitás (ADCC) olyan adaptív immunreakció, melynek következtében az immunrendszer egy effektor sejtje kötődik ahhoz a célsejthez, melynek antigénjéhez antitest kötődött. Az így kialakult antigén-antitest komplexhez kötődik az effektor sejt, és a célsejt lízisét váltja ki. Az emberi ADCC reakciókban általában IgG vesz részt mint antitest. Ez egy a számos antitestek által közvetített folyamatok közül, amely a humorális immunválasz részeként visszaszorítják a fertőzést. A klasszikus antitest-dependens sejt-közvetített citotoxicitás effektor sejtjei a természetes ölősejtek (NK-sejtek), de makrofágok, neutrofil és eozinofil granulociták is tudják közvetíteni. Például az eozinofil granulociták bizonyos paraziták ellen irányuló ADCC reakcióit IgE antitest mediálja. Credo EN 18 A Credo EN 18 autóbusz a Kravtex elővárosi alkalmazásra szánt, alacsony belépésű típuscsaládjának 18 m hosszú csuklós változata. Három utasajtóval rendelkezik, melyek közül az első egyfelszállósávos, a második és a harmadik teljes szélességű. A BN 18 típushoz képest eltérés az ajtók számában és az ülések elrendezésében van. A típusból eddig 4 darab készült, a Pannon Volán üzemelteti a buszokat. Pécs-Siklós (2 db), Pécs-Komló, Pécs-Szigetvár útvonalon. A Kravtex 2011-től folyamatosan újította meg típusait, de az EN 18-nak nem készült modernizált változata. 1971-es Australian Open Az 1971-es Australian Open az év első Grand Slam-tornája volt. január 8. és január 14. között rendezték meg Melbourne-ben. A férfiaknál az ausztrál Ken Rosewall, nőknél a szintén ausztrál Margaret Court nyert. Döntők Férfi egyes Ken Rosewall - Arthur Ashe, 6-1, 7-5, 6-3 Női egyes Margaret Court - Evonne Goolagong, 2-6, 7-6, 7-5 Férfi páros John Newcombe / Tony Roche - Tom Okker / Marty Riessen 6-2, 7-6 Női páros Margaret Court / Evonne Goolagong - Joy Emerson / Lesley Hunt 6-0, 6-0 Vegyes páros 1970–1986 között nem rendezték meg. Forrás A verseny hivatalos honlapja Koreai ásólúd A koreai ásólúd (Tadorna cristata) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Amur régióban, Mandzsúria, Dél-Korea területén és Hokkaidó szigetén (19. századi adat) él. Ez a rendkívül vonzó, összetéveszthetetlen faj rendszeresen megjelent a kínai festményeken és faliszőnyegeken, csakúgy, mint az antik japán illusztrációkon már a 18. század eleje óta. Nyilvánvalóan akkoriban meglehetősen gyakori faj lehetett, de mire először feléje fordította a fejét a tudomány, már gyakorlatilag kihalt. Az első példányt 1877-ben fogták be Vlagyivosztok közelében. Akkoriban úgy gondolták, hogy a sarlós réce (Anas falcata) és a vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) természetes eredetű hibridjéről van szó. Ezután 1913-ban gyűjtöttek egy párt Koreában és 1916-ban ugyanott még egy nőstényt. Az utolsó begyűjtött madár egy hím, melyet 1924 nyarán találtak ismét Koreában. Ezek a példányok ma a koppenhágai és a tokiói múzeum féltett ritkaságai. 1964. május 16-án orosz egyetemisták láttak három madarat, egy hímet és két nőstényt, melyek együtt üldögéltek egy csapat tarka récével (Histrionicus histrionicus) Bolshoi Pelis szigetén, délnyugatra Vlagyivosztoktól, a Rimszkij-Korszakov szigetvilágban. A madarak jellemző, háromszínű tollazata jól kivehető volt, és könnyen elkülöníthető volt a tarka récék ugyancsak jellegzetes külsejétől. Szintén jelentős, hogy több példányt láttak ebből a madárból az észak-koreai Poucson-folyó torkolatánál 1971 márciusában. A fajt utoljára 1985-ben látták. Az 1980-as években a kínai természetvédelmi hatóságok jelentős pénzeket ígértek annak, aki a bizonyítékot tud felmutatni a faj életben maradására. A kiterjedt kutatások ellenére mindeddig nem bukkantak a faj több túlélőjére. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalástól veszélyeztetett fajként tartja nyilván, de a biológusok többsége szerint a faj valamikor az 1980-as években kihalt. Megjelenése Teljes hossza 58 centiméter. Arca fehér, feje és nyaka szürke, a teste többi része vörös. A többi ásólúdfajtól főleg bóbitája réven különbözik. Hímje különösen feltűnő, háromszínű tollazatának köszönhetően. Az álla és koronája, nyakának alsó része és hátának teteje, a melle, a farka és hosszú szárnytollai sötét, zöldesfényű szürkésfeketék, csakúgy mint hosszú, csak rá jellemző lekonyuló bóbitája és maszkszerű arcfoltja. Ezekkel éles kontrasztban áll a szürke, finoman csíkozott tollazat a fején, nyakának felső, hátának alsó észén, testének alján;valamint vöröses színű oldala és válla. A nőstény alapjában véve a hím kifakult másolatának tűnik azzal a megkülönböztető ráadással, hogy fehér karikák láthatóak a szeme körül. Tollazatuk zöldes fémfényű, szárnyuk alsó fele fehér, evezőtollaik feketék. Csőre és lába mindkét nemnél hússzínű. Q10 A Q10-koenzim (más néven ubikinon, ubidekarenon, koenzim Q, amelyet időnként CoQ10 /ˌko� ˌkjuː ˈt�n/, CoQ, Q10, vagy Q formában rövidítenek) egy 1,4-Benzokinon, amelyben a Q a kinon kémiai csoportra utal, a 10 pedig a lánc részben található izoprenil alegységek számára. Ez az olajban oldódó, vitaminszerű anyag a legtöbb eukarióta sejtben jelen van, elsősorban a mitokondriumokban. Az elektrontranszport lánc egyik alkotóeleme, és részt vesz az aerob sejtlégzésben, ATP formájában energiát termelve. Az emberi testben termelődő energia kilencvenöt százalékban így jön létre. Ezért a CoQ10 koncentrációja azokban a szervekben a legmagasabb, amelyeknek a legnagyobb az energiaigénye - például szív, máj és vese. A Q10-koenzimnek három redox állapota van: a teljesen oxidált (ubikinon), a szemikinon (ubiszemikinon) és a teljesen redukált forma (ubikinol). Az a tény, hogy ez a molekula teljesen oxidált és teljesen redukált formában is képes létezni, teszi lehetővé, hogy el tudja látni funkcióit az elektrontranszport láncban és antioxidánsként is. Felfedezése és története AQ10-koenzimet elsőként Fredrick L. Crane professzor és munkatársai fedezték fel a Wisconsin Egyetem-Madison Enzimológiai Intézetében 1957-ben. 1958-ban Dr. Karl Folkers és munkatársai írták le a kémiai szerkezetét a Merck vállalatnál; 1968-ban Dr. Folkers professzori címet kapott az Austinban található Texas Egyetem Kémiai tanszékén. 1961-ben Peter Mitchel vetette fel az elektrontranszport lánc koncepcióját (amelyben a CoQ10 alapvető protonvonzó szerepet játszik), és ezért a felfedezéséért 1978-ban Nobel-díjat is kapott. 1972-ben Gian Paolo Littarru és Karl Folkers egymástól függetlenül igazolták a CoQ10 hiányát emberi szívbetegségben. Az 1980-as években jelentősen megnőtt a klinikai vizsgálatok száma, mert a tiszta CoQ10 nagy mennyiségben állt rendelkezésre és eddigre kialakultak azok a módszerek, amelyekkel mérhetővé vált a CoQ10 koncentrációja a plazmában és a vérben. A molekula gyökfogó antioxidáns szerepét Lars Ernster tanulmányozta részletesen. Azóta világszerte számos tudós végzett tanulmányokat ezzel a molekulával, annak különböző betegségekkel, így a szív- és érrendszeri és daganatos betegségekkel való összefüggéseivel kapcsolatban. Kémiai jellemzők A CoQ10 oxidált szerkezete a jobb felső részen látható. A Koenzim Q különböző formái az oldalláncban lévő izoprenoid alegységek száma alapján különböztethetők meg. Emberben a leggyakoribb Koenzim Q a CoQ10. A Q a kinon feji részére, a 10 pedig a láncban található ismétlődő izoprén egységekre utal. Az alábbi ábrán három izoprenoid egység látható, így ennek a neve Q3 lenne. A CoQ10 számos sejt organellum membránjában megtalálható. Mivel a sejtekben az elsődleges szerepe az energiatermelés, a legnagyobb koncentrációban a mitokondrium belső membránjában van jelen. A CoQ10-et tartalmazó sejt organellumok például az endoplazmatikus retikulum, a peroxiszómák, a lizoszómák és a vezikulumok. A CoQ10 és az elektrontranszport lánc A CoQ10 zsírban oldódik, ezért átjut a sejtmembránokon, és létfontosságú szerepet tölt be az elektrontranszport láncban. A belső mitokondriális membránban a NADH-ból és szukcinátból származó elektronok az elektrontranszpont láncon keresztül az oxigénhez eljutva vízzé redukálják azt. Az elektronok szállítása az elektrontranszport láncon keresztül H+ ionokat pumpál keresztül a membránon, ami miatt protongrádiens alakul ki a membrán két oldalán; ezeket a protokokat a (membránon található) ATP-szintetáz használja fel az ATP termeléséhez. Ebben a folyamatban a CoQ10 elektron hordozóként funkcionál, amely az enzim komplex I-ről és II-ről viszi az elektronokat az komplex III-ra. Ez létfontosságú része a folyamatnak, mert semmilyen más molekula nem képes ellátni ezt a funkciót. Így a CoQ10 a szervezet minden egyes sejtjében részt vesz az energiatermelésben. A CoQ10 antioxidáns funkciója A CoQ10 antioxidáns természete az energiahordozó funkcióból eredeztethető. Energiahordozóként a CoQ10 molekula folyamatosan egy oxidációs-redukciós cikluson megy át. Amikor felveszi az elektronokat, redukálódik. Amikor leadja az elektronokat, oxidálódik. Redukált formájában a CoQ10 molekulában az elektronok meglehetősen lazán helyezkednek el, így ez a CoQ molekula könnyen leadja az egyik vagy mindkét elektronját és ezáltal antioxidánsként funkcionál. A CoQ10 gátolja a lipid peroxidációt azáltal, hogy megelőzi a lipid peroxil gyökök (LOO) termelődését. Ezen kívül a CoQH2 redukálja a kezdeti perferril gyököt és oxigén gyököt, és ezzel egyidejűleg ubiszemikinon és H2O2 keletkezik. A kezdeti perferril gyökök semlegesítése megelőzi a lipid peroxidáció előrehaladását, ami nemcsak a lipideket, de a fehérjéket is megóvja az oxidációtól. Emellett a CoQ redukált formája hatékonyan regenerálja az E-vitamint az a-tokoferol gyökből és ezáltal meggátolja a továbbterjedési lépést. Oxidatív stressz alkalmával a H2O2 és a DNS molekulához kötődő fémionok kölcsönhatásában hidroxil-gyökök keletkeznek, a CoQ pedig hatékonyan előzi meg a bázisok oxidációját, különösen a mitokondriális DNS-ben. Más antioxidánsokkal ellentétben ez a vegyület a lipid és a fehérje oxidáció beindulását és továbbterjedését egyaránt gátolja. Ezen kívül regenerál más antioxidánsokat, például az E-vitamint. A keringésben lévő CoQ10 az LDL-ben megakadályozza az LDL oxidálódását, így előnyös hatást fejt ki szív- és érrendszeri betegségekben. Bioszintézis Az acetil-KoA molekulából kiindulva a mevalonát útvonal többlépcsős folyamatában farzenil-PP (FPP) képződik, amely a koleszterin, a CoQ, a dolikol és az izoprenilált fehérjék prekurzora. Ennek az útvonalnak az egyik fontos enzime a HMG Ko-A reduktáz, amely gyakori célpont a cardiovascularis szövődmények kezelésében. A CoQ hosszú izoprenoid oldalláncát a transz-prenil-transzferáz szintetizálja, amely az FPP-t több izopentenil-PP (IPP) molekulával kondenzálja, minden esetben transz konfigurációban. A következő lépésben ez a poliizoprenoid oldallánc kondenzálódik 4-hidroxi-benzoáttal, amelyet a poliprenil-4-hidroxi-benzoát transzferáz enzim katalizál. A hidroxi-benzoát tirozinból vagy fenilalaninból szintetizálódik. A mitokondriumokban való jelenlétük mellett ez a két kiindulási reakció az endoplazmatikus retikulumban és a peroxiszómákban is végbe megy, amely azt jelzi, hogy az állati sejtekben a szintézis több helyszínen zajlik. Az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly került az CoQ10 endogén bioszintézisének fokozására, mint a CoQ10 hiány kezelésének egyik lehetséges stratégiájára. Az érintett gének a PDSS1, PDSS2, COQ2 és COQ8/CABC1.. Felszívódás és metabolizmus Felszívódás A CoQ10 vízben oldhatatlan kristályos por. Felszívódása a lipidekével azonos folyamattal történik a felvételi folyamat pedig az E-vitaminéhoz (egy másik zsírban oldódó tápanyag) hasonló. Az emberi szervezetben ez a folyamat úgy zajlik, hogy a vékonybelekbe kiválasztódnak a hasnyálmirigy enzimjei és az epe, és ezek elősegítik a lipofil anyagok felszívódásához szükséges emulgeálódást és micellaképződést.. Az étel elfogyasztása serkenti az epesavak kiválasztódását és jelentősen fokozza a CoQ10 felszívódását. A kívülről bevitt CoQ10 a vékonybélből szívódik fel és a legjobban étkezés közben bevéve szívódik fel. A szérum CoQ10 koncentrációja étkezés után magasabb, mint éhomi állapotban. Metabolizmus A CoQ10 állati és emberi szervezetben történő lebomlásával kapcsolatban korlátozottak az adatok. Egy C14 izotóppal jelzett CoQ10-zel patkányokon elvégzett vizsgálat szerint a radioaktivitás legnagyobb része a májban volt kimutatható 2 órával a szájon át történő elfogyasztás után, amikor a maximális radioaktivitás megfigyelhető volt a plazmában, de meg kell jegyezni, hogy patkányokban a koenzim-Q domináns formája a CoQ9.. Úgy tűnik, hogy a CoQ10 minden szövetben metabolizálódik, de az elimináció fő útvonala az epével és széklettel való kiválasztódás. A CoQ10 kiegészítő megvonása után a szint néhány napon belül tér vissza a normál értékre függetlenül az alkalmazott formától. CoQ10 hiány és toxicitás Emberben két fő tényező vezet CoQ10 hiány kialakulásához: a bioszintézis csökkenése és a szervezet általi fokozott felhasználás. A CoQ10 fő forrása a bioszintézis. Ehhez legalább 12 gén szükséges; számos ilyen génnek a mutációi CoQ hiányt okoznak. A CoQ10 szinteket más genetikai hibák is befolyásolhatják (például a mitokondriális DNS, ETFDH, APTX és BRAF gének mutációi; ezek olyan gének, amelyek nincsenek közvetlen összefüggésben a CoQ10 bioszintetikus folyamattal), míg a sztatinok szerepe vitatott. Egyes krónikus betegségekről (rák, szívbetegség stb.) is úgy vélik, hogy csökkentik a bioszintézist és növelik a szervezet CoQ10 igényét, de ezeket az állításokat nem támasztják alá egyértelmű adatok. A CoQ10 nagy dózisban alkalmazva általában nem okozott toxicitást. Egészséges és beteg személyek az akár 3600 mg napi adagot is jól tolerálták. Nagyon nagy adagok bevétele esetén azonban néhány (főként emésztőrendszeri) mellékhatásról beszámoltak. A „megfigyelt biztonságos szint” (observed safe level – OSL) kockázatbecslési módszer alkalmazásával a napi max. 1200 mg fogyasztásának biztonságossága bizonyítható, így ez a szint tekinthető az OSL értéknek.. Klinikai vizsgálati technikák Bár a plazma CoQ10 szint mérhető, ezek a mérések inkább az étrendi bevitelt tükrözik semmint a szöveti státuszt. Jelenleg a klinikai centrumok többségében bőr fibroblaszt, izombiopszia és vér mononukleáris sejttenyészetekben mérik a CoQ10 szinteket. A fibroblaszt kultúrák segítségével értékelhető az endogén CoQ10 bioszintézis mértéke is, a C14 izotóppal jelzett p-hidroxi-benzoát felvétel mérésével. A sztatinok és béta-blokkolók által kifejtett gátló hatás A Q10-koenzim bioszintetikus útvonala a koleszterinével közös. A Q10-koenzim egyik köztes prekurzorának, a mevalonátnak a szintézisét egyes béta-blokkolók, vérnyomáscsökkentők és sztatinok, a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek egyik csoportja gátolja. A sztatinok akár 40%-kal csökkenthetik a Q10-koenzim szérum szintjét.. Egyes kutatások szerint logikus lehetőség a Q10-koenzim kiegészítők alkalmazása olyan kezelések esetén, amelyek csökkenthetik az endogén Q10-koenzim termelést, az alapján, hogy a kedvező hatás nagyon valószínű, a kockázat pedig nagyon kicsi. Azonban még jelenleg sem állnak rendelkezésre egyértelmű adatok, amelyek alátámasztják a CoQ10 hiány szerepét a sztatinokkal összefüggő myopathia patogenezisében. Farmakokinetika A CoQ10 farmakokinetikájával kapcsolatban néhány cikket publikáltak. A maximális plazmakoncentráció 2-6 órával a szájon át történő bevétel után figyelhető meg, főként a vizsgálat elrendezésétől függően. Egyes vizsgálatokban megfigyeltek egy második plazma csúcsot is körülbelül 24 órával a bevétel után, amely feltehetően az enterohepatikus körforgásnak és a májból a keringésbe történő újraeloszlásnak egyaránt köszönhető. Tomono és mtsai. deutériummal jelzett kristályos CoQ10 felhasználásával vizsgálták a farmakokinetikát emberben, és azt állapították meg, hogy a felezési idő 33 óra. . A CoQ10 biohasznosulásának javítása Jól ismert tény, hogy mennyire fontos a gyógyszerek formulálásának módja a biohasznosulás szempontjából. A CoQ10 szájon át történő alkalmazását követő biohasznosulásának javítása érdekében számos új megközelítést vizsgáltak, és különböző készítményeket és formákat fejlesztettek ki és teszteltek állatokban vagy emberekben.. A részecskeméret csökkentése A nyilvánvaló stratégia a részecskeméret mikro- és nano- nagyságrendűre való csökkentése. A nanorészecskék több különböző gyógyszer esetében bizonyultak hatékony beviteli rendszernek és a beszámolók szerint javítják a rossz felszívódási jellemzőkkel bíró gyógyszerek biohasznosulását; a felszívódás módját és a hatásosságot befolyásolta a részecskeméret csökkentése. Ez a protokoll eddig még nem igazolta sikerességét a CoQ10 esetében, bár a jelentések jelentősen eltérőek. A finom por formájú CoQ10 tiszta vízben történő szuszpendálásának is csak csekély hatása volt.. CoQ10 olajos szuszpenziót tartalmazó lágy gélkapszulák A sikeres megközelítés az emulziós rendszer használata volt az emésztőrendszerből történő felszívódás elősegítésére és a biohasznosulás javítására. A szójaolajos emulziók (lipid mikroszférák) lecitinnel hatékonyan stabilizálhatók és felhasználhatók lágy zselatinkapszulás készítmények előállításához. Az egyik első ilyen próbálkozás esetében Ozawa és mtsai. végeztek farmakokinetikai vizsgálatot beagle kutyákon, amelyben a CoQ10 szójaolajos emulzióját tanulmányozták; a lipid mikroszférák alkalmazása során a plazma CoQ10 szintek mintegy kétszer magasabbak voltak a kontroll tablettás készítményhez képest. Bár egy kutyákon elvégzett későbbi vizsgálatban Kommuru és mtsai. az olaj bázisú lágy gélkapszulás készítménnyel majdnem teljesen elhanyagolható javulást észleltek a biohasznosulás tekintetében, a CoQ10 jelentősen megnövekedett biohasznosulását számos olaj bázisú készítménnyel a többi vizsgálatok többsége megerősítette. A CoQ10 jobb vízoldhatóságú új formái A gyógyszerhatás megnövelése a vízoldhatóság javításával gyakori stratégia a gyógyszeriparban, és a Q10-koenzim esetében is sikeresnek mutatkozott. Ennek a célnak az elérése érdekében több különböző megközelítést dolgoztak ki, amelyek közül számos jobb eredményeket produkált, mint az olaj bázisú gélkapszulák, az utóbbi összetételének optimalizálására irányuló számos próbálkozás ellenére is. Ilyen megközelítés például a szilárd CoQ10 tiloxapol polimerrel készült vizes diszperzióinak alkalmazása, a különböző szolubilizáló szereket, például lecitint tartalmazó készítmények, és a komplexképzés ciklodextrinekkel; az utóbbiak közül a β-ciklodextrinnel képzett komplexről azt igazolták, hogy nagy mértékben megnövelte a biohasznosulást és a gyógyszer- és élelmiszeriparban is használják a CoQ10 tartalom dúsítására. Emellett más új hordozó rendszerek, például a liposzómák, nanorészecskék, dendrimerek stb. is felhasználhatók a Q10-koenzim biohasznosulásának javítására. Szedésének előnyei A Q10-koenzim az Egyesült Államokban a harmadik legkelendőbb étrend-kiegészítő az omega-3 és a multivitaminok után. A Mayo Klinika szerint a „CoQ10-et számos kórállapotban alkalmazták, ajánlották és vizsgálták már, de sok területen kezelésként való alkalmazása vitatott”. A Q10-koenzimet a ritka betegségek kezelésére szolgáló (ún. árva) gyógyszerként engedélyezték a Huntington-szindróma és a mitokondriális citopátiák terápiájára; [citation needed] további alkalmazási területei még nem igazolódtak, így a pangásos szívelégtelenségben és a sportolók teljesítményének javításában való alkalmazás sem. A szív egészséges működésének fenntartása A Q10-koenzim segít a szív- és érrendszer egészséges működésének fenntartásában. Szívelégtelenségben igazolódott a CoQ10 hiány jelenléte. Nemrégiben igazolták, hogy a CoQ10 plazmakoncentrációja krónikus szívelégtelenségben a mortalitás független előjelzője, és a CoQ10 hiánya hátrányos a krónikus szívelégtelenség hosszú távú prognózisa szempontjából. A CoQ10 több európai országban gyógyszerként kapható, de ugyanezekben az országokban étrend-kiegészítőként is rendelkezésre áll. Úgy vélik, hogy a keringő LDL oxidációja szerepet játszik az érelmeszesedés patogenezisében, amely a szívmegálláshoz, az ischaemiás stroke-hoz és a krónikus szívbetegséghez vezető alapvető rendellenesség. Az elmúlt évtizedben történt vizsgálatok szerint a humán LDL ubikinol tartalma védelmet nyújt az LDL oxidatív módosulásaival szemben, ezzel csökkentve az atherogén potenciált.. Migrénes fejfájások Azt figyelték meg, hogy a Q10-koenzim kedvező hatást fejt ki migrénes fejfájásban szenvedőknél. Mostanáig három vizsgálat történt, amelyek közül kettő kis méretű volt, és nem alkalmazott placebo csoportot, nem randomizált vizsgálatok voltak, és nyílt elrendezésben történtek, a harmadik kettős-vak, randomizált, placebo kontrollos vizsgálat volt, amelyben statisztikailag szignifikáns eredményeket figyeltek meg annak ellenére, hogy a minta kicsi volt, 42 beteg vett részt benne. Az alkalmazott napi adag 150-300 mg volt. Hatékonyan alkalmazták a migrénes rohamok megelőzésében, különösen napi 500 mg magnézium-citrát és 400 mg B2-vitamin alkalmazása mellett. Rák A CoQ10-et a rák kezelésében valamint a daganatellenes kezelés által okozott mellékhatások enyhítésében is vizsgálták. Szívmegállás Egy másik nemrégiben lezajlott vizsgálat szerint a szívmegállás utáni túlélési arány kedvezőbben alakul, ha a test 32–34 Celsius-fokra hűtésének megkezdése mellett Q10-koenzimet is adnak. Vérnyomás Embereken végzett vizsgálatokból több beszámoló is született arról, hogy a CoQ10 hatással van a vérnyomásra. A magas vérnyomásban alkalmazott CoQ10 klinikai vizsgálatainak nemrégiben elvégzett (2007) metaanalízise során minden olyan publikált vizsgálatot áttekintettek, amelyben a Q10-koenzimet a magas vérnyomás kezelésében alkalmazták, és értékelték a teljes hatásosságot, a terápiás hatás következetességét és a mellékhatások előfordulási gyakoriságát. A metaanalízist 12 klinikai vizsgálattal (362 beteg) végezték el, amelyek között három randomizált, kontrollos, egy keresztezett és nyolc nyíl vizsgálat szerepelt. A metaanalízis során azt a következtetést vonták le, hogy a Q10-koenzim magas vérnyomásos betegeknél akár 17 Hgmm-rel csökkentheti a szisztolés és akár 10 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomást, jelentős mellékhatások nélkül. Fogágybetegség A vizsgálatok szerint a beteg ínyszövet CoQ10 hiányos az egészséges ínyszövettel összehasonlítva. . Humán klinikai vizsgálatok alapján összefüggés lehet a CoQ10 szájon át történő alkalmazása és az íny egészségének javulása,[57] az ínyszövet immunreakciója,[58], valamint a beteg íny regenerálódása között. [59] A szájon át bevett kiegészítés mellett a lokálisan az ínyszöveten alkalmazott CoQ10 enyhítette a gyökérhártya-gyulladást (periodontitis) és az ínygyulladást (gingivitis). Élettartam Egy vizsgálat szerint a kis dózisban alkalmazott Q10-koenzim csökkenti az oxidációt és a kettős szálú DNS-lánc töréseit, és a többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend és a Q10-koenzim kombinációja patkányokban megnöveli az élettartamot. Coles és Harris patkányokban az élettartam megnövekedését mutatták ki, amikor az állatok Q10-koenzimet kaptak. Azóta azonban több vizsgálatban is előfordult, hogy egerekben és patkányokban nem igazolódott az élettartam növekedése vagy az öregedés lassulása Q10-koenzim hatására. Egy másik vizsgálat azt igazolta, hogy a Q10-koenzim meghosszabbítja a C. elegans (fonálféreg) élettartamát. Sugárzás okozta károsodás Egy 2002-es vizsgálatban arról számoltak be, hogy laboratóriumi patkányokkal végzett kísérletekben az étrend-kiegészítőként alkalmazott Q10-koenzim csökkentette a sugárzásnak az állatok vérére gyakorolt káros hatását. Parkinson-kór 2002-ben 80 Parkinson-kóros beteggel elvégzett vizsgálat azt igazolta, hogy a napi 1200 mg 44%-kal csökkentette a progressziót,. egy III. fázisú vizsgálat pedig napi 1200 mg és 2400 mg adagokkal 2011-ben fejeződik be. Az ételek és étrend-kiegészítők Q10-koenzim koncentrációja Nemrégiben részletes áttekintéseket publikáltak a CoQ10 előfordulásáról és étrendi fogyasztásáról.. Az endogén szintézis mellett a CoQ10-hez a szervezet a különböző ételekkel is hozzájut. A tudományos közönség vegyület iránti nagy érdeklődése ellenére nagyon kevés vizsgálatot végeztek az egyes étrendi összetevők CoQ10 tartalmára vonatkozóan. A témával kapcsolatos első beszámoló 1959-ben született, de az analitikai módszerek érzékenysége és szelektivitása ebben az időszakban még nem tette lehetővé megbízható vizsgálatok elvégzését, különösen alacsony koncentrációk esetében. Az analitikai kémia azóta bekövetkezett fejlődésével ma már lehetővé vált a különböző élelmiszerek CoQ10 koncentrációjának megbízhatóbb meghatározása (lásd az alábbi táblázatot). Egyes élelmiszerek CoQ10 szintje Az élelmiszerek közül a húsok és a hal CoQ10 tartalma a legmagasabb; több mint 50 mg/kg található a marha-, a sertés- és a csirkeszívben és a csirkemájban. A tejtermékekben jóval kevesebb a CoQ10 az állati szövetekhez képest. A növényi olajok is elég magas CoQ10 tartalmúak. A zöldségek közül a petrezselyem és a perilla a leggazdagabb CoQ10 források, de a szakirodalomban jelentős különbségek vannak a CoQ10 szintjeik tekintetében. A brokkoli, a szőlő és a karfiol közepes CoQ10 források. A gyümölcsök és bogyós növények többsége rossz vagy nagyon rossz CoQ10 forrás, amelyek közül az avokádó kivétel, viszonylag magas CoQ10 tartalmával. Bevitel A fejlett országokban a CoQ10 becsült napi bevitele 3-6 mg, amely elsősorban húsból származik.. A hő és feldolgozásának hatása Az olajban sütés 14–32%-kal csökkenti a CoQ10 tartalmat.. Curtil-Saint-Seine Curtil-Saint-Seine település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 115 fő (2015). Curtil-Saint-Seine Vernot, Val-Suzon, Saussy és Francheville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szukszun Szukszun (oroszul: Суксун) városi jellegű település Oroszország Permi határterületén, a Szukszuni járás székhelye. Lakossága: 8022 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Permi határterület délkeleti részén, Permtől 145 km-re délkeletre, a Szukszun(csik) (a Szilva mellékfolyója) partján terül el. A legközelebbi vasútállomás a 33 km-re lévő Uszty-Kisertyben van. Neve a folyónévből származik, a tatár сыук су jelentése: 'hideg víz'. Története A település az Akinfij Nyikityics Gyemidov által 1727-ben alapított (1729-ben üzembe helyezett) rézolvasztó és vasgyártó manufaktúra mellett jött létre. Itt építették és bocsátották vízre 1845-ben az Urál vidékének első vastestű gőzhajóját. A 19. század közepén Tulából érkezett mesterek meghonosították a réz szamovárok és teáskészletek gyártását. A 19. század utolsó harmadában gyógyfürdő is működött. 1893-ban a gyárat permi hajótulajdonosok (a Kamenszkij testvérek) vásárolták meg. Egyikük a 20. század elején az igazgatósági (a Gyemidovoktól 1861 után megvásárolt) épületet eklektikus stílusú kastéllyá alakította át, mely száz éven át a falu nevezetessége volt. 2001-ben leégett. Szukszun 1933-ban kapott városi jellegű település rangot. 1924-ben lett járási székhely és kisebb megszakításokkal (1932–1935 és 1963–1964 között) az is maradt. Gazdasága A háborús események miatt 1941 nyarán ide evakuálták a vityebszki szemüveggyárat, mely a háború után évtizedeken át optikai és mechanikai gyárként üzemelt. A 2010-es évek közepén megváltozott profillal, részvénytársasági formában működött. 1969-ben a városban fémárugyárat alapítottak (Elektropribor), a vállalatból alakult Szukszuni Szamovár Rt. 1993–2006 között folytatta tevékenységét, majd megszűnt. A település központjában szamovárt ábrázoló fémszoborral örökítették meg emlékét. Halász Gyula (földrajztudós) Halász Gyula (Budapest, 1881. április 17. – Budapest, 1947. november 10.) nyelvész, földrajztudós, lektor, műfordító. Élete Halász Imre újságíró fia. A magyaróvári gazdasági akadémián kapott oklevelet 1902-ben, majd 1906 és 1909 között a budapesti egyetemen tanult, 1911-től a Földrajzi Társaság titkára volt. Egy időben a Pesti Hírlap belső munkatársa volt, 1934-től négy éven át pedig a Rádió irodalmi osztályán működött mint lektor. Fordítóként Stein Aurél, Sven Hedin, illetve Scott műveit ültette át magyarra. Alapítója volt az Utazások könyvtára című cégnek, illetve szerkesztője volt a Hat világrész című gyűjteménynek is. Főbb művei Öt világrész magyar vándorai. Magyar fölfedezők Benyovszkytól napjainkig ; Grill, Bp., 1936 Édes anyanyelvünk ; Nyugat, Bp., 1938 Ungarische Entdecker ; Péterffy-Tóth, Bp.–Hamburg, 1944 ( Kleine Ungarnkunde ) Világjáró magyarok. 1-2. köt. ; Aquincum, Bp., 1945 ( Hét világrész utazói ) Tudd, hogy mit beszélsz! ; sajtó alá rend., előszó Szűts László; Móra, Bp., 1991 Grayson megye (Texas) Grayson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Sherman. Lakosainak száma 122 353 fő (2013. július 1.). Grayson megye Marshall, Bryan, Fannin, Collin, Denton, Cooke és Love megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Sadie Dupuis Sadie Dupuis (1989–) amerikai költő és zenész, a Speedy Ortiz énekese és gitárosa, a Quilty egykori tagja. 2016 novemberében jelent meg első szólólemeze (Slugger), amelyet Sad13 név alatt adott ki. Élete Dupuis a zenével gyerekkorában ismerkedett meg; kórustag volt és zongorán is játszott. Középiskolai évei alatt az intézményi kórussal nemzetközi fellépéseik is voltak. Gitározni 13 évesen tanult meg, 14 évesen pedig egy évet tanult a connecticuti Kentben található Kent School felkészítőben, majd a szintén connecticuti Washington városában lévő Shepaug Valley High Schoolban érettségizett. Később mind diákként, mind oktatóként résztvett a Buck's Rock Performing and Creative Arts Campon; ennek hatására később a Speed Ortiz adománygyűjtést rendezett a Girls Rock Camp számára. Sadie két évig tanult az MIT-n, ahol matematika- és zene szakon tanult, majd az egyetemi lapnak köszönhetően az újságírás iránt kezdett érdeklődni. Miután abbahagyta itteni tanulmányait, a Barnard Főiskolán végzett költészet szakon. Mielőtt a zenének szentelte volna életét, szabadúszó íróként és tanárként dolgozott, illetve a Massachusettsi Egyetem amhersti kihelyezett tagozatán képzőművészeti mesterdiplomát szerzett. Édesapja, William D. Kornreich a ZE Records, a Buddah Records és a United Artists kiadók számára kutatott fel új tehetségeket, valamint a Rock and Roll Hall of Fame finanszírozását is segítette. Pályafutása Sadie Dupuis 2011 során a Very Fish tagja, Cindy Lou Gooden által alapított, Pavement-feldolgozásokat játszó Babement lánybanda tagja volt, akik „csak néhányszor” léptek fel. Dupuis későbbi együttese, a Quilty két albumot jelentetett meg; mindkettő kiadója a Cooling Pie Records. A tagok 2012-ben szétváltak, mivel Sadie inkább a Speedy Ortizzal szeretett volna foglalkozni. Másik együttese, a Dark Warble ugyanebben az évben kiadta Moon is Trouble című középlemezét. Dupuis első, a Speedy Ortiz neve alatt megjelenő dalát (Ka-Prow!) a 2011-es Buck's Rock Performing and Creative Arts Camp során írta, ahol a résztvevőknek dalszövegírást tanított; az itt elkészült alkotásokból jelent meg ugyanezen évben a Cop Kicker demófelvétel. Amikor második, Foil Deer című stúdióalbumukat készültek kiadni, Sadie Dupuis felmondott korábbi munkahelyén. Az énekes háttérénekesként az Ovlovval is együtt dolgozott. Az énekes vegán, és eszerint alakítja fellépéseit is. 2016 januárjában Sad13 álnév alatt az alternatív hiphopelőadóval, Lizzoval dolgozott a Basement Queens dalon, majd novemberben ezen név alatt szólólemezt adott ki. 21B busz (Szombathely) A szombathelyi 21B jelzésű autóbusz a Vasútállomás - Károly Róbert utca - Sport tér - Bogát - Károly Róbert utca - Vasútállomás útvonalon közlekedik, 2017. január 1-től. A vonalat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. A járatok összehangoltan üzemelnek az 1C, 12-es, 12B, 21-es, és 21A buszokkal. Közlekedése Munkanapokon, csúcsidőn kívül, valamint hétvégén egész nap közlekedik, a 12B járattal hangoltan. Járművek A vonalon általában Credo BN 12 típusú autóbuszok közlekednek, de néha előfordul Ikarus 263 típusú autóbusz is. Megállói Munkanapokon 18.00-tól üzemzárásig, valamint szabad- és munkaszüneti napokon teljes üzemidőben a járatok rövidebb menetidővel közlekednek. Best of Bee Gees Vol 2 A Best of Bee Gees Vol 2 című lemez a Bee Gees együttes tizennyolcadik nagylemeze. A lemezen új dal nem szerepel, az 1968 és 1972 között megjelent dalokból válogatáslemez. A Franciaországban (Polydor 2394 106 1971) ugyanezzel a címmel megjelent lemez Best of Bee Gees Vol. 2 tartalma teljesen más. Ugyanilyen címmel és lemezborítóval jelent meg egy másik lemez is (Best of Bee Gees Vol2), amin a számok sorrendje csak az eltérő. Az album dalai How Can You Mend a Broken Heart (Barry és Robin Gibb) ( 1971 ) – 3:58 ( USA : 9.) I.O.I.O. (Barry és Maurice Gibb) ( 1969 ) – 2:57 ( USA : 2.) Don't Wanna Live Inside Myself (Barry Gibb) ( 1971 ) – 5:24 ( USA : 10.) Melody Fair (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1969 ) – 3:48 ( USA : 11.) My World (Barry és Robin Gibb) ( 1972 ) – 4:20 ( USA : 3.) Let There Be Love (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1968 ) – 3:32 ( USA : 12.) Saved By The Bell (Robin Gibb) ( 1969 ) – 3:06 ( USA : 4.) Lonely Days (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1970 ) – 3:45 ( USA : 13.) Morning Of My Life (Barry Gibb) ( 1966 ) – 2:52 ( USA : 14.) Don't Forget To Remember (Barry és Maurice Gibb) ( 1969 ) – 3:27 ( USA : 5.) And The Sun Will Shine (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1968 ) – 3:33 ( USA : 6.) Run To Me (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1972 ) – 3:05 ( USA : 7.) Man For All Seasons (Barry, Robin és Maurice Gibb) ( 1970 ) – 2:58 ( USA : 8.) Alive (Barry és Maurice Gibb) ( 1972 ) – 4:03 ( USA : 15.) A lemez 7. száma Robin Gibb dala, a Robin’s Reign (1970) lemezén jelent meg. A Morning Of My Life (Barry Gibb) (1966) szám In The Morning címmel jelent meg a Melody (1971) lemezen. Az angol és amerikai kiadás eltér egymástól, az amerikai változaton 15 szám szerepel, az első szám a Wouldn’t I be someone (Barry, Robin és Maurice Gibb) (1972) – 5:39, a többi szám sorrendje zárójelben szerepel. Közreműködők Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének, orgona Maurice Gibb – ének, gitár, basszusgitár, zongora, orgona, mellotron A nagylemez megjelenése országonként Ausztrália Spin Festival SEL-934 548 1973 Brazília Polydor 2394 106 1973 Amerikai Egyesült Államok RSO SO-875 1973 Egyesült Királyság Polydor 2394 106 1973 Hollandia Polydor 2394 106 1973 Hongkong RSO 2394 112 1973 Japán RSO MW-2073 1973 , RSO MW0077 1978 Németország Polydor 2394 106 1973 Norvégia RSO 2480 030 1973 Koreai Köztársaság CD PolyGram DG 0017 Eladott példányok A Best of Bee Gees Vol 2 albumból Amerikában 500 000, Kanadában 100 000, a világ összes országában 950 000 példány kelt el. Forrás Best of Bee Gees Vol.2 Gare d’Annecy Gare d’Annecy vasútállomás Franciaországban, Annecy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Aix-les-Bains-Annemasse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Rumilly Gare de Pringy Ješetice Ješetice település Csehországban, a Benešovi járásban. Ješetice Sedlec-Prčice, Červený Újezd, Heřmaničky és Smilkov településekkel határos. Lakosainak száma 128 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rantechaux Rantechaux település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 179 fő (2015). Rantechaux Épenoy, Étray, Passonfontaine és Vanclans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: At Vance Az At Vance egy német power metal együttes. 1998-ban alapította Olaf Lenk (ex-Velvet Viper) gitáros és Oliver Hartmann (ex-Centers/Zed Yago). Történet Az együttes 1998-ban kapta első megbízását a Shark Records-tól. Rainald König-el (gitár), Uli Müller-rel (billentyűs), Jochen Schnur-ral (basszusgitár) és Spoony-val (dob) kiegészülve 1999-ben elkészítették a debütáló lemezüket, a No Escape-t. A saját számok mellett található többek között egy ABBA feldolgozás (Money, Money, Money), valamint a Vivaldi-féle Négy évszak "Nyár" tételének újrahangszerelése. Év végén Spoony távozott az együttesből, helyét Jürgen "Sledgehammer" Lucas vette át. 2000-ben folytatták ezt a vonalat a következő albumjukkal, a Heart of Steel-lel. A lemezen ismét rajta van egy ABBA feldolgozás (S.O.S.), valamint egy klasszikus darab Chopin-től (4. Etűd), gitárra áthangszerelve. A Heart Of Steel Japán-ban is sikeresen debütált, ami arra ösztönözte a csapatot, hogy folytassák a munkát. 2001-ben pedig kiadták a harmadik lemezüket, a Dragonchaser-t, valamint az Early Works - Centers-t. A következő évben kiadót váltottak, és innestől kezdve az AFM Records adta ki a lemezeiket. Ezzel egy időben Uli Müller és Jochen Schnur kilépett az együttesből. Müller és Schnur helyére nem hívtak új billentyűst illetve gitárost, az ő szerepüket Olaf Lenk vette át. A megmaradt tagok 2002-ben elkészítették a következő albumot, az Only Human-t. Még ebben az évben egy Európa-turnéra indultak a Rhapsody-val és az Angel Dust-tal. Az turné végén Hartmann bejelentette, hogy visszavonul. Az énekesi posztra az együttes vezéralakja, Olaf Lenk az egykori Yngwie Malmsteen-tagot, Mats Levén-t hívta meg, aki elfogadta a felkérést, és a következő lemezt már együtt készítették el. Lenk úgy döntött, hogy kell külön basszus gitáros is az együttesbe, és így még 2003-ban csatlakozott hozzájuk Sascha Feldmann. Ugyanebben az évben készítették el a legsikeresebb lemezüket, a The Evil In You-t. A stúdió munkálatokat egy turné követte, melyet az amerikai Kamelot-tal bonyolítottak le. 2004-ben Rainald König és az újonnan csatlakozott Sascha Feldmann is kilépett az At Vance-ből. Helyükre Lenk John "ABC" Smith-t (ex-Scanner/Gallows Pole), és Mark Cross-t (ex-Helloween) hívta meg. A 2005-ös turnét sorozatos nézeteltérések követték, ami odáig vezetett, hogy Lenk kirúgta a még meglévő At Vance-tagokat. Azonban minden veszekedés ellenére megjelent a hetedik albumjuk, Chained címmel, ami a skandináv listákra is bejutott. Olaf Lenk 2007-ben újraalapította az At Vance-t. Az új énekes Rick Altzi (Treasure Land) lett. 2007 augusztusában csatlakozott hozzájuk Manuel Walther (ex-Purple Haze) basszus gitáros és Alex Landenburg (ex-Annihilator, Philosophobia) dobos is. Még ebben az évben elkészítették a legújabb lemezüket, a VII-t. 2009 májusában Walther kilépett az együttesből, helyét "Wolfman Black" (Justice) vette át. 2009. szeptember 18-án, Ride The Sky címmel jelent meg a kilencedik stúdió albumuk. 2010-ben egy dupla lemezes válogatásalbummal jelentkezett az együttes, mely a Decade nevet viseli. 2012. április 27-én jelent meg új nagylemezük, Facing Your Enemy címmel. Ismételten történt két tagcsere, Wolfman Black helyét Chris Hill, Alex Landenburg-ét pedig Kevin Kott vette át. Diszkográfia No Escape (1999) Heart of Steel (2000) Dragonchaser (2001) Early Works - Centers (2001) Only Human (2002) The Evil In You (2003) Chained (2005) VII (2007) Ride the Sky (2009) Facing Your Enemy (2012) Robert Siatka Robert Siatka (Le Martinet, 1934. június 20. –) francia válogatott labdarúgó, edző. A francia válogatott tagjaként részt vett az 1960-as Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Francia bajnok (4): 1954–55, 1957–58, 1959–60, 1961–62 Francia kupa (1): 1957–58 Francia bajnok (1): 1964–65 Füredy László Füredy László (Péteri, 1794. november 13. – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző. Élete Apja evangélikus lelkész volt, aki már kisgyermekként zenére taníttatta. 9 éves korában a cseléd gondatlanságból arcát forró lúggal leöntötte s ennek következtében szeme világát elvesztette. Még néhány évig keveset látott ugyan s ekkor a zongorán és orgonán gyakorolt. Apja halála után teljesen megvakult, mire 18 éves korában anyjával Pestre költözött. A zenében annyira haladt már, hogy magyar és német dalokat irt és másokat is zenére tanított. a zongorán és orgonán kívül gitáron, hárfán és hegedűn is egyforma ügyességgel játszott. A sakkjátékot tökéletes megvakulása után tanulta meg, s olyan jól játszotta, hogy csak ritkán sikerült őt legyőzni. E mellett a magyar és német tánchoz is értett. Jól beszélt latinul, németül, magyarul, szlovákul, s elég olvashatóan tudott írni. 1818-ban a pozsonyi evangélikus líceumba ment, ahol Stanislaides Dániel tanár az kollégiumban ingyen szállást biztosított neki. Filozófiát hallgatott, emellett Klein zongoratanár továbbképezte a zenében. Később a pesti Vakok Intézetében tanárnak alkalmazták; tanította a magyar stílt, fej- és jegyszámítást, történelmet és zeneelméletet, zongorát és hárfát. Meghalt 1850-ben Pesten, mivel ebben az évben özvegye nyugdíjért folyamodott és Füredy 1849-ben még bizonyosan élt. Munkái Beszéd, mely egy vakok nevelő intézetjének Magyarországban való felállítása végett az első nevendékek vizsgálatja alkalmatosságával a vármegyeház nagyobb palotájában tartatott Posonyban, 1826. ápr. 23. Posony. Beszéd, mely a cs. és kir. főherczeg József magyarország nádorispánja... úgy mint a vakok intézete alapítója és pártfogója képe felállításának alkalmával az intézet épületében 1885. máj. 29. Doleschalek Antal az intézet igazgatója által tartatott és rövid historiája az intézetnek, mely ugyan ezen alkalommal F. L. által előadatott. Pest, 1835. Empfindungen der Zöglinge des Pesther Blinden Instituts, bei Gelegenheit der Aufstellung des Bildnisses des Erzherzogs Joseph, am. 29. März 1835. In Musik gesetzt von L. v. F. Pest. Mivel Dolezsalek Antal, az intézet igazgatója, magyarul nem tudott, annak beszédeit és egyéb munkáit is részben Füredy fordította magyarra. 1993–1994-es magyar jégkorongbajnokság Az 57. első osztályú jégkorong bajnokságban hét csapat indult el. A mérkőzéseket 1993. október 1. és 1994. április 30. között rendezték meg. Alapszakasz végeredménye MEGJEGYZÉS: A második forduló után az 1-4, valamint az 5-7. helyezett csapatok szétváltak. Helyosztók Döntő: Ferencváros - Alba Volán 2-0 (6-2, 8-1,) Harmadik helyért: Dunaferr - UTE 2-1 (3-4, 4-1, 3-1) Bajnokság végeredménye 1. Ferencvárosi TC 2. Alba Volán-FeVita 3. Dunaferr SE 4. Újpest TE 5. Jászberényi Lehel HC 6. MAC-Népstadion SZE 7. Debreceni AHC A Ferencváros bajnokcsapata Arkagyij Andrejev, Bognár Nándor, Dobos Tamás, Vlagyimir Fjodorov, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Jámbor Károly, Juhász Zsolt, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Miletics Csaba, Molnár Dávid, Molnár János, Orbán György, Szergej Oreskin, Paraizs Ernő, Pindák László, Póznik György, Sándor Szilárd, Szajlai László, Terjék István, Dmitrij Tyeplakov Vezetőedző: Farkas András A bajnokság különdíjasai A legjobb kapus: Fekete Albert (Alba Volán) A legjobb hátvéd: Paraizs Ernő (FTC) A legjobb csatár: Ocskay Gábor (Alba Volán) A legjobb U18 játékos (Leveles Kupa): Kővágó Kristóf (Dunaferr) A legjobb újonc játékos (Kósa Kupa): Palkovics Krisztián (Alba Volán) A legtechnikásabb játékos (Miklós Kupa): Ocskay Gábor (Alba Volán) A legjobb külföldi játékos: Dimitrij Tyeplakov (FTC) Forrás MJSZ Archívuma Andrea Nahles Andrea Nahles (Mendig, 1970. június 20. –) német szociáldemokrata politikus, miniszter, 2018. április 22. óta Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) elnöke. Életpályája 1998 és 2002 között és újra 2005-től a Bundestag képviselője. 2009 és 2013 között az SPD főtitkára volt. 2017. szeptember 27-én az SPD frakcióvezetője lett a Bundestagban. 2018. április 22-én az SPÖ elnökévé választották. Maurice Maeterlinck Maurice Polydore Marie Bernard Maeterlinck gróf (Gent, 1862. augusztus 29. – Nizza, 1949. május 6.) belga flamand származású francia nyelvű drámaíró, költő, esszéíró. 1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Műveiben kiemelt szerepet kap a halál, illetve az élet jelentése. Színpadi darabjai a szimbolizmus fontos mérföldkövei. Élete Fiatalkora Maeterlinck módos genti polgárcsaládba született, akik flamand származásuk ellenére franciául beszéltek. Apja, Polydore, közjegyző volt, aki a család birtokain lévő üvegházakkal szeretett foglalkozni, növénynemesítők körében máig ismert a „Polydore-szőlő” és a „Maeterlinck-őszibarack” révén. Anyja, Mathilde, igen gazdag családból származott. 1874 szeptemberében beíratták a Sainte-Barbe jezsuita kollégiumba. Az intézmény vallásos szellemének megfelelően a francia romantika alkotásait kigúnyolták, az iskola falain belül csak vallásos tárgyú darabokat lehetett előadni. Itteni élményei mély nyomot hagytak Maeterlinckben, ezt követően mély ellenérzés alakult ki benne a római katolikus egyházzal és általában minden szervezett vallással szemben. Az iskolában ismerkedett meg Charles Van Lerberghe-gel és Grégoire le Roy-val, akikkel együtt kezdték írói pályafutásukat. Közösen fizettek elő a Jeune Belgique című belga szimbolista folyóiratra is. Már tanulmányai alatt is verseket és rövid regényeket írt, de apja nyomására jogi tanulmányokat folytatott. A Genti Egyetem jogi karán 1885-ben szerzett diplomát, majd pár hónapot Párizsban töltött. Itt találkozott a szimbolita mozgalom képviselőivel, mint pl. Villiers de l'Isle Adammal, aki később nagy befolyást gyakorolt Maerlinck műveire. Pályafutásának kezdete 1886-ban jelent meg az első verseskötete, az Üvegházak (Serres chaudes ), majd 1889-ben anyja támogatásával első színpadi darabja, a Maleine hercegnő (Princess Maleine). Maeterlinck akkor került a rivaldafénybe, amikor a Maleine hercegnő lelkes, kissé túlzó kritikát kapott a párizsi Le Figaro tekintélyes irodalomkritikusától, Octave Mirbeau-tól, 1890 augusztusában. A shakespeare-i hatásokat mutató darabot Mirbeau rendkívül felmagasztalja, míg Maeterlinck származását elhallgatja (ami nem meglepő: akkoriban Belgiumot Németország szövetségesének, a belgák franciáját pedig hibásnak tartották). A rákövetkező években számos szimbolista darabot írt, amelyeket elsősorban a fatalizmus és a miszticizmus jellemzett, ilyen volt a Hívatlan vendég (L'Intruse, 1890), A vakok (Les Aveugles, 1890), A hét hercegnő (Les Sept Princesses, 1891) és Pelléas és Mélisande (Pelléas et Mélisande, 1892). Ezt követően három, általa marionettdrámaként meghatározott színdarab következett: Alladine és Palomides (Alladine et Palomides), Családi kör (Intérieur ), Tintagiles halála (La Mort de Tintagiles, mindhárom 1894) közreadása után, amikor némileg lecsendesedni látszik az iránta táplált kezdeti hév, kiadja A szegények (vagy alázatosak) kincse (Le Trésor des humbles, 1896) című első esszékötetét, amelyben azóta is sokat idézett drámaelmélete (Mindennapi tragikum) mellett a csöndről, a lélek mélységeiről, a láthatatlanról értekezik. 1895-ben kezdett viszonyt Georgette Leblanc francia énekes és színésznővel, aki 1918-ig nagy hatással volt munkájára. Aglavaine és Sélysette (Aglavaine et Sélysette, 1895) darabjával kezdődően olyan nőalakokat alkotott, akik kezükbe veszik sorsukat. A színpadon Leblanc játszotta ezeket a szerepeket. Bár a miszticizmus és a metafizikai egész karrierje során befolyásolta munkáit, darabjaiban az egzisztencializmus lassanként felváltotta a szimbolizmust. 1895-ben, szülei rosszallása ellenére, összeköltözött Leblanc-nal és Párizs Passy kerületébe költöztek. Leblanc már férjnél volt, és a katolikus egyház nem volt hajlandó felbontani első házasságát. Ennek ellenére élénk társadalmi életet éltek, rendszeres vendég volt náluk Mirbeau, Jean Lorrain, Paul Fort. Ebben az időszakban született a Tizenkét dal (Douze chansons, 1896) verseskötet, A szegények kincse (1896), A méhek életéről (La Vie des abeilles, 1901) szóló esszé, illetve az Ariane és Kékszakáll (Ariane et Barbe-bleue, 1902) darab. 1903-ban Maeterlinck a belga kormánytól irodalmi kitüntetést kap (Triennial Prize for Dramatic Literature), amelyet 1893-ban már egyszer odaítéltek neki, de akkor visszautasította. Az első sikerek után 1906-ban Maerlinck és Leblanc Grasse-ba költöztek, ahol napjai nagy részét meditációval és sétákkal töltötte. Érzelmileg kezdett eltávolodni Leblanc-tól, ami depressziót váltott ki nála, nyugalmat keresve kibérelte a normandiai St. Wandrille-apátságot. Ekkor írta A virágok bölcsessége (L'Intelligence des fleurs, 1907) esszéjét, amelyben a korabeli politikáról értekezett és szocialista ideákat hirdetett. Ebben az időszakban született talán legnagyobb hatású műve is, A kék madár (L'Oiseau bleu, 1908). A Marie-Victoire (1907) és Mária Magdaléna (Marie-Magdeleine, 1910) darabok viszont nem kaptak jó fogadtatást, a kritikusok nem dicsérték a műveket és már nem tartották olyan isnpiráló hatásúnak, mint pályája leglelején. Bár Leblanc megszervezte, hogy St. Wandrille-ben szabadtéri előadásokat tartsanak műveiből, Maeterlinck inkább csak azt érezte, hogy magánéletét megzavarják a betolakodók. Anyja 1910-es halála tovább súlyosbította depresszióját. 1910-ben a Kék madár próbái során találkozott a 18 éves Renée Dahon színésznővel, aki aztán társául szegődött (Leblanc-nal együtt hármasban éltek, 1918-ig). 1911-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat 1913-ra már nyíltan hangoztatta szocialista nézeteit, és egy belgiumi sztrájk során a munkások pártját fogta az egyházzal szemben. A miszticizmus tanulmányozása mellett a katolikus egyházat ostorozó esszéket írt, és a világtörténelem meghamisításával vádolta a katolikus egyházat. 1914-ben opera omniája felkerült az Index Librorum Prohibitorumra, a tiltott művek listájára. Amikor 1914-ben Németország megszállta Belgiumot, Maeterlinck jelentkezett a francia idegenlégióba, de kora miatt elutasították. Ekkor Leblanc-nal együtt egy Nizza melletti villába költöztek, ahol élete következő évtizedét töltötte. Nizzában számos beszédet mondott, amelyekben a belga nép bátorságát dicsérte és a németek kollektív felelősségét hangoztatta. 1918-ban írta Stilmonde polgármestere (Le Bourgmestre de Stilmonde) című, élesen németellenes darabját, amelyet az amerikai sajtó a „nagy háború darabjának” kiáltott ki. 1922-ben megírta a Kék madár folytatását, Az eljegyzés (Les Fiançailles) darabot, amelyben a hősnő már egyáltalán nem hasonlít Leblanc-ra. 1919. február 15-én feleségül vette Dahont, majd meghívták az Amerikai Egyesült Államokba. Samuel Goldwyn felkérte, hogy írjon néhány forgatókönyv-vázlatot, ezek közül csak kettő maradt fenn. Az egyiket „A méhek élete” ihlette és amikor Goldwyn elolvasta az első pár oldalt, magából kikelve rohant ki az irodájából: „Atyavilág, a főhős egy méh!”. Az 1920-as években Maeterlinck egyre kevésbé volt összehangban korával, a korszakban írt drámái és esszéi (A holtak hatalma - La Puissance des morts, 1926; A nagy titok - Le grande secret, Berniquel, 1926) nyomtalanul eltűntek. 1925-ben Dahonnal közös gyermekük halva született. Munkássága Bár drámái nagy sikert értek el, a korabeli kritika talán túlzó elragadtatással is fogadva, Shakespeare-t túlszárnyaló műként ítélve például a Melanie hercegnő-t, ezzel szemben Szerb Antal így értékeli: „A szecessziós édeskésség, túlzó finomkodás, felesleges lelki élet Maeterlinckben olyan arányokat ölt, hogy olvasása közben néha azt hisszük, egy Maeterlinck-paródiát olvasunk”. A darabok témája a lélek titokzatos mélysége, a kiismerhetetlen sors, melyet meseszerű keretbe ágyaz. Igen gyakran megjelenik a hallucináció, vízió motívuma is. Első darabja, a Maleine hercegnő (La princesse Maleine, 1889) óriási siker: Octave Mirbeau, akinek semmi se tetszett, azt írja: „költőiségben eléri, sőt – merjem-e leírni – felülmúlja Shakespeare-nek legszebb sorait”. Hevesi Sándor úgy véli, a shakespeare-i „öntudatlan jellemek” drámája után a „homályos tudatú alakok drámáját teremtette meg”. Ezutáni darabjainak középpontjában a halál, mint misztikus erő áll. A hívatlan vendég-ben (L'intruse, 1890) egy szülő anya életéért aggódnak a családtagok, s egyedül a vak nagyapa képes érzékelni „egy láthatatlan látogatót”, a Halált. A vakok-ban (Les aveugles, 1890) is megjelenik ez a motívum: „vak jobban lát, mint az élő, mert felfogja egy Magasabb Rendű jelenlétét.” Egy lelkész kiviszi sétálni az intézet vakjait, és pihenésük közben meghal. A vakok lépteket hallanak, s az egyetlen látót, a csecsemőt felemelik, hogy lássa a közeledőket. A léptek közéjük érnek, aztán semmi. A darab méltatói ma az abszurd dráma előfutárát látják benne. Következő darabjaiban (Les sept princesses - 1890, Alladine et Palomides - 1892, Pelléas et Mélisande - 1892) már egyre több a kissé nehézkes elvonatkoztatás: a szereplők tudati szintjeinek a várkastélyok emeletei, földszintjei, pincéi felelnek meg. A Családi kör (Intérieur, 1892) ebből a szempontból szinte hibátlan: nincsenek zavaró elvonatkoztatások (ódon várkastélyok, kicsiny barikák, liliomok és nárciszok, rejtélyes államügyek stb.), amelyek valami magasabbrendűt jelentenek. A Pelléas-t Claude Debussy operája tette világhírűvé. Schönberg és Sibelius szimfóniát írtak belőle. A Tintagiles halálá-ban (La mort du Tintagiles, 1894) egy titokzatos, meg se jelenő királyné megfojtja unokáját. A királyné a darab misztikus-irracionális olvasatában maga a Halál. Az Aglavaine és Sélysette (Aglavaine et Sélysette, 1896) a korábbiakhoz képest új témát hoz, a magasabb rendű szerelemét. Méléander és sógornője, Aglavaine egymásba szeretnek és azt képzelik, hogy kitalálták a magasabb rendű szerelmet. Méléander felesége, Sélysette, mivel úgy látja, Aglavaine jobban illik Méléanderhez, mint ő, öngyilkos lesz, hogy ne zavarja őket. Így sikerül boldogtalanná tennie a szerelmeseket, „s ez csak a szépség és boldogság e világra nem valóságát példázza Maeterlinck szerint.” Ezt követően drámái, ahogy Lukács megállapítja, egyre inkább közelítenek az operához. Az 1901-es Ariane és Kékszakállú (Ariane et le Barbe-Bleue) és Beatrice nővér (Soeur Béatrice) című műveivel kapcsolatban ő maga mondta, hogy elsősorban operaszövegkönyvnek készültek és senki se keressen bennük mélyebb tendenciákat. Ady Endre, aki nem ezeket, hanem a Monna Vanna című színpadi művet (1902) ismerte hamarabb, jogosan jegyzi meg, hogy „Monna Vannával az a baj, hogy nem csak lealkuvás Maeterlinck értékéből, hanem annak teljes megtagadása”. A Joyzelle (1903) neoromantikus regényes színmű, amely véget nem érő párjelenetekből áll. Modern korszatíra a Szent Antal csudája (Le miracle de Saint-Antoine, 1909): Szent Antal megjelenik a Földön a 20. század elején, és feltámaszt egy halott nőt, de megnémítja, hogy ne tudjon beszámolni a túlvilágról, a nő rokonai ezért rendőrt hívnak. A szentnek egyedül az öreg szolgáló, Virginie adja meg a tiszteletet. A kék madár (L'oiseau bleu, 1909) sokat vitatott mesejáték: többen Maeterlinck pályája zenitjének tartják, Kosztolányi Dezső viszont gyengébb darabnak. A darab filozófiai mondanivalója a Fausttal és a Peer Gynttel rokon: a valóság és igazság szembeállítása, a dolgok igazibb lényegének felidézése, az érzéki és az intellektuális önállósulása. A kék madár után következő színművek már nem az igaziak: Mária Magdolna (Marie Madeleine, 1910), Judas de Kheriath (1937), Le bourgmaistre de Stilmonde (1918), Berniquel (1929) . Művei Verseskötetei Melegházak vagy Melegházi virágok (1889) Tizenkét dal (1896) Tizenöt dal (1947) Drámái La Princesse Maleine (1889) L'Intruse (1890) Les Aveugles ('1890) Les Sept Princesses (1891) Pelléas and Mélisande (1892) Alladine et Palomides (1894) Intérieur (1895) La Mort de Tintagiles (1894) Aglavaine et Sélysette (1896) Ariane et Barbe-bleue (1899) Soeur Béatrice (1901) Monna Vanna (1902) Joyzelle (1903) Le Miracle de saint Antoine (1904) L'Oiseau bleu ( A kék madár ) (ősbemutató 1909. szeptember 30-án) Marie-Magdeleine (1913) (először német nyelven adták elő 1910-ben) Le Bourgmestre de Stilmonde (1919, az ősbemutatóra 1918-ban Buenos Aires -ben került sor) Les Fiançailles (1922) Le Malheur passe (1925) La Puissance des morts (1926) Berniquel (1926) Marie-Victoire (1927) Judas de Kerioth (1929) La Princess Isabelle (1935) L'Autre Monde ou le cadran stellaire (1941) Jeanne d'Arc (1943) Magyar fordításban Monna Vanna (1902) A hívatlan vendég, A vakok (1902) Joyzelle (190?) Szent Antal csodája (1910, 1926) A kék madár (1911, 1961, 1987, 1991, 2000) Aglavaine és Sélysette (1911) Családi kör (1911) A vakok (1921) Mária Magdolna (1922[?]) Tintagiles halála (1923 [1922]) Pelléas és Mélisande. Válogatott drámák (1999) Tudományos munkái A méhek élete (1912) A termeszek élete (1927, 1944) A hangyák élete (1930) További alkotások, esszék Az eltemetett templom (Le temple enseveli, 1910) A kék buborékok A bölcsesség és a végzet (La sagesté et la déstine) A szegények kincse (Les traisors des humbles, 1919) A magas misztérium vagy A nagy titok (Le grande secret) Magyarul, önálló kötetek Monna Vanna. Dráma ; ford. Ábrányi Emil; Lampel, Bp., 1902 ( Magyar könyvtár ) A hívatlan vendég / A vakok. Két színdarab ; ford. Marquis Géza; Lampel, Bp., 1902 Joyzelle. Színjáték ; ford. Ábrányi Emil; Lampel, Bp., 1904 ( Magyar könyvtár ) Szent Antal csodája. Kétfelvonásos szatirikus legenda ; ford. Cholnoky Viktor; Politzer, Bp., 1910 ( Modern könyvtár ) Aglavaine és Sélysette ; ford. Bárdos Artúr; Athenaeum, Bp., 1911 ( Modern könyvtár ) A kék madár. Tündérjáték ; ford. Adorján Géza; Nyugat, Bp., 1911 ( Nyugat könyvtár ) Szent Antal csudája ; ford. Adorján Andor; Lampel, Bp., 1911 ( Fővárosi színházak műsora ) A kék madár. Mesejáték ; ford. Benedek Marcell; Lampel, Bp., 1911 ( Magyar könyvtár ) Mária Magdolna. Színmű ; ford. Adorján Andor; Lampel, Bp., 1911 ( Fővárosi színházak műsora ) A szegények kincse ; ford. Bölöni György; Révai, Bp., 1912 ( Világkönyvtár ) A méhek élete ; ford. Binder Jenő; Franklin, Bp., 1912 ( Olcsó könyvtár ) A halál ; ford. Fehér Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1919 (Tevan-könyvtár ) A halál. Regény ; ford. Maksziányi Dezső; Világirodalom Ny., Bp., 1919 Az eltemetett templom ; ford. Zolnai Béla; Világirodalom, Bp., 1920 ( Világirodalom könyvtár ) Egy kis kutya halálára. Az eredeti szöveg és hű fordítása ; ford. Lányi Sarolta; Lantos, Bp., 1920 ( Kétnyelvű klasszikus könyvtár ) A vakok ; ford. Marquis Géza; Pánc, Bp., 1921 Családi kör. Intérieur ; bev. Maeterlinckné Georgette Leblanc, ford. Rózsa Géza; Lampel, Bp., 1921 ( Magyar könyvtár ) A nagy titok ; ford. Rózsa Géza; Kultúra, Bp., 1922 ( Az okkultizmus könyvei ) Az életnek kettős kertje ; ford. Karl Lajos; Újságüzem Ny., Bp., 1923 ( Világirodalom könyvtár. Új sorozat ) Tintagiles halála ; ford. Keleti Arthur ; Sacelláry, Bp., 1923 A bölcsesség és a végzet ; ford. Karl Lajos; Világirodalom, Bp., 1924 A termeszek élete ; ford. Szolchányi Károly, Dick, Bp., 1927 A tér élete ; ford. Kovács Rezső, bev. Strém Géza; Révai, Bp., 1929 ( Világkönyvtár ) A kék madár. Maurice Maeterlinck költői mesejátékának színes filmváltozata ; filmregényre átültette Kálmán Jenő; Sztár, Bp., 1940 A kék madár. Maurice Maeterlinck filmmeséje ; szöveg Altay Margit; Palladis, Bp., 1941 A kék madár. Mesejáték ; ford. Vas István, utószó Nagy Péter; Magyar Helikon, Bp., 1961 A kék madár ; feldolg. Tarbay Ede; Móra, Bp., 1987 A halál ; ford. Fekete Sándor; Karel, Bp., 1993 A magas misztérium ; ford. Rózsa Géza; Farkas L. I., Bp., 1994 Pelléas és Mélisande. Válogatott drámák ; ford. Bárdos Miklós, Lackfi János, utószó Lackfi János; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1999 ( Magyar napló könyvek ) Operaszövegkönyvek Debussy : Pelléas és Mélisandeja ; szöveg Maurice Maeterlinck, ford., utószó Keresztury Dezső, Keresztury Mária, bev. Kodály Zoltán, Bartha Dénes, szerk. Keresztury Dezső; Zeneműkiadó, Bp., 1964 Monna Vanna ; zene ifj. Ábrányi Emil, szöveg Maeterlinck drámája nyomán Ábrányi Emil, szöveg és zene népszerű alakban ismertetése Vaszilievits Emil; Nádor, Bp., 1907 ( Vaszilievits Emil népszerű operai útmutatója ) Beat Furrer: A vakok. Opera Maurice Maeterlinck A vakok, Platon Barlanghasonlat, Friedrich Hölderlin és Arthur Rimbaud szövegeire ; ford. Jánosy István et al.; s.n., s.l., 1997 Magyar fordítói Kosztolányi Dezső , Bölöni György , Ábrányi Emil , Bárdos Vilmos, Lackfi János Windows Movie Maker A Windows Movie Maker (korábban Windows Live Movie Maker) egy videoszerkesztő szoftver, amit a Microsoft fejlesztett. A programmal videókat lehet létrehozni és szerkeszteni. A Windowsban a ME óta beépített program, de a Windows 7-ben és az azutáni kiadásokban opcionálisan telepíthető. Sullivan (Illinois) Sullivan város az USA Illinois államában. Lakosainak száma 4440 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Műanyaghulladékok újrahasznosítása A műanyagok természetes anyagokból (kőolaj, szén, földgáz és növények) származnak kémiai szintézisek folyamán, de a biológiai átalakulás miatt a természetbe már nem visszaforgathatók, sőt károsítják azt, ezért nekünk kéne a használt hulladékot kíméletesen eltávolítani. Hulladék keletkezésének csökkentése A gyártási technológiánál is sokat számít, hogy mennyi csomagolóanyaggal látják el az egyes termékeket. Fogyasztó részről is lehet csökkenteni kevesebb csomagolóanyagot tartalmazó, ill. újrahasznosított termékek előnyben részesítése a több különböző anyagból előállított csomagolások, egyszer-használatos termékek kerülése visszaváltható palackok közvetlenül a termelőtől való vásárlás, saját termelés Szelektív hulladékgyűjtés Alapvető feltétele az újrahasznosításnak. Nyugat-Európában régebb óta elterjedt, viszont Magyarországon is egyre nagyobb a részvétel. "Hulladékbevétel" A hulladékokat a keletkezésük és tisztaságuk alapján különböztetjük meg egymástól. Így például megkülönböztetünk tiszta, kevert és szennyezett hulladékot. A hulladék legnagyobb része (62%) csomagolásból származik. Ezt követik az építő-, autó- és elektronika iparból származó műanyagok 7, 5 és 4%-kal. Ennek kevesebb, mint fele kerül felhasználásra. Energiát a műanyag elégetésével nyernek, valamint más része másodnyersanyagként kerül felhasználásra. Újrahasznosítás folyamata Válogatás Tisztítás magasnyomású folyadékkal Vegyes és szennyezett hulladékok esetén áram-előkezelés Darálás Regranulátum készítése Gázosítás Hidrogénezés Energetikai felhasználás Az energetikai hasznosítás a hulladékhierarchia végén található, ezért környezeti szempontból nem tartozik a legjobb megoldások közé. Ide tartozik a hulladékok elégetése fűtőanyagként, ami elsősorban cementgyárainkra, erőműveinkre jellemző. Másik módszer a hulladékégető művekben történő égetés, ahol hőt állítanak elő, vagy elektromos áramot. Ennek a megoldásnak komoly hátránya az égetés által okozott légszennyezés és a másodnyersanyagok elvesztése, illetve az egyéb társadalmi károk. erőművek cementgyárak hulladékégetők Ökológiai értékelés Környezetpolitikai vitáknál gyakran előkerül a hulladék hasznosításának jellege. Környezeti szempontból a másodlagos nyersanyagként való hasznosítás a legcélszerűbb. 11583 Breuer A 11583 Breuer (ideiglenes jelöléssel 1994 PZ28) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 12-én. Magyarok A magyarok Közép-Európában, a Kárpát-medencében élő nép. A magyar anyanyelvűek száma a világon mintegy 14 millió — ebből kb. 9,5 millióan élnek Magyarországon, kb. 2,5 millióan a Magyarországgal szomszédos országokban és kb. 2 millióan szerte a világban. A magyarok voltak a Magyar Királyság államalkotó és legnagyobb létszámú népe. A királyság felosztása (trianoni békeszerződés, 1920) óta a magyarság egy része nemzeti kisebbséggé vált a Magyarországgal szomszédos országokban. A magyarság ma is a Kárpát-medence legnagyobb létszámú népe. A magyar nép elnevezései A magyarok magukat mindenütt a magyar névvel jelölik. Az ószláv források ugorok vagy ogurok (ugri), a bizánci és korai latin forrásokn uniguri, Ungri néven említették őket (valószínűleg az onogurok után). A középkorban a magyarok latin elnevezése Hungarus, Magyarország neve pedig Hungaria. A magyarok mai elnevezése más nyelveken: angol: Hungarian, bolgár: унгар (ungar), cseh: maďar, uher, csuvas: хункăр (hunkăr), észt: ungari, finn: unkarilainen, francia: Hongrois, görög: Ούγγρος (ungrosz), héber: ������ (hungari), holland: Hongaar, horvát: Mađar, japán: ������ (hangarídzsin), kazak és kirgiz: мажар, majar (mazsar), kínai: ���� (hsziung-ja-li-zsen), lengyel: Węgier, lett: ungāri, litván: vengras, német: Ungar, norvég és dán: Ungarer, olasz: ungaro, spanyol és portugál: húngaro, magiar, román: ungur, maghiar, orosz: венгр, мадьяр (vengr, magyar), perzsa és arab: ��� (madzsar), svéd: ungrare, szerb: Мађар, szlovák: maďar, uhor, szlovén: madžar, tádzsik: маҷор, maçor (madzsor), török, azeri, tatár, krími tatár: macar, tatár: маҗар (madzsar), türkmén: majar (madzsar), ukrán: угорець (uhorec), üzbég: mojar (mozsar). A „magyar” név A magyar nyelv eredete, a magyar népnév nyelvi eredete és a magyar nép genetikai összetétele külön-külön vizsgálandó. A magyar népnév eredetére egyáltalán nincs elfogadott többségi álláspont. Vannak akik két finnugor köznév összetételéből magyarázzák, mások két, nem feltétlenül finnugor népnév összetételéből. Ismét mások idegen szó átvételének tartják. Mindez független attól, hogy a magyar nyelvet a finnugor nyelvek közé sorolják-e vagy sem. A magyar név legkorábban a 9. századi arab krónikákban fordul elő („madzsar” alakban). Középkori krónikáink szerint a hét honfoglaló törzs (a „hetumoger”) közül a vezető törzs, amelyhez Árpád fejedelem is tartozott, a megyer törzs volt. Ez a törzsnév lehetett a magyar népnév egyik alakja, de vannak ezzel ellentétes álláspontok is. Az ugor, onogur, Hungarus nevek A legtöbb nép az ugor vagy onogur nevek valamelyikéből származó névvel jelöli a magyarokat. Mindkét név eredete az ogur népnév lehet, amely valószínűleg a Hun Birodalom felbomlása után uralkodó kelet-európai törzsszövetség tagjait jelentette — róluk azonban semmi közelebbit nem tudunk. Talán az ogur szövetség tíz törzse alakíthatta meg a 6. században az onogur törzsszövetséget, az on jelentése ugyanis a török nyelvekben „tíz”. Az on-ogur („tíz ogur” vagy „tíz törzs”) törzsszövetséget valószínűleg a bolgár-törökök és a magyarok közösen hozták létre, ugyanis mindkét népet így nevezték a források. Később azután a név unugor alakjából kialakuló Ungarus, Ungar, Venger formái már csak a magyarokat jelentették. A középkorban a latin Ungarus, Ungaria a Hungarus, Hungaria alakká változott a nyugati frank, azaz francia írásbeliségben, amelyik természetes módon tett egy néma h-t a magánhangzóval kezdődő népnév elejére. Ezt a latin formát vette át azután a normann, azaz francia vezetésű Anglia angol nyelve. A magyarok a nyugatiak által használt névben nem láttak újdonságot, mivel a pusztai népek közt elterjedt hagyomány volt a hun származás. A magyarok nevét a benne szereplő g betű is minden nyelven megkülönbözteti a hunokétól. A hunok neve: Unni, Hunni, Hunnen, Huns, Hunnerne, Gunni, birodalmuk latin neve pedig Hunnia vagy Hunorum volt. Magyarország neve: Ungria, Hungary, Ungarn, Ungaria, Hungría, Vengrija. Egyesek összetételként 'hun-gar' tagokra bontják, így a mongol 'gar'=jurta, ház, haza szóval párhuzamosítva), ez esetben hun-haza lenne az eredmény – mongol nyelven, ami se nem hun, se nem magyar. Anonymus leírásai szerint a magyarok neve a nyugat-európai nyelvekben Ung várából származik, ahol a magyar honfoglaláskor az első erődítmény alakult. Az onogurok és a szűkebb értelemben vett, ugor nyelvű magyarok esetében nemcsak egymásutániságról van szó Etelközben, hanem térbeli közeledésről, a két nép vérszerződés utáni egységéről, aminek emlékét őrizte meg Hunor és Magor legendája. Hunor alakjában valószínűleg az onogurok megszemélyesítését kell látnunk és nem a hunokét. A mondában szereplő Dula alán fejedelem is valószínűleg az onogur uralkodó dinasztia, Kuvrat dinasztiája, a Dulo-klán emlékét őrzi. A hun-magyar azonosság elméletét az is táplálhatta, hogy már Iordanes 6. századi gót történetíró összevonta a hunok és az onogurok nevét Hungarus alakban, történetileg ez a két nép 5. és 6. századi keveredésének felelhet meg. A bolgár név Németh Gyula által feltételezett jelentése ('keverék') is erre utalhat. A 15. századból ránk maradt,[forrás?] korábbi hagyományt örökítő ún. Óbolgár Királylista ezen nemzetség eredetét Irnekig és apjáig, Aviticholig, a feltételezhető Attiláig vezeti vissza. Anonymus leírása szerint Árpád Attila örökében vonult be a Kárpát-medencébe és Óbudára, a hajdani Etzelburgba, 'Attila városába'. Ennél az információnál nagyobb hitelessége van annak a 11. századi adatnak, ami szerint Salamon király korában 'Attila kardját' adományozta a magyar uralkodó a németeknek, mintha élt volna bennük egyfajta hun uralkodóhoz kötődő identitás. Ibn Fadlán arab utazó feljegyezte egy 10. századi Almis nevű volgai bolgár uralkodó nevét; ha az ugor eredetű magyarok és vezetőjük, az övével azonos nevű Álmos, innen, a középkorban Magna Hungariának nevezett területről származtak el, úgy a bolgár uralkodók Attilához kapcsolódó hagyománya a Középső-Volga vidékén hagyományozódott át a későbbi Árpád-házra és a volgai bolgárok egyik törzsére, az .sk.l-ekre, akikben egyesek a korai székely népet látják. A magyar népesség vázlatos története A honfoglalásig Az ókorban a legelfogadottabb elmélet szerint magyarok ősei Európa keleti szélén, a Káma folyó mellett éltek, de mivel állattenyésztéssel foglalkoztak, valószínű, hogy nyáron északabbra vonultak, fel egészen a Káma forrásvidékéig, télen pedig levonulhattak egész odáig, ahol a Volga a Kaszpi-tengerbe ömlik. Ez az időszakos vándorlás is magyarázhatja a magyar nyelv kettősségét: az északi ugor és déli türk elemek jelenlétét. A mondák szerint a magyar nép ősei Hunor és Magor voltak. Kézai Simon krónikájában Hunor és Magor a Maiótisz (Azovi-tenger) félszigetére (Krím) költöztek. A magyarok ősei is részt vehettek a Hun Birodalom, majd az Avar Birodalom életében. A 6. század közepén a kitörő Krakatau tűzhányó 3 évig katasztrofális hatással volt az éghajlatra, és Európa északi és keleti részén, illetve Közép-Ázsiában hatalmas, északról délre, és keletről nyugatra irányuló népvándorlást indított meg. („A Nap elsötétedett és tizennyolc hónapon át sötétség uralta a Földet” – írta Epheszoszi János az 535. év eseményeiről.) Valószínű, hogy az elpusztult legelők miatt voltak kénytelenek a magyarok is délre húzódni, olyan területekre, amelyeket az időszakos vándorlásaik során már egyébként ismertek. Az új szállásterületre, amely valószínűleg a Don alsó folyásától a Fekete-tenger (Maiótisz) mocsaras partvidékéig terjedt, Levédia néven hivatkoznak a történészek. Az átköltözéshez szervezeti keretre volt szükség. Talán már ekkor megszületett a hét vezér szövetsége, a vérszerződés. Levédiában körülbelül 300 évig élhettek a magyarok, újabb népekkel kerültek kapcsolatba. A kazárok fennhatósága alatt, majd a feltehetően bolgártörök szövetségben alapított Onogur Birodalom időszakában megerősödött a türk hatás. Ezenkívül keveredtek az ókori szkítáktól származó szomszédos keresztény alánokkal. A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyarok első nagy csoportja ebben az időszakban (670 körül) vándorolhatott be a Kárpát-medencébe. Valamikor a 9. század elején újabb népmozgás indult meg keletről, és e mozgás élét képező besenyők elől újból fel kellett kerekedni és nyugat felé vonulni. Az új szállásterület az Etelköz volt, ahol őseink kb. 80 évet időztek. Mivel a besenyő nyomás nem hagyott alább, 895-ben elkezdődött a bevonulás a Kárpát-medencébe, a Kárpátok hágóin át, több irányból. Feltételezések szerint ekkor a székelyek már a Kárpát-medencében voltak, és ők fogadták a bevonuló Árpád fejedelmet. A monda szerint Álmos fejedelem anyja álmában látta meg az új hazát (Emese álma, turul monda). A honfoglalás Álmos fejedelem idejében kezdődött, de Árpád fejedelem fejezte be sikeresen. A honfoglalástól 1526-ig A honfoglalók számát általában 400 000 körülire becsülik, beleértve az Etelközben csatlakozó kabarokat is. A honfoglaló magyarság és a velük szövetséges törzsek szabad jogállású rétegéből fejlődött ki a későbbi magyar nemesség (latinul natio Hungarica). A Kárpát-medencében talált őslakosok sem lehettek sokkal többen, mint a honfoglalók. A területen legnagyobb számban valószínűleg avarok és szlávok laktak. (A kettős honfoglalás elmélete szerint az avarok egy része, az úgynevezett késő avarok vagy „griffes-indás nép” valójában 670 körül érkezett magyarajkú székelyek voltak.) Elképzelhető hogy ezen kívül még más népek is éltek az országban, a Dunántúlon esetleg a rómaiaktól származó latin nyelvű (olaszi) városi lakosság, a Tisza vidékén pedig germán nyelvű gepidák. A 10. századból jóformán semmilyen írásbeli forrás nem maradt, ezért a magyarságba beolvadó népekről szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. Az egyetlen támpont a magyar nyelv, jövevényszavaink, földrajzi neveink és helységneveink. Nyelvünkben a legfőbb idegen nyelvi hatást ekkoriban a türk és alán (indoiráni) szavak mellett a szláv jövevényszavak jelentik. Helységneveink főleg magyar és szláv eredetűek, egyéb földrajzi neveink között pedig egyaránt találunk magyar, szláv és latin eredetűeket (szláv eredetű például a Balaton, Börzsöny, Nógrád, latin eredetű a Duna, Dráva, Szerémség). A magyarok kalandozó hadjáratok sorozatát folytatták egész Európában. A sikereknek csak az augsburgi vereség vetett véget 955-ben. A magyarok kárpát-medencei uralmát végül a kor legfőbb uralkodói, a pápa, a német-római császár és a bizánci császár is elismerték. István szoros szövetséget kötött az első kettővel és nyugati típusú keresztény királyságot alapított. Az országba ettől kezdve sok nyugat-európai nemes és városlakó is költözött, akik összekeveredtek a magyarsággal. A tatárjárás (1241.) szörnyű pusztítása során az akkor már kétmilliós magyarság létszáma nagy mértékben lecsökkent. Az elpusztult lakosság helyébe nyugatról németek, keletről török nyelvű kunok és alán eredetű jászok költöztek, akik többségükben beolvadtak a magyarságba. Az 1348-1349 között dúló pestisjárvány a lakosság legalább negyedét kipusztította. A demográfiai fejlődés a 15. században következett be. A 16. század elején a magyarság száma már megközelítette a 4 milliót. 1526-tól máig A fejlődésnek a török hódoltság kora vetett véget, a 16-17. század szörnyű háborúiban, a folyamatos gyilkolásban, fosztogatásban (török és Habsburg részről egyaránt), éhínségekben és járványokban a magyarlakta vidékek mintegy fele elnéptelenedett. A törökök kiűzése után a magyarok száma a kétszáz évvel korábbinak a felét, kb. 2 milliót tett ki. Semelyik szomszédos népet nem sújtották ennyire a török elleni háborúk, így a többi nép nagy tömegekben költözhetett a kihalt területekre, a legnagyobb számban svábok (németek), szerbek, horvátok, szlovákok és románok. A történészek becslése szerint a középkorban a magyarok aránya a Kárpát-medencében 80% körül volt, míg a 18. századra ez az arány 40% körülire esett vissza. A 19. században a Magyar Királyságon belül fokozatosan nőtt a magyar lakosság aránya, és 1900-ban már elérte az 50%-ot. Ez a növekedés a természetes szaporulat mellett jelentős részben a nem magyar lakosság asszimilációjának volt köszönhető a kiegyezés és az első világháború közötti időszakban. Bár valamennyi nemzetiség közül sokan beolvadtak a magyarságba, az elmagyarosodás folyamata tömeges méretekben elsősorban a svábokra és a zsidókra, illetve a nagyobb városok lakosságára volt jellemző. Az 1918-1920 közötti évek fordulópontot jelentettek a magyar történelemben. A trianoni békeszerződés következtében a Magyar Királyság területét számos állam között osztották fel, és a magyarság egyharmada kisebbségi sorba kényszerült. Ezután Magyarország területének lakossága 7,1 millióról (1920) 10,7 millióra növekedett (1980), a második világháború nagy embervesztesége és az 1956-os forradalom bukását követő kivándorlás ellenére. A szomszédos országokban élő magyarság száma ugyanezen időszak alatt nagyjából változatlan maradt vagy enyhén csökkent, aminek az okai elsősorban az asszimilációban és a Magyarországra való áttelepülésben keresendőek. (Különösen az 1990-es években vándoroltak át sokan Romániából és Szerbiából.) Az 50-es és 60-as évek két nagyobb szülési hulláma után („Ratkó-korszak” és a GYES bevezetése), a magyarországi népszaporulat aránya folyamatos csökkenésnek indult, ami mára – a szomszédos országokhoz hasonlóan – komoly demográfiai válságot eredményez. A magyarság lélekszáma a 80-as években érte el a csúcspontját, attól kezdve rohamosan csökken. Mialatt a régió többi népének lélekszáma a 20. század során a 2-3-szorosára vagy még nagyobb arányban nőtt, addig a magyarság száma nem nőtt annyira. A magyar népesség lélekszám-növekedése az 1950-2000 közötti időszakban a harmadik legalacsonyabb volt a világon (9 338 000-ről 10 137 000-re nőtt, ami mindössze 8,6%-os növekedés), ennél csak Bulgária és a Saint Kitts és Nevis szigetek mutatnak alacsonyabb értéket. Genetikai és kulturális kapcsolatai más népekkel A magyarok ősei a finnugor-elmélet szerint hosszú ideig Kelet-Európában éltek. A magyarság korábbi területein ma élő népeket rokonainknak tartják, és gyakran kulturális hasonlóságokat is találhatunk velük. Ilyen népek például a baskírok, a csuvasok, a Fekete-tenger vidéki ukránok, a Volga-menti oroszok, az oszétek vagy a krími tatárok.[forrás?] Nyelvi szálak kapcsolnak a hantikhoz, manysikhoz, a Volga vidéki udmurtokhoz, komikhoz, marikhoz, mordvinokhoz és a baltikumi finnugor népekhez, történelmi rokonság fűz a bolgárokhoz. A Szegedi Tudományegyetem genetikusai (Neparáczki Endre, Török Tibor, Pálfi György és munkatársaik) 2017-ben a honfoglaláskori minták genetikai vizsgálata során részben skandináv/germán, részben belső-ázsiai (valószínűleg hun) eredetű helyi populációt tártak fel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szegedi Biológiai Központjának Genetikai Intézete és az MTA Régészeti Intézete 2001 óta végez kutatásokat a magyarság genetikai összetételét illetően. Raskó Istvánnak és munkatársainak eredményei egészen újszerűek. A legfontosabb megállapítások: a 10. századi Magyarország lakóinak és a 20. századi „magyaroknak” és „székelyeknek” genetikai összetétele lényegesen eltér egymástól.(még nem lehet konklúziókat levonni, a közbülső századokban élt népességet is elemezni kell, továbbá, egész Kelet-Európa genetikai történetét is a 10–11. századi magyarság kialakulásának megértése érdekében) A recens minták jó kilenctizede az Európa őslakosságával egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság európai eredetét jelzi. Van a mai minták között egy közép-ázsiai eredetű mutáció (M45) is, eredete további kutatást igényel. Raskó István és munkatársai a 10–11. századi minták között is kimutatták, egész Kelet-Európában megfigyelt „szteppei” haplocsoportot (EU19, illetve R1a1), ami a mai lengyelországi és ukrajnai népesség 54–60%-át teszi ki. Feltételezés szerint ez a kelet-európai szteppén kb. 15 ezer éve alakult ki. Jelenléte a 10–11. századi Magyarországon mindössze arra enged következtetni, hogy a lakosságban akadtak olyanok, akik a kelet-európai őslakosság leszármazottai. Ez pedig egyáltalán nem meglepő, hiszen az ősmagyarok a honfoglalás előtt legalább félezer éven át Kelet-Európában éltek. Tóth Tibor és Éry Kinga – más-másféle megközelítésből! – mutatott rá arra, hogy a 10. századi magyarságon belül van egy olyan komponens, amelyik a kelet-európai szteppe nem török, hanem, valószínűleg iráni eredetű lakosságával állhat kapcsolatban. Ha nem „népekben”, hanem populációkban gondolkodunk, akkor válik érthetővé az az „iráni kapcsolat”, amit Carmela Guglielmino kutatócsoportja a Kárpát-medence különféle eredetű népeinél megfigyelt: tehát nem „a palócok”, „a kunok” stb., a 10. századi magyaroknál az R1a1 haplocsoporthoz tartozók, s nem „az ukránok” és „a lengyelek” stb. a „szteppei” eredetűek, hanem fordítva: Kelet-Európa különféle népeinek az ősei voltak azok, akik összekeveredtek a kelet-európai szteppe őslakosságával, akik a kőkorban, legkésőbb a bronzkor elején költöztek oda, majd a vaskorban és az ókorban tovább keveredtek (más) iráni nyelvű népekkel (szkíták, szarmaták, alánok). Raskó István és csoportjának izgalmas megfigyelése az uráli népekre jellemző Tat C allél 10–11. századi meglétének kimutatása és az, hogy ugyanez a mai népességtől vett mintákban (már) nem fordul elő. Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10–11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. Ez is összhangban van a történeti embertan területén nyert megfigyelésekkel: Lipták Pálnak köszönhetően közel fél évszázada tudjuk, hogy a 10. sz.-i embercsontoknak csak 16,7%-a tartozik a mongolid és az europo-mongolid rasszhoz. Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt. A mintavételnél figyelembe vették, hogy a 10–11. századi sírok között régészetileg mintegy száz éve elkülönített két csoport a leletek jellege, az azokban való gazdagság, a temetkezések típusa és a területi elterjedés alapján lehetőleg egyenletesen legyenek képviselve. A sírokból nyert első adatok a következőek: a főbb európai haplotípusok más-más megoszlásban, de mindkettőben azonos súllyal vannak jelen, az ázsiai típusú haplotípusok („B”, „M”) egymástól eltérőek ugyan, de mindkét csoportban nagyjából egyforma arányban fordulnak elő, bizonyos haplotípusok csak az egyikben, vagy a másikban fordulnak elő (középréteg: X, N1a; köznép: preV, I), a „balkáninak” nevezett, Európa legősibb benépesüléséhez kötött haplotípus (U) kétszerte gyakoribb a honfoglalók közép- és vezetőrétegéhez kötött csoportban, mint a köznépében s ugyanott kiemelkedően magas arányú a – világszerte minimális százalékban előforduló – N1a haplotípus, a köznépi temetkezésekben kétszer nagyobb az általános európainak tartott haplotípusok aránya („H”, „T”). Az említett két régészeti csoportot a nemzetközi kutatás szinte mindmáig etnikai alapon magyarázta („magyar” – „szláv”), míg a hazai régészet társadalmi és életmódbeli különbség tükröződésének tulajdonítja (középréteg – köznép). Az europid és ázsiai haplotípusok azonos aránya és az europidok közti eltérések az utóbbit támasztják alá. A köznép körében kimutatott és a középrétegnél nem előforduló európai haplotípusok elképzelhetőleg a helyben talált lakosság és a kalandozások során szerzett rabszolgák genetikai lenyomatát jelenthetik, de további történeti kombinációkkal nagyon korai volna előállni. További kutatások szükségesek a pontosabb értékeléshez. A magyarság történelme során számos néppel keveredett. Az ezeréves együttélés következtében a magyarok legközelebbi "rokon" népei ma a horvátok, németek, osztrákok, szlovénok, szlovákok. A régebbi népek közül jelentősebb genetikai hatással voltak még a besenyők, jászok, kunok, az újabb korokban (főként a II.VH. után) pedig a romákkal és zsidókkal történt további keveredés és kulturális kölcsönhatás. A magyarságot hagyományos történelmi barátság fűzi a lengyelekhez és az olaszokhoz. A magyarokat egyaránt rokonaiknak tekintik a finnugor népek (pl. finnek, észtek) és a török népek (pl. törökök, csuvasok, kazakok, ujgurok)[forrás?]. A magyarokra nagy hatással volt a 19-20. században az angol, német és a francia, manapság pedig az amerikai kultúra gyakorol jelentős befolyást. A legnagyobb emigráns magyar közösség is az Amerikai Egyesült Államokban található. Magyar kultúra A magyarság a keleti és nyugati kultúrák sok elemét felhasználva sajátos, sokszínű népi kultúrát alakított ki az évszázadok folyamán. A népi hagyományokat és a magyar nemesség történelmi hagyományait egyesítve fejlődött ki a 19. század elejétől a sajátos magyar nemzeti kultúra. A modern városi, főleg budapesti „urbánus” kultúrával tovább színesedve, majd a 20. századi történelem viharai, politikai ideológiák és diktatúrák között alakult ki a magyarság mai kultúrája, amely egyszerre sokféle és egységes. A magyarok összetartozásának alapja a magyar nyelv, egyes helyeken emellett a vallás is mindmáig fontos szerepet játszik. A magyar kultúra forrásai A magyar népi kultúra legismertebb jellegzetességei a látványos népviselet, a sajátos magyar néptánc, népdal és népzene, a sokszínű mese- és mondavilág, a gazdag hímzés és fazekasművészet. A népviselet vidékenként eltér, de mindenütt jellegzetesek a hímzéssel gazdagon díszített, színes női öltözetek. A táncok szintén vidékenként változnak, azonban az összeállításuk, a táncrend (csárdás, porka, lassú és friss táncok), a rendkívül összetett, sok gyakorlást igénylő, látványos párostáncok és virtuóz férfi szólótáncok (legényes) váltogatása szinte minden magyar vidék parasztságára jellemző volt. A magyar népdalokra jellemző az ázsiai és európai hagyományok ötvözéséből születő egyedülálló hangzásvilág, a népzenére a népi zenekarok tipikus hangszerkombinációi (citera, duda, hegedű, nagybőgő). A népmesék és mondák közül jellegzetesen magyar mesealak a griffmadár[forrás?], a hétfejű sárkány és a táltosparipa. Egyedülállóak az igazságos Mátyás királyról szóló történetek. A díszítőművészetben egyes tájak különösen gazdag formavilágot alakítottak ki, mint a „tipikusan magyar” népművészetként ismert színpompás kalocsai hímzés és mintafestészet vagy az összetéveszthetetlen korondi edényfestés. Számos nagy magyar író, zeneszerző és képzőművész merített a gazdag néphagyományokból, mint Benedek Elek, Móra Ferenc, Tamási Áron, Kodály Zoltán vagy Kovács Margit. Egyes könnyűzenei alkotók is felhasználnak magyar népzenei elemeket, kezdve az Illés együttestől Sebő Ferencen át a Kormorán és Kárpátia együttesig. Sajátosan magyar jelenség az eredeti néphagyományokat a mai életmódhoz igazító táncházmozgalom, amelynek leghíresebb képviselői a Muzsikás együttes és a világhírű Sebestyén Márta. A magyar pásztorkultúra harcművészeti hagyományait követi az újkeletű baranta nemzeti küzdősport. A magyar népszokások közül szinte minden magyarlakta tájon máig ismert a húsvéti locsolkodás szokása, sok helyen pedig a karácsonyi regölés, illetve betlehemezés is. A külföldön is ismert magyar néphagyományokhoz tartozik a betyárvilág és a „magyar puszta”, főleg a Hortobágy pásztorélete, amely a rideg állattartás (vagy mai kifejezéssel ökológiai állattenyésztés) máig fennmaradt öröksége. A népi kultúrához tartozik továbbá a jellegzetes magyar ételek egy része is, mint a híres gulyás (bográcsgulyás, babgulyás stb.), gulyásleves, illetve a pörkölt (angolul goulash), a húsleves, a halászlé, a paprikás csirke, a pogácsa, a papírvékony tésztájú tipikus magyar rétes[forrás?] vagy a túrós csusza. A magyar nemesség által évszázadokon át fenntartott hagyományokból táplálkozik a magyar történelmi küldetéstudat és a nemzeti szabadság eszménye. Ehhez kapcsolódtak a középkori nemzeti szimbólumok, az egész országot jelképező Szent Korona és a magyar címer. A nemességre jellemző volt katonáskodó életmódja (a világszerte elterjedt könnyűlovas huszárság)[forrás?], valamint ünnepi viselete, a férfi és női díszmagyar. A magyar földbirtokosok tipikus kikapcsolódása volt például az agarászat (magyar agár) és a lótenyésztés (magyar félvér, nóniusz). A Rákóczi-szabadságharc küzdelmei között fejlődött ki a kuruc költészet, a kuruc zene a tárogatóval, a hajdútánc, majd a 19. században a csárdás és a palotás. Kialakult a világszerte a magyar kultúra egyik fő elemének tartott magyar cigányzene, előbb a verbunkossal, majd a cigányzenekarok klasszikus stílusával, amely nagy hatást gyakorolt sok európai zeneszerzőre. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc létrehozták a magyar klasszikus zenét és a magyaros stílust. Katona József Bánk bánja és Arany János Toldija ugyanakkor megteremtették a nemzeti irodalom fő műfajait (magyar dráma és eposz), és ekkor alkottak nemzeti irodalmunk legnagyobb alakjai, Csokonai Vitéz Mihálytól kezdve Madách Imréig. Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt, Vörösmarty Mihály a Szózatot, megszületett az új jelkép, a magyar nemzeti színek, és létrejöttek a nemzeti intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház. Elsősorban a budapesti, illetve a városi kultúra talaján jött létre a 19. század végi, 20. századi magyar építészet, képzőművészet, irodalom és zene sok kimagasló alkotása vagy a magyar tudomány sok világhírű eredménye. Csak néhány példa a magyar kultúrához szervesen hozzá tartozó alkotásokból: a budapesti Parlament, a kecskeméti Cifrapalota vagy a marosvásárhelyi Közművelődési Palota, Ady Endre, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Krúdy Gyula és mások művei, valamint Bartók Béla zenéje. Sajátos jellegzetesség a magyar humor, ezen belül különösen híres a hagyományos pesti humor.[forrás?] A magyar nyelv A magyar kultúra egységének alapja a magyar nyelv. Ez az, ami az összes magyart mindig összekötötte, társadalmi osztályoktól, származástól, pártállástól függetlenül. A magyar nyelvre jellemzőek a különlegesen gazdag szóképzési lehetőségek és a sokszínű hangrendszere. Harminckilenc különböző hangja egyedülálló az európai nyelvek között.[forrás?] A rengeteg nyelvtani kivétel miatt tanulása az idegenek számára nem könnyű, a világ egyik legnehezebb nyelvének tartják.[forrás?] Ez is az egyik oka annak, hogy a magyar kultúra elszigeteltebb maradt más európai kultúráknál. A magyar nyelvnek ráadásul egyetlen közeli rokona sincs. A finnugor nyelvekkel való kapcsolat túl ősi időkbe nyúlik vissza. Ezekből a nyelvekből a magyarok ma már legfeljebb csak néhány hasonló szót ismernek fel, de beszélőikkel nem értik meg egymást. Magyarság és vallás A magyarok ázsiai származásuknak megfelelő vallásokban hittek I. István és a nyugati típusú kereszténység kényszerű felvétele előtt. Elsődlegesen a tengrizmus bizonyítható forrásokból és főként régészeti leletekből, temetkezésekből. Ez egyfajta őstörök sámánhit volt, de mellette teljes toleranciával viseltettek - egyidejűleg is - más vallások gyakorlása iránt. Ilyen a bizonyítható nesztoriánus illetve manicheus kereszténység, amely az európai kereszténységtől lényeges elemekben eltért. Ezen elemek perzsa illetve iráni hatású vallások, Ahura Mazda, turáni kiejtéssel Ormuzd szigorú hite, amelyet zoroasztrizmus néven is emlegetnek. Erre mutató példa az írott forrás Sankt Gallenből, 937-ből a bizonytalan identitású, de magyar törzs-szövetséghez tartozó lovas portyázók kegyeleti eljárása balesetben meghalt társuk esetében: az ég felé kiáltozás, lármázás a búcsúztatáson és a holttest máglyán megégetése. Emellett feltehető az izraelita hit jelenléte is, ez elsősorban a korai magyar nevekben mutatkozik meg. A hit, mint nem intézményesített religió jelen volt a honfoglalók mindennapi életében. A betelepülés időszakában már a kereszténység keleti formái is terjedtek, így a fentieken kívül az ortodox kereszténység elődje, a bizánci rítusú egyház. Árpád-házi I. István bonyolult szokásjogi és világnézeti, valamint politikai stratégiai és taktikai helyzetben az erőszakos térítést választotta a római kereszténység hitére. Azonban még a 13. század 60-as, 80-as éveiben is szükség volt úgynevezett táltosperek lefolytatására: a sámánhit a nép között nem tűnt el. A vallás ma többnyire nem olyan alapvető összetartó erő a magyar kultúrában, mint számos más népnél. A magyarok többsége ma már nem gyakorolja a vallását, vagy alkalmi vallásgyakorló. Ez különösen Magyarországon igaz, ahol ma csupán 12% körüli a hetente templomba járók aránya. A többség ennek ellenére mindenütt követi a házassággal és az elhalálozással, temetkezéssel kapcsolatos vallási előírásokat és a legtöbben a gyermekeiket is megkeresztelik. Ennek alapján a Magyarországon élő magyarok több mint fele a magyar katolikus egyházhoz tartozik, körülbelül egynegyedük pedig más vallási felekezetek követője, ezen belül főleg reformátusok (kálvinisták), kisebb részben pedig az evangélikus, a görögkatolikus vagy valamely más keresztény egyház hívei (baptisták, unitáriusok, egyéb keresztények), illetve izraeliták vagy valamely újabban elterjedt vallás követői. A vallásnak leginkább azokon a tájakon van ma is nagy szerepe és összetartó ereje, ahol a magyarok kisebbségbe kerültek. Például az erdélyi, vajdasági vagy muravidéki szórványmagyarságnál sokszor ma is leginkább a vallásos közösségi élet biztosítja a magyar nyelv és kultúra fennmaradását. Az egyházak közül különösen a magyar katolikus egyház és a Magyarországi Református Egyház, valamint a Romániai Református Egyház, a Kárpátaljai Református Egyház, a Magyar Református Keresztyén Egyház Szerbiában és Montenegróban, a Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház és az immár egyesült Magyarországi- és Erdélyi Unitárius Egyház tartja magát nemzeti egyháznak. Ezek mellett a romániai katolikus egyház egyes egyházmegyéi (az erdélyi egyházmegyék zöme) is afféle nemzeti egyházként működik (noha elvétve román és német nyelven is miséznek). A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak vannak ugyan szlovák egyházmegyéi, de a hívek elsöprő többsége és a legtöbb egyházközségben az istentisztelet nyelve is magyar. Ezek az egyházak is általában magyar nemzeti egyházként vannak számon tartva (noha pl. a szlovákiai református egyházi szervek nem csatlakoztak az egységes Magyar Református Egyházhoz, tekintettel más nemzetiségű híveikre). Ez az önmeghatározás az egyes egyházak esetében általában a tagjaiknál is a nemzeti kultúra tudatosabb vállalását, ápolását jelenti – bár ez gyakran a kisebb egyházak tagjaira, például az evangélikusra, unitáriusokra is jellemző. A keresztények sajátos magyar szokásai a katolikusoknál a magyar nemzet pártfogójának tartott Boldogasszony kultusza és Szent István király tisztelete (például az augusztus 20-i budapesti Szent Jobb körmenet), valamint egy-egy templom védőszentjének az ünnepe (búcsú). Ezek közül az erdélyi csíksomlyói búcsú a legismertebb, ahol minden évben több százezres tömeg gyűlik össze. A második legnagyobb magyar vallási felekezet, a református vallás (kálvinizmus) az írás-olvasás terjesztésével a nép anyanyelvén és a Biblia magyar nyelvre fordításával (Károli Gáspár) nagy szerepet játszott a magyar irodalmi nyelv fejlődésében. A kálvinizmus a 16-17. században egyenesen magyar nemzeti vallásnak számított a katolikus Habsburgokkal való szembenállás jegyében. A kálvinista erdélyi fejedelmek támogatásának köszönhetően a magyar kultúra virágzott Erdélyben, ahol a későbbi időkben is sok nagy magyar író és tudós született és alkotott. Többek között ezért is fontos, szinte nemzeti jelkép a magyarságnak Erdély, hiszen a magyar történelem és kultúra számtalan emléke található meg a tájegység városaiban és falvaiban. A reformátusokra jellemző az ízes nyelvű régi magyar zsoltárok közös éneklése az istentiszteleteken. A magyar izraelita felekezet abban különleges, hogy a világon egyedül náluk alakult ki a hagyományos zsidó vallást megreformáló úgynevezett neológ zsidó vallási irányzat, amely szertartásaiban és szokásaiban a magyar nyelv használatán alapul. Magyar ünnepek A jellegzetes magyar ünnepek közül a legrégebbi az államalapító István király ünnepe, augusztus 20-án. Ilyenkor tartják a Szent Jobb körmenetet, az új kenyér megszentelését, a debreceni virágkarnevált, valamint este a budapesti és debreceni tűzijátékot. Március 15-e a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, az 1848-as forradalom emléknapja. Ezen a napon tört ki a pesti egyetemi ifjúság lelkes tüntetése a Habsburg elnyomás ellen, és a vér nélkül diadalra jutó pesti forradalom eredményeképpen megalakult a független magyar kormány. A béke azonban nem lehetett tartós az osztrák császár szószegése miatt, aki a magyarság hősies szabadságharcát végül csak az Orosz Birodalom segítségével tudta leverni. Október 6-a a szabadságharc tizenhárom tábornoka (az aradi vértanúk) kivégzésének emléknapja. A kivégzés előestéjén sörrel vigadó osztrák börtönőrök viselkedése miatt attól fogva a magyarok sörrel nem koccintanak. (Egyesek szerint ez a nemzeti fogadalom csak 150 évig, azaz 1999-ig volt érvényes, de vannak, akik továbbra is megtartották a szokást.) A szabadságharcot leverték, de erkölcsi ereje a vértanúk példája révén azóta is hat a lelkekben. Ráadásul a hatása jóval több, mint pusztán erkölcsi: a magyarság önállósodásának mozgalmát végleg megtörni nem sikerült, az egymásnak feszülő erők politikai harca végül a Deák Ferenc-féle kiegyezés révén kvázi kétközpontúvá tette az addig osztrák birodalmat, lehetővé téve az óriási anyagi és szellemi fejlődését a századfordulón. Október 23-a a legújabb nemzeti ünnep. 1956 őszén a „magyar csodáról” írtak a nagyvilág újságjai: egy kis nép fellázadt a nagy szovjet birodalom ellen. Az 1956-os forradalmat leverte a túlerő, de emléke máig ható erő a nemzet életében. Hivatalos állami ünneppé csak az 1989-es rendszerváltás óta válhatott. A három nemzeti ünnep Magyarországon egyben munkaszüneti nap is. Emellett sok magyar számon tartja a három nemzeti gyásznapot, az említett október 6-át, november 4-ét az 1956-os forradalom leverésének napját, valamint június 4-ét is. 1920. június 4-én darabolták fel ugyanis a történelmi Magyarországot a trianoni békeszerződés (amelyet Magyarországon legtöbben diktátumnak neveznek[forrás?]) során, aminek következtében több mint három millió magyar kisebbségbe és sok helyen elnyomás alá került. Híres magyarok itthon és külföldön A magyar kultúra is hozzájárult a világ és az emberiség fejlődéséhez, bár külföldön nem mindig ugyanazok a személyek és eredmények a legismertebbek, mint a magyarság körében, ami a különböző nemzetközi díjak magyar nyerteseinek kiválasztásában is megmutatkozik. A 20. század legnagyobb tudósai között tartják számon Erdős Pál matematikust és Neumann Jánost, a modern számítógép atyját, Nobel-díjban részesült többek között Szent-Györgyi Albert a C-vitamin felfedezéséért, és világszerte ismertek Szilárd Leó és Teller Ede, a világtörténelmet is befolyásoló atombomba fő elméleti kidolgozói. Magyar feltalálók nevéhez fűződik a gyufa, a szódavíz, a telefonközpont, a golyóstoll, a villamosmozdony és a BASIC programozási nyelv. A magyar irodalom alkotói közül Nyugat-Európa szerte ismert Molnár Ferenc, Márai Sándor, Kodolányi János, Kerényi Károly vagy Esterházy Péter, Kertész Imre pedig irodalmi Nobel-díjban is részesült. A magyar képzőművészek közül külföldön is sokfelé számon tartják például Munkácsy Mihály és Vásárhelyi Győző (Vasarely) alkotásait, a magyar filmrendezők közül pedig Jancsó Miklós és Szabó István filmjeit. Az utóbbinak Mephisto című alkotása az Oscar-díjat is elnyerte. Az animációs film kategóriában Rófusz Ferenc szintén Oscar-díjban részesült. Magyar származású volt az amerikai film két kiemelkedő mestere, George Cukor és Kertész Mihály. Robert Capa, a híres amerikai fényképész is Budapesten született. A magyar film teszi halhatatlanná olyan nagy színészek emlékét is, mint például Páger Antal, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda, Kállai Ferenc és Sinkovits Imre. A zeneszerzők közül világhírű Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kurtág György és Ligeti György, az előadók közül például Rost Andrea, Gulyás Dénes, Pege Aladár, Cziffra György vagy Kocsis Zoltán. A magyar sportolók elsősorban a vízi sportágakban (úszás, vízilabda, kajak-kenu), öttusában, vívásban, birkózásban, ökölvívásban és tornában sikeresek immár évtizedek óta. Az 50-es években világhírre tett szert a magyar labdarúgás (az Aranycsapat) is. A legnagyobb magyar sportolók közé tartozik például Hajós Alfréd, Balczó András, Elek Ilona, Gerevich Aladár, Puskás Ferenc, Albert Flórián, Wichmann Tamás, Papp László, Magyar Zoltán, Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Faragó Tamás, a Regőczy Krisztina-Sallay András kettős, Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina. Egyedülálló magyar sportág a Kassai Lajos által kialakított lovasíjászat. Neves magyar személyek: Néhány személyiség, akiknek a nevéhez a nemzeti emlékezet valamilyen különleges kitüntető jelzőt kapcsol: Árpád fejedelem , a honszerző Szent István , az államalapító IV. Béla , a második honalapító Hunyadi János , a törökverő Az igazságos Mátyás király Zrínyi Miklós , a szigetvári hős Zrínyi Ilona , Munkács hős védője II. Rákóczi Ferenc , a vezérlő fejedelem Bolyai János , a modern matematika atyja, a „geometria Kopernikusza" Semmelweis Ignác , az anyák megmentője Széchenyi István , a „legnagyobb magyar” Batthyány Lajos , az első magyar miniszterelnök Kossuth Lajos , a szabadságharc vezére Petőfi Sándor , a szabadságharc költője Deák Ferenc , a haza bölcse Jókai Mór , a „nagy magyar mesemondó” Benedek Elek , a "nagy mesemondó" Blaha Lujza , a nemzet csalogánya Neumann János , a "számítógép atyja" matematikus, informatikus Teller Ede , a „hidrogénbomba atyja" fizikus Puskás Ferenc , az Aranycsapat kapitánya A magyarság jelképei A magyarság legfőbb jelképe a piros-fehér-zöld vízszintes csíkozású magyar zászló, a magyar címer, a magyar himnusz, a nemzetiszínű kokárda, és a Szent Korona. A magyar zászló mellett újabban elterjedt az árpádsáv használata is. További jelképek a hungarikumok, valamint egyes tájak és állatok. A hungarikumok közé tartoznak a magyar fűszerpaprika, a tokaji bor, a makói hagyma, a pálinka és a téliszalámi, valamint az akácméz. A gyakran jelképnek is tartott jellegzetes magyar tájak az Alföld („puszta”), a Balaton, a Dunakanyar, Budapest látképe a hidakkal vagy a Székelyföld. A magyarság jelképállatai egyes magyar háziállatok, mint a puli, a komondor és a magyar szürkemarha, valamint a gólya, illetve a történelemben a ló („lovasnemzet”), a szarvas (a csodaszarvas legendája) és a turulmadár. Magyar nevek A magyarokra jellemző, hogy a vezetéknév (családnév) megelőzi a keresztnevet (személynevet), például: Eötvös Loránd. Ez az úgynevezett keleti névsorrend, amely a magyarokon kívül csak néhány kelet-ázsiai népnél fordul elő (japánok, kínaiak, koreaiak). A legjellegzetesebb magyar családnevek általában a foglalkozást, nemzetiséget, illetve valamely helységből való származást jelölik, mint a Bognár, a Szász vagy a Váradi. A nemesi családok tagjai a legtöbbször a harmadik kategóriába tartozó nevet viseltek. Néhány gyakori magyar családnév ezekből a típusokból: Szűcs, Juhász, Varga, Kovács, Szabó, Takács, Eötvös, Tóth, Németh, Horváth, Váci, Budai, Bodrogi stb. Más típusú, például tulajdonságot jelölő vagy egy ős nevére utaló családnevek: Kiss, Nagy, Balogh (jelentése: balkezes), Gaál, Balázs, Sándor stb. Természetesen sok idegen, főleg német és szláv családnév is akad. Az idegen családnevűek közül régebben sokan magyar hangzásúra változtatták a nevüket, főleg a Váradi típusúra a nemesi nevekhez való hasonlóság kedvéért. A keresztnevek között a legjellegzetesebbek azok, amelyek csak a magyaroknál fordulnak elő. Ezek általában hun vagy ómagyar eredetűek és főleg a 20. század második fele óta gyakoriak, például az Emese, Emőke, Enikő, Ildikó, Piroska, Réka, Attila, Árpád, Béla, Géza, Gyula, Jenő, Levente, Szabolcs, Zoltán, Zsolt. Más jellegzetesen magyar nevek a természetből valók (Boglárka, Hajnalka, Ibolya, Virág) vagy pedig nagy költőink alkotásai. Így például Csokonai Vitéz Mihály teremtette a Lilla nevet, Vörösmarty Mihály a Tündét és a Csillát, Arany János a Gyöngyvért, Dugonics András az Etelkát. A magyarság kutatása A magyarság nemzeti jelképeit, a magyar nép kialakulását, fejlődését és kulturális sajátosságait kutató tudományt hungarológiának nevezzük. Magyar származású népcsoportok Magyar származású egyéb népcsoportok: Románia: moldvai katolikus románok: kb. 180 000 (a 62 000 magyarul beszélő moldvai csángón kívül) Egyiptom és Szudán : magyarabok , 10-12 000 Kazahsztán : madjar törzs kb: 2000 család Törökország : nusaybini magyar muszlimok , kb. 300 fő Magyar termékek A hungarikum különleges, egyedi, jellegzetes, csak Magyarországra jellemző dolog, amelyről a magyarok ismertek a világban. A hungarikumok közé tartozhat egy magyar feltaláló vagy alkotó műve, egy magyar termék, az őshonos vagy nemesített állatok és növények, a népművészet, a zene, a nyelv és a magyar irodalom. E jelzőt esetenként alkalmazzák társadalmi vagy közéleti jelenségekre is. (7988) 1981 EX30 A (7988) 1981 EX30 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. M színképtípusú csillag Az M színképtípusú csillagok a csillagászati színképosztályozás egy csoportja, melyeknek felszíni hőmérséklete 2 200 – 3 500 °K közötti és dominálnak az abszorpciós molekulavonalak. Jellemzőik Színképük abszorpciós (CN, CH, CO, TiO, VO, MgH és H2) molekulasávokat és semleges fémvonalakat mutat. A fősorozat csillagainak több mint 78 %-a ebbe az osztályba sorolható – ilyen csillagok például a Betelgeuse (óriáscsillag), a Barnard-csillag (törpe), a Gliese 581 (vörös törpe), a LEHPM 2-59 (szubtörpe) és a GSC 08047-00232 B jelű, késői M típusú barna törpe. A következő két ábrán egy M0 III illetve egy M6 V spektráltípusú csillag színképe látható. Hasonló csillagcsoportok A csillagászati színképosztályozás elválasztja az M csoport tagjaitól az alábbi csillagtípusokat: S színképtípusú csillagok, melyek felszíni hőmérséklete azonos viszont markáns fémvonalak találhatóak: Zr, Y, Ba, La, TiO, ScO, VO, ZrO, és YO vonalak N színképtípusú csillagok, melyek felszíni hőmérséklete jobbára azonos viszont C 2 és CH 4 molekulák sávjai is megtalálhatóak. R színképtípusú csillagok, melyek egyértelműen melegebbek, és a Cián jelenléte mutatható ki K színképtípusú csillagok , melyek egyértelműen melegebbek, erős K és Ca II (H és K) vonalak Az L osztályba tartozó barna törpék , melyek egyértelműen hidegebbek. Színük sötétvörös, sugárzási maximumuk az infravörös tartományba esik. Lipekek A lipekek vagy lipek tatárok (gyakran belarusz tatárok vagy litván tatárok) Fehéroroszországban, Litvániában és Lengyelországban élő tatár származású belarusz nyelvű népcsoport. Történetük A lipek (litvánul: lipka) név korábban a krími tatárok litván megnevezése volt. A tatárok az Arany Hordából szöktek ki tömegével a 14. századtól és álltak az orosz, a litván, az ukrán és a lengyel seregek szolgálatába. Litvániában Nagy Witold fejedelem jóvoltából, Jalal ad-Din kán közreműködésével telepedtek meg a 14. század végén. A litván uralkodó fegyveres katonai szolgálat fejében adott nekik földet a litván és belarusz területeken, s ekkor vagy 200 ezren voltak. Hasonlóan később Ukrajnában is telepedtek meg tatárok, akiknek a megnevezése cseremisz volt. A tatárok évszázadokig hűen szolgálták Litvániát, s megtartották muzulmán vallásukat. Részt vettek az oroszok, a német lovagok, sőt a tatárok és a törökök elleni háborúban. Részt vettek a híres grünwaldi csatában is. A 16. század közepén a tatár nyelvről áttértek a környezetükben beszélt belarusz nyelvre. A Lengyel–litván unió gyengülésével (főleg a Bohdan Hmelnickij által kirobbantott polgárháború idején, illetve azt követően) párhuzamosan hűségük lazult, és a 17. század második felében tömegével szöktek a Krím és a Török Birodalom területére. Az 1672-76-os lengyel-török háború alatt újabb tömegek álltak át a szultán oldalára, de idővel sokan vissza is tértek. Több lipek tatár harcolt Magyarországon a kuruc seregben a Rákóczi-szabadságharc idején. Mai helyzetük A lipekek ma Fehéroroszország minszki, breszti és grodnói körzetekben, Délkelet-Litvániában, valamint Lengyelország keleti részén élnek. Létszámuk a három országban becslések szerint 10-15 000 körül lehet, mintegy felük Lengyelországban él (1983). A lipek tatárok még ma is mindenütt élénken ápolják sajátos néphagyományaikat és gyakorolják iszlám hitüket. Lipek tatár emigráns közösség az Egyesült Államokban is él. Charles Bronson amerikai színész is litvániai lipek tatár származású volt, gyakorlatilag a leghíresebb lipek a világon. A másik, akit a világirodalmi óriások közt tartanak számon Henryk Sienkiewicz, szintén rendelkezett lipek gyökerekkel. Pankratész (filozófus) Pankratész (?) görög költő, filozófus. A cinikus filozófia követője volt. Egyetlen költeményét az Anthologia Graeca tartotta fenn.[forrás?] Szulfámsav A szulfámsav, más néven amido-kénsav, kénsav-amid erős egyértékű szervetlen sav. Az ammónia és a kénsav savamidja. Sói a szulfamátok. Fehér, kristályos, szagtalan, nem higroszkópos anyag. Tulajdonságok Híg vizes oldata szobahőmérsékleten hónapokig stabilis, de magasabb hőmérsékleten hidrolizál: 205 °C-on megolvad, 210 °C-on elkezd bomlani. 260 °C felett gyorsan bomlik kén-di- és -tri-oxidra, nitrogénre, ammóniára, vízre és más összetevőkre. Vízben és formamidban oldódik, éterben, acetonban, metanolban, tömény kénsavban kevéssé. 70%-os kénsavban gyakorlatilag oldhatatlan. Sói semleges vagy lúgos oldatban még forrásponton is stabilisak. A szervetlen sók általában jól oldódnak vízben, beleértve az ólom- és bárium-szulfamátot, melyek szulfátjai vízben oldhatatlanok. Klorátion hatására nitrogénre bomlik: Tömény salétromsavval: Savanyú közegben a nitriteket elbontja nitrogén keletkezése közben: Ezt a reakciót nitritek eltávolítására használják pl. a textiliparban, diazo(en) színezékek előállítása során. Előállítás Ipari méretekben vízmentes kénsavval vagy híg óleummal: A reakció erősen exoterm. Felhasználás Az építőiparban tisztítószerként, a cement- és habarcsmaradékok eltávolítására használják. Szövetek, papír, cellulózfilmek gyúlékonyságának csökkentésére alkalmas, mivel nem keményedik, és nem kristályosodik a felületen az öregedésük során sem. A szulfamátsók oldékonysága kihasználható bizonyos ércek és ásványok kivonására és tisztítására. A mezőgazdaságban a szulfámsav alkalmas a talaj lúgosságának megváltoztatására. Az anyag szilárd volta megkönnyíti a kezelését, a benne levő nitrogén pedig beépül a talajba. Uszodákban és hűtőtornyokban az oldott klór/HOCl mennyiségének beállítására és vízkőoldásra használják. Elhárító mechanizmus A pszichológiai szakirodalomban a védekezési (énvédő) mechanizmusok vagy (el)hárító mechanizmusok tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni az „én”-t személyesen negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Miközben az énképet jótékonyan védik a hibáival való bántó szembesüléstől, eltorzíthatják a valóság megfelelő érzékelését. A pszichológia pszichoanalitikus irányzatának képviselői vizsgálták meg, megfigyeléseik alapján írták le, nevezték el azokat. Anna Freud Anna Freud (1895-1982) az elhárító mechanizmusok kifejezést azokra a tudattalan stratégiákra alkalmazta, amelyek segítségével az egyén a pszichés feszültségeit csökkenteni, megszüntetni igyekszik. Elhárító mechanizmusok Tagadás A tagadás a zavaró érzések, impulzusok, vágyak jelentéktelenítése és aktív kiutasítása a tudatból. Ezután csak annyi nyoma marad, ha netán ezek létét valaki szóba hozza, azt igazságtalan vádként éli meg az egyén, és ez dühöt vált ki benne. A tagadás távolságot tart az egyén és élményei között, de nem old meg problémákat. A tagadás "adott esemény bekövetkeztének vagy adott állapot fennállásának elutasítása" (Carver & Scheier, 2006, pp. 233). Erre példa, amikor a gyermekét a háborúban elvesztő édesanya úgy teszi, mintha az még élne. Ahogy egyre több tapasztalatod gyűjtünk a világról, a tagadás egyre nehezebbé válhat, viszont ettől függetlenül minden életkorban előfordul. Felnőttkorban erre az egyik leghétköznapibb példa lehet, amikor az alkoholisták tagadják függőségüket. Ez az elhárító mechanizmus és az elfojtás egyaránt elzárja a tudatosság elől a személy számára nehezen feldolgozható dolgokat, forrásaik tekintetében azonban különböznek egymástól. Disszociáció Arra való törekvés, hogy az egyén egymással összefüggésben lévő, összetartozó érzéseket, érzelmeket, élményeket szétválasszon és külön próbálja meghatározni. A működés fő célja, hogy az egyén ezzel elkerülje az ambivalencia átélését. Szélsőséges használatának eredménye a valóság torzult felfogása. Projekció Az egyén saját el, vagy fel nem ismert érzéseit másoknak tulajdonítja, illetve azokat másokban véli meglátni.Ez által lehetőségünk nyílik arra, hogy az önmagunkban elfogadhatatlannak látott dolgokat elrejtsük, de közben mégiscsak kifejezésre jutnak ezek a tartalmak. Erre példa lehet, amikor egy házas asszony más férfi iránt érez vonzalmat, ezért őt gyanúsítja a csábítással. A projekciónak két célja van. Az egyik az, hogy felszínre hozza az önsztönén vágyait ezzel felszabadítva azt az energiát, amit az elfojtás felemésztene. Intellektualizáció Célja: érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy a fenyegető dolgokról hideg, tárgyilagos, tudományoskodó módon kezd el gondolkozni, így az ahhoz kapcsolódó érzelmeket eltávolítja tőle ezzel távol tartva magát a szorongástól. Például amikor valaki megtudja, hogy egy családtagja súlyos betegségtől szenved és erre úgy reagál, hogy beleássa magát a betegség tüneteinek/kezelésének/jellemzőinek feltárásába. Ezzel akadályozza meg azt, hogy átadja magát az elkeseredésnek. Fantáziatevékenység 1. Nappali álmodozás, olyan élethelyzetek szituációk elképzelése (barátság, meghittség, korlátlan siker, szépség, hatalom), melyek kellemes érzésekkel legtöbbször megelégedettség érzését keltik. 2. A biológiai eredetű késztetések (éhség, szexualitás stb.) mentális reprezentációi (tudattalan fantáziák). Izoláció Fejlettebb disszociatív mechanizmus, az ugyanarra a személyre vonatkozó szeretet és gyűlöletérzések szétválasztása, majd az egyik elfojtása, hogy elkerülje az ambivalenciát és a konfliktust. Az elfojtott késztetések azonban gyakran kerülő úton visszatérnek. Hasítás Kezdetleges (primitív) disszociatív mechanizmus, leggyakrabban a tagadással és a projekcióval társul. Célja, hogy leegyszerűsítő módon "feketének vagy fehérnek" lássa a világot azért, hogy elkerülje a helyzetek bonyolultságából származó feszültséget. Ebből fakadóan két részre osztja a környezete pszichológiai tárgyait, azaz környezete személyeit pozitív és negatív szempontok szerint két egymással ellentétes csoportra – pl.: „jók”-ra és „rosszak”-ra – osztja. Ezután a pozitív csoportba tartozó személyekben általában megbízik, és ez a biztonság érzetét nyújtja számára, a negatív csoport felé tanúsított bizalmatlanság és óvatos magatartás pedig szintén a biztonságérzetet, így a komfortérzést szolgálja. Passzív agresszió A személy elfojtja magában egy másik emberrel kapcsolatos harag, gyűlölet érzéseit, de tudattalanul úgy viselkedik, hogy a másikban kellemetlen érzéseket, bűntudatot kelt. Ilyen módon tud megnyilvánulni a fel nem vállalt konfliktus, illetve a rejtett agresszió. Acting out vagy kiélés Valamilyen nem tudatos szándék vagy konfliktus cselekvési kifejeződése, pl.: motiválatlannak tűnő cselekedetek, hirtelen indulatkitörések, helyzethez nem illő düh, a düh feletti kontroll hiányával, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok ellen elkövetett bűncselekmények. Mivel a viselkedés kívül esik a tudati tükrözésen, a kívülálló megfigyelő számára úgy tűnik, hogy az acting outhoz nem társul bűntudat. Leértékelés Az egyén nagyobbnak és fontosabbnak tekinti (és éli meg) magát a többieknél. A gyenge önértékelése miatt feltételezi hatalmasságát, mindenhatóságát és értékeli le a többieket. A külső megfigyelő számára ez a viselkedés sokszor hiúságként, nagyképűségként, kiválasztottsági érzésként fogalmazódik meg. Elfojtás Az elfojtás lényege a személy számára félelmet vagy fájdalmat keltő memóriatartalmak kiutasítása a tudatból. Ez lehet tudatos is, amikor egy személy akaratlagosan próbál egy gondolatot távol tartani a tudatosságtól (például ha valami kellemetlen dolgot tettünk, akkor próbálunk nem gondolni rá, így egy idő múlva már lehet, hogy nem is tudjuk felidézni). Az elfojtás fontos szerepet játszik abban, hogy elfojtsa az ösztönénimpulzusokat, valamint a többi fájdalmas gondolatnál is alkalmazható. Ezen fájdalmas/fenyegető gondolatoknak lehet több forrása is az önsztönén impulzusain kívül, például a személy saját hibája (nem húzza ki a vasalót mikor elmegy otthonról), önmagunkkal való elégedetlenség, lenézett csoporthoz való tartozás, stb. További két jellegzetessége, hogy egyrészt az elfojtás tárgya függ a felettes énben található értékektől valamint attól, hogy milyen tettek érdemelnek büntetést, másrészt az elfojtás nem feltétlenül tökéletes, ez esetben részleges elfojtásról beszélünk. Introjekció vagy bevetítés Külső tulajdonságok, erények magunkra vonatkoztatása. Az egyén azonosul egy pozitív figurával, vagy annak tulajdonságaival. Ezenfelül bevetítés az is, ha az egyén saját tulajdonában lévő olyan dologgal, vagy dolgokkal azonosul, melyre büszke. Például: ha valaki megdicséri egy személy munkája eredményét, és ez neki jól esik. Racionalizáció Avagy önáltatás. Ha a személy olyan helyzetbe kerül, amelyben objektív szempontból negatív következtetéseket is fontos lenne levonni önmagára nézve, ennek ellenére a valóságot eltorzítja. Nem arra törekszik, hogy önmagáról való hiedelmeit, vélekedéseit összhangba hozza a valósággal, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelő szemüveget (vagy szemellenzőt) keres ahhoz, hogy a valóság tűnhessen fel oly módon, mint ami az eset előtti, azóta megingott énképével, elképzeléseivel összhangban van. Pl: ha egy személy súlyos kritikát, elmarasztaló véleményt kap, a kritikában vagy véleményben foglaltak átgondolása helyett a racionalizáció esetében inkább támadja azt. Ekkor az összes körülményt figyelembe véve igyekszik az állítás hitelességét, valósságát megkérdőjelezni. Más szóval: Ha az egyén valamely döntése nem észszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár észszerűnek tűnjön. Regresszió Időleges visszatérés korábbi, primitívebb lelki működésekhez. Ilyenkor az érettebb megküzdési stratégiák helyett egy primitívebbet alkalmazunk. A fejlődés során egyes személyek fixálódhatnak bizonyos szakaszokon. Ez azért alakulhat ki, mert ekkor tökéletesen kielégítésre kerültek a szükségletek, és a regresszió során ebbe a leghatékonyabb szakaszba tér vissza. Az a felnőtt például, aki az orális szakaszon fixálódott a stresszel úgy fog megküzdeni, hogy többet dohányzik, eszik és iszik. Ez a stratégia életkortól függetlenül bármikor megjelenhet, felnőttkorban viszont inkább már szimbolikus a megjelenési formája és nem az adott életkornak megfelelő viselkedés jellemzi, mint a gyerekeknél. Reakcióképzés A reakcióképzés vagy kompenzáció az önmeggyőzés illetve „önbecsapás” egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Például: egy anya úgy érzi nem tudja eléggé elfogadni fogyatékos gyermekét, ezért túlságosan engedékeny, vagy gondoskodó lesz vele szemben azért, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy ő valójában jó anya. Freud szerint gyakran nehéz annak eldöntése, hogy reakcióképzésről van-e szó vagy valós érzelmekről. Ennek eldöntésében a reakció erőssége lehet segítségünkre, vagyis ha valaki nyilvánvalóan túlzásokba esik akkor valószínűsíthető, hogy ez az elhárító mechanizmus áll a háttérben. A reakcióképzés alkalmazható a hozzánk közelálló személyekre is, például ha a szerelmünk hibáit erényeknek kezdjük el tekinteni. Szimpatizmus vagy sajnáltatás Az egyén saját erejéből el nem érhető céljai elérését a környezete részvétének, sajnálatának manipulatív kiprovokálásával próbálja megvalósítani. Helyettesítés Egy érzés vagy érzelem másikra váltása, kicserélése (mással helyettesítése). Szublimáció Olyan - nem tudatos - lelki folyamat, amelynek során egy belső késztetés (ösztönkésztetés) eredeti céljától eltérül és kerülő úton találja meg a kielégülést. Így lehet egy eredetileg szexuális késztetésből barátság vagy agresszív, szadisztikus késztetésből társadalmilag értékes tevékenység - hentes, mészáros, sebészorvos. Eltolódás Ha egy céltárgy például fenyegető és nem vezethető le rajta a stressz, azt egy kevésbé fenyegetővel behelyettesítve csökkenthető a szorongás. Erre jó példa, amikor egy diák mérges az egyik tanárára, de dühét nem rajta vezeti le, hanem a tanárral egyetértő ismerősén. Testi szomatizáció A szorongás (vagy más konfliktusok, el nem fogadott késztetések) testi tünetekben történő megnyilvánulása. Humor Kellemetlen vagy éles helyzetek "tompítása" derűs hangulat keltésével. A humor és a szublimáció a legmagasabb (legérettebb) énvédő mechanizmus. Paulo Diogo Paulo da Cruz Diogo (Crissier, 1975. április 21. –) svájci labdarúgó-középpályás. Rendelkezik portugál állampolgárságon is. Egy gólpassz ünneplése során jegygyűrűje beleakadt a pályát a lelátótól elválasztó fémfalba, és leszakította az ujját. Forrás Paulo Diogo adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) Varasd Varasd (horvátul Varaždin, németül Warasdin, latinul Varasdinum, olaszul Varasdino) város Horvátországban, az azonos nevű megye székhelye. Fekvése Zágrábtól 81 km-re északra, a Dráva partján fekszik. A hozzá tartozó települések: Črnec Biškupečki, Donji Kućan, Gojanec, Gornji Kućan, Hrašćica, Jalkovec, Kućan Marof, Poljana Biškupečka, Varasdpüspöki és Zbelava. Nevének eredete Neve a magyar város főnévből származik -d helynévképzővel. Története Varasd várát 1181-ben „castrum Garestin” néven említik először III. Béla királynak egy a közeli Varasdfürdőről szóló oklevélben, a város ekkor már ispánsági székhely. 1194-ben III. Béla idősebb fiára Imrére bízta a horvát területek kormányzását, egyúttal őt tette meg trónörökössé. A kisebbik fiú András keresztes hadjárat vezetését kapta feladatul apjától. Imre korai halála után mégis ő lett a király és 1209-ben a vár körül kialakult települést szabad királyi várossá nyilvánította. Ez számos kiváltsággal járt a város számára, melynek polgárai szabadon választhatták meg elöljáróikat és mentesek voltak az adó és harmincad fizetése alól, mégis egyfajta kölcsönös függőségben éltek a vár mindenkori uraitól. A várost a király udvarnokai lakták, akik ekkor építették fel templomát és monostorát. A tatárjárásban elpusztult földvárat IV. Béla újjáépíttette. 1397-ben Cillei Hermann kapta meg Zsigmondtól, 1440 körül Cillei Ulrik kővárrá építtette át, majd halála után özvegye Brankovics Katalin birtokolta. A török veszély közeledtére a 15. század közepén a város körül is építettek földsáncokból és paliszádokból erődítéseket. A kiváltságoknak, kézműves céheinek és a kedvező földrajzi stratégiai helyzetnek köszönhetően Varasd városa már a 15. században az északi horvát területek kereskedelmi és gazdasági központja lett. A város címere már 1464-ből ismert, kiváltságait pedig Hunyadi Mátyás is megerősítette. 1487-ben a vár Corvin János birtoka lett. 1523-ban Brandenburgi György adományozta a városnak a városháza épületét, e funkcióját a mai napig megtartotta. Ez Európa egyik legrégibb városháza, amelyet utóbb késő barokk stílusban építettek át. A vár ostrománál esett el 1527. szeptember 27-én Frangepán Kristóf horvát bán. A török veszély miatt 1544-ben erős falakkal és bástyákkal erősítették meg. Ekkortájt építették át a várkastélyt reneszánsz stílusban. Az 1555-ös török hadjárat hatására a pozsonyi országgyűlés az országot hat kapitányságra osztotta; a Vend kapitányság székhelye Varasd lett. Három alkapitányság, a kaproncai, a körösi és az ivanicsi tartozott alá. Ekkor Varasd az ország egyik legfontosabb erődített helye volt. 1584-ben a király Erdődy Tamást horvát bánná nevezte ki, majd 1607-ben szolgálataiért megkapta Varasd várát is, a hozzá tartozó uradalommal. Ezután a vár 1925-ig az Erdődyek birtoka maradt. Varasd mint főesperesség székhelye az egyházi igazgatásban is jelentős szerepet töltött be. Első ilyetén említésével 1638-ban találkozunk. Az akkori feljegyzés szerint a főesperes alárendeltségébe 11 környező plébánia tartozott, melyek plébánosait név szerint felsorolja a dokumentum. 1660-ban Szakmárdi János megalapította a szemináriumot, amelyre végrendeletében jelentős birtokokat hagyott. A szerzetesi élet is fejlődésnek indult a városban a ferences és jezsuita kolostorok felépülésével, melyek nagyban hozzájárultak a város gazdasági és társadalmi fejlődéséhez is. Ekkor épült meg a jezsuita gimnázium és több templom is. A városban több stájer építőmester is dolgozott ebben az időben. 1655-ben nézeteltérés volt a város és az Erdődyek között a hídvámok tekintetében, amiből végül a város került ki győztesen. A török háború idején Varasd Horvátország tényleges fővárosa is volt a veszélyeztetettebb Zágráb helyett. 1663 decemberében itt ülésezett a horvát szábor, mely pénzt szavazott meg a török elleni hadjáratra. Ennek során 1664 elején Zrínyi Miklós Új-Zrínyivárból kiindulva a Dráva bal partján haladva Eszékig jutott, ahol felgyújtatta a török legfontosabb drávai átkelőhelyét, az eszéki hidat. Az 1664-ben megkötött vasvári béke bár a magyarság számára hátrányos volt, Varasd számára mégis a békés fejlődés lehetőségét teremtette meg. A török veszély végét az 1699-ben megkötött karlócai béke jelentette a város számára. Mária Terézia az abszolutizmus megerősítése érdekében igyekezett szűkíteni a nemesség befolyását. Ennek egyik lépéseként 1767-ben megalapította a horvát királyi tanácsot, melynek székhelyéül Varasdot tette meg. A város fővárosi rangjának az vetett véget, hogy 1776-ban egy nagy tűzvészben nagyrészt megsemmisült. Az uralkodó ekkor a királyi tanács székhelyét is Zágrábba tette át. Ezzel véglegesen az lett az ország fővárosa. A tűzvész ugyanakkor kedvező hatással is volt a városképre nézve, hiszen ekkor épült fel a mai is látható szép barokk városközpont. 1809-ben a város fejlődése végett a külső várfalakat és a sáncok nagy részét lebontották, a vár azonban ma is áll. A 19. században a város teljesen újjáépült és terjeszkedett, virágzott az ipar, a kereskedelem, selyemgyár, téglagyár épült. Ekkor alapították a színházat és a tűzoltó egyesületet. A vasút megépüléséért már 1861-ben megindult a harc és negyed századig tartott, amíg a terv megvalósulhatott. A parlament 1884-ben fogadta el, hogy Csáktornya és Zágráb között vasútvonal létesüljön. Az építés 1886-ig tartott, végül a vonal egy részét már szeptemberben, a maradék szakaszt decemberben nyitották meg a forgalomnak. Ezzel Varasd is bekerült az országos vasúti hálózatba. A mellékvonalak későbbi megépülésével Varasd Észak-Horvátország legnagyobb vasúti csomópontja lett. 1910-ben 13 398 lakosából 11 497 horvát, 585 német, 471 magyar, 441 szlovén, 232 szerb, 102 cseh volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye székhelye volt. A 20. századra Varasd a környék ipari központja lett. A Tivar textilgyárat 1918-ban alapították. Fontos ipari üzemei még a Varteks textilgyár, a fémipari, élelmiszeripari és építőipari üzemek. 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 49 075, ebből 47 069 horvát lakosa volt. A városban ekkor 41 434 fő lakott. A 2003-ban megnyílt, a magyar határtól, Muracsánytól Zágrábba vezető horvát autópálya Varasdot is bekapcsolta a modern autópálya hálózatba. Nevezetességei A vár A város legnagyobb látnivalója a vár, amely a városközpont északnyugati részén található, ma itt található a városi múzeum. A várat először a 12. században említik és valószínűleg a megye központja volt. A 14. század végén a Cillei grófok kapták meg a területet és gótikus stílusban újjáépítették a várat. A vár a 16. században érte fénykorát, amikor reneszánsz stílusban átépítették. Az építkezések 1544-ben indultak Domenico dell'Allio itáliai mester irányításával. Ekkor épült a reneszánsz várpalota is. A vár a 16. század végén az Erdődyeké lett, akik több részét barokk stílusban építtették át. A vár körül a külső nagy sánc maradványait ma egy széles, egykor vízzel telt árok övezi. Ennek vonalvezetésén ma is megfigyelhetők a külső védelmi vonal sarkain állt hatalmas négyszögletű bástyák nyomai. A várfalhoz és a várudvarhoz tartozó épületekből mára kevés maradt meg, de ezek közül ma is megcsodálható az őrtoronynak nevezett várkapu épülete, amelyben ma a vármúzeum működik. Templomok és kolostorok A középkorban emelték a Szent Miklós plébániatemplomot, amely ebben az időben a város fő szakrális épülete volt. A templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. Ebből az időből való a harangtorony. A 18. században barokk stílusban építették át. A város a barokk időben indult fejlődésnek. 1642 - 46 között épült a jezsuita templom , amely kora barokk stílusú. 1650 -ben épült a Keresztelő Szent János ferences templom , amelynek építőmestere Peter Rabba grazi építész volt. Falait gazdag képek és szobrok díszítik. A város székesegyházát Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelték. 1642 és 1646 között épült kora barokk stílusban, eredetileg a jezsuiták temploma volt. A ferences kolostor 1626 és 1632 között épült barokk stílusban, a gradaci István mester irányításával. A jezsuita kolostort 1679 és 1691 között építették, építőmestere a leibnitzi Jacob Schmerleib mester volt. A kapucinus kolostor és templom a 18. század elején épült. Építői az ország más részéből érkezett horvát mesterek voltak. Az orsolyiták templomát 1722 és 1729 között, kolostorát 1715 és 1749 között építették Mária Terézia királynő adományából. Az 1776 -os tűzvész után épült templomok a Szent Flórián-templom (1777) és a Szent Vitus-templom (1782). 1884 -ben épült az ortodox Szt. György-templom. Barokk paloták A főtéren áll az 1523-ban épített barokk városháza. Brandenburgi György adományozta a városnak és funkcióját a mai napig megtartotta. Európa egyik legrégibb városháza épülete, melyet 1791 - 93 között késő barokk stílusban építettek át. A városban ma több barokk palota is látható, melyek a 17. és a 19. század között épültek. A Főtéren található a Draskovics grófok palotája, mely a 18. században épült egy korábbi 16. századi palota helyén. A tér túloldalán áll a 19. században épített püspöki palota. A Franjevački-téren áll a híres kétemeletes pazarul díszített homlokzattal rendelkező Patačić-palota. Egykor nyüzsgő társadalmi élet folyt benne. Franjo Patačić és felesége Katalin asszony fényes táncmulatságokat, színházi előadásokat rendezett itt. A palota belső falain több barokk falfestmény látható. A mellette álló Varasdi megyeháza Horvátország egyik legnagyobb barokk palotája, mely Janov Erber tervei szerint épült. Szintén számos falfestmény díszíti. Ugyanezen a téren áll az 1785 - 86 -ban épített Wasserman-Kreuz-palota. A Herzer-palota 1791 - 95 -ben épült késő barokk-klasszicista stílusban. Érdekessége, hogy építtetője Franjo Herzer nem volt nemes ember, mert városi postásból emelkedett fel, miután a lutrin meggazdagodott. Később vagyonát és a palotát is elveszítette. Ma benne található a múzeum néprajzi részlege. A közelben áll a 18. század hatvanas éveiben épített káptalani palota, melyet a zágrábi káptalan építtetett. A homlokzatát díszítő isteni szemről ismerhető fel. A Stančić-téren az óváros egykori kapuja közelében található a 17. században épített Prašinski-Sermage-palota, mely színes homlokzatáról ismerhető fel. Mai formáját 1750 -ben nyerte el, a klasszikus és kortárs művészek galériája található benne. A Szabadság-téren (Trg Slobode) áll a Petković család 1767 -ben épített palotája. Díszes kapuzata felett a család címere látható. A városfalakon kívül a Kapucinus-téren áll az 1760-as években épített rokokó Erdődy-palota. A városfalaktól északra található az 1774 - 75 -ben épített Keglević-palota, Jakov Erber építész műve. A városmag közelében északra emelkedik a pálosok 1760-ban épített székháza. Belső díszítésében fennmaradtak eredeti rokokó stukkódíszei. A városmagtól délre a Zagrebačka utcában található a Patačić-Puttar-palota, mely több városi ház összeépítéséből létesült és mai formáját a 18. és 19. század fordulóján történt átépítéskor kapta. A Draskovics utca 4. szám alatt áll a Kereskényi -palota. Építtetője a gróf Patachich család volt. A bejárat fölött vésve álló dátum "A.D. 1767" az építés dátumára utal. Házasság útján lett a Kereskényiek tulajdona. Itt élt Kereskényi István reformkori politikus, a Horvát-Szlavón Gazdasági Egyesület egyik alapítója és első igazgatója. Egyéb látnivalók Az Óváros körül ma is láthatók az egykori városfalak maradványai. Tornyaiból mára kettő maradt fenn a Gaja utcai Lisak-torony és a Stančić-téren álló Láncos-ház. Régi árkádos földszintes reneszánsz épület a Ritz-ház a 17. századból a Franjevački-tér és a Tomislav király-tér között. 17. századi reneszánsz épület a Szakmárdi-ház is a Habdelića utcában. A Nemzeti Színház épületét 1873 -ban a bécsi Hermann Helmer tervei szerint építették. A 19. századból és a 20. század elejéről származik a városi villasor, melyből a legkorábbi a Cesarca utcai klasszicista Mueller-villa. A folytatásában levő Kolodvorska utcában is számos szecessziós villa áll. A város szobrai közül a legnevezetesebbek az Óvárosban álló barokk Nepomuki Szent János-szobor, a ferences templom előtt álló Grgur Ninski-szobor a híres horvát szobrászművész Ivan Meštrović alkotása és a megyeháza udvarán álló népszerű Erzsébet királyné-mellszobor, mely korábban a városi parkban állt. A városi temetőben a szobrászművészet és a kertművészet szép alkotásait láthatjuk. A temetőt az ország egyik legszebb ilyen létesítményének tartják. Múzeumok és galériák A Városi Múzeumot 1925 -ben létesítették a várban, néprajzi részlege a Herzer-palotában található, míg a képtár a Sermage-palotában van elhelyezve. A városban néhány magánkézben lévő kortárs galéria is található. Kultúra A város nevezetes kulturális eseménye a Varasdi Barokk Esték. Kultúrtörténeti látnivaló a varasdi városi gárda. Špancirfest Trash Filmfesztivál. Oktatás Általános iskolák 1-es számú általános iskola 2-es számú általános iskola 3-as számú általános iskola 4-es számú általános iskola 5-ös számú általános iskola 6-os számú általános iskola 7-es számú általános iskola Középiskolák Első Gimnázium Második Gimnázium Kémiai Iskola Elektroipari Iskola (MEC) Orvostudományi Középiskola Közlekedési Iskola Első jogi magángimnázium Jogi varasdi magángimnázium Egyetemek Informatikai Egyetem Geotechnikai Egyetem Sport labdarúgás: NK Varteks, NK Sloboda Varaždin, NK Mladost Varaždin kézilabda: RK Varteks Di Caprio, RK Koka kosárlabda: KK Vindi röplabda: OK Varaždin tenisz: TK Varaždin, Varaždin 1181 jéghoki: KHL Varaždin vízilabda: VK Coning tollaslabda: KAJ tollaslabdaklub kerékpározás: Sloga kerékpártársaság paintball: Varaždin paintball-csapat sporttánc: Takt Varaždin táncstúdió Híres emberek Varasdon született Hagymási Bálint, humanista nevén Valentinus Cybelius Varasdiensis, 1490-ben. Itt született Ivan Kukuljević Sakcinski (1816–1889) horvát politikus, történész, író, az MTA tagja. Testvérvárosok Montale ( Olaszország ) Nagyszombat ( Szlovákia ) Ravensburg ( Németország ) Bad Radkersburg ( Ausztria ) Ptuj ( Szlovénia ) Koblenz ( Németország ) Zalaegerszeg ( Magyarország ) Polgári Platform (Lengyelország) Polgári Platform (lengyelül Platforma Obywatelska, PO) lengyelországi liberál-konzervatív politikai párt. Az Európai Néppárt (EPP) tagja. Vezetője Grzegorz Schetyna. A 2007. október 21-én tartott előrehozott választásokat a párt a szavazatok 41,39%-ával megnyerte, ezzel 209 képviselői helyhez (45,4%) jutva a Szejmben. Azóta a Lengyel Néppárttal (Polskie Stronnictwo Ludowe, PSL) alkotnak koalíciót. A 2015. október 25-én tartott parlamenti választást elvesztette, mivel 23,4 szavazatot kapott, és ezzel második lett. A választást a Jog és Igazságosság nyerte, a harmadik helyen a Kukiz 15 párt, a negyedik helyen a Modern nevű lengyel párt végzett. Oignies Oignies település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 9632 fő (2015). Oignies Libercourt, Ostricourt, Wahagnies, Carvin, Courrières, Dourges és Hénin-Beaumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1993–1994-es spanyol labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Segunda División 1993-94-es szezonja volt a bajnokság hatvanharmadik kiírása. A bajnokságban 20 csapat vett részt, a győztes az RCD Español lett. Megjegyzések A Real Burgost kizárták a játékosaival szemben fennállt tartozásai miatt. Dálnoky János Dálnoky János; született: Kinglarovics, névváltozat: Kárpát (Debrecen, 1850. május 16. – Rákosszentmihály, 1903. június 9.) komikus. Életútja Kinglarovics Rozália özvegyasszony törvénytelen gyermekeként született, 1850. május 20-án keresztelték. 1868. december hó 23-án lett színésszé. Működött Lászy Vilmosnál, Aradi Gerőnél, Somogyi Károlynál, majd Krecsányi Ignácnál. 1880-ban Kinglarovics családi nevét Dálnokira változtatta. 1893. január 15-én megülte 25 éves jubileumát Somogyi Károly társulatánál, a »Cigány« címszerepében. 1893. június havában az Országos Színészegyesület pénztárosává választották meg, amely tisztségét haláláig viselte. Fontosabb szerepei Cox (Morton: Cox és Box) Dieudonné (ifj. Dumas: Alfonz úr) Jákob (Szigligeti E.: Zsidó) Működési adatai 1869: Károlyi; 1870–72: Szegedy Mihály; 1872: Győrffy Antal; 1873: Csaby Imre, Szegedy Mihály; 1874–76: Krecsányi Ignác; 1876: Csóka Sándor; 1877: Aradi Gerő; 1878–81: Krecsányi Ignác; 1881–83: Gerőfy Jakab; 1884: Aradi Gerő; 1886–93: Somogyi Károly. Csik Lajos Csik Lajos (Felsőnyárád, 1902. január 7. – Szeged, 1962. április 13.) orvos, genetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1947–1949, 1989-ben visszaállítva), a biológiai tudományok kandidátusa (1952). Életpályája A debreceni orvosi karon végzett 1928-ban, 1925–1928-ban a debreceni egyetem biológiai intézete, 1928-tól a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet gyakornoka, adjunktusa. 1937-ben magántanár, 1940–1944-ben a kolozsvári egyetem tanára, majd 1945-től szerződéses tanára. 1947-ben visszatelepült Magyarországra, 1947-től az MTA levelező tagja, ám a liszenkói tanok ellenzőjeként 1949-ben kizárták, s tagságát csak halála után több évtizeddel, 1989-ben állították vissza. 1950-től az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézet osztályvezetője, 1955-től a szegedi orvosi karon a biológia tanára, a szegedi orvosbiológiai intézet egyik megalapítója. Munkássága Egyetemes jelentőségű kísérletsorozatával elsőnek bizonyította be genetikailag jól ismert kísérleti állaton – az ecetmuslincán (Drosophila) – az evolúció lehetőségét mutációk útján: azt, hogy a szárnyméretek változásait kis mennyiségi változások során több gén kölcsönhatása határozza meg. Általános örökléstani munkássága mellett humángenetikai kutatásai is jelentősek, így a kalotaszegi vércsoportvizsgálatok, amelyeket Kállay Ernővel végzett. Lásd még Acta Erdélyben Acta Bolyai Biológiai szakirodalom Erdélyben Főbb művei Az izom mechanikai sajátságairól mellékveseírtás után ( Tihany , 1932) Különböző gének hatása ugyanazon szerv phänotípusára ( Budapest , 1935) Az átöröklés és az ember. Változékonyság és öröklékenység (Az ember, Budapest, 1940) Vércsoportvizsgálatok kalotaszegi községekben (Kállay Ernővel, Kolozsvár , 1942). Thury Zsuzsa Thury Zsuzsa (Budapest, 1901. április 22. – Budapest, 1989. október 14.) magyar író, Thury Zoltán lánya, Thury Lajos húga, Sándor Kálmán író felesége. Nővérének, Thury Erzsébetnek az unokája Bächer Iván, író, újságíró, publicista. Életútja Debrecenben érettségizett 1918-ban. 1921-től a Pesti Naplóban jelentek meg novellái. Első önálló elbeszéléskötete Debrecenben jelent meg 1927-ben. 1927-1929 között Párizsban élt, a Pesti Napló párizsi tudósítója volt, rövid ideig a Sorbonne-on folytatott tanulmányokat. Hazatérése után, 1930-1936 között a kolozsvári Ellenzék című lap belső munkatársa volt, szerepelt az Új arcvonal című antológiában. Ezeknek az éveknek irodalmi és társadalmi életét dolgozta föl a Barátok és ellenségek című visszaemlékezésében. 1936-tól Budapesten folytatta írói tevékenységét. 1945-ig legtöbb regénye irodalmi sorozatokban jelentek meg. Rigó utca 20-22 című, a Révai Kiadónál megjelent regényében a kritika figyelemre méltónak találta elbeszélő modorát, az elmélyült lélektani ábrázolást. 1945 után megjelent regényeit, ifjúsági regényeit önéletrajzi motívumok szövik át. Ördögtánc című regényében apjának alakját elevenítette föl, A fivér című regény hősét Thury Lajosról mintázta. Válogatásában és előszavával jelent meg Thury Zoltán elbeszélésgyűjteménye. Díjai József Attila-díj ( 1953 , 1954 , 1957 ) Munka Érdemrend ( 1956 , 1961 ) Munka Érdemrend arany fokozata ( 1971 ) Művei A Szentpétery gyerekek ( 1931 ) Schmitt Terka ( 1937 ) Rigó utca 20–22 ( 1941 ) Két asszony ( 1942 ) Botrány Körösváron ( 1942 ) Furcsa tolvaj ( 1942 ) János doktor két menyasszonya ( 1942 ) A könnyelmű Balogh-lány ( 1942 ) A világ legjobb embere ( 1942 ) Az ügyetlen asszony ( 1943 ) A titokzatos ismeretlen ( 1943 ) A professzor lánya ( 1943 ) Második házasság ( 1943 ) Magda titka ( 1943 ) Anya nem megy férjhez ( 1943 ) Katit visszalopják ( 1944 ) A nagy riport ( 1944 ) Rejtelmes mosoly ( 1944 ) Az áruló ( 1946 ) Szerelmes idegenek ( 1947 ) Válás után ( 1947 ) Bányai Júlia ( 1951 ) Egy fedél alatt ( 1952 ) A francia kislány ( 1953 ) Virradat előtt ( 1955 ) Zalai nyár ( 1955 ) Mostohatestvérek ( 1956 ) Ördögtánc ( 1958 ) A jó fiú ( 1959 ) Angéla ( 1961 ) A tűzpiros üveggömb ( 1962 ) Bűvös kör ( 1965 ) Körülményes ifjúság ( 1967 ) Apollónia kisasszony vendégei ( 1968 ) Tű a lemezen ( 1969 ) A bécsi országút ( 1973 ) Az amerikai nagynéni ( 1973 ) Buksi a repülőgépen ( 1975 ) Játék ( 1976 ) Októbertől februárig ( 1977 ) Szökés karácsonykor ( 1977 ) Barátok és ellenfelek ( 1979 ) Júlia vándorévei ( 1981 ) Családi dolgok ( 1982 ) Amerikából jöttem ( 1983 ) A fivér ( 1988 ) Az öreg hölgy történetei ( 1990 ) Műfordításai Jo van Ammers-Küller: Coornvelt Erzsébet házassága ( 1943 ) Anna Seghers : A hetedik kereszt ( 1949 ) Anna Seghers: Gyerekek ( 1955 ) Action Az Action egy 1994-ben alakult magyar hardcore punk együttes, amely a népszerű Sex Action zenekar mellék-projektjeként alakult. Szendrey Zsolt énekes az egyetlen olyan tag, aki a kezdetektől benne van az együttesben. Legelső nagylemezüket 1995-ben jelentették meg, Terror címmel. 1997-ben már második albumuk is piacra került, amely a SEXACT!on CD címet viseli. 1999-es harmadik stúdióalbumukon főleg a trip-hop és az indusztriális zene műfajai uralkodnak. 2000-ben egy válogatáslemez is piacra került, melyen az Action és a Sex Action számai találhatók. 2002-ben megjelentettek még egy stúdióalbumot, utána feloszlottak. A tagok pedig visszatértek a Sex Action-be. 2012-ben újraalakultak, és a mai napig működnek. Az új Action is piacra dobott két stúdióalbumot. Tagok Szendrey Zsolt – ének Egyházi Gábor – basszusgitár Sznák Zoltán – dob Takács Vilkó – gitár Szabó Tamás – gitár. Diszkográfia Összeomlás (stúdióalbum, 1994) Terror (stúdióalbum, 1995) SEXACT!on CD (stúdióalbum, 1997) A Hetedik (stúdióalbum, 1999) Best of Sex Action (válogatáslemez, 2000) A fehér és a zöld (stúdióalbum, 2002) Best of Action - Következő a sorban (2006, válogatáslemez, posztumusz kiadás) Pokolból (stúdióalbum, 2013) Hannibal (stúdióalbum, 2015) Ébredő erő (stúdióalbum, 2018) Villanueva de Gállego Villanueva de Gállego község Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Villanueva de Gállego Zaragoza és Zuera községekkel határos. Lakosainak száma 4656 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gračac (Skradin) Gračac falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik. Fekvése Šibenik központjától légvonalban 12, közúton 20 km-re északra, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, az A1-es autópálya északi oldalán fekszik. Története A török uralom a 17. század végén ért véget, mely után velencei uralom következett. 1686 és 1689 között Boszniából pravoszláv vlach lakosság települt be. A falu 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 187, 1910-ben 358 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 80 százaléka pravoszláv szerb, 15 százaléka katolikus horvát volt. A délszláv háború során elfoglalták a szerb felkelők és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 179 lakosa volt. Fest Sándor Fest Sándor (Szepesváralja, 1883. november 21. – Budapest, 1944. december 30.) filológus, egyetemi tanár, 1938-tól az MTA levelező tagja. Élete Egyetemi tanulmányait Budapesten az Eötvös-kollégium tagjaként végezte. 1907-ben bölcsészdoktor lett. 1907–1911 között a brassói főreáliskolában tanított, majd a budapesti gyakorló gimnázium tanára volt. Több ízben járt tanulmányúton Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. 1925-ben Grazba költözött, ahonnét 1934-ben tért haza. Budapesten az evangélikus gimnázium tanára lett, közben a Budapesti Egyetemen az angol filológia tárgyköréből magántanárrá képesítették. 1935-ben az Eötvös-kollégium tanára. 1938-tól a Debreceni Egyetemen az angol nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára. Bombatámadás áldozata lett. A hazai angol filológia egyik kiváló kutatója. 1936–1944 között szerkesztette az általa alapított Angol Filológiai Tanulmányok hat kötetét. Több tankönyv és szótár szerkesztője volt. Tanulmányaiban főleg az angol–magyar irodalmi és történeti kapcsolatok felderítésével foglalkozott. Művei 1907 Hangátvetés a magyar nyelvben . Budapest. 1917 Angol irodalmi hatások hazánkban Széchenyi István fellépéséig. Budapest. 1920 Angolok Magyarországon a reformkorszakban, 1825–1848. Budapest. 1937 Wyclifista hatások az első magyar bibliafordításban. Studies In English Philology II. Budapest. 1938 The sons of Eadmund Ironside, anglo-saxon king at the court of Saint Stephen. Archivum Europae Centro-Orientalis 4/1-3, 115-146. 2000 Skóciai Szent Margittól a walesi bárdokig. Budapest. ISBN 963910440Xó Puncshong A puncshong (buncheong) (hangul: ����, puncshong szagi, handzsa: ����, latin betűkkel: buncheong sagi) jellegzetes koreai kőcserépedény, mely a 15. és 16. században volt jellemző a Csoszon (Joseon)-korra. A puncshong (buncheong) folyékony fehéragyag-bevonattal (szlip) készül és fantáziadús mintái különböztetik meg más cserépmunkáktól. Egy időben létezett a koreai porcelánnal, ami végül a 16. század végére kiszorította. A tradíció átkerült a japán kerámiaművészetbe, köszönhetően a japán megszállásnak, amikor koreai fazekasokat hurcoltak el Japánba. A szó maga összevonás, a pundzsang höcshong szagi (bunjang hoecheong sagi) (������, szürkés-zöld kőcserépedény fehér mázzal) nevet még az 1930-as években Ko Juszop (���, Go Yuseop) művészettörténész adta ennek a típusú kerámiának. Jellemzői Míg a Korjóra (Goryeóra) jellemző kifinomult szeladon a nemesség által preferált kerámia volt, a puncshong (buncheong) testesebb, földközelibb megjelenésű, az egyszerű emberek igényeinek és praktikus életének megfelelő. Az udvari szemléletváltást is tükrözi: a szeladon megmunkálásában a buddhizmus hatása érvényesült (túlvilággal foglalkozó motívumok), míg itt a már konfuciánus társadalom jegyei mutatkoznak meg: a konfuciánusokat nem érdekelte a vallás, a túlvilág, a jelenben, a valóságban kívántak élni. Ezt tükrözi a puncshong (buncheong) motívumvilága is. A puncshong (buncheong) alapvetően a szeladon továbbgondolt változata, ugyanabból a típusú agyagból készül, de durvább hatású és fehér szlippel van bevonva. A dekoráció tekintetében regionális különbségek alakultak ki. Kjongszang (Gyeongsang) tartományban a nyomásos (inhva (inhwa)) technikát használták, amikor a mintát rányomták a felületre, majd szlippel bevonták. Cshungcshong (Chungcheong) tartományban a máz alatti vas-oxid díszítést (csholhva (cheolhwa)) használták, Csollában (Jeollában) pedig a sgraffito technikát (csohva (johwa)) részesítették előnyben. A puncshong (buncheong) egyik jellegzetessége, hogy nem a királyi fazekasműhelyekben, égetőkemencékben készítették őket, hanem fazekasok az ország minden táján foglalkoztak a készítésével. Legnépszerűbb motívumok A koreaiak számára a hal a szerencsét, a gazdagságot, a sok utódot szimbolizálta, így a kerámiák díszítésénél is gyakori elem a hal. Emellett különféle virágmintákat és absztraktnak tekinthető motívumokat is használtak. Beszervezés (A szökés) A Beszervezés (Good Fences) A szökés című amerikai sorozat harmadik évadának negyedik epizódja, összességében pedig a negyvennyolcadik. Az epizód kezdetén Lincoln a Sonába tart az öccsét látogatni, miközben csak arra tud gondolni, amit a Susan által hagyott dobozban látott. Szomorúan, magába roskadva utazik a börtön felé. Michael a szökés lépésein gondolkodik, a sírásót nézi egy másik cellából, aki a Sona egyik halott rabját ássa el a kerítéstől pár méterre odakint. Michael megállapítja, hogy a máskor elektromosságtól rázó kerítés ilyenkor nem működik. Whistler tájékoztatja Michaelt, hogy ha elindulnak a kerítés irányába, az őrök agyonlövik őket, de Michaelnek egészen más terv jár az eszében a kerítéssel kapcsolatban. Whistler még mindig a koordinátákkal és feljegyzésekkel teli könyvet követeli. Michael sejti, hogy valami nincs rendben Lincolnnal, valamit eltitkol előle. Michael megkéri Lincet, hogy keresse fel a sírásót, és egy kis papírt dob testvérének, amin rajta van, mit kell mondania. Linc elindul kifele a börtönből, de a lépcsőnél nem jut tovább, rosszul lesz. Eszébe jutnak a garázsos emlékek, ahogyan leemelte a doboz tetejét, és meglátta benne Sara Tancredi levágott fejét… Még aznap délután Lincoln találkozik egy hídnál Susannal, aki közli vele, hogy nem akarta megölni Sarát, de a férfi és Michael a kiszabadító-akciójával késztette őt rá. Susan állítása szerint, ő maga csak egy katona a háborúban, úgy ahogy Lincoln is, csak éppen nem ugyanazon az oldalon állnak, majd együttérzéséről biztosítja Lincet, továbbá elmondja, hogy ha Whistler kijut és Linc nem csinál több ostobaságot, akkor LJ-nek semmi baja nem lesz. Végül Susan kérésére odaadja a nőnek Whistler madarakról szóló, feljegyzéseket tartalmazó könyvét. A Sonában Michaelnek megint McGradytól kellene egy kis segítség. Elkéri a fiútól azt a keresztet, amit még az apjától kapott. McGrady nehezen, de beleegyezik. Elmondja Michaelnek, hogy a nyaklánc nem aranyból készült, de Michaelnek pont ezért kell. McGrady odaadja neki, de előtte azt kéri Michaeltől, avassa be, miért kell. Lechero pénzügyei még mindig nem állnak tökéletesen. Zsebes, kissé kikerekedett szemmel nézi, ahogyan a főnököt az a nő kényezteti, akit Lechero szokott "rendelni" magának. Hirtelen elmegy az áram. Mahone sorsa nem megy éppen a legjobban. Idegrendszere úgy tűnik, teljesen felmondta a szolgálatot. Belenéz a tükörbe, megszemléli saját maga szétzilált testét, amikor hirtelen egy véres kéz jelenik meg a vállán. Mahone ijedten hátraugrik, és rájön, csak képzelődött. Pár pillanat múlva megjelenik Michael, aki beszélgetni kezd vele, de a távolban Bellick figyeli őket. Michael elmondja Mahone-nak, hogy végül mégiscsak beveszi a szökésbe, de segítenie kell. Mahone első feladata, hogy keressen egy fekete filctollat, de mindezek felett, szedje össze magát, mert így magára vonja a figyelmet, és azt nem kellene. Michael távozása után Bellick rögtön rátapad Mahone-ra, a segítségét ajánlja, úgy ahogy régebben a börtön falain kívül, de Mahone lerázza. Lechero lemegy pár emberével a pincébe, és ellenőrzi a generátort, ami úgy tűnik, leállt. Whistlert újra meglátogatja Sofia. A nő elmondja, tud mindent, vele és Scofield-el, illetve a szökéssel kapcsolatban. A férfi végül belátja, nincs értelme titkolózni, és elmondja barátnőjének, hogy pár nagyhatalmú ember akarja őt nagyon kiszabadítani, Scofield és Lincoln segítségével, és az egésznek köze van ahhoz a Seattle-i hajóúthoz, amikor az az ember mintát vett a vízből. Sofia végül a segítségéről biztosítja a férfit, de Whistler nem akarja, hogy a nő is belekeveredjen. Végül ebbe is beletörődik. Sofiát arra kéri, tudjon meg minél többet Michaelről és Lincolnról. Michael egy szigszalagot nyúl le a Sona udvaráról, mikor Mahone újra beszélgetésbe elegyedik vele. Sikerült neki fekete filcet találnia, de Scofieldnek nem volt megfelelő a filctoll, mert nem volt teljesen fekete. Az udvar közepén hagyja Mahone-t, akinek hirtelen a szívverése is eláll, annyira megijed, amikor belenéz az udvar közepén egy vödör vízbe, és annak tükrében egy ismerős arcot lát meg, majd hangokat is hall. Hallucinációiban Charles Pathosikot látja, aki miatta lett öngyilkos. Zakkant azt súgja neki, hogy ne bízzon Michaelben, mert csak átveri. Eltűnik a víztükörből, majd a Sona udvarán látja egy pillanatra Mahone. Lechero közben Zsebestől informálódik Scofielddel kapcsolatban. Megbizonyosodik abban, hogy Michael építészmérnök volt régebben. Felkeresi őt, és közli vele, hogy ha nincs áram, nem működik a telefontöltő sem, akkor pedig nem lesz étel, és akkor befellegzik mindenkinek. Lechero már eldöntötte, hogy Michael fogja rendbe hozni az áramot is, úgy ahogyan a vizet is újra beindította pár nappal korábban. A gond az, hogy a vezetékek a Sona falain kívül vannak, de Lechero ezt is megoldja pár telefonhívással. Michael cserébe azt a cellát kéri, amiből rá lehet látni a sírásóra. Sucre közben már kijózanodik, és éppen egy igazolványt csinál, mert jelentkezni akar egy munkára Kolumbiában, amikor betoppan a még mindig rosszabb állapotban lévő Lincoln. Linc egy szívességet kér tőle, mielőtt elmegy. Beszélnie kell a sírásóval, de nem tud spanyolul, így Sucrét kéri meg arra, hogy fordítson, de ő sajnálkozva nemet mond, az utazásra hivatkozva. Sofia megérkezik és a segítségét ajánlja fel a fordítással kapcsolatban. Lechero beszél az ezredessel, aki beleegyezett, hogy megfelelő katonai védelem mellett, Scofield és a főnök kimehet a Sona falain kívül pár emberrel, amíg az áramot megjavítják. Az udvaron áthaladva Mahone meglátja a párost, és újabb hallucinációja támad. Zakkant most azt mondja, hogy Michael ott fogja hagyni a Sonában, és ő örökre ott fog raboskodni. Michael embereket keres, akik segítenek a kábelt kiásni odakint, és Bellick rögtön önként jelentkezik. Elmondja Michaelnek, hogy tudja, készülnek valamire, majd megemlíti Whistlert, meg a Céget, illetve azt, hogy hallotta, amint Mahone-nal csevegett, és akármire is készülnek, benne akar lenni. Lincoln és Sofia meglátogatják a sírásót. Linc pénzt ajánl neki, abban az esetben, ha segít. Odakint megkezdődik az ásás, majd sikeresen kiássák az áramelosztó dobozt, ahol a sérült vezetékek vannak. Michael javítani kezdi, majd valamit befed földdel, és ezt Bellick látja. Whistler, aki ott ásott Michael mellett, kérdőre vonja őt, hogy Bellick mit keres köztük. Michael elmondja, hogy sejt valamit. Whistler megemlíti Scofieldnak, hogy tudja: régebben a Fox Riverből is megszökött, de ezt senkinek nem fogja továbbadni. Michael meglepődik, de végül elmondja, hogy Bellick nem fog velük tartani a szökésnél, viszont Mahone igen. Vagyis csak azt hiszi. Michael tervének része, hogy elhiteti Mahone-nal, hogy velük szökhet, de majd végül az amúgy is instabil állapotban lévő Alexet magára hagyja. Nieves, Lechero embere, meglátja, hogy Mahone mennyire csapzott állapotban van, és drogot ajánl neki, persze csak akkor, ha a volt ügynök tud neki fizetni. Mivel ez nem jön létre, Nieves otthagyja Mahone-t. Bellick közben átgondolja a dolgokat. Michael úgyse viszi magával a szökésnél, de akkor inkább belekavar a levesbe. Felmegy Lecheróhoz, és elmondja: Scofield szökni készül. Elásott valamit az elosztódobozban akkor, amikor a vezetékeket javította odakint. Lechero kétkedik Bellick szavaiban, de azért bizonyosságot akar szerezni, ezért megkeresi Michaelt, és kimennek a vezetékekhez (természetesen az őrök ismét figyelik őket). Lechero utasítja Michaelt, hogy nyissa ki a dobozt, és tisztítsa meg a földtől. Miután ez megtörtént, kiderül, Michael nem ásott el semmit, hanem csak az udvarról elvett szigszalaggal ragasztotta össze a vezetékeket, és lefedte földdel, hogy ne mozduljon el. Lechero még mindig nem teljesen biztos Michael szavahihetőségében, ezért együtt mennek le a pincébe, ahol kiderül, vajon ha felkapcsolják a generátor főkapcsolóját, működik-e az áram. És itt tudjuk meg Michael tervét. Ő volt az, aki kikapcsolta az áramot, amikor McGradytől elvette a nem arany nyaklánc-keresztjét, amit a kapcsoló fölé helyezett, és mivel nem aranyból volt, nem vezette az áramot, így ha felkapcsolták a generátor főkapcsolóját, akkor sem jött vissza az áram. Már csak ügyesen el kellett venni a keresztet, és újra visszajött a fény. Scofield megkapta a cellát, ahonnan rálát a sírásóra. Zsebes közben ördögi tervét hajtja végre. Közelebb akar jutni Lechero ügyeihez, és hogy ez bekövetkezzen, megöli Nievest, majd a karjába szúr egy adag drogot, hogy úgy tűnjön: Nieves volt az, aki szúrta magát, és közben a pénzt eltette. Sofia és Lincoln beszélnek a sírásóval. Linc tájékoztatja Susant, hogy a sírásó 15 000 dollárt kér a segítségéért cserébe. Susan beleegyezik. A telefonban megbeszélik, hogy Susan és Linc elmennek a sírásóhoz, majd a hívás után Sofia kiakad, amiért Linc nem engedi meg, hogy velük mehessen. Sucre tanúja lesz a vitának, ami kettejük közt bontakozott ki, és amelyben Linc hirtelen felindultságban megemlíti, hogy Sara fejét elküldték neki egy dobozban, és LJ még mindig náluk van. A hír hallatán Sofia és Sucre megdöbbenve állnak. A Sonában Zsebest elkapják és Lechero körzetébe viszik. Lechero azzal vádolja a férfit, hogy biztosan tudott arról, hogy Nieves szúrta magát, mivel jó "barátok" voltak. Theodore tagadja az egészet, végül eléri a célját. Mostantól ő lesz az új ember, aki a drogokkal foglalkozik a Sona falain belül, vagyis átvette Nieves helyét. Michael visszaadja McGradynak a keresztet, majd szembetalálja magát Mahone-nal, aki végre megtalálta a megfelelő filctollat. Michael gratulál, majd elindul pakolni az új cellájába. Most már minden azon múlik, vajon a sírásó beleegyezik-e a dologba. Linc és Susan meglátogatják a sírásót, odaadják a 15 000 dollárt, de a férfi többet követel. Linc ordibálni kezd vele, de Susan megnyugtatja, és lelövi a sírásót. Mahone-nak újabb hallucinációja támad. Zakkant még mindig azt mondja neki, hogy Michael ott fogja hagyni, ezért meg kell ölnie. A vízió után Zsebes környékezi meg őt. Az újonnan kinevezett drogkereskedő egy kis ingyen szurit, meg drogot rak le Mahone elé, amit a férfi nem akar elfogadni, de később mégiscsak beszúrja magának, amitől a keze remegése eláll, és a hallucinációk is abbamaradnak. Lechero magához hívatja Bellicket. A volt börtönőr mentegetőzik, hogy Scofield készül valamire, ő biztos információt adott. De Lechero nem bocsátja meg neki, hogy téves információt kapott. Bellicket lefogják, és a hátára egy bögre forró kávét öntenek. Scofield beköltözik új cellájába, ahol Mahone meglátogatja. A kissé émelygő Alex Michael után viszi a fekete filcet, amit Michael a volt cellájában hagyott, holott szerinte fontos dologról van szó. Ezek után Mahone halálosan megfenyegeti Scofieldet, hogy tudja ám, hogy csak le akarja rázni, de ha még egyszer megpróbálja átrázni, és a szökésnél nem tarthat velük, akkor megöli. Linc meglátogatja Michaelt. Elmondja neki, hogy a sírásó meghalt, de máris van új sírásó, aki nem más, mint Sucre. Michael ennek nagyon megörül. Az epizód végén Whistler kap egy csomagot, amelyben a madaras könyv van, benne azzal az üzenettel, hogy kifut az időből. Whistler bemegy Michael cellájába, ahol a férfi éppen Sucrét nézte, ahogyan fertőtlenít egy hullát a kerítéstől nem messze. Michael közli Whistlerrel, hogy azért kellett visszaállítani az áramot a kerítésben, mert ha az az anyag, amit a sírásó fúj a holttestre, érintkezik az elektromos kerítéssel, megolvasztja azt. 1927-es magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1927-es magyar asztalitenisz-bajnokság a tizenegyedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot április 13. és 28. között rendezték meg Budapesten, a régi képviselőházban (Bródy Sándor u. 8.), majd az Imperial szállóban, végül a Park szállóban (a selejtezőt a Westend kávéházban és a Park szállóban). Buzsák Buzsák község Somogy megyében, a Fonyódi járásban. Fekvése A Balaton melletti Nagy-berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre. Története Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak feküdtek, és területe eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt. A 13. században azonban a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került. 1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, hanem a kapott birtok részt visszaadta a várjobbágyoknak, de 1279-ben IV. Lászlótól új adománylevelet eszközölt ki az egész Magyari helységre. Magyari 1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai: János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el. Magyari még 1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt. Akts Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk első ízben és ekkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, a Létai és a Szécsényi családoké. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században nagy számú dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt, tartozékaival együtt, Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolták meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalták és Lakvárához csatolták. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között volt említve. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapjául az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek. 1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen. 1726-ban felerésze még Jankovics Istváné volt, de a másik fele már a Lengyel és a Mérey családok között oszlott meg, míg 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye Fekete Julianna, felerészén báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai, a 20. század elején pedig Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt itt a nagyobb birtokos. 1856-ban a kolera pusztított itt, és mintegy 400 áldozatot követelt. A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott. 1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt. Ebből 2259 római katolikus, 34 izraelita volt. A községhez tartoztak: Buzsáki-major (azelőtt Bel-major), Kéka-puszta, Kistatárvár, Csiszta-puszta, Czeria-szőlőtelep és Kund-puszta is. Kéka Kéka-puszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt, melynek neve előfordul már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely, melynek 1327-ben lelkésze is említve volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,3%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 3,7% németnek mondta magát (19,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 1%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4% (26,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok által hozott tradíciók átfonták az itt élők életét. Kialakult egy olyan jellegzetes kultúra, amely csak erre a közösségre jellemző. A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést. (Melyek a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézás”, a „rátétes” és a sok színben pompázó „boszorkányos”.) Bárki megnézheti a szebbnél szebb darabokat, hiszen nyáron, az utcán 8-10 asszony is hímez egy- egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők. Buzsáki Tájház - Itt a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott szlavónok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájház egy megőrzött módos parasztporta épületeiben van, mely a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház, első helyiségében tisztaszobával, a másodikban szabadkéményes, kemencés konyhával. Hátul a lakószobában pedig kiállítás mutatja be a hírneves buzsáki hímzést , a rátétes és szőttes díszű textíliákat. Faluház Fehér kápolna - a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus stílusú – az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704 -ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg. Nagyboldogasszony római katolikus templom - 1791 -ben szentelték fel, gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert. János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák gyönyörű természeti környezetben kínálják boraikat. Ugyanitt Nepomuki Szent János 146 éve állított műemlék szobra is megtalálható. A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein ismerhetjük meg. A Buzsáktól 5 km-re található Csisztafürdő t 42 °C- os ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel. 1994-es Formula–1 csendes-óceáni nagydíj A csendes-óceáni nagydíj volt az 1994-es Formula–1 világbajnokság második futama. Futam A következő, csendes-óceáni nagydíjat Japánban tartották. Sennáé lett ismét a pole, de a rajt után hátulról nekiütközött Larini és Blundell, ismét feladni kényszerült a versenyt, míg Schumacher ismét nyert, Berger és Barrichello előtt. Statisztikák Vezető helyen: Michael Schumacher: 83 (1-83) Michael Schumacher 4. győzelme, 9. leggyorsabb köre, Ayrton Senna 64. (R) pole-pozíciója. Benetton 9. győzelme. Michele Alboreto 200. versenye. Columbia Records A Columbia Records egy amerikai lemezkiadó vállalat, jelenleg a Sony BMG csoport tagja. A Columbia Records az egyik legrégebbi márkanév a zeneműkiadó cégek sorában. A céget 1888-ban alapították Washingtonban, és kezdetben az Edison féle fonográf és a hozzájuk tartozó fonográfhengerek forgalmazása volt a fő profilja. Az 1920-as évektől kezdett a cég zenei hangfelvételeket készíteni, és hanglemezeket kiadni. Szerződött előadók Adele , A R Rahman, Barbra Streisand , Beyoncé , Bring Me the Horizon , Bruce Springsteen , Calvin Harris , Céline Dion , Daft Punk , Earl Sweatshirt, David Gilmour , Electric Light Orchestra , John Mayer , Jeff Lynne , Ella Henderson, James Arthur, J. Cole, Juicy J, Little Mix , Madeon, MKTO, One Direction , Passion Pit, Pharrell Williams , Rachel Platten , Rita Ora , the Neighbourhood, The Script , T.I. , Carlos Santana , Train Szaknyelv A szaknyelv vagy műnyelv azoknak a csoportnyelveknek az összefoglaló neve, amelyek foglalkozásokhoz kötődnek, illetőleg egyik meghatározójuk a szakmai azonosság (nyomdászok nyelve, orvosi nyelv stb.). A vadász, horgász, futball, kártya, tánc vagy más iránt érdeklődő, rajongó csoport nyelve már nehezebben foglalható össze ugyanezzel a műszóval, azonban mivel ezek is a foglalkozási, foglalatossági, valami iránt vonzódási stb. alapon különülnek el, sajátos nyelvüket szintén szaknyelvnek nevezik. A szaknyelvek szó- és kifejezéskészletét a köznyelv és/vagy a nyelvjárások szókincsének kiegészítéseként lehet felfogni. Egy adott szaknyelv műszava a szakma számára „színezéstől, mellékértelemtől mentesen, ideális esetben egyértelműen jelöli az ember külső és belső világának valamely valóságmetszetét” (Dániel 1982: 340). A szaknyelv azokat a fogalmakat nevezi meg, amelyek a szakma gyakorlásában szükségesek, de a bázisnyelvben nincsenek meg, vagy fogalmi tartalmuk nem elég pontos. A szaknyelvek szókincsét szakszókincsnek nevezik, amely szakszavakat (műszavakat, terminus technikusokat) tartalmaz. Ilyen szakszavak például a geometriában az érintő, merőleges, szögfelező, ellipszis, parabola stb., vagy a hivatali nyelvben a felzet, irattári példány, iktat stb. A szaknyelvkutatás a terminológiát mint szakszókincset értelmezi, elsősorban annak nyelvi rendszerezése érdekli. Emellett létezik még a terminológia mint önálló, alkalmazott nyelvészeti diszciplína, ezt nevezik terminológiaelméletnek is. Rémay Gyula Rémay Gyula (1902 – ?) válogatott labdarúgó, középcsatár. Testvére, Rémay János szintén válogatott labdarúgó volt. Pályafutása Klubcsapatban A Nemzeti FC labdarúgója volt. Technikás, jól cselező csatár volt, akinek gyorsasága azonban elmaradt az átlagtól. Szükség esetén kapusként is helyt állt a csapatban. A válogatottban 1926-ban egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Oinville-sur-Montcient Oinville-sur-Montcient település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 1088 fő (2015). Oinville-sur-Montcient Brueil-en-Vexin, Jambville, Juziers, Mézy-sur-Seine, Montalet-le-Bois és Seraincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1164 (szám) Az 1164 (római számmal: MCLXIV) az 1163 és 1165 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1164-es a kettes számrendszerben 10010001100, a nyolcas számrendszerben 2214, a tizenhatos számrendszerben 48C alakban írható fel. Az 1164 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 22 · 31 · 971, normálalakban az 1,164 · 103 szorzattal írható fel. Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 6, 12, 97, 194, 291, 388, 582 és 1164. Az 1164 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek a 852 és az 1163². Csillagászat 1164 Kobolda kisbolygó (8094) 1992 UG3 A (8094) 1992 UG3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A. Sugie fedezte fel 1992. október 24-én. Josef Kajetán Tyl Josef Kajetán Tyl (Kutná Hora, 1808. február 4. – Plzeň, 1856. július 11.) cseh drámaíró, a cseh himnusz szerzője. Képviselő volt az Osztrák Császárság birodalmi gyűlésében. Élete 1822-től a prágai gimnáziumban tanult, 1827-től pedig Hradec Královéban. Prágában tanult tovább filozófia szakon, azonban nem fejezte be. Szabad idejében színházzal és újságírással foglalkozott. 1833-tól a Jindy a nyní folyóirat szerkesztője. 1834-től Kwěty néven folytatták. Ezen kívül a Vlastimil és a Pražský Posel kiadója volt. 1848-ban a birodalmi gyűlés követe lett. Szegénységben hunyt el. Magyarul A gyújtogató lánya ; ford. Lednár Géza; DILIZA, Bratislava, 1956 Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Elismerései Matice česká díja Irodalmi aranygyűrű Sultanbeyli Sultanbeyli [ejtsd: szultanbejli] Isztambul tartomány egyik ázsiai oldalon fekvő körzete, területe 35 km². Az egyik leggyorsabban növekvő népességű körzet, míg a lakosság száma 1985-ben mindössze 3600 fő volt, öt évvel később már meghaladta a 82 000 főt. 1992-ben lett önálló körzet. Gazdaságát leginkább az építő- és textilipari vállalkozások jellemzik. Bryan Ruiz Bryan Jafet Ruiz González (San José, 1985. augusztus 18. –) Costa Rica-i válogatott labdarúgó, a Santos játékosa. Sikerek CONCACAF-bajnokok ligája (1): 2004 Copa Interclubes UNCAF (1): 2005 Costa Rica-i bajnok (1): 2004–05 Holland bajnok (1): 2009–10 Holland kupagyőztes (1): 2010–11 Holland szuperkupagyőztes (2): 2010, 2011 Edom Edom (héber nyelven: ������), később Idumea (görög nyelven: Ἰδουμαία) ókori állam a Közel-Keleten. Az edomiták sémi nép; a Tóra és a Biblia említése alapján Jákob bátyjának, Ézsaunak a leszármazottai voltak. Már az egyiptomi XVIII. dinasztiabeli szövegek (Kr. e. 1550-1300) megemlítik Edom létét az Orontész folyótól Ny-ra. (Bár az e közötti Edom és a biblia Edom közötti kapcsolat nem állapítható meg teljes bizonyossággal.) Az edomiták a Holt-tengertől délre eső területen telepedtek le és alapítottak államot. Köztük és az izraeliták között gyakori volt az ellenségeskedés. Dávid király legyőzte őket és ezzel Izraeltől függőségbe kerültek, majd később az Izraeli Királyság szétszakadása után ismét függetlenné váltak. II. Nabú-kudurri-uszur babiloni király meghódította a királyságukat. A megmaradt nép ezután egyre inkább észak felé települt és sokan telepedtek le Hebron régiójában, míg korábbi területük Dk-i részén a nabateusok telepedtek le. A babiloni fogság után államuk Idumea néven ismert. Kr. e. 129 után a Hasmoneusok elfoglalták Idumeát és erőszakkal a zsidó vallásra kényszerítették őket. Kr. e. 34-ben Costobar edomita nemes VII. Kleopátra egyiptomi királynő támogatásával megpróbálta visszaszerezni az ország függetlenségét, de e törekvés kudarcba fulladt, és Idumea ezentúl Judea római provincia része lett. Nagy Heródes félig edomita származású volt. Az edomiták nyelve A területen az ún. edomi nyelvet (más néven edomita) beszélték, amely a sémi nyelvek közé tartozik, közeli rokona a héber és a moábi nyelvnek is. Először főníciai, majd arám ábécét használt. Egyes vélemények szerint nem egészen önálló nyelv, hanem inkább héber nyelvjárás. Edom gazdasága Edom földje főleg pusztaság volt, a kevés termőföld nem tette lehetővé, hogy helyben termeljenek élelmiszert. Edom gazdasága főleg a kereskedelmen nyugodott, amely létét jelentette egyúttal. Az ország szerencséjére területét keresztezték olyan fontos karavánutak, amelyek Egyiptom, Mezopotámia, Arábia és a Levante között húzódtak. A területet elsősorban hegyvidék alkotta, a déli lankákon volt egy keskeny földnyelv, amely elég csapadékhoz jutott és csupáncsak itt folyt mezőgazdasági tevékenység. Edom valószínűleg sót és balzsamot exportált, a nyugati országrészben, a Khirbát bányában pedig rezet bányásztak. A régeszeti feltárások kimutatták, hogy a réz kitermelése jelentős és jól szervezett volt, ami egyértelműen arra utal, hogy Edom erős központi hatalommal bírt. Nurt A Nurt egy lengyel rockzenekar, mely 1971 márciusában alakult Wrocławban. Tagjai Aleksander Mrożek - gitár, vokál Jan Jacek Baron - vokál (1972-74, 1990-től) Sylwia Damasiewicz - vokál (1990-től) Bogdan Tymoszuk - basszus (1990-től) Kazimierz Marut - dob (1990-től) Jacek Krzaklewski - gitár (1990-94) Wojciech Grzesik - dob (1975) Piotr Iskrowicz - gitár (1975) Mieczysław Jurecki - basszus (1975) Włodzimierz Krakus - dob, furulya (1974) Ryszard Gwalbert Misiek - szaxofone (1974) Ryszard Sroka - dob (1971-74) Kazimierz Cwynar - basszus, vokál (1971-74) Roman Runowicz - gitár, vokál (1971-72) Lemezeik Nurt (1972) Motyle i kloszardzi (1995) Forrás rateyourmusic.com Ben Miller Bennet Evan „Ben” Miller (London, 1966. február 24. –) angol színész, humorista, rendező, forgatókönyvíró. Az Armstrong és Miller humoristaduó tagjaként az azonos nevű szkeccs-műsorokban vált ismertté. Korai évei és tanulmányai Miller Londonban született és a Cheshire-i Nantwich-ban nevelkedett. Apai nagyapja litván származású szabó volt, aki a londoni East End-en lakott. Apja, Michael Miller amerikai irodalmat tanított a Birminghami City Egyetemen, walesi származású anyja, Marion angolt tanított a South Cheshire College-en. Két húga van, Leah és Bronwen. Középiskolai tanulmányait a Nantwich-i Malbank School and Sixth Form College-ban végezte, majd a Cambridge-i Egyetemen működő St Catharine's College keretein belül természettudományi előadásokat hallgatott. Egyetemi évei alatt a színjátszókör tagja volt, és együtt játszott Rachel Weisz színésznővel is, aki ebben az időben a barátnője is volt. Alapfokú tanulmányainak elvégzése után is az egyetemen maradt, hogy megszerezze a PhD-fokozatot. A szilárdtestfizika témakörébe tartozó doktori tézisének címe: „Novel quantum effects in low-temperature quasi-zero-dimensional mesoscopic electron systems” (magyarul: Új kvantumhatások alacsony hőmérsékletű kvázi-zéródimenziós mezoszkopikus elektronrendszerekben) volt, azonban színészi karrierje miatt nem fejezte be tudományos dolgozatát. A humorszakma iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor egy barátja megkérte, hogy segítsen neki az éppen Cambridge-ben tartott Országos Diákszínjátszó Fesztivál (National Student Drama Festival) zsűritagjai körüli teendőkben. Már befejezte alaptanulmányait, amikor 1989-ben csatlakozott az egyetem amatőr színjátszó társulatához, a Footlights-hoz, ahol olyan későbbi hírességek voltak kollégái, mint Andy Parsons, David Wolstencroft vagy Sue Perkins. Pályafutása Miller, miután a doktori tanulmányok megszakítása mellett döntött, Londonba költözött, hogy elindítsa humorista karrierjét. 1992-ben a TBA Sketch Comedy Group-nál ismerte meg az ugyancsak Cambridge-ben végzett Alexander Armstrong-ot, majd 1994-ben az Edinburgh Fringe-en előadták első közös műsorukat. 1996-ban újra felléptek, amit Perrier Comedy Award-jelöléssel díjazott a szakma. Az egyre sikeresebb duó végül egy televíziós műsort kapott Armstrong and Miller címmel, amely 1997-től 2001-ig volt műsoron a Paramount Comedy Channel (a brit Comedy Central elődje) és a Channel 4 csatornákon. 1998-ban azonos címmel indult az első rádióműsoruk is a BBC Radio 4-en. A rádióműsorban számos televíziós szkeccs és karakter is szerepelt. Egy hatéves szünet után a Hattrick Productions megvásárolta a tévéműsort, és a humorduó The Armstrong and Miller Show (Armstrong és Miller show) címmel újra adásba került. 2008-ban egy újabb rádióműsoruk is indult Children's Hour with Armstrong and Miller (kb. Gyerekóra Armstronggal és Millerrel) címmel. 2001-ben szerepelt Steve Coogan első játékfilmjében, a Széfbe zárt igazságban. 2003-ban a Rowan Atkinson által megformált címszereplő társát, Bough-t alakította a Johnny English című vígjátékban. 2004-ben az Én és a hercegem című alkotásban volt látható. 2004 és 2005 között több BBC-sorozatban szerepelt, így A pánik hete című műsorban Sarah Alexander oldalán volt látható. 2006-ban került adásba a sorozat háromrészes karácsonyi különkiadása a The Worst Christmas of My Life. 2007-ben James Lester belügyminisztériumi hivatalnokot alakította az ITV Őslények kalandorai című sci-fi-sorozatában és Mr. Jonathan szerepét játszotta a Razzle Dazzle: A Journey into Dance című ausztrál filmben. 2006-ban Miller rendezte a Saxondale című sorozat pilot epizódját. A Steve Coogan főszereplésével készült sorozatot a BBC sugározta. Miller és Alexander Armstrong közösen megalapították a Toff Media produkciós céget. Miller a szinkronhangja az egykori ITV Digital csatornát, illetve jelenleg a PG Tips teamárkát reklámozó plüssmajomnak, Monkey-nak is. 2008-ban Jonathan Pope televíziós producert alakította Tony Jordan Moving Wallpaper című sorozatában, amely az ITV1-en futott. Ugyanabban az évben a Thank God You're Here című improvizációs sorozatban is látható volt. 2010-ben játékfilm-rendezőként is bemutatkozott a Huge című alkotásával. 2011-ben a Gielgud Theatre színpadán Louis Harvey szerepében volt látható a Betörő az albérlőm alapján készült színdarabban. 2012-ben It's Not Rocket Science címmel megjelentette könyvét, melyben humorosan ír a tudományról. Több televíziós műsor vendége is volt, illetve a British Comedy Awards gáláján Alexander Armstrong-gal lépett fel. 2011-től 2014-ig, a harmadik évad első epizódjáig, a BBC Halál a paradicsomban című sorozatában alakította Richard Poole nyomozót. A harmadik évad gyártását már megrendelte a csatorna, azonban 2013 áprilisában bejelentették Ben Miller kilépését a sorozatból. Helyét Kris Marshall vette át. A kilépés indokaként Miller személyes okokat említett: „Az életben csak egyszer adódó munka volt, de úgy éreztem, hogy logisztikailag egyszerűen nem tudom folytatni. (...) A személyes körülményeim csak bonyolulttá tették, de mindig hiányozni fog. Szeretem itt.” Miller felesége a sorozat felvételeinek megkezdésekor tudta meg, hogy várandós gyermekükkel. A távolság miatt nehéz volt fenntartani családjával való kapcsolatát, és ezért úgy döntött, hogy inkább több időt tölt újszülött fiával. 2014-ben Billy Connolly és David Tennant oldalán szerepelt a What We Did on Our Holiday című filmben. 2013-ban Nancy Carroll-al és Diana Vickers-szel Dan Patterson és Colin Swash The Duck House című színdarabban volt látható, melyben Robert Houston munkáspárti képviselőt alakította. A politikai szatíra a 2009-ben kirobbant képviselői költségtérítési botrányról szól. 2014 szeptemberében vendégszereplőként a Ki vagy, doki? egyik részében a Nottingham-i seriff alakját formálta meg. Díjak Az 1990-es Országos Diákszínjátszó Fesztiválon nyújtott Hamlet-alakítását a zsűri dicsérettel illette. Miller volt a társszerzője a MindGym nevű videojátéknak, amely BAFTA TV-díjat is kapott 1998-ban. Az Armstrong és Miller show egy BAFTA-díjat és egy BAFTA-jelölést, illetve egy British Comedy Awards-jelölést kapott. Élete Miller 2004-ben házasodott össze Belinda Stewart-Wilson színésznővel, akivel egy közös gyermekük (Jackson, 2006) van. A pár 2011-ben elvált. 2011-ben született meg második fia, Harrison, akinek anyjával, Jessica Parker produkciós vezetővel 2013-ban házasodtak össze. Miller, tehetséges zenészként dobon és gitáron is játszik. Díjai és elismerései Munkássága során egy elismerést és két jelölést kapott. Pinell de Solsonès Pinell de Solsonès település Spanyolországban, Lleida tartományban. Pinell de Solsonès Bassella, Castellar de la Ribera, Olius, Llobera, Biosca, Sanaüja, Torrefeta i Florejacs és Vilanova de l'Aguda községekkel határos. Lakosainak száma 211 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: La Chapelle-en-Juger La Chapelle-en-Juger település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 656 fő (2015). La Chapelle-en-Juger Les Champs-de-Losque, Amigny, Thèreval, Le Hommet-d’Arthenay, Marigny-le-Lozon, Le Mesnil-Amey, Le Mesnil-Eury és Montreuil-sur-Lozon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Schweinschied Schweinschied település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Watchmen A Watchmen tizenkét részes képregénysorozat, melynek írója Alan Moore, rajzolója Dave Gibbons, színezője pedig John Higgins. A képregény a DC Comics kiadásában jelent meg 1986 és 1987 között, majd ezt követően a DC több alkalommal is újra kiadta a művet, gyűjteménykötetek formájában. A Watchmen Moore azon ötlete alapján született meg, hogy felhasználja a DC által újonnan megszerzett régi Chalton Comics-szereplőket egy új történetben. Mivel Moore tervezett története felhasználhatatlanná tette volna a szereplők nagy többségét a sorozat végét követően, Dick Giordano szerkesztő meggyőzte az írót, hogy alkosson újakat a történet számára. Moore a kor szorongásait és a szuperhősökről kialakult hagyományos elképzelés pusztulását jelenítette meg történetében. A Watchmen cselekménye egy alternatív idősíkon játszódik, ahol az Egyesült Államokban a szuperhősök valóban jelen voltak az 1940-es és 1960-as évek között, és közülük többen még a vietnámi háborúban is részt vettek. Az 1980-as évek közepére az Egyesült Államok és a Szovjetunió a nukleáris háború szélére sodródik, az álarcos igazságtevőket a kormány törvényen kívülieknek nyilvánította, így azok vagy visszavonultak vagy a kormánynak dolgoznak. Az 1985-ben játszódó történet eseményeinek sorozatát egy rejtélyes gyilkosság indítja el, melynek áldozata egyike volt a kormány által támogatott álarcos igazságtevőknek. A gyilkosság hatására több visszavonult hős is kénytelen ismét magára ölteni régi egyenruháját, hogy kiderítsék az igazságot és egykori társuk halála mögött megbúvó rejtélyt. A Watchmen történetének meghatározó eleme annak felépítése és szerkezete. Gibbons kilenc panelre osztott oldalszerkezetet használt, annak képein számos visszatérő elemmel, mint például a sorozat legjellegzetesebb szimbóluma, a véres smiley-arc. Az utolsó kivételével a sorozat mindegyik füzetének végén megtalálható egy fiktív dokumentációkból álló összeállítás, mely mélyebb betekintést enged a sorozat világába. A narrátor szerepét néha egy mellékszereplő veszi át, aki A Fekete Hajó meséi című, kitalált képregény történeteit olvassa. A Watchmen pozitív kritikai visszhangban részesült mind a képregényekkel foglalkozó, mind pedig a mainstream sajtó részéről, melynek révén a médium egyik legkiemelkedőbb és legelismertebb alkotásai közé tartozik. A képregény filmadaptációja számos sikertelen kísérlet és próbálkozás után végül Zack Snyder rendezésében készült el és került a filmszínházakba 2009 márciusában. A sorozat megszületése és háttere 1985-ben a DC Comics-nak sikerült megszereznie a Charlton Comics több szereplőjének tulajdonjogát. Ez időben Alan Moore olyan, használaton kívüli szereplőket keresett készülő történetéhez, melyeket fel tudott volna újítani, ahogyan azt Miracleman című sorozatában tette, az 1980-as évek elején. Moore úgy hitte, hogy esetlegesen az MJL Comics Mighty Crusaders nevű szuperhős csapatának tagjai is rendelkezésére fognak állni, így felvetődött benne egy rejtélyes gyilkosság története, melyben a Shield holttestére egy kikötőben találtak volna rá. Az író úgy gondolta, hogy teljesen mindegy, hogy történetéhez milyen szereplőket használ fel, ha azokat az olvasó felismeri, és ennek hatására egyszerre megrázóan és meglepetésként hat rá a megismerés azok valódi sorsáról. Moore ezt az ötletét szerette volna megvalósítani a Charlton szereplők felhasználásával, a Who Killed the Peacemaker (’Ki ölte meg Peacemakert’) című történetben, melynek terveivel a DC szerkesztőjét, Dick Giordanót kereste meg. Giordanónak elnyerte a tetszését az ötlet, de azzal nem értett egyet, hogy Moore a Charlton-szereplőket használja fel a történetéhez. „A DC emberi rájöttek, hogy a drága pénzen megszerzett szereplőik vagy elhullanának, vagy használhatatlanná válnának.” – nyilatkozta Moore. Giordano ehelyett azt javasolta az író számára, hogy dolgozza át a történetet úgy, hogy abban teljesen új szereplők jelenhessenek meg. Moore először úgy vélte, hogy az új szereplők nem lennének képesek azonos hatást kiváltani az olvasókból, de később mégis meggondolta magát. „Felismertem, hogy ha elég gondosan kidolgozom a szereplőket úgy, hogy valamilyen módon ismerősen hassanak és bizonyos elemeik képesek legyenek az általános szuperhősökre vagy a hozzájuk való hasonlóságukra emlékeztetni, akkor működhet a dolog.” – mondta. Dave Gibbons rajzoló, aki már korábban is dolgozott együtt Moore-ral, értesült az író készülő minisorozatáról. Gibbons nyilatkozata szerint, mivel szeretett volna részt venni a tervezetben, Moore elküldte neki a történetről készített jegyzeteit. Gibbons jelezte Giordanónak, hogy ő szeretné rajzolni Moore sorozatát. Giordano megkérdezte tőle, hogy Moore szeretné-e, hogy ő rajzolja azt, mire Gibbons igennel válaszolt és így meg is kapta a munkát. Gibbons azért választotta John Higgins-t a füzet színezőjének, mivel kedvelte annak „szokatlan” stílusát. Higgins közel lakott a rajzolóhoz, ami lehetőséget biztosított számukra, hogy megvitassák a képeket és hogy „legyen közöttük közvetlen kapcsolat is, és ne csak az óceánon keresztül küldözgessék egymásnak a rajzokat”. Len Wein szerkesztőként csatlakozott a sorozathoz, de ezzel egy időben Giordano is felügyelte a munkát. Wein és Giordano egyaránt a háttérben maradtak és „elálltak az útból”. Giordano később megjegyezte, hogy „Ki javítana bele Alan Moore munkájába, az Isten szerelmére?” Miután megkapták a jóváhagyást a tervezetre, Moore és Gibbons egy napon át dolgoztak a szereplők megalkotásán ez utóbbi otthonában, mialatt kidolgozták a részleteket a sorozat hangulatához és megvitatták a hatásokat. Az alkotópárosra részben hatással volt a Mad magazin egyik Superman paródiája, a Superduperman. „Szerettük volna Superdupermant komikusról 180 fokkal megfordítani, drámaira.” – mondta Moore. Ők ketten egy olyan történetet dolgoztak ki, melyben „ismerős, régi vágású szuperhősök tévednek egészen új területre” Moore bevallása szerint a szándéka egy „szuperhős Moby Dick megalkotása volt; valaminek, ami ugyanolyan súllyal és tartalommal bír”. A szereplők neve és leírása ugyan Moore-tól származott, de megjelenésük megtervezését már Gibbonsra bízta. Gibbons nem céltudatosan alkotta meg a szereplőket, inkább „a régi módszert” követve, két-három hetet szánt a vázlatok készítésére. Úgy tervezte meg, hogy később könnyű legyen őket megrajzolni. Közülük is Rorschachot kedvelte a legjobban rajzolni. „Csak egy kalapot kell rajzolnod. Ha tudsz kalapot rajzolni, akkor már meg is rajzoltad Rorschachot. Nagyjából megrajzolod az arca körvonalait, teszel rá néhány fekete pacát és már kész is vagy.” – mondta. Moore korán elkezdte a történet írását annak érdekében, hogy elkerülje a kiadásban az olyan késéseket, mint amilyenek a DC egy korábbi minisorozata, a Camelot 3000 esetében volt tapasztalhatók. Az első szám írása közben jött rá, hogy az általa előzőleg felépített cselekmény csupán hat füzet megtöltésére elegendő, míg a szerződése tizenkettőre szólt. A megfelelő terjedelem elérése érdekében megváltoztatta néhány füzet tartalmát, melyek az új formában, mélyebben foglalkoztak a sorozat egyes szereplőinek eredetével és múltjával. Moore igen részletes utasításokat adott Gibbons számára a képregény megrajzolásához. Gibbons visszaemlékezése szerint a Watchmen első számának scriptje 101 oldalas, igen tömör szöveg volt, mely sorközöket sem tartalmazott az egyes panelek, vagy oldalak leírása között. Miután megkapta a forgatókönyvet, annak minden oldalát megszámozta, mivel saját bevallása szerint ha véletlenül leejtette volna őket, két napra lett volna szüksége, hogy ismét összeválogassa a megfelelő sorrendbe. A rajzolás szintén előkészületeket igényelt: kiemelő tollal jelölte meg a Moore által, az egyes panelekbe szánt szövegeket és magát a panel képének leírását. Moore rendkívül részletes utasításai ellenére, a panelek leírása gyakran a „De ha ez szerinted nem működne, tedd amit jónak látsz.” mondattal végződött, ő azonban mindig pontosan ragaszkodott Moore utasításaihoz. Gibbons nagyfokú művészi szabadságot élvezett a képregény rajzolása során és sokszor gazdagította az egyes jelenetek háttereit olyan részletekkel, melyet még Moore is csak később vett észre. Moore alkalmanként Neil Gaimannel, egy honfitárs írójával és barátjával is felvette a kapcsolatot, hogy gyors választ kapjon egy-egy kutatási kérdésére vagy éppen egy idézetért, amit beleszőhet egy adott számba. Igyekezete ellenére, Moore 1986 novemberében bejelentette, hogy valószínűleg mégis csúszás várható. Gibbons nyilatkozata szerint a csúszások egyik fő oka, hogy „darabonként” kapta meg Moore-tól a scripteket. A csapatmunka a negyedik füzet környékén kezdett akadozni, amikortól csak néhány oldalanként haladtak. „Alantől kaptam három oldalat a scriptből, és miután már majdnem befejeztem a rajzolást felhívtam, hogy »Etess!«, ő pedig ekkor ismét küldött két-három oldalt, néha csak egyet, de néha hatot is.” – mondta. Ahogyan egyre jobban közeledtek a határidőhöz, Moore időnként bérbe vett egy taxist, hogy az szállítsa az 50 mérfölddel távolabb lakó Gibbonsnak a forgatókönyv elkészült oldalait. A későbbi füzetek elkészítésében már Gibbons felesége és fia is segédkezni kényszerült a rajzolónak, akik, hogy időt takarítsanak meg Gibbons számára, megrajzolták a panelek rácsvonalait, előkészítve az egyes oldalakat. Moore a történet végén még Ozymandias monológját is kénytelen volt lerövidíteni, mivel Gibbons képtelen volt beletömöríteni a Moore által előzőleg megírt szöveget abba az oldalba, melyen Ozymandias kivédi a lesből rárontó Rorschach támadását. Közel a tervezet vége felé Moore észrevette, hogy a történet néhány vonásában hasonlít az 1963 és 1965 között sugárzott Végtelen határok című televíziós sorozat The Architects of Fear (’A rettegés mérnökei’) című epizódjának cselekményéhez. Weinnel megvitatták a sorozat végének megváltoztatásának lehetőségét is, de végül Moore az utolsó füzetben gyakorlatilag elismerte a hasonlóságot, és elhelyezett egy utalást az epizódra. A történet A Watchmen cselekménye egy alternatív idősíkban játszódik, mely részben tükrözi a mű születésének, az 1980-as éveknek valós világát. A képregény kitalált világa és a valóság közötti legfőbb különbség a szuperhősök jelenléte. Létezésük és Amerika történelmével való kölcsönhatásuk jelentős eltéréseknek volt a forrása a valódi világgal szemben, így hatással voltak a vietnámi háború kimenetelére és Richard Nixon elnökségére is. A sorozat valóságában, bár a Watchmen álarcos bűnüldözőit szuperhősökként emlegetik és utalnak rájuk, az egyetlen szereplő, akinek valóban emberfeletti erők vannak a birtokában, az Doktor Manhattan, akinek puszta létezése is egyrészt stratégiai előnyt biztosított az Egyesült Államok számára a Szovjetunióval szemben, ugyanakkor a két nemzet közötti feszültséget is növelte. A szuperhősök idővel népszerűtlenné váltak, melynek hatására 1977-ben törvényen kívülinek kiáltották ki őket. Míg sokan közülük visszavonultak, addig Doktor Manhattan és a Komédiás a kormány ügynökeiként tevékenykedtek tovább, Rorschach pedig egyedüliként folytatta illegális bűnüldözői tevékenységét. A cselekmény rövid összefoglalása 1985 októberében a New York-i rendőrség Edward Blake meggyilkolása ügyében indít nyomozást. Mivel a hatóság nem talál kiindulópontot és indítékot, az álarcos igazságosztó, Rorschach elhatározza, hogy megvizsgálja a tetthelyet. Rorschach felfedezi, hogy Blake valójában a Komédiás néven ismert és a kormány alkalmazásában álló álarcos kalandor volt. Rorschach úgy hiszi, hogy a régi szuperhősök elleni összeesküvésre bukkant, így elhatározza, hogy figyelmezteti négy régi bajtársát: Dan Dreiberget, korábbi nevén a második Éji Baglyot és az emberfeletti képességekkel bíró és érzelmileg rideg Doktor Manhattant és szeretőjét, Laurie Juspeczyk-t, a második Selyem Kísértetet, valamint Adrian Veidtet, a sikeres üzletembert, aki korábban mint Ozymandias, a Föld legokosabb embere volt ismert. Blake temetése után Doktor Manhattant a televízió élő adásában megvádolják azzal, hogy több régi barátja és kollégája őmiatta szenvednek, vagy hunytak el rákban. Mikor az Egyesült Államok kormánya is úgy határoz, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a vádakat, Manhattan úgy dönt, hogy elhagyja a bolygót és önkéntes száműzetésbe vonul a Marsra. Távozása után a Föld országain politikai nyugtalanság lesz úrrá, mikor a Szovjetunió, az Egyesült Államok legnagyobb fegyverének távozása után, felbátorodva megtámadja Afganisztánt. Rorschach paranoid összeesküvés-elmélete hirtelen megalapozottnak kezd látszani, mikor Adrian Veidt is kis híján áldozatául esik egy merényletnek, Rorschachot pedig gyilkosság vádjával letartóztatják és bebörtönözik. Csalódva kapcsolatában és ismét a kormány alkalmazásán kívül, Juspeczyk felkeresi Dreiberget, akik magukra öltve régi egyenruhájukat, folytatják bűnüldözői tevékenységüket, miközben egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Mivel Dreiberg beismeri, hogy kezd hinni Rorschach összeesküvés elméletének egyes részleteiben, elhatározzák, hogy kiszabadítják őt a börtönből. Doktor Manhattan, miután elemzi létezésének történetét, a Marsra teleportálja Juspeczykit és kezébe adja a lehetőséget, hogy meggyőzze őt, avatkozzon be ismét az emberiség életébe. Ennek során Juspeczyk kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy Blake, aki egykor megpróbálta megerőszakolni az édesanyját, a vér szerinti apja. Ez a felfedezés ismét felébreszti Doktor Manhattan érdeklődését az emberiség iránt. A Földön Éji Bagoly és Rorschach tovább folytatják nyomozásukat az összeesküvés leleplezésére, melynek a Komédiás áldozatául esett, Doktor Manhattan pedig száműzetésbe kényszerült. Olyan bizonyítékokra lelnek, melyek szerint Adrian Veidt állhat az egész hátterében. Rorschach a naplójában vezetett minden feljegyzését postára adja, egy kis New York-i kiadónak címezve. A páros ezután Veidt antarktiszi létesítményébe indul, ahol a férfi elmondja tervét. Veidt annak érdekében, hogy megmentse az emberiséget egy nukleáris háborútól az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, egy földönkívüli idegen lény támadását akarja színlelni New York közepén, mely végezne a város lakosságának felével. Reményei szerint ez egyesítené a világ nemzeteit a képzelt közös ellenséggel szemben. Veidt azt is beismeri, hogy ő gyilkolta meg a Komédiást és okozta Doktor Manhattan régi munkatársainak rákbetegségét, valamint megrendezte a saját meggyilkolására irányuló kísérletet is. Tette mindezt annak érdekében, hogy leplezze valódi tervét. Rideg logikáján elszörnyedve Dreiberg és Rorschach megpróbálják megfékezni őt, de rá kell döbbenniük, hogy Veidt már véghezvitte a tervét. Mikor Doktor Manhattan és Juspeczyk visszatérnek a földre, szembesülnek a mérhetetlen pusztítással és halállal, ami New Yorkot érte. Doktor Manhattan felismeri, hogy képességeit tachionok zavarják. A részecskék forrását az Antarktiszon határozza meg és mindkettőjüket oda teleportálja, ahol ők is tudomást szereznek róla, hogy Veidt a felelős a történtekért. Veidt megmutatja a televíziós híradásokat, melyben a Föld népei, a megrázó és váratlan eset hatására, valóban egyesülni látszanak. A jelenlevő jelmezes bűnüldözők szinte mindegyike egyetért abban, hogy csakis az igazság eltitkolása a támadásról szolgálhatja a világ javát. Rorschach azonban nem akar megalkudni és elindul azzal a szándékkal, hogy mindenki előtt leleplezi a történteket. Ahogyan elindul, Manhattan az útját állja, akinek a férfi kijelenti, hogy meg kell ahhoz ölnie, hogy elhallgattassa őt Veidt cselekedetéről, mire Manhattan elporlasztja a kompromisszumot nem ismerő bűnüldözőt. Ezután visszatér az épületbe, ahol Veidt megerősítést remél tőle, hogy valóban helyesen cselekedett-e. Manhattan csupán annyit válaszol neki, hogy „valójában soha semmi nem ér véget” mielőtt elhagyná a Földet és elindul egy másik galaxisba. Dreiberg és Juspeczyk az események után új személyazonosságot szereznek és bujkálva a nyilvánosság és a törvény elől, folytatják romantikus kapcsolatukat. New Yorkban egy szerkesztő házsártosan panaszkodik, hogy az újságukban még két oldal üresen áll az új és békés politikai helyzet miatt és utasítja az egyik alkalmazottját, hogy találjon valamilyen anyagot, amivel kitölthetik a szabad helyet. A fiatalember egy kupac jegyzet között kezd kutatni, melynek majdnem a legtetején ott hever Rorschach naplója is. Szereplők A Watchmen cselekményében Alan Moore szándékosan négy-öt, „alapvetően eltérő megközelítést” mutatott be az olvasók számára, hogy azok maguk választhassák ki a történetből azt, amelyik számukra erkölcsileg elfogadhatóbb. Moore nem hitt abban az elképzelésben, hogy „felkérődzött erkölcsöket tömjön le az olvasók torkán”, ehelyett arra törekedett, hogy a történet hőseit különböző megvilágításokban mutassa meg. „Be akartuk mutatni ezeket az embereket tetőtől talpig. Megmutatni, hogy közülük még a legrosszabbakban is volt valami, ami mellettük szólt, és még a legjobbjaik sem voltak hibátlanok.” – mondta. Edward Blake, a Komédiás a történet kezdetekor már halott. Blake meggyilkolása az az esemény, mely a Watchmen cselekménysorozatát mozgásba hozza. A szereplő visszaemlékezéseken keresztül végig feltűnik a történetben, természete és személyisége más szereplőkön keresztül bontakozik ki. A Komédiást Moore a Charlton Comics Peacemaker nevű szereplőjéről mintázta, akiben emellett Nick Fury, a Marvel Comics egyik kémszereplőjének vonásai is fellelhetők. Moore és Gibbons a Komédiást „egyfajta Gordon Liddy-nek tekintették, csak éppen ő nagyobb, keményebb férfi”. Richard Reynolds „könyörtelen, cinikus és nihilista” szereplőként jellemezte a Komédiást, aki ennek ellenére mégis „tisztábban látja a jelmezes hősök szerepét, mint mások”. Doktor Manhattannal együtt ő az egyetlen, a kormány alkalmazásában álló szuperhős, aki a Keene-törvény elfogadása után tevékeny maradt. Bár az 1940-es években megpróbálta megerőszakolni az első Selyem Kísértetet, a sorozat kilencedik számában fény derül rá, hogy évekkel később egy kölcsönös beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatban tőle fogant meg Laurie. Jonathan Osterman, más néven Doktor Manhattan az egyetlen emberfeletti erővel rendelkező, jelmezes bűnüldöző, aki az Egyesült Államok kormányának alkalmazásában áll. Jon Osterman kutató 1959-ben szerezte képességeit, mikor véletlenül az intrinzikus mező egy tesztfülkéjében rekedt. Doktor Manhattant Moore a Charlton Atom Kapitány nevű szereplőjéről mintázta, akit az író eredeti szándéka szerint a nukleáris fenyegetés árnya vett volna körül. Moore később meggondolta magát és úgy vélte, többet tud kihozni a szereplőből, ha az „egy kvantum szuperhős-féleség” lesz, mint amit Atom Kapitánnyal tudott volna kezdeni. A többi szuperhőssel ellentétben, akik eredetének megírásához nem volt szükség kutatómunkára, Moore a nukleáris és kvantumfizika tudományának területén kutakodott Doktor Manhattan megalkotásakor. Úgy hitte, hogy ha a szereplő a kvantum-világegyetemben létezne, akkor az időt nem lineáris folyamként érzékelné, ami befolyásolná azt is, hogy miként látja az emberi kapcsolatokat. Nem szeretett volna egy olyan tökéletesen érzelmek nélküli szereplőt alkotni, mint Spock volt a Star Trek sorozatban, így alkalmat teremtett számára a cselekményben, hogy visszaszerezze „emberi szokásait”, majd pedig egyre jobban eltávolodjon tőlük és az emberiségtől egyaránt. Gibbons egy korábbi teremtményének, Rogue Troopernek kék színű bőrét átültette Doktor Manhattanbe, melynek tónusa emlékeztet a bőrre, de árnyalata már más. Moore a színt beleszőtte a történetbe is, Gibbons pedig úgy oldotta meg a képregény színösszeállítását, hogy Manhattan egyedi maradjon. Moore-nak kétségei voltak afelől, hogy a DC engedélyezni fogja-e, hogy a szereplőt teljesen meztelenül mutassák, mely részben befolyásolta annak ábrázolását is. Gibbons szerette volna ízléses formában megoldani Manhattan meztelenségét, így gondosan megválogatta azokat a jeleneteket, melyben Manhattan szemből látható és ezekben „elbagatellizáltan” rajzolta meg a szereplő nemi szervét – mint ahogyan az a klasszikus szobrokon is látható –, hogy az olvasó számára ne legyen kirívó. Dan Dreiberg, az Éji Bagoly egy visszavonult szuperhős, aki ahogyan neve is utal rá, bagolyt mintázó öltözéket és felszerelést használt tevékenysége során. Moore Éji Baglyot a Kék Bogár Ted Kord-féle változatáról mintázta. Hasonlóan Ted Kordhoz, fedőnevét már előtte más is használta. A történet részeként bemutatta Dreiberg elődjét, a már nyugdíjas Hollis Masont, az első Éji Baglyot is. Bár Moore részletes jegyzetekkel látta el Gibbonst, a rajzoló Mason esetében mégis a név és az öltözék kialakításában olyan vázlatokat használt fel, melyeket még tizenkét évesen rajzolt és talált ki. Richard Reynolds Super Heroes: A Modern Mythology című könyvében megjegyezte, hogy bár a szereplő gyökerei a Charlton-szereplők között találhatóak, megjelenésében és működésében mégis több közös vonása van a DC Comics Batmanével. Geoff Klock véleménye szerint a szereplő „megjelenésében egy impotens, középkorú Clark Kentre emlékeztet”. Adrian Veidt, a Nagy Sándor által inspirált Ozymandias, szintén visszavonult a bűnüldözői pályáról és vállalatot hozott létre. Veidtet gyakran mint a bolygó legokosabb emberét emlegetik a sorozatban. Moore Ozymandiast a Peter Cannon, Thunderbolt nevű szereplőről mintázott, akit azért csodált, mivel az szellemi képességei mellett, teljes fizikai és mentális irányítást is gyakorolt a test felett. Richard Reynolds véleménye szerint azzal, hogy Veidt megragadja a lehetőséget, hogy „segítsen a világnak”, olyan tulajdonságokat vesz fel, melyek hagyományosan a szuperhős-történetek gonosztevőinek sajátjai, és így bizonyos értelemben ő válik a sorozat „gonosztevőjévé”. „Egyik legnagyobb bűne, hogy valahogy lenézi és megveti az emberiséget.” – mondta Gibbons. Walter Kovacs, más néven Rorschach egy magányos, törvényen kívüli igazságosztó, aki egy fehér maszkot visel, melyen állandóan szimmetrikus tintafoltok változtatják a formájukat. Moore szándéka szerint megpróbált egy „Steve Ditko-féle szereplőt megalkotni”, akinek „vicces neve van, a vezetékneve K-val kezdődik és egy fura maszkot visel”. Ennek szellemében Moore Rorschach-ot Ditko Mr. A nevű szereplőjéről mintázta meg, mely mellett Ditko egy másik Charlton-szereplőjének, a Kérdés vonásait is felhasználta. Bradford W. Wright képregénytörténész a szereplő világnézetét úgy írta körül, hogy „fekete és fehér értékek, melyek állandóan változtatják a körvonalaikat, de soha sem keverednek össze szürkévé, hasonlóan a tinta-teszthez, melyről nevét kapta”. Véleménye szerint Rorschach a létet véletlenszerűnek látja, mely lehetővé teszi számára, hogy „szabadon firkálja fel saját látásmódját az erkölcsről a csupasz világra”. Moore bevallása szerint Rorschach bekövetkező halála csak a negyedik szám írása közben vált előtte nyilvánvalóvá, mivel a szereplő természetének része a kompromisszum teljes elutasítása, mely miatt egyszerűen nem élhette túl a történetet. Laurie Juspeczyk, a Selyem Kísértet, az első Selyem Kísértet és a Komédiás lánya. A nő évek óta volt Doktor Manhattan szeretője, és részben emiatt is igen feszült a kapcsolata az édesanyjával. A Selyem Kísértet megformálásának alapjait a Charlton Nightshade nevű szereplője szolgáltatta, de Moore-t nem igazán nyűgözte le a szereplő, így sokat merített más hősnőkből is, mint például a Fekete Kanáriból vagy a Phantom Lady-ből. Képi világa és összeállítása Moore és Gibbons úgy készítették el a Watchment, hogy az képes legyen bemutatni a képregény médiumának egyedi értékeit és erősségeit. Moore egy 1986-ban adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy azokat a területeket szerette volna feltérképezni, ahol a képregényen kívül minden más médium képtelen lenne megfelelően működni. Ennek fényében hangsúlyozni akarta a képregény és a film közötti különbségeket is. Nyilatkozata szerint a sorozatot úgy tervezték meg, hogy azt négyszer-ötször kelljen elolvasni, mivel olyan kapcsolatok és összefüggések találhatóak benne, melyek csak többszöri olvasás után válnak nyilvánvalóvá az olvasó számára. „A munka előrehaladtával a Watchmen sokkal inkább a történet elmondásáról és egyre kevésbé magáról a történetről szólt. A történet fő hajtóereje lényegében attól függ, amit MacGuffinnak hívunk, egy csel … Szóval valójában magának a cselekménynek nincs nagy jelentősége … egyszerűen nem az a legérdekesebb a Watchmenben. Tulajdonképpen az, ahogyan elmondjuk a történetet, az az a pont, ahol a valódi alkotókészség található.” – mondta Dave Gibbons. Gibbons szándékosan úgy alakította ki a Watchmen minden oldalának kinézetét, hogy azt egyértelműen azonosítani lehessen a sorozattal, így ne lehessen összetéveszteni bármely más képregénnyel. Külön ügyelt rá, hogy oly módon rajzolja meg a történet szereplőit, ahogyan azt más képregényekben nem nagyon lehet látni. A rajzoláshoz durva ceruzát használt, mellyel „nem nagyon lehetett különbséget tenni a vastag és vékony között”, ezzel kihangsúlyozta a körvonalakat azzal a céllal, hogy így is megkülönböztesse az általában a képregényekben látott, lágyabb vonalaktól. Moore egy 2009-ben adott interjújában azt mondta, hogy a sorozat írása közben kihasználta Gibbons precíz földmérői tapasztalatait is, mikor „hihetetlen mennyiségű részletet” rendelt egyes panelhez, hogy „minden apró részletet megkoreografálhassanak”. Gibbons úgy jellemezte a sorozatot, hogy „egy képregény a képregényekről”. A rajzoló úgy érezte, hogy Moore jobban törődött a szuperhősök jelenlétének szociális vonatkozásaival, neki pedig ennek technikai megvalósítása volt a feladata. A történet alternatív világa lehetőséget adott Gibbons számára, hogy megváltoztassa az Egyesült Államok képét, így például elektromos autókat, némileg eltérő épületeket, valamint vízcsapok helyett elektromos csapokat rajzolt az utcákra. Moore véleménye szerint „talán lehetőséget ad valamely módon az amerikai olvasók számára, hogy saját kultúrájukat mint egy másik világot szemlélhessék”. Gibbons úgy nyilatkozott, hogy a történet helyszínének ily módon való kialakítása könnyebbséget jelentett számára, mivel nem volt szüksége elsősorban könyvekre és más forrásokra támaszkodnia. John Higgins, a sorozat színezője olyan palettát használt a sorozathoz, mely „hangulatkeltőbb” volt, és inkább a másodlagos színeket részesítette előnyben. Moore nyilatkozata szerint mindig szerette John színezését, de inkább egy festékszóró pisztolyos színezőnek tartotta őt, amit viszont nem nagyon kedvelt. Higgins emiatt úgy döntött, hogy a sorozatot európai stílusban, egyenletesen fogja elkészíteni. Moore megjegyezte, hogy Higgins külön ügyelt a fényviszonyokra és az apró színváltozásokra: a hatodik számban „meleg és vidám” színekkel kezdte, majd pedig fokozatosan sötétítette azokat, hogy a történetnek komorabb és barátságtalanabb hangulatot adjon. Szerkezet A Watchmen szerkezetének bizonyos elemei merőben eltérnek a kortárs képregényekétől, különösképpen igaz ez a panelek elhelyezésére és a színezésre. Az általánosan elterjedt, eltérő méretű panelek használatával szemben, az alkotók minden oldalt kilenc egyforma panelre osztottak. Gibbons a kilences felosztást, annak „tekintélyt parancsoló” mivolta miatt részesítette előnyben. Moore elfogadta a szerkezet használatát, mely Gibbons véleménye szerint „olyan szintű irányítást adott a kezébe a történet elbeszélése felett, mellyel korábban nem rendelkezett”. Ennek köszönhetően a tempó és a képi hatás elemeit kiszámítható módon tudta felhasználni a drámai hatás elérése érdekében. A The Comics Journal írója, Bhob Stewart 1987-ben egy interjú során megemlítette Gibbonsnak, hogy az oldalak szerkezete őt az EC Comics füzeteire emlékeztette, a rajzok pedig leginkább John Severin képeit idézték fel benne. Gibbons egyetértett azzal, hogy az EC-stílus, melyet „nagyon átgondoltnak” nevezett, valóban tetten érhető a szerkezetben, de legfőbb hatásnak ebben a tekintetben Harvey Kurtzmant nevezte meg amellett, hogy olyan mértékű változtatásokat is végrehajtott rajta, hogy fenntartsa az eredetiséget. Gibbons további hatásként a The Amazing Spider-Man korai füzeteiben látható Steve Ditko munkáit nevezte meg, valamint a rajzoló Doktor Strange-történeteit, melyekben „még a leghalucinatívabb képsoraiban is meg tudta tartani a tiszta szerkezetet”. A sorozat egyes füzeteinek borítói, egyben azok első paneljeként is szolgáltak. „A Watchmen borítója a valódi világot mutatja és meglehetősen realisztikus, majd egy másik dimenzióba vezető kapuként kezd átalakulni képregénnyé.” – mondta Gibbons. A borítók mindegyike egy közeli kép egyetlen meghatározott dologról, melyeken semmiféle emberi jelenlét nem tapasztalható. A sorozat készítői alkalmanként kísérleteztek is a füzetek szerkezetével. Gibbons az ötödik számot, mely a Rettentő szimmetria címet viselte, úgy rajzolta meg, hogy annak első oldala a panelek elrendezésének tekintetében az utolsó oldal tükörképe legyen. Az egyes oldalak a füzet elején és végén, annak közepe felé haladva szintén megtartják ezt a szimmetriát, akárcsak a középső két oldal. Minden füzet végén, mely alól az utolsó kivétel, folyószöveggel írt anyagok találhatóak. Ezek között előfordulnak kitalált könyvek fejezetei, levelek, riportok, valamint cikkek, melyek esetenként a Watchmen egy-egy szereplőjétől származnak. Mivel a DC nehezen tudta értékesíteni a füzetben a reklámok számára fenntartott oldalakat, ez számonként nyolc-kilenc üres oldalt eredményezett. A DC azt tervezte, hogy a szabadon maradt helyet a kiadó saját hirdetéseivel, valamint egy megnövelt levelező rovattal tölti meg. A sorozat szerkesztője, Len Wein azonban úgy érezte, hogy ez igazságtalan lenne azokkal szemben, akik az első négy szám megjelenésének ideje alatt írtak, ezért úgy döntött, hogy az üres oldalakat a sorozat hátterének megvilágítására fogják használni. „Mire elértük a harmadik, negyedik számot és így tovább, kezdtük megkedvelni, hogy nincs levelezőrovat. Így kevésbé hasonlít egy képregényfüzetre, szóval ennél maradtunk.” – mondta Moore. A Fekete Hajó meséi A Watchmen világában kap helyet A Fekete Hajó meséi (Tales of the Black Freighter), mely egy történet a történetben, egy kitalált képregénysorozat, melynek jelenetei a sorozat tényleges cselekményével párhuzamosan jelennek meg annak harmadik, ötödik, nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik számában. A kitalált képregény történetét, mely a Számkivetve címet viseli, egy New York-i, fekete bőrű fiatal olvassa. Moore és Gibbons magyarázata szerint azért egy kalóz-képregényt alkottak meg erre a célra, mivel a Watchmen világának lakói a való életben is találkozhattak szuperhősökkel, „így azokat valószínűleg egyáltalán nem érdekelték volna a szuperhős-képregények”. A kalózos témát Gibbons vetette fel, Moore pedig beleegyezett, részben azért, mert „nagy Brecht rajongó”: A „Fekete Hajó” utalás Brecht Koldusoperájában hallható Kalóz Jenny című dalra. Moore eszmefuttatása szerint, mivel a szuperhősök léteztek, és mint a „félelem, az utálat és megvetés tárgyaként voltak jelen, gyorsan kiestek a képregényekben kedvelt témák köréből. Így inkább a horror, a tudományos fantasztikum és a kalózok, legfőképpen a kalózok váltak népszerűvé – a kiadók közül pedig az EC lovagolta meg ezt a hullámot”. Moore megítélése szerint, a kalózos történetek olyan gazdagok és sötétek, hogy tökéletes ellenpontot alkottak a Watchmen világával. Az író ezen felül, a kitalált képregény történetének felbukkanását egyfajta allegóriaként szőtte bele a valódi cselekménybe. A sorozat ötödik füzetében található melléklet A Fekete Hajó meséi sorozat kitalált történetét tartalmazza, mely annak legsikeresebb alkotójaként egy valódi személyt, Joe Orlandót nevezte meg. Moore azért választotta Orlandót, mivel úgy érezte, hogy a Watchmen világában nagy népszerűségnek örvendő kalóztörténetek rajzolójaként a DC szerkesztője, Julius Schwartz is őt próbálta volna meg a kiadóhoz csábítani. A fiktív dokumentumban található, a kitalált képregényből származó oldalak valóban Joe Orlando munkái voltak, aki ezen néhány rajzával járult hozzá a Watchmen történetéhez. A Számkivetve története egy fiatal tengerész utazásáról szól, aki, miután hajóját elpusztították, egyedüli túlélőként próbálja figyelmeztetni faluját a Fekete Hajó eljöveteléről. A haza igyekvő tengerész, a szükség miatt, egymás után hágja át az emberi gátlás határait, így arra kényszerül, hogy halott bajtársai testét is felhasználja tutajához és az úton ártatlanoknak is kioltsa az életét. Hazaérkezve úgy hiszi, faluját már elfoglalták és otthonában majdnem rátámad saját feleségére a sötét szobában. Elszörnyedve magától visszatér a tengerpartra, ahol megpillantja a Fekete Hajót. A fiatal férfi a vízbe veti magát, odaúszik a rettegett és gyűlölt Fekete Hajóhoz és fedélzetére száll. Moore magyarázata szerint A Fekete Hajó meséje pontosan úgy ér véget, ahogy pontosan leírja „Adrian Veidt történetét”. Richard Reynolds véleménye szerint gyakorlatilag Veidt a Számkivetve főszereplője, „aki abban reménykedik, hogy halott társai testét felhasználva képes lesz elérnie célját”. Moore úgy nyilatkozott, hogy a Számkivetve a történet több pontján is ellenpólusként szolgált, így például Rorschach elfogásánál vagy Doktor Manhattan önkéntes száműzetésénél a Marson. Szimbólumok és ábrázolás Moore William S. Burroughs-t nevezte meg, mint egyik legfőbb ihletőjét a Watchmen megtervezése során. Az író csodálta Burroughs azon technikáját, ahogyan a különböző szimbólumok ismétlésével többletjelentéssel ruházta fel azokat a The Unspeakable Mr. Hart című képsorában, mely egy brit underground magazinban, a Cyclops-ban jelent meg. A sorozatban azonban nem minden összefüggés és kapcsolat volt Moore szándékosan elhelyezett ötlete. „Vannak benne dolgok, amiket Dave rakott bele és én is csak a hatodik vagy hetedik olvasásra vettem észre” – mondta Moore. Míg más elemek „egyszerűen véletlenül kerültek oda”. A véres smiley-arc a sorozat egyik leggyakrabban visszatérő eleme, mely számos eltérő formában jelenik meg. A The System of Comics című könyvében, Thierry Groensteen egy olyan visszatérő elemként határozta meg a mosolygó arcot, mely „szabályos időközönként és figyelemfelkeltő formában” jelenik meg újra és újra a Watchmen jelentősebb állomásainál, leglátványosabban például annak első és utolsó oldalán. A mosolygó arc kerek alakja „visszatérő geometriai motívum”, mely a cselekmény több pontján megjelenik, szimbolikus kapcsolatot hordozva magában. Gibbons a smiley-kitűzőt a Komédiás egyenruhájának részeként alkotta meg, hogy „könnyítsen” annak arculatán. A vérnyomot később helyezte el rajta mint utalást egykori tulajdonosának meggyilkolására. Gibbons nyilatkozata szerint a sorozat alkotói idővel a véres smiley-arcot a „az egész sorozat szimbólumának kezdték tekinteni”, részben a ketyegő órához való hasonlósága miatt, melynek mutatói az éjfél felé igyekeznek. Moore a behaviorizmus pszichológiai tesztjeiből merített inspirációt, mely alapján magyarázata szerint az arc „a tökéletes ártatlanság szimbóluma”. A vérfolt hozzáadásával az arc jelentése megváltozott, és egyszerre vált radikális és igen egyszerű motívummá az első szám borítórajza számára, melyben az emberi jelenlétet is sikerült kiküszöbölni. Annak ellenére, hogy a központi kép felidézéseinek a legtöbbje a sorozat folyamán szándékos volt, némelyikük a véletlen szülötte. Moore erre példának az utcai elektromos csapokat hozta fel, amiknek a csatlakozóját, ha fejjel lefelé szemléli az ember, felfedezheti benne a mosolygó arcot. Egyéb szimbólumok, képek és utalások folyamatosan, néha váratlanul tűnnek elő a sorozat folyamán. Moore úgy nyilatkozott, hogy „az egész Watchmen mindenhol tele van ezekkel az apró, egymás után felbukkanó elemekkel”. Gibbons bevallása szerint az egyik ilyen véletlen elem az evilági és az eszményien romantikus szexjelenet kontrasztja volt. Az előbbiben Éji Bagoly és a Selyem Kísértet egy heverőn akarnak közösülni, mely alkalommal Dreiberg nem képes teljesíteni, majd a későbbiekben egy szenvedélyes jelenetben zajlik le közöttük az aktus, a Bagoly légi járművén, a felhők felett. Az egyik füzetben a marsi meteorbecsapódások után maradt kráterek egyikének körvonalai szintén a mosolygó arcra emlékeztetnek, melyet Gibbons azután rajzolt meg, hogy látott egy fényképet a Galle-kráterről, mely valóban emlékeztetett a motívumra. Moore visszaemlékezése szerint „úgy találtak rá néhány ilyen apró elemre, minta azok csak varázsütésre bukkantak volna elő”, nevezetesen például alkalom szülte döntés volt, mikor egy lakatos cégnek a „Gordian Knot Lock Company”, vagyis ’Gordiuszi Csomó Lakatos Vállalat’ nevet adták. Motívumok A sorozat alapvető célja az volt, hogy megvizsgálja a szuperhősök létezését egy „hiteles, valós világban”. Ahogyan a történet is egyre összetettebbé vált, a Watchmen Moore magyarázata szerint egyre inkább a hatalomról és a szuperembereknek a társadalmon belül betöltött helyzetének és helyének gondolatáról kezdett szólni. A sorozat címe utalás a „Who watches the watchmen?”, vagyis „Ki őrzi az őrzőket?” mondásra, bár Moore az Amazing Heroes-nak adott, 1986-os interjújában úgy nyilatkozott, hogy nem volt tudomása a mondás eredetéről. Az interjú olvasása után Harlan Ellison író tájékoztatta Moore-t, hogy az idézet Decimus Iunius Iuvenalis római költő VI. szatírájában olvasható „Quis custodiet ipsos custodes?” mondás fordítása. Moore 1987-ben megerősítette, hogy ez tökéletesen beleillik a Watchmen környezetébe, mivel „ők őriznek minket, de vajon ki őrzi őket?” Az író a Watchmen gyűjteménykötetes Graphitti kiadásának előszavában megjegyezte, hogy a sorozat írása közben sikerült megszabadulni a szuperhősökkel kapcsolatos nosztalgikus gondolataitól és figyelme, érdeklődése a valódi emberek irányába fordult. Bradford Wright könyvében Moore alkotását az általános értelemben vett hős, különösképpen a szuperhős fogalmának nekrológjaként értékelte. Wright meglátása szerint azzal, hogy Moore a Watchmen történetét egy kortárs társadalmi környezetbe helyezte, annak szereplői Moore intelmeként szolgálnak azok számára, akik hittek a hősökben és vezetőkben, akik a világ sorsa felett őrködnek. Véleménye szerint az ilyen bálványokba vetett hit együtt jár a személyes felelősség feladásával, illetve átruházásával „a Reaganekre, Thatcherekre és a világ más "Őrzőire", akiknek az lenne a feladata, hogy megmentsenek minket, de eközben lehet, hogy elpusztítják a bolygót”. Moore 1986-ban nyomatékosan leszögezte, hogy úgy írta meg a történetet, hogy az „ne legyen amerikanizmus ellenes, hanem reaganizmus ellenes” legyen, és megjegyezte hogy véleménye szerint „pillanatnyilag Reagan Amerikájának egy bizonyos rétege egyáltalán nincs megrettenve. Úgy hiszik, hogy sérthetetlenek.” Annak ellenére, hogy Moore saját korának „politikai hatalmáról” és „félelmeiről” akart írni, saját bevallása szerint azért helyezte át a történet cselekményét egy alternatív valóságba, mivel attól tartott, hogy az olvasók „elpártoltak volna”, ha olyan vezetőket támadna írásával, akiket azok csodáltak. Emellett azonban tudatosan próbált olyat létrehozni, ami miatt az emberek kellemetlenül érezhetik magukat. Ian Thomson a Deconstructing the Hero című esszéjében a Watchmen-t egy olyan pontnak nevezte, ahol a képregény médiuma „felnőtté vált”. A mű „hősei annak érdekében születtek meg és fejlődtek, hogy magának a hős fogalmának a lerombolását szolgálják, ezzel ösztönözve bennünket, hogy az utána maradt szilánkokon több nézőpontból is szemügyre vegyük annak jelentőségét.” Thomson véleménye szerint a Watchmen hőseinek mindegyike szinte ugyanazt a nihilisztikus szemléletmódot képviseli, valamint Moore ezt a szemléletmódot „egyszerű és kendőzetlen igazságként” mutatja be, hogy „feltárja ezeknek az úgynevezett hősöknek az alapvető hajtóerejét, nevezetesen hogy egy világi megváltást biztosítsanak maguk számára és így elérjék a halandó halhatatlanságot.” Meglátása szerint a történet „célirányosan úgy dolgozza ki magában a hősöket, hogy megkérdőjelezzük magunkban, valóban szükségünk van-e hősökre.” A hősökről kialakult képnek ez a fajta lebontása „azt sugallja, hogy talán a hősök ideje lejárt”, ami megkülönbözteti ezt a „posztmodern művet” a hősi képnek az egzisztencializmus mozgalmában tapasztalható másfajta lerombolásától. Richard Reynolds megfogalmazásában a szuperbűnözők hiánya a történetben a Watchmen szuperhőseit arra kényszeríti, hogy „jóval megfoghatatlanabb szociális és erkölcsi problémákkal” nézzenek szembe, mely eltávolítja a szuperhős koncepcióját a műfajban hagyományos elvártaktól. Véleménye szerint a sorozat ironikus öntudata műfajának sajátosságaiból „kiemeli a Watchmen-t mint az utolsó szuperhős történetet, vagy pedig mint a műfaj felnőtté válásának első alkotását”. Geoff Klock ugyanakkor tartózkodik a „lerombolás” szó használatától és a sorozatot inkább a „szuperhős-elbeszélés újraértelmezésének” nevezi. Véleménye szerint a Watchmen és Frank Miller The Dark Knight Returns című alkotása „az első példányai … egy újfajta képregénynek …a fejlődés első állomása, mely a szuperhősöket a fantáziából az irodalomba emeli át.” Alan Moore realizmusa „kenosis”-t hoz létre a képregények történelmében, mely nem nemesíti és erősíti a szereplőit, inkább szakadást hoz létre az előtte született történetek között. Leértékeli az egyik alapvető szuperhős-hagyománynak a lényegét azzal, hogy az álarcos igazságosztókat egy valóságos világba helyezi. Elsősorban Moore magyarázata a jelmezes bűnüldözők gyakran szexuális indíttatású motivációjukra, nyugtalanító fényt vet a régi idők szuperhős-történeteire és arra kényszeríti az olvasót, hogy újraértékelje, új képet alakítson ki magában minden szuperhősről Moore „kenosis”-ának értelmében, a tradíciók hiányában. Klock a történetet összekapcsolja Juvenalis idézetével, mely a műben is többször feltűnik, hogy megvilágítsa annak a problémának a lényegét, hogy hogyan lehet irányítani azokat, akik a hatalmat birtokolják. A Watchmen romboló természete olyan formában is kiolvasható, hogy „akárcsak Alan Moore kenosis-ának, Veidtnek is pusztítania kell ahhoz, hogy újjáépíthessen annak érdekében, hogy olyan egységet hozzon létre, mely túléli őt”. Moore aggodalmának és sajnálatának adott hangot, hogy a „merész és romboló posztmodern szuperhős-képregények, mint például a Watchmen … külön irányzattá váltak”. Az író 2003-ban úgy nyilatkozott, hogy a Watchmen megjelenése után eltelt tizenöt évben temérdek olyan képregény jelent meg, melyek zord, pesszimista, trágár és erőszakos történetei, melyek önmaguk igazolására részben a Watchmen-t használják fel, gyakran csak egyszerűen rossz történetek, melyeknek semmiféle mondanivalójuk nincs. Gibbons véleménye szerint annak ellenére, hogy az olvasókban rögzült az a gondolat, hogy a történet zord és erőszakos volt, ő úgy látja, hogy a sorozat nem kevésbé szólt a szuperhősök ünnepléséről, mint bármi másról. Megjelenése és fogadtatása Mikor Moore és Gibbons leadta a Watchmen első számát a DC-nek, a kiadó munkatársainak azonnal elnyerte a tetszését. „Aki igazán tárt karokkal üdvözölte … az Howard Chaykin (író és rajzoló) volt, aki pedig nem osztogatja a dicséreteket könnyelműen, feljött hozzám és azt mondta, ’Dave, amit te műveltél a Watchmen-en, az mocskosul jó.’” – emlékezett vissza Gibbons. Moore egy 1986-ban adott interjú során úgy nyilatkozott, hogy a DC mindvégig támogatta őket, még a legtúlzóbb ábrázolások esetében is. A sorozat reklámozására a DC Comics, korlátozott számban, kiadott egy kitűzőket tartalmazó csomagot, mely képeket is tartalmazott a sorozatról és annak szereplőiről. Összesen tízezer ilyen csomag került értékesítésre négy fajta kitűzővel, köztük a véres smiley-arccal is, melyet eredetileg a Komédiás viselt a sorozatban. A Mayfair Games kiadott egy kiegészítőt a DC Heroes nevű szerepjáték sorozatához, melynek története még a Watchmen cselekménye előtt játszódott. A kiegészítők, melyet Moore is láttamozott, további háttérinformációkat tartalmaztak a sorozathoz olyan eseményekről, melyek még 1966-ban történtek. A Watchmen-t a DC képregényfüzetek formájában adta ki 1986 és 1987 folyamán. A minisorozat pénzügyi siker volt és hozzásegítette a DC-t, hogy rövid időre megelőzze versenytársát, a Marvelt a képregények közvetlen értékesítésének piacán. A sorozat megjelenési ütemterve csúszni kezdett, mivel Len Wein javaslata ellenére, a sorozatot a hatodik szám helyett már a harmadik elkészülte után elkezdték terjeszteni. A további késések oka az volt, hogy a későbbi füzetek mindegyikének elkészítése több, mint egy hónapot vett igénybe. Bob Stewart, a The Comics Journal egyik írója, 1987 tavaszán megjegyezte, hogy a sorozat tizenkettedik száma, melyet a DC 1987 áprilisára ígért, „feltehetően nem fog megjelenni július-augusztus előtt”. A sorozat megjelenése után, az egyes számokat puha borítós gyűjteménykötetek formájában is kiadták. Frank Miller 1986-os Batman: The Dark Knight Returns című minisorozata mellett, a Watchmen is graphic novel jelzővel került így értékesítésre, ami lehetővé tette a DC és más kiadók számára, hogy a hasonló gyűjteményköteteket mint könyveket, nem pedig mint képregényeket árusíthassák. Ennek a fajta népszerűsítésnek az eredményeképpen, a könyvesboltok és közkönyvtárak külön polcokat kezdtek elkülöníteni a kiadványok számára. Következésképpen több olyan új képregénysorozat is született, melyeket tudatosan úgy terveztek meg, hogy azokat később, gyűjteménykötetek formájában újranyomtatva, ezeken a helyeken értékesíthessék. 1987-ben a Graphitti Design megjelentette a sorozat korlátozott számú, könyvtokos és kemény fedeles kiadását, mely 48 oldal extra anyagot tartalmazott, köztük a sorozat eredeti alapötletének részleteit, valamint skicceket. 2005-ben a DC az Absolute Edition-sorozat tagjaként megjelentette a sorozat Absolute Watchmen-változatát, egy eredeti méreten felüli, könyvtokos, kemény fedeles kiadását. A Dave Gibbons felügyelete alatt összeállított kiadás tartalmazta a Graphitti anyagát, valamint helyreállított és John Higgins által újraszínezett rajzokat. 2008-ban a Warner Bros. Entertainment megjelentette a sorozat Watchmen: Motion Comics kiadását, egy hangosképregény változatot az eredeti képregény képeivel. Az első fejezet 2008 nyarán jelent meg a digitális videóboltokban, mint például az iTunes Store kínálatában. Ugyanezen év decemberében a DC ismét elkezdte kiadni a Watchmen újranyomtatott füzeteit, melynek első, eredetileg 1986-ban megjelent számát az akkori eredeti, másfél dolláros árán jelentette meg (a kiadó képregényfüzetei 2008 végén általában 2,99 dollárba kerültek). A sorozatot Magyarországon a Cartaphilus Könyvkiadó jelentette meg, három gyűjteménykötet formájában, 2008 októbere és 2009 februárja között. A magyar kiadás fordítója Bárány Ferenc volt. A Watchmen kedvező kritikai visszhangban részesült mind a képregényiparon belülről, mind kívülről. A Time magazin megítélése szerint a sorozat a képregények új hullámát képviselte megjelenésének idejében, mely „a képzelet felsőfokú megnyilvánulásaként keverte a sci-fi és a politikai szatíra műfajait”, valamint „a múlt felidézett képregényeinek és a jelen képi világának merész átformálásával megalkotott egy disztópikus detektívtörténetet”. 1988-ban a Watchmen-t Hugo-díjjal jutalmazták, annak „egyéb formátumú művek” kategóriájában. Megjelenése óta a Watchmen a képregény médiumának egyik legkiemelkedőbb alkotásai és stílusteremtő művei közé emelkedett. Robert Harvey Art of the Comic Book: An Aesthetic History című könyvében úgy vélekedett, hogy a Watchmen, Moore és Gibbons „mindenkénél sikeresebben bizonyították be a képregény médiumában rejlő lehetőségeket egy kifinomult történet elbeszélésével, melynek megszerkesztésére csak a képregény alkalmas”. Dave Itzkoff, a The New York Times írója cikkében az Absolute-kiadás megjelenése kapcsán azt írta, hogy a Watchmen sötét öröksége, „amit Moore majdnem biztosan soha nem szándékozott azzá tenni, de annak örökítőanyaga beleivódott az egyre feketébb tintájú és egyre barátságtalanabb történetekbe, melyek a kortárs szuperhős képregények részeivé váltak” egy olyan területen, „amit ő tárt fel azon az írók és rajzolók számára, akik osztják az ő elragadtatását a durvaság iránt, annak következményeire való tekintet nélkül, valamint vágyat, hogy lerázza a régi kötöttségeket és hogy újakat állítson fel helyettük.” 1999-ben a The Comics Journal a Watchmen-t a 91. helyre sorolta a 20. század legkiemelkedőbb angol nyelvű képregényeinek százas listáján. A Watchmen volt az egyetlen képregény, mely helyet kapott a Time magazin 2005-ös, minden idők 100 legjobb regényét összegyűjtő listáján. A Time kritikusa, Lev Grossman a Watchmen történetét „szívmelengető és szívszorító olvasmánynak” nevezte, mely „vízválasztó mű egy fiatal médium fejlődésében”. 2008-ban az Entertainment Weekly az utóbbi 25 évben megjelentetett 50 legjobb regényének listáján a Watchmen-t a 13. helyre sorolta, „a legjobb szuperhős-történet amit valaha elmeséltek, és bizonyítéka annak, hogy a képregény képes okos, érzelmekben gazdag elbeszélésre, amit joggal nevezhetünk irodalomnak”. 2009-ben a The Wall Street Journal cikkében Lydia Millet úgy vélekedett, hogy a Watchmen méltán kiérdemelte az elismerést, és míg „a sorozat életszerűen megrajzolt paneljei, hangulatot keltő színei és buja képei miatt méltán népszerű, bár aránytalanul”, de „egyszerűen bizarr volna azt állítani, hogy mint egy illusztrált irodalmi elbeszélés, művészi érdemeiben vetekedhet, mondjuk Chris Ware Acme Novelty Library sorozatával, vagy akár Edward Gorey bármely szellemes és briliáns munkájával”. Alan Moore 1985-ben úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a minisorozat sikert arat, ő és Gibbons valószínűleg el fognak készíteni egy 12 részes előtörténetet is Minutemen címen, mely az 1940-es évek szuperhőscsapatát, a Percrekészeket mutatja be a Watchmen történetéből. Steve Whitaker a brit képregény fanzine-magazinban, a Fantasy Advertiser-ben viccesen megjegyezte, hogy egy ilyen sorozat természetesen a „leszbikus és homoszexuális kapcsolatok és egyéb jelmezes szexuális fantáziák körül forogna, a 40-es évek környezetében”. A DC felajánlotta Moore-nak és Gibbonsnak különböző előtörténetek elkészítésének lehetőségét, mint például Rorschach naplóját vagy A Komédiás vietnámi háborús naplóját, valamint az az ötlet is felvetődött, hogy az általuk megteremtett világot más írók is használhassák. A „Komédiás vietnámi harcainak története” kedvező ötletnek tűnt, mivel a háborút feldolgozó The ’Nam című sorozat igen népszerű volt akkoriban. Egy másik javaslat, Gibbons nyilatkozata szerint az Éji Bagoly és Rorschach kettősének történeteit elbeszélő sorozat volt, mely a Randall and Hopkirk (Deceased) című angol televíziós sorozat stílusát követte volna. A két alkotó egybehangzóan úgy vélekedett, hogy ezek a történetek nem vezettek volna sehová, Moore pedig különösképpen hajthatatlan volt azon a téren, hogy a DC ne adja át azokat más alkotóknak se. Gibbons jobban kötődött a Minutemen-sorozat ötletéhez, mivel az „tiszteletadás lett volna a képregények aranykorának egyszerű és hamisítatlan természetével szemben, melyhez hozzáadódik egy feszült figyelem, mivel a történet végkifejlettje már ismert”. Gibbons véleménye szerint „talán érdemes lenne látni, hogy hogyan jutunk el a (már ismert) befejezésig.” A történet tulajdonjogi vitája végül oda vezetett, hogy Alan Moore megszakította kapcsolatát a DC-val. Mivel nem akartak bérmunkában dolgozni a kiadónak, Moore és Gibbons a Watchmen elkészítésére kötött szerződése tartalmazott egy visszaszállási záradékot. „Ez úgy működik, amennyiben jól értelmezem, hogy az idő alatt a DC birtokolja, amíg megjelenteti a sorozatot, majd azután visszaszáll Dave-re és rám, és az összes pénzt mi zsebelhetjük be a Slurpee-poharak után.” – nyilatkozta Moore az 1985-ös San Diego-i Comic-Conon. Alan Moore és Dave Gibbons a sorozatból befolyt profit nyolc százalékából részesültek. Moore 1986-ban úgy nyilatkozott, hogy az ő tudomása szerint, ha a DC egy évig nem használja a szereplőket, akkor a tulajdonjog visszaszáll rájuk. Moore és Gibbons egybehangzó nyilatkozata szerint a DC „jelentős összeget” fizetett nekik a jogok megtartásáért. „Szóval tulajdonképpen már nem a mieink, de ha a DC a szereplőket a mi szándékainknak megfelelően használja fel, hát legyen. Máskülönben pedig, ha a szereplők már leélték a természetes élethosszukat, a DC pedig már semmit sem akar velük kezdeni, akkor egy év után újra a mieink lesznek, és azt tehetünk velük, amit akarunk, ami nekem tökéletesen megfelel.” – fűzte hozzá Moore. Moore saját bevallása szerint, a Watchmen és a V mint vérbosszú sorozataira kötött szerződések tartalma miatt hagyta el a DC-t 1989-ben, David Lloyd rajzolóval együtt. Moore úgy érezte, hogy a visszaszállási záradéknak semmi jelentősége sem volt, tekintettel arra, hogy a DC-nek egyáltalán nem állt szándékában berekeszteni a sorozatok terjesztését. A The New York Times-nak adott 2006-os interjúja során, Moore úgy emlékezett vissza az eseményekre, hogy „Azt mondtam, rendben … Sikerült félrevezetnetek engem, úgyhogy soha az életben nem fogok többet nektek dolgozni.” 2000-ben Moore nyíltan elhatárolódott a DC terveitől a Watchmen tizenötödik születésnapja alkalmából, melyek között egy kemény kötetes kiadás, valamint egy sorozat DC Direct akciófigura is szerepelt. Míg a kiadó szeretett volna javítani kapcsolatán az íróval, Moore úgy érezte, hogy a vállalat nem bánt vele becsületesen az America’s Best Comics cégjelzésével kapcsolatban. Az America’s Best Comics a Wildstorm kiadó szárnyai alatt jött létre, melyet a DC még 1998-ban felvásárolt. Moore-nak a megegyezés részeként a DC megígérte, hogy közvetlenül nem fog felügyeletet gyakorolni felette. „Amennyiben ez engem érint, a Watchmen tizenötödik évfordulója csupán annak a tizenötödik évfordulója, hogy a DC sikeresen kijátszotta tőlem és Dave-től a sorozatot.” – nyilatkozta Moore az évforduló kapcsán. Nem sokkal ezután a DC Direct úgy döntött, nem adja ki a Watchmen-akciófigurákat, annak ellenére, hogy a 2000-es Comic-Con International alkalmával már bemutatta azok mintadarabjait. Filmadaptáció A Watchmen filmadaptációjának elkészítésére több kísérlet és próbálkozás volt. Lawrence Gordon producer és Joel Silver 1986-ban megszerezték a film elkészítésének jogait a 20th Century Fox számára. A Fox először Alan Moore-t kérte fel, hogy írja meg a film forgatókönyvét a történet alapján, de az író visszautasította a filmstúdió ajánlatát, így az Sam Hammt szerződtette. Hamm, az alkotó szabadság fényében, átírta a Watchmen bonyolult végkifejlettét egy „jóval kezelhetőbb” befejezésre, melyben egy merénylet és egy időparadoxon szerepelt. A Fox 1991-ben úgy döntött, hogy a tervezet filmjogait tovább értékesíti, melyet a Warner Bros. vett át, és annak rendezőjeként Terry Gilliamet, írójaként pedig Charles McKeownot jelölte meg. Az adaptációban Rorschach naplóját narrációként szerették volna használni, valamint visszaállították a Hamm által kiollózott eredeti képregényjeleneteket. Gilliam és Silver összesen 25 millió dollárt, a szükséges pénzösszeg negyedét tudták csak előteremteni az adaptációra, mivel korábbi filmjeik túllépték a költségvetést. Gilliam végül úgy döntött elhagyja a tervezetet, mivel úgy érezte, hogy a Watchmen megfilmesíthetetlen. „Lerövidíteni (a történetet) két, vagy esetleg egy két és fél órás filmre … nekem úgy tűnt, hogy elvenné a Watchmen lényegét is.” – nyilatkozta Gilliam. Miután a Warner Bros. úgy döntött, hogy elvetik a megfilmesítés ötletét, Lawrence Gordon felajánlotta Gilliamnek, hogy függetlenül készítsék el a filmet. A rendező ismételten visszautasította a lehetőséget, mivel úgy gondolta a képregény filmre vitelére egy öt órás minisorozat jobban megfelelne. 2001 októberében Gordon, valamint Lloyd Levin és az Universal Studios David Haytert kérte fel írónak és rendezőnek. Hayter és a producerek nézetkülönbségek miatt elhagyták az Universalt, Gordon és Levin pedig úgy döntöttek, hogy a Revolution Studios segítségével kívánják megvalósítani a filmet. A tervezetet végül nem tudták egyben tartani a Revolution Studios-nál sem, így az ismét széthullott. 2004 júliusában bejelentették, hogy a filmet a Paramount Pictures fogja elkészíteni Darren Aronofsky rendező és David Hayter forgatókönyvíró közreműködésével. Gordon és Levin producerek továbbra is kitartottak a film terve mellett, akikhez csatlakozott Aronofsky társproducere, Eric Watson is. Miután Aronofsky elhagyta a tervezetet, hogy A forrás című filmen dolgozhasson, helyére Paul Greengrass rendező került. Ezt követően végül a Paramount is úgy döntött, hogy továbbadják a Watchmen elkészítésének jogait. 2005 októberében Gordon és Levin tárgyalni kezdett a Warner Bros. képviselőivel a film elkészítéséről. A stúdió Zack Snydert kérte fel rendezőként annak előző, Frank Miller képregénye alapján készült, 300 című filmjén végzett kiváló munkája miatt. Alex Tse forgatókönyvíró kiemelte kedvenc elemeit Hayter korábbi scriptjéből, de egyúttal visszahelyezte azt eredeti hidegháborús környezetébe. Hasonlóképpen, ahogyan azt a 300 esetében is tette, Snyder storyboardként használta a képregényt. Emellett kibővítette a harci jeleneteket, és hozzáadott egy energiahordozókkal kapcsolatos háttérelemet is, hogy időszerűbbé tegye a filmet. Bár Snyder hű akart maradni a szereplők eredeti kinézetéhez, de egyúttal szerette volna, hogy az Éji Bagoly félelmetesebb külsőt kapjon, Ozymandias páncélját pedig az 1997-es, Batman és Robin című filmben látott gumiöltözék paródiájaként kívánta viszontlátni. Miután a stúdió 2008 júliusában nyilvánosságra hozta a film első előzetesét, Paul Levitz, a DC Comics elnöke bejelentette, hogy a kiadó további 900 000 példány Watchmen gyűjteménykötet fog kibocsátani, az azok iránti megnövekedett kereslet miatt, így az előző kiadással együtt, a teljes kiadott példányszám meghaladta az egymilliót. A 20th Century Fox perrel próbálta megakadályozni a film bemutatóját. A két stúdió végül megegyezett, melynek értelmében a Warner Bros. bizonyos nagyságú pénzösszeget fizetett a Fox-nak, aki ezen felül még a film bemutatásának, valamint annak esetleges folytatásainak és spin-offjainak bevételéből is részesedésre jogosult. A film 2009 márciusában került a filmszínházakba. A képregénysorozatban található, A Fekete Hajó meséi-történetet animációs filmként hozták forgalomba a film premierjével azonos hónapban. Gerard Butler, a 300 egyik korábbi főszereplője adta a hangját a Kapitánynak a filmben. A Watchmen DVD-megjelenését a kiadó négy hónappal A Fekete Hajó meséi kiadása után tervezi, valamint lehetséges a film egy kibővített változatának megjelenése is, melyben A Fekete Hajó meséi a cselekménybe beleágyazva szerepelne, akárcsak az eredeti képregényben. A Watchmen: The End is Nigh című videojáték történetét Len Wein, a képregénysorozat szerkesztője írta. Dave Gibbons tanácsadóként működött közre Snyder filmjében, Moore viszont, akárcsak korábbi képregényeinek filmadaptációi esetében is, visszautasította, hogy neve szerepeljen a film alkotói között. Moore kijelentette, hogy nem áll szándékában megnézni Snyder adaptációját. „Olyan dolgokat csináltunk meg a Watchmen-ben, melyek kizárólag egy képregényben működhetnek, és pontosan úgy szerkesztettük meg, hogy olyan dolgokat mutasson be, amikre más média képtelen lenne.” – nyilatkozta Moore 2008-ban az Entertainment Weekly riportjában. Moore korábban azt is megjegyezte, hogy bár David Hayter forgatókönyve olyan közel áll a Watchmen eredeti történetéhez, amennyire bárki is képes lenne megközelíteni azt, de ennek ellenére sem szándékozik megnézni a belőle készülő filmet. Le Noyer-en-Ouche Le Noyer-en-Ouche település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 226 fő (2015). Le Noyer-en-Ouche Ajou, Mesnil-en-Ouche, Beaumont-le-Roger, Gouttières, Grosley-sur-Risle és La Houssaye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 4831 Baldwin A 4831 Baldwin (ideiglenes jelöléssel 1988 RX11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1988. szeptember 14-én. 8668 Satomimura A 8668 Satomimura (ideiglenes jelöléssel 1991 HM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. S. Otomo, O. Muramatsu fedezte fel 1991. április 16-án. Thank You Everyday A Thank You Everyday az amerikai Deee-Lite house csapat 2. kimásolt kislemeze az Infinity Within című albumról, mely 1992-ben jelent meg. A dal nem volt túl sikeres, így egyetlen slágerlistára sem került fel. A dalhoz készült mixeket maga a csapat, illetve Satoshi Tomiie, és Mike "Tweekin" Rogers készítette. Megjelenések 7" Németország Elektra – EKR 157 A Thank You Everyday (Spirit Edit) 4:04 B Thank You Everyday (Infinity Edit) 4:00 Háttérénekesek Danny Madden Sahirah Moore Sheila Slappy Mixek Deee-Lite Satoshi Tomiie Mike "Tweekin" Rogers MotoGP Expo 92 nagydíj A MotoGP Expo 92 Nagydíj a MotoGP egy korábbi versenye, melyet egyedül 1988-ban rendeztek meg, a portugál nagydíjat helyettesítendő. Anton Alén Anton Alén (1983. június 3.) finn raliversenyző, az egyszeres rali-világbajnok, Markku Alén fia. Pályafutása Rali-világbajnokság 2005-ben, a finn ralin debütált a rali-világbajnokság mezőnyében. Eddigi pályafutása alatt hét világbajnoki futamon állt rajthoz, legjobb összetett eredménye a 2006-os finn ralin elért tizenegyedik pozíció. Interkontinentális ralibajnokság 2007 és 2009 között a Fiat gyári versenyzője volt az interkontinentális ralibajnokságon. 2007-ben a bajnokság három versenyén indult. Megnyerte az orosz-ralit, negyedik lett a török futamon, és kiesett a Barum-ralin. A 2008-as szezon nyolc versenyén állt rajthoz. Két dobogós- és több pontszerző helyezést ért el. Huszonegy pontjával az ötödik helyen zárta az évet. 2009-ben négy versenyen vett részt. Mindössze egy alkalommal, Oroszországban végzett pontszerző helyen. Eredményei Interkontinentális ralibajnokság Győzelem Statisztika Ben Spies Ben Spies (Germantown, 1984. július 11. –) korábbi amerikai motorversenyző, egyszeres Superbike-, háromszoros AMA Superbike-bajnok. Legutóbb a MotoGP-ben versenyzett. Karrierje Kezdetek Motorversenyzői pályafutása ötévesen kezdődött, 1993-ban pedig már egy nyolcvan köbcentiméteres bajnokságban szerzett bajnoki címet. Tizennégy éves korában már hatszáz köbcentiméteres szériamotorokkal versenyzett, hasonlókkal, mint amilyenekkel az AMA Superbike bajnokságban versenyeznek. 2000-ben itt kapott szerződést a Suzukitól. AMA Superbike Spies egészen 2005-ig az AMA Superbike betétfutamaiként megrendezett Superstock, illetve Supersport kategóriákban indult. 2005-ben vett részt először a fő sorozatnak számító Superbike-ban, ekkor még párhuzamosan a Supersporttal. 2005-ben, első Superbike-szezonjában rögtön megszerezte első győzelmét, ezenkívül a 17 versenyből 14-en állhatott dobogóra. Első idényét a második helyen zárta, mindössze huszonnégy ponttal lemaradva a sorozat akkor hatszoros győztesétől, az ausztrál Mat Mladintől. Ezt követően zsinórban háromszor meg tudta nyerni a sorozatot, közte a 2007-est, amely a sorozat történetének legszorosabb összetett végeredményét hozta. Spies ekkor mindössze egyetlen ponttal előzte meg Mladint. 2008-as, harmadik bajnoki címével mindössze a negyedik versenyző lett, aki legalább háromszor győzni tudott a sorozatban. Korábban Reg Pridmore, Fred Merkel és Mladin tudták ezt véghezvinni. MotoGP-szabadkártyás versenyek A MotoGP-ben először 2008-ban, a brit versenyen szerepelt a sérült Loris Capirossi helyett, ekkor még a Suzukinál. Később még a két amerikai versenyen, Laguna Secában és Indianapolisban indult. Mindhárom versenyen pontot tudott szerezni, sorrendben a tizennegyedik, a nyolcadik és a hatodik helyen végzett. 2009-ben már későbbi csapatánál, a Tech 3 Yamahánál kapott szabadkártyát a szezonzáró valenciai versenyre. Itt is pontot tudott szerezni, hetedikként zárt. Superbike világbajnokság 2008. október elsején jelentette be a gyári Yamaha Italia csapata Spies szerződtetését. Rögtön első versenyén sikerült megszereznie a pole-pozíciót, azonban az első futama nem sikerült jól, ugyanis rögtön az első körben elesett. Bár folytatni tudta a versenyt, ekkor csak tizenhatodik lett. A második ausztrál futamot megnyerte, ezzel az első amerikai futamgyőztes lett Colin Edwards 2002-es sikerei óta. Később is számos győzelmet szerzett, illetve többször állt dobogón. Egészen az amerikai nagydíjig, vagyis a hetedik versenyhétvégéig minden egyes alkalommal ő nyerte a Superpole-edzést, ezzel megdöntötte a szintén amerikai Doug Pollen 1991-ben felállított rekordját, aki hatszor tudott egymás után az első rajtkockából indulni. A szezon során egyébként végig nagy harcban volt a korábban többször második Haga Norijukival. Kettejük párharcából végül Spies került ki győztesen, azonban ez egészen az utolsó, portugál versenyhétvégéig kérdéses volt. MotoGP, hivatalos versenyzőként 2009. október elsején vált hivatalossá az, hogy Spies 2010-es világbajnokságra a Tech 3 versenyzője lesz James Toseland csapattársaként. Érdekesség, hogy még ebben az évben versenyzett, a szezonzáró valenciai nagydíjon a tizenkettedik helyről indulva hetedik lett. Első teljes szezonját tehát 2010-ben futotta. Idényét rögtön egy ötödik hellyel indította, a következő két futamon azonban kiesett. Ezt követően minden további versenyen pontszerzőként végzett, sőt, kétszer dobogóra is állhatott, a brit nagydíjon harmadik, hazai versenyén, Indianapolisban pedig a pole-ból indulva másodikként zárt. Összetettbeli hatodik helyével ő lett az év legjobb újonca. 2011-re a gyári Yamaha csapatának tagja lett, csapattársa az előző évi világbajnok Jorge Lorenzo volt. Katarban ezúttal hatodikként zárt, majd hasonlóan az előző idényhez, a következő két futamot feladni kényszerült. Ugyancsak párhuzam volt 2010-zel, hogy első dobogós helyezését ismét az ötödik versenyen szerezte meg. A holland TT-n sikerült megszereznie pályafutása első győzelmét a MotoGP-ben, miután a második helyről indulva sikerült megelőznie a később balesetet szenvedő Marco Simoncellit. A következő versenyek egyikén sem végzett hatodiknál rosszabb helyen, ezek között volt egy harmadik és egy második hely is. A 2011-es évadot végül ugyanannyi ponttal (176) ötödikként zárta. 2012-re is maradt a Yamaha gyári csapatának versenyzője. A szezon eleje rendkívül gyengén sikerült számára, ugyanis az első négy versenyen egy alkalommal pontot sem szerzett, valamint amikor szerzett is, két tizenegyedik helyére sem lehetett különösebben büszke. A következő futamok már jobban sikerültek Spies számára, ugyanis a brit nagydíjon ötödik, míg Assenben és a Sachsenringen negyedik helyen intették le. A szezon (számára) utolsó nyolc versenyéből öt alkalommal is feladni kényszerült az éppen aktuális versenyt, az egyik kiesése alkalmával, Malajziában pedig meg is sérült, így a szezon utolsó két futamát ki kellett hagynia. A csalódást keltő szezon vége 88 pont és egy tizedik hely lett. Már 2012 nyarán hivatalossá vált, hogy Spies elhagyja a Yamahát, és a Pramac Ducatihoz igazol. A 2013-as idényben csak az első két futamon tudott elindulni, ezt követően számos versenyt ki kellett hagynia. Indianapolisban megpróbálkozott a visszatéréssel, azonban újabb sérüléseket szenvedett, ennek következtében pedig úgy döntött, visszavonul az aktív versenyzéstől. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Superbike-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Magyarország a 2007-es atlétikai világbajnokságon Magyarország a japán Oszakában megrendezett 2007-es atlétikai világbajnokság egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a világbajnokságon 11 sportolóval képviseltette magát. Érmet nem sikerült nyerni. (8179) 1992 EA7 A (8179) 1992 EA7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC fedezte fel 1992. március 1-én. Cantor-féle közösrész-tétel A Cantor-féle közösrész-tétel az analízis egyik igen fontos tétele. Általában a valós számok halmazában szokás kimondani, de természetesen vannak általánosításai is. Alapvetően a valós számok halmazának szerkezetéről tesz egy igen fontos észrevételt, ennek megfelelően pedig nem csak tételként, de más irányú felépítést választva akár axiómaként is hivatkozhatunk rá. A tételnek igen sokrétű alkalmazásai vannak, többek között az analízis egy másik központi jelentőségű tételének, a Bolzano–Weierstrass-tételnek a bizonyításában is szerepet játszik. Állítás Magát a tételt sok formában lehet kimondani, a szemlélettől függően. Halmazrendszerek Legyen R-beli korlátos, zárt és nemüres halmazok rendszere. Ha ez lefelé irányított, azaz minden α, β indexek esetén van olyan γ index, hogy , akkor a halmazrendszer metszete nem üres. Másképpen: Intervallumok Ha adott olyan zárt intervallumok halmaza, amelyek alsó határa monoton növekvő, felső határa monoton csökkenő sorozat, akkor ezek közös része nem üres. Röviden mondva egymásba skatulyázott intervallumoknak van közös pontja. Ennek a tételnek különösen a numerikus matematikában, egészen pontosan a gyökközelítő eljárásokban van jelentős szerepe. Másképpen: Metrikus terekben Egy metrikus tér nemüres, kompakt halmazai lefelé irányított rendszerének metszete sem üres. Bizonyítás A tételt az állító részének szemlélete szerint többféleképpen is bizonyíthatjuk. Halmazrendszerek A valós számok teljes rendezettsége következtében vehetjük a rendszer bármely halmazának a pontos felső korlátját, azaz A lefelé irányítottság, azaz miatt a belső halmaz korlátjai a két tartalmazó halmaz korlátjai között van: Ez pedig azt jelenti, hogy a halmazrendszer szuprémumainak halmaza alulról korlátos. Ezt nem nehéz belátni, ugyanis bármely rögzített index esetén az így kiválasztott halmaz infimuma alsó korlátja lesz a halmaznak az egyenlőtlenségek alapján. Sőt, ennél még több is mondható - mégpedig, hogy a halmaz infimuma a teljes rendszer közös részének eleme, azaz Rögzítsük ugyanis egy tetszőleges indexű tagját a rendszernek, és mutassuk meg, hogy a fenti λ érték ennek eleme. Sőt, mivel a rendszer minden tagja zárt, ezért elegendő azt megmutatni, hogy eleme a kiválasztott tag lezártjának. Válasszunk hát egy tetszőleges valós számot, és igazoljuk, hogy a kiválasztott tag nem diszjunkt a λ körüli r sugarú nyílt gömbbel, azaz A valós számok körében a nyílt gömbök a nyílt halmazok, azaz Mivel , már nem lehet alsó korlátja a halmaznak, ezért van olyan index, hogy . Mivel a rendszer lefelé irányított, van olyan tagja, ami az és halmaznak is része, azaz Ekkor amiből következik, hogy van olyan elem, hogy . Erre vonatkozólag megállapíthatjuk, hogy és a lefelé irányítottság miatt , ami szerint Mivel a rögzített elemere nem tettünk semmilyen kikötést, ez a rendszer bármely tagjára igaz, így ebből már következik, hogy a teljes rendszer metszete sem üres, amit pedig bizonyítani akartunk. Intervallumok A feltételekből következik, hogy Másrészt az egyenlőtlenségből következik, hogy az sorozat felülről korlátos. A valós számok teljesen rendezettségéből következik, hogy létezik a szám. Erre érvényes az egyenlőtlenség is, hiszen a feltétel értelmében minden szám is felső korlát. Ebből következik, hogy és eszerint, az intervallumok definíciója alapján Metrikus terekben A lefelé irányítottság következménye, hogy az halmazrendszer minden részrendszerének közös része tartalmaz a rendszerből egy elemet: Rögzítsünk egy indexet. Ekkor vehetjük azt az halmazrendszert, amire Ez nyílt halmazrendszer lesz. Most indirekt bizonyítunk. Tegyük fel, hogy a metszet üres. Ekkor Ez egy nyílt befedése a kompakt halmaznak, ezért a kompaktság definíciója szerint van a fedőrendszernek véges részbefedése: Eszerint pedig Ennek következtében a nemüres, véges halmazhoz van olyan index, amelyhez tartozó halmaz a rendszerben üres: ami nem lehet, mert a feltevés szerint a rendszer nemüres halmazokból áll. Megjegyzések Vegyük észre, hogy R az euklideszi metrikával metrikus tér, valamint a zárt halmazok a Borel-Lebesgue lefedési tétel alapján kompaktak, ezért a metrikus terekben érvényes forma egyben tartalmazza a valós számokra vonatkozó állítást. Az egymásba skatulyázott intervallumok egyben lefelé irányított halmazrendszert is alkotnak, ezért a valós számokra vonatkozó tételnek egy speciális esetét alkotják. A tétel a halmazelméletben bizonyítható, azonban létezik a valós számoknak olyan felépítése is, ahol ez axióma. Ebben az esetben természetesen nem bizonyítjuk, ellenben bizonyítható belőle a bizonyításban kihasznált, a kiválasztási axiómával ekvivalens jólrendezési tétel . A tétel a valós számok egyik fontos tulajdonságát, a halmaz folytonosságát jellemzi. Gare de Cormery Gare de Cormery vasútállomás Franciaországban, Cormery településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Joué-lès-Tours-Châteauroux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d'Esvres (Gare de Tours) Gare de Courçay - Tauxigny (Gare de Loches) Izolacionizmus Az izolacionizmus vagy „elszigetelődés” egy olyan külpolitikai irányelv, ahol elutasítják a katonai beavatkozást, és a nemzetgazdaság védelmét (protekcionizmus vagy gazdasági nacionalizmus) támogatják. Vagyis, a következő kettőnek a kombinációja: Anti-intervencionista (beavatkozás-ellenes) - a politikai vezetők igyekeznek elkerülni más nemzetekkel való szövetségeket és minden olyan háborút , mely nincs közvetlen kapcsolatban az ország területének önvédelemével. Protekcionista - törvényes korlátoknak kell lenniük a külföldi államokkal történő kereskedelem és kultúracsere irányítására. Sagama Sagama település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 201 fő (2017. január 1.). Sagama Flussio, Scano di Montiferro, Sindia, Suni és Tinnura községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Alexandre Czerniatynski Alexandre Czerniatynski (Charleroi, 1960. július 28. –) válogatott belga labdarúgó, csatár, edző. Részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságon és az 1994-es Egyesült Államokbeli világbajnokságon. Sikerei, díjai Belga bajnokság bajnok: 1984–85, UEFA-kupa győztes (1): 1982–83 Belga kupa győztes: 1992 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) döntős: 1992–93 gólkirály: 1992–93 Belga kupa győztes: 1997 Thánisszaró Bhikkhu Thánisszaró Bhikkhu, született Geoffrey DeGraff (1949), amerikai théraváda buddhista szerzetes, aki a Dhammajuttika rendhez (Dhammajutika nikája) tartozik, azon belül pedig a thai erdei kammatthána hagyományhoz. Jelenleg a Metta erdei kolostor apátja San Diego megyében. Thánisszaró Bhikkhu a páli kánon és más modern szövegeket fordított le angol nyelvre, továbbá maga is számtalan könyvet és cikket írt a buddhizmussal kapcsolatban. Élete Thánisszaró Bhikkhu 1949-ben született Geoffrey DeGraff néven. Középiskolás korában hallotta először Buddha négy nemes igazság tanításait, egy repülőút során a Fülöp-szigetekre. Az Oberlin Főiskolán európai történelemből szerzett diplomát 1971-ben, majd Thaiföldre utazott. Itt kezdett meditációs gyakorlatokat végezni ácsán Fuang Dzsotiko vezetésével, aki Ácsán Lee mellett tanult. 1976-ban teljes jogú tagságot nyert az Ácsán Lee Aszokaram templom szerzeteseként, ahol Ácsán Lee unokaöccse, Phra Radzsvarakhun (Szamrong Gunavuddho) volt a kezese. Később, áttette székhelyét a thai Dhammaszathit templomba, ahol Ácsán Fuang mellett folytatta tanulmányait. Ácsán Fuang 1986-os halála előtt azt kívánta, hogy Ácsán Dzsef legyen a Dhammaszathit templom apátja. Mestere halála után Ácsán Dzsefnek felajánlották az apát tisztséget, azonban a tényleges hatalom gyakorlását nem, mivel a kolostort thai emberek alapították thai szerzetesek részére. Emiatt úgy döntött, hogy inkább elutazik a San Diego megyébe, ahol Ácsán Szuvat Szuvako kérésére segédkezett a Metta erdei kolostor elindításában. 1993-ban a kolostor apátja lett. Két évvel később ő lett a legelső amerikai születésű, nem thai bhikkhu, aki tényleges hatalmat gyakorolhatott a Dhammajut rendben. 2009-ben Ácsán Dzsef tudományos idézettel és saját értelmezéssel járult hozzá a vinajához, amely elutasította a nők szerzetesrendbe való teljes jogú felvételét. Egy másik magas rangú buddhista szerzetesnek írott levelében „érvénytelennek” nevezte a közelmúltban a nők számára tett rendfelvételeket. Ez alapján a magyarázat alapján a théraváda rendekbe csupán a férfi szerzetesek felvétele törvényes. Írásai Thánisszaró Bikkhu néhány írása: Ajaan Lee meditációs kézikönyveinek fordításai Handful of Leaves , szutta fordítások öt kötetben The Buddhist Monastic Code , két kötetes hivatkozási kézikönyv a szerzetesi szabályokról Wings to Awakening , a megvilágosodással kapcsolatos tényezőkről The Mind Like Fire Unbound , az upádána (ragaszkodás) és a nibbana (nirvána) elemzése a tűz mai filozófiáján keresztül The Paradox of Becoming , összetett elemzés: létesülés mint a szenvedés forrása The Shape of Suffering , tanulmány a függő keletkezésről és annak a nemes nyolcrétű ösvény tényezőivel való kapcsolatáról Skill in Questions , Buddha négyrétű tanításának logikája Noble Strategy , The Karma of Questions , Purity of Heart , és Head & Heart Together , esszégyűjtemények a buddhista gyakorlatokról Meditations (1-5), Dhamma beszéd gyűjtemény Dhammapada: A Translation , Buddha versek gyűjteménye Tanítási helyszínek Metta erdei kolostor A dhamma portlandi barátai (Portland Friends of Dhamma) Barre központ a buddhista tanulmányokért A Cambridge belátás meditációs központ Belátás meditációs központ Villanueva de los Infantes (Kasztília és León) Villanueva de los Infantes község Spanyolországban, Valladolid tartományban. Villanueva de los Infantes Olmos de Esgueva, San Martín de Valvení, Piña de Esgueva és Villavaquerín községekkel határos. Lakosainak száma 111 fő (2017). Valladolid városától 21 kilométerre fekszik. Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Interparlamentáris Unió Az Interparlamentáris Unió (Inter-Parliamentary Union, IPU) szuverén államok parlamentjeinek szövetsége. Az Unió 1889. június 29-én alakult Párizsban, William Randal Cremer (Anglia) és Frédéric Passy (Franciaország) kezdeményezésére. Székhelye Genfben van. A háború előtti években, évtizedekben az államok és nemzetek megbékélésének ügyén fáradozott, szorgalmazta az általános leszerelést, célul tűzte ki az egyes államok bel- és külpolitikai demokratizálását. A háború és a békekötések után a kisebbségi kérdés vált e jelentős világszervezet egyik alapvető problémájává. 2003 januárjában 144 nemzeti parlament volt tagja, az Európai Unió társult tagként szerepel. Az Interparlamentáris Unió vezető személyiségei hét Nobel-békedíjat kaptak: 1901: Frédéric Passy (Franciaország) 1902: Albert Gobat ( Svájc ) 1903: William Randal Cremer (Nagy-Britannia) 1908: Frederic Bajer ( Dánia ) 1909: Auguste Beernaert ( Belgium ) 1913: Henri La Fontaine (Belgium) 1921: Christian Lange ( Norvégia ) 1927: Fernand Bouisson (Franciaország) Az unió székhelye többször változott az alapítás óta: 1892 – 1911: Bern , Svájc 1911 – 1914: Brüsszel , Belgium 1914 – 1920: Oslo , Norvégia 1921 – jelenleg is Genf , Svájc Triban (Buje) Triban (olaszul: Tribano) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik. Fekvése Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 15 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre, a Bujština területén, a Bujéból Grožnjan felé menő út mentén fekszik. Története A közeli Krog várának falmaradványai arra utalnak, hogy itt már a történelem előtti időben is éltek emberek. A 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 240, 1910-ben 327 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet. 2011-ben 127 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, ezen belül főként szőlő, gabona és gyümölcstermesztéssel, állattartással és újabban egyre inkább turisták vendéglátásával foglalkoznak. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt egyhajós plébániatemploma 1656-ban épült, 1758-ban bővítették. Különálló 22 méter magas harangtornya 1872-ben épült fehér kövekből. Impozáns gúla alakú toronysisakja van. Belseje stukkókkal és freskókkal gazdagon díszített. Barokk főoltárán a sárkánnyal küzdő Szent György és a gyermekét karján tartó Szent József szobra áll. Két mellékoltára az Irgalmasság anyja és Szent Rókus tiszteletére van szentelve. A bejárat egyik oldalán érdekes felirat van befalazva, mely szerint XXII. János pápa negyven napos bűnbocsánatot ad annak aki a templomot meglátogatja, IV. Kelemen pápa pedig 3800 évi bűnbocsánatot ad annak aki megcsókolja a keresztet és szentmisét hallgat. UEFA-együttható Az UEFA-együttható (más néven UEFA-koefficiens), az UEFA-tag labdarúgó-válogatottaknak, illetve klubcsapatoknak rendezett labdarúgótornák rangsorolási és kiemelési rendszerében meghatározó szerepet tölt be. Az UEFA-együtthatót az európai labdarúgás vezető szervezete, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) alkalmazza. Jelenleg három különböző típusát különböztetjük meg: UEFA-tag nemzeti labdarúgó-válogatottak együtthatói (válogatott-együttható), a nemzeti labdarúgó-bajnokságok együtthatói (bajnokság-együttható), a labdarúgócsapatok együtthatói (labdarúgócsapat-együttható). Nemzeti labdarúgó-válogatottak UEFA-együtthatója Régi pontszámítási rendszer A nemzeti labdarúgó-válogatottak UEFA-együtthatója a válogatott nemzetközi eredményeiből adódik, mely a legutóbbi labdarúgó-világbajnokság és a legutóbbi labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőköreiben elért pontszámok (3 pont a győzelemért, 1 pont a döntetlenért) és lejátszott mérkőzések hányadosa. A rájátszásban elért eredmények nem számítanak. A legutóbbi labdarúgó-világbajnokság vagy labdarúgó-Európa-bajnokság rendezői esetében csak egy torna selejtezőjén elért eredmények kerülnek elszámításra. Ha egy vagy több válogatott rendelkezik egyforma együtthatóval, úgy a ranglista meghatározása a következő szempontok szerint történik: a korábbi torna selejtező mérkőzéseiből adódó együttható, a gólkülönbség átlaga, a lőtt gólok átlaga, az idegenben lőtt gólok átlaga, sorsolás. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság csoportjainak kialakításakor még a régi pontszámítási rendszer alapján számolt UEFA-együtthatókat vették figyelembe. Raymond Domenech, a francia labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya élesen kritizálta ezt a számítási rendszert, mivel elégedetlen volt a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság sorsolásával, amelyen az aktuális világbajnok olaszokat nem az első helyen emelték ki. Giorgio Marchetti, az UEFA professzionális labdarúgással foglalkozó osztályának igazgatója 2007. november 22-én jelentette be, hogy a korábbi pontszámítási rendszert felülvizsgálják, és egy olyan új pontszámítási rendszer kidolgozásán dolgoznak, amely figyelembe veszi a labdarúgó-világbajnokságon és a labdarúgó-Európa-bajnokságon elért eredményeket is. Új pontszámítási rendszer Az UEFA 2008. május 20-án bejelentette, hogy új pontszámítási rendszert vezet be, mely figyelembe veszi a labdarúgó-Európa-bajnokságon és a labdarúgó-világbajnokságon elért eredményeket is. 2013. december 12-én kisebb változtatásokat hajtottak végre a bónuszpontok esetében. Ezeket a módosításokat először a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőkörének sorsolásakor alkalmazták. Alapelvek A labdarúgó-Európa-bajnokságon és a labdarúgó-világbajnokságon illetve ezek selejtezőkörében lejátszott összes hivatalos mérkőzés beleszámít a válogatott-együtthatóba. A barátságos mérkőzések nem számítanak. Az elszámolt időszak egy ciklusát a labdarúgótorna selejtezőkörének és döntő szakaszának együttes időtartama határozza meg. A válogatott-együttható kiszámításakor két és fél ciklust vesznek figyelembe, amely a korábbi három selejtezőkörből és két döntő szakaszból adódik. A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság 2015. december 12-i sorsolásakor a következő ciklusokat veszik figyelembe: 1. időszak: 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtezőkör és a döntő szakasz) 2. időszak: 2014-es labdarúgó-világbajnokság (selejtezőkör és a döntő szakasz) 3. időszak: 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtezőkör) A selejtezőkörben, illetve a torna döntő szakaszán lejátszott összes mérkőzésért pont szerezhető a következő szabályok szerint: Minden válogatott-mérkőzésért – függetlenül a végeredménytől – 10 000 pont jár; A győzelemért 30 000 pont, a döntetlenért 10 000 pont jár; Minden lőtt gól 501 ponttal növeli a mérkőzésért járó pontszám összegét, míg minden kapott gól 500 ponttal csökkenti azt. Ha bármely mérkőzés büntetőpárbajjal fejeződne be, úgy mindkét csapat 10 000 pontot szerez (mint döntetlenért), amelyet a győztes csapat további 10 000 ponttal növel. A büntetőpárbaj során elért gólok nem számítanak. 1. csapat 4–1-re legyőzi a 2. csapatot 1. csapat: 10 000 pontot kap a mérkőzésért + 30 000 pont jár a győzelemért + 4×501 pont a lőtt gólokért - 1×500 pont a kapott gólok miatt = 41 504 pont. 2. csapat: +10 000 pont a mérkőzésért + 1×501 pont a lőtt gólért - 4×500 pont a kapott gólok miatt = 8501 pont. Hogy az együtthatóban elszámolásra kerülő labdarúgótornák különböző szakaszainak jelentőségét és a szintek erősségét megfelelően nyomatékosítsák, jutalom-, vagy bónuszpontokat osztanak mindazon labdarúgó-válogatottaknak, amelyek bejutnak az érintett labdarúgótornák egyeneses kieséses szakaszába. A bónuszpontok lépcsőzetesen emelkednek a labdarúgótorna magasabb szintjeire lépve, és a mérkőzések végeredményeitől függetlenül garantáltan elszámolásra kerülnek. A bónuszpontok értékét a következő táblázat tartalmazza(2014. január 1-től): A nemzeti labdarúgó-válogatottak összes mérkőzésének eredményéből (selejtezők és a labdarúgótornák döntőin) számolt pontszám összegét elosztjuk az adott időszakban lejátszott mérkőzések számával. A súlyozott tényező az egyik legfontosabb viszonyszám az UEFA-koefficiens meghatározásában, mely megfelelően tükrözi a labdarúgó-válogatottak aktuális felkészültségi szintjét, a frissebb eredmények nagyobb „súllyal” szerepelnek. Az elszámolt időszakban jelölt ciklusok alapján a 3. és 2. időszak egyaránt kétszeres szorzóval (a teljes mutató 40%–40%-a), míg a legkorábbi, azaz az 1. időszak egyszeres szorzóval (a teljes mutató 20%-a) bír az UEFA-együtthatóban. A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőcsoportjainak sorsolásakor a következőket veszik figyelembe: A labdarúgó-válogatott összpontszáma: 100 000 (1. + 2. + 3. időszak) Osztószám: 5 (2010-es VB-selejtező + döntő szakasz, 2012-es EB-selejtező + döntő szakasz és a 2014-es VB-selejtező) UEFA-együttható: 100 000 / 5 = 20 000 2015. október 15-én aktuális rangsor A német válogatott rendelkezik a legjobb UEFA-együtthatóval, Magyarország a 20. helyen áll. Nemzeti labdarúgó-bajnokságok UEFA-együtthatója A nemzeti labdarúgó-bajnokságok UEFA-együtthatóját az UEFA-tag labdarúgó-szövetségek által irányított labdarúgó-bajnokságok rangsorolására használják, amely meghatározza az indulásra jogosult klubcsapatok számát az bajnokok ligájában és az Európa-ligában. Ezen UEFA-együttható érvénybe lépése kétciklusos, azaz az európai kupaporond évadjának lezárása (júniustól következő év májusáig) után számolt érték csak egy teljes szezonnal később lép életbe, azaz a 2008–2009-es labdarúgóévad UEFA-együtthatói csak a 2010–2011-es szezonban lesz érvényes. Kiszámítása Ezt az együtthatót a nemzeti labdarúgó-bajnokságok labdarúgó-egyesületeinek bajnokok ligájában és az Európa-ligában (korábban UEFA-kupa), az utolsó 5, már befejezett szezonban elért összes eredmény figyelembevételével számítják ki. Így a 2009 nyarán indult 2009-10-es kupasorozatban a 2003-04-es, a 2004-05-ös, a 2005-06-os, a 2006-07-es és a 2007-08-as szezonok eredményei számítottak. Így az adott év májusban befejeződött európai kupák eredményei először a következő nyártól számítanak először, és 5 évig vannak érvényben. Az egyes szezonokban elért összes eredményt pontozzák: a győzelemért 2, a döntetlenért 1, míg a vereségért nem jár pont. A selejtezőkörben elért pontszámokat felezik (1999 előtt a selejtezőkörben is 2 pont járt a győzelemért és 1 pont a döntetlenért). A megszerzett pontokat összeadják, majd elosztják a szezonban indult klubcsapatok számával. Az így kapott értéket három tizedesjegy pontosságig kerekítik (pl. 2.333), így kapjuk a labdarúgó-bajnokságok szezonbeli UEFA-együtthatóját. A európai kupák magasabb szintű megmérettetéseiért bónuszpontok járnak. A bónuszpontok növelik a csapatok szezonbeli összpontszámát, így a nemzeti labdarúgó-bajnokság UEFA-együtthatóját is. Bajnokok ligája-csoportkörben való részvétel: 4 pont (2004–2009: 3 pont, 1996–2004: 1 pont, 1996 előtt 2 pont járt) Bajnokok ligája-csoportkörből való továbbjutás: 5 pont (2004–2009: 1 pont, míg 2004 előtt nem járt pont) Bármelyik kupában a negyeddöntőben, elődöntőben vagy a döntőben való részvétel 1-1 pontot ér. A labdarúgó-bajnokságok utolsó 5 szezonbeli UEFA-együtthatójának összértéke képezi a nemzeti labdarúgó-bajnokságok UEFA-együtthatóját. Jelenlegi állás A 2014. április 7-ig az együtthatók a következők: Megjegyzés: 1Liechtenstein nem rendez nemzeti labdarúgó-bajnokságot. Labdarúgócsapatok UEFA-együtthatója Az együttható itt a labdarúgócsapat legutóbbi 5 évi európai kupában szerzett pontjait valamint a liga pontját használja fel. A klubegyüttható 33%-a a ligaegyüttható, a maradék közel 66% a csapat saját teljesítménye. Ez a lista arra szolgál, hogy a csapatokat az európai kupákban a sorsoláskor nagyságrend szerint tudják szelektálni, így elkerülhetőek a nagy párharcok a torna elején és reálisabb lesz a torna végkimenetele. Jelenlegi állás Frissítve: 2014. 04. 03. Forrás: http://www.uefa.com/memberassociations/uefarankings/club/index.html Forrás Aktuális válogatott-együtthatók (angolul) Monostori Imre Monostori Imre (Tamási, 1945. június 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, pedagógus, könyvtáros. Az irodalomtudományok kandidátusa (1989). Életpályája Szülei: Monostori Géza és Buday Katalin. 1963–1968 között a József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1968–1969 között Szegeden népművelőként dolgozott. 1969–1975 között Tatabányán oktatott. 1975–1980 között a Komárom Megyei Könyvtár könyvtárosaként tevékenykedett. 1977–1980 között az ELTE BTK könyvtár szakán tanult. 1980–1982 között a Kulturális Minisztérium ösztöndíjasa volt. 1982–1985 között az Új Forrás főszerkesztő-helyettese, 1985–2009 között főszerkesztője volt. 1987-ben a Németh László Társaság alapító tagja, 1997-től elnöke. 1990–2010 között a Komárom-Esztergom Megyei József Attila Könyvtár igazgatója volt. 1993–1998 között a Magyar Írószövetség választmányi tagja volt. 1993–1997 között a Nemzeti Kulturális Alap irodalmi és könyv szakkollégiumának a tagja volt. 1999-től a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának tagja. Magánélete 1969-ben házasságot kötött Tóth Eszterrel. Két gyermekük született: Imre (1969) (elhunyt) és Ágnes (1973) Művei A villáskulcshoz nem kell érettségi? Tanulmányok a szakmunkás-utánpótlás műveltségének és művelődésének köréből (tanulmányok, 1984) Németh László Sátorkőpusztán (tanulmány, 1985) Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása (korszakmonográfia, 1989) Minőség, magyarság, értelmiség (Tizenkét fejezet Németh Lászlóról , 1994) Próbafúrások (tanulmányok, dokumentumok, kritikák, 1997) „Borul a föld”. Kónya Lajos szerepei és költészete az ötvenes évtizedben (részmonográfia, 1998) Rég múlt? (1998) Az Új Forrás vonzásában (dokumentummemoár, 1999) Mesterek, kortársak (2000) A Németh László -recepció történeti vázlata (tanulmány és szöveggyűjtemény, 2003) Helykeresések (3 esettanulmány, 2004) Németh László esszéírásának gondolati alaprétegei (monográfia, 2005) Az idők szellemei (2007) Könyvtárosként és egyébként (munkarajzok, 2010) Közelítések. Tanulmányok és kritikák, 2008-2014 ; Kortárs, Bp., 2015 ( Kortárs tanulmány ) Monostori Imre: Válogatott tanulmányok Németh Lászlóról ; Nap, Bp., 2016 ( Magyar esszék ) Díjai Soros-ösztöndíj (1986) Eötvös József-ösztöndíj (1987) Németh László-emlékplakett (1996) Komárom-Esztergom Megyéért életműdíj (1996) Arany János-jutalom (1998) Bertha Bulcsu-díj (2000) József Attila-díj (2001) az Év Könyve-díj (2005) Toldy Ferenc-díj (2005) Szinnyei József-díj (2009) Schwerini-tó A Schwerini-tó (Schweriner See) Németország negyedik legnagyobb tava Nyugat-Mecklenburgban, Schwerin és Hohen Viecheln között. Geomorfológiai szempontból posztglaciális gleccsertó, és a Mecklenburgi-tóvidékhez tartozik. Leírása A tó nyugatra és délre fekszik az Északi-tenger és a Balti-tenger vízválasztójától, és a posztglaciális tóvidék jellegéből adódóan kisebb tavakkal van körülvéve. Természetesen dél felé van lefolyása a Stör folyón keresztül, de északról Wismaron keresztül kapcsolódik a Wallenstein-árokba, ezt a Losteni-tavon át vezető kapcsolatát mesterségesen hozták létre 1531-ben. A Losteni-tó vize előzőleg a Balti-tenger felé folyt. Schwerin városának hét tava van: északnyugatról a Lankower See; észak felől a Medeweger See és a Pfaffenteich, a város belsejébe mélyen behúzódó Ziegelsee; a hozzá rövid csatornával csatlakozó Heidensee; az újabb csatornával ehhez kapcsolódó óriási Schwerini-tó; a várostól délre fekvő Fauler See, melynek északi csücske majdnem a Schlossgartenig ér, és végül a különös alakzatot öltő Ostorfer See. A Schwerini-tó a város keleti határán fekszik és az ország negyedik legnagyobb tava. Hossza 21 km, szélessége 3-5 km, legnagyobb mélysége 52,4 méter, és az 1842-ben épült Paulsdamm (gát) keresztezi, amelyen át az F104-es út Güstrow felé vezet. A tó keleti partján a gát végében Rampe község fekszik. A gát a tavat két részre, az északi Aussenseere és a déli Binnenseere osztja. Interprímek A számelmélet területén interprímnek nevezik két egymást követő, páratlan prímszám számtani közepét. Például a 9 interprím, mert 7 és 11 átlaga. Az első néhány interprím: Az interprímek maguk sohasem prímek (különben a prímek nem lehetnének egymást követőek). Valójában az összes interprím 2 és/vagy 3 többszöröse. Végtelen sok prímszám létezik, ezért interprímből is végtelen sok van. A legnagyobb ismert interprím a mindenkori legnagyobb ikerprímpár számtani közepe, ez 2011-ben a 200700-jegyű 3756801695685 · 2666669 volt. Szumátrai trogon A szumátrai trogon (Apalharpactes mackloti) a madarak osztályába a trogonalakúak (Trogoniformes) rendjébe és a trogonfélék (Trogonidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Sumatran Trogon). Rendszerezés Egyes rendszerezők szerint a jávai trogon (Apalharpactes reinwardtii) alfaja Harpactes reinwardtii mackloti néven. Elterjedése Az Indonéziához tartozó Szumátra szigetén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyi erdők. Mandzsu daru A mandzsu daru vagy japán daru (Grus japonensis) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj. A család egyik leginkább veszélyeztetett faja. A Kínai Népköztársaság 2004-ben hivatalos madarává választotta a fajt. Elterjedése Japánban, Szibéria keleti és Kína északi részén költ, Telelni Koreába, Kína északkeleti és Japán déli részére vonul. Megjelenése Testhossza 140 centiméter, súlya eléri a 10 kilogrammot. Szárnyfesztávolsága 2,2-2,5 méter. A tojó valamivel kisebb, mint a hím. Feje teteje piros, arcrésze fehér, nyaka és farka fekete, testének többi része fehér. Csőre hegyes, mellyel tökéletesen alaklmazkodott a táplálékát jelentő vízi élőlények elfogásához. Várható élettartama elérheti a 30 évet. Életmódja Magvakkal, rügyekkel, levelekkel és kisebb állatokkal táplálkozik. Kinyújtott nyakkal és lábbakkal repülnek. Szaporodása A hím a nászidején kinyújtott nyakkal, feltartott fejjel udvarol a tojónak. A tojó a földre, többnyire valamely mélyebb víz közepén épített növényi anyagokból rakott kisebb halomra rakja tojásait. Többnyire két tojást rak, melyekből 26-34 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák tollazata barnás színű. Fészekhagyóak és nem sokkal kikelésük után követik szüleiket a mocsárba. Három hónapos korukra lesznek röpképesek és 3-4 éves korukra válnak ivaréretté. Természetvédelmi helyzete Mint a békesség és a szerencse egyik jelképét, sokáig komolyan tisztelték a keleti emberek és emiatt állományai stabilak voltak. Mára azonban az életterüket jelentő mocsaras élőhelyek lecsapolása és a vadászat miatt állományai drasztikusan visszaestek. A Természetvédelmi Világszövetség becslései alapján a faj állománya nem több 2400-2700 egyednél, emiatt a Vörös Könyvben a "veszélyeztetett" kategóriába sorolták. Mint a darufélék egyik impozáns, ugyanakkor veszélyeztetett képviselőjét gyakran tartják állatkertekben. Az európai állatkertekben nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartják nagyjából 200-250 egyedét. Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt a Távol-Keleten az uralkodók már több száz éve tartanak palotáik udvarán mandzsu darvakat. Magyarországon jelenleg néhány pár található, magángyűjteményben, Dévaványán, valamint egy tenyészpár a Nyíregyházi Állatparkban él. A Szegedi Vadasparkba 2013 őszén került egy pár a fajból, melyek a japán makákók közé költöztek. A faj tartásához hazánkban "sárga CITES-bizonylat" szükséges, melyről bővebb felvilágosítást a Vidékfejlesztési Minisztériumban kaphatunk. Haunetal Haunetal település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Nußdorf (Chiemgau) Nußdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1768 fő (1987. május 25.). A 13-as (film, 2010) A 13-as (eredeti címe: 13) egy 2010-es amerikai film Géla Babluani rendezésében, mely a rendező korábbi, azonos című 2005-ös filmjének remake-je. A főszereplők Sam Riley, Ray Winstone, Curtis Jackson, Mickey Rourke és Jason Statham. Cselekmény Vincent "Vince" Ferro meghallja, ahogy az emberek egy halott férfiról beszélnek, aki egy jól fizető munkát kezdett volna el. Mivel Ferro-nak szüksége van pénzre, ellopja a borítékot, amiben a munkával kapcsolatos utasítások vannak. Megérkezik egy elzárt helyen lévő eseményre. Arra utasítják, hogy vetkőzzön le, a cipő sarkait pedig levágják, megfigyelő berendezések után kutatva. A szervezők felveszik a munkára, a halott férfi helyett. Az lesz a feladata, hogy részt vegyen egy sorozatos orosz rulett játékban. Számtalan résztvevő van, akiket számokkal azonosítanak be. Minden egyes körben, a játékosoknak pörgetniük kell a revolverük hengerét, és lőni egyet, amikor egy különleges villanykörte fénye felvillan. A tevékenységet gazdag megfigyelők szórakoztatására tartják, az egyik ilyen gazdag embert Jasper Baggesnek hívják, aki mindig a túlélőre fogad. Bagges a testvérére, Ronaldra fogad, akit az elmegyógyintézetből szállítottak ide. Az első körben minden résztvevő játékos kap egy golyót a revolverébe, aztán körbe kell állniuk, és mindegyiküknek a vele szemben lévő férfira kell céloznia. Ferro próbál visszalépni, de nem engedik neki. Mint a 13-mas, túléli az első kört és tüzel a fegyverével, miután halállal megfenyegetik, ha nem csinálja, amit kell. A második fordulót, ahol két golyót raknak minden fegyverbe, Ferro csak azért éli túl, mert a mögötte lévő embert lelövik, mielőtt ő tüzelni tudott volna. A harmadik körben, 3 golyóval a tárban, Ferro ismét megússza, négy másik emberrel együtt. Ferro két találomra kiválasztott túlélő egyike, akinek majd párbajoznia kell. A három másik ember számára véget ért a játék, és egy nagy adag pénzzel távoznak. Egyikük Patrick Jefferson, akit egy börtönből hoztak ide a játék miatt. Mivel börtönbüntetését még nem töltötte le, meglepett, hogy szabadon távozhat. Az egyik dolgozó, Jimmy kíséri ki őt, aki aztán megpróbálja megölni, miközben átöltözik, de közbelép egy másik, a játékon részt vett férfi, és megakadályozza, hogy megfojtsa hátulról. Kevés esélye ellenére Ferro megnyeri a játékot és egy még nagyobb kupac pénzt szed össze. Összegyűjti a nyereményeit, elmenekül a kastélyból, és egy vonatállomásra érkezik. Amikor észreveszi a rendőrséget, elteszi a nyereményeit egy kukába. Miután a rendőrök kifaggatták, visszaszerzi a pénzt, és elküldi a családjának postán, majd vesz egy játékot a húga születésnapjára. Azonban hazafelé menet Jasper megöli, részben bosszú miatt, amiért Vince megölte Ronaldot, részben pedig azért, hogy ellopja a pénzt, mivel azt hiszi, hogy az még mindig Ferrónál van. Jasper elmenekül a pénzes táskával, nem tudván, hogy az csak a megvett játékot tartalmazza. Szereplők Sam Riley – Vincent "Vince" Ferro ( Gáspár András ) Ray Winstone – Ronald Lynn Bagges ( Faragó András ) Curtis Jackson ( 50 Cent ) – Jimmy (Élő Balázs) Mickey Rourke – Patrick Jefferson (Sinkovits Vittay András) Jason Statham – Jasper Bagges ( Epres Attila ) David Zayas – Larry Mullane nyomozó (Imre István) Emmanuelle Chriqui – Aileen (Vámos Mónika) Michael Shannon – Henry ( Holl Nándor ) Ben Gazzara – Schlondorff ( Versényi László ) Alexander Skarsgard – Jack (Kisfalusi Lehel) Gaby Hoffmann – Clara Ferro ( Szabó Gertrúd ) Michael Berry, Jr. – William (Szabó Endre) John Bedford Lloyd – Mark (Dézsi Szabó Gábor) Alan Davidson – Drizer (Katona Zoltán) Ronald Guttman – Joe ( Rosta Sándor ) Produkció A forgatás 2008. november 17-e környékén kezdődött New Yorkban. Fogadtatás A 13-as című film negatív értékeléseket kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoes kimondta, hogy csak 1 pozitív értékelés volt a 13-ból, az átlagos osztályzata 2,9 / 5. A New York Times filmkritikusa, Stephen Holden szerint a film „lármás, rossz rajzfilm”. V.A. Musetto a New York Posttól azért kritizálta a filmet, mert színes helyett lehetett volna fekete-fehér, valamint a szereplők háttértörténetei miatt, mivel azok „csak arra szolgálnak, hogy lelassítsák a film menetét.” A The Hollywood Reporter szerint Géla Babluani francia debütálásának angol nyelvű átdolgozása elveszíti a forrás titokzatos homályát. A mongolok titkos története A mongolok titkos története a mongol irodalom egyik legelső műve. Ismeretlen szerző vetette papírra, valószínűleg Ögödej kán uralkodásának idején, eredetileg mongol írással. A mongol irodalom világszerte legismertebb műve. Számos nyelvre lefordították, a magyar nyelvű fordítás Ligeti Lajos munkája. A mai klasszikus mongol nyelvi változatot kínai átírásból állították vissza, ugyanis a mongol Jüan-dinasztia bukása után a mű a kínai tolmács- és fordítóiskolák „tananyagaként” szolgált, az eredeti szöveget, bár nem fordították le, kínai írásjegyekkel átírták, s mellé kínai magyarázatokat fűztek. Dzsingisz kán eredetétől Ögödej mongol nagykán uralkodásának kezdetéig öleli fel a mongol történelmet. Amellett, hogy számos irodalmi műfaj megtalálható benne (mese, vers, találós kérdés, népdal stb.) a legkorábbi hiteles történelmi dokumentum mind a mai napig. Számos későbbi krónika (pl. Altan Tobči) is alapdokumentumként kezelte, illetve emelt át bizonyos részeket, gyakran szinte változtatás nélkül, s egyes arab történetírók (Dzsuvaini, Rasid ad-Din) is mintegy szakirodalomként használták a mongolokról, illetve Dzsingisz kánról szóló krónikáikhoz. Alexandre Torres Alexandre Torres (Rio de Janeiro, 1966. augusztus 22. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 1 mérkőzést játszott. Nagyudvar Nagyudvar (1899-ig Nagy-Dovorány, szlovákul Veľké Dvorany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Fekvése Nagytapolcsánytól 10 km-re nyugatra, a Bojnianka-patak középső folyásánál fekszik. Története A község területén már az újkőkorban emberi település volt, a leletek alapján a volútai kultúra embere élt ezen a helyen. A mai falut 1156-ban Duor néven említik először. 1285-ben a Cabaji család birtoka volt. Később Dawar (1324), majd Dowaran (1390) néven szerepel az írott forrásokban. 1390-ben a nagytapolcsányi váruradalomhoz tartozott. 1687-től az Erdődyek ludányi uradalmának része volt. 1720-ban pincészet és 16 háztartás állt a településen. 1787-ben 40 házában 319 lakos élt. 1828-ban 42 háza és 293 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és a 18. századig szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkoztak. Különösen a cukorrépa termesztésnek vannak nagy hagyományai. Vályi András szerint "Nagy Dovorán. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Jezernitzky, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Ûrmintzhez közel, fája tűzre elég, de szőlő hegye soványas, legelője szoross, más javai ollyanok, mint Felső Ludánynak, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Dovorán, Nyitra m. két egymás mellett lévő tót falu, Bajna mellett: az első 211 kath., 23 zsidó; a második 285 kath., 8 zsidó lak., s termékeny szántóföldekkel. F. u. Jezerniczky, Mérey, Juszth, sat. Ut. p. N. Tapolcsán." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. 1921-ben lakói részt vettek a nagy mezőgazdasági sztrájkmozgalomban. Népessége 1910-ben 435, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 685 lakosából 683 szlovák volt. 2011-ben 696 lakosából 687 szlovák. Nevezetességei A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1700 -ban épült barokk stílusban . A templom gótikus-reneszánsz alapokon nyugszik. A temetőnek 18. –19. századi síremlékei is vannak. Varennes-sur-Tèche Varennes-sur-Tèche település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 258 fő (2015). Varennes-sur-Tèche Barrais-Bussolles, Bert, Lapalisse, Servilly, Sorbier és Trézelles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kasza (költészet) A kasza (hangul: ��, latin betűkkel: gasa) a Csoszon (Joseon)-dinasztia idején népszerűvé vált koreai versforma, dalbeszéd, mely a 15. század közepén keletkezett. Több ezer soros is lehet, nem tagolódik versszakokra. Nem lírai, hanem leíró versforma, témái között találhatóak tájleírások, útinaplók, katonai események és szerelmes történetek. Jellemzői A kasza (gasa) a korjói (goryeói) kjonggicshe (gyeonggiche) (���) műfajára vezethető vissza, de lényegesen hosszabb lélegzetvételű annál. Akárcsak a sodzso (sijo) esetében, itt is egy sor négy időmértékes szegmensből áll. Hasonlít a kínai fura, azonban rímtelen. Történetet mesél el, idő és helyszín szerint sorrendben, de a prózára jellemző klasszikus cselekmény fogalma nélkül. A kasza (gasa) meghatározott, logikus mintázatot követ. Az első Csoszon (Joseon)-kori kasza (gasa)költőnek Csong Gugin (Jeong Geugin)t (���) tartják. A 17. századtól egyre több nemesi származású nő tanult meg hangult írni és olvasni, a kasza (gasa) népszerű műfajjá vált a körükben. Egy-egy feleség, anya vagy lánytestvér gyakorta írt költeményeket, például férfi rokonuk sikeres vizsgatételére gratulációul, de írtak verseket a természetről, a női sorsról és a nők helyes viselkedéséről is. Ugyanettől az időszaktól a köznép tagjai is írtak kasza (gasa)verseket, az írástudatlanok szóban, szájról-szájra terjesztették, énekelve. Szerzőik kiléte jobbára ismeretlen. A köznép ezekben az énekversekben fejezte ki elégedetlenségét a társadalmi rendszerrel, a szigorú és igazságtalana adókkal, a paraszti sorssal szemben. Szatirikus darabok is találhatóak köztük. Képviselői Az egyik legnagyobb képviselője Jun Szondo (���, Yun Seondo) (1587–1642), Csong Cshol (��, Jeong Cheol) (1536–1593),, illetve a kor prominens költőnője, Ho Nanszolhon (Heo Nanseolheon) (����) (1563–1585) is. A műfaj jellegzetes darabjának számít Pak Illo (���, Park In-ro) (1561–1643) Thephjongsza (Taepyeongsa) (���, „A béke dala”) című költeménye is. Alexandre de Beauharnais Alexandre François Marie de Beauharnais (Fort-Royal, Martinique, 1760. május 28. – Párizs, 1794. július 23.) francia arisztokrata, Beauharnais vikomtja, a francia királyi haderő tisztje, a forradalmi hadsereg tábornoka, majd a forradalmi Nemzetgyűlés elnöke. A jakobinus diktatúra végnapjaiban halálra ítélték és guillotine-nal kivégezték. Özvegye, Joséphine de Beauharnais később Bonaparte Napoléon tábornokhoz ment feleségül, ennek révén 1804-ben a franciák császárnéja lett. Fiát, Eugène de Beauharnais-t Napóleon császár örökbe fogadta, francia herceggé, tábornaggyá és az Itáliai Királyság alkirályává tette. Származása, családja Alexandre de Beauharnais Martinique szigetének fővárosában, Fort-Royalban (ma: Fort-de France) született. Édesapja François (V.) de Beauharnais (1714–1800) vikomt volt, Claude de Beauharnais vikomt (1680–1738) és Renée d'Hardouineau (1696–1744) fia, Ferté-Beauharnais I. márkija, Beauville bárója, Martinique és Guadeloupe királyi főkormányzója. Édesanyja Marie Anne Henriette Françoise Pyvart de Chastillé grófnő (1722–1766) volt, akivel 1751-ben házasodtak össze. Három gyermekük közül ketten érték meg a felnőttkort. François de Beauharnais (1752–1753) kisgyermekként meghalt. François (VI.) de Beauharnais márki (1756–1823), a nemesség küldötteként részt vett az 1789 -es rendi gyűlésen, a francia forradalom kitörése után megpróbálta megszöktetni XVI. Lajos királyt , de a kísérlet szervezőit elfogták, ő maga külföldre menekült. Vezérőrnagyként harcolt a forradalom ellen Louis Joseph de Bourbon-Condé herceg (1736–1818) hadseregében, később felajánlotta szolgálatait Napóleon császárnak , aki nagykövetté nevezte ki, több állomáshelyre is. Kétszer nősült, első feleségétől, Françoise de Beauharnais-től (1757–1822) 1793 -ban elvált, majd 1802 -ben Louise de Cohausen grófnőt (1775–1822) vette feleségül. Alexandre François Marie de Beauharnais vikomt, tábornok (1760–1794). Anyjának halála után apja három évtizedig egyedül élt, majd 1796-ban Martinique-on feleségül vette Eugenie de Tascher de la Pagerie-t (1739–1803). Pályája az ancien régime idején 1775-ben belépett a királyi muskétásokhoz, alhadnagyi rangot ért el a saar-vidéki gyalogezredben (Régiment de Sarre-infanterie). Részt vett az amerikai függetlenségi háborúkban. 1779-ben kapitányi rangot kapott. 1784-ben a champagne-i királyi lovasezredben (Régiment Royal-Champagne cavalerie) szolgált, itt léptették elő őrnaggyá 1788-ban. Házassága, gyermekei, viszonyai 1779. december 13-án a Párizs melletti Noisy-le-Grand-ban feleségül vette Marie Rose Josèphe Tascher de la Pagerie-t (1763–1814), egy kreol szépséget. Eredetileg Joséphine 3 évvel fiatalabb húgát, Catherine-Désirée-t akarta feleségül venni, de ő tuberkulózisban meghalt, legfiatalabb húguk, Marie Françoise pedig még csak 11 éves volt. A 19 éves vőlegény a 16 éves Joséphine-t túl öregnek tartotta, de némi húzódozás után mégis megkérte a kezét. Házasságukból két gyermekük született: Eugène de Beauharnais (1781–1824), aki 1806 -ban Napóleon császár utasítására Auguszta Amália hercegnőt , I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Hortense de Beauharnais (1783–1837), aki 1802 -ben Napóleon fivéréhez, Louis Bonaparte -hoz ment feleségül, az ő fia lett a későbbi III. Napóleon császár . A házasság nem volt boldog, a házasfél túlságosan is eltérő neveltetést kaptak. Az arisztokrata származású Alexandre vikomt nehezen viselte a gyarmatokon nevelkedett feleségének faragatlan viselkedését és műveletlenségét. Hamarosan más nőknél keresett vigasztalást. 1785-ben közös megegyezéssel eldöntötték, hogy különválnak. 1786-tól már nem éltek együtt, noha viszonyuk baráti maradt. Özvegye, Joséphine rövid időre zárdába vonult, hogy kitanulja a korabeli illemszabályokat és az úri viselkedést. Alexandre de Beauharnais-nak volt még egy házasságon kívül született leánya is, Marie-Adélaïde, akit Adèle-nek is neveztek (1786–1869). A leány anyja Des Chapelles márkinő volt, aki 1804-ben feleségül ment François-Michel-Auguste Lecomte gyalogsági kapitányhoz, Hugues Alexandre Joseph Meunier tábornok szárnysegédjéhez. Alexandre hosszú éveken át tartó, alig titkolt viszonyt folytatott Amalie Zephyrine von Salm-Kyrburg hercegnővel (1760–1841), feleségének, Joséphine-nek barátnőjével. Viszonyuk a sírig tartott annak ellenére, hogy a hercegnő 1782-ben feleségül ment Anton Aloys von Hohenzollern-Sigmaringen német herceghez (1762–1831). A forradalom kitörésekor Zephyrine hercegnő a bátyjával, Friedrich herceggel és szeretőjével, Alexandre de Beauharnais-val együtt csatlakozott a forradalomhoz, a jakobinus diktatúrát azonban csak az asszonyok, Zephyrine és Joséphine élték túl. Pályája a forradalom éveiben 1789-ben a blois-i választókerületi bizottság (bailliage) Beauharnais őrnagyot a nemesség képviselőjeként delegálta őt a rendi gyűlésbe. Innen átlépett a harmadik rendbe, ennek képviselőjeként ült az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. 1791. június 20–21-én, XVI. Lajos király és Marie Antoinette királyné első szökésének napjaiban Alexandre de Beauharnais foglalta el az elnöki széket. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlása után Alexandre de Beauharnais tábornok-segédi (adjudant-général) rangot kapott. Az Északi Hadsereghez (Armée du Nord) osztották be. A soissons-i tábor parancsnoka lett, Adam Philippe Custine tábornok alárendeltségében. 1792. szeptember 7-én főszállásmesterré (maréchal de camp), majd dandártábornokká, és 1793. március 8-án hadosztálytábornokká léptették elő. 1793. május 23-án a Rajnai Hadsereg (Armée du Rhein) vezénylő tábornokává (général en chef) nevezték ki. 1793. június 13-án felajánlották neki a hadügyminiszteri széket, de ő visszautasította a kinevezést. Letartóztatása, kivégzése 1793. április 23-án porosz és osztrák csapatok ostrom alá fogták Mainz (francia nevén Mayence) erődjét. A védelmet Kléber, Dubayet és d’Oyré tábornokok szervezték. Július 23-án az erőd elesett, a várost elfoglalták a koalíciós haderők. A Közbiztonsági Bizottság dekrétumban rendelte el a nemesi származású tisztek eltávolítását a forradalmi haderőből. Beauharnais tábornok, a Rajnai Hadsereg vezénylő tábornoka tiltakozásul lemondott tisztségéről, és visszavonult a magánéletbe. 1794 januárjában feleségével, Joséphine-nel együtt letartóztatták. A Forradalmi Törvényszék előtt megvádolták árulással, az ellenséggel való cimborálással és azzal, hogy összeesküvést szervezett a kármeliták monostorából átalakított börtönben (prison des Carmes). A vádak hamisak voltak, ennek ellenére halálra ítélték. Búcsúlevelében gyermekeinek sorsát Joséphine-ra bízta. 1794. július 23-án (thermidor 5-én) Párizsban, a Ledöntött Trón terén („Place du Trône Renversé)”, ma Place de la Nation) nyaktiló alatt kivégezték. Testét a közeli Picpus temetőben megásott két tömegsír egyikébe vetették. A kivégzés már a jakobinus terror végnapjaiban történt. 5 nap múlva, július 28-án a konvent tagjai megbuktatták és a Concorde téren nyaktiló alá küldték Maximilien de Robespierre-t. Gyermekeinek későbbi sorsa Robespierre bukása után Alexandre de Beauharnais özvegye, Joséphine kiszabadult. Több férfi mellett keresett boldogulást, végül 1796-ban feleségül ment Napoléon Bonaparte tábornokhoz, aki hamarosan első konzullá, majd császárrá kiáltatta ki magát. A házasság révén Joséphine a franciák császárnéja lett. Gyermekeinek sorsát is „sínre tette”. Napóleon maga mellé vette és örökbe fogadta Joséphine és Alexandre fiát, Eugène-t, akinek hadvezéri tehetségét felismerte és kamatoztatta is. Eugène-t francia császári herceggé emelte, és kinevezte az Itáliai Királyság francia alkirályává. Eugène húgát, Hortense-t 1802-ben Louis Bonapartéhoz adta feleségül, akit Napóleon Hollandia királyává tett. Az ő fiuk lett a későbbi III. Napóleon császár. Joséphine-től született gyermekein és unokáin keresztül Alexandre de Beauharnais közvetlen ősapjává vált a mai Belgium, Svédország, Dánia, Görögország, Norvégia, Luxemburg, Liechtenstein és Monaco királyi házainak. Szintén közvetlen leszármazottja a híres svájci divattervező, Egon von Fürstenberg. Mácska Lajos Mácska Lajos (Szeged, 1863. június 5. – Szentgyörgy, 1922. július 3.) kegyestanítórendi áldozópap és tanár. Élete Iparos szülők gyermeke. Középiskoláit szülővárosában végezte. 1880. augusztus 27-én a rendbe lépett; a hittudományt Nyitrán tanulta; tanári oklevelet a kolozsvári egyetemen szerzett. 1886. július 15-én áldozópappá szenteltetett fel. Tanított Kisszebenben, Nagykárolyban, Trencsénben, Kecskeméten, Debrecenben; majd Nagykanizsán a kegyesrendi főgimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Cikkei az Értesítőkben (1891. Erdélyi János mint aesthetikus és kritikus az Egyetemes Philol. Közlöny 810., 815. l. is, A jellemfejlés psychologiai tényezői, Cserhalmi József életrajza, Emlékbeszéd a kegyesrend fönnállásának 300-as évfordulójára); beszélyeket, költeményeket és társadalmi cikkeket is írt a hírlapokba. Festő csillagkép A Festő (latin: Pictor) egy csillagkép. Története, mitológia Ezt a csillagképet Nicolas-Louis de Lacaille apát vezette be a 18. században. Az első neve Equus Pictoris (Festőállvány) volt, ez rövidült le Pictor-ra. Csillagok β Pictoris: negyedrendű, kékesfehér csillag , porgyűrű látható körülötte. 63 fényévnyire van a Földtől . ι Pictoris: kis távcsővel is szétválasztható, 105 fényévre lévő, egy 5,6 és egy 6,4 magnitúdós komponensből álló kettőscsillag . Kapteyn-csillag : vörös színű, kilencedrendű törpe, a Barnard-csillag után a második legnagyobb sajátmozgással rendelkezik. A sajátmozgása 414 évenként 1°, a távolsága 13 fényév. Forrás Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest , 1991 , ISBN 963-282-479-2 Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006 , ISBN 963 9491 675 Franz Carl Achard Franz Carl Achard (Berlin, 1753. április 28. – Konary, Szilézia, 1821. április 20.) porosz természettudós. Neve az európai cukorrépa-termesztés és cukorgyártás megteremtőjeként ismert: a cukorrépa feldolgozásánál az alapelveket tekintve ma is az általa kidolgozott eljárást alkalmazzák. Életpályája Poroszországban letelepedett francia hugenották leszármazottjaként született. Fizikai és kémiai tanulmányokat követően 23 évesen a berlini Tudományos Akadémia fizikai osztálya igazgatójának, Andreas Sigismund Marggrafnak a munkatársa lett. 1780-tól Achard II. Frigyes porosz király megbízásából a belföldi dohánytermesztés fejlesztésével foglalkozott. Az elért sikerek nyomán Frigyes élethossziglan 500 tallér éves járadékkal jutalmazta. Marggraf halála után, 1782-ben követte őt az igazgatói tisztségben, és többek között meteorológiával, galvanizmussal, kísérleti fizikával és elektromossággal foglalkozott. Készített egy optikai távírót is. Feltehetőleg tanára iratai között megtalálta azt a tanulmányt, amelyben bebizonyította, hogy a répában levő cukor azonos a nádcukorral, és 1784-től magas cukortartalmú répa termesztésével foglalkozott. Sikerült egy 5–6% cukortartalmú répát nemesítenie, amelyből aztán az úgynevezett fehér sziléziai cukorrépa, a mai cukorrépa-fajták őse származott. 1799-ben kidolgozott egy ipari eljárást a répacukor kinyerésére, és sürgősségi beadványban jelezte az uralkodónak. III. Frigyes Vilmos felismerte a találmány jelentőségét, és elrendelte az országban a cukorrépa nagybani termesztését, és birtokvásárlás céljára 50 000 tallérnyi jelzálogkölcsönt biztosított Achard részére. Az így megvásárolt birtokon, a sziléziai Kunernben (magyar forrásokban Cunern, ma Konary, Lengyelország) 1801-ben Achard irányítása alatt felépült az első európai cukorgyár. A gyár 1807-ig üzemelt, amikor is leégett. 1810-ben a király Achard érdemeinek elismeréseképpen töröltette a birtokról a jelzálogot, ugyanakkor kötelezte őt arra, hogy a gyárat tanműhellyé alakítsa át. 1812-1814-ben számos diákot oktattak itt a répacukor előállítási módszerére. Achard teljes életét a munkának szentelte; összesen 218 tanulmánya maradt fenn. A cukorgyártással kapcsolatos kísérleteiben az is motiválta, hogy elítélte a cukornád termesztésénél és a nádcukor gyártásnál a korban szokásosan alkalmazott rabszolgamunkát. 1800 és 1802 között az angol nádcukor-finomítók előbb 50 000 majd 200 000 tallért ajánlottak fel neki azért, hogy kijelentse, a répacukor nem azonos a nádcukorral, de állandó pénzzavara ellenére sem állt rá az alkura. A világtól elfelejtve hunyt el, de mindvégig meg volt győződve találmányának jelentőségéről. Főbb művei Vorlesungen üb. Experimentalphysik, 4 Bde., 1790–92; Anleitung zur Bereitung des Rohzuckers aus Rüben, 1800 Kurze Geschichte der Beweise der Ausführbarkeit im Großen der Zuckerfabrication aus Runkelrüben, 1800 Anleitung zum Anbau der Runkelrüben, 1803 Ueber den Einfluß der Runkelrübenzuckerfabrication auf die Oeconomie, 1805 Die Europäische Zuckerfabrication aus Runkelrüben in Verbindung mit d. Bereitung d. Branntweins, d. Rums, d. Essigs u. eines Kaffee-Surrogats aus ihren Abfällen, 1809 (2. kiadás 1812) 4866 Badillo A 4866 Badillo (ideiglenes jelöléssel 1988 VB3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takuo Kojima fedezte fel 1988. november 10-én. Luís Pimenta Luís Filipe Pimenta (Mealhada, 1986. március 6. –) portugál labdarúgócsatár. Forrás Luís Pimenta adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Anton Janda Anton Janda (1904. május 1. – 1986) osztrák labdarúgóhátvéd. Luís Pérez Companc Luís Pérez Companc (Buenos Aires, 1972. január 2. –) argentin autóversenyző. Testvére, Pablo Pérez Companc szintén ismert autóversenyző. Pályafutása 2001-ben, hazája versenyén debütált a rali-világbajnokság mezőnyében. 2002-ben két, majd 2003-ban egy világbajnoki versenyen indult. 2004-ben négy futamon vett részt a Bozian Racing-el. Az argentin ralin megszerezte pályafutása első világbajnoki pontjait, miután az összetett hatodik helyen ért célba. 2005-ben megnyerte az argentin ralibajnokságot, valamint a világbajnokság két futamán állt rajthoz a Ford gyári csapatával. A 2006-os évben a Stobart Ford csapatában nyolc világbajnoki versenyen indult. Mind a nyolc raliján célbaért, ebből egyszer pontszerző helyen. 2007-ben az argentin érdekeltségü Munchi's Ford alakulatában versenyzett. Ez évben szintén egyser végzett pontot érő helyen. A 2008-as évre Luís inkább pályaversenyeken vett részt, továbbá kétszer állt rajthoz a világbajnokságon. 2009-ben részt vett a Le Mans-i 24 órás versenyen. Eredményei Rali-világbajnokság Statisztika 6538 Muraviov A 6538 Muraviov (ideiglenes jelöléssel 1981 SA5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1981. szeptember 25-én. 34A busz (Pécs) A pécsi 34A jelzésű autóbusz a Belvárost kötötte össze a Mecsekoldallal, a Barbakán és a Pécsi Állatkert érintésével. A vasútállomástól indult, majd az alagútnál a Mecsek felé kanyarodva érte el a Szanatóriumhoz. Mivel a vonalon igen meredek szakaszok és éles kanyarok vannak, csak szóló busz közlekedett. A legtöbb 34-es járat 34D jelzéssel a Dömörkapuig közlekedett a Szanatórium után, majd onnan 35A jelzéssel ment vissza a Főpályaudvarra. Története 1946. szeptember 28-án indult az első járat a Széchenyi térről a Hotel Kikelet-hez, amit 1948-ban meghosszabbítottak a Dömörkapuig. Ez a járat volt az akkori 34-es számú járat. Majd a Széchenyi téri végállomás megszűnésével a járat végállomása átkerül a Kossuth térre. A Szanatóriumhoz 1964 végétől jár autóbuszjárat, akkor még 44-es jelzéssel közlekedett, ez már a Kossuth térről. 1985. november 1-jén a Kossuth téri végállomás megszűnik, eztán a járat a Főpályaudvarról indul. 1987. január 1-jétől új számozási rendszer keretén belül kapta máig is érvényes 34-es jelzését. 1993. szeptember 1-jétől a Széchenyi tér helyett a ma is érvényes Kórház tér felé vezető útvonalon közlekedik. Vlagyimir Pavlovics Palej Vlagyimir Pavlovics Palej herceg és von Hohenfelsen gróf (oroszul: князь Владимир Павлович Палей, németül: Graf Wladimir Pawlowitsch von Hohenfelsen; Szentpétervár, 1896. december 28./1897. január 9. – Alapajevszk, 1918. július 18.) orosz és német nemes, költő, műfordító. 1918-ban kivégezték a bolsevikok. Élete Származása és ifjúkora Vlagyimir Pavlovics Palej 1897-ben jött világra Pavel Alekszandrovics orosz nagyherceg és Olga Valerianovna Karnova törvénytelen gyermekeként. Pavel Alekszandrovics nagyherceg II. Sándor cár legkisebb fia volt, akinek első felesége 1891-ben hunyt el gyermekszülés közben. Olga Valerianovna Karnova egyszerű polgári felmenőkkel bírt, majd 1884-ben nőül ment Erik Gerhard Augusztyinovics von Pistohlkors (1853–1935) német kisnemesi származású cári ezredeshez, akitől három gyermeke született. Pavel nagyherceg és Olga Valerianovna 1893-ban kezdtek viszonyt, miután az asszony házassága már zátonyra futott férjével. A nagyherceg kérvényezte Olga Valerianovna válását unokaöccsénél, II. Miklós cárnál, az uralkodó viszont csak azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy utána Pavel Alekszandrovics nem veszi el Karnovát. 1902-ben Pavel Alekszandrovics elmenekült Oroszországból szeretőjével és Vlagyimir Pavloviccsal, magukra hagyva törvényes gyermekeit, és egy livornói templomban összeházasodott szeretőjével. A cári családban nagy félzúdulást váltott ki a nagyherceg lépése, az orosz uralkodó megfosztotta őt a hadseregben betöltött posztjaitól és száműzte az országból. A család Franciaországban telepedett le, Vlagyimir Pavlovics itt töltötte gyermekkora jó részét. 1904-ben Luitpold bajor királyi régensherceg a „Hohenfelsen” grófi címet adományozta Olga Valerianovna és törvénytelen gyermekei számára, ugyanakkor ez nem jelentette a házasság elfogadását. Neveltetése és költői tevékenysége Vlagyimir Pavlovicsnak szülei a körülményekhez képest a lehető legjobb nevelést biztosították. Vlagyimir gróf több nyelven beszélt, köztük angolul, franciául, németül és oroszul. Tehetsége a művészetekhez, mint például a zenéhez, az irodalomhoz hamar megnyilvánult. Magánórákat vett kedvelt tantárgyaiból, és 1910 körül francia nyelven megírta első versét, amely szűk családi körében nagy tetszést aratott. Ennek ellenére Pavel Alekszandrovics nagyherceg, aki hű akart maradni a cári család hagyományaihoz, Oroszországba visszatérve a Corps de Pages hadiakadémiára íratta be fiát. 1914-ben Pavel nagyherceg kibékült orosz rokonaival, és második családjával visszatért Oroszországba, ahol Carszkoje Szelóban telepedtek le. 1915. augusztus 28-án, megbocsátásának jeleként II. Miklós cár elismerte Olga Valerianovnát nagybátyja feleségeként, a „Palej” hercegi címet adományozva neki és gyermekeinek. Az első világháború kitörésekor a család elvárásainak megfelelően Vlagyimir Palej herceg is csatlakozott az orosz hadsereghez. A huszársághoz lépett be, és 1915-ben vezényelték ki először a frontra. A herceg a keleti harcvonalra került, a harctéren tanúsított bátorságáért a Szent Anna-renddel tüntették ki, és hadnagyi rangot kapott. A herceg a háború alatt is írt, elsősorban szerelmi és vallási témájú, illetve a családról szóló verseket. Legtöbb művét oroszul költötte, azonban akadt köztük francia nyelven írt is, néhányat maga a herceg fordított le franciára. 1915-ben apai nagybátyja, a „KR” álnéven író és költő Konsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg megkérte Palej herceget, hogy fordítsa le franciára egyik darabját, a A zsidók királyát. Vlagyimir Pavlovics maga is próbálkozott színmű írásával; háromfelvonásos, Fehér rózsa című darabját 1915 decemberében fejezte be. Családi bátorításra gyűjtötte össze egy kötetbe alkotásait, melyet 1916-ban jelentettek meg nyomtatásban Gyűjtemény címen. A válogatás nyolcvanhat verset tartalmazott, amelyek 1913–1916 között íródtak a legkülönbözőbb témákban. A Gyűjteményt maga Alekszandra Fjodorovna cárné pártfogolta, később a kötet eladásából származó bevételt jótékony célokra fordította. Fogsága és halála 1917 első napjaiban a herceg hazatért a frontról, mivel megbetegedett. Februárban forradalom döntötte meg a cári rendszert, az Ideiglenes Kormány ellenben csak a cári család veszélyesebbnek ítélt tagjait vette őrizetbe, a Palej család szabad maradhatott. Vlagyimir Pavlovics tovább folytatta a versírást, 1918-ban újabb verseskötetét adták ki. A katonai szolgálatba többé nem tért vissza. A bolsevikok hatalomra kerülése után szinte minden cári családtagot fogságba vetettek, Pavel Alekszandrovicsot előrehaladott állapotban lévő betegsége miatt nem szállították Szibériába. Noha Vlagyimir Pavlovics nem viselte a Romanov családnevet, egy nagyherceg fiaként őt is nemkívánatos személynek nyilvánították, és miután nem volt hajlandó megtagadni a cári rokonságát, 1918. április 4-én vonattal Vjatka városába deportálták. A herceg rendszeres levelezésben állt otthon maradt rokonaival; április 30-án arról tudósította őket, hogy átszállították Jekatyerinburgba. Még Vjatkában csatlakoztak hozzá Ivan Konsztantyinovics, Konsztantyin Konsztantyinovics és Igor Konsztantyinovics hercegek, valamint Szergej Mihajlovics nagyherceg és titkára. Jekatyerinburgban került a társaságukba Jelizaveta Fjodorovna nagyhercegné és apátnő és egyik rendtársnője is. Ugyan II. Miklós cár és családja is Jekatyerinburgban voltak bebörtönözve az Ipatyev-házban, a kapcsolatot nem tudták felvenni velük. Május 18-án Palej herceget és rabtársait vonatra tették, hogy két nap múlva megérkezzenek a Jekatyerinburgtól körülbelül kétszáz kilométerre fekvő Alapajevszkbe. Alapajevszkben a városi iskolában tartották őket fogva. Palej herceg egy szobán osztozott Szergej nagyherceggel és titkárával, Fjodor Remezzel. Még itt is nagy szabadságnak örvendtek a kezdetekben, sétákat tehettek a városban, járhattak templomba és beszélhettek a helybéliekkel. Az iskola kertjében növényeket termesztettek. Nyár elején a helyzet drasztikusan megváltozott, a társaság ténylegesen is az iskola rabja lett; az épületet magas fallal vették körül. 1918. július 18-án éjjel, egy nappal a cár és családja kivégzése után, a foglyokat alvás közben megkötözték és autókra pakolták. A rabokat a város közelében lévő bányák egyikéhez vitték. Az őrök itt puskatussal megverték, majd a bányába dobták őket. Hogy áldozataik biztosan meghaljanak, még kézigránátot is robbantottak. A robbanás betemette a foglyokat a bányába, de még napokig éltek. 1918. szeptember 28-án a fehér seregek bevették Alapajevszk városát abban a reményben, hogy még életben lelik a rabokat. A városlakók elvezették őket a bányákhoz, és a fehér katonák megkezdték a kivégzettek maradványainak összeszedését. A nyomozók és a fehér szakértők a ruháik alapján próbálták azonosítani az áldozatokat. A maradványokat újratemették az alapajevszki templomban, de nyolc hónappal később a fehér seregek feladni kényszerültek Alapajevszket. Irkutszkba vonultak vissza, és magukkal vitték a cári család maradványait is. A fehérek folyamatos hátrálásával a csontok egyre beljebb kerültek a kontinensen, végül egy pekingi orosz templomban temették el őket, amely megsemmisült a kulturális forradalom alatt. 1994-es közgyűlési választások Baranya megyében Az 1994-es megyei közgyűlési választásokat december 11-én bonyolították le, az általános önkormányzati választások részeként. Baranya megyében a szavazásra jogosultak bő többsége, több mint százezer polgár ment el szavazni. A szavazók tizenhét szervezet jelöltjei közül választhattak. A legtöbb szavazatot az MSZP listája kapta, második helyen az FKGP és a megyei Polgári Kör közös listája végzett. Az SZDSZ harmadik lett. A középmezőnyben az MDF, a Fidesz, a KDNP és a Baranyai Szövetség szerepelt. Egy-egy képviselővel bejutott még a megyeházára a Munkáspárt, a Köztársaság Párt és a komlóiak Városszépítő Egyesülete. Öt megyei szervezet viszont nem tudott képviselőt küldeni a közgyűlésbe. Hosszas koalíciós egyeztetések után, az SZDSZ a jobboldali pártokkal kötött együttműködési megállapodást (FKGP-Polgári Kör, MDF, Fidesz, KDNP). A közgyűlés új elnöke Werner József, az SZDSZ kistelepülési listavezetője lett. A választás rendszere A megyei közgyűlési választásokat az országosan megrendezett általános önkormányzati választások részeként tartották meg. A szavazók a településük polgármesterére és a helyi képviselőkre is ekkor adhatták le a szavazataikat. 1994 őszén az országgyűlés alapvetően megváltoztatta a megyei közgyűlésekre vonatkozó választási eljárást. A közgyűlési választásokon a községek, nagyközségek és városok polgárai szavazhattak. A megyei jogú városban élők – mivel nem tartoztak a megye joghatósága alá – nem vettek részt a megyei közgyűlés megválasztásában. A megye területét két választókerületre osztották, az egyikbe a legfeljebb 10 ezer lakóval bíró kistelepülések, a másikba az ennél népesebb középvárosok tartoztak. A választásokon pártok, társadalmi, ill. nemzetiség szervezetek állíthattak listákat. A szavazatokat a két választókerületben külön-külön számolták össze és osztották el arányosan az adott kerületben az érvényes szavazatok 4%-át elérő szervezetek között. Választókerületek Baranya megyében a közgyűlés létszáma 40 fő volt. A kistelepülési választókerületben 29, a középvárosiban pedig 11 képviselőt választhattak meg. Pécs, mint megyei jogú város nem tartozott a megye joghatósága alá, s így polgáraik nem is szavazhattak a megye önkormányzatának összetételéről. A közgyűlést a megye 296 községének és nagyközségének, illetve öt városának polgárai választhatták meg. A városok közül azonban csak négyben éltek tízezernél többen, így csak ez négy tartozott a középvárosi választókerületbe. A választásra jogosult polgárok száma 195 ezer volt. A polgárok negyede lakott hatszáz fősnél kisebb községekben, míg harmaduk ötezer fősnél népesebb településeken élt. A legkevesebb választópolgár a megye déli részén fekvő Markóc (63) és Kemse (64) községekben élt, míg a legtöbb Mohács (15 793), és Komló (22 354) városában lakott. Előzmények 1990-ben a megyei közgyűléseket közvetett módon választották meg. A választás módjából fakadóan az eredmények párterőviszonyok kifejezésére nem voltak alkalmasak. Az új önkormányzati rendszerben megválasztott első közgyűlés alakuló ülésére 1990. december 21-én került sor. Elnököt azonban sem ekkor, sem a második ülésnapon nem sikerült választani. Végül az 1991. január 9-én megtartott harmadik ülésen Szűcs Józsefet, a volt megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjét választották a közgyűlés elnökévé. Ugyanekkor kapott alelnöki megbízatást Kurucsai Csaba, a korábbi megyei tanács főmunkatársa. Jelöltállítás Tizenhét szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban. A kistelepülési választókerületben 13 listát állítottak, míg a középvárosiban 11-et. A jelöltek száma összesen 383 volt (256+127). A listák javarészét az országos pártok állították, és a jelöltek túlnyomó többsége is az ő listáikon szerepelt. A tizenhét szervezet közül nyolc társadalmi szervezet, egy nemzetiségi szervezet, kettő országgyűlésen kívüli, hat pedig országgyűlési képviselettel bíró párt volt. Listák Lista állításához mind a két választókerületben külön-külön kellett ajánlásokat gyűjteni. Ezen a választáson a többes ajánlás volt érvényben, ami szerint egy választópolgár több listára is adhatott ajánlást. Az ajánlások gyűjtésére bő két hét állt rendelkezésre – november 6. és 21. között. Ez alatt az idő alatt a választókerületi polgárok 0,5%-ának ajánlását kellett megszerezni. A Baranya megyei kistelepülési választókerületben ez 697, a középvárosiban 279 ajánlást jelentett. Lehetőség volt önálló és közös listák állítására is. A közös listák esetében ugyanannyi ajánlásra volt szükség, mint az önállóak esetében. Arra is volt lehetőség, hogy egy szervezet csak az egyik választókerületben állítson listát. Az országgyűlési pártok mindegyike állított listát mind a két választókerületben. Az országos pártok közül még a Munkáspárt és a Köztársaság Párt rajtvonalhoz állt. A kisgazdák a megyei Polgári Körrel közös listán, a többi párt önállóan indult a választáson. Baranyáért Szövetség néven állított közös listát a Baranyáért Egyesület és a megyei művelődési szövetség. A kistelepülési kerületben a megyei termelők szövetsége, a falugondokok és a Parasztszövetség is megmérettett magát. Ugyanitt a Nikolaus Lenau nevét viselő német nemzetiségi egyesületre is szavazhattak a választópolgárok. A középvárosi kerületben a komlóiak városszépítő egyesülete, és a megyei nyugdíjas kamara szállt versenybe a megyeházi képviseletért. A többes ajánlás lehetősége miatt bizonytalan az ajánlási folyamatban részt vevő polgárok száma. Annyi bizonyos, hogy legalább 976 polgár közreműködésére volt szükség. Azt feltételezve, hogy a többes ajánlás lehetőségével csak a polgárok fele élt (és azzal is csak egy esetben), akkor közel kilencezer választójogosulttal számolhatunk. Ha pedig senki sem élt volna a többes ajánlás lehetőségvel, akkor több mint tizenkétezer polgár közreműködésére lett volna szükség, ennyi lista állításához. (Ez a választójogosultak 6,2%-ának felel meg.) A szavazás menete A választást 1994. december 11-én bonyolították le. A választópolgárok reggel 6 órától kezdve adhatták le a szavazataikat, egészen a 19 órás urnazárásig. A szavazás rendben zajlott, zavaró körülményről nem született tudósítás. Részvétel A 195 ezer szavazásra jogosult polgárból 106 ezer vett részt a választásokon (54%). Közülük föltűnően sokan, hét és fél ezren szavaztak érvénytelenül (7,1%). A részvételi hajlandóság jelentősen eltért a két választókerületben. Míg a kistelepüléseken a polgárok több mint 60%-a ment el szavazni, addig a középvárosi kerületben ez az arány nem érte el a 38%-ot. Az érvénytelen szavazatok aránya mind a két választókerületben magas volt (7,5%-5,5%). Eredmények A három legnagyobb képviselőcsoport együttvéve 26 közgyűlési helyet birtokolt, ami az összes hely majdnem kétharmadát jelentette. A legtöbb képviselő az MSZP (11 fő) csoportjában ült, a második és harmadik helyet az FKGP-Polgári Kör (8 fő) és az SZDSZ (7 fő) csoportja foglalta el. A további 14 képviselői helyen hét szervezet osztozott. Három-három képviselője volt az MDF-nek, a Fidesz-nek és a KDNP-nek. Két fővel vett részt a megyeháza munkájában a Baranyáért Szövetség, míg további három szervezet jutott egy-egy képviselői székhez. Utóbbiak közül a Munkáspártnak bár mind a két választókerületben átlépte a küszöböt, csak a kistelepülési listavezetője került be a közgyűlésbe, míg a Köztársaság Pártnak és a Komlói Városszépítőknek a középvárosokban sikerült elegendő számú polgár bizalmát elnyerni. A Nyugdíjas Kamara bár a középvárosi kerületben átlépte a 4%-os küszöböt, mégsem jutott képviselői helyhez. Négy további szervezet pedig, amelyek csak a kistelepülési kerületben állítottak listát, nem kerültek be a közgyűlésbe. Választókerületenként A választás javarészt a kistelepülési választókerületben dőlt el, hiszen abban 29, míg a középvárosi kerületben csupán 11 képviselői helyet osztottak ki. A kistelepülési választókerületben 78 ezer érvényes szavazatot számoltak össze a szavazatszámláló bizottságok tagjai. Az első helyért szoros versenyfutás zajlott, végül az MSZP listája a szavazatok szűk negyedét besöpörve végzett az élen. Tőlük bő ezer szavazattal maradt el a kisgazdák és a baranyai Polgári Kör közös listája. Harmadik helyre az SZDSZ listája futott be, bő tízezer rájuk leadott vokssal. Az MSZP 8, az FKGP-Polgári Kör 7, az SZDSZ pedig 5 képviselői helyhez jutott a kistelepülési választók bizalmából. A kistelepülési választókerületben a 4%-os küszöböt 3129 szavazat jelentette. Ezt még további öt listának sikerült meghaladnia. Hasonló ererdményt elérve jutott be a közgyűlésbe a Baranyáért Szövetség, az MDF, a Fidesz és a KDNP két-két képviselője is. A Munkáspárt szűk fél százalékkal lépte a bejutási küszöböt, így egy képviselőt ők is delegálhattak a megye közgyűlésébe. Kimaradt további öt szervezet, mindegyikük 1-2 százalékos támogatottságot tudott fölmutatni. A középvárosi választókerületben közel 20 ezer érvényes szavazatot adtak le a választópolgárok. A voksok negyede az MSZP listájára érkezett, közel hatoda pedig az SZDSZ listájára. A szocialisták három, a liberálisok két képviselőt küldhettek a megyeházára. További hat listáról egy-egy képviselő jutott be a közgyűlésbe, ám a rájuk leadott szavazatok mértéke igen eltérő volt. A kisgazdák és a megyei Polgári Kör bő 10%-ot kaptak, míg a KDNP alig 5 és fél százalékot. E két véglet közötti eredményt ért el a komlóiak városszépítő egyesülete, az MDF, a Köztársaság Párt és a Fidesz. A középvárosi választókerületben 795 szavazatra volt szükség a 4%-os küszöb eléréséhez. Ezt még két további szervezet érte el. Ám a mandátumkiosztás sajátosságaiból fakadóan sem a Nyugdíjas Kamara, sem a Munkáspárt nem jutott képviselői helyhez. A Baranyai Szövetség támogatóinak száma több mint háromszázzal a küszöb alatt maradt. Két lista eredménye esett a küszöb ±1%-os vonzáskörzetébe, mindkettő át is lépte azt, és mind a kettő a Munkáspárté volt. Ám – a fentebb már említett okok miatt – a középvárosi kerületben ezért nem járt képviselői hely. S ugyanígy járt a Nyugdíjasok Kamarája is, amely pedig több mint 1%-kal teljesített a küszöb fölött, mégis mandátum nélkül maradt. Az új közgyűlés Az új közgyűlés alakuló ülésére december 21-én került sor. A megelőző napokban hosszas és fordulatos egyeztetést folytattak a nagyobb pártok. Eleinte egy MSZP-SZDSZ koalíció körvonalai rajzolódtak ki. Ám az elnökjelölt személye körül vita alakult ki: az SZDSZ nem fogadta el az MSZP jelöltjét, az elnöki hivatalban lévő Szűcs Józsefet. Később egy olyan nagykoalíciós elképzelés merült föl, amelyben a jobboldali pártok és az SZDSZ közösen vettek volna részt. Ebben a fölállásban az SZDSZ adta volna a közgyűlés elnökét. Az alakuló ülésen végül ez utóbbi forgatókönyv vált valóra. Az FKGP-Polgári Kör, az SZDSZ, az MDF, a Fidesz és a KDNP együttműködése 24 képviselővel biztosította a többséget a negyven fős közgyűlésben. A közgyűlés elnökévé az SZDSZ kistelepülési listavezetőjét, Werner Józsefet választották. Két alelnök személyéről is döntöttek: Kurucsai Csaba a Polgári Kör jelöltjeként (az FKGP-vel közös listáról) került a közgyűlésbe, míg Hargitai János a KDNP színeiben nyerte el a megbízatását. Alig fél évvel később azonban a szocialisták összeférhetetlenséggel vádolták meg a közgyűlés elnökét. Ezek szerint Werner József a hivatalba lépése után még hónapokkal is egy gazdsági társaság ügyvezető igazgatója volt, ami a törvényes előírások szerint nem lehetséges. Ezért június végén lemondásra kényszerült. Augusztus elejéig úgy tűnt, hogy az eredeti koalíció új elnökjelöltje veheti át a közgyűlés vezetését. Augusztus 2-án azonban meglepetésszerűen az MSZP jelöltjét Tóth Sándort választották elnökké, 21 támogató szavazattal. A pálfordulást az FKGP-Polgári Kör képviselőcsoportja hajtotta végre. A két alelnök a helyén maradt. Az 1998-as őszi önkormányzati választásokig a megye vezetésében további nagyobb változás nem történt. Dankó József Dankó József (Szakoly, 1932. január 17. – Balkány, 2004.) volt tanácselnök, politikus, vb-titkár, Balkány polgármestere volt 1996 és 2002 között. Pályája Az 1996-os időközi polgármester-választáson a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt színeiben indult, amit meg is nyert. Az 1998-as önkormányzati választáson, a szavaztok 51,54%-át megszerezve ismét a nagyközség polgármesterévé választották. A 2002-es önkormányzati választáson független polgármester-jelöltként indulva összes kihívójával szemben alulmaradt, és csupán a szavaztok 1,65%-át sikerült megszereznie. Utódja Marjánné dr. Rinyu Ilona lett, aki további hat évig vezette a nagyközséget, 2004-től a várost. Regnálása alatt a legjelentősebb eredményeinek tudható be a regionális hulladéklerakó kialakítása, a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, a közvilágítás korszerűsítése, a közlekedés feltételeinek a javítása (a ma is meglévő 4 gyalogos-átkelőhely kijelölése), bekötőút építése, mentőszolgálat létesítése. Fontos szerepet játszott abban, hogy Balkány elnyerje a városi rangot. 2004-ben, 72 éves korában hunyt el. A társadalmi, gazdasági, kulturális és egyéb területen végzett munkájáért a balkányi képviselő-testület 2004 szeptemberében, a település várossá nyilvánításakor Balkány Város díszpolgára posztumusz címmel tüntette ki. Az elismerést felesége vette át. Családja Nős, felesége Orbán Erzsébet volt. Négy gyermeke született: Éva, József, Zoltán és Zsuzsanna. Dentális plakk A dentális plakk egy biofilm, mely a szájüregben található kemény felszíneken alakul ki, mint a fogak, implantátumok és protézisek. Nem tévesztendő össze az ételmaradékkal és a kevésbé szervezett, lazán kötődő bakteriális lepedékkel, a materia albával. Elsősorban baktériumokat, levált hámsejteket, fehérjéket, szénhidrátokat tartalmaz. Kialakulása azért lehetséges, mert ezek a felszínek nem újulnak meg. A szájüreg többi része nyálkahártyával van fedve, melynek felszíni sejtjei periodikusan lelökődnek, így a baktériumok nem képesek ott hosszú távon megtelepedni és szaporodni. A plakk kialakulása egy fehérjeréteg megtapadásával kezdődik, melyben pár óra elteltével megjelennek a baktériumok. A baktériumok a nyálból, ínybarázdából táplálékhoz jutnak és szaporodni kezdenek. Ezzel párhuzamosan újabb baktériumok telepednek meg a plakk felszínén. A plakk tömege exponenciálisan növekedik az első négy napban, ezután csak a plakk minősége változik. Az így kialakult baktériumkolónia egy külön ökoszisztémát képvisel. Szerkezetében fellelhetőek a szervezetre semleges hatású mikroorganizmusok, de cariogén (elsősorban Streptococcus törzsek) és fogágybetegséget előidéző (Veillonella, Actinomyces, Fusobacterium, Prevotella törzsek) baktériumok is. A dentális plakknak döntő szerepe van a fogászatban két legnagyobb morbiditással rendelkező betegség kialakulásában. A fogszuvasodást a plakkban található savképző baktériumok okozzák, azáltal, hogy bizonyos szénhidrátokat lebontanak és melléktermékként savat képeznek, mely károsítja az alacsony pH-ra érzékeny fogfelszínt demineralizáció által. Az ínygyulladás kiváltásához szintén szükségesek a plakkban található baktériumok. Ezek képesek az íny hámjának a direkt bontására és emellett a szervezet immunválaszának a beindítására, mely gyakran destruktív hatású az ínyre nézve. Továbbá, ha a szervezet védekezőképessége csökken vagy a plakkban bizonyos baktériumok szaporodnak el, a gyulladás súlyosabb lesz és a mélybe terjed, destruktiv fogágybetegséget váltva ki. Nincs közvetlen összefüggés a dentalis plakk mennyisége (szájhigiéné foka) és a betegség (fogszuvasodás/fogágybetegség) súlyossága közt. A dentális plakk szükséges, de nem elégséges feltétele a betegség kialakulásának. A fogszuvasodás/fogágybetegség etiológiájában más, örökletes, helyi és általános tényezők is részt vesznek. A plakk képes ásványi anyagok megkötésére, ami fogkőképződéshez vezet. A fogkő felülete érdes, ezért kedvez a további plakkfelrakódásnak. A dentális plakk képződése Főleg olyan helyeken alakul ki plakk, melyek nem öntisztulóak (gödröcskék, barázdák) vagy a mesterséges tisztítás számára nehezen hozzáféhetőek (approximális felszínek). A fogak letisztítása után legelőször a kis– és nagyőrlők approximális felszínein jelenik meg a plakk, majd ezt követik a frontfogak approximális felszínei és az őrlők bukkális felszínei. Legutoljára az orális felszíneken alakul ki. Mesterséges felszíneken, mint az implantátumok és protézisek, melyek szintén nem öntisztulóak ugyancsak kialakul a dentális plakk. A plakk képződése három fázisban történik. Először egy szerzett pellicula képződik. Ez egy fehérjékből és immunglobulinokból álló 1 µm vastag film, mely a nyálból képződik és minden felületet beborít, a fogmosás után rögtön. A pellicula elektrosztatikus- és van der Waals-erőkkel kötődik a fog felszínéhez, elsősorban a hidroxil-apatit foszfát csoportjához. A kezdetben átlátszó pellicula később elszíneződhet. Ez főleg dohányosokra jellemző. Eltávolítása csak abrazív anyagokkal lehetséges. A pellicula kedvez a baktériumok megtapadásának és így kialakul az iniciális kolonizáció. A baktériumok szintén fizikokémiai úton tapadnak meg, de ezt elősegíti a baktériumok glikoproteinburka is. Egyesek közülük speciális, tapadáselősegítő anyagokat termelnek, mint az adhezin. A megtelepedett baktériumok anyagcseréje felgyorsul és a kórokozók szaporodásnak indulnak. Közben olyan extracelluláris anyagokat termelnek, melyek elősegítik a plakk szervülését és további baktériumok megtelepedését. A plakk tömege exponenciálisan fog növekedni. De ezzel párhuzamosan a plakk összetétele és szerkezete is változik, mert a mélyebb rétegek felé a tápanyagok és az oxigén egyre nehezebben diffundál. Egy csatornarendszer alakul ki, mely biztosítja a mélyben lévő anaerob baktériumok tápigényét. A plakk felszínén aerob és fakultatív anaerob baktériumokat találunk. Végül bekövetkezik a plakk érése. A plakkban a baktériumok nem csak egyszerűen egymáshoz tapadnak, hanem valóságos szimbiózisban élnek. Egyesek olyan anyagokat termelnek, melyek mások számára táplálékul szolgál, vagy épp ellenkezőleg megakadályozza annak megtelepedését vagy szaporodását. Bizonyos baktériumok csak mások jelenlétében képesek szaporodni. A mikroorganizmusok között egy mátrix keletkezik, mely mechanikailag és kémiailag megerősíti a kolóniát, továbbá tápanyagforrásként szolgál. A biofilm antibiotikus kezeléssel szemben nagyon ellenálló. Ezért a kezelés a plakk mechanikus szétroncsolásával érhető el csak. A plakkban először Gram-pozitív coccusok jelennek meg (főleg Streptococcus sanguis), később pedig Gram-pozitív pálcák (Actinomyces törzsek), Gram-negatív coccusok (Veillonella törzsek). Az érett plakkot már nagyrészt anaerob fajok alkotják: Prevotella intermedia, Fusobacterium törzsek, Porphyromonas gingivalis stb. Supragingivalis plakk Supragingivális plakknak nevezzük azt a plakkot, mely a fog klinikai koronáját borítja. Ez alakul ki először, főleg a fogak approximális felszínein, de a rágófelszínen is, főleg szűk és mély barázdákban. A plakkot már van Leeuwenhoek is tanulmányozni kezdte saját készítésű mikroszkópjával. A fénymikroszkópok fejlődésével egyre jobb leírások készültek a plakk szerkezetéről, de hű képet mindaddig nem sikerült kapni róla, míg a lepedéket nem kaparással, hanem a fogra tapadó fóliák segítségével nyerték. Ezeket a fóliákat különböző időintervallumokban eltávolítva, és fénymikroszkópos (újabban elektronmikroszkópos), illetve hisztokémiai vizsgálatoknak alávetve, pontosan meg tudták határozni a plakk fejlődési stádiumait és összetételét. Sikerült meghatározni, hogy milyen baktériumok telepednek meg elsőnek és hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak egymással. Például kezdeti stádiumban nagy többségben Gram-pozitív coccusok találhatóak a plakkban. Később jelennek meg a pálcák, melyek kölcsönhatásba lépnek a coccusokkal és egy jellegzetes, kukoricacsőre emlékeztető alakzatot hoznak létre. A dentális plakk tömegének 25%-át interbakteriális állomány képezi. Ez a nyálból és az ínybarázdából származó hámsejteket, PMN–leukocitákat, immunglobulinokat és a baktériumok által termelt extracelluláris anyagokat tartalmazza. A baktériumok által termelt anyagok nagy része szénhidrát és fehérje. A fehérjék közt találunk strukturális fehérjéket, melyek az interbakteriális állomány felépítésében vesznek részt és biológiailag aktívakat, mint az enzimek és endotoxinok. A poliszacharidok közt szintén vannak olyanok, melyek a plakk strukturális vázát alkotják, mint például a vízben nem oldodó glukánok. Elsősorban ezek felelősek az érett plakk erős összetartásáért és a felszínhez való irreverzibilis tapadásáért. A táplálékból szintetizálódó fruktán a baktériumok energiaraktárát képezi. Subgingivalis plakk A subgingivális plakk kétféleképpen alakulhat ki: a supragingivális plakk belenő az ínybarázdába vagy a már gyulladást kiváltó plakkot az íny duzzanata kebelezi be. Az ilyen helyzetbe került plakk ökológiája megváltozik, a subgingivalis körülmények (a baktériumok már nem a táplálékból nyerik saját tápanyagukat, hanem az íny szöveteinek a bomlástermékeiből és a sulcusfolyadékból) és a sulcusváladék miatt. Így a plakk szerkezete és összetétele is merőben eltér a supragingivalis plakkétól. Három réteg különböztethető meg: a fogfelszínhez tapadó réteg, ami ugyanúgy néz ki, mint a supragingivális plakk, a sulcusváladékban diszpergált baktériumtömeg és az íny szöveteibe infiltrálódott baktériumok rétege. Subgingivális plakk esetében általában már kialakult a fogínytasak, ami az ínybarázda kiszélesedését és mélyülését jelenti. Különbség van azonban a sekély és a mély tasakban fellelhető plakk szerkezetében és főleg összetételében. Sekély ínytasakok esetében a plakk tulajdonképpen megegyezik a supragingivális plakk szerkezetével, a különbség a baktériumösszetételben van: több Gram-negatív coccus, pálcika, spirocheta. Mély parodontális tasakban a baktériumok infiltrálják a cementet és a hámot vagy akár a kötőszövetet. A fogfelszínen található baktériumok főleg filamentumok. A szöveteket elsősorban csillós, motilis baktériumok árasztják el, mint például a spirocheták. A tasak apikális részén egy szerkezet nélküli plakk található, melyet kisméretű baktériumok alkotnak. A plakk kimutatása A kis mennyiségű plakk szabad szemmel nem látható. Nagyobb mennyiség esetén a plakk már láthatóvá válik és fogorvosi szondával karcolható. A fogorvosok és dentálhigiénikusok különböző festékeket tartalmazó anyagokat használnak a plakk láthatóvá tételére. Így jobban láthatóak azok a részek, melyek tisztítása nem elégséges és a fogmosási technikát ennek megfelelően lehet javítani. Ugyanakkor a fogorvost is segíti a plakk mennyiségének a meghatározásában és a plakk-indexek felvételében. Az indexek segítenek a prognózis felállításában és a szájhigiénés instruálás hatékonyságának a felmérésében. Általában eritrozintartalmú anyagokat használnak. De észleltek allergiás reakciókat is ellene, így visszaszorulóban van. Széles körben elterjedt a brillantkéket és xantént tartalmazó plakkfestők. Erre a célra kifejlsztett, UV-fénynél fluoreszkáló anyagok is forgalomban vannak. A plakk eltávolítása Mint a fogszuvasodás és a fogágybetegségek elsődleges etiológiai tényezője, a dentális plakk eltávolítása kulcsfontosságú. Kutatási eredmények szerint teljesen plakkmentes egyénekben nem alakulnak ki a fent említett betegségek. Ezt támasztják alá azok a kísérletek is, melyek során csíramentes környezetben (gnotobiotikus patkányokon) nem alakult ki szuvasodás, és melyek szerint in vitro körülmények közt plakkból nyert baktériumokkal szuvasodás váltható ki. A dentális plakk nagyon szorosan tapad a különböző felszínekhez. Egyszerű vízsugárral nem lehet eltávolítani, csak mechanikus roncsolással. Ez történhet professzionális higienizálás során vagy otthon a mindennapi szájhigiénés tevékenység során. Professzionális higienizálás során a fogorvos vagy dentálhigiénikus eltávolítja a fogkövet (ha van), majd abrazív anyagokkal és könyökdarabba fogható kefével, műanyag harangokkal megtisztítja a fogak összes felszínét. Abrazív anyagként használták a horzsakőport, de ennek túl nagy volt a szemcsézettsége és ezért káros volt a szövetekre. A ma használt anyagok szemcsenagysága már nem okoz elváltozást. A polírozó kefék hasonlítanak az elektromos fogkefék fejéhez és lehetnek csúcsosak vagy levágott végűek. Előbbiek az interdentális rések tisztítására alaklmasak. A gumipolírozók előnye, hogy belsejükben több pasztát tudnak tárolni és azt folyamtason képesek leadni. Ugyanakkor nagyon hajlékonyak és az ínyt sem sértik. A plakk eltávolítható az úgynevezett air abrasiv technikával is, amikor nagy nyomású vízsugárral abrazív anyagot fújunk a fog felszínére. Abrazív anyagként használatos a kalcium-bikarbonát és a nátrium-bikarbonát. A mindennapi fogmosás során nagyon fontos az approximális felszínek tisztítása, mert itt alakul ki legelőször a plakk és ezek a részek amelyek a legkevésbé hozzáférhetőek. Gyakorlatilag lehetetlen fogkefével tökéletesen kitisztítani ezeket a részeket, ezért a fogselyem vagy interdentális fogkefe használata elengedhetetlen. Nagyvirágú méhfű A nagyvirágú méhfű (Melittis melissophyllum subsp. carpatica), az árvacsalánfélék (Lamiaceae) (vagy ajakos virágúak) családjába tartozó, évelő gyógynövény. Régebbi forrásban faji rangon M. grandiflora Sm. syn. M. melissophyllum L., további magyar nevei: mecsekifű, mecseki tea néven szerepel a nagyvirágú méhfű. 30–40 cm magas, szára négyoldalú, szőrös. Levelei 5–15 cm hosszúak, tojásdadok, durván csipkés-fogas szélűek, átellenes állásúak, válluk szíves, lekerekített vagy ék alakú is lehet, gyéren szőrösek. A virágok a levelek hónaljában fejlődnek, örvön-ként 5-7 virággal. A csésze szabálytalanul kétajkú, kissé felfújt, a párta 3–4 cm hosszú, csöves, felső ajka kerekded, fehér, alsó ajka bíboros vagy rózsás foltos. Virágzása: Május-június. Élőhelyei Üde lomberdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, karsztbokorerdőkben. Session Beans A Session Bean (munkamenet bean) a Java Platform, Enterprise Edition specifikációkban az Enterprise Bean egyik típusa. Ezen kívül jelenleg létezik még Message Driven Bean (üzenetvezérelt bean) ill. a 2006 előtti EJB verziók esetén volt egy harmadik bean típus, az Entity Bean (entitás bean). Az EJB 3.0-ban (Java EE 5) az Entity Bean-eket felváltották a Java Persistence API-val. Ellentétben a JPA entitásokkal, amelyik adatbázisban tárolják a perzisztens adatokat, a Session Bean egy üzleti folyamatot képvisel, melyet az EJB konténer vezérel. A Session Bean egy egyszerű kliens kérést (pl. adatbázis-hozzáférés), illetve üzleti folyamatokat (pl. hitelkártya-kezelés) reprezentál a szerveren. Elválasztja a klienst a szerver által végzett bonyolultabb tevékenységektől. Általában egyszerre csak egy klienst tud kiszolgálni. Ha a szerver leáll, akkor a Session Bean is elveszik. A Session Bean objektum lehet állapotmentes, állapottartó vagy egypéldányos. Állapotmentes session bean Az állapotmentes Session Bean (angolul stateless) nem perzisztens bean. A Session Bean a példányaiban állapottal nem rendelkezik, ezért a metódusok végrehajtásához szükséges összes adata a metódusok paramétereiből származik. Általában általános feladatokat lát el a kliens részére, tehát olyan üzleti funkcionalitásokat valósít meg, amelyek során nem történik állapottárolás. A kliens és a bean kommunikációja szinkron módon történik. Semmilyen klienssel kapcsolatos információt nem tart meg a kliens egyes hívásai között, csak a metódus végrehajtásának idejére tud adatokat tárolni. Az állapotmentes Session Bean osztályokat @Stateless annotációval kell ellátni. Példa az állapotmentes Session Bean-re: Állapottartó session bean Az állapottartó Session Bean-ben (angolul stateful) a tagváltozó egy egyedi kliens munkamenetet reprezentál. A bean valójában összekötő elem a kliens és az alkalmazás komponensei között. Az állapotát a kliens munkamenet ideje alatt őrzi meg. Használata olyan esetben indokolt, amikor a kliens egyes hívásai között is szeretnénk megőrizni az adatokat. Az állapottal rendelkező Session Bean-eket a @Stateful annotációval kell ellátni. Egypéldányos session bean Az egypéldányos Session Bean egy példányban létezhet egy alkalmazásban, életciklusa az alkalmazás életciklusával azonos. Használható például arra, hogy az alkalmazás indulásakor inicializálási feladatokat hajtson végre, vagy pedig olyan adatok tárolására, amelyeket alkalmazásszinten akarunk elérni. Az EJB konténer garantálja, hogy mindig fenn fog tartani egy megosztott példányt a egypéldányos session bean-ből. Az EJB 3.1-ben jelentek meg. Az egypéldányos session bean-eket a @Singleton annotációval hozhatunk létre. Példa a Singleton Session Bean-re: Charmes-sur-Rhône Charmes-sur-Rhône település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 2806 fő (2015). Charmes-sur-Rhône Saint-Georges-les-Bains, Soyons, Toulaud és Étoile-sur-Rhône községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hosszúrét (Budapest) Hosszúrét Budapest egyik városrésze a XI. kerületben. Fekvése Közvetlenül Gazdagrét és Budaörs között található, nagyrészt még beépítetlen városrész. Keletről Gazdagrét, északról Madárhegy, délről Örsöd, míg nyugat felől Budaörs határolja. Polifág A polifág (görögül: sokevők) állatok sokféle táplálékfélét fogyasztanak. Ide tartoznak az olyan paraziták, melyek gazdaszervezetek széles skáláján képesek élősködni. A polifág életmód evolúciós előnye, hogy nagyobb eséllyel találnak maguknak élelmet, illetve az életkörülmények változását nagyobb eséllyel képesek kivédeni. Lásd még: monofág oligofág pantofág xilofág Lance Bass James Lance Bass (1979. május 4. ) amerikai pop énekes, táncos, színész, film- és televíziós producer, író. Ismertségre az ’N Sync amerikai fiúcsapat tagjaként tett szert. Élete James Lance Bass a Mississippi állambeli Laurelben született, szülei ifj. James Irvin Bass orvosi technológus és Diane Bass (született Pulliam) matematika- és angolszakos középiskolai tanár. Bass Stacy nevű nővérével a Mississippi állambeli Ellisville-ben nőtt fel. Családja kifejezetten vallásos és konzervatív volt. Bass már fiatal korában nagy érdeklődést mutatott az űrutazás iránt, 9 évesen apjával a floridai Cape Canaveralbe utazott, hogy megnézze egy űrsikló indítását. Nemsokkal később Bass egy űrtémájú táborban is részt vett, arra készült, hogy űrhajós lesz a NASA-nál. Amikor Bass 11 éves volt, apját áthelyezték, így a család a Mississippi állambeli Clintonba költözött. Bass a helyi baptista templomi kórusban kezdett énekelni, majd a Mississippi Show Stoppers és az Attaché Show Choir kórusokhoz csatlakozott, utóbbi korábban egy országos show kórus bajnokságot is megnyert. Énekelt a hét férfiénekesből álló Seven Card Stud kórusban is. Zenei karrierje 1995-ben harmadikos középiskolás korában meghívást kapott Justin Timberlake-től és annak édesanyjától, Lynn Harlesstől, hogy csatlakozzon az ’N Sync fiúcsapathoz, mivel annak korábbi basszusénekese, Jason Golosso kilépett. Bass otthagyta az iskolát, és Orlandoba költözött, hogy a próbáknak szentelje teljes idejét. Az együttes Münchenbe költözött; első albumukat a BMG kiadónál vették fel, majd nagyszabású európai turnéba kezdtek. Bass anyja otthagyta a munkáját, hogy az együttessel együtt turnézzon, mivel Bass még kiskorú volt. Az európai sikerek után az ’N Syncet az RCA lemezkiadó szerződtette le 1997-ben. Az együttes első kislemezét, az "I Want You Back" című számot rengetegszer játszották a rádiók, egyik pillanatról a másikra hatalmas sikert arattak. A hirtelen jött sikerre Bass később mint "ártatlansága elvesztésére" utalt. 2000 márciusában megjelent az ’N Sync No Strings Attached című albuma, amely minden idők leggyorsabban fogyó albuma lett: a megjelenés napján 1,1 millió példányban kelt el. 2001-ben ezt követte a Celebrity, amely minden idők második legsikeresebb első heti eladási eredményét hozta, amelyet csak az együttes előző albuma szárnyalt túl. Az együttes összesen 56 millió lemezt adott el világszerte. 2002-ben az együttes bejelentette, hogy kisebb szünetet tartanak, ezalatt Timberlake szólókarrierbe kezdett. Azóta az N'Sync nem vett fel új anyagot, Bass úgy nyilatkozott: szerinte a csoport hivatalosan feloszlott. Színészi karrierje Bass több vendégszerepet is kapott különböző filmekben és sorozatokban, például a Hetedik mennyországban, a Randivonat és a Zoolander című 2001-es filmekben. Számos animációs tévésorozathoz kölcsönözte hangját, így például közreműködött a Robot Chicken, valamint a Disney stúdió Kim Possible, Manny mester , Higglytown Heroes című sorozatokban. A Final Fantasy VII videójátékban a Kingdom Hearts sorozat Sephirothjának hangját is ő adta. 2007-2008-ban játszott a Broadwayen a Hajlakk című musicalben. Játszott a 2008-as Trópusi Viharcímű filmben, és a 2013-as Rejtélyek városkája című sorozat, valamint Comedy Central 2014-es Az életkritikus című sorozatának egy-egy részében. 2015-ben a The Meredith Vieira Show, 2017-ben a My Kitchen Rules című tévéműsorok állandó szereplője volt. A Dancing with the Stars hetedik évedában Lacey Schwimmer swing táncbajnokkal a harmadik helyen végeztek. Magánélete Bass 1999 és 2000 között A kis gézengúz című sorozatban játszó Danielle Fishel színésznővel járt. 2006-ban az Amazing Race győztesével, Reichen Lehmkuhllal kezdett randizni, ami a bulvársajtó figyelmét is felkeltette, Bass ezért úgy döntött előbújik. Az előbújásra a People magazin 2006. július 26-i számának borítóján került sor. Bass 2011 januárjában kezdett járni Michael Turchin festővel és színésszel. 2014. december 20-án házasodtak össze a Los Angeles-i Park Plaza Hotelben. Bass és Turchin az első azonos nemű pár volt, akiknek házasságát a televízió is közvetítette. Diszkográfia ' N Sync (1997) No Strings Attached (2000) Celebrity (2001) Pantaleón és a hölgyvendégek A Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras) a perui író, Mario Vargas Llosa 1973-ban megjelent regénye. Történet A szatirikus történet főszereplője Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg nemrég századossá előléptetett, ambiciózus, fegyelmezett tisztje, aki kényes és titkos megbízást kap feletteseitől. A forróságtól feltüzelt katonák által egyre gyakrabban hölgyek sérelmére elkövetett erőszakos tettek megelőzése, valamint a katonák hatékonyságának növelése céljából Pantaleónt egy titkos "hölgyvendég-szolgálat" szervezésével bízzák meg. A fiatal tiszt tudományos alapossággal lát a feladat megvalósításához. Hamarosan szárazföldön is, és a hadsereg repülőgépével és folyami hajóival is menetrend szerint szállítják a kéjhölgyeket a feltüzelt katonák vágyai csillapítása végett. Pantaleón kötelességtudata és szervezőképessége egyre jobban kiterjeszti a hölgyvendég-szolgálatot, mígnem - természetesen - kitör a botrány... Feldolgozások Pantaleon és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras, 1975) rendező: José María Gutiérrez Santos, Mario Vargas Llosa A Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras, 2000) rendező: Francisco J. Lombardi Betcave-Aguin Betcave-Aguin település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 88 fő (2015). Betcave-Aguin Bellegarde, Meilhan, Moncorneil-Grazan, Simorre, Tachoires és Villefranche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagyváltósúlyú amatőr ökölvívók listája Nagyváltósúlyú amatőr ökölvívók listája Damián Austín Markus Beyer Adrian Diaconu Alfredo Duvergel Angel Espinosa Frédéric Esther Jorge Gutiérrez Jermahan Ibraimov Juan Carlos Lemus Mizsei György Papp László David Reid Torsten Schmitz Marian Simion Frank Tate Vastag Ferenc Nemzeti liberalizmus A nemzeti liberalizmus egy szellemi és politikai irányzat, melynek értékrendje a nemzeti kultúra, illetve az általa és benne megfogalmazott történelmi azonosságtudat és a hagyomány mellett az európai szabadelvűség eszméihez és tradícióihoz kötődik. Klasszikus magyar képviselői: Kossuth Lajos, Eötvös József, Deák Ferenc, Bibó István; és egy-két kisgazda politikus: Kovács Béla, Nagy Ferenc. Nemzeti liberális pártok egyes országokban Nemzeti Liberális Párt ( Románia ) Likud ( Izrael ) Csikóstőttős Csikóstőttős (németül Tiedisch) község Tolna megyében, a Dombóvári járásban. Fekvése A község Tolna megye délnyugati szélén, a Baranyai-hegyhát és a Kapos folyó völgyének a találkozásánál fekszik. A legközelebbi város Dombóvár (8 km). A községen halad át a Bonyhádot a 611. sz. úttal összekötő közút, valamint a Dombóvár–Bátaszék-vasútvonal. Szomszédos települések: Kaposszekcső, Mágocs. Története Első írásos említése 1510-ből való (Tutus alakban), a 17. század végén Csikos Tótos módon írva szerepelt, ekkor Anyavárhoz tartozott. A török hódoltság idején lakossága megfogyatkozott, helyükre a 18. század elején német telepesek költöztek. A falunak ma is jelentős német kisebbsége van (kb. 12%, 2001). A 18. századtól az Esterházy család birtoka volt (dombóvári uradalom). A második világháború után a német lakosok jelentős részét kitelepítették. 1974. december 31-éig Baranya megyéhez tartozott. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 3% cigánynak, 0,3% horvátnak, 9,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (10,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46,6%, református 2,9%, evangélikus 12,6%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 18,2% (18,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom: barokk stílusú , 18. század vége Evangélikus templom: klasszicista stílusú , 19. század vége Szent István -szobor Les Vans Les Vans település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 2672 fő (2015). Les Vans Les Assions, Banne, Berrias-et-Casteljau, Chambonas, Gravières, Malbosc, Bonnevaux és Malons-et-Elze községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Louis C.K. Louis A. Székely, művésznevén Louis CK vagy Louis C.K. (Washington, 1967. szeptember 12.) amerikai humorista, szerkesztő, író, producer, rendező, stand-up előadó, színész. Munkáiban élet-közeli, realisztikusan nyers (de nem közönséges) kifejezésmód, kíméletlen szókimondással támogatott kegyetlen profizmus jellemzi. Származása Louis apja, Luis, Mexikóban született, apai nagyapja magyar zsidó bevándorló volt, nagyanyja spanyol és indián származású mexikói katolikus. Louis anyja, Mary Louise Székely, ír származású, amerikai születésű. Louis szülei a Harvard Egyetemen ismerkedtek meg. Apja közgazdász, anyja számítógép programozó volt. Születése után hétéves koráig a családja Mexikóvárosban élt, akkor telepedtek át Massachusettsbe. Nevét az eredeti Székelyről fiatalon megváltoztatta, mert gyakran problémás volt az eredeti forma kiejtését újra és újra magyarázni. Anyanyelve a spanyol. Filmjei - Louis C.K.: Óh, istenem! (Louis C.K.: Oh My God)ügyvezető producer, forgatókönyvíró, rendező, önmaga, vágó 2013 - Amerikai botrány (American Hustle) Stoddard Thorsen 2013 - Blue Jasmine színész 2013 - Louie sorozat Louie 2010-től - Lódító hódító (The Invention of Lying) Greg 2009 - Largo (önmaga) 2008 - Csökkent képesség (Diminished Capacity) Stan 2008 - Vad vakáció (Welcome Home, Roscoe Jenkins) Marty 2008 - Louis C.K.: Szégyentelen (Louis C.K.: Shameless) ügyvezető producer, forgatókönyvíró, önmaga 2007 - A nőmre hajtok (I Think I Love My Wife) forgatókönyvíró 2007 - Lucky Louie Louie 2006 - Pootie Tang forgatókönyvíró, rendező, társproducer 2001 - Mennyé' má' (Down to Earth)forgatókönyvíró 2001 Otxandio Otxandio város Spanyolországban, Bizkaia tartományban. Otxandio Abadiño, Aramaio, Legutio, Ubide és Dima községekkel határos. Lakosainak száma 1295 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Mick Mars Mick Mars (szül. Robert Alan Deal) (Terre Haute, Indiana, 1951. május 4.) amerikai zenész, az amerikai glam metál zenekar, a Mötley Crüe gitárosaként ismert. Pályafutása Newfounland szülötte. Miután családjával Kaliforniába - Garden Grove költözött, egy sor blues-alapú rockzenekarban játszott, melyek közül egyik sem futott be. Édesapja a Menasha Container-nél dolgozott (itt készültek a kartondobozok a FENDER számára). Ifjú korában próbálkozott énekléssel is, így egy nap, egy családi rendezvényen előadta a Beatles - Money-ját. Erre a produkcióra az unokatestvére (akitől az első gitárját kapta), annyit mondott, hogy akkor se lenne képes normálisan végigvezetni egy dallamot, ha kormány lenne rajta. Annyira elszégyellte magát szegény Mick, hogy soha többé nem próbálkozott énekléssel. Soha egész életében. Tinédzser kora végén a család tagjai egyre morcosabban néztek rá, így ideje volt találni magának egy önálló lakást. Nem volt pénze, így átment Orange Country-ba, ahol összeköltözött pár motorossal. Egyszer, amikor kiöntötték a sört a padlóra (mármint a motorosok), belemarkoltak a hajába és azzal törölték fel a mocskot. Mondván, csak azért az ő hajával, hogy ne legyen piszkos a farmerjuk. (No Comment). Ezután egyik barátja (Mike Collins) egyik bulijukra elhozta régi barátnőjét, Sharont (aki akkor úgy 16 éves lehetett). Ezután nem sokkal Sharon Mick-től teherbe esett. Mick nem akarta a gyermeket, de Sharon kijelentette, hogy megtartja és már talált is munkát Mick számára abban a mosodában, ahol akkoriban ő dolgozott. Abban az időben Mick egy "Wahtoshi" nevezetű zenekarban játszott általában reggel 6-ig, majd 8-kor már kezdett a mosodában. Mikor ott befejezte, mehetett megint fellépni. Pár hónappal később megszületett fia, LES PAUL (nem véletlen névválasztás). Egy olyan életbe csöppent, amitől egész életében megpróbált távol maradni, lévén, hogy egy nap "rock and roll" - sztár válik belőle, viszont ezen dolgok egyre több esélyt adtak ennek be nem következtére. Ez időben kezdett el betegeskedni. Iszonyatos lázrohamai voltak, időnként eszméletét is elvesztette. Néha, mikor magához tért, azt sem tudta, hogyan került az adott helyre. Ekkor a megőrüléstől való félelmében egy időre Istenhez fordult. Eközben a mosodában egy véletlen baleset következtében összezúzta bal kezét. Felépülése alatt a "Whatoshi" zenekarba új gitárost találtak. Mick, kijelentvén Sharon-nak, hogy több ilyen melót nem vállal, veszekedések sorozata után Sharon fiával, Les Paul-lal (akinek köszönhetően 40 éves kora előtt háromszoros nagyapa lett) együtt lelépett. A mosodai betegesgedései alatt rettenetes csípőfájásai jelentkeztek, majd olyan nehéz légzései, melyek leginkább egy hátba való késdöfésre hasonlíthatnak. A koncertek után sokszor úgy fájt a háta, hogy a Marshall fejet se tudta leemelni a hangszóró tetejéről, sőt mi több, a karját sem bírta felemelni. Egy szakorvosi diagnózis "Ankilotizáló Spondilitisz" nevű betegséget állapított meg nála. Ez egy degenaratív jellegű csontbetegség, ami örökletes. Begyulladnak az ízületek és az inak, aztán megmerevednek. Olyan, mintha forró, gyorsan kötő beton képződne az ember gerincébe. Az anyag az évek során felgyülemlik, nehézzé válik. A beteg sokszor úgy érzi, valami lehúzza a földre. Sokan azt hiszik, azért jár görnyedt háttal, mert félénk. Hát nem. Azért jár így mert a gerince lassan a földre kényszeríti. A gerincferdüléstől jó 3 hüvelykkel (3 x 25,41mm = 76,23mm) alacsonyabb lett, mint középiskolás korában. Az állapota rosszabbodott, beindult nála az IRITIS-nek nevezett folyamat is, amelynek az lett az eredménye, hogy iszonyúan megfájdult a feje, valahányszor erős fényforrásba nézett. Márpedig ez a színpadon nem ritka. Egy évtizednyi sikertelenség után úgy döntött, hogy változtat: ekkor vette fel a Mick Mars nevet és festette feketére a haját. Újsághirdetésben keresett zenekart, és ez alapján talált rá Nikki Sixx és Tommy Lee, akikkel megalapította a Mötley Crüet. "A betegségemben nem a fájdalom, nem is a görnyedtség a legrosszabb, hanem az, hogy korlátok közé szorítva kell élnem. Amikor felmegyek a színpadra, és látom azt az izgatott embertömeget, sokszor szeretnék lemenni a nézőtérre, de nem tehetem, mert egészen biztos, hogy nem tudnék visszamászni - legfeljebb úgy jutnék fel a színpadra, ha Vince vagy Nikki felrántana. Ha Isten ne adja, valamelyik rajongó berántana az első sorba, egészen biztos, hogy utána kórházi kezelésre szorulnék. Amikor látom, hogy Nikki meg Vince a színpadon rohangál, feszült leszek, idegesség árad szét bennem. Szeretnék én is valami ilyesmit csinálni, de nem lehet - maximum annyi telik tőlem, hogy elmegyek a színpad egyik végéből a másikba. Ha az első sorban nagyon beindul valaki, megpróbálok rámosolyogni, és odadobni neki egy pengetőt. Nagyjából ez minden, amit tehetek." Hát ebből a borzasztó, fájdalmas, kiszolgáltatott állapotból ered "Mick Mars", avagy a "a nagypapa" figura. A "Girls, Girls, Girls" turné alatt (1987) betegsége miatt olyan frusztrált volt és annyira megviselte a fájdalom, hogy bekattant nála a krónikus depresszió. Az orvosoktól antidepresszánsokat és fájdalomcsillapítókat kapott, de hiába, egyik sem segített. Rátalált a saját orvosságára: az a ALKOHOL-ra. Ez a "csodaszer" úgy felpüffesztette az arcát, hogy az ezen turné utáni rövidebb szünet után saját zenésztársai is alig ismertek rá. Tát megállóhely Tát megállóhely egy Komárom-Esztergom megyei vasútállomás, Tát városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tokod vasútállomás Nyergesújfalu vasútállomás Cichlocolaptes A Cichlocolaptes a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó nem . Rendszerezés A nem besorolása vitatott, egy vagy két faj tartozik ide: Cichlocolaptes leucophrus Cichlocolaptes mazarbarnetti Baló Júlia Baló Júlia (Budapest, 1952. április 17.) – író, újságíró, forgatókönyvíró, műsorvezető, riporter. Baló György televíziós újságíró húga. Szakmai életút Az ELTE BTK angol és amerikai irodalom szakán, valamint a MÚOSZ média és újságíró szakán tanult. 15 éven keresztül a Film Színház Muzsika c. magazin szerkesztőségi főmunkatársa, később más magazinok főmunkatársa, rovatvezetője, valamint ezekkel párhuzamosan, 1976-tól a Magyar Televíziónak készített interjúfilmeket, majd önálló tv-sorozatokat. Tv-sorozatai: "Hollywoodi interjúk", "Sztárportrék", "Forgatás közben", "Színház", "Púder", "Duett", "Éjszakai telefon", "Interjú", "Piknik", "Nyugtató"... Világsztár portré-interjúfilmjei: csaknem 200 interjúalany, köztük olyan művészkiválóságok, akikkel magyar riportereknek rajta kivül nem sikerült találkozni: Richard Burton, Rudolf Nurejev, Omar Sharif, Anthony Perkins, Michael York, Maximilian Schell, Arnold Schwarzenegger, David Hemmings, Treat Williams, Max von Sydow, Liv Ullmann, Erland Josephson, Marcello Mastroianni, Michelangelo Antonioni, Gregory Peck, Jack Lemmon, Robert Duvall, Neil Simon, Julia Migenes, Sylvester Stallone, Richard Gere. Magyar és külföldi - amúgy megközelíthetetlen - világsztárokkal ,művészekkel készített mélyinterjúkat. 1976-ban neki adta élete utolsó interjúját Latinovits Zoltán. Könyvei Interjúkötetei: Forgatás közben (1984), Sztárinterjúk (1988), Hollywoodi interjúk, európai legendák (1994), Interjúk világsztárokkal (2001). Könyvei: Rejtély (2000), Harcos szerzetes (2004), Púder (2008). Az utolsó interjú Latinovits Zoltánnal (2008). Tigrismester (2012). CD 2007: Brumi Mackóvárosban (hangos mesekönyv, dupla CD) 2008: Az utolsó interjú Latinovits Zoltánnal. Filmszerepek – többek között –: Jézus Krisztus horoszkópja, Ez van Azarel. Jegyzetek Petőfi Irodalmi Múzeum https://www.facebook.com/juliabalo/about https://www.youtube.com/watch?v=bCniQh5PA98 http://lemezkucko.hu/Magyar-Zenek/brumi_mackovarosban_(balo_julia_eloadasaban_dupla_cd)_bodo_bela_476081#anchor Tanulmányok: ELTE BTK, angol nyelv és irodalom. MÚOSZ Újságíró Iskola. Forrás Story -Online "Sztárlexikon", Retro Média-, és Jaffa Könyvkiadó "A szerzőről" - a "Púder"-, és a "Tigrismester" című könyveiben Nemzeti színházi státusz A nemzeti színházi státusz körébe 2012 óta az olyan nemzeti előadó-művészeti szervezetnek minősített színház, balett- vagy táncegyüttes tartozhat, ami fenntartója az állam vagy amelynek az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény szerinti közszolgáltatási szerződése van az állammal, vezetőjét az előadó-művészeti törvényben foglalt szabályoknak megfelelően bízták meg, és a magyar előadó-művészeti életben betöltött szerepe, a művészeti tevékenysége a magyar nemzeti kulturális identitás és hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Az előadó-művészeti szervezetek támogatási minősítési rendszerében az előadó-művészeti szervezet által nyújtott művészeti tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó művészi, művészeti szolgáltatások igénybevételéhez, eszközök – különösen színpadtechnikai eszközök –, anyagok beszerzéséhez, illetve művészi, művészeti munkakörben való foglalkoztatáshoz, felhasználási jogok megszerzéséhez nyújtott pályázati kötelezettség nélküli hozzájárulás, amelyet nem lehet más célra felhasználni vagy átcsoportosítani. Végzet A végzet vagy sors az események előre meghatározott menetét jelöli. Úgy lehet elképzelni, mint egy előre meghatározott jövőt, függetlenül attól, hogy általánosságokra, vagy az egyénre vonatkozik. Bár gyakran használják szinonimaként, a „sors” és a „végzet” szavaknak külön jelentése van. A hagyományos használata úgy határozza meg a sorsot, mint a egy hatalmat, vagy erőt, ami előre meghatározza az események folyását. A sors úgy határozza meg az eseményeket, hogy azok „elkerülhetetlenek” és kivédhetetlenek lesznek. Ezen koncepció alapja az a meggyőződés, hogy van egy fix természetes rendje az univerzumnak és bizonyos fogalom szerint a kozmosznak. A klasszikus európai mitológia szereplői „a sors istennők”, más néven a Moirák a görög mitológiában, a Párkák a római mitológiában, és a Nornák a skandináv mitológiában. Ezek határozzák meg a világ eseményeit a misztikus szálak forgatásával amik az egyéni emberi sorsokat jelképezik. A sorsot gyakran értelmezik isteni eredetű dologként. [forrás?] A végzet a dolgok végkifejletére utal, ahogyan azok bekövetkeztek; és ilyen értelemben „cél” létezik, amely felé az események sodornak minket ahogyan azok bekövetkeznek. [forrás?] A fatalizmus azt a hitet jelenti, hogy az események a sors által előre meghatározottak és megváltoztathatatlanok az emberi közbeavatkozás által. Más szavakkal, az embereknek nincs hatásuk önnön sorsukra vagy más emberek sorsára. Szerencse Szerencse különbözik a végzettől és a sorstól, és több köze van a konkrét eseményekhez, eredményekhez, mivel a végzet végső soron a halál körül forog, mintsem az ember életének eseményei körül. A hellenisztikus civilizáció, a kaotikus előre nem látható fordulatokkal megáldott véletlenre helyezett nagyobb hangsúlyt, és egy korábban kevésbé figyelemreméltó istennő, Tükhé (szó szerint „Szerencse”) testesítette meg a városok jó szerencséjét és mindenkiét, aki annak biztonságától és bőségétől függöttek, két olyan tulajdonságtól, ami úgy tűnt, az emberi közbeavatkozástól független. A római Fortunát kerékkel a kezében ábrázolták, amit vakon forgat, kultusza tovább hagyományozódott a keresztény írók tolla nyomán és erősen újjáéledt a reneszánsz során és valamilyen formában ma is él. Filozófia A végzet és a sors fogalmával a Hellenisztikus időszak óta foglalkozik a filozófia, híresebb képviselői például olyan csoportok, mint a sztoikusok és az epikureisták. A sztoikusok úgy vélték, hogy az emberi döntések és cselekedetek végső soron egy isteni terv szerint működnek, amelyet egy isten irányít. Azt állították, hogy bár az embernek elméletileg szabad akarata van, a lelkük és hogy milyen körülmények között élnek, mind része az egyetemes sors hálózatának. A epikureusok megtámadták a sztoikus hiedelmeket, és tagadják, hogy létezne ez az isteni sors. Azt hitték, hogy a ember tettei szabadok, ameddig racionálisak maradnak. A mindennapi nyelvben, a „végzet” a „sors” szinonimája, de a 19. századi filozófia szerint a két szó eredendően különböző jelentést kapott. Arthur Schopenhauer szerint a sors csak egy megnyilvánulása az élni akarásnak, ami lehet egy időben élő sors, és annak választása is, ami felülírja a sorsot a művészet, az erkölcs és az aszkézis segítségével. A Nietzsche szerint a sors az Amor fati (Sors szeretete), ami fontos eleme Nietzsche filozófiájának, és „a hatalom akarása” (der Wille zur Macht), az alapja az emberi viselkedésnek, amit Schopenhauer műve hatására fejtett ki. Ez a fogalom mást is jelenthetett, de az hatalom akarása az alkalmazkodásról vagy túlélésről is szólt. A Amor fati kifejezést Nietzsche ismételten úgy írja le, mint a sors elfogadó döntését, vagyis a végzet „választását”. A determinizmus egy olyan filozófiai fogalom, amit gyakran összetévesztenek a sorssal, ezt úgy lehet meghatározni, mint azt az elképzelést, hogy minden szándék/cselekedet ok-okozati összefüggések szerint meghatározott, máshogyan mondva mindent olyan dolgok határoznak meg, amelyek már megtörténtek. A determinizmus eltér a sorstól abban, hogy ezt sosem tekintették spirituális, vallási, vagy asztrológiai fogalomnak; a sorsot jellemzően úgy vették, mint egy „adott” vagy „elrendelt” dolgot, míg a determinizmus „okozott”. Olyan befolyásos filozófusok írtak erről a fogalomról, mint Robert Kane, Thomas Nagel, Roderick Chisholm, és A. J. Ayer. Vallás Az Isten által irányított végzet számos vallásban fontos szerepet kap. Az ókori görög vallás követői nem csak a Moirákat tekintették sorsisteneknek, hanem az isteneket is, különösen Zeuszt , mint a végzet felelősét. A gnoszticizmus úgy véli, hogy a sors valami szigorú és megváltoztathatatlan, és az üdvösség csak a „kiválasztottak” osztályrésze. A kereszténység követői szerint Isten az egyetlen erő, ami az egyén sorsa felett irányítást birtokol, azaz csak ő felelős a szerencséjéért, és jóért, ahogyan a rosszért és a balszerencséért is. Sokan azt hiszik, hogy az embereknek szabad akarata van, amely szemben áll a predesztinációval , bár természetesen hajlanak arra, hogy Isten akarata szerint éljenek. Az Iszlám szerint a sors, vagy qadar Allah elrendelése. Okan Buruk Okan Buruk, gyakran csak Okan (Isztambul, 1973. október 19. –) török válogatott labdarúgó, jelenleg az İstanbul Büyükşehir Belediyespor hátvédje. Félegyházi Tamás Félegyházi Tamás (Debrecen, 1540 körül – Debrecen, 1586. január 16.) református lelkész, bibliafordító, kollégiumi rektor. Élete Tanult Krakkóban (1561.), Boroszlóban (1562.), Odera-Frankfurtban (1563.) és 1564. január 18-ától a wittenbergi egyetemen. Visszaérkezvén hazájába 1567-ben Turon volt tanító. Innét egy év mulva (1568.) Debreczenbe hivatott meg, hol Mélius Juhász Péter halála után 1573. elején lelkésszé s az egyházmegye esperesévé választatott meg. Pestisben hunyt el. Munkái Az Keresztieni igaz hitnek reszeiről valo tanitas, kerdesekkel es feleletekkel, ellenuetesekkel es azoknak meg feitesiuel, az hiueknek eppületekre irattatot. Debreczen, 1579. (2. bőv. kiadás. Debreczen, 1580. 3. bőv. kiadás. Debreczen, 1583. 4. k. Debreczen, 1588. 5. k. Debreczen, 1601.) Az 1579-es kiadás a REAL-R-ben Az mi Vronc Jesos Christvsnac Vy Testamentoma auuagi frigie, Görögből Magiar nielure fordittatott. Es niluan valo ertelemvel nemeli nehez helieken rövideden megh magiaraztatot. Debreczen, 1586. (Gönczi György említi az ajánlásban, hogy a szerző az egész uj testamentum fordítását elvégezte, a Judás apostol levelén kívül, melyet F. T. halála után ő fordított le.) Catechesis Az az, Rövid Kerdesek es Feleletek az keresztyeni hitnek agairól, az gyermekeknek es az egy-igyüeknek tanitasokra. Debreczen, 1601. (Az 1. sz. munka 3. 4. és 5. kiadásához mellékelve külön cimlappal.) Kmetty Múzeum Kmetty Múzeum (Szentendre, Fő tér 21.; 1981-ben nyitották meg.) Szervezet A múzeum a Ferenczy Múzeumi Centrum által működik a város főterén egy 18. századi épületben. A nyaranta Szentendrén dolgozó Kmetty János halála (1975) után özvegye 275 tételből álló hagyatékot adományozott a Ferenczy Múzeumnak, ebből jött létre a Kmetty Múzeum 1981-ben. Kiállítások Itt a Kmetty munkásságának szentelt múzeumban helyet kapott a teljes életmű, amit csak a múzeum meg tudott kapni tartós letétre más gyűjteményekből. Összejött annyi, hogy áttekinthetők általa a művész alkotói periódusai. Jellegzetes városképeit, csendéleteit, önarcképeit láthatjuk az állandó kiállításon. Követhetjük korai plein air jellegű, aztán kubista, majd a magyar aktivizmus körébe sorolható alkotásait a hatvanas években készült kékes színnel átfogott kompozíciókig. Jelenleg az állandó kiállítás nem látogatható. Időszaki kiállítások: 2016. május 13. - október 16.: Chiharu Shiota Emlékeső A múzeum udvara A Kmetty Múzeum udvarában Kerényi Jenő 1960-ban készített Csontváry-szobrát tekinthetjük meg. Schöffengrund Schöffengrund település Németországban, Hessen tartományban. Schöffengrund Wetzlar, Hüttenberg, Waldsolms, Braunfels és Solms községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Athenaeum (folyóirat) Athenaeum címmel első ízben Bajza József és Vörösmarty Mihály adtak ki politikai-társadalmi-irodalmi folyóiratot 1837 és 1843 között. A Beöthy Zsolt által szerkesztett hasonló című folyóirat 1873–1874-ben jelent meg. Ugyanezzel a címmel jelent meg 1892 és 1947 között a Magyar Filozófiai Társaság kiadásában Philosophiai és államtudomány alcímmel egy folyóirat Pauer Imre Rudolf és Alexander Bernát szerkesztésében. Athenaeum humántudományi folyóirat címmel 1991-ben is megjelent egy folyóirat, főszerkesztője Bacsó Béla. A folyóiratok névadója az Athenaeum, Pallasz Athéné (latinul Athenae) görög istennő híres ókori temploma volt. Athenaeum (1837–1843) Az 1832–36. évi országgyűlés reformtörekvéseit az udvar ellenezte, a legtöbb javaslatot visszautasította, befejezését követően pedig elfogatta az országgyűlési ifjakat. Ebben a helyzetben nagy szükség mutatkozott egy olyan politikai jellegű lapra, amely az ellenzéki törekvések összefogását tűzi ki céljául. 1836-ban Bajza felvetésére Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc folyamodtak lapengedélyért – Bajzának valószínűleg nem adták volna meg. 1837. január 1-jén jelent meg a lap első száma Bajza főszerkesztésében, s ettől kezdve hetenként kétszer került az előfizetők postaládájába. A folyóirat honosította meg a szerzők rendszeres honorálását: ívenként fizettek a szerzőknek, ami jelentősen hozzájárult a munkatársak számának növekedéséhez. Már kezdetben megnyerték a lapnak Kölcsey Ferencet, majd Vajda Pétert, Kazinczy Gábort is. Az lap kiállt amellett, hogy a reformtörekvéseknek nem a nemesség, hanem a felvilágosult polgárság képezheti az alapját. Folyamatosan ismertették a nyugati politikai folyamatokat – elsősorban angol és amerikai példákat mutatva, s néhol talán túlzó rajongással fordulva nyugat felé. A lap honosította meg az útleírásokat, elsősorban fejlettebb társadalmakról szóló beszámolókat közöltek Hunfalvy Páltól, Szemere Bertalantól, Irinyi Józseftől. Folyamatosan közölték Bajza József színikritikáit – gyakorlatilag Bajza volt a hazai műkritika megteremtője, de a Magyar játékszíni krónika rovatban Vörösmartytól is számos kritikai írás megjelent. A hazai drámai és operai színjátszás közti vitában Bajza vezetésével az Athenaeum köré csoportosuló liberális értelmiségiek a drámát féltve vitáztak Erkel Ferenccel. A lap folyamatosan közölt szépirodalmi műveket – így hosszú ideig Vörösmarty versei is itt jelentek meg. Az Athenaeumban jelent meg első verse Petőfi Sándornak (1842-ben) és Gyulai Pálnak is. A folyóirat a reformok szószólójaként hozzájárult ahhoz, hogy az elszigetelt helyi problémák össztársadalmi üggyé váljanak. Gyakran foglalkozott a kormányzás, törvényhozás, önigazgatás reformjával, a kapitalista viszonyokra való áttéréssel. Az oktatás, pedagógia kérdései is rendre terítéken voltak. A lapnak számos ellensége volt: a cenzorok és besúgók folyamatosan figyelték a lapot, s számos írást nem engedtek közölni – gyakran még ártalmatlan dolgozatokban is ellenzéki gondolatokat fedeztek fel. Ugyanakkor mivel a lap a polgárság szerepének hangsúlyozására törekedett, az arisztokraták is ellenségesen viszonyultak hozzá. 1841-ben beindult a Pesti Hírlap, mellyel az Athenaeum már nem tudott versenyezni, így mind az előfizetők, mind a munkatársak száma folyamatosan csökkent. Bajza 1843-ban jelentette be a lap megszűnését, s jelezte, hogy az Athenaeumnak a politikai ébredés és a Pesti Hírlap ártott ugyan, de hozzátette: „mely ébredésnek… senki nem örvendett őszintébben, mint mi” Digitalizált kötetek a REAL-J-ben Athenaeum (1873–1874) A Beöthy Zsolt által szerkesztett ily című társadalmi, politikai, irodalmi és művészeti hetilap 1873-74-ben jelent meg. Athenaeum (1892–1947) Az 1892-ben induló Athenaeum – philosophiai és államtudományi folyóirat 1914-ig a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai és államtudományi folyóirataként jelent meg. Azt, az 1901-ben megalakult Magyar Filozófiai Társaság – a Magyar Tudományos Akadémia hozzájárulásával – 1915-től a Társaság folyóirataként jelentette meg. A Társaság feloszlatásának évében, 1948-ban, már nem adtak ki folyóiratszámot. – Általában évi 4, majd 6 számot, évente újrakezdődő folyamatos lapszámozással adtak ki. – Szerkesztők: Pauer Imre (1892–1914); Alexander Bernát (1915–1919); Halasy-Nagy József (1920–1923 – szerkesztősége idején még: Nagy József); Kornis Gyula (1924–1926); Dékány István (1927–1931); Prohászka Lajos (1932–1939); gróf Révay József (1940–1944); Faragó László (1945–1946); Pozsonyi Frigyes és Varga György Mihály (1947). Digitalizált kötetek a REAL-J-ben Athenaeum (1991) 1991-től – mindössze tíz szám – Bacsó Béla filozófus és esztéta szerkesztésében jelent meg az Athenaeum humántudományi folyóirat. A lap elsősorban tematikus fordítás-összeállításokkal jelentkezett és hermeneutikai irányú és esztétikai tárgyú dolgozatokat közölt. Kwanzaa A Kwanzaa elsődlegesen az Amerikai Egyesült Államokban, kisebb részben az Afrikai kontinens egyes részein megünnepelt, kifejezetten az afro-amerikai népesség körében népszerű ünnep, melyet minden évben december 26. és január 1. között tartanak meg. Az ünnepet Maulana Karenga vezette be, és először 1962-1963-ban tartották meg. Az ünnep a Nguzo Szaba (hét alapelvre) épül. A kwanzaa szó szuahéli nyelven első termést jelent. Az ünnep nevének elnevezésére azért választották a szuahéli nyelvet, mert ez az egyik leginkább elterjedt afrikai nyelv, s ezzel is emlékeztetni akarták az ünneplőt a közösség származására. Mondanivalója és jellegzetességei miatt társadalmi elfogadottsága kizárólag az afro-amerikai közösségben jellemző, más etnikumok egyfajta "ellen-karácsonyt" látnak benne. Ezt alátámasztja az is, hogy az ünnep része az ünnepi lakoma és az ajándékozás, amely az ebben az időben tartandó karácsony jellegzetessége is. Története és etimológiája A Kwanzaa ünneplését Maulana Karenga vezette be 1962-ben azzal a céllal, hogy egy kifejezetten afro-amerikai ünnepet vezessen be a köztudatba. Karenga szerint a kwanzaa kifejezés a szuahéli nyelvből származik, miszerint a "Matunda ya kwanza" jelentése az aratás első gyümölcsei, leegyszerűsítve első termés. A szuahéli nyelv a pánafrikanizmus egyik alapelvéből származik, miszerint ez a nyelv az afro-amerikaiak egyik ősi nyelve, s ez tükrözi az összetartozást. Ennek ellentmond az a tény, hogy az Amerikába hurcolt afro-amerikaiak nagy része Nyugat-Afrikából származik, míg a szuahéli Kelet-afrikai nyelv. Az ünnep gyökerei a fekete nacionalizmus 1960-as éveire tehetőek, melynek lényege az volt, hogy ennek vezetői segítséget kívántak adni az afro-amerikai népcsoportnak a közös gyökerek felfedezésében, az afrikai hagyományok, illetve a Nguzo Szaba, hét afrikai örökség elvének terjesztésében. Karenga véleménye szerint ez a kulturális forradalom ideje, amely megelőzi a valós forradalmat, amikor is feketék átveszik a hatalmat, s egyesítik az afro-amerikai nemzeteket. A kulturális forradalom adja meg a forradalomnak az ideológiáját, elveit, és identitását. A korai években (elsődlegesen az 1960-as, 1970-es években) az alapító Karenga kifejezett célja az volt, hogy egyfajta ellen-karácsonyt hozzon létre. Később Karenga megváltoztatta ezt a véleményét, mivel ez az álláspont a gyakorló keresztényeket eltávolította, s kijelentette, hogy ez nem alternatívája, hanem egyfajta kiegészítése a karácsonyi ünnepkörnek. Sok afro-amerikai a karácsony mellett a kwanzaat is megünnepli. Elvek és szimbólumok A Kwanzaa a Nguzo Szaba elveire épül, amely Karenga szerint az ősi afrikai közösségi filozófia. Az ünnep hét estén át tart, ünnepi szertartás minden este ezzel a kérdéssel kezdődik "Hábári gáni?", ami azt jelenti, hogy "Mi újság?", s amire valaki válaszként elmondja a Nguzo Szaba aznapi részét. A Nguzo Szaba hét alapelve a következő: Umodzsa - (egység): A célja, hogy fenntartsák az egységet a családban, a közösségben, a nemzetben és a fajban. Kudzsicsagulja - (önrendelkezés): A célja, hogy az önállóságot, az önrendelkezést megvalósítsák Udzsima - (kollektív munka és felelősség): A célja, hogy a közösségen belüli problémákat megoldják, egyéni és közösségi szinten belül. Udzsamaa - (egymás segítése): A célja, hogy olyan gazdasági hálózatot, boltokat és üzleteket alakítsanak ki, amely segíti a közösséget Nia - (cél): A célja, hogy megmutassa, a közösség kollektív célja a nemzet nagyságának bemutatása Kuumba - (alkotás): Új alkotások segítségével megmutatni a hagyományokat Imani - (hit, különösen a magunkba vezett hit): Hinni magukban, s hinni abban, hogy a harc győztes lesz. A Kwanza ünneplésének folyamán összejönnek a családok, a barátok gyűlnek össze, de vannak nagyobb közösségi ünneplések is. Ennek során meggyújtják a gyertyákat a hétágú gyertyatartóban (kinara) és megvitatják a gondolataikat a napi Nguzo Szabáról. A hét gyertyából (misumá szábá) három piros áll a jobb oldalon, három zöld a bal oldalon és egy fekete a középen, valamivel magasabban, mint a többi. A piros az afrikai nemzetek vérét szimbolizálja, a zöld az új élet reményét, a fekete pedig az afrikaiak arcát. A családok ilyenkor díszes, afrikai ruhát öltenek, a lakást pedig feldíszítik. Az ünneplés során jellemző a dob használata, valamint ősi afrikai énekek éneklése. Az asztalokat szalmából szőtt takaróval, a mkekával takarják le, emlékeztetve az ünneplőket a tradiciókra, őseik eredetére. Az asztal közepén mazao és muhundi (gyümölcsök és zöldségek) vannak felhalmozva. A muhundi a csőkukorica, minden gyerek számára elő van készítve egy cső - ők a ünneplésének a központjai. Az asztalon van egy speciális diszitésű boros pohár, a kikombe csa umodzsa (egység pohara), amelyből mindenki iszik egy kortyot. Az ünnep tradicionálisan családi ünnep, de a közösségben is vannak mindenféle események. Különösen a Kuumba estéjén nagy vacsorát készítenek, amire rokonok és barátok vannak meghívva. Ez ad alkalmat arra, hogy népmeséket mondjanak, népdalokat énekeljenek és híres néger személyiségekről emlékezzenek meg. Ez az est, amikor az ajándékokat is kibontják - a múlt, jelen és a reményteljes jövő ünnepnapja. Az időszak jellemző köszöntése a Happy Kwanzaa, mely magyarul Boldog Kwanzaa-t jelent. Emellett ebben az időszakban kifejezetten jellemző - állami szinten - az afro-amerikaiakról való megemlékezés, kiállításokkal, kulturális eseményekkel, mint például a Spirit Kwanzaa, amely bemutatja az afrikai zenét, táncot, kultúrát a washingtoni John Fitzgerald Kennedy Centerben. Elterjedtsége 2004-es felmérés szerint az Egyesült Államok lakosságának 1,6%-a ünnepelte meg a kwanzaa-t. Ez nagyjából 4 millió embert jelent. Az alapító 2006-os beszédében azt állította, hogy mintegy 26 millió fő vett részt az ünneplésben. Több felmérés is készült, s a számok jelentősen ellentmondóak. Reális feltételezések szerint 2-4 millió fő között lehet az a létszám, aki a Kwanzaa ünnepkörének valamelyik napján részt vett ebben az eseményben. Az évek során a Kwanzaa a kanadai feketék között is elkezdett terjedni, valamint kisebb mértékben Brazíliában is. Saint-Martin-d’Arrossa Saint-Martin-d’Arrossa település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 536 fő (2015). Saint-Martin-d’Arrossa Ascarat, Bidarray, Irouléguy, Ossès és Saint-Étienne-de-Baïgorry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szung Csiang Szung Csiang (kínaiul: ��; pinyin hangsúlyjelekkel: Sòng Jiāng) egy kevésé dokumentált felkelés vezetője volt a Szung (Song)-dinasztia idején, Huj-cung (Huizong) császár uralkodásának (ur. 1100-1135) vége felé, a 12. században. Alakját a nagy hatású Ming-kori regény, a Vízparti történet tette halhatatlanná, melynek egyik főszereplője, és amelynek központi témája az általa vezetett felkelés. Szerepe a felkelésben A felkelés a Santung (Shandong)-béli Liangsan (Liangshan) �� mocsár vidékére kitelepült vándor rablók és banditák megszervezésével kezdődött. A lázadók eredeti vezére Csao Kaj (Chao Gai) �� / �� volt, aki a rablóvezér Vang Lun (Wang Lun)tól vette át a hatalmat. Még Csao Kaj (Chao Gai) életében Szung Csiang (Song Jiang) a felkelés eszmei vezére, majd halála után tényleges formális vezére lett. A felkelés kiterjedéséről megoszlanak a történészek véleményei, de valószínűsíthető hogy az észak-kínai Santung (Shandong) és Hopej (Hebei) tartományokra terjedt ki. Zsang Su-je (Rang Shuye)nek, Hajcsou (Haizhou) járás mandarinjának fennmaradt emlékiratai szerint a felkelést 1112-ben verték le egy tengerparti csatában. A történészek nagyjából megegyeznek abban, hogy Szung Csiang (Song Jiang) már a vezéri hatalom átvételekor tisztában volt azzal, mivel reális alternatívát nem tud nyújtani a középkori kínai társadalommal szemben, meg kell adnia magát. A Huang-ho (Huanghe)-kor történetei című krónikában az olvasható, hogy Szung Csiang (Song Jiang) meghódolása után magas katonai méltóságra emelkedett, és segédkezett a Fang La �� / �� vezette felkelés leverésében. Regény alakjaként Szung Csiang (Song Jiang) alakja ihlette a híres kínai regény, a Vízparti történet hasonló nevű főhősének alakját. A regény 12. századi kínai legendákból áll össze, és végleges formáját a 16. század környékén nyerte el. Írójáról megoszlanak a vélemények, valószínűleg Si Naj-an (Shi Nai'an) írta nagy részét. A regény nagyrészt a felkelést beszéli el, erősen idealizált stílusban. A történet szerint Szung Csiang (Song Jiang) Jüncseng (Yuncheng) városának jegyzője, aki segít Csao Kaj (Chao Gai)nak, a liangsan (liangshan)i banditák későbbi vezérének a hatóság elől való menekvésben, majd később, miután meggyilkolja hűtlen feleségét Jen Po-hszi (Yan Boxi)t, száműzik egy távoli tartományba, majd kalandos úton a liangsan (liangshan) várba jut, a betyárok közé, akik megteszik második vezérüknek, majd, miután Csao Kaj (Chao Gai) egy csatában életét veszti, első vezérüknek. Szung Csiang (Song Jiang), vagy ahogy a regény nevezi, Szung Kung-ming (Song Gongming), a santungi (shandong) Jókorjött Eső 108 vezért és sok ezernyi betyárt gyűjt maga köré Liangsan (Liangshan)ban, ahol sikerrel állnak ellen a császári csapatok támadásainak, sőt, bevesznek egy-két nagyobb várost is. Majd, mikor a császár amnesztiát ajánl nekik, vezéreivel együtt megadja magát, és magas katonai rangot kap, valamint felkeléseket ver le. Később a császári miniszterek ármánykodása következtében megmérgezik, de halála után nagy rangra emelik. A regény Szung Csiang (Song Jiang)ot, mint az igazság bajnokát ábrázolja. Bár – a regény többi hősével ellentétben – kiemelkedő fizikai erőt nem tulajdonít neki, igazságosságát követendő példának állítja. A regény előszavában utalás történik arra, hogy a 108 vezér tulajdonképpen 36 égi és 72 földi csillag megtestesülése, tehát sorsuk előre meg volt írva, példájukat követni ezért nem érdemes és nem is lehetséges. A „csillagsorsra” példa, hogy míg a liangsan (liangshan)i testvériség tartott, a vezérek gyakorlatilag „sérthetetlenek” voltak, ám a császárnak való meghódolás után, a Fang La elleni hadjáratban négyötödük odaveszett. A regény híven és érdekesen ábrázolja a középkori kínai társadalmat és néphiedelmeket. Les oiseaux du bonheur A Les oiseaux du bonheur (magyarul A boldogság madarai) Céline Dion kanadai énekesnő kilencedik, francia nyelvű albuma, mely 1984-ben jelent meg Franciaországban. Ez az énekesnő második franciaországi lemeze. Háttér A Les oiseaux du bonheur egy válogatáslemez Céline Dion korábbi, Kanadában megjelent lemezeiből. A lemezről egy kislemez készült, a Mon rêve de toujours. Az album 75 000 példányban kelt el. A dalok főként a Mélanie című albumról származnak, valamint három új dal került rá: Paul et Virginie, Les oiseaux du bonheur és Hymne à l’amitié. Ezen kívül a harmadik újrafelvétele a La voix du bon Dieu dalnak, mely az énekesnő első albumáról származik. Az új dalok közül a Paul et Virginie (későbbi címén Virginie... Roman d'amour) és a Les oiseaux du bonheur rákerült Céline Dion következő kanadai, a C’est pour toi című lemezre is, a Hymne à l’amitié pedig sosem jelent meg Kanadában. I. e. 65 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek Évek: i. e. 70 – i. e. 69 – i. e. 68 – i. e. 67 – i. e. 66 – i. e. 65 – i. e. 64 – i. e. 63 – i. e. 62 – i. e. 61 – i. e. 60 Események Róma consulja Lucius Manlius Torquatus és Lucius Aurelius Cotta. A római szenátus, válaszul a törvénytelenül polgárjogot gyakorló külföldiekre, elfogadja a lex Papia néven ismert törvényt, ami minden külföldit kitilt a városból. Születések december 8. – Quintus Horatius Flaccus római költő Caius Rufus Valgius római költő, tudós 1994-es magyarországi önkormányzati választás Megyei közgyűlések Baranya megye Baranyában a polgárok 54%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (106 ezer a 195 ezerből). A leadott szavazatok 7%-a volt érvénytelen. Bár első helyen az MSZP listája végzett, a többséget a jobboldal és a liberálisok összefogása szerezte meg. Az FKGP-től induló, az MDF-en, a KDNP-en és a Fideszen át egészen az SZDSZ-ig tartó koalíció huszonnégy képviselője 60%-os megyeházi többséget jelentett. A szocialisták tizenegy fős csoportja a képviselők bő negyedét tette ki. Az országos pártok közül bejutott még a Munkáspárt és a Köztársaság Párt is. (Utóbbinak ez egyedül itt Baranyában sikerült.) A megyei társadalmi szervezetek többsége viszont kimaradt, csak a Baranyáért Szövetség és a komlóiak városszépítő egyesülete jutott képviselői helyhez. Itt megjegyzendő, hogy a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája a középvárosi választókerületben 5,33%-os eredményével bőven átlépte bejutási küszöböt, ám a mandátumkiosztás sajátosságai miatt nem kerülhetett be a megyeházára. Az alakuló ülésen (dec.21.) került sor a legfőbb megyei tisztviselők megválasztására. Az ötpárti koalíciós megállapodás értelmében a közgyűlés elnökévé az SZDSZ-es Werner Józsefet, míg alelnökökké Kurucsai Csabát az FKGP-Polgári Kör részéről, valamint Hargitai Jánost a KDNP részéről választották meg. Bács-Kiskun megye Bács-Kiskun megyében a polgárok 44%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (153 ezer a 349 ezerből). A leadott szavazatok 7%-a volt érvénytelen. A legtöbb szavazatot az MSZP listája kapta, második helyen az FKGP végzett. A választási rendszer sajátossága miatt fordulhatott elő, hogy az SZDSZ eggyel több képviselői helyhez juthatott, mint a KDNP és az MDF közös listája, pedig ez utóbbira összességében bő ezer szavazattal többet adtak le a választópolgárok. Bejutott a közgyűlésbe a Fidesz három és a Munkáspárt két képviselője, valamint három társadalmi szervezet egy-egy megbízottja is. A választások utáni napokban tragikus autóbalesetben elhunyt a közgyűlés még hivatalban lévő elnöke, Kőtörő Miklós. Az eset miatt a közgyűlés alakuló ülése is elhalasztásra került. A többséghez szükséges összefogás végül az MSZP, az FKGP és a Fidesz képviselőcsoportjai között jött létre. E három párt összesen 26 képviselővel bírt a 46 fős közgyűlésben. Ennek megfelelően az alakuló ülésen (jan.6.) a közgyűlés elnökévé Balogh Lászlót, az MSZP jelöltjét választották. A három alelnök közül pedig Szabó Imre és Ádám Pál az FKGP, a Bacsó Mihály pedig a Fidesz soraiból nyerte el megbízatását. Békés megye Békésben a polgárok 43%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (117 ezer a 271 ezerből). A leadott szavazatok 7%-a volt érvénytelen. A legtöbb szavazatot – a voksok majd' egyharmadát – az MSZP listája kapta. Második helyen az FKGP végzett, az SZDSZ harmadik lett. A KDNP és az MDF közös listája tíz százaléknyi szavazatot kapott. Bejutott még a közgyűlésbe a Munkáspárt három, a Fidesz két, és két további szervezet egy-egy képviselője. A többséghez szükséges összefogás körül kisebb vita alakult ki. Az egyik elképzelés szerint nagykoalíció megalakítására lett volna szükség, az MSZP, az FKGP és az SZDSZ összefogásával. Végül azonban épp a kormánypártok ellenállása miatt, a másik forgatókönyv valósult meg, és a kisgazdák kihagyásával, az MSZP és az SZDSZ koalíciója jött létre. Húsz képviselőjük pont a felét tette ki a negyven fős közgyűlésnek. Az alakuló ülésen (dec. 23.) elnökké az 1990 óta hivatalban lévő Simon Imrét választották meg, az MSZP soraiból. Egyedüli alelnökké pedig Pelcsinszki Boleszlávot, aki az SZDSZ középvárosi listavezetője volt. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a polgárok 54%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (233 ezer a 435 ezerből). A leadott szavazatok 6%-a volt érvénytelen. A szavazatok szűk harmadát az MSZP listája kapta. Második helyen az FKGP és a MIÉP közös listája végzett. Szinte ugyanannyi szavazatot kapott az SZDSZ és a KDNP, őket követte a Fidesz, a Munkáspárt és az MDF. Bejutott még a közgyűlésbe a bányásztelepülések és -vidékek szövetsége, amelynek a kistelepülési listáját Kupa Mihály vezette. Kimaradt viszont további öt szervezet, köztük az Agrárszövetség is. A választások után politikai egyeztetésekbe kezdtek a pártok és körvonalazódni látszott egy MSZP-SZDSZ-KDNP-Fidesz koalíció. Azonban az alakuló ülésen (dec. 23.) mindez kútba esett. Az ülés elején parázs vita bontakozott ki az elnökválasztás lebonyolításáról, majd hosszú órák után végül az MSZP-s Szabó Györgyöt választották meg a közgyűlés élére. Alelnökökké Rádóné Gyárfás Ildikót és Hatvani Zoltánt választották, az MSZP illetve az SZDSZ soraiból. Ez azt is jelentette, hogy a többséget ez a két párt biztosította külső támogatással. Csongrád megye Csongrádban a polgárok 44%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (74 ezer a 168 ezerből). A leadott szavazatok 7%-a volt érvénytelen. Meglehetősen sok, összesen tizenhat lista közül választhattak a Csongrád megyei polgárok. A legtöbb voksot az MSZP kapta, mögötte majd tíz százalékkal elmaradva következett az FKGP. Az SZDSZ harmadik, a KDNP negyedik helyen végzett. Az MDF – bár majd' hetven szavazattal kevesebb kapott – eggyel több képviselőt küldhetett a megyeházára, mint a Fidesz. Utóbbi ugyanis a középvárosi kerületben nem érte el a 4%-os küszöböt. Bejutott még a közgyűlésbe egy mórahalmi vállalkozói egyesület, a Munkáspárt és az Agrárszövetség is. Kimaradt viszont hét további – nagyobb részt helyi társadalmi – szervezet. Az alakuló ülésen (jan. 6.) újraválasztották a hivatalban lévő elnököt, Lehmann Istvánt, aki az MSZP kistelepülési listájának éléről került be a közgyűlésbe. Megválasztottak még további három alelnököt: Ratkai Imrét az MSZP, Pászti Tóth Gyulát az SZDSZ és Sipos Ferencet a KDNP soraiból. E három pártnak összsen 22 képviselője volt a 40 fős közgyűlésben. Fejér megye Fejér megyében a polgárok 51%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (100 ezer szavazó a 196 ezerből). A leadott szavazatok 8%-a volt érvénytelen. Az MSZP a szavazatok bő harmadát szerezte meg, ezzel az első helyen végzett. Nem sokkal maradt el tőle a jobboldali pártok összefogása. Érdekesség, hogy az országosan még igen alacsony támogatottságú Fidesz vezette azt a közös listát, amelyen a jóval erősebb FKGP és a fiatal demokratákkal hasonló erőt képviselő KDNP és MDF szerepelt. Harmadik helyen az SZDSZ végzett. Bejutott még a közgyűlésbe a Munkáspárt és az Agrárszövetség is. Kimaradt viszont a Köztársaság Párt, a német, illetve a cigány nemzetiségi lista és sárbogárdiak gazdaköre. Utóbbi, bár a középvárosi választókerületben 4,69%-ot ért el és ezzel átlépte a választási küszöböt, a mandátumkiosztási rendszer miatt nem jutott képviselői helyhez. Az alakuló ülésen (dec.22.) mind a két nagy politikai erő állított elnökjelöltet, végül az MSZP-s Szabó Gábor nyerte el a többség bizalmát (28 voksot a lehetséges 40-ből). Alelnökké viszont a jobboldal jelöltjét, a KDNP-s Berecz Botondot választották meg. Koalíciós megállapodás nem köttetett. Hajdú-Bihar megye Hajdú-Bihar megyében a polgárok 41%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (108 ezer a 261 ezerből). A leadott szavazatok 9%-a volt érvénytelen. A hajdúságiak tizenhét lista közül válaszhattak, ezek közül tíz jutott be közgyűlésbe. A legtöbb szavazatot az MSZP listája kapta, második az FKGP és a MIÉP vezette közös lista lett. Őket követte az SZDSZ négy képviselővel. Három-három helyhez jutott az MDF, a Fidesz és a KDNP. Rajtuk kívül a megye asztalához ülhetett még a Munkáspárt, illetve három megyei szervezet egy-egy megbízottja. Kimaradt viszont hét további helyi szervezet. Az alakuló ülésen (dec.28.) hosszan egyeztetések után választották meg a közgyűlés elnökévé Szilaj Pált, az MSZP jelöltjét. A megválasztás hátterében az MSZP, az SZDSZ és a KDNP közötti egyezség állt. Ennek megfelelően alelnökké Gali Ákost a KDNP részéről, illetve Fekete Lászlót az SZDSZ részéről választották meg. Egy héten belül a KDNP kihátrált a megállapodásból – ám az alelnöki tisztségben megmaradt a jelöltjük. Komárom-Esztergom megye Komárom-Esztergom megyében a polgárok 47%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (88 ezer szavazó a 186 ezerből). A leadott szavazatok 6%-a volt érvénytelen. Az első helyen az MSZP végzett, a szavazatok egyharmadát szerezve meg. Az SZDSZ második, az FKGP harmadik lett. Négy-négy képviselői helyhez jutott a KDNP, az MDF és a Fidesz. Bejutott még a megyeházára a Munkáspárt és egy német nemzetiségi szervezet egy-egy megbízottja. Kimaradt viszont a szlovák nemzetiségi szövetség. Az alakuló ülésen (dec.22.) az MSZP a hivatalban lévő Kovács Gy. Zoltánt jelölte újra az elnöki posztra. A negyven képviselő közül 37-en szavazták mellette. Koalíciós megállapodásra nem került sor. Egy bő hónappal később (jan.26.) az elnök javaslatára alelnökké választották Varga Győzőt az SZDSZ és Sunyovszki Károlyt a Fidesz soraiból. Somogy megye Somogyban a polgárok 53%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (113 ezer szavazó a 213 ezerből). A leadott szavazatok 5%-a volt érvénytelen. A legtöbb szavazatot az MSZP listája kapta. Második helyen – az országban egyedülálló módon – egy néhány hónapos megyei szervezet, a Somogyért Egyesület végzett. Az egyesület első embere, Gyenesei István 1985 óta a megye vezetője is volt – előbb tanácselnökként, majd 1990 decemberétől a közgyűlés elnökeként. Harmadik helyre az FKGP listája futott be. Három képviselővel a Fidesz lett a negyedik legnagyobb erő a megyeházán, pedig néhány száz szavazattal kevesebbet kapott az SZDSZ listájánál. A liberálisok ugyanúgy két képviselői helyehez jutottak, mint a KDNP és az MDF. (Érdekesség, hogy e három párt mindegyike átlépte a 4%-os küszöböt a középvárosi kerületben, ám a mandátumkiosztás sajátosságai miatt ebben a választókerületben nem jutottak képviselői székhez.) Kimaradt a közgyűlésből a Munkáspárt és a Tiszta Gyémánt Somogyért Egyesület. Az alakuló ülésen (dec.17.) a hivatalban lévő elnök, Gyenesei István, a Somogyért jelöltje és Kolber István, az MSZP jelöltje között dőlt el az elnökségért folytatott versengés. A szavazás eredményként, az MSZP-s jelölt 21, míg a volt elnök 19 voksot kapott. Az alelnöki posztokról azonban csak egy hónappal később, hosszas egyezkedések után döntöttek a képviselők. Összesen négy alelnököt választottak, közülük Gruber Attila főállásban láthatta el a feladatát, az MDF soraiból. Társadalmi megbízatással dolgozhatott Bálint Lehel a Somogyért, Kis-Bóli Tibor az FKGP és Kurdi Péter az SZDSZ jelöltjeként. Mindegyik jelölt legalább harminc támogatót tudhatott maga mögött a negyven fős képviselőtestüleből. Veszprém megye Veszprém megyében a polgárok 52%-a vett részt a megyei közgyűlési választásokon (126 ezer szavazó a 244 ezerből). A leadott szavazatok 5%-a volt érvénytelen. Bystré (Svitavy járás) Bystré település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Bystré Nedvězí, Rohozná, Rovečné, Sulkovec, Nyklovice, Jedlová, Trpín, Svojanov, Stašov és Hartmanice településekkel határos. Lakosainak száma 1566 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Japanische Kampfhörspiele A Japanische Kampfhörspiele német grindcore együttes. 1998-ban alakultak meg Krefeld-ben. Lemezeiket (főként) a Bastardized Recordings és Unundeux Records kiadók jelentetik meg, de sűrű diszkográfiájuk elemeit több kiadó is megjelentette. 2009-ben saját lemezkiadó céget alapítottak, "Unundeux" néven, így ez az év óta a saját kiadójuk alatt jelennek meg albumaik. Története Klaus Nicodem és Christof Kather alapították. Első nagylemezük 2001-ben jelent meg. A zenekar nagyrészt német nyelven énekel. Zenei stílusukat "grindpunk"ként jellemzik a tagok, utalva ezzel arra, hogy punk elemek is hallhatóak zenéjükben, a grindcore mellett. Első koncertjüket 2003-ban tartották. Több albumot is megjelentettek, a legutolsó 2018-ban került a boltok polcaira. Dalaikra a humor is jellemző. Szövegeik témája főleg a politika. Tagjai Christof Kather - éneklés, dobolás (1998-2011, 2014-) Bajo - basszusgitár (2001-2011, 2014-) Robert Nowak - gitár (2004-2011, 2014-) Martin Freund - éneklés (2006-2011, 2014-) Christian Markwald - éneklés (2016-) Volt tagok Klaus Nicodem - gitár (1998-2011) Daniel Schaffrath - gitár (2000-2004) Simon Schaffrath - éneklés (2000-2002) Markus Hoff - éneklés (2003-2011, 2014-2016) Andreas Paul - éneklés (2003-2006) FF - éneklés (2006) René Hauffe - gitár (2008-2011) Diszkográfia Sektion Jaka - 1998 Le Menu de l'Autopsie des Gagnants du Grand Prix - 1999 Gott ist Satt - 1999 Oslo - 2000 Transportbox für Menschen - 2000 Nostradamus in Echtzeit - 2001 Brandsatzliebe - 2001 Japanische Kampfhörspiele - (válogatáslemez, 2001) Die Grossstadt Stinkt, Ist Laut und Septisch - (nagylemez, 2002) Fertigmensch - (EP, 2003) Hardcore aus der Ersten Welt - 2004 Split-lemez a DasKRILL-lel (2005) Deutschland von Vorne (feldolgozásokat tartalmazó album, 2005) Split lemez a Poostew-val (2006) Split lemez a Bathtub Shitter -rel (2006) Frühen war auch nicht alles gut (korai felvételeket tartalmazó válogatáslemez, 2006) Rauchen und Yoga - nagylemez, 2007 Split lemez az Are You God?-dal (2008) Split lemez az Eisenvaterrel (2008) Luxusvernichtung - nagylemez, 2009 Bilder Fressen Strom - nagylemez, 2010 Kaputte Nackte Affen - nagylemez, 2011 Abschiedskonzert - DVD, 2011 Welt ohne Werbung - nagylemez, 2014 Back to Ze Roots - nagylemez, 2018 A Szovjetunió az 1988. évi nyári olimpiai játékokon A Szovjetunió a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 27 sportágban 481 sportoló képviselte, akik összesen 132 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Lovaglás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Vitorlázás * - nem ért célba ** - nem indult 489 Comacina A 489 Comacina (ideiglenes jelöléssel 1902 JM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luigi Carnera fedezte fel 1902. szeptember 2-án. Vlahović Vlahović falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 23, közúton 33 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közüton 11 km-re délkeletre fekszik. Története Vlahović a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé a Boszniából a török uralom elől menekülő pravoszláv szerbekkel népesült be. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 520, 1910-ben 802 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én jogilag ugyan a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült de később néhányan visszatértek. A településnek 2011-ben 73 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1860-ban épült Franjo Klein tervei szerint. 1942-ben az usztasák felgyújtották és a kommunista hatóságok a háború után sem engedték helyreállítani. Tetőzete, toronysisakja évtizedekig hiányzott, falai beáztak, a falak tetején már kisebb fák is nőttek. 1990-ben ugyan megkezdődött az újjáépítése, de a délszláv háború eseményei miatt nem sikerült befejezni, így ma is befejezetlen állapotban áll. Belseje üres és az épület zárva van. A temetőben állt Szent Miklós pravoszláv templomot 1941. őszén az usztasák kifosztották és felgyújtották. Később sem állították helyre. Vasilij Gačeša (1906-1942) jugoszláv antifasiszta nemzeti hős szülőháza, nemzeti emlékhely. Knebel Jenő Knebel Jenő (Budapest, 1927. szeptember 1. – 2016) Széchenyi-díjas hídtervező mérnök. Életpályája 1945-ben tette le az érettségit a budapesti piarista gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) általános mérnöki karán végzett és szerezte meg diplomáját 1949-ben. Még abban az évben az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet (ÁMTI) hídosztályának tervező mérnöke lett Sávoly Pál vezetése mellett. Az intézet 1950-ben három vállalatra bomlott: a Mélyépítési Tervező Vállalatra (Mélyépterv), az Út- és Vasúttervező Vállalatra (Uvaterv) és a Közlekedésüzemi és Épülettervező Vállalatra; közülük a Mélyépterv és az Uvaterv, illetve utódvállalatai voltak munkaadói. Habár munkája során volt irányító tervező, szakosztályvezető, osztályvezető, irodavezető-helyettes és szakfőmérnök is, 1996-os nyugdíjba vonulásáig csak hidakat tervezett Magyarországra és külföldre egyaránt. 1997–2010 között a Pont-TERV Zrt. főtanácsadóként alkalmazta. Évtizedeken keresztül volt gyakorlatvezető a BME-n. 1974-ben egyetemi doktor lett, 1977-ben pedig címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. A Mérnöki Továbbképző Intézet és az Acélszerkezeti ankétok előadói között is többször feltűnt. Szakmai folyóiratokban számos cikket publikált, társszerzője volt a Mérnöki kézikönyv 2. kötetének. Országos hídterv-pályázatokon is sikeresen vett részt. Jelentősebb tervezési munkái a dunaföldvári Duna-híd (1950, teljes rekonstrukció: 2000-2001) a bajai Duna-híd (a rekonstrukciója is) a szekszárdi Duna-híd a hárosi Duna-híd a lágymányosi Duna-híd a budapesti Erzsébet híd a budapesti Árpád híd az esztergomi Mária Valéria híd a kisari Tisza-híd a záhonyi Tisza-híd a tokaji Tisza-híd a szolnoki Tisza-híd az új szegedi Tisza-híd a barcsi Dráva-híd a heluáni Nílus-híd az athéni közúti felüljáró közúti-vasúti híd a vietnámi Duong folyón a bácskapalánkai Duna-híd a bezdáni Duna-híd a szendrői Duna-híd és felüljáró a szabácsi Száva-híd a loznicai Drina-híd az újvidéki ferdekábeles Duna-híd Az ő vezetésével készültek ajánlati tervek a Német Demokratikus Köztársaságba, Egyiptomba az asszuáni Nílus-hídra, Törökországba az isztambuli Aranyszarv-öböl feletti hídra és Ecuadorba közúti hidakra. Részt vett a Kőröshegyi völgyhíd tanulmányainak és építésiterv-változatainak kidolgozásában. Díjai, kitüntetései Munka Érdemérem (1962) Munka Érdemrend bronz fokozata (1964) Eötvös Loránd-díj (1984) Széchenyi-díj (1997) Millearium Aureum - Aranymérföldkő Plakett (2001) Építőipari Nívódíj (2004) a Közúti Szakemberekért Alapítvány Életmű díja (2004) Az év hidásza (2005) gyémántdiploma (2009) Jegyzetek Függelék. In Gáli Imre, Hajós Bence, Jójárt János, Rigó Mihály, Tóth Ernő: Hidak Csongrád megyében. Szerkesztette: Tóth Ernő. Lektorálta: Träger Herbert. Szeged: Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság. 2003. ISBN 963-21-0501-X Hozzáférés: 2017. máj. 26. (HTM) Megjelent Szegeden, a 44. Hídmérnöki Konferencia (2003. július 2–4.) alkalmából Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában Építőipari Nívódíj. budapestiepiteszkamara.hu (magyarul). Budapest: Budapesti Építész Kamara (2004) (Hozzáférés: 2017. máj. 26.) (PHP) Életműdíjasok: Az alapítvány által Életmű-díjjal elismert idős szakemberek. kozutialapitvany.hu (magyarul). Budapest: Közúti Szakemberekért Alapítvány (Hozzáférés: 2017. máj. 26.) (HTML) Forrás Mátyássy László: Dr. Knebel Jenő (1927–2016). (magyarul) Vasbetonépítés, XVIII. évf. 3. sz. (2016) 71. o. ISSN Hozzáférés: 2017. máj. 26. ISSN 1586-0361 (online), (PDF) Blatnicai lelet A szklabinyai vár fegyvertárában őriztek egy kardot és más ékszereket, melyek valószínűleg Blatnica határából egy közös sírból származhatnak. Révay Ferenc báró 1876-ban és 1880-ban az egész leletet a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahol máig megtalálható. A lelőkörülményekről pontosabb információk nem maradtak fenn. Az ékszerek bronzból vannak öntve és erősen aranyozottak. Ezek: 2 csat és 3 töredékes keresztpánt, gomb, 2 indás szíjvég, 3 szíjlemez. A pántokon emberi alakok míg a szíjvégeken indás motívum látható. A kétélű töredékes tausirozott kardot (D típus) szintén ezen lelethez tartozónak tartják. Markolatán geometrikus díszítés és 3 emberi arc látható. További leleteket is számon tartanak, többek közt 3 sarkantyút, kengyelt, kopját és fejszét. A 19. században előkerült leletet mint egy szláv előkelő sírhalmának mellékletét értelmezik és a 800 körüli évekre keltezik. A kardot Rajna-menti műhely termékének, míg a többi díszt hazai készítésűnek vélik, erős korakaroling művészeti hatással. Az indás szíjvégek (lószerszám) a késő avar kor ízlését tükrözik. Vannak kutatók akik ettől eltérően kincsleletként értelmezik a leleteket. Véleményüket arra alapozzák, hogy csupán az indás szíjvégeknek vannak párhuzamai a késői avar kori sírokban, az egész leletegyüttes párhuzama ilyen összeállításban nem fordul elő. A gombot egyébként faléragombnak gondolják, annak ellenére, hogy pontos mása egy csehországi leánygyermek sírjából került elő. Ezen lelet alapján nevezte el Jan Eisner 1952-ben a Nagymorva birodalom megszervezése előtti kezdeti szakaszt blatnicai leletkörnek, majd ezt egészítette ki Josef Poulík 1963-ban blatnicai-mikulčicei horizont (790/800-830) néven. Ezen horizontba tartozó leletek keltezésének felső határa azonban újabban vitatott. Igar Igar község Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban. Fekvése Fejér megye déli részén, Simontornyától északnyugatra fekvő település. Simontornya 2 km, Mezőszilas 8,5 km, Cece 10 km, Dég 14 km, Enying 29 km, Ozora 11 km, Tolnanémedi 8,5 km, Pincehely 12 km távolságra található. Megközelíthető a 64-es főúton. Története A település és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt, amit a környékén (Galástya, Vámszőlőhegy) talált bronzkori leletek igazoltak. Az avar korból származó előkelő leletei (a közeli ozora-tótipusztai leletekkel együtt), és a falu határában található Árpád-korból származó földvár a terület jelentőségére mutatnak rá a kora középkortól kezdve. Igar nevét az oklevelekben 1324-ben említik először, ekkor Igor-ként írták. 1324-ben Károly Róbert király Igart a benne lévő nemesi részek nélkül Simontornyával együtt Hench fia János budavári várnagynak adta. 1334 -ben a veszprémi főesperességbe tartozó egyházának papja 25 kisdénár pápai tizedet fizet. 1339-ben Igari György igari birtoka 1/4 részét vejének, Bertold fia András cecei besenyőnek köti le. A 17. század elején az itt lezajlott háborúkban a falu elpusztult. 1751-körül a Csallóközből érkezett telepesekkel települt újra. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,7%-a magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39%, református 19,5%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 14,3% (26,6% nem nyilatkozott). Forrás Dl. 2223 Györffy György : Fejér vármegye. Nevezetességei Igar-Vámpuszta: Strasszer-kastély – 1910 körül ekletikus stílusban Hübner Jenő tervei szerint építtette Strasszer Vilmos. Az 1835-ben, barokk stílusban épült igari református templom Rezes-tó Hordóvölgy-vízállás Igari-tó Bozót-patak Pósa-patak Környékbeli nevezetességek Az Ozorai Pipo várkastély és az Ozorádó Horgászparadicsom A simontornyai vár A dégi Festetics-kastély és a római katolikus, műemlék jellegű templom, mely még az 1820-as években épült, Pollack Mihály építész tervei alapján Hosszúíj A hosszúíj az íj egy típusa, melynek hossza nagyjából azonos az íjászéval. Ily mód az eléggé hosszan, legalább az álláig hátra tudja húzni az íj húrját. A hosszúíj nem kimondottan reflexíj. Két vége aránylag vékony, keresztmetszete pedig kerek vagy D alakú. A laposíj legalább ilyen hosszú, viszont keresztmetszete téglalap alakú. A hosszúíjak a különböző kultúrákban különféle fafajtákból készültek. Európában a bronzkortól kezdve főleg tiszafából készültek, vagy hegyi szilfából, ha az előbbi nem volt elérhető. A történelmi hosszúíj egy darab fából készült, a modern hosszúíj viszont modern anyagból vagy rétegzett faanyagból. Az íjászszövetségek különféle osztályokat állítottak fel, gyakran középkori történelmi hosszúíj-példák, technikák vagy felhasználási módok alapján. A Brit Hosszúíj Szövetség előírása alapján a hosszúíj vastagsága legalább a szélessége 62,5%-a (mint egy viktoriánus íj), és középen a legvastagabb. Ez különbözik a középkori hosszúíjtól, mely vastagsága a szélességének 33–75%-a. Ezenkívül a viktoriánus íj nem hajlik az egész hosszában, mint a középkori íj. A hosszúíjat a föld sok kultúrájában használták vadászatra és harcra, leghíresebb példája a középkori angol hosszúíj. Története Egy 633-ban kelt feljegyzés szerint a Brit-szigeteken ezt a fegyvert első ízben Walesben használták, amikor Edwin fiát, Offridot, Northumbria királyát egy hosszúíjból kilőtt nyílvessző ölte meg. Ez több mint 500 évvel korábban volt, mint a hosszúíj katonai használatára utaló első feljegyzés Angliában. Ennek ellenére ezt a fegyvert sokkal többen nevezik angol hosszúíjnak, mint walesi hosszúíjnak. A középkorban Anglia és Wales híres volt rendkívül hatásos hosszúíjaikról. Nagy hasznát vették a korszak polgárháborúiban, valamint a Franciaország ellen vívott százéves háborúban. Különösen nagy segítséget jelentett a Crécy (1346), Poitiers (1356), és Agincourt (1415) mellett vívott csatákban. A hosszúíjjal való íjászatról szóló első könyv Angliában 1545-ben jelent meg VIII. Henrik angol király dedikálásával. Az 1545-ben elsüllyedt Mary Rose hajón talált nyílvesszők átlagos hossza 75 cm volt. Bár a tűzfegyverek kiszorították az íjakat a harcokból, fa vagy üvegszálas laminált hosszúíjakat ma is használnak hagyományőrző íjászok, valamint néhány törzsi közösségben sport- és vadászati céllal. A hosszúíjnak van néhány gyakorlati előnye a rekurzív és kompozit íjakkal szemben: általában könnyebb, gyorsabban lehet felkészülni a lövéshez, valamint sokkal halkabb. A modern íjakból kilőtt nyilaknak viszont nagyobb a sebességük és a találati pontosságuk. Felépítése Mivel a hosszúíjat egyetlen fából faragják ki, ezért viszonylag gyorsan és egyszerűen lehet elkészíteni. Amatőr íjkészítők manapság 10-20 óra alatt készítenek el egyet, míg a gyakorlottabb készítők (például a középkori mesterek) jóval gyorsabbak voltak. A hosszúíjat legegyszerűbb kivitelében egyetlen fából készítik, Angliában tradicionálisan tiszafából. Az íj anyagát oly módon metszik ki a tiszafa törzséből, hogy kétharmad része a szíjácsból (fa külső része), egyharmada a gesztből áll. A tiszafa szíjácsa jól tűri a feszítést, míg a gesztje a nyomást. Az íj anyagának kimetszésekor mindig kompromisszumokat kell kötni, hiszen ritka a hibátlan tiszafa. Erre az alapanyagra a középkorban akkora volt az igény, hogy a 16. században majdnem kihalt Európából. Kedvelt fafajta volt még a narancseper és az eperfa, de ezek szíjácsa majdnem használhatatlan, ezért azt el kell távolítani. A hosszúíj karjai elkeskenyedőek, keresztmetszetük kerek, így a feszültség bennük sokkal kevésbé egyenletesen alakul, mint egy laposíj esetén. Az íj karja tulajdonképpen egy hajlított gerenda, így a semleges tengelytől (középvonal, mely nincs sem feszítve, sem nyomva) távolabb eső szálak nagyobb stressznek vannak kitéve. Egy kerek íjkar esetén a semleges tengelytől távolabb eső szálak nagyobb feszítésnek illetve nyomásnak vannak kitéve, így könnyebben sérülnek. A laposíj esetében a lapos has és hát a semleges tengelytől minden pontban egyenlő távolságra van, a feszültség egyenletesebb oszlik meg, így gyengébb fafajták is megfelelnek. Kisebb az esélye a törésnek vagy a tartós meggörbülésnek. A hosszúíjat szükségszerűen gyengébb és hosszabb vagy rugalmasabb anyagból kell készíteni, mint a laposíjat. Hosszúíjnak csak a különlegesen rugalmas faanyagok felelnek meg. Európában elsősorban a tiszafát használták, mivel nagy a nyomószilárdsága, könnyű és rugalmas. A tiszafa az egyetlen széles körben elérhető fafajta, melyből jó tömör íjat lehet készíteni. Az újkőkorszaktól kezdődően egész Európában ezt használták leggyakrabban. Gyakoribb és olcsóbb keményfák, mint például a szil, tölgy, hikori, kőris, mogyoró, juhar inkább laposíjnak alkalmasak. Ha egy vékony, nagy feszítő erejű hosszúíjat ezek valamelyikéből készítünk, úgy az a tartós feszítés hatására végleg elgörbül. A laminált hosszúíj kettő vagy több különböző fa összeragasztásával készül. Ezzel a módszerrel jól kihasználható egyes fafajták magasabb nyomószilárdsága, szakítószilárdsága. A hikori és a bambusz jól tűri a feszítést, így az íj külső felén használják, míg a belső felén (hasán) inkább citromfát vagy tiszafát. A történelmi japán hosszúíj, a jumi több rétegből készül: a hasa és a háta bambusz, a magja (középső rétege) bambusz vagy keményfa, majd a két oldalára keményfa szalagot ragasztanak a csavarodás elkerülésére. Minden fából készült íj gondos bánásmódot igényel, óvni kell a kiszáradástól és a nedvességtől. Faíjakkal pont olyan jól lehet lőni, mint üvegszálas társaikkal, de könnyebben törnek, repednek. A modern íjak jobban tűrik a felajzást, mint a faíjak, melyekről használat után azonnal el kell távolítani az ideget, azaz a húrt. Nikétás A Nikétás görög eredetű férfinév, jelentése: győztes, diadalmas. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 7. Lyauc Lyauc, Lavocsafalva románul: Leauț, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Körösbányától északnyugatra fekvő település. Története Lyauc, Lavocsafalva egykor Zaránd vármegyéhez tartozott. Nevét először 1439-ben említette oklevél Lavocsaiafalva néven. 1441-ben, 1445-ben Lewothafalwa néven, mint a világosi vár tartozékát a mai Tyiulesd mellett említették; bizonyára a szomszédos mai Liaucz vagy Láncz értendő; ez 1525-ben Lawch formában szerepelt. Későbbi névváltozatai: 1760–1762 között Lyavecz, 1808-ban Láncz, Lyáncz, 1913-ban Lyauc. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Körösbányai járásához tartozott. 1910-ben 247 román, görögkeleti ortodox lakosa volt. Nevezetességek Szent arkangyalok ortodox templom Magyarország az 1908. évi nyári olimpiai játékokon Magyarország a nagy-britanniai Londonban megrendezett 1908. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt, hatvanöt férfi sportolóval vett részt. A megnyitóünnepségen a magyar zászlót Mudin István – aki az 1906-os pánhellén olimpián ezüstérmet nyert ötpróbában – atléta vitte. A magyar atléták összesen kilenc érmet – három arany, négy ezüst és két bronz – szereztek, ami öttel több, mint az előző, a st. louisi olimpián szerzett, és ezzel a nem hivatalos éremtáblázaton Magyarország a hatodik helyen végzett. A legeredményesebb magyar versenyző Fuchs Jenő dr. volt, aki a vívás kard szakágában egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett. Mellette Halmay Zoltán is duplázott két ezüstéremmel. A magyar sportolók öt sportágban, összesen hetvennégy olimpiai pontot szereztek. Ez negyvenhat ponttal több, mint az előző, st. louisi olimpián elért eredmény. Eredményesség sportáganként Az egyes sportágak eredményessége, ill. az induló versenyzők száma a következő (zárójelben a magyar indulókkal rendezett versenyszámok száma, kiemelve az egyes oszlopokban előforduló legmagasabb érték, vagy értékek): Pontot nem szerző részt vevők Ezen az olimpián összesen harmincegy magyarországi versenyző nem szerzett pontot. Neveik megtalálhatóak itt: "Az 1908. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája". Érdekességek Gerentsér László Atletika c. könyvében (1911) találjuk a következő részt: „Az 1908. évi londoni olimpiai játékokon volt alkalmunk meggyőződni, hogy versenyzőink mennyire nem bírták a racionális és higiénikus angol konyha ételeit megenni, pedig ez volna kivánatos, hogy a nyugati kulturával együtt az egyedül helyes táplálkozási és főzési módot is átvennénk nemcsak mi sportemberek, hanem mindenki, aki egészségével és életerejével törődik.” Japán Birodalmi Hadsereg A Japán Birodalmi Hadsereg (japánul: �������, Dai-Nippon Teikoku Rikugun) a Japán Birodalom hivatalos fegyveres ereje volt 1867 és 1945 között. A hadsereget a Császári Főparancsnokság és a Japán Hadügyminisztérium igazgatta. Története A Japán Birodalmi Hadsereget azzal a céllal hozták létre, hogy felváltsa a korábbi szamurájokat, és modern, európai mintájú sorozott hadserege legyen az országnak. Létrehozása a Meidzsi-reformok ideje alatt indult el, amely a Tokugava sógunok (bakufu) uralmának vége után, a Meidzsi-restaurációval kezdődött el. A Japán Birodalmi Hadsereget kezdetben amerikai támogatással, később francia, végül német tanácsadók segítségével fejlesztették. Végül a legmodernebb hadsereggé vált Ázsiában: jól képzett, jól felszerelt volt és magas fegyelemmel büszkélkedhetett. Mindazonáltal viszonylag kisebb tüzérséggel, kevesebb harckocsival és más páncélozott járművel rendelkezett, mint az európai országok. Japánnak nem volt független légiereje, ezért a hadsereg hozzálátott erős légierő kialakításához. Az 1930-as évekre a japán hadsereg légiereje modern, az országban gyártott repülőgépekkel volt felszerelve, elsődleges feladata a földi hadműveletek harcászati támogatása. A Birodalmi Hadsereg harcolt az első kínai–japán háborúban (1894 – 1895), Tajvan megszállásakor 1895-ben, az orosz–japán háborúban 1905-ben, Korea megszállásakor 1910-ben, a német terület, Csingtao birtokbavételekor az első világháború alatt, Mandzsúria megszállásakor 1931-ben és a második kínai–japán háborúban (1937 – 1945). Fő eszközeként szolgált a japán császárság agresszív terjeszkedésében Kelet–Ázsiában a második világháború alatt. Végül a Szövetséges Erők 1945 szeptemberében feloszlatták, később a Japán Önvédelmi Erők lépett a helyébe. A japán hadsereg egészen a II. világháború végéig hírhedt volt fanatizmusáról, a hadifoglyokkal és civilekkel szembeni brutalitásáról. Miután Japán 1945 nyarán megadta magát, a hadsereg sok tisztjét bíróság elé állították és megbüntették a számos atrocitásért és háborús bűnért. Ideológia A japán nacionalizmus egyet jelentett azzal, hogy egy gazdag országnak erős a hadserege, és a hadsereg erre az évszázados hagyományra épült. A japán haderőben harcolni egyet jelentett a császárnak tett szolgálattal. Minden katona úgy hitte, hogy nagy megtiszteltetés a császárért meghalni – mint a szamurájok, akik inkább meghaltak, de nem hoztak szégyent az uraikra –, és ez mélyen beivódott a katonai kultúrába. A Jamato damasii, az ősi japán szellem a katonák számára a halál előtti becsületszerzést, és a végsőkig való harcot diktálta. Neveltetésük szerint ha valakit elfogtak, vagy gyáván viselkedett, a családjára és a hazájára hozott szégyent. A császár katonái harc vagy támadás előtt gyakran kiáltották ’banzáj’-t, mellyel a nemes eszméiket éltették. A harcosoknak szóló „Busidó kódex” részletezte a követendő viselkedési normákat, például megtiltotta a fogságba esést. A császár hatalma csak névleges volt, az igazi hatalom a bürokraták kezében volt. Bár elméletileg a Császár volt a hadsereg főparancsnoka, gyakorlatilag bármivel egyetértett, amiben a kormány kikérte a véleményét. A Japán Birodalmi Hadsereg fennállása során csak két császárnak volt főparancsnoki rangja: Taisónak és Sóvának. Ünnepélyes alkalmakkor a császár főparancsnoki egyenruhát hordott, és a díszelgő alakulatok tisztelegtek neki megjelenésekor. A kormány csak akkor tudta mozgósítani a hadsereget, ha a kormányban levő minden miniszter egyhangúlag megegyezett, és a császár is jóváhagyta, hogy végrehajtsák a mozgósítást. A császárnak jelen kellett lennie minden hivatalos kormányülésen, hogy a döntések jogerősek legyenek, így végighallgatta a miniszterek javaslatait, érveit. Japán szimbólumává vált, hogy a miniszterek beleszólhattak az ország irányításába, a miniszterek kéréseit a császár rendeletként alkalmaztatta. A császár különleges joga A császári tanács ritka pillanataiban, amikor a kormány miniszterei nem tudtak egyetérteni, és a miniszterek szavazataival sincs egyhangú többség, a miniszterek kikérték a császár véleményét. Ilyenkor az ő véleménye többet nyomott a latba, de erre csak a fontos döntésekkor került sor és a miniszterek mutatták be a választási lehetőségeket. A második világháború alatt a japán kormány használta Hirohito azon különleges jogát, hogy befejezzék a háborút. 1945-ben a kormány végrehajtotta a császár rendeletét, és Hirohito először és utoljára előre felvett beszédét egész Japánban sugározták a rádióközvetítések, amikor főparancsnokként betöltött utolsó szerepeként bejelentette Japán kapitulációját. A hadsereg létszáma 1870 – 12 000 emberből állt 1885 – 7 hadosztályból állt, köztük a Császári Őrség hadosztálya Az 1900-as évek elején a Birodalmi Hadsereg 12 hadosztályból és számos más egységből állt. Ezek a következők: 380 000 aktív szolgálatos és az 1. tartalékos osztály – az előbbi A és B(1) besorozott hadosztályokból álltak, 2 év múlva aktív szolgálat 17 és fél év elkötelezettség 50 000 ember a 2. tartalékosos osztály – ugyanaz, mint az előző, de B(2) besorozott hadosztályból állt. 220 000 fős Nemzeti Gárda 1. Nemzeti Gárda – 37 – 40 éves emberek az 1. tartalékos hadosztályból 2. Nemzeti Gárda – képzetlen 20 éves és több mint 40 éves edzett tartalékosok 4 250 000 rendelkezésre álló férfi a szolgálathoz és a mozgósításhoz. 1934 – a hadsereget 17 hadosztályra növelték 1940 – 376 000 aktív szolgálatos és 2 000 000 besorozott katona 31 hadosztályban 2 hadosztály Japánban (a Császári Őrség és egy másik) 2 hadosztály Koreában 27 hadosztály Kínában és Mandzsúriában 1941 végén – 460 000 aktív szolgálatos 41 hadosztályban 2 hadosztály Japánban és Koreában 12 hadosztály Mandzsúriában 27 hadosztály Kínában 1945 145 hadosztály (köztük 3 a Császári Őrség), plusz számos egyedi egységek, több mint 5 000 000 emberrel (köztük a Japán Császári Légierő) Japán Védelmi Erők 1945-ben 55 hadosztályban 2 000 000 emberrel A hadsereg összlétszáma 1945 augusztusában: 6 095 000 fő Fegyvergyárak A japán hadsereg különféle fegyvergyárakat is igazgatott: Japán Hadsereg Szagami fegyvergyára – Mitsubishi által fejlesztett és gyártott tankok Japán Hadsereg Szaszebo fegyvergyára – Mitsubishi által gyártott tankok Japán Hadsereg Heidzso fegyvergyára – Nambu által gyártott kézi-, és gyalogsági fegyverek Japán Hadsereg Mukden fegyvergyára – Nambu által gyártott gyalogsági fegyverek Japán Hadsereg Tacsikava fegyvergyára – fejlesztésre és gyártásra ajánlott repülőgépek a Japán Császári Légierő számára Veszteségek A Japán Birodalmi Hadsereg fennállása alatt 1 700 000 katona vesztette életét, tűnt el vagy került fogságba. A II. világháború veszteségei: Fegyveres erők: 2 556 000 fő (ideszámítva a nem harc közben elhunytakat is), plusz 672 000 civil áldozat 1 506 000 fő harc közben elesett 810 000 fő bevetés közben eltűnt/hadifogságba került Oud-Heverlee Leuven Az Oud-Heverlee Leuven egy belga labdarúgócsapat Leuvenban, amely a Jupiler Pro League szerepel. 2002-ben alapították, színei: piros és fehér. Története A klub a 2001–2002-es szezon után három csapat –a K. Stade Leuven, a K. Daring Club Leuven és az F.C. Zwarte Duivels Oud-Heverlee– egyesüléséből jött létre. Első szezonja után a harmadosztály B csoportjában a 2. helyen végzett. A 2003–2004-es idényt a harmadik helyen zárták. A 2004–2005-ös bajnokságban ismét a második helyez szerezték meg, de a rájátszást megnyerve a másodosztályba léphettek. A másodosztályban töltöttek hat szezont, miután a 2010–11-es szezon végén sikerült feljutniuk az első osztályba. Játékoskeret 2015. november 20. alapján: Sikerei Belga másodosztály 1. hely (1): 2010–11 873 Mechthild A 873 Mechthild (ideiglenes jelöléssel 1917 CA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1917. május 21-én. Dániel-játék A Dániel-játék vagy Ludus Danielis egyike a két középkori latin liturgikus dráma, amelyek a bibliai Dániel könyvét veszik alapul. Két középkori dráma Dániel túléléséről. Az első egyike a Fleury Playbook drámáinak, ami egy kézirat a 13. századból, és 10 liturgikus drámát tartalmaz. A szövegek Hilarius által írottak, és nincs zenei kíséret bennük. Maga a darab 1140 körül keletkezett. A második egy 13. századi dráma, amit egyszólamú zene kísér; a szöveget a Beauvaui Katedrális (Észak-Franciaország) diákjai írták. Mindkét darab szövege 1227 és 1234 között lett teljes. Eredetileg a szöveg nagyrésze inkább költői, mint liturgikus, szorosan követi Dániel bibliai történetét. Az 1950-es években a darab újjáéledt az Amerikai Egyesült Államokban Noah Greenberg, a New York Pro Musica igazgatója által. Néhány előadásban használtak egy W. H. Auden által angolul írt és előadott szövegkönyv-magyarázatot is. Szintén fontos mozzanat a darab életében, hogy 1985-ben ez volt a Boston Camerata (korai zenei együttes) egyik produkciója. 2008-ban a The Dufay Collective és William Lyons kiadták a Dániel-játék nevű CD-jüket. 2014-ben a Boston Camerata ismét előadta Bostonban a Dániel-játék egy új változatát. Dánielt Weatherston Pitts alakította, tenorban. Szereplők Belshazzar hercege Belshazzar Két bölcs ember Három irigy tanácsos Habakukk Belshazzar királynője Dániel Mede Darius Két tanácsadó Egy angyal Herald angyal Satrapa és katonái Gare d’Harfleur Gare d’Harfleur vasútállomás Franciaországban, Harfleur településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Le Havre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Havre Gare de Saint-Laurent - Gainneville 228 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 170-es évek – 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek Évek: 223 – 224 – 225 – 226 – 227 – 228 – 229 – 230 – 231 – 232 – 233 Diós Kati Diós Kati magyar modell, manöken, oktató. Élete Diós Katit ma már, az iskola megálmodójának, vezetőjének említik. Húszéves táncos- és modellmúlttal rendelkezik, tapasztalatai adták a Nők Iskolája megalapításának az ötletét. A volt modell által vezetett tanfolyamon a résztvevők korcsoportokra bontva tanulhatják el a nőiesség fortélyait. Az 1960-as évek végén a KISZ Központi Művészegyüttes tánckaránál kezdett táncolni, majd ötéves szerződést kötött a Furla elnevezésű belgrádi együttessel. Az Amerikai Egyesült Államok-ban szinte minden nagyvárosban fellépett. Öt évig minden nyáron az Isztriai-félszigeten az Opanak együttessel táncolt. 28 évesen modellkedésbe fogott, a néhány évesre tervezett karrier azonban tíz évet tartott a kifutókon: Új-Zélandtól Izlandig, Tokiótól Los Angelesig bejárta a világot. 38 évesen vált meg a kifutótól, ekkor elindított egy modelltanfolyamot, létrehozta saját modelliskoláját, majd megszületett a Nők Iskolája. Azóta a Nők Lapja égisze alatt működő tanfolyam előadója, vezetője. Modellként Manökenként, fotómodellként számos fotó jelent meg róla. Az Ez a Divat munkatársa, modellje is volt, de több újságban szerepelt címlapokon, belső oldalakon egyaránt. Fotósai voltak Többek közt: Módos Gábor és Lengyel Miklós fotóművészek. Backstreet Boys A Backstreet Boys egy Grammy-jelölt amerikai fiúegyüttes. Ők voltak Lou Pearlman menedzser első csapata. Hivatalosan 1993. április 20-án alakultak együttessé. 13 Top40-es daluk volt a Billboard Hot 100 ranglistán és több mint 130 millió albumot adtak el, ezzel ők lettek minden idők legnépszerűbb fiú együttese. Az öttagú csapat Nick Carter-ből, Howie Dorough-ból, Brian Littrell-ből, A.J. Mclean-ből és Kevin Richardson-ból áll. Kevin Richardson elhagyta az együttest 2006. június 23-án, majd 2012-ben ismét csatlakozott. Tagok Nick Carter Brian Littrell Howie Dorough A.J. McLean Kevin Richardson Kezdetek és nemzetközi sikerek (1993 - 1996) Lou Pearlman a New Kids on the Block hatására elhatározta, hogy létrehozza a saját fiúbandáját. Hirdetések és meghallgatások sorozata után megtalálta A. J. McLean-t, Howie Dorough-t, és Nick Carter-t, akik a meghallgatások alatt összebarátkoztak Két korábbi tag (Sam Licata és Charles Edwards) kilépése miatt Kevin Richardson is bekerült közéjük. Elhatározták, hogy az együttest egy Orlando-i bolhapiac után nevezik el. Az utolsó tag 1993. április 19-én került be, amikor Brian Littrell (Richardson unokatestvére) csatlakozott egy telefonos meghallgatás után. Pearlman meghívta egy barátját, Bob Curiano-t, hogy írjon dalokat a fiúknak (ilyen volt a "Lover Boy" és a "Get Ready"). Az első koncertet 1993. július 8-án adták Orlando-ban. Európában nőni kezdett a népszerűségük, 1996-ban Németországban őket választották a legjobb külföldi együttesnek, az "I'll Never Break Your Heart" aranylemez lett ugyanitt. Ezzel ők lettek a legsikeresebb debütálók a világon. Áttörés az Egyesült Államokban (1997 - 2000) 1997-ben a popzene kezdett előtérbe kerülni az USA-ban. A Jive Lemezkiadó és Pearlman elhatározták, hogy visszahozzák a fiúkat hazájukba. Megkezdték a második albumuk (Backstreet's Back) felvételét 1997 januárjában, és kiadták a "Quit Playing Games With My Heart"-ot júniusban. Egyik daluk, az "If you stay" a Booty Call (Potyázók a portán) c. filmben hangzott el 1997 januárjában. A második nemzetközi album kiadásával egy időben, kiadtak egy azonos című lemezt, amely mindkét albumról tartalmazott számokat. A lemez az USA-ban és több európai országban is első helyen debütált. Decemberben egy 20 országot érintő turnéba kezdtek. Szintén ebben az évben beperelték Pearlmant, amiért a profit 75%-át felvette, és elhagyta a fiúkat, akiknek hitelt kellett felvenniük az írók és zenészek kifizetéséhez. A vád sikkasztást is tartalmazott. Az ügy 1998-ban zárult le. 1998-ban Littrell szívműtéten esett át veleszületett szívbetegsége miatt. Később egy fellépést is lemondtak, mivel Howie Dorough testvére meghalt. 1998. októberében megkapták Orlando város kulcsait a polgármestertől, hálából azért, hogy 250 ezer dollárt kerestek egy koncerttel a tornádó károsultjainak. 1999. február 27-én a "Backsreet Boys" gyémántlemez lett (10 millió eladott példány). Ekkoriban új menedzsmentet vettek fel. Többször beperelték Pearlmant, végül megvásárolták a részesedését az együttesben. 2000. november 21-én Black&Blue címmel megjelent negyedik albumuk is. Szünet és újrakezdés (2001 -) 2001-től az együttes szünetet tartott és néhányan elkezdték építeni saját karrierjüket. Nick Carter "Now or Never" címmel adta ki első szólólemezét, melyen "rockosabb" hangzás dominált, míg Brian Littrell "Welcome Home" címmel adta ki keresztény pop albumát. 2005-ben alakultak újra és megjelentették a Never Gone-t, majd ismét stúdióba vonultak. 2007-ben újra feltűntek, azonban csak 4 taggal, mivel Kevin nem folytatta énekesi pályáját, állítása szerint azért, mert inkább családapai szerepére kívánt koncentrálni. Új albumuk "Unbreakable" címmel jelent meg 2007. október 30-án. A számok stílusában nagy változás volt észlelhető: kevesebb volt táncos-pörgős dal és előtérbe kerültek a lassúbb, érzékenyebb dalok. Brian Littrell így nyilatkozott: „Valószínűleg ez a legsokrétűbb album, amit valaha készítettünk és készíteni fogunk. Sokkal realisztikusabb, mint az előzőek, az életről szól, sokszor a veszteségekről, szerelemről és csalódásról.” 2009. október 6-án jelent meg "This is us" című albumuk, amellyel visszatértek a dance-pop stílushoz. Az albummal 2009-ben turnéra is indultak először Európában, majd Amerikában, nagy sikerrel. Az év végén egy luxushajó utat szerveztek, mellyel lehetőséget adtak rajongóiknak, hogy személyesen eltölthessenek velük pár napot. Ezen az úton jelentették be, hogy összeállnak a New Kids On The Block együttessel egy közös turné erejéig. Közösen egy dalt is kiadtak 2011-ben. 2012-ben velük turnéztak Európában, Ausztráliában és Indonéziában, majd júliusban stúdióba vonultak, hogy felvegyék legújabb albumukat, ismét 5 taggal. Áprilisban jelentették be ugyanis, hogy Kevin visszatér a csapathoz. Danny Kaye Danny Kaye, született David Daniel Kaminsky (New York, Brooklyn, 1913. január 18. – Los Angeles, 1987. március 3.) amerikai színész, komikus, muzsikus. „Mr. UNICEF” – a UNICEF első jószolgálati nagykövete. Zsidó származású szülei (Jacob Kaminsky és Clara Nemerovsky), Ukrajnából vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Két fiuk született, Lawrence (†1969) és David. Élete A brooklyni New York Thomas Jefferson High School-t végezte. 1933-ban változtatta nevét Kaye-re. Kezdetben nehézségei voltak az angol nyelv elsajátításával, ezért kéz- és arcmozdulatokkal érttette meg magát. Ezeket később filmjeiben hasonlóképpen jól alkalmazta. 1939-ben debütált a Broadway-n a The Straw Hat Revue c. darabban. A Tchaikovsky c. dalban 54 orosz zeneszerző nevét énekelte el 38 másodperc alatt… Felesége Sylvia Fine (1913–1991) lett, 1940-ben házasodtak össze. 1946 decemberében született egyetlen gyermekük, Dena. 1950-ben Kanadába költöztek. 1954-ben kezdte el munkáját az UNICEF-ben. Távol-keleti utazásairól készített filmjét, melyben az UNICEF segélyprogramjait mutatta be, becslések szerint 100 millióan látták az ötvenes években. Egy UNICEF kampány keretében több tucat várost keresett fel néhány nap alatt maga vezette repülőgépén, hogy megismertesse az amerikaiakkal a szervezet gyermekvédelmi munkáját. Sajátos, kifejező humorával komoly betegségekre, a gyermekeket fenyegető problémákra hívta fel az emberek figyelmét. Egyik legsikeresebb filmje The Court Jester (Udvari bolond) volt. A UNICEF 1965-ben kapott Nobel-békedíját ebben az időben Danny Kaye nevével azonosították. Nagy sikere volt a Live from Lincoln Center c. TV-show-ban (1981. szeptember. 23.), ahol karmesterként lépett fel a New York Philharmonic zenekarral. Az UNICEF-ben kifejtett lelkes tevékenységét 1983-ban Humanitárius Oscar-díjjal jutalmazták. Danny Kaye 1987. március 3-án, Los Angelesben halt meg szívroham következtében. Filmográfia 1944 The Birth of a Star 1944 Up In Arms; Anyámasszony katonája 1945 Wonder Man; Csuda pasi 1946 The Kid From Brooklyn; Botcsinálta bokszoló 1947 The Secret Life of Walter Mitty; Walter Mitty titkos élete 1948 A Song is Born; A zene szerelmese 1949 It's a Great Feeling 1949 The Inspector General; A főfelügyelő 1951 On the Riviera; A Riviérán 1952 Hans Christian Anderson 1954 Assignment Children 1954 Knock on Wood; Kopogd le a fán! 1954 White Christmas; Fehér karácsony 1956 The Court Jester; Udvari bolond 1958 Me and the Colonel; Én és az ezredes , dráma 1958 Merry Andrew 1959 Five Pennies; Öt penny 1961 On the Double 1963 The Man From the Diners' Club; Nyomoz a vőlegény 1969 The Madwoman of Chaillot 1972 Pied Piper 1977 Pinnochio 1981 Skokie; A túlélő Egyéb 1981 Live from Lincoln Center. An Evening with Danny Kaye and the New York Philharmonic Altmärkische Wische Altmärkische Wische település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Népesség A település népességének változása: Kis mósuszlóri A kis mósuszlóri vagy kis pézsmalóri (Glossopsitta concinna) a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a lórifélék (Loriidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália területén és Tasmania szigetén honos. Megjelenése Hossza 15 centiméter. Szaporodása Fészekalja 2-5 tojásból áll, melyen 22 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 39-46 nap. 1930 (szám) Az 1930 (római számmal: MCMXXX) az 1929 és 1931 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1930-as a kettes számrendszerben 11110001010, a nyolcas számrendszerben 3612, a tizenhatos számrendszerben 78A alakban írható fel. Az 1930 páros szám, összetett szám, szfenikus szám. Kanonikus alakja 21 · 51 · 1931, normálalakban az 1,93 · 103 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 5, 10, 193, 386, 965 és 1930. Az 1930 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek a 2390 és 2564. Vékonycsőrű víztaposó A vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Cirkumpoláris elterjedésű faj, fészkelőterülete Alaszkától Kanada északi részein, Grönlandon, Izlandon át, majd Észak-Skandináviától Kamcsatkáig az eurázsiai kontinens északi peremén húzódik. Jellemző élőhelyei a tundra sekély vízborítású részei, kisebb tavacskák mocsaras szegélyei, lávafennsíkok tavai esetleg folyók szigetei. Európai állománya stabil, 180.000 - 1.170.000 pár. Megjelenése Nászruhában fejteteje, pofája, tarkója, mellének oldala és dolmánya ólomszürke. Mivel a fiókákat egyedül a hím gondozza, az ivarok közül a tojó a színesebb, ami a madárvilágban meglehetősen ritka. Nyakoldalán változó kiterjedésű vöröses színű folt van, amely a tojón élénkebb színű, a hímnél fakóbb, határozatlan szegélyű és okkeres árnyalatú. Torka és a szeme feletti petty fehér. Hátoldalán okkerszínű 'V' alakú mintázat látható. Téli, nyugalmi tollazatban (nálunk igen ritkán látható) színe fakó szürke, szemsávja és tarkója sötétszürke, a hátán jól látható fehér 'V' alakú mintázattal. A frissen kirepült fiatalok (Magyarországon ezek láthatók leggyakrabban) a hát és a szárny fedőtollainak széles sárgás szegése van, vöröses szín hiányzik nyakmintázatukból. Átlagos testhossza 18-19 centiméter, szárnyfesztávolsága 32-41 centiméteres, testtömege 27-48 gramm. Csőre fekete, tűszerűen hegyes, oldalról nem lapított, mint a laposcsőrű víztaposóé. Ez utóbbié vaskosabb, nászruhában sárga, téli ruhában és a fiataloknál a csőr tövén sárga szín látható. Mivel sokat úszkál, lábujjain karéjos úszóhártya van. Életmódja Rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel planktonrákokkal, rovarokkal és kevés növényi anyaggal táplálkozik. Nevét a partimadarak között szokatlan táplálékkereső viselkedéséről kapta. Szinte kizárólag úszva táplálkozik, a víz felszínéről csipegeti fel az eleséget. Mivel ember által nem, vagy csak ritkán lakott területeken költ a vonulás során felbukkanó példányok bizalmasan viselkednek, az ember iránt félelmet nem mutatnak, gyakran 2–3 m távolságból megfigyelhetőek. Szaporodása A talajra, növényi anyagok takarásában készíti fészkét. A költési időszak június közepétől kezdődik. A 4 tojásos fészekaljat a hím költi ki 17-18 nap alatt, a tojó nem vesz részt a fiókák gondozásában. Előfordul, hogy a tojó két hímmel is párba áll és mindkettő fészkébe tojást rak. A kikelt fiókák fészekhagyók, 18-20 nap után már repülnek. Vonulása és kárpát-medencei előfordulása Telelőterületei Afrika nyugati partvidéke mentén, az Arab-félsziget környéki vizeken, Mikronéziában, a perui és argentin partvidékek mentén találhatóak. A tojó hamar elhagyja a fészkelőterületet. Őszi vonulása a fiókák kirepülése után, július végén indul és augusztus közepe - szeptember eleje között a legintenzívebb. Ilyenkor főként a világos színezetű fiatal példányok mutatkoznak egyesével, vagy néhányad magukkal, amikor vélhetően egy-két fészekaljból származó fiókák vonulnak együtt, legkésőbb október közepéig. Tavasszal ritkább, májusban, június elején figyelhető meg, ekkor kiszínezett madarak, rendszerint tojók bukkannak fel. Védettsége Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint. Fabini János (lelkész) Fabini János (Medgyes, 1825. augusztus 10. – Baráthely, 1899. január 22.) evangélikus lelkész. Élete Medgyesen végezte 1843-ban a gimnáziumot; a bölcseleti és teológiai tanulmányok végeztével 1849-ben ugyanott tanító lett, később bogácsi (Bogeschdorf), 1881-től pedig baráthelyi (Pretai) lelkész. 1872 és 1877 között dékánságot viselt, 1886-ban Baráthelyen a medgyesi egyházmegye is dékánná választotta. Az ágostai evangélikus házassági főtörvényszéknek és a tartományi konzisztóriumnak tagja; a medgyesi gazdasági egylet elnöke volt. Munkája Der Weinbau in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1860. (Különnyomat a medgyesi ágostai evangélikus gimnázium Programmjából.) Recht und Brauch der ev. Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. (Nagyszeben, 1882.) Macedónia címere Macedónia címere Macedónia címere egy ovális alakú pajzs, amelynek közepén egy hegycsúcs emelkedik. A háttérben aranyszínű felkelő nap látható. A pajzsot két oldalról búza- és dohánylevelekből összeállított koszorú díszíti. Története 1991-ben a macedón parlament a régi, vörös csillaggal, koszorúval, felkelő nappal és a Korab heggyel díszített kommunista címer további használatát hagyta jóvá. 2009. november 16-án a parlament eltávolította a vörös csillagot a címerből. Kasztok a Mass Effectben A Mass Effect című videojátékban a karakterek három alapvető irányban lehetnek jártasak: fegyverhasználat, biotika (az erőterek manipulálása) és technikai ismeretek. A hat kaszt ezeknek a tiszta változatai (katona, adeptus, mérnök) és a kombinálása, amikor két irányban is közepesen jártas (harci adeptus (katona/adeptus), beszivárgó (katona/mérnök), őrszem (adeptus/mérnök)). Katona A katona (angolul soldier) a fegyverek mestere, az, akit minden küzdelemben célszerű az élre tolni. A katona az egyetlen kaszt, amely a játékban előforduló minden fegyvert képes hatékonyan kezelni, ráadásul életerőből is több jut neki, mint kevésbé edzett társainak. A kaszt saját alapképessége külön páncélimplantátumok nélkül is lehetővé teszi a regenerációt, és még tovább növeli a karakter életerejét. A katona kommandóssá és rohamosztagossá tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Adeptus Az adeptus (angolul adept - jelentése „beavatott”) a biotika, az űr sötét energiája manipulásásának tudományában képzett karakter, aki erőtereivel hatalmas pusztítást tud végigvinni – viszont ezek nélkül nem sokra képes, hisz a fegyverek közül csak a pisztolyhoz ért, és annak használatát is csak kis idő múlva képes elsajátítani. A biotika három alapképességet jelent, ezek a Dobás (a célpontot lökés éri), a Torzítás (a célpont páncélzata lecsökken, és folyamatosan sérül is), és az Akadály (védőpajzs). Ha e képességekben elérjük a megfelelő képzettséget, újabb három biotikus képesség nyílhat meg, mégpedig az Emelés (az ellenfél magatehetetlenül lebegni kezd), a Szingularitás (mindent magába szívó, sokat sebző mini fekete lyuk), és a Sztázis (a célpont lebénul). Az adeptusok saját alapképzettsége a biotikus képességek újratöltődési idejét csökkenti. Az adeptus bástyává és nemezissé tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Mérnök A mérnök (angolul engineer) a technikával kapcsolatos pusztító megoldások ismerője, ha mechanikus ellenfelekkel kerülünk szembe, képességei hatványozottan erősek. Nem harccal kapcsolatos képességeik közül megemlítendő a kódtörés, a gyógyítás, és a Mékó hatékonyabb javítása. Harcban képesek tönkretenni az ellenfelek fegyvereit és páncélzatát, lehetetlenné tenni a biotika alkalmazását, a robotokat pedig egymás ellen fordíthatják. Az organikus ellenfelek ellen kiemelten hatékony az idegsokk képesség, ami egyszerre bénít és mérgez. A mérnökök saját alapképessége a technikai jártasságok újratöltődési idejét csökkenti. A mérnök felcserré vagy ügynökké tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Harci adeptus (katona/adeptus) A harci adeptus (angolul vanguard) egy katonát, amint néhány halálos biotikus képességgel felszerelve halad előre a harcmezőn, és akit nem ér el fegyverrel, azt nekivágja a falnak, vagy egyszerűen kiemeli a fedezék mögül. Nem képes elsajátítani a legerősebb biotikus képességeket (szingularitás, sztázis), és nem tudja jól használni a gép- és mesterlövész-fegyvereket sem. E kaszt saját alapképessége a pisztolyok és puskák sebzését növeli, a biotikus védettség turbózása mellett. A harci adeptus rohamosztagossá vagy nemezissé tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Beszivárgó (katona/mérnök) A beszivárgó (angolul infiltrator) egy olyan katona, amely technikai tudásával puhítja meg az ellenfelet, mielőtt beveti fegyvereit és gránátjait. Tulajdonképpen mindenes, hisz egyszerre ért a mesterlövész-fegyverek kezeléséhez és a zártöréshez, a páncélok kihasználásához és a gyógyításhoz. A beszivárgók saját alapképessége a pisztolyok és mesterlövészfegyverek sebzését növeli, valamint a technikai képességek hatékonyságát erősíti. E kaszt képviselője kommandóssá vagy ügynökké tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Őrszem (adeptus/mérnök) (Angolul sentinel.) Kizárólag a pisztolyokhoz értenek, ráadásul ahhoz se valami pompásan – az őrszemek mégis a harcmező legsokoldalúbb karakterei. Elvégre miután az ellenfelet felemelték, tönkretették a fegyverét, lebontották a páncélját, majd hozzávágták egy szekrényhez, egy pisztoly is bőven elég az ellenség kivégzéséhez… Az őrszemek saját alapképessége a pisztolyok sebzését és pontosságát növeli, illetve minden biotikus és technikai képesség újratöltődési idejét csökkenti. Ez a karakter felcserré vagy bástyává tud szakosodni a megfelelő küldetés elvégzését követően. Forrás Bényi László (Grath): A Mass Effect kasztjai. PC Guru, 2008. június 5. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 21.) Markus Katzer Markus Katzer (Bécs, 1979. december 11. –) osztrák válogatott labdarúgó, aki jelenleg a First Vienna játékosa. Sikerei, díjai Rapid Wien Osztrák Bundesliga : 2004–05 , 2007–08 Jimmy Conrad James Conrad (Arcadia, 1977. február 12. –) amerikai válogatott labdarúgó, edző. Sikerek Válogatott USA CONCACAF-aranykupa : 2005 U–5 (második világháborús tengeralattjáró) Az U–5-ös német tengeralattjárót 1935. augusztus 14-én bocsátották vízre Kielben. A második világháborúban két bevetésen vett részt, előtte és utána iskolahajóként szolgált. Az U–5-ös egyetlen hajót sem süllyesztett el. 1943. március 19-én a Balti-tengeren baleset történt a hajó fedélzetén merülés közben, és az U–5-ös elsüllyedt. A legénység 22 tagja meghalt, 16 megmenekült. Sziléziai vajdaság A Sziléziai vajdaság közigazgatási egység, Lengyelország 16 vajdaságának egyike, felöleli a történelmi Felső-Sziléziát, a Cieszyni Szilézia Lengyelországhoz tartozó részét és Kis-Lengyelország nyugati részét. A vajdaság székhelye Katowice. A Sziléziai vajdaság az egyetlen, melyben a járási jogú városok száma (19) nagyobb a járásokénál (17). Helyzete A sziléziai vajdaság Lengyelország déli részén terül el a Visztula, Odera és Warta völgyében, Csehországgal és Szlovákiával határos. A vajdaság Szilézia keleti részét, Kis-Lengyelország nyugati részét és Nagy-Lengyelország déli részét foglalja el, így az ország kulturális és történelmi szempontból fontos területeit. Felső-Szilézia gazdasága fejlettebb, mint a mezőgazdasági jellegű Kis-Lengyelország keleti része. Kivétel a dąbrowai medence, Kis-Lengyelország történeti vidéke. A vajdaság természetföldrajzi szempontból a sziléziai és a krakkó-częstochowai fennsíkon, az oświęcimi völgykatlanban és a Beszkideken fekszik. A szomszédos vajdaságok: Łódźi vajdaság Szentkereszt vajdaság Kis-lengyelországi vajdaság Opolei vajdaság Városai A vajdaságban 72 város van, melyekből 19 járási jogú város. Az alábbi táblázatban a 23 legnagyobb város van felsorolva népesség szerinti sorban, a járási jogú városok vastag betűkkel. Az adatok a GUS (lengyel Központi Statisztikai Hivatal) 2009. december 31-i adatai szerintiek. Járások A GUS (lengyel Központi Statisztikai Hivatal) 2008. december 31-i adatai szerint: Alto Douro borvidék Az Alto Douro borvidék Portugália egyik legismertebb borvidéke, a portói borokat adó szőlők termőhelye. Földrajzi helyzete A Douro folyó völgyében, Portótól mintegy 70 km-rel keletre kezdődik, és mintegy 60 km hosszan nyúlik kelet felé, majd a völgy spanyolországi szakaszán folytatódik (Ribeira del Duero borrégió). A völgy alsó szakasza az ugyancsak meglehetősen híres Vinho Verde borvidék. Területe mintegy 250 000 ha, de ebből csak mintegy 38 500 ha-on termelnek szőlőt. Három tájegysége: Baixo Corgo (nyugati, egyben legkisebb és legcsapadékosabb), Cima Corgo , Douro Superior . A bortermelés két központja: Régua és Pinhão . Éghajlata A vidék éghajlata alapvetően mediterrán: a nyár száraz; az ősz-tél viszonylag esős. A hegyekben telente hó is előfordul; a hőmérséklet nem ritkán -15°C alá süllyed. A tengerparttól távolodva a kontinentális tendenciák mindinkább felerősödnek; a csapadék mennyisége csökken. Története A portói bor nevet a 17. század második felétől használják – azért ez a név terjedt el, mert a bort Porto kikötőjéből szállították az egész világra. A világ legkorábban kijelölt borvidékeinek egyike; határait 1756-ban állapították meg, amikor Pombal márki a Douro felső folyásánál termelt bor minőségének biztosítására kidolgoztatta a világ első részletes bortörvényét. Ehhez a király rendeletben engedélyezte a Felső-Duero vidéki bortermelők társaságának (Companhia Geral da Agricultura das Vinhas do Alto Douro) megalapítását. A borvidék határait már a társaság szabta meg, és egyúttal részletesen értékelte a termőterületeket. A termesztés helye és a termék minősége szerint rögzítették az árakat, a hamisítókat pedig pénzbüntetéssel sújtották. A visszaesőket megkorbácsolták, majd Angolába száműzték; néhány borpancsolót egyenesen felakasztottak. A Douro völgyében megtermelt bort egy év „házi” érlelés után hagyományosan gályákon úsztatták le a folyó alsó, hajózható szakaszán a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék tovább. A hagyományos módon, teraszosan művelt szőlőknek köszönhetően a borvidéket 2001-ben a (kulturális) Világörökség részévé nyilvánították. Termesztett szőlőfajták Inkább vörös, mint fehér borokat termelnek, és csak ezek egy részét erősítik portói borrá. Ennek megfelelően a mintegy 80, termesztett fajta többsége kékszőlő. A szigorú előírások szinte csak őshonos portugál fajták termesztését engedik meg. A legjelentősebb fajták: Touriga Nacional (rendkívül kis hozamú, de hihetetlenül koncentrált, fekete bogyós gyümölcsös és virágos aromákkal), touriga franca (robusztus, virágos-piros gyümölcsös karakterű), tinta roriz ( Spanyolországban tempranillo néven kedvelik), tinta cao, tinta barroca Pavel Pokorný Pavel Pokorný (Csehszlovákia, 1946. november 25. –) cseh zongorista, gitáros, hegedűs és énekes, a Synkopy 61 rockegyüttes tagja. Pályafutása Hegedűsként és énekesként a Synkopy 61 rockegyüttes tagja 1960 decembere óta. Később billentyűs hangszereken és gitáron is játszott. 1966 és 1968 között sorkatonai szolgálatát töltötte, majd 1968 novemberében visszatért a zenekarba, amelynek 1987-ig tagja volt. 1990-ig Zbyšek Pantůčik és Libor Pantůčik előadókkal szerepelt. 1990 és 1996 között a Play Band zenekarral Norvégiában és cseh klubokban zenélt. 1995-től ismét az újraalapított Synkopy 61 együttes tagja lett. A 2006 és 2011 közötti időszak kivételével jelenleg is ebben a zenekarban gitáron és hegedűn játszik. Adam Carson Adam Carson (Mountain View, Kalifornia, 1975. február 5. –) amerikai zenész, az AFI nevű rockegyüttes dobosa. Zenei karrier A középiskolában barátai, Mark Stopholese és Vic Chalker, egy együttest akartak alapítani (amely később az AFI lett). Sajnos több problémájuk is adódott: doboshiány volt. Mark ajánlotta a barátját, Adam Carsont dobosnak. Bár nem tudtak egy hangszeren se játszani, de Davey jól tudott énekelni, Adamnek pedig volt dobfelszerelése. Davey Havokkal együtt ők ketten maradtak meg eredetitagként az együttesben. Míg az AFI-ban játszott, 1996-ban a Tiger Armyban is dobolt. Adam a Tiger Army's The Early Years EP-n hallható. Az arca látható a The Dork EP borítóján. Adam szerepel a Love Equals Death nevű együttes egyik videoklipjében, a Truth Has Failedben. Tetoválásai A bal kezén egy rózsa és egy pók, és egy kalózhajó (mint Hunternek). Kiadói Nitro Records Dreamworks Records Interscope Records Egyéb szereplései Influence 13 Tiger Army Albumok Answer That and Stay Fashionable (1995) Very Proud of Ya (1996) Shut Your Mouth and Open Your Eyes (1997) Black Sails in the Sunset (1999) The Art of Drowning (2000) Sing the Sorrow (2003) Decemberunderground (2006) Crash Love (2009) EP-k Dork (split with Loose Change) (1993) Behind the Times (1993) Eddie Picnic's All Wet (live) (1994) This Is Berkeley, Not West Bay (1994) Bombing the Bay (split with Swingin' Utters) (1995) Fly in the Ointment (1995) AFI/Heckle Split (split with Heckle) (1995) A Fire Inside EP (1998) Black Sails (1999) All Hallow's EP (1999) The Days of the Phoenix (2001) 336 EP (2002) 1994–1995-ös UEFA-kupa Az 1994–1995-ös UEFA-kupa a verseny 24. szezonja volt. A kupát az olasz AC Parma nyerte, miután a kétmérkőzéses döntőben 2–1-es összesítéssel győzte le a szintén olasz Juventust. La Creuse La Creuse település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 75 fő (2015). La Creuse Adelans-et-le-Val-de-Bithaine, Châtenois, Genevreuille, Pomoy és Velleminfroy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Prehistorik 2 Prehistorik 2 egy számítógépes játék, amelyet a Titus Interactive fejlesztett és adott ki DOS-ra és Amstrad CPC-re. A játék menete A játékban az elődhöz, a Prehistorikhoz hasonlóan a játékos egy ősembert irányít, akinek élelmet kell gyűjtenie, miközben különféle állatok állják útját. A játék célja, hogy ugrálva és futva végighaladjunk a pályán és az utunkba kerülő ellenségeket agyonüssük egy bunkóval. Pontokat az ellenségek megölésével, illetve a pályán elhelyezett tárgyak (például ételek, gyémántok, játékok) összeszedésével szerezhetünk. Az irányítás nagyon egyszerű, a négy nyílbillentyű az ősember mozgatására, míg a szóköz gomb a támadásra szolgál. Az első résszel ellentétben itt nem szükséges megfelelő mennyiségű élelmet összeszedni, hanem egy öngyújtó megszerzésével a következő szintre léphetünk. Érdekességek A játékot a készítők rendkívüli részletességgel alkották meg. Például, ha a játékos hosszú ideig fut, majd megáll, az ősember zihálni kezd. A pályákon nagy mennyiségű elrejtett élelem található, amelyet a megfelelő helyek megütésével tehetünk szabaddá. A játékban számos titkos funkció is található, például egy bizonyos billentyű-kombinációval megjeleníthető a stáblista, a játék megnyerése után pedig a fejlesztőcsapatról tekinthetünk meg nyaralási fotókat. A játékban összesen tíz pálya található, illetve a második, harmadik és negyedik pályák után egy-egy bónusz pálya, amelyen ellenségek nem, csupán ételek találhatók. 1996 óta a játék elindításakor a program konstatálja, hogy a játék még mindig működik az aktuális évben. A játék által kiadott pályakódok gépről-gépre változnak, így ellehetetlenítve a kódok terjesztését a játékosok között. Átiratok A játék 1993-as, DOS-ra történő kiadása után megjelent két évvel Amstrad CPC-re, majd ugyanebben az évben Super Nintendo Entertainment System konzolra, illetve – kissé leegyszerűsítve – Game Boy-ra is. Ezután Game Boy Advance-hez, végül pedig 2010. február 15-én, a SNES verziót alapul véve, DSiWare-hez is kiadták az ekkorra már klasszikussá vált játékot. Petreni (Fehér megye) Petreni falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Bucsum-Muntár (Muntari) közelében fekvő település. Története Petreni korábban Bucsum-Muntár (Muntari) része volt, 1956 táján vált külön, ekkor 32 lakosa volt. 1966-ban 23, 1977-ben 20, 1992-ben 10, 2002-ben pedig 6 román lakosa volt. Járed A Járed héber eredetű férfinév, jelentése bizonytalan, talán leszáll, leereszkedik. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok ajánlott névnap május 1. Híres Járedok Jared Diamond - evolúcióbiológus, tudomány-népszerűsítő író Jared Leto - filmszínész, énekes Jared Padalecki - filmszínész Okolicsányi Elek Okolicsányi Elek (Okolicsnó?, Liptó vármegye, 1711. április 16. – Liptószentmiklós, 1757.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági tanár. Élete Okolicsányi József alispán és Révay Franciska fia. Nagyszombatban tanult és 1725. november 14-én lépett a rendbe. 1731-ben a gimnázium I. osztályában, 1733-ban a grammatikai osztályban tanított, 1734-ben a költészetet tanította Nagyszombatban, ahol 1736-tól 1739-ig teológus volt; 1740-41-ben a próbaévet Besztercebányán és Kassán töltötte. 1742-ben Kolozsvárra helyezték át bölcseleti tanárnak; 1742-44-ben ugyanott magyar hitszónok és a rendház történetírója volt; 1746-ban Kassára helyezték át. 1747-től 1754-ig a missió főnöke volt Liptószentmiklóson, ahol hosszas betegeskedés után 1757-ben meghalt. Munkái Venae poeticae e fonte gratiarum Virgine Dei Matri Jasvariensi ad rigandas lauros neobaccalaureorum universitatis Tyrnaviensis a Musis Tyrnav derivata. Tyrnaviae, 1734. Decreta et vitae regum Hungariae, qui Transylvaniam possiderunt… Claudiopoli, 1743. (2. kiadás. Claudiopoli, (1773.). Athéni Szent Hierotheosz Athéni (Törvényhozó) Hierotheosz (görögül: θεσμοθέτης Ἱερόθεος) a keresztény athéniak első püspöke. Nem összetévesztendő a X. században Magyarországra küldött Szent Hierotheosszal. Életrajz Keveset tudunk Hierotheoszról (Ἰερόθεος "Isten szentje"); az egyházi hagyomány úgy tartja, hogy ő Athén város egyik művelt polgára volt. A hagyomány szerint Pál apostol vezette be a kereszténységbe, és ő keresztelte meg és szentelte püspökké 53 körül. Gyakorta látogatta és oktatta Aeropagita Szent Dénest. Nincs egyetértés arról, hogy Hierotheosz valójában pap vagy püspök volt, hiszen más hagyományok szerint Aeropagita Szent Dénes volt Athén első püspöke. Az ötödik századi újplatonista Pszeudo-Dénes azonban említi Hierotheoszt, de irodalmi eszközként használja az első századi Szent Dénes nevét, így nem lehet tudni, hogy az általa említett Hierotheosz fikció, vagy az V. századi szerző tisztelgése az eredeti Hierotheosz előtt. Pszeudo-Dénes szerint (Az Isteni Nevekről, 3:2) Hierotheosz ismert himnuszszerző volt: Hierotheosz és az Istenszülő elszenderülése Hierotheos állítólag jelen volt az Istenszülő (Mária, Isten Anyja) elszenderülésénél, s ott állt az apostolok közt, őket szent énekekkel és himnuszokkal vigasztalván, amelyeket hangszerekkel kísérve énekelt. Athéni metró Az athéni metró (Αττικό Μετρό) Athén városának metrórendszere. Az első vonalának 8 km hosszú első szakaszát Pireusz kikötője és Athén Thissio állomás között 1867-1869-ben építették, majd 1895-ben meghosszabbították. A hosszabbítás a Periklészi Athén piacát az Agorát átvágva jut el a Monastiraki állomásig a mai Plaka negyed közepére, majd kéreg alatt halad az Omonia állomásig. Több ütemben meghosszabbítva az immáron 25,6 km hosszú vonal 1957-ben ért el az északi Kifissia elővárosba. Az 1996-os jubileumi olimpiára készülődve 1987-ben írták ki a versenytárgyalást további két metróvonal építésére. A rendezési jogot ugyan csak 2000-re sikerült elnyerni (a rendezésre végül is 2004-ben került sor), de a munka ennek ellenére megkezdődött. A késések áthidalására a vonalakat szakaszosan adták át. Először a 2. vonalon a Sepolia és Syntagma közötti szakaszát valamint a 3. vonal Pentagono és Syntagma közötti szakaszt adták át 2000-ben. Ezt követte a Syntagma és Daphni közötti szakasz, majd 2002-ben a 3. vonal Syntagma és Monastiraki közötti szakasza. Azóta mind a 2. mind a 3. vonalhoz épültek hosszabbítások. Athén közlekedése Az athéni belváros utcáit sem a század végén jelentkező gépkocsiforgalomra méretezték. A forgalom már az 1990-es évek elején válságtüneteket mutatott. Jelentősen megnőtt a gépkocsik száma, ezzel egyidejűleg csökkent a tömegközlekedési eszközök igénybevétele. A felszíni tömegközlekedés jelentős fejlesztése a forgalom telítettsége miatt lehetetlen volt. A kaotikus helyzetben az athéni vezetők számára a közlekedési szabályok szigorítása inkább csak javaslatnak számított. Az athéni autóvezetés sokkolt számos, Északnyugat-Európából érkezett turistát. A levegőszennyeződés a városlakók egészségén túl már Athén szimbólumát az Akropolisz épületegyüttesét is veszélyeztette. Megpróbálkoztak a forgalom korlátozásával: páros napokon csak a páros, páratlan napokon csak a páratlan számos rendszámmal rendelkező autók hajthattak be a belvárosba. Ezen az athéniak könnyen kifogtak. Majdnem minden családban volt két autó, az egyik páros a másik páratlan rendszámmal… A légszennyezés néha olyan mértékű volt, hogy a munkavédelmi ellenőrök többször le akarták állítani a metró alagútépítést, mert a friss levegős szellőzővezetéken befújt városi levegő meghaladta az alagútban megengedett maximális szennyeződési határértékeket. Talajviszonyok Athén szeizmikusan aktív területen fekszik. A változatos, részben metamorf üledékes, részben magmás kőzeteket sokszor érte erős tektonikus hatás. Az új metróvonalak főleg az Athéni schist-ként leírt formációban haladnak. Az Athéni schist tipikusan metamorf agyag- iszap- és homokkövekből, márgából, phyllitből és mikrokristályos mészkövekből áll. Jellemzőek a gyűrött, megnyúlt fóliaszerű ásványok, rétegek, mérnökgeológiai szempontból az alacsony nyírószilárdság. A második vonal északnyugati része a Larissa és Deligianni állomások között erősen tektonizált peridotitban halad. Az intenzív tektonizmus és metamorfózis a kőzetek jelentős gyűrődését, töredezését, vetők kialakulását okozta rendkívül heterogén mérnökgeológiai helyzetet teremtve. A talajvízfelszín 2–6 méter mélyen volt található, majdnem függetlenül a felszíni formáktól. A kőzet permeabilitása általában nagyon alacsony volt. Vízmozgások a kőzetrepedésekben jelentkeztek. Az előzetes feltárások során 120 kutatófúrást végeztek a 2-es vonal mentén és 60-at a 3. vonal mentén. A szerződésben vállaltaknak megfelelően az Olympic Metro további 700 fúrást végzett a tervezéshez szükséges információ kiegészítésére. Régészeti feltárások Mindkét vonal egy része áthalad az ókori Athén fallal körülvett területe alatt. A falak és utcák nyomvonala, a város kiterjedése sokat változott az évszázadok során. A régészeti emlékek jelenléte nyilvánvaló volt a tervezéskor. Jelentős összegeket különítettek el az előzetes feltárásokra és leletmentésre. Ennek ellenére a történelmi emlékek hatása sokkal nagyobb volt a projektre, mint az várható volt. Mintegy 30 000 m²-en végeztek a régészek leletmentéseket és feltárásokat a Kulturális Minisztérium felügyelete alatt. A feltárások mélysége néhol elérte a 7 métert is. Ennél mélyebbről is kerültek elő műtárgyak, például Hadrianus római császár nagyszabású közmunkái részeként 140-ben elkészült aquaduct, egy járható méretű 25 km hosszú, részben falazott alagút. Ugyanaz a Hadrianus, aki 107-ben Aquincum első kormányzójaként, a Hajógyári sziget északi részén helytartói palotát emeltetett. A vízvezetéket rabszolgák százai építették kalapáccsal és vésőkkel, előkészítésként a keményebb helyeken sziklát tűzzel felforrósították, majd vízzel leöntve repesztették. A vezeték a mai Pendeliből a Parnitha hegy lábától gravitációsan szállította a vizet a városban a Lykabettus hegy oldalába épült 500 m³-es tározóba. A vizet innen osztották el számos, kisebb 140/80 cm-es alagúton keresztül a városban lévő kutakhoz. A rendszer egészen az 1456-os török megszállásig jól működött, majd karbantartás híján leromlott. Ennek ellenére a mai napig elegendő vizet hoz a város közepére, a királyi palota mögötti Városliget (National Garden) zölden tartására. Az előzmények Az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban Athénban rendezték. Athén megpályázta az 1996-os a görögök számára jubileuminak számító olimpiai játékok rendezésének jogát. Meg kellett győzni a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy képesek lesznek az infrastruktúrát biztosítani a játékokhoz. Meg kellett szüntetni a közlekedési káoszt és csökkenteni kellett a légszennyezést is. Nem volt más lehetőség, hiába kerül sokba, mégis metrót kellett építeni. A nagyberuházáshoz hiányzó pénzt az Európai Uniótól sikerült megszerezni. A beruházási költség 50%-át az EU kohéziós alapjából, 39%-ot az Európai Beruházási Bank (EIB) hiteléből fedeztek. A görög állam közvetlen hozzájárulása 11% volt. Az 1996-os jubileumi olimpiára készülődve 1987-ben írták ki a versenytárgyalást további két metróvonal építésére. A rendezési jogot ugyan csak 2000-re sikerült elnyerni (a rendezésre végül is 2004-ben került sor), de a munka ennek ellenére megkezdődött. A projekt megvalósítására egy szervezetet hoztak létre Attiko Metro néven. Az állami tulajdonú cégnek az amerikai Bechtel nyújtott műszaki és projektvezetési segítséget. A kulcsrakész létesítmények tervezésére, megépítésére, az összes elektromos és gépészeti berendezés és gördülőanyag szállítására és üzembe helyezésére kiírt szerződést 2 milliárd ECU-s ajánlatával, 1999-es üzembe helyezést vállalva a huszonkét francia, német és görög vállalatból álló Olympic Metro Konzorcium nyerte el 1991-ben. A mérnöki munkákat két vállalatcsoport végezte. Az első csoport az Athens Metro Civil Works JV (AMJV) az összes állomás, vonalalagút, járműtelep és egyéb műtárgyak építését végezte. A vágányépítésre, ami mindössze 3,7%-át tette ki a volumennek, külön munkacsoport (JV) alakult a Spie Battignoles és a Hochtief részvételével. A SOGEA, Campenon Bernard és a Dumez GTM egyesülve ma VINCI néven ismeretes. Nehézségek Athén központjába a Karaiszkaki-téren a pajzs a 2-es vonal Deligianni állomásból az indulás után majdnem azonnal felszakadt a felszínre. A szakadási kráterben jól látszott egy járható méretű, régi, téglából épült főgyűjtőcsatorna beomlott szakasza, egyéb, kisebb csatornák és a kráterbe a belógó különféle elektromos és hírközlő kábelek. A nyitott pajzs a Larissza és Deligianni állomások között az 528 méter hosszú vonali alagutat jelentős homloktámasztási és főtestabilitási problémák miatt a tervezett 4,5 hónap helyett 12,5 hónap alatt 1995 május 13-ra hajtotta ki. Az állomásban jelentős módosításokat végeztek a vágófejen, az 1,5 méter hosszú(!) vágófejet 350 mm-rel lerövidítették, a homlokon a nyílásokat lecsökkentették. A pajzsgyártó csapat huszonkétezer munkaórát töltött a módosításokkal, amiktől - természetesen - a homlok- és főtetámasztás javulását várták. A deligianni-Omonia szakaszon a sikertelen vágófej módosítás miatt a változatlanul nehéz geológiai körülmények nem engedték, hogy kritikus épületek alatt a pajzsot áthajtsák. A pajzs előtti aknából hagyományos, többrétegű, fúrt csöves előtűzéssel kihajtották az alagút felső félszelvényét. Az állomásköz hátralévő részén jelentős talajszilárdítási munkákat végeztek „jetgroutingal” és vasalás nélküli fúrt cölöpökkel. Mindez ismét jelentős késedelmet okozott. A 2. vonal építésénél a Larissa állomásból indulni készülő pajzsot a mögötte nyitott módszerrel épülő szakaszon keresztül egy felhőszakadás elárasztotta jelentős, mintegy hat hónapos késedelmet okozva az indulásban. A munka kezdetén a régészeti munkák elhúzódása miatt 1994-ben az üzembe helyezés határidejét 11,5 hónappal kiterjesztették. Ekkor merült fel, hogy a késedelmek ledolgozására egy újabb, harmadik pajzsot is beszereznek, szembe indítva a vonal másik végéről. A 3. vonal pajzsát a Keramikos állomásból kellett volna indítani. A régészeti munkák elhúzódása miatt azonban az indítást a másik vonalvégről, Katehakiból kellett megszervezni. A változás következményeként az összes falazati elemet át kellett szállítani a városon, az alagútban a rakott vonatoknak kellett 4%-os hegymenetben közlekedniük. A gondosan kiszámolt balos és jobbos falazati gyűrűk mennyisége csak a másik alagúthajtási irányból volt érvényes, felborítva a gyártási programot. A 3. vonal pajzsán a Kifissos folyó völgyében mindjárt az indulás után vízbetörések okoztak nehézségeket. Ezután azonban a pajzs a következő 3,5 km-en hozta a tervezett teljesítményt. A problémák az óváros megközelítésekor kezdődtek. Az Evangelismos – Syntagma állomásközben a „Városligetben” pajzs belefúrt egy mély, az ókorban épült, laza anyaggal feltöltött kútba, ami azonnal a fejtőkamrába ürítette tartalmát, rögtön ezután érkezett a felszínig érő szakadást okozva az évezredek alatt fellazult „schist". A szakadásban jól látszott a Hadrianus vízvezeték egyik vízelosztó ága, előre vetítve a későbbi problémákat. A Syntagma állomásból a belváros felé haladva egyre gyakrabban ütközött a pajzs hasonló, addig ismeretlen kutakba. Az alagútépítés itt már belvárosi környezetben, archeológiailag értékes területen haladt, nem lehetett a kockázatot tovább vállalni, az alagútépítést az Attiko Metro leállította. A 3. vonal nyomvonalát a hátralévő szakaszon a görög egyházfő kérésére már korábban megváltoztatták, áthelyezve az alagutat a Metropoleos utca alól az Ermu, Athén „Váci utcája" alá. A régészek kérésére a már kiemelt munkagödrű Keramikos állomást át kellett helyezni egy régészetileg kevésbé érzékeny területre. Az állomásgödörből később mélygarázs lett. A Plaka közepén épülő Monastiraki mélyállomás építési módszerét meg kellett változtatni a tervezett „NÖT” helyett 1200 mm átmérőjű acélcsövek sajtolásával kialakított védőernyő alá épült szerkezetre. A vonalat szétbontották két alagútra és hagyományos többrétegű, fúrt csöves előtűzéssel biztosítva építették meg. A pajzs kocsisorát kiszerelték és a Herrenknechttől rendelt, nyitott homlokú pajzzsal összeépítve a 2. vonal Daphni állomásából visszafelé indítva sikeresen megépítették a Daphni – Agios Ioannis vonalszakaszt. A második vonalon az Omonia állomásból egy 10 m²-es feltáró alagutat építettek a Deligianni állomás felé. Ebből az alagútból lehetett halszálka szerűen további feltáró fúrásokat végezni, a furatokba üvegszálas horgonyokat helyezni, vagy injektálással kezelni az üregeket és a laza zónákat. Ez a módszer olcsóbb és hatékonyabb volt, mint a felszínről végzett szilárdítás. Az Omonia – Akademia állomásközben ez a pajzs is megközelítette az óvárost és beleütközött az ókori vízellátó rendszerbe, a kutakba és az ezeket összekötő alagutakba szakadásokat és késedelmet okozva. A feltáró alagutakból végzett szilárdítás utáni pajzshajtás végül is lehetővé tette a 2. vonal megépítését. A késések áthidalására a vonalakat szakaszosan adták át. Először a 2. vonalon a Sepolia és Syntagma közötti szakaszát valamint a 3. vonal Pentagono és Syntagma közötti szakaszt adták át 2000 -ben. Ezt követte a Syntagma és Daphni közötti szakasz, majd 2002 -ben a 3. vonal Syntagma és Monastiraki közötti szakasza. A 2. „kék” vonal A 2. „kék” vonal mintegy 9,2 km hosszon a Sepolia járműteleptől a belvároson keresztül az Omonia és a Syntagma terek érintésével halad a Dafni végállomásig 12 állomásából ebben az építési ütemben. Az Attiki és az Omonia állomásoknál keresztezi az 1-es “zöld” vonalat, a Syntagma állomásnál keresztezi a 3. vonalat. A Larissa állomás biztosít vasúti átszállóhelyet. A Sepolia járműtelep és a Larissa állomás közötti szakaszt, valamint az Attiki állomást egy korábbi szerződés keretében már megépítették. A vonal állomásai közül az Omonia, Akademia, Olympion állomásokat teljesen, a Syntagma állomást részben az új osztrák módszerrel (németül NÖT, angolul NATM) építették. A 2-es vonalon 13 szellőző- és víztelenítő aknát és 4 vonali elektromos/gépészeti műtárgyat építettek. A 3. „piros” vonal A 3. „piros” vonal 8,4 km hosszon 8 állomással a Keramikosz állomástól a Pentagono állomásig halad ebben az építési ütemben. A Syntagma téren keresztezi a 2-es vonalat majd a Monastiraki állomásnál, a Plaka közepén, az ókori Agora mellett keresztezi az 1-es vonalat. A két vonalat a Syntagma állomás előtt egyvágányú D szelvényű, új osztrák módszerrel épült alagút köti össze. A 3-as vonalon 10 szellőző- és víztelenítő aknát, valamint 3 vonali elektromos/gépészeti műtárgyat építettek be. Az állomások Az állomások középperonosak, 110 m hosszúak, mélységük a terepviszonyoktól függően változik. A nyitott módszerrel épülő állomások munkagödrének ideiglenes biztosítását egymástól 60 cm-re lévő, 1 m átmérőjű fúrt vasbeton cölöpök között lőtt-betonos biztosítással oldották meg. A cölöpöket hátrahorgonyozták. A munkagödrök víztelenítése nyíltvíz-tartással történt. A talaj és kőzetek permeabilitása alacsony volt. A víztelenítés - az Ilisszosz és Kiffiszosz, valamint az Iridanosz folyók völgyét leszámítva - nem jelentett komoly süllyedési veszélyt. Szükséges megjegyezni, hogy ezeket a folyókat Magyarországon patakként mutatná a térkép. A közúti forgalom fenntartásához néhány állomást részben, a Syntagma állomást teljesen le kellett fedni építés közben. Az állomásokat a nagy átmérőjű, kétvágányos vonalalagutak miatt mindenhol középperonosra kellett tervezni. A nyitott módszerrel épülő állomások doboza 16,5 m széles, 16,8 m magas. A peronszint a másfeles mélységű állomásoknál -14 m körül van. A peronszint 1,1 m-rel van a sínkoronaszint felet. Az utaselosztó oldalfolyosóknál a doboz 26,8m-re szélesedik. Az állomások felett egy 4,20 m belmagasságú utaselosztó és gyalogos-aluljáró tér épült. Az állomások szerkezeteit úgy tervezték meg, hogy a 9,5 m átmérőjű pajzsok építés közben átvontathatóak legyenek. Zárt módszerű építéssel terveztek minden olyan állomást, amelynek nyitott munkagödre jelentősen megzavarta volna a felszíni közlekedést, vagy ha az állomás a dombos terepviszonyok miatt nagyon mélyre került volna. A 11–16 m takarású állomások az új osztrák módszerrel, a keresztmetszet részleges, gépi fejtésével és lőtt-betonos, rácsos acélgerendás, kőzetcsavaros ideiglenes biztosítással kerültek megépítésre. A maximális fejtett szelvényterület 173 m², a lőtt-beton vastagsága 16 cm és 40 cm között váltakozott a belső vasbeton héj 60 cm vastag, a két réteg között hegesztett PE fólia biztosítják a vízzárást. A 110 m hosszú ovális végleges szerkezet 12,20 m magas és 16,20 m széles. A belső szerkezet egyes részleteit és az építés ütemezését itt is a pajzsok átvontathatósága határozta meg. A Syntagma keresztező állomás hossza 150 m. A vonalalagutak takarása 6 m és 28 m között változik. Az állomások kivitelezési költsége függ az építés mélységétől ezért az alagutakkal a megengedett maximálisan 4%-os lejtés szabta korláton belül követték a terepszintet. A 3. vonal nagy része a maximális, 4%-os lejtőben épült sok nehézséget okozva az építés során az ideiglenes vasúti szállításban. A vonalalagutak minimális ívsugara R =250 m. Az alagutak fejtett átmérője új szerszámokkal 9,516 m. Az 1,5 m hosszú kettős ékes vasbeton falazati gyűrűk hét elemből és egy zárókőből állnak. A gyűrűk külső átmérője 9480 mm, belső átmérője 8480 mm, falvastagsága 350 mm. A falazati elemeket a Keramikos állomás közelében, Polikarpouban készítették, egy erre az alkalomra kiépített előregyártó telepen. A rendszer a Caroussel elven működött. A sablonokat mozgatták a gyártósoron, minden munkafázis azonos helyen történt. A vasszerelés leszabása, hajlítása, hegesztése automatikusan történt a tekercsben szállított vasból, minimálisra csökkentve a darabolási veszteséget. Csak a végszerelés igényelt kézi munkát. Összesen 115 000 m³ betont és 7 500 t betonacélt használtak fel a több mint 75 000 darab előre gyártott elemhez. Főépítésvezető: Klados Gusztáv Hochtief, a német munkáltató Athénba küldte pajzsos főépítésvezetőnek (Head of TBMs & Precast Factory Department). Feladata a pajzsok üzemeltetésén és az elemgyártáson felül a vonali műtárgyak és az összes ideiglenes szerkezet megterveztetése volt. 1995 július 2-án érkezett Athénba Essenből a Hochtief központjából. Ebben a pozícióban ő lett a harmadik főépítésvezető. Az előtte szolgáló német kollégát már „beáldozták”, a második, francia kolléga pedig csak ideiglenesen, érkezéséig töltötte be a JV szerződés szerint a HOCHTIEF által betöltendő pozícióját. Sajnos a szakmában szokásos az építésvezetőt vádolni minden, a geológiai feltárás, kiértékelés, szerződéskötés, tervezés és előkészítés során mások által elkövetett tévedésért. A munkát az Attiko Metro kulcsrakész (turnkey) alapon ítélte oda az Olympic Metro Konzorciumnak. A konzorcium feladata volt tehát a tender kiírás és tervek értelmezése alapján a két vonal és a járműtelep kiviteli terv szintű megtervezése, a tervek jóváhagyatása az Attiko Metroval, engedélyeztetése a hatóságokkal, a szerkezetek megépítése, az elektromos, hírközlő és gépészeti berendezések legyártása vagy beszerzése, beépítése, üzembe helyezése. Igazság és módszer Az Igazság és módszer Hans-Georg Gadamer (1900–2002) műve, mely németül 1960-ban, magyarul pedig először 1984-ben jelent meg, Bonyhai Gábor fordításában. Az esztétikai tudat ellen A könyv a filozófiai hermeneutika fő műve, mely (többek között) Hans-Robert Jauss írásain keresztül az irodalomelméletre és az irodalomtudományra is nagy hatást gyakorolt. Gadamernek az a célja, hogy meghaladja a romantikus művészetfelfogást, amelyet itt „esztétikai tudatnak” nevez. Ennek az a lényege, hogy az alkotásban a gyönyörködtető szerepet tartja meghatározónak, illetve az alkotási folyamatot a zseni öntudatlan, élményszerű tevékenységének tekinti. Ennek megfelelően az esztétikai tudat kulcsfogalmai a zseni, az élmény és a szimbólum. Ez az esztétikai gondolkodás, melyet zseniesztétikának is neveznek, Kanttal vette kezdetét, de csak később, főként Schiller és Goethe munkásságában teljesedett ki. Azelőtt azonban az alkotást és az alkotási folyamatot nem a zseni tevékenységének, önkifejezésének, hanem tudatos tervező tevékenységnek, formák, eljárások és műveltséganyag működtetésének tekintették, a befogadás pedig értelmezést, és nem élményszerű azonosulást jelentett. A hermeneutikai tapasztalat Ezzel ellentétben Gadamer a művészetben a megértési és az értelmezési mozzanatot hangsúlyozza. A művészet is a megismerés egy módja, de nem objektív értelemben: itt nem a reáltudományokra jellemzően, a kísérleti megismételhetőség és egzaktság módján ismerünk meg egy külső objektumot, hanem önmagunkat értjük meg jobban. A művészet tehát nem annyira gyönyörködtet, mint inkább az ember önmegértésének közegeként szolgál. Heidegger szerint "a nyelv a lét háza," vagyis a nyelv által értjük meg a dolgokat, a létet, önmagunkat. Gadamer számára ez a gondolat szolgál kiindulópontként. A műalkotással való találkozás nem más, mint a másikban való önmegértés. Könyvének második részében a német filozófus a hermeneutikai tapasztalat szerkezetét írja le. Meghatározó fogalmai ennek során a hermeneutikai kör, hatástörténeti tudat, és az alkalmazás. A hermeneutikai kör A hermeneutikai kör mint térbeli struktúra A hermeneutikai kör mint értelmezési aktus Gadamer szerint kétféle értelemben gondolható el. Az első elgondolás a kört térbeli struktúraként írja le. A protestáns hermeneutika azt a kérdést tette fel a Biblia fordítása kapcsán, hogy hogyan lehet megérteni és helyesen lefordítani ezt a holt nyelven írott szöveget. A szöveget úgy értjük meg, ha helyesen értelmezzük az egyes kifejezéseit, amik jelentése viszont a kontextus értelmezésével válik lehetővé. A részekből értjük meg az egészet, és az egészből a részeket. Ezt a térbeli értelemben vett hermeneutikai kört Schleiermacher kibővítette szubjektív és objektív irányban is. Szubjektív értelemben az adott szövegbeli megnyilvánulás részét képezi a szerző lelkivilágának, objektív értelemben pedig az adott szöveg része az életmű egészének. A hermeneutikai kör mint időbeli struktúra Gadamer ezzel egy másfajta körkörösséget állít szembe, amelynek szerkezetét nem a tér, hanem az idő határozza meg. A kör fogalmában Gadamer a Heidegger által bevezetett hermeneutikai kör fogalmát fejleszti tovább a szövegek megértésére vonatkoztatva. Heidegger szerint az ember nem szubjektumként áll szemben a tőle elválasztott, objektumként vagy objektumok összességeként elgondolt világgal, ahogyan azt az ismeretelmélet feltételezte. Az ember alapvető létmódja a megértés, vagyis, ahogyan Heidegger fogalmaz, az ember már eleve a világnál van, már eleve érti valahogy a világot. Az értelmezés során ez az előzetes megértés explicitté válik, vagyis tudatosul. Gadamer ennek az előzetes létmegértésnek a mintájára alkotja meg a szöveggel való találkozás aktusának leírásakor a felvázolás fogalmát. Amikor olvasunk, mindig felvázolást végzünk, vagyis előfeltételezünk valamilyen értelmet. Az olvasás során persze általában nem egyetlen ilyen előfeltevéssel élünk: mindig rivalizáló felvázolások sokasága működik bennünk. Ez az előfeltételezés azonban nem tetszőleges: előzetes tapasztalataink, tudásunk határozza meg. A szöveg értelmezése során tehát saját előfeltevéseink, előítéleteink tudatosulnak bennünk, így jobban megértjük önmagunkat, saját előítéleteink, előzetes tudásunk válik explicitté, mivel, ahogy Gadamer fogalmaz, az előítéletek csak akkor tudatosulnak, ha "ingereljük" azokat. Ezt a tudatosulást nevezhetjük körkörös jellegű megértésnek. Ugyanakkor pedig ennek a tudatosításának köszönhető, hogy a szöveget a maga másságában tudjuk megérteni. A hagyomány Gadamer a felvázolás és az előfeltevések kapcsán rehabilitálja az előítélet fogalmát. Az előítélet a felvilágosodásban kapott negatív értéktöltetet. Gadamer azonban hangsúlyozza, hogy a felvilágosodásnak is volt egy előítélete, mégpedig pontosan magukkal az előítéletekkel szemben. Gadamer szerint a felvilágosodás helytelenül értelmezte ezt a terminust. A felvilágosodás azt tekinti előítéletnek, ha nem saját magunk gondolkodunk, hanem ráhagyatkozunk egy tekintélyre. A legnagyobb tekintély ebben az időben a Biblia, az egész mozgalom ez ellen irányul. Gadamer azonban az előítélettel együtt a tekintély fogalmát is újragondolja: a tekintély nem a saját belátás, az ész helyét foglalja el, hanem éppen az észből és a belátásból, saját korlátozottságunk felismeréséből ered: tekintély az, akiről elismerjük, hogy tapasztalatai, tudása szélesebb körű, mint a miénk. Hasonlóképpen az egyes személyekhez a hagyomány is rendelkezik autoritással. Gadamer vitába száll azzal az elgondolással, mely szerint a hagyomány korlátozza az embert: a hagyomány igenlésre szorul, megszólít minket. Az ember a hagyományból érti meg önmagát. A hagyomány azt közvetíti, ami idővel megőrzésre érdemesnek bizonyult - ehhez az időbeli távolság biztosít nagyobb rálátást. A hagyomány tekintélyének fő példája a klasszikus mű: mond nekünk valamit, ez által tapasztaljuk meg, hogy hozzátartozunk a hagyományhoz (múltbeli, de a jelenből szól). A hatástörténet elve Gadamer vitatkozik Schleiermacher gondolatával, miszerint a szöveget az értelmezőnek jobban kell értenie, mint ahogy maga a szerző értette. Nem jobban, hanem máshogyan. A szövegek, a múlt megértést nem úgy kell elképzelnünk, hogy valami tőlünk független dolgot értünk meg, hanem hagyni, hogy a szöveg mondjon nekünk valamit, hogy megszólítson minket. Gadamer a hermeneutikai szituációt a horizont fogalmával írja le, amelyet Husserltől vesz át. Mindig benne állunk valamilyen szituációban, amelyeket előítéleteink összessége határoz meg, ez azonban nem állandó, hanem változik, hasonlóan a térben mozgó személyhez, akinek állandóan változik a látóhatára. A múltat ebből a szituációból értjük meg, miközben a múlt is egy olyan horizontot képez, amely meghatározza a miénket. A megértést Gadamer ennek a két horizontnak az összeegyeztetéseként írja le, ez a horizont-összeolvadás. Az alkalmazás Gadamer szerint a romantika előtt a hermenutika a megértésben három mozzanatot különbözetet meg, ezek voltak a megértés (subtilitas intelligendi), az értelmezés (subtilitas explicandi), és harmadikként az alkalmazás (subtilitas applicandi). Az alkalmazás azt jelenti, hogy a szöveget értelmét a saját szituációnkra alkalmazzuk. Ebben Gadamer számára példaértékű a jogi hermeneutika és a teológiai hermeneutika, ahol az értelmezés egyben alkalmazást is jelent. A jogban a szöveget az egyes esetekre vonatkoztatják, a prédikációban pedig úgy értelmeznek egy szövegrészt, hogy az adott szituációra vonatkozó tanulságot vonnak le belőle. Ezekben az esetekben nyilvánvaló, hogy ha a szöveget a "szöveg saját igénye szerint akarjuk megérteni, akkor minden pillanatban, azaz minden konkrét szituációban újból és másképp kell érteni". Knipolegus poecilocercus A Knipolegus poecilocercus a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt August von Pelzeln írta le 1868-ban, az Empidochanes nembe Empidochanes poecilocercus néven. Előfordulása Brazília, Kolumbia, Ecuador, Guyana, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi mocsári erdők, síkvidéki bokrosok, folyók és patakok környéke. Megjelenése Testhossza 12,7–13,5 centiméter, testtömege 14 gramm. Életmódja Általában magányosan, vagy párban keresgéli rovarokból álló táplálékát. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. április 13.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. április 13.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. április 13.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. április 13.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. április 13.) (angolul) Mához egy hétre már nem leszek itt A Mához egy hétre már nem leszek itt egy ismeretlen szerző által írt műdal. Források Daloskönyv: Utcára nyílik a csárdaajtó. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2016. okt. 27.) (kotta és szöveg) Lakodalmas nóták és köszöntők. Szerkesztő: Ludvig József . Miskolc: Koncert 1234 Kft. 30. o. Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 310. kotta Felvételek Mához egy hétre már nem leszek itt. Radics B. Jenő és népizenekara YouTube (1961. márc. 17.) (Hozzáférés: 2016. okt. 27.) (audió) Mához Egy Hétre Már Nem Leszek Itt. Dupla KáVé YouTube (2016. máj. 21.) (Hozzáférés: 2016. okt. 27.) (audió) Mához egy hétre már nem leszek itt. Eridanus együttes YouTube (2012. jún. 22.) (Hozzáférés: 2016. okt. 27.) (videó) lakodalmas rock Utcára nyílik a kocsma ajtó. Zita és Ani YouTube (2010. okt. 26.) (Hozzáférés: 2016. okt. 27.) (videó) négykezes zongora Kis rókalepke A kis rókalepke (Aglais urticae) a lepkék (Lepidoptera) rendjébe sorolt tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjában az Aglais nem egyik faja. Előfordulása A kis rókalepke egész Európában honos, az Északi-fokig. Feltehetően az egyetlen nappali lepke, amely megszakítás nélkül előfordul Európa területén. A kis rókalepke ma még nagyon gyakori, mindenféle nyílt élőhelyen előfordul. Az egyik legelső tavaszi lepke Magyarországon. Jellemzői Elülső szárnya 2,2–2,5 centiméter hosszú és élénk rókavörös, a felső szegély mentén fekete és világos foltokkal. A hátulsó szárnyak töve sötét színű. Mindkét szárnypár szegélye csipkézett és kék foltokkal díszített. A tüskés hernyó aranyzöld színét fekete csíkok tarkázzák. Életmódja Főleg bokros erdőszéleken, erdei tisztásokon él, de szántókon, kertekben, parkokban is felbukkan – még a városokban is. A hegyvidékeken 3000 méterig megtaláljuk. A lepke különböző virágokból, főleg bogáncs- és bodzafélékből szívogatja a nektárt, de gyümölcsökön is látni. Dél-Európában az első példányai már február végén megjelennek, északon azonban csak egy nemzedéke van, amely májustól repül. Magyarországon május és október között általában 2 nemzedéke van. Az I. május végétől júliusig, a II. augusztustól októberig repül. Az utóbbi nemzedék lepke alakban telel át. A lepkék barlangokban, pincékben, padlásokon telelnek át. Ha az időjárás kedvező, az első példányok már február végén – márciusban kirepülnek, ezzel az egyik legelső tavaszi lepke. A nőstény a nagy csalán leveleire petézik. A hernyók társasak, a közös szövedékben együtt maradnak. Hernyóidőszaka: az I. nemzedéké május-június, a II.-é július-augusztus. Zajti Ferenc Zajti Ferenc (Újfehértó, 1886. március 5. – Budapest, 1961. június 29.) festő, könyvtáros, autodidakta orientalista, író. Élete Édesapja az újfehértói Szunyogh-birtok ispánja volt. A Debreceni Református Kollégium elvégzése után Budapesten, majd Hollósy Simon müncheni festőiskolájában tanult. Később visszatérve Magyarországra Kubinyi Sándornál és Bosznay Istvánnál képezte magát hat évig. 1905-ben kezdett őstörténettel, a szkíta-magyar rokonsággal foglalkozni. 1907-ben a Budapesti Városháza tisztviselője lett, s ugyanebben az évben Pestújhelyen telepedett le. Festőként 1909-ben mutatkozott be. Az 1910-es években jó kapcsolatot tartott fenn Csontváry Kosztka Tivadarral, aki egyik utódjának, munkássága folytatójának nevezte őt. Később kiállításai voltak Magyarországon és Törökországban is. Az első világháború idején a Debreceni Egyetem Református Hittudományi Karán összehasonlító vallástörténetet és keleti nyelveket tanult. 1917-től előadott itt, 1921-től kinevezett egyetemi tanárként. A háború alatt menhelyeket létesített a fővárosban, ahol előadásokat tartott főként vallástörténeti témákból. Az előadások szélesebb körű terjesztésére alapította meg a „Népszerű Teológiai Tanfolyam” című sorozatot és újságot. 1918-ban jelent meg első, az „Ősmagyarok hitvilága” című munkája. 1919-ben német nyelvről lefordította Zarathustra Avesztáját, melyhez 70 képből álló sorozatot készített. A művet saját kiadásában jelentette meg. Az 1920-as évek elején megházasodott és gyermekei születtek. Rothermere lorddal együtt részt vett a „Justice for Hungary” („Igazságot Magyarországnak”), a trianoni békeszerződést revizionálni szándékozó akciónak. 1921-ben Jézus-könyvéhez („Jézus gyermekkora”) rajzsorozatot készített 40 képpel. 1925-ben Magyarországra hívta Jivanji Jamshedji Modit, a bombayi egyetem hun-szakértő professzorát, aki a Magyar Tudományos Akadémián 1600 fős hallgatóság előtt, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében előadást tartott. A tudóst Horthy később Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Zajti ugyanekkor elindította az Aveszta Könyvtár sorozatot, melyben többek között Stein Aurél, Goldziher Ignác, Kuun Géza és Jivanji Jamshedji Modi tanulmányai jelentek meg. 1928-ban kiadta Ipolyi Arnold 1854-ben született Magyar mythologiáját, ami elsőként tett kísérletet a magyar ősvallás rekonstruálására. Az év során meghívta Rabindranath Tagore indiai költőt, majd Indiába utazott, ahol a szkíta rokonságú „gudzsár hunokat” kereste. Az út során Mahatma Gandhi házát is meglátogatta. Hatalmas mennyiségű néprajzi, ipar- és képzőművészeti anyaggal, könyvritkaságokkal, fotódokumentációval tért haza 1929 márciusában, s az akkor megalakult Magyar-Indiai Társaság alelnöke lett. A harmincas években Kemal Atatürk pártfogásával a Török Történelmi Társaság 12 tagú bizottságának tagjává választották, és egy türk-magyar enciklopédiát terveztek, amiből Zajti munkájával hatszáz oldal készült el. A munka – Kemal Atatürk halálával a támogatás megszűnt – befejezetlen maradt. 1933-tól 1946-os nyugdíjazásáig a Fővárosi Könyvtár keleti könyvgyűjteményének felügyelője volt. Könyvritkaságok, kéziratok vásárlásával, elveszettnek hitt dokumentumok, kódexek, források megismerésével és újrakiadásával foglalkozott. Kutatómunkájának összefoglalásaként 1936-ban jelent meg „Magyar Évezredek (Skytha-hun-magyar faji azonosság)” című műve, amelynek második kiadása 1943-ban, fakszimile kiadása pedig 1999-ben jelent meg. 1936-ban jelent meg „Zsidó volt-e Krisztus? A semitizmus és skythismus nagy harca” című vihart kavart kötete, amelyben azt próbálta igazolni, hogy a galileai származású tanítványok és maga Jézus is a hajdan volt szkíta vidék szülöttei voltak. Lakását halála napján kifosztották, műveinek, könyvtárának és csaknem minden értékének nyoma veszett. Életművének egy töredékét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Főbb művei Az ősmagyarok hitvilága (Bp., 1918; 2006) Jézus gyermekkora (Bp., 1921) Zajti F. rajzaival A hun-magyar őstörténelem (Bp., 1928; 2002) Kapcsolataink Indiával (Bp., 1929) Zsidó volt-e Krisztus? (Bp., 1936); Zsidó volt-e Jézus? (Bp., 1999) Magyar évezredek (Bp., 1939; 1999) Memorandum (Bp., 1943) Indiai tudósítások (In: Országépítő , 2003/4.sz.) Zarathustra Zend-Avesztája (ford., Bp., 1919) (MEK) J.J. Modi: A Zend-Aveszta vallási rendszere (szerk., Bp., 1925) Társasági tagságai Magyar Mickiewicz Társaság Emlékezete Szülővárosában intézményt neveztek el róla Zajti Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény, Művelődési Központ és Könyvtár névvel. 2000-ben film készült róla: Zajti Ferenc portrémozaik . Magyar dokumentumfilm, rendezte Somogyvári Rudolf. Őrült, dilis, szerelem Az Őrült, dilis, szerelem (eredeti cím: Crazy, Stupid, Love) 2011-es amerikai romantikus vígjáték. A filmet John Requa és Glenn Ficarra rendezte Dan Fogelman forgatókönyve alapján. A főbb szerepekben Steve Carell, Ryan Gosling, Julianne Moore és Emma Stone látható. A film főhőse egy középkorú férj és apa, Cal (Steve Carell), akinek élete fenekestül felfordul, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A filmet 2011. július 29-én mutatták be a kanadai és az amerikai mozikban, míg a magyarországi premierre 2011. szeptember 1-jén került sor, az InterCom forgalmazásában. Cselekmény Cal Weaver középkorú férfi, aki megtudja, hogy felesége Emily (Julianne Moore) megcsalta őt munkatársával, David Lindhagennel (Kevin Bacon) és válni akar tőle. Miután saját lakásba költözik, Cal egy éjszakai bárba kezd el eljárni, ahol a pultnál ülve fennhangon panaszkodik válásáról, míg egy fiatal férfi, Jacob Palmer (Ryan Gosling) fel nem figyel rá. Jacob nőcsábász, aki minden este másik nőt visz az ágyába. A férfi megsajnálja Calt, és felajánlja neki, hogy megtanítja őt a nők felszedésének mesterségére. Megújult külsejének és Jacob technikáinak köszönhetően Cal elcsábítja Kate-t (Marisa Tomei), majd hamarosan más nőkkel is megismerkedik. Amikor gyermekük, Robbie (Jonah Bobo) magatartásbeli problémái miatt az iskolába hívatják Emily-t és Cal-t, kiderül, hogy Robbie tanára nem más, mint Kate, ami kínos pillanatokat okoz. Ezután Cal bevallja Emilynek, hogy több nővel is ágyba bújt. Emily ezen felháborodva randevúzni kezd munkatársával, Daviddel, akivel korábban már viszonya volt. Eközben a jogi hallgató Hannah (Emma Stone) – aki a film elején visszautasította Jacobot – azt várja, hogy barátja, Richard (Josh Groban) végre megkérje a kezét, amikor a lány sikeres vizsgáit ünneplik egy társasággal, de ez nem történik meg, ami feldúlja Hannaht. A sértett Hannah a bárba siet, ahol korábban elutasította Jacobot és szenvedélyesen megcsókolja. Visszatérnek Jacob házába, de egyéjszakás kaland helyett végigbeszélgetik az éjszakát és mély kötődés alakul ki közöttük. Jacob párkapcsolatot kezd Hannah-val, és eközben egyre inkább kerülni kezdi Cal-t. Robbie mindeközben hasztalanul próbálja meghódítani tizenhét éves „bébiszitterét”, Jessica Riley-t (Aneleigh Tipton), aki titokban viszont Cal-ba szerelmes. Osztálytársa, Madison (Julianna Guill) tanácsára Jessica meztelen fotókat készít magáról, hogy elküldje őket Cal-nak. Jacob újból felkeresi Calt és párkapcsolati tanácsot kér, miközben Cal is úgy dönt, visszaszerzi volt feleségét. Jessica anyja, Claire (Beth Littleford) egy Cal-nak címzett borítékban megtalálja lánya pikáns fotóit, és megmutatja őket férjének, Bernie-nek (John Carroll Lynch). Bernie azonnal Weaver-ék házához siet, hogy kérdőre vonja Cal-t a fotókról. Cal gyerekeivel együtt meglepetésből egy minigolfpályát épít Emilynek, hogy emlékeztesse őt első randevújukra. A családi összejövetelen Jacob és Hannah is megjelenik, aki valójában Cal elsőszülött lánya. Cal – ismerve a férfi szoknyavadász előéletét – megtiltja Jacobnak, hogy találkozzon a lányával. Ebben a pillanatban Bernie is megjelenik és Cal-ra támad. Jessica is megérkezik és elmondja apjának, hogy Cal még csak nem is tudott a képekről. Ezután David is felbukkan Emily nála felejtett pulóverével; Cal, Jacob, David és Bernie összeverekszik egymással, majd a csetepaténak a kiérkező rendőrök vetnek véget. Cal ismét a bárban kezdi el múlatni az időt, ahol Jacob meglátogatja őt, beismerve neki, hogy szerelmes Hannah-ba. Cal azonban hallani sem akar erről és nem fogadja el kapcsolatukat. Robbie a nyolcadik osztályos ballagásán pesszimista hangvételű beszédet mond, melyben arról beszél a közönségnek, hogy többé nem képes hinni az igaz szerelemben és a lelki társak létezésében. Cal félbeszakítja és a közönség előtt bevallja volt feleségének, hogy habár nem tudja, működni fog-e a kapcsolatuk a jövőben, mégsem hajlandó soha lemondani róla. Az ünnepély után Cal áldását adja Jacob és Hannah kapcsolatára, Jessica pedig Robbie-nak ajándékozza a róla készült fényképeket. Erdoğan Atalay Erdoğan Atalay (Hannover, 1966. szeptember 22. –) török származású német színész. Világszerte a Cobra 11 bűnügyi sorozat főszereplőjeként ismert, mint Semir Gerkhan. Életpályája Erdoğan Atalay Nyugat-Németországban, Hannoverben született, apja Teoman Atalay török színész 1990 óta nem él velük, édesanyja a német Berbel, törökül meg sem tanult rendesen. Már 18 éves korában belekóstolt a színészetbe, és kapott is kisebb szerepeket. 1987-ben beiratkozott a Hamburgi Zeneművészeti és Művészeti Főiskolára , hogy zenét és képzőművészetet tanulhasson. Tehetségét a hamburgi színházban is kamatoztatta. 1996-ban sikerült az áttörés, ekkor kapta meg Semir Gerkhan szerepét. Cobra 11-es pályafutása alatt szerepelt A bohóc című sorozatban is. Magánélete 2002-ben kislánya született, Amaria Paulette Melissande. Anyjával, Ann-Marie Astrid Pollman színésznővel azonban, akit a sorozatban ismert meg, csak lányuk születése után két évvel házasodtak össze. A házasság válással végződött 2009 végén. Lányuk Pauletta szintén színész, 2012-ben debütált a német SOKO 5113 című krimisorozat egy epizódjának („Für meine Tochter”) mellékszerepében, amelyben Atalay is játszott.2014 óta Pauletta a Cobra 11 sorozatban is szerepel, ahol Atalay filmbeli alakjának, Semir Gerkhan lányát játssza el (Ayda Gerkhan). A sminkes Katja Ohneckkel 2012 óta alkotnak egy párt. 2017 januárjában a Maldív-szigeteken mondták ki egymásnak a boldogító igent, amikor már megvolt négyéves kisfiuk, Maris is. Júliusban otthon tartották meg a hivatalos esküvőt. A 2018-as budapesti Cobra 11-forgatáson kiderült, hogy 51 évesen ismét apa lesz. Filmjei 1990: Musik groschenweise 1994: Die Wache 1995: Doppelter Einsatz (1996–2018) Cobra 11 1997: Sperling und der falsche Freund 1998: * A bohóc 1999–2000: Hinter Gittern – Der Frauenknast (3 Folgen) 2000: Liebe Pur 2000: Maximum Speed 2003 * Cobra 12 – Az új csapat (2003) 2006: Hammer und Hart 2010: C.I.S. – Chaoten im Sondereinsatz 2011: Geister all inclusive 2012: SOKO 5113 2012: Cindy aus Marzahn und die jungen Wilden 2013: Mordkommission Istanbul 2015: Macho Man 2016: SOKO Stuttgart – Fluch des Geldes Taczanowski-tinamu A Taczanowski-tinamu (Nothoprocta taczanowskii) a madarak osztályának tinamualakúak (Tinamiformes) rendjébe és a tinamufélék (Tinamidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Sclater és Osbert Salvin írták le 1875-ben. Magyar és tudományos nevét Władysław Taczanowski lengyel zoológus tiszteletére kapta. Előfordulása Az Andok keleti lejtőin, Bolívia és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi magaslati legelők és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 32,5–36 centiméter. Fekete koronája van, feje és nyaka szürke. Háti része barna, sötétebb mintázattal, hasi része világosabb barna. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. január 11.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. január 11.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. január 11.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. január 11.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 11.) (angolul) Adam Heinrich Müller Adam Heinrich Müller (1826-tól Adam Heinrich Müller von Nittersdorff) (Berlin, 1779. június 30. – Bécs, 1829. január 17.) német közgazdász és politikus, a gazdasági romanticizmus egyik előfutára. Életpályája Göttingenben jogot tanult, majd magántanító lett. 1811-ben Metternich szolgálatába állt. Gazdasági nézetei Bírálva a tőkés fejlődést, a társadalmi bajok orvoslásának eszközét a feudális, középkori állapotokhoz való visszatérésben látja. Szerinte a tőkés vállalkozó önző anyagi érdekből a munkást egyszerű gépnek tekinti csupán. Müller rámutat arra, hogy a polgári társadalomban minden dolognak kettős jellege van. „Minden dolog egyrészt tulajdonosához kapcsolódik és ugyanakkor kapocs is tulajdonosa és más emberek között.” Ugyanakkor az egyén is egyrészt „magánember”, másrészt „polgár”, egyrészt saját érdekeit hajhássza, másrészt a közérdeket valósítja meg, azaz a társadalom érdekében tevékenykedik. Müller feudális beállítottságára jellemző, hogy a gazdagság forrását nemcsak a termelésben látja, hanem a szükségletekben, és magában a fogyasztásban is, hiszen a szükséglet, a fogyasztás az, ami ösztönzi a termelést. A gazdasági élet alapjává ismét a mezőgazdaságot kívánja tenni. De olymódon, hogy a mezőgazdaságban ne váljon uralkodóvá a nyereségre történő termelés. E célból szerinte meg kell akadályozni, hogy a föld adás-vétel tárgya legyen. Az iparban a céhformát tartja az ideális szervezeti formának, mely a régi kötöttségek mellett biztosítja az egyének számára a közösség segítségét is. Az államban látja azt az erőt, amely megszünteti a termelőknek a tőkés fejlődés által létrehozott szétforgácsoltságát és feltartóztatja a tőkés fejlődést. Támadja a francia felvilágosítók szerződéses államelméletét. Szerinte az állam nem egyszerűen jogi intézmény, hanem mint az emberi viszonyok összessége független az egyén akaratától. Az egyén léte csak az államban képzelhető el és feltétel nélkül alá van vetve az államnak. Az állam nemcsak a most élő embereket foglalja magába, hanem az elődöket is, akiknek tudása, tapasztalata „nemzeti tőkeként” tovább él a nemzeti műveltségben, intézményekben, jogrendszerben, s segíti a most élő generációt. Az adó pedig nem más, mint ennek az elődtől az utódokra hagyományozott „szellemi tőkének” a kamata. Bábaréti-tó A Bábaréti-tó Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Hajdú-Bihar megye határán, a Dél-Nyírségben, Szakoly község déli határában található. Fekvése A tó megközelítése: Szakoly központjából Nyírmihálydi irányába haladva, Szakolykert felé 3,6 km-re délre, Nyíradony központjától pedig 6,4 km-re északra található. Jelenleg a Bábaréti-tó szinte teljes területe magántulajdonban van. Sailor Szensi A Sailor harcos, vagyis Sailor Senshi (������ Sērā Senshi ) a Sailor Moon japán maga és anime sorozat tipikus hősnője. A név a Sailor fuku-nak nevezett japánban rendszeresített iskolai egyenruhából származik, a senshi szó pedig harcost, vagy katonát jelent. Az angol és japán szavak keverése a sorozatok írójának, Naoko Takeuchi-nak ötlete volt. A Sailor Solder kifejezést szintén mindkét nyelven használják, és a meséből készült színpadi musicalekben is megjelenik. Az élőszereplős tv-sorozatban azonban a „Guardian”, vagyis Őrző kifejezést használják. Az anime DIC Entertainment által készített szinkronja főként a „Sailor Scout” szóval illeti a hősnőket. A Sailor harcosok jellegzetes magical girl hősök, akiknek vagy egy civil életük általában, mint iskolás lány, és egy (vagy több) mágikus alteregójuk. Minden Senshi birtokol egy eszközt, amivel képes felvenni ezt a kivételes alakját. Ezek az erők egy Sailor Kristálynak nevezett tárgyból származnak, amit mindegyik magában rejt. Naoko Takeuchi eredeti szándéka szerint csak lányok lehetnek Sailor harcosok, habár legalább egy férfi rendelkezik hasonló Sailor Kristállyal. Ő Mamoru Chiba, aki a föld védelmezője és a mangában különleges pszichikus adottságokkal rendelkezik. A legikonikusabb harcos Sailor Moon, ő vezeti a Földet, és ha szükséges a galaxist védő elsődleges csoportot a fenyegető erőkkel szemben. Hivatalosan tíz ember van a csapatban, ő maga, Sailor Chibi Moon, és még nyolc a Naprendszer bolygóiról elnevezett Sailor harcos. A Sailor csapat A harcosok saját magukat gyakran osztják alcsoportokra, ami az életkorukra, a polgári foglalkozásukra és a harcosként végzett elsődleges kötelességeikre alapozva rendszerezi őket. A történeten belül általánosságban elég tisztán kirajzolódik kik mely kisebb csapat tagjai, kik hajlanak arra, hogy külön dolgozzanak, de névleg ritkán említik őket valódi külön együttesként. A Belső harcosok A Guradian Senshikként is emlegetett Belső hacosok (Inner Senshi), az a négy lány, aki Sailor Moon legközelebbi védelmezői és nevüket a Naprendszer négy belső bolygójáról nyerték (kivéve a Föld). Ők Merkúr, Vénusz, Mars és Jupiter. Sailor Moon vezetésével alakítanak egy sentai-t (5 szuperhősból álló csoportot) és ők a sorozat elsődleges szereplői. A Külső harcosok A Külső harcosok Saturnusz, Uranusz, Neptunusz és Plútó. A Silver Millennium, vagyis Ezüst Ezredév korában ők voltak a Naprendszer őrzői, akik a más rendszerekből érkező idegen támadások elhárítására felügyeltek, kivéve Szaturnuszt, aki önmagában hordozza a rombolás erejét. A mangában a háttértörténetük bonyolultabb; mindig az egyik Külső harcos kötelessége volt, hogy megakadályozza Sailor Saturn születését, de mikor összegyűltek, hogy tanúi legyenek a Hold Királyságának pusztulásakor óvatlanok voltak. Az animében mind a négy újjászületett a Földön. A Külső harcosok mind bájosak, érett viselkedésűek polgári alakjukban és a Belső harcosok csodálják őket. Nagyon elkötelezettetek és sokszor kegyetlenek az áldozataikkal és ellenfeleikkel. Senshi-ként fagyosak és tartózkodóak, jobban szeretnek a Belső Harcosok kizárásával tevékenykedni, bár Plutó és Szaturnusz nyitott feléjük. Minden Külső harcos egy különleges fegyvert használ: Uranus, Neptune és Plutó birtokosai a Három Talizmánnak, Saturn eszköze a Csend Lándzsája, amivel egész világokat képes megsemmisíteni. A Külső harcosok a legerősebbek a Naprendszerünkben Sailor Uranus fizikailag a legfelkészültebb, Sailor Neptune a tükrével speciális látomások kivetítésére képes, Plútó képes megállítani az időt, Sailor Saturn pedig a legpusztítóbb hatalmakat birtokolja, amik csak léteznek. Egyenruhák és erőszintek A Sailor harcosok népszerű egyenruhája a japánban rendszeresített iskolai egyenruha (matrózruha) után készült. Eredetileg minden Sailor harcosnak saját külön, egyedi ruhája és felszerelése lett volna, amik csak bizonyos alapelemekben osztozott a többiekével, de ezt elvetették, csupán Sailor Venus ruházatán figyelhető meg ennek a tervezési fázisnak az emléke, mikor a hősnő „Sailor V” kódnéven álarcos igazságosztóként tevékenykedik. A kosztümök elfogadott formája egységes lett, csupán a kiegészítők (csatok, ékszerek, kesztyűk, cipők és csizmák) egyediek, valamint a ruházat színe. Mikor egy Sailor harcos egy szinttel feljebb lép a saját erején belül a kosztümje is megváltozik kissé, hogy visszatükrözze a haladást. Sailor Moon ruhája sok szempontból kivétel, de mégis megkülönböztethetünk három alapvető fázist, amin áthaladnak. Az eredeti alakjaik. Egyéni változatosságok fedezhetők fel a kiegészítőkben, mint pl Sailor Mars fülbevalói, vagy Sailor Neptune nyaklánca. A Külső harcosok matrózgallérján nincs csík. A „Super” alak. A vállvédő külső rétege átlátszó lesz. A lányok nyakát díszítő pántra egy csillag kerül, a brossuk szív alakú lesz. A mangában megváltozik a kesztyűk hossza. A szoknyát hátul díszítő masni szalagjai hosszúak lesznek. Eternal („örök”) alak. Mikor Sailor Moon felveszi ezt a formát, szárnyakat nyer és elveszíti a fejdíszét. A szoknyája háromrétegű lesz. A kesztyűje hossza megnő, a ruhája válla lekerekített „puffos” hatású lesz, a csizmája fehér, arany szegéllyel. Változatok A történet előrehaladásával végül felfedezik, hogy léteznek hasonló harcosok a galaxison kívül is. A mangában az első ilyen típusú szereplők a Sailor Quartet, akit gyakran emlegetnek Asteroid Senshiként. Ők Sailor Chibi Moon jövőbeli védelmezői. Azt hiszik róluk, hogy 30.ik századig mély álomban szenderegnek, míg az úrnőjükre várnak, de aztán a Dead Moon Circus szolgáltatásaiba kényszerítik őket. Az ötödik jelentős történetben sokat foglalkoznak a Sailor Háborúkkal (Sailor Wars). A mangában Sailor Moon minden előző ellenségét ennek a galaktikus háborúnak egyik szereplőiként festik le, míg a végső gonosz Chaos. Chaos elsődleges szolgája Sailor Galaxia, aki valaha a legerősebb harcos volt és a galaxis nagy reménysége. Azonban abban az erőfeszítésében, hogy legyőzze Chaost a megszállottja lesz és elbukik. Elkezdi megtámadni a világokat és starsheed-eket gyűjteni, ez egyfajta „kristály” amikkel minden ember rendelkezik, de csak a Sailor harcosoké különleges. Mire elér, a földhöz már rengeteg katonája van, akik korábban Sailor harcosok voltak, de a szolgálatában gonosszá lettek. (A mangában a Sailor Animamates-ek olyan harcosok voltak, akik megölték a bolygóik valódi Senshi-jeit abban a reményben, hogy majd Galaxiától jutalmat nyernek.) Mindazon világok közül, akik elszenvedték Galaxia támadását csak egy produkált túlélőket, akik szembeszálltak vele. Ez a kitalált világ volt Kinmoku, a legismertebb „idegen” Senshi-k a Sailor Starlights otthona. A trió azért érkezik a Földre, hogy megmentse a saját hercegnőjét Kakyuu-t, akiről szintén hiszik, hogy megmenekült. A bolygónkon férfiaknak álcázzák magukat, a mangában egyszerű átöltözéssel, az animében fizikailag is férfivá változnak. Ez a „nemváltó” ötletet nem hagyta jóvá Naoko Takeuchi írónő, akit gyakran sokkoltak az anime változtatásai. A mangában Kakyuu hercegnő, Serenity-hez hasonlóan, maga is Sailor harcos. A három idegen harcos ruhája teljesen más mint a már megismert lányoké. A szoknya helyett fényes fekete forrónadrágot hordanak, sötét magassarkú combközépig érő csizmával és apró melltartószerű toppal, amit diszes bross fog össze elől. A lebegő galléron kívül semmi nem emlékeztet a matrózegyenruhára. Mind az animében, mind a mangában megjelenik egy nagyon kicsi lány ChibiChibi, aki Sailor ChibiChibi- vé változik, és különböző módokon segít a lányoknak. Az animében ő Sailor Galaxia tiszta starsheed-je, ami elszeparálva nem fertőződött meg Chaos-tól. A mangában ő Sailor Cosmos, a jövőbeli Sailor Moon végső formája. A Parallel Sailor Moon-nak nevezett humoros képregényben szintén jelennek meg új harcosok, ahogy a Sailor Moon musical-ekben is, mint például Sailor Astarte és mások. Rajongói alkotások A Sailor harcosok jól felépített fogalma sok lehetőséget rejt és számos rajongót megihletett. Így születik rengeteg sokszor igen alaposan kidolgozott fanfiction, amiben a lelkes hívek kibővítik az eredeti történeteket és szereplőket. Az Amerikai Egyesült Államok az 1924. évi téli olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok a franciaországi Chamonix-ban megrendezett 1924. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 24 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ~ - az ugrás során elesett Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Jégkorong Eredmények A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Kanada – Svédország 22–0-s, a B csoportban lejátszott Egyesült Államok – Nagy-Britannia 11–0-s eredményt is. Kame A kame (skót kaim; hajlat, meredek oldalú domb) egy periglaciális felhalmozódási forma, amely az eljegesedések végén visszahúzódó jégárak peremvidékein maradt vissza a mai Észak-Amerika és Észak-Európa több vidékén is. Többnyire kis dombvonulatok, delta-formák vagy kis halmok. Keletkezés és összetétel A kame-ek az eljegesedés maximumai után keletkeznek, amikor a már mozdulatlan jégárak olvadásnak indultak és belőlük ún. holtjégtömbök szakadtak le. Az olvadó jégtakarók vize a jégár által szállított kőzetet jellegzetes kame-formákban rakta le jégperemi területeken. A jégmezők elolvadása után hátramaradt felhalmozódási formákat kame-eknek nevezzük. A kame-ek belső szerkezete folyóvízi eredetet mutat. A bennük uralkodó anyag a kavics, a homok és az iszap. A rosszul osztályzott hordalékot tartalmazó kame-eket minden bizonnyal gyors folyású olvadékvizek hagyták hátra. Egyes kame-ekben agyagcsíkok is megfigyelhetőek, ami lassan áramló vízre utal. A kaméket gyakran tévesztik össze drumlinekkel. A kettő közötti különbséget a kialakulásuk körülményei jelentik. Míg a drumlin a jégmező alatt, addig a kame a jégmező szélén kialakult forma. Formakincs A kame-eknek nevezett dombok igen változatos formákban jelennek meg. Több típust különböztetünk meg egymástól: Kis méretű kame-dombok – minden esetben csoportosan fordulnak elő. Talán a jégtakaró mélyedéseiben lerakódott hordalék maradt hátra ilyen formában. Lapos tetejű kame-ek – minden esetben magányosan fordulnak elő. Kiterjedésük akár 10 km²is lehet, ezeket kame-platónak hívják. Kame-vonulat – Az Ózokkal rokon jelenség. A kame-vonulatokban egymással több párhuzamos dombvonulatot találunk, amelyeknek a magassága 10-30 méter között váltakozik. Kame-terasz – Lejtők, magasabb térszínek lábaihoz teraszhoz hasonló módon hozzáforrt forma. Valószínűleg ott keletkezett, ahol az olvadékvíz egy lejtő és a jégmező széle közé szorulva lelassult és elveszítette hordalékszállítási képességét. A kame-teraszok sokszor a helylábhoz illesztett mesterséges padnak tűnnek. Delta kame – Az jégperemi tavakba tavakba érkező olvadékvíz által épített lapos tetejű, meredek falú, csillag alakú forma. A szokatlanul meredek oldalú kame-ek az egykori jégmező szélével közvetlenül érintkező formák. A meredek oldalukat a jég támasztotta meg. Az ilyen meredek formáknál gyakran fordulnak elő földcsuszamlások, amelyek feltárják a forma belső szerkezetét. Elterjedés Európa és Amerika északi tájain elterjedt forma. Elterjedtek Alberta és Wisconsin államokban, míg Európában főként Németország és Lengyelország északi tájain láthatóak. 1973-as Australian Open – férfi egyes Az 1973-as Australian Open férfi versenyét az ausztrál John Newcombe nyerte az új-zélandi Onny Parun előtt. 2014-es Billboard Japan Music Awards A 2014-es Billboard Japan Music Awards zenei díjátadó, melynek nyerteseit 2015. január 16-án jelentették be. Jelöltek A nyertesek félkövérrel szedve. Dercen Dercen (ukránul Дерцен (Dercen), oroszul Дриcина (Driszina)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban. Dercen, az egyik legnépesebb kárpátaljai magyar község, Munkácstól délre, a Szernye-mocsár északi részén, a Kerek-hegy lábánál fekszik. Munkács ide 14 km, Beregszász 18 km. A település 2 km hosszú bekötőúttal kapcsolódik az Ungvár-Munkács-Beregszász-Rahó országúthoz. A falutól északra 4 km-re találjuk Alsókerepec ruszin-ukrán falut, keletre, szintén 4 kilométernyi távolságra a magyarok által lakta Fornost. Gát község innét délre, Beregszász irányában található (3 km). A 2800 lakosú Dercen napjainkban a munkácsi járás legnagyobb magyar faluja. A Szernyehát egészén is csak némileg Gát előzi meg lélekszámát tekintve. Bevándorolt „nemzetiségei” együttesen alig érik el a 2%-ot. Zsidó származású lakosai a 90-es évek elején véglegesen kivándoroltak. Felekezetileg is egységes: 96%-ban református vallású. Fodor Géza (2003): Fejezetek Dercen múltjából - Fekvése Munkácstól 14 km-re délre fekszik, Fornos tartozik hozzá. Nevének eredete Neve a régi magyar Derse személynévből származik, úgy, hogy annak latin Dersynum alakja változott helynévvé. Története A község és környéke régóta lakott. A hatvanas évek közepén, a mai falutól kb. 800 m távolságra levő téglagyár mögött, a Pontyos-patak (ma: Kerepec-, Koropec-patak) bal partján, egy agyagbánya megnyitása közben régi település maradványaira találtak. Az ungvári egyetemről kijött régészcsoport Mihajlo Potusnyák vezetésével ennek egy részét feltárva, a leletek kerámiaanyaga alapján e régi települést a tiszapolgári kultúra (i. e. IV–III. évezred) körébe sorolta. „A neolitikum késő, vaskori időszakára datált korabeli helység életviszonyai a matriarchátus jegyeire utalnak” – írta M. Potusnyák cikkében. Maga a jelenkori falu viszont honfoglalás kori eredeteket mutat.Fodor Géza (2003): Fejezetek Dercen múltjából - Fodor Géza és Fodor-Balogh Jolán kutatásai szerint a faluról, Dersyn alakban már egy 1067-ben kiállított latin nyelvű oklevél XIII. századi másolatában is olvashatunk. 1321-ben Derzen néven említik először. A Szernye-tó északi szélén fekvő község már a 13. században népes falu volt. A 14. században királynéi birtok, és ekkor már temploma is volt, melynek lelkészét 1321-ben említették is az oklevelek. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiájában a következőket írta Dercenről: „Magyar helység a munkácsi járásban, 158 lakházzal, 1466 lélekkel (1880-ban), és Pusztakerepeczczel (a mai Alsókerepec Dercenhez tartozott, ekkoriban elenyésző, 13-15 fős, lakossággal) együtt 7805 holdnyi tértartalommal, fekszik kellemes, lapályos, a Szernye-tó északi szélén, az e felett emelkedő szőlővel beültetett kerek hegy alján. A falu lakosai a reformáció kezdetétől reformátusok. A derceni református egyházközség 1560 körül keletkezett és Petrovics Péter munkácsi várkapitány támogatásával, valószínűleg Kálmáncsehi Sánta Márton alapította. Kezdettől a Beregi Egyházmegyéhez tartozott. Az egyházi élet megerősítésében jelentős szerepet játszott a Dercsényi család. 1601-ben a szomszédos Fornos és Alsókerepec már Dercen leányegyháza volt. 1770-1777 között Szathmári Sámuel lelkészsége alatt kezdték el az anyakönyvek vezetését. 1884. július 31.-én Bakcsy Gyula lelkész szolgálata alatt járt először püspök a gyülekezetben Révész Imre személyében. Az 1700-as évek elején Tóth Antal nevű gazda szántás közben a falu határában lévő kerekhegyen egy harangot talált, mely kb. a XIII. században készülhetett. Ez a harang ma is a toronyban hirdeti Isten dicsőségét. 1810-1814 között épült a Gyülekezet temploma Fischider Mátyás tervei alapján. Ez egy szép arányú, klasszicista stílusjegyeket hordozó, magyaros, egyhajós templom. A 38 méter magas tornyot 1823-ban építették hozzá. A 17. században Forgách család, Forgách Antal birtoka volt, akinek birtokait a Rákóczi-szabadságharcban való részvétele miatt 1711 után elkobozták. Később birtokait a gróf Schönborn család kapta meg. I. Ferenc király (1792-1835) 1793. november 28-án Bécsben keletkezett okirattal azon érdemekért, amelyet Weisz János a korona és az ausztriai ház iránt tanúsított, és hűséges szolgálatai által szerzett, jutalmul nagy birtokrészt kapott. Mivel Bégányi Lénárd utódok nélkül halt meg, a kincstárra szállt jövedelme, jószágai, valamint bégányi és barabási birtoka, ezek a királyi rendelet szerint a zempléni főorvos, Weisz tulajdonába kerültek. Továbbá a Thököly-féle forradalomban való korábbi részvétele miatt Bay Mihálytól a hűtlensége miatt elkobzott derceni részeket, a hozzá tartozó nemesi jogokkal együtt szintén Weisz János és fiúörökösei kapták meg örökjoggal. A király egyben megengedte, hogy a család derczeni Dercsényinek neveztessen. Előbb Podheringen (1800), aztán Kovászón (1809), 1825-ben pedig a Dercenhez tartozó Pusztakerepecen építettek timsógyárat. 1814-ben „császári és királyi tanácsos” címet kapott Dercsényi János Bécsből, mivel 1 millió forintot tartott az országban, amit idegen timsó behozataláért kellett volna fizetnie a Monarchiának. A Róma mellett fekvő tolfai timsó mellett a dercsényi-félét tartották a legjobbnak Európában. Mindezek mellett a muzsalyi aranybánya is a derczeni Dercsényieké volt. A világháborúk között híres dalárdája a Kárpátaljai Gyöngyösbokréta volt. A település népi építészetének emlékei a 20. század közepén még láthatók voltak, és ekkor még a lakosai közül sokan jártak népviseletben is. A környék temetőinek jellegzetessége volt a sírverses fejfa. A Kerek-hegyen lévő temetőjében sok sírverses fejfa volt. Ma magyar nyelvű középiskola működik itt. 1910-ben 2025, többségben magyar lakosa volt, jelentős ruszin kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Ma 2994 lakosa van, akik mind magyarok. Nevezetességek Református temploma - 1809 -ben épült, klasszicista , romantikus stílusban a korábbi fatemplom helyén. Az egyhajós templomnak homlokzat előtti, háromszintes, gúlasisakos tornya háromszögű oromzatokkal kapcsolódik a főhomlokzathoz. Kazettás, síkmennyezetű hajóját fakarzat övezi. Római katolikus temploma - 1737 -ben romos állapotban állott. Itt született 1902. március 23-án Mohy Sándor erdélyi magyar festőművész (meghalt Kolozsváron 2001. augusztus 11-én). Antonino Paternò-Castello Antonino Paternò-Castello, San Giuliano márkija (Catania, 1852. december 9. – Róma, 1914. október 16.) olasz nemes, publicista, politikus, Catania polgármestere és több alkalommal az Olasz Királyság minisztere volt. Élete Antonino Paternò-Castello 1852. december 9-én született a szicíliai Cataniában. Tanulmányai befejeztével jogi végzettséget szerzett. 1879-ben megválasztották Catania polgármesterévé. 1882-ben képviselő lett és Francesco Crispi politikáját támogatta. 1892-ben kinevezték mezőgazdasági államtitkárrá, 1898-ban pedig postaügyi miniszternek. A nemzetközi problémákban való tájékozottságára tekintettel 1905-től 1906-ig megbízták a külügyminiszteri tisztség ellátásával. 1906-tól 1909-ig londoni, 1909-től 1910-ig pedig párizsi nagykövetként szolgált. 1910 márciusában ismét átvette a külügyminiszteri tárca irányítását, amelyet haláláig látott el. Az afrikai és a mediterrán térség keleti részén történő olasz gazdasági-politikai terjeszkedés híve volt. Ennek érdekében létrehozta a líbiai vállalkozást, amelyet a dodekanészoszon létesített olasz település megalapítása követett. Innentől kezdve a mediterrán-térség egyensúlyi helyzetének megvédésére, illetve megőrzésére törekedett. 1912-ben megújította a központi hatalmakkal való olasz szövetséget, amely garantálta az Olasz Királyság számára Líbia bekebelezését. Ennek ellenére ellenezte az Osztrák–Magyar Monarchia egyre növekvő befolyását a balkáni és az adriai térségben és megszerezte a monarchia beleegyezését a független Albánia létrehozásához. Mindemellett jó kapcsolatokat ápolt az antanttal is, és szüntelenül egy mediterrán egyezmény elérésére törekedett. Az első világháború kitörésekor az olasz semlegesség mellett foglalt állást. Először tárgyalásokat kezdeményezett az Osztrák–Magyar Monarchiával az olaszok által igényelt és a részükre átadandó területekkel kapcsolatban, majd az 1914 augusztus-szeptemberi időszakban az antanttal is. Az utóbbitól kapott kedvező területi ígéretek fejében elkötelezte magát a háborúba való belépésre a központi hatalmak ellen. 1914. október 16-án hunyt el Rómában. Goch Goch település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 34 106 fő (2010). Goch Kleve, Kranenburg, Bedburg-Hau, Weeze, Uedem, Bergen és Gennep községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az Amerikai Egyesült Államok az 1960. évi téli olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok a Squaw Valleyben megrendezett 1960. évi téli olimpiai játékok házigazda nemzeteként vett részt a versenyeken. Az országot az olimpián 8 sportágban 79 sportoló képviselte, akik összesen 10 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ~ - az ugrás során elesett Májgomba A májgomba (Fistulina hepatica) a kalaposgombák rendjén belül a májgombafélék családjába tartozó Fistulina nemzetség egyik fiatalon ehető, Magyarországon is előforduló gombája. Májra emlékeztető, nagy termetű, elsősorban fák törzsén élősködő faj. Jellemzői Eleinte gömbölyded, később máj vagy nyelv alakú termőteste akár a 40 cm-t is elérheti. Gyakran rövid tönkje is van. Színe felül fiatalon narancssárga, rozsdabarna, majd idővel egyre vörösesebb, végül sötétbarna lesz. Felülete szemcsés, nyirkos időben nyálkás. Termőrétege csöves szerkezetű, pórusai aprók; színe rozsdasárgás, általában világosabb a felső oldalénál. Nyomásra barnásvörösen foltosodik, felszínén néha vöröses cseppek jelennek meg. Húsának színe és tapintása a marhahúséra emlékeztet, feltűnően rostos, szálakra foszló. Véres vízre emlékeztető vöröses levet enged. Íze kissé savanykás, az idős gomba kifejezetten fanyar; illata gyümölcsre emlékeztet. Spórái gömbölyűek, barnássárgák. Fiatal példányait gyűjtik, felhasználásakor a kalapjának tövét eltávolítják, majd felszeletelve, hagymával, fokhagymával megsütve, és utólag fűszerezve, húspótló főételként is tálalható. Elkészítés előtt a gombaszeleteket vízben áztatják, hogy csersavtartalma kiázzon. Egyes helyeken, ha nagyobb mennyiséget sikerült begyűjteni, savanyítással tartósítják. Előfordulása Lombhullató fák, különösen tölgyfák törzsén, gyakran a fa odvában terem. Nyár végén és ősszel fordul elő. Hasonló fajok Nincs igazán hasonló gombafaj, a vöröses színű taplófajok mind fásan kemények, szívós húsúak. Cave (Olaszország) Cave település Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében. Lakosainak száma 11 378 fő (2017. január 1.). Cave Castel San Pietro Romano, Genazzano, Palestrina, Rocca di Cave és Valmontone községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Tomás Milián Tomás Milián valódi nevén Tomás Quintín Rodriguez (Havanna, 1933. március 3. – Miami, Florida, 2017. március 22.) kubai születésű amerikai színész, akit főleg a spagettiwesternek tettek híressé. Élete és karrierje Édesapja id. Tomás Quintín Rodríguez y Estrada tábornok volt Gerardo Machado idején, s posztján maradt a Batista-rezsimben is. Tehetőssége révén a fia az Egyesült Államokban tanulhatott, először egy akadémián Miamiban, majd egy New York-i színész stúdióban. A továbbiakban amerikai állampolgárságot is kapott. Kubába nem térhetett vissza, mert Fidel Castro hatalomra kerülését követően persona non grata volt ott. Apját a forradalmárok börtönbe vetették, ahol aztán öngyilkosságot követett. Mivel az államokban még nem volt kezdetben túl sikeres, ezért Olaszországba települt át és ott élt mintegy huszonöt évig. Amíg meg nem tanult jól olaszul, szinkronizálni kellett a filmekben a szerepeit. 1969 óta már olasz állampolgár is. Művésznév gyanánt édesanyja leánykori nevét kezdte el használni, akit Dolores Miliánnak hívtak. A kezdetekben művészfilmekben szerepelt, s olyan olasz rendezőkkel dolgozott együtt mint Mauro Bolognini vagy Luchino Visconti. 1960-ban Claudia Cardinale és Tomás Milián volt az egyik főszereplője az I delfini c. filmdrámának. Cardinale, akárcsak Milian ez időben szintén nem a saját hangján játszott, mert Cardinale édesanyja révén francia anyanyelvű volt. Az 1960-as évek második felében szerepelt itáliai vadnyugati filmekben. Az első 1966-ban a El Precio De Un Hombre volt. 1968-ban a Tepepa, a hős bitangban játszotta a címszereplőt, amely az egyik népszerű olasz westernek közé tartozik. Ott partnere Orson Welles volt, akivel 1963-ban már dolgozott A túró és az Agymosás c. filmben, de közös jelenetük nem volt. 1970-ben a neves Sergio Corbucci – akinek Django című klasszikusa manapság akkora népszerűségnek örvend mint a Sergio Leone-féle dollár-trilógia –, vele és Franco Neróval forgatta az Egy kincskereső Mexikóban-t. Leone dollár-trilógiájából ismert Eli Wallachal, valamint Giuliano Gemmával volt egy közös, de kevéssé sikeres westernjük. Milián ebben egy emigráns ügyeskezű, de kissé együgyü, bolondos japán szamurájt, Gemma pedig egy svájci revolverhőst, Tell Vilmos afféle „amerikás változatát” játszotta. Bud Spencerrel is volt egy közös filmje, a Rabló-pandúr 1983-ban. A film készítői úgy gondolták, hogy Milián lesz Spencer új társa Terence Hill után és ha a produkció beválik még további közös filmek és készülhetnének. A Rabló-pandúr viszont nem aratott túl nagy sikert, ezért Milián és Spencer útjai itt rögvest elváltak. Ismert még a Revans c. filmből is, ahol egy jelentősebb mellékszerepet játszott Anthony Quinn és Kevin Costner partnereként, mely film már Amerikába való visszatéréséhez kapcsolódik. 2013-ban esküvői tanúja volt az Olaszországban élő Henger Éva magyar televíziós műsorvezetőnek, aki 1990-ben hazájában tinédzser szépségkirálynő volt, s nem mellesleg pornószínésznőként és sztriptíztáncosnőként dolgozott Olaszországban. Fidel Castro még élt, amikor Milián több mint félévszázados távollét után újra szülőhazája, Kuba földjére tehette a lábát, ahol szívesen fogadták, előadást tarthatott és látogatást tett az állami filmgyárban, a Cinemateca Nacional de Cuba-ban. Milián számos filmjében fontos eszköz a humor. A westernekben és a maffiafilmekben elsősorban fekete humor jellemzi stílusát, míg másutt egészen könnyed, feszültség nélküli alakítást nyújt. Milián akár negatív, akár pozitív szereplőként rokonszenvet keltő, dinamikával teli személyiségként képes megjelenni alakításaiban. Miamiban levő otthonában hunyt el 84 éves korában, agyvérzés következtében. Életéről még 2014-ben Giuseppe Sansonna dokumentumfilmet is készített A kubai Hamlet – Tomás Milián története címmel. Magánélete 1964-ben feleségül vette az olasz Margherita Valettit. Felesége 2012-ben elhunyt. Közismert ugyanakkor, hogy a színész biszexuális beállítottságú. Valettivel kötött házassága előtt már voltak rövidebb-hosszabb kapcsolatai nőkkel és férfiakkal egyaránt. Filmjei 2013 - Fugly! ... Gramps 2013 - Roma nuda ... Brigante 2006 - El Tropico (The Lost City) ... Don Federico Fellove 2005 - A kecske ünnepe (La fiesta del chivo) 2003 - Washington Heights ... Eddie Ramirez 2000 - A legendás trombitás (For Love or Country: The Arturo Sandoval Story) ... Sosa 2000 - Traffic ... Arturo Salazar tábornok 1997 - Amistad ... Calderon 1997 - Bolond szél fúj (Fools Rush In) ... Tomas Fuentes 1994 - Két cowboy New Yorkban (The Cowboy Way) ... Huerta 1994 - Lassú tűzön (The Burning Season) 1993 - Bobby és Marilyn (Marilyn & Bobby: Her Final Affair) ... Carlo Rossi 1993 - Az utolsó maffiaházasság (Love, Honor & Obey: The Last Mafia Marriage) ... Joe Profaci 1992 - Jó zsaru kisebb hibával (Nails) 1990 - Drug Wars: The Camarena Story ... Florentino Ventura 1990 - Havanna (Havana) 1990 - Revans (Revenge) 1989 - Macskafogó kommandó (Cat Chaser) ... Andres DeBoya 1982 - Rabló-pandúr (Cane e gatto) ... Tony Roma 1982 - Egy nő azonosítása (Identificazione di una donna) ... Niccolo 1979 - Téli gyilkosságok (Winter Kills) 1979 - A Hold (La Luna) ... Giuseppe 1979 - Véres fegyverek (Blood & Guns) 1976 - A farmeres zsaru (The Cop in Blue Jeans) ... Nico 1975 - Akasztani való bolond nő (Folle á tuer) ... Thompson 1975 - A fehér, a sárga és a fekete (Il Bianco, il giallo, il nero) ... Sakura 1972 - Ne zaklasd a kiskacsát! (Non si sevizia un paperino) 1970 - Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) 1968 - Fuss, ember, fuss! (Corri uomo corri) 1967 - Szemtől szemben (Faccia a faccia) 1966 - A nagy leszámolás (La resa dei conti) 1965 - Katonalányok (Le soldatesse) ... Gaetano Martino 1962 - Rogopag (RoGoPag) 1962 - Boccaccio 70 ... a gróf 1960 - A szép Antonio (Bell' Antonio) ... Eduardo Markófalva Markófalva (szlovákul: Marček) Szedernye településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. 2001-ben Szedernye 955 lakosából 948 szlovák volt. Fekvése Zsolnától 7 km-re északnyugatra, a Vág jobb partján fekszik. Keresztülfolyik rajta a Markófalvi-patak, mely a falu előtt folyik a Ricsói-csatornába. Története Területe ősidők óta lakott, határában megtalálták a lausitzi kultúra és a korai bronzkor emberének nyomait. A települést 1453-ban említik először, a Sulyovszky, Markovics, Norsiczky és Ordódy családok birtoka volt. 1598-ban a dézsmajegyzék szerint 7 háza állt. 1784-ben 35 házában 37 családban 192 lakos élt. 1828-ban 34 háza és 247 lakosa volt. Vályi András szerint "MARKÓFALVA. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Divinának szomszédságában, és annak filiája, határja meg lehetős." Fényes Elek szerint "Markófalva, tót falu, a Vágh vize mellett: 283 kath. lak., az Ordódy család kastélyával. Ut. p. Zsolna. " A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Kiszucaújhelyi járásához tartozott. 1907-ben csatolták Szedernyéhez. Nevezetességei Haranglába 19. századi . Klasszicista kúriája a 19. század közepén épült. Szupernagyi A Szupernagyi (eredeti cím: Super Gran) című skót filmsorozat a 80-as évek egyik kiemelkedő gyerekfilm alkotása, amely egy nagymamáról szól, aki szuper erővel, és hatáskörrel rendelkezik. A filmet a Tyne Tees Televíziós csatorna készítette az ITV részére. A híres karaktereket Gudrun Ure színésznő, és Ian Cuthbertson játszotta el. Közöttük a filmben nagy az ellenszenv. Háttér A film Chiselton kisvárosban játszódik, ahol a rozoga öreg nagymama miután balesetet szenved, egy eltévedt sugártól szupererőre kap. A filmet többek között Északkelet-Angliában, Tynemouth, Whitley Bay, South Shields településeken és a Bearmish Múzeumban vették fel. A címadó dalt Billy Connolly írta, melynek verziója 1985 márciusában felkerült az Egyesült Királyság kislemez listájára, ahol a 32. helyet érte el. A filmben sok vendég is megjelenik, többek között George Best, Spike Milligan, Roy Kinnear, Geoff Palerinek és Charles Hawtrwy is. Patrick Troughton ebben a filmben szerepelt utoljára. Szupernagyi karakterét egy 2003-as közvélemény kutatás alkalmával "A legjobb skót ember a világon" címmel tüntették ki.[forrás?] Megjelenések A sorozat első évadja 2009. augusztus 2-án jelent meg DVD-n, majd ezt követte a második évad is 2011. május 16-án. We Are Rockstars A We Are Rockstars egy Magyarországról származó indie pop együttes. 2009-es budapesti megalakulásuk óta két stúdióalbumot jelentettek meg. Magyar és angol nyelven énekelnek. Nevüket a Does It Offend You, Yeah? nevű brit zenekar ugyanilyen című faláról kapták. Elmondásuk szerint leginkább a Primal Scream, a Beatles, a The Killers és a Depeche Mode volt rájuk a legnagyobb hatással. Ligeti György a Zagar és a The Puzzle zenekarokban játszott, Faragó Tamás a "Nemjuci", Dictator & Hussar illetve The Puzzle együttesek korábbi tagja volt. Tagok Ligeti György - gitár Faragó Tamás - gitár Szíjártó Tamás - billentyűs hangszerek (2010-) Kovács Csaba - dobfelszerelés Diszkográfia Let It Beat (stúdióalbum, 2011) Second (stúdióalbum, 2015) Lights (stúdióalbum, 2017) The Astral Files A The Astral Files az izraeli Astral Projection goa trance és psychedelic trance stílusú együttes negyedik albuma. Számok Ionized – 7:23 Zero – 5:56 Enlightened Evolution (Remix) – 7:20 Free Tibet – 7:40 Maian Dream – 7:01 Kabalah (New Age Mix) – 9:12 Time Began with the Universe (The End of Time Mix) – 7:23 Utopia (Concept Remix) – 7:48 Electronic – 9:03 Ambience – 7:41 Battlefield Play4Free A Battlefield Play4Free egy ingyenesen elérhető first-person shooter melyet az Easy Studios és a Digital Illusions CE fejlesztett. A játék alapja a Battlefield 2, melyből a grafikus motort, a pályákat és a járművek egy részét örökölte, míg emellett megkapta Battlefield: Bad Company 2 kasztrendszerét, az ott megismert fegyvereket és a szárazföldi járműarzenált. A keretrendszer a korábbi Battlefield Heroes című free to play epizódot idézi. (A játék böngészőből indítható, a beépített áruházban valódi pénzért különféle játékbeli javak vásárolhatóak, illetve a karakterek fejlesztése is hasonló módon történik.) A játék bejelentésére 2010. november 5-én került sor, a zárt bétateszt pedig november 30-án vette kezdetét, míg a mindenki számára a nyílt béta 2011. április 4-én kezdődött. A játékhoz szükséges egy plugin letöltése a böngészőhöz, valamint a 300 MB-os kliens telepítése. Aki a Battlefield 3 játékot az Origin rendszerén keresztül rendelte elő, azok a játékban ajándékként megkapták a 870S típusú sörétes puskát, illetve egy narancssárga svájcisapkát. Az EA 2015 április 15-én bejelentette, hogy a játék 2015 július 14-én megszűnik, és a szervereket örökre lekapcsolják. A bejelentéssel egy időben a leállásig letiltották a regisztrációt és a Battle Founds rendelését is. Ezzel együtt megszűnik a Need For Speed World és a Battlefield Heroes is. Leska (Delnice) Leska falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Delnicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 21 km-re északkeletre, községközpontjától 11 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén fekszik. Története A településnek 1890-ben 3, 1910-ben 13 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 3 lakosa volt. Varga Jenő (politikus) Varga Jenő, 1903-ig Weisz Jenő (Nagytétény, 1879. november 6. – Moszkva, 1964. október 7.) pék, földrajz-történelem szakos tanár, szociáldemokrata politikus, – a Magyarországi Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa (pénzügyminisztere) – majd nemzetközi tekintélyt szerzett kommunista közgazdász, a Komintern gazdasági szakértője, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Számos nyelvre lefordított, csaknem 80 könyvének, 500 cikkének és tanulmányának döntő hányadát 1919 után, emigrációban írta, orosz nyelvterületen Евгений Самуилович Варга, míg angol és német nyelvterületen Eugen Varga néven ismerik. Munkássága elismeréseként a szovjet kormánytól háromszor is megkapta a Lenin-rendet. Egyes történészek azt hangoztatják, hogy Varga Jenő 1943 után vezetője volt a Politbüro alá tartozó, háborús kártérítéssel foglalkozó szovjet munkacsoportnak. Javaslataival ugyanakkor hozzájárult a szovjet típusú kényszermunka-táborok létezéséhez, a külföldi civil lakosság elhurcolásához – mindezt 1922-ben vetette fel először. Élete és munkássága Weisz Sámuel és Singer Julianna fiaként született szegény zsidó családban. Falusi tanító apja elvesztette állását, amikor egy gazdag növendékét megfenyítette és attól fogva nem talált tanítói munkát, így gyermekei képzését nem tudta anyagilag fedezni. Nyolc testvére közül Varga Jenő volt a legfiatalabb. Tízéves korától egy parasztgazdaságban dolgozott, később kitanulta a pékmesterséget, majd kereskedelmi alkalmazott lett és munka mellett képezte magát. „Gimnáziumi tanulmányai után 1902-ben a budapesti egyetemre iratkozott be. Történelmet, közgazdaságtant és filozófiát tanult, később Berlinben és Párizsban is.” 1906-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. „1907-ben a kanti antinómiákról írt dolgozatával doktorált filozófiából. A budapesti egyetemen a neves filozófus, Alexander Bernát volt egyik tanára.” 1907-től a Népszava belső munkatársa, majd közgazdasági rovatának szerkesztője lett. Közgazdasági, szociológiai munkái a Népszava, a Szocializmus és a Die Neue Zeit hasábjain jelentek meg, mely utóbbi Karl Kautsky vezetésével a marxizmus legjelentősebb elméleti folyóirata volt akkoriban. 1910 és 1914 között Hilferding finánckapitalizmus elméletéhez naprakészen kapcsolódva, önálló kutatásokat végzett a magyarországi kartellek témájában, melyet első nagyobb tanulmányaként 1912-ben publikált. Kutatásai mellett előadásokat tartott a Galilei Körben és a Társadalomtudományok Szabadiskolájában. 1911-ben földrajz-történelem szakos középiskolai tanári diplomát szerzett, s még ugyanebben az évben feleségül vette a szintén izraelita vallású Grün Saroltát. Tanított a budapesti, VIII. kerületi Vas utcai felső kereskedelmi iskolában. Az első világháború ideje alatt a Népszavánál dolgozott. Tagja volt a Vasárnapi Körnek. Politikai irányvonalát tekintve az MSZDP baloldalának egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom után bevonták az MSZDP vezetőségébe. Ugyanebben az időszakban egyetemi tanári kinevezést kapott a Budapesti Tudományegyetemre. Már ekkor elismert elméleti közgazdász volt. Igen termékeny szerzőnek bizonyult, számos cikket írt az aktuális politikai eseményekről, munkanélküliségről, államosításról, földreformról, adóztatásról, nemzetiségi kérdésről, beleszőve az MSZDP baloldalának gazdasági és politikai programját. A Tanácsköztársaság idején pénzügyi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa és a Népgazdasági Tanács elnöke. A napi irányítási teendők mellett, távlati gazdasági tervezéssel is foglalkozott, javaslatokat dolgozott ki. Emigrációban A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1919 augusztusában külföldre menekült a felelősségre vonás elől. Először Ausztriában, Karlsteinben volt fogságban, ahol megírta a Magyarországi Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájáról szóló könyvét, melyet Lenin kritizált, de alapvetően nagyra értékelt. A későbbiekben még többször visszatért a Tanácsköztársaság gazdasági tapasztalatainak értékeléséhez. Komolyan érdekelte Sigmund Freud pszichoanalitikus módszere, – már 1918-ban belépett a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületbe, – ezért az internálásból való szabadulása után Bécsbe utazott: „Írt Freudnak, és találkozót kért tőle. Freud 1920. február 20-ára hívta meg a Berggasséba. Freud információi a Tanácsköztársaság hónapjairól szemmel láthatóan nem voltak feltétlenül jóindulatúak, hiszen ezekkel a szavakkal fogadta Vargát: »No, vérszomjasnak éppen nem látszik!« E beszélgetés során Varga nyilvánvalón engedélyt kért arra, hogy részt vehessen a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülésein. Megkapta az engedélyt, és lányának adatai szerint hetente részt vett egy magánszemináriumon Freud lakásában. A dokumentumok szerint 1920 februárja és júniusa között a bécsi egyesület hat ülésén vett részt.” 1920-tól Szovjet-Oroszországban élt, tagja lett az SZKP-nak. 1920-ban, a Komintern II. kongresszusán, ahol a Kommunisták Magyarországi Pártját képviselte, megismerkedett Leninnel, akivel az elkövetkező évek során levelezésben állt. Ettől fogva aktívan dolgozott a Kominternben, a III. kongresszus előkészítő anyaga volt a tőkés világgazdaság válságáról írott tanulmánya, a IV., V. (1924) és VI. (1928) kongresszusoknak pedig egyik előadója volt. A Komintern elismert gazdasági szakértőjének számított. 1921 szeptemberében Lenin és a Komintern Végrehajtó Bizottságának megbízásából Berlinbe ment, hogy megszervezze és irányítsa a Statisztikai Tájékoztató Intézetet, melyet 1927-ig vezetett. A negyedévenként, több nyelven megjelent Internationale Presse-Korrespondenz (INPREKORR) gazdasági jelentéseinek szerzője és az évtized második felében az Új Március rendszeres publicistája volt. A Parasztinternacionálé 1923-as moszkvai kongresszusán szakértői előadást tartott. 1927-ben megszervezte Moszkvában a Szovjetunió Akadémiája Világgazdasági és Világpolitikai Intézetét, melynek igazgatójaként dolgozott 1947-ig, az intézet megszűnéséig. 1928-ban, a Komintern VB póttagjának választották. A Vörös Professzúra rendszeres előadója ezekben az években. „…vastag kötetnyi feljelentésanyagot gyűjtött a GPU” róla, de megúszta a letartóztatásokat, mivel Sztálin két alkalommal is személyesen szólt az érdekében. Említésre méltó még ebből az időből, hogy „…Varga felesége és Nagyezsda Krupszkaja szoros barátságban állt. Később megpróbálták kölcsönösen átsegíteni egymást a sztálinista diktatúra csalódásain és keserűségein.” 1939-től a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, a Világgazdaság és Világpolitika című folyóirat főszerkesztője lett. A második világháború után visszavonult a politikától és a tudománynak szentelte élete hátra lévő éveit. Személyiségének egyik alapjellemzője volt, hogy bármekkora befolyással is rendelkezett, igyekezett a háttérben maradni. Mindig figyelemmel kísérte a magyarországi történéseket, 1945 után számos alkalommal hazalátogatott. Nagy valószínűség szerint az ő felvetésére hurcolták a Szovjetunióba kényszermunkára a magyar polgári lakosság egy részét, vagyis ő volt a málenkij robot kiötlője. Gazdasági szakértőként jelentős szerepet tulajdonítottak neki a második világháború utáni magyarországi hiperinfláció megállításában és a gazdaság stabilizációjában, holott ez valójában főleg névrokonának, Varga Istvánnak volt az érdeme. Szerepe volt továbbá a tervgazdálkodás elindításában, az első távlati tervek létrehozásában. 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Munkáját, érdemeit három alkalommal is Lenin-renddel ismerte el a Szovjetunió kormánya. Tudományos öröksége és hazai emlékezete Varga Jenő a marxista, kommunista közgazdaságtudomány nemzetközileg elismert elméleti kutatója volt, a Tanácsköztársaságról írott könyve, sokoldalú tudása Lenin figyelmét is felkeltette. Terjedelmes életművén – csaknem 80 könyv, 500 cikk és tanulmány –, marxista közgazdászok generációi nevelkedtek. Titkos emlékiratait, – melyet 1994-ben, 30 évvel halála után publikáltak csak, német nyelven, – azzal az instrukcióval adta át lányának, hogy „legalább húsz évig ne olvassa el és senkinek se mutassa meg”. Röviddel halála előtt elhatárolódott a sztálinizmustól, de a Szovjetunióval szembeni kritikáját csak halála után hozták nyilvánosságra. A Budapesti Corvinus Egyetem Kinizsi utcai kollégiuma viseli Varga Jenő nevét. A Pesterzsébeti Közgazdasági Középiskola és Szakiskola alapításától (1964) 2008-ig, míg Budafokon a mai Városház tér viselte a nevét az 1990-es évek elejéig. Magyarul megjelent művei A drágaság (1912) Bulgária (1915) Olaszország (Népszava Könyvkereskedés, 1915) Az imperializmus gazdasági bírálata (Politzer Zsigmond és Fia kiadása, 1916) A pénz uralma a békében, bukása a háborúban (Népszava Könyvkereskedés, 1918) Földosztás és földreform Magyarországon (Népszava, 1919) A kapitalizmus gazdasági tana . Előadás (1919) Hogyan lehet munka nélkül megélni? A munkanélküli jövedelem eredete (Népszava Könyvkereskedés, 1919) A földkérdés a magyar proletárforradalomban (O.K.P. Magyar Agitációs Osztály Központi Iroda, Jekatyerinburg , 1920) A földbirtokreform és a közélet demokratizálása (Magyar-Szovjet Közművelődési Társaság, 1945) A háború hatása a tőkés gazdaságra (Magyar-Szovjet Közművelődési Társaság, 1945) A tőkés gazdaság a II. világháború után (Szikra, 1947) Az imperializmus gazdaságának és politikájának fő kérdései . A második világháború után (Szikra, 1954) A XX. század kapitalizmusa (Kossuth, 1962) A jelenkori kapitalizmus és a gazdasági válságok . Válogatott művek (Kossuth, 1964) Tanulmányok a kapitalizmus politikai gazdaságtanának problémáiról . (Kossuth, 1965) A proletárdiktatúra gazdaságpolitikája . Válogatott írások (1912–1922) (Kossuth, 1976) A nagy válság . Válogatott írások (1924–1943) (Kossuth, 1978) A tőkés gazdaság a II. világháború után . Válogatott írások (1945–1954) (Kossuth, 1981) Gerhard Duda: Jenö Varga und die Geschichte des Instituts für Weltwirtschaft und Weltpolitik in Moskau 1921–1970: zu den Möglichkeiten und Grenzen wissenschaftlicher Auslandsanalyse in der Sowjetunion. Berlin: Akademie Verlag, 1994. (emlékiratok) Megjegyzések Az akkori szovjet titkosrendőrség, az NKVD, majd a KGB elődje. Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Варга Евгений Самуилович, 2015. szeptember 28. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Варга Евгений Самуилович, 2015. szeptember 27. A Belügyminisztérium 1903. évi 27400. sz. rendelete. MNL-OL 30808. mikrofilm 1128. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 55. oldal 26. sor. Christfried Tögel: Varga Jenő, a pszichoanalízis, a Tanácsköztársaság és a sztálinizmus. ''Thalassa'', 2000/2–3. szám, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2012. március 22.) Bakó Ágnes (szerk.) A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Kossuth Könyvkiadó, 1975, 737–739. old. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó, 1976, 684. old. Ezt hangoztatta Stark Tamás Magyar foglyok a Szovjetunióban c. könyvében. Ismeretterjesztő formában: Stark Tamás: Hadifogság és malenkij robot a Szovjetunióban. In: História 27. évf. (2006), 5. sz. 3. o. Szegő Iván Miklós: Magyar találhatta ki a gyilkos málenkij robotot HVG, 2014. július 13. Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 939. o. Online elérés Christfried Tögel: Varga Jenő, a pszichoanalízis, a Tanácsköztársaság és a sztálinizmus. ''Thalassa'', 2000/2–3. szám, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2012. március 22.) v. ö. Hilferding: A finánctőke című paradigmatikus marxista műve 1910-ben, Bécsben jelent meg. Bakó Ágnes (szerk.) A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Kossuth Könyvkiadó 1975. 737. old. Grün Sarolta szülei: Grün Manó és Glasner Hermin. Házasságkötésük időpontja: 1911. március 13. Az esemény bejegyezve a Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 299/1911. folyószáma alatt. Die Wirtschaftspolitischen Probleme der proletarischen Diktatur. Wien 1920. Baráth Magdolna. A Kreml árnyékában - Tanulmányok Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetéhez, 1944 - 1990. Gondolat Kiadói Kör Kft. (2014). ISBN 978-963-69352-6-9 Stark Tamás. Magyar foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó (2006). ISBN 978-963-94653-4-3 Szegő Iván Miklós: Magyar találhatta ki a gyilkos málenkij robotot – hvg.hu, 2014. július 13. Másodlagos források nyomtatásban V. I. Lenin: Levél Varga Jenőhöz. In: Lenin összes művei , 54. köt. Moszkva 1965. (oroszul) Bakó Ágnes (szerk.) A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai . Kossuth Könyvkiadó 1975. 737–739. old. Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976. 684. old. Gerhard Duda: Jenö Varga und die Geschichte des Instituts für Weltwirtschaft und Weltpolitik in Moskau 1921–1970: zu den Möglichkeiten und Grenzen wissenschaftlicher Auslandsanalyse in der Sowjetunion. Berlin: Akademie Verlag, 1994. Konok Péter : Válság és válságértelmezések. Varga Jenő és Anton Pannekoek. Évkönyv. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. 2006. 148–155. old. André Mommen: Stalin's Economist. The Economic Contributions of Jenő Varga (Routledge, London és New York, 2011) Routledge Studies in the History of Economics-sorozat. (angolul) ISBN 978-0415575164 Másodlagos források interneten Magyar zsidó lexikon . Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929. Raya Dunayevskaya: The Case of Eugene Varga (1949) (en nyelven). Marxists Internet Archive, 2012. március 12. (Hozzáférés: 2012. március 14.) Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 783. f.: Varga Jenő iratainak jegyzéke. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2012. március 22.) Konok Péter: Egy lezárhatatlan vita margójára (hu nyelven). Eszmélet folyóirat, 64. szám (2004. tél), 2012. március 22. (Hozzáférés: 2012. március 22.) Christfried Tögel: Varga Jenő, a pszichoanalízis, a Tanácsköztársaság és a sztálinizmus (hu nyelven). ''Thalassa'', 2000/2–3. szám, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2012. március 22.) Hauteville (Aisne) Hauteville település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Hauteville Bernot, Macquigny, Mont-d’Origny, Montigny-en-Arrouaise és Noyales községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dover (Delaware) Dover város az USA Delaware államának és annak Kent megyéjének a székhelye. Lakosainak száma 36 047 fő (2010). Sevelinges Sevelinges település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 649 fő (2015). Sevelinges Le Cergne, Pont-Trambouze, Cours, Cuinzier, La Gresle és Jarnosse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Louis de Broglie Louis-Victor-Pierre-Raymond, de Broglie 7. hercege, akit általában Louis de Broglie néven ismerünk (Dieppe, Felső-Normandia, 1892. augusztus 15. – Louveciennes, Yvelines, 1987. március 19.) Nobel-díjas francia fizikus. Élete A franciaországi Dieppe-ben született (Seine-Maritime megye), mint de Broglie 5. hercegének, Viktornak a kisebbik fia. 1960-ban örökös nélkül meghalt bátyja, Maurice, de Broglie 6. hercege, aki szintén fizikus volt. Louis ekkor lett a sorban a 7. herceg. Sohasem házasodott meg. Amikor Louveciennes-ben meghalt, egy távoli unokatestvére, Victor-François lett de Broglie 8. hercege. Eleinte humán pályát képzelt el magának, első képesítését történelemből szerezte. Utána azonban — valószínűleg bátyja hatására — figyelme a matematika és fizika felé fordult. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben felajánlotta szolgálatait a hadseregnek a rádiókommunikáció fejlesztésére. Kvantumelméleti munkássága Elsősorban kísérleti fizikus Maurice bátyjával ellentétben Louis gondolkodása inkább elméleti, tudományos jellegű volt. Az elektronhullámokról kialakított elméletét 1924-ben, doktori disszertációjában (Recherches sur la théorie des quanta-Kvantumelméleti kutatások) vezette be. Albert Einstein és Max Planck munkásságára alapozta az anyag hullám-részecske kettősségének elvét: a de Broglie hipotézis szerint miszerint minden mozgó részecskéhez vagy objektumhoz tartozik egy hozzárendelt hullám. Ezzel, a fény és az anyag fizikáját egyesítve teremtette meg a fizikában a hullámmechanikát, amiért 1929-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Ennek egyik, látványos alkalmazása az elektronmikroszkóp, ami sokkal jobb felbontást ad az optikai mikroszkópnál, mivel az elektron hullámhossza a látható fényénél rövidebb. Későbbi elméleti tevékenységét a hullámmechanika kauzális magyarázatának szentelte, szemben a kvantumelméletet domináló teljesen valószínűségi modellekkel. Ma ezt a magyarázatot de Broglie-Bohm elméletként ismerjük, mivel ezt az 1950-es években David Bohm átdolgozta. 1924-től de Broglie a Párizsi Egyetemen tanított elméleti fizikát, 1932-től 30 éven át az elméleti fizikai tanszék vezetője is volt. Későbbi tevékenysége Szigorúan vett tudományos munkáján túl Louis de Broglie gondolkodott és írt a tudományfilozófiáról, beleértve a modern tudományos felfedezések értékét. 1933-ban lett a Francia Természettudományi Akadémia tagja, 1942-ben pedig örökös titkára. 1944. október 12-én a Francia Akadémia a tagjává választotta Émile Picard matematikus helyére. Mivel a megszállás és a háború egyéb hatásai miatt több akadémikus meghalt vagy börtönbe került, az Akadémia ülésén nem jelent meg a határozatképességhez szükséges 20 tag, de a rendkívüli körülmények miatt a jelenlévő 17 tag egyhangú titkos szavazatával megválasztották. Az Akadémia történetében egyedülálló módon a tagok sorában bátyja, az 1934-ben megválasztott Maurice mellett foglalhatott helyet. Az UNESCO neki ítélte 1952-ben az első Kalinga-díjat a tudomány népszerűsítéséért. 1953. április 23-án a londoni Royal Society is tagjává választotta. 1961-ben megkapta a Becsületrend Nagykeresztjének Lovagja címet. 1945-ben a Francia Atomenergiai Főbiztosság tanácsadója lett az ipar és a tudomány közeledésének előmozdítása érdekében. Alkalmazott mechanikai központot hozott létre az Henri Poincaré Intézetben, és ott optikai, kibernetikai és atomenergiai kutatásokba fogtak. 66. BAFTA-gála A 66. BAFTA-gálát 2013. február 11-én tartotta a Brit film- és televíziós akadémia a Royal Opera Houseban, melynek keretében a 2012. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek Kiemelkedő brit hozzájárulás a mozifilmekhez Tessa Ross Akadémiai tagság Michael Palin Alan Parker Legtöbb díj és jelölés Díj 4 díj: A nyomorultak 3 díj: Az Argo-akció 2 díj: Szerelem , Django elszabadul , Pi élete , Skyfall Jelölés 10 jelölés: Lincoln 9 jelölés: A nyomorultak , Pi élete 8 jelölés: Skyfall 7 jelölés: Az Argo-akció 6 jelölés: Anna Karenina 5 jelölés: Django elszabadul , Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza 4 jelölés: Szerelem , The Master 3 jelölés: A hobbit: Váratlan utazás , Napos oldal 2 jelölés: Hitchcock , Az Imposztor Marlenheim Marlenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 4217 fő (2015). Marlenheim Dahlenheim, Fessenheim-le-Bas, Furdenheim, Kirchheim, Nordheim, Wangen és Wasselonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rashidi Yekini Rashidi Yekini (Kaduna, 1963. október 23. – Ibadan, 2012. május 4.) volt válogatott nigériai labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Yekini profi karrierje UNTL Kadunában kezdődött el, majd később csatlakozott további kettő nigériai csapathoz, pontosabban a Shooting Stars és az Abiola Babes csapatához. 1987-ben leigazolta az Africa Sports csapata, így kiköltözött Elefántcsontpartra. Három év elteltével eligazolt a portugál Vitória csapatához, ahol pályafutása legjobb szezonját futotta. A portugál első osztályban az 1993-94-es szezonban megszerezte a gólkirály címet, ugyanis 32 mérkőzés alatt 34 találatot jegyzett. Jó formája miatt 1993-ban megkapta az év afrikai játékosa díjat. A karrierje már soha többé nem jött egyenesbe, még akkor sem, amikor volt klubjához, a Setúbalhoz igazolt, miután a Sporting Gijónnál egy sikertelen időszakot töltött. Egy évet töltött a svájci FC Zürich és a tunéziai Bizerte csapatában. 1999-ben megfordult a szaúd-arábiai Al-Shabab FC (Rijád) csapatánál. Később visszament egykori klubjához, az Africa Sportshoz. 2003-ban visszatért Nigériába, és csatlakozott a Julius Berger csapatához. 1994 nyarán a görög Olympiakos csapatához igazolt. Egy évet töltött a klubnál, ugyanis csapattársaival rossz viszonyba volt. Így visszatért a Vitóriához. 2005-ben 41 évesen egy rövid ideig játszott a nigériai bajnokságban szereplő Gateway csapatában, ahol válogatott csapattársa Mobi Oparaku játszott. A válogatottban 58 mérkőzés alatt 37 gólt szerzett nigériai színekben, így ő szerezte eddig a legtöbb gólt a válogatottban. Kerettagja volt az 1994-es világbajnokságon részt vevő nigériai válogatottnak, majd az 1998-asnak is. Yekini szerezte Nigéria első világbajnoki gólját, amikor 3-0-ra legyőzték Bulgáriát. Részt vett az 1988-as nyári olimpián, valamint szerepelt az 1994-es afrikai nemzetek kupáján, amit Nigéria megnyert, Yekini 5 gólt szerzett, ezzel a legtöbbet a tornán. Halála 2011-ben diagnosztizálták nála a mániás depresszió tüneteit. 2012. május 4-én Ibadanban hunyt el. Korábbi lakóhelyén, Ira településén helyezték örök nyugalomra. Sikerei, díjai Egyéni: Az év afrikai labdarúgója-díj ( 1993 ) Franz von Schönthan Franz von Schönthan (Franz Schönthan von Pernwald; Bécs, 1849. június 20. – Bécs, 1913. december 2.) osztrák drámaíró. Élete Eleinte tengerész-hadapród volt, majd négy év múlva kilépett a szolgálatból és a drámaírásra adta magát. 1884-ben a bécsi városi színház főrendezője lett, e színház leégése után Berlinbe, majd Drezdába ment. Több darabot írt közösen öccsével, Paul von Schönthannal is. Nevezetesebb darabjai Das Mädchen aus der Fremde (1879); Sodom und Gomorrha (1879); Unsere Frauen (1880); Krieg im Frieden (1881, Moser G.-val együtt); Der Schwaabenstreich (1882); Roderich Heller (1883); Der Raub der Sabinerinnen (A szabin nők elrablása, az öccsével, Paul von Schönthannal együtt, 1879); Frau Direktor Striese (1885, S. Pállal); Goldfische (1886, Kadelburg G.-val); Die berühmte Frau (1887, Kadelburggal); Cornelius Voss (1888); Das letzte Wort (1889); Das goldene Buch (szinmű, 1891); Zwei glückliche Tage (Kadelgurggal, 1893); Der Her Senator (Kadelburggal, 1894); Zum wohlthätigen Zweck (Kadelburggal, 1895). The BBC Archives A The BBC Archives a brit Iron Maiden 2002-ben megjelent koncertlemeze, melyet az EMI adott ki. A dupla lemezes kiadványra a BBC archívumából előásott élő fellépések kerültek fel, melyek 1979 és 1988 között kerültek rögzítésre A kiadvány az Eddie's Archive box szett részeként jelent meg. Számlista A dalokat Steve Harris írta, kivéve ahol jelölve van. Első lemez Friday Rock Show Session (1979. november 14.) Iron Maiden – 3:45 Running Free ( Paul Di'Anno , Harris) – 3:10 Transylvania – 4:03 Sanctuary (Di'Anno, Dave Murray , Harris) – 3:45 Paul Di'Anno : ének Dave Murray : gitár Tony Parsons :gitár Steve Harris : basszusgitár Doug Sampson: dob Reading Fesztivál (1982. augusztus 28.) Wrathchild – 3:31 Run to the Hills – 5:36 Children of the Damned – 4:48 The Number of the Beast – 5:29 22 Acacia Avenue ( Adrian Smith , Harris) – 6:36 Transylvania – 6:20 The Prisoner (Smith, Harris) – 5:50 Hallowed Be Thy Name – 7:37 Phantom of the Opera – 7:02 Iron Maiden – 4:57 Bruce Dickinson : ének Dave Murray : gitár Adrian Smith : gitár Steve Harris : basszusgitár Clive Burr : dob Cyclopsitta A Cyclopsitta a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozó nem. Egyes rendszerbesorolások a Opopsitta nembe sorolják ezt a két fajt is. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Reichenow narancsmellű törpepapagája (Cyclopsitta gulielmitertii) aranyostestű álarcospapagáj (Cyclopsitta diophthalma) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Bábu vagy (album) A Bábu vagy a KFT együttes 1996-ban megjelent válogatása kislemezekből és korábban ki nem adott felvételekből. Az album számai Függönyakkord Bábu vagy Szobanövény Kincses kalendárium Halott szenvedély Stranger In A Strange Land The Hour Before The Dawn Vigasztalj Afrika Viszonylagos viszony Nem sikerül kikúrálni magam Lie, lie, lie Association Hátha csak álom Afrika (Remix: Suri-Hauber) Közreműködők Zene és szöveg: KFT Bornai Tibor - billentyűsök, ének Laár András - gitárok, ének II. Lengyelfi Miklós - basszusok, vokál Márton András - dobok, vokál Forrás KFT: Bábu vagy. Allmusic.hu. (Hozzáférés: 2012. március 15.) Pavlje Pavlje, település Szerbiában, a Raskai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 397 lakosa volt. 1953-ban 440 lakosa volt. 1961-ben 474 lakosa volt. 1971-ben 405 lakosa volt. 1981-ben 318 lakosa volt. 1991-ben 246 lakosa volt. 2002-ben 178 lakosa volt, akik közül 168 szerb (94,38%) és 10 bosnyák (5,61%). Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Cavour (C 550) A Cavour (C 550) (olaszul "Portaerei Cavour" említik) az Olasz Haditengerészet zászlóshajója, repülőgép-hordozó. Nevét Camillo Benso di Cavourról, az olasz egységért sokat tett grófról kapta. A Giuseppe Garibaldi (C 551)-t megelőzve a legnagyobb hajó az Olasz Haditengerészetnél. A repülőgépeken kívül a 2800 m² méretű hangárban 24 tank (jellemzően Ariete) és több más könnyebb szárazföldi egység is megtalálható. Első küldetéseként 2010-es haiti földrengés utáni katasztrófa elhárítási munkákban vett részt. Diószegi István (történész) Diószegi István (Szeged, 1930. szeptember 20. –) magyar történész, 1991-től 1999-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Kutatási területe Főleg az Osztrák–Magyar Monarchia történelmével és diplomáciatörténettel foglalkozik. Életpályája Az ELTE történeti könyvtárának munkatársa (1953–57), ezután az új és legújabb kori egyetemes történeti tanszéken tanár, majd tanszékvezető (1978–95), a BTK dékánja (1979–82), a Magyar Történelmi Társulat elnöke 1992–99-ben, a magyar–osztrák, magyar–francia, magyar–lengyel történész vegyesbizottság és az MTA történelemtudományi bizottsága, valamint az Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae és a Történelmi Szemle szerkesztőbizottsági tagja, kandidátus (1962), doktor (1978) és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság Tudományos Tanácsadó Testületének a tagja. Főbb művei Ausztria–Magyarország és a francia–porosz háború 1870–71 (1965) Klasszikus diplomácia – modern hatalmi politika (1967) Hazánk és Európa (1970); Két világháború árnyékában (1974) Hungarians in the Ballhausplatz (1983); A magyar külpolitika útjai (1984) Die Aussenpolitik der Österreichisch–Ungarischen Monarchie 1871–77 (1985) A Ferenc József-i kor nagyhatalmi politikája (1987) Üllő és kalapács. Nemzetiségi politika Európában a XIX. században (1991) Die Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der Österrechisch – Ungarischen Monarchie 1883–95 (1993) A hatalmi politika másfél évszázada 1789–1939 (1994); Bismarck és Andrássy (1998); A Ferenc József-i kor. Magyarország története 1849-1918 ; Vince, Bp., 1999 Bismarck und Andrássy. Ungarn in der deutschen Machtpolitik in der 2. Hälfte des 19. Jahrhunderts ( Bismarck és Andrássy ); németre ford. Albrecht Friedrich; Oldenbourg–Teleki László Stiftung, Wien–München–Bp., 1999 Egyetemes történeti szöveggyűjtemény, 1789-1914 ; szerk. Diószegi István; Korona, Bp., 2001 Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája, 1867-1918 ; Vince, Bp., 2001 Díjak, elismerések Akadémiai Díj (1973, 1995) Anton Gindely-díj (1994) Ránki György-díj (2000) Apáczai Csere János-díj (2002) Habsburg Alapítvány Életmű Díja (2003) Vocca Vocca település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 171 fő (2017. január 1.). Vocca Balmuccia, Cravagliana, Postua, Scopa, Varallo Sesia és Borgosesia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 80-as évek Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek Évek: i. e. 89 – i. e. 88 – i. e. 87 – i. e. 86 – i. e. 85 – i. e. 84 – i. e. 83 – i. e. 82 – i. e. 81 – i. e. 80 Fémhalogén autófényszóró lámpa Autófényszóró lámpaként nagyon sokáig kizárólag izzólámpát használtak. Kézenfekvő fejlesztési cél volt az izzólámpáknál (halogénizzóknál) gazdaságosabban üzemelő, nagyobb fényhasznosítású kisülő fényforrások alkalmazása. A probléma megoldását sok próbálkozás előzte meg, egyrészt a kisülőlámpa speciális energiatáplálási igényét kellett összhangba hozni az autóvillamossági lehetőségekkel, másrészt eleget kellett tenni a gépjárműlámpák számára előírt nemzetközi követelményeknek. A 90-es évek közepén jelentek meg az első fémhalogén autólámpák, MPXL jelzéssel (Micro Power Xenon Light). Ebből látható, hogy a lámpában argon helyett xenon töltés van. A pusztán xenon töltéssel működő nagynyomású ívlámpa már régóta ismeretes, mint a mozgófilmvetítő berendezések speciális fényforrása. A xenon spektruma igen kedvező, felhasználásával kiváló színvisszaadású fényforrás készíthető, ez indokolja előbb említett felhasználását. Ezen kívül a xenon előnyös tulajdonságai a viszonylag rossz hővezetőképesség, és a nemesgázok között a legkisebb ionizációs energia. Az új autólámpa konstrukcióban szerencsésen ötvöződnek a xenonlámpának és a fémhalogénlámpának a tulajdonságai. Ma a fémhalogén autófényszóró lámpa nemzetközileg elfogadott jelölése a D, mely a "discharge" angol "kisülés" szóból ered, a mellé írt szám pedig a típusvariánst jelöli. Pl.: 2 jelenti, hogy csatlakoztatható prefókusz fejű típuscsalád, a szám után írt betűjelölés S vagy R, főfény vagy tompított fény előállítására alkalmas típusra utal. Összehasonlítás halogén autólámpa (H1) és a D2S fontosabb adatai között Leslie Djhone Leslie Djhone (Abidjan, 1981. március 18. –) elefántcsontparti születésű francia atléta, futó. Pályafutása 2000-ben szerezte első nemzetközi sikerét a junior világbajnokságon elért ezüstérmével. Djhone a négyszer százas francia váltóval lett második a britek csapata mögött. A 2002-es müncheni Európa-bajnokságon már a négyszer négyszázas váltóval volt eredményes. Bronzérmet szerzett, és ezt követően már kizárólag négyszázon versenyzett. Naman Keïta, Stéphane Diagana és Marc Raquil társaként új nemzeti rekorddal lett világbajnok 2003-ban. Athénban szerepelt első alkalommal az olimpiai játékokon. Ekkor két versenyszámban indult. Egyéniben döntőig jutott négyszázon, ahol végül hetedik lett, míg hazája váltójával már a selejtezőkörben kiesett. A 2006-os göteborgi Európa-bajnokságon győzött a váltóval, valamint bronzérmes lett négyszázon. Pekingben egyedül ez utóbbi számban indult, és újfent eljutott a döntőig. Ott ötödik lett, mindössze 0,31 másodperces hátránnyal lemaradva a harmadik helyezett David Neville-től. Egyéni legjobbjai 100 méteres síkfutás - 10,55 s (2003) 200 méteres síkfutás - 20,67 s (2004) 400 méteres síkfutás (szabadtér) - 44,46 s (2007) 400 méteres síkfutás (fedett) - 45,54 s (2011) Távolugrás - 7,92 m (1999) Marlon Jackson Marlon David Jackson (Gary, Indiana, 1957. március 12.) amerikai zenész és énekes, a Jackson család és a The Jackson 5 együttes tagja. Élete Gyermekkora Joseph és Katherine Jackson hatodik gyermekeként és negyedik fiaként született. Ikertestvére, Brandon halva született, mindketten koraszülöttek voltak és császármetszéssel segítették őket világra. Marlon még kisgyermek volt, mikor bátyjai, Jackie, Tito és Jermaine 1964-ben együttest alakítottak. Marlon és öccse, Michael két évvel később léptek be az együttesbe ami The Jackson 5 néven vált világhírűvé. Apjuk, Joseph majdnem kivette Marlont az együttesből, mert hamisan énekelt és nem tudott olyan jól énekelni vagy táncolni, mint Michael. Marlon továbbra is táncolt az együttesben, de énekelni csak akkor kezdett, amikor a csapat 1969-ben leszerződött a Motown lemezkiadóhoz. Később több rajongó az együttes legtehetségesebb táncosának tartotta. The Jackson 5 1969-ben jelent meg az első abból az egymást követő négy listavezető popdalból, amit a The Jackson 5 megjelentetett a Motownnál. Bár főleg Jermaine és Michael voltak az előtérben, minden tag énekelt szólót valamelyik dalban. Marlon hangja hallható az I Want You Back, a Mama's Pearl, az I'll Be There, a Rockin' Robin, a Feelin' Alright és a Corner of the Sky című számokban. 1976-ban az együttes megvált a Motowntól és a CBS Recordsszal szerződött le. Jermaine kivált a csapatból, és legfiatalabb öccsük, Randy lépett be a The Jacksonsra átnevezett együttesbe. Innentől Marlon énekelte Jermaine részét a dalokban, és helyette ő lett az együttes frontembere Michael mellett. A Destiny és Triumph című albumokkal az együttes visszatért a slágerlisták élére. Jermaine 1983-ban visszatért a csapathoz, és 1984-ben megjelentették a nagy sikerű Victory albumot, de az ezt követő turné végén Michael kilépett az együttesből, és egy évvel később Marlon is bejelentette, hogy kiválik. A négytagúra csökkent együttes 1990-ben oszlott fel végleg. Marlon nem sok részt vállalt az utolsó album, az 1989-ben megjelent 2300 Jackson Street készítésében, bár Michaellel együtt énekelt a címadó dalban, ami sikert aratott az R&B-slágerlistán. Szólóban Marlon 1987-ben jelentette meg egyetlen szólóalbumát, a Baby Tonightot a Capitol Recordsnál. A dalok nagy részét ő maga írta és ő volt a producer is. Az album csak mérsékelt sikert aratott, de egyik száma, a Don't Go a második helyre került az R&B-slágerlistán. Don't Go To Get Away When Will You Surrender Lovely Eyes Baby Tonight Something Coming Down Life She Never Cried Talk-2-U Where Do I Stand Everyday Everynight (CD bónuszdal) Közreműködött lánytestvérei albumain is dalszerzőként és producerként: Rebbie Centipede (1984), La Toya La Toya Jackson (1980), My Special Love (1981) és Heart Don't Lie (1984), valamint Janet Dream Street (1984) című albumán is. Az utóbbi években Miután szólókarrierje nem bizonyult sikeresnek, Marlon a szórakoztatóiparon kívül kezdett el dolgozni és sikeres ingatlanügynök lett Dél-Kaliforniában. Résztulajdonosa volt a Black Family Channel csatornának, ami a fekete közönséget célozta meg családbarát programokkal. Csak rövid időre tért vissza a zenei életbe 1997-ben, amikor a Jackson 5 bekerült a Rock & Roll Hall of Fame-be, illetve 2001-ben, amikor fivéreivel együtt fellépett a Michael zenei karrierje kezdetének 30. évfordulóját ünneplő koncerten a Madison Square Gardenben. 2009. július 7-én, a Michael tiszteletére rendezett megemlékezésen azt mondta, Michael volt a család lelke, és könnyes szemmel megjegyezte: „Talán most már békén fognak hagyni, Michael”, és „Öleld meg Brandon testvérünket a nevemben”. Magánélete 1975 augusztusában feleségül vette Carol Ann Parkert, akivel 1968 óta levelezett. Három gyermekük született, Valencia (1976), Brittany (1978) és ifjabb Marlon (1981). Két unokája van. A Jackson testvérek közül csak Marlon és Rebbie nem váltak el egyszer sem. Héninel Héninel település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Héninel Wancourt, Saint-Martin-sur-Cojeul, Chérisy, Croisilles, Fontaine-lès-Croisilles és Guémappe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nailhac Nailhac település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 322 fő (2015). Nailhac Hautefort, Saint-Rabier, Badefols-d’Ans, La Chapelle-Saint-Jean, Châtres és Granges-d’Ans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kataklysm A Kataklysm Kanadából származó death metal együttes. 1991-ben alakultak Montréalban. Első nagylemezüket 1995-ben adták ki. Az évek során a sima death metal stílusról áttértek a melodikus death metal stílusra. Lemezeiket a német Nuclear Blast kiadó jelenteti meg. Sűrűek voltak a tagcserék a zenekarban, mely következtében zenéjükben is változások történtek. Harmadik nagylemezükön például thrash metalos elemek is megjelennek. Későbbi lemezeikre már inkább a melodikus és a klasszikus death metal ötvözése jellemző. Korábban tiszta, dühös death metalt játszottak, ám Sylvain Houde énekes kilépése után megváltozott a stílusuk. A Kataklysm jellegzetessége lett egy sajátságos dobolási technika, amelyet a zenekar "Northern Hyperblast" névvel illet. A hetedik nagylemezüket főleg ez a dobolási stílus uralja. Tagok Jelenlegi tagok Maurizio Iacono - éneklés (1998-), basszusgitár (1991-1998) Jean-François Dagenais - gitár (1991-) Stephane Barbe - basszusgitár (1998-) Oli Beaudoin - dobok (2013-) Diszkográfia Stúdióalbumok Sorcery (1995) Temple of Knowledge (1996) Victims of the Fallen World (1998) The Prophecy (Stigmata of the Immaculate) (2000) Epic: The Poetry of War (2001) Shadows and Dust (2002) Serenity in Fire (2004) In the Arms of Devastation (2006) Prevail (2008) Heaven's Venom (2010) Waiting for the End to Come (2013) Of Ghosts and Gods (2015) Meditations (2018) Őslények országa 11. – A pöttömszauruszok támadása Az Őslények országa 11. – A pöttömszauruszok támadása (eredeti cím: The Land Before Time XI: Invasion of the Tinysauruses) az Őslények országa sorozat tizenegyedik, 2004-ben megjelent, csak DVD-re kiadott része. Cselekmény Csodaszép virágzó fa nyílik a virágzó völgyben, melyből mindenki egyetlen napon és egyszerre ehet, hogy mindenkinek jusson. Tappancs, aki épp azon kesereg, hogy sosem nő meg, úgy dönt, legalább a nektárfa virágjából ő eszik először. Megcsúszik a földön, rázuhan a fára, és leveri az összes virágot róla. Mire magához tér, apró hosszúnyakúak veszik körül, akik fölfalják az összes virágot. Mikor ez kiderül, minden dinoszaurusz a kicsi dinókra vadászik. Tappancs és barátai véletlenül találnak rájuk, mert egy nyíláson át beesnek a pöttömök rejtekhelyére. A felnőttek először ki akarják zárni a pöttömöket a virágzó völgyből, de végül is egymásnak segítenek az élesfogúak ellen és mind barátok lesznek. Saluzzo Saluzzo település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 16 968 fő (2017. január 1.). Saluzzo Cardè, Lagnasco, Manta, Pagno, Revello, Savigliano, Scarnafigi, Torre San Giorgio, Castellar, Moretta és Villafalletto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Maur (Indre) Saint-Maur település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 3112 fő (2013). Saint-Maur Châteauroux, Déols, Luant, Niherne, Le Poinçonnet, Velles és Villers-les-Ormes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rasos temető A Rasos temető (litvánul: Rasų kapinės, lengyelül: cmentarz Na Rossie w Wilnie) Vilnius ma létező legöregebb temetője, elnevezését a területének helyet biztosító Rasos városrész után kapta. Története A temetőt 1769-ben Bazyli Mille, Vilnius polgármestere alapította egy ősi litván sámán szentély helyén. Ő volt egyúttal az első személy, akit ide temettek. 1801-ben a temetőhöz kis kápolna, és harangtorony épült. 1844 után új, neogótikus szentélyt alakítottak ki, melynek megépítése egy helyi pap, Józef Bohdanowicz, valamint a vilniusi egyetem professzora, Jan Waszkiewicz nevéhez fűződik. 1920-ban a bejárat közelében kis katonai temetőt alakítottak ki, a lengyel–szovjet háború, valamint a lengyel-litván háború elesettjei számára. Piłsudski marsall halála után szívét itt helyezték el, a kialakítandó síremlék miatt a katonai temetőt részben átalakították,Wojciech Jastrzębowski tervei alapján. 1939. szeptember 18-a, a Vörös Hadsereg városba érkezése után három katona állt díszőrségben állandóan a marsall síremlékénél. Három ismeretlen katona, akit 1939-ben ezen a helyen lőttek le, ma közvetlenül Piłsudski szívének síremléke mellett nyugszik. A második világháborúban elesett lengyel katonák számára a temetőben külön területet alakítottak ki, melyet azonban a háború végeztével felszámoltak. A temetőrész helyreállítására 1993-ban, Lengyelország anyagi támogatásával került sor. A háború után a temető visszakapta eredeti litván nevét. A 80-as években a temetőt elkezdték felszámolni, egy a szovjetek által tervezett autópálya miatt, ami a temető közepén haladt volna keresztül. A gazdasági nehézségek, valamint a lengyel nyelvű sajtó nyomása miatt végül is a terv nem valósult meg, a temető elpusztítása félbeszakadt. Jelentősebb sírok A temetőben lengyel, litván, és belarusz sírok egyaránt megtalálhatóak, többek között az alábbi személyeké: Joachim Lelewel (1786-1861), történész, a vilniusi egyetem professzora Eustachy Tyszkiewicz gróf (1814-1873), történész, archeológus Czesław Jankowski (1857-1929), költő Janina Burchardówna (1883-1924), újságíró, szabadságharcos Wacław Dziewulski (1882-1938), fizikus, a vilniusi egyetem professzora Antonina Fiszer (1824-1840), színésznő Laurynas Gucevičius (1753 - 1798), építész Jan O'Connor (1760-1802), orvos, a vilniusi egyetem professzora Józef Piłsudski (1867-1935) Lengyelország elnöke, miniszterelnöke Adam Piłsudski (1869-1935), Vilnius alpolgármestere Karol Podczaszyński (1790-1860), építész, a vilniusi egyetem professzora Władysław Horodyjski (?-1920), filozófus, a vilniusi egyetem professzora Franciszek Smuglewicz (1745-1807), festő, a vilniusi egyetem professzora Władysław Syrokomla (1823-1862), író Józef Montwiłł (1850-1911), kórházak, múzeumok anyagi támogatója Adam Jocher (1791-1860), az első vilniusi nyilvános könyvtár alapítója Juliusz Kłos (1881-1933), építész, az első Vilniusról szóló útikönyv megírója Józef Łukaszewicz (1863-1928), forradalmár, a vilniusi egyetem professzora Maria Piłsudska (1865-1921), Józef Piłsudski első felesége Antoni Wiwulski (1877-1919), építész, szobrász Bronisław Wróblewski (1888-1941), ügyvéd Jędrzej Śniadecki, (1768-1838), orvos, biológus, kémikus, író Mikalojus Konstantinas Čiurlionis , festő, zeneszerző Andriey Levicki, író Jonas Basanavičius, orvos, Vincas Mykolaitis-Putinas, író Kazys Boruta, író Petras Cvirka, író Povilas Višinskis, író Antanas Vileišis, orvos, aktivista Petras Vileišis mérnök, aktivista Jonas Vileišis politikus, Kaunas polgármestere, a litván függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója Balys Sruoga író, a koncentrációs táborok egyik túlélője A temetőben található ezenfelül a bolsevikok által 1919-ben elrabolt, majd Daugavpilsben kivégzett lengyelek tömegsírja is. 2008-as Honda Grand Prix of St. Petersburg A 2008-as Honda Grand Prix of St. Petersburg a második verseny a 2008-as IndyCar Series szezonban, a versenyt 2008. április 6-án rendezték meg az 1,8 mérföldes (2,9 km) utcai pályán St. Petersburg-ban. A versenytávot két órásra szabták ki, mert esett az eső. A versenyt Graham Rahal nyerte rögtön a legelső IndyCar Series futamán, az első Homestead-Miami Speedway-en rendezett versenyt kihagyta mert az autója megsérült egy tesztbalesetben. A 19 éves és 93 napos Rahal a legfiatalabb győztes lett az Amerikai nyíltkerekes versenyzés történetében Marco Andretti rekordját megdöntve, aki 19 évesen és 167 naposan nyert a 2006-os Sonoma-i futamon. Rahal a negyedik versenyző aki legelső IndyCar Series futamát meg tudta nyerni Buzz Calkins, Juan Pablo Montoya és Scott Dixon után. Rajtfelállás ** A verseny előtt nem sokkal úgy döntöttek, hogy Marty Roth rajtengedélyét visszavonják és nem állhat rajthoz a futamon, ezért Bruno Junqueira a 26. hely helyett a 25. helyről indulhat. Brúnó A Brúnó germán eredetű német névből származó férfinév. Jelentése: barna. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 2. február 14. május 17. október 6. október 11. Híres Brúnók Bruno Mars énekes Querfurti Brúnó Segni Szent Brúnó Straub F. Brunó biokémikus, az MTA alelnöke, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Bruno Senna autóversenyző Giordano Bruno olasz gondolkodó, filozófus, vándorhumanista, a reneszánsz kor egyik legeredetibb és legkiemelkedőbb alakja. Bruno Kreisky Osztrák politikus. 1959-től 1966-ig Ausztria külügyminisztere, majd 1970-től 1983-ig szövetségi kancellárja. Adamawa-fennsík Az Adamawa-fennsík (francia: Massif de l'Adamaoua) egy felföld Közép-Afrikában. Neve Modibo Adama -tól Adamawa Emirátus alapítójától származik. A fennsík kiterjed délkelet-Nigéria, észak-közép-Kamerun (Adamawa és Észak-tartományok) és a Közép-afrikai Köztársaság nyugati térségeire. Az átlagos magassága kb. 1000 m, legmagasabb pontja 2650 m. A hegyvidék számos folyó forrása, legnagyobbak: a Benue, Sanaga, Djer. Éghajlata trópusi szavanna, délnyugaton trópusi egyenlítői, a magasabb területeken viszonylag hűvös 22-25 fok. A csapadék 900-1500 mm - észak felé csökken -, délnyugaton 1500-2000 mm. A ritkán lakott térség vegetációja északon többnyire szavanna, míg a déli területeken trópusi esőerdő. Szőnyi Ferenc (triatlonista) Szőnyi Ferenc (Komárom, 1964. augusztus 25. –) magyar triatlonista, ultrafutó, ironman, összetett ultratriatlon világbajnok. Pályafutása Amatőr magyar triatlonista, hosszútávfutó, hossztávkerékpározó, vasember. Az IUTA (International Ultra Triathlon Association) által szervezett 2009-es Monterrey-beli (Mexikó) Deca Iron Triathlon verseny első helyezettje, és egyben a verseny új rekordjának felállítója (114 óra 59 perc). Szőnyi Ferenc a 40-es éveihez közeledvén tette meg első lépéseit a sport területén, hamar rájött, hogy főleg hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpár távokon tud jól teljesíteni. Ennek okán triatlonozásba kezdett, azon belül is a vasemberek közé kívánt bekerülni. 2007 a szárnybontogatás éve volt. Az első dupla ironman versenyén, 2008-ban szinte még ismeretlen volt a hazai versenyzők között is, ám nem csak itt szerepelt várakozásokon felül (4. helyezett Bonyhádon), hanem a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10-szeres ironman versenyen, ahol egyben kellett teljesíteni a távokat. A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd Mexikóba visszatérvén megnyerte a versenyt, a megszerzett pontok segítségével nem csak rekorddöntő lett, hanem világbajnok is egyben. Főbb eredményei A 2009-es Mexikói 10-szeres Ironman alkalmával megdöntötte a világrekordot is: 115 órára javította a korábbi rekordot. A verseny során a klasszikus Ironman táv tízszeresét kellett teljesíteniük: egymás után 10 ironman távot 10 nap alatt. Összesen úsztak 38 km-t, kerekeztek 1800 km-t, és lefutottak 422 km-t a vasemberek. Továbbá a nevéhez fűződik egy korábbi kerékpáros rekord is: 2000-ben megdöntötte a 24 órás, és az 1000 km-es kerékpározás rekordját is: 24 óra alatt 721 km-t tekert, illetve 34 óra alatt teljesítette az 1000 km-t. Különleges, hogy kétszer teljesítette az egyik leghosszabb, legnehezebb szárazföldi versenyt, a Spartathlont (245,3 km), és az egyik leghosszabb kerékpáros versenyt is, a Race Across America-t (4800 km). A hétköznapokban építési vállalkozóként dolgozik, 4 gyermek édesapja. Díjai, elismerései A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018) Szurdokguán A szurdokguán (Penelopina nigra) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a hokkófélék (Cracidae) családjába tartozó Penelopina nem egyetlen faja. Rendszerezés A családban a legközelebbi rokonai az Aburria és a Penelope nembe tartoznak. Előfordulása Mexikó, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Salvador területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyi erdő. Megjelenése Testhossza 59-65 centiméter. A hím tollazata fekete, csőre, torkán lévő bőr lebelyege és lába vörös. A tojó tollazata barna és nincs lebenyege. Életmódja Egyedül, párban vagy kis csoportokban keresgéli bogyókból és egyéb gyümölcsökből álló táplálékát. Caylus (Tarn-et-Garonne) Caylus település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1450 fő (2015). Caylus Espinas, Ginals, Lacapelle-Livron, Lavaurette, Loze, Mouillac, Parisot, Puylaroque és Saint-Antonin-Noble-Val községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brû Brû település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 579 fő (2015). Brû Jeanménil, Ménil-sur-Belvitte, Rambervillers, Saint-Benoît-la-Chipotte és Anglemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tibet földrajza Tibet földrajza (tibeti: ����������) a Kína belső-ázsiai területén fekvő Tibeti-fennsík és az azt övező hegyvidékek földrajzi leírását foglalja magába. Tibet földrajzi fogalma nem egyértelmű. A legtágabb értelemben vett Tibet (kínaiul Hszicang (Xizang), más néven Csinghaj (Qinghai)-tibeti-fennsík (kínai: ����) 2,3 millió négyzetkilométeren fekszik, nyugat-keleti irányban a Pamírtól a Szecsuáni-medencéig, észak-déli irányban a Tarim-medencétől a Himalájáig terjed. A Föld legnagyobb átlagmagasságú területe: kelet-nyugati csapású, 5000-6000 méteres, helyenként a 8000 métert is megközelítő hegyláncai között 3000-4500 m magasan fekvő medencék vannak. A szűkebb értelemben vett Tibet, a tulajdonképpeni Tibeti-fennsík ennek csak a Kunlun és a Transzhimalája közötti része. Földtörténete Tibet geológiai alapját (a Cajdam (Qaidam)-medence kivételével) az eredetileg Gondwanához tartozó ősmasszívum-aljazat alkotja. Ez a triász végén forrt össze Ázsiával, a felső krétában tengeri üledék, mészkő és homokkő fedte be, majd erre a medencékben a harmadidőszakban és a negyedidőszakban a gyorsan emelkedő környező hegységekből származó durva, vastag törmeléktakaró települt. A legutolsó igen gyors és nagy méretű kiemelkedés (az indiai szubkontinens és Ázsia ütközése, a Himalája kiemelkedése miatt) éppen a pleisztocén jégkorszakkal, annak is a legutolsó szakaszával esett egybe. A Csilien (Qilian)-hegységben és a Cajdam (Qaidam)-medencében csak a legutolsó eljegesedés nyomai találhatók meg. A 20. század végi vizsgálatok szerint a legutolsó glaciális során Tibet már olyan magasan feküdt, hogy rövid ideig teljes egészében befedte a jég. A gerincek a kevés csapadék ellenére jórészt ma is eljegesedettek (a jégtakaróval fedett terület nagysága összesen kb. 47 000 km²), míg a medencéket túlnyomórészt a periglaciális, azaz az eljegesedést kísérő folyamatok alakították ki. Szerkezete Északi peremvidéke Tibet északi peremláncai a Pamírból ágaznak ki. Keleten, a Tarim-medence fölötti gerincen különösen magas csúcsok találhatók: Muztág Ata, 7456 m; Kongur, 7719 m. Folytatásában északon a Kunlun jóval idősebb, a variszkuszi hegységképződés során felgyűrődött hatalmas rendszere terül el. A Kunlunból északkelet felé a hasonló jellegű Altin-tag ágazik ki. Gerincei nyugaton még meghaladják a 6000 m-t, kelet felé 4000 m-re alacsonyodik. Határát a barlangtemplomairól, valamint Stein Aurél kutatásai nyomán híressé vált Tunhuang (Dunhuang) oázis közelében lévő, a Cajdam (Qaidam)-medencébe vezető hágó alkotja. Folytatása a délkelet felé forduló Csilien (Qilian)-hegység, melyet régebben Nansannak, déli hegynek neveztek, mivel a híres selyemúthoz képest délre feküdt. 5400-6100 méteres jeges vonulatai között füves legelőkkel borított medencék terülnek el. Az egyik ilyen medencében fekszik 3200 m magasan a védett madárvilágáról híres, enyhén sós, lefolyástalan Csinghaj-tó (Qinghai-tó) (Kuku-nór, 4400 km²). A medencéket kelet felé egyre nagyobb vastagságban lösz fedi. Az Altin-tag, a Csilien (Qilian)-hegység és a Kunlun fővonulatának keleti láncai között terül el a 120 000 km²-es Cajdam (Qaidam)-medence. A 2500-3000 m magasan fekvő, háromszög alakú, lefolyástalan medence aljzatát az ősi Tarim-masszívum egy töredéke alkotja. Erre vastag, szárazföldi eredetű üledékek települtek, a legfiatalabbak a pleisztocén klímaváltozásokra utalnak azzal, hogy a jégkorszakokban durva törmelékek halmozódtak fel, míg az interglaciálisokban a medencét tó töltötte ki, és sós-agyagos üledékek rakódtak le. A sórétegek vastagsága helyenként a 15 m-t is meghaladja. A medence közepén ma is számos sóstó és mocsár található. A Tibeti-fennsík Tibet központi része, a Kunluntól délre fekvő, mintegy 750 000 km2 területű Tibeti-fennsík sem síkvidék jellegű, hanem nyugat-keleti, majd délnek forduló, 5400-6500 m magas, glaciális formakincsű, a saját törmelékükbe temetkező vonulatok sorozata jellemzi, amelyek között 4-5000 méter magasságban hosszanti medencék fekszenek. Bennük olvadékvizekből táplálkozó, sós tavak találhatók. Közülük legnagyobb a 4650 m magasan fekvő, 2460 km² területű Nam-co (vagy más néven Tengri-nór). A vonulatok közül legjelentősebb a 6096 m-ig emelkedő Tanggula-hegység, amelynek 5180 méter magasságban lévő hágóján halad át a Lhászába vezető autóút. A gyér növényzettel fedett, kopár felszín lejtőin jelentős az erózió, földcsuszamlások és iszapfolyások is előfordulnak. Ennek egyik oka, hogy az egész mérsékelt övezetben itt található a legnagyobb kiterjedésű permafroszt, azaz örökösen fagyott altalaj, amelynek vastagsága néhány métertől 150 méterig terjed; felső rétege nyáron 1-1,4 m mélységig felenged. A fennsík keleti részén a belső hegyláncok fokozatosan dél felé fordulnak és a völgyeknek lefolyásuk nyílik a külvilág, kelet és dél felé. Ez a Kelet-tibeti-hegyvidék, aminek a nyugati oldalán, a Hengtuan (Hengduan)-hegységben egymás közelében, párhuzamos völgyekben van az olyan hatalmas folyamok felső szakasza, mint a Salween, a Mekong és a Jangce (Yangtze). A Tibeti-fennsíkot keleten a Tahszüe (Daxue)-hegység választja el a Szecsuáni-medencétől. Legmagasabb csúcsa, a Gongga Shan, 7556 méter magas. Déli peremvidéke Tibet déli peremláncai közül délnyugaton fekszik az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Karakorum, a Himalájától az Indus és a Shyok folyók völgyei választják el. A geológiailag fiatal üledékekkel fedett, jórészt intruzív eredetű mélységi magmás és metamorf kőzetekből (gránitokból, gneiszekből és kristályos palákból) álló hegység vonulatai szerkezetileg a Himalája folytatását alkotják. A Himaláján kívül csak itt találhatók 8000 m-t meghaladó hegycsúcsok, köztük Földünk második legmagasabb hegycsúcsa, a 8611 m-es K2. Hágói közül a legjelentősebb a Karakorum-hágó (5575 m), amelyen át már ősi karavánút is vezetett az Indus völgyéből a Tarim-medencébe. A hegység központi részét a pleisztocénban összefüggő jégtakaró borította. Maradványai még ma is több tízezer négyzetkilométernyi terület borítanak és Ázsia leghosszabb, 65-70 kilométeres gleccsereinek egy részét táplálják. Ezek jellegzetesen turkesztáni típusú gleccserek, felszínüket többnyire vastag törmeléktakaró fedi. Keletebbre a Tibeti-fennsík déli peremén az Európában Transzhimalájának nevezett hegyvonulat 7000 m fölé magasodó szakaszai húzódnak. A déli oldalán, a Cangpo völgye felé meredeken leszakadó, a Tibeti-fennsík felé viszont lankásabban ereszkedő, jégmezőkkel borított hegyvidéknek a hágói is 5200-5800 m magasságban vannak. A láncok a mélységi magmás kőzetekből álló magok mellett főként a Tethys-óceán mezozoikumi és óharmadidőszaki üledékeiből épülnek fel, így inkább a Himalájával, mintsem Tibet többi részével állnak szerkezeti összefüggésben. A Transzhimalája ezt az elnevezését Lóczy Lajos neves magyar geológustól kapta. A Karakorumtól és a Transzhimalájától délre 3000-4000 m magasságban egy 2000 kilométer hosszú, keskeny szerkezeti árok fekszik. Ebben folynak az Indus és a Brahmaputra felső szakaszai találhatók. Az utóbbi folyó tibeti neve, a Cangpo után ezt az árkot Cangpo-völgynek vagy ároknak is nevezik. A völgy helyenként medencévé szélesedik, másutt szorossá szűkül össze. Sokfelé fordulnak elő itt ofiolitok, melyek az Indiai-lemez feltorlódásának és részleges alábukásának tanúi. Gránitbenyomulások, bazaltkúpok és aktív gejzírmezők is utalnak az itt lezajló szerkezeti mozgásokra. A Cangpo és mellékfolyói völgyében él a tibeti népesség túlnyomó része, az egyik északi oldalvölgyben fekszik, 3600 m magasan Lhásza, Tibet fővárosa is. A Cangpo-völgy fölé délen már a Magas-Himalája nyolcezresei magasodnak. Tibet éghajlata Éghajlata a nagy magasság miatt hideg, a csapadék kevés, állandóak az erős szelek. Évente csak egy-három hónap középhőmérséklete haladja meg a 0 °C-t. A januári középhőmérséklet -10 °C és -20 °C között van, a nyár is hűvös. A legmelegebb hónap a július középhőmérséklete 4 és 15 °C között mozog. A szinte állandóan felhőtlen égbolt miatt erős a besugárzás, ezért nyáron a 30 °C-t is elérheti a nappali hőmérséklet, de ilyenkor is szinte minden éjszaka fagy, azaz óriási a napi hőingadozás. A csapadék zöme július és augusztus hónapokban hullik; teljes mennyisége egészében 100 és 400 mm között mozog a területen, északnyugatról délkelet felé növekedve. A Cajdam (Qaidam)-medencében még az 50 mm-t sem éri el. A Cangpo völgyének, így Lhászának az éghajlata azonban már kedvezőbb. Egyes dél felé nyitott völgyeken át a nyári monszun képes északra hatolni, miáltal ezek a völgyek és a környező hegyoldalak melegek (20 "C körüli júliusi közép hőmérséklettel) és csapadékosak (600-1000 mm). A Tibet feletti légtömegek egész Belső- és Kelet-Ázsia éghajlatát befolyásolják. Télen ugyanis nagy magas légnyomású központ alakul ki felette, ami a téli monszunt erősítő északkeleti szeleket idéz elő. Ez hozzájárul egész Kelet-Ázsia alacsony téli hőmérsékletéhez, valamint súlyosbítja a Tibettől északra fekvő területek szárazságát is. Nyáron viszont alacsonyabb légnyomású övezet helyezkedik el felette, ami felerősíti a nyári monszun hatását, és így Kelet-Kína nagy területein sok csapadékot okoz. Tibet élővilága A zord éghajlat és a tengerszint feletti magasság miatt területének legnagyobb része kopár, félsivatagi, sőt sivatagi jellegű. Általában hiányoznak a fák, erdők, a növényzettel fedett részeken is csak szegényes füves vegetáció található. Az északabbi peremláncokban az alhavasi rétek füves növényzete – köztük kölesformák közé tartozó tollborzfüvek (Pennisetum flaccidum) és pimpók (Potentilla fruticosa) - mellett csak helyenként találhatók azáleák, valamint füzesek (Salix sp.) és borókások (köztük Juniperus saltuaria, Juniperus tibetica) erdőfoltjai. Különösen kopár, fátlan a szűken vett Tibeti-fennsík, melynek nyugati részén libatopok (Ceratoides compacta), fészkesvirágzatúak (Ajania tibetica), tamariskafélék (Myricaria prostrata), keletebbre árvalányhajak (Stipa purpurea, Stipa aliena), homokhúrok (Arenaria musciformis) és gombafüvek (Androsace tapete) találhatók, a Cajdam (Qaidam)-medencében pedig a sós üledékek szikes szoloncsákjain szárazság- és sótűrők, köztük a szakszaul élnek meg. Kivétel ebben is csak a Kelet-tibeti-hegyvidék, ahol a hegyoldalakat még sűrű erdők – lejjebb tölgyesek (Quercus aquifolioides) és vegyes erdők (Pinus densata, Tsuga dumosa), feljebb, 3200 m felett tűlevelűek (Picea, Abies, Larix sp.) – fedik, és jellegzetes függőleges övezetesség figyelhető meg. Állatvilágából kiemelkedik a – többnyire háziasított – jak, amely több ezer méteres magasságban, keskeny, csúszós ösvényeken is gond nélkül közlekedik. A tibetiek a jak minden részét, tejét, gyapját, húsát évezredek óta hasznosítják. Sajnálatosan ritkul viszont a kulán (vadszamárfajta), a kiang (vadlóféle) és a különleges takin (más néven tulokzerge) állománya. A globális felmelegedés Tibetet további elsivatagosodással, valamint az állandó jégmezők visszahúzódása miatt ivóvízhiánnyal fenyegeti. Vernalizáció Egyes növények fejlődési szakaszainak bekövetkezésében fontos szerepet kap a környezet hőmérséklete. A vernalizáció (latin vernus = tavasz) vagy orosz eredetű szóval jarovizáció (egyéb nevei: előérlelés, tavasziasítás) az a jelenség, amikor a növény (többnyire mérsékelt égövi, kétéves növények, pl. gyökérzöldségek, káposztafélék – de egyes évelő vagy fás szárú növényeknél is, pl. almafa) meghatározott időtartamú alacsony, de pozitív hőmérsékletet igényel (fajtól függően 0-10 °C) a generatív (szaporodáshoz szükséges) szerveinek kifejlődéséhez, a magszárképződéshez (más fajoknál – fejes saláta, spenót, retek – éppen a magas hőmérséklet váltja ki a magszárképződést). Egyes fajoknál a hőmérsékleti hatás kiváltja vagy felgyorsítja a generatív szervek képződését, sok gyümölcsfa esetében pedig a virágzás előtt a csökkent anyagcseréjű állapotból „felébredést” váltja ki. Mindenesetre a növény életében határpont, melytől kezdve a hőmérséklet mint meghatározó tényező helyébe a megvilágítás hossza lép. Számos őszi gabonafélénél hosszabb hideg időszaknak való kitettségre van szükség a virágzás megindulásához – ez biztosítja, hogy a legkedvezőbb időszakban, tehát a tél elmúltával történjen meg a reproduktív fejlődés és a magtermelés. A hőmérséklet hatása a nappal hosszúságától is függ. A vernalizáció nem feltétlenül rögtön indítja meg az ivarszervek differenciálódását, csak képessé teszi arra a növényt. A vernalizáció egyik modellnövényét, a lúdfüvet (Arabidopsis thaliana) vizsgálva megállapították, hogy az apikális merisztéma hidegnek való kitettsége után akár 300 napig is megtartja generatív kompetenciáját. Egyes fajoknál a mag csírázásakor, másoknál a palántaállapotban fontos a vernalizáció hatása. A növénytermesztésben a vernalizációs folyamatok megállíthatók vagy vissza is fordíthatók, ellenkező hőmérsékleti kezeléssel. Liszenkóizmus A Szovjetunióban a Trofim Gyenyiszovics Liszenko ukrán biológus/agronómus nevével fémjelzett korszakban kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak a jarovizációnak. Liszenko azt vallotta, hogy a jarovizált állapot tovább örökíthető – tehát a jarovizált növény utóda is úgy viselkedik, mintha őt magát tették volna ki hideg hatásának, és képessé válna a virágzásra. Ez nem felel meg a valóságnak, a jarovizációs kísérletek pedig – élőmunka-igényességük miatt – sohasem eredményeztek olyan eljárást, ami a tömegtermelésben alkalmazható lett volna. Djalma Santos Djalma Santos, Djalma Pereira Dias dos Santos (São Paulo, 1929. február 27. – Uberaba , 2013. július 23.) kétszeres világbajnok brazil labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1948 és 1959 között a Portuguesa labdarúgója volt. 1959 és 1968 között a Palmeiras csapatában szerepelt. Utolsó klubja az Atlético Paranaense volt. 1970-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. Összesen 964 mérkőzésen szerepelt és 23 gólt szerzett. A válogatottban 1952 és 1968 között 98 alkalommal szerepelt a brazil válogatottban és három gólt szerzett. Négy világbajnokságon vett részt 1954 és 1966 között. Tagja volt az 1958-as és 1962-es világbajnok csapatnak. Sikerei, díjai Világbajnokság világbajnok: 1958 , 1962 Körmendi János (színművész) Körmendi János (Szeged, 1927. október 21. – Budapest, 2008. január 6.) Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Életpályája Otthonokban és nevelőszülőknél nevelkedett, majd kitanultam az optikus szakmát. 1945-ben Szegeden végzett színművészeti tanulmányokat. Kazimir Károly hatására jelentkezett színésznek. 1946–1951 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1951–1987 között a Madách Színház tagja volt. Pályája kezdetén sok konfliktusa volt, s többször javasolták számára, hogy keressen magának más pályát. 1958-59-ig nem nagyon kapott szerepeket. Emiatt fontosnak tartotta a kis szerepek megoldását is. 1987–2004 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Emellett fellépett még a Thália Színházban, a Radnóti Színpadon, a Budapesti Operettszínházban, sőt az operaházban is. Először 1954-ben filmezett, majd kisebb epizódszerepek után, a Büdösvíz című, Szerb Antal regénye nyomán készült filmben kapott nagyobb szerepet. Tehetsége főként komikus, szatirikus karakter-, illetve epizódszerepek megformálásában érvényesült. Számtalan bohózatban játszott. A színjátszáson kívül írással is foglalkozott. 2010. október 9-től a Turay Ida Színház állandó „játszási” helyén, az Óbudai Kulturális Központban Körmendi János bérletsorozat indult. Önálló estje Körmendi János: Körmendikabaré (Mikroszkóp Színpad) Díjai Jászai Mari-díj (1963) Érdemes művész (1978) SZOT-díj (1983) Kiváló művész (1989) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996) Köztársasági Elnöki Érdemérem (2003) Kossuth-díj (2005) Ismertebb bohózatai A szecskavágó Akit ma elvehetsz Az optikus Vámvizsgálat Három nővér paródia A makacs beteg Kórház az Expo szélén Csillár A jelszó Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 105. Mándi Éva: Hétköznapok hősei....2. munkás Sólyom László: Értünk harcoltak....Brand Gyurka Gorbatov: Az apák ifjúsága....Antyip Romasov: Égő híd....Fjodotov Lope de Vega : A hős falu....Barrildo Mikszáth Kálmán : A körtvélyesi csíny....ifj. Brand Károly Shakespeare : Rómeó és Júlia....Páris gróf Shakespeare: Tévedések vígjátéka ....ephesusi Antipholus George Bernard Shaw : Caesar és Cleopatra....Bel Affris Pogogyin: A Kreml toronyórája....üzér Nazim Hikmet: Az ünnep első napja....Rusztem Móricz Zsigmond : Sári bíró....Gügye Molière : Don Juan....Ibolya Ifj. Alexandre Dumas : A kaméliás hölgy....Arthur Steinbeck : Egerek és emberek....White Bertolt Brecht : Courage mama....öregasszony fia Gladkov: Szilveszter....Aljosa Gergely Márta : Száz nap házasság....Diós Bródy Sándor : A medikus....technikus Szolovjov-Vitkovics: Csendháborító....Haspók Molière: Scapin furfangjai....Szilveszter Molière: Tudós nők....Tüske Vészi Endre : Varju doktor....Kruzsina Shakespeare: Vihar....Trinculo Anton Csehov : Cseresznyéskert ....Jasa; Szimeonov-Piscsik Dihovicsnij-Szlobodszkoj: De nehéz a feltámadás....Fikusz Dezső Szép Ernő : Vőlegény....Zoli; Pimpi Musset: Lorenzaccio....Tebaldeo Freccia Sós György : A pék....Feri Brecht: A kaukázusi krétakör....Sauva Shakespeare: Hamlet, dán királyfi ....Ostrick Caragiale: Farsang....tollnok Gogol : A revizor....Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij Marsak: A bűvös erdő....kancellár Brecht: Svejk a második világháborúban....Svejk Kamondy László : Vád és varázslat....Sanyi Georg Büchner : Danton halála....utcai énekes Szolovjov-Vitkovics: Naszreddin kalandjai....Haspók Shakespeare: Ahogy tetszik ....Próbakő Füst Milán : Negyedik Henrik király....Ulrik Szerb Antal : Ex....Medina Sidonia Mann : Fiorenza....Pulci Brecht: Koldusopera....Horgasujjú Jakab Müller Péter : Szemenszedett igazság....Koch Scarnicci-Tarabusi: Kaviár és lencse....Velluto Friedrich Dürrenmatt : A nagy Romulus....Tullius Rotundus Ilyés Gyula : Kegyenc....Heraclius Shaffer: Black Comedy (Játék a sötétben)....Schuppanzigh Karinthy Ferenc : Gőz....Egyik vendég Shakespeare: III. Richárd....Lord Hastings Lengyel Menyhért : A waterlooi csata....Kőnig Stoppard: Nagy szimat avagy az igazi mesterdetektív....Hound felügyelő Ibsen : Peer Gynt....M. Ballon; Huhu Wouk: Zendülés a Caine hajón....dr. Forrest Lundeen orvos-kapitány Karinthy Ferenc: Szellemidézés....Zudor Polgár András : A szembesítés eredménytelen....Gulyás Kálmán Illés Endre : Névtelen levelek....Vajda Móricz Zsigmond: A murányi kaland....Rottan báró Karinthy Ferenc: Hetvenes évek....Vittorio Görgey Gábor: Törököt fogtunk....Jónapot Mihály Malraux: A remény....Jiménez Kazimir Károly : Petruska....pap; pópa Németh László : Széchenyi....Görgen főorvos Gogol: Holt lelkek....Pljuskin Shakespeare: Lóvátett lovagok ....Holofernes Görgey Gábor: Mikszáth különös házassága....Mikszáth Kálmán Simai Kristóf : A szerelemféltők Gyapai Márton, avagy: Feleségfél-tő gyáva lélek....Hédervári uram Gyárfás Miklós : Utójáték Euripidészhez....Euripidész Polgár András : Kettős helyszín....Kreisz Árpád Drzic: Dundo Maroje....Dundo Maroje Bereményi Géza : Halmi vagy a tékozló fiú....első bohóc Shakespeare: Sok hűhó semmiért....Lasponya rendőr Dürrenmatt: A baleset....Isak Joachim Friedrich Zorn Molière: A fösvény....Jakab mester Mikszáth Kálmán: A Noszthy fiú esete Tóth Marival....Bubenyik Beckett: Godot-ra várva ....Pozzo Görgey Gábor: Galopp a vérmezőn....postás Kaposy Miklós: Ami a szerepeimből kimaradt.... Száraz György : Hajnali szép csillag.... Keller Zsuzsa: Csillaglány.... Kálmán Imre : Csárdáskirálynő ....Miska Kaló Flórián : Gyilkosság a szeretetotthonban....Péter Shaw: Pygmalion....Doolittle Offenbach: Orfeusz az alvilágban....Styx Janó Kaufman-Hart: Egyszer az életben....Kammerling Franz Schubert -Berté: Három a kislány....Novotny Trunkó Barnabás : Vigyázz Nato, jön a magyar!.... Filmjei Tévéfilmek Telepódium - A kitüntetés Könyvei Levelek az urológiáról . Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-271-687-6 Életrajz két felvonásban . Budapest, Ifjúsági Lapkiadó, 1987. ISBN 963-422-792-9 (Sugár Róberttel közösen) Nyakig a színházban... Szatírák, paródiák, humoreszkek, élcek, gúnyiratok, nekrológok, tanácsok, átkok, kiáltványok, jóslatok, bírálatok, pletykák, utolsó figyelmeztetések ; LSI OMAK, Bp., 1990 ( Szatirikus színháztörténet ) ISBN 963-7935-05-3 Utolsó figyelmeztetés. A szerző utolsó, eddig kiadatlan írásai . Budapest, Ad Librum, 2009. ISBN 978-963-9888-11-1 Gare de Firminy Gare de Firminy vasútállomás Franciaországban, Firminy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Georges-d'Aurac-Saint-Étienne-Châteaucreux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Aurec Gare de Fraisses - Unieux Gare du Chambon-Feugerolles A nemzet székelykapuja A nemzet székelykapuja egy székelykapu, melyet 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásakor állítottak Horthy Miklós tiszteletére Kenderesen. Az udvarhelyszéki motívumokkal díszített kaput hét nap hét éjszaka készítették baróti és környékbeli mesteremberek, s több helyen is felállították a bevonuló magyar csapatok fogadására. Végül Horthy Miklósnak adományozták és 1942. július 30-án felállították Kenderesen a kastély melletti gyümölcsöskert bejáratánál. A rendelkezésre álló információk szerint még a második világháború alatt semmisítették meg a megszálló orosz katonák, de vannak, akik a háború utánra teszik a kapu megsemmisítését. 2009-ben a Történelmi Vitézi Rend, a Horthy Miklós Társaság, a Magyar Tengerészek Egyesülete és Kenderes Város Önkormányzata kezdeményezte a kapu újbóli felállítását. A terv meghiúsulni látszott, ezért 2010. szeptember 5-én a Magyarok Világszövetségének elnöke vállalta az akkor még hiányzó egy millió forint előteremtését és adománygyűjtésbe kezdett. Mintegy ezer adakozó segítségével összegyűlt a szükséges pénz és elkészülhetett a kapu pontos mása. Az öt méter magas és hét méter széles székelykaput szintén a baróti mesterek faragták. 2010. november 14-én állították fel ünnepélyesen az eredeti helyén. A kaput Cseh Judit református lelkipásztor áldotta meg, majd Gulyás Zsolt római katolikus plébános szentelte fel. Az ünnepségen rész vettek Horthy Miklós és a néhai fafaragók leszármazottai is. A Testőrség Muskétásai A Testőrség Muskétásai (franciául: Mousquetaires de la Garde) a francia királyi udvar katonai részének egyik harcoló százada volt. Története Az alakulatot 1622-ben hozták létre, XIII. Lajos francia király kezdeményezésére úgy, hogy egy századnyi könnyűlovast muskétákkal szereltek fel. A muskétások egyaránt küzdöttek gyalogosan és lóháton is. Ők alkották a király testőrségét, amikor az elhagyta a palotáját (a palotán belül a Királyi Testőrség illetve a Svájci Gárda volt az „illetékes”). Röviddel a megalakítás után Richelieu bíboros, főminiszter egy második századot is létrehozott. A bíboros 1642-ben bekövetkezett halála után az alakulat Jules Mazarin bíboros fennhatósága alá kerül, aki ezt az egységet 1646-ban feloszlatta. A Muskétások egy százada 150 fővel újra megjelent 1657-ben, de Mazarin 1661-es halálát követően a bíboros Muskétásai XIV. Lajos király közvetlen parancsnoksága alá kerültek. A két századot 1664-ben újjászervezték: az első század kapta a Szürke Muskétások elnevezést, míg a második századot a Fekete Muskétások névvel illették (mindkét alakulat a lovai színe után kapta az elnevezését). Körülbelül ebben az időben duplázták meg a századok állományának a létszámát is. A Muskétások az ancien régime legmegbecsültebb katonai alakulatai közé tartoztak. Eredetileg csak nemesemberek léphettek soraikba. Michelle le Terrier reformjait követően – amikor is előírták, hogy tiszti kinevezést csak olyan személy kaphat, aki rendelkezik meghatározott számú katonai szolgálati évvel – sok nemes kereste a lehetőséget, hogy a privilegizált alakulatnál szolgálhassa le ezeket az éveket. Az alakulatot XVI. Lajos király – költségvetési indokokra hivatkozva – 1776-ban feloszlatta. Nem sokkal az 1789-es újjáalakítást követően ismét megszüntették az egységet. Utoljára 1814. július 6-án szervezték újjá a Muskétásokat, de 1816. január 1-jén végérvényesen feloszlatták őket. Nevezetes muskétások Charles de Batz de Castelmore d’Artagnan Louis de Rouvroy, Saint-Simon hercege Charles-Guillaume Gouhier des Champeaux de Petiteville, Charencey grófja Szalavszky Gyula Báró Szalavszky Gyula (Galgóc, 1846. április 12. – Kiszsámbokrét, 1936. március 7.) politikus, 1887-1890 között Nyitra, 1894-1898 között Pozsony és 1892-1899, illetve 1910-1917 között Trencsén vármegye főispánja. Élete Lengyel eredetű felvidéki családból származott. A középiskolát Nagyszombatban, jogot Pozsonyban és a budapesti egyetemen tanult. 1872-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Nyitrán ügyvédi gyakorlatot folytatott, több uradalom rendes ügyésze lett. A megyei közéletben is részt vett, 1883-ban Nyitra vármegye alispánjává választották. Egyik lelkes megalapítója a Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületnek (FEMKE), amelynek 1886-tól elnöke is lett. 1887-1890 között Nyitra vármegye főispánja volt, majd a Szapáry Gyula gróf kormányában lett államtitkár. A közigazgatás újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslatokat ő alkotta meg. Az ő műve volt a vármegyék rendezéséről szóló javaslat is, melyből a bekövetkezett obsturkció miatt csak két szakaszt fogadott el a törvényhozás. A kormány bukása után ő is lemondott az államtitkárságról, ekkor kapta a Szent István-rend kiskeresztjét és kinevezték Trencsén vármegye főispánjává. 1893 novemberétől egyben Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város főispánja is lett. 1893 decemberétől főrendiházi tag. 1897-től valóságos belső titkos tanácsos lett. Sokat tett Trencsén vármegye fejlesztéséért, közte az iskolahálózat kibővítéséért, illetve a magyarosodás elősegítéséért. A Vág alsó folyásának szabályozásában is érdemei vannak. 1911-ben a Trencsén Vármegyei Muzeális Egyesület alapítója, a Magyar Turista Egyesület Vágvölgyi Osztályának tiszteletbeli elnöke volt. A vágkohányi temetőben nyugszik. Emlékezete 1911-1918 között Trencsén főtere az ő nevét viselte 1913-tól utca is viselte nevét Trencsénben Tag: The Power of Paint A Tag: The Power of Paint (TAG: TPOP) egy belső nézetes játék, amelyet 2009-ben készített a Tag Team, a DigiPen Institute of Technology tanulóiból álló csapat. A játék alapeleme, hogy a játékos egy különleges festéket fújhat festékszórójából, a lefújt felületek pedig hatással vannak a főszereplő mozgására. A játék elnyerte az Independent Games Festival Student Showcase díját 2009-ben. A csapat tagjait a Valve Corporation alkalmazta, a Tag játékelemei pedig a cég Portal 2 című játékában is helyet kaptak. Menük Főmenü A játék főmenüje négy pontból áll. A főmenü hátterében egy városkép látható, amely előtt egy vonat megy el. A kurzorral összefesthetjük a várost (hátteret). Start Game : A játék indítása az első pályától. Toggle Full Screen : Váltás teljes méret, valamint ablakbeli futtatás között. Credits : A készítők listájának megjelenítése. Exit : Kilépés a játékból az asztalra. Almenü Az almenüt a játékmenetből érhetjük el az Esc(ape) gombbal. Itt a játékmenet pillanatképe a menüháttér. A menüpontok: Return to game : Visszatérés a játékmenetbe. Restart level : Azon pálya újrakezdése, melyen éppen tartózkodunk. Invert mouse : A fordított kurzor mód be- és kikapcsolása. Mouse sensitivity : A kurzor érzékenységének beállítása egy csúszkával. Quit to main menu : Kilépés a főmenübe, befejezve az adott pályát. Festékek A játékban való előrejutáshoz három féle festéket használhatunk. Ezeket máskor-máskor és külön külön szerezhetjük meg. Kombinálás A festékeket kombinálhatjuk abból a célból, hogy gyorsabban haladjunk. Taktikák: Ha fel kell ugorjuk valahová, vagy át kell ugorjunk egy szakadékot, akkor használjuk a Jump -ot. Ha egy rámpa van előttünk, a mögött pedig egy szakadék, akkor fessük le Speed -del a rámpát, majd fussunk fel rajta. A megnőtt sebességünk átrepít a szakadék felett. Ha egy nagyobb szakadék áll előttünk, és egy "sima" Jump -pal nem tudjuk átugrani, akkor használjuk a Jump -ot a szakadék széle előtt, majd hátráljunk, és húzzunk magunk után vonalat a Speed -del. Fussunk neki a piros vonalon, majd érintsük a zöldet, és repülünk is egy hatalmasat. Ha a szakadékok felé közelítünk/csúszunk (mondjuk egy ugrásból kiérkezve), akkor biztosítjuk és lassítsuk le magunkat a magunk alá fújt Stick -kel. Ha látjuk, hogy egy ugrásból kiérkezve vízszintes falra zuhannánk, akkor előtte (vagy ugrás közben) fújjuk le a falat Stick -kel. Azon megtapadva másszunk fel a fal tetejére. Ha valami ki akar minket sodorni az útból, akkor (hogy gyorsabban átjussunk a kérdéses területen), használjunk Speed -et. Ha valami fel lök minket valahová, akkor nézzünk fel, és ha nekilökne minket egy fejünk fölött lévő falnak, akkor fújjunk maguk fölé Stick -et, így megtapadhatunk a felületen. Ha egy föl-le masírozó platform aljára kell ugranunk, akkor menjünk alá, és gondosan fújjuk be Stick -kel, majd amikor a legalacsonyabbra ér, nézzünk magunk alá, és fújjunk magunk alá egy kis Jump -ot. Inzai járás Az Inzai járás (oroszul Инзенский район) Oroszország egyik járása az Uljanovszki területen. Székhelye Inza. Népesség 2002-ben lakosságának 85%-a orosz, 9,4%-a mordvin, 3,3%-a tatár, 1,2%-a csuvas. 2010-ben 33 877 lakosa volt, melynek 85,8%-a orosz, 8,4%-a mordvin, 3,3%-a tatár. Salvador Marcone Salvador Marcone (1950. március 11. – 2008) chilei nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Salvador Imperatore Marcone. Polgári foglalkozása vegyészmérnök. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 1995-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1986-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként, majd 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1995-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Japán rendezte az 5., az 1993-as U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként vette igénybe szolgálatát. 1994-es labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Amerikai Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB tartalék (4. bíró) játékvezetőként alkalmazta. Női labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Kínába rendezték az I., az 1991-es női labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A FIFA JB biztonsági döntés alapján férfi és női játékvezetőket hívott a tornára. A Kína–Norvégia csoportmérkőzés/nyitómérkőzéssel kezdődött a világbajnokság. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 3. Copa América Bolívia rendezte a 37., az 1995-ös Copa América labdarúgó tornát, ahol a CONMEBOL JB bíróként foglalkoztatta. Konföderációs kupa Szaúd-Arábia adott otthont a 2., az 1995-ös konföderációs kupa tornának, ahol a FIFA bíróként alkalmazta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 3. Copa Iberoamericana A CONMEBOL és a Spanyol labdarúgó-szövetség (RFEF) megállapodás értelmében a Dél-amerikai bajnok és a spanyol bajnok első, egyben utolsó tornája. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a Chilei Labdarúgó-szövetség JB koordinátora, ellenőre lett. Szakmai sikerek 1995-ben a Chilei Labdarúgó-szövetség JB az Év Játékvezetője címmel ismerte el felkészültségét. Doña Bárbara A Doña Bárbara egy amerikai-kolumbiai telenovella a Telemundo–RTI-től. Főszereplői: Edith González, Christian Meier, Génesis Rodríguez, Arap Bethke és Maritza Rodríguez. A sorozat 2008. augusztus 4-én került adásba a Telemundo csatornán. Magyarországon még nem vetítették. Történet Bárbara Gauaimarán (Edith González) egy gyönyörű nő, aki egy óriási folyó partján nőtt fel. Az apja egy kis hajó tulajdonosa volt, amivel élelmiszereket és gyógyszereket szállítottak a folyó partján fekvő falukba, így Bárbara hozzászokott az ottani férfiak nem éppen kellemes viselkedéséhez. Bárbara életébe azonban belépett a szerelem, a fiatal és jóképű Asdrúbal személyében, aki kifinomult viselkedésével teljesen más volt, mint a többi férfi. Asdrúbal mégis úgy döntött, hogy a hajón marad és harcba száll a többi férfival Bárbara szerelméért. A lány azonban első látásra beleszeret, ezzel azonban magára haragítja az apja hajóján dolgozó férfiakat, akik egy éjjel megölik Bárbara apját és szerelmét is, a lányt pedig megerőszakolják. Bárbarát egy indián törzs menti meg, akik megtanítják őt különféle rituálékra és varázslatokra, amelyekben Bárbara teljesen megbízik. Bárbara azonban teljesen megváltozva tér vissza a „civilizációba”. A kedves lány helyett egy rideg és önző nő tér vissza. Múlnak az évek és Bárbara úgy dönt, megszerzi magának a gazdag földbirtokost, Lorenzo Borquerót (Roberto Mateos). Nemsokára sikerül beköltöznie Lorenzo birtokára. Ezentúl mindenki csak Doña Bárbarának hívja, nem titkolt szándéka az, hogy megszerezze az összes szomszédos földet is. Ekkor lép be a történetbe Santos Luzardo (Christian Meier) ügyvéd, akinek egyetlen célja, hogy eladja az örökségét, az Altamira birtokot. Ám nem tudja, hogy ez teljesen tönkrement, amit Bárbarának és szeretőjének, a birtok intézőjének köszönhet. Santos a birtok eladása után Franciaországba szeretett volna költözni menyasszonyával, Luisanával. Bárbarának azonnal megtetszik az új szomszédja, és megtiltja cinkosainak, hogy megverjék Santost, úgy, mint annak idején Lorenzót. Lorenzo jelenleg szegényes körülmények között él Mariselával (Génesis Rodríguez), Bárbara lányával, akit nemsokára Santos is megismer. Santos azonban meg van döbbenve Marisela viselkedésén, ezért a saját birtokára költözteti Lorenzóval együtt és itt próbál belőle hölgyet varázsolni. Azonban nem számol azzal hogy Marisela beleszeret. Ezzel csak az a probléma, hogy Barbara is szerelmes Santosba, ezért óriási harc kezdődik anya és lánya között… Szereplők Edith González - Bárbara Guaimarán "La Doña" Christian Meier - Santos Luzardo Génesis Rodríguez - Marisela Barquero Katie Barberi - Cecilia Vergel Arap Bethke - Antonio Sandoval Paulo Quevedo - Balbino Paiba Roberto Mateos - Lorenzo Barquero Lucho Velasco - Melquíades Gamarra "El Brujeador" Lucy Martínez - Eustaquia Andrés Ogilvie-Browne - Juan Primito Raúl Gutiérrez - Coronel Diógenes Pernalete Iván Rodríguez - Melesio Sandoval Tiberio Cruz - Juan Palacios "Pajarote" Martha Isabel Bolaños - Josefa Alberto Valdiri - Francisco Mujica Juan Pablo Shuk - Gonzalo Zuluaga Amparo Moreno - Casilda Daniela Tapia - Gervasia Mimi Morales - Altagracia Alejandra Sandoval - Genoveva Pedro Rendón - Carmelo López Gary Forero - León Mondragón Roberto Manrique - Maria Nieves González Paula Barreto - Luisana Requena Bibiana Corrales - Melesia Adriana Silva - Josefina Jimmie Bernal - William Danger Andrés Martínez - Tigre Mondragón Esmeralda Pinzón - Federica Pernalete Gabriel González - Baltazar Arias Guillermo Villa - Padre Pernía Oscar Salazar - Maurice Requena Naren Daryanani - Onza Mondragón Maritza Rodríguez - Asunción Vergel de Luzardo Marcelo Cezán - Florencio Reyes "El Quitadolores" Jencarlos Canela - Asdrúbal Herbert King - Encarnación Matute Humberto Arango - Humberto Chávez / Fidel Castell / El Sapo Sebastián Boscán - Néstor Peracaza Hernan Méndez - "Perro de agua" Hermes Camelo - José Tancredo Maduro "El Chepo" Julio Pachón - Nicolás Meléndez Juliana Posso - Lucía Matute Alejandro Tamayo - Andrés Julián Alvarez - Cosme Joseph Abadía - Acosta Felipe Calero Jaime Correa Alejandro Muñoz David Noreña Enrique Poveda Nicolás Votteler Nicolás Niño Edgar Durane Errssell Marca Luis Mesa Sugárzás a nagyvilágban Amerikai Egyesült Államok - Doña Bárbara - Telemundo Bulgária - Доня Барбара - PRO.BG Horvátország - Doña Bárbara - Nova TV Macedónia - Дона Барбара - Sitel TV Montenegró - Donja Barbara - TV In Románia - Doña Bárbara - Acasa TV Szerbia - Donja Barbara - A helyi TV-adók és Pink Soap Egyesült Arab Emírségek - ���� ������� - MBC +DRAMA Écouviez Écouviez település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 502 fő (2015). Écouviez Rouvroy, Velosnes és Verneuil-Grand községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Antonio Giovinazzi Antonio Giovinazzi (Martina Franca, 1993. december 14. –) olasz autóversenyző, a 2018-as szezontól az Alfa Romeo Sauber harmadik számú versenyzője. Pályafutása Gokart, Formula Pilota China Giovinazzi 2006 és 2011 között szerepelt különféle gokart bajnokságokban. Formulaautós karrierjét a Formula Pilota China versenysorozatban kezdte el 2012-ben, ahol 6 győzelemmel könnyedén nyerte meg a bajnoki címet. Szerepelt továbbá a Formula Abarth szezonzáróján is Monzában. A három futamból kettőt megnyert, a harmadikon pedig második lett. Pontokat nem kapott, mert a sorozatban csak vendég pilótaként szerepelt. Formula–3 Innen már egyenes út vezetett számára a Formula–3 Európa-bajnokságba. Első évében 31 pontot szerzett, a másodikban viszont hétszer állt dobogóra, kétszer a legmagasabb fokára. Harmadik szezonját jól kezdte, az első 9 verseny mindegyikén dobogóra állhatott. Végül a szezont 20 dobogós helyezéssel a második helyen zárta Felix Rosenqvist mögött. Makaóban az időmérő versenyt megnyerte, de megbüntették így csak a tizedik lett. A főversenyen próbálta magát felküzdeni a dobogós helyek egyikére, de meg kellett elégednie a negyedik hellyel. DTM 2015-ben Giovinazzi részt vehetett a moszkvai versenyen az Audi Sport Team Phoenix pilótájaként, az osztrák futamon történt botrány miatt eltiltott Timo Scheider helyén. A versenyeket a 19. és 21. helyeken fejezte be. GP2 Giovinazzi szerződése a következő Formula–3-as évre már a küszöbön állt, amikor is egy új szabályt vezettek be, miszerint egy pilótának 3, a bajnokságban töltött év után távoznia kell. Szerencséjére a 2016-ban a GP2-ben debütáló Prema Racing őt nevezte meg Pierre Gasly csapattársaként. Formula–1 A 2017-es szezonban a Ferrari harmadik számú versenyzője lett és a nyitó futamon bemutatkozhatott a királykategóriában, miután a Sauber német versenyzője, Pascal Wehrlein egy sérülés miatt nem tudta vállalni az indulást a melbournei ausztrál nagydíjon. Giovinazzi révén 2011 óta először jutott szerephez olasz pilóta a Formula–1-ben Jarno Trulli óta, aki az az évi utolsó futamon, a brazil nagydíjon futotta utolsó versenyét. Két futamon indult, a kínai nagydíjat követően Wehrlein visszavette ülését. Giovinazzi a szezon ezt követő részében a Haas istálló autóját vezethette több versenyhétvégén a pénteki szabadedzéseken. A 2018-as szezonban a Sauber tartalékpilótája lett, valamint pénteki szabadedzésen Hockenheimben és a Hungaroringen is tesztelhetett. Utóbbi pályán a magyar nagydíjat követően tartott, a fiatal tehetségeknek lehetőséget biztosító több napos teszten a Ferrari is lehetőséget adott neki, ő pedig megdöntötte a nem hivatalos pályacsúcsot, 1:15,648-os idejével. 2018. szeptember 26-án hivatalossá vált, hogy 2019-ben ő lesz Kimi Räikkönen csapattársa az Alfa Romeo Saubernél. Le Mans-i 24 órás Giovinazzi indult a 2018-as Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol kategóriájában 5., összesítésben 20. helyen zárt. Eredményei Teljes Brit Formula-3-as eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Formula–3 Európa-bajnokság eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) † Nem fejezte be a versenyt, de teljesítette a futam 90%-át Teljes DTM eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes GP2-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Formula-1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Kamern Kamern település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Népesség A település népességének változása: Etiópia világörökségi helyszínei Etiópia területéről eddig kilenc helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint öt további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világörökségi listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2012 szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük Etiópia küldöttei 1977-ben. 4971 Hoshinohiroba A 4971 Hoshinohiroba (ideiglenes jelöléssel 1989 BY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tetsuya Fujii, Kazuro Watanabe fedezte fel 1989. január 30-án. 1995-ös magyar gyeplabdabajnokság Az 1995-ös magyar gyeplabdabajnokság a hatvanötödik gyeplabdabajnokság volt. A bajnokságban hat csapat indult el, a csapatok három kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Ütött gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás Magyar sportévkönyv 1996 Jive Talkin’ A Jive Talkin’ a Bee Gees együttes egyik legfontosabb dala, melyet az első Bee Gees-discoszámnak is tekintenek. Az 1975-ös Main Course című nagylemezről kislemezen is kiadott dal az amerikai és kanadai listák élére ugrott, de Angliában, Írországban és Új-Zélandon is bekerült az első tízbe. Ezen a kislemezen mutatkozott be az együttesben Blue Weaver billentyűs hangszereken. A kislemez dalai Jive Talkin' (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:43 (ének: Barry Gibb) Wind of Change (Barry és Robin Gibb) – 4:54 (ének: Barry Gibb, Robin Gibb) Jive Talkin' (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:43 (ének: Barry Gibb) Come on Over (Barry és Robin Gibb) – 3:26 (ének: Barry Gibb, Robin Gibb) Jive Talkin' (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:43 (ének: Barry Gibb) Fanny (Be Tender With My Love) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 4:02 (ének: Barry Gibb) UTC+09:30 Az UTC+09:30 egy időeltolódás, amely kilenc és fél órával van előrébb az egyezményes koordinált világidőtől (UTC). Alap időzónaként használó területek (a déli félteke telein) Óceánia Ausztrália Új-Dél-Wales Yancovinna megye (benne Broken Hill-lel) Dél-Ausztrália Alap időzónaként használó területek (egész évben) Óceánia Ausztrália Északi-terület Villasarracino Villasarracino település Spanyolországban, Palencia tartományban. Villasarracino Villaherreros, San Mamés de Campos, Valde-Ucieza, Loma de Ucieza és Castrillo de Villavega községekkel határos. Lakosainak száma 139 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fontaine-Mâcon Fontaine-Mâcon település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 658 fő (2015). Fontaine-Mâcon Avant-lès-Marcilly, Bouy-sur-Orvin, Fontenay-de-Bossery, Nogent-sur-Seine, Saint-Aubin és La Motte-Tilly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bad Frankenhausen/Kyffhäuser Bad Frankenhausen/Kyffhäuser település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 8792 fő (2015. december 31.). Fekvése Erfurttól északra, Sondershausen keleti szomszédjában fekvő település. Története Nevét az oklevelek Fulda kolostorának 8. századból való oklevelében említették először. 531-ben, a thüringiai birodalom szétverése után ezen a helyen, ahol sós források fakadtak frank telepesek építettek várat. A helység a 12. században városjogot, 1225-ben pedig pénzverési kiváltságot is kapott. 1200 körül Beichlingen grófjai cisztercita rendi apácakolostort alapítottak itt, majd 1340-ben a várost sós forrásaival együtt Scwarzburg grófjainak adták el, s az övék is maradt egészen 1918-ig. Városfalat is építettek, amelyen belül helyezkedett el a sós forrás körüli felsőváros (Oberstadt). 1526-ban, a nagy német parasztháború alatt a város és a Kyffhäuser hegység a felkelés egyik központja volt. A város sós fürdőjét 1818-ban alapították. 1864-ben rendezték be a városban az első gyöngyházgomb üzemet, melyet később több hasonló is követett. Nevezetességek Vár - az egykori vár felhasználásával a Schwarzburgok építették, majd egy 1689-es tűzvész után egyszerű barokk stílusban kastéllyként alakították újjá. Óvárosi templom (Altstädter Kirche) - Thüringia legrégibb egyházi építményei közé tartozik. Alsótemplom (Unterkirche) Ferenc-rendi kolostor Népesség A település népességének változása: Manigod Manigod település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 1005 fő (2015). Manigod La Giettaz, Saint-Nicolas-la-Chapelle, Ugine, Le Bouchet-Mont-Charvin, Les Clefs, La Clusaz, Serraval és Thônes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Koronaüveg Koronaüvegnek, illetve holdüvegnek a 9–10. században még a Szíriában föltalált forgatásos-pörgetéses eljárással előállított kis (legfeljebb 30 cm²-es) üvegtáblákat nevezték. Miután a 10. században feltalálták hengerfújást, az üvegtáblákat egészen a 19. századig ezzel a módszerrel készítették, és a koronaüveg korai jelentése feledésbe merült. A 17. századtól koronaüvegnek a fénytani üvegek egyik fajtáját nevezik. Ez olyan, a többi fénytani üveghez hasonlóan különlegesen tiszta és homogén anyagú üveg, amelynek törésmutatója (1,52–1,62) a közönséges táblaüvegénél nagyobb, de a flintüvegét nem éri el. Diszperziója > 55 (a flintüvegé < 50). Alapváltozatának kémiai összetétele a cseh kristályüvegével nagyjából azonos (de annál homogénebb). Knapp Oszkár 1940-ben kiadott munkája az alábbi fajtáit különbözteti meg: közönséges koronaüveg (SiO 2 : 73 %; Al 2 O 3 : 2 %; CaO: 3 %; Na 2 O: 5 %; K 2 O: 17 %) baritkoronaüveg (SiO 2 : 48 %; Al 2 O 3 : 1 %; CaO: 0; Na 2 O: 1 %; K 2 O: 7 %; B 2 O 3 : 4 %; ZnO: 9 %; BaO: 30 %) bórkoronaüveg (SiO 2 : 71 %; Al 2 O 3 : 5 %; CaO: 0; Na 2 O: 10 %; B 2 O 3 : 14 %) fluorkoronaüveg (SiO 2 : 53 %; Al 2 O 3 : 9 %; CaO: 0; Na 2 O: 0; K 2 O: 16 %; B 2 O 3 : 16 %) Kamerun a 2002. évi téli olimpiai játékokon Kamerun az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Kamerun először vett részt a téli olimpiai játékokon. Santo Adriano Santo Adriano község Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Santo Adriano Grado, Asturias, Oviedo, Ribera de Arriba, Morcín, Quirós és Proaza községekkel határos. Lakosainak száma 278 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kádár János (újságíró) Kádár János (Marosvásárhely, 1908. december 24. – Marosvásárhely, 1990. június 26.) magyar újságíró, szerkesztő. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában a Református Kollégiumban végezte (1926). Mint nyomdász lett szakszervezeti és munkásmozgalmi lapok munkatársa. A Székelyföldi Népakarat (1934), ennek betiltása után a Székelyföldi Hírlap felelős szerkesztője, a MADOSZ Új Szó c. hetilapjának munkatársa és technikai szerkesztője (1935–36), a 6 Órai Újság és a Fodor István-féle Krónikás füzetek c. helytörténeti sorozat munkatársa. Szövetkezeti tisztviselő (1941–44), a második világháború után a kolozsvári Népvédelem és a Salamon Ernő Athenaeum munkásszínpadának vezetője (1945–47), a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) szervezője (1948–52), majd a marosvásárhelyi Vörös Zászló és Steaua Roșie kiadóhivatali igazgatója, néptanácsi aktivista. Boomerang Franciaország A Boomerang Franciaország (franciául: Boomerang France) a Boomerang rajzfilmadó francia adásváltozata, mely klasszikus rajzfilmsorozatokat, illetve humoros animációs sorozatokat vetít. Fogható Franciaország területén. Először 2003. április 23-án sugárzott, ezzel a világ negyedik Boomerang csatornájaként lett bejegyezve, mint az amerikai Boomerang csatorna helyi változata, más arculattal. Ma az Európa-szerte használt arculatot használja, 2012 áprilisától. Műsorok Jelenlegi műsorok Bolondos dallamok A Garfield-show Rózsaszín Párduc és barátai Rózsaszín Párduc Tom és Jerry Tom és Jerry gyerekshow Tom és Jerry újabb kalandjai Bébi bolondos dallamok Szuperdod kalandjai Szilveszter és Csőrike kalandjai Taz-mánia Scooby-Doo, merre vagy? A Scooby-Doo-show Fakopáncs Frici újabb kalandjai Popeye, a tengerész Újabb bolondos dallamok Mr. Bean (televíziós sorozat, 2002) Zala megyei kulturális programok listája Zalaegerszeg Zalaegerszegi országos fazekas és keramikus találkozó – április Egerszeg fesztivál – május Prószafesztivál – május Mura menti népek hagyományőrző fesztiválja – július Egerszeg búcsú – július Kárpát-medencei mézfesztivál – december Kvártélyház – június-szeptember Nagykanizsa Gólyalábas világjátékok, Város Napja, századfordulós hangulatú vásár – június Bor és dödölle fesztivál – szeptember Nemzetközi jazzfesztivál – október Sáskavarázs, Rétesfesztivál – május Thúry György Históriás Napok – június Cserfő JazzLand , Könnyed Nyári Színház, Technikai Négytusa -július Igric Fesztivál – augusztus Keszthely Kastély-operett koncertek – egész évben Balaton fesztivál – május Nyugat-balatoni borfesztivál ( Keszthely , Hévíz , Gyenesdiás , Vonyarcvashegy , Balatongyörök ) – július-augusztus Nemzetközi verklifesztivál – szeptember eleje Lenti Kerka menti kulturális napok – szeptember Márton nap (Lenti-Lentihegy) – november közepe Egyéb települések Egervár : Egervári esték várszínház – június-július Kallósd : Kamarahangverseny - június-augusztus Letenye : Mura-menti Napok - augusztus Zalacsány : „Pusztashow” tradicionális lovasbemutató – áprilistól szeptemberig minden kedden „Cigányszerelem” tánc és lovasjáték – májustól szeptemberig minden csütörtök Zalakaros : Karosi nyár – május-szeptember Zalaszentgrót : Szentgróti térségi vásár – április vége Zalalövő : Zala-menti Napok - augusztus Lesotho a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Lesotho a kínai Pekingben megrendezett 2008. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női 2321 Lužnice A 2321 Lužnice (ideiglenes jelöléssel 1980 DB1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1980. február 19-én. Petronius Arbiter Petronius Arbiter Gaius ?, mások szerint Titus; (27, – Cumae, 66) ókori római író. Születési helye ismeretlen, Nero korában élt. Élete Nero idejében hivatalos pályán is működött, de sok időt töltött az udvarnál. Tacitus azt írta róla, hogy semmittevése és finomkodó fényűzése tette híressé, de mint bithyniai consul, majd proconsul feladatai magaslatán állt. Később visszaesett „Nero kevés számú bizalmasának társaságába került, bírája gyanánt az ízlésnek (elegantiae arbiter), amennyiben amaz csak azt tekintette kellemesnek és kénye szerint valónak, mit Petronius neki helyeslőleg tanácsolt.” – idézi az Ókori lexikon cikke. Nagy befolyása miatt később azzal vádolták, hogy részese a Piso-féle összeesküvésének. Petronius ekkor összeállította Nero gazságainak jegyzékét és azt megküldte neki (66-ban), azután felvágta ereit és baráti körben halt meg Cumaeban. Halála Tacitus művének egyik legnagyszerűbb fejezete. Személyét Henryk Sienkiewicz lengyel író Quo vadis című regénye egyik főhősévé tette. Satyricon Személye leginkább a 16 (vagy 20) könyvre duzzadt nagy szatírájáról, vagy inkább szatíra-formába öltözött regényéről nevezetes. A Satyricon (vagy Satirae) a korábban lábrakapott római utazási regények modorában és a Varro által meghonosított Saturae Menippeae (Menipposi szatírák) szemmeltartásával írt mű, melyben egy bizonyos Encolpius mondja el élményeit. A nagy mű csak töredékesen maradt fenn: a töredékek között van a híres Trimalchio lakomája, a késő római életmód legkitűnőbb ábrázolása (szereplői a parvenü Trimalchio, a ravasz görög Enkolpios és a gyermekien hiú Eumolpos), valamint az Ephesusi özvegy története, mely később írók sokaságát ösztönözte feldolgozásra. Írásainak alaphangja a veszendőség-érzés: Trimalchio lakoma közben felolvassa végrendeletét és főpróbát tart temetéséből – az Ephesusi özvegy pedig haláltánc-történet temetőben, akasztófák alatt kivirágzó szerelemről. Magyar fordítások Trimalchio lakomája ; ford. Székely István; Gross, Győr, 1900 ( Egyetemes könyvtár ) Trimalchio lakomája ; ford. Révay József ; Amicus, Bp., 1920 ( Régiségek-ritkaságok ) Petronius versei ; ford., utószó, jegyz. Horváth István Károly ; Magyar Helikon, Bp., 1959 Satyricon ; ford., összekötő szöveg Horváth István Károly, utószó, jegyz. Szepessy Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1963 Satyricon (részletek); ford. Faludy György ; Glória, Bp., 2002 ( Faludy tárlata ) Satyricon ; hexameterekben magyarította Csehy Zoltán ; Kalligram, Pozsony, 2014 Körmöczi Csaba Körmöczi Csaba (Budapest 1944.02.28. – Koblenz 1992.11.04 ) kardvívó és edző. Életút A Vendéglátóipari- valamint a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát. A Csepel SC (1957-1962) és az Újpesti Dózsa versenyzője (1962-1978) volt. 1968 és 1976 között válogatott versenyző. Tagja volt 1975-ben a budapesti vébén második és a montreáli olimpián negyedik helyezett csapatnak. Edző pályafutását Újpesten kezdte (1978-1982). Ezt követően 1985-ig a BSE-nél működött, majd a Königsbacher SC Koblenz lett edzői pályafutásának következő, utolsó állomása. Dávidházy Sámuel Dávidházy Sámuel (Bekes Sámuel) (Poroszló, 1789. július 1. – Gyoma, 1862. április 23.) református lelkész. Élete Atyja, Dávidházy János, tanító volt. Tanulmányait Hódmezővásárhelyt kezdte s 1815-ben Debrecenben végezte a hittanszakot és seniorságot; ezután külföldre ment Göttingenbe s 1816-ban Utrechtbe, hol 300 fortnyi ösztöndíjban részesült, melyért köteles volt minden héten legalább egyszer az Újtestamentumot görög szövegből magyarázni hallgatótársai előtt. Ezután beutazta Hollandiát, visszatért hazájába s agyai lelkésszé választatott atyja mellé. 1818 tavaszán Gyomára rendeltetett időközi lelkésznek és 1819-ben rendes lelkész lett. Munkái Egyházi beszédek. Szarvas, 1857. (Az orgona felállítása javára.) Salvador az olimpiai játékokon Salvador az 1968-as nyári olimpiai játékokon szerepelt először. Az ország sportolói eddig még nem szereztek olimpiai érmet, és nem vettek részt egyik téli olimpián sem. A Salvadori Olimpiai Bizottság 1949-ben jött létre, a NOB 1962-ben vette fel tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Eduardo Palomo Pacas. Bácsistensegíts Bácsistensegíts (szerbül Липар/Lipar) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben. Közigazgatásilag Kúla községhez tartozik. Fekvése Kúla és Bajsa közt elhelyezkedő település. Története 1941-ben Bukovinából, a Suceava megyéből, Istensegíts településről érkezett székely telepesek költöztek a településre, akik 1945-ben Magyarországra, a Dunántúlra telepedtek át innen. Paweł Brożek Paweł Brożek (Kielce, 1983. április 21. –) lengyel labdarúgó. Jelenleg a Wisła Kraków támadója és a lengyel labdarúgó-válogatott tagja, mellyel részt vett a 2006-os világbajnokságon és a 2012-es Eb-n. Szent Meinrád Einsiedelni Szent Meinrád OSB (németül: Meinrad von Einsiedeln), (Rottenburg am Neckar, 797 körül – Einsiedeln, 861. január 21.) szentként tisztelt középkori német bencés szerzetes, remete, és vértanú. Bencés szerzeteseknél nevelkedett Reichenau városában, és maga is belépett a bencések közé. Később a remete-életet választotta, és 26 éven át élt a svájci vadonba. Társasága mindössze az a két holló volt, amelyeket ő maga nevelt fel. 861-ben a maga építette kis kápolnában kincset remélő rablók rontottak rá, és a mise közben megölték Meinrádot. A két holló azonban üldözőbe vette a rablókat, és csőrükkel csapkodva emberek közé hajtották őket, ahol kénytelenek voltak beismerni tettüket. Meinrád sírja fölé – Einsiedelnben – már nem sokkal halála után fényes templom és bencés kolostor épült. A templom kincsei közé tartozik az a Szűz Mária-kép, amelyet még Meinrád kapott a frauenmünsteri apácafőnöktől. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7, 56. o. Orellana tartomány Orellana Ecuador egyik tartománya az Amazonas esőerdőben. Székhelye Puerto Francisco de Orellana (más néven Coca), amely 1998-ban került át Napo tartományból. Francisco de Orellana kapitányról kapta a tartomány a nevét, akiről úgy tartják, hogy a város közeléből egészen az Atlanti-óceánig elhajózott. Többször is megtette ezt az utat Eldorádó aranya után kutatva a közeli szerecsendió erdőben, amely akkoriban nagyon drága fűszernövénynek számított. Utazásai során veszélyes, vad törzsekkel találkozott, amelyek rendszeresen megtámadták hajóját. Ezen törzsek közül sok nőkből állt. Így kapta a folyó az Amazonas nevet. Kantonok A tartományban négy kanton van. Gazdaság A tartomány szinte teljes területét esőerdő borítja, ezért gazdasága elsősorban a nyersolajra és a fakitermelésre épül. A második legnagyobb bevételi forrást a turizmus jelenti. Népszerűek a dzsungelbe vezető túrák, hajóutak és a találkozások a bennszülött törzsekkel. Bányászatot is folytatnak a tartományban. Ko Csie Ko Csie (��, Ke Jie) (Lishui, 1997. augusztus 2. –) 9 danos kínai profi gojátékos. 2017 májusában a Rémi Coulom(wd)-féle nemhivatalos ranglista szerint a világ legjobb versenyzője. 2014-től 2016-ig folyamatosan az első helyre sorolták. Ko Csie (Ke Jie) 5 éves korában, 2003-ban kezdte tanulni a gót. Az első nemzeti bajnokságot 2007-ben nyerte. 2008-ban, 10 éves korában lett profi játékos, 2015-ben 9 danos rangot ért el. 2015 januárjában megnyerte az első világbajnokságot, amikor győzött a második Bailing kupán. 2015 decemberében a 20. Samsung kupán második vilagbajnoki címet nyert. A 2017. május 23–27. között megrendezett Future of Go Summit(wd) című rendezvényen a Google DeepMind által fejlesztett AlphaGo nevű számítógépes goprogram ellen játszott. A három játszmából álló mérkőzésen a mesterséges intelligencia győzött: az első partit fél ponttal nyerte, a másik kettőt Ko Csie (Ke Jie) feladta. A vereség után úgy nyilatkozott, hogy az AlphaGo úgy játszik, mint a go istene. Etnomatematika Az etnomatematika olyan új tudományág, amely a matematika fejlődését a kultúrák fejlődésével párhuzamosan tanulmányozza. Az etnomatematika kialakulása az élet része Az ősi műveltségek mindig tartalmaztak a tudáskincsben matematikai elemeket. Fényes Imre A fizika eredete c. könyvében például leírja, hogy a számolás már kései jelenség, mert sokkal korábbi a hozzárendelés módszerének a kialakulása. Ha egy pásztor például számon akarta tartani állatait, akkor elég volt egy olyan párhuzamban gondolkodnia, hogy minden egyes testrészéhez „hozzárendelt” egy állatot. Kezdve a hozzárendelést a jobb kisujján, ujjain, folytatva a vállán, hónalján stb. mintegy 200 állatot tudott így „megjegyezni”. Ez a kis történet illusztrálja azt, hogy a fogalmak kifejlődése hosszú folyamat volt és különösen igaz ez az ősi matematikai fogalmakra. Az etnomatematika fogalmának kialakulása Az etnomatematika fogalmának kialakulását sokan a brazíliai matematikusnak, Ubiratan D'Ambrosionak tulajdonítják, aki 1977-ben egy nemzetközi előadásban használta ezt a fogalmat. A 80-as és a 90-es évek folyamán azután egyre többféle oldalról pontosították ezt a fogalmat. D‘Ambrosio 1985-ös meghatározásában a következő társadalmi körök szerepeltek: „Az etnomatematika különféle törzsi, nemzetségi, törzsszövetségi társadalmak, műveltségi közösségek matematikája. De ide tartozik a munkacsoportok, gyermekek intuitív ismereteiben rejlő matematikai tudás is.” Gerdes, Paul 1986-ban fontosnak tartotta kiemelni, hogy matematika minden gyakorlati ismeretben van. Ugyanebben az évben Ascher azt emelte ki, hogy az etnomatematika a még írástudatlan műveltségek matematikai fogalmait jelenti. Mások a különféle tevékenységekből származó műveltségi terméknek tekintették az etnomatematikát. Az etnomatematika szerepe a matematika oktatásában Az etnomatematika segítségével történő matematika oktatás a műveltség természetes részeként ismerteti meg a fogalmakat a tanulókkal. Hangsúlyt kap az is, hogy a fogalmak kifejlődése az élettevékenységek során történik, hosszú folyamat és bizonyos tevékenységek gyakorlása úgy válogatható, hogy a matematikai fogalmak vele párhuzamosan kifejlődjenek. Az etnomatematika segítségével történő matematika oktatás lehetőséget biztosít ugyanakkor arra is, hogy más népek tapasztalataival ötvözve ismerkedjenek matematikai fogalmakkal a diákok. Egyúttal e népeket is jobban megismerik a hallgatók. A mai élet multikulturális programjához tehát jól kapcsolható az etnomatematika oktatása. Etnomatematika és a közösségi művészetek Vannak az ősi életnek olyan területei, ahol a tudáskincsről hagyott nyomok mindmáig föllelhetők. Köszönhetően a régészet tudományának ilyen terület a díszítőművészet is. A régi népek tudáskincséből sok fönnmaradt a díszes ruházatban, fegyverzetben, eszközeikkel és szerszámaikkal együtt eltemetett halottak sírjában. Az egyik etnomatematikai szempontból is értékes leletrész a díszítés matematikája, amely a díszítőművészeti mintázatokból olvasható ki. Bár mai tudáskincs alapján fogalmazunk meg összehasonlítási alapokat (például az egyenes menti, ú. n. fríz-mintának, ill. a síkon létrehozható mintázatoknak a szimmetriacsoportjait), a megvalósítás ősi időkben történt voltának a fölismerése ezt a területet az etnomatematika egyik legérdekesebb területévé teszi. Lexikonunkban a Griffes-indás kultúra címszónál találunk részletesebb bemutatást erről és a késő avarok díszítőművészetének matematikai érdekességeiről. Ugyancsak láthatunk etnomatematikai példákat a Szibéria, a hunok és az ókori görög művészet címszóknál is. Etnomatematika és az ősi játékok A játék ősi tevékenység a társadalmakban. A játékok logikus cselekedetekre sarkallják a résztvevőket és a játék menete során matematikai fogalmak is megjelennek. Az ősi játékok elemzése tehát az egyik érdekes részterülete az etnomatematikának. Vannak terepasztalokon folytatott játékok, melyeken a lépések változatossága teszi lehetővé a partner legyőzését. Másféle játékok azok, ahol elemeket kell valamilyen forma szerint elrendezni. A dobókockával végzett szerencsés dobáson alapuló játékok szintén ősiek. Az útvesztők (labirintusok), a bejárható vonalak követésével versenyeztetik a játékosokat. Igen érdekes a ma ismert összetett játékok kialakulásának útja is (például a sakké, vagy a go-é). A játékok ma is kimeríthetetlen forrásai az etnomatematikának. Louplande Louplande település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 1472 fő (2015). Louplande Étival-lès-le-Mans, Souligné-Flacé, Voivres-lès-le-Mans, Chemiré-le-Gaudin és Roézé-sur-Sarthe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Temple (Gironde) Le Temple egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Guy-Alain Delugin 2014 – 2020 Jean-Luc Pallin Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák Kádár vitéz Kádár vitéz, vagy Kádár István (? – Berettyóújfalu, 1658. szeptember 23.), magyar katonatiszt, akit az Erdélyt és Kelet-Magyarországot dúló tatár seregekkel szembeni önfeláldozása a görög Leonidaszhoz hasonló népi hőssé tett. Kádár Mihályt és fiát, Istvánt II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rendelte a törökdúlás idején a borosjenői végvár védelmére. Mindketten helytálltak és 1651. február 16-án a fejedelem Gyulafehérvárott címeres nemesi levelet adományozott nekik, a „borosjenői” előnévvel. A legenda szerint az apa egyetlen kardcsapással szelte le egy török pasa karját. A családi címerben ezért szerepel egy vállban levágott, kardot tartó kar. A nemesi levél már strenuus, azaz vitéz néven említi őket, ami azt jelzi, hogy már korábban kiváltságos helyzetűek voltak. Az összecsapás 1658. szeptember 20-án a fejedelem a Berettyó hídjához, Berettyóújfalu közelébe rendelte Kádár Istvánt és csapatát, hogy a Nagyvárad felől közeledő tatár csapat ne juthasson át a folyón. Kétszáz emberével Kádár vitéz napokig védekezett a tízszeres túlerő ellen a malomgáton. Nem kaptak felmentést, a tatárok távolabb átkeltek a folyón és bekerítették a védőket. Kádár Istvánt a fején találta két nyílvessző és a hagyomány szerint a lova egészen Bakonszeg határáig, a kórógypusztai hármas kunhalomig vitte. A borosjenői várba húzódottakat, köztük a hadirokkant Kádár Mihályt, Kádár István feleségét és György fiát a tatárok elől az ecsedi várba menekítették. Az irodalomban Ködi Farkas János már 1658-ban versbe szedte a Kádár vitéz énekét. A vitézi sirató folklorizálódott és meglepően kis változásokkal még a 20. században is énekelték a magyar nyelvterület egymástól nagy távolságokra fekvő vidékein is: Bukovinában, Kászonban, Csíkban és Somogyban. Alakja népszerű volt a ponyvairodalomban is: csak Debrecenben már a 18. században 3000 példányban jelent meg a Kádár vitéz históriája. „Készíttessék költői beszély, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen” – így szólt a Kisfaludy Társaság pályázata, melyet végül Arany János nyert 1847-ben a Toldival. A berettyóújfalui író, Kocsis Csaba 2001-ben kisregényt adott ki róla, Kádár vitéz útja címen. Emlékezete Berettyóújfaluban utca viseli a nevét. Bakonszeg határában található a Kádár-domb, amelyről a helyi hagyomány azt tartja: alatta nyugszik Kádár vitéz. Macizo de Anaga A Macizo de Anaga egy hegyvidéi terület a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerife északkeleti részén. Legmagasabb pontja az 1024 méter magas Cruz de Taborno. Az északkeleti részén lévő Punta de Anagától a délnyugaton lévő Cruz del Carmenig terül el. Ez a sziget legkorábban kialakult része, és a hegységben találhatók Bichuelo, Anambro, Chinobre, Pico Limante, Cruz de Taborno és Cruz del Carmen csúcsai, amelyeket vulkáni kitörések hozták létre 7 - 9 millió évvel korábban. 1987-ben Természetvédelmi parknak minősítették, amelyet 1994-ben "Vidéki parkká" minősítettek át. 2015 óta Bioszféra rezervátumnak is minősül. Ez egy elzárt és vad terület, amelyre a sok csapadékkal táplált babérlombú erdők jellemeznek. Az őshonos fajok között van a Ceropegia dichotoma, Ceropegia fusca és az Echium virescens. A Macizo de Anaga területéről számos régészeti lelet is előkerült, mint például a guancs San Andrés-i múmia. Macizo de Anaga legfontosabb települései San Andrés, Taganana és Igueste de San Andrés. A hegyen van egy "El Bailadero" nevű hely, ahol a hiedelmek szerint Anaga boszorkányai gyakorolták bűbájaikat és egy máglya körül táncoltak. Zuhanás (film, 2006) A Zuhanás (The Fall) 2006-ban bemutatott fantasyfilm, rendezője Tarsem Singh, a főbb szerepekben Lee Pace, Catinca Untaru és Justine Waddell játszik. Története egy 1981-es bolgár film, a Yo Ho Ho forgatókönyvén alapszik, melynek rendezője Valeri Petrov volt. A film nemzetközi összbevétele 3 millió USD, kritikai fogadtatása vegyes volt. Az amerikai mozikba 2008-ban került, magyarországi bemutatója: 2008. október 9. Cselekménye Az 1920-as években Los Angeles mellett egy kórházban fekszik Roy Walker (Lee Pace) kaszkadőr, miután egy film felvételei során egy ugrásnál megsérült. Sérülése komoly, nem tud megmozdulni, talán egész életére béna marad. Alexandria (Catinca Untaru), egy 6 éves román kislány törött karral szintén ebben a kórházban van. Egyik nap egy rövid levelet ír, amit azonban a szél felkap, és a kaszkadőr ágyán landol. Roy elmondja neki, hogy a neve, Alexandria egy nagy harcos és hadvezér, Nagy Sándor nevéből származik, és egy történetet kezd el mesélni, amiben a hadvezér és emberei egy sivatagban a kínzó szomjúságot igyekszenek leküzdeni. A kislánynak vissza kell mennie a szobájába, előtte azonban azt kéri Roytól, hogy másnap folytassa a történetet. A következő napon Roy folytatja a kalandos történetet, ami a nézők szeme előtt elevenedik meg. Minden átmenet nélkül, felváltva látjuk a kórházban történő dolgokat és az elmesélt történet eseményeit. Roy történetében öt hős szerepel: egy csendes indián harcos; egy izmos néger, volt rabszolga, Otta Benga; egy állandóan szivarozó olasz robbantási szakértő, Luigi; egy Charles Darwinra hasonlító tudós egy majommal, amit titokban a zsákjában cipel; és egy maszkot viselő bandita. Egy Odious nevű gonosz ember mindannyiuk ellen elkövetett valamit, ezért bosszút akarnak állni rajta. A hősök egy tengerrel körülvett kicsiny, kopár szigeten vannak, ahonnan szeretnének a szárazföldre eljutni, azonban kiderül, hogy a maszkos bandita nem tud úszni, ezért ki kell találniuk valamit. A bandita fivérét Odious fel akarja akasztatni, ezért gyorsan kell cselekedniök. Darwin a távcsövével észrevesz a tengerben egy úszó elefántot, amin a bandita ki tud menni a partra. Itt egy hatodik hős csatlakozik hozzájuk, aki egy lángokban álló fából lép elő. Az Alexandria szemei előtt megelevenedő történetben a környezetében lévő emberek figurái jelennek meg: a gyümölcsöskertben a családjával együtt dolgozó szikh görbe élű karddal felszerelt harcos; az egyik ápolónő a bandita elrabolt barátnőjévé válik; Roy egyik látogatója, egy féllábú profi kaszkadőr lesz Luigi, a robbantási szakértő (itt két lába van); a jeget szállító néger munkás pedig egy vad afrikai harcos, aki fogságból szökött meg. Bár Roy megkedveli a kislányt, és nem akar neki bajt okozni, de kialakul benne egy hátsó gondolat: a kislány megtévesztésével morfiumot akar szerezni, amivel megölheti magát. Felírja neki egy cédulára, hogy milyen üveget kell elhoznia (angolul „morphine”), azonban Alexandria, akinek nehézséget okoz az angol szavak kiolvasása, a gyógyszertárban, ahova titokban beoson, csak arra emlékszik, hogy a szóban egy „3”-as is volt, ezért három morfintablettát visz Roynak az egész üveg helyett. Ahogy a történet folyamatosan alakul és változik, egyre több szereplő jelenik meg benne a való életből, és a kislány is beleszól a mese alakulásába. A kórház egyik ápolónője, Evelyn (Justine Waddell) úgy jelenik meg, mint Odious kormányzó és az álarcos bandita közötti viszály okozója. Az álarcos bandita Roy, Alexandria pedig mint a lánya szerepel a történetben. Roy rábeszéli a kislányt, hogy lopja el az egyik páciens kisszekrényéből a „morfium” feliratú gyógyszeres üveget. Az akció sikerrel jár, Roy aznap este nagy adag gyógyszert vesz be az üvegből. Másnap reggel Alexandria, ahogy Roy hálóterme felé siet, egy lepedővel letakart testet lát az udvaron. Azonban Roy az ágyában alszik. Miután a kislány felébreszti, Roy rájön, hogy az üvegben nem fájdalomcsillapító, hanem csak placebo volt, ezt haragosan szóvá is teszi a vizitáló orvosoknak. Miután Roy a dühkitörése miatt nyugtató injekciót kap, és elalszik, Alexandria elmegy. Este, miután Evelyn nővár ágyba dugja az aggódó kislányt, Alexandria kioson a hálóból és a gyógyszertár felé veszi az irányt, hogy megtegye, amit Roy korábban már kért tőle. Útközben halálra ijed, amikor egy védőfelszerelést és röntgensugárzás ellen védő maszkot viselő technikusba botlik, aki majdnem észreveszi. A gyógyszertárban a polcokhoz felmászva megcsúszik és leesik, a morfiumtabletták szanaszét gurulnak. A kislány a műtőben tér magához. Az operációból csak egy-egy pillanatra emlékszik. Roy meglátogatja egy kerekes székben ülve, próbálja vigasztalni és bevallja neki, hogy becsapta. Mindezek után Roy csak gyászos véget tud elképzelni a hősök számára, ezért felajánlja, hogy azt Alexandria maga folytassa, ő azonban ragaszkodik hozzá, hogy a történetet Roy fejezze be. Roy kelletlenül folytatja a mesét, amiben egyre-másra meghalnak a pozitív hősök, és úgy tűnik, hogy a gonosz Odious diadalmaskodni fog. Alexandria nyugtalan lesz és ezt nem tudja elfogadni, kijelenti, hogy ez az ő története is, és ezért beleszólása van annak alakulásába. Végül csak a bandita (Roy) és leánya (Alexandria) maradnak életben, Odious pedig haldoklik. Végül a kórház betegei és a személyzet egy rögtönzött filmvetítést néznek, aminek munkálatai során Roy megsérült. A Roy mellett ülő Alexandria és a többi gyermek izgatottan nézik a vásznat, amin egy gőzmozdonyt, vasúti kocsikat, hidat és lovat látnak, aminek a nyergébe ugrik valaki a vonat tetejéről. Roy keserű szájízzel nyugtázza, hogy az általa elrontott pár másodperces jelenetben, ami majdnem az életébe került, egy másik kaszkadőr látható, ő pedig kimaradt a filmből. Ezután a meggyógyult Alexandriát látjuk, amint a történet misztikus hatodik hősének műfogsorát egy üres narancshéjba nyomva elülteti. Talán fogsorok fognak nőni belőle, amire annyira vágyik öreg szikh barátja? A film végén a némafilmkorszak számos veszélyes jelenete látható, miközben Alexandria az anyjának elmeséli, hogy mi történt vele. Ezekben a jelenetekben Alexandria képzeletében a szereplő mindegyikben Roy, még azokban is, ahol a valóságban Buster Keaton mellett egy házfal leomlik. Szereposztás Catinca Untaru mint Alexandria Lee Pace mint Roy Walker / fekete álarcos bandita Justine Waddell mint Evelyn nővér / elrabolt hölgy Daniel Caltagirone mint Sinclair / Odious kormányzó Marcus Wesley mint jeget szállító munkás / Otta Benga Robin Smith mint egylábú színész / Luigi Jeetu Verma mint narancsszedő munkás / indián Kim Uylenbroek mint orvos / Nagy Sándor Leo Bill mint idős ember / Charles Darwin Emil Hostina mint Alexandria apja / bandita Julian Bleach mint idősebb páciens / hatodik hős Megjelenés A zuhanást a 2006-os Torontói nemzetközi filmfesztiválon mutatták be először. Az amerikai mozikba 2008-ban került. Fogadtatás A film általában pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoes filmkritikusai a filmet 59%-ra értékelték, a nézők 85%-ra (2011-01-22-i adat). Az IMDB a nézői szavazatok alapján az igen magas 7,9-re értékelte a filmet a maximális 10-ből (28 ezer szavazó, 2011-01-22). Roger Ebert filmkritikus 4/4-re értékelte a filmet. A film több kritikus „legjobb 10” listáján szerepelt a 2008-ban bemutatott filmek között. Díjak 2007, Berlini filmfesztivál: legjobb film Készítése Tarsem a reklámfilmek készítéséből származó saját vagyonából hozta létre a filmet (a DVD-n hallható közlése szerint), azzal az elhatározással, hogy azt saját elképzelései szerint alakítja, továbbá, hogy a szereplőket nagyjából egyenlő módon díjazza, a tipikus hollywoodi szokásokkal ellentétben (ahol a főszereplő sztár kiemelkedően több pénzt kap). A filmet egyik filmstúdió sem támogatta. Mivel a gyermekszereplő kulcsfontosságú volt, ezért különböző iskolákban próbafelvételeket készítettek (ez a folyamat hét évig tartott), hogy megtalálják az ideális szereplőt, aki Tarsem elképzelései szerint négy év körüli lett volna. Egyszer egy videofelvételen, ami Romániában készült, és főiskolások beszélgetését tartalmazta, észrevett egy kislányt, Catinca Utarut, aki akkor hatéves volt. Azonnal tudta, hogy ő lesz az igazi, és a filmet azonnal el kell kezdenie. A kislány nem beszélt angolul, ezért a szövegét szóról szóra, elmondás alapján tanították be neki, de ha nem sikerült elmondania a harmadik-negyedik próbálkozásra sem, akkor inkább megváltoztatták a szöveget, hogy az spontánabb legyen. Tarsem információi szerint a filmet nagyjából négy év alatt forgatták, több mint húsz országban. Néhány helyszín nem is szerepel a felsorolásban. A dél-afrikai elmegyógyintézet, ahol a filmet felvették, a forgatás ideje alatt is működött. A DVD kommentárja szerint a filmszínész Lee Pace a rendező javaslatára már a forgatás kezdetén ágyban maradt, illetve tolószékben volt, hogy alakítása hitelesebb legyen, így a stáb tagjai közül is többen azt hitték, hogy a színész képtelen önállóan mozogni. A fő cél az volt, hogy a kislány főszereplő alakítása valóságos legyen. Ezt az is elősegítette, hogy az ő szerepe sok jelenetben csak vázlatosan volt meghatározva, rá volt bízva a spontán reagálás. Az egyik ilyen reakció az volt, amikor Alexandria a leírt „E” betűt „3”-asnak olvasta ki. A rendező ezt észlelve a tévesztést beledolgozta a történetbe. A realizmus fokozása érdekében a kórházi jelenetekben a kamera a kórházi ágyat körülvevő függönyön képzett kis lyukon keresztül filmezte a jelenetet, hogy minél kevésbé zavarja a kislány alakítását. A film visszatérő zenei témája Beethoven 7. szimfóniájából való. A helyszínek ábrázolásánál nem használtak digitális effektusokat és számítógépes trükköket, azok a valóságban így néztek ki. Filmezési helyszínek Valkenberg kórház, Fokváros , Dél-Afrika Dead Vlei, Sossusvlei dűne a Namib-Naukluft nemzeti parkban ( Namíbia ) A labirintus Dzsantar Mantar, Dzsaipur Károly híd , Prága , Csehország „Pillangó zátony”, Fidzsi-szigetek Szumátra Andamán- és Nikobár-szigetek , India Pangong Lake, Ladak , India Buland Darváza, Fatehpur Szíkri palota-komplexum, Uttar Prades , India Agra Mágneses hegy, Ladak, India Holdas tájkép, Lamajuru, Ladak, India Bali szigete Csand Baori , Abhaneri falu, Rádzsasztán indiai állam Dzsódhpur , Rádzsasztán „kék városa” Umaid Bhaván palota előcsarnoka, Dzsodhpur, Rádzsasztán Tádzs Mahal , India Piazza del Campidoglio, Colosseum , Róma , Olaszország Hadrianus villája, Tivoli, Olaszország Hagia Szophia , Isztambul , Törökország Szabadság-szobor, Luxembourg-kert, Párizs , Franciaország Mack Mattingly Mack Mattingly (Anderson, 1931. január 7. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Georgia, 1981–1987). François Gabart François Gabart (Saint-Michel-d’Entraygues, Franciaország, 1983. március 23. –) francia tengerész és szólóvitorlázó, aki megnyerte a Vendée Globe megálló nélküli földkerülő szólóvitorlás verseny 2012/2013-as kiírását 78 nap 2 óra 16 perces idővel, ezzel új rekordot felállítva. Ő a verseny eddigi legfiatalabb győztese. Élete Korai évek és a magánélete François Gabart apja, Dominic fogorvos, a vitorlázás rajongója, aki bevezette őt a vitorlázás rejtelmeibe; édesanyja az Angoulêmei bíróság bírája. 1989-ben a szüleivel a PESK Avel hajón töltött egy évet. Ez az út az Egyesült Államokba komoly ízelítőt adott a fiúnak a tengeri utazásról. Van egy fia, Hugo, aki a tőle elvált első feleségével Norvégiában él. Gabart jelenleg (2017) La Forêt-Fouesnant-ban él, Finistère megyében. A karrierje A lyoni Institut national des sciences appliquées (INSA) egyetemen tanult, ahol a mérnöki tanulmányai mellett lehetővé tették az olimpiai felkészülését is a Tornado nevű hajóval. Az egyetemen mechanikai mérnöki diplomát szerzett. 2008-ban csatlakozott a Skipper Macif programhoz. Részt vett a Transat Jacques Vabre 2009-es versenyen, Kito de Pavant kapitány oldalán, ahol a második helyet szerezték meg. 2010-ben a Solitaire du Figaro második helyezettje volt Armel Le Cléac'h mögött. Még ugyanebben az évben (december 31-én) Michel Desjoyeaux-val elindultak a Barcelona World Race 2010/2011-es kiírásán a FONCIA 2 hajóval. Ezzel vette kezdetét a felkészülése a 2012/2013-as Vendée Globe-ra. Január 26-án a második helyen hajózva feladni kényszerültek a versenyt, mert a hajó az árbocát vesztette. 2011. szeptember 11-én második helyen végzett a Trophée Clairefontaine-n Nicolas Charbonnier mögött. Ugyanebben az évben negyedikként fejezte be a Transat Jacques Vabre 2011-es kiírását Sébastien Kol oldalán. 2011-ben a Macif nevű hajóval versenyzett, amely a FONCIA 2 tervei alapján épült. Megnyerte a 2011-es Transat B to B-t, amellyel kvalifikálta magát a Vendée Globe 2012/2013-as kiírására. A Vendée Globe-on, 2012. november 29-ről november 30-ra, a Macif-al 482,91 mérföldet (894,3 km) tett meg 20,1 csomós átlagsebességgel. Ezzel megjavította a 24 órás távolsági világcsúcsot az IMOCA 60-as hajóosztályban. Az addigi csúcsot Alex Thomson tartotta 2003 óta 468,72 (868 km) mérfölddel. 2012. december 10-én újra megdőlt a 24 órás távolsági csúcs: 545,3 mérfölddel (1008,8 km) és 22,72 csomós átlagsebességgel haladva. A visszafelé úton az egyenlítőn január 15-én 13 óra 41 perckor haladt át, ami ugyanúgy új csúcs: 66 nap 1 óra 39 perc alatt ért el Les Sables-d’Olonne-től az egyenlítő hazafelé tartó átszeléséig. Az előző csúcs Michel Desjoyeaux-é volt 71 nap 17 óra és 12 perccel. 2013. január 27-én 15 óra 19 perckor ért be a célkikötőbe, és ezzel megnyerte a Vendée Globe 7. kiadását, miután 78 nap 2 óra és 16 perc alatt teljesítette a futamot. 29 évével a verseny legfiatalabb győztesévé vált, és a verseny új időrekordere is ő lett, majdnem hat nappal megjavítva Michel Desjoyeaux 2008/2009-es csúcsát. A Transat Jacques Vabre 2013-as kiadásán a Maciffal indult, Michel Desjoyeaux-val az oldalán. Vezették az IMOCA flottát, amikor a brazíliai célba érkezés előtt mintegy három nappal eltört az árbócuk. 2014. november 14-én a Maciffal megnyerte a Route du Rhumot. Új csúcs születik: 12 nap 4 óra 38 perc és 55 másodperces idővel. Ezzel több, mint hét órát javít Roland Jourdain 2006-ban felállított csúcsán. Ezután megfogadta Thomas Coville tanácsát, elhagyta a IMOCA hajóosztályt, és a nagy vitorlázási csúcsok megdöntése felé fordult. Hajónak egy 100 lábas maxi-trimarant választott. A VPLP (Van Peteghem Lauriot-Prévost) építésziroda tervezte a hajót, és a CDK Technologies építette a Multiplast kikötőben. A Macif trimaran 2015. augusztus 18-án siklott vízre, és a fedélzetén François Gabarttal megnyerte a 2015-Transat Jacques Vabre és a Transat 2016 versenyeket. 2016-ban Gabart közvetítette a Francia Televízió részére a riói olimpia vitorlás eseményeit. Győzelmek, díjak 2016: a Transat 2016 győztese a Macif trimarannal - 8 nap, 8 óra, 54 perc és 39 másodperc 2015: a Transat Jacques Vabre 2015 győztese a Macif trimarannal - 12 nap, 17 óra, 29 perc és 27 másodperc 2014: a Route du Rhum győztese a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) - új csúcs 12 nap, 4 óra, 38 perc és 55 másodperc 2013: a 2012-2013 Vendée Globe győztese a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) - új csúcs 78 nap, 2 óra, 16 perc és 40 másodperc) a Rolex Fastnet Race győztese Michel Desjoyeaux-val párosban a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) az Artemis Challenge győztese Michel Desjoyeaux-val párosban a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) a Trophée Azimut győztese Michel Desjoyeauxal párosban a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) a Challenge Azimut verseny második helyezettje a legénységével a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) 2012: az Europa Warm'Up 2. helyezettje a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) 2011: a Transat B to B győztese a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) a Trophée Clairefontaine második helyezettje Transat Jacques Vabre 2011-es kiadásának 4. helyezettje Sebastien Collal párosban a Macif nevű hajóval (IMOCA60 hajóosztály) 2010: Francia szólóvitorlázás bajnok a Solitaire du Figaro második helyezettje a Macif nevű hajóval (Figaro hajóosztály). 2009 a Transat Jacques Vabre második helyezettje Kito de Pavant-al párosban a Groupe Bel hajóval (IMOCA60 hajóosztály) a Transat BPE harmadik helyezettje (Figaro hajóosztály). a "Solitaire du Figaro" 13. helyezettje 2008: a Solitaire du Figaro 16. helyezettje 2007: a "Tour de France à la voile Étudiant" (Vitorlázás - Tour de France egyetemistáknak) győztese 2006: "Podium Bizuth Course des Falaises" (kezdők) versenyen való részvétel a Figaro hajóosztályban London-Nizza verseny a trimaran 60-as osztályban Antoine Koch oldalán 2005: a "Tour de France à la voile Étudiant" (Vitorlázás - Tour de France egyetemistáknak) győztese 2003: Ifjúsági világbajnok a "Tornado" hajóosztályban (Palma de Mallorca) 1999: Francia bajnok "Moth Európa" osztályban (Le Havre) 1997: Francia bajnok "Optimist" hajóosztály (Cap d'Agde) Filmográfia 2013: François Gabart, coureur au large (Francia Gabart, a szólóvitorlázó) dokumentumfilm Yves Legrain Crist rendezésében a Kanari Films produkciójában. Chastel (Haute-Loire) Chastel település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Chastel Chazelles, Clavières, Rageade, Soulages, Védrines-Saint-Loup, Cronce és Pinols községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1974-es NHL-amatőr draft 1974-es NHL-amatőr draftot a kanadai Montréalban (ez volt a 12. draft). A draftot korán és titokban rendezték meg a konkurens World Hockey Association miatt. A draft nem múlt el botrány nélkül: Punch Imlach, a Buffalo Sabres general menedzsere egy kicsit megviccelte a ligát, és amikor a 183. helyen kellett draftolni, ő egy kitalált japán játékos Taro Tsujimoto nevét mondta be a 'Tokyo Katanas' csapatából és azonnal be is jegyezték ezt. Csak hetekkel később derült ki az áldraft. Jiří Lála Jiří Lála (Tábor, 1959. augusztus 12. –) olimpiai ezüstérmes, világbajnok cseh jégkorongozó. 1969-ben kezdett jégkorongozni a Spartak Sobeslav csapatában, majd 1974-ben a Motor České Budějovicehez igazolt. 1980 és 1982 között a Dukla Jihlavában szerepelt, majd visszaszerződött Budějovicebe . 1981-ben tagja volt a Csehszlovák válogatott keretének a Kanada Kupán és a világbajnokságon. Az 1982-es NHL-drafton a Québec Nordiques választotta ki negyedik kör 76. helyén. A csehszlovák válogatottban 203 alkalommal szerepet és 89 gólt szerzett. Részt vett az 1981-es, 1982-es, 1983-as, 1985-ös, 1986-os világbajnokságon, az 1981-es és 1984-es Kanada-kupán, valamint az 1984-es és 1988-as téli olimpiai játékokon. Az olimpiákon egy ezüst- (1984), a világbajnokságokon egy arany- (1985), két ezüst- (1982, 1983) és egy bronzérmet (1981) szerzett. A csehszlovák bajnokságban 510 mérkőzésen 297 gólt szerzett 1989-ig. Ezután a német első osztályban játszott kisebb kitérőkkel 1996-ig, majd egyre alacsonyabb osztályú csapatokban szerepelt. Jegyzett pályafutását 2002-ben fejezte be. Lábfalva Lábfalva (románul: Lelești) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében, Déstől 12 km-re északkeletre. Nevének eredete Nevét eredetileg Vlad nevű kenézéről kapta. A magyarban ezt népetimológiával a láb szóhoz igazították, így a név a falu földrajzi elhelyezkedésére utal. 1405-ben villa olachalis Lalfalva, 1467-ben Ladfalva, 1703 körül Lamfalva, 1750-ben Lábfalva néven említették. Története Román alapítású falu volt. A középkorban a csicsói, 1617-től a szamosújvári uradalomhoz tartozott, 1630-tól a 18. század végéig a vargyasi Daniel családé volt. Akkor a Mikesek tulajdonába került. 1818-ban egy földesurukkal folytatott per miatt lakói elköltöztek. Helyükre Mikes Benedek 1846-ban szepességi szlovákokat telepített, akik a görögkatolikus vallásra áttérve, két generáció alatt elrománosodtak. Lakói bádogosmunkával, pléhtermékeik óromániai értékesítésével és malomkővágással foglalkoztak. A 20. század elején sokan vándoroltak el közülük Romániába és Erdély ipartelepeire. Népessége 1900 -ban 597 lakosából 411 volt román, 152 szlovák, 27 magyar és 5 német anyanyelvű; 545 görögkatolikus, 22 református, 20 ortodox, 5 zsidó és 5 római katolikus. 2002 -ben 219 lakosából 218 volt román nemzetiségű; 198 ortodox és 19 görögkatolikus vallású. Arianespace Az európai Arianespace a világ első kereskedelmi rakétaindításokkal foglalkozó vállalata. 1980-ban alapították. Ez a vállalat biztosítja az Európai Űrügynökség (ESA) által használt teljes hordozóeszköz-flottát, az Ariane–5, a Vega és – az oroszokkal együttműködve – a Szojuz hordozórakétákat. Az Arianespace leányvállalata a Starsem, amely ugyancsak kereskedelmi indításokkal foglalkozik. Bad Kreuznach Bad Kreuznach egy fürdőváros és a megye székhelye Németországban, a Rajna-vidék-Pfalz azonos nevű kerületében. Regionális központ, a régió közigazgatási, kulturális és gazdasági központja, a régiónak több mint 150.000 lakosa van. Fekvése Kirchheimbolandentől északra, a Nahe folyó két partján fekvő település. Leírása A város az egykori római Cruciniacum erődítmény helyén épült. Jelentős szőlőműveléssel, sok gyógyforrással, gyógyfürdővel rendelkező fürdőváros. A Nahe folyó jobb partján fekszik az óváros, melynek központja a Kreuzstrasse és a Mannheimer Strasse kereszteződése, mely utóbbi a festői Öreg Nahe-hídnál (Alte Nahebrücke) végződik. A Nahe bal partja felett a boráról híres 159 m magasságú Kauzberg magasodik, melyen az 1689-ben lerombolt vár maradványai találhatók. Nevezetességek Karl Geib helytörténeti múzeum (Karl Geib-Heimatmuseum) - benne római kori, II. századból származó mozaikpadlók láthatók, Szent Pál templom (Pauluskirche), Miklós-templom (Nicolauskirche), Dr. Faust háza (Dr. Faust-Haus), mely a szájhagyomány szerint dr. Johann Faust lakhelye volt: A Goethe "Faust""-ját megihlető személy, Georg, vagy Johann Faust 1480-1539 körül élt, tudományos - doktori - fokozatot szerzett és Bad Kreuznachban volt iskolamester. Amiután állásából elmozdították, bejárta Németföldet, mint mágus, orvos, csillagjós, alkimista. Kalandos életének köszönhetően vált az ördöggel cimboráló mondai alakká. Dr. Faust történetének több népi változata volt ismert, végül alakját Goethe alkotta meg, de azóta is sokféle művészi változata ismert. Szuszanoo Takehaja Szuszanoo-no-Mikoto (�������, Takehaya Susanoo no mikoto) vagy Szuszanoo (����, ����, Susanoo) a vihar és a tenger istene a sintó mitológiában. Nevében a „no mikoto” egy udvariassági jelző, amelynek jelentése „a nagy” vagy „a magasztos”. Felesége Kusinada-hime. A mitológiában A japán mitológiában Szuszanoo hatalmas nyári vihar, testvére Amateraszu, a nap istennője, és Cukujomi vagy Cukijomi, a hold istene. Mindhárman Izanagitól születtek, amikor megmosta az arcát, hogy megtisztítsa magát az alvilág szennyétől. Amateraszu akkor született, amikor Izanagi kimosta a bal szemét, Cukijomi akkor, amikor a jobb szemét, és Szuszanoo akkor, mikor az orrát. Susanoóé volt apja karjda, a Tocuka-no-curugi, hogy legyőzhesse Kagu-cucsit, aki szintén egyik testvére volt. A Szuszanoo-mítoszok legrégebbi forrásai a 8. század elejéről származó Kodzsiki és a 720-ból származó Nihonsoki. Ezekben azt olvashatjuk, hogy volt egy hosszú ideje fennálló rivalizálás Szuszanoo és a húga közt. Amikor Izanagi parancsára Szuszanoo elhagyta a Mennyet, elment, hogy elbúcsúzzon húgától. Amateraszunak ez gyanús volt, de amikor Szuszanoo felajánlott egy kihívást, hogy bebizonyítsa őszinteségét, elfogadta. Mindketten elvettek egy-egy tárgyat a másiktól és belőlük isteneket és istennőket teremtettek. Amaterasu három lányt termtett Szuszanoo kardjából, miközben ő öt férfit teremtett a nyakláncából. Szuszanoo megállapította, hogy ő nyert, mert a nyakláncból több istent tudott teremteni, mint húga a kardjából. De Amateraszu ebbe nem nyugodott bele, így versengtek még egy ideig. De Szuszanoo egyszerre dühös lett, mert húga nem akarta elfogadni vereségét. Így dührohamában elpusztította húga rizsföldjeit, lenyúzta a póniját, bőrét pedig szövőszékbe rakta, és megölte az egyik női kísérőjét. Amateraszu erre nagyon dühös és bánatos lett, ezért elrejtőzött az Ama no Ivato barlangba („mennyei sziklabarlang”), így sokáig nem volt nap az égen, ami megvilágítsa a földet. Végül – bár elég nehezen – sikerült kicsalni őt. Büntetésképpen tettéért Szuszanoót száműzték a mennyből a földre, így lement Izumo tartományba, ahol találkozott egy idős házaspárral, akik nagyon bánatosak voltak. Mikor megkérdezte tőlük, miért van ez, azok elmesélték neki, hogy nyolc lányukból hetet már elvitt a szörnyű nyolcfejű sárkány: Jamata no Orocsi, és már csak egy maradt: Kusinada-hime. Erre Szuszanoo mondta, hogy legyőzi a sárkányt, ha a házaspár neki adja egyetlen leányát, majd, mikor beleegyeztek, Kusinada-himét egy sokfogú fésűvé változtatta és a hajába tűzte, majd a házaspárnak megparancsolta, hogy főzzenek nyolc kád szakét neki. Mikor eljött az idő, és a sárkány valóban megjelent, Szuszanoo már várta őt. A nyolcfarkú és nyolcfejű sárkány szemei vörösek voltak, mint a téli cseresznye, hátán pedig fenyők és ciprusok nőttek. Ahogy mászott, mindenhol nyolc dombot és völgyet hagyott maga után. Azonban mikor megtalálta a rengeteg szakét, minden feje inni kezdett belőle, míg végül teljesen le nem részegedett és elaludt. Ekkor Szuszanoo előrántotta kardját és apró darabokra vágta a sárkányt. Ám mikor a farkához ért, kicsit felmetszette azt és látta, hogy a belsejében van egy kard, ez volt az úgynevezett Kusza-Nagi no curugi. Később Szuszanoo ezt a kardot ajándékozta Amateraszunak, mint békeajándék. Aki tükrével és nyakékével együtt leszármazottaira örökítette. Így lett ez a 3 tárgy a 3 császári ékszer Japánban. A médiában Mangában, animében : Naruto, Tenjhou tenge, Kamigami no aszobi videojátékban : Ókami, Blazblue, Persona 3-4, Smite Kártyajátékban: YU-GI-OH! Light Novelben: Campione! La Folletière La Folletière település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 85 fő (2015). La Folletière Betteville, Carville-la-Folletière, Mont-de-l’If, Saint-Wandrille-Rançon és Touffreville-la-Corbeline községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sextil Pușcariu Sextil Iosif Pușcariu (Brassó, 1877. január 4. – Törcsvár, 1948. május 5.) román nyelvész. Élete A brassói görög templom előtti házban született. Apja, Iosif Pușcariu ügyvéd és a Cocoșu Roșu című élclap szerkesztője volt. Törcsvár vidéki eredetű családjának több tagja töltött be vezető politikai és ortodox egyházi tisztséget. Középiskolai tanulmányait az ortodox gimnáziumban és a Honterus gimnáziumban végezte. Lipcsében Gustav Weigand, Karl Brugmann, August Leskien és Eduard Sievers, Párizsban Jules Gilliéron, Bécsben Konstantin Josef Jireček és Wilhelm Meyer-Lübke tanítványa volt. 1906-ban a csernovici egyetemen a román filológia tanárává választották, később az egyetem bölcsészkarának dékáni tisztét is betöltötte. 1905-től a Román Akadémia levelező, 1914-től rendes tagja, 1919 után a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetem első rektora volt. Itt megszervezte „A román nyelv múzeumát”, tulajdonképp az egyetem román nyelvészeti intézetét, amelynek a folyóiratát, a Dacoromaniá-t is szerkesztette. A második világháború után többször kihallgatták légionárius szervezetekben való részvétele miatt, és perének ítélethirdetése előtt érte a halál. A grabeni temetőben nyugszik. Munkássága Főként nyelvtörténettel, nyelvjárástannal és lexikográfiával foglalkozott. Etimológiai szótára Alexandru Cihac hasonló művét váltotta fel, és főként a román nyelv szókincsének latin eredetű részének megvilágításában múlta felül azt. Az Akadémia Bogdan Petriceicu Hașdeu és Alexandru Philippide után rábízta a nagyszótár szerkesztését, és ő is adta ki az F betűtől az L betűig terjedő részt. Kolozsvárt ő indította meg a román nyelvatlasz munkálatait, ő fogalmazta meg annak kérdőíveit. Ő írta az isztroromán nyelvjárásokról szóló, mindmáig legrészletesebb monográfiát. A román nyelvészek közül elsőként hasznosította a prágai iskola fonológiai eredményeit. Visszaemlékezéseinek első kötete (Spița unui neam din Ardeal – 'Egy erdélyi család leszármazása') apai felmenőinek és a rokon brassói családoknak a története. A Brașovul din altădată ('Az egykori Brassó') a 19. század végi Brassó társadalmának, kultúrájának és helyszíneinek a krónikája. A Călare pe două veacuri ('Lóháton két évszázadon át') az 1895 és 1906 közötti évekről számol be. Munkái Etymologisches Wörterbuch der rumänischen Sprache. ('A román nyelv etimológiai szótára') Heidelberg, 1905 Studii istroromâne ('Isztroromán tanulmányok') 1–3. București [Bukarest], 1906–29 Zur Rekonstruktion des Urrumänischen. ('Az ősromán nyelv rekonstrukciójához') Halle, 1910 Istoria literaturii române. Epocha veche. ('Román irodalomtörténet. Régi kor') Sibiu [Nagyszeben], 1921 Limba română 1. Privire generală. ('A román nyelv. 1. Áttekintés.') București, 1940 2. Rostirea. ('Kiejtés') Uo., 1959 Călare pe două veacuri. Uo., 1968 Cercetări și studii. ('Kutatások és tanulmányok') Uo., 1974 Brașovul de altădată. Cluj-Napoca [Kolozsvár], 1977 Spița unui neam din Ardeal. Uo., 1998 Banfora Banfora Burkina Faso negyedik legnagyobb városa, Cascades régió és Comoé tartomány székhelye. Fekvése A város 85 kilométerre található Bobo-Dioulasso-tól, amely megközelíthető az Abidjan – Ouagadougou vasúton. Gazdaság A város híres az óriási cukornádiparáról. Turizmus Banfora városa egyike Burkina Faso legkedveltebb turistaforgalmi városainak. Ebben fő szerepet játszik a Karfiguela-vízesés, a Tengrela-tó, és a Sindou-csúcsok - ez utóbbi egy óriási tertmészetes sziklaképződmény, népszerű megmászási lehetőségeivel. Bőrpofa – A texasi láncfűrészes mészárlás folytatódik 3. Bőrpofa – A texasi láncfűrészes mészárlás folytatódik 3. (eredeti címen: Leatherface: The Texas Chainsaw Massacre III) egy 1990-es amerikai horror film, melyet Jeff burr rendezett. Ez a második folytatása az 1974-ben bemutatott Texasi láncfűrészes mészárlás című filmnek. A főszereplők Kate Hodge, William Butler, Ken Foree, Toni Hudson, Viggo Mortensen, Joe Unger és R.A. Mihailoff. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 1990. január 12-én mutatták be. A film bevételi szempontból 6 millió dolláros bevételt tudott termelni. Háttértörténet 1973. augusztus 18-án, Sally Hardesty-t és testi fogyatékos öccsét, Franklint, valamint néhány barátjukat egy kannibálcsalád foglyul ejtette. Az augusztus 18.-i terror éjszakáját egyedül Mrs. Hardesty élte túl, aki 1977-ben egy elmegyógyintézetben meghalt. A gyilkos családból egyetlen fiatalembert állítottak bíróság elé. A jegyzőkönyvek csak W. E. Sawyert említik. Őt a bíróság halálra ítélte és 1981-ben gázkamrában kivégezték. Az esküdtszék meggyőződése szerint a "Bőrpofának" nevezett Sawyer nem volt azonos a gyilkossal. Sawyer mindössze a család egy másik férfitagja helyett áldozta fel életét. Valaki a családból, aki emberi bőrből készült maszkjának felvételekor, tudathasadásos állapotba került, minden valószínűség szerint még mindig közöttünk él... Ha ez így van, nem vagyunk és nem is lehetünk biztonságban tőle. Szereposztás Kate Hodge –– Michelle William Butler –– Ryan Ken Foree –– Benny Tom Hudson –– Sara Viggo Mortensen –– Edward "Tex" Sawyer Joe Unger –– Tinker "Tink" Sawyer R. A. Mihailoff –– Bőrpofa Tom Everett –– Alfredo Sawyer Jennifer Banko –– Kislány Beth DePatie –– Gina Duane Whitaker –– Kim Miriam Byrd Nethery –– Anne Sawyer Michael Shamus Wiles –– Ellenőrző tiszt Caroline Williams –– Vanita "Stretch" Brock Naked Truckers A Naked Truckers egy magyar eredetű, de angol nyelven éneklő rockabilly trió, amely ismertségét leginkább humoros videoklipjeinek köszönheti. Az együttes ars poeticáját a frontember így definiálta: „Mi nem akarjuk komolyan venni magunkat, csak szórakozni akarunk, lehetőleg minél több ember bevonásával. A koncertjeink tulajdonképpen nagyra nőtt házibulik.” A Jump! és a Big Boobs című dalaik videoklipjeit Rónai Domonkos rendezte. 2015 decemberében megjelent White Lies című EP-jük, amelyen lévő Ginger c. számhoz 2016-ban sinco rendezésében videoklip készült. 2017 szeptemberében kiadták legújabb albumukat, Naked in public címmel. Tagok Little G (Kiss Gábor) - ének, gitár Gergő Békési - nagybőgő Peete Jones - dobok Korábbi tagok Mitch Farty - nagybőgő (2009-2015) Tommy Fox - dobok (2009-2014) Diszkográfia Album Trucker Attack (2011) Jump! (2014) Naked in public (2017) EP White Lies (2015) Scieurac-et-Flourès Scieurac-et-Flourès település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 41 fő (2015). Scieurac-et-Flourès Armous-et-Cau, Laveraët, Marciac, Mascaras és Tourdun községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Quiché megye Quiché Guatemala egyik megyéje. Az ország középpontjáról kissé nyugatra részén terül el. Székhelye Santa Cruz del Quiché. Földrajz Az ország középpontjától kissé nyugatra elterülő megye északon Mexikó Chiapas államával, keleten Alta Verapaz és Baja Verapaz, délen Chimaltenango és Sololá, nyugaton pedig Totonicapán és Huehuetenango megyével határos. Népesség Ahogy egész Guatemalában, a népesség növekedése Quiché megyében is gyors. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Nyelvek 2011-ben a lakosság 65,1%-a beszélte a kicse, 0,4%-a a kanhobal, 1,3%-a a mam, 3,6%-a a kekcsi és 0,4%-a a kakcsikel nyelvet. Darabont Mikold Darabont Mikold (Szászrégen, 1979 –) magyar színésznő. Életpályája 1979-ben született az erdélyi Szászrégenben. Gyermekkorát Mezőcsáváson töltötte. A Marosvásárhelyi Egyetem színművész szakán végzett. 2001-2005 között a marosvásárhelyi Tompa Mihály Társulat tagja volt. 2005-től a Pécsi Nemzeti Színház színésznője. Férje Funk Iván rendező, kislányuk: Ilona. Díjai és kitüntetései Domján Edit-díj (2008) Szendrő József-díj (2011) Capsiempis flaveola A Capsiempis flaveola a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó Capsiempis nem egyetlen faja. Előfordulása Costa Rica, Nicaragua, Suriname, Panama, Francia Guyana, Guyana, Argentína, Bolívia, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos. Alfajai Capsiempis flaveola flaveola Capsiempis flaveola flaveola semiflava Capsiempis flaveola flaveola leucophrys Capsiempis flaveola flaveola cerulus Capsiempis flaveola flaveola amazonus Capsiempis flaveola flaveola magnirostris Megjelenése Testhossza 10,5 - 11,4 centiméter, testtömege 8 gramm. Dersffy Orsolya Dersffy Orsolya szerdahelyi (? 1583 – 1619. március 15) - előbb Mágocsy Ferencné, majd Esterházy Miklósné Életrajza 1583-ban született a Győr nemzetségből való szerdahelyi báró Dersffy Ferenc 1594-ben főpohárnok, sáros megyei ispán első lányaként. Anyja lanzéri Császár Orsolya, Dersffy Ferenc második felesége volt. Orsolya először Mágóchy Ferenc kassai főkapitányhoz ment férjhez (ma: Košice, Szlovákia). 1611-ben férje, Mágóchy Ferenc meghalt. Egy évvel később 1612 november 22-én férjhez ment galántai Esterházy Miklóshoz, kivel már előtte is szerelmi viszonyt folytatott, és aki e házasság után az összes Dersffy és Mágócsy javakat örökölte. Dersffy Orsolyának egyetlen fia született 1616-ban: István (1616-1641) lett az Esterházy vagyon örököse, de meghalt, így annak öccse, László lett az örökös. Krisztina (d. 1617) lányuk is, meghalt csecsemő korában. Dersffy Orsolya 1619-ben halt meg. A férje Esterházy Miklós ezután újra nősült; 1624 július 21-én bedeghy Nyáry Krisztinát vette feleségül, akitől több gyermekük is született. (15241) 1989 ST3 A (15241) 1989 ST3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. szeptember 26-án. V. Lipót osztrák herceg V. Lipót, ismert ragadványnevén Erkölcsös Lipót (németül: Leopold V. der Tugendhafte; 1157 – 1194. december 31.), a Babenberg-házból származó osztrák herceg, II. Jasomirgott Henrik osztrák herceg és Komnénosz Teodóra bizánci hercegnő gyermeke, aki Ausztria uralkodó hercege 1177-től, valamint Stájerország hercege 1192-től haláláig. A Lipót által 1186. augusztus 17-én kiadott Georgenberg Paktum, amelyben Stájerországot és Felső-Ausztria középső részét beolvasztotta az Osztrák Hercegségbe, volt az első lépés a modern Ausztria létrehozása felé. Lipótot Ausztrián kívül is híressé tette a harmadik keresztes hadjáratban betöltött szerepe. Miután kihajózott Zára kikötőjéből 1191 tavaszán, részt vett Akkó ostromában. Januárban, VI. Frigyes sváb gróf halála után ő vette át a keresztes seregek vezetését. Akkó bevétele után a Jeruzsálemi Királyság, I. Oroszlánszívű Richárd angol király, II. Fülöp Ágost francia király és Lipót hadai bevonultak a városba Lipót unokatestvérének, Montferrati Konrádnak a vezetésével. Ugyancsak Richárdot gyanúsították meg azzal, hogy részt vett Konrád későbbi meggyilkolásában, nem sokkal a férfi jeruzsálemi királlyá való megválasztása után, 1192 áprilisában. Ugyanezen év telén, az angol király inkognitóban indult haza. Ám amikor Bécsben járt királyi gyűrüiről felismerték és bezárták az Erdberg börtönébe (a modern Landstraßebe). Később a Dürnsteinbe zárták. Lipót ezután eladta őt VI. Henrik német-római császárnak, és megvádolta Konrád meggyilkolásával. Az óriási váltságdíj hatezer vödör ezüstben lett megállapítva a bécsi kincstárnak. Az összegből új falat építettek a város köré, továbbá ebből pénzelték Bécsújhely építését is. Mindezen érdemei ellenére III. Celesztin pápa kiközösítette a herceget egy keresztes vezér bebörtönzéséért. A halál végül 1194-ben érte Lipótot, mikor is eltörte a lábát, amikor a lova ráesett Graznál. A sebe elüszkösödött, ez okozta a halálát. Sohasem oldották fel az egyházi átok alól. Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban. Származása Lipót herceg 1157-ben született az Osztrák Hercegségben, az osztrák uralkodó hercegeket adó Babenberg-ház tagjaként. Apja II. Jasomirgott Henrik osztrák herceg, Szent Lipót osztrák őrgróf és Németországi Ágnes bajor hercegnő gyermeke volt. Apai nagyapai dédszülei II. Becsületes Lipót osztrák őrgróf és Formbach-Ratelnberg Ida (IV. Rapoto, Cham urának leánya), míg apai nagyanyai dédszülei IV. Henrik német-római császár és Savoyai Berta (I. Ottó savoyai gróf leánya) voltak. Lipót anyja Komnénosz Teodóra bizánci hercegnő, Komnénosz Andronikosz leánya volt. Apai nagyapai dédszülei II. Ióannész bizánci császár és Magyarországi Szent Piroska (I. László magyar király leánya) voltak. Apjának ez volt a második házassága, Süpplingenburgi Gertrúddal való kapcsolatából ugyanis nem születtek gyermekei. Lipót volt szülei legidősebb fiúgyermeke. Testvérei voltak Babenbergi Ágnes hercegnő, aki III. Istvánnal kötött házassága révén magyar királyné is volt, valamint másik testvére I. Henrik, Mödling herege. Házassága és gyermekei Lipót herceg felesége az Árpád-házból származó Magyarországi Ilona hercegnő lett. Ilona II. Géza magyar király és Kijevi Eufrozina királyné második legfiatalabb leánygyermeke volt. Házasságukra 1172-ben került sor. Kapcsolatukból négy gyermek született, közülük a két fiú személye bizonyos: Frigyes herceg (1175 körül – 1198. április 16.), Lipótot követvén osztrák uralkodó herceg . Lipót herceg (1176. október 15. – 1230. július 28.), testvérét követvén osztrák herceg. Forrás Babenbergi Lipót (angolul) Midori A Midori a Microsoft cég tervezés alatt lévő operációs rendszere. Tulajdonságai A rendszernek a MinWin az – úgymond – lelke. Jelenlegi fejlesztési állapotban előreláthatóan a rendszer sok példányban és párhuzamosan fog futni egy processzoron belül. A jelenlegi fejlesztési szintről sok mindent nem árulnak el a fejlesztők. A MinWin jelenlegi mérete 25 MB, nagyjából száz állományt használ és 40 MB memóriát igényel a futáshoz. A rendszer önmagában jelenlegi formájában nem sok mindenre használható, hiszen ez egy lecsupaszított kernel, ez lesz a rendszer későbbi kemény magja. Erre építkezve a mostaninál jóval gyorsabb és stabilabb operációs rendszert lehet készíteni a jövőben. Grafika sincs még benne, a bejelentkező képernyőn is fekete alapon fehér karakterek rajzolják ki a Windows logót. Az így lecsupaszított kernel (ami ellentétben áll például a Vista maga 4 GB-os méretével és 2 GB feletti memóriaéhségével) fontos az új Windows számára: a rendszer a hipervizornak nevezett technikával dolgozik majd. Ez annyit jelent, hogy egy gépen belül az operációs rendszer több példányban párhuzamosan fut majd. Az új Windows operációs rendszerbe a tervezők bele kívánják építeni a legújabb, hang- és kézírásfelismerő technológiákat. Elképzelésük szerint az új rendszer képes lesz majd egér és billentyűzet nélkül is futni. „A Vistát követő Windows változat nagy előrelépés lesz a beszéd, a tinta és az érintés vonatkozásában egyaránt” – közölte Bill Gates, aki szerint az új operációs rendszer megjelenésének idején fogják megkezdeni igazi hódító útjukat az érintésvezérelt képernyők és egyéb technológiák. „Meglehetősen valószínű, hogy az érintésérzékeny technológiák számos típusforma esetében meglehetősen gyorsan uralkodóvá válnak majd, mert kéz a kézben dolgozunk a hardver-gyártó cégekkel” – közölte a Microsoft alapítója, aki szerint azonban a beszéd- és írásvezérlés jövője még mindig bizonytalan. Ioan Maiorescu Ioan Maiorescu, magyarosan Maiorescu János (Oláhkocsárd, Kis-Küküllő vármegye, 1811. augusztus 29. – Bukarest, 1864. szeptember 5.) román nyelvész, történetíró, tanfelügyelő és gimnáziumi igazgató. Élete Iskoláit Balázsfalván, Kolozsvárt, Pesten és Bécsben végezte. 1838-ban átment Romániába, ahol a kormány a craiovai gimnázium tanárává és igazgatójává nevezte ki. Innét nemsokára Moldvába került, ugyancsak igazgatói minőségben a szokolai szemináriumhoz. Majd Brassóban élt, ahonnét kevés idő múlva Romániába ment. Ekkor a történelmi tanszék tanárává nevezték ki a Szent Száva főiskolához (a későbbi egyetemhez). 1848-ban tanfelügyelő lett. 1849-ben a frankfurti gyűlésen ő képviselte a román fejedelemséget. Visszatérve alig töltött kis időt Romániában, mikor is Bécsbe került, ahol a birodalmi törvénytár szerkesztésével bízták meg. De itt se nyugodott meg, hanem ismét visszament Romániába, ahol megint tanfelügyelő és a bukaresti gimnázium igazgatója lett. Beutazta Isztriát és elsőként fedezte fel a harmadik román dialektust, az isztrorománt. Fia, Titu Maiorescu egyetemi tanár és szenátor volt Bukarestben. Munkái Despre originea şi vechimea limbeï române. Bukarest, 1859. (A román nyelv eredete és régisége; ezen művében önálló és eredeti fejtegetésekben a latin, görög, sznaszkrit, zend és héber nyelvek és dialektusainak fejlődésével is foglalkozik). Tractat limbistic şi istoric. Bukarest, 1859. (Nyelvészeti és történeti értekezés. Ezen munkájában a fonetikus iránynak lett alapvetője.) Itinerarul in Istria. Bukarest, 1874. (Utazás Isztriában.) Még négy munkája van, melyek szintén Bukarestben jelentek meg. Montagny-sur-Grosne Montagny-sur-Grosne település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Montagny-sur-Grosne La Chapelle-du-Mont-de-France, Brandon, Dompierre-les-Ormes és Trambly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: The Birthday Massacre A The Birthday Massacre egy kanadai együttes. Zenéjüket nehéz egyetlen műfajban meghatározni. Szokták őket elektronikus rock, szintipop, gothic rock műfajokba is sorolni. Eredetileg Imagica néven kezdett el működni az együttes 1999-ben, később változtatták nevüket a mostanira (jelentése: „születésnapi mészárlás”). Tagjai Chibi – ének (1999–napjainkig) M. Falcore – szólógitár (1999–napjainkig) Rainbow – ritmusgitár (1999–napjainkig) Owen – billentyűs hangszerek (2004–napjainkig) Nate Manor – basszusgitár (2010–napjainkig) Rhim – dobok (2003–napjainkig) O.E. – basszusgitár (2007–2010), dobok (2000–2003) Aslan – basszusgitár (1999–2007) Adm – billentyűs hangszerek (2002–2004) Dank – billentyűs hangszerek (1999–2001) Brett Carruthers – billentyűs hangszerek (2004 ősz) Diszkográfia Nothing & Nowhere (2002) Violet (2004) Walking with Strangers (2007) Pins and Needles (2010) Betton (Ille-et-Vilaine) Betton település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 10 879 fő (2015). Betton Rennes, Saint-Sulpice-la-Forêt, Melesse, Chevaigné, Mouazé, Liffré, Thorigné-Fouillard, Cesson-Sévigné és Saint-Grégoire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bad Peterstal-Griesbach Bad Peterstal-Griesbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 2745 fő (2015. december 31.). Lissodelphis A Lissodelphis az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: északi delfin (Lissodelphis borealis) Peale, 1848 déli delfin (Lissodelphis peronii) Lacépède, 1804 E nembe tartozó delfinek nagyjából fekete színűek, de hasi részük fehér. Azon kevés delfinfélék közé tartoznak, amelyeknek nincs hátúszója. Az állatok kisméretű, karcsú óceáni delfinek. Habár a tudósok már régóta ismerik őket - az északi delfint Titian Peale 1848-ban és a déli delfint Bernard Germain de Lacépède 1804-ben írták le - az életmódjukról és szaporodásukról alig tudnak. Előfordulásuk Az északi delfin elterjedési területe a Csendes-óceán északi részének a mérsékelt övezete, nyugaton Kamcsatkától és Japántól keletre Brit Columbiáig és Alsó-Kalifornig (Baja California). Még nem ismert, hogy ezek az állatok vándorolnak-e rendszeresen. Viszont Kalifornia vizeiben megfigyelték, hogy az északi delfinek a kalmárok után jönnek télen és tavasszal. Nyáron nem lehet látni őket Kalifornia közelében. E faj inkább a nyílt vízeket kedveli. A Föld összes északi delfinjét még nem számolták össze, de becslések szerint Észak-Amerika partjainál körülbelül 14 000 ilyen állat van. A déli delfin a déli félgömb összes vízében megtalálható. Főleg a Tasman-tengerben figyelhetők meg. Megjelenésük Mindkét faj karcsú, kis, egyenes mellúszókkal és kicsi farokúszóval. Egyik fajnak sincs hátúszója. A Csendes-óceánban az északi delfin az egyetlen delfinfaj ezzel a tulajdonsággal. Hasonlóképpen a déli félgömbön a déli delfin az egyetlen faj ezzel a tulajdonsággal. A két fajt a testükön levő fehér foltokról lehet megkülönböztetni. Mindkét fajnak fehér a hasi része, de a déli delfinnél nagyobb helyet foglal el; a fehér folt átnyúlik az állat oldalára, a mellúszókra, a csőrre és a homlokra. Az északi delfin hímek körülbelül 220 centiméteresek az ivarérettségük elérésekor; a nőstények 200 centiméteresek. Mindkét nem 10 évesen válik kifejlett állattá. Az újszülött delfinek, körülbelül feleakkorák, mint a szülők. A déli delfin valamivel nagyobb és nehezebb, mint rokona: legfeljebb 250 centiméter hosszú és 100 kilogramm testtömegű; az északi delfin legfeljebb 80-90 kilogrammos. Az állatok körülbelül 40 évig élnek. Életmódjuk Mindkét faj társas állat. Általában több száz egyed van egy csoportban, de néha akár háromezren is összegyűlhetnek. Délen a csapatok sötét delfinnekkel (Lagenorhynchus obscurus) és Globicephala-fajokkal is társulnak, míg északon csendes-óceáni fehérsávos delfinnekkel (Lagenorhynchus obliquidens) „útaznak” együtt. A leggyorsabb úszóállatok közé tartoznak; csúcssebességük meghaladja a 40 km/h is. Időnként nagyon játékosak, és ki-ki szöknek a vízből, vagy farkukkal csapják a vizet, míg máskor nagyon csendesek és alig észrevehetőek. Észrevettek olyan állatokat is, amelyek 7 méteres magasságba szöktek fel. A Lissodelphis-fajok általában kerülik a hajókat, de azért már megfigyeltek állatokat, amelyek kihasználták a hajók orrvizét. Eddig nem jegyeztek fel partra vetett északi delfineket, viszont a Chatham-szigeteknél 77 déli delfin került a partra. Védelmük Manapság egyik fajt sem vadásszák, és az eddigi védelmi intézkedéseknek köszönhetően, úgy tűnik, hogy a Lissodelphis-fajok jövője biztosított. Az 1980-as években több tízezer északi delfin gabalyodótt bele az úszóhálókba. 1993-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete betiltotta az ilyen úszóhálókat. A cetek védelmezői szigorú intézkedéseket tesznek, azért, hogy ez a betiltás legyen betarva. Az északi delfineket megpróbálták fogságban tartani, de 3 hét után, ismeretlen okok miatt az állatok elpusztultak. Csak egy példány maradt életben 15 hónapig. Eddig a déli delfinnel még nem próbálkoztak. Aktinoidák Az aktinoidák (vagy régebbi, a IUPAC által nem támogatott néven aktinidák) sorozata tizennégy, 90 és 103 közti rendszámú – kémiai elemet foglal magában, a tóriumtól a laurenciumig. Az aktinoidák elemi sorozata a nevét a 3. csoportba tartozó aktíniumról kapta, amely összehasonlítás céljából szerepelhet a sorozatban. Csak a tórium és az urán fordul elő a természetben felhasználható mennyiségben. A többi aktinoida mesterségesen előállított elem. Az aktinoidákat általában az f mező elemeinek tekintik. A vegyértékük sokkal inkább változó, mint a lantanoidáké. Az összes aktinoida radioaktív. Történet 1945 előtt az volt az általános vélekedés Mengyelejev után, hogy a tórium és az urán rendre a 4. és a 6. csoportba tartozó átmenetifémek. A felfogás az volt, hogy a transzurán elemek az átmenetifémek tulajdonságaival rendelkeznek. Azonban Charles Janet 1928-ban azt javasolta, hogy az aktíniummal 14, a lantanoidáknak megfelelő elem kezdődik. A transzurán elemeket elsőként a Manhattan terv részeként szintetizálták 1944 körül. Glenn T. Seaborg, a kutatás vezetője megállapította, hogy az amerícium és a kűrium nem rendelkezik az átmenetifémektől elvárt tulajdonságokkal. 1945-ben a kollégái tanácsaival szembefordulva, nem tudva Janet-ről, elfogadtatta a javaslatát, amely a periódusos rendszer legjelentősebb módosítása volt, amelyet a tudományos közösség elfogadott: az aktinoida elemek egy új elemi sorozatba tartoznak, amely abban hasonlít a lantanoidákéra, hogy a vegyértékelektronok f alhéjakon helyezkednek el. Ez megfelel az elektronhéjak feltöltődésére vonatkozó alapelvnek, amely azt jósolja, hogy az 5f pályák a 6d pályák előtt töltődnek fel. Kémia Néhány aktinoida-atomnak vannak elektronjai a 6d alhéjon, de a vegyületekben az összes 6s és d elektron hiányzik, így [Rn]5fn elektronszerkezetű ionok maradnak vissza. Ebből a szempontból az aktinoidák a lantanoidákra hasonlítanak, amelyek vegyületeiben szintén csak f-elektronok találhatóak a vegyértékhéjon. Szintén hasonlóság, hogy a nagyobb rendszámú aktinoidák maximális oxidációs állapota +3. Azonban a kisebb rendszámúak, a tórium (Th) és az urán (U) elveszíthetik az összes vegyértékelektronjukat, így rendre 4-es és 6-os oxidációs állapotot érve el. Ez korábban vitákhoz vezetett arról, hogy a tóriumot és az uránt a d-mező elemeinek kell-e tekinteni és a tóriumot a 4. csoportba (a hafnium alá) az uránt pedig a 6. csoportba (a volfrám alá) kell-e helyezni. Ezeknek az elemeknek a kémiája valójában a rendszám növekedésével az elvárt tendenciákat követi, figyelembe véve a lantanoidakontrakció hatásait is. A neptúnium is elveszítheti az összes vegyértékelektronját, mint például a [NpO5]3- ionban. Az U, a Np, és a Pu a legnagyobb oxidációs számmal kovalens, főként oxo- és fluorvegyületekben található. Például az UF6 (olvadáspontja 64 °C) elég illékony ahhoz, hogy gázdiffúziós vagy gázcentrifugás izotópszétválasztó berendezésekben alkalmazzák. A fluorokomplexek kivételével minden urán(VI) vegyület lineáris UO22+ csoportot tartalmaz. 4-6 ligandum helyezkedhet el ekvatoriális síkban, az uranilcsoportra merőlegesen. Az uranilcsoport kemény savként viselkedik és stabilabb komplexeket képez oxigéndonor ligandumokkal mint nitrogéndonor ligandumokkal. A NpO22+ és a PuO22+ a 6-os oxidációs számú Np és Pu szintén elterjedt formái. A +5-ös és +4-es oxidációs számú vegyületek túlnyomórészt kovalensek. A +4-es oxidációs számú aktinoidák komplexeinek különleges tulajdonsága, hogy a koordinációs szám bennük akár 11 is lehet. A +3-as oxidációs számú vegyületek félig kovalensek. A trikloridok például ionos rácstípusokban kristályosodnak, de egyértelmű bizonyíték van kovalens kötésekre. A Th(III)- és az U(III)-vegyületek erős redukálószerek, de a redukálóerő egyre csökken az aktinoidák elemi sorozatában balról jobbra haladva, a méret csökkenésével párhuzamosan. Az aktinoidakontrakció Az aktinoidák mérete a rendszám növekedésével csökken. Ez egy normális tendencia, ami a lantanoidakontrakcióra emlékeztet. A grafikon ezt ábrázolja a +3, a +4 és a +5-ös oxidációs állapotokra egyaránt. Fémorganikus kémia Az aktinoidák fémorganikus vegyületeit aktinoidaorganikus vegyületeknek nevezzük. Az aktinoidák fémorganikus kémiája nem túl terjedelmes. Az uranocén U(C8H8)2 különösen érdekes, ugyanis planáris, a Hückel-szabálynak megfelelően aromás, a ferrocénben található ciklopentadienil ionnal analóg ciklooktatrenil aniont tartalmaz. Ennek a vegyületnek a képződését az U4+ ion viszonylag nagy mérete segíti. A radioaktivitás kémiai szempontból Az összes aktinoida radioaktív. A protaktínium és az uránt követő elemek összes izotópja (a transzurán elemek) mesterséges elemek és a felezési idejük jóval rövidebb, mint a Föld kora, a természetben nem találhatóak meg felhasználható mennyiségben. Az urán és a tórium nagyon hosszú felezési idejű, alfa-sugárzó elemek, amelyek a minimum sugárvédelmi eljárásokkal kezelhetők. Az einsteiniumot követő elemeket még nem állították elő elegendően nagy mennyiségben ahhoz, hogy a kémiai tulajdonságaikat részletesen tanulmányozni lehessen. A radioaktív sugárzás jelentős hőforrás, így a hőmérséklet szabályozása gyakori probléma a transzurán elemeknél. Emellett a kibocsátott alfa-részecskék oxidálószerként viselkedhetnek. Például: Előfordulás Csak a tórium és az urán találhatóak meg jelentős mennyiségben a földkéregben, a többi elem legfeljebb csak nyomokban fordul elő. A további aktinoidák közül csak az aktíniumot és a protaktíniumot találták meg a természetben azelőtt, mielőtt szintetizálták volna, ezek az urán bomlástermékei. A neptúnium és a plutónium is megtalálhatóak nyomokban uránércekben sugárzás vagy bombázás eredményeként, de ezt csak a mesterséges előállításuk után fedezték fel. A további aktinoidákat részecskeütköztetőkben vagy atomreaktorokban állították elő és egyiket sem sikerült megtalálni a természetben. A kalifornium utáni aktinoidáknak rendkívül rövid a felezési ideje. Az összes transzurán elem izotópjai a fermiumig (a fermiumot is beleértve) könnyebb nuklidok gyors neutronokkal való bombázásakor keletkezhetnek. A létrehozott atommagok neutrontöbblettel rendelkeznek. β-bomlás történik, amikor is egy neutron egy protonra és egy elektronra bomlik, a folyamat során a rendszám nő. A transzurán elemek szintéziséhez alkalmas körülmények a szupernóvákban találhatók. Ezeket az elemeket speciális atomreaktorokban is elő lehet állítani. Atomrobbantásokkor is keletkezhetnek és radioaktív csapadék formájában lejuthatnak a földre a légkörben végrehajtott kísérleti robbantások esetén. A nehezebb elemek nehezebb részecskékkel, például α-részecskékkel vagy nehezebb atommagokkal való bombázással állíthatók elő. 1961-ben Antoni Przybylski felfedezett egy csillagot, a HD 101065-öt, amelyet gyakran Przybylski-csillagnak neveznek. Ez a csillag szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz aktinoidákat. Női 200 méteres gyorsúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A női 200 méteres gyorsúszás selejtezőit és elődöntőit július 26-án rendezték míg a döntőt 27-én a 2011-es úszó-világbajnokságon keretin belül. Eredmény Swimoff Két úszónak azonos ideje lett a 16. helyért, ezért swimoffot rendeztek kettejük között. Goiânia Goiânia városa, amelynek nevét gyakran csak Gynnek vagy Go-nak rövidítik, a brazíliai Goiás állam fővárosa Brazília közép-nyugati régiójában. Brasíliához, a fővároshoz, illetve Belo Horizontéhez hasonlóan Goiânia is tervezett város, amit 1933. október 24-én Pedro Ludovico, Goiás állam akkori kormányzója alapított. A város lakossága 1 201 006 fő a 2005-ös népszámlálás alapján. Termékeny, több folyó halad át rajta. A fővárostól 209, Rio de Janeirótól 1339, São Paulótól 926 kilométerre helyezkedik el. Története Az állam fővárosát azzal a céllal helyezték át, hogy elhelyezkedése az állam gazdasági érdekeinek megfelelő legyen. Az első fővárost, Vila Bolát (ma Goiás Velho) abban az időben nevezték ki fővárosnak, amikor az állam gazdaságának a húzóágazata az aranybányászat volt. Később ez megváltozott, és a mezőgazdaságra tevődött át a hangsúly, így a régi főváros a főútvonalaktól távolra került. A várost koncentrikus, sugaras utcaszerkezetűnek tervezték, ahol az utcák mint küllők egy pont felé, a főtér, a Praça Cívica tér felé futnak, mely egyben Goiás állam főbb igazgatási épületeinek is helyet ad. 1937-ben megszületett a határozat, amelynek értelmében Goiás állam székhelye Goiânia lett, viszont magára a beiktatásra csak 1942-ben került sor a köztársasági elnök, a kormányzó és más miniszterek jelenlétében. Maga a Goiânia név mint az újonnan épülő város neve csak 1933-ban jelent meg, egy helyi újságban folytatott szavazás eredményeképpen, amelyre az állam minden részéről jöttek szavazatok. A legnépszerűbb, legtöbb szavazatot kapott nevek többek közt a Petrônia, Americana, Petrolândia, Goianópolis, Goiânia, Bartolomeu Bueno, Campanha, Eldorado, Anhanguera, Liberdade, Goianésia és a Pátria Nova voltak. A város a goiâniai baleset miatt került a figyelem középpontjába. 1987. szeptember 13-án két guberáló hajléktalan behatolt egy volt kórház elhagyott épületébe, ahonnét eltulajdonítottak egy tömör fémkapszulát és kieresztették a benne található porszerű anyagot. A kapszulát egy helyi méhtelepen értékesítették és az anyagra figyelmesek lettek az ott élő emberek, mivel az erősen kék színű fénnyel világított a sötétben. Mintegy két héttel később derült ki, hogy a különös világító por cézium 137-es radioaktív izotópot tartalmazó sugárveszélyes anyag. Ennek következtében négy ember, köztük egy hétéves kislány napokon belül meghalt és mintegy 129 ember szenvedett súlyos egészségkárosodást, további 120 ember lett sugárfertőzött. Art déco A város első épületei Atílio Correia Lima tervei alapján, art déco stílusban készültek. Itt található Brazília egyik legfontosabb épületegyüttese, amit a Nemzeti Történeti és Művészeti Örökség Intézet is elismert. Időjárás A klíma nedves trópusi, az évi középhőmérséklet 21,9 °C. Októbertől áprilisig tart a nedves, esős évszak, a száraz pedig májustól szeptemberig. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet 1,2 °C, júliusban, a leghidegebb hónapban. Fénylő rézkakukk A fénylő rézkakukk (Chrysococcyx lucidus) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Indonézia, Pápua Új-Guinea, a Salamon-szigetek, Ausztrália, Vanuatu, Új-Kaledónia és Új-Zéland területén honos. Új-Zélandon ez az egyetlen kakukkfaj. Alfajai Chrysococcyx lucidus harterti – (Mayr, 1932) Chrysococcyx lucidus layardi – (Mathews, 1912) Chrysococcyx lucidus lucidus – (J. F. Gmelin, 1788) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 21.) 66E busz (Budapest) A budapesti 66E jelzésű autóbusz a Határ út metróállomás és Soroksár, BILK között közlekedik. A vonalat a VT-Arriva üzemelteti. A járat a 66-os és a 66B busz gyorsjárata. Csak munkanapokon, a reggeli és a délutáni csúcsidőben közlekedik. Története 2008. augusztus 21-étől a 66-os busz 66E jelzéssel közlekedik, alacsony padlós járművek is megjelentek a vonalon, illetve érinti a Nagykőrösi út / Határ út és Baross utca megállóhelyeket, valamint minden menet Soroksár, BILK-ig közlekedik. 2010. május 17-étől három hónapig – addig, amíg a Knorr Bremse Hungária Fékgyár új telephelye el nem készült – a Torontál utca megállóhelyet nem érintették, helyette Festékgyárnál álltak meg. Miután a telephely felépült, újra a Torontál utcánál áll meg. Járművei 2015 novemberéig a BKV Ikarus 280-as és Van Hool AG300 buszai közlekedtek a vonalon. November 1-jétől a viszonylaton a VT-Arriva Mercedes-Benz Conecto G típusú autóbuszai közlekednek. La Forêt-du-Temple La Forêt-du-Temple település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). La Forêt-du-Temple Crozon-sur-Vauvre, Lourdoueix-Saint-Pierre, Mortroux, Nouziers, Aigurande és Crevant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alvinczi Péter (lelkész) Alvinczi Péter (Nagyenyed, 1570 – Kassa, 1634. november 26.) református lelkész, hitvitázó, Pázmány Péter egyik legnagyobb ellenfele. (Nem azonos borbereki Alvinczi Péter bíróval, aki az unokája volt.) Élete Tanulmányait szülőhelyén kezdte meg és Nagyváradon fejezte be. Csupán legenda, hogy Nagyváradon 1580–1583-ban Pázmány tanulótársa lett volna. Ezután külföldre ment, kérdéses azonban, hogy járt-e Svájcban és Itáliában, bizonyosra vehető, hogy tanult Wittenbergben és Heidelbergben (Németország). 1599-ben tért vissza Magyarországra, de a következő évben ismét külföldre ment és Heidelbergben tanult, ahonnan 1602-ben tért haza. Előbb Debrecenben volt rektor, 1603-ban pappá szentelték Nagyváradon, és itt 1604. február 22-éig működött; e napon választották a bihari egyházmegye esperesévé és másnap nagyváradi lelkésszé nevezték ki. 1605 elején Bocskai István meghívására a nagykereki lelkészi hivatalt foglalta el; és udvari papja volt Bocskainak, de már 1606. március 5-étől kassai lelkész volt, amely tisztet haláláig töltötte be. Leginkább Pázmány Péterrel folytatott heves hitvitáinak okán nevezetes. Halotti beszédei fontos genealógiai adatokat tartalmaznak, melyeket Nagy Iván is felhasznált. Károlyi Zsuzsanna, Bethlen Gábor felesége, fölött mondott gyászbeszédében (1622) közölte a Micbán mondát, a Boksa nemzetség eredetmondáját. Munkái Egy tetetes, neve vesztett pápista embertől… küldetett szines öt levelekre rend szerint való feleleti . Debrecen, 1609. Lelki orvosság . 1614. (Névtelenül és hely nélkül) Tükör 1614. (Ismeretlen.) Itinerarium catholicum . Azaz: nevezetes vetélkedés. Debrecen, 1616. (Tévesen tulajdonították Alvinczi Péternek, valódi szerzője Szegedi Dániel tokaji, később debreceni lelkész) Machiavellizatio". Kassa, 1620. (Névtelenül) Resultatio plagarum castigatoris autorem Machiavellizationis . Kassa, 1620. Az Urnak szent vacsorájáról való rövid intés . Kassa, 1622. Halotti beszéd Károly Zsuzsánna fölött . Gyulafehérvár, 1624. Dedicatio… az az Cassan az királyi házban való capolnának az abususokból Isteni tiszteletre szenteltetésekor tött praedicatio . Kassa, 1625. Halotti beszéd Báthori Gábor fej. fölött . Gyulafehérvár, 1628. Quadragesima vasárnapra tartozó szent evangeliomnak magyarázatja . Kassa, 1632. Egy rövid uti predicatio . Kassa, 1632. Postilla , azaz prédikációk. Kassa, 1633–34. Valószínűleg ő volt szerzője, vagy legalább egyik szerzője Bocskai István végrendeletének; a Querela Hungariae (Kassa 1619) és a Defensio querelarum Hungaricarum (hely nélkül 1620) című politikai röpiratoknak. Levelezést folytatott Bethlen Gábor, erdélyi fejedelemmel. Kiadta még Szenczi Molnár Albert latin grammatikáját versekbe szedve. Bod Péter szerint magyar nyelvtant is írt, amire onnan következtet, hogy az erdélyi egyházkerületi gyűlés 1639-es határozata Alvinczi latin és magyar nyelvtanának kinyomtatását írta elő az iskolák számára. Havasiné Orbán Mária Dr. Havasiné Orbán Mária (Kapuvár, 1952. szeptember 12. –) magyar jogász, a Győri Ítélőtábla elnöke, Sólyom László államfő jelöltje a Legfelsőbb Bíróság elnökének pozíciójára. Életpályája A kapuvári gimnázium elvégzése után a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán végzett summa cum laude 1976-ban, ezután a Győri Járásbíróságon helyezkedett el fogalmazóként. 1979. február 19-étől ugyanitt polgári ügyszakos bíró. 1992. március 1-jével a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság elnökének nevezték ki, ebben a pozíciójában 1997-ben 5 évre, majd 2002-ben további 6 évre megerősítették. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) 2004. július 1-jével a Győri Ítélőtábla elnökének nevezte ki. Elnöki feladatainak ellátása mellett rendszeresen ítélkezik. Blogja a Kisalföld című napilapban volt olvasható. A Legfelsőbb Bíróság elnökjelöltjeként 2008 novemberében, azt követően hogy az Országgyűlés májusban nem választotta meg Baka Andrást, Sólyom László köztársasági elnök jelöltjét Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnökének (2002-2008. június 24.) utódaként, az államfő Havasiné Orbán Máriát jelölte a posztra. Az Országgyűlés 2008. december 8-án titkos szavazással 203 igen, 152 nem és 9 érvénytelen szavazat mellett nem választotta meg Havasiné Orbán Máriát sem az LB-elnöki posztra. A főbíró megválasztásához az Országgyűlésnek ugyanis kétharmados többséggel kell őt megválasztania, ami ez esetben nem teljesült. Előzetesen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács zárt ülésen, titkos szavazáson mondhat véleményt a jelölt személyéről, ez Havasiné esetében 7:6 arányú támogató döntés volt. Sólyom László előre bejelentette, hogy újra Havasinét fogja jelölni a posztra, ám a 2009. március 9-ei szavazáson 230 igen és 123 nem szavazat mellett az Országgyűlés ismét nem választotta meg Havasinét. Családja Férje dr. Havasi Dezső, egyéni ügyvéd. Két gyermekük Eszter (1978) és Bence (1982). Az Ardwick AFC 1893–1894-es szezonja Az 1893–1894-es szezon az Ardwick AFC 3. szezonja volt. A másodosztályú bajnokságban a 13. helyen végzett, ami azt jelentette, hogy maradnak a másodosztályban. Az FA-kupában az első selejtezőkörben kiestek, miután kikaptak a West Manchester csapatától. A szezon végén pénzügyi nehézségek miatt a csapatot átszervezték, ekkor kapta mai nevét is, a Manchester City FC-t. Játékosok Gólszerzők Bajnokság A kupában nem szereztek gólt. Forrás MCFCStats. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.) Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1893–94 Ardwick A.F.C. season című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Alfred Cuthbert Alfred Cuthbert (Savannah, 1785. december 23. – Monticello, 1856. július 9.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Georgia, 1835–1843). Naláczy István Naláczi báró Naláczy István (Nagyenyed, 1770. – Bábolna, 1844. április 26.) földbirtokos. Élete Naláczy Károly (akinek apja, Naláczy József főkormányszéki tanácsos, a bárói címet nyerte) és Feleki Kata fia. Végletekig űzött cinizmussal, rendesen ágyában élt, ahol olvasott. Ha útról jött és olvasmányát nem fejezte be, szekerével együtt magát is a kocsiszínbe tolatta. Különben tanult, eszes ember volt és a marosmenti Bábolnán élt. Az olvasáson kívül egyetlen szenvedélye a gúnyversek irogatása volt és ezekben megcsipkedte kora minden szereplő emberét. A feleségét (báró Balintith Ilonát) sem kímélte, akiről cinikus síriratot készített. Vendégszeretete páratlan volt. Vasárnaponként a vidék minden katonatisztjét vendégül látta. Halálával a bárói ág kihalt. Költeménye az erdélyi Múzeumban (III. 1815.). Munkái Nagy erdélyi fejedelemség gubernátora groff Bánffy György, udvari cancelláriussa groff Teleki Sámuel, fő kincstartója groff Háller Gábor halhatatlan érdemű urak, ő excellentiájoknak el nem felejthető, nagy kegyelmű áldott urainknak hazánk volt erőss oszlopainak. Hármas gyász örök emlékezetére. Apotheosis. Hely és év n. (Költemény). Gubernator groff Bánffy György hütös társának groff Pálm Joséfa nem felejthető áldott emlékezetére. (Kolozsvár), év n. (Költ.). Egy költeményét: Az aranyos és mellyéki fő király birájának gróff Thoroczkay Pál urnak ajánlva aug. 28. 1812. Kanyaró F. közölte az Aranyosvidékben (1894. 50. sz.). Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. Kermit Quisenberry Kermit Quisenberry (1968. szeptember 9.) amerikai nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Polgári foglalkozása fizikai edző. Pályafutása Az Amerikai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága 2004-ben terjesztette fel nemzetközi partbírónak. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzésen segítette partbíróként a működő játékvezetőt. Olimpia A 2008. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján két csoporttalálkozón, az Elefántcsontpart–Ausztrália (1:0) és a Koreai Köztársaság–Kamerun (1:1) találkozón, valamint az egyik negyeddöntőn, az Argentína–Hollandia (2:1) mérkőzésen szolgálta állandó segítő partbíróként Jair Marrufo (USA) játékvezetőt. Partbírói működésének száma: 3. Hamzah ál-Maszlúszí Hamzah ál-Maszlúszí (arabul: ���� ��������; Zarzouna, 1992. július 25. –) tunéziai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a CS Sfaxien játékosa. Sikerei, díjai CA Bizertin Tunéziai kupa: 2013 Korswandt Korswandt település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Lang Jánosné Dr. Lang Jánosné Steiner Zsuzsanna (Sopron, 1927. szeptember 9. – Sopron, 2012. január 14.) matematika–fizika szakos tanár. Tanulmányai A soproni Állami Leánygimnáziumban érettségizett 1946-ban, majd a Szent Orsolyita Rend a soproni tanítóképzőjében tanítói oklevelet szerzett. Matematika–fizika szakos tanári diplomáját 1952-ben a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg. Közben az egyetem Kísérleti Fizikai Tanszékén 1951-től gyakornok, majd tanársegéd 1954-ig. Életpályája 1954-től a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanára lett, itt tanított egészen 1987-ig. Az 1960-as évek közepétől 1985-ig Csongrád megye egyik fizika-szakfelügyelője volt. Ezzel párhuzamosan 1974-től a szegedi egyetemen szakmódszertani előadásokat, laboratóriumi gyakorlatokat tartott a fizika tanárszakos hallgatóknak. Nyugdíjba vonulása után 1985-ben visszaköltözött Sopronba. Itt fél évet a Róth Gyula Erdészeti Szakközépiskolában, később Harka, majd Ágfalva általános iskolájában tanított. 1996–2004 között teljes óraszámban tanított a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban. Szerepet vállalt a német nemzetiségi tagozat létrehozásában, német nyelven is tanított matematikát és fizikát. Kidolgozta a képzés tantervi hátterét és kezdeményezője volt a természettudományok német nyelven való tanításának. Már egyetemistaként az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja, az 1980-as években a társulat egyik alelnökeként is tevékenykedett. 2012-ben hunyt el, sírja Sopronban, az Evangélikus temetőben van. Főbb publikációi A'-mi vólt, vittatni való : válogatás Dugonics András matematikai írásaiból , (az egyes bizonyításokat mai nyelvre átírta és bevezető Lang Jánosné et al.), Szegedi Tömörkény István Gimnázium, Szeged, 1970 Oktatási programok a fizika tanításához : Elektromosságtan , (Diós Józseffel), Tankönyvkiadó, Bp., 1974-1976, ISBN 963-17-0563-3 (1. köt.), ISBN 963-17-1822-0 (2. köt.) Kitüntetések, díjak Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1958) Kiváló Tanár (1968) Mikola Sándor-díj (1971) Apáczai Csere János-díj (1976) Rátz Tanár Úr Életműdíj (2006) Emlékezete Nevét a Steinerzsuzsanna nevű, Sárneczky Krisztián és Szalai Tamás által 2004-ben felfedezett kisbolygó őrzi. (A névjavaslat az egyik felfedezőtől, Szalai Tamástól származik, aki középiskolásként Lang Jánosné egyik tanítványa volt.) Térey János Térey János (Debrecen, 1970. szeptember 14. –) magyar író, költő, drámaíró, műfordító. Életpályája 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 1997–1998-ban a Cosmopolitan olvasószerkesztője volt. 1998 óta szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon. Következő darabja a Papp András társaságában írott Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007). A Protokoll c. verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012). 2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben. Megjelent munkái 1991 – Szétszóratás (versek, Cserépfalvi - újabb kiadása: 2011, Parnasszus) 1993 – A természetes arrogancia (JAK-Pesti Szalon) 1995 – A valóságos Varsó (versek, Seneca ) 1997 – Tulajdonosi szemlélet (versek, Palatinus) 1997 – Termann hagyományai (novellák, Seneca) 1998 – Térerő (versek, Palatinus) 2000 – Drezda februárban (versek, Palatinus) 2001 – Paulus (verses regény, Palatinus – újabb kiadásai: 2001, 2002, 2003, Palatinus, ill. 2007, Magvető Könyvkiadó) 2003 – Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig (válogatott és új versek, Palatinus) 2004 – A Nibelung-lakópark (drámai költemény, Magvető – újabb kiadása: 2005, Magvető) Haláli dumák. Erdős Virág, Háy János, Kukorelly Endre, Nényei Pál, Papp András, Térey János, Toepler Zoltán drámáiból ; összeáll. Háy János; Új Világ, Bp., 2005 ( Európai kulturális füzetek ) 2006 – Ultra (versek, Magvető) 2007 – KaltWasserKult ( válogatott versek német nyelven, Akademie Schloss Solitude, Stuttgart) 2008 – Asztalizene (színmű, Magvető) 2008 – Hagen, ou l'Hymne á la haine (Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd, francia nyelven, Édition Theatrales) 2009 – Költőpárok - Dichterpaare Anja Utler - Térey János (versek két nyelven, Kortina, Bécs) 2009 – Jeremiás avagy Isten hidege (misztérium nyolc képben, Magvető) 2010 – Protokoll (verses regény, Magvető) 2012 – Teremtés vagy sem (esszék és portrék, Libri) 2012 – Termann hagyatéka (novellák. Libri, 2012) 2013 – Moll (versek, Libri) 2014 – Átkelés Budapesten (novellák, Libri) 2015 – A legkisebb jégkorszak (regény. Jelenkor , 2015) 2016 – Őszi hadjárat. Összegyűjtött és új versek, 1985-2015 ; Jelenkor, Bp., 2016 2016 – Papp András–Térey János: Kazamaták. Tragédia (Jelenkor) 2017 – Barabás Zsófi ; szöveg Grecsó Krisztián, Térey János; Faur Zsófi Galéria, Bp., 2017 ( Mai magyar képzőművészet ) 2018 – Káli holtak ; Jelenkor, Bp., 2018 Színpadi bemutatói A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 7. Alekszandr Puskin : Borisz Godunov (fordítás. Madách Kamara Színház , 2002. Rendezte: Kovalik Balázs ) A Nibelung-lakópark (Budavári Sziklakórház, 2004. Előadta a Krétakör Színház. Rendező: Mundruczó Kornél ) Arnold Schönberg : Pierrot Lunaire (Albert Giraud-Erich Hartleben szövegkönyvének fordítása, előadta Ambrus Asma . MU Színház, 2005) Pedro Calderón de la Barca : Az élet álom (fordítás. Nemzeti Színház , 2005. Rendező: Valló Péter ) Lope de Vega : A kertész kutyája (fordítás. Vígszínház , 2006. Rendező: Ács János ) Kazamaták (Papp Andrással. A budapesti Katona József Színház , 2006. Rendező: Gothár Péter ) Szophoklész : Trakhiszi nők (fordítás. Kamra, 2007. Rendező: Gothár Péter ) Asztalizene (Radnóti Színház, 2007. Rendező: Bagossy László ) Asztalizene (Ódry Színpad, 2008. Rendező: Bálint András) Euripidész : Oresztész (fordítás. Nemzeti Színház , 2008. Rendező: Alföldi Róbert ) Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok (fordítás. Sanyi és Aranka Színház, 2009. Nyersfordítás: Harmath Artemisz Rendező: Horváth Csaba) Hagen, ou l'Hymne á la haine (Theatre Dejazet, Paris, 2009. Rendező: Florian Sitbon) Jeremiás avagy Isten hidege (Nemzeti Színház, 2010. Rendező: Valló Péter ) Protokoll (Radnóti Színház, 2012. Rendező: Valló Péter) Bertolt Brecht: Jóembert keresünk (fordítás, Vígszínház, 2012. Rendező: Michal Dočekal) Titus Maccius Plautus: A hőzöngő katona (fordítás Karsai Györggyel. Pesti Színház, 2013. Rendező: Szőcs Artúr) Paulus (a verses regény színpadi változata. Bethlen téri Színház, 2013. Rendező: Makranczi Zalán) Szophoklész: Oidipusz király (Karsai Györggyel. József Attila Színház, Gaál Erzsébet Stúdió, 2013. Rendező: Quintus Konrád) Szophoklész: Oidipusz király (u.a.). Székelyudvarhely, Tomcsa Sándor Színház, 2014. Rendező: Sorin Militaru) NIBELUNGbeszéd (A Nibelung-lakópark I-III. rész. Ódry Színpad, 2014. Rendező: Rába Roland) Peter Weiss: M/S (Marat/Sade, Kamra, 2014. Új dalszövegek Görgey Gábor fordításának átdolgozásában. Rendező: Dömötör András) Filmforgatókönyv Johanna ( Tallér Zsófia zenéjével, rendezte Mundruczó Kornél . 2005) A Nibelung-lakópark (rendezte Mundruczó Kornél, 2009) Fontosabb díjai, elismerései Déry Tibor-díj (1995) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1996) A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996) Alföld-díj (Debrecen, 2000) József Attila-díj (2001) Palládium díj (2001) Tiszatáj -díj ( Szeged , 2002) Füst Milán-díj (2002) Az évad legjobb magyar drámája (2003, 2008, 2009) Az NKÖM „Édes anyanyelvünk” pályázatán, vers kategóriában első díj (2004) A Szépírók Társaságának díja (2004) Szép Ernő-jutalom (2004) Az Év Könyve dráma kategóriában (2005) Színikritikusok díja (2005, 2006) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006) Látó-díj ( Marosvásárhely , 2006) Solitude-ösztöndíj (2006) AEGON művészeti díj (2008) Szép Ernő-jutalom (2008) Szépirodalmi Figyelő-díj (2009) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010) Székely Bicskarend (2010) Színikritikusok Díja. A legjobb új magyar dráma (2011-Jeremiás, avagy Isten hidege) Szabó Magda és Szobotka Tibor emlékére-díj (2012) Skarláttangara A skarláttangara (Piranga olivacea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén költenek, a telelni Közép-Amerikán keresztül, Bolíviáig vonul. Erdők, parkok és kertek lakója. Megjelenése Testhossza 17 centiméter. A hím feje és teste élénk piros tollazatú, szárnya és farka fekete. A tojó tollazata olivazöld, de neki is szárnya és farka fekete. Kúp alakú csőrének széle lefele hajlik. Szaporodása A fészket a tojó készíti, fészekalja 3–5 tojásból áll, melyet 13 nap alatt kikölt. Bautrend A 2007-ben indult Bautrend egy építőipari szaklap, amely e szerteágazó területen valamennyi szakma, minden szereplője számára kínál információkat. A lap olvasóközönségét a kivitelező cégek döntéshozói és gyakorlati szakemberei alkotják. A kiadvány a szorosan vett kivitelezés mellett minden, az építőiparhoz kapcsolódó témával foglalkozik: a épületvillamosságtól a gépészetig, a biztonságtechnikától a klímatizálásig. A lap bemutatja a környezetbarát, energiatakarékos technológiákat, ezért az ehhez kötődő információkkal, hírekkel, többek között a szigeteléssel, a megújuló energiaforrások tervezésével és alkalmazásával foglalkozik. Tulajdonos Építőipari szaklap, első tulajdonosa a Geopress kft. volt. 2008 tavaszán került a HVG Press kft. tulajdonába. Története 2008 nyarától megjelent a bautrend.hu, kezdetben csak a papír alapú lapszámok tartalma volt rajta látható. Később, a 2008-as ősz végétől már napi frissülésű híreket szolgáltatott olvasóinak. 2009 márciusában megjelent a hírlevele. bautrend.hu rovatai Építés, Gazdaság, Passzívház, Szerelés, Gép, Energia, Fenntartható, Esemény, Fejlesztés, Állásbörze Tichu A Tichu egy több műfajt kombináló, izgalmas, csapatban játszott, kínai eredetű kártyajáték, a lapkijátszós típusú kártyajátékok közé tartozik. Nyomokban hasonlít a bridzsre, a japán Daihinmin-re és a pókerre. Alapváltozatában két-két egymással párban (egy csapatban levő) játékos játssza egymással. A játék célja mindkét csapat számára egyaránt a pontgyűjtés, a játékot egy előre meghatározott pontszámig, jellemzően 1000 pontig játsszák. A játék menete A játékot játszó 4 játékos közül 2-2 játékos állandó csapatot alkot, és a két-két csapattárs egymással szemben ül az asztalnál. A játékot a szabályok szerint - más kártyajátékoktól eltérően - az órajárásával ellentétes irányba haladva játsszák. A Tichu kártya lapjai A Tichu kártyapakliban 56 lap van, melyek közül 52 lapot négy szín (Jade, Sword, Pagoda, Star) alkot, a fennmaradó 4 speciális lap pedig a veréb avagy az 1-es (Mah Jong), a kutya, a Főnix és a Sárkány. Tichu pakli híján a hagyományos 52 lapos francia kártya 4 jokerrel is használható némi átalakítás (a 4 joker Tichu speciális lappá való átalakítása) után. A négy speciális kártya: A veréb (Mah Jong) (a képen a bal felső lap) tulajdonosa kezdi a játékot, de más lapot is kiadhat első hívásként. A Veréb értéke 1, azaz a legkisebb értékű lap egyben a játékban. Egyedül is kiadható, vagy sorba téve pl. "1 2 3 4 5 6" sor is képezhető belőle. Mivel nincs a Verébnek színe, így bombában nem szerepelhet. A Veréb kijátszásakor lehetőség van (de nem kötelező) lapot kérni (2-től ászig bezárólag bármit). A lapkérés teljesítés kötelező a soron következő játékos számára, amennyiben van olyan lapja, és a hívásra azt érvényesen ki tudja adni. Ha nem tud a kért lapot kiadni, akkor bármi mást kijátszhat. A kérés azonban addig marad érvényben, amíg valaki nem tudja teljesíteni. Ha a kért lap valakinél bombában szerepel, akkor is kötelező kiadni, vagy bombaként, vagy a hívott formában. A kiadás akkor is kötelező, ha csak a Főnix lappal oldható meg a kérés teljesítése. Például ha a Verebet kiadó játékos pl. "1 2 3 4 5" sor részeként adta ki a lapot és kért pl egy "6"-ost, akkor egy 5 hosszúságú sor részeként kötelező 6-ost kijátszani, akkor is, ha az adott játékos csak "4 5 6 Főnix 8" formába tudja azt megtenni. Az alapelv tehát: ha ki tudod teljesíteni a kérést, akkor muszáj. A Kutya (a képen a jobb felső lap) lapnak nincs értéke, és nem is lehet más lapokkal formációban kiadni, csak egyedül játszható ki. A kijátszásakor a szemközt ülő játékos, azaz a csapattársunk (vagy ha neki már nincs lapja, akkor a tőle jobbra ülő játékos) kapja meg a lapkiadás jogát. Hasznos lap, ha a lapkiadás jogát csapattársunknak akarjuk átadni. A Főnix (a képen a bal alsó lap) egyedül kijátszva - a Sárkányt kivéve - bármely lapnál 0,5-del nagyobb értékkel bír, azaz az ászokat is meg lehet vele ütni, hiszen ász plusz fél az értéke ebben az esetben. Lapkombinációban kijátszva pedig a joker szerepét tölti be, 2-től ászig bármely lap értékét felveheti. (Természetesen ilyen esetben a Veréb által kért értéket nem helyettesíti.) Bombában értelemszerűen nem használható fel jokerként. A Sárkány (a képen a jobb alsó lap) "csak" egyedül játszható ki, lapkombinációba nem helyezhető. Minden más lapnál erősebb, ász + 1 az értéke, azaz a Főnix is megüthető vele. Csak bombával üthető meg. Ha az adott kört valaki a Sárkánnyal ütve nyeri meg, akkor az ütésben szereplő lapokat az egyik (szabadon megválasztott) ellenfélnek kell adni, viszont csak a lapokat, hiszen a hívás joga természetesen a Sárkánnyal ütő játékosnál marad. (Amennyiben a Sárkányt bombával megütik, a lapok nem kerülnek az ellenfélhez.) A parti eleje: osztás és lapcsere A játék elején minden játékos kap az osztótól (vagy ahogy az eredeti kínai szabályok mondják, húz magának) először nyolc lapot, melynek megtekintése után - ha szeretne - úgynevezett "Nagy Tichu"-t mondhat be. Ez egy 200 pontos fogadás arra nézve, hogy a bemondó játékos (azaz nem is a partnere!) lesz az első játékos, aki az utolsó lapját is kijátssza az adott osztásban. Ezt követően a játékosok megkapják (vagy felhúzzák) a további 6 lapot, ekkor már "Nagy Tichu" bemondás nincs. A lapok felvétele után, vagy később, de még az első lapjuk kijátszása előtt minden játékos még "Tichu"-t mondhat be, ami egy 100 pontos fogadás az elsőként való játékbefejezésre (az utolsó lap kijátszására) nézve. A különbség a "Nagy Tichu" és a sima "Tichu" bemondása között csak a bemondás időpontja, mivel "Nagy Tichu" csak a kilencedik lap felhúzása előtt mondható be, azaz még az összes lap megismerése előtt. Nagyobb kockázat, több pont. :) (Amennyiben egy játékos az első néhány körben nem ad ki lapot, csak passzol, akkor ő az első lapjának kiadásig még mondhat Tichu-t.) Természetesen egy játszmában többen is mondhatnak Tichu-t, sőt nem tilos, hogy egy csapat két tagja is mondjon, bár ennek nincs értelme, mivel ha egyikük meg is nyeri a Tichu mondását, 0 pontot kap csak a csapat. Ha partnerünk Tichu-t mondott, támogatnunk kell őt inkább abban, hogy nyerjen. A lapok kijátszása előtt még egy teendője van a játékosoknak: az osztáskor kapott 14 lapból egymással 3 lapot kötelezően egymással egyszerre kicserélni. Minden játékos mindhárom másik játékosnak (a két ellenfélnek és a csapattársnak) 1-1 lapot lefele fordítva letesz az asztalra, majd egyszerre egymással kicserélik. Amennyiben valaki eközben Tichu-t mond be, mindenki kicserélheti a letett lapján ennek megfelelően, ha szeretné. A lapok kijátszása A lapcsere után kezdődik a lapok kijátszása. Minden játszmában az a játékos hív először (adja ki az első lapot), akinél a lapcsere után a Veréb (Mah Jong) lap van. Az első kijátszott lap azonban lehet más is, nem szükséges feltétlenül a Verebet kijátszani. A Tichu kártyajátékban - a pókerhez nagyon hasonló - lapkombinációk játszhatóak ki. Egy lap vagy lapkombináció kijátszása után (lásd alább) a következő (jobbra ülő) játékos hasonló, de nagyobb értékű kombinációt játszhat csak ki, vagy passzolhat (azaz dönthet úgy is, hogy nem ad ki lapot). Egy kör addig tart, amíg három egymást követ játékos nem passzol. (Azaz ha valaki passzolt, később még dönthet úgy, hogy mégis kiad lapot, amikor rá kerül ismét a sor.) A legnagyobb lapot vagy lapkombinációs kiadó játékos elviszi az ütést és a ő hívhatja a következő lapot, vagy ha szerencsés és az összes lapja elfogyott, akkor a tőle jobbra ülő játékos, illetve ha neki sincs már lapja, akkor a tőle jobbra ülő játékos. A kiadható lapkombinációk: egy lap ; pár (pl. két "5"-ös); pársor , azaz egymást követő párok (pl. "5 5 6 6" vagy "9 9 10 10 J J) [nem egymást követő párok nem adhatóak ki]; terc (pl. három darab 4-es); sor , azaz legalább 5 egymást követő (de más-más színű) lap (pl. 3 4 5 6 7); full , azaz egy terc és egy pár együtt (pl. 5 5 5 K K) Azaz például: egy lap hívásakor csak egy lapot játszhatnak meg a játékosok, és csak nagyobb lapot játszhatnak ki. Aki nem tud vagy nem akar nagyobb lapot kiadni, passzolhat. Hasonlóképpen, ha a hívás egy 6 hosszúságú sor volt, akkor kizárólag 6 hosszúságú, de nagyobb értékű lapokból álló sort adhatnak ki a játékosok. A négy egyforma lap (a "póker") és a színsor (azaz azonos színű, legalább 5 egymást követő lap) neve Bomba. Bomba bármely lapra kijátszható (akár egy másik, gyengébb bombára is), minden lapot üt, és ráadásul bármikor kijátszható (akkor is, ha éppen nem az adott játékos kerülne sorra, sőt a saját lapunk is azonnal "lebombázható". A bombák csak egy erősebb bombával üthetőek, azaz vagy egy azonos hosszúságú de nagyobb értékű (pl. egy négy db "5"-ösből álló bomba négy darab "8"-assal, vagy egy hosszabb bombával (pl. öt egymást követő, azonos színű lappal, azaz színsorral). Pontozás Minden kör végén a két csapat pontokat kap vagy pontokat veszít (negatív pontokat kap). A játék eredménye alapján kapott pontok 1. Ha két, azonos csapatba tartozó játékos egymás után elsőként és másodikként szabadul meg az utolsó lapjától egy játszmában, azaz kettős győzelmet aratnak, akkor a játék véget ér, és a nyertes csapat 200 pontot kap (az esetleges Tichu mondásért kapott pontokon felül természetesen). 2. Minden más esetben pedig a játék addig tart, amíg a harmadik játékos ki nem adja az utolsó lapját (ami már nem üthető meg és azonnal az ő ütése lesz). A negyedik, vesztes játékosnak még a kezében levő lapjai az ellenfél ütéseihez adódnak hozzá, az ütései pedig az adott játszmát megnyerő (az utolsó lapját elsőként kiadó) játékoshoz kerülnek. A pontszám ilyenkor az ütések alapján kerül kiszámolásra: minden ütésben elvitt "5"-ös 5 pontot ér, a "10"-es és a "K" lapok pedig 10-10 pontot érnek, a Sárkány 25 pontot ér, a Főnix pedig mínusz 25 pontot. A többi lapnak nincs értéke a pontozás szempontjából. (Minden játszmában tehát 100 pont kerül ilyen esetben a két csapat között elosztásra: 4 x 5 (a négy darab "5")+ 2 x 4 x 10 (a négy-négy "10" és "K" lapok) + 25 (sárkány) - 25 (főnix) = 100 pont. Tichu bemondás esetén a pluszpontok A megnyert Nagy Tichu-ért (azaz ha a Nagy Tichu-t bemondó játékos lapjai fogynak el először) 200 pont jár, elveszített Nagy Tichu-ért pedig 200 pont levonás. (Azaz nem a másik csapat kap 200 pontot Nagy Tichu elveszítése esetén!) Hasonlóképpen a megnyert Tichuért 100 pont jár, elveszített Tichu esetén pedig 100 pont levonás. A játék addig tart, amíg egyik csapat el nem éri vagy meg nem haladja az 1000 pontot. Kamnefec A kamnefec (�����������) a héber nyelv egyik betűcsoportja, az úgynevezett végbetűk. Öt betű tartozik ide: a k, m, n, p, c, melyek a szó végén eltérő formát vesznek fel, mint szó elején vagy szó közben. Elnevezés A kamnefec névnek nincs jelentése, a betűk összeolvasásából adódó mozaikszó. A betűcsoport másik héber megnevezése a kimenappéc �����������, ennek jelentése mint (egy) kovács. Az egyes végbetűk elnevezése a héber nyelvtanban a ������� szofit vég(ső/ző), utolsó szóval történik, tehát mem-szofit, nún-szofit, stb. Betűformák A végbetűk formája könnyen levezethető az alapbetűkből: négy esetben a betű szára lefelé kinyílik, a memnél pedig ellenkezőleg, az addig nyitott talprész "kockává" zárul. Pontozott szövegben a vég-kaf ( � ) svával jelenik meg: �� , megkülönböztetendő a vég-núntól ( � ). A svá ilyenkor néma, nem ejtjük. A kaf ( �� ) végformája minden esetben vég-chaf ( � �� ) Ritkán előforduló szóvégi pontozott formája egyben kettőzött is: ��� -kká - ��������� ar`ekká meg fogom mutatni neked (√ ��� ráá látni ). Vég-pe ( �� ) csak egyetlen esetben fordul elő a Bibliában: ������������� ������������� al-tószp al-deváráv ne tégy az ő beszédeihez (Péld 30:6; √ ��� ysp ). A pe alatti svá itt is néma. Tichy Gyula Tichy Gyula (Rimaszombat, 1879. augusztus 28. – Rozsnyó, 1920. június 20.) festőművész, grafikus, Tichy Kálmán festőművész bátyja. Élete 1897-ben érettségizett a rozsnyói evangélikus gimnáziumban. Gépészmérnöknek készült, de már az első félév után egészségügyi okokból félbehagyta tanulmányait. A budapesti Mintarajziskolába iratkozott át, ahol Székely Bertalan és Gyulay László volt a mestere. Ezek után Münchenben, Hollósy Simon magániskolájában képezte magát tovább, majd a nagybányai festőiskolában dolgozott. Velencében és Dalmáciában járt tanulmányutakon. 1904-től fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd 1909-től a rozsnyói helyi gimnáziumban dolgozott rajztanárként. A KÉVE tagjaként rendszeresen részt vett a kiállításaikon. Számos könyvet illusztrált, grafikai albumokat adott ki (ezek közül legismertebb az Egy tusos üveg meséi, 1909), rajzokat közölt a Móka folyóiratban. 1908-ban és 1909-ben két nyarán át népművészeti gyűjtésen vett részt Feleden, az Iparművészeti Társaság megbízásából. 1914-től a képzőművészet fokozatosan háttérbe szorult az életében, és elsősorban írt, Mars rabjai című tudományos-fantasztikus regényén, illetve Önéletrajzi Szótár c. memoárján dolgozott. A rozsnyói temetőben található síremlékét öccse, Kálmán tervezte. Fontosabb művei Festmények Királyasszonynéném I., II. (1906) Endre királyfi Bizáncban (1906) Álarcok (1911) Jákob és Lea (?) Grafikai albumok, sorozatok Kuruc rajzok (1907) Egy tusos üveg meséi (1909) Online Easter (1912) Könyvillusztrációk Árkosi Ferenczi Kálmán: A pálfalvi szélmolnár (elbeszélések, 1911) Hangay Sándor: Meztelen emberek vihar előtt. Lelki portrék (1912) Online Hangay Sándor: A Sátán evangyéliuma (versek, 1911) Krúdy Gyula : Szökés az életből/Szökés a halálból (novellák, 1993) Sajómenti álmok (elbeszélések, 1904) Kiállításai Kunsthaus, München, 1914 Szent György Céh, Budapest, 1916 A Tichy testvérek emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1979 Műgyűjtők Galériája, Budapest, 1996 Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony, 2009 Rovás Akadémia, Kassa, 2014 Lista-élszínezés A matematika, azon belül a gráfelmélet területén a lista-élszínezés (list edge-coloring) olyan gráfszínezés, ami a listaszínezés és az élszínezés kombinációja. A lista-élszínezési probléma egy esete egy gráfból és az egyes éleihez hozzárendelt, megengedhető színek listájából áll. Egy lista-élszínezés az egyes élek színének a megengedett színek közül való kiválasztása; a jó élszínezés során két szomszédos él színe mindig különböző. Egy G gráf k-lista-élszínezhető (k-edge-choosable), ha a G éleihez k színből álló listák tetszőleges hozzárendeléséhez tartozik jó lista-élszínezés. A G gráf ch′(G)-vel jelölt lista-élkromatikus száma vagy listakromatikus indexe (edge choosability, list edge colorability, list edge chromatic number vagy list chromatic index) az a legkisebb k pozitív egész szám, melyre G k-lista-élszínezhető. Egy sejtés szerint mindig megegyezik a gráf élkromatikus számával. Tulajdonságok A ch′(G) néhány tulajdonsága: ch ′ ( G ) < 2 χ ′ ( G ). ch ′ (K n,n ) = n . Ez a Dinitz-sejtés , amit ( Galvin 1995 ) bizonyított. ch ′ ( G ) < (1 + o(1))χ ′ ( G ), tehát a lista-élkromatikus szám és az élkromatikus szám aszimptotikusan megegyeznek ( Kahn 2000 ) . Itt χ′(G) a G élkromatikus száma, Kn,n pedig megegyező méretű partíciókból álló teljes páros gráf. Listaszínezési sejtés A lista-élszínezéssel kapcsolatos leghírhedtebb nyitott kérdés a lista-élszínezési sejtés. Descartes-szorzat A matematikában, közelebbről a halmazelméletben az A és B halmaz Descartes-szorzatán [ejtsd: dékárt-szorzat] (vagy direkt szorzatán) azt a halmazt értjük, melynek azon rendezett párok az elemei, amiknek első eleme A-beli, második eleme pedig B-beli és a szorzat minden lehetséges párt tartalmaz. A szorzatot az A×B szimbólum jelöli, melyet "A kereszt B"-nek olvasunk, és nem "A-szor B"-nek. A Descartes-szorzat általánosítható oly módon, hogy nem csak két halmaz Descartes-szorzatát lehessen képezni, hanem akárhány n pozitív egész számú, sőt akár tetszőleges (végtelen) sok halmaz szorzatát is. Két halmaz Descartes-szorzata és néhány tulajdonsága Az A halmaz és a B halmaz, ilyen sorrendben vett Descartes-szorzata, melyet jelöl, nem más, mint az halmaz. A szorzás × jele alkalmazásának az a magyarázata, hogy ha A és B véges halmaz, elemszámuk rendre n és k, akkor az A × B halmaz elemeinek száma . Ha A, B és C halmazok, akkor teljesülnek a következő disztributivitási formulák: Általában (azaz különböző, nemüres tényezőkre) nem teljesül a kommutativitás és az asszociativitás: Megjegyzés. Ellenben (ugyan nem feltétlenül természetes módon, de) létrehozhatók az A × B ≅ B × A és (A × B) × C ≅ A × (B × C) azonosítások. Például a következő bijekciók ilyenek: Az ily módon fennálló asszociativitást célszerűségi okokból általában érvényesnek tekintik és az azonosítás két oldalán lévő hármas szorzatot egységesen A × B × C-vel jelölik. A kommutativitást viszont csak a legritkább esetben tekintik érvényesnek. Például egy 1 × m-es vektort (mátrixot) és transzponáltját, azaz egy m × 1-es mátrixot adott esetben érdemes azonosnak tekintenünk. Ugyanez a helyzet a tenzorszorzattal is: lehetséges, de nem szokás a tenzorszorzást kommutatívnak tekinteni. Ezek a mátrixalgebrai példák azon múlnak, hogy egy vektorteret és duálisát (V*-ot) véges dimenziós esetben azonosíthatunk egymással, de nem feltétlenül „természetes” módon. Halmazelméleti részletek A Descartes-szorzat elemei rendezett párok, melyek a szokásos gyakorlat szerint {{a},{a,b}} alakú halmazok (ez az (a,b) rendezett pár). A pontos definíció szerint Kérdéses lehet, hogy A × B valóban halmaz-e? Az A × B osztály egy (x,y) eleme olyan, hogy x ∈ A, tehát {x} ∈ ℘(A) (azaz, az {x} az A hatványhalmazában van) és {x,y} ∈ ℘(A ∪ B), tehát (x,y) = {{x},{x,y}} ∈ ℘(℘(A ∪ B)). Tehát a részhalmaz axióma miatt A × B szintén halmaz, de ehhez fel kellett használni a pár-, a hatványhalmaz és az unióaxiómát. Halmazrendszer Descartes-szorzata Legyen I tetszőleges halmaz, (Ai)i∈I indexezett halmazrendszer. Ekkor azon függvények halmazát, melyek az I halmazon értelmezettek és minden i ∈ I elemhez Ai-beli elemet rendelnek, tehát az halmazt az (Ai)i∈I halmazrendszer Descartes-szorzatának nevezzük és a szimbólummal jelöljük. A Descartes-szorzat egy elemét az (Ai)i∈I halmazrendszer egy kiválasztófüggvényének mondjuk. Világos, hogy egy kiválasztófüggvény által felvett érték a halmazrendszer egy elemének eleme, így összességében a kiválasztófüggvények a halmazrendszer elemeinek uniójába képeznek (ezt jelöltük Ui∈I Ai-vel). Egy halmazrendszer Descartes-szorzata természetesen üres halmaz, amennyiben akár az indexhalmaza, akár valamelyik eleme üres. Nem nyilvánvaló azonban, hogy ha egy halmazrendszernek sem az indexhalmaza, sem tetszőleges eleme nem üres, akkor a Descartes-szorzat sem üres. Ezt speciális esetekben (véges indexhalmazra, vagy egyelemű tagokat tartalmazó halmazrendszerre) igazolni lehet, ám általános esetben axiómában kell megkövetelni: ez a kiválasztási axióma, mely szerint: Az sem nyilvánvaló, hogy az előbbi módon definiált szorzat kételemű halmaz esetén egybeesik a szócikk elején lévő módon definiált Descartes-szorzattal. Ha I = { α, β } kételemű indexhalmaz és Aα továbbá Aβ két halmaz, akkor a halmaz bijekció, mely által azonosítható a két Descartes-szorzat. Tény azonban, hogy a Πi=α,β Ai halmaz ugyanígy az Aβ × Aα halmazzal is azonosítható, tekintve, hogy I = { α, β } rendezetlen. Ez azért van, mert a Descartes-szorzat nem abból a szempontból nem kommutatív, mint a rendezett pár (vagyis Aα × Aβ ≠ Aβ × Aα) hanem, hogy az α jelű elemeket a kiválasztó függvények mindig az α jelű halmazba, a β jelű elemeket mindig a β jelű halmazba képezik. Sőt, a Descartes-szorzat általános definíciója kommutatív is a következő értelemben. Az I indexhalmaz minden σ: I I permutációja (bijekciója) esetén fennáll: alapulvéve az bijekciót. Kanonikus projekciók A kanonikus projekciók az A × B Descartes-szorzat elemeihez hozzárendelik az első, illetve második tagjukat. Eszerint Hasonlóképpen a Πi∈IAi szorzat esetén is léteznek a projekciók. Minden k ∈ I-re a k ∈ I elemmel történő kiértékelés a szorzat k-adik kanonikus projekciója. A kanonikus projekciók szürjektív függvények (azaz pri ráképez Ai-re). Ez majdnem nyilvánvaló, hiszen a szorzat elemeit az összes lehetséges módon képeztük, tehát a szorzat tagjai összes elemének szerepelnie kell a kiválasztófüggvények értékeiben. Kategóriaelméleti definíció Halmazrendszer Descartes-szorzatát a kategóriaelmélet fogalmaival is lehet definiálni, éspedig a szorzat univerzális tulajdonsága segítségével. Eszerint, ha A=( Ai )i∈I indexezett halmazrendszer, akkor ennek Descartes-szorzata olyan P halmaz a p=( pi )i∈I) függvényrendszerrel együtt, melyre teljesül, hogy egyetlen olyan h:Q P függvény van, amire az alábbi diagram kommutatív: azaz minden i ∈ I-re Itt Set a halmazok kategóriája, ISet az I indexhalmazú halmazrendszerek kategóriája, ahol egy f morfizmus nem más mint olyan ( fi )i∈I függvényrendszerek, melyek elemei halmazelméleti függvények, köztük a művelet: ( fi )i∈Io( gi )i∈I = ( fiogi )i∈I, Δ a diagonalizáló funktor, mely egy H halmazhoz hozzárendeli azt az I-vel indexelt rendszert, melynek minden eleme H, egy f függvényhez pedig hozzárendeli azt az I-vel indexelt függvényrendszert, melynek minden eleme f. A megfogalmazás úgy rövidíthető, hogy a (P,p) pár a (Δ↓A) vegyespár kategória terminális objektuma. Természetesen, mint minden univerzális tulajdonságon keresztül történő definíciónál a szorzat nem lesz egyértelmű, ellenben az alkalmas objektumok kitüntetett módon izomorfak lesznek egymással. Ha (P,p) és (P',p') az A halmazrendszer két Descartes-szorzata, akkor egyetlen olyan h:P P' bijekció van, amivel p=p'oh teljesül. Szintén hasonló módon az összes univerzális tulajdonságon keresztül történő definícióhoz az alkalmas objektum létezését igazolni kell. A Set kategóriában az előző bekezdésben definiált ΠA halmaz megfelel Descartes-szorzatnak, a kanonikus projekciókkal ellátva. Megjegyezzük, hogy nem csak Set-ben, hanem minden kategóriában definiálható a Descartes-szorzat fogalma, csak nem mindenhol igazolható a megfelelő objektum létezése. Ha az adott kategóriában léteznek a Descartes-szorzatok, akkor azt Descartes-módon zárt kategóriának nevezzük (Set tehát ilyen). A Descartes-szorzat kategóriaelméleti értelemben duális párja a direkt összegnek vagy koszorzatnak. Langasandur Langasandur (dánul: Langesand) település Feröer Streymoy nevű szigetén. Közigazgatásilag Sundini községhez tartozik. Földrajz A település a sziget keleti partján fekszik. Neve hosszú strandot jelent, bár strandja nem különösebben hosszú. Történelem A települést 1838-ban alapították. Közlekedés Langasandur a Streymoy keleti partján futó út mentén fekszik. A települést érinti a 202-es buszjárat. Kamoczi Ferenc Kamoczi Ferenc (1698. október 4. – ?) magyar Jézus-társasági áldozópap és tanár. Élete Magyarországi származású; 1717. október 4-én lépett a rendbe. Kolozsvárt volt a költészet tanára. 1731-ben a harmadik próbaévében kilépett a rendből. További sorsa ismeretlen. Munkája Dictator Apollo, sive Monita Poetices Candidatis instillata. Claudiopoli, 1726. (Elegia). Paál Ákos Paál Ákos (Budapest, 1899. június 1. – Budapest, 1979. szeptember 24.) festőművész, rajztanár. Életútja 1924-ben szerezte diplomáját a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, a Műegyetemen és gimnáziumokban. Az 1930-as évekig aktívan festett, csoporos kiállításokon is bemutatta műveit. Publikációi jelentek meg a rajztanítás módszereiről és szükségességéről. 1948-49-ben a Művészetszemlélet című lap szerkesztőbizottsági tagja volt, 1949-től a Fővárosi Neveléstudományi Intézet rajzi osztályát vezette. Könyvismertetőket is írt. A művészeti nevelés és a modern rajzpedagógia területén fejtett ki jelentős munkásságot. 1974-ben kapta meg Aranydiplomáját a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Díjak, elismerések 1935: a Művészetbarátok egyesületének díja 1962: Székely Bertalan-emlékérem Könyve Rajz és műalkotások (1966) Skela (Glina) Skela falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 32, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közüton 6 km-re délnyugatra, a Glina job partján fekszik. Története Skelánál már a török időkben katonai tábor volt, mely a Glina mentén támadó török erőkkel szemben erősítette a térség védelmét. A falu a környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be. A település nevét arról kapta, hogy a helyiek tutajozással (skela = tutaj) biztosították a révátkelést a Glinán. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina (vagy Banja), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1746-ban már állt a település első kápolnája. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A falunak 1857-ben 293, 1910-ben 278 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1991 őszén elfoglalták a JNA alakulatai és a szerb szabadcsapatok. A horvát lakosságot elűzték, házaikat, kápolnájukat, temetőjüket lerombolták. 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A településnek 2011-ben 41 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 18. században épült. Először egy fakápolna állt a maitól keletre, melyet 1746-ban említenek először. Ez 1784-re nagyon rossz állapotba került, így lebontották és a 18. század végén újat építettek helyette. Mai formáját az 1883-as átépítés után kapta. 1991 őszén a falut elfoglaló szerbek felrobbantották és a körülötte fekvő temetőt is elpusztították. A háború után a helyiek újjáépítették. Falai vakoltak, padlózata téglával burkolt, mennyezete deszkázott, a toronysisakot bádog fedi. Kultúra 2017. február 4-én alakult meg a település lokálpatrióta klubja, melynek első elnökévé Mladen Štajdohart választották. Gøran Sørloth Gøran Sørloth (Kristiansund, 1962. július 16. –) norvég válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Strindheimben kezdte 1981-ben, majd ezt követően 1984-ben a Rosenborg csapatához igazolt. 1989-ben egy kis időre a Borussia Mönchengladbach játékosa volt, de nem maradt sokáig és visszatért a Rosenborghoz, ahol még négy évet játszott és amellyel összesen öt alkalommal nyerte meg a norvég bajnokságot és három alkalommal a norvég kupát. 1993-ban a török Bursaspornál még próbálkozott a légiós élettel, de 1994-ben hazatért a Vikinghez és itt is fejezte be a pályafutását 1995-ben. A Rosenborg színeiben 174 mérkőzésen lépett pályára a norvég élvonalban és 74 alkalommal volt eredményes. A válogatottban 1985 és 1994 között 55 alkalommal szerepelt a norvég válogatottban és 15 gólt szerzett. Részt vett az 1994-es világbajnokságon, ahol egy mérkőzésen kapott lehetőséget. Sikerei, díjai Norvég bajnok (5): 1985, 1988, 1990, 1992, 1993 Norvég kupa (3): 1988, 1990, 1992 Toni Kukoč Toni Kukoč (Split, 1968. szeptember 18. –) horvát kosárlabdázó. Pályafutása A 207 cm magas játékos a Szvetiszlav Pesics edző keze alatt játszó bombaerős junior-válogatottal lett először bajnok az 1987-es junior vb-n Bormióban. Gyakorlatilag minden poszton bevethető volt, hihetetlen pontossággal dobta a triplákat is. A Chicago Bulls legnagyobb meneteléséből is kivette részét a 90-es évek közepén. Az NBA-ben pályafutása alatt 11,6-os pontátlaga volt mérkőzésenként. Pályafutásának vége 2006 szeptemberében Kukoč bejelentette, hogy nem elégedett a szerződésével, ezért abbahagyja aktív pályafutását. Klubjai Jugoplastika/Pop 84 Split ( 1982 - 1991 ) Benetton Treviso ( 1991 - 1993 ) Chicago Bulls ( 1993 - 2000 ) Philadelphia 76ers ( 2000 - 2001 ) Atlanta Hawks ( 2001 - 2002 ) Milwaukee Bucks ( 2002 - 2006 ) Legjobb eredményei Olimpiai ezüstérmes ( 1988 Jugoszlávia , 1992 Horvátország ) Világbajnok ( 1990 Jugoszlávia) Európa-bajnok ( 1991 Jugoszlávia) BEK-győztes ( 1989 , 1990 , 1991 Jugoplastika/Pop 84) Európa legjobb játékosa ( 1990 , 1991 , 1992 ) NBA -bajnok ( 1996 , 1997 , 1998 Chicago Bulls) A legjobb cserejátékos az NBA-ben ( 1996 , 1997 Chicago Bulls) Banica Banica (románul Bănița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése A Sztrigy patak völgye felé vezető hágó alatt, Petrozsény és Merisor közt fekvő település. Története A falu nevét 1770-ben említette először oklevél Banyica néven. 1808-ban Banyicza, Banicza, Bansdorf neveken írták. Banica 1850 előtt Merisor része volt. 1861-ben Bányicza néven említették. A falut Merisor felől megközelítve érjük el a Maros és a Zsil 756 m-en található vízválasztóját is. A településnek mészkőbányja és mészégető telepe van. Tőle keletre, festői völgyön áthaladva található a Boli-barlang és egy szűk szoros, ahol a Piski–Petrozsény–vasútvonal 66 kanyarját, 8 alagútját és több viaduktját is összeszámolhatjuk. A falu fölött láthatók az 1872-ben lerombolt középkori vár maradványai, melynek köveit a vasút alagútjának építéséhez használták fel. A Boli-barlang nyílása is a falu vasútállomása fölött látható. 1910-ben 691 lakosából 618 fő román, 59 magyar, 8 német volt. Ebből 36 római katolikus, 280 görögkatolikus, 346 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Petrozsényi járásához tartozott. Nevezetességek Római katolikus temploma Görögkatolikus templom Ortodox templom NFC South Az NFC South az NFL amerikai futball-bajnokság NFC konferenciájának déli csoportja. 2002 óta létezik, ekkor lett a liga 32 csapatos. Tagjai: Atlanta Falcons, Carolina Panthers, New Orleans Saints, valamint a Tampa Bay Buccaneers. Az első három csapat az NFC West, míg a Tampa Bay az NFC Central kötelékébe tartozott 2002 előtt. Kálium-cianid A kálium-cianid (képlete KCN) egy fehér színű, kristályos, szervetlen vegyület, a hidrogén-cianid káliumsója. Vízben jól oldódik, 100 g vízben 71,6 g oldódik fel teljesen. Higroszkópos vegyület, levegőn elfolyósodik. Az aranybányászatban és szerves kémiai szintéziseknél alkalmazzák. Erős méreg, amely halált okoz. Kémiai tulajdonságai Vizes oldatban hidrolizál, emiatt az oldat erősen lúgos kémhatású. A levegő nedvessége és szén-dioxidja hatására hidrogén-cianid szabadul fel belőle. Emiatt keserűmandulára emlékeztető szaga van. Víz hatására lassan a hangyasav káliumsójává alakul. Ha levegőn hevítik, oxidálódik. Ha kénnel olvasztják össze, kálium-rodaniddá alakul. A kálium-cianid oldat számos fémet, például az aranyat és az ezüstöt komplex cianidok képződése közben oldja. Élettani hatása A kálium-cianid igen erős méreg, a sejtlégzést bénítja. A bőrre kerülve fekélyeket okozhat. Súlyos mérgezést okozhat a kálium-cianidból könnyen felszabaduló hidrogén-cianid belégzése is. Előállítása Hidrogén-cianidból állítják elő kálium-hidroxiddal való közömbösítéssel. Felhasználása A kálium-cianidot főként az arany kőzetekből való kioldására használják. Az aranytartalmú kőzetet porrá törik. A benne található arany levegő jelenlétében kálium-cianid hatására komplex vegyületté, kálium-arany-cianiddá alakul. Ez a vegyület vízben feloldódik, az arany így elválasztható a kőzettörmeléktől. Felhasználják szerves kémiai szintéziseknél is. 1935–1936-os magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1935-1936-os magyar férfi kosárlabda-bajnokság a negyedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Nyolc csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Azonos pontszám esetén holtverseny volt. A BSzKRt SE csapata egy év után ismét indult. A címvédő TFSC az első körben mindössze 2 győzelmet szerzett, utána visszalépett, eredményeit törölték. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Forrás Magyar Atlétikai Szövetség évkönyve 1936 Nemzeti Sport 1936.09.04. Betárcsázós internet-hozzáférés A betárcsázós internet-hozzáférés (angolul dial-up) egy olcsó, de lassú formája az internetelérési lehetőségeknek, ahol a felhasználó telefonvonalra csatlakozó modemen keresztül tárcsázza az internetszolgáltatóját, így 2 modem között jön létre kapcsolat, amelyet aztán az internetre irányítanak. Ez a fajta internetkapcsolódási módszer Európában és Amerikában már elavultnak számít, köszönhetően az azóta elterjedt széles sávú internet elérésnek, ennek ellenére még mindig használják, akik nem jutnak gyorsabb kapcsolódási technológiához. Ion Flueraș Ion vagy Ioan Flueraș vagy Fluieraș (Kerülős, 1882. november 2. – Szamosújvár, 1953. június 7.) román szociáldemokrata politikus. Görögkatolikus parasztcsaládban született. Pankotán kitanulta a kerekes mesterséget, 1901-ben mestervizsgát tett, és Aradon kezdett dolgozni. Ugyanekkor belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1902 tavaszán a pankotai Sulkowski-uradalomhoz szegődött, de miután az uradalom egy ízben késedelmesen fizette ki munkásait és emiatt sztrájkot szervezett, elbocsátották. Az év végén Budapesten telepedett le, ahol szakszervezetében könyvtárosnak választották. Itt ismerkedett meg a szocialista irodalommal. Az 1905-ös sikeres sztrájkot követően, mint a sztrájkbizottság tagját elnökévé választotta a kocsigyártók szakszervezete. Ezzel ő lett a kettős monarchia első román nemzetiségű szakszervezeti vezetője. 1906-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt román szekciójának központi bizottságában a propaganda- és sajtóügyekért felelt. Közben 1906–1907-ben néhány hónapig egy bukaresti kocsigyártó műhelyben dolgozott. 1910-ben pártja képviselőjelöltjeként indult a kisjenői választókerületben. 1911-től 1914-ig szerkesztette az Adevărul / Glasul Poporului című, román nyelvű szocialista havi-, majd hetilapot. 1914-től a csepeli repülőgépgyárban dolgozott. 1917-ben feleségül vette Mészáros Ilonát. 1918 őszén Iosif Jumancával együtt vezette a szociáldemokrata párt addigra önállósult román szekciójának tárgyalásait a Román Nemzeti Párttal. Alelnökként részt vett az 1918-as gyulafehérvári gyűlésen. 1918 és 1920 között az erdélyi kormányzótanácsban (Consiliul Dirigent) az egészségügyi tárcát vezette. 1918 decemberében, a bukaresti általános sztrájk után, békítő szándékkal találkozott I. Ferdinánd királlyal és Ion I. C. Brătianuval. 1920-ban Románia párizsi békeküldöttségének tagja volt. Ugyanazon év nyarán részt vett a Komintern második kongresszusán, ahol Buharin és Rakovszkij élesen bírálták Nagy-Románia támogatása miatt. Visszatérése után kizárták a szovjetbarát Román Szocialista Pártból. Részt vett a Román Szociáldemokrata Párt megalakításában. 1922-ben Bukarestben telepedett le, és a Tribuna Socialistă című lapot szerkesztette. 1926-tól 1938-ig, a szakszervezetek betiltásáig az Általános Munkás Szakszervezet elnöke volt. 1928-ban a Nemzeti Parasztpárt listáján indult az országgyűlési választásokon. 1938, a királyi diktatúra bevezetése után részt vett a fölállított korporációkban. 1941-ben, a Vasgárda felkelésének leverésekor gratuláló táviratot küldött Ion Antonescu marsallnak. A második világháború fennmaradó részét visszavonultságban töltötte. 1945-ben újjáalakította a Román Szociáldemokrata Pártot, amelyet 1946-ban betiltottak. 1948-ban hazaárulásért tizenöt év börtönre ítélték. 1953. június 7-én meggyilkolták a szamosújvári börtönben. Brancaleone Brancaleone község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik, a Jón-tenger partján. Határai: Bruzzano Zeffirio, Palizzi és Staiti. Története A település középkori eredetű. Várát a Ruffo nemesi család a 15. században építtette. Addig Sperlonga illetve Sperlinga néven volt ismert utalva a tengerparton található számos barlangra. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói SS. Pietro e Paolo-templom Santa Maria dei Poveri-templom Madonna dell’Annunciata-templom Spiaggia della Tartarughe - tengeriteknősök tojásrakó területe Nyikolaj Fjodorovics Makarov Nyikolaj Fjodorovics Makarov (orosz betűkkel: Николай Фёдорович Макаров; Szaszovo, 1914. május 22. – Tula, 1988, május 14.) orosz nemzetiségű szovjet fegyvertervező. Legismertebb alkotása a Makarov-pisztoly. 1914. május 22-én született a Rjazanyi kormányzóság Szaszovo nevű városában. Apja vasúti gépész volt. 1929-ben fejezte be a hatosztályos általános iskolát, majd ezt követően Rjazanyban egy gépipari szakiskolában tanult. 1931-ben visszatért szülővárosába, Szaszovóba, és az ottani fűtőházban kezdett el dolgozni esztergályosként. Munka mellett, az ún. dolgozók iskolájában szerzett középfokú végzettséget. 1936-ban beiratkozott a Tulai Műszaki Főiskolára. 1941-ben a diplomamunkája előtti szakmai gyakorlatát töltötte, amikor kitört a második világháború. Ezért a diplomamunka megvédése nélkül, gyorsított eljárással mérnöki oklevelet kapott, amely az esti tagozaton szerzett mérnöki végzettséggel volt egyenértékű. Makarovot Zagorszkba (ma: Szergijev Poszad) vezényelték, az ottani fegyvergyárba, ahol Spagin PPS géppisztolyának sorozatgyártása folyt. Makarov Spagin mellett dolgozott, előbb a gyártás felügyeletével foglalkozott, később Spagin maga mellé vette a tervezőirodába. Makarov későbbi fegyvertervezői pályafutását a Spaginhoz fűződő ismeretsége alapozta meg. 1944-ben formálisan is befejezhette főiskolai tanulmányait, és a Tulai Műszaki Főiskolán gépészmérnöki oklevelet kaphatott. A háború után a tulai CKB–14 (ma: KBP) tervezőirodában folytatta pályafutását. Az addig igen elterjedt, de a második világháború végére már elavult, nehéz és pontatlan TT pisztoly leváltására 1945-ben írtak ki pályázatot. Makarov 1947-re a pályázatra kétféle változatban készítette el saját konstrukcióját. A TKB–412 a TT-pisztolynál is használt 7,62 mm-es pisztolylőszert tüzelte, míg a TKB–429 változathoz saját, 9×18 mm-es lőszert tervezett. A pályázaton végül a 9 mm-es változat győzött. A külsőre a német Walther PP pisztolyra emlékeztető, de szerkezetileg attól eltérő és sokkal egyszerűbb kialakítású fegyverrel 1949-től intenzív lőtéri próbák kezdődtek. A sikeres tesztelési folyamatot követően 1951-ben a Szovjet Hadsereg PM (Pisztolet Makarova / Пистолет Макарова) típusjellel rendszeresítette a fegyvert. A Makarov-pisztolyból a közel 5 évtizedes sorozatgyártás alatt mintegy 5 millió darab készült a tulai fegyvergyárban és az Izsevszki Gépgyárhoz tartozó Izsevszki Mechanikai Gyárban (Izsmeh). Makarov másik jelentős fegyvere az AM–23 típusjelű, 23 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú, amelyet Nyikolaj Afanaszjevvel együtt tervezett. Az AM–23 az 1950–1960-as évek egyik legnagyobb számban gyártott repülőgép-fedélzeti fegyvere volt. Elsősorban bombázó és szállító repülőgépek önvédelmi fegyvereként alkalmazták toronyba építve (mint például a Tu–95 bombázón, vagy az An–12 szállító repülőgépen). A gépágyút 1953-tól 1972-ig gyártották. Makarov később a páncéltörő rakétarendszerek tervezésével foglalkozott. Jelentős szerepe volt a 9M111 Fagot és 9M113 Konkursz rakétarendszerek kifejlesztésében. 1974-ben vonult nyugdíjba. 36 darab, fegyverekkel kapcsolatos szabadalom fűződik a nevéhez. Számos díjat és kitüntetést kapott munkásságáért. Kétszer, 1952-ben és 1967-ben kapott Állami-díjat, egy alkalommal, 1971-ben pedig Lenin-renddel tüntették ki. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta. 1988. május 14-én hunyt el Tulában súlyos betegség következtében. Triprion petasatus Az Triprion petasatus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Belize-ben, Guatemalában, Honduras és Mexikóban él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, nedves szavannák, édesvizű mocsarak, időszakos édesvizű mocsarak, kertek, lepusztult erdők, csatornák, árkok. NGC 105 Az NGC 105 egy spirálgalaxis a Halak csillagképben. Felfedezése Az NGC 105 galaxist Édouard Jean-Marie Stephan fedezte fel 1884. október 15-én. Tudományos adatok A galaxis 5290 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Neoavantgárd Neoavantgárd (Neoavantgarde) (a görög neosz: „új” és a francia avantgarde: „élcsapat” szóból ered) Az 1910-1930-as évek avantgárd művészetét (expresszionizmus, kubizmus, futurizmus, dadaizmus, konstruktivizmus, szürrealizmus) újra felfedező képzőművészeti irányzat az 1960-as évek elejétől főleg Közép-Európában. A művészeket a filozófia, a természet- és humán tudományok is érdeklik, a valóság egészét próbálják birtokba venni, a l’art pour l’art helyett le akarják bontani a művészetet és a mindennapokat elválasztó falakat. Miért neo a neoavantgárd? A hatvanas évek nemzetközi művészetére nagy hatással voltak azok a baloldali mozgalmak, ideológiák, amelyek végül az 1968-as diáklázadások eseményeiben kulmináltak, az 1950-es évek meditatív, politika- és ideológiamentes művészetével szemben. A francia "Új-realizmus" irányzat, vagy a New York-i Pop-art és Fluxus mozgalmak ugyan alapjaiban változtatták meg a kor művészetszemléletét, Magyarországra azonban csak töredékes információk jutottak, ugyanis az ötvenes-hatvanas évek hazai kultúrpolitikája, a Három T (Tűr-Támogat-Tilt) rendszere szigorú felügyelet alatt tartotta a hazai kulturális termelést. Ennek következményeképpen a magyar képzőművészeti életben folytonossági hiány lépett fel, az 1948-ban elhallgattatott Európai Iskola és a hatvanas, hetvenes évek első progresszív kiállításai az 1968-as, 1969-es Iparterv sorozat és a Balatonboglári Kápolnaműterem tárlatok között. Emiatt az időbeli és kommunikációs szakadék miatt magyarországi avantgárd művészek második hullámát inkább neo-előtaggal illetik, amelynek az angol fordítása problémás, ugyanis nyugaton ugyanez a folyamat látszólag megszakítások nélkül ment végbe. Neoavantgárd a képzőművészetben Az első igazán jelentős hazai, neoavantgárdhoz köthető képzőművészeti események az 1968-69-es Iparterv kiállítások, amelyeken festők és szobrászok egy újabb generációja mutatkozik be, itt láthatóak az első hazai happeningek, pop-art, op-art és hiperrealizmus ihlette munkák. A legfontosabb kiállítók: Jovánovics György, Méhes László, Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Major János. 1970-től 1973-ig nyaranta , Balatonboglári Kápolnatárlatok néven megrendezett illegális kiállításokon bontakozik ki a mozgalom, melynek jeles képviselői Erdély Miklós, Hajas Tibor, Szentjóby Tamás, Maurer Dóra, Pauer Gyula, Türk Péter, Altorjai Sándor, Jovánovics György, Haraszty István, Halász Péter és az események szervezője Galántai György. A hetvenes évek második felétől a neoavantgárd feldarabolódik, más és más lendülettel érvényesül a különböző szakterületeken. Az eredeti neoavantgárd nemzedékből többen elhagyják az országot, vagy inkább saját szűken vett területükre koncentrálnak és az avantgárd lendület inkább a kísérletezésben érvényesül, mint egy általános, világmegváltó szemléletben. Hajas Tibor 1980-ban és Erdély Miklós 1986-ban bekövetkezett halála már egy új, líraibb a festőiségre nagyobb hangsúlyt helyező irányzat kezdetét jelezte. Neoavantgárd az irodalomban Nemcsak a képzőművészetben, hanem más művészeti ágakban is jelentkezett a neoavantgárd irányzat, pl. a szépirodalomban Václav Havel cseh író drámáiban, Ştefan Baciu román költő verseiben. Nálunk Magyarországon a XX. század második felében pld. Nagy László, Tandori Dezső, Bíró József, Petőcz András, Nagy Pál, Géczi János stb. sorolhatók a neoavantgárd vonalba, képverseket is írtak. A szerbiai magyar nyelvű Új Symposion c. szépirodalmi lap számos alkotója, Tolnai Ottó, Domonkos István, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Végel László, a neoavantgárd irányt követte. Romániában a Forrás-nemzedékek költői, írói tartoztak ezen irányvonalba, köztük például a Kimaradt Szó (1979) című antológia 20 költője. Forrás Néray Katalin : A magyar neoavantgárd nagy évtizede: 1968–1978; Az utolsó évtized: 1989–1999 (in: Aspekte/Positionen. Kunst in Mitteleuropa 1949–1999, Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, 1999; in: Nézőpontok/Pozíciók. Művészet Közép-Európában 1949–1999, Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs művészeti Múzeum, 2000) Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Neoavantgárd lásd 156. o. ISBN 9631355349 A Második Nyilvánosság Összeállította Hans Knoll, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2002 ISBN 9638477628 Andrási Gábor, Pataki Gábor, Szücs György, Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században, Corvina 1999, Budapest ISBN 9631345513 Loučany Loučany település Csehországban, a Olomouci járásban. Loučany Těšetice, Náměšť na Hané, Senice na Hané és Drahanovice településekkel határos. Lakosainak száma 656 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 6720 Gifu A 6720 Gifu (ideiglenes jelöléssel 1990 VP2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1990. november 11-én. Boostedt Boostedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: V8 Supercars A V8 Supercars egy ausztrál székhellyel rendelkező túraautó-bajnokság. A bajnokság nagy népszerűségnek örvend Ausztráliában és Új-Zélandon is, de világszerte is kezd nőni a népszerűsége az egyre nagyobb televíziós lefedettségnek köszönhetően. A V8 Supercars bajnokság Ausztrália összes államában rendez versenyt, ezenkívül rendeznek versenyt Új-Zélandon, Abu-Dhabi-ban és 2010-ig Bahrein-ben is voltak versenyek. A V8 Supercars versenyeket több mint 250.000-en követik figyelemmel. A versenyeket épített pályán és utcai pályákon rendezik. A versenyhétvégéken többnyire 2 futamot rendeznek de vannak ettől eltérőek ahol 3-at illetve endurance versenyeknél 1 futamot rendeznek. Fidzsi-szigetek A Fidzsi-szigetek egy ország és szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén. Hivatalos neve: Fidzsi-szigeteki Köztársaság, Matanitou ko Viti. Cook kapitány a tongaiaktól hallotta a viti szót (helyi nyelven jelentése: ’nagy’), és átírta: így lett belőle először Fidgee, Feejee és végül Fiji angolul. A szigetcsoport Új-Zélandtól 2000 km-re északra, két nagy és sok apró szigetből áll. A 322 sziget közül 106 lakott. Szárazföldi határa nincs, legközelebbi szomszédjai nyugatról Vanuatu, keletről Tonga és északról Tuvalu. 860 ezer lakosával Ausztrália és Óceánia negyedik legnépesebb országa. Földrajza Domborzat A szigeteken magas hegyek találhatók, elérik az 1300 m magasságot. Legmagasabb pont: Tomanivi, 1324 m. Földrajzilag több szigetcsoportra osztható. A két legnagyobb sziget: Viti Levu és Vanua Levu. Viti Levu sziget egyben a legnépesebb, itt él a lakosság majdnem háromnegyede. A főváros, Suva is ezen a szigeten fekszik. Vízrajz Legfőbb folyók: Rewa, Singatoka. A legnagyobb szigeteken vannak állandó patakok. Éghajlat Trópusi éghajlat. Állandóan magas hőmérséklet, és időnként heves viharok jellemzik. Élővilág, természetvédelem Egy részüket őserdő borítja, sok különleges fával. A hegyekkel tarkított nagyobb szigetek vulkanikus eredetűek, a kisebbek korallzátonyok. Legmagasabb hegye a Tomaniivi (Mount Victoria), 1323 méter. A suvaiak azt mondják, ha az ember látja a hegyeket, akkor eső fog esni. Nemzeti parkjai Hat nemzeti parkot kezel az illetékes hivatal, a National Trust of Fiji: Koroyanitu Nemzeti Park, Viti Levu sziget, Nadi város körzete: esőerdő és bennszülött falvak. Turistalátványosság. Sigatoka Homokdűnék Nemzeti Park, Viti Levu sziget. Colo-i-Suva Védett Erdő, Viti Levu sziget, Suva város körzete: esőerdő, vízesések, látványos táj. Bouma Nemzeti Park, Taveuni, Northern Islands (Északi-szigetek), Taveuni: természetes kert. Nausori Felföld, Viti Levu sziget, Nadi város körzete: mezőgazdasági vidék csodálatos tájképpel. Lovoni Sétautak, Lomaiviti-szigetcsoport, Ovalau: viszonylag érintetlen bennszülött életmód. Természeti világörökségei Az UNESCO nem tart számon itteni világörökségi színhelyet. Történelme A melanéziaiak és polinézek népesítették be Kr. e. 1500 körül. Fidzsit 1643. február 6-án a holland Abel Janszoon Tasman fedezte fel, aki Tasmania és Új-Zéland felfedezése közben vetődött errefelé. A szigetet Vilmos herceg Szigetnek nevezte el. Cook 1774-ben járt egyik legtávolabbi kis részén, Vaotán, de Viti igazi Kolumbusza William Bligh volt, aki vagy 20 szigetet fel is térképezett. Ez 1789-ben történt, az emberevők utána is eredtek két kenuval, de nem érték el. A mai Fidzsi-szigetek sokáig Bligh nevét viselték. Az európaiak az 1800-as évek elejéig nem települtek a szigetre. A nagy lázadások idején Cakobau vezér, aki a nyugati részt tartotta ellenőrzés alatt, brit fennhatóságért folyamodott, így 1874-től kezdve Nagy-Britannia birtoka lett. Indiai munkások érkeztek a cukornádültetvényekre, kiszorították az őslakosokat, akiknek ugyan a tulajdonában maradt a föld legnagyobb része, mégis kisebbségbe kerültek. 1959-ben etnikai zendülésekre került sor. Az ország 1970-ben nyerte el függetlenségét. A faji ellenségeskedés állandó feszültségforrás maradt. A politikai életet sokáig a Gidzsi Párt vezetője, Ratu Mara uralta, aki 1977 szeptemberétől 1987 áprilisáig volt hatalmon. 1987-ben katonai hatalomátvétel zajlott le, megdöntötték az India-barát kormányt és a Nemzetközösségtől való függetlenség és a helyiek érdekeinek érvényesítése jelszavaival köztársaságot hoztak létre, amit 1987 októberében kiáltottak ki. Ezután a hatalom visszakerült a civilek kezébe. II. Erzsébet brit királynő volt alkirályi képviselője, Ratu Sir Peania Ganilau exfőkormányzó lett a köztársaság elnöke. 1990-ben új alkotmány született, amely a melanéz lakosságnak jogokat biztosított az indiai lakosság kárára, ezért a legdinamikusabb rétegek elhagyták az országot, nagy csapást mérve ezzel Fidzsi gazdaságára. 1992 júniusában Mara átadta a kormányfői posztot Sitiveni Rabuka tábornoknak. 2000-ben újabb puccsok és katonai lázadások sújtották az országot. 2006-ban kormányválságot okozott az a kérdés, hogy a korábbi időszak puccsistáinak megkegyelmezzenek-e vagy sem. Méretéhez képes Fidzsi jelentős hadsereget tart fenn és fontos résztvevője az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartó tevékenységének a világ számos pontján. Jelentős számú korábbi fidzsi katona jelenleg Irakban, biztonsági cégeknél dolgozik. Ott a 2003-as amerikai invázió óta virágzik ez az iparág. A szigetek emberevői Az utolsó emberevő 96 esztendős korában, 1959-ben halt meg. Sanaila volt a neve. Sanaila egy Korowaiwai nevű erődített faluban gyerekeskedett Viti Levu északnyugati partján, ahol egy kisebb rangú főnök a házába fogadta a kisfiút. Az emberevők a tetemet vuaka mbalavunak, hosszú disznónak hívták. Sanaila szerint azért, mert az emberhús olyan ízű. Elbeszélése szerint, mikor otthon, Korowaiwaiban először evett embert, azt hitte, hogy sertést eszik. A Fidzsi-szigetek bennszülöttei általában ütközetek után főzték vagy sütötték meg a lemészárolt ellenségek holttestét, föld alatti sütőkben, és a falu minden háztartásának elküldték a maga adagját. Elkészítéséhez különleges fűszereket használtak: az egyik borsszerű erős fűszer, honi nevén mboro ndina. A másik ízesítőnövényt, melynek leveleivel sütés előtt beborították az emberhúst, bennszülött nevén malawathi-nak hívták. Külön favillát is használtak az evéshez, mert azt hitték, hogy enélkül keserű, sőt mérgező is lehet a tetem. Hogy miért ettek embert? Azért mert úgy vélték, hogy ezzel végérvényesen megsemmisítették és végleg meg is alázták az ellenséget. Az országban emellett is kevés hús volt, mert nagyobb háziállatok sem voltak. Egy törzsfőnök így okolta meg tettét egy misszionáriusnak: "Nektek van húsotok dobozban, de nekünk nincs ilyen, nekünk csak emberek állnak rendelkezésünkre." A szokást az angol hatóságok csak az 1890-es évek végére tudták végleg megszüntetni. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Államforma: köztársaság. Közigazgatási beosztás Az ország közigazgatása: Népesség Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 1981-ben 640 ezer ember lakott itt: voltak indiaiak és fidzsi-őslakosok; az európaiak száma hétezer. A fidzsi-szigeteki, sötét bőrű melanéz őslakosság aránya, ma már 53%. Arányuk folyamatosan nő: nemrég még az indiai bevándorlók adták a többséget, azonban a fidzsi lakosok magas születésszámának, valamint az indiaiak elvándorlásának köszönhetően az arányok változnak. Az indiaiak a brit gyarmatosítás idején érkeztek, amikor még India brit gyarmat volt. A lakosság 7,5%-a európai (fehér), kínai és polinéz. A fehérek a brit gyarmatosítók utódai. A polinézek nincsenek rokonságban a szigetek őslakosságával, noha ők is óceániai bennszülöttek. Jóval világosabb a bőrük, mindannyian Rarotumán élnek; ennek a területnek az országhoz csatolását követően lettek a terület lakói. A lakosság 53%-a keresztény, 38%-a hindu és 8%-a muzulmán. A legtöbben angolul beszélnek egymással. A lakosság 40%-a 15 éven aluli. Gazdaság Gazdasága: agrárország. Fejlett a mezőgazdaság, cukornádat, banánt, kókuszpálmát és rizst termelnek. Ezeket dolgozza fel az ipar, és nádcukrot készít belőle. Bányásznak aranyat, és mangánércet is. 1976-ban 2 millió tonnára becsült foszfátlelőhelyet tártak fel. Gazdasági ágazatok Kereskedelem Exporttermékek: cukor , arany , fa , hal , melasz , kókuszolaj . Importtermékek: berendezések és alkatrészek, közlekedési eszközök, vegyipari termékek, élelmiszer, iparcikkek. Főbb kereskedelmi partnerek: Ausztrália , USA , Új-Zéland , Egyesült Királyság , Szingapúr , Japán , Hongkong , Tajvan . Közlekedés Közutak hossza: 3440 km Vasútvonalak hossza: 597 km Repülőterek száma: 3 Kikötők száma: 6 Kultúra Hagyományok, néprajz A szigeteken a szívesen látott idegen a vendégbarátság jelképéül ősidők óta tambuát kap ajándékba. Ez kókuszolajjal kifényesített, füsttel feketített cetfog. Az értékes, 15–20 cm-es ékszer pálmarostokból fonott nyakláncra van erősítve. Aki ezt viseli, tisztelt és szívesen látott vendég. Fél kézzel nem ad át semmit az ember a másiknak. Ha fidzsi bennszülött valakit megtisztel, tapsol egyet: minél nagyobb a tisztelet, annál hatalmasabb a taps. Fidzsi népének nemzeti tánca a meke, melynek több változata is van, a békés szelíd tánctól a vad, félelmetes haditáncig, melyet legalább 40 dárdás harcos táncol. Az ütemet a lalin, a fából készült hadidobon verik, miközben a nők énekelnek. Gasztronómia A kawa elterjedt ital, de nem kávé. Fidzsin yanggonának hívják. Borsnövény gyökeréből készül egyszerű módon: hideg vizet öntenek rá, és egy ideig nyomkodják a vízben a gyökérzúzalékot. Az így nyert ital hasonlít a tejeskávéhoz, alkoholtartalma nincs, de érzéketlenné teszi az ivó nyelvét és ínyét. Furcsa, szokatlan ital ez, de a trópusi melegben hűsítő. Igaz, nem a legegészségesebb, de kismértékben nem ártalmas. Viszont ha túlzásba viszik, veszélyes, állítólag a lábat is megbéníthatja. A vörös kacsa A Dél Keresztje csillagkép öt fényes csillaga itt nem keresztet jelent. Helyi neve Nga Ndamu, azaz vörös kacsa. Média Az ország legelterjedtebb napilapja a Fiji Times. Ezenkívül a Fiji Sun és a Fiji Post is megjelenik. A hetilapok: a Nai Lalakai és a Shanti Dut. Turizmus Az ország fő bevételi forrása az idegenforgalom. Nem szabad elfelejteni, hogy trópusi országról van szó, ezért nem árt figyelni az ottani higiéniás körülményekre. Javasolt oltások Fidzsi-szigetekre utazók számára a hastífusz elleni, a hepatitis A és B elleni, valamint kötelező a sárgaláz elleni oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki. Sport Rögbi Rögbi válogatottja a 2016. évi nyári olimpiai játékokon bajnoki címet szerzett. Ünnepek Május utolsó hétfője - Ratu Sir Lala Sukuna Nap - az államalapítás egyik úttörőjének ünnepe Október 10. - Nemzeti ünnep - függetlenség napja 1970 A királynő születésnapja A jelesebb keresztény , muszlim és hindu vallási ünnepek. Jegyzetek Világbank-adatbázis Hivatalos becslés. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 31.) A Cartographia Világatlasz szerint. Ugyanezt írja elő a Földrajzinév-bizottság 45/425-ös döntése (a 25. oldalon), ugyanakkor a Földrajzinév-bizottság hivatalos oldalán található, 2012. 04. 11. keltezésű Ország- és területnevek című dokumentumban már egyszerűen csak Fidzsinek és Fidzsi Köztársaságnak írja, holott a 45/425-ös döntés óta e név ügyében újabb döntés nem született. A National Trust of Fiji honlapja A világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008 Forrás Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5 Fekete Szikla (Lost) Az Fekete Szikla egy kitalált hajó a Lost című televíziósorozatban. A Fekete Szikla egy régi brit vitorlás, amelyre a sziget belsejében bukkantak a túlélők Danielle segítségével (Exodus). A hajón talált bilincsbe vert és kikötözött csontvázakból Locke megállapította, hogy feltehetőleg rabszolgákat szállított. Története a sorozatból nem derült ki, azonban a Lost Experience folyamán fény derült rá. Történet A Fekete Szikla egy angol kereskedő csoport a New World Sea Traders tulajdona volt, és egyike volt a három rabszolgaszállító hajónak, amit ez a társulat működtetett. A rabszolgaságot 1833-ban eltörölték, tehát a New World Sea Traders a feketepiacon működött. A New World Sea Traders Magnus Hanso tulajdona volt, és ő is üzemeltette. Magnus korábban hajóskapitány volt, majd később vállalkozóvá lépett elő. Bár nem állapítottak meg közvetlen tulajdonjogot, köztudott, hogy a Fekete Szikla a Portsmouth kikötőállomás 23-dik dokkjáról indult útra, és a kikötő dokkjai 18-tól 27-ig Hanso tulajdona volt. A Fekete Szikla 1881-ben tűnt el, egy a Dél-Indiai-óceánról visszatérő aranybánya művelet után. Amennyiben Pápua-Új Guineába szállítottak, a hajó keleti irányban indult el, feltehetően ezután Nyugat-Afrika következett, ahol a guineai aranyat rabszolgákra cserélték. Körülbelül negyven ember, megszámlálhatatlan rabszolgával egyetemben eltűnt az óceánon. Lehetséges, hogy Magnus Hanso irányította a Fekete Sziklát, amikor a hajó eltűnt. 1882-ben a társaságot eladták az East Ocean Trade Group-nak, akik a megmaradt rabszolgaszállító és katonai hajókat átalakították törvényes kereskedelmi hajókká. A szigetre érkezés Úgy tűnik, hogy a hajó a Pápua Új-Guinea felé vezető visszaúton elérte a szigetet. A küldetés szerint Afrikába kellett volna érkeznie, ahol az aranyat szolgákra cserélték volna. Valahogyan azonban, amikor elhagyták Pápua-Új Guineát, a rossz irányba tarthattak, kelet helyett nyugatra. A hajó jelenlegi pihenő helye egy nagy, eddig felfedezetlen szigetnek csaknem kellős közepe. A szigeten A Fekete Szikla, megfeneklett és hajótörést szenvedett a sziget közelében. Az Oceanic légitársaság 815-ös járatának túlélői találták meg 45 nappal a zuhanásukat követően. A hajó a sziget keleti részén fekszik, a dzsungel közepén, a Sötét Területen. Oldalán jókora lyuk tátong. Láncra vert csontvázak hevernek a belsejében, és itt volt a dinamit is egy faládában. Azonban már sokkal korábban is megemlítették a hajót. Először Danielle Rousseau említette meg, majd Claire naplójában bukkant fel. Rousseau elmesélte, hogy mikor 16 évvel ezelőtt a hajója zátonyra futott, ők is felfedezték a hajót, mert a közelében lévő rádióállomást keresték. Radzinsky vagy Kelvin Inman feltüntette a nevét a Rejtett Térképre - Magnus Hanso utolsó ismert pihenőhelye/Fekete Szikla. Azokon a papírokon, amiket Sayid ellopott a francia nőtől, azokon is szerepelt a neve. Frappé A frappé instant kávéporból készült, egy kis tejporral és cukorral ízesített, mixerrel habosra kevert jéghideg hosszú kávé. Görögországban népszerű nyári hűsítő ital. Hosszú nyakú, 3-4 dl-es pohárban szívószállal és jégdarabokkal kínálják. A frappé története A frappé története 1957-ben a Thesszaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásáron kezdődött. Ebben az évben a Nestlé egy új gyerekitalterméket dobott piacra: egy instant kakaóitalt, amit tejjel kellett összekeverni és egy shakerben felrázni. A Nestlé egyik alkalmazottja, Dimitrisz Vakondiosz a szokásos napi instant kávéját szerette volna elkészíteni, de a vásár területén nem volt alkalma vizet forralni, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze, és felrázta a shakerben, hogy feloldódjon. Ezzel a kísérlettel született meg az első frappé kávé, Görögország népszerű nyári itala. A frappé mára már Görögország nemzeti kávéjává vált, és gyakorlatilag minden kávéházban kapható. Frappévariációk A frappéimádó görögök nagyon szigorúan veszik a kávé-cukor arányt, ezért mára már háromféle édesítéssel készítik el kedvenc italukat: glikósz (γλυκός), azaz édes; métriosz (μέτριος), azaz közepesen édes és szkétosz (σκέτος), tehát cukor nélkül készült frappék. Természetesen további változatai is kifejlődtek, likőrrel (általában Kahluával) vagy kakaóval is ízesítik a hűsítőt; sőt, egyes éttermekben vaníliafagylaltot is tesznek a hideg kávéba, ami technikailag már nem frappé, mert nincs felrázva. Ezt mi, magyarok jeges kávénak ismerjük. Az olaszok a felrázás technikáját felhasználva kifejlesztették a saját hidegkávé-változataikat, az espresso fréddót és a cappuccino fréddót. A különbség, hogy instant kávé helyett hosszú eszpresszót (espresso lungo) ráznak fel kis tört jégdarabkákkal. A capuccino fréddót pedig tejhabbal szolgálják fel, a tetejére kakaót vagy fahéjat szórnak, hogy jobban hasonlítson a capuccinóra. Ezt az italt Európában gyakran összetévesztik a jeges café lattével, ami jeges tejeskávé, de nincs felrázva. Salétromossav A salétromossav (HONO vagy HNO2) a nitrogén egyik oxosava, savanhidridje a dinitrogén-trioxid (N2O3). Színtelen, szúrós szagú folyadék, egyértékű, középerős sav. Tiszta állapotban még nem állították elő, de híg vizes oldatban és alacsony hőmérsékleten jól ismert és fontos reagens. Kémiai tulajdonságai A salétromossav bomlékony vegyület. A bomlás melegítés hatására is végbemegy, de akár homok vagy üvegszilánk is kiválthatja. A bomlás termékei a salétromsav, a víz és a nitrogén-monoxid. A képződő nitrogén-monoxid reakcióba lép a levegő oxigénjével, és vörösbarna színű nitrogén-dioxiddá oxidálódik. A képződő nitrogén-dioxid miatt viselkedhet különösen a töményebb salétromossav oxidálószerként. Köztes oxidációs állapotú vegyület, ezért oxidáló és redukáló hatású is lehet. Enyhe oxidálószer, a jodidiont jóddá oxidálja. A reakciója hidrogén-jodiddal a következő: A kén-hidrogént kénné oxidálja, ammóniával reagálva nitrogénné alakul. Viselkedhet redukálószerként is, ekkor salétromsavvá oxidálódik. A kálium-permanganátot például redukálja. Az aromás aminokat diazóniumsókká alakítja, ezért szerves festékek előállítására használják. Sóképzés Egyértékű savként viselkedik. A salétromossav sói a nitritek, ezek NO−2 (nitrit) aniont tartalmaznak, általában vízben oldhatóak. A természetben gyakoriak, legnagyobb jelentősége a tartósítószerként használatos nátrium-nitritnek (NaNO2) van. Vizes oldatuk többnyire lúgos kémhatású, mert a nitrition protont képes felvenni a vízmolekuláktól. A nitritek mérgező hatásúak, mert a vér hemoglobinját methemoglobinná alakítják. Előállítása A dinitrogén-trioxid vízben oldva salétromossavat ad, de mivel a savanhidrid is igen ritka (már -10 °C felett bomlik), ezért a salétromossav legkönnyebben a sójából (például nátrium-nitritből) szabadítható fel, kénsavval. Előfordulása A salétromossav a természetben kis mennyiségben fordul elő, sói viszont nagymértékben megtalálhatóak. Felhasználása A salétromossavat a szerves vegyiparban alkalmazzák az azofestékek gyártásakor. A reakcióját kálium-permanganáttal az analitikai kémiában használják térfogatos elemzésekre. Banjar Al-Dosari Banjar Al-Dosari (1981. augusztus 8. –) katari nemzetközi labdarúgó-játékvezető. A pille (Lost) 2004. november 3-án került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 7. részeként. Jennifer Johnson és Paul Dini írta, és Jack Bender rendezte. Az epizód középpontjában Charlie Pace áll. Ismertető Visszaemlékezések „Bocsáss meg Atyám, mert vétkeztem” – mondja Charlie a papnak a templom gyóntató fülkéjében. Van is miért megbocsátást kérnie, mert amióta bátyjával egy rock-bandában, a Drive Shaft-ben zenél, a kísértés mindig megtalálja. Többek között, erkölcstelen, egyéjszakás kapcsolatokban vesz részt. Megfogadva a pap tanácsát, Charlie úgy dönt, hogy kilép a bandából. A gyónás után, Charlie rátalál a templomban bátyjára, Liamre, aki egy lemezszerződést mutat neki. Itt a nagy esély, hogy a banda "felemelkedjen", hogy híres és elismert legyen. Így hát Charlie meggondolja magát, és továbbra is a bandában marad. Viszont megígérteti Liammel, hogy ha nagyon "eldurvul" a helyzet, végleg búcsút vesznek a Drive Shaft-től. Első nagy koncerjükön, Charlie észreveszi, hogy Liam énekli az ő részét is a dalból, amit előadnak. Dühös rá, amiért nem hagyja énekelni, és még dühösebbé válik, amikor a koncert után meglátja, ahogy bezárkózik az öltözőbe egy lány és egy adag kábítószer kíséretében. Egy későbbi koncertjük előtt, Charlie elzavarja az öltözőből a lányokat akik Liammel vannak. Veszekedni kezd a bátyjával, mert nem jött el a hangprópára, majd úgy dönt, hogy otthagyja a bandát. Liam gúnyolódva azt mondja neki, nem szállhat neki, mert a Drive Shaft nélkül semmire sem fog menni. A rajongókat nem érdekli a basszusgitáros (Charlie), aki még csak nem is énekel; az igazi sztár Liam! Miután Liam kiviharzik a szobából, Charlie leül, és megtalálja az asztalon Liam heroin tartalékát. Zokogva veszi a kezébe. Ez az első alkalom, hogy Charlie drogot használ. Évekkel később, Charlie Sydney-be utazik, hogy meglátogassa Liamet. A bátyja otthagyta a Drive Shaft-et, és új életet kezdett a családjával Ausztráliában. Charlie azt akarja, hogy Liam visszatérjen a bandába, mert kaptak egy kiváló esélyt az újrakezdéshez, de Liam nélkül senki sem kíváncsi a bandára. Liam emlékezteti Charliet, milyen züllött élete volt, amíg a Drive Shaft-ben volt, és rájön, hogy Charlie még mindig nem szokott le a heroinról. Felajánlja neki, hogy beutalja egy rehabillitációs klinikára, mire Charlie ráordít: „te tetted ezt velem”. Charlie dühösen távozik bátyja házából. Valós idejű történések (8. nap) Charlie a heroin hiányától szenvedve üldögél és játszik a gitárján. Locke tanácsára sétálni indul. Vadállat hangját hallja a bozótból, ezért futásnak ered. Egy vaddisznó veszi üldözőbe. Igyekszik kitérni az útjából, de meglepődve tapasztalja, hogy a vadkan belelépett egy csapdába. Locke valójában azért küldte el Charliet sétálni, hogy csali legyen a vaddisznó elfogásához. Miután Locke megköszöni Charlienak, hogy tudtán kívül a segítségére volt, Charlie idegesen visszaköveteli a heroinját, amit Locke a gitárért cserébe vett el tőle. Locke nem adja oda neki az anyagot, de azt mondja, háromszor kérheti tőle, és harmadjára odaadja. „Most, hogy ezt tisztáztuk, ez volt az első alkalom” – tudatja Charlieval Locke. A tengerparton, Jack végleg kiüríti a sátrát, hogy ne kelljen a barlangokból visszajárnia a holmijáért. Sawyer rögtön lecsap az üres sátorra, és letelepszik. Sayid új antannákat készít a francia nő adásának "beháromszögeléséhez", azaz a forrásának megállapításához. Sayid helyezi el az egyiket a dzsungelben, Kate a dzsungel egy másik részére viszi a másodikat, és Boone a parton rakja le a harmadikat. Akad azonban egy probléma: az antennák lemerülőben vannak, ezért fontos, hogy mindhármat egyszerre kapcsolják be. Hogy ezt megtehessék, Sayid mindkettejüknek ad egy-egy jelzőrakétát, és ő maga is visz magával egyet. Miután mindhárom rakétát fellőtték, be tudják kapcsolni az ntennákat szinte egyidőben. Van viszont egy másik probléma is: Sayid adó-vevőjében nincs akkumulátor. Kate odamegy Sawyerhez, mert tudja, hogy a katasztrófa óta egy csomó dolgot összegyűjtött. Sawyer – egy kis könyörgést követően – odaadja egy laptop aksiját. A barlangoknál, Charlie azzal próbálja hasznossá tenni magát, hogy Jack csomagjait cipeli, de Jack nem kér a segítségéből. Észreveszi, hogy Charlie nagyon sápadt és verejtékes. Charlie azt mondja, nagyon fáj a feje. Nemsokkal odébb, Jin dühösen arra utasítja Sunt, hogy vegyen fel egy kevésbé hivalkodó ruhát, de Sun nem engedelmeskedik neki, mert melege van. Hurley megkéri Charliet, hogy vigyel arrébb a holmijait, mert Jack azt mondta neki, útban vannak. Charlie bemegy a barlangba, ahol Jack van, és kiabál vele, amiért úgy kezeli, mint egy „taknyos kisgyereket”. Hirtelen, a falak rázkódni kezdenek, és a barlang beomlik. Charlienak sikerül kimenekülnie, de Jack odabent reked. Hurley elküldi Charliet a parta, hogy segítséget hívjon és hogy tájékoztassa Kate-et a balesetről. Michael és Boone gondolkodás nélkül csatlakoznak Charlie-hoz. Ám mielőtt elmegy, Boone megkéri Shannont, hogy lőjje fel a rakétát a kellő időben és kapcsolja be az antennát. Charlie Kate után kiáltozik, de Kate már elindult a dzsungelbe Sayiddal. Sawyer elvállalja, hogy utána megy. A dzsungelben, Kate és Sayid a repülőgép-szerencsétlenségről beszélgetnek. Megtárgyalják, hogy mivel a gép farokrésze leszakadt, a géptörzs pedig keresztülsúrlódott a dzsungelen, semmi esélyük nem kellett volna hogy legyen az életbenmaradásra. Sayid csodának tartja, hogy mindezek ellenére kisebb karcolásokkal megúszták az egészet, de Kate szerint ez csak a puszta szerencsének volt köszönhető. Sawyer utoléri őket, de nem beszél Jack balesetéről. Azt mondja, azért jött, hogy segítsen. Miközben Michael vezetésével megkezdődik a barlang omladékának eltávolítása, Charlie elmegy Locke-hoz, és elmondja neki, mi történt. Locke tudja, hogy amiért Charlie valójában felkereste, az a heroin másodszorra való elkérése. Éppen ezért, Locke mutat Charlienak egy pille-gubót. A késével rábök egy repedésre a gubón, mondván, hogy a pille épp most akar kibújni. A kés segítségével segíthetne rajta, kiszélesíthetné a repedést, de akkor a pille túl gyenge maradna az életbenmaradáshoz. Mindenki önerőből kell hogy túl legyen a megpróbáltatásokon – tanítja meg Locke Charlie-nak. A barlangoknál, sikerül kitágítani a Jacket "fogvatartó" barlang bejáratát. Valakinek be kell másznia Jackért. Charlie önként vállalkozik. Eközben a dzsungelben, miután Sayid különvált Kate-től és Sawyer-től, Sawyer véletlenül elszólja magát Jack balesetéről, amikor Kate-tel beszélget. Kate menten eldobja a kezéből a jelzőrakétát és elsiet a barlangokhoz. Charlie bemászik a keskeny járaton keresztül a beomlott barlangba, de amint bejut Jackhez, a járat is beomlik, így ő is odabent reked. Miután helyrerántja Jack vállát, beszédbe elegyednek, és szóba kerül Charlie drog-problémája. Charlie azt hiszi, Jack egy szerencsétlen, gyáva heroinfüggőként tekint rá, de Jack bátornak nevezi őt, amiért bemászott érte. Charlie egy röpködő pillét vesz észre, és követve azt, talál egy másik kijáratot. Mindenki megdöbben, amikor Jack és Charlie megjelenik a hátuk mögött. A csapat gratulál Charlie-nak. Pontban öt órakor, Sayid fellövi a jelzőrakétát, majd kisvártatva Shannon és Sawyer is fellövi a sajátját. Sayid bekapcsolja az adó-vevőjét, és beméri a francia nő adását. Ám még mielőtt sikerülne behatárolnia, valaki hátulról leüti őt. Miközben Charlie kipiheni a mentőakciója fáradalmait, Jack azt hazudja Hurley-nek, hogy Charlie megfázott, amikor az állapota felől kérdezősködik. Charlie sétálni indul, és Kate ül a helyére, Jack mellé. Kate poénkodni kezd a barlangokon, amiket Jack nagyon biztonságosnak nevezett, de Jack azt mondja, Michael ellenőrizte a többit, és azok stabilak. Charlie odamegy Locke-hoz, és harmadjára is kéri a heroinját. John odaadja neki, majd miután egy darabig kézben tartja, Charlie beledobja a tűzbe. Locke büszke rá, és azt mondja, mindvégig tudta, hogy képes lesz megtenni ezt. Ahogy Charlie feltekint, egy szabadon röpködő pillét lát az éji sötétben. Androgeósz Androgeósz (görög betűkkel Ἀνδρόγεως) görög mitológiai alak, krétai királyfi, Minósz és Pasziphaé fia. Fiai, Szthenelosz és Alkaiosz Héraklész társai lettek a kilencedik feladat végrehajtásában. Androgeósz kiváló atléta volt, egyszer részt vett Athénban a Pánathénaia-ünnep versenyein, ahol a hazai atlétákat megelőzve minden versenyszámot megnyert. Aigeusz, a város királya emiatt orvul megölette. Minósz emiatt hadjáratot vezetett Athén ellen, s szörnyű adót vetett ki a városra: kilenc évenként hét szüzet és hét ifjút kellett Athénnek küldenie Krétára a Minótaurosznak szánt áldozatképp. Az athéniak ebbe csak akkor egyeztek bele, amikor a körülzárt városban már éhség és járványok pusztítottak, és egy jósda ajánlotta a krétai feltételek elfogadását. Ez adó elől később Thészeusz hőstette mentesítette Athént. A mítosz egy későbbi változata szerint Aszklépiosz visszaadta Androgeósz életét. Egy athéni monda szerint nem Aigeusz okozta Androgeósz halálát, hanem Poszeidón bikája, amelyet Héraklész hozott át Krétából, s amelyet végül Thészeusz ölt meg. Androgeószt Aszklépiosz felélesztette. Joachim Kroll Joachim Kroll (Hindenburg O.S., 1933. április 17. – Rheinbach, 1991. július 1.) német bűnöző és sorozatgyilkos. Emlegetik Ruhr-vidéki Kannibál, Ruhr-vidéki Vadász és Duisburgi Emberevő beceneveken is, mivel áldozatai egy részének húsát elfogyasztotta. 14 gyilkosságot követett el, de csak nyolcban ítélték el. Fontanières Fontanières település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Fontanières Charron, Évaux-les-Bains, Reterre, Rougnat, Saint-Julien-la-Genête és Château-sur-Cher községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mándi Andor Mándi Andor (Budapest, 1891. szeptember 23. – Budapest, 1972. augusztus 21.) Kossuth-díjas Ganz-gyári gépészmérnök. A 20. század első évtizedeiben lezárult a nagy elektrotechnikai felfedezések korszaka. A fejlesztés elsősorban a teljesítmények, illetve a feszültségszintek növelésére, valamint a berendezések tökéletesítésére irányult. Bláthy Ottó Titusz környezetében ekkorra felnőtt egy új mérnökgeneráció. Közülük Mándi Andor személye a Ganz-gyári hagyományok folytatását is jelentette. Élete Gyermekéveit Kiskőrösön töltötte, mivel jogász édesapja bírói munkát végzett, és előrehaladása a család költözését is jelentette. Így került később Kalocsára is, már járásbírósági elnök fiaként. Nem volt kérdés, hogy tanulmányait a jezsuita gimnáziumban folytatja. Hamarosan kiderült kiváló matematikai és nyelvérzéke, és a családi környezetben megalapozott műveltsége. A kitüntetéssel letett érettségi után a család Budapestre költözött. Édesapja törvényszéki tanácselnök lett, Mándi pedig a Berlin Charlottenburgi Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. A mérnöki diploma megszerzése után (1914) közbeszólt a történelem. Mándi sok társával együtt az első világháborúban harctéri szolgálatot teljesített, megsebesült, és szerb fogságba esett. A háború után rövid ideig távíró előadó volt egy kerületi parancsnokságon, majd a diplomájának honosítása után a Weiss Manfréd gyárban szerkesztői munkát végzett. Sírja a Farkasréti temetőben található. A Ganzban A Ganz Villamossági Rt. 1921-ben alkalmazta gépszerkesztő mérnökként. 1933-tól a gépszerkesztés vezetője lett, kezdetben főmérnöki, majd igazgatói címmel. Több új gépsorozat kifejlesztését irányította és a gépgyártás szinte minden területén újat alkotott. Többször megoldott olyan feladatokat, amelyekre sem a gyár múltjában, sem a külföldi szakirodalomban nem talált támpontot. 1927-ben levezette és közreadta a „Aszimmetriák és felharmonikusok a villamos gépekben” akkor még ismeretlen szabályait, és ezek alapján rendbe hozott egy nagyobb, helytelenül méretezett daru-motor szállítmányt. Az indukciós motorok területén kidolgozta az 1:2 pólusátkapcsolásos Dahlander elrendezés módosított változatát. Az egyenáramú gépeknél a kommutációs feltételekből levezette a gép teljesítményének arányosságát a forgórész átmérőjével, ami abban az időben még nem volt közismert. Mándi Andornak nagy, de nem eléggé ismert szerep jutott a magyar vasút-villamosítás fejlesztésében is. Az első négy - utóbb általánosan Kandóról elnevezett - fázisváltós mozdony tervezésénél, 1929-ben megbízást kapott a főmotor felülvizsgálatára. Ennek során két olyan változtatást is ajánlott, amelyet Kandó elfogadott. Egy évtized múlva az újabb kísérleti „Radony” mozdonyokat a korábbi egyetlen nagy vontatómotor helyett tengelyenként egy-egy fogaskerék-hajtású motorral kellett elkészíteni. Ehhez periódusváltóra volt szükség, amelyeket külön motor hajtott. A rövidrezárt forgórészű vontatómotorok indítási problémáját Mándi már a tervezésnél megoldotta. (Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy másfél évtizeddel később az Oerlikon gyárban még nem jöttek rá!) A II. világháború után ugyancsak Mándi szabadalma szerint alkalmaztak csúszógyűrűs vontatómotorokat és fázisváltóval kapcsolt periódusváltót a Ganz-Kandó mozdonyokban. Sajnálatos tény, hogy mindezek mellett ez a gyártmány életének egy nagyon nehéz időszakát okozta. Mándi gépszerkesztői tevékenységének talán legismertebb területe a turbógenerátor gyártásához kapcsolódik. Bláthy halála után - a II. világháború okozta anyagbeszerzési nehézségek miatt - felmerült az igény , hogy a párhuzamos hornyú, nagy üzembiztonságú forgórész-szerkezetet továbbfejlesszék. Mándi találmánya a kereszttekercses forgórész -megtartva a korábbi konstrukció előnyeit- lehetővé tette hazai anyag felhasználása mellett a teljesítményhatár 50 MW-ra történő emelését. 1944-ben ismét a történelem sodrába került: az üldöztetések elől kénytelen volt bujkálni, ebben a gyári munkatársai segítették. (Az 1950-es években igyekezett segítséget nyújtani a kitelepítésre ítélt, szerencsétlen sorsú munkatársak számára.) A háború után A kialakult új politikai helyzet nem kedvezett a nagypolgári családból származott, a gyárban korábban is vezető beosztásban dolgozó Mándinak. Mellőzésének számos jele volt. Az általánosan ismert tudományos munkássága ellenére az 1950-es évek elején nem kapta meg a tudományok doktora címet, meg kellett elégednie a kandidátusi fokozattal. A címet végül 1958-ban ítélték oda számára, de akadémikussá választása mindvégig akadályokba ütközött. Tudományos vonalon történt mellőzését sokan máig a Mándi és Ratkovszky Ferenc 1945-től kezdődő elhidegülő viszonyára vezetik vissza. Állami kitüntetése ugyanakkor Kossuth-díj. A BoCo ügy Ezekre az évekre esik a periódusváltós villamos mozdony (MÁV V55 sorozat) gyártása körüli huzavona. Alapvető baj volt, hogy a felső irányítás ezt a mozdonyt egyszerű módosításnak fogta fel, nem látta azokat a jelentős eltéréseket, ami miatt új típusként kellett volna kezelni. Így rövid határidőket szabtak, nem volt elegendő idő a kísérleti próbákra, gyártás közben próbálták a hibákat korrigálni. Tetézte a bajokat az anyaghiány, a gyártási pontatlanságok, a gyártási idő elhúzódása, amiért Mándit tették felelőssé. Végül a mozdony korszerűtlenné vált, nem tudta felvenni a versenyt a külföldön kifejlesztett egyenirányítós mozdonyokkal. Mándi származása, neveltetése miatt nem volt az új rend elkötelezettje, de tudomásul vette azt, műszaki kérdésekben azonban nem ismert megalkuvást. Várható volt, hogy a Ganz akkori vezetésével előbb-utóbb konfliktushelyzetbe kerül. Ez 1959-ben oda vezetett, hogy csak az Egyesült Villamosgépgyárba történő áthelyezésével tudta elkerülni nyugdíjazását. Itt műszaki tanácsadóként főleg nagyobb zárt motorok melegedési viszonyaival foglalkozott, és ezzel kapcsolatosak utolsó tanulmányai is. A Műegyetemen előadásaihoz készült „Nagy villamos gépek” című jegyzetének két kiadása is megjelent. Ezek átdolgozott formában bekerültek Liska József professzor „Villamos gépek” könyvsorozatának 3. kötetébe is. 1969-ben átfogó tanulmánya jelent meg „Hőálló szigetelőanyagok adta lehetőségek a villamos gépgyártásban” címmel. 80. születésnapja alkalmából a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tiszteletbeli díszelnökévé választotta. Forrás Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai (Energetikai Kiadó Kht. 2005) Atombomba-dóm A Hirosimai Atombomba-dóm (�������) világörökségi helyszín Japánban, általában Genbaku dómként (�����) említik. Ez volt az egyetlen szerkezet, ami állva maradt a területen, ahol 1945. augusztus 6-án az első atombomba felrobbant. Sok ember erőfeszítéseinek, köztük Hirosima város lakóinak köszönhetően sikerült megőrizni a bombázás utáni állapotában. Nem csak a legpusztítóbb erő szimbóluma, melyet az emberiség készített, hanem a remény kifejezése a világbékére és a nukleáris fegyverek elpusztítására. A dóm története Jan Letzel cseh építész által készített tervek alapján 1914-ben kezdődött meg az építkezés a Motojasu folyó keleti partján és a következő évben, 1915-ben el is készült. Az atombomba ledobásáig kiállítóteremként működött, ezzel próbálták elősegíteni a város ipari fejlődését. Az első atombomba pont felette robbant fel, ezért maradhatott meg az épület szerkezete. Mikor a város elkezdte a rekonstrukcióját, akkor vált ismertté Genbaku dóm néven. A kiállítóterem egy háromemeletes téglaépület volt, a közepén a kupolával fedett 5 emeletes központi rész, amely 25 méter magas. A homlokzat kő és cement vakolatot kapott. A kupolába egy lépcsőn lehetett feljutni, amely a központi bejáratnál volt található. A főépület 150 méterre volt a robbanástól amely szinte teljesen összetörte. A tető és a padló beomlott és a legtöbb belső fal is a második emelettől fölfelé. Mivel a robbanás majdnem teljesen felülről jött, ezért maradhatott a központi rész a kupolával állva. A szökőkút is megmaradt, amely a nyugati stílusú kert déli oldalán található. Az épület jelenlegi formája teljes egészében megőrizte a robbanás utáni állapotot. A hitelessége nem vitatható, csak minimális beavatkozásokat végeztek rajta, hogy a stabilitását megőrizzék. A Béke Emlékpark A Béke Emlékparkot, ahol a dóm a központi látványosság, 1950 és 1964 között alakították ki. A Béke Emlékmúzeum a parkban 1955-ben nyílt meg. 1952-től a park a helyszíne az évenkénti megemlékezésnek augusztus 6-án. 1966-ban a Városi Tanács elfogadta a határozatot, hogy a dómot meg kell őrizni örökre. Forrás UNESCO Világörökség weboldala Taissa Farmiga Taissa Farmiga /ejtsd: "tájisszá fárrmigá"/ (1994. augusztus 14. –) ukrán származású, amerikai színésznő. Az Oscar-díjra jelölt színész- és rendezőnő, Vera Farmiga húga. Első szerepe, a Higher Ground (2011) című amerikai dráma volt, ahol a fiatal Corinne Walker karakterét alakította. A filmet a nővére rendezte és az idősebb Corinne Walkert is ő játszotta. Az igazi ismertséget azonban a FX (Fox) csatorna egyik saját gyártású sorozatában, az Amerikai Horror Story első évadában Violet Harmon, a zárkózott tinédzser karaktere hozta el neki, szintén 2011-ben. Ezután olyan filmekben volt látható, mint a The Bling Ring (Lopom a sztárom) (2013) vagy az At Middleton (Middleton) (2013). Ugyanebben az évben visszatért az Amerikai Horror Story 3. évadába mint a fiatal boszorkány, Zoe Benson. 2014-ben aztán a Jamesy Boy című bűnügyi drámában és a Mindscape aka. Anna című thrillerben kapott szerepet, utóbbiban mellék-, előbbiben főszereplőként. 2015-ben két filmben, a horror-komédia The Final Girls, s a western-dráma In a Valley of Violence-ben lesz látható. Karriere A már említett Higher Ground (2011) című alkotásban, a nővére karakterének 16 éves tinédzser énjét játssza el. A filmet a Sundance Filmfesztiválon a kritikusok elismerősen fogadták, ám az igazi világhírnevet az Amerikai Horror Story hozta meg neki. A széria első évadát (Murder House) 2 Golden Globe, s 17 Emmy-díjra jelölték. 2012 januárjában csatlakozott a The Bling Ring (2013) című bűnügyi dráma csapatához, mint Sam Moore, aki egy kicsapongó tinédzser, s Nicki adoptált húga (Emma Watson). A film aktuális és igaz eseményeket dolgoz fel, a 2008 és 2009 között történt betörésekről Hollywoodban, melyek áldozatai gazdag és híres emberek voltak. Többek között Paris Hilton, Orlando Bloom vagy Lindsay Lohan. A filmet a keresztapa trilógia jól ismert rendezőjének, Francis Ford Coppolának a lánya, Sofia Coppola, Oscar-díjas rendezőnő rendezte. Az alkotás a 2013-as Cannes-i Filmfesztiválon került bemutatásra. 2012 júniusában aláírt a At Middleton (2013) című drámához, aminek története szerint egy nő és egy férfi megismerkedik egymással, majd egymásba szeretnek, míg a gyermekeik ugyanazon az egyetemen tanulnak. A filmet 2013. május 17-én mutatták be a Seattle Nemzetközi Filmfesztiválon. 2013-ban visszatért az American Horror Story: Coven sorozatába Zoe Benson-ként. A készítők szándékosan ajánlottak neki még egy évadot, ugyanis az American Horror Story: Murder House (2011)-ban meglevő "fiatal Rómeó és Júlia" szálat ezen évadba is belegondolták vele és Evan Peters színésszel. Szintén ebben az esztendőben megkapta első főszerepét a Mindscape (2013) című thrillerben. 2015-re több függő projektben is szerepel a neve, melyek elkészülte még nem áll biztos ponton. Egyedül az In a Valley of Violence 1890-es években játszódó western-dráma biztos, melyben Ethan Hawke és John Travolta oldalán fog szerepelni. Családi élete Taissa Clifton városában, New Jersey államban született, a 7 testvér közül a legfiatalabbként. Édesapja Mykhailo "Michael" Farmiga, ukrán bevándorló, számítógépes elemző, édesanyja Lubomyra "Luba" Farmiga, középiskolai tanár. Testvérei: Victor (született: 1972), Vera (született: 1973), Stephan (született: 1975), Nadia (született: 1977),Alexander (született: 1988), Laryssa (született: 1991). Nagyon közeli kapcsolatot ápol a nővérével, Verával, akivel egymásra nemcsak mint testvér, hanem mint legjobb barát is tekintenek. Fontos szerepe volt a színésznőnek a húga karrierjének a kialakításában is, egyszer így nyilatkozott róla: "ő a stylist-om, a mindenem". Érdekességek Angolul, ukránul, s amerikai jelnyelven is beszél. Tud origamizni, gitáron játszani, szeret snowboardozni és kirándulni. Kezdetben nem érdekelte a színészet, amiről így nyilatkozott: "Sose akartam színésznő lenni. A színészet mindig is Vera dolga volt, nem az enyém, de mikor elmentünk a Sundance Filmfesztiválra, akkor eldöntöttem, hogy ezt szeretném csinálni." Lánczos Kornél Lánczos Kornél (Székesfehérvár, 1893. február 2. – Budapest, 1974. június 25.) matematikus, fizikus. Életpályája Zsidó származású családba született. Eredeti neve Lőwy Kornél, édesapja, dr. Lőwy Károly után (aki a székesfehérvári ügyvédi kamara elnöke, a székesfehérvári hitközség és a XI. községkerület elnöke volt), amit 1906-ban változtattak Lánczosra. Édesanyja Hahn Adél volt. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Cisztercita Főgimnáziumban végezte, igen jó eredménnyel. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1916-ban végzett, majd a budapesti Műegyetemen Tangl Károly tanársegédje lett. Előbb Frankfurtban, majd Berlinben dolgozott egyetemi tanárként, de Einsteinnel csak 1921-ben találkozott, ezt követően hosszabb ideig közvetlen munkatársa volt. 1928. január 5-én Frankfurt am Mainban házasságot kötött Rump Mária Erzsébettel. Második felesége Hildebrand Ilse volt, akivel 1954-ben Münchenben kötött házasságot. 1931-ben meghívást kapott az Egyesült Államokba. Előbb egyetemi katedrán matematika–fizika professzorként, később a Nemzeti Szabványügyi Hivatal matematikusaként, a mérnökképzésben a matematika professzoraként, majd a Boeing cég kutatómérnökeként is dolgozott. 1952-ben visszatelepült Európába, és bár ezután is többször járt az Egyesült Államokban, munkája 1954-től 1964-ig Dublinhoz kötötte. Később több ízben is hazalátogatott Magyarországra, végül a Magyar Tudományos Akadémia meghívására tett látogatásakor 1974. június 25-én váratlanul elhunyt, a halál oka: légzési és keringési elégtelenség. Temetése 1974. július 5-én a farkasréti zsidó temetőben annak szertartásai szerint történt. Tudományos eredményei A fizika és a matematika terén egyaránt maradandót alkotott. Fizikából – többek közt – az elektrodinamika, az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika terén; matematikából a variációszámítás, az alkalmazott matematika (numerikus módszerek, differenciál- és integrálegyenletek megoldási módszerei) és a lineáris algebra terén ért el világraszóló eredményeket. Az approximációelmélet szerint ki lehet számítani valamit – nem abszolút pontossággal, hanem megközelítőleg – úgy, hogy egy nagyon hosszú sort néhány tagba sűrítünk. A taumetódus (algoritmus) felhasználásával lehet például egy ezer tagból álló sort öt tagra visszavezetni úgy, hogy még mindig elegendő pontosságú legyen. Lánczos Kornél felhívta a figyelmet arra, hogy a Cantor-féle halmazelméletből következően egy adott AB szakasznak ugyanannyi pontja lehet, mint az egész Világegyetemnek, ami ugyebár nehezen értelmezhető a fizikai realitás szintjén („hol, mire jó ez a modell?”), márpedig a matematika mégiscsak a létező fizikai világ leírásához szükségeltetik leginkább és elsősorban. Applied Analysis (Alkalmazott analízis) c. monográfiája, amelyben egyebek között az ún. Lánczos-algoritmust (a végtelen sorok összegzésének és a transzcendens egyenletek megoldásának gyorsított módszerét) tanítja, illetve nagy mátrixok kezelésére mutat be eljárásokat. G.C. Danielsonnal együtt úttörő munkát végzett az FFT (Fast Fourier transform) területén. Eredményei nagy jelentőségűeknek bizonyultak a számítástechnika mai korszaka számára is. Férfi 100 km-es pálya-kerékpározás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon A férfi 100 kilométer egyike volt az öt pályakerékpár-versenynek az olimpián. Ez volt az első verseny április 8-án. A versenyzőknek 300 kört kellett megtenniük. 5 nemzet 9 versenyzője indult ebben a számban. Eredmények A későbbi győztes, a francia Léon Flameng a táv felénél elesett, de folytatni tudta a versenyt, és 3 óra 8 perc 19,2 másodperces idejével megnyerte az aranyérmet. A görög Jeórjosz Kolétisz ekkor a 289. körénél tartott, és nem sokkal Flameng után ért célba. NGC 185 Az NGC 185 (más néven Caldwell 18) egy törpe szferoidális galaxis a Cassiopeia csillagképben. Felfedezése A galaxist William Herschel fedezte fel 1737. november 30-án. Tudományos adatok Az NGC 185 a Lokális Galaxiscsoport tagja. A közeli NGC 147 törpe szferoidális galaxissal fizikai párt alkot. Walter Baade 1951-ben fiatal kék objektumokat vélt felfedezni benne, amiket fiatal csillagoknak gondolt. Később viszont kiderült, hogy ezek nem önálló csillagok hanem csillaghalmazok. Martínez-Delgado egy szupernóva-maradványt is felfedezett benne. Az NGC 185 galaxis 202 km/s sebességgel közeledik hozzánk. Átmérője megközelítőleg 9700 fényév (9,177·1019 m). Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. július 24.) Téterchen Téterchen település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 791 fő (2015). Téterchen Brettnach, Coume, Dalem, Hargarten-aux-Mines, Ottonville, Tromborn és Velving községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bálint György (színművész) Bálint György (született Beck) Budapest 1906. január 20. – Budapest 1995. augusztus 16.) magyar színész és rendező. Életpályája 1927-ben végzett az Országos Színészegyesület színiiskolájában. 1925-től ösztöndíjasként a Renaissance Színházban, 1927–29-ben az Új Színházban, 1929–30-ban Debrecenben, 1930–1935 között Kassán és Ungváron, 1935-től 1938-ig a Belvárosi Színházban játszott. A háború után 1946–48-ban a Madách Színház színész–rendezője, Hont Ferenc távozása után főrend.-je lett. 1949–51-ben az Ifjúsági és a Vidám Színházban dolgozott. 1951-ben a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki. 1953–1957 között a pécsi, 1957–59-ben a szolnoki, 1959–60-ban a győri, 1960–1963-ban a kaposvári, 1963–66-ban az egri, 1966–1969 között a Győri Színház tagja volt. Szinkronszerepek A Sakál napja ....további szereplő (magyar változatban) Cyrano de Bergerac (1950)....Kapucinus szerzetes (1. szinkronban) Eladó kísértet....további szereplő Hófehérke és a hét törpe ....Szundi hangja (1. szinkronban) Idegenek a vonaton ....Veszekedést csillapító férfi Modern Pimpernel ....Karl Meyer Piedone, a zsaru ....Salvatore tanára (1. szinkronban) Vízkereszt....Böffen Tóbiás Csengetett, Mylord? .... Sir Ralph Díjai Vándor Pufi-díj (1995) Korvin Sándor Korvin Sándor, családi nevén Kálmán Imre (Nagysomkút, 1912. december 24. – Kolozsvár, 1944. január 28.) romániai magyar költő, műfordító, kritikus, közíró. Életútja Nagyváradon elkezdett jogi tanulmányait 1932-ben abbahagyta, s módos családjával szakítva Kolozsvárt kezdte sok nélkülözéssel járó írói pályáját. Első verseit a Népakarat c. munkáslap közölte. Gaál Gábor oldalán a Korunk belső munkatársa lett, itt megjelent első írásában (A festő is közöttünk él) egy új tárgyilagosság esztétikáját képviselte. A folyóirat – sokszor túlzóan, élesen dogmatikus – kritikusa, verseiben s a korszerű román és francia irodalmi alkotásokat magyarra átültető műfordításaiban azonban a humanista felfogás érvényesül. Antifasiszta publicisztikáját a Nagyváradi Napló, Brassói Lapok, Független Újság és a Tribün utódlapja a Mai Nő közölte. Irodalmi tanulmányokat folytatott Párizsban (1937-38) a Sorbonne-on. Hazatérve a kolozsvári Munkás Athenaeum írócsoportjában tevékenykedett, a bécsi döntés után a budapesti Népszava és Magyar Nemzet munkatársaként működött. A második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, az itt szerzett betegség okozta korai halálát. Költészetében József Attila és a francia avantgardizmus hatása érződik, mondandója és nyelvkultúrája azonban jellegzetesen erdélyi költővé avatja. Hol a szegénységet szólaltatja meg (Erdélyi ősz; Egy kuli tengődéseiből; Részegek a periférián; Dal a petróleumlámpáról; Géptájakon), hol pedig felemás "urak közt szolga s szolganép közt úr" mivoltán töpreng (Ábránd egy városi udvaron; Magam ellen), de "friss népek" tavaszi kedvét ünnepli a Sétatér szolgalegényei és szolgálóleányai láttán (Vasárnap délután). Irodalompolitikai írásaiban magas európai mércét választott hazai mérlegeléseihez: André Gide, André Malraux, Romain Rolland, Jean Giono, Jean Richard Bloch, Louis Aragon írásainak kitűnő fordításaival s humánumukat közvetítve a realista igényekkel fellépő új romániai magyar írónemzedék törekvéseit támasztotta alá. Miután túljutott a proletkultos beszűkülésen[forrás?], Makszim Gorkij, Ilja Grigorjevics Ehrenburg, Fábry Zoltán írói hivatástudata szerint értelmezte az ún. szocialista realizmust. Ilyen szempontból köszöntötte Balázs Ferenc falusi önvallomását, Horváth Imre háborúellenes líráját vagy Köves Miklós (Kahána Mózes) székely tárgyú új realista regényét a Korunkban. Nyomtatásban megjelent írásai Önálló kötete közel egy évtizeddel halála után jelent meg: Éber lélekkel (versek, Szász János előszavával, 1952. Haladó Hagyományaink). Versei a következő gyűjteményes kötetekben szerepeltek: Ötvenhét vers (Brassai Viktor, Józsa Béla, Salamon Ernő válogatott verseivel együtt, 1958); A Korunk költészete (Méliusz József előszavával, Szász János bevezető tanulmányával, 1967. RMI); Magasra száll az ember dallama (versantológia Sőni Pál előszavával, Tanulók Könyvtára, 1968); Férfiúdal (A baloldal költészete 1938-44. Mózes Huba előszavával. Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1972). Publicisztikájából közölt: Romániai magyar kritika 1919-1944. (Csehi Gyula bevezetőjével, Dávid Gyula válogatásában. Tanulók Könyvtára, Kolozsvár, 1972). Összegyűjtött írásai A néma számvető c. kötetben (Jordáky Lajos életrajzi tanulmányával és bibliográfiával. 1977. RMI) jelentek meg. Arcképét Brósz Irma rajzolta meg. J. Ross Robertson-kupa A J. Ross Robertson-kupa egy kanadai jégkorongos trófea, amit az Ontario Hockey League (OHL) rájátszásának a győztese kap minden évben. Ezt a kupát John Ross Robertson-ról nevezték el, aki az Ontario Hockey Association elnöke volt 1899 és 1905 között. A kupát eredetileg az OHA junior rájátszásának a győztese kapta. Az 1933–1934-es szezontól azonban az AHL Junior A kategóriájában győztes csapat kapta. Az első Junior A győztes a St. Michael's Majors csapat volt Torontóból. Amikor az 1972–1973-as szezonban az ontarioi junior bajnokságot két szintre osztották, a kupa a magasabb szinten (Ontario Major Junior A Series) maradt és továbbra is a bajnokcsapat kapta. Ez később is változatlan maradt, bár a bajnokság kétszer is megváltoztatta nevét (előbb Ontario Major Junior Hockey League-re 1974-ben, majd Ontario Hockey League-re 1980-ban. Győztesek (1934 – napjainkig) A J. Ross Robertson-kupa győztesei 1934-től napjainkig. A J. Ross Robertson-kupa mellett a Memorial-kupát is elhódító csapatok kiemelve láthatók. 2016–2017 - Erie Otters 2015–2016 - London Knights 2014–2015 - Oshawa Generals 2013–2014 - Guelph Storm 2012–2013 - London Knights 2011–2012 - London Knights 2010–2011 - Owen Sound Attack 2009–2010 - Windsor Spitfires 2008–2009 - Windsor Spitfires 2007–2008 - Kitchener Rangers 2006–2007 – Plymouth Whalers 2005–2006 – Peterborough Petes 2004–2005 – London Knights 2003–2004 – Guelph Storm 2002–2003 – Kitchener Rangers 2001–2002 – Erie Otters 2000–2001 – Ottawa 67's 1999–2000 – Barrie Colts 1998–1999 – Belleville Bulls 1997–1998 – Guelph Storm 1996–1997 – Oshawa Generals 1995–1996 – Peterborough Petes 1994–1995 – Detroit Junior Red Wings 1993–1994 – North Bay Centennials 1992–1993 – Peterborough Petes 1991–1992 – Sault Ste. Marie Greyhounds 1990–1991 – Sault Ste. Marie Greyhounds 1989–1990 – Oshawa Generals 1988–1989 – Peterborough Petes 1987–1988 – Windsor Spitfires 1986–1987 – Oshawa Generals 1985–1986 – Guelph Platers 1984–1985 – Sault Ste. Marie Greyhounds 1983–1984 – Ottawa 67's 1982–1983 – Oshawa Generals 1981–1982 – Kitchener Rangers 1980–1981 – Kitchener Rangers 1979–1980 – Peterborough Petes 1978–1979 – Peterborough Petes 1977–1978 – Peterborough Petes 1976–1977 – Ottawa 67's 1975–1976 – Hamilton Fincups 1974–1975 – Toronto Marlboros 1973–1974 – St. Catharines Black Hawks 1972–1973 – Toronto Marlboros 1971–1972 – Peterborough Petes 1970–1971 – St. Catharines Black Hawks 1969–1970 – Montréal Junior Canadiens 1968–1969 – Montréal Junior Canadiens 1967–1968 – Niagara Falls Flyers 1966–1967 – Toronto Marlboros 1965–1966 – Oshawa Generals 1964–1965 – Niagara Falls Flyers 1963–1964 – Toronto Marlboros 1962–1963 – Niagara Falls Flyers 1961–1962 – Hamilton Red Wings 1960–1961 – St. Michael's Majors 1959–1960 – St. Catharines Teepees 1958–1959 – Peterborough TPT Petes 1957–1958 – Toronto Marlboros 1956–1957 – Guelph Biltmore Mad Hatters 1955–1956 – Toronto Marlboros 1954–1955 – Toronto Marlboros 1953–1954 – St. Catharines Teepees 1952–1953 – Barrie Flyers 1951–1952 – Guelph Biltmore Mad Hatters 1950–1951 – Barrie Flyers 1949–1950 – Guelph Biltmore Mad Hatters 1948–1949 – Barrie Flyers 1947–1948 – Barrie Flyers 1946–1947 – St. Michael's Majors 1945–1946 – St. Michael's Majors 1944–1945 – St. Michael's Majors 1943–1944 – Oshawa Generals 1942–1943 – Oshawa Generals 1941–1942 – Oshawa Generals 1940–1941 – Oshawa Generals 1939–1940 – Oshawa Generals 1938–1939 – Oshawa Generals 1937–1938 – Oshawa Generals 1936–1937 – St. Michael's Majors 1935–1936 – West Toronto Nationals 1934–1935 – Kitchener Greenshirts 1933–1934 – St. Michael's Majors Bajnokok (1919 – 1933) A J. Ross Robertson-kupa győztesei a Junior A évek előtt. A Memorial-kupa győztes csapatok kiemelve láthatók. 1932–1933 – Newmarket Redmen 1931–1932 – Toronto Marlboros 1930–1931 – Niagara Falls 1929–1930 – West Toronto Nationals 1928–1929 – Toronto Marlboros 1927–1928 – Toronto Marlboros 1926–1927 – Owen Sound Greys 1925–1926 – Queen's University 1924–1925 – Toronto Aura Lee 1923–1924 – Owen Sound Greys 1922–1923 – Kitchener Colts 1921–1922 – Toronto Aura Lee 1920–1921 – Stratford Midgets 1919–1920 – Toronto Canoe Club Paddlers 1918–1919 – University of Toronto Schools OHA Junior bajnokok (1893 – 1918) Az OHA Junior bajnokcsapatok listája 1893-tól 1918-ig. 1917–1918 – Toronto De La Salle College 1916–1917 – Toronto Aura Lee 1915–1916 – Toronto Aura Lee 1914–1915 – University of Toronto Schools 1913–1914 – Orillia 1912–1913 – Orillia 1911–1912 – Toronto Canoe Club Paddlers 1910–1911 – Kingston Frontenacs 1909–1910 – Kingston Frontenacs 1908–1909 – Stratford Hockey Club 1907–1908 – Stratford Hockey Club 1906–1907 – Stratford Hockey Club 1905–1906 – Port Hope 1904–1905 – Stratford Hockey Club 1903–1904 – Frontenac-Beechgroves 1902–1903 – Toronto Marlboros 1901–1902 – Upper Canada College 1900–1901 – Peterborough 1899–1900 – Stratford Hockey Club 1898–1899 – St. George's 1897–1898 – Upper Canada College 1896–1897 – Wellingtons 1895–1896 – Toronto Granites 1894–1895 – Peterborough 1893–1894 – Peterborough 1892–1893 – Kingston Limestones Örökranglista (1919 – napjainkig) **Note: This list will have to be tallied again once the date of the first Robertson Cup has been determined. **Jegyzet: A Montreal Jr. 1972 után kapcsolódott a ligákhoz. **Note: The Kitchener Greenshirts won the 1935 Championship by default, after the Oshawa Generals were disqualified for using an ineligible player. This was a different Kitchener Greenshirts team than the club that later became the Kitchener Canucks, and ultimately the Peterborough Petes. További junior bajnoki trófeák Ed Chynoweth-kupa – WHL Elnöki-kupa – QMJHL Garics György (labdarúgó, 1954) Garics György (Jászárokszállás, 1954. április 24. – Szombathely, 2016. június 9.) labdarúgó, csatár. ifjabb Garics György osztrák válogatott labdarúgó apja. Pályafutása 1977-78-ban a SZEOL AK csapatában mutatkozott be az élvonalban. A következő idényben az MTK–VM labdarúgója volt. 1979-ben szerződött az akkor másodosztályú Haladás VSE csapatához. Pályafutása végéig itt szerepelt. 2016. június 9-én szombathelyi otthonában hunyt el rákban. Androni Giocattoli–Venezuela Az Androni Giocattoli–Venezuela (UCI csapatkód: AND) egy olasz profi kerékpárcsapat. Jelenleg profi kontinentális besorolással rendelkezik. Keret (2011) 2011. január 9-dikei állapot: Férfi 100 méteres gyorsúszás a 2009-es úszó-világbajnokságon A férfi 100 méteres gyorsúszás versenyt a 2009-es úszó-világbajnokságon július 29-én és 30-án rendezték meg. Előbb a selejtezőt és az elődöntőt, másnap a döntőt. Cimetidin A cimetidin (INN: cimetidine) a gyomorsav(en) és pepszin termelődését csökkentő gyógyszer. Gyomor- és nyombélfekély esetén adják, valamint a gyomorsósav nyelőcsőbe történő visszafolyása által okozott tünetek kezelésére. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Cimetidinum néven hivatalos. Hatásmód Gátolja a hisztamin H2 receptorokat(en) a gyomorban. A H1(en) és egyéb receptorokra csekély hatással van. Javallatok Endoszkóposan vagy röntgenfelvétellel igazolt jóindulatú, peptikus gyomor-, nyombél- és/vagy éhbél fekélybetegség, reflux oesophagitis (gyomorsav-visszafolyás okozta nyelőcsőgyulladás), erosiv gastritis (kimaródás okozta gyomorhurut), Zollinger-Ellison szindróma(en). Szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentők mellékhatásaként kialakult kimaródások kiegészítő terápiája. Mellékhatások, ellenjavallatok Súlyos máj-, keringési és vesebetegségben csak csökkentett dózisban adható. Ha a beteg vérhígítót szed, annak adagját újra be kell állítani, mert a cimetidin gátolja a citokróm P450 enzimek aktivitását, ezáltal lassítja a vérhígítók (és más szerek) lebontását. A cimetidin átjut az anyatejbe, ezért a kezelés idejére a szoptatást fel kell függeszteni. Mellékhatások ritkán fordulnak elő. enyhe hasmenés fejfájás, szédülés, zavartság, melyek a kezelés után 3–4 nappal megszűnnek a cimetidin adagjától függő transzamináz (en) enzimszint emelkedés ritkán szívritmuszavar, vérnyomáscsökkenés, többnyire már fennálló rendellenesség esetén enyhe bőrkiütés (nagyon ritkán súlyos bőrreakciók). Adagolás A maximális dózis: 2 g/nap. Gyomor- és nyombélfekély, valamint közepes erősségű erozív vérzés esetén a szokásos adag napi 3x200 mg étkezés közben, és további 400 mg este lefekvés előtt, 4–6 héten át. Gyomorsav-visszaáramlás vagy súlyos marásos gyomorhurut esetén a szokásos dózis 4x400 mg. Zollinger-Ellison szindróma: a szokásos dózis 4x400 mg. A napi utolsó adag 600–800 mg is lehet. Fenntartó kezelés: 400 mg este lefekvés előtt, ami súlyos esetekben megduplázható (2x400 mg). A fenntartó kezelés hónapokig folytatható. Súlyos veseelégtelenség esetén a dózist megfelelően változtatni kell. A cimetidin-kúra befejezését, a gyógyszer elhagyását fokozatosan csökkentett adagokkal célszerű végezni. Fizikai/kémiai tulajdonságok Fehér vagy csaknem fehér por. Vízben kevéssé, 96%-os etanolban és híg ásványi savakban oldódik. Diklór-metánban gyakorlatilag oldhatatlan. Készítmények A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben számos készítmény hatóanyaga önállóan, hidrokloridsó formájában, alginsavval ill. nátrium-bikarbonáttal kombinációban. Magyarországon már nincs forgalomban. Tristram Dalton Tristram Dalton (Newburyport, 1738. május 28. – Boston, 1817. május 30.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Massachusetts, 1789–1791). Vokov (Třebeň) Vokov (németül: Wogau) Třebeň településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi községétől 4,5 km-re délkeletre fekszik. Története Elsőként 1216-ban említik. A 17. században lerombolt várát legkorábban 1261-ben említik. 1869 és 1978 között Třebeň községhez tartozott, ezt követően 1980-ig Františkovy Lázně településrésze volt. 1998-tól ismét Třebeň-hez tartozik. Nevezetessége k Mária Magdolna kápolna a 18. század második felében épült Nepomuki Szent János szobrát 1780 -ban készítették szakrális kisemlék Historical lexicon of municipalities in the Czech Republic – 1869–2011 Eucla Nemzeti Park Az Eucla Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perthtől 1238 kilométernyire keletre a Nagy-Ausztrál-öböl közelében. A parkban található a Wilson Bluff és a Delisser-homokhegyek. A területen főleg bokros eukaliptuszfélék és a szárazabb területeket előnyben részesítő fenyérek találhatók. A vadvirágok, mint amilyen például a Templetonia retusa, az egész környéken megtalálhatóak. Az aggófüvek is megtalálhatóak a park mészköves részein. A nemzeti parkot az Eyre főútvonalon lehet megközelíteni, amely a parkot északról határolja. Mivel a park területén belül nincsenek kiépített utak, ezért kizárólag négykerék meghajtású terepjárókkal szabad a park területén közlekedni. A nemzeti park területén tilos a sátorozás, a legközelebbi kemping Euclában található. Az Eucla Táviróállomás történelmi épületének romjai a park nyugati részén találhatóak. Az épületeket lassanként elfedi a sivatag homokja. Namur (település) Namur város Belgium Vallónia régiójában, a Sambre folyó partján; Namur tartomány székhelye. Történelem A város már a kelta időkben fontos kereskedelmi csomópont volt. A város a római kor után is virágzó település maradt, mert a kora középkorban a Merovingok egy várat emeltek a folyó mellett. A 9. század vége felé alakult meg a frank befolyás alatt álló Namuri Grófság, amely később Őrgrófság lett. 1262-ben az őrgrófság a Flamand Grófság része lett, majd 1421-ben a burgundi hercegek foglalták el a trónt, dinasztikus házasság révén. Miután Namur az 1640-es években Spanyol-Németalföld része lett, a várat rendkívül megerősítették. 1692-ben aztán XIV. Lajos francia király csapatai foglalták el a várost, és a francia mérnökök újjáépítették a védműveket. 1709-ben aztán a hollandok foglalták el a várost. 1713-ban a terület az osztrák Habsburgok kezére került, habár a várban továbbra is holland őrség maradt. 1794-ben, a francia forradalmat követően Namur ismét Franciaország része lett. Napóleon veresége után, 1815-ben a bécsi kongresszus Hollandia részévé nyilvánította Belgiumot, így Namur is holland fennhatóság alá került. 1830-ban aztán Belgium elszakadt Hollandiától. Az első világháború idején, 1914-ben a város a németek fő támadásának vonalába esett, de a város erődje csak három napos ostrom után adta meg magát. A város mindkét világháborúban jelentős károkat szenvedett. Gazdaság Namur fontos ipari és kereskedelmi központ. A város ipari üzemeiben gépeket, bőrárukat, fémeket és porcelánt készítenek. Közlekedés A város fontos vasúti és közúti csomópont, valamint jelentős a vízi közlekedés is. Namurből vasúti szerelvények indulnak többek között Brüsszelbe, Luxembourgba. Látnivalók Harangtorony (világörökség része) Szent Albán Katedrális Citadella Guy Delforge Parfümgyár és bolt Szent Loup templom Namuri Színház Notre-Dame templom Groesbeek de Croix Hotel Fegyvertár Az öreg Halle Al’Chair az archeológiai múzeummal Testvértelepülések Québec , Kanada Szabadka , Szerbia Bourg-en-Bresse , Franciaország Belmont , Franciaország Ogaki, Japán Empoli , Olaszország Cimoxanil A cimoxanil szisztematikus hatású gombaölő szer a Peronosporales(en) rendbe tartozó kórokozók ellen, pl. peronoszpóra, Phytophthora(en), Plasmopara(en). Sokféle növényi kultúrában használják: szőlő, komló, uborka, burgonya, paradicsom, borsó csávázása. Hiperszenzitív reakciót indukál a kórokózóban, ami megállítja a fertőzést, és gátolja a spóraszóródást. Hatásmódja még kevéssé ismert. A cimoxanil 2019. augusztus 1-ig engedélyezett az EU-ban. Készítmények A készítmények a cimoxanilt más szerekkel kombinálják. Axidor Besiege Curzate Eclair Kupfer Fusilan WG Lieto Matilda WG Mixanil Moltovin Option PROFILUX Proxanil 450 SC Tanos Wakil XL Zetanil R Zaluka Lipnička Zaluka Lipnička falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Žakanjéhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 23 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re nyugatra, a Kulpa bal partján a szlovén határ mellett fekszik. A község nagyobb települései közé tartozik. Története 1857-ben 311, 1910-ben 326 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 137-en lakták. Nevezetességei A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kis kápolnája. Saint-Morillon Saint-Morillon egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Danielle Secco 2014 – 2020 Jean-Michel Benesse Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás Prefektúrák Shadow Racing Cars A Shadow Racing Cars egy amerikai tulajdonú Formula–1-es csapat volt, de leginkább az Egyesült Királyságban lévő versenypályákat használták tesztelésre. Története Az első évek (1971–1972) A vállalatot Advance Vehicle Systems néven alapította Don Nichols. Az autókat Shadownak (magyarul örökké kísérő) nevezték el. Az új csapat első tervezője Trevor Harris volt, és első autójuk az Mk típusnevet kapta, amelyet George Follmer és Vic Elford kapta meg. Az Mk1-esnek volt egy trükkje, mégpedig az, hogy a szokásosnál jóval kisebb kerekek voltak rajta, így az autó ugyan gyors, viszont nagyon megbízhatatlan volt. A csapat a következő évben már egész jó eredményeket ért el, mivel Harris terveit lecserélték a Peter Bryan által tervezett Ti22-esre, Jackie Oliver ezzel a típussal lett nyolcadik a CanAm bajnokságon. Az év végére már szponzoruk is volt az Universal Oil Products (UOP) személyében. A csapat 1974-ben már egyre jobb eredményeket ért el, de a gyári Porsche és McLaren még mérföldekkel előttük járt. Belépés a Formula–1-be (1973–1974) 1972 vége körül Nichols bejelentette, hogy benevezte a csapatot az 1973-as Formula–1 világbajnokságba az UOP szponzorálásával. Az autókat az a Tony Southgate tervezte, akinek BRM-je az előző évben Jean-Pierre Beltoise-val megnyerte a monacói nagydíjat. A csapat először az 1973-as dél-afrikai nagydíjon állt rajthoz a DN1 nevű autóval, Jackie Oliverrel és George Follmerrel a volánnál. A soron következő spanyol nagydíjtól Graham Hill is ugyanezzel az autóval versenyzett Embassy Hill néven. 1974-ben a leggmegbízhatóbb pilótákkal mentek, az amerikai Peter Revson és a francia Jean-Pierre Jarier személyében. Revson azonban egy Dél-afrikai teszten halálos balesetet szenvedett, és a helyére előbb Brian Redman, majd Bertil Roos, végül Tom Pryce érkezett. A csúcson (1975–1977) Az előző autókhoz képest forradalmian új DN5-tel Jean-Pierre Jarier az 1975-ös szezon első két futamán (Argentína és Brazília) megszerezte a pole pozíciót, de a versenyeken mind a két autójuk technikai okok miatt kiesett. A legtöbb Formula–1-es csapatokhoz hasonlóan ugyanazt a 490 LE-s Ford-Cosworth DFV motort használták, mint korábban. Még 1975-ben versenybe állították a DN7-et, amit már egy 550 LE-s Matra V12-es motor hajtott meg. Az DN7-ben hosszabb tengelytávot alkalmaztak, hogy ne vesszen kárba a jóval nagyobb és drágább francia motor ereje. Bár ez a felállás halálra volt ítélve, mivel a Matra motor csak egyszeri használatos volt. A új pilóta, Tom Pryce viszont megmutatta tehetségét, és megnyerte a világbajnokságon kívüli Bajnokok Versenyét. Két évvel ezután, az 1977-es dél-afrikai nagydíjon Pryce életét vesztette az sportág történetének egyik legszörnyűbb balesetében, amikor az olasz Renzo Zorzi másik Shadowja lángolva állt meg a pálya szélén, és Pryce egy odarohanó pályabírót elgázolt, akinek poroltója agyonütötte a walesit. Pryce helyét Alan Jones vette át, aki abban az évben az osztrák nagydíjon megnyerte a csapat első Formula–1-es versenyét. A hanyatlás (1978–1980) Miután Jones 1978-ban a Williamshez szerződött, és a személyzet nagy része elhagyta a csapatot, hogy megalapítsák az Arrowst, a Shadow 1980-ban hanyatlásnak indult, amit az is jelzett, hogy a Theodore Racing teljesen lehagyta őket. Végül pénzügyi nehézségek miatt, szezon közben a csapat teljesen feloszlott. Formula–1-es eredmények (táblázat értelmezése) Hold My Body Tight A Hold My Body Tight című dal az angol fiúcsapat az East 17 5. és egyben utolsó kimásolt kislemeze a Steam című albumról. Ez a dal a csapat egyetlen kislemeze, mely csupán a 12. helyig jutott az angol kislemezlistán, így nem lett Top 10-es helyezett. Megjelenések 7" London Records – LON 367 A Hold My Body Tight (Radio 7" Edit) - 3:39 B Hold My Body Tight (Tony Mortimer Remix) - 3:41 Remix – Tony Mortimer 10" (Limited Edition - Single Sided) London Records – LXXXDJ 367 A Hold My Body Tight (Tony Mortimer Remix) - 3:41 Révész Sámuel (mérnök) Révész Sámuel, Révész Samu (Tata-Tóváros, 1852. – Budafok, 1928. február 19.) magyar államvasúti főmérnök. Életútja Fisch Jakab és Pollák Terézia fiaként született. A gimnáziumot Esztergomban és Pesten, műegyetemi tanulmányait 1872-től a budapesti József-műegyetemen és Münchenben végezte. A Magyar Államvasutak főmérnöke volt Budapesten. Fischer családi nevét 1877-ben változtatta Révészre. Cikkei a Magyar Nyelvőrben (1878. A hegynevekről, A völgyek neveiről, 1883. Szádfal); a Természettudom. Közlönyben (1879. A piemonti Liguria csontbarlangjában talált legujabb leletekről stb.); a Magyar Mérnök- és Építész-egylet Közlönyében (1880. Vízműtani műszók, Vasuti műszók, 1881. Műkifejezések stb. 1886. januártól 1888. decemberig a folyóirat munkatársa). A Magyar Mérnökegylet Közlönyét is szerkesztette. Munkái A föld. A földgömb életjelenségeinek leírása. Irta Reclus Elisée. Az eredeti 4. kiadás után ford. Királyi Pál és Révész S. Az eredetivel összehasonlította Hunfalvy János. Bpest, 1880. Két kötet. (I. kötet 25 műlappal és 253 ábrával, II. k. műlappal és 217 szövegábrával. A kir. m. természettudományi társulat Könyvkiadó-Vállalata 16., 17. kötet.) Vasuti szótár. Két kötetben három rész. Magyar-német-franczia és német-magyar-franczia rész. U. ott, 1885-86, (Ism. Bud. Szemle XlII. 1885.) Jegyzetek Halálesete bejegyezve a budafoki (Bp. XXII. ker.) állami halotti akv. 26/1928. folyószáma alatt. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 39628/1877. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1877. év 1. oldal 23. sor Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906. Langenorla Langenorla település Németországban, azon belül Türingiában. Langenorla Pößneck községgel határos. Népesség A település népességének változása: Oribasziosz Oribasziosz (latinos alakban Oribasius, Pergamon, 326 – Konstantinápoly, 403) görög orvos. Élete és művei A bizánci orvosi iskola egyik legjelesebb képviselője volt, életrajzi adatait kortársa és barátja, Eunapiosz örökítette meg „Bio philoszophón kai szophisztón" című művében. Oribasziosz előkelő családból származott, orvosi tanulmányait Alexandriában végezte, ahol a ciprusi Zénó, a kitűnő orvos volt mestere. Ezután Athénben telepedett le és itt alkalma nyilt megismerkedni Iulianus későbbi római császárral, aki az udvartól száműzve a tudományoknak és művészeteknek szentelte magát. Oribasziosz annyira megnyerte Iulianus rokonszenvét, hogy nem csupán orvosa, hanem minden ügyben bizalmas tanácsadója és meghitt barátja lett. Mikor II. Constantius császár Iulianust, mint egyetlen életben maradt férfirokonát a caesari méltóságra emelte, Oribasziosz elkísérte őt a galliai háborúba, amint pedig Iulianus 360-ban a császári trónra lépett, Oribaszioszt Byzantum quaestorává nevezte ki. Oribasziosz császári barátját a perzsák elleni hadjáratba is elkísérte, ahol Iulianus 363-ban életét vesztette. Azon bizalmas viszony miatt, a mely Oribaszioszt Iulianushoz fűzte, ennek utódai, Valens és I. Valentinianus társcsászárok száműzték. Oribasziosz ekkor a keleti gótokhoz menekült, ott orvosi tudásával oly fényes hírnevet vívott ki magának, hogy az uralkodók kénytelenek voltak engedve a közhangulatnak őt visszahívni és gazdagon kárpótolni üldöztetéséért. Ezután haláláig, mely valószínűleg 403-ban következett be, Konstantinápolyban folytatta orvosi működését. Iulianus császár kezdeményezésére egy Phótiosz szerint hetven, a Szuda-lexikon szerint hetvenkét könyvből álló nagy orvosi gyűjtőmunkát írt „Szünagógai iatrikai” (collectanea medicinalia) címmel. Ezen művének megszerkesztése céljából majdnem az összes jeles orvosírókat felhasználta, akik Hippokratésztől kezdve az ő koráig éltek; mindezeknek munkáiból bő kivonatokat készített, minden egyes fejezetben pontosan megjelölte a forrásműveket, a melyekből merített. Ekként Oribasziosz számos kiváló ókori írónak tanait, akiknek művei elvesztek, legalább részben megmentette az utókor számára. Oribasziosz maga az egyes fejezetekhez bevezető és kísérő magyarázatokat fűzött, ezeknek a megírásában, éppúgy, mint a kivonatok megválogatásában és összeillesztésében, bámulatos olvasottságot, bő tapasztalást és éles megfigyelőképességet árult el. Többek között igen helyes útmutatásokat adott a dajkák megválasztására, továbbá a gyermekek kellő testi nevelésére, melyről azt hangoztatta, hogy ez a normális szellemi fejlődésnek alapja, valamint kiemelte azt is, hogy a gyermekeket a hetedik életévük előtt nem szabad szellemi munkára fogni. A műnek körülbelül kétharmad része elveszett, csupán az első 15, továbbá a 24. 25. valamint a 44–50. könyv maradt fenn. A 46. 47. könyvet legelőször Coccni adta ki egy firenzei kézirat nyomán 1754-ben, a 44. 45. 48. 49. és 50. könyvet pedig 1831-ben Rómában Mai bíboros adta ki a vatikáni könyvtárban talált kézirat alapján. Oribasziosz körülbelül két évtizeddel nagy művének megírása után fiának, Eusztathiosz orvosnak kívánságára ebből egy kilenc könyvből álló kivonatot készített, melyet elsősorban utazó orvosok kézikönyvének szánt; e mű csak latin fordításban ismert. Ugyancsak csupán latin fordításban jelent meg Oribasziosznak egy másik kivonatos munkája, a négy könyvből álló „Euporiosta”, vagy a Szuda-lexikon szerint „Prosz tousz aporountasz tón iatrón”, melyben a könnyen beszerezhető házi gyógyszereket ismertette, és amely művét Eunapiosznak ajánlotta. Oribasziosz többi művei, nevezetesen a „Peri pathón” és a „Peri baszileiasz” címűek elvesztek. Oribasziosz műveit legelőször Rasarius rendezte sajtó alá 1554-ben Velencében. Andruskó Attila Andruskó Attila (szerbül: Атила Андрушко / Atila Andruško) (Zenta, 1980. október 12. –) szerbiai születésű magyar labdarúgó, a Kozármisleny SE középpályása. Pályafutása 2006-ban letette a magyar állampolgári esküt. Andruskó Attila a bundabotrány egyik gyanúsítottja. A vád szerint a 2009. április 21-i Budapest Honvéd – Siófok labdarúgó-kupa mérkőzést a német bundabotrány központi figurájával megkötött megállapodás szerint befolyásolta a mérkőzés eredményét. Germinon Germinon település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 174 fő (2015). Germinon Cheniers, Soudron, Thibie, Trécon, Vélye és Villeseneux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Migrén A migrén a fejfájások egyik speciális változata, sokan az erős, hosszan tartó fejfájás szinonimájának tartják. A többnyire féloldali fejfájást sok esetben látászavarokból, vibráló, cikkcakkos fényekből álló migrénaura előzi meg. Mozgászavarok is jelentkezhetnek. Féloldali jellege miatt a görögök hémikraniának, nevezték, a latin hemicrania forma közvetítésével innen származik az ófrancia migraine, magyarul migrén. Ebben a neurológiai betegségben a népesség 10%-a szenved. Nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál. A fájdalom tipikusan visszatérő, lüktető, féloldalas, és rohamszerűen jelentkezik. Hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység kísérheti. Története A migrén kezelésének első kísérletei a középső kőkori koponyalékelések. Akkoriban a fejfájást és más neurológiai megbetegedéseket az embert megszálló gonosz szellemeknek, démonoknak tulajdonították. A koponyalékelés célja az volt, hogy ezeket a szellemeket kieresszék a fejből. A koponyalékelést különböző okokból, kultikus, misztikus okokból, vagy gyógyítás céljából végezték. A leletek szerint a betegek 50%-a még éveket élt a beavatkozás után. A honfoglaló magyarok között is szokás volt az eljárás. Még a 17. században is végezték. Az ókori Egyiptomban más módszereket is ismertek. Az időszámításunk előtti 1550-re datált Ebers-papirusz különféle gyógymódokat ír le. Ezek egyikében harcsa csontvázának hamvával kellett bedörzsölni a fájós területet. Elsőként Hippokratész ismerte fel az aurát, mint a fejfájás előhírnökét. Ezt okolta azért, hogy a gyomorból gőzök szállnak fel, és fejfájást idéznek elő. A 2. században Aretaiosz írta le az általa heterocranianak nevezett migrén összes tünetét fejfájással, izzadással, hányingerrel és hányással. Galénosz nevezte először hemicranianak a betegséget, aminek keletkezéséért a túl sok sárga epét tette felelőssé. A migrén központi idegrendszeri eredetét Thomas Willis említette először 1664-ben az agyi erek tágulásával együtt. Ekkoriban higanyvegyületekkel, kálium-cianiddal, ebvésszel, nadragulyával és gyűszűvirággal kezelték a migrént. William H. Thompson 1884-ben hatásosnak találta az anyarozs kivonatát a migrénre, ezzel megvetette a modern migrénterápia alapjait. Ennek hatóanyagát, az ergotamint Arthur Stoll izolálta először 1920-ban. Az ergotamin hatásmechanizmusának felfedezése újabb gyógyszerek, a triptánok kifejlesztéséhez vezetett. Okai A betegség pontos oka nem ismert, az agyi erek görcsös összehúzódását majd kitágulását, valamint egyfajta hátulról előre, hullámként terjedő agyi működészavart sejtenek a panaszok mögött. Mivel az ipari országokban az utóbbi negyven évben gyakorisága a kétszeresére-háromszorosára nőtt, ezért feltételezik, hogy a környezeti tényezők és az életmód is szerepet játszik kialakulásában. Az arra érzékeny egyéneknél bizonyos anyagok és helyzetek rohamot váltanak ki. Ide tartoznak a hormonális változások, a stressz, az alvás, és az élelmiszerek. Ezek a tényezők egyénenként különbözők, és a fejfájások naplózásával mutathatók ki. A leggyakoribb rohamokozók a stressz, az életritmus felborulása, a kialvatlanság vagy a túl sok alvás és a környezet. Néhány betegnél a roham a stressz elmúlása után jelentkezik, például hétvégén. A leggyakoribb rohamkiváltó környezeti ingerek az időjárás és a szagok. A nőknél még a havi ciklussal járó hormonális változások is a gyakoribb rohamkiváltók közé tartoznak. A migrénes nők felénél jelentkezik ez a probléma. A leginkább veszélyeztetett időszak a késői sárgatestfázis vagy a fogamzásgátlók szedésének szünete. A migrénesek kétharmada összefüggést lát bizonyos élelmiszerek vagy élvezeti szerek fogyasztása és a rohamok fellépése között. A leggyakoribb ilyen cikk az alkohol. Emellett a glutamát-, a tiramin-, a hisztamin-, és a szerotonintartalmú élelmiszerek és élvezeti szerek is gyakran keltenek rohamokat, például a vörösbor, a csokoládé és a sajt. A kávét is gyakran hibáztatják. Sok beteg a migrénes roham legkorábbi szakaszában, az aurát és fejfájást megelőző egy napban (prodrome szakasz) különösen kíván egyes élelmiszereket vagy élvezeti szereket, és tévesen ezeket teszi felelőssé a rohamért. Az egyes élelmiszerek feltűnő megkívánása és a migrén kialakulása közötti ok-okozati összefüggés nincs feltárva. Egyes gyógyszerek, különösen a nitrogénmonoxidot felszabadító értágítók is kelthetnek rohamokat. A nátrium-glutamát rengeteg ételben megtalálható, főként az ázsiai (kínai, japán) ételekben alkalmazzák. Előfordulása A migrén kortól és nemtől függetlenül bárkinél jelentkezhet. Családi halmozódások vizsgálata során egy bizonyos öröklődési hajlamot is megállapítottak, mely talaján gyakrabban alakul ki. Előfordulása a teljes népességre vonatkoztatva 8-12%, ezen belül leggyakoribb a 20-50 közötti nők körében, ebben a csoportban 20-25%-ot is elér a gyakorisága. A legtöbb beteg a 25 és 45 év közötti korosztályhoz tartozik, de a betegség már gyermekkorban elkezdődhet. Gyakorisága kamaszkorra az összes fejfájás 20%-ára nő. A gyerekeknél nincs különbség a nemek közötti gyakoriságban, csak a nemi érés után válik gyakoribbá a nők körében. A férfiak gyakrabban szenvednek atípusos migrénben, ezért feltehetően ritkábban ismerik fel náluk a betegséget. Éppen ezért a gyakorisági adatokat kritikusan kell szemlélni. Gyakorisága miatt a gazdasági jelentősége sem lebecsülendő, mind a kezelésére fordított költségek, mind a kiesett munkaidő, mind a termelőképesség csökkenése miatt. A rohamok gyakorisága A migrén rohamok formájában jelentkezik, melyek 4 órától 3 napig tarthatnak. Van, akinél egész életében csak egyetlen roham történik, mások akár havi 6-8 rohamot is átélhetnek rendszeresen, de náluk is előfordulhat több hónapos, esetleg több éves rohammentes időszak. Következményei Az egyértelműen diagnosztizált aura nélküli migrénnek nincsen jelentősebb egészségi következménye. Az aurával járó migrének esetén egyes kutatások szerint fokozódik egy esetleges stroke, agyi katasztrófa esélye. A rendszeresen visszatérő súlyos migrénrohamok a roham alatt teljes munkaképtelenséget okozhatnak, annak minden társadalmi és gazdasági vonzatával, sok migrénes a munkahely elvesztése miatt félelmében szinte munkaképtelen állapotban is dolgozni kényszerül. A fejfájásos roham, de különösen a megelőző aurajelenség a közlekedési, vezetési képességet erősen rontja. Aurajelenség alatt vezetni nem tanácsos. Tünetei Bevezető szakasz A betegek egy része a rohamokat már egy nappal előre megérzi, elsősorban hangulatváltozás hívhatja fel a közelgő rohamra a figyelmet. Ezt a szakirodalomban prodromának nevezik. Jellemző tünetei közé tartozik az aluszékonyság, szokatlan fáradtság, vagy éppen feltűnő mértékű és mással nem magyarázható felvillanyozottság és eufória, felfokozott étvágy, szénhidrát tartalmú ételek, csokoládé kívánása. A rohamot megelőző aura jelenség A rohamok kb. negyedét látászavar, úgynevezett migrénaura vezeti be, ilyenkor előfordul, hogy a látótér egy részén csak fekete, vagy vibráló ezüstös folt van, máskor villogó pontok vagy fényes, esetleg színes cikkcakkos vonalak, részleges látáskimaradás, a térlátás elvesztése, csőlátás, gömb vagy csillag alakzatok jelennek meg. Ezek a jelenségek fokozatosan alakulnak ki és általában fél óra alatt megszűnnek. Néhány művészt megihlettek ezek a vizuális jelenségek. Ennél jóval ritkábban a végtagok zsibbadása, gyengesége, beszédzavar vagy szédülés is előfordulhat. Migrén esetén ezeket is aurának nevezik. Előfordul az is, hogy valakinek vannak aurával bevezetett rohamai, máskor csak fejfájás aura nélkül és megint máskor esetleg csak az auratünet jelenik meg. Az aurás tünetek lezajlása után egy órán belül jelentkezik a fejfájás. A migrénaurára jellemző az érzés- és látászavar vándorlása, vagy átalakulása. A tüneteket okozó működési zavar vándorlása speciális vizsgálatokkal az agyban is megfigyelhető. Lassú megjelenése és elmúlása, valamint dinamikája miatt jól elkülöníthető más neurológiai megbetegedésektől, például az epilepsziás rohamoktól. Az aura nem károsítja az agyszöveteket, és nem tart tovább egy óránál. A fejfájásos szakasz A aurajelenséget követő fájdalom a mérsékelttől a szinte elviselhetetlenig előfordulhat, általában lüktetőgörcsös jellegű. Az esetek 70%-ában féloldali, és leginkább a homlokot, a tarkót és a szemtájékot érinti. Szinte mindig hányinger (80%), de legalábbis étvágytalanság (több, mint 80%), máskor hányás (40–50%) , a külvilág ingerei (fények 60%, hangok 50%, szagok 10-30%) iránti fokozott érzékenység kíséri. Mozgás hatására a fájdalom erősödik. Időtartama egy óra és három nap között változik. A gyerekek rohamai rövidebbek, és gyakrabban kétoldaliak a homlok és a halánték területén. Náluk gyakoribb a zajérzékenység, a szédülés és az egyensúlyzavar. A migrén egyes formáiban a fejfájásos szakasz elmarad. A betegek többsége a roham alatt gyakorlatilag nem tudja ellátni napi teendőit, legjobb, ha sötét, csendes, nyugodt szobában le tudnak feküdni, ahol nem zavarja őket senki. Utóhatások A fejfájás elmúlását több napos fáradtság, izomláz és izomfájdalom kísérheti. A beteg "kifacsartnak" érezheti magát, de vannak, akik a roham elmúltával kipihentnek, feltöltődöttnek érzik magukat. Osztályozása A migrén elsődleges fejfájást okozó betegség. Ez azt jelenti, hogy a fejfájásnak nincs nyilvánvaló oka, mint az agydaganat, az agysérülés vagy gyulladások. A migrént és a hozzá hasonló betegségeket a Nemzetközi Fejfájás Társaság (International Headache Society, IHS) elsődlegesen az aura szempontjából osztályozza. Aura nélküli migrén Az aura nélküli, más néven közönséges migrén 80–85%-os részesedésével a migrén leggyakoribb formája. Erről akkor van szó, ha a kórtörténetben legalább öt fejfájásroham szerepel, amik a négy fő kritérium közül legalább kettőnek eleget tesznek: Féloldalasság, oldalváltás lehetséges Közepes, vagy nagy erősség Hasogató jelleg Erősödés testmozgás hatására Emellett kell még lennie legalább egy vegetatív tünetnek, hányingernek, fény- vagy hangfóbiának. Aura hiányában nyugtalanság, izgatottság és hangulatváltozás jelezheti előre a rohamot, egy órával-két nappal megelőzően. A fájdalom az esetek kétharmadában féloldalas, lüktető, mozgás hatására erősödik, és kezelés nélkül négy óráig-három napig tarthat. Kísérheti hányinger, hányás (80%), fényérzékenység (60%), hangérzékenység (50%), szagérzékenység (< 30%). Gyerekeknél a rohamok rövidebbek is lehetnek, és náluk kétoldali a fájdalom. Nőknél az aura nélküli migrén gyakran a menstruációs ciklushoz kapcsolódik. Az újabb rendszerezések ezért megkülönböztetik a menstruációs migrént, a nem menstruációs migrént és a menstruációhoz kapcsolódó migrént. Aurás migrén Az aurás, más néven klasszikus migrént különféle neurológiai jelenségek kísérik: látászavarok a bőrérzékelés zavarai beszédzavarok mozgászavarok, bénulás A tünetek átlagos időtartama 20-30 perc, de néha túllépheti az egy órát is. Az aurajelenségek alatt, vagy azok után egy órán belül kezdődik a fejfájásos szakasz, amit hányinger, hányás, fényérzékenység, hangérzékenység, szagérzékenység kísérhet. Ez a szakasz akár teljesen el is maradhat. Az IHS szerint aurás migrénről akkor beszélhetünk, ha: múlékony látás-, érzés- és beszédzavarok jelentkeznek a tünetek 5-60 perc alatt alakulnak ki, vagy múlnak el. Tipikus aura migrénes fejfájással A migrénes aura legjellemzőbb formája a tipikus aura migrénes fejfájással. Ezt sok betegnél nem migrénes fejfájás követi, amit nem kísérnek migrénre jellemző tünetek. Tipikus aura fejfájás nélkül Ez a migrénes aura fejfájás nélkül jelentkezik a betegek egy kisebbségénél. Többnyire férfiaknál fordul elő. Az idő múlásával a rohamokból elmaradhat a fejfájás az öregedés során. Familiáris hemiplégikus migrén A fenti tünetek mellett ritkán megfigyelhető időleges féloldali bénulás is társulhat a migrén tüneteihez. Ez a tünet gyakrabban érint egyes családokat. Emellett kómáig menő öntudatzavar, láz és zavartság is megfigyelhető. A családi halmozódást akkor ismerik el, ha egy első- vagy másodfokú rokonnak szintén ilyen migrénje van. Ezért a családi halmozódásért az 1-es, a 2-es és a 19-es kromoszómán öröklődő mutációk a felelősek. Eszerint három típust különböztetnek meg, az I-est (FMH1), a II-est (FMH2) és a III-ast (FMH3). Sporadikus hemiplégikus migrén A sporadikus hemiplégikus migrén tünetei a családban halmozódó hemiplégikus migrénhez hasonlítanak, de a rokonságban nincs nyoma ezeknek a tüneteknek. Nem is találtak olyan géneket, amiket felelőssé lehetne tenni ezért a formáért. Gyakorisága összehasonlítható a családban halmozódó hemiplégikus migrénnel. Ez a típus férfiakban gyakoribb. Baziliáris migrén A bazliáris migrén fiatal felnőtteknél fordul elő. Jellemző tünetei eltérhetnek a többi aurás migrénétől; jellemző a szédülés, a fülcsengés, a hallás- és beszédzavar, a kettőslátás és más látászavarok mindkét szemben, ataxia, öntudatzavar vagy egyidejű kétoldali paresztéziák. Egyes esetekben a bezártságszindrómára emlékeztető teljes mozgásképtelenség alakul ki, aminek időtartama 2-30 perc. Csak a szem mozoghat függőlegesen (Bickerstaff-Szindróma). Az aura és a fejfájás kétoldali. Retinális migrén A retinális migrén a féloldali látászavarokról ismerhető fel, amiket migrénes fejfájás kísér, vagy követ egy órán belül. Vestibularis migrén Fejmozdításra jelentkező szédüléses tünet, mely főleg migréneseknél, különösen aurás migréneseknél jelentkezik. Rohammentes időszakban fokozott szédülési hajlam fejmozdításokra, de a szédülés fejmozdítás és szemmozgás nélkül is jelentkezhet mozgó tárgyak látásától, akár tévénézéstől is. A panasz egyszerű bizonytalanságtól a több napig tartó erős szédüléses rohamig fokozódhat. Fülzúgás, fülcsengés társulhat hozzá, de a szédüléses roham nem jár feltétlenül egyidejű fejfájással. Mivel heves szédülést más, sokszor súlyosabb, vagy másként kezelendő betegségek is okozhatnak, a vestibularis migrén csak azok kizárása esetén mondható ki. Valószínűsített migrén Az IHS valószínűsített migrénről beszél, ha a roham egy kritérium híján megfelel valamelyik migréntípusnak. Akkor is valószínűsíti a migrént, ha ugyan minden kritérium teljesült, de a beteg a roham előtt olyan és annyi gyógyszert vett be, amik önmagukban is fejfájást válthatnak ki. Szövődményei Krónikus migrén Ha a beteg több hónapon át minden hónapban legalább 15 napon át migrénes tünetektől szenved, akkor krónikus migrénről van szó. Gyakran az aura nélküli migrén szövődménye, és növekvő számban jelentik. Ettől el kell különíteni a gyógyszerek által kiváltott krónikus fejfájást, amit például a fájdalomcsillapítók túladagolása okozhat. Status migraenosus Status migraenosus esetén az egyik roham közvetlenül a másik után következik, vagy a roham időtartama meghaladja a 72 órát. A betegnek alig van ideje arra, hogy kipihenje magát, ezért ez különösen sok szenvedéssel jár. Migralepsia A migralepsia migrén által okozott epilepsziás rohamot jelent. Az aurafázist egy órán belül epilepsziás roham követi. Az aurás migrén szövődménye, amit feltárja a migrén és az epilepszia közötti bonyolult kapcsolatot. Migrénes infarktus A migrénes infarktus többnyire az aurás migrén szövődménye. Az aura egy óránál tovább is eltarthat. A migrén képalkotó eljárásokkal kimutatható bevérzéseket okoz az agy egyes területein. Főként 45 év alatti nőket érint. További rizikófaktorai a dohányzás és a túlsúly. Infarktus nélküli perzisztens aura Az infarktus nélküli perzisztens aurát az egy hétnél hosszabb migrénes tünetek jellemzik maradandó agykárosodások nélkül. Az auratünetek kétoldaliak. Kivizsgálása A rendszeresen visszatérő, vagy akár egyetlen alkalommal, de tűrhetetlen erővel fellépő fejfájás esetén orvoshoz kell fordulni. A migrénnel neurológusok és fejfájás ambulanciák foglalkoznak. Egy pillanat alatt kezdődő fejfájás, bénulás, zavarodottság, egyik szemre kiterjedő látásvesztés, görcsrohamok, tarkómerevség, kettőslátás, egy óra alatt nem múló aurajelenség esetén sürgősen orvoshoz kell fordulni. A kivizsgálás alapját a belgyógyászati, neurológiai és szemészeti vizsgálat jelenti. Az eredmények függvényében további vizsgálatok végezhetők, többek között nyaki röntgen a csigolyaelváltozások, nyaki ultrahang a nyaki erek vizsgálatához, EEG az epilepszia kizárásához. Szükség esetén koponya MRI és speciális agyi keringési vizsgálat is végezhető, sok más egyéb mellett. Az esetleges rizikófaktorok (pld. magas vérnyomás, magas koleszterinszint, cukorbetegség stb.) feltárása nagyon fontos. Javaslat: Fejfájásos panaszok esetén forduljon családorvosához! A korai kivizsgálással jobb gyógyulási esélyei vannak! Orvosa munkáját könnyíti, ha pontosan, rendszerbe szedve leírja, majd vizsgálata során elmondja fejfájásának jellegzetességeit, esetleges kiváltó tényezőit! Fejfájás esetén orvosi javaslat nélkül ne gyógyszerezze magát! Fiziológiája Migrénes roham A migrénrohamok mechanizmusa még nem egészen ismert. A migrén kialakulását több egymást kiegészítő elmélettel magyarázzák. Ezekben az elméletekben fontos szerephez jutnak a különféle ingerületátvivő anyagok, mint a szerotonin, a glutamát, a nitrogén-monoxid és a CGRP. Vaszkuláris elmélet A vaszkuláris elmélet azon a megfigyelésen alapszik, hogy a migrénes roham alatt az agy véredényei kitágulnak. Ezt a tágulást a trigeminovaszkuláris reflex részének tekintik. A roham alatt aktiválódnak az ezeknek az ereknek a falában levő, a háromosztatú ideghez tartozó szabad idegvégződések. A háromosztatú ideg az innen kapott információkat a nucleus spinalis nervi trigemini alsó részébe szállítja. Ezt teszik felelőssé a fájdalomért. A kísérő tünetekért a háromosztatú idegből a hipotalamuszba és az érzőkéregbe jutó információkat hibáztatják. A vaszkuláris elmélet megmagyarázza a migrénes fejfájás lüktető természetét. Ezt támogatja az a megfigyelés, hogy az értágítók szintén kiválthatnak migrénes, vagy ahhoz hasonló fejfájást. Az erek mechanikus összenyomása ellenben a migrénes tünetek csökkenéséhez vezet. Egyes migréngyógyszerek hatásmechanizmusa is ez alapul. Ilyenek az anyarozs-alkaloidák, a triptán és a CGRP-receptorantagonisták. Mivel a vaszkuláris elmélet nem magyarázza meg az összes kísérőtünetet, ezért a migrén nem tekinthető tisztán vaszkuláris eredetű betegségnek. Izgatási elmélet A rendszeres migrénrohamokat átélő betegekben az agy nyakszirtlebenyének fokozott ingerlékenységét is megfigyelték. Ez vezetett az izgatási elmélet feltevéséhez. Ezt az okozza, hogy nagy mértékben bocsátódnak ki káliumionok a sejt közötti állományba. A káliumionok depolarizálják az agykéreg egyes területeit. A migrénes aurát a látókéregre kiterjedő depolarizációval hozták összefüggésbe. A migrénes fejfájás a legegyszerűbben a háromosztatú ideg érző magjainak egy részébe jutó ingerülettel magyarázható. Más elgondolások szerint a káliumionok, a glutamát és a nitrogén-monoxid közvetlenül váltja ki a fejfájást. A migrénes és az epilepsziás roham keletkezése és terjedése közötti hasonlóságot is ez az elmélet írja le a legjobban. A neurogén gyulladás elmélete A neurogén gyulladás elmélete azon alapul, hogy a háromosztatú ideg végződései a migrénes roham alatt gyulladásközvetítő anyagokat bocsátanak ki. Ilyen anyagok a CGRP, a substance P és az A-neurokinin. A CGRP megnövekedett mennyisége a vérplazmából is kimutatható. Ezek az anyagok központi szerephez jutnak a steril neurogén gyulladás kiváltásában és a masztociták aktiválásában. Ennek következtében kitágulnak a véredények, megnő az erek áteresztőképessége, és fehérvérsejtek gyűlnek a gyulladásközvetítő anyagok által megjelölt helyre. A metalloproteázok hatására a vér-agy gát áteresztőképessége is megnő a fehérjék és a peptidek számára. Mind az értágulás, mind az ödémaképződés a migrénes fejfájás okozója lehet. Genetikai okok Mivel a migrének egyes típusai családi halmozódást mutatnak, ezért azt sejtik, hogy egyes mutációk szerepet játszanak a kialakulásában. A familiáris hemiplégikus migrén genetikai okaként három különböző gén hibáját jelölték meg. Az I-es típusú familiáris hemiplégikus migrén a 19-es kromoszóma CACNA1A génjének hibája miatt jön létre. Ez a gén a Ca v 1.1 kalciumcsatornát kódolja. A II-es típusú familiáris hemiplégikus migrént az 1-es kromoszóma ATP1A2 génjének hibája okozza. Ez a gén a nátrium-kálium-ATPázt kódolja. A III-as típusú familiáris hemiplégikus migrént a 2-es kromoszóma SCN1A génjének hibája hozza létre, ami egy nátriumcsatornát kódol. Mindegyik génhibát kapcsolatba hozták az epilepsziával is. Az aurás migrén gyakoribb azoknál a betegeknél, akiknél a szív pitvarának falán ovális nyílás marad meg, ezért úgy sejtik, hogy mindkettő ugyanarra a génhibára vezethető vissza. Hasonlót sejtenek a migrén és a depresszió közötti kapcsolatról. A roham megelőzése Kivizsgált és diagnosztizált migrén esetén a rohamok megelőzésére speciális gyógyszerek vannak. Ezek a kialakult roham megszüntetésére nem alkalmasak, kizárólag a megelőzésre. Orvosi utasítás szerint béta blokkoló, kalcium-csatorna blokkoló, antidepresszáns, agyi keringésjavítók és migrén ellenes gyógyszerek alkalmazhatók. Amennyiben nincs ellenjavallat, az orvos beleegyezésével magnézium, B vitamin, Aszpirin, enyhe nyugtató szedhető megelőzésképpen. Elengedhetetlen a vérnyomás normalizálása. Kerüljük a migrénes rohamokat kiváltó tényezőket. A stressz, kialvatlanság, fáradtság, éhség, szomjúság, szem túlzott igénybevétele, túl sok monitornézés, alkohol, nikotin, koffeines üdítők, pezsgő, borok, glutamát, aszpartám, egyes ételek (pld. tojás, zsíros húsételek, csokoládé), tartósítószerek, szennyezett levegő, autófüst, időjárási frontok, kevés folyadékfogyasztás, kiszáradás egyértelműen fokozzák a rohamok kialakulásának esélyét. Az egészséges életmód és táplálkozás, testmozgás nagyon javasolt. A roham kezelése A kínzó fejfájással járó migrénes roham megszüntetésére ma már kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ezeket többnyire csak szakorvos írhatja fel és meglehetősen drágák. A speciális antimigrén gyógyszerek elérhetőek tabletta, orrspray, illetve injekció formájában. Ezek hiányában fejfájáscsillapító gyógyszert lehet használni. Amennyiben lehetőség van rá, csöndes, nyugodt, sötét szobában le kell pihenni, legjobb aludni. Ágynyugalom, hidegvizes borogatás, a halánték masszírozása jót tesz. Enni a hányinger miatt nem ajánlott. Inni nagyon fontos, de semmiképpen sem alkoholt. Esetenként a kávé jót tehet, de másoknál éppen rontja a panaszokat. Régi módszer az illatterápia. Eukaliptusz, levendula vagy rozmaring párologtatásával a roham kezdetekor megelőzhető a fájdalom fokozódása. Vattába csomagolt kámfort a fülbe téve enyhül a migrén. Amennyiben a panaszok fokozódnak, tarkómerevség, láz, zavarodottság, újabb látászavar, bénulás vagy bármi szokatlan jelenség lép fel, sürgősen orvoshoz kell fordulni. Antti Lovag Antti Lovag (Budapest, 1920 – Tourrettes-sur-Loup, 2014. szeptember 27.) francia építész, saját meghatározása szerint habitológus, a golyó házak tervezője az organikus építészet meghatározó alakja. Budapesten született orosz apától és finn anyától. Pályája Antti Lovag 1920-ban született Budapesten. Hajóépítő mérnöknek tanult Stockholmban, majd 1947-ben Párizsba ment, ahol az École nationale supérieure des beaux-arts hallgatója lett. Többek között Jean Prouvé, a híres építész tanította. Az 1960-as évek elejétől Lovag építész helyett habitológusnak nevezte magát, és társai (Pascal Haüsermann, Jean-Louis Chanéac és Jacques Couelle) mellett a természet által ihletett formákkal kezdett kísérletezni. Céljuk olyan életterek megteremtése volt, amik természetesek és harmóniában vannak az emberi testtel. Terveikben még a bútoroknak is az épületek ívét kellett követniük. Megvalósított tervei 1971: Maison Bernard Lyon , Port-La-Galère 1975–1989: Palais Bulles de Pierre Cardin , Massif de l'Esterel, Théoule-sur-Mer 1986–1989: Maison Gaudet Théoule-sur-Mer az épületegyüttest a Francia Kulturális Minisztérium 1998-ban műemlékké nyilvánította. A Côte d'Azuron számtalan más épület is épült tervei szerint: Cannes : Maison des Jeunes Picaud Nizza : Complexe astronomique du collège Valeri Saint-Raphaël : Complexe ludique du collège de l'Esterel Plateau de Calern, Alpes-Maritimes : Laboratoire d'interférométrie à l'observatoire astronomique de la Côte d'Azur Joakim dán herceg Joakim dán herceg, Monpezat grófja (dánul: Prins Joachim Holger Waldemar Christian til Danmark, greve af Monpezat) (Koppenhága, 1969. június 7.), II. Margit dán királynő és Henrik dán herceg második fia. Élete Alexandra Christina Manleyt egy estélyen ismerte meg Hongkongban. 1995. november 18-án kötöttek házasságot a hillerødi Frederiksborg kastélyban. Két fiuk született, Miklós és Félix. 2005-ben elváltak. 2008-ban feleségül vette Marie Cavalliert, akitől egy fia született, Henrik. Körösponor Körösponor (Ponoară), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Barátkától délre, a Jád völgyi hegyekben fekvő település. Története Körösponor, nevét 1808-ban említette először oklevél Ponor néven. A 19. század első felében a gr. Batthyány család volt a földesura, a 20. század elején pedig ifj. gr. Zichy Ödön birtoka volt. Ponor határában érdekes barlang van, mely állítólag a csarnóházi barlanggal áll összeköttetésben. Nevezetességek Görög keleti temploma - 1898 -ban épült. Andrzej Blumenfeld Andrzej Blumenfeld (Zabrze, 1951. augusztus 12. – Varsó, 2017. augusztus 14.) lengyel színész, szinkronszínész. Filmjei Mozifilmek A kis mágus (Cudowne dziecko) (1987) Fehér sárkány (Biały smok) (1987) Obywatel Piszczyk (1988) Lawa. Opowiesc o 'Dziadach' Adama Mickiewicza (1989) Kornblumenblau (1989) 1968. Szczęśliwego Nowego Roku (1992) Gyűrű koronás sassal (Pierścionek z orłem w koronie) (1992) Prowokator (1995) Kwiatkowski ezredes (Pułkownik Kwiatkowski) (1995) Wezwanie (1997) Itt a gyilkos, hol a gyilkos 2. (Kiler-ów 2-óch) (1999) Solymász Tamás (Král sokolu) (2000, hang) A prímás - Wyszynski bíboros (Prymas. Trzy lata z tysiąca) (2000) Where Eskimos Live (2002) A zongorista (The Pianist) (2002) Zróbmy sobie wnuka (2003) Mala wielka milosc (2008) Idealny facet dla mojej dziewczyny (2009) Kicsi Rózsa (Rozyczka) (2010) Elpuskázva (Delivery Man) (2013) Carte Blanche (2015) Bangistan (2015) Sugihara Chiune (2015) Bikini Blue (2017) Tv-filmek Nieproszony gosc (1987) Tízparancsolat (Dekalog) (1989) Kuchnia polska (1993) Csak félelem (Tylko strach) (1993) Stella Stellaris (1994) A kaméliás hölgy (Dama kameliowa) (1995) Matki, zony i kochanki II (1998) II. János Pál - A béke pápája (Pope John Paul II) (2005) Kryptonim Gracz (2008) Operacja Reszka (2010) De Zaak Menten (2016) Tv-sorozatok 07 zglos sie (1978) Tetthely (Tatort) (1994, egy epizódban) Molly (1994) Bar Atlantic (1996) Der Kapitän (1997, egy epizódban) Marzenia do spełnienia (2001) M jak miłość (2002 – 2004, 19 epizódban) Pensjonat pod Różą (2004–2006) Trzeci oficer (2008) Czas honoru (2008, egy epizódban) Expecting Love (2009) Siostry (2009, egy epizódban) Sprawiedliwi (2010, három epizódban) Na dobre i na zle (2011, egy epizódban) 1920. Wojna i miłość (2011, két epizódban) Prawo Agaty (2012, 2014, két epizódban) Ojciec Mateusz (2012–2014, három epizódban) To nie koniec świata (2014, egy epizódban) Prokurator (2015, egy epizódban) Druga szansa (2016, tíz epizódban) Czeilik Mária Czeilik Mária (Budapest, 1947. április 2.) Balázs Béla-díjas (1997) vágó, egyetemi tanár. Életpályája 1961–1965 között a Toldy Ferenc Gimnázium diákja volt. 1965–2001 között a Magyar Televízió vágója volt. 1971–1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmvágó szakán tanult. 2001–2004 között szabadúszó vágóként dolgozott. 2002 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának óraadó tanára. 2004-ben nyugdíjba vonult. 2005–2011 között a Teleschola oktatója volt. Munkatársa volt többek közt: Fehér György, Havas Péter, Esztergályos Károly, Makk Károly, Jancsó Miklós, Szinetár Miklós, Edelényi János, Horváth Z. Gergely, Iványi Marcell, Kalamár Tamás. Filmjei Tomikám (1970) Miheztartás végett (1971) III. Richárd (1974) II. Richárd (1976) Meztelenül (1977) Az elnökasszony (1977) A bosszú (1977) Rejtekhely (1978) Szerelmeitek emléke (1978) A téglafal mögött (1978) Philemon és Baucis (1978) Bajazzók (1979) Esti Kornél (1979) Cseresznyéskert (1979) Cseh Tamás énekel (1980) Szerelmem, Elektra (1980) Bolondok kvártélya (1980) Kedves hazug (1982) A nők iskolája (1982) Az út vége (1982) Tanukihallgatás (1983) Hamlet (1984) Caligula helytartója (1984) Bevégezetlen ragozás (1985) Hajnali párbeszéd (1986) A párhuzamosok a végtelenben találkoznak (1986) Dráma a vadászaton (1987) Szerelmi bájital (1988) Hat bagatell (1989) Levelek a zárdából (1989) A trónörökös (1989) Szürkület (1990) Júdea helytartója (1991) Szerelő (1992) Szigetvári vértanúk (1996) Szenvedély (1997) Játszd Félix, játszd! (2000) A szivárvány harcosa (2001) Egy igaz ember (2002) Szeress most! (2002-2003) Ebéd (2004) Kivilágos kivirradtig (2005) Scampolo (2005) Elárultak bennünket (2006) Ballada (2006) Egy nő igaz története (2007) Díjai Kultúráért díj (1988) Balázs Béla-díj (1998) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Zvoňte zvonky A Zvoňte zvonky a szlovák Prúdy együttes 1969-ben megjelent nagylemeze, mely a Supraphon kiadásában látott napvilágot, csak mono változatban. Katalógusszáma: 013 0740. Az album felvételei 1968 decemberében készültek Pozsonyban. A lemez a korabeli csehszlovák kiadványokkal ellentétben nem hagyományosan összeragasztott borítóval jelent meg, hanem a kinyitható, belső oldalán üres fehér borító egy nylontokba volt helyezve, benne a lemezzel. 1990-ben az Opus újból kiadta hanglemezen, az 1990-es és 2000-es években többször megjelent CD-n is. Az album dalai A oldal Zvonky, zvoňte (3:30) Pred výkladom s hračkami (3:50) Balada o smutnom Jánovi (2:10) Jesenné litánie (3:50) Strašidlo (2:35) Keď odchádza kapela (3:32) B oldal Poď so mnou (3:35) Možno, že ma rada máš (2:20) Možno (3:30) S rukami vo vreckách (3:34) Dám ti lampu (2:20) Čierna ruža (3:40) Grenoble École de Management Az Grenoble École de Management (GEM) egy európai felsőoktatási intézmény, amely az üzleti tudományok terén nyújt posztgraduális képzést. Két campusa van, Grenoble-ban és Párizsban. 1984-es alapításával az intézményt. 2015-ben az GEM a Financial Times rangsora szerint a legjobb 20 európai üzleti iskola között szerepelt. Az intézmény MBA programja a 94. helyen szerepel. Az iskola programjai AMBA, EQUIS és AACSB hármas akkreditációval rendelkeznek. Mernye Mernye község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése Somogy megye közepén, Kaposvár (19 km) és Balatonlelle (33 km) között, a 67-es főút mentén találjuk meg Mernyét.Vonattal a Kaposvár–Siófok-vasútvonalon érhető el. Története Mernye Árpád-kori település, mely már a tatárjárás előtt is fennállt. Nevét 1229-ben említették először az oklevelek Merena és Alsó-Merena alakban írva, a székesfehérvári káptalan birtokai között. Neve ugyancsak szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már plébániája is volt. 1385-ben és 1487-ben Wasarusmernye alakban szerepelt. 1446-1453-ban a Ghymesi Forgách családnak voltak itt részbirtokai, melyeket a 15. század közepén Vityai László és a Pernesziek bírtak zálogban. 1487-ben pedig a helység egy részét a székesfehérvári őrkanonok bírta. 1536-ban már népes hely lehetett, mivel ekkor az adólajstromban Bódogasszony-mernyeye, Almernye és Wasarusmernye nevű helységek fordulnak elő. Az előbbi kettő a székesfehérvári őrkanonok birtoka, Vásárosmernyének pedig Fanchy Péter, János és Ellyewelgyi László voltak a földesurai. Az 1550 évi adólajstrom szerint Almernye Alya Mátyás és Bocskai Ferenc birtoka volt. Az 1573-1574 évi török kincstári adólajstrom szerint Vásáros-Mernye már csak 4, Boldogasszonymernye 20 házból állt. Az 1598-1599 évi, valamint az 1626 évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan, 1660-ban a székesfehérvári custodiatus voltak a földesurai. 1703 körül Matusek András, győri nagyprépost és székesfehérvári őrkanonok, 1726-ban pedig gróf Nádasdy László volt a földesura, míg Kis-Mernye-puszta Vásonyi Gergelyé volt, 1733-ban pedig a székesfehérvári custodiatusé volt. 1807-ben I. Ferenc király a mernyei uradalmat a kegyes tanítórendnek adományozta. E rendé volt még az 1900-as évek elején is, amely itt 1905-ben szép kormányzói kastélyt építtetett. 1818 július 19-én Mernye országos vásárok tartására is szabadalmat nyert. A Kaposvár-Mocsolád-Siófok HÉV (HelyiÉrdekű Vasút) vonal terve már 1890-ben felmerült. Kaposváron az 1894-ben megnyitott cukorgyár számára kívántak nyersanyagot szállítani. A Kaposvár-Mocsolád HÉV 26 km-es szakaszát 1894 tavaszán kezdték építeni. Átadása nagy ünneplések közepette, 1894 VIII. 23-án volt. Idézet a Somogy újságból (1894 VIII.26.):"…és Mernye felé, hol különösen nagy közönség fogadta éljenzések és virágkoszorukkal a vonatot; az értelmiség, sőt még a szép hölgyekből is sokan…" Beszédet Melhard Gyula plébános mondott. Napi két pár vegyesvonat(személy és áru szállítás) közlekedett, I., II. és III.osztályú személykocsikkal. A vonatok sebessége 45 km/h volt. A községhez tartozik még Mernyeszentmiklós (azelőtt Szentmiklós-)puszta is, mely az 1573-1574 évi török kincstári adólajstromokban Felső- és Alsó-Miklós alakban fordult elő. 1726-ban gróf Nádasdy László birtoka volt, 1756-ban pedig a gróf Festetics család déghi ágának bírtoka volt. Az egykori Boldogasszony-Mernye falu a mai Hamuházi lapos nevű dűlőben feküdt. A római katolikus templom 1760-ban épült, 1790-ben hozzáépítették a Vendel-kápolnát. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,1%-a magyarnak, 2,3% cigánynak, 2% németnek, 0,4% románnak, 0,6% ukránnak mondta magát (11,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,4%, református 3,7%, evangélikus 5,6%, felekezet nélküli 8,8% (19,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei A római katolikus templom 1760-ban épült barokk stílusban. A templom mögötti dombon áll a kálvária. Nevezetes még a Nepomuki Szent János szobor és a Szent Flórián szobor. Piarista Jószágkormányzósági-kastély Itt születtek Rauss Károly (Mernye, 1905. február 1. – Pécs , 1976. febr. 27.) mikrobiológus, laboratóriumi és közegészségügyi szakorvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora, Kossuth-díjas Dél-Karolina kormányzóinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Dél-Karolina államának kormányzóit sorolja föl. Eredetileg Karolina néven volt ismert, II. Károly angol király tiszteletére nevezték el (Charles latin változata Carolus). Az Egyesült Államok délkeleti részén helyezkedik el. Dél-Karolina provincia tagja volt az eredeti 13 kolóniának, amelyek kijelentettek elszakadásukat az angol koronától. Az első állam volt, amely elszakadt az Uniótól, s tagja volt az Amerikai Konföderációnak. Jelentős az őslakos amerikaiak száma. A jelenlegi kormányzó is az őslakos amerikaiak közül került ki. Az Egyesült Államokhoz nyolcadik államként, 1788. május 23-án csatlakozott. Jelenleg hivatalban a 116. kormányzó (ebből 30 a kolóniális időszakban) a Republikánus Párthoz tartozó Henry McMaster tölti be a kormányzói tisztséget 2017. január 24-től. A helyettes kormányzó a szintén republikánus Kevin L. Bryant. A pártmegoszlás az alábbi volt: Demokrata : 57 Republikánus : 9 Föderalista: 8 Demokrata-republikánus: 17 Független: 8 Dél-Karolina kolónia kormányzói A lista az Dél-Karolina kolónia kormányzóit tartalmazza. A kolónia 1670 és 1775 között létezett. Polychrotidae A Polychrotidae a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a gyíkok (Sauria) alrendjébe tartozó család. 8 nem tartozik a családba. Rendszerezés A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak: Anolis (Daudin, 1802) – 6 faj Anolis allisoni zöld anolisz (Anolis carolinensis) Anolis chlorocyanus lovag anolisz (Anolis equestris) Anolis longiceps Anolis occultus kubai anolisz (Anolis porcatus) kék anolisz (Anolis gorgonae) jamaicai anolisz (Anolis garmani) Anolis insignis Anolis pachypus Chamaeleolis ( Peters , 1854) – 2 faj kubai ál-kaméleon (Chamaeleolis chamaelonides) Chamaeleolis barbatus vagy Anolis barbatus Chamaelinorops (Schmidt, 1919) – 1 faj Chamaelinorops barbouri vagy Anolis barbouri Ctenonotus ( Fitzinger , 1843) – 14 faj Ctenonotus acutus vagy Anolis acutus Ctenonotus cooki vagy Anolis cooki Puerto Ricó-i tarajos anolisz (Ctenonotus cristatellus vagy Anolis cristatellus) Ctenonotus cybotes vagy Anolis cybotes Ctenonotus desechensis Ctenonotus distichus vagy Anolis distichus Ctenonotus evermanni vagy Anolis evermanni Ctenonotus ferreus Ctenonotus gundlachi vagy Anolis gundlachi Ctenonotus krugi vagy Anolis krugi Ctenonotus monensis vagy Anolis monensis Ctenonotus poncensis vagy Anolis poncensis Ctenonotus pulchellus vagy Anolis pulchellus Ctenonotus stratulus vagy Anolis stratulus Dactyloa (Wagler, 1830) – 2 faj barbadosi anolisz (Dactyloa extremus vagy Anolis extremus) grenadai anolisz (Dactyloa richardii vagy Anolis richardii) Norops (Wagler, 1830) – 48 faj Norops adleri vagy Anolis adleri Norops anisolepis vagy Anolis anisolepis Norops baccatus vagy Anolis baccatus Norops barkeri vagy Anolis barkeri Norops biporcatus vagy Anolis biporcatus Norops breedlovei vagy Anolis breedlovei Norops capito vagy Anolis capito Norops compressicaudus vagy Anolis compressicaudus Norops crassulus vagy Anolis crassulus Norops cumingii vagy Anolis cumingii Norops cuprinus vagy Anolis cuprinus Norops cymbops vagy Anolis cymbops Norops dollfusianus vagy Anolis dollfusianus Norops duellmani vagy Anolis duellmani Norops dunni vagy Anolis dunni Norops forbesi vagy Anolis forbesi Norops gadovii vagy Anolis gadovii Norops garmani vagy Anolis garmani Norops isthmicus vagy Anolis isthmicus Norops laeviventris vagy Anolis laeviventris Norops lemurinus vagy Anolis lemurinus Norops liogaster vagy Anolis liogaster Norops macrinii vagy Anolis macrinii Norops matudai vagy Anolis matudai Norops megapholidotus vagy Anolis megapholidotus Norops microlepidotus vagy Anolis microlepidotus Norops milleri vagy Anolis milleri Norops naufragus vagy Anolis naufragus Norops nebuloides vagy Anolis nebuloides Norops nebulosus vagy Anolis nebulosus Norops omiltemanus vagy Anolis omiltemanus Norops parvicirculatus vagy Anolis parvicirculatus Norops pentaprion vagy Anolis pentaprion Norops petersii vagy Anolis petersii Norops polyrhachis vagy Anolis polyrhachis Norops pygmaeus vagy Anolis pygmaeus Norops quercorum vagy Anolis quercorum Norops rodriguezi vagy Anolis rodriguezi barna anolisz (Norops sagrei) vagy (Anolis sagrei) Norops schiedii vagy Anolis schiedii Norops schmidti vagy Anolis schmidti Norops serranoi vagy Anolis serranoi Norops sericeus vagy Anolis sericeus Norops simmonsi vagy Anolis simmonsi Norops subocularis vagy Anolis subocularis Norops taylori vagy Anolis taylori Norops tropidonotus vagy Anolis tropidonotus Norops uniformis vagy Anolis uniformis Norops utowanae vagy Anolis utowanae Polychrus ( Cuvier , 1817) – 1 faj Polychrus marmoratus vagy Anolis marmoratus Polychrus gutturosus Xiphosurus ( Fitzinger , 1826) – 2 faj Cuvier-kardfarkú anolisz (Xiphosurus cuvieri vagy Anolis cuvieri) Roosevelt-kardfarkú anolisz (Xiphosurus roosevelti vagy Anolis roosevelti) Forrás ITIS szerinti rendszer besorolása Letenyei Lajos Letenyei Lajos, Letenyey (Felcsút, 1822. február 6. – Felcsút, 1868. szeptember 27.) magyar mezőgazdász, gazdasági író, földbirtokos. Életrajza Letenyey István megyei szolgabíró és Horváth Anna fia. A gimnáziumot Székesfehérváron, a bölcseletet a Pesti Egyetemen végezte. A mérnöki pályára szánta magát és kezdetben a pesti Mérnöki Intézetben tanult, azonban korlátolt anyagi helyzete miatt a gazdászati térre utalta és 1842-ben a keszthelyi gazdasági intézet (Georgikon) növendéke lett. Gazdászati észleleteken kívül a természettan alapelveire szentelte idejét, különösen a füvészetet kedvelte és Linné rendszere nyomán 320 darabból álló növénygyűjteményt alkotott, melyet 1859-ben a kerti társulat kiállításán bemutatott, ahol a bírálók jegyzőkönyvileg dicséretre méltatták. Intézeti tanulmányait elvégezve, 1844-ben Nagy Károly, gróf Batthyány Kázmér teljhatalmú gazdasági kormányzója, meghívta a somogy-baranyai uradalmak juhászatához. 1846-ban a gróf őt három társával a hohenheimi intézetbe küldte, hogy a gazdászatból magasabb elméleti képzést nyerjen. Bővebb tapasztalásgyűjtés végett a külföldi híresebb gazdaságokat is megtekintette. 1847-ben meghívták a Pécsett keletkezett újabb szervezetű vasgyárhoz felügyelőnek, ezt az állást azonban a közbejött politikai viharok miatt nem foglalhatta el. 1848-ban Fehér megye szentlászlói gazdaságában működött. 1853-ban végül ősi tanyáján, Felcsúton telepedett le, ahol 1868. szeptember 27-én tüdősorvadásban meghalt. A szaklapokban számos cikke kiadatásra került. A munkáinak kiadatását Gyürky Antal kezdte meg, de csak egy füzet jelent meg belőle. Arcképe kőnyomat. nyomt. Deutsch testvérek Pesten (a 3. sz. munkában). Írásai Cikkei a Magyar Gazdában (1844. Gazdasági tudósítás Somogy alsó vidékéről); a Pesti Divatlapban (1848. 20. sz. Felcsút); a Falusi Gazdában (1857-59. Értekezés a mély szántásról, dicséretet nyert czikk, Vidéki közlemények, A szőrféreg, Az ürge, A szúnyog, Éji lepkék, 1860. Hasznos madarak, Mikép irtsuk ki a gyomokat saját növényelleneik közvetítésével, Ártalmas növények, 1862. 1865. Gazdasági tudósítások Vértesaljáról, Növényhonosítás szemesítési és termelési kisérletekkel, Honosítási elvek és intézmények, Honosító egyletek, Növény-nemesítési észleletek, Növénytermelési kisérletek, A gyomok és távolításuk általában, Ipar- és kereskedelmi növények: Festő csülleng, Izacs, Isatis tinctoria, A cséplőgépek helyes alkalmazása egyéni és nemzetgazdasági szempontból, Tájékozásul, Tagosítás, legeltetés, nyári istállózás, A tagosítás jogszerű kifejlődése és történeti adatai hazánkban, Hazánk befásítási ügyében, Az istállózás mint lényeges tényezője gazdaságunk javításának, Átmenetel az istállózási rendszerre, Gazdasági táp- és haszonnövények ismertetése, ábrákkal, Tengeri kukoricza, 1866. Elmélkedések az ó és új év felett, Mit remélhetünk gazdászatunk fölvirágzását illetőleg ez évben, Észrevételek a gőzgéppeli csépeltetés jelen évi működéséről a Vááli völgyben, A vidéki gazdasági egyletek hivatása, Selyembogarak tenyésztése, Egyéni nézetek a marhavész tovaterjedésének meggátolásáról, Fokozatos átmenet a váltórendszerre, Az inség enyhítése ügyében, Az idei szüretről, 1866. Második szüret, 1866-67. Gazdasági tudósítások Váál völgyből, Őszinte szó a Falusi Gazda ügyében, Kártékony állatok, A föld-haszonbérlet, farm, jövője hazánkban, Szeszezzük-e borainkat vagy ne? Tájékozásul, Szőlőszet köréből: A harmadik kötözés és negyedik kapálás, A szőlő rothadásairól, A szőlő eredete és kiterjedése, Gyakorlati szőlőjavítás, A pásztás szőlőjavításról, A szőlőifjításról, A szőlőültetésről, Őszinte szó Magyarország Flóra-barátihoz, A boroshordók épségben tartása, A romlott hordók javítása, A pincze, Bizalmas szó falusi gazdasszonyainkhoz, A fehérmegyei gazdasági egylet ujjáalakítása ügyében, 1868. Terményiparnak fokozása érdekében, Természetrajzi közlemények: A lepék rendje, Nap-lepék, Szövönczök, Káposztavetemér, Káposzta-hernyó); a Gazdasági Lapokban (1858. Kártékony állatok az állatország rovarosztályából, 1860. Ártalmas növények, a növényország kétszikűek osztályából, 1867. A szerbtövis); a Vasárnapi Ujságban (1858. Kártékony állatok, 1860. Selyembogarak tenyésztése, 1864. Ártalmas növények); a Magyar Gazdában (1860. Önkéntes pályázat, Ártalmas növények, zsurló, békarokka, guzsalka, zsoltina, Serratulla, 1861. Konkoly, Vidéki tudósítások Vértesaljáról, Ártalmas növények, Tippan, Agrostis, Berghirse, Taraczkbuza, Triticum arvense, Üszög); a Kerti Gazdaságban (1859. Kártékony állatok az állatország rovarosztályából, szövönczök, Spinner Bombices, A földi giliszta, Ártalmas növények a növényország gombák rendéből); a Gazdászati Füzetekben (1862. Birka-métely); a Székesfejérvári Borász-Csarnokban (1863. Szőlőültetés körüli nézetek, Ártalmas növények, taraczkos gyökűek); a Honban (1865. 69., 170., Hazánk befásítása ügyében); a Szőlőszet és Borászatban (1866. Egy szőlész-borászati lap állandósítási terve, A szőlő eredete és kiterjedése. A szőlőtalaj és készítésmódja, A szőlőültetés körüli okszerű eljárás); az Igazmondóban (1867. 5. sz. Szerb tövis, 1868. 4. sz. Terményiparunk fokozása érdekében); a Falusi Gazda Naptárában (1867. Fesztetics György, 1868. Hasznos madarak, 1869. A burgonya betegségéről.) Munkái Szőlőszeti tájrajz. Fehérmegye válvölgyi és tabajdi szőlőmívelés ismertetése, tanulságos észrevételekkel a mai szőlőipar fejlesztéseül. Pest, 1859. Magyarországi kártékony állatok és ártalmas növények, melyek ismerete, távolításuk módjával minden háztartás-, kertészet- és gazdászatnak érdekében áll. Rövid népszerű szöveggel és 143 felvilágosító ábrával. Jutalmazott pályamű. U. ott, 1865. (Miskolczy S.-el együtt.) Letenyey Lajos összes munkái. Irányeszmék. Kiadta Gyürky Antal. I. füzet. Szerző arczképével. Ugyanott, 1865. (A szerző életrajzával.) Szvistov Szvistov város (Свищов) Bulgária északi részén, a Duna jobb partján. 2004 végén 33 197 lakosa volt. Története A város közelében állt Novae római légió-település. A 6. században I. Justinianus bizánci császár idején virágzott, majd a két bolgár birodalom idejéről nem nagyon maradt fenn adat. A török időkben ismét fontos kikötőváros lett. 1791. augusztus 4-én itt kötötték meg a szisztovói békeszerződést az Oszmán Birodalom és Ausztria között. 1877-ben, az orosz–török háború során itt kelt át az orosz hadsereg a Dunán. Látnivalók Szv. Dimitár-templom, 1640 Szv. Petár i Pavel-templom, 1644 Óratorony (Szahat-kula) , 1763 Szv. Preobrazsenie-templom, 1836 Szv. Troica-templom, 1867 Forrás Bács Gyula: Bulgária, Panoráma útikönyvek, 1972 Bokor József (szerk.). Szvistov, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. Stefan Mitrović Stefan Mitrović (szerb cirill átírással: Стефан Митровић) (Belgrád, 1988. március 29. –) olimpiai bajnok (2016), olimpiai bronzérmes (2012), világbajnok (2009, 2015), és négyszeres Európa-bajnok (2012, 2014, 2016, 2018) szerb vízilabdázó, a Ferencváros játékosa. Vícenice Vícenice település Csehországban, a Třebíči járásban. Vícenice Dolní Lažany, Jakubov u Moravských Budějovic, Bohušice és Lukov településekkel határos. Lakosainak száma 193 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lovas Emília Lovas Emília (Budapest, 1992. január 2. –) magyar és roma színésznő. Életpályája Édesanyja roma, édesapja magyar. Tápióbicskén nőtt fel. Gyerekkorában koreográfus szeretett volna lenni. Négyéves korától tánciskolába, általános iskolában mesemondó és versíró versenyekre járt. Jó tanuló volt, édesapja szigorúan nevelte, így felvették a nagykátai Damjanich János Gimnáziumba, ahol 2011-ben érettségizett. Tizenhárom-tizennégy évesen jelentkezett a Karaván Művészeti Alapítvány táborába, ahol ő volt az első vidéki. Itt ismerte meg Balogh Rodrigó rendezőt, aki 2010-ben beválogatta a Tollfosztás című előadásba, Babrinka szerepére. A Thália Színház kamaraszínpadán végérvényesen beleszeretett a szakmába. Az előadást kivitték Svájcba, Londonba és film is készült belőle. Ekkor már a Független Színház tagja volt. Az alapokat Balogh Rodrigó és Illés Márton dramaturg tanították meg neki. Már ekkor is játszhatott a Pécsi Országos Színházi Találkozón és Szabó Simon díjnyertes rövidfilmjében, a Falban is. Egy évet a Shakespeare Színművészeti Akadémiára, majd a Pesti Magyar Színiakadémián 2015-ben végzett Őze Áron és Pál András osztályában, ahol mesterségtanárától, Szatmári Attilától is sokat tanult. Ezután a Turay Ida Színháznál debütált a társulat tagjaként. Részt vett a Tudás 6alom címmel a Roma Oktatási Alap által indított versenyhez a Horváth Kristóf kezdeményezésű slam poetry dal, a Tanulj jól elkészítésében is, amely mozgalom 2014 óta 7köznapi Hősök címmel ország szerte állandó foglalkozásokká nőtte ki magát. Színházi szerepei Jelenleg játszott szerepei Az utolsó módosítás ebben a szakaszban: 2016. július 1., 17:18 (CEST) Lackfi János: Az öreg pokróc - Fiú; Árus; Szomszéd (Aranytíz) Ernst Nebhut, Michael Jary: Párizsi éjszakák - további szereplő (Turay Ida Színház) Grimm testvérek , Pozsgai Zsolt : Holle anyó - Telihold (Turay Ida Színház) William Shakespeare : Rómeó és Júlia - Júlia (Turay Ida Színház) Szálinger Balázs : Köztársaság - Délea ( Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis ) Filmes szerepei Fal (kisfilm, 2013) Viktória: A zürichi expressz (magyar-svájci kisfilm, 2014) - Brigi Terek (kisfilm, 2015) Szinkron Az éjszaka törvénye: Loretta Figgis - Elle Fanning Megjegyzések 2015. december 14.-i lekérdezés Bűnök és büntetések A Bűnök és büntetések (Everybody Says Don't) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat száztizedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó vetítette 2009. május 17-én. Az epizód cselekménye Miután a Fehér Ló nightclub egy gyanús tűzeset következtében kiégett, egy holttestért nem jelentkezett senki. Az ügyön dolgozó nyomozók az illetőt A37-es névtelenként emlegették. Hónapokon át hiába próbálták azonosítani, aztán egy nap felhívták őket egy rendőrségi kocsitelepről. Kiderült, hogy a tűz éjszakáján elvontattak egy kocsit a klub parkolójából, egy bérelt sedan-t. A bérbe vevő egy bizonyos Dr. Samuel Heller volt Bostonból, akinek eltűnését négy hónappal korábban jelentették be. Az orvos fogászati leletei igazolták elméletüket, a recepciósa ugyanakkor cáfolta... Tom nagyon unatkozik otthon, ezért amikor a fiát elkíséri a főiskolára körbenézni, remek ötlete támad. Azt tervezi, hogy visszaül az iskolapadba és kínait fog tanulni. Lynette persze minden trükköt bevet, hogy ezt megakadályozza. Orson rájön, hogy Bree válni akar, ezért megzsarolja az asszonyt a betöréssel. Susan megtudja, hogy Mike nősülni készül, és kétségei támadnak Katherine-nel szemben. Carlos egyik nagynénje a betegsége miatt az unokáját az egyik rokona családjára akarja bízni, Gaby azonban tiltakozik, mert rossz előérzete van. Mrs. McCluskey és a nővére végre rájönnek, hogy ki a tettes. Eközben a Dave azt tervezi, hogy megöli M. J.-t egy hétvégi horgászat során.. Érdekességek Ennek az epizódnak a végén nem hangzik el monológ, mivel eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban 2009 . május 17 -én a kétórás évadfinálé részeként vetítették, közvetlenül utána folytatták az adást a Képzelődsz... című résszel. Ez az első Született feleségek -epizód, ami Magyarországon előbb jelent meg DVD formátumban, mint hogy sugározta volna a televízió. A teljes ötödik évad DVD-n 2010 . február 17 -én jelent meg, míg a TV2 csak később, március 7 -én vetítette ezt a részt. Habár az epizód nem nyitó része az évadnak, a TV2 március 7-én ettől a résztől kezdte folytatni a sorozat sugárzását. Ennek az epizódnak és a 2. évad 18. részének megegyezik az eredeti címe. Azonban egyik epizód magyar címe sem felel meg az eredetinek. Epizódcímek más nyelveken Angol: Everybody Says Don't (Mindenki azt mondja: Ne!) Francia: Comment je me suis disputé ma vie de famille (Hogyan vitatkoztam a családi életemről) Olasz: Il cerchio si stringe (Szűkül a kör) Német: Kein Zurück (Nincs visszaút) Forrás Port.hu 8980 Heliaca A 8980 Heliaca (ideiglenes jelöléssel 4190 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Jávorszky Béla Szilárd Jávorszky Béla Szilárd (Budapest, 1965. július 3.) zenei szakíró, szerkesztő; a hazai és nemzetközi populáris zene évtizedeit feldolgozó könyvsorozatok szerzője, társszerzője. Fő szakterülete a rock-, a folk-, a jazz- és a kísérleti zene, doktori disszertációját 1991-ben zeneszociológiából írta. Pályafutása 1983-ban a Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1989-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem) külgazdaság szakán diplomázott. 1990-1991-ben a Magyar Rádió zenei és ifjúsági osztályának riportere, illetve a Magyar Hírlap kulturális rovatának munkatársa volt. 1991 és 1996 között az Új Magyarország, 1997 és 2005 között a Népszabadság kulturális rovatában dolgozott, 2005 óta szellemi szabadúszó. Emellett a kilencvenes és kétezres években alkalmanként publikált a Magyar Narancs és a Kritika hasábjain, illetve több zenei szaklapban (Muzsika, Wanted, Z Magazin, Rockinform). 2005-ben Sebők Jánossal indította el azt a nagyszabású könyvsorozatot, amely a hazai és nemzetközi poprockzene évtizedeit dolgozza fel, s amelynek összesen öt közös kötete – A rock története 1. (2005), A magyarock története 1. (2005), A magyarock története 2. (2006), A rock története 2. (2007), A rock története 3. (2015) – látott napvilágot. A széria utolsó – már új szerzőtárssal, Dömötör Endrével együtt írt - része (A rock története 4.) 2017 novemberében jelent meg. 2013-ban Jávorszky egy másik könyvsorozatba is belekezdett, melynek eddig két kötete – A magyar folk története (2013), A magyar jazz története (2014) – látott napvilágot (a trilógia harmadik része a magyar kortárs zene történetét mutatja majd be). Ezek mellett 2016-ban Jávorszky újabb sorozatot indított, melyben a magyar folktörténet egy-egy kiemelkedő alakjának életművét dolgozza fel monográfia formájában. Az eddigi kötetek: Halmos Béla emlékezete (2016), Sebő 70 (2017) és Sebestyén Márta (2018). 2015 februárja óta havi rendszerességű poprocktörténeti előadás-sorozatot tart az Örkény Könyvesboltban. Könyvei Nagy Sziget-könyv (CrossRoads, 2002) A rock története 1. – 50-es, 60-as évek (Sebők Jánossal, Glória Kiadó, 2005) A magyarock története 1. – A beatkezdetektől a kemény rockig (Sebők Jánossal, Népszabadság Kiadó, 2005) A magyarock története 2. – Az újhullámtól az elektronikáig (Sebők Jánossal, Népszabadság Kiadó, 2006) A rock története 2. – 70-es évek (Sebők Jánossal, Glória Kiadó, 2007) 303 magyar lemez, amit meg kell hallgatnod, mielőtt meghalsz (többekkel társszerző, Gabo Kiadó, 2008) Sziget – 20 év HÉV (Kossuth Kiadó, 2012) A magyar folk története (Kossuth Kiadó, 2013) Muzsikás 40 (Kossuth Kiadó, 2013) A magyar jazz története (Kossuth Kiadó, 2014) The Story Of Hungarian Folk (Kossuth Kiadó, 2015) A rock története 3. – 80-as évek (Sebők Jánossal, Kossuth Kiadó, 2015) Halmos Béla emlékezete (Kossuth Kiadó, 2016) Sebő 70 (Kossuth Kiadó, 2017) A rock története 4. – 90-es évek (Dömötör Endrével, Kossuth Kiadó, 2017) Sebestyén Márta – "A madár repül, én énekelek" (Kossuth Kiadó, 2018) Fordításai Paul Oliver: A blues története (Dénes Natúr Műhely, 2002) Gitárosok nagykönyve (Klág Dáviddal, Gabo Kiadó, 2012) Források Jávorszky Béla Szilárd honlapja Kapcsolódó anyagok Kibontva a legendából – Marton László Távolodó interjúja, Magyar Narancs, 2005 A rock zenei-kulturális-életfilozófiai mozgalom – drMáriás interjúja, A38.hu, 2007 Párját ritkítja – Soós Tamás interjúja, Magyar Narancs, 2015 Hogyan készülnek a lemezkritikák? – Utry Dániel írása, Nowmagazin, 2015 Poós Zoltán interjúja, nullahategy.hu, 2016 Rhinobatos rhinobatos A Rhinobatos rhinobatos a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a Rhinopristiformes rendjébe, ezen belül a hegedűrája-félék (Rhinobatidae) családjába tartozó faj. A Rhinobatos porcos halnem típusfaja. Előfordulása A Rhinobatos rhinobatos előfordulási területe az Atlanti-óceán keleti felén és a Földközi-tengerben van. A Vizcayai-öböltől Angoláig megtalálható. Megjelenése Ez a hegedűrája általában 80 centiméter hosszú, azonban a 147 centiméteres hosszúságot is elérheti. A hal elnyújtott rombusz alakú és lapos. Testén és farkán, több helyen is apró tüskék láthatók. Testének háti része khaki-barna, míg hasi része fehér. Életmódja Szubtrópusi, fenéklakó halfaj, amely 100 méteres mélységben is fellelhető. Egyaránt megél a sós- és brakkvízben is. Az árapálytérséget kedveli. A homokos, iszapos vagy akár a sziklás helyeken is tartózkodik. Lassú úszó; táplálékát gyakran félig elásva várja, amíg az elég közel érkezik hozzá. Tápláléka fenéklakó gerinctelenek és kisebb halak. Szaporodása Álelevenszülő állat, mivel a kis ráják az anyjuk testében kelnek ki a tojásból. Egy nőstény évente 1-2 alomnak ad életet. Egy alomban 4-10 kis Rhinobatos rhinobatos van. Felhasználása A Rhinobatos rhinobatosnak van ipari halászata. Macskák társasága A Macskák társasága (eredeti címén Minoes) Annie M. G. Schmidt Andersen-díjas holland írónő 1970-ben kiadott ifjúsági regénye, amelynek főszereplője Minna, a macskalány, aki egy kutatóintézet szemeteséből olyan hulladékot fogyaszt, aminek hatására emberré válik, és ebből fakadóan különböző bonyodalmak és kalandok sorát éli át. A magyar fordítás az Em. Queridos's Uitgeverij B.V. 2000. évi kiadás alapján készült. Annie M. G. Schmidt, a regény írója, 1911. május 20-án született a hollandiai Kapelle városkában. 1995. május 21-én halt meg Amszterdamban. Írt verseket, dalokat, könyveket, színdarabokat és musicaleket, valamint rádiós, televíziós drámát is. Könyvtárosként dolgozott hosszú évekig. Első kötete 1958-ban jelent meg. Történet Tibbe, a macskabolond újságíró, a parkban sétál abban a reményben, hogy hall valami hírt, amiből cikket írhat. Tibbe főnöke azzal fenyegeti a fiatal újságírót, hogy ha még egyszer macskákról mer írni, vagy nem ír érdekes híreket, akkor elbocsátja az állásából. Séta közben találkozik régi tanárával, Smit tanító úrral. Beszélgetésük folyamán különös dolgot vesznek észre. Egy fiatal hölgy mászik fel a fára ijedten, mert egy kutya kergeti. Tibbe segítségével lejuttatják a lányt a fáról. A lány különösen viselkedik, dorombol és a megmentőjéhez dörgölődzik. Tibbe e különös nap után hazamegy, és ezt az esetet akarja megfogalmazni cikkében. Egy kis idő után furcsa dolgot hall a konyhából, azt hiszi, hogy Bolyhos, a macskája kotorja a szemetest. De kiderül, hogy az nem Bolyhos, hanem Minna. Mikor Tibbe odaér, Minna éppen egy halgerincet tart a szájában. Tibbe nagyon meglepődik. Nem örül a váratlan vendégnek, de beleegyezik, hogy nála vacsorázzon. Vacsora után a furcsa lány le is akar zuhanyozni, amibe végül az újságíró beleegyezik. Később arra is ráveszi az újságírót, hogy hadd maradjon csak egy estére. Tibbe ebbe már nem akar beleegyezni, hiszen csak egy ágya van. Ám a lány megelégszik a dobozzal a padláson. Másnap a lány elmegy híreket hozni, délutánra egy csomó hírrel tért vissza. Pár nap elteltével Tibbe elküldi Minnát magától. Ám így nem megy neki az újságírás, ezért visszahívja Minnát. Eközben Loncsos, a kóbor macska rá akarja venni a macskalányt, hogy legyen ő is kóbor macska. Ám amikor Minna meghallja gazdája - Tibbe - hívását, egyből faképnél hagyja Loncsost. Az újságíró azzal a feltétellel fogadja vissza Minnát, hogy a titkárnője lesz, leszokik a „macskai” tulajdonságokról és minden nap bevásárol. Másnap Minna elmegy a heringárushoz halért, de nem állja meg, hogy ne doromboljon egy kicsit. Útközben hazafelé néhány hírt is hall az utcán. Mikor legközelebb meglátogatja Loncsost, megtudja, hogy a kóbor macskának kölykei lesznek. Rá akarja venni Loncsost, hogy költözzön kölykeivel az újságíró padlására, ám az nem akar emberek közelében élni. Egy régi lakókocsiban hozza világra a kölykeit. Pár hét elteltével Minna megtudja néhány macskától, hogy a város polgármestere elütötte a heringárust, ám nem vallotta be. Ezt elmondja Tibbének, aki beleteszi a történteket az újságba. De a főnöke nem hiszi el neki, és elbocsátja az újságtól. Mikor Loncsos kölykei megszületnek, a polgármester - aki egyébként az "Állatbarát Egyesület" elnöke is - a kismacskákat egy szemetes zsákban a kukába dobja. Ezt sem hiszi el Tibbe főnöke. A macskák összegyűlnek, hogy bebizonyítsák a polgármester rossz tetteit. Mindent lefényképeznek, Minna barátnője, Bibi is segít. Smit tanár úr előadásán képeket is vetítenek, ahová a macskák az általuk készített képeket becsempészik. Így a polgármester minden hazugsága kiderül. Tibbének is megbocsát a főnöke, és visszaveszi az újsághoz. Minnát meglátogatja a nővére azzal a hírrel, hogy rájött, testvére azért változott emberré, mert a kutatóintézet szemeteséből hulladékot evett. Megtalálta az ellenszert, és Minna újból macska lehet. Az ellenszer egy madár, a ritka erdei rigó. Minna nagyon megijed, amikor meglátja a nővérét a szájában a vergődő madárral. Ráijeszt a nővérére, aki ijedtében elengedi a madarat és haragjában örökre elzavarja Minnát. Minna visszaköltözik Tibbéhez és folytatja titkári munkáját. Szereplők Tibbe, újságíró Minna, macskalány Smit tanár úr heringárus polgármester Bibi, a szomszéd kislány Bolyhos Loncsos, kóbor macska Helyszínek Tibbe padlása és háza Az újságíróiroda A polgármester háza Egy régi lakókocsi A város utcái Máramaros vármegye Máramaros vármegye (németül: Maramuresch; románul: Maramureș; latinul: Maramarosiensis, Marmarosiensis, Maramarusiensis): közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe ma részben Ukrajna, részben Románia birtoka. Földrajz Máramaros vármegye az „Orosz havasok”-nak nevezett Keleti-Kárpátok és az Avastól és Gutintól a Radnai-havasokig terjedő hegyvonulat szögében terült el. A vármegye területe mindenhol hegység, csak a középső-nyugati részén lehetett találni egy jelentéktelen völgyet, a Tisza négy-öt kilométeres völgyét, a terület többi részt a Kárpátok északkeleti csoportjai foglalták el. Hegyei közül a délkeleti részeken emelkedett a Széphavas, melyet már 1353-ban Alpes ... Zephauas, 1390-ben mons Zepheg, Hegyorr (1353-ban supercilium montis Heghor) és Makszembérc (mons Makzemberch), a déli hegyvonulatból az Avastól (1389-ben Avas) keletre a Gutin (1231-ben Guthunchowosa), a Szemerkes (1353-ban mons Zemerkus), a Köz(ép)bérc (1353-ban Kezepberch, 1389-ben mons Kuzberch) és a Széples (1373 mons Zepleshauasa). Vizei közül a vármegye legfontosabb folyója a Tisza. A Borsa-hágó alatt eredő Visó. Nevét már 1353-ban említette oklevél fl. Wysso ~ Viso néven. Az Iza (fl. Iza), mely Dragomérfalvánál vette fel a Kelemenpatakát (1377-ben river Kelemenpataka), egybefolyásuknál, Sziget előtt a beléjük folyó Rónapatak és a kisebb Feketepatak (1353-ban inter 2 fl-os Rona et Feketewpatak ~ Feketupatak). A Kárpátok felől jövő folyók: Oroszvíz (1353-ban fl. Orozuiz), Sebespatak (fl. Sebuspatak), és a kisebbek: Jód (1353-ban v. Jood, 1377-ben river Jod), Sajó (1353-ban fl. Sospathak, 1377-ben v. Sayo), Kaszó, Gorgópatak, Máramaros (1231-ben caput Maramors et Casu). Északról és keletről Galícia tartomány, délről Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegyék, nyugatról pedig Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék határolták. A vármegye a legnagyobbak közé tartozott. Történelem Máramaros vármegye nevét 1119-ben említették először az írott forrásokban, ahol cum in Maramorisio tempore venationis venatum ivissemus néven volt említve. 13. században lakatlan vagy gyéren lakott vidék volt. Benépesülése az öt koronaváros (Máramarossziget, Hosszúmező, Huszt, Técső, Visk) 14. századi alapításával kezdődött. A telepítő kenézek máramarosi első okleveles említése 1326-ból való; mikor Sztan fia Szanisló, más néven Barcán, a nemes Petrovay és rokon családok őse megkapta az Iza völgyében fekvő Szurdokot a belőle kivált Barcánfalvával, és vlach telepítésbe kezdett (Gy 4: 118). 1334–1335-ben volt a vlachok legnagyobb beköltözése: Mikola fia Bogdán vajda népével Szerbia felől háromnegyed éven át költözött be. Beköltözése szemmel tartására a király Jánki László kalocsai érseket, Érsomlyó (Versec) és Krassófő urát rendelte ki. Bogdán vajda és népe beköltözésének részletei homályban vannak ... csak eredménye ismeretes: az Erdély körüli térség benépesülése újabb vlach tömegekkel. Bogdán elől az előtte Máramarosba költözött Drágos vajda kimenekülni kényszerült a Kárpátokon túli, tatárok által elpusztított moldovai oldalra, mert máramarosi falvait az új jövevény elfoglalta és felégette, s központját elődje egyik lakhelyén, az Iza felső szakaszán, Izakonyha faluban rendezte be. A nemesi vármegye 14. század végén jött létre. A 16–17. században a Partium része. 1919-ben a vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia területéhez került, északi része Csehszlovákia birtoka lett. A második világháború idején két részletben teljes területe visszakerült Magyarországhoz, az 1939-ben visszacsatolt kárpátaljai részen a Kárpátaljai Kormányzói Biztosság Máramarosi közigazgatási kirendeltsége alakult meg Huszt székhellyel, míg maga a vármegye a Romániától 1940-ben visszakerült részen alakult újjá (4009 km²). A vármegyét új alakjában kibővítették néhány kárpátaljai román- ill. magyarlakta községgel (Aknaszlatina, Alsóapsa, Középapsa, Técső, Tiszafejéregyház, Visk), viszont Lonka eddig Romániához tartozó részét a Kormányzói Biztossághoz csatolták. A világháború után Kárpátalja a Szovjetunió, azon belül Ukrajna része lett. A déli részen helyreállt Románia birtokviszonya, és története Máramaros megyeként, ill. 1952-1968 között Máramaros tartomány néven folytatódik. Lakosság 1910-ben a vármegyének összesen 357 535 lakosa volt, ebből: Vallási megoszlás szerint: Közigazgatás Járási beosztás Első ízben a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. törvénycikk írta elő, hogy a járásoknak állandó székhelye kell legyen. Ekkortól kezdve Máramaros vármegye járásai és azok székhelyei az alábbiak voltak: A vármegyében az alábbi járások működtek a 19. század utolsó harmadától 1918-ig: Huszti járás , székhelye Huszt Izavölgyi járás, székhelye Dragomérfalva Ökörmezői járás , székhelye Ökörmező Szigeti járás, székhelye Máramarossziget Taracvizi járás, székhelye Taracköz Técsői járás , székhelye Técső Tiszavölgyi járás , székhelye 1896-ig Nagybocskó , azután Rahó Visói járás, székhelye Felsővisó Sugatagi járás, székhelye Aknasugatag (1896-ban szervezték) Dolhai járás, székhelye Dolha (1899-ben szervezték) Meg kell jegyezni, hogy a két utolsó járás a század végén valójában újraalakult, mivel megelőzően is léteztek, csupán az 1870-es évek végén szűntek meg. A vármegye területének északi, 1920-ban Csehszlovákiához csatolt felét 1939-ben Kárpátalja megszállásakor, míg a déli, Romániához csatolt részt 1940-ben, a második bécsi döntéssel csatolták vissza Magyarországhoz, és oda tartozott 1944 végéig. Az északi rész a Kárpátaljai területhez, azon belül a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. A déli részen (beleértve néhány megelőzően Csehszlovákiához tartozott községet is) újra megszervezték Máramaros vármegyét, melynek járási beosztása az alábbi volt: Aknasugatagi járás, székhelye Aknasugatag Dragomérfalvi járás, székhelye Dragomérfalva Felsővisói járás, székhelye Felsővisó Máramarosszigeti járás, székhelye Máramarossziget Técsői járás , székhelye Técső Város Máramaros vármegyéhez a községi törvény alapján 1871-től 1918-ig egyetlen rendezett tanácsú város tartozott, a megyeszékhely, Máramarossziget. 1940 és 1944 között is csak e város volt a megyében, de ekkor a megváltozott jogszabályoknak megfelelően megyei város volt a rangja. Égi mechanika Az égi mechanika a csillagászat egyik ága, mely az égitestek mozgásának dinamikai leírásával foglalkozik. Szigorúbb értelemben véve az égitestek mozgását leíró dinamikus csillagászat területét feloszthatjuk a Naprendszer természetes égitestjeivel foglalkozó égi mechanikára, a csillagok mozgását kutató sztellárdinamikára és a mesterséges égitestek mozgásával foglalkozó asztrodinamikára; ezek között a területek között a problémák és a módszerek hasonlósága miatt nem lehet éles határokat húzni, és szokás a hármat együtt is égi mechanikának nevezni. Ebben a szócikkben is ilyen értelemben használjuk a kifejezést. Bár a klasszikus mechanika magában foglalja a testek mozgását az erők figyelembe vétele nélkül leíró kinematikát is, a csillagászatban ez nem az égi mechanika tárgyköre. Az égi mechanika alapvetően a klasszikus mechanika eszközeivel dolgozik, pontosabb számításokhoz azonban figyelembe kell venni a relativisztikus hatásokat is. A Newton-féle mozgásegyenletek P1 és P2 a két tömegpontnak feltételezett test, m1 és m2 a testek tömege, r a közöttük lévő távolság, k a Gauss-féle gravitációs állandó, a vonatkoztatási rendszer 0xyz, a helyvektorok: r1 és r2: ahol r a P2 tömegpont P1-hez viszonyított helyvektora: az egyenletek felírásánál figyelembe lett véve, hogy P1-re irányú, P2-re - irányú erő hat. A pálya alakja és a Kepler-törvények Newton számításai azt mutatják, hogy a mozgás egy síkban zajlik, és pályája egy kúpszelet; mégpedig a rendszer mechanikai energiájától (azaz a mozgási és a helyzeti energia összegétől) függően. Ha ugyanis a mechanikai energia negatív (azaz a rendszer zárt), akkor a mozgás pályája ellipszis lesz; pozitív energia (nyílt rendszer) esetén pedig hiperbola. A kettő közötti határesetben, nulla energia esetén parabolapályát kapunk. Ellipszispályán mozognak például a bolygók, parabolapályán egyes üstökösök. Speciális esetben a mozgás pályája egyenes is lehet. A kéttestprobléma levezetése kiadja a jól ismert Kepler-törvényeket. Maga Kepler ezeket a törvényeket csak empirikusan, Tycho Brahe bolygóészleléseinek elemzésével adta meg, Newton pedig a tömegvonzási törvényből le is vezette őket. Kepler ugyan csak az ellipszispályát ismerte fel, de törvényei könnyen általánosíthatóak más kúpszeletekre is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a III. törvény csak közelítő jellegű, és akkor alkalmazható a Kepler által megadott formában, ha a keringő test tömege a középpontéhoz képest elhanyagolható (ami a Naprendszer összes bolygójára teljesül). Mindez csak a klasszikus égi mechanikai feladatokra, például a Nap körül keringő bolygókra igaz. (Ne feledjük, hogy a kéttestprobléma idealizáció, és csak közelítésként használható!) Miként az n-test-problémánál, itt is elmondhatjuk, hogy szoros megközelítések és ütközések esetén (ilyen lehet két közel kerülő égitest, egy meteorbecsapódás vagy az űrhajók indítása és leszállása) a számítások nagyon bonyolulttá válnak. A mozgás időbeli lefolyása A mozgás időbeli lefolyása még a kéttestprobléma esetén sem adható meg zárt alakban, azaz (a körmozgás speciális esetétől eltekintve) nincs olyan képlet, amelybe az eltelt időt behelyettesítve pontosan megkapnánk az égitest helyét és sebességét. Csak közelítő megoldások lehetségesek. Égi mechanikai mértékegységek Az égi mechanikában használatos mértékegységek gyakorlati okokból eltérnek az SI mértékegységrendszertől: tömegegység : a Nap tömege : S = 1,9891·10 30 kg. ; hosszúságegység : CSE (vagy CsE), a Föld - Hold tömegközéppontja Nap körüli pályájának fél nagytengely e; értéke durván 149 600 000 km. időegység : egy középnap , d = 86 400 másodperc = 24 óra . A Gauss-féle gravitációs állandó, jele k: ahol m a Föld - Hold rendszer össztömege, T pedig a Föld - Hold rendszer tömegközéppontjának a Nap körüli keringési ideje. A Gauss-féle gravitációs állandó értéke a fenti összefüggésből: k = 0,01720209895. A Föld - Hold rendszer tömegközéppontja pályájának fél nagytengelye a csillagászati egység, jele CSE vagy CsE, amely az alábbi összefüggésből számítható ki: A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astromomical Union, IAU) 1938-ban hozott egy határozatot, mely szerint a Gauss-féle gravitációs állandót kell állandónak tekinteni, a Föld - Hold rendszer tömegközéppontja pályájának a fél nagytengelye lesz a változó, ily módon a bolygó- és bolygómozgások táblázatait nem kell újra- és újra kiszámítani. Fontosabb problémái Az égitestek mozgásának vizsgálatakor a következő kérdésekre várunk választ: Milyen a pálya alakja? Milyen a mozgás időbeli lefolyása, azaz adott időpontban hol lesz az égitest? Mennyire stabil a pálya hosszú távon? A kéttestprobléma A kéttestprobléma és az egycentrumprobléma megfogalmazása A kéttestprobléma két tömegpont egymáshoz viszonyított mozgását írja le (mintha más égitestek nem befolyásolnák a két testből álló rendszert). Ez természetesen idealizáció, azonban első közelítésben jól használható a Nap–bolygó és a bolygó–hold-rendszerek leírásához. A kéttestprobléma jelentősége, hogy – legalábbis a pálya alakja és a pályaelemek tekintetében – egzaktul megoldható. Ezt a megoldást maga Newton adta meg. Mindenekelőtt kimutatható, hogy egy inerciarendszerben a két testből álló rendszer tömegközéppontjára érvényes Newton első törvénye (ez a tömegközéppont megmaradásának törvénye). A kéttestprobléma visszavezethető az egycentrumproblémára, amikor a két tömegpont egyikét nyugvónak tekintjük, s a másik pont mozgását vizsgáljuk ezen pont körül. (Lényegében ezt tesszük például, amikor a bolygók Nap körüli keringéséről beszélünk.) Ha ugyanis az inerciarendszer kezdőpontját a két test közös tömegközéppontjához rögzítjük (ezt a tömegközéppont megmaradásának törvénye miatt megtehetjük), akkor a két testnek a tömegközépponthoz képesti mozgását ugyanolyan alakú egyenletek írják le, mint az egyik testnek a másikhoz viszonyított mozgását. Változó tömegű kéttestprobléma Az eddigiekben a testek tömegét állandónak tekintettük, ami a Naprendszer nagy égitestjei esetén igaz is. A változó tömegű kéttestprobléma például kettőscsillagoknál merülhet fel, amelyek anyagot cserélhetnek egymással vagy a környezetükkel. Hasonló problémát tapasztalunk a rakétamozgásnál is. A háromtest-probléma A problémát leíró differenciálegyenlet-rendszer tizennyolcadrendű. A rendszám az első integrálok felhasználásával tízzel csökkenthető (hat súlypontintegrál, három impulzusmomentum-integrál és egy energiaintegrál). A rendszám még további kettővel csökkenthető, a csomóvonal és az idő eliminálásával. Még további 6 első integrál lenne szükséges. Ezek hiányában a háromtest-probléma formális integrálása nem lehetséges. Második közelítés. Első megközelítésben a probléma elvileg megoldhatatlan. Meg lehet próbálni a megoldást végtelen sorok segítségével előállítani. Ez esetben fontos kérdés, hogy a sorok mindenütt konvergensek-e. K. F. Sundman finn csillagász 1912-ben konvergens hatványsorokkal megadta a háromtest-probléma általános elvi megoldását. Harmadik közelítésben a probléma továbbra is megoldatlanak tekinthető. A Sundman-féle sorok konvergenciája ugyanis nagyon lassú. Például három egyenlő tömeg esetén, hogy a tömegpontok koordinátáit két hónappal előre 0,5° pontossággal meghatározzuk, a Sundman-féle sorok több mint 1080000 tagját kellene összegezni. Az n-test-probléma Ez az égi mechanika alapproblémája, melyet a tudományág megalapozója, Isaac Newton fogalmazott meg. A feladat: határozzuk meg n darab pontszerűnek tekintett égitest mozgását a köztük ható gravitációs erők alapján. Az n-test-problémának általános megoldása nem ismert; numerikus integrálási módszerekkel lehet közelíteni. A probléma speciális esete, amikor az egyik test lényegesen nagyobb tömegű, mint a többi; ilyenkor a számítások leegyszerűsödnek. A legjobb példa erre a Naprendszer vizsgálata. A Naprendszer esetében további könnyítést jelent a számításokban, hogy a bolygók nem kerülnek túlságosan közel egymáshoz (a numerikus integrálás fő nehézségét ugyanis a szoros megközelítések és az ütközések jelentik). Megoldásai Pályaszámítás Tegyük fel, hogy a kedves olvasó felfedez egy új kisbolygót vagy üstököst. Hogyan tovább? Másnap még megpróbálhatja megtalálni az első észlelés helyének a közelében, de aztán meg kell határozni a pályáját, hogy folyamatos megfigyelés nélkül is meg lehessen találni később. Ez a feladat a pályaszámítás. Ahhoz, hogy egy égitest pályáját meghatározzuk, legalább három (néha több) megfigyelésre van szükség. Két megfigyelés csak azon ritka esetben elégséges, ha az égitest távolságát is meg tudjuk mérni. A problémát először Gauss oldotta meg. A Hold mozgása A Föld és a Hold nem gömbszimmetrikus test, ez hatással van mindkét égitestre, és nem lehet eltekinteni a külső hatásoktól sem. A Hold mozgása tehát nem szabályos, nem olyan, mintha két gömb alakú test a keringene a saját, ellipszis alakú pályáján a közös tömegközéppont körül. Ha így volna, akkor csak az alábbi adatokkal kellene számolni: Közepes földtávolság = 384 400 km, A holdpálya közepes excentricitása = 0,0549, A pályasík hajlásszöge az ekliptikához (inklináció) = 5,145°. A Föld belsejében a tömegeloszlás nem egyenletes, ez kihat a Holdra. A mozgására hatással vannak a Nap és a bolygók gravitációs háborgásai (perturbációi) is, amelyek közül a legnagyobb háborgásokat a Nap okozza. A következmény: a Hold több százféle mozgást végez, és annak ellenére nagyon nehéz ezeket a mozgásokat a matematika nyelvén leírni, hogy közel van a Földhöz. A közelség miatt a megfigyelések is sokkal pontosabbak, éppen ezért a szokásosnál pontosabb magyarázatra van szükség. A holdpálya perigeuma (földközelpontja) 8,850339 év alatt a keringéssel egyező irányban körülfordul, ennek oka a Nap okozta perturbáció. Ezt a mozgást más, szabályosan ismétlődő hatások is zavarják. A legnagyobb háborgás amplitúdója 8° 41'. A pálya excentricitása - elliptikus pályájának a körtől való eltérése - is változik, kis kitéréseket végez a középérték körül. A felszálló csomó ellentétes irányban, 18,59949 éves periódusidővel körbeforog, amelyet szintén zavarnak más szabályos időközönkénti perturbációk, közülük a legnagyobb 1° 26'. Az inklinációs szög (hajlásszög) pedig közben 4°57' és 5°20' között ingadozik. A mesterséges holdak mozgása Első közelítésben a Föld körül keringő mesterséges holdak mozgása is a kéttestprobléma alapján írható le, ezt a mozgást azonban igen sok, máshol fel nem merülő perturbáció zavarja. Nemcsak a Nap és a Hold hatását kell figyelembe venni, hanem olyan érdekes tényezőket is, mint a Föld alakjának a gömbtől való eltérése, a légkör fékező hatása, a sugárnyomás vagy az elektromosan töltött részecskékkel való kölcsönhatás. Ugyanakkor egyes műholdaknál, mint például a geodéziai megfigyeléseket végző LAGEOS-nál a pálya nagyon nagy pontosságú (centiméteres) meghatározására van szükség, hogy alkalmasak legyenek a földkéreg kicsiny elmozdulásainak mérésére. Érdekesség, hogy az elmélet fordított irányban is alkalmazható; ha ugyanis pontosan tudjuk, hogyan kellene a műholdnak mozognia, és ezt összevetjük a tényleges pályájával, akkor pontosabban meghatározhatjuk a geoid alakot. Darkane A Darkane nevű svéd melodikus death metal/thrash metal együttes 1991-ben alakult meg Helsingborgban. Lemezeik a Nuclear Blast gondozásában jelennek meg. Korábban Demise és Agregator neveken működtek. A jelenlegi nevük az angol "dark" és "arcane" szavak keresztezése. Tagok Jelenlegi tagok Peter Wildoer - dobok Christofer Malmström - gitár Jörgen Löfberg - basszusgitár Klas Ideberg - ritmusgitár Lawrence Mackrory - ének Volt tagok Jesper Granath - basszusgitár Pierre Richter - ének, gitár Björn Strid - ének Andreas Sydow - ének Jeris Broman - ének Diszkográfia Rusted Angel (1999) Insanity (2001) Expanding Senses (2002) Layers of Lies (2005) Demonic Art (2010) The Sinister Supremacy (2013) Egyéb kiadványok Layers of Live (koncert-DVD, 2010) Šar-hegység Nemzeti Park A Šar-hegység Nemzeti Park (albánul Parku Nacional “Malet e Sharrit") Koszovóban terül el. A területén magashegységek vannak, amelyeknek száznál is több csúcsa meghaladja a 2000 méter feletti magasságot, 30 közülük 2500 méternél is magasabb. Különösen magával ragadó látványt jelentenek a park területén található tengerszemek. Élővilág Az itt honos élővilág igen változatos. A parkban körülbelül 2000 növényfaj, 147 lepkefaj (e tekintetben Európa leggazdagabb térsége), 200 madárfaj (szakállas saskeselyű, fakó keselyű, szirti sas, vándorsólyom stb.) és számos vadállat (hiúz, barna medve, európai vidra, vadmacska, gímszarvas, őz, zerge, stb.) él. Egyéb A kultúrtörténeti emlékek közül a park területén 34 középkori templom és kolostor, valamint Dusanov grad, a Prizrenska Bistrica kanyonjában levő középkori szerb főváros található. Híres dorogiak listája Ez a szócikk azokat az ismert személyiségeket sorolja fel, akik Dorog városában születtek, illetve más módon kapcsolódnak a városhoz. Aszlányi Károly (1908–1938) író, színműíró, újságíró ( Dorogon hunyt el) Bacsa Péter (1970–) sportoló, válogatott, olimpikon birkózó; Bakonyi István (1928–2014) biztonságtechnikus, labdarúgó; Bakos Géza (1949–) építészmérnök; Balázs Mihály (1963–) iparos, közéleti személyiség; Bán József (1940–2009) sportrepülő; Barcza Lajos (1932–2007) gyógyszerész, vegyész, kémiai tudományok doktora. Bárdos Annamária (1945–) keramikus, tanár; Bárdos Sándor (1904–1978) labdarúgó, labdarúgó szakedző, mesteredző, sportpolihisztor Bárdos Sándor, ifj. (1940–) bányagépész és bányavillamossági mérnök. Bartl Lőrinc (1909–1983) kanonok, rektor, professzor; Bauer János (1910–1971) kőműves mester; Beke Imre (1907-1943) hatszoros országos bajnok, olimpiai kerettag birkózó; Belányi Imre (1926–2010) sportoló, edző, szakosztályvezető; Bencze László (1949–2014) fotóművész; Benedek József (1877–1944) főjegyző; Berberich Jakab (1877–1950) bíró, gazdálkodó; Berberich János (1884-1960?) bíró, gazdálkodó; Binder Lajos (1891–1957) hentes, mészáros; Blank János (1938–1988) zenész, zongorista; Bona Gábor (1948–) hadtörténész, szakíró Both Lehel (1942–) zongora-művész, zenetanár Budafoki Róbert (1941–) bányagépész; Bulhardt Vilmos (1923–1988) zenész, zenetanár; Buttinger János (1939–2006) közgazdász, sportoló; Buzánszky Jenő (1925–2015) labdarúgó, Aranycsapat tagja; Cselenyákné Cservenka Rita (1962–) újságíró; Cselenyák Imre (1957–) író, elbeszélő, rockzenész; Csermák János (1920–1999) labdarúgó, közéleti személyiség; Csiffáry Tamás (1958–2010) főiskolai adjunktus, kutató, szerkesztő; Csunderlik Tibor (1962–) köztisztviselő, közgazdász; Deák Ferenc (1946–) közéleti személyiség; Debre Zsuzsa (1964–) hegedűművész; Drasche-Lázár Alfréd (1875–1949) diplomata, politikus, író; Eiler József (1877–1947) mezőgazdász, bortermelő, kőműves; Erdős Mátyás (1908–2003) prépost, apostoli protonotárius, a filozófia és teológia doktora; Fehér Lajos, ifj. (1943–) zenész, előadóművész; Fekete Imre (1906-?) Olimpikon atléta Fekete László (1958-) Európa- és világbajnok erősportoló Fellegi István (1937–2018) labdarúgó, okleveles bányagépész, bánya-villamos üzemmérnök; Filip György (1966–) rockzenész; Finta András (1950–) gépészmérnök, villamosmérnök, menedzser; Fodor Sándor (1936–1990) okleveles bányatechnikus; Furlán Ferenc (1935–1998) festőművész; Gáthy Barnabás (1926–) aranyokleveles gépészmérnök; Gerstner Bálint (1941–1987) okleveles bányamérnök; Godó Ferenc (1931–) vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök; Gordos Géza (1934–) újságíró; Grosics Gyula (1926–2014) labdarúgó; Guttmann György (1934–) geológus; Gyurgyák János (1956–) történész, könyvkiadó; Györgyei Ferenc (1900–1970) olimpikon birkózó; Halász Aranka színésznő, szinkronszínésznő Hám Kálmán (1923–1952) bányamentő, vájár; Hervai Ferenc (1936–2004) üzemmérnök, műszaki vezető; Hopp Ferenc (1922–1988) ornitológus, a Magyar Ornitológiai Társaság tagja; Ilku István (1933–2005) sportoló, válogatott labdarúgó; Ilku Péter (1936–2005) sportoló, labdarúgó; Juhász Tibor (1958–) lézerfizikus; Kapus János (1963–) zeneművész, zenetanár; Kassai Ferenc (1919–1995), aranyokleveles bányamérnök; Kháler Lőrinc (1877–1957) községi bíró; Kismóni János (1969) sportoló, birkózó; Klausz Ferenc (1892–1966) kőműves, építészmester; Koszkol Jenő (1868–1935) festőművész; Kovács Antal (1923–2011) sportvezető, A Dorogi Bányász SC elnöke 20 éven át László Klára (1947–) címzetes egyetemi docens, szociológus; Lattmann Béla (1960–) basszusgitáros, zeneművészeti tanszékvezető tanár, érdemrendi lovagkeresztes; id. Laub Antal (1852–1924) mezőgazdász, bortermelő; Lencsés Lajos (1943–) oboaművész (Stuttgart); Lieber Tamás (1972–) Barlangkutató, természetvédő, tud. újságíró, tanár; Makovics János (1963–) író, újságíró; Meszes Lajos (1924–) labdarúgó, sporttörténetíró; Nádor Magda (1955–) operaénekes; Pacsai Márta Olimpiai bronzérmes válogatott kézilabdázó Pető Tóth Károly (1954–) költő, műfordító; Pick József (1933–2017) sportoló helytörténeti kutató; Pintér Márta Zsuzsanna (1961–) egyetemi docens, kutató; Prohászka János (1934–2012) labdarúgó; Puchner Ferenc (1930–) okleveles építészmérnök; Rauscher György (1902–1930) festőművész; Sasvári Katalin (1948–) előadóművész; Schreck Ferenc (1969–) zeneművész; Sós Adrienn (1966–) zongoraművész; Solymár Károly (1894–1945) A gátfutás bajnoka, olimpikon atléta, sportvezető Surányi József (1939–) labdarúgó; Szabó Gyula (1969–) sporttörténeti szakíró; Szabó István (1939-2006) sportoló, hegymászó; Szabó József (1956–) labdarúgó; Szalai Tamás (1958) labdarúgó; id. Tarjáni Ferenc (1938–) kürtművész; Tittmann János (1956–) politikus, országgyűlési képviselő; Varga János (1932–2010) labdarúgó; Vezér Éva (1957–) médiamenedzser; Vöröss Lajos (1940–2008) gépészmérnök, reaktortechnikai szakmérnök, kandidátus; Wagner Lajos (1952–) operaénekes; Wieder Nándor (1922–1994) kohómérnök; Zsitvay Ferenc polgármester ( 1768 -tól az 1790-es évek elejéig) Gare de Jassonneix Gare de Jassonneix vasútállomás Franciaországban, Meymac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palais-Eygurande-Merlines-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pérols Weilheim in Oberbayern Weilheim in Oberbayern település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 22 345 fő (2016. december 31.). Weilheim in Oberbayern Raisting, Wielenbach, Seeshaupt, Eberfing, Polling (bei Weilheim) és Wessobrunn községekkel határos. 2008-as svéd túraautó-bajnokság A 2008-as svéd túraautó-bajnokság volt a sorozat 13. kiírása. A szezon április 20-án vette kezdetét és szeptember 28-án ért véget. Tizenegy futamból állt. A bajnok a svéd Richard Göransson lett két honfitársa, Fredrik Ekblom és Thed Björk előtt. Leander Rising A Leander Rising (korábban Leander) egy magyar metalegyüttes volt. A Leander-projekt 2009-ben indult Köteles Leander előző zenekara, a Babylon feloszlása után. Ekkor még csak szólóprojekt volt a zenekar. 2010-ben Vörös Attila felvette Leanderrel a kapcsolatot, miután az akkor már az interneten nagy port kavaró Csak Te c. dal eljutott hozzá, majd egy 2010-es telt házas budapesti koncert után újabb két taggal, Takács József "Jozzy"-val és Maczák Márkkal megalapították közös zenekarukat. Névként a Leander maradt. 2011-ben egy sikeres nyári fesztivál turné után a Sony Magyarország is felfigyelt a zenekarra, majd leszerződtette őket. 2012. március 24-én debütált első nagylemezük, a Szívidomár, majd nyáron a lemez angol változata, a Heart Tamer is megjelent először online, majd 2012. november 27-én lemezes formában is. A zenekar 2012 nyarán változtatta nevét Leander Risingra. 2014. szeptemberében jelet meg az Öngyötrő című második Leander Rising-album. 2015-ben az együttes bekerült A Dal eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe Lőjetek fel című dalukkal. 2015. szeptember 6-án a zenekar hivatalos Facebook oldalán jelentette be, hogy az év végén beszünteti működését. Köteles Leander Leander Kills néven folytatja a zenélést, Budai Béla dobos a Moby Dick-ben zenél tovább, Jozzy pedig String Theory nevű együttesét viszi tovább. Tagok Köteles Leander - ének, billentyűk, basszusgitár Vörös Attila - gitár Takács József "Jozzy" - gitár, vokál Budai Béla - dobok Branislav Ivanović Branislav Ivanović (Бранислав Ивановић; Szávaszentdemeter, 1984. február 22. –) szerb labdarúgó, jelenleg a Zenyit Szankt-Petyerburg, és a szerb válogatott játékosa. 2009. április 8-án a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első mérkőzésén a Liverpool ellen idegenben két góllal járult hozza csapata 3–1-es győzelméhez. Ez volt az első mérkőzés a Chelsea színeiben, hogy gólt szerzett, ráadásul duplázás jött össze egyből egy nagyon fontos mérkőzésen. Sikerei, díjai Orosz Kupa – 2006-2007 FA Kupa – 2008-2009 , 2009-2010 , 2011-2012 Angol Premier Liga – 2009-2010 2014-2015 FA Community Shield – 2009 Bajnokok Ligája-győzelem – 2011/2012 Európa Liga-győzelem – 2012/2013 EFL Cup:2015 Kristaps Zvejnieks Kristaps Zvejnieks (Riga, 1992. február 15. –) lett alpesi síző. Élete A 2010-es téli olimpián Vancouverben, a férfi műlesiklók mezőnyében a 37., míg az óriás-műlesiklók között a 62. helyen zárt. Négy évvel később, Szocsiban a 43. helyet szerezte meg a férfi óriás-műlesiklás versenyében, ugyanakkor műlesiklásban nem ért célba. Harmadszor is sikeresen kvalifikálta magát ötkarikás játékokra. 2018-ban, a dél-koreai Phjongcshangban rendezett XXIII. téli olimpiai játékokon a 26. helyen végzett az alpesi összetettben, míg az óriás-műlesiklók mezőnyében a 35. lett. 2017-ben a kazah fővárosban, Almatiban rendezett 28. téli universiade alpesisí férfi összetett versenyszámában aranyérmet szerzett. Merrylu Casselly Merrylu Casselly (1991) német artistaművész, akrobata, kézegyensúlyozó. Karrier Merrylu Casselly 1991-ben született hetedik generációs artistacsalád gyermekeként. Négyévesen volt, amikor pónilovakkal először fellépett. Aztán hamar kiderült, hogy adottságai miatt kivételes hajlékonysággal rendelkezik, melyet édesanyjától, Alexiától örökölt, aki egy régi belga cirkusz családba született. Ötévesen elkezdtek kidolgozni Merrylu saját produkcióján, mely erre a tulajdonságra épít. Kézegyensúlyozó produkciója érdekességét, a lábbal történő nyilazás adja. 2012-ben, a 36. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon családjával előadott akrobatikus elefántszámukkal elnyerték a verseny fődíját, az Arany Bohóc-díjat. Magánélete 2014 szeptemberében Szombathelyen az egyik előadás közben eljegyezték egymást ifj. Richter Józseffel. Esküvőjüket 2016. február 14-én tartották Budapesten. Egy testvére van, René Casselly Jr. Díjai Ezüst Bohóc-díj, 32. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál (2008) Arany Bohóc-díj, 36. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál (2012) Arany Junior-díj, 1. Monte-carlói Ifjúsági Cirkuszfesztivál (2012) Arany-díj, 3. Cirkus Cirkus Fesztivál, Prága (2012) Arany-díj, A köztársasági elnök díja, 21. Massyi Nemzetközi Cirkuszfesztivál (2013) Arany Pierrot-díj, 10. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál (2014) Arany Bohóc-díj, 42. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál (2018) Kristen Bell Kristen Anne Bell (Huntington Woods, Michigan, 1980. július 18. –) amerikai színésznő, leginkább a Pulse című horrorból és a Veronica Mars című sorozatból ismert; elnyerte a Satellite Awardot és a Szaturnusz-díjat, valamint jelölték a Television Critics Association Awardra és a Teen Choice Awardra. Gyermekkora és családja Bell a Michigan állambeli Huntington Woodsban (Detroit külvárosában) született és nőtt fel, Tom Bell televíziós rendező és Lorelei Bell gyermekeként. A szülei kétéves korában elváltak és az apja házasságából van két féltestvére: Sara és Jody. Bell az anyjától örökölt egy szembetegséget, a tompalátást, de még gyerekkorában meggyógyították. Négyévesen a Törpilla nevet szerette volna viselni, édesanyja ehelyett azt javasolta neki, hogy használja második keresztnevét, így egészen a középiskoláig mindenki Annie-nek hívta. A Huntington általános iskolába járt, ahol énekelni és táncolni tanult, majd a Shrine katolikus középiskolába, ahol a dráma- és a zeneklubhoz csatlakozott. Olyan iskolai darabokban szerepelt, mint az Óz, a nagy varázsló vagy a Hegedűs a háztetőn. A gimnázium utolsó évében a végzősök szavazatai alapján megválasztották az iskola legszebb lányának. Bell 17 éves volt, amikor autóbalesetben meghalt a legjobb barátnője, Jenny DeRita. Az érettségi után Bell New Yorkba ment, és elvégezte a Tisch School of the Arts-t a New York-i Egyetemen. Karrierje 2004-ben Kristennek végre eljött a várva várt siker. A Hallmark legújabb produkciójában a Gracie választása című filmben a főhősnőt, Gracie Thompsont alakította, aki testvérei érdekében harcol anyja ellen. Bell A spártai című mozifilmmel tovább növelte hírnevét, az alkotásban Val Killmer oldalán tűnt fel. Ugyanebben az évben kapta meg Veronica Mars szerepét, ami meghozta neki az igazi sikert. 2005-ben újabb lehetőséghez jutott a Reefer Madness: The Movie Musical-ben, ahol énekesi tehetségét is megcsillogtathatta. Nem sokkal később egy apró szerephez jutott a The Receipt-ben, majd a Deepwater-ben ismét lehetőséghez jutott. 2006 szintén sikeres volt Bell-nek, a Pulse című horrorban tűnt fel. Ezt követően megkapta a Fifty Pillsben a főhős szerepét. A Veronica Mars című sorozatnak, melyben Bell a főszereplő, folyamatosan csökkent a nézettsége, ezért az alkotók törölték a műsorból. Amerikában 2007 májusában vetítették az utolsó részét. 2007-ben felajánlottak neki egy szerepet a Lost című sorozatban, azonban visszautasította, viszont a Hősök című sorozat második évadában feltűnt Elle szerepében. Ebben az évben lett Bell A pletykafészek című sorozat narrátora is. 2008-ban komolyabb szerepet kapott a Forgetting Sarah Marshall-ban, amely sikeresnek bizonyult. A korábban leforgatott Fanboys premierjét szintén ez évre tervezik. Bell 2008-ban fejezte be a When in Rome című Disney romantikus komédia forgatását. Szintén 2008-ra tervezik az Antique és a Serious Moonlight forgatását, mindkét filmben ő a főszereplő. Magánélete Bell öt éven keresztül élt párkapcsolatban Kevin Mann producerrel, aki Bell több filmjének is befektetője, mint a Fifty Pills vagy a Fanboys. 2007-ben Bell és Mann szakítottak. 2008-ban hozta nyilvánosságra kapcsolatát a szintén színész Dax Shepard-el, akivel 2013 októberében megházasodott. Két leányuk született. Skrew A Skrew amerikai metalegyüttes. Karrierjük kezdetén még indusztriális metal zenekarként kezdték, később azonban áttértek a death- és extrém metal műfajokra. Tagjai: Adam Grossman, Ricktor Ravensbrück és Laurent Le Baut. Története 1990-ben alakultak meg a texasi Austin-ban. Adam Grossman és Danny Lohner alapították. Legelső nagylemezük 1991-ben jelent meg és nagy sikert aratott. 1994-ben már a második stúdióalbum is piacra került. Eladási szempontból gyengébben teljesített, mint az elődje, viszont a rajongók még így is klasszikusként tekintenek rá. Az 1996-os harmadik nagylemez már thrash metal hatású volt. 1997-ben piacra dobott negyedik albumok pedig nu-metal stílusú volt. A Skrew 1998-ban feloszlott. 2009-ben azonban újraegyesültek. A zenekar legutóbbi stúdióalbuma 2014-ben jelent meg. Diszkográfia Burning in Water, Drowning in Flame (1992) Dusted (1994) Shadow of Doubt (1996) Angel Seed XXIII (1997) Universal Immolation (2014) Saint-Arroman (Gers) Saint-Arroman település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 137 fő (2015). Saint-Arroman Clermont-Pouyguillès, Esclassan-Labastide, Lagarde-Hachan, Lourties-Monbrun, Moncassin, Saint-Élix-Theux és Samaran községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Howard Jones Howard Jones amerikai zenész, jelenleg a Devil You Know együttes énekese. Legismertebb a Killswitch Engage, illetve a Blood Has Been Shed együttesekben az énekes pozíció korábbi betöltéséért. Korábbi együttese, a Blood Has Been Shed 2004-ben feloszlott, miután Jones és a dobos Justin Foley csatlakozott a Killswitch Engage-hez. Utóbbi együttesétől 2012-ben váltak el az útjai súlyosbodó 2-es típusú cukorbetegsége miatt. Diszkográfia Blood Has Been Shed I Dwell on Thoughts of You (1999. szeptember 21., Ferret Records) Novella of Uriel (2001. február 20., Ferret Records) Spirals (2003. március 11., Ferret Records) Killswitch Engage Az Alive or Just Breathing új kiadása (2003) The End of Heartache (2004. május 11., Roadrunner Records ) As Daylight Dies (2006. november 21., Roadrunner Records ) Killswitch Engage (2009-es album) (2009. június 30., Roadrunner Records ) Közreműködések 36 Crazyfists – Rest Inside the Flames (Elysium) Demon Hunter – Summer of Darkness (Our Faces Fall Apart) Eighteen Visions – Vanity (One Hell of a Prize Fighter) Every Time I Die – Last Night in Town (Punch-Drunk Punk Rock Romance) Fragment Metal – Answers (Inertia) Roadrunner United – All-Star Sessions (The Dagger) Throwdown – Vendetta (The World Behind) Ill Bill - The Hour of Reprisal (Babylon) Every Time I Die – Last Night In Town (Punch-Drunk Punk Rock Romance) Believer – Gabriel (The Brave) Asking Alexandria – From Death to Destiny (Until the End); az első közreműködése azóta, hogy nem tagja a Killswitch Engage-nek Within Temptation – Hydra (Dangerous) Producerként Twelve Tribes - The Rebirth of Tragedy (2004) Twelve Tribes - Midwest Pandemic (2006) Dessewffy Marcel Cserneki és tarkeői gróf Dessewffy Marcel (Bűdszentmihály, 1813. március 14. – Fót, 1886. február 27.) magyar jogász, társadalomtudós, nagybirtokos. Élete Gróf Dessewffy József (1771-1845) és gróf Sztáray Eleonóra (1780-1849) fia, gróf Dessewffy Emil, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bátyja volt. Nevelőktől nyerte a szülői háznál a középiskolai tárgyakban kiképzését; az európai műveltségű atyja különösen súlyt fektetett a classikus és modern európai nyelvek elsajátítására s aesthetikai érzékének fejlesztésére. Dessewffy Marcel gróf kiváló zenei tehetségnek bizonyult, a nyelvek elsajátításában pedig ritka emlékező tehetséggel birt; hetvenéves korában is egész részleteket elmondott Homéroszból, Horatiusból, Goethéből, Petrarcából vagy Jean Racine-ből egyaránt. A jogot Kassán elvégezvén, Pesten a curiánál ügyvédi oklevet szerzett, de sohasem volt szándékában ügyvédi gyakorlatot folytatni. A közszolgálat sem felelt meg eszményi hajlamainak és erősen kifejlett függetlenségi érzetének. Társadalmi kérdésekben korán adott kifejezést radikális eszméinek; ez azonban atyjának nem volt inyére; azért elküldte őt közigazgatási gyakorlatra Fiuméba, rokonuk gr. Vécsey gubernátor mellé. Marcel gróf nem engedte magát az ő eszményi világában háborgattatni; ő az egész emberi nem boldogulásának utait kutatva, összes munkásságát az örök béke s létesülésének ethikai s politikai feltételei vették igénybe. Minden nyilvános szereplésről lemondva a nyugodt contemplatio magányába vonult, hogy emberboldogító ideáit annál háborítatlanabbul érlelhesse. Munkái Nehány szó a közönséghez a hitel, taglalat és világ ügyében. Kassa, 1832. (Gr. D. Aurél és Emillel együtt. Ugyanaz németűl Pest, 1833.) Der politisch-sociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. Wien. 1851. (2. kiadás. U. ott, 1860.) Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens. Pesth, 1861. Kéziratban maradt nagy műve, utolsó huszonöt életévének munkája, a világbéke biztosításának intézményes kellékeit birálja; ebből mutatványokat közölt az Ország-Világ 1885. és 1886-ban. Puteaux Puteaux település Franciaországban, Hauts-de-Seine megyében. Lakosainak száma 45 146 fő (2015). Puteaux Neuilly-sur-Seine, Párizs, Suresnes, Nanterre és Courbevoie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Langolen Langolen település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 868 fő (2015). Langolen Edern, Briec, Coray, Elliant, Landudal és Trégourez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Casal Bernocchi-Centro Giano Stazione di Casal Bernocchi-Centro Giano vasútállomás Olaszországban, Róma településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Lido-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Vitinia Stazione di Acilia Beverly Hills-i zsaru 2. A Beverly Hills-i zsaru 2. (eredeti cím: Beverly Hills Cop II) 1987-ben bemutatott amerikai akció-vígjáték Eddie Murphy főszereplésével. Az 1984-es Beverly Hills-i zsaru c. film folytatása. Cselekmény Axel Foley detroiti nyomozónak ismét Beverly Hills-be kell utaznia nyomozni, ugyanis az ottani rendőrfőnök egy orvlövész áldozatául esett. Díjak és jelölések Oscar-díj (1988) - Legjobb filmdal jelölés: "Shakedown" Golden Globe-díj (1988) - Legjobb filmdal jelölés: "Shakedown" Arany Málna díj (1988) - Legrosszabb filmdal: "George Michael - I Want Your Sex" Nickelodeon Kids’ Choice Awards (1988) - Kedvenc film Nickelodeon Kids’ Choice Awards (1988) - Kedvenc filmszínész: Eddie Murphy ASCAP Film and Television Music Awards (1988) - Legjobb filmdal: "Shakedown" 2414 Vibeke A 2414 Vibeke (ideiglenes jelöléssel 1931 UG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1931. október 18-án. Howard Shore Howard Leslie Shore (Toronto, Ontario, 1946. október 18. –) Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas kanadai zeneszerző. Legismertebb munkái a Gyűrűk Ura-trilógia, a Hobbit-trilógia és a Bárányok hallgatnak dallamai. Kezdeti karrierje Torontóban született zsidó család gyermekeként, a bostoni Berklee College of Musicban tanult zenét. 1969-től 1972-ig a Lighthouse nevű együttessel játszott. 1974-ben a kanadai bűvész, Doug Henning musicalje, a Spellbound zenéjét komponálta meg. Ő volt a Saturday Night Live című tévéműsor zenei rendezője 1975 és 1980 között, s feltűnt számos zenés szkeccsben, köztük a John Belushi-Dan Aykroyd páros oldalán. Shore volt az, aki a két komikusnak a Blues Brothers nevet ajánlotta. Sikerek Shore olyan méltán ismert filmek zenéjét szerezte a '90-es évektől, mint A bárányok hallgatnak, a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van, a Philadelphia – Az érinthetetlen, az Ed Wood, a Hetedik, a Dogma, a Pop, csajok satöbbi, a Pánikszoba vagy az Aviátor, utóbbiért Golden Globe-díjjal is jutalmazták. Az 1979-es Porontyok óta állandó munkatársa David Cronenbergnek, a Holtsáv (1983, zeneszerző: Michael Kamen) kivételével a rendező összes filmjén ő dolgozott. A Meztelen ebéden együttműködött a híres avantgárd jazzmuzsikussal, Ornette Colemannel, aki méltatta Shore munkáját. A Gyűrűk Ura Legnagyobb sikere ezidáig Peter Jackson A Gyűrűk Ura-filmtrilógiájához fűződik. Az első film, A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége zenéje, beleértve az Aníron című dalt, 2002-ben meghozta számára az Oscar-díjat, míg a befejező rész, A Gyűrűk Ura: A király visszatér két továbbival bővítette elismeréseit (egyik a zenéért, másik az Into the West című betétdalért, amit Annie Lennox ad elő). A két torony zenéjét nem jelölték 2003-ban, mivel egy új szabályt vezettek be az évben: olyan score, ami bármilyen korábbiból merít, nem nevezhető a díjátadóra. Ez a feltétel rendkívül népszerűtlennek bizonyult és némi visszhangot váltott ki, mivel így több filmsorozat, például John Williams Csillagok háborúja-zenéje, is kiesett a mezőnyből: a szabályt a következő évben eltörölték, így 2004-ben A király visszatér minden gond nélkül megkapta a jelölést, amit díjra is váltott. (Shore rajongói úgy vélekednek, ha a fent tárgyalt kikötés nem merül fel, jó esély lett volna rá, hogy A két torony is elnyerje az Oscart.) 2004 óta Shore a világot járja, s helyi zenekarokat vezényelve adja elő új szimfonikus művét, ami változat a méltán dicsért A Gyűrűk Ura-zenékre. Ennek címe The Lord of the Rings: Symphony in Six Movements. Mindegyik filmhez két tétel társul, a második és a harmadik tétel között pedig szünet van. A koncertelőadás alatt a zenéhez éppen passzoló jelenetek képei kerülnek kivetítésre a filmből. Az utóbbi időkben azonban Shore elfoglalt egyéb munkáival, így más karmesterek helyettesítik, úgymint Markus Huber, Alexander Mickelthwaite és John Mauceri. King Kong Noha eredetileg Shore volt kijelölve a King Kong zenéjének megkomponálására (s jóformán be is fejezte a művet), az utolsó pillanatban James Newton Howard került a helyére "a zene törekvésekbeli kreatív különbségek" miatt közte és a filmkészítők között. Ez közös megállapodás volt Shore és Peter Jackson között. Érdekességek Shore egy pillanatra feltűnik A király visszatér bővített változatában, mint egy rohani őr, az edorasi ivós játék alatt. Annak ellenére, hogy munkáját az utómunkálatok során elutasították, Shore szintén látható egy apró szerepben a King Kong vége felé, mint a színházi karmester. Ryan Shore zeneszerző nagybátyja. Shore-t Neil Portrow alakította Bob Woodard könyve, a Wired: The Short Life and Fast Times of John Belushi 1989 -es filmváltozatában. Filmográfia 2014: A hobbit: Az öt sereg csatája 2013: A hobbit: Smaug pusztasága 2012: A hobbit: Váratlan utazás 2010. Alkonyat – Napfogyatkozás 2006. A tégla 2005. Erőszakos múlt 2004. Aviátor 2003. A Gyűrűk Ura: A király visszatér 2002. New York bandái 2002. A Gyűrűk Ura: A két torony 2002. Pók 2002. Pánikszoba 2001. A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége 2001. A szajré 2000. A sejt 2000. Esther Kahn 2000. A bűn állomásai 2000. Pop, csajok satöbbi 1999. Dogma 1999. Csak egy kis pánik 1999. eXistenZ – Az élet játék 1999. Gloria 1997. Játsz/ma 1997. Copland 1996. Nyomul a banda 1996. Richard nyomában 1996. Striptease 1996. Karambol 1996. Vonzások és állatságok 1996. A gyanú árnyéka 1995. Feketén-fehéren 1995. A Hold színei 1995. Hetedik 1994. Senki bolondja 1994. Ed Wood 1994. Az ügyfél 1993. Philadelphia – Az érinthetetlen 1993. Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van 1993. Pillangó úrfi 1993. Bűnben égve 1993. Sliver 1992. Egyedülálló nő megosztaná 1992. Előjáték egy csókhoz 1991. Meztelen ebéd 1991. Halálcsók 1991. A bárányok hallgatnak 1990. A citrom nővérek 1989. Nőstényördög 1989. Egy ártatlan ember 1989. Signs of Life 1988. Két test, egy lélek 1988. Segítség, felnőttem! 1988. Költözés 1987. Bízzál bennem 1986. A légy 1986. Fire with Fire 1985. Lidérces órák 1984. Semmi sem tart örökké 1983. Videodrome 1981. Agyfürkésző 1979. Porontyok 1978. I Miss You, Hugs and Kisses Sanxenxo Sanxenxo település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Sanxenxo Poio, Meaño és O Grove községekkel határos. Lakosainak száma 17 241 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dragotinci (Petrinya) Dragotinci falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 19, közúton 32 km-re délre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délkeletre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi részén, Kraljevčani északi szomszédságában, a Petrinjčica-patak bal partján fekszik. Története 1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a Kordunból és Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dragotincze” alakban szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 204, 1910-ben 381 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 76%-a horvát, 22%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de még az évben megszállták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt. Nevezetességei Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1936-ban épült, a délszláv háború idején a szerb erők súlyosan megrongálták. Mára teljesen megújították. A čuntići katolikus plébánia filiája. 1218 Aster Az 1218 Aster (ideiglenes jelöléssel 1932 BJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1932. január 29-én, Heidelbergben. Eugen Kolisko Eugen Kolisko (Bécs, 1893. március 21. – London, 1939. november 29.) osztrák orvos-kémikus, fizikus, matematikus, író, antropozófus. Apja, Alexander Kolisko (1857 – 1918) szintén orvos, egyetemi professzor volt, ő állapította meg Rudolf trónörökös halálát. Anyja, Amalie Kolisko (született Freiin von Eschenburg bárónő) zongorista volt. Élete A bécsi bencés Schottengymnasium növendéke volt, ott kötött életre szóló barátságot Walter Johannes Steinnel. 1909-ben meghalt bátyja, Fritz Kolisko, akivel együtt voltak orvostanhallgatók a bécsi egyetemen. 1914-ben, Bécsben hallotta először Rudolf Steiner egyik előadását, ami után azonnal belépett az Antropozófiai Társaságba. 1920-ban Steiner meghívta őt az első Waldorf-iskola (Stuttgart) tanárának és iskolaorvosának. 1925-ben, Steiner halála után Marie Steiner őt szerette volna az Antropozófiai Társaság elnökének, ám ez nem valósulhatott meg. Később feleségével, Lili Koliskóval (1889 – 1976) Angliába költöztek, ahol Kolisko vezetője lett a School of Spiritual Science-nek és a Rudolf Steiner Institute-nak. Számos könyvet írt orvostudományi témák szellemtudományi megközelítésében, cikkeket publikált a Stein által kiadott The Present Age c. lapba. Eugen Kolisko szívelégtelenségben halt meg 1939. november 29-én, Londonban. Nevét számos Waldorf-iskola viseli, főleg Németországban. Emlékezete 1989 óta rendszeresen megrendezik az úgynevezett Kolisko-napokat és a Kolisko Akadémiát . Főbb művei Die Mission des englischsprachigen Westens (részlet: Amerika helye az emberiség kulturális fejlődésében) The Twelve Groups of Animals Memory and Phantasy Elementary Chemistry Reincarnation and Other Essays Nutrition and Agriculture Knowledge of Man The Human Organism in the Light of Anthroposophy (1927) Medical Work in Education (1929) Man’s Connection with the Whole Universe [1943] Zoology for Everybody I-II. [1944] Geology [1945] Az orvosi gondolkodás jelentősége Az emberi szabadság, 1928 Lili Koliskóval közösen írt művei Silver and the Human Organism Lead and the Human Organism Tin and the Human Organism Iron and the Human Organism Foot and Mouth Disease Gold and the Sun Moxyland A Moxyland egy 2008-ban megjelent cyberpunk regény Lauren Beukes tollából, a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Magyarországon az Ad Astra kiadó jóvoltából jelent meg, akik a szerző Zoo City című írását is kiadták már. Fordítója Körmendi Ágnes volt. Cselekmény Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő hírességek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül. The Deadly Assassin A The Deadly Assassin a Doctor Who sorozat nyolcvannyolcadik része, amit 1976. október 30. és november 20. között vetítettek négy epizódban. Ebben a részben nem volt társa a Doktornak, mert nem szerepelt a Sarah Jane Smith-t alakító Elisabeth Sladen, de a következő részben szerepelni fog Louise Jameson mint Leela. Valamint ismét megjelent néhány év után a Doktor főellensége a Mester, akit ezúttal Peter Pratt alakítja (ennek az volt az oka, hogy az előző Mestert alakító színész Roger Dalgedo meghalt egy törökországi autóbalesetben). Ezek mellett megjelent a Mátrix amit egy 1999-s mozifilmben is fog szerepelni. Történet A Doktor egy telepatikus látomásában az Idő Lordok Nagy Tanácsát látja, abban a pillanatban, amikor az Elnököt egy orgyilkos lelövi. Azonnal Gallifrey-re siet, hogy megakadályozza a merényletet. Gallifrey-n azonban a valaha ellopott TARDIS utasát mint régi bűnözőt fogadják. Sikerül az őrséget kijátszania és bejutnia a Nagy Tanács ülésére, azonban még nem sejti, hogy valaki rettenetesen átverte, hamarosan őt fogják a merénylettel gyanúsítani... A Doktort pedig régi ellenfele a Mester verte át, de ezért a Doktor hogy könnyítse tisztázta azzal magát hogy jelentkezik az elnökválasztásra. A tisztázása során be kel jutnia a Mátrixba hogy kideríthesse az egészet. Ezalatt kiderül hogy a Mester egyik bábuja Goth volt a tettes aki szintén meghal a Mátrixban amikor a Doktort akarta a főgonosz levadászni. De ugyanakkor a Mester azt akarja ezúttal hogy megkaparinthassa a Harmónia Szemét, ami végül neki nem sikerül. Utalások A rész hasonló cselekménnyel van, mint a The Manchurian Candidate nevű film. Az epizód egy kommentárral kezdődött amiben Tom Baker volt a felolvasó, amiben utaltak az Idő Lordokra. A bevezetés hasonló a Star Wars filmekhez azzal az eltéréssel hogy a szöveg eltérő módon jelent meg és tűnt el, valamint hogy nem voltak a háttérben csillagok. Könyvkiadás A könyvváltozatát 1977. október 20-án adta ki a Target könyvkiadó. Miguel Ángel Angulo Miguel Ángel Angulo Valderrey (Oviedo, 1977. június 23. –) spanyol válogatott labdarúgó. Jelenleg a Sporting CP csatára. Adatlapja a Valencia CF hivatalos honlapján. Kanada címere Kanada címerének közepét egy öt részre osztott pajzs alkotja. A bal felső sarokban Anglia jelképe, a vörös mezőn ágaskodó aranyszínű oroszlán, mellette a skótok jelképe, a sárga mezőn ágaskodó vörös színű oroszlán látható, alattuk az írek hárfája kék mezőn, valamint a franciák liliomai kerültek ábrázolásra kék mezőn. Ez a négy mező azokra az országokra utal, amelyek benépesítették Kanadát. A pajzs legalsó harmada fehér színű, három vörös színű juharlevéllel. A pajzsot kétoldalt egy sárga színű oroszlán és egy fehér unikornis (egyszarvú ló) tartja, miközben mancsaikban egy brit és egy liliomos francia zászlót is tartanak a pajzs mellett. A pajzsot felül aranyszínű sisak és a koronázott sárga oroszlán díszíti. Alul kék szalagon olvasható az ország mottója: „A Mare Usque Ad Mare’ (A tengertől a tengerig). A címert 1921-ben fogadták el. Lett labdarúgó-szövetség A Lett labdarúgó-szövetség (lettül: Latvijas Futbola federācija, rövidítve LFF) Lettország nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1921-ben alapították, egy évre rá a FIFA tagja lett, de ez a tagság megszűnt akkor, amikor Lettország a Szovjetunió tagja lett. Az ország függetlenné válása után lett az UEFA tagja. A szövetség szervezi a lett labdarúgó-bajnokságot valamint a lett kupát. Működteti a lett labdarúgó-válogatottat valamint a lett női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Rigában található. Az LFF elnökei Vladimirs Ļeskovs (1990-1995) Modris Supe (1995-1996) Guntis Indriksons (1996-2018) Kaspars Gorkšs (2018-tól) Tigres de la UANL A Club de Fútbol Tigres de la Universidad Autónoma de Nuevo León (röviden Tigres de la UANL vagy csak Tigres, jelentése: Az Új-Leóni Autonóm Egyetem Tigrisei) a mexikói labdarúgás egyik meghatározó csapata, otthona a monterreyi agglomerációhoz tartozó San Nicolás de los Garzában található Estadio Universitario. Eddigi története során 6 bajnoki címet szerzett és 3-szor nyerte meg a mexikói kupát. Jelenleg is az első osztályú bajnokságban szerepel. Története A csapat az 1957-ben megalakult Jabatos (Club de Fútbol Nuevo León) jogutódjaként jött létre 1960. március 7-én, amikor a pénzhiánnyal küzködő Jabatos átengedte a csapatot az Új-Leóni Autonóm Egyetemnek. Néhány nappal később, március 13-án máris sor került a legnagyobb rivális, a Rayados de Monterrey elleni első városi rangadóra: a csatát a Rayados nyerte 2–0-ra. Első góljukat a következő meccsen, a La Piedad ellen szerezték, igaz, ez a mérkőzés is vereséggel végződött a tigrisek számára: most 4–2-re kaptak ki. Első győzelmüket április 3-án szerezték a Laguna nevű csapat ellen, az 1960–1961-es kupában. Az első idegenbeli győzelmüket a Chongos ellen aratták július 10-én (3–4 arányban), a (másodosztályú) bajnokságban pedig 7 nappal később fordult elő először, hogy győztesen hagyták el a pályát: ekkor 2–1-re a Salamancát múlták felül. A pénzügyi problémák azonban nem rendeződtek teljesen, így 1962. szeptember 21-én a vezetőség arra kényszerült, hogy a csapatot visszaadják a Jabatosnak, és csak 5 év múlva kerültek vissza ismét jelenlegi gazdájukhoz, az egyetemhez. 1967-ben még a másodosztályban szerepelt a megújult struktúrájú csapat, amikor május 30-án átadták az új stadionjukat, az Estadio Universitariót. A tigrisek az 1973–1974-es évadban jutottak fel az első osztályba, a következő években pedig már sikereket is értek el: elhódították az 1975–1976-os kupát, 1977–1978-ban pedig már a bajnokságot is megnyerték, a döntőben az UNAM Pumas csapatát győzték le 3–1-re. Az 1981–1982-es szezonban újabb bajnoki győzelem következett, ezután viszont gyengébb sorozat jött. 1996-ban ugyan megnyerték a kupát, de a bajnoki eredményeik alapján kiestek az első osztályból. A megjelenő pénzügyi gondokon a magántőke bevonásával lettek úrrá, és az első osztályba való visszajutás is azonnal sikerült: a másodosztály mindkét féléves bajnokságát megnyerték. 2001-ben hosszú idő után újra döntőbe jutottak, ám ott a Pachuca lett a győztes, és ez megismétlődött a 2003-as Apertura bajnokságban is. 2005-ben került sor első nemzetközi szereplésükre: az Interliga megnyerésével kijutottak a Copa Libertadoresre, ahol a negyeddöntőkben a későbbi bajnok, a São Paulo FC búcsúztatta őket. A hazai bajnokságban újabb bajnoki címet szereztek 2011-ben az Apertura bajnokságban, a döntőben a Santos Laguna csapatát szorítva a második helyre,majd 2014-ben harmadik kupagyőzelmüket is megünnepelhették, miután a döntőben 3–0-ra diadalmaskodtak a másodosztályú Alebrijes de Oaxaca ellen. Következő bajnoki címüket a 2015-ös Apertura bajnokságban nyerték, amikor a döntőben büntetőpárbajban győzték le a fővárosi Pumast, majd egy évvel később ismét büntetőkkel, ismét egy fővárosi csapatot (ezúttal az Américát) legyőzve újabb bajnoki címet szereztek. Hatodik aranyérmüket a 2017-es Apertura szezonban szerezték. Nemzetközi sikerek A csapat egyelőre nagy nemzetközi tornát nem nyert, viszont a rövid életű, mindössze 4 alkalommal megrendezett Észak-Amerikai Szuperliga sorozatot, melyben minden évben 8 mexikói és USA-beli csapat vett részt, 2009-ben a Tigres nyerte. Legnagyobb eredményük, hogy 2015-ben bejutottak a Copa Libertadores döntőjébe, ám azt nem tudták megnyerni. A következő évben a CONCACAF-bajnokok ligája döntőjéig is eljutottak, de ott az América kettős győzelemmel elvitte előlük a kupát. Bajnoki eredményei A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el: Utánpótlás A Tigresnek 8 utánpótlás-korú csapata van. Közülük az U17-es és az U20-as csapat a megfelelő korosztályos bajnokságokban szerepel, a Tigres 2. számú csapata, a Cachorros ((tigris)kölykök) a harmadosztályú bajnokságban, a 3. számú csapat, a Tigres SD pedig a negyedosztályban. Emellett 4 csapatot állítottak ki a 13, a 14, a 15 és a 16 évvel ezelőtt született fiatalok számára. Szurkolók Az együttes szurkolótábora igen nagy és lelkes. Nevükhöz fűződik a féléves bajnokságok történetének első inváziója, vagyis az az eset, hogy egy idegenbeli mérkőzésen elárasztják a házigazda stadionjának lelátóját. A nevezetes esemény, melyet több mint 2 hónappal előtte elkezdtek megszervezni, a Club San Luis ellen történt meg 2013-ban: ekkor a mintegy 23 000 Tigres-szurkoló az összes néző 90%-át tette ki az Estadio Alfonso Lastras Ramírez stadionban. A mérkőzést a vendégek 2–1-re meg is nyerték. A Tigres legnagyobb ellenfele azonban nem a San Luis, hanem a másik monterreyi csapat, a Rayados. A két csapat találkozóját hívják Clásico Regiomontanónak. Stadion A tigrisek otthona a San Nicolás de los Garza városában 1967-ben felavatott Estadio Universitario, mely a Metrorrey hálózathoz tartozó monterreyi 2-es metró Universidad megállójának közelében található. A 42 000 férőhelyes stadionról sokan azt tartják, hogy itt született meg a mexikói hullám, vagyis az ola 1984. szeptember 18-án, az 1–1-es döntetlennel zárult Mexikó–Argentína barátságos mérkőzésen. Bár az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon még nem, de az 1986-oson már ez a stadion is szerepelt a meccsek helyszínei között, csakúgy, mint a 2011-es U17-es vb-n is. South Park A South Park 1997-ben indult amerikai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amely Trey Parker és Matt Stone közreműködésével készül. A tévéfilmsorozat a Braniff Productions és a South Park Digital Studios gyártásában készült, a Debmar-Mercury, a Lionsgate Television és a 20th Television forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve szituációs komédiasorozat. A sorozat négy alsó tagozatos fiú (Stan Marsh, Kyle Broflovski, Eric Cartman és Kenny McCormick) és családtagjaik, valamint a többi városi lakos szürreális kalandjait mutatja be, akik a coloradói South Park kisvárosban élnek. A felnőtt nézőknek szánt műsor elsősorban szatirikus és trágár hangvételéről, illetve a napi események, valamint a popkultúra és az amerikai közélet szereplőinek gyakori kifigurázásáról vált hírhedtté. A sorozatot két rövidfilm előzte meg, 1992-ben és 1995-ben; a South Parkot Amerikában 1997 óta sugározzák, a Comedy Central csatorna legnézettebb és a legrégebben képernyőn futó műsorának számít, ezidáig 287 epizódot ért meg. Parker és Stone a kezdetek óta is maga végzi a forgatókönyvírást, a rendezés és a szinkronizálás feladatának nagy részét, az alkotókat 2019-ig köti a szerződés az új epizódok elkészítésére. A sorozat alkotógárdája számítógépes programok felhasználásával készíti az animációkat, de megőrizték az eredeti rajzfilm leegyszerűsített, papírból kivágott figurákra emlékeztető megjelenését. A kezdeti siker után a sorozat alapján készült mozifilmet 1999-ben mutatták be, South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan címmel. A South Park számos díjat és jelölést tudhat a magáénak, a legfontosabb ezek közül az öt elnyert Emmy-díj. A kezdetek Nem sokkal azután, hogy 1992-ben Trey Parker és Matt Stone megismerte egymást a Coloradói egyetemen, elkészítették a The Spirit of Christmas című rövidfilmet. A művet papírból kivágott alakokkal, stop motion technikával alkották meg és szerepelnek benne a későbbi South Park főszereplőinek korai változatai. Megfigyelhető egy Eric Cartmanre emlékeztető, Kenny nevű fiú, egy névtelen szereplő, aki Kenny McCormickra hasonlít és két, majdnem teljesen egyforma szereplő, akik nagyjából megegyeznek Stan Marshsal és Kyle Broflovskival. Brian Graden, a Fox TV-hálózat vezetője és az alkotók közös barátja megbízta Parkert és Stone-t egy második animáció elkészítésével, melyet karácsonyi üdvözlőlapként kívánt felhasználni. Az 1995-ös rövidfilm már jobban hasonlított a későbbi sorozat animációs stílusára, mint elődje. Hogy a két azonos nevű rövidfilmet megkülönböztessék egymástól, az elsőre gyakran Jesus vs. Frosty, míg a másodikra Jesus vs. Santa néven utalnak. Graden a rövidfilmről másolatokat küldött barátainak, amely így az interneten is megjelent és az egyik legelső interneten megosztott videó lett. Amikor a Jesus vs. Santa egyre népszerűbbé vált, Parker és Stone tárgyalni kezdett a rövidfilm sorozattá bővítéséről. A Fox vezetősége elutasította ezt az ötletet, mert nem akartak olyan műsort sugározni, melyben szerepel Kula bácsi, egy beszélő ürülék. Az alkotópáros ezután az MTV-vel és a Comedy Centrallal is egyezkedni kezdett, de Parker inkább a Comedy Central felé hajlott, mert félt, hogy az MTV esetleg gyermekműsorrá változtatná a sorozatot. Miután Doug Hertzog, a Comedy Central igazgatója megnézte a rövidfilmet, beleegyezett a sorozat elkészítésébe. Parker és Stone egy kisebb alkotógárda segítségével három hónap alatt elkészítette a pilótafilmet, Cartman anális beültetése (Cartman Gets an Anal Probe) címmel. A South Park már az első sugárzás előtt veszélybe került, mert az epizód a próbavetítéseken rosszul teljesített, különösen a nők körében. A rövidfilmek azonban még mindig sikeresek voltak az interneten, ezért a Comedy Central vezetősége megrendelt hat epizódot. A sorozat 1997. augusztus 13-án debütált a Comedy Centralon. Epizódok Amerikában a sorozat 1997. augusztus 13-án debütált. 2015. július 8-án a készítők meghosszabbították a szerződést a Comedy Centrallal, ezekkel együtt összesen 23 évad lesz, és a sorozat legalább 2019-ig folytatódni fog. Az alkotók és a Comedy Central 2013 januárjában bejelentették, hogy a 17. évadtól kezdve csökkentik az epizódszámokat. Vagyis a szokásos 14 epizód helyett, csak 10-et fognak elkészíteni, és ezek szünet nélkül kerülnek majd adásba. Egy 2007. augusztus végén kötött megállapodás értelmében Trey Parker és Matt Stone a sorozat résztulajdonosa lett, és az epizódok ingyenesen hozzáférhetővé váltak, interneten és mobiltelefonon egyaránt. A korábbi és a legutóbbi évadokat összevetve megfigyelhető, hogy a korai epizódokban a helyzetkomikum és a Monty Python társulatát idéző humor volt túlsúlyban. Habár a szatíra, a hírességek parodizálása és a társadalomkritika már a sorozat kezdete óta jelen van az egyes történetekben, igazán csak a későbbi évadokban vált meghatározóvá; a készítők ekkor kezdtek el aktuális eseményekre reagálni és olyan témákat feldolgozni, mint például a vallás, a terrorizmus, vagy a különféle társadalmi problémák (illegális bevándorlás, környezetvédelem). Később egyre többször került szóba a televízió. Egy-egy epizód egésze vagy részletei gyakran utalnak egy adott híres filmre, sorozatra, kiparodizálva azt. Sőt, egyes filmsorozatokra több epizódban is utalnak. Ilyen például a Star Trek (Vackor néni busza), a Star Wars (Séf bácsi visszatérése), a Family Guy (Rajzfilmek háborúja 1-2., Kanada sztrájkol), a Knight Rider (A kísértethal, Dekoltázsőrnagy). További jellegzetesség, hogy a négy (később Butters-szel kiegészülve öt) főszereplő közül gyakran csupán egyről vagy kettőről szól a történet, a többiek szinte egyáltalán nem tűnnek fel az epizódban (például a Stanley kupája vagy a Fantasztikus Húsvéti Különkiadás című részekben). Sőt, egyre többször előfordul, hogy egy korábbi mellékszereplő (igen gyakran Stan apja, Randy Marsh) áll az események középpontjában (például a Bloody Mary vagy a Jesse Jackson segedelmével című epizódokban). Ugyanakkor számos, korábban sűrűn szerepeltetett karakter a háttérbe szorult és szinte már alig látható a sorozatban (például Jimbo, Ned Gerblansky, Dr. Mephisto vagy Barbrady felügyelő). South Parkban (pár kivétellel, például A nyár egy szívás) szinte minden epizódban tél van, a szereplők öltözete is ehhez igazodik. Magyarországon – négy évad erejéig – az HBO sugározta a sorozatot: magyar szinkronnal, illetve eredeti nyelven, magyar felirattal egyaránt. 2004-től a Cool TV, 2007-től pedig a magyar MTV vetíteni kezdte a South Parkot. A sorozat 20. évadját szeptember 22-én kezdte el vetíteni, egy héttel az amerikai premier után a magyar Comedy Central. Bővebben lásd még – A sorozat Magyarországon Szereplők Főszereplők A sorozat főszereplője négy alsó tagozatos fiú, Stanley „Stan” Marsh, Kyle Broflovski, Eric Theodore Cartman és Kenneth „Kenny” McCormick. Kenny „igazi” halála után Leopold „Butters” Stotch és Tweek is kulcsfontosságú figurává vált. Kyle és Stan az alkotókat, Matt Stone-t és Trey Parkert személyesítik meg, összességében átlagos emberek képében, akik – mint az életben mindenki – sokszor helytelenül cselekednek, de alapvetően normális értékrendjük van. A sorozat azon részeiben, melyek valamilyen erkölcsi értelemben vett tanulsággal végződnek, jellemzően Cartman képviseli a helytelen magatartást, míg Kyle és Stan a helyeset. Cartmant a többiek mindig vezetéknevén szólítják, míg egymást (és Cartman a többieket) keresztnéven (ezt a hagyományt általában a rajongók is követik). Gyakran visszatérő karakterek a négy főszereplő családtagjai, továbbá az iskolai alkalmazottak, például Mr. Garrison (a 9. évadtól a 12. évadig Mrs. Garrison, mivel nővé operálták, de a 12. évadtól ismét férfi lett), Ms. Choksondik, Mr. Mackey, az iskolai pszichológus és Jerome „Séf” McElroy (Séf bácsi). Jelentős szerepet kapnak a főszereplők iskolatársai is, többek között Craig, Clyde, Timmy, Token, Wendy, Bebe és Jimmy. Mellékszereplők A sorozat szürrealista jellegét erősítik a mellékszereplők. Feltűnnek vallási alakok, mint például Isten (aki egy kicsi, vízilószerű rágcsáló képében jelenik meg), Jézus (akinek saját lakása és betelefonálós televíziós műsora van, a Jézus és a haverok) vagy Mózes. Ezenkívül visszatérő szereplő Terrance és Phillip, a South Park-i fiúk kedvenc kanadai színész-humoristái; Sátán és szeretője, Szaddám Huszein; Törcsi, a marihuána-függő törülköző; különféle földönkívüli lények és Kula bácsi, „az ünnepi kaki”, aki karácsonyi hangulatot kölcsönöz a szent ünnepnek. Gyakran jelennek meg hírességek is a sorozatban (általában megszemélyesítve és sokszor előnytelen színben feltüntetve); például Bill Clinton, volt amerikai elnök, a KoRn zenekar (önmagukat alakították és megoldottak egy Scooby-Doo-szerű rejtélyt), Paris Hilton, Russell Crowe, Phil Collins, a Radiohead zenekar, illetve az egyik legújabb epizódban Bono, a U2 énekese. Eredeti hangok Az eredeti sorozat érdekessége, hogy szinte az összes férfi szereplő hangját Trey Parker és Matt Stone adja. A női szereplők hangját April Steward és Mona Marshall (korábban Mary Kay Bergman és Eliza Schneider) kölcsönzi. Mary Kay Bergman 1999. november 11-én öngyilkos lett. Séf bácsi eredeti hangját Isaac Hayes amerikai énekes és zenész adta egészen 2006-ig, amikor egy, a szcientológiával kapcsolatos nézeteltérés miatt otthagyta a műsort. Hayes 2008-ban elhunyt. Az angol nyelvű sorozatban gyakori, hogy egy-egy vendégszereplő hangját valamely híresség kölcsönzi. A Meleg Al meleg vízitúrája című részben például Stan kutyájának hangját George Clooney adta (míg a mozifilmben a színész Dr. Doctor hangja volt), Az őserdőben című epizódban pedig Jennifer Aniston volt a kórusvezető Miss Stevens eredeti hangja. Jelenlegi hangok Trey Parker – Stan Marsh, az apja, Randy és a nagyapja, Marvin Marsh; Eric Cartman; Clyde Donovan; Craig és a szülei; Mr. Garrison; Kula bácsi; Isten; Mikulás; Mr. Mackey; Barbrady felügyelő; Ms. Choksondik; Timmy; Jimmy Vulmer; Dougie; Kyle Schwartz; Phillip; Sátán; Dog Poo, Kákabélű és egyéb szereplők. Matt Stone – Kyle Broflovski és apja, Gerald; Kenny McCormick és apja, Stuart; Jimbo Kern; Jézus; Butters Stotch és apja, Stephen; Szaddám Huszein; Craig; Meleg Al; Pip; Terrance; Skeeter; Tweek; Jimmy apja; Maxi atya; Kevin; Mr. Adler és egyéb szereplők. April Stewart – Liane Cartman; Sharon Marsh; Mrs. McCormick; Shelley Marsh; McDaniels polgármester; Victoria igazgatónő; Wendy Testaburger és számos egyéb szereplő. Mona Marshall – Sheila Broflovski; Linda Stotch; Henrietta Biggle; Red, valamint további szereplők. Token Black – Adrien Beard Törcsi ‑ Vernon Chatman Bebe Stevens – Jennifer Howell Mr. Furkó – John „Nancy” Hansen Kenny McCormick csuklya nélkül – Eric Stough Heidi Turner, és egyéb női vendégszerepők – Jessica Makinson Peter Nelson – Stan Sawicki Korábbi hangok Mary Kay Bergman ( Shannen Cassidy néven) (1997–1999) – Liane Cartman; Sheila Broflovski; Sharon Marsh; Mrs. McCormick; Wendy Testaburger; Victoria igazgatónő, Vackor néni Eliza Schneider , más néven Gracie Lazar (2000–2003) – Wendy Testaburger, Sheila Broflovski, Liane Cartman, Shelley Marsh, McDaniels polgármester Isaac Hayes (1997–2006) – Séf bácsi Animáció A South Park szereplői és hátterei szándékosan úgy néznek ki, mintha egyszerűen papírból vágták volna ki azokat. Az eredeti Parker–Stone animációban és az első részben (Cartman anális beültetése) még valóban papírkivágást alkalmaztak, de a tévésorozat többi részét már számítógépes animációval készítik. A korai epizódokkal szemben az újabb részekben a szereplők és a díszletek megjelenítése sokkal kidolgozottabbá vált, hogy fokozzák a komikus hatást, valamint új látványelemek is megjelentek, például az árnyékolás. Néhány epizód valódi filmfelvételeket is tartalmaz (például Tweek vs. Craig). A sorozat alkotói a CorelDRAW számítógépes programmal hozzák létre a karaktereket, majd a Maya (korábban a PowerAnimator) programmal keltik életre a rajzokat. Egyes részekben rendhagyó animációs technikákat alkalmaztak, az Egy kellemes nap fegyverekkel című részben a japán animék hangulatát felidéző karakterek láthatók, míg az Emmy-díjas A világok harcában nagyrészt a World of Warcraft című számítógépes játék grafikája jelenik meg. A készítők több epizódban is felhasználták más rajzfilmek alakjait; A Simpsonék már megcsinálták… című részben A Simpson család, míg a Rajzfilmek háborúja című kétrészes epizódban a Family Guy című rajzfilm jellegzetes karakterei szerepelnek a sorozatban. A Dekoltázs őrnagy című részben az alkotók a Heavy Metal című rajzfilmsorozatnak állítanak emléket. A South Park alkotóira nagy hatással voltak a Monty Python által használt, papírból kivágott rajzok, melyeket Terry Gilliam készített (egyébként Trey Parker és Matt Stone is a társulat rajongója). Összehasonlításképpen, a Simpson család egy epizódjának elkészítése hat-nyolc hónapba telik, míg a South Park egy átlagos epizódja négy-öt nap alatt készen van (habár néhány részhez még ennél is kevesebb idő kellett), ezáltal a készítők szinte azonnal reagálni tudnak a világban történt aktuális eseményekre. Zene A sorozat eredeti főcímdalát a Primus zenekar írta és a tizedik évad közepéig ők is adták elő. Azóta a Colonel Les Claypool's Fearless Flying Frog Brigade „Whamola” című száma hallható az egyes epizódok elején. A főcímdalt ezzel együtt eddig háromszor keverték újra és bizonyos mondatok (Kenny sorai) megváltoztak a sorozat folyamán. A 8. évadtól minden 7. rész után új képsort kap az intro, és azok leginkább az előző 7 rész montázsából állnak. A képstílusnak eddig 6 verziója volt, a hatodik verzió az első felturbózott változata is lehetne, míg a 3., 4. és 5. teljesen hasonló. Habár a South Park leginkább a kegyetlen humorával ér el sikereket, a zenék is fontos elemét képezik. Az olyan közkedvelt dalok, mint például a „Kyle's Mom is a Big Fat Bitch” a sorozat színeiben látták meg a napvilágot, de a készítők zenei képességeiket ritkán csillogtatták meg, egészen a Nagyobb, hosszabb és vágatlan mozifilm megjelenéséig. A film több népszerűvé vált dalt is tartalmaz, ilyen például „Blame Canada” (melyet Oscar-díjra jelöltek és a díjkiosztón Robin Williams adta elő) vagy az „Uncle Fucka”. A dalokat Trey Parker és Matt Stone adja elő DVDA nevű együttesükkel. A zenéhez ezenkívül Isaac Hayes amerikai énekes és zenész is hozzájárult, aki 2006-ig Séf bácsi eredeti hangját kölcsönözte. A sorozatban elhangzott dalokat ezidáig két zenei album tartalmazza; a „Chef Aid: The South Park Album” (1998. november 3.) és a „Mr. Hankey's Christmas Classics” (1999. november 23.). A South Park-mozifilm betétdalaiból szintén kiadtak egy CD-t, 1999. június 15-én („South Park: Bigger, Longer & Uncut - Music From And Inspired By The Motion Picture”). Az egyes epizódok során Eric Cartman gyakran dalra fakad, hogy énekével hamis önzetlenséget és optimizmust fejezzen ki, ezáltal álcázva valódi indítékait. Például a Karácsony Irakban című részben egy karácsonyi dalt énekel, amellyel nyilvánvalóan az a célja, hogy meggyőzze Mikulást és Kula bácsit, méltó az ajándékokra. A főszereplők az évadok során több együttesben is zenélnek. A Valami, amit az ujjaddal csinálhatsz című részben Cartman javaslatára zenekart alapítanak, hogy 10 millió dollárt keressenek, a Keresztény rock-ban pedig Cartman egy fogadás miatt – és szintén pénzszerzés céljából – hoz létre saját keresztény rockbandát, „Hit + 1” néven. A KoRn együttes tagjai egy halloweeni epizód, A kalóz-kísértet rejtélye végén a Falling Away From Me című számukat adják elő – érdekesség, hogy a dal ebben az epizódban debütált. A főcímzenéjének szövege Les Claypool: I'm goin' down to South Park gonna have myself a time Stan és Kyle: Friendly faces everywhere, humble folks without temptation Les: Goin' down to South Park gonna leave my woes behind Cartman: Ample parkin' day or night, people spouting "Howdy, neighbour!" Les: Headin' up to South Park gonna see if I can't unwind Kenny: I love girls with deep vaginas, i love girls with big fat titties (1-2. évad) Kenny: I have got a ten inch penis, use your mouth if you want to clean it (3-5. évad) Timmy: Timmy, Timmy, Timmy, Timmy, Timmy, Timmy, livin' a lie Timmy (6. évad) Kenny: Someday I'll be old enough to stick my dick in Britney's butt (7-10. évad eleje) Kenny: I like fuckin' silly bitches and I know my penis likes it (10. évadtól) Les: Come on down to South Park and meet some friends of mine! (Kenny sorai az évadok során többször megváltoztak.) Fontosabb díjak, elismerések A sorozatot Kiemelkedő animációs műsor kategóriában eddig tizenhárom alkalommal jelölték Primetime Emmy-díjra (1998-ban a Meleg Al meleg vízitúrája, 2000-ben a Chimpokomon, 2002-ben az Osama bin Laden jól megkapja, 2004-ben a Karácsony Kanadában, 2005-ben a Legek harca, 2006-ban az Egy házba zárt közösség, 2007-ben a Világok harca, 2008-ban a Képzeletfölde-trilógia, 2009-ben a Margaritaville, 2010-ben a 200 és 201, 2011-ben a Crackesbaba-labda, 2013-ban Dagidudu, 2014-ben a Fekete péntek és 2015-ben a Kanadella című epizódokért), ebből öt alkalommal nyerte meg, a 2005-ös Legek harca, a 2006-os Világok harca, a 2008-as Képzeletfölde trilógia, a 2009-es Margaritaville, a 2013-as Dagidudu. 1999-ben South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan című film egyik betétdalát („Blame Canada”) a legjobb eredeti filmzene kategóriában Oscar-díjra jelölték, a díjkiosztón a dalt Robin Williams színész adta elő. Végül a díjat Phil Collins nyerte meg, ezért a készítők két részben (Cartman súlyos bűne, Timmy) is kifigurázták az énekest. 2006-ban a műsor készítői a Peabody Awardot nyerték el. A South Park emellett azon kevés még mindig futó sorozatok közé tartozik, melyek a már megszűnt CableACE Awardot átvehették (a South Park ezt a kitüntetést 1997-ben érte el, a díj utolsó kiadásának évében). 2007-ben a sorozat felkerült a Time magazin minden idők száz legjobb televíziós műsora listájára. Kritikák és botrányok A sorozatot az indulása óta rengeteg kritikával illetik és több botránnyal is szembe kellett már néznie, mivel olyan témákat is rendszeresen megjelenít, melyek széles körben vitathatóak vagy sokak számára tabunak számítanak. Ide tartozik többek közt a vulgáris beszéd, a különféle vallások és kultuszok parodizálása, a politikai problémák, a hátrányos megkülönböztetés, a globális felmelegedés, a szexualitás (ezen belül például a szexuális felvilágosítás vagy melegek jogai) és a cenzúra kérdése. Emellett a sorozat készítői gyakran tüntetnek fel előnytelen színben híres embereket, közszereplőket, zenészeket és színészeket is. A South Park alkotói, Trey Parker és Matt Stone szerint azonban ők legtöbbször az egyes epizódok megírása során a vitatható téma mindkét oldalán elhelyezkedőket kritikával illetik, ahelyett, hogy a kérdéses témában nyíltan állást foglalnának. Általános tiltakozások Kritikusai szerint a sorozat túlzottan leegyszerűsített módszert választott a társadalmi kötöttségek és tabuk megjelenítésére; ennek eszközei a közönséges, durva beszéd, a gondolkodást nem igénylő történetek, az erőszak és gyilkosság rendszeres bemutatása, néha dicsőítése. Több szóvivő is tiltakozott már a South Park ellen, mert a sorozatot támadónak és károsnak vélték; az „Action for Children's Television” nevű gyermekvédő szervezet alapítója, Peggy Charen szerint a sorozat egyenesen a demokráciát veszélyezteti. Más vélemények szerint ez csupán paródia – a sorozat hangulata jól jellemzi az amerikai fiatalok egy részének erőszakos, primitív világát, melynek kifigurázása nagymértékben hozzájárul a műsor óriási sikeréhez. A legtöbb kritika talán az epizódok nyelvezetét éri; A szarral nem szabad szarozni című részben összesen 162 alkalommal hallható cenzúrázatlanul a „szar” szó (az epizód alatt a képernyő alsó sarkában egy számláló mutatja, hányszor hangzott el a káromkodás), a Jesse Jackson segedelmével című részben a „nigger” szó szerepel, összesen több mint 40 alkalommal. Az Egy kis Tourette című epizódban szintén több káromkodás is elhangzik, cenzúrázás nélkül – az epizódot emellett a Tourette-szindrómában szenvedők ábrázolása miatt is kritikák érték. A South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan című mozifilm 2002-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a legtrágárabb animációs film, összesen 399 darab káromkodással (ebből a „fuck” szó 146 alkalommal hangzik el). Legutóbb a műsor akkor kapott nagyobb közfigyelmet, amikor a 10. évad során, a Pokol a Földön című epizódban a nemrég tragikusan elhunyt Steve Irwin is látható volt Sátán pokolbeli halloweeni partiján, egy mellkasából kiálló tüskés rájával. Többen – köztük Irwin közeli ismerősei – felháborítónak és ízléstelennek tartották a jelenetet, a botránnyal több neves napilap is foglalkozott. A 10. évad záró epizódja, a Stanley kupája válaszul a botrányra további szóbeli utalásokat is tartalmazott Irwin halálára. Nagy-Britanniában a 11. évad A merénylet című epizódja keltett felháborodást, melyben II. Erzsébet brit királynő öngyilkosságot követ el. Bemutatása után mintegy nyolc évvel, 2007-ben Costa Ricában váltott ki kisebb felháborodást Az őserdőben című 1999-es epizód, mely kritikusai szerint kedvezőtlen színben tünteti fel a közép-amerikai országot. Vallás és egyházak Szcientológia 2005 novemberében, az Egy házba zárt közösség („Trapped in the Closet”) című epizódban a készítők a szcientológiát és annak követőit, többek közt Tom Cruise-t és John Travoltát állították pellengérre. A történet szerint a szcientológia vezetői az egyik főszereplőt, Stan Marsht nevezik meg L. Ron Hubbard, az egyház alapítójának reinkarnációjaként. Amikor Stan lekicsinyli Tom Cruise színészi képességeit, az bezárkózik a fiú szekrényébe és az epizód végéig nem hajlandó kijönni onnan. A jelenet utalás azokra a feltételezésekre is, mely szerint Cruise meleg, mivel az angol nyelvben a „kijönni a szekrényből” („come out of the closet”) kifejezés egyben a homoszexualitás bevallását is jelenti (lásd Coming out). A cselekmény során egyértelmű utalások történnek arra a kritikára, mely szerint az egyház elsődleges célja az emberek pénzének megszerzése lenne. A Los Angeles Times által időközben „Closetgate”-nek elkeresztelt ügy tovább folytatódott, amikor a Comedy Central az utolsó pillanatban megakadályozta az epizód március 15-ére tervezett újbóli levetítését. Ekkor sokan arra gyanakodtak, hogy ez Tom Cruise nyomására történt. Elterjedt az a nézet, miszerint a színész megfenyegette a Paramount Pictures társaságot, hogy nem fogja népszerűsíteni legújabb filmjét, a Mission: Impossible III-at, ha mégis műsorra tűzik a vitatott részt (a Paramount és a Comedy Central egyaránt a Viacom tulajdona). Ezt a véleményt egyébként Tom Cruise és a Paramount szóvivője is cáfolta. A készítők nem törődtek bele a vereségbe és több szcientológia-ellenes honlapon is elérhetővé tették az említett részt. Március 17-én egy gúnyos hangvételű nyilatkozatban kijelentették, hogy „a harc még nem ért véget”. Azóta a Comedy Central több alkalommal is levetítette és a South Park 10. évfordulóján kiadott DVD-n is megjelentette az azóta Emmy-jelölést kapott epizódot. Séf bácsi eredeti szinkronhangja, az énekes Isaac Hayes (aki a szcientológia követője) 2006. március 13-án váratlanul egy nyilatkozatban bejelentette, hogy otthagyja a műsort, arra hivatkozva, hogy Trey Parker és Matt Stone az utóbbi epizódokban túl messzire ment (noha azt, hogy egyházának kritizálása miatt döntött volna így, közvetlenül nem említette meg). Hayes a következőket írta: „Van helye a szatírának, de eljön az a pont, amikor az véget ér, és helyét mások vallásos hite iránti intolerancia és elfogultság veszi át… A vallási hiedelmek az emberek szemében szent dolgok, melyeket mindenkor tisztelni és becsülni kell”. Ezt az érvelést Matt Stone képmutatásnak tartotta, mivel Hayes addig egyetlen olyan epizód ellen sem tiltakozott, amely más vallásokat jelenített meg előnytelen módon. Hayes váratlan távozásának pontos okairól több, egymásnak ellentmondó elmélet is megjelent: 2006. március 20-án Roger Friedman, a Fox News munkatársa cikket jelentetett meg, mely szerint a nyilatkozat Hayes nevében készült, de azt nem az énekestől származik, mivel neki januárban agyvérzése volt. Friedman ezt írta: „Isaac Hayes nem hagyta ott a South Parkot. A forrásaim szerint ezt valaki megtette helyette… Memphis-i barátaim azt mondták, maga Hayes nem adott ki semmiféle nyilatkozatot a South Parkkal kapcsolatban”. Az elméletet alátámasztja, hogy egy korábbi interjúban Hayes még azt nyilatkozta, hogy nem ért ugyan egyet a kérdéses epizóddal (mert nem a valóságot tükrözi), de elfogadja a készítők álláspontját. Az énekes 2007-ben távozása elsődleges okának már azt nevezte meg, hogy a sorozat készítői „nem fizettek neki elég pénzt” és „nem voltak vele túl barátságosak”. A szcientológia kritikája – burkoltabb formában – más epizódokban is feltűnik. A Csúcsszuper barátok – Istenségekben David Blaine alapít szektát, mely pénzt kér híveitől, adómentességet követel az államtól és híveit elidegeníti azok szeretteitől – tehát olyan dolgokat tesz, melyekkel kritikusai általában a szcientológiát vádolják. A Séf bácsi visszatér című rész már kifejezetten Hayes távozását dolgozza fel. A történet szerint Séf bácsi elhagyja South Parkot és egy olyan klub tagja lesz, mely agymosást hajt rajta végre. Miután az epizód legvégén a szereplő életét veszti, Kyle Broflovski tart gyászbeszédet, melyben emlékeztet: nem Séfet kell okolni a történtekért, hanem az őt megrontó klubot (ezzel egyszerre utalva Isaac Hayes távozására és a szcientológia egyházra). Katolicizmus 2005 decemberében az Egyesült Államok-beli Katolikus Liga (Catholic League for Religious and Civil Rights) tiltakozott a 9. évad befejező epizódja, a Bloody Mary ellen, melyben egy végbelén keresztül vérző Szűz Mária-szobor jelenik meg. A vitatott részt elsőként december 7-én, a Szeplőtelen fogantatás ünnepének előestéjén vetítették le. A Liga bocsánatkérést sürgetett, valamint azt követelte, hogy az epizódot „örökre vonják ki a forgalomból és DVD-n se tegyék elérhetővé”. Továbbá Joseph A. Califano, Jr, a Viacom tanácsának tagja és gyakorló katolikus, személyesen adjon ki nyilatkozatot. Califano ezt meg is tette, az epizódot „Szűz Mária megdöbbentő és felháborító ábrázolásának” nevezve és ígéretet tett, hogy a Viacom vezetőségével is felülvizsgáltatja a kérdéses részt. A Comedy Central azt nyilatkozta, hogy a Bloody Mary-t nem fogják visszavonni és a DVD-megjelenést sem akadályozzák meg. Az epizódot 2006. augusztus 2-án újra levetítették. Iszlám 2006-ban a Rajzfilmek háborúja című kétrészes epizódban a készítők a Dániában megjelent Mohamed karikatúrák körül kirobbant botrányt figurázták ki, elsősorban a nyugati országoknak a muzulmán zavargásokra adott reakcióját. Ironikus módon a Comedy Central cenzúrázta a rajzfilmnek azt a részét, melyben a prófétát ábrázolják (ennek ellenére Mohamed korábbi szereplése a Csúcsszuper barátok – Istenségek című epizódban nem keltett felháborodást). Egyéb vallások A zsidó és a mormon vallás is rendszeresen megjelenik a műsor egyes epizódjaiban. A mormonokkal, illetve a vallásalapító, Joseph Smith tevékenységével kapcsolatos ellentmondásokkal egy teljes rész foglalkozik (Amit tudni akarsz a mormonokról), illetve a sorozat szerint csak ők nyerhetnek bebocsátást a mennyekbe. A zsidó vallás az egyik főszereplő, Kyle Broflovski személyén, illetve az őt hite miatt gúnyoló Eric Cartmanen keresztül szinte minden epizódban szerepel. Érdekesség, hogy az egyik készítő, Matt Stone, zsidó származású. Eddig egyik közösség képviselője sem emelt szót a sorozat ellen szélesebb körű nyilvánossági fórumon. A mozifilm 1999. június 30-án mutatták be az Egyesült Államokban az egész estés mozifilmet, South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan címmel. A filmnek sikerült gúnyt űznie saját magából, valamint az előre várt rosszalló reakciókból is, melyek a bemutatót követték. A film egyben musical is, olyan dalokkal, mint az „Uncle Fucka”, valamint a „Blame Canada”, mely Oscar-jelölést kapott. DVD megjelenések A sorozat DVD-n is megjelent az Egyesült Államokban. Minden évad díszdobozban, külön DVD csomagban kerül piacra, 3-5 lemezzel, plusz egy bónusz DVD-vel – az évad epizódjainak száma szerint. A sorozat Magyarországon Magyarországon – négy évad erejéig – az HBO csatornán futott a sorozat, magyar szinkronnal és angolul, magyar felirattal egyaránt. 2004. október 4-étől a magyarországi Cool TV ismét műsorra tűzte az HBO által szinkronizált, korábban sugárzott epizódokat. 2005. január 27-étől új, szinkronizált részek kerültek adásba (a nyolcadik évadig), 2007. augusztus 6-ától pedig a 9. évad is látható magyar szinkronnal. Október 6-ától az MTV Magyarország műsorra tűzte a 10. szezont is, melyet a Coolon csak október 26-ától kezdtek vetíteni. A 11. évad szinkronos változata 2008 tavaszától látható, szintén az MTV-n. A 19. évadot 2015. december 3-án, csütörtökön, 22 órakor kezdte el vetíteni a Comedy Central Magyarország. A műsort a nyelvezete és a tartalma miatt csak 22 és 5 óra között sugározhatják, 18-as korhatárral. Magyar nyelvű változat Az eredeti sorozattal ellentétben a magyar nyelvű változatban szinte minden szereplőnek saját szinkronhangja van. Nekik legtöbbször hivatásos színészek kölcsönzik a hangjukat. A fordítás során több szereplő is magyar nevet kapott, például Mr. Furkó (eredetileg Mr. Slave) vagy Vackor néni (Miss Veronica Lee Crabtree). Butterst a negyedik évadig néha „Bucsek”-nek hívták társai, ami feltehetőleg egy elvetett magyarítási kísérlet volt a fordítók részéről. A legtöbb kritika a magyar nyelvű szinkront és a fordítást éri, mivel az sokak szerint trágárabb, mint az eredeti. A kritikusok szerint egyes epizódok több félrefordítást is tartalmaznak, amelyek gyakran a történet rovására mennek. Ez általában akkor történik meg, amikor egy több jelentéssel bíró angol nyelvű kifejezés nem ültethető át tökéletesen magyarra (például a szcientológiát tárgyaló bekezdésben már említett kétértelmű kifejezés vagy a „semen” és a „seamen” szavak hasonló hangzásából adódó komikum a Csúcsszuper barátok – Istenségek és A Simpsonék már megcsinálták… epizódokban). Ezen vélemény ellenzői általában a magyar nyelv kifejezőbb voltával és az amerikaitól eltérő társadalmi viszonyokkal magyarázzák a durvább nyelvezetet. A félrefordítások ellenére sokak szerint a magyar szinkronos epizódok élvezhetőbbek és hangulatosabbak, mint az eredeti angol nyelvűek, nagyrészt a magyar szinkronszínészek munkájának köszönhetően. 2009 elején a rajongók körében felháborodást váltott ki, amikor a 9. évad, Vörhenyesek című epizódjának elkészítésénél a hivatalos szinkront gyártó cég egy South Park-rajongó (Vito) által készített nem hivatalos feliratot használt fel, szinte szó szerinti egyezéssel, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül. A magyar jogszabályok azonban nem védik az amatőr fordítók által készített szellemi termékeket, mivel azok az eredeti szerző beleegyezése nélkül születtek meg (sőt, a védett tartalmak engedély nélküli lefordítása jogsértésnek minősül). Azonban a történet vége kedvezően alakult a fordító számára, ugyanis ő írja a 13. évadtól kezdődően a szinkron magyar szövegeit. Az első négy évadot a HBO szinkronstúdiójában vették fel, utána az 5. évadtól a tizedik évadig a Mikroszinkronban készült a magyar változat, majd a 11. szezon visszatért az HBO stúdiójába. A 12. évadtól viszont már a Balog Mix stúdióban készült el. Érdekesség: A 2x12. résztől a stáblistán szereplő emberek beceneveit sorolják fel. A Mikroszinkronban a magyar hangok közül csak Stan-ét, Kyle-ét, Cartman-ét, Kenny-ét, Butters-ét, és néhány szituációban Tweek-ét mondják be. Az említett stúdióban nem volt produkciós vezető. A 10. évadban és a 13. évadtól lerövidült a stáblista, és utána egy abban a részben lejátszódott jelenetet mutattak. A Balog Mix stúdiós stábtagok ismeretlenek, nem mondják be őket. A 20. évadtól kezdve megpróbálkoztak az amerikai premier másnapján bemutatni a sorozatot a Comedy Centralon, viszont ennek hatalmas következménye lett: a szinkron összecsapott lett és egyes szinkronhangokat lecseréltek:(Gerald Broflowski - Forgács Gábor). Stáb: Ábel Anita – Carol McCormick Balázsi Gyula – Cesar Millan , Jesse Jackson , mellékszereplők Barabás Kiss Zoltán – Mr. Furkó Barbinek Péter – Szaddám Huszein , mellékszereplők Bardóczy Attila – Mr. Mackey Besenczi Árpád – Maxi atya Bódy Gergely – Craig Tucker (8. évad) Bogdán Gergő – Firkle Bolla Róbert – egyik chopperes Borbás Gabi – McDaniels polgármester Borbiczki Ferenc - Garrett parancsnok Boros Zoltán – Gerald Broflovski Bozsó Péter – Stan Marsh Böhm Anita – Shelly Marsh (12. évad) Csőre Gábor – Eric Cartman , Adam Sandler Csankó Zoltán - Alec Baldwin Czvetkó Sándor – mellékszereplők Dobránszky Zoltán – Marvin Marsh , mellékszereplők Dolmány Attila – Kyle Broflovski Előd Álmos – Kevin McCormick Előd Botond – Joe Jonas, Mysterion Faragó András – Sátán Fazekas István – Randy Marsh (5-6. évad) Fekete Zoltán – Butters Stotch (jelenlegi hang) Fesztbaum Béla – Randy Marsh Forgács Gábor – Barbrady felügyelő , Meleg Al , Gerald Broflowski (20. évadtól) Forgács Péter - Bono Galbenisz Tomasz – Jimbo Kern Gruber Hugó – Marvin Marsh , Dr. Schwartz főrabbi, William P. Connelly Gyabronka József – Garrison (jelenlegi hang) Haás Vander Péter – Gary apja Hajdu Steve – képzeletföldi nyalókakirály Hamvas Dániel – Craig Tucker , Damien, Jimmy Valmer (11. évad) Harsányi Gábor – Séf bácsi , Szexuális Zaklatás Panda, mellékszereplők Holl Nándor – Jimbo Kern Hujber Ferenc – Timmy , Chris Izsóf Vilmos – Oszáma bin Láden , mellékszereplők Jakab Csaba – Barack Obama , mellékszereplők Józsa Imre – Garrison , Maxi atya , Phil Collins (1-4. évad) Kálloy Molnár Péter – Ned Gerblansky , Tweek Tweak Kenderesi Tibor - Marvin nagyapjának szelleme Kardos Gábor - mellékszereplők Kassai Károly – Marvin Marsh , Barbrady felügyelő , Maxi atya Kautzky Armand - Flúgos futam paródia narrátora a Gyépémobil című részben Kerekes József – Mr. Adler , Jimbo Kern (jelenlegi hang), Larry (2. évad 18. rész), Sátán, Mikulás (3. évad 15. rész), Mr. Mackey (South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan:1.hang) Király Attila – Stephen Stotch Kocsis Judit – Barbra Streisand Kocsis Mariann – Sheila Broflovski , Ms. Choksondik Kokas Piroska – Klyde anyjának temetésén felszólaló hölgy Konrád Antal – Télapó , XVI. Benedek pápa , mellékszereplők Koroknay Géza – A szcientológia egyház vezetője, Richard Dawkins , mellékszereplők Kökényessy Ági – Sharon Marsh Kránitz Lajos – mellékszereplők Kristóf Tibor – Gene Hackman , Erdei Karácsony című rész narrátora Láng József – mellékszereplők Magyar Bálint (színművész) – Jimmy Valmer (jelenlegi hang) Markovics Tamás – Kenny McCormick Melis Gábor – mellékszereplők Mihályi Győző – Randy Marsh Minárovits Péter – Butters Stotch , Philip , Skyler, Mysterion (15. évad) Molnár Ilona – Henrietta Biggle Molnár Levente – Pip Pirrup , Ike Broflovski Nagy Ervin – Stuart McCormick , Sátán , Skylar, Matthew McConaughey Némedi Mari – Vackor néni Nemes Takách Kata – Shelley Marsh , Bebe Stevens (jelenlegi hang), Wendy Testaburger (9. évad), lány-mellékszereplők (2-4. évad) Nyírő Bea – Victoria igazgatónő Oláh Orsolya – bírónő Orosz István – Oprah Winfrey vaginája, Michael Chertoff , mellékszereplők Pálfai Péter - Robi Reiner, mellékszereplők Pupos Tímea – Tammy Thompson, Chang étterem dolgozója Pusztaszeri Kornél – Meleg Al , Tuong Lu Kim , Al Gore, Charles Rába Roland – Tweek Tweak Rajkai Zoltán – Terrance , Mickey egér , Gary Rátonyi Hajni – Liane Cartman Roatis Andrea – Wendy Testaburger Rosta Sándor – Mr. Mackey , egyik chopperes Selmeczi Roland – Randy Marsh (1-4. évad) Seszták Szabolcs – Kákabélű , Clyde Donovan , Dougie Schneider Zoltán – Larry apja Schnell Ádám – Leonard Maltin, A Washingtoni Rézbőrűek focicsapat edzője Simonyi Balázs – Kula bácsi , Token Black , Bradley Biggle , Clyde Donovan Spilák Klára - Linda Stotch Szabó Máté – Jimmy Vulmer , Craig Tucker Szabó Zselyke – Wendy Testaburger Szalay Csongor – Pete Széles Tamás – Gerald Broflovski , Ned Gerblansky , Kula bácsi , Szaddám Huszein Szokol Péter – Butters Stotch , Randy Marsh (jelenlegi hang) Szokolay Ottó - Dr. Biber Szombathy Gyula – Képzeletfölde polgármestere Tarján Péter – Jézus Törtei Tünde – Törcsi Ujréti László – Meleg Al , Malcolm McDowell Uri István – nyúlpápa Varga Rókus – PC Igazgató , Harcsa Csa (6. évad) Varga Tamás – fekete pap (6. évad) Várday Zoltán – mellékszereplők Várkonyi András – Marvin Marsh Verebély Iván – Dr. Mephisto Versényi László – Sir Orloff Brolo , mellékszereplők Végh Péter – Vladimir Stolfsky , Steve Jobs Viczián Ottó – Randy Marsh , Ben Affleck Zakariás Éva - Jennifer Lopez Zsigmond Tamara – Bebe Stevens (9. évad), Natalie Portman , Wendy Testaburger (12. évad) Zsurzs Kati – Nellie Storch , Angela Merkel Hasonló sorozatok Az interneten 2002 novembere óta elérhető egy magyar gyártású animációs sorozat, az Eastpark, mely bevallottan a South Park magyar nyelvű változataként készült. A sorozatnak eddig öt epizódja van, melyek ingyenesen letölthetőek. A Nyócker című 2004-es magyar animációs film a látványvilágával és a benne megfogalmazott éles társadalomkritikával szintén emlékeztet a South Parkra. A Cool TV egy ideig sugározta a Hungarikum című rajzfilmsorozatot, mely a South Park nyomdokaiba kívánt lépni. Az egyenként kb. ötperces epizódok hatalmas botrányt kavartak, mivel a készítők több magyar történelmi alakot és közszereplőt is rendkívül profán módon ábrázoltak bennük. Emiatt az Országos Rádió és Televízió Testület is vizsgálta az ügyet. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közismertebb nevén Tusványos) a Kárpát-medence nagyszabású szellemi műhelye, mely eredeti szándéka szerint a határon átnyúló együttműködést, a román–magyar párbeszédet és a kulturált magyar–magyar politikai eszmecserét tűzte ki célul, azonban ellenzéki kritikák szerint az elmúlt években egyre inkább a budapesti kormány tagjai és a hozzájuk közel álló szellemi holdudvar képviselői fejtik ki a táborban gondolataikat, lényegi viták nélkül. 1989 óta minden év júliusának második felében megrendezik, eleinte Bálványosfürdőn, később Tusnádfürdőn, ezek összevonásából kapta közismert Tusványos nevét. A táborban a közéleti témák mellett a kikapcsolódásra és a szórakozásra is van lehetőség, amiről a népművészeti, sport- vagy zenés-filmes sátrak, valamint a magyarországi és erdélyi magyar együttesek esti koncertjei gondoskodnak. Alapítása David Campanale, a BBC brit újságírójának ötlete alapján 1989-ben határozták el fiatal magyarországi és erdélyi politikusok, köztük Németh Zsolt, a Fidesz képviselője, valamint Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökei, hogy egy olyan rendezvényt szerveznek, amely lehetőséget ad az egymás közötti, illetve a románok és magyarok közötti párbeszédre. Az első szabadegyetemet 1990 nyarán tartották Bálványosfürdőn a Fidesz kisebbségi titkársága, az angol Fiatal Szociál-Liberális Demokraták és erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége rendezésében, melyen előadóként részt vett többek között Litván György, Schöpflin György és Lengyel László politológusok, valamint Norman Stone brit történész. A rendezvényen nem a napi politikai eseményekről beszéltek, hanem egy-egy tudományág (irodalom, történelem, szociológia, közgazdaságtan, politológia, jog) egyetemesebb megközelítésével foglalkoztak angol, magyar, román és romániai magyar előadók segítségével. Története Minden évben bővült a rendezvény mérete, egyre több lett a résztvevő, ezért 1997-től már a közeli Tusnádfürdőn kellett megszervezni, de a szabadegyetem megtartotta az eredeti nevét. Az évek során többször megfordult itt Orbán Viktor, Martonyi János, Semjén Zsolt, Tőkés László, Markó Béla, Németh Zsolt, Mádl Ferenc, Hernádi Zsolt, míg román részről Adrian Severin, Traian Băsescu és Emil Constantinescu is. A szervezést később átvette a Pro Minoritate Alapítvány, Erdélyből a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Reform Alapítvány, a nagyváradi Partitipatio Alapítvány és az Integratio Alapítvány, román oldalról kezdetben a Pro Europa Liga, később a Horia Rusu Alapítvány. 2001-ben a szabadegyetem főszervezői feladatait a KMDSZ vette át, ezzel a rendezvény hivatalos neve Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor lett, betöltve a megszűnt homoródfürdői éves Erdélyi Diáktábor helyét is. Ezáltal bővült a résztvevői kör az egyetemisták irányába, és az esemény fesztiválhangulata is erősödött. 2008-tól a kolozsvári székhelyű ernyőszervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) a Tusványos hivatalos erdélyi szervezője. 2009-ben létrejött a Bálványosi Intézet, amellyel állandósultak a szabadegyetem funkciói. Az intézet Tusványos politikaiműhely-jellegét megtartva továbbviszi a szellemiségét képzések szervezésével, publikációs lehetőségek biztosításával. Ebben az évben, a rendezvény 20. évfordulójának megünneplésére egy életfát is állítottak az eredeti helyszínen, Bálványoson, amit 2014-ben, a 25. évfordulón megkoszorúztak a résztvevők. Vitatott beszédek Bár a szabadegyetem teljesen informális rendezvény, többször is elhangoztak olyan előadások és beszédek, amelyek széles körű vitákat gerjesztettek Magyarországon és Romániában. 2004-ben Orbán Viktor kijelentette: „[…] a romániai demokrácia állapota ma nem jogosítja fel Romániát arra, hogy gyors felvételében reménykedhessen az Európai Unióba”. A következő évben pedig a korábbi eredménytelen kettős állampolgársági népszavazásra utalva azt mondta: „amikor a baloldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére”. 2009-ben Traian Băsescu román államfő állítása – miszerint a román alkotmány nem teszi lehetővé a nemzetiségi területi autonómia kialakítását – váltott ki füttykoncertet és vitákat. 2014-ben a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén Orbán Viktor magyar miniszterelnök az új magyar államszerveződés alapjáról tartott beszédet, amelyben kifejtette, hogy egy munkaalapú állam létrehozása a cél, amelynek azonban nem teljesen liberális természetűnek kell majd lennie. A beszéd heves reakciókat váltott ki a magyar és román politikai életben, valamint nemzetközi szinten is véleményeket generált. Samazan Samazan település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 855 fő (2015). Samazan Fourques-sur-Garonne, Bouglon, Guérin, Montpouillan és Sainte-Marthe községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Quintus Cosconius Quintus Cosconius (1. század) római költő. Életéről keveset tudunk. Martialis kortársa volt, s hozzá hasonlóan epigrammákat írt. Martialis két költeményében is kegyetlenül kigúnyolta, ránk még töredékei sem maradtak. Jarny Jarny település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 8307 fő (2015). Jarny Brainville, Bruville, Conflans-en-Jarnisy, Doncourt-lès-Conflans, Friauville, Giraumont, Labry és Ville-sur-Yron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Learning from Falling A Learning from Falling Lamya ománi származású énekesnő egyetlen albuma. 2002-ben jelent meg. Az album az amerikai Billboard Top Heatseekers album 16. helyén nyitott. Minden dal társszerzője Lamya, kivéve a Pink Moont, ami Nick Drake angol zenész azonos című dalának feldolgozása. Az első kislemezre került dal, az Empires (Bring Me Men) egy remixe első lett a Billboard Hot Dance/Club Play slágerlistán. A második kislemez a Black Mona Lisa volt, amit Maria Lawson brit énekesnő feldolgozott Maria Lawson című albumán. A harmadik kislemez a Never Enough volt, csak promóciós formában jelent meg. Dallista Empires (Lamya, Major) – 5:07 East of Anywhere (Lamya, Major) – 3:57 Black Mona Lisa (Lamya, Major) – 4:22 Never Enough (Lamya, Andres Levin, Camus Celli) – 4:13 Judas Kiss (Brutus Diss) (Lamya, Louis Metoyer, Justin Stanley) – 3:49 Full Frontal Fridays (Lamya, Major) – 4:19 I Get Cravings (Lamya, Stanley, Mark Ronson) – 4:56 Splitting Atoms (Lamya, Stanley, Mark Ronson) – 4:03 Never's Such a Long Time (Lamya, Rick Nowels) – 4:27 The Woman Who (Lamya, Charles Stepney, Rudolph) – 4:42 The Perfect Girl (Lamya, Ronald Tomlinson, Don E.) – 3:21 Pink Moon (Nick Drake) (Lamya, Major) – 2:47 Black Mona Lisa (Single Mix) – 4:10 Bed I Never Made (japán bónuszdal) Pettyes paka A pettyes paka (Cuniculus paca) vagy régebbi nevén (Agouti paca) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül pedig a pakafélék (Cuniculidae) családjába tartozó faj. Az állat a Cuniculus emlősnem típusfaja. Előfordulása Mexikó déli részétől a közép-amerikai földhídon át egészen Argentína északi részéig fordul elő. Dél-Amerikában csak az Andoktól keletre fordul elő. Kuba szigetére is betelepítették. Erdős területeken fordul elő, lehetőleg mindig víz közelében él. Alfajai Cuniculus paca paca Linnaeus, 1766 Cuniculus paca guanta Lönnberg, 1921 Cuniculus paca mexicanae Hagmann, 1908 Cuniculus paca nelsoni Goldman, 1913 Cuniculus paca virgata Bangs, 1902 Megjelenése Testhossza 70-80 centiméter, magassága 32-34 centiméter, a kifejlett egyedek súlya 6-12 kilogramm. A vízidisznó és a pakarána után Dél-Amerika harmadik legtestesebb rágcsálófaja. Rövid szőrzete, felül sötétbarna, fehérrel enyhén pettyezett, míg hasa egyszínű sárgásfehér. Rövid lábai vannak. Mellső lábain 4 ujj, míg a hátsókon 5 ujj látható. Életmódja Éjszaka aktív, magányos életmódú faj. Lehetőleg sosem távolodik el túlzottan a víztől. Veszély esetén a vízbe menekül. Remekül úszik és jól bukik. Elég sokáig bírja a víz alá lebukva. Növényevő faj, fő tápláléka az erdők fáinak gyümölcsei és különféle magvak. Ezeket többnyire sietősen összegyűjti, majd egy nagyobb mennyiséggel biztonságos helyre vonul, ahol komótosan elfogyasztja azokat. Rágóizmai különösen fejlettek, így kifejezetten kemény héjú termésekkel is jól elboldogul. Természetvédelmi helyzete A pakára sokfelé vadásznak, de nagy elterjedési területe miatt jelenleg nem számít veszélyeztetett fajnak, bár lokálisan több állománya fenyegetett lehet. Kötelmi jog A kötelmi jog jelenti egyrészt a polgári jog egy területét, amely az in personam (azaz meghatározott személlyel vagy személyekkel szembeni, relatív) védelmet élvező jogok szabályait tartalmazza, másrészt magukat az in personam védelemmel ellátott jogokat is kötelmi jogoknak nevezzük. A kötelmi jog az első értelemben egy jogterületre, jogágra, a második értelemben bizonyos típusú jogokra utal. A kötelmi jog, illetve a kötelmi jogok szembeállítható(k) a dologi joggal, illetve a dologi jogokkal, amelyek mindenkivel szemben védelmet élveznek. A kötelmi jogi jogviszonyok jönnek létre a szerződés, a szerződésen kívüli károkozás vagy a jogalap nélküli gazdagodás esetén. A kötelmi jog hatályos magyar szabályozását a polgári törvénykönyv hatodik könyve tartalmazza. Günzer Tamás pincészete A pincészetet Günzer Tamás 1991-ben alapította. A család története A Günzer család generációk óta foglalkozik szőlőtermeléssel és borkészítéssel Palkonyán, a Villányi borvidéken. A két Günzer testvér, Zoltán és Tamás két külön borászatot alapítottak.. Günzer Tamás pincészete A vállalkozást 1991-ben indította el, kezdetben csak 0,3 hektár ültetvényen termelt. Az első palackot 1998-ban töltötte. Az évek során folyamatosan fejlesztettek, 2011-ben egy EU-pályázatnak köszönhetően építették meg új feldolgozóüzemüket. Günzer Tamás két gyermeke is részt vesz a pincészet munkájában; lánya (Gina) a marketingtevékenységet segíti és a rendezvények szervezésében vesz részt, míg fia (Roland) a borászati üzem vezetője. 2017-ben már 45 hektáron gazdálkodtak, és 330 000 palackot állítottak elő. Garryaceae A barkamirtuszfélék (Garryaceae) a zárvatermő növények (Magnoliophyta) Garryales rendjének névadó családja, mindössze két nemzetséggel. Fajai a Csendes-óceán körül, a Nyugat-USA-tól Közép-Amerikán át a Karib-térségig, illetve Kelet-Ázsiában nőnek. Leveleik épek, örökzöldek. A családot két, egyes szerzők három nemzetségre tagolják: barkamirtusz (Garrya) Douglas ex Lindl., 1834 nemzetség 26 fajjal;a típusfaj: lándzsás barkamirtusz (Garrya elliptica) Douglas ex Lindl. babérsom (Aucuba) Thunb., 1783 nemzetség 20 fajjal, ezek közül a két legismertebb: japán babérsom (Aucuba japonica) kínai babérsom (Aucuba chinensis) . Eubasis (Salisb., 1796) nemzetség egy fajjal: Eubasis dichotoma Condeixa-a-Nova Condeixa-a-Nova község és település Portugáliában, Coimbra kerületben. A település területe 138,67 négyzetkilométer. Condeixa-a-Nova lakossága 17078 fő volt a 2011-es adatok alapján. A településen a népsűrűség 120 fő/ négyzetkilométer. A település közelében feküdt az ókori Conimbriga városa, melynek jó állapotban fennmaradt romjai látogathathatóak és múzeumot is kialakítottak. Condeixa-a-Nova hagyományosan mezőgazdaságból élő település, ugyanakkor a kerámiakészítés és a gyógyszeripar is megvetette a lábát a községben. A település legmagasabb pontja 465, míg a legalacsonyabb pontja 12 méteren fekszik. Települései A község a következő településeket foglalja magába, melyek: Anobra Condeixa-a-Velha e Condeixa-a-Nova Ega Furadouro Sebal e Belide Vila Seca e Bem da Fé Zambujal Stefanie Scott Stephanie Noelle Scott (Chicago, 1996. december 6. –) amerikai színésznő. Élete Stefanie Noelle Scott 1996. december 6-án született az Illinois állambeli Chicago városában, majd hatéves korában családjával az floridai Melbourne-be költöztek. Itt ugyanabban a magániskolában (Holy Trinity Episcopal Akadémián) tanult, ahová korábban Kate Upton modell is járt. Aktívan részt vesz a jótékonysági szervezetek munkájában, így ő lett a nagykövete a „Süteményt a gyerekeknek” nevű, rákos gyermekek megsegítésével foglalkozó szervezetnek (Cookies for Kids Cancer). Színésznői karrierje Színészi pályafutása az Annie National Tour című színi produkcióval kezdődött. A karrier reményében a család Los Angelesbe költözött. Első televíziós megjelenése 2008-ban volt, amikor a Chuck című televíziós sorozatban a 12 éves Sarah-t kellett megformálnia. Ugyanebben az évben szerepelt a Beethoven nagy áttörése (Beethoven's Big Break, 2008) című filmben is, ahol Katie-t alakította. A következő két évben olyan sorozatokban tűnt fel epizódszereplőként, mint a Christine Kalandjai (The New Adventures of Old Christine, 2009), a Funny in Farsi (2010) és a Pótfater (Sons of Tucson, 2010). 2010-ben egy mozifilmben, a Változó szerelemben (Flipped, 2010) kapott egy kisebb mellékszerepet, Dana Tressler karakterét. Ezért az alakításáért a 2010-es Young Artist Awardson jelölték Legjobb alakítás fiatal színésznőtől kategóriában, amelyet sikeresen meg is nyert. 2011-ben a Natalie Portman és Ashton Kutcher főszereplésével készült Csak szexre kellesz (No Strings Attached, 2011) című romantikus vígjátékban alakította a főszereplő fiatalkori énjét. Az igazi siker, amely a népszerűséget is meghozta a fiatal színésznő számára, 2011-ben jött el, ugyanis ekkor kapta meg a Disney által készített Zsenipalánták (A.N.T. Farm) című vígjátéksorozatban Lexi Reed szerepét. 2012-ben a Disney egyik saját készítésű tévéfilmjében, a Bar/átokban (Frenemies, 2012) tűnt fel, mint Julianne. Még ugyanebben az évben került a mozikba a Rontó Ralph (Wreck-It Ralph, 2012) című animációs film, amelyben a hangját kölcsönzi az egyik szereplőnek, Moppetnek. Énekesnői karrierje 2008 és 2012 között négy dalt jelentetett meg, melyek közül a 2011-es Girl I Used to Know című dalához videoklip is készült. Saját albuma még nem jelent meg. A Zsenipalánták egyik betétdalát (Sweet as a Sprinkle) is ő énekli. Forrás Sztárlexikon Cinigiano Cinigiano település Olaszországban, Toszkána régióban, Grosseto megyében. Lakosainak száma 2580 fő (2017. január 1.). Cinigiano Arcidosso, Castel del Piano, Civitella Paganico, Montalcino és Campagnatico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kötélhúzás az 1906. évi nyári olimpiai játékokon Az 1906-os pánhellén olimpián négy csapat részvételével kötélhúzó versenyt rendeztek. Érmesek Negyedik helyezett csapat (Ausztria) Rudolf Arnold Henri Baur Karl Höltl Leopold Lahner Rudolf Lindmayer Franz Solar Josef Steinbach Josef Wittmann Kanadai cinege A kanadai cinege (Poecile atricapillus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus atricapillus néven. Előfordulása Kanada és az Amerikai Egyesült Államok területén honos. Erdők lakója. Alfajai Poecile atricapillus atricapillus (Linnaeus, 1766) Poecile atricapillus bartletti (Aldrich & Nutt, 1939) Poecile atricapillus fortuita (Dawson & Bowles, 1909) Poecile atricapillus garrina (Behle, 1951) Poecile atricapillus nevadensis (Linsdale, 1938) Poecile atricapillus occidentalis (S. F. Baird, 1858) Poecile atricapillus practica (Oberholser, 1937) Poecile atricapillus septentrionalis (Harris, 1846) Poecile atricapillus turneri (Ridgway, 1884) Megjelenése Testhossza 13 centiméter. Életmódja Rovarevő. Szaporodása Fészekalja 6-8 tojásból áll. Saosnes Saosnes település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 216 fő (2015). Saosnes Saint-Rémy-du-Val, Courgains, Les Mées, Panon, Pizieux, Saint-Calez-en-Saosnois, Saint-Longis és Vezot községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Meru-hegy A Meru-hegy (szanszkrit nyelven: m., ����, meru) vagy Szumeru-hegy, tibeti nevén Rirab, azaz „Hatalmas Hegy” mítoszok alkotta vidék, a dzsainizmusban, a hindu és a buddhista kozmológiában az Univerzum központja, a világ tengelye, az istenek lakóhelye. A nap, a hold, a csillagok, az égitestek mind körötte forogtak. A végtelenül magas Meru-hegy a mindenség kezdete és vége. A Meru a stabilitást jeleníti meg és mint a „szent tér” attribútuma, szimbolikus átjáró a létezés mitológiai síkjai között. A teremtett világ keletkezése óta létezik, belőle fakad a természet, a termékenység, a bőség – a férfierő jelképe, vagy tápláló istennők lakhelye. „A hindu mitológia szerint az istenek a világ központjában, a mitikus Meru-hegyen élnek. A hegynek öt csúcsa van, amelyek az isteni teremtőenergiát jelképezik, azt a megtermékenyítő erőt, amelyet a hinduista vallásfilozófiában Siva lingakultusza fejez ki […] és amely végül a földi lét teremtéséhez vezetett.” A Meru-hegy szimbolikus ábrázolásai a világ számos hindu és buddhista szentélyében megtalálhatók, amelyek között kiemelkedik Angkorvat, a világ legnagyobb temploma (Angkor, Kambodzsa), amely a Meru-hegy földi mása. Hol áll a Meru-hegy? A Meru-hegyet több valós hegycsúccsal, vagy vonulattal is azonosítják. Indiában, Kínában, Japánban és Balin éppúgy megtalálhatjuk a Meru-hegyet, mint a hindu és buddhista mitológia más szent helyeit. Mégis a legtöbben a világ egyik legfenségesebb tájával, a Nagy-Himalája érinthetetlen, örök hófedte, legmagasabb vonulatával – a Csomolungma „A föld anyaistennője”, a Nanga Parbat és a Kancsendzönga égbe tornyosuló csúcsaival – azonosítják. A Himalája hegység szanszkrit nevének jelentése „az istenek lakóhelye”; továbbá a Nagy-Himalája másik – Annapurna hegylánc – elnevezése is az élelem istennőjét övező rettegő tiszteletről tanúskodik. A legősibb hindu írások szerint a Himalája legmagasabb vonulata Devabhumi, az istenek országa; itt élt Gaurisankaron Sankar és felesége, Gauri, akiket a nagy Siva isten és hitvese Durga, Párvati vagy Mahádéva néven ismerünk. Siva a korai hindu mitológiában a földművelés ura volt, és a Himaláján lakott, ahol India nagy életet adó folyói – az Indus, a Brahmaputra és a Gangesz – eredtek. Párvati a „Hegy Lánya” a Himaláját megszemélyesítő Himava gyermeke volt. A Meru-hegyen élt Indra, a természet istene és a védák panteonjának főistene ragyogó kristálypalotájában. A hegybéli mennyországba tértek meg a pandarva katona-hősök, miután győztek az emberek és istenek nagy csatájában. (Dél-India egyes vidékein még most is látható a pandarva hercegeket jelképező öt kő, amint a bőséges termésen őrködnek.) Egy másik mondakör a tibeti Manaszarovar-tó közelében emelkedő Kailász-hegy vagy Kailásza-hegyet azonosította a Meru-heggyel, azt állítva, hogy ott él Kubera, a jaksák királya, a gazdagság istene. Ő volt a föld kincseinek ura és a jaksákkal együtt – akiket hegyekhez társuló természetfölötti lényeknek tartottak – felügyelte a föld termékenységét, valamint a felszíne alatti fémeket. A kozmosz leírása „Az ősi indiai kozmológia a kozmoszt mint rendezett univerzumot korong alakúnak képzelte el; mértani középpontjában emelkedik a Meru hegy, mely mintegy a világ tengelyét (axis mundi) képezi. […] a függőleges dimenziót a nem-anyagi létsíkok ábrázolására tartották fenn.” E világkép leírásait a szent Rigvéda és a Mahábhárata eposzok örökítik meg. Az univerzum képzete a buddhista kozmológiában némileg átalakul, amelynek legelterjedtebb filozófiai vázát a mahájána buddhizmus kozmológiai felfogásában, az un. „Buddha testekről” szóló tanításban, valamint a tantrákban találjuk. A kozmosz szinkretista leírása (az un. Csakravála-világrendszer) szerint a Meru-hegyet hét koncentrikus, egyre alacsonyodó hegylánc (aranyhegylánc) – név szerint a Járom, az Eke, az Akácos, a Szemnek kedves, a Lófül, a Görbe és az Abroncs – övezte; a központi hegyet és a hegyláncokat a mély Sidantara-óceán választotta el egymástól. A legkülső – nyolcadik – hegylánc, az átrepülhetetlen magasságú Csakravála-hegylánc („Vas-hegység”) volt, amely a semmiben lebegett. A Vashegy és a Merut körülölelő hét hegylánc között húzódik a hatalmas Sós-óceán, amelyből a négy égtáj felé a négy nagy világsziget, kontinens emelkedik ki: keleten Pubbavideha (Bhadrāshva), északon Uttarakuru, nyugaton Aparagoyana (Ketumāla) és délen Jambu-Földrész vagy Jambudvipa (szanszkritül: ����������, Dzsambudvípa, thai nyelven, �������� Csomphuthavip) – az emberek földje. A Dzsambu kontinenst a mesés állatoknak otthont adó Himaphan erdő kötötte össze a Meru-heggyel. Minden nagy földrész mellett volt még két-két mellékföldrész; összesen 12. („A tizenkét szirom a mitikus Meru puránikus leírásánál is megjelenik, mint a Meru köré csoportosult teremtett világ darabjai, melyből a hegy, mint tengely magasodik ki”. Jelképe a tizenkét szirmú lótusz.) „Későbbi tanok szerint - az emberi és állati világ közepén emelkedik a Meru-hegy, amelynek mélyén ül a megvilágosodott Buddha. A hegynek négy szintje van, ahol lelkileg fejlett lények élnek; a hegy tetejétől felfelé emelkedik a tizenhat menny, ahol az istenek, arhatok (önmagukért megvilágosodottak) és bodhiszattvák (másokért megvilágosodottak) helyezkednek el különböző sorrendben.” A hegyhez kapcsolódó elméletek Egy késő 19. századi elképzelés szerint az árják őshazája az Észak-Európában emelkedő Meru-hegy volt. Az iráni árja-elmélet szerint ez a hely a Hara-hegy volt; amelyben Hara, Siva egyik nevére utalt, és a hegyet a Himalájával azonosították. A Meru-hegy ábrázolásai (képmagyarázat) Az itt látható freskó – a buddhista kozmosz képe; a bangkoki Wat Sakhet Bot szentélyben, a központi Buddha-szobor mögötti nyugati fal felét borítja. A kép bal fele a Meru-hegy, amelynek tetején Indra palotája emelkedik. A hét hegylánc, amelyet itt oszlopokként ábrázoltak, koronázza az istenek palotáját. Jobbra lent a hatalmas Sós-óceán és két kontinens látható. Fönt a vörös háttérben a dévák palotái lebegnek; jobbra középen, a fehérrel keretezett mezőben a nap, mint napszekér látható. (Hasonló falfestmény díszíti Bangkokban a királyi palota szakrális területén álló Smaragd-Buddha szentélyét (Wat Phra Kaeo). Lásd még Angkorvat Borobudur Referenciák Sulinet, Élet és tudomány – Buddha Cey-Bert Róbert Gyula: Csoda az őserdőben, A világ legszebb és legnagyobb templomának misztériuma James Harpur, Jennifer Westwood: Legendák földjén, A Himalája 74-80. oldal, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. Dr. Pressing Lajos: A buddhista sztúpa– spirituális építészeti elvek A hindu Purána eposzokban jelenik meg először, hogy Szúrja a napisten a Meru körül keringett. Takácsy Gábor: Khailasanatha Forrás James Harpur, Jennifer Westwood: Legendák földjén, A Himalája 74-80. oldal, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. ISBN 963-8224-90-8 (magyarul) Cey-Bert Róbert Gyula: Csoda az őserdőben, A világ legszebb és legnagyobb templomának misztériuma (magyarul) Frank E. Reynolds: Three Worlds According to King Ruang . University of California (Berkeley Buddhist studies series), 1982, ISBN 0-89581-153-7 (angolul) Rhipsalis oblonga A Rhipsalis oblonga egy lapított hajtású epifita kaktusz. Jellemzői Kultúrában bokros, élőhelyén azonban csüngő habitusú növény, ágai keskeny tojásdad alakúak, 50–150 mm hosszúak, 10–20 mm szélesek, fényes zöld színűek. Virágai magánosak, a hajtások élein nyílnak. Termése rövid-tojásdad, 3–4 mm hosszú, fehéres, csúcsán az elszáradt virággal. Elterjedése Brazília: Bahia, Espirito Santo, Rio de Janeiro, São Paulo államok. Epifitikus és epilitikus perhumid atlanti erdőkben a tengerszinttől 1300 m tengerszint feletti magasságig. Rokonsági viszonyai A Phyllarthrorhipsalis subgenus tagja.A Rhipsalis crispimarginata Lofgren 1918 név a faj szinonim neve, termesztésben azonban nagyon gyakran összekeverik a Rhipsalis crispata (Haworth) Pfeiffer taxonnévvel. A R. oblonga igényei miatt ritkán található meg termesztésben. Serra dos Orgaos hegyén (São Paulo állam) egy vörös termésű variánsa vagy rokon alakja él, melynek szárszegmensei valamennyivel vastagabbak, virágai halvány sárgák. Pontos taxonómiai helyzete még nem ismert. A termesztésben sokszor a 'Rhipsalis rhombea' (Salm-Dyck) Pfeiffer néven van jelen, azonban e néven nem jegyeznek növényt a herbáriumokban. A név provizórikusnak tekinthető a pontos leírásig. Jaroslav Drobný Jaroslav Drobný (Počátky, Csehszlovákia, 1979. október 18. –) cseh labdarúgó, aki jelenleg a Werder Bremen-ben játszik kapusként. A cseh válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Drobný az SK Churdim ifiakadémiáján kezdett el futballozni, majd később a Vítkovicéhez került. Profi pályafutását viszont már az élvonalbeli České Budějovicénél kezdte meg 1999-ben. 2002-ben a görög Panióniosz játékosa lett, itt figyelt fel rá 2005-ben az Edwin van der Sar utódját kereső Fulham. Röviddel Angliába érkezése után megsérült, és felépülése után sem kapott lehetőséget a klubnál, ezért a szezon második felére kölcsönadták az ADO Den Haagnak. 2006 augusztusában tért vissza a Fulhamhez és közös megegyezés alapján szerződést bontott a csapattal. Egyetlen meccsen sem lépett pályára a fehér mezeseknél. 2006. október 27-én rövidtávú szerződést kötött az Ipswich Townnal, de ott sem kapott játéklehetőséget. 2007. január 23-án kölcsönben a VfL Bochumhoz szerződött. Azonnal kiszorította a kapuból a dán Peter Skov-Jensent. Január 27-én, a Mainz ellen debütált a Bundesligában. Jó teljesítményt nyújtott, a Hertha BSC is felfigyelt rá, a berlini klub végül le is igazolta. 2010-ig maradt a fővárosiaknál, amíg azok ki nem estek az élvonalból, ekkor a Hamburger SV-hez igazolt. A válogatottban Drobný 2009. február 11-én, Marokkó ellen mutatkozott be a cseh válogatottban. Bekerült a csehek 2012-es Európa-bajnokságon részt vevő keretébe, de a tornán nem védhetett. Grezsa Ferenc (irodalomtörténész) Grezsa Ferenc (Kiskunmajsa, 1932. július 16. – Hódmezővásárhely, 1991. június 12.) magyar irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő, egyetemi tanár. Életpályája 1942-1948 között a kecskeméti Piarista Iskola diákja volt. 1948-1950 között a Katona József Gimnáziumban tanult. 1952-től Kisteleken oktatott. 1956-ban magyar szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. 1957-től Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnázium tanára, 1962-től igazgatója volt. 1975-1984 között tanszékvezető főiskolai tanár volt Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1976-tól a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Magyar Írók Szövetségének tagja volt. 1978-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja volt. 1981-től a Kincskereső főszerkesztője volt. 1984-től a József Attila Tudományegyetem docense, 1990-től egyetemi tanár. Munkássága Közreműködött Juhász Gyula műveinek kritikai kiadásában és a Németh László-életműsorozat egyes köteteinek megjelenésében. Művei Vonzások és vallomások. Tanulmányok, kritikák ; szerk. Olasz Sándor; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 1999 ( Tiszatáj könyvek ) "A mintaélet forradalma". Írások Németh Lászlóról ; szerk. Olasz Sándor; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 1998 ( Tiszatáj könyvek ) Irodalom Vásárhelyen, Vásárhely az irodalomban (1993) Németh László Tanú-korszaka (monográfia, 1990) Életmű szilánkokban I.-II. (1989) Németh László : Sorskérdések (1989) Németh László háborús korszaka (monográfia, 1985) Németh László vásárhelyi korszaka (monográfia, 1979) Juhász Gyula egyetemi évei (tanulmány, 1964) Hayley Williams Hayley Nichole Williams (Meridian, 1988. december 27. –) amerikai énekesnő, dalszerző. A Paramore rockegyüttes énekesnője és zeneszerzője. Korai élete Hayley Nichole Williams 1988. december 27-én született Meridianban, Mississippi államban. Szülei Cristi és Joey Williams. Két nővére van. Szülei elváltak 2002-ben, ezután elköltözött Franklinbe, Tennessee államba. Itt találkozott Josh Farro és Zac Farro testvérpárral. Zenei karrierje 2003-ban fedezte fel Dave Steunebrink és Richard Williams manager, két évre szerződést kötöttek. Ezután Williams, Josh Farro, Zac Farro és Jeremy Davis megalapította a Paramore együttest. Kiadójuk a Fueled by Ramen lett. Debütáló albumuk az All We Know Is Falling volt, mely 2005-ben jelent meg. Hayley ekkor 16 éves volt. Azóta három albumuk jelent meg, a Riot! (2007), a Brand New Eyes (2009) és a Paramore (2013). 2009 júniusában csatlakozott Taylor York (gitáros). Az alapító tag, Josh Farro 2010-ben elhagyta az együttest. 2007-ben jelölték a Kerrang Readers' Poll 2007 Legszexibb Énekesnő kategóriájában, melyet Amy Lee nyert meg, azonban egy évvel később ő vehette át a díjat. 2006-ban turnézott először a Paramore az Egyesült Államokon kívül, az Egyesült Királyságban a Give it a Name nevű rock fesztiválon. 2015-ben Grammy-díjat nyert az együttes az Ain't It Fun című dallal a Legjobb Rock Dal kategóriában. 2015 júliusában Williams kapta a legjobb énekes díjat az APMA díjátadón. Hangi adottságai Hayley négy oktávnyi, könnyű lírai szoprán hangtartománnyal rendelkezik. Éneklés közben nem erőlködik, egyéni hangszínnel rendelkezik. John Mayer az énekes-dalszerző mindig is dicsérte hangját, 2007 októberében egyik interjújában "Nagy narancs reménységnek" hívta, a narancs szóval Hayley hajszínére utalva. Magánélete Williams keresztény vallású, rendszeresen tett említést a hitéről a zenéjében; a Decode és a Misery Business című számainak dalszövegei kifejezetten Jézus Krisztusról szólnak. A Farro testvéreknek eltérő volt a hozzáállása a dalszövegek vallási témájához, ez is hozzájárult a kilépésükhöz. Miután megalakult a banda Hayley és Josh Farro randizgatni kezdtek, azonban a románcuk 2007-ig tartott csak. 2008-ban megismerkedett Chad Gilberttel, a New Found Glory gitárosával. 2014 decemberében eljegyezték egymást, majd 2016. február 20-án összeházasodtak a nashville-i Franklin Theaterben. 2017-ben elváltak. Érdekességek személyével kapcsolatban Játszik gitáron és zongorán is. Védjegye, hogy egy kisebb hely van a két első foga között. Jó barátságot ápol Taylor Swifttel . Fél a pókoktól. Családi barátok Miley Cyrus családjával. Az első kedvenc zenekara a ’N Sync volt. Elmondása alapján nagyon félénk típus. Szülei hétéves korában elváltak. Imádja a fagylaltot. Tízéves korában csókolózott először. Kedvenc itala a víz. Horoszkópja bak . Sokan becézik Spongyabobnak. Diszkográfia Lásd még: Paramore-diszkográfia Gary Beach Gary Beach (Alexandria, Virginia, 1947. október 10. – Palm Springs, Kalifornia, 2018. július 17.) Tony-díjas amerikai színész. Fontosabb színházi szerepei 1776 (1969–1972) Something's Afoot (1976) Annie (1977–1983) The Moony Shapiro Songbook (1981) Doonesbury: A Musical Comedy (1983) A szépség és a szörnyeteg (Beauty and the Beast) (1994) Producerek (The Producers) (2001) Funny Girl (2002) Őrült nők ketrece (La Cage aux Folles) (2004) A nyomorultak (Les Misérables) (2006–2008) Filmjei Kate & Allie (1984, tv-sorozat, egy epizódban) Cheers (1987, tv-sorozat, egy epizódban) Tranzit a mindenhatóhoz (Defending Your Life) (1991) A csábítás: Mesék egy titkos szentélyből (Seduction: Three Tales from the 'Inner Sanctum') (1992, tv-film) Saved by the Bell (1992, tv-sorozat, egy epizódban) Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) (1993, tv-sorozat, egy epizódban) Sisters (1993, tv-sorozat, egy epizódban) Beauty and the Beast: The Broadway Musical Comes to L.A. (1995, tv-film) Bless This House (1995, tv-sorozat, egy epizódban) The Wayans Bros. (1996, tv-sorozat, egy epizódban) Kaliforniai álom (California Dreams) (1996, tv-sorozat, egy epizódban) The John Larroquette Show (1996, tv-sorozat, három epizódban) Man of the Century (1999) The Jamie Foxx Show (1999, tv-sorozat, egy epizódban) A fiúk a klubból (Queer as Folk) (2002, tv-sorozat, egy epizódban) Producerek (The Producers) (2005) Family Guy (2010, tv-sorozat, hang, egy epizódban) Díjai Tony-díj (2011) Kanadai férfi vízilabda-válogatott A kanadai férfi vízilabda-válogatott Kanada nemzeti csapata, amelyet az Kanadai Vízisportok Szövetsége (angolul: Aquatic Federation of Canada) irányít. Eredmények Olimpiai játékok 1900 — Nem vett részt 1904 — Nem vett részt 1908 — Nem vett részt 1912 — Nem vett részt 1920 — Nem vett részt 1924 — Nem vett részt 1928 — Nem vett részt 1932 — Nem vett részt 1936 — Nem vett részt 1948 — Nem vett részt 1952 — Nem vett részt 1956 — Nem vett részt 1960 — Nem vett részt 1964 — Nem vett részt 1968 — Nem vett részt 1972 — 16. hely 1976 — 9. hely 1980 — Nem jutott be 1984 — 10. hely 1988 — Nem vett részt 1992 — Nem vett részt 1996 — Nem jutott be 2000 — Nem jutott be 2004 — Nem jutott be 2008 — 11. hely 2012 — Nem jutott be 2016 — Nem jutott be Világbajnokság 1973 – Nem vett részt 1975 – 14. hely 1978 – 14. hely 1982 – 14. hely 1986 – 13. hely 1991 – 13. hely 1994 – 14. hely 1998 – 13. hely 2001 – 15. hely 2003 – 14. hely 2005 – 13. hely 2007 – 12. hely 2009 – 8. hely 2011 – 10. hely 2013 – 11. hely 2015 – 9. hely 2017 – 15. hely Világkupa 1979–2010: Nem vett részt Beniczky Lajos (ezredes) Benici és micsinyei Beniczky Lajos (Alsómicsinye, 1813. május – Pest, 1868. július 16.) honvéd ezredes, kormánybiztos, az 1848–49-es szabadságharc utáni magyar függetlenségi szervezkedések egyik vezetője, Beniczky Irma írónő bátyja. Életpályája Tanulmányait a Selmecbányai Bányászati Akadémián végezte. 1835-ben lépett állami szolgálatba. Zólyom vármegye aljegyzője, majd 1840 és 1842 között alispánja volt. Az 1840-es években Kossuth Lajos híveként és a reformellenzék tagjaként részt vett a vármegye politikai életében. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után a felsőmagyarországi bányavárosok királyi biztosává nevezték ki. E minőségében sikeresen lépett fel a területen kirobbant társadalmi elégedetlenséggel, elsősorban a szlovák nemzetiségi mozgalmakkal szemben. 1848 júliusától részt vett a nemzetőrség szervezésében. Szeptember 20-án Zólyom, Bars, Hont és Turóc vármegyék kormánybiztosává, a vármegyék nemzetőrségének főparancsnokává nevezték ki és megbízták egy tartalék sereg felállításával. A jelentős részben szlovákokból álló nemzetőr serege élén több sikeres ütközetet vívott a Galíciából betörő császári csapatok és szlovák felkelők ellen. December 4-én a budatíni ütközetben győzelmet aratott a Galíciából betört Jozef Miloslav Hurban vezette szlovák felkelők felett. Hurban császári csapatok támogatásával rövidesen visszatért és december 11-én Budatínnél ismét megütközött Beniczky és Querlonde Ferdinánd alezredes magyar csapataival, de a hátában kitört tömeges népfelkelés hírére a Jablonkai-szoroson át ismét elhagyta az országot. A téli hadjárat megindulásakor a császári csapatok Christian Götz vezérőrnagy vezetésével benyomultak a Vág völgyébe és 1849. január 2-án Budatínnél legyőzték Beniczky csapatait, aki mintegy háromezer fős seregével a bányavárosoknál csatlakozott Görgei Artúr feldunai hadseregéhez. 1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. Március 24-én Losoncon rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett. Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd Komáromnál csatlakozott a magyar főerőkhöz. A szabadságharc bukása után az aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit később kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. 1856 végén, az általános amnesztia során kiszabadult, és Pesten egy bányatársaság alkalmazottjaként dolgozott. 1861-ben a Határozati Párt tagja és országgyűlési képviselő lett, mandátumáról azonban 1861 őszén az ideiglenes katonai igazgatás (provizórium) bevezetésekor lemondott. 1864-ben Almásy Pállal és Nedeczky Istvánnal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. Az összeesküvőket (Almássy Pál, Nedeczky István, Lezsák Lajos, Sebess Emil, Szelestey László, Gáspár Lajos, Klementesz Gábor, Vidacs János, Asbóth Lajos, Máriássy Béla, Plachy Lajos, Nedeczky Jenő, Zambelly Lajos) azonban letartóztatták Beniczky Lajossal együtt és Pesten a Károly-kaszárnyában bebörtönözték őket. 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, Asbóth Lajos az osztrák rendőrség besúgója volt. Beniczky Lajost 1865 januárjában előbb halálra, majd húsz év várbörtönre ítélték. A kiegyezést követő kiszabadulása után részt vett a honvédegyleti mozgalom szervezésében, a Pest városi honvédegylet és a Honvédegyletek Országos Választmányának egyik alelnöke volt. 1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a Dunából fogták ki. Mivel a kiegyezés után is következetesen kiállt a 48-as eszmék mellett, feltehetően politikai gyilkosság áldozata lett. Visszaemlékezéseit Steier Lajos rendezte sajtó alá és adta ki Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról címmel Budapesten 1924-ben. Munkái Kálmán király és József császár. Pest, 1858. Online Kaleidoskop vagy éji álmok. Pest, 1859. Online Országgyűlési beszéd. (1861. máj. 25.) Pest, 1861. Nitókrisz A Nitókrisz a Neithiqret (n�.t-�qr.t) ókori egyiptomi név név görögös formája; jelentése: „Neith tökéletes”. Ismert viselői: Nitókrisz , a VI. dinasztia legendás fáraója I. Nitókrisz , magas rangú papnő a XXV. dinasztia idején II. Nitókrisz , Anhnesznoferibré papnő kijelölt örököse Hérodotosz egy Nitókrisz nevű babiloni királynőt is említ. Forrás Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.181 Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.244 Grginac Grginac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Veliko Trojstvo községhez tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 4, közúton 6 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re délnyugatra, a Bilo-hegység nyugati lejtőin, a Bjelovacka- és Dobrovita-patakok közötti magaslaton fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a középkorban is lakott volt. A tatárjárás pusztítása után a közelében földvárat emeltek, melyről a grginaci vasútállomástól 400 méterre, a Bellovacka-patak és a Lug nevű erdő között zajlott régészeti feltárások során nyertek bizonyságot. Régészeti lelőhelyek és főként kerámia leletek találhatók találhatók a területén több helyen, így Milan Grbačić grginaci udvarházánál, valamint Antun Remenarić, valamint M. és J. Grbačić földbirtokán, továbbá a Bjelovacka és Dobrovita patakok közén is. A térséget 16. század végén szállta meg a török. A török megszállás teljesen megváltoztatta az itteni táj képét. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék több évtizedre lakatlanná vált. A mai falu akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Gerginczi” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gerginecz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gerginecz” néven 10 házzal, 66 katolikus vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 160, 1910-ben 337 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 59%-a horvát, 35%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 17%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 231 lakosa volt. Nevezetességei Középkori földvár maradványai a grginaci vasútállomástól 400 méterre, a Bellovacka-patak és a Lug nevű erdő között. Egyesületek A település önkéntes tűzoltóegyletét 2005-ben alapították. Bansko Vrpolje Bansko Vrpolje falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 41, közúton 70 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északnyugatra a Báni végvidék déli részén, a Zrinska gora déli lejtőin fekszik. Története Neve birtokként már a 15. században felbukkan a korabeli forrásokban. Vrpolje betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Vrpolje benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 301, 1910-ben 471 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 65 lakosa volt. Nyitott oktatás A nyitott oktatás általában formális oktatási rendszeren kívüli oktatás, és online kínálják. A nyitott oktatás formái kiterjesztik a hagyományos oktatási rendszereken keresztül kínált tanulási lehetőségeket, és biztosítják a tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés egy vagy több elemét. A nyitott jelző azoknak az akadályoknak a felszámolására utal, amelyek kizárják mind az esélyegyenlőséget, mind a szabad hozzáférést az intézményalapú tanulásban való részvételhez. A nyitott oktatás egyik aspektusa a nyitott oktatási tananyagok és eszközök fejlesztése és használata. Idetartoznak azok az intézmények, amelyek a belépési korlátok kiküszöbölésére törekednek, például nem támasztanak akadémiai felvételi követelményeket. Ilyenek az Open University Nagy-Britanniában, a kanadai Athabasca University, a Thompson Rivers Egyetem. Az ilyen programok általában (de nem feltétlenül) távoktatási programok, mint az e-learning, a MOOC (Nyitott Online Képzések) és az OpenCourseWare. Míg sok e-learning program szabadon hozzáférhető, a tanulás folyamatának valamelyik eleme, pl. a tananyagokhoz vagy azok egy részéhez való hozzáférés, vagy a végzettség, diploma megszerzésének költsége akadályként szolgálhat. Ezeket, bár nevükben nyitottak (open courses), nem nevezhetjük nyitottnak, mert fenntartják a szabad és nyílt hozzáférés egyes akadályait. Kristo Tohver Kristo Tohver (Harjumaa, 1981. június 11. –) észt nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása, egy golfklub ügyvezető igazgatója. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1994-ben tette le, 2007-ben lett hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője. Nemzetközi játékvezetés Az Észt labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2008-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy asszisztensként segített. UEFA besorolás szerint a 4. kategóriába tevékenykedik. Európa-bajnokság Szerbiában rendezték a 2011-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság nyolcas döntőjét, ahol az UEFA JB asszisztensként foglalkoztatta. Magyar vonatkozás 2011-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjében Tóth Vencel lehetett az első számú asszisztense. Hangfoglalás A Hangfoglalás évenként megrendezett magyar kiállítás és szemle, ahol hangszer-, hang-, fény-, színpad- és stúdiótechnikai témák szerepelnek. Közép-Kelet Európa egyik jelentős zenei eseménye, és a térség legrangosabb szakmai kiállítás, ami százezreket szólítva meg, s figyelmüket a zenei nevelés fontosságára irányítva vált generációk számára fogalommá. Célok A Hangfoglalás elsődleges célja, hogy teret biztosítson az iparág szereplői számára a kapcsolatteremtésre, a bemutatkozásra és a legfontosabb hazai és nemzetközi folyamatok megismerésére. Szintén fontos célkitűzése a kiállításnak, hogy a rendezvény keretében a feltörekvő hazai tehetségek szakmai publikum előtt is bemutathassák tudásukat, s ezáltal az információáramlás a művészek, szervezők, gyártók és forgalmazók szintjén is hatékonyabbá váljon. Az iparág és az azt körülvevő infrastruktúra fejlettségi szintje általánosságban véve elmarad a hazai produkciók nemzetközileg is mértékadó színvonalától. Mindez végső soron azt eredményezi, hogy a szervezetlenségből és az információáramlás hiányából adódóan rendkívüli módon lecsökken a hazai művészek mozgástere. Az egyik legnagyobb probléma a vidéki és budapesti szcéna közötti hatalmas széttagoltság, amelynek mielőbbi megszüntetése gazdasági és kulturális téren egyaránt indokolt. Nincs meg az elvárható mértékű visszacsatolás a gyártók, a forgalmazók és a művészek között sem. Így fogalmazódott meg ez a hazánkban egyedülálló együttműködés, melyet a Hangszeresek Országos Szövetsége, és a Magyar Zenei Exportiroda közösen indított el, mára pedig a Magyar Színház Technikai Szövetség, a Hangszermíves Céh és a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége is támogat. Fejlődések Az első (2006. szeptember 14–16. helyszín: Jövő Háza Központ) és másodízben (2007. október 5–7. helyszín: SYMA Sport- és Rendezvényközpont) megrendezett Hangfoglalás máris számos jelentős eredménnyel dicsekedhet. A rendezvény – számokban is kimutatható eredményein túl – legfontosabb érdeme mindenképp az, hogy ilyen koncentrált figyelmet még soha nem kapott, és ilyen egységes erőt még soha nem vonultatott fel hazánkban a hangszeres és hangtechnikai szakma, és a hazai szervezők, kiadók, klubosok, rádiósok, és impresszáriók köre. A rendezvény a nemzetközi szakma elismerését is kivívta, ugyanis a fesztivál azon elve, hogy az ott bemutatkozó új színpadtechnikai felszerelések és hangszerek egy showcase fesztivállal közösen kerülnek a nyilvánosság elé, eleddig páratlan példa. A 2007 őszén második alkalommal megvalósult rendezvény szinte egyedülálló módon hozta össze a hazai és nemzetközi zenei élet résztvevőit, a hangszer, hang, fény, színpad és stúdiótechnikai berendezések forgalmazóit, hangszerkészítőket, a programszervezőket, impresszáriókat, a média képviselőit, a zenészeket és a közönséget. A növekedés mértéke igen látványos a 2006-os évhez képest, hiszen a 75 kiállító, a 7 000 m2-es kiállítási területen igazi iparági kiállítássá tette a 2007-es Hangfoglalást, melyen a jövőben minden olyan forgalmazó, hangszerkészítő, programszervező és színpadi ember számára gyakorlatilag kötelező a megjelenés, amelynek fontos szakmája jövője, és ennek a jövőnek a minősége. A három napos ingyenes kiállítás, több mint 20 000 látogatóval dicsekedhet, emellett Magyarország földrajzi helyzetét kihasználva a rendezvény részét képező szakmai konferencián a Kelet- és Nyugat-Európából érkező és a hazai szakemberek lehetőséget kaptak, hogy workshopok formájában együtt dolgozzanak, eszmét cseréljenek. A hangszerek és a zenészek, bár határozottan kötődnek egymáshoz, ez idáig ritkán mutatkoztak be a szakmának és a nagyközönségnek olyan módon, hogy mind a zenekarok, mind a bemutatásra szánt új prototípusok egy időben, együtt szólaljanak meg. A hangszerkiállítás és zenei szemle keretén belül 3 napon keresztül közel 100 hazai és nemzetközi fellépő és produkció mutatkozott be a szakmának és a nagyközönségnek. A showcase koncertek, Budapest négy klubjában kaptak helyet, (Gödör Klub, West Balkán, Kultea kávézó, Almássy téri Szabadidőközpont) a látogatók száma itt elérte a 40 000 főt. Média A Hangfoglaláshoz csatlakozott az Együtt a Zenéért mozgalom is, mely a legnépszerűbb hazai előadókkal karöltve tartott sikeres közönségtalálkozókat, ahol a zeneletöltés és az illegális másolás ellen indított kampányukat népszerűsítették. A Hangfoglalás soha nem látott médiafigyelmet kapott, amelyből gyakorlatilag lehetetlen lenne felsorolást készíteni, hiszen a hazai televíziós stábok (híradós, kulturális, közéleti és zenei műsorok) folyamatosan forgattak. A nyomtatott média is jelentős felületeken foglalkozott az eseménnyel, mind előzetes, mind pedig beszámolók, értékelések formájában. Az internetes megjelenések pedig igazán káprázatosak voltak, hiszen a keresők százezres nagyságrendben ontották a Hangfoglalás név keresésekor a találatokat. Golfőrültek A Golfőrültek (eredeti cím: Caddyshack) 1980-ban bemutatott amerikai film, amelynek a rendezője Harold Ramis, a forgatókönyvírói Brian Doyle-Murray, Harold Ramis és Douglas C. Kenney, a producere Douglas C. Kenney, a zeneszerzője Johnny Mandel. A mozifilm a Columbia Pictures és az Orion Pictures gyártásában készült, a Warner Bros. forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 1980. július 25-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 1992. február 9-én az HBO-n vetítették le a televízióban. Televíziós megjelenések HBO, TV3, RTL Klub, Viasat 3 Villemotier Villemotier település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 669 fő (2015). Villemotier Bény, Coligny, Courmangoux, Marboz, Pirajoux, Saint-Étienne-du-Bois, Salavre és Verjon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Griefstedt Griefstedt település Németországban, azon belül Türingiában. Griefstedt Sömmerda községgel határos. Népesség A település népességének változása: Mizumoto Hiroki Mizumoto Hiroki (Isze, 1985. szeptember 12. –) japán válogatott labdarúgó. A japán U23-as válogatott tagjaként részt vett a 2008. évi nyári olimpiai játékokon. 2452 Lyot A 2452 Lyot (ideiglenes jelöléssel 1981 FE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. március 30-án. Griegos Griegos település Spanyolországban, Teruel tartományban. Griegos Albarracín községgel határos. Lakosainak száma 151 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1690 az irodalomban Az 1690. év az irodalomban. Események október 5. – Rómában Krisztina svéd királynő környezetéhez tartozó írókból Accademia dell’Arcadia néven irodalmi akadémia alakul, célja a költészet ápolása és az irodalmi ízlés javítása. Egyik alapítója Giovanni Mario Crescimbeni költő, kritikus. Új művek John Locke értekezése: Two Treatises of Government (Két értekezés a kormányzatról). Születések augusztus – Mikes Kelemen író, műfordító, II. Rákóczi Ferenc titkára, kamarása († 1761 ) Puy-Saint-André Puy-Saint-André település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 466 fő (2015). Puy-Saint-André Briançon, Pelvoux, Puy-Saint-Pierre, Saint-Chaffrey, Saint-Martin-de-Queyrières, La Salle-les-Alpes és Villar-Saint-Pancrace községekkel határos. Népesség A település népességének változása: NGC 64 Az NGC 64 egy spirálgalaxis a Cetus (Cet) csillagképben. Felfedezése Az NGC 64 galaxist Lewis A. Swift fedezte fel 1886. október 21-én. Tudományos adatok A galaxis 7312 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Zábřeh Zábřeh település Csehországban, Šumperki járásban. Zábřeh Leština, Lesnice, Kosov, Jedlí, Hynčina, Jestřebí, Postřelmov, Rájec, Drozdov, Krchleby, Nemile, Rovensko és Svébohov településekkel határos. Lakosainak száma 13 666 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Adlai Stevenson III Adlai Stevenson III (Chicago, 1930. október 10. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Illinois, 1970–1981). Griesbach-au-Val Griesbach-au-Val település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 741 fő (2015). Griesbach-au-Val Wihr-au-Val, Gueberschwihr, Wasserbourg, Gunsbach, Munster, Eschbach-au-Val és Soultzbach-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mayotte-füleskuvik A Mayotte-füleskuvik (Otus mayottensis) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Constantine Walter Benson 1960-ban írta le a fajt, mint a madagaszkári füleskuvik (Otus rutilus) egy új alfaját. 2000-ben ismerték el, mint különálló fajt. Megjelenése Testhossza 24 centiméter, szárnyának hossza 16-18 centiméter, tömege a 120 gramm. Testének felső része szürkésbarna színű, sötétebb csíkokkal. Nyakán eléggé feltűnő sötétebb és világosabb tollalkból felváltva álló örvet visel. Farka szürke színű. Arcfátyla szürkésbarna, a szélén sötétebb árnyalattal. Hasa barnásabb, mint a testének felső része. Tollfülei rövidek. Elterjedése, élőhelye A faj kizárólag a Comore-szigetek közé tartozó Mayotte szigetén honos. A szigeten előforduló hegyi erdőség lakója. Életmódja Életmódja kevésbé ismert. Éjszakai életmódú faj, nagyobb rovarokra és egyéb kisebb állatokra vadászik az erdőkben. Szaporodási szokásait eddig nem kutatták. Természetvédelmi helyzete Természetes állományairól nincsenek pontos adatok. Egyelőre úgy tűnik, hogy korlátozott elterjedési területe ellenére viszonylag gyakori faj. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „nem fenyegetett” levő kategóriába sorolja a madarat. Ha az erdőirtás azonban továbbra is intenzív ütemben folytatódik Mayotte szigetén könnyen sodródhat ez a faj is a kihalás közelébe, mint a közeli rokon fajok a Comore-szigetek többi tagján. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Mayotte-Zwergohreule című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 8.) Šinkovica Šaška Šinkovica Šaška falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Bednjához tartozik. Fekvése Varasdtól 31 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re északnyugatra fekszik. Története 1857-ben 273, 1910-ben 405 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 60 háztartása és 145 lakosa volt. Nevezetességei Népi építészet Adler Adolf Adler Adolf (Liptószentmiklós, 1854. – Budapest, 1927. szeptember 14.) zsidó származású ügyvéd. Életútja Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1879-ben joggyakornok volt a nagykárolyi királyi járásbíróságnál, majd egy év múlva, 1881-ben jogtudor és igazságügyminiszteri fogalmazó-gyakornok lett. 1882. november 20-tól gyakorló ügyvéd Nagykárolyban, majd mind gyakorló ügyvédet, 1883. december 28-án vármegyei tiszteletbeli tiszti ügyésszé és 1898. május 5-én tiszteletbeli t. főügyésszé nevezték ki. Nagykároly politikai és társadalmi életében kiemelkedő szerepet játszott. 1893-tól több mint harminc éven át a Nagykároly és Vidéke című lap felelős szerkesztője volt. Holl Béla Holl Béla, szerzetesi nevén: Adalbertus a S. Ladislao (Budapest, 1922. április 21. – Budapest, 1997. március 12.) piarista szerzetes, irodalomtörténész. Élete Budapesten született. Apja, (stahlbergi) Holl Bertalan nevelte, aki a Fővárosi Vízművek műszaki főfelügyelője volt. A piarista gimnáziumban érettségizett 1941-ben (a hatodik osztályt kétszer járta), majd fölvételét kérte a piarista rendbe. 1944-től latin és magyar szakos egyetemi hallgató volt. Budapest ostroma alatt más piarista növendékekkel együtt önkéntes vöröskeresztesként a budai Szent János Kórházban teljesített szolgálatot. Az egyetemet befejezve doktori disszertációját 1948-ban Alszeghy Zsoltnál írta „A magyar legenda a XVIII. században” címmel. 1948 őszétől, az egyházi iskolák államosítása után gyakorló tanár és hittanár volt budapesti középiskolákban. 1949 szeptemberétől a váci kisszemináriumban tanított, majd annak megszűntével 1951-től a váci egyházmegyében volt többfelé káplán, míg 1956 szeptemberében püspöki könyv- és levéltárossá nem nevezték ki. Akkoriban jelentek meg első publikációi, például az általa fölfedezett ecsegi betlehemesről (1952) és a Káldi-Biblia korrektúrapéldányának töredékéről (1956). Miután 1960. február 1-jével könyvtárosi állásából fölmentették, 1960 őszétől Budapesten tudományos kutatóként dolgozott, ahol félállásúként tagja lett az Országos Széchényi Könyvtár akadémiai támogatással működő Régi Magyarországi Nyomtatványok-munkacsoportjának. Emellett 1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének volt külső munkatársa, 1975-től pedig mint az MTA által az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékére telepített függetlenített tudományos kutató kapott állást. Ekkor bontakozott ki tudományos munkássága, amelyből számos tanulmány mellett főként a Régi Magyarországi Nyomtatványok első három kötete valamint a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi katolikus énekeket tartalmazó kötetei emelendők ki. Előbbiért 1972-ben Akadémiai Díjban részesült. 1980-ban jelent meg Ferencffy Lőrinc, Egy magyar könyvkiadó a XVII. században című monográfiája, amelyért 1981-ben kandidátusi fokozatot kapott. 1983-ban a dalmáciai Sibenik ferences kolostorában fedezte föl a legrégebbi magyar verses imádságot, („Laskai sorok”, 1433), amelyet 1984-ben publikált. Utolsó nagy munkáját, a középkori magyarországi latin himnuszok kritikai kiadását viszont már nem tudta befejezni. A rendszerváltozás után, 1989-ben saját Kökörcsin utcai (Budapest, XI. kerület) lakását eladva 1989 elején visszaköltözött a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházba, ahol 1997-ben halt meg. Könyvei Régi Magyarországi Nyomtatványok / Res litteraria Hungariae vetus operum impressorum, I-II, 1473-1600, Bp., 1971–1983. A kétszáz éves váci könyv (1772-1972) , Bp., 1973 (Magyar tipográfia, 4). Régi Magyar Költők Tára, XVII. század , 7: Katolikus egyházi énekek 1608-1651 , Bp., 1974. Ferencffy Lőrinc: Egy magyar könyvkiadó a XVII. században , Bp., 1980 (Magyar tipográfia). Pécsváradi Gábor: Jeruzsálemi utazás', ford., bev., jegyz. ~ ~, Bp., 1983 (Magyar Ritkaságok). Régi Magyar Költők Tára, XVII. század', 15/A-B: Katolikus egyházi énekek, 1660-as, 1670-es évek , s. a. rend. [A. kötet] Stoll Béla, a jegyzeteket [B. kötet] írta ~ ~, Akadémiai Kiadó, Bp., 1992. Laus librorum: Válogatott tanulmányok , szerk Monok István – Zvara Edina, Bp. 2000 (METM-könyvek, 26), ISBN 963-8472-46-4 A váci püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvek protestáns vonatkozású bejegyzései a 18. században , s. a. rend. Koltai András–Zvara Edina , Bp., 2004 (METEM-könyvek, 48), ISBN 963-8472-92-8 Tanulmányai Egy régi magyar betlehemes játék , in Vigilia 17(1952), 617-626 . Adalékok a Káldi Biblia történetéhez , in MKsz 72(1956) 52-58. Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században , in Tanulmányok Budapest múltjából, XV, szerk. Gerevich László–Tarjányi Sándor, Bp., 1963 (Budapest várostörténetének monográfiái, 24), 289-327. Tasi Gáspár, Adalékok XVII. századi fordítás-irodalmunk történetéhez , in Acta Historiae Litterarum Hungaricarum (Acta Universitatis Szegediensis) 10-11(1971), 99-106. A pozsonyi nyomdászat történetéhez a XVII. század első feléből , in MKsz 89(1973), 377-385. Szerző, nyomdász, olvasó a XVII. század első felében , ItK 94(1980), 639-649. Lo sviluppo del pensiero teologico nello specchio del patrimonio librario del clero cattolico ungherese del primo periodo dell' illuminismo , in Venezia, Italia, Ungheria fra Arcadia e Illuminismo , szerk. Béla Köpeczi–Péter Sárközy, Bp., 1982. Vásárhelyi Gergely pályája (1560-1623) , in ItK 97(1983), 150-162. Egy ismeretlen középkori iskoláskönyv és magyar verses nyelvemlék 1433-ból , in MKsz 100(1984), 3-23. Der Geschichtsunterricht in den ungarischen Piaristengymnasien um die Wende des 18. zum 19. Jahrhundert , in Die ungarische Sprache und Kultur im Donauraum: Beziehungen un Wechselwirkungen an der Wende des 18. und 19. Jahrhunderts , hg. von Moritz Csáky u. a., Bp.–Wien, 1989, 77-82. A domonkosok magyarországi sequentia-költészetéről , in Ars Hungarica 17(1989), 1. sz., 23-28 = Sulla poesia liturgica dei domenicani in Ungheria a cavallo fra il ducento e il trecento , in Spiritualità e lettere nella cultura italiana e ungherese del basso medioevo , ed. Sante Graciotti–Cesare Vasoli, Firenze, 1995, 39-52. Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnuszköltészet európai recepciója , in Tanulmányok a középkori magyarországi könykultúráról , szerk. Szelestei N. László, Bp., 1989, (Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, Új sorozat, 3), 169-182. Novum genus melodiae: Ismeretlen Szent István-sequentia két XIV. századi domonkos missaleban , in "Collactanea Tiburtiana: Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére", szerk. Galavics Géza, Herner János, Keserű Bálint, Szeged, 1990 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 10), 35-52. Spiritualitas dominorum ultramontanorum: A magyarországi liturgikus költészet Árpád-kori kezdeteiről , in A katolikus Egyház Magyarországon , szerk. Somorjai Ádám–Zombori István, Bp., 1991, 93-106 (Ecclesia Sancta, 1) = Spiritualitas dominorum ultramontanorum: sulla poesia medievale liturgica in Ungheria e sul suo riflesso europeo , in Storia religiosa dell'Ungheria , a cura di Adriano Caprioli, Luciano Vaccaro, Milano, 1992, 123-137. A podolini piaristák első könyvvásárlásai 1646-1658 , in Piaristák Magyarországon 1642-1992 , szerk. ~ ~, Bp., 1992, 58-89. Ars metrica és a középkori kontrafaktura , in Művelődési törekvések a korai újkorban: Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére , szerk. Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter, Szeged, 1997, 182-190 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 35). Puy-de-Serre Puy-de-Serre település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 321 fő (2015). Puy-de-Serre Faymoreau, Foussais-Payré, Marillet, Mervent, Saint-Hilaire-de-Voust, Saint-Maurice-des-Noues és Vouvant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Litoria impura A Litoria impura a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Pápua Új-Guinea endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves szavannák, édesvízi mocsarak. Brasidas A Brasidas a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a Heteropterygidae családjához és az Obriminae alcsaládjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok és alfajok tartoznak: Brasidas acanthoderus Brasidas foveolatus Brasidas foveolatus asper Brasidas foveolatus foveolatus Brasidas montivagus Brasidas samarensis Brasidas viscayanus Scooby-Doo és az idegen megszállók A Scooby-Doo és az idegen megszállók, a filmben hallható címén Harmadik típusú Scooby-Doo (eredeti cím: Scooby-Doo and the Alien Invaders) 2000-ben bemutatott amerikai televíziós rajzfilm, amelynek a rendezője Jim Stenstrum, a producerei Davis Doi, Joseph Barbera és William Hanna, az írói Davis Doi, Glenn Leopold és Lance Falk, a zeneszerzője Louis Febre. A film a Hanna-Barbera Productions és a Warner Bros. Animation gyártásában készült, a Warner Home Videoforgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték. Amerikában 2000. október 3-án mutatták be a DVD-n, Magyarországon pedig 2008 április 29-én jelent meg, szintén DVD-n. Cselekmény A Rejtély Rt. a filmben egy elhagyatott sivatagi városkában ragad, amiről kiderül, hogy talán mégsem elhagyatott. A városban rejtélyes tudósok bukkannak fel és hamarosan repülő csészealjak is megjelennek, bennük nem túl barátságos földönkívülikkel. Az egyik ilyen el is rabolja a csapatot, akik egy összeesküvésre bukkannak, míg Scooby és Bozont megtapasztalják azt, hogy milyen szerelmesnek lenni. Arkona Az Arkona (oroszul: Аркона) orosz folk metal együttes, mely 2002-ben alakult. Szövegtémáikat az ősi szláv hitvilágból és népi történetekből merítik, melyeket saját dallammal és hangszereléssel adják elő, de emellett játszanak orosz népdalokat is. Zenéjükben megtalálható többféle hagyományos orosz hangszer is. Jelenleg egy demóval, 6 albummal, 1 kislemezzel és három kiadott DVD-vel rendelkeznek. Történet A zenekart Masha és Alexander "Warlock" Korolyov alapította 2002-ben Hyperborea néven. Nevüket azonban hamar megváltoztatták Arkonára. Még ebben az évben felvették demo-jukat, Rus címmel. A következő évben a zenekar elkezdett koncertezni, de pár fellépés után gyakorlatilag feloszlottak. Masha ekkor új tagok keresésébe kezdett, melynek eredményeként 2004-ben felvették első albumukat, a Vozrozhdeniye-t, mely nagy sikert aratott az alternatív körökben Oroszországban. A sikert még az évben követte a következő lemez kiadása, mely a Lepta címet viseli. Jellegzetes szövegi, és zenei témáik már ezen albumokon is tetten érhetők, bár ezeken még szintetizátort alkalmaztak a népi hangszerek helyett. A soron következő albumokon azonban már megjelenik az egyedi hangszerelésük, a szintetizátort kissé háttérbe szorítva. A 2005-ös albumuk már ennek fényében született, Vo Slavu Velikim! néven. Ezen albumuk népszerűsítő turnéján vették fel az első élő DVD-jüket, mely a soron következő évben meg is jelent. 2008-ban európai turnéra keltek az Ot Serdtsa k Nebu című lemezükkel, melyről két számhoz is készítettek videoklipet. 2009-ben kiadták a nagysikerű Goi, Rode, Goi!-t mintegy 40 zenész hozzájárulásával. Ez az eddigi egyik legösszetettebb munkájuk, rajta az epikus, majdnem 15 perc hosszú Na Moey Zemle című dalukkal. Intenzív koncertkörútjaik keretein belül 2010-ben Magyarországon is felléptek Budapesten, és Pécsett is. Hatodik lemezük 2011-ben jelent meg Slovo címmel, melyen folytatják eddigi zenei hagyományaikat. A nevüket egy templomos városról vették. Arkona, ma Jaromarsburg, az utolsó szabad szláv város volt, mely ellenállt a dánok vallási hódításának egészen 1168-ig. Tagok Maria Ahripova - Masha "Scream" - ének Sergej "Lazar" - gitár Ruslan "Kniaz" - basszusgitár Vlad "Artist" - dob Diszkográfia Stúdióalbumok Vozrozhdeniye (Возрождение) (2004) - Lepta (Лепта) (2004) Vo Slavu Velikim! (Во Славу Великим!) (2005) Ot Serdtsa K Nebu (От Сердца к Небу) (2007) Goi, Rode, Goi! (Гой, Роде, Гой!) (2009) Stenka na Stenku (Стенка на Стенку) kislemez (2011) Slovo (Слово) (2011) Yav (Явь) (2014) Élő albumok / DVD-k Zhizn Vo Slavu (Жизнь Во Славу) (2006) Noch Velesova (Ночь Велесова) (2009) 10 Let Vo Slavu (10 лет во Славу) (2013) Demók Rus (Русь) (2002) Videók "Slavsya, Rus!" ( Славься, Русь! , 2008, 2013) "Pokrovi Nebesnogo Startsa" ( Покровы Небесного Старца , 2008) "Goi, Rode, Goi!" ( Гой, Роде, Гой! , 2009) "Liki Bessmertnykh Bogov" ( Лики Бессмертных Богов , 2010) "Yarilo" ( Ярило , 2010) "Stenka Na Stenku" ( Стенка на стенку , 2011) Férfi 10 méteres toronyugrás a 2015-ös mű- és toronyugró-Európa-bajnokságon A 2015-ös mű- és toronyugró-Európa-bajnokságon a férfi 10 méteres toronyugrás versenyszámát június 13-án rendezték meg a Neptun Swimming Poolban. Az első helyen a – sérülése miatt három év kihagyás után visszatérő – német versenyző, Martin Wolfram végzett, aki 575,30 pontos teljesítményével kvótát szerzet Németországnak a 2016-os riói olimpiára. Második helyen az orosz Viktor Minyibajev végzett, míg a bronzérem a fehérorosz Vadzim Kapturé lett. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint olvashatóak (GMT +01:00). Attila FC A Miskolci Attila FC egy megszűnt labdarúgócsapat, melynek székhelye Miskolcon volt. A csapat legjobb eredménye az NB I-ben egy nyolcadik hely volt még az 1931-32-es idényben. 1928-ban Magyar kupa döntőt játszott a csapat. Névváltozások –1926 Miskolci Atléta Kör 1926–1936 Miskolci Attila Kör 1936–1939 Miskolci Attila FC 1939–1940 Miskolci LESOK Híres játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Anton Powolny Ádám Sándor Gyarmati János Hajós Árpád Kautzky József Kripkó József Opata Zoltán Pruha Antal Siklóssy Antal Simonyi András Szulik Rezső Sikerek Nyolcadik hely: 1931-32 Bajnok: 1926-27 Bajnok: 1936-37 Döntős: 1927-28 Kálnó Kálnó (szlovákul: Kalinovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Poltári járásban. Fekvése Losonctól 8 km-re északkeletre fekszik. Története Az egyházi feljegyzések szerint a falu plébániája már a 12. század második felében létezett. Első konkrét írásos említése 1279-ben történik. Az 1281 és 1375 között felvett pápai tizedjegyzékek is említik Kálnó falut. Borovszky Samu Nógrád megye leírásában megemlíti, hogy Kálnó az Ettre család ősi fészke. Csánky Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadyak korában című művében a faluról 1441-ben történik említés. 1548-ban Kálnó birtokosai Ettre Péter, Benedek és Bertalan voltak. Nem sokkal ezután a török támadta meg, égette fel és rabolta ki a falut. 1562-ben már a török igazgatása alá tartozott, ekkor 27 adózó portát írtak össze. 1598-ban újra az Ettre család birtoka. Az 1674-es vizitációban Kálnót, mint igen régi plébániát említik, Szent Anna templomát nagyon réginek mondják. Az 1770-es urbárium szerint Ettre Ferenc és Zsigmond tulajdona. Később Batta Imre, Györkey Pál, Gallen Sándor, Sebe Mihály és Macza Sámuel is a falu birtokosai. 1826-ban Ettre Károlynak és Antalnak van itt birtoka. Később a Blaskovics és Csernovics családok birtokait találjuk itt. Az Ettre család két kúriát épített a faluban. 1731-ben, 1866-ban és 1873-ban kolerajárványok pusztítottak, az utóbbinak több mint száz lakos esett áldozatul. Vályi András szerint "KÁLNO. Kalinovo. Népes tót falu Nógrád Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, de leg leg inkább lutheránusok, fekszik Berzenczéhez nem meszsze, melynek filiája, Ipoly vize mentében, határja jó, savanyú vizén kivűl, tsörgö patakjaiban, kivált Szlano vizében, tsukák, és menyhalak is vagynak, erdeje, réttye elég van, malma helyben, piatzozása 1 mértföldnyire Losontzon, és Gátson, ide tartoznak Etthre Lehota, és Kisfalud puszták is." Fényes Elek szerint "Kálno, (Kalinovo), Nógrád m. tót falu, az Ipoly mellett: 102 kath., 708 evang., 6 zsidó lak. Derék uri lakházak. Határja nagy s meglehetős termékeny. A Szlana patakjában jóféle csukát, és menyhalat fogdos. F. u. az Ettre örökösök. Ut. p. Zelene." A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1015, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 2344 lakosából 2298 szlovák volt. 2011-ben 2236 lakosából 2112 szlovák. Nevezetességei Evangélikus temploma a 13. század első felében épült. 1703 és 1711 között átépítették, majd 1781 és 1783 között kereszthajókkal bővítették. Barokk oltára 1744-ben. szószéke 1771-ben készült. Ray Bradbury Ray Douglas Bradbury (Waukegan, Illinois, 1920. augusztus 22. – Los Angeles, 2012. június 5.) amerikai író, a science fiction irodalom egyik óriása. Jelentősége nem csak művei minőségében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a sci-fi műfaj jelentős időszakában, az 1950-es években már aktív író volt, így a műfajra írásai hatást gyakoroltak ebben a fontos korszakban. Bradbury művei számos kortárs és későbbi írót inspiráltak, a műfaj egyik „nagyjának” tartották. Élete Pályafutásának kezdete 1920-ban született, Leonard Spaulding Bradbury és Ester Moberg Bradbury svéd emigránsnő legidősebb fia. Idilli életet élt Waukeganben, amelynek emlékét később több novellájában is felhasználja. Kedvenc írói L. Frank Baum, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs voltak. 1931-ben 11 évesen kezdett el írni a Buck Rogers-történetek hatására, jobb híján csomagoló papírokra. 1934-ben családja Los Angelesbe költözött, ahol középiskolai tanulmányai mellett a színjátszó csoportba is járt, és megismerkedett néhány hírességgel is. Az iskolában tanárai felismerték írói tehetségét, így a színészi ambíciók helyett az írói pályát ajánlották neki. 1938-ban befejezte a középiskolát, és csatlakozott a Los Angeles-i Science Fiction Társasághoz, ahol számos meghatározó kortárs íróval találkozhatott. Habár egyetemi tanulmányait nem tudta fizetni, és ez nagyon kedvét szegte, de munkája mellett továbbképezte magát. Tíz éven keresztül, heti háromszor éjszaka könyvtárakba járt, miközben folyamatosan írt. Hatással voltak rá - többek között - a Flash Gordon-képregények. 1938 és 1942 között újságot árult és gépíróként is dolgozott Los Angelesben. Írói karrierje 1938-ban publikálta a „Hollerbochen's Dilemma” című novelláját a szerény példányszámú „Imagination!” fanzinban, ekkor még díjazás nélkül. 1939-ben saját kiadványt készített „Futuria Fantasia” névvel, amelyben szinte csak az ő írásai jelentek meg, annak ellenére, hogy ekkor még ő maga sem tartotta magát jó írónak. Első publikációja - amiért honoráriumot is kapott, (15 dollárt) - a Pendulum volt, ami a Super Science Storiesban jelent meg 1941 novemberében. Ezután a „Thrilling Wonder”, majd a „Planet Stories” magazinokba írt. 1942-ben írta meg a The Lake (A tó) című művét, amelyben már jobban megmutatkozott egyéni stílusa. Szemproblémái miatt a világháború idején nem tudott a hadseregbe jelentkezni, így - írói sikerének köszönhetően - főállású író lett. 1945-ben a A nagy fekete-fehér játszma című novellája bekerült a „Legjobb amerikai novellák” című válogatásba. 1947-ben megnősült, felesége Marguerite "Maggie" McClure lett, akivel korábban egy könyvesboltban ismerkedett meg munka közben. Felesége segítette Bradburyt írói munkájában is. A házasságból négy lányuk született: Susan (1949), Ramona (1951), Bettina (1955) és Alexandra (1958). 1947-ben jelent meg első novelláskötete, a Sötét karnevál. 1950-ben írta az egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat. A mű határozott társadalomkritika, miközben az atomkor félelmeit is megjeleníti, hirdeti az egyszerű emberi élethez való ragaszkodást és az ellenállást mindenféle rasszizmussal és cenzúrával szemben. Művét úgy jellemzi, hogy inkább fantasy, mint sci-fi, habár a fantasy meghatározás alatt a tudománytól eltérő „képzelt” világot érti. A Fahrenheit 451 című regényét 1953-ban adták ki. Ebből készítette el Truffaut emlékezetes, 451 Fahrenheit című kultuszfilmjét. Napjainkban a Fahrenheit újbóli filmre vitele Mel Gibson cégénél is szóba került. A filmmel, a televízióval Bradburynek jelentős a kapcsolata. Írt tévéfilmeket (többet Alfred Hitchcock rendezett) és mozifilmeket is, például 1956-ban a Moby Dicket, melynek főszerepét Gregory Peck játszotta. Az HBO számára saját novelláinak adaptációit írta, amelyeket 1992-ig játszottak. Műveit számos elismeréssel és díjjal jutalmazták (néhány példa): Az Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége (SFPA) a nagymesterének választották. Az 1964-es amerikai világkiállításon az amerikai pavilonban kinevezték „ ideas consultant ”-nak. Hollywoodi hírességek sétányán csillagot kapott elismerésül filmes tevékenységeiért. 1992-ben egy aszteroidát neveztek el róla. 2000-ben az Amerikai Nemzeti Könyvdíj ceremónián életműdíjat kapott. 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díj speciális változatát. Utolsó évei Bradbury egészsége a halála előtti években megrendült, ennek ellenére aktív maradt. Habár stroke miatt kerekes székbe kényszerült, de mindennap írt, és időnként részt vett különböző társadalmi eseményeken. Műveit szépirodalmi alkotásnak tekintik és bekerültek egyetemi tananyagok közé is. 2012. június 5-én, 91 éves korában elhunyt. Kiadójának szóvivője úgy nyilatkozott: „...békésen halt meg, hosszas betegeskedés után...”. Június 6-án a Fehér Ház közleményt adott ki, és Barack Obama elnök megemlékezett az író meghatározó munkásságáról. Sírkövére (a nevén, születési és halálozási dátumán kívül) a „Fahrenheit 451 szerzője” mondat került. Művei Bradbury több mint 30 regényt és közel 600 novellát írt. Regények Fahrenheit 451 ( 1953 ); ford. Loránd Imre et al.; Göncöl, Bp., 1991 (Dandelion Wine) , 1957 Gonosz lélek közeleg (1962; Something Wicked This Way Comes ); ford. Pék Zoltán; Európa, Bp., 2002 (The Halloween Tree) , 1972 (Death Is a Lonely Business) , 1985 Holdkórosok temetője (1990; A Graveyard for Lunatics ); ford. Nemes István; Új Vénusz, Bp., 1992 (Green Shadows, White Whale) , 1992 (From the Dust Returned) , 2001 (Let's All Kill Constance) , 2003 (It Came from Outer Space) , 2003 Magyarul Fahrenheit 451 / A tetovált asszony / Tyrannosaurus rex ; ford. Loránd Imre et al.; Göncöl, Bp., 1991 Marsbéli krónikák. Kisregények, elbeszélések (1950; The Martian Chronicles ); vál. Kuczka Péter, ford. Kuczka Péter et al.; Európa, Bp., 1966 A gyalogos ; ford. Hegedüs Zoltán; in: A jövő tanúi ; NPI, Bp., 1969 ( Színjátszók kiskönyvtára ) Kaleidoszkóp. Elbeszélések ; vál., életrajz Kuczka Péter, ford. Apostol András et al., utószó Szakács Ferenc; Zrínyi Ny., Bp., 1974 ( Kozmosz fantasztikus könyvek ) A tetovált ember (1951; The Illustrated Man ); ford. Apostol András et al.; Móra, Bp., 1992 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963-11-6880-1 Az időgép. Klasszikus történetek I. ; ford. Nemes István, Vároczy László; Új Vénusz, Bp., 1993 ( Science fiction ) Szép arany almáit a nap (1953; The Golden Apples of the Sun ); ford. Galamb Zoltán; Agave Könyvek, Bp., 2010 ISBN 978-963-9868-66-3 Gyógyír búskomorságra (1959; A Medicine for Melancholy ); ford. Galamb Zoltán et al.; Agave Könyvek, Bp., 2011 (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 6155049088 Az öröm masinériái (1964; The Machineries of Joy); ford. Pék Zoltán et al.; Agave Könyvek, Bp., 2007 ISBN 9789637 118661 A villamos testet énekelem (1969; I Sing The Body Electric ); ford. Galamb Zoltán et al.; Agave Könyvek, Bp., 2008 ISBN 978-963-9868-03-8 Éjfél is elmúlt (1976; Long After Midnight ); ford. Huszár András; Agave Könyvek, Bp., 2009 ISBN 978-963-9868-36-6 Fahrenheit 451 és más történetek ; ford. Loránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina; Agave Könyvek, Bp., 2013 A Toynbee-átalakító (1988; The Toynbee Convector ); ford. Pék Zoltán, Gálla Nóra, Török Krisztina; Agave Könyvek, Bp., 2014 ISBN 9786155442292 Októberi vidék (1955; The October Country ); ford. Pék Zoltán, Galamb Zoltán, Török Krisztina; Agave Könyvek, Bp., 2017 ISBN 9789634192855 Nizin A nizin (E234) egy policiklikus peptid, melyet 34 aminosav alkot. Elsősorban antibakteriális hatása miatt az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák. A Lactococcus lactis nevű baktérium segítségével tejből állítják elő. Ipari mennyiségben való szintetizálásra nem alkalmas, ezért az összes felhasznált nizin természetes eredetű. Tulajdonságai CAS száma: 1414 - 45 -5 Képlete: C143H228O37N42S7 Moláris tömeg: 3348 g/mol Felhasználása Leginkább sajtokban alkalmazzák, mert a gram-pozitív baktériumok szaporodását gátolja, ezáltal az élelmiszer jóval tovább eltarthatóvá válik. Előfordulhat továbbá más tejtermékekben, konzerv-ételekben, húsételekben, sörben, liszttartalmú élelmiszerekben, savanyúságokban és mézben egyaránt. A mikrobiológiában a gram-pozitív és a gram-negatív baktériumok szétválasztására alkalmazzák, valamint a gyógyszeriparban egyes antibiotikumok (Subtilin, Epidermin) nizint is tartalmaznak. 2014–2015-ös angol labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2014-15-ös Premier League (szponzori nevén Barclays Premier League) a 23. Premier League-szezon az elindulás éve, 1992 óta, összességében pedig a 116. első osztályú angol bajnokság. A címvédő a Manchester City csapata, akik az előző szezonban ünnepelték 4. bajnoki címüket. 20 csapat indul a bajnokságban: 17 a 2013-2014-es szezonból, 3 csapat pedig a másodosztályból jutott fel. A Championship bajnoka, a Leicester City és a második helyezett Burnley automatikusan feljutottak a Premier League-be. Változások az előző szezonhoz képest Kiesett csapatok Norwich City (18.) Fulham (19.) Cardiff City (20.) Feljutott csapatok Leicester City ( Championship 2013–14 : bajnok) Burnley ( Championship 2013–14 : második) Queens Park Rangers ( Play-off győztes ) Tabella Forrás: http://www.eredmenyek.com/foci/anglia/premier-league-2014-2015/ A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes (16117) 1999 XS29 A (16117) 1999 XS29 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. december 6-án. Neptidopsis A Neptidopsis a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó Biblidinae alcsalád egyik neme. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Neptidopsis ophione Neptidopsis fulgurata Forrás Neptidopsis Ray Charles Ray Charles, teljes nevén Ray Charles Robinson (Albany, Georgia, 1930. szeptember 23. – Beverly Hills, Kalifornia, 2004. június 10.) afroamerikai zongorista, énekes. A jellemzően amerikai zenei stílusok gyakorlatilag mindegyikében (dzsessz, soul, rock and roll, gospel, blues, rhythm and blues, pop, country, funk) maradandót alkotott. 2004-ben készült az életéről film Jamie Foxx főszereplésével, Ray címmel. Életpályája Anyja Aretha Williams, napszámos, apja Bailey Robinson, vasúti munkás. Ray csecsemőkorában a család átköltözött a Florida államban található Greenville község nyugati szélén szegény sorban élő fekete Jellyroll közösségbe. Apjának három másik családja is volt, így anyja gyakorlatilag egyedül nevelte őt és testvérét. Ray Charles már kisgyermekkorában érdeklődést mutatott a különböző gépek és mechanikai szerkezetek iránt, és előszeretettel figyelte, ahogy a szomszédja szereli a kocsikat és mezőgazdasági gépeket. Zenei érdeklődése akkor kezdődött, amikor meglátta Mr. Wiley Pittet boogie-woogie-t játszani egy álló húrozatú zongorán, a saját tulajdonú Red Wing nevű kávézójában. Pit örökbe szerette volna fogadni George-ot, Ray fiatalabb testvérét, de anyja – vallásos révén – inkább beadta mindkét fiát a New Shiloh baptista templomba. Ray ötéves korában kezdte elveszíteni látását. Hétéves korára zöld hályog miatt teljesen megvakult. Vaksága mellett lelki vívódások is gyötörték az alig 10 éves fiút, aki még látása elvesztése előtt elveszített valamit, ami még annál is fontosabb volt: az öccsét (ez, hasonlóan vakságához, egész életében elkísérte). Beiratkozott a floridai St. Augustine-ban a vakok és siketek iskolájába. Itt sajátította el a muzsikálást a Braille-írás segítségével. Tízéves korában elveszítette apját, majd rá öt évre az anyját is. 1948-ban Seattle-ben lépett fel régi jó barátjával, Gossie McGee-vel. Első lemeze 1949-ben jelent meg a Swing Time Records jóvoltából. Az 1950-es években vált népszerűvé, miután a Swing Time-tól az Atlantic Recordshoz került. A kokainnal és heroinnal élő zenész zeneileg elismert sikere tökéletes ellentéte a zűrzavaros, néha kellemetlen és boldogtalan pillanatokban teli magánéletével. 1955. április 5-én privát szertartás keretében összeházasodott Della Beatrice Howarddal, Dallasban. Az 1960-as években szerepet vállalt a polgárjogi harcokban. 1977-ben Georgia állam bocsánatot kért tőle azért, hogy annak idején emiatt területéről kitiltotta. Georgia on my mind című száma ekkor lett az állam hivatalos dala. 2004-ben a Rolling Stone Magazine a 10. helyre rangsorolta a „Minden idők 100 legnagyobb művésze” toplistán, és 2008 novemberében pedig másodikként lett rangsorolva a „Minden idők 100 legnagyobb énekese” között. Sikere haláláig töretlen volt a slágerlistákon. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után, 2005-ben még nyolcat. Híres dalai Unchain My Heart I Can't Stop Loving You What'd I Say Mess Around Confession The Blues Baby Let Me Hold Your Hand Leave My Woman Alone Drown In My Own Tears Hit The Road Jack I Believe To My Soul Let Go Get Stoned Come Rain Or Come Shine Georgia On My Mind (wd) Hallelujah, I Love Her So I Got Woman Lemezek „ Ray Charles discography (angolul) ”, 2009. szeptember 2. Hangony Hangony község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Ózdi járásban. Fekvése Ózdtól 9 km-re, Miskolctól kb. 55 km-re nyugatra, a Hangony-patak partján található. Története Neve Anonymus Gestájában jelent meg először, a völgyön végigfutó Hangony-patak neveként (fluvium Hongun). A honfoglalás során a vidéket a Berény nemzetség szállta meg. Az első írásos oklevél 1214-ből származik. Az első oklevelekből is a gyűlölködést, s a vagyonért folytatott harcot lehetett látni, ami aztán a további évszázadok történéseit is meghatározta. Először 1327-ben említik Hangun és Hangonfew (Hangonyfő) néven, nevét a Hangony-patakról kapta. A késői középkortól Alsó- és Felsőhangony nevű település volt egymás mellett. A 15. században a közeli Domaháza községhez tartozott. A török időkben a falu elnéptelenedett, majd 1686 után népesedett be újra. Mindkét Hangony Gömör-Kishont vármegyéhez tartozott. A mai Hangony község 1939-ben jött létre Alsó- és Felsőhangony egyesüléséből. Környező települések Domaháza 9 km-re, Kissikátor 2 km-re. A legközelebbi város: Ózd kb. 9 km-re. Népcsoportok A 2001-es népszámláláskor a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességek Birinyi - és Pogányvár Római katolikus templom, Szent Anna tiszteletére szentelve. Hangonyi pálos kolostor Ismert emberek Holló Barnabás (Hangony, 1865 – Budapest, 1917) szobrászművész 1997-es cannes-i filmfesztivál Az 50. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1997. május 7. és 18. között került megrendezésre, Isabelle Adjani francia színésznő elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 20 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 22, míg versenyen kívül 9 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 21 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor. A rendezvénysorozaton 115 ország mintegy 29 774 filmese jelent meg. Fennállásának félévszázados évfordulóját ünneplő fesztivál rendkívül gazdag és változatos válogatással rukkolt elő, bár – mint a tudósítók megjegyezték – összességében egy kicsit komolyra sikeredett, hiányzott belőle a humor. A rendezvénysorozat nyitófilmje Luc Besson versenyen kívül vetített akciófilmje, Az ötödik elem, zárófilmje pedig Clint Eastwood ugyancsak versenyen kívül vetített thrillerje, az Államérdek volt. Az ünnep alkalmából megújult az Arany Pálma: a 24 karátos, kézzel öntött, csiszolt kristály párnára helyezett műremek egy kék bőr ékszertartóba került; Gilles Jacob fesztiváligazgató társrendezésével egy kisfilmsorozat készült, Préludes címmel, illetve két külön díjat osztottak ki. Az egyiptomi Youssef Chahine vehette át Sors című filmdrámája, illetve addigi életművének elismeréseként a Nemzetközi Filmfesztivál 50. évfordulós díját. Egy alkalmi szakmai zsűri áttekintette az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik – bár megérdemelték volna – sohasem nyerték el a fődíjat, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték, akinek távollétében lánya, Linn Ullmann írónő vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében. Az Isabelle Adjani által vezetett bírálótestület rendkívül megosztott volt a fődíj odaítélését illetően és csak az utolsó pillanatban született kompromisszumos döntés: az Arany Pálmát megosztva veheti át az iráni Abbas Kiarostami A cseresznye íze című filmdámájáért, valamint a japán Imamura Sohei Az angolna című alkotásáért. Ez a döntés megnyitotta az utat az iráni filmművészet elismerése előtt és ismét elismerte Imamura tehetségét, aki – 1983 után – immár másodszor kapta meg a legmagasabb elismerést. A zsúri a nagydíjat a kanadai Atom Egoyan Eljövendő szép napok című filmjének ítélte oda, a zsűri díját Manuel Poirier Westernjének. A legjobb rendezés díját Wong Kar-Wai vehette át Édes2kettes című vígjátékáért. James Schamus kapta a legjobb forgatókönyv díját (Jégvihar). A legjobb színésznő Kathy Burke (Éhkoppon), míg a legjobb színész Sean Penn lett (Életem szerelme). A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát a japán Kavasze Naomi kapta, a Rendezők Kéthete szekcióban bemutatott Moe no szuzaku című filmjéért. Nagy sikert aratott Jean-Luc Godard filmtörténeti alkotásának (Histoire(s) du cinéma) az Un Certaine Regard szekcióban vetített két újabb epizódja, s nagy érdeklődés kísérte Liv Ullmann, Bergman forgatókönyve alapján készített Négyszemközti beszélgetések című játékfilmjét. A Rendezők Kéthete szekció mezőnyéből az Arany Kamerát nyert filmen felül kiemelkedett a török Ferzan Özpetek Törökfürdője, és a bosnyák Ademir Kenovic Tökéletes köre. A francia válogatás, nevezetesen Bruno Dumont Jézus élete című filmdrámája kapcsán írta egy kritikus a szekció katalógusának bevezetőjében: „Messze járunk már a szórakoztató filmtől, inkább sürgősségi filmről beszélhetünk, amely aktuális problémákat karol fel és próbál meg választ adni rájuk…” A fesztivál igazi sztárparádévá vált. Olyan nagy nevek voltak láthatók, mint Kevin Spacey, Russell Crowe, Kim Basinger és Danny DeVito (Szigorúan bizalmas); Michel Serrault, Mathieu Kassovitz (Gyilkos(ok)); Johnny Depp és Marlon Brando (A halál ára); Ewan McGregor és Greta Scacchi (A kígyó csókja); Marcello Mastroianni, Jean-Yves Gautier és Leonor Silveira (Utazás a világ kezdetéhez); Sean Penn, Robin Wright Penn és John Travolta (Életem szerelme); Michael Jackson (Ghosts); Mick Jagger (Bent); Charlton Heston, Kate Winslet, Julie Christie, Kenneth Branagh, Timothy Spall, Judi Dench Gérard Depardieu, Jack Lemmon, John Gielgud és Rosemary Harris (Hamlet). vagy Carole Bouquet, Monica Belucci, Gina Lollobrigida. Az évfordulós ünnepség zárórendezvényén megjelent a francia köztársasági elnök, Jacques Chirac is. A magyar filmművészetet a versenyprogramban nem képviselte alkotás, a hivatalos válogatás Un certain regard szekciójába hívták meg Szász János Witman fiúk című filmdrámáját. Magyar vonatkozása a fesztiválnak, hogy a versenyprogramban indított francia Gyilkos(ok) rendezője és főszereplője az apai részről magyar származású Mathieu Kassovitz volt, az Un Certain Regard szekcióban vetített török Toronyóra, magyar (és cseh) koprodukcióban készült, a Homburg hercege című történelmi alkotásban feltűnt Urbán Erika színművésznő, valamint, hogy a kanadai nagydíjas Eljövendő szép napok egyik producere Robert Lantos, míg operatőre Paul Sarossy volt… Zsűri Versenyprogram Isabelle Adjani , színésznő – Franciaország – a zsűri elnöke Gong Li, színésznő – Kína Luc Bondy, filmrendező – Franciaország Michael Ondaatje , író – Kanada Mike Leigh , filmrendező – Egyesült Királyság Mira Sorvino, színésznő – Amerikai Egyesült Államok Nanni Moretti, filmrendező- forgatókönyvíró – Olaszország Patrick Dupond, táncművész-koreográfus – Franciaország Paul Auster , író – Amerikai Egyesült Államok Tim Burton , filmrendező- filmproducer – Amerikai Egyesült Államok Arany Kamera Françoise Arnoul, színésznő – Franciaország – a zsűri elnöke Gérard Lenne, filmkritikus – Franciaország Jiří Menzel, filmrendező – Csehország Julien Camy, filmkedvelő – Franciaország Luciano Barisone, filmkritikus – Olaszország Nicolas Philibert, filmrendező – Franciaország Olivier Brunet-Lefebvre – Franciaország Ulrich Gregor – NSZK Hivatalos válogatás Nagyjátékfilmek versenye Assassin(s) (Gyilkos(ok)) – rendező: Mathieu Kassovitz Chun gwong cha sit (Édes2kettes) – rendező: Wong Kar-Wai Funny Games (Furcsa játék) – rendező: Michael Haneke Il Principe di Homburg (Homburg hercege) – rendező: Marco Bellocchio Kini and Adams (Kini és Adams) – rendező: Idrissa Ouedraogo L.A. Confidential (Szigorúan bizalmas) – rendező: Curtis Hanson La femme défendue (Tiltott nő) – rendező: Philippe Harel La tregua (A fegyverszünet) – rendező: Francesco Rosi Nil by Mouth (Éhkoppon) – rendező: Gary Oldman She's So Lovely ( Életem szerelme ) – rendező: Nick Cassavetes Ta'm e guilass (A cseresznye íze) – rendező: Abbas Kiarostami The Brave (A halál ára) – rendező: Johnny Depp The End of Violence (Az erőszak vége) – rendező: Wim Wenders The Ice Storm (Jégvihar) – rendező: Ang Lee The Serpent's Kiss (A kígyó csókja) – rendező: Philippe Rousselot The Sweet Hereafter (Eljövendő szép napok) – rendező: Atom Egoyan The Well (The Well) – rendező: Samantha Lang Unagi (Az angolna) – rendező: Imamura Sohei Welcome to Sarajevo (Köszöntjük Szarajevóban!) – rendező: Michael Winterbottom Western (Western) – rendező: Manuel Poirier Nagyjátékfilmek versenyen kívül Absolute Power (Államérdek) – rendező: Clint Eastwood Al Massir (Sors) – rendező: Youssef Chahine Ghosts – rendező: Stan Winston Hamlet – rendező: Kenneth Branagh Nirvana (Nirvana) – rendező: Gabriele Salvatores The Blackout (Filmszakadás) – rendező: Abel Ferrara The Fifth Element ( Az ötödik elem ) – rendező: Luc Besson Viagem ao Princípio do Mundo (Utazás a világ kezdetéhez) – rendező: Manoel de Oliveira Welcome to Woop Woop (Woop Woop – Az isten háta mögött) – rendező: Stephan Elliot Un Certain Regard A casa – rendező: Sharunas Bartas A,B,C... Manhattan – rendező: Amir Naderi Akrebin Yolculugu (Toronyóra) – rendező: Ömer Kavur American Perfekt (Fej vagy írás) – rendező: Paul Chart Brat (A fivér) – rendező: Alekszej Balabanov Dong gong xi gong – rendező: Zhang Yuan Enskilda samtal (Négyszemközti beszélgetések) – rendező: Liv Ullmann Gudia – rendező: Goutam Ghose Histoire(s) du cinéma – rendező: Jean-Luc Godard In the Company of Men (Férfitársaságban) – rendező: Neil Labute Inside/Out – rendező: Rob Tregenza La buena estrella (A szerencsecsillag) – rendező: Ricardo Franco La cruz (A kereszt) – rendező: Alejandro Agresti Love and Death on Long Island (Szerelem és halál Long Islanden) – rendező: Richard Kwietniowski Marcello Mastroianni: mi ricordo, sě, io mi ricordo (Marcello Mastroianni, emlékszem, igen emlékszem) – rendező: Anna Maria Tato Marius et Jeannette – rendező: Robert Guédiguian Mrs Brown (Botrány a birodalomban) – rendező: John Madden Post coïtum animal triste (After Sex) – rendező: Brigitte Roüan Shier lou – rendező: Eric Khoo Sunday (Sunday) – rendező: Jonathan Nossiter Wind Echoing in My Being – rendező: Jeon Soo-il Witman fiúk – rendező: Szász János Rövidfilmek versenye Birdhouse – rendező: Richard C. Zimmerman Camera obscura – rendező: Stefano Arduino Final Cut – rendező: Justin Case Is It the Design on the Wrapper? (Mi van a papíron?) – rendező: Tessa Sheridan Joe – rendező: Sasha Wolf Leonie – rendező: Lieven Debrauwer Les vacances – rendező: Emmanuelle Bercot Makom Tov – rendező: Ayelet Bargur Over the Rainbow – rendező: Alexandre Aja Quasi niente – rendező: Ursula Ferrara Rubicon – rendező: Gil Alkabetz Párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete Nagyjátékfilmek Bent – rendező: Sean Mathias Budbringeren (Ponyvalevél) – rendező: Pål Sletaune Faraw! – rendező: Abdoulaye Ascofare Insomnia (Insomnia) – rendező: Erik Skjoldbjærg Karakter (Karakter) – rendező: Mike van Diem Le mani forti (Erős kezek) – rendező: Franco Bernini This World, Then The fireworks (A bűn tüzében) – rendező: Michael Oblowitz Rövidfilmek Adiós mamá (Adiós mamá) – rendező: Ariel Gordon Le signaleur – rendező: Benoît Mariage Le voleur de diagonale – rendező: Jean Darrigol Marylou – rendező: Todd Kurtzman és Danny Shorago Muerto de amor – rendező: Ramón Barea O prego – rendező: João Maia Tunnel of Love – rendező: Robert Milton Wallace Rendezők Kéthete Nagyjátékfilmek Buud Yam – rendező: Gaston Jean-Marie Kaboré Cosmos (Cosmos) – rendező: Jennifer Alleyn, Manon Briand, Marie-Julie Dallaire, Arto Paragamian, André Turpin és Denis Villeneuve Dakan – rendező: Mohamed Camara Hamam ( Törökfürdő ) – rendező: Ferzan Özpetek J’ai horreur de l’amour – rendező: Laurence Ferreira Barbosa Kicked In The Head (Kicked in the Head) – rendező: Matthew Harrison Kissed (Hideg csók) – rendező: Lynne Stopkewich L’autre côté de la mer – rendező: Dominique Cabrera La buena vida (Mi a boldogság?) – rendező: David Trueba La vie de Jésus (Jézus élete) – rendező: Bruno Dumont Ma 6-T va crack-er – rendező: Jean-François Richet Ma vie en rose (Rózsaszín életem) – rendező: Alain Berliner Mei li zai chang ge – rendező: Lin Cheng-sheng Moe no szuzaku – rendező: Kavasze Naomi My Son The Fanatic (Gyilkosságra nevelve) – rendező: Udayan Prasad Prijatyel pokojnika (A megboldogult barátja) – rendező: Vjacseszlav Kristofovics Savršeni krug (Tökéletes kör) – rendező: Ademir Kenovic Sinon, oui – rendező: Claire Simon Taafe Fanga – rendező: Adama Drabo Tren de sombras – rendező: José Luis Guerín Un frère... – rendező: Sylvie Verheyde Rövidfilmek Liberté chérie – rendező: Jean-Luc Gaget Soyons amis ! – rendező: Thomas Bardinet Taxi de nuit – rendező: Marco Castilla Tout doit disparaître – rendező: Jean-Marc Moutout Y’a du foutage dans l'air – rendező: Djamel Bensalah Díjak Nagyjátékfilmek Arany Pálma : Ta’m e guilass (A cseresznye íze) – rendező: Abbas Kiarostami Unagi (Az angolna) – rendező: Imamura Sohei Nagydíj : The Sweet Hereafter (Eljövendő szép napok) – rendező: Atom Egoyan A Nemzetközi Filmfesztivál 50. évfordulós díja : Youssef Chahine – Al Massir (Sors) című filmjéért, illetve addigi életművének elismeréseként A zsűri díja : Western (Western) – rendező: Manuel Poirier Legjobb rendezés díja : Chun gwong cha sit (Édes2kettes) – rendező: Wong Kar-Wai Legjobb női alakítás díja : Kathy Burke– Nil by Mouth (Éhkoppon) Legjobb férfi alakítás díja : Sean Penn – She's So Lovely ( Életem szerelme ) Legjobb forgatókönyv díja : The Ice Storm (Jégvihar) – forgatókönyvíró : James Schamus Pálmák Pálmája : Ingmar Bergman Rövidfilmek Arany Pálma (rövidfilm) : Is It the Design on the Wrapper? (Mi van a papíron?) – rendező: Tessa Sheridan A zsűri díja (rövidfilm): Leonie – rendező: Lieven Debrauwer Les vacances – rendező: Emmanuelle Bercot Arany Kamera Arany Kamera : Moe no szuzaku – rendező: Kavasze Naomi Arany Kamera – Külön dicséret : La vie de Jésus (Jézus élete) – rendező: Bruno Dumont Egyéb díjak FIPRESCI -díj: The Sweet Hereafter (Eljövendő szép napok) – rendező: Atom Egoyan Viagem ao Princípio do Mundo (Utazás a világ kezdetéhez) – rendező: Manoel de Oliveira Technikai nagydíj : She's So Lovely ( Életem szerelme ) – operatőr : Thierry Arbogast The Fifth Element ( Az ötödik elem ) – rendező: Luc Besson Ökumenikus zsűri díja : The Sweet Hereafter (Eljövendő szép napok) – rendező: Atom Egoyan Ökumenikus zsűri külön dicsérete: La buena estrella (A szerencsecsillag) – rendező: Ricardo Franco Viagem ao Princípio do Mundo (Utazás a világ kezdetéhez) – rendező: Manoel de Oliveira Ifjúság díja külföldi filmnek : Bent – rendező: Sean Mathias Ifjúság díja francia filmnek : J’ai horreur de l’amour – rendező: Laurence Ferreira Barbosa François Chalais-díj : Savršeni krug (Tökéletes kör) – rendező: Ademir Kenovic Holland Kelet-indiai Társaság A Holland Kelet-indiai Társaság (hollandul Vereenigde Oostindische Compagnie rövidítve VOC, szó szerint Egyesült Kelet-indiai Társaság), vagy másik gyakran emlegetett nevén Németalföldi Kelet-indiai Társaság volt a világ első igazi multinacionális vállalata és az első amely részvényeket adott ki pénzügyei finanszírozására és ezzel létrehozta a modern tőzsdét. 1602-ben alapították, és viszonylag hamar nagy méretű holland gyarmatbirodalmat épített ki Ázsiában (akkori nevén: India). 1619-ben Pieterszoon Coen, a Társaság akkori vezetője alapította meg Batavia (Jakarta) városát. A XVII. század első felében a társaság csaknem monopolizálta a keleti fűszerkereskedelmet. 1638-58-ban Ceylont(Srí Lanka), 1641-ben Malakkát (Malajzia) ragadta el a portugáloktól, Indiában azonban kénytelen volt meghátrálni az angolokkal szemben. Hollandia gyarmatai közül Jáva és Madura szigetek, Szumátra, Nyugat-Borneó, Celebesz, Nyugat-Új-Guinea és Bali tartoztak a Holland Kelet-indiai Társasághoz. A gyarmatárukból származó óriási haszon Hollandiát a XVII. században "Európa bankárjává" tette. A nemzetközi pénzforgalom központjává így Amszterdam vált. A Holland Társaság igen eredményesnek bizonyult, remek mérlegeket mutatott be urainak – innen erednek a mai könyvvitel és beszámolókészítés alapjai is –, a XVII. század vége felé azonban a hanyatlás jelei mutatkoztak, és a hivatalnokok demoralizációjával a deficit egyre növekedett. A XVIII. század végén már nem bírtak az angolokkal lépést tartani; a francia forradalmi háborúk kezdetén pedig az angolok sorra elfoglalták a Társaság gyarmatait. 1798-ban a hollandi népképviselet a Társaságot végképen megszüntette, gyarmatait maga az állam vette át, mely a Társaság adósságait is átvállalta. A társaság kvázi önálló államként viselkedett, saját kormányzattal, hadsereggel, flottával és külpolitikával. Gazdasági-katonai súlyára jellemző, hogy a második angol–holland háború első évében, 1665. augusztus 12-én a Bergen kikötőjében vívott vågeni csatában a társaság „magánflottája” az értékes fűszerflottát meg tudta védeni a támadó angol hajóhad ellenében, majd haza tudta azt kísérni. A társaság hajósai a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb.) mellett értékes monopóliumokat szereztek (egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal). Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigete is a társasághoz tartozott, de 1621-ben átadták a Holland Nyugat-indiai Társaságnak (West-Indische Compagnie avagy WIC). Alapítás Miután a portugálok 1498-ban felfedezték az Ázsiába irányuló hajózási útvonalakat, 1595-ig a keleti-fűszer kereskedelem teljes mértékben a portugálok kezében volt, amire a tordesillasi szerződés szerint is kizárólagos joguk volt. A térképeket és hajózási útvonalakat szigorúan titokban tartották, így Portugália biztosította monopolhelyzetét a kereskedelemben. Csak miután 1592-ben Jan Huygen van Linschoten visszatért a távol-keletről, került a köztársaság birtokába elegendő tudás ahhoz, hogy egy expedíciót indítson. 1595-ben a Compagnie van Verre (Hosszútávú Társaság) egy négy hajóból álló expedíciót küldött Indiába Cornelis de Houtman kereskedő vezetésével. 1597-ben, mikor négyből három hajó épségben visszatért, bebizonyosodott, hogy az ilyen kereskedelem lehetséges. Hollandia már a következő évben számos hajót indított Indiába. Néhányan szerencsétlenül jártak, de mások hatalmas nyereségre tettek szert. 1598 és 1601 között újabb 15 expedíciót indítottak, amikben összesen 65 hajó vett részt. 12 különböző vállalkozás létezett a Holland Kelet-indiai Társaság 1602-es megalakulása előtt, ezek a Compagnie van Verre (Hosszú távú Társaság), a Nieuwe Compagnie (Új Társaság), az Oude Compagnie (Régi Társaság), a Nieuwe Brabantse Compagnie (Új Brabanti Társaság), a Verenigde Compagnie Amsterdam (Egyesült Amszterdami Társaság), a Magelaanse Compagnie (Magellán Társaság), a Rotterdamse Compagnie (Rotterdami Társaság), a Compagnie van De Moucheron (De Moucheron Társaság), a Delftse Vennootschap (Delfti Gazdasági Társaság), a Veerse Compagnie (Komp Társaság), a Middelburgse Compagnie (Middelburgi Társaság) és a Verenigde Zeeuwse Compagnie (Egyesült Zeeuwi Társaság). Johan van Oldenbarneveltet aggodalommal töltötte el az a helyzet, hogy a holland társaságok gyakran többet foglalkoztak az egymás közti versengéssel, mint a portugálokkal vagy az angolokkal. Mikor 1600-ban megalakult a Brit Kelet-indiai Társaság, arra ösztönözte Németalföld országgyűlését, hogy ennek a helyzetnek véget vessen. Az országgyűlés úgy döntött, hogy a jelenlegi társaságokat egyetlen nagy társaságban egyesíti. Az új Holland Kelet-indiai Társaság részvényeket bocsátott ki, amiket ezen társaságok tulajdonosai megvehettek. A VOC 1602. március 20-án alakult meg hat kamarával (Amszterdam, Zeeland, Enkhuizen, Delft, Horn és Rotterdam). A VOC privilégiumot kapott a Jóreménység foka és a Magellán-szoros közötti területen folytatandó kereskedelemre. Felhatalmazása kiterjedt arra is, hogy háborút indítson, egyezményeket írjon alá, illetve településeket alapítson. A 6,5 millió gulden alaptőkéből Amszterdam 57%-ot, Zeeland 20%-ot, Enkhuizen 8%-ot, Delft 7%-ot, Hoorn 4%-ot és Rotterdam 3%-ot állt. A részvényesek regisztrációja 1602 augusztusának első hetében kezdődött és augusztus 31-én zárult. Az utolsó héten különösen sokan regisztráltak. A vezetés a Tizenhét Úr kezében volt, akik közül nyolcat Amszterdam választott, a fennmaradó kilencet a többi város kamarái jelölték ki. Az árfolyam jelentősen emelkedett, mikor 1605-ben Steven van der Hagen gazdag rakománnyal tért vissza. 1611-ben fizették ki az első osztalékot a részvényeseknek, de mivel természetben fizettek, nem volt mindenki elégedett. Jelentősebb VOC hajók A Holland Kelet-indiai Társaságnak összesen 1772 hajója volt. A legjelentősebbek ezek közül a következők: Amszterdam Arnhem Batavia Braek Concordia Duyfken ("Kis Galamb") Eendracht ("Egység") Galias Grooten Broeck ("Nagy Patak") Gulden Zeepaert ("Arany Tengeri Csikó ") Halve Maen ("Félhold") Hoogkarspel Heemskerck Hollandia Klein Amsterdam ("Kis Amszterdam") Leeuwerik ("Pacsirta") Leyden Limmen Meermin Pera Prins Willem ("Vilmos Herceg") Ridderschap van Holland ("Holland Lovagság") Rooswijk Sardam Texel Utrecht Vergulde Draeck ("Aranyozott Sárkány") Vianen Vliegende Hollander (" Bolygó Hollandi ") Vliegende Swaan ("Repülő Hattyú") Wapen van Hoorn ("Hoorn Címere") Wezel ("Menyét") Zeehaen (Tengerihal szó szerint "Tengeri Kakas") Zeemeeuw ("Sirály") Zeewijk Zuytdorp ("Déli Falu") Benin az olimpiai játékokon Benin a nyári olimpiai játékokra 1980-tól küld sportolókat. Benin korábbi nevén, Dahomey néven is szerepelt a nyári sportünnepen, 1972-ben. Benin még nem képviseltette magát a téli olimpiai játékokon. Benin egyetlen olimpikonja sem szerzett még érmet. A Benini Nemzeti Olimpiai és Sportbizottság 1962-ben alakult. Kocziány László Kocziány László (Medgyes, 1920. november 10. – Marosvásárhely, 1977. január 31.) romániai magyar irodalomtörténész. Életútja Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsvárt végezte. Tanár Kolozsvárt, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron (1950-1954), 1955-től szerkesztő az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi részlegénél, 1957-től ugyanott a Román Akadémia fiókjának tudományos kutatója, ill. főkutatója, 1975-től magyar-latin szakos tanár a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán. Irodalomtörténeti munkássága Irodalmi tevékenységét 1945-ben egy Faragó Józseffel és Létay Lajossal közösen szerkesztett magyar irodalmi olvasókönyvvel kezdte. Adatközlései, jegyzetei, ismertető cikkei az Igaz Szó, Korunk, Előre, Vörös Zászló, Művelődés, Megyei Tükör, Utunk hasábjain jelentek meg. A NyIrK-ben közölt tanulmányai közül kiemelkedett a XVIII. század végi kolozsvári unitárius iskolai (1957/1) és az 1740-es évekbeli marosvásárhelyi (1967/1) színjátszásról szóló írása. Munkatársa az Istoria teatrului în România c. kézikönyv I. kötetének (1965); Marosvásárhelyt bemutatták Tűbefűzött lakodalom c. bábjátékát (1965). Szerepet vállalt a magyar irodalom jeles alkotásainak romániai újból való kiadásában, így utószavával jelent meg Móricz Zsigmond Boldog ember (1957) és Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász (1958) c. regénye. A Fehér könyvek sorozatban két kötetet gondozott: a Borsos Tamás életrajzát, naplóját, leveleit tartalmazó Vásárhelytől a Fényes Portáig c. kötet két kiadását (1968, 1972) és Kovásznai Sándor XVIII. századi tudós és költő válogatott írásait Az ész igaz útján címmel (1970). A régi erdélyi költészet is foglalkoztatta, 1957-ben sajtó alá rendezte két székelykeresztúri gyűjteményben fennmaradt ismeretlen, XVIII. századi énekeskönyv (Bathó Mihály, Czombó Mózes) anyagát (Őszi harmat után...), 1972-ben pedig Köllő Károly közreműködésével a régi magyar kéziratos gyűjteményekben őrzött román világi énekek legjavát (Égő lángban forog szívem). Hagyatékában fennmaradt előszavával és jegyzeteivel jelent meg Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae c. munkája (1978), majd adatközlése a göttingeni és jénai egyetemen tanult erdélyi értelmiségiek hazai szerepéről a felvilágosodás és a reformkor eszméinek terjesztésében (a Művelődéstörténeti Tanulmányok 1980-as kötetében). Drall A Drall egy bolygó a Csillagok háborúja elképzelt univerzumában. Helyzete Magvilágok (Core Worlds) Leírása A Drall nagy részét tengerek és óceánok borítják. A nyugati felét kontinensek alkotják. Nyugaton található a Nyugati Tenger, ami sokkal nagyobb a nyugati kontinenseknél. Lent található a Déli Sark, aminek hőmérséklete elérthető a -45 C° fokot is. Előfordult, hogy a viharok akár hetekig is eltarthat. Gyakoriak voltak a napsütések. Az éghajlata viszonylag mérsékelt. Élővilága A Drallt az értelmes drall faj lakja. Ezen kívül még sok értelmes faj lakja a bolygót. Történelem Úgy vélték, hogy a Drallt egy értelmes faj el tudják helyezni a bolygó egy másik pályára; négy bolygójával együtt, de nem sikerül, ezért Centerpoint Állomást építettek a bolygó körül. Több mint 35.000 évvel a yavini csata előtt egy drall tudós kifejlesztette az Univerziális Referenciaelméletét. YE 30.000 A Rakata Végtelen Birodalomhoz csatolták a Drallt. YE 500-ban csatlakozott a Koréliai és a Seloniai Birodalomhoz, mert egy sikertelen hódítás miatt nem tudták megszállni a Talust, és a Tralust. A Drall tagja volt a Galaktikus Köztársaságnak, a Galaktikus Birodalomnak és az Új Köztársaságnak. Megjelenése Egyik filmben sem jelenik meg. Marquee A marquee elem egy nem standard HTML elem, amelynek hatására balra, jobbra, felfele vagy lefele úszik a képernyőn a tartalma. A címkét eleinte a Microsoft Internet Explorer korai verziói vezették be és a Netscape-féle blink elemhez hasonlították, mivel mindkettő a HTML egy nem standard kiegészítése használhatósági problémákkal. A W3C elavultnak minősítette és nem ajánlja használatát bármilyen HTML dokumentumban. Használhatósági problémák A marquee figyelemelvonó lehet. Az emberi szemet vonzza a mozgás és a marquee-s szöveg folyamatosan mozog. Mint a blink elemre, erre is igaz, hogy mivel a marquee-val ellátott szövegek nem láthatóak mindig, az ilyen weboldalak kinyomtatását ez lehetetlenné teszi vagy megnehezíti és kevéssé hatékonnyá teszi, mivel a villogó vagy mozgó szöveget tartalmazó weboldalaknál a weboldalt többször ki kell nyomtatni ahhoz, hogy minden szöveg megjelenjen egy adott pillanatban. A probléma megoldásához a weboldalak dizájnerei olyan címkéket vagy eljárásokat használnak, amely úgy mozgatja a szöveget vagy képet, hogy az mindig látható marad (hasonlóan a marquee behavior="alternate", amely csak mozgatja oda-vissza a szöveget, ám amennyiben a mozgás "szélessége helyesen be lett állítva, nem takar el belőle semmit vagy pedig a blink használatához kizárólag a figyelemfelhívó, ám nem lényeges vagy pedig kontextus alapján megérthető, szövegre, például a villogó ÚJDONSÁG! feliratra egy új lapnál). Mivel a marquee-s szöveg mozog, a benne levő linkek nehezebben kattinthatóak, mint a statikus szövegben találhatók, a gördülés sebességétől és hosszától függően. A felhasználók mindig egy alkalmat kapnak, amikor továbbgördül. Ez könnyedén idegesítheti a felhasználókat. Ez ellen a kliensoldali szkripteléssel megoldható, hogy a mozgás megálljon, ha az egér a szöveg felett van (általánosságban egy egyszerű onmouseover="this.stop();" paranccsal). A jó dizájn a linkeket és a fontos információkat a gördülő szövegen kívül tartja, esetleg valahova az oldalon elhelyez egy statikus, mindig megjelenő másolatot róluk és a linkekkel rendelkező mozgó szövegeket (mint az oldalon vagy másutt általánosságban található hírfrissítéseket) röviddé teszi (legfeljebb 2 vagy 3 virtuális képernyőhosszúság, 10-es sebességen), aminek hatására gyorsan ismétlődnek. Továbbá a gyorsan gördülő szövegek néhány ember - különösen a gyengénlátók - számára nehezebben olvashatók. Az alapbeállításnál gyorsabb szövegek kerülendők az olvasható tartalom megjelenítése érdekében. Számos jogos ok lehet a marquee címke használatára és kihagyására is. A weboldalak készítőinek érezniük kell, hogy melyik helyzet áll fenn az adott esetben. Attribútumok A blink elemmel ellentétben a marquee számos HTML attribútumot kaphat. Van három, marquee-hoz tartozó esemény is: Két marquee-specifikus eljárás: (Megjegyzendő, hogy a marquee nem csak szövegeket, hanem egyéb tartalmat, például képeket, akár animált GIFeket is tartalmazhat.) Kompatibilitás A marquee-t először a Microsoft Internet Explorer vezette be, és máig is támogatja. A Firefox, az Opera, a Chrome és a Safari webböngészők is támogatják, kompatibilitási okokból. Az elem nem érvényes a HTML-ben. CSS beállításokat használhatnak a marquee-val egyező effektek eléréséhez, a Marquee Module Level 3 specifikációja alapján. Hasonló hatás elérhető továbbá JavaScript használatával is. A marquee alapvető funkcióit mind az öt fenti böngésző, továbbá a Firefox mobilos verziója is régóta támogatja. A truespeed értéket csak a Firefox (a 3.0-s verzió óta, azaz a Gecko böngészőmotor 1.9-es verziója óta) és az Internet Explorer (a 4.0-s verzió óta) támogatja. Gare de La Hutte - Coulombiers Gare de La Hutte - Coulombiers vasútállomás Franciaországban, Coulombiers településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Le Mans–Mézidon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Alençon Katona Sándor (sportrepülő) Katona Sándor (1935.) magyar műrepülő pilóta, sportoló, oktató. Életpálya 1953-ban tett repülő vizsgát. A Vízügyi Repülő Szolgálathoz került, ahol több ezer órát repült kiváló gépekkel. 1964-től 1979-ig főpilótaként dolgozott. Az 1980-as évek elején néhány szezonban együttműködött a motoros műrepülő válogatott kerettel: Besenyei Péter, Veres Zoltán, Szász Alajos és más pilóták felkészítésénél. Az 1962-es motoros műrepülő világbajnokságot a HA–TRL lajstromjelű Zlin "Tréner"-rel nyerte meg. Műrepülő gépe a Zlin "Tréner" Matuz István kezdeményezésére 1984-ben bekerült a magyar vitorlázó műrepülő válogatottba. Mint motoros műrepülő oktatót, 1985-től a franciák, később más külföldiek is egyre gyakrabban foglalkoztatják. Jelenleg is oktat, mellette versenyez. Oktatóként eddig 21 különböző nemzetiségű pilóta tanítványa jutott be hazája válogatott csapatába, köztük három magyar is. 2003. áprilisában volt 50 éves a megszakítatlan műrepülő pályafutása. Sportegyesületei Munkaerő Tartalékok Hivatala Repülő Klubja (MSE elődje) Dunaújváros REK Sportvezetőként MSE Sportegyesületének második klubtitkára Sporteredmények Világbajnokság 1962 -ben Budaörsön a II. Motoros Műrepülő Világbajnokságon Fejér Miklós, Fejes Péter, Pál Zoltán és Tóth József társaságában vett részt. Edző Mandl Ernő . legjobb eredménye: döntő szabadon választott 1. hely, csapat 1. hely Három műrepülő világbajnokságon és két Európa bajnokságon a francia csapatban repült. legjobb eredményei: 4 ezüst és 4 bronzérem, hatszor nyertem francia bajnokságot, egyszer olasz bajnokságot, egyszer bajor bajnokságot. 1999 -ben Ausztriában a VIII. Vitorlázó műrepülő Világbajnokság ismeretlen kötelező számban ezüstérmes, összetett egyéni: 4. hely. összetett csapat: Katona Sándor, Matuz István, Tóth Ferenc - 4. hely 2001 -ben a IX. Vitorlázó műrepülő Világbajnokság összetett csapat: Katona Sándor, Szilágyi János, Tóth Ferenc - bronzérem 2003 -ban a X. Vitorlázó műrepülő Világbajnokság összetett csapat: Katona Sándor, Szilágyi János, Tóth Ferenc - bronzérem 2005 -ben a XI. Vitorlázó műrepülő Világbajnokság összetett csapat: Katona Sándor, Szilágyi János, Tóth Ferenc - bronzérem Európa-bajnokság 1998 -ban a IV. Vitorlázó műrepülő Európa-bajnokság összetett csapat: Tóth Ferenc, Katona Sándor, Szilágyi János - 4. hely. 2000 -ben az V. Vitorlázó műrepülő Európa-bajnokság szabadon választott: bronzérem 2002 -ben a VI. Vitorlázó műrepülő Európa-bajnokság csapat összetett: Katona Sándor, Küthreiber Szabolcs, Tóth Ferenc - ezüstérem 2004 -ben a VII. Vitorlázó műrepülő Európa-bajnokság összetett csapat: Katona Sándor, Szilágyi János, Tóth Ferenc - bronzérem Szakmai sikerek 1989 -ben vitorlázó műrepülésben az ország legjobb sportolója, Nemzetközi Repülőszövetség ( angolul : Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) 67. magyarként, az 1993 -ban megtartott kongresszusán Paul Tissandier diplomát adományozott részére. 2016-ban a Légi Térképészeti és Távérzékelési Egyesület egy emlékéremmel köszönte meg a légi fényképezésben repült óráiért. Puymangou Puymangou település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 80 fő (2015). Puymangou Chenaud községgel határos. Népesség A település népességének változása: Jarret Jarret település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 304 fő (2015). Jarret Lézignan, Les Angles, Artigues, Lourdes és Saint-Créac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Condé-sur-Noireau Condé-sur-Noireau település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 4843 fő (2015). Condé-sur-Noireau Proussy, Saint-Denis-de-Méré, Saint-Germain-du-Crioult, Montilly-sur-Noireau és Saint-Pierre-du-Regard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hazudik-e a szitakötőlárva? A Hazudik-e a szitakötőlárva? a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat első évadának hatodik epizódja. A forgatókönyvet Kertész György írta. Cselekmény Bekopog valaki az ajtón, egy gyönyörű szitakötőlárva kisasszony - kezében legyezővel - rontotta be, Vízipók pedig befogadja. Elmeséli, hogy a vízirabló(az nem más, mint botpoloska) zsákmányol a szegény kicsi lárvát. Vízipók megmenti a kis lárva életét, úgyhogy a botpoloskát a szárazföldre bocsátja. A szitakötő kisasszony megfullad, Vízipók pedig visszarakja őt a vízbe. A szitakötőlárva elmondja, hogy szárnyai lesz, de vízipók nem tud elhinni. Keresztespókhoz igyekszik, vihar volt nemrég. Vízipók az igazi szitakötőt pillant meg, mégis annak lett igaza. Alkotók Rendezte : Szabó Szabolcs Írta : Kertész György Dramaturg : Bálint Ágnes Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Barta Irén, Polyák Sándor Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Rajzolták : Bátai Éva, ifj. Nagy Pál, Szombati Szabó Csaba Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Doroghy Judit, Vécsy Veronika Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Vízipók : Pathó István Keresztespók : Harkányi Endre Szitakötőlárva : Császár Angela Ékes ősdarázs Az ékes ősdarázs (Ampulex compressa) egy parazitoid darázsfaj, amely különös szaporodási módjáról híres. A darázs lárvái egy élő csótányban (egészen pontosan a Periplaneta americana fajbeli állatban) kelnek ki, de más parazitoid rovaroktól eltérően az ékes ősdarázs nem bénítja meg az áldozatát. Elterjedése A darázs a trópusi régióban él; Afrikából származik, mára Indiában és a csendes-óceáni szigetvilágban is honos. 1941-ben F. X. Williams elterjesztette Hawaii-n, mert biológiai rovarirtóként akarta használni a cukornádültetvényeket ellepő csótányok ellen. Ez azonban a darázs territoriális viselkedése és csekély szaporasága miatt nem járt sikerrel. Szaporodása A darázs kétszer csípi meg a kiszemelt csótányt; az első szúrás rövid időre megbénítja a csótány mellső lábait, és ezzel lehetőséget ad a darázsnak a nagyon precízen célzott második szúrásra, amellyel a csótány menekülési reflexért felelős agyterületét bénítja meg. Ezután a csótány, bár mozgásképes marad, semmiféle ellenállást nem tanúsít, és a darázs – amely túl kicsi ahhoz, hogy egy mozdulatlan csótányt szállítani tudjon – a csótány csápját húzva irányítani tudja, mintha csak pórázon vezetné. A darázs ezután az odújába vezeti, egy petét helyez a hasa alá, és kavicsokkal zárja el a bejáratot más ragadozók elől. A csótány egyhelyben áll, miközben a kikelő lárva lyukat rág a potrohába, és mintegy nyolc nap alatt elfogyasztja a belső szerveit, olyan sorrendben, hogy minél később ölje meg ezzel. Végül a lárva bebábozódik a csótány belsejében, és körülbelül egy hónap múlva immár darázsként kel ki. Közelmúltbeli kutatások szerint a darázs mérge az octopamin nevű neurotranszmittert gátolja. Hatására nemcsak a csótány menekülési reflexe szűnik meg, de az anyagcseréje is lelassul. Kutatók képesek voltak imitálni a menekülési reflex megszüntetését úgy, hogy eltávolították a csótányból a darázs által megcélzott idegsejteket, vagy másfajta idegméreggel bénították meg őket; az így magatehetetlenné tett csótányok azonban fokozatosan kiszáradtak, és hat napon belül elpusztultak, miközben a darázs által magatehetetlenné tett csótányok 90%-a ennél tovább maradt életben. 2014–2015-ös magyar férfi röplabdabajnokság A 2014–2015-ös magyar férfi röplabdabajnokság a hetvenedik magyar röplabdabajnokság volt. A bajnokságban tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-8. helyezettek play-off rendszerben játszottak a végső helyezésekért, míg a 9-12. helyezettek az addigi pontjaikat megtartva egymás közt még két kört játszottak. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem GyD: Győzelem döntő szettben VD: Vereség döntő szettben V: Vereség Sz+: Nyert szett Sz-: Vesztett szett P: Pont Rájátszás 1–8. helyért Negyeddöntő: Fino Kaposvár SE–Dunaferr SE 3:0, 3:0, 3:0 és Gorter-Kecskeméti RC–Pénzügyőr SE 3:0, 3:0, 3:1 és Vegyész RC Kazincbarcika–Sümegi RE 3:0, 3:0, 3:0 és Dági KSE–MAFC-BME 3:2, 2:3, 3:2, 3:0 Elődöntő: Fino Kaposvár SE–Dági KSE 3:0, 3:0, 3:0 és Gorter-Kecskeméti RC–Vegyész RC Kazincbarcika 3:1, 3:1, 3:0 Döntő: Fino Kaposvár SE–Gorter-Kecskeméti RC 2:3, 1:3, 3:2, 3:1, 3:1 3. helyért: Vegyész RC Kazincbarcika–Dági KSE 3:0, 1:3, 2:3, 3:0, 3:0 5–8. helyért: MAFC-BME–Dunaferr SE 3:0, 3:1 és Sümegi RE–Pénzügyőr SE 0:3, 1:3 5. helyért: MAFC-BME–Pénzügyőr SE 3:0, 3:1 7. helyért: Sümegi RE–Dunaferr SE 3:1, 2:3, 1:3 9–12. helyért * M: Mérkőzés Gy: Győzelem GyD: Győzelem döntő szettben VD: Vereség döntő szettben V: Vereség Sz+: Nyert szett Sz-: Vesztett szett P: Pont Forrás NBI_ferfi_felnott_14-15 Dél-koreai doramák listája Dél-koreai doramák listája ábécérendben. A listában a földi sugárzású (analóg és digitális) és kábeltelevíziós csatornákon futott sorozatok, valamint websorozatok szerepelnek. Kálvária-kápolna (Makó) A makói Kálvária-kápolna a város legrégebbi épülete. Makó legmagasabb pontján, az ősi szakrális helynek tulajdonított kunhalom, a Kálvária-domb tetején áll. Búcsúnapja Karmelhegyi Boldogasszony napja, július 16. A kápolna műemléki védettséget élvez; törzsszáma a műemlékjegyzékben 2731. Története Jankovich Pál prépost építtette 1734-ben, Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának tiszteletére szentelték föl. A kápolna népies barokk stílusban épült. 1797-ben restaurálták, ekkor épülhetett a szentély alatti kripta, amelynek fala nincs folyamatosan bekötve a kápolna hajójához, és eltérő anyagú téglából is készült. Az épület előtt futó Kálvária utca 1815-ben jött létre, a kápolna körüli kerítés is ekkor készült. Az 1821-es árvíz idején a lakosok a dombra menekültek. 1824-ben a hívek adományából és egyházi támogatásból felújították az épületet. 1844-ben új kerítést építettek, amelynek tégla falazata lefelé szélesedő; a kerítés pillérközeit farostély töltötte ki, és zárható kapuja is farostélyból állt. 1852-ben újabb felújításra került sor. A hét évvel később keletkezett egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a kápolna előtt álló - Jézus és a két lator bádogalakjával ellátott - három fakereszt állapotát már csak közepesnek írja le. 1869-ben készültek el a mai kőkeresztek; Isten dicsőségére építette Börcsög Ferenc és felesége, Varga Ágnes. 1880-ban állítottak klasszicista timpanonnal ellátott stációkat; az állítás költségeit gyűjtésből és magánszemélyek adakozásából fedezték. 1890-ben a kerítés kapuját kovácsoltvasra cserélték, amit Péli István kovácsmester készített. 1945-től megtiltottak az épületben minden ájtatoskodás. 1970-ben dr. Tóth Aladár főorvos, Makó város díszpolgára közreműködésével kőporos, fröcskölt vakolatot kapott a kápolna. Négy évvek később fölújították a kerítést és a stációkat is. 1988–89-ben a belvárosi egyházközség – az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatásával – renoválta az épület külsejét: a falakat újravakolták, a vakolathoz pólusképző anyagot (Baurex N) adtak hozzá, majd sárga műanyag alapú festékkel mázolták be a kápolnát. A renoválási munka részeként 1989 tavaszán megtörtént a kápolna műemléki és régészeti föltárása. Ekkor bizonyítást nyert, hogy a kripta fala a kápolna hajójához nincs folyamatosan bekötve, a tégla anyaga is eltérő, tehát nem egyidós a kápolnával, hanem 1797-ben utólagosan épült. A feltárt koporsókból a csontvázak hiányoztak, és megtalálták az oltár alá elfalazott elkülönített fülkében elhelyezett koporsós sírt is. Ez utóbbira a kripta építésekor bukkanhattak, és valószínűleg kegyeletből meghagyták eredeti helyén. A kriptában két különböző korból származó behatolás nyomai voltak láthatóak. 1997. május 2-án Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke hálaadó istentiszteletet tartott, és megáldotta a felújított kápolnát. Leírása Az épület egyszerű megjelenésű, mellőzi a barokk pompáját. A főhomlokzaton a torony szélességében középrizalit található. A kápolna koronázópárkánya az utcai fronton erőteljes osztópárkányt alkot; ezt eredetileg dupla sorban rakott hódfarkú cserép fedte. Az épület két szárnya szegmentíves szoborfülkével tagolt. Az oldalhomlokzat teljesen sima, rajta két-két egyrétű, hatszemes, szegmentíves ablak található; üvegezésük eredetileg hatszögű, ónkeretes egységből épült fel. A szentély ablakai kisebb méretűek; apszisában téglából falazott, alul szegmentívű nyílással kiképzett, egyszerűen kivitelezett oltár áll. A torony vaskos, tömzsi; oldalait a sarkoknál enyhe lábazatú és fejezetű falpillér fogja össze. Négy oldalát szegmentíves, szalagkeretes, zsalugáterrel ellátott ablakok díszítik; közepén rózsaablakhoz hasonló ovális nyílás található. Vízszintes záródású ajtaja kétszárnyú, egyszerű megjelenésű. Belül boltíves pilléreken nyugszik. A toronysisak alacsony, gúla alakú, bádoggal födött, alatta koronázópárkány fut körbe. A hódfarkú cseréppel fedett tető szegélyét a vakolatba rakott cserepek lesimítása adja. Az épület mennyezetére 1928-ban Sztraka András helyi szobafestő könyöklő angyalokat, a szentélyben szárnyas angyalokat festett. Az 1969. évi fölújításkor ezeket lemeszelték. Belsejében eredetileg támla nélküli ácsolt padok voltak, a jelenlegi támlásak 1880 körül készültek. Az első padokban elhelyezett templomi zászlók föliratuk szerint 1880-ból valóak, de 1930-ban felújították őket. 1885-ig a belső falakon stációs képek függtek. A kápolna néprajzi értékű szakrális kincse a vitrinben elhelyezett öltöztető Mária-szobor (skapuláré-szobor), és a szentsíri két deszkakatona, amelyek naiv bájjal készültek. Nagycsütörtökön a szentsírt földíszítették, mellé állították a két deszkakatonát; a hívek Húsvétvasárnap hajnali két órakor érkeztek Jézust keresni a sírban, ekkorra a fakatonákat már eltávolították a sír mellől. Kapcsolódó személyek Antonius Nyéki, a püspökség makói uradalmának pénzbeszedője és Elizabeth Pruszkai, a kápolnában temették el őket 1804 -ben. Jankovich Pált, az építtető prépostot valószínűleg az eredeti szentély alatt, egy külön elfalazott fülkében temették el. A városi szájhagyomány szerint a kápolna kriptáját és Szakáts Gábor , makói föltaláló házát alagút kötötte össze; a szóbeszéd alapja az egyik boltozatos jégverem 1930-as években történő beomlása lehet. A kápolna a művészetekben Az alábbi grafikák és festmények témája a makói Kálvária-kápolna: Biró Gábor : Makói kálvária (olajfestmény) Földessy Péter: Kálvária-kápolna (akvarell) Karsai Ildikó : Kálvária (színesceruza-rajz) Kováts Béla: Kálvária (festmény) Medgyesi Gábor: Kálvária (ceruzarajz) Miklóssy Mária: Kálvária (temperakép) Orbán Zita: Kálvária (ceruzarajz) Szántó Melánia: Kálvária (linóleummetszet) Takács Dezső: Kálvária (linóleummetszet) Takács Győző : Golgotha (tollrajz) Az irodalomban a kápolnáról elnevezett utca Gilitze István P. Makó városának víz által való pusztulásáról című históriájában jelenik meg elsőként („Kálvária utzája a'ki voltál ékes, / A Marus viziben te is voltál részes”), míg Lator László 1976-os, A kezdet című költeményében a Kálvária utca fasora a szépséget szimbolizálja, a költő egyben szembeállítja azt a háború szörnyűségeivel. („A Kálvária utca jegenyéi megint valószínűtlenül ragyonak.”) Jámborné Balog Tünde, a város díszpolgára 1996-os, Emlékszel még Karolára? című elbeszélésében a Kálvária utca a sivár jelent szépíti meg („[..] visszhangzik a régi kiáltás végig a kálvária utcán, és nem akar elhalni, csak zúg, zeng, a lombjuk vesztett jegenyék hajladozni kezdenek, kivilágosodik az ég, óriás képernyő [..]”). A fényképészetben a kápolnát Szabóky Zsolt 1985-ben megjelent Makó című albumában örökítette meg. La Liga-díjak A La Liga-díjak (La Liga Awards) az adott szezon legjobbjainak vélt játékosait díjazza spanyol élvonalbeli bajnokság adott idényében. A díjakat általában a bajnokság végét követően adják át. A legjobb edzőt, a legjobb kapust, legjobb védőt, legjobb középpályást, és a legjobb csatárt díjazzák. A Barcelona játékosai 31 díjat nyertek összesen 6 kategóriában. Ebben a tekintetben Lionel Messi a La Liga legjobbja, aki hat év alatt 7 díjat nyert. A Barcelona játékosa Andrés Iniesta a legjobb középpályás 5 díjjal. A Barcelona edzőjeként Pep Guardiola négyszer volt a legjobb edző. A Real Madrid CF védője Sergio Ramos négy alkalommal volt a legjobb védő. A legjobb kapus a győzelmeket tekintve Iker Casillas a Real Madrid CF kapusaként, és Víctor Valdés mint a Barcelona kapusa, ők egyaránt 2-2 győzelemmel büszkélkedhetnek. Szamosfericse Szamosfericse falu Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramaros megyében, Nagykörtvélyestől délnyugatra fekvő település. Története Szamosfericse mindenkor a kővári uradalomhoz tartozó település volt, és annak sorsában osztozott. A XX. század elején nagyobb birtokosa nem volt. Az 1900-as évekig a települést Fericse néven nevezték. A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye nagysomkúti járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus temploma - 1896 -ban épült. 1699 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek Évek: 1694 – 1695 – 1696 – 1697 – 1698 – 1699 – 1700 – 1701 – 1702 – 1703 – 1704 Események Határozott dátumú események január 26. – A karlócai béke , amelyben a törökök hódításaik nagy részének feladására kényszerülnek. február 5. – Az Udvari Haditanács I. Lipót rendelete alapján feloszlat egyes magyar ezredeket és szélnek ereszti a végvári katonaságot. május 30. – XII. Ince pápa megerősíti Brajkovics Mártont a zengg-modrusi megyés püspöki tisztében. Határozatlan dátumú események az év őszén – A lengyel király, II. Ágost – egykori szász választófejedelem – szerződést köt Dániával a svédek ellen. november – Megindulnak az orosz–török béketárgyalások. (A tárgyalások eredményeként kötötték meg 1700-ban a harminc évre szóló békét.) az év folyamán – XII. Ince pápa elítéli François Fénelon , a misztikus cambrai -i érsek Explication des maximes des saints (A szentek maximáinak magyarázata) című művét. Születések március 25. – Johann Adolph Hasse , német barokk zeneszerző († 1783 ) április 28. – Daróczi György , bölcsészdoktor, jezsuita rendi tanár, költő († 1756 ) november 2. – Jean-Baptiste Siméon Chardin , francia festőművész († 1779 ) november 30. – VI. Keresztély , Dánia és Norvégia királya († 1746 ) Kandiai háború A kandiai háború a Velencei Köztársaság, a Máltai Lovagrend és az Oszmán Birodalom hosszú, negyedszázadig tartó harca a Földközi- és az Égei-tengeren, a velencei–török háborúk részeként. A harc fő helyszíne a Velencéhez tartozó Krétán volt, ahol a székhely Kandia (Iráklio) ostroma több mint húsz évig zajlott, s innen kapta konfliktus a nevét. A véres konfliktus végül a török győzelmével ért véget, s Velence elvesztette korábbi nagyhatalmi pozícióját. Előzmények Kréta szigetét a velenceiek már 1204 óta birtokolták, s további görög szigeteik voltak az Égei-tengeren. Ezeket még a 14. század végén megjelenő oszmán-törökökkel szemben is sikeresen megvédték a 15. majd a 16. században is. A hódítók az Égei-tengert mint a „török beltenger”-t tekintették, ezért kellett mindenképp kiűzni az olaszokat a vizeikről és a stratégiailag is fontos Krétát is birodalmukhoz akarták kötni, továbbá a johannita lovagok szigeteit is megszerezni. A háború Az Oszmán Birodalom a 17. századtól a hanyatlás jeleit mutatta, de még mindig erősnek mutatkozott. Egész eddig rendkívül eredményesen harcolt az európai seregek ellen. I. Ibrahim 1645 nyarán hadat üzent Velencének és egy nagy török sereget (60 ezer fő) már partra is tettek Krétán, Juszuf pasa vezetésével, amely első lépésben Khania (ma Hanía) erődjét vette be augusztusban, s egy év múlva már Rethimnon (ma Rethymno) is elesett. 1648 májusában a törökök Kandiát vették célba amit olasz, máltai és krétai katonák védelmeztek. A védők hosszú ideig kiállták a török támadásokat, s közben fordulat következett be a tengeren folytatott harcokban. Velencei sikerek A velencei flotta Kandia ostroma közben a Földközi- és az Égei-tengeren több csapást mért a török flottára. Az olaszok elérték a Dardanellákat is és egy szoros blokádot hoztak létre. Már közvetlenül fenyegették a török fővárost, s zárlatuk következtében nem jutottak élelmiszerhez a törökök. Isztambulban lázadás robbant ki nemcsak a civil lakosság, hanem a janicsárság részéről is, akik letették Ibrahimot trónjáról és helyette IV. Mehmedet ültették rá. Eközben a török flotta még kétszer szenvedett vereséget a velenceiektől, a legsúlyosabb vereséget Gallipoli mellett szenvedték el 1656-ban. A velenceiekhez csatlakoztak francia önkéntesek és segédhadak, valamint görög kalózok. A török birodalom talpra állása Közben Törökországban olyan nagyvezír került hatalomra, aki ideiglenesen megállította a birodalom hanyatlását, s művét fia is folytatta, de befejezni nem tudták. Ő volt Köprülü Mehmed, aki rendbe hozta az ország gazdaságát, nyugalmat teremtett, olykor kemény terrorral. Radikális jellegű kormányzása ellenére nem volt eredménytelen, de más módon nem tudta volna mindezt megtenni. Sikerrel ellenállt a további olasz támadásoknak és újra élelemhez jutott a főváros. Időközben más frontokon is háborúba keveredett a birodalom. 1657-ben Erdély ellen vezetett háborút, amelyben török katonák közelharcot vívtak még a magyar és a Habsburg seregekkel is. A háború 1663-ban ezúttal Magyarországon folytatódott. Mehmed nagyvezír ekkor már nem élt, de fia Köprülü Ahmed lépett helyébe, aki most a velencei háború helyett nyugatra, Bécs felé fordította figyelmét. 1664-ben Szentgotthárdnál a török elszenvedte európai hadszíntéren első nagyobb szárazföldi vereségét, ámde a Habsburgok elleni háború kedvezően zárult a vasvári békében. A háború vége Ahmed nagyvezír a szentgotthárdi csata és a vasvári béke után elhatározta, hogy lezárja a kandiai háborút is. Az oszmán flottának végül sikerült feloldania a velencei blokádot, ezzel már el tudták látni a Krétán csaknem vesztésre álló török csapatokat, akiket Francesco Morosini dózse már javában szorongatott. Kandiát szoros török ostromzár fogta körbe, főleg 1666-ban, amikor a nagyvezír vette át az irányítást. A védelmet irányító Morosini egyetlen reménye a franciákban volt, akiktől segítséget kért a török ellen. A tenger felől hajókon már közeledtek francia csapatok a város felmentésére 1668-ban, de mivel a francia király nem akart régi szövetségesével háborút, ezért visszavonulást rendelt el. Ezzel Kandia sorsa megpecsételődött és végül 1669. szeptember 4-én elesett. Az 1669-es konstantinápolyi békében Velence nemcsak Krétát vesztette el, hanem korábbi hódításait, amit az Égei szigetvilágban vitt végbe. A köztársaság már nem játszott nagyhatalmi szerepet a térségben. A háborúban csak Kandia ostromakor 30–40 000 olasz, krétai és máltai, valamint 120 000 török halt meg. Velence további két háborúban (1683-99, 1714-18) sem nyerte vissza korábbi pozícióját, noha mindkétszer vereséget mért a törökökre. A győzelem ellenére a törökök sem arattak komolyabb sikert. A Köprülü vezíreknek nem sikerült birodalmuk hanyatlásának kiváltó okait megszüntetni, és Ahmed néhány év múlva meghalt. A birodalom visszaállt a szétesés útjára, amely már 18. század elejéről visszafordíthatatlanná vált. Kandia ostromában vett részt Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa, Buda utolsó pasája, aki a magyar fővárost utolsó leheletéig védte a keresztény liga seregeitől. Forrás Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004 . ISBN 978-963-9471-25-2 Ufai kormányzóság Az Ufai kormányzóság (oroszul: Уфи́мская губе́рния, baskírul: Өфө губернаһы) az Orosz Birodalom, illetve Szovjet-Oroszország egyik 1865 és 1922 között fennállott kormányzósága volt Ufa székhellyel. 1865-ben jött létre az Orenburgi kormányzóságból való kiválással. 122 005 km²-es területét 1879-ben hat ujezdre osztották fel. 1919. március 23-án egy része az ekkor alakult Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része lett. Egyes részeit a következő években a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasághoz, illetve az Orenburgi és az 1919-ben szervezett Cseljabinszki kormányzósághoz csatolták. 1922. június 14-én szűnt meg, ekkor területének nagy részét Baskíriához csatolták. Népesség Az 1865-ös adatok szerint lakossága 1 291 018, az 1897-es népszámlálás szerint már 2 220 497 fő, amelynek 48,9%-a városlakó volt. Nemzetiségi összetétele: baskírok 41%; oroszok 38%; tatárok 8,4%; marik 3,7%; csuvasok 2,8%; mordvinok 1,7%. Gazdasága A kormányzóság teljes területének kb. 35%-a szántóföld volt. Az ipar a bányászaton, fémfeldolgozáson; élelmiszeriparon, ruhaiparon, valamint a faipari ágakon alapult. Híres emberek Guinan Khairy (Gajnan Hajri) (1903–1938) baskír költő, író, drámaíró Shaikhzada Babich (Sajhzada Babics) (1895–1919 ) baskír költő, író, drámaíró Baryi Kalimullin (Barij Kalimullin) (1907–1989) orosz építész, pedagógus, társadalmi aktivista 1976–1977-es UEFA-kupa Az 1976–1977-es UEFA-kupa a verseny hatodik szezonja volt. A kupát az olasz Juventus nyerte a spanyol Athletic Bilbao ellenfeleként; a kétmérkőzéses döntőben idegenbeli góllal győztek. Ez volt az olasz csapatok egyetlen sikere külföldi játékosok nélküli kerettel. (16173) 2000 AC98 A (16173) 2000 AC98 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 4-én. Kodiak-sziget Kodiak-sziget egy sziget Alaszka déli partja mentén. Az alaszkai szárazföldtől a Shelikof-szoros választja le. A Kodiak-sziget a legnagyobb sziget a Kodiak-szigetvilágon belül. A Kodiak-sziget a második legnagyobb sziget az Amerikai Egyesült Államokban. Területe: 9311,24 km², 160 km hosszú és szélessége 16 – 96 km között váltakozik. A sziget legnagyobb városa: Kodiak. A sziget nagy részét erdők borítják. Az északi része hegyes, a déli rész sík terület. Az szigeten több jégmentes öböl található, melyek kedvelt kikötők. A sziget nagy része a Kodiak Nemzeti Park része. Állatvilág A sziget „őslakói” a Kodiak-medve és a királyrák. A szigeten fejlett halfeldolgozó ipar működik. A halászat főbb zsákmánya a csendes-óceáni lazac (Oncorhynchus), a csendes-óceáni halibut (lepényhal) és különféle rákok. A szigeten található Karluk-folyó híres arról, hogy az itt született lazacok ide (is) úsznak vissza évek múlva, hogy szaporodjanak, az itt élő medvék örömére, akik téli zsírtartalékukat a visszatérő lazacokból töltik fel. Történet A Kodiak-sziget őslakói az úgynevezett Sugpiag nemzetségű emberek, akiket csendes-óceáni eszkimóknak is hívnak. Halászat, vadászat gyűjtögetéssel tartották fenn magukat. Az első fehér ember, aki felfedezte ezt a vidéket, az orosz Sztyepan Glotov kereskedő volt, 1763-ban. Először orosz felfedezők telepedtek le, akik főként szőrme kereskedelemmel foglalkoztak. 1784-ben az oroszok lemészároltak több száz őslakost. 1792-re az orosz szőrme kereskedelem központja lett. 1867-ben Alaszkát megvette az Amerikai Egyesült Államok és amerikai lakosság telepedett le. Jelenleg még közel 4000 Sugpiag nemzetségű ember él Alaszkában. A Novarupta (jelentése új kitörés) aktív sztratovulkán 160 km-re északra a Kodiak-szigettől. Itt történt a 20. század legnagyobb vulkánkitörése (1912). Ez a vulkán kitörés katasztrofális következményekkel járt. Tönkre tette a sziget infrastruktúráját, emberek, állatok megvakultak a vulkáni hamutól, elpusztultak az erdők és az állatvilág nagy része, elpusztította a lazac halászati iparágat. 1964-es alaszkai földrengés is nagy károkat okozott a szigeten. Kodiak Indítókomplexum A szigeten található, az amerikai Alaska Aerospace Development Corporation által létrehozott űrállomás, a Kodiak Indítókomplexum. Magyarországon üzemelő rádióklubok listája A rádióamatőröket összehozta a közös hobbi, és előbb-utóbb személyesen is találkozni kezdtek egymással. A beszélgetések főként a közös hobbijukról szóltak. Megosztották egymással rádiós élményeiket, megmutogathatták egymásnak a QSL-lapjaikat. Ezzel létrejött egy közösség, ahol először a tapasztaltabbak tanították a kezdőket, majd a klubok bővülésével megkezdődtek a tanfolyamok is. A tagok a klubot is ellátták akár közösen vásárolt felszerelésekkel, ezzel fejlődött azok technikai háttere is. Ezután már nemcsak a társaságért és a tanfolyamokért volt érdemes jönni, hanem a felszerelések miatt is, amit a tagok használhattak. Általánosságban sokkalta jobb technikai háttérrel rendelkeztek, mint a legtöbb egyéni rádióamatőr állomás. Például versenyezni klubokból sokkal célszerűbb volt, mint egyedileg. Magyarországon üzemelő rádióklubok A fővárosban Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub – HA5KDR: Budapest XII. ker, Őzike utca 37. Műegyetemi Rádió Club – HA5MRC, HA5BME: Budapest XI. ker, Goldmann Gy. tér 3. Puskás Tivadar Rádióamatőr Klub – HA5KHC: Budapest IX.ker Gyáli út 22. Klubnap Hétfő 17-20 Simonyi Károly Szakkollégiumi Rádióamatőr Klub – HA5KFU: Budapest XI.ker, Irinyi u.42. BKV rádióklub – HA5KDQ: www.ha5kdq.hu Nyugat-Dunántúlon Győr Városi Rádióklub – HA1KSA, HG1S, HG1PGY: Győr, Bajcsy-Zsilinszky utca 6. Területi Rádióklub Zalaegerszeg - HA1KZC, HA1KZB, HG1Z: Zalaegerszeg, Október 6 tér 19. Soproni Rádióklub - HA1KSS: Sopron, Kölcsey Ferenc utca 5. Közép-Dunántúlon Keszthelyi Városi Rádióklub – HA1KXX Keszthely, Pethe Ferenc u 5. Vezetője: HA1XP Tibor Tatabányai Városi Rádióklub – HA2KNC, HA2YNG, HA2KID: Tatabánya, Béla Király körtér 53. 4/2. Vezetője: HA2NC István Dél-Dunántúlon Kaposvári Rádióamatőr Klub – HA3KGC: KAPOSVÁR, Dózsa György u. 16. II. emelet Mohács Rádióamatőr Klub – HA3KMF: Mohács Tomori u. 17 Bakony Rádióklub – HA2KSD: Veszprém ASE Rádióamatőr SC - HA3DX: Paks - Ürgemező, Vácika dűlő Közép-Magyarországon Intercisa Rádióklub khse. – HA4KYP: Dunaújváros, Hangulat u. 2. alagsor Szölősi József Rádióklub és Rádióamatőr Állomás -HA4KYB Székesfehérvár Észak-Magyarországon Kazincbarcika Városi Rádióklub-HA9BVK,HG9X: H-3700. Kazincbarcika Egyházdűlő Vak Bottyán Rádióklub - HA6KVC, HG6Z, HA6KZS: H-3200 Gyöngyös, Than Károly utca 1. ( Vak Bottyán Rádióklub honlapja ) Ózdi Rádióklub – HA9OZD, HG9VHF: Bolyki Főút 27. V/20. Diósgyőri Rádióklub – HA9KPZ; Miskolc Bartók Béla Művelődési Ház, Andrássy út 15. Észak-Alföldön Jászsági Rádiósok Egyesülete HA7KLF -Jászberény Rákóczi u.37 Dél-Alföldön JÁNOSHALMA VÁROSI RÁDIÓKLUB Jánoshalma sportpálya HA8KVK & HG8N Békéscsabai Városi Rádióklub – HA8KWG: Békéscsaba, Puskin tér 1. Makói Rádió Klub – HA8KCI: Makó, Megyeház u. 20. Kishantosi Program A Kishantosi Programot 2005. december 10-én fogadta el az Élőlánc Magyarországért közgyűlése a Fejér megyei Hantoshoz tartozó Kishantoson, a Vidékfejlesztési Központban. A dokumentum – az ökopárt 2006-os választási programja – a hazai politikatörténetben egyedülálló, rendszerszemléletű, a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot középpontba állító megközelítést kínál, az ökológiai politika programját hirdeti meg. A Program kilenc fejezetben taglalja az egyes szakpolitikai területekhez kapcsolódó alapelveket és javaslatokat: társadalom- és gazdaságpolitika nemzetközi kapcsolatok természeti források agrár- és vidékfejlesztés város és vidéke oktatás kultúra egészség választási rendszer, közhatalom . A Kishantosi Program – a választási, illetve politikai programok sorában szokatlan módon – nem választja szét a gazdaságpolitikát a társadalompolitikától. Ebben az ökológiai politikára hivatkozik, amely „nem önkorlátozást hirdet: a személytelen gazdasági kényszerűségek uralmát kívánja korlátozni” és olyan gazdálkodást szorgalmaz, amely a természeti és emberi erőforrások megújulását biztosítja, sürgeti a pazarlás és a környezetszennyezés adóztatását. Tagadja, hogy a gazdasági növekedés érdekében hozott áldozatok a jóléthez járulnak hozzá; ellenkezőleg: a társadalmi kiszolgáltatottságot növelik. Fellelhető a Programban mind a konzervatív hagyomány, mind a szociális értékek iránti fogékonyság: „A szélsőséges és igazolhatatlan vagyoni különbségek a társadalom szövetét roncsolják, a természeti források pazarló használata elszegényíti környezetünket. A jövő nemzedékek örökségét pusztító civilizáció nem a fejlődés, hanem a hanyatlás képét mutatja.” A dokumentum szerzői közt szerepel – többek közt – Bajomi Iván szociológus, Bíró Gáspár egyetemi tanár, politológus, György Lajos ökofilozófus, Miklóssy Endre urbanista, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus, Solymosi Tamás orvos, Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség vezetője, Szilvási István, az Orvoskamara akkori alelnöke, Tallár Ferenc filozófus, Vajda Zsuzsanna (pszichológus) pszichológus, ifj. Zlinszky János biológus, továbbá az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagjai. Madagaszkári sarlósfecske A madagaszkári sarlósfecske (Zoonavena grandidieri) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Madagaszkár, a Comore-szigetek és Mayotte területén honos Alfajai Zoonavena grandidieri grandidieri (J. Verreaux, 1867) - Madagaszkár Zoonavena grandidieri mariae (Benson, 1960) - Comore-szigetek Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.) Birdlife.org Nkuya Sonia Nkuya Sonia (Budapest, 1990. március 30. –) magyar énekesnő, fotómodell, a Megasztár című műsor döntőse, a PartYssimo együttes énekese. 2014–2017 között a Sugarloaf együttes énekese volt, 2017. májustól a Sheyla Bonnick Feat. The Sounds Of Boney M. énekese. Zenei pályafutása Kezdeti évek: gyerekszínész, R-GO Apja kongói, anyja magyar, innen ered bőrének tejeskávé színe. Hétéves korától kezdett színházakban játszani (Thália, Erkel, Bábszínház), és 12 éves korától kezdett az énekléssel komolyabban foglalkozni. Tizenöt éves korában ismerkedett meg az R-GO zenekarral, és nem sokkal később felajánlották neki, hogy legyen az együttes vokálosa. A 2005-ös botrányos Magyar Sziget fesztiválon nem léphetett fel, mert a szervezők nem tudták garantálni az apai ágon kongói származású lány biztonságát. Az eset miatt néhány héttel később kilépett az együttesből, és a néhány nappal később megrendezésre kerülő 6. ARC kiállítás "Haza. Szereted?" című koncertjének fellépői és szervezői emiatt már nem tudták személyesen kifejezni szolidaritásukat. Az erről szóló nyilatkozatot több neves művész írta alá, köztük a Back II Black, a Balkan Fanatik, a Beatrice, Bëlga, Oláh Ibolya menedzsmentje, az R-GO és a Volt Produkció. Ezután saját zenekar szervezésébe kezdett, amelyben az Irie Maffia három tagja (Szekér Ádám, Dési Tamás, Havas Miklós) is részt vett. A Megasztár döntője 2008-ban elindult a Megasztár televíziós tehetségkutató műsor negyedik szériájában, ahol bejutott a döntőbe, és ott a negyedik élő adásban esett ki, ezzel a 8. helyet szerezte meg. Ezt követően vált szélesebb körben ismertté. 2009-ben ő énekelte Horváth Zsolt (Hozso) Táncolj még! című videoklipjének magyar verziójú dalát. Ugyanebben az évben vokálozott Hevesi Tamás Egy új világ című CD-jén. 2009-ben saját lemezének elkészítésébe kezdett, amelyhez Király Viktor is írt számokat. A lemez kiadásáról végül nem sikerült a kiadóval megegyeznie. A PartYssimo és a Sugarloaf énekese Magyarországra hazaköltözését követően 2013 őszétől a PartYssimo együttes énekese lett. 2014. májusban jelentették be hivatalosan, hogy a Sugarloaf együttesben ő váltja a Dér Heni kiválása után rövid ideig ott éneklő Gubik Petrát. Az együttessel előzőleg már lépett fel, de családi problémái miatt korábban nem tudta vállalni a teljes rendelkezésre állást. Első közös fellépésük 2014. májusban az Ezer Lámpás Éjszakája koncertjén volt. Rögtön a mélyvízbe került, több koncertre, videoklip-készítésre és CD-felvételre kellett felkészülnie az új felállásban. A PartYssimo együttessel az év esküvői zenekara kategóriában 2015. októberben Hungarian Wedding Award 2015 díjban részesült, és megkapták a verseny abszolút győztesének járó különdíjat is. 2016-ban ismét az év esküvői zenekara lettek. 2015. évi munkái alapján a legstílusosabb énekesnők között tartották számon. A Sugarloaf együttes megalakulásának 20. évfordulója alkalmából 2016. második felében album kiadását tervezték XX címmel. Az együttessel a Múlató című új dalukról videoklip is készült. Utolsó közös daluk a Depiend volt, majd 2017-ben kivált az együttesből. Sheyla Bonnick mellett 2017 májusától a Boney M. zenekar egyik alapító vokalistájának, Sheyla Bonnicknak a Sheyla Bonnick Feat. The Sounds Of Boney M. formációjának énekeseként lép fel. A Playboy magazinban Szereti a polgárpukkasztó dolgokat, és ezt több alkalommal is bizonyította. 2009-ben ő volt az első színes bőrű címlaplány a magyar Playboy magazinban. Extravagáns megnyilvánulásaival később is többször magára hívta a figyelmet. 2009-ben az ugyancsak Megasztáros Szecsődi Karival készített egy polgárpukkasztó videoklipet, amelyet a YouTube-on több mint 750 ezren tekintettek meg. 2011-ben is különleges képsorozatot vállalt be, amikor egy templomban készítettek róla a korábban tőle megszokottól teljesen eltérő fotósorozatot. Egyéb televíziós szereplései 2010-ben szerepelt az Ezek megőrültek! című televíziós show-műsor első évadában. Ugyanebben az évben személyesen találkozott Haddawayjel, aki Lady Gagához hasonlította. 2011-ben Tolvai Renivel és Hiennel a TV2 A nagy duett című műsorának első évadában meghívott vendégként az egyik extra produkciót adták elő. 2017-ben a szerepelt a Viasat 3 csatorna Sikítófrász című műsorában. Magánélete, harc a kislányáért Élettársi kapcsolatban él, előző és jelenlegi kapcsolatából is egy-egy kislánya született: Annabella Aphrodité és Norina Niké. Precedensértékű gyermekelhelyezési ügye nagy nyilvánosságot kapott, és az országos média is többször, részletesen foglalkozott vele. 2011-ben szintén magyar állampolgárságú élettársával Londonba költözött, ott született közös gyerekük Annabella Aphrodité. Kapcsolatuk két év múlva megromlott, ezért társának bejelentette, hogy kislányával hazaköltözik, aki, hogy ezt meghiúsítsa, elvette a kislány útlevelét és iratait. Ennek ellenére Sonia egyszeri konzuli engedéllyel magyar állampolgárságú gyerekével együtt visszatért Magyarországra. Gyermeke apja ezt követően feljelentette, melynek következtében a bíróság határozatot hozott, hogy a gyereket vissza kell vinnie korábbi állandó tartózkodási helyére Londonba, és Annabellának addig ott kell maradnia, amíg a szülők közösen másként nem döntenek, vagy egy későbbi gyermekelhelyezési perben ítélet nem születik. Mivel azonban a gyereket nem vitte vissza Londonba, az apa végrehajtást kért, melynek alapján 2014. májusban nemzetközi körözést adtak ki Sonia ellen. A körözés miatt jelentkezett a hatóságoknál, ezért megszüntették a keresését. Az esetről a TV2-ben, Hajdú Péter Frizbi című műsorában is nyilatkozott. A gyerekkel továbbra sem tért vissza Londonba, a bírósági végrehajtók elől pedig ismeretlen helyre távozott. Emiatt 2014. decemberben ismét nemzetközi körözést adtak ki ellene. A körözés alapján Nkuya Soniát a kislányával együtt 2015. februárban a francia hatóságok Franciaországban állították elő, amikor éppen Londonba igyekezett, hogy eleget tegyen a bírósági végzésnek. Tanúként hallgatták ki, majd továbbengedték. Ezt követően Angliában tartózkodott a bíróság döntéséig. 2015. április végén rendeződött az ügy, amikor sikerült megegyeznie a gyerek apjával. 2015. augusztusig még Angliában élt, pincérnőként dolgozott, amíg véglegesen sikerült rendezni az ügyet. Ebben a hónapban jelentették be második terhességét,, majd 2015. október végén Budapesten megszületett második kislánya, Norina Niké. 2015. szeptember 20-án a Petőfi TV Filmklub című műsorában Tatár Csilla vendégeként beszélt az előző időszak megpróbáltatásairól. Megjelent CD lemezei Ki követ (single) (Sugarloaf) (2014) XX (album) (Sugarloaf) (Előkészületben) Dalai Megasztár (2008) Különös szilveszter (Megasztár karácsony CD) (2008) Ha legközelebb látlak (Megasztár − A legenda folytatódik CD) (2008) Táncolj még! (videoklip) (2009) Hányszor mondjam? (videoklip) (2009) Szecsődi Karival Dolce Vita (videó a Balatoni nyár című TV-műsorban) (2014) Hajnalig még van idő (videó a Balatoni nyár című TV-műsorban) (2014) Múlató (2016) (Sugarloaf) Depiend (2016) (Sugarloaf) A Sugarloaf együttes repertoárja Czirjáky Márton Czirjáky Márton (Lőcse, 15. század eleje – ?) evangélikus lelkész. Élete Tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1522-ben Wittenbergbe ment, ahol első volt a magyarok közt, aki Luther Márton előadásait hallgatta. Hazájába visszatérve a lőcseiek lelkészül választották meg, és társával, Bogner Bertalannal buzgón terjesztette Luther tanát a Szepességben. Mikor I. Ferdinánd 1548-ban megparancsolta az öt szabad királyi városnak (Kassa, Eperjes, Bártfa, Nagyszeben és Lőcse), hogy az általuk elfogadott új hittanról és egyházuk szervezetéről nyilatkozatot nyújtsanak be, ezt nagy részben az akkori bártfai tanár Stöckel Lénárt szerkesztette, a kidolgozásban azonban Czirjákyt mint teológust, illeti a legnagyobb érdem. 1549-ben nyújtották át e munkát I. Ferdinánd magyar királynak és később Verancz Antal esztergomi érseknek; a bécsi küldöttségnek Czirjáky is tagja volt. Ez a hitvallás következő címmel jelent meg: Confessio Christianae doctrinae quinque liberarum Civitatum in Hungaria superiori. Cassoviae, 1549. Lanouaille Lanouaille település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1015 fő (2015). Lanouaille Angoisse, Anlhiac, Dussac és Génis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ufológia Az ufológia az UFO (azonosítatlan repülő tárgy angol eredetű rövidítése) és a görög eredetű logosz elemekből összetett, eredetileg angolszász eredetű ufology kifejezés magyarítása, mely azokat a tevékenységeket foglalja össze, melyek a különféle UFO-megfigyelésekkel, ezek dokumentálásával, magyarázatával, illetve cáfolatával foglalkoznak, valamint az ezzel kedvtelésből foglalkozóknak egyesületek keretében, illetve előadások és médiamegjelenések (folyóiratok, rádió- és tévéműsorok) segítségével publicitást biztosítanak. Az ufológia túlnyomórészt a hivatalos tudomány által el nem ismert – ugyanakkor a tudományosságra egyébként jellemző érzelemmentességi kritériumoknak nem mindig megfelelő formában cáfolt értelmű – hobbitevékenység, míg az UFO-kutatók jelentős része – ugyancsak gyakran érzelmektől túlfűtötten – a tevékenységet tudománynak tartja. Egyes UFO-hívők megítélése szerint a tudományosság elutasítása valójában az UFO-k létezésének titkolását célozza, amely álláspont viszont semleges megítélés szerint összeesküvés-elméletnek is tekinthető. A hivatalos tudomány részéről is vannak projektek, melyek a dokumentált eseteket vizsgálják, magyarázatot keresve a történtekre. Ez utóbbi összefüggésben a hivatalos tevékenység a rövidítés eredeti, idegen lényekkel kapcsolatos jelentésektől mentes, azonosítatlan repülő(nek látszó) objektumokkal (UFO) foglalkozik, bár ezt a tevékenységet sokan (főleg a hívő művelői) nem sorolják az ufológia tárgykörébe. Az ufológia hívő művelői feltételezik a földönkívüliek jelenlétét a Földön, bár erre jelenleg semmilyen megbízható tudományos bizonyíték nincsen a természettudományok (fizika, csillagászat, biológia, kémia, földtudományok, stb.) részéről. Az ufókutatás hobbijellege miatt nem felel meg a tudományos módszertan követelményeinek, ugyanakkor hozzájárul olyan megfigyelések globális összegyűjtéséhez és dokumentálásához, melyeknek természettudományos magyarázata a tudományosság számára gyakran kihívást jelent, és nem minden esetben sikerült megnyugtató tudományos magyarázatot adni bizonyos jól dokumentált, illetve az UFO hívők szerint professzionális megfigyelő(k) (pl. katonák, pilóták) által leírt jelenségekre. Ám a szkeptikusok szerint az emberek megfigyelése még nem bizonyíték, mindegy hányan látják, és a képzettség sem számít, főleg a pilóták, rendőrök esetében nem. Főleg a rendőrökhöz, katonákhoz és pilótákhoz hasonló gyakorlott megfigyelők vallomásairól újból és újból bebizonyosodik, hogy csapnivaló megfigyelők, főleg ha izgatottak vagy kimerültek. Sok tanulmány szerint a rendőrök és a pilóták még az átlagembernél is sokkal megbízhatatlanabbak. Még J. Allen Hynek a híres UFO kutató is úgy találta hogy a polgári- és katonai pilóták 88%-a félreértelmezi az égen látottakat. Egy másik felmérés szerint pedig a rendőrök 95%-a ad az UFO-król szóló téves jelentést. Ennek az lehet az oka, hogy a rendőrök és pilóták mindig nagyobb kimerültségben és felfokozott éberséggel fürkészik a rájuk leselkedő veszélyeket és az agyuk nagyobb eséllyel képezel be/értelmezi félre az égi jelenségeket. Ehhez járul még az is, hogy bizonyos titkos katonai projektekkel, kísérletekkel kapcsolatos jelenségeket időnként civil megfigyelőknek is van módjuk észlelni, és az illetékes kormány, illetve katonai vezetés ezekről igen ritkán hajlandó olyan mértékben információt szolgáltatni, ami minden kétséget kizáróan megmagyarázná az észlelt jelenséget. Ez gyakran táptalajt ad a nem konvencionális magyarázatok (így pl. a földönkívüli eredet) feltételezésére. Művelőinek tevékenysége Az egész világon UFO-klubok alakultak az ufológia művelésére, melyekhez szinte bárki csatlakozhat, aki azonos eszmét vall a földönkívüli jelenléttel kapcsolatban – lévén, hogy semmilyen olyan akkreditált végzettség nem létezik a világon, amely ufológusi/ufókutatói címet adományozna – így gyakorlatilag bárki ufológusnak/ufókutatónak tekinthető, aki ezt állítja magáról. Az ufókutatók egy jelentős része hisz a földönkívüliek földi jelenlétében és megpróbálja bizonyítani, sőt tanulmányozni azt. Hazánkban a Magyar Ufókutató Szövetség egy olyan átfogó szervezet, mely több Magyarországi UFO klubot foglal magába. Az ufológia a médiában Az ufológia – gyakran éppen ellentmondásossága, illetve a hívők és a szkeptikusok közötti csatározások miatt – hálás téma a médiában. Szinte minden országban megvannak az érdeklődők igényeinek kielégítésére szolgáló sajtótermékek (leggyakrabban színes magazinok, folyóiratok formájában), és kedvelt témája a rádió-, illetve tévéműsoroknak is. A rendszerváltást követően a Magyar Televízióban Déri János szerkesztésével és műsorvezetésével fémjelzett, akkoriban igen nézett Nulladik típusú találkozások című műsor jelentős részben e témával foglalkozott. A kérdés szaktudományos megítélése A földönkívüli intelligencia kutatásának léteznek tudományos területei is, egyrészről a csillagászat tudománya révén, melyben rádióteleszkópokkal pásztázzák az égboltot, keresve a földönkívüli civilizációk jeleit, ilyen legismertebb program a SETI. A másik ilyen tudományág az asztrobiológia, mely lényegében a csillagközi tér biokémiája. Ezen tudományterületeket nem szokás az ufológia körébe sorolni, mivel nem az UFO-megfigyelésekkel foglalkoznak. A csillagászat és az asztrobiológia területén dolgozó tudósok kifejezetten szembehelyezkednek az ufológusok állításaival, Carl Sagan, amerikai csillagász, asztrobiológus, aki több űrmisszió előkészítésében és tervezésében is részt vett, kifejezetten a szíve ügyének tekintette a természettudományok nagyközönség felé való kommunikációját, maga élesen szembe helyezkedett az ufológia és asztrológia áltudományaival, melyeket a műveiben kommunikált a nagyközönség felé. Stephen Hawking, korunk egyik legnagyobb fizikusa is felszólalt a témában a természettudományok mellett és az ufológia ellen tudományos ismeretterjesztő sorozatában, ahol egy külön epizód foglalkozott a földönkívüliekkel, annak tudományos vonatkozásaival. Hazánkban Kulin György, a Magyar Csillagászati Egyesület alapítója, A távcső világa c. művében fogalmazta meg aggályait az ufológia áltudományával kapcsolatban: "Sokszor már a hírközlő eszközök, a sajtó és a rádió is hírt adtak állítólagos ismeretlen eredetű repülő testekről -erre utal az UFO angol betűszó-, azt a gyanút keltve, hogy távoli bolygóról jött űrhajók, "csészealjak" röpködnek a Földi légkörben. időnként elcsendesednek, majd ismét felröppennek az ilyen hírek, olykor valóságos tömeghisztériát okozva. Ezért lehet UFO őrületről beszélni. Fel lehetne tenni a kérdést, miért soroljuk a hamis világképek közé az UFO-kban való hitet. Az emberek sok mindent elhisznek, amit hallanak, vagy olvasnak az újságban, a nyomtatott betű iránti bizalom még nem helytelen világnézet. Ez valóban úgy is van! Az USA-ban 40 ezer bejelentést megvizsgáltak, de egyik eset sem bizonyult idegen világból érkező űrhajónak, a bejelentők annak néztek fényes bolygókat, meteorokat, meteorológiai és más rendeltetésű léggömböket, különféle jelzőrakétákat, halójelenségeket. Még egyszer sem észleltek UFO-gyanús objektumot sem csillagászok -akiknek az a foglalkozásuk, hogy állandóan az eget fényképezik-, sem az erre illetékes légvédelmi megfigyelők. A józan emberek, akik ezekről a cáfolatokról értesülnek, tudomásul veszik, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény -sajnos- nem történt meg." A kérdésnek tudományos részről való túlfűtöttségét jól mutatja az alábbi Kulin-idézet: "Ahol üzleti szellem siet kihasználni a hiszékenységet, UFO-klubokat, -kongresszusokat rendeznek, több száz, sőt, több ezer résztvevővel, folyóiratokat, könyveket adnak ki, tele a legképtelenebb butaságokkal. Az UFO-hívők nem is tartják a tudományt illetékesnek arra, hogy az UFO-k létét vagy nemlétét megállapítsa. A tudósokat elfogultsággal és előítéletekkel vádolják, így az ő szavukat meg sem hallgatják. Az UFO-őrületnek vannak misztikusai is, akikkel ideggyógyászati szakorvosnak kellene foglalkozni. Vannak ugyanis, akik azt híresztelik, hogy telepátia útján kapcsolatban állnak más bolygók értelmes lényeivel. A gondolkodó embereket is megtéveszti, amikor a csészealj hívők korlátoltsággal vádolják a tudósokat, akik nem tudják elképzelni, hogy létezhetnek a Földön kívül olyan más civilizációk is, amelyek többre képesek, mint a földi ember. A tudomány feltételezi más civilizációk létezését olyannyira, hogy gyakorlatilag is foglalkozik a velük való rádió összeköttetés megteremtésével. Sajnos azonban eddig ennek még semmi jele nincsen, pedig a tudósok örülnének ennek a legjobban. " Algueña Algueña község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 1372 fő (2017). Algueña Hondón de las Nieves, Monóvar, Orihuela és Pinoso községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rozsdásbegyű tapakúló A rozsdásbegyű tapakúló (Liosceles thoracicus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó Liosceles nem egyetlen faja. Előfordulása Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területen honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők. Alfajai Liosceles thoracicus dugandi Meyer de Schauensee, 1950 Liosceles thoracicus erithacus P. L. Sclater, 1890 Liosceles thoracicus thoracicus (P. L. Sclater, 1865) Megjelenése Átlagos testhossza 19 centiméter, testtömege 39-42 gramm. Életmódja A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. szeptember 9.) GP2 német nagydíj A GP2 német nagydíjat 2005-től 2014-ig rendezték meg, két versenyhelyszínen: a Hockenheimringen és a Nürburgringen. 2007-től váltakoznak a pályák. A francia Olivier Pla és a spanyol Javier Villa kivételével csak korábbi és későbbi forma-1-es pilóta szerzett győzelmet. Baglamasz A baglamasz (görög μπαγλαμάς, eredetileg török bağlama) görög húros, pengetős hangszer, a hosszú nyakú lantfélék családjába tartozik. Formája, felépítése a buzukihoz hasonló, de annál kisebb. Fémhúrokkal van felszerelve, három húrpárja van, fogólapja bundozott, pengetővel szólaltatják meg. Hangolása d'd"–a'a'–d"d", vagyis a három húrpáros buzukihoz hasonló, de egy oktávval magasabban szól. Dupla húrpárjai közül az alsó kettő oktávra, a többi uniszónóra van hangolva. Elsősorban kísérőhangszer, a pireuszi stílusú rembétiko zenében a buzukival együtt használják. Domború testét gyakran egy darab fából faragják, de lehet a buzukihoz hasonlóan szelvényekből összerakott is. 375 Ursula A 375 Ursula (ideiglenes jelöléssel 1893 AL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1893. szeptember 18-án. Bánffy Miklós (író) Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága. Származása, családja 1873-ban született, Kolozsvárott. Édesanyja báró Bánffy Irma (1852–1875), báró losonci Bánffy Albert főispán és gróf galántai Esterházy Ágnes leánya, édesapja gróf losonci Bánffy György főajtónálló (1843–1929) volt, Bánffy Miklós főispán (1801–1894) fia. Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot. 1946-ban leánya Bánffy Katalin férjhez ment Ted Jelenhez, az amerikai hadsereg diplomáciai szolgálatában álló hadnagyához, akivel annak afrikai állomáshelyére, előbb Casablancába, majd Tangerbe került. Apa és leánya többé soha nem találkoztak. A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949 augusztusában levélben folyamodott Petru Groza miniszterelnökhöz, kérve az útlevél kiadását. Rámutatott, hogy megélhetés híján csak az éhenhalás vagy az öngyilkosság között választhat. 1949. szeptember 30-án kapta meg útlevelét. Október 15-én betegen érkezett Budapestre, felesége ápolta, de tíz nap után be kellett fektetni Haynal Imre professzor klinikájára. 1950. június 6-án halt meg a kórházban. Június 10-én temették Ravasz László püspök Jeremiás 9,23–24. verseire alapuló beszédével a Farkasréti temetőben. 1976 őszén exhumálták, elhamvasztották, s Kolozsvárra szállították, hogy kívánságának megfelelően a Házsongárdi temetőben, a családi kriptában helyezzék örök nyugalomra. A kolozsvári temetésre október 29-én került sor. Alig néhány ember állt a kripta bejáratánál, de közöttük ott volt a kortárs és barát Kós Károly és a már nagybeteg munkatárs Mikó Imre. Mindketten egy éven belül távoztak az élők közül. A bonchidaiak nevében Bálint József református lelkész mondott szép beszédet, s hozott egy kis hazai földet, dércsípte lombot az atyai ház közeléből. Az egyházi szertartást Csutak Csaba kolozsvári esperes végezte. Iskolái 1891-ben érettségizett a Budapest VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nem sokkal azelőtt alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. A Ráday Levéltárban őrzött egyetemi indexe szerint 1891-ben iratkozott be a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jog- és államtudományi szakára. Ilyen beírások olvashatók az 1891–93-as évekből: „Szorgalmasan látogatta az előadásokat” (Szádeczky Kardos Lajos), „Jó előmenetelű” (dr. Óváry Kelemen). 1892-ben a Magyar Diákszövetség Kolozsvári Osztályának elnöke lett. 1893-tól a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. Miután ledoktorált, bekapcsolódott az erdélyi szövetkezeti mozgalomba, és az Erdélyi Gazdasági Egylet gyűlésein is felszólalt. Politikai tevékenysége Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 60 000 holdas birtokával az ország egyik legnagyobb földesurának számított, s így kötelességének érezte, hogy a közért is tegyen. 1899-ben tiszteletbeli fogalmazó a fiumei tengeri hatóságnál. 1900-tól Berlinben a külföldi szaktudósítói hálózatnál segédtudósító volt. 1901-től szabadelvű programmal, majd 1910-től pártonkívüli programmal országgyűlési képviselő lett, később a Nemzeti Munkapárthoz csatlakozott. 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja volt. A első világháború kitörésekor Bánffy Miklós az erdélyi hadtestnél szolgált, majd a német Süd-Armee Commandóhoz vezényelték. Politikai felfogása Tisza Istvánéhoz hasonló, a háború alatt, a kormány megbízásából több alkalommal járt Konstantinápolyban és Szófiában. Az első világháború alatti frontszolgálatáról igen keveset tudunk. 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt, ám békepárti polihisztorként a díszes felvonulás végére a sorba beállította a háborúban megrokkant katonákat is. Ez sokakban visszatetszést keltett; ünneprontónak tekintették. Emlékeim című írásában olvashatjuk élményeit az összeomlás, az őszirózsás forradalom utáni időkről, s ad remek portrét Károlyi Mihályról: „Ember voltában, úgy hiszem, jobban ismertem, mint bárki. Közeli rokonom, és (…) legtávolabbi gyerekkorunk óta – én hétéves voltam és ő hat, midőn tehát először találkoztunk – úgyszólván testvéri barátság fűzött hozzá, mely utóbb az ifjúság viharos éveit is betöltötte. Fönnmaradt továbbra az is, bár az élet lassanként más-más utakra vitt – más-más utakra vitt a természetünk is –, míg végül fölfogásban és világnézetben egymástól teljesen elszakadtunk. Mégis fönnállott közöttünk a gyermekkorból eredő intim viszonyunk. Tegyük hozzá, Károlyi Mihály és leánytestvére első unokatestvérek gyermeke. Talán ez volt az oka, hogy nyúlszájjal és farkastorokkal jött a világra (…). Születésekor az anyja már tüdőbajos volt, és alig három év múlva meghalt. A hátrahagyott két árvát nagyanyjuk, a nagynéném veszi magához.” 1918 legutolsó napján Bánffyt a Székely Nemzeti Tanács, egészen pontosan annak tényleges vezére, Bethlen István megbízta, utazzék nyugatra. A cél: fölvilágosítani egy semleges küldött által a győztes hatalmakat, mi az igazi helyzet Magyarországon, és milyen teljes belső összeomlás lesz, ha győz az előretörő bolsevizmus. Sorra járta Bécset, Berlint, Hágát, majd elérte Bethlen sürgönye Bécsből: „Gyere azonnal” – ami egyben Budapesten a szovjeturalom végnapjait is jelentette, a pénznek végén járó Bánffy számára pedig (aki az utóbbi időben már portréfestésből tartotta fenn magát), nagy megkönnyebbülést. 1921. április 14. és 1922. december 19. között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be. Külügyminisztersége bő másfél esztendejéről, amely az ország 20. századi történetének igen feszült időszaka volt (ekkor került sor Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételére, s többek között erre az időre esett a trianoni béke döntését megkérdőjelező sikeres soproni népszavazás, a IV. Károly visszahozását megkísérlő „királypuccs”, mindkettő rendkívüli nemzetközi bonyodalmakkal), Bánffy Miklós részletesen írt 1946-ban megkezdett, de befejezetlenül maradt, s Huszonöt év címmel 1993-ban megjelent visszaemlékezéseiben. A külügyminiszterségről való lemondása után Bánffy Miklós Klebelsberg Kuno felkérésére elvállalta a Képzőművészeti Tanács elnöki tisztét. Ekkor került sor erdélyi hazalátogatására, amely vízválasztó lett az életében: rájött arra, hogy mit is jelent számára Erdély, Bonchida, és ekkor merült fel benne a hazatérés gondolata. 1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. A román király kezéből személyesen kapott román állampolgárságot azzal a feltétellel, hogy tíz évig nem fog politizálni. Felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása, a kisebbségi helyzet szorításában működésük biztosítása. Mikó Imre Bánffy Miklós emberközelben című visszaemlékezésében a következőket írta: „Bukarestben (Bánffynak) első dolga az volt, hogy beiratkozzék a Jockey-klubba és társadalmi kapcsolatot teremtsen azokkal, akik akkor számítottak. Elragadtatással beszélt egy öreg Hurmuzachiról, akivel – úgy látszik – legjobban megértették egymást. Lehet, hogy meg is írta a Megszámláltattál … valamelyik figurájában, hiszen az arisztokráciának közös vonásai voltak, akár román volt, akár magyar. Imponált neki Armand Calinescu esze és erélye, Grigore Gafencu sima modora, Argetoianu cinizmusa”. Erkölcsi és anyagi támogatását érezhette az elnyomott magyarság anyagi talpra állása és megmaradása szempontjából kivételes jelentőségű Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), a magyar tudományosság erdélyi fellegvára, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a magyar közművelődés szervezete, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is. Az Erdélyi református egyházkerület főgondnokává választották, amelyben Makkai Sándor, majd Vásárhelyi János püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában is. Hazatérésével a legnagyobb riadalmat a Magyar Párton belül okozta, de Bánffy valóban a háttérben maradt. Az OMP reformistái álltak közel hozzá, így Kós, Spectator, s csupán a nagy múltú Ellenzék című napilapon keresztül – melynek főrészvényese volt – szólt bele az erdélyi politika eseményeibe. 1939-ben vezetésével létrejött a Romániai Magyar Népközösség, a magyarság kulturális és gazdasági-társadalmi képviseletének ellátására. A szervezet egészen a II. bécsi döntésig az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi és tömegszervezet volt. Ekkor indultak tárgyalások egy új kisebbségi statútumról is, amely különösen az oktatásban, a kulturális intézmények és az egyházak működésében ígért javulást. A tartós nemzeti elnyomás és az eluralkodó belpolitikai káosz hatására azonban az erdélyi magyarság többsége ekkor már szkeptikusan tekintett az ilyen egyezkedési kísérletekre. Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett. 1943-ban Bethlen István titkos megbízatásával Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel (Iuliu Maniuval), ez azonban a németek tudomására jutott, és 1944 őszén német csapatok felgyújtották és kifosztották bonchidai kastélyát. 1944 nyarán-őszén többször tárgyalt Horthyval, akit megpróbált rávenni a háborúból való kilépésre, de csak annyit ért el, hogy megvédte Kolozsvárt a fronttá válásától, az elpusztítástól. 1944. október 17-én a Szálasi-puccsot követően rövid levélben lemondott felsőházi tagságáról, indoklása szerint „Tekintettel arra, hogy magyar törvényhozásról többé nem lehet szó …”. Bánffy Miklós és családja Budapesten érte meg a front átvonulását, 1945 tavaszán tértek vissza Kolozsvárra. A háború után otthon sem fogadták úgy, ahogy megérdemelte volna, sőt vagyonából a helybéliek teljesen kiforgatták, birtokát elvették. Kulturális tevékenysége Kolozsváron, első egyetemi éveiben Gegenbauernél zenélt, irt is pár zenedarabot, amit azonban jóformán csak Zichy János akkori kultuszminiszter felesége, Zichy Margit ismert, aki maga is nagy zenekedvelő és nagyszerű zongorajátékos volt, ő ajánlotta férjének Bánffy Miklós kinevezését a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává, 1912-ben. A kulisszák világa sem volt ismeretlen Bánffy Miklós számára: diákkorában szinte minden este színházban volt, 18 éves korában már írt egy színdarabot, amit műkedvelők mutattak be, és néha délutáni előadásokon – amelyeket nem látogattak ismerősei – statisztált is a színházban. Bánffy Miklós Kisbán Miklós néven drámaíróként vált ismertté, a Naplegenda című drámájának 1906-os bemutatója hírt s nevet szerzett neki, Ady Endre figyelmét is felkeltette. A Nagyúr című, 1912-ben bemutatott színpadi művét Kós Károly méltatta elragadtatással: „Katona József óta a legmonumentálisabb és legtökéletesebb históriai magyar drámá”-nak nevezte. A harmincas években a Martinovics című drámájával keltett viharos/vitatott visszhangot. Utolsó bemutatott darabja, Az ostoba Li, Kolozsváron került színpadra, 1946-ban. Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak. 1912 és 1918 között a magyarországi állami színházak, beleértve a budapesti Operaház intendánsa volt. Díszlet- és jelmeztervei mellett a modern darabok előadását is támogatta. „Operaházi intendáns korában derült ki az is – írta később Kós Károly –, hogy nemcsak díszlet- és kosztümtervező, hanem világviszonylatban is elsőrangú és modern díszlet- és kosztümtervező.” Neki köszönhető, hogy a világ operaházaiban sikeres operák bekerültek a budapesti Operaház repertoárjába, sőt neki köszönhető az is, hogy Bartók Béla korábban elutasított műveit, A kékszakállú herceg várát és A fából faragott királyfit is bemutatta végül az operaház 1918-ban. Az ő díszleteivel és jelmezeivel felújított operát 2013-ban a Kolozsvári Opera bemutatta. 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja volt. Bécsi tartózkodása alatt portréfestéssel egészítette ki tiszteletdíját. 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt. Miután 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az erdélyi irodalmi életben. Néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott több könyvet illusztrált, például Tamási Áron műveit. Vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék és a legnagyobb kisebbségi magyar nyomdavállalat, a Minerva Rt. mögött. Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékokon megrendezte Az ember tragédiáját. Egy, az 1934. évi bemutatót megelőző írásában az Erdélyi Helikon 1934. februári számában maga számolt be több évtizedet átfogó Tragédia-élményéről, amelynek gyökerei a serdülő korában látott előadásokig vezethetők vissza. Bánffy 1934. július 15-én kezdte meg a tényleges rendezői munkát az 500 fős, főleg ínségmunkásokból és egyetemi hallgatókból verbuvált statisztériával. A főszereplők az általa tervezett új jelmezeket kapták. A bemutató előadásra augusztus 4-én került sor, zsúfolt nézőtér előtt. Augusztus 9-én Kurt Schuschnigg osztrák kancellár feleségével és kíséretével megtekintette a Tragédiát, s valamelyik előadáson ott volt – Bánffy meghivására – Octavian Goga is, Madách művének román fordítója. A II. világháború utáni Kolozsváron Bánffy Miklós először próbál bekapcsolódni a színházi és irodalmi életbe. Bemutatták Az ostoba Li című darabját, egy kisregénye, a Bűvös éjszaka is megjelent, tagjává fogadta az újonnan alakult Romániai Magyar Írók Szövetsége, munkatársa lett az induló Utunknak, az egyetlen magyar irodalmi lapnak, amely abban az időben megjelent. De ezek a lehetőségek hamar bezárultak előtte: a berendezkedő kommunista hatalom mint „osztályellenséget” kezdte kezelni. Már nem közölték írásait, megélhetését nem tudta biztosítani, Király utcai házának egyetlen lakrészéből is ki akarták tenni, viszont útlevelet számtalan kísérlet után is csak 1949 legvégén kapott. Földbirtokosként Bonchidán mintaszerű gazdaságot működtetett, remek lovaival megjelent a bukaresti versenyeken is. Főbb művei A külkereskedelmi politika eszközei ; Politzer, Bp., 1902 Kisbán Miklós: Naplegenda ; Singer-Wolfner, Bp., 1906 Kisbán Miklós: A nagy úr. Attila. Színmű ; Singer-Wolfner, Bp., 1913 Kisbán Miklós: A haldokló oroszlán ; Singer-Wolfner, Bp., 1914 Kisbán Miklós: Az erősebb. Színmű ; Athenaeum, Bp., 1918 Kisbán Miklós: Maskara ; Athenaeum, Bp., 1926 Kisbán Miklós: Reggeltől-estig. Regény ; ill. Kós Károly; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár, 1927 ( Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. XVI. sorozat ) Kisbán Miklós: Martinovics. Színmű ; Erdélyi Helikon, Kolozsvár, 1931 Kisbán Miklós: Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja ; Athenaeum–Erdélyi Szépmíves Céh, Bp.–Kolozsvár, 1932 Emlékeimből ; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1932 ( Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. VI. sorozat ) Megszámláltattál... Regény, 1-2. ; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1934 [ Az Erdélyi Trilógia ] És hijjával találtattál... Regény, 1-2. ; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1935 ( Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadás ) [ Az Erdélyi Trilógia ] Darabokra szaggattatol ; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1940 ( Az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi díszkiadása ) [ Az Erdélyi Trilógia ] Farkasok ; Révai, Bp., 1942 Naplegenda ; Révai, Bp., 1944 Kisbán Miklós: Bűvös éjszaka ; Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár, 1946 Huszonöt év. 1945 ; sajtó alá rend., bev., jegyz., képvál. Major Zoltán; Püski, Bp., 1993 Emlékeimből. 1932 ; 2. bőv. kiad.; Polis, Kolozsvár, 2001 Bánffy Miklós összes novellái ; Polis, Kolozsvár, 2004 Erdélyi történet ; Balassi–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2006 ( Bánffy Miklós művei ) Mesék. Felnőtteknek ; sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter; Noran, Bp., 2007 Milolu. Három kisregény ; Balassi–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2007 ( Bánffy Miklós művei ) Novellák ; Balassi–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2008 ( Bánffy Miklós művei ) A nagyúr. Bánffy Miklós emlékezete ; vál., szerk., összeáll. Sas Péter; Nap, Bp., 2008 ( Emlékezet ) Bánffy Miklós összes drámái ; sajtó alá rend. Kereskényi Hajnal; Polis, Kolozsvár 2009 Drámák ; Balassi, Bp., 2010 ( Bánffy Miklós művei ) Emlékezések, irodalmi és művészeti írások ; sajtó alá rend. Dávid Gyula; Polis, Kolozsvár, 2012 Bánffy Miklós emlékkönyv ; szerk. Szebeni Zsuzsa; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2013 ( Nemzeti könyvtár ) Egy erdélyi gróf emlékiratai ; utószó Major Zoltán, jegyz. Kovács Attila Zoltán, Major Zoltán; Helikon, Bp., 2013 Emlékeimből ; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán; Szépmíves, Bp., 2017 Huszonöt év ; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán, Major Zoltán; Szépmíves, Bp., 2017 A külkereskedelmi politika eszközei ; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán, utószó Balog László; Szépmíves, Bp., 2017 Rajzok Ben Myll néven: Fresques et frasques (1922 k.) Politikusportrék. Bánffy Miklós karikatúrái, 1921 ; szerk. Soóky Andrea, Gilicze Ágnes; Balassi–Polis, Bp.–Kolozsvár, 2006 Emlékezete Az emlékére alapított Bánffy Miklós-díj a kultúra és a közművelődés érdekében hosszabb időn át, kiemelkedő munkát végző minisztériumi, intézményi és egyéb (gazdasági, üzemeltetői stb.) dolgozók részére adományozható állami kitüntetés. Gróf Bánffy Miklós emlékére Magyarország romániai nagykövetsége, Bukarest és a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet szervezésében 2013 márciusában emlékkiállítást szervezett. 2013. december 14-én, a soproni népszavazás létrejöttében végzett tevékenysége elismeréseként Sopronban szobrot avattak tiszteletére (a szobor Párkányi Raab Péter alkotása). Varázspuding A Varázspuding (eredeti cím: The Magic Pudding) 2000-ben bemutatott egész estés ausztrál zenés 2D-s számítógépes animációs film, amely Norman Lindsay könyve alapján készült. A forgatókönyvet Harry Cripps, Greg Haddrick és Simon Hopkinson írta, az animációs filmet Karl Zwicky rendezte, a zenéjét Chris Harriott szerezte, a producere Gerry Travers volt. Ausztráliában 2000. december 14-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2001. december 6-án adták ki VHS-en. Kodzsadzsik Kodzsadzsik (macedónul: Коџаџик) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Centar Zsupa-i járásában. Népesség 2002-ben 275 lakosa volt, akik mindannyian törökök. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Skóciában történt légi közlekedési balesetek listája A Skóciában történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Skóciában történt légi közlekedési balesetek 1968 1968. március 24., Lockerbie. A Pan Am légitársaság 103-as járatát terroristák felrobbantották . A támadásban 243 utas, köztük a támadók és 16 fő személyzet vesztette életét, továbbá 11 fő a földön tartózkodók közül. Rayger Károly (orvos, 1641–1707) Rayger Károly (Pozsony, 1641. szeptember 22. – Pozsony, 1707. január 14.) orvosdoktor, Lipót császár udvari orvosa. Rayger Károly orvos apja. Élete Pozsonyban született, ahová apja, Rayger Vilmos orvos Bécsből költözött 1636-ban. Miután középiskoláit szülővárosában bevégezte, 1659-ben az altdorfi egyetemre ment, 1661-ben pedig Wittenbergben és 1662-ben Strasbourgban folytatta tanulmányait. 1665-ben Leidenben tanulta az orvosi tudományokat; innét Párizsba ment, ahol a bonctani és sebészeti előadásokat hallgatta és Montpellierben a füvészetből szerzett ismereteket. 1667-ben visszautazott Strasbourgba, ahol orvosdoktorrá avatták. Olaszországot beutazva, 1668-ban visszatért hazájába és Pozsonyban 39 évig orvosgyakorlatot folytatott. I. Lipót császár udvari orvosává és Magyarország főorvosává nevezte ki, 1694. december 24-én pedig a bécsi császári Leopoldina akadémia tagjának választotta. Az influenzajárvány pozsonyi fellépését ő írta le és ismertette a német Leopoldo-Carolina akadémia közlönyében a Miscellanea curiosa medico-physica naturae curiosorum (Frankfurt és Lipcse, 1677.) című folyóirat 312. lapján. Halála után Aulberus lelkész mondott fölötte gyászbeszédet. Emlékbeszédet a Leopoldina akadémiában Genselius János Ádám tartott, mely az Ephemer. Natur. Curiosor. Centur. VII. és VIII. függelékében a 190. és köv. l. jelent meg az epitaphiummal együtt, melyet Veszprémi (Succincta Medivorum Biogr. I. 145. l.) közöl. Újságcikkei Cikkei a bécsi Ephemerides Natur. Curiosorumban (Decur. I. Annus I. Observ. 7. De Anatomia Monstri bicipitis, Obs. 278. De periculosis Capitis vulneribus, 279. De maxilla inferiore tota ore candente, 280. De capite monstroso sine cranio et cerebro, 281. De febre maligna cum exanthematibus miliaribus, 282. De Valvulis cordis osseis, 283. De Calculo in vesicula fellea humana, 284. De mictione materiae albae, crassae, viscidae, Acidulis Egranis curata, 285. De calculo adnato grumo sangvinis, 286. De Volatica, 287. De abscessu infimi ventris per umbilicum evacuatio, An. IV. et V. Obs. 1. De defectu arteriárum spermaticarum, 2. De Lapide serpentis pileati, 3. De paracentesi ascitici et de femina anasarca laborante, aperta, 4. De parotidibus, 5. De aurium vermibus, 6. De repentina morte cum tota corporis inflatione, 7. De pleuritide curato, cui ex assumto incaute vomitorio varia symptomata, 10. De Cardialgia miris symptomatibus stipata, tandem lethali, 11. De asthmatica aperta, 12. De abscessu abdominis ingenti et rarae magnitudinis, feliciter curato, 89. De vermibus cum nive cadentibus, 90. De fungis monstrosis et insolitae, formae, An. VI. et VII. Obs. 100. De Lacrymis sangvineis, 201. De epilepsia infantum, 202. De quibusdam in dissectione recens natorum observatis, 203. De malignitate occulta, catarrhum in pectore mentita, 204. De abortu bis venae sectione impedito, 205. De observatis quibusdam in uteri curatione, 206. De calculo per scrotum excreto, 207. De alapa lethali, 208. De gangraena spontanea tali, cum asthmate, 209. De oleo lini cum haemoptysi, 210. De phthisi et morte ex potu frigido, 211. De Visus privatione, omniumque membrorum tremore, ex totius corporis refrigeratione. 212. De epilepsia, apoplexiae superveniente lethali, 212. De catarrhis, an. 1675. per autumnum grassantibus, 214. De sero lacteo venae sectione extracto, 215. De serpente ex homine post mortem prorepente, An. VIII. Obs. 57. De Hippomane, 58. De foetu canino a puero per aluum excreto, 59. De Morpheae nigra, 60. De utero putrefacto, illaeso foetu, 61. De Phthisi, et morte ex vulnere pulmonum, 62. De mirabili quadam odontalgia, et innoxia opiatorum continuatione, 63. De quibusdam in Dysenteria observatis, 64. De Puella sine cerebro vitali, An. IX. et X. Obs. 109. De innoxie deglutitis, 110. De hemiplexia ex ischuria, 111. De livore totius corporis periodice recurrente, 112. De sera dentitione, Decur. III. An. II. Obs. 21. De Formicis volantibus, Obs. 22. De Locustis volantibus, 23. De Nadragulya antipodagrico remedio, 24. De Liene rupto, 25. De ore sine palato, 26. De pinguedine in abdomine tumorem tampanitico similem efficiente, 27. De trigeminis successive editis, 28. De Pusione Empusa, An. III. Obs. 134. De Nasturtio albo antiarthritico, 135. De enormi haemorrhagia uteri salvo foetu, 136. De hydrope ex catarrho salutari, 137. De Asthmate ex hydrope pectoris, 138. De Febre tertiana intermittente oedematosa, 139. De Mesenterio abscessibus scatente. Munkái Dissertatio medica, de inedia. Praes. Alb. Sebisio. Argentoratum, 1664. Dissertatio inaug. medica de Salivae natura et viciis. U. ott, 1667. Observationum medicinalium Centuria a D. Paulo Spindlero Posonii consignata, studio et opera Caroli Raygeri collecta, in ordinem redacta, scholiis propiisque observationibus aucta. Accessit D. Mart. Rulandi Sen. thesaurus medicus, continens aurea medicamenta, omni aetate et sexu, contra omnes morbos... Francofurti, 1691. (Ism. Acta Erud. Lipsiens). Jacobi Rolandi de Belebad Aglossostomographia sive Descriptio oris sine lingua quod perfecte loquitur, et reliquas suas functiones naturaliter exercet: e Gallico in latinum conversa et adnotationibus illustrata (Ephemerides Nat. Curios. Decur. an. III. Appendix). Constitutio epidemica Posoniensis annorum 1695. 1696. 1697. (Ephemerid. Nat. Cur. Decur. III. An. V. et VI.). Observatio de Puella sine cerebro nata. (Bibliotheca Dan. Clerici et I. Jac. Mangeti anatomica, edit. geneu. an. 1685. Libr. II.). Kéziratban Diarium observationibus prope trecentis refertum; Responsa et consilia medica; Constitutiones aëris ab an. 1647. ad an 1705.; Ephemerides de andemiis et epidemicis Hungariae; Commentarius in Wernherum de admirandis Hungariae Aquis. Piroshasú papagáj A piroshasú papagáj (Poicephalus rufiventris) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, a papagájfélék (Psittacidae) családjába és a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Afrikában, Etiópia, Kenya, Szomália és Tanzánia területén honos. Szavannák és a nyílt részek lakója. Megjelenése Hossza 22 centiméter. A hím hasa vöröses narancssárga, a tojóé zöld. Szaporodása Fészekalja 3-4 tojásból áll, melyen 25-26 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje 9-10 hét. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. február 22.) Birdlife.org. Thomasriver.co.za Ktm.hu - magyar neve Tildi Béla Tildi Béla (Kémes, 1948. december 2. –) magyar belsőépítész, tanár, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense Életpályája Sopronban 1972-ben szerzett faipari mérnöki diplomát, majd 1975-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mesterei: Szrogh György, Jánossy György. 1975 - 1985 között a Lakóterv belsőépítész tervezője. Kiállításai Csoportos kiállítások 1980 Tárgyak, alkotások , Vigadó Galéria , Budapest 1980 A kéz intelligenciája , Műcsarnok , Budapest 1983 A tervezés értékteremtés. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok , Budapest 2001 Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok , Budapest Egyéni kiállításai 1984 Tamás Galéria , Budapest 1984 Budavári Galéria , Budapest 1989 Aba Novák Terem , Szolnok Megvalósult belsőépítészeti munkái MTV 8. és 9. stúdiója, Budapest Ipari Fejlesztési Bank székháza, Budapest River Estate székház, Budapest Duna Tv stúdióközpont, Budapest POTE Pécsi Honvédkórház Traumatológiai Központ Debreceni Orvostudományi Egyetem III. sz. Belgyógyászati Klinika Immunológiai osztály. POTE Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum, Pécs Magyar Borok Háza, Budapest Pólus Center Stúdió Komplexum, Budapest R70 irodaház, Budapest Díjai, elismerései 1981 Ipari formatervezési nívódíj 1984 MM és a Művészeti Alap kiállítás díja 2000 Kamera Hungaria Televíziós Műsorok Fesztiválja Díja 2006 Ferenczy Noémi-díj Forrás, irodalom Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés Bazsa György Bazsa György (Debrecen, 1940. november 7.) magyar fiziko-kémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora. A reakciókinetika ismert kutatója. 1984 és 1989 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar dékánja, 1995 és 2000 között az egyetem rektora Életpályája Hosszúpályiban nevelkedett, majd 1954-től a debreceni Állami Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium tanult és érettségizett 1958-ban. Ekkor kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE, ma Debreceni Egyetem), ahol 1963-ban szerzett vegyész diplomát. Ezt követően az egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén kezdett dolgozni. 1970-ben kapott adjunktusi, 1975-ben egyetemi docensi, 1990-ben pedig egyetemi tanári kinevezést. Ekkortól nyolc éven át a Fizikai Kémiai Tanszék vezetője. 2010-ben professor emeritus címet kapott. 1970-ben és 1972-ben a göttingeni Max Planck Fizikai Kémiai Intézetben, az 1982/83-as tanévben a bostoni Brandeis University-n volt vendégkutató Irving Epstein csoportjában. Ide később többször is visszatért kutatni. 1978–1982 között az egyetem Természettudományi Karának dékánhelyettese, majd 1990-ig dékánja. Ekkor megválasztották az egyetem rektorhelyettesévé, 1995-ben az egyetem rektorává. A Kossuth Egyetem élén két ciklusban, 1999 végéiig, a Debreceni Egyetem megalakulásáig állt. Utóbbinak egy évig rektorhelyettese (prorektora) volt. 1969-ben védte meg egyetemi doktori, 1975-ben a kémiai tudományokban kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB), a Fizikai Kémiai Bizottság, a Koordinációs Kémiai, valamint a Reakciókinetikai és Katalízis Munkabizottság tagja volt, ill. ma is az. Kétszer három évig az MTA-ban közgyűlési doktorképviselő, ennek második ciklusában az Akadémia elnökségének választott tagja is. 1990 óta a Kémiai Tudományok Osztályának tanácskozó tagja, ill. állandó meghívottja. A Reaction Kinetics and Catalysis (ma Reaction Kinetics, Mechanisms and Catalysis), a Felsőoktatási Műhely, a Debreceni Szemle c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja, utóbbinál 1993-ban a Debreceni Universitas elnökeként alapító, ma szerkesztő bizottsági elnök. Magyar nemzeti képviselő volt az International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) oktatási bizottságában (1990–1998). A felsőoktatási közéletben három évtizede vesz részt aktívan. Volt a Természettudományi Dékáni Kollégium elnöke (1989/90), a TEMPUS Felügyelő Bizottság alapító tagja. 1993-ban az Országos Doktori és Habilitációs Tanács (ma ODT) alapító elnökévé választották, rektorsága után 2000–2004 között ismét elnöke. A Magyar Rektori Konferencia (1997/98), a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (2004–2006), két ciklusban a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke (2007–2010, 2010–2012). Részt vett az Európai Rektorkonferencia (CRE), a European Centre of Strategic Management of Universities (ESMU), a European Association for Quality Assurance (ENQA) munkájában. A hazai közélet szereplőjeként országgyűlési (1998–2002), Hajdú-Bihar megyei közgyűlési (2002–2006) és Debreceni városi közgyűlési (2006–2010) képviselő volt a Magyar Szocialista Párt színeiben. Munkássága Fő kutatási területe az oldatfázisú reakciók kinetikája. Elsősorban az ún. nem-lineáris, gyakran egzotikus reakciók néven említett folyamatokat tanulmányozta, ezek körében az overshoot-undershoot (Beck Mihállyal és Rábai Gyulával), az autokatalízis, a kémiai oszcillációk és az autokatalitikus reakciófrontok (kémiai hullámok) jelenségét. Jelentős visszhangot váltott ki a besugárzó fény oszcillációra gyakorolt hatásáról Beck Mihállyal és Gáspár Vilmossal közösen publikált eredményük. Elsőként észlelték és értelmezték – Irving Epsteinnel és Nagypál Istvánnal – a gravitáció hatását a kémiai hullámok terjedési sebességére. Póta Györggyel a hullámfrontok alakját és sebességét írták le egzaktul. Lengyel Istvánnal a salétromsavas autokatalitikus oxidációk mechanizmusát tisztázták. Nagy Istvánnal a polimerizációs reakciókban kelthető hullámfrontokat tanulmányozták. Több mint félszáz tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, a felsőoktatás kérdéseiről ugyancsak nagyszámú közleményt publikált és tartott előadásokat hazai és nemzetközi fórumokon. Hét egyetemi doktori és egy kandidátusi értekezés témavezetője volt. Vezetett fizikai-kémiai laborgyakorlatokat, szemináriumokat, hirdetett elméleti kémiai és reakciókinetikai kurzusokat, speciálkollégiumot a fényképezés kémiájáról, negyedszázadon át tartotta a fizikai-kémia főkollégiumot. Családja 1968-ban nősült, felesége dr. Kassai Zsuzsanna kémikus, a debreceni szülészeti klinika laboratóriumának (ma már nyugdíjas) vezetője. Házasságukból két fiúgyermek született. Díjai, elismerései Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975) Ifjúságért Érdemérem (1983) Pro Universitate (Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1999) Doctor Honoris Causa (Nemzeti Sevcsenko Egyetem, Kijev, 1999) Pro Universitate (Debreceni Egyetem, 2001) Magyar Köztársasági Érdemrend, középkereszt (2003) Az Országos Doktori Tanács (ODT) díszoklevele (2014) Főbb publikációi The Influence of Visible Light on the B-Z Oscillating Reactions Applying Different Catalysts (1983) Gravity-Induced Anisotropies in Chemical Waves (1986) Travelling Waves in the Acidic Nitrate–Ferroin Reaction (1989) The Nitric Acid/Nitrous Acid and Ferroin/Ferriin System (1991) Convective Chemical Fronts in the 1,4-Cyclohexane-dion–Bromate–Sulfuric Acid–Ferroin System (1998) Non scholae sed vitae discimus (2003) Metszetek kémiai doktori iskolákról Metszetek a magyar felsőoktatás közelmúltjából (2015) Jasim Karim Jasim Karim (1967. május 28. –) bahreini nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Jasim Abdul Karim. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottságai minősítése alapján jutott magasabb osztályokba. A küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 2009-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Bahreini labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2001-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2009-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az AFC zónában vezetett. Ázsia-kupa A torna végső szakaszának történetében első alkalommal négy nemzet, Indonézia, Malajzia, Thaiföld és Vietnám adott otthont, a 2007-es Ázsia-kupa labdarúgó-kupának, ahol az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) JB bíróként vette igénybe szolgálatát. Jodi Dean Jodi Dean (1962. április 9. –) amerikai politikafilozófus és a politikatudomány professzora a New York állambeli Hobart and William Smith Colleges-ben, és a társadalomtudományok Erasmus professzora a rotterdami Erasmus Egyetem Filozófiai Karán. Munkássága A marxizmusból, pszichoanalízisből, a posztstrukturalizmusból és posztmodernizmusból merítve járult hozzá a kortárs politika-, média- illetve feminista elmélethez, ezek közül is kiemelkedik a „kommunikatív kapitalizmus” elmélete: a demokrácia és a kapitalizmus online összeolvadása egyetlen neoliberális képződménybe, mely aláássa a tömegek demokratikus impulzusait azáltal, hogy az érzelmek kifejezését többre értékeli a logikus diskurzusnál. Előadásokat tart az Egyesült Államokban, Kanadában, Ecuadorban, Peruban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Dániában, Horvátországban, Magyarországon, Csehországban és Törökországban, emellett a Theory & Event folyóirat társszerkesztője. The Communist Horizon A The Communist Horizon első két fejezetében Dean fölméri a kortárs politikai helyzetet és leírja, hogy több mint negyedszázaddal a berlini fal leomlása után is élénken él az antikommunista retorika. Mint mondja, a kapitalisták, konzervatívok, liberálisok, demokraták, szociáldemokraták és radikális demokraták egyaránt magukénak vallják azt a gondolatot, mely szerint a 20. századi kommunista kísérletek egytől egyig kudarcnak bizonyultak, és ezzel korlátozzák a lehetőségét a liberális demokráciával valamint a szabadpiaci kapitalizmussal (a demokrácia és a kapitalizmus fúzióját Dean „neoliberalizmusnak” nevezi) szembeni alternatívák megvitatásának. Állítása szerint amikor az emberek a kapitalizmusra gondolnak, legkirívóbb szélsőségeit nem veszik figyelembe (háború, imperializmus, rabszolgaság, nagy gazdasági világválság, 2008-as gazdasági válság). A kapitalizmus története lehet dinamikus és árnyalt, ellenben – írja Dean – ha valaki kiejti a „kommunizmus” szót, nincs helye dinamizmusnak és árnyaltságnak. Egyetlen elbeszélés diadalmaskodik, mely a szót egy változhatatlan és leegyszerűsített történelmi narratívához kapcsolja. A könyvben úgy érvel, hogy egyrészt a „kommunizmus” a legtöbbek számára egyet jelent a Szovjetunióval, a kelet-európai, ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai kísérletekről szó sem esik; másrészt a Szovjetunió hetvenegynéhány éves történelme mintha Sztálin harmincegy éves uralmába „csuklana össze”. Harmadszor, egyedül a sztálini kegyetlenkedések – a nagy tisztogatás, éhínségek és a Gulag – jelenhetnek meg a kommunizmus megtestesüléseként, a gazdaság modernizációja, a szovjet tudomány sikerei (például a szovjet űrprogram) vagy a valaha döntően paraszti társadalomban bekövetkezett általános életszínvonal-emelkedés nem. Negyedszer, a Szovjetunió összeomlása, a liberális demokrácia, a szabadpiac térnyerése a sztálinizmus totalitárius természetéből és gazdasági merevségéből következik. A sztálinizmus szovjetunióbeli tapasztalatai adják az alapot a neoliberalizmus alternatíváiról szóló viták elhallgattatásához: „bizonyítékul” szolgálnak arra nézvést, hogy a kommunizmus a gyakorlatban soha nem működik, a status quo megváltoztatása pedig egyenes út a tisztogatásokhoz és a Gulaghoz. Kritikák vele szemben Az amerikai Dissent magazinban (mely magát a „demokratikus baloldal” képviselőjének tartja és szorosan kötődik Michael Walzer filozófushoz), Jeffrey C. Isaac Dean könyvét a „kommunizmus újjáélesztéséért” vívott „tollharcnak” tekinti. Isaac felrója, hogy a könyvből hiányzik olyan jelenkori események, mint az Occupy Wall Street világos politikai elemzése és úgy véli, „Dean kommunizmusa fundamentalista. Értelmiségiek kicsi és elszánt csapata mellett kötelezi el magát, akik a hamisítatlan leninizmusban találnak vigaszt és javarészt elsiklanak a huszadik századi marxizmus legjobb hagyományai fölött – melyek elismerik a társadalmi képződmények és politikai identitások pluralisztikus vonásait, az állam összetettségét, és a demokrácia etikai, politikai fontosságát.” Könyvei Solidarity of Strangers: Feminism after Identity Politics (University of California Press 1996) Feminism and the New Democracy: Resisting the Political (szerkesztő, Sage, 1997) Aliens in America: Conspiracy Cultures from Outerspace to Cyberspace (Cornell University Press, 1998) Political Theory and Cultural Studies (szerkesztő, Cornell University Press, 2000) Publicity's Secret: How Technoculture Capitalizes on Democracy (Cornell University Press, 2002) Empire's New Clothes: Reading Hardt and Negri (társszerkesztő Paul A. Passavant mellett, Routledge, 2004) Žižek's Politics (Routledge 2006) Reformatting Politics: Information Technology and Global Civil Society (társszerkesztő Geert Lovink és Jon Anderson mellett, Routledge, 2006) Democracy and Other Neoliberal Fantasies (Duke University Press, 2009) Blog Theory (Polity, 2010) The Communist Horizon (Verso, 2012) Crowds and Party (Verso, 2016) Rhynchopsitta A Rhynchopsitta a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az újvilágipapagáj-formák (Arinae) alcsaládjába tartozó nem. Egyes rendszerbesorolások a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládjába sorolják. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: vastagcsőrű papagáj (Rhynchopsitta pachyrhyncha) barnafejű ararapapagáj (Rhynchopsitta terrisi) – egyes rendszerekben alfajként szerepel Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Armancourt (Somme) Armancourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 29 fő (2015). Armancourt Dancourt-Popincourt, L’Échelle-Saint-Aurin, Grivillers és Marquivillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 686 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek Évek: 681 – 682 – 683 – 684 – 685 – 686 – 687 – 688 – 689 – 690 – 691 Események október 21. – Konont választják meg V. János pápa utódjául. (Idős kora és rossz egészségi állapota miatt csupán 11 hónapig ült a pápai trónon.) Születések augusztus 23. – Martell Károly Škoda Rapid (1984) Škoda Rapid a csehszlovák AZNP kvasinyi állami vállalatai által 1984. június és 1990. január között gyártott személygépkocsi. Története A „négyajtós” Škoda 120 1984-es modellfrissítése a kétajtósnál is megjelent; már az új 1.3 literes motor is bekerült az autókba. A nagyobb motoros verziókat az elnevezési logika alapján Rapid 130-nak nevezték el. A kényelmi felszerelések és design a szokások szerint a legjobb felszereltségű 120 GLS alkatrészeiből származott. Ritka extra volt a hátsó fejtámla és a hátsó ablaktörlő. Korábban a Škoda Garde-t Nyugat-Európába Rapid néven exportálták, ezután egységesen így nevezték az összes kupét. A mellső lámpák már négyszögletesek és közvetlen mellettük találhatók az irányjelző lámpák. A nyugati export hatására pedig egyre gyakoribb a könnyűfém felni. Az „ezerkettes” motorokat csak 1986. júliusig használták; helyette két újabb 1.3 literes motor érkezett, amiket már a Škoda Favorithoz fejlesztettek. Az új motorok kétféle sűrítési aránnyal készültek és a hengerfejük a korábbi versenyautókhoz hasonlóan szelepenként önálló légcsatornás, de már alumínium öntvény. Ezek a 135 és 136 jelű modellek, amelyek típusszáma 747. A Nyugat-Európai környezetvédelmi előírások szigorodása miatt ekkor készültek el az első benzinbefecskendezéses, katalizátoros modellek a gyengébb – 135 jelű – motor felhasználásával, Bendix befecskendezővel és egy hármas hatású (3-way) Walker katalizátorral, ez volt a Rapid 135i, az angol piacon Škoda Rapid 135 RiC (Rapid Injection Coupe vagy Catalyst), az osztrák piacon 135Ri Coupe. Valamint ekkortól készültek kis szériában az MTX vállalatnál a kabrió kivitelű kétajtósok. 1990-re az összes hátsókerék meghajtású autó gyártásával leálltak; ekkortól már a Škoda Favorit változatait gyártották. (A kupék alvázszám kódja egységesen a „G” volt.) Csak a tervezési szakaszig jutott a Škoda Favorit kétajtós verziója; ennek tervein is a Rapid fantázianév szerepelt. Adolf Anderssen Karl Ernst Adolf Anderssen (Breslau, (ma: Wrocław) 1818. július 6. – Wrocław, 1879. március 13.) német sakkmester volt, a 19. század egyik legjobbja a sakkban, akit a modern sakkozás első nagy alakjai közt tartanak számon. Anderssent 1851 és 1858, illetve 1861 és 1866 közt a világ legjobbjának tartották. Néha nem hivatalos világbajnokként is emlegetik, bár az első nem hivatalos világbajnoki címet a legtöbb vélemény szerint Paul Morphy vívta ki, aki Anderssennél is jobbnak bizonyult. 1858-ban Anderssen páros mérkőzésen kikapott Morphytól, majd 1866-ban a korszak másik kiemelkedő sakkozójától, Wilhelm Steinitztől. Anderssen három nagy sakktornán lett győztes: 1851-ben és 1862-ben Londonban és 1870-ben Baden-Badenben. Háttere Breslauban (ma Wrocław) született, az akkor Poroszországhoz tartozó Sziléziában. Élete jó részét itt töltötte. Sohasem házasodott meg, megözvegyült édesanyjával és pártában maradt lánytestvérével élt. A breslaui állami gimnáziumban végzett, majd az egyetemen matematikát és filozófiát tanult. Miután végzett, a Friedrich gimnáziumban kapott tanári állást, később ugyanott matematika professzor lett. Csendes, állandó, fegyelmezett középosztálybeli életet élt. A hivatása a matematika tanítása, hobbija és szenvedélye a sakkozás volt. Kilencéves korában apja tanította sakkozni. A játék stratégiáját emlékezése szerint William Lewis La Bourdonnais és McDonnell 50 játszmája című (1835) könyvéből tanulta. Nem volt sakkcsodagyerek. Fejlődése tervezett volt és 1840-re, huszonegy éves korára még nem haladta meg az olyan német mesterek szintjét, mint Ludwig Bledow, von der Lasa vagy Wilhelm Hanstein. Először azzal érdemelte ki a közfigyelmet, hogy 1842-ben sakkproblémákról szóló írásokat közölt. 1846-ban a Schachzeitung („Sakkújság”, a későbbi Deutsche Scahchzeitung, „Német sakkújság”) szerkesztője lett. Sakk-karrierje London, 1851 1848-ban Anderssen döntetlent ért el a profi játékos Daniel Harrwitz ellen. E játszma és hírneve alapján meghívták, hogy képviselje Németországot a világ első nemzetközi sakkversenyén Londonban, 1851-ben. Habozott elfogadni a meghívást mert pénztárcájához mérten a költségek magasra rúgtak. Howard Staunton azonban felajánlotta, hogy ha szükséges, saját zsebéből állja Anderssen utazási költségeit, ha Anderssen nem nyeri el a torna díját. E nagylelkű ajánlat hatására Anderssen mégis Londonba utazott. A tornán legyőzte Lionel Kieserizkyt, Szén Józsefet, magát Stauntont, Marmaduke Wywillt, és ezzel megnyerte a versenyt. Az 1851-es tornát sokan világbajnokságként aposztrofálják, bár ekkor még nem volt használatban ez a szó, mivel az első világbajnokságot 1886-ban rendezték. Mindazonáltal győzelmével Anderssen a világ legjobb sakkozójának hírnevét szerezte meg. Két játszmája különös megbecsülést szerzett a számára, amelyeket jelentős áldozatokat vállalva nyert meg. Az egyik 1851-ben Lionel Kieseritzky elleni partiban feláldozta az egyik futóját, mindkét bástyáját, végül még a vezért is. A másik játszmát a következő évben Berlinben vívta Jean Dufresne ellen. Ebben az áldozat az előzőnél szerényebb volt, de még így is magába foglalta a vezért és még egy figurát. E két játszma azon kevés sakkjátszma közé tartozik, amelyeket külön néven ismer a sakktörténet: a Dufresne elleni „az örökzöld játszma”, a Kieseritzky elleni partit „a halhatatlan játszma” néven emlegetik. 3775 Ellenbeth A 3775 Ellenbeth (ideiglenes jelöléssel 1931 TC4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Clyde Tombaugh fedezte fel 1931. október 6-án. A semmi közepén (televíziós sorozat) A semmi közepén (más címen Családom és egyéb emberfajták vagy Anyám borogass) az amerikai ABC hálózat családi vígjáték televíziós sorozata. Az alaptörténet szerint Frankie Heck középkorú, középosztálybeli családanya, aki az Államok közepén él. Ahhoz, hogy a kis családja túlélje a mindennapokat, nagy adag humorra van szüksége, így számunkra is garantált a szórakozás. A széria premierje 2009. szeptember 30-án volt. Magyarországi első sugárzása 2011. október 7-én volt. A fináléja 2018. május 22-én volt Amerikában. Koncepció Átlagos amerikai család. Apa, anya, egy hihetetlenül buta tinédzser, egy szerencsétlen tizenéves lány és egy különc kisfiú. A totálisan mindennapi amerikai családmodell pontosan azzal a felkent bájolgós mázzal, amit kifelé előszeretettel mutatnak, de valójában lusták, mint a dög, bámulják a tévét, gonoszkodnak egymással és próbálnak kijönni valahogy hó végén. A titok a karakterekben rejlik, mert agyzsibbasztóan viccesen vannak felépítve egytől-egyig, ugyanakkor megvan bennük az a kellemes, mosolygós összetartó erő, amely egybekovácsolja őket, mint szerető család. A Már megint Malcolm egyfajta finomított, lájtosabb verziója elevenedik meg hasonló koncepcióval és humoreszköztárral, amely pont elég arra, hogy egy fáradt estén ledögölve a tévé elé szórakozzunk egy kicsit. Epizódok Első évad (2009–2010) 1. epizód: Szép kis társaság: A sorozat első részében megismerjük a családot: a városka egyetlen autókereskedésében dolgozó Frankie-t, férjét Mike-ot, aki egy kőbányában irányítja a munkásokat és három különbözőképpen problémás gyermeküket. Axl alsónadrágban lófrál a ház körül, Sue tizenhárom éve egyfolytában nehéz időszakon megy keresztül, Brick-nek a legkisebbnek, pedig legjobb barátja a hátizsákja… 2. epizód: Azok a fránya hitelek: Frankie a mosolyfelelős a családban, de most egy mély gödörből dirigál. A családnak el kell kezdenie törleszteni a hiteleket, amiket háztartási gépek vásárlására vettek fel. Frankie optimista, de le kell faragniuk a kiadásaikat, ezért a lejárt ételek üzletében vásárolnak. Axl büntetésben van, a szülei másfél méteres körzetében kell tartózkodnia, Sue úszni tanul, de nem boldogul, Brick pedig egy könyvet szeretne a könyvtárból, de arra sincs elég pénzük… 3. epizód: Füstbe ment évforduló: Frankie és Mike a házassági évfordulójukra készülnek, amit egy maradék-szőnyegboltban és egy autópálya motelben szeretnének megünnepelni. Vajon sikerül nekik, úgy, hogy a három gyerekükön kívül két nagynénit és egy kutyát is pátyolgatniuk kell, mindezt egyszerre? 4. epizód: A nagy kolbászakció: A városkában hagyomány, hogy a gyerekek pénzt gyűjtenek az iskolájuknak, ezért Sue kolbászt és sajtot kezd el árulni. Ha eléri a 3000 dolláros forgalmat, kap egy ingyen utat a fővárosba, Indianapolisba. Sue jó ügynök, remekül viseli a visszautasítást. Brick szakítani szeretne első barátnőjével, amihez kikéri a család férfi tagjainak véleményét. Sue teljesíti a szintet, de nincs a nyertesek listáján, vajon miért? 5. epizód: A fűnyíró verseny: Ősszel a legizgalmasabb esemény az utcabálon a fűnyíróverseny, erre készül Mike is. Axl abban a korban van, amikor minden és mindenki gáz. Brickkel egy tesztet íratnak az iskolában, amiből kiderül, hogy bár nagyon okos, de szocializációs gondjai vannak, ezért Mike beíratja kosarazni. Frankie kellemetlenül érzi magát Axl focigáláján, míg Sue reménykedik abban, hogy bekerül a teniszcsapatba, labdaszedőnek… 6. epizód: A kutyajelmez réme: Mike több-kevesebb sikerrel próbálja megleckéztetni Axl-t, amiért a fiú mindent olyan lazán vesz. Sue-éknál osztályképeket készítenek, ám a lány nem egy fotogén alkat. Nem elég a három gyerek körüli zűrzavar, Frenkie-nek a munkahelyén is bizonyítania kell: sürgősen el kell adnia egy autót, különben egy kutyajelmezben kell flangálnia az utcán… 7. epizód: Sok hűhó semmiért: A szokásos reggeli nagy kapkodásban Frenkie egy üveggel eltalálja Brick karját, de még egy karcolás sem látszik, viszont Brick élvezi, hogy az elsősegély ládában kutakodhat és bekötözi a kezét. De még ez sem elég, azt hangoztatja, hogy az anyja vágta hozzá a sörösüveget, amivel egy lavinát indít el: rendőrök, szociális munkás, családlátogatás, magyarázkodás, hogy egyébként minden rendben van a Heck családban… 8. epizód: Zűrös hálaadás: Közeledik a hálaadás napja, ezért Frankie tervet készít, mi mindent kell elintéznie a családtagoknak: akciós vásárlás, főzés, Mike rigolyás apjának meghívása, ám ekkor a főnöke bejelenti, hogy dolgoznia kell. A dühös Frankie ezért lemondja az ünneplést, de Mike megsajnálja és elhatározza, hogy megmenti az ünnepet… 9. epizód: Az ideális család: Frankie-t elkeseríti, hogy gyerekei mennyire nem értenek szót egymással. Ugyanazt a tévéműsort nézik, három tévén, három szobában, mert nem tudnak megegyezni milyen hangerővel nézzék a műsort. Frankie szigorú intézkedésekhez folyamodik, összeülteti a családot a vacsoránál, majd Mike közös sportolásra veszi rá a gyerekeket… 10. epizód: Karácsonyi ramazuri: Idén Frankie énekelhet szólót az éjféli misén és mivel a próbák rengeteg idejét elveszik, ezért Mike veszi a kezébe a karácsonyi dolgok intézését. Frankie-t nyugtalanítja, hogy mindent nélküle csinál, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy legalább Bricket ő vigye a Télapóhoz. Frankie az éjféli misére a templomba várja a családját, de Mike és a gyerekek elalszanak… 11. epizód: A szent gatya: Axl feltűnően jó viselkedéssel próbálja elérni szüleinél, hogy autót kapjon. Amikor kiderül, hogy barátnője van, Mike elgondolkodik a kérdésen, mivel biciklivel mégsem lehet egy nőt felszedni. Az iskolában Sue az egyetlen, aki nem divatos farmerben flangál, ezért Frankie megsajnálja, és megveszi a rég áhított nadrágot, de amikor meglátja mosás után, alig mer a lánya szeme elé kerülni… 12. epizód: Szomszédháború: A Glossner család kezelhetetlen gyerekei mindenkinek bajt okoznak az utcában, sőt még a kutyájuk is terrorizálja a környéket. Axl Bricket kéri meg, hogy írjon neki egy esszét, cserébe megtanítja kickballozni az öccsét, bár a fiú nem egy őstehetség. Míg Brick a labdával küszködik, Frankie kezébe veszi az irányítást a szomszéd család ellen… 13. epizód: Álláskeresősdi: Mike dinoszaurusz csontot talál a kőfejtőben. A felfedezés miatt négy hónapra bezárják a bányát, így Mike-nak új munka után kell néznie. Nem könnyű, mert keserű tapasztalatokat szerez az állásbörzén és az állásinterjún is - szerinte - csak hülye kérdésekre kell válaszolnia. Brick rendezvényfelelősnek jelentkezik az iskolában, amitől Frankie előre fél, mert Brick akárhányszor jelentkezik valamire, a munka oroszlán része mindig rá marad… 14. epizód: Stílusgyakorlat: Frankie-nek elege van a gyerekei tiszteletlen viselkedéséből, gondol egyet és felveszi a telefonjára a beszélgetéseiket, majd amikor lejátssza a családja előtt, nem azt látja, amit szeretne. Elhatározza, hogy megváltozik. Bob alkalmi munkát ajánl Mike-nak, de közben el van varázsolva, mert szerelmes… 15. epizód: Kalandos Valentin nap: Közeledik a Valentin nap. Sue-t és barátnőjét meghívják életük első fiú-lány bulijába, Axl tripla randevúra készül néhány haverjával és a barátnőikkel, Brick pedig új barátjánál alszik. Vajon sikerül Frankie-nek és Mike-nak -16 év után először- kettesben tölteniük ezt az estét? 16. epizód: A betűző verseny: Brick megnyeri a helyesírási versenyt a suliban, és ha még többet megnyer, akkor részt vehet a washingtoni nagy megmérettetésen. Brick nem izgul a versenyek miatt, Mike annál inkább, ugyanis ő készíti fel a legkisebb fiát. A győztes verseny után hazatérő Mike és Frankie a konyhaasztalnál találja Sue-t egy léggömb és egy torta társaságában. Kiderül, a nagy izgalomban elfelejtették, hogy ma van a születésnapja. Hogy felvidítsák, Frankie azt javasolja, hogy a jövő héten Chicagóban ünnepeljék meg. A kiruccanás persze nem a tervek szerint alakul… 17. epizód: Szakíts, ha bírsz: A vezérszurkoló Morgan hat hete Axl barátnője. Frankie és Mike szeretik a lányt. Addig, amíg Morgan ki nem teszi Axl szűrét. A fiú anyja karjaiban sírja el bánatát. Amíg Sue vigyáz Brickre, meg akar nézni egy horrorfilmet. Persze a kölyök is látni akarja. A mozizás eredménye, hogy egyikük sem tud aludni. Axl meccse alatt Brick megkéri Sue-t, kísérje ki a wc-re. A sötét folyosón a frászt hozza a testvérére. Axl kezében a meccslabda, ha értékesíti a kosarat, győz a csapat. Ziccer helyett Morganhez megy, és arra kéri, hogy fogadja vissza… 18. epizód: Elég a buliból: Hogy menőbbeknek tűnjenek, Mike vesz egy biliárdasztalt, azért hogy a gyerekek náluk töltsék az időt, ne a haveroknál, de hamar meg is bánják. Újra fölbukkan Sue régi barátja, Brad, Brick pedig a családjával készít interjút egy iskolai feladathoz. Az autókereskedésbe beállít egy részeg nő, de nem az, akinek Frankiék gondolják… 19. epizód: Meccs kontra temetés: Brick nem akar elmenni egy szülinapi buliba és rábeszéli Sue-t, hogy anyja nevében, mondja le a meghívást, de hamar belebonyolódnak a hazugságokba. Edie néni testvére meghal és a temetése pont szombaton lesz, amikor Mike egy fontos kosármeccsre készül. Frankie nyomására elmegy a temetésre, ami nem az, aminek látszik… 20. epizód: Nézni vagy nem nézni: A Heck családnak anyagi gondjai vannak, ezért spórolniuk kell. A legfájóbb pont a kábeltévé-előfizetés lemondása, de így legalább van idejük másra. Isteni jelnek tekintik, amikor a templomi bingón sok pénzt nyernek. Már csak az a kérdés, hogy mire költsék a nyereményt? 21. epizód: Csibeküldetés: Brick házi feladatként tojásokat keltet, az egyikből ki is kel Fürkész. Frankie nincs oda Morganért, Axl barátnőjéért, de mivel a fiatalok sok szakítás után újra együtt vannak, ezért vacsorázni hívja a lányt, ami után még jobban kétségbeesik. Bricket hamar lefárasztja a szülői szerep… 22. epizód: Anyák napja: Nem egészen úgy indul az Anyák napja a Heck családban, ahogy Frankie várja, pedig ágyba kapja a reggelit sőt még ajándékkal is meglepik. Később Sue-val meglátogatják a nagymamát, ahol talán Frankie is pihenhet egy kicsit. Nem hiába ismételgeti, hogy bezzeg az Apák napja… 23. epizód: A társalgás művészete: Amikor Mike hallatja a hangját egy összejövetelen, akkor általában olyat szól, amivel megbántja a másikat. Sue tini klubba megy, Axl az otthoni medencét takarítja, hogy rend legyen az idei első kerti sütésükre. Mike megbeszéli Brickkel, hogy társasági emberként fognak részt venni a grillpartin. Eleinte mosolyogva hallgatja az üres fecsegéseket… 24. epizód: A szabály az szabály: Közeledik a tanév vége, Frankie és Heck szülői értekezletekre mennek. Sue mérges, amikor meglátja, hogy az évkönyvben csak a cipőjéről jelent meg kép. Brick nem mehet addig harmadikba, amíg vissza nem viszi a könyvtárba a rengeteg kikölcsönzött könyvet. Axl tehetséges, csak a jegyei nem ezt mutatják. Frankie és Mike azt gondolják, ők a hibásak mindenért… Québeci kikötő A Québeci kikötő (franciául:Port de Québec, angolul:Port of Quebec) egy belvízi és tengeri kikötő, Kanada Québec tartományában, Québec városában. Kanada legrégibb kikötőjének számít és Montréal kikötője után a tartomány második legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Általános adatok A kikötő vízi úton a Szent Lőrinc-öböltől nagyjából 700 kilométerre délnyugatra, Montréaltól pedig kb. 250 km távolságra fekszik többnyire Québec város északkeleti partjainál, a Saint-Charles-folyó torkolatánál, de több kisebb egység található a Szent Lőrinc-folyó bal és jobb partján is. A folyam déli partján találhatók az Ultramar olajfinomító vállalat kikötőhelyei, illetve a Davie Québec Hajógyár Lévis-i dokkjai is, melyek fontos részét képezik a kikötőrendszernek. A Québeci kikötő egyike azon kevés természetes mély vizű, folyami kikötőknek a régióban, melyek Panamax és Capesize típusú szállítóhajókat is képes befogadni. Így akár 75 000 és 150 000 tonna rakományt is mozgatható a kikötő rakpartokon. A kikötő az Ontario-Québec folyosó legfőbb berakodó központjának számít, és a kibővített rendező pályaudvarnak, a megnövelt kapacitású mélyvízi dokkoknak, és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a kikötő meghatározó szereplője a Szent Lőrinc-folyón zajló hajózásnak és a kereskedelemnek. A létesítmény átrakodó jellege miatt jól kiegészíti a tartomány és a közeli Nagy-tavak egyéb iparágait: így a tavak felől érkező uszályokon és hajókon érkező ömlesztett áru könnyen átrakható az óceánjárókra, és fordítva. A kikötő területének tulajdonosa a kanadai kormány, melynek felhatalmazásával a létesítményt a Québeci Kikötői Hatóság (franciául: Administration portuaire de Québec (APQ); angolul: Quebec Port Authority (QPA)), egy pénzügyileg önálló szervezet működteti. A Québeci kikötő kb. 6500 munkahelyet biztosít, és évi 350 millió dollárral járul hozzá a gazdasághoz. A kikötő 30 nagy rakparttal rendelkezik. Története A területet már a francia telepesek előtt is használták kereskedelmi tevékenységre. Amikor Jacques Cartier 1535-ben felhajózott a Szent Lőrinc-folyón, rövid időt a mai Québec területén is eltöltött, mely a folyó felső és alsó folyásán élő bennszülött törzsek találkozási és kereskedelmi pontja volt. A természetes kikötő és a Saint-Charles-folyó torkolata kiváló helynek bizonyult az Újvilág egyik meghatározó kikötője számára. A terület Franciaország kolóniája lett, majd 1608-ban Samuel de Champlain megalapította Québec városát, mely a gyarmatterülettel együtt fejlődött. A francia uralom alatt nagy volt a kikötő jelentősége, mivel innen indultak útnak a Franciaországba tartó szőrmeszállítmányok. Jean Talon 1665-ös érkezésével felgyorsult a gyarmati rendszer kiépítése és a kereskedelmi élet is változatosabb lett. Talon idejében megépült az első új-franciaországi hajógyár, illetve kereskedelmi kapcsolatok létesültek az Acadia-i és a Francia Antillák-i gyarmatokkal. Ez újabb növekedéshez, és több hajó érkezéséhez, illetve indulásához vezetett. A település hamarosan a gyarmat vezető kikötőjévé nőtte ki magát, ahol a kolónia kereskedelmi tevékenységének nagy részét bonyolították. A 18. században a szőrme- és fűrészáru-kereskedelmen alapuló gazdasági élet megváltozott, a hangsúly egyre inkább a fakitermelésre helyeződött, és a kikötő forgalma még élénkebb lett. 1763 után a terület a Brit Birodalom részévé vált, az angoloknak pedig óriási faigénye volt, így a kikötőből hatalmas farakományok indultak útnak Angliába. A folyami faáruszállítás mellett a hajógyártás is fellendült. 1790 és 1799 között évente átlagban 90, majd az 1820-as években 374, az 1840-1850 között 1025 és 1860-1867 között 1395 vitorlás horgonyzott a kikötőben. A 19. században a város az amerikai kontinens kapujának számított. Az itt kialakuló kikötő az átutazás és a Brit koloniális javak elosztásának központjává lett. A 19. században a québeci a világ legfontosabb kikötői között volt számon tartva, és meghatározó szerepe volt a város és Kanada fejlődésében is. A bevándorlók tömeges érkezése is meghatározó volt a kikötő 19. századi tevékenységében. A többnyire ír emigránsok a nagy írországi éhség elől menekültek az Újvilágba, kihasználván a hajótulajdonosok kedvezményes ajánlatát: miután az angol kikötőkben kirakták rakományukat, a visszaútra ballasztra volt szükségük az üres hajókban, hogy a visszautat megkönnyítsék. Az Amerikába készülő utasok töltötték be ezt a szerepet, 1800 és 1850 között évente kb. 30 000 bevándorló szállt partra Québecben, miután mostoha körülmények között áthajózták az Atlanti-óceánt. A folyó mindkét oldalán a faanyag mozgatására rendezkedtek be. 1860-ban nagyjából 40 medencét alakítottak ki a Nagy-Britanniába szállítandó faanyagok fogadására, raktározására és hajóztatására. A költségek lefaragása érdekében a fakereskedelemmel foglalkozó vállalatok saját hajókat kezdtek gyártani, így 1850 és 1869 a közel 100 hajókészítő mintegy 5000 munkása kb. 2000 hajót gyártott a Québec és Lévis partjain kialakított medencékben. A 19. század kezdetén lezajlott növekedés számos, többnyire adminisztratív jellegű problémát is okozott. A megnövekedett forgalom megkövetelte egy szakosodott szervezet létesítését, mely a kikötő kezelését végezte. 1805-ben létrejött a Corporation de la Maison de la Trinité de Québec nevű vállalat (angolul: Corporation of Trinity House of Québec City), mely a hajók horgonyzásáért és kikötéséért, az illetékek behajtásáért, a kikötői létesítmények biztonságáért és a rakpartépítések szabályozásáért felelt. Emellett feladatai közé tartozott a folyó tisztítása és a folyami révkalauzok irányítása is. A szervezet által irányított kikötőn keresztül haladt át Kanada importjának és exportjának többsége. Infrastruktúráját tekintve azonban 1850 után a kikötő lepusztult, aminek oka főképp az egységesített kikötőhelyek hiánya volt. Ennek következtében a hajók mozgása igencsak korlátozott volt. A kikötő igazgatásának javítása érdekében 1858-ban létrehozták a Québeci Kikötői Bizottságot (franciául: Commission du Havre de Québec; angolul: Québec Harbour Commission). Az 1880-as éveket a fokozatos térvesztés jellemezte az akkori fő riválissal, a Montréali kikötővel szemben. A folyó kotrása, mélyítése is hatással volt a kikötő jövőjére. Már 1700-ban is kísérletet tettek a meder tisztítására, azonban ez igen költséges volt. Egy évszázaddal később a kormány megnyitotta a Welland- (1821), a Lachine- (1825) és a Rideau-csatornát (1832), hogy Québec és Ontario között közvetlen kapcsolatot teremtsen. Ezek ellenére a hanyatlás fő okozója a Montréalig vezető csatorna 1865-ös megnyitása volt, mely 60 méteres szélességével és 6 méteres mélységével óceánjáró hajók folyón való felutazását is lehetővé tette. A visszaesésnek egyéb gazdasági okai is voltak. A vasút 1860-as évekbeli megjelenésével könnyebb volt a hajókat Lévisben ki- és berakódni, ugyanis Québec és Montréal 1879-ig még nem volt közvetlenül összekötve. A folyó két partját csak az 1919-ben elkészült Québec-híd kötötte össze, bekapcsolván a várost és környékét az országos vasúti rendszerbe. A 19. század második felében készült el a torkolati szektor (Estuaire), a Bassin Louise, a silók és a vasút. Az 1930-as évek a kanadai kormány Sir Alexander Gibb brit mérnököt bízta meg, hogy dolgozza ki Kanada kikötőinek új működési stratégiáját. Jelentésében Gibb nagyobb centralizáltságot és egységes kikötői infrastruktúrát javasolt. 1936-ban a kormány elfogadta a javaslatok egy részét, megalapította az Országos Kikötőtanácsot (franciául: Conseil des Ports nationaux; angolul: National Harbours Board), mely az ország legnagyobb kikötőit foglalta magába, és feloszlatta a kikötői bizottságokat. A Kikötőtanács a szolgáltatási és kereskedelmi műveleteket vezette. Ebben az időszakban készült el a kikötő Anse-au-Foulon szektora, mely lehetővé tette az előállított javak exportjának lebonyolítását. Az 1960-as évek alatt készült el a Beauport szektor, mely az évek során kialakított 90 hektáros területével lehetővé teszi, hogy a kikötő a Nagy-tavak felől érkező ömlesztett áruk átrakodásának egyik központja legyen. 1983-ban a szövetségi kormány felülvizsgálta a kanadai kikötőkre vonatkozó törvényeket, és elfogadta a kikötőtársasági törvényt, majd 1984-ben megalakította a Québeci Kikötővállalatot (franciául: Société du Port de Québec; angolul: Québec Port Corporation), illetve hat hasonló kikötői társaságot is (pl. Halifaxban, Vancouverben, Montréalban). A jogi átalakulások nem befolyásolták a québeci létesítmény működését, továbbra is Kanada külkereskedelmének meghatározó kikötője maradt, köszönhetően a nagyobb értékesítési és működési autonómiának. Az 1990-es években a kikötő vezetése infrastrukturális újításokat vezetett be, és kereskedelmi tevékenységét is változatosabbá tette. 1999-ben a Kikötővállalat új neve Québeci Kikötői Hatóság lett. 2002-ben Pointe-à-Carcy szektorban megnyitotta kapuit körutazó hajóknak fenntartott terminál. Az új létesítmény lehetővé teszi, hogy az ilyen jellegű hajókkal jelentős számú turista érkezzen a Világörökség helyszínnel rendelkező városba. 2007-ben, az ötödik egymást követő évben a Québeci kikötő rekordot döntött a forgalom nagyságát tekintve. Közel 27 millió tonna szállítmányt mozgatott, és több mint 100 000 utast fogadott. 2008-ban a kikötő fennállásának 150. és a város megalapításának 400. évfordulóját változatos rendezvénysorozattal ünnepelték meg. Alegységek Estuaire A torkolati szektor (franciául: Secteur de l'Estuaire ; angolul: Estuary Sector) a kikötő legidősebb része, tulajdonképp itt jött létre az első indián kereskedő- és kikötőhely, és a város is a közelben fejlődött ki. Innen indultak útnak a Brit Birodalomba tartó farakományok, és itt volt egykoron az angolok legfontosabb hajógyára is. Jelenleg 75 hektáron silók, betonipari terminál, jachtkikötő (Bassin Louise) és egyéb egységek találhatóak. Jachtkikötő A québeci létesítményben egy jachtkikötő (marina) áll a kisebb hajók rendelkezésére. A Bassin Louise (Louise-medence) területére egy zsilipen keresztül úszhatnak be a hajók. A több mint 415 sólyával (slipway) rendelkező kikötőben 60 m hosszúságig és 6 m merülési mélységig megfelelő körülmények között köthetnek ki a jachtok. A kikötő ezen részén kisebb hajómozgató daruk, tárolóhelyiségek, üzemanyagtöltő-állomás, étterem és úszómedence áll a látogatók rendelkezésére. 2011-ben a marinába 920 hajó érkezett, melyből 15 óriásjacht volt. Ez a forgalom nagyjából 23%-os csökkenését jelenti a 2010-es évhez képest, amikor több mint 1000 hajót fogadott a jachtkikötő. A visszaesés egyik oka a 2011-es év időjárási viszonyaiban rejlik, ugyanis májusban a Richelieu-folyó (a Szent Lőrinc-folyó egyik mellékága) szintje rendkívüli mértékben megemelkedett. A víz nem csak a kikötőben, hanem a hajókban is károkat okozott. Ugyanakkor az augusztusi Irene hurrikán okozta erős (100 km/h-t is meghaladó) szelek is megrongálták a marinát. Anse-au-Foulon Az 1920-as évek óta folyamatosan fejlődő Anse-au-Foulon szektor olyan exportra szánt termékek kikötőrésze volt, mint a papírnyersanyag. Az évek során sok változás történt, így az 53 hektár területen többféle ömlesztett áru (gabona, műtrágya, jégtelenítő só, dolomit, mészkő stb.) mozgatása zajlik. Kanada legnagyobb bányaipari cégéi közül kettőnek ugyancsak itt van a telephelye, illetve fontos szerepe van az itt behajózott nyerscukor is. Pointe-à-Carcy A Pointe-à-Carcy egy Kanadában egyedülálló kikötő és park. A Château Frontenac lábánál fekvő szektor fejlődését az évek során a hajóépítés, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások határozták meg. Jelenleg az óceánjárók kikötési helye mellett itt található a Tengerészeti Múzeum, illetve szabadidős területek és éttermek is várják a helyi és külföldi látogatókat. Beauport Québec város Beauport kerületéhez tartozik a kikötő északkeleti része, melynek területén több száraz és folyékony ömlesztett árut mozgató vállalt is tevékenykedik. Az 1960-as években megépülő szektor összesen 1,1 km hosszúságú rakpart áll készen az ömlesztett rakomány mozgatására. A több mint 90 hektár területű szektor gazdaságilag a kikötő legjelentősebb része. A víz mélysége ezen a szakaszon 12–15 m között van, vasúti és közúti összeköttetése is kiváló. A szektort alkotó félsziget csúcsánál a Kikötői Hatóság több mint 40 hektár területet alakított ki közösségi és szabadidős célokra, melyet a város lakói használhatnak. Déli part Hajógyár A folyó déli partján található Davie Québec Hajógyárat 1825-ben alapította Alison Davie kapitány, és az azóta eltelt idő alatt több mint 700 hajót építettek dokkjainál. Kezdetben a hajógyár vitorlások és gőzhajók gyártásával foglalkozott, később azonban olaj-, konténer- és áruszállítókat, halászhajókat, kompokat, hadihajókat, illetve moz fúrótornyokat is készítettek. A magasan képzett munkaerőnek és a csúcstechnológiának köszönhetően a Kelet-Kanada legnagyobb hajógyárának számító létesítmény a különféle iparágak megrendeléseit is ki tudja elégíteni (kereskedelmi hajózás, mélytengeri fúrások, hadiipar, nehézipar, bányászat, atomenergia, vasút). Kőolaj-finomító A Lévis-i Jean Gaulin Kőolaj-finomító, mely az Ultramar olajipari vállalat tulajdona, Kanada egyik legnagyobb petróleumfeldolgozó létesítménye. A kikötőhely melletti mély víznek köszönhetően akár 1 millió hordó nyersolajat szállító tankerek is kiköthetnek szomszédságában. A finomító naponta 42 millió l nyersolajat finomít. Parti őrség A Kanadai Parti Őrség Szent Lőrinc-folyó menti támaszpontja Pointe-à-Carcy és Anse-au-Foulon között terül el. Az 1960-as években alapított szervezet helyi egysége a Plains of Abraham (Ábrahám-mező) lábánál található, fő feladata Kanada folyami és tengeri vizeinek védelme, a télen befagyott folyók jegének feltörése, különböző mentési akciók lebonyolítása. Statisztikák 2011-ben a kikötő 28,9 millió tonnás áruforgalmat bonyolított le, ami 18%-os növekedés az előző évhez viszonyítva. 2012 első félévében pedig 15 millió tonna árut mozgatott, ami 31%-os növekedést jelentett az egy évvel korábbi, féléves 11,4 millióhoz képest. 2011 januárja és júniusa között 526, míg egy évvel később már 598 szállítóhajó fordult meg a kikötőben. Az 53 millió dolláros befektetéseknek köszönhetően 2012-ben a Szent Lőrinc-folyó kikötői közül a québeci érte el a legjobb eredményeket. 2010-ben a kikötő áruforgalmának 99%-át az ömlesztett rakományok tették ki, mivel a létesítmény a szilárd és folyékony ömlesztett áru mozgatására, és nem a konténerforgalomra szakosodott. Ez alól csak az észak-kanadai bányászat szükségleteit ellátó konténeres szállítmányok képeznek kivételt. 2011-ben a kikötő rekord mennyiségű rakományt mozgatott (29 millió tonna), ami a Szent Lőrinc-folyó kikötői között az első, és Kanadai viszonylatban a harmadik helyre teszi a mozgatott árumennyiséget tekintve. 2011-ben 16%-kal nőtt a szilárd ömlesztett áru mennyisége, ez 13,1 millió tonnát jelentett az előző évi 11,3 millióhoz képest. Az acéliparhoz kapcsolódó termékek mennyisége 40%-kal nőtt, 4,3-ról 6 millió tonnára. A kohászati és bányaipari termékek 2011-ben 35%-kal nagyobb mennyiségben fordultak meg a kikötőben, míg 2010-ben 2 millió t, addig 2011-ben 2,7 millió t, többnyire kőszén, nikkel-, cink- és rézérc került berakodásra. A kikötő előnyös földrajzi helyzete és a jó vasúti összeköttetés igen hasznos a környékbeli bányáknak, melyek innen indíthatják útnak az exportra szánt nyersanyagokat. Az agrár-élelmiszeripari termékek is jelen vannak a kikötőben, 2011-ben több mint 4,1 millió t ilyen jellegű terméket hajóztak be, illetve rakodtak ki. Ennek nagy részét a Bunge of Canada Ltd. tulajdonát képező gabona teszi ki, melyet a kikötő melletti silókban tárolnak. A folyékony ömlesztett áru is fontos szerepet játszik a létesítmény forgalmában. 2011-ben közel 1,6 millió t kőolajterméket és 300 000 t kémiai anyagot kezelt a kikötő. A folyékony ömlesztett árukkal az Ultramar rakpartjain foglalkoznak. A Kikötői Hatóság az általa üzemeltetett területen végbemenő különböző tevékenységekből szerzi bevételeit, nem függ a kormánytól vagy az adófizetők pénzétől, sőt 2007-ben a különféle adókból 160 millió dollárnyi összeget fizetett be az egyes kormányzati szerveknek. A 2011-es adatok szerint a kikötő bevételeinek 13%-át a körutazó hajók, és több mint 70%-át az áruforgalom teszi ki. Óceánjáró körutak Québec városa, mely az UNESCO Kulturális világörökségének részét képezi, illetve annak környéke, kedvelt állomása és célpontja az óceánjáró körutaknak, melyek Új-Anglia és Kanada keleti partjait érintik. Az évek során a kikötő több mint 500 000 látogatót fogadott. Az innen olyan helyekre is indulnak hajók, mint Boston, New York vagy Fort Lauderdale. A körutazó hajóknak szánt terminál Pointe-à-Carcy foknál található, ahol a különböző típusú és nagyságú óceánjárók kiköthetnek, és a turisták a történelmi óváros felé vehetik az irányt. Emellett több más, köztük a Kanadai Parti Őrség rakpartján is kiköthetnek ezek a hajók. Ugyanakkor a terminál részét képezi az Espaces Dalhousie rendezvénykomplexum is, melyben konferenciákat, találkozókat, kiállításokat rendeznek. Környezetvédelem A gazdasági és szociális vonatkozások mellett a kikötő vezetése fontosnak tartja a környezettudatos gazdálkodást és a fenntartható fejlődést is. Így a kikötői építkezések során a 2011-es évben 15 000 t, többnyire szénhidrogénnel szennyezett talajt tisztítottak meg. Ezeket a szennyeződéseket a területbérlő olajtársaságok okozták az 1960-as években. Fontos szerepük van az infrastrukturális javításoknak is (tűzoltórendszer, zsilipek). A kikötőmeder kotrásakor odafigyelnek, hogy a műveletnek minél kisebb hatása legyen a folyóra. Ezek mellett a kikötő több környezetvédő szervezet programjában is tevékenyen részt vesz. Biztonság A kikötői tevékenységek zavartalan menetéért a Kikötőfelügyelet felel, mely a hajó- és turistaforgalom mellett a kereskedelmi és ipari tevékenységet is ellenőrzi. A felügyelet szorosan együttműködik a Sûreté du Québec-kel (Québec Tartományi Rendőrség), Kanadai Királyi Lovasrendőrséggel, a Kanadai Parti Őrséggel és a határőrséggel. A felügyelet a nap 24 órájában látja el a szokásos kikötői feladatokat, de speciális alkalmakkor is fontos szerepe van, így pl. karneváli kenuversenyek vagy kikötői előadások felügyeletét is biztosítja. A felügyelet munkatársai évente nagyjából 10 000 bevetésen vesznek részt. Balesetek 1955 . február 1 -jén, a kikötőtől keletre, Beauport közelében a Lady Grey jégtörő hajó összeütközött a Québec és Lévis között közlekedő és a jég fogságába esett komppal , amelynek a segítségére sietett éppen. A balesetet követően a Lady Grey elsüllyedt. 1962 . május 16 -án az Argenteuil rakodás közben elsüllyedt, a balesetben pedig három személy életét veszítette. A hajó 1916 -ban készült a szövetségi kormány Chantiers Saint-Joseph-de-Sorel-i hajógyárában a Tengerészeti és Halászati Minisztérium számára. Az 1960-as években többször is gazdát cserélt, és áruszállító hajóvá alakították. 1966 . szeptember 30 -án három vontatóhajó a kikötőtől délnyugati irányba, az éppen épülő Pierre-Laporte-híd irányába vontatta Manseau 101 kotróhajót. A felerősödött szél és a túl közel elhaladó Franconia hajó által felvert hullámok megnehezítették a navigálást, és az 1920-as években készült kotró felborult, majd perceken belül elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 20-30 személyből 10 életét vesztette. Egy későbbi kivizsgálás megállapította, hogy a Franconia kapitánya nem hibázott, annak ellenére, hogy nem csökkentette sebességét és túl közel került a kotróhajóhoz. 8 áldozat testét mai napig nem sikerült megtalálni, 2012-ben azonban sikerült azonosítani a kotróhajó roncsait. 2011. november 25 -én a kikötő déli részén található, általános rakományoknak fenntartott 101-es rakparton kigyulladt egy hangár. Kezdetben fennállt a veszélye annak, hogy a raktárban vegyi anyagok is lehetnek, ami a tűzoltást is megnehezíti és nagyobb károkat is okozhat. Ezért a több mint 60 tűzoltó a lángok megfékezése érdekében tűzoltóhajóról is oltotta a tüzet , melyet másnapra sikerült megfékezni, és nem okozott nagyobb fennakadást a kikötő működésében. Stazione di Centallo Stazione di Centallo vasútállomás Olaszországban, Centallo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Fossano-Cuneo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fossano Stazione di Cuneo San Benigno di Cuneo railway station Armanda Az Armanda az Armand férfinév női párja. Képzett nevek Armandina : -ina kicsinyítőképzős változat. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordultak elő, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnap Armanda, Armandina április 7. NIPR A NIPR az angol National Institute of Polar Research (Japán Nemzeti Sarkkutató Intézet) rövidítése és betűszava, a Tokiói Egyetem egyik intézete. Kutatások a NIPR-ben A NIPR-nek számos antarktiszi kutatási témája van. Ezek között szerepelnek meteorológiai, geológiai, jégmozgási, élettani kutatások is. 1969 óta egyik új kutatási területe a meteoritkutatás. A NIPR meteorit-gyűjteményében ma már mintegy 17 000 meteorit található, és ez a világ egyik legnagyobb ilyen gyűjteménye. Magyarországi kapcsolatok Az Antarktiszi Meteoritkutató központ 1993-ban elkészített 20 darab, 30 vékonycsiszolatból álló gyűjteményt. A gyűjteményben a legfontosabb meteorittípusok tanulmányozhatók. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoportja 1994-ben kapta először kölcsön az egyik ilyen oktatási célú készletet. Azóta is évente kölcsönzik a kőzetmintákat és összehasonlító vizsgálatokat végeznek a magyarországi meteoritokkel. Bagnolo del Salento Bagnolo del Salento község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében. Fekvése A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Otrantótól nyugatra. Története A település neve a latin balneolum-ból származik, amelynek jelentése termálvíz, utalva a vidéken feltörő forrásokra. Az itt talált menhírek tanúsága szerint a vidéket már a bronzkorban lakták. A legnagyobb 30x45 cm alaprajzú, 4,16 m magas. A rómaiak thermákat építettek, köszönhetően a bővízű forrásoknak. Néhány évszázadnyi elnéptelenedés után a 14. században népesült be ismét. Nemesi családok birtokolták egészen a 19. század elejéig, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói San Giorgio-templom - 16. században épült Topolya község Topolya község (szerbül Општина Бачка Топола / Opština Bačka Topola) közigazgatási egység (járás) Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben. Földrajza A Duna–Tisza köze déli részén, Bácskában, Szerbia északi részén található. Mesterséges tavakban bővelkedik (például a Zobnaticai-, a Pannóniai-, a Krivajai- és a Svetićevói-tó). A község települései A községhez 23 falu tartozik: Nemzetiségi összetétel A 2002-es népszámlálás szerint: Magyarok – 22.543 fő (58,94%) Szerbek – 11.454 fő (29,94%) Jugoszlávok – 831 fő (2,17%) Montenegróiak – 547 fő (1,43%) Horvátok – 454 fő (1,18%) egyéb Blíževedly Blíževedly település Csehországban, Česká Lípa-i járásban. Blíževedly Stvolínky, Úštěk, Holany, Tuhaň, Dubá és Kravaře településekkel határos. Lakosainak száma 646 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Primal Fear Primal Fear német heavy metal zenekar. Történet 1997-ben alapította a volt Gamma Ray tag Ralf Scheepers és a Sinnerből érkező Mat Sinner. A zenéjük tipikus germán metál, aminek alaphangulatát Scheepers Rob Halford hangjára emlékeztető erőteljes éneke és a helyenként szintetizátorral megtámogatott dinamikus, agresszív gitárjáték adja. Jelenlegi felállás Ralf Scheepers – ének Magnus Karlsson – gitár Alex Beyrodt – gitár Mat Sinner – basszusgitár Randy Black – dob Korábbi tagok Tom Naumann – gitár Klaus Sperling – dob Diszkográfia Primal Fear (1998) Jaws Of Death (1999) Nuclear Fire (2001) Black Sun (2002) Devil's Ground (2004) Seven Seals (2005) New Religion (2007) 16.6 (Before The Devil Knows You're Dead) (2009) Unbreakable (2012) Delivering the Black (2014) Rulebreaker (2016) Apocalypse (2018) ezenkívül 2003-ban megjelent egy 160 perces DVD The History Of Fear címmel ami tartalmazott egy koncert CD-t és 2006-ban egy válogatásalbum Metal Is Forever - The Very Best of Primal Fear címmel. Videó Sign of fear Manysi nyelvtan A manysi nyelv északi (szoszvai) nyelvjárásának rövid leíró nyelvtana Hangtan A manysi ábécé 1932 előtt a nyelv nem volt írott, ekkortól próbálkoztak a latin írás bevezetésével, kevés sikerrel. A nyelvet 1939 óta cirill írással írják. Tudományos átírások A nyelv kutatása során szinte minden nyelvkutató a saját maga alkotta betűkészletét használta a nyelv lejegyzésére. Ezekre a betűrendszerekre eleinte jellemző volt a fonetikusság, így lett például Kannisto fonetikus ábécéje az egyik legbonyolultabb közel 80 jelével. Munkácsi átírásai egyszerűbbek, mivel kevesebb jellel dolgozott, majd a tudományos átírás során a Munkácsi gyűjtötte szövegeket feldolgozó Kálmán Béla-féle átírás lett az elfogadott, annak egyszerűsége miatt, egyensúlyba hozva az írás fonematikus és fonetikus lejegyzési sajátosságait. Ezek alapján az északi manysi szövegek lejegyzésére használt latin betűs átírási rendszer: Kiejtés Magánhangzók A magánhangzóknál megkülönböztetünk hosszú és rövid hangokat, de ezt a cirill betűs írás nem jelöli, viszont a latin betűs tudományos átírás igen. Rövid magánhangzók A cirill betűs írás elég következetlen, mivel az и, е, ю, ё, я betűk lágyítják az előttük álló л, н, с, т betűket (kiejtésük így ĺ [�], ń [�], ś [�], ť [c] - magyar: ly, ny, lágy sz, ty), viszont az и egyszerre [i] és [ji] is így az olyan hangkapcsolatok mint a li, ni, si, ti jelölése лы, ны, сы, ты, ami megnehezíti az értelmezést, mert a ы ugyanúgy lehet akkor [i] és [�] is, de a [�] lejegyzésére ott az э betű, ami viszont [e] olvasatú is lehet. Ugyanilyen kétesélyes hang a veláris i (i̬) is, ami írásban megjelenhet ы-ként és у-ként is. A cirill betűs hangjelölés rendszerét könnyen megoldaná az egy hang egy betű elvű jelölési rendszer vagy a lágy- és keményjelek (ь,ъ) rendeltetésszerűbb használata. Mindezek a kétértelmű és kevésbé egyértelmű helyzetek elkerülhetőek a latin betűs írásban. Más nyelvjárásokban ettől eltérő hangok is lehetnek, és általában a hangsúlytalan szótag utáni magánhangzók redukálttá válnak. Mássalhangzók Lágy hangok Az л, н, с, т hangok ь, е, ё, и, ю, я betűk előtt palatalizálódnak (lágyulnak), ekkor kiejtésük ly [�], ny [�], lágy s [�], ty [c] lesz. Csak orosz eredetű jövevényszavakban előforduló betűk és hangok б : magyar b [b] г : orosz eredetű szavakban magyar g [g] д : magyar d [d] ж : magyar zs [�] з : magyar z [z] ф : magyar f [f] ц : magyar c [�] ч : magyar cs [�] ш : magyar s [�] щ : magyar scs [��] ъ : néma [-] ь : lágyítójel [ʲ], saját szavakban csak л, н, с, т után, orosz eredetű szavakban más betűk után is állhat Hangsúly A hangsúly változó, de általában az első szótagok valamelyikére esik. Alaktan A névelő A manysiban nincsenek névelők. Névszó A manysi agglutináló nyelv, a viszonyítás ragokkal történik. Nincs nyelvtani nem. Megkülönböztetünk egyes, kettes és többes számot. Hat nyelvtani esetet különböztetünk meg, ezek közül egy grammatikai eset, míg a további öt határozói eset. Névszói esetragozás egyes, kettes és többes számban lásd: Magyar névszóragozás Névutók A hiányzó eseteket névutórendszer pótolja. A névutók nagy része névszói eredetű szavak, amelyek felvéve a helyhatározó esteragokat képesek az irányhármasság jelölésére az esetragokon túlmutató plusz jelentésárnyalattal. Egyéb irányhármasság nélküli névutók Birtokos személyragozás Birtokos személyragozásnál a birtokos száma és személye mellett a birtok száma (egyes, kettes, többes) is jelölt. Az első oszlop a magánhangzós tövek után álló birtokos személyragok, míg a második a mássalhangzósoké. A birtok kettes számát az -a�- birtokkettőzőjel, míg a többesét az -an- fejezi ki. Egy birtok esetén kettes szám második személyben (PxDu2) az -i végű tövek -jin jelt vesznek fel, míg a többi magánhangzós tő -n jelt. A névutók is (magyarhoz hasonlóan) felvehetik a birtokos személyragokat, pl.: nop�l 'felé', irányába'; am noplum 'felém'; jot '-val, vel, együtt', naŋ jot�n 'veled' Az esetragok a birtokos személyragok után következnek (a magyarhoz hasonlóan): pl.: χāpumt - χāp + um + t 'csónak + om + ban' koluwn - kol + uw + n 'ház + unk + ba' Birtokos személyragok táblázata Névmások Személyes névmások A személyes névmások lehetséges esetei és esetragozásuk is eltér a névszói ragozástól. Nyomatékos személyes névmások Képzője: -ki Jelentése: én magam, te magad, ő maga... Mutató névmások Ha jelzőként állnak a szó előtt, akkor nem ragozhatóak. Kérdő névmások A kérdő névmások ugyanazon alakja használatos vonatkozónévmásként és határozószóként is. A számnevek Tőszámnevek Közös eredetű számnevek Jelzőként a számnevek ragozatlanok, ekkor az 1 és 2 jelzői helyzetben акв (akw) és кит (kit) alakokban használatos. A сат (sāt) jelenthet 7-et és 100-at is. Egyértelműsítés végett használható a яныг сат (jani̬� sāt), ami 'nagy száz'-at jelent. Sorszámnevek A sorszámnév képzője: -it (-int) Ige Az északi manysi igeragozásban 3 szám 3 személy (1., 2., 3.) 2 ragozás 4 mód 2 idő 2 igenem 4 igenév Aktív igeragozás Aktív kijelentő módú jelen idő Példamondat (szemléltetés minden rag kitételével): Aktív kijelentő módú múlt idő A múlt idő jele: -s cirill: -c Aktív feltételes módú jelen idő A feltételes mód jele: -nuw cirill: -нув Aktív felszólító módú jelen idő Felszólítás csak 2. személyben lehetséges, és aktív ragozásban egyes, kettes és többes számban ezek a felszólító alakok eltérhetnek, de az alanyi ragozású egységes felszólító alak végződése -en. Passzív igeragozás Passzív felszólító módú jelen idő Felszólítás csak 2. személyben lehetséges, és passzív ragozásban egyes, kettes és többes számban ezek a felszólító alakok megegyeznek, így egy igének egy passzív felszólító alakja van csak. Igekötők Az igekötő általában megelőzi az igét, de különböző módosítószók közbeékelődhetnek (tagadószó, feltételes partikula, nyomósító partikula). Az igekötők általában irányjelölő határozókból alakultak ki, és meg is tartották irányjelölő funkciójukat. Valamint még megfigyelhető a magyarban is kialakult hasonló jelenség, az igekötő irányjelölésen túlmutató aspektusjelölő funkciója. A manysiban és a magyarban is az igekötők a folyamatos és befejezett szemléletet különítik el. Általában az alapige a folyamatos szemléletű, míg az igekötős ige befejezett, az igekötő perfektiváló. Gyakoribb igekötők Eren Derdiyok Eren Derdiyok (Bázel, Svájc, 1988. június 12. –) törökországi kurd származású svájci labdarúgó, a török első osztályú Galatasaray csatára. Pályafutása Karrierjét a baseli székhelyű BSC Old Boys együttesében kezdte 2005-ben. A következő évtől a városi rivális, az FC Basel csapatának tagjává vált. 2008-ban svájci bajnok és kupagyőztes lett, ezzel csapata jogot nyert az UEFA-bajnokok ligájában való induláshoz. A bajnokok ligája selejtezőjében a svájci együttes a portugál Vitória S.C. csapatával mérkőzött, és Eren Derdiyok góljával, 2-1-es győzelmet aratott, ezzel bejutott a csoportkörbe, ahol a hat mérkőzésen egyetlen pontot sikerült szereznie. Az FC Barcelona otthonában, Ezren 82. perben lőtt góljával 1-1-es döntetlent ért el. 2009. május 28-án szerződést írt alá a német Bayer 04 Leverkusen együttesével 2013. június 30-áig. 2012. május 2-án a német 1899 Hoffenheim kivásárolta a Bayer 04 Leverkusen együttesével kötött szerződéséből és új kontraktust írt alá 2016. június 30-áig. A 2013 áprilisában kinevezett új edző, Markus Gisdol azonban a cserepadra száműzte Derdiyokot. A svájci támadó 2013 nyarán a több játéklehetőség fejében korábbi klubjához, a Leverkusenhez került kölcsönbe. 2016-ban a Galatasaray szerződtette. Válogatott A felnőtt válogatottban 2008. február 6-án csereként mutatkozott be az angol válogatott elleni barátságos mérkőzésen, ahol első labdaérintésre gólt szerzett, kiegyenlítve a mérkőzés állását, de a svájciak végül 2-1-es vereséget szenvedtek. Tagja volt a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságon rendezőként induló valamint a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra kijutó svájci válogatottnak is. Sikerei, díjai Klubcsapatokkal FC Basel 2008-ban Svájci-kupagyőztes. 2008-ban Svájci-bajnok. 2008-ban Uhren-kupa győzelem. Egyéni A 2007/08-as svájci bajnoki szezon legjobb fiatal játékosa. La Mancelière La Mancelière település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Gyilkos-ér A Gyilkos-ér a Jászságban ered, Jászberénytől északra, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A csatorna forrásától kezdve északkeleti irányban halad, majd Jászberény északkeleti részénél éri el a Zagyvát. A csatorna összeköti a Zagyvát a Kis-Gyilkos-csatornával. A Gyilkos-ér vízgazdálkodási szempontból a Zagyva Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területét képezi. Pedálmű A pedálmű vagy németül Pedalwerk az orgona egyik műve (regisztercsoportja). A 13. század második felétől a hangterjedelem megnövelésének leghatékonyabb módja a pedál lett. Eleinte csak orgonapontok tartására szolgált, majd a kötelek és huzalok rögzítési módja után megjelent a függesztett pedál. A 14. század elejétől a gótika korának orgonáin már bizonyosan volt pedál. Frotscher történetíró az 1318-ban elhunyt brabanti származású Louis van Valbecke orgonaépítőt jelöli meg a pedál feltalálójaként. Nikolaus Faber a halberstadti orgona építésekor 1361-ben alkalmazott pedált. A barokk korig a pedálmű teljesen önállósult, és a pedáljáték is magas szintre jutott el. A barokk korban a pedál szerepe és feladata roppant fontos volt a Werkprinzip elvén belül: a polifónia szövevényes szerkezetén belül is világosnak kell lennie. Éppen ezért a principálkart 32’ és 16’ magasságtól egészen a mixtúrákig kiépítették; nem volt rika, hogy Scharff és Zimbel regisztereket is kapott. Emellett nyelvregiszterekből is kiépítették a teljes skálát 32’–2’ magasság között. A principálokat és a nyelveket megtöltendő fuvolákat és födötteket is építettek nagyjából 32’–16’ magasságtól 4’-ig. A romantika korában háttérbe szorultak a magas kevert-, és aliquot regiszterek, helyükre nyelvek és vonósok kerültek, valamint fuvolák és födött regiszterek. Napjaink orgonaépítői a pedál terén is igyekszenek olykor a kompromisszumos megoldásokra, mint például a Művészetek Palotája orgonájánál. Bizonyos estekben viszont vagy a barokk vagy a romantika korának orgonaideáljai azok, amelyekre igény van. Aubagne Aubagne egy kis város dél-Franciaországban. 17 km-re található Marseilletől. Okcitán nyelven Aubanha. Itt tartózkodik a Francia Idegenlégió első ezrede (fr:1er régiment étranger), és itt található a szervezet központja. Nevezetességei Idegenlégió Múzeum (fr:Musée de la Légion étrangère) Idegenlégió halottainak emlékműve Rocksmith A Rocksmith egy zenei játék, ami szórakoztató módon oktatja felhasználóját valódi gitáron játszani. A program fejlesztője és kiadója a Ubisoft. A játék magja a Guitar Rising nevű soha be nem fejezett oktatóprogram technológiáján alapul. A játék fő célja, hogy különféle kontrollerek helyett, egy igazi elektromos gitár segítségével a játékosok valós gitártudást szerezzenek, amelyet aztán a játékon kívül is használni tudnak. Észak-Amerikában a program PlayStation 3 és Xbox 360 platformokra már 2011-ben megjelent. A Windows kiadást többször elhalasztották, végül 2012 október 16-án jelent meg. Speciális követelmények A Rocksmith játék minden változata tartalmazza az úgynevezett "Hercules" adaptert, aminek egyik vége egy hagyományos 6.35 mm-es jack kimenet az elektromos gitár felé, míg a másik vége egy USB csatlakozó, melynek segítségével PC-re, PlayStation 3-ra vagy Xbox 360-ra egyaránt csatlakoztatható a hangszer. Míg az elektromos gitárok szinte mindegyike alapból rendelkezik a szükséges csatlakozó felülettel, addig az akusztikus gitárok többségéhez kiegészítő felszerelésre (pl. hangszedőre) van szükség ahhoz, hogy a játékhoz csatlakoztatható legyen. Az egyjátékos és a többjátékos módhoz ugyan nincsen szükség folyamatos internet kapcsolatra ám egyes tartalmak eléréséhez, valamint a játék aktiválásához online kapcsolat szükséges! Kiszerelések A játék különféle kiszerelésekben jelent meg, így széles közönséget tud kiszolgálni az abszolút kezdőktől a tapasztaltabb gitárosokig. Alapcsomag Az alapcsomag minden platformon tartalmazza a játékot magát, valamint a gitár és a játékkonzolok vagy PC összekapcsolásához szükséges "Hercules" adapter-kábelt. Azok számára ajánlott, akik már rendelkeznek valamilyen elektromos, vagy elektro-akusztikus gitárral. Az alapcsomag minden platformon elérhető. Gitár + játék csomag A játék elérhető egy valódi, jobbkezes Epiphone Les Paul Junior gitárral együtt is, mely a gitár, az alapjáték és a "Hercules" kábel mellett tartalmaz egy hevedert, 2 pengetőt, valamint a bundok részére számozott matricákat is. A gitár + játék csomag minden platformon elérhető. A gitár + játék csomag kizárólag jobbkezes gitárral kerül forgalomba ezért a gyártó hivatalosan az alapcsomagot ajánlja a balkezes gitárral játszani kívánó felhasználóknak. Hercules adapter-kábel A többjátékos mód használatához szükség van a játékcsomagokban elérhető adapter-kábelen túl egy másodikra is, ami önálló tételként beszerezhető. Zenei kínálat Az európai megjelenés idején a kiadott játékban elérhető zenei kínálat a Rocksmith weboldala alapján: A fentieken kívül 6 további zeneszám válik elérhetővé a játékban, amikor kétszeres közönségsikert arat a játékos egy koncerten. Ezek a következők: Mini-játékok Guitarcade A Rocksmith-ben úgynevezett "Gitárkád" mini-játékok érhetőek el, melyek a játéktermi árkád játékokhoz hasonlatosak és mindegyikének legfontosabb célja, hogy a játékos különféle képességeit fejlesszék, lehetőleg szórakoztató módon. Ezeket fokozatosan teszi elérhetővé a játék, annak megfelelően ahogyan a használója egyre jobban fejlődik és újabb technikákat sajátít el. Ducks - A bundok helyének memorizálását segítő játék. Ebben a mini-játékban a játékos felől menekülő kacsákat kell lelőni a mély "E" húr megfelelő hangjának pendítésével. Super Ducks - Hasonló a Ducks-hoz, ám itt már mind a hat húrt használni kell. A kacsák itt a játékos felé közelítenek. Scale Runner - A zenei hangsorok oktatására szolgáló játék. Quick Pick Dash - A tremoló technika oktatására szolgáló játék. Big Swing Baseball - A hajlítás technikájának oktatására szolgáló játék. Egy baseball játék során a játékos olyan módon tudja elütni a feléje dobott labdát, hogy a megfelelő húrt a megfelelő időben lefogja, megpendíti, majd a hajlítás technikáját alkalmazza. Super Slider - A csúsztatás technikájának oktatására szolgáló játék. A képernyő tetején megjelenő színes négyzeteket a megfelelő hang lependítésével, majd a csúsztatás alkalmazásával kell a megfelelő helyre csúsztatni. A cél, hogy így minél nagyobb mennyiségű azonos színű négyzetet kerüljön egy csoportba, amelyek ilyenkor eltűnnek. Dawn of the Chordead - Az akkordok oktatására szolgáló játék. Amennyiben a játékos sikeresen lefogja és lepengeti a megjelenő akkordot, a képernyőn megjelenő zombikat sikeresen likvidálja, s pontot szerez. Harmonically Challenged - A hangzatok gyakorlására szolgáló játék. Technique Challenges Avagy más néven technikai kihívások, amelyek a játékban elérhető 12 különböző játéktechnikát segítenek elsajátítani, azok bemutatásával. Egy-egy speciálisan erre a célra megírt zeneszámon gyakorolni is lehet. A basszusgitárhoz az alap technikákon kívül továbbiakat lehet elsajátítani ugyanitt. Riff Repeater A Riff Repeater (Riff Ismétlő) segítségével minden egyes zeneszám részekre bontható, és ezen részei begyakorolhatók a következő 3 mód valamelyikével: Free Play - A játékos szabadon játszik, s a cél, hogy minden egyes hangot lejátsszon. Amennyiben elvét egy-egy hangot, a játék visszateker és megvárja míg a játékos lefogja és lependíti a megfelelő hangzást. Leveler - Alacsony szintről indul és több lehetőséget nyújt a felhasználónak a riff helyes elsajátítására. A szint folyamatosan emelkedik 100%-ig, amikor e felhasználó mesterévé vált az adott riff lejátszásának. Accelerator - Automatikusan igyekszik felismerni a játékos tudásszintjét, majd ehhez állítja be a sebességet, mely a sikeres próbálkozások során folyamatosan egyre gyorsul, a végleges sebességig. A sebesség beállítására kézileg is mód van. Amp Mode Az Amp Mode (Erősítő Mód) lényegében egy testre szabható erősítővé alakítja a kérdéses konzolt vagy PC-t, amelyben az erősítő beállítások és pedálok széles skálája érhető el. Az Erősítő módban a játékosnak 3 pedál hely áll a rendelkezésére. Ezek segítségével egyedi hangzások építhetők, amelyek aztán elmenthetőek és egy-egy billentyűre kötve akár a játék során is felhasználhatóak. Letölthető tartalom A játék további zeneszámokat és "felszereléseket" bocsát a felhasználó rendelkezésére letölthető tartalom formájában. A letölthető tartalmak listája a Rocksmith angol weboldala alapján: Névvita Amikor a Ubisoft bejelentette igényét a "Rocksmith" márkanévre Európában 2011 márciusában, hivatalos ellenjegyzést nyújtottak be egy azonos nevű angol zenekar nevében, amely jelezte, hogy már négy éve használja és nyolc éve regisztrálta a nevet. Fogadtatás A Rocksmith fogadtatása nemzetközileg és Magyarországon is túlnyomóan pozitív volt, kiemelve azt a tényt, hogy ennek a játéknak az esetében a valódi életben is használható tudást szerez a játékos. Az intuitív oktatási módszeren túl pozitívumként említik még a kiváló grafikát, valamint, hogy nehézségi szint beállítása helyett a játék folyamatosan alkalmazkodik felhasználója aktuális tudásához. Dicséretet kaptak a mini-játékok is, amelyek segítségével úgy tanulja meg a különféle technikákat és új képességeket használni a játékos, hogy azt gyakran észre sem veszi. Negatívumként néha éppen a nehézségi szint szabályozásának hiányát vetik fel. Egyes esetekben negatívumként értékelik a bizonyos konfigurációkon fellépő hang-csúszást is, amelynek elhárítására a Ubisoft külön leírást tett közzé a játék hivatalos oldalán. Negatív kritikát kapott ezen kívül még a játék menüje is, amely elsőre zavaró lehet. A játékot - valószínűleg főképpen a grafikus tálalása miatt - gyakran sorolják a klasszikus ritmus- és partijátékok közé, ahol olyan címekkel kerül összehasonlításra, mint a Rockband, vagy a Guitar Hero széria tagjai. Fontos megjegyezni azonban, hogy míg az említett ritmus- és partijátékok leginkább a könnyen emészthető szórakoztatást helyezik előtérbe, addig a Rocksmith valójában közelebb áll egy játékos oktatóprogramhoz, ami élvezetesen igyekszik teljesíteni feladatát, s bizonyos szempontból többnek tekinthető egyszerű szórakoztató eszköznél. Ikkosz Ikkosz (Kr. e. 5. század) görög filozófus. Tarentumból származott, tudós szofista volt. Ifjabb kortársával, a szelümbriai Hérodikosszal együtt az orvosi gimnasztika egyik megalapítója volt. Következetesen hangsúlyozta a mértékletesség és a testgyakorlás üdvös hatását az ember egészségére és munkabírására, a melyet önmagán és azokon a nagyszámú ifjakon próbált ki, a kiknek testi nevelésével foglalkozott. Mértékletes életmódja közmondásossá vált; Platón szerint szüzességét egész életén át megőrizte. Munkái nem maradtak fenn. Stazione di Cervo-San Bartolomeo Stazione di Cervo-San Bartolomeo vasútállomás Olaszországban, Cervo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Genova–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Diano Marina Stazione di Andora Euler-turbinaegyenlet Az Euler-turbinaegyenlet vízturbinák, gőzturbinák, gázturbinák és örvényszivattyúk, ventilátorok, kompresszorok számításának alapegyenlete, melyet Leonhard Euler vezetett le először. Az összefüggés az áramlástani (tehát nem térfogatkiszorítási) elven működő erőgépek és munkagépek működésének magyarázatául is szolgál. Az a.) ábrán egy szivattyú járókerekének vázlata látható. Fel van tüntetve a szállított közeg abszolút (az álló szemlélőhöz képesti) sebessége a járókerékbe való belépésnél (c1) és kilépésnél (c2). A c2 abszolút sebességvektor két komponensre, a járókerék u2 kerületi sebességére és a közegnek a járókerékhez viszonyított w2 relatív sebességére bontható: A futólapátok/turbinalapátok megszerkesztésének egyik alapelve az ütközésmentes áramlás, ezért az áramvonal ill. a relatív sebesség a lapát minden pontjában a lapátra érintőleges (a relatív sebesség az áramvonal érintőjének irányába esik). A kerületi sebesség a járókerék ω szögsebességének és az r2 sugárnak a szorzata, és a sugárra merőleges. A járókerékben másodpercenként átáramló közeg tömegének és a belépési sebességnek a szorzata egy, a járókerékre ható érintőirányú erőt eredményez. Ez a járókereket el akarja forgatni az erőnek és a sugárnak a szorzatából számítható nyomatékkal. Hasonló nyomaték számítható a kilépésnél is. A járókerékre ható nyomaték ennek a kettőnek a különbsége lesz. Nyomatékot a sebességnek csak a sugárra merőleges komponense okoz: És a nyomaték folyadék esetén (amikor is a ρ sűrűség állandó): ahol Q a másodpercenként átáramló folyadék térfogata, a kerületi sebesség pedig A szivattyúzáshoz szükséges elméleti teljesítmény a nyomaték és a szögsebesség szorzata: Másrészt a teljesítmény a folyadék nyomáskülönbségének és a térfogatáramnak a szorzata: Ebből a szivattyú által előállított össznyomás-növekedés: Ugyanezek az összefüggések felírhatók a b.) ábrán látható vízturbinára is: Gőzturbina esetén a gőz összenyomható közeg lévén sűrűsége változik: Forrás Dr. Gruber József és szerzőtársai: Ventilátorok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1968. Willi Bohl: Műszaki áramlástan. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN 963-10-4483-1 Little Charmers A Little Charmers 2015-ben indult amerikai–kanadai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alkotói Jennifer Dodge és Irene Weibel voltak. Az animációs sorozatot Jason Groh rendezte, a zenéjét Asher Lenz és Stephan Skratt szerezte. Amerikában a Nick Jr. vetíti, Kanadában a Treehouse sugározza, Magyarországon a Nick Jr. adja. Ismertető Az óvodás korú gyerekeknek szóló animációs sorozat főszereplője Hazel és a két legjobb barátja, Posie és Lavender. A kis mágusok Charmville varázslatos vidékén élnek, ahol izgalmas kalandok sorozata várja őket. Szereplők Hazel – Magyar hang: Hermann Lilla Lavender – Magyar hang: Szabó Zselyke Posie – Magyar hang: Koller Virág Gaston Taument Gaston Taument (Hága, 1970. október 1. –) holland válogatott labdarúgó. A holland válogatott tagjaként részt vett az 1994-es világbajnokságon és az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Holland bajnok (1): 1992–93 Holland kupa (4): 1990–91, 1991–92, 1993–94, 1994–95 Holland szuperkupa (1): 1991 Lovčičky Lovčičky település Csehországban, Vyškovi járásban. Lovčičky Bošovice, Milešovice és Otnice településekkel határos. Lakosainak száma 686 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kiskadács Kiskadács (románul Cădaciu Mic) falu Romániában, Hargita megyében. Székelykeresztúrtól 8 km-re északkeletre fekszik. A falu Nagykadácsnak a Siménfalva felé eső részéből alakult ki. Egykori református temploma 1812-ben épült a Nyikó partjára, 1926-ban bezárták, majd 1969-ben lebontották. Anyagát a Nagykadácsi templom javításánál használták fel. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. 1992-ben 84 magyar lakosa volt. Nançois-sur-Ornain Nançois-sur-Ornain település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 389 fő (2015). Nançois-sur-Ornain Salmagne, Willeroncourt, Erneville-aux-Bois, Tronville-en-Barrois és Velaines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marsac (Creuse) Marsac település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 673 fő (2015). Marsac Le Grand-Bourg, Arrènes, Bénévent-l’Abbaye, Mourioux-Vieilleville és Saint-Étienne-de-Fursac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Raymond Kaelbel Raymond Kaelbel (Colmar, 1932. január 1. – Strasbourg, 2007. április 17.) francia válogatott labdarúgó, edző. Sikerei, díjai Klub AS Monaco Francia bajnok : 1960–61 Francia kupa : 1959–60 Francia szuperkupa : 1961 RC Strasbourg Francia kupa : 1950–51, 1965–66 Válogatott Franciaország Labdarúgó-világbajnokság bronzérmese: 1958 Šopot Šopot falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 30, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra Dalmácia északi részén, Ravni kotar síkságán, a Zágráb-Split autópálya mellett, a benkovaci kijárat közelében fekszik. Története A falu területe valószínűleg már a kora középkorban lakott volt. Itt találták meg a korai horvát történelem egyik legjelentősebb leletét egy Branimir fejedelem nevét tartalmazó 9. századi feliratot. 1928-ban horvát régészek a Grubica nevű magaslat alatti „Crkvina” nevű helyen egy középkori templom maradványait tárták fel. A romok közül kerültek elő az egykori oltár előépítményének részei egy kora román stílusú díszesen faragott mészkő gerenda és az egykori háromszög alakú oromzat, melyeket latin nyelvű felirat látható: „+BRANIMIRO COM(ES) DUX CRUATORV(M) COGIT(AVIT)” Ez a történelem első olyan írott forrása, amely (bár latinul) említi a horvát népnevet. Az oromzat díszítésén kereszt, két madár és növényi ornamentika látható. A falu nevét a közelében található azonos nevű forrásról kapta, ahol a feltételezések szerint a középkorban horvát törzsi gyűlést is tartottak és Branimir valahol ennek közelében építtette fel a templomot. Területe a 15. századtól 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 130, 1910-ben 204 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának csaknem 70 százaléka horvát, 28 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb megszállás alá került. A szerb szabadcsapatok a jugoszláv néphadsereg támogatásával háborús bűntettet követtek el az itteni horvát lakossággal szemben, melynek tizenegy helyi lakos esett áldozatául. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült és azóta is csak nagyon kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 281 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Középkori templom alapfalai a Crkvina nevű helyen. A šopoti felirat lelőhelye. Szent Nediljica tiszteletére szentelt kápolnáját 1992-ben a szerbek lerombolták. 2003-ban Benkovac város és a helyiek anyagi hozzájárulásával építették újjá és a háborús áldozatok emlékkápolnájaként szentelték fel. Piruló őzlábgomba A piruló őzlábgomba (Chlorophyllum rhacodes, syn. Macrolepiota rachodes) az osztatlan bazidiumú gombák közé, a csiperkefélék családjába tartozó gombafaj. Európa és Észak-Amerika erdőségeinek lakója. Megjelenése Közepes termetű gomba, amely ritkás erdőszéleken, tisztásokon terem, egyedül vagy többedmagával, nyáron és ősszel. Kalapja jellemző átmérője 6 – 20 cm, fiatalon gömb alakú, később kiterül, széle csipkézett, szürkés alapon pikkelyezett. Lemezei sűrűk, fehéresek. Tönkje karcsú, 10 – 16 cm magas, barnás, vágásra, törésre vörösödik. Tönkjén gallér található. Húsa fehéres, de nyomásra, vágásra vörösre színeződik. Kellemes illatú. Összetéveszthetősége A szintén ehető nagy őzlábgombával téveszthető össze, amely azonban nagyobbra nő és nem vörösödik. Elég gyakran össze szokták téveszteni a súlyosan mérgező vörhenyes őzlábgombával és a büdös őzlábgombával, amelyek azonban sokkal kisebbek és kalapjuk fehér alapon pikkelyezett. Forrás Species Fungorum terra.hu Gyilkos bábok 8.: Az Örökség A Gyilkos bábok 8. – Az Örökség (Puppet Master: Tehe Legacy) egy 2003-as direkt-videóra kiadott amerikai horrorfilm, amely C. Courtney Joyner és David Schmoeller tollából íródott. A filmet a sorozat szellemi atyja Charles Band rendezte. A producer Matt Wolpert (Fargo - sorozat). Ez a nyolcadik film a Puppet Master franchise-ben, az 1994-es Gyilkos bábok 5. folytatása. A főszerepben Jacob Witkin (Ave, Cézár!), az idős Peter Hertz szerepében, és Kate Orsini. A film nagy része flashbackekből (visszatekintés) áll, amelyek valójában a Puppet Master sorozat összes korábbi részeiből lett összevágva. Történet Az Örökség amely a legfurább rész, a Full Moon tisztelgése, főhajtása az egész sorozat előtt. Az Örökség lenyűgöző pillantást vet vissza a sorozat mitológiájára, amely rengeteg korábbi Puppet Master jelenetet idéz fel, ezzel egy teljesen új kerettörténettel állva elő. A film Eric Weiss történetét meséli el, akit gyermekként a II. világháborúban a nácik fogságából a bábkészítő André Toulon mentett ki. A fiatal gyermeket elbűvölte Toulon természetfeletti képessége, ahogyan életet lehel gondosan kidolgozott figuráiba. Weiss egész életét Toulon titkának megfejtésére áldozta fel, azonban Weiss nem sejti, hogy nem csak ő szeretne rájönni a képletre. Szereposztás Kate Orsini mint Maclain Jacob Witkin mint Eric Weiss / Peter Hertz Guy Rolfe mint André Toulon (archív felvételen) Ian Abercrombie mint Dr. Hess (archív felvételen) Brigitta Dau mint Ilsa (archív felvételen) A filmben szereplő bábok listája Blade Pinhead Jester Tunneler Six-Shooter Archív felvételeken Leech Woman Torch Totem Djinn The Hobgoblin Decapitron Tank Retro Blade Retro Pinhead Drill Sergeant (Retro Tunneler) Retro Six-Shooter Cyclops Doctor Death Videón A Gyilkos bábok 8.: Az Örökség hazánkban semmilyen formában nem jelent meg. Kritikai fogadtatás A Rotten Tomatoes esetében a film 5025 felhasználó értékelése alapján 21%-os minősítést kapott. Alcím Now the legacy can be told. (Most lehet beszélni az örökségről.) Érdekességek A film jeleneteinek nagy része a korábbi Puppet Master (beleérve a Paramount által forgalmazott epizódokat is) részekből összevágott felvételeiből áll. A filmhez mindössze 30 perc új jelenetet vettek fel, a többi archív felvétel az előző részekből. Ez a film ugyanazokat a fő bábokat használja, mint a 7., illetve 8. rész. Ez az első Puppet Master film, amelyet a Full Moon vezérigazgatója , Charles Band rendezett. Madarász Csilla Madarász Csilla, (1960-ig Bajnógel); Dobai Gyuláné (Budapest, 1943. június 23. –) magyar úszó, edző. Sportpályafutása 1955-től a Budapesti Kinizsi, 1956-tól a Ferencvárosi Torna Club úszója volt. Az FTC-ben tagja volt az első nem hivatalos magyar női vízilabdacsapatnak is. 1958-tól 1964-ig, összesen tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar úszó válogatottban. Jelentős sikereit gyorsúszásban, illetve a magyar női vegyes- és gyorsváltó tagjaként érte el. Két nyári olimpián vett részt, legjelentősebb egyéni eredménye az 1960. évi római olimpián elért 5. helyezés. 1960-ban két alkalommal javította meg a 100 méteres női gyorsúszás Európa-csúcsát. Egyéni versenyszámban ötször javított magyar csúcsot és tizennyolc alkalommal volt országos csúcsot úszó váltó tagja. Sportolói pályafutását az 1964. évi tokiói olimpia után fejezte be. Ebben az évben az év úszónőjévé választották. 1974-től az FTC örökös úszóbajnoka. A hatvanas években férje volt a 2007-ben elhunyt, többszörös Európa-csúcstartó, három olimpián részt vett úszó, Dobai Gyula. 1961-ben érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. 1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői, 1968-ban a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári, majd 1975-ben úszó szakedzői képesítést szerzett. 1966-tól 1970-ig a Tatabányai Bányász úszó szakosztályának vezetőedzője volt. Sporteredményei kétszeres olimpiai 4. helyezett: 1960, Róma : 4 × 100 m gyors (4:21,2 – Temesvári Anna, Frank Mária , Boros Katalin) 1964, Tokió : 4 × 100 m gyors (4:12,1 – Turóczy Judit, Erdélyi Éva , Takács Katalin) olimpiai 5. helyezett: 1960, Róma : 100 m gyors (1:03,6) kétszeres olimpiai 6. helyezett: 1960, Róma: 4 × 100 m vegyes (4:53,7 – Killermann Klára, Egerváry Márta , Dávid Magdolna) 1964, Tokió : 100 m gyors (1:02,4) Európa-bajnoki 3. helyezett: 1962, Lipcse : 4 × 100 m gyors (4:17,5 – Frank Mária, Kovács Zsuzsa, Takács Katalin) Európa-bajnoki 6. helyezett: 1958, Budapest : 4 × 100 m gyors (4:32,8 – Temesvári Anna, Frank Mária, Takács Katalin) a párizsi Grand Prix győztese: 100 m gyors (1962) hatszoros Universiade-győztes: 1963, Porto Alegre: 100 m gyors (1:04,4) 4 × 100 m gyors (4:25 – Frank Mária, Egerváry Márta, Korényi Olga) 4 × 100 m vegyes (5:02,6 – Balla Mária , Egerváry Márta, Korényi Olga) 1965, Budapest: 100 m gyors (1:03,7) 4 × 100 m gyors (4:21,2 – Erdélyi Éva, Korényi Olga, Egerváry Márta) 4 × 100 m vegyes (4:49,9 – Korényi Olga, Kármán Katalin, Egerváry Márta) kétszeres Európa-csúcstartó: 100 m gyors: 1:02,8 (1960) ; 1:02,5 (1960) tizennégyszeres magyar bajnok: 100 m gyors: 1960, 1963, 1964 100 m hát: 1960 400 m gyors: 1959, 1960 4 × 100 m gyors: 1959, 1960, 1961, 1963, 1964 4 × 100 m vegyes: 1959, 1960, 1963 Rekordjai 100 m gyors 1:03,8 (1960. június 4., Budapest) felnőtt és ifjúsági országos csúcs 1:02,8 (1960. július 2., Budapest) felnőtt és ifjúsági országos csúcs 1:02,5 (1960. július 16., Budapest) felnőtt és ifjúsági országos csúcs 1:02,4 (1964. október 12., Tokió) országos csúcs 200 m gyors 2:27,1 (1959. július 19., Budapest) ifjúsági országos csúcs 2:23,2 (1960. június 11., Budapest) felnőtt és ifjúsági országos csúcs Díjai, elismerései Érdemes sportoló (1961) Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1962) László Dezső (katonatiszt) vitéz László Dezső (született: Lancsek Dezső, Lovászpatona, 1893. július 23. – Budapest, 1949. június 8.) magyar katonatiszt az első,- és második világháború idején, 1944 októberétől 1945 áprilisáig az 1. magyar hadsereg főparancsnoka. A háború után háborús bűnök vádjával a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) előbb 15 év fegyházra, majd később perújrafelvételt követően halálra ítélte és kivégezték. Élete A hadapródiskola elvégzése után, 1911-ben zászlóssá avatták. Az első világháborúban főhadnagyi rangban szolgált a szerb fronton, az olasz fronton és a keleti fronton. A háború vége fele olasz hadifogságba került, majd kiszabadulása után, 1919-ben a Nemzeti Hadsereg vezérkari tisztje lett. 1920–21-ben elvégezte a hadiakadémiát és különböző vezérkari beosztásokban szolgált. 1941–43 között a Hadiakadémia parancsnoka volt, majd altábornagyi rangban a keleti fronton, a Szovjetunióban harcoló 7. (soproni) könnyű hadosztály parancsnoka volt 1942. augusztus 12-ig. A nyilas hatalomátvételt követően Szálasi kinevezte az 1. magyar hadsereg parancsnokává, november 1-jén pedig vezérezredesi rangot kapott. Ebben a beosztásban maradt a háború végéig, amikor 1945 áprilisban amerikai fogságba esett. A háborút követően kiadták Magyarországnak, ahol a népbíróság 1946-ban 15 évi fegyházra ítélte. A kommunista hatalomátvételt követően perújrafelvétellel halálra ítélték, de elnöki kegyelemre ajánlották, amit Szakasits Árpád államfő elutasított, így László Dezsőt 1949. június 8-án kivégezték. A rendszerváltást követően, 1999-ben, a Legfelsőbb Bíróság felmentette a bűncselekmény vádja alól. Kangnasaurus A Kangnasaurus (jelentése 'Kangnas-gyík' lelőhelyére, Farm Kangnasra utalva) az iguanodontia ornithopoda dinoszauruszok egyik neme, melyet kora kréta korinak feltételezett kőzetekben fedeztek fel Dél-Afrikában. Egy fog és néhány feltehetően hozzá tartozó, koponya alatti (posztkraniális) maradvány alapján ismert, ezért rendszerint kétséges nemnek tekintik. Lehetséges, hogy hasonlított a Dryosaurusra. Anatómia és történet A Kangnasaurus neve Sidney H. Haughtontól származik. Típusfaja a K. coetzeei. A holotípusa az Iziko SA Múzeum SAM 2732 azonosítójú lelete, egy fog, amire a dél-afrikai Cape Province-tól északra, az Orange folyó völgyében levő Farm Kangnasnél, egy kútban találtak rá. Az ottani kőzetek kora tisztázatlan, de feltehetően a kora kréta korban jöttek létre. Haughton szerint az SAM 2732 egy felső állcsontból származik, Michael Cooper azonban 1985-ben állkapocscsonti fogként azonosította. Ez következményekkel járt az osztályozását illetően: Haughton úgy vélte, hogy a fog egy iguanodontidáé volt, míg Cooper szerint egy olyan állaté lehetett, mint a bazális ornithopodák közé tartozó Dryosaurus. Haughton több más fosszíliáról is a Kangnasaurus lehetséges maradványaként készített leírást. Ezek közé öt részleges combcsont, egy részleges combcsont és sípcsont, egy részleges lábközépcsont, egy részleges sípcsont és lábfej, valamint csigolyák és beazonosítatlan csontok tartoznak. A csontok egy része nyilvánvalóan más üledékből származik, és Haughton nem volt biztos abban, hogy mind az általa létrehozott új nemhez tartozik. Cooper szintén bizonytalan volt, de a példányokat úgy írta le, mintha azok a Kangnasaurushoz tartoznának. A Kangnasaurust rendszerint kétséges nemnek tekintik, bár a dryosauridákról szóló 2007-es áttekintésben José Ruiz-Omeñaca és kollégái potenciálisan érvényesnek találták, és a combcsont részletei alapján különböztették meg a család többi tagjától. A Kangnasaurus más bazális iguanodontiákhoz hasonlóan két lábon járó növényevő volt. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Kangnasaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Haughton, Sidney H. (1915). „On some dinosaur remains from Bushmanland”. Transactions of the Royal Society of South Africa 5, 259–264. o. Ruiz-Omeñaca, José Ignacio, Pereda Suberbiola, Xavier; and Galton, Peter M..szerk.: Carpenter, Kenneth (ed.): Callovosaurus leedsi, the earliest dryosaurid dinosaur (Ornithischia: Euornithopoda) from the Middle Jurassic of England, Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs. Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press, 3–16. o. (2007). ISBN 0-253-34817-X Cooper, Michael R. (1985). „A revision of the ornithischian dinosaur Kangnasaurus coetzeei Haughton, with a classification of the Ornithischia”. Annals of the South African Museum 95 (8), 281–317. o. Sues, Hans-Dieter, and Norman, David B..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Hypsilophodontidae, Tenontosaurus, Dryosauridae, The Dinosauria, 1st, Berkeley: University of California Press, 498–509. o. (1990). ISBN 0-520-06727-4 Norman, David B..szerk.: Weishampel, D.B.; Dodson, P.; and Osmólska, H. (eds.): Basal Iguanodontia, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 413–437. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Carl Filtsch Carl Filtsch (Filtsch Károly, Szászsebes, 1830. május 28. – Velence, 1845. május 11.) erdélyi szász zeneszerző és zongoraművész. Élete Hároméves korában kezdett zongorázni tanulni. Az első tanárja édesapja, Josef Filtsch evangélikus lelkész volt. 1837-ben Bánffy grófnő Bécsbe vitte, hogy zenei tehetsége kibontakozhasson. Bemutatták a császári udvarban is, ahol a zenei oktatásban és a játékban társa volt a jövendőbeli I. Ferenc József császárnak. Első közönség előtti fellépése 1841-ben a Gesellschaft der Musikfreunde koncertjén átütő sikert hozott, amelyet utána egy Pest-Budától Nagyszebenig tartó turnén megismételt. 1842 decemberében Párizsban tanult, és Frédéric Chopin kedvenc tanítványa volt. Liszt Ferenc egy ideig helyettesítvén Chopint, állítólag így kiáltott fel: „Ha ez a kicsike elkezd utazni, én becsukhatom a boltot.” 1843. május 21-én Viktória királynő előtt játszott Londonban. Bécs, Párizs és London zenei újságjai kiváló kritikákat írtak a róla. Sajnos, rövidesen le kellett mondania az egész Európára tervezett turnékat. Filtsch megbetegedett tuberkulózisban és az orvosok tengeri fürdőket írtak elő neki Velencében. Rövid ideig tartó javulás után egy nyarat Erdélyben és Bécsben töltött el, majd visszatért Velencébe. Itt hunyt el, alig 15 évesen. Márványból készült síremléke a velencei San Michele temetőben található. Filtsch nagyon fiatalon kezdett zongorán improvizálni, és nyolc saját művet hagyott hátra. Egy zongoraversenyt is komponált, amely 2005-ben jelent meg először nyomtatásban . Műveiben, a tanárai hatásán túlmenően, érződik koraérett tehetsége is. Emlékezete Arcmását 1844-ben Borsos József festőművész örökítette meg Filtsch Károly zongoravirtuóz arcképe címmel. Síremléke a velencei San Michele-temetőben, a védett sírok között található. 1995 óta az az ő nevét viseli az évente megrendezett nagyszebeni zeneszerző- és zongoristaverseny, amelyen magyar versenyzők is szép eredményeket szoktak elérni. Művei Korál 1839 Románc szavak nélkül 1840 Barcarolle Mazurka Gesz-dúr Impromptu 1843 b-moll Impromptu 1843 Bevezetés és variációk Op. 2 Búcsú Velencétől Deutsch Ferenc József Deutsch Ferenc József, 1860-tól Tanfi Ferenc (Aszód, 1808. – Arad, 1877.) orvos 1833-ben végzett a pesti egyetemen, majd Temesváron dolgozott. 1855–1860 között Arad vármegye tiszti főorvosa volt. 1860-ban nevét Tanfira változtatta. Buziás. A magyar orvosok és természetvizsgálók negyedik nagygyűlésének emlékeül. Temesvár, 1843. Buziás leírása és a buziási ásványvizek hatásáról s használati módjáról. (M. Orvosok és Természettudósok Munkálataiban (IV. Pest, 1844.) Heilquellenkarte von Ungarn mit einer übersichtlichen Zusammenstellung der bisher bekannten chemischen Analysen ungarischer Mineralwässer. U. ott, 1847. (Ism. Természetbarát 1847.) Magyarország ásványvizeinek térképe. U, ott, 1849. Little Roy Little Roy, Earl Lowe (Witfield Town, Kingston, 1950 körül –) jamaicai reggae zenész. Bár nem termékeny alkotó, 2005-ben mégis kiadott egy új lemezt, Children of the Most High címen. Albumok Columbus Ship (1981) Prophecy (1989) Live On (1991) Tafari Earth Uprising (1996) Longtime (1996) More From A Little (1999) Packin' House (1999) (Little Roy & Friends) Children of the Most High (2005) Fordul a világ Koncz Zsuzsa a Fordul a világ című nagylemezét főként a rendszerváltás előfényei inspirálták 1988-ban. Az album dalai Zeng az ének ( Bornai Tibor ) 4:20 Ha fordul a világ ( Bornai Tibor - Bródy János ) 3:27 Ősz elején ( Dolák-Saly Róbert - Koncz Zsuzsa ) 3:32 Unom a sok mesét ( Móricz Mihály - Koncz Zsuzsa ) 4:17 Szabadság, szerelem ( Bornai Tibor - Bródy János ) 3:48 A város közepén ( Bornai Tibor - Bródy János ) 4:42 Hol az a dal ( Bornai Tibor - Bródy János ) 3:41 Hó és szél ( Laár András ) 2:51 A hitetlenség átka ( Szörényi Levente - Bródy János ) 3:40 Hová tűntek... ( Bródy János ) 4:59 Bezzegh László Bezzegh László (Lugos, 1917. augusztus 19. – Zalacsány, 1990. május 27.) Kossuth-díjas tervezőmérnök, a Magyar Optikai Művek munkatársa; később erdőmérnök, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 1960-ban – munkatársával, Schinagl Ferenccel megosztva – megkapta a Kossuth-díj II. fokozatát, az indoklás szerint „a geodéziai műszerek fejlesztése terén elért kimagasló egyéni eredményeiért, valamint a „C” típusú teodolit közös konstruálásáért”. 1978-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával díjazták. Adolf Stern Adolf Stern, eredeti neve Adolf Ernst (Lipcse, 1835. június 14. – Drezda , 1907. április 15.) német író, irodalomtörténész. Munkássága Filozófiát, filológiát és történelmet tanult. 1868-ban az irodalomtörténet rendkívüli, 1869-ben rendes tanára lett a drezdai politechnikumban (a Drezdai Műszaki Egyetem elődje). Szépirodalmi munkái Poetische Erzählungen (1855) Zwei Frauenbilder (1856) Jerusalem (eposz, 1858) Die Puritanerin (dráma, 1859) Bruwer und Rubens (dráma, 1861) Bis zum Abgrund (regény, 1861) Die neuen Rolandsknappen (színmű, 1862) Am Königssee (1863) Historische Novellen (1866) Gedichte (Lipcse 1870) Johannes Guttenberg (eposz, Lipcse, 1872) Neue Novellen (1875) Aus dunkeln Tagen (1879) Venetianische Novellen (1886) Auf der Reise (Drezda 1890) Die letzten Humanisten (történeti regény, Lipcse, 1880, és később is) Ohne Ideale (regény, Lipcse, 1882) Camoëns (regény, Lipcse, 1886). Wolfgangs Römerfahrt (elbeszélő költemény, Lipcse, 1895). Irodalomtörténeti fő művei Geschichte der neuern Literatur (7 kötet, 1882—1885) Aus dem achtzehnten Jahrhundert. Biographische Bilder und Skizzen (1874) Katechismus der allgemeinen Litteraturgeschichte (1874) Der Untergang des altenglischen Theaters (1876) Die Deutsche Nationallitteratur vom Tode Goethes bis zur Gegenwart (Marburg, 1886) Geschichte der Weltliteratur in übersichtlicher Darstellung (Stuttgart, 1888) Hermann Hettner (életrajz, Lipcse, 1885) Otto Ludwig (életrajz, Lipcse, 1894) Beiträge zur Litteraturgeschichte des XVII. und XVIII. Jahrhunderts (Lipcse, 1893) Studien zur Litteratur der Gegenwart (Drezda 1895). Összegyűjtött munkái (Ausgewählte Werke) 6 kötetben jelentek (1904–1908). Nevéhez fűződik számos német író – Johann Gottfried Herder, Christian Gottfried Körner, Theodor Körner, Friedrich Hebbel – és más szerzők munkáinak kiadása. VR Dr13 sorozat A VR Dr 13 sorozat egy finn dízelmozdony-sorozat volt. 1962 és 1965 között gyártotta az ATB, VAL, LOK, SACM, TP és az SBG. 2000-ben selejtezték a sorozatot. Nerville-la-Forêt Nerville-la-Forêt egy község Franciaországban. Lakosainak száma 682 fő (2015). Földrajza Nerville-la-Forêt Presles, L’Isle-Adam, Maffliers, Montsoult és Villiers-Adam községekkel határos. Saint-Benoît-sur-Seine Saint-Benoît-sur-Seine település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 412 fő (2015). Saint-Benoît-sur-Seine Feuges, Mergey, Saint-Lyé és Sainte-Maure községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kanice (Brno-vidéki járás) Kanice település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Kanice Babice nad Svitavou, Brno, Řícmanice, Bílovice nad Svitavou és Ochoz u Brna településekkel határos. Lakosainak száma 955 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Volturno A Volturno (régi latin nevén Volturnus) egy folyó Dél-Olaszországban. Az Abruzzói-Appenninekből ered, Rocchetta a Volturno közelében. Délkeleti irányba folyik, majd Caiazzo mellett felveszi a Calore Irpino vizét. Venafróig déli irányba folyik, majd délnyugat felé fordul, áthalad Capuán (idáig hajózható) és Castel Volturno mellett a Tirrén-tengerbe ömlik. A rómaiak Capuánál, a Via Latina és Via Appia utak találkozásánál hidat emeltek a folyó felett. Stratégiai jelentősége miatt, a torkolatvidékénél i. e. 194-ben a rómaiak egy erődítményt építettek, elsősorban az etruszk Capua kikötőjének ellenőrzésére. 554-ben a gót háborúk során, a bizánciak a folyó partján mértek döntő csapást az északról érkező frankokra. 1347 novemberében, miután minden diplomáciai lehetőséget kihasznált, I. Lajos magyar király haddal indult a Nápolyi Királyság ellen. Egyik alvezére, Niccolo Gaetano gróf a hadjárat első csatájában Capua városánál, a Volturno folyó egyik átkelőjénél 1348. január 11-én tönkreverte a Tarantói Lajos által vezetett nápolyi sereget. Az ütközet idején I. Lajos Benevento közelében tartózkodott a főseregével, mivel Gaetano gróf feladata eredetileg csak elterelő hadművelet lett volna, hogy a király vezette fősereg vonulását fedezze. A capuai összeomlás hírére a nápolyi zsoldosok elszöktek Capua városából, amelyet a város parancsnoka, Altavilla gróf kénytelen volt megadni Gaetano grófnak. A csata után néhány nappal előbb I. Johanna nápolyi királynő, majd férje, Tarantói Lajos is elmenekült a királyságból, így az a capuai győzelemmel minden további kardcsapás nélkül a magyar király kezébe került. I. Lajos seregével január 16-án vonult át Capua városán Aversa felé menet. 1860. október 2-án Giuseppe Garibaldi csapatai a volturnói csatában döntő vereséget mértek Két Szicília Királyságának hadseregére elfoglalva Capuát. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok a Volturno folyó mentén alakították ki egyik védvonalukat. Hivatkozások Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 96-98. oldal Forrás Fiumi.com László Ernő Dr. László Ernő (Erdély, 1897. július 11. – Svájc, 1973. március) világhírű magyar bőrgyógyász és kozmetológus, üzletember. Alapítója volt a The Erno Laszlo Institute-nak. Saját fejlesztésű, luxus kategóriájú termékei, módszerei máig megőrizték pozíciójukat a szépségápolásban és a kozmetikai iparban. Élete és munkássága László a történelmi Magyarország területén, Erdélyben született, de Budapesten nőtt fel. A Magyar Királyi Orvostudományi Egyetem Bőrgyógyászati karán tanult, szakterülete a bőrbetegségek kórtana volt. Klinikai tanulmányait Berlinben végezte Max Joseph professzor, híres bőrgyógyász, „a modern bőrgyógyászat atyja” mellett dolgozva. Doktori címét 1921-ben szerezte. Munkássága során végig előszeretettel foglalkozott kémiai kísérletekkel, hogy olyan készítményeket tudjon kidolgozni, melyek nem csak elfedik a bőrhibákat, de helyre is állítják azokat. Szárnyaló szakmai karrierjét 1920-ban két ismert személy kezelésével alapozta meg. Egyikük a Habsburg család egyik hölgytagja, Stefánia hercegnő volt, akinek aknés arcbőre annyira súlyos állapotú volt, hogy külseje komoly pszichés problémákat okozott számára. László kidolgozott számára egy olyan készítményt, mellyel eredményesen tudta gyógyítani a bőrproblémát. Második híres betege korának ismert színésznője, Gombaszögi Frida volt, akinek arcát lövedék sebesítette meg, mély vágásokat ejtve bőrén. László őt is sikeresen tudta kezelni, így a színésznő visszatérhetett a szerepléshez. A hónapokig tartó kezelés folyamán ismerte meg feleségét, Frida testvérét, Gombaszögi Irén színésznőt. Irén otthagyta a színpadot, hogy férje mellett dolgozzon. 1927-ben Budapesten, a Szervita téren nyitotta meg első, Tudományos Kozmetológiai Intézetét, melyben a magyar, és hamarosan egész Európa társadalmainak felső köreiből származó betegeit kezelték. László a hozzá írásban forduló nők leveleit is megválaszolta, részletes leírást kérve tőlük bőrük állapotáról ahhoz, hogy diagnózist tudjon felállítani, és javaslatot adjon a kezelésükre. Később ezt az információt használta fel a híres „Invisible Consultation”, a „László Ernő kérdőív” kifejlesztésére, mely pontos besorolást ad a bőrtípusokra. 1937-ben látogatást tett Hollywoodba, ahol a Warner Brothers ajánlatot tett számára, hogy szakmai vezetője legyen make-up részlegüknek. László végül elutasította az ajánlatot, de útja során számos hírességgel találkozott, és jó szakmai kapcsolatokat épített ki. 1939-ben az ország háborús készülődése miatt László az emigrálás mellett döntött, és New Yorkba költözött. Még abban az évben megnyitotta intézetét Manhattanben a Fifth Avenue 677. egyik emeletén. Az intézet megnyitásáról a New York Herald Tribune tudósított 1939. november 3-n. Gyenge angoltudása veszélyeztette pályafutását, mivel – bár az egyik legnevesebb nyelvtanár segítségét vette igénybe, soha nem tudta magasabb szinten elsajátítani a nyelvet – nem tudta letenni az American Medical Association akkreditációs vizsgáját. Végül lemondott az orvosi engedély megszerzéséről. Az amerikai állampolgárságot László 1945-ben kapta meg. Az 1940-es évek elején Helena Rubenstein felkereste Lászlót, és ajánlatot tett számára hogy felvásárolja vállalkozását, azonban László visszautasította, mivel nem kívánta termékeit árusítani. Több társtulajdonossal megalapította az Erno Laszlo Institute-ot, mellyel az amerikai társadalom gazdag, híres és hatalommal bíró rétegét célozta. A konzultáció, és a kezelések díjai kiemelten magasak voltak (az 1950-es években egyetlen konzultáció 75 USD-ba került). Az intézetbe való bejutáshoz minimum egy ajánlással kellett rendelkeznie a jelentkezőnek, és László nagyon szigorúan megkövetelte az általa előírt „rituálé” megtartását, tekintet nélkül az illető kilétére – azonnal észrevette vendége bőrén, ha az nem tartotta be az előírt kezelést. Vendégei közé tartozott a windsori herceg és hercegnő, Gloria Vanderbilt, Doris Duke, Greta Garbo, Lilian Gish, Truman Capote. Az 1960-as években a kezeltek köre bővült Katherine és Audrey Hepburnnel, Yul Brynnerrel, Hubert de Givenchyval, és Jacqueline Kennedy Onassis-szal. Napjainkban az intézet ismert vendégei közé tartozik Val Kilmer, Madonna, Sting, Yoko Ono, Diane Keaton. 1951-ben vendégei győzködésének hatására megengedte, hogy - szigorú feltételeket támasztva – termékeit árusítsák, egy 30 zárt tagú hálózatban. Csak akkor vásárolhatott valaki (női vásárló) a termékekből, ha egy másik tag hozta magával, és részt vett bőranalízison valamint egy konzultáción. 1954. februárjában a tagság létszámát befagyasztották 25000-es létszámnál. 1966-ban László ismét belépett a kiskereskedelmi piacra, a Chesebrough-Ponds-szal együttműködésben, melyben megbízható partnert talált, és mely cég később felvásárolta az Erno Laszlo Institute-ot. László a vállalat eladásáig megtartotta magának a kutatást és fejlesztést, két legkedvesebb területét. 1967-ben László felesége, Irén elhunyt. Fájdalmát munkával, és a kontinensek közötti repülőutakkal enyhítette. Egyik ilyen útja során ismerte meg második feleségét, Sibille Schulzot, aki addig nem hallott sem róla, sem munkásságáról, és 1970-ben Svájcban, Lugano közelében tartott csendes szertartáson kötöttek házasságot. Miután eladta vállalatát a Chesebrough-Ponds-nak, teljesen visszavonult, és feleségével töltötte idejét. Dr. László Ernő szívrohamban hunyt el 1973-ban Svájcban. Vállalatát 1995-ben felvásárolta az Elizabeth Arden cég, a Mana Products, melynek alapítója, Nikos Mouyiaris korábban Lászlónál dolgozott vegyészként. 2002. óta az Erno Laszlo a Cradle Holdings része. Marsaneix Marsaneix település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1102 fő (2015). Marsaneix Salon, Breuilh, Église-Neuve-de-Vergt, Notre-Dame-de-Sanilhac, Boulazac-Isle-Manoire, Sainte-Marie-de-Chignac és Lacropte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ikoma Tomohiko Ikoma Tomohiko (Hjogo, 1932. augusztus 25. – 2009. április 27.) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 5 mérkőzést játszott. Boavista SC A Boavista Sport Club, röviden Boavista, Saquarema település labdarúgó csapata, melyet 1961-ben hoztak létre. A brazil együttes az állami Carioca bajnokságban szerepel. Története A csapatot 1961. október 14-én alapították és Esporte Clube Barreira néven. 1991-ben megnyerték a harmadosztályú állami bajnokságot, majd a rákövetkező 1992-es szezonban a második helyen végeztek a másodosztályban. Egészen 1995-ig kellett várni az élvonalbeli szereplésre, ahol rögtön az előkelő hatodik helyen végeztek. 2004. március 10-én vették fel a Boavista Sport Club nevet. Első trófeájukat a 2006-os állami másodosztályú bajnokság megnyerésével szerezték meg. Sikerlista Állami 1-szeres Carioca Série B bajnok: 2006 Játékoskeret 2015-től Manětín Manětín település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Manětín Pšov, Chyše, Štědrá, Bezvěrov, Horní Bělá, Nečtiny, Mladotice, Hvozd, Líté, Štichovice és Žihle településekkel határos. Lakosainak száma 1125 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 38-as villamos (Bécs) A bécsi 38-as jelzésű villamos a város villamoshálózatának egy 5,3 km hosszú tagja. Összeköti az északi Döbling kerület egy részét a belvárossal. Története Ugyan a villamosviszonylat igen hosszú ideje üzemel, története elég rövid. A 38-as villamos első üzemnapja 1907. május 14-én volt. Északi végállomása akárcsak ma, Grinzing volt, viszont ekkor még nem létezett Schottentor közlekedési csomópont, helyette délen Schottengasse volt a célállomás. Schottentor 1961-es elszülésévkel ez a viszonylat oda lett bevezetve, és máig is ez a déli végállomása. A továbbiakban nem történt útvonalbeli módosítás, egyetlen változtatás, hogy Schottentor irányába megszüntették 2012-ben Glatzgasse megállóhelyet. Járművek Ezen a viszonylaton 1967 januárjában jelentek meg először az E1-es villamos motorkocsik, és c3-es pótkocsik és már ebben az éveben februárra ez számított az egyedüli járműtípusnak a vonalon. Ugyancsak 1967-ben, júniusban vezették be itt a kalauz nélküli közlekedést. Az E1+c3 szerelvények 2000-ig szolgáltak a vonalon, ekkor ugyanis itt teljesen átálltak a járművek továbbfejlesztett változatának, az E2-es és c5-ös járművek közlekedtetésére. Következő járműfrissítési hullám 2010-ben volt, mikor az alacsony padlós ULF megjelentek a 38-ason. Napjainkban is ez a két típus közlekedik vegyesen. A járműkiadásról Gürtel kocsiszín gondoskodik. Állomáslista és átszállási lehetőségek A menetidő percben van megadva Forrás A Wiener Linien hivatalos honlapja. Stadtverkehr Wiki Irene hurrikán (2011) Az Irene hurrikán egy hármas erősségű trópusi ciklon volt 2011 augusztusában a Karib-térségben és Észak-Amerika keleti partvidékén. Lefolyása A vihar Afrika nyugati partjainál formálódott, és 2011. augusztus 20-án kapta meg a trópusi vihar besorolást és az Irene nevet. Ekkor Guadeloupe-tól 350 kilométerre keletre volt, 85 km/h szélsebességgel és 1006 mbar minimális légnyomással. Augusztus 22-re Irene elérte Puerto Rico körzetét és 160 km/h szélsebességgel kettes fokozatú hurrikánná erősödött. Másnap a hurrikán elhaladt Hispaniola északi partja mentén, és a Turks- és Caicos-szigetek térségében pusztított. A következő két nap során (augusztus 24-25-én) a hurrikán hármas fokozatúvá erősödött, 185 km/h szélsebességgel, és eddigi keleti irányú pályája a Bahama-szigetek mentén észak felé fordult. Augusztus 26-án a vihar intenzitása gyengült, és 27-én délelőtt már egyes fokozatú hurrikánként ért partot néhány órára Észak-Karolinában. Ekkor a meteorológusok 140 km/h maximális szélsebességet mértek. A vihar magja ezután elhaladt Maryland, Virginia és Delaware partjai mentén, és 28-án hajnalban érte el újra a szárazföldet New Jersey-ben. A szélsebesség ezen a ponton 120 km/h volt. Hatása A vihar minimális károkat okozott a Kis-Antillák térségében, bár a Brit Virgin-szigetekhez tartozó Necker szigeten villámcsapás következtében leégett Richard Branson brit üzletember háza, ahol a tűzeset idején vendégeskedett Kate Winslet színésznő is. Személyi sérülés nem történt. Hispaniola északi részén evakuálták a partvidéken élőket. Az esőzés hatására a szigeten kisebb helyi áradások voltak; Haitiban két ember meghalt, amikor egy kiáradt folyó elsodorta őket. Port-au-Prince közelében a szél károkat okozott egy menekülttábor sátraiban. Forrás Hurricane IRENE advisory archive. National Hurricane Center. (Hozzáférés: 2011. augusztus 25.) Első olmedói csata Az első olmedói csatára a kasztíliai, valamint a navarrai és aragóniai erők között 1445. május 19-én került sor Olmedo közelében, Kasztíliában (ma Valladolid tartomány, Spanyolország). A háborút részben II. János kasztíliai király és támogatója, Álvaro de Luna rendeletei okozták, amelyek szerint Medina del Campo város bérleti díjai és adói őket illetik és nem II. János aragóniai királyt. Az utóbbi király megszállta Kasztíliát, és ebben segítette bátyja, V. Alfonz aragóniai király. A kasztíliai király elhagyta Medina del Campót, és megütközött a betolakodókkal Olmedónál, ahol győzedelmeskedett. Az infáns (Aragón Henrik), Alfonz és János öccse néhány nappal később belehalt sérüléseibe Calatayudban. Loy Árpád Loy Árpád (Kercsed, 1906–1987) Kossuth-díjas vájár, az Alberttelepi Szénbánya munkatársa, sztahanovista. Az 1940-es évek elejéig zsil-völgyi bányász. 12 évesen kezdett dolgozni palaválogatóként Vulkánban, a Felsőzsilvölgyi Kőszénbányában (Rotter-bánya), miután édesapja meghalt. Öt elemit végzett, rövid ideig lakatosinas volt. Hatan voltak testvérek, Loy Árpád volt a legidősebb. 1942-től az alberttelepi szénbányába került, miután családját kitelepítették Erdélyből. 1952-ben megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát, az indoklás szerint „a széntermelési eredmények állandó fokozásával kapcsolatos mozgalom elindításáért, a mozgalom kiszélesítésében szerzett érdemeiért, valamint termelési eredményeiért”. A díjátadón a kitüntetettek nevében – Szádeczky-Kardoss Elemér és Tolnay Klári mellett – beszédet tartott. 1953-ban a Minisztertanácsi Érdemérem arany fokozatával, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével és a Szocialista Munka Hőse címmel díjazták, majd 1955-ben a Munka Érdeméremmel, 1977-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel ismerték el. Részt vett a sztahanovista mozgalomban. Nevéhez köthető – a Kossuth-díj indoklásában is hivatkozott – Termelj ma többet, mint tegnap! mozgalom elindítása. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 51 alkalommal szerepelt, ezzel – Muszka Imre után – a második legtöbbször hivatkozott sztahanovista volt. Pyromania (Cascada-dal) A Pyromania a Cascada német együttes Original Me című albumának első és egyben legsikeresebb dala. Dallista Pyromania (Radio Edit) – 3:31 Pyromania (Spencer & Hill Airplay Mix) – 5:40 Pyromania (Radio Edit) – 3:31 Pyromania (Spencer & Hill Airplay Mix) – 5:40 Pyromania (Extended Mix) – 5:31 Pyromania (Cahill Remix) – 6:17 Pyromania (Dan Winter Remix) – 5:32 Pyromania (Radio Edit) – 3:31 Pyromania (Cahill Remix) – 6:17 Pyromania (Radio Edit) – 3:31 Pyromania (Wideboys Radio Edit) – 3:06 Pyromania (Cahill Radio Edit) – 3:26 Pyromania (Spencer & Hill Radio Edit) – 3:39 Pyromania (Dan Winter Radio Edit) – 3:44 Pyromania (Frisco Radio Edit) – 3:13 Pyromania (Extended Mix) – 5:31 Pyromania (Wideboys Remix) – 7:34 Pyromania (Cahill Remix) – 6:17 Pyromania (Spencer & Hill Airplay Mix) – 5:40 Pyromania (Dan Winter Remix) – 5:32 Pyromania (Frisco Remix) – 5:28 Pyromania (Radio Edit) – 3:31 Pyromania (Spencer & Hill Airplay Mix) – 5:40 Pyromania (Extended Mix) – 5:31 Pyromania (Cahill Remix) – 6:17 Pyromania (Dan Winter Remix) – 5:32 Pyromania (Wideboys Remix) – 7:34 Pyromania (videoklip) – 3:39 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Pyromania (song) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Eunapiosz Eunapiosz (ógörögül: Εὐνάπιος, latinul: Eunapius), (347 – 414 után) késő ókori görög történetíró. Eunapiosz Szardeszben született és Athénban végezte tanulmányait. Később szülőföldjén működött mint rétorként és orvosként. Emellett folytatta P. Herennius Dexippus történeti művét 404-ig, vagyis a II. Claudius Gothicus római császár halálától (270) Aranyszájú Szent János száműzéséig történt eseményeket foglalta össze 14 könyvben. A műből csak nagyobb töredékek maradtak ránk. Eunapiosz megírta a korához közel eső időben működött 23 filozófus és szofista életrajzát. Mint az újplatonizmus és Iulianus római császár elfogult híve, mesterkélt nyelvezettel írt: adatai azonban a korszakra vonatkozólag nélkülözhetetlenek. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Eunapius Hannah Montana Forever A Hannah Montana Forever a negyedik soundtrack album a Disney Channel eredeti sorozatából, a Hannah Montanából, melynek premiere 2010 júliusában volt. A sorozatban és a filmben Miley Cyrus amerikai énekes- és színésznő Miley Stewart-ot alakítja, aki kettős életet él Hannah Montanaként, a híres popsztárként. Cyrus az album tizenegy számát saját maga énekli fel. Az album 2010. október 15-én jelent meg a Walt Disney Records gondozásában. Több dalszövegíró és zeneszerző dolgozott az albumon. Az albumon Iyaz-zel, Sheryl Crow-val és Billy Ray Cyrus-szal való közreműködések találhatók. Az első kislemez az albumról az "Ordinary Girl", amely a Billboard Hot 100-as listáján 91. lett. Az "Are You Ready" és a "Gonna Get This" a promociós dalok a Hannah Montana Forever-ről. A Gonna Get This a Billboard Hot 100-as listáján a 66. lett. Az album a Radio Disney-n lett promózva. Kostreši Bjelovački Kostreši Bjelovački falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Donji Kukuruzari községhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 25, közúton 34 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északra, a Sunja bal partján fekszik. Története A török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség 1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közeli komogovinai pravoszláv kolostort. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott. A falvak legnagyobb része a 18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A települést 1696-ban „Bellovecz locus” néven említik először írott forrásban. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kosztressi” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében szintén „Kosztressi” néven 32 házzal és 164 lakossal szerepel. A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt csaknem teljes lakossága (97%) szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 43 lakosa volt. Népesség (1857 és 1880, valamint 1910 és 1931 között lakosságát Bjelovachoz számították.) Samuel C. Pomeroy Samuel C. Pomeroy (Southampton, 1816. január 3. – Whitinsville, 1891. augusztus 27.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kansas, 1861–1873). 2009-es NFL-szezon A National Football League 2009-es szezonja a 90. szezon a professzionális amerikai futball ligában, az Egyesült Államokban. Az alapszakasz 2009. szeptember 10-én kezdődött, ahol a házigazda Pittsburgh Steelers hosszabbításban legyőzte a Tennessee Titans csapatát 13-10-re. A szezont a Super Bowl XLIV zárta, ahol a New Orleans Saints 31-17-re legyőzte az Indianapolis Colts-t, megszerezve a csapat történetének első bajnoki címét. Menetrend A 2009-es NFL Draft április 25-én és 26-án a Radio City Music Hallban került megrendezésre, New Yorkban. A jelenlegi lebonyolítási rendszer szerint a legkésőbb kezdődött a szezon. Ez ugyanis az un. Labor Day (az Egyesült Államokban a munka ünnepének megfelelő ünnep, ami szeptember első hétfője) napját követő hétvége. Ez a nyolcadik és utolsó kísérleti év a jelenlegi rendszerben. A 2002-ben bevezetett szisztéma szerint minden csapat játszik mindenkivel legalább négyévente és minden csapat stadionjában legalább nyolcévente (ennek ellenére néhány alapszakasz meccs külföldön kerül megrendezésre az NFL International Series részeként). Legkésőbb a 2009-es szezon végéig eldől, hogy marad-e ez a lebonyolítási rendszer a jövőben is. Vannak javaslatok az alapszakasz kibővítésére 17, illetve 18 mérkőzésre. Ez lehetővé tenné, hogy minden csapat részt tudjon venni az International Series-ben. Az NFL alapszakasz ütemterve főcsoporton belül és kívül a 2009-es évre: Főcsoporton belül AFC East vs. AFC South AFC North vs. AFC West NFC East vs. NFC South NFC North vs. NFC West Főcsoportok között AFC East vs. NFC South AFC North vs. NFC North AFC South vs. NFC West AFC West vs. NFC East Hall of Fame mérkőzés A 2009-es Hall of Fame mérkőzést hagyományosan az Ohio állambeli Cantonban rendezték augusztus 9-én, ahol a Tennessee Titans legyőzte a Buffalo Bills-t 21-18-ra. Az AFL 50. évfordulója Ez az évad az American Football League Eredeti Nyolc tagjának ötvenedik évfordulója. Az ötödik bajnokság (1926, 1934, 1936-37, 1940-41 után), ami az AFL nevet használta 1960-ban indult és csapatai az AFC jelentős részét alkotják a mai napig, miután egyesült a liga az NFL-lel 1970-ben. Az egykori csapatok: Boston Patriots , jelenleg New England Patriots Buffalo Bills Dallas Texans , jelenleg Kansas City Chiefs Denver Broncos Houston Oilers , jelenleg Tennessee Titans Los Angeles Chargers , jelenleg San Diego Chargers The Titans of New York , jelenleg New York Jets Oakland Raiders (Eredetileg Oakland Señores, még az első mérkőzés előtt Raiders-re módosították a nevet.) A Bills és a Jets jelenleg is AFL-korszakos mezüket használják alternatív mezként. A liga döntése szerint a többi hat csapat egy harmadik szerelést is használ ebben a szezonban, az AFL-ben töltött dicső napokra emlékezve. Az Eredeti Nyolc minden tagja játszik hazai és egy idegenbeli mérkőzést egy másik AFL-csapattal. Mindezt úgynevezett "AFL Legacy Weekend" keretén belül, amikor is a régi mezükben futnak ki a csapatok, ami egy egyedi, 50. évfordulós emblémával lesz ellátva. Ez a nyolc csapat egy nyilatkozat alapján négy alkalommal viselheti hagyományos mezét, míg a többi csapatnak minderre csupán két lehetősége van egy szezonban. A csapatok fele (Bills, Patriots, Raiders, Titans) él is ezzel a lehetőséggel, a Chiefs, a Chargers és a Jets háromszor viseli a régi mezt. A Broncos kétszer hordja a nem túl népszerű 1960-61-es mezét, további két meccsen pedig a jelenlegi alternatív mezben játszanak. A nyolc csapat egymás közti mérkőzésein a játékvezetők szintén a kor szerelésében lépnek pályára. Az alapszakasz mérkőzésein a pályákat szintén a '60-as évek AFL-je szerint festik. Alapszakasz A rájátszás kiválasztott helyezései zárójelben Gy = Győzelmek, V = Vereségek, D = Döntetlenek, % = Győzelmi százalék, SZP= Szerzett Pont, KP = Kapott pont Döntetlenre végzők A New England végzett a harmadik helyen az AFC-ben a legyőzött ellenfelek erősorrendje alapján (45%, a Cincinnatinek 43,8%). A New York Jets és a Baltimore szerezte meg a két wildcard helyet az AFC-ben a jobb főcsoport mutató alapján (a Baltimore-nak 7-5, a New York Jetsnek 7-5, a Houstonnak 6-6). A New York Jets végzett az ötödik helyen az AFC-ben a közös ellenfelek elleni mutató alapján (4-1, a Baltimore-nak 1-4). A Baltimore végzett a második helyen az AFC North csoportban a jobb csoport mutató alapján (3-3, a Pittsburghnek 2-4). A Dallas végzett az első helyen az NFC East csoportban a Philadelphia előtt az egymás elleni eredmény alapján. A Green Bay végzett az ötödik helyen az NFC-ben a közös ellenfelek elleni mutató alapján (4-1, a Philadelphiának 3-2). Rájátszás * - Győzelem hosszabbításos mérkőzésen. Edzőváltások A szezon előtt * – Az előző szezon alatt 12 mérkőzés erejéig Jim Haslett defensive koordinátor volt a vezetőedző. (9939) 1988 VK A (9939) 1988 VK a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takuo Kojima fedezte fel 1988. november 3-án. Connecticut kormányzóinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Connecticut államának kormányzóit sorolja föl.Bár Connecticut első európai telepesei hollandok voltak, az első nagyobb településeket – Connecticut, Saybrook, New Haven - angolok alapították az 1630-as években, Thomas Hooker vezetésével. 1662-ben a különálló kolóniák királyi statútum alatt egyesültek, ezzel Connecticut koronagyarmattá vált. A gyarmat egyike volt annak a 13 gyarmatnak, amely fellázadt a brit uralom ellen az amerikai függetlenségi háború során. Az akkor alakuló Egyesült Államokhoz ötödikként 1788. január 9-én csatlakozott. A kormányzói széket négy évre lehet elnyerni, s nincs kikötés, hogy hányszor lehet újraválasztani az adott kormányzót. Jelenleg hivatalban a 88. kormányzó (ebből 15 kormányzó a koloniális időszakból volt), a Demokrata Párthoz tartozó Dannel Malloy tölti be a kormányzói tisztséget 2011. január 5-től. A jelenleg hivatalban lévő alkormányzó a szintén demokrata Nancy Wyman. A pártmegoszlás az alábbi volt: Demokrata : 22 Republikánus : 32 Föderalista: 7 Whig Párt: 6 Demokrata-Republikánus: 2 Connecticut párt: 1 Amerika párt: 1 Jackson-ellenes: 1 Koloniális kormányzók Connecticut első 15 kormányzója (ez 31 terminust jelent, melyet 15 személy töltött be) az angol uralkodó által kinevezett kormányzó volt. A Connecticut State Library őket is kormányzóként számolja, s a független kormányzók listáját így a 16. sorszámtól kezdi meg. Joe Travers Joe Travers (született 1968. augusztus 20.) amerikai zenész, dobos és énekes. Játszott többek között (de nem kizárólag) a Z (Ahmet & Dweezil Zappa), a Duran Duran, Billy Idol, Lisa Loeb és Drake Bell mellett - jelenleg a Zappa Plays Zappa tagja. Életrajza Joe Travers a pennsylvaniai Erie-ből származik, már ötévesen dobolni kezd, 1988 és 1992 között The Berklee College Of Music hallgatója. Tízévesen hallja először Frank Zappától a Sheik Yerbouti lemezt, később, 1991-ben szervez egy The Real Frank Zappa Show című koncertet, aminek a felvételét később odaadja Dweezilnek (Frank Zappához a szalag nem jutott el). A "Z" együttesbe Mike Keneally ajánlására kerül be 1992 körül. Frank Zappa halála után szükség volt valakire, aki a hagyaték "raktárosi" funkcióit ellátja - ez egy rövid ideig Mike Keneally volt, aztán kiderült, hogy Travers többet tud a felvételekről, mint bárki más - így lett 1995 óta "főraktáros" (Vaultmeister) a Zappa Family Trustnál, Gail Zappa mellett ő választja ki és gondozza Frank Zappa posztumusz kiadványait (ő "Joe" a Joe's Menage, Corsage, stb. sorozatban). Diszkográfia Zenészként Z (Ahmet & Dweezil Zappa ) - Shampoo Horn (1993) Z (Ahmet & Dweezil Zappa ) - Music For Pets (1995) Dweezil Zappa - Automatic (2000) Dweezil Zappa - Go with What You Know (2006) Zappa Plays Zappa - Zappa Plays Zappa - DVD és CD (2008) Frank Zappa lemezei ("Raktárosként" a felügyelete alatt megjelent lemezek) Läther (Frank Zappa, 1996 ) Frank Zappa Plays The Music Of Frank Zappa (Frank Zappa, 1996 ) FZ:OZ (Zappa, 2002 ) Halloween (Frank Zappa – Audio DVD, 2003 ) Joe’s Corsage (Zappa, 2004 ) QuAUDIOPHILIAc (Zappa – kvadrofon Audio DVD, 2004 ) Joe’s Domage (Zappa, 2004 ) Joe’s XMASage (Zappa, 2005 ) Imaginary Diseases (Zappa, 2005 ) MOFO (2 CD, Zappa Records 2006 ) MOFO (deluxe) (4 CD, Zappa Records 2006 ) Buffalo (2 CD, Vaulternative, 2007 ) The Dub Room Special! (CD, Zappa Records, 2007 ) Wazoo (2 CD, Vaulternative, 2007 ) One Shot Deal (Zappa Records ZR 20006, 2008 ) Joe’s Menage (Vaulternative Records VR 20081, 2008 ) The Lumpy Money Project/Object , (3 CD, Zappa Records ZR20008, 2009 ) The Frank Zappa AAAFNRAA Birthday Bundle ( 2006 , iTunes/Zappa Records – csak letölthető formátumban) The Frank Zappa AAAFNRAAA Birthday Bundle ( 2008 , iTunes/Zappa Records – csak letölthető formátumban) 2015-ös GP3-szezon A 2015-ös GP3-szezon a sorozat történetének hatodik bajnoksága volt. A címvédő a brit Alex Lynn volt, aki ebben az évben debütált a GP2-ben, illetve a Formula–1-es Williams csapat egyik tesztpilótája volt. A csapatok között a szintén brit Carlin volt a bajnoki titulus őrzője. A szezon során rendkívül szoros küzdelmet folytatott a bajnoki címért az újonc francia Esteban Ocon, és a korábban már négy futamon rajthoz álló Luca Ghiotto. A bajnokságot rövidebb szakaszokat leszámítva szinte végig az olasz pilóta vezette, köszönhetően öt futamgyőzelmének, és öt pole-pozíciójával, amivel a tavalyi eredményeivel együtt beérte a korábbi pole rekorder, 2012-es bajnok Mitch Evanst. Ocon bár megnyerte karrierje első futamát a szériában, de ezt követően nem aratott újabb futamgyőzelmeket. Viszont a szezonban a győzelmén kívül tizenhárom dobogós helyet szerzett, ezek közül tizenegy egymást követte, ami szintén rekord a sorozat történetében. Az utolsó, abu-dzabi futamon végül Ocon pole-t szerzett, s mindkét futamon megelőzte a versenyhétvégére hat pontos előnnyel érkező Ghiotto-t, így megszerezte saját maga, és Franciaország első bajnoki címét a GP3-ban. A csapatbajnoki címet immár ötödik alkalommal az ART Grand Prix szerezte meg, köszönhetően Ocon, és az öt győzelmet jegyző Kirchhöfer teljesítményének. Tesztek Előszezoni tesztek Mivel a tesztek délelőtti és délutáni szakaszból álltak, ezért a körszámnál az első szám a délelőtt, a második a délután teljesített köröket jelenti. Utószezoni teszt Az edzéseket két részletben, délelőtt és délután tartották. Versenynaptár A 2015-ös versenynaptár első változatát 2014 decemberében adták ki, amelyben az elmúlt évhez képest nem történt változás. A német nagydíj helyszíne körül azonban bizonytalanság adódott. Miután az ez évi Formula–1-es versenynaptárból törölték Németországot, a széria is jelezte, hogy nem látogat el az országba. Bruno Michel, a GP2 és a GP3 vezetője nem sokkal később arról beszélt, hogy lehetségesnek tartja egy, a Formula–1-től független versenyhétvége megrendezését is, ahogyan ez már fordult elő korábban a széria történetében. Leszögezte azt is, hogy ha Európában sikerül új versenyhelyszínt találni, akkor maradhat az eredetileg Németországra szabott időpont (július 18-19.), ha Európán kívüli versenypálya kerül be utólag a naptárba, akkor más időpontot kell találni. Május közepén olyan feltételezés látott napvilágot, mely szerint november 20-án és 21-én kerülne megrendezésre Bahreinben a kimaradó futam, a szezonzáró abu-dzabi nagydíj előtt egy héttel, a Hosszútávú Világbajnokság szezonzárójának betétfutamaként. Július végén bejelentették, hogy a feltételezések igazak, a sorozat első alkalommal lesz a Hosszútávú Világbajnokság betétfutama. A bajnokság végeredménye Versenyzők Megjegyzés: † — Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át. Forrás „2015 GP3 Series Round 7 Preview: Sochi, Russia”, gp2series.com, GP2 Motorsport Limited, 2015. október 8. (Hozzáférés ideje: 2015. december 1.) (angol nyelvű) „Fuoco fastest on day one in Estoril”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. március 18. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Boschung leads the way on day two in Estoril”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. március 19. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Kirchhöfer quickest on day one in Valencia”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. április 9. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Palou leads the way on day two in Valencia”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. április 10. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Mardenborough quickest on day one”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. április 22. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Varhaug fastest on day two in Barcelona”, gp2series.com, gp2series.com, 2015. április 23. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) (angol nyelvű) „Wehrlein GP2-es, Alesi GP3-as autót tesztel”, Dezső Attila, 2015. december 1. (Hozzáférés ideje: 2015. december 2.) „GP3 2015 - Ki kicsoda a GP3 rajtrácsán?”, Kovács Noémi, mcsatorna.hu, 2015. május 8. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) Khorounzhiy, Valentin. „Fong replaces Mardenborough at Carlin for Abu Dhabi finale”, Motorsport.com, 2015. november 26. (Hozzáférés ideje: 2015. november 26.) (angol nyelvű) Allen, Peter. „Matevos Isaakyan gets GP3 chance with Koiranen in Bahrain”, Paddock Scout, 2015. november 18. (Hozzáférés ideje: 2015. november 26.) (angol nyelvű) „Campos Racing add Hoeher to Silverstone round line-up”, GP3 Series, GP2 Motorsport Limited, 2015. július 1. (Hozzáférés ideje: 2015. július 4.) (angol nyelvű) Allen, Peter. „Brandon Maisano joins Campos GP3 squad for Monza”, PaddockScout, 2015. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) (angol nyelvű) Allen, Peter. „Konstantin Tereshchenko to do Sochi GP3 round with Campos”, PaddockScout, 2015. október 7. (Hozzáférés ideje: 2015. október 13.) (angol nyelvű) „Spára egy újabb nő csatlakozik a GP3 mezőnyéhez”, formula.hu, formula.hu, 2015. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 19.) „2015 Season: Round 6 Preview: Monza, Italy”, GP2 Series, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés ideje: 2015. szeptember 6.) (angol nyelvű) Allen, Peter: Michele Beretta Joins Trident GP3 Team for Sochi. Paddock Scout.com, 2015. október 8. (Hozzáférés: 2015. október 13.) „11 helyszínből áll a GP2 versenynaptára”, Bognár Viktor, formula.hu, 2014. december 10. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) „GP2-es forduló az F1-től függetlenül?”, Strommer Benjamin, formula.hu, 2015. április 28. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) „A GP2 és a GP3 Bahreinbe készül”, Szabó Bence, mcsatorna.hu, 2015. május 22. (Hozzáférés ideje: 2015. május 29.) „Különös évközi változás a GP2 naptárában”, Bognár Viktor, formula.hu, 2015. július 30. (Hozzáférés ideje: 2015. július 30.) Kaniška Iva Kaniška Iva falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 42, közúton 50 km-re délre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin és a gerzencei tórendszer nyugati partján Malo Vukovje és Ciglenica között fekszik. Története Az Osušak nevű határrészén előkerült régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy itt már a török uralom előtt is lakott település volt. A Gradina dűlőnév pedig egykor itt állt erődítményre utal. A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település első írásos említése 1710-ben a tomašicai plébánia részeként történt. A korabeli egyházlátogatás iratai szerint már 1729-ben állt Szent György tiszteletére szentelt kápolnája. A vizitáció leírása szerint a kápolna fából épült tetején kis toronnyal, famennyezettel. Az oltáron Szent György képe állt Szent Gergely és Szent Ágoston szobraival. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Kaniska Iva” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. A plébániát jogilag 1789-ben alapították, ténylegesen azonban csak 1814-ben jött létre. Kaniška Iva, Mala Bršljanica, Malo Vukovje, Rogoza, Velika Bršljanica és Veliko Vukovje falvak tartoztak hozzá. A hívek 1710 és 1748 között a tomašicai, 1748 és 1814 között pedig a gerzencei plébániához tartoztak. A mai templomot 1745-ben kezdték építeni és 1829-ben készült el teljesen. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kaniskaiva” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Kaniska Iva” néven 154 házzal, 879 katolikus és 9 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 906, 1910-ben 1.174 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 87%-a horvát, 8%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságából a 96% horvát mellett 1%- magyar nemzetiségű is volt. 2011-ben a településnek 466 lakosa volt. Nevezetességei Szent György vértanú és Mária szíve tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a falu közepén, a Gerzence-Međurić főúttól balra a plébániaház mögött áll. Körülötte szépen rendezett park található. A keleti tájolású épület egy kisebb magaslaton áll, mögötte fekszik a falu temetője. Egyhajós, barokk épület félköríves szentéllyel, sekrestyével. A lőréses harangtorony a nyugati homlokzat jobb oldalán áll. A nyugati főbejárat mellett a déli oldalon egy mellékbejárat is nyílik a templomba. A templomot 1745 -ben kezdték építeni és 1758-ra került tető alá. Harangtornya ekkor még befejezetlen maradt, csak 1829 -ben fejezték be. Ekkor nyerte el a templom mai formáját. Öt regiszetres orgonáját 1860-ban vásárolták, a tabernákulumot és a Szent Györgyör ábrázoló oltárképet Felebar plébános vásárolta 1864-ben. A tabernákulum Stampfer zágrábi műhelyében készült, az oltárképet A. Kraus festette. A Szent Valentinnak és Szent Flóriánnak szentelt mellékoltárokat 1865-ben állították. Jézus szíve és Mária szíve szobrai 1912-ből származnak. 1938-ban a hívek adakozásából állítottak új oltárt a Skapulárés Boldogasszony tiszteletére, majd 1942-ben elkészült a mai főoltár. Az oltáron középen Szent György, két oldalt Szent Fábián és Szent Sebestyén szobrai láthatók. 1962-ben a templom homlokzata, 1966 és 1968 között pedig belső tere újult meg. A megújult templomot Franjo Kuharić zágrábi püspök szentelte fel 1968. szeptember 29-én. A templom jobb oldalán álló plébániaépület 1814-ben épült. Az 1880-as teljes megújítás után nyerte el mai formáját. Utoljára 1998 és 2000 között renoválták. Egyesületek A település önkéntes tűzoltóegyletét (DVD Kaniška Iva) 1927-ben alapították. A település sporthorgász egyesületét (ŠRD Som Kaniška Iva) 1997-ben alapították. La Motte-du-Caire La Motte-du-Caire település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 554 fő (2015). La Motte-du-Caire Le Caire, Châteaufort, Clamensane, Curbans, Melve, Nibles, Sigoyer és Vaumeilh községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: José Donato Pes Pérez José Donato Pes Pérez (Zaragoza, 1943. április 7. – ) spanyol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Játékvezetésből Zaragozában vizsgázott. A RFEF Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 1975-től a Liga Adelante, majd 1977-től a Primera División játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1989-ben visszavonult. Liga Adelante mérkőzéseinek száma: 32. Primera División mérkőzéseinek száma: 128 (1977. 9. 18. – 1989. 12. 30.). Vezetett kupadöntők száma: 2. A Spanyol labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1984-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint UEFA-kupa és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott. Az UEFA JB küldésére irányította a Bajnokcsapatok Európa-kupája találkozót. Peia Peia település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 1819 fő (2017. január 1.). Peia Leffe, Bianzano, Gandino és Ranzanico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1998-as Roland Garros Az 1998-as Roland Garros az év második Grand Slam-tornája, a Roland Garros 97. kiadása volt, amelyet május 25–június 7. között rendeztek Párizsban. A férfiaknál a spanyol Carlos Moyà, a nőknél a szintén spanyol Arantxa Sánchez Vicario nyert. Döntők Férfi egyes Carlos Moyà - Àlex Corretja 6-3, 7-5, 6-3 Női egyes Arantxa Sánchez Vicario - Szeles Mónika 7-6, 0-6, 6-2 Férfi páros Jacco Eltingh / Paul Haarhuis - Mark Knowles / Daniel Nestor 6-3, 3-6, 6-3 Női páros Martina Hingis / Jana Novotná - Lindsay Davenport / Natallja Zverava 6-1, 7-5 Vegyes páros Venus Williams / Justin Gimelstob - Serena Williams / Luis Lobo, 6-4, 6-4 Juniors Fiú egyéni Fernando González – Juan Carlos Ferrero 4–6, 6–4, 6–3 Lány egyéni Nagyja Petrova – Jelena Dokić 6–3, 6–3 Fiú páros José de Armas / Fernando González – Juan Carlos Ferrero / Feliciano López 6–7, 7–5, 6–3 Lány páros Kim Clijsters / Jelena Dokić – Jelena Gyementyjeva / Nagyja Petrova 6–4, 7–6 Forrás Hivatalos honlap 25-ös főút (Magyarország) A 25-ös főút egy Észak-Magyarországi másodrendű főút a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bánréve és a Heves megyei Kerecsend között. Hossza 82 km. Fekvése Bánrévében az országhatár előtt ágazik le a 26-os útból. Déli irányú, Eger után Kerecsenden a 3-as főúton ér véget. A 3-as főúttól kezdik a kilométerek számozását. Települések Bánréve Sajópüspöki Ózd Arló Járdánháza Borsodnádasd Szentdomonkos Tarnalelesz ( 23-as út elágazása.) Szúcs Egercsehi Szarvaskő Almár Eger ( 24-es út elágazása.) Kerecsend Made in America (EP) A Made In America az amerikai Aerosmith együttes EP kiadványa, amely 2001. február 8-án limitált példányszámban jelent meg, kizárólag a Wal-Mart és Kmart üzletekben. A kiadványra 6 szám került fel az 1970-es évekből. A Chip Away The Stone először különálló dalként 1978-ban jelent meg kislemezen. A dal egy élő változata a Live! Bootleg koncertlemezre is felkerült. Stúdióváltozata később szerepelt a Gems című 1988-as válogatáson is, majd alternatív verzióban a Pandora's Box című box-szettre is felkerült. Az One Way Street koncertverzióban hallható az EP-n, amit az együttes a saját bostoni klubjában a The Mama Kin Music Hall nyitóestéjén adott elő. 1994. december 19-én az egész koncertet sugározták egyes rádióállomások, de az előadás hivatalos formában sohasem jelent meg. A másik négy dal a stúdióalbumokon megismert változatban szerepel az EP-n. Számlista Back In The Saddle ( Steven Tyler , Joe Perry ) Toys In The Attic (Steven Tyler, Joe Perry) Seasons of Wither (Steven Tyler) Walk This Way (Steven Tyler, Joe Perry) Chip Away the Stone (Richie Supa) One Way Street (Koncertfelvétel) (Steven Tyler) Wolschheim Wolschheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 317 fő (2015). Wolschheim Altenheim, Friedolsheim, Furchhausen, Kleingœft, Lochwiller, Maennolsheim és Schwenheim községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nystalus radiatus A Nystalus radiatus a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a bukkófélék (Bucconidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Nystalus radiatus a Tumbes-Chocó-Magdalena trópusi eső- és szárazerdő lakója. Ez a hatalmas erdő, amelyben igen nagy az élőlény fajok száma, Panamától Kolumbián keresztül Ecuadorig terjed. Habár az állomány nagysága ismeretlen, a 30 éven át tartó megfigyelés azt mutatja, hogy ez a faj fogyatkozóban van. A Nystalus radiatus körülbelül 10 évig él. Máriaújfalu Máriaújfalu (szlovénül: Telik-Mala ves, németül: Dölten-Kleindörfl) 1934-ben, Talapatka és Rábakisfalud egyesítéséből létrejött település, amely 1983 óta Szentgotthárd részét képezi. A két település a lakóházak átrendezősével annyira közel került egymáshoz, hogy szinte összefolytak már, ezért az 1934. évi 12,829/1934. VI. BM. számú rendelet értelmében a két települést egyesítették. Az új név eredete nem ismert. A település erdőinek jelentős hányadát ekkor még a szentgotthárdi ciszterci apátság birtokolta. A falu lakossága ekkoriban földművelésből kereste kenyerét, 1980-ra zömük már az iparban dolgozott, a szentgotthárdi gyárakba jártak el dolgozni. 1947-ben még 591 lakost számlált, 1980-ra a szám 384 főre csökkent az elvándorlás és a városba költözések miatt. Egyházigazgatási szempontból Rábakethely plébániájának része a mai napig, a falu legnagyobb részt katolikus felekezetű. Az újabb házak épülésével Máriaújfalu napjainkban egyre jobban összeér Rábakethellyel. 1939-től a településen kéttantermes iskola iskola is működött, az épülete ma is meg van. A falut átszeli az ún. Hársas-patak. A falu határában a patak duzzasztásából létrehozták az ún. Hársas-tavat, amelyet gyakran Máriaújfalui-tónak neveznek a környéken. Nesles-la-Vallée Nesles-la-Vallée egy község Franciaországban. Lakosainak száma 1801 fő (2015). Földrajza Nesles-la-Vallée Hédouville, Auvers-sur-Oise, Valmondois, Frouville, Hérouville, Labbeville és Parmain községekkel határos. Drebber Drebber község Németországban, Alsó-Szászországban, a Diepholzi járásban. Lakosainak száma 2845 fő és 2968 fő (2016. december 31.). Földrajza Drebber Vechta, Diepholz és Wetschen községekkel határos. Adolfo Horta Adolfo Horta Martinez (Camagüey, 1957. március 10. – 2016. november 28.) Háromszoros amatőr világbajnok és olimpiai ezüstérmes kubai ökölvívó. Eredményei 1978 -ban világbajnok harmatsúlyban. 1979-ben aranyérmes a pánamerikai játékokon könnyűsúlyban. 1980-ban ezüstérmes az olimpián pehelysúlyban. 1982 -ben világbajnok pehelysúlyban. 1983-ban aranyérmes a pánamerikai játékokon pehelysúlyban. 1986 -ban világbajnok könnyűsúlyban. Sorozatban tizenegyszer győzött a kubai bajnokságban, ebből négyszer harmatsúlyban (1976-1979), ötször pehelysúlyban (1980-1984), kétszer könnyűsúlyban (1985, 1986). Összesen 346 mérkőzést vívott amiből 319 alkalommal győzött és csak 27-szer kapott ki. Amazing Tater Az Amazing Tater (Japánban Puzzle Boy II (������II) néven ismert) egy az Atlus által Game Boy-ra kiadott ügyességi játék. A játékban nincs mentés, helyette minden pályának van egy jelszava. A Kwirk folytatása. Játékmenet A játékosnak egy burgonyát kell a pálya végére juttatnia amin különböző akadályok vannak. Ládák eltolásával a játékos befedheti a lyukakat és így áthaladhat rajtuk. Különböző alakú ládák és különböző alakú lyukak is vannak. Joel Grant Joel Valentino Grant (Acton, 1987. augusztus 27. –) angol-jamaicai labdarúgó, a Yeovil Town középpályása, de csatárként is bevethető. HIStory/Ghosts A HIStory és a Ghosts Michael Jackson amerikai énekes két dala, melyek dupla A oldalas kislemezként jelentek meg a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című remixalbum második kislemezeként. A HIStory Jackson előző stúdióalbumán, a HIStory: Past, Present and Future-on szerepelt, és a Blood on the Dance Flooron egy remixe található, melyet Tony Moran készített; az eredeti változatban történelmi jelentőségű hangfelvételekből hallhatóak részletek, ezek a remixbe nem kerültek be. A Ghosts egyike a remixalbumra felkerült öt új dalnak. A kislemez megjelenésekor mindkét dalhoz videoklip készült: a HIStoryé futurisztikus night clubban játszódik, a Ghosts klipje pedig ötperces részlet az azonos című, sokkal hosszabb filmből (Ghosts, 1997). A dal top 5 sláger lett az Egyesült Királyságban és Olaszországban. HIStory A HIStoryt Michael Jackson, James Harris III és Terry Lewis írta 1995-ben, és a 13. dal lett a HIStory albumon; kislemezen nem jelent meg. A dal címe szójáték a his („övé”) és history („történelem”) szavakból, jelentése kb. „az ő története”. A dalban részletek hallhatóak más zeneművekből (Beethoven Lives Upstairs; Egy kiállítás képei) és történelmi jelentőségű hangfelvételekből: az elején egy interjúból, amit a fiatal Michael Jacksonnal készítettek 1970-ben, majd a Charles Lindbergh-jelentés Lowell Thomastól; műsor Hank Aaron amerikai baseballjátékosról; Edward Kennedy gyászbeszéde Robert F. Kennedy halálakor; a Búcsú a baseballtól Lou Gehrigtől; az „Üdvözlet Anglia gyermekeinek” Erzsébet hercegnőtől (a későbbi II. Erzsébet brit királynőtől) és húgától, Margit hercegnőtől; idézet Muhammad Ali ökölvívótól, Malcolm X fekete polgárjogi harcostól és részlet Martin Luther King Van egy álmom kezdetű híres beszédéből. Jackson 1997-ben megjelent Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című remixalbumára Tony Moran készített remixet a dalból, Tony Moran’s HIStory Lesson címmel. A remixhez készült videoklip elején egy futurisztikus környezetben pihenő nőt látunk, aki virtuális valóság szemüveggel videoklipeket néz. A virtuális valóságban egy nightclub látható, ahol monitorokon és a falakon Michael Jackson videoklipjeit láthatjuk (In the Closet, Don’t Stop ‘til You Get Enough, Scream, Black or White, Jam, Earth Song, Man in the Mirror, Blood on the Dance Floor, They Don’t Care About Us, Dirty Diana, Will You Be There, Stranger in Moscow, Rock with You, The Way You Make Me Feel, Smooth Criminal, Beat It, Remember the Time, jelenetek a Ghosts filmből és koncertfelvételek a Bad és Dangerous turnéról. A szemüveget még mindig viselő nő azt hiszi, ő is a nightclubban van, a klip végén pedig leveszi a szemüveget. Ghosts Háttere és fogadtatása A Ghosts („Kísértetek”) egyike a remixalbum öt korábban még kiadatlan dalának. Szerzői és producerei Michael Jackson és Teddy Riley. A dalban gitár és zongora hallható, Jackson hangterjedelme G3-A5. A dal G-dúrban íródott. A The Washington Post cikke szerint „a Ghosts újabb new jack swing-együttműködés Teddy Rileyvel az azonos című rövidfilmhez. Nyugtalanító dal, különösen a „Ki engedte neked, hogy megrázd a családfámat?” sor. Tom Sinclair, az Entertainment Weekly munkatársa is felhívta erre a sorra a figyelmet. „Az önjelölt pszichológusok darabjaira fogják szedni ezt a sort.” Michael Saunders, a The Boston Globe munkatársa szerint az Is It Scary és a Ghosts Jacksontól már jól ismert témákat dolgoz fel. Sonia Murray, a The Atlanta Journal and The Atlanta Constitution újságírója szerint a dal erőteljes, de Jackson hangja gyenge benne. Anthony Violanti a The Buffalo Newstől azt írta a dalról, hogy „programozott műanyag… az ember eltűnődik, hogy tudott egy olyan tehetséges szerző, mint Jackson, ilyen dalokat kiadni.” Jim Farber a New York Daily Newstől azt írta a dalról, hogy „van benne pár újszerű hang, de igazi dallama nincsen”. Roger Catlin a The Hartford Couranttól kijelentette: „A legérdekesebb dalok a Ghosts és az Is It Scary, melyekben azokat kérdezi, akik csak a bulvárlapokból ismerik, hogy szörnyetegnek tűnik-e.” Jennifer Clay a Yahoo! Musictól megjegyezte, hogy a Ghosts hangzásra olyan, mint a Thriller album anyaga. J. Randy Taraborrelli, Jackson egyik életrajzírója így írt a The Magic & the Madness című életrajzi könyvben: „A Blood számos dala figyelemre méltó. Kiemelkedő a Ghosts, talán mert annyira eszünkbe jut róla Michael lenyűgöző Ghosts videoklipje… klasszikus, kihagyhatatlan Michael Jackson-mű.” Videoklip A Ghosts videoklipje öt perces részlet a hosszabb Ghosts filmből. A teljes hosszúságú fiémet Jackson a Cannes-i Filmfesztiválon mutatta be az album reklámkampányának részeként. Az Egyesült Államokban 1996 októberében mutatták be, az Egyesült Királyságban pedig 1997 májusában az Odeon Leicester Square-en. A világ legtöbb országában megjelent videokazettán. A film történetét Jackson és Stephen King írta, és Stan Winston rendezte, történetének alapját az az elszigeteltség adja, amelyet Jackson akkor érzett, amikor 1993-ban egy gyermek molesztálásával vádolták ártatlanul. A klip elnyerte a legjobb videoklipes koreográfiának járó Bob Fosse-díjat. A történet főszereplője a Maestro, akit el akarnak üldözni városából a lakók és a polgármester – aki hasonlít Tom Sneddonhoz, az ügyészhez a Jackson elleni 1993-as (és később a 2003-as) perben –, mert szörnyetegnek tartják. A film témája és képvilága hasonlít az 1982-ben bemutatott Thriller videokliphez, láthatóak benne speciális effektusok és koreográfia, melyet maga Jackson tervezett. A filmben számos dal elhangzik a HIStory: Past, Present and Future és a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix albumokról. A teljes film csaknem 40 perc hosszú, és szerepel a Guinness Rekordok Könyvében mint a világ leghosszabb videoklipje. Számlista HIStory (7" HIStory Lesson Edit) – 4:08 HIStory (MARK!’s Radio Edit) – 4:18 HIStory (MARK! Vocal Club Mix) – 9:14 HIStory (The Ummah Radio Mix) – 5:00 HIStory (The Ummah DJ Mix) – 3:04 HIStory (The Ummah Main A capella) – 4:04 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 HIStory (7" HIStory Lesson Edit) – 4:08 HIStory (Radio Edit) – 4:01 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 Ghosts (Mousse T’s Club Edit) – 4:24 HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) – 4:08 HIStory (Tony Moran’s HIStory Dub) 7:56 HIStory (MARK! Vocal Club Mix) – 9:14 HIStory (The Ummah Radio Mix) – 5:00 HIStory (The Ummah Urban Mix) – 4:20 HIStory (7" HIStory Lesson Edit) – 4:08 Ghosts (Mousse T’s Radio Rock) – 4:25 Ghosts (Mousse T’s Club Mix) – 6:03 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 HIStory (Tony Moran’s HIStory Dub) – 7:56 HIStory (MARK!’s Vocal Club Mix) – 9:14 HIStory (MARK!’s Keep Movin’ Dub) – 9:23 HIStory (The Ummah DJ Mix) – 3:04 HIStory (The Ummah Main A Cappella) – 4:04 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 HIStory (7" HIStory Lesson Edit) – 4:08 HIStory (Radio Edit) – 4:01 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 HIStory (7" HIStory Lesson Edit) – 4:08 Ghosts (Radio Edit) – 3:50 HIStory (MARK!’s Phly Vocal) – 9:10 HIStory (MARK!’s Future Dub) – 9:16 Ghosts (Mousse T’s Club Mix) – 6:03 Ghosts (Mousse T’s Club Mix TV) – 6:03 Helyezések A kislemez az amerikai Billboard slágerlistára nem került fel, de világszerte sikert aratott. Az Egyesült Királyságban érte el legmagasabb helyezését, az ötödik helyet. Hollandiában, Belgiumban és Svédországban 17–18 hetet töltött a slágerlistán. Barackpálma A barackpálma (Bactris gasipaes) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A barackpálma főként a trópusi Amerikában fordul elő; Közép- és Dél-Amerika területein. Változatai Bactris gasipaes var. chichagui (H.Karst.) A.J.Hend., Fl. Neotrop. Monogr. 79: 73 (2000) Bactris gasipaes var. gasipaes Megjelenése A növény törzse - olykor csak felső részén - hosszú tüskékkel sűrűn borított, köztük keskeny, tüske nélküli gyűrűk láthatók; gyakran több törzs áll sűrűn egymás mellett. A levelek többnyire sárgászöldek, a levélkék csúcsukon hátratörtek. Felálló törzsű, legfeljebb 20 méter magas fa (ritkán a 30 métert is elérheti). A levél szárnyalt, ívben elhajló, körülbelül 3,5 méter hosszú. A levélnyél és a levélgerinc tüskés, a levélkék nagyon keskenyek, rendszertelen csoportokban helyezkednek el. Sárgásfehér virágai ágas virágzatokban fejlődnek, amelyek a levelek között erednek, később azonban csüngők. A virágzatok murvalevele tüskés. Termése többnyire háromszínű, a zöldtől a sárgán keresztül a narancsvörösig, körülbelül 6 centiméter hosszú, gyengén 3 vagy 6 élű. Egyéb Az Amazonas-medence és a vele határos területek lakóinak egyik legfontosabb haszonnövénye. A halványsárga, lisztes terméshúst mindenesetre órákig tartó főzéssel lehet csak élvezhetővé tenni. A termés bőven tartalmaz keményítőt, és ezáltal liszt előállítására, valamint egy alkoholos ital erjesztésére is alkalmas, amelyet többnyire rituális alkalmakra készítenek. A törzs rendkívül kemény tüskéit fúvócsőhöz nyílhegyként használják, a levélnyél rostjaiból köteleket csinálnak. A Bactris nemzetség kereken 240 fajából másokat is használnak hasonló célokra. Joel Grey Joel Grey (eredeti neve: Joe David Katz) (Cleveland, Ohio, 1932. április 11. –) Oscar-díjas amerikai színész. Lánya Jennifer Grey, a Dirty Dancing film sztárja. Életpályája Zsidó származású családban született, édesapja Mickey Katz táncos, komikus, zenész és színész volt. Az 1972-ben készült Kabaré című film hozta meg számára a hírnevet. Ezzel a filmmel Oscar-, Golden Globe-, valamint BAFTA-díjat is nyert. Ismert még a Dallas c. tv-sorozat utolsó részéből a Sátán egyik küldöttjeként, aki Jockey Ewingot az öngyilkosságra próbálja rávenni. Larry Hagman és Grey azóta jó barátok voltak. Magánélete 1958-1982 között Jo Wilder volt a felesége. A filmezésen kívül fényképezéssel is foglalkozik. Filmjei About face (1952) A Steve Allen-show (1956) Calypso heat wave (1957) Little women (1958) Maverick (1959) Lawman (1960-1961) Mr. Szeptember (1961) 77 Sunset strip (1961) Westinghouse Színház (1961) Vacation Playhouse (1966) George M (1970) Ironside (1971) Kabaré (1972) Night Gallery (1972) Ember a hintán (1974) Paddington (1975) Buffalo Bill és az indiánok (1976) A hétszázalékos megoldás (1976) The Yeomen of the guard (1982) Fegyvertelen, de veszélyes (1985) Queenie (1987) Matlock (1991) Dallas (1991) Marilyn és én (1991) Kafka (1991) A játékos (1992) Brooklyn-híd (1992-1993) Végjáték (1993) A veszélyes (1994) Fantasztikusok (1995) Venus rising (1995) Óz, a nagy varázsló koncerten (1995) Barátom, Joe (1996) Az üres tükör (1996) Just deserts (1999) Karácsonyi ének (1999) Végtelen határok (1999-2000) Táncos a sötétben (1999) Angyali érintés (2001) Borotvaélen (2001) Buffy, a vámpírok réme (2001) Esküdt ellenségek: Bűnös szándék (2003) Alias (2005) Doktor House (2006) Testvérek (2007) Fulladás (2008) Doktor Addison (2009) A Grace klinika (2009) Díjai Tony-díj – legjobb férfi mellékszereplő (musical) (1967) Kabaré Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1973) Kabaré BAFTA-díj a legjobb elsőfilmesnek (1973) Kabaré Golden Globe-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1973) Kabaré Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Eric Foulatier Eric Foulatier (Franciaország, 1952. december 9.) francia hivatásos katona, ejtőernyős. Életpálya 1971-ben csatlakozott a Hadsereg Katonai Sport Iskolájához (EIS), majd 1973-ban a Tengerészgyalogság 3. Ejtőernyős Ezredhez került. Katonai sportoktató, kommandó technikák oktató kiképzésben részesült. Karrierje első részében, csoport parancsnok és kommandó oktató volt Reunion szigetén. 1984-ben sikeres tiszti vizsgát tett. A Tengerészgyalogság 4. Gyalogezredéhez került Perpignanba, mint ezred kiképző. Külföldi szolgálaton Elefántcsontpartton, Abidjanban parancsnoki beosztásokat látott el. 1990-ben tért vissza a Tengerészgyalogság 3. Ejtőernyős Ezredéhez. Század parancsnok, ezred hadműveleti tiszt. Szolgált Csádban, Togóban és a korábbi Jugoszláviában. 1996-tól a Tengerészeti Harc Kiképző Központ parancsnoka. 1998-ban nyugállományba vonult. Ejtőernyős kapcsolatainak megtartása érdekében csatlakozott a Nemzeti Ejtőernyős Szövetséghez (L’Union Nationale Des Parachutistes – UNP), ahol 2000-ben megválasztották az Aude-csoport elnökének. A Tengerészgyalogság 3. Ejtőernyős Ezrede egy 10 évre szóló tartalékos tiszti szerződést ajánlott neki, ami 2008-ban felfüggesztésre került. Az Aude-csoport elnökeként a Nemzeti Ejtőernyős Szövetség alelnöke. 2007-ben Németországban megtartott kongresszuson az UEP főtitkárává választották. Peyrole Peyrole település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 553 fő (2015). Peyrole Busque, Cadalen, Labessière-Candeil, Montans, Parisot, Puybegon és Técou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kiskovalló Kiskovalló (szlovákul Koválovec) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban. Fekvése Szakolcától 10 km-re délkeletre fekszik. Története 1394-ben "Kiskowalow" alakban említik először, Berencs várának uradalmához tartozott. Birtokosai az Amadé, a Nyáry, a Zichy és Majtényi családok voltak. A 19. században a Vietoris és Kuffner családok tulajdona. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Az asszonyok hímeztek és vásznat szőttek. 1715-ben 15 adózó és 22 zsellér háztartása volt. 1787-ben 81 házában 467, 1828-ban 49 házában 344 lakos élt. Vályi András szerint "KOVALLO. Nagy, és Kis Koválló. Két tót falu Nyitra Várm. Nagy Kavallónak földes Ura a’ F. Király, amannak pedig G. Amade Uraság, lakosaik katolikusok, fekszik Kis Kavalló Chropovhoz nem meszsze, és annak filiája, ama pedig Sassinhoz egy mértföldnyire, határbéli földgyei közép termékenységűek, fájok, makkjok, termékeny, szőlejek van, legelőjök elég, malma helyben, piatzozások Szénásfalván." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 360, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 137-en lakták, ebből 135 szlovák, 1 cseh, 1 pedig morva nemzetiségű. 2011-ben 151 lakosából 136 szlovák. Nevezetességei A falu Szent Márton tiszteletére szentelt temploma 1821 -ben épült klasszicista stílusban . Oltárképét Franz Schön készítette 1819-ben. 5157 Hindemith Az 5157 Hindemith (ideiglenes jelöléssel 1973 UB5) egy kisbolygó a Naprendszerben. Freimut Börngen fedezte fel 1973. október 27-én. Bánsági Ildikó Bánsági Ildikó (Budapest, 1947. október 19. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Gáspár Sándor Kossuth-díjas színész volt felesége. Gáspár Kata színésznő édesanyja. Életpályája 1966-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. 1966–1968 között a Nemzeti Színházban stúdiósként dolgozott. A Színiakadémia elvégzése után 1972-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd 1973–1976 között és 1987–1990 között a József Attila Színháznál játszott. 1976–1987 között a Vígszínház tagja volt. 1990–1993 között a Nemzeti Színház, majd 1993–1996 között a Művész Színház, illetve Thália Színház tagja volt. 1996–1997 között a Thália Társulat tagja volt. 1997–1998 között a Kelemen László Színkör művésze volt. 1998-ban az Új Színházhoz szerződött. Játszik a Szigligeti Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban és a Budaörsi Játékszínben is. 2013-tól ismét a Nemzeti Színház tagja. 2014-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Magánélete Első férje Jeles András filmrendező volt, akitől elvált. Második Férje Gáspár Sándor színész volt, akitől egy fia és egy lánya született. Fiuk, Gáspár Gergely (vagy Gergő, 1982) dobos. Lányuk, Gáspár Kata (1987) a szülők hivatásának folytatója. Egy testvére van, Bánsági Károly. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100. Ugyanitt hatvannégy színházi fotón is látható. O'Neill: Jones császár.... Shaw: Androcles és az oroszlán.... Weiss: A Luzitán szörny.... Rahmanov: Viharos alkonyat....I. diáklány Brecht: Koldusopera....Molly; Peachumné Csurka István : Döglött aknák....Ápolónő Berkesi András : A tizenharmadik ügynök....Kürthy Bea Bennet: Mérföldkövek....Rosalind Sibley Beaumarchais: Figaro házassága avagy Egy őrült nap....Pásztorlány; Almaviva grófné Bessenyei György : A filozófus....Szidalisz Molière : Kényeskedők....Kati Friedman: Átléptem a tegnapot....Lilian Padisák Mihály : A sztár is meztelen....Gizus 6 ( Csehov : A 6-os számú kórterem )....Darjuska Szinkronszerepei Modern Monte Cristo : Maria – Anny Duperey Augusztus Oklahomában : Violet Weston - Meryl Streep Agyament Harry : Joan - Kirstie Alley Spancserek : Joyce Klaven - Jane Curtin Az Őrzők legendája : Níra - Helen Mirren Sophie választása: Sophie - Meryl Streep Gréti…! (egy kutya feljegyzései) : Gréti Az ifjú pápa : Mary nővér - Diane Keaton Cd-k, hangoskönyvek Agatha Christie : Gyilkosság Mezopotámiában Hangjáték Vízparti történet (1985) Díjak, elismerések Varsányi Irén-emlékgyűrű (1979) Jászai Mari-díj (1981) Ajtay Andor-emlékdíj (1985) a filmszemle díja (1987, 1998) Erzsébet-díj (1987, 1990) a filmkritikusok díja (1988) Kossuth-díj (1996) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2009) Páger Antal-színészdíj (2010) A Nemzet Művésze (2014) Prima díj (2014) Arany Medál Életműdíj (2015) Susi és Tekergő A Susi és Tekergő (eredeti cím: Lady and the Tramp) 1955-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Ward Greene regénye alapján készült és a 15. Disney-film. A rendezői Hamilton Luske, Clyde Geronimi és Wilfred Jackson, a producere Walt Disney, a forgatókönyvírói Don DaGradi, Joe Rinaldi, Erdman Penner és Ralph Wright, a zeneszerzője Oliver Wallace. A mozifilm a Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmdráma, filmvígjáték, kalandfilm, musicalfilm és romantikus film. Amerikában 1955. június 22-én, Magyarországon 1997. július 17-én mutatták be a mozikban. A magyar változatot VHS-en, DVD-n és Blu-rayen is kiadták. Televíziós megjelenések Disney Channel, Disney Junior, HBO, HBO 2 Érdekesség A diszkó végnapjai című 1998-as filmben a főszereplők hosszasan vitatkoznak azon, hogy egymáshoz illik-e Susi és Tekergő, illetve hogy mi a filmnek az „üzenete”. Vízkelety Imre Vízkeleti és szeptencz-újfalusi Vízkelety Imre (Újarad, 1819. január 21. – Pécs, 1895. április 25.) festőművész, magyar királyi pénzügyi titkár. Vízkelety Béla testvére. Élete Vízkelety Ignác megyei tisztviselő és tachvári Tahy Klára fia. Testvérei Gusztáv, Ignác és Béla. A gimnáziumot Aradon, a jogot Temesvárt, Nagyváradon és Pesten végezte. A festészetre adta magát és 1840. december 22-én Bécsbe utazott. Műutazást tett Olaszországban, Münchenben és Párizsban. 1845-ben államszolgálatba lépett és 1848-ban Vizesdián (Torontál megye) mint kincstári tisztviselő működött. 1850-51-ben kincstári pénztáros volt, 1852-ben pedig Lugosra osztatott be pénzügyfogalmazónak. 1857-ben kerületi biztosnak Újvidékre nevezték ki. 1867. április 23-án Pécsett pénzügyi titkárfelügyelőségi főnöki helyettessé lépett elő. 1884-ben nyugalomba vonult. Szabadidejében oltárképek, arcképek és, tájképek festésén dolgozott. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Cikke a Pécsi Figyelőben (1887. 28., 30. sz. Pompéji). Munkái Kézikönyv a magyar kir. pénzügyőrség számára. (3. bőv. és jav. kiadás.) Magyarította. Pécs, 1868. A sörfőzés, annak műtana és ellenőrzése. U. ott, 1869. Kalauz Rómába és Olaszországba utazók számára. U. ott, 1881. Három füzet. Jastrzębie-Zdrój Jastrzębie-Zdrój (régi német nevén: Bad Königsdorff-Jastrzemb) járási jogú város Lengyelország Sziléziai vajdaságának déli részén. 1975–1998 között a Katowicei vajdasághoz tartozott. Az egyik legfiatalabb lengyel város, 1963-ban kapott városi rangot. Lakossága 94 ezer fő (2007-ben), területe 85,44 km². A település a gyógyvizeinek köszönhetően a 19. század közepétől indult gyors fejlődésnek. Az 1960-as években szénbányákat nyitottak, ettől kezdve Felső Szilézia egyik jelentős ipari városa, melynek életét jelenleg is a szénbányászat határozza meg. Történelem Az első írásos emlék a településről 1467-ből való. 1437-ig Ratibor Hercegség, majd ezután Rybnik Hercegség része. 1742-ben Poroszország része lett. 1918-ban Lengyelországé lett, majd 1939-ben ismét Németországé. 1945 januárjában a szovjet csapatok kiűzték a németeket és ismét Lengyelország része lett. Kultúra Galéria Ciasna Várostörténeti Magazin 22 Salon Młodych Artystów Epicentrum Na ścianie Pod Sową Panoráma Da Vinci Könyvtárak Miejska Biblioteka Publiczna Universitas Litterarum, Park Zdrojowy Mozik Kino Centrum Kino Panorama Kino Studyjne Múzeumok Muzeum Dzwonków – prywatne Muzeum Rudolfa Ranoszka przy SP 16 Izba Regionalna im. Witczaków Skanzen és helyi múzeum Testvértelepülések Havířov , Csehország Karviná , Csehország Tourcoing , Franciaország Paradicula setifer A Paradicula setifer a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása A Paradicula setifer elterjedési területe a Csendes-óceán nyugati része. Életmódja Ez az állat trópusi, tengeri, fenéklakó nyelvhal. Forrás http://www.fishbase.org/Summary/SpeciesSummary.php?ID=61363&genusname=Paradicula&speciesname=setifer&AT=Paradicula+setifer&lang=English - Fishbase Szjasz A Szjasz (cirill betűkkel Сясь, finnül: Säsjoki, vepsze nyelven Säs' ) egy folyó Oroszországban. A Ladoga-tóba ömlik. Hossza 260 km, vízgyűjtő területe 7330 km². Legnagyobb mellékfolyója a Tyihvinka. A Novgorodi területen a Ljubityinói járást, a Leningrádi területen pedig a Tyihvini és Volhovi járást érinti. Forrásvidéke a Valdaj-hátságon található, Nyebolcsi településtől északra. Előbb keresztülvág a Tyihvini-dombságon, ezután északabbra eléri a Tyihvinka folyót, majd nyugatnak fordul és a Lunyenka ömlik belé balról. Végül északnyugatnak fordul, és a Ladoga-tóba torkollik Szjaszsztroj városánál. Gare de Lavaufranche Gare de Lavaufranche vasútállomás Franciaországban, Lavaufranche településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Montluçon-Saint-Sulpice-Laurière-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Parsac - Gouzon Gare d’Huriel Tropilium kation A tropilium kation aromás ion, képlete C7H7+. Nevét a tropinról kapta. Stabil sói is ismertek, például a tropilium-tetrafluorborát. Elő lehet állítani cikloheptatriénből bróm vagy foszfor-pentaklorid felhasználásával. Sík alkatú, hétszögű gyűrűs ion. Gyűrűjében 6π elektron van delokalizálódva, így megfelel az aromásság Hückel-szabályának (4n+2 π elektron, ahol n=1). Ligandumként fématomokhoz koordinálódhat. A pozitív töltés egyenletesen oszlik meg a hét szénatom között. Először 1891-ben állította elő G. Merling. Szerkezetét von Eggers Doering Knox fedezte fel 1954-ben. Adolphe Hug Adolphe Hug (1923. szeptember 23. – 2006. szeptember 24.) svájci labdarúgókapus. Ali Kelmendi Ali Kelmendi (Kosovo, Peja, 1900. november 3. – Párizs, 1939. február 11.) albán politikus, a munkásmozgalom alakja. Élete A szegényparaszti családban született Kelmendi fiatal korában a Koszovót megszálló szerbek ellen harcolt, majd a kormányellenes erők oldalán részt vett az 1924-es júniusi forradalomban. Fan Noli kormányának 1924. december 26-ai megbuktatása után Olaszországba menekült, ahonnan előbb Ausztriába, majd a Szovjetunióba ment. Itt csatlakozott az albán kommunisták csoportjához. 1930-ban a Komintern Kelmendit küldte Albániába azzal a megbízással, hogy az országban megszervezze a kommunista mozgalmat. A fejletlen iparú Albániában azonban még ekkor sem alakult ki munkásosztály, sem hangadó értelmiségi réteg, a társadalom döntő többségét kitevő, iskolázatlan parasztok körében pedig nem hulltak termékeny talajra a marxista gondolatok. Kelmendi csak a városokban ért el sikereket, közreműködésével alakultak az első kommunista sejtek Tiranában, Shkodrában, Vlorában és Elbasanban. A konspirációt rendkívül megnehezítette I. Zogu keménykezű politikai rendőrsége, amely csírájában fojtott el minden baloldali kezdeményezést. Kelmendit is többször letartóztatták, majd 1936-ban távozni kényszerült Albániából. Ezt követően a spanyol polgárháborúban, a Garibaldi-brigádban harcolt. 1939-ben más albán kommunistákkal együtt egy kommunista lapot szerkesztett Franciaországban. A párizsi emigrációban, tuberkulózisban halt meg. Šubić Ilona bosnyák anyakirályné Šubić Ilona (1306 körül – 1378. április 10. után) vagy a magyar történeti hagyományban: Subich Ilona, horvátul és bosnyák nyelven: Jelena Šubić, szerbül: Јелена Шубић, horvát grófnő, I. Tvrtko bosnyák király anyja, Kotromanić Erzsébet magyar királyné nagynénje és Cillei Borbála magyar királyné dédanyja. Élete Subich Györgynek, a horvátországi Bribir, Klissza és Split grófjának, Šubić Pál horvát bán fiának és Korbáviai Ilonának a lánya. Subich Ilona 1338 körül Klisszában feleségül ment Kotromanić Ulászlóhoz, Kotromanić István bosnyák bán öccséhez és Kotromanić Erzsébet magyar királyné nagybátyjához. Férje és sógora halála után a legidősebb fia, Tvrtko örökölte a báni tisztséget, de kiskorúsága idején Ilona vitte a régensséget. (A következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Ilonára, a bán anyjára, először akadunk 1354-ben, a mikor fiaival együtt Magyarországból Boszniába jött. 1355-ben találjuk őt fiaival együtt egy hadi expeditió alkalmával Horvátországban és Dalmácziában. Tvrtko engedélyez 1355. évben kiváltságokat a raguzaiaknak, mely alkalommal anyját is említi. Hasonlólag találjuk Ilonát az ő fiaival 1356. márczius 14-én Neretvában Lajos király udvarában. Tvrtko kénytelen volt magát ez évben a magyar királynak alávetni. Egy 1357. évben kelt s a hozzá hű maradt Vlkoslavics Vlatko knéz részére kiállított okmányában anyját említi: »tiszteletreméltó Ilona asszonyt.« A velenczei köztársaság 1364. szeptember 7-én kinevezte Tvrtkót, az ő fivérét és Ilonát velenczei polgárokká. Tvrtko s anyja elűzettek saját főrendjeik által Boszniából 1365-ben, minthogy bennük csak a magyar udvar uszályhordóit ismerték fel:” Trvtko királlyá koronázása után egy okmányban egyszerre említik az anyját és a feleségét: „Tvrtko csak megkoronáztatása után nősült meg és hogy neje már egy 1378. ápril 10-én kelt okmányban »Kyra Dorottya királyné asszony«-nak mondatik, melyben Tvrtkonak édes anyja még mint »Kyra Ilona asszony Isten adta anya-királyné« előfordul.” Gyermekei Férjétől, Kotromanić Ulászló ( 1295 körül– 1354 ) boszniai régenstől , 3 gyermek: Katalin (– 1396 körül) bosnyák királyi hercegnő, férje I. Hermann ( 1332 / 34 – 1385 ) cillei gróf, 2 fiú, többek között: II. Hermann ( 1361 körül– 1435 ) cillei gróf, horvát-szlavón bán , 1426 -tól a Boszniai Királyság trónörököse, felesége Schaunbergi Anna ( 1358 körül– 1396 körül) grófnő, 6 gyermek, többek között: Cillei Borbála ( 1392 – 1451 ) grófnő, férje Luxemburgi Zsigmond ( 1368 – 1437 ), 1 leány Tvrtko ( 1338 / 39 – 1391 ) bosnyák bán , I. Tvrtko néven 1377 -től Bosznia királya, felesége Sisman Dorottya ( 1355 körül– 1382 / 1390 előtt) bolgár királyi hercegnő, 1 fiú+1 természetes fiú: (?) (Házasságából): II. Tvrtko bosnyák király ( 1382 előtt– 1443 ) (Házasságon kívüli kapcsolatából): Ostoja István bosnyák király ( 1378 körül– 1418 ) István Vuk ( 1345 körül– 1374 után) bosnyák bán , nem nősült meg, gyermekei nem születtek Heartstrings Tour A Heartstrings Tour Bonnie Tyler 2003-as németországi turnéja, melynek keretében legújabb albumát mutatta be. Heartstrings című albumát Németországban mutatta be Tyler, ahol 10 nagyvárosban lépett fel. Régi örökzöldjei mellett az új album legjobb dalait is elénekelte a 90 perces koncerten. A koncertsorozat után Bonnie Franciaországban is több helyen fellépett és Magyarországon is bemutatta új albumát több MTV-s műsorban is. Dalok Have you ever seen the Rain Human Touch I Still Heaven Found What I’m Looking For To Love Somebody Lost in France In My Life Learning to Fly Straight from the Heart Everybody Hurts Need your Love so Bad It's a Heartache Bitterblue Total Eclipse of the Heart Faster than the Speed of Night Turtle Blues Amazed Holding Out for a Hero Ritkán előadott dal: Lean on me Sussex megye (New Jersey) Sussex megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül New Jersey államban található. Megyeszékhelye Newton. Lakosainak száma 145 992 fő (2013. július 1.). Sussex megye Passaic, Morris, Warren, Monroe, Pike és Orange megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: A Detroit Cougars játékosainak listája A Detroit Cougars egy, a National Hockey League-ben szerepelt profi jégkorongcsapat volt 1926–1930 között. A mai Detroit Red Wings jogelődje. Ez a lista csak a Detroit Cougars játékosait tartalmazza, akik legalább egy mérkőzésen jégre léptek. Tartalom: A Jack Arbour, Larry Aurie, B Pete Bellefeuille, Bill Beveridge, Archie Briden, Bernie Brophy, Stan Brown, Bill Brydge, C Bob Connors, Carson Cooper, D Frank Daley, Dolly Dolson, Art Duncan, F Frank Foyston, Gord Fraser, Frank Fredrickson , G Ebbie Goodfellow, Fred Gordon, H Harold Halderson, Gizzy Hart, George Hay, Jimmy Herberts, Henry Hicks, James Hughes, K Gordon Keats, Chapman Kitchen, L Herbie Lewis, Clem Loughlin, M Joe Matte, Stan McCabe, Harry Meeking, N Reg Noble, O Russell Oatman, P Pete Palangio, R Jim Riley Harvey Rockburn, S Frank Sheppard, Johnny Sheppard, T Percy Traub, W Jack Walker Bhaktapur Bhaktapur (nepáli: �������, egyéb nevein: Bhadgaon, Khwopa) város Nepálban, Katmandu központjától kb. 15 km-re keletre. Lakossága közel 82 ezer fő volt 2011-ben. Itt vezetett a régi kereskedelmi út Tibetbe, amely hozzájárult a település fejlődéséhez. Pátan és Bhaktapur történelmileg önálló albirodalmak fővárosai voltak, napjainkra azonban Katmanduval együtt egyetlen nagyvárossá olvadtak össze. Az isten- és állatábrázolásokkal díszített tégla- és faépületeinek nagy része a középkorból származik. A városban buddhista templomok és kolostorok találhatók. A hindu templomok közül nevesebbek a Nyatapola, a Changu Narayan, a Bhairab Nath, a Surya Binayak. A város Durbar tere a katmanduival és a pátanival együtt a kulturális világörökség része. A helyi múzeum nepáli festők alkotásait őrzi. Kerámiatárgyairól messze földön híres. Minden évben számos vallási fesztivált rendeznek itt. Az 1934-es és 2015-ös földrengés súlyos károkat okozott. Conothraupis A Conothraupis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Conothraupis speculigera feketefarkú tükröstangara (Conothraupis mesoleuca) Tordai római katolikus templom A tordai római katolikus templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07800 sorszámon szerepel. Története Számos esetben tartottak itt országgyűléseket; többek között ez a templom volt a helyszíne a vallásszabadság 1568-as kihirdetésének is. Falkenstein (Pfalz) Falkenstein település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 198 fő (2013. december 31.). Népesség A település népességének változása: Rodenbach bei Puderbach Rodenbach bei Puderbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Centenera Centenera település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Centenera Aldeanueva de Guadalajara, Atanzón, Lupiana és Guadalajara községekkel határos. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Filó Tamás Filó Tamás (Budapest, 1979. december 6. –) magyar labdarúgó, aki jelenleg a Soproni Ligában szereplő Budapest Honvéd játékosa. 2007 novemberében az őszi szezon vége után írt alá a Budapest Honvédhez. Kiskunlacháza Kiskunlacháza nagyközség Pest megyében, a Ráckevei járásban. Fekvése Az 51-es főút mentén található. A község egészen a Duna-partig tart; a folyó másik partján Ráckeve. A Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon található Kiskunlacháza vasútállomás és a már megszűnt Áporka megállóhely. Nevének eredete Nevének első része: a tájegységre (Kiskunság) utal, míg Lacháza a falu (előző nevén Szántó) egykori birtokosáról Kolos fia Lackról, illetve a tőle leszármazó szántai Lackfiakról kapta a Lackháza (Lacháza) nevet. Története A település és környéke már a honfoglalás óta lakott hely. Első ismert neve Szántó volt. Nevét rab szántó királyi szolgálónépeiről kapta. 1020 körül I. István király Szántót a veszprémvölgyi apácakolostornak adta, mint az a görög alapítólevélből, és annak latin megújításából kiderül, a Duna mellett fekvő Szántó falut 30+20 rab cseléddel s vele a Duna szombati révét 7-révésszel és [szombatnapi] vásárt vámjával, s 12 dunai halásszal együtt. 1272-1290 körül IV. László király Szántó fehérvári várföldet az örökös nélkül elhalt Beek földje mellett Péter, Abraam, Jakab comes és Herboldus királyi tárnokoknak és ételfogóknak (tavarnici et dapiferi) adta és határait leíratta. 1300-ban "Szigetmelléki" Herbordus és Kulus – a szántai Lack és Kolos család őse – két társával Taksony melletti föld ügyében szerepel. 1321-ben Szántó része egy bizonyos Lászlóé volt, kit Kolus testvérévé fogadott, de magtalan halála után földjét a király nem Kolusnak, hanem Botond fia Jánosnak adta, de még ez évben visszavette tőle, és mégis Kolus fiainak, Miklós, Kolus, és Lack testvéreknek adta, s adományát 1324-ben meg is erősítette. 1326-ban Tretul (dictus) Miklós pozsonyi ispán és Rorandus fia Lepes (dictus) Miklós szántai birtokukat átadták Sziget-melléki (de iuxta Magna Insula) Kolos fiainak, Kulus mesternek, Lachknak és Miklósnak. 1329-ben Becsei Imre Pereg nevű faluja felől elhatárolták Herbordus fiai Szántó birtokát. 1331-1332-ben Becsei Teuteus (Becsei Töttös) és Vezzeus mestereket, nővérük Margareta Herbold fia Abraam neje hitbére felől Herbord comes fiai, Beke, Endre és Etel, valamint Donat fia Egyed Izsótelkével elégítik ki. 1376-ban Izsótelkét, 1420-ban pedig Herboldházát azonosnak mondják Szántóval. Szántó utóbb birtokosairól, Kolos fia Lackról, illetve a tőle leszármazó szántai Lackfiakról Lackháza nevet kapott. Pereg Pereg Árpád-kori település, 1950-től szintén Kiskunlacháza része. Története Pereg a 13. században részben Fehérvár földje, részben nemesi birtok volt. Első ismert tulajdonosa Peregi Yginig, előzőleg egy [dunai] sziget birtokosa volt; ezt azonban II. András király elvette tőle, és helyette adta neki a peregi várföldet. 1239-ben IV. Béla király megállapította, hogy az elvett sziget jóval nagyobb volt, mint a kapott várföld, ezért Yging fiait, Gergelyt és Enoc-ot meghagyta benne. 1298-ban Tenkeleu fia Péter, felesége >salch, Job leánya leánynegyedébe 3 M-t kapott Peregi Márton fiaitól; közbenjárt a (Sziget-) Szentmiklósi pap, Inok fia Péter comes és Kuch fia Benedek comes. 1312-ben az Ürbőiek 10 M-ért eladtak egy peregi földet Bicch (dictus) Péter mellett Becsei Imrének. Inok fia Péter fia János magtalan halálával Károly Róbert király Becsei Imre comesnek (ispán) adta peregi földjüket. 1312 és 1329 között a peregi földeket Becsei Imre vásárolta meg. 1329-ben Becsei Imre peregi földjét elhatárolták a tőle északra eső Szántó falutól (Lacházától), az oklevélben megemlítik, hogy a határtól út vezet a Szent Imre-egyház felé. Erről e falut a 15. században Kispereg vagy Szentimrefalva néven is nevezték. Tőle délebbre feküdt Nagypereg, mely Treutel Miklós birtoka volt. 1332-ben papja 7 gs. pápai tizedet fizetett. Népesség A település népességének változása: Nevezetes személyek Itt született Nagy István (1829–1896) újságíró, műfordító. Itt született és itt is halt meg Kégl Sándor (1862–1920) orientalista, irodalomtörténész, a magyar iranisztika kiemelkedő alakja, az MTA tagja. Itt született Rékai Gábor (1916–1917) agrárpolitikus, malomipari szakértő, 1967–1976 között a Gabona Tröszt vezérigazgatója. Itt született Pelsőczy László (1947) színművész, műsorvezető. Itt született Volly István (1907) folklorista, népdalgyűjtő. Nevezetességei Református templom (1771); előtte "szégyenkő" Peregi ( Szent Mihály ) katolikus templom (1774) Hajós-kúria – Bankháza Lacházi ( Szent László ) katolikus templom Angyalosház Peregi temető kápolna A környék arculatát leginkább a kavicsbányászat nyomán keletkezett bányatavak határozzák meg. Különálló részei Pereg – ma már összeépült Lacházával Bankháza – itt található egy régi "szovjet katonai reptér" A településhez sok tanya is tartozik. Pl.: Szúnyogpuszta Öreg Állás tanya Szerfás tanya Eltávozáson (film, 2008) Az Eltávozáson (eredeti cím: The Lucky Ones) egy 2008-ban bemutatott amerikai filmdráma, filmvígjáték Neil Burger rendezésében. A főszerepben Rachel McAdams, Tim Robbins és Michael Peña látható. A három szereplő életét mutatja be a film, hogy a harcmezőkről visszatérő katonák milyen nehézségekkel kerülhetnek – akár a saját családtagjaikkal – szembe. Cselekmény A történet TK balesetével kezdődik. Egy felrobbant repesz darabja eltalálja a férfiasságát. A három főszereplő (Colee, Cheaver, TK) egy repülőgépen találkozik először. Itt látható, hogy Colee bicegősen mozog. Eltávozáson vannak, kivéve Cheavert, mivel ő leszerelt a hadseregtől. Colee egy számára érzelmileg fontos gitárt szeretne Las Vegasba eljuttatni, a volt barátja szüleihez. A John Fitzgerald Kennedy (New York egyik repülőtere) repülőtérre megérkezve értesülnek róla, hogy az összes repülőgép 2 nap késésben van, ugyanis minden gép jelentős késéssel indul egy áramszünet miatt. Ezért Cheaver kitalálja, hogy kibérel egy kocsit és hazautazik a családjához St. Louis-ba. A többiek is vele tartanak. Az úton fény derül TK erekció problémájára. A családjához érve Cheaver rádöbben, hogy a felesége az iránta érzett érzelmeket eltemette két év alatt és már nem szereti, és el akar válni tőle. A fia a Stanford egyetemre szeretne menni, ahova felvételt nyert és ebben az apja anyagi segítségét kéri, mivel 20.000 dollárra van szükség a beiratkozáshoz. Cheaver szívesen visszatérne a régi munkahelyére, de egyik volt kollégája azt mondja neki, hogy a régi munkahelye hamarosan bezár. Cheaver érzelmileg labilissá válik, két barátja attól tart, hogy öngyilkos akar lenni, ezért segítenek neki Salt Lake City-be eljutni. TK nem veszi észre az úton álló, csöveket szállító furgont és az betöri a bérelt kocsi szélvédőjét, majdnem TK halálát okozva. A kocsit elviszik egy javító műhelybe. Pár órát kell várniuk, ezért Colee átmegy a garázzsal szemben levő templomba. Később a két férfi is követi Őt. A templomban csoportos gyónást tartanak. Egy idősebb férfi meghívja Őket a saját születésnapi partijára. Itt Cheaver megismerkedik egy szép nővel, akivel ágyba is bújik az este folyamán, de a nő férje belép a szobába és Ő is csatlakozna hozzájuk. Ezért a három főszereplő inkább otthagyja a bulit. Colee kíváncsi, hogy mennyire értékes a gitár, amit magánál őriz. Az egyik hangszerész 10.000 dollárt ajánl, de hozzáteszi, hogy árverésen 22.000 dollárt is adnának érte. Így azon kezdenek tanakodni, hogy Cheaver-nek kellene adnia a gitárt. Cheaver elmondja a tervét, hogy Las Vegasban nyer 20.000 dollárt a fiának. Leállnak piknikezni, ahol Colee TK testi épségéért aggódva beszélget három lánnyal, egyikük felajánlja szolgáltatásait a fiúnak, hogy ezzel segítse Őt a férfiasság visszaszerzésére. De TK elmenekül Colee-val a kocsival egy boltba. Az út során egy tornádóval kerülnek szembe. A kocsiból kiszállva menedéket keresnek az út alatti alagútban. Összebújnak, és ekkor rájönnek, hogy TK merevedési gondja a múlté. Megérkeznek Las Vegasba. A film három szálon fut tovább. Colee megérkezik Randy családjához és amit Randy mesélt magáról, az életéről, az mind hazugság. Randynek volt barátnője és most Colee szembesül vele, hogy a volt barátjának van gyermeke is. Ezért elhozza a gitárját Cheaver-nek. Közben TK a reptéren jelentkezik a rendőrségen, hogy ő korábban kirabolt egy kaszinót (így akarja megúszni, hogy újból katonaként kelljen szolgálnia). TK kiszabadul, mivel a rendőrség szerint a rablás nem történt meg. A lány oda akarja adni a gitárt Cheaver-nek, de ő nemet mond, mert megszerezte a pénz azzal, hogy újra katonai pályára lépett, és ezért 20.000 dollár bónuszt kapott. A film végén együtt látjuk Őket, egy katonai repülőtéren katonai ruhában újra a hadseregnek dolgoznak. Barátságuk beigazolódik. DVD megjelenés A film 2009. január 27-én jelent meg DVD-n, angol hanggal és angol, spanyol felirattal. A magyar szinkron 2013-ban készült el. Joey Vera Joey Vera (Los Angeles, Kalifornia, 1963. április 24. –) amerikai basszusgitáros, aki az Armored Saint heavy metal együttes tagjaként vált ismertté, illetve 1997 óta készít lemezeket és koncertezik a progresszív metal egyik meghatározó zenekarával, a Fates Warninggal. Vera emellett számtalan együttessel dolgozott session zenészként illetve hangmérnökként. Joey Vera első szólóalbuma 1994-ben jelent meg A Thousand Faces címmel. A következő szólóprojektjére több mint tíz évet kellett várni: 2006-ban A Chinese Firedrill név alatt adott ki nagylemezt (Circles). Diszkográfia Armored Saint Armored Saint EP (1983) March of the Saint (1984) Delirious Nomad (1985) Raising Fear (1987) Saints Will Conquer (koncertalbum, 1988) Symbol of Salvation (1991) Revelation (2000) Nod to the Old School (válogatás, 2001) La Raza (2010) Win Hands Down (2015) Szólóban A Thousand Faces (1994) Fates Warning A Pleasant Shade of Gray (1997) Still Life (koncertalbum, 1998) Disconnected (2000) FWX (2004) Darkness in a Different Light (2013) Theories of Flight (2016) Tribe After Tribe Pearls Before Swine (1997) Enchanted Entrance (2002) Chroma Key Dead Air for Radios (1998) Engine Engine (1999) Superholic (2002) Seven Witches Passage to the Other Side (2003) Deadly Sins (2007) John Arch A Twist of Fate (2003) Sympathetic Resonance (2011) OSI Free (2006) A Chinese Firedrill Circles (2006) The Humans The Humans román együttes. Az együttes képviselte Romániát a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisszabonban, a Goodbye című dallal. A második elődöntőből nem sikerült továbbjutniuk, mivel a 11. helyen végeztek, 107 ponttal. Tagok Cristina Caramarcu Alexandru Cismaru Alexandru Matei Alin Neagoe Adi Tetrade Diszkográfia 2017 - Îndură inima 2018 - Goodbye Jegyzetek Romania: The Humans to Eurovision 2018 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. március 27.) Weblinks http://esctoday.com/160152/romania-humans-win-selectia-nationala-2018-and-are-off-to-lisbon/ https://www.facebook.com/pg/TheHumansSounds/about/?ref=page_internal Kriza János Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, egyben unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1861-től haláláig. Életpályája Tanulmányait 1820-ban a torockói algimnáziumban kezdte, a felsőbb osztályokat 1825-től Székelykeresztúron majd 1829-től Kolozsváron járta. Ugyanott végezte 1833-ban a bölcseletet és teológiát. 1833–35-ig akkori szokás szerint a jogot is hallgatta. Megtanult németül, angolul és franciául, buzgó munkása volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának. 1835-ben megválasztották a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi egyetemekre küldték és Berlinben főleg bölcseleti, s hitoktatói tanulmányait folytatta, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott. 1837 nyarán visszatért; azonban máj- és lépbetegsége miatt, csak a borszéki fürdőn töltött két hónap után foglalta el papi hivatalát, az 1840. évi bölöni zsinaton szentelték fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1841. szeptember 3-án levelező tagjának választotta, a Kisfaludy Társaságnak 1863-ban rendes tagja lett. 1861. július 1-jén a tordai zsinaton püspöknek választották. Leszármazottja Kriza Ákos miskolci polgármester. Művei Erőhatósság a keresztény vallástanító főtulajdona . Zsinati beszéd, melyet az unitáriusoknak a nemes Sepsi- és Miklósvárszéki egyházvidékben Bölönben összesereglett zsinati közgyűlése előtt tartott 1840. augusztus 28-án a papi kerületek megvizsgálására kirendelt akkori elnök … Kolozsvár1841. Ima H.-Szentmárton Gedő József koporsója mellett Kolozsvárott Kolozsvár, 1855. augusztus 30. Vadrózsák Székely népköltési gyűjtemény I. kötet. Kolozsvár, 1863. (Balladák, dalok és rokonneműek 588, Tánczszók, Találós mesék, Népsajátságok, Népmesék 20., Tájszótár, Jegyzetek Néhány szó a székely nyelvjárásról) A munka gróf Mikó Imre áldozatkészségével jelent meg és a Magyar Tudományos Akadémia 1863 -ban a Sámuel-díjjal jutalmazta. Ism. Egyet. Philol. Közlönyv XVII. 197., 202. 1., Pester Lloyd 1863. 43. sz., Nyelvtudom. Közlemények V. 475. 1. Angolul a 20 népmese: Henry Jones és Lewis Kropf, Te Volks-Tales of the Magyars. London , 1889 .) Zsinati beszéd Szént-Gericzén… 1865. U. ott. Egyházi beszéd és ima az abrudbányai templom felavatásakor . U. ott, 1865 . Egyházi beszéd a verespataki templom felavatásakor . U. ott, 1866 . Zsinati beszéd. Tordán 1868. U. ott. Magyar népköltési gyűjtemény . Szerkeszti és kiadja Arany László és Gyulai Pál. Budapest, 1882. (III. kötet. Székelyföldi gyűjtés. Gyűjtötték: Kriza János: Balladák s rokonneműek 29; dalok 32., a többi Orbán Balázs , Benedek Elek és Sebesi Jób.) Kriza költeményei . Összegyűjtötte Kovács János. Kiadja a Kisfaludy Társaság . U. ott, 1894. (Ism. Budapesti Szemle LXXVIII., M. Szemle 8. sz., Vasárnapi Ujság 6. sz., Élet 556. 1., Kisfaludy Társaság évlapjai XXVIII.) A keresztény vallás elemei kérdésekben és feleletekben . Kolozsvár , 1891. (5. kiadás.) Férfi 200 méteres pillangóúszás az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon Az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon a férfi 200 méteres pillangóúszás selejtezőit szeptember 2-án tartották. A döntőt szeptember 3-án rendezték. A versenyszámban 22-en indultak. A magyar versenyzők közül Várszegi Lajos ötödik, Tumpek György nyolcadik lett. Rekordok A versenyen új rekord született: Braye-en-Thiérache Braye-en-Thiérache település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). Braye-en-Thiérache Burelles, Harcigny, Hary, Nampcelles-la-Cour, Tavaux-et-Pontséricourt, Thenailles és Vigneux-Hocquet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Drenova (Fiume) Drenova Fiume városrésze Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Fekvése Fiume legészakibb városrésze a belvárostól északra található Drenova-fennsíkon fekszik. Nyugatról Škurinje, délről Škurinjska Draga, keletről Brašćine-Pulac és Pašac városrészek határolják. Északnyugatról Jelenje, északról Čavle községekkel határos. Itt található a város központi temetője. A városrész hatalmas zöld területekkel rendelkezik ezért „a város zöld tüdejének” is nevezik. Egykor két részből Gornja és Donja Drenováól állt. Története A település az elmúlt három-négyszáz év folyamán alakult ki Podbreg, Macani, Klanjci, Kablari, Brdina és más kis szétszórt telepekből. A helyieket összefoglaló néven csak drevonaiaknak nevezték. A név az itt igen elterjedt somról (Cornus florida, horvátul „dren”) kapta a nevét. Drenova tulajdonképpen a mai Streljanétól Benčaniig terjedt és magában foglalta Lopače területét, valamint a Recsina völgyét egészen Grohovóig. A település életében az egyik legjelentősebb év 1838, amikor Ivan Cvetko plébános létrehozta a plébániát és a gyerekeket maga köré gyűjtve írásra kezdte oktatni őket. 1844-ben elkezdődött az iskola építése, melyet 1852-ben fejeztek be és elkezdhette működését. 1872-ben Drenova önálló község lett, lakói pedig jogaikban és kötelezettségeikben egyenlők lettek a fiumei városi polgárokkal. A település iskolájában tanult legjelentősebb személyiségek Ivo Grohovac-Riječanin író, újságíró és prof. Fran Franković pedagógus, az első horvát ábécéskönyv szerzője, a helyi olvasókör megalapítója. Az 1908-ban alapított olvasókör tagjainak gyarapodása tette szükségessé a kultúrház felépítését, mely az I. világháború elején épült fel. Az 1924-es római egyezmény Drenovát megosztotta és létrehozta a két településrészt Donja és Gornja Drenovát. Donja Drenova Olaszországhoz, Gornja Drenova pedig Jugoszláviához került. Gornja Drenova, valamint hozzá tartozó Podbreg, Lopača és Grohovo a felosztás után templom, iskola és temető nélkül maradt. Mivel lakóit elválasztotta a határ addigi megélhetésüktől a fiumei üzemektől többségben munkanélküliek lettek. Ekkor az ugyancsak Jugoszlávia területén maradt Sušakhoz való csatolásukat kérték, végül hosszas tárgyalások után Gornja Drenovát Kastav városához csatolták. Iskolája 1924-ben kezdte meg működését Fran Franković házában. 1929-ben felépült a kultúrház a helyi kulturális és politikai élet központja. 1930-ban felépült az új iskolaépület és egészen a II. világháborúig működött. 1943-ban a megszállók felgyújtották. A helyiek nagy számban csatlakoztak a nemzeti felszabadító mozgalomhoz. A megszállók elleni harcokban negyvenöt helyi lakos esett el. Drenova az 1970-es években vált Fiume városrészévé. Nevezetességei A Mindenszentek kápolna a mai központi városi temető területén található, temetőkápolnaként használják. A kápolna már a 16. században állt. 1603 -ban Catarina Koscich ötszáz lírát adományoz a kápolna javára. 1606 -ban az aquileai pátriárka utasítja Giovanni Sandalichot, hogy ne avatkozzon a kápolna földügyeibe mert abban a fiumei főesperes az illetékes. Amikor 1847-ben felépítették a donja drenovai Kármelhegyi Boldogasszony templomot a kápolna használaton kívül kerülve romlásnak indult. 1970 -ben az akkori plébános Gabrijel Bratina a kápolna felújítását kezdeményezte, amely 1977 -ben meg is történt. 1984 -ben a központi városi temető létesítése után temetőkápolna lett. Felújítva szépen illeszkedik a temető szerkezetébe. Donja Drenova Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1847 -ben épült. Az alapkövet május 10 -én helyezték el és december 22 -én a templomban már szentmisét tartottak. A templomot 1863 . szeptember 24 -én szentelte fel dr. Vjenceslav Šoić zengg-modrusi püspök. A templomot 2001 és 2006 között bővítették teljesen megújították. Ekkor épült hozzá a pasztorális központ, mellyel elnyerte mai végleges formáját. Gornja Drenova Szent György vértanú tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1931 -ben kezdték építeni. Építését az tette szükségessé, hogy az 1924-es római egyezmény értelmében Gornja Drenova, valamint hozzá tartozó Podbreg, Lopača és Grohovo templom, iskola és temető nélkül maradt. Még 1931-ben felépült a plébánia épülete. Az építési munkák a következő évben is intenzíven folytak, az építés azonban csak 1939 -ben fejeződött be teljesen. Közben 1937. április 26-án a zengg-modrusi püspök Gornja Drenovát önálló plébániává nyilvánította. Az új plébániához Benaši, Brdo, Grohovo, Kablari, Lopača, Mugarić, Patersko és Podbreg falvak tartoztak. A templomot 1939. augusztus 6-án szentelték fel. Hosszúsága 16, szélessége 11 méter. A főoltár 1937-ben kőből készült, rajta Szent György domborművével. Veli vrh kápolnáját a II. világháború idején az olasz hadsereg 18. hadosztályának katonái építették az 1941. április 6. és 17. között zajlott vértelen hadjárat emlékére, mely során azt a területet elfoglalták a Jugoszláv Királyságtól. A kápolna a városrész feletti 439 méter magas Veli vrh hegyen áll. A kápolnát a határőrök Szűz Máriája tiszteletére szentelték. A kápolna neoklasszicista stílusban kőtömbökből épült harangtorony nélkül. Bejárata felett a Szűzanya carrarai kőből faragott domborműve látható, felette az oromzaton 60 cm magas beton kereszt áll. A kápolna méretéhez képest feltűnően nagy bejárattal rendelkezik, melynek szélessége 3,45 méter, magassága 3,75 méter. A kápolna az olasz kapitulációig 1943 . szeptember 8 -ig volt használatban, attól fogva folyamatosan pusztult.Az 1990-es években spontán felújítás kezdődött, mely során új tetőszerkezetet és tetőt kapott. Falait újravakolták és színezték megújult a homlokzat és a padozat. A bejárathoz vasból hegesztett nagyméretű ajtó készült, mely kezdetben még nem volt üvegezve. A belső apszist Aleksandar Zvjagin orosz művész festette, míg a kő domborművet Zlatko Kutnjak akadémiai szobrászművész restaurálta. Litvániában történt légi közlekedési balesetek listája A Litvániában történt légi közlekedési balesetek listája mind a halálos áldozattal járó, mind pedig a kisebb balesetek, meghibásodások miatt történt, gyakran csak az adott légiforgalmi járművet érintő baleseteket is tartalmazza évenkénti bontásban. Litvániában történt légi közlekedési balesetek 2007 2007. szeptember 12. 01:48, Vilnius repülőtér. A Scandinavian SAS légitársaság DHC-8-400 típusú repülőgépe technikai okok miatt kényszerleszállást hajtott végre és közben kicsúszott a kifutóról. A 48 utas és 4 fős személyzetből senki sem sérült meg. 2011 2011. augusztus 30. 10:30. A Francia Légierő Mirage típusú vadászrepülőgépe összekoccant egy litván felségjelű L-39 Albatros típusú repülőgéppel. A litván pilóták katapultáltak és élve megúszták a találkozót. A francia gép egy közeli légi bázison landolt kisebb sérülésekkel. A gép pilótája sértetlenül megúszta az esetet. Örvös medve Az örvös medve (Ursus thibetanus) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a medvefélék (Ursidae) családba tartozó faj. Előfordulása Csak Ázsia középső, déli és keleti részein - beleértve Indiát, Japán egyes szigeteit és a Tajvan szigetet is -, Észak-Indiában, illetve Tibetben, a Himalája hegységeiben fordul elő (erre utal a fajneve is). Látták már a tajga környékén is. Kedveli az erdős területeket, de nagyobb – akár 4–5000 méteres magasságokba is felhatol. Megjelenése A kifejlett állat teste 120-190 centiméter, testtömege 40-140 kilogramm nőstényeknél és 60-200 kilogramm hímeknél. Legjellegzetesebb vonása, melyről a nevét is kapta, a mellső két végtagja felett lentről felfelé elvékonyodó fehér V alakú sáv. Ha két lábra áll, erről mindig fel lehet ismerni, ugyanis jól elüt alapjában szürkés-fekete szőrszínétől. Eredete vagy funkciója tisztázatlan, nincs kizárva hogy a társas viselkedésben vagy az udvarlásban lehet szerepe. Életmódja Tápláléka után jobbára éjszaka jár. Az örvös medve kitűnően mászik fára, nem túl nagy termete révén a magas koronák között is épít magának lakhelyet. Életmódja szerint ragadozó, de mint legtöbb rokona, szívesen elfogyaszt minden növényi táplálékot, és néha a dögöket is megeszi. Olykor beéri bogyókkal, gyümölcsökkel, kisebb gerinctelenekkel, vagy lépes mézzel, esetleg kisebb rágcsálókkal, szarvasokkal, máskor egy-egy szarvasmarhát, juhot ragad el, s e tevékenysége miatt nem túl népszerű a helybéli lakosság körében. Gyakran kerül összetűzésbe az emberekkel, néha előfordulnak halálos kimenetelű balesetek is, amelyeket medve okoz. Ennek ellenére maguk az emberek, közvetlenül vagy közvetett módon, jóval több örvös medve pusztulását okozzák. Szaporodása Vemhességi ideje 200 nap, az utódok ritkán vannak kettőnél kevesebben. A bocsokat anyjuk védett helyen hozza világra, vagy a sűrű bozótosba húzódva, esetleg egy barlangban, nagyobb üregben. A bocsok háromévesen válnak ivaréretté, és szerencsés esetben akár 20-30 évig is élhetnek. Állatkertekben Magyarországon a Győri Állatkertben, a Kecskeméti Állatkertben és a Debreceni Állatkertben tartanak örvös medvéket. Švaljkovec Švaljkovec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Sveti Križ Začretjéhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 32 km-re, községközpontjától 2 km-re északra a horvát Zagorje területén az A2-es autópálya mellett fekszik.. Története 1857-ben 106, 1910-ben 173 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Krapinai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 332 lakosa volt. Csománfalva Csománfalva (ukránul Чумальово [Csumalovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északnyugatra, a Talabor mellett, Kövesliget és Dulfalva közt fekvő település. Története A falu 1399-ben említette először oklevél Chamalfalua alakban. 1412-ben Chomanfalva, 1773-ban Csomanfalva néven írták. 1910-ben 1605 lakosából 1361 fő ruszin, 234 német, 10 pedig magyar volt. A népességből 1373 görögkatolikus, 23 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott. Lakosai régen mészégetésből és cserépedény-készítésből éltek. Nevezetességek Görögkatolikus temploma. Éltető József Éltető József, családi nevén Wellmann (Szászrégen, 1944. február 11. –) romániai magyar költő, szerkesztő, dramaturg és műfordító. Életútja A középiskolát Székelyudvarhelyen, francia-magyar szakos tanulmányait a Babeș-Bolyai Egyetemen végezte. 1962-ben szerepelt először verseivel az Utunkban és az Ifjúmunkásban. 1968-tól 1970-ig tanár Marosvásárhelyen, majd 1976-ig az Igaz Szó szerkesztője. 1977-től a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház dramaturgja. Első önálló kötetével a Forrás-sorozatban jelentkezett: Ismeretlen beszéd (Bukarest, 1969) c. verskötetéhez Bajor Andor írt előszót. A költői képekről lemondva, franciás, laza szövésű verseiben vall önmagáról és a világról. Szedett-vedett haramiák (1977) és A hóember szíve (1979) c. bábjátékait Marosvásárhelyen mutatták be. Regénye: Történet egy fehér lóról (Bukarest, 1979); újra kiadva Budapest, 1989. Műfordításai közül számottevőek Beniamin Fundoianu- (A költő és árnyéka c. kötetben, másokkal, 1972) és Emil Botta-tolmácsolásai (Sötétlő április, 1978). 1993 óta Magyarországon él. Díjak, elismerések A Marosvásárhelyi Írói Egyesület Díja (1980) Gabres Gabres (macedónul: Габреш) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 2002-ben 71 lakosa volt, akik közül 70 macedón és 1 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Messier 108 A Messier 108 (más néven M108 vagy NGC 3556) egy éléről látszó spirálgalaxis az Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben. Felfedezése Az M108 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én. A Messier-katalógushoz Owen Gingerich adta hozzá 1953-ban. Tudományos adatok Egy II típusú szupernóvát figyeltek meg eddig galaxisban 1969. január 23-án (SN 1969B). Az M108 galaxis 699 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. május 11.) Boris Miličić Boris Miličić (Verbász, 1979. április 4. –) szerb labdarúgó, hátvéd. Életpályája Diósgyőr 2008 nyarán került a csapathoz, azóta a belső védelem állandó tagja. 2009 februárjában majdnem Kínába igazolt, az ottani egyesület fizetni is hajlandó lett volna érte, de végül nem született megegyezés a játékost illetően, így maradt. 2009 nyarán is felvetődött a távozás lehetősége, de végül 2010 januárjában vált meg a csapat a játékostól. 2011 telén igazolt újra Magyarországra, a Szolnokhoz. Korábbi klubjai Javor Ivanjica (szerb II.o.) Diósgyőri VTK NB1-es pályafutása Mérkőzések: 35 Gólok száma: 5 1712 az irodalomban Az 1701. év az irodalomban. Események Madridban V. Fülöp spanyol király megalapítja a Spanyol Nemzeti Könyvtárat (Biblioteca Nacional). Tifliszben kinyomtatják Sota Rusztaveli középkori grúz költő A tigrisbőrös lovag (grúz nyelven: Vepkhistqaosani) című eposzát. Új művek Alexander Pope komikus eposza: Fürtrablás (The Rape of the Lock). Születések február 22. – Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „a késő barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa” († 1769 ) június 28. – Jean-Jacques Rousseau svájci születésű francia író, filozófus, a felvilágosodás korának nagyhatású személyisége († 1778 ) december25. – Pietro Chiari olasz író, színműíró († 1785 ) Boris Pahor Boris Pahor (Trieszt, 1913. augusztus 26. –) író, főként a holokauszttal kapcsolatos élményei miatt ismert. Pahor kiemelkedő alakja az olaszországi szlovén kisebbségnek, akikre hatással volt az olasz fasizmus. Habár a szlovén partizánok tagja volt, elutasította a titói kommunizmust. Kitüntették a francia kormány becsületrendjének rangjával, az osztrák kormány tudományos és művészeti becsületkeresztjével, és irodalmi Nobel-díjra jelölte a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia. Ő viszont visszautasította a "szlovén főváros díszpolgára címet", mondván, az olaszországi szlovén kisebbséget az 1920 és 1947 közötti olasz fasizmus alatt nem támogatta sem a jobb- sem a bal oldali szlovén politikai elit úgy, ahogyan kellett volna. Felesége Radoslava Premrl írónő volt (1921–2010), 99 éves korában könyvet dedikált neki. Folyékonyan beszél szlovén, olasz és francia nyelven. Fiatalkora, olasz fasizmus Boris Pahor a szlovén kisebbség tagjaként született Triesztben, mely az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kikötővárosa és az osztrák tengerpart fővárosa volt akkoriban. Apja Franc Pahor, édesanyja Marija Ambrožič volt. Triesztbe költöztek, ahol apja köztisztviselőként dolgozott. Az 1920-ban megkötött Rapallói szerződés értelmében az Olasz Királysága a volt Osztrák tengermellék olyan területeit kebelezhette be, ahol jelentős számú szlovén lakosság élt, a terület negyede szlovén etnikumú, és az 1,3 milliós szlovén népesség 327 000 tagját foglalta magába. Az elcsatolás, de főleg Benito Mussolini hatalomra lépése után (1922) megkezdődött az erőszakos olaszosítás, a fasizmus kiterjesztése a szlovén kisebbségre is. 1920-ban olasz feketeingesek felégették a szlovén nemzetiségi házat Triesztben, ennek a fiatal Boris Pahor is szemtanúja volt. Három évvel később a fasiszta rezsim az olasz és német nyelv használatát is betiltotta. 1926 és 1932 között minden horvát, szlovén és német helységnevet, illetve minden család- és keresztnevet olaszosításnak vetettek alá, így pl. jövendőbeli felesége, Radoslava nevét Fransesca-ra változtatták. A fasizmus traumatikus hatással volt a fiatal Pahorra, melyre egy 100. születésnapja előtt készült interjúban így emlékezett: „…a traumatikus élmény, melyet a szlovén nemzetiségi ház leégetésekor a helyszínen átéltem, hétéves koromban, és a sokkoló érzés, hogy többé nem járhattam szlovén iskolába, lelkileg és pszichológiailag is megviselt…” Pahor ezt a gyermekkori élményt később egyik regényében (Trg Oberdan) is kifejtette, melyet arról a térről nevezett el, ahol a nemzetiségi ház állt. Egy olasz nyelvű katolikus szemináriumra iratkozott be Koperben, melyet 1935-ben el is végzett. Ezután Goriziába ment, ahol teológiát tanult. 1936-ban a fasiszták Lojze Bratuž szlovén karnagyot elrabolták, megkínozták, majd karácsony éjjel kivégezték, amiért kórusai továbbra is szlovén nyelven énekeltek. Pahor ezt később megemlítette, elkötelezettsége megerősítéseként az antifasizmus ellen, illetve a szlovén etnikum ügye érdekében ugyanúgy, mint az élethosszig tartó ellenállást mindenféle totalitarizmus ellen a keresztény humanizmus és közösségi érdek nevében. Habár a szlovén nyelv semmilyen nyilvános vagy privát használata nem volt megengedett, és a fasiszta Olaszországban és a Jugoszláv Királyság területén élő szlovének közti kapcsolatot is erőszakkal megszakították, Pahor első, rövid történeteit mégis publikálta több ljubljanai magazinban is „Jožko Ambrožič” álnév alatt (miután Goriziában és Koperben elkezdte tanulni az irodalmi szlovén nyelvet). 1939-től barátságot kötött és kapcsolatban állt Edvard Kocbekkel. Ő vezette be Pahort kortárs irodalmi irányzatokba, és segítette irodalmi szlovén nyelvtudásának fejlesztését. Miután 1938-ban visszatért Triesztbe, kapcsolatba lépett több szlovén értelmiségivel is, akik titokban tevékenykedtek ott, beleértve pl. Stanko Vuk költőt, és a TIGR, antifasiszta szervezet pár tagját. Nácizmus, koncentrációs táborok 1940-ben Pahort besorozták az olasz hadseregbe, és Líbiába küldték. 1941-ben Lombardiába helyezték át, ahol katonai tolmácsként dolgozott. Ugyanakkor beiratkozott a Padovai Egyetemre, ahol olasz irodalmat tanult. Az 1943. szeptemberi olasz fegyverszünet után visszatért Triesztbe, amely akkor már náci uralom alatt állt. Néhány héttel később Boris úgy döntött, csatlakozik a tengerparton tevékenykedő szlovén partizánokhoz. Ezeket a heteket 1955-ben a Mesto v zalivu című kötetében írta le, mely egy fiatal, trieszti szlovén értelmiségiről szól, aki kíváncsi, hogy az olasz-szlovén határon a II. világháború ideje alatt milyen személyes és politikai konfrontáció szövődött. A tengermelléki hazai őrség - helyi szlovén antikommunista és antipartizán, szlovén tengermelléki katonai szervezet, Odilo Globocnik irányítása alatt - 600 gyanús személyt adott át a náciknak, akiket az ellenzékkel való szimpatizálással gyanúsítottak, köztük volt Boris Pahor is. A nácik először Dachauba szállították, ahonnan később Sainte-Marie-aux-Mines /Markirch/-be, majd (Natzweiler-Struthofba) Elzászba küldték. Onnan vissza Dachauba, Mittelbau-Dora-ba, Harzungenbe, és végül Bergen-Belsen-be, amelyet aztán 1945. április 15-én felszabadítottak. A koncentrációs tábori élmények Pahor munkájának legfőbb inspirációi, melyet gyakran hasonlítanak Primo Levi, Kertész Imre és Jorge Semprún munkáihoz. 1945. április és 1946. december között Pahor Villers-sur-Marne-ban, egy francia szanatóriumban épült fel. Szemben állás a kommunizmussal Pahor 1946 végén visszatért Triesztbe. 1947-ben diplomázott a Padovai Egyetemen, diplomamunkáját Edvard Kocbek költészetéből írta. Ugyanebben az évben találkozott vele először. Hasonló nézeteket vallottak, mindketten kritizálták a jugoszláv kommunista rezsimet, és szoros barátságot kötöttek, mely egészen Kocbek 1981-es haláláig tartott. 1951-1952-ben Pahor védte Kocbek irodalmi munkásságát a Szlovén kommunisták által szervezett támadásoktól, és azok szövetségeseitől Triesztben. Ez elszakadást okozott a helyi baloldali körökben, melyben Pahor 1946 óta vett részt. Közelebb került a liberális demokratákhoz, és 1966-ban Alojz Rebulával együtt, megalapították a "Zaliv" (Az öböl) nevű folyóiratot, melyben igyekeztek megvédeni a hagyományos demokratikus pluralizmust a kommunista Jugoszlávia totalitárius kulturális rendelkezései ellen. A Zaliv folyóiratot szlovén nyelven, Triesztben adták ki, ahol az a kommunista Jugoszlávia hatáskörén kívülre esett. Így a Zaliv a demokrata fórumok fontos pillérévé válhatott, amelyben a kommunista Szlovénia sok szakadára fejthette ki véleményét. Pahor 1990-ben felhagyott a folyóirattal, amikor is a Szlovén Demokrata Ellenzék megnyerte az első szabad választásokat a II. világháború után. 1953 és 1975 között, Pahor olasz irodalmi tanársegédként dolgozott egy szlovén nyelvű gimnáziumban Triesztben. Ezalatt az idő alatt aktív tagja volt a AIDLCM (Association internationale des langues et cultures minoritaires) nemzetközi szervezetnek is, amely a kisebbségi nyelvek és kultúrák előremozdítását segítette. Beutazta Európát, felfedezvén a kontinens kulturális sokaságát. Ez a tapasztalat erősítette közösségi és anti-központú nézeteit. 1969-ben ő volt az egyik alapítója a Slovenska levica (szlovén baloldal) politikai pártnak, képviselvén azokat a szlovén olaszországi baloldali szavazókat, akik nem értettek egyet a szlovén titoista csoportok stratégiáival. 1962 után ez a párt egybeolvadt a Szlovén Unió pártjával, melyet Pahor nyilvánosan támogatott. 1975-ben Pahor és Alojz Rebula kiadtak egy könyvet Triesztben, Edvard Kocbek: pričevalec našega časa címmel, majd jött az 1975-ös Zaliv-botrány. Pahort, aki Olaszországban lakott és olasz állampolgár is volt, évekre kitiltották Jugoszláviából. Csak 1981-ben léphetett be az országba, amikor is Kocbek temetésén vett részt. 1989-ben, Ta ocean strašnó odprt című könyvét, melyet Szlovéniában adtak ki, Kocbek emlékének dedikálta. Ez volt az első lépés Kocbek közmegítélésének javításában, a volt kommunista Szlovéniában. Késői évek, elismerés Elismerései Szlovéniában 1990 után Pahort széles körben is elismerték Szlovéniában. 1992-ben elnyerte a Prešeren díjat, mely a legnagyobb elismerés kulturális eredmények terén Szlovéniában. 2009 májusában a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia teljes jogú tagja lett. 2010-ben Trmasti spomin címmel, főműsoridőben a szlovén nemzeti televízióban egy dokumentumfilmet mutattak be, melyben többen is beszélnek Pahorról, beleértve egy szlovén filozófust Párizsból, két történészt Triesztből, a szintén trieszti olasz írót, Claudio Magris-t, francia irodalmi kritikust Antoine Spire-t és sokan másokat. 2010-ben, több civil szervezet ajánlotta fel számára hogy a szlovén főváros, Ljubljana tiszteletbeli polgára címet kapjon, azonban a javaslat megrekedt Ljubljana város önkormányzatánál, amely úgy döntött, hogy nem továbbítja a javaslatot a ljubljanai városi tanács szavazására, mivel Pahor ezt nyilvánosan visszautasította, mondván, az olaszországi szlovén kisebbséget az 1920 és 1947 közötti olasz fasizmus alatt nem támogatta sem jobb, sem a bal oldali szlovén politikai elit úgy, ahogyan kellett volna. Nemzetközi elismerés Olasz kiadók nem voltak érdekeltek Pahor munkáinak publikálásában, ameddig azokat német illetve francia nyelvre le nem fordították. Miután Franciaországban és Németországban is elismerték Pahor munkásságát, Olaszországban is elkezdték kiadni műveit, 2007-től kezdődően. 2008-ban adott először interjút a RAI (olasz nemzeti televízió) számára. Nemzetközi díjak 2007-ben Pahort a francia kormány becsületrendjével tüntették ki. 2009-ben pedig az osztrák kormány tudományos és művészeti becsületkeresztjével. Színházi átdolgozás 2010-ben, Pahor Necropolis című regényéből készült színházi adaptáció, melyet a trieszti, szlovén Boris Kobal rendezett, és a trieszti Teatro Verdi-ben adták elő. Az előadást a szlovén és trieszti polgármester szponzorálta (Roberto Dipiazza és Zoran Janković). Ez az esemény mérföldkő volt a Triesztben élő szlovénok és olaszok kapcsolatának normalizálódásában. Pahor ezután azt nyilatkozta, végre elsőosztályú trieszti polgárnak érzi magát. Eredmények és hatások 1960-tól kezdődően Pahor munkái Jugoszláviában is ismertté váltak, de nagy elismerésre nem számíthatott, a szlovén kommunista rezsimmel való szembenállása miatt. Ezt leszámítva, az egyik legfőbb példája lett a háború utáni szlovén írók új generációjának, beleértve Drago Jančar-t. Legfőbb művei közé tartoznak: Vila ob jezeru Mesto v zalivu Nekropola Spopad s pomladjo Zatemnitev V labirintu Zibelka sveta Könyvei közül ötöt német nyelvre is lefordítottak. Válogatott munkái 1955 Vila ob jezeru (francia, olasz, német és szerb nyelvre lefordítva) 1955 Mesto v zalivu (francia és német nyelven) 1956 Nomadi brez oaze (német nyelvre fordítva) 1959 Kres v pristanu , Grmada v pristanu (olaszra fordítva) 1964 Parnik trobi nji (francia, olasz és német nyelven) 1967 Nekropola (angol, francia, német, katalán, finn, olasz, szerb, spanyol, holland, horvát, portugál és eszperantó nyelven is elérhető) 1975 Zatemnitev (francia és német nyelven) 1978 Spopad s pomladjo (francia, olasz, német nyelven is) 1984 V labirintu (francia és német nyelvre fordítva) 1999 Zibelka sveta (francia, olasz és német nyelven) 2003 Zgodba o reki, kripti in dvorljivem golobu (franciául is) Letteratura slovena del Litorale: vademecum / Kosovel a Trieste e altri scritti" (olaszra fordítva) 2006 Trg Oberdan (németül is) 2006 Arrêt sur le Ponte Vecchio , (csak franciául) 2004 Blumen für einen Aussätzigen (csak németül) Magyar fordításban A holokauszt-értelmezés narratív-poétikai mintája (Kertész Imre: Sorstalanság és Boris Pahor: Nekropola) --> Piroška Prša diplomamunkája Téli éj : mai szlovén elbeszélők - Budapest : Európa, [1970?] (Debrecen : Alföldi); Modern könyvtár ; 187 Hamukupola - 1973, Tóth Ferenc fordítása [ A szlovén irodalom kistükre c. könyv, fordították: Janež Stanko, Ács Károly, Gállos Orsolya, Sády Erzsébet, Stojan Vujičić] Orient expressz - 2008, fordította Szilágyi Károly Lepke a fogason - Dudás Kálmán Mesélek egy tavaszról : szlovén, szerb és macedón elbeszélők - 2008, fordította és szerkesztette: Szilágyi Károly Central Español A Central Español Fútbol Club, röviden Central Español Montevideóban, 1905-ben alapított labdarúgócsapat. Az egyik legidősebb labdarúgó egyesület Uruguayban. Sikerlista Hazai 1-szeres uruguayi bajnok: 1984 Játékoskeret 2014. július 24-től Baranda Baranda (szerbül Баранда / Baranda) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Ópáva községhez tartozik. Fekvése Pancsovától északnyugatra, a Temes mellett, Csenta keleti szomszédjában fekvő település. Története Baranda és környéke már az ősi időkben lakott hely volt, amit a település közelében fekvő téglaverő telepen gyakran talált edénytöredékek és emberi csontok is igazolnak. Nevét 1340-ben említette először oklevél Berend néven. A település ekkor Keve vármegyéhez tartozott. A 11. század második felében az úzokkal és kunokkal a dél-orosz sztyeppén feltűnő és kijevi Oroszországban is határvédőként telepített berend nép települése. 1340-ben királyi ember nevében tűnik fel neve, aki a káptalan által Bencenc faluban beiktat. Pesty Frigyes leírásában a település nevében a Keve vármegyéhez tartozó Berend helységet sejtette, ahonnan a Berendi Bak család származott. A Bak család tagjai közül Berendi Bak János 1451-ben, Hunyadi János megbízottja volt Szendrőn, Gáspár pedig 1460-ban Jajce ostrománál tüntette ki magát. Az 1723-1725-ös gróf Mercy-féle térképen a pancsovai kerületben, a lakatlan helyek között volt feltüntetve. 1768-ban a németbánsági Határőrvidék szervezésekor a határőrök vették birtokukba. 1775-1778-ban a kikindai kerületből több szerb család költözött ide. 1872-ben, a Határőrvidék feloszlatása után, Torontál vármegyéhez csatolták. 1910-ben 1911 lakosából 22 magyar, 40 német, 1824 szerb volt. Ebből 42 római katolikus, 19 evangélikus, 1784 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Antalfalvai járásához tartozott. Hrušová Hrušová település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Hrušová Džbánov, Javorník, Tisová, Cerekvice nad Loučnou, Vysoké Mýto és Bučina településekkel határos. Lakosainak száma 361 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mahakala omnogovae A Mahakala omnogovae (a tibeti buddhizmus védőistene, Mahákála szanszkrit neve után), a bazális dromaeosaurida dinoszauruszok Mahakala nemének típusfaja, amely a késő kréta kor campaniai korszakában (körülbelül 80 millió évvel ezelőtt) élt a Djadokhta formáció képződése idején, a mongóliai Ömnögovi megye területén. Egy részleges csontváz alapján ismert, amit a Góbi-sivatagban fedeztek fel. A Mahakala egy kis (körülbelül 70 centiméter hosszú) dromaeosaurida volt, melynek csontvázán a korai troodontidáknál és avialae-knál is megtalálható jellemzők láthatók. Késői megjelenése ellenére a legbazálisabb dromaeosauridák közé tartozik. A Mahakala és a bazális deinonychosaurusok kis mérete arra utal, hogy a kis méret azelőtt jelent meg, mielőtt a repülés képessége kifejlődött volna a madarak között. Anatómia A Mahakala omnogovae az IGM 100/1033 azonosítójú leleten, egy részleges csontvázon alapul, amihez koponyacsontok, csigolyák, végtagcsontok, valamint a csípő és a vállöv darabjai tartoznak. Bár ez az egyed kicsi volt, közel állt a felnőttkorhoz, és a mérete összevethető az Archaeopteryx, a Caudipteryx és a Mei méretével. Ez a nem megkülönböztethető a többi paravestől (a dromaeosauridák, troodontidák és madarak csoportjától) a singcsont, a combcsont, a medencecsont és a farokcsigolyák révén. Az Archaeopteryxhez és a fejlett dromaeosauridákhoz hasonlóan, valamint a bazális troodontidáktól és más dromaeosauridáktól eltérően a középső (harmadik) lábközépcsontja nincs összenyomódva, ami azt jelzi, hogy ez a bazális változat. A második lábujján dromaeosaurida jellegzetességként egy nagy karom nőtt. Osztályozás A példány leírását elkészítő Alan H. Turner és kollégái által elvégzett filogenetikus elemzés szerint a Mahakala a legbazálisabb az ismert dromaeosauridák közül. Az eredményeik a többi theropoda kis méretével együtt jellemzőek a paraves fejlődési vonal kezdetére, ami arra utal, hogy a kis méret nem az első madarak új sajátossága (autapomorfiája) volt, hanem már a korai paraveseknél megjelent, megelőzve a repülés kialakulását. A madarakhoz hasonlóan a troodontidák és a dromaeosauridák nem tartották meg kis méretüket a teljes evolúciójuk során, és több méretnövekedés is végbement a különböző fejlődési vonalakon. A Mahakala emellett a bazális troodontidák és madarak jellegzetességeinek kombinációjával rendelkezett, a fejlett dromaeosauridák újabb tulajdonságainak egy részével azonban nem. Ősökológia és ősbiológia A Djadokhta-formáció őskörnyezetét félszáraz éghajlatú, homokdűnékkel és alluviális részekkel tarkított területként értelmezik. Az időszakos folyók által öntözött félszáraz sztyeppén néha homokviharok alakultak ki, a csapadék pedig szezonális volt. Az állatok közé tartoztak a szárazföldi teknősök, a krokodilok, a gyíkok, az emlősök és a különféle dinoszauruszok; a halakhoz hasonló vízi állatok nem voltak jelen. A fauna többségében kis és közepes méretű állatokból állt. A kis coelurosaurusok voltak a legváltozatosabbak, de megtalálható volt itt a dromaeosauridák közé tartozó Velociraptor, a troodontidák közé tartozó Byronosaurus és Saurornithoides, az oviraptoridák közé tartozó Citipati, Khaan és Oviraptor, az alvarezsauridák közé tartozó Mononykus és Shuvuuia, továbbá a ceratopsia Protoceratops és az ankylosaurida Pinacosaurus. Más dromaeosauridákhoz hasonlóan a Mahakala kis termetű, aktív ragadozó lehetett. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Mahakala (dinosaur) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Turner, Alan H., Pol, Diego; Clarke, Julia A.; Erickson, Gregory M.; and Norell, Mark (2007). „A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight” (PDF). Science 317 (5843), 1378–1381. o. DOI:10.1126/science.1144066. (Hozzáférés ideje: 2010. február 16.) Jerzykiewicz, Tom. Djadokhta Formation, Encyclopedia of Dinosaurs. San Diego: Academic Press, 188–191. o. (1997). ISBN 0-12-226810-5 Weishampel, David B., Barrett, Paul M.; Coria, Rodolfo A.; Le Loueff, Jean; Xu Xing; Zhao Xijin; Sahni, Ashok; Gomani, Elizabeth M.P.; and Noto, Christopher N..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Dinosaur distribution, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 517–606. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Norell, Mark A.; and Makovicky, Peter J..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka: Dromaeosauridae, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 196–210. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Csomósbab A guárbab vagy csomósbab (Cyamopsis tetragonoloba) egy trópusi, főleg Indiában és Pakisztánban termesztett egyéves zöldségnövény. A guarbab fő termőterülete Északnyugat-India és Pakisztán, de Amerikában és Afrikában is termesztik. A magjaiból élelmiszeripari felhasználásra alkalmas guargumit állítanak elő. Nem teljesen érett termése ehető, a növényt állati takarmányként is hasznosítják. PAE PASZ Lamía 1964 A PAE PASZ Lamía 1964 (görög betűkkel: Π.Α.Ε. Π.Α.Σ. Λαμία 1964) egy 1964-ben alapított görög labdarúgó-csapat, melyet Lamíában hoztak létre. Sikerlista 2-szeres görög harmadosztály bajnoka: 1972–73, 2013–14 4-szeres görög negyedosztály bajnoka: 1989–90, 1993–94, 1999–00, 2003–04 Játékoskeret Jelenlegi keret 2018. szeptember 5-i állapot szerint. Közműolló A közműolló a közműves vízellátásba bekötött és a csatornahálózatra kötött lakosság arányának különbsége, egy másik értelmezés szerint a vezetékes ivóvízhálózat és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítettségének egymáshoz való aránya. Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos közműollót. (ld. még közművek: a lakosság kényelmét és egészségügyét szolgáló műszaki létesítmények (pl. csatorna, víz- és gázvezeték). A közműolló fajtái Elsődleges közműolló Az elsődleges közműolló az egy kilométer ivóvízvezeték-hálózatra jutó szennyvízcsatorna-hálózat hossza méterben. Adott mértékű csatornázottság és ivóvízellátottság mellett is mutathat más és más értékeket az elsődleges közműolló nagysága. Ez jelentősen függ a terület adottságaitól. Ha ez a terület zömében üdülőövezet, vagy zárt kerti ingatlanoknak van minősítve.[pontosabban?] Ezen területeken a kismértékű vízfelhasználás miatt és a magas fajlagos költségek (egy főre jutó beruházási költség illetve az egy m3-re jutó vizdíj). A ritkán lakott területeken és a kis lélekszámú területeken nem éri meg a csatornahálózatot kiépíteni az erősen ingadozó vízmennyiség (csatorna berohadását eredményezheti) és a rossz hatásfokú (téli) denitrifikáció miatt. Ezen területek felzárkózását tovább nehezíti, hogy EU-s támogatást csak 2500 LEÉ (lakosegyenérték) felett lehet pályázni. Megoldást jelenthet több település együttműködése egy nagyobb kapacitású szennyvíztisztítómű kiépítésére, így nagyobb eséllyel juthatnak támogatáshoz. Ez esetben a csatornahálózat hossza nagyobb lehet az ivóvízcső-hálózat hosszánál, amennyiben mindegyik falu rendelkezik saját ívóvíznyerő hellyel (például parti szűrésű víz, karsztvíz, rétegvíz), így a közműolló „másik irányba nyílhat”. (1000 méter vízvezetékre hosszabb szennyvízhálózathossz esik.) Az elsődleges közműolló ez irányú nyílását okozhatja a terület vízbázisvédelmi besorolása is vagy a természetes befogadó hiánya. Másodlagos közműolló A másodlagos közműolló a vízhálózatba és a csatornahálózatba bekapcsolt lakások arányának különbsége. Ideális esetben a közműolló nagysága 0%. Leggyakrabban az ivóvízhálózatra rákötött lakosság lélekszámának (vagy lakások) aránya az össznépesség (vagy lakások) arányát ábrázolják a grafikonokon. Ezen ábrázolási mód esetén ideális esetben a két grafikon közelít egymáshoz, illetve a 100%-hoz. További alcsoportok További alcsoportra való osztás lehetséges. A mechanikai tisztítás rossz hatásfokú, az oldott nitrogénformák (ammónium, nitrit, nitrát) nem kerülnek eltávolításra, ez a vízi élővilágra van mérgező hatással. A többletfoszfor is benn marad az elfolyó vízben, ez a vizek eutrofizációját okozza. A szerves anyag eltávolítása sem történik meg, így csak a befogadóban történik meg az oxidációja, amely csökkenti a víz oldott oxigén tartalmát, ezáltal a halakra jelent veszélyt. Mechanikai tisztítás során az ülepedő részecskék eltávolítása lehetséges, lecsökkentve így a lebegőanyag tartalmat. Ezek megoldása a koagulációt elősegítő anyagok hozzáadásával lehetséges, és az így kiváló pelyheket flotációval tudják eltávolítani. Biológiai tisztítás során az anaerob térben megtörténik a szerves anyag felvétele, az aerob térben levegőztetés segítségével az ammónium-ionokat előbb nitritig (Nitrosomonas baktériumok), majd az Nitrobacter baktériumok nitrátig oxidálják. Az anoxikus térben történik a nitrátredukció nitrogénné. A többletfoszfort felveszik a baktériumok, ez az iszappal távozik. Biológiai tisztítás során az elfolyó víz minősége jelentősen javul a csupán mechanikai tisztításhoz képest. A két technológiát kombináltan szokták alkalmazni. Káposztás-patak A Káposztás-patak egy rövid, nyugatról kelet felé lefolyó természetes vízfolyás Pest megyében, Solymár területén. Öt kisebb-nagyobb vízfolyás egyesüléséből jön létre, ezek a Zsíros-hegy–Kerek-hegy tömbjétől északi és keleti irányban lefolyó vizeket gyűjtik össze. A Káposztás-patak a solymári vár közvetlen közelében torkollik a Paprikás-patakba, amely alig egy kilométerrel arrébb északkeleti irányban az Aranyhegyi-patakba folyik bele. Belterületi szakaszain néhány helyen kiépített mederben folyik, de a legtöbb szakaszán többé-kevésbé megőrizte természetközeli állapotát. A Káposztás-patakot alkotó kisebb patakok többsége önálló, közismert névvel nem rendelkezik, helyi – sváb eredetű, illetve több esetben magyarra is lefordított – elnevezéseik is lassanként feledésbe merülnek. A vízgyűjtő terület északnyugati részének vízmennyiségét a PEMŰ telephelye mentén, attól délre húzódó Legelővölgy névtelen vízfolyása gyűjti össze; a Zsíros-hegy tömbjének nyugati feléről lefolyó vizek az ún. Törökkút-árkon és a Hutweide településrész talajában búvópatakként eltűnve majd újból megjelenve érkeznek meg a Legelővölgy torkolatához; míg a Zsíros-hegy keletebbi részének vízmennyisége részben a Disznó-fertő nevű völgység horhosain és az ún. Semmel György árkán, részben pedig a Nagykovácsi-árkon és a Fünfklafter-árkon jut el ugyanoda. E három vízfolyás a PEMŰ alatt egyesülve, nyugat-keleti irányban folyik tovább a település főútjának számító Mátyás király utcáig – e szakasz régi sváb neve Leinwandbleicher-árok, arra utalva, hogy egykor itt teregették ki fehéríteni a helyi asszonyok a lenvásznaikat –, majd ez a patak itt, a polgármesteri hivataltól pár lépésnyire egyesül a Kerek-hegy tömbjéről és a Kakukk-hegyről észak, illetve északkelet felé lefolyó vizeket egyesítő Újvilág-árokkal. Ez utóbbi vízmennyisége is két ágból tevődik össze: az egyik, nyugatabbi ág (a főág) a római eredetűnek tartott Törökkút-forrás vizét, illetve a község belterületén összegyűlő vízmennyiség nagyját gyűjti össze (ez az ág viseli végig az Újvilág-árok nevet, amely a párhuzamos utcák egyikének 1931 előtti nevéből ered), a másik, keletebbi ág régi neve Perágovics-árok, amely a főúttal nagyjából párhuzamosan folyik, és egy egykor a patak partján élt család nevét őrzi. Nevének eredete A Káposztás-patak neve minden valószínűség szerint azzal függ össze, hogy a szomszédságában voltak régen a település káposztatermesztő területei; a pataktól északra elterülő beépítetlen dűlőt jelenleg is Krautgartennek (Káposztáskert) nevezik. Forgách Balázs Forgách Balázs' (? – ? , 1386. július 25.) királynői pohárnokmester. Életrajza A Hontpázmány nemzetségből származott. Nyitra vármegyében volt birtokos, pontos születési helye és ideje nem ismert, a Forgách nevet először használó Miklós hasonló nevű 1361-ig élt fiának a gyermeke volt, aki először Nagy Lajos király nejének, Erzsébet ifjú királynénak az udvarában szolgált, majd 1382-ben annak udvari tisztje lett. 1383-tól kezdve Nagy Lajos király leányának, Mária királynénak főpohárnokmestere. Garai Miklóshoz csatlakozva főszereplője volt a Kis Károly elleni merényletnek. 1386. február 7-én Forgách Balázs mérte Károlyra a halálos csapást, de a küzdelemben maga is megsebesült. Tettéért a családjától elkobzott nyitrai Gimesi várat és uradalmat kapta jutalmul. A királynők kíséretében a Gara vára körüli vérengzésben ölték meg, levágott fejét elküldték Kis Károly özvegyének Nápolyba. Szerepe az irodalomban Szentmihályi Szabó Péter Haláltánc c. regénye Forgách Balázs szemével láttatja a magyarországi úri állapotokat Nagy Lajos uralkodásának végén, egészen a főhős haláláig. Tóth Imre (motorversenyző) Tóth Imre (Budapest, 1985. szeptember 6. –) gyorsaságimotor-versenyző. 2002 óta vesz részt a világbajnokságon. Pályafutása 1991-ben kezdte a versenyszerű motorozást, automata 50 cm³-es kategóriában, élete első versenyét megnyerte. 1992-ben minden versenyen dobogóra állhatott. 1993-ban Magyar Bajnok automata 50 cm³-ben. 1994-ben váltós 50 cm³-ben Magyar Bajnok . 1995-ben váltós 50 cm³-es kategóriában Magyar Bajnok és 80 cm³-es kategóriában bajnokságon kívül, korengedménnyel 10 és fél évesen indulhatott 2. helyezést ért el (a korhatár 12 év). 1996-ban 125 cm³-es kategóriában versenyezhetett korengedménnyel külföldön, akkor 14 év volt a korhatár. 1997-ben Alpok-Adria versenysorozaton vett részt, 8 ország versenyzői között a 2. helyezést érte el. 1998-ban a legfiatalabb Magyar Bajnok lett 125 cm³-es kategóriában és a Német Bajnokságon vehetett részt korengedménnyel. 1999-ben Magyar Bajnokság 2. helyezése 125 cm³-es kategóriában, ebben a kategóriában a Német Bajnokságban vett részt, összesített 5. helyen végzett. 2000-ben a Magyar Bajnokságban a 3. helyezést érte el, az Európa Bajnokságban 8 pontot gyűjtött, a Német Bajnokságban is részt vett, összesített 6. helyen a 125 cm³-es kategóriában. 2002-ben a Gyorsasági Motoros Világbajnokságon (MotoGP) vett részt az olasz Semprucci-Angaia csapatban. Mind a 16 futamon elindult, 15 alkalommal célba ért, helyezése a 18. és a 28. hely között volt. 2003-ban a Gyorsasági Motoros Világbajnokságon a legjobb helyezése a 17. hely volt a frissen megalakult R.R.Team Hungary -ban. 2004-ben a Gyorsasági Motoros Világbajnokságon legjobb helyezése a 10. hely volt. 6 világbajnoki pontot szerzett az R.R.Team Hungary -ban. 2005-ben a Motoros Világbajnokságon legjobb helyezése a 9. hely volt. 7 világbajnoki pontot szerzett a Team Toth -ál. 2006-ban legjobb helyezése a 16. hely volt. 2007-ben VB pontokat szerzett első 250 cm³-es szezonjában. 2008-ban az utolsó 5 futamon folyamatos pontszerző, összesített 20. 2009-ben a Francia Nagydíjon 9.-ként ér célba, összesített 23. 2010-ben élete első Supersport 600-as szezonjában pontszerző. 2011-ben 19. helyen végzett a világranglistán a Supersport 600 kategóriában. 2012 Gare de Logelbach Gare de Logelbach vasútállomás Franciaországban, Wintzenheim településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Colmar–Metzeral-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Colmar-Mésanges Gare d’Ingersheim Márkus-palota (Miskolc) A Márkus-palota Miskolcon, a Széchenyi utca 117. szám alatt áll, a Főutca északkeleti végén lévő hármas épülettömb egyikeként. 1912-ben épült, építtetője Márkus Soma terménykereskedő volt. Története A telken, a mai épület helyén egy, a 19. században épült egyemeletes, négytengelyes lakóház állt, földszintjén üzlethelyiségekkel. 1903–1904-ben – egy korábbi „litográfiái műintézet és kőnyomda” helyén – Vadász M. „könyv, zenemű és papírkereskedése, kölcsönkönyvtára” működött benne, egyike a 12 miskolci nyomdának. Az elődépület helyén Márkus Soma terménykereskedő épített kétemeletes lakó- és üzletházat 1912-ben (az építési engedélyt 1911 decemberében kapta meg). Az emeleteket bérlakások foglalták el, a földszinten az 1920-as években szabóság, műszaki kereskedés és Rosemberg Lajos bútoráruháza működött. A ház magasra nyúló, timpanonos tetőszerkezete az 1930-as épek elején megváltozott, mert egy újabb, harmadik emeletet is húztak az épületre. Az államosítás után különböző boltok voltak a földszinten, az ezredforduló körül hanglemez- és könyvesbolt, elektronikai üzlet, 2017-ben zálogüzlet és műkörmös működik benne. Leírása A ház legfeltűnőbb érdekessége az aszimmetria. Az első és második emeleti szinteken bal oldalon hármas tagolású, külön álló ablakok vannak, jobb oldalon széles, szintenként egyetlen háromosztatú ablak helyezkedik el, „középen” pedig keskeny erkélyajtók, előtte kicsiny, félköríves erkélyekkel, amelyek közül a második emeleti íves, az első emeleti egyenes konzolon nyugszik. Az erkélyek mellvédje oldalt falazott, elől kovácsoltvas rács. Az 1930-as években a meredek, timpanonos tetőszerkezetet beépítették, és egy harmadik emeletet alakítottak ki bérlakások számára, szimmetrikus négyaxisú (és jellegtelen) kivitelben. A második emeleti bal oldali ablak fölött látható az egykori – szintén aszimmetrikusra tervezett –, konzolokkal megtámasztott koronázópárkány, alatta szép figurális díszítéssel. A koronázópárkány az épület további szélességében kisebb kiülésű és egyenes. A második emeleti középső és jobb oldaldali nyílások fölött egyenes szemöldököt helyeztek el. A bejárat középen helyezkedik el, kapualja mintás műkő burkolattal és lábazattal van ellátva. Ribemont Ribemont település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1969 fő (2015). Ribemont Châtillon-sur-Oise, Origny-Sainte-Benoite, Pleine-Selve, Séry-lès-Mézières, Sissy, Surfontaine, Thenelles és Villers-le-Sec községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Apache JMeter A JMeter az Apache Jakarta projekt része volt korábban, jelenleg felső szintű Apache projekt. A JMeter terheléses tesztekre használható eszköz. Főként web alkalmazások szolgáltatásainak teljesítmény mérésére és analízisre használják. JMeter használható egységteszt eszközként is pl. JDBC-re adatbázis kapcsolatokra, FTP-re, LDAP-ra, Webservicesre, JMS-re, HTTP-re és általános TCP kapcsolatokra. JMeter úgy is konfigurálható, hogy monitor eszközként működjön, bár ez nem a tipikus alkalmazása, és ebben esetben léteznek ennél professzionálisabb megoldások is. A JMeter támogatja a változó paraméterezést, különböző validációkat(pl. válasz validáció), szálankénti süti kezelést, konfigurációs változókat valamint sokfajta riportkészítést is. A JMeter architektúrája plugin alapú. A legtöbb beépített alap funkciót plugin-ekben valósították meg. Funkcionalitását külső fejlesztők könnyen kiterjeszthetik saját plugin-ek írásával. 2015-ös afrikai nemzetek kupája (D csoport) A 2015-ös afrikai nemzetek kupája D csoportjának mérkőzéseit január 20-tól 28-ig játszották. A csoportban Elefántcsontpart, Mali, Kamerun és Guinea szerepelt. A csoportból Elefántcsontpart és Guinea jutott tovább. Tabella Guinea és Mali között az azonos eredmény miatt sorsolás döntött, amelyet január 29-én tartottak. Guinea továbbjutott, Mali kiesett. Mérkőzések Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint értendők. Saint-Béat Saint-Béat település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 367 fő (2015). Saint-Béat Eup, Arlos, Boutx, Chaum, Lez és Marignac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Longpré-les-Corps-Saints Gare de Longpré-les-Corps-Saints vasútállomás Franciaországban, Longpré-les-Corps-Saints településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Longueau–Boulogne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pont-Rémy Gare d’Hangest Célzás A célzás (latinul allusio) a klasszikus és a neoretorikában a gondolatalakzatok (metalogizmusok) egyike, detrakció eredménye. Rájátszás, egy közismert kifejezés, mondat más, új szövegkörnyezetben történő felhasználása. Az allusio csak sejteti a tárgyat, nem nevezi meg. Hatását a beszélők, az író és az olvasó közös élményén, közös ismeretein alapulva fejti ki. Petőfire s az Egy gondolat bánt engemet című versére utal: az „Elhullt csatában a derék” sor Arany János: A walesi bárdok című balladájában. Ironikus célzás van Shakespeare Julius Caesar című drámájából vett „derék férfiú” miatt az alábbi idézetben: (Kossuth Lajos: Felolvasások Angliában IX .) A drámában Antonius mondja Brutusról, hogy „derék férfiú”, ám az ellenkezőjét bizonyítja. Gyulai Pál a Kisfaludy Társaság ülésén elmondott emlékbeszédében úgy idézte fel Arany János ifjúkorának egyik eseményét, hogy feltételezte a hallgatóság háttérismeretét, tájékozottságát: Gyakori a célzás a szólásokban is, például „Mindenkinek megvan a maga keresztje.” Freetown Freetown Sierra Leone fővárosa Nyugat-Afrikában. Földrajz Nyugat-Afrika erősen tagolt, csipkézett atlanti partvidékén, a Sierra Leone-félsziget északi oldalán fekszik. Dél felől 1000 méter magasságú hegyek övezik. Éghajlat Freetown éghajlata egyenlítői. A novembertől április közepéig tartó szárazabb és az áprilistól novemberig tartó esős, párás, fülledt évszak különíthető el egymástól. Az évi középhőmérséklet 28 Celsius-fok, az átlagos csapadékmennyiség meghaladja a 3600 mm-t is. Története A főváros, Freetown nevének jelentése: "szabad város". A Sierra Leone-i partvidéket és Freetownt is a Karib-térségből visszatelepített felszabadított afrikai rabszolgák népesítették be. Az első betelepítéskor az 1787-ben alapított Granwille Town-ból a helyi, bennszülött temnéknek még sikerült elűzniük a visszatelepítetteket. Az 1792-es újabb betelepítés azonban már sikeres volt, ekkor kapta a város mai nevét is. 1808-ban gyarmatosították az angolok Sierra Leonét, és 1888-ig időnként Ghánával és Gambiával közösen kormányozták. A 19. század elején a britek Nyugat-Afrika egyik fontos kikötőjévé fejlesztették Freetownt, ezzel megnőtt a város jelentősége is. 1818-ban itt hozták létre a rabszolga-kereskedelem elleni nemzetközi bíróságot. 1896-tól a brit protektorátus közigazgatási központja. 1961-től Freetown a független Sierra Leone fővárosa. Gazdasága Freetown az ország legfontosabb gazdasági- és kereskedelmi központja. Az ipari üzemek száma itt csekély, ezek főleg keleten, Wellington peremvárosában tömörülnek. Az 1980-as évek végén iparát hajójavító üzem, fűrésztelep, cement-, szappan-, sör- és cipőgyár, textilüzem, valamint kőolajfinomító képviselte. A mezőgazdasági termékeket feldolgozó ágazatai közül a legfejlettebb a halászat, a dohánygyár, pálmaolajüzem és a rizshántoló. Van nagy forgalmú, természetes kikötője. Az ország nemzetközi repülőtere a Lungi nemzetközi repülőtér, ahová Freetownból komppal, vízibusszal vagy helikopterrel lehet eljutni, mivel az öböl északi oldalán van. Az ország belső úthálózata a polgárháborús évek után lassan fejlődésnek indul, több jelentős útvonal kiépítése fejeződött be az utóbbi években, és több folyamatban van. Az országban vasúti közlekedés nincs, a vasútvonalakat a 60-as években felszámolták. Oktatás Egyeteme, a University of Sierra Leone mérnöki és alkalmazott tudományokkal foglalkozik, köztük tengerbiológiával és oceanográfiával. Orvosi és mezőgazdasági kara is van. A város központi könyvtára mintegy 80 000 kötettel rendelkezik. Nevezetességek Nemzeti Múzeum - történeti, néprajzi és régészeti gyűjteményt mutat be. Turizmus A Freetown belterületén elhelyezkedő Lumley Beach-et tartják az egyik legszebbnek Nyugat-Afrikában. Fürdőzésre azonban nem tanácsos használni, tekintettel a környezeti állapotokra. Erre a Freetowni félsziget mentén sorakozó, a városból autóval egy órán belül elérhető 6-8 kiváló beach alkalmasabb. Ilyenek a Lakka beach, Sussex beach, River Number 2 beach, Burrey beach, Tokey beach, Mamma beach. A város sok modern szállodával rendelkezik, köztük luxushotelekkel is. A vendéglátóhelyek száma nagy, színvonaluk változó. Martagny Martagny település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Martagny Bézu-la-Forêt, Mesnil-sous-Vienne, Montroty és Neuf-Marché községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Adour Az Adour (baszkul Aturri, gaszkonyiul Ador) folyó Délnyugat-Franciaország területén. Földrajzi adatok Hautes-Pyrénées megyében, a Pireneusokban ered 2200 méteren, három forrásból melyek az Adour de Payolle, Adour de Gripp és az Adour de Lesponne. Az átlagos vízhozama 350 m³ másodpercenként. Vízgyűjtő területe 16 912 km², hossza 309 km. Bayonne-nál torkollik az Atlanti-óceán Vizcayai-öblébe. Megyék és városok a folyó mentén Hautes-Pyrénées : Bagnères-de-Bigorre , Tarbes , Maubourguet Gers : Riscle Landes : Aire-sur-l'Adour , Grenade-sur-l'Adour , Saint-Sever , Dax, Tarnos Pyrénées-Atlantiques : Bayonne Mellékfolyói Échez Arros Midouze Luy Gaves réunis Bidouze Nive Cheppes-la-Prairie Cheppes-la-Prairie település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Cheppes-la-Prairie La Chaussée-sur-Marne, Faux-Vésigneul, Omey, Pogny, Saint-Martin-aux-Champs, Songy és Vitry-la-Ville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gaur A gaur (Bos gaurus) vagy (Bos frontalis) párosujjú patás, amely a tülkösszarvúak (Bovidae) családján belül a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozik. Előfordulása India, Nepál, Banglades, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam, Jünnan és Malajzia magasabban fekvő (1800 méterig) dzsungeleiben, szavannáin élnek. Mianmar területéről mára kihalt. A víz közelségét kedveli, de abba nem szokott belemenni (szemben a vízibivalyokkal), sőt dagonyázni sem szokott a sárban. Alfajai Bos gaurus gaurus – India, Nepál és Banglades, a jelenlegi gaurállomány 90%-a tartozik ide. Bos gaurus laosiensis (readei) – Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam és Jünnan. A legveszélyeztetettebb, Burmában már ki is pusztult. Bos gaurus hubbacki – Thaiföld és Malajzia területén él, a legkisebb méretű alfaj. Bos gaurus frontalis – Gayal , a háziasított forma Megjelenése A legnagyobb vadon élő tülkösszarvú, testhossza 250-330 centiméter, marmagassága 165-220 centiméter, tömege átlagosan 650-1000 kilogramm, de a legnagyobb hímek akár az 1500 kilogrammot is elérhetik. Az indiai szafariturizmust hirdető kiadványok indiai bivalyként is említik, amely természetesen nem helyes, bár szemtől szemben valóban emlékeztet a bivalyokra. Régen a bölényekkel rokonították, a genetikai vizsgálatok a szarvasmarhákkal hozták közeli rokonságba. Különösen a szintén hatalmas bantenghez áll közel, még szaporodóképes hibridek is születhetnek a keresztezésükből. Sötét színű (amely lehet sötétvörös és fekete) állat. Legfeltűnőbb jellegzetessége S-alakú, hatalmas szarva, amely 60-115 centiméteres. A bikák jóval nagyobbak a teheneknél, szarvuk is erőteljesebb. A feltételezések szerint képesek olyan szagot kibocsátani, amely a vérszívó rovarokat elriasztja. Életmódja Az emberi zavarásnak kevésbé kitett területeken nappali állat, a reggel és késő délután a legaktívabb (a nappali forróságot árnyékban pihenve vészeli át). A sűrűbben lakott területeken azonban éjszakai életmódra tért át. A száraz évszakban a csordák egyesülhetnek, míg a monszun beköszöntével nagyobb területen szóródnak szét. A csordáik így 3-40 fősek lehetnek. Időnként más növényevőkkel, például számbárszarvasokkal is összeállnak. Elsősorban fűféléket, leveleket, fiatal hajtásokat legelnek, de a terméseket is szívesen fogyasztják. Thaiföldön a fiatal bambuszhajtásokat kedvelik leginkább. Természetes ellenségük kevés van, a leopárdok, ázsiai vadkutyák, óriáskígyók és krokodilok elsősorban a borjakra veszélyesek. Az egyetlen állat, amely meg mer támadni egy kifejlett gaurt, a tigris, bár a harc az ő esetében is kétesélyes. Szaporodása A szociális csoportjainak élén egy kifejlett bika áll. Az elsőbbséget harccal döntik el, amely azonban ritkán vezet súlyos sérüléshez, a termetbeli különbségek hamar eldöntik a vitát. Más hímek magányosan járják az erdőt. A bikák „éneke”, vagyis mély bőgése akár 1,6 kilométerre is elhallatszik. Bár egész évben pározhatnak, két szaporodási csúcsot sikerült megfigyelni: decemberben és júniusban. A tehenek vemhessége átlagosan 275 napig tart, miután 1, ritkán 2 borjat ellenek. A fiatalokat 7-12 hónap múlva választják el. A gaurok 2-3 évesen válnak ivaréretté, és körülbelül 30 évig élnek. Természetvédelmi helyzete A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a gaur „veszélyeztetett” faj. Jelenlegi összegyedszámát 20 000 példányra becsülik. Megritkulásának okai a vadászat és az élőhelyeinek pusztítása. Elterjedési területén nem egyenletesen oszlik meg a faj. Indiában egyedszáma jelentősen nőtt az utóbbi időben, az összes gaur 90%-a itt él. Főleg nemzeti parkokban és rezervátumokban fordul elő a faj. A nepáli Royal Chitwan Nemzeti Parkban is előfordul. Ezzel szemben Délkelet-Ázsiában a gaur helyzete elkeserítő. Itt mindenütt nagyon kis populációk vannak (Malajziában például már csak 300 példány él), amelyek a teljes kipusztulás határán állnak. Egyéb Egyes területeken félénk, visszahúzódó állat, kerüli az emberrel való összeütközést. Máshol azonban kifejezetten veszélyesnek és agresszívnek ismerik a helyiek. Gyakran még a házi marhákat is megtámadják és megölik. A gaur név a hindi nyelvből származik, és világszerte így ismerik a fajt. Indiában a gauron kívül szeladang néven is ismerik. Burmában pyaung-nak hívják, Kambodzsában a kiting, míg Vietnamban a kratie néven ismerik. A háziasított formájának neve pedig gayal vagy mithun (ez is a hindi nyelvből átvett szó). Ennek lába rövidebb, és a hímek hátán nincs a gaurokra jellemző púp. Főleg Myanmarban és India Asszám, Manipur és Nágaföld államaiban tartják. Benkő Mónika Benkő Mónika (Budapest, 1986. október 12. –) válogatott labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Dorogi Diófa SE labdarúgója. Pályafutása A válogatottban 2007 óta hét alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 2001–02, 2002–03, 2005–06, 2006–07, 2007–08 2.: 2012–13 3.: 2004–05, 2011–12 Magyar kupa győztes: 2012 döntős: 2002, 2013 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Láthatatlan kísértet A Láthatatlan kísértet egy 1941-es thriller, Lugosi Béla főszereplésével. Történet Dr Kesslert elhagyta felesége egy másik férfiért, majd autóbalesetet szenvedett vele. Mindenki azt hitte hogy meghalt, de nem. Közben Kessler is bedilizett kissé, de a balhé csak akkor veszi kezdetét, amikor meglátja halottnak hitt volt feleségét háza ablakán kinézve... Szereplők Lugosi Béla - Charles Kessler John McGuire - Paul Dickson Polly Anne Young - Virginia Kessler Clarence Muse - Evans George Pembroke - Lieutenant Williams Terry Walker - Cecile Betty Compson - Mrs Kessler Ernie Adams - Jules Martainneville Martainneville település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 434 fő (2015). Martainneville Saint-Maxent, Biencourt, Grébault-Mesnil, Ramburelles, Tours-en-Vimeu, Le Translay és Vismes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ruanda zászlaja Ruanda zászlaja három vízszintes sávból áll: kék, sárga és zöld színekkel. A zászló felső felét elfoglaló kék sáv repülőrészén egy sárga napot helyeztek el, amelynek huszonnégy ága van. Oldalainak aránya 6:13. A zászlót 2001. december 31-én vonták fel először. Az ország egységét szimbolizáló jelkép a munkát, a hazaszeretetet és a jövőbe vetett hitet jelenti. A kék sáv a békét és a nyugalmat, a sárga az ország jólétét, a zöld pedig a fejlődést, a munkát és a termékenységet jelképezi. A sárga nap az új reményt, fénye pedig az átláthatóságot jelenti. Naptármódszer A naptármódszer egy fogamzásgátlási módszer, ami azon alapul, hogy az előző menstruációs ciklusok hossza alapján megpróbálják megbecsülni, hogy melyik időszakban valószínűbb a teherbe esés. A szexuális partnerek a hölgy termékeny időszakában tartózkodnak a nemi közösüléstől, ezzel a nem kívánt teherbeesés lehetőségét nagymértékben csökkenthetik. Ha a gyermekáldás a cél, természetesen „fordítva” is alkalmazható. A naptármódszerek közül a legismertebb a német Hermann Knaus és a japán Kyusaku Ogino által kifejlesztett Ogino–Knaus-féle módszer. Az eljárás egyrészt a spermium 48 órás élettartamán másrészt a tüszőrepedés időpontjának pontos megállapításán alapul (Lásd:menstruációs ciklus). Terhesség legnagyobb valószínűséggel akkor következik be, ha a pete szabaddá válásakor a petevezetékben már életképes hímivarsejtek vannak. A tűszőrepedés (szabaddá válás) időpontja általában a vérzés első napjától számított 14. napon következik be. A módszer szerint az ezt megelőző és ezt követő három napban (11.-től a 17. napig) tilos a védekezés nélküli közösülés. Hölgyek tüszőrepedésének pontos meghatározásához naponta történő végbélhőmérséklet-mérést lehet alkalmazni (lázmérőzés). Ezt reggel, közvetlenül ébredés után, még székelés vagy bármilyen mozgás előtt kell végrehajtani, és feljegyezni. Ezeket az értékeket összehasonlítva láthatóvá válik, hogy tüszőrepedés előtt maximum 0,1-0,2 °C-os a különbség, míg annak bekövetkezése után 0,6-0,7 °C-kal emelkedik meg a reggeli testhőmérséklet, és ez a következő menstruáció kezdetéig így is marad. Hátrányai A módszer elég nehézkesen alkalmazható, és viszonylag megbízhatatlan, ugyanis vannak olyan hölgyek, akiknél egy ciklus alatt többször is előfordulhat tüszőrepedés. Továbbá a test hőmérsékletének mérésekor a betegség miatti hőemelkedések is nehezíthetik az eredmény kiértékelését. Gondelsheim Gondelsheim település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Martano Martano község (comune) Olaszország Puglia régiójában Lecce megyében, a történelmi Salento területén. Lakosai egy ősi görög nyelvjárást beszélnek, a grikót. Fekvése A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Leccétől délkeletre. Története A települést a japigok alapították. A Nyugatrómai Birodalom bukása után görög telepesek érkeztek a vidékre, akik mind a mai napig megőrizték nyelvüket, a grikót és hagyományaikat. Hűbérbirtok volt. 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Látnivalók a 15. században épült bárói vár (Castello) a Madonna del Rosario-templom Puglia legnagyobb menhírje a Santu Totaru (4,8 m) a cisztercita kolostor Java Database Connectivity A Java Database Connectivity, röviden JDBC egy API a Java programozási nyelvhez, amely az adatbázishozzáférést támogatja. A JDBC definiálja az adatbázisok lekérdezéséhez és módosításához szükséges osztályokat és metódusokat. A relációs adatmodellhez igazodik. A Standard Edition és az Enterprise Edition egyaránt tartalmazza a JDBC-t a specifikáció részeként. A Sun terjeszt egy zárt forráskódú ODBC implementációt is a Standard Edition részeként, amellyel minden ODBC-kompatibilis adatbázishoz lehet kapcsolódni. Áttekintés A JDBC már az 1.1 verziótól kezdve a Standard Edition része. A vonatkozó osztályokat a java.sql csomag tartalmazza. A 3.0 verziótól kezdve a fejlesztés a Java Community Process keretében történik. A JDBC 3.0 verziót a JSR 54 definiálja és a J2SE 1.4 kiadás részét képezi. A JDBC rowset kiterjesztést a JSR 112 fogalmazza meg. A JDBC 4.0 verziót a JSR 221 specifikálja és a Java SE 6 kiadás része. A JDBC 4.1-t a JSR 221 karbantatási kiadás 1 specifikálja és része a Java SE-nak. A legfrissebb verzió a JDBC 4.2, JSR 221 karbantatási kiadás 2 specifikálja és része a Java SE 8-nak. A JDBC lehetővé teszi több implementáció létezését és használatát egy alkalmazáson belül. Az API biztosít egy mechanizmust a megfelelő java csomagok betöltésére és regisztrálására az úgynevezett Driver Manager-en keresztül. A Driver Manager az objektumorientált programozás tervezési mintái szerint egy factory amely adatbáziskapcsolatokat gyárt. Az adatbáziskapcsolatot a java.sql csomag Connection osztálya reprezentálja. Ezekkel SQL kifejezéseket lehet készíteni és futtatni. Az SQL kifejezéseket a Statement illetve a PreparedStatement osztályok reprezentálják. A kifejezések lehetnek lekérdező SELECT kifejezések vagy módosító CREATE, INSERT, UPDATE és DELETE kifejezések, de lehetőség van tárolt eljárások futtatására is a java.sql.CallableStatement osztállyal: java.sql.Statement – a kifejezés végrehajtódik az adatbázisszerveren java.sql.PreparedStatement – a kifejezés cache -elődik majd az adatbázisszerver optimalizál neki egy execution path -et, így többször, hatékonyabban lehet futtatni. java.sql.CallableStatement – az adatbázis tárolt eljárásainak futtatására. A módosító kifejezések, tehát az INSERT, az UPDATE és a DELETE futtatása csak egy int típusú egész számot ad vissza, ami azt mondja meg, hány sorra hatottak a változások. A lekérdező kifejezések az eredményt egy ResultSet objektum formájában adják vissza, ami a relációs adatmodellben egy relációnak felel meg. Ennek a relációnak a sorai iteratívan lekérdezhetőek. Az objektum ezen kívül metaadatokat is tartalmaz, amelyek az oszlopok neveit és típusát adják meg. Az alap API-hoz létezik egy kiegészítés is a javax.sql csomagban, amivel pozicionálni is lehet az eredményhalmazban és kurzorokat is lehet használni többek között. Példa A használt adatbázisszerver JDBC driver-ét a java.lang.Class.forName(String) metódussal lehet betölteni. Az alábbi programsor valami jdbc forgalmazó driverét tölti be az alkalmazásba. (Egyes virtuális gépek megkövetelik a Driver objektum példányosítását is a .newInstance() metódussal.) A JDBC 4.0 verziótól már nem kell explicit betölteni a JDBC drivert a Class.forName() metódussal. Miután a virtuális gép betöltötte a java.sql.Driver osztályt, példányosítja azt és regisztrálja a java.sql.DriverManager.registerDriver(Driver) metódussal. Ezt a példányosító és regisztráló kódot a driver gyártójának kell implementálnia a driver osztály statikus konstruktorában. A következő lépés az adatbáziskapcsolat létrehozása egy Connection példány formájában a DriverManager.getConnection() metódus segítségével: Az URL mindig a „jdbc:” karaktersorozattal kezdődik, a többi része a forgalmazótól függ. Ha megvan az adatbáziskapcsolat, akkor létre lehet hozni az SQL kifejezést: A JDBC objektumok lezárása nagyon fontos, mert az adatbáziskapcsolatok, kifejezések és eredményhalmazok erőforrásokat, például socket-eket és file descriptorokat, foglalnak le az operációs rendszerben. Távoli szerver esetében a szerveren kurzorokat is lefoglalhatnak. A nyitva felejtett objektumok váratlan és zavarbaejtő hibákhoz vezethetnek. A JDBC objektumok használatakor ajánlatos követni az alábbi try-finally mintát: A PreparedStatement használata hasonlít a Statement használatához, de dinamikusan paraméterezhető: Az alábbi SQL típusokra lehet konvertálni változókat a Java nyelvből: Tárolt eljárásos példa a CallableStatement használatával az API dokumentációjában található. Kivételek Ha valamilyen adatbázis művelet sikertelen, az java.sql.SQLException kivételt vált ki. Általában programkódból nem lehet sokat tenni az ilyen hibáknál a naplózáson kívül. Népszerű gyakorlat az ilyen kivételeknél alkalmazásszintű kivételt kiváltani, ami adott esetben a tranzakció visszavonását és a felhasználó értesítését eredményezheti. JDBC driverek A driver nem más, mint egy kliensoldali adapter, amely a java program kéréseit átalakítja az adatbázisszerver által értelmezhető formára. Típusok A legtöbb relációs adatbázisszerverhez léteznek driverek. Ezeket a következő módon tipizálják: Type 1 – JDBC-ODBC híd Type 2 – natív driver Type 3 – pure java, hálózati protokoll driver Type 4 – pure java, natív protokoll driver Leeway A Leeway egy amerikai hardcore-punk/crossover-thrash együttes volt. Tagok: A.J. Novello, Eddie Sutton, Pokey, Jimmy Xanthos és Mark Thousands. Volt tagok: Saso Motroni, Jose Ochoa, Tony Fontao, Michael Gibbons és Zowie. 1984-ben alakultak meg a New York-i Astoriában. Több tag is kilépett a zenekarból. Fennállásuk alatt 4 nagylemezt jelentettek meg. 1996-ban feloszlottak. 2006-ban újból összeálltak egy koncert erejéig, 2016 óta pedig megint együtt vannak. Az "Enforcer" című számuk a 2008-as Grand Theft Auto IV videojátékban is hallható. Lemezeiket a Profile Records kiadó jelenteti meg. Az Encyclopaedia Metallum szerint korábban "Unruled" volt a nevük, 2016 óta pedig "Leeway NYC" néven tevékenykednek. Diszkográfia Born to Expire (1988) Desperate Measures (1991) Adult Crash (1994) Open Mouth Kiss (1995) Madison megye (Idaho) Madison megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Idaho államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Rexburg. Lakosainak száma 37 450 fő (2013. július 1.). Madison megye Fremont és Bonneville megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Rubber Johnny A Rubber Johnny (Rubber Johnny) egy 2005-ben bemutatott Chris Cunningham által rendezett hatperces kísérleti rövidfilm és videoklip. A főszereplő neve Rubber Johnny, ami a brit szlengben kb. a kondom megfelelője. A DVD változat mellékletként egy könyvet is tartalmazott, amelyben a filmhez kapcsolódó képek, fotók és rajzok stb. találhatóak. A film ötlete Chris Cunningham fejéből pattant ki. A filmben Johnny (akit a rendező alakít) egy elszigetelt nyomorék (esetleg vízfejű) tinédzser, aki tolószékben él egy sötét alagsorban a kutyájával. A filmet eredetileg egy tv-reklámba szánták, Aphex Twin drukqs című lemezéhez. Végül Cunningham elképzelése hosszabbra sikeredett. A filmet részben kézi kamerával vették fel. Történet A film egy orvosi beszélgetéssel kezdődik, ami nem túl sikeres, mert Johnny pusztán gügyögve reagál. Egy adott pontban Johnny abbahagyja az összefüggéstelen gügyögést; amikor említik anyját azt mondogatja, hogy: "Mamma!". Az orvos megkérdezi tőle, hogy szeretné-e, hogy az anyja bejöjjön hozzá. Amikor az anyja bejön, elkezd kiabálni, ezért be kell adni neki egy altató-injekciót. A jelenet után egy fluoreszkáló lámpát láthatunk, utána egy egeret, majd a film címét, melyet egy kondomra írtak rá, amit éppen egy péniszről húznak le. Ezután Johnny chihuahua kutyáját láthatjuk, ahogy iszik, megnyalja a szája szélét, majd a kamerába mered. Johnny következik, ahogy esetlenül ül a tolószékében, túlméretezett feje hátrahanyatlik. Johnny egy torzult "Aphex"-t morog. Itt elkezdődik az Aphex Twin szám (melynek címe: afx237 v7), amire a fiú a maga módján kutyája társaságában táncol. Hirtelen egy ajtó nyílik és valaki megzavarja (feltehetően az apja az). Kiabálnak vele, ezt csendben tűri, amíg becsapják az ajtót. Miután az apja elmegy, Johnny tekintélyes mennyiségű fehér port szippant fel. A videó ennél a jelenetnél egyfajta érzékcsalódássá változik, melyet talán csak különböző tudatmódosítókat használó egyének láthatnak (köztudott, hogy maga Aphex Twin sem veti meg ezeket a szereket). A por nem csak Johnny-ra, hanem az egész videóra is hatással van. A zene az eredeti számnál gyorsabb, szétszabdaltabb remixé válik, Johnny elbújik az ajtó mögé, így kerüli el a fehér fénysugarakat. Később az arca nagy sebességgel belevágódik egy üvegtáblába, melynek másik oldaláról a kamera rögzíti a jelenetet. Ezután az apja ismét megzavarja, "kibaszott hülyének" nevezi Johnny-t, majd becsapja az ajtót. A videó Johnny gügyögésével végződik, amit kutyájának szán. Szereplők Johnny ( Chris Cunningham ) Kutya (Elvis a kutya) Johnny apjának hangja (Percy Rutterford) Külső hivatkozások Rubber Johnny az Internet Movie Database oldalon (angolul) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubber_Johnny című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Alando (Haute-Corse) Alando település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 38 fő (2015). Alando Bustanico, Sant’Andréa-di-Bozio, Alzi, Favalello és Sermano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sarlóska Sarlóska (1899-ig Sarluska, szlovákul Lužany, korábban Šarluhy) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Fekvése Nagytapolcsánytól 12 km-re délnyugatra, a Vezekényi-patak mellett fekszik. Története Területén a korai bronzkorhoz kapcsolható nyitrai kultúra csontvázas temetkezéseit és a velaticei kultúra sírjait tárták fel. 1113-ban a zoborhegyi kolostor birtokainak határleírásában "Sarlou" néven említik először. A falu maga 1399-ben "Sarlow" alakban tűnik fel először. 1409-ben "Nogsarlow" a neve. A 16. századig a nyitrai káptalan birtoka, később a Berényi családé. 1598-ban felégette a török. 1715-ben 8 ház állt a községben. 1787-ben 18 házában 144 lakos élt. 1828-ban 12 háza volt 156 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1877-től a Stummer és Leonhard családnak voltak itt nagyobb birtokai. Vályi András szerint "SARLUSKA. Két falu Nyitra Várm. egyiknek földes Ura a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, másiknak pedig G. Berényi, és több Urak; ez fekszik Rippényhez közel, mellynek filiája; ama’ pedig Üzbeghez közel, mellynek filiája; lakosaik katolikusok, és másfélék is, határbéli földgye egygyiknek jó, ’s Molnoséhoz majd hasonlító; de a’ másiké soványabb." Fényes Elek szerint "Sarluska, tót falu, Nyitra vgyében, a thuróczi postautban. N. Ripényhez 1/4 órányira, 135 kath., 10 zsidó lak. F. u. gr. Berényi." Nyitra vármegye monográfiája szerint "Sarluska, a vezekényi patak mellett az u. n. Kigyó-völgyben fekvő község. Lakosai túlnyomóan tótajkuak, számuk csupán 120, vallásuk r. kath. Postája Nagy-Rippény, táviró- és vasúti állomása Ludány. E község 1358-ban „Sarlow” néven említtetik. Földesurai a Berényiek voltak. Jelenleg Leonhardy Kurtnak van itt nagyobb birtoka." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 119 lakosából 112 szlovák, 6 német és 1 magyar. 2001-ben 204 szlovák lakosa volt. 2011-ben 203 lakosából 202 szlovák. Bennett Champ Clark Bennett Champ Clark (Bowling Green, 1890. január 8. – Gloucester, 1954. július 13.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Missouri, 1933–1945). Gewandhaus A Gewandhaus egy lipcsei koncertépület Németországban, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar otthona. A mai épület a harmadik, az e nevet viselő, hangverseny célú épület közül; a második világháborúban elpusztult épület koncertterme híresen jó akusztikájú volt. Történelem Az első koncertterem 1781-ben épült Johann Carl Friedrich Dauthe tervei alapján a lipcsei posztócéh háza második emeletén, a koncertterem és a zenekar neve is, Gewandhaus , innen eredeztethető. A második Gewandhaust épületet Martin Gropius tervezte. 1884. december 11-én nyílt meg a fő koncertterem, valamint egy kamarazenei koncertekre kialakított kisebb terem. A második világháborúban a szövetségesek gyújtóbombáikkal 1943–44-ben elpusztították. A harmadik Gewandhaus az Augustusplatzon 1981. október 8-án nyílt meg, kétszáz évvel azután, hogy a Lipcsei Gewandhaus Zenekar beköltözött az eredetibe. Ősbemutatók 1. Gewandhaus: Ludwig van Beethoven : 5. zongoraverseny (Esz-dúr), op. 73. (1811) Franz Schubert : Nagy C-dúr szimfónia (21. März 1839) Robert Schumann : 1. „Tavaszi” szimfónia (B-dúr, op. 38.) (1841 március 31) Robert Schumann: 4. szimfónia (d-moll, op. 120.) (1841) Felix Mendelssohn-Bartholdy : 3. „Skót” szimfónia (a-moll, op. 56.) (1842 március 3) Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny (op.64.) (1845 március 13) Robert Schumann: 2. szimfónia (C-dúr, op. 61.) (1846 november 5) Richard Wagner : A nürnbergi mesterdalnokok, előjáték (1862 június 2) Johannes Brahms : Német requiem (op. 45.) (a teljes mű ősbemutatója, 1869 február 18) Johannes Brahms: Hegedűverseny , D-dúr, op. 77. (1879 január 1) 2. Gewandhaus: Max Reger : A-dúr hegedűverseny op. 101. (1908 október 18) Max Reger: f-moll zongoraverseny op. 114. (1910 december 15) Antonín Dvořák : A-dúr csellóverseny (Günter Raphael fejezte be, 1929 október 24) 3. Gewandhaus: Alfred Schnittke: 3. szimfónia (1981 november 5) Siegfried Matthus: Neun sinfonische Intermezzi zu Schillers Ode an die Freude (2009 november 9) Amboise Amboise (�̃bwaːz) történelmi város Franciaország Indre-et-Loire megyéjében, a Centre-Val de Loire régióban. Lakóinak neve 'Amboisiens', 'Amboisiennes'. Fekvése A Loire folyó két partján fekszik. Kastélya a déli oldalon, egy domb tetején helyezkedik el. Közlekedés A város az A10 autópálya amboise-i kijáratától 10 km-re fekszik. Amboise-nak SNCF vasútállomása van, ahonnan Párizs és Tours felé mennek vonalak. Története Amboise gallo-román eredetű város. Latin neve ’Ambacia’. 496-ban Klodvig frank fejedelem és Alarik vizigót király békekötésének helyszíne volt. Amboise ebben az időszakban jelentős átkelőhely volt, a Loire-on átvezető hídja révén. Már vár is épült a folyó melletti dombon. Amboise kastélya a 15. században került királyi tulajdonba, amikor VII. Károly elvette az Amboise grófoktól. Itt lakott XI. Lajos, mielőtt felépítette Plessis-lés-Tours-i kastélyát, majd a kastélyba költözött XI. Lajos felesége, Charlotte de Savoie és itt született 1470-ben fia, VIII. Károly. VIII. Károly kedvelt tartózkodási helye volt a kastély. VIII. Károly 1494-es olaszországi hadjárata során megismerkedett a reneszánsz stílussal. Itáliai mesterembereket hozatott a városba és a kastélyt az olasz minta szerint átalakították és berendezték. 1498. április 7-én, az új kastély felavatásakor VIII. Károly a ’jeu de paume’ elnevezésű játékot indult megnézni. A király nem hajtotta le a fejét, homlokát beütötte a szemöldökfába, kómába esett és még aznap meghalt. Ezután unokaöccse, XII. Lajos, egy házassági szerződés értelmében feleségül vette az özvegy királynét, Anne de Bretagne-t. A kastélyt átengedte Louise de Savoi-nak, I. Ferenc anyjának. 1515-ben lépett trónra I. Ferenc, akinek uralkodása alatt élte virágkorát a város. A király folytatta az épület átépítését. Itáliai hadjárata idején nagyon megkedvelte a reneszánsz művészetet, ezért 1516-ban meghívta udvarába a 64 éves Leonardo da Vincit és neki adományozta Clos Lucé udvarházát. Leonardo Firenzéből magával vitte Franciaországba 3 festményét, ezek között volt a Mona Lisa is. Ezért található a híres festmény ma a párizsi Louvre-ban. Leonardo 3 évig, 1519-es haláláig élt Clos Lucéban. A mestert a kastély Szent Hubertus kápolnájában helyezték örök nyugalomra. 1547-től, I. Ferenc halálától a város hanyatlani kezdett. 1560-ban protestáns nemesek Condé herceg vezetésével összeesküvést szerveztek Guise herceg és a katolikusok ellen. El akarták rabolni az uralkodót, II. Ferencet, aki Amboise kastélyába menekült. Az összeesküvést lefülelték és a katolikusok 1200 protestánt mészároltak le. A holttestek egy részét közszemlére tették, kiakasztották a kastély erkélyére. Ezután a tragédia után királyok már nem laktak Amboise-ban. XIV. Lajos állami börtönnek használta az épületet. A francia forradalom idején a várkastélyt kisajátították. Napóleon császár Roger Ducos-nak adományozta a kastélyt, akinek nem volt elég pénze az akkorra már nagyon leromlott állagú épület renoválására, ezért egy részét lebontatta. 1872-től a kastély az Orléans-i ház leszármazottainak tulajdonába került. Nevezetességei Kastély (Château d’Amboise) Chapelle Saint Hubert Clos Lucé Pagode de Chanteloup Max Ernst szökőkút Hszi-ho [[Fájl:Xihe(deity).jpg|thumb|right|300px|{{kínai|A 10 Napot fürösztő Hszi-ho (Xihe) ábrázolása a Hegyek és vizek könyve egyik fametszetes illusztrációján.]] Hszi-ho (Xihe) a Napok fuvarosa az ókori kínai mitológiában. Más források szerint Ti-csün (Dijun) három felesége közül az egyik. Alakja, legendái Hszi-ho (Xihe) alakjával kapcsolatban nem egységesek a kínai források. Van, amikor a Napot vagy Napokat szállító kocsisként jelenik meg. Ebben a formában szerepel például Csü Jüan (Qu Yuan) költeményében, a Száműzetésben is, aki Nap hintóján utazó költőt szállítja. A Hegyek és vizek könyvében pedig az áll: „Az édes források között található Hszi-ho (Xihe) országa, ahol Hszi-ho (Xihe) asszonya él, aki a Napokat az édes forrásban füröszti.” Igen elterjedt az a legendaváltozat, amely szerint Hszi-ho (Xihe) Ti-csün (Dijun) főisten egyik felesége, aki tíz Napot szült neki. Egy másik legenda szerint Hszi-ho (Xihe) hat sárkány vontatta hintón szállította ki a tíz Nap-fiát az égre. Madison megye (Texas) Madison megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye Madisonville, legnagyobb városa Madisonville. Lakosainak száma 13 781 fő (2013. július 1.). Madison megye Leon, Houston, Walker, Grimes és Brazos megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ilja Zaharovics Trauberg Ilja Zaharovics Trauberg (oroszul: Илья Захарович Трауберг; Ogyessza, 1905. november 20. – Berlin, 1948. december 18.) orosz szovjet filmrendező, forgatókönyvíró. Leonyid Zaharovics Trauberg filmrendező öccse. Élete Ogyesszai zsidó család harmadik fiaként született. Apjának, Zahar Davidovics Traubergnek kiadója volt, (később Leningrádban nyomdában is dolgozott). A petrográdi egyetemen jogot tanult, majd leningrádi újságoknak, filmes kiadványoknak dolgozott. 1925–1926-ban a Művészettörténeti Főiskola hallgatója volt, filmmel foglalkozott. 1927-ben Szergej Eisenstein és Grigorij Alekszandrov Október című filmjük forgatásához meghívták rendezőasszisztensnek, majd a leningrádi filmstúdióban önállóan is rendezni kezdett. Az ismert színháztörténész, Adrian Ivanovics Piotrovszkij tanítványa volt, aki az 1920-as évek végén pártolt át a filmhez és a Lenfilm stúdió forgatókönyvi osztályának vezetőjeként dolgozott 1937-ig, amikor koholt vádak alapján letartóztatták és agyonlőtték. Ilja Trauberg 1938-ban Leningrádból a fővárosba, a Moszfilm Stúdióhoz került és ott ő is a forgatókönyvi osztály vezetője lett. Ezután jelentősebb filmet már nem készített, utolsó rövidfilmjét a közép-ázsiai Taskent stúdiójában rendezte (1942). 1943-ban elvégezte a Lenin nevét viselő katona-politikai akadémiát, majd a háború végéig a légierőnél szolgált. Leszerelése után, 1946-ban Berlinbe irányították, ahol a frissen alapított DEFA filmgyár (egyik?) vezetője lett. Itt halt meg 1948 végén; halálát az utólagos vizsgálat szerint szívinfarktus okozta, egy forrás azonban tudni véli, hogy megmérgezték. Munkái A kék expressz (1929) cselekménye a Kínából Szovjetunióba haladó vonaton játszódik: a szegények kocsijában utazók megtámadják a luxuskocsiban utazó elnököt (akinek személye homályban marad), végül a Szovjetunióba átérve az expressz mintha föl, a nap felé robogna. „A szegénység és a gazdagság szférájának gyors átváltásaiból egész sor Eisenstein-szerű ügyes asszociációs montázs adódik.” Első hangosfilmje az akkoriban hivatalosan megfogalmazott úgynevezett „proletár-szolidaritás” jegyében készült: Németországban egy gyárban dolgozó, de a válság idején elbocsátott munkás véletlenül megsebesít egy rendőrt, majd – a börtönben a politikai foglyokkal megismerkedve – a sztrájkolók oldalára áll (Részetekre akad munka, 1932). Az Egyedi esetben a falujából egyetemre, tudományos pályára került fiatal hatására karrierista, „kártékony” társai belátják hibáikat és megjavulnak. A Mongólia fia ismét keleten játszódik. „Az egész film tulajdonképpen egy ballada, melyet a hős énekel és játszik el… Sziven [Ceven], a mongol pásztor eltéved egy viharban és a japánok által megszállt Mandzsúriában találja magát, ahol felbosszantja és kijátssza a japánokat és a bábkormányt. Ez az egyszerű, majdnem naiv mese gondolatokkal és akciókkal van tele, igen érdekes kísérlet.” A 19-es év a polgárháború idején az Asztrahány körüli harcokról szól és a vörösök hősiességét magasztalja. Filmek Rendezői és/vagy forgatókönyvírói munkák: 1927 – Merész tengerészek (Отважные мореплаватели) – (Rövidfilm, csak forgatókönyvíró) 1927 – Leningrád ma (Ленинград сегодня) – (Valószínűleg dokumentumfilm; rendező) 1927 – Október (Октябрь – (Rendezőasszisztens) 1928 – Havas fiúk (Снежные ребята) – (Csak forgatókönyvíró) 1928 – Viharos úton (Буйной дорогой) – (Rövidfilm; rendező) 1929 – A kék expressz (Голубой экспресс) – (Forgatókönyvíró is) 1932 – Részetekre akad munka (Для вас найдется работа) – (Forgatókönyvíró is, Joszif Pruttal együtt) 1933 – Egyedi eset (Частный случай) – (Forgatókönyvíró is, Nyikolaj Csukovszkijjal együtt. Bemutató: 1934) 1936 – Mongólia fia (Сын Монголии) – ( Lenfilm ) 1938 – A 19-es év (Год девятнадцатый) – (Forgatókönyvíró is, Joszif Pruttal együtt. Lenfilm) 1940 – Hangversenykeringő (Концерт-вальс) – (Zenés film, Mihail Dubszon rendezővel együtt. Moszfilm ) 1941 – Győzelemmel várunk titeket (Мы ждём вас с победой) – (Zenés rövidfilm, Alekszandr Medvegykin rendezővel együtt. Moszfilm) 1942 – Háborús filmalbum, 11. sz. – Pókok (Боевой киносборник № 11 – Пауки) – (Rövidfilm, Alekszandr Macseret rendezővel együtt. Taskenti stúdió) A Dr. Chance epizódjainak listája Ez a lap a Dr. Chance című sorozat epizódjait listázza. Örökmécs Az örökmécs (örökmécses, öröklámpa) a katolikus templomokban a tabernákulum előtt vagy mellett állandóan égő lámpás, Krisztus jelenlétének jele. Története Használatára a 11. század óta vannak nyomok; a korábban, az 5. századtól említett lámpások nem az eucharisztia, hanem a vértanúk tiszteletének jelei voltak. A nyugati egyházban a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend hatására vált általánossá a 12. század 2. felében. A 15-16. században az örökmécs gondozására ún. eucharisztikus testvérületek alakultak ki. 1614-ben lépett hatályba az az előírás, hogy a tabernákulum előtt legalább 1 lámpának éjjel-nappal világítania kell. Később a szentségi oltár elé 5, a főoltár elé 3, a mellékoltárok elé egy-egy örökmécset írtak elő. A CIC 1917-ben csak 1 örökmécset rendelt el. Anyaga, elhelyezése Az örökmécs előírt anyaga olívaolaj vagy méhviasz, de szükség esetén növényi olajjal is táplálható. Elektromos izzó csak szükségmegoldásként fogadható el. Az örökmécset nem az oltár fölé függesztik föl, hanem elé, esetleg az oldalfalra. Dénes György (geográfus) Dénes György (Orosháza, 1923. szeptember 3. – 2015. április 30.) jogász, történész, geográfus, tudományos tanácsadó, barlangkutató. Élete Pécsett volt egyetemi hallgató, ahol jogi doktorátust szerzett. Tanított történelmet a Közgazdaságtudományi Egyetemen, volt vállalati jogtanácsos (OKISZ, ÁFOR), majd vízföldtant oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnél izotóphidrológiával, karsztvízkutatással foglalkozott, végül a Pécsi Egyetemen karsztföldrajzot tanított. A barlangkutató A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat egyik alapítója majd titkára (1958), főtitkára, később tiszteletbeli elnöke lett. A Magyar Barlangi Mentőszolgálat megalapítója (1961) és örökös tiszteletbeli elnöke. A barlangi mentők nemzetközi szervezetének tiszteletbeli elnöke haláláig. A Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségi tagja, utóbbi Barlang Bizottságának elnöke, a Meteor Természetbarátok Turista Egyesületében szintén elnöki tisztséget töltött be. 1957-ben megszervezte a Vörös Meteor Barlangkutató Csoportot, évtizedeken át szervezte annak sikeres expedícióit itthon és külföldön. Nevéhez fűződik a Meteor-barlang feltárása és az esztramosi egyik őslénytani lelőhely felfedezése; sikeres feltáró kutatás a Baradlában (Raisz-ág), a Mátyás-hegyi-barlangban és a Szemlő-hegyi-barlangban. Részt vett a József-hegyi-barlang felfedezésében, és további barlangok feltárásában. Irodalmi munkássága Volt szerkesztője és felelős szerkesztője a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatónak. Publikációi között a témát illetően a természeti földrajz (karsztmorfológia, barlanggenetika) és vízrajz (karszthidrológia, izotóphidrológia) éppúgy megtalálható, mint a történelem- és a történeti földrajz (így a Gömör–Tornai, az Aggteleki-karsztvidék történeti és földrajzi kutatási eredményei), útikönyvek és turista útikalauzok, nyelvészeti írások. Magyarországon és külföldön is megjelentek munkái, számuk több mint 300. Jelentősebb munkái: Vártúrák kalauza. I. [társszerzőkkel] (Bp. Sport Kiadó, 1969., II. javított kiadás ugyanott, 1975.) Cserhát. Turistakalauz. [írták Dénes György et al.] (Bp. Sport Kiadó, 1970.) Aggteleki-karsztvidék. Útikalauz. [írták Dénes György, Jakucs László , Jakucs Pál] (Bp. Sport Kiadó, 1975.) Börzsöny, Cserhát. Útikalauz. [írták Dénes György, Havas Péter] (Bp. Sport Kiadó, 1982.) Budai-hegység útikalauz . [írták Pápa Miklós , Dénes György] (Bp. Sport Kiadó, 1982.) A Bódvaszilasi-medence 700 éves története. (Miskolc, Herman Ottó Múzeum , 1983 [! 1984].) A Pilis és a Visegrádi-hegység. [írták Dénes György, Sánta Antal] (Bp. Sport Kiadó, 1991.) Budai barlangok. [írták Adamkó Péter , Dénes György, Leél-Őssy Szabolcs ] (Bp. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala kiadása, 1992.) Budapest és a Dunakanyar. (Bp. Cartographia Kiadó, 2001.) Aggtelek. A magyar állam alapításának ezredik évében. [írták Bódis Istvánné, Dénes György, Jakucs László ] (Aggtelek, Aggtelek község önkormányzata, 2001.) Elismerései Válogatás elismeréseiből, kitüntetéseiből: Életmentő Emlékérem (háromszor, az egyiket 1969 -ben kapta) Haza szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (kétszer) Herman Ottó-érem ( 1967 ) Emil Racoviță-érem ( 1968 ) MTESZ-díj ( MTESZ , 1970 ) (Karszttudományi és barlangkutató munkásságáért.) Közbiztonsági Érdemérem arany fokozata ( 1971 ) Vass Imre-érem ( 1978 ) Ezüstgerely-díj ( 1983 ) (Turisztikai irodalmi munkásságáért.) Magyar Köztársaság Csillagrendje ( 1990 ) (A Barlangi Mentőszolgálat megszervezéséért.) Kadić Ottokár-érem ( 1995 ) Teleki Sámuel-érem ( 2001 ) Thirring Gusztáv-érem ( 2002 ) Aggtelek díszpolgára ( 2002 ) Balázs Dénes-érem ( 2003 ) Pro Natura díj ( 2008 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje ( 2010 ) Bódvaszilas díszpolgára ( 2011 ) Emlékezete 2017. április 21-én egy emléktáblát avattak a tiszteletére utolsó lakhelyén, Budapest XIII. kerületében, a Borbély utca 5. számú ház bejáratánál. San Bartolomé de Béjar San Bartolomé de Béjar település Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 41 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hszia-házbeli Csin Hszia (Xia)-házbeli Csin (Jin) (más néven: Jin-csia (Yinjia) ��, Kuang (Guang) �, Hszü (Xu) � vagy Tung-csiang (Dongjiang) ��) a félig legendás Hszia (Xia)-dinasztia 13. uralkodója, aki apja, Csiung (Jiong) halálát követően lépett trónra, s a hagyomány szerint 20 évig (kb. i. e. 1900-1879) uralkodott. Uralkodása Életéről, akárcsak a legtöbb Hszia (Xia) uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt árulnak el a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. A Bambusz-évkönyvek szerint Csin (Jin) uralkodása idején a következő események történetek: Csin (Jin) uralkodása első esztendejében áttelepítette Hszia (Xia) fővárosát a Nyugati-folyóhoz ( Hszi-ho (Xihe) ��). Uralkodása 4. évében, emlékezvén a régi fővárosra, megkomponálta a „Nyugat dallamai” ( Hszi Jin (Xi yin) ����) című zeneművet. Ugyanebben az évben egyik vazallusa, a Kun-vu (Kunwu) �� nemzetség áthelyezte fővárosát Hszü (Xu) be �. Uralkodása 8. esztendejében aszály pusztított, mivel egyszerre tíz nap jelent meg az égen. Fiáról, örököséről nincsenek adatok, halálát követően Pu Csiang (Bu Jiang) fia, Kung Csia (Kong Jia) követte a trónon. Stephan Lehmann Stephan Lehmann (Schaffhausen, 1963. augusztus 15. –) svájci válogatott labdarúgókapus, kapusedző. A svájci válogatott tagjaként részt vett az 1994-es világbajnokságon és az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Svájci bajnok (2): 1991–92, 1996–97 Svájci kupa (4): 1990–91, 1994–95, 1995–96, 1996–97 Látás A látás a vizuális információ feldolgozása, amelynek fő célja a tárgyak azonosítása, és azok közvetlenül nem észlelhető tulajdonságainak felismerése, illetve a cselekvés vezérlése. A vizuális feldolgozás állomásai embernél Szem A vizuális információ feldolgozása a szemben kezdődik. A szem hátsó részén található az ideghártya (retina), ahol a fény a fotoreceptor sejtek csapjaiban és pálcikáiban idegi jellé alakul, és a feldolgozás első lépései is megtörténnek. Ezek a jelek a bipoláris sejteken keresztül a retina nagy ganglionsejteihez jutnak. A ganglionsejtek nyúlványainak összeszedődéséből alakul ki a látóidegfőnél a látóideg. Ezen, majd a látóideg kereszteződésén keresztül a rostok a látókötegben folytatódnak az oldalsó térdes testig, ahol átkapcsolódnak a következő neuronokhoz (látósugárzás), amelyek az agykéreg megfelelő helyeire, a látókéreghez vezetik az ingerületeket. Színérzékelés a szemben Az emberi szemben háromféle színérzékelő receptorsejt van, ezek a csapok. A különböző hullámhosszú fény ezeket más és más mértékben stimulálja. A sárgászöld az L és M csapokat egyformán erősen, de az S csapokat kevéssé aktiválja. A vörös fény az L csapokat sokkal inkább, mint az M csapokat, és az S csapokat nehezen; a kék-zöld az M csapokat erősebben, mint az L csapokat, és az S csapokat egy kicsit erősebben, és a pálcikáknak is ez a fő stimulálója; az ibolyára majdnem kizárólag az S csapok válaszolnak. Az agy ezekből az információkból alkotja meg a különböző színeket a különböző hullámhosszakhoz. Az L és M csapok pigmentjeinek génjei az X-kromoszómán öröklődnek. Ezek mutációja vezethet a színtévesztés gyakoribb típusaihoz. Az OPN1LW génnek sok változata alakult ki; Verrelli és Tishkoff 85 változatát találta meg 236 férfiban. Ez a gén egy sárga színre érzékeny pigmentet kódol, és egyfajta tetrakromáziához (négyszínlátáshoz) vezet a nők 10 százalékában. A kékeszöldre érzékeny pigmentet kódoló OPN1MW gén változatai kevésbé vannak hatással a spektrális érzékenységre. Átkapcsolódás Oldalsó térdes test A szemből induló ganglionsejtek axonjai az oldalsó térdes test corpus geniculatum laterale magjába juttatják az információt. A belső medialis térdes test is átkapcsoló állomás, de hallópályák rendszeréhez tartozik. Agykéreg Az OGM-ből az információ az agykéregbe jut, amelynek első állomása az elsődleges látókéreg. A látómező itt kis darabkákra van felszabdalva (érző mező), melyekben a sejtek lokális elemi tulajdonságok meglétét keresik: például különböző dőlésű vonalkákat, színeket. Az elsődleges látókéregből az információ két nagy pályán továbbítódik. A ventrális pálya a tárgyak azonosítását végzi. A téri felbontása jó (éles képet „lát”), idői felbontása azonban rossz (vagyis a kép állóképek szakaszos sorozata). A másik nagy pálya a dorzális pálya, amely a tárgyak helyét azonosítja, és a tárgyakhoz kapcsolódó viselkedést irányítja. A rendszer téri felbontása rossz (a kép homályos), ám az időbeli felbontása jó (vagyis a mozgás folyamatos, és nem „darabos”). Utóképek Az erős fénynek kitett fényreceptorok deszenzitiválódnak, ha ez a fény az érzékeny tartományukban éri őket. Még mindig kevésbé jeleznek a szokásosnál néhány másodperccel azután, hogy a fény kihunyt. Az ez alatt látott színekben ez a komponens kevésbé van jelen, mint egyébként; ez a jelenség vezet az utóképek kialakulásához, amikor is a szem tovább lát egy élénk színű figurát, de komplementer színben. Az utóképeket a festők is felhasználták, megjelenítették, mint például Vincent van Gogh. A normálistól eltérő színlátás Színtévesztés, színvakság Színérzékelési hiányosságok főként akkor fordulnak elő, ha egy személy egy vagy több szín látására képes csapsejtje hiányzik vagy kevéssé érzékeny. Ha az alany kevesebb színt lát, akkor színtévesztő, ha pedig csak a szürke árnyalatait érzékeli a fehértől a feketéig, akkor színvak. Agyi sérülések is okozhatnak színlátási zavarokat, ha a vizuális rendszer sérül. Tetrakromázia Míg a legtöbb ember trikromát, azaz háromféle színészlelő receptora van, addig sok állatnak négyféle. Közéjük tartozik néhány pókfaj, a legtöbb erszényes, madár, hüllő, és a halak sok faja. Más fajok azonban csak két alapszínt látnak, vagy egyáltalán nem látnak színeket; ezeket dikromátoknak, illetve monokromátoknak hívják. Különbséget kell tenni a retinális tetrakromázia és a funkcionális tetrakromázia között. Az előbbiben négyféle színészlelő receptor van a retinában, az utóbbiban pedig az illető egyed e négyféle receptor segítségével képes jobban megkülönböztetni a színeket. A nők fele, de a férfiak kis százaléka retinális tetrakromát. Ez fokozottan érvényesül, ha az adott egyén kétféle változatot örökölt az egyik csapfajta (közepes vagy nagy hullámhosszra érzékeny) génjéből. Ez a gén az X-kromoszómán helyezkedik el, ami különbséget okoz a nemek arányában. Közülük egyesek jobban meg tudják különböztetni a színeket, ezért funkcionális tetrakromátok. Szinesztézia A szinesztézia egyes formáiban betűk és számok látása, vagy zenei hangok hallása színérzetet is kivált. Kísérletekkel és leképező technikákkal mutatták ki, hogy ezek a színészlelések megnövekedett tevékenységgel járnak az agynak a színekkel foglalkozó részén, és hasonló agyi folyamatok hozzák létre őket, mint amik a valós színeket is létrehozzák. Toritto Toritto község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében. Fekvése Baritól délnyugatra fekszik, a Murgia-fennsíkon. Története A város első írásos említése 1069-ből származik. Népessége A népesség számának alakulása: Fő látnivalói az 1564-ben épült Torre dell’Orologio (óratorony) a Madonna della Stella-templom , amelyet 1092 -ben építettek. A szépség és a szörnyeteg 3. – Belle bűvös világa A szépség és a szörnyeteg 3. – Belle bűvös világa, a VHS-változatban A szépség és a világ száz csodája (eredeti cím: Belle's Magical World) 1998-ban megjelent amerikai rajzfilm, amely a Szépség és a szörnyeteg-trilógia 3. és egyben utolsó része. A rendezői Cullen Blaine, Dale Case, Daniel de la Vega, Barbara Dourmashkin, Bob Kline, Burt Medall és Mitch Rochon, a producerei Bob Kline és David W. King, a forgatókönyvírói Alice Brown, Richard Cray, Carter Crocker, Sheree Guitar és Chip Hand, a zeneszerzője Harvey Cohen. A videofilm a Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios gyártásában készült, a Walt Disney Home Video forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasyfilm, filmvígjáték, musicalfilm és romantikus film. Amerikában 1998. február 17-én, Magyarországon 1998-ban adták ki VHS-en. Az extra változatban a 2D-s számítógépes animációs technikájú résszel Amerikában 2003. február 4-én, Magyarországon 2010. október 20-án jelent meg DVD-n. La Penne-sur-Huveaune La Penne-sur-Huveaune település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 6385 fő (2015). La Penne-sur-Huveaune Aubagne és Marseille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Constantina (Spanyolország) Constantina egy község Spanyolországban, Sevilla tartományban. Constantina Alanís, Las Navas de la Concepción, La Puebla de los Infantes, Lora del Río, Villanueva del Río y Minas, El Pedroso, Cazalla de la Sierra és San Nicolás del Puerto községekkel határos. Lakosainak száma 6040 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gave d’Oloron A Gave d’Oloron folyó Franciaország területén, a Gaves réunis egyik alkotója. Földrajzi adatok Pyrénées-Atlantiques megyében ered a Pireneusokban, és Peyrehorade-nál egyesül a Gave de Pau-val. Hossza 148,8 km. Megyék és városok a folyó mentén Pyrénées-Atlantiques : Oloron-Sainte-Marie , Navarrenx , Sauveterre-de-Béarn Landes : Sorde-l’Abbaye Mellékfolyói a Vert, Joss, Saison, Gave de Mauléon, Escou, Auronce és Saleys. Pelješac híd A Pelješac híd (horvátul Most Pelješac) az A1-es autópálya vonalán a bosznia-Hercegovinai tengeri kijáratot elkerülő, tervezett öböl feletti kábelhíd, amelynek átadása esetén végig Horvátország területén haladva lesz elérhető közúton Dubrovnik. Az autópálya híd Komarnat köti össze a Stonnal a Pelješac-félsziget érintésével. Története 1996-ban, Bosznia-Hercegovina és Horvátország aláírta a Neum megállapodást, amelyben Horvátország részére biztosította az akadálytalan áthaladást Neum mellett, de a megállapodást nem hagyták jóvá, így a határellenőrzés megmaradt. 1997-ben, Dubrovnik-Neretva megye a prefektusa Ivan Šprlje, a Szociáldemokrata Párt Horvátország (SDP) képviseletében nyilvánosan javasolta a híd építését. A Horvát Demokratikus Unió (HDZ) eredetileg elutasította az elképzelést, de 1998-ban már támogatta azt. 2000-ben bekerült a híd a térségi rendezési tervbe, és elkészültek az első építési tervek is. A híd projekt ára emelkedett a kezdeti becslésekhez képest. 2005 novemberében elindult az előkészítő projekt, a tervezés. A híd kialakításakor Bosznia-Hercegovina kéréseinek is eleget tettek, így a terveket módosították, amit a két fél 2006. decemberi megállapodása zárt le. 2007. májusában elkészült a tender terv. 2007. június 11-én a Hrvatske ceste meghirdette a közbeszerzési eljárást. 2007. augusztus 28-án megjelent az ajánlattevők listája: a Constructor, a Viaduct és a Hidroelektra (Horvátországból); Dywidag (Németország), Strabag (Ausztria), Cimola (Olaszország), Eiffel (Franciaország); és az Alpine Bau (Salzburg, Ausztria). A kiírás szerint az építési munkáknak 2007 őszén meg kell kezdődniük és a vállalkozónak várhatóan négy éven belül be kell fejezni a projektet. Az építési költségeket akkor 1,9 milliárd kunára, közel 260 millió euróra becsülték. A finanszírozást a horvátországi cégek és az európai befektetési bankok által nyújtott hitelek biztosították volna. 2007. szeptember 14-én az Építésügyi Minisztérium bejelentette, a nyertes kivitelező a / Viadukt / HIDROELEKTRA Konzorcium lett. Az északi és a déli oldalon az építési munkálatok 2007. október 24-én megkezdődtek a vízalatti munkák 2008 őszén. 2009. júliusában a gazdasági válság és finanszírozási nehézségek miatt sokkal lassúbb kivitelezés mellett a híd átadását 2015-re becsülték, majd 2010-ben az egyre lassuló munkát pénzügyi problémák miatt ideiglenesen leállították. 2012. május 17-én a szociáldemokrata kormány - aki már ellenzékben is bírálta a tervet - a Konstruktor-Inženjering, Viadukt és Hidroelektra niskogradnja konzorciummal kötött szerződést felmondta. A projekt határozatlan időre megállt. Horvátország uniós csatlakozása - 2013. július 1. - után megoldást kellett keresni a közlekedési problémák és korridor út miatt. Korábban felmerült, hogy híd helyett kompokkal kellene az autókat átszállítani a félszigetre, vagy inkább alagutat kellene fúrni. Ezzel a megoldással a tengerparti Neum települése járna a legrosszabbul, hiszen az átutazó turizmus megszűnne. Ugyanakkor az ország európai uniós tagságával és majdani schengeni egyezményhez való csatlakozásával a biztonsági kérdéseket is meg kell oldani. A középtávú alternatívák szerint tranzit autópálya épülhetett volna a Neum folyosón. Azt megerősítették, hogy az Európai Bizottság előzetes megvalósíthatósági tanulmánya szerint a két változat a híd, a bekötő utak és az út között a Pelješac-félszigeten átvezető útvonal kapta a legtöbb szavazatot a számos lehetőség közül. A Pelješac híd építését pedig további vizsgálat alapján az EU vehetné át és a 75 százalékát finanszírozhatná. Miután új közbeszerzési pályázatot írtak ki a kivitelezésre 2017. áprilisában a közlekedési miniszter bejelentette, hogy az év őszén az építési munka folytatódhat és a befejezés dátuma 2022 lehet. A híd költsége körülbelül 420 millió euró. 2017. június 7-én az Európai Unió bejelentette, hogy az építési költségek 85%-át fogja fizetni. Hárman vettek részt a közbeszerzési pályázaton – közölte a Horvát Utak (Hrvatske ceste) vállalat –, amelynek nyertese a China Road and Bridge Corporation, a CCCC Highway Consultants, a CCCC Second Highway Engineering és a CCCC Second Harbour Engineering közös ajánlata lett. A munkálatokat nettó 2 milliárd 80 millió kunáért (86 milliárd 600 millió forint) végzi el a konzorcium, 36 hónapos határidővel. A tenderen az olasz Astaldi és a török IC ICTAS konzorciuma 2 milliárd 550 millió, a német Strabag 2 milliárd 620 millió kunás ajánlatot tett. A szerződés aláírására 2018.július 30-án került sor. Bosznia-Hercegovina már 2017. januárjában jóváhagyta az építési projektet. Bár a hidat a horvát vizek felett vezetik, Bosznia-Hercegovina aggodalmát fejezte ki a szerkezet dimenziói miatt. A túl kicsi híd befolyásolhatja az egyetlen bosznia-hercegovinai hozzáférést a Földközi-tengerhez a Neum kikötőjéből. Zágráb megpróbált eleget tenni a boszniai kéréseknek. Megemelte a híd tervezett magasságát 35 méterről 55 métere, valamint a tartópillérek egymásközti távolságát 200 méter szélességűre növelte, hogy bármilyen hajó akadálytalanul közlekedhessen alatta, ami jelentősen megdrágította a projektet. Műszaki adatok A Pelješac-híd, amellyel Horvátország a boszniai tengerpartot elkerülő, közvetlen közúti összeköttetést szeretne kialakítani saját, délebbre fekvő tengerparti földsávjával, stratégiai kiemelt projekt Horvátországban, összértéke bruttó 526 millió euró. Az Európai Unió nyolcvanöt százalékban, 357 millió euróval támogatta a kivitelezést, erről tavaly júniusban döntött az Európai Bizottság. A Pelješac híd 568 méteres átlagával (összesen hossza 2404 méter) a horvátországi legnagyobb kábelhídja lesz. Az előzetes tervek szerint a vasbeton oszlopok 240 m magasságúak és 50-70 m mélyen épülnek a kőzetre. A felépítmény 21 méter széles lesz, és nem haladhatja meg az 55 méteres tengerszint feletti magasságot. A híd összekötése segíteni fogja a Pelješac és a Neretva terület újjáélesztését és ellensúlyozni a negatív demográfiai trendeket. Különösen Korčula (sziget), Lastovo és Mljet lakossága, és Dubrovnik városa várja a jobb szárazföldi kapcsolatokat a többi horvát településsel. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Pelješac-Brücke című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Pelješac-hídon vagy Bosznián keresztül menne a horvát autópálya Dubrovnikba? Hidat ver a tengeren át Kína Horvátország két része közé HORVÁTORSZÁG MEGKEZDI A PELJEŠAC-HÍD ÉPÍTÉSÉT, BOSZNIA TILTAKOZIK Hszian Hszing-haj Hszian Hszing-haj (Xian Xinghai) (kínai írással: ���; pinjin átírással: Xiǎn Xīnghăi; magyaros átírással: Hszian Hszing-haj ; 1905. június 13., Makaó, Makaói kormányzóság, Portugál Királyság – 1945. október 30., Moszkva, Szovjetunió) kínai zeneszerző. Élete Hszian Hszin-haj (Xian Xinghai) egy Panjüből (Panyuból) (Kanton (Guangzhou) kerülete), Kuangtung (Guangdong) tartományból származó tanka (hajós) család sarjaként született az akkor portugál kormányzat alatt álló Makaón. Édesapja még születése előtt elhunyt. Az elszegényedett anya, Huang Szu-jing (Huang Suying) sokat költözött fiával, majd 1911-ben Szingapúrban telepedett le. Tanulmányait az itteni Jangcseng (Yangzheng) Általános Iskolában kezdte, amely egyben zenei pályafutása kezdetét is jelentette. Tanára, Ou Csien-fu (Ou Jianfu), fedezte fel zenei tehetségét és vette rá a fiatal Hsziant (Xiant), hogy lépjen be az iskola zenekarába. 1918-tól Kantonban (Guangzhouban) folytathatta tanulmányait, mert az iskola igazgatója, Lin Jao-hsziang (Lin Yao Xiang), beválasztotta azon húsz fiatal közé, akik ösztöndíjjal hazajuthattak. Itt a Lingnan Egyetem keretein belül működő YMCA Karitatív Iskolában klarinétozni tanult. Egyetemi tanulmányait 1926-ban kezdte a Pekingi Egyetemen működő Nemzeti Zenei Intézetben, majd két évvel később a Sanghaji Nemzeti Konzervatóriumban folytatta, ahol hegedülni és zongorázni tanult. Itt jelenik meg jelentős tanulmánya, Az egyetemes zene. 1929-ben kínai állami ösztöndíjjal Párizsba megy, ahol Ma Sze-cung (Ma Sicong) bevezeti őt az ottani művészvilágba. 1934-ben, első kínaiként, felvételt nyer a Párizsi Konzervatóriumba, ahol zeneszerzést tanul, olyan diáktársakkal, mint Vincent D'Indy és Paul Dukas. Itt komponálja néhány jelentős művét, mint a Szél című kórusművet vagy a D-moll hegedűszonátát. 1935-ben visszatért Kínába, a japánok által megszállt Mandzsúriába és a zenét fegyverként használva kiállt a megszállás ellen. A második kínai–japán háború idején hazafias dalokat szerzett, lelkesítve a japánok ellen harcoló honfitársait többek között Vuhanban (Wuhanban). Ez idő alatt filmstúdiókban is dolgozott. 1938-ban feleségül vette Csien Jün-linget (Qian Yun Linget), a Kínai Kommunista Párt egyik gazdaságpolitikusának lányát. Ebben az évben a kommunisták meghívására, azok székhelyére, Jenanba (Yan'anba) ment és a Lu Hszün (Lu Xun) Művészeti Akadémia Zenei Tanszékének vezetője lett. Itt írta leghíresebb művét a Sárga Folyó kantátá-t és a kommunista érzelmű Termelési kórus-t. A következő évben maga is belépett a kommunista pártba, a rákövetkező évben pedig Moszkvába utazott, tanulni és dolgozni. Az elutazása előtt Mao Ce-tung (Mao Zedong) személyesen látta vendégül egy vacsorára. 1941-ben a német támadás elől menekülni kényszerült, de Seng Si-caj (Sheng Shicai) a korábban szovjetbarát, ám ekkorra antikommunistává váló észak-kínai hadúr megakadályozta hazatérését, így Kazahsztán fővárosában, Almatiban ragadt. Itt születtek a Nemzet felszabadítása és a Szent háború című szimfóniái és zenekari szvitjei. Itt elkapta a TBC-t. A háború végén visszautazott Moszkvába, kórházi kezelésre. 1945. október 30-án hunyt el egy a Kremlhez közeli kórházban. Művei Hszian Hszin-haj (Xian Xinghai) rövid élete során közel 300 művet komponált és több zenei tanulmányt is hagyott az utókorra. Filmzenéi között találjuk Gaston Leroux Az Operaház Fantomjának kínai filmváltozatához, az 1937-es Éjféli dalhoz írt zenéjét, melyet a film 1995-ös remakejéhez, a The Phantom Lover-hez is felhasználtak. Dalok, kórusművek Szél (1934) A vándor dala (1934) A nemzet megmentése (1935) Gerillák dala (1935) Az utak megnyílnak általunk (1936) A hatalmas Szibéria (1936) Az Anyaföld gyermeke (1936) A Tajhang (Taihang) hegységben (1937) Ugrás az ellenség háta mögé (1937) Termelési kórus (Op.6., 1939) Zenekari művek Sárga Folyó kantáta (Op.7., 1939) Hszimenghuj (Ximenghui) Kantáta (1940) Kínai rapszódia fúvósokra és vonósokra (Op.26.) 'Amangeldy' szimfonikus költemény (Op.22.) 1. 'A Nemzet felszabadítása' szimfónia (Op.5., befejezés: 1941) 2. 'Szent Háború' szimfónia (Op.17., 1942) D-moll hegedűszonáta (Op.3., 1934) 1. szvit (Op.9.) 2. 'Azolla' szvit (Op.10.) 3. 'Minden vörös a folyó felett' szvit (Op.14.) 4. szvit (Op.15.) Három kazah tánc Sárga Folyó zongoraverseny Emlékezete Kanton (Guangzhou) városban nevét viseli a Hszin-haj (Xinghai) Zenei Konzervatórium, Hszin-haj (Xinghai) Hangverseny Terem, a Panjü (Panyu) Hszian Hszin-haj (Xian Xinghai) Emlékközpont és a Hszin-haj (Xinghai) park. Makaón utca viseli a nevét, melynek elején áll a zeneszerző szobra, amelyet születésének 100. évfordulójakor állítottak. A délkelet-kínai Talienben (Dalianban) teret neveztek el róla. Almatiban is utca viseli a nevét, 1999 novembere óta. A városban emlékművet is állítottak a zeneszerző tiszteletére. 2009 -ben egy házaspár, Csienkuan Li (Qiankuan Li) és Kujjün Hsziao (Guiyun Xiao) , filmet forgatott Hszin-haj (Xinghai) nehéz gyermekkoráról és édesanyja áldozatos munkájáról, A Csillag és a Tenger címmel. Mahmúd al-Gatrífi Mahmúd al-Gatrífi (1964. június 26. –) ománi nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Mahmúd Mohammed Dzsuma al-Gatrífi. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés Az Ománi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2002-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2008-ban, a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. AFC Challenge Cup 2006-ban Bangladesben rendezték az ázsiai válogatottak részére kiírt labdarúgó tornát, ahol az AFC (JB) bíróként foglalkoztatta. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a FIFA/AFC JB referense, játékvezető ellenőre. 522 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 470-es évek – 480-as évek – 490-es évek – 500-as évek – 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek Évek: 517 – 518 – 519 – 520 – 521 – 522 – 523 – 524 – 525 – 526 – 527 Timelash A Timelash a Doctor Who sorozat 141. része, amit 1985. március 9. és március 16. között mutatott be a BBC1. Történet A Karfel bolygó lakóit egy Borad nevű kegyetlen zsarnok nyomja el. Bárki, aki szembeszegül az akaratával, az időkorbács névre hallgató időalagútba dobják. Mikor a Doktor a bolygóra érkezik, egy Vena nevű asszony megmentését kérik tőle. Az asszonyt az időkorbáccsal a Földre dobták, azonban nála volt egy értékes amulett, amit a Borad vissza akarna kapni. Ha a Doktor a kérést visszautasítja, Peri élete kerül veszélybe... Könyvkiadás A könyvváltozatát 1986. május 15-én adta ki a Target könyvkiadó. Írta Glen McCoy. Otthoni kiadás VHS-en 1998. január 5-én adták ki. DVD-n 2007. július 9-én adták ki. Egyebek A zenét Elizabeth Parker szerezte, aki korábban a speciális hangokat készítette a Blake’s 7 sorozat számára. A történetben többször utalnak H. G. Wells híres regényeire, mint Az időgép, Dr. Moreau szigete , A láthatatlan ember , Világok harca . Rubens Barrichello Rubens Barrichello (teljes nevén: Rubens Gonçalves Barrichello; São Paulo, 1972. május 23. –) brazil autóversenyző, jelenleg a Stock Car Brasil sorozatban szereplő Full Time Sports versenyzője. Korábban, 2012-ben az IndyCar előtte pedig 1993-tól 2011-ig a Formula–1 mezőnyének volt a tagja. Itt messze ő indult a legtöbb nagydíjon a világbajnokság történelmében, 1993 óta tartó pályafutása során a 2007-es évet kivéve minden szezonban szerzett pontot. A 2008-as török nagydíj óta ő minden idők legtapasztaltabb Formula–1-es versenyzője. Kétszer végzett az egyéni világbajnokság harmadik, és szintén kétszer a második helyén. Legjobb eredményét 2004-ben érte el, világbajnoki ezüstéremmel és 114 ponttal. Pályafutás A Formula–1 előtt Barrichello 1981-ben, kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ig öt brazil bajnoki címet és két Dél-Amerika-bajnoki címet nyert. 1988-ban a kilencedik helyen végzett a gokart világbajnokságban, majd 1989-ben autókra váltott. Ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a brazil Forma-Ford 1600 bajnokságban. 1990-ben Európába költözött és a Forma-Vauxhall-Lotus sorozatban (11. hely), valamint a Forma-Opel-Lotus sorozatban versenyzett, amelyet azonnal meg is nyert (futamgyőzelem Zandvoortban, Silverstone-ban, Hockenheimben, Spa-Francorchamps-ban és Jerezben). Ugyanezt tette a következő szezonban a West Surrey Racing Team színeiben a brit Formula–3-ban, ahol David Coulthard volt legnagyobb ellenfele. 1992-ben a Forma-3000-be szerződött az Il Barone Rampante csapathoz és a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Tehetségére ekkor már a Formula–1-es csapatok is felfigyeltek, így 1993-ra leszerződtette a Jordan csapat. A Formula–1-ben 1993-96: Jordan Barrichello két pontot szerzett első Formula–1-es szezonjában, 1993-ban és a bajnokság 17. helyén végzett, de ez nem tükrözi híven a nyújtott teljesítményét: mindössze harmadik futamán, az európai nagydíjon például a harmadik helyen autózott, amikor műszaki hiba miatt kiesett. 1994 nagy sokkal kezdődött a Formula–1 számára: a szezon harmadik versenyhétvégéjén, a San Marinó-i nagydíjon életét vesztette Roland Ratzenberger az időmérő edzésen, majd Ayrton Senna a versenyen. Rubens Barrichello még a pénteki szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet és kórházba került. Könnyebben sérült (rövid eszméletlenség, orrtörés), de Senna halálhíre nagyon lesújtotta – annál is inkább, mivel a háromszoros világbajnok barátja és pártfogója volt. Barrichello a szezon során 19 pontot gyűjtött és a világbajnoki pontverseny hatodik helyén végzett. Legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Spa-Francorchamps-ban pole-pozíciót szerzett. Soha előtte még ilyen fiatal versenyzőnek nem sikerült ez a bravúr. (2003-ban Fernando Alonso döntötte meg ezt a rekordot). A brazil versenyző 1995-ben és 1996-ban is a Jordannél maradt, előbbi szezonban 11 ponttal a 11. helyen végzett a világbajnokságban, utóbbiban 14 ponttal a nyolcadik helyen. Az 1995-ös szezon végén ajánlatot kapott a Ferrari csapattól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa az átszerveződő olasz csapatnál, ám Barrichello olyan sokáig hezitált, hogy végül csapattársa, Eddie Irvine kapta meg a megbízatást. 1997-99: Stewart 1997-ben Barrichello az újonnan alakuló Stewart csapathoz szerződött, melynek alapítója, tulajdonosa és névadója a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart volt. Barrichello remek kapcsolatot alakított ki a skót csapatvezetővel – szinte apa-fiú viszony volt az övék. 1997-ben a brazil versenyző a világbajnokság 13. helyén végzett 6 ponttal, 1998-ban pedig a 12. helyen 4 ponttal. 1999-ben a Stewart jelentősen feljavult és Barrichello azonnal megcsillantotta tudását: szerzett egy pole-pozíciót Magny-Cours-ban, háromszor végzett dobogón és többször vezette a versenyt. Csapattársánál, Johnny Herbertnél a szezon legnagyobb részében jobb teljesítményt nyújtott, így a sors furcsa fintoraként értékelhető, hogy a kaotikus európai nagydíjat Herbert nyerte meg, míg Barrichello „csak” harmadik lett. A szezon végén Barrichello 21 ponttal a 7. helyen végzett, teljesítményével pedig ismét magára irányította a Ferrari figyelmét. 2000-05: Ferrari 2000 Barrichello ezúttal elfogadta a legendás olasz csapat ajánlatát, így az akkor még kétszeres világbajnok Michael Schumacher csapattársa lett. Barrichello rögtön első Ferrarival futott versenyén – a 2000-es ausztrál nagydíjon – a második helyen végzett Schumacher mögött és a szezon során még további nyolc alkalommal állhatott fel a dobogóra. Kilenc dobogós helyezéséből négy volt harmadik hely, négy második és egy alkalommal, esős versenyben – Hockenheimben – nyerni is tudott. Az időmérő edzésen a brazil versenyző csak a 18. helyet szerezte meg, mivel elromlott az autója és a csapattársára beállított tartalékautóval csak nehezen bírt. A verseny azonban szerencsésen alakult számára: Schumacher kiesett, a Ferrari legnagyobb riválisának számító McLaren-Mercedes versenyzői, Mika Häkkinen és David Coulthard pedig egy rossz – vagy inkább bátortalan – döntés áldozatai lettek. A futam végén elkezdett esni az eső és a két McLaren-versenyző kiment intermediate gumikért a boxba. Barrichello azonban vállalta a kockázatot, hogy továbbra is száraz gumikon marad kint a vizes pályán, és ez a merészség meghozta számára pályafutása várva-várt első Formula–1-es futamgyőzelmét. Emlékezetes pillanat volt, amikor a futam után Barrichello a dobogón állva egy brazil zászlót szorongatva zokogott örömében. Az 1993-as, Senna győzelmével zárult ausztrál nagydíj óta nem nyert brazil versenyző futamot a Formula–1-ben. A szezon végén Barrichello 62 ponttal a világbajnokság negyedik helyén végzett és csapattársával, Schumacherrel – aki megnyerte az egyéni világbajnokságot – együtt a konstruktőri világbajnoki címet is megszerezték a Ferrarinak. 2001 2001-ben Schumacher ismét diadalmaskodott a világbajnokságban, ám Barrichellónak ezúttal nem sikerült futamot nyernie. Dobogóra azonban tíz alkalommal állhatott fel – ebből ötször-ötször a második, illetve harmadik helyre. A világbajnokságban 56 ponttal a harmadik lett Schumacher és Coulthard mögött. A Ferrari ismét világbajnok lett a konstruktőrök között. 2002 2002-ben a Ferrari dominált és Schumacher fölényesen – 144 pontot gyűjtve – nyerte meg a világbajnokságot. Barrichello második lett, de „csak” 77 ponttal. A brazil versenyző négy alkalommal nyert: az európai nagydíjon, a magyar nagydíjon, az olasz nagydíjon és az Egyesült Államok Nagydíján. Utóbbi futamon Schumacher átengedte neki a győzelmet – feltehetőleg törlesztésként azért, mert Barrichello a szezon hatodik futamán, az osztrák nagydíj az utolsó körben csapatutasításra maga elé engedte a németet. Az eset nagy felháborodást váltott ki és következményeként 2003-tól betiltották a direkt csapatutasítás alkalmazását a Formula–1-ben. Más kérdés, hogy a csapatok számára továbbra is kínálkoznak lehetőségek arra, hogy – bizonyíthatatlanul – beavatkozzanak a két versenyzőjük közötti versenybe. 2003 2003-ban visszaesett a Ferrari, Schumacher azonban ismét megnyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari pedig a csapatvilágbajnoki címet – de csak két ponttal Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) előtt. Barrichello két versenyt nyert (Silverstone, Suzuka) és 65 ponttal a bajnokság negyedik helyén végzett. 2004 2004-ben újabb domináns Ferrari-év következett, ám míg Schumacher 13 futamot nyert, addig Barrichello „csak” kettőt (Monza, Sanghaj). A világbajnoki pontversenyben a brazil 114 pontot gyűjtött és második lett Schumacher mögött. Ez természetesen a Ferrarinak is újabb konstruktőr-világbajnoki címet jelentett. 2005 2005-ben a Ferrari versenyképessége – feltehetőleg az új szabályok miatt, amelyek egy szett gumi használatát engedélyezték egy versenyre – hatalmasat zuhant. Az előző évi dominanciából semmi sem maradt, versenyt is csak egyet tudtak nyerni: Schumacher révén azt az indianapolisi futamot, amelyen a Michelin gumijait használó csapatok nem álltak rajthoz, mivel abroncsaik veszélyesnek bizonyultak a pályán. Barrichello 38 ponttal a világbajnokság nyolcadik helyén fejezte be a szezont – és ezzel pályafutása Ferrarinál eltöltött szakaszát. A brazil versenyzőt egy ideje már nyomasztotta, hogy nem tud kilépni Schumacher árnyékából, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Monacóban Schumacher – a hetedik helyért – agresszíven megelőzte őt az utolsó körben. Barrichello a médiában is hangot adott nemtetszésének, „veszélyesnek” ítélve a manővert. Barrichello ebben az időszakban már tárgyalásokat folytatott a Hondával, akik Jenson Button mellé kerestek csapattársat 2006-ra. A brazil versenyző csapatváltását az is ösztönözte, hogy a Hondánál honfitársa és régi barátja, Gil de Ferran lett a sportigazgató. Barrichellót ugyan 2006 végéig szerződés kötötte a Ferrarihoz, ám a Ferrari hajlandó volt szankciók nélkül belemenni az idő előtti szerződésbontásba, így a versenyző 2006-tól a Hondánál folytathatta pályafutását. 2006-08: Honda 2006 Barrichello 2006-ban tehát Jenson Button oldalán a Honda versenyzője lett. A szezon elején Button jobb volt nála, mivel a Honda által megkövetelt vezetési stílus nagyban különbözött mindattól, amihez eddig Barrichello hozzászokott. Barrichello azonban a neki nem fekvő Hondával is javult és a legutóbbi futamokon már leggyakrabban Button előtt kvalifikálta magát. 2007 2007-ben a Honda gyári csapata drámaian visszaesett, az idény első felében még a fiókcsapatuk, a Super Aguri is jobb volt náluk. Az időmérő edzéseken nagyon ritkán jutottak be a harmadik szakaszba, a pontszerzés pedig rendre elmaradt. A kínai nagydíj után szóba került a menesztése, amikor is Button a gyengécske Hondával megszerezte a versenyen az ötödik helyet, ám Barrichello csak 15. lett. Az évadot végül 0 ponttal fejezte be Barrichello, így eddig ez az egyetlen teljes szezon a karrierjében, amikor nem szerzett pontot. 2008 2008-ban a 16. szezonját kezdte meg a Formula–1-ben, amely során megdöntötte a legtöbb versenyen való indulás rekordját. Ezt 1993 óta Riccardo Patrese tartotta, 256 futammal. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon a 6. helyezést érte el, de utólag kizárták, mert a versenyen piros lámpánál hagyta el a boxutcát. A maláj nagydíjon a 13., a Bahreinin a 11. helyen ért célba. A spanyol nagydíj előtt az új fejlesztéseknek köszönhetően optimista volt, de csak a 11. helyről indulhatott. A versenyen az egyik boxkiállásnál megrongálódott több terelőszárny is az autóján, ami a futam feladására kényszerítette. Barrichello és a Honda csapat a török nagydíjon ünnepelte a 257. futamát és Patrese rekordjának a megdöntését. A versenyen a 12. helyről indulva 14.-ként ért célba, körhátrányban. Az esős monacói nagydíjon megszerezte első 2008-as pontjait, 6. lett. Ezzel véget ért a 2006-os brazil nagydíj óta tartó, 23 futamot felölelő pontszerzés nélküli sorozata. Kanadában ismét pontot szerzett, egykiállásos stratégiával a tizedik helyről a hetedikre jött föl. Rövid ideig a versenyt is vezette. A francia nagydíjon váltócsere miatt rajtbüntetést kapott, és csak az utolsó, 20. helyről indulhatott, ahonnan a 14.-re küzdötte fel magát. A brit nagydíjon a 3.-dik helyre repítette a Hondát a zuhogó esőben, a csapat jó taktikájának - amikor nagyon rákezdett az eső, kihívták extrém esőgumiért - köszönhetően. Hockenheim már nem alakult ilyen jól Barrichello és a Honda számára: a versenyző csak a 18. helyről indulhatott, és miután ütküzött az 50. körben, kiesett a versenyből. A magyar nagydíjon megint csak a 18. lett az időmérőn, igaz, most Sébastien Bourdais öthelyes rajtbüntetése (ő a 14. helyre kvalifikálta magát) miatt előrelépett egy helyet. Az első boxkiállásánál a csőből kifolyt és meggyulladt a benzin, el kellett oltani, ettől a kiállás nagyon elhúzódott. Így Barrichello csak a 16. lett. Valenciában már csak a 19. lett az időmérőn, és a futamon a boxból kellett rajtolnia. Végül itt is csak a 16. lett. A belga nagydíjat feladni kényszerült, Olaszországban 17. lett. A szingapúri nagydíjon ismét műszaki hiba hátráltatta, egyike volt a verseny öt kiesőjének. Az idény hátralevő három versenyén célba ért ugyan, de pontot már nem szerzett. A világbajnokságban a 14. helyen zárt, 11 ponttal. 2009 - Brawn GP 2008. decemberében a Honda bejelentette, hogy kiszáll a Formula–1-ből és eladja csapatát. Hosszú várakozás után, 2009. februárjában végül a korábbi csapatfőnök, Ross Brawn vette meg a korábbi Honda csapatot és Brawn GP néven, brit színekben benevezte a 2009-es világbajnokságra. Barrichello helye is ekkor vált véglegessé, Bruno Sennával szemben. Az új szabályoknak megfelelő autó készen volt ugyan, de a versenyzők csak néhány héttel a világbajnokság rajtja előtt tesztelhették. Az idénynyitó ausztrál nagydíjon a második helyről rajtolhat csapattársa, Button mellől, és a második helyen végzett, Button pedig az első helyet szerezte meg Ausztráliában. A második, Maláj nagydíjon Barrichello ismét kedvező pozícióból indulhatott, de a félbeszakított versenyt végül 5. helyen zárta, csapattársa Jenson Button pedig ismét megszerezte az első helyet. A 2009-es európai nagydíjon 5 év után újra nyerni tudott. A belga nagydíjon, Spában egy gyengébb eredmény következett (7. hely), majd kiváló versenytaktikával, az 5. helyről rajtolva, egy boxkiállással a monzai olasz nagydíjon megszerezte 2009. évi második, pályafutása 11. futamgyőzelmét, életben tartva világbajnoki reményeit. 2010 - Egy régi álom teljesülése: Williams 2010-től a Williams csapatnál versenyez, ahol egy új rekordot állít fel a bahreini nagydíjon: 18. idényét kezdi el a Forma-1-ben, amit még senkinek sem sikerült elérnie. Csapattársa a csapat előző évi tesztpilótája, a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg. Az év első futamán, Bahreinben 11. helyről rajtolva 10.-ént ért célba. Ausztráliában a 8. helyen végzett. Malajziában a 7. rajtpozíciót szerezte meg, de sajnos a rajtnál beragadt egy probléma miatt és csak a mezőny után sikerült elindulnia, 12. fejezte be a versenyt. Spanyolországban a 9. helyen ért célba 2 pontot szerezve ezzel. Monacóban baleset miatt a 9. helyről feladni kényszerült a versenyt. A következő két versenyen, Törökországban és Kanadában is csak 14. lett. Valenciára a Williams újításokkal érkezett. Az időmérőn a két Williams EZREDRE azonos kört ment, de Hülkenberg hamarabb megtette mért körét így Barrichello a 9. helyről indulhatott. A rajtnál lerajtolta Hülkenberg majd a hibázó Webber mellett is elment, Barrichello a futamon a 4. lett. Angliában az időmérőn remeklő Barrichello a 8. rajt helyről indulhatott. A futamon 5.-ként ért célba, és meglett a Williams első dupla pontszerzése hisz Hülkenberg is a 10. lett. A német nagydíjon is a 8. helyről indulhatott, de a rajtot elrontotta és a 4. kanyarban még Kobayashi is feltartotta így csak a 12. lett Hülkenberget megelőzve a futamon. A Hungaroringen a gyors körén több apró hibát is vétett így csak a 12. helyről rajtolhatott. A futamon a 10. lett egy hajmeresztő előzést bemutatva Michael Schumacheren. A Belga nagydíjon a kiváló 7. rajthelyet szerezte meg a kemény gumikon. A futamon azonban az első kör utolsó kanyarjában kiesett amikor autója nem állt meg és belecsapódott Fernando Alonso Ferrarijába. Az Olasz GP-n bejutott a Q3-ba és ott a 10. helyet kaparintotta meg. És a futamon is 10.-ként ért célba. Szingapúrban a 6. helyről indulhatott és a futamon is huzamosabb ideig volt Webber előtt és a kiváló 6. helyen ért célba. A japán nagydíjon a 7. helyről indult a futamon azonban az autója meghibásodott, végig csúszkált és a végén csak a 9. helyen ért célba. Koreában a 10. helyről indult és a futamon a 7. helyen ért célba. Brazíliában Hülkenberg az első helyről indulhatott Barrichello pedig a 6.-ról. A Futamon elrontották a box kiállást a később Alguersuari defektet okozott a rutinos brazilnak és még hátrébb esett. Végül csak a 14. lett. Abu Dhabiban a 7. helyről indulhatott. De a futamon itt sem volt szerencséje. Rossz volt a boxtaktika és végül csak a 12. lett. Rubens Barrichello a 2010-es évét az összetett 10. helyen zárta 47 ponttal. 2011 A Williams nagy reményekkel indult az évnek, mert a téli teszteken jól működött az autó, Rubens tesztnapot is tudott nyerni, azután az Ausztrál nagydíj időmérője mindenképp csalódás volt, ugyanis mindkét autó elvérzett a Q2-ben, Pastor Maldonado a 15., míg Barrichello csak a 17. lett. A futamon Rubensnek lett volna esélye a pontszerzésre, de összeütközött Nico Rosberggel, amiért később box-utca áthajtásos büntetést kapott és a verseny utolsó fázisában műszaki probléma miatt kiállt. A helyzet ezek után csak rosszabbodott, Malajziában már a Q1-ben meg kellett küzdenie egymással a két pilótának a bejutó helyért, ami végül Rubens Barrichellonak sikerült, de ő sem tudott tovább menni a Q3-ba, csak a 15. lett, Maldonado a másnapi futamon a 18. helyről indulhatott. A futamon ismét mindketten kiestek, Barrichello előbb Sutillal koccant, defektet kapott és idő előtt boxba hajtott új szett gumikért, azonban a futam középső fázisában hidraulikai probléma miatt kiállt, Maldonado eddig sem jutott, mert már a 8. körben kiállt, a motor gyújtásproblémái miatt. Ezután az autó nemhogy javult volna, de még lassabb lett, Rubens mindössze kétszer fért be a pontszerzők közé, mindkétszer 9. helyen végzett, előbb a balesetekkel tarkított Monacói nagydíjon, majd az eső áztatta Kanadai nagydíjon, Barrichello az évet a 17. helyen fejezte be, 4 ponttal míg csapattársa, Maldonado csak 1 pontot szerzett, a 19. lett a végelszámolásnál, a csapat a gyártók pontversenyében 5 ponttal mindössze a 9. helyre volt elég, csak a három kis csapatnál bizonyultak erősebbnek! Rubens helye hosszú ideig kérdéses volt, ám amikor Frank Williams kimondta a végítéletet - azaz, hogy Rubensnek távoznia kell ugyanis Bruno Senna veszi át a helyét - Barrichello sorsa megpecsételődött a 2012-es idényre. A Formula–1 után IndyCar Rubens 2012-ben az IndyCarban versenyzett a KV Racing Technology csapatnál. A bajnokságban a 12. helyen végzett, de 2013-ra nem talált csapatot ezért távozott a sorozatból. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Stock Car Brasil eredménysorozata † Nem jogosult pontokra. * A szezon jelenleg is zajlik. Magánélet Rubens Barrichello nős, felesége Silvana Giaffone. Két fiuk van: a 2001-ben született Eduardo és a 2005-ben világra jött Fernando. A család Monte-Carlóban él. Becenevek Barrichello gyakran használt beceneve: „Rubinho”, azaz „kicsi Rubens”. Stazione di Cusano Milanino Stazione di Cusano Milanino 2015-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Cusano Milanino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Milánó–Asso-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Paderno Dugnano Stazione di Cormano-Brusuglio Bánóczy Ferenc Bánóczy Ferenc (Sátoraljaújhely, 1829. augusztus 19. – Ungvár, 1886. december 31.) megyei főjegyző, újságíró, lapszerkesztő. Élete Iskoláit szülővárosában és Kassán végezte; 1848–1849-ben honvéd volt. 1856–1860 között Ungvárott a törvényszéknél szolgált, majd 1860-ban alkotmányos tisztviselő lett. 1867-ben Ung megye első aljegyzőjévé választotta. 1871-ben lett főjegyző, amely tisztségét Ungvárott haláláig betöltötte. Munkái A Pesti Naplónak és majd valamennyi fővárosi lapnak rendes levelezője volt. 1863. május 2-án Felvidék című vegyes tartalmú hetilapot indított meg Ungvárott és 1865. január 1-jétől 1866. július 12-éig Kassán szerkesztette. 1867. október 16-án Ung című hetilapot alapított Ungvárott és azt politikai és vegyes tartalommal 1876. június 22-éig szerkesztette. Rózmann Ákos Rózmann Ákos (Budapest, 1939. július 16. – Stockholm, 2005. augusztus 12.) magyar-svéd zeneszerző, orgonaművész. Élete 1957 és 1961 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Sugár Rezső zeneszerzés-növendéke volt. 1961-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként Szervánszky Endrétől zeneszerzést, Pécsi Sebestyéntől orgonát tanult. Mindkét szakon diplomát szerzett 1966-ban. Ezt követően a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Ének- és Zeneiskolai Tanárképző Intézet Szegedi Tagozatán transzponálást és partitúraolvasást tanított. A hatvanas évek végén filmzenét komponált a Mafilm számára. Zongorára és fuvolára írt Improvvisazione című műve 1971-ben jelent meg a Zeneműkiadónál. 1971-ben ösztöndíjat kapott, mely lehetővé tette, hogy Svédországban folytassa zeneszerzés-tanulmányait. Ingvar Lidholm tanítványa lett a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán. Itt ismerkedett meg az elektroakusztikus zeneszerzés eszközeivel, melyek új világot nyitottak meg a számára. Kísérleteit a stockholmi Zeneművészeti Főiskola stúdiójában és az EMS-ben (Stockholmi Elektroakusztikus Zenei Stúdió) kezdte meg. E kísérletek első eredménye az 1974-es Impulsioni (rövid elektronikus darabok ciklusa), mely az 1976-os bourges-i Concours International de Musique Electroacoustique harmadik díját nyerte el. Miután tanulmányait a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán 1974-ben befejezte, Rózmann Svédországban maradt, és élete hátralevő részét Stockholmban töltötte. Ettől az időtől fogva az elektroakusztikus zenét tekintette alkotói ötletei megvalósítása elsődleges eszközének. Első nagy feltűnést keltő nyilvános zeneszerzői szereplése a Bilder inför drömmen och döden (Az álom és a halál képei) bemutatója volt 1978. március 9-én. A koncertet Stockholm egy nagyméretű rendezvénycsarnokában, a Circusban tartották. Rózmann első nagy formátumú elektroakusztikus műve rendkívüli hatást gyakorolt a közönségre és a sajtó figyelmét is magára vonta. Svédországi tartózkodása alatt Rózmann folytatta orgonaművészi tevékenységét is. Kezdetben koncerteket adott, illetve a Sankta Eugenia katolikus templom orgonistájaként működött. 1978-ban állandó kinevezést kapott a stockholmi Katolikus Dómtemplom orgonistai állására. Itt találkozott Viveca Servatius kórusvezetővel és zenetudóssal, aki élettársa és később felesége lett. Ugyanebben az évben kezdte komponálni második nagy formátumú művét, a Tolv stationert (Tizenkét stáció). Ebben első ízben használt akusztikus eredetű hangzásokat, szemben kizárólag szintetikus hangokból építkező korábbi műveivel. A 2001-ben befejezett, több mint hat órás játékidejű mű első részeit már 1984-ben bemutatták a stockholmi Kulturhusetben. Rózmann a nyolcvanas évek elején kezdte összeállítani saját stúdióját, melyet a Katolikus Dómtemplom pincéjében helyezett el. Új műveinek jelentős része itt készült. Élete végéig gyakran dolgozott az EMS-ben is, itt elsősorban új darabjainak végső munkafázisait végezte el. 1980 és 2005 között nyolc elektroakusztikus művet komponált Orgelstycke (Orgonadarab) címmel. Főhangszerének, az orgonának a hangjai e darabokban és más műveiben is fontos szerepet kapnak, csakúgy, mint az emberi hangok, valamint a vonóval megszólaltatott citera és a preparált zongora hangjai. Rózmann harmadik epikus hosszúságú műve, a Rytmer och melodier (Ritmusok és melódiák) 1987-ben készült el, bemutatójára 1988-ban került sor a stockholmi Berwaldhallenban. 1990-ben három szerzői esten játszották műveit a Fylkingenben, a kortárs zene stockholmi központjában. A hat előadott kompozícióból háromnak ekkor volt az ősbemutatója. Svédországban még életében bemutatták közel harminc művének szinte mindegyikét. Magyarországon nyilvános koncert keretében csak egyet, Trumpetmusette című szerzeményét, mely a Magyar Rádió 1994-es Elektronikus Zenei Fesztiváljára készült. 1996-ban Rózmann Skogåsba, Stockholm egyik elővárosába költözött. Ide szállította át stúdióját is, miután 1997-ben a Katolikus Dómtemplomban betöltött állásából kilépett. Ugyanebben az évben fejezte be De två, med tre instrument című szerzeményét, egyik legkoncentráltabb művét. 2005 januárjában készült el utolsó befejezett darabja, Det gråa blocket, Orgelstycke nr III/a (A szürke tömb, Orgonadarab nr. III/a), mely a zeneszerző nyolcvanas években keletkezett tervein alapszik. Februárban még megélte műveinek egyik legnagyobb és legsikeresebb koncertsorozatát. A Stockholm New Music fesztivál öt egymást követő délutánján a Tyska kyrkanban a Mässa (Mise) gyűjtőcím alatt adták elő Orgelstycke nr IV (Kyrie eleison) című szerzeményét és hatalmas Gloria-ciklusát. Az 1989 és 2004 között keletkezett Gloria-ciklus előadása körülbelül hét órát vesz igénybe. 2005 májusának végén diagnosztizálták hasnyálmirigy-rákját. A kezelést elutasította, s a Stockholm közelében levő Huddinge kórházban 2005. augusztus 12-én békésen elhunyt. Halotti szertartására szeptember 5-én került sor a Tyska kyrkanban. Saját kívánságának megfelelően hamvait a szélbe szórták. Zenéjéről Rózmann Ákos zenéjében megalkuvást nem ismerő természete tükröződik. Mint munkájának lázas elkötelezettje, órákra ablaktalan stúdiókba zárkózott, s gyakran késő éjszakáig dolgozott. Nem vett részt a hivatalos zeneélet rendezvényein, s későbbi éveiben saját műveinek előadásaira, bemutatóira sem ment el. Munkájával sem a szakma elismerését, sem a közönség tetszését nem kereste. Kizárólag saját víziójának lehető legtökéletesebb megvalósítását tartotta szem előtt. E víziót maguk a – sokféle forrásból felvett – hangok inspirálták. A nyersanyagokban rejlő tulajdonságokat Rózmann különlegesen plasztikussá tette, rendkívüli erejű drámát teremtve, különösen nagy formátumú műveiben. E dráma az emberi létezés legalapvetőbb konfliktusait jeleníti meg, megdöbbentő képét adja legsötétebb mélységeinek, s rámutat, hogy bűn és tisztaság, sötétség és fény együtt járnak, minőségeik kölcsönösen feltételezik egymást. Rózmann zenéje gyakran használ szimbolikus és képszerű elemeket: buddhista és keresztény szertartászenéből vett idézeteket az egyik oldalon, erőszakos csörömpölést, morgást és ördögi nevetést a másikon. E két erő hangjai között megszólal a nekik kiszolgáltatott, szenvedő emberi lélek jajkiáltása. Pellai Marszüasz Marszüasz (görög betűkkel Μαρσύας Περιάνδρου Πελλαῖος, i. e. 356–i. e. 294) görög történetíró. Pellából származott, a félszemű Antigonosz Monophthalmosz mostohatestvére volt, később Démétriosz Poliorketész hadvezére lett. „Makedonika” címmel egy 10 részből álló munkát írt, amely Makedónia történelmét dolgozta fel az első királytól egészen Nagy Sándor szíriai hadjáratáig. Nem azonos vele a Philippiből származó Marszüasz, aki egy, 12 részből álló helytörténeti munkát készített „Attika” címmel. Mindkét szerző munkáiból mindössze töredékek maradtak fenn. Brazília az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Brazília az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 18 sportágban 221 sportoló képviselte, akik összesen 15 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Lovaglás * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el ** - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el, szétugrásban a 7. helyen végzett, így 8. lett Ökölvívás RSC - a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Sportlövészet * - tíz másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás sz* - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el, szétúszásban 22,71-es időeredménnyel első lett, 7. helyen jutott a döntőbe * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - kizárták ** - nem indult Pfeiffera asuntapatensis A Pfeiffera asuntapatensis egy közelmúltban felfedezett epifita kaktusz. Jellemzői Endemikus epifita növény, szára 1,5 m hosszúra nő meg, közepesen elágazó. Szárszegmensei nem determinált növekedésűek, 25–30 mm szélesek, max. 4 mm vastagak, és 400 mm hosszúak. Szélei konvexek, az areolák területei szembetűnők. Areolái 25–40 mm-enként helyezkednek el a hajtások élein, gyapjasan szőrösek, 3 mm magasak és 3–4 mm átmérőjűek, a tövisek fejlettsége a korral növekedik. Az epidermisz finom tapintású, sötétzöld. Virágai magánosak, laterálisak, visszahajlóak, 10–15 mm átmérőjűek (alkoholban tartósítva 14–19 mm), 7–10 mm hosszúak. Pericarpium 20–30 mm hosszú, 3-5 élű, gyakran kis szőrös areolákat hordoz, narancsszínű, a legkülső szirmok 5–15 mm hosszúak, narancssárgák, a külső szirmok elliptikusak, 5–20 mm hosszúak, narancssárgák (ex situ Santa Cruz: vörösek), a belső szirmok 8–10 mm hosszúak, narancssárgák, vagy vörösek (Santa Cruz). Porzói száma 35-50, a filamentumok hossza (3)-5 mm, színük narancssárga. A portokok krémszínűek. A bibe 50 mm hosszú, csúcsán 4 lobusos, fehér. Virágzása: Bolívia: november-december, Németország: február. Termése még nem ismert. Veszélyeztetettségi státusza nem ismert. Elterjedése Bolívia: La Paz körzet, Saavedra, a Charazani és Apollo közötti út mellett, 1300–1500 m között Pauji-Yuyo-nál, humid hegyi esőerdő. 15°02'30"S, 68°29'W. Gyűjteményben: Krahn-gyűjtemény, Göttingen. (Jelenleg csak a gyűjtés helyéről ismert.) Rokonsági viszonyai Az Acanthorhipsalis subgenus tagja. Karaktereiben hasonlít a Pfeiffera boliviana fajra, rokonsági viszonyuk még vizsgálatokra szorul. Załuski-könyvtár A Załuski-könyvtár (lengyelül: Biblioteka Zaluskich, IPA [ˌbʲiblʲj�ˈt�ka zaˈwuscix], latinul: Bibliotheca Zalusciana) 1747 és 1795 között épült Varsóban. Alapítói Józef Andrzej Załuski és a testvére, Andrzej Stanislaw Załuski római katolikus püspökök voltak. Az első lengyel nyilvános könyvtár, az ország legnagyobb könyvtára és Európa egyik legkorábbi nyilvános könyvtára volt. Az 1794. évi Kościuszko-felkelés után II. Katalin cárnő parancsára az orosz hadsereg kifosztotta a könyvtárat, gyűjteményét az uralkodó pétervári magángyűjteményébe szállította, ahol egy évvel később az éppen akkor alapított szentpétervári nyilvános könyvtár (Имперaторская публичная библиотека), a mai Oroszországi Nemzeti Könyvtár alapja lett. Az 1920-as években az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság kormánya a rigai béke (1921) eredményeként visszaadta a volt Zaluski-könyvtár állományának egy részét a nemrég alapított második Lengyel Köztársaságnak. E gyűjtemény döntő része 1944. októberében a tűz martalékává vált, amikor a németek tervszerűen megsemmisítették a lengyel fővárost a varsói felkelés kudarca után. Története A könyvtárat az első lengyel nyilvános könyvtárnak, valamint a kor egyik legnagyobb könyvtárnak tekintették. Egész Európában csak két-három olyan könyvtár volt, amely hasonlóan gazdag gyűjteménnyel büszkélkedhetett. Kezdetben a könyvtár állománya közel 200 000 könyvtári tételből állt. Az 1780-as évek végéig ez a szám kb. 400 ezerre (nyomtatvány, térkép és kézirat növekedett). A gyűjtemény műalkotásokat, tudományos műszereket, valamint állat- és növénypreparátumokat is felölelt. A könyvtár keddenként és csütörtökönként reggel 7 órától este 19 óráig volt nyitva. A kötelező csend betartása mellett az olvasóktól imádságot is kértek a Załuski-testvérekért. A könyveket kivinni tilos volt, mivel a lopások egyre nagyobb gondot okoztak. Annyira, hogy a két alapító püspök XIV. Benedek pápától is segítséget kért az ügyben. A pápa válaszul 1752-ben bullát állított ki, amelyben kiközösítéssel fenyegette azokat, akik könyveket sajátítottak el a könyvtárból. Ennek ellenére ez a probléma nem szűnt meg teljesen. A püspök testvérek halála után a frissen megalapított Nemzeti Oktatási Bizottság vette át a könyvtár vezetését és átnevezve az intézményt „a Załuski-testvérek és a Köztársaság Könyvtárának”. Húsz évvel később, 1794-ben, Lengyelország második felosztása és a Kościuszko-felkelést követően az orosz katonák II. Katalin cárnő parancsára kiürítették a könyvtárat és Szentpétervárra szállították az egész gyűjteményt, ahol a könyvállomány az egy évvel később megalapított szentpétervári nyilvános könyvtár (oroszul Имперaторская публичная библиотека), a mai Oroszországi Nemzeti Könyvtár alapját képezte. Szállítás közben a gyűjtemény egyes részei megsérültek vagy megsemmisültek. Sokat el is loptak. Később a Załuski-gyűjtemény egyes részei különböző orosz könyvtárakba kerültek. Egy része 1842-ben és 1863 között visszakerült Lengyelországba. Az 1920-as években a lengyel-szovjet háború és azt befejező rigai béke következtében a szovjet hatóságok visszaadtak lengyeleknek kb. 50 000 könyvtári tételt, amelyet viszont 1944 októberében a német katonaság majdnem teljesen megsemmisített Varsó tervszerű pusztítása alatt, a varsói felkelés leverése után. Az eredeti állományból a háborút csak 1800 kézirat és 30 000 nyomtatvány élte túl. 1821-ben a könyvtár eredeti székhelye bérház lett. Az újjáépítés során az épület homlokzatán lengyel uralkodók mellszobrait fedezték fel, amelyek eredetileg a könyvtár belső termeit díszítették, de a felosztások korában elrejtették őket az épület külső falán. Ezért az épületet a „királyok házának” (Dom pod Królami) kezdték nevezni. Az épületet a német hadsereg semmisítette meg a második világháborúban. A háború utáni Lengyel Népköztársaságban építették újjá. A Załuski-könyvtár utódjának az 1928-ban alapított lengyel Nemzeti Könyvtár (Biblioteka Narodowa) tekinti magát. Stephen Benton Elkins Stephen Benton Elkins (New Lexington, 1841. szeptember 26. – Washington, 1911. január 4.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nyugat-Virginia, 1895–1911). Márti (televíziós sorozat) A Márti (eredeti cím: Martine) francia televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat. Magyarországon a Minimax adta. Ismertető A főszereplő, Márti, akinek történetei ezúttal a tévéképernyőkön láthatóak, több sikeres könyv elkészítése után, amelyeket 30 országban, és 30 millió példányban sikerült eladni, a készítőknek. Márti a története során felfedezi az életet, és sok tanultságosat mutat be a nézőknek. Márti történetei több mint 50 éve varázsolják el az olvasókat, és ezennel kalandjait, most a Minimax adón követhetik. Kanász-Nagy Máté Kanász-Nagy Máté (1986 –) magyar szociálpolitikus, politikus. Életrajz Három éves kora óta él Újpesten. 2010-ben végzett szociálpolitikusként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2010 óta aktív párttag a Lehet Más a Politikában. 2011-től dolgozik a Lehet Más a Politika frakciójánál tanácsadóként. 2015-től a Lehet Más a Politika ifjúsági szakszóvivője, majd 2017-től szóvivője. 2018 májusában az LMP székesfehérvári kongresszusa az LMP Országos Elnökségének titkárává választotta. Több önkormányzati választáson indult Újpesten. 2014 novemberében az LMP őt indította az újpesti időközi országgyűlési választáson. A 2018-as magyarországi országgyűlési választáson az LMP képviselőjelöltje a Budapest 11. OEVK-ben és az országos lista 8. helyén. Netscape Navigator A Netscape Navigator egy webböngésző, amit a Netscape Communications fejlesztett 2008. március elsejéig. Jelenlegi tulajdonosa az AOL. Történet Kezdetek Az 1990-es évek elején Marc Andreessen a Netscape Communications társalapítója és a NCSA Mosaic fejlesztői kezdték kifejleszteni a Netscape Navigatort. A fejlesztés neve a Mozilla lett, ami a Mosaic Killer névből alakult ki. A Netscape Navigator kódja részben megegyezett a grafikus Mosaic böngésző kódjával. 1994 októberében Mosaic Netscape 0.9 néven jelent meg. A HTML keretek támogatása újdonságként jelent meg a Netscape böngészőben. 1996-ig a Netscape Navigator a legnépszerűbb webböngésző volt a 16 bites Microsoft és az Apple Mac OS operációs rendszereken. Böngészőháború A Netscape Navigator népszerűsége rohamosan csökkent, amikor megjelentek a Microsoft olyan Windows operációs rendszerei, amik már tartalmazták az Internet Explorer böngészőt. 2002 végén a Netscape Navigator már nem volt a leggyakrabban használt webböngészők között. A Mozilla projekt kezdetétől a Netscape Navigator megszűnéséig A negyedik verziótól a Netscape Navigator böngésző forráskódja nyílt lett és létrejött a Mozilla projekt abból a célból, hogy a programot fejlessze. A böngésző hatodik verziója már a Mozilla projekt forráskódjára épült és a Netscape Communicator programcsomag egyik részeként jelent meg. A Netscape Navigator névből elhagyták a Navigator szót és ettől kezdve Netscape böngészőnek nevezték. A hetedik verzió Mozilla 1.4-re épült és ez volt az utolsó változat, ami az Apple Mac OS operációs rendszereken is működött. A 8.0.1 verzió már tartalmazott azonnali üzenetküldési funkciót és támogatta a Mycroft beépülőt is. Újdonságként jelent meg a programban a Trident böngészőmotor. Lehetett választani, hogy Gecko vagy Trident használatával történjen a weblapok megjelenítése. Ez a verzió az AOL és a Mercurial Communications szoftvercég együttműködésével jött létre. A böngésző kilencedik verziója Mozilla Firefox 2-re épült és új beépülőkkel egészült ki. A Navigator szó újra szerepelt a böngésző nevében, tehát a régi Netscape Navigator néven jelent meg. Az AOL a kanadai Mercurial szoftvercéggel befejezte az együttműködést. 2007. december 28-án az AOL bejelentette, hogy 2008. február elsejével befejezi a böngésző fejlesztését. A felhasználóknak javasolták, hogy térjenek át a Firefox használatára. A hivatalos támogatást az AOL 2008. március elsejéig meghosszabbította. Illanó Illanó (szlovákul: Iľanovo) Liptószentmiklós város része Szlovákiában a Zsolnai kerület Liptószentmiklósi járásában. 2006-ban 509 lakosa volt. Fekvése A városközponttól 3 km-re délre fekszik. Története Területe ősidők óta lakott, közelében a hallstatti kultúra népének települését tárták fel. Illanó egyike a legrégibb liptói falvaknak. Első írásos említése 1233-ból származik. Neve a latin Villa Nova (új falu) névből alakult ki. Lakói mezőgazdasággal, kőművességgel foglalkoztak. Vályi András szerint "ILLANOVA. Plostin Illano. Tót falu Liptó Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Okolitsnához fél mértföldnyire, Szent Miklósnak filiája, határja soványas, fája, réttye elég van, legelője meglehetős." 1910-ben 395 szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptószentmiklósi járásához tartozott. A szlovák nemmzeti felkelés idején az illanói völgyben partizánok rejtekhelyei voltak. 1976-óta Liptószentmiklós része. Nevezetességei Evangélikus temploma. Elátkozott szerelem Az Elátkozott szerelem (Lost and Delirious) egy kanadai film, melyet Léa Pool rendezett. A film Susan Swan, The Wives Of Bath című novellája alapján készült. Cselekmény Mary (Mischa Barton) új diákként érkezik a lánykollégiumba. Szobatársai az úrilány, Tori (Jessica Paré) és a szenvedélyes álmodozó, Paulie (Piper Perabo) lesznek. Mary hamarosan rájön, hogy szobatársai nemcsak barátnők, de szeretők is, ez a tény azonban, maga se tudja megmagyarázni miért, de egyáltalán nem zavarja. Tori és Paulie kapcsolatának azonban idővel híre megy a kollégiumban, és pletykák kezdenek keringeni. Tori nem meri magára vállalni ennek a kapcsolatnak a terhét és inkább szakít Paulie-val, aki ebbe nem akar beletörődni és veszélyes harcba kezd, hogy visszaszerezze szerelmét. Hszie Csün Hszie Csün (Xiè Jūn (��, Hszie Csün)) egyszerűsített kínai írással: ��, (nevét a külföldi szakirodalomban: Xie Jun alakban használják), (Baoding (Bǎodìng Shì), Hopej (Hebei), 1970. október 30. –) kínai női sakkozó, nemzetközi nagymester, a nyolcadik és tizedik női sakkvilágbajnok (1991–1996 és 1999–2001), háromszoros olimpiai bajnok, Kína női sakkbajnoka, nemzetközi versenybíró, FIDE mesteredző. Nemzetközi nagymester 1991-től, női nemzetközi mester 1989-től. 2008. január óta nem vesz részt a nemzetközi Sakkszövetség által nyilvántartott versenyeken. Élete és sakkpályafutása Egy alkalmazott és egy mérnök gyerekeként született Baodingban, de Pekingben nőtt fel. Hatéves korában kezdett el kínai sakkot játszani, és 10 éves korában már Peking lánybajnoka volt. Kormányzati unszolásra hamar elkezdett foglalkozni a „nyugati sakkal” is. Az elégtelen edzési lehetőségek ellenére 14 évesen már ő volt a lányok között Kína sakkbajnoka. Egy ével később megismételte ezt a győzelmét, majd négyszer egymás után megnyerte Kína felnőtt női bajnokságát. 1988-ban a 2–4. helyen végzett a junior sakkvilágbajnokságon. 20 éves korában megnyerte a világbajnokjelöltek versenyét, majd 1991-ben Maia Csiburdanidze legyőzésével a női világbajnoki címet is megszerezte. Ezt a címét sikeresen védte meg 1993-ban, de 1996-ban Polgár Zsuzsa elhódította tőle. 1999-ben Alisza Galljamova elleni győzelmével másodszor is megszerezte a világbajnoki címet, miután a címvédő Polgár Zsuzsa a számára nem megfelelő helyszín és versenyzési feltételek miatt nem állt ki ellene. Címét 2000-ben a kieséses rendszerű világbajnoki versenyen szerzett első helyével megerősítette. A 2001-es világbajnokság előtt visszavonult az aktív sakkozástól. 1989-ben lett női nemzetközi mester, 1991-ben a női világbajnoki címhez a Nemzetközi Sakkszövetség a nemzetközi nagymester címet adományozta neki. Az 1998-ban, 2000-ben és 2004-ben a női sakkolimpián aranyérmet nyert kínai csapat elsőtáblásaként járult hozzá a sikerhez. A világranglistán hosszú ideig állt a 2. és 3. helyen, az 1. helyet elfoglaló Polgár Judit mögött. Kínában hősként tekintenek rá, sikerei nagymértékben hozzájárultak hazájában és egész Ázsiában a sakk népszerűségéhez, és a kínai sakkozónők későbbi eredményeihez. 1991 előtt a „nyugati” sakkot alig ismerték Kínában, világbajnoki címe megszerzése után több százezer gyermek kezdett el sakkozni, ma ez a szám milliós nagyságrendű. Az 1990-es évek végén pszichológiából doktorált a Pekingi Egyetemen. Jelenleg a Pekingi Sportbizottságban dolgozik, és fiatal tehetségek felkutatásával és oktatásával foglalkozik. Nagyon ritkán versenyez, 2001-es visszavonulása óta néhány játszmát játszott csak, hogy megőrizze Élő-pontszámát, legutóbb 2008. januárban változott a pontszáma, amely egyben élete legmagasabb Élő-pontszáma. 2004 óta a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) nemzetközi versenybírója, és ugyanebben az évben mesteredező (FIDE Senior Trainer) címet szerzett. Férje a szingapúri sakknagymester Wu Sao-pin (Wu Shaobin), aki korábban az edzője volt. Szereplései a világbajnokságokon Az 1989–1991-es világbajnoki ciklusban a két zónaközi döntő első három-három helyezettje, valamint az előző világbajnoki versenysorozat két döntőse körmérkőzéses versenyen mérkőzött a világbajnok kihívásának jogáért. A Kuala Lumpurban rendezett zónaközi döntőn Nona Gaprindasvili mögött a második helyen végzett, így bejutott a legjobb nyolc résztvevővel rendezett világbajnokjelölti versenybe. A versenyen ő és a jugoszláv Alisa Marić holtversenyben végzett az élen, ezért köztük párosmérkőzés döntött, hogy kit illessen a kihívás joga. A párosmérkőzést Hszie Csün (Xiè Jūn) nyerte, így ő mérkőzhetett meg a címvédő Csiburdanidzével. A világbajnoki döntő párosmérkőzésre 1991-ben Manilában került sor, amelyen Hszie Csün (Xiè Jūn) 8,5–6,5 (+4=9-2) arányban győzött, ezzel 13 év után elhódította Csiburdanidzétől a világbajnoki címet. Az 1991–1993-as világbajnoki ciklusban a két zónaközi döntő első három-három helyezettje kiegészült az exvilágbajnok Csiburdanidzével, valamint az előző ciklus világbajnokjelölti versenyének döntősével Alisa Marić-csal. A Nemzetközi Sakkszövetség döntése értelmében a világbajnokjelölti versenyen részt vehetett Polgár Zsuzsa is, aki az előző évben – elsőként a sakk történetében – a férfiakkal azonos körülmények között versenyen megszerezte a nemzetközi nagymesteri címet. A kilencfős mezőny kétfordulós körmérkőzésen döntötte el a két első hely sorsát, amelyen Polgár Zsuzsa 3 pont előnnyel végzett az élen, őt Nana Ioszeliani követte, Csiburdanidze vele azonos pontszámmal a 3. helyet szerezte meg. A világbajnok kihívásának jogáért Polgár Zsuzsa és Nana Ioszeliani párosmérkőzésen mérkőzött egymással, amely 6–6 arányú döntetlennel végződött. A kétszeri rájátszás sem hozott eredményt, ezért sorsoltak, amely Ioszelianinak kedvezett. Az 1993-ban Monacóban megrendezett világbajnoki döntőben Hszie Csün (Xiè Jūn) fölényes 8,5–2,5 (+7=3-1) arányú győzelemmel védte meg címét. Az 1994–1996-os világbajnoki ciklusban újításként nem zónaközi döntőket rendeztek, hanem egy svájci rendszerben lebonyolított verseny eredménye alapján dőlt el a világbajnokjelöltek versenyére való továbbjutás sorsa. A svájci rendszerű verseny első hét helyezettje, kiegészülve az előző világbajnoki ciklus két döntősével Polgár Zsuzsával és Nana Ioszelianival küzdhetett meg a világbajnok kihívásának jogáért. A versenyen Polgár Zsuzsa és Maia Csiburdanidze holtversenyben végzett az élen. Köztük párosmérkőzés döntötte el, kit illessen a világbajnok kihívásának joga. A párosmérkőzést Polgár Zsuzsa nagy fölénnyel 5,5–1,5 arányban nyerte, így először a sakk történetében magyar versenyző küzdhetett meg a női világbajnoki címért. A világbajnoki döntőben Polgár Zsuzsa meggyőző 8,5–4,5 (+6=5-2) arányú győzelmet aratott, ezzel ő lett a női sakkozás kilencedik világbajnoka. Az 1997–1999-es világbajnoki ciklusban a svájci rendszerű zónaközi döntőből a hét első helyezett, kiegészülve az exvilágbajnok Hszie Csün (Xiè Jūn)nel, valamint az előző világbajnokjelölti verseny második és harmadik helyezettjével, Csiburdanidzével és Pia Cramlinggal, küzdött a kihívás jogáért. A tíz versenyző kétfordulós körmérkőzésen mérte össze erejét. A versenyen Alisza Galljamova és Hszie Csün (Xiè Jūn) végzett az első két helyen, köztük párosmérkőzés döntötte el a világbajnok kihívásának jogát. Mivel a címvédő Polgár Zsuzsa nem fogadta el a kínai helyszínt, valamint a verseny díjazását, ezért a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) megfosztotta őt a címétől, és a Hszie Csün (Xiè Jūn) – Galljamova párosmérkőzést világbajnoki döntőnek tekintette. A mérkőzést Hszie Csün (Xiè Jūn) 8,5–6,5 (+5=7-3) arányban nyerte, ezzel ismét ő lett a világbajnok. A 2000-es világbajnokságon az Élő-pontszám szerinti első 64 versenyzőt hívták meg, hogy kieséses rendszerben döntsenek a világbajnok címről, amelyen a címvédőnek is indulnia kellett. Az Új-Delhiben rendezett versenyen végül 61-en indultak el. Az első fordulóban erőnyerő volt, a másodikban Szvetlana Matvejeva, a harmadikban Elene Zayac, a negyedikben Natalija Zsukova ellen győzött. Az elődöntőben Jekatyerina Kovalevszkaját verte, majd a döntőben honfitársa Csin Kan-jing (Qín Kǎnyìng) ellen diadalmaskodott, ezzel az új rendszerű kieséses (knock out) rendszerben is megvédte világbajnoki címét. A 2001-es világbajnokság előtt befejezte aktív pályafutását, a világbajnokságért folyó versenyen már nem indult el, így címét elvesztette. Szereplései a sakkolimpiákon 1988 és 2004 között nyolc sakkolimpián vett részt, amelyeken csapatban 3 arany, 1 ezüst és 2 bronz, egyéniben 2 ezüst és 3 bronzérmet szerzett. További csapateredményei 1995-ben első táblásként tagja volt Ázsia csapatbajnokságán az első helyezést szerzett kínai válogatottnak. A Kínai Sakkligában 2005-ben és 2006-ban az első, 2007-ben a második helyet szerző Beijing Patriots csapatának tagja volt. Kiemelkedő versenyeredményei A világbajnoki címért folyó versenyeken és mérkőzéseken kívül (zömmel férfiversenyek): 1992: Peking (Běijīng) , 1. helyezés 1992: Sencsen (Shenzhen) 5. helyezés, Adorján Andrással holtversenyben 1994: Kuala Lumpur, 3. helyezés, olyanokat előzött meg, mint Nona Gaprindasvili , Maia Csiburdanidze , Eduard Gufeld 1995: Pan Pacific International, San Francisco, 6–7. helyezés, 13-as kategóriájú verseny, átlag Élő-pontszám 2574, „a fiatal versenyzők közül Hszie Csün (Xiè Jūn) érte el a legjobb eredményt” 1997: Wijk aan Zee Open, 2. helyezés 1997: 18. Cannes Open, holtversenyes 1. helyezés 1997: Peking (Běijīng) , 3. helyezés 1998: Wijk aan Zee, Hoogovens verseny, 6. helyezés 1998: Peking (Běijīng) , 4. helyezés 2000: Veteránok elleni mérkőzés, München, a mezőny 2., a legjobb női eredmény 2000: FIDE Világkupa, Senjang (Shĕnyáng) , 2–3. helyezés 2001: Buenos Aires, 5–6. helyezés holtversenyben Polgár Judittal a 2600-as átlag értékszámú XII. Najdorf-emlékversenyen, Anatolij Karpov , Tejmur Radzsabov és Nigel Short mögött. 2002: Amszterdam, 3–5. helyezés holtversenyben Vlastimil Horttal és Viktor Korcsnojjal . A 2470 átlagértékszámú versenyt Portisch Lajos nyerte az akkori női világbajnok Csu Csen (Zhū Chén) előtt. 2002: Csinan (Jǐnán) 2. helyezés, Queens vs Kings verseny 2004: Taiyuan (Kína), 6. helyezés a 2620-as átlagértékszámú versenyen, amelyet Nigel Short nyert meg. Díjai és kitüntetései 2005 Laureus China Top Ten Athlets Award (a nemolimpiai sportágak kategóriájában) Megjelent művei Xie Jun: Chess champion from China . Gambit Publications, London 1998. ISBN 1-901983-06-4. Róla szóló irodalom Xie Jun. Chess Champion from China: The Life and Games of Xie Jun. Gambit Publications, London (1998). ISBN 1-901983-06-4 Hszie Csün sok játszmája, életrajzi adatokkal. Forbes, Cathy. Meet the Masters. Tournament Chess (1994). ISBN 1-85932-041-4 Interjú több neves sakkozóval. Emlékezetes játszmái Antoaneta Stefanova vs Xie Jun, Sakkolimpia, 1996. 0–1 Xie Jun vs Bent Larsen, 1994. 1–0 Nigel Short vs Xie Jun, 2002. 0–1 Xie Jun vs Nana Ioseliani, 1997. 1–0 HSDPA A HSDPA (mozaikszó az angol High-Speed Downlink Packet Access kifejezésből, tükörfordításban „nagysebességű csomagletöltési hozzáférés”) harmadik generációs (de mivel a 3G-n alapul, ezért három és feledik vagy 3.5G-nek is nevezett) mobilkommunikációs protokoll, melyet előszeretettel használnak világszerte mobil internet illetve egyéb nagy sávszélességet igénylő szolgáltatások kiszolgálására. Feltöltésbeli megfelelője a HSUPA. A HSDPA a használt eszközöktől függően 1,8-3,6-7,2-14,4 Mbit/s maximális letöltési sebességű adatátvitelre képes. A maximális letöltési sebesség több mint az alkalmazás által elérhető sebesség, tehát amit a végfelhasználó érzékel. A szemléltetés kedvéért: a 7,2 Mbps-es sebességet a felhasználó FTP szinten körülbelül 6 Mbps-os sebességként fogja érzékelni, ha közel ideális a rádiós környezet. A letöltés sebességét több tényező befolyásolja: Bázisállomás konfigurációja, átviteli kapacitása Rádiós környezet minősége ( interferencia, jel-zaj viszony, stb. ) Felhasználók száma az adott cellában Felhasználó által használt eszköz típusa Felhasználó távolsága az adótoronytól, illetve a felhasználó sebessége ( áll, vagy mozgásban van a mobil terminál ) Hazai helyzet Magyarországon mindhárom mobilszolgáltató üzemeltet HSDPA hálózatot. 2008 őszétől már elindult a kísérleti 14,4 Mbit/s-os szabvány, de általánosságban még csak a 3,6-7,2 Mbit/s-os szolgáltatás üzemel. HSPA+ 2010. februárjától a Vodafone elindította kereskedelmi HSPA+ szolgáltatását, melyet jelenleg kizárólag Budapesten, a Dunakorzón lehet igénybevenni, 21 Mbit/s-os elméleti maximális sebességen. Év végéig a meglévő bázisállomások felét tervezik frissíteni a modernebb szabványra. Suša (Orle) Suša falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Orle községhez tartozik. Fekvése Zágráb központjától 33 km-re, községközpontjától 8 km-re délkeletre a Száva jobb partján, a megye délkeleti határán fekszik. Története 1857-ben 227, 1910-ben 267 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 1996-ban az újonnan alapított Orle községhez csatolták. 2001-ben a falunak 162 lakosa volt. Nevezetességei Szent Vid tiszteletére szentelt kápolnája 1760-ban épült. Stephen Frick Stephen Nathaniel Frick (Gibsonia, Pennsylvania, USA, 1964. szeptember 30. –) amerikai űrhajós, vadászpilóta, az amerikai haditengerészet kapitánya. 1986-ban szerzett repülőmérnöki diplomát, majd 1994-ben szerezte meg a mester fokozatot. 1996-ban választotta ki a NASA űrhajósnak. Az 1991-es Öbölháborúban 26 légi bevetésben vett részt. Repülések STS–110 , az Atlantis űrrepülőgép 25. repülésének pilótája. A 13. küldetés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), leszállították az első szegmenst, a központi rácsszerkezetet. Az S0 elem tizenkét tonnás, 13,4 méter hosszú és 4,6 méter széles. Első űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát és 42 percet (260 óra) töltött a világűrben. 7 240 000 kilométert ( 4 500 000 mérföldet) repült, 171 kerülte meg a Földet. STS–122 az Atlantis űrrepülőgép 29. repülésének parancsnoka. Második űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 18 órát és 22 percet töltött a világűrben. Legfőbb feladat a Nemzetközi Űrállomáson üzembe helyezni a Columbus laboratóriumot . Iron Butterfly Az Iron Butterfly amerikai pszichedelikus rock együttes. Leghíresebb alkotásuk az In-A-Gadda-Da-Vida, melyet 1968-ban adtak ki. Emiatt a dal miatt az első heavy metal albumnak titulálják a lemezükt. Az együttes csúcspontját a 60-as évek végére érte el. Pályafutás 1966-ban alapult meg a zenekar San Diego városában. 1968-ban már ki is adták az első lemezüket Heavy címmel, melyet az ATCO nevű kiadónál dobtak piacra. Ez a kiadó az Atlantic Records egyik alvállalata. Az alapító tagok Doug Ingle, Ron Bushy, Jerry Penrod, Darryl DeLoach, valamint Danny Weis voltak. Az együttesből sokan már az első album felvétele előtt kiléptek, de hamar lett pótlásuk: Lee Dorman (basszusgitár), és Erik Brann (elektromos gitár) léptek a színre. A 17 perces In-A-Gadda-Da-Vida lett az Iron Butterfly második nagylemezének a címadó dala, mely később az együttes legsikeresebb alkotása lett. Doug Ingle később azt állította, hogy alkohol befolyása alatt készült a szám, amit több felállásban, s többször is eljátszottak. A későbbi lemezek már nem lettek olyan sikeresek, bár a Ball felülmúlta a várakozásokat. 1970-ben Erik Brann vezetésével piacra dobták az új albumukat, a Metamorphosist, amelyen már szerepelt két új tag, Mike Pinera és Larry "Rhino" Reinhardt, akik új színt hoztak a társaságba. A lemez felkerült a toplisták első részébe, ám 1971-ben kilépett mindkettő újonnan szerzett tag, és csatlakoztak Captain Beyond néven ismert szupergrouphoz. A zenekar Woodstock városában is adott volna koncertet, ám leragadtak egy reptéren. A menedzserük felhívta a szervezőket, akik türelmet kértek tőlük. A menedzser azonban követelte, hogy helikopterrel szállítsák őket a helyszínre, ahol azonnal színpadra is lépnének, a koncert után felvennék a gázsit, majd visszavinnék őket a reptérre. A szervezők azt válaszolták, hogy átgondolják a javaslatot, és később jelentkeznek, ám valójában már akkor elvetették az ötletet. Dorman később sajnálatát fejezte ki az események miatt, mivel szerinte a nagyobb karriert futhattak volna be, ha játszottak volna a fesztiválon. A dobos, Ron Bushy így nyilatkozott: "Háromszor is lementünk a reptéri hatósághoz a helikopterre várva, ám az soha nem érkezett meg." Ezután az Iron Butterfly időről időre felbomlott, majd újjáalakult, s eközben kevésbé sikeres lemezeket adtak ki. Az 1974-es Scorching Beauty, valamint az 1976-os Sun and Steel is nagyon gyenge osztályzatokat, kritikákat kapott. 1978-ban csatlakozott a csapathoz Jimi Henderson, valamint Keith Ian Ellis (Van der Graaf Generator, Juicy Lucy). A formáció nem tartott sokáig, hiszen egy Németországban folyó turné során holtan találták Ellist a motelszobájában. A In-A-Gadda-Da-Vida 40 éves évfordulója megünneplésének örömére felléptek a Led Zeppelin életben maradt tagjaival, valamint Aretha Franklin énekesnővel. Ezek után az együttes hosszabb időre feloszlott. 2002-ben aztán Darryl DeLoach is elhunyt, őt egy májrák vitte el az élők sorából. 2003-ban Erik Braunn halt meg szívgyengeségben. Az 52 éves zenész épp az új albumon dolgozott, melyet a mai napig nem adott ki az Iron Butterfly. A tragikus esetek után Ron Bushy és Lee Dorman régebbi tagokkal elkezdtek dolgozni, és 2007-re tervezik alkotásuk kiadását. Lee Dorman-t 2012. december 21-én holtak találták autójában, nem messze lakásától. Nem tudni mi okozta a halálát, ahogy azt sem miért maradt az autóban. A halál pontos beállta valószínűleg 20-a, ezt később majd a boncolásnál fog kiderülni. Dorman 70 éves volt. Az együttesnek (eredeti felállást tekintve) egyetlen élő tagja van, a sokat betegeskedő Ron Bushy. 2012-ben számos koncertet adott, de egészsége azóta sokat romlott. Érdekességek Ron Bushy nagyszerű kapcsolatainak köszönhetően az együttes a Led Zeppelin, valamint a Yes oldalán is koncertezett. Mikor az Iron Butterfly 1968 -ban rövid szünet után újraalakult, akkor felmerültek olyan hírek, hogy Neil Young , Jeff Beck , vagy éppen Michael Monarch lesz az új szólógitáros, de végül Erik Brann mellett döntöttek a zenekar tagjai. Diszkográfia Albumok Heavy (1968) In-A-Gadda-Da-Vida (1968) Soundtrack to the Savage 7 (1968) Ball (1969) Live (1969) Metamorphosis (1970) Evolution: The Best of Iron Butterfly (1971) Star Collection (1973) Scorching Beauty (1974) Sun and Steel (1976) Rare Flight (1988) Light & Heavy: The Best of Iron Butterfly (1993) In-A-Gadda-Da-Vida Deluxe Edition (1995) Fillmore East 1968 (2011) Kislemezek Don't Look Down On Me/Possession Possession/Evil Temptation Unconscious Power/Possession Iron Butterfly Theme, Possession/Get Out of My Life Woman, Unconscious Power In-A-Gadda-Da-Vida In-A-Gadda-Da-Vida & Flowers & Beads/My Mirage Soul Experience/In The Crowds In the Time of Our Lives/It Must Be Love (Néhány változat az eredeti 4:47-es, A-oldalas verziót tartalmazza, mások a 3:15-ös szerkesztett változatot) New Day/Soldier in Our Town (Európai kiadás) Silly Sally/Stone Believer Silly Sally/Talkbox Solo from Butterfly Bleu Shady Lady/Best Years of Our Lives Pearly Gates/Searchin' Circles Beyond the Milky Way/Get It Out I'm Right I'm Wrong In-A-Gadda-Da-Vida In-A-Gadda-Da-Vida Europe Tower A Europe Tower (néhol Europa Tower) egy modern irodaház Budapest XIII. kerületében, az Árpád híd pesti hídfőjénél. A hídfő túloldalán a Duna Tower magasodik. Leírása A Europe Tower egy 17 szintes, 64 m magas épület, ezzel Magyarország 30. legmagasabb épülete. Az irodaházban található az Erste Bank magyarországi székhelye, így „Erste-székháznak” is szokták hívni. A 2 db 15 emeletes torony mellett 4 szintes parkolóház is megtalálható, így területe bruttó mintegy 38 000 m². Az épületben fűtött-hűtött szellőzés, hő- és füstelvezető rendszerek készültek, valamint a teljes épület sprinklerezve van. A komplexum teljes elektromosigénye 3.000 kVA. Az Univerzum legnagyobb kóklere Az Univerzum legnagyobb kóklere (The Biggest Douche in the Universe) a South Park című animációs sorozat 94. része (a 6. évad 15.része). Elsőként 2002. november 27-én sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Cselekmény Cartmant kórházba szállítják, miután megitta Kenny hamvait. Dr. Doctor szerint Cartman kifut az időből, ezért „időátültetést” javasol, Séf bácsi azonban meggyőzi őket, hogy menjenek New Yorkba, és kérjenek segítséget John Edwardtól, egy médiumtól, aki műsorában képes halottakkal kommunikálni. A tévéműsor felvétele alatt Mr. Edward pusztán bizonytalan, kétértelmű állításokat tesz Kennyvel kapcsolatban, majd azt mondja Kyle-nak; a nagymamája üzent neki, hogy keressen négy fehér madarat. Séf bácsi és a gyerekek nemsokára megbizonyosodnak róla, hogy Mr. Edward egy csaló. Kyle viszont hisz benne, így mikor a reptéren meglát egy zsidóiskoláról szóló plakátot – amelyen négy fehér madár is szerepel – úgy dönt beiratkozik és New Yorkban marad. Cartman ezalatt anyjával együtt Skóciába repül, Séf bácsi szüleihez, akiknek nagy nehezen sikerül kiűzniük a testéből Kenny lelkét, amely beleköltözik egy sült húsba. Stan meglátogatja John Edwardot, és megkéri, árulja el az összezavarodott Kyle-nak, hogy nincsenek valódi képességei. Edward viszont azt állítja, tényleg médium és amikor Stan kóklernek nevezi őt, megsértődik és bezárkózik a lakásába. Mielőtt még elhagyná a házat, Stan ellopja Edward hidegolvasási technikákról szóló könyveit, hogy ellesse a trükköket. Stan a nyílt utcán próbálja bemutatni Kyle-nak, milyen trükkökkel csapja be John Edward az embereket, de annyira hitelesen és meggyőzően csinálja őket, hogy őt is médiumnak hiszik és saját tévéműsort kap. John Edward ezen felháborodva kihívja őt egy pszichopárbajra. A párbaj alatt Stan elmagyarázza a közönségnek, hogy tanult valami fontosat; mindenki fél az ismeretlentől és szeretné tudni, mi történt szeretteivel a halál után, de egy Edwardéhoz hasonló műsor erre nem adhat válaszokat. Amikor John Edward továbbra is az igazát bizonygatja, egy űrhajóval földönkívüli lények jelennek meg, hogy elvigyék egy intergalaktikus díjkiosztóra, ugyanis állításuk szerint őt is jelölték az „Univerzum Legnagyobb Kóklere” díjra. Az epizód végén Cartman gyógyultan hazatér, Kyle belátja, hogy hibázott és végül Mr. Edward is megkapja a díját. Rob Schneider/Kenny halála Rob Schneider több alkalommal is feltűnik különböző filmelőzetesekben, amelyekben "szokása szerint" mindenfélévé, a jelen esetekben tűzőgéppé, répává, illetve Csörpi-csörpi-csippé változik. Az utolsó ilyen jelenetben a reptéren megeszi a Kenny lelkét tartalmazó húst és Kennyvé változik át, a történetről ezután derül ki, hogy az a „Kenny” című film bemutatója. Kenny azután hal meg, hogy Rob Schneidert főbe lövik és egy zászlórúd felnyársalja – utalva Kenny híres halálesetére, a Testsúly 4000 című epizódban. HSL 4 A HSL 4 egy 87 km hosszú, kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Belgiumban, Brüsszel és a holland határ között. A vonal egy része új építésű dedikált pálya, egy része pedig modernizált hagyományos vasútvonal. 523 Ada Az 523 Ada egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Raymond Smith Dugan fedezett fel 1904. január 27-én. Telekessy István Telekessy István (másként: Telekesi István, Csöméte (Vas megye), 1633. augusztus 20. – Eger, 1715. március 3.) 1689-től csanádi, 1699-től egri püspök. Élete Az ősrégi telekesi és debrétei Telekessy családból származott; előbb anyja, később Battyán Katalin nevelte Sopronban; innét Nagyszombatba ment és a papi pályára lépett. Elöljárói Rómába küldötték, hol 1660-ban pappá szenteltetett. Hazatérve először Rozsnyón működött; 1662-ben Hárskútra ment plébánosnak, honnét 1665-ben a vas megyei Sárvárra költözött. Győri főpásztora 1675-ben kanonokká nevezte ki. Szónoklatának híre mindenfelé elterjedt, úgy, hogy már 1677-ben pápóci préposttá és püspökhelyettessé választatott. 1689. december 29-én csanádi püspökké nevezte ki a király, de mivel megyéjét a török tartotta megszállva, azt el sem foglalhatta; azért a király 1699. június 15-én egri püspökké és Heves megye főispánjává nevezte ki. Az új főpásztor midőn elfoglalta megyéjét, romlást és pusztulást látott mindenütt. Óriási terjedelmű egyházmegyéjében nagyon kevés munkaerőt talált. Az akkori mozgalmas idők nagyon kedveztek a protestantizmusnak; azért kétszáz papot szenteltek fel püspöksége alatt. A protestánsok fogyni kezdtek, papjaik megunták a küzdelmet, otthagyták híveiket, ezek pedig áttértek a katolikus hitre, Telekesi a Rákóczi-féle mozgalomban tevékeny részt vett és a nevezetes ónodi országgyűlésen aláírta a függetlenségi okmányt. Ennek következménye aztán az lett, hogy XI. Kelemen pápa 1709. december 18-án minden egyházi jogai- és kiváltságaitól, valamint püspöki székétől is megfosztotta. A püspök erre a szarvaskői várba vonult vissza. Miután ő magasabb szempontokból lett Rákóczi híve, de midőn ez nem váltotta be a katolicizmus megszilárdítására tett ígéreteit, Telekesi sohasem találkozott vele többé. Midőn gróf Csáky Imre az ő helyébe egri püspökké neveztetett ki, Telekesi a hatvani beiktatáson megjelent és tiltakozott szóval és írásban az új főpásztor kinevezése ellen. A megyei papság sem hagyta el az ősz főpásztort, mellé állt az elnyomottnak. A Felség kegye végre 1711-ben visszahelyezte püspöki székébe. Ez időtől fogva Telekesi csak magas állásának élt. Nagyszerű alapítványai örök emlékek mellette. Az egri papnevelő intézet egyik legnagyobb alkotása. E mellett convictust is alapított, elaggott papjairól gondoskodott és 1713-ban megkezdte az egri főtemplom építtetését, de nagyszerű művét 1715. március 3-án bekövetkezett halála miatt nem végezhette be. Az általa emelt papnevelő intézet halálának évfordulati napját gyászünnepéllyel szokta megülni. Munkái A világ pompás dicsőségének sietsége, az az: gróf Erdődy Sándornak keserves dicsérete. (Halotti beszéd Szombathelyen 1681.). Bécs, 1682. Flores Precum Devotioni, Piarum Mentium... Tyrnaviae, 1702. Rézm. Kézirati munkáit Koncz Ákos felsorolja. Orosz férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Szuperliga a legmagasabb osztályú orosz férfi kézilabda-bajnokság. A bajnokságot 1993 óta rendezik meg. Jelenleg tizenkét csapat játszik a bajnokságban, a legeredményesebb klub, egyben a címvédő a Csehovszkije Medvegyi (CSZKA Moszkva). Live After Death A Live After Death egy koncertlemez, amit a brit Iron Maiden adott ki 1985. október 14-én. Az anyagot a World Slavery Tour alatt vették fel. Az albumot gyakran emlegetik minden idők egyik legjobb koncertlemezeként. Cherubinus a Sanctissima Trinitate Cherubinus a S. Trinitate (18. század) karmelita rendi szerzetes A budai karmelita kolostorban élt, eredeti személynevét nem ismerjük. Nyomtatásban megjelent munkái: 1. Ehren-Rede, welche bei solenner bischöfl. Benedicirung dess den 4. Martii feyerlich gelegten ersten Steins zu der künfftig neuen Kirche deren PP. Carmelitern in der Haubt-Stadt u. Vestung Ofen. Ofen, 1725. 2. Schuldigste und höchst nützliche Gegen-Sieb einer ruhmwürdigsten Congregation von und zu der allerheiligsten Göttlichen Drey-Einigkeit. U. ott, 1727. Gheorghe Limona Gheorghe Limona (Bukarest, 1935[forrás?] –?) román nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Román labdarúgó-szövetség (FRF) Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1970-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként tevékenykedett. A román nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 22. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1975-ben búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Adriana Correa Adriana Correa (Manizales, 1969. február 24. –) kolumbiai női nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása titkárnő. Teljes neve Adriana Lucía Correa. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Manizalesben vizsgázott. Vizsgáját követően a Caldas megyei Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Kolumbiai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 1994-től a Categoría Primera A játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói, illetve alapvonalbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2014-ben visszavonult. Nemzetközi játékvezetés A Kolumbiai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1999-től tartotta nyilván női bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt és az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2014-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Női labdarúgó-világbajnokság A 2006-os U20-as női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. --- A 2007-es női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az COMNEBOL zónában vezetett. A világbajnokságon egy mérkőzésen 4. (tartalék) bíróként foglalkoztatták. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 2. Női Copa América A 2010-es dél-amerikai női labdarúgó-bajnokságon a COMNEBOL JB játékvezetőként foglalkoztatta. Jacob Cornelisz van Oostsanen Jacob Cornelisz van Oostsanen (Névváltozat: Jacob Cornelisz van Amsterdam; Oostsanen, Amszterdam közelében 1470 körül — Amszterdam, 1533 körül) holland festő és fametsző a késő gótikus időszakban. Életpályája Az észak-hollandiai Waterland területén egy kis Oostsanen nevű faluban született paraszti családban. Hogyan emelkedett a festői pályára, erről keveset lehet tudni. Utólag kiderült, hogy atyja, Cornelis Corneliusz. Buys egy alkmaari festő volt. A fiú talán Haarlemben tanult, majd Amszterdam polgára lett, s ott is halt meg. Az amszterdami Öreg templomnak (Oude Kerck) dolgozott. Egy szép oltárképet festett, amely a keresztről való levételt ábrázolta, ugyanezen templom számára festette meg képeit az Irgalmasság cselekedetéről címmel. Ezek a festményei nagyrészt elpusztultak a képrombolások idején. Mintegy 30 festménye és 200 fametszete maradt fenn, festményei közül csak hatot írt alá, fametszeteit mind aláírta. Keresztrefeszítés/Kálvária c. triptichonja jól érzékelteti azt a hagyományos gótikus stílust, amely az ő művészetét jellemzi. Egyik legkiválóbb tanítványa Jan van Scorel, aki szép tájképi háttereket festett a mester oltárképeire (sajnos ezek nagy része is a képrombolások áldozata lett). Jacob Cornelisz több vonatkozásban is kiváló festő és fametsző volt, a kompozícióteremtésben, a kidolgozásban és az érzelmek megjelenítésében. A festészetben bizonyos mértékig már a reneszánsz előfutárának is tekintik, nevezetes alkotásai: Mária-oltár (Berlin); Jeromos-oltár (Bécs); Jézus születése (Nápoly). Fametszetei közül nevezetes az a kilenc kerek darab, amelyeket Krisztus kínszenvedéseiről készített, van egy másik Passió sorozata is, amelyet négyszögletes képekből állított össze. Kilenc darabos lovas fametszete is sikeres munka. Családjából fia, Dierick Jacobsz (1497 körül- 1567) is festő lett, kitűnt a figurális ábrázolásban. (Dierick Jacobsz természet után festett portréi eredetileg az amszterdami lövészegylet fogadóját díszítették, napjainkban pedig a Rijks-múzeumban őrzik.) Brazília vasúti közlekedése Brazília vasúthálózatának hossza 28 857 km, amelyből 22 954 km 1000 mm nyomtávú. 1600 mm-es nyomtávú vonalakból 5709 km található az országban. Nemzeti vasúttársasága a Rede Ferroviária Federal, Sociedade Anônima. Nagysebességű vasút A Brazil Közlekedési Minisztérium tender felhívást tett közzé 2009 júniusában, az ország első nagysebességű vasútvonalának építésére, üzemeltetésére. A vonal a francia TGV technológia alapján fog kiépülni. Az új vasútvonal 518 km hosszú, Rio de Janeiro - Sao Paulo - Campinas városok között fog húzódni. A pályázat kiírást megelőzően társadalmi konzultációkat tartottak. A pályázók több változatot készítettnek a kormány által javasolt útvonalra. A kormány privát építőt és üzemeltetőt látna szívesen, annak ellenére, hogy a szükséges befektetési összeget szövetségi forrásból biztosítják. A projekt költségét a Világbank és az Amerikai Fejlesztési Bank elemzi, értékeli. Érdekességek Brazíliában közlekednek a világ legnehezebb, vasércszállító tehervonatai 1000 mm-es nyomtávon. Brazíliában van az egész amerikai kontinens legkeletibb vasúti állomása: Recife elővárosi forgalmát lebonyolító metróhálózat Manobrade Tues nevű végállomása és a hozzá kapcsolódó vasúti múzeum. Vasúti kapcsolata más országokkal Bolívia - van, 1000 mm-es nyomtáv Paraguay - nincs Uruguay - van, eltérő nyomtáv Argentína - van, eltérő nyomtáv (1000 mm / 1435 mm) Peru - nincs Kolombia - nincs Venezuela - nincs Guyana - nincs Suriname - nincs Francia Guyana - nincs Dezitiaták A dezitiaták (latin Daesitiates) ókori pannon néptörzs, egyike a Sztrabón és Idősebb Plinius által említett hat pannon törzsnek, amely észak felé az Isterig, dél felé az ardiaták földjéig lakott. Salonaetől 156 római mérföldre castellumuk volt, amelyhez Tiberius római császár uralkodása alatt 19–20 körül út épült. Ebből az következtethető, hogy a legkeletibb pannoniai törzs lehettek. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Slovenská Tlačová Agentúra A Slovenská Tlačová Agentúra (SITA) a legnagyobb, magánkézben lévő hírügynökség Szlovákiában. A SITA-t 1997-ben alapították azzal a céllal, hogy aktuális, kiegyensúlyozott és pártatlan információkat szolgáltasson a gazdaságról és a politikai életről. Működése ugyanebben az évben, június 15-én indult. A hírügynökségnél jelenleg több mint száz főállású újságíró, szerkesztő és elemző dolgozik. A SITA naponta négyszáz hírügynökségi anyagot, több tucat nagyobb elemzést ad ki, valamint médiafigyeléssel is foglalkozik. A cég 2001-ben az addigi klasszikus hírügynökségi tevékenységet (online hírszolgáltatás a helyi és külföldi politikai, társadalmi, gazdasági és sporteseményekről) kibővítette az üzleti szférának és a különböző intézményeknek szóló speciális (média- és ágazati elemzéseket is tartalmazó) információszolgáltatással. 2010. január óta a SITA magyar nyelven is szolgáltat híreket. Ezek elsősorban Szlovákia magyarok lakta régiójával kapcsolatosak. Szlovákiában működik állami kézben lévő hírügynökség is, ez a Tlačová agentúra Slovenskej republiky (TASR). Koszmosz–1736 A Koszmosz–1736 (cirill betűkkel: Космос–1736) a szovjet Legenda globális tengeri felderítő és célmegjelölő rendszer 1967–1988 között indított USZ–A típusú aktív radarfelderítő műholdjainak egyike volt. Küldetés A szovjet Legenda (oroszul: Легенда) tengeri felderítő rendszerhez készült USZ–A típusú, aktív radarberendezéssel felszerelt felderítő műhold. A műholdba a BESZ–5 Buk nukleáris termoeletromos generátort építették. A műholdak célja a hadihajók (polgári hajók) mozgásának figyelemmel kísérése. A Koszmosz–1677 programját folytatta. Jellemzői 1986. március 21-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Ciklon-2A hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,6 perces, 64,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 250 kilométer, az apogeuma 263 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Az űregység orbitális pályáját 10 alkalommal korrigálták (utoljára 2010-ben), biztosítva a közel körpályás haladási magasságot. Felépítése hengeres, átmérője 1.3 méter, magassága 10 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. 1996. augusztus 23-án az orbitális egység pályáját 104,41 perces, 64,99 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 924 kilométer, az apogeuma 1009 kilométerre emelték. Szolgálati idejének vége ismeretlen. Ambrotípia Az ambrotípia vagy melanotípia egy fotográfiában használt direktpozitív képrögzítési eljárás. Nevét a görög „ambros" (örök) szóból nyerte, a „mela" jelentése fekete. Az angolszász szakirodalomban gyakran előfordul, hogy a ferrotípiát a melanotípia egy változataként jelölik. Az ambrotípiát a szegény ember dagerrotípiájának is nevezték. Története Sir John Herschel kísérletei nyomán Adolphe Alexander Martin ajánlotta 1851-ben, hogy rövid expozíciót és lágy hívást alkalmazzanak, mert így fátyolmentes, nem túl kemény képet nyerhetnek. Ugyancsak ő próbálta meg 1853-ban a kollódium emulziót feketére lakkozott hátú fémlemezre is felvinni (ferrotípia). Az amerikai szakirodalom szerint az eljárást 1854-ben szabadalmaztatta a bostoni James Ambrose Cutting, szerintük az ő nevéről hívják ambrotípiának, míg más források szerint Frederik Scott Archer és Peter Fry voltak a feltalálók. Az eljárás A felvétel a helyszínen készült, ahogy a kollódiumos (nedves) üvegnegatívok általában. Vagy a szükségesnél rövidebben exponálták, vagy halványították (például salétromsavban). Az előhívás után, (a hívó vas-szulfát vagy pirogallol volt), a negatívot általában kifehérítették, majd fekete bársonnyal, papírral egybekeretezve installálták. Gyakran előfordult, hogy az emulzióval előrefelé keretezett ambrotípia hátsó üvegoldalát festették, vagy feketére, vagy sötétvörösre, melyhez főleg lakkal elkevert kormot, bitument vagy más keveréket használtak. Az ambrotípiákhoz különösen tiszta kollódiumot használtak, hogy fátyolmentes, erőteljes árnyékokat kapjanak. Kétféleképpen installálták: emulziós oldalukkal előre vagy hátrafelé (ez esetben az üveg anyagában színezett). Színezett ambrotípia esetén majdnem biztos, hogy az emulziós oldal esik a néző felé, viszont ha az emulziós oldalukkal hátrafelé installálták, akkor nem volt szükség első üvegre, csak a negatív üvege óvta a képet. Előfordult, hogy a két üveget a széleken összeragasztották kanadabalzsammal, hogy a réteget ne érje levegő. Fontos jellemzője a limitált tónusrend, ami egyébként valamennyi direktpozitívra jellemző. Anyaga Kollódiumos üvegnegatív, valamint a háttér anyaga (fekete bársony, szövet, papír), illetve ezek hiányában a hátoldali üveg megszínezésére használt korom vagy más festék, valamint az ezeket összetartó un. installációs anyagok. A kép mögé kerülő anyagot feketére, sötét bíborra, esetleg sötétkékre festették, vagy anyagában – többnyire sötétvörösre – színezett üveghordozót használtak. Méretei Eleinte megegyeznek a dagerrotípiákéval, később a nedves kollódiumos eljárásnál használt méretekkel. Parasipyloidea A Parasipyloidea a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a Diapheromeridae családjához és a Necrosciinae alcsaládjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Parasipyloidea aberrata Parasipyloidea annulata Parasipyloidea cercata Parasipyloidea strumosa Parasipyloidea tener Javier Mazzoni Javier Gustavo Mazzoni (Don Bosco, 1972. február 4. –) argentin labdarúgócsatár. Forrás Javier Mazzoni adatlapja a weltfussball.at oldalon (németül) Bobovac (Sunja) Bobovac falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sunjához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 26, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re keletre, a sziszeki Szávamentén, Száva-folyó jobb partján hosszan elnyúlva fekszik. Házai többnyire a Száva medrét követve sorakoznak. Története A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A kiürült területre hamarosan megkezdődött a keresztény lakosság betelepítése. A vidék birtokosai a Keglevichek a Felső-Szávamentéről telepítették ide jobbágyaik egy részét, de Boszniából is nagy számú lakosság települt be. A falu a topolovaci uradalmukhoz tartozott. A településnek 1857-ben 624, 1910-ben 1238 lakosa volt. Zágráb vármegye Kosztajnicai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején sikerrel védték meg a horvát erők. A településnek 2011-ben 330 lakosa volt. Nevezetességei Tradicionális szávamenti emeletes lakóház a 7. szám alatt. A házat 1886 -ban építették Mužilovčicin, 1937 -ben szállították át ide. Anyaga tölgyfa, melynek elemeit német módon kapcsolták össze, míg az alapzat téglából épült. A gazdasági célokat szolgáló földszint és a lakórészt képviselő emelet is háromosztatú. A két szintet külső, fedett lépcsőzet köti össze, mely felül egy félig nyitott gangra vezet. Innen lehet belépni a szobákba. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók, az előtér faragványai és az oromzatos homlokzat. Az épületegyütteshez istálló és ól is tartozik, melyek szintén megőrizték eredeti formájukat. A település másik tradicionális lakóháza a 280-as szám alatt található. Az épületegyüttes lakóházból, gazdasági épületből és malomból áll. Az épület 1921 -ben készült téglaalapokra. Legnagyobb része faragott tölgyfa deszkákból készült. Méretei 12,55×7,40 m. Nyeregtetőzete hódfarkú cseréppel fedett. Az oromzatot egyrétegű fenyődeszkákkal szegélyezték. Különlegesek a kétrétegű, hatszárnyú ablakok. A bádogos munkák horganyzott bádoglemezből készültek. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. század második felében épült historizáló stílusban. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület sokszög záródású szentéllyel, a nyugati homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. 1991-ben a délszláv háború során kisebb károkat szenvedett. Madridi konvenció A Madridi konvenció a madridi konferencia végén, 1880. július 3-án a marokkói szultán és különböző európai országok valamint az Egyesült Államok között megkötött szerződés volt. A benne foglaltak biztosították a szultánt országa szuverenitásának megőrzéséről, ugyanakkor bizonyos engedményeket is kellett adnia az aláíró országoknak. Előzmények A szerződés megkötésének előzménye az 1830-tól egyre növekvő francia befolyás volt Marokkóban. Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország szerződéskötések révén bizonyos előjogokat biztosítottak maguknak az országban, ami más hatalmak ellenkezését váltotta ki. Az ellentétek megvitatására 1880-ban Madridban került sor. Tartalma A konferencián az Egyesült Államok, Németország, Ausztria-Magyarország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Portugália, Svédország, Norvégia és maga Marokkó vett részt. Ezen államok egy 18 pontból álló egyezséget fogalmaztak meg. A benne foglaltak szerint az aláíró államok garantálták a szultán szuverenitását, az országgal folytatható szabad kereskedelmet a nyitott ajtó politikájának megfelelően valamint szabályozták a külföldiek és a helyi alkalmazottaik („védenceik”) jogait is. Ezeken kívül tisztázták, hogy a szultán engedélyével a külföldiek szerezhetnek tulajdont az országban. Különös jelentőséggel bírt, hogy Marokkónak az aláíró országok kereskedőivel szemben a legnagyobb kedvezmény elve alapján kellett biztosítania a piacaihoz való hozzáférést. Következmények Hosszútávon a madridi konvenciónak nem sikerült megakadályoznia, hogy Franciaország és Spanyolország befolyása Marokkóban megnövekedjék. Franciaország az egyezmény megszegésével igyekezett Marokkót gyarmatává tenni, amiben Németország a konvenciókban foglaltak megszegésén túl saját érdekeit is sérülni látta. Ez az ellentét okozta az első marokkói válságot 1905-1906 között, melyet az algecirasi konferencia még rendezni tudott. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Madrider Konvention című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Montemurro Montemurro község (comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében. Fekvése A település egy, az Agri folyó völgyére néző domb tetejére épült. Határai: Armento, Corleto Perticara, Grumento Nova, San Martino d’Agri, Spinoso és Viggiano. Története A települést a 11. század elején alapították Castrum Montis Murri néven a Grumentumból áttelepedő lakosok. A középkor során hűbéri birtok volt. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Assunta-templom (1635) Santa Maria del Soccorso-templom San Rocco-templom 1979-es európai Formula–2-es bajnokság Az 1979-es európai Formula–2-es bajnokság volt a sorozat tizenharmadik szezonja. Versenynaptár Megjegyzés: A második és nyolcadik versenyen két futamot rendeztek. Wormhout Wormhout település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 5565 fő (2015). Wormhout Oudezeele, Bambecque, Esquelbecq, Hardifort, Herzeele, Ledringhem, Quaëdypre, Socx, West-Cappel, Wylder és Zermezeele községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Déri János Déri János (Budapest, 1951. április 14. – Budapest, 1992. április 29.) publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő; gépészmérnök. Élete Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte. 1975-ben jelentkezett a „Riporter kerestetik” című tehetségkutató műsorba, ahol 3. helyezést ért el. Éveken keresztül disc jockey volt. 1977–1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól a társadalompolitikai szerkesztőség munkatársa, valamint az Ablak állandó műsorvezető-riportere lett. Szórakoztató műsort is vezetett Ez + Az címmel, ennek egyik népszerű rovata volt a selejtes termékeket ironikusan bemutató Pocsék Áruk Fóruma. Ő indította a Nulladik típusú találkozások című, paranormális jelenségekkel foglalkozó műsort (1991-ben kötete jelent meg a témában). Állandó résztvevője volt a Rádiókabarénak, írásműveit rendszeresen publikálta a Farkasházy Tivadar nevével fémjelzett Hócipőben. Egészsége romlását országos szolidaritási mozgalom kísérte. 1992-ben jelentkezett utoljára nyilvánosan, Mexikóból. 41 évesen hunyt el tüdőrákban. Kötet Nulladik típusú találkozások ; Co-nexus, Bp., 1991 Díjai KISZ Érdemérem SZOT-díj ( 1988 ) csoportosan az „Ablak” című műsorért Táncsics Mihály-díj ( 1992 ) Karinthy-gyűrű ( 1992 , posztumusz) Emlékezete Néhány nappal halála előtt azt mondta: „Három év múlva már senki nem fog emlékezni rám.” Emlékét ma is őrzi az Április 14. Alapítvány és a Déri János-díj , melyet minden évben olyan sokoldalú, kimagasló közéleti szereplőknek adományoznak, akik maradandót alkottak pályájuk során. Az 1992 -ben eltávozott riporter emléke előtt tisztelegve az ő nevét vette fel 2005 . január 13-án a Dunaújvárosi Főiskola Kommunikációs Intézete és Médiacentruma. A névadó ünnepségen a családtagok mellett feltűntek egykori pályatársai és barátai is. A róla készült térplasztikát az édesanya, dr. Déry Jánosné, dr. Bognár László rektor, Sváby András , az intézet első szakmai igazgatója és Molnár István, a Kerpely Antal Kollégium igazgatója leplezte le. 2005-ben adta ki Rózsa Péter az életéről szóló könyvet A Déri: egy profi civil karrierje címmel. Fényképe a mai napig megtalálható a Hócipő minden számának 31. oldalán. Napló gyermekeimnek című rovata ezen az oldalon jelent meg rendszeresen egészen haláláig. Csak a testeden át! A Csak a testeden át egy 2008-as romantikus-vígjáték, amely Eva Longoria Parker, Paul Rudd és Lake Bell főszereplésével készült. Cselekmény Henryt (Paul Rudd) szörnyű tragédia éri, menyasszonya, a gyönyörű Kate (Eva Longoria Parker) az esküvőjük napján balesetben meghal. Húga tanácsára Henry egy médiumhoz fordul, hogy beszélhessen Kate-tel. Meglepetésére nemcsak csinos nő a lélekbúvár, a módszere is sajátos: a szerelem erejével gyógyít. Olyannyira, hogy rögtön egymásba szeretnek. Henry és Ashley (Lake Bell) boldogsága viszont nem tetszik Kate szellemének. Szellemhez illően kísérteni kezd, feltett szándéka szétválasztani egymástól a szerelmeseket. Célja elérése érdekében semmitől sem riad vissza. Dave Cockrum Dave Cockrum (Pendleton, Oregon, 1943. november 11. – Belton, Észak-Karolina, 2006. november 26.) amerikai képregényrajzoló. Részt vett olyan, azóta is népszerű karakterek megalkotásában mint Vihar, Árnyék és Kolosszus. Dave Cockrum 2006. november 26-ra virradó reggel hunyt el otthonában előrehaladott cukorbetegsége miatt. Életrajza Dave Cockrum 1943. november 11-én született az Egyesült Államokban, az Oregon állambeli Pendleronban. Apja az Egyesült Államok Légierejénél szolgált alezredesi rangban, ezért sokat költöztek, de ennek köszönhetően közelebbről is megismerkedhetett a repülőgépekkel. Fiatalon ismerkedett meg a képregényekkel, köztük a Marvel Kapitánnyal és a Blackhawkkal. Saját bevallása szerint azért lett a kedvenc repülőgép típusa az F-90-es mert a Blackhawk pilótái is ezekkel repültek. A képregényekhez való vonzódása nem csupán rajongás volt, ezért iskolájában a művészeti szakot helyezte előtérbe. Iskolái befejezése után hat évig szolgált a haditengerészet kötelékében, majd miután leszerelt New Yorkban a Warren Publishingnél helyezkedett el. Később Murphy Anderson asszisztense lett, mint kihúzó. Anderson ekkor olyan lapokon dolgozott a DC Comicsnál, mint a Superman és a Superboy. A Marvel Comicsnál Cocrum és Len Wein megalkotta az új X-Men csapatát, és köztük olyan karaktereket mint Vihar, Árnyék és Kolosszus. Az új karakterek első szereplése a Giant-Size X-Men első számában volt, a „második teremtés” című történetben 1975-ben, majd az újraindított Uncanny X-Men 94. számától rendszeresen szerepeltek. Wein másfél szám után elhagyta a sorozatot, helyére Chris Claremont került. Cockrum egészen 1977-ig maradt a lapnál (a 94. és 105., valamint a 107. résznél mint rajzoló), mikor John Byrne rajzoló váltotta fel a 108. résznél. Byrne 1981-ben a 144. szám után kivált a csapatból és Cockrum ismét visszatért de csupán két évre. Utolsó éveiben Cockrum egyre kevesebbet dolgozott képregényeken. 2004-ben súlyos állapotban, tüdőgyulladással szállították egy bronx-i kórház. Néhány munkatársa Clifford Meth és a Silver Bullet Comics vezetésével gyűjtést szerveztek a támogatására. Az árverést a Heritage Comics vezette a Wizard World chicagói összejövetelén, és közel 25 000 $-t sikerült gyűjteniük. A Marvel szintén bejelentett, hogy további kárpótlást ad Cockrumnak az azóta nagy sikereket elért új X-Men csapatának megalkotásában való munkájáért. Úgy tervezték, hogy Cockrum a Giant-Size X-Men harmadik számában egy kilenc oldalas történet rajzolója lesz, de romló egészségi állapota megakadályozta ebben. Dave Cockrum 63 éves korában, 2006. november 26-ra virradó reggel hunyt el beltoni otthonában előrehaladott cukorbetegsége és az abból adódó szövődmények miatt. Halálának hírét Clifford Meth jelentette be rajongóinak és tisztelőinek a Nightscrawler internetes fórumon. Felesége Paty, nyilatkozata szerint, férje kívánsága szerint nem lesz nyilvános temetése, hamvait birtokán szórják szét. Tények és érdekességek Az X-Men: Az ellenállás vége című film könyv változatában a történet eseményei alatt az Egyesült Államok elnökének neve David Cockrum. Saint-Christophe-en-Boucherie Saint-Christophe-en-Boucherie település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 250 fő (2015). Saint-Christophe-en-Boucherie Rezay, Saint-Hilaire-en-Lignières, La Berthenoux, Thevet-Saint-Julien és Vicq-Exemplet községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Networkshop A Networkshop az NIIF, a HUNGARNET Egyesület és a Magyar Internet Társaság által évente megrendezett országos informatikai konferencia. 1992 óta ez a rendezvény a hazai számítógép-hálózati informatikai élet (Internet) legrangosabb találkozójává nőtte ki magát. Itt találkozhatnak e rohamosan fejlődő terület technológiájának kutatói, fejlesztői, a gyártók, a szolgáltatók és a felhasználók. Én, Tonya Az Én, Tonya (I, Tonya) 2017-ben bemutatott amerikai drámai vígjáték Tonya Harding korcsolyázónő pályafutásáról Craig Gillespie rendezésében. A főszerepben Margot Robbie, Sebastian Stan és Allison Janney. A filmet 2017-ben a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó fontosabb díjakat, mint a BAFTÁT, a Golden Globe-ot és a Screen Actors Guildot. A filmet 90. Oscar-gálán három Oscar-díjra jelölték, Allison Janney-t alakításért a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat vehette át. Cselekmény A hetvenes években járunk Portlandben. Tonya Harding (Margot Robbie) alig négyéves, de édesanyja, LaVona (Allison Janney), elvárja tőle, hogy jégkorcsolyázzon. Később Tonyát az iskolából is kiveszik, hogy teljesen a korcsolyázásra összpontosítson, édesanyja pedig egy edzőt, Diane Rawlinsont (Julianne Nicholson) vesz fel melléje. Tonya egy-kettőre Amerika legjobbjai közé küzdi be magát, de előrehaladását hátráltatják családi körülményei, a saját készítésű jelmezek és a korcsolyázásra választott zenék. Tonya LaVona tiltakozása ellenére randevúzni kezd a nála idősebb Jeff Gillooly-val (Sebastian Stan), majd hozzámegy feleségül. A házasság csakhamar pokollá lesz, mikor a férje verni kezdi, s mikor LaVona Tonyát hibáztatja a döntéséért, Tonya LaVona szemére hányja, hogy ő sem jobb egy fokkal sem, mert ő is megverte. Tonya az első női korcsolyázó lesz, aki két tripla axel-ugrást tud végrehajtani. Egy vita után kirúgja az edzőjét, és Dody Teachmant veszi fel a helyére, akivel felkészülnek az 1992. évi téli olimpiai játékokra. Tonya azonban a negyedik helyen végez, mert nem szépek a landolásai. Összetörve pincérként kezd dolgozni, és visszaköltözik Jeffhez. A korábbi edzője, Diane azonban felkeresi, és meggyőzi, hogy induljon az 1994-es téli olimpián. Tonya ismét edzeni kezd Portlandben, azonban váratlanul fenyegető levelet kap. Viszonzásul férje, Jeff, egy barátját, Shawnt utasítja rá, hogy küldjön fenyegető leveleket Tonya nagy ellenfelének, Nancy Kerrigannek. Shawn azonban nem elégszik meg a fenyegetőzéssel, és felbérel két verőembert, hogy eltávolítsák Kerrigant az útból. Kerrigan komoly sérüléseket szenved, a verőembereket pedig letartóztatják. Nem kerül sok időbe kideríteni, hogy Shawn áll a háttérben, ő azonban a rendőrséget Jeff irányába fordítja, akiben akkor tudatosul, hogy Shawn a háta mögött pluszban intézkedett. Tonya már az olimpiára kvalifikált, de a hírek őt is utolérik, és nagyon megrémül, hogy bűntársként fogják bélyegezni. Elmondja a rendőrségnek, hogy Jeff és Shawn fenyegető leveleket írt, Jeff bosszúból azt vallja, hogy Tonya tudott arról, hogy Kerrigant meg fogják támadni. Az olimpián Tonya a nyolcadik helyen végez, Kerrigan pedig ezüstérmet szerez. LaVona keresi fel Tonyát, és nagyon kedvesen bánik vele, Tonya azonban gyanakodni kezd, mikor Kerriganről kezd kérdezősködni, és észreveszi, hogy LaVonán mikrofon van, így kidobja a házából. Jeffet, Shawnt és a verőembereket szabadságvesztésre ítélik, Tonya tárgyalását a bíróság az olimpia végetértével folytatja. Tonyát végül nem küldik börtönbe, de a bíró örökre eltiltja tőle a műkorcsolyát. Tonya hiába könyörög, hogy inkább ítéljék el, de ne vegyék el tőle a korcsolyázást, a bíró nem másítja meg a döntését. Jeff elismeri, hogy tönkretette Tonya karrierjét, nevet változtat, és új életet kezd egy másik nővel. Tonya a történtek után híres lesz, és bokszolásra adja a fejét. Szereplők További magyar hangok: Bodrogi Attila, Bognár Tamás, Bolla Róbert, Csík Csaba Krisztián, Csonka Anikó, Czifra Krisztina, Gyarmati Laura, Gyurin Zsolt, Juhász Zoltán, Kapácsy Miklós, Király Adrián, Kis-Kovács Luca, Kobela Kíra, Kraszkó Zita, Láng Balázs, Lipcsey Bori, Lovas Dániel, Mesterházy Gyula, Mészáros András, Mohácsi Nóra, Nyírő Eszter, Papucsek Vilmos, Sörös Miklós, Suhajda Dániel, Tancsik Dorottya, Tokaji Csaba, Törtei Tünde, Vida Péter Cepidlak Cepidlak falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sveti Ivan Žabnóhoz tartozik. Fekvése Kőröstől 13 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re északkeletre a Bilogora-hegység lejtőin szétszórtan fekszik. Története 1857-ben 402, 1910-ben 422 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 176 lakosa volt. Martim Mércio da Silveira Martim Mércio da Silveira (Bagé, 1911. március 2. – Rio de Janeiro, 1972. augusztus 16.) brazil labdarúgó-középpályás, edző. Nogajok A nogajok (oroszul Нога́йцы) egy török népcsoport, mely főleg Oroszországban, Dagesztánban, a Sztavropoli határterületen és Karacsáj- és Cserkeszföldön él. Történelem és lakóhely A nogajok Dagesztánon belül Mahacskala városában, a Nogaj járás, a Babajurti járás, a Kizljari járás és a Tarumovkai járás területén élnek. A Sztavropoli határterületen belül pedig főleg a Nyeftyekumszki járásban. Karacsáj- és Cserkeszföldön a Nogáj járás és az Adige-habli járás területén. Kisebb számban megtalálhatók az Asztraháni területen, Csecsenföldön és a Tyumenyi területen is. Népesség A különböző összeírásokkor a nogajok száma a következőképpen alakult Oroszországban: 1926-ban: 36 089 fő 1939-ben: 36 088 fő 1959-ben: 37 656 fő 1970-ben: 51 159 fő 1979-ben: 58 639 fő 1989-ben: 73 703 fő 2002-ben: 90 666 fő 2010-ben: 103 660 fő Déry József Déry József (Pest-Buda, 1818. – Budapest, 1891. március 17.) orvos. Élete Zsidó származású volt, iskoláit Budapesten végezte, 1842-ben avatták doktorrá. Később mint szülész és általános orvos működött. Munkái Hogyan kell az elmezavarokat kezdetökben orvosolni? Erlenmeyer Albrecht után ford. Pest, 1864. Orvosi cikkeket irt a Gyógyászatba (1863–68) és az Ung. Med. Chirurg. Pressebe (1867). Cer (Drugovo) Cer (macedónul: Цер) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Drugovói járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 159 lakosa volt, akik közül 158 macedón és 1 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 1734 Zhongolovich Az 1734 Zhongolovich (ideiglenes jelöléssel 1928 TJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Grigorij Neujmin fedezte fel 1928. október 11-én. Svatobořice-Mistřín Svatobořice-Mistřín település Csehországban, Hodoníni járásban. Svatobořice-Mistřín Strážovice, Sobůlky, Skoronice, Šardice, Hovorany, Milotice, Dubňany és Kyjov településekkel határos. Lakosainak száma 3548 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Worth megye (Missouri) Worth megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Grant City. Lakosainak száma 2090 fő (2013. július 1.). Worth megye Ringgold és Gentry megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Baiano (Bahia állam) labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Campeonato Baiano de Futebol, azaz a Baiano bajnokság, Bahia állam professzionális labdarúgó bajnoksága, amit 1905-ben hoztak létre, így a Paulista liga után Brazília második legidősebb mérkőzéssorozata. A bajnoki küzdelmekben részt vevő 12 csapatot két csoportba sorsolják, és mindegyik csapat egy alkalommal mérkőzik meg csoportja tagjaival, majd az első nyolc helyezett kieséses rendszerben játszik tovább a bajnoki címért. Az utolsó négy együttes szintén oda-visszavágós alapon dönt a két kieső hely sorsáról. Az állami bajnokság győztese nem kvalifikálja magát az országos bajnokságba, viszont a CBF feljuttathat csapatokat. Chessy (Seine-et-Marne) Chessy település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 5131 fő (2015). Chessy Serris, Chalifert, Coupvray, Dampmart és Montévrain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Angelit Az Angelit (korábban Angelin tytöt, északi számiul Aŋŋel nieiddat) egy finnországi számi együttes. Az együttest 1989-ben alapította Tuuni és Ursula Länsman, bár az együttes gyökerei 1982-re nyúlnak vissza, mikor a Länsman testvérek tanára, Eino Ukkonen elvitte a lányokat és néhány osztálytársukat Utsjokiba énekelni. 1987-ben felvettek egy kazettát is, ahol Mari Boinéval énekeltek együtt. 1989-ben ennek a korai együttesnek az egyik tagja egy autóbalesetben elhunyt, így feloszlott a zenekar. Ursula és Tuuni ekkor alapította meg az Angelin tytöt nevű zenekart, amelyet szülőfalujukról, Angeliről neveztek el. 1997-ben Angelit-re változtatták a nevüket, mivel az Angelin tytöt fordításaival nehézségek adódtak. Tagok Tuuni Länsman Ursula Länsman Alfred Häkkinen (1994 óta; gitár és dobok) Samuli Kosminen (1999 óta) Mamba Assefa (1999 óta) Kimmo Kajasto (1999 óta; szintetizátor) Diszkográfia Albumok Angelin tytöt néven: Dolla ( Tűz , 1992) Giitu ( Köszönöm , 1993) Skeaikit ( Nevető , 1995) The Voice of the North (1997) - válogatás a megelőző albumokról Angelit néven: Mannú ( A hold , 1999) Reasons (2003) Közreműködések A Final Fantasy albumot leszámítva mindegyik album a Waltari nevű együttessel együtt készült. Final Fantasy V Dear Friends (1993) So Fine! (1994) So Fine 2000 (2000) Channel Nordica (2000) Villiers-Saint-Georges Villiers-Saint-Georges település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 1214 fő (2015). Villiers-Saint-Georges Bouchy-Saint-Genest, Saint-Bon, Augers-en-Brie, Beauchery-Saint-Martin, Louan-Villegruis-Fontaine, Montceaux-lès-Provins, Sancy-lès-Provins és Voulton községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Előhívás modelljei Az előhívás modelljei. A 20. század második felében számos kísérletet tettek az emberi emlékezet előhívási mechanizmusainak pontos leírására. A leghíresebbek Saul Sternberg, John R. Anderson és Gordon H. Bower, illetve Endel Tulving modelljei voltak. Végigfutó szeriális keresési modell A 20. század közepéig az emlékezeti kísérletek nagyrészt a hibák mérésével foglalkoztak. Saul Sternberg 1966-ban publikált tanulmánya rámutatott erre a problémára. Szerinte az emlékezet sikeres működését kellene vizsgálni, mivel az emlékek jelentős hányadának ehhez van köze. Ennek megfelelően nem a hibákat, hanem az időt kell mérni. Kísérleti módszerének egy rövid távú és egy hosszú távú változata is van. (Az alapelv mindkettőnél ugyanaz.) Rövid távú A kísérleti személynek egy 1-6 elemet tartalmazó véletlenszerű számsorozatot kell megtanulnia. Rövid idő elteltével egy próbaszámot mutatnak neki, amelyről el kell döntenie, hogy benne volt-e az előbb látott sorozatban. „Igen” és „nem” válasz esetén is meg kell nyomnia egy gombot, ennek segítségével mérik a reakcióidejét. Minden próbában más számsorozat szerepel, a kísérleti személynek a döntésnél csak az aktuális próbaszám előtti sorozatot kell figyelembe vennie. Hosszú távú Nem változnak próbáról próbára a megtanulandó számok. Pl.: ha az első alkalommal 1 és 3 volt a számsorozat, a következőnél 1,3,7,8 lesz. Mindkét változatra igaz, hogy a reakcióidő nagysága lineárisan növekszik az emlékezetben tartott elemek növekedésével. Tehát minél több számot kell fejben tartani, annál lassabb lesz a válaszidő. A másik érdekesség, hogy a pozitív és a negatív válaszok esetében megegyezik a függvény meredeksége. Sternberg az emberi agy és a számítógép között párhuzamot vont: szerinte az 1-9 közötti számok helyeket jelölnek, és egy sorozat bemutatásakor az aktuális számok helyére jelzések kerülnek. A próbaszám megjelenésénél az összes jelzett helyet végig kell ellenőrizni. Sternberg feltételezte, hogy ez a keresés végigfutó természetű, tehát ha megtalálta a keresett számot, ha nem, akkor is végigfut, és csak a végén jelenik meg a válasz. Ezzel magyarázta a pozitív és negatív görbék megegyezését. Későbbi kutatások kimutatták, hogy a válasz inkább a nyomerősségen múlik, mint a „jelzés” meglétén (Monsell, 1978). Ennek ellenére ma is rendkívül népszerű a Sternberg-modell, többnyire drogok és agykárosodás hatásainak vizsgálatánál használják. Generáló-felismerési modellek A hosszú távú emlékezeti előhívás vizsgálatára úgynevezett két-folyamat-modelleket dolgoztak ki, ilyen például Kintsch (1970) valamint Anderson és Bower (1972) munkája. A modellek szerint a tanulásnál szintén jelölés történik, mint Sternberg tanulmányában, de a felidézés már két fázisból áll: elsőként a lehetséges szavak generálásából, majd annak a felismeréséből, hogy melyik szót látta a személy (ekkor történik a jelzés felismerése). Ezzel a gyakorisági paradoxon is magyarázható: a felidézés jobb lesz a gyakoribb szavaknál, mivel könnyebb generálni őket, de korábban többet is találkoztunk velük, így a felismerést megzavarhatja. Szinergisztikus ekfória-modell Előzmény: Tulving és Thomson (1973) eredményei, miszerint egyes elemeket fel tudunk idézni, de nem tudjuk felismerni őket. A kísérlet: a kísérletvezető erősen kapcsolódó szópárokat gyűjt össze, pl.: hideg-meleg, majd a párok egyik feléből tanulólistát készít, és hozzájuk gyengén kapcsolódó szavakat társít, pl.: hideg-föld. A kísérleti személy ezt a listát tanulja meg. Ezután az erősen kapcsolódó párjaikat mutatják be, és kérik, hogy ezekhez asszociálódó szavakat mondjon. (Többnyire az erősen kapcsolódó listán lévő szavakat mondják vissza: meleg -> hideg.) A kísérleti személy ekkor végignézi a „produkált szavakat”, és meg kell jelölnie a tanult listán szereplőeket. (Ezen a példán szemléltetve a hideget meg kell jelölnie, hiszen ott volt a tanulólistán.) Tulvingék azonban azt az eredményt kapták, hogy a kísérleti személyek nem ismerik fel a tanult elemeket. A gyengén kapcsolódó párjaikra viszont fel tudtak idézni sok olyan szót (föld bemutatására -> hideg), amit előzőleg nem jelöltek meg tanult elemként. Ezek alapján dolgozta ki Tulving a szinergisztikus ekfória-modellt. E szerint a felidézésben és a felismerésben ugyanazok a folyamatok vesznek részt, a kulcs a hívóingerek különbségében van.1983-ban kiadott tanulmányában ismerteti az általános absztrakt feldolgozási rendszert (angol rövidítése: GAPS), melynek egyszerűsített változata: Ez alapján a tanulás nem egy jelölés elhelyezése, hanem egy emléknyom kiépítése. Az ekfória során az emléknyom és a hívóinger összekapcsolódásából születik meg a „tudatos felidézési élmény”. Az előző kísérleti példán szemléltetve: az eredeti tanulólistán a hideg-föld szópár szerepelt, tehát a ’föld’ hatással volt arra, hogy a ’hideg’ szót milyen környezetben kódolta a kísérleti személy. Ez jelenthetett fagyott földet, vagy akár halállal kapcsolatos társítást is. Amikor a ’meleg’ szóra asszociatív válaszként jön a ’hideg’, akkor teljesen más kódolási környezet jön létre, tegyük fel: hideg-meleg fürdő. Mivel két eltérő emléknyomot eredményezett a két különböző kódolás, nem valószínű, hogy fel fogja ismerni a személy az adott szót. A hívóingeres felidézésnél a ’föld’ szót kapják, ami része volt az eredeti kódolási környezetnek, így jóval nagyobb valószínűségben idézik fel a ’hideg’ szót a kísérleti személyek. Sárgakoronás bakcsó A sárgakoronás bakcsó (Nyctanassa violacea) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen életben maradt faja is. E madárnem másik faja, a Nyctanassa carcinocatactes a 17. században halhatott ki, az európaiak megérkezésével a Bermuda-szigetekre. Egyes rendszerezések a Nycticorax nembe sorolják Nycticorax violaceus néven. Előfordulása Észak-Amerikától Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerikáig honos. Tavakon, mocsarakban valamint tengerpartok mentén él. Alfajai Nyctanassa violacea bancrofti Nyctanassa violacea caliginis Nyctanassa violacea cayennensis Nyctanassa violacea gravirostris Nyctanassa violacea pauper Nyctanassa violacea violacea Megjelenése Testhossza 55–61 centiméter, testtömege 625 gramm. Zömök, közepes nagyságú gém, rövid lábai sárgászöldek. A felnőtt egyedek tollazata palaszürke, fekete fejükön feltűnő pofafolt látható, fejtetőjük fehér. A költési időszakban néhány meghosszabbodott fehér toll díszíti a fejüket. A fiatal madarak tollazata barna foltos. Életmódja A gémfélék többségétől eltérően a halak nem nagy szerepet játszanak táplálkozásában. Erős csőrével elsősorban kemény páncélú rákokat zsákmányol. Étrendjét békák és más víziállatok egészítik ki. Főleg éjszaka vadászik, a többi gémféléhez hasonlóan lesben állva a víz szélén. Szaporodása Fészkét fák vagy bokrok tetejére rakja. Telepesen költő faj. Fészekalja 3–5 tojásból áll. Bibbona Bibbona település Olaszországban, Toszkána régióban, Livorno megyében. Lakosainak száma 3191 fő (2017. január 1.). Bibbona Castagneto Carducci, Cecina, Guardistallo, Montecatini Val di Cecina, Monteverdi Marittimo és Casale Marittimo községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Carlo Carrà Carlo Carrà (Quargnento, 1881. február 11. – Milánó, 1966. április 13.) olasz festő, a futurizmus, a metafizikus festészet, majd a novecento képviselője, jelentős tanár egyéniség. Élete, munkássága Carrà egy Alessandria megyebeli falucskában született Észak-Olaszországban. Tizenkét éves korában elköltözött otthonról, épületfestőként, dekorátorként tevékenykedett. 1899-től 1900-ig a párizsi világkiállítás pavilonjainak díszítésén dolgozott, ahol megismerte az aktuális művészeti irányzatokat. Néhány hónapos londoni tartózkodása alatt kapcsolatba került az ott élő olasz anarchistákkal, 1901-ben tért haza, Milánóba. 1906-ban felvették az Accademia di Brerára, ahol Cesare Tallone volt a tanára, közben megismerkedett a városban működő fiatal művészekkel, akik rendszeresen megvitatták az aktuális művészeti kérdéseket. Ebből az időszakból származnak Az apokalipszis lovasai (1908) és Távozás a színházból (1909) című, örvénylő ecsetkezeléssel készült, élénk színű festményei. 1909 februárjában Filippo Tommaso Marinetti lakásán volt egy ilyen összejövetel, amin Carrà, Umberto Boccioni és Luigi Russolo vett részt. Ezen a megbeszélésen született meg a futurizmus, az az avantgárd irányzat, amely az egész művészet megújítását tűzte ki célul. Kiáltványukat (Fundazione a manifesto del futurismo) Marinetti fogalmazta meg, és február 20-án tették közzé a párizsi Le Figaróban, később pedig az olasz Poesiábanis. Szakítani akartak a hagyományokkal, a múlttal, a gépekben, a mozgásban, a sebességben, a bátorságban, a lázadásban, a dinamizmusban hittek. A kiáltvány élénk feltűnést és sokak részéről heves ellentámadást váltott ki. Carrà szívvel-lélekkel futurista volt, lelkesedett a manifesztumban meghirdetett elvekért. Ismerte a kubizmust, a szerkesztési elveket és a visszafogott színkezelést onnan kölcsönözte, de ezt a műveiben a futurizmusra jellemző dinamizmussal tudta ötvözni, és szavakat is belekomponált képeibe. Futurista korszakának néhány műve: Galli anarchista temetése (1911), Amit a villamos mesélt nekem (1911), Asszony és balkon (1912), Vörös ló (1913), Harcvonat (1914). Futurista korszakának az első világháború idején lassan vége szakadt, igaz, maga a mozgalom is viszonylag rövid életű volt. Festményeinek stílusa fokozatosan nyugodtabbá vált, csendéleteket kezdett festeni, főleg, miután megismerkedett Giorgio de Chiricóval. De Chirico mély nyugalmat, magányt, csendet idéző képei mély hatással voltak rá, úgy érezte, megtalálta igazi útját. Közösen hirdették meg a metafizikus festészetet, amit a Valori Plastici című folyóiratban tettek közzé. A váltás jelentős, a metafizika a futurizmus ellentettje: míg a futurizmus a mozgást hirdette, addig a metafizikus stílus a mozdulatlanságot. Carrà Giottót tekintette példaképének, ami az anyagszerűségben, a tömör tónusokban és a színek finomságában nyilvánult meg. Jellegzetes metafizikus stílusú művei ebből az időből a Metafizikus múzsa (1911), a Varázskamera (1917) és az Anya és fia (1917). Hamarosan új irányban folytatta festészetét: teljesen elfordult az avantgárdtól, és a novecento híve, sőt vezető egyénisége lett. A mozgalom célja a neoklasszicista örökség megőrzése, kötődés a hagyományos értékekhez volt. Festményei: Pinea a tengerparton (1921), Asszony és kutya (1925), Verso casa (1939, akvarell), Fésülködők (1939). A milánói képzőművészeti akadémia tanáraként nagy hatású pedagógiai tevékenységet fejtett ki. 1950-ben a Velencei biennálé nagydíjasa volt. Milánóban halt meg 1966-ban. 1999-es jégkorong-világbajnokság Az 1999-es jégkorong-világbajnokság a 63. világbajnokság volt, amelyet a Nemzetközi Jégkorongszövetség szervezett. A vb-ken a csapatok négy szinten vettek részt. A világbajnokságok végeredményei alapján alakult ki a 2000-es jégkorong-világbajnokság selejtezőjének és a csoportjainak mezőnye. A csoport Selejtező A világbajnokságot selejtezők előzték meg. Egyesült Államok – Az A csoportos vb-re került Ausztria – Az A csoportos vb-re került Kazahsztán – A B csoportos vb-re került Észtország – A B csoportos vb-re került Ukrajna – Az A csoportos vb-re került Franciaország – Az A csoportos vb-re került Szlovénia – A B csoportos vb-re került Németország – A B csoportos vb-re került Japán – Az A csoportos vb-re került Dél-Korea Kína Az A csoportos világbajnokságot 16 csapat részvételével május 1. és május 16. között rendezték Norvégiában. Csehország – Világbajnok Finnország Svédország Kanada Oroszország Egyesült Államok Szlovákia Svájc Fehéroroszország Ausztria Lettország – Selejtezőt játszott az A csoportban maradásért Norvégia – Selejtezőt játszott az A csoportban maradásért Olaszország – Selejtezőt játszott az A csoportban maradásért Ukrajna – Selejtezőt játszott az A csoportban maradásért Franciaország – Selejtezőt játszott az A csoportban maradásért Japán – Távol-keleti selejtezőt játszott az A csoportban maradásért B csoport Dánia – Selejtezőt játszott az A csoportba jutásért Nagy-Britannia – Selejtezőt játszott az A csoportba jutásért Kazahsztán – Selejtezőt játszott az A csoportba jutásért Németország Szlovénia Észtország Lengyelország Magyarország – Kiesett a C csoportba C csoport Hollandia – Feljutott a B csoportba Románia Litvánia Kína Horvátország Jugoszlávia* – Jugoszlávia nem vett részt, az IIHF a 30. helyre rangsorolta a válogatottat. Dél-Korea Bulgária D csoport Spanyolország – Feljutott a C csoportba Izrael Ausztrália Belgium Dél-afrikai Köztársaság Új-Zéland Törökország Görögország Izland Formignana Formignana település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Ferrara megyében. Lakosainak száma 2731 fő (2017. január 1.). Formignana Copparo, Ferrara, Tresigallo és Jolanda di Savoia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Orosz rulett Az orosz rulett egy jól ismert szerencsejáték, amelynek lényege, hogy egy hatlövetű pisztolyt, melyben csak egy töltény van, megforgat az ember, megforgatja a dobtárat, fejéhez emeli a fegyvert és lő egyet. Ha a töltény a megfelelő pozícióba kerül, a játék halált is okozhat (a halálra az esély 1:5-höz). A névben az "orosz" szó a játék származási helyére utal, a "rulett" szó pedig a kockázat vállalására és a fegyveren található dobtár forgására utal. A játék pontos kialakulása ismeretlen, több elmélet létezik. Egyik elmélet szerint az orosz rulett a 19. századi börtönökben alakult ki, mikor a börtönőrök a rabokat játékra kényszerítették. A második elmélet szerint egy trükkről van szó, a harmadik elmélet pedig az 1877/1878-as orosz-török háború időtartamát tartja a játék kialakulása dátumának. Mártonffy József Csík-mindszenti Mártonffy József (Csíkszentkirály, 1746. január 15. – Gyulafehérvár, 1815. március 3.) jezsuita szerzetes, erdélyi katolikus püspök. Élete Szülei, Mártonffy Tamás és Józsa Kata korán elhaltak; az árvát Adorján József lelkész, majd ennek halála után testvére Adorján István csíkmindenszenti birtokos vette pártfogása alá. Iskoláit a csíksomlyói ferencesek zárádjában kezdte, majd Kolozsváron a jezsuiták kollégiumában folytatta, ahol mint asztalkörüli és szobaszolga ingyen kapott szállást és élelmet. 1763-ban a jezsuita rend növendékei közé lépett. Az újoncéveket Bécsben töltötte és ekkor tanulmányozta a régi görög és római klasszikus írókon kívül a francia és német nyelvet. 1770-ben Budán a grammatikát, 1771-ben Bécsben a matematikát tanította, 1772-73-ban ismét Budán az ékesszólás tanára volt. Ekkor szövődött közte és Révai közt az a meghitt barátság, mely ez utóbbinak haláláig tartott. A jezsuita rend feloszlatása után 1774-ben Kolozsvárra került matematikatanárként. 1779-ben Mária Terézia királynő kinevezte az erdélyi római katolikus iskolák főigazgatójává; ezt a hivatalt hét évig töltötte be. 1781-ben a könyvvizsgálói korlátlan hatalom is reá bízatott, mely hivatalában igazságos eljárásával a közszeretetet vívta ki magának. 1786-ban királyi főkormányszéki valóságos tanácsos lett és ekkor költözött Nagyszebenből Kolozsvárra. 1788-ban címzetes kanonokká, 1793-ban pedig szerbiai címzetes püspökké nevezték ki. Batthyány Ignác halálával I. Ferenc 1799. március 14-én őt nevezte ki Erdély püspökének. Érdemei különösen a jótékonyság és a nevelés terén tűntek ki. A Szent István-rend kommendatora volt. A tudósokat, köztük az ínséggel küzdő Révait segítette s általában az irodalmat pártolta. Művei Trauerrede auf Marien Theresien Kaiserin Königin Grossfürstin von Siebenbürgen bei dem feyerlichen, Leichenbegängnisse, welches die hohen Stände des Grossfürstenthums zum Andenken Ihrer hochseligen Monarchim in der Hermannstädter Pfarrkirche am 15., 16. und 17. Jenner 1781. veranstalteten. Gehalten den 16. Jenner. Hermannstadt. Venerabili Clero Dioeceseos suae tam seculari quam regulari salutem in Domino sempiternam. Claudiopoli, 1804. (Püspöki pásztorlevél). Kéziratban maradtak a következő színművei: Buda deák, 3 felvonás Nádasdi deák, 3 felvonás Mathias Corvinus deák, 7 jelenet Hypocrita deák, 9 jelenet Salamon magyar király, 4 jelenet hexameterekben 5286 Haruomukai Az 5286 Haruomukai (ideiglenes jelöléssel 1989 VT1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Mukai, M., Takeishi, M. fedezte fel 1989. november 4-én. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása a cirill ábécét használó nyelvek (orosz, ukrán, belarusz, bolgár és macedón) neveinek átírását részletesen tárgyaló szabályzat, amely Az újgörög nevek magyar helyesírása című munkával egy kötetben jelent meg (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985, ISBN 9630534991). A kötetre a helyesírási szabályzat 220. pontja külön hivatkozik, valamint rá alapoz az Osiris-féle Helyesírás átírási tanácsadójának cirill betűs nyelvekkel foglalkozó része is. Története Az MTA Helyesírási Bizottsága 1976-ban vetette fel a cirill írású szláv nyelvek átírása felülvizsgálatának szükségességét. Az első tudományos igényű (az orosz nevekkel foglalkozó) szabályozás nemzetközi tekintélyű szlavista nyelvészünk, Asbóth Oszkár nevéhez fűződik, 1890-ben jelent meg, de nem vált kötelező érvényű normává. Az átírás kérdéséről heves viták folytak 1945 után, majd végül megszületett az orosz nevek és szavak magyar átírásáról szóló akadémiai határozat (1950), amely lényegében változatlanul bekerült az AkH. 10. kiadásába (1954). Ennek nyomán egységes gyakorlat alakult ki az orosz nevek átírásában, de szabályozás nélkül maradt a többi cirill betűs szláv nyelv. E hiányzó szabályozás megalkotására készült el a kötet Hadrovics László főszerkesztősége alatt, a helyesírási szabályzat 11. kiadásából pedig kikerült a részletes szabályozás. Vörös István (zenész) Vörös István (Budapest, 1955. január 27. –) énekes, gitáros, dalszerző. Életútja 1975-ben szerezte meg ORI-s működési engedélyét, ugyanebben az évben Radics Bélát váltotta a Nevada együttes gitárosaként. A katonaság alatt megalakította a Hadirock nevű együttest, majd 1981-ben ebből a Prognózis együttest. 1988-ban létrehozta a rövid életű Piknik Club együttest. 1991-ben Vörös István és a Prognózis néven új együttest alakított. Első jelentősebb külföldi fellépése saját dalaival Mexikóban volt. 1999-től saját nevén jelennek meg lemezei. Zenekarával és akusztikus műsorával folyamatosan koncertezik az országban. Vörös István – ének, gitár Tót Attila – billentyűk (2006 óta) Usztics Péter – gitár (2016 óta) Szitás Zoltán – basszusgitár (2001 óta) Horváth Róbert – dob (2000 óta) Holt kéz A holt kéz (oroszul: Система Периметр), vagy „koporsóból kinyúló kéz” állítólag egy szovjet (orosz) hidegháborús nukleáris fegyverzet irányítási rendszer. Lényege, hogy a szovjet (orosz) katonai irányítás teljes megsemmisülése esetén automatikusan indítson be egy totális válaszcsapást. A rendszer célja A rendszer célja annak biztosítása, hogy a politikai és katonai vezetés váratlan, teljes megsemmisülése esetén a válaszcsapást elrendelő parancsot még akkor is biztosan kiadják, ha már senki sincs életben, akinek joga volna kiadni ezt a parancsot. Ezáltal biztosítható, hogy a katonai vezetés megsemmisítése nem teszi elkerülhetővé a válaszcsapást. Az 1980-as évek előtt az első csapás lehetősége még inkább a stratégiai bombázókon és az interkontinentális ballisztikus rakétákon alapult. Ezek esetleges bevetése mintegy 30 percet adott volna a megtámadott félnek, hogy a helyzetet értékelje, és kiadja a parancsot a válaszcsapásra. Ezután azonban a tengeralattjárókról indítható hadászati ballisztikus rakéták már igen pontos célzásra lettek képesek, ezért a szovjet katonai tervezőket egy automatizált válaszcsapás lehetősége kezdte foglalkoztatni. Más szakértők szerint a rendszer célja inkább az (lehetett), hogy csökkentse a támadó rakéták észlelése és becsapódása közti igen rövid időszakban esetlegesen kialakuló emberi tévedések és hibás döntések kockázatát Működése A rendszer működése egyes szakértők szerint automatikus, mások szerint szemi-automatikus, tehát nem teljesen független az emberi döntésektől. Feltételezések szerint a szovjet (majd az orosz?) tengeralattjárókra telepített hadászati nukleáris rakéták válaszcsapásként való indítása nem egy parancs érkezésén, hanem ellenkezőleg, egy folyamatosan fogható jel megszűnésén múlik. Ha a szenzorok nukleáris csapást érzékelnének Moszkva területén, és a felső katonai vezetéssel való kommunikáció is megszakadna, akkor a rendszer alacsony frekvenciájú jeleket küldene a speciális parancsadó rakétáknak. E rakéták az indítás után nagy magasságban, nagy távolságra röpülve sugároznák a támadási parancsot, mely így a szárazföldeken és a nyílt óceánokon egyaránt fogható. E rendszerrel hozzák kapcsolatba a Moszkva melletti Povarovo-ban található (é. sz. 56° 04′ 58″, k. h. 37° 05′ 22″56.082777777778, 37.089444444444 UVB-76 rádióállomást, mely 1982 óta működik, és 1990 óta folyamatos zümmögő hangot ad. Jelen helyzete Nem világos, hogy Oroszország is működésben tartja-e a Szovjetuniótól megörökölt rendszert. Egyes szakértők szerint a rendszer ma is működik, és műszaki fejlesztéseket is végeznek rajta. Mások szerint a rendszer soha nem is működött teljesen automatikus üzemmódban Gonzalo Echenique Gonzalo Óscar Echenique, becenevén Chalo (Rosario, 1990. április 27. –) argentin származású spanyol, majd olasz válogatott vízilabdázó, a Pro Recco balkezes játékosa. Sportpályafutása Gonzalo Echenique az argentínai Rosario városában született 1990. április 27-én. Sportkarrierjét úszóként kezdte, majd 12 éves korában kezdett el vízilabdázni a Gimnasia y Esgrima csapatában. 20 évesen igazolt a spanyol CN Montjuic klubjához. Egy év elteltével a CN Sabadell csapatába szerződött, ahol egy két töltött. 2013 és 2015 között a CNA Barceloneta játékosa volt, mely együttes színeiben LEN-bajnokok ligáját nyert 2014-ben, a döntően 6-7 arányban múlva felül a Radnički Kragujevac együttesét (7 találatból egyet Echenique szerzett). 2015-től a Pro Recco játékosa, emellett a 2015-2016-os idényben kölcsönben tagja volt a Primoje Rijeka együttesének is. 2014 decemberében, öt Spanyolországban töltött év után spanyol állampolgárságot kapott, ezzel bekerült a nemzeti válogatottba is, mellyel lehetősége nyílt részt venni a 2016. év nyári olimpiai játékokon. Egy nemzet születése (film, 2016) Az Egy nemzet születése (eredeti cím: The Birth of a Nation) 2016-ban bemutatott amerikai–kanadai film, amelyet Nate Parker rendezett. A forgatókönyvet Jean McGianni Celestin és Nate Parker írták. A producerei Nate Parker, Kevin Turen, Jason Michael Berman, Aaron L. Gilbert és Preston Holmes. A főszerepekben Nate Parker, Armie Hammer, Colman Domingo, Aja Naomi King, Jackie Earle Haley, Penelope Ann Miller és Gabrielle Union láthatóak. A zeneszerzője Henry Jackman. A tévéfilm gyártója a Bron Studios, a Mandalay Pictures, a Phantom Four és a Tiny Giant Entertainment, forgalmazója a Fox Searchlight Pictures. Műfaja filmdráma. Amerikában 2016. október 7-én mutatták be a filmszínházak. Cselekmény A film az 1831-es rabszolgafelkelésről szól. A szabad, fekete Nat Turner tiszteletes robbantja ki, mert nem hajlandó tétlenül nézni embertársai szenvedését. Lázadást kíméletlenül leverik és megtorolják. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Női egyéni műkorcsolya az 1908. évi nyári olimpiai játékokon Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon a műkorcsolya női egyéni versenyszámát október 28-án és 29-én rendezték Knightsbridge-ben. Az aranyérmet a brit Madge Syers nyerte. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Ez a versenyszám először szerepelt az olimpiai játékokon. 1924-től átkerült a téli olimpia programjába. Eredmények Öt bíró pontozta a versenyzőket. A pontok alapján a bírók mindegyikénél külön-külön kialakult egy sorrend, az egyes szakaszokban (kötelező elemek, kűr) és az összesítésnél is, ez egy helyezési pontszámot is jelentett. Az egyes szakaszok, valamint az összesítés eredménye a következő kritériumok alapján alakult ki: „Többségi helyezések száma”. Az a versenyző végzett előrébb, akit a bírók többsége előrébb rangsorolt. A bírók többsége azt jelentette, hogy a legjobb 3 helyezést adó bíró helyezési pontszámait vették figyelembe, de ha a 3. bíró helyezésével még volt azonos helyezés, akkor az(oka)t is figyelembe vették. Ezt az adatot tartalmazza az oszlop. (Pl. a „4×3+” azt jelenti, hogy a versenyző 4 bírónál az első 3 hely valamelyikén végzett.) „Helyezések összege” (az összes bíró helyezési pontszámainak összege) „Pont” (az összes bíró által adott összpontszám) A kötelező elemek pontszáma Ghyczy Kálmán Ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12. – Budapest, 1888. február 28.) magyar konzervatív politikus, ügyvéd, pénzügyminiszter volt. Bár a Magyarország számára Ausztriától nagyobb függetlenséget követelő politikai erőkhöz tartozott, szerepet vállalt az 1867-es kiegyezés belpolitikai előkészítésében. Pénzügyminiszterként kulcsszerepe volt a magyar költségvetésben az 1870-es évek közepére fellépő válság megoldásában. Pályája a szabadságharcig 1843-ban Komárom vármegye országgyűlési képviselője ("követe") lett, 1844-ben a vármegye első alispánja. Politikai karrierje mellett a szakmai ranglétrán is emelkedett: 1847-ben személynöki ítélőmester, később nádori ítélőmester lett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg császári udvarral szembeszegülő Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt, ugyanakkor vármegyéje országgyűlési követe. A szabadságharc utáni belpolitikában A szabadságharc leverése után 1849-ben hűségnyilatkozattal felérő emlékiratot írt Pázmándy Dénessel együtt Windisch-Grätzhez, de ekkor nem folytatta a politikai pályát, visszavonult birtokára. Később azonban visszatért a politikába és 1861-ben már a képviselőház elnöke volt, 1865-től pedig a magyar balközép vezére. A Határozati Párthoz tartozott, kezdetben megpróbált Tisza Kálmán és a Felirati Pártot vezető Deák Ferenc közt közvetíteni. 1873-ban saját politikai erőt alapított, a Középpártot. Kilépése a Tisza Kálmán vezette balközép pártból annak végét jelentette (igaz, hogy egy olyan későbbi szövetség részeként, amelynek miniszterelnöke Tisza lett). „Erkölcsi tekintély dolgában mindjárt Deák Ferenc mellett foglalt helyet” – írta Ghyczyről évtizedekkel később a Nyugatban Halász Imre. Pénzügyminiszter Pártja véleményét ki sem kérve, az uralkodó hosszas rábeszélésre elvállalta a Bittó-kormány pénzügyminiszteri posztját. Ezt a pozíciót 1874. március 21. és 1875. március 2. közt töltötte be. A pénzügyminiszterséget olyan időszakban vette át, amikor a költségvetés krónikus bajokkal küszködött. A kiegyezés utáni években gazdasági optimizmus lett úrrá az országon, sokan az adók csökkentését várták. A költségvetés valójában adóemelésre szorult, csak ezt senki nem merte kimondani. Ezt a szerepet és a népszerűtlenséget Ghyczy vállalta magára, utat törve utóda, Széll Kálmán adópolitikája számára. „Az adófelemelések igazi apja Ghyczy volt. Széllnek már csak az adoptív-apa szerepe jutott. Ghyczy magára merte venni az adófelemelés indítványozásával járó szörnyű ódiumot s azután magával vitte ezt Igmándi magányába” – írta Halász Imre. A Ghyczy előterjesztette 1875-ös költségvetés azt irányozta elő, hogy a költségvetés hiányából 13 millió forintot adóemelésekből fedezzenek. A költségvetés ellen azonban egykori szövetségese, Tisza kemény politikai hadjáratot indított és amikor 1875 februárjában pont Tisza vezetésével jött létre a „fúziós kabinet”, Ghyczy távozása elkerülhetetlenné vált. A fúziós egyezség szerint azonban utóda a Deák-párti Széll, az adóemelések híve lett. Utolsó évei Miután pénzügyminiszteri posztjáról lemondott, egy időre visszavonult, de később ismét a képviselőház elnöke lett (1879-ig). 1885-ben a főrendi ház tagja lett. Hivatalai időrendben 1843 . május 14. – 1844 . november 13. – Komárom megye országgyűlési követe 1847 . november 11. – 1847 . november 23. – Ismét Komárom megye országgyűlési követe 1847 . november 23-ától – Személynöki ítélőmester, egyben jegyzői feladatokat látott el, illetve elnökölt az 1847-1848. évi országgyűlés alsótábláján 1848 . július 6. – 1849 . március 24. -Országgyűlési képviselő 1848 . május 3. – 1848 . december 31. – Igazságügy-minisztériumi államtitkár 1848 . szeptember 23. – 1848 . december 31. – Államtitkárként az Igazságügyi Minisztériumot vezeti 1861 -ben – Országgyűlési képviselő 1865 . december 14. – 1879 . április 2. – Ismét országgyűlési képviselő 1861 . április 17. – 1861 . augusztus 22. – A képviselőház elnöke 1874 . március 21. – 1875 . március 2. – Pénzügyminiszter 1875 . március 5. – 1879 . április 2. – A képviselőház elnöke 1885 . – 1888 . február 28. – A főrendiház tagja Emlékezete Komáromban 2003. október 31-én avatták újra elkészített emléktábláját (Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkáját) a Nádor utcában álló szülőháza helyén levő épület falán. Az eredeti táblát, Istók János szobrászművész alkotását 1908-ban avatták, amikor azonban 1945-ben Komárom magyar fennhatóság alól másodszor is Csehszlovákiához került, a magyarellenes atrocitáshullám közepette az emléktáblát szétverték és csak a bronz dombormű menekült meg, amelyet Csütörtöki András restaurált. Érdekességek Erélyes házelnöki modora anekdoták tárgyává vált, amelyek közül Mikszáth Kálmán írt meg néhányat. 5293 Bentengahama Az 5293 Bentengahama (ideiglenes jelöléssel 1991 BQ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Masanori Matsuyama, Kazuro Watanabe fedezte fel 1991. január 23-án. Szarin A szarin – más jelöléssel GB – szerves foszforvegyület, kémiai képlete: [(CH3)2CHO]CH3P(O)F. Színtelen, szagtalan folyadék, amelyet vegyi fegyverként használnak, mivel extrém erős idegméreg. A 687-es ENSZ határozat tömegpusztító fegyvernek minősítette. A szarin gyártását és raktározását az 1993-as Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény betiltotta, amelyben 1. osztályú vegyületként sorolták be. Szerkezete és gyártása A szarin királis molekula (jellemzően racém), melyben a központi foszforatomhoz négy szubsztituens kapcsolódik, tetraéderes alakot hozva létre. Az SP forma (lásd ábra) az aktívabb enantiomer, mivel jobban kötődik az acetilkolinészterázhoz. Metilfoszfonil-difluorid és izopropanol (IPA) keverékéből állítják elő: Az alkoholízises reakció során keletkezett hidrogén-fluoridot izopropil-amin hozzáadásával semlegesítik. Ugyanezen reakcióval a keveréket bináris vegyi fegyverként is fel lehet használni (azaz a szarint nem közvetlenül tárolják a fegyverben, hanem csak a kevésbé veszélyes komponenseit; így a fegyver sokkal biztonságosabban kezelhető). Biológiai hatása Hatásmechanizmusa hasonlít bizonyos gyakran használt rovarirtó szerekére, például a malationéra. Biológiai aktivitását tekintve pedig a karbamát inszekticidekre (rovarirtókra) hasonlít - mint amilyen a Sevin; illetve a gyógyszerek közül a piridosztigminre, neosztigminre, és fizosztigminre. Más idegmérgekhez hasonlóan a szarin is az idegrendszert támadja. Pontosabban, a szarin a kolinészteráz enzimek erős inhibitora. A szarin a kolinészterázzal az aktív centrumnál található szerin aminosav maradékkal kovalens kötést alakít ki. A fluorid távozó csoport kilépésével keletkező foszfoészter stabil, de biológiailag inaktív. Az enzim gátlásával az acetilkolin felhalmozódik a szinapszisokban és továbbra is kifejti hatását: folyamatosan továbbít bármely idegi impulzust. Normális esetben az acetilkolin-észteráz lebontja az acetilkolint a szinaptikus résben, annak érdekében, hogy az effektor izom vagy szerv pihenhessen. Lebomlása és tartóssága A foszforil-halogenidek legfontosabb kémiai reakciója a foszfor és a fluor közötti kötés hidrolízise. Ez a P–F kötés nukleofil szerek hatására – mint amilyen a víz vagy a hidroxidion – könnyen felszakad. Magas pH esetén a szarin gyorsan, nem toxikus foszforossav származékokra bomlik el. A szarin több hét és néhány hónap közti időtartamot követően elbomlik. Ezt az ún. eltarthatósági időt a prekurzor anyagok szennyezése lerövidítheti. A CIA szerint néhány iraki szarin eltarthatósági ideje mindössze pár hét volt, többnyire a szennyezett prekurzorok miatt. A szarin tartóssága bizonyos olajok, és kőolajszármazékok hozzáadása révén meghosszabbítható. Az egyébként rövid eltarthatósági idő a prekurzorok és köztitermékek tisztaságának növelésével, valamint stabilizátorok – mint amilyen a tributil-amin – hozzáadásával megnövelhető. Egyes készítményekben a tributil-amint diizopropil-karbodiimiddel (DIC) helyettesítik, amely lehetővé teszi a szarin alumínium tartályban való tárolását. A bináris vegyi fegyverekben a két prekurzort egymástól elszeparálva, ugyanabban a lövedékhéjban tárolják és csak közvetlenül a lövedék kilövése előtt keverik össze, hogy létrehozza a vegyületet. Ez a megközelítés kettős előnnyel jár; megoldja a stabilitási kérdést és növeli a szarin lőszerek biztonságosságát. Hatásai és ezek kezelése A szarin más idegmérgekhez képest nagy illékonysággal rendelkezik. A legnagyobb veszélyt a belélegzése és a bőrön keresztüli felszívódása jelenti. Még gőzkoncentrációja is azonnal behatol a bőrbe. Azok az emberek, akik nem halálos dózist kapnak, de elmarad az azonnali, megfelelő orvosi kezelés; maradandó neurológiai károsodást szenvedhetnek. A szarin kitettséget követő kezdeti tünetek az orrfolyás, szorító érzés a mellkasban, és a pupillák összeszűkülése. Nem sokkal ezután az áldozat légzési nehézségeket, hányingert és nyáladzást tapasztal. Az áldozat folyamatosan veszti el az irányítást a testi funkciók felett; hány, bélsárt ürít és bevizel. Ezt a fázist izomrángás és rángatózás követi; az áldozat eszméletlenné (komatózussá) válik, végül a konvulzív görcsök sorozata fulladást okoz. A szarin még nagyon alacsony koncentrációban is végzetes lehet. A halál egy perccel a halálos adag bevitele után beállhat, ha nem adnak be gyorsan ellenmérget – jellemzően atropint és pralidoximot – az áldozatnak. Az atropin, a muszkarin acetilkolin-receptorok antagonistája; a mérgezés fiziológiai tüneteinek kezelésére adják be. Mivel az acetilkolinra adott izomzati válasz nikotinos acetilkolin receptorokon keresztül közvetítődik, az atropin nem kezeli az izomzat tüneteit. A pralidoxim mintegy öt órán belül beadva képes a kolinészterázokat regenerálni. Az atropin helyett felmerült a biperidén, egy szintetikus acetilkolin antagonista, mivel jobb vér-agy gát penetrációval és nagyobb terápiás hatékonysággal bír. A szarin becslések szerint több mint 500-szor mérgezőbb a cianidnál. A bőr alá injektált szarin LD50 értéke egereken: 172 μg/kg. Kezelési eljárások ismertek. Vizsgálatok Embereken végzett, ellenőrzött tesztek során kimutatták, hogy egy minimálisan toxikus, 0,5 mg-os orális adag néhány órán belül 38%-kal csökkentette a vörösvérsejt és plazma-kolinészteráz szintjét. Egy terrortámadás túlélőiben, a támadást követően 4 órával a kötetlen izopropil-metilfoszforossav (IMPA) szérum szintje 2-135 µg/l közt volt. Története A szarint 1938-ban fedezte fel két német tudós Wuppertal-Elberfeldben, Németországban, miközben az addigiaknál erősebb növényvédő szert próbáltak létrehozni. A vegyület a négy, Németországban gyártott G-ágens közül a legmérgezőbb. A vegyületet, amely a tabun nevű idegméreg felfedezését követte, a felfedezők; Schrader, Ambros, Rüdiger és Van der Linde tiszteletére nevezték el. Felhasználása vegyi fegyverként 1939 közepén a vegyület képlete a német hadsereg Fegyverügyi Hivatalához (Waffenamt) került, amely elrendelte, hogy kezdjék meg a tömegtermelését háborús használatra. A második világháború végére számos kísérleti üzem épült fel; valamint építés alatt állt egy nagyon termelékeny létesítmény (de ez befejezetlen maradt). A náci Németország által termelt szarin mennyiségét 500 kg és 10 tonna közé teszik. Noha a szarint, a tabunt és a szománt is beépítették tüzérségi lövedékekbe, Németország végül úgy döntött, hogy nem használ idegmérgeket szövetséges célpontok ellen. 1950-es évek (eleje): a NATO elfogadta a szarint mint hagyományos vegyi fegyvert; és mind a Szovjetunióban , mind az Egyesült Államokban a szarint katonai célokra termelték. 1953: a 20 éves Ronald Maddison, a Royal Air Force a Durham megyei Consettből származó mérnök, meghalt a szarin emberen végzett vizsgálata során a Porton Down vegyi hadviselés vizsgáló létesítményben, Wiltshireben. Maddisonnak azt mondták, hogy egy olyan tesztben fog részt venni, amelynek célja a „nátha meggyógyítása”. Tíz nappal a halála után titokban nyomozást tartottak, amely balesetet állapított meg. 2004-ben az ügyet újranyitották, és a 64 napos nyomozati meghallgatások után, a bírálóbizottság úgy döntött, hogy Maddisont jogellenesen „nem-terápiás kísérlet során idegméreg alkalmazásával” megölték. 1956: a szarin rendszeres előállítása az Egyesült Államokban megszűnt, habár a meglévő ömlesztett szarin készleteket újra desztillálták egészen 1970-ig. 1960 (folyamán): az USA sikertelenül törekedett ausztrál engedélyt szerezni arra, hogy szarint és a VX gázt tesztelhessen 200 „főleg ausztrál” katonán; valószínűleg az Iron Range esőerdőben a Lockhart River ( Queensland ) közelében. Habár a tesztre sosem került sor, a tervezés előrehaladott állapotban volt. 1978: Michael Townley eskü alatt nyilatkozta, hogy a biokémikus Eugenio Berríos szarint készített a chilei titkos rendőrség, a DINA számára a Pinochet rezsim alatt. Valamint, hogy ezt fel is használták az állami levéltár letétkezelőjének, Renato León Zentenónak, és a hadsereg tizedesének, Manuel Leytonnak a meggyilkolására. 1980-1988: Irak szarint használt az Irán elleni háború idején. Az 1990 és 1991 közt tartó öbölháborúban még mindig nagy készletek álltak Irak rendelkezésre, amelyeket északra tartó koalíciós erők találtak meg. 1988: az észak-iraki, kurd etnikai kisebbség lakta Halabja városát (lakossága kb. 70 000) kémiai és kazettás bombákkal bombázták, amelyek szarint is tartalmaztak. A becslések szerint ötezer ember halt meg, szinte azonnal. 1991: az ENSZ Biztonsági Tanácsának 687-es rendelete megalkotta a „tömegpusztító fegyver” kifejezést; és Irakot, majd később a világot is a vegyi fegyverek azonnali megsemmisítésére szólította fel. 1993: az Egyesült Nemzetek Vegyifegyver-tilalmi Egyezményét 162 tagország írta alá, ezzel betiltva számos vegyi fegyver, beleértve a szarin gyártását és raktározását. Az egyezmény 1997. április 29-én lépett hatályba, és 2007 áprilisi határidővel felszólított a felhalmozott vegyi fegyverek teljes megsemmisítésére. 1994: a japán Aum Shinrikyo vallási szekta a szarin szennyezett formáját engedte szabadon Matsumotóban, Naganóban . (Bővebben: matsumoto incidens). 1995: az Aum Shinrikyo szekta a szarin szennyezett formáját engedte szabadon a tokiói metróban. Tizenhárom ember halt meg. (Bővebben: tokiói gáztámadás ). 1998: az Egyesült Államokban, a Time Magazine és a CNN olyan híreket állított, hogy 1970-ben az amerikai légierő A-1E Skyraider gépekkel, a titkos Operation Tailwind hadművelet keretében, szarin tartalmú fegyvereket dobott a disszidált amerikai csapatokra Laoszban . A CNN és a Time Magazine visszavonta a történeteket, és a felelős producereket elbocsátotta. 2004: május 14-én iraki harcosok felrobbantottak egy 155 mm-es tüzérségi lövedéket, amely a szarin bináris prekurzorait tartalmazta. A lövedéket úgy tervezték, hogy a vegyi anyagokat a repülés közbeni forgás során keveri össze. A felrobbantott lövedék csak csekély mennyiségű szarin gázt bocsátott ki, vagy azért mert a robbanás képtelen volt megfelelően összekeverni a prekurzorokat, vagy mert azok jelentős része az eltelt idő során lebomlott. Két amerikai katonát a szarinmérgezés kezdeti tüneteivel kellett kezelni. 2013 : augusztus 21-én a szíriai polgárháborúban szarint vetettek be civilek ellen, amely több mint 1000 ember (a legmagasabb becslések szerint 1429 fő), köztük rengeteg gyerek halálát okozta Damaszkuszban , Szíria fővárosában. Erre az ENSZ helyszínre küldött vizsgálóbizottság bizonyítékokat is talált. Az USA elnöke, Barack Obama válaszcsapást helyezett kilátásba, mivel Amerika szerint a Bassár el-Aszad vezette szíriai kormány hajtotta végre az ideggáz-támadást a főként civil áldozatok ellen, ezzel megszegve a nemzetközi egyezményt. 2017: április 4-én a szíriai polgárháborúban Idlíb tartományban, Han Sejkún településen feltehetően szaringázt vetettek be. 700-as busz A 700-as jelzésű elővárosi autóbusz Budapest, Budatétény vasútállomás (Campona) és Érd, autóbusz-állomás között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 701-es és 702-es busz nincsen feltüntetve. Spanyolország az 1952. évi téli olimpiai játékokon Spanyolország a norvégiai Oslóban megrendezett 1952. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program A Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (GINOP) a magyar gazdaság fenntartható növekedését, a magas hozzáadott értékű termelés és a foglalkoztatás bővítését célul kitűző, 2013-ban létrehozott, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kormányzati program. A program részeként a második Orbán-kormány öt nemzeti prioritást, stratégiai célt jelölt ki a programhoz készült partnerségi megállapodásban: a gazdasági szereplők versenyképességének javítása és nemzetközi szerepvállalásuk fokozása; a foglalkoztatás növelése a gazdasági növekedés elősegítése és a társadalmi felzárkóztatás révén; az energia- és erőforrás-hatékonyság növelése; a társadalmi felzárkóztatási és népesedési kihívások kezelése; a gazdasági növekedést segítő helyi és térségi fejlesztések megvalósítása. Ezen célok végrehajtását hét operatív program segíti elő. Ezek közül a legnagyobb forrásaránnyal bíró program a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (GINOP). Az operatív program tartalmát az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013 rendeletének I. mellékletét képező közös stratégiai keret alapján, a Tanács 2010/410/EU számú, a tagállamok számára adott ajánlását figyelembe véve, illetve az Unió gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatásokat szem előtt tartva készült. Az operatív program a Strukturális Alapok közül kettő, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásaiból részesül. A program céljai, prioritásai és intézkedései összhangban állnak az Európai Parlament és a Tanács 1301/2013. számú, az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendeletében rögzített szabályokkal. Ennek értelmében az ERFA fő feladata a regionális fejlődés elősegítése, a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztése, valamint a versenyképesség magas fokához, a foglalkoztatottság magas szintjéhez, a férfiak és nők közti esélyegyenlőséghez és a környezet védelméhez való hozzájárulás. A program emellett összhangban van az Európai Parlament és a Tanács 1304/2013. számú, az Európai Szociális Alapról szóló rendeletével. Ennek értelmében a GINOP a foglalkoztatás bővítését, a folyamatos tanulást és a leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatását tűzi ki célul. A partnerségi megállapodás, valamint a strukturális alapok integrált jellegéből adódóan, az egymást erősítő hatások kihasználása érdekében a program épít valamennyi operatív program eredményeire is. A GINOP a fenti magasabb szintű célok elérése érdekében 8 prioritástengelyt jelöl ki (1) kkv, a (2) K+F+I, az (3) IKT, az (4) energia, (5) a foglalkoztatás, (6) a szakképzés, (7) turizmus illetve a (8) pénzügyi eszközökhöz alkalmazásának területeire terjednek ki. Bővebben http://www.eszkozbeszerzes.com/ginop-palyazatok Alaszkai Repüléstörténeti Múzeum Az alaszkai Anchorage-ban lévő Alaszkai Repüléstörténeti Múzeum (Alaska Aviation Heritage Museum) fő feladata az alaszkai repüléstörténet bemutatása, hagyományainak ápolása történeti emlékek, repülőgépek, dokumentumok által. A múzeumban több repülőgép, egy berendezett szervizhangár, repülésszimulátorok, két kiállítás és a Dicsőségcsarnok tekinthető meg. Dicsőségcsarnok A Dicsőségcsarnok emléket állít az alaszkai repülés úttörőinek. Hagyományosan minden évben egy újabb alaszkai pilótát választanak be a Dicsőségcsarnok névsorába. 2010 : Shell Simmons 2009 : Ruth M. Jefford 2008 : Arthur G. Woodley 2007 : Russel Merrill 2006 : Merle smith 2005 : Robert Campbell Reeve 2004 : Bob Ellis 2003 : Carl Ben Eielson 2002 : Joe Crosson 2001 : Ray Petersen 2000 : Noel Wien Forrás Hivatalos oldal (angol) Lewis farmi ütközet A Lewis farmi csata 1865. március 29-én zajlott le Dinwiddie megyében, Virginiában, az Appomattoxi hadjárat részeként, az Amerikai polgárháborúban. Ez a csata volt a nyitó hadművelete az Appomattox hadjárat néven elhíresült hadjáratnak. Robert E. Lee kénytelen volt a Peterburgi erőket visszavonni és végül megadni magát az Appomattox Court House-nál. 1865. március 29-én Ulysses S. Grant tábornok tavaszi támadásának nyitómozdulataként Philip Sheridan vezérőrnagy lovassága - akit nem sokkal később az V. alakulat követett - megindult a Dinwiddie Court House felé, hogy megtámadja Robert E. Lee petersburgi védelmének jobb szárnyát. Gouverneur K. Warren vezetése alatt az V. hadtest átkelt a Rowanty-patakon, megszállta a Kvéker-utat, majd a Boydton palánkúton találkozott Bushrod Johnson konföderációs brigádjával. Éles tűzharc alakult ki, de a végén a konföderáció erői visszaszorultak a Fehér Tölgy útra. Joshua Chamberlain tábornok brigádja vezette a fő rohamot. Richard H. Anderson odavezényelt két századot, hogy szedjék le Chamberlainéket. Eközben azonban Chamberlain további négy lövész csapattal. Ellentámadás indult és Chamberlainék elfoglalták az ellenség földműit. Hültl Hümér Hültl Hümér (Felsőbánya, 1868. július 14. – Budapest, 1940. január 18.) sebészorvos, egyetemi tanár, a gyomor-bélvarrógép feltalálója, a modern sebészet számos eszközének, módszerének hazai bevezetője, akit virtuóz műtétei miatt orvosi körökben a „szike Paganinijé”-nek neveztek. Hültl Dezső építész, műegyetemi tanár bátyja. Élete A budapesti piarista gimnázium elvégzése után a Pesti Tudományegyetemen folytatta orvosi tanulmányait. 1891-ben avatták orvosdoktorrá. 1893-tól a Stefánia Gyermekkórházban segédorvos, 1895-től – műtőorvosi képesítésének megszerzése után – a Szent Rókus Kórházban alorvos. 1898-tól a Szent László kórház sebészorvosa, 1900-tól a Poliklinikai Egyesület kórházának főorvosa. 1905-ben a Szent István Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosává nevezték ki, 1919 januárjától a Szent Rókus Kórház I. sz. sebészeti osztályának főorvosa is. A budapesti egyetemen 1902-ben magántanár a sebgyógyítás tanából, 1915-től a gyakorlati sebészet rendkívüli tanára. Hazánkban ő vezette be, majd később kötelezővé is tette a sebészek számára a maszkban és gumikesztyűben való operálást. Fertőtlenítés céljából elsőként alkalmazta a bőr felszínének jódtinktúrás ecsetelését, lemosását. Nevéhez fűződik a műtéti beavatkozás előtt a metszés irányának kirajzolása a bőr műtéti felületén. 1907-ben feltalálta és Fischer Győző szerszámkészítővel, a Fischer Péter és társa cég társtulajdonosával közösen 1908-ban szabadalmaztatta sebészeti varrógépét. Ezzel a géppel a resecált gyomrot úgy tudták összekapcsolni a bélcsatornával, hogy a gyomor- vagy a bélnedvekből a legcsekélyebb mennyiség sem kerülhetett a hasüregbe. Ezzel jelentősen csökkent a műtétek kockázata. A gép egyszerre négy sorban, gyors egymásutánban nyomta be az U alakú drótkapcsokat az egymásba illesztett rétegekbe. Az így összevarrt felületek ezt követően gyorsan gyógyultak. A sikeres konstrukciónak azonban több hátránya is volt: súlya miatt nehezen lehetett kezelni, a kapcsokat kizárólag a gyártó tudta belehelyezni, és nagyon sokba került. A készülékből az egész világon mindössze 50 darabot használtak. Ezt a sebészeti varrógépet fejlesztette tovább Petz Aladár (1888–1956), a budapesti I. sz. Sebészeti Klinika tanársegédje. Az általa készített új gyomor-bélvarrógépet 1920-ban sikerrel próbálták ki a klinikán. Petz a Sebészeti Társaság 1921. évi nagygyűlésén mutatta be találmányát, a Hültl-féle gyomor-bélvarró gép továbbfejlesztésével kialakított eszközt. Hültl professzor – miután meggyőződött az új gép tökéletes működéséről – gratulált a feltalálónak, és intézkedett saját gépe további gyártásának beszüntetéséről. Az új műszer a műtétek kivitelét gyorsabbá, biztonságosabbá tette. A találmány az egész világon elterjedt, technikáját az összes műtéttani szakkönyv ismerteti. Hültl professzor 1934-ben nyugalomba vonult. 1935-től a felsőház tagja. Mint a Magyar Országos Orvosszövetség elnöke, elsőként megszervezte a keresetképtelen orvosok, az orvosok özvegyeinek és árváinak rendszeres segélyezését. Főbb művei A gastro-enterostomia műtét technikájáról. Bp., 1897 A homokóra-gyomor kór- és gyógytanának jelen állása. Bp., 1900 A Mechel-féle diverticulumról. Bp., 1900 A sebgyógyítás irányelveinek fejlődéséről. Bp., 1903 A műtéti betegekkel való velebánás. Bp., 1907 Sebészeti varróműszer gyomor- és bélvarrásra. Bp., 1911 (angol, francia és német nyelven is) Keve (keresztnév) A Keve régi magyar személynév, ami a kő szónak a régi kev- (ma: köv-) tövéből származik, azaz a jelentése kövecske. Rokon nevek Kövecs Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 8. február 22. június 29. Híres Kevék Keve vezér , a honfoglalásban jelentős szerepet játszó törzsi kapitányok egyike. Cistugo seabrae A Cistugo seabrae az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a Cistugidae családjához tartozó faj. A Cistugo seabrae családjának és nemének a típusfaja. Tudnivalók A Cistugo seabrae a következő országokban található meg: Angola, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság. Csak a forró sivatagokban érzi jól magát. A csatorna (X-akták) A csatorna az X-akták c. televíziós sorozat első évadjának negyedik epizódja. Ez az epizód az ufókról szól, ahogy leszállnak a Földre. Az epizódot Alex Gansa és Howard Gordon írta. Cselekmény A Lake Okobogee (Iowa) partján rejtélyes fénysugár ereszkedik le a magasból. A tizenéves Ruby Morris eltűnik a hálózsákjából, mialatt öccse, Kevin hisztérikusan kiabálva hívja segítségül a lakókocsiban alvó anyjukat. Mulder azután kezd nyomozni, hogy Ruby Morris eltűnése megjelenik a szenzációhajhász lapokban. Scully és Blevins párhuzamot lát az eset és Mulder gyermekkori élménye között, amikor a húgát állítólag elrabolták a földönkívüliek. Mulder szerint az Okobogee-tó gyakori színhelye az ufók felbukkanásának. Számos ilyen témájú újságcikket mutat társának, hogy meggyőzze a nőt. Az egyik ilyen cikk leírja egy cserkészlány, Darlene Morris (az eltűnt lány anyja) megfigyelését. Az ügynökök Iowába utaznak nyomozni. Darlene ragaszkodik korábbi vallomásához lánya eltűnésének körülményeit illetően, és a lapokkal ellentétben nem von párhuzamot az eset és a nemrég történt válása között. Kevin semmire sem emlékszik arról az éjszakáról, ám a gyerek rajzai, amelyek pusztán pontokból és vonalakból állnak, felkeltik Mulder érdeklődését. Kevin szerint a televíziójuk kommunikál vele és az értelmetlennek tűnő rajzok ezeknek a beszélgetéseknek az eredményei. Mulder Washingtonba küldi a rajzokat elemzésre. Scully és Mulder kapcsolatba kerül egy fiatal lánnyal, aki azt állítja, hogy Ruby terhes lett Greg Randall-tól, és az ifjú pár azt tervezte, elszökik hazulról. Eközben a kis Kevin rajzairól kiderül, hogy nem összevissza jelek, hanem a hadsereg szupertitkos műholdjainak bináris adásai. A gyereket beviszik a Védelmi Minisztériumba, de a kihallgatása után hazaengedik. Kevin továbbra is rajzol, a képek digitális formában tartalmazzák Shakespeare műveit és a brandenburgi koncert kottáit. Mulder szerint a kisfiú egyfajta közvetítő, csatorna a földönkívüliek és az emberek között. Az ügynökök felkeresik az eltűnés színhelyét, ahol erős hőhatás nyomait fedezik fel. Ugyancsak megtalálják Greg Randall holttestét, a földbe temetve. Mulder átkutatja Randall kabátját és talál benne egy kézírásos feljegyzést egy orvosról. A kézírás megegyezik annak a lánynak a kézírásával, aki korábban Ruby és Greg kapcsolatáról beszélt nekik. Az orvos segítségével megtalálják a titokzatos lányt, Tessa Searst. Kiderül, hogy valójában ő lett terhes Greggtől. Tessa beismeri, hogy lelőtte a fiút, mert rájött, hogy viszonya van Ruby-val is. Tagadja viszont Ruby meggyilkolását. Mulderék visszatérnek a Morris-házba, de üresen találják azt. Felfedezik viszont Kevin egy hatalmas rajzát, amely az emeletről nézve Ruby portréjává áll össze. Az ügynökök rögvest a tóhoz hajtanak, ahol a ködben rátalálnak Kevinre, akit az utolsó pillanatban rántanak félre egy száguldó motoros banda elől. Hamarosan ráakadnak Ruby eszméletlen testére is. Darlene megtiltja Muldernek, hogy beszéljen a lányával és ragaszkodik ahhoz a magyarázathoz, hogy Ruby a motorosokkal volt eltűnése alatt. Aznap este Mulder ismét meghallgatja a korábbi hipnózisa alatt készült magnófelvételt, amelyben kifejezi azt a meggyőződését, hogy húga egyszer visszatér a Földre, épségben és egészségesen. Bennfentes Ebben az epizódban használja Mulder először a fegyverét, hogy szétkergessen néhány farkast. Tessa szerepét Shelly Owens alakította, Chris Owens testvére. (Chris játszotta Jeffrey Spender ügynököt, illetve az ifjú Cigarettázó Férfit .) Tessa augusztus 7-én keresi fel az orvosát, ez Duchovny születésnapja. Az epizódban látható egy hatalmas méretű kép, amelyet a kis Kevin rajzolt nővéréről, Ruby-ról. Ez eredetileg számítógéppel készült és lett kinyomtatva, de a művészeti részleg egyik munkatársa, Vivien Nishi, túl tökéletesnek találta és egymaga kézzel megrajzolta az egyeseket és nullákat, hogy a kép jobban hasonlítson egy gyerekrajzra. Samantha Mulder címe Mulder aktájában 2790 Vine Street, ez volt az X-akták produkciós irodájának címe Vancouverben. Vendégszereplők Ruby Morris - Tanya Dee Kevin Morris - Joel Palmer Darlene Morris - Carrie Snodgress Tessa Sears - Shelly Owens Déssy tanya Déssytanya Balkány város része, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói járásban. Fekvése Nagykállótól 24 km-re helyezkedik el. Legközelebbi települések Balkánytól 10 km-re, Cibakpusztától 8 km-re és Koczoghtanyától 4 km-re található. Története A Déssy család birtoka volt évekig. Vastagcsőrű csér A vastagcsőrű csér (Phaetusa simplex) a madarak osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a csérfélék (Sterniidae) családjába tartozó Phaetusa nem egyetlen faja. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok, Aruba, Bonaire, Curaçao, Kuba, Trinidad és Tobago, valamint Panama, Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay, és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye édesvízű folyók és tavak környékén van. Alafajai Phaetusa simplex chloropoda Phaetusa simplex simplex Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.) Prkačini Prkačini (olaszul: Percaccini) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Žminjhez tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 15 km-re délre, községközpontjától 5 km-re nyugatra fekszik. Története 1880-ban 41, 1910-ben 93 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. Az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A második világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Žminj község 1993-ban alakult meg. 2011-ben a falunak 32 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és kisállat tenyésztéssel foglalkoznak. Slágertévé A Slágertévé a Magyar Televízió történetének egyik legsikeresebb műsora. A kéthetente jelentkező zenés műsorban legendás énekesek és fiatal színészek adtak elő nagy sikerű magyar illetve külföldi slágereket magyar szöveggel (például ABBA-dalok, Szenes Iván magyar szövegével). Története A műsor 1999-től 2002-ig volt látható, kéthetente, vasárnap esténként az M1 képernyőjén. Az első adás 1999. november 28-án volt, a második december 12-én. A harmadik rész 2000. január 9-én ment le, ezután minden két hétben volt műsor (váltotta egymást a Rögtön című műsorral.) Az utolsó Slágertévé 2002. január 27-én este volt adásban. Összesen 53 alkalommal jelentkezett a képernyőn. Ez a műsor a Magyar Televízió történetének legsikeresebb műsorai közé tartozik, közel két millióan nézték hétről hétre. A nagy siker ellenére a megszűnése óta nem tűzte műsorára az MTV, 2010 júniustól a Nóta TV elölről vetíti az adásokat és időnként az Önök kérték című műsorban láthatunk egy-egy rövid részletet belőle.2014-ben az M3 retró csatorna Kovács Kati 70.Születésnapja alkalmából elkezdte újra vetíteni a sorozatot. A műsorról Műsorvezető Kovács Kati Haumann Péter Fellépők Aradszky László Auksz Éva Balázs Fecó Balázs Klári Bangó Margit Bánsági Ildikó Bessenyei Ferenc Bodrogi Gyula Bubik István Csala Zsuzsa Charlie Csepregi Éva Cserháti Zsuzsa Csongrádi Kata Csonka András Csutka István Détár Enikő Dobos Attila Eszményi Viktória Esztergályos Cecília Farkas Bálint Gáspár Sándor Gergely Róbert Harangozó Teri Harkányi Endre Harsányi Gábor Haumann Péter Heilig Gábor Hegyi Barbara Hirtling István Kabos László Kaszás Attila Kern András Koós János Korda György Kovács Kati Kováts Adél Lorán Lenke Mary Zsuzsi Mihályi Győző Miller Zoltán Mikó István Németh József Payer András Psota Irén Straub Dezső Szerednyey Béla Törőcsik Mari Ullmann Mónika Varga Miklós Vágó István Verebély Iván Voith Ági Zalatnay Sarolta Záray Márta és még sokan mások. Érdekesség Az egyik szilveszteri műsorra (2000. december 31-én volt, 20.00-tól, "Slágertévé – Szilveszterkor is" címmel) írta meg Szenes Iván a Csak az első kétezer év a nehéz című dalt. Részlet a dalból: Ezredéve egyfolytában, itt vagyunk mi Európában. És ha jól megy nemsokára… Hozzá tartozunk…! Csak az első kétezer év a nehéz… Azután már sétagalopp az egész! Velünk együtt énekel egy ország: Csak az első 2000, csak az első 2000, csak az első 2000 év nehéz! Parbayse Parbayse település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Parbayse Abos, Arbus, Cuqueron, Monein és Pardies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alirezá Dzsahánbahs Alirezá Dzsahánbahs (perzsául: ������ �������, Bijar, 1993. augusztus 11. –) iráni válogatott labdarúgó, a holland AZ középpályása. Parcent Parcent község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 965 fő (2017). Parcent Alcalalí, Benigembla, Murla és Tárbena községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Csalitjáró pocok A csalitjáró pocok (Microtus agrestis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A csalitjáró pocok csaknem egész Európában (messze Ázsia belsejéig), szinte minden élőhelyen megtaláljuk. Magyarországon a Dunántúl déli és délnyugati felében él. Leggyakrabban kertekben, szántóföldeken, parkszerű tájakon, sűrű sövényekben, valamint vizek közelében, nedves réteken, mély fekvésű mezőgazdasági területeken, nyirkos erdőkben fordul elő. Megjelenése A csalitjáró pocok feje és teste együttesen 9,5-13 centiméter, farka 2,7-3,5 centiméter hosszú, súlya 20-45 gramm. Bundája sötétebb és hosszabb szőrű, mint a mezei pocoké (Microtus arvalis). Fülkagylóit csak felső részükön borítják hosszú, lazán álló szőrök, belül azonban csupaszok. Életmódja A csalitjáró pocok föld alatti járatrendszert készít, sűrű növényzet védelmében. A táplálékkínálattól és a hőmérséklettől függően nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. A járatok lakókatlanba és éléskamrákba torkollnak. Területhatárait gyakran ürülékkupacokkal és jellegzetes, megrágott fűszálakkal jelöli. A csalitjáró pocok tápláléka füvek, gyökerek, télen a fák kérgét is fogyasztja. Szaporodása A nőstény évente kétszer-háromszor 5-7, néha több kölyköt is ellik. Populációdinamikája 3-4 éves ciklusokat követ. Egy szemvillanás alatt A részt Jeffery Levy rendezte. 2006. augusztus 29-én mutatták be az amerikai Sci-Fi Channelen. Történet Carter egy különös autóbaleset után nyomoz. Ezalatt Nathan Stark két 5-ös szektorbeli csoportot siettet, hogy minél előbb álljanak elő valamivel. Teljesítményük növelésére az 5-ös szektor kutatói egy továbbfejlesztett Ritalint vesznek be, így képesek olyan gyorsan mozogni, hogy szemmel nem lehet követni, bár ez egyiküknél tragédiát okozott. Jack Cartert kihívják egy balesethez, ami egy autó és egy "800km/órával száguldó valami" között történt. Mikor megpróbál utánajárni a dolognak, Stark leállítja őt, majd a Global Dynamicshez viszi a bizonyítékot. De Henry és Taggart segítségével rájön az igazságra. Zoe Carternek feltűnik, hogy a suliban a pomponlányok érthetetlenül, összetetten beszélgetnek, valamint, hogy az "okostojások" terrorizálják a sportolókat. Azonban vonzónak találja Dylant (Tom Tames), mert átlagosnak tűnik, nem úgy, mint a többi osztálytársa. Jack figyelmezteti a fiút, hogy tartsa távol magát a lányától és a házától. Tovább kutatva úgy véli, hogy jó nyomon jár, mivel a Global Dynamics étkezdéjében meglátott pár kutatót, akik nagy mennyiségű szénhidráttal rendelkező ételeket fogyasztottak. Elzárta a kutatókat, és várt, míg össze nem omlik az idegrendszerük. Mikor egyiküknél ez be is következik, hajlandó vallomást tenni. Ezt követően Jacket elrabolták (miközben autóját vezette), és egy kietlen helyre vitték. A drogot Dylen, két közismert tudós fia készítette el, hogy lépést tartson a többiekkel. Carter megpróbált megegyezni vele, de a fiatalember elővette pisztolyát és megállásra késztette. Mikor Dylan Jack felé rohant, akkor elővett egy baseball-labdát és fejbe találta. 2015–2016-os NBA-szezon A National Basketball Association 2015–16-os szezonja az amerikai professzionális kosárlabdaliga 70. szezonja megalakulása óta. Az előszezon 2015. október 3-án kezdődött, és 2015. október 23-án ért véget. Az alapszakasz 2015. október 27-én kezdődött, a Chicago Bulls otthonában, a United Centerben a tavalyi döntős Cleveland Cavaliers ellen. A tavalyi győztes, a Golden State Warriors pedig otthon fogadja a New Orleans Pelicanst. A 2016-os NBA Alls-Stars Games, azaz a szezon legjobb játékosainak megrendezett mérkőzések 2016. február 14-én volt Torontóban, Kanadában. A rájátszás 2016. április 16-án kezdődött. Tranzakció Nyugdíjazottak 2015 . június 18. : Shawn Marion hivatalosan is bejelentette visszavonulását az egyszeres NBA-győztes Dallas Mavericksnél , ahol 16 szezonon keresztül szerepelt. 2015 . június 23. : Andrej Kirilenko hivatalosan is bejelentette visszavonulását 13 lejátszott NBA-szezon után. 2015 . július 2. : Kenyon Martin hivatalosan is bejelentette visszavonulását 15 lejátszott NBA-szezon után. 2015 . július 22. : Stephen Jackson hivatalosan is bejelentette visszavonulását 14 lejátszott NBA-szezon után. 2015 . augusztus 11. : Elton Brand hivatalosan is bejelentette visszavonulását 16 lejátszott NBA-szezon után. Edzőváltások Előszezoni edzőváltás 2015 . április 22. : Az Oklahoma City Thunder elküldte a forrófejű vezetőedzőjét, Scott Brooksot hét év után. 2015 . április 30. : Az Oklahoma City Thunder bejelentette az új vezetőedzőt, Billy Donovant. 2015 . május 12. : A New Orleans Pelicans megvált vezetőedzőjétól, Monty Williamstől. 2015 . május 28. : A Chicago Bulls elküldte Tom Thibodeaut öt év után. 2015 . május 30. : Az Orlando Magic bejelentette Scott Skilest a csapat vezetőedzőjeként. 2015 . május 30. : A New Orleans Pelicans bejelentette Alvin Gentryt a csapat vezetőedzőjeként. 2015 . június 2. : A Chicago Bulls bejelentette Fred Hoibergt a csapat vezetőedzőjeként. 2015 . június 15. : A Denver Nuggets bejelentette Mitcheal Malonet a csapat vezetőedzőjeként. Előszezon Az előszezon 2015. október 3-án kezdődött, és 2015. október 23-án ért véget. Alapszakasz Az alapszakasz 2015. október 27-én kezdődött, a Chicago Bulls otthonában, a United Centerben a tavalyi döntős Cleveland Cavaliers ellen. A tavalyi győztes, a Golden State Warriors pedig otthon fogadja a New Orleans Pelicanst. A 2016-os NBA Alls-Stars Games, azaz a szezon legjobb játékosainak megrendezett mérkőzést 2016. február 14-én rendezték Torontóban, Kanadában. Az alapszakasz 2016. április 13-án ért véget. Az alapszakaszban mindegyik csapat 82 mérkőzést játszott. A Golden State Warriors 73 győzelmet ért el, amellyel megdöntötte a Chicago Bulls 1995–96-os alapszakaszbeli 72 győzelmes rekordját. Főcsoportonként z – Hazai pálya előny az egész rájátszásban c – Hazai pálya előny a főcsoportdöntőig y – Csoportgyőztes x – Rájátszásba jutott Rájátszás A rájátszás 2016. április 16-án kezdődött. A csoportgyőztesek csillaggal vannak jelölve. A dőlt betűvel jelzett csapatoknak volt hazai pálya előnyük. A párharcok az egyik csapat negyedik győzelméig tartottak. Média Mivel az NBA főleg Észak-Amerikában rendelkezik nagy nézőtáborral, így ott rengeteg televízió és rádió közvetíti a mérkőzéseket mind az Egyesült Államokban mind Kanadában. Főleg ezek a csatornák közvetítenek mérkőzést: ABC, ESPN, TNT, és a bajnokság hivatalos, de fizetős online vagy televízión is elérhető NBA TV-je. Hazánkban két tv-csatorna ad egy-egy mérkőzést: Sport 1, illetve a Sport 2. Mezek 2015 . június 6. : A Milwaukee Bucks bemutatta új mezét. 2015 . június 18. : A Los Angeles Clippers leleplezte az idei mezét. 2015 . június 18. : A Philadelphia 76ers leleplezte az idei mezét. 2015 . június 24. : A Atlanta Hawks leleplezte az idei mezét. 2015 . augusztus 3. : A Toronto Raptors leleplezte az idei mezét. Jouy-en-Argonne Jouy-en-Argonne település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 51 fő (2015). Jouy-en-Argonne Brocourt-en-Argonne, Dombasle-en-Argonne, Nixéville-Blercourt és Sivry-la-Perche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jouy-le-Moutier Jouy-le-Moutier egy község Franciaországban. Lakosainak száma 15 971 fő (2015). Földrajza Jouy-le-Moutier Vauréal, Maurecourt, Triel-sur-Seine, Boisemont és Neuville-sur-Oise községekkel határos. Bocskai FC A Bocskai FC egy megszűnt labdarúgócsapat, melynek székhelye Debrecenben volt. Legjobb eredménye: 1930-ban első vidéki klubként sikerült elhódítania a Magyar kupát. Története A csapatot 1926 július 31-én alapították profi labdarúgó klubként Bocskay FC néven (csak a harmincas évektől kezdték el Bocskai FC –ként írni) kék-sárga színekkel. Kezdetben sem anyaegyesülete, sem megfelelő támogatottsága nem volt az egyesületnek, mindezek „beszerzésére” a későbbiekben került sor. Mivel a régió egyetlen profi klubja voltak nem volt nehéz szerződések útján játékosokat szerezni, így a DVSC-ből kilenc, de a többi debreceni csapatból és a környező településekről is több játékost elcsábítottak. A Bocskai FC amolyan kerületi válogatottnak felelt meg ebben az időben, így mind a játékosok, mind a vezetők, de még a szurkolók is a többi környező klubtól érkeztek. A Profi Liga bevezetése után a másodosztályba kaptak besorolást, ahol az 1927-ben megszerzett második hellyel és egy sikeres osztályozóval már sikerült is kvalifikálniuk magukat a legjobb magyar egyesületek közé. A kezdeti évben kissé visszafogottabban szerepeltek (11. hely), de ezután felzárkóztak a három nagy fővárosi klub: a Ferencváros, a Hungária illetve az Újpest mögé és többnyire a vidéki profi klubok elé. Az 1929/30-as év lett a csapat legsikeresebb esztendeje, a bajnokságban ugyan csak 5. lett a gárda, de elhódították ellenben a Magyar Kupát (Bocskai FC – Szegedi Bástya 5-1), mely vidéki alakulatnak addig egyszer sem sikerült. 1931-ben indulhattak elsőnek a népszerű Közép-európai kupában, de ott a későbbi győztes First Vienna simán (0-3, 0-4) búcsúztatta őket. A bajnokságban a legjobb helyezésük egy 3. hely volt az 1933–34 bajnoki idényben, mellyel megtörték az évek óta dobogón lévő három fővárosi nagy hegemóniáját és erre a profi évek alatt egyetlen más honi csapat sem volt képes, ráadásul ez volt az első alkalom hogy vidéki csapat dobogóra állhatott. Az 1934-es VB-re öt játékost adtak a magyar válogatottnak, de ezután leáldozóban volt a csapat szereplése. 1934-ben a KK sorozatában is szerepeltek újra, de a későbbi győztes Bologna ellen búcsúzni kényszerültek. A debreceni visszavágó érdekessége volt, hogy ekkor adták át a Nagyerdei Stadiont labdarúgó meccsen is. A KK találkozóra 1934. június 26-án került sor 12 000 néző előtt, ahol az olaszországi 2-0-s vereség után a Nagyerdőn csak 2-1-re sikerült nyerni. A VB után többnyire a középmezőny végén zárta az évet a Bocskai, majd a harmincas évek végén már a kiesés ellen küzdöttek a már Nemzeti Bajnokságra keresztelt legjobbak között. A klub igen nehéz anyagi helyzetbe került, így felmerültek olyan abszurd lehetőségek hogy egyesülnek a szombathelyi Savaria FC-vel vagy éppen a Ferencvárosi FC fiókcsapata lesznek. Az másodosztályban összesen 13 évet húzott le a csapat és ebben az időszakban a Bocskai FC volt Debrecen és egyben a vidék legjobb csapata. A vég 1940-ben érte utol a gárdát és még ebben az évben megszűnt a kék-sárga alakulat, ugyanis erős anyagi háttér híján a klub nem bírta el az NBI pénzügyi követelményeit és az MLSZ is erősen rászállt a csapatra tartozásai miatt. A megszűnt csapat kellékeit 1941-ben a KLASZ-ban szereplő szegényebb egyesületek kapták meg, míg az elnyert díjai, ereklyéi a debreceni Déry Múzeumba kerültek. Stadionja 1926 és 1934 között a Vágóhíd utcai sporttelep adott otthont a Bocskai hazai mérkőzéseinek. 1934-ben a Nagyerdei Stadionba költöztek, ahol a csapat 1940-es megszűnéséig szerepeltek. Sikerei NB II Második hely: 1926/27 Magyar kupa Győztese: 1930 NB I Harmadik hely: 1933/34 Híres játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Semler Gusztáv Berecz István Bihámy Béla Eőry Mihály Fehér Ferenc Finta Károly Gyarmati János Markos Imre Móré János Opata Zoltán Orth György Palotás István Seiden Jenő Szaniszló Zoltán Teleki Pál Vágó József Vincze Jenő Volentik Béla A csicskavideó A Csicskavideó (Butterballs) a South Park című amerikai animációs sorozat 228. része (a 16. évad 5. epizódja). Elsőként 2012. április 11-én sugározták az Egyesült Államokban. Magyarországon 2012. október 23-án mutatta be a magyar Comedy Central. Az epizódban egy, az iskolai zaklatások ellen felszólaló előadó érkezik South Parkba, majd Stan Marsh készít egy táncos videót a témában. Butters Stotch egy valószínűtlen iskolai zaklatás áldozatául esik. Az epizódban kifigurázzák a Kony 2012 rendezőjét, Jason Russell-t, a Bully című 2011-es filmet, illetve az iskolai zaklatások ellen felszólaló mozgalmat. Cselekmény Butters monoklival a szemén érkezik barátaihoz az ebédlőbe, akik kiszedik belőle, hogy egy iskolai kötekedő bántotta, aki folyamatosan ellopja az ebédpénzét. Kyle Broflovski és Stan azt tanácsolja neki, kérjen tanácsot szüleitől vagy nagymamájától, aki éppen látogatóban van Stotch-éknál. Azonban hamarosan kiderül, hogy a nagymama zaklatja Butters-t, mert unokája sosem áll ki önmagáért. Egy névtelen bejelentést követően egy, az iskolai zaklatások ellen fellépő előadó, Bucky Baley érkezik South Parkba, aki Mr. Mackey-t gúnyolódással ráveszi egy iskolai gyűlés megszervezésére. Itt Baley megkéri a diákokat, hogy készítsenek egy zaklatás-ellenes videoklipet, melyre végül Stan vállalkozik. Stan szerint is le kell állítani az iskolai erőszakot, és ezt egy táncos videoklip felvételével próbálja bizonyítani, melynek Butters a főszereplője, akinek meztelenül kell szerepelnie a rövidfilmben. Mikor Butters nem akarja tovább folytatni a dolgot, mert szerinte ez csak ront a helyzetén, Stan nem érti meg Butters álláspontját. Kyle szerint Stan önmagát állítja a videó középpontjába, majd kilép a projektből, de előtte rejtélyes figyelmeztetést intéz Stan felé, melyet ő nem ért – Kyle ugyanis óva inti Stant attól, hogy San Diego utcáin találja magát meztelenül maszturbálva. Stan elmondja Buttersnek, hogy egy hollywoodi stúdió meg akarja vásárolni a filmet. Habár osztálytársai éljenzik Stant, Bailey behívja őt az iskolai fiúmosdóba és durván szidalmazni kezdi, amire Stan elsírja magát. Bailey nehezményezi, hogy Stan az ő megkérdezése nélkül adta el a filmet, Ezzel szerinte szabotálva azt, hogy Bailey szervezete országos hírnévre tegyen szert. Később Mick Jabs, a videót megvásárló cég elnöke hívja be Bailey-t a mosdóba, hogy mondjon le a videó jogairól, durva sértéseivel megríkatva Bailey-t. A videó népszerűsítése érdekében Stan és Butters meghívott vendégként elmegy a The Dr. Oz Show-ba, ahol Dr. Oz folyamatosan zaklatja Butterst, hogy részleteket szedjen ki belőle a zaklatásával kapcsolatban. Buttersnek elfogy a türelme és rátámad a műsorvezetőre, amelynek következtében Jabs is lehordja Stant, mert Butters viselkedése miatt elveszítették a videó nézőinek szimpátiáját. Jabs ezután a férfimosdóban váratlanul Jézussal találkozik össze, aki pokolra jutással fenyegeti őt meg viselkedéséért. Aznap este Butters bemegy az ágyában fekvő nagymamájához, és elmeséli neki, hogy végre kiállt magáért. Elismeri, hogy ez jó érzés volt, de ezután egyfajta üresség lett úrrá rajta, melyet szerinte a nagymamája is érez magában. Elmondja neki azt is, hogy felismerte, iskolai zaklatások mindig is létezni fognak, de mindezek ellenére ő kiegyensúlyozott felnőtté fog válni, míg nagyanyja egy napon a kórházban haldokolva ugyanolyan kiüresedett, megkeseredett ember lesz, mint amilyen egész életében volt. Másnap, a videó körüli botrányok miatt az iskolában kiközösített és Dr. Oz által beperelt Stan úgy dönt, San Diegóba utazik. Az epizód végén zenei kíséret mellett meztelenre vetkőzik az utcán és táncolni kezd. Telekvinc Telekvinc románul: Câmpu Goblii, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Alvinc községhez tartozik. Fekvése Alvinc közelében fekvő település. Története Telekvinc korábban Alvinc része volt, 1956 körül vált külön, ekkor 150 lakosa volt. 1966-ban 137, 1977-ben 155, 1992-ben 140, 2002-ben pedig 137 román lakosa volt. II. Olaf dublini király II. Olaf Guthfrithson más néven Anlaf, Amlaíb mac Gofraidh, Óláfr Guðrøðarson (* ?; † 941. Tyningham, Skócia), Dublin királya 934 és 941 között, Jórvik királya 939 és 941 között (gyakran összetévesztik III. Olaf Sihtricsonnal). Életrajz Olaf II. Gothfrith fiaként látta meg a napvilágot. 934-ben került Dublin trónjára. 937-ben Angliában részt vett az Æthelstan wessexi király (* 894; † 939) ellen vívott brunanburhi csatában. Ezután visszatért Írországba, és valószínűleg nagyon rövid ideig együtt uralkodott III. Olaf Sihtricsonnal Northumbriában. Feltehetőleg ő volt az Írországi Olaf, akit Athelstan halála után a northumbriaiak visszahívtak Angliába, de a meghívásnak mindkét Olaf eleget tett. 941-ben Dunbar mellett, Tyninghamban meggyilkolták. Vastaggallyú körte A vastaggallyú- vagy gyapjaskörte (egyéb elnevezéseit lásd lent) (Pyrus nivalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjába és az almaformák (Maloideae) alcsaládjába tartozó Magyarországon őshonos fafaj. Kipusztulással fenyegetett, védett növény. A vadkörtével (P. pyraster) könnyen hibridizálódik, állandósult hibridjük az osztrák körte (fekete-, sózókörte) (P. x austriaca). Sok más fajjal együtt felhasználták a nemes körte (P. communis) kialakításában. Egyes kutatók szerint Magyarországon nem a P. nivalis található meg, hanem a P. n. ssp. orientalis nevű alfaj. Egyéb elnevezései: hókörte molyhos körte Megjelenése Alacsony, közepes termetű, maximum 15 méter magasra növő fa. Törzse többnyire egyenes, hamar elágazó, kérge főleg hosszan repedezett, szürkés színezetű. Koronája gömbölyded, ágai erősek, felfelé állók. Vesszeje vastag, 6–10 mm átmérőjű, barna, molyhos, később kopaszodó. Tövisei ritkán vannak, rügyei szártól elállók, barnák, molyhosak. Tőről és gyökérről jól sarjad, sarjtelepeket alkothat. Levelek Levelei szórt állásúak, lándzsás, visszás tojásdad alakúak, vagy elliptikusak, hosszuk 4–9 cm. Épszélűek, vagy a csúcsnál finoman fűrészesek. A fiatal levelek mindkét oldalukon fehéresen molyhosak, felül később kopaszodók, a fonák molyhos marad. A levélnyél rövid, fehéren molyhos. A lombfakadás a virágzással egy időben, áprilisban történik. Ősszel a levelek vérvörösre színeződnek. Virágok Virágai sátorozó fürtökben nyílnak a leveles rövidhajtásokon, fehérek, erősen gyapjasak. Termés Almatermése lapított gömbölyded vagy nyakas körte alakú, hossza 25–40 mm, éretten sárga színű. A kocsány a terméssel egyező hosszúságú, vagy hosszabb. A magok 4–6 mm hosszúak, lapított tojásdad alakúak, barnásfeketék. Termése augusztus-szeptemberben érik és hullik, íze nem olyan fanyar, mint a vadkörtéé. Élőhelye Előfordulása félkultúr területeken, száraz tölgyesek szélein, mezsgyéken, felhagyott szőlőkben jellemző. Környezeti igényei Meleg- és fényigényes, a szárazságot közepesen jól tűri (xerofil, xeromezofil). Elterjedése Közép- és dél-európai elterjedésű, szubmediterrán jelleggel, dombvidéki, középhegységi faj. Magyarországon szórványosan a Zempléni-hegységben, a Cserháton, a gyöngyösi Sárhegyen, a Dunazug-hegységben, a Balaton-felvidéken és a Nyugat-Dunántúlon található meg. Férfi 4 × 100 méteres váltófutás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az atlétika férfi 4 × 100 méteres váltófutás versenyszámának selejtezőit és döntőjét augusztus 7. és 8. között rendezték a Barcelonai Olimpiai Stadionban. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben férfi 4 × 100 méteres váltófutásban: A versenyen új világ- és olimpiai rekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Minden futam első három helyezett váltója automatikusan az elődöntőbe jutott. Az összesített eredmények alapján pedig a legjobb időeredménnyel rendelkező 4 váltó került tovább. Elődöntő A futamok első négy helyezett váltója jutott a döntőbe. Döntő A döntőt augusztus 8-án rendezték. 1999 (album) Az 1982-es 1999 Prince ötödik nagylemeze. Ez volt az első Top 10-es lemeze a Billboard 200-on (a 9. helyig jutott), és 1983 3. legeladottabb albuma lett. Ez hozta meg Prince számára az áttörést, de a legsikeresebb albuma a következő Purple Rain. A címadó dal volt az első Amerikán kívüli Top 10-es slágere. Ez az első album, amelyen közreműködött a The Revolution. 2003-ban a VH1 Minden idők legjobb albumainak listáján a 49. helyet szerezte meg, a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján pedig a 163. lett. 2008-ban bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Small Faces-diszkográfia Az alábbi lista a Small Faces hivatalosan megjelent kislemezeit, középlemezeit és albumait tartalmazza. Ötfős hadsereg Az Ötfős hadsereg (eredeti cím: Un esercito di cinque uomini) 1969-ben bemutatott olasz westernfilm, melynek főszereplője Peter Graves, a későbbi Mission Impossible sorozat sztárja. A főhős egyik segítőjét Bud Spencer alakította. A filmet Don Taylor és Italo Zingarelli rendezte, a forgatókönyvet Dario Argento és Marc Richards írta, a zenéjét Ennio Morricone szerezte, a producere szintén Italo Zingarelli volt. A film a Tiger Film gyártásában készült. Műfaját tekintve akciófilm, filmvígjáték, kalandfilm és westernfilm (spagettiwestern). Olaszországban 1969. október 16-án mutatták be a mozikban. Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyből az elsőt a Duna Televízióban 2010. október 16-án, a másodikat pedig a Film Mániában 2014. február 6-án vetítették le a televízióban. Cselekmény A mexikói forradalom idején egy ember, akit csak a Hollandként emleget mindenki, összehívja néhány cinkosát, hogy támadjanak meg egy pénzszállítmányt. A terv célja, egy félmillió dollár értékű aranyrakományt szállító vonat megtámadása, amit több tucat katona őriz, és amely ellenőrzőpontok egész során halad keresztül. Hans Sedlmayr Hans Sedlmayr (Szarvkő, 1896. január 18. – Salzburg, 1984. július 9.) osztrák művészettörténész. A Bécsi Műszaki Egyetemen (Technischen Universität Wien) 1918–1920 között építészetet, a Bécsi Egyetemen (Universität Wien) pedig művészettörténetet tanult. Főleg a barokk stílusra specializálódott. Disszertációját 1926-ban az őt 1921 óta tanító (és az elhunyt Max Dvořák helyébe lépő) Julius von Sclosser segédletével Johann Bernhard Fischer von Erlach-ról, a barokk építészet egyik nagyjáról írta. Írt továbbá Francesco Borrominiről, aki ugyancsak a barokk építészet fontos alakja. Konzervatív beállítottsága miatt elítélte a túlzott modernitást, így az avantgárd törvényt nem ismerő barbarizmusát, amely szerinte hosszú távon művészeti anarchiává torkollhat. Ezt az egyetlen magyarul is megjelent könyvében, a Modern Művészet Bálványai-ban (Gondolat Könyvkiadó, 1960) fejti ki. 1936–45-ig a Bécsi Művészettörténeti egyetemen tanított, de a háború után távoznia kellett, mert tagja volt a náci pártnak, az NSDAP-nek. Csak 1951-ben kapott újra professzori állást a Müncheni Egyetemen, (1964-ig), végül a salzburgin (1964-69). Alapító tagja a Bécsi Művészettörténészeti Iskolának, ami Alois Riegl írásai alapján készült el. A náci párthoz 1932-ben csatlakozott. A második világháború után szerkesztőként dolgozott a Wort und Wahrheit (Szó és Igazság) című katolikus újságnál, ahol 54-ig munkálkodott. Előélete miatt a háború után mellőzték, ami merőben hozzájárult ahhoz, hogy az évek során elfelejtődött a neve. Bírálói többek közt azt rótták fel neki, hogy nagyon ritkán volt képes pozitív kritikára a kortársai iránt. Munkái Hans Sedlmayr: Fischer von Erlach der Ältere, München 1925 Hans Sedlmayr: Die Architektur Borrominis. Berlin 1930 Hans Sedlmayr: Verlust der Mitte. Salzburg/Wien 1948 Hans Sedlmayr: Die Entstehung der Kathedrale. Zürich 1950 Hans Sedlmayr: Allegorie und Architektur. In: Castelli, Enrico (Hrsg.): Retorica e Barocco. (Atti del Congresso Internazionale di * Studi Umanistici, Venezia 15 - 18 giugno 1954). Rom 1955, S. 197 - 207 Hans Sedlmayr: Die Schauseite der Karlskirche in Wien, in: Kunstgeschichtliche Studien für Hans Kauffmann, hrsg. v. Wolfgang Braunfels, Berlin 1956, S. 262–271 Hans Sedlmayr: Johann Bernhard Fischer von Erlach, Wien/München 1956 Hans Sedlmayr: Epochen und Werke I & II, Wien/München 1959/1960 (2 Bde.) Hans Sedlmayr: "Der Tod des Lichtes" Salzburg 1964 Hans Sedlmayr: Das goldene Zeitalter. Eine Kindheit. Piper Verlag, München 1986 Hermann Bauer/Hans Sedlmayr: Rokoko. Struktur und Wesen einer europäischen Epoche. Köln 1991/1992. Sedlmayr, Hans: Zum Sehen Barocker Architekturen. In: Sedlmayr, Hans: Epochen und Werke. Gesammelte Schriften zur Kunstgeschichte. 2. Bd. München 1960, S. 121-139. Hans Sedlmayr: Johann Bernhard Fischer von Erlach, Wien (2. Auflage) 1976 Hans Sedlmayr: Die Kollegienkirche und die Kirche der Sorbonne, in: Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 120/121, Salzburg 1980–1981, S. 371–398 Hans Sedlmayr: Das goldene Zeitalter. Eine Kindheit, München/Zürich 1986 Hans Sedlmayr: Johann Bernhard Fischer von Erlach, hrsg. v. Giovanna Curcio, eingel. v. Hermann Bauer, Stuttgart 1997 Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.) Szarkopénia A szarkopénia (sarcopenia) egy görög szóösszetétel (σάρκα = hús és πενία = szegénység) alapján elnevezett kóros állapot. Izomerő- és izomtömeg-csökkenést jelent. A csontritkuláshoz hasonlóan napjainkban közegészségügyi probléma, mivel az időskorúakat tömegesen érinti. Bár a szarkopénia bizonyos betegségek vagy a nem megfelelő táplálkozás hatására akár fiatalon is kialakulhat, a legtöbb embernek csak öregkorában okoz valódi problémát, ekkor viszont az izmok sorvadása felgyorsul, ami a fizikai erőnlét rohamos romlásához vezethet. Az egészséges emberek izomzata és csontozata átlagosan 25-30 éves korban a legerősebb, ezután szükségszerű hanyatlás kezdődik. Ennek mértéke és gyorsasága azonban több tényező függvénye. 40 éves kor fölött a természetes izomvesztés átlagos mértéke évi 0,5-1%, 60 éves kortól ez kb. 2%-ra emelkedik. 70 éves korra ennek mértéke akár az évi 3%-ot is elérheti. Egy hetven év körüli egyén izomtömege mintegy 65%-a a korábbinak, nyolcvanöt évesen viszont kb. már csak a 45%-a. A vázizomzat ilyen mértékű hanyatlása nagyban csökkenti a teljesítőképességet, fokozza az előforduló betegségek kockázatát és szövődményeit, rontja a gyógyulás esélyeit. A szarkopénia kezdeti tünetei A szarkopénia első tünetei a fizikai fáradékonysághoz köthetők. Nem esnek már jól a korábban kedvelt kirándulások; a hosszabb gyaloglások megerőltetővé válnak. Lassul a séta sebessége, nehezebben megy az emelés. Akár egy-egy bevásárlás is problémát okozhat. Kimerítővé válik a lépcsőzés, meg kell pihenni útközben. A teljesítőképesség gyengülése mellett az izomzat mennyiségének csökkenése mérésekkel is kimutatható. A járás sebességének 0,8 m/s alá csökkenése a szarkopénia kialakulásának veszélyére figyelmeztet. A szarkopénia súlyossági szintjei A preszarkopéniás állapot idején megelőző szűrésekkel kimutatható már az izomtömeg csökkenése, de ez ekkor még nem okoz tüneteket. Szarkopéniás szintről akkor beszélünk, ha már a beteg által is érzékelhetően csökken az izomerő vagy a teljesítőképesség. A súlyos szarkopénia a test izomtömegének, az erőnlétnek és a teljesítőképességnek egyidejű, nagyarányú csökkenését jelenti, ami egyértelmű, súlyos fizikai leépüléssel jár együtt. A szarkopénia lehetséges okai az öregedés, klimax a nem megfelelő táplálkozás (pl. fehérjék és aminosavak hiánya, D-vitamin -hiány stb.), felszívódási zavar, mozgáshiány, mozgatóideg-sorvadás, bizonyos endokrin megbetegedések, egyéb betegségek szövődményei. A szarkopénia megelőzése A szarkopénia az öregedéssel együtt elkerülhetetlenül megjelenik mindannyiunk életében. Korántsem mindegy azonban ennek mértéke és intenzitása. Megfelelő megelőzéssel az izomtömeg csökkenése lassítható, következésképpen a fizikai erőnlét egyre tovább fenntartható. az izomtömeg, az izomerő és a fizikai teljesítőképesség gyakori mérése, a megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás. Az izomtömeg megállapítására a legalkalmasabb a bioelektromos impedancia-analízisen (BIA) alapuló műszeres vizsgálat. Az izomerőt leginkább ökölszorító erőmérővel, a fizikai teljesítőképességet pedig az ún. SPBB-módszerrel (Short Physical Performance Battery) mérik. A szarkopénia kezelése A szarkopénia egy fokozatosan kialakuló és folyamatosan súlyosbodó betegség, ezért kulcsfontosságú időben észrevenni és megkezdeni a kezelését. A rendszeres szűrések és a megelőző életmódváltás sokat segíthetnek abban, hogy a tényleges terápia a helyzet kritikussá válása előtt elkezdődhessen. A szarkopénia egyelőre gyógyszeresen nem gyógyítható, a mozgás-, illetve táplálásterápia azonban elősegíti az izomtömeg és izomerő helyreállítását – vagy legalábbis elvesztésük egyértelműen érzékelhető lelassulását. Bár a szarkopénia teljesen nem szüntethető meg, káros következményeinek jelentős része elkerülhető. A legfontosabb feladat egyértelműen a fizikai erőnlét javítása. Táplálásterápia Megfelelő fehérjebevitel Tudományosan igazolták, hogy a magas fehérjebevitel csökkenti az izomtömeg-vesztést. Nem mindegy azonban az sem, hogy milyen biológiai értékű az adott fehérje. A tejsavó fehérjéjének biológiai értéke a klinikai mérések alapján (104) például jóval több, mint akár a tehéntejé (88-95), akár a csirkehúsé (82). Hetvenéves kor körül testtömeg-kilogrammonként napi 1,1 gramm fehérjebevitelre van szükség, tehát például egy nyolcvankilós embernek mindennap 88 gramm megfelelő minőségű fehérjét kellene a szervezetébe juttatnia. Tejsavófehérje-alapú tápszeres étrend-kiegészítés A betegség súlyosbodása esetén az életmódváltás már nem elegendő. Ilyenkor tejsavófehérje-alapú tápszeres étrend-kiegészítésre van szükség. A tápszernek a fehérjén kívül az aminosav-utánpótlást is biztosítania kell. Az ún. esszenciális aminosavak gondoskodnak ugyanis a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen építőanyagokról. Az anabolikus (izomfelépítő) hatású aminosavak, különösen a leucin, az izoleucin és a valin tehát nagyban csökkentik az izmok leépülését. Öregkorban megnő az anabolikus hatás kiváltódásának küszöbértéke. Éppen ezért a szarkopéniás betegek étrendjében nem érvényes a „sokszor – keveset” elv, ezzel éppen ellentétben, nem túl gyakori, de nagyon intenzív fehérje- és aminosav-bevitelre van szükségük az egészségesebb állapot eléréséhez. Az esszenciális aminosavak felvétele lehetőleg minden étkezéskor érje el a 10–15 grammot! Pontosan a fentiek miatt hatékonyabbak a vérkeringésen gyorsan áthaladó, magas biológiai értékű, ún. „gyors-fehérjék”, pl. a tejsavó, mint a „lassú-fehérjék”, pl. a kazein. A hatás annál erősebb, minél kisebb kalóriaértékű a tejsavófehérjét tartalmazó készítmény. A szarkopénia kezelésére kifejlesztett tápszer értelemszerűen a legideálisabb megoldást jelenti. A The Society of Sarcopenia, Cachexia and Wasting Disease nemzetközi ajánlása is felhívja a figyelmet arra, hogy a szarkopéniás betegek számára különösen jótékony hatású a nagy leucin tartalmú esszenciális aminosavak keverékét fogyasztani. A fehérjék és az aminosavak mellett a táplálásterápia része a D-vitaminpótlás is, hiszen az egészséges izomműködés egyik fontos feltétele a megfelelő D-vitaminszint megléte. Mozgásterápia Már a szarkopénia megelőzésében is rendkívül fontos a mindennapos testmozgás, a betegség kialakulása után a rendszeres torna még inkább nélkülözhetetlenné válik. Bár e nélkül nem érhető el jelentős javulás, tudnunk kell, hogy egy súlyos szarkopéniás öreg már sokszor nincs olyan állapotban, hogy komolyabb edzéseket végezzen. Ezekben az esetekben a gyógytornászoké a főszerep. A dietetikusok mellett ők tudják leginkább megítélni, hogy az adott egyénnek konkrétan milyen kezelésre van szüksége. Az erőedzések csökkentik a gyengeségérzetet, sőt kifejezetten erősebbé is teszik az embereket. Az általuk kifejtett jótékony hatáshoz viszont folyamatos edzésre van szükség, ezek elmaradása gyors állapotromlást eredményez. A járás sebességét és a fittség érzetet egy másfajta mozgásterápia, az ún. aerob torna is megnövelheti. Jacqueline Andere Jacqueline Andere (Tarímbaro, Michoacán, Mexikó, 1938. augusztus 20. –) mexikói színésznő. Élete Jacqueline Andere 1938. augusztus 20-án született. Lánya, Chantal Andere szintén színésznő. Filmográfia Telenovellák Las Amazonas (2016).... Bernarda Castro de Mendoza Libre para amarte (2013).... Amelia Lascurain Viuda de Sotomayor Soy tu dueña ( A csábítás földjén , Riválisok) (2010).... Leonor de Montesinos Amor sin maquillaje (2007) Peregrina (2005-2006) .... Victoria Castillo de Alcocer La Madrastra ( A mostoha ) (2005)....Alba San Román La otra (2002).... Bernarda Sainz Viuda de Guillén Mi destino eres tú (2000).... Nuria del Encino de Rivadeneira Serafín (1999).... Alma de la Luz Ángela (1998-1999).... Emilia Santillana Roldán Desencuentro (1997-1998) .... önmaga Mi querida Isabel (1996-1997).... Doña Clara Riquelme viuda de Márquez Alondra (1995).... Verónica Real de Díaz El vuelo del águila (1994-1995).... Carmelita Romero Rubio Ángeles blancos (1990-1991).... Rocío Díaz de León Nuevo amanecer (1988).... Laura El maleficio (1983).... Beatriz de Martino Quiéreme siempre (1981).... Ana María Sandra y Paulina (1980) .... Sandra Antonelli/Paulina Pecado de Amor (1978) .... Paula Otero/Chantal Luque Mañana será otro día (1976) .... Mariana Barata de primavera (1975) .... Leticia Reyes Ha llegado una intrusa (1974) .... Alicia Cartas sin destino (1973) .... Rosina Encrucijada (1970) .... Wendy Keeper En busca del paraíso (1968) Leyendas de México (1968) Dicha Robada (1967).... Ofelia Amor en el desierto (1967) Engáñame (1967) Corazón Salvaje (1966).... Aimeé Molnar D'Autremont El Derecho de Nacer (1966).... Isabel Cristina La dueña (1966).... Ángela El abismo (1965) Alma de mi alma (1965) Nuestro barrio (1965) La Vecinidad (1964) Gabriela (1964).... Sara Siempre tuya (1964).... Caty Agonía de amor (1963) Cita con la muerte (1963) Eugenia (1963) Grandes ilusiones (1963) El caminante (1962) Encadenada (1962) .... Laura Janina (1962) Sor Juana Inés de la Cruz (1962) Las momias de Guanajuato... Varios (1962) La Leona (1961) .... María Conflicto (1961) Vida por vida (1960) Filmek Héroes verdaderos (2010) .... Josefa Ortíz de Domínguez La señorita (1994) Una adorable familia (1987) El cabezota (1982) .... Maestra Picardía mexicana (1978) .... La maestra La casa del pelícano (1978) .... Margarita Ramirez Los japoneses no esperan (1978) .... Julia Cristo te ama (1975) Simón Blanco (1975) .... Natalia Con amor de muerte (1974) Crónica de un amor (1974) .... Margarita El juego de la guitarra (1973) Separación matrimonial (1973) .... Clara La gatita (1972) Los enamorados (1972) Hoy he soñado con Dios (1972) .... Bertha Intimidades de una secretaria (1971) Las puertas del paraíso (1971) Yesenia (1971) .... Yesenia En esta cama nadie duerme (1971) Vuelo 701 (1971) .... Lidia Nido de fieras (1971) La noche violenta (1970) Fallaste corazón (1970) Quinto patio (1970) Las chicas malas del padre Mendez (1970) El oficio mas antiguo del mundo (1970) .... Graciela Tres noches de locura (1970) .... Las bestias jóvenes (1970) Los problemas de mamá (1970) .... Rosa Trampas de amor (1969) .... Modesta El día de las madres (1969) Almohada para tres (1969) El zangano (1968) Un largo viaje hacia la muerte (1968) Rocambole contra las mujeres arpías (1967) Amor amor amor (1965) .... El juicio de Arcadio (1965) Lola de mi vida (1965) Un día de diciembre (1962) El ángel exterminador (1962) .... Alicia de Roc El vestido de novia (1959) .... Nelly Monteroni d’Arbia Monteroni d’Arbia település Olaszországban, Toszkána régióban, Siena megyében. Lakosainak száma 9088 fő (2015. december 31.). Monteroni d’Arbia Buonconvento, Murlo, Siena, Asciano és Sovicille községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Gia Carangi Gia Marie Carangi (1960. január 29 – 1986. november 18.) amerikai szupermodell volt az 1970-es évek végétől a '80-as évek közepéig. Apja olasz-amerikai, anyja amerikai, ír és walesi elődökkel. Ő volt Amerika első szupermodellje, bár ezt a címet emlegették Janice Dickinsonnal és Dorian Leighgel kapcsolatban is, sőt Cindy Crawfordra hivatkoztak „Baby Gia” néven is. Élete Gia Marie Carangi 1960. január 29-én született Joe és Kathleen Carangi gyermekeként. Ismerősei tehetetlen és manipulatív gyereknek írták le, azonban állandó szeretetéhsége sebezhetővé és labilissá tette. Nehéz gyermekkora volt. Tizenhét évesen még atyja éttermében pincérnőként dolgozott, 18 évesen pedig már az egész világ a lábai előtt hevert. A Gia név a 70-es évek második felében egyet jelentett a csillogással, az eleganciával. Világszerte népszerű manöken volt. Karrier Carangi-t divat-körökben csak keresztnevén említették. Miután 17 évesen arca megjelent philadelphiai újságokban, Carangi New Yorkba költözött, ahol gyorsan kiemelkedett. Több divatfotós kedvenc modellje volt, mint Francesco Scavullo, Arthur Elgort, Richard Avedon, vagy Chris von Wangenheim. Scavullo volt a legemlítésreméltóbb közülük. 1978 végére Gia Carangi elismert modell lett. Legtöbb interjújában azt nyilatkoztak, előrejutása „szörnyen” gyors volt: „Nagyon hamar közismert emberekkel kezdtem együtt dolgozni. Én nem készültem modellnek. Én csak úgy az lettem.”[forrás?] Carangi rendszeres látogatója volt a Studio 54 és a Mudd Club nevű szórakozóhelyeknek. Általában kokaint használt a klubokban, később pedig nagyon komoly heroin-függővé vált. Sokat találgattak és pletykáltak szexuális hovatartozását illetően. Közeli barátai szerint nyíltan vállalta, hogy vonzódik a nőkhöz. 1978 októberében részt vett élete első jelentős fotózásán Chris von Wangenheim híres fotóművésszel. Wangenheim-nak az az ötlete támadt, hogy Gia és a sminkese, Sandy Linter pózoljanak meztelenül egy drótkerítésnél. A képek fantasztikusan sikerültek, Gia pedig belehabarodott Sandy-be, akihez egyébként jó barátság fűzte. A fotózás után virágokat küldözgetett neki, de soha nem lettek egy szerelmes pár. Ennek oka többek közt Sandy heteroszexualitása, valamint Gia egyre erősödő kábítószer-függősége volt. 1980. március 1-jén Gia ügynöke, jó barátja és lelki támasza, Wilhelmina Cooper tüdőrákban meghalt. Az eset annyira megviselte a lányt, hogy az addigi hobbi- és partidroghasználata átcsapott súlyos kábítószer-fogyasztásba és függőségbe, ez pedig hisztérikus viselkedési szokásokat alakított ki nála: későn vagy egyáltalán nem jelent meg a fotózásokon, vagy egyszerűen csak kisétált, hogy rágyújtson és nem ment vissza többet. Gia többször is próbálkozott azzal, hogy megszabaduljon függőségétől, rehabilitációs klinikákra feküdt be, de sajnos nem tudott leszámolni a kábítószerrel és megállíthatatlanul haladt a végzet felé. A Vogue magazin 1980. november havi számának fotózásán tűszúrásnyomokkal a karján jelent meg, amelyeket még retusálással sem tudtak eltüntetni. Problémái miatt már senki nem akart vele dolgozni, rajongói utoljára 1982-ben a Cosmopolitan magazinban csodálhatták meg. Divattervezők, divattervező cégek, akik vele dolgoztak: Christian Dior, Cutex, Diane von Fürstenberg, Giorgio Armani, Levi Strauss & Co., Maybelline, Perry Ellis, Gianni Versace, Vidal Sassoon, Yves Saint-Laurent. Betegsége és halála Gia eleinte kokainfüggő volt, később már nem érte be ennyivel, és rászokott a heroinra. A drogok kiszámíthatatlanná, és agresszívvá tették, a fotózásokon gyakran elaludt, kisétált a stúdióból vagy dührohamot kapott. 22 évesen AIDS-et diagnosztizáltak nála, és 1986-ban meghalt a betegség szövődményeiben, a philadelphiai Hahnemann University Hospitalban. Anyja mindvégig mellette volt. A temetésén a divatvilág képviselői közül senki nem vett részt. Betegsége kialakulásában szerepet játszott heroin függősége, és a függőséget növelte ügynöke, Wilhelmina Cooper hirtelen halála is, aki nemcsak az ügynöke, hanem barátja is volt Giának. Öröksége Az életéről film is készült Kifutó a semmibe címmel, amelyben Angelina Jolie játszotta a drogfüggő, züllött modellt. Az életrajzi film 1998-ban debütált az HBO-n. Jolie alakításáért Golden Globe-díjat kapott. Smallville (4. évad) 4.01 Küldetés (Crusade) Lois Lane Smallville-be érkezik, hogy kiderítse ki ölte meg az unokahúgát, Chloe-t. Belebotlik Clark-ba, aki Kal-El-ként viselkedik „újjászületése” óta. Clark ellop egy kristályt, amit Lex talált; és elviszi a barlangba. Lana-nak jól telnek a napjai Párizsban -a barátjával Jason Teague-el- addig amíg meg nem szállja Lana-t valami egy templomban és a napból 12 órára nem emlékszik; egy tetoválást is talál magán, ami nem tudja hogyan került oda… Jonathan felébred a kórházban. Martha megtalálja Clark-ot, de látja, hogy a fia nem önmaga, nem tudja mit tegyen, de ekkor megjelenik Bridgette Crosby(aki Virgil Swann-nal dolgozott együtt), hogy segítsen neki… 4.02 Elveszett (Gone) Clark és Lois együtt nyomoznak Chloe gyilkosa után. Valaki azonban úgy gondolja, hogy Chloe él, és az nem más, mint Lionel. Ezért felbérel egy gyilkost, hogy ölje meg Chloe-t, mert ha nem tanúskodik, akkor őt kiengedik a börtönből… Eközben Lana rájön, hogy a tetoválás, ami rajta van az a barlang falán is megtalálható, ezért hazautazik; Jason utána megy, hogy meggyőzze folytassák a kapcsolatukat. Még ebben a részben megismerkedhetünk Lois apjával, Sam Lane-nel, akinek nem tetszik, hogy Clark és Lois nyomozgatnak… 4.03 Látszat (Facade) Abby szeretne szép lenni, ezért az anyja (aki plasztikai sebész) meteoritok segítségével megszépíti, de ennek következményei vannak, akit megcsókol életveszélybe kerül. Lois nyomozni kezd Abby hirtelen megszépülése után… Még ebben a részben, Clark beáll a focicsapatba, amit Jonathan nem néz jó szemmel. Martha pedig munkát vállal a Talon-ban. 4.04 Rajongás (Devoted) Megüresedik a focicsapatban egy hely, és Clark-ot állítja be az edző, Jason Teague, aki azért vállalt munkát a smallville-i gimiben, hogy közelebb legyen Lana-hoz. Dan(Clark az elődje) azért hagyta ott a csapatot, mert hirtelen a barátnője fontosabb lett neki, mint a csapat. Kiderül, hogy ivott abból az italból, amit a pomponlányok kotyvasztottak a csapatnak. Ebbe az italba meteoritot is kevertek, aminek következtében, aki beleiszik, megőrül azért az emberért, akit először meglát. Az italnak Chloe Sullivan is áldozata lesz… 4.05 Futás (Run) Jonathan-nek ellopják a tárcáját Metropolis-ban, Clark nem tudja elkapni a tolvajt, mert ő sokkal gyorsabb nála. Később kiderül, hogy a tolvaj Bart(alias Flash). Clark összebarátkozik vele, és kiderül Bart már évek óta ilyen; nem a meteoritok miatt. Lopásból él és most el akar lopni egy nagyon értékes kéziratot Lex-től; ezen a kéziraton kriptoni jelek is vannak. Amikor Clark közelebbről is megvizsgálja észrevesz rajta egy térképet… 4.06 Átvitel (Transference) Clark fájdalmas sípoló hangot hall a fülében, ami abba a börtönbe vezeti őt, ahol Lionel van. Clark meglátja, hogy Lionel egy szikladarabot tart a kezében (amin kriptoni jel van), amikor Lex-el kezet akar fogni; és ekkor közbeavatkozik, amint hozzáér a szikladarabhoz, Lionel és Clark teste kicserélődik… Lionel rögtön munkához lát… Clark pedig rácsok mögé zárva igyekszik kitalálni, miképp szerezheti vissza testét és erejét, hogy megmentse barátait és családját. 4.07 Átok (Jinx) Chloe illegális szerencsejátékot űz egy cserediákkal, Mikail Mxyzptlk-kel. Feltesz egy összeget a Smallville Crows-ra, amelyen Mxyzptlk az erejét arra használja fel, hogy veszítsen a csapat. Amikor az egyik játékost sikerül kiiktatni; Clark rohan a labdáért, és amikor Mxyzptlk próbálja őt is elbuktatni, Clark véletlenül az egyik ellenfelét megüti olyan erővel, hogy a srácnak eltörik két helyen a kulcscsontja és ezért nagy bajba kerül, azt hiszik Clark szteroidokat szed… Chloe és Clark rájön Mxyzptlk titkára, és amikor ezt Mxyzptlk megtudja, megzsarolja Clark-ot, hogyha nem veszíti el a bajnoki döntőt, akkor több barátja is kórházba kerül. De Chloe-val kitalálnak valamit amivel le tudják őt győzni… Eközben Lex is felfigyel Mxyzptlk erejére… 4.08 Varázslat (Spell) Lana felolvas egy XVII. századi varázskönyvből. Ekkor megszállja őt egy boszorkány lelke, Margaret Isobel Thoreaux, akit megégettek 1604-ben két boszorkánytársával együtt. A másik két boszorkány lelke pedig Chloe-ba és Lois-ba száll. Azért jöttek vissza, hogy megszerezzék a kriptoni köveket. Amikor Isobel meglátogatja Lex-et, meglátja a kéziratban elrejtett térképet. Isobel rájön, hogy ő is a köveket keresi, a térképet eltünteti Lex irodájából. Clark próbálja őket megállítani, ám a boszorkányok elkapják őt és megfosztják erejétől. Majd arra kényszerítik, mutassa meg, merre van az egyetlen megtalált kő… 4.09 Határvonal (Bound) Lexet megvádolják, hogy megölt egy fiatal nőt, Lex az apját gyanúsítja. Clark elhatározza, hogy bebizonyítja barátja ártatlanságát, ezért elmegy a börtönbe Lionel-hez… Eközben Lana találkozik Jason anyjával. A találkozó előtt látomása lesz arról, amikor Isobel -t elégették és valahogy ott volt Jason anyja is… 4.10 Rémület (Scare) Lex egy titokzatos LuthorCorp-os kísérlete elszabadul, megfertőzi Smallville-t. Többek között Lana-t, Clark-ot, Chloe-t és Jason-t, akik ennek következtében hallucinálnak a legnagyobb félelmeikről és utána kómába esnek. Kivéve Clark-ot… Eközben Lionel mindenkivel el akarja hitetni, hogy más ember lett, megváltozott. Segíteni akar másokon. És még a legfelsőbb bíróság az ítéletét is megsemmisíti, Lionel szabad ember… 4.11 Veszély (Unsafe) Alicia kezelése véget ért Belle Reeve-ben. A lány visszatér Smallville-be, hogy ismét együtt legyen Clark-kal. Clark kezdetben kételkedik Alicia gyógyulásában, aztán meglátja benne a jót, hogy végre lehet egy olyan kapcsolata, amelyben a társa tudja a titkát. Ám Clark-nak a félelme beigazolódik: Alicia a vörös kriptonitot használja, hogy Clark hozzáállását megváltoztassa. Sikerrel is jár, hiszen a vörös kriptonittal Clark már nem olyan mint volt. Fogja Aliciát és lelépnek Las Vegasba, hogy összeházasodjanak… Eközben Lex próbálja kideríteni, apja hogyan került ki a börtönből, hogyan lett megsemmisítve az ítélete. Lionel próbálja meggyőzni a fiát, hogy megváltozott, jobbá akarja tenni a világot, még egy alapítványt is létre akar hozni, hogy segítsen az embereken.. 4.12 Kitaszított (Pariah) Lana-t megtámadja egy láthatatlan támadó. Alicia az elsőszámú gyanúsított. Clark kezdetben megvédi a lányt, ám amikor Jason-t is megtámadják, Clark is Alicia-t gyanúsítja, amivel megbántja. Ezért arra kéri Clark-ot tárja fel a titkát mindenki előtt és akkor már ő is gyanúsított lesz. De Clark ezt nem teszi meg. Alicia úgy érzi ha elmondja az egyik barátjának Clark titkát, akkor más szemmel néznek rá, és már ki is választotta ezt a barátot Chloe Sullivan személyében… Eközben Jason anyja, Genevieve meglátogatja Lex-et… 4.13 Toborzó (Recruit) Clark esélyes arra, hogy bekerüljön a Metropolis University csapatába. Ehhez azonban el kell látogatnia az Egyetemre. Eközben az intézményben történik egy rejtélyes haláleset, melynek kapcsán gyilkosság vádjával letartoztatják Lois Lane-t. Clark eközben felfedezi, hogy a Metropolis University csapatának sztárja különleges képességekkel bír: bárkit megbénít, aki az útjában áll. Így Lois-t is. Eközben Lex egy üzletet ajánl Jason-nek… 4.14 Krypto (Krypto) Vezetés közben Lois önhibáján kívül elgázol egy kutyát. Az állatot elviszi a Kent farmra, mert úgy látja, semmi baja nem történt. Clark rádöbben, hogy a kutya nem hétköznapi képes elmozdítani a traktort ahova kikötözték, a kutyának hatalmas ereje van. Clark és Lois rájönnek, hogy a kutya a LuthorCorp egyik "terméke". Most néhány bűnöző rablásokhoz használja az állat képességeit. A rablók elkapják Clark-ot, azonban a kutya nem hagyja, hogy bántsák újdonsült gazdáját… Ezalatt Lionel elmondja Jason-nek, hogy tudja, Isobel után nyomoz. Ad neki abból a térképből egy másolatot, ami Lex-nek is megvan… 4.15 Szent (Sacred) Miután Clark és Lana rájönnek, hogy Jason és Lex Kínában az egyik titokzatos kristály után kutatnak, utánuk mennek. Isobel Lana teste felett ismét átveszi az uralmat, és elindul megkeresni a kristályokat. Clark meghallja a kristály hívását, amikor Isobel felfedi az egyiket. Clark-nak meg kell küzdenie vele, hogy visszaszerezze. A küzdelem végén Isobel megint eltűnik, és vele a kristály is. 4.16 Lucy (Lucy) Lois Lane húga, Lucy a kisvárosba jön. A lány mindenkit levesz a lábáról, akivel csak találkozik. Azonban Clark megismeri Lucy másik oldalát is: lopáson kapja, majd ráveszi, hogy árulja el látogatásának igazi okát… Eközben a frissen megszerzett kriptoni kristály eltűnik Lana szobájából. Jason Lionel-t vádolja az ellopásával. 4.17 Ónix (Onyx) Egy kriptonit-kísérlet során robbanás történik a LuthorCorp laborban, melynek hatására Lex kettős személyisége fizikailag is manifesztálódik, azaz teste kettéosztódik. Az ördögi oldala – Alexander – elmenekül a robbanás helyszínéről. Ezt követően miután Lex-et (a "jó" Luthor-t) bezárja a Luthor-kastély pincéjébe ezután Smallville-ben zűrzavart okoz. Elsőként megkísérli megölni Clark-ot és Chloe-t a laborban. Majd meggyőzi Lionel-t, hogy térjen vissza a sötét oldalra. Végül megzsarolja Lana-t, hogy bezárja a Talon-t, ha a lány nem költözik hozzá… 4.18 Lélek (Spirit) Chloe-t bálkirálynőnek jelölik az érettségi bálra. És eközben próbálja meggyőzni Clark-ot és Lana-t, hogy ne hagyják ki ezt a bált. Chloe riválisa a bálkirálynői címért egy Dawn nevű lány, aki azonban a nagy estét megelőzően egy kriptonittal teli szakadékba zuhan kocsijával. A lány meghal, ám szelleme bolyongani kezd, testről testre. Dawn először Martha-t aztán Lana-t, majd Lois-t, végül Chloe-t szállja meg. Az eredmény az lesz, hogy Lana elhívja a bálra Clark-ot, Lois feltűnést kelt az érettségi bálon, Chloe pedig lángba akarja borítani az iskolát. Eközben Lex birtokán találnak egy holttestet, amiről kiderül, hogy Bridgette Crosby. Jason kutatni kezd Lex gépén, és több e-mailt is talál, amit Bridgette Crosby írt Lex-nek. A beszélgetésük után Jason szól a seriffnek, hogy mit találtak Lex birtokán. De mire odaérnek a seriffel a holttest eltűnik… 4.19 Hiány (Blank) Kevin egy olyan fiatalember, akinek megvan az a különleges képessége, hogy más emberek emlékezetét ideiglenesen törölje. Kevin kirabolja a Talon-t és amikor Clark próbálja megállítani, használja ellene az erejét és ennek következtében teljes amnéziát kap. Amikor Chloe rájön mi történt segít Clark-nak újra megtanulni a képességei használatát, egyidejűleg pedig arra is vigyáz, hogy a fiú nehogy véletlenül valaki előtt lebukjon. Mialatt memória kiesése van Clarknak, találkozik Lana-val. És ismét szerelmes lesz belé… Lex kihasználva ezt a helyzetet, elviszi Clark-ot a barlangba… 4.20 Kortalan (Ageless) Clark és Lana egy elhagyott kisbabát talál a gabonamezőn. Elviszik a gyereket a Kent-farmra. Ám a babából egy nap alatt hétéves gyerek lesz. Lana és Clark rádöbbennek, hogy a gyerek növekedési üteme sokszorosa a legsúlyosabb korai öregedések során tapasztaltaknak is. A fiatalok őrült tempóban keresni kezdik a gyógymódot, mielőtt ez a betegség hihetetlen sebességgel megöli pártfogoltjukat. Clark Lex-hez megy segítséget kérni. Eközben Lionel megmérgezi Genevieve-t, és azzal zsarolja, csak akkor adja oda neki az ellenszert, ha odaadja neki azt a követ, amit ellopott Bridgette Crosby-tól… 4.21 Örökké (Forever) Clark-nak meg kell állítani az iskola fotósát, miután a srác egy virtuális iskolában tartja fogva elrabolt diáktársait. Elsőként Chloe-t rabolja el a fiatal fényképész utána Lana-t is. Mindezt azért teszi, hogy ne legyen vége a giminek… Eközben Lex-et és Lionel-t elrabolja Jason és Genevieve, hogy megtudják, hol van az általuk keresett kő. Meg is kínozzák őket, de amikor Lex-et az apja szeme láttára próbálják megölni, elárulja, hogy Lana-nak adta a követ… 4.22 Felavatás (Commencement) Clark-nak lesz egy rémálma amiben azt látja, hogy katasztrofális csapás sújtja majd Smallville-t. Mindez arra sarkallja Clark-ot, hogy ellátogasson a barlangba Jor-El-hez, válaszokért. A biológiai apja elmondja Clark-nak, hogy azonnal egyesítenie kell a három kristályt. Ellenben egy olyan megrendítő erejű katasztrófa fog lecsapni a Földre, amelyet még ő sem tud megállítani. Eközben Lex -Genevieve Teague meggyilkolása után- segít Lana-nak elmenekülni Smallville-ből, majd meg akarja szerezni Lionel-től az egyik követ. Miután Chloe rájön, hogy a kristályok kapcsolatban vannak Clark-kal, megkísérli megállítani Lex-et, nehogy megtudja az igazságot… Eközben Jason Teague elrabolja a Kent házaspárt és azzal fenyegeti meg Jonathan-t, hogy megöli Martha-t, ha nem mondja el neki, Clark hol rejtegetni a kristályokat… Sebastian Bieniek Sebastian Bieniek (1975. április 24., Czarnowasy, Lengyelország) német rendező, művész, fotográfus és szerző. Biográfia Sebastian Bienek gyermekkorát Lengyelországban töltötte, tizenhárom éves kora előtt ő és családja Németországba emigráltak. A művészet, különösen festészet iránti érdeklődése már fiatal korában megmutatkozott. Húszéves korára már számos kiállításon részt vett.Ezt követően a Braunschweigi Művészeti Egyetemen tanult fotográfiát, majd a Berlini Művészeti Egyetemen szerzett művészeti mesterdiplomát. Ugyanitt készítette el első videóit is. Ezután külföldön dolgozott, Rennesben, ahol megkapta a francia-német fiatalsági program gyakornoki ösztöndíját, ahol számos munkája készült. 2002-ben Sebastian Bieniek megkezdte tanulmányait a Német Film- és Tévéakadémián. 2011-ben megjelent a REALFAKE című könyve. Könyvei 2011: REALFAKE . Berlin, ISBN 978-3-942835-35-0 Filmek 2002: Zero 2003: Nix mit Schuhen 2003: Entschuldigung Laterne 2003: Anamnesia 2004: Sand 2005: Zucker (Sugar) 2006: Gerade aus 2007: A játékos (Die Spieler) 2008: Silvester Home Run Muelas del Pan Muelas del Pan település Spanyolországban, Zamora tartományban. Muelas del Pan Zamora, Almaraz de Duero, Villaseco del Pan, Villalcampo, Pino del Oro, Fonfría, Zamora, Videmala és San Pedro de la Nave-Almendra községekkel határos. Lakosainak száma 665 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Olimp Olimp falu Constanța megyében, Dobrudzsában, Romániában. Közigazgatásilag Mangalia városához tartozik. Fekvése A település az ország délkeleti részén, a Fekete-tenger partján található, Mangaliatól hét kilométerre északra, Neptun faluval összenőve. Története Az üdülőfalut 1972-ben hozták létre. Turizmus Az 1989-es romániai forradalom előtti érában is jelentős turisztikai központ volt, az akkori viszonyokhoz képest luxus körülményeket biztosítva az itt nyaralóknak. A település déli részén, a homokos parttal párhuzamosan futó magas-partról szép kilátás nyílik a Fekete-tengerre. Ettől északra a tengerpart kiszélesedik, számos mesterségesen kialakított öböllel tették látványosabbá, mely egyenletesebb, de turisták által kevésbé frekventált szakasszal folytatódik Costinești irányába. Károlypuszta Károlypuszta, románul: Horea, település Romániában, a Partiumban, Szatmár megyében. Fekvése Nagykárolytól délnyugatra fekvő település. Története Károlypuszta nevét 1335ben, majd 1352-ben említette először oklevél Karul néven. 1340-ben és 1347-ben p. Korwl, 1431-ben Karul, Nagkarol, 1888-ban Karuly puszta, 1913-ban Karuly néven írták. A mai Karuly-puszta vidékén valamikor két ilyen nevű falu feküdt. Nagykárolyal rokon nevükből és a szomszédságból a Kaplon nemzetségbeliek itteni szerepére lehet gondolni. Az egyik Karulyt, amely 1347-ben "circa aliam possessionem similiter Korwl a parte meridionalis" terült el a Báthori-rokonság még a 13. század közepe körül megszerezhette, mert több ág osztozott rajta. A másikat Bátori Bereck fiai kapták Károly Róbert királytól. Valamelyik később, 1423 körül a Nábárádiakhoz és Bánkiakhoz került, de addigra már egyiknek sem volt lakosa. 1913-ban Szaniszló része volt. A mai települést a két világháború között, Kolozs megyéből érkezett móc telepesek alapították. Nevezetességei Ortodox temploma - 1930 -ban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték fel. Horea mellszobra - 2006 -ban állították fel a falu központjában. 925 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek Évek: 920 – 921 – 922 – 923 – 924 – 925 – 926 – 927 – 928 – 929 – 930 Események I. Tomiszláv felveszi a horvát királyi címet David Beery David Beeri, eredeti neve: Pongor Beri Károly (Nyírbéltek, 1951. július 9. −) magyar grafikus és festő. Életútja, munkássága Szegény családban született, 1954-ben Nyírmihálydiba költöztek, nagyobbacska gyermekként napszámos munkát vállalt, már 16 éves korában Budapestre ment, s ott is minden munkát elvállalt, közben kitanulta a hegesztést és a férfi-női divatszabóságot. Húszéves korában kezdett el festeni, munkáit hamarosan megmutatta egy debreceni festőnek, s az maga mellé vette, évekig dolgoztak együtt. Pongor Beri a festés eszközeinek és módjainak teljesebb megismerése végett művésztelepek, szabadiskolák látogatója lett, ahol jeles mesterek segítették fejlődését. 1979 óta kiállító művész, portrékat, tájakat fest, linómetszetei, szitanyomatai az avantgárd irányzatba tartoznak. Az 1980-as években az államrendőrség zaklatja, ennek fő oka az Pongor Beri modern festői stílusa, s nyilván irigyeinek feljelentásei, erre ő 1987. november 7-én várandós feleségével és kislányával Németországba disszidál, alkotni csak szabadságban lehet, a művész ezt így fejezi ki: „ahol már nincsenek vasfüggönyök, ahol lélek és szellem könnyedén a magasba szállhat.” 1990 januárjában tért haza Magyarországra, Nyírmihálydiban él. Számos alkalommal állította ki képeit a magyar fővárosban, vidéki városokban és külföldön, Párizsban, Villingen-Schwenningen-ben (Baden-Württemberg szövetségi tartomány), New York-ban, Washingtonban, Tel-Aviv-ban, Tokióban, Pekingben, stb. Életmű kiállítása 1996-ban volt Budapesten. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1979 • Budapest • Hajdúhadház; 1980 • Nagykálló • Fehérgyarmat • Baktalórántháza • Sátoraljaújhely • Nyíregyháza • Tatabánya; 1981 • Budapest; 1982 • Tata; 1983 • Szentendre; 1986 • Budapest; 1989 • Villingen-Schwenningen ( NSZK ) • Villingen-Schwenningen, (NSZK); 1991 • Debrecen; 1992 • Hosszúpályi; 1994 • Debrecen; 1995 • Nyíradony • Debrecen • Nyírábrány; 1996 • Szekszárd • Életmű kiállítás, Budapest; 1997 • Berettyóújfalu • Vác; 1998 • Debrecen • Nagykálló • Nyíregyháza • Baja; 1999 • Pétervására • Hajdúszoboszló • Nyíregyháza • Füzesabony • Verpelét • Eger • Kisvárda • Balatonfüred • Vásárosnamény • Fehérgyarmat • Hajdúhadház • Baktalórántháza; 2000 • Tilburg ( Hollandia ) Csoportos 1979 • Budapest; 1980 • Debrecen; 1983 • Budapest • Párizs • Budapest; 1992 • Vándorkiállítás, Sapporo • Tokió • Nagoya ( Japán ); 1994 • Vándorkiállítás, New York • New Brunswick • Washington • Philadelphia • Gent ( Belgium ) • Bréma ( Németország ); 1995 • Budapest; 1996 • Tokió • Niigata (Japán) • Sátoraljaújhely • Debrecen; 1997 • Nyíregyháza • Vác • Budapest • Tokió • Tigs (Japán); 1998 • Budapest, New York (USA); 1999 • Nyíregyháza • Debrecen • Gent (Belgium) • Vaja • Tel-Aviv ( Izrael ) • Budapest • Debrecen; 2000 • Debrecen • New York (USA) • Gent (Belgium); 2007 • Az emlékezés színes álmai : vándorkiállítás , Peking • Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc • Szekszárd Képei a 2009-es Cigány festők című albumból Portrék Önarckép (pasztellkréta, szén, papír, 53x100 cm, 1980) Cigánylány (pasztellkréta, papír, 45x60 cm, 1977) Dohányzó gyerekek (pasztellkréta, papír, 110x80 cm, 1977) Tájképek Badacsonyi táj (olaj, vászon, 100x80 cm, 1989) Szimbolikus grafikák Énekes (linómetszet, papír, 35x39 cm, 1997) Tűzmadonna (szitanyomat, papír, 80x110 cm, 1996) Kazimierz Funk Kazimierz Funk (Varsó, 1884. február 23. – New York, 1967. november 19.) lengyel biokémikus volt, nevéhez fűződik a vitamin koncepciójának első kidolgozása 1912-ben, a vegyületeket ő nevezte először vital amin-nak vagy vitaminoknak, az élet aminóinak. Élete Funk 1884-ben Varsóban született, édesapja jónevű bőrgyógyász volt. Tanulmányait Berlinben és Svájcban folytatta, végül a berni egyetemen 1904-ben doktorált szerves kémiából. Egyetem után először a párizsi Pasteur Intézetben dolgozott, majd Berlinben kutatott. Később a londoni Lister Intézetben végzett laboratóriumi kísérleteket. 1915-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol 1920-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Később visszatért szülőhazájába, Lengyelországba, de mivel akkoriban, 1927-ben politikailag túlságosan instabilnak találta, Párizsban telepedett le, ahol saját kutatóintézetet alapított Casa Biochemica néven. 1939-ben, a második világháború kitörése után azután végleg az USA-ba költözött. 1940-ben megalapította a Funk Alapítvány az Orvosi Kutatásokért elnevezésű alapítványt. 1967-ben, 83 évesen, New Yorkban halt meg. Hozzájárulása a tudományhoz A holland Christiaan Eijkman egyik tanulmányában Funk azt olvasta, hogy azok az emberek, akik barna rizst fogyasztanak rendszeresen, kevésbé fogékonyak a beri-beri betegségre, mint azok, akik a hántolt gabonát alkalmazzák. Hozzálátott, hogy elkülönítse azt az anyagot, amely miatt ez a fejlemény megfigyelhető. 1912-ben sikerrel járt, és mivel az anyag egy aminocsoportot tartalmazott, elnevezte vita amine-nak (vitamin). Évekkel később kialakult elnevezési rendszerben ez a vitamin lett a B1 (Thiamin). Funk hipotézist állított fel arra, hogy további gyakori betegségek gyógyítása is lehetséges lesz vitaminok segítségével. A szóvégi "e" betűt később elhagyták, amikor felfedezték a kutatók, hogy a vitaminok nem szükségszerűen csak nitrogéntartalmú aminok lehetnek. Későbbi kutatásai során további fontos tápanyagok létezését vetítette előre, amelyek az idők során a B1, B2, C, és D vitaminok lettek. 1936-ban meghatározta a tiamin molekula struktúráját, és elsőnek izolálta a nikotinsavat (niacin vagy B3 vitamin). Funk kutatásokat folytatott még a hormonok, a cukorbetegség, a fekélyek és a rák biokémiájával kapcsolatban is. Kapnobatai Kapnobatai, ktisztai és polisztai a dák papok különféle csoportjait jelöli. A kapnobatai a jövőbe látó dák papok elnevezése. A szó jelentése: felhőkben utazók. Életüket aszketizmusabn töltötték el, nem házasodtak. Egyesek azonosítják őket a ktisztai ("alapítók") és polisztai ("városalapítók") elnevezésű papokkal. A polisztai elnevezésű csoportot többen a dák papok vezetőinek tartják. Forrás Szabó, György. Mitológiai kislexikon, I-II., Budapest: Merényi Könyvkiadó (év nélkül) Live in London (Deep Purple-album) A Live in London a Deep Purple harmadik felállásának (Mk. 3) koncertalbuma. A felvétel a londoni Kilburn State Gaumont-ban készült 1974. május 22-én a Burn turné alatt. Eredetileg a BBC készítette rádiós sugárzásra, lemezen csak 1982-ben jelent meg. Az első kiadás nem volt teljes. A koncerten szintén elhangzott "Space Truckin" (29:52) helyhiány miatt lemaradt, csak 2002-ben jelent meg a Listen, Learn, Read On válogatásban. 2007 augusztusában jelenik meg a második, újramasterelt, teljes kiadás 2 CD-n – a második lemezen csak csak a Space Truckin' kap helyet. Noirmoutier-en-l’Île Noirmoutier-en-l’Île település Franciaországban, Vendée megyében, a Noirmoutier-szigeten. Lakosainak száma 4666 fő (2015). Noirmoutier-en-l’Île L’Épine községgel határos. Az itteni erődítményben az első világháború alatt fogolytábor működött. Kuncz Aladár Fekete kolostor c. regényében ír itt töltött éveiről. Népesség A település népességének változása: 130-as busz (Budapest) A budapesti 130-as jelzésű autóbusz a Puskás Ferenc Stadion és Újpalota, Sárfű utca között közlekedik. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Története A korábbi 130-as busz 2007. augusztus 21-étől 130-as jelzéssel közlekedik, a Fogarasi úton gyorsjárati jellege megmaradt, a Stadionoknál a trolibusszal közös megállóban is megállt. 2008. augusztus 21-étől minden az útvonalán található megállóban megáll és csuklós buszok helyett csak szóló buszok közlekednek. Mailhac-sur-Benaize Mailhac-sur-Benaize település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 291 fő (2015). Mailhac-sur-Benaize Saint-Georges-les-Landes, Arnac-la-Poste, Cromac, Saint-Hilaire-la-Treille, Saint-Léger-Magnazeix és Saint-Sulpice-les-Feuilles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Veuvey-sur-Ouche Veuvey-sur-Ouche település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Veuvey-sur-Ouche La Bussière-sur-Ouche, Antheuil, Aubaine, Bouhey és Crugey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: .ne A .ne Niger internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1996-ban hoztak létre. The Misfits A The Misfits (jelentése: kívülállók) egy népszerű és kultikus amerikai horror punk együttes. Jelenlegi tagjai: Jerry Only, Eric Arce (Chupacabra néven is ismert), és Jerry Caiafa II. (Ő a "Jerry Other" nevet viseli.) Korábbi tagok: Glenn Danzig, Manny Martinez, Franché Coma, Mr. Jim, Bobby Steele, Joey Image, Arthur Googy, Doyle Wolfgang von Frankenstein, Robo (Black Flag), Dr. Chud, Michale Graves, Marky Ramone és Dez Cadena (Black Flag). (Marky-t jól ismerhetjük a Ramones zenekarból.) Legismertebb számaik a "Dig Up Her Bones", a "Helena" és a "Saturday Night". Története A Misfits 1977-ben alakult meg a new jersey-i Lodi-ban. Nevüket Marilyn Monroe ugyanilyen című, utolsó, 1961-es filmjéről kapták. Glenn Danzig alapította a zenekart. Azzal szeretett volna kitűnni a punkzenekarok tömegéből, hogy az ő együttesének dalai nem a politikáról és a politikusokról szóljanak, hanem szörnyekről és horrorfilmekről. Meghívta Manny Martinez-t dobolni, nem sokkal később Jerry Caifa is csatlakozott a zenekarhoz. Ő a "Jerry Only" nevet vette fel, mert elírták a nevét a legelső kislemezük borítóján. Erre Jerry azt mondta, hogy "Jerry, only Jerry". Így kapta ezt a nevet. Ez a kislemez, mely a "Cough/Cool" címet kapta, 1977-ben jelent meg a Blank Records kiadónál. A Misfits először a legendás CBGB klubban lépett fel. 1977-be Frank Licata (Franché Coma) is csatlakozott a zenekarhoz. Ugyanebben az évben Danzig és Only kirúgta Manny Martinez-t, és Jim Catania-val helyettesítette, aki a Mr. Jim nevet kapta. A legendásnak számító Static Age lemezt 1978-ban rögzítették, de csak 1996-ban adták ki. Az 1979-es "Horror Business" kislemezről vett figura lett a Misfits kabalája. Őt Crimson Ghost-nak nevezték el az együttes tagjai, és a zenekarhoz kapcsolódó tárgyakon megjelent a "Crimson Ghost" feje. A hetvenes-nyolcvanas években már koncerteztek is, többek között a The Damned előzenekaraként is szerepeltek. 1980-ban megjelent a "Beware" című középlemez, amelyen Arthur Googy (Joseph McGuckin) dobolt. Ugyanebben az évben megjelent a "Kívülállók" első válogatáslemeze, 3 Hits from Hell címmel. A 80-as években találkoztak össze a Misfits-tagok a Black Flag tagjaival. Henry Rollins a The Misfits nagy rajongója volt, ezért nagy megtiszteltetés volt a Black Flag-nek, hogy összetalálkozhattak a horror-témájú együttes zenészeivel. A zenekar legelső nagylemeze 1982-ben jelent meg, Walk Among Us címmel, a Ruby Records és a Slash Records kiadóknál. Ez a lemez után váltás következett a témákban: Danzig a ZS-kategóriás, olcsó és általában nagyon rossznak kikiáltott horrorfilmekről kezdett el énekelni. Szörnyeknek és egyéb horrorfilmből vett lényeknek kezdtek el beöltözni. Ezzel az imázssal megteremtették a "horror punk" műfaját. A Misfits második stúdióalbuma "Earth A.D./Wolfs Blood" címmel jelent meg, 1983-ban, a Plan 9 Records kiadónál. (Talán ez a cím ihlette a brazil Sepultura thrash metal zenekar énekesét, Max Cavalerát is, amikor a Chaos A.D. nevű klasszikus lemezüket adták ki.) Ebben az évben fel is oszlott az együttes, mert egy halloweeni koncerten a Misfits új dobosa (Brian Damage), aki egyben a Verbal Abuse dobosa is, részeg lett a show előtt és nem tudott játszani. Őt később letolták a színpadról és az együttes ép, maradék tagjai eljátszották a koncert utolsó részét. Ezek után Danzig bejelentette, hogy ez lesz az utolsó koncert és a Misfits feloszlott. A feloszlás után Danzig megalkotta a Samhain zenekart, amely hasonló imázzsal rendelkezik, csak heavy metalt és death rockot játszik. Ennek az együttesnek hullámzó fennállása volt, többször feloszlottak az évek során. 2014 volt az utolsó év a zenekar történetében. A 90-es években a tagok különböző helyeken dolgoztak, és élték az életüket, Jerry Only pedig megházasodott, és keresztény vallásra tért. A Metallica és a Guns'n'Roses is feldolgozta a Misfits dalait, ebben az időszakban. 1995-ben újból összeálltak a Kívülállók. Jerry Only be akarta vonni Dave Vaniant, a The Damned énekesét is a projektbe, de ő elutasította az ajánlatot, mivelhogy nem érdekelte a dolog. Új énekest vettek fel, a 19 éves Michael Emanuelt, aki a Michale Graves művésznevet kapta. Az év másik újonca David Calabrese volt, aki pedig a "Dr. Chud" nevet kapta. Ebben az évben a zenekar feltűnt az "Animal Room" című filmben is, cameo-szerepben. 1996-ban megjelent a zenekar első box set-je (díszdobozos kiadása), mely egy koporsó alakját vette fel. Ez a box-set a Static Age lemezt, illetve pár középlemezt tartalmazza. 2000-ben szerepelt egy magyar származású amerikai zenész, Téglás Zoltán is a zenekarban, igaz, ő csak kis ideig. 1997-ben jelent meg a negyedik nagylemez, American Psycho címmel. Ez volt az új felállás legelső albuma. A lemez a Geffen Records kiadónál jelent meg. 1999-ben Famous Monsters címmel a Misfits piacra dobta ötödik nagylemezét. A zenekar feltűnt még három egyéb filmben is: a "Big Money Hustlas"-ben is, a "Bruiser"-ben és a "Campfire Stories"-ban is. A 2000-es években Jerry felfogadta a Black Flag gitárosát, Dez Cadenát is. Marky Ramone is ebben az évtizedben szállt be a csapatba. 2001-ben megjelent egy "Cuts from the Crypt" című válogatáslemez is, amely különlegességeket és ki nem adott demólemezeket tartalmaz. 2003-ban jelent meg az ötödik stúdióalbum, Project 1950 címmel, amely az 50-es és 60-as évek rockdalainak feldolgozásait tartalmazza. A Misfits ebben az időszakban is sokat koncertezett. 2009-ben tartotta meg a zenekar harmincadik jubileumát ünneplő koncertsorozatot. Robo 2010-ben kilépett a Misfitsből, helyére Eric Arce került a Murphy's Law hardcore punk együttesből. Arce a "Chupacabra" nevet kapta. 2011-ben jelent meg a Kívülállók hatodik nagylemeze, The Devil's Rain címmel. Az album a Misfits Records kiadó gondozásában jelent meg. 2013-ban új koncertalbum jelent meg, Dead Alive! címmel. Ugyanebben az évben könyv készült a zenekar történetéről. A biográfiában a Samhain és a Danzig zenekarok története is szerepel. 2016-ban "The Original Misfits" néven Jerry Only, Glen Danzig és Doyle Wolfgang van Frankenstein néven elkezdett koncertezni. Így az együttes egészen a mai napig működik. Diszkográfia Stúdióalbumok Walk Among Us (1982) Earth A.D./Wolfs Blood (1983) Static Age (1996) American Psycho (1997) Famous Monsters (1999) Project 1950 (2003) The Devil's Rain (2011) Ezeken kívül még három koncertalbumot, négy válogatáslemezt, egy videóalbumot, négy középlemezt és egy demót is megjelentetett a Misfits. Az együttes híres a bandatagok furcsa, horrorisztikus neveiről és a különféle horrorfilmbe való hangokról és albumcímekről. Noiron-sur-Seine Noiron-sur-Seine település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 78 fő (2015). Noiron-sur-Seine Gomméville, Pothières, Bouix és Charrey-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hubert Byrne Hubert Byrne (1959. február 28. – ) ír nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés Az Ír labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1995-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. Az ír nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 10. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2003-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Pálhegyi Máté Pálhegyi Máté (1975 –) fuvolaművész, hangszeres szólista, kamarazenész és tanár. Európa koncerttermeinek, fesztiváljainak rendszeres fellépője. Modern fém- és fafuvolákon, valamint korhű barokk és bécsi klasszikus hangszereken játszik. Régizenei, romantikus, impresszionista és jazz stílusban egyaránt otthonosan mozog. Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián, valamint Bécsben tanít, mesterkurzusokat tart. A klasszikus repertoár mellett koncertjein gyakran szerepet kap az improvizáció is. Pályafutása Diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti, valamint a Pécsi Tudományegyetemen szerezte. Az egyetemi tanulmányok mellett az Attersee Barokk Akadémián barokk fuvolát, kamarazenét, és barokk interpretációt tanult. Hangversenyeit 1997 óta a Magyar Rádió rendszeresen közvetíti élő adásban. 2003-ban jelent meg első szólólemeze La musique címmel, amely a századelős Párizs fuvolás kamarazenéit tartalmazza. Azóta több mint húsz lemezfelvételen működött közre. Olyan művészekkel, együttesekkel dolgozik (vagy dolgozott) együtt, mint Czidra László, Vajda József, Reinhard Goebel és a Musica Antiqua Köln, Spányi Miklós, Gryllus Dániel, Palya Bea, a Forrás Kamarazenei Műhely, az Auer Vonósnégyes, a Cappella Savaria, valamint az Aura Musicale. Más művészetek iránti nyitottságát jelzi, hogy közös produkciót hozott létre Balkay Géza, Horgas Ádám, Pokorny Lia, Scherer Péter és Bálint András színművészekkel is. Hertfordi Henrik Hertfordi Henrik (latinul: Henricus de Hervordia, németül: Heinrich von Herford), (Hertford, 1300 körül – Kloster St. Pauli (Minden), Minden, 1370. október 9.) latin nyelven író középkori német domonkos rendi szerzetes, krónikás és teológus. Élete Hertfrodban született, Vesztfáliában, és valószínűleg az itteni kolostorban is tanult. A rendbe Mindenben lépett be, ahol az Emlékezetre méltó dolgok könyve (Liber de rebus memorabilioribus) című művében egy világkrónikát adott, összegyűjtve és felhasználva az Eusebiustól a saját koráig élt keresztény krónikaírókat. A mű IV. Károly koronázásával zárul, 1355-ben. Írt még teológiai műveket is Catena aurea in decem partes distincta, illetve De Conceptione Virginis gloriosae címen. Roger S. Baldwin Roger S. Baldwin (New Haven, 1793. január 4. – New Haven, 1863. február 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Connecticut, 1847–1851). Fancsali Dániel Fancsali Dániel (Fancsal, 1769. – Gyulafehérvár?, 1838. október 22.) gyulafehérvári kanonok, egyháztörténész, genealógus. Élete Az egyházi pályán mint tanár Székelyudvarhelyt és Marosvásárhelyen működött; innét Kolozsvárra ment káplánnak; 1795-ben karácsonyfalvai lelkész lett. 1800-ban püspöki szertartó, 1801-ben titkár, 1807-ben gyergyószentmiklósi esperes-plébános volt. 1811-ben lemondott állásáról, és Gyulafehérvárra ment egyházmegyei irodaigazgatónak; később címzetes kanonokká és székelyudvarhelyi plébánossá nevezték ki. Ő adományozta a székelyudvarhelyi kódexet a székelyudvarhelyi római katolikus gimnáziumnak. Munkái Memoria episcopatus Transilvaniensis. Kolozsvár, é.n. A thelegdi esperességről értekezés. (Nemzeti Társalkodó, 1838.) Genealógiai gyűjteménye a Batthyáneumba került, és Kőváry László egyik fő forrása volt az Erdély nevezetesebb családai című művéhez. Bársonyka A Bársonyka magyar eredetű női név, jelentése: bársony. Képzett nevek Bársony : Gyakorisága Az 1990-es években a Bársonyka szórványosan fordult elő, a Bársony nevet nem lehetett anyakönyvezni, a 2000-es években egyik sem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Bársonyka: május 25. , június 27. Bársony: Tallherr József Tallherr József, más írásmóddal Thalherr, illetve Tallher (Fulnek, 1730. január 1. – 1807. október 16.) morvaországi német származású magyar kamarai építész, az 1780-as évektől az Országos Építészeti Igazgatóság vezetője. Munkássága Korának sokat foglalkoztatott építésze volt, aki kevés eredetiséggel, de biztos szakmai tudással tervezte meg épületeit. Sokadmagával pályázta meg az Országos Építészeti Igazgatóság vezetőjének posztját, amit egyes források szerint 1788-ban, mások szerint 1782-ben nyert el, majd haláláig be is töltött. A lemaradók közt volt a korszak legtehetségesebb építésze, Hefele Menyhért (Melchior Heffele) is. Ez az állása biztos jövedelmet hozott ugyan, de a rengeteg adminisztratív tevékenység, a sablonos feladatok és főként a költségkímélő szemléletmód Tallher művészi tevékenysége ellen hatott. Fontos szerepet játszott a klasszicizmus magyarországi elterjesztésében. Fontosabb művei Budapesten: Szent József-plébániatemplom (VIII., Horváth Mihály tér 7., épült 1797–1798), A Városmajor parkosítása (terv: 1783), Domonkosok zárdája, később Angolkisasszonyok zárdája, V. Váci u. 47. — az épület átépítése, 1787. óbudai selyemgombolyító ( deglomeratórium , 1785) az Erzsébet-apácák nőkórházának átalakítása (1785–1787) Selmecbányán: evangélikus templom (1802–1806) Zsámbékon: Általános Iskola, Magyar u. 2. (terv: 1788) Pozsonyban: Aspremont-palota (1770, ma is áll) Szegeden: fegyház (1785) Debrecenben ő javasolta, hogy a Nagytemplom építéséhez használják föl a leégett középkori gótikus templom alapfalait, és hagyják el a kupolát — iránymutatásait a templom építésénél (1807–1822) végig figyelembe vették. Szekszárdon három épületet tervezett: selyemfonoda (épült 1785-ben), kórház (épült 1802-ben), belvárosi katolikus templom (épült 1802–1805-ben); az előbbi kettő már nem áll. Saint-Corneille Saint-Corneille település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 1377 fő (2015). Saint-Corneille Sillé-le-Philippe, Savigné-l’Évêque, Yvré-l’Évêque, Fatines, Lombron, Montfort-le-Gesnois és Saint-Mars-la-Brière községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kevin Großkreutz Kevin Großkreutz (1988. július 19.) német válogatott labdarúgó, az Uerdingen 05 játékosa. Pályafutása Großkreutz kisebb dortmundi csapatokban kezdett el futballozni, mielőtt felfigyelt volna rá a Borussia. 2002-ig játszott a Borussiában, amikor 14 éves korában a Rot Weiss Ahlenhez igazolt (a csapatot akkoriban LR Ahlennek hívták). Az ahleni klubnál végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2006-ban bemutatkozott a felnőtt csapatban is. Még ugyanebben az évben stabil játékosává vált a Regionalliga Nordban (a német harmadosztály északi csoportjában) szereplő gárdának. 2008-ban az Ahlen feljutott a Bundesliga 2-be, ahol Großkreutz 12 góljával csapata második legeredményesebb játékosa lett és a Kicker sportmagazin beválasztotta a szezon legjobb tizenegyébe. 2009. január 24-én hároméves szerződést kötött a Borussia Dortmunddal. Itt rövidesen alapemberré vált. Első gólját a Bundesligában 2009. december 5-én lőtte az 1. FC Nürnberg elleni találkozón. A következő szezon végén, 2011-ben német bajnoki címet szerzett a Dortmunddal.A 2012-13-as szezon végén UEFA-bajnokok ligája döntőjébe jutott a Borussiával, ott azonban 2-1-es vereséget szenvedtek az FC Bayern Münchentől. 2015 nyarán Thomas Tuchel már nem számított rá, így a Galatasarayhoz szerződött, ott azonban egy meccset sem játszhatott, mert a török klub hiányosan adta be az átigazolási papírokat a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek. 2016. január 6-án a Stuttgart bejelentette a szerződtetését. 2017 nyarán az SV Darmstadt 98 játékosa lett. 2018 júliusában 2021-ig szóló szerződést írt alá a harmadik vonalba feljutott Uerdingen csapatával. 2014. július 13-án a német válogatott tagjaként világbajnoki aranyérmet szerzett. Magánélete Großkreutz nemcsak játékosa, de gyerekkora óta hatalmas szurkolója is a Borussiának. Dortmundban nőtt fel és a mai napig ott él. Unokatestvére, Marcel Großkreutz szintén labdarúgó, jelenleg az ASC 09 Dortmund játékosa. Sikerei, díjai Válogatott Németország Labdarúgó-világbajnokság : Aranyérmes: 2014 Sibuyan-tenger A Sibuyan-tenger egy kis tenger a Fülöp-szigeteken. Határolt szigetei: délre Palawan, nyugatra Mindoro, keletre Masbate, északra és délre Marinduque. Gyakorlatilag a Csendes-óceán részét képezi. Legnagyobb mélységét, területét, víztömegét nem ismerjük. 1944. október 24-én itt vívták a Sibuyan-tengeri csatát az amerikaiak és a japánok, ahol a japán Muszasi hadihajó elsüllyedt. Benyovszky Pál Benyói és urbanói Benyovszky Pál (Benyov, 1696. június 25. – Pozsony, 1743. szeptember 28.) jezsuita rendi tanár. Élete Nagyszombatban tanult és 1714-ben lépett a rendbe s tanulmányainak végeztével Nagyszombatban, Bécsben és Grazban tanított; azután a pozsonyi rendház főnöke volt. Munkái Hungaria apostolica. sive 12 clarissimorum regum Hungariae apostolica studia totidem oratiunculis comprehensa. Cassoviae, 1722. Laudatio panegyrica d. Ivonis. Tyrnaviae, 1723. Oratio de illibato ss. Virginis conceptu. U. ott, 1724. Ocon amici et adulatoris. U. ott, 1730. Panegyrici Mathiae Corvini Hungariae regis, domi militiaeque maximi honoribus reverendorum… philosophiae magistrorum oblati. U. ott, 1731. Divus Ignatius theologiae vindex et propagator. U. ott, 1738. (orator Majtényi József.) Divi Ignatii Loyolae amor. Oratore d. comite Gabriele Berényi de Karancs-Berény. U. ott, 1742. Kiadta Andreucci Hieronymus leveleit Nagyszombatban 1737. Saint-Préjet-d’Allier Saint-Préjet-d’Allier település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Saint-Préjet-d’Allier Thoras, Alleyras, Croisances, Monistrol-d’Allier, Saugues és Vazeilles-près-Saugues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csorba Géza (ügyvéd) Csorba Géza (Ekel, 1849. december 17. – Szeghalom, 1908. szeptember 16.) a magyarországi szociáldemokrata mozgalom szervezője, ügyvéd, újságíró, lapszerkesztő, közjegyző, spiritiszta. Élete Apja, Csorba József nemes közbirtokos volt Ekelen. Csorba Géza Komáromban tanult a bencések gimnáziumában, az ötödik osztályt Győrben járta; onnan Komáromba jött és vaskereskedésbe állott; majd ismét folytatta iskoláit és közben gazdálkodott; a 7. és 8. osztályt a pozsonyi evangélikus líceumban járta, mire Budapestre jött az egyetemre, hol 1870-ben jogot hallgatott; időközben mint nevelő, instruktor és a királyi ügyek igazgatóságánál mint írnok tartotta fönn magát. 1873-ban írnok lett a királyi főügyészségnél és ugyanezen év február elsején elvette Táncsics Mihály leányát, Esztert, aki azonban 1881. július másodikán meghalt. 1877-ben Komáromba költözött és ügyvédként tevékenykedett, a következő évben részt vett, s vezetője lett a Nemválasztók Pártja alakuló kongresszusának. Innen az 1880-as évek végén Kőszegre ment, ahol ügyvéd és szerkesztő volt, de 1890 februárjában innen is eltávozott. Irodalmi működése Budapesten 1870-ben kezdődött, mikor rendes munkatársa volt a Magyar Ujságnak. Gyors Póstának és az Üstökös, Ludas Matyi, Bolond Miska s Bolond Istók élclapoknak; 1880. augusztusban a Budapest című politikai napilapnak belső munkatársa lett, később az Egyetértés, Függetlenség, Népszava, Szabadság és Hazánk című politikai lapoknak; továbbá a Komárom és Komárom és Vidéke hetilapoknak; az Ügyvédi Közlöny című szaklapba szintén dolgozott. Cikkeinek tárgya: a független Magyarország, a magyar nyelv általánosítása, nőemancipáció, a szegényügy gyökeres rendezése, a homeopátia terjesztése, a lélek halhatatlansága és a spiritizmus. Szerkesztette a Népszavát 1879. október 12-től 1881. március 6-ig; a Komárom és Vidékét 1883. szeptember 1-től 1884. december 21-ig (Rakits Wladimir gör. n. egy. lelkésszel együtt) Komáromban, melyhez 1884. augusztusában Komárommegyei Hirnök c. politikai havi mellékletet adott; a Kőszeg és Vidékét 1887. szeptember 4-től 1890. január 26-ig Kőszegen. 1894-ben a Győri Ellenőrt szerkesztette. Haláláról beszámolt a Vasárnapi Ujság. Műve A demokrácia, mint a közjólét megvalósítója és biztosítéka (Bp., 1877-80). Kárpátalja története Kárpátalja a földrajzilag a Kárpát-medence szerves része, így történetét sem lehet elválasztani a Kárpát-medence történetétől. A mai Kárpátalja területe a következő államokhoz tartozott: 895 – 1920 – a Magyar Királyság része 1920 – 1938 / 1939 – Csehszlovákia része 1938 / 1939 – 1944 – a Magyar Királyság része 1944 – 1945 – Csehszlovákia része és szovjet megszállás 1945 – 1991 – Szovjetunió része ( USZSZK ) 1991 -től – Ukrajna része Kőkor A kőkor Kárpátalján 1 millió évtől 4 ezer évig tart. Az első kőkori lelet az 1 millió éves Királyházai (Nagyszőlősi járás). Ez az első Ukrajnai lelet is. Kárpátalján ekkor homo erectusok éltek. Ember leletet viszont Kárpátalján ebben az időben nem találunk. Egy-egy jó lakóhelynek számító lelőhelyen több ezer évig éltek. Ilyenek voltak a Királyházai, Munkács melletti Gálics és Lovácska hegyek, Beregszászi dombok, Ungvári várhegy, Técsői lelőhelyek. Az őskőkori és középső kőkori leletek főleg a nyugat- és közép-európai kultúrák befolyása alatt van. A középső kőkorban a homo erectust felváltja a neandervölgyi ember, majd később a homo sapiens. Az újkőkorban legjelentősebb kultúra Kárpátalja területén a Körös-kultúra. Ez Erdély területéről terjed át Kárpátalja síkvidéki részére. Kr. e. 6. évezred második felétől a Kr. e. 5. évezred első feléig áll fenn. Rafajnaújfalu és Zápszony mellett vannak nagyobb lelőhelyei. Réz és bronzkor Kevés a lelet ebből a korból. Nagy hatással vannak a helyi kultúrákra a Kárpát-medencei kultúrák, illetve az ottani kultúrák átnyúlnak Kárpátaljára is. A rézkorban (Kr. e. 3. évezred) két nagy kultúra terjedt el Kárpátalján: a polgári- és a badeni-kultúra. A polgári kultúra Magyarország területéről terjedt át Kárpátaljára. A mai Ukrajna területén az első rézkori kultúra. Elterjedésének ideje a Kr. e. 3. évezred közepe és vége. Nagyszőlőstől Ungvárig találhatóak lelőhelyeik. Négyzet formájú épületek és talpas edények jellemzik. A badeni kultúra az Ilosvai járásban elterjedt. Nagy kiterjedésű kultúra. A Fekete-tenger vidéki kultúrákkal érintkezve átveszi a nagyállattartást. A bronzkorban (Kr. e. 2. évezred) az egész Kárpát-medencében így Kárpátalján is balkáni majd nyugat európai hatás érvényesül. A leghíresebb a sajátos sztánfalvi-kultúra, mely a Kr. e. 15-13. században létezett, vagyis felöleli majdnem az egész bronzkort. Magyarországi kultúraként terjed át Kárpátaljára, majd itt sajátos vonásokat vesz föl. Ismertebb lelőhelyei Nevetlenfalu, Beregdaróc, Aknaszlatina (erődített település). Edényeiket kiégették és spirál alakú mintákkal díszítették, ez és más jelek arra utalnak, hogy a kultúra kapcsolatot tartott fenn a mükénéi kultúra népeivel. Halottaikat elégették és urnákba temették el. Vaskor és a népvándorlások kora A vaskor (I. e. 1. évezred) első felében iráni eredetű népek jelenek meg és hozzák be a vaselőállítás módszerét. Ezek a kustánfalvi-kultúra (i. e. 8-4. század) népei, melyek talán a kimérek, akik Kárpátalja területén keresztül haladva, a Közép-Tisza vidéken telepednek le. Későbbi iráni népek a szarmaták, akik az i. e. 3. században telepednek be a Kárpát-medencében, így Kárpátaljára is. A vaskor második felében kelta népek telepednek be a Kárpát-medencében. Egész nyugat Európában elterjedtek, Kárpátalja a kelta népek legkeletibb elterjedési területe. Kárpátalja nyugati területein, főleg magaslatokon telepednek le. Fő lelőhelyeik a Munkács melletti Gálics és Lovácska hegyek, ahol erődített településeik találhatóak. Fejlett kultúrájuk volt. A rómaiakkal és a helyi lakossággal vívott harcokban azonban kimerülnek és hamarosan beolvadnak a helyi lakosságba. Ebben az időben a Pannóniát meghódító rómaiak nagy hatással vannak Kárpátaljára, így a keltákra is akikkel sok háborút vívnak. Kárpátalja déli, Erdélyhez közeli területeit a dákok hódítják meg. A dákok Erdély területén éltek. Fejlett kultúrát hoztak létre. Kemény harcokat vívtak a rómaiakkal, akik végül leigázzák őket és létre hozzák Dacia tartományt, melyet a germánokkal vívott harcok miatt kénytelenek kiüríteni a 2. században. A népvándorlások korában (1-5. század) germán népek telepednek le Kárpátalján. A germánok a római limest támadják, a rómaiaknak kemény harcokba kerül visszaverni őket. A vandálok, gepidák és a gótok törzsei telepednek itt le. A gepidák és a gótok harcokat vívnak egymással a terület birtoklásáért. Az 5. század közepén a hunok költöznek be a Kárpát-medencébe. Vezérük, Attila hatalmas birodalmat hoz létre. Támadják a környező területeket, főleg a rómaiakat, végig dúlják egész Nyugat-Európát. Jelentős erőt jelentenek, így veszélyesek. Attila halála után a hun birodalom széthullik. A hunok, a germánok és a rómaiak támadásai miatt kelet felé vonulnak vissza. A hunok után újra a gótok és a gepidák veszik kezükbe a területet. A germánokat az avarok űzik ki a Kárpát-medencéből. A 6-7. században több hullámban telepednek le az avarok a Kárpát-medencében és töredékeik egészen a 9. századig, a honfoglalásig megmaradnak itt. Hadjáratokat indítanak a környező területek ellen, rettegésben tartva azokat. Adókat szednek a támadások leállításáért. Államot hoznak létre, melynek élén az uralkodó, a kagán áll. Mint a keleti népek jó lovasok voltak, kitűnő íjaik voltak és nagyállattartással foglalkoztak. A szláv törzseket meghódítják. A 7. században perzsa szövetségben Bizánc ellen háborúznak, de vereségeket szenvednek, hatalmuk megrendül. Később a bolgár-törökök ellen harcolnak. A 8. század végén Nagy Károly frank király végső vereséget mér rájuk, majd lassanként meghódítja tőlük Pannóniát. Az avarok soha többé nem erősödnek meg, így már nem játszanak jelentős szerepet a terület történelmében. Szlávok, a magyar honfoglalás A szlávok Kárpát-medencei letelepedését a 6–7. századtól számítják. Feltehetőleg főként nyugati- és déli szlávok lehettek, melyek a későbbiekben beolvadtak a honfoglaló magyarságba, még a mai keleti szláv népesség a kora újkorban telepedhetett be, és nem azokra a településekre, amelyek a 9. században léteztek. Kárpátalja nem tartozik egyik jelentős szláv államalakulathoz sem, de egyes elképzelések szerint közvetlen szomszédságban lehetett Nagymoráviával és a dunai bolgár állammal volt határos. A 9. században, 895-ben a magyar törzsszövetség megkezdte a Kárpát-medence elfoglalását. A magyarok fő bevonulási övezete az Északkeleti-Kárpátok, és az első terület ahol letelepednek az a Felső-Tiszavidék, vagyis Kárpátalja. Itt véget ér a Kárpát-medence és Kárpátalja őskori története. Árpád fejedelem a magyar fősereggel 895 tavaszán kelt át a Vereckei-hágón és megkezdte a honfoglalást. Így Kárpátalja története kezdettől fogva elidegeníthetetlen része a történelmi Magyarországnak, hiszen a honfoglalás révén ez a terület fontos szerepet játszott mint az országszerzés hadműveleteinek kiindulópontja. Kárpátalja területe a középkori Magyar Királyságban (1000–1526) A Kárpátok láncolata természetes védőövként, gyepűvonalként övezte körül az új hazát. Kárpátalja területének megszervezésével hosszú ideig nem foglalkozott a magyarság, mivel a terület védelmi szerepét a természet adta lehetőségeivel töltötte be, így kezdetben csak szórványosan szállták meg ezt a területet. Kárpátalja területe az ország területének törzsek közötti felosztásában nem vett részt, így a birtokjogi fejlődés során mint gyepűvonalon túli terület, királyi birtok lett, s a hatalmas erdőségek nagy része vadászterületként szolgált. A Szent István király idejében szervezett 45 vármegye között már szerepel Borsova (később Bereg) és Ung vármegye, Ungvárral. Az ugocsai és máramarosi hegyvidék ekkor még nem tartozott vármegyei szervezetbe. Ez az országrész az Árpád-házi királyaink külkapcsolataiban időnként hadfelvonulási és hadműveleti terület is volt. A lengyel és kijevi (halicsi) fejedelemségekhez ezen a területen keresztül vezetett az út. 1241-ben a tatárok a Vereckei-hágón, az ún. „orosz kapu”-n keresztül törtek be Magyarországra. A lakosság közül csak azok maradtak életben, akik az erdőkben és a védett városokban húzódtak meg. Pótlásukra IV. Béla német telepeseket hozott az ún. „soltész”-ek vezetésével. Megindul a területen a várrendszer kiépítése, a királyi s egyházi birtokviszonyok megváltozása. A lakatlan részek benépesítése az azokat adományként kapó földesurak feladata volt. Ők ezt vállalkozókra, ún. kenézekre bízták. A 13. században indult meg nagyobb mértékben a ruszinok betelepedése, elsősorban a szomszédos Halicsból. A legtöbb ruszin a 14. és 15. században került az új földesúri birtokokra. Az Északkeleti-Felvidék politikai és gazdasági jelentősége az Anjou-korban megnőtt. Az Anjouknak hatalmuk biztosításáért meg kellett küzdeni a terület hatalmas oligarcha nemzetségeivel, az Abákkal és Borsákkal. 1311-ben adták vissza az Abák a jogtalanul elfoglalt Ung megyét s Munkács várát. 1316-han szerezte meg Károly Róbert a Borsáktól az Ugocsa megyei Nyaláb-várat. Ez évben megostromolta és leromboltatta a Borsák kezén levő Szőlős várát. 1329-ben Károly Róbert a Máramaros megyei Visk, Huszt, Técső magyar és szász telepeseinek hospes-szabadságokat adományozott, ezzel megvetette alapját a Nagy Lajos király uralkodása alatt felvirágzó máramarosi sóbányászatnak. Az oligarchákkal vívott harcok egyik szomorú következménye volt a magyar kisnemesség elvándorlása a területről. A 14. század közepén újabb nagyarányú telepítés indult meg Kárpátalja egész területén. Német falvak épültek az erdőirtások területeire, lakóiknak kiváltságokat biztosítottak. A városok is gyors fejlődésnek indultak. 1365-ben Nagy Lajos király Korjatovics Tódor litván herceg kormányzásával ortodox ruszinokat telepített le a területre. A husziták ellen 1431-ben megindult keresztes hadjárathoz Ugocsa, Máramaros és Bereg megyék nemessége is csatlakozott, meghatározott létszámmal. Mátyás király halálát követően sok olyan család tűnt fel, amely egész országrésznyi területet birtokolt. Az 1494–1495. évi adószámadásokban található adat szerint például Corvin János – Mátyás fia – Bereg megyében 1132 portát birtokolt, Máramaros megye királynői birtok volt. Nagy birtokai voltak itt a Perényi s a zsidó származású Ermeszt-Hampó családnak. 1526-ot, a mohácsi vészt követő években a trónra törekedő Szapolyai János erdélyi vajda birtokai Corvin János uradalmával gyarapodtak. A trónra jutásban támogatták a vidék új főnemesei a Drágffy, Homonnay, Perényi, Ráskay s Báthory nemzetség tagjai. Kárpátalja területe a török korban (1526–1688) Az ország három részre szakadása I. Ferdinánd uralkodása alatt következett be. A királyi területhez 35 vármegye, köztük Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye tartozott. 1567-ben Máramaros megye az Erdélyi Fejedelemséghez került. 1570-ben, az I. Miksa királlyal kötött speyeri egyezményben János Zsigmond lemondott a magyar királyi címről, s Erdélyen kívül néhány tiszántúli megyét és Máramarost tartotta meg. 1597–1604 között a török ellen vívott tizenöt éves háború során szinte teljesen elpusztult az akkor még Erdélyhez tartozó Máramaros vármegye. A háború az 1606-os zsitvatoroki békével zárult. Az 1606-os bécsi béke értelmében – amely Rudolf magyar király és Bocskai István között jött létre – Bocskai István Erdélyt, a Részeket, s Ugocsa és Bereg megyét férfiági utódai életére kapta. 1620-ban a pozsonyi országgyűléssel II. Ferdinánd ígéretet tett Bethlen Gábornak Ugocsa és Bereg megyék Erdélyhez csatolására. A II. Ferdinánd és Bethlen Gábor közötti 1622-es békeszerződés részeként ezt is megerősítették. 1633-ban az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd közötti eperjesi megegyezés értelmében a király elzálogosította Munkács várát és uradalmát a Rákóczi-családnak. A Rákócziak vagyonát a király az 1645-ös linzi békében tovább gyarapította. Az 1642-es gyulafehérvári országgyűlés I. Rákóczi György utódjává idősebb fiát, II. Rákóczi Györgyöt választotta meg. Ő a fejedelemséggel együtt „örökölte” atyjától a lengyel trón megszerzésére irányuló tervet. 1657 januárjában indította el hadait. E hónap január 17-én tábori országgyűlést tartott Visken. A trónszerzési hadjárat vereséggel végződött. A lengyel szabadcsapatok betörtek Rákóczi magyarországi birtokaira, s nagy pusztítást végeztek Munkácson, Beregszászban, Beregszentmiklóson, nagyon sok faluban, s a lakosság körében is. 1670-ben az I. Rákóczi Ferenc vezetésével Habsburg-ellenes felkelés súlyos veszteségekkel és megtorlásokkal járt a területen a résztvevők körében. Sokan bujdosásra kényszerültek, nagy volt a szegénység és az ínség. 1678-ban kezdődött a Thököly Imre vezette szabadságharc. Az I. Lipóttal kötött 1681-es fegyverszünet alkalmával a bujdosók téli szállása Ung, Bereg, Ugocsa és Szatmár megyében volt. 1682-ben Thököly Imre I. Rákóczi Ferenc özvegyével, Zrínyi Ilonával kötött házasságot. Ezt követően a hatalmas Rákóczi-birtok is a függetlenségi harcok bázisává vált. 1684-ben Thököly csapatai elfoglalták Ungvár várát. 1688-ban Zrínyi Ilona feladta Munkács várát a császári seregeknek. 1699-ben megkötötték a karlócai békét, amelynek következményeképpen Thököly Imrét és Zrínyi Ilonát száműzték. Kárpátalja területe a Habsburg Birodalomban (1688–1918) II. Rákóczi Ferenc szabadságharca talán a régió legdicsőbb időszaka volt. A török uralom alól felszabadult ország újjászervezésével a bécsi udvar fő célja az ország elnémetesítése volt. Megnövekedtek az adóterhek, megbénult a szellemi élet, megindult a protestánsüldözés. 1702-ben bevezették a véradót, a katonák erőszakos sorozását, amely különösen Beregben és Ugocsában indult meg nagymértékben. Ez évben Esze Tamás és Kis Albert önként jelentkeztek Bereg vármegyénél katonai szolgálatra. A megye toborzással bízta meg őket, amit ők szervezkedésre használtak fel. A nemzeti ellenállási mozgalom fő fészkei Beregen kívül Ung, Zemplén és Sáros megyék voltak. A többnyire szegény parasztokból és elbocsátott végvári katonákból álló kuruc mozgalom vezetői 1703 elején elérkezettnek látták az időt egy Habsburg-ellenes felkelés kirobbantásához. 1703. május elején követeket küldtek Rákóczi Ferenchez, hogy álljon a nemzeti mozgalom élére. (1697-től szoros barátságban állt Bercsényi Miklós gróffal, akivel együtt szőtték terveiket a magyar nép megsegítésére) 1703. május 6-án II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós Brezán várában kelt kiáltványukban harcba szólították a Habsburgok ellen Magyarország minden „nemes és nemtelen” lakosát. Esze Tamás a kiáltványt elküldte az ország különböző területére és a szabadságharc „Cum Deo pro Patria et Libertate” („Isrennel a hazáért és a szabadságért”) feliratú zászlóit 1703. május 21-én és 22-én Tarpán, Váriban és Beregszászban kibontotta, amivel kezdetét vette a szabadságharc. A nemesek először megrémültek az eseményektől és mág Rákóczi hazatérése előtt rajtaütöttek a kuruc seregeken június 7-én. A Huszttól északra lévő Dolhánál Károlyi Sándor vezette nemesi csapatok könnyűszerrel szétkergették a kuruc csapatokat. Egy héttel később Rákóczi Ferenc a Vereckei-hágón keresztül visszatért Magyarországra. Rákóczi kurucai 1703. július 14-16 között elsöprő győzelmet arattak a labancok felett Tiszaújlak mellett. A csatát követően a magyar nemesség nagy része szintén Rákóczi mellé állt, sőt a tél folyamán elfoglalták a császáriaktól Munkács várát is (Rákóczi többnyire innen irányította a hadműveleteket). Az első években oly eredményes szabadságharc az 1710-es év végére már visszaszorult a kiindulási helyére, s csak öt megye, Szatmár, Szabolcs, Ung, Ugocsa, Máramaros támogatta. 1711. április 30-án Szatmáron aláírták a szabadságharc befejezését jelentő békét. Május 1-jén a majtényi síkon a kuruc csapatok – mintegy 12 000 fő – letették a fegyvert. A Rákóczi-szabadságharc utóeseményeként említendő még 1717 augusztusa. Ekkor Esterházy Antal gróf tábornagy vezetésével a bujdosó kurucok egy csapata Moldva felől felvonult a Kárpátokba, harci cselekményekre azonban nem került sor. A kurucokkal együttműködő tatárok viszont betörtek a Radnai-hágón és végigrabolták Máramaros, Ugocsa és Bereg vármegyéket. A szatmári békét követő években meghatározó politikai s történelmi esemény nem nagyon történt. A bécsi udvar Rákóczi munkácsi és beregszentmiklósi uradalmát előbb Háber bárónak adta bérbe, majd 1721-ben III. Károly király adósságai fejében Schönborn grófnak engedte át. 1785-ben léptette életbe II. József császár Magyarország új közigazgatási beosztását, melyben 10 kerületre osztották az országot. Ungvár, Máramaros, Ugocsa, Szatmár, Bereg és Ung vármegyék összevonásával alakult ki egy körzet. A rendelet II. József haláláig volt érvényben. Az 1790–1848 közötti időszakban, az abszolutizmus és reformmozgalmak korának történetében Kárpátaljának nincs különleges szerepe. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból Kárpátalja lakossága, így a nagy számú ruszin népesség is kivette részét. Az akkori ruszin értelmiség magyarbarát volt, s tömegestül csatlakozott a szabadságharchoz. Az ungvári görögkatolikus szeminárium papnövendékei is önként jelentkeztek katonának, sokan közülük magas kitüntetésben részesültek, s magyar nemességet szereztek. A görögkatolikus ifjúság kiválósága volt a szabadságharc során Erdélyben hősi halált halt Vasvári Pál. A szabadságharc egyetlen kárpátaljai csatája a Munkács melletti Podherignél zajlott, ahol a magyar honvédek és nemzetőrök megfutamították a Kárpátok túloldaláról betörő császári csapatokat. 1853-ban éhínség pusztított az Északkeleti-Felvidéken. A Bach-korszak idején az ukrán nyelv vált hivatalossá, ez az állapot az 1867-es kiegyezéssel szűnt meg. 1896-ban Kárpátalja-szerte megemlékeztek és emlékműveket állítottak a magyar honfoglalás ezredik évfordulóján. Az 1897–1901 közötti időszakban zajlott Kárpátalján az ún. Egán-akció (vagy „Hegyvidéki-akció”). Egán Ede (1851–1901) közgazdász vezette miniszteri biztosként. Az akció a kisparaszti gazdaságok megsegítésére, szövetkezeti formában történő támogatására, s a zsidóság gazdasági hatalmának korlátozására irányult. Az első világháború végén, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésekor az országot irányító Károlyi-kormány a nemzetiségek közül a németeken kívül csak a magyarbarát ruszin vezetőkkel sikerült megegyeznie, aminek következtében 1918. december 21-én Ruszka-Krajna néven területi autonómiát kaptak. A Tanácsköztársaság közigazgatásában Kárpátalja ügyeit a Ruszin Népbiztosság volt hivatva irányítani, a területen (melynek határai már nem kerültek kijelölésre) széles körű autonómiát szántak bevezetni Önálló Országrészi Tanács (ruszinul: Szamosztojnij Krajinszkij Szojuz) néven, ennek székhelyéül Munkácsot szánták, ennek keretében a közigazgatás három ruszin körzeti tanácsra oszlott: a beregi (Munkács központtal), az ungi (Szerednye központtal, hiszen Ungvár ekkor már cseh megszállás alatt volt), és a máramarosi (Huszt központtal). Az első kettő meg is alakult április közepén, Husztra azonban már ekkor bevonult a román hadsereg, 28-án pedig a cseh és román egységek Munkács közelében találkoztak, így a Tanácskormány kárpátaljai jelenléte megszűnt. A csehszlovák idők (1920–1939) Kárpátalját az Ausztriával kötött Saint-germaini békeszerződés juttatta Csehszlovákiához 1919. szeptember 10–én. Ezért cserébe a cseheknek ígéretet kellett tenniük, hogy autonómiát adnak Kárpátaljának. Ezt azonban a csehek nem tették meg, (csak 1938-ban adták meg, amikor már késő volt). A béke értelmében 12 656 km² került Csehszlovákiához, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyék túlnyomó része (a Csaptól Pallóig eső határmenti falvak Szlovákia részét képezték). Ezt az állapotot rögzítette az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés is. A kárpátaljai közigazgatás 1922-ig a katonai parancsnokság kezében volt, ekkor szűnt meg az ostromállapot. Bevezették hivatalos nyelvnek a cseh nyelvet, a magyarok helyére cseh hivatalnokok kerültek, a tartomány hivatalos neve pedig Podkarpatská Rus, a kormányzója pedig Zsatkovics Gergely lett (1938-ig). Kárpátalja területén ekkor kb. 185 ezer fős magyar közösség élt, amely a népesség 30%-át tette ki; a ruszinság aránya 56%, a németeké pedig 10% volt. A magyar lakosság száma a békekötés után nagy mértékben csökkent (elvándorlás, kiutasítás, a görögkatolikus magyarság ruszinná minősítése stb.). ugyanekkor nagyszámú cseh bevándorlás volt, főleg Ungvárra. Az 1921-es csehszlovák népszámlálás csak 110 ezer magyart regisztrált Kárpátalja területén. A csehszlovák korszakban Kárpátalján a csehek a magyarokat igyekeztek mindenben a háttérbe szorítani. A földreform során a magyar földbirtokosoktól elvett földet cseh és ruszin parasztok között osztották szét. A határ menti sávban telepesfalvakat hoztak létre, hogy megbontsák az egységes magyar nyelvi tömböt. A ruszinok sem voltak megelégedve az új rendszerrel, hiszen a Kárpátalja számára megígért autonómiát a csehek nem voltak hajlandóak megadni. Kárpátalján a két világháború között – csehszlovákiai viszonylatban – igen rossz volt a gazdasági-szociális helyzet. Az erős cseh finánctőke az államapparátussal a háta mögött konkurensei erejét számos eszközzel igyekezett megtörni, s nem is eredménytelenül. A gyenge magyar polgársággal is könnyedén elbánt. A cseh burzsoázia – a hivatalosan hangoztatott elv alapján: „Kárpátalja nem tartozik az általános gazdasági rendszerbe.” – egyszerűen gyarmatnak tekintette Kárpátalját. A két világháború között egyetlen nagyüzem sem épült a vidéken, viszont évente több tízmillió korona értékű nyersanyagot vittek ki a területről. Ennek következtében Kárpátalja elmaradott agrárvidék maradt, ahol Csehszlovákia lakosságának 9%-a élt, de az ipari termelőerőknek csak 0,67%-a volt itt. A vidék ipara, illetve kézműipara a lakosságnak mindössze 11%-át foglalkoztatta, gazdasági mérlegében az iparra alig jutott valamivel több mint 2%. Kárpátalja ipari – elsősorban fafeldolgozó és építőanyagipari – üzemeinek – a perecsenyi Bantlin, a nagybocskói Klotild, a szolyvai, a beregszentmiklósi, valamint az ungvári Mundusz bútorgyár, a munkácsi és a beregszászi téglagyárak – részvényeit a cseh tőke szerezte meg, de érdekeltségei voltak a vidéken a német, osztrák, belga, francia és magyar tőkének is. A közép- és kisiparban, továbbá az építőiparban az ukrán, a zsidó és a magyar polgárságnak voltak érdekeltségei. Az 1938. szeptember 29-én megkötött müncheni egyezményben a nyugati hatalmak hozzájárultak ahhoz, hogy Hitler bekebelezze a németlakta Szudéta-vidéket. A magyar és lengyel területi követelésekről csak az egyezmény függelékében volt szó. Eszerint Magyarországnak és Lengyelországnak a csehszlovák kormánnyal való kétoldalú tárgyalások útján kellett megkísérelni a területi problémák megoldását, s amennyiben 2 hónapon belül nem születne megállapodás, akkor az ügy a konferencia résztvevői elé kerül. A magyar kormány október 3-ai jegyzékében követelte, hogy a kétoldalú tárgyalásokat október 6-án kezdjék meg Komáromban. Október 5-én megkezdődött a magyar szabadcsapatok, az úgynevezett „Rongyos Gárda” átdobása. A csehszlovák–magyar tárgyalások 1938. október 9-én kezdődtek Komáromban, igen feszült légkörben. Miután az október 6-i zsolnai konferencia határozatának megfelelően Szlovákiában Jozef Tiso elnökletével autonóm kormány alakult, a prágai csehszlovák kormány ezt bízta meg – mint közvetlenül érdekeltet – a magyarokkal folytatandó tárgyalással. A magyar fél nem fogadta el a magyar kisebbség részére az autonóm Szlovákián belül kilátásba helyezett nemzetiségi önkormányzatot, hanem ragaszkodott a magyar többségű területsáv átcsatolásához, s nem érte be a Csallóköz felajánlott átengedésével sem. A tárgyalások 4 nap után, október 13-án minden eredmény nélkül megszakadtak. Október 22-én kapta meg a magyar kormány a harmadik szlovák ajánlatot a területi követelésekkel kapcsolatban, amely elismerte a magyar igényeket a magyarlakta sávra, de még mindig nyolc vitatott, „vegyes népességű terület” volt, köztük Kárpátalján Ungvár és Munkács, e városok népessége nagy többségben magyar volt, a környékük vegyes, főleg ruszin, de Munkácsnál német is; valamint Nagyszőlős szintén magyar többségű város volt, de környéke vegyes. A vitatott területeken a magyar kormány népszavazást követelt, de ezt nem sikerült elérnie. Mindkét fél álláspontja megmerevedett, majd újabb huzavona következett, végül német–olasz eszmecsere után október 30-án Csehszlovákia, majd nyomban utána Magyarország felkérte a tengelyhatalmakat a döntéshozatalra. Anglia és Franciaország érdektelenséget mutatott az ügy iránt, a Német Birodalom és Olaszország lett a döntőbíró. Végül 1938. november 2-án megszületett végül az úgynevezett első bécsi döntés. Ennek értelmében Kassa, Ungvár és Munkács Magyarországhoz került. Az első bécsi döntéssel tehát Kárpátalja déli, magyarlakta sávja visszakerült Magyarországhoz, összesen mintegy 2 ezer km2-nyi terület. Kárpátalja több mint egyötöde. Ezzel párhuzamosan a cseh kormány a válságos helyzetben Kárpátaljának megadta az autonómiát. A bécsi döntés előtti hetekben, 1938. október 9-én alakult meg az első autonóm kormány, amelynek élére Andrej Bródyt állították, a rutén pártok ajánlására, miniszteri rangban. Rövidesen azonban leváltották és bebörtönözték, mert népszavazást követelt arról, hogy a rutén nép maga dönthessen jövendő sorsáról és hovatartozásáról. Utóda Avgusztin Volosin görögkatolikus kanonok – a Bródy-kormány közegészségügyi minisztere – lett, a ruszin irányzat vezetője. A csehek, hogy befolyásukat továbbra is biztosítsák Kárpátalján, Volosin tiltakozása ellenére az ott állomásozó csehszlovák haderő parancsnokát, Prchala tábornokot nevezték ki belügyminiszternek. Kárpátalja tehát mint autonóm tartomány, föderatív államot képezett – legalábbis elméletileg – a cseh és a szlovák állammal. 1938 őszétől Volosin és kis tábora már olyan Kárpát-Ukrajnáról álmodott, amely mint föderatív vagy független állam meg tudna állni az európai politika sodrában. Uralmának megszilárdítására azonnal fölállította galíciai mintára a hírhedt katonai alakulatot, a „Kárpáti Szics”-lövészgárdát, megalakította az Ukrán Nemzeti Tanácsot, hivatalos nyelvvé az ukránt tette meg, és Kárpátalja nevét „Kárpátszka Ukrainá”-ra változtatta. Betiltotta a magyar és orosz nyelvű lapokat, föloszlatta a magyar és rutén egyesületeket és politikai pártokat. Gárdistáival éjjel, az ágyból hurcoltatta el a magyarok vezetőit és a magukat ukránnak nem valló ruténeket a Dumen-havason fölállított gyűjtőtáborba. Október 25-én betiltották a CSKP-t. Volosin hatalomra jutása után Kárpátalja elé olyan súlyos gazdasági, vallási, közigazgatási, kulturális és kisebbségi problémák tornyosultak, amelyekkel a „kárpátukrán” kormány negyedéves uralma alatt nem tudott megbirkózni. A bécsi döntés után megmaradt Kárpátalja 80%-ban mezőgazdasági termékek behozatalára szorult. Magyarországgal az egyre növekvő politikai feszültség miatt minden összeköttetése megszakadt, Lengyelország hasonló okokból nem szállított, Szlovákia 1938. november 2. után önmagát sem volt képes ellátni, ezért csak Románia jöhetett számításba. December második felében 40 vagon kukoricát szállítottak innen Kárpátaljára, ezen kívül nem érkezett egyetlen jelentősebb import-tétel sem. Volosin helyzetét az is nehezítette, hogy mintegy 15 ezer cseh tisztviselővel kellett számolnia, akik érezve közeli elbocsátásukat vagy áthelyezésüket, a huszti kormány minden rendelkezését szabotálták. 1938. december 17-én felállították a huszti főkapitányságot, január elejétől pedig hat helyen létesítettek belső rendőrségi szervezeteket és nyolc határőrséget. Így mindössze 15 helyen volt csak hatósági rendtartás, az országocska többi helyén féktelen anarchia ütötte fel a fejét, amelyet a Szics-gárdák tevékenysége csak elmérgesített. Ezeknek február közepén már tízezer tagjuk van, ennyien vonultak fel ugyanis az 1939. február 19-én tartott országos gyűlésükön Huszton, egyenruhában és fegyveresen. Kárpátalján február 12-én választásokat tartottak, amelyen az ukrán Nemzeti Tanács egyetlen listát engedélyezett, az UNO (Ukrán Nemzeti Organizáció) listáját. A huszti országgyűlésnek 1939. március 9-én kellett volna összeülnie először, de a belső forrongás már akkora volt, hogy a "parlament" megnyitását néhány nappal későbbre tették, így a mindössze 30 ukrán, egy román és egy német képviselő sohasem gyűlt össze. A magyar kormány a bécsi döntés után diplomáciai akciókat indított Kárpátalja egészének megszerzésére. Ezt eleinte Olaszország és Nagy-Britannia is támogatta, de a németek a terveket megbuktatták. A magyar kormány – bár a katonai előkészületeket beszüntette –, a híres Rongyos Gárda tevékenységét felerősítette. Teleki Pál miniszterelnökségének kezdetén, 1939 februárjában már bizonyos volt: Hitler felrúgta a müncheni egyezményt és felszámolta Csehszlovákiát. Március 10-én a prágai kormány határozata alapján Szlovákiában a hadsereg vette át a hatalmat és leváltotta a Tiso-kormányt. Teleki még ezen a napon a minisztertanácsi ülésen meghozatta a döntést: ha a német hadsereg bevonul Csehszlovákiába, illetve kikiáltják Szlovákia függetlenségét, a magyar hadsereg elfoglalja Kárpátalját még akkor is, ha a németek nem egyeznek bele. Erről sürgősen Rómát és Varsót is értesítették. Ezt annál is inkább jogosnak tartották, mivel Volosin követelésére Prchala tábornok csapatai páncélosokkal megerősítve 1939. január 6-án meglepetésszerűen megrohanták a védtelen Munkács városát. A támadást a Rongyos Gárda a rendőrökkel és a polgári lakosság segítségével visszaverte. Március 11-én a budapesti német követ, kormánya nevében jegyzéket intézett a magyar külügyminisztériumhoz, amely „feltételezve Kárpát-Ukrajna területén történő bizonyos magyar akciókat”, felsorolta a német gazdasági és politikai igényeket. Ezek a következők voltak: Kárpátalja megszállása alatt és után a német szállítási szükségleteket a legnagyobb mértékben vegyék figyelembe; a magyar kormány ismerje el azokat a gazdasági természetű szerződéseket és egyezményeket, amelyeket a kárpát-ukrán autonóm kormány német hivatalos vagy magánszemélyekkel kötött; ismerje el a kárpátaljai „volksdeutschok” eddigi szerzett jogait; a kárpát-ukrán kormány tagjait és az ottani vezető politikusokat semmiféle jogcímen ne üldözzék. Március 12-én Sztójay Döme berlini magyar követ révén értesült a magyar kormány, hogy Csehszlovákia a szétesés küszöbén áll. A Német Birodalom el fogja ismerni Szlovákia függetlenségét, de a kárpát-ukrán kormánynak 24 óráig nem ad hasonló elismerést, s Magyarország ezalatt „megoldhatja” Kárpátalja kérdését. Az események azonban ennél gyorsabban zajlottak. Március 14-én a németekkel történt megállapodás alapján Pozsonyban kikiáltották Szlovákia függetlenségét. Ugyanaznap hajnalban a Volosin-kormány is proklamálta Kárpátalja önállóságát, s kérte a Német Birodalom védnökségét. Kárpátszká Ukrajina azonban csak néhány óráig tudott létezni. A magyar királyi honvédség 1939. március 15-én megkezdte Kárpátalja birtokbavételét. A támadás kezdetekor Jefremov tábornok, a szics-lövészek parancsnoka menekült el először Kárpátaljáról, majd őt követte Volosin kormányával. A Szics-gárda harcba bocsátkozott a magyar csapatokkal abban a reményben, hogy Németország eleget tesz a Volosin-kormány kérésének, s védelmet nyújt a magyarokkal szemben. Ez a remény a kialakult helyzetben azonban már hiábavaló volt. A munkácsi lovas dandár – amelynek az Uzsoki-, illetve a Vereckei-hágót kellett birtokba vennie – Perecsenynél csak a Szics-gárdisták ellenállásába ütközött. A 24. határvadász zászlóaljnak Nagyszőlős előtt Fancsika és Tekeháza körzetében a cseh páncélosok utóvédjeivel kellett megmérkőznie. Fancsikánál a magyar honvédség, történetében először, lóvontatású páncéltörő ágyúval lőtte ki az első ellenséges harckocsit. A cseheket ez annyira meglepte, hogy a többi páncélos sietve elvonult, a zászlóalj pedig minden további ellenállás nélkül március 15-én kora délután elfoglalta Nagyszőlőst. Másnap, március 16-án, a kora hajnalban fölkerekedett hóviharban kezdte meg a zászlóalj előrenyomulását Husztra, az időközben beérkezett 14. kerékpáros zászlóaljjal együtt. Verécénél megtörve a Szics-gárdisták utolsó kétségbeesett ellenállását, a zászlóalj március 16-án délután 4 órakor az „ideiglenes fővárost”, Husztot is elfoglalta. A 14. kerékpáros zászlóalj még aznap elérte az ezeréves határt, és a Tatár-hágóra kitűzte a magyar zászlót. A huszti kormányzósági épületekben talált iratokból kiderült: a németek Volosint az utolsó pillanatig biztatták, hogy tartson ki, mert útban van a német hadsereg. Amikor a zászlóalj egyik egysége bevonult a német lakosságú Királymezőre (Königsfeld), a házakon horogkeresztes zászlók lengtek, s a lakosság nem akarta elhinni, hogy a magyar csapatok jöttek. A mozgósított gyors-, illetve a pécsi hadtest március 18-án fejezte be felvonulását a Tisza völgyében, de egy-két napi ott-tartózkodás után mindkettőt váratlanul kivonták. A két hadsereget Szlovákia keleti határaihoz csoportosították át, hogy Kárpátalja nyugati ruténlakta sávját – amit egyébként a müncheni egyezmény után megadott autonómia alkalmával mintegy 120 ezer rutén lakossal Szlovákiához csatoltak – Poprádig birtokba vegye. A felderítő járőrök Szobráncnál át is lépték Szlovákia ideiglenes határát, de német nyomásra a magyar kormány a támadást leállította. Az Északkeleti-Kárpátokban helyreállt az évezredes magyar–lengyel határ, ahol néhány hónap múlva a Lengyelország német leigázásakor mintegy 100 ezer lengyel katona és polgári személy menekült át a biztos pusztulás elől. Kárpátalja átmenetileg ismét Magyarország része (1939–1944) Kárpátalja területe 1939-1944 között ismét Magyarország szerves része volt. 1938-ban létrehozták Ung vármegyét és Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegyét, majd 1940-ben az utóbbiból külön Bereg és Ugocsa, továbbá Máramaros vármegyét. Az 1939-ben megszállt kárpátaljai területek nagy részét azonban nem tagolták be a megyerendszerbe, a ruszinok által lakott hegyvidéken létrehozták a Kárpátaljai Kormányzói Biztosságot, melyet a katonai közigazgatás júliusi feloldását követően sorrendben Perényi Miklós, szeptembertől Kozma Miklós, decembertől 1944 áprilisig Tomcsányi Miklós Pál, végül Vincze András vezetett, és területileg az Ungi, Beregi és Máramarosi közigazgatási kirendeltségekre oszlott. A hivatalos nyelv itt a magyar mellett a ruszin volt. Kárpátalja közigazgatási határai egy rövid ugocsai szakasz kivételével az első bécsi döntés vonalát követték, a szlovák határon a magyar-szlovák kis háború következtében benyúltak a hajdani Zemplén vármegyébe, a beregi kirendeltség a munkácsi, a szolyvai, és az ilosvai járásból, a máramarosi kirendeltség a huszti, a nagyszőlősi, az ökörmezői, a rahói és a técsői, végül az ungi kirendeltség a perecsenyi, a nagybereznai, a szobránci, és az Ung-vidéki járásból állt. A visszacsatolást jogilag az 1939.évi VI. tc. kodifikálta. 1941-ben Kárpátalja felvonulási területté vált a Szovjetunió ellen. 1941-től több sztrájk, szabotázs történt a vidéken. 1942 január elején partizánharc is kezdődött; ekkor dobták le ejtőernyővel az első partizáncsoportot Oleksza Borkanyuk vezetésével. A magyar hatóságok Ungváron hivatalt létesítettek, melynek feladata a lakosság számára megfelelő munkaalkalmak részesítése volt. Megszervezték az ún. második hegyvidéki akciót, mellyel a hegyvidéki ruszin lakosság gazdasági életkörülményeit javították. A szovjet Vörös Hadsereg 1944. október 2-án érte el Kárpátalja első települését, Verbiást (volóci járás). Október 26-án foglalták el Ungvárt. A város felszabadulásával kapcsolatosan Sztálin aláírásával ünnepi napiparancsot adnak ki, amely katonailag fontos hídfőállás elfoglalásáról tett említést. A 17. szovjet lövészhadtest a Huszt-Nagyszőlős-Beregszász útvonalon érte el 1944. október 28-án Csap szélső házait, miután nyomban el is küldték a győzelmi jelentést a főparancsnokságra. Egy heves ellentámadás azonban visszavonulásra kényszeríttette a szovjeteket, akik a Latorcáig visszavonulva, az akkor még szabályozatlan folyó áradása nyomán keletkezett sárban ragadtak. Csapot a magyar – német erők még közel egy hónapig 1944. november 23-áig tartották a Vörös Hadsereg megújuló rohamaival szemben. Kárpátalja a Szovjetunió része 1945–1991 között 1945. június 29-én hosszas tárgyalás után Moszkvában a Szovjetunió és Csehszlovákia kormánya megkötötte azt a szerződést, amely rögzítette Kárpátalja kiválását a csehszlovák államból és hozzácsatlakozását a Szovjetunióhoz. (szovjet-csehszlovák szerződés). A háború utáni ujjáépítésben Kárpátalja lakossága tevékenyen részt vett, azonban nem mindenki önként. Mivel a háborúban hatalmas civil veszteségeket elszenvedő Szovjetunióban munkaerőhiány lépett fel és elsősorban a németeket, valamint szövetségeseiket, a magyarokat tartották a konfliktus fő bűnöseinek, ezért sok sváb és magyar férfit kényszerítettek a háborúban szinte teljesen lepusztult országrészek helyreállítására. Becslések szerint több mint 40 ezer kárpátaljai magyart és svábot - mint hadifoglyot - utaltak közmunkára az ország számos területén. 1946-tól fokozatosan hazaengedték a foglyokat, azonban sokan nem tértek vissza szülőföldjükre, mert meghaltak vagy máshol kezdtek új életet. 1946. január 22-én az Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendeletben szabályozta Kárpátontúli Ukrajna közigazgatását, amely szerint az átmenetet képező "miniállamot" az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területévé szervezték át a következő felosztásban: 13 járás, két területi irányítású és 8 járási irányítású város, 28 városi jellegű település és 257 községi tanács[forrás?]. Általánosságban elmondható, hogy a terület fejlesztése nem tartozott a kormányzat stratégiai prioritásai közé, mivel túlságosan nyugatra feküdt ahhoz, hogy a szovjet gazdaság húzóágazatának számító különböző iparokat biztonságosan ide telepíthessenek. Ezért a régió gazdasági helyzete nem volt jó összehasonlítva Ukrajna szomszédos területeivel (Lvivi és Ivano-frankivszki) vagy Kelet-Magyarországgal. 1945 óta adnak ki magyar nyelvű könyveket Kárpátalján. Bár a Szovjetunióban - mint minden birodalomban - erős volt a nyelvet és a kultúrát uniformizáló szándék, ennek ellenére[forrás?] voltak iskolák ahol folyt magyar nyelvű oktatás. Kárpátalja Ukrajna részeként 1991-től Az 1991. december 1-jén megtartott referendum eredménye alapján Ukrajna kikiáltotta függetlenségét, miáltal Kárpátalja a független ukrán állam közigazgatási egységévé vált. A ruszinok felélesztették régi tudatukat és ennek jegyében autonómiát követelnek Ukrajnán belül, mint külön népcsoport. Az ukrán állam ezt nem hajlandó megvalósítani, mivel véleménye szerint a ruszinok csak egy néprajzi csoportja az ukránoknak és a nyelvüket is közönséges ukrán nyelvjárásnak tartja, emiatt még csak az iskolákban sem oktatható a ruszin nyelv. A narancsos forradalom zavarai során a ruszinok ismét előálltak az autonómiával, de sokuk úgy vélte, hogy a forradalom okozta felfordulásban akár megszerezhetik a teljes függetlenséget. A Ruszinok II. Európai Kongresszusa Kijevnek 2008. december 31-ig adott haladékot az ősszel megtartott ülésen. Ekkor azzal fenyegetőztek, ha nem teljesülnek kéréseik akkor elszakadnak Ukrajnától. Sokan aggodalommal tekintettek Kárpátalja felé, mert a ruszin kérdésbe Moszkva is bekapcsolódott, amely hajlandó lenne lépéseket tenni a ruszin állam létrehozásában. Sokan orosz politikai lépést látnak ebben, amelyet a nemsokkal ezelőtt történt kaukázusi események (az orosz-grúz háború) is tükröztek. Végül a ruszinok nem váltották be fenyegetésüket, de a kérdésben az ukrán parlament csak 2010. június 30-án döntött. A döntést Leonyid Kozsara a külügyi bizottság elnökhelyettese közölte, amelyben a ruszin autonómiát az ukrán állam elutasítja. A döntésben nem az szerepelt, hogy a ruszinok nem önálló nép, s csak az ukránok részei, Kozsara elmondta, hogy óriási különbségek vannak a ruszin etnikum és a ruszin függetlenségi mozgalom között. A ruszin szeparatisták az ukrán kormány nem akarja támogatni. Alkotmányellenesnek ítélik az önálló ruszinság elismerését. A ruszinságban ez nagy csalódást okozott, mert Viktor Janukovicstól remélték, hogy legalább önálló nemzetiségként elismeri őket. A magyar kormány érdemben nem reagált a kárpátaljai eseményekre. Ám 2011 elején egy olyan hír röppent fel, miszerint Dimitro Szidor tiszteletes szokatlanul kemény hanggal állt ki a ruszinok önálló kisebbségként való elismerése mellett és kimondta, ha Ukrajna még ilyen alapvető jogot sem akar biztosítani a kárpátaljai ruszinoknak, akkor a ruszinok készek felkelni az ukránok ellen. Napokkal később azonban Szidor atya az egyik interjúban kijelentette, hogy szavait meghamisították, mégben a SZBU, az ukrán belbiztonsági szolgálat, amely le akarja járatni őt és a ruszin mozgalmat, azt kívánván elhitetni, hogy a térségben tényleg szeparatizmus van. Szidor atya kijelentette, hogy felkeléssel való fenyegetést, vagy erre való felszólítást nem tett, provokáció az egész. Rózsás csér A rózsás csér (Sterna dougallii) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Mindegyik kontinens tengerparti részén költ. Elsősorban a tengerpartok lakója, de a tavaknál is megtalálni. Telelni költőhelyéről délebbre vonul. Megjelenése Átlagos testhossza 33-39 centiméter, szárnyfesztávolsága 67-76 centiméteres. Feje felső része és tarkója fekete, csőre és lába vörös. A tollazata a víziállatokhoz hasonló, a háta kékesszürke, az alsó fele fehér. Felülről nehéz észrevenni a tenger színe, alulról pedig a nap miatt. Téli tollazatán a feje nem teljesen fekete. Alfajai Sterna dougallii arideensis Sterna dougallii bangsi Sterna dougallii dougallii Sterna dougallii gracilis Sterna dougallii korustes Életmódja Halakkal táplálkozik, melyet zuhanó repüléssel a vízbe vetődve fog meg. Keskeny szárnya és villás farka ideális repülővé teszi. Szaporodása Nagy telepekben költ, a fészkét növényi anyagokból sziklákra, vagy a tengerpart homokjába készíti. Baix Empordà Baix Empordà (spanyolul Bajo Ampurdán) járás (comarca) Katalóniában, Girona tartományban. Baix Empordà Alt Empordà, Gironès és Selva comarcákkal határos. Települések Albons - 607 Begur - 3 748 Bellcaire d’Empordà - 619 La Bisbal d’Empordà - 8 651 Calonge - 8 282 Castell-Platja d’Aro - 7 905 Colomers - 206 Corçà - 1 174 Cruïlles, Monells i Sant Sadurní de l’Heura - 1 168 Foixà - 303 Fontanilles - 165 Forallac - 1 684 Garrigoles - 144 Gualta - 321 Jafre - 348 Mont-ras - 1 749 Palafrugell - 19 635 Palamós - 15 968 Palau-sator - 287 Pals - 2 143 Parlavà - 348 La Pera - 401 Regencós - 288 Rupià - 179 Sant Feliu de Guíxols - 19 456 Santa Cristina d’Aro - 3 522 Serra de Daró - 176 La Tallada d’Empordà - 332 Torrent - 168 Torroella de Montgrí - 9 393 Ullastret - 230 Ullà - 893 Ultramort - 199 Vall-llobrega - 549 Verges - 1 145 Vilopriu - 167 Lédenon Lédenon település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 1514 fő (2015). Lédenon Bezouce, Cabrières, Collias, Meynes, Saint-Bonnet-du-Gard, Sernhac és Vers-Pont-du-Gard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mestlin Mestlin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Mestlin Obere Warnow községgel határos. Népesség A település népességének változása: 5350 Epetersen Az 5350 Epetersen (ideiglenes jelöléssel 1989 GL1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. április 3-án. Lédergues Lédergues település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 690 fő (2015). Lédergues Rullac-Saint-Cirq, Saint-Jean-Delnous, Saint-Just-sur-Viaur, La Selve, Faussergues és Lédas-et-Penthiès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Žgombići Žgombići (olaszul: Sgombo) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik. Fekvése Krk északnyugati részén Malinskától 1 km-re délkeletre fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Žgombići és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják. Története Nevét egykori lakóiról a Žgombić családról kapta, akik ma is csak ezen a vidéken élnek az ország területén. A sziget a 12. századtól a Frangepánok uralma alatt állt, majd 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. A falunak 1857-ben 49, 1910-ben 64 lakosa volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 59 lakosa volt. Nevezetességei Szent András apostol tiszteletére szentelt temploma a 15. században épült, a 18. században átépítették. Tinajas Tinajas község Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 197 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Fresnoy-au-Val Fresnoy-au-Val település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 245 fő (2015). Fresnoy-au-Val Bougainville, Bussy-lès-Poix, Courcelles-sous-Moyencourt, Fluy, Quevauvillers, Revelles és Saint-Aubin-Montenoy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vagovina Vagovina falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 19, közúton 24 km-re délnyugatra, községközpontjától 7 km-re északkeletre, a Csázmát Belovárral összekötő 43-as számú főút mentén hosszan elnyúlva, Gornji Draganec és Daskatica között fekszik. Története A mai falu a török kiűzése után a 17. században betelepített falvak közé tartozik. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Vagovina” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vagovina” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vagovina” néven 65 házzal, 366 katolikus vallású lakossal találjuk. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 423, 1910-ben 655 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 381 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek. Egyesületek A vagovinai önkéntes tűzoltóegyletet 1956-ban alapították. Großeibstadt Großeibstadt település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1172 fő (1987. május 25.). Gian Galeazzo Visconti Gian Galeazzo Visconti (1351. október 16. – 1402. szeptember 3.) Milánó első hercege. II. Galeazzo Visconti fia. Apja még fivérével együtt uralta a várost, de Gian Galeazzo legyőzte zsarnok nagybátyját és egyesítette a két városrészt. Ő alapította a Certosa di Pavia kolostort, befejezte a paviai Visconti-várat, melyet apja kezdett építeni, és folytatta a munkálatokat a milánói dómon. I. Mária szicíliai királynő jegyese. Élete A Visconti-család 1262 óta állt Milánó élén, amikor Ottone Visconti lett a város érseke. A család jelképe egy embert felfaló kígyó (a kígyó a ravaszság szimbóluma) volt. Gian Galeazzo apja, Galeazzo a testvérével, Bernabòval közösen uralta Milánót. Az 1351-ben született Gian Galeazzo azzal mozdította elő politikai pályafutása sikerét, hogy 1360-ban feleségül vette a Valois-házból származó Izabellát, II. János francia király leányát. A házassággal megkapta a Vertus grófja címet. Ebből a házasságból született lánya, Valentina. 1378-ban édesapja elhunyt, így Gian Galeazzo megörökölte a város nyugati felét, és annak rettegett uralkodója lett. Nagybátyja, Bernabò azonban még nála is rosszabb rémuralmat vezetett be. Amikor Bernabò végiglovagolt Milánó utcáin, mindenkinek le kellett térdelnie, mintha valami istent tisztelnének. Ha valaki ellenszegült vagy a legcsekélyebb módon is felbosszantotta, az kegyetlen büntetést kapott. Bernabò egy negyven napig tartó, kínzásokkal tarkított büntetést ötölt ki, amelyet nyilvánosságra is hozott, hogy mindenki rettegjen és féljen tőle. 1382-ben Bernabò Anjou Lajos francia herceggel kötött szövetséget, amelyet azzal érvényesített, hogy Lajos fia feleségül vehette Bernabò unokáját. Gian Galeazzo kezdett félni, hogy Bernabò hatalma túlságosan is megnőhet, ezért úgy tett, mintha zarándokútra indulna, és a város falain kívülre hívta Bernabòt. Ezek után elfogatta, majd rács mögé vetette, ahol Bernabò nem sokkal később meghalt, feltehetően megmérgezték. Ekkor Gian Galeazzo egyesítette Milánó két felét, és a teljes város fölött átvette az uralmat. 1373-ban a felesége meghalt, és 1380. október 3-án feleségül vette unokatestvérét, Bernabò lányát, Caterinát. Két fiuk született, Gian Maria és Filippo Maria. 1387-ben Gian Galeazzo a lánya, Valentina kezét ajánlotta VI. Károly francia király testvérének, Lajos orléansi hercegnek. Mikor a francia udvarban – ahol Bernabò unokája, Bajorországi Izabella volt a királyné – pletykáltak Valentináról, Gian Galeazzo háborúval fenyegette őket. Gian Galeazzo több város felett is megszerezte az uralmat. A Scala-dinasztiát kidobta Veronából, és a Velencétől északra fekvő Trevisót is elfoglalta. Vicenzát és Paduát is elfoglalta, de utóbbit 1390-ben elveszítette. A Milánó hercege címet (az addigi Milánó ura helyett) Luxemburgi Vencel német királytól kapta 1395-ben 100 000 aranyforintért. 1399-ben elfoglalta Pisát és Sienát. Perugia és a többi umbriai város 1400-ban adta meg magát, Bolognát pedig 1402-ben hajtotta uralma alá. 1400-ban hivatalnokokat nevezett ki és igyekezett javítani a közegészségügyön. Az adminisztrációban és könyvelésben bevezetett új rendszeréért az első modern bürokrácia létrehozójának is tartják. 1402-ben Bologna és Firenze kivételével ebben az évben az összes észak-itáliai terület az övé volt. Bologna fölött győzelmet aratott és Firenzét is megtámadta, azonban egy seregszemle után 1402. augusztus 10-én megbetegedett és szeptember 3-án, 51 évesen meghalt pestisben. Birodalma szétesett, mert örökösei összevesztek azon, hogy törvényes és törvénytelen utódai közt osztotta fel földjeit. 1756 az irodalomban Az 1756. év az irodalomban. Megjelent új művek Salomon Gessner : Idyllen (Idillek). Voltaire történetírása: Essai sur les mœurs et l'esprit des nations (A népek erkölcsei és szelleme). Paul Henri Mallet svájci történész, író gyűjteménye: Monuments de la mythologie et de la poesie des Celtes, et particulierement des anciens Scandinaves (A kelta mitológia és költészet emlékei, különös tekintettel a régi skandinávokra). Születések március 3. – William Godwin angol író, a modern politikafilozófia képviselője († 1836 ) március 25. – Avram Mrazović szerb pedagógus, író, fordító († 1826 ) július 2. – Christian Gottfried Körner német író († 1831 ) szeptember 15. – Karl Philipp Moritz német író († 1793 ) december 11. – Anton Tomaž Linhart szlovén drámaíró, költő, történész, a szlovén megújulás központi alakja († 1795 ) december 28. – Ányos Pál a magyar szentimentalizmus költészetének képviselője († 1784 ) Barbate Barbate település Spanyolországban, Cádiz tartományban. Barbate Vejer de la Frontera és Tarifa községekkel határos. Lakosainak száma 22 548 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Television A Television amerikai, mára kultikussá vált punkegyüttes. Karrierjük későbbi szakaszában rockzenét is elkezdtek játszani. Négy taggal rendelkeznek: Tom Verlaine-nel, Billy Ficca-val, Fred Smith-szel és Jimmy Ripp-el. 1973-ban alakultak meg New Yorkban. Pályafutásuk alatt 3 nagylemezt jelentettek meg. A legelső stúdióalbumuk, a Marquee Moon bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is. Először 1973-tól 1978-ig működtek, majd 1991-től 1993-ig, végül 2001-től napjainkig. Diszkográfia Marquee Moon (1977) Adventure (1978) Television (1992) 1757 a tudományban Az 1757. év a tudományban és a technikában. Díjak Copley-érem : Charles Cavendish Születések augusztus 9. - Thomas Telford mérnök († 1834 ) június 22. - George Vancouver felfedező († 1798) Fanjeaux Fanjeaux település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 818 fő (2015). Fanjeaux Brézilhac, La Cassaigne, Fenouillet-du-Razès, La Force, Lasserre-de-Prouille, Orsans, Villasavary és Villesiscle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (17165) 1999 LS27 A (17165) 1999 LS27 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. június 9-én. Gaggio Montano Gaggio Montano település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 4760 fő. Gaggio Montano Castel di Casio, Grizzana Morandi, Lizzano in Belvedere, Porretta Terme, Vergato, Castel d’Aiano és Montese községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Sicista A csíkos egér (Sicista) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó nem. A csíkosegérformák (Sicistinae) alcsaládjának az egyetlen neme. Rendszerezés A nembe az alábbi 13 faj tartozik: örmény szöcskeegér (Sicista armenica) Sokolov & Baskevich, 1988 északi szöcskeegér (Sicista betulina) Pallas, 1779 kaukázusi szöcskeegér (Sicista caucasica) Vinogradov, 1925 hosszúfarkú szöcskeegér (Sicista caudata) Thomas, 1907 kínai szöcskeegér (Sicista concolor) Büchner, 1892 grúziai szöcskeegér (Sicista kazbegica) Sokolov, Baskevich, & Kovalskaya, 1986 Sicista kluchorica Sokolov, Kovalskaya, & Baskevich, 1980 altáj szöcskeegér (Sicista napaea) Hollister, 1912 szürke szöcskeegér (Sicista pseudonapaea) Strautman, 1949 Szevercov-szöcskeegér (Sicista severtzovi) Ognev, 1935 Strand-szöcskeegér (Sicista strandi) Formozov, 1931 csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) Pallas, 1773 - típusfaj Tien-San hegységi szöcskeegér (Sicista tianshanica) Salensky, 1903 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Jean-Baptiste Debret Jean-Baptiste Debret (Párizs, 1768. április 18. – Párizs, 1848. június 28.) francia festő. Életpályája Pályájának kezdete Ifjan lépett be Jacques-Louis David műtermébe és mesterét Rómába is elkísérte. 1785-ben visszatért Franciaország és csakhamar az École polytechnique tanára lett. 1799-ben állította ki Aristomenes megszabadítása című képét (a montpellieri múzeumban), amelyet 1804-ben Az ifjú Antiochus betegsége című műve követett. Napóleon festőjeként Később leginkább I. Napóleon életéből merítette képeinek tárgyát. amelyek közül említésre méltók: Napóleon köszönti a sebesült osztrákokat (1806); Napóleon, amint buzdítja katonáit az abensbergi csata előtt (1810) stb. Utolsó évei 1831-ben visszatért Párizsba és ott élt haláláig. 708 Raphaela A 708 Raphaela (ideiglenes jelöléssel 1911 LJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Joseph Helffrich fedezte fel 1911. február 3-án. Albano Bizzarri Albano Benjamín Bizzarri (Etruria, 1977. november 9. –) argentin labdarúgó, jelenleg az olasz Udinese Calcio kapusa. Megkapta az olasz állampolgárságot is. Sikerei, díjai UEFA-bajnokok ligája : 2000 Forrás Albano Bizzarri adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Alsó index szövege 2016-os ConIFA labdarúgó-világbajnokság A 2016-os ConIFA labdarúgó-világbajnokság volt a második ConIFA labdarúgó-világbajnokság, melyeken olyan (mikro)nemzetek, kisebbségek, hontalan népek vagy éppen a világ által el nem ismert államok harcoltak egymás ellen, akiknek tagfelvételi kérelmét a FIFA elutasította. A torna házigazdájának Abháziát választották, Nemzeti válogatottjuk volt az első a tornán, akik a 2014-es alapítás óta elsőként tudták megnyerni rendezőként a megmérettetést. Rendezési jogok Miután a 2015-ös ConIFA labdarúgó-Európa-bajnokságon a magyar kormány elutasította Abházia és Dél-Oszétia vízumkérelmét az éppen Magyarországon lebonyolított tornán, a ConIFA 2015 júliusában egyhangúlag megszavazta, hogy 2016-ban Abházia lehet a házigazda. A ConIFA később elmondta, hogy a résztvevő csapatokért ki fog állni minden esetben. Résztvevő csapatok Kvalifikáció A 2016-os ConIFA labdarúgó-világbajnokság volt az első olyan torna, ahol azok vehettek részt, akik 2014-es ConIFA labdarúgó-világbajnokságon és a 2015-ös ConIFA labdarúgó-Európa-bajnokságon meg lettek hívva. A tornába bejutás folyamata számos különböző torna köré volt tervezve. Eleinte a vezetőség elfogadta azt a döntést, hogy a 2015-ös ConIFA labdarúgó-Európa-bajnokság első három helyezettje helyet kap automatikusan a 2016-os VB-re. A döntést követően a ConIFA bejelentette, hogy szankcionálna számos barátságos tornát. Közreműködésükkel a kvalifikáció tagjai lennének. Az első ilyen jellegű megmérettetés volt a Niamh Challenge Cup 4 csapattal, házigazda pedig Man volt. Ezen kívül a Benedikt Fontana Cup zajlott le, rendezte a Raetiai labdarúgó-válogatott. Ezeknek a tornáknak a győztesei jelen voltak a világbajnokságon. Emellett a ConIFA meghívta az első dél-amerikai résztvevőt is, az Aymarai labdarúgó-válogatottat. Kvalifikált csapatok A 12 résztvevő csapatot három kalapból osztották szét négy hármas csoportra. A sorsolás 2016. április 1.-jén zajlott le a ConIFA elnök, Per-Anders Blind közreműködésével, Luleåban, Svédországban Visszalépések 2015 decemberében a Manx Független Labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy a Manni labdarúgó-válogatott visszamondja szereplését a tornán. Helyette részt vesz a 2016-os Europeada világbajnokságon, Olaszországban. Később Aymara és Nizza is visszalépett a szerepléstől. 2016 márciusában a ConIFA kizárta Padániát szabálytalanságok miatt. Helyére Székelyföld került. 2016 májusában, három héttel a verseny kezdete előtt a ConIFA bejelentette, hogy a Roma labdarúgó-válogatott nem tud a helyszínre érkezni úti okmányokkal való probléma miatt. Helyére Padániát kérték fel. Csordás György Csordás György (Cegléd, 1928. október 6. – Budapest, 2000. május 10.) Európa-bajnok úszó. A versenyszerű sportolást a Ceglédi Vasutas Sport Egyesületben kezdte, majd 1948-ban az UTE (Újpesti Torna Egylet) úszójaként került be a magyar válogatottba és vett részt az 1948. évi olimpián. 1949-ben az FTC (Ferencvárosi Torna Club) versenyzője lett. Elsősorban közép- és hosszútávúszásban, illetve a magyar 4 × 200 méteres gyorsváltó tagjaként volt eredményes. 1951-ben 400 méteren, 1500 méteren és a gyorsváltóval is Európa-csúcsot úszott. Az 1952. évi olimpián 1500 méteren az előfutamban kiesett, 400 méteren bejutott az elődöntőbe, de ott a gyorsváltóra való tekintettel nem állt rajthoz. Legjelentősebb sportsikereit az 1954. évi torinói Európa-bajnokságon érte el, ahol mindkét egyéni számában Európa-bajnoki címet szerzett és az előfutamok során szerepelt a később aranyérmet nyert váltóban is. Pályafutása során összesen tizenöt magyar bajnoki címet nyert, ezért 1982-ben örökös bajnokká nyilvánították. Az 1956. évi melbourne-i olimpián valamennyi számában helyezetlenül végzett. Családjára tekintettel hazatért, de az úszással 1958-ban felhagyott. 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői oklevelet szerzett. Kolumbiai edzői állásajánlatot kapott, de kiutazását a magyar hatóságok nem engedélyezték. Sporteredményei olimpiai 4. helyezett 1948, London : 1500 m gyors (19:54,2 ) olimpiai 5. helyezett: 1952, Helsinki : 4 × 200 m gyorsváltó (8:52,6 – Gyöngyösi László, Kádas Géza , Nyéki Imre ) kétszeres Európa-bajnok: 1954 , Torino : 400 m gyors (4:38,8) 1500 m gyors (18:57,8) nyolcszoros főiskolai világbajnok: 1949 , Budapest : 400 m gyors (4:49,4) 1500 m gyors (19:21,8) 4 × 100 m gyorsváltó (3:56,8 – Kádas Géza, Nyéki Imre, Szilárd Zoltán) 4 × 200 m gyorsváltó (8:57,8 – Gyöngyösi László, Kádas Géza, Nyéki Imre) 1951 , Berlin : 400 m gyors (4:42,9) 1500 m gyors (19:21,0) 4 × 200 m gyorsváltó (8:56,1 – Csapó Gábor, Nyéki Imre, Kádas Géza) 1954, Budapest: 1500 m gyors (18:51,6) főiskolai világbajnoki 2. helyezett: 1954, Budapest: 400 m gyors (4:44,7) tizenötszörös magyar bajnok: 400 m gyors: 1949, 1951, 1952 800 m gyors: 1949, 1950, 1951 1500 m gyors: 1949, 1950, 1951, 1953 4 × 200 m gyorsváltó: 1952, 1956, 1957, 1958 folyamúszás: 1951 nyolcszoros magyar csúcstartó háromszoros Európa-csúcstartó: 800 m gyors: 9:50,2 (1951) 1500 m gyors: 18:49,6 (1951) 4 × 200 m gyorsváltó: 8:45,9 (1951 – Gyöngyösi László, Nyéki Imre, Kádas Géza) Rekordjai 400 méter gyors 4:45,4 (1949. július 24., Budapest) országos csúcs 4:41,2 (1951. május 6., Moszkva) országos csúcs (25 m) 4:38,8 (1954. szeptember 5., Torino) országos csúcs 800 méter gyors 9:50,2 (1954. június 9., Budapest) országos csúcs 1500 méter gyors 19:21,8 (1949. augusztus 20., Budapest) országos csúcs 18:49,6 (1951. július 8., Budapest) országos csúcs 18:48,1 (1953. július 24., Budapest) országos csúcs 18:47,7 (1953. augusztus 10., Budapest) országos csúcs Díjai, elismerései Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949) A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951) A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1955) 1949-es magyar vívóbajnokság Az 1949-es magyar vívóbajnokság a negyvennegyedik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot március 13-án rendezték meg Budapesten, az UTE Eötvös utcai vívótermében, a párbajtőrbajnokságot március 20-án Budapesten, az UTE Eötvös utcai vívótermében, a kardbajnokságot március 27-én Budapesten, a Vasas Pasaréti úti vívótermében, a női tőrbajnokságot pedig március 6-án Budapesten, a Műegyetemen. Szentgyörgyi István (tanár) Szentgyörgyi István (Aszaló, 1736. november 15. – Sárospatak, 1799. október 1.) református lelkész és tanár. Élete Tanulmányait Aszalón kezdte, az alsóbb iskolákat Sárospatakon végezte és 1752-ben Rimaszombatba ment tanulni. Innét az akadémiai tanfolyamra 1754. október 2-án Patakon iratkozott be és 1760 végén és 1761 elején a költészeti osztály köztanítója lett, 1763-ban pedig bölcseleti helyettes tanár és 1761-63-ban iskolai könyvtárnok volt. 1764-ben a nemesbikki (Borsod megye) egyház hívta meg papjának. 1767 nyarán sárospataki tanárnak jelölték ki; szeptember 17-én beiktatták hivatalába; székfoglaló beszédet mondott: De variis veterum philosophorum cosmogoniis. 1768. július 10-én a nagy tanterem ünnepélyes felavatásakor szintén ő tartott beszédet De scholis christianorum címmel. 1770. július 16-án lett nyilvános rendes tanár, amikor a bölcselet és görög nyelv tanszékén véglegesen megerősítették. 1796 júliusában elgyengülése miatt tanári hivataláról lemondott; azonban segéd hozzájárulása mellett még tovább tanított és csak 1797. május 24-én vett búcsút tanítványaitól. Meghalt 1799. október 1-jén Sárospatakon. Vályi Nagy Ferenc, a Homérosz fordítója tartott fölötte gyászbeszédet («Mennyei polgár... Kassa, 1800.») Munkái Theologia naturalis in urum auditorum suorum edita. Posonii et Casoviae, 1784. Philosophia instrumentalis in usum tironum... Pestini, 1793. Prima artis poeticae elementa...: Posonii, 1797. Kisded magyar grammatika. U. ott, 1797. Deák grammatika magyarúl. U. ott, 1797. (Az utóbbi három tankönyv a sárospataki tanuló ifjuság számára iratott névtelenül). Logica multum mutata, et quoad facere licuit, aevo nostra accommodata. U. ott, 1805. Halotti beszédei Darvas Borbála, Patay József neje felett: «Temetési lakodalom» c. (1769) és Vay Ábrahámné felett. (Megjelenésükről nincs adat). Levelei Kazinczy Ferenchez: Sárospatak, 1788. május 11., 1790. február 2., 1794. augusztus 8., 12. és az év vége felé. (Kazinczy Ferencz Levelezése I., II. k.). Kéziratban De scholis christianorum; Erkölcsi philosophia; Máté és Lukács evangeliumának, továbbá szent Pál Róm. Ephes. Timotheushoz írt első és Thessalonikai leveleinek magyarázata sat. Dínó különítmény A Dínó különítmény (eredeti cím: Dino Squad) 2007-től 2008-ig futott amerikai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek írója Robert N. Skir, zeneszerzője Ron Wasserman. A tévéfilmsorozat a DIC Entertainment gyártásában készült. Műfaját tekintve akciófilm-sorozat, kalandfilmsorozat, fanatsy filmsorozat és filmvígjáték-sorozat. Amerikában a CBS vetítette a KEWLopolis című blokkjában, a Cookie Jar Kids Network blokkban is sugározta, Magyarországon a KidsCo adta. Ismertető Öt tanuló diák a Kittery Point iskolából, valamennyi időre azután, hogy belélegeznek egy különleges párát, a tanulmányi kirándulásukon, lassan kiderítik, hogy át tudnak alakulni dinoszauruszokká és megtapasztalják, azt is, hogy mi is a Dínó különítmény. Szereplők Dinó csapattagok Ms. Moynihan ( Joanne Moynihan ) – Tudományos tanár, a tizenéves korosztállyal telepatikusan kommunikál. Max (Magyar hangja: Szabó Máté ) – 18 éves középiskolai rangidős hallgató, a futballcsapat csapatvezetője és kapitánya. Caruso ( Erwin Caruso ) (Magyar hangja: Hamvas Dániel ) – Szintén jó kiállású középiskolai rangidős hallgató. A hírnévre vonatkozó elképzeléssel hiú és megszállott. Foglalkoztatja a külseje, jógát gyakorol. Fiona ( Fiona Flagstaff ) – Szintén középiskolai rangidős hallgató. Az egyetlen lány a csoportban. Van egy hajlama a böjtért. Elcsábítja Buzzt, a pókharapásokra allergiás. Az osztag bennlakó szerelője és fiús külsejű lány. Max és Buzz fülig szerelmes bele, de nem látszik. Roger ( Roger Blair ) – Szintén középiskolai rangidős hallgató, nagyon okos és tréfacsináló. Képes rá, hogy szerkentyűket készítsen. Bár a készítményei olykor elromlanak. Némileg arrogáns mint Caruson, de segít a csapatnak. Van egy öccse, akinek neve Mikey. Buzz ( Neil Buzmati ) – Szintén középiskolai rangidős hallgató. A legfiatalabb tag, 17 éves, 18 lesz. Féltékeny gyermek, fél a saját árnyékától is. Sokszor kicsit teremtények iránti szeretetet mutat. Kissé gyáva, amikor szükség van rá, munka közben. Rump – A csapattagok csintalan ölebe. Át tudja változtatni magát olyan furcsa állattá, ami úgy néz ki, mint a disznó és a ló keveréke. További szereplők Terri Victor Veloci Henchman Epizódok 1. évad A kezdetek (The Beginning) Növekedési erők (Growth Potential) Kusza háló (Tangled Web) T-rex felállás (T-rex Formation) Ki engedte ki a kutyát? (Who Let The Dog Out?) Iskolai zaklatás (Bully 4 U) Az elveszett világháló (The Lost World Wide Web) Bosszantó hírverés (Headline Nuisanc) Ki állítja el az esőt? (Who'll Stop The Rain?) Zoom a célkeresztben (Zoom In On Zoom) Vakond gondok (A Mole Lotta Trouble) A természet vadölén (The Not So Great Out Doors) Bosszantó kisállatok (Pet Peeve) 2. évad iam According a világ (The World According to Liam) A csúf szökevény (Runaway Ugly) A zseniszaurusz támadása (Attack of the Brain-A-Saurus) A kis törekvő (Wannabe) Tűz és Jég (Fire and Ice) A látszat néha csal (Never Judge a Dinosaur by its Cover) Szelíd motorosok és Dühös dínók (Easy Riders and Raging Dinos) Egy százalék ihlet (Once Percent inspiration) Milyen mélyre tudsz menni? (Howa Lowa Can you Goa?) Illatok és szaglószervek (Scents and Scents Ability) Nem fog menni, Nem fog menni (I Think I Can't, I Think I Can't) Kitartás (Perseverance) A trójai dinoszaurusz (The Trojan Dinosaur) József Attila Kör A József Attila Kör - JAK - egy a rendszerváltás előtt a Magyar Írószövetség szervezetén belül létrejött irodalmi szervezet, ma egy irodalmi egyesület. Történetének legfőbb pontjai A Magyar Írószövetség keretében a Fiatal Írók József Attila Köre - FIJAK - már az 1970-es években is létezett. Tevékenységének erős pártfelügyelet alatt leginkább a Mozgó Világ folyóirat adhatott teret. A nagyobb szólásszabadság védelmében 1980–1981 fordulóján a FIJAK tagsága körében már egy erős autonómiatörekvés bontakozott ki, amit a kör fiatal vezetése bátran képviselt is, erre válaszként az Írószövetség vezetősége 1981. március 11-én közölte a kör vezetőségével, hogy a FIJAK működését felfüggesztik. A JAK hosszas egyeztetések, tárgyalások, majd kompromisszumok árán 1981 júliusában alakulhatott újjá. A József Attila Kör saját folyóiratot nem indíthatott ugyan, viszont 1982-ben megjelenhetett a JAK-füzetek 1. kötete (FASÍRT, avagy viták a „fiatal irodalomról”; az összeállítást Dérczy Péter szerkesztette). A József Attila Kör ma A József Attila Kör ma egy irodalmi egyesület. Honlapja a http://jozsefattilakor.hu/. Az Egyesület számos tevékenysége között gondozza a JAK-füzetek sorozatot. E mellett pályázati díjat (JAK-kendő díj) ad át és különféle találkozókat tart, úgy például, mint a Középiskolás fokon sorozat illetve más rendezvények. JAK-füzetek A JAK-füzetek a József Attila Kör legfontosabb kiadványsorozata. 1982 és 2012 között átlagosan 6 JAK-füzet jelent meg egy évben, így mintegy 180 JAK-füzet öleli fel csak ezt az első 30 éves időszakot. A JAK-füzetek anyagának néhány részlete valamelyik Creative Commons vagy egyéb licenc alatt már megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban. A József Attila Kör honlapján a rendszerváltást megelőző évek kiadványai is elérhetők. Irodalom, feldolgozás Németh György: A József Attila Kör története, JAK-Prae.hu, Bp., 2013. Erkheim Erkheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2560 fő (1987. május 25.). Kazinczy utca (Budapest, Erzsébetváros) A Kazinczy utca Budapest VII. kerülete (Erzsébetváros) egyik keskeny keresztutcája a Rákóczi út és a Király utca között. Fekvése Az utca Belső-Erzsébetvárosban található, a Rákóczi út és a Király utca között húzódik (számozása is ebben az irányban halad). A járműközlekedés szempontjából egyirányú utca, a haladási irány a Király utcától a Rákóczi út felé van kijelölve. Története Egykor zöldségeskertek húzódtak a mai Belső Erzsébetváros Károly körúttól az Akácfa utcáig terjedő részén. Az 1740-es években a Dob utca vagy a Király utca helyén volt dűlőutak mentén lakóházakat kezdtek építeni Pest növekvő lakosságának elhelyezésére. Ezeket eleinte a Dohány utcára nyíló zsákutcából lehetett megközelíteni. 1950 körül újabb házak épültek ide, amivel a zsákutca meghosszabbodott, így elérve a szomszédos párhuzamos Dob utcát. Ez lett az akkori Terézváros első keresztutcája, a Kreutz Straße, azaz Kereszt utca. Újabb tíz év elteltével a telkeken további házhelyeket, szám szerint 14-et alakítottak ki a Dob és a Király utca között. Ez lett a Neuegasse (Új utca), amely 1765-től a Kiskereszt utcát hozta létre. A korábbi Kereszt utca lett a Nagykereszt utca. A Kiskereszt és Nagykereszt utcát 1879-től Kazinczy utcának nevezték el. A Belső Erzsébetváros eme legszűkebb utcája első házán az utca névadójának, Kazinczy Ferencnek, a 18–19. századi magyar nyelvújítás úttörőjének emléktáblája olvasható. A valamikori zsidónegyed módosabb aranyművesei, ékszerészei építtették ide szecessziós bérházukat, amelynek földszintjén műhelyük és üzletük volt, az első emelet utcafrontján laktak, a ház többi részét bérbeadták. Az épületeket kívül-belül nemritkán Róth Miksa műhelyének üvegképei és más kvalitásos iparművészek munkái díszítették. Nevezetes épületei 21. szám: Magyar Elektrotechnikai Múzeum, 1975-ben alapították. Eleinte a Budapesti Elektromos Művek finanszírozta. Közhasznú társasággá alakulása óta egyes villamos ipari vállalatok, és országos pályázati támogatások tartják fenn. Eredetileg 30/10 kV-os transzformátorállomásnak épült, amelyet 1934-ben Arvé Károly és Gerstenberger Ágoston építészek Bauhaus -stílusban terveztek. Az épület mögött az áramátalakító állomás gépcsarnoka van, amely kb. 100 évig a Belvárost látta el egyenárammal. Az egész komplexumot 1987-ben az Országos Műemléki Felügyelőség műemléknek nyilvánította. 1982-ben a gyűjtemény múzeumi rangra emelkedett. A kapcsolótermekből az első és a második emeleten lettek a kiállítótermek. A Kazinczy utcai zsinagóga építésekor Löffler Béla és Löffler Sándor építészek, a 19- 20. század fordulóján divatos magyar lechneri és osztrák szecesszió irányzatát követték. 55. szám: emléktáblája szövege: „E helyen állt Schneider József kártyafestő műhelye. Itt készült a magyar kártya 1836-ban, amely Tell Vilmos szabadságharcainak felfedezésével a játékos kedvű honpolgárok nemzeti öntudatát élesztgetve, azóta is kézről-kézre adják. Állította a Magyar Kártyások nevében Pató Pál Párt és a Magyar Talon Alapítvány a millecentenárium évében”. Negyedszázada e házban kapott helyet Wichmann Tamás többszörös kenus világbajnok kisvendéglője . 2016-os FIFA-klubvilágbajnokság-döntő A 2016-os FIFA-klubvilágbajnokság-döntőjét december 18-án a játszotta a 2015–2016-os UEFA-bajnokok ligája győztese, a spanyol Real Madrid és a 2016-os japán bajnokság győztese, a Kasima Antlers. A helyszín a jokohamai Nemzetközi Stadion. A mérkőzést a Real Madrid nyerte 4–2-re, hosszabbítás után. Út a döntőbe Real Madrid A spanyol csapat kiemeltként csak az elődöntőben csatlakozott a küzdelmekhez, ott a mexikói Club América csapatát győzték le 2-0 arányban Karim Benzema és Cristiano Ronaldo góljával. Kasima Antlers A házigazda jogán részt vevő japán Kasima Antlers csapata selejtezőt vívott az új-zélandi Auckland City ellen, akiket szoros csatában 2–1-r győztek le, Kanazaki Muu 88. percben lőtt góljával. A negyeddöntőben a dél-afrikai Mamelodi Sundowns csapatát 2–0-ra múlták felül, így készülhettek az elődöntőre. Ott a Copa Libertadores 2016-os kiírásának győztese, a kolumbiai Atlético Nacional várt rájuk. Doi, Endó és Szuzuki góljaival meglepetésre sima 3-0-s győzelmet arattak, és első ázsiai csapatként jutottak a torna fináléjába. Előzmények A Kasima Antlers lett az első ázsiai csapat amely bejutott a torna döntőjébe. Harmadik alkalommal fordult elő, hogy az ázsiai konföderáció képviselője legyőzte dél-amerikai ellenfelét, valamint az is harmadszor történt meg, hogy a CONMEBOL térség csapata nem jutott be a döntőbe. A Real Madrid második döntőjét játszotta, a két évvel ezelőtti finálét is megnyerte, az UEFA delegáltja 12. alkalommal jutott be a fináléba a 13 lehetséges alkalomból. Kevin Richardson Kevin Scott Richardson (Lexington, Kentucky, USA, 1971. október 3.) amerikai énekes, modell, színész, dalszövegíró. A Backstreet Boys énekese volt 1993-tól 2006-ig, majd 2012-ben ismét csatlakozott. Életrajz Gyerekkorában sakkozott és játszott iskolai színdarabokban. Édesanyja Brian Littrell apjának testvére. Unokatestvére Brian Littrell. Magánélet Felesége Kristin Willits, akit 2000. június 17-én, Kentucky-ban vett el. Közös gyermekük Mason Richardson, aki 2007. július 3-án született. Modell karrier Modellkedett Versace-nak Ashton Kutcherrel, és a Vogue-nak is. Adóparadicsom Adóparadicsom alatt olyan helyszínt értünk, amely rendkívül kedvező adózási feltételeket biztosít a különböző cégek és gazdasági társaságok számára. A fogalom Nagyon sok olyan ország van szerte a világon, amely komolyabb ipar vagy mezőgazdaság hiányában turizmusból vagy a tőke számára alacsony adókból tartja fenn magát. Ezekben az országokban a gazdasági társaságokat kizárólag egyéves fix adó vagy pedig az árbevétel után nagyon alacsony adó megfizetésére kötelezik, ami ezeknek az országoknak még így is megéri, hiszen a „kevesebb több” alapon rengeteg vállalat választja őket bejegyzésének helyszínéül. Az illetékességi helyszínek jogalkotása a következő vonzó társasági jellemzőket kínálja: Korlátolt felelősség. Korlátolt felelősséggel rendelkező igazgató. Minimális bejelentési kötelezettségek, és nem kötelező ( auditált vagy más) pénzügyi beszámoló megküldése a kormánynak. Névleges igazgató és névleges részvények lehetővé tétele. Kijelölt vállalati igazgatók és részvényesek lehetővé tétele. Bemutatóra szóló részvények lehetővé tétele. Nem kell közzétenni a tényleges tulajdonos személyét a kormányzati hatóságoknak. Az igazgatók és a részvényesek személye nem nyilvános. Alacsony tőkekövetelmények, nincs tőkebefizetési kötelezettség, az éves kormányzati díjak nem a jegyzett tőke összegén alapulnak. Az igazgatósági és részvényesi ülésekre bárhol sor kerülhet, a megbeszéléseket akár telefonon is lefolytathatják. Minden közös vállalati formánál lehet korlátolt felelősséget delegálni. Mindezek mellett csak néhány helyszín biztosítja az összes fenti vonzó társasági jellemzőt, de ezek többsége szinte az összes adóparadicsomi – más néven offshore – helyszínen elérhetők. Az adóparadicsomokról más néven "adózási kérdésekben nem együttműködő joghatóságokról", a G20 országok és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) fekete listát bocsátott ki 2009-ben. Azóta a korábban adóparadicsomnak bélyegzett országok sorra kötik az OECD nemzetközi adózási szabványoknak megfelelő kettős adózást elkerülő egyezményeket (DTA), amelyek tartalmazzák az adóinformáció-csere (TIEA) záradékot. Az olyan országok, amelyek 12 ilyen szabványos szerződést kötöttek lekerültek a listáról, amely gyakorlatilag kiürült. Az adóparadicsomok új hivatalos elnevezése: Kis Pénzügyi Központ (SFC). Helyszínek Andorra . Nincs személyi jövedelemadó. Anguilla Antigua és Barbuda Aruba Bahamák Nincs személyi jövedelemadó, tőkejövedelem-adó, és nincs örökösödési adó sem. Belize Bermuda A külföldön szerzett jövedelmek nem adóznak. Brit Virgin-szigetek Cook-szigetek Ciprus Dubaj Gibraltár Guernsey Curaçao Hongkong Írország nem adóztatja a szerzők és előadóművészek külföldi jövedelmét. Jersey Kajmán-szigetek Lettország Liechtenstein Luxemburg Makaó Málta Man sziget Nincs társasági adó . Mauritius Monaco Nincs személyi jövedelemadó Montenegró Nauru Panama San Marino Sealand Seychelle-szigetek Saint Kitts és Nevis Saint Vincent és a Grenadine-szigetek Svájc Szamoa Turks- és Caicos-szigetek Új-Zéland Egyes USA -államok, különösen Delaware Uruguay Nincs személyi jövedelemadó. Vanuatu Hudovljani Hudovljani falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sokolovachoz tartozik. Fekvése Kaproncától 11 km-re délre, községközpontjától 9 km-re délkeletre a Bilogora-hegységben fekszik. Története 1857-ben 202, 1910-ben 262 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kaproncai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 150 lakosa volt. Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő 2012 augusztusában jött létre az Emberi Erőforrások Minisztériuma hazai forrású pályázati feladatainak ellátására. A szervezet az Emberi Erőforrások Minisztériuma háttérintézményeként 12 támogatási program keretében évente közel 80 ezer pályázatot dolgoz fel, és több mint 17 milliárd forint összegű forrást juttat el az oktatás, a szociális, a civil, az egyházi, a nemzetiségi, és a társadalmi felzárkózás területeire. A Támogatáskezelő látja el emellett a TÁMOP Gyerekesély programjának vezetését is, mely program 21 kistérségben segíti elő hátrányos helyzetű gyermekek esélykiegyenlítését. Székhelye a hajdani Csillag-palota épülete, Budapest V. kerületének 1898-ban épült palotája az Alkotmány utcában. A kétemeletes, belsőudvaros palotát Csillag Béláné Geiger Flóra birtokosnő építtette abban az időszakban, amely Budapest világvárossá fejlődésének korszaka volt. Ifj. Csillag Bélát korának ismert műgyűjtőjeként tartották számon, akinek szalonja az 1920–30-as években a főváros társadalmi életének egyik központja volt. Az épület a második világháború után hivatalosan egy vállalat tulajdonában volt, a valóságban a külügyminisztérium titkos vendégházaként működött. Szervezeti felépítése Főigazgató Tirts Tamás (2012. augusztus 16. – 2012. december 31.) Csete György Eörs (2013. január 1-jétől) Csete György Eörs 1966-ban született Budapesten. 1999 és 2011 között az Apáczai Közalapítvány igazgatójaként jelentős szerepe volt a külhoni pályázati rendszer kialakításában. 2010-től a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Programigazgatójaként kidolgozója és főszervezője volt a Határtalanul! iskolai kirándulási programnak, amely a határon túli magyarlakta területek felfedezésével a nemzeti összetartozás megtapasztalásának elősegítésére irányul. Programok Bursa Hungarica A Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjrendszer célja az esélyteremtés érdekében a hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló fiatalok felsőfokú tanulmányainak támogatása. Egyházi támogatások Az egyházi támogatások célja az egyházi közösségek hitéleti, kulturális, oktatási, közösségépítő és felzárkózást segítő tevékenységeinek, az egyházi épített örökség megóvásának és a határainkon kívül élő magyar egyházi közösségek megmaradásának támogatása. Határtalanul! program A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Keretében magyarországi iskolák tanulói osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, illetve kölcsönös látogatások során magyarországi és külhoni magyar diákok vesznek részt közös programokon. Integrációs Pedagógiai Rendszer Az Integrációs Pedagógiai Rendszer célja a hátrányos helyzetű gyermekek esélykülönbségeinek kiegyenlítése a köznevelésben. A program a képesség-kibontakoztatásra, integrációs felkészítésre, valamint óvodai fejlesztő programok szervezésére nyújt támogatást. Nemzeti Együttműködési Alap A Nemzeti Együttműködési Alap célja a magyarországi civil társadalom tevékenységének segítése, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának erősítése. Nemzetiségi támogatások A nemzetiségi támogatások célja, hogy a nemzetiségi törvény hatálya alá tartozó magyarországi nemzetiségeket nyelvük, kulturális hagyományaik, szellemi és tárgyi örökségük méltó ápolásában segítse, és ezzel hozzájáruljon Magyarország kulturális sokszínűségének megtartásához. Nemzeti Tehetség Program A Nemzeti Tehetség Program alapvető célja a Magyarországon és a külhoni magyarlakta területeken a tehetségsegítés fejlesztése. A Nemzeti Tehetség Program elfogadásával az Országgyűlés 2008-2028 között, 20 évre kiemelt lehetőséget ad a tehetséges fiatalok hosszú távú, folyamatos és biztonságos segítésére. Óvodafejlesztés Az Óvodafejlesztés program célja az óvodai férőhelyek fejlesztéséhez forrás biztosítása azokon a településeken, amelyeken a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala 2013. január 1-jei adata szerint, a 2-5 éves népesség viszonylatában óvodai férőhelyhiány várható a következő években. Roma Kultúra A Roma Kultúra program célja, hogy a magyarországi roma kultúra értékeinek bemutatásával hozzájáruljon a negatív megítélés csökkentéséhez és erősítse a különböző kultúrákból származó emberek kölcsönös elfogadását, valamint felhívja a figyelmet azokra az értékekre, amelyek hozzátartoznak Magyarország kulturális sokszínűségéhez. Szociális Földprogram A Szociális Földprogram célja, hogy hozzájáruljon a területi hátrányok mérsékléséhez, a helyi társadalmi és gazdasági jólét javításához, a foglalkoztathatósági szint emeléséhez, a hátrányos helyzetű emberek életminőségének javításához, valamint a termelési és értékesítési folyamatok tervszerű kialakításához. Út a tudományhoz Az Út a tudományhoz program célja a középfokú iskolai oktatásban részt vevő természettudományos érdeklődésű tanulók tehetséggondozása oly módon, hogy a tanulók mentori támogatással kipróbálhassák magukat egyéni és csoportosan végzett kutatásokban is. Útravaló-MACIKA Az Útravaló-MACIKA Ösztöndíjprogram célja egyfelől a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességének elősegítése, másrészt a természettudományos érdeklődésű tanulók tehetséggondozása. Szlovén női kézilabda-bajnokság (első osztály) Az 1. A DRL a legmagasabb osztályú szlovén női kézilabda-bajnokság. A bajnokságot 1992 óta rendezik meg. Jelenleg tizenkét csapat játszik a bajnokságban, a legeredményesebb klub, egyben a címvédő a Krim Ljubljana. A tolerancia nemzetközi napja A tolerancia nemzetközi napja (angolul: International Day for Tolerance) egy nemzetközileg megtartott ünnepnap, amelyet az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (röviden UNESCO) kezdeményezésére ünnepelnek 1996 óta minden évben. Az ünnep napja november 16-án van. Az esemény legfontosabb célja a figyelem felhívása az intolerancia veszélyeire. Története Az 1993. évi 48/126-os számú határozattal az UNESCO kezdeményezésének köszönhetően az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése (angolul: United Nations General Assembly) kihirdette, hogy az 1995-ös évet a tolerancia nemzetközi évének nyilvánították. A Declaration of Principles and Follow-up Plan of Action for the United Nations Year for Tolerance címet viselő okirata alapján ebből az alkalomból 1995-ben nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek a tolerancia és az erőszakmentesség jegyében. Ebből az eseményből kiindulva az 1996. december 12-i 51/95-ös számú határozatának értelmében az ENSZ Közgyűlése hivatalosan is felszólította a szervezet tagállamait, hogy minden év november 16-án ünnepeljék meg a tolerancia nemzetközi napját. A határozattal a közgyűlés egyben arra is felkérte a tagállamokat, hogy az oktatási intézmények és a szélesebb nyilvánosság számára egyaránt tartsanak tevékenységeket ezen a napon. Szász-Fejér Gyöngyi Szász-Fejér Gyöngyi (Kolozsvár, 1943. május 3.) erdélyi magyar műfordító. Fejér Miklós lánya, Szász-Fejér János özvegye. Életútja, munkássága Szülővárosában, a 11. sz. Líceumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a BBTE-n szerzett francia–magyar szakos tanári oklevelet (1965). 1965-től Sepsiszentgyörgyön előbb általános iskolai tanár, 1968–99 között a Székely Mikó Kollégiumban tanított, közben a franciatanárok módszertani körének szakmai irányítója is volt. S több megyei tanács és polgármesteri hivatal felkérésére humanitárius és karitatív tevékenységet fejtett ki a romániai Vöröskereszt szervezettel együttműködve. Tolmácsként is működött. Fordításában jelent meg Lamarck: A természet fejlődése (Szász-Fejér János bevezető tanulmányával. Bukarest, 1986. Téka sorozat). Illés barát Illés barát (más néven: Magyarországi Illés; latinosan: Elias Hungarus; 14. század), szerzetes, a pápai küldöttség tagja, alighanem az egyik első magyar utazó, aki eljutott Kínába. Utazása Kevesebb mint egy évszázaddal a tatárjárást követően, 1337-ben, az akkor Avignonban székelő XII. Benedek pápa követséget indított Üzbég kánhoz. Ennek a követségnek volt tagja a magyar Illés barát. A követség sikerrel járt, a mongol udvarban szívélyesen fogadták a pápa küldötteit. 1340-ben érkeztek vissza Avignonba két, a keresztény hitre térített tatár, Petranus de Lorto és Albertus kíséretében. A küldöttség részleteiről kevés hitelt érdemlő forrás maradt fent, így Illés barát életét is homály fedi. Mindezzel együtt a történeti hagyomány úgy véli, hogy ő lehetett az első magyar, aki eljutott a mai Kína területére. XII. Benedek nem sokkal e küldöttség indulása után, egy másikat is menesztett Üzbég kánhoz, amelynek Illés honfitársa Gergely barát volt az egyik tagja. Európai Föderalista Párt Az Európai Föderalista Párt (European Federalist Party, EFP) páneurópai politikai párt, mely az Európai Unió további integrációját szorgalmazza egy egységes, szövetségi államrendszer kialakításán keresztül. Az EFP indul a 2014-es európai parlamenti választásokon. Az Európai Föderalista Párt magyarországi szervezete 2014. január 8-án alakult meg Budapesten. Történet A párt 2011. november 6-án alakult a Föderalista Párt (Parti Fédéraliste) és az Egyesült Európa Párt (Europe United) egyesülésével Párizsban, az I. Föderalista Kongresszuson, ahol az összegyűltek elfogadták a párt alapszabályát. 2012-ben a Rómában II. Föderalista Kongresszuson a párt tagsága elfogadta a párt kiáltványát és a 2014-es európai parlamenti választásokra vonatkozó pártprogram tervezetét, valamint a 2013-as brüsszeli III. Kongresszuson a részleteiben is véglegesített programot, illetve megnyitotta választásokra vonatkozó kampányidőszakot. Megalakulása óta a párt számos kampányt indított Európa szerte: például európai civil szervezetekkel együtt működve a "We are all Greeks, we are all Europeans" című kampányt Görögország megsegítésére és a szolidaritás kimutatására, a válságra vonatkozó gazdasági megoldásokat kidolgozva a "The Crisis is Over: if you want it" nevű programot, vagy az Erasmus cserediákprogram tervezett költségvetés csökkentése ellen a "Save Erasmus" kampányt. Szervezet A pártszervezet az Európai Testületből és a tagállami szervezetekből (országos szinten bejegyzett pártok) állnak. Az Európai Testület Társelnökök : Pietro De Matteis Alelnök : Georgios Kostakoseo Főtitkárok : Emmanuel Rodary PR : Michel Caillouet Kincstárnok : Mariarosaria Marziali A tagállami szintű szervezetek A tagállami szintű szervezetek az egyes európai országokban bejegyzett föderalista pártok, melyeknek megvan az önálló pártstruktúrájuk, és vezetőségük. Ezeket a tagállami szintű szervezeteket a 'nemzeti koordinátorok' kötik össze egymással és az európai szintű elnökséggel. A European Federalist Party magyarországi szervezete az Európai Föderalista Párt - Magyarország, nemzeti koordinátorai: Darabos Ágnes és Szabó István. Helyi képviseletei AZ EFP hivatalos képviseletei az alábbi országokban elérhetőek: Ausztria Belgium Csehország Dánia Egyesült Királyság Észtország Franciaország Görögország Hollandia Izland Írország Lengyelország Magyarország Németország Norvégia Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Johann Gottfried Tulla Johann Gottfried Tulla (Karlsruhe, 1770. március 20. – Párizs, 1828. március 27.) badeni születésű német mérnök, geológus, a Badeni Nagyhercegség katonatisztje, a Felső-Rajna első nagy szabályozási tervének(wd) (Rheinbegradigung) kidolgozója, és haláláig a megvalósítás irányítója. Életpályája Tanulmányai 1792–1794 között az Ansbachi őrgrófsághoz tartozó Gerabronnban tudományos és műszaki tanulmányokat folytatott Karl Christian von Langsdorfnál (1757–1834), a kor ismert matematikus-geológus-természettudósánál, aki ebben az időben a grófság sóbányáinak főfelügyelője volt. (Langsdorf néhány évvel később a göttingeni akadémia tagja és az egyetem professzora lett). Tulla 1795-től egyetemi tanulmányokat folytatott a szászországi Freibergben. Vegyészetet és ásványtant tanult, majd Badenben állami tisztviselői szolgálatába lépett. 1801-től Párizsban folytatta műszaki tanulmányait, de másfél év múlva, 1803-ban visszarendelték szolgálattételre Karlsruhéba, ahol századossá (Hauptmann) léptették elő. Vízmérnöki működése 1807-ben Tulla szakértőként Svájcban dolgozott a Linth folyó szabályozásánál. Még ugyanebben az évben, 1807-ben megalapította a Karlsruhei Mérnökiskolát (Ingenieursschule), a későbbi műszaki egyetem egyik elődjét. (A mai Karlsruhei Techológiai Intézet (Karlsruher Institut für Technologie) közvetlen elődjét, a Karlsruhei Műszaki Főiskolát, a Polytechnikumot 1825-ben I. Lajos badeni nagyherceg alapította a Tulla-féle Polytechnikum, a Friedrich Weinbrenner-féle építőipari szakiskola és karlsruhei Líceum reálszakos osztályainak összevonásával, a párizsi École polytechnique mintájára). A következő években Tullát többször is előléptették, 1809-ben őrnagyi, 1814-ben alezredesi rangot kapott. 1817-ben kinevezték a badeni víz- és útépítési főigazgatóság (Oberdirektion des Wasser- und Straßenbaues) vezetőjévé. Itt tervezte meg a Dreisam folyó Freiburg im Breisgau-tól kezdődő szakaszának szabályozását, melyeket 1817–42 között valósítottak meg. A munka első szakaszait Tulla személyes irányítása mellett végezték. A folyó medrét árvízvédelmi töltések közé szorították, ennek révén csökkentették a város árvíztől való veszélyeztetettségét, és jelentős földterületet vontak mezőgazdasági művelés alá. A Felső-Rajna szabályozása Tulla életének legjelentősebb mérnöki teljesítménye Felső-Rajna szabályozásának(wd) (Rheinbegradigung) megtervezése volt. A Felső-Rajna a Badeni Nagyhercegség, Franciaország és a Rajnai Palotagrófság (Felső-Pfalz) határfolyója volt. A korabeli, szabályozatlan Felső-Rajna teljesen vad folyó volt, számos kanyargós, csak részben hajózható folyóággal, homokpadokkal, változatos szigetvilággal, mocsarakkal. Gyakori áradásai súlyos károkat okoztak. A mederágak változó nyomvonalai lehetetlenné tették a határvidék igazgatását. A folyó körüli széles ártér nem volt hasznosítható gazdaságilag. A koncepció első terveit Tulla már korábban, 1809-ben bemutatta uralkodójának, Károly Frigyes badeni nagyhercegnek (1728–1811). Elképzelése szerint a Felső-Rajnai síkságot Karlsuhétól északra egy újonnan kiásott mesterséges mederrel egyenesen keresztülvágnák, a folyó kanyarjait levágnák, a fő medret 200-250 méterre kiszélesítenék és kimélyítenék, partjait védőgátakkal szegélyeznék. Ettől a folyó áramlási sebessége felgyorsulna, a fenékerózió növekedne, és ez a vízszint csökkentését szolgálná. A megvalósítás azonban a helyi hatóságok bizalmatlansága és általános pénzhiány miatt sokáig nem kezdődhetett el. Tulla éveken át szívósan egyeztetett az érdekelt badeni, franciaországi és felső-pfalzi (bajor) hatóságokkal. Komoly politikai rábeszélő- és meggyőző képességről tett tanúságot. De az áttörést csak az 1816 januári árvízkatasztrófa hozta meg, mely teljesen elpusztította Wörth am Rhein községet. 1817. április 26-án a badeni és a bajor kormány megegyezett a szabályozás megvalósításában, „költségekre tekintet nélkül”. Elhatározták, hogy Tulla tervei alapján megkezdik az átvágást és kiegyenesítést. Mindkét állam magára vállalta a saját folyóoldalán végzendő munkák költségeit. A helyi lakosság tiltakozását a kormányok katonaság bevetésével törték meg. Az éppen csak lezárult napóleoni háborúk után a német lakosok (alaptalanul) attól féltek, a határfolyó elterelése miatt lakóhelyük más állam (Franciaország) területére kerülhet. A Tulla által tervezett átalakítás során a Felső-Rajna (Oberrhein) képe teljesen megváltozott. A kiegyenesített, kimélyített, és erős töltések közé szorított főmeder megvédte a part menti településeket a sűrűn ismétlődő árvizek ellen, új területeket nyertek építési és mezőgazdasági célokra. A folyószakasz hajózhatósága biztonságossá vált. A „régi” Rajna környezetében élőket sújtó járványos betegségek, elsősorban a „mocsárláz”-nak nevezett malária szinte teljesen megszűntek. A munkák Tulla halála után (hat évtizeden át, 1876-ig folytak. A Felső-Rajna 19. századi szabályozása lehetővé tette a Rajna hajózhatóságának későbbi meghosszabbítását fel egészen Bázelig. (Ezt a munkát 1907-ben kezdték el). A globális átalakítás nagy nyertese a folyami hajózás lett, de a halászat rovására. A 20. század közepére a negatív hatások (halpusztulások) is megmutatkoztak, és az eredeti tullai koncepciót a korszerű környezetvédelmi ismeretek alapján műszaki kompromisszumok sorával enyhítették, korrigálták. Utolsó évei, emlékezete Tullát 1827-ben Franciaországban a Francia Becsületrend tisztjévé avatták. 1828-ban hunyt el Párizsban, malária-fertőzés következtében. A párizsi Montmartre-i temetőben temették el. Sírkövén Jean Godefroy Tulla, nevének franciás formája olvasható. A kőlapra felvésték életművének egyik fontos állomását, az ún. „altripi-sarok” átvágásának térképét, amely a Felső-Rajna szabályozásának egyik, műszakilag igen nehéz műveletét, a felső-pfalzi Altrip falu melletti folyóágak rendezését ábrázolja. (A sírhely a temető 26. parcellájában, a Hector Berlioz sugárút 45. szám alatt található. A Rajna mentén számos városban és községban utcák, közterek, iskolák viselik Tulla nevét. Karlsruhe mellett, a rajnai hajókikötő (Rheinhafen) és Maxau község között, a Rajna partján áll a Tulla-emlékmű (Tulladenkmal). Breisach am Rhein városában, az egykori várkastély területén 1874-ben Tulla tiszteletére felépítették Tulla-tornyot (Tullaturm). Művei Charte über das Grossherzogthum Baden, 1812. Die Grundsätze, nach welchen die Rheinbauarbeiten künftig zu führen seyn möchten, 1812. Über die Rektifikation des Rheins, von seinem Austritt aus der Schweiz bis zu seinem Eintritt in das Großherzogthum Hessen, 1825. Digitalisat: PDF, 39 MB ) Röbel/Müritz Röbel város a Németország Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományában. Fekvése A varos a Müritz nyugati partjának közepe táján, egy öböl végen fekszik. Története Írott forrásban elsőként 1227-ben tűnik fel Robole nevén. II. Henrik Borwin mecklenburgi herceg emelte a települést város rangjára 1226-ban. 1227 és 1349 között Röbel volt a werle-i fejedelemség egy rezidencia. A késő középkorban szétválaszolt az északi német újváros és a déli szláv óváros. Fal, árok és kapu volt a két városrész között. 1252 óta az újváros a schwerini püspökséghez tartozik, az óváros pedig a havelbergi püspökséghez. 400 éven keresztül pereltek a két városrész egymás ellen (1585-től 1886-ig). 1811-től csak egy polgármester mint a két résznek hivatalban van. 1952 és 1994 között Röbel járási székhely volt. Turistalátványosságok az óváros az evangélikus templom St. Marton gótikus városi templom St. Miklos a szélmalom a városfal maradványa klasszicistai tanácsház az egykori zsinagóga a víztorony (1912) a Müritz-Therme fürdő 2010-es Honda Grand Prix of St. Petersburg A 2010-es Honda Grand Prix of St. Petersburg volt a 2010-es IZOD IndyCar Series szezon második futama. A versenyt március 28-án rendezték volna de a nagy esőzések és köd miatt március 29-én rendezték meg. A versenyt a halasztás miatt az ABC helyett az ESPN2 közvetítette. Szarvasvarjúfélék A szarvasvarjúfélék (Bucorvidae) a madarak osztályába és a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe tartozó család. A családba Bucorvus nem 2 faja tartozik. A családba sorolt madarak legkorábbi kövületei Marokkó 15 millió éves rétegeiből kerültek elő. Afrikában, a Szaharától délre kialakult füves síkságokon, szavannákon élő, nagy testű, fekete madarak. A madarak nagy többségétől eltérően nem 14, hanem 15 nyakcsigolyájuk van. Fejüket és nyakukat csupasz bőrlebernyegek díszítik. Rezonáló torokzacskójuknak köszönhetően hangjuk rendkívül erős; egyes nagymacskafélék üvöltésére emlékeztet. A talajon sétálva vadásznak ízeltlábúakra és hüllőkre. Faodvakban költenek, de az odú száját számos orrszarvúmadártól eltérően nem falazzák be. Rendszerezés Régebbi rendszertanok a családot a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe sorolják. A családba az alábbi nem és fajok tartoznak: Bucorvus kaffer szarvasvarjú (Bucorvus leadbeateri) abesszin szarvasvarjú (Bucorvus abyssinicus) A Ferencvárosi TC 1991–1992-es szezonja A Ferencvárosi TC 1991–1992-es szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban a 91. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 93. évfordulója. Mérkőzések NB 1 1991–92 Őszi fordulók A mérkőzést a Veszprém megóvta és tavasszal újrajátszották. Tavaszi fordulók Az őszi mérkőzés újrajátszása. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1991/92-es bajnokságban elért eredményei. Città Sant’Angelo Città Sant’Angelo község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. Fekvése A megye északi részén fekszik. Határai: Atri, Cappelle sul Tavo, Collecorvino, Elice, Montesilvano és Silvi. Története Első írásos említése 1239-ből származik amikor II. Frigyes német-római császár seregei elpusztították. A későbbiekben újranépesült és nápolyi nemesi családok birtoka lett. Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a 14. században épült katedrális (Cattedrale) és 48 m magas harangtornya (campanile) Wyandotte megye Wyandotte megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Kansas City. Lakosainak száma 160 384 fő (2013. július 1.). Wyandotte megye Platte, Johnson, Clay, Jackson és Leavenworth megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Kolomuty Kolomuty település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Kolomuty Březno, Dobrovice, Řepov és Židněves településekkel határos. Lakosainak száma 368 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1950-es Formula–1 monacói nagydíj A monacói nagydíj volt az 1950-es Formula–1 világbajnokság második futama, amelyet 1950. május 21-én rendeztek meg a monacói Circuit de Monacón, Monte-Carlóban. Időmérő edzés Négy versenyző, Charles Pozzi, Yves Giraud-Cabantous, Pierre Levegh és Clemente Biondetti nem vettek részt a csütörtöki és a szombati időmérő edzéseken, ezért ők nem szerepelhettek a versenyen. Futam A versenyt végig Juan Manuel Fangio uralta, akinek ez volt az első futamgyőzelme az Alfa Romeóval. Mindjárt az első körben egy, a kikötőből érkező hullám elárasztotta a Tabac-kanyart, ami nagy balesetet okozott. Ennek következtében kilencen estek ki, köztük a második helyről induló Nino Farina. Fangiónak sikerült elmenekülnie a káoszból. Senki nem sérült meg, de a tömegkarambol következtében az argentin José Froilán González megrongálódott Maseratija kigyulladt és a második körben összetörött. Ő maga kisebb égési sérüléseket szenvedett. Technikai problémát következtében Philippe Étancelin és Luigi Villoresi is kiesett, így csak heten tudták befejezni a nagydíjat, mindannyian körhátránnyal. Statisztikák Az első 5 helyezett versenyző a pénteki időmérő edzésen érte el a jobb időt, ezért ők ezzel az idővel kvalifikálták magukat, míg a többiek a szombati időmérőn autóztak jobb időt. Versenyzők: Nevezett: 25 Rajthoz állt: 21 Célba ért: 7 A versenyen vezetett: Juan Manuel Fangio (a teljes verseny alatt) (1-100 kör) Az első farmotoros autó, ami Formula–1-es versenyen elindult, a Henry Schell által vezetett Cooper volt. Fangio mesterhármast ért el. (98,701 km/h) Alfa Romeo 2. (R) győzelme. Alfa Romeo 2. (R) pole pozíciója. Alfa Romeo 2. (R) leggyorsabb kör. József János (költő) József János (Szentábrahám, 1859. november 3. – Brassó, 1935. március 16.) erdélyi magyar elbeszélő, költő. Életútja Elemi iskoláit Torockón, a tanítóképzőt 1881-ben Székelykeresztúron végezte. Firtoson volt tanító (1882–1925). Elbeszéléseivel, verseivel, epigrammáival a szülőföld szeretetét ápolta. Az Unitárius Közlöny munkatársa. Posztumusz kötete Firtosi rezedák (versek és elbeszélések, Székelyudvarhely , 1936). Alkenyér Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Șibot ['�ibot], németül Unterbrodsdorf, szászul Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Alkenyér község központja. Fekvése Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik. Nevének eredete Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332, olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340). Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot). Története Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata. Szászvárosszéki falu volt. Kezdetben szász lakossága helyére az 1479-es török hadjárat után magyarok költöztek, de plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról nem maradt ránk említés, a 16. században valószínűleg már román lakosságú volt. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1839-ben „von freien Walachen bewohnt”, vagyis lakói szabadparasztok voltak. 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták. Az 1870-es években a Bayiersdorf és Biach cég létesített fűrésztelepet a faluban, amely a századfordulón (a tulajdonos Karl Baiersdorf feleségéről) a „Klára fűrész” nevet viselte, és a második világháború utánig működött. A kenyérmezei csata emlékjelei Báthory István és Kinizsi Pál egyesített serege 1479. október 13-án, Kenyérmezőnél ütközött meg az ott táborozó török sereggel. A korabeli források szerint a törökök veszteségét 30 ezer, a magyarokét 8 ezer főre becsülték. A kenyérmezei csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István erdélyi vajda alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosszéki királybíró 1786–1787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek. 1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csapatok ledöntöttek. Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a csata emlékobeliszkjét. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott. Népessége 1850 -ben 1075 lakosából 1043 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 988 ortodox és 81 görögkatolikus vallású. 1900 -ban 1107 lakosából 991 volt román, 59 cigány, 43 magyar és 13 német anyanyelvű; 1012 ortodox, 37 görögkatolikus, 30 római katolikus és 20 református vallású. 2002 -ben 1317 lakosából 1306 volt román nemzetiségű; 1255 ortodox vallású. Látnivalók A vasútállomás mellett 1889 -ben avatták föl Kinizsi Pál mellszobrát, amelyen a hős lehúzott sisakrostéllyal látható. A falu ortodox templomát 1826 -ban kezdték építeni. Híres emberek Itt született 1902 -ben Dózsa Farkas András szobrászművész, ipari formatervező. Itt született 1911 -ben Emil Turdeanu román származású francia irodalomtörténész. Itt született 1925 -ben Iosif Sârbu sportlövő, Románia első olimpiai bajnoka. Martin Samuel Möckesch Martin Samuel Möckesch (Oroszcsűr, 1813. november 11. – Nagyszeben, 1890) erdélyi szász evangélikus lelkész, író és műfordító. Élete Apja, Johann Michael Möckesch, 65 éven át volt Oroszcsűr lelkésze, Friedrich nevű bátyja tanár és lelkész volt. A gimnáziumot 1835-ben végezte el Nagyszebenben, ezután 1836. október 12-éig tanító volt Keresztényszigeten. Tanulmányait Berlinben folytatta, majd hazatérve 1840 októberében elemi iskolai tanító lett Nagyszebenben, 1842-ben pedig az újonnan alakult ipariskola tanítója. 1835. március 5-én lelkésszé választották Bongárdon, 1850. március 11-én pedig Fogarason, 1856. április 24-én Nagyekemezőn, illetve 1864. január 8-án Márpodon. Bongárdon teljes erővel kiállt egy orgona beszerzése ügyében és erre a célra felajánlotta az 1846-ban megjelent Geistliche Lieder in walachischer Sprache című kötetének teljes bevételét. 1852. július 29-én Ferenc József császár arany szolgálati érdeméremmel tüntette ki. 1870-ben kivándorolt Romániába, ahol Bukarestben nejével együtt német iskolát igazgatott, majd a román nyelv tanszékét vállalta el. Asztmája miatt fel kellett adnia tanári hivatását és 1878-79-ben a román vasutaknál vállalt tisztviselői munkát, majd a bukaresti rokkantak házának igazgatója volt. Egészsége nem javult, ezért 1886-ban visszatért Nagyszebenbe, és az evangélikus gimnáziumban és a hozzá kapcsolódó reáliskolában román nyelvet tanított. A nagyszebeni Ferencz József-polgárkórházban halt meg. Lelkészi munkássága mellett Möckesch íróként is tevékenykedett: verseket, elbeszéléseket és nyelvészeti tanulmányokat írt. Kiemelkedő jelentőségre azonban műfordítóként tett szert: az erdélyi szászok között egyik elsőként foglalkozott a román és cigány lírával. 1846-ban a bongárti közösség használatára kiadta a román nyelvre fordított egyházi énekeket. Kéziratban maradt a románra fordított Jézus élete és a lutheránus kiskáté. Művei Die Pfarrkirche der Augs. Conf. Verwandten zu Hermannstadt. Hermannstadt, 1899. Kőnyom. képpel. Historiam aedis sacrae Parochiae Cibiniensis A. C. add. Composuit, nec non structurae genus, secundum quod aedes sacra exstructa, definivit… Hermannstadt, 1839. Geistliche Lieder in walachischer Sprache, 1846 Romänische Dichtungen. Ins Deutsche übersetzt. Hermannstadt, 1851. Des höchsten Alters Loos. Eine siebenbürgisch-sächsische Erzählung. Hermannstadt, 1862. Beweise für die celtische Abstammung der Walachen oder Romänen, besonders derer, welche im Grossfürstenthume Siebenbürgen leben. Hermannstadt, 1867. Ernst und Schertz. Hermannstadt, 1869. Vor der Abfahrt. Erzählungen, Gedanken und Empfindungen in Verse gebracht. Hermannstadt, 1888. Heideblümchen. Zigeunerische Dichtungen und Sprichwörter ins Deutsche übersetzt. Kronstadt, … Martin Schmeitzel Martin Schmeitzel (magyarosan Schemitzel Márton; neve előfordul Schmeizel alakban is) (Brassó, 1679. május 28. – Halle an der Saale, 1747. július 20.), erdélyi szász származású történész, heraldikus. Életpályája Apja, Mihály Brassóban gimnáziumi tanár és pap volt. 1700-tól a jénai egyetemen Johann Paul Hebenstreit, Caspar Posner és Struvens történelmi és államjogi előadásait hallgatta. 1702-ben Wittenbergbe, majd Greifswaldba ment, ahol Johann Friedrich Mayer és Palthenius professzor előadásait látogatta. Nevelőként Dániában, Német- és Svédországban és Németalföldön utazott. Kétszer is kalózok kezébe került, de fogságából sikerült kiszabadulnia. 1712-ben magiszteri címet szerzett és 1714-ben a jénai egyetem docense, majd 1720-ban a bölcsészkar adjunktusa. 1721-től rendkívüli egyetemi tanár, és az egyetemi könyvtár felügyelője. 1731. szeptember 13-án porosz királyi udvari tanácsossá nevezték ki és a hallei egyetemen az államjog és történelem rendes egyetemi tanára lett és ugyanott 1743-ban mint prorektor működött. Előadásokat tartott államjogból, történelemből, földrajzból és heraldikából. 1723-as művében említést tesz arról, hogy jénai heraldikai előadásait több magyar diák is hallgatta. Több történeti és államjogi műve jelent meg. Jénai egyetemi előadásaiban (Collegium politico-statisticum, 1723) ő használta először a statistica kifejezést. Még a korabeli leíró statisztika művelője, de már elfordult az államismeret megmerevült skolasztikus hagyományaitól. Hallei tartózkodása idején főként Erdélyre vonatkozó történelmi tanulmányokkal és egy magyar történeti könyvtár anyagának gyűjtésével foglalkozott. Ez utóbbi katalógusát a nagyszebeni születésű Michael Agnethler helmstedti egyetemi tanár adta ki (1748 – 51). Könyvtárjegyzékén található felhívásával honfitársait Magyarországra vonatkozó forrásmunkák gyűjtésére buzdítja: „Hazánk dicsősége emelésére én idegen földön munkát, költséget és éjjelezést nem sajnálván fáradoztam: kövessenek mások is.” Történeti munkáiban szakít az előző korszakok elfogult spekulációival. Heraldikai műveinek tudományos színvonala kiemelkedik a 18. század elejének német címertani művei közül. Ezeket következetesen logikus tárgyalásmód jellemzi. Műveit számos rézmetszet díszíti. Noha a legtöbb mesteralak eredetét nem tudta pontosan meghatározni, de megkísérelte azokat legalább geometriai alapon osztályozni, amivel Gatterer és a szerkezeti heraldikai szemlélet egyik előfutárának tekinthető. A porosz címer leírása ékes példája egy jó és tárgyilagos címerleírásnak. Művei De natura et indole Heraldicae . (Disszertáció) Jena, 1720 Einleitung in die Wapenlehre . 1. kiad. Jena, 1723., 2. kiad. Jena, 1734 Commentatio historica de Coronis és Regni Hungariae coronae (Jenae, 1712) Einleitung zur Staats–Wissenschaft überhaupt und dann zur Kenntnis derer europäischen Staaten insonderheit. Halle, 1732 Catalogus scriptorum, qui res Hungariae, Transsilvaniae etc illustrant (Halle, 1744) Praecognita historiae ecclesiasticae, in quibus natura et indoles historiae eccl. explicantur, adiumenta edisseruntur, totiusque hist. eccl. systema, tabellis synopticis adumbratur. In usum studiosae iuventutis methodice adornata. Jena: Johann Bernhard Hartung, 1721. digitalizált változata: De insignibus vulgo clenodiis regni Hungariae ut et ritu inagurandi regem Hungariae . Jena, 1713 digitalizált változata: Index bibliothecae res Hungariae, Transsilvaniae […], quam Martin Schmeitzel instruxit Művei Szinnyeinél Commentatio historica de coronis tam antiquis, quam modernis, iisque regiis, speciatim de origine et factis sacrae, angelicae et apost. regni Hungariae coronae, cum figuris aeneis, indiceque ac allegatis necessariis. Jenae, 1712. De insignibus vulgo clenodiis regni Hungariae ut et ritu inaugurandi regem Hungariae schediasma historicum. U. ott, 1713. Dissertatio: an Joannes Constans, elector Saxoniae ante mortem in Castra Pontificiorum transierit. U. ott, 1714. (Ujabb kiadásai: Quaestio: an elector Saxoniae Joannes cognomine Constans ante obitum relicto Lutheranorum coetu, in Castra Pontificiorum transierit? U. ott, 1718. Dissertatio academica, qvestionem: an elector Saxoniae Johannes cognomento Constans, ante abitum, relicto lutheranorum coetu, in castra pontificiorum transiverit? negative discutiens, von der Frage: Ob der Churfürst in Sachsen Johannes, genandt der Beständige, vor seinem Todt wieder zu denen Catholischen übergangen sey? Mit nein beantwortet. Recusa et amendata. Halae Magdeburgicae, 1741.) Historischer Beweis, dass der Pragische Jesuit P. Johannes Krauss, in seinem sogenannten historischen Beitrag zum zweiten Lutherischen Jubeljahre in vielen Stücken geirrt und unverantwortlicher Weise wider die historische Wahrheit gehandelt habe. Zum Recompenz vor gehabte Mühewaltung demselben übergeben. Köln, 1717. Praecognita historiae civilis vniversalis in quibus eius natura et indoles explicantur, adiumenta edisseruntur, omniumque regnorum et populorum historiae tabulis synopticis adumbrantur, in usum studiosae iuventutis in academiis et gymnasiis methodice adornata. Jenae, 1720. (2. jav. és bőv. kiad. U. ott, 1730.) Praecognita historiae ecclesiasticae explicantur, adjumenta edisseruntur, totiusque historiae eccl. systema tabellis synopticis adumbratur. In usum studiosae juventutis methodice adornata. U. ott, 1721. Dissertationem de natura et indole artis heraldicae… publico erudiforum examini submittet… 1721. U. ott. (Más kiadás ezen czím alatt: Dissertationem de natura et indole artis heraldicae, oder von der Natur und Wesen der Wappenkunst… submittet… U. ott, 1721. Javított új kiadás: Halle 1740.) Allocutio academica ad virum juvenem, illustrem ac generosissimum D. Fridericum L. Baronem Wolzogen et Neuhaus etc. ill. ord. Johanitici equitem designatum, postquam in relicta Musarum Jenensium, quas diligenter coluit, sede, ad Galliam visendum iter ingrederetur. Jenae, 1722. Programma auspicale de uno verae eruditionis impedimento, quod ad ignorantia oeconomiae totius eruditionis suam ducit originem, quoad orationem inauguralem de titulo imperatoris, quam Russorum tzaarus sibi dari praetendit in auditorio theologico ad d. XIV. Dec. habendam – invitat lectionesque publice instituendas indicit. U. ott, (1722). Oratio inauguralis de titulo imperatoris, quam tzaarus Russorum sibi dari praetendit, in Acad. Jenensi auditorio theologico 1722. d. 14. Dec. habita, notis et observationibus augmentata. U. ott, 1722. De statu ecclesiae lutheranorum in Transilvania, ad… dominum Ernestum Salom. Cyprianum… dissertatio epistolica. U. ott, 1722. Rechtschaffener Lehr- und Hofmeister, oder vernünftige Anweisung, wie ein Privat informator die ihm anventraute Kindern gründlich zu unterrichten und ein Hofmeister seine Untergebene auf Reisen u. Universitäten gebührend anführen solle. U. ott, 1722. Abriss zu einem Zeitungs-Collegio, welchen Er in einem publico collegio seinen Herren auditoribus zur Continuation der neuen Historie umständlich und deutlich erläutern will. Mit einer Vorrede von der Einrichtung dieses collegii. U. ott, 1723. Einleitung zur Wappenlehre, darinnen die Grundsätze deutlich ererklärt u. mit vielen Exempeln gehörig erläutert werden, nebst der Blasonirung des königl. Preussischen Wappens, mit k. Pohlnischen u. Chur-Sächsischen Privilegio. U. ott, 1723. 38 térmetszetű táblával. U. ott, 1723. (2. kiadás 1734. U. ott). Historische Nachricht von dem am 16. 17. Jul. 1724. zu Thorn in Preussen passirten Tumult des gemeinen Wolks wider das Jesuiten-Collegium und der hierauf am 7. Dec. erfolgten scharffen Execution einiger zum Todt verurtheilten Personen, aus sichern geschriebenen und gedruckten Nachrichten, und auf Expresses Verlangen gesamlet und dem Publico mitgetheilet. U. ott, 1724-26. Két rész. Einleitung zur neuesten Historie der Welt, darinnen die merkwürdigste von Ostern 1723. vorgefallene Begebenheiten, in gehöriger Connexion vorgetragen und erläutert werden. U. ott, 1723-25. Három rész. Abriss zu einem collegio publico über die Historie der Stadt u. Universität Jena im Jahr 1727 zu Ostern. U. ott, (1727.) Officium amoris et gratulationis viro clariss. et doctiss. Joanni Fabri hungaro cum in academia Jenensi post praeclara exacta spatia magistri philosophiae honores ex merito adipisceretur persolutum ab M. S. U. ott. Abriss zu einer vollständigen Rechs-Hitorie und andern vorläuffigen Materien gehandelt, so dann die Geschichte derer Käuser und aller fürstlichen Häuser sammt deroselben Genealogie vorgetragen, auch was in Ansehen derer übrigen Stände, nicht weniger des juris publici, feudalis und Religions-Wesen zu behalten ist, denen Anfängern zum Besten, und Gebrauch academischer Lectionen entworffen worden. U. ott, 1728. Versuch zu einer Historie der Gelehrtheit, darinnen überhaupt von dem Ganzen Körper der Gelehrtheit u. dann von allen dessen Theilen, auch deroselben Verbindung insonderheit, hinlängliche Nachricht gegeben wird. Zum Gebrauch eines Collegii publicio u. zum Nutzen der Jugend auf Schulen u. Gymnasien publicirt. U. ott, 1728. Entwurf zu einem Collegio publico über die Historie des A. 1530. zu Augsburg gehaltenen Reichstages u. der auf selbigen übergebenen Confession derer Protestanten nebst kurzer Wiederholung, was in Staats- u. Religionssachen von 1517-1530 sich zugetragen. U. ott, 1730. Johannis l. b. de Kemény Commentatio historico-juridica de jure succendendi sereniss. domus Austriacae in regnum Hungariae, ex fontibus historiae, regni constitutionibus, jurisque naturalis ac gentium principiis composita. Praemisit Just. H. Böhmer I. C. etc. dissertationem praeliminarem de vestigiis et usu antiquitatum Dacicarum in jure Romano. U. ott, 1731. (Ifj. b. Kemény János neve alatt jelent meg, valódi szerzője azonban Schmeizel volt.) Anrede an die Herren Studenten zu Halle, in welcher er seine künftige Collegia u. derselben Lehrart freundlichst eröffnet, auch sonsten noch zu erkennen gibt, was seinen künftigen Herren Zuhörern zum Voraus zu wissen er für nöthig geachtet hat. Halle, 1731. Zweite Anrede an die Herren Studenten zu Halle, in welcher er denenselben ein in Zukunft beständig zu haltendes Collegium über die neueste Historie auch Anleitung derer Zeitungen eröffnet u. von dessen Einrichtung, Nutzen auch vom Zeitungswesen überhaupt das gehörige zu erkennen giebet. U. ott, 1732. Anleitung zur academischen Klugheit, wie nach derselben ein auf Akademie lebender Student sein Leben und Studien einzurichten habe, wenn er dermaleins dem gemeinen Besten rechtschaffene Dienste leisten u. sein Glück nach Wunsch machen wolle. Jena, 1732. Einleitung zur Staats-Wissenschaft überhaupt und dann zur Kenntniss derer europäischen Staaten insonderheit, zum Gebrauch eines collegii entworffen. Halle, 1732. Allocutio tertia ad Illustres generosos, nobilissimosque dominos studiosos in r. Fridericiana, qua lectiones publicas in notitiam S. Rom. Imperii ejusque jus publicum habendas indicit, nec non utriusque adumbrationem synopticam, nexum doctrinarum perspicue proponat A. R. G. 1733 festo Pentecostes. U. ott, 1733. Vierte Andere an die Herren Studenten zu Halle, in welcher denen selben ein Collegium publicum zur Akademischen Klugheit eröffnet wird, darinen er über folgenden Abschnitt lehren wird: Wasmassen ein auf Universitäten lebender Student sein Leben u. Studium einzurichten habe, wenn er dermaleins dem Publico nützlich und vor sich in der Welt glücklich seyn wolle. U. ott, 1734. Rechtschaffener Academicus, oder gründliche Anleitung, wie ein academischer Student seine Studien u. Leben gehörig einzurichten habe. Zum Gebrauch ordentlicher Lektionen entworfen. Nebst einem Vorbericht: I. Von dem Schulwesen in Deutschland überhaupt. II. Von denen Universitäten überhaupt. III. Von der zu halle insonderheit. Halle, 1735. Fünfte Anrede an die Herren Studenten zu Halle, in welcher denenselben ein Collegium publicum zur Klugheit zu conversiren eröffnet wird, darinnen er gründlich lehren u. zeigen wird, wie ein rechtschaffener Student sich im täglichen Umgang aufzuführen habe zu Hause, auf Universitäten u. auf Reisen, wenn er ohne Schaden davonkommen, dagegen sich beliebt machen u. also sein Glück in der Welt, nach dem Wunsche treffen wolle. U. ott, 1735. Eines rechtschaffenen Studenten Klugheit zu leben u. zu conversiren zu Hause, auf Universitäten u. auf Reisen. Zum Gebrauch akademischer Lektionen entworfen. U. ott 1737. Sechste Anrede an die Herren Studenten zu Halle, darinnen er denenselben ein Collegium eröffnet, in welchem nach Anleitung folgender Sätze 1) Von dem Leben, Thaten u. Absterben des Kaysers Caroli VI. 2) Von dem erfolgten Interregno u. Vicariat des Reichs und 3) Von der zukünftigen Wahl u. Krönung eines neuen Kaysers, aus der Genealogie, Historie u. dem deutschen Staats-Recht, die gehörigen Nachrichten treulich mitgetheilt werden sollen. U. ott, 1740. Siebente Anrede… darinnen er… ein Collegium eröffnet, in welchem nach Anleitung folgender Sätze, die Historie des Bürgerlichen, Römischen, Päpstlich-Canonischen u. Protestantischen Kirchen-Rechts soll vorgetragen, gründlich erläutert, auch umständlich ausgeführt werden, wie jedes auf denen Schulen, von Zeit zu Zeit gelehrt u. gelehrnet worden. U. ott, 1741. Achte Anrede…. darinnen er… ein Collegium über die Münz-Wissenschaft eröffnet, in welchem nach Anleitung folgende Sätze des gesammten Münzwesens, nach deren älteren, mittleren u. neueren Zeiten verläutert, auch die dahin gehörigen Lehren und Exempeln erwiesen u. bekräftigt werden sollen. U. ott, 1743. Neundte Anrede… darinnen Er… ein Collegium publicum eröffnet, in welchem… aus der Genealogie, Historie und dem deutschen Staats-Recht, die gehörigen Nachrichten mitgetheilet werden sollen. U. ott, 1745. Catalogus scriptorum, qui res Hungariae, Transilvaniae, Valachiae, Moldaviae, Dalmatiae, vicinarumque regionum et provinciarum illustrant et in biblioth. M. S. asservantur. U. ott. Erläuterung Gold- und Silbernen Müntzen von Siebenbürgen welche zugleich auch die merkwürdigste Begebenheiten des XVI., XVII. und XVIII. Jahrhunderts im selbigem Fürstenthum zu erkennen giebet. Herausg. u. mit einer Vorrede begleitet von Mich. Gottl. Agnethler. U. ott, 1748. Index bibliothecae res Hungariae, Transilvaniae vicinarumque provinciarum illustrantis, quam M. S. instruxit. Mich. Gottl. Agnethler codd. praecipue msstis auxit nuper autem munificentia magnifici Transilvanorum metropolitanae urbis senatus Cibinensium bibliothecae publicae consecravit. U. ott, 1751. Gaúcho (Rio Grande do Sul állam) labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Campeonato Gaúcho de Futebol, azaz a Gaúcho bajnokság, Rio Grande do Sul állam professzionális labdarúgó bajnoksága, amit 1919-ben alapítottak. A bajnokságban 12 csapat indul és általában januártól áprilisig tart. Hagyományosan az állam két leismertebb egyesülete a Grêmio és az Internacional rivalizálásáról szól. A csapatok egy alkalommal mérkőznek meg egymással, majd az első nyolc helyezett egyeneskieséses rendszerben, oda-visszavágós alapon dönt a bajnoki cím sorsáról. Jozef Tomko Jozef Tomko (Udva, 1924. március 11. –) szlovák katolikus pap, bíboros, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága nyugalmazott elnöke. Pályafutása 1949. március 12-én szentelték pappá. Püspöki pályafutása 1979. július 12-én docleai címzetes érsekké és a Püspöki szinódus főtitkárává nevezték ki. Szeptember 15-én szentelte püspökké II. János Pál pápa, Eduardo Martínez Somalo és Andrew Gregory Grutka segédletével. 1985. április 25-én a Népek Evangelizációjának Kongregációja pro-prefektusává, május 25-én prefektusává nevezték ki, mely utóbbival egyidejűleg bíborossá kreálták. 2001. április 9-én visszavonult erről a posztról. 2001. október 23-án kinevezték a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága elnökévé, amit 2007. október 1-jei nyugalomba vonulásáig töltött be. Szlovénia a 2010. évi téli olimpiai játékokon Szlovénia a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 10 sportágban 47 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Biatlon Férfi Női Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Hódeszka Félcső Parallel óriás-műlesiklás Krossz Síakrobatika Krossz Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Forradalom (kiadvány) Forradalom a baloldali szociáldemokraták illegális kiadványa. Megjelent Kolozsvárt 1940 augusztusában Jordáky Lajos szerkesztésében. Programnyilatkozatokban Erdély lakosainak testvéri együttműködése mellett foglalt állást s a szocializmust hirdette. Kiadásában részt vett Lengyel Samu, Neumann József, Nagy Sándor és a kommunista Vasile Pogăceanu. City Lights (Blanche-dal) A City Lights (magyarul: Városi fények) egy dal, amely Belgiumot képviselte a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Kijevben a belga Blanche előadásában. Az előadót a francia nyelvű, flamand közszolgálati televízió, az RTBF kérte fel a szereplésre, a versenydalt és a hozzákészült videoklipet 2017. március 8-án mutatták be. A dalt az Eurovíziós Dalfesztiválon először a május 9-i első elődöntőben adták elő, ahol a negyedik helyen végzett és így továbbjutott a döntőbe. A döntőben 363 pontot szerezve szintén a negyedik helyen zárta a versenyt. A következő belga induló Sennek volt A Matter of Time című dalával a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Ceriagrion A Ceriagrion a rovarok (Insecta) osztályának a szitakötők (Odonata) rendjébe, ezen belül az egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera) alrendjébe és a légivadászok (Coenagrionidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 48 faj tartozik: Ceriagrion aeruginosum (Brauer, 1869) Ceriagrion annulatum Fraser, 1955 Ceriagrion annulosum Lieftinck, 1934 Ceriagrion auranticum Fraser, 1922 Ceriagrion auritum Fraser, 1951 Ceriagrion azureum (Selys, 1891) Ceriagrion bakeri Fraser, 1941 Ceriagrion batjanum Asahina, 1967 Ceriagrion bellona Laidlaw, 1915 Ceriagrion calamineum Lieftinck, 1951 Ceriagrion cerinorubellum (Brauer, 1865) Ceriagrion chaoi Schmidt, 1964 Ceriagrion citrinum Campion, 1914 Ceriagrion coeruleum Laidlaw, 1919 Ceriagrion corallinum Campion, 1914 Ceriagrion coromandelianum (Fabricius, 1798) Ceriagrion fallax Ris, 1914 Ceriagrion georgifreyi Schmidt, 1953 Ceriagrion glabrum (Burmeister, 1839) Ceriagrion hamoni Fraser, 1955 Ceriagrion hoogerwerfi Lieftinck, 1940 Ceriagrion ignitum Campion, 1914 Ceriagrion inaequale Lieftinck, 1932 Ceriagrion indochinense Asahina, 1967 Ceriagrion katamborae Pinhey, 1961 Ceriagrion kordofanicum Ris, 1924 Ceriagrion lieftincki Asahina, 1967 Ceriagrion madagazureum Fraser, 1949 Ceriagrion malaisei Schmidt, 1964 Ceriagrion melanurum Selys, 1876 Ceriagrion moorei Longfield, 1952 Ceriagrion mourae Pinhey, 1969 Ceriagrion nigroflavum Fraser, 1933 Ceriagrion nigrolineatum Schmidt, 1951 Ceriagrion nipponicum Asahina, 1967 Ceriagrion oblongulum Schmidt, 1951 Ceriagrion olivaceum Laidlaw, 1914 Ceriagrion pallidum Fraser, 1933 Ceriagrion praetermissum Lieftinck, 1929 Ceriagrion rubellocerinum Fraser, 1947 Ceriagrion rubiae Laidlaw, 1916 Ceriagrion sakejii Pinhey, 1963 Ceriagrion sinense Asahina, 1967 Ceriagrion suave Ris, 1921 lápi légivadász (Ceriagrion tenellum) (de Villers, 1789) Ceriagrion tricrenaticeps Legrand, 1984 Ceriagrion varians (Martin, 1908) Ceriagrion whellani Longfield, 1952 Jegyzetek The complete field guide to dragonflies of Australia. CSIRO Publishing (2006). ISBN 0-643-09073-8 Checklist, English common names. DragonflyPix.com. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.) Ceriagrion glabrum. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 11.) Samways, Michael J.. Dragonflies and damselflies of South Africa. Pensoft (2008). ISBN 954-642-330-0 Ceriagrion tenellum. British Dragonfly Society. (Hozzáférés: 2011. május 27.) Forrás Martin Schorr; Martin Lindeboom; Dennis Paulson. "World Odonata List". University of Puget Sound. Tini Titánok: A Júdás szerződés A Tini Titánok: A Júdás szerződés (eredeti cím: Teen Titans: The Judas Contract) 2016-ban megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely eredetileg DVD-n jelent meg és ami a DC animációs filmuniverzumának a 8. része. A forgatókönyvet Ernie Altbacker írta, Sam Liu rendezte, a zenéjét Frederik Wiedmann szerezte. A Warner Bros. Animation készítette, a Warner Home Video forgalmazta. Amerikában 2017. április 4-én, Magyarországon 2017. május 24-én adták ki DVD-én. Ismertető A történet a 2016-ban megjelent Az Igazság ligája a Tini titánok ellen folytatása, melyben az új Robinnal, Damien Wayne-nel kiegészült csapatnak egy titokzatos szektával, a H.I.V.E-val kell szembeszállnia. Ráadásul Blood Testvér, a szekta vezetője, ráküldte a Titánokra legnagyobb ellenségüket, Halálcsapást, hogy vadássza le a tagokat. A magyar változat munkatársai Bardóczy Attila Honti Molnár Gábor Laudon Andrea Fülöp Regina Árvai Csaba Boskó Andrean Kosztola Tibor Kovács Anita Endrédi Máté A szinkront a Pro Video megbízásából a Pannóniában készült. Tallóci Frank Tallóci Frank (? - Rigómező, 1448. október 16./18.), névváltozata: Thallóczy Frank (Franko), országnagy, szörényi, valamint szlavón és dalmát-horvát bán. Élete Raguzai Lukács fia, Tallóci Péter, Matkó és János testvére. Bátyja, Matkó révén a család 1431-ben hozzájut a névadó Tallóc birtokhoz, ugyancsak bátyjának köszönhetően, s bátyjával együtt lesz nándorfehérvári kapitány (1429–1440). 1429–1439 között kevei és krassói ispán, valamint krassói várnagy. 1436–1439 között ő töltötte be a szörényi bán címet; 1444–1446 között szlavón és dalmát-horvát bán. Részt vesz a várnai csatában, ő volt a báni bandérium parancsnoka. A második rigómezei csatában halt hősi halált. Erlenbach am Main Erlenbach am Main település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 9959 fő (2013. december 31.). Erlenbach am Main Forstwald községgel határos. Józsefvárosi Színház A Józsefvárosi Színház többször éledt újjá Józsefvárosban, a Kálvária tér 6. szám alatt. Ezen a néven 1933–1949 és 1978–1991 között működött. Az épület színházként először 1913-ban nyitotta meg kapuit, 2000 óta a Turay Ida Színház működik benne. Története 1913. augusztus 13-án az ekkor még Baross utca 127. szám alatt Józsefvárosi Színpad néven nyílt meg Micsei F. György igazgatása alatt, de hamar megszűnt és még abban az évben mozi lett a helyén. Józsefvárosi Színház (1933–1949) Újra színház 1933 őszétől működött a helyiségben, az operettszerző Erdélyi Mihály igazgatása alatt, aki egy 548 férőhelyes színházzá alakította át a termet. Főleg népszerű operetteket, a gyerekeknek pedig meseoperettet játszottak. 1948-ban Kárpáti Pál lett az igazgató, de a színházat 1949-ben államosították. Az államosítás után A színházak államosításával egyidejűleg létrehozott Bányász Színház társulatának igazgatója Horváth Ferenc volt. Feladatául a bányavidékek színházi igényeinek ellátását jelölték meg. Első bemutatóját 1949. október 5-én Salgótarjánban tartotta, budapesti előadásainak helyszíne pedig az egykori Józsefvárosi Színház épülete volt. Műsorán prózai előadások és operettek is szerepeltek. 1950 őszén Honvéd Színház néven újjá alakult és új helyre költözött. E rövid időszakból Maklári Zoltán, Mészáros Ági, Sarlai Imre nevét őrzik a színlapok. Amikor 1954. január 1-én megalakult az Országos Cirkusz Vállalat (OCI), a FÖNI utóda, ami keretébe tartozott a Fővárosi Nagycirkusz és a Kamara Varieté is, átalakították a régi Józsefvárosi Színház Kálvária téri helyiségét, ahol a szintén a kezelésében működő látványos kabaré-varieté műsort játszó Budapest Varieté 1954 márciusától játszott. Sikereiben nagy része volt az OCI vezetőjének, az író, költő, zeneszerző Szenes Ivánnak, és Karádi Béla rendezőnek. A kabarészínészek legjava lépett fel a Budapest Varieté műsoraiban. Az új kulturális intézmény egyik fontos célja az volt, hogy korszerűbbé és nívósabbá tegye a cirkuszok és varieték műsorát. A Budapest Varieté műsorában nagyobb teret kapott a látványosság, erősödött a karikatúra és a humor. A Budapest Varieté 1960 decemberében szűnt meg. 1962-ben a Déryné Színház otthona lett. Újra Józsefvárosi Színház (1978–1991) 1978-tól a Népszínház kamaraszínháza a Józsefvárosi Színház, mint tagozat és utazó társulatainak játszóhelyeként alakult újjá a színház. 1982-re a színház vezetői azt határozták el, hogy Józsefváros egyetlen színháza elsősorban az igényes, nívós szórakoztatás színpada legyen. Ezért műsorán a zenés-, bűnügyi (John Boynton Priestley: Veszélyes forduló) és vígjátékok szerepeltek. 1983-tól Józsefvárosi Színház néven az átalakult Népszínház bázisszínháza lett. A rendszerváltás után 1991-ben a Népszínház teljesen átalakult és Budapesti Kamaraszínház néven folytatta tovább működését. A Józsefvárosi Színház társulata más társulatokkal közösen léptek fel ezután, félig befogadószínházként, mely funkció avatása Eszenyi Enikő Leonce és Léna című első rendezésének bemutatása volt. Az épületben működő színházak Józsefvárosi Színpad 1913, mozi volt Józsefvárosi Színház 1933–1949-ig, ekkor államosították a színházat Bányász Színház 1949–1950 Budapesti Varieté 1954–1960 Állami Déryné Színház 1962–1978 Józsefvárosi Színház 1978–1991 (1982-ig a Népszínház kamaraszínháza) Budapesti Kamaraszínház 1991–1998 Városi Színház 2001-2008 Ruttkai Éva Színház 2009–2013 Turay Ida Színház 2014– Megjegyzések 1957-1991 között Kulich Gyula tér Kálmán Imre (A csárdáskirálynő, Ördöglovas), Fényes Szabolcs (Maya), Eisemann Mihály (Csókos asszony, Zsákbamacska), Erdélyi Mihály (Lehullott a rezgő nyárfa, Aranysárga falevél), ifj. J. Strauss (A denevér, A cigánybáró) Hivatkozások Bányász Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Honvéd Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Budapesti Varieté Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Alpár Ágnes: A kabaré - A fővárosi kabarék műsora, 1945-1980 (297-298., 307. oldal), library.hungaricana.hu, MSZI, Budapest, 1981. L.Z.: Kilenc szeptemberi bemutató Színház a Józsefvárosban, library.hungaricana.hu, Pest Megyei Hírlap 22. évfolyam, 216. szám - 1978. szeptember 13. Takács István: Átmenetek (4. oldal), library.hungaricana.hu, Pest Megyei Hírlap 27. évfolyam, 12. szám - 1983. január 15. Metz Katalin: Színházkeresztelők és stílusjátékok - budapesti színházi levél, Új Szó 44. évfolyam, 116. szám, library.hungaricana.hu - 1991. május 20. Állami Déryné Színház: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Budapest Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testület 2653_20120927_nyilt_ules_hatarozat (pdf), 6. oldal Napirend 3. pontja 1.5.9. 2012. szeptember 27. Népszínház: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Berza László: Budapest története képekben 1493-1980 - Képkatalógus 3/3. kötet (58269-62264. tétel, 1990) (139. oldal), library.hungaricana.hu Budapesti Kamaraszínház: Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Városi Színház Nonprofit Kft. Befogadó Színházi Program, HátsóKapu, 2013 Varga Júlia: Végjáték a Városi Színházban: Repülnek?; Magyar Narancs 2002/50. (12. 12.) Ruttkai Éva Színház: kálvária után a Kálvárián Pepita Magazin Budapest Józsefvárosi Önkormányzat Előterjesztés a Városi Színház bérbeadására 2009. április Budapest Józsefvárosi Önkormányzat: Beszámoló - 13. oldal, 204/2009. (V. 20.) határozat 3582_20131204_javaslat_a_Budapest_VIII.pdf, jozsefvaros.hu - 2013. december 4. Színházunkról, regi.turayidaszinhaz.hu - 2014. augusztus 18. Jegyzőkönyv a Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal III. emelet 300-as tárgyalójában megtartott 1. rendes üléséről (32. oldal), jozsefvaros.hu - 2014. február 14. Forrás Józsefvárosi Színház Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Takács István: …és a Józsefvárosi , library.hungaricana.hu, Pest Megyei Hírlap 26. évfolyam, 67. szám - 1982. március 20. Koszmosz–329 A Koszmosz–329 (11F690/11Ф690) (oroszul: Космос 329) a Koszmosz műhold a szovjet első generációs műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja, Első generációs Zenyit–2 (oroszul: Зенит-2) fotó felderítő műhold. Küldetés 1962 – 1970 között, a kialakított pályasíkja mentén első sorban fotó felderítést végzett. Fényképeit a katonai meteorológiai előrejelzéseknél is alkalmazták. Jellemzői Tervezte és építette az OKB–1. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO). Megnevezései: Koszmosz–329; Космос 329; COSPAR: 1970-023A. Kódszáma: 4357. 1970. április 3-án Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) hordozórakéta segítségével indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 88,6 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 195 kilométer, az apogeuma 220 kilométer volt. A Zenyit–2 ember szállítására kifejlesztett űreszköz. Hasznos terében helyezték el a javított, nagyobb felbontású optikai felderítő kamerákat és az üzemeltetéshez szükséges telemetriai eszközöket. Pályasíkjának megfelelően adatokat gyűjtött az Északi-sark jéghelyzetéről, adatokat szolgáltatva az északi tenger hajózhatóságáról. Hasznos tömege 5700 kilogramm. Az űreszközhöz kiegészítő áramforrásként napelemmet rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Szolgálati élettartama maximum 12 nap. 1970. április 15-én 12 nap (0,03 év) után földi parancsra a fotókapszula belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon (elfogó repülőgép segítségével) visszatért a Földre. Smithsonian Intézet A Smithsonian Intézet (Smithsonian Institution) egy oktatási, kutatási intézet és múzeumegyüttes, amit az Egyesült Államok kormánya alapított és irányít. A Smithsonian Intézet épülete vagy „kastélya” a National Mallon az intézetek főhadiszállásaként szolgál. A működési költségeit alapítványokból, hozzájárulásokból és üzleteinek és újságjainak profitjából fedezi. Legtöbb intézete Washingtonban van, de 19 múzeuma, az állatkertje és 8 kutató központja New Yorkban, Virginiában, Panamában és máshol található. Gyűjteményeiben több mint 142 millió értékcikk van. A Smithsonian Intézet két folyóiratot ad ki: a Smithsonian havonta, az Air & Space Smithsonian pedig kéthavonta jelenik meg. Továbbá működtet egy csillagvizsgálót, kulturális és népművelő programokat szervez, könyvtárakat finanszíroz, s mintegy félszáz nemzeti és nemzetközi intézményt, illetve kutatóállomást fog össze. Története A Smithsonian Intézetet a tudás bővítésére és terjesztésére James Smithson (1765–1829) brit tudós, kémikus és mineralógus hagyatékából, melyet az Egyesült Államoknak adományozott, alapították. Smithson maga soha nem járt az Egyesült Államokban. Smithson végrendeletében úgy rendelkezett, hogyha unokatestvére, Henry James Hungerford örökös nélkül hal meg, akkor a Smithson birtokból az Amerikai Egyesült Államokban hozzanak létre egy alapítványt a tudomány bővítésére és az emberek közötti terjesztésére. Miután az unokatestvér 1835-ben örökös nélkül meghalt, Andrew Jackson elnök tájékoztatta a kongresszust a hagyatékról, ami 104 960 aranyfont (120 ezer font sterling), azaz 500 ezer amerikai dollár volt. (2005-ben ez több mint 9,2 millió dollárnak felelt meg.) Nyolc évvel később a kongresszus elfogadta a törvényt a Smithsonian Intézet megalapításáról. A törvényt 1846. augusztus 10-én írta alá James Polk. A törvényjavaslatot Robert Dale Owen, Indiana demokrata kongresszusi képviselője fogalmazta, akinek az apja az utópista szocialistaként és a szövetkezeti mozgalom atyjaként ismert Robert Owen volt. A Smithsonian Intézet csipkés épülete a National Mallon a köznyelvben mint “A kastély” vált ismertté. Az épületet felépítését James Renwick Jr. építész 1855-ben fejezte be. Az intézet különböző épületeinek többsége történelmi és építészeti különcség. A magánszemélyektől származó adományok között Charles Lang, a detroiti filantróp adománya volt az első a jelentősebbek között, ami a magángyűjteménye mellett pénzt is tartalmazott a Nyílt Galéria építéséhez. Bár a Smithsonian első titkára, Joseph Henry, az intézetet a tudományos kutatás központjává akarta alakítani, az már rég a különböző washingtoni és kormány gyűjtemények raktára lett. Az amerikai haditengerészet 1838 és 1842 között egy Föld körüli felfedező expedíciót tett, melynek során állatfajok ezreit, 50 000 fajta növényt, kagylókat és kőzeteket, trópusi madarakat, a déli tengerekből különböző néprajzi korsókat gyűjtött és halmozott fel. Ezek a példányok a Smithsonian gyűjtemény részévé váltak, és azokat az amerikai nyugaton katonai és polgári ellenőrzés alá helyezték, mint például a Mexikan Boundary Survey és a Pacific Railroad Survey, amelyek sok amerikai bennszülött terméket és természetrajzi példányt gyűjtöttek. Az intézet 1857 és 1866 között a természettudósokat vonzó mágnessé vált, akik megalakították a Megatherium Clubnak nevezett csoportot. A “3773 Smithsonian” csillag lett az intézet érdemrendjének az elnevezése. Szervezeti felépítése A Smithsonian Intézetet a kongresszus törvénnyel hozta létre, és az szervezetileg és törvényesen is a szövetségi kormány egyik szerve. Az intézet 6300 alkalmazottjának több mint kétharmada szövetségi alkalmazott. A Smithsoniant az Egyesült Államok Igazságügyminisztériumának meghatalmazottja képviseli az ellene folyó peres eljárásokban, és az intézetre kötelező bírósági ítélet esetén a szövetségi kincstár fizet helyette. Az intézet névleges vezetője a kancellár, akit az Egyesült Államok mindenkori igazságügyi minisztere nevez ki. Az intézet ügyeit egy 17 tagú kormányzati testület intézi, amelyben 8 fő szükséges a határozatképességhez üzleti ügyekben. A testület 8 tagja az Egyesült Államok hivatalnoka: az alelnök (akinek a részvétele egyike a törvényileg előírt kevés kötelezettségének) és a szövetségi igazságügyminiszter, 3 szövetségi, az alelnök által kinevezett szenátor, 3 kongresszusi képviselő, akiket a kongresszus nevez ki. A kormányzó testület tagjai munkájukért nem kapnak fizetést, de a testületi munka kapcsán felmerült (reprezentációs) költségeiket megtérítik. Az intézet napi munkáját fizetett titkár irányítja, akit a kormányzati testület választ. Titkárai Joseph Henry 1846–1878 Spencer Fullerton Baird 1878–1887 Samuel Pierpont Langley 1887–1906 Charles Doolittle Walcott 1907–1927 Charles Greeley Abbot 1928–1944 Alexander Wetmore 1944–1952 Leonard Carmichael 1953–1964 Sidney Dillon Ripley 1964–1984 Robert McCormick Adams 1984–1994 Ira Michael Heyman 1994–1999 Lawrence M. Small 2000–2007 G. Wayne Clough, 2008– Épületei Múzeumok Washingtonban Anacostia Museum and Center for African American History and Culture Arthur M. Sackler Gallery Arts and Industries Building Freer Gallery of Art Hirshhorn Museum and Sculpture Garden National Air and Space Museum (Mall museum) National Museum of African American History and Culture (még nincs kész) National Museum of African Art National Museum of American History National Museum of the American Indian (Mall museum) National Museum of Natural History National Portrait Gallery National Postal Museum Smithsonian National Zoological Park (National Zoo) The National Gallery of Art New Yorkban Cooper-Hewitt, National Design Museum National Museum of the American Indian's George Gustav Heye Center Chantillyben Cooper-Hewitt, National Design Museum National Museum of the American Indian's George Gustav Heye Center Kutatóközpontok Smithsonian Astrophysical Observatory and the associated Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics Carrie Bow Marine Field Station (Natural History Museum) Center For Earth and Planetary Studies (Air and Space Museum) Conservation and Research Center (National Zoo) Smithsonian Environmental Research Center Marine Station at Fort Pierce (Natural History Museum) S. Dillon Ripley Center Smithsonian American Art Museum Smithsonian Institution Building Smithsonian Migratory Bird Center (National Zoo) - http://nationalzoo.si.edu/scbi/migratorybirds/default.cfm Museum Conservation Institute - http://www.si.edu/mci/ Smithsonian Tropical Research Institute - http://www.stri.si.edu/ Woodrow Wilson International Center for Scholars - http://www.wilsoncenter.org/ Smithsonian Institution Libraries - http://library.si.edu/ Smithsonian Center for Folklife and Cultural Heritage - http://www.folklife.si.edu/ Illír tartományok Az Illír tartományok (franciául: Provinces illyriennes, németül: Illyrische Provinzen, olaszul: Province illiriche, szlovénül: Ilirske province) az Első Francia Császárság 1809–1813 között fennállt közigazgatási egysége volt, nagyjából a mai Szlovénia és Dalmácia területén. A tartományt 1809-ben olyan francia fennhatóság alatt álló területekből vonták egybe, melyeket Franciaország korábban (1805–1809 között) foglalt el és kebelezett be (vagy napóleoni csatlós államaihoz csatolva tartott). Az „Illír tartományok” területét 1813-ban, Napóleon oroszországi veresége után a Habsburg Birodalom katonai erővel visszafoglalta, 1815-ben a bécsi kongresszus Ausztriának ítélte. Fekvése Az Illír tartományokat területe az Adriai-tenger keleti partját és a Keleti-Alpok előterét foglalta magában, nevezetesen az egykori Raguzai Köztársaságot, Dalmáciát, a mai Horvátországnak a Száva folyótól délre fekvő területeit, az Isztriai-félszigetet, Triesztet, Fiumét, a Görzi Grófságot (Goriziát), Krajnát (a mai Szlovéniát) és Karintia nyugati felét. Történelme A terület a kora középkor óta a Velencei Köztársaság birtoka volt. 1797-ben, az első koalíciós háborúban Napoléon Bonaparte tábornok felszámolta a Velencei Köztársaságot. Szárazföldi birtokait a Campo Formió-i békeszerződésben a Francia Köztársaság és a Habsburg Birodalom felosztotta egymás között. Velence városa, Isztria, Dalmácia – 1797-től Dalmát Királyság – és a Cattarói-öböl térsége Ausztriáé lett. A harmadik koalíciós háborút 1805-ben lezáró pozsonyi békeszerződés értelmében Ausztria (1806-ban) átengedte a Francia Császárságnak Dalmáciát, Isztriát és a Cattarói-öblöt. A Dalmácia megszállását végző francia csapatok dél felé haladtak. Közben a Montenegrói Hercegség csapatai, orosz cári csapatok támogatásával elfoglalták a Cattarói-öblöt (a pozsonyi szerződés előírásaival ellentétesen). Dalmáciát és Isztriát Napóleon a csatlós Itáliai Királysághoz csatolta. A negyedik koalíciós háborúban (1806–1807) a Brit Királyi Haditengerészet blokád alá vonta a Napóleon által megszállt adriai partvidéket, és hosszú ostrom alá vette Raguzát. A háborút lezáró 1807-es tilsiti békeszerződés után a franciák felmentették és megszállták az állam területét. 1808. január 31-én Napóleon nevében Marmont tábornagy a megszüntette a Raguzai Köztársaságot, területét bekebelezte a Francia Császárságba, ő maga megkapta a Raguza hercege címet. A császár még abban az évben az Itáliai Királysághoz csatolta. A szerződés a Cattarói-öblöt is Franciaországnak adta, a cár kivonta az orosz és montenegrói csapatokat. A britek megszállták (a szintén a franciáknak ítélt) Lissa (Vis) szigetét, melyet flottatámaszpontnak használtak. 1809-ben, a wagrami francia győzelem után, az ötödik koalíciós háborút lezáró schönbrunni békeszerződésben Franciaország megszerezte a Habsburg Birodalomtól (Ausztriától) Triesztet, Isztriát, Karintiát és Krajnát, a magyar korona tartományai közül Fiumét és a Horvát Királyság egy részét (a Szávától délre). Napóleon még a szerződés aláírásának napján, 1809. október 14-én császári dekrétumot adott ki, melyben elrendelte az Illír tartományok megszervezését, hogy a bekebelezett Habsburg tartományok közigazgatásának átadása rendezett keretek között folyjon. (Az érintett Habsburg tartományok elrendezése, hovatartozása és elnevezése újkori történelmük során korábban (és később is) többször megváltozott. 1767–1777 között a Horvát Királyság, a Dalmát Királyság és az 1699-ben a karlócai békeszerződés után létrehozott Szlavóniai Királyság területei a magyar korona társországában, a Horvát–Szlavón–Dalmát Hármas Királyságban voltak egyesítve, ahol a velencei Dalmácia neve csak igényfenntartást jelentett. 1804-ben e tartományt az Osztrák Császársághoz vonták, 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchián belül ismét felosztották a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság között.) Az 1809-ben felállított francia Illír tartományok székhelye Laibach lett, élére császári főkormányzót (gouverneur général) neveztek ki, elsőként Marmont tábornagyot. 1811-ben egy olasz–francia flotta megkísérelte visszafoglalni a britektől Lissa (Vis) szigetét, de az 1811. március 13-i tengeri csatában vereséget szenvedett. Napóleon oroszországi kudarcának nyilvánvalóvá válása után, 1813 augusztusában Ausztria hadat üzent a meggyengült Franciaországnak, kitört a hatodik koalíciós háború. Az osztrák császári csapatok, Franz von Tomassich vezérőrnagy (1761–1831) parancsnoksága alatt azonnal bevonultak az Illír tartományokba, északi felől. A kis létszámú francia helyőrségek nem tanúsítottak ellenállást, az osztrákok már szeptember 20-án bevonultak Raguzába (Dubrovnikba). A jól megerősített Zára (Zadar) város francia helyőrsége egy ideig kitartott, az erőd csak 1813. december 6-án adta meg magát. Közben a montenegróiak ismét elfoglalták Cattarót (Kotort), ezt az osztrákok csak 1814 júniusában tudták visszafoglalni. 1815. június 9-én a bécsi kongresszus határozata visszaadta az Osztrák Császárságnak az összes tartományt és területet, amelyet Ausztria az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben megkapott Bonapartétól, köztük az Illír tartományok teljes területét is. 1816. augusztus 3-án Ferenc császár uralkodói dekrétummal létrehozta az Osztrák Császársághoz tartozó Illír Királyságot, mely magában foglalta a volt Illír tartományok területének legnagyobb részét. Közigazgatása Az Illír tartományi közigazgatás élén a francia főkormányzó (gouverneur général) állt, akinek székhelye Laybachban (Laibach, Ljubljana) volt. Auguste de Marmont marsall, Raguza hercege ( 1809 . október 8. – 1811. január) Henri Gatien Bertrand főmarsall (grand maréchal, 1811 . április 9. – 1813. február 12.) Jean-Andoche Junot tábornok, Abrantes hercege ( 1813 . február 21. – 1813. július) Joseph Fouché , Otrantó hercege (1813. július - 1813. augusztus) A Francia Császárság többi megyéjéhez hasonlóan itt is bevezették a Code civil-t, a napóleoni polgári törvénykönyvet, és egyenjogúsították a zsidókat. 1811-től a törvényeket és rendeleteket francia és német nyelv mellett „szlavón nyelven” – azaz szlovén és horvát nyelven is közre kellett adni. Állami tanterv alapján működő, szlovén nyelvű iskolarendszert állítottak fel. Ezek az intézkedések elősegítették az írott szlovén nyelv fejlődését, a szlovén nemzeti megújulást és az illirista mozgalmak megszületését. A tartományt a francia anyaország mintára département-okra osztották fel. A francia uralom rövidsége miatt ezt azonban nem tudták végigvinni. Ehelyett először 11 ún. „intendantúrát” (katonai igazgatási körzetet) szerveztek, ezek számát az 1811. április 15-i átszervezéskor 7-re csökkentették, az intendatúrákat további alkörzetekre (subdélégations) osztottak fel. Az intendantúrák határai nagyjából a régi osztrák közigazgatási határokkal egyeztek meg. Vezérelt-NEM A vezérelt-NEM kapu (további elnevezések: C-NOT vagy CNOT) egy áramköri kapu, amely a XOR kapu reverzibilis kiterjesztésének is tekinthető, így felhasználható a reverzibilis áramkörök létrehozatalához. David Gilmour Live 1984 A David Gilmour Live 1984 egy koncertfelvétel David Gilmour About Face lemezének európai turnéjáról VHS kiadásban. A felvételek a The Hammersmith Odeon-ban készültek Londonban 1984 áprilisában. A turné során készült egy Beyond The Floyd című dokumentumfilm is, rajta a turnébuszon, illetve hotelszobákban készült interjúkkal. A felvétel tartalma néhány promóciós videó, európai koncertfelvételek és hangpróbák. Európában nem került forgalomba a videó és már nem is forgalmazzák, mivel nem volt nagy érdeklődés a felvétel iránt. Viszont magát a koncertfelvételt kiadta Crime Crow Productions DVD-n, minden egyéb olyan extra nélkül, ami a VHS-en rajta volt. Számok Until We Sleep ( David Gilmour ) All Lovers Are Deranged (Gilmour, Pete Townshend ) There's No Way Out Of Here (Gilmour, Ken Baker) Short And Sweet (Gilmour, Roy Harper ) Run Like Hell (Gilmour, Roger Waters ) Out Of The Blue (Gilmour) Blue Light (Gilmour) Murder (Gilmour) Comfortably Numb (Gilmour, Waters) Videók Blue Light All Lovers Are Deranged American Motors Corporation Az American Motors Corporation (AMC) egy amerikai autógyártó volt 1954-től 1987-ig. A vállalat 1954. január 4-én jött létre a Nash-Kelvinator Corporation és a Hudson Motor Car Company egyesítésével, az amerikai vállalattörténelem addigi legnagyobb értékű vállalategyesítésével. Az 1970-es évek végén a csökkenő eladások és a növekvő verseny arra kényszerítették az AMC-t is, hogy stratégiai szövetségest keressen, és ennek eredményeképpen a francia Renault-val jött létre egy szövetség, amely egészen 1987. március 2-áig tartott, amikor a Chrysler Corporation felvásárolta az AMC-t. Ezzel a felvásárlással az AMC és Renault márkanevek megszűntek az amerikai piacon, a Jeep márkanév viszont használatban maradt, az Eagle modellnévvel együtt. Története Az alapítás 1954 januárjában kezdődött el a Nash-Kelvinator Corporation és Hudson Motor Car Company cégek egyesítése és az American Motors létrehozása, és 1954 tavaszán ért véget ez a folyamat, amivel az USA negyedik legnagyobb autógyártója jött létre 355 millió dollár értékű cégvagyonnal és 100 millió dollár működő tőkével. Az új cégnek a Hudson CEO-ja, A.E. Barit a tanácsadója maradt és az igazgatótanács tagja lett. A Nash vezetője George W. Mason elnök és CEO lett az új cégnek. Mason, az egyesülés kitalálója, szilárdan hitt abban, hogy az Egyesült Államok még megmaradt független autógyártóinak a túlélése azon múlik, hogy sikerül-e egy nagy, sok márkát gyártó vállalattá egyesülniük, amely vállalat már egyenlő félként lenne képes felvenni a versenyt a három naggyal, a General Motorsszal, a Forddal, és a Chryslerrel. AMC az 1950-es években Az American Motors a Nash és a Hudson termékfejlesztési vonalait egyetlen közös gyártási stratégiája alá rendelte 1955-ben azáltal, hogy a Hudsonokat újratervezték a Nash karosszériastílusának megfelelően, valamint a Nash és Hudson autók gyártását is összevonták. A márkaspecifikus viszonteladói hálózatokat viszont továbbra is fenntartották. A Rambler modellt pedig mind Nash, mind pedig Hudson márkanév alatt értékesítették 1955-ben és 1956-ban. Ezek a Ramblerek, hasonlóan a szintén különböző márkanév alatt futó Matropolitanekhez, a dísztárcsáktól, márkajelzésektől és egyéb apró részletektől eltekintve teljesen megegyeztek egymással. A Nash korábbi nagykategóriás, azaz amerikai besorolás szerint full-size modelljeit átvette az American Motors is, és a Nash Statesman és Ambassador modelleken egy ráncfelvarrást hajtottak végre, hogy a Hudson Wasp és Hudson Hornet modellekhez hasonló designt képviseljenek. Jóllehet ezek az autók ugyanarra a karosszériahéjra épültek, legalább annyira különböztek egymástól, mint a Chevrolet és a Pontiac. A Hudsonok és Nashek továbbra a saját korábbi motorválasztékukban voltak elérhetők: a Hudson Hornet a NASCAR bajnokságban használt motorral is kapható volt, a Wasp pedig a Hudson Jet korábbi motorját kapta meg. A Hudsonoknak és Nasheknak különböző volt továbbá az első felfüggesztése is. A csomagtartófelek megegyeztek az autókon, de a többi karosszériaelem, a hátsó ablakok, a műszerfalak és a fékrendszerek különbözőek voltak. Az 1958-as modellévtől a Nash és Hudson márkanevek megszűntek. A Rambler önálló márkanévvé vált és az új cég zászlóshajója lett. A brit gyártmányú Nash Metropolitan szintén önálló márkaként maradt a piacon a gyártás 1962-es megszűnéséig. A Nash Ambassador / Hudson Hornet 1958-as prototípusát az utolsó pillanatban átnevezték Ambassador by Rambler névre. A termékpaletta teljessé tételére az AMC újra bevezette a piacra a régi Nash Ramblert Rambler American név alatt néhány apró változtatással. Ezáltal a Rambler palettája a 2500 mm tengelytávval rendelkező Americantól a 2700 mm-es tengelytávval rendelkező Rambler Six és Rebel V8 modelleken át a 3000 mm-es tengelytávval bíró Ambassadorig terjedt. Míg a három nagy amerikai autógyártó egyre nagyobb autókat vezetett be a piacra az AMC George W. Romney vezetésével a kompakt kategóriájú, gazdaságosabb üzemanyag felhasználású autókra koncentrált már 20 évvel azelőtt, hogy ezekre valós igény lett volna a piacon. A két alapvető stratégiai tényező a következő volt: egyrészről az AMC termékek közös részegységeket használtak, másrészről pedig nem voltak hajlandók beszállni a három nagy gyártó által diktált versenybe az autók állandó újratervezésében. Ez a költségtudatos stratégia segítette elő, hogy a Rambler a megbízható, gazdaságos autók piacán elismerést vívjon ki magának. A cég vezetői bíztak a piaci környezet megváltozásában és 1959-ben 10 millió dolláros bővítést jelentettek be, hogy a kapacitásokat évi 300 ezerről évi 440 ezer autóra tudják bővíteni. Egy, a részvényeseknek 1959-ben kiküldött levélben már azt állítják, hogy az AMC új kompakt autóinak a bevezetése az 1960-as modellévtől kezdődően már a nagykategóriás autók dominanciájának a végét jelzi az amerikai piacon, és hogy az AMC piaci előrejelzése szerint a kisebb kategóriájú autók eladásai 1963-ra elérhetik a 3 milliós darabszámot. Az American Motors kísérletezni kezdett a nem benzinmotoros autókkal is. Az AMC és a Sonotone Corporation egy közös kutatási projekt elkezdését jelentette be 1959. április 1-jén egy elektromos autó gyártására, amit saját magukat feltöltő akkumulátorok hajtottak volna. Ez a bejelentés akkoriban még áprilisi tréfának tűnt, a Sonotone azonban rendelkezett azzal a technológiával, amivel gyorsan újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorokat lehetett készíteni, amelyek ráadásul könnyebbek voltak, mint a hagyományos autóakkumulátorok. AMC az 1960-as években A versenyképességének megőrzése érdekében az American Motors termékek széles skáláját gyártotta az 1960-as években. Az évtized elején az eladások erősek voltak. 1961-ben a Ramblerek az amerikai autópiacon a harmadik helyre törtek előre. Romney stratégiája nagyon sikeres volt a 60-as évek elején és ez a cég profitjában is évről évre megmutatkozott. A cég visszafizette minden felvett kölcsönét és nem volt adóssága. Azonban 1962-ben Romney visszavonult, hogy Michigan kormányzóságáért indulhasson. Utóda Roy Abernethy volt, aki az AMC sikeres értékesítési vezetője volt. Abernethy úgy hitte, hogy az AMC elismertsége, amit a megbízható gazdaságos autók építésében szerzett, kamatoztatható egy olyan új stratégia végrehajtásában, amely az AMC autók vásárlóit nagyobb és drágább járművek vásárlásakor is az AMC autók vásárlására ösztönzi. Az 1965-ös modellek voltak az elsők, amelyek már Abernethy kézjegyét viselik. Gyártottak egy hosszabb Ambassador típust és új, nyitható tetejű modelleket a nagyobb típusokhoz. Az év közepén egy új fastback típust is bevezettek Rambler Marlin néven a piacra. Ahelyett, hogy megpróbáltak volna közvetlenül versenyre kelni a Ford új, pony-car kategóriát teremtő autójával, az AMC családi autóit a personal luxury marketingkifejezéssel próbálták eladni. Albernethy működéséhez köthető a Rambler márkanév háttérbe szorítása is. Az 1966-os Marlin és Ambassador már nem viselte a Rambler márkajelzést, hanem "American Motors" termékként marketingelték őket. Az új modelleknek a régiekkel már kevesebb közös alkatrésze volt, ezért drágább is volt őket gyártani. A folyamatos kihívás, hogy megfeleljenek a három nagy gyártó által diktált éves gyakoriságú modellfrissítésnek, igen nagy ráfordításokat kívánt meg. A nagykategóriás és középkategóriás autók piacán a modellfrissítésen átesett autók 1966 őszén jelentek meg. Az autók új stílusa hangos sikert aratott, de Abernethy eredeti ötlete a régi vásárlók megtartására nem működött a gyakorlatban, hanem inkább csak zavartságot okozott a megbízhatósághoz szokott törzsvásárlók körében. Az új Rebel és Ambassador modellek forgalmazását nem sokkal a bevezetésük után abbahagyták. Minőségi problémák léptek fel, és állandó pletykák tárgya volt a cég átvétele is a bizonytalan pénzügyi helyzet miatt. Abernethy-t kirúgták az AMC-től és a vezetés az új CEO, Roy D. Chapin Jr. kezébe került, aki Roy D. Chapin, a Hudson Motors alapítójának a fia volt. Ő azonnal változtatásokat hajtott végre az AMC kínálatában és megpróbálta visszaszerezni az AMC elvesztett piaci részesedését. Chapin első döntése az volt, hogy a Rambler árát 200 dollárral a Volkswagen Bogár ára alá csökkentette. Innovatív marketingmegoldásai közé tartozott a légkondicionáló alapfelszereltséggé tétele az összes 1968-as Ambassador modellben. Ezzel az AMC lett az első autógyártó, amely szériatartozékként kínálta légkondicionálót egy teljes típuspalettán, kiütve ezzel olyan luxusautókat is versenyből, mint a Lincoln, Imperial és Cadillac. Az AMC piacra dobott egy-két érdekes típust a 60-as évek izomautóboomja közepette, amelyek közül leginkább az AMC AMX említésre méltó. Ugyanakkor az AMC Javelin volt a cég belépő modellje a Ford Mustang által megteremtett "pony car" kategória piacán. További bevételekre tettek szert 1968-ban a Kelvinator Appliance eladásaiból. A Rambler márkanév az 1969-es modellév után az amerikai és kanadai piacon teljesen megszűnt, jóllehet továbbra is használatban maradt számos tengerentúli piacon vagy mint a márkanév, vagy pedig mint típusnév. Mexikóban egész 1983-ig használták. 1970-től minden American Motors személyautón az AMC volt a márkanév. Ettől kezdve minden jármű az AMC nevét és az új céglogót viselte. Azonban az "American Motors" és "AMC" név felváltva szerepelt vállalat kommunikációjában egészen a 80-as évekig. Ez a márkanévvel kapcsolatos kérdés csak tovább bonyolódott, amikor a cég négykerék-meghajtású személyautóit kezdetben "American Eagle" néven kezdték reklámozni. Chapin ezenfelül kibővítette az American Motors termékkínálatát 1970-ben, amikor megvásárolta a Kaiser-Jeep Corporationt (korábbi nevén Willys-Overland céget) a Kaiser Industriestól. Ezáltal ugyanis a termékkínálat kibővült az igen jól bevezetett Jeep márkanévvel a kisteherautók és SUV-k piacán, illetve a Kaiser-Jeep nyereséges kormányzati megrendeléseivel - elsősorban a M151 MUTT katonai dzsipekkel és a DJ sorozatú postai dzsipekkel. Az AMC ezzel a nemzetközi kapcsolatait is bővítette. A katonai járművek és speciális járművek az American Motors General Products Division részlegéhez kerültek, amit később AM General néven szerveztek újjá. AMC az 1970-es években 1970-ben az AMC minden személyautóját egyetlen márkanév alatt konszolidált és megjelentette az AMC Hornet típusú kompakt autókat. Az AMC úttörő szerepet játszott a különböző modellek azonos alvázra építésében és abban, hogy az új Hornetet az 1970. április 1-jén piacra dobott AMC Gremlin tervezéséhez is felhasználták. A Gremlinből, ami az első amerikai alsóközépkategóriás (subcompact) autó volt, több mint 670000 darabot adtak el 1970-től 1978-ig. A Hornet vált az AMC legkelendőbb személyautójává a Rambler Classic óta a gyártás 1977-es leállításáig több mint 860000 eladott autóval. Ezeket a sikeres termékbevezetéseket követően az AMC folytatta az új termékek fejlesztését is. Az új középkategóriás AMC Matador váltotta le a Rebelt 1971-ben, amit a névváltás miatt az AMC egy új kampánnyal vezetett be a piacra. 1974-től kezdődően a Matador szedán és kombi változatát is kicsit felfrissítették egy új, szögletesebb orr-résszel. Az elavult kétajtós Matadort, amit "flying brick" - azaz "repülő tégla" - néven is emlegettek a rossz légellenállása miatt, egy finomabb vonalvezetésű és jelentősen áttervezett kétajtós coupéval cserélték le. Sajnos a befektetés nem térült meg az 5 év alatt kevesebb mint 100000 eladott autóval. 1975 után a szedán és a kombi a megszűnt Ambassador helyére lépett a modellpalettán, mint az AMC zászlóshajója. A Nash és az AMC 1927-től egészen 1974-ig gyártotta az Ambassadort. Ez volt a leghosszabban használatban lévő modellnév az AMC történetében. A Matador Coupénak nem sok közös alkatrésze volt a szedánnal, mindössze a felfüggesztés, a hajtáslánc, a kárpitozás és a belső kialakítás bizonyos részei egyeztek meg a két típuson. A szedánok és kombik gyártásához használt eszközök nagyrészt az 1967-es Rambler Rebeltől származtak és már régen megtermelték a fejlesztési költségüket. Azonban az emelkedő olajárakkal az összes nagykategóriás autó eladásai esni kezdtek. 1974 az AMC AM General részlege városi buszokat kezdett gyártani kanadai Winnipegben működő Flyer Industrieszal kötött együttműködés keretében. Ezekből 5212 darabot készítettek a gyártás 1978-as leállításáig. AMC modellek és termékek Kiskategória 1955-1962: Metropolitan* 1970-1978: AMC Gremlin ** 1979-1983: AMC Spirit 1981-1983: AMC Eagle (SX/4 and Kammback) 1983-1987: Renault Alliance based on the Renault 9. 1984-1987: Renault Encore - based on the Renault 11. * - A Metropolitant a Nash kezdte el gyártani 1954-ben. ** - A Gremlin volt a cég első modern alsóközépkategóriás autója. Alsóközépkategória 1955-1956: Nash Rambler/Hudson Rambler 1957: Rambler Six/Rambler Rebel 1958-1969: Rambler American/AMC Rambler 1968-1970: AMC AMX 1968-1974: AMC Javelin 1970-1977: AMC Hornet 1975-1980: AMC Pacer 1978-1983: AMC Concord Crossover 1980-1988: AMC Eagle Középkategória 1958-1960: Rambler Six/Rambler Rebel 1961-1966: Rambler Classic 1958-1964: Rambler Ambassador (1958-1962 also known as "Ambassador by Rambler") 1965-1966: Rambler/AMC Marlin 1967-1970: Rambler/AMC Rebel 1971-1978: AMC Matador Nagykategória 1955-1956: Hudson Wasp 1955-1956: Nash Statesman 1955-1957: Hudson Hornet 1955-1957: Nash Ambassador 1965-1974: Rambler/AMC Ambassador 1967: AMC Marlin 1988-1992: Eagle Premier Gianni Bugno Gianni Bugno (1964. február 14. –) olasz profi kerékpáros. 1990-ben megnyerte a Giro d'Italiá-t, és a világkupát, 91-ben és 92-ben világbajnok lett. Kétszeres Olasz nemzeti bajnok, többszörös Tour de France és Vuelta a España szakaszgyőztes. Philip Kotler Philip Kotler, dr. (Chicago, 1931. május 31. –) amerikai tudós, a Northwestern University Kellogg School of Management iskolájának nemzetközi marketingprofesszora (S.C. Johnson & Son Distinguished Professor of International Marketing). Tanulmányai Mesterfokozatát 1953-ban a Chicagói Egyetemen, PhD-jét 1956-ban a MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) szerezte, közgazdaságtanból. Munkássága 1962-től 1964-ig a Kellogg Graduate School of Management, Northwestern University marketing tanszékén tanársegéd, majd 1965-től 1968-ig docens. 1969 óta egyetemi tanárként dolgozik. A többszörösen kitüntetett marketingprofesszor, 15 könyv szerzője vagy társszerzője. Számos könyve közül a Marketing Management (magyarul: Marketingmenedzsment) 2000-ig kilenc kiadást ért meg. Több műve magyarul is megjelent. Nemcsak írással foglalkozik, nemzetközileg elismert előadó. Amerikában, Európában és Ázsiában egyaránt tart szemináriumokat marketinggel, cégfejlődéssel, gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Az Amerikai Marketing Szövetség tagjai a szakma legnagyobb alkotójának választották. Több vállalat tanácsadójaként is dolgozott: AT&T, Bank of America, General Electric, Honeywell, IBM, Merck. Kitüntetései, elismerései (időrendi sorrendben) díszdoktor: Zürichi Egyetem (1990) Athéni Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Egyetem (1995) Santo Domingói Katolikus Egyetem (1997) DePaul Egyetem (1998) Groupe HEC (1998) Krakkói Közgazdaságtudományi Egyetem (1998) Stockholmi Egyetem (1998) Budapesti Corvinus Egyetem Alpha Kappa Psi-díjas (a Journal of Marketingben megjelent legjobb cikk írójának jutalma; 3 alkalommal is elnyerte a díjat) az Év Vezető Marketinggondolkodója (1975) Paul D. Converse-díj (1978) Stuart Henderson Britt-díj (1983) Kiváló Marketingoktató (1985) Charles Coolidge Parlin nemzeti marketing-díj (1989) Victor Mataja medál (1989) Könyvei (időrendi sorrendben) Philip Kotler - Kevin Lane Keller, Marketing Management , Pearson Education, 2006 (magyarul: Marketingmenedzsment , Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006) Philip Kotler and Nancy Lee, Marketing in the Public Sector: A Roadmap for Improved Performance , Wharton School Publishing, 2006. Philip Kotler and Waldemar Pfoertsch , B2B Brand Management , Springer, 2006. Philip Kotler and Dawn Iacobucci , Kellogg on Marketing , John Wiley & Sons, 2001 Building Global Biobrands: Taking Biotechnology To Market BUS HD9999.B442S56 2003 Marketing Insights From A to Z: 80 Concepts Every Manager Needs to Know BUS HF5415.K63127 2003 Marketing Asian Places: Attracting Investment, Industry, and Tourism to Cities, States and Nations BUS HC415.I53M37 2002 Marketing Professional Services: Forward-thinking Strategies for Boosting Your Business, Your Image, and Your Profits BUS HD8038.A1K67 2002 "Marketing Professional Services: Forward-Thinking Strategies for Boosting Your Business, Your Image, and Your Profits," 2nd Edition, rev. by David H Maister. Consulting to Management Sep 2002. Vol. 13, Iss. 3; p. 57. Social Marketing: Improving the Quality of Life BUS HF5414.K67 20002 (magyarul: Társadalmi marketing ) Marketing Moves: A New Approach to Profits, Growth, and Renewal KC HF5415.K68M3 2002 (magyarul: Marketinglépések ) "Kotler's strategic perspective on the new marketing," rev. by Craig Henry. Strategy & Leadership, 2002. Vol. 30, Iss.4. A Framework for Marketing Management BUS HF5415.13.K636 2001 Marketing Management BUS HF5415.13.K64 2000 Kotler on Marketing: How to Create, Win, and Dominate Markets BUS HF5415.13.K638 1999 (magyarul: Kotler a marketingről . Jönni látni, győzni - a piacon. Park Könyvkiadó, Budapest, 2000.) "Kotler on Marketing: How to Create, Win and Dominate Markets," rev. by A Coskun Samli. Academy of Marketing Science. Journal. Fall 2001. Vol. 29, Iss. 4; pg. 421, 2 pgs (magyarul: Kotler a marketingről: Jönni, látni, győzni - a piacon Park Könyvkiadó, Budapest, 2000) ISBN 963 530 574 5 "Kotler on Marketing," rev. by Carol Kennedy. Director, Jun 1999. Vol. 52, Iss. 11; p. 97 (magyarul: Kotler a marketingről ) "Marketing That Makes Sense," rev. by Michael Obermire. Across the Board, May 1999. Vol. 36, Iss. 5; p. 68 Marketing Management: Analysis, Planning, Implementation, and Control BUS HF5415.13.K64 1998 "Marketing Management," rev. by Tim Ambler. Marketing, Aug 27, 1998. p. 24. Museum Strategy and Marketing: Designing Missions, Building Audiences, Generating Revenue and Resources BUS AM5.K68 1998 (magyarul Múzeumok stratégiája és marketingje ) Managing Change in Museums: Guidance and Experience to Help," rev. by Russell A Cargo, Elizabeth Rosser Cargo. Nonprofit Management and Leadership, Summer 2001. Vol. 11, Iss. 4; p. 499 (5 pages) Marketing: An Introduction BUS HF5415.K625 1997 Standing Room Only: Strategies for Marketing the Performing Arts BUS PN1590.M27K68 1997 (magyarul: Csak állóhely: Az előadó-művészetek marketingstratégiái ) The Marketing of Nations: A Strategic Approach to Building National Wealth BUS HD75.K697 1997 "The Marketing of Nations" rev. by A Coskun Samli. Journal of Macromarketing, Jun 1999. Vol. 19, Iss. 1; p. 84 (magyarul: Nemzetek marketingje ) "The Marketing of Nations" rev. by Johny K Johansson. Journal of Marketing, Jul 1998. Vol. 62, Iss. 3; p. 148 (magyarul: Nemzetek marketingje ) "The Marketing of Nations" A Strategic Approach to Building National Wealth" rev. by Ali Abdulla. Library Journal. Aug 1997. Vol. 122, Iss. 13; pg. 104, 1 pgs (magyarul: Nemzetek marketingje ) Marketing Management: Analysis, Planning, Implementation, and Control BUS HF5415.13.K64 1997 Marketing Management: Analysis, Planning, Implementation, and Control BUS HF5415.13.K64 1995 Marketing Places: Attracting Investment, Industry, and Tourism to Cities, States, and Nations BUS HF5415.K6315 1993 (magyarul: Elosztási csatornák ) Marketing BUS HF5415.K63117 1992 Marketing Models BUS HF5415.13.L52 1992. (magyarul: Marketingmodellek ) Marketing Management: Analysis, Planning, Implementation, and Control BUS HF5415.13.K64 1991 Strategic Marketing for Nonprofit Organizations BUS HF5415.K637 1991 (magyarul: Stratégiai marketing nonprofit szervezetek számára ) Principles of Marketing BUS HF5415.K636 1991 (magyarul: Marketing-alapismeretek ) Marketing Management: Analysis, Planning, Implementation and Control RDL HF5415.13.K64 1989 Social Marketing: Strategies for Changing Public Behavior BUS HF5415.122.K68 1989 Marketing Essentials BUS HF5415.K63117 1985 The New Competition BUS HF5415.12.J3K68 1985 (magyarul: Az új verseny ) Marketing Management: Analysis, Planning, and Control RDL HF5415.13.K64 1985 Strategic Marketing for Educational Institutions BUS LB2806.K67 1985 (magyarul: Stratégiai marketing oktatási intézmények részére ) Marketing Professional Services BUS HD8038.A1K67 1984 (magyarul: Szakszolgáltatások marketingje ) Marketing for Nonprofit Organizations BRES HF5415.K87 1982 (magyarul: Marketing nonprofit szervezetek számára ) Marketing Management: Analysis, Planning, and Control RDL HF5415.13.K64 1981 Principles of Marketing BUS HF5415.K636 1980 Marketing management and Strategy = Formerly Readings in Marketing Management: A Reader BUS HF5415.13.M3524 1980 Marketing Management: Analysis, Planning, and Control RDL HF5415.13.K64 1980 Marketing Management: Analysis, Planning, and Control RDL HF5415.13.K64 1979 Marketing Management: Analysis, Planning, and Control RDL HF5415.13.K64 1976 Simulation in Social and Administrative Science: Overviews and Case-examples DBW H61.G83 1972 Marketing Management; Analysis, Planning, and Control BUS HF5415.13.K64 1972 Readings in Marketing Management BUS HF5415.13.K65 1972 Creating Social Change DBW HM101.Z28 1972 Marketing Decision Making: A Model Building Approach BUS HF5415.K63 1971 Marketing and the Computer RDL HF5415.13.C33 1970 Marketing Management: Analysis, Planning, and Control BUS HF5415.1.K67 1967 Koszmosz–333 A Koszmosz–333 (17F116) (oroszul: Космос 333) a Koszmosz műhold a szovjet harmadik generációs műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Harmadik generációs Zenyit–4MK (oroszul: Зенит-4MK) fotó felderítő műhold. Küldetés 1969 – 1982 között, az orbitális rendszert alacsonyabb pályára helyezték, hogy az alkalmazott kamerák (fényképezőgépek) felbontóképességét maximálisan, élességét nagy minőségben biztosítsák. Fényképeit a katonai meteorológiai előrejelzéseknél is alkalmazták. Jellemzői Tervezett és épített a Központi Speciális Tervező Iroda (Центральное специализированное конструкторское бюро – ЦСКБ/CSKB). Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны – MO). Megnevezései: Koszmosz–333; Космос 333; COSPAR: 1970-030A. Kódszáma: 4373. 1970. április 15-én Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–133 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) hordozórakéta segítségével indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 213 kilométer, az apogeuma 231 kilométer volt. Ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a fotó felderítő kamerákat és az üzemeltetéshez szükséges telemetriai eszközöket. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Tömege 6300, visszatérő modul súlya 3100kilogramm. A motorblokk manőverező képességgel rendelkezett. A stabilizálást nitrogén hajtású gázfúvókák segítették. A kamerák felbontó képessége 1 méter. Pályasíkja mentés műszereivel vizsgálta a jelen lévő töltött részecskéket. Pályasíkja lehetővé tette, hogy felvételeivel az északi-tenger jéghelyzetéről is adott adatokat, elősegítve a hajózhatóságot. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama maximum 24 nap. 1970. április 28-án 13 nap (0,03 év) után földi parancsra a fotókapszula belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon (elfogó repülőgép segítségével) visszatért a Földre. Saint-Céols Saint-Céols település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 15 fő (2015). Saint-Céols Aubinges, Humbligny, Montigny, Morogues és Rians községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Keylor Navas Keylor Antonio Navas Gamboa (San Isidro, 1986. december 15. –) Costa Rica-i válogatott labdarúgó, jelenleg a Real Madrid kapusa. Pályafutása Pályafutását a Saprissa csapatában kezdte, ahol hamar feltűnt tehetsége, gyakran kivédte az ellenfelek "szemét" is. Így került az egykor Diego Costát is foglalkoztató Albacetebe. Egy év után, 2012-ben igazolt a feltörekvő Levantéba. Klubjában egyszerű kezdő kapus volt, miközben hazája válogatottját kijuttatta a 2014-es brazíliai labdarúgó-világbajnokságra. Itt Costa Rica a legjobb 8 csapat közé jutott, Keylor lett a torna egyik legjobb kapusa. Bombaigazolásként 7 000 000 ₤-ért szerződött a Real Madridba. Itt többnyire csere volt, amíg Iker Casillas 2015 nyarán eligazolt a csapattól. Ezután átvette a "karmesteri pálcát", és minden mérkőzésen kezdő. A 2015/16-os UEFA-bajnokok ligája csoportköréből 4 meccs után továbbjutottak. A 2016/17-es bajnokságban a Real Madrid első lett, a 2016/17-es Bajnokok Ligája kiírást pedig megnyerték. Sikerei, díjai Saprissa: CONCACAF-bajnokok ligája (1): 2005 Costa Rica-i bajnok (6): 2005–06, 2006–07, 2007 (Apertura), 2008 (Clausura), 2008 (Apertura), 2010 (Clausura) Spanyol bajnok (1): 2016–17 UEFA-bajnokok ligája (3): 2015–16 , 2016–17 , 2017–18 UEFA-szuperkupa (2): 2014 , 2017 FIFA-klubvilágbajnokság (3): 2014 , 2016 , 2017 Egyéni UEFA-bajnokok ligája:az idény legjobb kapusa-díj : 2018 Statisztika Klub 2018. május 12-én lett frissítve. A válogatottban 2017. október 7-én lett frissítve. Zehnacker Zehnacker település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 248 fő (2015). Zehnacker Hohengœft, Crastatt, Jetterswiller, Knœrsheim és Rangen községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rabiu Afolabi Rabiu Afolabi (Osogbo, Nigéria, 1980. április 18.) nigériai labdarúgó, aki jelenleg a Red Bull Salzburgban játszik hátvédként. Pályafutása Afolabi a NEPA Lagos csapatában kezdte pályafutását 1997-ben. Még ebben az évben leigazolta a belga Standard Liège. Eleinte nem tudott bekerülni a csapatba, ezért a 2000/01-es szezont kölcsönben a Napolinál töltötte. Ott egyetlen mérkőzésen sem kapott lehetőséget, de visszatérése után fontos tagja lett a Standard Liège-nek. 2003-ban az Austria Wien játékosa lett, ahol két évet töltött el, mielőtt a Sochaux-hoz szerződött volna. A 2008/09-es idény végén ingyen igazolt a Red Bull Salzburghoz. Válogatott Afolabi részt vett az 1999-es ifjúsági világbajnokságon, ahol ő volt Nigéria csapatkapitánya. 2000. június 17-én, egy Sierra Leone elleni vb-selejtezőn. Ott volt a 2002-es világbajnokságon és behívót kapott a 2010-es tornára is. West Ham állomás A West Ham a londoni metró és a DLR egyik állomása a 2-es és 3-as zóna határán, a District line, a Hammersmith & City line és a Jubilee line érinti. Története Az állomást 1901. február 1-jén adták át, a District line 1902 óta használja. 1936-tól a Hammersmith & City line is érinti. 1999. május 14-én átadták a Jubilee line állomását is. 2011. augusztus 31-étől a DLR is érinti. Großolbersdorf Großolbersdorf település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: Naso thynnoides A Naso thynnoides a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a doktorhalfélék (Acanthuridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Naso thynnoides az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati felén fordul elő. Kelet-Afrikától kezdve egészen a Tuamotu-szigetekig sokfelé megtalálható. Elterjedésének az északi határát a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek, míg déli határait a Salamon-szigetek és a Nagy-korallzátony képezik. Megjelenése Ez a halfaj általában 25-35 centiméter hosszú, de 40 centiméteresre is megnőhet. A hátúszóján 4 tüske és 28-30 sugár, míg a farok alatti úszóján 2 tüske és 27-29 sugár ül. A hosszúkás teste ovális alakú. A faroktő két oldalán egy-egy kiemelkedő lemezke látható. A felnőtt példánynál nem fejlődik ki a „szarv”. A háti rész és a hasi rész majdnem egyforma kiemelkedésű; tehát a hal nem púpos, mint egyes rokonai. Életmódja Trópusi és tengeri hal, amely a korallzátonyokon él. 2-40 méteres mélységek között található meg, azonban általában 10 méter mélyen tartózkodik. A 22-24 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Magányosan vagy nagy rajokban úszik a vízalatti sziklafalak mellett; de olykor a nyílt tengerre is kiúszik. Tápláléka a zooplankton és az algák. Időnként felkeresi a Labroides-fajokat, hogy azok szabadítsák meg az élősködőktől. Felhasználása A Naso thynnoidest ipari mértékben halásszák. A városi akváriumok is szívesen tartják. Gianni Versace Gianni Versace (Reggio Calabria, 1946. december 2. – Miami Beach, 1997. július 15.) olasz divat- és jelmeztervező volt. Munkájára hatással volt Andy Warhol, az ókori római és görög művészet, valamint a modern absztrakt művészet; a XX. század második felének egyik legszínesebb és legtehetségesebb divattervezőjének tekintik. Gianni alapította a híres Versace márkát. Az első butikot Milánóban nyitotta 1978-ban, ami hamar nagy népszerűségre tett szert. Ma a Versace egyike a világ vezető divatházainak. A Versace Group luxus-ruhakölteményeket, kiegészítőket, parfümöt, kozmetikumokat és bútorokat tervez és árul különféle márkanevek alatt. Pályafutása Kezdetek Gianni Versace Reggio di Calabriában, Olaszországban született és ott is nőtt fel bátyjával, Santóval, húgával, Donatellával, apjukkal és varrónő anyjukkal. Nővére, Tina 12 éves korában meghalt egy rosszul kezelt tetanuszfertőzés miatt. Gianni egész kicsi volt még, amikor elkezdett beletanulni a divatszakmába, miközben édesanyjának segített drágaköveket és aranyszálat keresni a hímzésekhez. Később építészetet tanult, majd 25 évesen Milánóba költözött, hogy a divatszakmában kezdjen dolgozni. A hetvenes évek közepén kötött modelljei hívták fel rá a Genny and Callaghan házak fejvadászainak figyelmét, akik megkérték, hogy tervezzen nekik bőr- és velúr kiegészítőket. A sikeren felbuzdulva néhány évvel később saját női kollekciót mutatott be a Milánói Palazzo della Permanente múzeumban, amit abban az évben egy férfikollekció is követett. Magánélete Gianni Versace és Antonio D'Amico modell 1982-ben találkoztak. 11 éves kapcsolatuk Gianni korai halálával ért véget. Mindeközben Antonio a Versace sportuházat egyik tervezőjeként dolgozott. Gianni végrendeletében egész életre szóló havi 50 millió lírát (kb 26 ezer dollárt) hagyott Antonióra, valamint azt a jogot, hogy bármelyik olaszországi vagy amerikai házában lakjon. D'Amicónak ma saját divatcége van. Halála Gianni Versace épp egyik szokásos reggeli sétájáról tért vissza Miami Beach-i villájához 1997 nyarán, amikor lelőtték. Gyilkosa, az ámokfutó pszichopata és homoszexuális Andrew Cunanan, röviddel ezután öngyilkos lett. A rendőrségi jelentés szerint ugyanazzal a fegyverrel ölte meg magát, ami Versace halálát okozta. Hamvait a Comói-tóba szórták, amely mellett gyönyörű villája is volt. 1997 szeptemberében Versace bátyja, Santo és Jorge Saud lettek a Versace cég igazgatói. Gianni húga, Donatella Versace lett a stílusigazgató. Elton John 1997-es The Big Picture című albumát Versacénak ajánlotta. Végrendeletében Gianni Versace divatbirodalmának 50%-át unokahúgára, Allegra Versacéra, Donatella Versace lányára hagyta. Ez azt jelenti, hogy amikor 2004-ben 18 éves lett, Allegra körülbelül félmilliárd dollárral lett gazdagabb, és az övé a végső szó a céget érintő minden fontos döntésben. Filmek Jelmeztervező Ballet for Life (1997) Dredd bíró (1995) Shakespeare Shorts (1996, tv-sorozat) Showgirls (1995) Kika (1993) Vacanze di Natale (1991) Csin csin ( 1991) As Long as It's Love (1989) Miami Vice (1989, tv-sorozat) Színész Catwalk (1996) Spiceworld (1997) - a jeleneteit később törölték a premiert megelőző halála miatt Felix Scheffler Felix Scheffler (Hamburg, 1915. február 9. – Rostock, 1986. március 13.) német politikus. A Wehrmacht tagjaként harcolt a második világháborúban, majd az NDK haditengerészetének lett az első vezetője 1956-ban. Elnyerte a Hazafias Arany Érdemrendet. West Midlands West Midlands vagy másképp: Nyugat-Közép-Anglia egyike Anglia régióinak. Felosztása A közigazgatási székhely Birmingham (a térképen 7a). Smoljanci Smoljanci (olaszul: Smogliani) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Svetvinčenathoz tartozik. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 29 km-re északra, községközpontjától 3 km-re nyugatra, az A9-es autópálya és a Póla-Divača vasútvonal mellett fekszik. A település magját kőből épített egyemeletes, magas falakkal körülvett házak sora alkotja. Közepén található a 18. századi Gyógyító Boldogaaszony templom. Története A település a 16. században népesült be, amikor a velenceiek Dalmáciáól a török elől menekülő horvátokat telepítettek ide. A svetvinčenati plébániához tartozott. Temploma a 18. században, vasútállomása a 19. század végén épült. A falunak 1857-ben 450, 1910-ben 327 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszországhoz került. Az Isztria az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A II. világháború után Jugoszlávia, majd Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 195 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, főként szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Nevezetességei A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma a 18. században épült, 1965-ben megújították. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú, homlokzata felett nyitott fülkés harangtornnyal. Egyszerű kis oltárán a gyermakét karján tartó Szűz Mária szobra áll. A Svetvinčenat felé vezető út mellett állt a Szent Bereck templom, melyet 1786-ban leromboltak. Vidulini nevű településrésze közelében állt Szent Miklós templom és a szomszédos Salambati végén állt Szent Mátyás templom egyaránt romokban van. Sidney Pullen Sidney Pullen (Southampton, 1895. július 4. –Brazília, Rio de Janeiro, 1950.) angol labdarúgó csatár, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, edző. Pályafutása Labdarúgóként Édesapját Brazíliába szólította munkája. Labdarúgóként 1910–1914 között a Paissandu Atlético Clube játékosa. 1912-ben, 17 évesen klubjával megnyerték a Campeonato Carioca kupát. Amikor klubja megszűnt, átigazolt a CR Flamengo egyesületbe csapatkapitány, ahol 1915–1925 között csatárként (116 mérkőzésen 41 gólt rúgott). Klubjával 5 alkalommal megnyerte a Campeonato Carioca kupát. 1916–1917 között egyetlen külföldiként, az 1916-os Copa América nemzetközi labdarúgó tornán 3 alkalommal szerepelt a Brazil labdarúgó-válogatottban, két alkalommal a Dublin FC Montevideo és Sportivo Barracas Buenos Aires felkészülési mérkőzésen. Az első világháborúban harcolt az Angol hadsereg kötelékében. 1925-től a klub edzőjeként tevékenykedett. Nemzeti játékvezetés A kor követelményeinek megfelelően játékvezetői vizsgát nem kellett tennie. Angol labdarúgó létére, nála elfogadták a játékszabályok ismeretét. A Brazil labdarúgó-szövetség kérésére vezetett, bemutató (felkészülési) jellegű mérkőzéseket. Nemzetközi játékvezetés Az első Copa América labdarúgó tornát Argentína függetlenségének 100. évfordulója alkalmából rendezték. A rendezőknek nem állt rendelkezésére olyan Dél-amerikai nemzetközi játékvezetői csoport, amely játékvezetőket tudott volna biztosítani, ezért a részvevők közül kértek fel sportvezetőket, sportolókat játékvezetőnek. A torna idején megalakult COMNEBOL. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Copa América Argentína rendezte az első, az 1916-os Copa América nemzetközi tornát, ahol a rendezők felkérték, hogy vezessen mérkőzést. A Brazil labdarúgó-válogatott tagjaként játszott mind a három mérkőzésen. A négy részt vevő válogatott egy csoportban körmérkőzés formában játszott. 3D nyomtató A 3D nyomtató egy olyan eszköz, ami háromdimenziós tárgyakat képes alkotni digitális modellekből. Jelenlegi fő alkalmazásterülete a gyors prototípuskészítés és a hobbi szintű használat, de a technológia fejlődésével az ipari és orvosi alkalmazásra is lehetőség nyílhat. A 3D nyomtató additív gyártási eljárás, vagyis vékony rétegek lerakásával készít tárgyakat szemben a hagyományos megmunkálással, melynek során egy nagyobb nyers darabból választják le a felesleges anyagot és a megmaradó rész lesz a kész termék. Amióta a 3D nyomtatás előtérbe került, az additív gyártás ellentétjeként a hagyományos eljárást szubtraktív gyártásnak is szokták nevezni. A 3D nyomtatás egyike a 21. század forradalmian új technológiáinak, az utóbbi időben rohamosan növekszik az eladott nyomtatók száma és áruk meredeken csökken. A hackerkultúrában a technológia rendkívül népszerű, ennek fejlődésétől várják a szabad szoftverek logikájának kiterjesztését a fizikai gyártási folyamatokra. Számos projekt igyekszik elérhető árú, általánosan használható, nyílt forráskódú és tervrajzú 3D nyomtatót előállítani, például a Fab@Home vagy a RepRap Project. Története A 3D nyomtatás első példái az 1980-as években bukkantak fel, ekkor nagy és drága gépek készültek, melyek felhasználási lehetőségei igen korlátozottak voltak. Az SLA rendszert Dr. Carl Deckard fejlesztette és szabadalmaztatta a University of Texas Austinban az 1980-as évek közepén a DARPA támogatásával. R. F. Housholder már 1979-ben egy hasonló rendszert szabadalmaztatott, de ennek nem lett gyakorlati alkalmazása. A "3D nyomtatás" fogalom az MIT-ből ered 1995-ben, amikor két doktorandusz, Jim Bredt és Tim Anderson egy tintasugaras nyomtatót úgy alakított át, hogy ne tintát fecskendezzen papírra, hanem olvasszon egymásra rétegeket térbeli objektumok elérése céljából. A szabadalmazott eljárás vezetett a két feltaláló által alapított Z Corporation és az ExOne születéséhez. Chuck Hull szabadalma 1987-ben kelt. A szálhúzáson alapuló (FDM, Fused deposition modeling) módszert az 1980-as évek végén fejlesztették ki és 1990-re készítettek ennek alapján piacképes gyártmányt. Alapelvek 3D számítógépes modellek Az additív gyártási eljárást megelőzi digitális modell készítése. Ezt egy számítógéppel segített tervező (CAD) vagy egy 3D modellező szoftver segítségével lehet felépíteni. Meglévő testről 3D szkenner segítségével is készíthető digitális modell. A leggyakoribb adatformátum a CAD szoftver és a 3D printer között az STL (Standard Tessellation Language / STereoLithography) fájl, mely a térbeli test felületét apró közelítő háromszögekre bontva tárolja. Minél kisebbek a háromszögek, annál pontosabb a közelítés. Kevésbé általános a VRML formátumú fájlok használata, melynek előnye az volt, hogy ez a formátum nem csak a geometriai formát, hanem a színeket is tartalmaz. Olyan nyomtatók esetén, mely egyszerre több nyersanyaggal képes dolgozni, a színek alapján szétválasztható, hogy melyik szín, melyik nyersanyaggal legyen nyomtatva. A többféle nyersanyag használatának lényege, hogy a túllógó felületek alátámasztására nyomtatott elemek ezáltal feloldható anyagból is készülhetnek, mely megkönnyíti az utómunkálatokat. A másik alkalmazási lehetősége, az csak és kizárólag dekorációs célból valóban több színű modell nyomtatása. Azonban a 3D nyomtatást támogató szoftverek fejlődésével a VRML formátumú fájlok használata háttérbe szorult. A 3D-s modellek létrehozására leggyakrabban használt szoftverek: FreeCAD OpenSCAD TinkerCAD DesignSpark Fusion 360 SketchUp Szeletelő program A szeletelő program állítja elő a nyomtatási fájlt. A beolvasott 3D-s modellt rétegekre szeleteli, és legenerálja a hozzájuk tartozó szerszámpályát. A kimenete általában a CNC gépeknél bevált G-Code. Néhány nyomtató gyártó saját formátumot használ, ezek egyedi szeletelő programot mellékelnek a nyomtató mellé. A szabad szoftver, szabad hardver alapú nyomtatók kompatibilisek a legtöbb szeletelő programmal, mint például a Slic3r és a Repetier. A szeletelő programban történnek a technológiai és nyomtatási beállítások. Itt lehet kiválasztani, hogy milyen technológiát használva akarjuk kinyomtatni a modellt. Akarunk-e alapot, illetve alátámasztásokat adni a modellhez. Akarjuk-e menet közben tisztítani a nyomtatófejet. A nyomtatási alap hőmérséklete, a nyomtatás hőmérséklete és sebessége. A modell hűtése, várakozási idő két réteg nyomtatása között… és még sok paraméter lehet beállítani. Nyomtatás Nyomtatáskor a gép beolvassa a modell adatait és sorban egymásra illeszkedő rétegeket képez folyadékból, porból vagy sík lemezekből, ilyenformán fokozatosan felépíti a modellt a metszetekből. Ezeket a rétegeket, melyek alakra és vastagságra megegyeznek a virtuális modell metszeteivel, egymáshoz köti vagy automatikusan egymáshoz tapadnak. Ennek a módszernek legnagyobb előnye, hogy majdnem minden formát vagy geometriai testet elő tud állítani. A nyomtató felbontását a rétegek vastagsága és a réteg síkjában a szokásos dpi-ben vagy mikrométerben (μm) adják meg. A szokásos rétegvastagság körülbelül 100 μm (0,1 mm), de vannak olyan nyomtatók, melyek 16 μm vastag rétegeket képeznek. A réteg síkjában a felbontás a lézernyomtatókéhoz hasonló. A részecskék (3D "pontok") átmérője mintegy 50-100 μm (0,05-0,1 mm) A mai technológiákkal egy modell kinyomtatása néhány perctől néhány óráig tart az alkalmazott módszer, valamint a test méretétől és bonyolultságától függően. A hagyományos gyártási eljárások (például a fröccsöntés) polimer alkatrészek tömeggyártása esetén általában olcsóbbak, de kis darabszám esetén az additív gyártás a gyorsabb, a rugalmasabb és az olcsóbb. A 3D nyomtatók lehetővé teszik termékfejlesztő csoportok számára, hogy asztali méretű nyomtatókkal tudjanak alkatrészeket és koncepcionális modelleket készíteni. Készremunkálás A nyomtató felbontása több alkalmazás esetén elegendő pontosságú felületet hozhat létre, ha azonban ennél pontosabb alakra van szükség, a modellt a felbontásnak megfelelő ráhagyással kell kinyomtatni, majd a felesleges anyagot hagyományos szubtraktív technológiával kell eltávolítani. Néhány additív gyártási technológia kétféle anyagot használ fel az alkatrészek előállításához. Az első anyag képezi majd az alkatrészt, a másik a nyomtatás alatt egyes részek alátámasztására szolgál csupán. A támasztó anyagot az eljárás befejezése után leolvaszthatják vagy leoldhatják oldószerrel vagy vízzel. Kaprolaktám A kaprolaktám, vagy pontosabban ε-kaprolaktám a laktámok közé tartozó szerves vegyület. A laktámok az amino-karbonsavak gyűrűs, belső amidjai. A kaprolaktám az ε-amino-kapronsav laktámja. Színtelen, kristályos, higroszkópos vegyület, jól oldódik vízben és bizonyos szerves oldószerekben (alkoholban, éterben). A ciklohexanon oximjának (ciklohexanan-oxim) Beckmann-átrendeződésekor képződik. Fontos műanyagipari alapanyag, poliamidokat készítenek belőle, amiket műszálak készítésekor alkalmaznak. A név a latin caper (kecskebak; izzadt hónaljszag) és lac (tej) szó összetételéből származik. Kémiai tulajdonságai A kaprolaktám lúgos hidrolízisekor ε-amino-kapronsav képződik, ez a reakció ennek a vegyületnek a legcélszerűbb előállítási módja. Az ε-amino-kapronsav a legegyszerűbb ε-aminosav. + H2O Előállítása Az ε-kaprolaktám egyik legfontosabb gyártásmódja a ciklohexanon oximjából indul ki. (A ciklohexanon-oxim ciklohexanonból állítható elő a hidroxil-amin kloridjával vagy hidrogénszulfátjával.) A ciklohexanon-oximból Beckmann-átrendeződés során képződik kaprolaktám. Ez a reakció tömény kénsav hatására játszódik le. Felhasználása A kaprolaktám fontos műanyagipari alapanyag. A poliaddíciójával poliamid típusú műanyagot (poliamid 6, nylon 6) gyártanak. A poliaddíció levegőtől elzártan megy végbe, nyomás alatt. A folyamat úgy kezdődik, hogy egy kaprolaktám-molekula vízzel reagál, a gyűrűje felnyílik (hidrolízis). Az ekkor képződő ε-amino-kapronsav újabb kaprolaktám-molekulával reagálhat. Felnyitja annak gyűrűjét és így egy dimer képződik. A dimer is reakcióba léphet egy kaprolaktámmolekulával, ekkor trimer jön létre, és így tovább. Recques-sur-Course Recques-sur-Course település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 288 fő (2015). Recques-sur-Course Inxent, Estréelles, Attin, Bréxent-Énocq, Longvilliers és Montcavrel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Krywe Krywe (ukrán nyelven: Гільське) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczady járásban, Gmina Lutowiska község közigazgatási területén fekvő település. Beniowa a lengyel-ukrán határhoz közel található. Lutowiskától közel 13 kilométernyire nyugatra található, a járási központtól, Ustrzyki Dolnétól 22 kilométerre délre fekszik és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 95 kilométernyire délkeletre található. Gairo (Olaszország) Gairo település Olaszországban, Szardínia régióban, Ogliastra megyében. Lakosainak száma 1445 fő (2017. január 1.). Gairo Cardedu, Jerzu, Osini, Tertenia, Ussassai, Arzana, Lanusei, Seui és Ulassai községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1770-es évek Évszázadok: 17. század · 18. század · 19. század Évtizedek: 1720-as évek · 1730-as évek · 1740-es évek · 1750-es évek · 1760-as évek · 1770-es évek · 1780-as évek · 1790-es évek · 1800-as évek · 1810-es évek · 1820-as évek Évek: 1770 · 1771 · 1772 · 1773 · 1774 · 1775 · 1776 · 1777 · 1778 · 1779 Kárász Judit (fotóművész) Kárász Judit (Szeged, 1912. május 21. – Budapest, 1977. május 30.) fotóművész. Élete 1930-ban az Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban érettségizett. Utána Párizsban az École de la Photographie-ban tanult egy évet, majd majd 1931–32 között a dessaui Bauhaus növendéke lett. 1932-től tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, a Szeged környéki tanyavilágban is fényképezett. 1932-1935 között a DEPHOT ügynökség fotólaborjának dolgozott Németországban. 1935-től tíz éven keresztül Dániában, Bornholm szigetén, egy művészbarátja tanyáján kétkezi munkát végzett. 1949-ben tért vissza Magyarországra, ahol múzeumi fényképészként dolgozott. 1977-ben Budapesten öngyilkosságot követett el. Munkássága A szakma többnyire a szociofotó egyik úttörőjeként tartja számon, különösen ha korai, Szegeden és környékén a szegedi fiatalok szellemi műhelyének hatására készült felvételeit, vagy a háború előtti Berlin ipari tájainak, munkáséletének érzékeny képi dokumentumait rakjuk egymás mellé. Fotográfiáin valójában a kísérleti- és szociofotós gondolkodás és a Bauhaus-os konstruktivista látásmód egyaránt érvényesült. David Hellebuyck David Hellebuyck (Nantua, 1979. május 12. –) francia labdarúgó-középpályás. Forrás David Hellebuyck adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Sebestyén András (színművész) Sebestyén András (1963. április 29. –) magyar színész. Pályája A Színművészeti Főiskolán végzett 1980-ban. Egy ideig Ausztriában dolgozott filmforgalmazóként, ezután hazatért Magyarországra és szinkronszínészként kezdett dolgozni. Színházi szerepeiből Száraz György : Megoldás (Mezítlábas férfi) Ördögh Szilveszter : Koponyák hegye (Első katona) Filmjei Eszmélet ( 1989 ) Mephisto ( 1981 ) Zenés TV színház ( 1981 ) Vízipók-csodapók ( 1981 ) A nagyenyedi két fűzfa ( 1979 ) Csudafalva Csudafalva (Ciudanovița), település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Oraviczabányától északkeletre, Gorony és Dicsény közt fekvő település. Története Csudafalva nevét 1459-ben említette először oklevél Chwdafalwa néven. 1538-ban pr. Chudanovycza, 1690-1700 között Csudanovecz, 1737-ben Tchudanovitz, 1808-ban Csudanovecz, 1913-ban Csudafalva néven írták. A települést Cseri vára tartozékának írták. Mátyás király Csudafalvát a Kanizsaiaknak adományozta. 1910-ben 648 lakosából 19 magyar, 7 német, 602 román volt. Ebből 22 római katolikus, 623 görögkeleti ortodox volt. A 20. század elején Krassó-Szörény vármegye Oraviczabányai járásához tartozott. Az 1960-as évek körül a falu határában és környékén uránbányászat folyt. Zújar Zújar település Spanyolországban, Granada tartományban. Zújar Cortes de Baza, Baza, Freila, Cuevas del Campo és Pozo Alcón községekkel határos. Lakosainak száma 2612 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Denis-des-Coudrais Saint-Denis-des-Coudrais település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 122 fő (2015). Saint-Denis-des-Coudrais Saint-Georges-du-Rosay, Tuffé-Val-de-la-Chéronne, Boëssé-le-Sec, Bonnétable, La Bosse és Prévelles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szentimrefalva Szentimrefalva község Veszprém megyében, a Sümegi járásban. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,1%-a magyarnak, 1,5% németnek, 0,5% cigánynak mondta magát (14,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77,6%, református 2%, felekezeten kívüli 5% (15,4% nem nyilatkozott). Hegyeskalapú galóca A hegyeskalapú galóca vagy kúposkalapú galóca (Amanita virosa) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjébe, ezen belül a galócafélék (Amanitaceae) családjába tartozó faj. Megjelenése A kalap átmérője 3-7, néha 10 centiméter, jellegzetes kúp alakját többnyire később is megtartja. Idős korban néha laposan boltozatos vagy kiterülő, fehér, halvány krémszínű árnyalattal, felülete nedvesség esetén ragadós, szárazon tompa fényű. A lemezek a tönktől többé-kevésbé távol és sűrűn állnak, fehér színűek. A tönk hosszúsága elérheti a 15 centimétert, 1-1,5 centiméter vastag, fehér, gyakran görbült, karcsú, törékeny, rostos felületű. Gallérja lelógó, bőrszerű és múlékony. A tönk alját laza, sokszor rásimuló bocskor takarja. A gumós alapi rész a nyitott bocskorral együtt általában mélyen a földfelszín alatt helyezkedik el. A gomba húsa fehér, lágy és enyhén kellemetlen szagú. A spórapor fehér színű. Élőhelye A hegyeskalapú galóca magasabb hegységekben fenyvesekben, ritkán lomberdőkben is általánosan elterjedt. Júniustól szeptemberig, néha októberig terem. Mérgezése A hegyeskalapú galóca a gyilkos galócához hasonlóan halálosan mérgező. Forrás Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6 Mairie d’Aubervilliers (metróállomás) A Mairie d’Aubervilliers egy építés alatt álló metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 12-es metróvonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 12-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Augustin Challamel Jean Baptiste Marius Augustin Challamel (Párizs, 1818. március 18. – 1892. április 25.) francia történetíró. Kereskedelmi pályára lépett, de attól megválva a jogra adta magát. 1840-ben ügyvéd lett. Nemsokára azonban egészen az irodalomnak, különösen a történetírásnak élt és 1844-ben alkalmazást kapott a St. Genevieve könyvtárban. Művei Histoire-Musée de la République francaise stb. (1841, 2 kötet; 3. kiad. 1858) Saint-Vincent de Paul (1841, 3. kiad. 1856) Les Francais sous la Révolution (1843) Isabelle Farnese (1851, 2 kötet) Madame du Maine, ou les légitimes et légitimés (1851 és 53) Histoire populaire de la France, de la Révolution, de Napoléon, de Paris (1851, 4 rész, Bellangé rajzaival) Histoire anecdotique de la Fronde (1860) Histoire du Piémont et de la maison de Savoie (1860) Histoire populaire des papes (2. kiad. 1861) La régence galante (1861) Le roman de la plage (1863) Mémoires du peuple francais (1865-73, 8 kötet) Histoire de la mode en France (1874) La France et les Francais a travers les siecles (1883, 2 kötet) Précis d'histoire de France (1883) Souvenirs d'un hugol âtre (1885) Röntgensugárzás A röntgensugárzás nagyenergiájú elektromágneses sugárzás, amelynek hullámhossza a néhányszor 10 nanométer és a néhányszor 10 pikométer közé esik. A határok nem szigorúak, de ennek megfelelően a frekvenciája nagyjából (30 PHz és 30 EHz (30·1015 Hz és 30·1018 Hz) közötti. Legfontosabb felhasználási területei az orvostudomány és a kristálytan. Mivel a röntgensugárzásban terjedő röntgenfoton energiája nagyjából 0,1 keV és 1 MeV között lehet, ezért ionizáló sugárzás, azaz élettanilag veszélyes. Fizikája A röntgensugárzás hosszabb hullámhosszú (így kisebb energiájú) része az elektromágneses spektrumban az ultraibolya sugárzáshoz csatlakozik, ezt nevezzük lágy röntgensugárzásnak. A rövidebb hullámhosszú (nagyobb energiájú) - kemény röntgensugárzásnak nevezett - tartomány a gamma-sugárzással szomszédos, részben át is fed azzal. Ezért az utóbbi kettőt nem is a hullámhosszuk, hanem a keletkezésük mögött álló fizikai folyamatok alapján különböztetjük meg. A gamma-sugárzás atommag átalakulások során jön létre, a röntgensugárzást ellenben nagyenergiájú elektronfolyamatok (nagy sebességre felgyorsított elektronok és egy anyagi közeg kölcsönhatása) hozzák létre. A megfigyelt röntgenszínképek hullámhossza 0,016 nm és 66 nm közötti, nagyon széles tartomány, mintegy 12 oktáv. Röntgensugárzás mesterséges előállítása A röntgensugárzás mesterséges előállításához használt eszköz a röntgencső. A légritkított térben lévő elektródákra nagyfeszültséget kapcsolva, a katódból kilépő elektronok az anód felé gyorsulnak, majd a magas olvadáspontú fémből (gyakran volfrám) készült anódba becsapódva jön létre a röntgensugárzás. A keletkezésért felelős kétféle fizikai folyamatnak megfelelően a sugárzás spektruma is kétféle jelleget mutat. További részletek a röntgencső szócikkben. Fajtái keletkezés szerint A széles, folytonos spektrum a fékezési sugárzásból, a vonalszerű spektrum a karakterisztikus sugárzásból származik. A fékezési sugárzást a nagy rendszámú atommagok erős elektromos terén szóródó elektronok hozzák létre. A lefékeződés során az elektronok energiájuk kis részét röntgenfotonok formájában kisugározzák, az energia másik része pedig hővé alakul. A sugárzás spektruma folytonos, a rövid hullámhosszú oldalon éles határral. A karakterisztikus sugárzás úgy jön létre, hogy az anódba becsapódó elég nagy energiájú elektron képes az atom egy az atommaghoz közeli, belső elektronhéjon lévő elektronját kiütni. Az így megüresedő energiaszintű állapotra aztán egy magasabb energiájú elektron kerül, és az átmenet során az energiakülönbségnek megfelelő röntgenfoton emittálódik. Spektruma vonalas, a vonalak helyzete az adott atomra jellemző. Alkalmazása Orvostudomány A röntgensugárzást leginkább az orvoslásban, azon belül a diagnosztikában és a terápiában használják. Az orvosi diagnosztikában használt sugárzás erőssége 20 - 200 keV közötti energiájú, míg a terápiás sugárzás erőssége akár néhány MeV is lehet, ennek előállítására már gyorsítókat használnak. A röntgensugarak biológiai hatása - gondos adagolás és ellenőrzés esetén - sok betegség gyógyításánál előnyösen alkalmazható (röntgenterápia, pl. rosszindulatú daganatos és rákos megbetegedéseknél). Nagyrendszámú atomok azonosítása A karakterisztikus röntgensugárzáskor az adott anyagi minőségű atomra jellemző színkép alapján meghatározhatók ismeretlen nagyobb rendszámú atomok. Ugyanezen módszer segítségével a kristályok, ásványok, kőzetek összetételének vizsgálata is lehetséges. Élelmiszervizsgálat A röntgentechnológia felhasználható az élelmiszerek ellenőrzésére, a fizikai szennyeződések érzékelésére és minőségi célok érdekében az élelmiszerek belső szerkezetének tanulmányozására is. Története A röntgensugárzás felfedezése az akkoriban sokak által vizsgált katódsugárzással kapcsolatos kísérleteknek köszönhető. Ilyen kísérleteket végzett többek között: Ivan Pului, William Crookes, Johann Wilhelm Hittorf, Eugen Goldstein, Heinrich Hertz, Lénárd Fülöp, Nikola Tesla, Thomas Edison, Joseph John Thomson és persze maga Wilhelm Conrad Röntgen. Hermann von Helmholtz elméleti módszerekkel vizsgálta az akkor még nem azonosított jelenséget. Thomas Edison, Charles Glover Barkla közvetlenül a felfedezés után végeztek ide kapcsolódó kísérleteket. Max von Laue neve a röntgendiffrakció jelenségének felfedezéséhez köthető. Johann Hittorf (1824 – 1914) megfigyelte, hogy a vákuumcső negatív elektródájából sugárzás lép ki, ami a cső üvegfalával találkozva fluoreszcenciát okozott. Ezt a sugárzást 1876-ban Eugen Goldstein nevezte el katódsugárzásnak. Később William Crookes vizsgálta a ritka gázokban történő energiakisülést, és megalkotta a róla elnevezett Crookes-csövet. Ez volt a mai értelemben véve az első katódsugárcső, amiben a vákuumban lévő elektródák között nagyfeszültség van. Azt vette észre, hogy ha exponálatlan fotólemezt tett a cső közelébe, akkor árnyékfoltok keletkeznek rajta, de nem vizsgálta tovább a jelenséget. Tesla Nikola Tesla 1887 áprilisában kezdte el vizsgálni a jelenséget egy saját tervezésű nagyfeszültségű vákuumcsővel és a Crookes-csővel. Technikai publikációiból kiderül, hogy egy olyan speciális egyelektródás csövet fejlesztett ki, amelyben nem volt céltárgyként elektróda. Erről 1897-ben a New York-i Tudományos Akadémia előtt tartott előadásában számolt be. A Tesla műszere mögött álló jelenséget hívjuk ma fékezési sugárzásnak. 1892-től Tesla sok kísérletet végzett, de nem határozta meg a sugárzás mibenlétét. Nem közölte eredményeit, és nem tette széles körben ismertté. Későbbi röntgenkísérletei bírták rá, hogy figyelmeztesse a tudományos közösséget a röntgensugárzás biológiai kockázataira. Hertz Heinrich Hertz 1892-ben kezdte vizsgálni a sugárzást, és kimutatta, hogy nagyon vékony fémfólián (például alumíniumon) képes áthatolni. Lénárd Fülöp (Hertz egyik magyar származású hallgatója) tovább folytatta a kísérleteket. Kifejlesztette a katódsugárcső egy változatát, és megvizsgálta, mennyire hatol át a sugárzás különböző anyagokon. Helmholtz Hermann von Helmholtz úgy írta fel a fény elektromágneses elméletén alapuló matematikai összefüggéseket, hogy nem tudatosult benne, röntgensugárzást vizsgál. Röntgen felfedezése előtt felvetette, hogy diszperzió jöhet létre, de ő maga nem végzett röntgensugárzással kapcsolatos kísérleteket.(Wiedmann's Annalen, Vol. XLVIII). Röntgen 1895 novemberében Wilhelm Conrad Röntgen német tudós vizsgálni és jegyezni kezdte az otthoni laboratóriumában végzett Crookes vákuumcsöves kísérleteit. November 8-án azt vette észre, hogy egy fotólemez, ami egy asztal alsó fiókjában, egy bőrtokban volt, fekete csomagolópapírba csavarva, rejtélyes módon fényt kaphatott, mert egy kulcs képe jelent meg rajta. A helyiségben az egyetlen kulcs a kertkapu kulcsa volt, ami ugyanennek az asztalnak a felső fiókjában volt, ahova több mint egy éve tették. A fotólemezen ennek a kulcsnak a képe jelent meg. Röntgen észrevette, hogy az asztal és a fiókok úgy helyezkednek el, hogy a falra szerelt Crookes-csővel egy vonalban vannak. Azonban a Crookes-cső nem bocsátott ki látható fényt és nyilvánvaló volt, hogy fény nem kerülhetett úgy az alsó fiókba, egy bőrtok belsejébe és a benne lévő csomagolópapíron keresztül a fotólemezre úgy, hogy közben a felső fiókban lévő kulcs képe a lemezre kerüljön. Bármi volt is, ami a képet létrehozta, a kulcson, vagyis a fémtárgyon nem haladt át, ezért az a rész sötét maradt a fotólemezen. Akkoriban már más tudósok is feltételezték, hogy a Crookes-cső valamiféle sugárzást bocsát ki, és ezt katódsugárzásnak nevezték, mivel az üvegcsőben lévő egyik fémlemezből indult ki (amit katódnak neveztek). Crookes azt gondolta, hogy ezek a sugarak talán egy másik világból erednek. Azonban senki sem mérte vagy tanulmányozta ezeket az ismeretlen sugarakat. Röntgen feltételezte, hogy ez a katódsugárzás lehet az oka a fotólemezen megjelenő képnek. Kéthetes kísérletezés során bizonyította ezeknek a rejtélyes sugaraknak a létezését, melyeket X-sugaraknak nevezett el (a számításokban az x általában az ismeretlent jelöli). (A világ számtalan helyén ezt a sugárzást ma is X-ray néven ismerik). Megállapította, hogy a sugárzás áthatol fán, papíron, ruhán, sőt, a legtöbb fémen is, kivéve az ólmot. Kísérleteiben Röntgen bárium-platina-cianid sóval (ez egy fajta fluoreszkáló só) átitatott papírt függesztett a labor falára. Amikor bekapcsolta a Crookes-csövet és a papírra irányította, a papír halvány zölden világítani kezdett (a megfigyeléshez valószínűleg teljes sötétség kellett). Amikor egy vaslemezt tartott a papír elé, a papír fekete maradt a vaslemez helyén és csak a többi helyen világított. Röntgent meglepte, hogy a vaslemezt tartó kezének csontjai is meglátszódtak a képen. Amikor ujjait mozgatta, az azokat körülvevő zöld körvonal ugyanúgy mozgott. Röntgen felesége felsikoltott, amikor ezt meglátta, és azt mondta, hogy a sugarak a halál előhírnökei (hiszen addig csak a holtak csontjai voltak láthatók). Röntgen azonban még hat hétig intenzíven kísérletezett, mielőtt megjelentette volna eredményeit a később röntgensugaraknak nevezett jelenség természetéről és lehetséges felhasználásáról. Egy hónapon belül az egész világ a röntgensugarakról beszélt. A szkeptikusok halálsugárnak tartották, ami majd elpusztítja az emberi fajt. Az álmodozók csodának tekintették, aminek a segítségével a vakok látni fognak és amivel bonyolult ábrákat és rajzokat lehet majd a tanulók fejébe sugározni. Az orvosok úgy vélték, egy ima meghallgatásra talált. 1895. december 28-án írt egy cikket „Egy újfajta sugárzásról: előzetes közlemény” címmel, és beküldte a Würzburgi Fizikai-Orvosi Folyóirathoz. Ez volt az első hivatalos közlemény a röntgensugárzás kategorizálásáról. Röntgen kapta a legelső fizikai Nobel-díjat ezért a felfedezéséért. Edison 1895-ben Thomas Edison a röntgensugárzás hatására fluoreszkáló anyagokat vizsgált, és azt találta, hogy a kalcium-volframát a leghatékonyabb ilyen anyag. 1896 márciusa körül a fluoroscope, amit kifejlesztett, az orvosi röntgenvizsgálatok szabványává vált. Mégis abbahagyta kísérleteit 1903 körül, Clarence Madison Dally nevű üvegfúvójának halála után. Dally a röntgencsöveket a saját kezein próbálta ki, és olyan komoly rákot kapott, hogy mindkét kezét amputálták, hogy az életét megmentsék.. A 20. század 1906-ban Charles Barkla fizikus felfedezte, hogy a röntgensugárzás szóródik gázokon, és mindegyik elemnek van egy rá jellemző úgynevezett karakterisztikus sugárzása. 1917-ben kapott fizikai Nobel-díjat ezért a felfedezéséért. A röntgensugárzás orvosi célú felhasználásában a sugárkezelés kifejlesztésével John Hall-Edwards volt az első. 1908-ban bal karját amputálni kellett bőrgyulladás terjedése miatt. Az 1950-es években fejlesztették ki a röntgen-mikroszkópot. Az 1980-as években a Reagan-adminisztráció egy röntgenlézer készülékre alapozta az ún. ’Strategic Defense Initiative’ (Csillagháborús) programját, de a készülék első és egyetlen próbája, melynek során egy termonukleáris robbanás által keltett lézersugár romboló hatását tesztelték, bizonytalan eredményeket produkált. Az 1990-es években felbocsátották a Chandra röntgenobszervatóriumot, lehetővé téve a röntgensugárzó nagyenergiájú folyamatok tanulmányozását. A világűr röntgenképe nem statikus, nagy változások látszanak benne, ilyen például amikor egy fekete lyuk beszippant egy csillagot, vagy két galaxis ütközik, de röntgensugárzók a nóvák, a neutroncsillagok és más égi objektumok is. Bár–Kalán nemzetség A Bár–Kalán vagy Bor-Kalán nemzetség középkori főúri nemzetség volt, amelyet Anonymus Ond vezértől származtatott. Ebből a nemzetségből származott Bánk bán. A nemzetség címere félalakos ágaskodó oroszlán volt, ami alátámasztja Anonymus közlését, miszerint vezéri, azaz törzsfőtől származó nemzetségről van szó. A nemzetségek nevüket azonban általában az államszervezés- azaz István-kori birtokos tagjaikról kapták, mert ez teremtett számukra jogalapot a birtokláshoz. A Magyar Krónika szerint Géza fejedelem Saroltot Beled (Beliud) tanácsára vette feleségül. Beled apósa, Kalán (Kolán, Kulan) földjeit birtokolta, aki azért adta hozzá a lányát, hogy harcoljon öccse, Kaján (Kean) ellen. Belednek a Tisza mellett voltak birtokai, övé volt Csongrád vára. Hunyad vármegye területén is találhatók Bár, Kalán és Kaján helynevek, azaz itt is rendelkezhettek nyári legelőterületekkel, amelyek még Ond vezér területéből maradhattak rájuk. Csongrád és Hunyad megyei birtokaik között a szállásváltó életmódot a fehér-Körös mentén végezhették. Birtokai közé tartozott még a mai Temes megye területén fekvő Temesújlak, Temesillésd és 1471-ig, a Szeri Pósa fiak kihaltáig Máslak is. A Bár-Kalán-nemzetség ősi fészke a mai Csongrád vármegye területe volt. A mai Temes vármegye területére csak a tatárjárás után telepedett le Bár fia István fia Izsép (1263–1265) fia II. Izsép (1265–1288), a Szeri Pósa család őse. Ennek fia. II. Pósa (1306–1352) krassai főispán volt, ki családja vagyonát jelentékenyen gyarapította. Fiai közül Balázs (1342–1368) királyi testőr és István (1342–1382) Krassó vármegye főispánja volt. A család a 14. század elején megszerezte a mai Angyalkút mellett fekvő Kért és Árokit. Ekkor már e nemzetség birtoka volt Ződi (ma Szépfalu), mely egy uradalom központja volt. Csongrád vármegye – téli szállásuk – területén, két monostort is építettek (Ópusztaszer, Ellősmonostora Csongrádtól északnyugatra). A 15–16. században Csongrád és Alpár között feküdt Bokur (Buchur) falu is az okleveles adatok szerint a Bor–Kalán nemzetségbeli Szeri Pósa fia, Nána birtoka volt. A falut 1266-ban Alpár és Csongrád közötti Égenfa és Turba között (iuxta Ticiam terram Buchur), 1276-ban Alap és Turba között sorolták föl. A nemzetség további birtokai Baranya, Esztergom vármegyében feküdtek. A nemzetség Esztergom vármegyei birtokai: Nagysáp és az egykor hozzá tartozó Őrisáp (ma puszta), régente Úr-Sáp, vagy Or-Sáp puszta Nevezetes nemzetségtagok Kalán pécsi püspök Pósa (udvarispán) Bánk (bán) a 13. században Szeri Pósa krassói ispán A nemzetségből származó családok Szeri család Forrás szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9 Györffy György. 18 / Uralkodó osztály és világi birtok., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 Györffy György. 8 / Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 Orrizom Az orrizom (latinul musculus nasalis) egy apró izom az ember orrán, lapos és három oldalú. A felső ajak négyszögű izma csaknem teljesen elfedi. Eredés, tapadás, elhelyezkedés Két részből áll: alaris és a transversus. Alar: cartilago alaris majoron található. Transversus: a felső állcsont fogmedri (fossa incisiva) nevű részéről ered és a musculus pyramidalis nasi aponeurosis-án, valamint a porcos orrsövényen tapad. Az orrháton a két oldal orrizma egybeolvad. Funkció Az orrcimpákat emeli és szűkíti, és az orr hegyét süllyeszti. Beidegzés A rami buccales nervi facialis idegzi be. 1981-es U20-as jégkorong-világbajnokság Az 1981-es U20-as jégkorong-világbajnokságot 1980. december 27. és 1981. január 2. között rendezték Nyugat-Németországban. A tornát a svéd válogatott nyerte, Finnország ezüstérmes, a Szovjetunió pedig bronzérmes lett. A csoport Az 1981-es tornán a csapatokat két négyes csoportba osztották, amin belül minden válogatott játszott a csoport összes többi tagjával. A csoportok első két helyezettjei továbbjutottak a bajnoki fordulóba, a többi nemzet pedig a rájátszásban küzdött a főcsoportban maradásért. Az első körben egymás ellen elért eredményeket a csapatok továbbvitték a második fordulóba. A bajnoki forduló első három helyezettje szerezte meg az érmeket. Végeredmény Ausztria kiesett a főcsoportból, és 1982-ben a B csoportban versenyzett (a helyére a svájci válogatott érkezett). B csoport A B csoport versenyét az franciaországi Strasbourgban tartották, 1981. március 23–29. között. A nyolc csapatot két négyes csoportba osztották; a csoportok első két helyezettjei a továbbjutásért küzdött, az utolsó két helyezett egy helyosztón belül játszott a végső helyezésért. Az első körben egymás ellen elért eredményeket a csapatok továbbvitték a második fordulóba. A tornán debütált a jugoszláv válogatott, akik Magyarország helyére érkeztek. Feljutásért Svájc feljutott a főcsoportba. Női kalapácsvetés a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámokat Tbilisziben rendezték. A női kalapácsvetés döntőjét július 30.-án rendezték. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Egyenáram Az egyenáram (angolul direct current, rövidítve: DC) olyan elektromos áram, amelyben a töltéshordozók időben állandó vagy változó mennyiségben, de egyazon irányban haladnak. Egyenáram erőssége Az áram erősségét ( ) az áramvezető teljes keresztmetszetén adott idő alatt áthaladó összes töltésmennyiség ( ) és az idő ( ) hányadosával jellemezzük. Ha az áram iránya és erőssége is állandó az időben, akkor: Az időben változó áram pillanatnyi áramerősségét a következő differenciálhányadossal értelmezzük: ahol az időben változó töltésmennyiség és az idő. Az egyenáram és a váltakozó áram közötti különbség Egyenáramnál a két pólus között kialakuló áram mindig egy irányba folyik. A technikai áramirány megegyezés alapján a magasabb potenciálú (pozitív) pontból halad az alacsonyabb potenciálú pont felé. Ez a konvenció még abból az időből származik, amikor nem tudták, hogy az áram a fémes vezetőben a negatív töltésű elektronok áramlását jelenti. Váltakozó áram esetén a töltéshordozók mozgási iránya is változik az időben. Pl. 50 Hz-es hálózatban a kialakuló áram iránya ötvenszer pozitív és ötvenszer negatív egy másodperc alatt. Az egyenáram hatásai Hőhatás: az elektromos áram hőhatása több, egymáshoz kapcsolódó kölcsönhatás eredménye. A fémek esetében az elektromos mező gyorsítja a szabad elektronokat, az áramló elektronok kölcsönhatásba kerülnek a vezető helyhez kötött részecskéivel, azokat élénkebb rezgésre kényszerítik, tehát a vezető felmelegszik. A felmelegedett vezető kölcsönhatásban van a környezetével és felmelegíti azt. Kémiai hatás: vegyületek szétválasztásában is alkalmazzák. Az elektrolitba merülő elektródákra feszültséget kapcsolva áram folyik, aminek hatására az elektrolitban kémiai reakció megy végbe. Ezt a folyamatot nevezik elektrolízisnek. A folyamat mennyiségi összefüggéseit Faraday elektrolízis-törvényei írják le. Az áram vegyi hatását hasznosító alkalmazások a galvánelemek, az akkumulátorok, a tüzelőanyag-cellák. A fémeket roncsoló elektrokémiai reakció a korrózió. Élettani hatás: erős sejtkárosító hatása van. Élő szervezetbe jutva hosszú távon relatíve magas feszültség és alacsony áramerősség esetében (is) akár halált is okozhat, ami a már említett elektrolízis miatt következhet be: a vérből kiváló gázok a szívbe jutva halált okoznak. Mágneses hatás: az elektromos áram mágneses teret hoz létre. A vasmaggal ellátott áramjárta tekercs sokféle eszközben használt elektromágnes. Egyenáramú áramforrások galvánelemek napelem akkumulátorok üzemanyagcellák dinamó Egyenáram előállítható váltakozó áramú áramból is egyenirányítással. Marcelo Zalayeta Marcelo Danubio Zalayeta (Montevideo, 1978. december 5. –) uruguayi válogatott labdarúgó. Richard Keogh Richard John Keogh (Harlow, 1986. augusztus 11.) angol születésű ír válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Derby County játékosa. Sikerei, díjai Bristol City Az Év fiatal játékosa: 2006–07 Carlisle United Az Év játékosa: 2009–10 Coventry City Az Év játékosa: 2011–12 Az Év játékosa (játékosok szerint): 2010–11, 2011–12 Derby County Az Év játékosa: 2012–13, 2015–16 Az Év játékosa (játékosok szerint): 2012–13 Supporters' Player of the Year: 2012–13 PFA Championship Team of the Year: 2014-15 Chicago Blackhawks A Chicago Blackhawks Illinois állam Chicago városának profi jégkorongcsapata. A klub a National Hockey League nyugati főcsoportjában játszik a központi divízióban. 1926-os alapításuk óta hat Stanley-kupát és tizenöt divízió győzelmet szereztek. A Blackhawks tagja volt az NHL Original Six érának a Detroit Red Wings, Montreal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Boston Bruins es a New York Rangers mellett. 1994-ben csarnokot váltottak, a 65 évig használt Chicago Stadiumot a United Centerre cserélték. Klubrekordok Pályafutási rekordok (csak a Blackhawks-szal) Legtöbb szezon a csapatnál: 22, Stan Mikita Legtöbb mérkőzés: 1394, Stan Mikita Legtöbb gól: 604, Bobby Hull Legtöbb gólpassz: 926, Stan Mikita Legtöbb pont: 1467, Stan Mikita Legtöbb kiállitásperc: 1495, Chris Chelios Legtöbb zsinorban játszott mérkőzés: 884, Steve Larmer Szezonrekordok Legtöbb gól: 58, Bobby Hull (1958–1959) Legtöbb gólpassz: 87, Denis Savard (1987–1988) Legtöbb pont: 131, Denis Savard (1987–1988) Legtöbb kiállitásperc: 408, Mike Peluso (1991–1992) Kapusrekordok - pályafutás Legtöbb shutout: 74, Tony Esposito Kapusrekordok - szezon Legtöbb shutout: 15, Tony Esposito (1969–1970) Jelenlegi keret 2012 február 10 Csatárok 29 Bryan Bickell 36 Dave Bolland 15 Andrew Brunette 13 Daniel Carcillo 67 Michael Frolík 81 Marián Hossa 88 Patrick Kane 16 Marcus Krüger 22 Jamal Mayers 17 Brendan Morrison 10 Patrick Sharp (A) 65 Andrew Shaw 25 Viktor Stålberg 19 Jonathan Toews (C) 39 Jimmy Hayes 52 Brandon Bollig Hátvédek 4 Niklas Hjalmarsson 2 Duncan Keith (A) 8 Nick Leddy 20 Sami Lepistö 5 Steve Montador 6 Sean O'Donnell 34 Dylan Olsen 27 Johnny Oduya 7 Brent Seabrook Kapusok 50 Corey Crawford 30 Ray Emery Isabella Camil Isabella Camil (Mexikóváros, Mexikó, 1969. február 6. –) mexikói színésznő. Élete Isabella Camil 1970. február 6-án született Mexikóvárosban. Féltestvére Jaime Camil, színész. 2010-ben Paloma szerepét játszotta a Teresa című telenovellában. 2012-ben megkapta Ingrid Navarro szerepét a Bűnös vágyak című sorozatban. Hozzáment Sergio Mayer színészhez. Filmográfia 2016: Mujeres de negro - Miriam 2015: Szeretned kell! (Pasión y poder) - Caridad Herrera Fuentes 2013: Szerelem zálogba (Lo que la vida me robó) - Amelia Betrand de Arechiga / Amelia Betrand de Medina 2013: Gossip Girl Acapulco - Liliana "Lili" López-Haro 2012: Bűnös vágyak (Abismo de pasión) - Ingrid Navarro Vda. de Jasso 2010: Teresa - Paloma Dueñas 2010: Mujeres asesinas 3, Epizód "Anette y Ana, nobles" - Condesa Ana Gallardo Vda. de Van Diryk 2008: El pantera - Virginia 2006: Lety, a csúnya lány (La fea más bella) - Issabela Del Conde 2005: La ley del silencio - Julia 2002: Lo que es el amor - Gloria Ocampo 2000: Sofía - Sofía 1997: Coyote - Isabel Piqueras 1996: El centinela - Maya Carasco 1996: Walker, Texas Ranger - Juanita Ortiz The Power Station Years: The Unreleased Recordings Jon Bon Jovi (eredeti nevén John Bongiovi) a Bon Jovi előtti felvételei legjobbjait tartalmazza a The Power Station Years c. album, amelyet 2001-ben adtak ki. Az 1980-as évek elején egy magánstúdióban vették fel a dalokat, ahol John, mint portás dolgozott. A "legjelentősebb" dal a Runaway (bár nem minden kiadáson volt rajta), ami 1984-ben a Billboard Hot 100-on a 39-dik helyet érte el. Az album dalai "Who Said It Would Last Forever" – 4:01 "Open Your Heart" – 3:46 "Stringin' a Line" – 3:46 "Don't Leave Me Tonight" – 4:53 "More Than We Bargained For" – 3:49 "For You" – 3:04 "Hollywood Dreams" – 3:16 "All Talk, No Action" – 3:29 "Don't Keep Me Wondering" – 2:57 "Head Over Heels" – 3:31 "No One Does It Like You" – 4:14 "What You Want" – 3:32 "Don't You Believe Him" – 3:13 "Talkin' in Your Sleep" – 4:20 "Bobby's Girl" – 1:39 (csak az amerikai kiadáson) "Gimme some lovin' Charlene" * – 2:29 (csak az amerikai kiadáson) "Don't do That to me Anymore" * – 3:47 (csak az amerikai kiadáson) "This Woman is Dangerous" * – 4:08 (csak az amerikai kiadáson) "Maybe Tomorrow" * – 3:32 (csak az amerikai kiadáson) "Runaway" * – 3:39 (csak az amerikai kiadáson) Közreműködő előadó Jon Bon Jovi – ének, gitár, zongora, dob Erna Solberg Erna Solberg (Bergen, 1961. február 24. –) norvég miniszterelnök, a Konzervatív Párt vezetője. Élete A második legnagyobb norvégiai városban, Bergenben született. 1979-ben végezte el a középiskolát, majd a Bergeni Egyetemen tanult szociológiát és közgazdaságtant. Itt 1986-ban diplomázott, majd 1988-ig posztgraduális tanulmányokat folytatott. 1985 és 1986 között a bergeni konzervatív diákok egyesületének elnöke, 1986-tól 1988-ig a Bergeni Egyetem szenátusának tagja volt. 1990-től négy évig a Konzervatív Párt Hordaland megyei alelnöke volt. 2004 óta a Konzervatív Párt vezetője. Erna Solberg 1989 óta a Storting tagja, Hordaland megye képviseletében. A törvényhozásban több bizottságnak is tagja volt, így 1989-90 között, majd 1993-1997 között ismét a pénzügyi, 1990-93 között a fogyasztóügyi és kormányzati, 1997 és 2001 között az önkormányzati, 2005 óta pedig a külügyi bizottságban szolgált. 2001 és 2005 között Kjell Magne Bondevik második kormányának is tagja volt önkormányzati és régiófejlesztési miniszterként. A bevándorlás kérdésében képviselt kemény álláspontja miatt akkor kapta a sajtótól a Vas Erna nevet. 2005-ben megkapta a Szent Olav-rend parancsnoki fokozatát. 2013 októbere óta Norvégia miniszterelnöke. Miután a 2017-es parlamenti választásokat a jobboldali pártokból álló koalíció nyert, így – ugyan hosszas alkudozás után, de – 2018 januárjában megalakíthatta második kormányát. Aepycamelus Az Aepycamelus a tevefélék egy kihalt neme (korábbi elnevezése Alticamelus), amely a miocén korban élt. Első felbukkanása 20,6 millió évvel ezelőtt történt és 4,9 millió évvel ezelőtt kihalt. Mind a régebbi, mind az új elnevezés "magas tevét" jelent latinul, illetve ógörögül. Az Aepycamelusok a lábujjaikon jártak és a mai tevékhez hasonlóan már párnázott talpuk volt. Testfelépítésük Az Aepycamelusok Észak-Amerika füves sztyeppéin éltek. Feje testéhez viszonyítva kicsi volt, nyaka pedig, a nyakcsigolyák zsiráf-szerű meghosszabbodása miatt hosszú. Lábai szintén hosszúak és vékonyak voltak, könyök- és térdízülete nagyjából egy szintben helyezkedett el. Feje körülbelül 3 méter magasan lehetett. Testtömege M. Mendoza és munkatársai négy fosszilis példány alapján megkísérelték megállapítani a testtömegét. Eredményeik alapján az Aepycamelus súlya 363 és 721 kg között volt. Az állat különös testfelépítéséből következtetni lehet az életmódjára és környezetére. Az Aepycamelus nyilvánvalóan kisebb facsoportokkal tarkított száraz füves sztyeppén élt. Feltehetően magányosan vagy kisebb csoportokban kóborolt és fák lombjait legelte, a mai zsiráfokhoz hasonlóan. Viszonylag hosszú ideig, a miocén korszak nagy részében fennmaradt, és nem sokkal a pliocén kezdete után halt ki, feltehetően az éghajlat változása miatt. Poospiza thoracica A Poospiza thoracica a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a sármányfélék (Emberizidae) családjába sorolják. Előfordulása Brazília délkeleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi, trópusi és mérsékelt övi erdők. Megjelenése Átlagos testtömege 11,9 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. június 23.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2012. június 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2012. június 23.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. június 23.) (angolul) Civens Civens település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 1376 fő (2015). Civens Rozier-en-Donzy, Cleppé, Cottance, Épercieux-Saint-Paul, Feurs, Pouilly-lès-Feurs és Salvizinet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dialektuskontinuum A dialektológiában dialektus- vagy dialektális kontinuum, nyelvjáráskontinuum kisebb-nagyobb földrajzi területre kiterjedő dialektusok sora. A kontinuum mindegyik pontjában az ottani dialektus beszélői értik a szomszédos dialektusok beszélőit, de nem szomszédos dialektusok között a kölcsönös érthetőség nehéz lehet vagy éppenséggel lehetetlen. Viszonylag terjedelmes dialektuskontinuum példája a holland és a német nyelv dialektusaié, mely Belgiumtól Ausztriáig terjed, Hollandián, Németországon és Svájcon keresztül. Analógia létezik a dialektuskontinuum és a biológiában ismert gyűrűfaj között. Ezt olyan szomszédos populációk sora alkotja, melyek közül az egymással viszonylag rokonok szaporodhatnak egymással, de van közöttük legalább két olyan populáció, melyek nem eléggé rokonok ahhoz, hogy lehetséges legyen a szaporodás egymás között. Ennek ellenére genetikailag összekapcsolják őket a közbülső populációk. Az elsők között, akik megállapították, hogy lehetetlen világos határt vonni szomszédos dialektusok között, Leonard Bloomfield volt, aki (angolul) dialect areas „dialektális területek”-ről beszélt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy lehetséges közöttük izoglosszáknak nevezett demarkációs volalakat húzni, de csak egyes különböző nyelvi elemek, azaz hangtani, lexikális és grammatikai vonások alapján. Amikor egy adott földrajzi területen egymással rokon nyelvi változatok kontinuumot alkotnak, eloszlásukat a földrajzi és a nyelvi távolság közötti közvetlen, monoton viszony jellemzi. A kontinuitás minőségét befolyásolhatja sztenderd nyelvek létezése. Tipikus dialektuskontinuum példája a Klevelandish-nak nevezett, eredeti állapotában, mely az 1830-ban Hollandia és Németország között megvont államhatár egyik és másik oldalán létező terület északi részén, Duisburgtól (Németországban) Nijmegenig (Hollandiában) terül el. A két oldal között nincs sem természetes határ, sem dialektusok közötti, de ezek kontinuitását fokozatosan befolyásolta a sztenderd holland és német nyelvek kialakítása és meghonosítása. Az itteni dialektusok beszélői ma is tudják lingua franca-ként használni dialektusaikat a határon túli kommunikációban, de ezen beszélők száma gyorsan apad. Egyéb példák dialektuskontinuumokra Európában Számos dialektuskontinuum létezik. A fentin kívül egy másik germán kontinuum az északi germán nyelveké, amely Dániát, Svédországot és Norvégiát foglalja magába. Egy másik dialektuskontinuum Európában a déli szláv nyelveké, mely Szlovénia északnyugati részétől Bulgária délkeleti részéig terjed, Horvátországon, Szerbián, Montenegrón és Macedónián keresztül. 1990-ig ebben sztenderd nyelvek a szlovén, a szerbhorvát, a macedón és a bolgár voltak, de Jugoszlávia szétesése után a szerbhorvátból négy sztenderd nyelv lett, a szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói. Létezik egy északi szláv dialektuskontinuum is, amelynek fontosabb sztenderd összetevői az orosz, az ukrán, a belarusz, a lengyel, a szlovák és a cseh nyelv. A nyugati újlatin nyelvek dialektuskontinuumot alkotnak Portugália partjaitól, Spanyolországon és Franciaországon keresztül Belgium közepéig, és onnan Olaszország déli részéig, olyan kölcsönös érthetőségű területekkel, melyeket az említett államok határai szelnek át. Ázsiában és Afrikában Közel-keleti dialektuskontinuum a vaskorbeli sémi nyelveké volt, Szíria és Palesztina egész területén, mely dialektusait nem választották el sem politikai, sem vallási határok. Ebből a kontinuumból vált ki például a héber nyelv. Mai sémi dialektusok kontinuuma az arab nyelvé, mely Marokkótól Irakig terül el. Ázsiában még megemlíthető az Észak–Indiai indoárja nyelvek nagy részéből álló kontinuum, és a nagy elterjedésű török nyelvek alkotta, a törökországi török nyelvtől a kínai ujgurig. Az, hogy ezek esetében több nyelvről van szó és nem egyről, nyelvieken kívüli tényezőknek tudható be, melyek sokuk esetében külön sztenderdek kidolgozásához vezetett. Az eddig bemutatottak földrajzi dialektuskontinuumok. Afrikában fel lehet hozni az angolul fula vagy fulani-nak, franciául peul-nek nevezett idióma példáját, melyet Nyugat-Afrika 17 államában beszélnek, a Szahara déli szélén elterülő szavannasávban, Mauritániától és Szenegáltól Csádig. Tíz-tizenöt főbb dialektusterületből áll, melyek között több száz más idiómát beszélnek, tehát nem földrajzi kontinuumról van szó, hanem csak nyelviről, és egységes nyelvnek tekintik. Európai Szén- és Acélközösség Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, angolul European Coal and Steel Community, ECSC) más néven Montánunió egy 1951-ben alapított nemzetközi szervezet, amit 6 állam: Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia hozott létre az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén a hidegháború alatt. Az ESZAK volt az első szupranacionális elven létrehozott szervezet. A szervezet 1952 és 2002 között működött. Történelme A független Nyugat-Németország 1949-es létrehozását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az igen fontos szén- és acéltermelő Ruhr-vidéket a franciák dominálta Nemzetközi Ruhr Hatóság irányítása alá rendelik. Azonban mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez a helyzet nem tartható fent sokáig. Az ESZAK létrehozását - Jean Monnet francia közgazdász ötlete alapján - Robert Schuman német származású francia külügyminiszter javasolta 1950. május 9-én, a Schuman-tervben (vagy Schuman-deklarációban). Célja az volt, hogy ezzel megakadályozzanak egy esetleges újabb háborút Franciaország és Németország között, hiszen ha a szén- és acéltermelés nemzetközi felügyelet alatt van, az egyes államok nem tudnak miből felfegyverkezni. A hat alapító állam (Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam) már 1950. június 20-án elfogadta a Schuman-deklaráció alapelveit, és a tárgyalások eredményeként Európa első szupranacionális szervezetét formálisan az 1951. április 18-án aláírt párizsi szerződés hozta létre. Felkérték az Egyesült Királyságot is a csatlakozásra, ám az inkább az EFTA-t választotta. A szerződés két ötéves átmeneti időszakot tűzött ki: az elsőben a tagállamok el kellett töröljék a szénre, vasra, kokszra és ócskavasra vonatkozó belső vámokat, egyéb korlátozások, vámuniót megvalósítva; míg a másodikban közös piacot kialakítása volt a cél a megjelölt gazdasági szektorokban. Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és az Európai Unió alapja. Politikai szerepén túl fontos gazdasági előnyökkel is járt, mivel az 1940-es – 50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására. A Párizsi szerződés 1952. július 23-án lépett hatályba. A szerződést 50 évre kötötték, így ESZAK 2002. július 23-án megszűnt. Kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak, tevékenységét az Európai Unió ma is folytatja. Szervezetrendszere még 1967-ben, az egyesítő szerződés hatályba lépésével egyesült az EGK-éval és az Euratoméval, amikkel együtt alkotta az Európai Közösségeket, vagyis az Unió első pillérét. Szervei Főhatóság : 9 tagja volt (Franciaország, Németország, Olaszország 2-2, a többi állam 1-1 taggal képviselteti magát, a mai Európai Bizottság elődje) Miniszterek Tanácsa : a 6 ország szakminiszterei voltak a tagjai, a saját nemzeti érdekeiket képviselve. Politikai ellenőrző és gazdasági koordinációs feladatai voltak. (ez ma az Európai Unió fő döntéshozó szerve) Közgyűlés : 78 fő, Strasbourgban üléseztek tanácsadó szervként, első elnöke Paul-Henri Spaak volt (ebből alakult ki a mai Európai Parlament ) Bíróság : 6 fő, panaszfórumi és jogértelmezési feladatokkal Főhatóság A Főhatóság (az Európai Bizottság elődszervezete) egy kilenctagú végrehajtó testület volt, ami irányította a közösséget. A főhatóság tagjai hat évig voltak hivatalban. Nyolc tagot a hat aláíró tagállam jelölt: kettőt-kettőt a három nagy állam, egyet-egyet a kicsik. Ez a nyolc tag azután saját maga jelölte ki a kilencedik személyt, aki a Főhatóság elnöke lett. Annak ellenére, hogy a nemzeti kormányok jelölték őket, a tagoknak mégsem a nemzeti érdekeket képviselték, hanem ehelyett a közösség, mint egész, általában vett érdekét kellett szem előtt tartaniuk. Ennek megfelelően nem fogadhattak el és kérhettek utasítást. A tagok függetlenségét azáltal is biztosítani kívánták, hogy nem vállalhattak semmilyen foglalkozást a hatósági munkájuk mellett, ill. az ezt követő három évben, és nem lehetett üzleti érdekeltségük. A tagság egyharmadát kétévente megújították a szerződés 10. cikke értelmében. A hatóság elvi alapjának újdonsága a szupranacionális jellegből adódott. Széles hatásköre volt annak érdekében, hogy a szerződés céljait meg tudja valósítani, és hogy a közös piac problémamentesen működjön. A Főhatóság három jogi eszközzel rendelkezett: határozatokat hozhatott, amelyek teljes egészükben kötelező erejűek voltak; ajánlásokat tehetett, amelyek csak céljuk tekintetében voltak kötelezőek, megvalósításuknak módja a tagállamok hatáskörébe tartozott; és állásfoglalást adhatott ki, amelynek nem volt kötelező ereje. Az 1965-ös egyesítő szerződésig a hatóságnak öt elnöke volt, amit egy átmeneti elnöki periódus követett. A szerződés hatályba lépése után a Főhatóság megszűnt. 9380 Macon A 9380 Macon (ideiglenes jelöléssel 1993 QZ5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 17-én. Larten Crepsley regényes története A Larten Crepsley Saga, avagy Larten Crepsley regényes története (eredeti címén: The Saga of Larten Crepsley) egy 4 kötetes ifjúsági regénysorozat, melynek írója Darren Shan. Larten Crepsley életének első 200 évét írja le, a Vámpír könyvek előzménye. Kötetek Gyilkos születik (Birth of a Killer) A XVIII. század legsötétebb pillanataiban járunk, Angliában. Larten Crepsley egy koldusszegény munkáscsalád sokadik gyermeke — nincs tízéves, de már napi tizennyolc órát dolgozik iszonyatos körülmények között egy selyemgyárban. Egy nap történik valami, és a kisfiúnak menekülnie kell. Egyedül az egész világ ellen – senkire sem számíthat. Aztán megismerkedik a titokzatos Seba Nile-lal, aki egy új, lehetőségekkel teli világot mutat meg neki. Seba mellett átélheti azokat a kalandokat, amelyekről annyit álmodozott, csakhogy ehhez vámpírrá kell válnia. Vajon képes-e Larten mindörökre hátat fordítani az emberiségnek, és átlépni abba a világba, ahonnan nincs visszatérés? Tengernyi vér (Ocean of Blood) Larten Crepsley és barátja, Wester Flack a vámpírkölykök csapatához csatlakoznak, miután elválnak mesterüktől, Sebától. A fiatal vámpírok vadak, nem sokra becsülik az emberi életet, és hajszolják az élvezeteket. A kölykök számára minden egyszerű, ám Lartennak soha semmi nem volt az. Sorsának sötét ösvényei egészen távol vezetik őt a Vámpírok Hegyétől és a vámpírszabályoktól. Az otthonától távol, egyedül és betegen kell eldöntenie, milyen vámpírrá szeretne válni: kitart-e mester elvei mellett, vagy elsüllyed a tengernyi vérben… A végzet szentélye (Palace of the Damned) Larten Crepsley túlélte Grönlandi utazását és megpróbál az emberek világában elhelyezkedni. Párizsba költözik, szerelmes lesz, dolgozni kezd és vigyáz a kisgyermekre, mely árván maradt miatta. Azonban a vámpírok világa visszahívja, és ember barátai is belekeverednek az eseményekbe... Fivérek mindhalálig (Brothers to the Death) Az emberi világban háború készülődik. A nácik kapcsolatba lépnek a vámpírokkal és együttműködésre várnak. Wester az ötlet mellett van és a vérszipolyok ellen szeretné felhasználni, ám Lartenben nem talál támogatóra. Azonban Alicia-t meggyilkolják, és minden a vérszipolyokra utal. Vajon mit lép Larten ezek után? Megpróbál továbbra is kimaradni az ellenségeskedésből, vagy átadja magát a bosszúnak? Drávaollár Drávaollár (horvátul Vularija) falu Horvátországban Muraköz megyében. Közigazgatásilag Drávadióshoz tartozik. Fekvése Csáktornyától 7 km-re délkeletre a Dráva bal partján fekszik. Története A csáktornyai uradalom része volt, mely 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, az ez évi adóösszeírásban a falu már szerepel négy adózóval. A király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Vályi András szerint " VULLARIA. Vullozia, vagy Vallaria. Horvát falu Szala Várm. földes Ura Gr. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szoboticzának szomszédságában, és annak filiája; határja középszerű. . " 1857-ben 203 lakost számláltak a településen. 1861-ben a közigazgatás átszervezése során Drávadiós községhez csatolták.1910-ben 382, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920 előtt Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1941 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. A háború után közigazgatásilag Csáktornyához és Kisszabadkához is tartozott. 1997-óta újra Drávadiós község része. 2001-ben 412 lakosa volt. Nevezetességei Szent Flórián-kápolna. Red Blooded Woman A Red Blooded Woman Kylie Minogue ausztrál énekesnő kislemeze kilencedik, Body Language című stúdióalbumáról. A dalt Karen Poole brit dalszövegíró és Johnny Douglas írta 2003-ban. A dal megjelenésekor Észtországban listavezető lett. A videoklipet Jake Nava rendezte. Formátum Red Blooded Woman – 4:18 Almost a Lover – 3:40 Red Blooded Woman – 4:18 Cruise Control (Album Version) – 3:57 Slow ( Chemical Brothers remix) – 7:03 Red Blooded Woman (videoklip) Red Blooded Woman – 4:18 Cruise Control (Single version) – 4:55 Almost a Lover – 3:40 Slow (Chemical Brothers remix) – 7:03 Red Blooded Woman (Whitey mix) – 5:20 Red Blooded Woman (videoklip) Red Blooded Woman (Whitey mix) – 5:20 Slow (Chemical Brothers remix) – 7:03 Red Blooded Woman (Narcotic Thrust mix) – 7:10 Augustine Simo Augustine Simo (Bangangté, 1978. szeptember 18. –) kameruni labdarúgó, a svájci FC UGS középpályása. A kameruni válogatott színeiben részt vett az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Augustine Simo adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Európai Tanács Az Európai Tanács (közkeletű rövidítéssel EiT) az Európai Unió (EU) állam-, illetve kormányfőit, valamint az Európai Bizottság elnökét tömörítő uniós intézmény. Az 1974-től létrejött rendszeres találkozók sorát intézményesítették, eredetileg évente kétszer ülésezett, de az utóbbi években több találkozó is volt az EU-t érintő kulcsfontosságú témákról. Tevékenység A tagállamok kormányfői (Franciaország és Finnország esetében államfői) évente legalább két alkalommal találkoznak, kialakítják az Európai Közösséggel kapcsolatos általános politikai irányvonalat, meghozzák a legfontosabb elvi döntéseket, rendezik az alsóbb fórumokon meg nem oldott vitás kérdéseket. Az Európai Tanács nem jogalkotó szerv, politikai döntéseit konszenzusos alapon hozza meg. Az elfogadott közös politikának a közösség különböző szintű jogalkotó fórumai adnak hivatalos formát a szerződésekben lefektetett eljárásoknak megfelelően. Az Európai Tanács rövid, többnyire kétnapos ülései nem nyilvánosak, döntéseit zárónyilatkozatban teszik közzé. Helyszín Hagyományosan az Európai Tanács csúcstalálkozóinak Európai Unió Tanácsának elnökségét ellátó ország adott otthont. 2000 végén megállapodás született arról, hogy e találkozókat Brüsszelben kell megrendezni (nizzai szerződés). A döntés fő oka az volt, hogy a változó helyszín – különös tekintettel az egyre szükségesebb alapos biztonsági intézkedésekre – túlságosan nagy költségekkel járt, amit a sajtó és a közvélemény rendszeresen kifogásolt ("utazó cirkusz").[forrás?] Ezért tartják az EiT félév-záró hivatalos üléseit azóta mindig Brüsszelben, ahol az állandó jellegű helyszínen jelentősen kisebbek a költségek. A hasonlóan félévi rendszerességgel (a félév derekán) megrendezett "informális", de ugyancsak nagy jelentőségű (általában egy-egy kiemelt témával foglalkozó) EiT-üléseket az elnökséget adó országok továbbra is megrendezhetik saját országukban. A találkozók listája Brüsszel , március Milánó , június Luxemburg , december Hága , június London , december Brüsszel, június Brüsszel, február Hannover , június Rodosz , december Madrid , június Strasbourg , december Dublin , június Róma , október Róma, december Luxemburg , június Maastricht , december. Lásd a maastrichti szerződést . Lisszabon , június Birmingham , október Edinburgh , december Az összes ülés következtetései (1975-től) elolvashatók az intézmény honlapján. Elnök Az Európai Tanács elnöke korábban Európai Unió Tanácsának elnökségét ellátó ország kormány- vagy államfője volt. Az elnöknek nincsen semmilyen különleges végrehajtói hatalma, csupán első az egyenlők közül (primus inter pares). A Tanács találkozóinak szervezéséért és az ülések lebonyolításáért felelős. A tervezett európai alkotmány az elnökség menetét szándékozott megváltoztatni: fél év helyett 2 és fél év időtartamú lenne, és a tagállamok kormányfői maguk választanák az elnökséget. Az elnök szerepe és felelőssége a korábbival megegyező lett volna, tehát adminisztratív és nem végrehajtói. Ezt a tervezetet végül a lisszaboni szerződés véglegesítette, így 2009. december 1-jétől a Tanács elnöke Herman Van Rompuy belga politikus lett, aki 2008. december 30. és 2009. november 25. között Belgium miniszterelnöke volt. Az elnökök listája (1990–) Rotálódó elnökség Charles Haughey, Írország (1990. január-június) Giulio Andreotti , Olaszország (1990. július-december) Jacques Santer, Luxemburg (1991. január-június) Ruud Lubbers , Hollandia (1991. júl-dec) Aníbal Cavaco Silva, Portugália (1992. jan-jún) John Major Egyesült Királyság (1992. júl-dec) Poul Nyrup Rasmussen , Dánia (1993. jan-jún) Jean-Luc Dehaene , Belgium (1993. júl-dec) Andreas Papandreou, Görögország (1994. jan-jún) Helmut Kohl , Németország (1994. júl-dec) François Mitterrand , Franciaország (1995. jan-máj) Jacques Chirac , Franciaország (1995. máj-jún) Felipe González, Spanyolország (1995. júl-dec) Lamberto Dini, Olaszország (1996. jan-máj) Romano Prodi , Olaszország (1996. máj-jún) John Bruton Írország (1996. júl-dec) Wim Kok , Hollandia (1997. jan-jún) Jean-Claude Juncker , Luxemburg (1997. júl-dec) Tony Blair , Egyesült Királyság (1998. jan-jún) Viktor Klima , Ausztria (1998. júl-dec) Gerhard Schröder , Németország (1999. jan-jún) Paavo Lipponen, Finnország (1999. júl-dec) António Guterres , Portugália (2000. jan-jún) Jacques Chirac (másodjára), Franciaország (2000. júl-dec) Göran Persson , Svédország (2001. jan-jún) Guy Verhofstadt , Belgium (2001. júl-dec) José María Aznar López , Spanyolország (2002. jan-jún) Anders Fogh Rasmussen , Dánia (2002. júl-dec) Costas Simitis, Görögország (2003. jan-jún) Silvio Berlusconi , Olaszország (2003. júl-dec) Bertie Ahern , Írország (2004. jan-jún) Jan Peter Balkenende , Hollandia (2004. júl-dec) Jean-Claude Juncker (másodjára), Luxemburg (2005. jan-jún) Tony Blair, Egyesült Királyság (másodjára) (2005. júl-dec) Wolfgang Schüssel , Ausztria (2006. jan-jún) Matti Vanhanen, Finnország (2006. júl-dec) Angela Merkel , Németország (2007. jan-jún) José Sócrates, Portugália (2007. júl-dec) Janez Janša , Szlovénia (2008. jan-jún) Nicolas Sarkozy , Franciaország (2008. júl-dec) Mirek Topolánek , Csehország (2009. jan–máj) Jan Fischer , Csehország (2009. máj–jún) Fredrick Reinfeld, Svédország (2009. júl-dec) Állandó elnökök Herman Van Rompuy , állandó elnök (2009. dec–2012. május) Herman Van Rompuy, állandó elnök (2012. május –2014. november) Donald Tusk (2014. december –) Bajmóci evangélikus egyházkerület A Bajmóci evangélikus egyházkerület, az 1610-i zsolnai zsinaton az északnyugati tíz vármegye szlovák ajkú egyházközségei részére szervezett három superintendentia egyike, mely Pozsony, Nyitra és Bars vármegyékre terjedt ki s róluk is neveztetett olykor. Ezt a nevét onnan vette, hogy a bajmóci prépost tétetett első püspökéül s azután is sokáig volt a kerület székhelye Bajmóc (Thurzó-birtok). Az ezen vármegyék területén fekvő mind magyar, mind német egyházközségek fölé ugyanakkor külön-külön inspectorok, vagyis superintendens-félék állíttattak ugyan, de az ekkor választott német inspector halála után az ő fennhatósága alatti egyházak szintén beléolvadtak ebbe a kerületbe, mely eredetileg a következő egyházmegyékből állott: Pozsony vármegyei, galgóci, berencsi, csejtei, nagytapolcsányi, bajmóci, barsi. A gyásztized után ez az egyházi testület is feloszlott s eredeti alakjában nem is éledt újra sohasem. Püspökei voltak: Abrahamides Izsák 1610–1621, Fidicinis Miklós galgóci lelkész, majd bajmóci prépost 1622–1625, Bikessy Pál kisbábi l. 1625, Diósi András galgóci l., majd bajmóci prépost 1626–1627, Fábri Balázs privigyei l., majd bajmóci prépost 1628–1630, Martini Miklós csejtei l., majd vágújhelyi prépost, végül bizonytalan helyen 1631–1648, Dubravius Dániel szenici l. 1648–1655, Tarnóczi Márton privigyei, divékújfalui, lőcsei, ismét privigyei l. 1656–1685. The Principle of Moments A Principle of Moments Robert Plant, a Led Zeppelin legendás énekesének második szólóalbuma, amely 1983. július 11-én jelent meg Plant saját kiadója, az Es Paranza gondozásában. A Rhino Entertainment jelentette meg az újrakevert és négy bónusz számmal bővített kiadását 2007. április 3-án. Az album szerepel a Nine Lives díszdobozos kiadáson is. Számok listája Other Arms ( Robert Plant , Robbie Blunt) – 4:20 In the Mood (Plant, Blunt, Paul Martinez) – 5:19 Messin' With the Mekon (Plant, Blunt, Martinez) – 4:40 Wreckless Love (Plant, Blunt) – 5:18 Thru' With the Two Step (Plant, Blunt, Martinez) – 5:33 Horizontal Departure1' (Plant, Blunt, Martinez, Jezz Woodroffe) – 4:19 Stranger Here…Than Over There (Plant, Blunt, Martinez, Woodroffe) – 4:18 Big Log (Plant, Blunt, Woodroffe) – 5:03 2007-ben újrakevert kiadás In the Mood (live) – 7:35 Thru' With the Two Step (live) – 11:11 Lively Up Yourself (live) ( Bob Marley ) – 3:04 Turnaround (Plant, Blunt, Martinez, Woodroffe) – 4:55 Közreműködők Robert Plant - ének Robbie Blunt - gitár Paul Martinez - basszusgitár Jezz Woodroffe - billentyűs hangszerek Phil Collins - dob az 1-3, 5-6, 8. számban és az összes bónusz számban a 2007-es kiadáson. Barriemore Barlow - dob a 4. és 7. számban. John David - ének Ray Martinez - ének Bob Mayo - gitár, billentyűs hangszerek és ének a 9. 10. és 11. számban. Helyezések Album - Billboard (Észak Amerika) Kislemez - Billboard (Észak Amerika) Joël Veltman Joël Veltman (Velsen, 1992. január 15. –) holland válogatott labdarúgó, jelenleg az Ajax hátvédje. Statisztika 2014. május 4-i adatok Sikerei, díjai Holland bajnok (2): 2012–13, 2013–14 Holland szuperkupa-győztes (1): 2013 Tellúr-monoxid A tellúr-monoxid csak átmenetileg létező kétatomos molekula. A korábbi, a szilárd TeO létezését leíró munkákat nem tudták megerősíteni. A DVD-kben található úgynevezett tellúr-szuboxid réteg tellúr-dioxid és fém tellúr keveréke lehet. Felfedezése Elsőként 1883-ban számolt be róla E. Divers és M. Shimose. Feltehetően tellúr-szulfoxid vákuumban történő hőbomlásával állították elő. 1913 felfedezték, hogy reagál a hidrogén-kloriddal. Későbbi munkák nem erősítették meg, hogy tiszta szilárd anyagról lenne szó. 1984-ben a Panasonic már „tellúr-szuboxid” (ez valójában Te és TeO2 keveréke) alapú törölhető optikai lemezen dolgozott. Pentacén A pentacén öt lineárisan kondenzált benzolgyűrűből álló policiklusos aromás szénhidrogén. Molekulájában kiterjedt konjugáció lép fel, szerves félvezető. Ultraibolya vagy látható fény elnyelésekor gerjesztődik (exciton jön benne létre), ami oxidációval szemben rendkívül érzékennyé teszi a vegyületet. Emiatt ez a lila színű por levegő és fény együttes hatására lassan bomlik. Szerkezetileg a pentacén a lineáris acének egyike, melyek sorában a négy benzolgyűrűből álló tetracén és a hatgyűrűs hexacén között helyezkedik el. 2009 augusztusában az IBM egyik kutatócsoportja publikálta azon kísérleti eredményeiket, melyben atomerő mikroszkóppal egyetlen pentacén molekuláról alkottak képet. 2011 júliusában ugyanez a csoport módosított pásztázó alagútmikroszkóppal kísérletileg meghatározta a legmagasabb betöltött és a legalacsonyabb betöltetlen molekulapályák alakját. Szintézise A pentacén szintézisének klasszikus módszere az Elbs-reakció. A pentacének laboratóriumi előállításának másik módja kis illékony komponensek extrúziója. Egy ilyen kísérleti elrendezésben szén-monoxidot állítottak elő egy prekurzorból 150 °C-on. a prekurzor a beszámoló szerint valamelyest oldódik kloroformban, így felhasználható forgatásos bevonásra. A pentacén forró klórozott benzolszármazékokban, például 1,2,4-triklórbenzolban oldható, ezekből – lemezes kristályokat kapva – átkristályosítható. Léna–Angara-fennsík A Léna–Angara-fennsík (oroszul Лено-Ангарское плато [Léno-Angarszkoje plato]) tájegység Oroszországban, Észak-Ázsiában, a Közép-szibériai-fennsík része. Közigazgatásilag az Irkutszki területhez tartozik. Elhelyezkedése Az Irkutszki terület déli részén, az Angara és a Kirenga (a Léna jobb oldali mellékfolyója) közti területen helyezkedik el. Északon, északnyugaton az Angara-hegyvonulat határolja; délkelet felé a Bajkál-mélyedés választja el a Bajkál-hegységtől. Jellemzői Hossza mintegy 600 km, legnagyobb szélessége 380 km. Átlagos magassága 700–900 m, legmagasabb pontja 1464 m (a Lénától keletre). A déli része magasabb, délről észak felé magassága 1100 m-ről 500 m-ig csökken. Itt húzódik a Léna felső szakasza és az Angara közti meridionális irányú vízválasztó gerinc. Óidő eleji kőzetek, főként mészkő, homokkő építik fel. 200–600 m mély folyóvölgyei erősen felszabdalták, hegytetői laposak. Felszínét karsztos formák, barlangok teszik élénkebbé. A lejtőket luc-, erdei-, cirbolya- és vörösfenyőből álló tajga borítja. Ásványi kincsei közül legjelentősebb a vasérc, legnagyobb készletei az Angara–Ilim vasércmedencében, az Ilim folyó völgyében találhatók. Gipszből és kősóból is nagy tartalékokkal rendelkezik. Ulm járás Ulm járás egy járás Baden-Württembergben. 1973. január 1-jén megszűnt a járás. Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Carlyle (Illinois) Carlyle város az USA Illinois államában. Lakosainak száma 3406 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Szászcsór Szászcsór (románul: Săsciori, németül: Sassenberg, szász nyelven Schiewes) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Szászsebestől 10 km-re délre, a Sebes folyó partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik. Nevének eredete Neve a román sas 'szász' népnév többes számú, kicsinyítő képzős alakja. Először 1309-ben sub castro Petri, majd 1345-ben, Nagyolahfalu néven említették, mai nevén először 1464-ben szerepelt (mint Schekchuor és Sekchor). Története Alsó-Fehér, 1876-tól Szeben vármegyei román falu volt. Juhvásárairól és a 17. századtól kezdve fazekasairól volt ismert. 1816-ban a környékbeli parasztok lerombolták Bethlen Zsuzsanna udvarházát. 1820-ban két részre oszlott. Egyik része Szászsebesszékhez, másik része Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott, utóbbit Barcsay Ábrahám jobbágyai lakták. Lucian Blaga említi, hogy a 20. század elején a szászcsóri fazekasok golyvások voltak. Népessége 1850 -ben 1310 lakosából 1287 volt román nemzetiségű és 1306 ortodox vallású. 2002 -ben 1471 lakosából 1468 volt román nemzetiségű; 1420 ortodox és 18 pünkösdista vallású. Látnivalók A falutól délre emelkedő hegyen ovális alakú, 150×35–40 méteres várrom. Entz Géza szerint a 11–12. században kialakított védelmi rendszer része – eredetileg palánkvár, amelyet később kőfalakkal erősítettek. Először 1309-ben említették, valószínűleg a kelneki grófok tulajdonát képezte. 1531 -ben Szapolyai János hívei megostromolták, mert a Ferdinánd -párti Horvát János birtokolta. 1575 -ben Szászsebes birtokába került. Gazdaság Fafeldolgozás, bútorgyártás. Felkoppintva A Felkoppintva (Knocked Up) egy 2007-es amerikai vígjáték Judd Apatow írásában és rendezésében. A főszerepben Seth Rogen és Katherine Heigl látható. Az Egyesült Államokban a 2007 nyarának egyik legsikeresebb filmje volt, Magyarországon október 4-én került a mozikba. Történet Ben Stone egy 23 éves naplopó, míg a kissé idősebb Alison Scott felelősségteljes és karriergondolkodású. Egy éjjel találkoznak egy szórakozóhelyen és végül az ágyban kötnek ki. Egy félreértés miatt azonban nem védekeznek. Amikor elmúlik az alkohol hatása, hamar felismerik, hogy kevés közös van bennük. Nyolc héttel később Alison felfedezi, hogy terhes, így kapcsolatba lép Bennel, akinek válasza az első döbbenet után, hogy ott lesz, hogy támogassa Alisont. A nem összeillő pár erőfeszítései során, hogy egészséges kapcsolatot alakítsanak ki, Ben a házassági ajánlatig is eljut. Érzékelhető siker után a feszültségek is felszínre emelkednek. Alison egyre inkább nyugtalan Ben felelősségének hiánya és nővére széteső házassága láttán, Ben pedig úgy érzi, a lány túlságosan irányító, minek eredményeként szétválnak. Ben és Alison nővérének elidegenített férje, Pete, Las Vegas-i kiruccanásra indulnak. Kábítószer hatása alatt ráébrednek veszteségeikre és úgy döntenek, hazamennek és vállukra veszik a felelősséget. Ben igyekezete új állásban és egy babaszobával berendezett lakásban teljesedik ki. Alison a nagy napon nem tudja elérni nőgyógyászát, akit megesketett rá, hogy ő hozza világra a kicsit, ezért Bent hívja fel, aki beviszi a lányt a kórházba. A pár kibékülve üdvözli kislányát, s boldogan telepednek le együtt. A szereplőgárda A szereplőgárda nagy része visszatérő színész Judd Apatow korábbi filmjeiből. Seth Rogen, Martin Starr, Jason Segel és James Franco mind feltűntek a Freaks and Geeks című rövid életű, kultikus televíziós sorozatban, aminek Apatow volt a producere. Ő volt továbbá az Undeclared megalkotója, melyben Rogen és Segel mellett Jay Baruchel és Loudon Wainwright III is szerepelt. Paul Feig, a Freaks and Geeks társalkotója, illetve az Apatow által írt Nehéz fiúk című film szereplője szintén látható a Felkoppintva egy apró szerepében. Steve Carell, aki cameózik a filmben, korábban a szintén Apatow által rendezett A 40 éves szűz főszereplője volt, amiben Seth Rogen, Paul Rudd, Jonah Hill és Leslie Mann is megjelent. Az említett hölgy egyébiránt a rendező felesége. Eredetileg Anne Hathaway kapta meg Alison Scott szerepét, ám kreatív okokra hivatkozva visszadobta a feladatot. Apatow azt írta, „Hathaway azért lépett ki a filmből, mert nem engedte volna, hogy valódi felvételeket használjunk egy gyermekének éppen életet adó nőről, hogy azt a látszatot keltsük, ő szül.” Jennifer Love Hewitt és Kate Bosworth is meghallgatáson járt Hathaway távozása után, végül Katherine Heiglé lett a szerep. Bújtatott reklámok a filmben A filmben több bújtatott reklám, termékelhelyezés szembeötlő: többek között az Apple, a Red Bull, a Corona sör, a Pepsi, a Microsoft (Xbox 360) és a Google is feltűnik, többször szóba hozzák a Pókember filmeket, a főszereplővel riportot is készít a főhősnő. Szerzői jogok vélt megsértése Rebecca Eckler kanadai írónő a Maclean's Magazine-ban közölt cikkében hívta fel a figyelmet a film és az Egyesült Államokban 2005 márciusában megjelent könyve, a Knocked Up: Confessions of a Hip Mother-to-Be hasonlóságaira. Jogi lépéseket is tett Judd Apatow rendező és a Universal Studiosszal szemben a szerzői jog megsértésére alapozva. Nyilvános közleményében Apatow azt mondta, „Bárki előtt, aki elolvassa a könyvet és megnézi a filmet, rögvest világossá válik, hogy két különböző történetről van szó, amik azonos élményre alapoznak.” Egy másik kanadai szerző, Patricia Pearson szintén rámutatott a film és könyve, a Playing House közötti egyezésekre, de nem indított pert. Fogadtatás A Felkoppintva sikernek bizonyult mind a kritikusok körében, mind a mozikasszáknál, akárcsak Judd Apatow előző filmje, A 40 éves szűz. A Rotten Tomatoes oldalán a film 90%-os értékelést ért el, ami 228 kritikus véleményének átlagolása. A Variety szerint a film „kirobbanóan vicces, sokkal gyakrabban, mint szinte bármely más stúdiófilm a közelmúltból.” Az eFilmCritic azt írta, „Mielőtt beül a Felkoppintvá-ra, minden igazi filmrajongónak illene egy listát írni kedvenc vígjátékairól az elmúlt két évtizedből. Ha a Sulihuligánok rajta van, kiestél. De egyet mindenképpen le kell venned róla, bármi is legyen az – mert a Felkoppintva végül lekoppintja és megszerzi a helyét.” Az Entertainment Weekly hasábjain az volt olvasható a filmről megjelenésekor az 5-ös osztályzat mellett, hogy „kivételesen kemény, kivételesen vicces, ellenállhatatlan tündérmese a kortárs amerikai békákról, királykisasszonyokról, szülőszobákról és vízipipákról.” Richard Roeper szerint a film „szerethető és valós,” s „megérdemli a szentimentális pillanatait” is. Az Origo kritikája szerint: „Az események alakulásával a Felkoppintva egyre veszt lendületéből. Az ígéretes első 45 perc után egyre lassabbá válik... kezd érdektelenné válni a történet, mintha családi home-videót néznénk. Konfliktus nélkül nehéz dramatizálni, és itt ez történik. A második órában szaporodnak a sutább és tipikusabb, már más habkönnyű családi filmekből ismert jelenetek.” A filmkviz.hu így ír: „kevés benne az igazán jó humoros rész, amin hangosan felnevet az ember, sokszor lapos, egyhangú a cselekmény és a romantikus rész is kicsit túljátszott.” Mozis bevételek Észak-Amerikában a Felkoppintva második helyen nyitott a toplistán 30,7 millió dollárral a második hete műsoron lévő A Karib-tenger kalózai: A világ végén mögött. Az érdeklődés rendkívül lassan csökkent iránta, így nyár végére már 148 millió dollárt számlált bevétele, ami kitörő sikert jelent a 30 millió körüli költségvetés ismeretében. A világ többi részén 70 millió dollárt gyűjtött (így összbevétele túllépi a 200 milliót). Legjövedelmezőbb területeinek az USA-n kívül az Egyesült Királyság és Ausztrália bizonyultak. Jean-Luc Thérier Jean-Luc Thérier (1945. október 7. –) visszavonult francia autóversenyző, ötszörös rali-világbajnoki futamgyőztes. Pályafutása 1973 és 1984 között vett részt a világbajnokság versenyein. Ez idő alatt negyvenhat futamon állt rajthoz, öt győzelmet szerzett, húsz alkalommal állt dobogón, és hatvanegy szakaszon lett első. Az 1973-as világbajnoki szezonban ő gyűjtötte a legtöbb pontot a versenyzők között, ám mivel ekkor még csak a gyártókat értékelték, Jean-Luc sosem nyert világbajnokságot. David L. Boren David L. Boren (Washington, 1941. április 21. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Oklahoma, 1979–1994). Kásáni bazár A Kásáni bazár (Perzsául: ����� ����� Bāzār-e Kāshān) egy régi, ám ma is használatban lévő bazár, melyet a Szeldzsuk-dinasztia idején építettek, majd a Szafavidák idején újítottak fel. Legrégebben épült és leglátogatottabb része az Aminoddole karavánszeráj, mely a 19. században épült. A bazár fő épületei között mecsetek, síremlékek, árkádok, kupolák és víztározók húzódnak meg Kásán belvárosában, melyek mindegyike más-más időszakban épült. 26A busz (Székesfehérvár) A székesfehérvári 26A busz a Jancsár utca és a Kassai u., Nagyszombati u. végállomások között közlekedik. Üzemideje 4.35-től 23:20-ig tart. Munkanapokon csúcsidőben félóránként, csúcsidőn kívül és hétvégén óránként közlekedik. Története Eredetileg a Jancsár u. (akkor Dr. Münnich Ferenc lakótelep) – Bory-vár viszonylatra hozták létre az 1980-as–1990-es évek fordulója környékén, a 26-os busz mellékvonalaként, amikor annak útvonala átkerült a Béla útra. A 26A busz öreghegyi szakaszát nem sokkal később a Máriavölgyből az eggyel délebbi párhuzamos Kassai útra helyezték át, aminek teljes hosszán végighalad a végállomásig a merőleges Nagyszombati útig. Így hosszabb útvonalon érinti Öreghegy városrészt. Járművek Korábban Mercedes-Benz Conecto G, Volvo 7000A, Ikarus C80, Ikarus 280-as buszok jártak rajta. 2010 szeptemberétől – az Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ alvállalkozójaként – a VT-Arriva MAN NG 262 és MAN NG 272 típusú csuklós autóbuszai közlekednek a 26-os és 26A vonalakon. Aeroford Az Aeroford brit autó volt, amit a londoni Bayswaterben gyártottak 1920-tól 1925-ig. Az Aeroford egy, a Ford T-modell szemrevalóbbá tételére törekvő próbálkozás volt, ennek érdekében egyedi motorháztetővel és hűtőráccsal látták el. Az Aeroford 1920-ban £288-ba került, az ára 1925-re £168 és £214-re közé csökkent. Elérhető volt, mind két és négyüléses verzióban. Férfi 56 kg-os súlyemelés az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelés férfi 56 kg-os versenyszámát július 27-én rendezték a Industrial Spain Pavillionban. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Eredmények Az eredmények kilogrammban értendők. A rövidítés jelentése a következő: OR : olimpiai rekord DNF : érvényes kísérlet nélkül DNS : nem indult Aeronautica Az Aeronautica egy Angolában működő légitársaság, mely charter, személy és teherszállítást végez. Ez a társaság szerepel az Európai Unió tiltólistáján, ezért Európába nem repülhet. Flotta Az Aeronautica flottája 2007 márciusában a következő gépekből áll: 1 Antonov An-32 1 Raytheon Beech King Air 200 1 Raytheon Beech King Air B200 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Aeronautica (Angola) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Kbel (Dél-plzeňi járás) Kbel település Csehországban, a Dél-plzeňi járásban. Kbel Týniště, Měčín, Švihov és Vlčí településekkel határos. Lakosainak száma 305 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jean-Marie Poiré Jean-Marie Poiré (Párizs, 1945. április 10. –) francia filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A Gaumont filmvállalat négy nagy sikerű filmvígjátékának, a Marhakonzerv-akció, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk, a Zűrangyalok és a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2. filmek rendezője. Életrajza Szakmai pályafutását forgatókönyvírással kezdte 1968-ban, Michel Audiard filmjeinél a párbeszédek összeállításánál segédkezett. Ezzel párhuzamosan apja, Alain Poiré producer számára is készített több forgatókönyvet, így közreműködött például a Megtalálták a 7. századot (On a retrouvé la septième compagnie) vagy a Már ez is probléma? (Pas de problème!) című filmekben. Első filmjét, a Les petits câlins című vígjátékot 1977-ben rendezte. A mérsékelt sikert aratott filmben kapott mellékszerepet az újonc Josiane Balaskó színésznő, aki révén megismerte a Splendid nevű színház társulatot. A társulat színészeivel több sikeres filmvígjátékot forgatott (a Karácsonyi kalamajka és a Papi, a hős), amelyek után a híressé vált Poiré nagy költségvetésű filmeket is rendezhetett. A filmvígjátékainak sikerét nem utolsósorban a társulat egyik tehetséges színészének, Christian Claviernek köszönhette, aki később is vállalt szerepeket filmjeiben. Az 1990-ben forgatott Marhakonzerv-akció című akció-vígjátékban Christian Clavier mellé Jean Renót választotta a főszerepbe, majd látva a két színész jól működő párosát, később velük készíti el a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című filmet és annak folytatásait. Poiré másik sikeres vígjátékában, az 1996-ban forgatott Zűrangyalokban Clavier mellett Gérard Depardieu játszik. 2002-ben készíti el a Tökös átverés (Ma femme s'appelle Maurice) című filmvígjátékát, a film rendezése mellett a forgatókönyv írását és a produceri feladatokat is saját maga végezte. 2004-ben az Igor Sékulic által rendezett Totál szívás (Les Gaous) című film forgatókönyvét írta meg. Filmrendezései 1977 Les Petits Câlins 1979 Visszatérés ( Retour en force ) 1981 Les Hommes préfèrent les grosses 1982 Karácsonyi kalamajka ( Le Père Noël est une ordure ) 1983 Papi, a hős ( Papy fait de la résistance ) 1986 Twist Moszkvában ( Twist again à Moscou ) 1988 Mes meilleurs copains 1990 Marhakonzerv-akció ( L'Opération Corned-Beef ) 1992 Jöttünk, láttunk, visszamennénk ( Les Visiteurs ) 1995 Zűrangyalok ( Les Anges gardiens ) 1997 Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2 - Az időalagút ( Les Couloirs du temps : Les visiteurs 2 ) 2000 Reszkess, Amerika! (Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3., Les visiteurs en Amérique ) 2002 Tökös átverés ( Ma femme s'appelle Maurice ) Máthé Gábor (jogtörténész) Máthé Gábor (Budapest, 1941. szeptember 6. –) magyar jogtörténész, egyetemi tanár. 2004 és 2009 között a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar dékánja. A Magyar Jogász Egylet elnöke. Életpályája 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, ahol 1967-ben szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzése után az egyetem mint MTA-kutatóhely tudományos munkatársa lett (1967–1977). 1978 és 2000 között az Államigazgatási Főiskola Jogtudományi Tanszékén dolgozott: 1984 és 1987 között mint annak vezetője, 1989 és 1994 között mint a Főiskola főigazgató-helyettese. 1993 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2004 és 2009 között a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar dékánja. 2002-től a Magyar Jogász Egylet elnöke. 2005 és 2006 között a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar Jogtudományi Tanszékének vezetője. Munkássága Kutatási területe a magyar alkotmány- és jogtörténet. Kutatásai során a magyar alkotmány- és közigazgatás intézményrendszerének fejlődéstörténetével, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás határterületi problematikájával, a választójoggal és a közigazgatás büntetőhatalmával foglalkozott. Publikációit elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre. Főbb tanulmányai Máthé Gábor–Révész Tamás: Az esti- és levelező tagozatú oktatás fejlődése az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1945-1970 ; ELTE, Bp., 1972 ( Jogtörténeti értekezések ) A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:IV. tc. létrejötte és jelentősége a dualizmus jogrendszerében (1969) Csizmadia Andor–Máthé Gábor–Nagy Endre: Magyar közigazgatástörténet ; Államigazgatási Főiskola, Bp., 1982 Az Igazságügyi Minisztérium történetéből. 1867-1871 (1982) A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása, 1867-1875 ; Akadémiai, Bp., 1982 A magyar közigazgatási irodalom válogatott bibliográfiája, 1827-1944 ; összeáll. Hernádi László Mihály, szerk. Kovács Kálmán, Máthé Gábor, Hernádi László Mihály; SKV, Bp., 1983 A szabálysértési jog továbbfejlesztésének elméleti megalapozása ; szerk. Máthé Gábor, Szabó András; MTA Államtudományi Kutatások Programirodája, Bp., 1987 A kihágás intézménye (1988) A közigazgatási büntetőbíráskodás fejlődése az utolsó 100 évben. Tanulmánykötet / Entwicklung der Verwaltungsstrafgerichtsbarkeit in den vergangenen 100 Jahren. Sammelband ; szerk. Máthé Gábor, Révész Tamás; Igazságügyi Minisztérium, Bp., 1988 ( Igazságügyi Minisztérium Tudományos és Tájékoztatási Főosztály kiadványai ) Theorie und Institutionsystem der Gewaltentrennung in Europa. Mitteleuropäische Rechtshistorikerrunde. I. Konferenz. Veszprém, 15-18. September 1992 ; szerk. Máthé Gábor; School of Public Administration, Bp., 1993 ( Studies on public administration and law ) Degré Alajos emlékkönyv ; szerk. Máthé Gábor, Zlinszky János; Unió, Bp., 1995 Die Entwicklung der österreichisch – ungarischen Strafrechtskodifikation im XIX-XX. Jahrhundert ; szerk. Máthé Gábor, Werner Ogris; Unió, Bp., 1996 The Hungarian state. Thousand years in Europe ; szerk. Gergely András, Máthé Gábor; Korona, Bp., 2000 Die Elemente der ungarischen Verfassungsentwicklung. Studien zum Millennium ; szerk. Máthé Gábor, Mezey Barna; ELTE, Bp., 2000 A közigazgatási bíráskodásról (2000) Problems of codification during the Austro-Hungarian dual Monarchy (2001) Von dem Vormärz bis zum 20. Jahrhundert. Tradition und Erneuerung in der ungarischen Rechtsentwicklung. Studien zu den Reformen in den 19-20. Jahrhunderten ; szerk. Máthé Gábor, Mezey Barna; ELTE ÁJK, Würzburg–Bp., 2002 ( Bibliotheca iuridica Acta congressuum ) European administrative penal law ; szerk. Máthé Gábor, Kis Norbert; BCE, Bp., 2004 Die Problematik der Gewaltentrennung ; Gondolat, Bp., 2004 ( Ungarische Rechtshistoriker ) Nationalstaat, Monarchie, Mitteleuropa. Zur Erinnerung an den "Advokaten der Nation", Ferenc Deák ; szerk. Máthé Gábor, Mezey Barna; Gondolat, Bp., 2004 ( Bibliotheca iuridica. Acta congressuum ) Der bürgerliche Rechtsstaat in Ungarn (2005) A jogi szakvizsgarendszer megújítása (társszerzőkkel) (2005) Közigazgatási eljárások jogszabályainak gyűjteménye. Tansegédlet ; vál., összeáll. Ivancsics Imre, Máthé Gábor; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2005 ( Lex-icon ) Sub clausula 1956. Dokumentumok a forradalom történetéhez ; szerk. Gecsényi Lajos, Máthé Gábor; összeáll., jegyz. Baráth Magdolna; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2006 Közjogi tanulmányok Lőrincz Lajos 70. születésnapja tiszteletére ; szerk. Imre Miklós, Lamm Vanda, Máthé Gábor; Aula, Bp., 2006 Sub clausula, 1920-1947. Dokumentumok két békeszerződés (Trianon, Párizs) történetéből ; szerk. Gecsényi Lajos, Máthé Gábor, összeáll., jegyz. Baráth Magdolna és Katona Csaba; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2008 Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1998-2008. Crescit sub pondere palma ; szerk. Máthé Gábor; KGRE ÁJK, Bp., 2008 Sapienti iniuria non potest fieri. Ünnepi tanulmányok Zlinszky János tiszteletére ; szerk. Horváth Attila, Koltay András, Máthé Gábor; Gondolat, Bp., 2009 ( Jogtörténeti értekezések ) Sub clausula 1989. Ddokumentumok a politikai rendszerváltozás történetéhez. A grand strategy ; szerk. Gecsényi Lajos, Máthé Gábor, vál., jegyz. Baráth Magdolna; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2009 Ünnepi tanulmányok Révész T. Mihály 65. születésnapja tiszteletére ; szerk. Máthé Gábor, Mezey Barna; Gondolat, Bp., 2010 Das Wesen der Rechtsgeschichte. Werner Ogris zum 75. Geburtstag ; szerk. Máthé Gábor, Mezey Barna; Gondolat, Bp., 2010 Die Habsburgermonarchie auf dem Wege zum Rechtsstaat? Rechtshistorisches Symposium ; szerk. Máthé Gábor, Werner Ogris; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp.–Wien, 2010 Jogtörténeti parerga. Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére ; szerk. Máthé Gábor, Révész T. Mihály, Gosztonyi Gergely; ELTE Eötvös, Bp., 2013 Állam-, egyház-, jogtörténeti magyarázatok. Ünnepi tanulmányok Rácz Lajos tiszteletére 65. születésnapja alkalmából ; szerk. Máthé Gábor, Révész T. Mihály; Multiszolg Bt., Vác, 2013 A magyar jog fejlődésének fél évezrede. Werbőczy és a Hármaskönyv 500 esztendő múltán ; szerk. Máthé Gábor; Nemzeti Közszolgálati Egyetem–Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, Bp., 2014 Díjai, elismerései A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012) Faragó Pál Faragó Pál (Felsőszentiván, 1886. április 4. – Kolozsvár, 1969. december 1.) sakkfeladványszerző nemzetközi mester, az 1936. évi sakkvégjáték olimpiai bajnoka. Élete Iskoláit Dömsödön, Kunszentmiklóson végezte, majd Kecskeméten a piarista kollégiumban érettségizett 1903-ban. A budapesti műegyetem általános mérnöki karának elvégzése után 1907-ben az ország legfiatalabb mérnökeként előbb a Balaton vidéki vasút-építkezésnél dolgozott, aztán a Cserna vízének szabályozását vezette. Az 1910-es évek elején Aradra került, ahol az állami jószágigazgatóság munkatársa lett, végül ugyanennek az intézménynek a kolozsvári hivatalában vezető mérnökké nevezték ki. Az első világháborúban orosz fogságba esett. Miután a fogságból hazatért, háromszögelő mérnökként Romániában (előbb Kolozsváron, majd Bukarestben) kapott feladatokat, és a geodéziai munkálatok műszaki vezetője lett. Az ő közreműködésével mérték fel Dobrudzsát. Sírja a Házsongárdi temetőben található. Sakkozói pályafutása A sakkjáték alapjait 10 éves korában tanulta meg, de 1899-ben már megjelent első önálló sakkfeladványa a Pesti Napló sakkrovatában. Mint sakkzárófeladványok szerzője nemzetközi szinten vált ismeretessé. Feladványait német, angol, francia és orosz szaklapok is közölték. A Revista Română de Șah és a Magyar Sakkvilág munkatársa. Az 1936. évi müncheni sakkolimpián aranyérmet, 1952-ben a helsinki olimpián bronzérmet nyert. 1955-ben nagymesteri, 1961-ben érdemes sportmesteri címmel tüntették ki. 1943-tól a lap 1950-es megszűnéséig a Magyar Sakkvilág végjáték rovatának vezetője. Hasonló feladatot látott el a román szaklapban másfél évtizeden keresztül. Publikált tanulmányainak száma 300 körül van, közülük 50 nyert kitüntetést, 47 feladványát díjazták nemzetközi (köztük Finnországban, Hollandiában és Argentínában rendezett) versenyeken, közülük 14 első díjat kapott. Új gondolatok a művészi sakkban c. kötete az Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyar és román nyelven (1958). Jellegükben és tartalmukban is valóban rejtélyes mélységű, már-már a megoldhatatlanság határán mozgó műveket alkotott. Az 1944-ben közölt Labirintus című tanulmányának csak 10 év múltán akadt egyetlen helyes megfejtője. Legtöbbször közölt, legalább két tucatnyi folyóiratban és könyvben megtalálható műve egy mindössze 5 bábos miniatűr (Kh8, a5, h4 — Ka7, g4), amely döntetlen követelményével és az 1. a6! kulcslépéssel a szerző egyik kedvenc témakörét kristálytisztán szemlélteti. (A téma: „káros bábok a vezér és a bemenő gyalog harcában” címmel nagyobb értekezés keretében az 1953-as szovjet évkönyvben került publikálásra.) Sárpilis Sárpilis község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban. Fekvése A Tolna megyei Sárpilis Szekszárd (14 km) és Bátaszék (10 km) között fekszik. Megközelíthetősége Vonattal a MÁV 46-os számú (Sárbogárd–Szekszárd–Bátaszék) vasútvonalán érhető el. A megállóhely, melynek neve Sárpilis-Várdomb a községtől kb. 1,5 km-re, Decs és Bátaszék között található (A 2009 decemberében életbe lépett új menetrend óta a vonatok már nem állnak meg). Közúton az 56-os főútról Várdombnál keletre fordulva érhető el. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 7,8% cigánynak, 3,4% németnek, 0,3% örménynek mondta magát (21,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 16,7%, református 14,6%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 30,9% (35,4% nem nyilatkozott). Története Első okleveles említése 1381 -ből való, amikor egy határperben merül fel a neve. 1572 -ben a török adóösszeírók itt egy 21 házból álló "települést" találtak. A Rákóczi-szabadságharc idején a falu teljesen elnéptelenedett, elpusztult. Legközelebb a Tolna megyei összeírások alkalmával találkozhattunk a településsel, ahol az összeírók 14 jobbágyot, és két 1724 -ben idetelepültet jegyeztek fel. Nevezetességei Késő barokk műemlék református templom, felszentelve 1797-ben. Modène Modène település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 454 fő (2015). Modène Caromb, Crillon-le-Brave, Mazan és Saint-Pierre-de-Vassols községekkel határos. Népesség A település népességének változása: All Killer No Filler Az All Killer No Filler a Sum 41 együttes első stúdióalbuma, amelyet 2001. május 8-án adtak ki. Több mint 2 millió példányt adtak el belőle, ezzel kétszeres platinalemeznek számít. Az album első száma, az Introduction to Destruction az Iron Maiden előtti tisztelgésül íródott. Az album számait Torontóban és Los Angelesben rögzítették. Hossza mindössze 32 perc 13 másodperc. A számok különböző műfajba sorolhatók, bár alapvetően mind a keményebb hangzásvilágot képviselik. Van köztük punk rock, pop punk, skate punk és post-grunge is. Számok Introduction to Destruction Nothing On My Back Never Wake Up Fat Lip Rhythms Motivation In Too Deep Summer Handle This Crazy Amanda All She's Got Heart Attack Pain For Pleasure Spessartin A spessartin (mangán-alumínium-nezoszilikát) a IV. szilikátok ásványosztályon belül az önálló gránátcsoport ásvány együttesébe tartozik. Néhány esetben magnéziumot és vasat is tartalmaz. Szabályos kristályrendszerben dodekaéderes és tetraéderes formában jelenik meg. Színe a megvilágosítástól függően változik, ezért a kevés számú színváltó ásványok közé sorolják. Ez főként a pirop-spessartin elegykristályokra jellemző, ezek természetes fényben zöldes-kékek, míg mesterséges fényben sötétpirosak vagy bíborszínűek, de fluoreszenciájuk nincs. Kifejlett kristálya keresett ékszerkő, ritka drágakőnek minősül. Gyakran elegykristályt alkot almandin és hessonit társaságában is. Nevének eredete Nevét az első lelőhelyéről, a németországi Spessart-hegységről kapta. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: Mn 3 2+ Al 2 (SiO 4 ) 3 Szimmetriája: szabályos kristályrendszerben, több tengely- és lapszimmetriája létezik. Sűrűsége: 4,12–4,2 g/cm³. Keménysége: 7,0–7,5 nagyon kemény ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint). Hasadása: nem hasítható. Törése: könnyen, kagylósan törik. Fénye: gyémánt vagy üvegfényű. Színe: narancssárga, jácintpiros (ennek neve: partschin ), ibolyaszínű vagy barnáspiros. Átlátszósága: átlátszó vagy áttetsző. Jellemző összetétele: Mangán (Mn) =33,3% Alumínium (Al) =10,9% Szilícium (Si) =17,0% Oxigén (O) =38,8% Keletkezése A spessartin gránithoz kötődően, pegmatitokban vagy csillámpalákban keletkezik. Más magmás kőzetekben mangán-szilikátokkal együtt kontakt metamorf formában keletkezik. Szerpentinekhez és különféle gyűrt palákhoz kapcsolódik igen magas nyomás alatt kialakulva. Zárványai szabálytalan üregekben megjelenő gázok vagy folyadékok lehetnek. Hasonló ásványok: az almandin, hessonit és a spinell. Előfordulásai Madagaszkár egyes vidékein található narancssárga változatát mandarin gránátnak nevezik. Megtalálható Németországban Spessart környékén, Norvégia (ahol színváltó példányait is találták) és Románia területén. Oroszországban az Urál-hegységben. Előfordulásai vannak az Egyesült Államokban Colorado és Kalifornia szövetségi államokban. Brazíliában Minas Gerais vidékén. Izrael területén, Tanzániában, Észak-Burmában és Ausztráliában is megtalálható. Egyes előfordulási helyein piralspitnek, erinitnek is nevezik Nonnenhorn Nonnenhorn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1450 fő (1987. május 25.). Női kétpárevezős az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a evezés női kétpárevezős versenyszámát július 27. és augusztus 1. között rendezték a Lake of Banyoles-tón. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján QA : az A-döntőbe jutott QB : a B-döntőbe jutott Előfutam Az előfutamokból az első három helyezettek automatikusan az A/B elődöntőbe jutottak, a többiek a vigaszágra kerültek. Vigaszág A vigaszág futamából az első három helyezett az A/B elődöntőbe jutott, az utolsó helyezett kiesett így összesítésben a 13. helyen végzett. Magda Schneider Magda Schneider (Augsburg, 1909. május 17. – Schönau am Königssee, 1996. július 30.) német színésznő, Romy Schneider édesanyja. Életrajz Magdalena Schneider gyermekként katolikus leányintézetben nőtt fel, évekkel később kereskedelmi főiskolát végzett. Mégis a színművek és az éneklés töltötte ki minden szabad percét, aminek köszönhetően végül az énekesi és a színészi pályát választotta. Az augsburgi Leopold Mozart Konzervatóriumban és a városi színházban lépett fel folyamatosan énekesnőként, majd a müncheni Gärtnerplatzi Állami Színházban debütált. Ott figyelt fel rá a híres osztrák rendező Ernst Marischka, aki 1930-ban meghívta a bécsi Theatre an der Wien színházba. 1930-ban fedezték fel a film számára. Egy 1933-as forgatás során Magda találkozott jövőbeli férjével, az osztrák színésszel, Wolf Albach-Rettynnel. A házaspár 1937-ben házasodott össze, és két gyermeke született: leányuk Rosemarie Magdalena, Romy (ismertebb nevén Romy Schneider) és fiuk Wolf-Dieter. A második világháború idején Magda Schneider színésznő és gyermekei hosszasan vendégeskedett Adolf Hitler privát villájában, a Berchtesgaden feletti Obersalzbergben és a Führer többször kijelentette, hogy Schneidernél jobb színésznőt még életében nem látott; és hogy ő a kedvenc színésznője. Magda lánya, Romy Schneider vallomása szerint anyja szexuális viszonyt is folytatott Hitlerrel. 1945-ben elvált férjétől, Wolf Albach-Rettyntől. A háború után a film felkérések Magda számára igen meggyérültek, mivel sokan nem preferálták azt, hogy a Führer legkedvesebb színésznője volt, egyben azt sem nézték jó szemmel, hogy nála vendégeskedett családjával a háború alatt. Mégis 1948-ban újra szerepet kapott és elkezdtek forgatni vele. Az ezt követő években egyre feljebb ívelt karrierje, amikor lányával, Romyval elkezdtek együtt dolgozni. Magda eközben feleségül ment Hans Herbert Blatzheimhez. 1996-ban halt meg házában Schönauban, Berchtesgaden mellett, Bajorországban. Magda és Romy Schneider közös filmjei Az elkövetkező évek különös nagy sikernek örvendenek mint Magda, mint Romy színészi életében. Anya és lánya ezekben a filmekben dolgoztak együtt: 1953: Wenn der weisse Flieder wieder blüht (Amikor a fehér orgona újra virágzik) 1954: The Story of Vicky (Mädchenjahre einer Königin, Egy királylány gyermekkora ) 1955: Die Deutschmeister ( Tavaszi díszszemle ) 1955: Sissi 1956: Sissi - Die junge Kaiserin ( Sissi – Az ifjú császárné ) 1957: Robinson soll nicht streben (Robinson nem halhat meg) 1957 - Sissi - Schicksalsjahre einer Kaiserin ( Sissi - Sorsdöntő évek ) Magda Schneider filmjei 1930: Boykott 1932: Fräulein – falsch verbunden 1932: Ein bißchen Liebe für dich 1932: Zwei in einem Auto 1932: Das Lied einer Nacht 1932: Sehnsucht 202 1932: Das Testament des Cornelius Gulden 1932: Marion, das gehört sich nicht 1932: Glück über Nacht 1933: Liebelei 1933: Kind, ich freu’ mich auf dein Kommen 1933: Glückliche Reise 1933: Ein Mädel wirbelt durch die Welt 1934: Ich kenn’ dich nicht und liebe dich 1934: Fräulein Liselott 1934: G’schichten aus dem Wienerwald 1935: Winternachtstraum 1935: Eva 1935: Vergiß mein nicht 1935: Die lustigen Weiber 1936: Rendezvous in Wien 1936: Die Puppenfee 1936: Das Geheimnis eines alten Hauses 1936: Der Weg des Herzens (Prater) 1937: Frauenliebe – Frauenleid 1937: Musik für dich 1938: Wer küßt Madeleine? 1938: Die Frau am Scheidewege 1941: Am Abend auf der Heide 1942: Liebeskomödie (Szerelmi komédia) 1942: Zwei glückliche Menschen 1943: Ein Mann für meine Frau 1944: Die heimlichen Bräute 1944: Eines Tages 1948: Ein Mann gehört ins Haus 1950: Die Sterne lügen nicht 1953: Wenn der weiße Flieder wieder blüht 1954: … und ewig bleibt die Liebe 1954: Mädchenjahre einer Königin ( Egy királylány gyermekkora ) 1955: Die Deutschmeister ( Tavaszi díszszemle ) 1955: Sissi 1956: Sissi – Die junge Kaiserin ( Sissi - Az ifjú császárné ) 1957: Robinson soll nicht sterben - (Robinson nem halhat meg) 1957: Von allen geliebt 1957: Sissi – Schicksalsjahre einer Kaiserin ( Sissi - Sorsdöntő évek ) 1958: Das Dreimäderlhaus 1959: Die Halbzarte 1961: Morgen beginnt das Leben 1968: Drei Frauen im Haus (tv-sorozat) 1969: Vier Frauen im Haus (tv-sorozat) Jošan Jošan (korábban Donje- és Gornje Jošane) falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik. Fekvése Korenicától légvonalban 19 km-re, közúton 24 km-re délre, községközpontjától légvonalban 5 km-re, közúton 8 km-re északra, a Korbava mező északkeleti szélén, az 1-es számú főút mellett fekszik. Története A török 1527-ben szállta meg Lika és Korbava területét, melynek korábbi horvát lakossága elmenekült. A török uralom idején teljes lakosságcsere ment végbe, mivel az elhagyott területre pravoszláv vlachok és katolikus bunyevácok érkeztek. A török kiűzése 1689 után a terület a katonai határőrvidék része lett. Ekkor Dalmáciából újabb szerb telepesek érkeztek, akik először Otocsán környékén Brlog vidékén telepedtek le, majd innen települtek át a mai Pećane és Jošan falvakba. A falunak 1857-ben 1473, 1910-ben 1493 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik a debelo brdoi parókiához tartoztak. A falunak 2011-ben 66 lakosa volt, akik főként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A fiatalok többsége a nagyobb településkre költözött. Itt található a megye egyik legnagyobb szimentáli szarvasmarha telepe. Lakosság (1900-ig Jošane néven.) Nevezetességei Szent Száva tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1881 -ben épült. A II. világháborúban felgyújtották. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1701 -ben épült. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, ma romos állapotban áll. Civilizáció A civilizáció a (mindenkori) társadalomfejlődés, illetve az anyagi műveltség legmagasabb foka, melyben a társadalmi-gazdasági alakulat, igényeinek megfelelően, szelektíven és módosítva magába olvasztja a korábbi korok eredményeit, tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájaként is használatos. A civilizáció fogalma Rotterdami Erasmus egyik írásában tűnik föl az 1530-ban megjelent De civilitate morum puerilium -ban. Az általa bevezetett fogalom jelentését legárnyaltabban a „viselkedésbeli jólneveltséggel” lehetne definiálni. Tágabb értelemben társadalmi, gazdasági, szellemi művelődést, műveltséget jelent. Más vonatkozásban – szembeállítva a szellemi kultúrával – egy társadalom anyagi kultúráját, eszközeit és technikáját értik alatta. A 19. század végén a magyar közgondolkodás például a polgárosodás folyamatát jelölte a civilizáció fogalmával. Napjainkban a viszonylag magas szintű kulturális, ipari-technológiai fejlettséget, a városi kényelmet is jelenti. 1. Technikai értelemben a civilizáció olyan összetett társadalmat jelöl, ahol az emberek városokban élnek és az élelem mezőgazdaságból származik megkülönböztetve őket a törzsi társadalmaktól, ahol az emberek kis településeken vagy nomád csoportokban éltek megélhetésüket gyűjtögetésből, vadászatból vagy kertművelésből biztosítva. Ebben a megközelítésben a civilizáció adott emberek csoportjára használt kizárólagos fogalom. 2. Szélesebb értelmezésben a civilizáció bármely társadalomra vonatkoztatható, amely komplex és városlakó vagy egyszerű és törzsi. Ez a definíció kevésbé kizárólagos és etnocentrikus, mint az előző. Ebben a megközelítésben a civilizáció a kultúra közeli szinonimája. 3. A civilizáció jelentheti a teljes emberi társadalmat, amennyiben hétköznapi formában a feltáratlan vadonnal vagy a kietlen pusztasággal állítjuk szembe. Ebben a megközelítésben a kifejezés a jelenlegi globális civilizációra vonatkozik. 4. A civilizáció egyúttal egy viselkedési formát is meghatároz. A „civilizált” magatartás szemben áll a „barbár” vagy a durva viselkedéssel. Ebben a megközelítésben a civilizáció kifinomultságot jelöl. 5. A civilizáció egy másik használata a szó első és negyedik jelentésének kombinációjából áll elő arra utalva, hogy az összetett társadalmak természetből fakadóan felette állnak a kevésbé összetett társadalmaknak. Ez a szócikk a civilizációt az első értelmezésben dolgozza fel. Mi alkotja a civilizációt? A technikai értelmezés szerint a civilizáció az egyszerűbb társadalmakkal szemben összetett társadalom. Mindenki társadalomban vagy kultúrában él, de nem mindenki él civilizációban. A civilizáció az alábbiak jellemzőkből tevődik össze: Új technológiák , például a fazekasság vagy a fémművesség kialakulása. Művészetek , az írás kifejlődése. Összetett társadalmi intézmények létrejötte, szervezett vallás és oktatás , szemben más társadalmak kevésbé kialakult hagyományaival. Fejlett mezőgazdasági technikák, a földművelésben állati erő alkalmazása, váltott betakarítás , öntözés. Ez lehetővé tette a földművelőknek, hogy több élelmet termeljenek annál, mint amit feléltek. A népességnek az a része, amely nem az élelemszerzésnek szenteli ideje nagy részét más foglalatosság után néz, kialakul a kereskedelem , a munkaerő specializálódik. Ezt a fent leírt többlettermelés teszi lehetővé. A gazdasági változások összetett formáinak kifejlődése, a kereskedelem kiszélesedése, pénzhasználat és piacok létrejötte. A birtokolt javak nagyobb arányú felhalmozódása, mint az egyszerűbb társadalomban. Városok kialakulása. Társadalmi hierarchia kialakulása. Ez lehet nemzetségi forma, ahol a népet az egyik elöljáró család vagy klán feje, a törzsfő irányítja, vagy állam alapú társadalom, amelyben az uralkodó osztályt kormány vagy hivatalnokok támogatják. A politikai hatalom a városokban összpontosul. Az élelem intézményes birtoklási joga az uralkodó osztály kezébe kerül. Ezek alapján néhány társadalom, mint például Kína felvilágosult civilizációnak minősül, míg mások, mint például a busmanok nyilván nem. A megkülönböztetés ugyanakkor nem mindig tiszta. Például Észak-Amerika északnyugati részén a halászat bősége lehetővé tette az élelem felhalmozását bármilyen mezőgazdasági tevékenység nélkül is. Az emberek településeket alapítottak, társadalmi hierarchiába szerveződtek, anyagi jólétet teremtettek, fejlett képzőművészetet hoztak létre (a legismertebbek a totemszobrok) mindezt különösebb mezőgazdasági tevékenység nélkül. Ugyanakkor a pueblo indián kultúra Észak-Amerika délnyugati részén fejlett mezőgazdaságot, öntözést és közösségi településeket teremtett, (mint például Taos), s mindeközben a pueblo indiánok soha nem fejlesztettek egyet sem a más társadalmakra jellemző összetett intézmények közül. Napjainkban a törzsi civilizációk nagy része már államokban él. A politikai struktúra az életük fölé helyezkedett, úgyhogy ők valahol a törzsi és a civilizált világ között foglalnak helyet. A civilizáció folyamata Norbert Elias 1939-ben megjelent és a hatvanas években világsikerré lett munkája hallatlanul gazdag, forrásértékű példaanyagon elemzi (a középkori udvari illemkódexektől 18. századi, szépirodalomban rögzült viselkedésformákig) az európai világszemlélet és magaviselet civilizálódását. Az értekezés szigorú tudományossága cseppet sem akadályozta, hogy a szerző olyan, ízig-vérig köznapi viselkedésformák között tallózzék, mint például a tüsszentés, a köpés, az étkezési vagy hálószobai jó modor stb. Norbert Elias – a példákból és elemzésükből kiindulva – impozáns civilizáció- és társadalomelméletet is felvázol, mely napjainkig is a viták kereszttüzében áll. A civilizáció folyamatát Freud interpretációjaként is lehet olvasni, hiszen kifejezetten freudi gondolat a civilizációt gátlásmechanizmusok kiépülésének látni. Elias azonban a freudi elméletnek inkább kritikusa, mintsem illusztrátora, ugyanis nem állítja szembe a társadalmiságot a viselkedések természeti meghatározottságával. Azt vizsgálja, miként alakulnak át a már meglévő társadalmi magatartáskódok, és miként eredményezi a magatartás átalakulása az egész személyiségstruktúra átalakulását: hogyan helyettesíti lépésről lépésre az egyénre nehezedő külső kényszert az önkényszerítés. És arra is rámutat, hogy mindez nem csak feltétele, de eredménye is a modern, erőszakmonopóliumon alapuló állam létrejöttének. Korai civilizációk A legkorábbi ismert civilizáció a sumereké, akik nagyvárosi társadalmat alkottak az i. e. 4. évezred közepén. Ugyanakkor folyamatban lévő régészeti feltárások tovább alakíthatják ezt a feltételezést. Ugyancsak feltárások zajlanak az ősi Japán területén, ahol a világon a legkorábbi ismert fazekasság alakult ki az i. e. 10. évezredben. A fazekas kézművesség a cserép törékenysége okán letelepedett életformát kívánt, mert a cserépedények használhatatlanok voltak azok számára, akik a vadászat és a gyűjtögetés miatt állandó mozgásban voltak. Ennél fogva az akkori Jomon kultúra tagjai lehettek az elsők, akik letelepedett vagy félig letelepedett formában éltek. Először barlangokban, majd később földbe ásott árkokban illetve abból kiemelkedő házakban laktak gazdag háztartási hulladékot hagyva az antropológusok számára. Jól képzett vadászok és halászok voltak, kőeszközöket, csapdákat, íjakat is használtak, de egyúttal már kezdetleges földművelést folytattak. A feltételezések szerint ez mintegy 2 ezer évvel előzi meg a neolitikus kultúra közel-keleti felbukkanását. A folyamatos ásatások és feltárások arra utalnak, hogy az i. e. 6. évezredben komolyabb állattenyésztés és építkezés folyt az ókori Egyiptomban, ami igencsak korai közösségi tevékenységet feltételez. Az egyiptomiak az i. e. 4. évezred elején feltalálták a kőművességet, az évezred közepén már kerámiát gyártottak, az i. e. 3. évezred eleje körül pedig orvosi eszközöket használtak a gyógyításhoz. A civilizáció, mint kulturális identitás A "civilizáció" egy összetett társadalomban nem csak a társadalmat magát, hanem egyszersmind annak kultúráját is jellemzi. Minden társadalom eszmék, szokások és művészetek egyedi halmazával, sajátos kultúrával rendelkezik, akár civilizáció, akár nem. A civilizáció szövevényes kultúrát jelöl, írást, művészetet, építészetet, szervezett vallást és összetett szokásokat. A szövevényes kultúra jellegzetessége, hogy hatással van és átterjed más kultúrákra, egyes esetekben asszimilálja őket a civilizációba (klasszikus példa erre az Indiai civilizáció és hatása Kínára, Sangdura, Koreára, Japánra, Tibetre, Délkelet-Ázsiára, és így tovább). Több virágzó civilizáció is széles kulturális hatáskörrel bír számos népet és régiót lefedve. Egyes történészek erre a kiterjedt kulturális hatásra koncentrálva a civilizációkat önálló egységként kezelték. Ezek az elméletek az egyes civilizációkat elsődleges kulturális szimbólumuk köré vonatkoztatták. A civilizációk ezen elméletek alapján nem gazdasági vagy környezeti okok miatt, hanem morális vagy vallási hanyatlás miatt esnek vissza és buknak el. A civilizációk, mint összetett rendszerek Gondolkodók másik csoportja a rendszerelméletet használja, ami a civilizációkat összetett rendszerként vagy városok hálózataként kezeli és egymás közötti gazdasági, politikai, katonai, diplomáciai és kulturális kölcsönhatásuk alapján határozza meg őket. A városokat ebben az elméletben az emberek kiterjedt hálózatát működtető gazdasági motorként jellemzik. A fejlett nagyvárosokból a javak és szolgáltatások átkerülnek a periférikus városokba, amelyek ezzel gazdasági növekedést érhetnek el és lehetővé válik számukra, hogy saját javaikat továbbadva saját hátországukba újabb és újabb gazdasági hálózatok épüljenek. A gazdasági növekedést ez az elmélet kiterjedt hálózatokkal közelíti meg, nem pedig elszigetelt kultúrájú társadalmi szférákkal. A hálózatelméletiek a városok között többféle gazdasági, kulturális, és politikai/diplomáciai/katonai kapcsolatot különbözetnek meg, és ezek a viszonyok gyakran eltérő skálán mozognak. Például a tizenkilencedik századig a kereskedelmi hálózatok sokkal kiterjedtebbek voltak a kulturális vagy politikai kapcsolatokénál. Messzire nyúló kereskedelmi útvonalak működtek, mint például a Közép-Ázsián és az Indiai-óceánon átvezető, a Római Birodalmat, Indiát és Kínát összekötő 2000 éve kiépült selyemút, amikor ezek a civilizációk nem ápoltak túl mély politikai, diplomáciai vagy kulturális kapcsolatokat. Számos tudós vitatja, hogy a globalizáció folytán az egész világ már egy közös "világrendszerbe" tömörült volna. Eltérő civilizációk és társadalmak szerte a Földön rengeteg szempontból függetlenek gazdaságilag, politikailag és kulturálisan is. Vita övezi azt is, hogy mikor is kezdődött ez az integráció és melyik formája (kulturális, technológiai, gazdasági, politikai, vagy katonai-diplomáciai) a kulcstényező egy civilizáció kiterjedését illetően. Egyes elméletek szerint Mezopotámia és az ókori Egyiptom gazdasági és katonai integrációjával kezdődött Kr. e. 1500 körül, mások szerint a keresztes hadjáratok jelentették a globalizáció első lépcsőjét. A legelfogadottabb nézőpont szerint a társadalmi hálózatok az ókori idők óta növekednek és zsugorodnak és a jelenlegi globalizált gazdaság és kultúra a gyarmatosításoknak köszönhető. A civilizációk jövője Samuel P. Huntington politológus szerint a 21. század meghatározó karakterisztikája a civilizációk ütközése lesz. Szerinte a civilizációk közötti konfliktusok elnyomják majd a nemzetállamok közötti konfliktusokat és a 19. és 20. századi ideológiákat. A világ civilizációja jelenleg abban az állapotban van, ami létrehozta az ipari társadalmat, túlhaladva az azt megelőző mezőgazdasági társadalmat. Néhány jövőkutató úgy gondolja, hogy a civilizáció napjainkban egy másik átalakuláson megy keresztül és azt a világot úgy hívják majd, hogy információs társadalom. Civilizáció-kritika Vallásos aszkéták számtalanszor próbálták megfékezni a civilizáció életükre gyakorolt hatásait a szellemi átlényegülésre koncentrálva. A civilizációtól éveken keresztül elszigetelték magukat, mert azt hitték, hogy az korlátozza őket abban, hogy természetes állapotuk szerint élhessenek. A szerzetesek képviselnek egy olyan aszkéta szemléletet, amely a civilizáció fősodrától valamelyest távol álló életformát próbál kialakítani. A 18-19. században népszerű „nemes vadember” idea egy szentimentális, romantikus nézet, amely egyfajta kiútkeresés a civilizációtól meghasonult emberek számára a boldogság újra megtalálása felé. Alapja a modern társadalom által érintetlen, romlatlan vadember ideaképe. Az idea szerint az ember eredendően jónak és lelkileg tisztának születik - mentes gyűlölettől, önzéstől és irigységtől - azonban a civilizáció és a modern társadalom megrontja az embereket és ez boldogtalansághoz vezet. E filozófiai nézetet vallók szerint a boldogság újra-megtalálása a civilizáció elvetése által lenne lehetséges. A 19. századi transzcendentalisták vallották, hogy a civilizáció sekélyes és anyagi, ezért teljesen mezőgazdaság alapú társadalmat akartak létrehozni a városi elnyomástól mentesen. A magyar írók közül Kodolányi János állt közel ehhez a nézethez, aki ez irányú gondolatait a Zárt tárgyalás c. novellájában hozta nyilvánosságra. Karl Marx elmélete szerint a civilizáció kezdete az elnyomás kezdete is egyben. Amint több élelem készült és a társadalom anyagi javai növekedésnek indultak, a vagyon a hatalommal rendelkezők kezében összpontosult. A törzsek közösségi életében utat nyert az arisztokrácia és hierarchia alakult ki. A közkeletű nézet szerint amint egyes törzsek elegendő erőforrás- és élelem-felesleget állítottak elő ahhoz, hogy egy hadsereget is ellássanak, az adott civilizációk képessé váltak leigázni a más életformát választó szomszédos kultúrákat. A civilizációk 10000 évvel ezelőtt ezzel a magatartással kezdtek terjeszkedni és a munkát napjainkban fejezik be az Amazonas távoli dzsungeleiben és Új-Guineában. Más, feminista nézetek szerint a civilizáció a férfiak uralma a nők felett. Ezek az elméletek együttesen a modern társadalomtudományokban konfliktuselméletekként ismertek. Számos környezetvédő amiatt kritizálja a civilizációt, mert kizsákmányolja a környezetet. Az intenzív mezőgazdaság és a városi terjeszkedés a civilizációkat az élőlények és az élőhelyek eltiprása felé tereli. Ezt gyakran leigázó kultúrának is nevezik. A nézet támogatói szerint a hagyományos társadalmak nagyobb harmóniában éltek a természettel, mint a civilizációk, az emberek inkább együttműködtek a természettel, semmint leigázták volna. A fenntartható fejlődés mozgalom képviseli azok törekvését, akik szerint vissza kell nyerni a harmóniát a természettel. Civilizációk az emberi történelemben A civilizációkat számos módon megkülönböztethetjük egymástól, és az elkülönülő civilizációk száma, élettartama és mérete is vitákra ad okot. Az azonosításnál történészek hangsúlyozhatják a kulturális elkülönülést vagy a gazdasági, politikai és diplomáciai fejlettségi szintet. Az alábbi lista azokat a civilizációkat sorolja fel, amiket a történészek általában azonosítanak. Sok kultúra más kultúrák részegységeivel való fúziója során bontakozott ki, tehát éles szakaszhatárt civilizációk között kulturális alapon igencsak bonyolult felismerni, ami egyébként is rengeteg értelmezési lehetőséget teremt. Civilizációk összeadódhatnak vagy szétválhatnak. A legtöbb civilizáció városokat foglal magában, speciális foglalkozásokat, politikai sajátosságokat, amelyek túlnőnek egy város határain, kiterjedt kereskedelmi hálózatot, saját nyelvet, de nem mindegyik civilizáció rendelkezik ezekkel a kritériumokkal, és vannak olyanok, amelyek rendelkeznek, de nincsenek itt felsorolva. A legtöbb civilizáció már nem létezik, némelyik eltűnt, embereik kihaltak vagy visszatértek a városiasodás előtt megismert élethez, mások más országgal történt konfliktusok során eltűntek vagy beolvadtak más civilizációkba. Az, hogy jelenleg hány civilizáció létezik, szintén vita tárgya. Mezopotámiai civilizáció: a sumér városállamokkal indult Kr. e. 3500 környékén. Többek között arról ismert, hogy feltalálták az ékírást . A civilizáció egyes elemei átkerültek a leigázott államokba, mint Akkád , Elám , Mitanni , Asszíria , Babilónia . Kr. e. 600 évvel a mezopotámiai területeket leigázták a rómaiak és a perzsák. Levantei/nyugati sémi civilizáció: városias északnyugat-sémi földközi-tengeri kultúra, amelynek részei Ugarit , Szíria , Fönícia , Kánaán , Izrael , Sába , Dél- Arábia ( Jemen ). Feltalálták az ábécét , az írást . Hettita civilizáció: az anatóliai civilizációk egyik eleme (társadalmi fejlettségi szintje). A hettiták városiasodott népcsoport volt Anatóliában a Kr. e. harmadik évezredtől körülbelül Kr. e. 600-ig. Kultúrájuk átvett elemeket a mezopotámiai (ékírás), az indoeurópai és az ősi hatti kultúrából. Perzsa civilizáció: Kr. e. 1000 körül, az iráni síkságon fejlődött ki. Magában foglalja Média , Baktria és Szogdia államokat. A kultúra mezopotámiai és indoeurópai elemeket vett át. Irán uralta Nyugat - és Közép-Ázsia nagy részét kb. Kr. e. 600-tól az iszlám hódításig (Kr. u. 636). Egyiptomi civilizáció: a Nílus völgyében Kr. e. 3300 táján fejlődött ki. Egyiptom mellett Núbia területét is magába foglalta. A Kr. e. 4 században leigázták a rómaiak. Indiai civilizáció: két különálló társadalomból állt. Az Indus-völgyi és a védikus civilizáció közötti folytonosság foka állandó vita tárgya, az is lehet, hogy teljesen különálló civilizációk voltak. Indus-völgyi civilizáció : Kr. e. 2800 körül bukkant fel. Nagy városai, mint Mohendzso-Dáró vagy Harappá a várostervezés első ismert jeleit mutatják. Máig megfejtetlen szótagírással rendelkeztek. Védikus civilizáció: az Indus és a Gangesz völgyeiben Kr. e. 1500 környékén fejlődött ki kezdetben köztársaságok és királyságok formájában. Itt épültek a fejlett Maurja és Gupta birodalmak, kialakult a hinduizmus , a dzsainizmus és a buddhizmus . Minoszi és mükénéi civilizációk: Kr. e. 2000 táján az Égei-tenger körül és annak szigetein jelentek meg. A minószi írás megfejtetlen maradt. A mükénéi civilizáció a minoszi civilizáció összeomlása után fejlődött ki és Kr. e. 1100 körül ért véget. Kínai civilizáció: Észak-Kínában a Kr. e. 2. évezredben épült ki, utána terjedt át Kína többi részére, Koreára és Japánra. Ősi filozófiai rendszerek és vallások alakultak ki, mint a konfucianizmus és a taoizmus . Japán civilizáció: kezdetben az ősi sinto és a kínai kultúra elemeiből fejlődött ki, ami Koreán keresztül érkezett. Görög-Római civilizáció: az Égei-tenger környékén a görög sötét kor után indult fejlődésnek Kr. e. 1000 körül. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger partvidékein kialakuló görög települések és Nagy Sándor perzsiai hódításai a Kr. e. 4. században terjesztették el a görög civilizációt a Földközi-tenger körül. A Római Birodalom a 4, század környékén vette fel a kereszténységet . A Nyugatrómai Birodalom Kr. u. 476-ban omlott össze a Földközi-tenger nyugati részén. Nyugati civilizáció: a Római Birodalom keresztény, latin nyelvű részéről induló és Nyugat- valamint Közép-Európa nagy részére kiterjedő civilizáció. Általában Európa katolikus és protestáns népeire értik, valamint a később benépesített területekre, Észak-Amerikára , Latin-Amerikára és Ausztráliára . Ez a civilizáció fejlesztette ki először az ipari társadalmat. Bizánci civilizáció: a Római birodalom görögajkú részén a nyugat bukása után görög és keresztény elemek valamint a környező népek kultúráinak egyesítéséből fejlődött ki. Történészek a bizánci civilizáció eltérését a nyugatitól a cezaropapizmus intézményében látják a legerősebben, amely összevonja a vallási és a világi hatalmat. A bizánci kultúra elterjedt a keleti szlávok , Oroszország népei körében. Bizáncot a török seregek 1453-ban meghódították. Délkelet-ázsiai civilizáció: Délkelet-Ázsia és Indonézia , a Mon nép, a Khmer birodalom, Champa állam, Thaiföld , Burma , Srivijaya császárság és a Majapahit birodalom városiasodott kultúráiból állt össze az első évezredben. A Délkelet-Ázsiai civilizáció Indiából a hinduizmust és a buddhizmust fogadta be, kulturális befolyással volt rá Kína, majd később az iszlám. Mezoamerikai civilizáció: az első olmék városokkal bukkant fel a Mexikói-öbölben a Kr. e. első évezredben. Később két központban fejlődött: a Mexikói-völgyben, Teotihuacán városban, a toltékok és az aztékok otthonában, valamint a maja civilizáció Guatemalában és Yucatánban . A 16. században a spanyolok igázták le. Andoki civilizáció: Kr. e. második évezredben fejlődtek ki az Andok középső részén és Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékének közepén. Bár a radiokarbon kormeghatározás a legrégebbi tárgyi leletet Kr. e. 9750 körülire teszi, az biztos, hogy gazdasági többlettermelés alakult ki Kr. e. 2000 környékén. Az Andoki civilizációk Chavin , Mocsika, Nazca, Csimu, Tivanaku, Ajmara, Csacsapoja és az inkák előtti más városias kultúrákból fejlődtek ki. Az Inka Birodalom meghódította Perut a 15. században, őket végül a spanyol hódítók igázták le a 16. században. Iszlám civilizáció: a hetedik században az Arab-félszigetről indult és utána terjedt el Nyugat- és Közép-Ázsiába, Észak-Afrikába és Indonéziába. Omajjád és Abbászida Kalifátusok korai államok voltak, később csatlakoztak a szeldzsuk törökök és az Oszmán Birodalom . Csibcsa civilizáció: a Cauca folyó és a Magdalena folyó völgyeiben, az Észak-Andokban, a mai Kolumbia területén fejlődött ki. A 16. században spanyol hódítók igázták le. Nyugat-afrikai civilizáció: Kr. u. 1000 körül hatalmas városok jöttek létre más civilizációkkal való arany és só kereskedelemből származó vagyonból. Az első nagyobb királyság a Ghánai birodalom volt, és további korai államok is kiépültek, mint a Mali birodalom, a Kanem-Bornu birodalom, a hausza városok és a Szonghai birodalom. Mississippi civilizáció: a Mississippi folyó völgyében Kr. u. 1000 körül alakult és átterjedt a mai Egyesült Államok keleti részére. A Mississippi emberek visszatértek a törzsi szintre valamikor a tizenötödik vagy a tizenhatodik században. A történészek megosztottak abban, hogy az európai kapcsolat vezetett-e a hanyatláshoz. Munhumutapa civilizáció: a mai Mozambik és Zimbabwe területén körülbelül Kr. u. 400-tól 1440-ig folyamatosan fejlődő kultúra. Kiss József (lelkész, 1807–1861) Kiss József (Garamkissalló, 1807. szeptember 27. (keresztelés) – Nagyigmánd, 1861. november 16.) református lelkész, Kiss Ádám református lelkész-író öccse. Élete Kiss György prédikátor és Szalay Zsuzsanna fia. Tanulását Pápán kezdte és Gyönkön folytatta, ahol akkortájt bátyja, Antal tanár volt. Innen 1825-ben Pápára ment vissza és a hittanszakot elvégezve, 1835-ben a szintaxisták tanítója lett. 1836-ban Ácsra ment akadémiai rektornak. 1838-ban Dadon, Ádám bátyja helyett segédkezett, aki ekkor már elhunyt. 1839-ben Tárkány, 1850-ben pedig Nagyigmánd (Komárom megye) választotta lelkészének. Itt hunyt el 1861-ben agybántalmakban. Munkája Egyházi beszédek. Prot. keresztyének számára. Komárom, 1857 Richard Pietschmann Richard Pietschmann (Stettin, 1851. szeptember 24. – Göttingen, 1923. október 17.) német orientalista, egyiptológus és történész, Eduard Pietschmann szobrász fia. Életpályája Eduard Pietschmann (1819–1890) stettini szobrász fiaként született. Berlinben és Lipcsében keleti nyelveket és etnográfiát tanult; 1875-től könyvtáros, 1888 óta a göttingeni egyetem könyvtár-őre, s 1890 óta ugyanott az egyiptológia és a keleti történelem tanára. 1903. április 1-jétől 1920-ig, nyugállományba vonulásáig a göttingeni egyetem könyvtárának igazgatója volt. Könyvtártani munkássága is jelentős. Kitüntetései, elismerései Roter-Adler-Orden; Titkos tanácsosi cím Művei Hermes Trismegistos (Lipcse, 1875); Geschichte der Phönizier (Berlin, 1889), átdolgozva kiadta Maspero művét: Geschichte der morgenländischen Völker im Altertum (Lipcse, 1877), valamint Perrot és Chipiez munkáját: Geschichte der Kunst im Altertum (u. o. 1884). Pályi Márk Pályi Márk (Budapest, 1983.) szerkesztő. Pályi András író és Németh Nóra színésznő fia. Életútja 1997-től 2003-ig a Városmajori Gimnázium tanulója volt, majd az ELTE szociológia szakán végzett, 2005-ben és 2006-ban Vásárhelyi Mária kutatásaiban vett részt. 2007 és 2008 között a Jelenkor Kiadónál Mircea Cărtărescu és Dan Lungu könyveit, 2011-ben pedig a Kalligram Könyvkiadónál Kornis Mihály kötetét szerkesztette, emellett fordított is több nyelvből, többek között Adam Michnik, Paul Krugman, Etgar Keret, Philip Roth, Zbigniew Herbert, Bruno Bettelheim, Allen Ginsberg és Hannah Arendt munkáit. 2009-től 2011-ig az Ex Symposion prózaszerkesztője, 2012-től 2017-ig felelős szerkesztője, 2013-tól a Klubrádió Belső közlés című zenés irodalmi műsorának szerkesztője, 2014 és 2015 között a Pilpul.net rovatvezetője. Évekig a Szombat folyóirat állandó külső munkatársaként, 2011 és 2015 között hitközségi tudósítójaként is dolgozott. 2010-ben és 2014-ben Babits Mihály műfordítói ösztöndíjban részesült, 2016-tól a Petri György-díj jelölőbizottságának tagja. 2002 és 2010 között a Ferencvárosi Önkormányzat Emberi Jogi és Kisebbségi Bizottságának külsős tagja volt. 2009-től előadásokat tart, beszélgetéseken vesz részt, 2013 óta gondolati szövegeket közöl folyóiratokban. 2014-es, Az írástudók uralása című szövege jelentős befolyást gyakorolt a témában zajló közgondolkodásra. 2015-ben Fischer Judit festővel közösen kiállításon vett részt Szentbékkállán, illetve a Budapest Galériában, 2016-ban pedig tárlatvezetést is tartott. 2017-ben Gáli József kötetét szerkesztette. Könyve Holnap megdugom (napló, írások; Noran–I.A.T., 2009) ISBN 9789639932043 Műfordításai kötetekben Adam Michnik: Harag és szégyen, szomorúság és büszkeség (társfordító; Kalligram, 2006) Teodor Parnicki: „A lenyilazott oroszlán”. In: Huszadik századi lengyel novellák (Noran, 2007) Adam Michnik: „Harag és szégyen”. In: A párizsi toronyőr. Kende Péter 80. születésnapjára (Pallas, 2007) Zbigniew Herbert: „A hangyák királya”. In: Barbár a kertben és más esszék (Kalligram, 2010) Adam Michnik: Szemben az árral (Pályi Andrással; Kalligram, 2011) Jacek Dehnel: Szaturnusz (Kalligram, 2014) Maria Janion: „»Ha látszólag egészen másról beszélek, akkor is Auschwitzról beszélek«”. In Kőbányai János szerk.: Holokauszt olvasókönyv ( Múlt és Jövő , 2017) Gondolati szövegei Működik? (Néhány szó az Auschwitz-ábrázolás nyelvéről Jeles András darabja után). Pilpul.net , 2014. augusztus 1. Az írástudók uralása . Pilpul.net , 2014. augusztus 15. Áttűnő határok (az 1944 -es budapesti haluc ellenállás és a szexuális kicsapongás az érett Kádár-kor keretei között). Pilpul.net , 2014. szeptember 21. Beszélgetés Kertész Imréről Vári Györggyel és Pályi Márkkal . Kritika , 2014. november–december Képek a huszadik század átlagos életeiből ( Veress Pál bálvány-ábrázolásairól). Képírás , 2014. december 13. Tárgyakba vetettség (Fischer Judit festményeihez) . Ex Symposion , 2014/88. A hang helye . Élet és Irodalom , 2015. október 16. Legyen Mádl Ferenc út és Antall József tér! . Hvg.hu , 2016. április 1. Kertész és az élet . Litera.hu , 2016. április 2. Múmin – A tragédia nélküli mese . Üveghegy , 2016. április 25. A gimnázium mint polisz és a világ állandósága . Taní-tani , 2016. május 15. „Lila köd, blődli” – Szemelvények az Auschwitz-ábrázolás magyar diskurzusából . Múlt és Jövő , 2016/2. Gondolatok a képtárban . Balkon , 2016/3. Bródy János és a nemzeti nyelv . Látó , 2016/10. Neki életszakaszai voltak – Jánossy Lajos beszélgetése Gáli Józsefről . Litera.hu , 2018. január 16. E kies hazában az oly nagy ravasz – Az európai valóságérzékelés alapkérdései Bereményi Géza dalszövegeiben. Kalligram , 2018/2. Vásárhelyi Miklós és a valóság nagysága . Mérce.hu , 2018. február 18. A cselekvés nyomai – A boldogság és az egyéni szabadság ellentéte Varga Vera naplóiban . Élet és Irodalom , 2018. március 9. Anyatöbblet és anyahiány Gerőcs Péter és Lanczkor Gábor regényében . Litera.hu , 2018. augusztus 24. Káteb Jászín Káteb Jászín, francia írásmóddal: Kateb Yacine (1929. augusztus 2./augusztus 26. – 1989) algériai író, költő. A maghrebi (észak-afrikai) arab irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban regényeivel és színpadi műveivel, valamint az algériai nemzeti törekvések megfogalmazásával szerzett magának hírnevet. Francia és algériai arab nyelven egyaránt alkotott. Élete során mindig a „nomádok gyermekének” vallotta magát. Stílusa iskolát teremtett, Franciaországban is számos követője akad. Élete Káteb Jászín 1929-ben született az algériai Kuszantínában augusztus 26-án, illetve még valószínűbb, hogy augusztus 2-án. Egy kelet-algériai arabizált berber családból származott (Heltija vagy Keblút törzs), amely a francia gyarmatosítás során szétszóródott. Apja ügyvéd volt, akit a család folyton követett a különböző megbízásai során az ország legkülönbözőbb részeibe. A fiatal Káteb (amely írót jelent), 1937-ben még falusi arab Korán-iskolába járt, de 1938-tól már francia iskolába került Bougaa-a. 1941-től 12-16 éves koráig Szétifben járt gimnáziumba. Érettségi előtt egy évvel 1945. május 8-án tüntetések törtek ki, amelyekben ő is részt vett és amelyek során (különböző források más-más adatokat közölnek) hozzávetőleg negyvenezer embert mészároltak le a francia hadsereg és rendőrség emberei. Három nappal később letartóztatták és két hónapra börtönbe került. Elképzelhető volt az is, hogy kivégzik, de erre végül nem került sor. Szívébe zárja a nemzeti ügyet, Algéria felszabadítását. Anyja, aki nehezen viselte az események kegyetlenségét,megőrült. Miután kicsapták a gimnáziumból, erős depresszióba zuhant és rengeteget olvasott. Apja eközben elküldte őt a Bône-i (Annaba) gimnáziumba, ahol találkozott 'Nedjmával' (arabul „csillag”), férjezett unokatestvérével, akivel együtt él nyolc hónapig. 1946-ban kiadták első verseskötetét. Ekkor már politizált és a PPA nevű nemzeti párt szárnyai alatt előadásokat tartott. 1947-ben Káteb Párizsba utazott, ahol előadásokat tartott Abdel Kader emírről, és csatlakozott a kommunista párthoz. Egy második látogatás során kiadták Franciaországban egy versét ('Nedjma ou le Poème du Couteau') a 'Le Mercure de France' című újságban. 1945 és 1951 között újságíró volt Algírban az Alger Républicain című lapnál. Sokat utazott Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, valamint más európai országokban, illetve az arab világ többi részén mint író, újságíró, s az algériai nemzeti eszmék propagálója. A nemzeti felszabadító mozgalomhoz egészen fiatalon csatlakozott, s a függetlenség kivívásáig maga is részt vett a fegyveres harcokban. 1954-ben kiadták egy színpadi művét (Le cadavre encerclé), melyet azonban hamarosan betiltottak Franciaországban. 1956-ban adták ki híres, 'Nedjma' című regényét. Az algériai szabadságharc alatt a francia hatóságok rendszeresen zaklatták Kátebet, aki hosszú utazásra kényszerült, amely során különböző kétkezi munkákat vállalt Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Jugoszláviában és a Szovjetunióban. 1962-ben visszatért Algériába, röviddel a függetlenség kikiáltása után, és újból újságírásba kezdett az Alger Républicain című lapnál. Ezután csak az irodalomnak élt. 1970-től, mely egy fordulópont az életében, már nem volt hajlandó többet franciául írni, és belekezdett egy színházi társulat megszervezésébe, mely arab dialektusban kívánt működni. A társulatot támogatta a kormány is, mégis utazásra voltak kényszerítve és legtöbbször vidéki kis helyeken léptek fel munkások, földművesek és diákok előtt. Legfőbb műsorszámuk a Mohamed fogd a csomagodat (Mohamed prends ta valise – 1971), a Nők hangja (La Voix des femmes – 1972), és a Kétezer év háborúja (La Guerre de deux mille ans – 1974) volt. Ezek közül a legelsővel felléptek külföldön is. 1978-tól a kormány vidékre száműzte Algériában, és a televízióban sem szerepelhetett. Ekkoriban rengetegen kritizálták liberális nézetei miatt hazájában. 1987-ben nívós díjjal jutalmazzák a Nelson Mandeláról írt darabjáért. 1988-tól a francia Verschenyben telepedik le, de rendszeresen visszajár Algériába. Halálakor hátrahagyott egy befejezetlen művet az 1988-as algériai lázongásokról. Művei Első költeményei Soliloques (Monológok) címen jelentek meg 1946-ban. Költészete fő jellemzője a harcra buzdítás, a szenvedélyes elkötelezettség. Az 1950-es évektől alkotóerejét egyre inkább a dráma- és regényírás kötötte le. A világhírt Nedjma (1956) című regénye szerezte meg számára. 1958-ban a mű témáját drámában is feldolgozta. A mű cselekménye különös: a főhősnőt, Nedjmát szenvedélyesen szereti négy barát, férjének harcostársai. E végzetes szerelem bonyodalmai az olvasót a nemzeti felszabadítási harc egyik epizódjából a másikba vezetik, algériai városok során át, keresztül az arab országokon, egészen a mekkai zarándoklatig. A bonyolult cselekménysor, amely az arab népmese tipikus elemeivel van átszőve, háttérként szolgál az író szimbolizmusa számára. Fő művei időrendben: Soliloques , versek, Bône, 1946. Abdelkader és az algériai függetlenség (Abdelkader et l'indépendance algérienne), Alger, En Nahda, 1948. Nedjma , regény, Parizs, 1956. Megtorlások köre (Le Cercle des représailles), színház, Parizs, 1959 A sokszögű csillag (Le Polygone étoilé), regény, Parizs, 1966. Les Ancêtres redoublent de férocité , Parizs, 1967. L'Homme aux sandales de caoutchouc , théâtre, Parizs, 1970. Boucherie de l'espérance ,színházi mű, tartalmazza a Mohamed fogd a csomagod című művet, 1971. La Voix des femmes , Parizs, 2004. (17507) 1992 HH5 A (17507) 1992 HH5 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1992. április 24-én. Hugo Chávez Hugo Rafael Chávez Frías (Sabaneta, 1954. július 28. – Caracas, 2013. március 5.) volt venezuelai katona, politikus. A Venezuelai Köztársaság 52. elnöke 1999. február 2-ától 2013. március 5-ig. Több egyetem díszdoktora volt. Családi háttér és az iskolaévek Hugo de Los Reyes Chávez és Elena Frías tanárok házasságából hat gyermek született, köztük Hugo Chávez Frías, második a sorban. Fiúként Sabaneta de Barinasban nőtt fel, de még kis korában az anyai nagymamához vitték a szülők, hogy ő gondoskodjon a kisfiúról. Chávez az alapfokú iskoláit a városban végezte el, reál szakon érettségizett. Kiskorától fogva baseball szurkoló volt, érdeklődést mutatott a festészet, az irodalom és a színház iránt. Számos színházi mesének és darabnak a szerzője. Katolikus pap szeretett volna lenni, viszont a beállítottságai a politika és a hadsereg ejtőernyős alakulatának irányába vitték. 1966-ban nyert felvételt a Barinas-i Daniel Florencio O'Leary Liceumba. 1971-ben érettségizett és 3 hét múlva felvételt nyert a Venezuelai Katonai Akadémiára. 1975-ben kapta meg diplomáját hadtudományokból, hadmérnöki szakon. 1989-1990-ben politikatudományt tanul a caracasi Simón Bolívar egyetemen[forrás?]. 1974-ben egy venezuelai kadétokból álló küldöttség tagjaként Peruba utazott, ahol részt vett az Ayacucho-i csata évfordulóján rendezett ünnepségeken. 1977-ben főhadnaggyá léptették elő és Maracay városába vezényelték. Ezekben az években tanulmányozta anyai dédapjának Pedro Perez Delgadonak életét, aki a XX. század elején egy csatát vezetett Juan Vincente Gomez diktatúrája ellen. Chavezt 1982-ben századossá léptették elő. Két alkalommal házasodott meg, mindkét házasság törvényes válással fejeződött be. Első felesége Nancy Colmenares, egy sabaneta de barinas-i családból származott, akitől három gyermeke született: Rosa Virginia, María Gabriela és Hugo Rafael. Egyidejűleg érzelmi és ideológiai viszonya volt Herma Marksman történésszel, ez a kapcsolat tíz éven át tartott. Később házasságot kötött Marisabel Rodríguez újságírónővel, akitől Rosinés nevű lánya született. Rodríguez abban az időben ismerte meg férjét, amikor Chávez a szabadlábra helyezése után az országot járva hangoztatta, hogy a választásoktól való távolmaradással lehet tüntetni a politikai rendszer ellen, növelve ezzel a személye körüli misztifikációt. Ez a házassága 2003-ban ért véget, ettől kezdve Venezuelának nincsen "First Lady"-je. Politikai pályájának kezdetei 1982-ben megalapítja a Bolivari Forradalmi Mozgalom 200-at, a 200-as szám utalás Simón Bolívar születésének 200. évfordulójára, amely a következő évben lett esedékes. 1982. december 17-én Bolivár halálának évfordulóján, Felipe Antonio Acosta Carlessel, Jesus Urdaneta Hernandezzel és Raul Isaías Baduellel együtt esküt tesznek, hogy megreformálják a hadsereget és harcot indítanak egy új köztársaság felépítéséért. Ez a mozgalom a közepes rangú tisztek számára lett megalapítva és ideológiája a Bolivari elemek mellett tartalmazta Simon Rodrigez és Ezequiel Zamora gondolatainak néhány elemét is (a három gyökerű fa). Chavezt 1986-ban előléptették ezredessé, 1988-ban pedig kinevezték a Nemzeti Védelmi És Biztonsági Tanács titkárává, ekkor a Mirafloresben, az elnöki palotában kezdett el dolgozni. 1989-ben elkeseredve figyelte a katonai erő, a hadsereg bevetését a Caracazo felkelésben. 1990-ben ezredessé nevezték ki, és politikai tanulmányokat kezdett a Simon Bolivar Egyetemen, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1991-ben átvette az Antonio Nicolas Briceno Ejtőernyős Dandár parancsnokságát Maracay városában. Titokban két tanulmányt írt, az "Állami Átmenet Terve" és "Nemzeti Simon Bolivar Előterv " címmel. 1991 végén a lázadók rögzítették a felkelés dátumát február elejére. Az 1992. februári lázadás A lázadás 1992. február 4-én éjjel 11 óra körül kezdődött el több városban egyidejűleg: Maracaiboban, Caracasban, Valenciában és Maracayban. A lázadásnak az "Ezequiel Zamora művelet" nevet adták.[forrás?] Maracaiboban Francisco Arias Cardenasnak sikerült hatalmába kerítenie a helyi kormányzói székhelyet és foglyul ejteni Oswaldo Alvarez Pazt Zulia tartomány kormányzóját. Caracasban Chavez a Hadtörténeti Múzeumban hozta létre műveleti központját, közel a Mirafloreshez, miközben csapatai elfoglalták a Venezuelai Állami Televízió épületét. Néhány egység szembeszállt a Nemzeti Gárdával az elnöki rezidenciánál, míg más egységek megpróbálták elfoglalni a Miraflorest, az elnöki palotát. A délelőtti órákban már nyilvánvalóvá vált a lázadás bukása. Chavez elhatározta hogy megadja magát, televízión keresztül kért bocsánatot azoktól a lázadóktól akik még harcban álltak Caracasban, Valenciában és Maracayban és őket is megadásra szólította fel. A déli órákban Chavez megjelent a televízió kamerái előtt és elismerte a katonai vereséget, de politikai győzelemről beszélt. Rövid, alig több mint egyperces beszédében Hugo Chavez alezredes minden elemző és történész egybehangzó véleménye szerint pontosan azokat a szavakat mondta melyek legjobban illettek a helyzethez. „Jó napot„” - kezdte a beszédét. Ezután meghatározta mozgalma ideológiáját „Ez a bolivarizmus üzenete." Elismerte a lázadás résztvevőinek munkáját.” „Önök nagyon jól cselekedtek.” Elismerte vereségét: „Nekünk itt Caracasban nem sikerült magunkhoz ragadni a hatalmat. A célokat melyeket kitűztünk, most sajnálatosan nem sikerült elérnünk.” Vállalta a felelősséget: „Vállalom a felelősséget ezért a bolivári katonai mozgalomért.” és ad egy üzenetet és reményt a jövőre nézve: "Az ország képes kivívni magának egy jobb sorsot" Az 1992. február 3–4-ei lázadás véres mérlege a Védelmi Minisztérium hivatalos adatai szerint 14 halott és 53 sebesült, de nem hivatalos források, szemtanúk beszámolója alapján 50 halottról és több mint 100 sebesültről beszélnek. A harcolók Valenciában és Maracayban megadták magukat, Chávezt pedig fogolyként szállították a Caracas északi részén levő San Carlos börtönbe. Két év börtönbüntetésre ítélték. Következmények Kiszabadulása után 1994-ben Chávez megalapította a Movimiento Quinta República (MVR; Ötödik Köztársaság Mozgalom) nevű pártot, az MBR-200 civil változatát. Ennek a pártnak a vezetőjeként jutott hatalomra 4 évvel később, 1998-ban. 1998-ban Chávez kampányszövege ezt hirdeti: „csapás az oligarchákra és a szegények hőse”. Chávez ekkor azzal az ígéretével nyerte meg a választásokat, hogy az éppen hatályban levő alkotmányt egy alkotmánymódosításon keresztül megváltoztatta. A november 8-ai választáson a parlamenti helyek 34 százalékát szerzik meg az MVR körül csoportosuló baloldali erők. Chávez pártja folyamatosan többséget szerzett az önkormányzati, állami, nemzeti és törvényhozói választásokon. Chávez az elnöki választásokon 56%-át nyeri el a szavazatoknak, így olyan magas aránnyal nyer, mellyel Venezuelában 40 éve senki más. Megválasztását követően a társadalomra és a politikára való befolyása jelentős mértékben megnőtt. 1999. augusztus 7-én az alkotmányozó nemzetgyűlés megkezdte működését, hogy az 1961-est helyettesítsék. A gyűlés 131 tagjának a munka nagyságának ellenére is mindössze 3 hónapja volt a feladatra. Ugyanebben az évben másodszor is az urnák elé járultak a venezuelaiak, hogy leadhassák szavazatukat az új alkotmány elfogadásáról. 1999. december 15-én 55 százalékos részvétel mellett a szavazók 71,4 százaléka szavazott igennel, így az új alkotmány hatályba lépett. A Venezuela Bolivár Alkotmány főbb változtatásai a korábbi alkotmányhoz képest: az ország nevének "Venezuelai Bolivár Köztársaságra" változtatása; a szenátus megszüntetésével a parlament egykamarássá alakulása; az elnöki mandátum 5-ről 6 évre növelése; az elnök két egymást követő cikluson keresztül maradhat hatalomban, míg az előző alkotmány csak tíz év letelte után engedte az újraválasztást; hatályba lép a „visszahívó népszavazás”, mely lehetővé teszi a népnek, hogy lemondasson bármely kormánytagot, köztisztviselőt, beleértve az elnököt is. 2000. július 30-án lezajlott a Chávez által beígért választás, amelyen újraválasztják 59,5 százalékos többséggel. Az MVR a nemzetgyűlésben 165-ből 76 helyet szerez, míg a 23 államból (mint közigazgatási egység) 12-ben nyer chavista jelölt. 2001. december 10-én a munkaadók és a szakszervezeti vezetők általános sztrájkra szólítottak Chávez gazdasági intézkedései ellen. Az országot 12 órára megbénította a sztrájk. Az államfő több ezer támogatója gyűlik össze Caracasban, biztosítva Chávezt támogatásukról és meghallgatva a rendelkezéseiről szóló beszédet. Az egyszerre rendezett sztrájk és a gyűlés jó példája a megosztottságnak. 2002. februárjában három tiszt, Carlos Molina Tamayo ellentengernagy, Pedro Soto ezredes és Pedro Flores százados egyik a másik után az elnök lemondását követelte és a népet felkelésre szólítják fel. Chávez egy a néphez intézett beszéddel vág vissza, melyben kijelenti, hogy "Venezuela az életet vagy halált, a jövőt vagy a múltat jelentő harcba fogott". A tisztek ellen semmilyen szankciókat nem hoznak, Chávez méltatja a "tökéletes szólásszabadságot". 2002. április 7-én Chávez kirúgta a Venezuelai nemzeti olajtársaság (PDVSA) hét vezetőjét és 12 másikat kényszerített nyugdíjba vonulni. 2002. április 11-én, Caracasban egy Hugo Chávez elleni masszív demonstráció után vérengzés következett, amelyben 19 ember halt meg. Chávez gyorsan eltakarta a történteket, a feltételezett belekeveredése miatt. Chávezt 2006. december 3-án, több mint 20%-os előnnyel, újraválasztották. 2007-ben, venezuelai államfő, Chávez elismerte az alkotmány módosításáról szóló népszavazási kezdeményezésének vereségét, a választási bizottságnak az eredményről szóló bejelentése alapján a népszavazáson résztvevők 50,7%-a ellenezte, és 49,3%-a támogatta. Olyan alkotmánymódosítást szeretett volna elfogadtatni, amely szinte korlátlan elnöki hatalmat tenne lehetővé. Betegsége és halála 2011-ben alhasi rákkal diagnosztizálták. Miután Kubában átesett két műtéten, 2012 májusában bejelentette, hogy meggyógyult. 2012 októberében újraválasztották 6 évre Venezuela elnökének, de 2012 decemberében a kiújult daganattal ismét Kubába utazott műtétek sorozatára. 2013 februárjában tért vissza Venezuelába, ahol a caracasi katonai kórházban ápolták. Halála 2013. március 5-én helyi idő szerint 16:25-kor következett be. La Tagnière La Tagnière település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 238 fő (2015). La Tagnière Étang-sur-Arroux, La Chapelle-sous-Uchon, Charmoy, Dettey, Saint-Eugène, Saint-Nizier-sur-Arroux és Uchon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi 66 kilogrammos cselgáncs a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Utrechtben rendezték július 16. és július 19. között. Het Nkik Het Nkik a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Leírása Het Nkik a dzsava fajhoz tartozó férfi, aki a galaktikus polgárháború idején élt a Tatuin nevű bolygón. 0-ban egy birodalmi rohamosztagos megöli. Ennek a 96 centiméter magas dzsavának a szemszíne sárga. A Nkik klánba tartozott. Legjobb barátja és rokona Jek Nkik volt, akit szintén egy birodalmi rohamosztagos ölt meg. Élete Het Nkik egy szabad gondolkodású, szabadságharcos dzsava volt. A legtöbb fajtársától eltérően Het Nkik nem tartotta a dzsavákat gyengéknek, a taszkenek és a Galaktikus Birodalom zsákmányának. Szerinte a dzsaváknak nem szabad tűrniük az elnyomást, vissza kell vágniuk az elnyomóiknak. Ezt a hitét a többi dzsava tiltakozására Y. e. 2-ben megerősítette azzal, hogy legjobb barátjával, Jek Nkikkel megjavítottak egy E522-es gyilkos droidot (E522 assassin droid), amelyet aztán Lady Valariannak a helység csempészfejedelmének adták el. Egyszer egyes egyedül sikerült neki elkergetnie néhány taszkent, így megmentve életét. 0-ban, miután egy birodalmi rohamosztagos megölte Jek Nkiket, Het Nkik bosszút esküdött, ezzel fajtársait is bátorságra buzdítva. Hrar Kkaktól szerzett egy DL-44-es lézer-maroklőfegyvert (DL-44 heavy blaster pistol) és elment Mos Eisleyre, ahol egy birodalmi kaszárnya volt. Megérkezésekor bement a Chalmun kantinba valamit inni. A katinban a ranat Reegesktól vásárolt egy taszken harci szerencsetárgyat, de nem vette észre, hogy a vásár alatt a ranat ellopta a fegyver energiaadóját. Kicsit később Het Nkik kiment a katinból és birodalmi rohamosztagosokkal került szembe. Elővette fegyverét, de az nem akart lőni. A fegyver láttára az 1047-es számú birodalmi rohamosztagos lelőtte Het Nkiket. Megjelenése a filmekben, könyvekben Ezt a dzsavát az „Egy új remény” című filmben láthatjuk először. Het Nkik az alábbi könyvekben is szerepel vagy meg van említve: When the Desert Wind Turns: The Stormtrooper's Tale Swap Meet: The Jawa's Tale Trade Wins: The Ranat's Tale At the Crossroads: The Spacer's Tale One Last Night in the Mos Eisley Cantina: The Tale of the Wolfman and the Lamproid 1981 a filmművészetben Események január 19. – A Metro-Goldwyn-Mayer felvásárolja legyőzött vetélytársát, a United Artistst . A United Artists megszégyenítő veszteségei a 40 millió dolláros A mennyország kapuja c. filmen nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonos Transamerica eladja őket az MGM-nek. Tom Cruise megkezdi színészi pályafutását. április 1. – a Ronald Reagan ellen elkövetett merényletkísérlet miatt egy nappal elhalasztják az Oscar-díj gálát. Sikerfilmek Az elveszett frigyláda fosztogatói ( Paramount ), főszereplő Harrison Ford , Karen Allen , Paul Freeman – 384 140 454 dollár Szigorúan bizalmas ( MGM ), főszereplő Roger Moore , Hajím Topól , Julian Glover – 187 412 802 dollár Az aranytó ( Universal ), főszereplő Katharine Hepburn , Henry Fonda , Jane Fonda – 119 285 432 dollár (USA) Superman II ( Warner ), főszereplő Christopher Reeve , Gene Hackman , Ned Beatty – 108 185 706 dollár (USA) Arthur ( Warner ), főszereplő Dudley Moore , Liza Minnelli , John Gielgud – 95 461 682 dollár (USA) Bombázók a seregnek ( Columbia ), főszereplő Bill Murray , Harold Ramis, John Candy – 85 297 000 dollár (USA) A tengeralattjáró ( Columbia ), főszereplő Jürgen Prochnow, Herbert Grönemeyer , Klaus Wennemann – 84 987 676 dollár Ágyúgolyó-futam ( Fox ), főszereplő Burt Reynolds , Roger Moore , Farrah Fawcett – 72 179 579 dollár (USA) A róka és a kutya ( Disney ), főszereplő Mickey Rooney , Kurt Russell , Pearl Bailey – 63 456 988 dollár (USA) Tűzszekerek ( Columbia ), főszereplő Nicholas Farrell, Nigel Havers, Iam Holm – 58 972 904 dollár (USA) Magyar filmek Anna – rendező Mészáros Márta Aranycsapat – rendező Surányi András Boldog születésnapot, Marilyn! – rendező Szörény Rezső Fogadó az Örök Világossághoz – rendező Bán Róbert Ideiglenes paradicsom – rendező Kovács András A koncert – rendező Koltay Gábor Kopaszkutya – rendező Szomjas György Mephisto – rendező Szabó István Néptanítók – rendező Sára Sándor A pártfogolt – rendező Schiffer Pál A remény joga – rendező Kézdi-Kovács Zsolt Requiem – rendező Fábri Zoltán Ripacsok – rendező Sándor Pál Szabadgyalog – rendező Tarr Béla A szeleburdi család – rendező Palásthy György Tegnapelőtt – rendező Bacsó Péter A transzport – rendező Szurdi András Tündér Lala – rendező Katkics Ilona Vonatút – rendező Erdély Miklós Vuk – rendező Dargay Attila Zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon – rendező Jancsó Miklós Díjak, fesztiválok Oscar-díj (április 1.) Film: Átlagemberek Rendező: Robert Redford – Átlagemberek Férfi főszereplő: Robert De Niro – Dühöngő bika Női főszereplő: Sissy Spacek – A szénbányász lánya Külföldi film: Moszkva nem hisz a könnyeknek 6. César-gála Film: Az utolsó metró , rendezte François Truffaut Rendező: François Truffaut, Az utolsó metró Férfi főszereplő: Gérard Depardieu , Az utolsó metró Női főszereplő: Catherine Deneuve , Az utolsó metró Külföldi film: Az árnyéklovas , rendezte Kuroszava Akira 1981-es cannes-i filmfesztivál Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Február 13–24.) Arany Medve: Gyorsan, gyorsan! – Carlos Saura Ezüst Medve: A csónak megtelt – Markus Imhoof Férfi főszereplő: Jack Lemmon – Tisztelet Női főszereplő: Barbara Grabov – Robbanásveszély Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (augusztus 31-szeptember 10) Arany Oroszlán: Ólomidő – Margarethe von Trotta Rendező: Margarethe von Trotta – Ólomidő Férfi főszereplő: Robert De Niro és Robert Duvall – Gyónás gyilkosság után Női főszereplő: Jutta Lampe és Barbara Sukowa – Ólomidő 1981-es Magyar Filmszemle Születések január 28. – Elijah Wood amerikai színész április 19. – Hayden Christensen kanadai színész június 9. – Natalie Portman (Natalie Herschlag) amerikai filmszínésznő február 9. - Tom Hiddleston amerikai színész Halálozások január 10. – Richard Boone, színész január 11. – Beulah Bondi, színésznő január 16. – Bernard Lee, színész február 1. – Wanda Hendrix, színésznő február 4. – Mario Camerini , filmrendező, forgatókönyvíró február 21. – Ron Grainer, zeneszerző március 4. – Torin Thatcher, színész március 14. – Eleanor Perry, forgatókönyvíró március 15. – René Clair , francia filmrendező (* 1898 ) április 7. – Norman Taurog , rendező április 14. – Sergio Amidei , forgatókönyvíró április 26. – Herb Voland, színész április 26. – Jim Davis , színész május 18. – Arthur O'Connell, televíziós színész május 18. – Richard Hale, színész, énekes július 3. – Ross Martin , televíziós színész július 11. – Bilicsi Tivadar , színész, táncos komikus (* 1901 ) július 20. – Rajz János , színész július 27. – William Wyler , rendező augusztus 1. – Paddy Chayefsky , forgatókönyvíró augusztus 4. – Melvyn Douglas , színész augusztus 18. – Anita Loos, író augusztus 30. – Vera-Ellen, színésznő szeptember 1. – Ann Harding , televíziós színésznő szeptember 1. – Csorba István , színész szeptember 23. – Chief Dan George, színész, író szeptember 25. – Balázs Samu , színész szeptember 27. – Robert Montgomery, színész október 5. – Gloria Grahame, színésznő október 14. – Huszárik Zoltán , rendező október 24. – Edith Head , jelmzetervező október 24. – Glenn Anders, színész november 10. – Abel Gance , színész, filmrendező, producer november 12. – William Holden , színész november 16. – Morgan Conway, színész november 21. – Ejner Federspiel, színész november 25. – Jack Albertson, színész november 27. – Lotte Lenya , színésznő november 29. – Natalie Wood , színésznő december 17. – Ada Kramm, színésznő december 27. – Hoagy Carmichael, színész, énekes december 28. – Allan Dwan , rendező Filmbemutatók A bőr (La pelle) – rendező Liliana Cavani – főszereplő Marcello Mastroianni , Ken Marshall, Burt Lancaster , Claudia Cardinale A szenzáció áldozatai (Absence of Malice) – rendező Sydney Pollack – főszereplő Paul Newman és Sally Field Egy amerikai farkasember Londonban (An American Werewolf in London) – rendező John Landis – főszereplő David Naughton, Jenny Agutter Porontyjárat (Bustin' Loose) – rendező Oz Scott – főszereplő Richard Pryor Tűzszekerek (Chariots of Fire) – rendező Hugh Hudson – főszereplő Ben Cross, Ian Holm , John Gielgud (Deadly Blessing) – rendező Wes Craven – főszereplő Sharon Stone , Ernest Borgnine Excalibur (Excalibur) – rendező John Boorman – főszereplő Nigel Terry, Liam Neeson , Patrick Stewart és Gabriel Byrne Péntek 13. – 2. rész (Friday the 13th Part 2) – rendező Steve Miner – főszereplő Amy Steel Halloween II (Halloween II) – rendező Rick Rosenthal – főszereplő Jamie Lee Curtis , Donald Pleasence Mad Max 2. – Az országúti harcos (Mad Max 2) – rendező George Miller – főszereplő Mel Gibson Vasember (Czlowiek z zelaza) – rendező Andrzej Wajda – főszereplő Jerzy Radziwilowicz, Krystyna Janda Anyu a sztár (Mommie Dearest) – rendező Frank Perry – főszereplő Faye Dunaway , Diana Scarwid Ómen III: A végső leszámolás (Omen III: The Final Conflict)– rendező Graham Baker – főszereplő Sam Neill , Rossano Brazzi Az aranytó (On Golden Pond) – rendező Mark Rydell – főszereplő Katharine Hepburn , Henry Fonda , és Jane Fonda Filléreső (Pennies from Heaven) – rendező Herbert Ross – főszereplő Steve Martin , Christopher Walken A profi (Le professionnel) – rendező Georges Lautner – főszereplő Jean-Paul Belmondo , Robert Hossein A pokol hét kapuja (E tu vivrai nel terrore - L'aldila) – rendező Lucio Fulci – főszereplő Catriona MacColl, David Warbeck és Cinzia Monreale Ragtime – rendező Miloš Forman – főszereplő Howard E. Rollins Jr., Elizabeth McGovern Vörösök (Reds) – rendező Warren Beatty – főszereplő, Warren Beatty , Diane Keaton és Jack Nicholson Takarodó (Taps) – rendező Harold Becker – főszereplő George C. Scott , Timothy Hutton és Tom Cruise Tarzan, a majomember (Tarzan, the Ape Man) – rendező John Derek – főszereplő Miles O'Keeffe és Bo Derek A fekete macska (Gatto nero) – rendező Lucio Fulci – főszereplő Patrick Magee, Mimsy Farmer, David Warbeck , Al Cliver A csónak megtelt (Das Boot ist voll) – rendező Markus Imhoof – főszereplő Tina Engel A francia hadnagy szeretője (The French Lieutenant's Woman) – rendező Karel Reisz – főszereplő Meryl Streep és Jeremy Irons Ólomidő (Die Bleierne Zeit) – rendező Margarethe von Trotta – főszereplő Jutta Lampe Vabank – rendező Juliusz Machulski – főszereplő Jan Machulski Jó szomszédok – rendező John G. Avildsen – főszereplő John Belushi , Dan Aykroyd , Cathy Moriarty, Kathryn Walker Rudolf Glöckner Rudolf Glöckner (Markranstadt, 1929. március 20. – 1999. január 25.) NDK nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Nemzetközi megnevezésként a Rudolf „Rudi” Glöckner nevet is alkalmazták. Polgári szakmája kereskedő. Pályafutása Labdarúgóként Mint labdarúgó, a korosztályi váltásokat 1939 és 1951 között szülővárosának csapatában a Sportfreude Markranstadtban élte meg, majd 1951–1953 között a harmadik vonalban szereplő Rotation Nordost Leipzig futballistája volt. Óriási fizikai erejét, apollói felépítését a védelemben kamatozta. Az NDK labdarúgó-válogatott nem tudott kiemelkedő eredményt produkálni, mert a német sportvezetés elsősorban az egyéni sportokra összpontosított. Ezért csak egy sportembernek sikerült a labdarúgó világbajnokság döntőjébe jutnia, Rudi Glöcknernek. Nemzeti játékvezetés A kor követelményének megfelelően csapatából is ki kellett választani egy főt, aki egyesületi játékvezetőként tevékenykedik. A játékvezetői vizsgát 1953-ban tette le. A szocializmusra jellemző „sorbaállás” szigorú rendje miatt – tehetség ide, vagy oda, – a játékvezetés minden lépcsőfokát szisztematikusan végig kellett járnia. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1959-ben lett az I. Liga játékvezetője. Működési ideje alatt összesen 1150 találkozón tevékenykedett (játékvezető/partbíró). A nemzeti játékvezetéstől 1977-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 150. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 4 Keletnémet labdarúgókupa Hazájában a egyik legjobb bírónak tartották, ezért négy alkalommal kapott lehetőséget az NDK JB-től, hogy vezesse a döntő találkozót. Nemzetközi játékvezetés Az NDK labdarúgó-szövetségJátékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1964-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság emlékére 1973-ban Stockholmban vezette a Svédország–Brazília barátságos mérkőzést. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként tevékenykedett. Az NDK nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1977-ben búcsúzott. Eredményes pályafutása alatt 107 nemzetközi mérkőzést irányított. Válogatott mérkőzéseinek száma: 24 Labdarúgó-világbajnokság Három világbajnokság döntőjéhez vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra, Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra valamint Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1970-ben egy csoportmérkőzésen egyes számú, az egyik negyeddöntőben második számú partbíró. 1974-ben kettő csoportmérkőzésen kapott egyes számú besorolást. Az egyes számú partbíró játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. A világbajnoki döntő megbízására úgy került sor, hogy a brazilok nem akartak európai, az olaszok meg Dél-Amerikai játékvezetőt, az afrikai és az ázsiai játékvezetők, nemzetközi gyakorlatlanságuk miatt szóba sem jöhettek. Sir Stanley Rous látta a csoportmérkőzésen nyújtott teljesítményét - maximális osztályzatot kapott az ellenőrtől - és a vita lezárásaként úgy határozott, hogy vezesse a döntőt. A döntő találkozó volt az ötödik nemzetközi válogatott mérkőzésvezetése. A kilencedik világbajnokság döntőjét 9. európaiként, első alkalommal keletnémetként, a szocialista tömböt másodikként képviselve vezethette.Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 4 (partjelző) Labdarúgó-Európa-bajnokság Három európai labdarúgó torna döntőjébe vezető úton Olaszországba a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Olimpiai játékok Az 1964. évi, valamint az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB játékvezetői szolgálattal bízta meg. Az olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 5 (partbíró). Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 4. Világkupa A világbajnoki jó teljesítmény alapján a FIFA JB a döntő első mérkőzésének levezetésével bízta meg, a VB döntőn is közreműködő hármast. Ebben az időben a FIFA JB gyakorlata volt, hogy a három jelölt között sorsolás útján "osztották szét" a feladatokat, azaz a szerencse határozta meg, kik lengetik a zászlót, illetve ki vezeti a találkozót. Vásárvárosok kupája A tornasorozat 25. döntőjének – az első NDK, az első szocialista országbeli – bírója. Sportvezetőként A Német Demokratikus Köztársaság Labdarúgó Szövetségének volt a vezetője. Érdekesség A világbajnoki csoportmérkőzés vezetése előtt a rendezők az NSZK zászlaját vonták fel a zászlórúdra, ezért tiltakozott dr. Helmut Kasernél, a FIFA akkori, svájci főtitkáránál. A főtitkár érdeklődésére – a diplomáciai botrányok elkerülendő – a mexikóiak azzal védekeztek, hogy sajnálják, de nincs keletnémet zászlójuk. Glöckner a döntő előtt már öntevékenyen maga oldotta meg a problémát. Bőröndjéből elővarázsolt egy kalapácsos-címeres piros-sárga-fekete zászlót. Akkor már nem mondhatták a rendezők, hogy azt nem húzzák fel. Sikerei, díjai A világbajnoki döntő levezetésének emlékére Sir Stanley Rous a FIFA elnöke Ezüst sípot, valamint egy Ezüst érmet adott át neki. Az olasz válogatott vezetőitől egy ezüst cigarettatálcát kapott. Plancher-les-Mines Plancher-les-Mines település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 1006 fő (2015). Plancher-les-Mines Le Thillot, Saint-Maurice-sur-Moselle, Belfahy, Fresse, Haut-du-Them-Château-Lambert, Miellin, Plancher-Bas, Servance, Auxelles-Haut és Lepuix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pablo Aimar Pablo Aimar (Río Cuarto, Córdoba, Argentína, 1979. november 3. –) argentin válogatott labdarúgó. Csapatai Labdarúgó-pályafutását a Buenos Aires-i River Plate csapatában kezdte. A 2000-2001-es szezonban 21,25 millió euróért a spanyol bajnokságba, az Valencia CF egyesületéhez igazolt. A 2005-2006-os szezonig itt játszott, de a következő idényben már a Real Zaragoza játékosa lett 10,2 millió euróért. 2008-ban a portugál SL Benfica csapatához igazolt. Válogatottságai Az argentin nemzeti tizenegyben eddig 51 alkalommal szerepelt. Részt vett a 2005. évi Konföderációs Kupán, ahol a döntőben az argentin csapat vereséget szenvedett, a nagy dél-amerikai riválistól, Brazíliától 4-1-re. Az argentin válogatott tagja volt a 2006. évi világbajnoki selejtezőkön, majd a világbajnokságon a negyeddöntőben vesztettek a németek ellen tizenegyes rúgásokkal. Eredményei háromszoros argentin bajnok a River Plate-tel (1997,1998,2000) dél-amerikai szuperkupa győztes a River Plate-tel (1997) kétszeres spanyol bajnok a Valencia-val (2002,2004) UEFA-kupa-győztes a Valencia-val (2004) európai szuperkupa-győztes a Valencia-val (2005) U-20 világbajnok az argentin válogatottal (1997) U-20 dél-amerikai bajnok az argentin válogatottal (1997,1998) ezüstérmes az argentin válogatottal a Copa Americán (2007) Snow Blankets the Night Snow Blankets the Night Teddy Geiger lemeze. 2006. december 12-én adták ki Karácsony alkalmából. Az Underage Thinking album után jelent meg. A lemez 5 számból áll és a These Walls videoklipjét illetve a For You I Will (Confidence) 1ik élő koncertes felvételét. A számok a Karácsonyról szólnak. Számok listája I Found an Angel – 3:33 Listen – 3:28 Our Eyes – 3:51 All I Want for Christmas Is You – 2:40 These Walls [live at Harro East Ballroom] – 3:50 For You I Will (Confidence) [live at Harro East Ballroom] – 4:07 These Walls [music video] – 3:39 Maizeray Maizeray település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 36 fő (2015). Maizeray Harville, Marchéville-en-Woëvre, Pareid, Pintheville és Riaville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ulrika Friderika Vilhelmina hessen-kasseli hercegnő Ulrik Friderika Vilhelmina hesse-kasseli hercegnő (Kassel, 1722. október 31. – Eutin, 1787. február 28.) Friderika Sarolta hessen-darmstadti hercegnő és Miksa hessen-kasseli herceg lánya. Családja Testvérei . Szülei Friderika Sarolta hessen-darmstadti hercegnő és Miksa hessen-kasseli herceg. Báthory Anna Somlyói Báthory Anna (1594–1636) Báthory Gábor erdélyi fejedelem húga, a Báthori-család somlyói ágának sarja. Élete 1594-ben született somlyói Báthory István Kraszna vármegyei főispán (1553–1601) és pelsőczi Bebek Zsuzsanna (†1595) gyermekeként. Anyja és apja korai halála után testvéreivel együtt rokona, ecsedi Báthori István országbíró gyámsága alá került, aki örökbe fogadta az árván maradt gyermekeket, azzal a feltétellel, hogy protestáns hitre térnek. Gyámapja azonban már négy évvel később, 1605. július 25-én meghalt, és hatalmas vagyont hagyott a Báthory-árvákra. Anna bátyja, Gábor Bocskai István erdélyi fejedelem kassai udvarába került mint a fejedelmi trón várományosa. Anna 1608. november 11-én Kolozsváron losonczi Bánffy Dénessel kötött házasságot, de már 1612-ben özvegyen maradt, és a következő évben Jósika Zsigmondhoz ment férjhez. Kicsapongó, házasságtörő életmódjáért, gyermekének megöléséért és bűbájosságáért 1621-ben fő- és jószágvesztésre ítélték. Egyetlen fia, Jósika Gábor Esterházy Miklós udvarában nevelkedett, az 1698-ban bárói rangra emelt branyicskai Jósika család őse. Nagy László szerint a Báthory Anna elleni per a Török Kata és Imreffyné elleni perekhez hasonlóan koncepciós eljárás volt, amely valójában az asszonyok birtokainak megszerzésére irányult. Végül Báthory Anna kegyelmet kapott Bethlen Gábortól – akit egy a korabeli beszámoló szerint Nagykereki várában megpróbált elcsábítani -, és csupán birtokaitól fosztották meg. Valószínűleg Lengyelországba menekült, majd Bethlen Gábor halála után visszatért Erdélybe, hogy visszaszerezze elkobzott birtokait. 1636-tól Magyarországon, Esterházy Miklós nádor udvarában élt kegyelemkenyéren. Alakját a szépirodalomban Makkai Sándor Ördögszekér című regénye, Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája és Ugron Zsolna Erdélyi menyegző című könyve örökítette meg. Jaffna Jaffna (tamil: �����������, szingaléz: �����) város Srí Lanka északi részén, az Északi (North) tartomány fővárosa. Az indiai parttól kevesebb mint 70 km-re, egy félszigeten fekszik. Lakossága 88 ezer fő volt 2012-ben. Kereskedelmi központ és kikötőváros. Fő exportcikkei: gyümölcsök, gyapot, dohány, fa. Az indiai tamilok a 13. században egy virágzó királyságot hoztak itt létre. Ettől az időtől a hindu tamil lakosság lakta szigetek székhelye lett. 1617-ben a portugálok annektálták a kikötővárost, de őket 40 évvel később elűzték a hollandok, akik néhány erődítménnyel gazdagították a várost. (A fennmaradtak közül az egyik a városi rendőrkapitányság épülete.) Az 1980-as évektől az önálló államért harcoló gerillák a félszigetet választották bázisul és a közelben heves harcok folytak. 2009-ben ért véget a polgárháború. Főbb látnivalók a hindu és keresztény templomok, a Jaffna-erőd és a városi könyvtár épülete. Drôme Drôme (IPA: [d�om]; okcitánul: Droma, arpetánul: Drôma) a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. március 4-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország délkeleti részén, Rhône-Alpes régiójában található megyét keletről Isère és Hautes-Alpes, délről Alpes-de-Haute-Provence és Vaucluse, nyugatról és északról pedig Ardèche megyék határolják. Települések A megye legnagyobb városai 2011-ben: Mátraderecskei mofetta A mátraderecskei mofetta gázfürdő Mátraderecskén található, Magyarország egyetlen szén-dioxidos (CO2) gázfürdője, mofettája, ahol már legalább hatvan éve szivárog a falu alatt futó vulkáni törésvonalból a szén-dioxid gáz. A felszínre egy földrengés hozta 1992-ben. A fürdőről Jelenlegi ismereteink szerint a szén-dioxid szárazfürdő alkalmazása 2000 éves múltra tekint vissza. A római kori orvoslásban, később a népi gyógyászatban felismerték a természetes szén-dioxid fürdők gyógyító és rekreációs hatását. Kezdetben természetes, később mesterségesen kialakított gödrökben (a római korban teátrumszerűen kialakított medencékben) történtek a kezelések. Komplex hatásról van szó, az igen magas CO2-koncentráció erős értágító hatással rendelkezik, de a változó koncentrációban jelen lévő kén és radon gyógyító hatása is közismert. A mátraderecskei mofetta a bevezetőben említett geológiai törésvonalakra épült, a feltörő gáz CO2-tartalma 90 tf% körüli, magas radon koncentrációval rendelkezik, azonban ként nem tartalmaz. A település a Keleti-Mátra északi oldalán, Budapesttől 120, Egertől 30 km-re található, lakóinak száma 2300, természeti kincsekben gazdag (strandfürdőjének vize a bükkszéki víz összetételével közel megegyezik), levegője tiszta, panorámája lenyűgöző. A lakosság az évszázadok során megtanult együtt élni a gázszivárgással, azonban néhány ház pincéjében, mélyebb fekvésű helyiségekben több alkalommal fordult elő rosszullét, tömeges baromfipusztulás, egy esetben kút ásásakor haláleset. Az ásott kutak szén-dioxidos jellege az 1930-as évek óta ismert. Lakossági bejelentések 1992-ben jelezték a gázszivárgás növekedését, mely miatt földtani, kémiai, fizikai, radiológiai és gyógyászati vizsgálatokat végeztek a jelenség tulajdonságainak megismerésére, illetőleg a gyógyászatban történő hasznosítására. A gáz összetétele Vulkáni utóműködésként gyakran jelentkezik gázkiömlés, aminek összetevői a bőrön át, valamint a légzéssel a véráramába bejutva gyógyító hatást fejtenek ki. A geológusok az említett jelenséget MOFETTA-nak nevezik, mely geológiai adottságoknak megfelelően különböző összetételű lehet. A szén-dioxid gáz balneoterápiás alkalmazása több évezredes múltra tekint vissza, az 1. században Celsus és az Idősebb Plinius amfiteátrumszerűen kiképzett medencékben, mofettákban kezelték betegeiket. A 16. században Paracelsus égési sérülések, fekélyek, női betegségek esetén használta a gyógygázt. Erdélyben a népi gyógyászatban 600 éve alkalmazzák. A szén-dioxid gáz értágító hatását 1858-ban Lister írta le. A múlt században a kezelések továbbfejlesztése az 1929–1932. években R. Cobet, H. Hediger és G. Parade nevéhez fűződik. A hatásmechanizmus ismertté válása és az utóbbi időkben ún. civilizációs betegségek leküzdésében elért gyógyeredmények ráirányították a figyelmet a CO2 gázfürdő kezelések jelentőségére. A gyógyászatban ma már méltó helyet tölt be a száraz CO2 gáz is, mint fizioterápiás tényező. A természetes szén-dioxid szárazfürdőt Európában (Románia, Lengyelország, Olaszország, Ausztria) évszázadok óta alkalmazzák. A gáz összetételétől függően az indikációs kör változik, a magas kéntartalmú erdélyi mofettákat elsősorban reumatológiai, mozgásszervi betegségekben alkalmazzák, a döntően szén-dioxidot tartalmazó szárazfürdő az angiológiai betegségekre is kiváló hatású. A mofettát szív- és érrendszeri betegek, magas vérnyomásban, csontritkulásban szenvedők, krónikus bőrbetegek, cukorbetegek, degeneratív gerinc- és ízületi elváltozások, lágyrészreumatizmus, meddőség, időskori tünetegyüttesek, Bechterew-kór, inaktív állapotban lévő krónikus sokk, ízületi gyulladás kezelésére használják. A bőrön átdiffundáló gáz a szövetekbe kerül és értágító hatást gyakorol. Ez a hatás kiterjed a bőr- és a bőr alatti kötőszövetekre és a belső szervekre is. Pentozán hatás Pentozán hatásról beszélünk abban az esetben, ha szármaradványok kerülnek a talajba, vagy nem teljesen érett, szalmában gazdag trágyát használunk tápanyag utánpótlására, ugyanis a szerves anyag bomlás közben nitrogént von el környezetétől, és eközben a növények tápanyaghiányosak lesznek. Így éppen az ellenkező hatást érjünk el a trágyázással, mert a kedvező 20:1 szén:nitrogén arány kedvezőtlenre fordulhat (50:1) és átmeneti nitrogénhiány állhat elő.. Ha nem oldható meg teljesen érett szerves trágya használata, nitrogénműtrágyát adagolnak a szerves trágyához, és ezzel forgatják be a talajba. Így a bomlás során a műtrágyából származó nitrogént használják fel a baktériumok, nem a környezettől vonják. Erre a célra használható a pétisó, azonban túladagolása hozzájárulhat a vizek nitrátosodásához. Siemens (vállalat) A Siemens Németország vezető elektrotechnikai cége. Központjai Berlinben és Münchenben vannak. Története A „Telegraphen-Bauanstalt von Siemens & Halske” nevű céget Ernst Werner von Siemens alapította 1847. október 1-jén. 1848-ban megépítették Európa akkori leghosszabb távíróvonalát Berlin és Frankfurt am Main között. Az 1850-es években már Oroszországban is építették a hálózatot. 1881-ben megépítették az első elektromos közvilágítási hálózatot Angliában, Godalmingban. (A rendszer energiáját még egy vízimalom hajtotta generátor szolgáltatta.) 1890-ben az alapító visszavonult és 1897-ben a cég felvette a Siemens & Halske (S&H) nevet. Az 1920-30-as években főleg rádiókat és korai televíziókat készített. Vezetők Werner von Siemens (1847–1890) Wilhelm von Siemens (1890–1919) Carl Friedrich von Siemens (1919–1941) Hermann von Siemens (1941–1956) Ernst von Siemens (1956–1968) Gerd Tacke (1968–1971) Bernhard Plettner (1971–1981) Karlheinz Kaske (1981–1992) Heinrich von Pierer (1992–2005) Klaus Kleinfeld (2005–2007) Peter Löscher (2007–2013) Joe Kaeser (2013. augusztus 1.- ) A Siemens kulcsfontoságú területei és leányvállalatai A Siemens AG 6 kulcsfontosságú területe: Kommunikáció és információ technológia (Siemens COM és SIS) Automatizáció és szabályozás ( Automation & Drives , Industrial Solutions & Services és Siemens Building Technologies) Energiatermelés, Szállítás és Elosztás ( PG and PTD ) Szállítás és közlekedés ( Siemens Mobility + Siemens VDO Global Website ) Orvostudomány (Siemens Medical Solutions) Világítástechnika (Osram, Osram Sylvania) A cég érdekelt még az alábbi területeken is: Finanszírozás (SFS) (Siemens Financial Services) Ingatlan (SRE) Otthoni készülékek (BSH) Víz technológia (SWT) Számítástechnika (Fujitsu Siemens Computers, Siemens Program and System Engineering) Üzleti szolgáltatások (Siemens IT Solutions and Services, korábbi nevén Siemens Business Services GmbH & Co. OHG) Siemens Otthoni és Irodai kommunikációs eszközök (SHC) Termékei EuroSprinter villamosmozdony-család EuroRunner dízelmozdonyok Combino , ULF, és Avanto nevű villamosok Desiro , ICE és a Transrapid nevű vonatok Vezetéknélküli és mobil telefonok Szórakoztatóelektronikai termékek Számítógépek ; részegységek Orvostechnikai berendezések Közlekedésirányítási rendszerek Vasúti biztosító-berendezések Radio Commander Ügyfelei KCR Edmonton Transit System Calgary Transit METRORail ( Houston , Texas ) Sacramento Regional Transit District Regional Transportation District TheRide ( Denver , Colorado ) LACMTA (Los Angeles County, Kalifornia ) Pittsburgh Light Rail San Diego Trolley MAX Light Rail ( Portland , Oregon ) Nederlandse Spoorwegen ( Holland Vasutak) Port of Rotterdam ( Rotterdam , Hollandia) Balkim Muh. Elk. Ltd. Sti. AENA (spanyol repülőterek) Vetélytársai A Siemens AG főbb konkurenciái: Philips General Electric Samsung Bombardier Alstom Alcatel-Lucent Cisco Systems Nortel Helmholz Ericsson Schneider Electric Szob vasútállomás Szob vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Szob településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Szob-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szob alsó megállóhely Párkány vasútállomás Megközelítés tömegközlekedéssel Elővárosi busz: 332 , 350 , 354 , 355 Snowboardcross A snowboardcross a hódeszkások által a BMX-től átvett versenyszám, ahol 4-6 versenyző csúszik le egy döntött kanyarokkal, ugratókkal és egyéb elemekkel nehezített pályán. Történet Steven Rechtschaffner már évek óta gondolkozott a BMX és Motokrossz versenyekhez hasonló snowboardversenyen, amikor 1991-ben a Fox tévének a Greg Stump’s World of Extremes sorozat 8. epizódját készítették. Az ötlethez sikerült megszerezniük a Blackcomb Mountain síközpont támogatását, akik pénzzel és ratrakidővel támogatták a világ első BX-pályájának megépítését. A boardercross elnevezést John Graham-nek, Stump menedzserének tulajdonítják. Miután a műsort leadták a Fox-on, majd ismételték az MTV Sports-on, több boardercross versenyt is rendeztek Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában. Rechtschaffner levédette boardercross elnevezést. Nem titkoltan azért, hogy a FIS - amely ekkortájt kezdte átvenni a sportág feletti ellenőrzést - ne használhassa. Emiatt lett a versenyszám hivatalos elnevezése snowboardcross. Bár az ISF megszűnése után nemzetközi versenyt gyakorlatilag csak a FIS égisze alatt rendeztek ebben versenyszámban, azért volt egy kivétel, amely nagy hatást gyakorolt a szakágra. Az 1997-óta megrendezett Winter X Games boardercross versenye a kezdetektől a szakág "superbowl"-ának számított. Itt vezették be a hat fős formátumot, amit a FIS csak jóval később fogadott el. Az SBX a 2006-os torinói olimpia-óta szerepel a téli olimpiák programjában. Felszerelés A boardecross versenyeken használt deszkák anyagukban megegyeznek az alpin versenydeszkákkal, de formájuk inkább a "twin-like"-hoz hasonlít, szükség esetén switchben (hátrafelé) is lehet velük csúszni. Merev soft kötéssel és a lehető legkeményebb soft bakanccsal használják. Pályaelemek Start Négy vagy hat kapu, amelyeket egy mechanikus vagy mágneses szerkezet az indításig zárva tart. Minden versenyzőnek két kapaszkodó áll rendelkezésére, hogy induláskor kézzel adhasson lendületet magának. Fésű (Wutang) Általában a start után épített hullámsor rövid hullámokkal. Hullám (Wave) A fésűnél nagyobb hullám. Legfeljebb 2-3-at helyeznek el egymás után. Kidobó (Kicker) Olyan ugrató, amelynek végpontja a vízszintesnél magasabban van (valamelyest felkunkorodik) és utána "érkező" következik. Érkező Az ugratóhoz tervezett lejtő, amelynek lejtése igazodik a "kidobóról" elugrók parabolikájához. Fontos funkciója, hogy az ugrás után a rider ne vízszintes felületre érkezzen. Asztal (Tabletop) Egy olyan hullám, amelynek íves tetejét vízszintesre vágják. Fellépő (Step-up) Negatív ugrató, vagyis a lejtőt egy 30-60cm magas fal zárja el keresztben, amelynek tetején folytatódik a lejtő. Lelépő (Step-down) A kidobóhoz hasonló ugrató, de annál jóval kisebb (30-120cm) és a vége vízszintes, vagy annál alacsonyabban van (nem kunkorodik fel). Banán (Banana) Két azonos irányba fordító döntött kanyar, közte rövid egyenes szakasszal. Sikán Két ellentétes irányú döntött kanyar gyors egymásutánja. Döntött kanyar (Banked turn) Az ív külső oldalán ívesen megemelt falú kanyar. Cél A lejtőre merőlegesen, a pálya két széle között meghúzott vonal. A beérkezés sorrendjét jeladó-csippel és/vagy célfotóval állapítják meg. Az győz, akinek bármilye előbb halad át a vonalon. Szabályozó szervezet Nemzetközi Síszövetség Szászországi Mária Jozefa spanyol királyné Mária Jozefa Amália szász királyi hercegnő (teljes német nevén Maria Josepha Amalia Beatrix Xaveria Vincentia Aloysia Franziska de Paula Franziska de Chantall Anna Apollonia Johanna Nepomucena Walburga Theresia Ambrosia von Sachsen, spanyol nevén María Josefa de Sajonia, Reina consorte de España), (Drezda, 1803. december 7. – Aranjuez, 1829. május 18.), a Wettin-házból való szász királyi hercegnő, VII. Ferdinánd spanyol király harmadik feleségeként 1819-től haláláig Spanyolország királynéja. Élete Származása, családja Mária Jozefa hercegnő 1803-ban született Drezdában, a Szász Választófejedelemség fővárosában. Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából ból való Miksa szász trónörökös herceg (1759–1838) volt, III. Frigyes Ágost választófejedelem öccse, 1806–1830 között a királyság kijelölt trónörököse, Frigyes Keresztély szász választófejedelemnek (1722–1763), Szászország korábbi régensének és a Wittelsbach-házból származó Mária Antónia Walpurga bajor hercegnőnek (1724–1780) legifjabb, ötödik fia, apai ágon III. Ágost lengyel király (1696–1763) unokája, anyai ágon VII. Károly német-római császár (1697–1745) unokája. Édesanyja a koronaherceg első felesége, Karolina Mária Bourbon–parmai hercegnő (1770–1804) volt, a Bonaparte tábornok által trónjáról elűzött I. Ferdinánd parmai hercegnek (1751–1802) és a Habsburg–Lotaringiai-házból való Mária Amália osztrák főhercegnőnek (1746–1804) legidősebb leánya, Mária Terézia császárné és I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár unokája. Hét testvér közül Mária Jozefa volt a legfiatalabb: Mária Amália Friderika hercegnő (1794–1870), színházi és operaszerző. Mária Ferdinanda Amália hercegnő (1796–1865), aki 1821 -ben a III. Ferdinánd toszkánai nagyherceghez , II. Lipót császár fiához ment feleségül. Frigyes Ágost herceg (1797–1854), 1836-tól II. Frigyes Ágost néven Szászország királya . Kelemen (Clemens) Maria Nepomuk herceg (1798–1822) Mária Anna Karolina hercegnő (1799–1832), aki 1817 -ben II. Lipót toszkánai nagyherceghez , III. Ferdinánd nagyherceg fiához ment feleségül. János Nepomuk herceg (1801–1873), 1854-től I. János néven Szászország királya. Mária Jozefa Amália hercegnő (1803–1829), 1819-től VII. Ferdinánd spanyol király harmadik felesége. Gyermekkora A napóleoni háborúk során 1806. október 14-én Szászország a negyedik koalíció tagjaként a Jéna-auerstädti csatában megsemmisítő vereséget szenvedett Napóleon csapataitól. 1806. december 11-én Szászország aláírta a poseni békeszerződést, ennek nyomán a Napóleon császár október 20-án az uralkodó III. Frigyes Ágost választófejedelmet Szászország királyának ismerte el, I. Frigyes Ágost néven. A király öccse, Miksa trónörökös herceg ezzel koronaherceggé, a 3 éves Mária Jozefa királyi hercegnővé emelkedett. Már kora gyermekkorától kezdve kolostorban nevelték, igen szigorú katolikus hitben. Nagyon művelt, olvasott leánnyá serdült, kedvelte a költészetet, maga is írt verseket. Házassága 16 éves korában, 1819. október 20-án Madridban feleségül ment a Bourbon-házból származó 35 éves VII. Ferdinánd spanyol királyhoz (1784–1833), akinek első két felesége, Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1784–1806) és Mária Izabella portugál infánsnő (1797–1818) fiatalon elhaltak, és Spanyolországnak még mindig nem volt férfi trónököse. Mária Jozefa, a harmadik fiatal királyné idejének legnagyobb részét az aranjuezi királyi palotában töltötte. Egészsége gyenge lábakon állt, gyakran szenvedett lázrohamokban. Igen szigorú vallásos hite, és a gyermekkorától kezdve tartó kolostori nevelés nyomán viszolygott az intim testi kapcsolattól, és nagyon nehezen fogadta el férjének közeledését. Nem tudott teherbe esni. 1829. május 17-én a 25 éves Mária Jozefa királyné az aranjuezi palotában elhunyt. Az Escorial kolostorában, az Infánsok Pantheonjában temették el. VII. Ferdinánd király harmadik házassága is gyermektelen maradt. Fejlemények halála után Az özvegy király még ugyanebben az évben negyedszer is megnősült, Mária Krisztina nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1806–1878), I. Ferenc király leányát vette feleségül, akitől két leánya született. Az idősebbik, Izabella infánsnő (1830–1904) 1833-ban II. Izabella királynő néven követte apját Spanyolország trónján. Penyige Penyige község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye délkeleti részén, a Szatmári-síkságon, Fehérgyarmat mellett található település. Fehérgyarmattól 5 km, Kisartól 10 km, Csengersimától 24 km, Mátészalkától 23 km távolságra található. Közúton elérhető a 491-es főúton; vonattal a Mátészalka–Zajta-vasútvonalon. Története Penyige nevének első írásos említése 1181-ből ismert. 1332-ből a neve Penge formában maradt meg, 1435-ben Penige alakban jegyezték fel. Ekkor már egyházas hely volt, Jakab nevű papja 40 dénár pápai tizedet fizetett. A település a Domahidy család ősi birtokaként ismert. 1423-ban Domahidy Lászlót és rokonát, Istvánt fej- és jószágvesztésre ítélték, ekkor a település egyharmada maradt Domahidy Györgyé, kétharmadát a Kölcsey családbeliek kapták meg. Domahidy György a birtokrészét 1427-ben Csáky Istvánnak, majd 1446-ban az Ujhelyi családnak zálogosította el. 1515-ben az Újlakyak és Ungai Hajas Tamás, 1517-ben Gúthy Ferenc és Imre, 1543-ban Nyikey András és Ifjú Márton, 1581-ben Kóródi István, 1583-ban pedig Dannyay István és Kende Vid kaptak benne résztulajdont. 1630-ban Mosdóssy Imre, majd 1638-ban Szuhay Gáspár, Mátyás és Anna az egész helységet megkapták királyi adományként. A 18. században a Lővey, Kállay, Jármy, Bessenyei, Orosz és Tőrös családok birtoka volt. A 19. században az Isaák és Patay családok, majd a század végén a Vállyi családbeliek birtokolták; a 20. század elején Vállyi János örököseinek birtoka volt. A község határában található dűlőnevek egyike a Silyedés, melynek mondája után írta Tompa Mihály a Sülyedés című népregéjét. Itt található a Szenke nevű holtág is, amelybe egy alkalommal, 1905-ben 9 kislány fulladt bele csónakostul. A szerencsétlenséget megörökítő népballada máig fennmaradt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református temploma – 1893 -ban épült, eklektikus stílusban. A Penyigei ballada című népi költeményben megénekelt 9 kislány síremléke a református temetőben. A Millennium tiszteletére emelt harangláb és a lélekharang. Helytörténeti kiállítás Lekvárium – ahol a környék dzsungelgyümölcsöseiben termett penyigei szilva történetét, feldolgozását mutatják be. A településen 2000 augusztusa óta minden évben megrendezik a Szenke-parti nagyvásárt , melyben szabad tűzön készítik a környék hagyományai szerint készült ételeket, mint például a kemencében sült kapros-túrós lángost , vagy a penyigei kötött tésztalevest , tengerivel töltött káposztát és „rongyoslapókát” , melyeket bárki megkóstolhat. De az üstökben rotyog a helyben főzött szilvalekvár is, melyet a vidék hírességeiből, a penyigei- és nemtudomka-szilvákból készítenek. Apollónia (keresztnév) Az Apollónia női név az Apollonius férfinév (magyar változata Apolló) női párja. A férfinév jelentése: Apollónak szentelt. Rokon nevek Apol, Apolka, Polla, Pólika Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években ritka volt. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Apollónia sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 28., február 9., március 8., július 7. Híres Apollóniák Kovács Apollónia magyar nóta és népdalénekesnő Szent Apollónia a fogbetegek és fogfájósok védőszentje Podjebrád Apollónia münsterbergi hercegnő Egyéb Appollóniák Apollónia ókori romváros Albániában Drăgoiești (Suceava megye) Drăgoiești község Suceava megyében, Bukovinában, Romániában. Rövid kisujjhajlító izom (kéz) A rövid kisujjhajlító izom (kéz) (latinul musculus flexor digiti minimi brevis) egy apró izom az ember tenyerében. Eredés, tapadás, elhelyzekedéas A horgascsont (os hamatum) kis kampójáról és a hajlítóizmokat leszorító szalagról (retinaculum flexorum) ered. A kisujj első ujjperccsontjának az ulnaris oldalán tapad. Funkció Hajlítja a kisujjat. Beidegzés A nervus ulnaris idegzi be. Érintett A személyes adatok védelméhez kapcsolódó jogok tekintetében rendelkezni jogosult természetes személy. A meg nem született személy esetén az érintett általában az anya. Cselekvőképtelen személy esetén az érintett a törvényes képviselő. Kiskorú személy esetén az érintett a szülő vagy gondviselő. Kompetens személy esetén pedig az, akivel a személyes adatok kapcsolatba hozhatók. Elhalt személy adatait pedig már nem védi az adatvédelmi törvény. Előfordulhat, hogy egy adathalmaz egyszerre több természetes személlyel hozható kapcsolatba. Ilyenkor mindegyik személy csak a rá vonatkozó adatok tekintetében gyakorolhatja a jogait. Az adatkezelő feladata annak biztosítása, hogy ezeket a jogokat minden érintett a másiktól függetlenül, vagy éppenséggel vele összefüggésben tudja gyakorolni. Az érintett az adatvédelemhez fűződő jogait megbízottja útján is érvényesítheti, aki lehet például ügyvéd, közeli hozzátartozó, házastárs stb. A megbízottnak a megbízás tényét hiteles magánokirattal kell bizonyítania. Juan Bautista Alberdi megye Juan Bautista Alberdi egy megye Argentína északnyugati részén, Tucumán tartományban. Székhelye Juan Bautista Alberdi. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: (18200) 2714 P-L A (18200) 2714 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. San Juan de Plan San Juan de Plan község Spanyolországban, Huesca tartományban. San Juan de Plan Plan, Huesca, Gistaín, Benasque, Sahún, Villanova, Chía és Seira, Aragon községekkel határos. Lakosainak száma 142 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Johann Peter Hasenclever Johann Peter Hasenclever (Remscheid, 1810. május 18. – Düsseldorf, 1853. december 16.) német festő. Élete Tanulmányait a düsseldorfi akadémián kezdte meg 1827-ben, ahol eleinte építészetet, később Schadow vezetése alatt festészetet tanult. Hamarosan azonban humoros képek festésével kezdett foglalkozni, melyek nagy népszerűségre tettek szert. Különösen a nyárspolgárias, ósdi fölfogást tette nevetségessé találó, élces, de néha kissé száraz módon. Különösen ismertek és különféle reprodukciókban is nagyon elterjedtek a Kortum-féle Jobsiádából vett egyes jelenetek, így Jobs vizsgája (a müncheni új képtárban); Az iskola (egyik a berlini Ravené-féle képtárban levő 7 festményének); Jobs mint éjjeli őr, stb. Festett azonkívül játék-, műterem- és iskolai, pince- és korcsmajeleneteket; legismeretesebb közöttük a Borkóstoló a berlini nemzeti képtárban. Képmásokat is festett. 1838 és 1842 között Münchenben, majd Olaszországban, 1842-től Düsseldorfben dolgozott. Harcolt az 1848-49-es német forradalomban is. The Ribos Operation A The Ribos Operation a Doctor Who sorozat kilencvenhetedik része, amit 1978. szeptember 1-je és 23-a között vetítettek négy epizódban. Ebben a részben jelent meg először Mary Tamm mint Romana. Graham Williams a sorozat akkori producere, az előző évad után elhatározta, hogy valami újat fog alkotni a sorozatba. Ezért az évadra egy ívet talált ki: a Doktornak teljesíteni kell egy küldetést, amit a Fehér Őr adott, miszerint meg kell keresni az Idő Kulcsának mind a hat darabját és össze kell rakni. Történet A Fehér Őrző, a világegyetem egyensúlyának egyik felügyelője megbízza a Doktort az Idő Kulcsa hat darabjának megkeresésével. A Kulcsot annak idejét azért szedték szét és rejtették el álcázva, mert óriási hatalma révén még egy jó-szándékú kezében is igen veszélyes. A Doktor a kereséshez kapott egy segítőt, Románát, s az első darabot a középkorszerű Riboson kel keresniük. Itt belebotlanak egy száműzött, véreskezű és trónfosztott uralkodóba, és egy csillagközi szélhámos kereskedőbe, aki egy egész bolygót szándékozik eladni és pénzét kicsalni. Közben a bolygó katonasága üldözőbe veszi őket... Könyvkiadás A könyvváltozatát 1979. december 11-én adta ki a Target könyvkiadó. Írta Ian Marter. Júdás apostol Júdás apostol vagy Szent Júdás Taddeus, olykor magyarosan Tádé apostol (ógörögül: Ιούδας Θαδδαῖος, latinul: Iudas Thaddaeus), (1. század – 80 körül, Perzsia) Jézus tizenkét apostolának egyike volt. (Megkülönböztetendő Iskarióti Júdástól.) Életéről azonban nagyon keveset lehet tudni: a Biblián kívüli hagyomány úgy tartja, hogy Jézus mennybemenetele után Edesszába ment, majd Simon apostollal közösen Perzsiában misszionáltak. Valószínűleg ott is lett vértanú Júdás apostol az 1. század második felében. Személye a Bibliában A Biblia külön kiemeli, hogy Judás nem azonos Iskarióti Júdással (Jn 14:22). Lukács evangéliuma Judas Jacobi, Márk evangéliuma pedig Júdás Taddé néven említi. Léteznek olyan Máté evangéliuma kéziratok, ahol Judas Lebbeus néven szerepel. Tádé apostol anyja Mária Kleofe volt, aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt Jézus anyjának, Máriának. Leveléből kiderül, hogy az ifjabb Jakab apostol testvére. Órigenész a Római levélhez írt kommentárjában azt a véleményt képviseli, hogy egy és ugyanazon személyekről van szó. Az Újszövetség mindössze annyit jegyez még meg róla, hogy egy alkalommal kérdést intézett Jézushoz (Jn 14:22). Biblián kívüli hagyomány Eszerint Jézus korában élt Edesszában egy Abgár nevű, istenfélő király. Abgár hallott Jézus tetteiről, és levelet intézett hozzá, melyben többek között ez állt: ,,Jöjj el hozzám, és segíts betegségemen! Hallottam arról is, hogy a zsidók zúgolódnak ellened, és üldöznek. Ezért jöjj hozzám! Igaz, hogy csak egy kis város felett uralkodom, de ez a város tisztességes, és neked meg nekem elég lesz.” Jézus levélben válaszolt neki, és azt írta, hogy neki Jeruzsálemben kell teljesítenie a küldetését, de később majd egy tanítványát elküldi. Jézus mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette is az ígéretet azzal, hogy Júdás apostolt Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott, hogy Jézus tanítványa miközben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király azonnal boldogan megvallotta hitét az Isten Fiában, az apostol pedig fogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca volt látható (Mandylion), betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét. Az edesszai megtérés után Júdás Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz folyók vidékén (a mai Irak területén) hirdette az evangéliumot, majd Simon apostollal Perzsiába ment (amely akkoriban a Pártus Birodalom része volt) téríteni. Itt több csodát vittek végbe ketten: A legenda szerint együtt is lettek vértanúk, egyes hagyomány szerint Perzsiában kettéfűrészelték őket. Más forrás úgy tartja, hogy Júdás és Simon visszament Jeruzsálembe, ahol Júdást bottal agyonverték, Simont pedig darabokra fűrészelték. Halála 80 körül lehetett. Testét feltehetően Jeruzsálemben temették el. Clairvaux-i Szent Bernát halála évében (1153) Júdás-ereklyéket kapott Jeruzsálemből, amely akkoriban a keresztes lovagok uralma alatt állt. Az ereklyéket Bernát mellé temették. Júdás unokáinak története Hégészipposz 2. századi ókeresztény író beszámol arról, hogy Júdás apostol két unokája az 1. század végén még Palesztinában laktak, és némelyek feljelentették őket Domitianus római császárnak, mint Dávid királyi házából származókat. A császár maga elé idéztette őket, és megkérdezte, hogy igaz-e királyi származásuk? Miután a leszármazottak igennel feleltek, a császár a vagyonuk iránt érdeklődött. A két unoka elmondta a császárnak, hogy összesen 9000 dénár értékű vagyonuk van, de 39 plethra (kb. 17 kataszteri hold) föld formájában. Elmondták azt is, hogy földművelésből élnek, és becsületesen fizetik az adót, majd megmutatták a császárnak a fizikai munkától kérgessé vált tenyerüket. A császár ekkor Krisztus királyságáról vallatta őket, a leszármazottak pedig elmondták, hogy Krisztus országa nem földi, hanem angyali és mennyei; és az utolsó ítéletkor fog eljönni. Miután Domitianus meggyőződött róla, hogy Krisztus királysága és követői nem fenyegetik birodalmát, szabadon engedte a leszármazottakat. Tisztelete Ünnepét Simonnal közösen a Szent Jeromos-féle Martirologium október 28. napjára teszi. Rómában a 9. századtól ünneplik őket. Az ortodoxok június 19-én tartják emléknapját. Neve alatt fennmaradt iratok A hagyományos keresztény nézet szerint Júdás volt a szerzője az Újszövetségben lévő rövid levélnek, amely az ő nevét viseli (Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakabnak testvére). Újabb megközelítések a levél keletkezését a 2. századra helyik. Létezett azonban Judásnak egy evangéliuma is, amely mára elveszett. Ezt – megkülönböztetendő az Iskarióti Judás evangéliumától – Taddeus evangéliuma néven tartják számon. Big Four (brit vasúttársaságok) A Big Four (Négy Nagy) az 1923 és 1947 között működő négy legnagyobb brit vasúttársaság elnevezése, amely először a Railway Magazine című újság 1923. februári számában jelent meg. A kezdetektől 1923-ig Nagy-Britannia vasúthálózata a legrégebbi a világon: az első vonalat 1825-ben nyitották meg az utazóközönség előtt. Az ipari forradalom idején ugrásszerűen megnőtt a vasúttársaságok száma és a lefektetett sínek hossza, de a tulajdonosi struktúra miatt nem volt egységes a szolgáltatás. Az országos hálózat sok helyi vonalból állt össze, amelyet különböző magánvállalkozások üzemeltettek. A 19-20. század fordulóján a cégfelvásárlások miatt jelentősen csökkent a szolgáltatásban részt vevő vállalkozások száma, és az összeolvadások révén létrejövő nagyobb társaságok kezdték uralni a szektort. Az első világháború alatt a teljes hálózatot a kormány ellenőrizte, de államosításra nem került sor, holott az ötletet William Gladstone későbbi miniszterelnök már az 1830-as években felvetette. Az összeolvadás Az 1921-ben elfogadott, 1923. január 1-jén életbe lépett törvény a megmaradt vasúttársaságokat négy nagy cégcsoportban - Big Four - egyesítette a hatékonyság és gazdaságosság növelése, valamint az összehangolt fejlesztés érdekében. A Big Four négy tagja a Great Western Railway (GWR), a London and North Eastern Railway (LNER), a London, Midland and Scottish Railway (LMS) és a Southern Railway (SR) lett. A négy nagy cég részvénytársasági formában működött egészen 1947. december 31-ig, amikor államosították őket, és létrehozták belőlük a British Railwayst. A négy társaságból a Southern Railway volt a legkisebb, de a másik háromtól teljesen eltérő profillal működött. Míg a nagy cégek főleg teher- és nagy távolságú utasszállításra szakosodtak, addig az SR a legtöbb bevételt a rövid távú személyforgalomból szerezte. A társaság kicsi mérete ellenére az Egyesült Királyság utasforgalmának több mint negyedét birtokolta. Ezt elsősorban a London környezetét lefedő vonalainak köszönhette, amelyen a fővárosba ingázók közlekedtek. A társaságok területein átnyúló vonalakat általában közösen működtették az érintett cégek. Az LNER a második legnagyobb cég volt a megtett mérföldeket tekintve, de anyagi szempontból csak a negyedik helyen állt. Híres volt gyors expresszeiről, de bevételeinek jelentős részét az északkelet-angliai szénmezők teherforgalmából szerezte. A második világháború alatt a négy cég egyesítette irányítását. 1941. január 1-jétől a kormány 1946-ig bérleti díjat (évi csaknem 43,5 millió angol fontot) fizetett az infrastruktúráért és a járművekért. Az egyesített társaságot a Railway Executive Committee irányította. 1948-ban a cégeket államosították. Isert Isert település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Redefin Redefin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Norazo A Norazo (hangul: ���, Noradzso, latin betűkkel: Norajo) 2005-ben alakult dél-koreai duó, akik excentrikus fellépésükről és komikus dalszövegeikről ismertek. Eredeti tagjai Cso Bin (Jo Bin) és I Hjok (Lee Hyuk) voltak, a duó rendszeresen részt vett az Immortal Songs zenei műsorban. Története Az együttes tagjai külön-külön dolgoztak, úgy találkoztak, hogy egy gyakorlótermet kezdtek el használni. Cso Bin (Jo Bin) azzal vette rá I Hjok (Lee Hyuk)ot a csatlakozásra, hogy azt mondta neki, balladákat fognak énekelni. Az együttes másfajta zenét akart képviselni, mint általában a K-pop, ezért döntöttek a humoros vonal mellett. I Hjok (Lee Hyeok) 2017 februárjában kilépett, hogy saját együttest alapítson. 2018 augusztusában a Norazo új taggal tért vissza. Tagjai Cso Bin (��, Jo Bin) (születési neve: Cso Hjondzsun (Jo Hyun-jun) , ���), születési éve: 1977 Vonhum (��, Won-heum) (születési neve: Cso Vonhum (Jo Won-heum) , ���), születési éve: 1984 I Hjok (��, Lee Hyuk) (születési neve: I Dzsejong (Lee Jae-yong) , ���), születési dátuma: 1979. augusztus 26. Diszkográfia Albumok 2005. 08. 02. Norazo - The First Album 2007. 03. 20. Miszongnjon csabulgama (Miseongnyeon jabulgama) (�������) 2008. 11. 20. Three Go 2010. 04. 20. Hvangolthalthe (Hwangoltaltae) (����) 2011. 11. 04. Csongukcsephe (Jeongukjepae) (����) Kislemezek 2006. 05. Tehan Minguk (Daehan Minguk) (����) 2009. 03. 31. Arche 2009. 07. 08. Kodungo (Godeungeo) (���) 2009. 12. 01. Jasimdzsak (Yasimjak) (���) 2010. 03. 10. 2010 Norazo Namagong World Cup Song (2010 ��� ��� ����) 2010. 10. 06. Phjodzsoldzsak (Pyojeoljak) (���) 2010. 12. 16. Mongmongi (Meongmeongi) (���) 2011. 05. 06. Phodzsangmacsha (Pojangmacha) (����) 2011. 08. 19. She’s gone 2011. 09. 22. Ppalgannal (���) 2012. 05. 04. Jodzsaszaram (Yeojasaram) (����) 2013. 11. 13. Jaszengma (Yasaengma) (���) 2014. 05. 12. Cshiigo pakhigo munungszangsza (Chiigo bakhigo muneungsangsa) (��� ��� ����) 2014. 06. 17. Mariorang Norazo (���� ���) 2014. 09. 23. First Evo.7 2015. 02. 16. Ni phaldzsaja (Ni paljaya) (� ���) 2016. 02. 04. Mongmongiva njangi (Meongmeongiwa nyangi) (���� ��) 2018. 08. 21. Szaida (Saida) (���) Natamicin A natamicin (INN: natamycin) (E235) (más néven pimaricin) egy, a Streptomyces natalensis baktérium által termelt természetes antimikrobiális szerves vegyület. Az élelmiszeriparban tartósítószerként, valamint a gyógyszerészetben gombaölő szerként használják. Felhasználási területei Élelmiszeripar Elsősorban a sajt gyártása és tartósítása során használják fel, például egyes sajtok penészedésének korlátozására, vagy fényes sajtkéreg kialakítására. Gyógyszeripar A natamicin szélesspektrumú fungicid hatóanyag, melyet általában gombás fertőzések kezelésére szoktak használni, például a Candida, Aspergillus, Cephalosporium, Fusarium és Penicillium törzsek esetében. Különböző patogén gombák (az élesztőgombaszerű mikroorganizmusok, dermatophytonok és gombák, penészek) ellen és Candida-fajok ellen hatásos. Ezért leginkább olyan betegségek helyi kezelésére alkalmas, amelyekben a fenti kórokozók például a szájüregben, a külső hallójáratokban, körömágyban vagy a bőrön találhatók. A natamicin nem hat a baktériumokra. A szervezetbe kerülve szinte egyáltalán nem szívódik fel, ezért a szisztémás gombás fertőzések kezelésére nem alkalmazható, csak lokális kezelésre. Hatása A natamicin a polién makrolidok csoportjába tartozó fungicid hatású szer. (E csoport tagja még a nisztatin és amfotericin B)A irreverzibilisen kötődik a sejtmembrán szterol komponenséhez, így a mikroorganizmusok sejtjeinek integritását és működését lehetetlenné teszi. Készítmények Pimafucin hüvelykúp (Yamanouchi) Pimafucin krém (Astellas Pharma) Pimafucort kenőcs (Yamanouchi) Pimafucort krém (Yamanouchi) Egészségügyi hatások A natamicinnek nincs akut mérgezése, de hosszú távon, rendkívül nagy mennyiségben adagolt natamicin esetén (2300 mg/testsúlykg) patkányoknál halált okozhat. Ennél kisebb adagokban (500 mg/testsúlykg) 2 éves intervallum esetén semmiféle károsító hatást nem mutatott. Embereknél ez az adag (500 mg/testsúlykg) több napon keresztül szedve émelygést, hányást és hasmenést okozhat, de a bélflórában tartós károsodást nem mutattak ki. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt története A Magyarországon működő Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt történetét tartalmazza eme szócikk. A kezdetek A Független Kisgazdapárt alapjait Nagyatádi Szabó István tette le, aki 1908-ban alapította meg a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületét, illetve a Magyarországi Kisbirtokosok Szövetségét majd később, 1909-ben pedig az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot. 1918-ban ez utóbbinak elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után, az 1920. január 25-26-ára kitűzött nemzetgyűlési választásokon Nagyatádi-Szabó István Országos Kisgazda- és Földműves Párt (röviden Gazdapárt) néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot, 51,4%-ot, és ezzel abszolút többséget szerzett a Nemzetgyűlésben. Az Egységes Pártban 1922-ben ez a párt egyesült a kormányzó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával (Bethlen István későbbi miniszterelnök és hívei) Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt néven, amelynek ismertebb neve Egységes Párt. Ez lett Magyarország legerősebb pártja és elnöke névlegesen Nagyatádi volt, de őt később lemondatták, és nemsokára a korábbi Gazdapárt tagsága elvesztette saját arculatát és teljesen beleolvadt az Egységes Pártba. Új párt: Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt A Bethlen politikáját már kevésbé illetve nem támogató kisgazdák egy új pártot kívántak létrehozni. 1930. október 12-én, Békésen megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, melynek elnökévé Szijj Bálintot, alelnökévé Tildy Zoltánt , országos főtitkárrá pedig Nagy Ferencet választották. Ez év decemberében egyesültek az Agrárpárttal és így jött létre a Független Kisgazda Földműves és Polgári Agrárpárt, melynek elnökévé gyulai Gaál Gasztont, az Agrárpárt elnökét választották. 1931-ben Horthy kormányzó feloszlatta az országgyűlést és választást tűzött ki, amelyen a párt 10 mandátumot szerzett. Gaál Gaszton halála után Eckhardt Tibor lett az elnök. A második világháború közeledtével Horthy és Teleki Pál miniszterelnök nyomására az USA-ba utazott, hogy kapcsolatokat építsen, de nem tért vissza. A másik kisgazda vezetőt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét a nyilasok 1944. november 23-án illegális ellenállás-szervezés gyanújával letartóztatták, és december 24-én kivégezték. A párt megbízott, majd ügyvezető elnöke Eckhardt távozása után Tildy Zoltán lett. Miután a németek 1944. március 19-én megszállták az országot a belügyminiszter március 28-án feloszlatta a pártot. A szovjetizálódó Magyarországon Az 1945-ös választásokat a Független Kisgazdapárt nyerte méghozzá elsöprő többséggel a szavazatok 57,03%-ának megszerzésével. A hatalmas győzelem ellenére önálló kormányuk nem lehetett: koalícióra kellett lépniük a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság, azaz a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok bizalmát élvező és Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párttal, valamint a Szociáldemokrata Párttal és Nemzeti Parasztpárttal. A miniszterelnök Tildy lett, de a stratégiai fontosságú tárcákat, így a belügyi- és a pénzügyi tárcát moszkvai nyomásra a kommunisták kapták meg. 1946. február 1-jén kikiáltották a II. Magyar Köztársaságot, amelynek első elnöke Tildy Zoltán lett. A miniszterelnöki posztot a szintén kisgazda Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Az MKP nyomására a Kisgazdapártnak 1946. március 12-én ki kellett zárnia 20 nemzetgyűlési képviselőjét a pártból, akik Sulyok Dezső vezetésével, Magyar Szabadság Párt néven új pártot alapítottak. 1947 február 25-én államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és mentelmi jogának felfüggesztése valamint bírósági ítélet nélkül a szovjet gulagra hurcolták Kovács Bélát, az FKgP főtitkárát. Ezt követően márciusban Pfeiffer Zoltán és 50 képviselőtársa kényszerült kilépni az FKgP-ből, majd egy csoportjuk megalapította a Magyar Függetlenségi Pártot. Május 30-án a Svájcban tartózkodó Nagy Ferencet Rákosi Mátyás fenyegetéssel lemondatta. Utána jóval önállótlanabb, és a kommunistákkal való megegyezésre jobban hajló kisgazda politikus: Dinnyés Lajos lett a miniszterelnök. Tildy próbálta megtalálni a közös nevezőt pártja és a kommunisták között, de nem sikerült. Júniusban Varga Béla, a nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke is nyugatra távozott. 1947. augusztus 31-ére előrehozott választásokat írattak ki, amelyen a Baloldali Blokk az ún. „kékcédulákkal”, illetve a választásokat követően a Választási Bíróságra gyakorolt nyomásgyakorlással a '45-ösnél jobb eredményeket ért el. Tildyt 1948 júniusában lemondatták, és innen felgyorsult az FKgP teljes hatástalanítása az ún. „szalámitaktikával”, amelynek az lett volna a lényege, hogy a pártot nem egyszerre verik szét, hanem fokozatosan a befolyásosabb politikusok eltávolításával, vagy fenyegetésekkel, zsarolásokkal elérve azt, hogy magukhoz állíttatták őket. Az 1947-es választásokon a párt csak 68 mandátumot szerzett. Júniustól már Dobi István volt a Független Kisgazdapárt elnöke, akiről tudta mindenki hogy erősen kommunistabarát. 1948. április 16-ától december 10-éig földművelésügyi miniszter, 1948. december 10-étől 1952. augusztus 14-éig miniszterelnök, majd 1967-ig az Elnöki Tanács elnöke volt. Az 1949-es választásokon a legtöbb párt a Magyar Függetlenségi Népfrontban (továbbiakban MFN) indult. Kevés sikerrel, mert az MKP és az SZDP egyesüléséből létrejött MDP 285 mandátumot szerzett a többiek 117-et. A MFN-ben névlegesen a kisgazdákat Dobi képviselte, de a Rákosi-rendszer alatt az FKgP nem működhetett. Az '56-os FKgP Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor indult meg az FKgP újraszervezése. Neves kisgazda politikusok, Tildy Zoltán és Kovács Béla helyet kaptak második Nagy Imre-kormányban. A rövidéletű harmadik Nagy Imre-kormányba bekerült a szintén kisgazda B. Szabó István is. Az 1956-os októberi forradalom megint felcsillantotta egy független és semleges Magyarország reményét, amely a Kisgazdapártnak is legfőbb célja volt. Lapjuk a Kis Újság volt, amelyet ekkor Klamár Gyula szerkesztett. A Kádár-rendszerbeli és a rendszerváltó Kisgazdapárt A Kádár-korszakban több kisgazda vezető is találkozott a Hazafias Népfront székházában, az V. kerületi Belgrád-rakpart 24-ben. Amikor már érezhető volt a rendszerváltás szelének közeledte Magyarországon is, a székházban találkozó kisgazdák Pártay Tivadarral együtt kezdték meg az újjászervezést 1988-ban. 1988. november 18-án a Pilvax kávéházban újjáalakult a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt, amelynek Pártay Tivadar lett az elnöke. 1989. március 19-én a Jurta Színházban megválasztottak egy 25 fős intézőbizottságot és az országos nagyválasztmányt is létrehozták. Június elején ismét egy választmányi ülést tartottak ezúttal Érden. Itt lemondott Pártay Tivadar. Helyébe az addig a 25 tagú intézőbizottság elnöke, Vörös Vince lépett. A rendszerváltás után az ezredfordulóig 1990 és 1994 között Az 1990-es választásokon az FKgP 44 képviselővel jutott be az Országgyűlésbe és a választásokat megnyerő MDF-fel, valamint a KDNP-vel koalíciós kormányt alakított. Az FKgP kapta a földművelésügyi és a munkaügyi tárcát. Az országgyűlési frakció vezetője Torgyán József lett. Később megválasztották Nagy Ferenc Józsefet elnökké és Torgyánt társelnökké, majd később az elnök is Torgyán lett. 1991. november 15-én kettészakadt az FKgP parlamenti frakciója: a frakció nagyobbik fele (a 33-ak), Pásztor Gyula vezetésével, továbbra is a koalíciót támogatta, míg a kisebbik része (a 12-ek), Torgyán József pártelnök vezetésével, különvált. Torgyán 1992. február 21-én bejelentette, hogy a párt kilép a frakcióból, arra hivatkozva, hogy Antall József nem teljesíti a rendszerváltáshoz szükséges intézkedéseket. Február 24-én az addigi 12-ek két tagja átült a 33-akhoz (a sajtóban ezek után 35-ök illetve 10-ek néven emlegették a frakció két részét), és a Torgyán vezette csoport ellenzékbe vonult. 1994 és 1998 között 1994-ben a párt csak 26 képviselőt delegálhatott a Parlamentbe, és ellenzékbe szorult. Torgyán energikus fellépése a kárpótlási jeggyel és a földekre kitett licittel szemben igencsak megosztotta a pártot. A párt háromnegyede elfogadhatónak tartotta ezeket a jogszabályokat, de a párt befolyásosabb politikusai a kisebbséget vezető Torgyánnál maradtak. Azonban az FKgP már nem rendelkezett a frakcióalakításhoz szükséges 10 mandátummal, de ez nem jelentett problémát hiszen csatlakoztak a Szabadságpártból is, és csatlakozott még G. Nagyné Maczó Ágnes is, aki az MDF-ből lépett ki, és akit a párt alelnökévé választottak. A Torgyán felesége által vezetett Magyar Jövő Pártja sem indult az 1994-es választásokon, hanem az FKgP-t támogatta. 1998 és 2002 között 1998-ban került be a párt utoljára a Parlamentbe – napjainkig –, 48 képviselővel és ismét kormányra került az MDF-fel és a választásokat nyerő Fidesszel. A kisgazdák 4 tárcát kaptak. 1998-ban az FKgP 82 jelöltjének a visszalépése döntő tény volt a Fidesz választási győzelmében. Torgyán József földművelési és vidékfejlesztési miniszter lett, s a párt megkapta a honvédelmi-, a környezetvédelmi tárcát és egy tárca nélküli miniszteri bársonyszéket. A koalíciós szerződés értelmében a köztársasági elnök személyére az FKgP tesz majd javaslatot. 2000-ben a párt Mádl Ferencet jelölte ki a tisztség betöltésére. A kisgazda miniszterek munkáját látványos botrányok kísérték (családtagok kinevezése, utazások, Torgyán József FTC-elnöksége, agrártámogatási pénzek felhasználása, pazarlás), melyek megingatták mind a párt tekintélyét, mind Torgyán pozícióját, akit a kisgazda nagygyűlés 2000 májusában még hűségnyilatkozatokkal kértek fel köztársasági elnöknek (amit Torgyán elutasított), egyben az FKgP alapszabályát úgy változtatták meg, hogy Torgyán szinte elmozdíthatatlan legyen az elnöki székből. A 2000 őszén induló, Torgyán József elnevezésével: "lejáratási kampány" (Székely-ügy, Torgyán-villa), majd a december végi gödi gyűlés határozatai (párt vidéki szárnyának erősítése) után 2001 elején az FKgP frakció egy része szembefordult Torgyánnal. Lányi Zsolt és Pokol Béla is lemondott a frakcióelnök-helyettesi tisztségéről, majd megalakult a frakción belüli polgári platform (Bánk Attila, Pokol Béla, Turi-Kovács Béla, Boros Imre, Horváth Béla, Várhelyi András). Maga Torgyán József is lemondani kényszerült miniszteri pozíciójából, ahova utódjául nem sikerült elfogadtatnia jelöltjét, Gyimóthy Gézát. Ezt követően kizárások és tagfelfüggesztések követték egymást, Torgyánnak a frakcióelnökséget sem sikerült visszaszereznie, jelöltje Szentgyörgyvölgyi Péter pedig nemsokára szintén a "lázadókhoz" csatlakozott. A tragikomédia csúcsa az ugyanazon a napon, két helyszínen megtartott májusi nagygyűlés volt. Cegléden - botrányos körülmények között megtartott gyűlésen - Torgyán Józsefet ismét megerősítették elnöki pozíciójában és rehabilitálták a korábban kizárt G. Nagyné Maczó Ágnest is. Az ellentábor Budapesten Lányi Zsoltot választotta meg pártelnöknek, ám bejegyzését a Fővárosi Bíróság elutasította. 2001 nyarán több kisgazda szervezet alakult az FKgP ellen, eleinte egyesületi formában: Reform Polgári Egyesület (Lányi Zsolt), Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége (Szabó János, Turi-Kovács Béla). Augusztusban a kiváró Lányit megelőzve a volt budapesti elnök, Liebmann Katalin létrehozta a Reform Kisgazdapártot, mely az ősz folyamán a Cseh Sándor vezette, 1999-ig a MIÉP-pel kapcsolatban álló Kisgazda Szövetséghez közeledett, a választásokon azonban külön indultak. Lányi Zsolt a visszavonulás mellett határozott. Az Orbán Viktort támogató 14 kisgazda, élükön Túri-Kovács Bélával - az MKDSZ mintájára - megalakította a Kisgazda Polgári Egyesületet, így a Fidesz színeiben indulhattak a választáson. Az utolsó botrány 2002 februárjában tört ki, ugyanis a párt - bár visszavásárlási joggal – eladta Belgrád rakparti székházát Szeremlei Huba vállalkozónak. Az országos listán Torgyán József elnök, Gyimóthy Géza főtitkár, G. Nagyné Maczó Ágnes alelnök, Gidai Erzsébet közgazdászprofesszor (2002-ig MIÉP képviselő) és Béres Béla alelnök állt az első öt helyen. A budapesti lista élén Korényi Attiláné budapesti elnök, országos főtitkárhelyettes állt. Az FKgP 2002-ben már nem jutott be a Parlamentbe, 0,75% (I. forduló) illetve 0,02%-kal (II. forduló) kiesett onnan. 21. században 2002-től 2006-ig 2002. május 3-án a párt Országos Nagyválasztmánya leváltotta az addigi vezetést, és Réti Miklóst választotta meg elnöknek. Az új elnökség ideiglenesen, egy évre kapott mandátumot, és azt a feladatot kapta a küldöttektől, hogy végezze el a párt alapszervezeteinek és megyei szervezeteinek tisztújítását. Az FKgP-t a Fővárosi Bíróság tartja nyilván. Réti Miklós, mint új elnök, kezdeményezte ezen a Bíróságon, hogy töröljék a párt főügyészét, Torgyán Józsefet és helyére jegyezzék be őt. A Fővárosi Bíróság ezt először elutasította, de a fellebbezés után a Fővárosi Ítélőtábla elrendelte azt 2002 októberétől. Eddigre a Torgyán vezette elnökség elköltötte a párt összes pénzét (százmilliós nagyságrendben), és több mint 200 millió forint adósságot hagyott az új vezetésre. A pártnak egy pár kisebb értékű ingatlanán kívül a Budapest V. kerületében található országos székháza képviselt jelentős vagyont kb. 1 milliárd forint értékben. A székházra a Torgyán-féle vezetés kötött adásvételi szerződést Szeremlei Huba vállalkozóval, azzal a feltétellel: ha az FKgP visszafizeti adósságát, az adásvétel tárgytalan. 2003. január végére a megyékben megtörténtek a tisztújítások, illetve ahol még nem, ott februárra lezajlottak a még megmaradt teendők, tehát az új elnökség elvégezte feladatát, ezért 2003. január 31-én az országos vezetőség döntése alapján Réti Miklós elnök 2003. március 1-jére újra összehívta a párt országos tisztújító nagyválasztmányát. Fontos tény, hogy a párt alapszabálya kimondja, hogy csak az országgyűlési választásokat követő 30 napon belül lehet országos tisztújító Nagyválasztmányt tartani; a 2003. május 3-ai országos Nagygyűlés, egy kivételt képezett az alapszabályba, vagyis 2003 májusáig az újjáválasztott megyei küldöttek válasszák meg a párt végleges elnökségét. Világossá vált, hogy a párt adósságait csak az országos székház eladásával, illetve egy új és kisebb székházra cserélésével lehet rendezni. A székház eladásának mikéntjén Réti Miklós elnök, Hegedűs Péter főtitkár, és Deák József ügyvezető alelnök nézeteltérésbe keveredett. Emiatt Deák 2003 februárjában ismét országos tisztújító nagyválasztmányra hívta össze saját híveit. 2003. március 1-jén az országos nagyválasztmány ismét országos elnöknek választotta Réti Miklóst, Zsikla Győzőt pedig újonnan országos főtitkárnak. Néhány hónap alatt sikerült a pártot anyagilag stabilizálniuk, mert egy debreceni ingatlan eladásából, illetve az országos székház egy részének bérbeadásából bevételhez jutottak. Az országos székház adásvétele és az azt terhelő adósság ügyében pert indított az új vezetőség. Az FKgP több országos rendezvényt is szervezett és finanszírozott, újra kezdett szerepelni a hírekben, a közvélemény kutatások már-már mérhető támogatottságot jeleztek a pártnak; tehát az FKgP ismét fejlődés útjára lépett. 2003. július 9-én a Fővárosi Ítélőtábla az 1.Kny.52.224/2003/3. számú végzésében úgy döntött, hogy a 2003. február 16-án saját támogatói által megválasztott Deák József az elnök. Zsikla Győző indított egy polgári peres eljárást. A Fővárosi Bíróság a 8. P. 22.537/2003/19. számú ítéletével, majd fellebbezés után a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.21.244/2004/20. számú, 2005. január 18-ai jogerős ítéletével kihirdette, hogy Deák József törvénytelenül lett az FKgP elnöke. De ekkor már Kovács István József volt a párt országos elnökének bejegyezve. Az új elnök Szolnokra elhívta az ismerőseit – hasonlóan Deák Józsefhez –, akik megerősítették őt az elnöki pozícióban. A Bíróság ezúttal sem vizsgálta az gyűlés törvényességét, sőt, azt sem, amit kötelessége lett volna vizsgálni, mégpedig hogy a párt alapszabálya szerint jogszerű-e a beadvány, hiszen ekkor már a párt alapszabálya szerint nem lehetett volna tisztújító nagyválasztmányt tartani, hiszen már véget ért az egyéves kivétel, ezért újra az lett a szabályos, hogy csak az országgyűlési választásokat követő harminc napon belüli időszakban lehet tisztújító gyűlést tartani. E helyzetben is volt, aki megindított egy polgári peres eljárást, amely ki is mondta a törvénytelenséget, de ismét eltelt egy év. 2005. október 5-ei végzésével a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy Hegedűs Péter a párt új elnöke. Ez a végzés a legfurcsább az eddigi végzések közül. Hegedűs, mint leváltott országos főtitkár egy – a párt alapszabálya által ismeretlen testületet – úgynevezett „kisgazda tanácsot” alakított. Ez a testület összehívta a párt nagygyűlését, amely úgy módosította az alapszabályt, hogy össze lehessen hívni a tisztújító nagyválasztmányt az országgyűlési választások után eltelt 30 napos időszakon túl is. A Fővárosi Bíróság elfogadta az alapszabály-módosítást, és az új pártelnök megválasztását, viszont a Fővárosi Ítélőtábla elutasította mindkettőt. Az Ítélőtábla végzése ezúttal kimondta, hogy Hegedűs nem volt jogosult alapszabály módosításra, hiszen ekkor már semmilyen szerepe nem volt a pártban. Ha pedig a régi alapszabály az lett érvényes, akkor az országgyűlési választások előtt nem lehet meg a tisztújítás, vagyis új elnök sem. Erre jött a Legfelsőbb Bíróság említett Kfv.IV. 37.234/2005/7. számú végzése, amely azt határozta, hogy az alapszabály módosítás nem érvényes, de az új elnök, Hegedűs Péter igen. A párt adóssága a "törvénytelen" elnökök vezetése alatt, már megközelítette a 400 millió forintot. Az alapszabály által megadott időben, azaz az országgyűlési választásokat követő harminc napon belül tartott nagyválasztmány Zsiklát választotta a párt új elnökének. A Fővárosi Bíróság küldött egy végzést, hogy addig nem bírálja el Zsikla beadványát, amíg a Szentirmai kontra Hegedűs ügy jogerősen véget nem ér. 2006-os választások óta A 2006-os magyarországi országgyűlési választásokon számos kisgazda a MIÉP – Jobbik a Harmadik Út pártszövetségben indult és néhány körzetben a szavazatok száma majdnem meghaladta a szövetség által listán elért 2%-ának a kétszeresét. A Parlamentbe ugyan nem jutottak be, de az Országgyűlésen kívüli pártok között a Harmadik út szövetség a legjobb eredményt érte el. Az FKgP "maradéka" önállóan indult és körülbelül ugyanakkora támogatottságot szerzett az első fordulóban, mint 2002-es választások második fordulójában (0,02%). A 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon a párt 2 egyéni választókörzetben tudott csak jelöltet állítani. Jogi értelemben vett csak részt, mivel "egyetlen fillér nélkül indult". 2010 nyarán robbant ki egy újabb botrány a párt Belgrád rakparti székháza kapcsán. A 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon 50 egyéni jelöltet és országos listát is állított a párt, de mandátumot ezúttal sem sikerült szerezniük. 2017 szeptemberében nyilvánosságra került, hogy a párt felszámolási eljárás alatt áll. 17926 Jameswu A 17926 Jameswu (ideiglenes jelöléssel 1999 GA18) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. április 15-én. Torre della Castagna A Torre della Castagna egyike Firenze fennmaradt középkori lakótornyainak. A Via Dante Alighieri utca és a Piazza San Martino tér sarkán áll. 1282-ben építették, 1921-ben restaurálták. A 13. század végén ebben az épületben volt a priorok székhelye. Ez az egyetlen fennmaradt építmény a városban, ahonnan a céhek vezetői még a Palazzo Vecchio megépülte előtt irányították az államot. Ma múzeum. Krími tatár nyelv A krími tatár (krími tatárul Qırımtatarca/qırımtatar tili, régi cirill írással Ҝырымтатарджа/кырымтатар тили) az altaji nyelvcsaládba, azon belül a török nyelvek északnyugati ágába tartozik, és a tatár nyelv egyik változata. Földrajzi elosztás Elsősorban Oroszországban a Krími Köztársaságban és Ukrajnában élő krími tatárok beszélik a nyelvet. Ezen kívül Üzbegisztánban, Törökországban, Romániában, Finnországban, Litvániában, Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, Lengyelországban, Fehéroroszországban is előforduló nyelv. Beszélőinek száma 500 000 és 2 000 000 között lehet. Írás A krími tatárt ma latin betűkkel írják, de 1928-ig az arab betűket használták, majd 1992-ig áttértek a cirill írásra. Nyíregyházi repülőtér A Nyíregyházi repülőtér Magyarország jelentős repülőtereinek az egyike, bár nem nemzetközi repülőtér. Egy aszfaltozott és egy füves pályája van. A helyszínen van lehetőség tandemugrásra, motoros és vitorlázórepülésre, sárkányrepülőzésre. A Tréner Kft. üzemelteti a repülőteret. Nagy repülőgépek landolására nem alkalmas. Lascari-Gratteri vasútállomás Lascari-Gratteri vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében, Lascari településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Messina-vasútvonal Nyíregyházi Állatpark A Nyíregyházi Állatpark a várostól 5 km-re, a sóstói üdülőövezetben található, ahol strandfürdő, falumúzeum és egy parkerdő nyújt kikapcsolódást az idelátogatóknak. Az Állatpark ebben a természetes, szinte háborítatlan környezetben kapott helyet egy tölgyerdő mélyén. A 30 hektáros területen földrészek fogadják a látogatókat, hogy aki ide belép, végigjárhatja a Földet, megfigyelheti miként élnek a világ különböző vidékein az állatok. Története A Nyíregyházi Állatpark 1974-ben nyílt meg, „Nyíregyházi Vadaspark” néven. A várostól 5 km-re fekvő sóstói üdülőövezetben kapott helyet, egy 14 hektáros tölgyerdőben. Sóstó Nyíregyháza Önkormányzata kezeli, a városrész határa a Park bejáratánál kezdődik. A Park éppen ezért mind a mai napig használja a „Sóstó Zoo” nevet is. A megnyitáskor főleg az európai, Kárpát-medencei fajok bemutatására törekedtek. Igaz, hazánkban egyedülálló módon hatalmas, árkos kifutórendszert építettek az állatoknak. Az európai fajokat néha közeli rokonokkal helyettesítették, így pl. európai helyett amerikai bölényt mutattak be. Látványosak voltak az európai ragadozók, a medvék és az európai farkasokat helyettesítő amerikai timber farkasok is. Azonban ahogy az lenni szokott, a közönség egzotikus állatok hiányában elmaradozott... Hatalmas áttörést jelentett az 1996-os esztendő. Ekkor került az igazgatói székbe Gajdos László, aki elhatározta, igazi állatkertet csinál Nyíregyházán... 1996-ban tehát megtörtént a névváltás, az intézmény a „Nyíregyházi Állatpark” nevet kapta (bár manapság is sokan – igaz, tévesen – „Vadaspark”-nak hívják a bemutatót). Gajdos László csapatával azóta minden évben előrukkol valami újdonsággal. Az egykori kis Vadaspark hazánk emlősállatokban ( ezen belül főemlősökben és vastagbőrűekben különösen) leggazdagabb állatkertje lett. A Magyarország legnagyobb vidéki állatgyűjteményévé fejlődött intézmény tagja a Magyar Állatkertek Szövetségének (MÁSZ), az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) és a Állatkertek és Akváriumok Világszövetségének (WAZA). Története 1996 óta: 1996: Az első év az Afrikai Állatoké. Elkészült az oroszlánok kifutója és átadják az ország legnagyobb kifutójának számító Afrika-Panorámát. Itt zebrák, struccok , jávorantilopok és fehérfarkú gnúk élnek békésen együtt. Elkészül a Madárház, ahol az ország állatkertjeinek leggazdagabb papagájgyűjteménye kap helyet. Egyebek mellett ekkor kerül átadásra a tigriskifutó. 1997: Tovább folyik az Állatkert benépesítése. Láma - és kengurukifutó készül, valamint felépül a Zsiráfház. A hollandiai Emmen állatkertjéből érkező zsiráfpár még ez évben egy borjúval gyarapodik. 1998: Egyre több faj kap helyet az Állatparkban, köztük számos ritkaság. A Madárházban magyar állatkertekben egyedülálló módon folyamatosan költenek az arák és számos ritka antilopborjú (pl. vörösnyakú víziantilop, fehérfarkú gnú ) születik. Az újonnan érkezett fajok közül említésre méltó a csíkos szkunk és a Budapestről kihelyezett vörös óriáskenguru . 1999: A vidéki állatkertek közül először kerül átadásra fókabemutató. A borjúfókák víz alatti úszását is meg lehet itt figyelni, az országban ekkor egyedülálló módon. Elkezdődik az orrszarvúház kiépítése. 2000: Megnyílik az ország első vidéki, tengeri akváriuma. A számos érdekesség közül érdemes kiemelni, hogy szirti cápa is helyet kapott a bemutatóban. 2001: Felépül az európai állatok új kifutó- és röpdesora Magyar Őspark néven. Az állatok mellett egy mini- skanzen is helyet kapott. A leglátványosabb újdonság a régóta hiányolt európai bölény . 2002: Átadásra kerül a Trópusi Ház. Ide költöztek a cápák és majmok egy része, új fajokkal kiegészülve. A legértékesebb lakók a borneói orangutánok . Még ebben az évben felépül a Ház szabadtéri része, a Mediterrán Kert és a Majomerdő. 2003: A korábbi fókabemutató körül felépül a Sarkvidéki Panoráma. A vidéki zoo-k közül elsőként kerül bemutatásra pápaszemes pingvin és jegesmedve . 2004: Elkészül az új oktatóterem és az azóta sajnos bezárt, az ember fejlődéstörténetét bemutató Panoptikum . Az év szenzációja a fehér tigris érkezése. 2005: Megérkezik az első vastagbőrű, egy fiatal szélesszájú orrszarvú bika. Új, tágasabb kifutót kaptak a szibériai tigrisek és a kamcsatkai barna medvék . 2006: A Vastagbőrűek Éve. Felépül az új oroszlánkifutó, a Törpevíziló-ház és az Elefántház. Két tehén érkezik a szélesszájú orrszarvúhoz , rajtuk kívül egy törpevíziló-tehén, három afrikai elefánt és két indiai orrszarvú is gazdagítja az új lakókat. Felépül az ország egyetlen állatkerti szállodája, a Hotel Dzsungel. 2007: Elkészül a kaliforniai oroszlánfókák bemutatója. Megszületik Jumanee, az első magyar afrikai elefántborjú . 2008: Átadásra kerül a Dél-Amerika Ház. Legértékesebb lakója Pedró, a dél-amerikai tapír . Egyebek mellett dromedárok , jávorszarvasok és Grévy-zebrák érkeznek. 2009: Pápaszemes medvék és maláj medvék , fehér oroszlán és három indiai elefánt érkezett. Elkezdődött a Zöld Piramis, valamint a projekt másik része, a Tarzan ösvény építése. Született egy fekete és egy foltos jaguárkölyök . 2010: Megérkeztek a komodói varánuszok , a szirtcápák, gömb ,- és íjhalak , dajkacápa , homoki tigriscápa és barna (homokpadi) cápa , 6 fős orangutáncsalád , egy sziamang . Megszülettek a fehérfejű selyemmajmok és a görög teknős utódok. Ebben az évben adták át a Zöld Piramist és a benne lévő Ócenáriumot. 2011: Új állatfajok a mangrove varánusz , nagy kudu . Jelentősebb születések és kelések; fekete leopárd , fehér teve , sárgaszakállú makik , kanadai fehér farkasok, s világra jött az ország első borjúfóka bébije is, Barack, valamint Picur a törpevíziló lány. Az Ócenárium is bővelkedik szaporulatban, bikafejű cápa bébi kelt ki, s a ritkán szaporodó orrszarvú leguánoknál is kopogtatott a gólya! Építészeti különdíjat nyert a Zöld piramis. (Az országos díj után 2012-ben nemzetközi díjat is nyert speciális kategóriában) Itt zajlott az EAZA Academy különleges állatkerti szakemberek részére szóló konferencia is. Afrikai elefánt tenyészközpont lett a park, megérkezett Jack az ivarérett afrikai elefánt (hozzá még 2012-ben 2 tehén érkezett). 2012: Újabb különleges fajokkal bővült a park, többek között maláj tigrisek érkeztek, s a fehér tigrisek száma már négyre duzzadt. Nagy hokkók , vörösorrú koátik , jávai langur , Brazza-cerkófok , sörtés armadillók érkeztek, s új férjet kapott a szélesszájú orrszarvú hölgy is. A szaporulat ebben az évben is óriási, közel 150 apróság született, köztük a kipusztulás szélén álló Bali-seregéllyel , perzsa leopárd kölykökkel, s a hármasiker szibériai tigrisekkel . Átadásra került az Evolúciós erdő és a régi akváriumházból kialakított Hüllő ovi, ahol saját kelésű állatok kerültek bemutatásra. 2013: Új állatfaj a kékpettyes maszkos rája, feleséget kap a jegesmedve hím. Az országban először született borneói orangután . 2014: Szerecsenmakik , Geoffroy-macska , sörényes hangyászok érkeztek. Magyarországon először született ománi tehénorrú rája, továbbá sárgaszakállas maki, sátánmajom és binturongok születtek. Az év végén átadásra került a Viktória ház. 2015: Kondorkeselyű tojó érkezett az állatparkba a németországi Wuppertal állatkertből (később párja is érkezett). Megszületik Kito, a második magyar afrikai elefántborjú , továbbá törpevíziló és borjúfoka is született. Európa legjobb állatkertje lett kategóriájában. 2016: Átadásra kerül az Andok kalandok, mely Dél-Amerika állatvilágát mutattja be. Megnyílik az Ausztrál ház, újból bemutatásra kerülnek a vörös óriáskenguruk és dingók is érkeztek. Szaporulat volt többek között a karvalykeselyűknél , a folyami tüskésrájáknál , a fekete lóantilopoknál , a kis pandáknál , a vörös óriáskenguruknál és a fehér oroszlánoknál is. 2017: Szaporulat volt a fehér oroszlánoknál , a mishmi takinoknál , a törpevizilóknál , az amerikai bölényeknél , a Grevy-zebráknál , a perzsa leopárdoknál , a jaguároknál , a dingóknál és több majomnak és makinak is utóda született. Új állatfajként vietnami szikaszarvasok érkeztek. 2018: Átadásra kerül a látogatócentrum elnevezésű új főbejárat és az új hópárduc kifutó. Állatkerti séta Az alábbiakban az Állatpark leírása olvasható, egy képzetbeli sétára kalauzolva. Sarkvidéki Panoráma Az Állatpark könnyen megközelíthető kisvasúttal, autóval vagy a 8-as jelzésű busszal. A kocsival érkezőket ingyenes parkoló várja. A parkolóban, a bejárattal szemben kapott helyet a zsiráfszobor, mely a Park első nagyobb látványosságának számító fajt ábrázolja. A bejáraton belépve először a Sarkvidéki Panoráma nevű kifutókomplexum tárul elénk. Az országban csak itt tartanak Humboldt-pingvineket. A nyíregyházi csapat már több ízben szaporodott. Korszerű kifutójukat szúnyogháló védi a madarak számára halálos betegséget terjesztő szúnyogoktól. A pingvinek mozgása a víz alól is megfigyelhető. A 2007-es év nagy szenzációja az oroszlánfókák bemutatójának átadása volt. A korszerű medence és a hozzá tartozó épület az állatok és a gondozók minden igényét kielégíti, a lelátókon ülő közönség pedig naponta háromszor gyönyörködhet Fóka-Showban. A medencében három fiatal hím kaliforniai oroszlánfóka kapott helyet: Gino, Leon és Alf. A jegesmedvék kifutója két részre osztható, mindkettőben található medence. Jelenleg két hímet tartanak, egymástól elkülönítve. Az idősebbik hím, Ootek lassan 30 éves, fiatalabb fajtársa, Jorek viszont tini korú 8 éves. Hatalmas, feszített víztükrű medencéjében gyakran megmártózik. A Park távlati céljai közé tartozik egy fiatal nőstény beszerzése Jorek mellé. A koncepcióban látható az 1999-ben átadott borjúfóka-medence, amelyen négy fóka, három nőstény és egy hím látható. A nőstények között található a 2011-ben itt született kislány is, aki az ország első fóka bébije! Kifutójukat csak néhány nagyobb szikla választja el a rénszarvasoktól. A sarkvidéki madarakat két röpdében láthatjuk: egyikben ezüstsirályok, a másikban hóbaglyok kerülnek bemutatásra. A Sarkvidéki Panoráma mellett kapott helyet az igazgatósági iroda, amely mellett tágas kifutóban egy basset hound kutya él. Zöld piramis-Ócenárium - Tevék, orrszarvúak, szálloda A Panorámát elhagyva azonnal látjuk a Zöld Piramis és Ócenárium komplexumát. 2010-ben Magyarországon és a Közép-európai térségben is egyedülálló létesítmény nyitotta meg kapuit; 4000 négyzetméteren 3 szintes épületben Zöld Piramis épült Ócenáriummal és Esőerdőházzal. A Zöld Piramisnak nevezett épület föld alatti szintjén az Indiai-óceán élővilága jelenik meg. Üvegfolyosóban közlekedve az 500 000 literes akváriumban lévő cápák, ráják, korallok és más élőlények világát figyelhetjük meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel egy héten kétszer élményt jelent a cápaetetés, ahol a több mint 2 méter hosszú homoki tigriscápa reggelijét kísérhetik figyelemmel az üvegfolyosóban a park látogatói. Az Ócenárium fölött található az Esőerdő, ahol bemutatkozik Európa legnagyobb komodói varánusz tenyészpárja, de a függőhídon eljutunk az orangután bemutatóhoz éppúgy mint a Félelem barlangjához. A 10 méter magasságból lezúduló vízesés mellett elhaladva pedig találkozhatunk a borzongatóan szép hüllők különleges gyűjteményével. A házból kifelé tartva a ház bal oldalán az egyik külső kifutókban egy különleges és ritka állatfajjal találkozhatunk, az indiai orrszarvúval. Egy fiatal tenyészpár él itt, egymástól elkülönítve. Számos egyéb állathoz hasonlóan Magyarországon csak itt bemutatásra kerülő faj. Kifutójuk mellett egy érdekes madár, a jégmadarakhoz tartozó ausztrál kookabura avagy kacagójancsi kapott helyet; nevét jellegzetes hangjáról kapta. Egy közeli kifutó az otthona az ország legnagyobb kétpúpú teve családjának. Tőlük nem messze egy díszkút áll, közvetlen szomszéda jókora épület: a Hotel Dzsungel hazánk egyetlen, állatkertben található szállodája. Oktatóterem és főemlősök Az építési terület mentén visszafelé indulva az Oktatóteremhez érünk. Az épületnek más funkciója is van: a közeli kifutókban elhelyezett főemlősök számára nyújt belső férőhelyet. Az egyik ilyen kifutó lakója Tódor, a bóbitás gibbon. Szomszédai a varik, a legnagyobb ma élő félmajmok. Érdekesség, hogy az Állatparkban mindkét alfaja látható, a fekete-fehér és a vörös vari is. Sőt, az itt látható pár hibrid kölykei is bemutatásra kerülnek érdekességképpen. A harmadik kifutó lakói a fehérkezű gibbonok, egy tenyészpár látható itt kölykével. Kicsivel odébb, az Akvárium mellett pedig egy pár mandrill kapott helyet. Lámák és szomszédaik Közismert hobbiállat a tengerimalac, itt egy tágas ketrecben több változat is bemutatásra kerül. A közelben több patás állat kifutója kapott helyet. A legnépesebb számban a lámák láthatóak. A láma Dél-Amerika fontos háziállata, az Andok népeinek nélkülözhetetlen segítője. Hasonló a szerepe a Himalája-hegységben őshonos jaknak, e szarvasmarhaféle állatok kifutója a lámák mellett nyújtózik. Kis tavon úszkál a két fekete hattyú. E faj csak kifejlett korában fekete, a fiókák fehéren kelnek ki. Nyíregyházán található az egyik legnagyobb tevecsapat hazánkban. Szépen szaporodnak a kétpúpú tevék, gyakran két egymást követő évben is van egy-egy csikója az anyáknak, ami ritkaságszámba megy. Kicsivel odébb egy voilerben ausztrál papagájok, többek között rózsás kakaduk és királypapagájok röpködnek. mellőlük indul a Madárvédelmi Tanösvény, mely a Madárházig lenyúlik. A Madárházzal szemközt, a jakok kifutója mellett két kis tó kapott helyet, az egyiket közönséges ékszerteknősök ( két alfaj, sárgafülű és vörösfülű) és Mississippi tarajosteknősök, a másikat vízimadarak: récék, kanadai-, nyári- és sarki ludak lakják. Madárház A közelben áll a Madárház. Egykor itt kapott helyet az aprócska, mára megszűnt Pálmaház is, valamint egyfajta telelőként is funkcionált. A közönség ma már nem látogathatja, lévén tenyésztés folyik. Az épületben Magyarország legnagyobb állatkerti papagájgyűjteménye kapott helyet ( persze e madarakkal az Állatpark más részein is találkozhatunk). Különösen szép a nagypapagájok gyűjteménye. Az arák közül két faj rendszeresen költ, s összesen négy fajukat mutatják be : katona-, zöldszárnyú-, sárgaszárnyú- és sárga-kék arát. Szintúgy gazdag a kakadugyűjtemény, említést érdemel az inkakakadu és a Maluku-kakadu. Amazonpapagájokból is látható három faj, s nem hiányozhat a jákó sem. A tágas röpdékben még számos papagájfaj helyet kapott: hullámos-, nimfa-, énekes-, kecske-, örvös-, nemes-, barát- és sziklapapagájok egyebek között. A "kampóscsőrűeken" kívül egyéb madarak is helyet kapnak: szarvascsőrű madarak, koronás darvak, szövőmadarak, turákó, tukán és trópusi seregélyek is lakják a röpdéket. A legértékesebb a hófehér Bali-seregély. A Madárháztól nem messze a tyúkfélék röpdesora nyújtózik. Különféle fácánfajok mellett pávák, pulykák, gyöngytyúkok és díszbaromfiak lakják. Egy-két páva és japán baromfi szabadon él, ők is leggyakrabban a környéken láthatóak. Egy nagymacskafaj is a közelben kapott helyet. A hópárduc igazi állatkerti ritkaság, bár eredeti élőhelyén, Közép-Ázsia magashegységeiben is kiveszőben van. Nyíregyházán egy pár él a különleges állatból, akik 2004-ben költöztek az Állatparkba. Trópusi Ház Közvetlenül a Madárház mellett épült fel 2002-ben a Trópusi Ház. Az épülethez számos kisebb-nagyobb kifutó és röpde is tartozik. Ezek egyikében egy fehérzászlós gereza kapott helyet, aki a költözésére vár. Kicsivel odébb egy csapat kacagó gerleél. Magába az épületbe belépve először a karmosmajmok belső férőhelyeihez érünk. A fehérfejű selyemmajom és a Liszt-majmocska egyaránt veszélyeztetett fajok, szerencsére az Állatparkban jól szaporodnak. A majomvilágban egyedülálló módon szinte mindig kettesikrek születnek, sőt nemegyszer előfordult már hármasikrek érkezése. A mókus nagyságú állatok részére természetesen külső kifutók is rendelkezésre állnak. Közeli rokonuk a fehérpamacsos selyemmajom. Ezek az állatok 2008-ban érkeztek a Parkba és szintén a Trópusi Házban kaptak elhelyezést. Nagyméretű , óvilági gyíkok a varánuszok. A Ház két fajukat is bemutatja, egyaránt megfigyelhető fehértorkú varánusz és szalagos varánusz. A központi csarnokban elhelyezett röpdében papagájok és zöldszárnyú galambok röpködnek, a kis tóban különböző halfajok: koi, aranyhal, paplanszájú sügér, cápaharcsa és még mások láthatóak. Gazdag a növényzet is, egy hídon pedig felkapaszkodhatunk a lombkoronáig. itt, a galérián egy terráriumban zöld leguán és több szárazföldi teknősfaj kapott helyet, mellettük pedig egy pár fehérajkú tamarin. Több főemlősfaj belső férőhelye is itt található. Hulmánok, kapucinus majmok és katták egyaránt megfigyelhetők. Dél-Amerikát reprezentálják a hatalmas zöld anakonda és a közönséges boák terráriumai. Egy tágas ketrecben szibériai csíkosmókusok szaladgálnak, több albínó példány is. Az egyik legérdekesebb bemutató a Denevérbarlang. Itt bekukucskálva a félhomályban egy nílusi repülőkutya-csapat tagjait figyelhetjük meg. A vízesés alatti akváriumban hatalmas trópusi halak, egyebek között gyümölcsevő piranhák élnek. Sok látogatót vonz a külön terráriumban elhelyezett albínó tigrispiton. A Steve Irwin-ról elnevezett Krokodilházban páncélos krokodilok nyújtózkodnak. Medencéiket aligátor-és keselyűteknősökkel osztják meg. Egy harmadik medence lakója egy fiatal pápaszemes kajmán és a nála jóval nagyobb borneói folyamiteknős. A szomszédos területen telelnek a sarkantyús teknősök, fejük felett zöldszárnyú arák és sárgabóbitás kakaduk tanyáznak, ők télen-nyáron a Ház lakói. Ázsia óriáskígyó a pitonok. Egy jókora terráriumban egyaránt bemutatásra kerül egy hatalmas kockás piton és két szintén jókora szalagos tigrispiton. Az India-Óceán élővilágát képviselik a szomszédos cápák, a több tízezer literes akváriumban egy fehérfoltú szirticápa és egy feketefoltú szirticápa él. A Mediterrán-kertben lévő madárröpdében két érdekes faj kapott helyet, belső röpdéjük a cápaakvárium mellett áll. A két állandó faj a szent íbisz és a szépen szaporodó szürkenyakú koronásdaru-család, de néha más vízimadarak is társbérlőik lesznek. A közönség kedvencei az orángutánok. Az Állatpark két fiatal hím borneói orangutánt mutat be. A Trópusi Ház külső része a Mediterrán-kert. Számos földközi-tenger környékéről származó növényfajt lehet a bemutatóban látni, de nyaranta itt sütkéreznek a görög teknősök, a mór teknősök és a zöld leguán. A már említett vízimadarak és az orángutánok, kapucinus majmok kifutói is itt kaptak helyet. Különlegesség a Mediterrán-kert melletti Makierdő is. A közönség itt besétálhat a sárgaszakállú makik és a nyaranta szintén itt helyet kapó sarkantyús teknősök közé. Hasonló módon lett kialakítva a katták kifutója is. Ebben a kifutóban három hím él. A félmajmok nemritkán karnyújtásnyira találhatók a látogatóktól. Dél-Amerika Ház A Dél-Amerika Ház kicsiny épület, azonban igen tetszetős. Akárcsak a Trópusi Házat, ezt az épületet is két évig építették és 2008-ban avatták fel a nagyközönség előtt. Nemcsak állatokat, hanem a kontinens növényeit is meg lehet ismerni. Éppen ezért került kialakításra előtte egy Kaktuszkert, a bejáratnál pedig egy konyhakert kapott helyet, ahová Dél-Amerikából származó növényeket ültettek. Nem messze pedig az Illatkert található, amely egy gyógy-és fűszernövénykert, a világ minden tájáról bemutatásra kerülnek itt növények. A Dél-Amerika Házba belépve először a fehérajkú tamarinok fogadnak. Alattuk egy medencében vitorláshalak úszkálnak. Szemben a kontinens jellemző krokodilféle ragadozója, a pápaszemes kajmán látható. Betekinthetünk a kapibarák és a tapír belső férőhelyére, továbbhaladva egy tavacskához érünk, lakója jókora keselyűteknős. Több, méteres nagyságú zöld leguán fogad minket az út végén, medencéjükben az újabban kedvelt hobbiállatként elterjedőben lévő márványsügérek. A leguánok nyaranta abba a ketrecbe is kimászhatnak, amely a látogatók feje fölé nyúlik. A bemutatót egészíti ki a Dél-Amerika Híd. Rajta végighaladva kitűnő a kilátás a kapibarák, a dél-amerikai tapír és a velük élő kistestű tevefélék, az alpakák kifutójára, vagy akár a kétpúpú tevékre. A híd végén lévő majomkifutóban bolíviai mókusmajmok és fehérarcú sátánmajmok ugrándoznak. De egy társas kifutóban bemutatásra kerülnek a kontinens futómadarai, a nanduk és a velük együtt élő, kistestű ragadozók, a fehérorrú ormányosmedvék. A közelben néhány nagyobb dél-amerikai ragadozó is helyet kapott. A Trópusi Ház oldalában lévő kifutóban és az épületben lévő belső férőhelyekben élnek a pápaszemes medvék. A pápaszemes medve igazi kuriózum hazánkban, most először kerül bemutatásra. A három fiatal hím 2009-ben érkezett az Állatparkba és hamar a közönség kedvenceivé váltak. Szépen szaporodik a Park jaguárcsaládja. A jaguár Amerika legnagyobb macskaféléje, két színváltozata van: a hagyományos foltos és a ritkább fekete. A nyíregyházi pár mindkét tagja fekete, azonban már többször is születtek foltos kölykeik. Jelenleg is itt élő két nőstény kölykük közül is az egyikük foltos, a másik fekete. A jaguárok és a pápaszemes medvék kifutói között egy másik szép nagymacskapár él: fehér tigrisek csak itt láthatóak hazánkban. A nőstény különlegessége, hogy csíkjai majdnem teljesen hiányoznak. A tigriseket a látogatók- a többi nagymacskához hasonlóan- üvegfalon át is megtekinthetik, jóformán testközelből. Egy kis tavacska is itt kapott helyet, melyen egy híd ível át. Benne aranyhalak és koik úszkálnak. Afrika-panoráma Az Állatpark legnagyobb területű kifutókomplexuma. A legnagyobb kifutó közel 2 hektáros, itt egy növényevő-közösség lakik. Jávorantilopok és hatalmas szarvú watusi marhák mellett egy zebraménes is legelészik itt. Az itt bemutatásra kerülő faj az alföldi zebra, azonban itt három alfaja is látható: a Böhm-zebra, a Chapmann-zebra és a Damara-zebra, a két utóbbi az országban csak itt kerül bemutatásra.A kifutó két legnagyobb lakója a szélesszájú orrszarvúpár. A patásokkal szemben afrikai ragadozók: két leopárd kapott helyet. Az ő kifutójukban egy üvegbúra található, egy alagúton végigsétálva innen a közönség testközelből szemlélheti a nagymacskákat. A leopárdkifutó melletti ház és kis kifutó ideiglenesen a tarajos sülök otthona. A dögevő madarakat egy-egy pár marabu és karvalykeselyű képviseli, akik a szomszédos voilerben élnek. A nagy patás-kifutó mellett egy kisebb, hasonlóan árkos kivitelű is található, ahol fehér gólya, daru és nílusi ludak, valamint egy csapatnyi zambézi mocsáriantilop látható. A szomszédos kifutóban a struccpár kapott helyet, továbbmenve egy kis tó látható, melyen pelikánok élnek. A nagy tavon főleg tőkés récék úszkálnak, igaz ők vadon élő állatok, főleg a téli hónapokban keresik fel a Parkot. A tó egy elkerített részére a flamingók is begázolhatnak. A Panoráma része a Tarzan-ösvény. Az első kifutó lakója a különleges, nagyobbacska sertés nagyságú törpevíziló. érdekes módon ennél a fajnál jóval több nőstény születik, mint hím, fogságban viszont csak magányosan vagy párban lehet tartani, lévén a természetben is így él. Éppen ezért a hímek iránt állandó kereslet van, az itteni nősténynek is három évet kellett várnia, míg párhoz jutott. Különleges az oroszlánkifutó, lévén jórészt csak egy vizesárok választja el a látogatóktól. Az Állatpark alapító lakója a hatalmas hím oroszlán, Elek, valamint feleségei, akik folyamatosan gondoskodnak kölykökről. Különlegesség a 2009 óta itt élő nőstény fehér oroszlán, a tervek szerint hozzá hamarosan egy hasonló színű hím is érkezik. Az oroszlánok melletti tó lakója nyaranta a kubai krokodil, telente különböző vízimadarak lakják. A Flamingóház stílszerűen egy maszáj kunyhót formáz, A madarak kifutójával szemközt kapott helyet a szurikáták férőhelye. Az ösvény végén a gepárdok kifutójához érünk. Visszasétálva a törpevízilovakhoz, egy domboldalnál találjuk magunkat, lakói a sörényes juhok és a varacskos disznó, a vizesárkában pedig teknősök, tőkés récék és bütykös hattyúk élnek. Érdekes a szurikátával rokon zebramongúz-csapat is. Afrikát több főemlős is képviseli, tágas kifutókban találkozhatunk galléros páviánokkal, kattákkal és fehérzászlós gerezákkal. A páviánok mellett egy újabb patáskifutó kapott helyet, lakói a különleges mendeszantilopok és Grevy-zebrák. A Panoráma területén kapott helyet egy szökőkút, valamint az örvös medvék és a kőszáli kecskék kifutói. A zsiráfok a közönség kedvencei közé tartoznak, az újjáépített Zsiráfházban egy bika Rotschild-zsiráf él két tehenével. A korszerű Elefántház 2006-ban épült fel. Jelenleg egy család afrikai elefánt lakja. Az országban csak itt látható ez a faj. Az elefántok kifutójukat kameruni törpekecskékkel osztják meg, s átmenetileg az Elefántházban és az egyik hozzá tartozó kifutóban kaptak helyet a dromedárok is. Parasztudvar A parasztudvar egy háziállat-bemutató és egy állatsimogató szerepét egyaránt ötvözi egy skanzennel. Nemcsak a háziállatokat láthatjuk itt, hanem a velük kapcsolatos hagyományos eszközöket, épületeket is. A bemutatóhoz két legelő csatlakozik, az egyiken szarvasmarhák ( skót felföldi, magyar szürke és magyar tarka), a másikon házibivalyok ( fehér színű példány is) látható. A bemutató kifutóiban és a középpontban álló istállóban különböző pónik, magyar hidegvérű lovak, kecskék, juhok és szamarak kaptak helyet. Az istálló padlásterén egy, a hagyományos állattartást bemutató kiállítás látható. A simogató melletti elkerített tóban magyar ludak úszkálnak, a disznóólban fehér hússertések és mangalicák röfögnek. Padlásáról szabadon kijárhatnak a pávagalambok. A baromfiudvaron magyar kacsák, pézsmarécék, magyar sárga tyúkok és díszbaromfiak élnek. Az istállóban házi nyulak is helyet kaptak, a magyar kutyafajtákat a pulik képviselik. A Parasztudvar mellett két karám és egy, a disznóólhoz kapcsolódó kifutó áll. A két karám közül az egyiket a hapling lovak, a másikat welsh pónik használják. Kissé lejjebb, az Elefántház bejáratával szemben is áll egy kisebb lovaskarám, többnyire itt is pónik láthatóak. Észak-Amerika és a tigrisek A kisebbik elefántkifutóval (jelenlegi dromedárkifutó) szemben kapott helyet egy pihenőpavilon, mely a pihenést, piknikezést szolgálja. E mellett található a puma kifutója. Amerika második legnagyobb macskaféléjét a Parkban egy nőstény képviseli, aki majdnem egyidős az Állatparkkal. A tervek szerint hamarosan egy fiatal tenyészpár várható Nyíregyházára. Tágas kifutóban lépdel a három amerikai bölény, két bika (a fiatalabb ivartalanított) és a tehén. A farkasok kifutósorában egy fiatal tundrafarkas-pár és Alex, a tundrafarkas-szürke farkas hibrid él, aki szintén itt volt már az 1996-os Állatparkavatásnál. A közönség kedvencei közé tartoznak a mosómedvék, kifutójuk mellett egy mini indiántábor épült. Az amerikai állatok bemutatója végén a 2005-ben felújított tigriskifutó áll. Itt két szibériai tigris él, Borisz és Pamír, apa és lánya. Magyar Őspark Az Állatpark végén érünk el a Magyar Őspark nevű Európa-bemutatóhoz. Az első kifutó lakói az európai bölények és a vaddisznók, előbbieket két tehén és egy bika, utóbbiakat két koca képviseli. Kifutójukkal szemben, egy közös röpdében élnek a fácánok és a szarkák. A dámvadak egy egész erdőt birtokolnak, Nyíregyházán több színváltozat is bemutatásra kerül. Velük átellenben dávid szarvasok és jávorszarvasok élnek. Nem messze innen, a hiúzok kifutója melletti téren áll egy jurta, mely a honfoglaló magyarok életét mutatja be. Az európai ragadozó madarakat képviseli még a holló és a baglyok, közülük a leglátványosabb az uhu. Az egy hektáros Medveerdő lakói Lolka és Bolka, az európai barna medve tenyészpár, akik 2009-ben kerültek a Parkba. Kifutójukkal szemközt áll egy lovaskarám, mely mellett egy út vezet ki az Elefántházhoz. Itt tekinthetőek meg a bivalyok és szarvasmarhák kifutói is. A Magyar Őspark mellett pedig egy új lovaskarám épül. Érdekességek A Nyíregyházi Állatpark több rangos szakmai szervezet tagja, pl. a MÁSZ-é, az EAZA-é és a WAZA-é. A Park Magyarország második legnagyobb állatbemutatója és egyben legnagyobb vidéki állatbemutatója. Az Állatparkban található az ország legnagyobb vastagbőrű-és emlősgyűjteménye, itt látható a legtöbb medve faj (maláj, jeges, európai barna, pápaszemes), valamint a legnagyobb állatkerti papagájgyűjteménye. 1996 óta páratlan fejlődésen ment végbe az állatkert, hazánk legdinamikusabban fejlődő állatkertje. A Hotel Dzsungel Magyarország első állatkerti szállodája. 2016-tól a park egy második állatkerti szállodát is üzemeltet, az Ózoon Hotelt, mely a kerttől egy buszmegállónyira található. A bemutatott fajok száma 500 körüli, kb. 5000 állat kerül bemutatásra. Számos, hazánkban csak itt látható állatot tartanak. A jelenlegi Sarkvidéki Panoráma helyén 1995-ig az Ifjúsági Park működött, amely a ’70-es, 80-as években Nyíregyháza legjelentősebb koncerthelyének számított. Magyarországon csak itt látható állatok Afrikai elefánt (Loxodonta africana) Indiai orrszarvú vagy páncélos orrszarvú ( Rhinoceros unicornis) Grévy-zebra vagy zsinóros zebra (Equus grevyi) Chapmann-zebra (Equus burchelli chapmani) Jávorszarvas ( Alces alces) Jak (Bos mutus) Maláj medve Helarctos malayanus Pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) Közönséges hulmán (Semnopithecus entellus) Borneói orangután (Pongo pygmaeus) Humboldt-pingvin (Spheniscus humboldti) Ezüstsirály (Larus argentatus) Maluku-kakadu (Cacatua moluccensis) Barátpapagáj kék színváltozata (Myiopsitta monachus) Andoki kondor (Vultur gryphus) Páncélos krokodil (Crocodylus cataphractus) Fehérfoltú szirticápa (Carcharhinus albimarginatus) Feketefoltú szirticápa (Carcharhinus melanopterus) Óriáskagyló (Tridacna gigas) valamint még számos tengeri állatfaj. Magyarországon ritkán látható állatok Ázsiai elefánt (Elaphus maximus) Jegesmedve (Ursus maritimus) Kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californius) Komodói varánusz (Varanus komodoensis) Szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) Törpevíziló (Hexaprotodon liberiensis) Rudolf Viest Rudolf Viest (Nagyrőce, 1890. szeptember 24. – Flossenbürg, 1945.) szlovák tábornok, a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetője, ill. a két háború közti Csehszlovákia egyetlen szlovák származású tábornoka. Élete Az első világháborúban a szerb hadseregben szolgált. 1920 és 1939 között a cseh-szlovák hadsereg tisztje, végül a 6. és 7. hadtest parancsnoka. 1933-ban dandártábornokká, 1938-ban hadosztály tábornokká léptették elő. 1938-ban a csehszlovák-magyar kormányközi tárgyalásokban is részt vett, mint a csehszlovák delegáció tagja. 1939-től a szlovák hadsereg tagja, az antifasiszta orientáltságú tisztek közé sorolható. A hazai ellenállással és a londoni emigráns kormánnyal is kapcsolatokat tartott fenn. 1939. március 14-én elsőként írta alá a Szlovákia önállósulása ellen tiltakozó kiáltványt. 1939. augusztus 29-én Magyarországon keresztül Franciaországba emigrált. Októberben a párizsi Csehszlovák Nemzeti Bizottság tagja lett, ill. az emigráns hadsereg parancsnoka. 1940 januárjától a franciaországi 1. csehszlovák divízió parancsnoka és ezen minőségében harcolt a németek ellen. Franciaország megszállása után Angliába menekült. Ekkor a Csehszlovák Állami Tanács tagja és a londoni emigráns kormány minisztere lett. Eduard Beneš követője volt. 1944. június 20-ától a csehszlovák kormánydelegátus helyettese lett felszabadított területen. Augusztus 22-én a Szovjetunióba repült. Október 6-án Moszkván át Besztercebányára ment a 2. csehszlovák ejtőernyős brigáddal a SzNF megsegítésére. Megérkezése után Golian után a szlovákiai 1. csehszlovák hadsereg parancsnoka és a haditanács elnöke lett. Általa az emigráns kormány nagyobb befolyásra próbált szert tenni a katonai vezetésben. Ebben az időben azonban rosszabbodott a katonai helyzet. Október 27-ének éjjelén kiadta Dóvalon a szlovákiai első csehszlovák hadsereg utolsó parancsát, melyben a hegyekbe való visszahúzódásra szólított fel. A parancs azonban már nem jutott el minden harcoló egységhez, emiatt is a harcrend szétesett. 1944. november 3-án Bukócon Goliannal együtt fogságba esett. Besztercebányán és Pozsonyban hallgatták ki, majd Berlinbe hurcolták, ahol a német bíróság halálra ítélte. A flossenbürgeni koncentrációs táborban végezték ki Goliannal együtt. Emlékezete Emléktábla Besztercebányán és Kassán Kitüntetései 1945-ben posztumusz SzNF-rend első osztályával tüntették ki. 1945-ben 1939-es cseh-szlovák háborús kereszt 1969-ben Vörös zászló-rend 1945-ben posztumusz előléptették hadseregparancsnokká 1995-ben Ľudovít Štúr-rend I. osztálya So High (Jamelia-dal) A So High Jamelia brit énekesnő első kislemeze, egyben az egyetlen, melyet a Capitol Records adott ki. A rossz promóció miatt a szám nem lett sikeres, csúnyán megbukott, egyetlen slágerlistára sem került fel. Világváros A világváros vagy globális város olyan város, amelynek az élet valamely területén kézzel fogható, meghatározó befolyása van. Ez lehet társadalmi-gazdasági, kulturális és politikai. A globalizáció térnyerésével a szó egyre hétköznapibbá válik. (globális pénzügy, kommunikáció, turizmus) A kifejezést először, még megalopolisz, megaváros alakban Saskia Sassen használta egyik tanulmányában. Általános jellemzők A fogalom definíciója részben minden oldalról önkényes, de ezek a városok a következő dolgokban megegyeznek: Elegendő a város nevét mondani, és nem kell hozzátenni, hol van az, amire gondolunk. Például Párizst nem „a franciaországi Párizs”-ként emlegetjük, habár több másik város használja még ezt a nevet; Paris létezik még: Kanadában Ontario és Yukon , az USA területén Arkansas , Idaho , Illinois , Kentucky , Maine , Michigan , Missouri , New York és Ohio államokban. Aktív közreműködés és részvétel nemzetközi eseményeken, szervezetekben ( ENSZ -palota New Yorkban ) Nagy népességszám (a központi részen legalább egy, de rendszerint több millió lakos) Legalább egy nagy nemzetközi repülőtér , ami összeköttetést biztosít a világ minden tájával, számos légitársaság tart fenn ide vonalakat. ( London : Heathrow repülőtér , Szingapúr : Changi repülőtér ) Magas színvonalú közlekedési hálózat, amiben van ingyenesen használható autópálya és a járművek széles skáláját felvonultató tömegközlekedés , mint például gyorsvasút, HÉV, regionális vasút, helyi és távolsági autóbuszközlekedés. A nyugati kultúrák városaiban hozzátartozik a különböző kultúrájú emberek által lakott, egymástól és a város többi részétől elválasztható városrész megléte. Például Chinatown vagy Little Italy. A világ más részein ez a követelmény a következővel helyettesíthető: olyan városok, amelyek nagy nemzetközi forgalmat bonyolítanak le, és ehhez külön infrastruktúrát alakítanak ki. Például: Szingapúr , Sanghaj , Hongkong , Tokió , Moszkva Nemzetközi pénzügyi intézmények, ügyvédi irodák, vállalatközpontok, és tőzsdék (például Londoni Értéktőzsde , New York-i Értéktőzsde , Tokiói Értéktőzsde) amiknek kihatása van az egész világgazdaságra. Rendkívül fejlett kommunikációs csatornák, mint az üvegszálas technológia, a Wi-Fi hálózat, mobiltelefon -szolgáltatás, és egyéb nagysebességű hírközlési csatornák. Nemzetközileg híres kulturális és oktatási intézmények, múzeumok , egyetemek . Pezsgő kulturális élet, filmfesztiválokkal (Torontói Nemzetközi Filmfesztivál) világbemutatókkal, virágzó zenés – és színházi élettel ( Broadway , West End), zenekarral, operatársulatokkal, művészeti galériákkal, utcai előadókkal. Nemzetközi terjesztésben elérhető médiaszolgáltatók, nyomdák vannak ezekben a városokban. ( BBC , Associated Press , The New York Times , Le Monde, Agence-France Press, Reuters , Mediacorp ) Pezsgő sportélet , nagy sportépítmények, és lehetőség, illetve történelmi példa egyaránt olimpia , Labdarúgó-világbajnokság , vagy nemzetközi sorozatban részes teniszverseny ) A nyugati világban rendszerint Londont, Párizst, New Yorkot és Tokiót tartják a négy nagy világvárosnak; ezek – nem véletlenül – egyben a globális kapitalizmus jelképei is. Az azonban, hogy ki melyik városokat tartja világvárosnak, rendkívül szubjektív, és az egyén kulturális hátterétől, értékrendjétől és preferenciáitól függ. GaWC A világvárosok leltára (1999-es kiadás) Angliában, Leicestershireben, Loughtboroughban a Laughtboroughi Tudományegyetem a Globalizációs és Világváros Tanulmányi Osztályon 1999-ben kísérletet tettek a világvárosok definiálására és kategorizálására. A városokat a modern területek, (mint könyvelés, reklámipar, pénzügy, jog, nemzetközi cégek) fejlettsége szerint rendezték sorrendbe. Három kategóriát, több kisebb alkategóriát hoztak létre. Alfa-világvárosok (teljes körű ellátást biztosító világvárosok) 12 pont: London , New York , Párizs , Tokió . 10 pont: Hongkong , Frankfurt am Main , Chicago , Los Angeles , Milánó , Szingapúr . Béta-világvárosok (nagyobb világvárosok) 9 pont: San Francisco , Sydney , Toronto . 8 pont: Brüsszel , Madrid , Mexikóváros , São Paulo . 7 pont: Moszkva , Szöul . Gamma-világvárosok (kisebb világvárosok) 6 pont: Amszterdam , Boston , Caracas , Dallas , Düsseldorf , Genf , Houston , Jakarta , Johannesburg , Melbourne , Oszaka , Prága , Santiago , Tajpej , Washington . 5 pont: Bangkok , Montréal , Peking , Róma , Stockholm , Varsó . 4 pont: Atlanta , Barcelona , Berlin , Budapest , Buenos Aires , Hamburg , Isztambul , Koppenhága , Kuala Lumpur , Manila , Miami , Minneapolis , München , Sanghaj . Világváros-formációra utaló jelekkel bíró városok Erős jelek 3 pont: Athén, Auckland, Bécs, Mumbai, Dublin, Helsinki, Luxembourg, Lyon, Philadelphia, Rio de Janeiro, Tel-Aviv, Újdelhi. Néhány jel 2 pont: Abu-Dzabi, Almati, Birmingham, Bogotá, Brisbane, Bukarest, Cleveland, Detroit, Dubaj, Hága, Ho Si Minh-város, Kairó, Kijev, Köln, Lima, Lisszabon, Manchester, Montevideo, Oslo, Pozsony, Rijád, Rotterdam, Seattle, Stuttgart, Vancouver. Kis jelek 1 pont: Aarhus, Adelaide, Antwerpen, Baltimore, Bangalor, Bologna, Brazíliaváros, Calgary, Fokváros, Colombo, Columbus, Drezda, Edinburgh, Genova, Glasgow, Göteborg, Kanton, Hanoi, Kansas City, Leeds, Lille, Marseille, Richmond, Szentpétervár, Taskent, Teherán, Tijuana, Torino, Utrecht, Wellington. GaWC Vezető világvárosok (2004-es kiadás) PJ Taylor kezdeményezte a cégnél, hogy definiálják újra a világváros fogalmát, és más eszközökkel csoportosítsák őket. Az eredmény: Globális városok Széles körben globális városok Nagyon nagy szereppel bíró városok: London és New York . Kisebb szereppel és kulturális befolyással rendelkező városok: Los Angeles , Párizs és San Francisco . Kedvező helyzetben lévő globális városok: Amszterdam , Boston , Chicago , Madrid , Milánó , Moszkva , Toronto . Speciális helyzetű városok Gazdaságilag: Hongkong , Szingapúr és Tokió . Politikailag és társadalmilag: Brüsszel , Genf , Strasbourg és Washington . Világvárosok Kulturálisan: Berlin , Koppenhága , Melbourne , München , Oslo , Róma , Stockholm . Politikailag: Bangkok , Bécs , Peking . Társadalmilag: Manila , Nairobi , Ottawa . Világviszonylatban vezető szerepet betöltő városok Elsősorban gazdaságilag: Frankfurt , Miami , München , Oszaka , Sydney , Szingapúr , Zürich . Elsősorban nem gazdasági téren: Abidjan , Addisz-Abeba , Atlanta , Bázel , Barcelona , Bombay (Mumbai), Denver , Harare , Kairó , Lyon , Manila , Mexikóváros , Sanghaj , Újdelhi . Egyéb feltételek Mivel a fenti lista speciális kritériumok alapján jött létre, ezért számos nagy jelentőségű adatot nem vesz figyelembe. Például nem foglalkozik a következőkkel: Egyéb szempontok A GaWC lista válogatott kritériumok alapján rendez, és több, mások által fontosnak vélt dolgot nem vesz figyelembe. Így többek között a következőket: A Föld városainak listája Válogatott kritériumok szerint Ultra Bra Az Ultra Bra egy finn pop-rock együttes, amely 1994 és 2001 között létezett. Története Az együttest a Finn Demokratikus Ifjúsági Liga által szervezett dalverseny alkalmából alapították, kezdetben nem szántak neki hosszú jövőt, de miután megnyerték a versenyt, a tagok úgy döntöttek, hogy folytatják a zenélést. A kezdeti időszakban Joel Melasniemi nővére, Vilma Melasniemi színésznő is énekelt az együttesben. Lei A lei nyakba akasztott virágfüzér, amelyet Hawaiira érkezéskor, vagy búcsúzáskor adnak ajándékba a vendégnek. A vendégszeretet jeléül csókkal együtt adják. A közhiedelem szerint, ha a távozó a vízbe dobja a leit, és az a víz sodrásának hatására a partra vetődik, akkor az utazó nagy valószínűséggel visszatér Hawaiira. Általában orchideából vagy szegfűből, jázmin-, kika-, gyömbérvirágból készítik. Előfordul kagylóból készült változata is. Hossza kb. fél méter. A hawaiiak május 1-jén ünneplik a lei napját, ezzel hagyományos vendégszeretetüket szimbolizálják. Harald Bohr Harald August Bohr (Koppenhága, 1887. április 22. – Gentofte, 1951. január 22.) dán matematikus, fizikus, olimpiai ezüstérmes labdarúgó. Életpálya Niels Bohr fiatalabb testvére. A Koppenhágai Egyetemen matematikát tanult. Kiváló sportoló. 1915-ben a koppenhágai Műszaki Intézet, 1930-tól a Koppenhágai Egyetemen matematikaprofesszora lett. Kutatási területei Jelentős eredményeket ért el számelméleti kutatásaiban. Foglalkozott a Dirichlet-sorokkal, speciálisan a Riemann-féle zéta-függvény gyökeinek eloszlásával. Ő alapozta meg a majdnem periodikus függvények elméletét. Írásai Mindössze egyetlen közös publikációja volt fivérével, Niels Bohrral. Labdarúgás 16 éves korában szélső játékosként mutatkozott be az Akademisk Boldklub színeiben. Egyetemi évei alatt bátyjával, Niels Bohrral – kapus volt – együtt játszott. Angliában az V., az 1908. évi nyári olimpiai játékok első hivatalos labdarúgó tornáján pályára lépő labdarúgó, a dán labdarúgó-válogatott tagja. A Franciaország B – Dánia mérkőzésen – ez volt Dánia első hivatalos mérkőzése – kettő góllal járult hozzá a győzelemhez. Játszott az elődöntőben, ahol az elért gólaránnyal (17:1) ma is tartják az olimpiai csúcsot. Az olimpiai válogatottal – korában, még nemzeti válogatott – ezüstérmet szerzett. Az olimpiai játékok után elősegítette, hogy a válogatott további mérkőzéseket játsszon, 1910-ben egy angliai amatőr csapat ellen győztes (2:1) találkozót játszottak. Doktori disszertációjának megvédésén matematikus labdarúgók képezték a hallgatóságot. Lei (település) Lei település Olaszországban, Szardínia régióban, Nuoro megyében. Lakosainak száma 506 fő (2017. január 1.). Lei Bolotana és Silanus községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Új-Zéland zászlaja Új-Zéland zászlaja Új-Zéland egyik nemzeti jelképe. Leírása A zászlónak két része van. A Union Jack, amely a brit gyarmati korra utal, és amely a brit nemzetközösséget szimbolizálja. A jobb oldalon található a Dél Keresztje csillagkép. A Union Jack a bal felső sarokban található. A zászló mérete 240 cm széles és 120 cm magas. A Union Jack 120 cm széles és 60 cm magas. Jobb oldalon található négy ötágú csillag. A felső és bal középső csillagok 12 cm szélesek. Az alsó csillag 14 cm, a jobb oldali középső csillag 10 cm. A két középső csillag 82°-ot zár be. Színek A mai zászló színei megegyeznek a brit lobogóéval. Története Az egyesült törzsek zászlaja (1834–1840) Az ötlet, hogy Új-Zélandnak egy zászlót készítsenek először 1830-ban vetődött fel. Ebben az évben a Sydney-i kikötőben vették észre, hogy Sir George Murray zászló nélkül érkezett ide. Ekkor Új-Zélandon az ausztrál zászlóhoz hasonló zászlót kezdtek el használni, mivel Ausztrália volt a legfontosabb kereskedelmi partner. James Burby brit kormányzó 1834-ben szükségesnek látta, hogy új zászlót készítsenek, mert Ausztráliával kereskedelmi problémák alakultak ki a zászló miatt. Maori szervezetek összefogtak egy egységes zászlóért. A zászló az angol zászlón alapul, a bal felső sarokban négy fehér csillag van kék alapon, amelyeket vastag piros csík választ el. Az Union Jack (1840–1902) A Waitangi szerződés aláírása után a brit lobogót fogadták el. Ez nem tetszett a maoriknak, akik a brit elnyomást érezték a zászlón. A zászló tengeri eredete (1865–1902) A mai zászló eredete 1865-re vezethető vissza. Ez a zászló szerepelt az összes brit hajón: a felső sarokban a brit zászló, a többin pedig kék háttér. A jobb oldalon a kék háttérben volt látható az adott gyarmat címere, vagy valami más megkülönböztetőjel. Új-Zéland zászlójára az ország kezdőbetűit a NZ-t helyezték el. A mai zászló A mai zászlót VII. Eduárd király adományozta Új-Zélandnak 1902. március 24-én. A zászló Ausztrália zászlajának mintájára készült. 2015-ben felmerült, hogy az ausztrálra hasonlító zászlót újra cseréljék le. Ezért egy pályázatot írtak ki. A pályaművek közül négy tervet válogattak ki. Ezek közül egy népszavazáson választották ki a legnépszerűbbet. Az eddigi és a pályázat győztes zászlót egy újabb szavazáson mérik össze, melynek győztese lesz az ország hivatalos zászlója. Zászlóváltozatok A Royal New Zealand Navy (Új-zélandi tengerészet) összes hajójának a fehér hátteres zászlót kell használnia. A zászlót 1968 óta használják. Az új-zélandi vörös hátteres zászlón a vörös hátterben a csillagok fehérek. 1901-ben használták először a kereskedők. A zászlót ma is a kereskedők használják. Az új-zélandi vörös hátteres zászló hatására a helyi maori lakosok egy saját zászlót terveztek. A tervezők: Hiraina Marsden, Jan Smith és Linda Munn. Mundra Mundra (románul: Mândra, németül: Maindre vagy Kladendorf) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése Fogarastól hét kilométerre délkeletre, az épülő A3-as autópálya mellett fekszik. Nevének eredete Neve a román mândra ('szép') szóból való. 1400-ban Mondra, 1520-ban Mundra, 1637-ben Mandra alakban írták. Története A hagyomány szerint eredetileg egy kavicsteraszon feküdt és csak később húzódott le a szélvédett patakvölgybe. 1632-ben 36 jobbágycsalád lakta, közülük négy családfő volt pásztor, három halász és két vadőr, ugyanis a Rákóczi-család vadaskertet tartott fenn határában. Élt még itt két boér és két pap, nyolc háza pedig pusztán állt. Ioan Mondrai, alias Literati (utóbbi neve arra utal, hogy Moldvában fejedelmi titkári címet viselt) 1656-ban erdélyi nemességet kapott II. Rákóczi Györgytől, régi mundrai boérsége mellé. 1722-ben 115 boért és 80 jobbágyot írtak össze benne. Boéri (félnemesi) falunak számított és Fogaras vidékéhez, majd Fogaras vármegyéhez tartozott. A szász universitas 1848. május 15-én Fogaras vidékétől és a Guberniumtól kért segítséget, mert a mundrai nemesek irtani kezdték a Dumbrava vagy Magura határrészben lévő tölgyest. 24-én Jakab György vidéki vicekapitány vezetésével fegyveresek szálltak ki a faluba. Nyikolaj von Engelhardt tizenkétezres hadteste 1849. július 11-én itt támadta meg a Fogarast védő hétfalusi honvédzászlóalj balszárnyát, amelyet Vida Dániel vezetett. Az oroszok csatát nyertek, amelynek a magyar oldalon ötven-hatvan halálos áldozata volt. A mundraiak még a 19. század második felében is kétnyomásos földművelést folytattak. 1850-ben 1012 lakosából 1010 volt román nemzetiségű; valamennyien ortodox vallásúak. 2002-ben 1147 lakosából 1121 volt román, 19 cigány és 7 magyar nemzetiségű; 1104 ortodox vallású. Látnivalók A falutól északra, az Olt közelében tőzegláp . A falu ortodox temploma 1779-ben épült, belsejét 1821-ben festették ki. Híres emberek Itt született 1906-ban Horia Sima, a Vasgárda parancsnoka. Poppy Drayton Poppy Gabriella Drayton brit színésznő. Első kisebb szerepét 2012-ben kapta az Emily című rövidfilmben, nagyobb ismertséget azonban a 2013-as When Calls the Heart című tévéfilmben szerzett. Ugyanebben az évben vendégszerepelt a Downton Abbey egyik epizódjában, ahol Madeleine Allsopp szerepében tűnt fel. 2014-ben a Brown atya, a Kisvárosi gyilkosságok és a Plebs című TV sorozatok egy-egy epizódjában, valamint a Down Dog című vígjátékban szerepelt. 2015-ben két filmes mellékszerepben láthattuk: az Unhallowed Ground és a Writers Retreat című horrofilmekben tűnt fel. Ugyanebben az évben szerepet kapott a Terry Brooks könyveit feldolgozó Shannara: A jövõ krónikája című sorozatban, mely 2016 januárjában került képernyőre. Geiselwind Geiselwind település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2016 fő (1987. május 25.). Geiselwind Burghaslach és Castell községekkel határos. Bercsényi Ferenc Székesi gróf Bercsényi Ferenc Antal (Lunéville, 1744. január 17. – London, 1810. január 25.) huszárezredes, főlovászmester, lovastábornok. Élete Gróf Bercsényi László marsall és Anne Catherine Girard de Wiet legfiatalabb gyermekeként született a franciaországi Lunévilleben. Bátyja, Miklós 1762-es hősi halála után Ferenc a Bercsényi-huszárok ezredese lett. 1768-ban Lotaringia és Du Bar főlovászmestere, 1784-ben pedig már lovastábornok lett. 1789-ben XVI. Lajosnak és feleségének, Mária Antóniának hű és bizalmas embereként a király öccsével, Artois gróffal együtt az uralkodó Bécsbe küldte. Családja Kétszer nősült, első neje Anna Louise Adelaide de Pange márkinő volt, de a házasságuk gyermektelen maradt. Másodszor 1744-ben Prudence Thérése Adélaide de Santo Domingo márkinőt vette el, két gyermekük született: Klementina Magdolna Valentina (1778–?); férje: Emmanuel d’Hennezel gróf László János Fülöp (1781–1835) később alezredesi rangig jutott Carnate Carnate település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 7278 fő (2017. január 1.). Carnate Bernareggio, Lomagna, Osnago, Ronco Briantino, Usmate Velate és Vimercate községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Habsburg–török háború (1663–64) Az 1663–64-es Habsburg–török háború vagy hetedik Habsburg–török háború a magyarországi török harcok egyik nagy epizódja. A háború a Habsburg Birodalom, a Magyar Királyság és Horvátország harca volt a Török Birodalom ellen, melybe fegyveresen beavatkozott a Német-római Birodalom, az északnémet fejedelmek által létrehozott Rajnai Szövetség, Franciaország, Lengyelország, valamint egyéb nemzetközi segédhadak. A szultán oldalán részt vett, igaz nem jelentős erőkkel, az Erdélyi Fejedelemség is. Csapataikkal támogatták a szultánt a hűbéres román fejedelmek és a tatárok. A háború a törökök Erdély ellen folytatott 1657 és 1662 közötti hadjáratai után következett be, mivel a Habsburgok beavatkoztak a konfliktusba. Bécs mindenáron kerülni akarta a háborút, de mivel 1662-ben nem kötötte meg a békét a portával, így Isztambul rá egy évre hadat üzent neki. A nagyvezír Köprülü Ahmed a császárváros meghódítását helyezte kilátásba, de új módszerekkel próbálkozott, ahelyett, hogy közvetlenül a város ostromába fogott volna. Az első évben a keresztények még alulmaradtak a támadó oszmánokkal szemben és elvesztették a fontos Érsekújvárt. Magyarország több területén zavargások törtek ki, mert a hadsereg fenntartását nem voltak képesek megoldani és porcióval, vagy fosztogatással próbáltak ezen segíteni. Zrínyi Miklós horvát bán látványos sikereket ért el az 1664. évi hadjáratokban. Ilyen nagy haditette volt a törökök utánpótlását biztosító eszéki híd felégetése; emellett még számos dél-dunántúli várat visszavett a törököktől. A hadi sikerek gyors kiaknázását a hadjárat folytatásának elrendelését halogató Udvari Haditanács nem tette lehetővé. A késlekedés oka nem kizárólag a tétovaság volt és nem is a politikai intrikák, hanem a utánpótlás nehézségei. Ebben a tétlen időszakban Zrínyi sikertelenül próbálta visszafoglalni Kanizsát. Már az egész háború sikere forgott kockán, és Zrínyiújvár június 30-i eleste miatt Zrínyi felháborodottan távozott a frontról. A bán a vereséget Raimondo Montecuccolinak, az osztrák hadsereg főparancsnokának tulajdonította. Az erejét alaposan túlértékelő török sereg a Rába folyó irányában vonult Vas vármegyébe, hogy a folyót átlépve megostromolja és elfoglalja a császárvárost, amint ezt nagyvezírnek a szultán parancsolta. A háború elején Köprülü még azt tervezte, hogy meghódítja a Királyi Magyarországot, Morvaországot és Sziléziát, hogy ezzel biztosítsa Bécs ostromához a serege szárnyait – egyúttal fontos gazdasági bázisaiktól is megfosztotta volna a Habsburgokat. Ekkor Bécs viszonylag védtelen volt, és ha a törököknek sikerült volna megsemmisíteniük Montecuccoli seregét, a további erők már aligha lettek volna képesek meggátolni az előrenyomulásukat, Bécs körülzárását. A Szentgotthárdnál álló, többnemzetiségű keresztény erők 1596 óta először nyílt összecsapásba bocsátkoztak a török fősereggel. A csatában a törökök megszokott, de már elavult taktikájukkal próbáltak átkelni a Rábán, de a szervezettebb nyugati hadak hiányos ellátásuk dacára megverték és visszaszorították őket. A diadal híre bejárta Európát, és nagy reménységgel töltötte el a török uralom alatt álló népeket is – a franciákra féltékeny Habsburgok azonban békét kötöttek Vasváron. Ezzel az osztrákok nemcsak a status quót állították vissza, hanem meghagyták II. Mehmed szultánnak azokat az 1660–64 között szerzett területeket, amelyek visszaszerzésére a magyar rendek annyira törekedtek (köztük Váradot is). Mindez teljesen kiábrándította Zrínyit az udvarba vetett hitéből, és Habsburg-ellenes szervezkedésbe kezdett. Előzmények A hatalmas Oszmán Birodalom a 17. század során lassú hanyatlásnak indult. A meghódított óriási területeket már egyre nehezebben tudták kézben tartani a Nagy Szulejmánt követő uralkodók, amiket még a törökök rablógazdálkodása és erős adóztatása is tönkretett. Ezzel kapcsolatban különösen a tímár birtokokon zajló nagy kizsákmányolás kiemelhető. A népesség csökkenésével kevesebb volt az adó, belső villongások (például a janicsárok lázadásai) apasztották a birodalom erejét. Jó néhány vereség – mint amilyen a lepantói is volt – arra késztette a törököket, hogy alaposan felülvizsgálják a saját katonai potenciáljukkal kapcsolatos nézeteiket. A birodalom peremterületén levő hódításaikat, mint Magyarországot, nem tudták annyira szilárdan az uralmuk alatt tartani, mint a balkáni területeket. Az oszmán hadsereg – mely addig a legeredményesebben harcoló haderőnek számított – volt a birodalom hanyatlásának egyik oka. Az óriási, alaktalan tömeghadsereghez odacsapódtak a képzetlen, gyenge felszereltségű segédhadak tömegei, melyek csökkentették az ütőerejét. A vadság és az elszántság még nem volt elég a nem reguláris katonáknál (mint az aszaboknál) a csaták megnyeréséhez. A segédcsapatoknak nem volt szervezett parancsnokságuk, ezért a szervezetlenségük és a fejetlenségük még a reguláris csapatokban is megbontotta a rendet és a fegyelmet. A reguláris csapatoknak – például a vasfegyelmű janicsároknak – a fegyverellátása sem volt megfelelő. Ők muskétákkal és kardokkal voltak felfegyverezve. Igaz, hogy kézitusás közelharcokban remekül megállták a helyüket (ez a nem reguláris egységekre is jellemző volt), de csak akkor, ha ki tudták ezt kényszeríteni. A lőfegyver és a kardok akkoriban a hadászatban egészen másképp funkcionáltak. A döntő erő a hosszú szálfegyverekben rejlett. Míg a lőfegyver a támadás erejének csökkentését ugyan segítette, azonban annak elhárítását nem tudta megoldani alacsony tűzereje és az időigényes újratöltés miatt. A kard inkább védekező fegyverré degradálódott. A török lovasság rohama adta a döntő támadóerőt, a gyalogság pedig a tűzerejével támogatta őket, azonban az eredményesség előfeltétele az volt, hogy a lovasok számára megfelelő terepen vívják meg a csatát. Az európai hadseregek ezzel szemben jobban voltak csoportosítva. Gyalogosaik meg tudták fékezni a rohamokat és a lovasság számára kedvezőtlen terepen is jobban manővereztek, mint a janicsárok, akik fő rohamozó eszközökkel, a hosszú szálfegyverekkel nem rendelkeztek. Az ellenséges támadásokat különböző alakzatok alkalmazásával tudták megállítani (a lovasrohamok ellen négyszög alakzatba rendeződtek), de ehhez is megfelelő terepadottságok kellettek. Amíg a nyugati tűzfegyverek folyamatosan fejlődtek, addig a török fegyveripar továbbra is a régi típusú, csekély tűzerővel bíró fegyvereket gyártotta. Ezt a hiányosságot a rablóháborúkban zsákmányolt fegyverek sem oldották meg. A háború kérdése A Habsburg Birodalom, a zsitvatoroki béke óta (1606) igyekezett elkerülni a törökökkel való háborút. Ez a szultánnak sem állt érdekében, a birodalmában jelentkező, egyre fokozódó belső gyengeség miatt. A kérdés a Habsburg Birodalmon és Magyarországon belül A 17. század második felétől mind Magyarországon, mind Erdélyben és Horvátországban sürgették a törökök mielőbbi kiűzését. A fennálló béke alatt rendszeresek voltak a végeken a portyák, melyek tovább pusztították az országot. A törökök ráadásul a hódoltságon kívül eső, még magyar kézben levő területeket is uralmuk alá akarták vonni. Ez volt az ún. „hódoltatás”. Habár az 1606-os zsitvatoroki béke ezt szigorúan megtiltotta, a törökök ezt figyelmen kívül hagyták. A törökök a portyák során rendszeresen átlépték a határt, s támadásaikkal megfélemlítették a falvak, valamint a városok lakóit is és adófizetésre kényszerítették őket. Ha lehetőségükben állt, területileg is a hódoltsághoz csatolták ezeket a vidékeket. A többszörös adók nagyon megterhelték a népet. Magyarországon Zrínyi Miklós horvátországi bán és költő, valamint sokan mások azt várták, hogy elérkezzen a törökök elleni nagy felszabadító háború. Zrínyi művei is többek között erre buzdítanak. Ezek a művek, a dédapjának Zrínyi Miklósnak emléket állító Szigeti veszedelem, Az török áfium ellen való orvosság, vagy Mátyás király életéről írott elmélkedés voltak. Sokat vártak a Habsburg uralkodótól, aki reményeik szerint megvalósíthatja mindezt. A másik részről ott volt az erős Erdélyi Fejedelemség, ami az egyensúlyt tartotta, nehogy az osztrákok túlságosan is visszaéljenek hatalmukkal. Pázmány Péter katolikus érsek, aki a Habsburg király híve volt, de állandó levelezésben állt a református erdélyi fejedelmekkel, mint Bethlen Gáborral is. Óva intette és vigyázta a fejedelem lépéseit, mert ha nincs ez az egyensúly, akkor „gallérunk alá pökik a német.” A magyar társadalom is óhajtotta a háborút, mert a török hódoltatás, a katolikus–protestáns ellentétek és az ezzel járó vallásüldözések miatt erkölcsileg leromlott volt az ország. A háborútól azt várták, hogy ettől a romlottságtól majd megtisztítja Magyarországot. De nemcsak Magyarországról várták epekedve a török kiűzését, hanem a török által uralt balkáni népeknél is. 1648-tól Zrínyi már aktívan kezdte szervezni a török elleni harcot és 1652-ben eredménytelen csatát vívtak Vezekénynél. Zrínyi előtt ekkor világossá vált, hogy a régi vitézi portyák alkalmatlanok a kor hadakozásaira, ezért átfogó politikai programot, korszerűbb államépítést, új kormányzási módszert, s összehangoltabb cselekvést javasolt. Pálffy Pál nádorsága alatt a nemességet adófizetésre kötelezték bizonyos korlátok között, átfogó végvári reformot dolgoztak ki és együttműködést kezdtek Erdéllyel, ahol az új fejedelem II. Rákóczi György a török kiűzését szintén célul tűzte ki. Zrínyi is benne látta azt az embert, aki nemzeti királyságban egyesítheti majd a széthullott országot. Zrínyi állandó magyar hadsereg felállítását szorgalmazta, mely gyalogságból és lovasságból áll. Szerette volna megszerezni a nádori tisztséget, hogy célját így egyszerűbben érhesse el, ám a Habsburg udvarnak nem tetszett a magyarok országegyesítési terve, ezért nem járult ehhez hozzá. Emellett a török kérdés kevéssé foglalkoztatta a Habsburgokat, ők inkább nyugati ügyeikkel voltak elfoglalva. Legfőbb ellenségüknek Franciaországot tartották, amely német és itáliai területek bekebelezésére törekedet. Ezeken a területeken a Habsburgoknak szintén voltak birtokai. 1648-tól, azóta, hogy megkötötték a vesztfáliai békét egyértelművé vált, hogy a császári hatalom Németország felett formálisan érvényesül, amit vagy 360 apróbb nagyobb fejedelemség, hercegség, püspökség, érsekség, vagy városállam szabdal fel, ami miatt ott a Habsburgok nem érvényesíthették központosítási törekvéseiket. Európa szerte szórtan elhelyezkedő birtokaik különféle hatalmak ütköző pontjában feküdtek, akiktől várható volt, hogy meg akarják azokat kaparintani. Ezek megtartása mellett görcsösen és minden bizonnyal értelmetlenül ragaszkodott Ausztria, mivel közvetlen területébe tartozó tartományok és Magyar Királyság is sokkalta fontosabbnak bizonyultak, mindenekelőtt a központi országrészek ellátása és más stratégiai szempontokból. Ezekhez jóval közelebb feküdt a Habsburgok másik ellensége az Oszmán Birodalom, közvetlen fenyegetést jelentve a székhely, Bécs számára, tehát Magyarország egy ütköző terület volt, amely a székhelyet védte. Az örökös tartományok és Magyarország jelentőségét viszont csak a 18. század közepén ismerik fel a Habsburg uralkodók. 1663-ban már kialakult egy nagy török elleni háború ideológiája, amelynek gyökere egy 16. századi értekezés volt. Ez az Exclamatio sive de remilitari contra Turcam instituenda consilium Augier Ghislain de Busbecq (Busbequius) alkotása, melyet ebben az évben kiadtak. Ez a támadó háborút szorgalmazza az Oszmán Birodalom ellen. Henri de Turenne francia marsall Oratio c. alkotásában, továbbá a regensburgi francia követ, Robert de Gravel is alkalmazta. Zrínyi Az török áfium ellen való orvosság-ban is szorosan követte Busbecq elképzeléseit, de helyenként tömörítette és gyakorta hozott fel melléje még példákat a magyar történelemből és a jelenkorból, hogy ezzel kiegészítse. Turenne, Gravel és Zrínyi elképzelései mögött nemcsak keresztényi ideológia áll, mint ahogy az megszokott volt a pogány török elleni harcokban, hanem sokkal jobban előtérbe helyezik a formálódó új Európa érdekeit, a gazdasági fejlődést. Zrínyi ezek mellett még a hazaszeretetet is kihangsúlyozza, amelynek mellőznie kell mind a vallási, mind a privát ellentéteket. Épp ezért alapelve a belső viszonyok rendbe tétele, mert csak így kaphatnak külső segítséget. Első szempont: a haderőreform. Az idestova már háromszáz éve teljesen elavult nemesi szemléletű hadszervezet alkalmatlan. A nemesség ugyanakkor gyakorta kiváltságaira hivatkozva elzárkózik a harc elől, ezért a sereget közemberekre kell építeni. Rendbe kell tenni a végvár rendszert. A nemeseknek le kell mondaniuk a konok magatartásukról, amivel értelmetlenül ragaszkodnak privilégiumaikhoz. Zrínyi elveti a zsoldosság intézményét, melyet hivatásos haderővel kell felváltani, amely rendszeres fizetést és jó ellátást kap, így is alkalmassá tehető a harcra. Leszögezi, hogy ezt a haderőt közösen kell megvalósítani, s ez a rendezést a békeidőben is megköveteli. A török elleni háború kettős célt szolgál: a török kiűzését és az országok belső reformálását. Magát a Habsburg Birodalmat is társadalmilag gyengének ítéli, mely ugyanolyan beteg, mint az Oszmán Birodalom. Ha nincs újítás, akkor menthetetlenül széthullik. A kérdés az Oszmán Birodalmon belül Az Oszmán Birodalom, „Európa beteg embere” a 17. századtól megindult a lassú hanyatlás útján. Az ezt mutató jelenségek már I. Szulejmán halála után felléptek. Az óriási kiterjedésű birodalmat nem lehetett a megszokott módon kormányozni. A török gazdaság nagymértékben alapozódott a hódításokra, amelyek gazdag zsákmányt és még több szétosztható földet jelentettek. A ziamet és tímár birtokok voltak az egyik elitcsapat a szpáhik zsoldjai. A 16. század második felétől már egyre kevesebb volt a hódítás. A törökök a franciákkal együtt korábban ellenőrzése alá vonta a levantei kereskedelmet, de a nagy földrajzi felfedezésekkel a világkereskedelem más területekre helyeződött át, így ebből alig volt bevétel. Megpróbálkoztak a pénzrontás eszközével, ez viszont inflálta a pénzt. A másik elit csapat, a janicsárság zsoldjára sem volt pénz, így azok lázadoztak, s gyakran szultánokat tettek le a trónjukról. A válság egyre súlyosabb lett a 17. századtól, de aztán elindult a Köprülük korszaka. Az albán eredetű nagyvezírek Köprülü Mehmed hivatali idejétől kezdve felszámolták a belső viszályokat, rendezték az adózást és igyekeztek takarékoskodni az állampénzekkel. A hanyatlás kiváltó okait ellenben ők sem tudták megszüntetni. A hadsereg, amely még mindig erősnek is ütőképesnek tűnt, elavuló félben volt. Alaktalan és tudat nélküli tömeghadsereg nem volt képes a hatalmas birodalmat fenntartani. Így hát az Oszmán Birodalom szintén mindenképp békességben akart lenni a Habsburg Birodalommal az állandó belső bajok okán. Ez nyilvánvalóvá vált Zrínyi előtt is, akit annál jobban megerősített a hitében, hogy eljött a török kiűzésének az ideje. A törökök ez időben hadban álltak a Velencei Köztársasággal és Kréta ostroma nagyon elhúzódott. A birodalom nem tudott volna egyszerre két frontra összpontosítani hatékonyan. Zrínyi 1661-ben a Muránál elindította Zrínyiújvár építését, hogy hatékonyabbá tegye a Muraköz védelmét. A vár már csak azért is hasznos volt, mert védte az osztrák területeket a török portyáktól, akadályozza a Kanizsával való összeköttetést és a védelmi rendszer szerves részébe jól beleilleszkedett, sőt hosszabb távon azt is gátolta, hogy a török Itáliába nyomuljon be. A közelben fekvő Légrádot a Dráva áradásai veszélyeztették, s mivel Zrínyiújvár a közelben feküdt, könnyen átvehette a szerepét. Zrínyi úgy vélte, fontos támaszpontja lehet a későbbi török harcoknak. Zrínyi tudta, hogy az udvar nem járul a vár építéséhez, ezért engedély nélkül fogott bele, de később tájékoztatta róla a főbb minisztereket, mint Porcia hercegét. A herceg erélyesen tiltakozott, mert „rupturára való alkalmatosságnak” találta az erősséget. A bánnak emellett jó oka volt rá, hogy a várat felépítse, mert a hódoltságban az elmúlt százhúsz évben vagy nyolcvanhárom erődítést emeltek az oszmánok, míg a Királyi Magyarország és Horvátország területén egyetlenegyet sem. Az udvar annyira fenn akarta tartani a békét, hogy nem erősítette a védvonalat, noha a magyar korona területét egyfajta ütközőpontnak tekintették, ami megvédte a császárvárost és a tartományokat a törököktől, de ebben a silány állapotban ezen feladatának nem tudott eleget tenni. Köprülü Mehmed, hogy döntést csikarjon ki a velenceiek ellen háborúban, az ellenségre a közvetlen törzsterületen akart csapást mérni, Velencét pedig megostromolni és elfoglalni. Ehhez két lehetséges út volt. Az egyik Dél-Magyarországon, Krajnán, Karintián és Friulin át, vagy pedig Dalmácián keresztül. Ez előbbihez a Habsburg udvar hozzájárult volna, de ebbe ütközött bele Zrínyiújvár. Ugyanakkor Velence ostromát az erdélyiek elleni 1657–62-es háború, valamint a Zrínyi Miklós vezette magyarországi törökellenes mozgalmak is akadályozták. Erdély II. Rákóczi György erdélyi fejedelem minden körültekintés és reális mérlegelés nélkül beavatkozott a lengyelek és a svédek között dúló északi háborúba. A konfliktusban egész Európa érintett volt, mert komoly gazdasági és politikai érdekek forogtak kockán. Ezek közt volt a Balti-tenger feletti teljes kereskedelmi és katonai befolyás, amit a többi országok, mint a Habsburg Birodalom nem akarta, hogy Svédország kezébe jusson. Ezért a legtöbb állam, kivétel a franciák, egységesen a svédek ellen foglaltak állást. Az akkor már egyre kiszélesedő konfliktusba rosszkor avatkozott be Rákóczi, hiába támogatta a moldvai és a havasalföldi fejedelem seregével és a kozákok néhány csoportja. Ráadásul a Török Birodalom is közvetve (a hűbéres krími kánság által) részt vett a harcokban, s nem adott engedélyt Rákóczinak a hadjárat megindítására. Rákóczi csúfos vereséget szenvedett, az erdélyi sereget teljesen elvesztette, melyet a tatárok rabságba hurcoltak. A törökök kinevezték Rhédey Ferencet az ország élére, de Rákóczi fegyverkezett és elüldözte Rhédeyt. Az így kitört török–erdélyi háború, amelyet Rákóczi ugyanakkor polgárháborúvá változtatott, mert a török által kinevezett új fejedelmet Barcsay Ákost is megtámadta. Mindenfelé követeket küldött, még a bécsi udvarba is, hogy I. Lipóttól segítséget kérjen. Más követek is biztatták, ezért reménykedett, hogy legyőzi az oszmánokat. 1658-ban a Habsburgok ellen létrejött a Rajnai Szövetség, amelynek tagjai a Napkirállyal szemben lojális német fejedelmek, köztük az egyik választófejedelemség a Mainzi Érsekség is, amelynek feje, János Fülöp érsek a szövetség vezetője lett. Továbbá három másik választó és a svéd király, X. Károly Gusztáv is csatlakozott a ligához. János Fülöp határozottan követelte Lipóttól, hogy segítse meg Rákóczit, amennyiben erre hajlandó, a császárválasztáson kész ráadni voksát. Csakhogy az udvar habozott. Az Erdélybe betörő Köprülü Mehmed rengeteg várat elfoglalt és Rákóczi csatát vesztett Szászfenesnél. Előzőleg mihelyst Lipótot német-római császárrá választották, kijelentette a Porta előtt, hogy nem akar beavatkozni a háborúba. A budai és a temesvári pasa eközben megtámadta Váradot. A török elővigyázatosságból vette ostrom alá Erdély kulcsának számító erősséget, ekkor azonban már Zrínyi sem tétlenkedett mihelyst tudomást szerzett róla, hanem rögvest körülvette a magyar–horvát sereggel Kanizsát, remélve, hogy elvonja a török sereget Várad alól. Ekkor Porcia hercege, az Udvari Titkos Tanács feje megparancsolta a bánnak, hogy vonuljon vissza hadaival, mert nyílt háborút nem kockáztat meg a törökökkel. De a főurak, az egyházi méltóságok, Wesselényi Ferenc nádor, Nádasdy Ferenc országbíró is követelték a császártól, hogy állítsa meg a szultán terjeszkedését. Közben törökök is igyekeztek elkerülni a Habsburgokkal a háborút, ezért mihamarabb egyezséget kötöttek Várad átadásáról és vilajetté szervezték. Lipótot csak ekkorra sikerült rávenni, hogy cselekedjék. A küszöbön álló háború A Habsburgok nehezen szánták rá magukat az erdélyi háborúba való belépésre. 1660. november 20-án Kemény János kisebb sereggel bevonult az országba és megfogadta, hogy folytatja a török elleni háborút. Újévkor a szászrégeni országgyűlés fejedelemmé választotta, de törökök követelték, hogy Barcsay kormányozza tovább Erdélyt, aki lemondott, mert nem akart újabb polgárháborút. Kemény nem hátrált meg, hanem megölte Barcsayt és több más főúrt, akikről úgy hitte konspirálnak a törökkel. Áprilisban Erdély már nyíltan szakított a szultánnal, és az osztrák császár védelmét kérte. Kemény akárcsak Rákóczi reménykedett a keresztény világ segítségében, ezenközben 1661-ben új nagyvezíre lett a birodalomnak, Köprülü Ahmed személyében, aki kemény kézzel teremtett rendet és hozzálátott Bécs ostromának előkészítéséhez, új módszerekkel, melyek joggal kecsegtettek sikerrel. Bécs kénytelen-kelletlen mozgósításra adott parancsot. A sereget ellátó raktárak már épültek Győrben, Bécsben és Komáromban, valamint egy kisebb gyalogsági erőt küldtek Erdélybe, ami azonban a hatalmas török–tatár sereg ellen kevésnek bizonyult. Valójában sem a Porta, sem Bécs nem akarta a háborút. Májusban a két hatalom olyan megállapodást kötött, amelyben többek közt az állt, hogy Zrínyiújvárat lerombolják és Lipót nem támogatja Keményt. Ennek viszont egy feltétele volt, hogy Erdély mihamarabb kapjon új fejedelmet. Komárom alól még ugyan elindul Montecuccoli egy 15 ezer fős császári sereg élén, aminek nem volt megfelelő mennyiségű élelme. Felső-Magyarországon keresztül vágva lépték át Erdély határát, de az éhezés már vagy 8 ezer katonát elvitt. Az élelmiszer hiány mellett víz- és lőszerhiánnyal is küszködött a keresztény sereg. Montecuccoli Goroszló mellett találkozott Keménnyel, aki rögvest indulni akart a törökök ellen. A generális egyelőre pihenőt rendelt. Szeptember 14-én Köprülü nagyvezír helyettese, Ali Csengizade pasa már megválasztotta az új fejedelmet Apafi Mihály személyében. Ezzel teljesítették a törökök az osztrákokkal kötött megállapodást. Egy titkos utasítás értelmében, ha ez megtörtént, Montecuccoli vonuljon vissza. Kemény nem adta fel a generális visszavonulását követően és a török ellen vezette seregét. Kücsük Mehmed jenői béggel szemben csatát vállalt 1662. január 22-én Nagyszőlősnél, ahol seregét teljesen megsemmisítették és a harcban ő is elesett. A háború Erdély régi státusa végül megmaradt, s úgy tűnt az őszre megkötik a békét és végre lerombolják Zrínyiújvárt, valamint Székelyhíd erősségét is, ahogy a megállapodásban szerepelt. Azonban az udvar most nem cselekedett gyorsan és határozottan. Tétovázott, amely arra engedett következtetni a Portánál, hogy időt akar nyerni. Máskor a törökök előtt úgy tűnt, hogy a bécsi udvar békéltetési kísérletei azt mutatják, hogy Lipót császár gyenge, ezért meg kell valósítani a szulejmáni tervet, a császárváros elfoglalását, hangzott később a vélekedés a Portán. Kara Musztafa nagyvezír minden alaposabb megfontolás nélkül megkezdte a támadást, ami elvezetett a végzetes kahlenbergi vereségig. A békére törekvő osztrák miniszterek ugyanakkor nem látták be, hogy az erdélyi várak megszállásával bizalmatlanná teszik a Portát, s most pedig ebben a döntő pillanatban nem tudtak gyors elhatározásra jutni. Simon von Reniger császári megbízott júliusban újabb kiegyezési tervvel állt elő, de a törökök újabb követelést terjesztettek be, amiben Székelyhíd és Hajdúság átengedését követelték, továbbá két másik várra is igényt tartottak. IV. Mehmed szultán így elhatározta, hogy a következő évben megindítja a háborút. Köprülü Ahmed mindenképp háborút akart a Habsburgokkal, amit Bécsben nem éreztek meg. Az új nagyvezír terve az volt, hogy meghódítja a Királyi Magyarországot, amelyet első lépésnek szán a Bécs elfoglalását célzó hadjáratra. A nagyvezír szeme előtt Szapolyai egykori királysága lebegett, ami lényegében a szultánnak hódolt. A meghódított terület élére királynak Apafit akarta állítani. További lépésben Morvaország és Szilézia alávetése jött volna, ezután közvetlenül a császárvárost vette volna ostrom alá, s mellett Csehország meghódítását is tervezte. Magyarország képezte az ütközővonalat, amely nagyobb török támadásoktól védte az osztrák és cseh területeket. A várhálózat jóllehet nem volt sűrű, ezért kisebb török egységek átszivároghattak a várak között, s megtámadták Morvaországot is, de lényegében azok a területek elkerülték a nagyobb pusztítást szemben a magyarországiakkal. Morvaország gazdaságilag fejlett volt és stratégiailag is hatásosan segíthette volna Bécs ostromát. Szilézia bár lényegében távolabbra feküdt Bécstől, de természetes határai nem voltak, már más háborúkban is könnyűszerrel keresztül száguldoztak rajta az ellenséges csapatok. Ha a török megszerzi Sziléziát hatékonyan akadályozhatta volna vele a császárváros felmentését, ugyanakkor a Habsburg Birodalom gazdaságilag legértékesebb tartományához fért volna hozzá. A béketárgyalásokat állandóan folytató von Reniger támogatására egy udvari kamarai tanácsost küldtek el a Portára, de őt Köprülü nem fogadta, hanem Csengizade pasához küldte Temesvárra. 1663 elején született egy béke Csengizade és az osztrák küldöttség között, amit azonban Köprülü nem fogadott el. Magyarországon évek óta számítottak a török támadásra, elsősorban Zrínyiújvár miatt, amely a Haditanács minden tiltása ellenére felépült, hiába követelte a Porta ennek megakadályozását, mert ez felbontja a békét. Végül Köprülü előtt Zrínyiújvár lett a háborús ok. A török elleni harc megszervezésének előfeltételei rosszul haladtak még 1662-ben, a háború előestéjén. Májusban fagyhullámok voltak, melyek kárt tettek a termésben. Az idegen hadak egy része fizetetlen zsoldos volt, a lakosságtól akart rabolni, mire több helyen fegyvert ragadtak ellenük az emberek. 1663 tavaszán, a háború küszöbén országgyűlést tartottak Pozsonyban, ahol a nádor figyelmeztette a rendeket, hogy Erdély már nem áll olyan erősen mögöttük mint Rákóczi György előtt, ezért nem fognak tudni rá támaszkodni. Az erdélyi rendek úgy akarták elkerülni a Havaselvéhez és Moldvához hasonló sokkal alávetettebb állapot elkerülését, hogy rendi jogaikat megerősítették Apafival szemben. A fejedelem nem vihetett ki hadsereget az országból, a besorozott jobbágyokat köteles visszaadni, s különböző jogokat erősítettek meg vele. Apafinak országa rossz állapotát sikerült helyreállítani és lecsillapította a váradi, illetve a jenői pasát, s a még Fogarason és Görgényben maradt osztrák egységeket kivonták Szatmár területére. Apafi tárgyalt a franciákkal, hogy Magyarország egyesítését támogassák, valamint megerősítette szövetségét a románokkal, s támogatást keresett az angoloknál is, amelyek igen veszélyes lépéseknek bizonyultak. Az országgyűlés is úgy vélte, hogy nem kerülheti el az ország a török elleni újabb háborút, s a császári biztosokkal szemben úgy döntöttek, fel kell rá készülni. Az 1663. esztendő hadjáratai A háború abban a legrosszabb pillanatban érte a Habsburg Birodalmat, amikor a császárvárosban már teljesen a békepárt kerekedett felül. A törökök hadüzenetét megelőzően 1662-ben komoly zavargások söpörtek végig az ország több területén, melyek néhány helyen felkelésbe torkollottak. Vallási és paraszti zavargások Nádasdy Ferenc országbíró és Batthyány Kristóf dunántúli főkapitány között harc tört ki, s Alsó-Magyarországon is egy hasonló felkelésre került sor Balassa Imre vezetésével. Kiéleződtek a vallási ellentétek is: Thököly István főispán elfoglalta a korompai katolikus templomot. A jezsuiták a rozsnyói kálvinista templomot követelték, s követelésükkor Lippay György érsekre hivatkoztak. A magyar katonaság több egysége garázdálkodott a Dunántúl területén, bűntetteiket vallási indítékokkal leplezve! Az egyik császári biztos Johann von Rottal ajánlatot tett a nádornak, hogy a vallási ellentéteket elsimíthatja saját kezűleg, cserébe Kassára császári katonaságot vezényelhetnek az osztrákok. 1663. április 12-én befutott a török hadüzenet Bécsbe és a nyáron elindultak a harcok. A nagyvezír mintegy 70-80 ezer főt kitevő sereggel vonult Magyarország ellen. Ezzel szemben kevesebb mint 25-30 ezer fős katonaság volt, amelynek kétharmada végvári katona volt, nyílt terepre kivezényelni nem lehetett ütőképesebb sereget, legfeljebb 7-8 ezer főt. Ezenfelül a rablások és a hadsereg ellátására kivetett adók miatti zavargások, s a vallási forrongások miatt Felső-Magyarország területén 6000-10 000 katona tartását szögezte le az Udvar. Az összecsapások a császári katonaság és a lakosság között csak súlyosbodtak 1662 óta, a Bodrogközben például nyílt fegyveres felkelés indítottak a parasztok, s a Nagybányára irányított katonaságot a polgárság visszaverte. A hadsereg ellátásának megoldására a jobbágyok házaiba szállásolták el a katonákat, akik viszont visszaéléseket követtek el. Zemplén lakossága katonaságot és főtiszteket állított ki, de nem a törökök, hanem az osztrákok ellen. A Felvidékről tizenhárom vármegye, s a bányavárosok Kassán külön országgyűlést tartottak. A jelenlevők Lipótot okolták a zavarért, valamint a korábbi erdélyi–török háborúban elszenvedett vereségekért. A Bécsbe küldött Szepesi Pál és Bay Mihály küldöttek panaszt emeltek a császár előtt és kijelentették, ha nem hajlandó orvosolni ezeket, nem ismerik el királyuknak, s elszakadnak a Királyi Magyarország területétől és a török hatalma alá adják magukat. Ugyanezzel fenyegetőzött Szatmár is, akiket már 1663 elején janicsár egységek támadtak meg. Zrínyi májusban egy ismeretlennek írt levelében ilyen formán elemezi a kialakult belső viszályt: „Európának magunk tunyaságával adtunk okot mi, az kik egymást jobban, hogysem akármely nemzet ez világon, gyülöljük… csak nem mint az ebek vagyunk, mi, kik minden nyavalyánkban csak egymásra szánkat tátjuk, egyikünk az másikra vet s mindnyájan vagyunk pedig rosszak s az vétkesek; mi az kik mindenik az maga privátumáért eleget perel és pattog, az publicumért megnémul és készek vagyunk s örömest látjuk felebarátunk házát égve látni, csak legyen annyi hasznunk benne, hogy annál melegedhessünk fél óráig.” Zrínyi tavasszal összefogásra intette az országot, mert a török ellen másképp nem lehet felvenni a harcot. Bory Mihály és Vitnyédi István tudatos munkával közben lecsendesítette a Batthyány és Nádasdy közt kialakult ellentéteket. A két politikus tovább dolgozott azon, hogy Kemény János egykori támogatóit és Apafi szűkebb kormányzatát is egy táborba vonva csatlakoztassa a török elleni liga zászlója alá. A birodalom válsága Nehéz helyzetben volt a Habsburg dinasztia 1663–64 fordulóján. A törökkel a háborút nem tudta elkerülni, melyre teljesen felkészületlen volt, hisz a béke megőrzésére törekedett, hogy erőit nyugaton vesse be. Annak ellenére, hogy Európa úgy értékelte ez a török elleni összefogás nagy pillanata, a feltételek és az osztrákok hozzáállása nem volt megfelelő, de az európai közhangulat miatt nem térhettek ki előle. A kormányzatnak meglehetősen nagy gondot okozott, hogy az eddigi politikáját törökellenes háborús politikává változtassa át, amelynek az volt a kockázata, hogy ebben Franciaország is részt vesz, mely a dinasztia érdekeit esetleg veszélyeztetheti. A bécsi politikai csoportok között a vélemények erőteljesen megoszlottak, s egyik csoport sem tudott a másik fölé kerekedni, s ez a bizonytalanság akkor uralkodott el, amikor a leggyorsabb döntéshozatalra lett volna szükség. Ennek eredménye mi más lehetett volna, mint egymást keresztező döntések, amik katasztrofális következményekkel jártak a hadászati szervezés szempontjából. A Magyarországon uralkodó súlyos viszonyból is nehézsége támadt a Habsburg kormányzatnak, amelyet ő maga idézett elő. A támadó hadjárat elképzelésével ellentétben Porcia hercege, a császár főminisztere 1663. decemberében azt nyilatkozta, hogy Lipót a német birodalmi segítséget csupán védekezésre akarja igénybe venni. December 31-én a komáromi osztrák parancsnok, gróf Johann Christoph von Pucheim, a Haditanács tagja javasolta, hogy ne vállalja Ausztria a háborút, mert olyan súlyos állapotok uralkodnak a haderőben, hogy azzal a birodalom inkább a teljes vereséget kockáztatja meg, ha hadat üzen az Oszmán Birodalomnak. Egyébként von Pucheim és von Reniger a bécsi udvar azon feltételezését erősítette meg, hogy Köprülü azért akar a császárváros ostromára vonulni, hogy Lipótot békére kényszerítse, míg a török hadsereg Velence és Oroszország ellen lép hadba. Porcia hercege úgy látta tehát, hogy a birodalomnak kettős érdeke, hogy megállítsa a háborút. Szükségszerű volt az is, hogy az udvar tudomásul vegye a magyarok országegyesítő törekvéseit, amiben szövetségre hívja a franciákat és a Rajnai Szövetséget. A magyar külpolitika diplomáciai és szervezeti keretei a császári-királyi hatalom tekintélye köré épültek, s a hivatalos érintkezésekben a rajnai és magyar főméltóságok mindig hivatkoztak közös uruk, I. Lipót német-római császár és magyar király tekintélyére. Épp ezért mindenről tájékoztatták az udvart. Az udvar a hadi készülődéseket nem állíthatta le, de a nagyobb szabású vállalkozásoknak a császár miniszterei mindig igyekeztek elejét venni, s ehelyett inkább védelmi háborúra berendezkedni. Bécs lépése Bécsnek muszáj volt elfogadnia a francia és rajnai segítséget, mert a birodalmi és magyar hadak, valamint a német kontingensek ereje kevésnek bizonyult az oszmán-török hadigépezett ellen. A sereg éppen leszerelés alatt állt, öt ezredet Spanyolországba, vagy Itáliába vezényeltek. A spanyol uralkodó IV. (Nagy) Fülöp, s VII. Sándor pápa sem adott akár pénzbeli, akár katonai segítséget. Azzal, hogy többek közt a gyűlölt riválistól a Bourbon Franciaországtól fogadott el a segítséget az udvar, presztízs veszteséget okozott. A császári és magyar csapatok összetétele harci értékét tekintve rendkívül különböző volt. A császári haderő kötelékében álló reguláris hadak 12 gyalog-, 11 vértes- és 3 dragonyosezredből, valamint egy horvát ezredből álltak. Ehhez jött a magyar nemesi felkelés, amely a szó szoros értelmében semmit nem ért. Az Udvari Haditanács nem akarta, hogy már a háború elején kitűnjék a csapatok gyengesége, ezért olyan hadműveletekbe kezdett, hogy azok ideje alatt megfelelő létszámú sereget lehessen összetoborozni. A Dunánál olyan pontokon helyezkedtek el a keresztény csapatok, ahol jól lehetett fedezni Komárom, Győr és Érsekújvár erősségeket. A török fősereg Budán állomásozott, ahol haditanácsra ült össze a nagyvezír az alvezéreivel. Itt elhatározták, hogy beveszik Érsekújvárt. Az esőzések következtében csupán július végén kezdhette meg a török had a hadműveleteket. Annak ellenére, hogy késett, a Vág vonalán még mindig csak néhány ezred állt. Raimondo Montecuccoli generális Magyaróvár alatt állomásozott mindössze 5500 fős (1200 gyalogos, 4300 lovas) seregével, aminek rendelkezésére csupán huszonnégy könnyű ágyú állt! Apafi Mihályt is csatlakozásra kötelezték, azonban nem nagy erőkkel vonult a harcba, ténylegesen passzív résztvevője volt a hadjáratnak. Amikor Budára küldték seregével, azt az utasítást kapta, hogy a magyar főurakból szervezzen egy frakciót, amely királlyá választásában támogatja. Ekkor késlekedni kezdett, érintkezésbe lépett a nádorral és tájékoztatta a magyar rendeket mindenről. 1664-től titokban már egyre szorosabb kapcsolatot tartott fenn az udvarral, s megígérte, hogy szembeszáll a törökökkel, amennyiben Bécs biztosítja a protestánsok vallásszabadságát. De az udvar kétszínű játékot űzött vele, s megpróbálta elérni, hogy Rákóczi Ferencet tegyék a helyébe. A Pozsonyt esetlegesen fenyegető török csapatok miatt Lipót a császárvárosba akarta vitetni a Szent Koronát, de Wesselényi nádor ehhez nem járult hozzá és nem engedték az ékszert elszállítani. A magyar politikai viszonyokban ekkora már bizonyos fokú átrendeződés vette kezdetét, mely a magyar főurak javát szolgálta. Szeptember 8-án Köprülü nagyvezír felszólította a vármegyéket, hogy vessék alá magukat a szultán hatalmának. A nagyvezír ravasz húzással akarta megosztani az országot. A katolikusokkal keményen elbántak a török csapatok, míg a protestánsokkal engedékenyebbek voltak és védelmet ígértek nekik. Kihasználva a kirobbant paraszti forrongásokat, tovább lázították a jobbágyokat nemesek ellen. Ennek hatására sok javaslója lett az oszmán fennhatóság elismerésének, s számos protestáns vallású hajdú is zsoldba szegődött a nagyvezír seregébe. Egy esetleges török ostrom esetén a bécsi udvar Linzbe menekült volna. Wesselényi nádor körlevélben szólította fel a vármegyéket a közfelkelésre, s ekképp minden tizenhatodik életévét betöltött férfi fegyvert kellett ragadjon. A törökök az erdélyi segédcsapatokkal Esztergomnál keltek át a Dunán és Érsekújvár felé indultak. A vár őrsége, Forgách Ádám vezetésével megpróbált rajtaütni az oszmánokon augusztus 6-án, de megsemmisítették őket. A meggyengült őrség mellett a falak is elég gyengék voltak. A török sereg ugyan augusztus 8-án már a vár alatt volt, ám csak tíz nap múlva kezdte meg az ostromot. Montecuccoli serege ekkor már 12-15 ezer fős volt, de a generális nem akarta megkockáztatni Bécs védelmét és a nemesi felkelés többi része nem gyűlt össze. Wesselényiék elérték, hogy Zrínyi kerüljön a hadsereg élére, és Vátnál szeptember 9-én összegyűlt egy 10 ezer fős banderiális sereg, aminek a bán tartotta a szemléjét. Mielőtt azonban útnak indult volna a Felvidékre, előbb biztosítani akarta a Muraköz és Horvátország védelmét, nehogy akár a dunántúli, vagy a horvátországi hódoltságból török támadás érje. Montecuccolival Oroszváron közös stratégiát dolgoztak ki, de a császári–magyar csapatoknak annyira silány volt az utánpótlása, hogy ez akadályozta meg az Érsekújvár felmentésére tett igyekezetet, s a haderőt megfelelően nem tudták összehangolni. Zrínyi és Montecuccoli közös körülbelül 25 ezer fős hada ha egyesült volna az északnyugatról érkező francia Jean-Louis de Souches vezette másik császári sereggel, bizonyosan nagyobb eséllyel tudott volna szembeszállni az oszmán fősereggel, ám de Souchess végig a morva–magyar határon vesztegelt, mert a környékbeli német és cseh parasztok a kiadott parancsnak ellenszegülve, miszerint porcióval lássák el a hadat, elmenekültek a hegyekbe és az erdőségekbe. Október elején ért Pozsonyhoz a sereg, de Érsekújvár már szeptember 25-én megadta magát Ahmed nagyvezírnek. A császárváros védelmében Zrínyinek még itt kellett maradni október végéig, amíg a törökök vissza nem vonultak téli szállásra a Balkánra. Ez idő alatt a bán állandóan zaklatta kb. 15 ezer fős, viszonylag gyenge seregével a török hadat, ám Vízvárnál egy lélektani szempontból jelentős győzelmet aratott a törökön. A vidékeken szerterajzó török és tatár lovasság igyekezett rablótámadásaival megfélemlíteni a helyi lakosságot, hogy azok majd mégis meghódoljanak a szultánnak. Zrínyi ellentámadásaival viszont az ellenkező hatást érte el és többek szerint nagy szerepe volt abban, hogy a nagyvezír terve nem érte el a célját Magyarországon. Wesselényi is úgy jellemezte őt mint „Vitéz horvát bán, hazánk egyedüli magyar oltalma s reménye…” A vár bevételével a törökök rést ütöttek az Érsekújvár–Komárom–Nyitra–Győr védvonalon, amelyen át elindulhattak volna Bécsnek. De a harcok eléggé elhúzódtak, így nem sikerült Köprülü azon kísérlete, hogy Magyarországot meghódoltassa, s élére királyként Apafit állítsa, bár a török hadak feldúlták a Vág völgyét és betörtek Morvaországba is. Érsekújvár elestéből fakadó elkeseredettséget némileg csillapította, hogy még novemberben Zrínyiújvár alatt levertek egy tizenhatezer fős török hadat, és további sikeres portyázásokat tettek. A bán tekintélye megnőtt nemcsak a keresztény európai államok, hanem a törökök előtt is. Evlija Cselebi a híres török utazó és író is kiemelkedően okos, határozott, értelmes és éles látású politikusnak tartotta. A birodalom húzta az időt, arra hivatkozva, hogy a külföldi segítséget csak végső esetben veheti igénybe. Bécs elsődlegesen azért vonakodott akár a Rajnai Szövetség segítségül hívására is (ami egyre magához ragadta a kezdeményezést), mert Franciaország állt mögötte. Azonban a magyarországi helyzet olyan súlyos volt, hogy azt a Habsburgok még az állandó békéltetési kísérleteikkel sem oldhatták volna meg. De Köprülü ezért már Érsekújvár ostroma előtt nagy árat követelt: kétmillió forintnyi kártérítést, Apafi hatalmának elismerését Zrínyiújvár és más végvárak lerombolását. Még szeptemberben Kőszegen Zrínyi szövetségre lépett Wesselényivel és Nádasdy Ferenc országbíróval török ellen. Céljuk, hogy minden belső erőt mozgósíthassanak és a még kiaknázatlan erőforrásokat is felhasználják az anyagiak előteremtésére. Megállapodtak továbbá abban, hogy követséget menesztenek külföldre, hogy onnan is segítséget hozzanak, mert a Habsburgok sem bizonyultak Magyarországgal együttesen elég erősnek, amely így szükségessé tette hogy más országoktól is igénybe vegyenek anyagi, politikai és katonai erőket, s létrehozzanak egy nemzetközi koalíciót. A szövetséghez csatlakozott Lippay György érsek, a győri és veszprémi püspök, több főúr, Czobor Ádám, Pálffy Miklós és Batthyány Kristóf dunántúli főkapitányok, Esterházy Pál és Zichy István. Bory Mihályt Regensburgba küldték a birodalmi gyűlésre a német fejedelmekhez. Már korábban a mainzi érsek magáévá tette a háború ügyét és Wolfgang Julius von Hohenlohe generális vezetésével kb. 7300 fős sereget küldött Magyarországra, s a regensburgi gyűlés is elfogadta a támadó hadjárat javaslatát, amit Zrínyi és köre szorgalmazott. Magyarországon a hadak egyelőre téli szállásra tértek, Montecuccoli a Csallóközbe, de Souches pedig a bányavárosok vidékére. A kor hagyományos hadvezetésének megfelelően ekkor pihentetik a sereget, s nem teszik ki a téli hidegnek, amíg meg nem jön a tavasz. De Zrínyi hozzákezdett nagyszabású tervei megvalósításához. Simon von Reniger császári megbízott továbbra is a török táborban maradt a császár békeajánlatával. Wesselényi az országhoz intézett kiáltványában erélyesen felszólította az embereket, mert elérkezettnek látta az időt a török kiűzésére: „Egyenesen kényszerítem kegyelmeteket… kardot, fegyvert, bátor szívet szerezzen, s neveljen magában s mivel az idő eljött; melyben avagy ezt is elveszítsük.” Azonkívül Wesselényi a hódolás ellen szóló korábbi körlevelében úgy érvelt Köprülü felszólítása ellen, hogy az európai hatalmak a nagy háborúra készülnek a szultán ellen. Az európai diplomácia a török elleni szövetségért 1663 végére több évnyi diplomáciai próbálkozást követően végre eljutottak a nyugati országok ahhoz, hogy immáron effektíven szövetségre lépjenek a török ellen. Számbavették a szövetségkötés feltételeit, a támadó háború kidolgozását, a hadállításokat, a seregek megfelelő ellátását és egy sikeres haditerv kidolgozásának reális esélyeit. A Regensburgbaan most először vett részt magyar küldöttség, mivel már 1652 óta kérvényezték ennek jogát Lipóttól, melyen kizárólag a török elleni segítségért (ném.: Türkenhilfe) folyamodtak volna a fejedelmekhez. Bár Lipót megerősítette a rendek követküldési jogát, de a birodalmi gyűlésen való részvételhez nem járult hozzá. 1662-ben még azzal próbálta elódázni ezt, hogy ő intézkedik a török elleni harc szervezésében, s a magyar rendek feleslegesen fáradnak ki Regensburgba. Egyre nyilvánvalóbb volt előtte, hogy a Rajnai Szövetség a császári hatalmat veszélyeztette a Német-római Birodalomban, hanem a Habsburg Birodalomban is, így nem kért a törökellenes segélyből. Végül katonai segély helyett pénzsegélyt próbált elérni, amiből sereget állít, s annak parancsnokságát az udvarhoz hű Montecuccolira bízza majd. Ezzel szemben a német fejedelmek a katonai segélyhez ragaszkodtak, s a török kérdést egyre több állam magáévá tette, kik közül sokan őszintén óhajtották, hogy Magyarországon elinduljon a felszabadító háború. Ennek bázisai először még Franciaországban voltak, míg a fő szervező a Rajnai Szövetség lett. Mikor a Rajnai Szövetség sereget vezényelt Magyarországra, először Érsekújvár felmentésére szánta volna, a vár eleste után már új irányvonalat kellett találniuk. A külföldi segítséget a magyarok – elsősorban idegenellenességük miatt – kelletlenül fogadták. Másrészt a segélykérés részben az uralkodó beleegyezése nélkül történt, ami törvényesség és a törvénytelenség határán állt. A Magyarországra küldött rajnai csapatok parancsnokának Wolfgang Julius von Hohenlohe generális küldetésének ezek mellett kettős célja volt, az egyik hadászati a másik a magyar–rajnai szövetségről való tárgyalás, ami alááshatta volna a bécsi udvar hatalmát és keresztezné terveit. A generálisnak János Fülöp kikötötte, hogy mindenben működjön együtt a magyarokkal, mert ez a siker záloga a törökkel szemben. A mainzi érsek arra törekedett, hogy a magyar területen állomásozó rajnai csapatokat megháromszorozzák, míg a regensburgi gyűlés a küldendő birodalmi erők porciózását és utánpótlását tovább tárgyalta. A gyűlésen megvitatásra került egy névtelen előterjesztés amely a támadó háborút javasolta. Eszerint a törökök ellen végrehajtott nagyszabású akció keretében a fősereggel szemben döntő csatát kell kikényszeríteni. Ha ebben győznek a birodalom népei, még akár a muszlim bosnyákok is felkelnek a török uralom ellen. Egy ilyen széles körű háborúhoz jó támaszpontok lehetnek a tengeri hatalmak, mint Spanyolország és Velence, azonkívül ott vannak a Johanniták is, ugyanis mindhármójuk kereskedelmi és hadihajóit a török flotta kalóztámadásai állandóan fenyegetik. A török elleni háborúba bevonni szándékozták Lengyelországot és az orosz cárt is. Utóbbi esetében Moszkva és a törökök között már legalább egy évszázada állandóvá váltak az éles ellentétek, amely most is fenyegetett egy moszkovita–török háborúval, különösen Ukrajna birtoklásának kapcsán, mivel a helyi kozák vezetők egy része –meggondolatlanul –, a török szultán uralmát akarta elismerni és felhasználni a török–tatár segítséget a lengyel és az orosz uralkodó ellen. János Fülöp szeme előtt egy olyan törökellenes koalíció reménylett kialakulni, amely a most aktuális tagok mellett tömörítené Lengyelországot, Svédországot, Erdélyt, Oroszországot, a Pápai Államot és Svájcot is, a szerbekkel, bosnyákokkal és románokkal. A közép-európai államok tekintetében a szövetség kialakítása Magyarország feladata lett volna. Lipót, bár még mindig félt az esetleges francia–magyar–rajnai–német szövetségtől, ráállt minderre és november 10-én pátenseket ad ki az országos fegyverkezésről, ezután segélykérő követségeket küld a francia, svéd, angol, spanyol és olasz udvarokba. December 22-én személyesen is megjelent Regensburgban és áldozatra kérte a német fejedelmeket. Ezzel azonban olyan célja volt egyebek közt, hogy személyes irányítása alá vonja a koalíciót. Az 1664. esztendő hadjáratai A várat 1543-tól kezdték végvárrá átépíteni. Az itáliai hadmérnökök hatágú csillag alakúra építették át a 16. század végén. Magyarország egyik legkiválóbb fülesbástyás erődítménye volt.]] A balsikerekkel teli 1663-as esztendő után már komoly és megfelelő haderőt toboroztak össze. Az 51 000 fős 21 gyalog- és 19 lovasezredből álló haderő mellett már reguláris magyar katonaság állt, részben a király költségén. A német-római haderő 15 000 katonája után jött még egy 4000 fős bajor–szász–brandenburgi kontingens, valamint a Rajnai Szövetség 7300 fős serege, a francia segédcsapatok 6000 katonája (4000 gyalogos, 2000 lovas) és a Jerzy Lubomirski marsall vezette 8000 fős lengyel dandár, amit a nádor toborzott. Továbbá egyéb idegen egységek után több mint 90 ezer fős haderő gyűlt össze. Azt is tervezték, hogy orosz és zaporozsjei kozák lovasságot is szereznek be a törökök ellen. Von Hohenlohe hada a stájerországi Pettauig (Ptuj) menetelt, innen vonult Magyarországra, addig a franciák még Itáliában voltak. Az udvar ugyan folytatta, többek közt kényszerből a háborút, de közben a béketárgyalásokat is. Hogy a sereget az egész háború ideje alatt fenntartsák, megfelelő intézkedéseket hoztak Magyarországon. Először is már az előző év végén elrendelték a közteherviselést. Aki ez alól kihúzná magát, azt szigorúan megbüntetik. Másodszor a nádor pátenst adott ki, amelyben utasítja az országot a koalíciós erők élelmezésével. Ehhez hangsúlyozta, hogy „…tegyenek félre minden gyűlölködést.” A nyílt parancs meghozta hatását. Példa rá, hogy a Trencsénben felállított hadsereg ellátását biztosító raktárban napok alatt három hónapra elegendő gabonamennyiség halmozódott fel. Katonaállítási pátensek mentek szét a Királyi Magyarországon. A főurak és több egyházi méltóság 500-1200 zsoldost ajánlottak, Nádasdy 15 kompániát alakított, s jobbágyportánként 3–3 puskás gyalogost kellett kiállítani, teljes felszereltségben. A nemesség személy szerint egy lovast volt köteles kiállítani. A fizetéshez adót hajtottak be, vagy a már korábban is felajánlott kölcsönökből fedezték. Többek közt a cseh Joanelli családtól is szereztek hátralékokat. A városok és vármegyék adományaiból fizetett, reguláris lovasság felállításába kezdtek, megszervezték az ellátást és komisszáriusokat küldtek ki, hogy a kihágásokat kivizsgálják és a rendeleteket betartassák. A zavargókat is igyekeztek csatasorba állítani a török ellen. 1664. február 15-én egy újabb hír jött, miszerint a franciák a hollandokkal és angolokkal együtt egy másik török elleni koalíciót alakítottak ki, így a kialakuló szövetségbe a oroszoktól kezdve a török uralom alatt álló népeket is csatlakoztatni próbálták, még a háborúban a szultán oldalán részt vevő román fejedelmeket is. Zrínyit egy ismeretlen arról tájékoztatta, hogy Nándorfehérvár vidékén a lakosság állítólag felkelésre készül. Wesselényi a vármegyékhez intézett dekrétumában egy nagy török elleni szövetséget ír le: „Fegyvert fogtak Istenes ligát és szövetséget tettek az egész kereszténységből álló nagy hatalmasságok.” Többen úgy vélték, hogy elérkezett a török kiűzésének ideje. A magyarországi csapatok országos főparancsnoki hatáskörét a nádor a horvát bánra ruházta, amit Lippay érsek a császár előtt igyekezett elérni. A Haditanács befolyása a bel- és külpolitikára eddigre vitathatatlanul érvényesült, s számolni kellett a tartományokból mozgósítható erőkkel. Az udvari körök előtt megnőtt Zrínyi tekintélye, míg Porcia hercegének politikája – aki Zrínyi legfőbb ellenségének számított –, megbukott az eredménytelen tárgyalások és a szövevényes diplomáciai játékok miatt, amivel úgy hitték elkerülhetik a fegyveres összecsapásokat. Lipót mást nem tehetett már, hogy jóváhagyja Zrínyit a magyar–horvát csapatok élén, amit a bán csak a sikeres cselekvést biztosító feltételekkel vállalt el. Hogy ennek a kérésnek a császár eleget tegyen megbízta a nádort azzal a feladattal, hogy biztosítsa a katonaság ellátását, tartsa fenn a belső rendet, s ráhárult a felső-magyarországi, illetve erdélyi őrségek felügyelete és kezelése. Az eszéki vagy téli hadjárat 1664. január 21-én a magyar és horvát csapatok, kihasználva a telet, amikor a török sereg nagyobb erőket nem tud bevetni, a Rajnai Szövetség erőivel Zrínyi és von Hohenlohe vezetése alatt (összesen 24-25 ezer fő) benyomultak a Dél-Dunántúlra. Egy sor várat, mint Berzencét és Babócsát is bevették, ezután körülzárták Pécset január 28-án. Két nap múlva Zrínyi és Esterházy Pál a horvát–magyar lovasság élén előretört Eszékig, ahol a magyar és horvát hódoltság összeköttetését és az utánpótlást biztosító fontos eszéki híd állt a Dráván. A hidat két nap alatt csaknem teljesen porrá égették. A hadjárat látványos sikerrel ért véget, amit Lipót is elismert és a francia uralkodó 10 ezer arannyal jutalmazta a bánt, míg a spanyol király az aranygyapjas rendet adományozta neki, s egész Európában híressé vált. Angol, német és francia lapok hirdették és dicsérték hadvezéri képességeit. A mainzi érsek és több olasz herceg haditettéért a horvát bánt kívánták látni az összes magyarországi had élén, s azt tervezték, hogy a birodalmi hercegek sorába választják meg. Zrínyiújvár ostroma és bevétele Mivel a török hadvezetés a tél miatt nem tudott komolyabb erőt bevetni, ezért is volt olyan sikeres az eszéki hadjárat. A két hódoltság továbbra is el volt vágva. A keresztény sikerek hatására végleg felhagytak a vármegyék a meghódolás gondolatával. Hozzájárult ehhez az is, hogy a katolikus János Fülöp érsek szabad vallásgyakorlatot ígért a magyar protestánsoknak, amellé védelmet az erőszakos hittérítésektől. János Fülöp március 10-én értesítette Lippay érseket, hogy a Rajnai Szövetség kibékítette Sándor pápát és a Napkirályt. Az egyházfő már csapatokat is indított Magyarországra, de ezek nem érkeztek meg a háború vége előtt. A keresztény erőknél továbbiakban el kellett dönteni, hogy ki legyen a fővezér. Hosszas vita után megosztották a hadvezetést és a hadak élére Zrínyi illetve Montecuccoli került. A generálist a bán régebben is állandóan támadta, mert szerinte hadvezéri tehetségtelenségét akarta mentegetni és őt tette felelőssé az 1661-ben történt kilengésekért, s a nagyszőlősi vereségért is. A hadműveletekben hosszabb szünet állt be, mert a Haditanács tétovázott, nem adott engedélyt Kanizsa ostromára. Ha mihamarabb megkezdték volna, akkor talán sikerült is volna bevenni, mert a török sereg még mindig telelőn volt és a várat elvágták a hódoltságtól az eszéki hadjáratban. A támadáshoz szükséges engedélyt mindössze márciusban adta ki a Haditanács, amely Zrínyi szerint már későn történt. Az Udvari Haditanács tétovasága nem kizárólag rajta múlott. Regensburgban nehezen egyeztek meg a további haditervben. Kanizsa ostromát Montecuccoli hevesen ellenezte, részben a közte és Zrínyi közötti konfliktus miatt, de részben saját stratégiája okán is. Montecuccoli szerint a harc súlypontjának északon, Felső-Magyarországon kellett volna lennie, s a Dráva mentén és Kanizsa ellen csak kisebb erőket kellene bevetni. A főgenerális lemondással fenyegetett, ha tervét nem fogadják el. Zrínyi elképzelése ennek ellenére győzött, de a hadjárat nem indult el időben. Zrínyi és von Hohenlohe vezetésével egy 20 600 főből álló keresztény had (7400 magyar és horvát, 7000 osztrák, 5000 rajnai és 1200 bajor) vonult Kanizsa felé. Április 21-én kezdték meg az ostromot, a haditanács által hozott megállapodás értelmében von Hohenlohe nyugatról, addig Pietro Strozzi generális és Zrínyi keletről közelítik meg az erősséget. Az ostrom május 30-áig tartott. Amikor a keresztény vezetés döntő rohamra szánta rá magát, megjött Köprülü Ahmed háromszoros túlerőben levő felmentő hada, mert a nagyvezírnek az elpusztított eszéki híd helyébe sikerült hajóhidat csináltatnia a Dráván. Az ostromló seregnek amúgy sem volt megfelelő számú tüzérsége és annak tűzereje is nagyon rossz volt. Ha Kanizsát bevették volna, akkor azzal egyensúlyt teremthetnek, miután Érsekújvár elveszett. Zrínyiéknek volt egy elképzelésük, hogy a nagyvezír felmentő kísérletét külsősáncokkal próbálnák meggátolni, amely mögött védekezve fedezik az ostromot. A hadsereg az éhezés és a lőszerhiány miatt demoralizálódni kezdett. A harcokban Strozzi megsebesült, von Hohenlohe pedig megbetegedett. A két generális a visszavonulás mellett volt, de Zrínyi folytatni akarta az ostromot, de nem tudott gátat szabni, hogy a szövetséges seregek az övéivel együtt visszavonuljanak. Az udvar intrikái Bécs olyan elhatározásra jutott, hogy de Souches kezébe adja a teljes északnyugati haderő parancsnokságát és védelmi háborúra rendezkedik be. Eképp teljhatalommal bízta meg von Rottalt. A gyanú elaltatása érdekében Esterházy János alezredest már február 3-án a török végvári vonalak mögé küldték, hogy biztosítsa Zrínyit egy hátbatámadás esetén. De a nemesek nem ismerték el de Souches parancsnokságát, ezért a király nemesi felkelésre felszólító pátensének nem tettek eleget. A vallási viszályok ismét kirobbantak, s von Rottal április 30-án újabb királyi instrukciót kapott, ha kell erővel lépjen fel az engedetlenkedő nemesekkel szemben. A királyi utasítás több szava igaz volt. Lipót fegyveres cselekvést indítványozta, mert ezzel lehet a kereszténység és Magyarország romlását megakadályozni, de szükségeltetnek átgondolt, s a belső viszonyokkal számláló intézkedések is. A magyarok körében a tétovaság növekvő bizalmatlanságot keltett az udvarral szemben, majd eluralkodott a félelem, a zavar és fellángolt a belső viszály. Ezért János Fülöp protestánsok szabadságát biztosító kiáltványa nem hatott megnyugtatólag, s szakadatlanul ostromolták a mainzi érseket és a választók testületét biztosítékokért. Montecuccolival szemben is nagy volt a bizalmatlanság. A vármegyék szerint ha katonaságot toboroznának a számára, azzal nem a török, hanem épp fordítva, saját magyar honfitársaik ellen kellene harcolniuk, ugyanis több helyen az adók és a katonaság rablásai miatt zavargások törtek, ezért a császári parancsnokoknak a lázadók ellen is intézkedniük kellett. 1664 nyarán újabb bomlás állt be. A főurak mozgalma a török ellen, amelyet néhány konspiratív elem is átszőtt, a törvénytelenség határára sodródott. Többen távoztak a török elleni szövetségből, mint Barkóczy, Thököly és Csáky. A nádor igyekszik az egységet megteremteni. Kassán lecsillapítja az elégedetlenkedőket, felhasználva Zrínyi tekintélyét és Szendrőn hadszemlét hirdetet. Néhány főurat von Rottalnak is sikerült lecsendesítenie ígéretekkel, s Nádasdy is megerősítette kapcsolatát az udvarral. Regensburg azonban tudott Bécs háborúellenes lépéseiről. Jellemzően tükrözi ezt az is, hogy amikor Lipót János Fülöptől levelében szorgalmazza a birodalmi erőket, mert Köprülü Kanizsa felmentésére indult, közli emellé még levelében, hogy a Magyarországra bevonuló seregeket nem tudja élelmezni. Tiltakozik az ellen, hogy az osztrák tartományokban állomásozó birodalmi erők visszaéléseket követnek el, nem fizetik meg a rekvirálásból szerzett élelmiszert és takarmányt, de a császári hadsereg a magyar területen is hasonlóképp cselekszik, ahol a parasztok kötelezve vannak az ingyen porciózásra. Álnok módon hamis hírek is terjengtek, hogy a magyarok „rendetlen”-nek, „megbízhatatlan”-ok és titkos törökbarát politikát folytatnak, ezzel a Napkirály bizalmát akarták megingatni a mainzi érsekkel szemben. Az érsek június 11-én manifesztumban szólítja fel a vármegyéket, hogy hagyjanak fel a viszálykodással, vállaljanak készséges együttműködést Lipóttal és harcoljanak a török ellen, mert a koalíció válságban van. Lipót méltányolta Apafi kapcsolatait a magyar főméltóságokkal és elrendelte, hogy titkos írással kezdjenek el levelezést Erdéllyel, de amíg az erdélyiek és a havasalföldiek a törökök ellen készültek, az udvar a Haditanács és Montecuccoli tudta nélkül már a békekötést szövegét fogalmazták. Török előretörés Bécs leváltotta a fővezéri posztjáról a bánt. A fiaskó nagy riadalmat keltett, mert a Drávánál álló török had Stájerországot fenyegette. A kialakult súlyos helyzetben tehát meg kellett indítani az északon harcoló haderő átcsoportosítását délre, a Dráva mentére, de a sereg élelemutánpótlása ezáltal megnyúlt, s az ilyen nagy létszámú sereg élelemmel való ellátását erre az időre nem készítették elő. Márpedig ha nincs élelem, a katonák az éhezéstől legyengülnek, s akkor nem lesznek képesek harcolni. Montecuccoli nem látta jónak a haderő átcsoportosítását, véleménye szerint a Dunánál kellett volna tartani, s Esztergomot visszafoglalni. Az udvar nem fogadta el javaslatát és a sereget háromfelé osztotta. A Dunához 17 ezer embert rendeltek, ezeket Zrínyi, Strozzi és Hohenlohe vezette, 8500 katonát bíztak de Souchess parancsnokságára, 12-13 katonát a várakba rendeltek, addig Montecuccoli hadereje a Mura mögé került. Az ilyen mértékű elosztástól a különféle pontokon álló, elégtelen létszámú seregekkel nem sok sikert lehetett volna elérni. Közben XIV. Lajos a Jean de Coligny-Saligny vezetésével érkező francia hadak vezetését rábízta von Hohenlohéra. A délre vonuló sereg haladása ezalatt lelassult, mert nem talált elég élelmet. Június 2-án a törökök ostromolni kezdték Zrínyiújvárat, amit 1500-1900, nagyobbrészt németekből álló katonaság védett Köprülü 60-70 ezer fős seregével szemben. A Muraközbe érkező Montecuccolit kétségbejtő állapotok fogadták. A sereg éhezett, alig volt ereje akár felmentő rohamra. Montecuccolinak az udvar parancsba adta, ne tegyen semmit a várért, de ha még akarta volna, akkor sem tudta volna felmenteni legyengült katonákkal, s rossz felszereléssel. Az Udvari Haditáncs szerint a vár pusztán arra való, hogy biztosítsa a hadak összevonását, s nem szükséges a felmentése. Zrínyi tehát hiába sürgette, hogy tegyen valamit a várért a generális. A június 10-én tartott haditanácsban a többi parancsnok is ellene volt a felmentő támadásnak, mert nemcsak az élelmezési viszonyokat, de még a terepet is alkalmatlannak találták erre. Montecuccoli azt ajánlotta Zrínyinek egyik alkalommal, inkább adja fel a várat a törököknek. Június 30-án Zrínyiújvár elesett és július 7-én felrobbantották. Zrínyi felháborodásában megvált hadaitól és Bécsbe távozott, Montecuccoli akárhogy könyörgött hozzá, nem maradt a fronton. Köprülü ezután Kanizsára húzódott vissza. Mikor Zrínyi Bécsbe tért, az emberek valóságos diadalmenetben fogadták, s a szállásának számító előkelő palota előtt és hat héten át ünnepelték. A horvát bánnak az volt a célja, hogy a császár előtt érje el Montecuccoli elmozdítását. A szállásául szolgáló palota szomszédságában követségi szállások voltak, így közvetlenül tudott érintkezni a külföldi követekkel. Lipót Vilmos herceg, a pápai és a velencei követ Giovanni Sagredo, de leggyakrabban a franciák keresték föl. A királytól kért kihallgatást ellenben hiába várta, az udvar nem fogadta őt. Állandóan csak hitegették és Porcia hercege ezer arany „kárpótlást” küldött neki, talán azt vélve, ezzel megcsendesítheti. Montecuccoli az adott helyzetben nem tudta felvenni a harcot a nagyvezírrel, ezért lassan hátrált nyugatnak Vas vármegyébe, átengedve a kezdeményezést a törököknek. A Mura vonalától nem kívánt teljesen eltávolodni, egy részt az utánpótlás szempontjából, más részt erről az útról is sebezhetőnek bizonyult a magyar–stájer határ. A törökök nyugatnak indultak a Rába felé, hogy seregük onnan nyomuljék be Stájerországba és azon keresztül Bécsnek. A nagyvezír ekkora már megkapta az egyértelmű parancsot IV. Mehmed szultántól, hogy támadja meg a császári székhelyet. Magyarországra Zrínyiújvár elestét követően már megérkeztek a birodalmi és francia seregek, akikre égető szükség volt a török sereg ellen, ami további erősítések után már százezer főre emelkedett. A szentgotthárdi csata A Rába vonala képezte a fő akadályt, hogy a törökök betörhessenek Ausztriába. Seregükben utánpótlási gondok léptek fel, a magyar területen már nem akadt élelmiszer és takarmány. Montecuccoli is elhatározta, hogy itt vív döntő csatát a törökökkel, s Muraszombatból felfelé haladva Szentgotthárd és Körmend között vonta össze hadait, amelyhez már a francia csapatok is csatlakoztak, addig a Rajnai Szövetségből csak egy 900 fős német csapat volt a seregben. Augusztus 1-jén a törökök mintegy jelentős számú, de élelmiszer- és takarmányhinnyal küszködő serege csatába szállt Szentgotthárdnál, az egykori szentgotthárdi apátság birtokán a Raimondo Montecuccoli vezette osztrák császári, német birodalmi és a Rajnai Szövetség német és francia katonákból álló hadseregével. Egyéb egységek után a keresztény had kb. 25-30 000 főt tett ki. A törökök a folyón egy ponton próbáltak átkellni, igaz csak augusztus 2-án akartak csapást mérni a keresztényekre. Több ellentámadást követően a keresztények vagy hétórás küzdelemben visszaszorították a törököket, akik a nem megfelelő terepen és némi taktikai vétségek során vereséget szenvedtek, s vagy 20 ezer halottat hagytak a csatatéren. Mohács (1526) és Mezőkeresztes (1596) óta ez volt az első nyílt ütközet nagy létszámú török fősereggel, amely nem annak győzelmével végződött. A Rába áradása és a hiányosságok miatt azonban Montecuccoli nem gondolhatott üldözésre. Közben északon de Souches is jó pár győzelmet aratott és visszafoglalta Lévát is (lásd:Léva ostroma). A szentgotthárdi diadal híre bejárta Európát és mindenütt kitörő örömmel fogadták. A Napkirály egy újabb négyezer fős sereget indított útnak Magyarországra. De Souches körülzárta Érsekújvárt, s utasítást kért Montecuccolitól a magyar haderő felhasználására is. Augusztus 16-án Pozsonyban az Udvari Haditanács, a német fejedelmek, a Rajnai Szövetség, a magyar haderők vezérei és Montecuccoli megállapodtak, hogy a nehézségek ellenére folytatják a harcot. Augusztus 29-én már Apafi is levélben üdvözölte a győzelmet. A fegyverek még szeptember második feléig nem hallgattak el. Köprülü Sümeg ellen intézett sikertelen támadása után a körülzárt Érsekújvár felmentésére készült. A szentgotthárdi csata után Stájerország, Morvaország lakói, a lengyelek, moldvaiak és franciák úgy vélték, elérkezett a nagy támadó háború ideje, s az oszmán hatalom napjai meg vannak számlálva. Még alig néhány sejtették, hogy a háborúnak hivatalosan már rég végeszakadt. A háború befejezése: a vasvári béke Nemsokkal a szentgotthárdi győzelem után végig a török táborban tartózkodó von Reniger császári megbízott utasítást kapott Bécsből, hogy tárgyaljon a nagyvezírrel a békekötésről. Vasváron, Vas vármegye akkori székhelyén folytak az eszmecserék, igaz az egész konfliktus ideje alatt fennállt a békéről szóló kérdés a két fél között és a Habsburg Birodalom volt az aki annyira kívánta a megkötést. Köprülü a béke szentesítésének első és fő feltételét abban látta, ha Zrínyiújvárt soha többé nem építik újjá, mert ez volt a háború ürügye. Célját sikerült is elérnie, de a békére nekik is égető szükség volt, mert a szentgotthárdi vereség miatt romlottak esélyei korábbi hódításainak megtartására. A vasvári béke a török kezében hagyta mind Váradot, mind Érsekújvárt és más szerzeményeket, azonkívül a törököknek számos engedményt tettek, mint például azt, hogy továbbra is adóztathatja azokat a falvakat, amiket a háború idején az oda benyomuló csapatok rákényszerítettek és defterbe írtak. A kedvezőtlen feltételek elfogadásával úgy tűnt, mintha a Habsburg Birodalom olyan katasztrofális vereséget szenvedett volna, amivel ilyen számára (de valójában Magyarország számára) előnytelen pontokat rá lehetett kényszeríteni. A törökök és a Habsburgok abban is megállapodtak, hogy nem támogatja egyikük se a magyarokat és tájékoztatni fogják egymást a tevékenységeikről. Akárha szövetséget kötöttek volna egymással Magyarország ellen! Néhányan, mint Nádasdy tudtak ekkor már a békéről. Mivel Bécsben számoltak az egyezség óriási visszhangjával, ezért igyekeztek eltitkolni. Montecuccoli szeptember 27-én még haditanácsot tartott, hogy a további hadműveletek stratégiáját kidolgozhassa. Európa ünnepelte a győzelmet, de végül hihetetlen módon felháborodott, amikor az Udvar nyilvánosságra hozta a békét és azok pontjait. A béke többszörösen nagyobb indulatokat kavart, mint amire Lipót számított. Magyarországon hihetetlen méretű tiltakozási hullám söpört végig. Erdélyben is óriási megrökönyödéssel fogadták a hírt. Nagy áldozatokkal megszerzett győzelmek után most mindezek értelmetlenek maradtak. A vármegyék és a nádor is erélyesen tiltakozott, mellyel egybekapcsolódott ezzel a szomszédos országok tiltakozása és elkeseredettsége is. A béke megkötése alaposan csorbított a Habsburgok európai tekintélyén és diplomáciai, valamint belpolitikai válságot idézett elő. A béke kizárólag csak Magyarországra nézve volt előnytelen, aminek területébe a hódoltság már hatalmas ékként hasított bele. Súlyos külső és belső okok, a dinasztia európai hatalmi érdekei és az arisztokrácia közvetlen igényei voltak az okai annak, hogy Bécs mindezt meg merte tenni. A magyarok a franciabarát Rajnai Szövetséggel léptek szövetségre és a franciáknál is támogatást kerestek. A Habsburg Birodalom és Franciaország között több mint egy évszázada csak feszülő ellentétek ekkor sem csillapodtak, s Bécsben úgy véltek a magyarok és a franciák közti jó viszony a dinasztia, ill. Spanyolorország megdöntésére összpontosul. Spanyolország és Ausztria a vesztfáliai béke után elég gyenge pozíciót tarthatott meg Franciaországgal szemben, amit foggal-körömmel kellett megvédenie, s megerősítenie. Emellé a franciák sikerrel kezdték a háborút, amit a Habsburgok féltékenyen figyeltek, s a franciák csalárd politikával mindig ki akarták használni a birodalmon belüli elégedetlenségeket, hogy ősi ellenfelüket gyengíthessék. Most sem történt másképp. Némileg érthető tehát, hogy az udvar mereven elzárkózott attól a gondolattól, hogy Franciaország is törökellenes szövetséges legyen. Ha valóban bekövetkezett volna, hogy Magyarország felszabadítását a magyarok, franciák és rajnaiak vezetnének, akkor az nagy politikai és anyagi veszteséggel járhatott volna. A Habsburgok tisztában voltak azzal, hogy a Török Birodalom területei nagy anyagi lehetőségeket jelentenek, de ezt 1664-ben nem ők szerezhették volna meg. A háború költséges volt abból a szempontból nézve, hogy az udvari kincstárnak nem voltak megfelelő pénztartalékai. Az államgépezet rosszul szervezettsége és a diplomácia is sokba került, ugyanakkor az udvar fényűzése és a nagyhatalmi reprezentáció nyelte a pénzt. Bécs a török kereskedelmet is kezébe akarta ragadni, amit a franciáknak a 16. században sikerült is megszerezniük. Miután a török–francia kereskedelmi szerződést felbontatták a franciáknak még maradtak első rangú kedvezményeik, de az osztrákok is számos előnyhöz jutottak, ami kecsegtetett sikerrel. A franciák őszinte felzúdulásuk mellett, most arra törekedtek, hogy ezt a maguk javára fordítsák. Porcia hercege megpróbálta olyan hazugsággal a francia követet Jacques Gremonville-t a magyarok ellen fordítani, hogy a magyar állhatatlanság vezetett a háborúhoz, s miután a magyarok nem akartak harcolni, Lipót átengedte Váradot és Érsekújvárt Mehmed szultánnak, amivel sakkban tartva őket, meggátolhatja elszakadásukat. A francia vélemény azonban védelmébe vette a magyarokat és nagy szégyennek ítélte a vasvári békét. A franciák remélték, hogy Zrínyi fel fog lázadni és valószínűleg a magyarok szívesebben látnák a trónon a Napkirályt. Lipót hosszú időn át bírálatokat kapott, amelyekben mind azonos gondolatkörben szóltak. Több ország érdekeit megsértette a császár, akik részt vettek a koalícióban, pénzt és emberi életet áldoztak és a haditerveket dolgozták ki. Annak ellenére, hogy tekintélyes részüket vették ki a háborúból Lipót véleményük kikérése nélkül zárta le háborút és mindezt eltitkolta előlük. Másrészt Lipót összeomlasztott egy évtizedek óta készülő, komoly energiával járó, nagy erőket megmozgató nemzetközi szövetséget. Ezzel a császár biztos, hogy tisztában volt, de hatalma féltése és féltékenysége erősebbnek bizonyult mint a közös érdek. Azok is akik békepártiak voltak, de a béke feladatának az európai hatalmi egyensúly és az országok közti nyugalom garanciális megteremtését óhajtották, szintén csak látszatbékének ítélték a vasvári békét, mert két évtizedre tartósította a hódoltság határán szakadatlanul zajló állóháborút és hosszú időre eltolta az európai török hatalom visszaszorítását, valamint a magyar viszonyok rendezését. Lipót nemcsak az ún. „keresztény szolidaritást” tagadta meg, hanem dinasztikus és gazdasági érdekei számára a pogány törököknél keresett támaszt a „legkatolikusabb” uralkodó, mert még mindig úgy látták, hogy szükséges az ő szerepe is ebben a háborúban. Velence is különösen tartott a béke által megteremtett helyzettől. Zrínyiújvárt lerombolták, a Muraköz védelmi rendszere is romokban hevert, akárcsak a Dráva melléké, s a török hadsereg előtt már nem állt különösebb akadály, hogy a tengeri köztársaság székhelyét megtámadja. A balkáni népek felszabadítása is beláthatatlan időre halasztódott el. Magyarországon a nagy tiltakozás ellenére még ekkor is éledni látszottak a személyes viszálykodásokat. Lippay ugyanis Nádasdyt a béke megkötése részesének tekintette. De „az békesség ellen kicsiny és nagy rend, mint szájokból kifér becstelenül szólnak.” – mondja Wesselényi. Különféle jelzőkkel illették az emberek a vasvári békét és a kassai gyűlés is elítélte. Boldvai Márton székelyhídi kapitány levelében kifejezi a végvári vitézek keservét, akik régóta gürcölnek a török betörései ellen. „alázatos főhajtásra szenvedi a két hatalmas monarcha végzését, de immáron ha Székelyhíd Váraddal együtt odalett, „édes vitéz fia” török rabságban sínylődik, ő maga bujdosó állapotba jutott.” Apafi akkor értesült a békéről, amikor kancellárját, Teleki Mihályt Bécsbe küldte követnek. A béke Erdélyt szűk határok közé szorította és fejlett területeket, valamint jelentős várakat vesztett el. Az ország területébe ugyancsak mélyen behatolt a török hódoltság és a kereskedelmi utak biztonságosan csak Lengyelországon át jutottak volna nyugatra. Az Oszmán Birodalom és Magyarország a háború után A törökök a béke megkötését követően ismét a velenceiekkel és szövetségeseikkel vívott kandiai háború felé fordították figyelmüket, amit 1669-ben lezártak: Krétát elfoglalták, és a Velencei Köztársaság már nem számított meghatározó hatalomnak a Földközi- és az Adriai-tengeren. A Habsburgokkal kötött béke, elvileg 1684-ig érvényben kellett, hogy maradjon, melyet állandóan csak erősítgetett I. Lipót. 1672-ben Lengyelország ellen kezdett háborúba a török, elfoglalta Podóliát és Ukrajna egyes részeit, ezzel elérte eddig legnagyobb kiterjedését. Ettől kezdve már csak területvesztés jellemezte, első ízben a lengyelek foglalták vissza alig egy év múlva az elvett ukrán területeket. Köprülü Ahemd halála után megint feléledtek a belső bajok, s a birodalom újból a hanyatlás útjára lépett. Ezt később a törökök úgy próbálták ellensúlyozni, hogy újból (és egyben utoljára) Bécs meghódítására indultak, ahol mint tudjuk, katasztrofális vereséget szenvedtek. Magyarországnak még sokáig szembesülnie kellett a béke okozta hatalmas traumával. Gazdaságilag is káros rá nézve, akárcsak Erdélyre, mert az itteni lengyel–magyar kereskedelmi utakat veszélyeztették a törökök és az ellenségnek átengedett területeket tovább szigetelték el Erdélyt a Királyi Magyarországtól. Felvetődött a kérdés, hogy mivel a Habsburg Birodalomra sem lehet számítani, Erdély és Magyarország vajon elég erős lehetne a török kiűzésére. A nagy muzulmán birodalom 1648 és 1664 között kemény válságokat élt meg, igaz még mindig volt akkora ereje és a Köprülükben annyi erély, hogy hathatós belső reformokra legyen képes. A vasvári békében adott lehetőségek birtokában magyarországi támaszpontjait meg tudja erősíteni, Magyarországon és Erdélyben 1648 után komoly belső bajokkal bír és társadalma megosztott a vagyoni és vallási különbségek miatt. Az ország katonasága nagyon leromlott, sok vitéz szélnek eresztettek, így ők bujdosónak álltak be, vagy pedig úrbéresek lettek. Erdély jóllehet elbukott, de olyan szoros együttműködés kezdett kialakulni közte és a Királyi Magyarország között mint még soha. 1650-es–60-as években erős volt az eszmei tudatosság. Irodalmi művek, mint Zrínyi művei fogalmazzák meg a régi történelmi hagyományokkal egységben az ország történelmi feladatát. 1664 utáni időszakban már viszonylagos csend uralkodott a végeken. A megterhelések ellenére Magyarországnak jutott a birodalom fejlődéséből. A döntő támadásra felkészülő török hatalom szomszédsága pedig a megnövekedett belső ellentétek viszonyai között is meglehetős kohéziós erővel hatott. Minden nehézség ellenére a magyar politika eljutott ahhoz, hogy állami szinten vegye ki a részét a török kiűzéséből és az ország egyesítéséből. Zrínyi mozgalma a magyar politikai megújulási képességét példázva bizonyította, hogy még egy rendi szerkezetű országban is képesek önmaguk megszervezésére a politikusok. A kudarcért nem tehetők kizárólagos felelőssé a magyarok közt nem ritka pártoskodások és más személyes ellentétek. Minthogy a török kérdés ügye túllépi a nemzet határait, a vállalkozás balsikere az európai hatalmi viszonyok ellentétére vezethető vissza, mint amilyen a francia–habsburg, vagy francia–spanyol ellentét. Ennek tetejébe az 1663-ban még elhanyagolt állapotú ország tetemes részt vállalt a háborúból, s ez is bizonyította a magyarok rátermettségét. De a vasvári béke az ország fejlődésében és pozíciószerzésében sok időt vett el. Eddig a magyar politikusok törvényes mezőben küzdöttek céljukért, az ország egyesítéséért, európai kapcsolatokkal és növekvő esélyekkel. A Habsburg–török béke miatt törvénytelenségbe szorult. Habár a Zrínyi által elképzelt nagy török elleni szövetség 1684-re megalakul, de a magyar politika nem kap benne akkora teret. Az összeesküvés kibontakozása A vasvári béke megkötése, valamint a szövetséges hadak túlkapásai miatt 1664 őszén ismét zavargások ütöttek ki az ország több pontján. A háború befejezését követően a törökök folytatták a községek, mezővárosok és kisebb városok hódoltatását és a tatár lovasság is még szórványosan pusztított. Az idegen katonaság ellen a parasztság fegyvert fogott, s több végvárban zendülés tört ki a várkatonaság részéről, akik nem bírták megemészteni azt a tudatott, hogy a háborút ily dicstelen módon zárták le. Az északnyugati országrészben, főleg a határszéli vidékeken, ahol egész eddig teljes nyugalom honolt, most a legsúlyosabb paraszt- és katonamozgalmak indultak. Az északkeleti vármegyék és fenyegetőztek, hogy külön királyt választva önálló államban szakadnak ki a Királyi Magyarországtól és azzal együtt a Habsburg Császárságtól is, s meghódolnak IV. Mehmednek, míg a nyugati vármegyék nyíltan a franciákat éltették és hozzájuk akartak csatlakozni. A helyzet súlyossága miatt a Habsburg kormányzat sürgősen országgyűlést hívott volna össze, de már az előkészítő megbeszélésen a főméltóságok megtagadták a részvételt. A külföldi követségek úgy elemezték a magyarországi forrongásokat, hogy előbb vagy utóbb az egész országra kiterjedő fegyveres felkeléssé fognak változni, melynek vezetőjét egyetértően Zrínyi Miklósban látták. Zrínyi Miklós augusztus 21-én tért vissza Csáktornyára, s eddigi politikájának alapos átváltoztatására készült a vasvári béke után. Mélységes harag és keserűség fogta el a béke miatt, aminek tragikumát történelmi dimenziókban fogta fel, s ő tudta legjobban ezzel mi veszett el, épp ezért minden oka megvolt, hogy felkelést robbantson ki. Híveivel alaposan körültekintette a helyzetet és megkezdték egy Habsburg-ellenes felkelés előkészítését. Zrínyi szerint „a császáriak a törökkel már csak egyek” meg kell hát szabadítani Magyarországot és Horvátországot mind az osztrákoktól, mind a törököktől. Az általa írt Elmélkedés, ami közvetlenül a béke megkötése után született, a helyes politika kialakításának módozatain tekint végig és alaposan számot vett a lehetőségekkel. A vasvári béke után kétségtelenül világossá lett, hogy micsoda tarthatatlan helyzetben van a magyar és horvát állam a Habsburg Birodalomban, s pusztulás szélére jutott. Zrínyi számba veszi a gazdasági, politikai és külpolitikai tényeket, s nem elemzi a gyenge kormányzás, a törvénytelenségek, a vallási sérelmek és a császári katonaság bevonulásának részletkérdéseit. Részletesen foglalkozik a Habsburgok magyarországi gazdaságpolitikájával, amely rendkívül helytelen, ugyanis elherdálják az ország jövedelmeit. A Magyar Kamarát az Udvari Kamarába olvasztották, a kereskedelmet monopolizálták és kivették az ország lakosainak kezéből és bányakincsek is külföldre kerülnek, melynek haszna szintén külföldiekre száll. A rendi állam elavult, a magyar országgyűlések és más régi hatalmi szervek legtöbbje megszűnt, a többi alkalmatlan a kormányzásra. Ami igazán súlyos, hogy az állam a szomszédaitól kezd elszigetelődni, s elidegenedni, amely együtt jár a szomszédos államokkal való viszálykodással. De a legfőbb sérelem a vasvári béke, „a gyalázatos békesség.” Ez ami Magyarországot a pusztulás szélére sodorta. De van e kiút ebből a válságból? Habár sok érv szól a fegyveres felkelés mellett, de még annál is több ellene. A magyarok és a horvátok készek fellázadni, a vasvári béke után már teljesen a Habsburgok ellen hangolódtak, s ehhez a szomszédos országok is csatlakoznának, azonkívül – írja Zrínyi –, Bécs ellenségei „cselekedetinket látván örömmel követnének.” De mégsem lehet erre az útra lépni, mert a felkelésnek nincs megfelelő háttere. A magyar katonaság nem vállalna hosszabb háborút, s a magyar csapatok nincsenek annyira kiképezve, illetve fegyelemhez szokva. A fegyverrel és porcióval való ellátás, valamint a pénzbeli források sem állnak szilárd alapokon és még a legalapvetőbb politikai feltételek sem adatnak meg. A magyar nemesség ostoba módon annyira maradi, fukar és konok, hogy nem hajlandó ősi jogainak egy részét feladni és saját vagyonából áldozni. Azonkívül ott van azon osztrák–török egyezség, ami a vasvári békében is foglalva volt, hogy a magyarok mozgolódásai ellen segítséget adnak egymásnak. Zrínyi sokkal mélyebbre tekint, mint a külföldi figyelők, akik csak a tüneteket látják, ami a felkelést eredményezheti, de ez nem következhet be az előfeltételek nélkül. Így azonnal fegyverrel nem lehetett felelni a magyarok és a többi szövetséges ország tudta, s beleegyezése nélkül kötött vasvári békére. Velence korábban pénzbeli támogatást is kilátásba helyezett. Zrínyi ellenben nem bízott sem a francia, sem a velencei segítségben, de a törökhöz sem akart fordulni, akivel október közepén még kisebb harcokat vívott. A Oszmán Birodalomtól való dotáció még csak végső megoldásként sem jöhetett szóba, s egy ilyen elgondolást megszámlálhatatlan érv képes megsemmisíteni. Nemcsak a kereszténységtől való elidegenedést jelentené, amivel kiesne Magyarország és Horvátország az európai politikai közösségből. Bécs és Konstantinápoly, egymást készek segíteni a magyarok ellen, a török pedig minden bizonnyal elárulná a magyarokat. Azonkívül ismeretes, hogy a törökök vazallusaikkal miként bánnak, a török és tatár portyák ott is rendszeresek, amit az adott országnak el kell tűrnie. A török rablógazdálkodás teljesen tönkretette a meghódított területeket és a hűbéreseket mindenféle, akár távoli területeken vívott háborúba belerángatták. Már a 14. században legnagyobb példája volt ennek Szerbia. A törökök miután leigázták a szerbeket, meghódoltatták és az ország fejedelme a török szultán hűbérese lett. Mikor a birodalmat Közép-Ázsia messzi sztyeppéiről és a Távol-Keletről érkezett mongol lovashordák akarták meghódítani, a törökök szerb katonák tömegeit hurcolták át a Boszporuszon és küldték harcolni Kis-Ázsia sivatagos pusztaságába. A franciákkal szemben a magyar politikusok részéről sok volt a fenntartás, leginkább a Rajnai Szövetségre és az egyes német fejedelemségekre lehetett volna építeni. De a németek és franciák meglehetős távolságra vannak Magyarországtól, ezért mindenekelőtt a királyságnak legszorosabbra közvetlen szomszédaival kell szorosabbra fűzni kapcsolatát, kiváltképp Lengyelországgal, azonkívül Stájerországgal, Sziléziával, Morvaországgal, Moldvával és Havasalfölddel, mert a szomszéd országok „bizonyosan confoederatioba szállnának velünk.” Közös parlamentet alkothatnának, de az ezzel járó nehézségekkel is számol Zrínyi, ennél azonban előbbrevaló az a tény, hogy csakis együttesen indíthatnak szervezkedést. Ennek tekintetében nagy hangsúlyt fektetett Erdélyre, mert ilyen konföderáció fűzné szorosabbra Erdély, Magyarország és Horvátország viszonyát. Az összefogás célját a török kiűzése alkotná, ami a János Fülöp szervezte nemzetközi segítséggel folyna. A legalapvetőbb feltétel a magyar társadalmi reform. Zrínyi védelmébe veszi a jobbágyságot, ami a reguláris haderőnek alapja lehet, s ennek anyagi fedezete a nemesség adófizetéséből is állna. A belső provinciális, patrikuláris és privát ellentéteteket fel kell számolni, s azokat, amiket vallási üggyel próbálnák palástolni, szigorúan meg kell büntetni. Utat engedne amellé a nem kiváltságosok, hogy a kereskedelembe bekapcsolódjanak, ezzel a monopóliumokat szüntetné meg. Zrínyi nem volt egyedül. Wesselényinek több teóriája az államszervezetről és 1663–64 között tett intézkedései is sok mindenben egybevágnak az Elmélkedés elképzeléseivel. Az Elmélkedés a Habsburg-ellenes felkelést is önpusztításnak ítéli, ehelyett fegyelmezett belső megújulás és átgondolt politika kell, amely épít a szomszéd országokra. Egyetlen cél a magyar államiság megőrzése lehet, így elkerülhető a törökbarátság. Mindez megtörténhet, ha képes a magyarság a reformálásra. Zrínyi vállalta ezt a nehéz munkát, még akkor is ha két ellenség közé volt szorítva. A bán hozzálátott már szeptemberben, hogy megnyerje magának a leghatalmasabb főurakat. De Wesselényi figyelmeztette ugyanakkor Zrínyit, mert a Habsburg udvar számít mindenre és a legkisebb mozgolódásra is felfigyel. A kapcsolatokat kerestek a mainzi érsekkel, de Coligny francia parancsnok helyettesével de Guitry márkival és Grémonville követtel. Zrínyi Péter felesége Frangepán Katalin a velencei francia követett Pierre de Bonsy-t Béziers püspökét is külön értesítette. Csáktornyán de Coligny és Apafi megbízásából Bethlen Miklós is jelen volt, aki előzőleg járt Thököly Istvánnál, Lippay érseknél, Vitnyédinél, s Grémonville-nél, hogy kipuhatolja a szervezkedést és tájékoztassa a fejedelmet. Az erdélyiekkel, a románokkal és a lengyelekkel még mindig jó volt a kapcsolatuk, számítottak Stájerország és Morvaország rendjeire, s szorosodott az összeköttetés Velencével is. Szervezkedésükbe még I. Rákóczi Ferencet is bevonták. Közben lábra kaptak olyan híresztelések, miszerint Zrínyi különbékét kötött a törökökkel, hogy a Habsburgok ellen fordulhasson, ami komoly félelemmel töltötte el a császárt. A Napkirály 1664 őszén még latolgatta, hogy milyen biztosíték alapján szánhatja el magát a magyar és horvát szervezkedők támogatására. Elsődlegesen anyagiak kellettek a szervezkedésre, de Zrínyiék nem számíthattak Velence pénzbeli segítségére még akkor sem, ha azt a tengeri köztársaság többször megígérte. Ez az ország ösztönzött leginkább a fegyverragadásra. De a magyar–horvát hadsereg valamennyi ezredét a háború után leszerelték, viszont a Királyi Magyarország területen negyvenezer reguláris császári–birodalmi katona, valamint a hódoltságban az oszmán hadsereg állomásozott, ami támogatta volna egymást nagyobb megmozdulás esetén. Zrínyi tízezernél több katonát nem tudott volna fegyverbe állítani, ezért sokszoros biztosítékot akart, s ki kellett kerülnie, hogy a magyar mozgalom csupán a francia, török, vagy épp velencei érdekeknek legyen alárendelve, de akkor sem hanyagolhatta el a velencei és francia segítséget. De Bonsy november 15-én tájékoztatása szerint a dalmáciai Zrínyi birtokok, néhány kikötő mint Buccari (Bakar), s Horvátország szolgálhatna támaszpontul nemcsak egy Habsburg-ellenes lázadásnak, hanem még egy újabb török elleni offenzívának is. Zrínyi és testvére memorandumukban azt kérték XIV. Lajostól, hogy ideszállítsák a francia segédcsapatokat. A Napkirály eddigre már nem nagyon bízott a vállalkozás sikerében, amiben mindössze egy Habsburgokat nyugtalanító lázadást látott már csak. Zrínyiék feltehetőleg megkísérelték azzal is megnyerni a királyt, hogy a magyar koronát csillogtatták meg előtte. Eddigi munkálatai is azt mutatják már, hogy Zrínyi a felkelés mielőbbi kirobbantásán fáradozott. Hogy az Udvar egyáltalán tudott e a szervezkedésről ekkor, az még kérdés. Az ellenben bizonyos, tartottak attól, hogy Zrínyi felkelést robbant ki, amit táplált még az a gondolat, hogy magát fogja királlyá koronáztatni. November 24-ére a császárvárosba rendelték a főméltóságokat, hogy a felkelésre készülőket valamiképp leszereljék. Mielőtt azonban erre sor került volna, váratlan és tragikus esemény történt. Zrínyi Csáktornya mellett, Kursanecban vadászott november 18-án Bethlen Miklóssal, Zichy Istvánnal és Vitnyédi Istvánnal. Később egyedül elindult az erdőbe, hogy egy megsebzett vadkannal végezhessék, de nem tért vissza. Nemsokkal ezután holtan találtak rá, szemtanú nem volt, így nem lehet tudni, hogy valóban az állat végzett vele, vagy pedig idegenkezűség van a dologban. Egész Európa úgy vélte, remek politikust vesztett el. Magyarországon mélységes volt a gyász, s megszámlálhatatlan magyar, francia, német és olasz költemény íródott a török Európai kiverésére készülő hős siratására. Zrínyi vitathatatlanul nagyszerű, aktív és előrelátó politikus volt. Rugalmas egyéniség, aki a drasztikusan megváltozott helyzetekben rögvest képes volt új válaszokra, s reálpolitikáját áthatotta az erkölcsi felelősség. Jól tudta, hogy micsoda akadályok vannak előtte belülről és kívülről egyaránt, ezeket pedig a legnagyobb gonddal kell megoldania. A magyar történelem eme válságos pillanatában kellett meghalnia. Ha ez nem történik meg, talán talpraállította volna a Mohács óta elbukott országot, s új rendszert alakíthatott volna ki. Testvérének unokája, II. Rákóczi Ferenc kísérli később megvalósítani konföderációs elképzeléseit. Korának talán legrobbanékonyabb egyénisége volt Zrínyi Miklós, de gyakorlati politikájának nem kis akadályaira, a nagy terveket meghiúsító erőkre a maga igazának hitével és a megvalósító értelemnek nyugalmával tekintett: „sokra tanít az üdő, az hova eszünk mastan nem ér.” Bécsben november 25-én a kormányzat igyekezett kimagyarázni magát a magyar rendek előtt, hogy mennyire helyes volt a vasvári béke. Sok főúr és egyházi méltóság, mint Wesselényi Ferenc (kényszerből) tudomásul vette mindezt. A nádor és az új horvát bán Zrínyi Péter, s az országbíró Nádasdy Ferenc szövetséget kötött egymással, így Zrínyi Miklós szervezkedése a Wesselényi-összeesküvéssel folytatódott tovább. Mikor Wesselényi meghalt, Zrínyi Péter már ténylegesen is a szervezkedés fő vezetője lett. Frangepán Ferenccel úgy tervezték, hogy mégis igénybe veszik a török segítségét. 1669-ben már Rákóczi Ferencet is rávették a csatlakozásra, de 1668-ban úgy döntöttek, hogy a Porta támogatása nélkül megkezdik az osztrákok elleni felkelést. A szervezkedés leleplezése és megtorlása 1670 januárjában az összeesküvők jelezték a szultánnak, hogy készek meghódolni és a Királyi Magyarországot Erdélyhez hasonló státusú vazallus államként alávetni, évi 60 000 tallér adó fejében. Ezt a felajánlást a török vezetés elutasította. Ámbár korábban Ahmed nagyvezír biztatta a felkelést, hogy ezáltal elérje Magyarország meghódolását, így beszüntette a határmenti harcokat. A szervezkedés nagyon szükkörű volt, a személyes ambíciók is terhelték, mert Nádasdy a nádori címre pályázott. Vitnyédi javaslatot tett a franciákkal való szövetségre, amit sokáig napirenden tartottak, de a spanyol örökség feletti Habsburg–francia titkos megállapodás után ennek lehetősége is elszállt. A szomszédos országokkal, még az osztrákokkal is igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni, ám az Oratio elmélkedésre c. röpirat sem tudott széles rétegeket megnyerni. Mindennek ellenére felkelést hirdettek Horvátországban Zrínyiék, de Zrínyi és Fragepán április közepén érthetetlen módon Bécsbe távoztak, hogy tisztázhassák magukat. Azonban börtönbe vetették őket családjukkal együtt, s az összeesküvést leleplezték. Zrínyit és Frangepánt felségárulás miatt fej- és jószágvesztésre ítélték. Pereket indítottak további főurak ellen, akik közül néhányra nem is volt igaz a vád, hogy részt vettek volna a szervezkedésben. Az Udvar a gazdag nemesekre akasztott, vagyonelkobzással járó felségárulási perekkel akarta megtölteni mindig üresen tátongó kincstárát, amely a költséges szórakozásokon és a rosszul működő államgépezeten állandóan kiürült. Önkényesen felelevenítették a protestánsok elleni intézkedéseket, hogy egy csapásra kiirthassák az „eretnekséget” és az egyház vagyonát is megszerezhessék. A nemesség és az ország jogainak megnyirbálásával a Magyar Királyságot teljesen a Habsburg hatalom alá akarták vetni, akárcsak a tizenöt éves háború idején. Az udvar intézkedésein megint felháborodott a kontinens, a protestánsok elleni véres intézkedéseket a „század szégyené”-nek nevezték. A végvári katonaság helyett vagy 10 ezer fizetetlen zsoldost hoztak be, akik az ország kizsigerelésébe fogtak. A kegyetlenkedésekben élen járt Johann Kaspar von Ampringen a Német Lovagrend nagymestere, akit gubernátorrá nevezett ki a császár. Megszaporodtak a szökések és a bujdosások, akiknek Erdély menedéket igen, de segítséget már nem tudott adni; mások a Török Birodalomba vették útjukat. A bujdosók Északkelet-Magyarországon, s az erdélyi határon gyűltek össze. Gyakran betörtek a Királyi Magyarországra, de akcióik nem jártak sikerrel. Végül Thököly Imre állt a szervezkedők élére aki erdélyi, lengyel és francia segítséggel kezdte megszervezni soraikat és erős hadseregbe tömörítette őket. Sajnos a török szultán mellett kötelezte el magát és seregeit és soraikat sok esetben török és tatár segédhadak egészítették ki, akik a hadjáratok során pusztították az országot. Thököly 1682-ben az elfoglalt országrészben kikiáltotta a Felső-Magyarországi Fejedelemséget, amivel az ország már négy részre szakadt. Maggie Bell Maggie Bell (Maryhill, Glasgow, Strathclyde, Skócia, 1945. január 12.) skót blues-rock énekesnő. A britek csak az angol Janis Joplinként emlegetik, mivel hangja nagyon hasonlít Joplin hangjához. Karrier Bell zenész családból származik, tinédzser kora óta énekelt, mind az iskolában, mint az éjszakai klubokban. Tehetségére felfigyelt Leslie Harvey és bátyja Alex, és együttest alapítottak. Maggie volt az énekes, Leslie és Alex pedig a gitárosok. Több együttest is alapítottak, lemezt viszont nem adtak ki. Aztán a hatvanas évek végén Peter Grant menedzselésével megalapították a Power együttest, a felállás maradt a régi - Maggie énekelt, Leslie és Alex gitároztak. Az együttes nem adott ki ezen a néven lemezt. 1970-ben a lemezt átnevezték Stone the Crow-ra amely meghozta nekik a sikert. Még 1970-ben kiadtak két nagylemezt a Stone The Crows-t és a Ode To John Law-t. 1972. május 2-án, 27 éves korában Leslie Harvey-t áramütés érte amelybe belehalt. A tragédia miatt az együttest 1973-ban feloszlott. Szóló karrier Maggie elkezdett dolgozni első szóló lemezén a Queen Of The Night-on. Ebben segítségére volt Mark London és Peter Grant akik menedzserként vettek részt a lemez munkálataiban. Bell átigazolt az Atlantic Records-hoz. A lemez dalait New York-ban vettél fel. A lemez producere Jerry Wexler volt. Szóló előadóként Maggie 9 lemezt adott ki (legutóbb 2004-ben), ám mindemellett más együttesekkel is együtt dolgozott. Midnight Flyer 1974-ben együtt dolgozott a Midnight Flyer nevű együttessel, egyetlen albumuk a Midnight Flyer 1981-ben jelent meg. Ezt egy koncertfelvétel dalait tartalmazza. A lemezt 2005-ben újra kiadta a Swan Song Records. Ezt követte 2007-ben a Live at Montreux 1981 amely egy DVD. Ez szintén Midnight Flyer lemez dalait tartalmazza. Ezekben az időkben más együttesekkel is együtt dolgozott, ám ezekről kevés adat van. B.A. Robertson-al közös dal 1981-ben duettet énekelt B.A. Roberston-al, amely az UK Singles Chart 11. helyét szerezte meg. Ez a dal a Hold Me volt. Kétezres évek Bell kiadott több koncert, válogatás, és Best Of lemezt is a 2000-res években, ám ezekkel már nem aratott akkora sikert mint egykoron. Legismertebb, leghíresebb lemeze még mindig a Queen Of the Night. Diszkográfia Stone The Crows-al közös lemezek (1968–1973) Stone The Crows (1970) Ode To John Law (1970) Teenage Licks (1971) Ontinuous Performance (1972) BBC Radio 1 1971/72 (1998) Coming On Strong (2004, régi felvételekből összeállított nagylemez) Szóló előadóként Two singles with Bobby Kerr as Frankie and Johnny (1966) Queen of the Night (1974) Suicide Sal (1975) Great Rock Sensation (1977, válogatáslemez) Crimes of the Heart (1988) Live at the Rainbow, 1974 (2002) Live at Boston, USA, 1975 (2002) Coming On Strong (2004, régi Stone The Crows felvételekből összeállított nagylemez) The River Sessions, Live in Glasgow 1993 (2004) Ronnie Caryl-al közös lemez Sound & Vision - Best of Maggie Bell (2008, Legjobb dalai – válogatáslemez) A Midnight Flyer-el Midnight Flyer (1981, újra kiadás: 2005) Live at Montreux 1981 (2007, CD/DVD) The British Blues Quintet-el The British Blues Quintet - Live at the Ferry (2007) Jon Lord Blues Project-el közös lemez Jon Lord Blues Project Live (2011) Közreműködött It Ain't Easy (Long John Baldry 1971) ["Black Girl"-ben vokál] Every picture tells a story Rod Stewart , 1971 Tommy (A The Who -al közös dal), ( London Symphony Orchestra és Chambre Choir) (1972) Banana Moon , Daevid Allen, 1971 Brian Joseph Friel , Brian Joseph Friel, 1973 Arrivederci Ardrossan , Brian Joseph Friel, 1975 Hometown Girls (egy dal: "Street"), Denny Laine, 1985 Les voix d'Itxassou Tony Coe, 1989 A Tribute to Frankie Miller (egy dal: "Jealousy"), 2003 Mad Dog Blues (egy dal: "Wishing Well"), Hamburg Blues Band, 2008 Filmszerepek Taggart (1990) "Effie Lambie" szerepe Your Cheatin' Heart (1990) "Roxanne" szerepe Tuba István Tuba István (Jánk, 1921. július 22. – Jánkmajtis, 1991. november 21.) földműves, MÁV-alkalmazott, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője. Élete Ifjúkora és tanulmányai Az asztalos, kerékgyártó és földműves Tuba Gyula és Mátyás Mária gyermeke. Hárman voltak testvérek. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi iskolát Jánkon végezte el. Bár jó tanuló volt, de a család anyagi lehetőségei nem tették lehetővé a továbbtanulást. Csak évekkel később, 17 éves korában a helyi plébános, Szalados Sándor támogatásával kezdhetett hozzá magánúton a polgári iskola elvégzéséhez. A különbözeti vizsgákat letette, készülhetett az érettségire, de 1943 második felében behívták katonának. Az érettségi vizsgát végül 1949-ben tette le. A háborúból hazatérve a családi gazdaságban kezdett dolgozni. A földművelés mellett méhészkedett is, valamint részt vett a jánki takarékszövetkezet megalapításában. Közéleti pályafutása 1936 karácsonyán tagja lett a jánki KALOT szervezetnek, hamarosan meg is választották titkárnak. 1937 és '40 között részt vett az évenként megrendezett vezetőképző tanfolyamon. Egy évet az érdi népfőiskolán is tanult. KALOT-os tevékenységét a háború után is folytatta, amikor pedig a szervezetet feloszlatták, a jogutódjába lépő Katolikus Parasztifjúsági Szövetség szervezésében is részt vállalt. A közösségi élet aktív szervezője volt, de politikai szereplést csak 1947-ben vállalt. Akkor csatlakozott ugyanis a Demokrata Néppárthoz, és részt vett a Szabolcs-Szatmár megyei szervezésben. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a megyei listáról bejutott az Országgyűlésbe. A diktatúra idején Mandátumának lejárta után visszavonult a politikától, mégis zaklatások érték, és fakitermelői munkára kényszerítették, így nem folytathatta önálló gazdálkodását. 1952 októberében pedig Sztálinvárosba küldték más "osztályidegen" személyekkel együtt a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalathoz. Végül csoportvezetőnek is megválasztották, de mivel fél év múlva az üzem párttitkárával összeütközésbe került, el kellett hagynia a várost. Hazatérve egészen a családi gazdasággal foglalkozott. Az 1956-os forradalom idején nem kapcsolódott be a politikai szervezkedésbe, szülei kérésére – feltehetően azért, hogy az eseményektől távolmaradjon – Gödöllőn tanuló húgát kellett felkeresnie. A hatóságok a szabadságharc leverése után mégis azt akarták rábizonyítani, hogy a DNP-t újraszervezni utazott Budapest felé. Tuba István "Máv-pecsétes menetlevele" bizonyította igazát, és nem állították bíróság elé, de 1957-ben harmadmagával bányászmunkára osztották be Rózsaszentmártonba. 1959-ben a tsz-ek szervezésének idején a jánki tanács máris hazahozatta. Bár akkor belépett a helyi szervezetbe, 1964-ben sikerült kilépnie, és pályamunkásként munkát talált a mátészalkai vasútnál. A rendszerváltás után 1989. szeptember 30-án újjáalakult a Kereszténydemokrata Néppárt. Az eseményekről értesülve immáron valóban azért utazott Budapestre, hogy a párt szervezési munkálataiban részt vehessen, és felvegye a kapcsolatot régi képviselőtársaival. Párttársai szerették volna elérni, hogy az 1990-es magyarországi országgyűlési választáson képviselő-jelöltként induljon, azonban egészségi állapota miatt ezt már nem merte vállalni. A KDNP megyei megszervezésében viszont sokat segített, munkájának is köszönhető, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezet lett az egyik legerősebb megyei pártszervezet. Mint régi országgyűlési képviselő tagja lett a párt országos Intézőbizottságának, valamint megválasztották a megyei szervezet örökös díszelnökének. 1991-ben, halála előtt így összegezte a fordulatot: „Az Isten elégtételt adott a negyven év megaláztatásaiért". Lánya, Győri József Bálintné Tuba Ágnes, Jánkmajtis jelenlegi polgármestere. Radai rosseb A radai rosseb egy népi eredetű kifejezés, a rosseb (eredetileg rossz seb) valószínűleg a népi gyógyászatban kialakult, főnévi jelentésű összetett szó. A radai jelző a feltételezések szerint a Zala megyei Nagyrada településre utal. Ellentétben a későbbi használatával, a radai rosseb nem a szifiliszre utal, hanem a községet 1711-ben sújtó pestisjárványra. Rosseb Az Új magyar tájszótár szerint a szó a Dél- és a Nyugat-Dunántúlon terjedt el. A rosseb Szegő szerint a szifilisszel azonosítható betegséget jelöl. A szóösszetételben a rossz jelző A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint arra utal, hogy a betegség gyógyíthatatlan volt, míg a seb a kórral járó fekélyt jelentheti. Vázsonyi Izidor gyűjtése szerint, amely a Magyar Nyelvőrben 1880-ban jelent meg, a Tapolca környékén használatos volt „A radai rosseb rággyon meg!” szitok. Vajdakuta Vajdakuta (románul: Vaidacuta) falu Romániában, Maros megyében. Története Küküllőszéplak község része. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmártoni járásához tartozott. Népessége 2002-ben 30 lakosa volt, ebből 21 román és 9 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 21-en ortodox, 8-an református hitűek és 1 fő római katolikus. Felszeg Felszeg Kalotaszeg Kalota patak és a Sebes-Körös által közrefogott, legmagasabban fekvő része (554–710 m). Felszeg települései Város: Bánffyhunyad Községközpont falvak: Kalotaszentkirály -Zentelke Magyargyerőmonostor Körösfő Községrész falvak: Magyarvalkó Jákótelke Kalotadámos Magyarókereke Nyárszó Sárvásár Forrás Várady Péter Pál - Borbély Anikó: Erdély Magyar Templomai (Unikornis kiadó, 1991) 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság (E csoport) A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság E csoportjának mérkőzéseit 2016. június 13-a és 2016. június 22-e között játszották le. A csoport négy tagja: Belgium, Írország, Olaszország és Svédország volt. A csoportból Olaszország, Belgium és egyik csoportharmadikként Írország jutott tovább, Svédország kiesett. Mérkőzések Az időpontok helyi idő szerint (UTC+2) vannak feltüntetve. Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): Vibo Valentia Vibo Valentia (korábbi nevén Monteleone di Calabria) város (közigazgatásilag comune) Olaszország Calabria régiójában, Vibo Valentia megyében. Fekvése A község a Santa Eufemia-öböl nyugati partján fekszik. A középkori városközpont egy tengerparttól néhány kilométer távolságra lévő 476 m magas dombon alakult ki, a községhez tartozó Porto Salvo és Vibo Marina frazionék (városrészek) viszont közvetlenül az öböl partján fekszenek. A várost átszeli a Mésima folyó. Története Vibo Valentiát az i. e. 7 században alapították Hipponion néven Epizephürioi Lokroiból érkező görög telepesek. Diodórosz feljegyzéseiből tudjuk, hogy a várost i. e. 388 Dionüsziosz, szürakúszai türannossza elfoglalta és deportálta a teljes lakosságot. A város csak i. e. 378-ban népesült be ismét a karthágóiak segítségével. A város később a bruttiusok fennhatósága alá került, akik Calabria nagy részét uralták. A város az i. e. 300 században került a Római Birodalom fennhatósága alá, nevét ekkor Hipponiumra változtatták. I. e. 194-ben római colonia lett Vibo Valentia néven. A Nyugatrómai Birodalom bukása után elnéptelenedett. 1070-ben a normannok egy várat építettek az egykori akropolisz helyén. A várost Monteleone néven, 1235-ben alapította újra II. Frigyes német-római császár, Szicília királya. Középkori épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Régi római nevét 1928-ban kapta vissza. Népessége A lakosság számának alakulása Dialektus A városban az olasz nyelv egyik dialektusát, a calabriait beszélik. Főbb látnivalói Castello normanno-svevo - a normann-Stauff várat a 11. század elején építették az egykori akropolisz helyén, majd a 13. század elején kibővítették. A középkorban a nápolyi Pignatelli nemesi család birtokolta. Az 1783-as földrengés során súlyosan megrongálódott ezért elhagyták. Hipponium romjai - az ókori városból napjainkban mindössze kb. 350 méter hosszúságú fal maradt fenn (eredetileg 7,5 km hosszú városfalak védték). Duomo - a város katedrálisa a 11. század elején épült. Az évszázadok során többször is újjáépítették elsősorban a számos földrengés okozta károk miatt. Gazdasága A város gazdaságának mozgatórugói a Porto Salvo kikötő, amely jelentős személyforgalmat bonyolít le a Lipari-szigetekkel. A város iparának vezető ágazata a finommechanika. A mezőgazdaságot elsősorban a halászat jelenti. A fellendülő turizmus elsősorban a tengerparti üdülőtelepre (Vibo Marina) koncentrálódik. Közlekedés A város a Salernót Reggio Calabriával összekötő A3-as autópálya és vasútvonal mentén fekszik. A legközelebbi repülőtér Lamezia Terme-ben van. Híres emberek Vincenzo Ammirà - (1821–1890) - költő Vito Capialbi - (1790–1853) - régész, történész Franceso Antonio Curatoli - (1670–1722) - festő, építész Carlo Diano - (1902–1974) - filozófus Raffaele Lombardi Satriani - (1873–1965) - néprajzkutató Vittoria Belvedere -(1972–) - színész Sergio Floccari - (1981–) - labdarúgó 725 Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek Évek: 720 – 721 – 722 – 723 – 724 – 725 – 726 – 727 – 728 – 729 – 730 Események Egyiptomban a koptok fellázadnak az őket sújtó adók miatt. Kínában Yi Xing buddhista szerzetes gátlórendszerrel ellátott óraművet alkalmaz armilláris gömbjének forgatásához. Ochsenfurt ( Bajorország ) kolostorának alapítása. Luido lesz Speyer püspöke. A mórok előretörése a Rhône völgyében; elfoglalják Nîmes és Lyon városát. Withred kenti király halála után fiai II. Æthelberht, I. Eadberht és Ælfric veszik át a hatalmat. Martell Károly a szászokkal harcol, és bajor területekre is behatol, egészen a Duna vonaláig. 723/725 - Szent Béda megírja Az idő számításáról (Latin: De temporum ratione ) című művét, ami az egész középkori gondolkodásra nagy hatást gyakorolt. Születések Bizonytalan dátum Paulus Diaconus , longobárd származású szerzetes, történetíró († 799 ) Gundebold, a frízek királya († 760 ) Huai Su, a Tang-dinasztia korában élt kínai buddhista szerzetes, kalligráfus († 799 ) 2010-es kirgizisztáni forradalom A 2010-es kirgizisztáni forradalom április 6-án kezdődött Talasz tartományban, az emberek az energiaárak drasztikus emelése ellen tiltakozva vonultak az utcára és Kurmanbek Bakijev elnök lemondását követelték. A rendőrség beavatkozása után azonban a békés tüntetés zavargássá fajult. Április 7-én Ideiglenes Nemzeti Kormány alakult, majd április 15-én Bakijev elnök elmenekült az országból, Aljakszandr Rihoravics Lukasenka belarusz elnök nyújtott számára menedéket. Az új elnök Roza Otunbajeva lett. Április 6. A zavargás kedd este kezdődött Talasz városban. Az emberek a benzin, a gáz, a fűtés árának drasztikus, gyakran 300%-os emelése miatt vonultak az utcára, de a rendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget. A kövekkel felfegyverkezett tüntetők azonban megfutamították a rendőrséget és elfoglalták a helyi kormányzó hivatalát, őt magát pedig túszul ejtették. A rendőrség csak órákkal később foglalta vissza az épületet és szabadította ki a kormányzót. Április 7. Április 7-re a tüntetések Narinra, Karakolra és a fővárosra, Biskekre is átterjedtek. A rendőrség kedd éjjel több ellenzéki vezetőt letartóztatott, ezenkívül blokkolták az ország internetkapcsolatait is. A tüntetőkkel szemben könnygázt vetettek be, majd – gumilövedékeket használva – a tömegbe lőttek. Egy helyi rendőrségi forrás, illetve a kirgiz egészségügyi minisztérium szerint is legkevesebb 17 tüntető vesztette életét az összecsapásokban. A demonstrálók körbevették az államfő irodáját, és egy járművel betörték a kapuját. A miniszterelnök, Danyijar Uszenov szükségállapotot hirdetett, kijárási tilalmat vezettek be, a köztelevízió adását beszüntették. Nem hivatalos források szerint a kirgiz belügyminisztert, Moldomusza Kongantyijevet meggyilkolták a zavargásokban (ez a hír később tévesnek bizonyult), Akilbek Dzsaparov miniszterelnök-helyettest pedig fogságba ejtették. Az AFP hírügynökség szerint a tüntetők AK típusú gépkarabélyokat vettek el erőszakkal a rendőröktől, mellyel a kormány épületére lövéseket adtak le. Ideiglenes Nemzeti Kormány Április 7-én éjszaka megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amelynek vezetője Roza Otunbajeva asszony korábbi külügyminiszter lett. A Kormány tagja 14 ellenzéki vezető politikus, akik rövid időn belül új Alkotmányt, választásokat ígértek. Április 8. Április 8-án reggelre a fővárosban helyreállt a nyugalom, a közművek újra működni kezdtek, a kifosztott üzleteket áruval töltötték fel. Reggeli bejelentés szerint 68 személy vesztette életét, tüntetők és rendőrök együttesen. Az Ideiglenes Kormány sajtóértekezletet tartott, amelyen új alkotmányt, választásokat ígért, legkésőbb 6 hónapon belül. A csalással megválasztott parlamentet feloszlatták, a nemrég privatizált közműveket pedig újra állami tulajdonba vették, valamint megkezdték a hűtlen privatizációt végrehajtók ellen a büntetővizsgálatot. Roza Otunbajeva asszony, számtalan más információ mellett azt is bejelentette, hogy Kongantyijev volt belügyminiszter életben van. Az ideiglenes kormány belügyminisztere, Bolot Sernyijazov statáriális intézkedést jelentett be, utasítva a biztonsági erőket, hogy a helyszínen lőjék le a fosztogatókat. Időközben Bakijev elnök kijelentette, hogy nem szándékozik lemondani. A déli hírek már 74 ember haláláról szóltak. Április 9. Biskek kormányzati negyedét továbbra is lezárva tartották. A hatóságok eltávolították a területről a kiégett és felborult gépkocsikat, melyeket a tüntetők arra használtak, hogy betörjenek az állami épületekbe. Reggelre rendőri és katonai alakulatok megtisztították Biskeket a randalírozó fiataloktól, ennek során lőfegyvereket is bevetettek. Bakijev államfő Roza Otunbajeva ideiglenes miniszterelnök szerint az ország déli részein kísérelt meg támogatókat szerezni magának, ezért nem mondott le. Április 10. A hivatalos jelentések szerint a forradalom – más nézetek szerint államcsíny – halálos áldozatainak száma 79-re emelkedett, még körülbelül 40 tüntető állapota súlyos, életveszélyes. Ezen a napon helyezték örök nyugalomra a már azonosított 35 áldozatot, április 10-e a nemzeti gyász második napja. Ömürbek Tekebajev, az Ideiglenes Nemzeti Kormány elnökhelyettese bejelentése szerint Kirgizisztán parlamenti köztársaság lesz a jövőben. Oroszország egyértelműen támogatását fejezte ki az új rendszer irányába, az USA, bár óvatosan, szintén támogatóként tűnik fel. Ezen a napon kiderült, hogy az államkincstár állapota annyira katasztrofális, hogy azonnali, jelentős méretű tőkeinjekcióra van szüksége az országnak az azonnali gazdasági összeomlás elkerülése érdekében. Április 13. Az átmeneti kormány megfosztotta mentelmi jogától az elnököt és figyelmeztette, hogy le fogják tartóztatni, ha nem adja meg magát. Bakijev időközben újra kijelentette, hogy nem hajlandó lemondani és gyűlést hívott össze, melyen több ezer támogatója vett részt. A kormány helyettes-elnöke, Aknizev Baknazarov azzal vádolta Bakijevet, hogy csecsen zsoldosokkal veszi körül magát, ezért kijelentette, hogy a hadsereg különleges alakulatainak segítségét veszik igénybe letartóztatásához. A belügyminisztérium szerint már 83 halálos áldozata van az egy hete kitört zavargásoknak. A Bakijev volt elnök által tartott gyűlés alatt ellenzéki tüntetők botokkal a Bakijevet támogatókra támadtak. Az elnök testőrei a levegőbe lőttek és időben elmenekítették Bakijevet. A lövöldözésben állítólag senki sem sérült meg. Az eset után Bakijev felajánlotta lemondását, de az ideiglenes miniszterelnök jelezte, hogy Bakijev nem hagyhatja el az országot, hanem bíróság előtt kell felelnie a tömegbe lövetésért. Következmények Április 15-én Bakijev eltávozott az országból. Előbb Kazahsztánba, majd innen Fehéroroszországba ment családjának egyes tagjaival, ahol Minszkben tartott sajtótájékoztatóján megcáfolta azokat a híreket, miszerint lemondott az államfői tisztségről és kijelentette, hogy ő Kirgizisztán törvényes elnöke, és csak akkor hajlandó elhagyni az államfői tisztséget, ha meghal. Ennek ellenére az Ideiglenes Kormány helyettese, Ömürbek Tekebajev kijelentette, hogy június 27-én népszavazást tartanak az új alkotmányról, amely jelentős mértékben csökkenti az államfő hatalmát és Kirgizisztánban parlamentáris köztársaság jön majd létre. Október 10-én rendezik meg a Dzsogorku Kenyes (parlament) új képviselői választását és lehetséges, hogy új elnököt is választanak majd. Ezt a választást már az új alkotmány alapján fogják lebonyolítani. Június elején az ország déli részén etnikai alapú zavargások kezdődtek. Az ország második legnagyobb városában, Os-ban és környékén főként fiatalokból álló bandák üzbégekre támadtak. Két hét alatt több mint 120-an haltak meg a támadások következtében és több mint 1500-an sebesültek meg. Az Ideiglenes Kormány katonai erősítést küldött a térségbe. Időközben 45 ezer ember menekült Kirgizisztánból Üzbegisztánba, főként üzbégek és tádzsikok. Június 16-ra sikerült a térségben helyreállítani a rendet, a hivatalos jelentések szerint a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt, és 1900 fő sebesült meg. Férfi 90 kg-os szabadfogású birkózás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a birkózás férfi 90 kg-os szabadfogású versenyszámának selejtezőjét és döntőjét augusztus 5. és 7. között rendezték a Institut Nacional d'Educació Fisica de Catalunyában. Eredmények DQ2 : passzivitás miatt mindkét versenyzőt kizárták Csoportkör A birkózókat csoportokba osztották, ahonnan az egymás elleni mérkőzések alapján, a csoportok győztesei mérkőzhetek az aranyéremért, a második helyezettek a bronzéremért. A csoportokban elért eredmények alapján, a csoportok első két helyezettjein kívül, a további legjobb három birkózó mérkőzhetett a helyosztókon. Nagy-hideg-hegyi turistaház A Nagy-hideg-hegyi turistaház turistaház a Börzsönyben, a Nagy-Hideg-hegy csúcsán, 843 méteres tengerszint feletti magasságban. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Az ország egyik legmagasabb fekvésű kőből épült menedékháza egész évben nyitva tartó szálláshellyel és étteremmel. Történelem A turistaházat a Turisták Inóci Társasága építette és Szalai Imre tervezte. Az alapkövet 1936 augusztusában tette le Szendy Károly, Budapest polgármestere dr. Zsitvay Tibor, a Magyar Turista Szövetség elnöke jelenlétében. Az évtizedek folyamán a ház elavult, de 2006-ban teljesen felúíjtották. Hugoldsdorf Hugoldsdorf település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Csungking–Licsuan nagysebességű vasútvonal A Csungking (Chongqing)–Licsuan (Lichuan) vagy Jüli (Yuli) nagysebességű vasútvonal (egyszerűsített kínai írással: ����; tradicionális kínai írással: ����; pinjin: Yú-Lì Tiělù) egy épülő 244 km hosszú, kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Kínában Licsuan és Csungking (Chongqing) között. Ha elkészül, kapcsolatot fog teremteni a Jicsang–Vancsou nagysebességű vasútvonalon keresztül Sanghaj (Shanghai)jal. Ha elkészül, Csungking (Chongqing) és Sanghaj (Shanghai) között a menetidő csak 10 óra lesz. Az építkezés 2008-ban kezdődött. A hagyományos vonatközlekedésnek 2013 decembere végén adták át, a nagysebességű közlekedés megindítását pedig 2014 júniusára tervezték. A vonal része a Sanghaj–Vuhan–Csengtu nagysebességű vasútvonalnak. Vörösmellű kékfarkú A vörösmellű kékfarkú (Tarsiger hyperythrus), a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Banglades, Bhután, Kína, India, Mianmar és Nepál területén honos. Megjelenése Testhossza 15 centiméter. A hím feje, háta, szárnya és farka élénk kék, torka és hasi része vöröses narancssárga. A tojó felül barnás, alul sárgás. Duarte Duarte város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 21 321 fő (2010). Duarte Bradbury községgel határos. Népesség A település népességének változása: Csapy család A Csapy család vagy Csapyak az eszenyi és a polyánkai Baksa nemzetségből származnak. A Csapy család története A Baksa nemzetség első ismert őse Tamás, ennek fia Simon comes. A Csapyak Csap földjét, melyről nevüket vették, 1282-ben vásárolták a Bechegregor nembeli Apa fiaitól. 1284-ben már Rátnak is urai, 1286-ban Ásvány is birtokuk. Vagyonuk, hatalmuk és különösen Ungban, tekintélyük is nagy volt. A Csapyak persona graták voltak a királyi udvarban. A Csapyak vitézségének hírétől visszhangzott az egész ország. Zsigmond király címert adományozott nekik (1418) és Csapy András a rettegett hős, a sárkány rend lovagja lett. Királyhű emberek voltak, Csapy László, mint „aug. imperatoris secretarius” (udvari titkár) 1433. július 13-án Rómában járt Zsigmond kíséretében. A Csapyak gazdag és hatalmas nemzetsége, melynek Ungon kívül más vármegyékben is voltak birtokaik, így a zempléni Alsóbereckiben, Bacskán, Csábócon, Dargón, Zebegnyőn, Bodrogszerdahelyen stb., – a 16. század közepe táján haltak ki. Csapy András címere Az 1418. március 19-én Konstanzban kelt címerlevél eredetije a báró Vécsey-család sárközi levéltárában található. A címert Chapy Tamás, fia Miklós, fia András (de genere Boxa), aki a királyi udvar tagja és familiárisa ("regie nostre Maiestatis aulicus et nostre familiaris") több rokonával együtt kapta Zsigmond királytól hűsége és több hadiérdemei jutalmául. A szemén átnyílazott oroszlán az adománylevél szerint Chapy Andrást jelképezi, aki a király nagybátyja, Prokop morva őrgróf ellen folytatott hadjáratban Ostro várának ostromában a szemén sérült meg. A lovag érdemeit tovább emelte, hogy Holstein váránál pedig a mellén kapott sebet. Az adomány érdekessége, hogy nem csupán Chapy András személyére érvényes, így ezt a címer t használták az Agóchy, a Szerdahelyi , a Bocskai, a sóvári Soós és a Széchy családok is. Az adományozott címer jobbra dőlt pajzs kék mezejében ágaskodó arany oroszlán, mely az arcát és két szemét keresztül szúró nyilat jobb lábával nyelénél fogva a sebből kihúzni igyekszik. A farka hétágú, amely a Miczbántól eredt hét családra emlékeztet. A pajzs fölé helyezett, kék és sárga foszlányokkal ellátott csőrsisakon oromdíszül a címeralak ismétlődik. A pajzsot a sárkányrend jelvénye, farkát nyaka köré csavaró, hátán veres keresztet viselő arany sárkány díszíti. A címer arannyal szegélyezett kárpitnak szintén arannyal megvont négyes karámú belső keretébe van illesztve; a kárpit színe a karámon belül rózsaszín, vörös lombozattal díszítve, a külső mezőkben váltakozva kék és zöld, aranyos virágdísszel. Csapy család eredetmondája A monda több változatban is ismert. A Baksa nemzetség több családjának és településnek is ez az eredetmondája. A Tisza partján lévő kastélyban élt Micbán feleségével és öreg nénjével. Felesége áldott állapotban volt, amikor a kötelesség hadba szólította a kastély urát. Egyszer egy koldus asszony iker gyermekeivel alamizsnáért könyörgött Micbán feleségénél. A büszke úrnő ahelyett, hogy adott volna neki, durván elutasította: „Takarodj innen! Tisztességes asszonynak egyszerre két magzata nem lehet!” Elkeseredésében a koldus-asszony megátkozta: „Ha te az én kétszeres anyai áldásomat kétségbe vonod, a jó Isten adjon neked hétszereset!” A sors Micbánnét hét fiúgyermekkel áldotta meg egyszerre. Az úrnő nagyon megijedt, mivel ebben az időben Istencsapásnak számított ikergyermekeket világra hozni. Öregnénje tanácsára hatot gyékénykosárba tettek és a Tiszába dobtak. Egy halász talált rájuk, hazavitte és saját fiával együtt felnevelte őket. 16 évesek voltak a fiuk, amikor Micbán megjött a háborúból, s erre nagy mulatságot rendeztek. A mulatságra a fiuk is elmentek, és énekbe foglalva adták elő életük történetét. Ekkor Micbánné elájult, és amikor magáhoztért, beismerte bűnét. Férje nagyon megörült fiainak, és örömében minden fiának külön birtokot adott, akikről a következő falvak elnevezése is született: Lónya, Szalóka, Eszeny, Ásvány, Csap, Szürte, Telek. Öreg nénjét lófarkához kötette, hátára a egy táblát akasztatott „E szenny” felirattal, és addig vonszoltatta a falun körül, míg darabokra nem szakadt. Szob–Nagybörzsöny erdei vasút A Szob–Nagybörzsöny erdei vasút, azaz a 318-as vasútvonal kisvasút a Börzsönyben, Szob és Nagybörzsöny között. Az egyvágányú, nem villamosított, 760 mm nyomtávú vasút üzemelő Nagybörzsöny–Nagyirtás–Márianosztra–Szob szakasza 20,8 km hosszú. Jelenlegi formájában 2016-ban jött létre a Nagybörzsönyi Erdei Vasút és a Börzsöny Kisvasút (korábban Szobi Gazdasági Vasút) összekötésével, de az 1920-as évektől 1975-ig is egységes hálózatként működött. A vonal Kisirtás–Nagyirtás szakasza ipartörténeti műemlék, Magyarország egyetlen megmaradt csúcsfordítós üzemű vasútvonala. A kisvasút végig erdőben vezet. A vonal üzemeltetői háttere összetettebb, ugyan a kisvasút maga egy pályán üzemel, ám különböző szakaszoknak különböző üzemeltetői vannak, akik egymásnak még a tarifáit sem fogadják el, teljesen más árak érvényesek rajtuk. A teljes vonal végigutazásához kétszer át kell szállni; az utazást a menetrendek összehangolásával segítik. Üzemeltetők a Börzsöny Kisvasút NKFt. (Szob–Márianosztra) és a Nagybörzsönyi Erdei Kisvasút NKFt. (Márianosztra–Nagybörzsöny). Menetrend szerint március 15. és november első hétvégéje között, szabad- és munkaszüneti napokon, illetve a nyári időszakban péntektől vasárnapig közlekedik. Kisvasúti nap: október első szombatja. Történelem Az erdei iparvasutak kiépülése A hálózattal eredetileg az esztergomi érsekség erdőbirtokait tárták fel. 1908-ban kezdték a 13,5 km-es Ipolypásztó–Börzsönyirtás vonal fektetését, 600 mm nyomtávolsággal, és mindössze 5,25 kg/fm-es sínszálakkal. Börzsönyirtáson (ami a mai Kisirtáspuszta) rendezték be a fatelepet, ahol az erdőkből a kitermelt fákat szállításra előkészítették, a lóvontatású vasúttal Ipolypásztóra továbbították, és ott rakodták át nagyvasútra (a Csata–Balassagyarmat vasútvonalra). 1909-ben épült meg a Nagybörzsöny belterületén (az akkori vonal 89+0 szelvényénél) kiágazó Magyarhegy-völgyi szárnyvonal. Ez utóbbi a Börzsöny-patak mentén, 4 km hosszban vezetett a „Deszkamalom”-ig, a községi kőbányából és az ottani erdőkből kitermelt anyagok leszállítására; ezt a szárnyvonalat 1922-ben elbontották. Kisirtásról a Kollárvölgy felé is épült 600 mm-es nyomtávú ideiglenes, ló vontatású közelítő vonal (1911-ben, majd 1922-ben ismételten). Szobi irányból a tervezés már másfél évtizeddel korábban megtörtént, de építeni csak a nagybörzsönyi szakasszal egyidőben kezdték a vasutat. A kereskedelemügyi miniszter 1893.05.21-én kelt 29.668/1893. számú rendeletével egy évre előmunkálati engedélyt adott a Luczenbacher Pál Utódai nevű cégnek a Magyar Királyi Államvasutak Szob állomásától kiinduló és Márianosztráig vezető, helyi érdekű, egyvágányú, 760 mm-es nyomtávolságú vasút megépítésére. Szárnyvonalának, a Szob–Duna-parti iparvasútnak a tervezete és műszaki leírása 1893. december 8-i dátumú. E két vasútvonal terveit a Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat készítette el. A Márianosztra felé vezető szakaszt 1908-ban kezdték építeni és 1910-ben adták át a forgalomnak, de már nem az eredeti, helyi érdekű vasúti tervek szerint, hanem iparvasútként, a Luczenbacher család kőbányáiban kitermelt andezit és dácit kőanyag leszállítására a szobi MÁV állomáshoz és a Duna-parti hajórakodóhoz. Két fővonal készült el: a 4 km hosszú Szob–Feketebánya, valamint az ebből a Dolinka-kitérőnél kiágazó 5,3 km hosszú, Csák-hegyre vezető. A Duna-parti szakasz is megépült, üzembehelyezési engedélyét 1912. január 31-én adták ki. A nagy tömegű szerelvényeket gőzmozdonyok vontatták. Az Ipoly partján, a szobi állomás mellett épült meg az iparvasút vontatási telephelye négy épülettel: mozdonyszínnel, szénraktárral, irodával és vasúti laktanyával. E vontatási telepről iparvágányok vezettek a MÁV rakodóhoz és a zúzóműhöz, utóbbinál a keskeny nyomközű vágányok a nagyvasúti vágányokkal fonódtak. 1917-ben a Luczenbacher Pál Utódai vállalat eladta a kőbányáit az iparvasúttal együtt, az új tulajdonosok létrehozták a Szobi Kőbánya Rt.-t, és az államosításig ők üzemeltették tovább. 1920-ban a trianoni békeszerződés miatt Ipolypásztó Csehszlovákia területére került. Az ide vezető, eredetileg Wolfner S. fakitermelő cég által épített 600 mm-es nyomtávú vasútvonal és az ebből kiágazó Magyarhegy-völgyi szárnyvonal 1921-ben egy korábbi szerződés alapján az esztergomi érsekség Főerdőhivatalának tulajdona lett, azonban a szállításra (egyrészt az ipolypásztói csatlakozás bizonytalansága, másrészt a Nagybörzsönyön keresztülvezető szakasz vonalvezetése, harmadrészt az akkori pálya gyenge sínszálai miatt) más irányt kellett keresni. Legközelebb Szobon volt lehetőség nagyvasúti feladásra és vízi szállításra, ezért 1922. június 22-én megbízási szerződést kötöttek Wiener Emil és Weisz Mihály (Budapest, VI. Andrássy út 83.) mérnökökkel a Szobi Kőbánya Rt. vasútjának márianosztrai Feketebányánál lévő végpontjából kiinduló, Márianosztra érintésével a Bezina-patak mentén Hármashídig vezető, 760 mm-es nyomtávú, gőzüzemű erdei vasút teljes al- és felépítményi munkálataira. 1923. május 25-re a pálya elkészült és megtörtént műtanrendőri átadása. 1923. augusztus 13-án újabb megbízási szerződés született a két mérnök és az esztergomi érsekség között, a Hármashíd–Kisirtáspuszta vonalszakasz munkálatainak elvégzésére. Ez a vonal végül több szakaszban készült el: 1925 májusára Kisirtáspusztától csak a Nagyirtáspuszta alatti „Kanászgödörig” (ma: „Vetett fű” megálló) épült meg; innen egy ideiglenes munkapályán facsúsztatóhoz szállították a fát (ekkor csak tűzifát), és ezen csúsztatták azt le Hármashídhoz. 1925. november 11-én kötött szerződést az érsekség Baumhorn Jánossal (Budapest, V. Sas utca 3.) a Kanászgödör–Hármashíd összekötő vasúti szakasz megépítésére, ami nagyon gyorsan elkészült: műtanrendőri átadására 1925. december 23-án került sor, és ezzel létrejött 12,4 km hosszban a vasúti kapcsolat Kisirtáspuszta és a márianosztrai Feketebánya között, és így már Kisirtáspusztától vasúton tudták szállítani a fát egészen Szobig. A szobi irányú építés közben a nagybörzsönyi irányt viszont bontják: 1922-ben az ipolypásztói vonal cseh területre eső 2,1 km-es szakaszának bontását felajánlják a Wolfner cégnek, akiknek a felszedett szakasszal megegyező hosszúságú és méretű sínanyagot kell átadniuk cserében a kemencei vagy a bernecei völgyben. A bontás jól halad: 1923-ban az érsekség jószágigazgatója a vasút építésekor kisajátított területek visszaadásáról rendelkezik a volt tulajdonosok számára; a vasútüzemi leltár szerint ekkor a 600 mm-es nyomtávú pályából Kisirtáspusztától Nagybörzsöny felé már csak egy 2,5 km-es szakasz maradt meg. Ezt a maradék szakaszt 1926 áprilisában ismét használják: a Hegyes-hegy környékén kitermelést végző Mahrer cég ezen kívánja felszállítani a faanyagot az ekkorra már teljes hosszában elkészült, Kisirtáspusztáról Szob irányába induló, 760 mm-es nyomtávú gőzüzemű pálya kisirtáspusztai rakodójához, és ehhez a felszállításhoz az ideiglenes engedélyt a Mahrer azzal a feltétellel kapja meg, ha a használaton kívüli pályát és különösen annak hídjait kijavítja. 1927-ben ismét bővült a hálózat: az érsekség Kisirtáspusztáról a Hegyes-hegy oldalában a „Borjúdelelő”-ig vezető, 5 km hosszú, 760 mm-es nyomtávú, motorüzemű pályát építtetett. Ideiglenes vonalnak épült, 12 év üzemidőre tervezték – aztán az 1950-es évek végéig, a tervezett időtartam kétszereséig üzemelt. Nyomvonala ma is jól kivehető, a nagyobb sziklabevágások és a kisirtáspusztai kezdőponttól számított 11-es és 16-os szelvénynél épített két fatartós híd (későbbi írásokban: „Kammerhof-viadukt”) romjai könnyen fellelhetőek. A brecskabányai (más leírásokban: Brjéska-bánya) szárnyvonal kétszer épült meg. 1941. október 18-án jött létre a Márianosztrai Kőbánya Kft. kő termelésére és forgalomba hozatalára a Márianosztrától északnyugatra lévő, Gyurik–Brecska nevű bányából. A kőbánya 1942-ben már működött, az 1941-es katonai felmérésen a szobi iparvasúthoz vezető vágánya jelölve van. 1952-ben a Brecskabányában kitermelt kő leszállítására a 29.sz. Építőipari Tröszt Út- és Vasútépítő vállalata a Szobi Kőbánya Rt. iparvasútjából kiinduló, 760 mm-es nyomközű, 3,4 km hosszú szárnyvonalat tervezett a meglévő, de felhagyott alépítményen. Az új felépítmény már 10,5 kg/fm-es sínekkel és 1,2 m hosszú telített talpfákkal készült, építése 1953-ban fejeződött be. A vonalon kezdetben a Szolnoki Gazdasági Vasút biztosította a vasútüzemet, saját járműveivel. Az 1960-as évek végén a bánya és az iparvasút már használaton kívül volt, a vasutat a 115.299/1970. sz. rendelet alapján megszüntették. A szárnyvonal vágányait 1971-ben elbontották, de a Szob–Márianosztra közúton átvezető sínszálak a vonal felbontása után is még sok éven át láthatók voltak az aszfaltban. Államosítás és hanyatlás 1945-ben mindkét vonalat államosították, a két vasút közös üzemeltetés alá került. A kőszállító vasút 1953-ban a MÁV kezelésébe került Szobi Gazdasági Vasút néven; a vasúti pályák rekonstrukciójához innen szállítottak követ. Az 1950-es évek elején Szob és Márianosztra között megindult a személyszállítás, de a Nagybörzsönyig tervezett járathosszabbítás helyett kihasználatlansága miatt néhány év után ezt is megszüntették. Az oroszlányi GV 1964-es bezárását követően két évtizeden át a szobi volt az ország legnagyobb forgalmú gazdasági vasútja: évi 500 000 tonna követ szállított, emellett 1972-ig a nagybörzsönyi hálózaton kocsira rakott faszállítmányok is itt jutottak le szobra. 1969-re a faszállítás visszaesett, ezért a nagybörzsönyi vasútból kiágazó vonalakat felszedték. A Szobi GV-ból is csak a Szob–Márianosztra vonal maradt, a Brjéska-bányai vonal az 1970-es években megszűnt. 1975-ben egy balesetre hivatkozva, de valójában a teherforgalom visszaesése és a pálya rossz állapota miatt megszüntették a forgalmat Szob és Nagyirtás között, a két vasutat elszakítva egymástól; a 6,7 km hosszú Szobi GV a 318a vonalszámot kapta. Ebben az időben a kőbányába futó vonal kettős nyomtávra (harmadik sínszállal normál és a megmaradó keskeny) való átépítését is tervezték. Az 1980-as években a szobi kisvasút teherszállítási forgalma fellendült, a nagymarosi duzzasztómű építéséhez nagy tömegben szállított követ a Csák-hegyi kőbányából a szobi dunai rakodóig. A nagymarosi építkezések megszűntével már csak a MÁV pályafelújításaihoz szállítottak követ, csökkenő mennyiségben. A MÁV végül eladta a kőbányát; az új tulajdonos az osztályozót és a zúzót a bányához telepítette, és 1992-ben a szobi kőbánya áttért a teherautós szállításra, ezért a vasútüzem december 22-én leállt. A hivatalosan időszakos üzemszünetnek nevezett leállás valójában a vasút megszűnését jelentette. A mozdonyok és a kocsik nagy részét 1994-ben elszállították a MÁV más kisvasútjaira; a többit 1996-ban szétvágták. A pályát ugyan nem szedték fel, de több helyen fémtolvajok rongálták meg, ellopták a síneket. Ugyanebben az évben a Nagybörzsöny–Nagyirtáspuszta szakaszon is megszűnt a forgalom; csak személyszállításból nem tudta eltartani magát a vasút. Újraindulás A nagybörzsönyi, csúcsfordítós vonalvezetése miatt különleges szakasz újraindítására a leállítás után szinte azonnal mozgalom szerveződött. A térség önkormányzatai 1996-tól tettek lépéseket a turisztikai célú helyreállítás érdekében, ekkor alakult meg a Szob–Nagybörzsönyi Kisvasútért Közalapítvány. A fordulópontot 1998. március 16. jelentette, amikor Nagybörzsöny önkormányzata egy forintért megvásárolta a Nagybörzsönyi Erdei Vasút tulajdonjogát az Ipoly Erdő Rt-től. A Tolmács-hegyi csúcsfordítót 1999-ben műszaki emlékké nyilvánították. A vasút felújítása a folyamatos pályázatírás sikerrel járása után, 2002 tavaszán kezdődött; felújították a hidakat (elsőként az 1999-es árvízben megrongálódott kisirtási hidakat), a pálya egy részét (talpfa- és síncserével), a járműállományt, és a munkák augusztusi lezárulta után ősszel át is adták a vonalszakaszt. 2006 nyarán megkezdődött a MÁV tulajdonú Szob–Márianosztra szakasz teljes rekonstrukciója is. A felújítás első részében új pályát építettek Márianosztra és Szob között; a vonalat a „GV telep”-től a szobi vasútállomásig meghosszabbították, 600 millió Ft-os EU-s forrásból. A szakasz „előmegnyitóját” 2007. november 16-án tartották meg. A járműállományra kiírt sikertelen közbeszerzési eljárások után 2008-ban a forgalom egy felújított L–60-as mozdonnyal és egy zárt személykocsival indulhatott meg. A mozdony hatósági vizsgáját 2008. február 12-én tartották Királyréten. Az elkészült vonalon a menetrend szerinti forgalom hosszas engedélyezési procedúra után 2009. július 18-án indult meg a Börzsöny Kisvasút Nonprofit Kft. üzemeltetésében. 2008. október 4-én a 100. évforduló tiszteletére Kisirtáson emléktáblát avattak. Összekötés A kormány 2008. június 25-i ülésén a kiemelt fejlesztési projektek között nevesítette a Szob-Nagybörzsöny kisvasút felújításának II. ütemét. Ennek keretében elkészült volna a szobi és a nagybörzsönyi szakasz összekötése; a nagybörzsönyi hálózat és a szobi vontatási telep felújítása, valamint új, vagy felújított járművek beszerzésére is lehetőség nyílhatott volna. A fejlesztés akkor nem valósult meg. 2015 májusában kezdődött el a Márianosztra és Nagyirtáspuszta közötti 7 km-es szakasz építése 1,1 milliárd forintos beruházással, melyből 600 millió forintot európai uniós támogatás, 300 millió forintot a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatása, a fennmaradó rész az erdőgazdaság saját forrása fedezett. A Márianosztra-Nagyirtáspuszta közötti szakaszon mintegy kétszáz méter hosszan sérült volt a töltés, ezt helyre kellett állítani; a földműveket megerősítették, megépítették a vízelvezető műtárgyakat, és új kőágyazaton új sínpárt fektettek. A pálya műszaki átadása 2015 novemberében volt, a márianosztrai és nagyirtáspusztai kiszolgáló épületek 2016 májusára készültek el. Május 21-én indult meg az utasforgalmi próbaüzem az új szakaszon, a hivatalos átadására június 2-án-án került sor. Pálya Az egyvágányú, nem villamosított, 760 mm nyomtávú vasút üzemelő Nagybörzsöny–Nagyirtás–Márianosztra–Szob szakasza 20,8 km hosszú. Hegyvidéki vonalvezetése különleges műszaki megoldásokat igényelt: Nagyirtás és a Bezina-völgy között hajtűkanyarokkal, a Tolmács-hegy oldalában csúcsfordító-pár építésével küzdötték le a szintkülönbségeket. Utóbbinak köszönhetően a vonal Kisirtás–Nagyirtás szakasza ipartörténeti műemlék, Magyarország egyetlen megmaradt csúcsfordítós üzemű vasútvonala. Forgalom A korábban felújított Szob–Márianosztra és a Nagyirtás–Nagybörzsöny szakasz önkormányzati tulajdon, a 2016-ban újjáépített középső szakasz az Ipoly Erdő Zrt. tulajdona. A két korábbi vonalszakaszt felújító önkormányzatok az évek során kialakították saját működtetési formáikat és az egyes szakaszok speciális adottságaihoz igazodó járműparkot, így ma Szob–Márianosztra és a Márianosztra–Nagybörzsöny szakasznak külön üzemeltetője van: a szobi és márianosztrai önkormányzatok tulajdonában álló Börzsöny Kisvasút NKFt. és a Nagybörzsöny, Erdei Kisvasút NKFt. Menetrend szerint március 15. és november első hétvégéje között, szabad- és munkaszüneti napokon, illetve a nyári időszakban péntektől vasárnapig közlekedik. A teljes vonalon való végigutazáshoz kétszer át kell szállni; az utazást a menetrendek összehangolásával segítik. Járművek Jelenlegi járműállomány 2016-ban – a két, korábban különálló szakasz összekötése után – mindhárom szakasz külön járműállománnyal működik. Szob–Márianosztra Mozdonyok: D 04-601 pályaszámú L–60 típusú dízelmozdony, az újraindulás első mozdonya (2008-tól) MD40-001 psz. MD–40 típusú dízelmozdony 2601 psz. BNE–50 típusú dízel-elektromos mozdony (ez a megoldás a hazai kisvasutakon ritkaságszámba megy; beceneve „Bömbi”) 3737 psz. C-50 típusú dízelmozdony Személykocsik: F07-401 zárt személykocsi (2008-tól; Jah teherkocsi alvázra épült Királyréten ) NY07-406 nyitott személykocsi (Jah teherkocsi alvázra épült Királyréten ) 6012 UV pótkocsi (760 mm-es nyomtávra átalakítva) Márianosztra–Nagyirtás Mozdonyok: Az üzem első két hónapjában a nagybörzsönyi szakasz 3756 psz. C-50-es mozdonya látta el a vontatási feladatokat. Motorkocsik: Az M06-401 mintájára, Jah-teherkocsi alapjaira épített dízel motorkocsi (építve Királyréten 2016-ban) Személykocsik: Jah-teherkocsi alapjaira épített személykocsi (átépítve Királyréten 2016-ban) Nagyirtás–Nagybörzsöny Mozdonyok: GV 3739 psz. C–50 típusú dízelmozdony (gyártó: MÁV Északi Főműhely, 1954; eredeti psz. 1956-ig GV 339; királyréti ipari száma E 03-069), Királyrétről érkezett Nagybörzsönybe 1989 -ben GV 3756 psz. C–50 típusú dízelmozdony (gyártó: MÁV Északi Főműhely, 1955; eredeti psz. 1956-ig GV 356), szobi selejtezési és Nagybörzsönybe állomásítási adatai tisztázatlanok Személykocsik: Ba 001 és Ba 002 (Gyártva Királyréten teherkocsiból házilag 1954 -ben. Királyrétről kerültek Nagybörzsönybe feltehetően az 1970-es évek végén, ahol pályaszámuk rendre 12 és 15 volt.) több kisebb nyitott személyszállító kocsi; gyártva teherkocsiból házilag nyitott kerékpárszállító kocsi vadászkocsi (zárt személykocsi; néhány évig a Közlekedési Múzeumban volt kiállítva) 5555-2829-700-8 psz. zárt személykocsi, Jah teherkocsi alvázára Királyréten építve (műszakilag megegyezik a Szob-Márianosztra és a Márianosztra-Nagyirtás szakasz hasonló zárt kocsijaival) Korábbi járműállomány Szobi GV A szobi kőszállító vasúton az üzemet kezdetben két gőzmozdony és hatvan kéttengelyes nyitott teherkocsi szolgálta. 1962-re a szobin kívül már csak két – szintén bányaüzemet kiszolgáló – gazdasági vasúton maradt meg a gőzvontatás. 1962–1963-ban régi gőzösöket lecserélték; ekkor az üzem gerincét a békéscsabai és sárospataki hálózatról származó 490-es sorozatú gőzmozdonyok vették át, de hamarosan üzembe állítottak C–50-es dízelmozdonyokat is, melyeket eleinte párban használtak. Itt a teljesítményigény miatt 1981-ig megmaradt a gőzvontatás; ekkor a gőzmozdonyokat és a C–50-eseket a Hegyközi Kisvasútról származó Mk48-as dízelmozdonyokkal váltották fel. Az 1992 végi üzemszünet után a megmaradt járművek 1994-ben kerültek el a vonalról. A kocsik részben Kecskemétre és Nyíregyházára, nagyobbrészt az istvántelki járműjavítóban tárolásra kerültek; utóbbiak egy részét később az 1992-ben múzeumvasútként újrainduló Feketegarami Erdei Vasút (ČHŽ) részére megvásárolták, a többit szétvágták. Gőzmozdonyok: Szob 1 és Szob 2 pályaszámú 399 sorozatú gőzmozdonyok (MÁVAG gyártmány, 78.01 szerkezetszám; 1912-től 1962-1963-ig) 394 ,024, 394,055, 394,064 (köztük 1914-től a Szob 3 pályaszámú, MÁVAG gyártmányú, 107.02 szerkezetszámú és 1924-től a Szob 4 pályaszámú, MÁVAG gyártmányú, 106.03 szerkezetszámú mozdony; 1962-1963-ig) 357,404 psz. gőzmozdony (korábban Villám pályaszámú, MÁVAG gyártmányú, 106 szerkezetszámú mozdony) 490,039, 053, 056, 057, 058 psz. 490 sorozatú gőzmozdonyok (az 1960-as évek elején a békéscsabai és sárospataki hálózatról átirányítva; a 039 1972 körül Hűvösvölgy állomáson kiállítva, a többi négy 1981-ig szolgált Szobon. Ekkor a 057 a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút skanzenjébe, a 058 az ópusztaszeri emlékparkba került, ahol ma is látható elhanyagolt állapotban; a 053 és a 056 fűtőgépként Szobon maradt. Később ezek 1983 -ban Kecskemétre, illetve 1968 -ban Balatonfenyvesre kerültek; utóbbi 2000 -től a Gyermekvasúton szolgál.) 496 sorozatú KV4 típusú gőzmozdonyok (a megszűnt Hirdi GV-ról átirányítva) Dízelmozdonyok: GV 3702, 3703, 3727, 3737, 3757 és 3788 psz. C–50 típusú dízelmozdonyok (1960-as évektől 1981-ig; az 1990-es évek elején a 3 db megmaradt C–50-esből 2 db – GV 3703 és 3788 – a Gyermekvasútra került, a GV 3757 az istvántelki járműjavítóba került tárolásra. A GV 3737 Szlovákiába, majd Csehországba került, végül visszatért Nagybörzsönybe, később Szobra, és 2009-ben sikeres hatósági vizsgát tett.) Mk48 típusú dízelmozdonyok (rövid ideig az 1960-as évek elején) 2020, 2022, 2023, 2024, 2029 psz. Mk48 típusú dízelmozdonyok (1980-tól 1994-ig; mind az 5 db a Hegyközi Kisvasútról érkezett Sárospatakról ; Kecskemétre és Nyíregyházára kerültek) Teherkocsik: 60 db Luczenbacher kéttengelyes, fa szekrényű nyitott teherkocsi (becenevén „babakocsi”; 1960-as évekig) Uba négytengelyes, billenthető kőszállító (1960-as évektől) Nagybörzsönyi EV Nagybörzsönyben 1925-ben állt munkába az első gőzös (előtte lóvontatással működött). Az 1950-es évek elején a gőzmozdonyokat dízelmozdonyokkal váltották fel. Turizmus A Börzsöny és az Ipoly völgye számos túraútvonalat és látnivalót kínál. További nevezetességek és látnivalók a vasút környékén: Márianosztra : kegytemplom, kálvária Tolmács-hegyi csúcsfordító – 2000 óta ipartörténeti műemlék Nagybörzsöny : Szent István-templom , Bányásztemplom, vízimalom La Trinité (Eure) La Trinité település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 114 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Marton Ernő Marton Ernő (Dicsőszentmárton, 1896. május 17. – Tel-Aviv, 1960. augusztus 28.) magyar író, szerkesztő, műfordító. Élete és munkássága Rabbi családból származott. Jogot végzett, majd közigazgatási pályára lépett. Kis-Küküllő vármegyében volt főispáni titkár 1917–18-ban, később kolozsvári alpolgármester lett. Mint az általa alapított Új Kelet főszerkesztője az Újvári Péter-féle Zsidó lexikon (Budapest, 1929) meghatározása szerint „a romániai zsidóság kulturális törekvéseit és a kisebbségi önrendelkezés eszméit szolgálta”. Lapokba, évkönyvekbe, gyűjteményes munkákba írt cikkei és tanulmányai tanúsága szerint szolidáris volt az erdélyi haladó mozgalmakkal, s lapjával hozzájárult az egész erdélyi sajtó modernizálásához. Lapjának 1940-es betiltása után Budapesten a magyarországi zsidóság önvédelmében vett részt, majd Bukarestbe költözve szervezett segélyakciót az üldöztetéseket túlélt zsidóság érdekében. 1946-ban kivándorolt Izraelbe, ahol ismét megindította a magyar nyelvű Új Keletet, amelynek haláláig főszerkesztője lett. 1960. augusztus 28-án hunyt el, az Új Kelet szerkesztőségében. Művei Magyarra fordította Max Brod A cionizmus három korszaka (Kolozsvár, év nélkül), Schemarja Gorelik Cion és Gólusz (Nagyvárad, 1920) c. munkáját és A zsidó békeprogram (németből, szerző nélkül, Nagyvárad, 1920) c. kiadványt. Önálló munkái: A zsidó nemzeti mozgalom Erdélyben (Kolozsvár, 1922) A magyar zsidóság családfája (Kolozsvár, 1941; angolul Hungarian Jewish Studies , 1966. Ugyanott Vágó Béla életrajzi tanulmánya Marton Ernőről). Kiss Sámuel Kiss Sámuel (Nagykőrös, 1781. október 4. – Debrecen, 1819. március 23.) magyar festőművész. Pályája Nagyszebenben tanult, Neuhauser Ferencnél, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián fejlesztette tovább tudását. 1813-tól a debreceni kollégiumban rajzot és építészetet tanított. Művei Brassói polgármester, 1805, gouache, 18 x 13,4 cm; Magyar Nemzeti Múzeum Kiss Sámuelné és gyermeke, 1814, pasztell, papír, 65 x 43 cm, Déri Múzeum , Debrecen Kiss Sámuel önarcép és (felesége) Árvay Sára két 66 x 45 cm -es p-pasztell (Debreceni Református Kollégium) A két kép a család birtokában volt, ükunokájuk Dr Borszéki Antal, Dr. Borszéki Béla György egyetértésével ajándékozta a Kollégiumnak. Nyírjuk ki Gunthert Nyírjuk ki Gunthert egy 2017-es amerikai akció- és filmvígjáték. Taran Killam rendezte, aki a forgatókönyvet is írta. Andrew W. Marlowe írta. A főszereplő Arnold Schwarzenegger. Cselekmény Gunther a szakma legjobbja, ő a legkiválóbb bérgyilkos. Néhány elszánt bérgyilkos viszont a fejébe veszi, hogy elteszik láb alól, hogy a helyére lépjenek. Megkezdődik hát a vadászat Gunther-re, ám egy profi nem hagyja magát csak úgy lelőni... Neurománc A Neurománc (eredeti angol címmel: Neuromancer) William Gibson sci-fi regénye, a cyberpunk irodalom legismertebb darabja. A regény Gibson első regénye, amely először 1984-ben jelent meg. A Sprawl-trilógia első kötete. Magyar nyelven először 1992-ben jelent meg Ajkay Örkény fordításában, majd 2005-ben jelent meg átdolgozott és javított kiadása szintén az ő fordításában a Szukits Könyvkiadónál. A regény elnyerte mind a Nebula-díjat, a Hugo-díjat, és a Philip K. Dick emlékdíjat is. Történet Cselekmény Henry Dorsett Case kisstílű szélhámos a japán Chiba City disztópikus alvilágában. Egykor tehetséges számítógéphacker volt, aki azonban meglopta megbízóit. Büntetésként Case központi idegrendszerét megmérgezték, aminek eredményeképpen többé már nem volt képes használni az agya és a számítógép közötti interfészt, hogy beléphessen a cybertérbe. Munka nélkül maradt drogfüggőként és öngyilkossági hajlamokkal telve, ezért Chiba zugklinikáin kereste a csodás ellenszert. Case megmentője végül Molly Millions lett, egy utcai szamuráj és zsoldos, aki most egy Armitage nevű volt katonatiszt szolgálatában áll. Armitage felajánlja Case-nek a gyógyulás lehetőségét Case szolgálataiért cserében. Case megragadja a lehetőséget, hogy visszakaphassa korábbi "konzol cowboy" életét, de sem Case, sem pedig Molly nem ismerik Armitage valódi terveit. Case idegrendszerét helyreállítják egy olyan új technológia segítségével, amit Armitage ajánl fel az egyik zugklinikának a műtét ellenértékeként, azonban Armitage nem sokkal később azt is elárulja Case-nek, hogy egyúttal méregzsákokat is elhelyeztek a szervezetében. Armitage megígéri, hogy ha Case időben teljesíti a feladatát, akkor a méregzsákok még a kioldódásuk előtt eltávolítják. Máskülönben azonban Case újra idegkárosodásokat szenved, és elveszíti képességeit. A műtét során ezenkívül hasnyálmirigyét is kicserélik, májába pedig új szövetet ültetnek be, így Case szervezete a továbbiakban már nem képes a kokain vagy az amfetaminok lebontására, ezzel kényszerítve Case-t drogfüggősége feladására. Case és Molly közeli kapcsolatba kerülnek egymással a feladat végrehajtása során, és Molly azt tanácsolja Case-nek, hogy nézzen utána Armitage háttérének. Első feladatuk, hogy el kell lopniuk egy ROM modult, ami Case egyik mesterének, a "Dixie Flatline" néven emlegetett legendás cyber-cowboy, McCoy Pauley lementett emlékezetét tartalmazza. Pauley hackelési tapasztalatára szüksége van Armitage-nak, a ROM pedig a Sense/Net nevű hatalmas médiakonglomerátum főhadiszállásán van. A " Panther Modern" nevű anarchistacsoportot bérelik fel segítségül, hogy egy terroristatámadást szimuláljanak a Sense/Net ellen. Ez az elterelő hadművelet teszi lehetővé Molly számára, hogy behatoljon az épületbe és ellopja Dixie ROM-ját. Case és Molly közben továbbra is Armitage múltja után nyomoz. Kiderítik, hogy Armitage korábban Willis Corto ezredes volt, a "Süvöltő Ököl" hadművelet egyik résztvevője. A Süvöltő Ököl célja a szovjet számítógéprendszerekbe történő beszivárgás és azok lerombolása lett volna úgy, hogy Oroszország fölé ultrakönnyű repülőkkel jutnak el. Az orosz hadsereg azonban tudott a tervről és a létrehozott védelmi vonalon keresztül már lehetetlen volt a támadás, azonban a Süvöltő Ököl hadműveletet mégis elrendelték. Amikor megtámadták a szovjet számítógépes rendszereket azok válaszul kilőtték a számítógépes rendszereiket és a repülésirányító rendszereiket, és Corto és emberei a szovjet légvédelem lézerfegyvereinek célpontjaivá váltak. Ő és néhány túlélő társa egy orosz katonai helikoptert zsákmányolva próbált menekülni az erősen védett finn határon át. Corto kivételével mindenkit megöltek, de őt is súlyosan megsebesítették a finn védelem egységei, amikor megpróbáltak leszállni. Cortot tanúvallomása megváltoztatására kényszerítették, hogy védjék a katonai feletteseit, akik tudtak a szovjet védelmi fegyverekről. Corto pedig egy fizikai és mentális rehabilitációt követően eltűnt a bűnözés alvilágában. Isztambulban a csapat begyűjti a következő tagot, egy Peter Riviera nevű drogfüggő tolvajt és művészt, aki képes holografikus illúziók kivetítésére kibernetikus implantátumai segítségével. Jóllehet Riviera egy szociopata, Armitage mégis kényszeríti, hogy csatlakozzon hozzájuk. Eközben Case és Molly kutatásai során a nyomok egy, a Tessier-Ashpool család által létrehozott, hatalmas mesterséges intelligenciához vezetnek, akit Wintermute-nak hívnak. A klán vagyonának kezelése felváltva van a különböző családtagok kezében, akik idejük nagy részét inaktív állapotban töltik a Villa Straylight belsejében, a Szabadpart űrkikötő labirintusszerű lakosztályaiban. Wintermute kilétére végül fény derül: ő annak a mesterséges intelligenciának az egyik fele, amit a család számára készítettek. Azonban Wintermute pontos célja továbbra is ismeretlen. A mesterséges intelligenciák készítésére vonatkozó Turing Törvény Kód megtiltja a hozzá hasonló egyed létrehozását, ezért két külön MI-t készítettek. Wintermute-ot úgy programozta be a Tessier-Ashpool dinasztia, hogy törekedjen a Neuromancer nevű másik felével való egyesülésre. Mivel ezt a célt önmagában nem tudta elérni, Wintermute beszervezte Armitage-t és csapatát, hogy teljesíthesse feladatát. Case feladata, hogy a cybertérbe belépve fúrja át magát a Turing által előírt szoftveres védelmen egy jégtörő program segítségével. Ugyanakkor Rivierának meg kell szereznie a jelszót a Turing zárhoz Lady 3Jane Marie-France Tessier-Ashpooltól. Lady 3Jane a Tessier-Ashpool SA jelenleg aktív irányítója. Wintermute úgy gondolja, hogy Riviera ellenállhatatlan vonzerejével el bírja csábítani 3Jane-t, és meg tudja szerezni tőle a jelszót. A jelszót egy különleges számítógépes terminálnak kell bemondani, ami a Villa Straylight Tessier-Ashpool lakosztályában található. Ugyanakkor amikor a jelszó elhangzik, Case-nek át kell törnie a szoftveres védelmet a cybertérben, máskülönben a Turing zár sértetlen marad. Armitage csapata felhívja magára a Turing zsaruk figyelmét, akiknek az a feladata, hogy megakadályozzák a mesterséges intelligenciákat abban, hogy átlépjék beépített mesterséges korlátaikat. Amikor Molly és Riviera bejutnak a Villa Straylightba három ember letartóztatja Case-t. Wintermute a biztonsági és karbantartási rendszerek irányításának az átvételével megöli a zsarukat, kiszabadítva ezzel Case-t a fogságból. Armitage személyisége kezd közben szétesni, visszatérnek Corto emlékei és azt hiszi, hogy újra a Süvöltő Ököl hadműveletben vesz részt. Wintermute azonban megöli az őrült Cortót is, aki csak arra kellett neki, hogy beszervezze Case-t és Molly-t, akik majd segítenek neki egyesülni testvérintelligenciájával, Neuromancerrel. A Villa Straylight belsejében Riviera és Lady 3Jane elfogja Molly-t. Case nem akarja Molly-t cserben hagyni, ezért utánamegy Maelcum segítségével, aki az őket szállító vontatóűrhajó raszta pilótája. Neuromancer megpróbálja csapdába ejteni Case-t a cybertérben, ahol Case rátalál Linda Lee elmentett tudatára. Linda Lee volt Case barátnője Chiba Cityben, azonban Case egyik alvilági kapcsolata megölte a lányt nem sokkal azelőtt, hogy Case és Molly elhagyták a várost. Case-nek sikerül kiszabadulnia ebből a csapdából, túljutva ezzel Neuromancer utolsó védelmi vonalán. Kiszabadulása után Case és Maelcum rátámadnak Lady 3Jane-re, Rivierára és Lady 3Jane testőrnindzsájára, hogy kiszabadítsák Molly-t és megtudják a jelszót 3Jane-től. Legyőzik őket és Riviera megpróbálja megölni Case-t, de Lady 3Jane Case és Molly pártjára áll, ezért Hideo megvédi őket. Amíg Hideo és Riviera egymással küzdenek Case és csapata kényszerítik Lady 3Jane-t, hogy menjen velük a terminálszobába, és árulja el nekik a jelszót. Case becsatlakozik a cybertérbe, a jégtörő segítségével áthatol a szoftveres védelmen, Lady 3Jane pedig kimondja a jelszót: Wintermute egyesül Neuromancerrel, ezáltal hozva létre egy nagyobb entitást. A Case vérében elrejtett méregzacskókat eltávolítják, ő és Molly megkapják fizetségüket a feladat sikeres teljesítéséért. Pauley ROM-ja pedig - saját akaratának megfelelően - törlődik az akció során. A regény epilógusában Molly elhagyja Case-t, aki ezután egy új barátnőt talál, és visszatér régi munkájához, a hackeléshez. Winternute/Neuromancer még egyszer kapcsolatba lép vele, és elmondja neki, hogy más, saját magához hasonló MI-ket próbál keresni és kapcsolatba lépni ezekkel. Megjelenések angol nyelven Neuromancer , New Ace Science Fiction Special, 1984 Neuromancer , Gollancz, London, 1984 Neuromancer , Grafton Books, London, 1986 magyar nyelven Neurománc , Valhalla Páholy Kft., Budapest, 1992, ford.: Ajkay Örkény Neurománc , Valhalla Páholy Kft., Budapest, 2. kiadás, 1999, ford.: Ajkay Örkény William Gibson teljes Neurománc univerzuma , Szukits Könyvkiadó, Szeged, 3. átdolgozott és javított kiadás az 1. kiadás alapján, 2005, ford.: Ajkay Örkény Érsekujvári K. Orbán Érsekujvári K. Orbán (? – Tokaj, 1690) református lelkész. Élete Ujvári Basil fia. 1650. május 2-án Debrecenben, 1654-ben Utrechtben tanult. 1659. június 25-én Rozsályban szentelték pappá; 1675–1684-ig Szoboszlón volt lelkész és 1683-ban a debreceni egyházkerület esperese lett. 1684-ben Tokajba helyezték át. Munkái Disputatio theologica de officiis charitatis erga proximum peccantem. Ultrajecti , 1654. Győzö Hitnek… Lakozása… Debreczen, 1686. Hogy az hit Isten munkája de nem mindenekben… U. ott, 1686. Élő Jó cselekedeteket szolgaltato lelket feltamaszto tisztito biztato gazdagito alkalmaztato… erösitő nemesitő hitrűl… U. ott, 1687. Hitnek titka foglalasa epsege igassaga paisa… U. ott, 1687. (Nevét Érsek-Uj-Vari K. Orbánnak irta.) 94E busz (Budapest, 2006–2008) A budapesti 94E jelzésű autóbusz a Kispest, Határ út és Gyál, Vecsési út között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. Története 2006. október 1-jén az 54-es, a 94-es és a 294-es viszonylatok kiváltására három gyorsjáratot és egy expresszjáratot indítottak Gyál és Budapest között. 84-es jelzéssel új járat indult, mely Pestszentimre, központtól a Kisfaludy utcán érte el Gyált. A 89-es jelzésű busz a 294-es busz útvonalán járta körbe Gyált. A 94-es busz több megállóban állt meg, illetve új járat indult 94E jelzéssel, mely a 94-es üzemidején kívül közlekedett és kevesebb megállóban állt meg. 55-ös jelzéssel új alapjárat is indult a Boráros tér és Gyál között. Az 54-es busz változatlan maradt. 2008. augusztus 21-étől 94E jelzéssel közlekedik. Harald Ulrik Sverdrup Harald Ulrik Sverdrup (Sogndal, 1888. november 15. – Oslo, 1957. augusztus 21.) norvég meteorológus és tengerkutató. Az óceánok fizikáját, kémiáját és biológiáját kutatta, a modern fizikai oceanográfia „alapító atyja”. Sverdrup magyarázattal szolgált az egyenlítői ellenáramlatok működésére és segített módszert kidolgozni a hullámzás előrejelzésére és hullámtörők létrehozására. Az óceánokban áramló víz mennyiségét az oceanográfia kutatói róla nevezték el sverdrup-nak. Az Amerikai Meteorológiai Társaság (American Meteorological Society) az Arany Sverdrup Díjat adományozta számára, kiemelkedő hozzájárulása elismeréseként az óceánok és a légkör kölcsönhatásának tudományos megismerése tárgyában. Élete Harald Ulrik Sverdrup 1888. november 15-én született Sogndal-ban (Sogn, Norvégia), egy régi és tiszteletben álló családba, ahol egyetemi professzorok, ügyvédek, politikusok és református lelkészek voltak. Apja, Johan Sverdrup tanító volt, és a családi hagyományt követve református lelkész lett a norvég állami egyházban. 1894-ben apja Solund sziget (kb. 65 km-re északra Bergentől) kerületi lelkésze lett, ekkor Rennsöbe költöztek, Stavanger közelébe. 1908-ban Oslóban az egyház történészprofesszora lett. Apja különféle munkái miatt Sverdrup gyermekkorát Norvégia nyugati részének különböző pontjain töltötte, ahol 14 éves koráig nevelőnők tanították. Ekkor Stavangerbe ment iskolába. Kamaszkorában konfliktust élt át természettudományos érdeklődése és családjának vallásos háttere között. Különösen nehéz volt összeegyeztetnie az evolúciót a vallásos hitével. Szakmai képzése Mivel nem volt tudatában az egyetemi tanulmányok lehetőségének, középiskolai klasszikus tanterv szerint kezdett tanulni 1903-ban. Fő érdeklődési területe a csillagászat volt. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el, majd egy évet töltött Oslóban az egyetemi előzetes vizsgákra való felkészüléssel. Mivel a katonai szolgálat abban az időben kötelező volt, elhatározta, hogy ezt összeköti a tudományos képzéssel, ezért beiratkozott a Norvég Hadiakadémiára. Az elméleti tananyag a fizika és a matematika témáiból állt. Az akadémián kapott fizikai kiképzés különösen hasznosnak bizonyult számára a későbbi, hosszú északi-sarki expedíciók túlélésében. Amikor egyetemre ment, a csillagászatot választotta főtantárgyának. 1911-ben asszisztensi állást ajánlanak neki Vilhelm Bjerknes professzor mellett, aki kiemelkedő norvég meteorológus volt, a „Bergen iskola” megalapítója, ami lehetővé tette számára, hogy bejusson az ország egyik legragyogóbb tudományos társaságába. A Bergen iskola éves támogatást élvezett, amit Bjerknes szinte az iskola megalapítása óta kapott a washingtoni Carnegie Intézettől (Carnegie Institution of Washington). Sverdrup kezdetben úgy tervezte, hogy a csillagászati kutatásait fogja folytatni, de egyre inkább érdekelni kezdte a meteorológia és az oceanográfia, ezért a fő tantárgyát is megváltoztatta. Amikor 1912-ben Bjerknes Németországba ment, hogy a Lipcsei Egyetemen dolgozzon, mint a Geofizikai Intézet professzora és igazgatója, Sverdrup követte őt, és 1913 januárjától 1917 augusztusáig Németországban maradt. Ezalatt folytatta szakdolgozatának kidolgozását is, amit az Oslói Egyetem számára készített. Innen 1917-ben megkapta doktorátusát az „észak-atlanti passzátszelek” témájában. Szakmai karrierje 1918 júliusában Sverdrup csatlakozott Roald Amundsen északi-sarki expedíciójához a Maud fedélzetén, mint vezető tudós. A tervezett út 3-4 évig tartott volna, a valóságban 7,5 évig tartott. Sverdrup egészen 1925. december 22-ig nem tért vissza Norvégiába. Lelkes volt az átélt élményektől és a legérdekesebb időszaknak nevezte az 1919 és 1920 között Szibériában töltött 8 hónapot, amikor a nomád rénszarvastenyésztő csukcsok között élt. Sverdrup hat hónapra megszakította az északi-sarki expedícióját 1921 és 1922 között, amikor lehetősége volt rá, hogy mint meteorológus a Carnegie Intézetben dolgozzon. Az expedíció során jobban megértette az tengeráramlatok alapvető fizikai folyamatait. Vitatkozott azzal a nézettel, hogy a Föld forgásának hatása, ami az óceánok dinamikájának alapvető oka, a sarkokon volna legjobban megfigyelhető. Norvégiába visszatérve feleségül vette Gudrun Bronn Vaumundot. 1926-ra Sverdrup megállapodott tudományos kutató volt. Ekkor felajánlották neki, hogy vezesse a Bergeni Meteorológiai Intézetet, ahol Bjerknes volt korábban az igazgató. A Carnegie Intézet kétszer is állandó állás ajánlott neki, de a tudós ezeket elutasította és elfoglalta az állást Bergenben. Elkészítette a Maudon tapasztaltakról szóló tudományos jelentését. Közben a Carnegie Intézettel is együttműködött. 1931-ben a Wilkins-Ellsworth északi-sarki tengeralattjáró expedíció tudományos csapatát vezette. Ekkor is értékes tudományos információkat gyűjtött, annak ellenére, hogy az expedíció a fő célját, az Északi-sark elérését a Nautilus tengeralattjáróval, nem érte el. 1936-ban elfogadta a Scripps Oceanográfiai Intézet ajánlatát (La Jollában) a Kalifornia Egyetemen, ahol majdnem 12 évig maradt. Itteni igazgatói ideje alatt kibővítette az intézetet és kutatási programmal látta el. Ezzel szorosabbá vált a kapcsolat a Scripps és a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem között. A második világháború alatt Sverdrup bekapcsolódott az Amerikai Egyesült Államok háborús erőfeszítéseibe, bár közvetlenül nem dolgozott a Kalifornia Egyetem háborús kutatásokra létrehozott részlegében. A hullámok előrejelzésének problémáján dolgozott, aminek ismerete egy katonai partraszálláshoz feltétlenül szükséges volt. Az áramlásokra és a hullámokra vonatkozó előrejelzési modelljeit felhasználta a hadsereg meteorológiai csoportja a Szövetséges erők inváziójánál. Sverdrup a háború utáni időszak oceanográfiai és alkalmazott tudományos kutatásában központi szerepet játszott. Sok tudományos csoport munkájában vett részt, akik a kutatásokhoz történő hozzájárulásait egyre inkább elismerték. 1951-ben az Amerikai Geofizikai Unió William Bowie-érmet adományozott részére. 1945-ben beválasztották az Amerikai Tudományos Akadémia tagjai közé. Ugyanabban az évben csatlakozott az Amerikai Geofizikai Unió végrehajtó bizottságához, és annak oceanográfiai elnöke lett. 1946-ban A Fizikai Oceanográfia Nemzetközi Társaságának elnöke. Az 1946-os Csendes-óceáni Tudományos Konferencia „oceanográfia és meteorológia” szekciójában elnökölt. 1948-ban visszatért Norvégiába, ahol mint geofizika professzor dolgozott az Oslói Egyetemen, 1957. augusztus 21-i haláláig. Csapó Benő Csapó Benő (Szentgál, 1953. március 5.) Prima Primissima díjas oktatáskutató, egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen, a Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport és az általa alapított Oktatáselméleti Kutatócsoport vezetője. Életpályája 1971-ben érettségizett a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. 1977-ben szerzett kémia-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet a József Attila Tudományegyetemen. 1985-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot. 1989-ben Humboldt ösztöndíjas volt a Brémai Egyetemen. 1991 óta a Magyar Pedagógia című folyóirat főszerkesztője. 1994-1995-ben Stanford Egyetemen, a Center for Advanced Study in the Behavioral Sciences-en volt vendégkutató. 1995-1999 között tanszékvezető a Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén. 1997-1999 között a demokratikus gondolkodás fejlesztésével kapcsolatos programban dolgozott. 2002-ben elnyerte az MTA doktora címet. A 2003-as és 2012-es PISA vizsgálatokban a problémamegoldó gondolkodás elméleti kereteit kidolgozó munkacsoportok tagja volt. 2009-2015 között a Diagnosztikus mérések fejlesztése című projekt szakmai vezetője volt. 2011-15 között egy európai természettudomány-tanítás projekt magyarországi munkáinak irányítója. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, a Neveléstudományi Doktori Iskola, az MTA-SZTE Képességfejlődés Kutatócsoport és az SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoport vezetője. Fő kutatási területei a kognitív fejlődés, a pedagógiai értékelés és a technológia alapú tesztelés. Könyvei Szakmai publikációinak száma több, mint 300, a munkáira való független hivatkozások száma meghaladja a 2300-at. Fontosabb könyvei: A kombinatív képesség struktúrája és fejlődése , Akadémiai Kiadó , Budapest , 1988 Kognitív pedagógia , Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992 A képességek fejlődése és iskolai fejlesztése , Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003 Tudás és iskola , Műszaki Könyvkiadó , Budapest, 2004 Szerkesztésében jelentek meg: Az iskolai tudás , Osiris Könyvkiadó, Budapest, 1998 Az iskolai műveltség , Osiris, Budapest, 2002 Mérlegen a magyar iskola , Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012 Társszerkesztője volt a Teaching and learning thinking skills című kötetnek, Swets&Zeitlinger 1999 Kitüntetései 2009 Magyar Érdemrend lovagkeresztje 2015 Prima Primissima díj a Magyar oktatás és köznevelés kategóriában. 2016 Szeged város díszpolgára A visszatérők epizódjainak listája Ez a szócikk A visszatérők című sorozat epizódjait sorolja fel. Körülbelül száz évvel egy atomháború után, az emberiség maradéka egy, a Föld körül keringő óriási űrállomáson él, mely azonban életciklusa végéhez közeledik. Az állomás vezetői ezért száz büntetett előéletű fiatalt az addig lakhatatlannak vélt Földre küldenek, felderítés céljából. A Földet ért tinédzsereknek önállóan kell túlélniük az idegen környezetben, amely távolról sem lakatlan, miközben az űrben maradók is igyekeznek életben maradni. Kecskeméti kistérség A Kecskeméti kistérség kistérség Bács-Kiskun megyében, központja Kecskemét. Fekvése A Duna-Tisza-köze középső, Bács-Kiskun megye északkeleti részén található. Története A dinamikusan fejlődő megyeszékhely – Kecskemét – sajátságosan magyar alföldi mezőváros, gazdasági és oktatási központ. Vonzáskörzetében az évszázados fejlődés eredményeképpen különleges településszerkezet, tanyás vidék jött létre. Az itt élő emberek ősei a régmúlt időben pásztorkodással, földműveléssel, a Tisza mentén halászattal foglalkoztak. A hagyományok, a szellemi és tárgyi örökség e múltból ered. Kecskemét kulturális szerepe meghatározó, jelentősége a térségen, sőt a régión is túl mutat. Nevezetességei Cifrapalota Per Krøldrup Per Billeskov Krøldrup (Farsø, 1979. július 31. –) dán labdarúgó, középhátvéd, aki az AFC Fiorentina alkalmazásában állt, most szabadon igazolható. A 33-szoros dán válogatott az AFC Fiorentina csapatán kívül még játszott a B.93, az Udinese és az Everton csapatokban. Csapatai B.93 A Boldklubben af 1893 színeiben 3 év alatt 57 meccsen 8 gólt szerzett. 2001-ben a Serie A egyik top csapata az Udinese vásárolta meg. Udinese Az Udinese-ben 2001 és 2005 között 91-szer lépett pályára és 3 gólt szerzett Vic-Fezensac Vic-Fezensac település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 3488 fő (2015). Vic-Fezensac Bezolles, Caillavet, Castillon-Debats, Dému, Justian, Lannepax, Marambat, Mourède, Préneron, Roquebrune, Rozès, Saint-Jean-Poutge és Saint-Paul-de-Baïse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mikrohullám A mikrohullámok olyan elektromágneses hullámok, amelyeknek a frekvenciája nagyjából 0,3-300 GHz közötti, ennek megfelelően a hullámhosszuk 1 m–1 mm között van. A határok nem szigorúak, és a nemrégiben kialakuló terahertzes tudományok megjelenésével módosultak is a korábbi értelmezésekhez képest. A mikrohullámok a rádióhullámok nagyobb frekvenciájú területét is jelentik egyben, a terahertzes sugárzást pedig a mikrohullámok és a korábban inkább távoli infravörösnek nevezett tartomány között értelmezzük. A saját nagyságrendjén belül értelmezhető elnevezésekkel a mikrohullámokat az alábbi tartományokra osztjuk: ultramagas frekvencia: ultra-high frequency (UHF) (0,3–3 GHz) szupermagas frekvencia: super high frequency (SHF) (3–30 GHz) extrém-magas frekvencia: extremely high frequency (EHF) (30-300 GHz) Történelem és kutatás Az elektromágneses hullámok létét James Clerk Maxwell jósolta meg 1864-ben híres egyenleteiben. Kísérletileg 1888-ban Heinrich Hertz bizonyította be, hogy a rádióhullámok és a fény egyaránt elektromágneses hullámok. Hertz állított elő először rádióhullámokat, megmérte a hullámhosszukat, és a frekvencia ismeretében megmutatta, hogy a terjedési sebességük megegyezik a fényével. A mikrohullám kifejezés talán első előfordulása 1931-ben: A csillagászathoz kapcsolódóan a mikrohullám kifejezés első előfordulása 1946-ból Robert Dicke-től és Robert Beringertől származik. Előfordulása és mesterséges előállítása Kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás Kozmikus eredetű háttérsugárzás formájában a mikrohullámú sugárzás természetes módon jelen van a környezetünkben, az egész világegyetemet kitölti. Energiaeloszlása a 2,725 K hőmérsékletű feketetest-sugárzásának felel meg, ennek maximuma 160,4 GHz-nél, azaz 1,9 mm-es hullámhossznál található és ez éppen a mikrohullámú frekvenciatartományba esik. A Föld légköre a mikrohullámú frekvenciáknál nagyobb, azaz 300 GHz fölött gyakorlatilag minden elektromágneses sugárzást elnyel, kivéve az úgynevezett optikai (ezen belül is a látható), illetve bizonyos infravörös frekvenciatartományokat. Előállítása Mikrohullámú sugárzást mesterségesen többféleképpen is elő lehet állítani, a módszerek két kategóriába sorolhatók: vákuumcsövekkel és szilárd halmazállapotú eszközökkel. A nagy teljesítményű sugárzás előállítására alkalmas vákuumcsöves eszközökben elektromos és/vagy mágneses mezővel gyorsítják az elektronnyalábot, így hozva létre mikrohullámú sugárzást. Ilyen eszköz a magnetron, klisztron, girotron, turbátor (interdigitális magnetron). A félvezető eszközök – ilyenek például a szilíciumból vagy gallium-arzenidból készültek – elsősorban kisebb teljesítményű sugárzás előállítására használatosak. De léteznek speciális félvezető változatok – mint például a HBT, a MESFET, a HEMT és az LMOS tranzisztorok –, amiket kifejezetten nagyobb teljesítményű mikrohullámú alkalmazásokra fejlesztettek ki. Alkalmazások A mikrohullámú sütő egy magnetron mikrohullámú generátort használ arra hogy egy körülbelül 2,5 GHz-es mikrohullámú sugárzást hozzon létre főzés céljából. A mikrohullámok a főzendő ételben a víznek és egyéb vegyületeknek a dipólusos molekuláit rezegtetik, illetve forgatják. A molekulák ilyen rendezetlen rezgéseit a statisztikus fizika hőmérsékletként értelmezi. Tehát minél jobban rezegnek ezek a molekulák, annál melegebbnek érezzük az ételt. Mivel a szerves anyagok többnyire vízből állnak, így az ételt is könnyű ilyen módszerrel melegíteni. A mikrohullámokat műsorszórásban is használják, mivelhogy a mikrohullámok könnyebben hatolnak át a föld atmoszféráján, kisebb zajjal, mint a hosszabb hullámhosszak. Ráadásul sokkal nagyobb a mikrohullámú spektrum sávszélessége, mint más rádiófrekvenciás tartományoké. Egy tipikus alkalmazása például a híradós kocsikból szórt műsor, amelyet különleges földi állomásoknak továbbíthatják a híreket. A radar szintén mikrohullámokat használ arra hogy meghatározza tárgyak távolságát, sebességét és egyéb tulajdonságait. WLAN protokollok, mint a Bluetooth , és az IEEE 802.11g és b is a szabadon felhasználható 2,4 GHz–es frekvenciát használják. A 802.11a szabvány az 5 GHz–es tartományban működik. A korlátozott, hosszútávú (akár 25 km) vezeték nélküli internet-hozzáférési szolgáltatások is sok országban megtalálhatóak (az USA-ban nem) ezek a 3,5 – 4 GHz tartományban működnek. A MAN hálózati protokollok, mint például a WiMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access) is az IEEE 802.16-os specifikáció alapján működnek. Az IEEE 802.16 szabvány eredetileg 2-től 11 GHz-ig működik de a forgalomba került implementációk 2,5, 3,5 és 5,8 GHz-es tartományban működnek. A koaxiális kábelen továbbított kábeltévé és internetszolgáltatások és a felszíni televízió műsorszórás is az alacsonyabb mikrohullámú frekvenciát használják. Bizonyos telefonhálózatok mint például a GSM is az alacsony mikrohullám tartományt használják. Sok félvezető gyártási eljárás is mikrohullámot használ hogy plazmát generáljanak a reaktív-ion maratáshoz illetve a plazmával fokozott kémiai rétegleválasztáshoz. Mikrohullámokkal energiát is lehet átvinni nagy távolságokra, a második világháború utáni kutatások ennek lehetőségeit kutatták. A NASA az 1970-es években dolgozott egy olyan rendszeren, ami orbitális napkollektorok energiáját gyűjtené össze, és küldené le a földre mikrohullámok segítségével. A mézer egy a lézerhez hasonlító eszköz, ami mikrohullámú frekvenciákban működik. Tisljár Roland Tisljár Roland (Szolnok, 1976. november 13.) pszichológus, oktató, kutató a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC), Népegészségügyi Kar (NK), Magatartástudományi Intézetének egyetemi adjunktusa. Oktatási területei Evolúciós pszichológia, etológia. Általános lélektan III. (érzelmek, motiváció, tudat), módszertan. Fejlődéslélektant oktat tanárszakosoknak. Kutatási területei A humor evolúciós meghatározói; A párválasztást meghatározó evolúciós mechanizmusok; Evoluciós pszichopatológia. Életútja A Széchenyi István Általános Iskolába járt Kunszentmártonban, majd az Erdei Ferenc Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett (1995) Makón. Felsőfokú tanulmányokat a JATE Bölcsészettudományi Karán folytatott, ahol történelem szakos középiskolai tanári oklevelet és pszichológus diplomát szerzett (2003). Munkahelye: SZTE Pszichológiai Intézet. A Pécsi Tudományegyetem Kognitív és Evolúciós Pszichológiai Doktori programjában vett részt, továbbiakban a Bereczkei Tamás vezette Evolúciós Kutató Csoport munkájában. Doktori értekezésének címe: A humor szerepe és szerveződése a társas kapcsolatokban. Evolúciós modellek tesztelése. (Témavezető: Prof. Dr. Bereczkei Tamás). PhD disszertációját 2011. május 10-én védte meg Pécsett. Szegedről Debrecenbe távozott, 2012 szeptember 1-je óta a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC), Népegészségügyi Kar (NK), Magatartástudományi Intézetének egyetemi adjunktusa. Tudományos közleményeiből TISLJAR , R . and Bereczkei, T. (2005). An Evolutionary Interpretation of Humor and Laughter. Journal of Cultural and Evolutionary Psychology , 3-4, pp. 301–309. TISLJAR R oland (2009). Ezerarcú humor. Magyar Tudomány , 170/4:502-504. TISLJAR , R . & Komjáthy, L. (2010) A humorpreferencia nemi, személyiségbeli és testalkati összefüggései. Magyar Pszichológiai Szemle 65 (1) 147-161. TISLJAR, R. (2010) Megismerés, gondolkodás, érzelmek. in Bereczkei, T. & Paál, T. (eds) A lélek eredete. Bevezetés az evolúciós pszichológiába. Budapest: Gondolat Kiadó Az evolúció árnyoldala. A lelki betegségek és az alternatív szexualitás darwini elemzése ; szerk. Gyuris Petra, Meskó Norbert, Tisljár Roland; Akadémiai, Bp., 2014 Társasági tagság Magyar Pszichológiai Társaság Magyar Pszichiátriai Társaság European Human Behavior and Evolution Association (EHBEA) Norderstapel Norderstapel település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: I. Arnuvandasz hettita király I. Arnuvandasz (ar-nu/ma(-u/u̯)-an-da(-an), normalizált alakja Arnuwanda) I. Tudhalijasz veje és utódja. Hosszú idő óta az első olyan trónváltás, amely nem az uralkodó meggyilkolását követte. Arnuvandasz Tudhalijasz leányának, Aszmu-Nikalnak férje volt, származása és korábbi tisztségei ismeretlenek. A történészek szerint Arnuvandasz idejében – talán anyósa, Nikalmati és felesége, Aszmu-Nikal révén – erős hurri befolyás érte a hettita uralkodóházat. A következő hettita királyoknak és családtagjaiknak ismert a hurrik körében használt hurri nyelvű névváltozata is. E hurri elem származhat közvetlenül Mitanniból is, de lehetséges, hogy az újra birtokba vett Kizzuvatna hurrizálódott korábban, a Mitannihoz tartozás idejében, és a hurri szokások onnan terjedtek Hattuszasz felé. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ez időben a hettita királyi hercegek látták el Kizzuvatna uralkodóinak korábbi vallási feladatait. A Kizzuvatna feletti fennhatóságot Iszmirika jegyzőkönyve (CTH#133) erősíti meg, amelyben a tartomány kormányzója, Iszmirika esküt tesz Arnuvandasznak. További kulturális változások első bizonyítéka Arnuvandasz nagypecsétje, amelynek körirata ékírásos, de középső részén luvi hieroglifák tűnnek fel, köztük maga a Nagy Király cím is ilyen írással került rá. Arnuvandasz idejében Kaszka még mindig komoly fenyegetést jelentett az északi és északkeleti területeken, Hattuszasztól a Fekete-tenger partjaiig. Arnuvandasz ismert feliratai sok terület elvesztéséről számolnak be, amelyek közül talán Nerik városa lehetett a legfájóbb pont, hiszen ez a szent város az arinnai Napistennő fia, Vuruszemusz viharisten kultikus központja volt. A feliratokban felsorolt területek (Hurszama, Kasztama, Szerisza, Himuva, Taggaszta, Calpuva, Kapiruha, Hurna, Dankuszna, Tapaszava, Tarukka, Ilaluha, Zihhana, Szipidduva, Vaszhaja, Patallija) jórészt ismeretlenek, azonosítatlanok, talán Kammama azonosítható Kammanu városával. A feliratok alapján Arnuvandasz és családja – főleg Aszmu-Nikal királyné – az istenek felé fordult ebben a helyzetben, a kaszka hódítások okát abban látták, hogy nem megfelelően tisztelték isteneiket. Fennmaradt feleségével közösen írt himnuszuk, amelyben felróják az isteneknek, hogy a kaszka néptörzs északról támadja és feldúlja jámbor, istenfélő országukat. Szokatlanul monoton, panaszos szöveg, éles ellentétben áll a hettita királyfeliratok győzelmektől hangos stílusával. A mű a CTH#375 számú, Arnuvandasz és Aszmu-Nikal imája című dokumentumban maradt fenn. Nerik birtoklásának kérdése a későbbiekben is fontos szerepet játszott a hettita királyi ház belső viszályaiban, annak ellenére, hogy Nerik kultuszát átköltöztették Hakpisz városba. Mindemellett Hatti még mindig birtokolta Tudhalijasz birodalmának legnagyobb részét, még Ciprust is (Alaszija) birtokba vették. Az elvesztett területek délnyugaton és északkeleten voltak, miközben Észak-Szíria és az Eufrátesz középső vidékei megmaradtak hettita fennhatóság alatt, még Vassukanni, a korábbi hurri főváros is. Arnuvandasz sikeres hadjáratot folytatott a legerősebb szakadár, Arzava ellen is, legyőzve Kupanta-Kurunta királyt. Közigazgatási reform Arnuvandasz uralkodásának idejéből sok belső használatú, közigazgatási tárgyú irat maradt fenn. Ezekből viszonylag jól megismerhető a hettita belpolitika és kormányzás. A várurak részére szóló utasítás egyértelművé teszi, hogy a tartományi kormányzók, akik egy-egy várközponthoz tartozó területek felett gyakoroltak hatalmat, a királyság legmagasabb rangú tisztviselői. Az utasítás részletesen szabályozza az őrjáratok és az őrségek feladatait, a felderítés fontosságát. Leírja a kapuk és lépcsők kialakítását, sőt kötelezővé teszi a vakolást. Megtiltotta, hogy a várfalakhoz közvetlenül csatlakozzon bármilyen épület, valószínűleg a katonák szabad mozgásának és a tűzveszély csökkentésének érdekében. Egyfajta építési szabályzat készült, amely szerint: „Csak úgy lehet újjáépíteni valamit, ahogy az eredetileg készült”. A váruraknak szóló instrukció az igazságszolgáltatásra, csatornák karbantartására is kitér. Egészen átfogó szabályozást nyújt egy katonai és civil vezető mindennapi tevékenységéhez. Ez is része az óhettita kor utáni közigazgatási „reformnak”, amelynek során az addig külön utakon járó közigazgatási egységek (hercegségek) elvileg központilag szabályozott keretek közt működtek. Az egyiptomi II. Amenhotep korára datálható Kurusztama-szerződés meg nem nevezett uralkodójáról folytatott vitában I. Arnuvandasz neve is felmerülhet. Ebben az esetben Arnuvandasz még az i. e. 15. század vége előtt élt. Országos Keresztényszocialista Párt (Csehszlovákia) Az OKSZP (Országos Keresztényszocialista Párt) elnevezést az 1920-as csehszlovákiai választások után vette fel a Magyar-Német Keresztényszocialista Párt. Valószínűleg 1919-ben alapították a Csehszlovákiához csatolt felvidéki terület munkásságának és kispolgárságának - a marxista pártokat ellensúlyozni hivatott - szervezetét, amely az 1920 áprilisában megtartott nemzetgyűlési választásokon 139 355 szavazattal két képviselőt (Körmendy Ékes Lajost és dr. Jabloniczky Jánost) juttatott a prágai parlamentbe. Nevével ellentétben ruszin és szlovák tagjai is voltak. Tevékenysége Az 1920-as választások előtt a csehszlovák hatóságok a magyar társadalom több mint 50 vezető személyiségét letartóztatták, a magyar pártok agitációját korlátozták, ennek ellenére - az Országos Magyar Kisgazdapárttal együtt - az érsekújvári és kassai választókerületből több képviselőt és szenátort juttattak a prágai nemzetgyűlésbe. A felvidéki magyarok érdekeinek védelméban többször is hallatták hangjukat. 1920. június 4-én Körmendy-Ékes a prágai nemzetgyűlésben tiltakozott a magyarság önrendelkezési jogának megsértése és a Csehszlovák Köztársaságba való bekebelezése ellen. A magyar pártok együttműködésére 1920 szeptemberében vezérlő bizottságot, Petrogalli Oszkár vezetésével 1922-ben központi irodát és Szüllő Géza vezetésével Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Ligát szerveztek. Az együttműködésre szükség is volt, mivel az 1921 őszén tevékenykedő határmegállapító bizottság és a nyugat-magyarországi felkelés hatására komoly magyarüldözés kezdődött, melyet az 1923. évi 50. számú rendtörvény 1921. március 23-án intézményesített. Mindennek ellenére 1925-ben a Szüllő Géza vezette párt – a Magyar Nemzeti Párttal karöltve – 10 képviselői és 6 szenátori mandátumot szerzett, amivel elérték, hogy akik állampolgárságért folyamodtak, igénylésüket alátámaszthatták azzal, hogy elődeik 1871-től rendelkeztek illetőséggel a területen. Az 1929-es választásokon több, mint 260 ezer szavazattal 9 képviselői és 6 szenátori mandátumot szereztek a magyar pártok. Ugyanakkor a világgazdasági válság hatására a csehszlovák hatóságok újabb magyarellenes rendelkezéseket hoztak. 1935-ben a következő képviselők kerültek be a nemzetgyűlésbe a párt színeiben: Esterházy János Holota János Jaross Andor Korláth Endre Nitsch Andor Petrásek Ágoston Porubszky Géza Szent Ivány József Szüllő Géza A párt szenátorai: Füssy Kálmán Hokky Károly Pajor Miklós Törköly József Turchányi Imre Érsekújvárban 1936. június 21-én Egyesült Országos Keresztényszocialista Párt és Magyar Nemzeti Párt (Egyesült Magyar Párt) néven egységpártot alakítottak Elnökei 1920–1925 Lelley Jenő 1925– 1932 Szüllő Géza 1932–1936 Esterházy János Lapjai Sajó Vidék (Rozsnyó, 1919-44) Keresztény Munkás (Kassa, 1920-21) A Nép (Kassa, 1921-37) A Föld Népe (Pozsony, 1921-24) Magyar Néplap (Pozsony, 1927-36) Aulnois Aulnois település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 155 fő (2015). Aulnois Ollainville, Landaville, Beaufremont és Hagnéville-et-Roncourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rademacher-eloszlás A valószínűségszámítás elméletében és a statisztika területén a Rademacher-eloszlás olyan diszkrét valószínűség-eloszlás, melynél 50% esélye van az 1 értéknek, és 50% esélye van a -1 értéknek. A Rademacher-eloszlást a “bootstrapping”-nél használják. A bootstrapping az a módszer, mellyel bármely mintavételen alapuló statisztikánál meg lehet becsülni a mérés pontosságát. A valószínűség tömegfüggvénye Ez felírható a Dirac-delta függvénnyel is: Kapcsolódó eloszlások Bernoulli-eloszlás: Ha X Rademacher-eloszlású, akkor -nek Bernoulli(1/2)-eloszlása van. Néhány jellemző Medián =0 Középérték=0 Szórásnégyzet=1 Ferdeség =0 Entrópia =ln(2) Karakterisztikus függvény=cos(t) Ulva (sziget) Ulva a Hebridák egy kis, mindössze 20 négyzetkilométeres szigete Mull szigetének nyugati partja előtt, a szigeten végighúzódó dombhátak egyikének folytatásában, tehát a Belső-Hebridák részeként nyilvántartott Mull-szigetcsoport egyik tagja. Közigazgatásilag Skócia Argyll and Bute tanácsi területének része. 1974–1996 között a Strathclyde régióba, korábban Argyll megyébe osztották be. Fő nevezetessége, hogy a helybéliek és a környező szigetek — főleg Mull — lakói 2018-ban megvásárolták a szigetet addigi tulajdonosától. Természeti földrajza Az ovális alakú szigetet Mulltól (Ulva Ferry majorságtól) a keskeny Caolas Ulbha tengerszoros választja el; a szomszédos Gometra szigetével híd köti össze. Északon a Loch Tuath (Loch-a-Tuath), délkeleten a Loch na Keal (Loch nan Ceall) választja el Mull egy-egy nagyobb félszigetétől (illetve az Eorsa szigetkétől). Déli partjának két nagyobb öble a Port a' Bhàta és a Tràigh Bhàn. Az északi part két nagyobb öble a patkó alakú Lòn Bhearnuis és a Soriby Bay. Hossztengelyében egy keresztirányú völgyekkel (közülük legnagyobb a Gleann Glas) tagolt dombhát húzódik végig; ez nyugat felé Gometrán folytatódik. Két legmagasabb dombja a 313 m magas Beinn Chreagach (a.m. 'Sziklás Hegy') és a 306 m magas Beinn Eoligarry; a dombok nyugat felé egyre alacsonyabbak. A déli parthoz közel emelkedik a 118 m magas A' Chrannag. A pleisztocén kori jégáraknak köszönhetően partvonala csipkézett, erősen tagolt. Az Ulvától délre elterülő csatornából kiemelkedő kisebb-nagyobb szigetek, illetve szirtek közül a legnevezetesebb a természeti szépségeiről híres Staffa (a Fingal-barlanggal). Jelentősebbek még: Bac Mòr, Little Colonsay, Inchkenneth, Samalan, Tiree , Coll , Gunna, Erisgeir, Iona . Little Colonsay és Ulva között az Eilean na Creiche (Eilean na Craoibhe) szirtjeinek sora húzódik. Éghajlatát a Golf-áramlás határozza meg: a csapadék sok, a hőingás kicsi. Földtani felépítése A szigetet fiatal bazalt építi fel. Főleg a déli parton a kőzet jellegzetes, oszlopos elválása is megfigyelhető, de az oszlopok nem olyan látványosak, mint a közeli Staffa szigetén. Élővilága Fő növénytársulása a fenyér. Friedrich Hirth Friedrich Hirth (Gräfentonna, Saxe-Gotha, 1845. április 16. – München, 1927. január 10.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Xià Dé; magyar népszerű: Hszia Tö; kínaiul: ��) német-amerikai sinológus. Élete és munkássága Friedrich Hirth egyetemi tanulmányait Lipcsében és Berlin végezte, majd 1869-ben Greifswaldban szerzett doktori fokozatot. 1870-től 1897-ig Kínában a vámhivatal szolgálatában tevékenykedett. 1902-ben kinevezték a New York-i Columbia Egyetem professzorává. A kínai kéziratokból és nyomtatott könyvekből összeállított gyűjteményét a második világháborúig a berlini állami könyvtár gyűjteményében, történelmi porcelángyűjteményét pedig a gothai múzeumban őrizték. 1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Főbb művei China and the Roman Orient: Researches into their Ancient and Mediœval Relations as Represented in Old Chinese Records (1885) Ancient Porcelain: A Study in Chinese Mediœval Industry and Trade (1888) Text-Book of Documentary Chinese (two volumes, 1885–88) Hsin-kuan wên-chien-lu: text book of documentary Chinese, with a vocabulary for the special use of the Chinese customs service (1885) ����� (1909) Notes on the Chinese documentary style (1888) Chinesische Studien , volume i (1890) Index of the Characters in Dr. Hirth's "Text Book of Documentary Chinese," Arranged by Their Radicals: With a List Giving Their Tones (1892) Ueber fremde Einflüsse in der chinesischen Kunst (1896) Scraps from a Collector's Note-book, Being Notes on Some Chinese Painters of the Present Dynasty, with Appendices on Some Old Masters and Art Historians (1905) Syllabary of Chinese sounds (1907) Research in China ...: pt. 1. Descriptive topography and geology, by Bailey Willis, Eliot Blackwelder, and R.H. Sargent. pt. 2. Petrography and zoology, by Eliot Blackwelder. Syllabary of Chinese sounds, by Friedrich Hirth (1907) Chinese metallic mirrors: with notes on some ancient specimens of the Musée Guimet, Paris (1907) Research in China ...: pt. 1. Descriptive topography and geology, by Bailey Willis, Eliot Blackwelder, and R.H. Sargent. pt. 2. Petrography and zoology, by Eliot Blackwelder. Syllabary of Chinese sounds, by Friedrich Hirth (1907) Research in China ...: Systematic geology, by Bailey Willis (1907) The Ancient History of China (1908) 1911 edition CHAU JU-KUA: His Work on the Chinese and Arab Trade in the twelfth and thirteenth Centuries, entitled Chu-fan-chï, Translated from the Chinese and Annotated by FRIEDRICH HIRTH and W. W. ROCKHILL, (1911) with W. W. Rockhill Research in China ... (1913) The Story of Chang K'ie'n, China's Pioneer in Western Asia (1917) Native sources for the history of Chinese pictorial art (1917) Magic Mike Magic Mike egy 2012-es amerikai vígjáték, melyet Steven Soderbergh rendezett. A főszereplők Channing Tatum, Alex Pettyfer, Matthew Bomer, Joe Manganiello és Matthew McConaughey. A történet egy Adam nevű 19 éves fiúról szól, aki hamarosan belép a sztriptíz show világába Mike Lane-el az élen, aki már hat éve űzi szakmáját. Történet A sármos férfi, Magic Mike (Channing Tatum) több téren is rendkívüli és tehetséges. Azzal tölti napjait, hogy a lehető legtöbb módon használja ki az álmait; autókkal és tetőkkel foglalkozik, ám bútorokat is tervez tampai házába. Éjszakánként pedig átváltozik egy különleges emberré. Csak férfikat felvonultató műsoron lép fel fő attrakcióként – Magic Mike már 6 éve vetkőzik a Club Xquisite színpadán, ahol szexi mozdulatokkal és egyedi stílusban kápráztatja el a közönséget. Minél több nőt varázsol el, ők annál több pénzt hagynak ott a klubban, és ennek az egész szórakoztatóhelynek a tulajdonosa Dallas (Matthew McConaughey). Hamarosan fantáziát talál egy srácban (Alex Pettyfer). Rögtön Mike a kezei alá veszi a 19 éves fiút, és azonnal meg is tanítja neki a könnyű pénzszerzést, a csajozás titkait és a laza táncot. Nem sok idő múlva a klub új alkalmazottja egymást követően szerzi az új rajongókat, eközben Mike találkozik a kölyök nővérével, Brooke-kal (Cody Horn), aki kicsit másképpen ismerkedik, és úgy tűnik, erre megvan minden lehetősége... Szereplők További magyar hangok: Czető Zsanett, Dolmány Attila, Moser Károly, Molnár Ilona, Laudon Andrea, Sallai Nóra, Szatmári Attila, Törtei Tünde, Vadász Bea, Kajtár Róbert, Sipos Eszter Anna Albert Rocas Albert Rocas (Palafrugell, 1982. június 21. –) spanyol kézilabdázó, jelenleg az FC Barcelona játékosa. A 2008-as olimpián bronzérmes válogatott tagja. Karrierje Katalán lévén nem meglepő, hogy pályafutása túlnyomó részét katalán csapatokban töltötte. Első felnőtt csapata a Granollers volt, ahová már tizenöt évesen bekerült. Három év után, 2000-ben szerződött a Valladolidhoz, ez volt eddig az egyetlen nem katalán csapata. 2003-ban tért vissza ismét „hazai földre”, ekkortól 2007-ig a Portland San Antonióban játszott. 2007 óta az egyik legsikeresebb spanyol csapat, a Barcelona szélsője. A válogatottal klubkarrierjéhez hasonlóan rendkívül sikeres, kétszeres világbajnok, egyszeres vb-bronzérmes, és az olimpián is ugyanilyen színű érmet szerzett csapatával. Sikerek Barcelona BL-győztes : 2011 Bajnok : 2011, 2012 Szuperkupa-győztes: 2009, 2010 Kupagyőztes: 2009, 2011, 2012 Portland KEK-győztes : 2004 Kupagyőztes: 2005 Szuperkupa-győztes: 2006 Valladolid Kupagyőztes: 2003 Válogatott Világbajnok : 2005 , 2013 Vb-bronzérmes: 2011 Martonháza Martonháza (1899-ig Ochtina, szlovákul: Ochtiná) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. Fekvése Rozsnyótól 18 km-re, északnyugatra fekszik. Története A település a 13. században már létezett, valószínűleg német bányászok alapították. A hagyomány 8 német bányászt tart a község alapítóinak. Főként vasércet bányásztak itt és vaskohók is működtek a falu területén. A települést 1318-ban említik először, ekkor az Ákos nemzetség birtoka volt. IV. Béla 1243. június 5-én kelt oklevele szól arról, hogy a Gömörben, a Bors nemzetség birtokában lévő Sajó melletti területet – a tatárok elleni harcokban tett szolgálataikért – az Ákos nembeli Fülöpnek és Detrének adja. A település eredeti neve „Ohtina”, magyar nevét 1906-ban egykori birtokosáról, Marton Rudolfról kapta. A falu határában egykor aranyat, vasat, ólmot bányásztak. 1427-ben 28 adózó portája volt. 1556-ban a Bebek Ferenc tulajdonában levő települést török támadás érte, melynek következtében kifosztották és felégették, sokakat megöltek illetve fogságba hurcoltak. A Bebekek után több tulajdonossal is rendelkezett. A 17. századtól az ipar is fejlődésnek indult. A községben két papírmalom, nagyolvasztó és több vashámor is működött. A kézművesipart főként a cipészek és szűcsök képviselték. Az 1709–1710-ben tomboló dögvész 418 áldozatot követelt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OCHTINA. Tót falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai kevés katolikusok, ’s leg inkább evangelikusok, fekszik Csetnekhez más fél órányira Hradek hegye alatt, meszes lágy meleg vize Dubrava hegyéből fakad; hasznos papíros malma 1756dikban állíttatott fel; hirtelen halált szenyvedtek lakosai 1658. 1679. 1710dik esztendőben. Földgye sovány, köves, és nagy részént posványos, szántó földgyeit, réttyeit a’ záporok járják, legelője jó, fája van mind a két féle, itatója alkalmatos, piatzozása egy órányira, vas bányája, és vas verő műhelyei jók.” 1828-ban 84 házában 739 lakos élt. Határában a 19. században rézkohó is üzemelt. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Ochtina, tót falu, Gömör vmegyében, Jolsvához északra 2 órányira, gyümölcsfák közt elrejtve a Hradek alatt: 56 kath., 623 evang. lak. Ev. tornyos anyatemploma igen régi épület. Vannak itt jövedelmes vasbányák; 2 vashámor; papirosmalom. Határa köves, sovány; s e hiányt a lakosok, kik hajdan németek voltak, fuvarozással, kereskedéssel, szénégetéssel pótolják. F. u. gr. Andrásy s többen. Ut. p. Rosnyó.” Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Ochtina, csetnekvölgyi tót kisközség, 164 házzal és 851 ág. ev. h. vallású lakossal. E község már 1346-ban a mai nevén szerepel. A Csetnekiek voltak az urai. Későbbi birtokosai a Zúzó, Andrássy, Nyáry, Pletrich, Sturmann, Giczey, Czékus, Rokfalussy, Márton és Gyürky családok, most pedig Márton Rudolf örököseinek van itt nagyobb birtokuk és úrilakuk. Lakosai hajdan németek voltak, de az idők folyamán az ide települt tótságba olvadtak. A XVIII. században két papirmalom volt a községben; jelenleg vas-, réz-, magnezit-, horgany- és dolomitbányák vannak, azonkívül Huppert Manónak magnezit-pörkölője és Schwarcz Károlynak gőzfürésze. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község határában ásványforrás van. Ág. ev. temploma Árpád-korbeli építmény, érdekes falfestményekkel. Ide tartozik Nyirjes puszta. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Csetnek.” 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Népessége 1880-ban 752 lakosából 629 szlovák, 44 magyar, 34 német, 13 más anyanyelvű, 2 idegen és 30 csecsemő. 1910-ben 741-en lakták, ebből 556 szlovák, 129 magyar, 7 német, 1 horvát és 48 egyéb nemzetiségű. 2001-ben 527-en lakták: 470 szlovák, 38 cigány és 10 magyar. 2011-ben 553 lakosából 476 szlovák és 50 cigány. Neves személyek Itt született Bubenka Jónás (?-1705) evangélikus tanár, fametsző, a 17. század legjelesebb magyar művészeinek egyike. Itt született 1787-ben Bartholomaeides János László evangélikus lelkész, Nógrád megye táblabírája. Itt hunyt el 1825-ben Bartholomaeides László magyarországi evangélikus lelkész. Nevezetességei Evangélikus temploma a 13. században eredetileg román stílusban épült, Szent Miklós tiszteletére szentelték. 1342 és 1347 között gótikus stílusban építették át. A 15. század közepén bővítették. Feskói a 14. század 60-as éveiben készültek. Barokk oltára és szószéke a 17 . és 18. században készült. Utoljára 1977 -ben renoválták. A Várhegy északkeleti oldalán, 660 m magasan nyílik az 1954 -ben felfedezett Martonházi-aragonitbarlang , 1972 óta látogatható. Ez Európa kevés aragonit barlangjának egyike. A barlang mintegy 400 millió éves fillitekbe ágyazott kristályos mészkőlencsében alakult ki, mintegy 95-65 millió évvel ezelőtt. A mészkő egy része hidrotermális hatásra átalakult ankerittá és szideritté. A repedések mentén ezek a kőzetek a beszivárgó csapadékvíz hatására elmállottak, így keletkezett az okker. Ez azután később részben kimosódott, a helyén üregek jöttek létre. A barlangban ma is láthatók a fehér és a kékesszürke színű kristályos mészkőben kialakult okkermaradványok. Mégis a leglátványosabb a folyosók és termek mennyezetét, oldásfülkéit borító, gombafonalakra emlékeztető ágas-bogas vasvirágcsoportok, vese, tű és spirális alakzatok. Ezek a föld alatti zárt térség sajátos hidrokémiai és klimatikus körülményei között jöttek létre. Zendscheid Zendscheid település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: DB V 90 sorozat A DB V 90 sorozat, később DB 290, DB 291, DB 294, DB 295 és DB 296 sorozat egy hidraulikus erőátvitelű nyugatnémet dízelmozdony-sorozat. A MaK cég gyártotta 1963-ban, majd 1964 és 1974 között összesen 408 példányban a Deutsche Bundesbahn részére. A mozdonyok a mai napig üzemelnek, immár a volt keletnémet területen is. Alkalmazásuk Magyarországon A Kecskeméti Mercedes-gyár iparvágányait is ezzel a típussal szolgálják ki. Chile a 2006. évi téli olimpiai játékokon Chile az olaszországi Torinóban megrendezett 2006. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 9 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Mednyánszky Sándor Cézár Báró aranyosmeggyesi Mednyánszky Sándor Cézár (Beckó, 1824. július 9. – Hyères, Franciaország, 1857. április 20.) római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész, majd a hadügyminisztérium hadlelkész osztályának igazgató tanácsosa. Mednyánszky László honvéd őrnagy, vértanú öccse. Mednyánszky László festőművész nagybátyja. Apja, báró Mednyánszky József részt vett a napóleoni háborúkban és Franciaországból nősült. Életrajza A főnemesi báró aranyosmeggyesi Mednyánszky család sarja. Apja, báró aranyosmeggyesi Mednyánszky József (1789–1868), császári és királyi kamarás, főhadnagy, anyja, viri Richter Eleonóra (1798–1889) volt. Teológiai tanulmányai elvégzése után, 1847. július 20-án szentelték pappá. Hivatását Dévényben, majd Zohorban gyakorolta. Főrendként részt vett az 1847–48-as, utolsó rendi országgyűlésen. A franciaországi forradalmi események hatására kezdetben konzervatív politikai nézeteit feladta, és egyre inkább a liberális eszmék hirdetőjévé vált. 1848 decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a sebesült honvédek számára. 1849 januárjában csatlakozott Görgei Artúr feldunai seregéhez, és áprilistól a hadtest főlelkésze lett. A magyar hadsereg tábori lelkészeinek nem volt katonai rangjuk, de a csatatéren is jelen kellett lenniük, és gyakran a harcban is szerepet vállaltak. 1849. február 27-én, a kápolnai csata második napján Mednyánszky Cézár kereszttel a kezében vezette rohamra a Zanini gyalogezred katonáit. 1849. június 24-én Görgei hadügyminiszter kinevezte a minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává. A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt Teleki Lászlóval és Kossuth Lajos megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az 1850-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és 1851-ben kilépett a papi rendből. Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, 1853-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval Ausztráliába indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette. 1854-ben az Amerikai Egyesült Államok érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek, ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült. Az emigrációban megírta visszaemlékezéseit; a könyv The confessions of a Catholic priest címmel 1858-ban Londonban jelent meg. A magyar változatot Óvári-Avary Károly 1930-ban Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból címmel adta ki Budapesten. Zene A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” (csendek) időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van (vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek), általában nem nevezzük zenének. Kizárólagos céljuk a figyelem felkeltése (autóduda, dallamkürtök, szirénák, telefon, ébresztőóra, tömegközlekedés felhívó hangjelzései, rádióadók szignáljai, áruhoz kapcsolt dallamok, templomi harang, egykoron a vadászok vagy a katonák kürtjelei stb.). Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének. A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények között a zene is lehet zaj (például rockzenei koncert átszűrődő hangjai, amikor aludni szeretnénk), máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük (vonat ritmikusan zakatoló hangjai, patadobogás). Mindkét csoportba tartozhatnak a természet hangjai, de bizonyosan az emberi beszéd is. A zenének többféle alkalmazási területe van, ahol nem veszít jellemzőiből, hanem más hasonló célú kifejezési formához társul (mozgásművészetek, színház, film, képzőművészet, irodalom), vagy pedig egy más terület veszi segítségül igénybe úgy, hogy valamelyik jellemzőjét kiemeli (sport, zeneterápia vagy diszkó, politika), de nem szünteti meg. A zene definíciója A zene az értelmes zaj. "Minden hang, amely megszólal, lehet zene. Ha fölöttem az emeleten Beethoven V. szimfóniáját kezdik el játszani, amikor dolgozom, más zenével foglalkozom, tehát csöndre vágyom, akkor számomra ez a Beethoven-muzsika éppoly mértékben zaj, mint amilyen mértékben nem zaj egy utcai kalapács, ha azt, mint hangot kezdem el figyelni." A zene szó eredete A zene szó nyelvújítási szóalkotás, a zenebona első elemének elvonásából és önállósításából, ez pedig valószínűleg a zeng-bong ikerszóra megy vissza. A zenei hang A hangérzékelés fiziológiailag nem más, mint valamilyen test által keltett rezgés. Amennyiben a rezgés szabályos, akkor zenei hang jön létre, ha pedig szabálytalan, akkor zaj. A zenei hangnak négy jellemzője van: hangmagasság: az adott rezgésszám határozza meg. hangerő: a test által kibocsátott rezgések nagyságának ( amplitúdójának ) függvényében változik. időtartam: a zenei hang időbeni hosszúsága. hangszín: minden hangszer egymástól eltérő karakterű hangzást ad, ha azonos hangmagasságon és hangerőn is szólaltatják meg. Ritmus A zene csak az időben fogható fel, s mint ilyen, nem értelmezhető a ritmus fogalma nélkül. Dallam A dallam a ritmushoz tartozó, különböző magasságú hangok együttese, illetve egymásutánisága. Harmónia A hangok fajtája, megszólaltatásuk módja, ritmusa, kombinációik és összhangzataik alkalmazása a zenék legjellemzőbb tulajdonsága. Csend John Cage egészen odáig ment 4’33" című kompozíciójában, hogy magát a csöndet tette egyenértékűvé a muzsikával. Ezt a művet előadhatják bárhol, ahol a muzsikusok 4 perc 33 másodpercen keresztül nem nyúlnak hangszereikhez – legyen az egy forgalmas New York-i sugárút, rét valahol Európában, netán fehér zaj a virtuális térben. Cage gesztusa leginkább Malevics Fekete négyzetének megfestéséhez fogható és hasonlítható. A hosszabb-rövidebb csöndek, a szünetek szerves részei a zenének. Előadás A zene elmélete is nagyon fontos, de nem ér fel a zenehallgatás élményével. Ezért nem feledkezhetünk meg az előadóművészetről. Szóló és zenekar A szóló egy hangszerből, vagy énekhangból áll, a zenekar (klasszikus értelemben) sok hangszerből, amelyhez énekhang is társulhat. A tisztán énekes zenekarokat kórusnak nevezzük. Természetesen a köztes együtteseknek is van nevük: kamaraegyüttes. Szájhagyomány és lejegyzés A szájhagyomány útján terjedő művek, például a népdalok legfőbb különlegessége, hogy az átadás folyamán eltérő változatok, variánsok alakulnak ki, ezzel szemben a lejegyzett zene, a kotta azonos értelmezése miatt nem módosulhat. Rögtönzés, előadásmód, zeneszerzés A rögtönzés - improvizáció - beugró ötlet alapján létrejövő dallam, amelyet a zenész a kigondolt dallammal egyidejűleg ad elő, tulajdonképpeni ihlet. Lehet szabad (bármi lejátszható) vagy kötött (adott a téma, dallamfoszlány stb.). Előadásmód: Az előadó a hangszerén keresztül próbál kommunikálni, kifejezni érzelmeket, vagy hangszeri tudását a hallgatóságnak bemutatni. Szerves része minden stílusnak. A zeneszerzés a zeneművek megalkotásának tudománya és művészete, a zenei ihlet lejegyzése és megformálása. A zeneszerzés A zeneszerzés módszerei A zeneszerzés módszereit iskolában tanítják, ami voltaképpen csak a tudomány része. A művészeti részt iskolában nem lehet elsajátítani. A zeneszerzés tudományos része: forma, ellenpont , összhangzattan stb. A zeneszerzés művészeti része: inspiráció , önálló ötletek, a tudás okos és önálló felhasználása. Zenehallgatás A zenehallgatás és a siketség A zenehallgatás élménye még a siketek számára is adott. Hanghullámok rezgésének érzékelésével kaphatnak információkat arról, milyen zenét is élvezhetnek éppen. A legismertebb példa a siketek és a zene kapcsolatára Ludwig van Beethoven volt, aki azután írta számos remekművét, hogy teljesen elvesztette hallását. Evelyn Glennie 12 éves kora óta siket, mégis gyakran foglalkoztatott ütőhangszeres. A zenehallgatás körülményeinek minősége A zenehallgatási szokások változásával gyakorta elvesznek a muzsikába rejtett eredeti kódok: van, ami új értelmet nyer, van, ami értelmét veszti, de változni mindenképpen megváltozik. Többek közt ezért fontos, hogy minden zenét a neki megfelelő környezetben, módon és hangerővel igyekezzünk hallgatni. A zenehallgatás feltételeinek megteremtése nélkül elveszhet a befogadás élményének örök csodája. A zenei élmény A zene a befogadás aktusával válik rendezett vagy rendezetlen hangok sorozatából muzsikává. E szónikus képződmények hatása az emberi pszichére hozza létre a zenei élményt. (A zene kapcsolata a tudattalannal tehát fölöttébb intenzív, annak egyéni, kollektív és univerzális válfajával egyaránt.) Zenei hordozók A technika fejlődésével egyre inkább megjelent hallgatóság részéről a zene bármikori felelevenítésének az igénye. Az első erre a célra szolgáló eszközök a középkorban megjelent harangjátékok, majd később a mechanikus zenélő órák, zenedobozok, gépzongorák, verklik, wurlitzerek voltak, amelyek a dallamot ugyan vissza tudták adni, de a konkrét zenei előadást még nem. Az első, még igen gyenge hangminőséget nyújtó hangrögzítő és visszajátszó berendezés az Edison által feltalált fonográf volt. Ez a rugós, felhúzós szerkezet egy viaszhengerre rögzítette a hangot. A rögzítés során egy tölcsér gyűjtötte össze a hangot, amely rezgésbe hozta a tölcsér végére szerelt membránt. A membránhoz rögzített tű karcolta bele a forgó viaszhengerbe a hang által keltett rezgéseket. Lejátszásnál a viaszhenger által rezgésbe hozott tű a membrán és a tölcsér által adta vissza a rögzített hangot. Gyenge hangminősége, a hengerek igen rövid élettartama, néhány perces lejátszási ideje, valamint a kereskedelemben kapható kész felvételek igen korlátozott száma miatt széles körben nem terjedt el, inkább a korabeli diktafon szerepét töltötte be. Vikár Béla és Bartók Béla például gyűjtőkörútjai során fonográfhengerekre rögzítette a népdalokat. A rögzített zene széles körű elterjedése és az addig csak korlátozottan ismert zenei előadók világsikere a Berliner-féle gramofonnak volt köszönhető. Az egyik legelső hanglemezsztár az operaénekes Enrico Caruso volt. A gramofon a fonográftól eltérően már sorozatgyártásra is alkalmas, korong alakú, a fonográfnál lényegesen jobb hangminőséget nyújtó, sellakból készült hanglemezeket használt. A gramofon több évtizedes pályafutása során komoly fejlődésen és minőségjavuláson esett át. A következő lépcsőfokot az elektromos hangerősítést alkalmazó, már valódi hanghűséget biztosító mikrobarázdás hanglemez és az otthoni hangfelvételt is lehetővé tévő különféle mágnesszalagos berendezések jelentették eleinte monó, majd később térhatású sztereó változatban. 1982-ben került forgalomba a digitális hangrögzítést alkalmazó CD, majd az internet fejlődésével megjelent a letölthető zenei fájl. Manapság a zenét megvásárolhatjuk CD-lemez, és különféle számítógépes fájlok (MP3, Wave, FLAC stb.) formájában, előfizethetünk műholdas rádióadásra (ahol csak az általunk kiválasztott stílusú zenét közvetítik), illetve ezek egy részéhez ingyenesen is hozzájuthatunk. Oktatás Gyakorlás A gyakorlás a hangszeren való játék egyik lételeme. A zenélés technikájának elsajátítása eleinte nagy figyelmet igényel, később egyre inkább az adott mű megfelelő eljátszására helyeződik a hangsúly. Éneklésnél [kórusoknál]: szolmizáljuk a dallamot - mely módszert Kodály Zoltán fejlesztette ki a 20. században. Iskolai oktatás Az általános iskolában a kezdő zenészek csupán hangszerükön tanulnak. Ha tovább akarnak menni egy magasabb intézménybe, (középiskolába) akkor kötelező a szolfézstanulás, és esetenként a zongoratanulás. Általában két évi tanulás után csatlakoznak az iskola zenekarához – ha van –, mivel egy zenekarban jobban fejlődik a diák, és ott lesz önbizalma. Magyarországon az általános iskoláknak nyolcéves tanítási rendszerük van. Ha letelt a nyolcadik év, felvételire kerül sor, ahol a diák hangszeres tudását, szolfézstudását, esetenként zongoratudását is bemutatja egy legalább 2 fős bizottság előtt. Felsőfokú képzés Az általános iskola után zeneművészeti szakközépiskola következik. Az itteni tanulók szakközépiskolai végzettséget kapnak, és egyben érettségit is. (az utóbbit az iskolák nem minden esetben adják meg). A tanulóknak az első két évben teljes mértékben olyan tantárgyaik vannak, mint a más szakközépiskoláké, csak további zenei tantárgyakkal kiegészítve. Vagyis: kötelező zongora , heti egy óra főtárgy, heti három óra (a főtárgy a diák fő hangszeres órája) korrepetíció, heti fél óra (a korrepetíció itt a hangszerkísérőt (ált. zongora) értelmezi) szolfézs, heti három óra zeneelmélet , heti kettő óra Zeneirodalom, heti két óra (a Zeneirodalmat néha Zenetörténetnek is nevezik) továbbá énekkar, vagy zenekar. (a fenti óraszámok egy kilencedikes, azaz egy elsős diák óraszámai) A második év után, a harmadik évben, már elmarad: biológia, kémia, földrajz, rajz. Viszont ugyanabban az évben bejönnek helyettük a karvezetés (szabadon választható), népzene (szabadon választható), rajz (szabadon választható). Kell választani plusz egy tantárgyat az érettségire. Általában a diákok többsége a népzenét választja, a másik tömb pedig a rajzot. De vannak különleges választások is, akik pl: kémiát, informatikai vagy egyéb vizsgát, és biológiát választottak. Zeneelmélet Lásd: Zeneelmélet Zenetörténelem A zenetörténet fontos ahhoz, hogy a diákok megtudják, hogy hogyan éltek, dolgoztak a régi művészek. Fontos emberek: Bach, Händel, Mozart, Beethoven, Liszt, Kodály. Stílusok Rockzene A rockzene (rock 'n roll) az 50-es években alakult ki. Szerkezetileg vokális harmóniákra épül, amit elektromos gitár, basszusgitár és dob kísér, melyekhez később csatlakoznak billentyűs hangszerek (orgona, zongora, szintetizátor). Napjainkig számos műfaj alakult ki, így a rockzene mára egy nagyon tág fogalom lett, sok helyütt keveredve más stílusokkal. Sokan divatnak tartják e műfajt, bár jogtalanul. Ugyanis a rock 'n' roll zene testesíti meg a lázadás eszményét legátfogóbban. Népzene A népzene a népcsoportok által szerkesztett mű. A népzenének általában nem ismerjük a szerzőjét, mivel az évszázadok során alakult ki a zeneszám. Zenei stílusok listája Zenei stílusok listája Hangszerek A zene hangjait rendszerint hangszerekkel keltik, vagy énekelik. Pszichológiai hatásai Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy csecsemőkre Mozart és Vivaldi zenéje megnyugtatóan hat. Gorinchem vasútállomás Gorinchem vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Gorinchem városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Elst-Dordrecht-vasútvonal MerwedeLingelijn Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Boven Hardinxveld railway station (nyugat) Arkel vasútállomás (északkelet) 5538 Luichewoo Az 5538 Luichewoo (ideiglenes jelöléssel 1964 TU2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatóriumban fedezték fel 1964. október 9-én. Montigny (Loiret) Montigny település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 249 fő (2015). Montigny Attray, Chilleurs-aux-Bois és Santeau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1. FC Gera 03 Az 1. FC Gera 03 egy német labdarúgó klub, melynek székhelye Türingiában, Gera városában található. A klubot 2003-ban alapították a TSV 1880 Gera-Zwötzen és az SV 1861 Liebschwitz egyesülése által. A klub főleg olyan játékosokat foglalkoztat, akik magasabb osztályban játszottak, sokan a legsikeresebb türingiai klubokból, az FC Rot-Weiss Erfurtból és az FC Carl Zeiss Jenából érkeznek. A Gera jelenleg a Verbandsliga Thüringen-ben (V) játszik. A Gera a legjelentősebb sikere az volt, amikor 2007-ben bekerültek a 2007-es TFV-Pokal döntőjébe (Türingiai Kupa), ahol kikaptak az FC Carl Zeiss Jena-tól. A vereség ellenére kvalifikálták magukat a Német Kupa 2006-07-es kiírásába, mivel a Jena már korábban biztosította a helyét a rendezvényen azáltal, hogy feljutottak a Bundesliga 2-be. A Gera az 1. FC Kaiserslauternt látta vendégül a nyitófodulóban, és kikaptak 2-0-ra. Az 1. FC Gera a Stadion der Freundschaftban játszik, amely 16 800 néző befogadására alkalmas. A stadiont megosztva használják az 1. SV Geraval. A Gera 03 legismertebb labdarúgója Marco Weißhaupt volt, aki játszott a Bundesligában a Hamburger SV-ben, az SC Freiburg-ban és a Hansa Rostock-ban. A klubnak van női csapata is, amely a Regionalligában játszik. A férfi 10000 méteres síkfutás világrekordjának fejlődése Ez a lista a férfi 10 000 méteres síkfutás világrekordjának a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által elismert fejlődését mutatja be. Eusebio Sempere Eusebio Sempere (Onil, Alicante tartomány, Spanyolország, 1923. április 3. – Onil, 1985. április 10.) spanyol szobrász, festő, a kinetikus művészet és az op-art képviselője. Életpályája Művészeti tanulmányait a Real Academia de Bellas Artes de San Carlos de Valencia királyi szépművészeti akadémián végezte. Emlékezete Több mobil szobra áll szabad téren (pl. Alicantéban a La Isleta téren). Alicante belvárosában utcát neveztek el róla. Egyiptológiai gyűjtemények listája Ez az ókori egyiptomi gyűjteménnyel rendelkező múzeumok listája. Több mint 1000 kiállítási tárggyal rendelkező múzeumok Egyiptomi Múzeum , Kairó / Nagy Egyiptomi Múzeum , Gíza, Egyiptom: több mint 100 000 darab (a Nagy Egyiptomi Múzeum részleges nyitását 2018-ra tervezik) British Museum , Egyesült Királyság, London: több mint 100 000 darab (nem számítva a múzeumnak 2001-ben adományozott, hatmillió tárgyból álló Wendorf-gyűjteményt) Neues Museum , Németország, Berlin: körülbelül 80 000 darab Petrie Régészeti Múzeum, Egyesült Királyság, London: körülbelül 80 000 darab Louvre , Franciaország, Párizs: körülbelül 50 000 darab Bostoni Szépművészeti Múzeum, Egyesült Államok, Boston: körülbelül 45 000 darab Kelsey Régészeti Múzeum, Egyesült Államok, Michigan, Ann Arbor: több mint 45 000 darab A Pennsylvaniai Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeuma, Egyesült Államok, Philadelphia: több mint 42 000 darab Ashmolean Museum, Egyesült Királyság, Oxford: körülbelül 40 000 darab Museo Egizio , Olaszország, Torino: 32 500 darab Keleti Intézet, Egyesült Államok, Chicago: körülbelül 30 000 darab Metropolitan Művészeti Múzeum , Egyesült Államok, New York: körülbelül 26 000 darab Királyi Ontario Múzeum, Kanada, Toronto: 25 000 darab Hearst Antropológiai Múzeum, Egyesült Államok, Kalifornia, Berkeley: több mint 17 000 darab Fitzwilliam Museum, Egyesült Királyság, Cambridge: több mint 16 000 darab Világmúzeum, Egyesült Királyság, Liverpool: több mint 16 000 darab Manchesteri Múzeum, Egyesült Királyság, Manchester: több mint 16 000 darab Egyiptomi Múzeum , Olaszország, Firenze: több mint 14 000 darab Szépművészeti Múzeum , Ausztria, Bécs: több mint 12 000 darab Cinquantenaire Museum, Belgium, Brüsszel: több mint 11 000 darab Rijksmuseum van Oudheden, Hollandia, Leiden: több mint 9000 darab Puskin Múzeum , Oroszország, Moszkva: több mint 8000 darab Staatliche Sammlung für Ägyptische Kunst, Németország, München: körülbelül 8000 darab Roemer- und-Pelizaeus-Museum , Németország, Hildesheim: 8000 darab A Lipcsei Egyetem Egyiptomi Múzeuma, Németország, Lipcse: körülbelül 8000 darab Nemzeti Régészeti Múzeum, Görögország, Athén: több mint 6000 darab Skót Nemzeti Múzeum, Egyesült Királyság, Edinburgh: 6000 darab Ermitázs , Oroszország, Szentpétervár: több mint 5500 darab Peabody Természettörténeti Múzeum, Egyesült Államok, Connecticut, New Haven: több mint 5000 darab The Egypt Centre, Swanseai Egyetem; Egyesült Királyság, Swansea: több mint 5000 darab Kelvingrove Művészeti Galéria és Múzeum, Egyesült Királyság, Glasgow: 5000 darab Szépművészeti Múzeum , Budapest: több mint 4000 darab Rosicrucian Egyptian Museum, Egyesült Államok, Kalifornia San Jose: több mint 4000 darab Field Museum, Egyesült Államok, Chicago: több mint 3500 darab Museo Civico Archeologico, Olaszország, Bologna: körülbelül 3500 darab Brooklyn Múzeum, Egyesült Államok, New York: több mint 3000 darab Ír Nemzeti Múzeum, Írország, Dublin: körülbelül 3000 darab Carnegie Természettörténeti Múzeum, Egyesült Államok, Pittsburgh: több mint 2500 darab Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum, Olaszország, Nápoly: 2500 darab Hunterian Museum and Art Gallery, Egyesült Királyság, Glasgow: 2300 darab Ny Carlsberg Glyptotek, Dánia, Koppenhága: több mint 1900 darab Nemzeti Természettörténeti Múzeum, Egyesült Államok, Washington DC: több mint 1900 darab Los Angeles Megyei Művészeti Múzeum, Egyesült Államok, Los Angeles: több mint 1600 darab Lyoni Szépművészeti Múzeum, Franciaország, Lyon: 1500 darab A Memphisi Egyetem Művészeti Múzeuma, Egyesült Államok, Tennessee, Memphis: több mint 1400 darab Clevelandi Művészeti Múzeum, Egyesült Államok, Cleveland: több mint 1000 darab Freer Művészeti Galéria, Egyesült Államok, Washington, DC: több mint 1000 darab Egyéb jelentős gyűjtemények Alexandriai Nemzeti Múzeum , Egyiptom, Alexandria Allard Pierson Múzeum, Hollandia, Amszterdam Antikenmuseum Basel und Sammlung Ludwig, Svájz, Bázel Bible Lands Museum, Izrael, Jeruzsálem Chrysler Művészeti Múzeum, Egyesült Államok, Virginia, Norfolk Egyiptomi Múzeum, Olaszország, Milánó Robert Hull Fleming Múzeum, Egyesült Államok, Vermont, Burlington Calouste Gulbenkian Múzeum, Portugália, Lisszabon Déri Múzeum , Debrecen (közel 400 tárgy) Indiai Múzeum, India, Kalkutta Izraeli Múzeum, Izrael, Jeruzsálem Imhotep Múzeum , Egyiptom, Szakkara August Kestner Múzeum , Németország, Hannover Luxori Múzeum, Egyiptom, Luxor Michael C. Carlos Múzeum, Egyesült Államok, Atlanta Művészeti és Történeti Múzeum, Svájc, Genf Musée royal de Mariemont, Belgium, Morlanwelz Nemzeti Régészeti Múzeum, Portugália, Lisszabon Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeuma, Egyiptom, Kairó Newarki Múzeum, Newark, NJ, USA Vatikáni Múzeum , Vatikán Isztambuli Régészeti Múzeum, Törökország, Isztambul Nelson-Atkins Művészeti Múzeum, Kansas City, MO, USA Robert and Frances Fullerton Művészeti Múzeum, California State University, San Bernardino, Calif., USA San Antonio Művészeti Múzeum, San Antonio, TX, USA San Diego Museum of Man, San Diego, CA, USA Semitic Museum, Cambridge, MA, USA Sir John Soane's Museum, London, England Toledói Művészeti Múzeum, Toledo, OH, USA Carolina Panthers szezonok Ez a Carolina Panthers szezonjainak listája a National Football League-ben. Megjegyzések A 2012-es NFL-szezon végén a Panthers, a Saints és a Buccaneers egyaránt 7-9-es mutatóval zárt. A szabályok szerint a Carolina megelőzte a New Orleans-t és a Tampa Bay-t a közös ellenfelek elleni jobb mutatónak köszönhetően. Kecskéstanya Kecskéstanya románul: Cerbești, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Nagysebes közelében fekvő település. Története Kecskéstanya (Cerbeşti) korábban Tarányos (Tranişu) része volt, majd Nagysebeshez (Valea Drăganului) került és onnan vált külön. 1966-ban 75, 1977-ben 61, 1992-ben 42, a 2002-es népszámláláskor 37 román lakosa volt. Doloplazy (Prostějovi járás) Doloplazy település Csehországban, a Prostějovi járásban. Doloplazy Nezamyslice, Želeč, Víceměřice, Dobromilice és Dřevnovice településekkel határos. Lakosainak száma 540 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Leimbach (Wartburgkreis) Leimbach település Németországban, azon belül Türingiában. Leimbach Bad Salzungen, Stadtlengsfeld és Tiefenort községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A férjem védelmében A férjem védelmében egy amerikai televíziós jogi és politikai drámasorozat, amelyet a CBS csatornán vetítettek, 2009. szeptember 22-étől 2016. május 8-áig. A sorozat Alicia Florrick, a Cook megyei államügyész felesége, életét követi, aki visszatér jogi karrierjéhez, miután férje szex és korrupciós ügyei kiderülnek. A sorozatot Robert és Michelle King készítette, főszerepben többek között Julianna Margulies, Josh Charles, Christine Baranski, Matt Czuchry, Archie Panjabi, és Alan Cumming, valamint visszatérő szerepben Chris Noth látható. A sorozatot több részen átívelő történetszálak jellemzik, valamint részenként különböző ügyekkel foglalkoznak, amelyeket a rész végére meg is oldanak. A sorozatban megjelenő cselekmények kifejezetten a sokat dicsért ötödik évadban kerülnek előtérbe. Ez a műfaj nem jellemző a CBS-re, mivel főleg olyan sorozatokat vetítenek, amelyekben egy részen belül oldanak meg mindent. A sorozat sok elismert díjat nyert, köztük öt Emmy-díjat és a 2014-es Television Critics Association díját a Kiemelkedő eredmények a drámában kategóriában. A sorozat gárdájának színészi teljesítményét különösen méltatták, köztük Julianna Margulies alakítását Alicia szerepében. Széleskörű elismerést kapott a közösségi médiába való betekintésért és az internet használatának bemutatásában a társadalomban, politikában és törvénykezésben miatt. A jelenlegi trenddel, amellyel a sorozatokat készítik és írják, A férjem védelmében sok kritikus szerint a hálózati televíziózás egyik utolsó nagy drámája a 22 részes évadaival, míg más, a jövőben vetített sorozatok a rövidebb, 6-12 részes évadokat részesítik előnyben. A CBS egy bemutatóban jelentette be a Super Bowl 50 közben, 2016. február 7-én, hogy a hetedik lesz a sorozat utolsó évada. Az utolsó epizód 2016. május 8-án került adásba. Áttekintés Első évad Mint új partner Chicago egyik kiemelkedő ügyvédi irodájánál, Alicia Florrick csatlakozik régi barátjához, egyetemi csoporttársához és cégtulajdonoshoz, Will Gardnerhez, aki szeretné régebbi kapcsolatukat újraéleszteni. A cég legjobb ügyvédje és másik tulajdonosa, Diane Lockhart elégedett Alicia munkájával és kapcsolataival, így a próbaidő után állandó társsá léptetik elő. Alicia Cary Agos ellen nyerte el a pozíciót, aki ezután bosszútól vezérelve az államügyészi hivatalban helyezkedik el. Alicia összebarátkozik a makacs és rejtélyes Kalindával, a cég saját nyomozójával. Ahogy napról-napra nő Alicia önbizalma a megszégyenült és kigúnyolt feleségből egy kitartó karrierista nő lesz, főleg annak érdekében, hogy stabil otthont teremtsen két gyermekének, a 14 éves Zachnek és a 13 éves Grace-nek. Miután Petert felmentik és kiengedik a börtönből a tapasztalt Eli Gold segítségével azt tervezi, hogy újra indul a választáson, eközben Alicia újraértékeli önmagát és saját szerepét a családjában. Második évad A második évad ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért: Alicia és Will arról beszélgetnek, hogyan tudnának úgy viszonyt folytatni egymással, hogy ne derüljön ki. Mielőtt döntenének, Eli Gold megszerzi Alicia telefonját és letöröl egy fontos hangüzenetet Willtől. Mivel Alicia úgy gondolja, hogy Willnek nincs semmilyen ötlete, elnyomja az érzéseit iránta, így a munkában töltött idő elég kellemetlenné válik számukra, amikor egymás közelében vannak. Alicia gyakran kerül szembe régi munkatársával, Cary-vel, miután felvették megbízott államügyésznek. Peter elkezdi kampányát a jelenlegi államügyész, Glenn Childs ellen. Egy új partner, Derrick Bond, csatlakozik a céghez. Will és Diane között viszály alakul ki, amikor Will Derrick felvetései mellett áll ki. Diane megkéri Kalindát, hogy nézzen utána Will és Derrick múltjának: Kalinda rájön, hogy Will régi cégénél kapcsolatban voltak. Eközben egy új nyomozó is csatlakozik a céghez, Blake Calamar, akit Derrick hoz magával. Blake elhatározza, hogy utánanéz Kalinda múltjának. Amikor Will rájön, hogy Derrick félrevezeti őt, ő és Diane eltávolítják a cégből, de csak miután megszerzett nekik egy új ügyfelet, aki évi 100 millió dollárt hoz a céghez. Blake rájön, hogy Kalinda Leela-ról változtatta meg a nevét és, hogy lefeküdt Peter Florickkal, amikor még együtt dolgoztak az államügyészi hivatalban. Az estén, amikor Petert újra megválasztják, Alicia elhagyja Petert, amikor rájön a viszonyra, majd szexuális kapcsolatba keveredik Willel. Harmadik évad Alicia egyre közelebb kerül ahhoz, hogy ő is cégtulajdonos legyen, kapcsolata Willel tovább folytatódik. A 29. emeleten kap egy irodát, ő lesz az egyetlen harmadéves ügyvéd saját irodával azon a szinten. Eli Gold csatlakozik a céghez, hogy felkészüljön Peter kampányára az Illinois állami kormányzói székért, eközben Alicia a kapocs a cég és a kampány között. Peter, mint új államügyész, ügyről-ügyre a Lockhart & Gardner ellen harcol, miközben a cég rövid távú fizetőképességi problémával szembesül. Diane és Will egy konkurens iroda csődeljárási osztályát próbálja megszerezni, amely a dupla süllyedésű recesszió miatt kényszerül a bezárásra és közben rájönnek, hogy ez az egyetlen terület, amely túl fogja élni a recessziót. Diane gyanakodni kezd Alicia és Will kapcsolatára. Az évad közepe körül Alicia véget vet a viszonynak, amikor rájön, hogy a saját érdekeit a gyermekei elé helyezte. Az évad második felében Willt megvádolják egy olyan bűncselekményért, amelyet még az előző munkahelyén követett el és végül hat hónap felfüggesztést kap. Kiderül, hogy Kalindának van egy férje, aki keresi őt. Negyedik évad A negyedik évad a cég törekvéseire fókuszál, ahogy próbálnak kijönni a csődből, miután Louis Canning és Patti Nyholm szövetkeznek, hogy tönkretegyék őket. Clarke Haydent azzal bízzák meg, hogy felügyelje a céget, de Diane és Will nem örül, amikor az útjukba áll. Hogy pénzhez jussanak, néhány ügyvédnek tulajdonosi részt ajánlanak fel, mert szükségük van a befizetésükre. Amikor a tartozást rendezik, csak Alicia-t teszik partnerré, a többiek ajánlatát elhalasztják. Cary összeáll a többi negyedéves ügyvéddel, hogy saját céget alapítsanak. Közben Peter Florrick elindul a kormányzói választáson, ismét Eli vezeti a kampányt, bár megnehezíti a dolgokat, amikor rájön, hogy nyomoznak utána. Alicia összebarátkozik a férje kampányát szponzoráló Maddie Haywarddal, de végül kiderül, hogy ő is elindul a választáson Mike Kresteva és Peter ellen. Egy másik szálon Kalinda múltja tér vissza kísérteni őt, férje, Nick személyében. Amikor fenyegetni kezdi a hozzá közel állókat, rájön, hogy el kell őt távolítania. A cég felvesz egy új nyomozót, Robyn Burdinet, hogy segítse a munkáját. Alicia újra összejön Peterrel, de nehezen tudja elnyomni az érzéseit Will iránt. Az évad Peter kormányzói győzelmével végződik, valamint Alicia eldönti, hogy kilép a Lockhart Gardnerből és csatlakozik Caryhez. Ötödik évad Alicia és Cary magukkal viszik a Lockhart/Gardner (LG) néhány ügyfelét is az új céghez, de a túlélésért kell küzdeniük régi munkáltatóik erőszakos visszavágásai miatt. Eli-nak, Peter vezérkari főnökének, gondjai akadnak Marylin Garbanzával. Eközben egy hamis szavazattal teli urna utáni nyomozás Peter karrierjébe kerülhet. A 15. rész végén Will Gardnert ügyfele halálosan megsebesíti az egyik tárgyalóteremben. Halálának óriási hatása van a karakterekre, különösen Alicia-ra, Dianere és Kalindára nézve. Egy új ügyész is felbukkan, Finn Polmar, aki hamar összebarátkozik Alicia-val. Alicia elhatározza, hogy ismét elhagyja Petert, de házasok maradnak, mivel ez mindkettejük karrierjének kedvez. Louis Canning csatlakozik a Lockhart/Gardnerhez; ő és David Lee szövetkeznek, hogy eltávolítsák Diane-t a cégből. Az évad végén Diane megkérdezi, hogy csatlakozhat-e a Florrick/Agoshoz a 38 millió dolláros ügyfélbázisával. Zach egyetemre megy, Eli szeretné, hogy Alicia, induljon a következő államügyészi választáson. Hatodik évad A hatodik évadban Alicia-nak több érdekes lehetőség is felkínálkozik: indulhatna az államügyészi választáson, vagy elcsábíthatná Diane-t az új cégéhez, hogy együtt folytassák a küzdelmet a kegyetlen chicagoi törvénykezésben. Cary börtönbe kerül, 1.3 millió dollár értékű heroin kereskedésével vádolják. Diane csatlakozik a Florrick/Agoshoz. Óvadék ellenében Cary-t kiengedik a börtönből, de 30 lábnál közelebb nem mehet Kalindához. Diane talál egy kiskaput a Lockhart/Gardner és Canning irodabérlési szerződésében és sikerül a helyükre költözniük. Cary-t felmentik minden vád alól, részben, mivel Kalinda bizonyítékot hamisított. Alicia megnyeri a választásokat, de később megvádolják, hogy csalással nyert, így vissza kell lépnie, mivel a Demokrata Párt sem támogatja. Kalindának sikerül információkat átmásolnia Bishop gépéről, így Bishopot letartóztatják. Mivel rájönnek, hogy Kalinda áll a kiszivárgott információk mögött, el kell köszönnie Cary-től, Diane-től és Alicia-tól, majd eltűnik. Hetedik évad Alicia hagyja, hogy Peter elinduljon az alelnöki választáson, Hillary Clinton ellen. Eli felveszi Ruth Eastmant, de kiderül, hogy Eli helyett ő lesz a kampány menedzser. Alicia egyedül kezd el dolgozni, felbérel egy magánnyomozót, Jason Crouse-t. Alicia új barátra lel Lucca Quinn személyében. A későbbiekben Peter után újra nyomozás indul, újabb korrupciós ügyek miatt, de ezúttal a gyilkosság is szerepel a vádak között. Peter Elsbeth Tascioni férjét, Mike-ot kéri fel, hogy legyen az ügyvédje, de később Diane veszi át a helyét. Alicia szeretne elválni Petertől, aki beleegyezik ebbe, de csak ha vége lesz a tárgyalásnak. Mivel Jason szerint Alicia nem fog elválni Petertől, ha börtönbe kerül, így Alicia mindent megtesz, hogy férje ártatlanságát bizonyítsa, különösen, miután Grace is bejelenti, hogy nem megy egyetemre, ha apját bűnösnek találják. Alicia rájön, hogyan bizonyíthatná Peter ártatlanságát, de ehhez Diane férjét, Kurt-öt kellene lejáratnia, mivel hibát vétett, amikor a gyilkossághoz használt fegyvert elemezte. Alicia meggyőzi Lucca-t, hogy amikor Kurt tanúskodik, utaljon Kurt meggondolatlanságára és hűtlenségére is, de ezzel közben Diane-t is megalázzák. Eli rájön, hogy mindvégig Alicia-ban lett volna meg a politikai karrier lehetősége. Peter alkut köt, hogy lemond a kormányzóságról, börtönbe azonban nem kell mennie. Utolsó kérése Alicia felé, hogy álljon ki vele a média elé, amikor lemond a tisztségről. Ahogy vége a sajtótájékoztatónak, Alicia Jason után rohan, akit úgy hisz, egy folyosón látott. Miután kiderül, hogy nem Jason volt az, Diane tűnik fel, aki felpofozza Alicia-t, majd elsétál. Alica egyedül marad a folyosón, ráébredve tetteire, majd összeszedi magát és ő is elsétál, homályban hagyva Jasonnal való kapcsolatát, karrierjét és politikai pályafutását. Díjak Golden Globe-díj : Julianna Margulies - legjobb női televíziós alakítás dráma kategóriában Boeslunde Boeslunde kis dán település Sjælland szigetén, az azonos nevű Sjælland régióban, Slagelse község területén, hét kilométerre Skælskør városától. 2015-ben 782 lakosa volt. A falu a közelében lévő bronzkori régészeti lelőhelyről nevezetes. A helyiek által Borgbjergnek (Várhegy) nevezett 15-20 méter magas, teraszos kiképzésű bronzkori halomban végzett ásatások során már 1842-ben, valamint 1874-ben jelentős leleteket tártak fel. Többek között papírvékony aranylemezből készült hat tálat találtak, melyek összsúlya 530 gramm volt. 2015 nyarán az ásatások során újabb, nagy nemzetközi feltűnést keltő aranylelet került felszínre: mintegy 2000 darab, egyenként 3 cm hosszú aranyspirál. A 2-300 gramm összsúlyú, az i. e. 9. századra datálható bronzkori leletet bemutatták a Skælskøri Városi Múzeumban, mielőtt továbbszállították volna a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeumba. Spinello Aretino Spinello Aretino (névváltozat: Spinello di Luca Spinelli, Arezzo, c. 1345 - Arezzo, c. 1410) itáliai festő, Niccolò D'Arezzo szobrász testvére, a késő gótikus festőiség első képviselője Firenzében. Életpályája Firenzében tanult festeni Orcagna és Nardo di Gione műhelyében, e művészek szigorú, reprezentatív stílusát követte. Később Giotto és a Lorenzettiek hagyományainak hatása alatt felszabadult természetszemlélete és élénk, sokat kereső formaművészete, a 14. század végét jelző késő gótikus festőiséget vezette be Firenzébe. Főleg Frirenzében működött, de Toszkána számos más városában (Arezzo, Casentinó, Lucca, Pisa, Siena, stb.) is festett freskókat. Művészete a mereven mozgó, szigorúan elrendezett alakoktól a gótikus, mozgalmasabb festőiség felé fejlődött. A történeti és elbeszélő jellegű témák sokrétű, találékony előadása jellemzi. Szárnyas oltárai közül a legfontosabb a római Sta Maria Nouva részére 1385-ben készített triptichon, amely később a Siena melletti Monte Oliveto Maggióréba került, majd szárnyakra bontva múzeumokba. A bal oldali szárny, amely Szent Nemesius-t és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja a budapesti Szépművészeti Múzeumba, a jobb oldali szárny az Amerikai Egyesült Államokba (Fogg Múzeum, Cambridge) került, a középső rész az oromképpel a sienai képtárban található. További jeles szárnyas oltárokat festett hagyományos, majd késő gótikus stílusban. Egész sorozatokat festett a szentek életéről. Szent Benedek legendája című sorozatát 1386-87-ben festette meg firenzei San Miniato al Monte sekrestyéjében. Szent Katalin legendáját Antellában festette meg 1386-87 körül. Szent Ephesus és Potitus legendáját 1391-92-ben Pisában (Camposanto) festette meg. Sienában (Palazzo Pubblico) Barbarossa és III. Sándor pápa küzdelmét ábrázolta, ez utóbbi kapcsán egy tengeri ütközetet is megjelenített. Fia, Parri Spinelli a késő gótikus vonalromantika mesterévé vált. 1953–1954-es spanyol labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Segunda División 1953-54-es szezonja volt a bajnokság huszonharmadik kiírása. A bajnokságban két csoportra osztva 16-16 csapat vett részt. Megjegyzések A szezon végeztével visszalépett. Ljudmila Georgijevna Zikina Ljudmila Georgijevna Zikina (oroszul: Людми́ла Гео́ргиевна Зы́кина; Moszkva 1929. június 10. – Moszkva 2009. július 1.) orosz népdalénekes. Pályafutása Ljudmila Zikina előadói pályafutása 1947-ben kezdődött, amikor részt vett egy fiatal előadóknak rendezett országos versenyen majd tagja lett a Pjatnyickij Kórusnak. 1957-ben díjat nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett össz-szövetségi esztrád versenyen. 1960-ban kezdett el szólót énekelni a Moszkoncert előadásain. Már népszerű énekesnek számított, amikor beiratkozott az Ippolitov-Ivanov Zenepedagógia Intézetbe, ahol 1969-ben fejezte be tanulmányait. Ezt követően a moszkvai Gnyeszin Intézetben tanult tovább és 1977-ben diplomázott. 1969--ben az Oszipov Balalajka Együttessel turnézott az Amerikai Egyesült Államokban. 1970-ben megkapta a szovjet állam legrangosabb kitüntetését, a Lenin-díjat. 1977-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Rosszija (Россия) Együttes, ami ma az ő nevét viseli. 1989-ben docensi kinevezést kapott. Tanított a moszkvai Állami Kulturális és Művészeti Egyetemen. 2009. júniusában szívinfarktust kapott és néhány nappal később elhunyt. A moszkvai Csajkovszkij-teremben tartott gyászünnepséget követően a Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra. Ljudmila Zikina rendkívül népszerű volt szülőföldjén, elmondása szerint hatszor járta be a Szovjetuniót. Előadói stílus Ljudmila Zikina külföldön kevésbé volt ismert, viszont nagyon fontos szerepet töltött be hazája zenei életében, sokak számára ő képviselte az „orosz hangot”. Erőteljes mezzoszoprán hangja volt. Ő volt a szovjet stílusú népdaléneklés szimbóluma. Dalait hagyományos énekmóddal, de ugyanakkor operai stílusban, nagyzenekari kísérettel adta elő. Repertoárját főleg népdalok, románcok és romantikus dalok alkották, melyek témája gyakran a hazaszeretet és a szülőföld szépsége. Népszerűsége a Szovjetunió összeomlása után is töretlen maradt. Életében több mint 6 millió példányban jelentek meg hanglemezei, rendszeresen szerepelt a szovjet ill. az orosz televízió műsoraiban. Rogyion Scsedrin kifejezetten az ő hangjára komponálta Andrej Voznyeszenszkij verseire írt Opus 39. Poetoria című versenyművét, továbbá az ősbemutatón Zikina énekelte a Lenin-centenáriumra írt Opus 44. oratórium egyik szólamát is. Énekelt filmdalokat is, köztük Tyihon Hrennyikov szerzeményeit. Díjak és kitüntetések Ljudmila Zikina élete során nagyon sok állami kitüntetést és díjat kapott. Ezek közül néhány fontosabb: A Szocialista Munka Hőse és ezzel együtt a Lenin-rend (1987. szeptember 4.); Szent András-rend (2004. június 12.); A Haza Szolgálatáért Érdemérem (За заслуги перед Отечеством); Lenin-rend (1979. június 8.); A Szovjetunió Népművésze; Az Oroszországi SzSzK Népművésze; Lenin-díj (1970); Állami Glinka-díj (1983). Emlékezete 2012. július 1-én, halálának évfordulóján felavatták emlékművét a Novogyevicsi temetőben. Róla nevezték el a 4879 Zykina kisbolygót , amelyet Ljudmila Ivanovna Csernih fedezett fel. A moszkvai Kreml Gyémántgyűjteményében Ludmilla Zikina nevét viseli egy 55,02 karátos gyémánt . Filmszerepek Когда песня не кончается... - Zenés film (1964) 10 песен о Москве - Zenés film (1997) Помню, люблю... 5 - Dokumentumfilm sorozat(2000) Megjegyzések Moszkvai hangversenyiroda. Bardos (Pyrénées-Atlantiques) Bardos település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 1804 fő (2015). Bardos Urt, Hastingues, Bidache, Guiche, Hasparren, La Bastide-Clairence és Orègue községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lasson (Calvados) Lasson település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 566 fő (2015). Lasson Cairon, Le Fresne-Camilly, Rosel, Rots, Secqueville-en-Bessin és Thaon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dickinson megye (Michigan) Dickinson megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Michigan államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Iron Mountain. Lakosainak száma 26 098 fő (2013. július 1.). Dickinson megye Marquette, Menominee, Marinette, Florence és Iron megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Harangvirág A harangvirág (Campanula) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó nemzetség. Tudnivalók A harangvirág-fajok, mint ahogy nevük is mondja, harangalakú virágokkal rendelkeznek. A nemzetség tudományos neve Campanula, amely a latin nyelvből származik, „kis harangot” jelent. A nemzetségbe tartozó növények az északi félgömb mérsékelt övében találhatók meg, főleg a Földközi-tenger térsége és a Kaukázus közötti területeken. A harangvirágok nemzetségében egyaránt vannak egyéves, kétéves és évelő növények is. Sokféle élőhelyen fellelhetők, például: tundrákon, füves pusztákon, erdőben és magas hegyekben is. A sarki és hegységi fajok általában 5 centiméter, vagy ennél alacsonyabb növésűek, míg a mezei fajok akár 2 méter magasra is megnőhetnek. Rendszerezés Magyarországon őshonos fajok Olasz harangvirág (C. bononiensis) Halvány harangvirág (C. cervicaria) Csomós harangvirág (C. glomerata) Széleslevelű harangvirág (C. latifolia) Hosszúfüzérű harangvirág (C. macrostachya) Terebélyes harangvirág (C. patula) Baracklevelű harangvirág (C. persicifolia) Kányaharangvirág (C. rapunculoides) Répagyökerű vagy raponcharangvirág (C. rapunculus) Kereklevelű harangvirág (C. rotundifolia) Pongyola harangvirág (C. sibirica) Csalánlevelű harangvirág (C. trachelium) Összes faj A nemzetségbe az alábbi 425 faj és hibrid tartozik: Campanula acutiloba Vatke Campanula afganica Pomel Campanula afra Cav. Campanula aghrica Kit Tan & Sorger Campanula aizoides Zaffran ex Greuter Campanula aizoon Boiss. & Spruner Campanula akguelii Altan Campanula akhdarensis A.G.Mill. & Whitc. Campanula alaskana (A.Gray) W.Wight ex J.P.Anderson Campanula alata Desf. Campanula albanica Witasek Campanula aldanensis Fed. & Karav. Campanula alliariifolia Willd. Campanula alpestris All. Campanula alphonsii Wall. ex A.DC. Campanula alpina Jacq. Campanula alsinoides Hook.f. & Thomson Campanula amasia Post Campanula americana L. Campanula amorgina Rech.f. Campanula anchusiflora Sm. Campanula andina Rupr. Campanula andrewsii A.DC. Campanula angustiflora Eastw. Campanula antalyensis Ayasligil & Kit Tan Campanula antilibanotica (P.H.Davis) Greuter & Burdet Campanula aparinoides Pursh Campanula argaea Boiss. & Balansa Campanula argentea Lam. Campanula argyrotricha Wall. ex A.DC. Campanula ariana Podlech Campanula aristata Wall. Campanula armena Steven Campanula arvatica Lag. Campanula asperuloides (Boiss. & Orph.) Harms Campanula atlantis Gattef. Maire & Weiller Campanula aurita Greene Campanula austroxinjiangensis Y.K.Yang, J.K.Wu & J.Z.Li Campanula autraniana Albov Campanula axillaris Boiss. & Balansa Campanula baborensis Quézel Campanula balfourii J.Wagner & Vierh. Campanula barbata L. Campanula baumgartenii Becker Campanula bayerniana Rupr. Campanula bechiana Hayek Campanula bellidifolia Adam Campanula bertolae Colla Campanula betonicifolia Sm. Campanula betulifolia K.Koch Campanula bipinnatifida P.H.Davis Campanula bluemelii Halda Campanula bohemica Hruby Campanula bononiensis L. Campanula bordesiana Maire Campanula bornmuelleri Nábelek Campanula bravensis (Bolle) A.Chev. Campanula buseri Damboldt Campanula cabezudoi Cano-Maq. & Talavera Campanula calaminthifolia Lam. Campanula calcarata Sommier & Levier Campanula calcicola W.W.Sm. Campanula californica (Kellogg) A.Heller Campanula calycialata V.Randjel. & Zlatkovic Campanula camptoclada Boiss. Campanula cana Wall. Campanula candida A.DC. Campanula cantabrica Feer Campanula carnica Schiede ex Mert. & W.D.J.Koch Campanula carpatha Halácsy Campanula carpatica Jacq. Campanula cashmeriana Royle Campanula caucasica M.Bieb. Campanula celsii A.DC. Campanula cenisia L. Campanula cervicaria L. Campanula cespitosa Scop. Campanula × chevalieri Sennen Campanula chinensis D.Y.Hong Campanula choruhensis Kit Tan & Sorger Campanula chrysosplenifolia Franch. Campanula ciliata Steven Campanula cochleariifolia Lam. Campanula collina Sims Campanula columnaris Contandr., Quézel & Zaffran Campanula conferta A.DC. Campanula constantini Beauverd & Topali Campanula coriacea P.H.Davis Campanula × cottia Beyer Campanula crassipes Heuff. Campanula crenulata Franch. Campanula cretica (A.DC.) D.Dietr. Campanula creutzburgii Greuter Campanula crispa Lam. Campanula cymaea Phitos Campanula cymbalaria Sm. Campanula daghestanica Fomin Campanula damascena Labill. Campanula damboldtiana P.H.Davis & Sorger Campanula dasyantha M.Bieb. Campanula davisii Turrill Campanula decumbens A.DC. Campanula delavayi Franch. Campanula delicatula Boiss. Campanula demirsoyi Kandemir Campanula dichotoma L. Campanula × digenea F.Wettst. Campanula dimorphantha Schweinf. Campanula divaricata Michx. Campanula dolomitica E.A.Busch Campanula drabifolia Sm. Campanula dulcis Decne. Campanula dzaaku Albov Campanula dzyschrica Kolak. Campanula edulis Forssk. Campanula ekimiana Güner Campanula elatines L. Campanula elatinoides Moretti Campanula embergeri Litard. & Maire Campanula engurensis Kharadze Campanula erinus L. Campanula escalerae Rech.f. & Schiman-Czeika Campanula euboica Phitos Campanula euclasta Boiss. Campanula eugeniae Fed. Campanula excisa Schleich. ex Murith Campanula exigua Rattan Campanula expansa Rudolph Campanula fastigiata Dufour ex Schult. Campanula fenestrellata Feer Campanula ficarioides Timb.-Lagr. Campanula filicaulis Durieu Campanula flaccidula Vatke Campanula floridana S.Watson ex A.Gray Campanula foliosa Ten. Campanula fonderwisii Albov Campanula formanekiana Degen & Dörfl. Campanula forsythii (Arcang.) Podlech Campanula fragilis Cirillo Campanula fritschii Witasek Campanula fruticulosa (O.Schwarz & P.H.Davis) Damboldt Campanula gansuensis L.C.Wang & D.Y.Hong Campanula garganica Ten. Campanula gentilis Kovanda Campanula gieseckiana Vest ex Roem. & Schult. Campanula giesekiana Vest ex Schult. Campanula gilliatii Milne-Redh. & Turrill Campanula × gisleri Brügger Campanula glomerata L. Campanula × glomeratiformis Murr ex Dalla-Torre & Sarnth. Campanula glomeratoides D.Y.Hong Campanula goulimyi Turrill Campanula gracillima Podlech Campanula grandis Fisch. & C.A.Mey. Campanula griffinii Morin Campanula grossekii Heuff. Campanula guinochetii Quézel Campanula hagielia Boiss. Campanula haradjanii Rech.f. Campanula hawkinsiana Hausskn. & Heldr. Campanula hedgei P.H.Davis Campanula hercegovina Degen & Fiala Campanula hermannii Rech.f. Campanula herminii Hoffmanns. & Link Campanula heterophylla L. Campanula hieracioides Kolak. Campanula hierapetrae Rech.f. Campanula hierosolymitana Boiss. Campanula hispanica Willk. Campanula hissarica Kamelin ex Rassulova Campanula hofmannii (Pantan.) Greuter & Burdet Campanula humillima A.DC. Campanula hypopolia Trautv. Campanula hystricula Pau Campanula iconia Phitos Campanula immodesta Lammers Campanula incanescens Boiss. Campanula incurva Aucher ex A.DC. Campanula intercedens Witasek Campanula involucrata Aucher ex A.DC. Campanula isaurica Contandr., Quézel & Pamukç. Campanula × iserana Kovanda Campanula isophylla Moretti Campanula jacobaea C.Sm. ex Webb Campanula jacquinii (Sieber) A.DC. Campanula jadvigae Kolak. Campanula jaubertiana Timb.-Lagr. Campanula jordanovii Ancev & Kovanda Campanula jurjurensis (Chabert) Witasek Campanula justiniana Witasek Campanula kachethica Kantsch. Campanula kantschavelii Zagar. Campanula karadjana Bocquet Campanula kastellorizana Carlström Campanula keniensis Thulin Campanula kermanica (Rech.f., Aellen & Esfand.) Rech.f. Campanula khorasanica (Rech.f. & Aellen) Rech.f. Campanula kiharae Kitam. Campanula kirikkoleensis A.A.Donamez & Güner Campanula kolakovskyi Kharadze Campanula kolenatiana C.A.Mey. ex Rupr. Campanula komarovii Maleev Campanula kotschyana A.DC. Campanula koyuncui H.Duman Campanula kremeri Boiss. & Reut. Campanula laciniata L. Campanula lactiflora M.Bieb. Campanula lamondiae Rech.f. Campanula lanata Friv. Campanula lasiocarpa Cham. Campanula latifolia L. - típusfaj Campanula lavrensis (Tocl & Rohl.) Phitos Campanula lazica (Boiss. & Balansa) Kharadze Campanula ledebouriana Trautv. Campanula lehmanniana Bunge Campanula leucantha Gilli Campanula leucoclada Boiss. Campanula leucosiphon Boiss. & Heldr. Campanula lezgina (Alex.) Kolak. & Serdyuk. Campanula lingulata Waldst. & Kit. Campanula longisepala Podlech Campanula longistyla Fomin Campanula lourica Boiss. Campanula luristanica Freyn Campanula lusitanica L. Campanula lycica Kit Tan & Sorger Campanula lyrata Lam. Campanula macrorhiza J.Gay ex A.DC. Campanula macrostachya Waldst. & Kit. ex Willd. Campanula macrostyla Boiss. & Heldr. Campanula mairei Pau ex Maire Campanula marcenoi Brullo Campanula marchesettii Witasek Campanula mardinensis Bornm. & Sint. Campanula massalskyi Fomin Campanula medium L. Campanula mekongensis Diels ex C.Y.Wu Campanula merxmuelleri Phitos Campanula micrantha Bertol. Campanula microdonta Koidz. Campanula mirabilis Albov Campanula moesiaca Velen. Campanula mollis L. Campanula monodiana Maire Campanula moravica (Spitzn.) Kovanda Campanula morettiana Rchb. Campanula munzurensis P.H.Davis Campanula × murrii Dalla Torre & Sarnth. Campanula myrtifolia Boiss. & Heldr. Campanula nakaoi Kitam. Campanula nisyria Papatsou & Phitos Campanula numidica Durieu Campanula nuristanica Rech.f. & Schiman-Czeika Campanula occidentalis Y.Nyman Campanula odontosepala Boiss. Campanula oligosperma Damboldt Campanula olympica Boiss. Campanula oreadum Boiss. & Heldr. Campanula orphanidea Boiss. Campanula ossetica M.Bieb. Campanula pallida Wall. Campanula pamphylica (Contandr., Quézel & Pamukç.) Akçiçek & Vural Campanula pangea Hartvig Campanula papillosa Halácsy ex Maire & Petitm. Campanula paradoxa Kolak. Campanula parryi A.Gray Campanula patula L. Campanula pelia (Halácsy) Hausskn. & Sint. ex Phitos Campanula pelviformis Lam. Campanula pendula M.Bieb. Campanula peregrina L. Campanula perpusilla A.DC. Campanula persepolitana Kotschy ex Boiss. Campanula persicifolia L. Campanula peshmenii Güner Campanula petiolata A.DC. Campanula petraea L. Campanula petrophila Rupr. Campanula phrygia Jaub. & Spach Campanula phyctidocalyx Boiss. & Noë Campanula pinatzii Greuter & Phitos Campanula pindicola Aldén Campanula pinnatifida Hub.-Mor. Campanula piperi Howell Campanula podocarpa Boiss. Campanula pollinensis Podlech Campanula polyclada Rech.f. & Schiman-Czeika Campanula pontica Albov Campanula portenschlagiana Schult. Campanula poscharskyana Degen Campanula postii (Boiss.) Harms Campanula praesignis Beck Campanula precatoria Timb.-Lagr. Campanula prenanthoides Durand Campanula propinqua Fisch. & C.A.Mey. Campanula pseudostenocodon Lacaita Campanula psilostachya Boiss. & Kotschy Campanula ptarmicifolia Lam. Campanula pterocaula Hausskn. Campanula pubicalyx (P.H.Davis) Damboldt Campanula pulla L. Campanula pulvinaris Hausskn. & Bornm. Campanula punctata Lam. Campanula pyramidalis L. Campanula pyrenaica A.DC. Campanula raddeana Trautv. Campanula radicosa Bory & Chaub. Campanula radula Fisch. ex Fenzl. Campanula raineri Perp. Campanula ramosissima Sm. Campanula rapunculoides L. Campanula rapunculus L. Campanula rashtiana Parsa Campanula raveyi Boiss. Campanula reatina Lucchese Campanula rechingeri Phitos Campanula reiseri Halácsy Campanula retrorsa Labill. Campanula reuteriana Boiss. & Balansa Campanula reverchonii A.Gray Campanula rhodensis A.DC. Campanula rhomboidalis L. Campanula rimarum Boiss. Campanula robertsonii Gamble Campanula robinsiae Small Campanula romanica Savul. Campanula rosmarinifolia Kerr Campanula rotundifolia L. Campanula rumeliana (Hampe) Vatke Campanula rupestris Sm. Campanula rupicola Boiss. & Spruner Campanula ruscinonensis Timb.-Lagr. Campanula sabatia De Not. Campanula samothracica (Degen) Greuter & Burdet Campanula sarmatica Ker Gawl. Campanula sartorii Boiss. & Heldr. Campanula sauvagei Quézel Campanula saxatilis L. Campanula saxifraga M.Bieb. Campanula saxifragoides Doum. Campanula saxonorum Gand. Campanula scabrella Engelm. Campanula scheuchzeri Vill. Campanula schimaniana Rech.f. Campanula sciathia Phitos Campanula sclerophylla (Kolak.) Ogan. Campanula sclerotricha Boiss. Campanula scoparia (Boiss. & Hausskn.) Damboldt Campanula scopelia Phitos Campanula scouleri Hook. ex A.DC. Campanula scutellata Griseb. Campanula × segusina Beyer Campanula semisecta Murb. Campanula seraglio Kit Tan & Sorger Campanula serhouchenensis Dobignard Campanula serrata (Kit. ex Schult.) Hendrych Campanula sharsmithiae Morin Campanula shetleri Heckard Campanula sibirica L. Campanula sidoniensis Boiss. & Blanche Campanula simulans Carlström Campanula sivasica Kit Tan & B.Yildiz Campanula songutica Amirkh. & Komzha Campanula sorgerae Phitos Campanula sparsa Friv. Campanula spathulata Sibth. & Sm. Campanula spatulata Sm. Campanula speciosa Pourr. Campanula spicata L. Campanula × spryginii Saksonov & Tzvelev Campanula staintonii Rech.f. & Schiman-Czeika Campanula stellaris Boiss. Campanula stenocarpa Trautv. & C.A.Mey. Campanula stenocodon Boiss. & Reut. Campanula stenosiphon Boiss. & Heldr. Campanula stevenii M.Bieb. Campanula stricta L. Campanula strigillosa Boiss. Campanula strigosa Banks & Sol. Campanula suanetica Rupr. Campanula sulaimanii Nasir Campanula sulphurea Boiss. Campanula sylvatica Wall. Campanula tanfanii Podlech Campanula tatrae Borbás Campanula telephioides Boiss. & Hausskn. Campanula telmessi Hub.-Mor. & Phitos Campanula tenuissima Dunn Campanula teucrioides Boiss. Campanula thrysoides L. Campanula tokurii Ocak Campanula tomentosa Lam. Campanula tommasiniana K.Koch Campanula topaliana Beauverd Campanula trachelium L. Campanula trachyphylla Schott & Kotschy ex Boiss. Campanula transsilvanica Schur ex André Campanula trichopoda Boiss. Campanula tridentata Schreb. Campanula tristis Kitam. Campanula troegerae Damboldt Campanula trojanensis Kovanda & Ancev Campanula × truedingeri Murr Campanula tschuktschorum Jurtzev & Fed. Campanula tubulosa Lam. Campanula tymphaea Hausskn. Campanula uniflora L. Campanula uyemurae (Kudô) Miyabe & Tatew. Campanula vaillantii Quézel Campanula velata Pomel Campanula velebitica Borbás Campanula veneris Carlström Campanula versicolor Andrews Campanula zangezura (Lipsky) Kolak. & Serdyuk. Campanula quercetorum Hub.-Mor. & C.Simon Campanula waldsteiniana Schult. Campanula wanneri Rochel Campanula wattiana B.K.Nayar & Babu Campanula wilkinsiana Greene Campanula willkommii Witasek Campanula witasekiana Vierh. Campanula xylocarpa Kovanda Campanula yaltirikii H.Duman Campanula yildirimlii Kit Tan & Sorger Campanula yunnanensis D.Y.Hong Korábban e nemzetségbe sorolt fajok Adenophora gmelinii (Spreng.) Fisch. (korábban C. coronopifolia Schult. vagy C. gmelinii Spreng. ) Adenophora khasiana (Hook.f. & Thomson) Collett & Hemsl. (korábban C. khasiana Hook.f. & Thomson ) illatos csengettyűvirág (Adenophora liliifolia) (L.) Besser (korábban C. liliifolia L. ) Adenophora triphylla (Thunb.) A.DC. (korábban C. tetraphylla Thunb. vagy C. triphylla Thunb. ) Azorina vidalii (H.C.Watson) Feer (korábban C. vidalii H.C.Watson ) Borago pygmaea (DC.) Chater & Greuter (korábban C. pygmaea DC. ) Legousia pentagonia (L.) Druce (korábban C. pentagonia L. ) léggömbvirág (Platycodon grandiflorus (Jacq.) A.DC. (korábban C. glauca Thunb. vagy C. grandiflora Jacq. ) Legousia speculum-veneris A.DC. (korábban C. speculum-veneris L. ) Triodanis perfoliata (L.) Nieuwl. (korábban C. perfoliata L. ) Wahlenbergia linarioides (Lam.) A.DC. (korábban C. linarioides Lam. ) Wahlenbergia marginata (Thunb.) A.DC. korábban C. gracilis G.Forst. vagy C. marginata Thunb. ) Wahlenbergia undulata (L.f.) A.DC. (korábban C. undulata L.f. ) Harangvirágformák A harangvirágformák (Campanuloideae) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi nemzetségek tartoznak: csengettyűvirág (Adenophora) Astrocodon Asyneuma Azorina Berenice harangvirág (Campanula) Canarina Codonopsis Craterocapsa Cryptocodon Cyananthus Cylindrocarpa Echinocodon Edraianthus Feeria Githopsis Gunillaea Hanabusaya Heterochaenia Heterocodon Homocodon Jasione Legousia Leptocodon Merciera Michauxia Microcodon Musschia Namacodon Nesocodon Ostrowskia Peracarpa Petromarula Physoplexis Phyteuma léggömbvirág (Platycodon) Popoviocodonia Prismatocarpus Rhigiophyllum Roella Sergia Siphocodon Symphyandra Theilera Trachelium Treichelia Triodanis Wahlenbergia Zeugandra Appeville Appeville település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Appeville Auvers, Baupte, Coigny, Houesville, Houtteville, Liesville-sur-Douve és Saint-Côme-du-Mont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vujicsics Tihamér Vujicsics Tihamér (szerbül: Тихомир Вујичић) (Pomáz, 1929. február 23. – Damaszkusz, 1975. augusztus 19.) zeneszerző, népzenegyűjtő. Életrajza A második világháború után a Nemzeti Zenedében tanult, majd 1948-ban felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Itt Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt. Nem sokkal a kommunista hatalomátvétel után a származása miatt el kellett hagynia az iskolát, és 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanult. Ekkor kezdett el foglalkozni a zenegyűjtéssel. Munkássága A szerb anyanyelvű magyar zeneszerző elsősorban a balkáni népek, így a szerbek népzenéjét gyűjtötte és népszerűsítette Magyarországon (Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok). A téma iránti szeretete és rendkívüli zenei humora egyaránt megmutatkozott számos korabeli rádió- és televíziós műsorban. Mint zeneszerző elsősorban táncjátékokat és filmzenéket írt. Ő írta a Bors és A Tenkes kapitánya című tévésorozat zenéjét is. Gyűjtött makedón, sokác, albán, perzsa, arab népzenét is. 137 filmzene és egy opera is volt szerzeményei között. Népzenekutatói munkásságának halála után megjelent dokumentuma A magyarországi délszlávok zenei hagyományai. Szabó István Koncert (1961) című feltűnést keltő avantgarde rövidfilmjében a Duna-parton ő szólaltatta meg a zongorát. A csehszlovák légitársaság Il–62-es gépén Prágából Damaszkuszba utazott, ahol egy máig nem tisztázott repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Filmzenéi 137 filmzenét szerzett, ezekből néhány: A Tenkes kapitánya Bors Princ, a katona Az életbe táncoltatott leány Koncert Szép magyar komédia A dunai hajós Emlékezete Ma Szentendrén található egy kicsiny tér, rögtön a kékfestő mellett, amely az ő nevét viseli. Nevét viseli a Vujicsics együttes , amely délszláv népzenei hagyományok őrzésében vállal kiemelkedő szerepet. Nevét viseli a Vujicsics Tihamér Zeneiskola Szentendre Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Családja Édesapja, Vujicsics Dusán a magyarországi szerb ortodox egyház vikáriusa volt (Budai Szerb Ortodox Egyházmegye; Magyarországi szerb ortodox egyház). Édesanyja Budimlics Nevenka volt. Testvére Vujicsics D. Sztoján író, irodalomtörténész, műfordító, az MTA Irodalomtörténeti Intézet tagja volt. Corinaldo Corinaldo település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Lakosainak száma 4959 fő (2017. január 1.). Corinaldo Castel Colonna, Castelleone di Suasa, Mondavio, Monte Porzio, Monterado, Ostra (Marche), Ripe (Marche), Ostra Vetere, San Lorenzo in Campo és Barbara községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication A Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (SWIFT – Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság) egy 1973-ban, Brüsszelhez közel fekvő La Hulpe helységben alapított belga jogi személyiségű szövetkezet, melyet a csatlakozó tagok, köztük óriás transznacionális bankok birtokolnak és tartanak ellenőrzés alatt. A társaság 1977-ben ugyanezen a néven egy bankközi ügyintéző számítógép-hálózatot is létesített. Leírása A résztulajdonosok között 2006-ban több mint 200 jogi személy volt található, köztük nagy, világot behálózó kereskedelmi bankok. A SWIFT naponta több mint 11 millió banki ügyletet bonyolít le. A SWIFT-hálózat A SWIFT-hálózat bankközi hálózat, amely a szolgáltatások rendkívül széles palettáját biztosítja: számláról számlára történő átutalások, elszámolások, devizapiaci- és értékpapír-ügyletek, beszedési megbízások (inkasszó) stb. 1977-ben hozták létre a túlságosan lassúnak és megbízhatatlannak ítélt telex-hálózat kiváltására. Üzemeltetését először BSC protokoll biztosította, majd 1991-ben, a SWIFT II hálózat indításával, áttértek az X-25 protokollra. 2004 óta IP alapú hálózatot használnak, a SwiftNet-et. Az adatátvitel kódolt és használata során nagyon szigorú azonosítási eljárást kell követni. A biztonságos kommunikációt rejtjelző eszközök biztosítják. A hálózat mintegy 200 ország, kb. 7 000 pénzintézetének szolgáltatásait látja el. Működési szabályai A SWIFT-megbízások a bankközi ügyletek fejlett rendezési módja, célja az ügyletek lehető legnagyobb fokú automatizálása és ezzel a lehető legrövidebb idő alatti ügyintézés. Egy banki átutalás klasszikus adatai, mint a feladó és a címzett fél banki azonosítói, az átutalás jogcíme, a szolgálati jelzések (átutalási díj, üzenettípus stb.), mind kódolva kerülnek rögzítésre és továbbításra. Például: a bankokat a részükre kiosztott SWIFT-kóddal azonosítják. Aktualitás 2006. júniusában, vezető amerikai lapok nemzetközi felháborodást kiváltó cikkei nyomán, az Amerikai Egyesült Államok kormánya elismerte, hogy a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után – a terrorizmus elleni háború ürügyén – a CIA egy titkos művelet keretében kutakodott a belgiumi székhelyű SWIFT banki adatbázisban is, hogy több feltételezett terrorista személy nemzetközi átutalásait ellenőrizze. Hondainville Hondainville település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 689 fő (2015). Hondainville Forêt de Hez-Froidmont, Angy, Heilles, Mouy, La Neuville-en-Hez, Saint-Félix és Thury-sous-Clermont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Svéd forgalmi rendszámok A svéd forgalmi rendszámok jelenleg három betűt és három számot tartalmaznak. Ez 1973 óta van így. Előtte, 1906-tól kezdődően egy betűvel kezdődött, amely után öt szám állt. 2009 év végéig egy ún. adómatrica is része volt a rendszámtáblának, amely a rendszám közepén helyezkedett el. Ezt a matricát egyedül taxik nem viselték. Ezzel a matricával volt igazolva a különböző adók és a biztosítás befizetése. A svéd rendszámokon a svéd ábécé összes betűje megtalálható az I, Q, V, Å, Ä és Ö kivételével. A jelenlegi svéd rendszámok mérete 520 mm × 111 mm (EU-rendszám), vagy 480 mm × 111 mm (EU-jelzés nélkül). 1906-1973 Amikor még egy vagy két betűvel kezdődtek a svéd rendszámok, ezek a városokat különböztették meg: A, AA, AB - Stockholm B, BA, BB - Stockholm megye C - Uppsala megye D - Södermanland megye E, EA - Östergötland megye F, FA - Jönköping megye G - Kronoberg megye H - Kalmar megye I - Gotland megye K - Blekinge megye L, LA - Kristianstad megye (ma Skåne megye része) M, MA, MB - Malmöhus megye (ma Skåne megye része) N - Halland megye O, OA, OB - Göteborgs és Bohus megye (ma Västra Götaland megye része) P, PA - Älvsborg megye (ma Västra Götaland megye része) R - Skaraborg megye (ma Västra Götaland megye része) S, SA - Värmland megye T, TA - Örebro megye U - Västmanland megye W, WA - Kopparberg megye (ma Dalarna megye része) X, XA - Gävleborg megye Y - Västernorrland megye Z - Jämtland megye AC - Västerbotten megye BD - Norrbotten megye betűk nélkül - hadsereg Saint-Floris Saint-Floris település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 560 fő (2015). Saint-Floris Merville, Haverskerque, Calonne-sur-la-Lys, Robecq és Saint-Venant községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dörmögő Dömötör (mesealak) Dörmögő Dömötör (eredetileg: Mackó úr, illetve korabeli írásmóddal: Maczkó úr) egy kitalált mesealak, alkotója Sebők Zsigmond volt. Dörmögő Dömötör néven feltehetően 1909 és 1916 között szerepelt mint mesehős. A mesék keletkezése és sorsa A mesealak eredetileg Mackó úr (Maczkó úr) névre hallgatott, és első ízben az 1889-ben indult Az Én Újságom című gyereklapban bukkant fel 1902-ben. 1909-ig ezen a néven szerepelt a medve, ami Sebők „példátlanul népszerű alakja” lett. 1909-ben indította Benedek Elek Sebők Zsigmonddal közösen a Jó Pajtás című gyereklapot - Az Én Újságom konkurenciájaként -, és Sebők ebben a lapban a korábban Maczkó úrnak nevezett figurát már Dörmögő Dömötörként szerepeltette, sőt, még a névváltoztatást is mesébe szőtte. Sebők azonban 1916-ban elhunyt, ezzel vége lett a történetek folytatásainak. 1902-től - még Sebők életében - évente több könyv és azok újrakiadása is megjelent Maczkó úr, majd Dörmögő Dömötör történeteiből, a szerző halálát követően a kiadások száma csökkent ugyan, de egy-két évente valamilyen könyve napvilágot látott 1944-ig. A második világháborút követő időszak politikai társadalmi változásai már nem tudtak mit kezdeni a mackótörténetekkel. Maga a név is csak 1957-ben került elő, az akkor alapított Dörmögő Dömötör gyermekfolyóirat nevében. Sebők medvéjét a rendszerváltozást követően fedezték fel ismét, az 1990-es évek végétől újra évente több Sebők-gyerekkönyvet is kiadtak (feltehetően ebben szerepet játszott az is, hogy a szerzői jogok 1986-ban lejártak). A történetek Maczkó úr - majd Dörmögő Dömötör - egy teljesen emberi környezetbe helyezett és emberi tulajdonságokkal felvértezett mesefigura. Egy „tekintetes úr”, akinek „terjedelmes úri birtoka” van. Sebők ezen a birtokon és a főhős utazásain keresztül mutatja be és magyarázza el a gyerekeknek a korabeli Magyarország viszonyait. A medve elutazik Budapestre, a Balatonhoz, a Tátrába, a Vaskapuhoz, egy ízben pedig beáll focizni a Fradi csapatába is. Néha kicsit bárdolatlanul viselkedik, ami jó alkalom a szerzőnek, hogy az alapvető viselkedési szabályokat elmagyarázza a gyermek olvasóknak. Emellett bemutatja az országot, kicsit földrajzi, kicsit néprajzi leírásokkal tágítva a gyermekolvasók horizontját. A mesefigurák Dörmögő Dömötört az eltelt több mint száz évben számos rajzoló megelevenítette könyvillusztrációként. Mások mellett Faragó Géza, Moldován Béla, Tull Ödön és 1990 után Elek Lívia is. Más, képileg is jellegzetessé vált mesealakokhoz képest - mint például Micimackó, vagy Maci Laci - Dörmögő Dömötör nem egy olyan alak, aki azonnal megjelenik a szemünk előtt. Nem készült a történeteiből képregény, sem rajzfilm, maguk a történetek, vagyis a mese az, ami elsődlegesen kedveltté vált. Mackó úr társai is jellegzetes figurák: Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi. Maugsch Gyula szobrászművész 1936-ban szobrot szentelt a figurának, a Mackó úrfi róka komával c. alkotás az eredeti felállítási helyhez képest másutt, de ma is látható Budapest I. kerületében. Vak végzet A Vak végzet (eredeti cím: Blind Fury) 1989-ben bemutatott egész estés amerikai akciófilm, melynek főszereplője Rutger Hauer, aki vak harcművészt alakít. A forgatókönyvet Charles Robert Carner írta, a filmet Phillip Noyce rendezte, a zenéjét J. Peter Robinson szerezte, a producerei Daniel Grodnik és Tim Matheson voltak. Az Interscope Communications készítette, a TriStar Pictures forgalmazta. Németországban 1989. augusztus 17-én, Amerikában 1990. március 16-án, Magyarországon 1990. július 19-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Nick Parker a vietnámi háború során vesztette el a látását, de egy ottani kis falu lakói maguk közé vették, ahol kitanulta, hogyan tud karddal vakon is profi harcossá válni. Évekkel később tér vissza az Egyesült Államokba, hogy találkozzon Devereaux-val, régi katonatársával, akit nem talál, mert annak alvilági főnöke elraboltatta, mivel Devereaux megtudta, hogy a főnök kábítószerekkel kereskedik. Néhány bérgyilkosával a fiát, Billy-t is el akarja raboltatni, de Parker megmenti a fiút, bár az anyja a támadásban halálos lövést kap. Parker ezután Billy-vel együtt indul el megkeresni az apát és barátját, azzal a határozott céllal, hogy kardforgató tudományával kiszabadítsa barátját és leszámoljon a bűnözőkkel... Szereplők További magyar hangok: Antal László, Csankó Zoltán, Haás Vander Péter, Kisfalussy Bálint, Orosz István Meticillin A meticillin vagy methicillin (USAN) egy szűk hatásspektrumú béta-laktám antibiotikum, a penicillinek családjából. 1959-ben szintetizálta először a Beecham cég. Korábban Gram-pozitív baktériumok által okozott fertőzések kezelésére használták, különösen olyan béta-laktamáz termelő törzsek ellen, mint a Staphylococcus aureus, melyek a legtöbb penicillinre rezisztensek, de ma már klinikailag nem használják. Terápiás szerepét nagyrészt átvette a flucloxacillin és a dicloxacillin, bár a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) kifejezést ma is használják a penicillin-rezisztens Staphylococcus aureus törzsek jelölésére. Hatás A többi béta-laktám antibiotikumhoz hasonlóan a meticillin is a bakteriális sejtfajszintézist gátolja. Gátolja a keresztkötések kialakulását a lineáris peptidoglikán polimerláncok között, melyek a Gram-pozitív baktériumok sejtfalát alkotják. Ezt a hatást a transzpeptidáz enzim gátlásán keresztül fejti ki, amely a baktériumokban a D-alanil-alanin peptid keresztkötéseinek kialakításáért felelős a peptidoglikán szintézisében. A meticillin és a többi béta-laktám antibiotikum szerkezeti analógjai a D-alanil-alanin-nak, és a transzpeptidáz enzimek, melyek megkötik őket, penicillin binding proteins (PBP) néven is ismertek. (Gladwin and Trattler, 2004) Socket 2 A Socket 2 egyike volt az első szabványosított Intel foglalatoknak, amikbe x86 processzorok szerelhetők. A Socket 1 egy továbbfejlesztett változata volt Pentium Overdrive támogatással. 238 tűs, LIF/ZIF PGA foglalat volt, 19x19-es négyzet alakú elrendezésben. 25-től 50MHz-ig fogadta az 5 V-os 486 SX, 486 DX, 486 DX2, 486 DX4, DX4 OverDrive és a 63 illetve 83MHz-es Pentium Overdrive processzorokat. Brett Draney Brett Draney (Kanada, Brit Columbia, Merritt, 1981. március 12. –) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét a WHL-es Kamloops Blazersben kezdte 1997–1998-ban. 2000-ig játszott ebben a csapatban. Az 1999-es NHL-drafton a Dallas Stars választotta ki a hatodik kör 186. helyén. 2000–2002 között a szintén junior Medicine Hat Tigersben játszott. A 2002-es idény végén felhívták az AHL-es Utah Grizzliesbe ahol játszhatott a rájátszásban is de ezután leküldték a CHL-es Fort Worth Brahmasbe ahol csak a rájátszásban játszott. A 2002-03-as szezon nagy részét az ECHL-es Lexington Men O'Warban töltötte majd rövid időt játszhatott a Utah Grizzliesben ahol a következő idény első felét is eltöltötte. 2004–2005 között az ECHL-es Idaho Steelheadsben játszott. 2005-ben egy mérkőzést még játszhatott a Grizzliesben majd a szezon végére a szintén ECHL-es San Diego Gullsba küldték. A következő idényt a francia bajnokságban játszotta. Rövid idő után visszatért Amerikába a CHL-es Amarillo Gorillasba. Gyökös Gyökös (más néven Gyekés, szlovákul: Dekýš) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Selmecbányai járásban. Fekvése Selmecbányától 10 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység egyik völgykatlanában fekszik, a Jabloňovka-patak völgyében. Északról Magaslak, északkeletről Hegybánya és (kis részben) Selmecbánya, délről Bacsófalva és Hontalmás, délkeletről (pár méteren) Hontbagonya, keletről pedig Bakaszenes községekkel határos. Története Területén már a kőkorszakban éltek emberek, ezt bizonyítják az innen előkerült vonaldíszes kultúrához és zselízi csoporthoz köthető leletek. A közelben a római korban is lehetett település, mert erre utaló leletek is előkerültek. A mai települést 1270-ben "Gukes" alakban említik először, királyi birtokként Hont várához tartozott. IV. Béla király a selmecbányai polgároknak adta el. Első lakói favágással, szénégetéssel foglalkoztak. A falu 1388-ban "Gykys", 1480-ban "Gykwes" alakban szerepel okiratokban. 1388-ban Léva várának tartozéka, később a bányakamara birtoka. 1554-ben 24 jobbágytelke volt. 1564-ben "Tekisch" néven szerepel abban az okiratban, melyben a selmeci császári megbízott a környékbeli pásztorokra panaszkodik. A falu régi pecsétje 1653-ból származik. 1715-ben malom és 21 háztartás állt a településen. 1828-ban 63 házában 381 lakos élt, akik erdei munkákkal, szénégetéssel, állattartással foglalkoztak. Vályi András szerint "GYÉKES. Tót falu Hont Vármegyében, földes Ura a’ Bányászi Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Viszokának szomszédságában, mellynek filiája, Selmetzbányához egy órányira. Határja köves, néhol közép termékenységű, néhol soványas, réttye szoross, lakosai fuvarral, és a’ bányák körűl keresik élelmeket, fájok tűzre elég, eladásra is jó alkalmatosságjok van, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Gyekés, tót falu, Honth vmegyében, Selmecztől délre 1 1/2 mfld: 289 kath., 85 evang. lak. Nagy erdőséggel és bányákkal. F. u. a kamara, s feje egy uradalomnak." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1944-ben 16 és 40 év közötti férfilakosságát a németek elhurcolták. Népessége 1910-ben 535, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 250 lakosából 239 szlovák volt. 2011-ben 199 lakosából 198 szlovák. Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus templomát 1805 -ben építették klasszicista stílusban . Evangélikus temploma 1923 -ban épült. A községben a népi építészet számos szép példája látható. Apple A4 Az Apple A4 egy package on package (PoP, tok a tokozáson) technológiájú egylapkás rendszer (SoC); tervezője az Apple Inc., gyártója a Samsung. Az APL0398 (S5PC110A01) jelölésű eszköz az egymagos ARM Cortex-A8 RISC CPU mellett egy Power architektúrán alapuló PowerVR GPU-t használ, tervezésénél a fogyasztás hatékonyságára törekedtek. A processzor szóhossza 32 bites, adatsíne 64 bites. A csip kereskedelmi megjelenése egybeesett az Apple iPad tabletjének 2010 áprilisi bemutatásával; amelyet rövidesen az iPhone 4 okostelefon, az iPod Touch 4. generációja, valamint az Apple TV 2. generációjának megjelenése követett. A következő évben az iPad 2-ben megjelent Apple A5 processzor váltotta föl, amelyet sorjában az Apple A5X processzor váltott fel, az iPad 3. generációjában. Kialakítás Az Apple A4 az ARM processzor-architektúrán alapul. Az első kibocsátott változat 1 GHz-es órajelen fut az iPadban, és egyetlen ARM Cortex-A8 CPU magot tartalmaz, amelyet egy PowerVR SGX 535 grafikai processzorral párosítottak össze. A processzor a Samsung 45 nm-es csíkszélességű gyártási eljárásával készült. A processzor órajele 800 MHz az iPhone 4 és a 4. generációs iPod Touch készülékekben, az Apple TV-be szerelt egység órajelét nem publikálták. Az A4-ben alkalmazott Cortex-A8 mag valószínűleg tartalmaz az Intrinsity által (amely később az Apple tulajdonába került) a Samsunggal együttműködve kifejlesztett teljesítményjavító technikákat, bár ennek a részleteit szintén nem publikálták. Az eredményül létrejött „Hummingbird” kódnevű mag más implementációknál sokkal magasabb órajeleken képes futni, miközben teljes mértékben kompatibilis maradt az ARM Cortex-A8-as kialakításával. További teljesítméntfokozó tényező a hozzáadott L2-es gyorsítótár. Az A4-ben alkalmazott Cortex-A8 CPU mag ugyanaz, mint a Samsung S5PC110A01 SoC-kbe is épített magok. Az A4 processzor tok nem tartalmaz RAM-ot, de támogatja a PoP rendszerű felszerelést (ez a technika az egyes lapkák egymás fölötti, térbeli elrendezését teszi lehetővé). Az iPad, 4. generációs iPod Touch és 2. generációs Apple TV készülékekbe épített A4-es felső tokja két kisfogyasztású 128 MiB-os DDR SDRAM memóriacsipet tartalmaz, ezáltal összesen 256 MiB RAM-ot. A RAM az ARM 64 bites AMBA 3 AXI sínjével csatlakozik a processzorhoz. Ez kétszer olyan széles, mint a korabeli Apple iPhone és iPod touch készülékek memóriasínjei, ezzel jobban támogatja az iPad megnövekedett grafikai sávszélesség-igényét. Történet Az Apple A4 csipet, az eredeti iPad-del együtt, 2010. január 7-én mutatták be az Apple „Latest Creation” (jelentése magyarul kb. legújabb teremtés) című marketingrendezvényén. 2010. június 7-én Steve Jobs nyilvánosan megerősítette, hogy az iPhone 4 tartalmazni fogja az A4-es processzort, de ekkor még nem volt ismert annak órajele, sínszélessége vagy gyorsítótárainak nagysága, ezekre csak a korábban megjelent iPad alapján lehetett találgatni. 2010. szeptember 10-étől a 4. generációs iPod Touch és a 2. generációs Apple TV szériák már az új A4 processzorral lettek felszerelve. 2011. október 4-től az Apple frissítette a 4. generációs iPod Touch szériát, amelyben a már létező fekete mellett megjelentetett egy fehér modellt is, mindkettő A4 processzorral volt ellátva. Apple A4 processzort tartalmazó termékek iPad : 2010 április iPhone 4: 2010 június (fekete; GSM), 2011 február (fekete; CDMA), 2011 április (fehér; GSM & CDMA) iPod Touch (4. generáció): 2010 szeptember (fekete modell), 2011 október (fehér modell) Apple TV (2. generáció): 2010 szeptember A processzorhoz és részeihez kapcsolódó információk: Apple egylapkás rendszerek – az Apple fogyasztói elektronikai eszközökbe épített ARM alapú egylapkás rendszerek PWRficient – a P.A. Semi által tervezett processzor. A céget az Apple felvásárolta, saját csiptervező részleg kialakítása céljából. PowerVR SGX GPU-k az iPhone 3GS és a 3. generációs iPod Touch készülékekbe is be vannak építve Szocóc Szocóc (1899-ig Nagy-Szoczócz, szlovákul Socovce) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Fekvése Turócszentmártontól 18 km-re délre fekszik, Szentmária tartozik hozzá. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a bronzkorban éltek emberek. A település Szentmária határában keletkezett a 13. században, 1258-ban "Zochowcz, Zoczowcz, Sochouch" alakban említik először. 1293-ban "Scuchouch", 1315-ben "Sotouch", 1394-ben "Sochouch", 1535-ben "Zozowcze" alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1262-ben a zniói váruradalom része, a 18. században a kincstáré. 1715-ben 9, 1720-ban 18 háztartása adózott. 1785-ben 28 házában 210 lakos élt. 1828-ban 24 háza és 215 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Később elterjedt a hímzés és a kosárfonás is. Vályi András szerint "Szoczócz. Két tót falu Túrócz Várm. Kis Szoczócznak földes Ura Szenesi Uraság, Nagy Szoczócznak pedig a’ Tudományi Kintstár, lakosaik külömbfélék, N. Szoczócz, Kis Szoczócznak filiája; fekszenek Netzpálhoz 1 mértföldnyire; földgyeik jók, réttyek, legelőjök hasznos, fájok van, piatzok Mosóczon." Fényes Elek szerint " Szocsócz (Kis), (v. Sztránka), f., Thurócz vmegyében, a körmöczi országutban: 44 kath., 31 evang. lak. F. u. b. Révay. Ut. p. Rudnó. Szocsócz (Nagy), tót falu, Thurócz vmegyében, a Thurócz vize mellett: 205 kath., 30 evang. lak. F. u. b. Révay." A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott. A hozzá tartozó Szentmária plébániáját és templomát 1258-ban említik először, amikor IV. Béla király adománylevelében István kőfaragó fiainak, Benedeknek és Péternek adja. 1265-ben divéki Budimir a turóci kolostornak adta. 1273-ban Recsk comes fiának birtoka, a 18. században a turócszentmártoni plébániáé. 1639-ben egyháza ecclesia Virginis néven szerepel. 1715-ben 4 adózója volt. 1785-ben 17 házában 142 lakos élt. 1828-ban 16 háza volt 145 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Szentmáriát 1943-ban csatolták Szocóchoz. Népessége 1910-ben 123, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben Szocóc 251 lakosából 249 szlovák volt. 2011-ben Szocóc 244 lakosából 228 szlovák volt. Nevezetességei Szentmária Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 16. században déli mellékhajóval bővítették. A 18. században újra építettek hozzá. Madonna-szobra 1500 körül készült késő gótikus stílusban. Kő keresztelőmedencéje 15. századi. A falu haranglába népi alkotás. Kick Buttowski: A külvárosi fenegyerek A Kick Buttowski: A külvárosi fenegyerek (eredeti cím: Kick Buttowski: Suburban Daredevil) 2010-ben indult amerikai televíziós animációs sorozat, amelyet a Disney Channel sugároz. Alkotója Sandro Corsaro. Történet Kick Buttowski elhatározza hogy fenegyerek lesz. Sokszor különös helyzetekbe keveredik. Legjobb barátja a norvég Gunther, ki sokat segít neki. Szereplők Clarence 'Kick' Buttowski: A fenegyerek, kinek hatalmas szíve van. Magyar hang: Fekete Zoltán Gunther Magnuson: Egy túlsúlyos norvég fiú. Kick barátja. Magyar hang: Kapácsy Miklós Harold Buttowski: Kick apja. Magyar hang: Katona Zoltán Wade: Kick benzinkútnál dolgozó barátja. Magyar hang: Joó Gábor Mrs. Buttowski: Kick anyja. Magyar hang: Csizmadia Gabi Brianna Buttowski: Kick elkényeztetett húga. Brad Buttowski: Kick bátyja. Zsarnokoskodik Kick felett. Magyar hang: Bartucz Attila Kendall Perkins: Kick osztálytársa. Sokszor bosszantja Kicket. Visszatérő szereplők Magnus Magnuson: Gunther viking apja. A BattleSnax étteremben dolgozik. Helga Magnuson: Gunther viking anyja. A BattleSnax étteremben dolgozik. Bjørgen: Gunther bátyja. Ő is viking. Kyle: Kick beszédes unokatestvére. A vég kezdete (Lost) 2008. január 31-én került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 70. részeként. J. J. Abrams és Damon Lindelof írta, és Jack Bender rendezte. Az epizód középpontjában Hurley áll. A Sziget után Egy autó belegázolt egy halom gyümölcsbe. Az üldözést, mely már fél órája folyt, egy szakáll nélküli Jack nézte a tévéjén, miközben egy italt készített magának. Az üldözött autó balesete után megtudtuk, ki volt a gépjármű vezetője: Hurley. A férfi kiszállt a kocsiból, ám megpróbált elmenekülni, de a rendőrök elkapták. Amint a falhoz nyomták, Hurley elkezdte kiáltani, hogy ő egyike az Oceanic 6-nak. 10 perccel az üldözés előtt Hurley nyugodtan vásárolt, ám meglátott valakit, aki miatt nagyon megijedt. Mike Walton, egy nyomozó a személy kiléte felől érdeklődött. Hurley nem akart beszélni, mire Mike, a jég megtörése érdekében elmondta, hogy ismert valakit, aki az Oceanic 815-ön utazott: Ana Lucia Cortez. Ő volt a férfi korábbi társa. Mike szerint lehet, hogy Hurley ismerte, de a kérdezett tagadott. Mikor a nyomozó elment pár fánkért, Hurley elkezdett képzelődni: Charlie betörte a szobában található hatalmas tükröt, így hatalmas mennyiségű víz ömlött be. Hugo segítségért kiáltott, mire visszajött a nyomozó, és megfenyegette a férfit: ha nem viselkedik normálisan, akkor Mike visszajuttatja a diliházba. Hurley megköszönte, majd megölelte a nyomozót. Hurley a Santa Rosa Elmegyógyintézetben játszik, mikor egy nővér odaadja a gyógyszereit, és elmondja, hogy a férfinek látogatója van: egy közeli asztalnál egy afro-amerikai férfi ül. - A nevem Matthew Abaddon. - mondja a férfi. - Az Oceanic Airlines megbízottja vagyok. Matthew elmondja, hogy az Oceanic nagyon sajnálja, hogy Hurley ide került, és ezért felajánlanak egy átutalást egy sokkal szebb elmegyógyintézetbe. Hugo visszautasítja, majd egy névjegykártyát kér. A látogató benyúl a kabátja belső zsebébe, majd közli, hogy valószínűleg otthon hagyta őket. - Életben vannak még? Abbadon feláll, mire Hurley a nővérekért kiált. Mindenkinek elmondja, hogy a látogatója el akarja kapni, ám Matthew gyorsan távozik. Hurley egy hatalmas fa alatt festeget, mikor az egyik társa figyelmezteti, hogy egy személy már nagyon régóta figyeli őt - az a személy Charlie Pace, aki megfulladt a Looking Glass állomáson. A halott rocksztár megkéri barátját, hogy ne fusson el, ahogy az üzletben tette. Hugo kiakad, de Charlie elárulja, hogy ő tényleg halott, de egyúttal ott is van, Hurley előtt. A lottónyertes megkérdezi, hogy Charlie tudta-e hogy meg fog halni, mikor leúszott az állomáshoz. A férfi igennel válaszol. - Miért nem szóltál? - kérdezi Hugo, könnyekkel küszködve. - Mert megpróbáltál volna megállítani. Most neked kell tenned valamit. - mondta Charlie. Hurley becsukta a szemeit, és elszámolt ötig: mire öthöz ért, Charlie már nem volt mellette. - Szükségük van rád, Hugo! Hurley kosarazik, mikor felbukkan Jack. A férfi elmondja, hogy visszatérhet a műtőasztalhoz, majd beavatja Hurleyt is a terveibe: szakállat szeretne növeszteni. - Csak beugrottál, hogy megnézd, begolyóztam-e? Hogy elmondanám-e? - kérdezte Hurley. Jack rákérdez, de Hugo témát váltott. A sebész otthagyta a kosarazást, távozni készült, mikor Hurley utánaszólt: - Sajnálom, hogy Locke-kal mentem. Veled kellett volna maradnom. - majd kisebb szünet után folytatja - Azt hiszem, hogy helyesen cselekedtünk, Jack! Szerintem azt akarja, hogy menjünk vissza. Mindent meg fog próbálni, hogy… - Soha nem megyünk vissza! - kiáltott Jack, majd elment. - Soha ne mond, hogy soha, haver… - szólt utána Hurley. A Szigeten Hugo a kisbusznak nekidőlve, walki-talkien keresi Jacket. A rádiótoronynál a keresett személy válaszol, és elmondja, hogy Hurley már pakolhat is, mert hamarosan jön a megmentés. Kate visszatért a nyom utáni keresésből, megállapítván, hogy Locke nem hagyott maga után semmit, így nem lehet megtalálni. Jack biztosítja a lányt, hogy hogyha John visszajön, ő meg fogja ölni. Sun Claire-nek segít, Alex Karllal van elfoglalva, Ben pedig megkéri Danielle, hogy vigye el messzire a lányát, mert mindenki aki marad, meg fog halni. Rousseau megpofozza Bent, mondván, hogy Alex nem Linus lánya. Lent a parton Juliet sírt ás, Sawyer pedig nézi, míg Bernard és Hurley az óceánt bámulják. Hurley elmondja, hogy nyert a lottón vagy 150 millió dollárt, és miután megmenekülnek, végre szabad lesz. A férfi otthagyja Bernardot, és beszökik a vízbe, jelezve, hogy már majdnem szabad. Mikor kijön, észreveszi, hogy a túlélők Desmond csónakját húzzák ki a vízből. Des kapcsolatba szeretne lépni Jack-kel, el akarja neki mondani, hogy nem megmentés érkezik, hisz Naomi és a hajósai nem azok, akinek mondják magukat. Mindenki az érkezőkről kérdezgeti Dest és észre sem veszik, hogy Charlie nincs ott. Hurley most már kiáltva kérdezi, hogy hol van a barátja. Des sajnálatát fejezi ki, majd zavartan a többiekre néz. A túlélők megértették, hogy kedvenc rocksztáruk már nincs köztük. A rádiótoronynál Naomi telefonja csöng. Minkowski elmondja, hogy át kell állítani valamiket, majd Naomit kéri a készülékhez. Jack, nem tudván hogy mit mondjon, azt hazudja, hogy a nő elment tűzifáért. Mikor észreveszi, hogy Naomi holtteste hiányzik, leteszi a telefont. A parton a túlélők vitatkoznak. Sawyer kijelentette, hogy mivel nála a walkie, felhívja Jacket, ám Hurley kiveszi a kezéből, bedobja a készüléket az óceánba, és elindul. A túlélők összeszedik a cuccaikat, és követik Hugót. Jack csapata is szedelőzködik, visszamennek a partra, hogy az érkezők könnyen megtalálhassák őket. Danielle megtalálta Naomi nyomát, és szerinte már most el kell indulni - Jack kijelenti, hogy Bent is magával szeretné vinni, mivel nem meri másra hagyni. Kate odaszalad Jackhez, és elmondja, hogy megtalálta Naomi nyomát, mire a sebész közli, hogy Rousseau már megtalálta. Kate nem érti - szerinte biztosan az a nyom, amit Danielle talált, nem valós, a lány nyugodtan felállíthatott egyet, hogy átverje a túlélőket. Jack megpróbálja megnyugtatni Kate-et: Naomi megsérült, bemenekült a dzsungelbe, eszébe sem jutott hamis nyomokat hagyni. A lány belátja, hogy Jacknek igaza van, majd megöleli. Sayidék fegyvert ragadtak, és elindultak a rádiótorony felé. Bernardék a dzsungelen vágnak át, ám Hurley le van maradva. Sawyer felajánlja a segítségét, beszélne Hugóval Charlie-ról, de a lottónyertes nem kér belőle. Miután Sawyer kimegy a látótávolságból, Hurley megpihen, majd elindul - nagyon le van maradva, a többiek hallótávolságon kívül vannak. Hugo szaladgál jobbra-balra, ám nem találja a túlélőtársait - helyette egy faházikó elé ér. A suttogások tisztán hallatszódnak. A vérnyom, amit Danielle követett, hirtelen véget ér: Naomi átvágta Jackéket. - Jobb lesz, ha odaszólsz a hajóra! Megmondod nekik, hogy nagyon sok tűzifát szed. - gúnyolódik Ben. Jack a telefon után nyúl, de az nincs a zsebében. Egyből Benre gyanakszik, de a férfi elárulja, hogy amikor Kate megölelte Jacket, elvette a telefont. A hármas visszamegy. Közben Kate zsebében a telefon csengetni kezd. A lány válaszol, de mikor Minkowski megkérdezi, hogy hol van Naomi, Kate leteszi. Ekkor veszi észre, hogy a keresett személy felmászott egy fára, pont arra ami alatt Kate áll. Naomi ráveti magát a lányra, majd egy kést szegezve a nyakának, a telefont kéri. - Azzal töltöttem az utolsó 3 napot, hogy segítsek maguknak megmenekülni. Aztán pedig hátba dobnak egy késsel? - kérdezte felháborodva Naomi. Kate elmondja, hogy azt nem ők, hanem John Locke tette, ám a beszélgetést félbeszakítja a telefon csengése. Naomi válaszol, elmondva Minkowskinak, hogy balesetet szenvedett, és megsérült. A lány azt hazudta, hogy egy faág fúródott a hasába, majd teljesítette a férfi kérését, és átállította a kütyüt: most már a hajósoknak kristálytiszta jelük van. Naomi megkérte Minkowskit, hogy mondja meg a testvérének, hogy szereti, majd összeesett. Hurley odamegy Jacob kabinjához, és bekukucskál az ablakon: az asztalon egy lámpa, a falon egy festmény, a hintaszékben pedig Christian Shephard, Jack apja. Az ablaknál megjelenik egy férfi, mitől Hurley megijed, és szaladni kezd, segítségért kiáltva. Pár perc után megáll, hátranéz, ám amikor szaladna tovább, megint Jacob kunyhójánál találja magát, mely ajtaja kinyílt, csak úgy magától. Hugo becsukja a szemét, többször elmondja, hogy nincs ott semmi, majd mikor kinyitja a szemeit, tényleg nincs ott semmi. A férfi hátraesik, és mikor kinyitja újból a szemeit, John Locke áll fölötte. Hurley elmondja, hogy lemaradt a csoporttól, és megijedt. John Charlie utolsó üzenete felől érdeklődött, mire Hugo elmondta, hogy Jack nem kellett volna felhívja azt a hajót. - Nehéz lesz elmagyarázni nekik, hogy ezek az emberek nem a megmentésünkre jöttek. - mondja Hurley, majd Johnnal együtt megtalálják a csoport többi tagját, a pilótafülkénél. Amint Sayid meglátja Locke-ot, felháborodik: John a támogatását szeretné, de nem árulja el, hogy miért robbantotta fel a tengeralattjárót. A túlélők zajra lesznek figyelmesek - mindenki a nesz irányába fordítja a fegyverét. A rádiótornyosok jöttek. Sun újra együtt Jinnel, Rose újra együtt Bernarddal, Claire pedig keresi Charlie-t, de nem látja sehol sem. A nagy öröm, a kijutás utáni vágy közepette Hurley el kell mondja az anyukának, hogy barátja halott, és azért halt meg, hogy a túlélők többi része meg tudjon menekülni. Jackék is megérkeznek a pilótafülkéhez, és amint meglátja, Jack lerohanja Johnt, elveszi tőle a fegyvert, és le is lőtte volna, ha nem lett volna üres a tár. Sayid és Sawyer leszedik a sebészt Locke-ról: - Tudod, mit tett! - kiabálta Jack, Sayidra nézve. - Igen, tudom, mit tett! - kiáltotta vissza Sayid. - Minden, amit tettem, minden, amit valaha is tettem, mindannyiunk legjobb érdekében történt. - mondta Locke, miközben állt fel. - Meg vagy őrülve? - kiabálta Jack, most Johnra nézve. Miközben John kiemelte, hogy nem bántana senkit a táborból, sőt, az életét kockáztatta, hogy elmondja nekik, hogy egy áruló van köztük (Julietre mutatva), Jack azt emelte ki, hogy a férfi megölte Naomit. Kate is megérkezett, hozva a hírt: a lány nemrég halt meg, de előtte volt ideje átállítani a telefont, így hát a megmentősereg már úton van. Jack átveszi a telefont, John meg az irányítást - elmondja, hogy elmegy a barakkokhoz, az az egyedüli hely a Szigeten, ahol van némi biztonság. A kopasz azt mondta, hogy aki élni akar, az vele kell menjen. Jack szerint senki sem fog Johnnal menni, ám Hugo közbeszól: Charlie utolsó tetteként figyelmeztette őket, hogy az emberek azon a hajón nem azok, akiknek vallják magukat. Hurley átment John oldalára. Claire, majd több túlélő is követte a példáját, meg Danielle Bennel, és Alex Karllal. Kisebb habozás után Sawyer is átment John Locke csapatába. Az eső eleredtével Hurley-ék távoznak. Jack a pilótafülke belsejét bámulja. Kate csatlakozik, majd nosztalgiáznak egyet: vagy száz éve ők ketten, meg Charlie bent voltak a roncsban, menekülést keresve. Pár perc csönd után feltűnt nekik egy furcsa zaj. Kiszaladtak a tisztásra, ahol egy fény pásztázta a földet, túlélőket keresvén: egy helikopter volt a fejük fölött. A gépből kiszökött egy ember - a páros a leszállás helyére szaladt, ahol egy ejtőernyős férfi épp a sisakjától szabadult: - Maga Jack? - kérdezte, Jackre nézve. Fosztiazát A fosztiazát a mezőgazdaságban használt nematocid (fonálférgek elleni permetszer) és rovarölő szer. Felszívódó hatású. Az ilyen nematocidek olyan hatékony rovarölők, hogy a fonálférgeket is elpusztítják, ezért nem is kell külön rovarölő szerrel védekezni. Növénykárosító fonálférgek Magyarországon két fonálféreg okozza a legtöbb kárt a növénytermesztésben: közönséges cisztaképző fonálféreg (en) sápadt cisztaképző fonálféreg (en) A kultúrnövények közül a burgonyát, paradicsomot, dohányt, padlizsánt, a burgonyaféle gyomok közül pl. a piros ebszőlőt(en) (Solanum dulcamara) és a fekete csucsort (Solanum nigrum) támadják meg, nem élnek meg viszont a Capsicum nemzetségbe tartozó burgonyaféléken (paprika, csilipaprika). Mindkét faj karantén kártevő, az EU növényegészségügyi szervezetének I/A2 listáján találhatók. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött területen szaporítóanyagot nem szabad termeszteni, az étkezési burgonya pedig csak mosás vagy koptatás után hozható forgalomba. Mindkét faj a talajban található cisztákkal szaporodik. A keményfalú, nagyon ellenálló cisztákban 50–350 tojás van, melyek a cisztában akár 40 évig is életben tudnak maradni, bár mennyiségük évente kb. 30%-kal csökken. A kikelt inváziós lárvák keresnek egy 20–40 cm-re levő gyökeret (ennél nagyobb távolságot nem tudnak megtenni), behatolnak a belsejébe, és a gyökér átalakított sejtjeiből táplálkoznak. Léteznek rezidens burgonyafajták a legtöbb fonalféreg ellen. A monokultúra elősegíti, a burgonyatermelés átmeneti szüneteltetése csökkenti a fertőzöttséget, mert a tojásokból kikelt lárvák megfelelő gyökér híján elpusztulnak. A 40 évig életképes ciszták miatt a teljes kiirtás szüneteltetéssel évtizedekig tart. A hímek életük végén elhagyják a gyökeret, megtermékenyítik a nőstényeket, majd elpusztulnak. A nőstények a megtermékenyülés után ugyancsak elpusztulnak, testük tojásokká alakul. Az elpusztult nőstény fala a ciszta, ami kihullik a talajba a tojásokkal együtt. A fonálférgek a talajjal terjednek. Bármilyen talajjal szennyezett anyag (gyökérzöldség, földes szaporítóanyag, művelőeszköz, vető és étkezési burgonya, stb.) alkalmas a fertőzés behurcolására. Sokáig úgy szaporodnak, hogy a növényeken alig okoznak tüneteket. Gyökérgubacs fonálféreg A fosztiazát egy harmadik fonálféreg faj, a gyökérgubacs fonálféreg ellen is hatásos. Ez Magyarországon ritka, de veszélyesebb, mint a cisztaképző fonálférgek, ezért az ezzel fertőzött földet zár alá helyezik, a terményt megsemmisítik, bárminemű tevékenységet ott csak a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat szoros ellenőrzése és előzetes engedélye mellett lehet végezni. Alkalmazás A fosztiazátot ültetés előtt vagy ültetéskor kell a gyökérzónába juttatni. Túl száraz talajban rosszul szívódik fel, ezzel hatékonysága romlik. Hosszú hatástartalmú szer, emiatt igen jó hatékonyságú, de primőrtermesztésben nem igazán használható. Hátránya még, hogy igen drága, és a sápadt cisztaképző fonálféreg ellen kisebb a hatékonysága. Dózis: 30 kg/ha 10% m/m fosztiazát, ami 90%-os hatékonysággal pusztítja el a fonalférgeket. Ez azt jelenti, hogy a teljes kipusztítás szinte lehetetlen. A védekezés akkor szükséges, ha a talaj olyan mértékben fertőzött a cisztáktól, hogy az komoly kárt okoz a termésben. Jogszabályok Az EU-ban engedélyezett növényvédő szereket a 91/414/EGK irányelv I. melléklete tartalmazza, melyet az Európai Közösségek Bizottsága folyamatosan felülvizsgál. A 2003/84/EK bizottsági irányelv fonálférgek elleni hatóanyagként vette fel a fosztiazátot a 91/414/EGK irányelv I. mellékletébe. A 2007/31/EK irányelv kiterjesztette ezt rovarok elleni védekezésre is. A fosztiazát használata 2016. október 31-ig engedélyezett az EU-ban. Növényvédő készítmények NEMATHORIN 10 G La Vieille-Lyre La Vieille-Lyre település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 627 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Spirit of the Forest A Spirit of the Forest a Korpiklaani nevű finn folk metal együttes első stúdióalbuma 2003-ból. Számok listája "Wooden Pints" - 3:42 "Before the Morning Sun" - 4:25 "God of Wind" - 3:14 "With Trees" - 8:06 "Pellonpekko" - 3:36 "You Looked Into My Eyes" - 2:14 "Hullunhumppa" - 1:29 "Man Can Go Even Through the Grey Stone" - 2:22 "Pixies Dance" - 2:19 "Juokse Sinä Humma" ("Keep Running, My Horse") - 1:16 "Crows Bring the Spring" - 5:25 "Hengettömiltä Hengiltä" ("From the Spirits of the Dead") - 0:34 "Shaman Drum" - 4:57 "Mother Earth" - 4:37 Zenészek Jonne Järvelä - ének, elektromos és akusztikus gitár , sámán dob Jaakko "Hittavainen" Lemmetty - hegedű , jouhikko, furulya Arto - basszusgitár Ali - ütősök Honka - gitár Vendégművészek Samu "Döminaätör" Ruotsalainen - dob Jay Bjugg - gitár Pekka Tarnanen - harmonika Forrás www.metal-archives.com Farkas Gyula (repülő) Farkas Gyula (Budapest, 1936 –) magyar vitorlázó- és motoros repülő, sportoló, oktató. Beceneve Gyufa. Életpálya 1956-ban kezdett el repülni. Farkashegyen vitorlázó repülőként kezdte, teljesítette az aranykoszorú, majd egy gyémánt repülés követelményeit. 1962-ben motoros vizsgát tett, Budaörsi repülőtéren gyakorolta a műrepülést. 1966-ban a műrepülő válogatott tagja lett. Több hazai és nemzetközi verseny résztvevője. 1975-ben több mint 2000 motoros órát töltött a levegőben. Kedvenc repülési módozata a hármas kötelékrepülés. A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) Budapesti Titkárságának megbízásából a tiszti iskolások elméleti és gyakorlati oktatását végezte. Sportegyesületei Farkashegyi Repülőklub Budaörsi Repülőklub Magyar Bajnokság 1965 -ös vitorlázó repülőgép nemzeti bajnokságon 4. helyezést teljesítette, 1967 -ben a műrepülő nemzeti bajnokság győztese, Tiszabercel Tiszabercel község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Ibrányi járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északnyugati periferiális részén a Lónyai-csatorna és a Tisza által közé zárt területen, annak is a nyugati részében található. Tiszabercel Nyíregyházától északra, légvonalban 23 km-re található. Megközelíthető Az ÉMKK 4200-as (Nyíregyháza - Mága-sor - Tiszabercel) és 4201-es (Nyíregyháza - Ibrány - Gávavencsellő) helyközi autóbusz viszonylatán. Története Berczel neve az oklevelekben 1335-ben tűnik fel. A település ekkor az Izsépi család birtoka volt, amely hozományként a család nőtagjának, Olasz Jánosnak, Boldogkői várnagy feleségének. Az Izsépi és az Olasz család e század végén osztozik meg rajta. Az Olasz család birtokrészét Egyházasbercel, az Izsépi családét Istvánfia Berczel néven nevezték. 1400-ban a Bessenyey család birtokaként említik. 1405-ben a cselei Izsépy és a Dobay családok is birtokosaiként vannak írva. 1424-ben a leleszi orsz. llt. oklevele szerint a falu két külön településként volt nevezve: Berzel és Egyházas-Berczel Tisza néven. 1436-ban a berczeli Tatár és Vay család és a Báthoriak is birtokosai voltak. A 19. század elejéig több család birtoka: a Csoma, az Ibrányi, az Ormos, a Bakó, az Inczédy, a Gulácsy, a Bessenyey, a Dombrády, a Liszkay, a Vida, az Osváth, a Boronkai, a Kömmerling, és a Mozga családoké. A 20. század elején Okolicsányi Lajos volt a falu nagyobb birtokosa. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református templom - 1436 -ban épült, a templom homlokzatában a Bessenyey család címere van befalazva, felirata: Bessenyei György Emlékház Nyírvidéki Kisvasút Híres emberek A hagyomány szerint 1747 -ben itt született Bessenyei György . Testőri szolgálata után 1782 -ben visszatért birtokára. itt született Görömbey Imre szobrászművész, restaurátor Itt született Seres János, sokszoros magyar válogatott salakmotoros (1960) [forrás?] Erny-Saint-Julien Erny-Saint-Julien település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 326 fő (2015). Erny-Saint-Julien Enguinegatte, Bomy, Delettes, Enquin-les-Mines és Fléchin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Közönséges mókusmajom A közönséges mókusmajom vagy röviden csak mókusmajom (Saimiri sciureus) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj. Korábban magyarul halálfejes majomnak vagy halálfejes majmocskának nevezték, ami a faj német nevének fordításából származik. Ma kissé pejoratív értelme miatt ez a név nem nagyon használatos. A Saimiri nem típusfaja. Közeli rokona a bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis). Rendszertana A közönséges mókusmajom a mókusmajmok nemének tagja. Ide öt faj tartozik, amelyeket egészen az 1990-es évekig egy fajba soroltak. Alfajai: Saimiri sciureus sciureus , az Amazonas keleti medencéje Saimiri sciureus albigena , Dél-Kolumbia Saimiri sciureus cassiquiarensis – Humboldt-mókusmajom , az Amazonas középső medencéje Saimiri sciureus macrodon – Ecuadori mókusmajom , az Amazonas nyugati medencéje Elterjedése Dél-Amerika északi területein él, élőhelye Dél-Kolumbiától, Dél-Ecuadortól és Észak-Perutól Guyanán át Közép-Brazíliáig terjed. Nyugat-Brazíliában az Amazonas jelenti a déli határt; csak Rio Xingutól keletebbre hatol délebbre. Betelepítették Dél-Floridába és a Karib-szigetekre. 2009-ben Rio de Janeiro Tijuca erdejében lefényképeztek egy csapatot; lehetnek illegálisan szabadon engedett példányok, vagy szökevények. 2010-től invazív fajnak tekintik a Atlanti-parti Esőerdő Rezervátumban, és a madártojásokat és fiókákat féltik tőle. Leginkább másodlagos erdőkben, és az év egy időszakában elárasztott erdőkben él. Főként a sűrű erdőségeket kedveli, testalkata is ehhez idomult. Elterjedési területén az egyes populációkat a folyókon kívül a nagy távolság is elválasztja egymástól, így nem meglepő, hogy a fajon belül 14 alfajt különítenek el a természettudósok. Mára azonban csak négy alfaját ismeri el a tudomány. Ezeket meglehetősen nehéz megkülönböztetni egymástól, néha csak a szemöldökív alakja, máskor pedig csak az állatok viselkedése alapján mondható meg, hogy melyik állat melyik alfajba tartozik. Megjelenése Nem túl nagy termetű állat, a nőstény tömege 365-750 gramm, a hím 550-1135 gramm, testhossza 22–48 cm, a farok hossza 36–47 cm. Testének alapszíne sárga, szürkészöld árnyalattal, amely a hasoldalon sárgásfehérbe megy át. Arcán és fülein a szőrzet sok helyen fehér, farka vége pedig fekete. Szájának környéke fekete. Alkarja, karja, keze és lába narancssárga, kivéve az S. s. albigena alfajt, amelynél ezek a testrészek barnák. Életmódja Nappali állat. Idejének nagy részét a fák ágai között tölti; leginkább a korona alsó részén tartózkodik, csak ritkán megy le a földre. Négy lábon mászik, nagyon gyors és ügyes. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagy létszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek létszáma 15 - 30, és az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatát még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Ezeket a csapatokat néhány hím, néhány nőstény, és utódaik alkotják. A csoport magja az anyákból és kölykeikből áll. A legtöbb interakció a különböző nemek és korosztályok között megy végbe, ahol a kölyök és az anyák, a felnőtt hímek és a fiatalok alkotják a kategóriákat. A csapaton belül heves küzdelmekkel alakítják ki a rangsort. A nőstények közelsége nemcsak a felnőtt hímeket, hanem a fiatalokat is vonzza, akik pedig sokat játszanak és ugrálnak. A felnőtt nőstények a társaság középpontjában állnak. A hímek az évszaktól függően közelednek hozzájuk, vagy távolodnak tőlük. A fajon belül a nemek elkülönülésének mértéke változó. Egyes alfajoknál a hímek és a nőstények külön csapatban élnek, és csak a párzási időben találkoznak. Ezekben az alfajokban a hímek és a nőstények közötti különbségek is nagyobbak. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is. Az összetétel évszakfüggő. A rovarvadászat akár a nap felét is kitöltheti, de a gyümölcsök megkeresésére elég a nap 10%-át áldozni. Hogyha fogságban túl könnyű megszerezni az ennivalót, akkor elunják magukat. A bogyószerű gyümölcsöket kedvelik a leginkább. Fogságban szeretik az almát, a banánt, a narancsot és a szőlőt. Elfogyasztják a fejes salátát, a zellert és a hagymát is. A csapatban erős a táplálékkonkurrencia. Ezek mellett nektárt, virágokat, bimbókat, leveleket és kisebb gerinceseket is esznek. Vízszükségletük legnagyobb részét a táplálékukból fedezik, de a fák üregeiből és a pocsolyákból is isznak. Ha a gyümölcs savanyú, akkor nektárt isznak. A társadalmi viselkedésük nagy része a táplálkozási mintázattal magyarázható, így a dominancia, a szövetségek, és az agresszió is ezzel magyarázható. Mindez közvetlenül vonatkozik a nőstényekre, akiknek viselkedésére a hímek reagálnak. A táplálékforrások ritkák, de gazdagok, ezért a verekedés győztese jogosult kisajátítani egy táplálékforrást. Csapaton belül nagyon gyakoriak a konfliktusok, míg a csapatok között kevésbé gyakoriak. A szövetségek a nőstények között kevésbé stabilak a vártnál, mivel ha egy nőstény egymaga győz, akkor jobban jár, mintha osztoznia kellene a szövetségeseivel. A hímek többnyire dominánsak a nőstényekkel szemben, de nincs nagy rangkülönbség a nemek között. A nőstények szövetkezhetnek is a domináns hímmel szemben, míg a hímek nem fognak össze még akkor sem, hogyha nem tartoznak a központi csoporthoz, vagy magányosan vándorolnak. Egyes elméletek szerint azért, mert elvándorlásuk miatt kevesebb az ismerősük az új csapatban. A szövetségek növelhetik a halálozást, mivel ilyenkor a hímek agresszívabbak. A hímek körében a fenékmutogatás a hierarchiához kapcsolódó jelzés. A szexuális viselkedésből származik, de célja már megváltozott. A gesztus magában foglalja a combok széttárását és a pénisz felmeresztését. A domináns hímek mutatják alárendeltjeiknek, hogy kifejezzék dominanciájukat. A jel irányulhat az alárendelt arca felé, vagy a domináns hím áthajolhat fölötte. Ezt a pózt gyakrabban veszik fel a párzási időszakban, amikor a hímek amúgy is agresszívabbak. Ilyenkor a hímek erejüket fitogtatják és dominanciájukat hangsúlyozzák a párzás jogának elnyeréséért. A fenékmutogatás a szövetségeket is jelzi, mivel a hímek csatlakoznak szövetségesük fenékmutogatásához. Mint a sűrű erdőkben élő állatok általában, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre emlékeztet, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből les rájuk a ragadozó. Minden vészjelzésük hangos. Területük határait huhogással jelölik ki és védik. Harc előtt és után üvöltenek. A dominanciaharcokat visítás kíséri. A legtöbb hang genetikailag meghatározott; az elkülönítve felnőtt közönséges mókusmajmok ugyanazokat a hangokat adják ki, mint a többi fajtársuk. A kiáltások hangmagassága csak keveset változik. A süketen született közönséges mókusmajmok ugyanúgy kommunikálnak hangokkal, mint halló fajtársaik, ezzel is a genetikai meghatározottságot bizonyítva. Szaporodása A csapat szerkezetét meghatározza, hogy a szaporodás időszakos. A nemek közötti kapcsolatok aszerint változik, hogy a nőstények kölyköket nevelnek, vagy párzásra készek. A párzási időszakokban a hímek vándorlással és táplálkozással töltik idejüket. Az augusztus és október közötti szaporodási időszakban a hímek hízásnak indulnak. Akár a súlyuk 20%-ával is gyarapodhatnak, és emellett agresszívvá is válnak. Rendszerint csak egy vagy két hím szaporodik a csapatban, mégpedig azok, akik a legtöbbet híztak. A közönséges mókusmajom vemhességi ideje 152-172 nap, az utódok száma általában csak egy. Az újszülött tömege – fejlettségétől függően – 72-144 gramm. A csapatban a szülés ideje szinkronizált, a legtöbb kölyök egy héten belül megszületik. A kölyöknevelés a nőstények feladata, a hímek csak az őrködést vállalják. A kis mókusmajom 5-10 hónapos koráig él anyatejen, és öt-nyolc hónapos kora között már maga keresi táplálékát, és csak ritkán tér vissza anyjához. A kölykök a csapat aktív tagjai, mászkálnak, futkosnak, fedezik fel a környéket, és gyakran lépnek kapcsolatba a felnőttekkel, akik többnyire szeretettel fogadják őket, és csak ritkán reagálnak másként. A csapatban a kölykök rangja a legalacsonyabb. 3-5 évesen érik el az ivarérett kort. A hímek ekkor mindig elhagyják szüleiket, és járhatnak magányosan, vagy csatlakozhatnak egy másik, esetleg több majomfajt is befogadó csapathoz. Az új csapatban a felnőtt hímek közül ők a legalacsonyabb rangúak, és csak távolról követhetik a csapat magját. Néhányuknál megfigyelték, hogy más majomfajokkal is kapcsolatba léptek. A nőstények erősebben kötődnek családjukhoz, és nem mindegyikük hagyja el. Ha mégis, akkor vagy közvetlenül a párzási időszak előtt, vagy utána keresnek új közösséget. Ekkor gyakran vemhesek vagy kölykük van. A közönséges mókusmajom élettartama akár 21 év is lehet. A legújabb kutatások szerint az anya és a kölyök között csak az első hét után alakul ki igazán szoros kapcsolat. Ha az anyaállat egészségét a szülés nagyon megterheli, és nem képes utódját gondozni, vagy pedig elpusztul, akkor egy másik nőstény, talán közeli rokon, vagy domináns nőstény veszi át a kölyök nevelését, de ha az eredeti anyaállat egy héten belül felépül, a kölyök visszakerül hozzá. Egy hét után azonban már az örökbefogadó szülőnél marad a kölyök. Arra is akad példa, hogy a domináns nőstény erővel veszi el a kölyköt az igazi anyától. Természetvédelmi helyzete Kedvelt állatkerti-, hobbi- és laboratóriumi állat. Az illegális befogások populációikat néhány helyen igencsak meggyérítették. Sok helyen a természetes környezet rombolása miatt megritkult, de alkalmazkodóképessége és nagy elterjedési területe miatt azonban a faj még viszonylag gyakorinak számít más fajokhoz képest és nem veszélyeztetett. Természete miatt kedvelik, ám terület- és táplálékigénye megnehezíti tartását. Állatkertekben a csuklyásmajmok családjából az egyik leggyakoribb faj. Szinte minden állatkertben – ahol tartanak majmokat – megtalálható a faj. Magyarországon legnagyobb csapata a Budapesti Állatkertben él. Kisebb létszámú – olykor kizárólag csak hímekből álló – csapatai megtalálhatóak a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a győri Xántus János Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben és a Jászberényi Állat- és Növénykertben is. Lucy Lawless Lucy Lawless (szül. Lucille Francis Ryan, Mount Albert, Auckland, 1968. március 29. –) új-zélandi színésznő. Biográfia Egy időben tanult operaéneklést is, de felhagyott vele, mivel úgy érezte, nem volt meg benne az az elhivatottság, ami ehhez kell. Középiskolájában számos színdarabban játszott, tetszett neki a színészkedés. Később az Aucklandi Egyetemen tanult olaszt, franciát és németet egy évig. Otthagyta az iskolát, barátjával beutazták Svájcot és Németországot. Amikor elfogyott a pénzük, Ausztráliába mentek, ahol egy aranybányában kezdtek el dolgozni. Lucy itt mintákat bányászott, de még teherautót is vezetett. 1988-ban barátjával Garth Lawlessel Ausztráliában összeházasodott, majd Új-Zélandra költöztek. Már itt született Daisy nevű lánya. 1989-ben megnyerte az Új-Zéland legszebb asszonya versenyt, ezután színésznői karrierbe kezdett. A kezdetekben számtalan reklámban szerepelt. Később családjával Kanadába költözött, itt a William Davis Center for Actors Studyba járt. Tanulmányai után 1992-ben visszatért Új-Zélandra. Sok tv- és filmprodukcióban szerepelt, de a közönség A Rainbow Warrior elsüllyesztése és a Herkules és az amazonok című filmben ismerhette meg. Xena szerepére először Vanessa Angel színésznőt szánták, ő a forgatások kezdete előtt megbetegedett, így Lucy játszotta el Xenát (őt találták a legalkalmasabbnak erre a szerepre). Xena szerepével Lucy elindult a népszerűség és a híresség útján: 1995-ben elkezdték forgatni a Xena, a harcos hercegnő c. filmsorozatot, amelyért 1997-ben megkapta a legjobb televíziós filmszínésznő díját. 2001-ben felkérték az X-akták producerei Lucyt, hogy szerepeljen a sorozatban. Lucy két epizódra írta alá a szerződést. 2002-ben vállalt egy kis szerepet a Pókember című filmben, amiben egy rorckerlányt alakít. 2003-ban a Tarzan című kalandfilmsorozatban is láthattuk. 2004-ben az Eurotúra című amerikai-cseh vígjátékban a Holland Vandersexx klub fő csábítóját alakítja. 2005-ben szerepelt a Boogeyman című amerikai horrorfilmben, valamint a Rajzás – A pusztítás napja című amerikai katasztrófafilmben. 2005-től a Csillagközi romboló című amerikai akció – sci-fi-sorozatban is szerepel. 2006-ban részt vett az amerikai Celebrity Duets című show-műsorban, ahol többek között a következő világhírű énekesekkel is énekelt: Bonnie Tylerrel, Smokey Robinsonnal és Richard Marxszal. 2008-ban hangilag két animációs filmben is szerepelt (DragonLance, Justice League) és új filmet forgatott Adam Sandlerrel és Courteney Coxszal (Esti mesék). 2009-ben a Bitch Slap című akciófilmben szerepel, amit Rick Jacobson rendezett. 2010-ben a Spartacus: Vér és homok c. sorozatban megkapta az egyik főszerepet, majd annak előzménysorozatában, a Spartacus: Az aréna istenei-ben is szerepelt. A sorozat második évadában, a Spartacus: Vér és homok-ban is ő volt az egyik főszereplő. 2012-ben Greenpeace aktivistaként írt nyílt levelet unokáinak, melyben kinyilvánítja környezetvédelmi elkötelezettségét. Filmográfia Az alábbi táblázatban csak azok a sorozatai, illetve filmjei szerepelnek, amiket Magyarországon is bemutattak. Díjai Best Genre TV Actress (Legjobb színésznő: Xena, a harcos hercegnő – 1997-ben kapta a díjat) Csutak Magda Csutak Magda (Sepsiszentgyörgy, 1945. november 26. –) Munkácsy Mihály-díjas (2010) romániai magyar képzőművész, keramikus. Életpályája 1955-1964 között a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Iskola tanulója volt. 1964-1970 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet kerámia szakán tanult. 1970-1974 közötta sepsiszentgyörgyi kályhagyárban dolgozott. 1974-ben elkészítette A föld tiszteletére című samott köztéri landart-művét. 1974-1977 között a bukaresti Üveg- és Finomkerámia Kutatóintézet munkatársa volt. 1977-ben Ausztriába emigrált. 1977-1978 között a bécsi Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. 1979 óta a párizsi Magyar Műhely támogatója. 1986-ban osztrák állami ösztöndíjas volt. Munkássága 1979-től szilikátalapú anyagokat restaurál, papírvékony porcelánlapokkal kísérletezik. 1990-től fémoxiddal vegyített porcelánmasszából öntött színezett porcelánlapokat csinál, majd az anyagok szerkezeti tulajdonságainak és látható felületi megjelenésének kapcsolatával foglalkozik; kivált az elliptikus nulla matematikai alakzatával. Kiállításai Egyéni 1970 Sepsiszentgyörgy 1982, 1985, 1995, 2000-2001 Bécs 1992, 1995 Budapest Csoportos 1982, 1998-1999, 2005 Budapest 1985, 1996-1997, 2000-2002, 2004 Bécs 1996 Székesfehérvár 1997, 2004 Pozsony 2004 Párizs , Berlin , Róma Művei A föld tisztelete (1974) Helyi érték 1.-2. (2000) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Közönséges nappalibagoly A közönséges nappalibagoly (Euclidia glyphica) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Közép-Európában gyakori és széles körben elterjedt faj, száraz és a nedves területeken egyaránt, mint például a láp-rétek, legelők és mezők. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 25–30 mm. Szürkés-barna első szárnyain két piros-barna vagy sötétbarna kereszt szalag, és egy másik pólya látható. hernyó: 40 milliméter hosszú, alapszíne sárgásbarna, sötétbarna hosszanti vonalakkal. Életmódja Nappali életmódot élő faj, évente két nemzedéke van, az első április végétől június közepéig, a második július végétől augusztus végéig. A hernyók tápnövényei pillangósok, lucerna (Medicago sativa), szarvaskerep (Lotus corniculatus), kaszanyűg-bükköny (Vicia cracca), réti here (Trifolium pratense), réti lednek (Lathyrus pratensis) és a patkócím (Hippocrepis comosa). A nőstények sorokban rakják le petéiket a világos zöldtakarmányra, ritkán száraz fűre. A báb telel át a földön. Ernyey Gyula Ernyey Gyula (Hódmezővásárhely, 1941. január 19. –) magyar iparművész, belsőépítész, művészettörténész és az ipari formatervezés szaktörténésze, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzor emeritusa. Életpályája A Magyar Iparművészeti Főiskolán belsőépítészet szakon szerzett diplomát 1965-ben. Két évig (1965-67) az Iparművészeti Tanács titkárságának művészeti ösztöndíjasa volt, építészettörténetből doktorált a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti szakán 1974-ben. 1967 óta MOME oktatója, művészettörténeti és művelődéstörténeti kandidátusi disszertációját 1981-ben védte meg, ezután docensi, 1993-tól egyetemi tanári beosztásba került. Tudományos kutatási területe: Az egyetemes és a magyar designtörténet és -elmélet, különös tekintettel a 20. századra. Törzstagja a MOME Doktori Iskolájának, vezetése alatt eddig (2011) három jelölt érte el a DLA fokozatot. A tudományos kutatás és az oktatói tevékenység mellett az oktatásszervezésből, az egyesületi életből és szakfolyóiratok szerkesztéséből is kivette részét. A MOME Elméleti Intézetének igazgatójaként működött, a Magyar Iparművészeti Múzeum helyettes igazgatói teendőit (1975-88) is ellátta, a Rubik stúdió főtanácsadója (1988-92), az OMFB főtanácsosa (1992-93), 1994-ben az Országos Akkreditációs Bizottság művészeti szakbizottságának tagja. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tagja, alapító tagja a Magyar Mérnökakadémiának. Szerkesztőbizottsági tag volt az Ipari Forma (1983-90), a Design (1992-94) c. szakfolyóiratoknál. 1994 óta és napjainkban is a Magyar Iparművészet c. folyóirat szerkesztőbizottságában dolgozik. Tanulmányai (válogatás) Ernyey Gula: A klasszikus modern Romániában I - III., Magyar Iparművészet 2007/4, 2008/1, 2008/2., pp. 1–5 Ernyey Gyula: A lett modernizmus aranykora, Magyar Iparművészet, 2006. 4.sz., pp. 61–67 Ernyey Gyula: Britain and Hungary Vol. III. Contacts in Art, Architecture and Design, during the 19th and 20th Centuries, Budapest, Hungarian University of Craft and Design, 296 p. Ernyey Gyula: Mata rzecz a cieszy-wgerski dizajn miedzywojenny, Autoportret, Krakow, 2005., pp. 28–31 Ernyey Gyula: Herbert Read magyar kapcsolatai, Ars Hungarica 2003. 2. sz., pp. 63–75 Az ipari forma története Magyarországon ; Akadémiaik Bp., 1974 ( Művészettörténeti füzetek ) Hungarian art nouveau. Exhibition. Washington, D. C. Smithsonian Institution. 1977-1979 ; összeáll. Ernyei Gyula, előszó Miklós Pál, angolra ford. Patricia Warner; SITES, Washington, 1977 Design-alapelvek. Válogatás az ipari forma irodalmából ; dokumentumvál., szerk. Ernyey Gyula; Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ, Bp., 1981 Az ipari forma története ; Corvina, Bp., 1982 Made in Hungary, 1885-1914. Az ipari termékformálás kezdetei / The beginnings of industrial design. A Kecskeméti Képtár kiállítása. 1990. március 23–december 16. ; szerk. Ernyey Gyula; Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kecskemét, 1990 ( A Kecskeméti Képtár kiadványai II. ) Made in Hungary. The best of 150 years in industrial design ; angolra ford. Dessewffy Ervin, Pálmai Éva D.; Rubik Innovation Foundation, Bp., 1993 Tárgyvilágunk, 1896-1996. Iparművészet-történeti és -elméleti vázlatok ; Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 1998 ( Dialóg Campus szakkönyvek ) Design. Tervezéselmélet és termékformálás, 1750-2000 ; Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 2000 ( Dialóg Campus szakkönyvek ) Breuer Marcell. Elvek és eredmények ; vál., szerk. Ernyey Gyula; Pro Pannonia, Pécs, 2008 ( Pannónia könyvek ) Muchától Rubikig. Magyarország és Kelet-Közép-Európa 20. századi designtörténetéből ; Ráday Könyvesház, Bp., 2010 Design. Tervezéselmélet és termékformálás, 1750-2010 ; 2. jav., átd. kiad.; Ráday Könyvesház, Bp., 2011. Bozzay Dezső (1912-1974) és pályatársai. Ipari művészet és modernizáció Magyarországon ; Fuga Budapesti Építészeti Központ, Bp., 2016 Díjak, elismerések (válogatás) Apáczai Csere János-díj (1997) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011) Hetényi csata A hetényi csata, más neveken hetini csata vagy Béga-menti csata 1696. augusztus 26-án zajlott le a délvidéki Hetény falu mellett, Torontál és Temes vármegye határán, a Béga folyó mellett. A Szent Liga szövetségében harcoló Habsburg- és német-római császári haderő az 1696. évi hadjáratban I. Frigyes Ágost szász választófejedelem parancsnoksága alatt az oszmánok által megszállva tartott Temesvár ostromára indult. II. Mehmed szultán vezetésével Belgrád felől erős oszmán felmentő hadhadsereg vonult fel ellenük. A két sereg a Béga folyó mentén, Hetény falu közelében véres ütközetet vívott, amely mindkét fél számára súlyos veszteségekkel járt, és taktikai szempontból eldöntetlenül végződött. Stratégiailag az oszmán sereg hadjárata sikeresnek tekinthető, mivel célját, Temesvár felmentését elérte. Német nyelvű leírásokban az ütközetet „olási vagy olásini csata” (Schlacht bei Olasch / Olaschin / Ulaş) neveken említik, egy közelebbről nem ismert egykori (elpusztult) Béga-menti helységről, valahol Párdány és Tamásfalva (Hetény) között, a mai szerb–román határ mellett. Reiszig Ede Torontál vármegye községei című művében keletebbre, Csene község (elpusztult elődjének) közelében valószínűsíti a csata helyét, Tamásfalva és Temesvár között, a mai Béga-csatorna partján. Előzmények A Budavár 1686-os visszafoglalásával megindult török-ellenes Habsburg háborúban az 1695. év kudarcokat hozott. A császári haderő legjobb egységei és hadvezérei nyugaton, a rajnai fronton voltak lekötve. A Maros menti császári hadművelet félbeszakadt, II. Musztafa szultán csapatai a lugosi csatában szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok seregét, Vetarani maga is elesett a harcban, a császári főerő visszavonult egészen Csanádig. Az Udvari Haditanács világosan látta, hogy az 1695-ös kudarcot alapvetően a 25 esztendős fővezér, I. Frigyes Ágost szász választófejedelem (Erős Ágost) tapasztalatlansága és hadvezéri alkalmatlansága idézte elő. Az 1696 tavaszán tervezett új hadjárat céljaként a császár Temesvár visszavételét jelölte meg. A Haditanács 60 000 főnyi császári hadsereg felállítását határozta el, amelyhez a szövetséges magyarok és horvátok további csapatokat adtak. A had fővezérévé Lipót császár ismét Frigyes Ágostot nevezte ki, mert az ifjú fejedelem 12 000 főnyi szász erősítést ígért a katonákban szűkölködő császárnak. A fiatal fővezér mellé ismét Caprara és Heissler tábornagyokat osztották be tanácsadóként, akárcsak az elmúlt évi hadjáratban. A haderők felvonulása Pénzhiány és elégtelen előkészületek miatt a hadjárat megindítása egyre későbbre tolódott. A császári főerő Buda alatt gyülekezett. Frigyes Ágost fővezér május 25-én szemlélte meg a csapatokat, és elrendelte az indulást. Az igen lassan vonuló hadsereg csak június végén ért Szegedre. Itt június 28-án Frigyes Ágost haditanácsot tartott. Jelentették neki, hogy II. Musztafa szultán hadserege, amely sokkal korábban elindult Konstantinápolyból, már Nišhez érkezett. Az ellenség gyors közeledése miatt a császári tábornokok többsége a haditerv feladását javasolta a fővezérnek. Frigyes Ágost azonban kitartott az ostrom terve mellett. Egy hadtestet Truchsess altábornagy parancsnoksága alatt a Dunához küldött, hogy biztosítsa a Temesvár felé vonuló sereg hátát. Truchsess harc nélkül megszállta Titelt. Maga Frigyes Ágost 5000 német lovassal és 2000 magyar huszárral személyesen lovagolt Temesvár alá terepszemlét tartani. Július 1-jén a várból kitört különítmény rátámadt a vár körül fürkésző csapatra, de szétverték őket, súlyos veszteségek árán visszahúzódtak a várba. A foglyul ejtett oszmánoktól a fővezér megtudta, hogy a jól felszerelt védősereget 10 000 janicsár katona és arnauta (albán muzulmán) harcos alkotja. A Titelnél álló Truchsess jelentette, hogy egy oszmán sereg, Dzsafer pasa vezetésével támadásra készül csapatai ellen. A fővezér Heissler altábornagyot néhány ezreddel és nagy mennyiségű hadfelszereléssel Titelbe küldte, Truchsess erősítésére. Ugyanekkor parancsot küldött Bussy-Rabutin tábornoknak, az erdélyi hadak parancsnokának, aki csapataival a Maros bal partján, Dobránál állt, hogy csapataival Aradon át haladéktalanul vonuljon a fősereghez. Bussy-Rabutin erdélyi parancsnoki tisztségét Herbeville tábornok vette át. A császári főerő csak július közepén ért Temesvár alá. Itt Frigyes Ágost azt a hírt kapta, hogy a szultán 80 000 főnyi serege már megérkezett a Dunához, és Pancsovánál átkelni készül. A fővezér újabb két ezrednyi erősítést küldött Titelbe, Starhemberg tábornok parancsnoksága alatt. Ő maga Temesvár ostromának előkészítését felügyelte. A munkák igen lassan haladtak, az ostromsánc (circumvallatio) építése csak augusztus 3-án kezdődött el, az ostromtüzérség augusztus 14-én kezdte törni a palánkot. A szultáni főerő Pancsovánál átkelt a Dunán. Augusztus 17-én Starhemberg jelentette, hogy az oszmán folyami flotilla Titelnél sikeres támadást hajtott végre a császári hajók ellen. Augusztus 15-én az oszmán fősereg a Temes folyóhoz ért. Világossá vált, hogy a szultáni had célja valóban Temesvár felmentése. Az augusztus 19-én tartott haditanácsban Frigyes Ágost az ostrom félbehagyása mellett döntött. Starhemberget a fősereghez való visszatérésre utasította. Az új haditerv szerint a császári főerő Temesvártól dél-délnyugatra a Temes és Béga folyók között megütközik az oszmánokkal, majd folytatja Temesvár ostromát. Frigyes Ágost ezért Párdány irányában (délnyugat felé) haladva a szultáni sereg elé vonult. A magyar huszárokból álló elővéd már augusztus 21-én Németszentmihály térségében harcba keveredett a török lovasság előőrseivel, ezt augusztus 26-án nagyobb lovassági összecsapás követte. A törökök Párdány és Ittabé (Ittebe) között, a két folyó mocsaras sávjaitól közrefogott, jól védett területen elsáncolták magukat. Frigyes Ágost itt nem kockáztathatott támadást ellenük, ezért átkelt a Bégán, és Heténynél állt meg. Mindkét fél igyekezett a másikat megkerülni és állásaiból kimozdítani. A választófejedelem úgy tervezte, hogy a Titelnél álló Truchsess-hadtestet Nagybecskereken át a fősereg közelébe manőverezteti, majd az egyesített haderővel a szultáni hadsereg oldalába kerülve elvágja azt a Dunától, és belgrádi utánpótlási útvonalától. Musztafa szultán azonban felismerte e szándékot és a szárnyon végrehajtott hadmozdulattal megelőzte a bekerítő manővert. A törökök a Béga mentén végrehajtott elterelő manőverrel Temesvár felé törtek, mintha a császáriak hátába akarnának kerülni, de valójában ők is Hetényhez vonultak és itt ismét elsáncolták magukat. E hadmozdulattal a szultán hadserege beékelte magát Temesvár és a császáriak közé, sikeresen tehermentesítve a várat. Frigyes Ágost belátta az ostrom újrakezdésének lehetetlenségét. Ennek ellenére ütközetre szánta el magát. Saját arcvonalát megfordította, szembe az ellenséggel. Harcrendjét két vonalban állította fel, az első harcvonal jobb szárnyára saját szász csapatait állította. A csata lefolyása A két hadsereg összeütközésére augusztus 26-án délután került sor. Este 6 óra körül a császári jobbszárny a heves tüzérségi tűz ellenére támadásba indult a török sáncok ellen. Musztafa azonban támadásba küldte lovasságát. 12 000 szpáhi rohanta meg az egész arcvonalat. A császáriakat visszavetették, a jobbszárnyon álló szászokat szétszórták. Különösen nagy veszteségeket szenvedett a szász Jordan és Bornstädt zászlóalj. Ekkor a császári közép lovassága erős ellentámadást hajtott végre, áttörték a török vonalakat, a szultáni lovasságot visszanyomták az erődített táborba. A sáncok közé sikeresen betört császáriak azonban fosztogatni kezdtek, a szpáhik közben rendezték soraikat, és erőteljes támadással kiszorították őket a táborból. A visszaözönlő császári lovasság szétzilálta a mögöttük érkező saját gyalogság sorait is. Veszélyes kavarodás állt elő, amelyet Vaudémont herceg zászlóaljainak gyors beavatkozása hárított el. Ezzel egy időben Heissler tábornagy visszafordította a középhad lovasságát, és újabb rohamra indult velük a szpáhik ellen. A támadás sikerrel járt, de maga Heissler halálos sebet kapott a harcban. (Néhány nappal a csata után halt meg Szegeden). Heissler elestét látva a szpáhik újabb támadást indítottak a császári közép ellen, ezúttal Polland tábornok egységei léptek véres közelharcba, amelynek során a tábornok életét veszítette. A császári balszárny is harcba lépett, hogy az összeomlott jobbszárny visszavonulását fedezze. A rendezetlen visszaözönlés során a császáriak 24 ágyút hagytak vissza a harcmezőn. A sötétség beálltával a harc elült. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Az éjszaka folyamán mindkét hadvezetés rendezte a sorokat, és harcképes állapotba hozta egységeit, az ellenség új támadását várva. Ez nem következett be, mert mindkét hadvezér olyan súlyosnak ítélte saját veszteségeit, hogy egyikük sem kockáztatott támadást. A haderők visszavonulása A rákövetkező éjszakán a szultán megkezdte visszavonulását Pancsova és Belgrád felé. A felmentett Temesvár komoly erősítést és hadianyag-utánpótlást kapott a szultáni főseregtől. Frigyes Ágost nem kezdte újra Temesvár félbehagyott ostromát. Hadseregével átkelt a Béga folyón. Néhány ezredet erősítésként átadott az erdélyi hadak parancsnokának, Bussy-Rabutin tábornoknak. A fősereggel szeptember 17-én átkelt a Tiszán, Titelnél Truchsess hátrahagyott ezredei is csatlakoztak hozzá. A főparancsnokságot itt Caprara tábornagy vette át, aki Péterváradra vezette a sereget. Maga a választófejedelem Bécsbe utazott. A eredménytelen hetényi csata után a törökök még ostrom alá vették a Száva bal partján fekvő Szávaszentdemetert (Mitrovicát). A Péterváradon állomásozó Caprara tábornagy Újlaknál (Illok) hidat veretett a Dunán, azon átkelve a város felmentésére indult, de elkésett, a törökök bevették és lerombolták a várost. Caprara serege ezután a Duna mentén Dályára vonult pihenőre, majd onnan október végén Budán át Felső-Magyarországra vonták vissza, téli szállásra. Események más hadszíntereken Az 1696-os balkáni hadjárat más színterein csak kisebb jelentőségű hadi események történtek. Augusztusban Batthyány Ádám horvát bán utasítására Forgách Simon és Keglevich Péter horvát és magyar csapatokkal Banja Luka környékére vonult portyázni és zsákmányolni. A katonák török foglyokat ejtettek, és keresztény rabokat szabadítottak ki. A dalmáciai hadszíntéren augusztus elején a velenceiek erős hadsereget küldtek ki Ulcinj (olaszul: Dulcigno) bevételére, Delfino tartományi kormányzó (provveditore) parancsnoksága alatt. A velencei had elfoglalta a várost, de az erőd védői kitartottak. Augusztus 26-án Szkutári pasája eredménytelen felmentő támadást intézett az ostromló tábor ellen, de visszaverték, a pasa maga is elesett a harcban. Szeptember 3-án a védők Delfino újabb rohamát is visszaverték. Szeptember 5-én egy újabb erős török felmentő sereg közeledésének hírére a velenceiek feladták az erőd ostromát, és elvonultak, a várost maguk mögött felégetve. A balkáni háborúval egy időben folyó orosz–török háborúban Péter orosz cár csapatai jelentős győzelmet arattak. Az újonnan felépített orosz hadiflottára támaszkodva a cár elfoglalta a korábban sikertelenül ostromolt azovi erődöt, kijáratot szerezve Oroszországnak a Fekete-tengerhez. Következmények Az ütközet taktikai értelemben eldöntetlenül végződött, mindkét haderő elvonult a csatatérről. Ugyanakkor II. Musztafa szultán sikerrel megtartotta Temesvárt, így hadászati előnyhöz jutott. A bécsi Udvari Haditanács Frigyes Ágostot felelőtlen hadvezetéssel vádolta, a fővezér beosztott tábornokait vádolta parancsszegéssel. A sértődött választófejedelem még 1696 őszén lemondott fővezéri rangjáról, hazautazott, hogy megszerezze magának Lengyelország királyi trónját (1697-ben II. „(Erős)” Ágost néven lépett a lengyel trónra). Új fővezérré a császár a rajnai frontról visszatért Savoyai Jenő herceget nevezte ki. Későbbi elemzők szerint az 1696-os hadjáratnak kevés esélye volt a sikerre, főleg a fővezér tapasztalatlansága és Caprara tábornagy elégtelen parancsnoki képességei miatt. A rajnai front lekötötte a Habsburg haderő erőinek javát. Lipót császár ezt valószínűleg felmérte, és az 1696-os hadjárat céljaként nem a stratégiailag legfontosabb Belgrád, hanem „csak” Temesvár bevételét tűzte ki. A szegedi haditanácson résztvevő tábornokok – látva a közeledő oszmán felmentő had erejét – még ezt is soknak találták, és igyekeztek visszafordulásra bírni a fővezért. A császáriak szerencséjére az oszmán haderő irányítása is kívánnivalót hagyott maga után, mert Musztafa szultán háttérbe szorította Elmas Mohamed nagyvezírt. A hadjáratot súlyos késéssel indították el, első perctől kérdéses volt, hogy Temesvárt el lehet-e foglalni még a gyorsan közeledő oszmán felmentő sereg érkezése előtt. Az ostrom folytatása a felmentő sereg és a kitörésre kész erős várőrség közé szorítva viszont kockázatos lett volna. A nyílt csata terve logikus hadvezéri döntésként értékelhető, a biztonságos harctéri győzelemhez viszont hiányoztak a Titelhez küldött ezredek. A szultán megkerülő hadműveletével hadászati sikert ért el, felmentette Temesvárt, elérte, amiért jött. A nehéz helyzetbe jutott császári főerő elleni koncentrált oszmán támadás viszont elmaradt, ez II. Musztafa hadvezéri bizonytalanságát jelzi. Az 1696-os hadjárat egyik félnek sem hozott említésre méltó eredményt. A hadi helyzet változatlan maradt 1697-ig, Savoyai Jenő döntő jelentőségű zentai győzelméig. Templeton-díj A Templeton-díj egy 1972-ben alapított kitüntetés, amelyet kiemelkedő vallási és spirituális eredményért adományoz a Templeton Alapítvány Londonban. Alapítója, Sir John Templeton (1913-2008) presbiteriánus üzletember szándéka szerint a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál. Csak élő személy nevezhető, a győztes személyéről kilenctagú nemzetközi tanács dönt. A díjjal járó pénzösszeg jelenleg 1,6 millió dollár. Ezzel az összeggel ez a világ legnagyobb összegű olyan díja, amelyet csak egyetlen személy kaphat meg. Az alapító szándéka szerint a díj anyagi jutalma nagyobb a Nobel-díjjal járó összegnél, hogy jelezze, a hit területén elért eredmények nagyobb hatásúak a tudományos eredményeknél. Két magyar származású díjazottja is volt: Jáki Szaniszló és Sternberg Zsigmond. Díjazottjai 1973: Kalkuttai Boldog Teréz 1974: Roger Schutz 1975: Sir Sarvepalli Radhakrishnan 1976: Leon Joseph Suenens bíboros 1977: Chiara Lubich 1978: Thomas F. Torrance 1979: Nikkyo Niwano 1980: Ralph Wendell Burhoe 1981: Dame Cicely Saunders 1982: Dr. Billy Graham tiszteletes 1983: Alekszandr Szolzsenyicin 1984: Michael Bourdeaux tiszteletes 1985: Sir Alister Hardy 1986: Dr. James McCord tiszteletes 1987: Jáki Szaniszló (Stanley L. Jaki) 1988: Dr. Inamullah Khan 1989: Carl Friedrich von Weizsäcker , ill. Lord MacLeod tiszteletes 1990: L. Charles Birch, ill. Baba Amte 1991: Lord Jakobovits rabbi 1992: Dr. Kyung-Chik Han tiszteletes 1993: Charles W. Colson 1994: Michael Novak 1995: Paul Davies 1996: William R. Bright 1997: Pandurang Shastri Athavale 1998: Sternberg Zsigmond 1999: Ian Barbour 2000: Freeman Dyson 2001: Dr. Arthur Peacocke tiszteletes 2002: Dr. John C. Polkinghorne tiszteletes 2003: Holmes Rolston III 2004: George F. R. Ellis 2005: Charles Hard Townes 2006: John D. Barrow 2007: Charles Taylor 2008: Michał Heller 2009: Bernard d’Espagnat 2010: Francisco Ayala 2011: Martin J. Rees 2012: Tendzin Gyaco , Őszentsége, a tizennegyedik dalai láma 2013: Desmond Tutu 2014: Tomáš Halík Jegyzetek Francia kvantumfizikus kapta a Templeton-díjat (Index, 2009. március 16.) Génkutatóé a legrangosabb vallási díj (Index, 2010. március 26.) Forrás Templeton Prize (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. május 28.) Templeton Prize (angol Wikipédia) Vukovina Vukovina falu Horvátországban Zágráb megyében, közigazgatásilag Velika Goricához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 18 km-re, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Túrmező síkságán, a Száva-Odra csatorna mellett fekszik. Története A települést a 15. század végén említik először. Egy kisebb kastély állt itt, melyet 1496-ban Alapich Boldizsár vásárolt meg Corvin János hercegtől. Száz évvel később 1578-ban a kastélyt és a falut is felégette a török. A birtok házasság révén lett a Draskovich családé, majd tőlük 1645-ben a zágrábi klarissza apácák tulajdonába került, akik a rend felszámolásáig, a 18. század végéig megtartották. A mai plébániatemplom helyén a 17. század közepéig egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna állt, amely a vele egy időben épített kápolnák többségéhez hasonlóan fából épült. Fa harangtornyában három harang volt. A kápolna körül kerített temető feküdt. A kápolna pontos építési ideje nem ismert, de 1630-ban már állt, amikor itt már zarándoklatokat tartottak. Így a vukovinai Szűzanya-zarándoklatok mintegy ötven évvel megelőzik a híres máriabesztercei búcsúkat. 1658-ban a régi fakápolna helyére új templomot emeltek. Az építés éve a harangtorony alatti feliratban található. A főoltáron álló Szűzanya-szobrot 1668-ban az egyházi vizitációban említi először Ljudevit Vukoslavić főesperes. A templomban a zarándokok hálából számos ajándéktárgyat hagytak, melyek közül a legnevezettesebb az az arany és ezüst rózsákkal díszített vörös török zászló volt, amit még 1663. október 16-án Ali pasa ellen aratott győzelmekor zsákmányolt Zrínyi Péter a töröktől. A zarándokok adományaiból épült fel a temetőben az 1677-ben említett Szentháromság-kápolna is. A zarándoklatoknak köszönhetően a vukovinai templom sokkal jobb állapotban fennmaradt, mint a Túrmező többi régi temploma. 1768-ban tornyát építették át és fokozatosan plébániatemplommá, ami 1851-ben vált hivatalossá. 1857-ben 285, 1910-ben 428 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Nagygoricai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 970 lakosa volt. Nevezetességei Szűz Mária látogatása tiszteletére szentelt plébániatemploma 1658-ban épült. (19950) 1981 EP47 A (19950) 1981 EP47 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Bedlington terrier A Bedlington terrier Angliából származik. Története A bedlington terrier már több száz éve létezik, kinézetre bárányformájú, tehát jelentősen eltér a többi terriertől. Feltehetően a dandie dinmont őse, de lehetséges, hogy a whippettel keresztezték, hogy növeljék vadászképességét. Magas és elegáns terrier, hosszú lábakkal, hosszú nyakkal és ív alakú ágyékkal. Kiállításon először 1869-ben jelent meg, de a múlt században csökkent a népszerűsége. Fajta jellemzők Méret: 38-43 cm magas, 8-10 kg súlyú. Élettartam: 14-15 év. Azonosító jegyek: Keskeny koponya, hosszú, vékonyodó állkapoccsal. Fehér, selyem csomó a fejtetőn. Kicsi, mélyen ülő szemek. Alacsonyan eredő fülek, a csúcsán fehéres, selymes rojttal. Hosszú, mély nyak. Egyenes mellső és izmos hátsó lábak. Mély mellkas. Hosszú, nyúlszerű lábfej. Alacsonyról növő farok, amely a tövénél vastag. Vastag, göndörödő bunda. Színe májszínű, homok vagy kék, esetleg cserszínű foltokkal. Jelleg: Élenk, erős vadászösztönnel. Háziállatnak való alkalmassága: Gyakori szellemi és testi ösztönzésre van szüksége. Ha feldühítik, tele van elszántsággal, emellett jó őrző-védő. I. Démétriosz szeleukida uralkodó I. Démétriosz Szótér (Δημήτριος Σωτήρ, Kr. e. 187 – Kr. e. 150 júniusa) ókori hellenisztikus király, a Szeleukida Birodalom tizedik uralkodója (Kr. e. 162-től haláláig), IV. Szeleukosz Philopatór gyermeke volt. Útja a trónig Apja, IV. Szeleukosz Kr. e. 175-ben, röviddel meggyilkolása előtt túszul adta Rómába, hogy biztosítsa az apameiai béke után a Római Köztársaság jóindulatát. Cserébe Szeleukosz fivére, Antiokhosz hazatérhetett, aki a király halálát követően meg is szerezte magának a trónt. A fogsága során Polübiosszal jó kapcsolatokat kiépítő Démétriosz Kr. e. 164-ben, nagybátyja halálakor a senatus elé állt, kérve szabadon bocsátását, hogy kiskorú unokatestvérétől, V. Antiokhosz Eupatórtól átvehesse a trónt. A testület ehhez nem járult hozzá, mire Kr. e. 162-ben Polübiosz tanácsára titokban megszökött, és néhány hívével partra szállt a föníciai Tripoliszban. A szíriai lakosság azonnal melléállt, ő pedig elfogta Antiokhoszt és annak teljhatalmú régensét, Lüsziaszt, akiket kivégeztetett. Uralkodása Démétriosz trónra lépve dús ajándékokat küldött Rómába, illetve kiadta a néhány éve megölt követ, Cnaeus Octavius gyilkosát. Ezzel elérte, hogy a köztársaság elismerje őt királynak, a későbbiekben azonban nem alakult ilyen jól a viszonyuk. Mindjárt uralkodása első évében eltávolította a népszerűtlen babilóniai szatrapát, Hérakleidészt, amivel alattvalóitól kiérdemelte a Megmentő (Szótér) melléknevet. Hérakleidész Rhodoszra menekült, ahol szervezkedni kezdett hajdani ura ellen. Ugyanekkor megpróbálkozott az évek óta zajló palesztinai Makkabeus-felkelés leverésével, ám a Júdás Makkabeus vezette zsidókkal nem bírt. A konfliktust végül Róma zárta le úgy, hogy elismerte Palesztina függetlenségét Kr. e. 157-ben, és megtiltotta Démétriosznak, hogy továbbra is harcoljon a zsidók ellen. Kr. e. 158-ban az anatóliai Kappadokia területén próbálta meg érvényesíteni befolyását úgy, hogy egy lányát V. Ariarathész Philopatórhoz adta volna feleségül. Ariarathész azonban Róma nyomására megtagadta a házasságot, mire Démétriosz egy fivérét, Holophernészt segítette hatalomra – mire Róma beleegyezésével a korábban elűzött Hérakleidész és II. Attalosz pergamoni király egy trónkövetelőt léptetett fel ellene Alexandrosz Balasz, IV. Antiokhosz állítólagos fia személyében. Balaszt az egyiptomi király, VI. Ptolemaiosz Philométór is támogatta, mivel Démétriosz korábban megpróbálta elragadni Ciprust, kihasználva a király és fivére, VIII. Ptolemaiosz Euergetész viszályát. A király lekötöttségét kihasználva a párthusok királya, I. Mithridatész Kr. e. 155-ben elfoglalta Médiát. Balasz Kr. e. 152-ben tört Szíriára, ahol bevette Ptolemaiszt, de vereséget szenvedett a királyi erőktől. Démétriosz, akit végül alattvalói is meggyűlöltek mértéktelensége és pompakedvelése miatt, végül a Balasz ellen vívott második csatában esett el Kr. e. 150-ben. A későbbi zűrzavaros években mindkét fia, II. Démétriosz Nikatór és VII. Antiokhosz Szidétész egyaránt trónhoz jutott. DJ Sammy Samuel Bouriah (született 1969. október 19. -) DJ Sammy művésznéven ismert spanyol DJ és producer. Eddig 5 albumot és 5 toplistás dalt adott ki, köztük Bryan Adams "Heaven" című dalának feldolgozását, ami 2002-ben listavezető helyet ért el az Egyesült Királyságban. A karrierje a korábbi hitvesével, Marie-José van der Kolkkal kezdődött, az első kislemezének elkészítésekor DJ Sammy feat. Carisma művésznéven. Van egy lánya, Saphia María (született 2005-ben) a Kolkkal kötött házasságából. Karrier DJ Sammy zenei karrierjét 1984-ben kezdte pubokban (a Siros pubban egy egész nyáron át dolgozott a zenei téren jól ismert PR menedzserrel, Jose Crespo-val) és mallorcai diszkókban, koncerteket játszva klubokban, mint az Alexandra (újraépült 1998-99 körül és átnevezték Boomerang’s-ra), a Banana’s vagy a Zorba’s. Abban az időben zenei technikusnak tanult a Majorca-i Zenei Kollégiumban. 1991-ben találkozott a táncosnő Marie José van der Kolkkal és a palmai Zorba’s Clubban dolgoztak együtt. 1992-ben DJ Sammy rezidens DJ lett a Joy Palace Club in Arenalban és Marie-José rezidens táncos volt ugyanott. 1995 novemberében DJ Sammy megjelentette az első kislemezét, a "Life is Just a Game"-et Marie-José-val, aki akkoriban kezdett énekelni. A dal top 10-es slágerré vált a spanyol lemezeladási listákon. Más kislemezek, mint a "You’re My Angel" és a "Prince of Love", a német lemezeladási listákon arattak sikert. DJ Sammy 1998 júniusában adta ki első albumát, a Life is Just a Game-et. DJ Sammy megalapította a saját zenei kiadóját, a Super M Records-ot, ahogy a Gamba Music Company-t is. 2002-ben kiadta a Heaven című albumát, olyan toplistás dalokkal mint a "Sunlight", és olyan feldolgozásokkal, mint Bryan Adams Heaven című dalának Do holland énekesnővel készített feldolgozása, illetve Don Henley The Boys of Summer című dalának feldolgozása. Következő albuma, a The Rise 2005-ben jelent meg, olyan toplistás kislemezekkel, mint a "Rise Again", ami a Nesze neked, Pete Tong! című film egyik betétdala volt, és Annie Lennox "Why" című dalának feldolgozása. 2007-ben Sammy együtt dolgozott Enrique Iglesias-szal, újramixelve az énekes sikeres, Insomniac című albumának második számát, a "Tired of Being Sorry"-t. A sikert követően 2007 áprilisában Marta Sánchez megjelentette a "Superstar" című dalát, melynek producere és társszerzője Sammy volt. A dal a "Soy Yo" óta nem látott sikert ért el. David Bisbal albumához, a Premonición-hoz Sammy írta az "Aquí Ahora" című számot. Sammy Soraya Arnelas Sin Miedo című albumán is dolgozott. Világ körüli turnéra indult a Baleriac Masters turnéval, ami 2007 végén kezdődött. Nyah énekes-dalszerző az "Everybody Hurts", a "Feel the Love", az "Animal" (Jean-Baptiste-tal) és a "Look for Love" dalokban működött közre. Sammy 2013 júniusában adta ki "Shut Up and Kiss Me" című dalát, a vokalista The Jackie Boyz-zal, a videoklipjét Mark Feuerstake rendezte. 2013. június 18-án Sammy feltöltötte a YouTube-ra a videoklipet. See You on the Other Side A See You on the Other Side a Korn nevű amerikai nu metal együttes hetedik stúdióalbuma. 2005. december 6-án jelent meg. Ez az első teljes Korn album Brian Welch távozása óta, és az utolsó David Silveria dobossal. 2006. január 12-én aranylemez, március 16-án platinalemez minősítést ért el az Egyesült Államokban. Felvétel Az albumot Jonathan Davis házi stúdiójában vették fel, mint a Take a Look in the Mirrort. Promóció Az együttes 2006. január 13-án bejelentett egy turnét, a See You on the Other Side Turnét. Sajnos az európai koncertek közben Jonathan Davis Idiopathic thrombocytopenic purbura-ban diagnosztizálták. Ez azt jelenti, hogy kevés vérlemezkéje képződik, így nem léphetett fel például a Download Festivalon, de egy ideig pótolták, például Corey Taylorral, de a Korn lemondta emiatt sok európai koncertjét. Videoklipek a korongról Az első kislemez az albumról a Twisted Transistor volt, erről készült először klip. David Meyers készítette, benne a Korn tagjait rap zenészek alakítják, név szerint: Xzibit, Lil Jon, Snoop Dogg, és David Banner. A kislemez harmadik helyen debütált a Billboard Mainstream Rock Tracks listán; ez az eddigi legjobban debütált Korn kislemez, valamint a kilencedik helyet szerezte meg a Modern Rock listán. 2006-ban az MTV Asia Awards a Twisted Transistort jelölte a Kedvenc Videó kategóriában, amit meg is nyert. Ugyanebben az évben az MTV Europe Music Awards jelölte a Kornt a Legjobb Alternatív Előadó kategóriában, amit viszont nem nyert meg. A második kislemez a Coming Undone volt, aminek a klipjét Little X rendezte, aki korábban csak hiphop és R&B klipeket rendezett. A Coming Undone a Korn egyik legismertebb száma. Készítettek klipet a Politicsről is, amiben a tagokat láthatjuk koncerteken, illetve koncert előtt, vagy után. Szintén csináltak klipet a Love songhoz is, amiben a vámpírok jutnak szerephez. Kevésbé ismert, de a Liarhez is lett klip, amiben a tagokat megrajzolt formában láthatjuk, mintha egy mesében lennének. A táj nagyban hasonlít a borítón látható tájhoz. Itt is található egy vár, és ha jól megnézzük a borító hátoldalát, a távolban láthatunk egy ahhoz teljesen hasonló várat, valamint az óra számlapja is megjelenik mindkét helyen. Kritikai fogadtatás „Nagyon izgatottak vagyunk. Mindannyian leülünk, és ahogy hallgatjuk, egymásra nézünk, mintha azt mondanánk: "Nem hiszem el, hogy ezek mi vagyunk.” - Jonathan Davis az albumról.[forrás?] A korongot valóban sokkal jobb kritika fogadta, mint a Take a Look in the Mirrort. A Metacritic 64-re értékelte, a maximális 100-ból, az Allmusic 4-re, az 5-ből, a The Gauntlet 5-re, az 5-ből, a The New York Times pedig 7-re, a 10-ből. Eddig az USA-ban 1 200 000 darab példányt adtak el belőle, csak az első héten 220 000 darabot, világszerte pedig mintegy 2 000 000 darabot, így összesen körülbelül 3 200 000 példány kelt el belőle ezidáig. Az album dalai Az eredeti albumon 14 számot találhatunk, egy bővített verzión 16-ot, valamint egy speciális kiadáson 20, illetve 22 számot hallhatunk. XFS Az XFS egy nagy teljesítményű, 64 bites naplózó fájlrendszer, amelyet a Silicon Graphics cég fejlesztett az IRIX operációs rendszerükhöz. 2000 májusában az SGI (Silicon Graphics) a GNU GPL licenc alá helyezte az XFS-t. Az XFS-támogatást beépítették a 2.4, majd a 2.5, végül a 2.6-os Linux kernelekbe, melynek eredményeként az XFS elterjedhetett a linuxot használók körében is. Több linux disztribúció telepítője lehetővé teszi a partíciók formázását XFS fájlrendszerre. A FreeBSD az XFS-nek csak az olvasását támogatja, bár a FreeBSD-7.0-CURRENT óta elérhető kezdetleges írási támogatás. Előnyei Allokációs csoportokat használ, növelve a skálázhatóságot és a párhuzamos I/O teljesítményt. Létrehozáskor a blokkméret 512 bájt és 64 kB között változtatható ( mkfs.xfs ). Késleltetett allokáció a töredezettség csökkentéséhez és a nagyobb teljesítményhez. Kiterjesztett attribútumok használatának támogatása. Garantált I/O ráta, hogy az alkalmazások sávszélességet foglalhassanak le maguknak. Úgynevezett realtime szakasz hozható létre például multimédiás tartalmak kiszolgáláshoz. Freeze, azaz szüneteltethető a hozzáférés a fájlrendszerhez, ami hasznos például snapshotkészítés előtt ( xfs_freeze ). Valós idejű defragmentálás ( xfs_fsr ). Valós idejű átméretezés, csak növelés ( xfs_growfs ). Natív biztonsági mentést és visszaállítást végző segédprogramok tartoznak hozzá ( xfsdump és xfsrestore ). Hátrányai Törölt adatok visszaállítása (undelete) csak Microsoft Windows alatt futó kereskedelmi alkalmazásokkal lehetséges: Disk Doctors XFS Data Recovery Raise Data Recovery for XFS Rendszerbetöltő (bootloader) nem telepíthető XFS partícióra, csak MBR -be, mivel az XFS superblock a 0. blokktól kezdődik az IRIX -es XFS-el való kompatibilitás megőrzése miatt. Valós idejű átméretezés (online resize) során nem csökkenthető a mérete. Csak metaadat naplózást (metadata journaling) végez, ezért ajánlott szünetmentes áramforrást használni. A célnak megfelelő létrehozása hozzáértést igényel az mkfs.xfs számtalan opciója miatt és mert az alapértelmezett opciók nem minden esetben optimálisak. További információ XFS: Egy nagy teljesítményű naplózó fájlrendszer Forrás HUPwiki Arthroleptella Az Arthroleptella a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Pyxicephalidae családjába tartozó nem. Elterjedése A nembe tartozó fajok Dél-Afrikában honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Arthroleptella atermina Turner & Channing, 2017 Arthroleptella bicolor Hewitt, 1926 Arthroleptella draconella Turner & Channing, 2017 Arthroleptella drewesii Channing, Hendricks & Dawood, 1994 Arthroleptella kogelbergensis Turner & Channing, 2017 Arthroleptella landdrosia Dawood & Channing, 2000 Arthroleptella lightfooti ( Boulenger , 1910) Arthroleptella rugosa Turner & Channing, 2008 Arthroleptella subvoce Turner, de Villiers, Dawood & Channing, 2004 Arthroleptella villiersi Hewitt, 1935 Korábban két további fajt is ide soroltak, mielőtt azok az Anhydrophryne nembe kerültek. Arthroleptella hewitti → Anhydrophryne hewitti (FitzSimons, 1947) Arthroleptella ngongoniensis → Anhydrophryne ngongoniensis (Bishop and Passmore, 1993) Jegyzetek Anhydrophryne hewitti. The IUCN Red List of Endangered Species 2011.2. International Union for Conservation of Nature. (Hozzáférés: 2012. december 14.) Anhydrophryne ngongoniensis. The IUCN Red List of Endangered Species 2011.2. International Union for Conservation of Nature. (Hozzáférés: 2012. december 14.) Forrás Hewitt, 1919 : Anhydrophryne rattrayi, a remarkable new frog from Cape Colony . Record of the Albany Museum, Grahamstown, vol. 3, p. 182-189. ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2014. december 14.) (angolul) Az Arthroleptella az Amphibiaweb oldalon Amphibian Species of the World 6.0 Tudor-ház A Tudor-ház 1485-től 1603-ig uralkodott az Angol Királyságban. Tudor Henrik (VII. Henrik) alapította. Bár ő apai ágon walesi – a nagyapja Owen Tudor volt –, anyai ágon (Lady Margaret Beaufort-on keresztül) a Plantagenêt-ház Lancaster-ágának törvényes leszármazottja volt. Henrik trónra lépése vetett véget a rózsák háborújának. VII. Henrikként uralkodott 1509-ig bekövetkezett haláláig. A Tudorok uralták saját hazájukat, Walest is. VIII. Henrik kezdeményezésére 1542-től Anglia teljes uniót alkotott Wales-szel (Egységesítési törvények 1535-1542). Követelték Anglia teljes fennhatóságát az Ír Királyság felett, továbbá fenntartották igényüket a Francia Királyságra is. Összesen öt Tudor uralkodott körülbelül egy század alatt (Lady Jane Grey-t hagyományosan nem számítják uralkodónak). Út a trónig A Tudorok John Beaufort leszármazottai, aki Katherine Swynford törvénytelen fia volt a XIV. századi angol hercegtől, John of Gaunttól, (III. Eduárd harmadik életben maradt fiától). Az uralkodóház törvénytelen leszármazottainak általában nincs joguk a trónra, ez esetben a helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, mivel Gaunt 1396-ban végül feleségül vette Swynfordot, 25 évvel John Beaufort születése után. A házasságra való tekintettel az egyház még ugyanebben az évben egy pápai bulla útján, visszamenőlegesen kinyilvánította, hogy a Beaufortok törvényes leszármazottak (ezt 1397-es parlamenti törvényben rögzítették is). Egy későbbi kiáltványában John of Gaunt törvényes fia, IV. Henrik elismerte a Beaufortok jogát, de kijelentette, hogy soha nem örökölhetik a trónt. Ennek ellenére a Beaufortok továbbra is közeli szövetségesei maradtak a szintén Gaunttól származó Lancaster-háznak. Lady Margaret Beaufort John Beaufort unokája volt. Margaret jelentős örökösnő volt, hozzáment Tudor Edmundhoz, Richmond első grófjához. Tudor a walesi Owain Tewdr (angolosítva "Owen Tudor") és Katherine de Valois fia volt, utóbbi a Lancaster-házi V. Henrik özvegye volt. Tudor Edmund és testvérei törvénytelenek voltak, esetleg titkos házasságból való utódok, szerencséjüket féltestvérük, VI. Henrik jóindulatának köszönhették. Mikor a Lancaster-ház elvesztette hatalmát, a Tudorok következtek. Edmund fia, Tudor Henrik Bretagne-ban nőtt fel, száműzetésben, míg anyja, Lady Margaret Angliában maradt, újraházasodott, és próbálta előrébb vinni fia ügyét a királyságban, ahol ekkor a rivális York-ház uralkodott. Anglia Tudor-uralkodóinak listája VII. Henrik VIII. Henrik VI. Eduárd I. Mária I. Erzsébet Érdekesség A dinasztia a „York- és Lancaster-ház” megnevezést használta magára, a „Tudor” megnevezést későbbi koroktól kapták, ez utóbbi a 16. században egyáltalán nem volt használatban, sőt – walesi származásukat megalázónak tartva – a Tudorok tudatosan kerülték annak használatát. A korabeli angol nyelvű írott forrásokban mindössze egyszer fordul elő a „Tudor” név (a walesiekben gyakori volt), az is csupán egy olyan versben, amely I. Stuart Jakab trónra lépésének okán íródott – ebben az esetben a „Tudor” név a dinasztiaváltás tényét volt hivatott tudatosítani. Tudor-stílus A Tudor-stílus a Tudor dinasztia uralkodása alatt létező építészeti stílus Angliában, mely a késő gótika és reneszánsz elemeit ötvözi magában. A Tudor-család Jelentős angol királyi család, amely 1485-től 1603-ig volt trónon. Tudor Henrik (VII. Henrik) alapította. Ő maga apai ágon walesi – a nagyapja Owen Tudor volt –, anyai ágon, Lady Margaret Beaufort-on keresztül, a Plantagenet-ház Lancaster-ágának leszármazottja volt. VII. Henrikként uralkodott 1509-ig bekövetkezett haláláig. Hírnevét az új kormányzati és gazdálkodási rend kiépítése, illetve a meginduló földrajzi felfedezések alapozták meg. A Tudorok uralták saját hazájukat és Walest is. VIII. Henrik kezdeményezésére 1542-től Anglia teljes uniót alkotott Wales- szel. Uralkodása alatt születik meg az anglikán egyház, elsősorban válási törekvései és a trónutódlás céljából. VIII. Henrik legkisebb lánya I. Erzsébet angol királynő. Anglia az ő uralkodás alatt vált világhatalommá részben a spanyol armada fölött aratott emblematikus győzelem (1588), részben a brit Kelet-Indiai Társaság megalapítása (1600) nyomán. Összesen öt Tudor uralkodott körülbelül egy század alatt (Lady Jane Grey-t hagyományosan nem számítják uralkodónak). 1603-ban kihalt a Tudor ág. Utánuk a Stuart-ház következett. A Tudor-stílus jegyei A Tudor-stílus a késő gótikai, perpendikuláris stílust fejleszti tovább, annak a késői megjelenése. Legjellegzetesebben a laposabb, úgynevezett tudor ívről lehet megismerni. „A tudor ív, a kisebb körívvel megszerkesztett vállpontokra támaszkodó ívnyílás tompaszögű háromszög köré szerkeszthető.” A Tudor-korra az építészet finomodott valamelyest. Nem csak a kastély és vár építészetben volt jelentős, hanem a lakóházak – ebben a korban főképpen faházak – körében is. E stílusnak elválaszthatatlan összetevői közé tartozik a látványos favázas építési mód mellett a lépcsőzetesen kialakított tető, a kiemelkedő oromzat, a magas, keskeny ablakok, melyeket kicsi üvegtáblákkal töltöttek ki, valamint a magas, díszes tetejű kémények. Több keresztgerendát alkalmaztak, nem csak a stabilitás, hanem a dekorativitás miatt is. Jó példa erre a cambridge-i Presidents Lodge, a Cropthorne-i Holland Ház Worcestershire-ben vagy a londoni Eltham Palace és a cheshire-i Addington Hall angyalos fedélszerkezete. A Tudor-stílusú építészet egyik legjelentősebb alkotása a cambridge-i King’s College kápolnája és a londoni Westminster-apátság VII. Henrik kápolnája. Az utóbbit a 13. század közepén kezdték meg, és 16. század első negyedében lett kész. Ekkor épült VII. Henrik kápolnája is, melyben ő maga nyugszik. Ez a körüljárós apszissal is rendelkező egy hajós nagyterem az angol gótika utolsó szakaszára jellemző, a Tudor-stílusra. A falak itt már szinte elvesznek, helyüket nagy üvegablakok váltják fel. A Cambridge-ben levő King's Colleget 1446-ban VI. Henrik kezdte építtetni. A munkálatokat 1515-ben VIII. Henrik uralkodása alatt fejezték be. Építésekor kikötötte, hogy ez legyen Cambridge legnagyobb épülete. Hossza 88 méter, szélessége 19 méter, magassága 29 méter. A kápolna sajátos legyező boltozat mintájú mennyezete és a hatalmas üvegablakok, melyek már szinte felváltják a falakat, szintén jellegzetes Tudor-stílus. Az Etham Palacet 1305-ben ajándékozta Durham püspöke a fiatal II. Edward királynak. Ezt követően a 16. századig a palota királyi tulajdonként szolgált. IV. Henrik kedvenc helye volt. 1470-ben IV. Edward építtette a Nagy Csarnokot, melynek plafonja Anglia harmadik legnagyobb gót stílusú fa fedélszéke. A későbbi VIII. Henrik is itt töltötte gyermekkorát. A palotában a teljes királyi udvart, azaz 800 embert tudták elszállásolni. A Tudor-stílus később is tovább élt, de már nem olyan jelentősen, mint a 14-16. században. Nagy hatással volt a romantika és a klasszicizmus korára a 19. században. Ebben korban újjáéledt az úgynevezett "Tudorbethan" vagy másképpen "Mock Tudo" néven. Az ebben a stílusban épült házak felidézik a hajdani kúriák hangulatát és építészeti vonásait egyaránt. Ilyen épület a Buckinghamshire-ben 1876-ban emelt Ascott-ház. A Tudor-stílus emlékei London-Westminster apátság VII. Henrik kápolnája Cambridge- Kings College kápolna London- Etham Palace Cambridge-Presidents Lodge Worchestershire-Cropthorni Holland ház Cheshire-Addington Hall Buckhingamshire-Ascott-ház Harasztok A harasztokat Pteridophyta, Polypodiophyta vagy Filicophyta néven korábban a növények egyik törzsének tekintették, de abban a felosztásban – a közéjük sorolt korpafüvek miatt – nem alkottak monofiletikus csoportot. A haraszt elnevezés manapság már nem rendszertani kategória, hanem gyűjtőnév: a virágtalan, egyúttal spórával szaporodó, szövetes (valódi szárral rendelkező) növények megnevezésére szolgál. Így közéjük tartoznak az ősharasztok, a korpafüvek, a zsurlók, a páfrányok és a csak fosszilis maradványokból ismert őspáfrányok. A törzsfejlődés során a korpafüvek viszonylag korán különváltak a többi száras növénytől (Euphyllophytina), melyekből később a nyitvatermők kialakultak. A recens harasztok a korpafüvek nélkül monofiletikusak oly módon, hogy a zsurlók beékelődnek a többi páfránycsoport közé. Törzsként az általánosan el nem fogadott Monilophyta néven tárgyalhatók. A harasztok rendszerezése Hagyományos rendszer A hagyományos rendszertan szerint a harasztok a következő osztályokat és alosztályokat foglalják magukba: törzs: Harasztok (Pteridophyta) osztály: Ősharasztok (Psilophytopsida) osztály: Tmeszipteriszek (Tmesopsida) osztály: Korpafüvek (Lycopsida) osztály: Zsurlók (Sphenopsida) osztály: Páfrányok (Pteropsida) alosztály: Őspáfrányok (Protopteridiidae) alosztály: Előnyitvatermők (Archeopterididae) alosztály: Bokros őspáfrányok (Coenopterididae) alosztály: Kígyónyelvpáfrányok (Ophioglossidae) alosztály: Marattiapáfrányok (Marattidae) alosztály: Királyharasztok (Osmundidae) alosztály: Valódi páfrányok (Polypodiidae) alosztály: Vízipáfrányok (Hydropteridae) Filogenetikus rendszer A legújabb filogenetikus rendszertan szerint a harasztokat a következő módon rendszerezzük: Törzs: Lycopodiophyta / Korpafűfélék Család: Lycopodiaceae Család: Selaginellaceae Törzs: Monilophyta / Páfrányok és zsurlók I. Osztály: Psilotopsida A. Rend: Ophioglossales 1. Család: Ophioglossaceae II. Osztály: Equisetopsida C. Rend: Equisetales 3. Család: Equisetaceae III. Osztály: Marattiopsida IV. Osztály: Polypodiopsida E. Rend: Osmundales 5. Család: Osmundaceae I. Rend: Salviniales 13. Család: Marsileaceae 14. Család: Salviniaceae (incl. Azollaceae) K. Rend: Polypodiales 25. Család: Dennstaedtiaceae (Pteridium) 26. Család: Pteridaceae (Cheilanthes=Notholaena) 27. Család: Aspleniaceae 28. Család: Thelypteridaceae 29. Család: Woodsiaceae (Athyrium, Cystopteris, Gymnocarpium, Woodsia) 30. Család: Blechnaceae 31. Család: Onocleaceae (Matteuccia) 32. Család: Dryopteridaceae (Dryopteris, Polystichum) 37. Család: Polypodiaceae La Viña megye La Viña egy megye Argentína északnyugati részén, Salta tartományban. Székhelye La Viña. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: 20102 Takasago A 20102 Takasago (ideiglenes jelöléssel 1995 BP15) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Seki fedezte fel 1995. január 31-én. XI. János konstantinápolyi pátriárka XI. János, vagy Jóannész Bekkosz, Vekkosz (ógörögül: Ιωάννης ΙΑ΄ Βέκκος, latinul: Johannes Beccus), (1225 körül – 1297 márciusa) konstantinápolyi pátriárka 1275-től 1282-ig. János ékesszólásáról ismert tudós volt, akit nagyrabecsült és hivatali ügyekben alkalmazott VIII. Mikhaél bizánci császár. Kezdetben ellenezte a nyugati és a keleti egyház szakadásának megszüntetését célzó egyesítési terveket. Az egyesítést azonban az 1274-es második lyoni zsinat kapcsán maga a császár is támogatta, János pedig börtönbe került hajthatatlansága miatt. Az elzárás alatti időt olvasással és elmékedéssel töltötte, és végül megenyhült a nyugati kereszténység irányában. 1275-ben őt emelték Konstantinápoly pátriárkájává, de az egyesítésülést ellenző köznép lázongásai miatt később (1282) lemondott tisztségéről, és egy kolostorba vonult vissza. 1297-ben Bithüniában fejezte be életét. Johannes Overbeck Johannes Adolf Overbeck (Antwerpen, 1826. március 27. – Lipcse, 1895. november 8.) német archeológus és műtörténetíró. Pályafutása Bonnban tanult filológiát és régészetet, 1850-ben ugyanott magántanár lett. 1853-ban Lipcsébe hívták meg a műrégészet tanszékére és az archeológiai múzeum igazgatói állására. 1858-ban ugyancsak Lipcsében az archeológiának nyilvános rendes tanára lett. Széles körű munkásságából kiemelendők a következő művek: Galerie heroischer Bildwerke der alten Kunst (Braunschweig, 1853); Kinstarchaeologische Vorlesungen (u. o. 1853); Geschichte der griechischen Plastik (4. kiad. Lipcse, 1894); Pompeji (4. kiad. u. o. 1884); Die antiken Schriftquellen zur Geschichte der bildenden Künste bei den Griechen (u. o. 1868); Grieshische Kunstmytologie (3 kötet, 1871-79) és a hozzá való atlasz (u. o. 1872-től). Kisebb tanulmányai közül fontosak még: Beiträge zur Kritik und Erkenntniss der Zeusreligion (Lipcse, 1861) és Über die Lade des Kypselos (u. o. 1865). Mohammed Favzi Mohammed Favzi (1990. február 22. –) egyesült arab emírségekbeli válogatott labdarúgó, az Al-Ain hátvédje. 2010-ben igazolt az Al-Ahli Dubaiból a Baniyas FC-hez. Testvére, Idrees Favzi, az Al Ahli Club játékosa. When a Snail Falls in Love A When a Snail Falls in Love (egyszerűsített kínai: �������, pinjin: Rú guǒ wō niú yǒu ài qíng, magyaros: Zsu kuo vo niu ju aj csing) kínai televíziós sorozat, illetve websorozat, melyet 2016 áprilisa és szeptembere között forgattak Vang Kaj (Wang Kai), Vang Ce-ven (Wang Zi-wen), Hszü Jüe (Xu Yue) és Jü Heng (Yu Heng) főszereplésével. A Dragon TV tűzte műsorra, online pedig a Tencent vetíti. A sorozatot Ting Mo (Ding Mo) azonos című regénye alapján készítették. Az író korábbi regényből Love Me If You Dare címmel ugyanez a stáb készített televíziós adaptációt. A sorozatot az első héten online 200 milliószor tekintették meg, november 15-ig pedig több mint egymilliárd alkalommal. Cselekmény Ling város rendőrkapitányságának erőszakos bűncselekményekkel foglalkozó osztályára két új női gyakornok érkezik a rendőrakadémiáról. Hszü Hszü (Xu Xu) kriminálpszichológus, profilozás a feladata, Jao Meng (Yao Meng) pedig egy erős, elkötelezett, lelkes rendőrnő, akinek Csi Paj (Ji Bai), az egység vezető nyomozója a példaképe. Csi (Ji) jártas a harcművészetekben és rendkívül intelligens és megfontolt rendőr. Először nem hajlandó elfogadni Hszü Hszü (Xu Xu)t a csapatába, mert a lány megbukott a fizikai terheléses teszten, végül azonban a lány elemző képességét látva belemegy, hogy maradjon, azzal a feltétellel, hogy a lánynak három hónapon belül át kell mennie az erőnléti teszten. A csapat különféle véres és brutális ügyekben nyomoz, melyek kapcsolódnak egymáshoz és a város egyik legnagyobb cégéhez, amely ráadásul Csi Paj (Ji Bai) gyerekkori barátnője családjának tulajdonában van. A fura események sorozatának pedig köze van Csi Paj (Ji Bai) helyettese, Csao Han (Zhao Han) rendőr apjának eltűnéséhez is. Közben pedig Hszü Hszü (Xu Xu) rajzos naplót vezet a mindennapokról, melyben munkatársait állatfigurákként ábrázolja. Saját maga a „lassú csiga”, míg Csi Paj (Ji Bai) az oroszlán. A történet folyamán a csiga beleszeret az oroszlánba. Szereplők Vang Kaj (Wang Kai) mint Csi Paj (Ji Bai) Vang Ce-ven (Wang Zi-wen) (���) mint Hszü Hszü (Xu Xu) Hszü Jüe (Xu Yue) (��) mint Jao Meng (Yao Meng) Jü Heng (Yu Heng) (��) mint Csao Han (Zhao Han) 2000-es izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 2000-es szezonja volt a bajnokság nyolcvankilencedik kiírása. A bajnokságban 10 csapat vett részt, a győztes a KR lett. Ez volt a klub huszonkettedik bajnoki címe. Stio Stio község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik. Határai: Campora, Gioi, Laurino, Magliano Vetere és Orria. Története Első említése a 11. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói SS. Pietro e Paolo-templom San Giovanni Battista-templom Didier Lockwood Didier Lockwood (Calais, 1956. február 11. – Párizs, 2018. február 18.) francia dzsesszhegedűs. Vukšinec Riječki Vukšinec Riječki falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Gornja Rijekához tartozik. Fekvése Kőröstől 16 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra a Kalnik-hegység déli lábánál fekszik. Története A falunak 1857-ben 35, 1910-ben 64 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 83 lakosa volt. Nevezetességei Szent József tiszteletére szentelt kápolnája 2005-ben épült Aleksandar Bašić zágrábi építész tervei szerint. 2005. június 1-jén szentelte fel Josip Mrzljak zágrábi segédpüspök. Didier Notheaux Didier Notheaux (Déville-lès-Rouen, 1948. február 4. –) francia labdarúgóhátvéd, edző. Forrás Didier Notheaux adatlapja a weltfussball.de oldalon (németül) 1955-ös Formula–1 olasz nagydíj Az olasz nagydíj volt az 1955-ös Formula–1-es világbajnokság szezonzáró futama. Futam Az időmérőn Fangio volt a leggyorsabb, megelőzve Mosst, Klinget és Castelottit. A visszatérő Farina az 5. helyet tudta megszerezni Ferrarijával. Mike Hawthorn ismét csak a rajtrács 2. feléből rajtolhatott, ezúttal a 14. helyről. A rajtnál Moss megelőzte Fangiot, aki azonban még az 1. kör vége előtt visszaelőzte csapattársát. A 8. körben ismét Moss állt az élre, ám ezúttal is csak 1 kör erejéig tudta megtartani a vezető pozíciót. A 27. körben Moss Mercedesében tönkrement a motor, így meg kellett elégednie a leggyorsabb körért járó 1 ponttal. Fangio megnyerte a versenyt, mögötte a 9. helyről rajtoló Taruffi ért célba, mindössze 7 tizedes hátrányban. 3.-ként Castelotti futott be, a további két pontszerző pedig Jean Behra és Carlos Menditeguy lettek. Kling a 32., Hawthorn a 38. körben esett ki, mindketten a váltómű meghibásodása miatt. Farina ugyancsak feladta a futamot, az 5. körben. A bajnokságot Fangio nyerte Moss és Castellotti előtt, utóbbi mindössze 0.66 ponttal előzte meg a 4. helyen végzett Trintignantot. Stirling Moss a tavalyi 3. hely után idén egyetlen pontot sem tudott szerezni. Öt futamból kétszer kiesett, emellett egy 6., egy 7. és egy 10. helyet szerzett. Csapattársa, González sem járt sokkal jobban, mindössze 2 pontot tudott gyűjteni. A világbajnokság végeredménye A teljes lista Statisztikák Juan Manuel Fangio 17. győzelme (R), 18. pole-pozíciója (R), Stirling Moss 3. leggyorsabb köre. Mercedes 9. győzelme Vezető helyen: Juan Manuel Fangio: 49 kör (1-7 / 9-50) Stirling Moss: 1 kör (8) Giuseppe Farina - első Formula–1-es világbajnok - utolsó versenye. Perczel Dénes Bonyhádi Perczel Dénes (Debrecen, 1929. február 18.–Budapest, 2013. november 17.) budapesti építész, festő és grafikus, a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) alkalmazottja, több magyarországi templom és templombelső tervezője. Élete Édesapja, bonyhádi Perczel Miklós (1882-1969) filmoperatőr és fényképész, aki feleségével, Barna Margittal (1904-1965) együtt saját műtermet működtetett Debrecenben. Apai nagyszülei bonyhádi Perczel Dénes (1853-1933), tábornok, a Ferenc József rend lovagja, és remmingsheimi Hipp Flóra (1864-1953) úrnő voltak. Apai dédszülei, bonyhádi dr. Perczel Béla (1819-1888) jogász, a Kúria elnöke, szabadelvű párti politikus, miniszter, és boronkai és nezettei Boronkay Elvira (1827-1894) voltak. Perczel Bélának az egyik fivére, bonyhádi lovag Perczel Mór (1811-1899) 1848-49-es honvédtábornok volt. Perczel Dénes 1939-től a debreceni piarista gimnázium diákja volt nyolc éven át. 1947-ben kitüntetéssel érettségizett. Osztályfőnökei Gulyás István (I-III.), Sulhan György (IV.), Vass Péter (V.) és Török Jenő (VI-VIII. osztály) voltak. Érettségi után a Műegyetemen szerzett építész diplomát, és 1952-ben a Debreceni Tervező Irodában kapott munkát. Ezután felvételt nyert a Magyar Építőművész Szövetség budapesti mesteriskolájába, majd azt elvégezve, 1959-től a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozott. Számos nagyobb beruházás tervezésében vett rész Magyarországon és az NDK-ban. 1969 és 1973 között négy évet töltött Algériában, ahol egyetemi, kórházi és minisztériumi épületek tervezésén dolgozott. Hazatérését követően számos kisebb egyházi építkezés tervezője volt a piaristák és az szegény iskolanővérek intézményeiben és plébániákon. Közel tizenöt évig, 1978-tól 1992 októberéig műterme is a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházban volt. Számos helyen vállalta templomi belső terek átalakítását a zsinat új liturgikus előírásainak megfelelően. Sok esetben nem csak a tervezést, hanem a kivitelezést is maga végezte. Dombornűveket, intarziákat, fémre, kőre maratott grafikákat készített. Szívesen rajzolt, idősebb korában pedig tájkép-akvarelleket festett, például Bükkzsércen és környékén, ahol többször nyaralt. Bár építészeti stílusa igazodott korának modern, konstruktivista eszményeihez, határozott kritikus véleménye volt a kortárs építészetről és művészetről. Azt vallotta, hogy amit készít, annak gyakorlatiasnak kell lennie, és olyannak, hogy azoknak is tetsszen, akik használják. Temetése 2013. december 5-én volt a Budapest-tabáni Szent Katalin plébániatemplomban Alkotásai Középületek, lakóházak Budapest, OTP lakóház (Bambi presszó háza, II., Frankel Leó út 2-4.), id. Janáky István és Mináry Olga építészekkel, 1957-1959. – A magyarországi modernista építészet 1956 utáni reneszánszának egyik első alkotása. Budapesti Műszaki Egyetem hat új épülettömbje Automatizálási Kutatóintézet (AKI) székháza (Budapest, Kende utca) Soproni kaszinó (Liszt Ferenc Kongresszus- és Kulturális Központ) bejárati csarnoka, 1963. – A neoreneszánsz épület keleti homlokzata elé íves alaprajzú, alumíniumlemezzel burkolt bejárati csarnok került. Erfurt , számítástechnikai központ Neubrandenburg , Intercontinental szálloda Budapest, „Ezres” kollégium ( Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Münnich Ferenc , utóbb Kármán Tódor Kollégiuma, XI., Irinyi u. 9-11.), Kisdi Pállal együtt, 1966. – Közismert nevét azért kapta, mert állítólag közel ezren fértek bele. Győr, bencés gimnázium diákotthona, bútorok, 1978 Pannonhalma, bencés gimnázium diákotthona, bútorok, 1979. nov. 25. Budapest, piarista gimnázium tornaterme (Mikszáth Kálmán tér 1.), a tetőszerkezetet Hegyi Dénes, a fűtést és szellőzést Csapody Béla tervezte, 1980-1982. – Az iskola addigi udvarát acélvázas tetővel fedték le. Miután a gimnázium 2011-ben a Piarista utcába költözött, és az épületet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara használja, a tornaterem eredeti célú használata megszűnt. Kecskemét. piarista gimnázium diákotthona, bútorok, 1983 Debrecen , Svetits leánygimnázium új épületszárnya (diákotthonnal), 1983–1985 Dabas-Sári , plébániaház, 1986 Vác , Szent József kollégium renoválása, 1993 Templomok Pusztaberki , harangtorony a római katolikus plébániatemplom mellett, 1976. – A vasbetonból készült, a templommal egybeépített tornyot 1997-ben lebontották, és helyére fából készült, a templomtól különálló harangláb épült. Gyál , Szent István római katolikus plébániatemplom, Cser Károly statikus mérnök közreműködésével, 1981-1983. – A templombelsőben a feltámadt Krisztus alakjának égre nyíló karjai vezetik a tekintetet az épület egyetlen tetőtéri ablaka és az ég felé, ezért illeti a „fény temploma" elnevezés. A „Szent István Országtabló” 38 nagyméretű réztáblából álló, sokalakos munka, szintén Perczel Dénes alkotása. Budapest- Óbuda -Hegyvidék, Szentháromság plébániatemplom (Vörösvári út), 1983–1984. – Ő tervezte a szentély falán látható gipszmozaikot is. Domaszék , Szent Kereszt plébániatemplom, 1985-1988. Gyál , plébánia, 1985-1986. Templombelsők, szakrális terek Budapest, Farkasréti temető , Sík Sándor síremléke (28/2. parcella), 1964. – Kivitelezői Vénusz Gyula kőfaragó mester és Kis Sándorné Lesenyei Márta szobrászművész (a korpusz alkotója) voltak. 1980-ban, fölszámolták és Sík Sándor hamvait a Kerepesi úti temető ( Nemzeti Sírkert ) piarista sírboltjába szállították. Csatka , plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1966–1968. Egri főszékesegyház szembemiséző oltára, 1968 Budapest, Kalazantinum piarista növendékház új kápolnája (Mikszáth Kálmán tér), 1974. – Miután a növendékház 2003-ban átköltözött a Váci utcai ( Piarista köz ) piarista székházba, a kápolna használaton kívül került, majd a piaristák végleges elköltözése során 2011-ben fölszámolták. Székkutas , római katolikus plébániatemplom (neogótikus) belső átalakítása, 1974. – A szembemiséző oltár vörös márvány felületén Szent Mihálynak a sárkánnyal folytatott harca került. Pécel , plébániatemplom, liturgikus tér, 1975. [Máriahalom]], plébániatemplom, szembemiséző oltár, 1975. Debrecen , Svetits leánygimnázium kápolnája, 1976. – A régi kápolna helyén, a hosszanti fal elé épült új, szembemiséző oltárhely, amelyet félkörívben vesznek körül a padok. Az oltárt , az ambót és a tabernákulumot díszítő részmetszeteket, valamint a feszület életnagyságú korpuszát is Perczel Dénes készítette. Utóbbit élete egyik fő művének tartotta. Budapest, Rózsafüzér királynője ( domonkos ) plébánia ( Thököly út ) liturgikus tere, 1977. Abony , Szent István római katolikus plébániatemplom (barokk), liturgikus tér, 1978. Hatvan , Kálvária-temető, közös papi sírbolt (emlékmű), 1979. – Pálos Frigyes prépost-plébános megrendelésére készült. Gyömrő , Jézus Szíve plébániatemplom (Petőfi-telep), liturgikus tér, 1980. Dabas-Sári , plébániatemplom, liturgikus tér, 1981-1982. Kiskunmajsa , római katolikus plébániatemplom (barokk) rekonstrukciója és a liturgikus tere, 1987-1989. – Ő tervezte az orgona mögött látható üvegablakot is (1994). Pilisvörösvár , Szent Család templom (modern) liturgikus tere (oltárkép, oltár, olvasóállvány), 1992. Kaposvár , püspöki székház és kápolnája (római katolikus plébánia átalakítása), Egyed Tibor és Mohay Gábor építészekkel, 1995. Esztergomi bazilika , Szent István kápolna, liturgikus tér. Kitüntetések 1978. november 27-én a piarista rend konfáterévé fogadta. Mikuláš Beňo Mikuláš Beňo (Csehszlovákia, Bosác, 1930. november 12. –) szlovák kommunista funkcionárius, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, parlamenti képviselő. Pályafutása 1969-től Szlovákia Kommunista Pártja közép-szlovákiai megyei pártszervezetének titkára volt. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1971-től tagja. 1978 és 1990 között parlamenti képviselő a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájában. Kitüntetése Köztársaság-érdemrend (Řád republiky, 1980) Tanatológia A pszichológiának egy új ága a tanatológia (haláltan, a kifejezés a görög Thanatoszra utal) kutatja a haldoklással, halállal és a gyásszal összefüggő lelki megnyilvánulásokat. Módszere interdiszciplináris, egyes országok tudománya más-más szempontjait emeli ki. Angolszász nyelvterületen (és ehhez hasonlóan más nyugati országokban) a tanatológia a pszichológia egyik alkalmazott területének tekinthető, melynek célja elsősorban a haldoklással járó, mind a haldoklót, mind hozzátartozóit terhelő pszichés fájdalom csökkentése. Az Egyesült Államokban illetve Spanyolországban teljes értékű diplomát is lehet szerezni tanatológiából, ilyen értelemben a szociális munka területére is utalható. Segíti egyrészt a haldoklót, az emberhez méltó halál elfogadásában, másrészt a hátramaradottak bánatát, fájdalmát próbálja enyhíteni. Az orvostudomány a tanatológiát a haldoklás biológiai vizsgálatának szenteli. Céljuk nem csupán a halál beálltának biztos felismerése, hanem a haldokló szervezetben végbemenő patologikus folyamatok, illetve a visszafordítás (újraélesztés) lehetőségeinek tanulmányozása is. Az orosz felfogás szerinti tanatológia kísérleti (orvos)tudomány, amely állatkísérletek mellett nem idegenkedett az embereken végzett kísérletektől sem: a II. világháborúban súlyosan sebesült katonák igen széles körű módszerekkel történő újraélesztésével foglalkoztak. A magyar nyelvhasználatban a tanatológia inkább az angol jelentése szerint terjedt el. Kiemelkedő képviselője, a hospice magyarországi úttörője Polcz Alaine. 1991. április 29-én jött létre a Magyar Hospice Alapítvány dr. Polcz Alaine pszichológus, tanatológus vezetésével, együttműködve dr. Muszbek Katalin pszichiáterrel, az Intézet Pszichoonkológiai Munkacsoportjának vezetőjével. Mohammed Muntari Mohammed Muntari (Kumasi, Ghána, 1993. december 20. –) ghánai származású honosított katari válogatott labdarúgó, az El Jaish csatára. Tanay Frigyes Tanay Frigyes (Budapest, 1875. augusztus 18. – Budapest, 1925. április 4.) színész, Halmi Margit férje. Életútja Előbb nyomdai szedő volt, majd beiratkozott Rákosi Szidi színésziskolájába. 1896-ban Szabadkán lépett fel először, 1897 május havától Debrecenben játszott. Öt évi vidéki színészkedés után szerződtette a Vígszínház, ahol első fellépte 1902. február 12-én volt, a Gyurkovics lányok című vígjáték Gida szerepében. Eleinte fiatal szerelmes-szerepeket játszott és csak később tért át a jellemkomikumú karakterszerepekre. Különösen félszeg alakokat, együgyű bohózatbeli figurákat játszott meglepő közvetlenséggel. Természetes, egyszerű eszközökkel felépített alakításai, vígjátéki figuráinak nevetséges beállítása mellett is megkapóan vonzó egyéni bája a legkedveltebb színészeink sorába emelte. E mellett drámai alakításaiban is nagystílű tudott lenni. Az a színész volt Tanay, aki a szívével játszott. Minden alakítása a közvetlen érzések spontán megnyilatkozása és a lelki átélések harmonikus zenéje volt. Az első világháborúban önként jelentkezett katonának és mint főhadnagy tért vissza a hivatásához. Gégebaja miatt a háború utáni években többször betegeskedett. Utoljára Vajda Ernő Délibábjában lépett fel 1924-ben. Halálával a magyar színművészet egyik legeredetibb tehetségét veszítette el. Mint dalköltő is nagy népszerűségre tett szert dalaival; mestere volt a hegedűnek és sok nótája került a nép szájára. A temetésén Jób Dániel, Hegedűs Gyula, Géczy István és Gellért Lajos búcsúztatták. 1927. október 1-jén Incze Sándor szerkesztő az emlékére sírkövet állított. Fontosabb színházi szerepei Gida (Herczeg F.: A Gyurkovics lányok) Károly Henrik herceg (Meyer-Förster: Diákélet) Miklós (Molnár F.: Farsang) Trill báró (Herczeg F.: Kék róka) Albert (Molnár F.: A hattyú) Kuligin (Csehov: Három nővér) A férj (Vajda E.: Délibáb) Fimszerepei Újjászületés (1920) Egy az eggyel (1920) Víg özvegy (1912) Rickling Rickling település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: (20210) 1997 GQ7 A (20210) 1997 GQ7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1997. április 2-án. Ricky Martin Ricky Martin, születési nevén: Enrique José Martín Morales (San Juan, Puerto Rico, 1971. december 24. –) Grammy- és Latin Grammy-díjas Puerto Ricó-i énekes. A latin könnyűzene egyik legkiemelkedőbb személyisége, akinek világszerte több tízmillió albuma kelt el az évek alatt. Élete Ismertsége előtt, 1991-ig a Puerto Ricóban népszerű Menudo fiúegyüttesnek volt a tagja. Ezt követően elköltözött először az Egyesült Államokba, utána Mexikóvárosba, ahol elkészítette első lemezét Ricky Martin címmel, az albumból 500 ezer példányt adtak el. 1993-ban adta ki második albumát Me Amarás címmel. 1994-ben Los Angelesbe költözött, rövid ideig szerepelt a General Hospital című amerikai sorozatban. Világszerte az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra írt, The Cup of Life / La Copa de la Vida című dalával vált ismertté. A dal 60 országban volt listavezető. Az UNICEF (Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Szükségalapja) nagyköveteként Ricky Martin 2002-ben megalapította a Ricky Martin Alapítványt és a People For Children nevű alapítványt. 1999-ben részt vett a Pavarotti and Friends nevű zenés találkozón Modenában. A szexuális irányultságára vonatkozó találgatások végére 2009. júniusában tett pontot, amikor a TV Aqui magazinnak nyilatkozva megerősítette biszexualitását. 2010. március 29-én saját honlapján közzétett egy nyilatkozatot, mellyel bevallotta homoszexualitását a nyilvánosság előtt: „Büszkén mondhatom, hogy én egy szerencsés homoszexuális férfi vagyok. Boldog vagyok, hogy az lehetek, aki vagyok.” Albumok Ricky Martin – 1991 Me Amarás – 1993 A Medio Vivir – 1995 Vuelve – 1998 Ricky Martin(album 2) – 1999 Sound Loaded – 2000 La Historia – 2001 Almas del Silencio – 2003 Life – 2005 MTV Unplugged – 2006 Black & White Tour – 2007 Ricky Martin 17 – 2008 Música + Alma + Sexo - 2011 Clark megye (Wisconsin) Clark megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Neillsville. Lakosainak száma 34 615 fő (2013. július 1.). Clark megye Taylor, Marathon, Wood, Jackson, Eau Claire és Chippewa megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Tiszainoka Tiszainoka község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunszentmártoni járásában. Fekvése Az Alföldön, a megye délnyugati sarkában, a Tiszazugban, a Tisza bal partján fekszik, Szolnoktól kb. 40 km-re. Szomszédos települések: Tiszakürt, Cserkeszőlő, Nagyrév, Cibakháza. A legközelebbi város(ok): Kunszentmárton, Tiszaföldvár, illetve a Tisza jobb partján Tiszakécske (már Bács-Kiskun megye területén). Megközelíthetősége Közúton a 44-es főútról vagy a 442-es főútról, egy mellékúton érhető el. A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 17 km-re lévő Kunszentmártonban található, a MÁV 130-as számú, Szolnok-Kunszentmárton-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó közötti, illetve a 146-os számú, Kecskemét–Lakitelek-Kunszentmárton közötti vonalán. A község mellett drótköteles komp és révész segítségével lehet átkelni a Tiszán Tiszakécskére. A kompon személy, illetve motorkerékpár és kerékpár szállítása lehetséges. Az átkelő március 1. és október 31. között, napkeltétől napnyugtáig üzemel. A komp igény szerinti gyakorisággal közlekedik a két part között. Önkormányzat Név: Tiszainoka Község Önkormányzata Cím: 5464 Tiszainoka, Kossuth út 2. Tel.: 56/319-001 Fax: 56/568-027 E-mail: tinoka@invitel.hu Hivatalos honlap: www.tiszainoka.hu Hivatalos újság: Inokai Krónika Története Első írásos említése 1450-ből származik, Inatha alakban. Ekkor Hunyadi János kormányzó a Gercse családnak adományozta. A XVIII. század folyamán felvidéki és békési telepesek érkeztek a községbe. 1872-ben nagyközségi rangot kapott. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 2%-a cigány, 1%-a német és 1%-a román nemzetiségűnek vallotta magát. Vallás A 2001-es népszámlálás adatai lapján a lakosság kb. 34%-a református, kb. 30,5%-a római katolikus vallású. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 35,5%. Református egyház A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Nagykunsági Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik, mint önálló anyaegyházközség. Római katolikus egyház A Váci Egyházmegye (püspökség) Szolnoki Főesperességének Szolnoki Esperesi Kerületéhez tartozó Cibakházi Plébánia filiája. Evangélikus egyház A Déli Evangélikus Egyházmegye (püspökség) Nyugat-Békési Egyházmegyéjének (esperesség) Tiszaföldvári Evangélikus Egyházközségéhez tartozik, mint szórvány. Természeti értékek A Tisza folyó és árterülete a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része. Tiszavirágzás. Nevezetességei Református templom: 1787 -ben épült. Homlokzat előtti tornya 1794 -ben épült. Szoborkert. Második világháborús emlékmű. Civil szervezetek Polgárőr Egyesület Szőke Tisza Nyugdíjas Klub Sport Labdarúgás A focicsapat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei III. osztályban szerepel. Szabadidő Itt található a környék egyik legszebb homokos tiszai szabad strandja. A településen lehetőség van Tiszakürtig rövid hajókirándulásokat tenni a Tiszán a Csámpa nevű, 11 személyes kishajóval. (Ez a hajó vezeti a kompot is.) Falunap. Vincent de Beauvais Vincent de Beauvais (latinul: Vincentius Bellovacensis, magyarosan Beauvais-i Vince; Beauvais, 1190 körül – Párizs, 1264 körül) latin nyelven író középkori francia dominikánus szerzetes, királyi nevelő és lexikoníró. Élete és működése Vince 1190 körül született Beauvais-ban. 1220 körül belépett a domonkos rendbe, majd az akkoriban királyi székhelyként funkcionáló Royaumond sull'Oise ciszterci kolostorának lektorává nevezték ki. A XII. századi reneszánsz tudományos eredményeinek összefoglalására törekedett, emiatt egy enciklopédiát kezdett el írni, melyen 1246-tól 1263-ig dolgozott. Ez volt a Speculum Maius, azaz a Nagyobb Tükör, mely folyamatosan kiegészítve (legutolsó kiegészítés 1624) a XVIII. századig, a Nagy Francia Enciklopédia megjelenéséig a legátfogóbb ismereteket kínálta a világról. A befejezett lexikont Vince IX. Lajosnak ajánlotta. A mű egy természettudományi részből (Speculum naturale – A Természet tükre), egy hittudományi részből (Speculum doctrinale – A doktrínák tükre) és végül egy történeti részből (Speculum historiale – A történelem tükre) áll, melyek összesen nyolcvan könyvet, és 9885 fejezetet tesznek ki. Ehhez valaki a XIV. században hozzátett egy erkölcstani könyvet (Speculum Morale – Az erkölcs tükre). Már igen korán, 1328-ban lefordította franciára Jean de Vigné, majd hamarosan katalán és spanyol nyelven is megjelent, végül az első írások között nyomtatták ki 1495-96-ban. A lexikon nagy hatást tett a középkori szerzőkre, idéz belőle Chaucer, Dante és Jean de Meung. IX. Lajos a királyi gyermekek nevelőjének is kinevezte Vincét, aki emiatt összeállított egy pedagógiai kézikönyvet a De eruditione filiorum regalium seu nobilium címmel. Noha Vince jártas volt az antik irodalomban, és az enciklopédiájában is bőségesen idéz az ókori auktorokból, itt mégis azt az elvet vallja, hogy előbbre való a jellem nevelése az ókori szerzők olvasásánál. La bamba A La bamba egy mexikói népdal. Valószínűleg a 17. század vége felé keletkezett. Mivel Veracruz államból származik, ezért sokan Veracruz himnuszának is nevezik. A rockzenében Ritchie Valens népszerűsítette, majd 1987-ben jelent meg a Los Angeles-i mexikói Los Lobos együttes feldolgozása, mely változat világhírű lett. A szövege előadók szerint eltérő lehet; már többen megváltoztatták, illetve kiegészítették új sorokkal. A legismertebb szövege az alábbi (Los Lobos-féle változat): Később popénekesek hozzátetteték még a dalhoz a következő versszakot: Lábjegyzet Mai nyelven: …un poco de gracia Eredetileg: …y otra cosita – „…és még valamire” Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a La Bamba című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Református ótemplom (Pápa) A Fő utca 6. szám alatti ház udvarán álló pápai református ótemplom 1784 és 1941 között volt a pápai kálvinisták istentiszteleteinek színhelye. 1972 óta a Dunántúli Református Egyházkerület Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeuma működik itt, de az épület időszaki kiállításoknak is otthont ad. Története A kormányzatilag támogatott ellenreformáció, Mária Terézia 1752-ben kiadott rendelete megszüntette a pápai reformátusok szabad vallásgyakorlatát, az adászteveli száműzetésből való visszatérésre csak harminc évvel később, 1783-ban teremtett lehetőséget II. József türelmi rendelete. Temploma a gyülekezetnek már a száműzetés előtt sem volt − Esterházy Ferenc és József földesurak már 1718-ban kieszközölték III. Károlytól a mai Ruszek közben álló református imaház bezáratását −, istentiszteleteiket az Eőri-Szabó család telkén álló fedelesszínben tartották, és mivel a templomépület az 1779-es nagy tűzvészben elpusztult, ugyanide tértek vissza a hazaszabadulás után. A fedelesszín mellett a gyülekezet megvásárolt egy 47 és fél négyszögöl nagyságú területet az Eőri-Szabó család telkéből; itt kezdődött meg a templom építése 1783 június elején. Egy évvel később már állt a templom − természetesen a türelmi rendeletnek megfelelően torony, harang és utcára nyíló kapu nélkül −, 1784 karácsonyára pedig a berendezése is elkészült. A templom valószínűleg Neumayer Lőrinc soproni építész tervei alapján készült, de az építőmesterek is Győrből és Sopronból érkeztek, mert a Fő téri római katolikus templom építése a pápai mesterembereket teljesen lekötötte. A templom másfél száz éven keresztül szolgálta a pápai reformátusokat, a 19. század végére azonban már szűknek bizonyult a megszaporodott gyülekezet számára. A századforduló után döntés született egy új templom építéséről, amely a harmincas években épült fel a Március 15. téren, átvéve az ótemplom szerepét. 1972. szeptember 20-a óta az épület az Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeumnak ad otthont. A református ótemplom mintegy 400 millió forintos állami támogatásból teljes körű felújításon esett át. A megújult épület átadására a reformáció 500. évfordulóján, 2017. október 28-án került sor. Az utcafronti, egykori parókiaépületet is magába foglaló épület-együttesben kávézót is kialakítottak. Jelenleg a gyűjteményi tárlat kialakításán dolgoznak a muzeológusok.[forrás?] Megjelenése A késő barokk-copf stílusban épült templom rendkívül puritán, téglalap alaprajzú épület. Keleti falának síkját csak két apró körablak töri meg. A templomudvarra néző déli déli homlokzatát lapos pilaszterek osztják mezőkre, földszinti ablakai szegmensívesek, az emeletiek pedig kosárívesek. Kőkeretes bejáratát 18. századi, rokokó stílusú kovácsoltvas kapu díszíti. Visszafogott díszítésű belső terét három oldalról karzat övezi, vaskos, négyzetes tartópilléreit mindkét szinten árkádívek kötik össze. Az orgonakarzat és az orgona 1856-ban készült, ma azonban csak az előbbi látható, az orgonát ugyanis 1941-ben lebontották és átszállították az új templomba. A gazdag barokk díszítésű, 18. századi diófa szószék és az 1887-ben készült frigyláda alakú úrasztala szokatlan módon nem a bejárattal átellenes oldalon, hanem közvetlenül a kapu mellett jobbra helyezkedik el. Az oszlopokon látható az adászteveli száműzetés, illetve a reformáció 400. évfordulójának az emléktáblája, melyet 1917. október 31-én, a reformáció ünnepén avattak fel. Ezenkívül a templomban van a gyülekezet első világháborús halottainak az emléktáblája is. A múzeum gazdag kiállítási anyagának nagy része a 17−18. századból származik: úrasztali és keresztelési felszerelések, kelyhek, terítők, és itt őrzik a Református Kollégium régi kisharangját is. A karzaton református népi vallási tárgyak és egyháztörténeti dokumentumok (könyvek, kéziratok, pecsétek) láthatók. A templomudvar falán kopjafák sorakoznak. Honfoglalás (album) A Honfoglalás a P. Mobil harmadik stúdióalbuma 1984-ből. Az akkori politikai viszonyok miatt az album egy sorozat részeként jelent meg. Ezért szerepelt a lemez első kiadásán a Rocklegendák 3. alcím is. A dalok még 1980 előtt íródtak, a régi felállásban, azonban addig nem kerülhettek nagylemezre. A felvételek 1984-ben készültek, kivéve az Utolsó cigaretta + Oh, Carol, amely 1983-as koncertfelvétel. A Kétforintos dalba ekkor került be az „inflációs” befejezés, amit egy időben koncerteken is játszottak. A címadó szvitben a kiadó ragaszkodott a régi tagok közreműködéséhez. Felvetették azt is, hogy a mű Vikidál Gyula szólóalbumára kerüljön fel, ettől azonban a P. Mobil elzárkózott. A szvitnek az 1990-es években elkészült két újabb felvétele, egy modernebb rockváltozat és egy szimfonikus zenekarral közös. A borítón látható a híres Magyarország alakú gitár (korábbi tervek szerint Magyarország térképe lett volna rajta), Turcsák Tibor és Medgyesi Tibor alkotása. Eredetileg csak dekorációnak szánták, azonban valós, használható hangszerként készült el. Az eredetileg piros-fehér-zöld feliratot politikai okokból csak piros-fehérrel lehetett megcsinálni, de a magyar színek egy gyűrűsujjra húzott nemzetiszínű szalaggal jelentek meg. A borító hátoldalán a honfoglalás térképen ábrázolt sematikája látható. Az album első újrakiadása 1993-ban történt (a Stage Power lemezen), majd 2003-ban CD-formátumban. A dalokról Kompromisszumok eredményeként jelent meg az album, A-oldalára került a Honfoglalás-szvit, B-oldalára pedig az addig kiadatlan, de koncerteken népszerű dalok. A szvitet a Hanglemezgyár beavatkozása miatt a régi tagok bevonásával kellett feljátszani, annak ellenére is, hogy létezett már korábbi, jó minőségű felvétel is a birtokukban: a Láng Gépgyári 1978-as felvétel (melyet csak bő másfél évtizeddel később adtak ki hivatalosan). Ily módon a P. Mobil volt az első, aki feldolgozta a rockzenében ezt a témát. De nemcsak a magyarok honfoglalásáról szólt, hanem tágabb értelemben a rockzene magyarországi térhódításáról is. Szövegét Földes László "Hobo" írta, a Mondák könyvének felhasználásával, a szvit pedig öt tételre került lebontásra. A B-oldalas számok közül első a "Menj tovább", amely az évtizedek óta halogatott, "A kintornás szerencséje" című szvit része lett volna, akárcsak az ezt követő "Kétforintos dal". Míg előbbi az élet folytonosságáról szó, utóbbi a pénzért játszó kintornásokról, akik verkliről játszottak. Innen eredt később a hagyomány, hogy kétforintosokat dobáltak az együttesnek - az ezen a lemezen rögzített változat pedig szövegével az inflációra is utal. A harmadik dal, "Az út másik felén", szintén kényszerű címváltoztatás eredménye volt, a "Rocktóbert" ugyanis nem engedélyezték az október 23-ára való áthallás miatt. A dalszöveg forradalmi jellegű, a rockzene mindent elsöprő erejéről szól. A "Tűzimádót" Schuster Lóránt saját nagyanyjának hatására írta, az ő vezetéknevét (Ócsag) Iránban a perzsák a szent tűz őrzője jelentéssel ismerik. A "Pokolba tartó vonat" (vagy egyszerűen csak "Vonat") témáját egy novella adta. Egy boldogtalan ember története, aki az életben sehol nem találta meg a boldogságot, de hallott egy vonatról, amely mindenhol megáll, és a pokolba tart - ezen a vonaton érezte magát az ember igazán jól. A dal jellegzetessége a gitárszóló és a vonat zakatolására emlékeztető dobütemek. A "Miskolc" egyike a legrégebbi, lemezre addig nem került P. Mobil-számoknak: Miskolchoz íródott, ahol az együttes annyit lépett fel, hogy már-már ittenieknek gondolták őket, pedig csak jött, és az éjszaka sötétjében távozott is - erre utal a dalszöveg. Az "Utolsó cigaretta", mint záródal, nagyon emlékeztet Billy Squier "Everybody Wants You" című számára, noha a hasonlóság csak véletlen. A dal üzenete: egy életed van, azt kell élned, ahogyan tudod, és ahogy engedik. Tehát új életet lehet kezdeni, de kettő semmiképp sem lehet, amiként azt a Piramis ekkoriban énekelte a "Ha volna két életem" című számában. Dallista Honfoglalás Őshaza Vándorlások (ének: Tunyogi, Kékesi) Harcok Vérszerződés (ének: Kékesi, közreműködik: Bencsik) Új haza (ének: Vikidál) Menj tovább Kétforintos dal Az út másik felén (Rocktóber) Tűzimádó Pokolba tartó vonat Miskolc Utolsó cigaretta (ének: Tunyogi) + Oh, Carol (ének: Kékesi) Bónusz A 2003-as kiadásra kerültek fel, az 1980-as kislemez dalai, valamint magyar és angol demófelvételek 1976-1979-ből. Miskolc (1979) Csizma az asztalon (1980, instrumentális) Átverés (1976, ének: Vikidál) Csillag leszel (1976, ének: Vikidál) Shoot Me! (1978/79, ének: Vikidál) (Lőj rám!) Formula I (1978/79, ének: Vikidál) (Forma I.) The King (1978/79, ének: Vikidál) (A király) You'll Stay What You Are (1978/79, ének: Vikidál) (Maradsz, aki voltál) Közreműködtek Donászy Tibor – dob, ütőhangszerek Kékesi László – basszusgitár, vokál, ének Sárvári Vilmos – gitár, vokál Schuster Lóránt - zenekarvezető, szövegíró, vokál, próza (Honfoglalás - 1. tétel) Tunyogi Péter - ének Zeffer András – billentyűs hangszerek, vokál Bencsik Sándor – gitár, vokál (Honfoglalás, bónusz) Vikidál Gyula – ének (Honfoglalás, bónusz) A bónuszdalokban Cserháti István – billentyűs hangszerek, vokál (az eredeti kiadású albumon is feltüntették a nevét, habár nem játszott a felvételeken) Mareczky István – dob, ütőhangszerek (1978-80) Pálmai Zoltán – dob, ütőhangszerek (1976) Pornói Rezső Pornói Rezső (Zichyújfalu, 1892. február 24. – Rákospalota, 1959. augusztus 17.) magyar gimnáziumi énektanár, római katolikus kántor, egyházkarnagy. Élete 1892-ben született a Fejér vármegyei Újfaluban (1898-tól Zichyújfalu). Tanítóképzőben szerezte kántori oklevelét. Előbb a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Hegyi Emánuel tanította zongora szakon. 1913-ban kapta meg középiskolai énektanári oklevelét, ezután a rákospalotai Szent Erzsébet-templom vegyeskarának volt a karnagya. 1916 és 1918 között a budapesti Wagner Gimnázium énektanára és vegyeskarának vezetője volt, valamint a Szent László cserkészcsapat fúvószenekarának karnagya. Pornói János mikor elhagyta a katonai pályát, akkor testvérével, Pornói Rezsővel a rákosszentmihályi egyházközség szolgálatába álltak. Pornói Rezsőt kántorrá választották. Elhunyt 1959. augusztus 17-én, örök nyugalomra helyezték 1959. augusztus 22-én délután a rákospalotai köztemetőben. Zeneművei: misék, vegyes- és férfikarok, műdalok, nóták. Családja Pornói János és Strauch Antónia fia, 9 gyermekes pedagóguscsaládban nevelkedett. Pornói János testvére. 1915-ben vette feleségül Szemethy Vilmát Rákospalotán. Where the Wild Roses Grow A Where the Wild Roses Grow egy alternatívrock-dal, mely az ausztrál Nick Cave and the Bad Seeds csapat 9. albumán (Murder Ballads) található. A dal Kylie Minogue és Nick Cave duettje. A zenekritikusok pozitívan értékelték a művet. A dal a norvég és ausztrál Top 5 listán az 1. helyezett volt, limitált példányszámban Amerikában is megjelent. Nick Cave-ra nagy hatással volt a dal megírása előtt a The Willow Garden című dal. Formátum és számlista Where the Wild Roses Grow The Ballad of Robert Moore & Betty Coltrane Where the Wild Roses Grow The Ballad of Robert Moore & Betty Coltrane The Willow Garden Where the Wild Roses Grow The Ballad of Robert Moore & Betty Coltrane Források és jegyzetek German Chart Information. (Hozzáférés: 2007. augusztus 9.) Emlékképek (film) Az Emlékképek (eredeti cím: Powidoki) 2016-ban bemutatott lengyel film. A filmet Magyarországon 2017. május 4-én mutatták be, Lengyelországban pedig 2016. szeptember 22-én. A történet középpontjában Wladyslaw Strzeminski áll, aki egy lengyel avantgárd festő volt, őt Boguslaw Linda játssza. A filmet Andrzej Wajda rendezte, akinek ez volt az utolsó filmje, mert a film bemutatása után nemsokkal meghalt. Libidó A libidó a nemi vágyat jelenti. A libido latin szó jelentése vágy. A nemi vágy felelős a fajfenntartásért és a párkeresésért is. A nemi vágyat sok minden befolyásolja: testi, pszichés és kulturális tényezők. A kivizsgálásnál fontos a szomatikus állapot megállapítása, hormonszint vizsgálatok elvégzése és pszichológiai kivizsgálás. Csökkent libidó okai stressz betegség gyógyszerek életmód öregedés csökkent tesztoszteronszint depresszió drog és alkohol pajzsmirigyzavarok nőknél akár a fogamzásgátló tabletta szedése Libidónövelő ételek Bizonyos ételek, afrodiziákumok képesek megnövelni a libidót, mint: petrezselyem királydinnye fokhagyma osztriga spenót görögdinnye ginzeng zab sáfrány Cornelia Ernst Cornelia Ernst (Bad Saarow, 1956. november 30. –) német politikus. 1974-ben érettségizett és belépett az SED-be. 1979-ben pedagógusi diplomát kapott, majd Lipcsében szerezte PhD-ját 1983-ban. 1991 és 1998 között szászországi országgyűlési tanácsadóként dolgozott. 2009-ben az Európai Parlament tagja lett. 560 (szám) Az 560 (római számmal: DLX) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 560-as a kettes számrendszerben 1000110000, a nyolcas számrendszerben 1060, a tizenhatos számrendszerben 230 alakban írható fel. Az 560 páros szám, összetett szám, kanonikus alakban a 24 · 51 · 71 szorzattal, normálalakban az 5,6 · 102 szorzattal írható fel. Húsz osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 5, 7, 8, 10, 14, 16, 20, 28, 35, 40, 56, 70, 80, 112, 140, 280 és 560. Nyolcszögszám. Tetraéderszám. Az 560 négyzete 313 600, köbe 175 616 000, négyzetgyöke 23,66432, köbgyöke 8,24257, reciproka 0,0017857. Az 560 egység sugarú kör kerülete 3518,58377 egység, területe 985 203,45617 területegység; az 560 egység sugarú gömb térfogata 735 618 580,6 térfogategység. Mikó (település) Mikó (1899-ig Mikova, szlovákul: Miková) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Sztropkói járásában. Fekvése Sztropkótól 20 km-re északkeletre, Mezőlaborctól 15 km-re éaszaknyugatra fekszik. Története 1390-ben említik először. Vályi András szerint "Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura G. Keglevits Uraság, lakosai egyesűlt ó hitűek, fekszik é. Certicznához 1, d. Sztropko Polyenához 1/2 órányira, határja két nyomásbéli, zabot középszerűen terem, földgye hegyes, kősziklás, és agyagos, szőlejek nints, erdeje kevés, tsekély vagyonnyaikat Sztropkón árúllyák el." Fényes Elek szerint "Mikova, orosz falu, Zemplén vmegyében, Sztropkó fil., 8 rom., 421 g. kath., 19 zsidó lak., görög anyaszentegyházzal, 737 hold szántófölddel. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. Komarnyik" 1920-ig Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott. Népessége 1910-ben 410, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 2001-ben 173 lakosából 66 ruszin, 52 szlovák és 48 cigány volt. 2011-ben 157 lakosából 63 ruszin és 55 szlovák volt. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1760 -ban épült. Híres emberek Innen származik Andy Warhol amerikai filmrendező, producer és festőművész családja. Szülei a ruszin nemzetiségű Andrej Warhol és Julija Zavacka innen vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Rugós kötőelem A rugós kötőelemeket általános célú fogyasztói elektromos hálózaton végzett kivitelezési munkák során használják az egyes vezetékek gyors, üzembiztos és szabványos kötésére. A szakzsargon nyelvezetében gyakran „wago” néven ismert, amely az egyik nagy gyártó és szabadalom-tulajdonos cég bejegyzett neve. Ismert még rugós vezeték-összekötő és dugaszolható kapocs néven is. Felhasználása Az elektromos hálózatok kivitelezésénél használt szerelvények esetében kiemelten fontos szempont, hogy minden részegységnek illeszkednie kell a méretezéskor meghatározott értékekhez. Ebből eredően nemcsak a használt vezetékek keresztmetszetének kell megfelelőnek lennie, hanem az alkalmazott kötéseknek is igazodniuk kell a várható maximális terheléshez. Ez az elvárás fokozottan érvényes az alkalmazott kötések minőségére a tűzbiztonság miatt. A régebben ideiglenesen elfogadott vezeték-összecsavarásos és szigetelőszalaggal lezárt kötések ma már egyértelműen szabályellenesek. A fémek oxidálódásakor képződő felületi rétegek idővel egyre magasabb ellenállása és a szigetelőszalagok ragasztóinak elfáradása egyértelműen megmutatják az ilyen kötések hátrányait. Ezeket a tűzvédelmi szakemberek sokszor időzített bombaként is emlegetik. Egy pókhálóval sűrűn teleszőtt és az évek múltán vastagon porossá vált csatlakozási pont, amelyben az öreg szigetelőszalag szétmállott, hiányos vagy már nincs is a helyén, rendkívüli mértékben tűzveszélyes. Az ilyen kötések felkutatása és megszüntetése elsődleges fontosságú az épület tűzbiztonsága szempontjából. A rugós kötőelem alkalmazása az alábbiakban felsorolt szempontok miatt előnyös: Használata gyors és egyszerű. A vezetéket nem kell feleslegesen nyíró és csavaró irányú erőkkel gyengíteni, amely erők az egymással összecsavaráskor és félbehajtáskor jelentkeznek. Nem igényel egyéb szigetelést (például szigetelőszalag), mivel a rugós kötőelem külső műanyag borítása az adott csatlakozóra megadott határig megfelelő szigetelést biztosít. Nincs szükség forrasztásra . (Forrasztás során a fémekkel közölt hő sok esetben gyengíti azok rugalmasságát, valamint a forrasztással bediffundált másik fém ( ón ) gyakran csökkenti a hasznos keresztmetszetet is, amivel így gyenge pont alakul ki a vezetékezésben.) Nincs szükség csavarhúzó segítségével végzett csavaros megszorításra, amely kötési mód később esetleg meglazulhat. (A csavaros kötések esetében az időszakos felülvizsgálat és a csavarok utánhúzása rendszeresen elvégzendő feladat. A túl szorosra húzott rögzítésben a csavar vége roncsolhatja a vezetéket, ezáltal csökkentve a hasznos keresztmetszetét.) A rugós elemben a használat során tárolt feszítőerő a kötés teljes élettartama során folyamatosan szorítja a csatlakoztatott vezetékeket, így nem várható a kötés későbbi lazulása. A kötőelem helyes használatával létrejövő érintkezési pont gyakorlatilag fémtiszta érintkezést is ad, mivel a késes rész belemar a vezeték felületébe az ott lévő oxidrétegen keresztül. Az ezzel együtt alkalmazott további, úgynevezett felületi érintkezési rész a szükséges vezetői keresztmetszetet adja a kötőelemen belül. A késes szakasz biztosítja a kötés mechanikai szilárdságát is, amely a vezeték mozgatásával egyre biztosabb kötést jelent. (Természetesen a vezeték és a kötőelem méretéhez igazodó határokon belül. Durva behatás esetén az így kialakított kötés szakadását nem lehet elkerülni.) Egyes változatok átlátszó műanyag szigetelést kapnak, hogy a kötés minősége szemrevételezéssel is ellenőrizhető legyen. A rugalmas kötés ellensúlyozza a csatlakozás minőségét kedvezőtlenül befolyásoló dilatációs hatást, amelyet a kötődobozokat érő hőmérsékleti változások idéznek elő. (Egy épület külső falába épített kötődoboz a téli leghidegebb és a nyári legmelegebb időszakok között akár 60 ℃ változásnak is ki van téve.) A kötőelem szigetelésén gyakran egy mérőpontnak kialakított kis nyílás is található, amelyet leginkább a műszerek mérővezetékének hegyes csúcsával lehet csak elérni. Ezen a módon a szigetelés megsértése nélkül biztosít hozzáférést a belső, mélyebben elhelyezkedő fémrészhez. Kiviteli változatai Az alapváltozatú rugós kötőelem elsősorban azonos anyagú és azonos kivitelű vezetékek fémes összekapcsolására használatos. A leggyakrabban a merev szálú rézkábelek kötéseinél használják. Létezik sodrott szálas vezetékekhez kialakított, illetve nyitható és újból visszazárható változata is. Ezek mellett van még DIN sínre szerelhető és segédérintkező-gyűjtő feladatot ellátó fajtája is. A kialakítás fő jellemzője még az egyszerre csatlakoztatható vezetékek száma. Ez meghatározza a kötőelem méretét és az alkalmazott belső fémérintkezők áramtűrését. A rugós elemnek köszönhetően nem egy fixen megadott vezeték-keresztmetszethez készítik, hanem általában egy méret-tartományt jelöl meg a gyártó, amely vezetékméretek csatlakoztatása esetén még megfelelő kötés jön létre. Speciális igény - amely régebbi épületek esetében gyakran előfordul - hogy réz és alumínium vezetőket kell egymással összekötni. Ez különösen nagy veszélyforrás, mivel a két fém kémiai sajátosságai miatt, azok érintkezésekor létrejövő elektrokémiai kölcsönhatás eredményeként az alumínium vezető idővel fogyni kezd és porózussá válik. Az összecsavart kötés alkalmazása ezért ilyen esetben szigorúan tilos. Az alumínium vezetékek az idő előrehaladtával önmagukban is egyre ridegebbé és törékenyebbé válnak, így a megfelelő (nem réz) sorkapoccsal kialakított kötést is rendszeresen ellenőrizni kell. Az általánosan elfogadott jó megoldás ilyenkor egy olyan rugós kötőelem alkalmazása, amelyet kifejezetten erre a célra készítettek és a rézre, illetve az alumíniumra nézve kémiailag semleges harmadik fémet (esetleg harmadik fémmel bevont réz érintkezőket) tartalmaz. Egyes gyártók speciális pasztát is készítenek, amivel a kötőelemen belüli további oxidációt lehet megakadályozni. Isothrix Az Isothrix az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Isothrix barbarabrownae Patterson & Velazco, 2006 - Isothrix bistriata Wagner, 1845 - típusfaj Isothrix negrensis Thomas, 1920 Isothrix pagurus Wagner, 1845 Isothrix sinnamariensis Vie et al., 1996 Ruha teszi az embert! A Ruha teszi az embert! (Dress Big) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat hatvanharmadik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó sugározta 2007. április 8-án. Mellékszereplők Dougray Scott - Ian Hainsworth Paxton Whitehead - Graham Hainsworth Miriam Flynn - Dr. Maggie Berman Jake Cherry - Travers McLain Challen Cates - Samantha Lang John Slattery - Victor Lang Lynn Redgrave - Dahlia Hainsworth Kylie Sparks - Kim John Bobek - Tucker Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Minden feleség szekrényében lapul egy ruhadarab, ami többet mond tulajdonosáról, mint amennyit az illető önmagáról elárulni szeretne. Lehet az egy póló, amit ki nem állhat, mégis szó nélkül felvesz. De lehet egy fehérnemű, amiről tudja, hogy nem az övé, mégis mélyen hallgat róla. Vagy egy ruha, amit egykor szeretett, és most rá sem bír nézni. Igen, egy nőről sokat elárul az, amit magára vesz. De még többet elárul az, amit magáról levesz. Vagy akinek a kedvéért leveszi." Epizódcímek szerte a világban Angol: Dress Big (Öltözz jól) Francia: La planète des fringues (A legyűrés bolygója) Német: Kleider machen Leute (Ruha teszi az embert) Olasz: Dietro il vestito (Öltözés után) Spanyol: Vistete Bien (Öltözz jól!) Forrás Angol nyelvű Wikipédia-honlap PORT.hu Hong Kong Film Critics Society Awards A Hong Kong Film Critics Society Awards (hagyományos kínai: ����������) egy évente átadott filmes díj, melyet a Hong Kong Film Critics Society ad át 1994 óta Hongkongban. A díjakat a társaság tagjai három fordulós szavazási eljárás után adják át a hongkongi filmipar legjobbjainak. A szavazásokról a társaság évente kiadott hongkongi filmes kiadványában lehet tájékozódni. A rendezvényt általában március végén, április elején rendezik meg Hongkongban. A díj nem összetévesztendő a Hong Kong Film Awards és Golden Bauhinia Awards elismerésekkel, melyek szervezője a Hong Kong Film Critics Association. Marconne Marconne település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1122 fő (2015). Marconne Huby-Saint-Leu, Hesdin, Brévillers, Capelle-lès-Hesdin, Grigny, Marconnelle, Le Parcq, Sainte-Austreberthe és Saint-Georges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dünserberg Dünserberg település Ausztria legnyugatibb tartományának, Vorarlbergnek a Feldkirchi járásában található. Területe 5,55 km², lakosainak száma 143 fő, népsűrűsége pedig 26 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 1270 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település a legkisebb területű közigazgatási egység Vorarlberg tartományban. Területének 46 százalékát erdőség alkotja, 20 százaléka hegyvidék. A település részei: Dünserberg Schnifnerberg Marcorignan Marcorignan település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 1267 fő (2015). Marcorignan Moussan, Narbonne, Névian, Raissac-d’Aude, Saint-Marcel-sur-Aude és Saint-Nazaire-d’Aude községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Juba (Võru) Jubaa (további elnevezései: Juppa, illetve Jubale) falu Észtország déli részén, Võru megyében, Võrutól 4 kilométernyire dlnyugatra, Võru község területén. Lakossága 2011-ben 51 fő volt. Fekvése Võrutól 4 km-re délnyugatra fekszik, a 67-es számú útvonal mellett, a Vagula-tótól délre. A falu a Haanja-dombságtól északnyugatra fekszik. A faluban található az 1,5 hektáron elterülő Juba-tó, valamint attól délkeletre, a falu külterülete közelében az 1,5 hektáros vízfelülettel rendelkező Kublitsa-tó. Története 1684-ben a korabeli térképeken nem szerepel itt lakott település. A falu nevét először 1765-ben említik írásos források. 1798-ban egy kúria épült a falu központjában. 1993-ban hozták létre a 32 hektáros Tsiatsungõlmaa lőteret a falu határában. Jegyzetek 2011 Estonia Census. (Hozzáférés: 2014. július 14.) Források Juba az EestiGid.ee-n (észtül) fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Juba című észt Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed A Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed (Live Free or Die Hard, Észak-Amerikán kívül Die Hard 4.0) egy 2007-es amerikai–brit akciófilm, a Die Hard-sorozat negyedik része. A főszerepben Bruce Willis látható mint John McClane, az előző három rész főhőse. A film közel 18 évvel az első rész után játszódik, s ezúttal McClane-nek internet-terroristákkal kell szembeszállnia. A Die Hard 4.0 a világ számos országában egyszerre került a mozikba, 2007. június 27-én, köztük Magyarországon is. Történet Az elmúlt néhány évben az idősödő John McClane elvált feleségétől, Hollytól és eltávolodott lányától, Lucytól, de továbbra is a New York-i rendőrség tagja. Egy alkalommal egy fiatal hacker, Matt Farrell őrizetbevételére indul, s megtapasztalja, milyen egy modern terroristatámadás, mikor elakad a forgalmi dugóban. Thomas Gabriel vezetésével egy csapat hacker lecsap az Amerikai Egyesült Államok sebezhető számítógéphálózatára, s szisztematikusan kapcsolják le azt, kezdve a közlekedési lámpák rendszerével. Ahogy a bankhálózatok és a tőzsde kerül sorra, az indexek összeomlanak és Amerika gazdasága megbicsaklik. Mint mindig, McClane az események közepébe csöppen. Kiderül, hogy a nemrég letartóztatott Matt számára elég világos, mit tesznek a terroristák és milyen lépésekre van szükségük céljuk eléréséhez. A kifinomult bűnözőknek szinte megdönthetetlen tervük van az ország meggyengítésére, ám nem számoltak azzal, hogy egy vén róka rendőr és egy számítógépzseni kompániája rájön dolgaik menetére. McClane és Farrell bűnüldöző párosa rövidesen áthág minden akadályon és szemtől szembe kerül a terroristákkal, remélve, hogy kitalálják tettük motivációit, s hogy megállítják őket, mielőtt az egész nemzet térdre rogy a függetlenség napjának évfordulóján. Háttér Len Wiseman, akinek legismertebb munkái az Underworld és az Underworld: Evolúció, kapta meg a rendezői feladatot. 2006. augusztus 3-án az USA Todaynek adott interjújában Wiseman elmondta, hogy McClane kivételével egyetlen korábbi szereplő sem fog visszatérni. Korábban valószínűnek tűnt, hogy John McTiernan, a Drágán add az életed! és a Die Hard – Az élet mindig drága rendezője visszatérne posztjára, azonban akkortájt börtönbüntetés elé nézett hamis tanúzás miatt. McClane lánya fontos szerepet kap a filmben (ezen ötlet már a harmadik résznél is felmerült, de végül a Die Hard: Vendetta videojátékhoz használták fel). Egyes spekulációk szerint Bruce Willis lánya, az eredeti Die Hard bemutatójának évében született Rumer volt az első számú jelölt Lucy McClane-nek. Jessica Simpson, Wafah Dufour és Britney Spears is meghallgatáson járt a szerepért; Paris Hilton neve is szóba került, illetve Taylor Fry, aki az első részben, 1988-ban játszotta Lucyt. Mary Elizabeth Winstead kapta meg végül a lehetőséget az új epizódban. A film sztorija egy korábbi, WW3.com című szkripten alapszik, ami David Marconi, az A közellenség forgatókönyvírójának munkája. John Carlin a Wired magazinban megjelent „A Farewell to Arms” című cikkét felhasználva Marconi megalkotta a forgatókönyvet az USA elleni internetes terrorista-támadásról. A 9/11-es támadást követően a projektet jegelték, s csak néhány év múlva tértek vissza rá, amikor is Doug Richardson átírásával a Die Hard 4 forgatókönyve kerekedett belőle, végül Mark Bomback tollából. Willis közölte 2005-ben, hogy a film a Die Hard 4.0 címet kapja, mivel számítógépek körül forog. Ennek ellenére az IGN későbbi értesülése szerint a produkciót Die Hard: Resetre keresztelték. A 20th Century Fox később bejelentette a Live Free or Die Hard (a film magyar címének tükrében nagyjából úgy fordítható, „Élj szabadon vagy add drágán az életed”) nevet és a bemutató időpontját 2007. június 29-ére tűzte ki, a forgatás 2006. szeptemberi kezdésével. A cím New Hampshire állam mottóján alapszik („Live Free or Die” – „Élj szabadon vagy halj meg”), ami egy John Stark tábornoktól való idézetből eredeztethető. A nemzetközi előzetesek a Die Hard 4.0 címet használták, tehát az Amerikán kívüli piacokon a film e cím alatt került a mozikba, valószínűleg azért, mert a közönség nagy része nem rendelkezik ismeretekkel az utalás felismeréséhez. A Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed forgatása a Maryland államban található Baltimore belvárosában kezdődött meg 2006. szeptember 23-án. Willis 2007. január 24-én sérülést szenvedett egy verekedős jelenet felvétele során, amikor is jobb szeme felett megrúgták. Az esetet „semmi komoly”-ként aposztrofálták, s miután Willis ellátogatott egy orvoshoz, a nap hátralévő részét otthon töltötte. Bruce Willis dublőre, Larry Rippenkroeger ellenben súlyosan megsérült, mikor kb. 10 méter magasságból a járdára zuhant. Arccsont- valamint csuklótörést szenvedett mindkét karján; a forgatást emiatt ideiglenesen felfüggesztették. Willis értesítette Larry szüleit, s több alkalommal meglátogatta őt a kórházban. Korhatár-besorolás A Die Hard-filmek mindhárom korábbi része R (17 éven aluliaknak szülői felügyelettel) korhatár-besorolást kapott az MPAA-tól. A Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed azonban némi visszhangot váltott ki ezügyben, ugyanis úgy vágták, hogy a PG-13-as kategóriába sorolhassák (13 éven aluliaknak szülői kísérettel ajánlott). Bruce Willis emiatt igencsak megharagudott a stúdióra és azt nyilatkozta a Vanity Fairnek, „Igazán szerettem volna, ha ez a rész mindenben felér az elsőhöz, amiről úgy vélem, az egyetlen igazán jó epizód. Ez a fajta stúdiódöntés egyre gyakoribbá válik, mert nagyobb közönséget akarnak elérni. Már majdhogynem bátor dolog egy filmnek R besorolást adni manapság. De még így is egy egészen kemény, ütős film.” Willis később megerősítette a PG-13-as korhatárt, de azt is elmondta, ha nem tudná a néző, hogy nem R-es, nem is sejtené, mert az akció és intenzitás itt is megvan, noha a „fuck” („bassza meg”) szó ritkábban hangzik el benne. Emellett azt állította, ez a legjobb a négy film közül. „Hihetetlen. Épp a múlt héten láttam. Jobb, mint az első. Én személy szerint azt hiszem, jobb, mint az első rész.” Magyarországon a film 16-os karikát kapott a Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottságától, vagyis ugyanabba a kategóriába esik, mint az előző három rész. Fogadtatás Több mint 180 véleménynyilvánító értékelése alapján 80%-on áll a film megítélése a Rotten Tomatoes oldalán, azzal a konszenzussal, hogy a film „egy hatásos, akciódús nyári popkornmozi”. Bemutatója hétvégéjét követően a Die Hard 4.0 felkerült az IMDb 250 legjobb filmje közé 8,4 csillagos szavazatátlagával, azonban a voksok szaporodásával csökkent ez az érték, így kiszorult a listáról, de értékelése az első rész után a legmagasabb a tetralógiában. Mozibevételek A június 27-én, szerdán mozikba került film két nap alatt 15 millió dollárt hozott Észak-Amerika mozipénztárainál, melyből a nyitónap 9,1 milliót számlál. Ezt követte egy 33,4 milliós hétvége, majd az akciófilmektől szokatlanul jó bevételcsökkenési arány, így négy hónapos műsoron tartása alatt a film 134 millió dollárt gyűjtött, amivel – inflációt nem számítva – a Die Hard-széria legtöbbet hozó darabjává vált. Ha belekalkuláljuk a jegyárnövekedést, a film az utolsó a sorban, de csak kevesebb, mint 5 millió dollárral elmaradva az első epizódtól. A produkció a világ többi részén is hasonló sikernek örvendett, az akciófilm műfajának keretein belül jó eredményeket ért el; 248 millió dollárnak megfelelő összeggel állapodott meg, ami – az inflációt újfent nem számítva – 13 millióval marad el a széria nemzetközileg legsikeresebb részétől, Az élet mindig drágától. A legnagyobb érdeklődés Japánban és az Egyesült Királyságban mutatkozott a 2007-es folytatás iránt, a két ország kombinált bevétele meghaladja a 60 millió dollárt. Magyarországon a film kiválóan szerepelt. Az első hétvégét követően országosan már 63 ezer néző látta, s az érdeklődés iránta – a hetente érkező blockbuster-konkurensek ellenére is (Transformers, Harry Potter és a Főnix Rendje) – csak lassan csökkent. Budapesten négy nap alatt 32 121 jegy kelt el rá (a szerdai nyitónappal együtt 40 358), ami ugyan elmarad Az élet mindig drága 1995-ös, 52 298 nézős eredményétől, de közel hét éve a legjobb adat Bruce Willis karrierjében. Len Wiseman filmjét végül 257 404 magyar tekintette meg, ami 253,9 millió forintos bevételt jelent, s egyben az év hetedik legnézettebb filmjének járó helyezést. Érdekességek McClane-t és Farrellt egy Johnson nevű FBI -ügynök kíséri a film egyik jelenetében. Ez utalás az első részre, amiben szintén szerepelt két Johnson ügynök is, akiknek semmi közük nem volt egymáshoz. Az előzetesben hallható Beethoven kilencedik szimfóniájának, közismert nevén az Örömódának a rockosított változata. Ez a szerzemény eredeti változatában felcsendül az első részben, mikor a terroristák belépnek a Nakatomi-toronyba. Az előkészületek alatt és korai értesülésekben Matt vezetékneve Foster volt, de a filmben már Farrellnek hívják. Hasonló a helyzet Thomas Gabriellel is, aki Greg Pope-ként volt feltüntetve előzetesen. A Gears of War című videojáték kétszer tűnik fel a film során. Először egy fiatal hacker játszik vele, később pedig a Varázsló „parancsnoki központjában” jelenik meg. Marcos Angeleri Marcos Alberto Angeleri argentin labdarúgó, 1983. április 7-én született Buenos Aires közelében, egy 30 de Agosto nevű településen. Ride A Ride egy 1988-ban alapított angol, oxfordi alternatív rock együttes. Az 1990-ben megjelent Nowhere című albumuk szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Diszkográfia Nowhere (1990) Going Blank Again (1992) Carnival of Light (1994) Tarantula (1996) Bakonyi Elek Bakonyi Elek (1904. február 20. – 1982. március 2.) magyar sakkozó, nemhivatalos sakkolimpián aranyérmes, magyar bajnoki ezüst és bronzérmes, sakkteoretikus, sakkedző. Élete és sakkpályafutása Édesapja ügyvéd, édesanyja zenetanár volt. Alig 21 évesen súlyos etegség támadta meg, aminek következtében 70%-os halláskárosodást szenvedett. Nem sokkal házasságkötése után Abonyba, felesége szüleihez költözött, és több mint egy évtizedre hátat fordított a versenysakkozásnak és fodrászként kereste meg a kenyerét. A felszabadulás után visszaköltözött a fővárosba, és rögtön bekapcsolódott a sakkéletbe. Első versenyén, a Havasi Kornél-emlékversenyen, 42 éves korában teljesítette a mesteri normát. Pestújhelyi lakos volt, aki több nemzedéknek tanította-oktatta a sakkot. Huszonhárom évig volt a VASAS sakkszakosztályának versenyzője. Később a VEGYÉPSZER csapatának edzője lett. Emlékére a Pestújhelyi Napok keretében sakk emlékversenyt rendeznek. A magyar sakkbajnokságon 1946-ban 2-3., 1951-ben 3. helyezést ért el. Csapatbajnok a Vasassal (1952). Nevét viseli a Szicíliai védelem Bakonyi-változata (B27): 1. e4 c5 2. Hf3 g6 3. d4 Fg7. Számos értékes elemzéssel bizonyította a változat játszhatóságát, a meglepetés ereje is sokszor hatásos volt. Tanítványa volt többek között Bilek István nagymester. Játékereje A Chessmetrics historikus pontszámításai szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2583 volt 1952. januárban, amellyel akkor 68. volt a világranglistán. Legelőkelőbb helyezése a világranglistán a 65. volt, amelyet 1952. júniusban ért el. Szereplései csapatban Tagja volt az 1926-os nemhivatalos sakkolimpián olimpiai bajnoki címet szerzett magyar válogatottnak. 1947-ben a Balkán-csapatbajnokságon 1. helyezést szerzett magyar csapat tagja volt. 1948-ban a magyar válogatott tagjaként 1. helyet ért el a Munkás Sakkolimpián. 1949-ben a Magyarország-Hollandia válogatott csapatmérkőzésen az 1. táblán játszott, és 1 győzelmet és 1 vereséget ért el, a magyar válogatott által 12,5-7,5 arányban megnyert mérkőzésen. Tagja volt az 1952-ben magyar bajnokságot nyert Vasas sakkcsapatának. Kiemelkedő versenyeredményei 2-3. helyezés: Magyar bajnokság (1946) 3. helyezés: Magyar bajnokság (1951) 1. helyezés: Győr (1956) Díjai, elismerései A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954) Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója (1964) Jegyzetek A legmagasabb számított Élő-értéke 1952. januárban Chessmetric Player Profile: Elek Bakonyi (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) A legjobb helyezése a világranglistán 1952 júniusban Chessmetric Player Profile: Elek Bakonyi (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Káposztás Miklós (1982. június). „Elhunyt Bakonyi Elek (1904–1982)”. Magyar Sakkélet 32 (6), 140. o. Pestujhelyi napok (magyar nyelven). XV. kerület Polgármesteri Hivatal. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Budapest, Hungarian Championship 1946 (angol nyelven). Rogerpaige. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Ezen a napon… (magyar nyelven). Magyar Sakkvilág. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Emlék a bajnokság fénykorából (magyar nyelven). mon.hu Archívum. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Budapest, 7th Hungarian Championship (angol nyelven). Rogerpaige. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) A Vasas sakk szakosztályának eredményei (magyar nyelven). Vasassc.eu Archív portál. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) A Sakkmegnyitások Enciklopédiája Encyclopedia of Chess Openings, ECO) kategóriarendszere szerinti besorolás Bilek István (1932-2010) (magyar nyelven). sakkmagazin.hu. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) MEN’S CHESS OLYMPIAD (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) MEN’S CHESS BALKANIADS (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) WORKER’S CHESS OLYMPIADS (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Hungary – Netherlands, Budapest 1949, Authograph Book Page 25 (angol nyelven). chessonstamps. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) A Vasas sakk szakosztályának eredményei (magyar nyelven). Vasassc.eu Archív portál. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.) (1964. május) „Kitüntetések”. Magyar Sakkélet 14 (5), 66. o. Forrás Event Details: Elek Bakonyi (angol nyelven). chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.) – a versenyeredmények, valamint a teljesítményérték (performance) adatok OlimpBase Bécs metróállomásainak listája Bécsnek összesen öt metróvonala van összesen 93 állomással. Svéd–lengyel háború (1600–11) Svéd–lengyel háború, 1600–11: A Lengyel Királyság és a Svéd Királyság harmadik hosszú konfliktusa. A Balti-tenger vidékén terjeszkedő két hatalom között a 16. században már felparázslottak az ellentétek, melyek a livóniai háborúban (1558–83) váltak nyílt összecsapássá. A háborút követően alig tizenöt évvel ismét kitört a háború, amely úgy látszott mindössze egy Svédországon belül polgárháború. Ennek eredménye lett az 1600–11-es konfliktus. Előzmények Báthory Istvánt követően a lengyel Szejm egy svédet, a Vasa-házból való Zsigmondot választotta meg királlyá, III. Zsigmond néven. Az új uralkodóé volt a svéd trón, de nem Stockholmban tartotta központját, hanem Krakkóban. Az ottani kormányzást rokonára Károlyra a södermanlandi hercegre bízta. A svéd nemesség szemében visszatetszést váltott ki az a tény, hogy Zsigmond nem náluk él. A másik dolog, ami nem tetszett a svédeknek, hogy katolikus volt, ők pedig evangélikusok. A király abszolutisztikus politikát folytatott s erősítette a katolicizmust, ami miatt a svéd nemesség egy része fellázadt ellen, s aki a vezetőjük lett, az nem más volt mint Södermanland hercege. Zsigmond király lengyel csapatok élén 1598-ban partraszállt Svédország déli részén és eltökélt szándéka volt, hogy visszaállítja hatalmát a rebellis herceg és támogatói felett. Serege azonban súlyos vereséget szenvedett Stångebró mellett. Sem Zsigmond, sem pedig a Szejm nem nyugodott bele Svédország elvesztésébe, ahol az irányítást Károly vette át, aki névlegesen király volt, de később koronázták meg. Zsigmond trónfosztására válaszul, egy évvel később, 1600-ban a lengyel Szejm annektálta az észtországi svéd területeket, amelyet akkor Livónia néven ismert Európa. A háború A konfliktus előzménye: a svéd-lengyel vetélkedés A svéd-lengyel kapcsolatokat kezdetekben kereskedelem jellemezte, akárcsak a többi országgal, mint Dániával is. A svédek már a 13. században expanziós kísérleteket tettek, melyek célpontja a Baltikum és az orosz területek. Bár erről hamar letenni kényszerültek, de a 16. században újra felélénkült a hódítási vágyuk. Lengyelország is fontos pozíciókat szerzett a Balti-tengeren, mikor elfoglalta a Német Lovagrend több területét és ő lett a fő gabonaexportőre Nyugat-Európának. A svédek teljes hegemóniára törekedtek, ezért már a 15. század végén várható volt, hogy a svédek összecsapnak előbb, vagy utóbbi déli szomszédaikkal. A livóniai háborúban a két ország már összemérte erejét, de végül megosztoztak a kelet-balti régiókon. Svédország a XVI. századtól mindinkább ki akarta terjeszteni hatalmát teljes Livóniára és egyeduralmat szerezni a Balti-tengeren mind gazdasági, mind katonai tekintetben. A tengeren zajló kereskedelmet magas dán vámok sújtották, mai miatt IV. (Rettegett) Iván szövetkezve az angolokkal létrehozta a Moszkvai Társaságot. Svédország és Lengyelország–Litvánia között népességi mutatókat tekintve nagy különbségek voltak. Egy hosszú, jelentős vérveszteséggel járó háborúban a svédek könnyen kimerültek volna. A svéd haderőnek azonban a fele volt csak svéd nemzetiségű, másik részét a finnek képezték és sokszor feltöltötték idegen (német, németalföldi, francia, skót, angol) zsoldosokkal. Ezzel szemben az egész háború alatt a lengyelek csak kisebb csapatokkal küzdöttek, az olykor többszörös túlerőben levő svéd csapatokkal szemben. A harcok A svéd seregek megtámadták a lengyel Livóniát, de a Jan Zamoyski vezette lengyel csapatok megvédték Rigát a svédektől. 1601. június 23-án Kokenhausennél (mai Koknese, Lettország) a lengyelek fényes győzelmet arattak a túlerőben levő svéd seregek felett. 1604-ben 15 000 ezer fős svéd inváziós haderő szállt partra Livóniában, ám Weissenstein (mai Paide, Észtország) alatt újból vereséget szenvedett, a most már Jan Karol Chodkiewicz hetman parancsnoksága alatt álló lengyel seregtől. 1605. szeptember 5-én a lengyel haderő Kircholmnál (mai Salaspils, Lettország), újabb megsemmisítő vereséget mért a négyszer nagyobb svéd királyi hadra. Södermanland hercege (a későbbi IX. Károly svéd király) elhagyta Rigát, Chodkiewicz pedig elfoglalta Dorpatot (mai Tartu, Észtország). A Hel-félszigetnél vívott tengeri csatában (1606) a svéd flotta is vereséget szenvedett. Miután Zsigmond király a Mikołaj Zebrzydowski vezette felkelést sikeresen leverte, a lengyel–litván haderő újabb hadműveletekbe kezdett, most Oroszország ellen. A cél a cári trón megszerzése volt, de hosszantartó, kimerítő háború lett belőle (1609–1618), s jóllehet azon a fronton is svéd (zsoldos)seregekkel kellett megmérkőzniük. Ilyenre került sor Klusinonál (1610). Időközben kirobbant egy újabb svéd–dán háború nyugaton. A svéd–lengyel háború IX. Károly halálával ért véget. Hadrianopolis (Epirus) Hadrianopolis (bizánci Ἁδριανούπολις / Hadrianupolisz; albán Hadrianopol / Hadrianopoli) ókori város a római Epirus, később Epirus Vetus provincia, majd a Bizánci Birodalom területén. Mára egyedül színházának romja látható Dél-Albániában, a Drino folyó völgyében, Sofratikától északkeletre, légvonalban 1 kilométerre. Története Hadrianopolis történetéről írott források alapján keveset tudni, első említése csak a 4–5. század fordulójáig visszavezethető illusztrált térképről, a Tabula Peutingerianáról ismert. A várost a régészeti feltárások szerint az i. sz. 1. század közepén alapították, de szórványos megtelepedések nyomai kerültek elő az i. e. 4–2. századból is. A város elnevezése és a feltárt városfalmaradványok kora alapján a régészek úgy gondolják, hogy az i. sz. 2. század első harmadában, Hadrianus római császár uralkodása alatt urbanizálódott a település, s a környék fontos piachelyévé vált. A 3. században jelentősége visszaeshetett, de a 7. századig lakott hely maradt. Annyi bizonyos, hogy 449 és 535 között a nikopoliszi érsekséghez tartozó püspöki székhely volt; két püspöke név szerint is ismert: Hüpatiosz (458) és Konsztantinosz (516). Feltételezések szerint a 7. századi elnéptelenedés oka az lehetett, hogy a 6. században a közelben a bizánciak megalapították Iusztinianupolisz (Ἰουστινιανούπολις) városát, ezzel Hadrianopolis eljelentéktelenedett. Ez azonban csak egy az igazolatlan elméletek közül, annál is inkább, mert Iusztinianupolisz pontos elhelyezkedése máig vitatott. Egyes elméletek szerint Iusztinianupolisz városa nem más, mint maga Hadrianopolis, az ásatások során azonban ez utóbbi helyen mindmáig nem bukkantak 6. századi újraalapítás vagy nagyarányú építkezések nyomaira. A legközkeletűbb vélekedés szerint Iusztinianupolisz a Hadrianopolistól 4 kilométerre keletre, a Drino túlpartján, Nepravishta falu közelében álló, nagyrészt feltáratlan falmaradványokkal azonosítható (é. sz. 39° 59′ 43″, k. h. 20° 16′ 22″39.995277777778, 20.272777777778). Régészeti leírása A város egykori területét a 20. századra vastag kőzetlisztréteg borította, de a romok már korábban is ismertek voltak: amikor a Drino síkján öntözőcsatornákat és árkokat ástak a földművesek, gyakran ütköztek a korabeli városfalak és egyéb építmények maradványaiba. Ezek és a régészeti feltárások alapján Hadrianopolis kiterjedése észak–déli irányban 400, kelet–nyugati irányban 300 méter lehetett, vagyis nem tartozott a nagy városok közé. Az 1980-as években tárták fel Hadrianopolis legjelentősebb romját, a ma is látható római színház maradványait. Az épület a 2. századra datálható, amelyet – különösen oldalfalát (analemma) – a későbbi századokban több ízben átalakítottak vagy megújították. Az eltelt évszázadok során az előadások hátteréül szolgáló, míves kidolgozású díszletfal (scaenae frons) nagy részének építőanyagát a környék lakói elhordták. Az ásatások során feltárták a homokkő lapokkal borított, félkör alakú játékteret (orchestra), valamint a nézőteret (auditorium). Ez utóbbit két lépcsősor három szektorra (cuneus), azokat pedig egy közlekedőjárda (diazoma) felső és alsó üléssorokra (cavea) osztotta. A nézőteret a játéktér magasságában elhelyezett oldalbejáratokon, majd az onnan a diazomákhoz vezető lépcsőkön lehetett megközelíteni. Tekintettel a folyóparti üledékes talajra, a színház épületét több gyámfallal is megerősítették. A színház a késő ókorig bizonyosan használatban volt, de egyes leletek alapján (pl. keresztrajzolatos, volutás pilaszterek) arra következtetnek, hogy az épület egy része ókeresztény templomként funkcionált. A színház épületétől délkeletre és északra további falak és kőművesmunkák maradványait tárták fel, amelyek jobbára középületek, esetleg hellenizmus korabeli templomok lehettek. Emellett feltárták egy nagyobb fürdőház (therma) és egy ugyancsak hellenisztikus szentély maradványait is, valamint a várost környező nekropolisz néhány, 2–4. századi kamrasírját. A falak egy része a környező öntözőcsatornák oldalában látható, de a színház kivételével a többi romot visszatakarták a szántóművelés alatt álló területen. Chimborazo A Chimborazo egy kialudt rétegvulkán az Andokban. Tengerszint feletti magasságának általánosan elfogadott mértékét GPS segítségével határozták meg 1990-ben. A 19. század elejéig a Chimborazót tartották a Föld legmagasabb hegyének. (Innen származik a magyar csimborasszó szóhasználat valami legnagyobb mértékére vagy legfelső fokára, például „a szemtelenség csimborasszója”). Csúcsa a Föld felszínének legtávolabbra eső pontja a Föld középpontjától, az egyenlítői kidudorodás miatt. Bár a Himalájában lévő Csomolungma csúcsa magasabban van a tengerszinthez képest, a Föld középpontjától mért távolságot tekintve a Chimborazo a Föld legmagasabb pontja. A Föld átmérője az Egyenlítőnél nagyobb, mint az Everest szélességén (28°É), ezáltal a tengerszint is „magasabban” van. A Chimborazo csúcsa mindössze 1°-kal van délre az Egyenlítőtől. Ezért annak ellenére, hogy a csúcs 2581 m-rel alacsonyabban van a tengerszinthez képest, 2,1 km-rel távolabb van a Föld középpontjától (6384,4 kilométerre), mint az Everest csúcsa. Etimológia A csimborasszó magyar főnév - jelentése tetőfok, a szóban forgó dolog legmagasabb mértéke, átvitt értelemben meghaladhatatlan. Kecsua indiánok nyelvén azt jelenti: Chimbo falu havasa. Fekvése Ecuador középső részén, Quitótól 150 km-re délre található. Megmászása A 17. és 18. században többen megpróbálták megmászni. 1802-ben Dél-Amerikai expedíciója során Alexander von Humboldt Aimé Bonplanddal és az ecuadori Carlos Montúfarral együtt megpróbálta meghódítani a hegycsúcsot. Leírása szerint 5877 m magasságig jutottak, ahonnan rosszullét miatt vissza kellett térniük. Abban az időben ez volt a legmagasabb pont, amelyet európai elért (az inkák sokkal magasabbra jutottak, lásd Llullaillaco). Végül a hegyet a brit Edward Whymper valamint Louis és Jean-Antoine Carrel mászta meg 1880-ban. Sokan megkérdőjelezték, hogy Whymper feljutott volna a csúcsra, ezért később, ugyanabban az évben még egyszer megmászta, de egy másik útvonalon és az ecuadori David Beltránnal és Francisco Campañával együtt. Vízrajza A Chimborazo gleccser Bolívar és Chimborazo tartományok vízforrása. Bolívar székhelye Guaranda (25 ezer lakos), amelynek 2005-ben sok gondja volt a vízellátással, valószínűleg a Chimborazo jégtakarójának gyors eltűnése miatt. Francia kutatók szerint az Andok gleccserei gyors ütemben olvadnak és a következő évtizedekben sok közülük el fog tűnni. Ezáltal Quito, Lima, La Paz és más városok, amelyeket gleccserfolyásokon alapítottak, komoly vízhiánnyal fognak szembenézni a közeljövőben. Szenuszert A Szenuszert, görögösen Szeszósztrisz (z-n-wsr.t, „Uszert [istennő] embere”) ókori egyiptomi név, különösen a Középbirodalom idején népszerű, amikor több fáraó neve. Híres viselői: Fáraók I. Szenuszert fáraó (XII. dinasztia) II. Szenuszert fáraó (XII. dinasztia) III. Szenuszert fáraó (XII. dinasztia) IV. Szenuszert fáraó (XIII, XVI. vagy XVII. dinasztia) Hercegek és nemesek Szenuszert, I. Amenemhat apja (XI. dinasztia) Szenuszert, nomoszkormányzó a XII. dinasztia elején Szenuszert, vezír I. Szenuszert és II. Amenemhat alatt (XII. dinasztia) Szenuszert-anh, Ptah főpapja (XII. dinasztia) Szenuszert-anh , vezír (XII.-XIII. dinasztia) Szenuszertszoneb herceg, II. Szenuszert fia (XII. dinasztia) Szeszósztrisz, Hérodotosznál szereplő fáraó, valószínűleg I., II., III. Szenuszerttel vagy többükkel is azonos Libor Sionko Libor Sionko (Ostrava, 1977. február 1. –) cseh válogatott labdarúgó, jelenleg a dán FC København játékosa. Zerdahelyi család A nyitrazerdahelyi nemes és gróf Zerdahelyi család egy régi eredetű, magyar nemesi család. Története A Fejér vármegyében birtokos Bicskei családból származik. Bicskei István költözött át Nyitrazerdahelyre, ahonnan nevüket és előnevüket is vették, és később kastélyuk is épült ott. István unokája, Benedek, Nyitra vármegye alispánja volt. Az idők során nagy vagyont szereztek a Zerdahelyiek, Belesz, Csitár, Családka, Kámánfalva, Nagyrippény, Nyitrasárfő, Szeptencújfalu és Nyitrazerdahely községekben földesúri jogokkal rendelkeztek. Zerdahelyi Pál 1802. július 2-án grófi rangot kapott, de vele a grófság sírba is szállt 1824-ben. A család címere Ifj. Reiszig Ede ezt írja: Czímer: (nemesi) kékben, balra fordult ezüst holdsarló és hatszögű arany csillagtól kisért, hajlott pánczélos kar, könyökön íjjal átfűzve, markában három nyilat tart. Sisakdísz: czölöpösen állított pánczélos, nyilat tartó kar. Neves személyek Zerdahelyi Mihály (17. század eleje) nádori ítélőmester, Nyitra vármegye országgyűlési követe és alispánja Forrás Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nyitra vármegye, 1899 . ( online hozzáférés ) A Szerdahelyi család levéltárából. Magyar Történelmi Tár 1890. OrthoGraph Az OrthoGraph I egy magyar fejlesztésű, nemzetközileg díjazott innovatív épületfelmérő és alaprajz készítő szoftver iOS és Android platformokra. A szoftver egyedisége, hogy nemcsak nagy adattartalmakat tud jól átláthatóan, strukturáltan kezelni, hanem azonnali 3D megjelenítésre is mód van. A felmérési információk csapatmunkában elosztva több tablet között is megoszthatók, melyet az OrthoGraph Cloud funkción keresztül valósít meg a szoftver. A rendszer elektronikus kimenete DXF (AutoCAD), PDF (Adobe Acrobat), IFC (Industrial Foundation Classes), JPG és PNG formátum, valamint egy külön modulban ArchiCAD adatbetöltést is biztosít. A rajzi felmérések során Leica, Bosch és Stabila lézeres távolságmérő készülékek használata támogatott Bluetooth kapcsolaton keresztül. Az OrthoGraph számos egyedi funkcionalitással bír a mobil épületfelmérő szoftverek között. Rajzfelismerő funkcionalitása alapján azonnal felismeri a felvázolt alakzatot és falakká alakítja azt. Először a helyiségek alapformájának berajzolásával és lemérésével alakul ki a pontos alaprajz, valamint átlók mérésével biztosítja a matematikailag pontos végeredményt a felmérés végeztével. Az alkalmazás teljes BIM koncepció szerint kezeli a felrajzolt és felmért épület-modellt, mely magába foglalja hierarchikus helyiségstruktúra kezelését, minden egyes tárgynál adatok/ képek csatolását és nyílászárónál nyílási irányt és fal elemnél is különböző meghatározott és egyedileg definiálható információ hozzáadását. Az alkalmazás fejlesztője az OrthoGraph Kft. Története Az OrthoGraph története 2004-ig nyúlik vissza, mikor a szoftver legelső verziója PDA készülékekre megjelent. 2011-ben megjelent az Apple iPad verziója a szoftvernek, ami egyben új üzleti modell megjelenését is jelentette. Ez az új verzió nagy áttörést hozott a technológiának és a cégnek is. Mivel a sokéves technológia és egybegyűlt tapasztalatok jó alapot adtak az iPad technológia fejlesztésének, ezért már az első pillanattól a mobil ingatlanfelmérő és építészeti CAD szoftverek élmezőnyébe került az alkalmazás. 2013-ban létrejött egy kooperáció az OrthoGraph és a Leica között, mely lehetővé tette az új Bluetooth szabványokkal rendelkező Leica lézeres távolságmérő készülékek támogatását az alkalmazásban. Az év második felében a cég úgy döntött, hogy a mobiltechnológia és az internet előnyeit kiaknázandó elkészíti a webes cloud szolgáltatását. Ez az új technológia lehetővé tette, hogy megszülessen az első mobil ingatlanfelmérő szoftver, mely valós csapatmunkát tesz elérhetővé. Még ugyanebben az évben elkészült a BOSCH GLM 100 C lézeres távolságmérő Bluetooth támogatottsága. 2014-re az alkalmazás felhasználószáma elérte a 4500 főt. Még ez év júliusában az alkalmazás elnyerte első díjat nyert az „App of the Year” (Év alkalmazása) kategóriában és ezüstérmet nyert a „Most Innovative Product of the Year – SMB” (Az év leginnovatívabb terméke) kategóriában a Best in Biz Awards 2014 International független üzleti versenyen. A 2015-ös évtől a cég fő fejlesztési feladata az alkalmazás Android platformon való megjelentetése lett. Másfél év munka után, 2016. szeptemberében kiadásra is került az app multiplatform verziója, amely az OrthoGraph I nevet viselte. A teljesen megújult UI még egyszerűbb, a továbbfejlesztett funkciók pedig még pontosabb és gyorsabb felhasználást tettek lehetővé. A termékkiadás után 2 hónappal az alkalmazás elnyerte a Best in Biz Awards 2016 (Best New Version of the Year" ezüst minősítését. Fontosabb verziók 2011 – OrthoGraph Architect 3D for iPad - az első iPad verzió kiadása 2013 – OrthoGraph Cloud kiadása 2014. december – OrthoGraph 9.0 kiadása 2015. április – OrthoGraph Architect 3D 10.0 2016. szeptember – OrthoGraph I Multi-Platform kiadása Külső hivatkozások www.orthograph.hu – OrthoGraph Kft. hivatalos weboldala http://orthograph.blogspot.hu/2014/06/16-reasons-for-choosing-orthograph.html http://computerworld.hu/computerworld/magyar-siker-a-best-in-biz-awardson.html Building Survey and Asset Inventory Softwares – OrthoGraph Kft. hivatalos angol nyelvű WEB oldala cloud.orthograph.net – OrthoGraph webes szolgáltatások www.vintocon.hu – az ArchiFM létesítménygazdálkodási rendszer fejlesztője www.geopro.hu – a Leica magyarországi disztribúciója Néhány érdekes képernyőfotó OrthoGraph Architect 3D iPad OrthoGraph grafikus megjelenítési képernyő Elemtulajdonságok felvitele Asztali számítógépes komponens http://www.bimcrunch.com/watch-why-is-orthograph-a-mobile-bim-solution/ http://computerworld.hu/computerworld/magyar-siker-a-best-in-biz-awardson.html Roma (Svédország) Roma település Svédországban, Gotland szigetén. Közigazgatásilag Gotland községhez tartozik. Nevezetessége az 1164-ben alapított ciszterci kolostor. Harcsár István Harcsár István György (Budapest, 1943. április 20. –) magyar sportpolitikus, sportvezető, közgazdász. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének és a Magyar Sportért Életműdíj tulajdonosa. Iskolai tanulmányai Az általános iskolát Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller utcai általános iskolában végezte el. Középiskolai tanulmányait 1957-től 1961-ig a Madách Imre Gimnáziumban folytatta. Itt érettségizett. 1964-ben felvételi vizsgát tett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakára. 1968-ban okleveles közgazdaként diplomázott. Egy évvel később, 1969. decemberben egyetemi doktori címet szerzett „A Közért Vállalatok áruforgalmi kapcsolatai a beszerzés terén az új gazdasági mechanizmusban” című disszertációja védésével. Válogatott sportolóként, kedvezménnyel 1968-ban felvételizhetett a Budapesti Testnevelési Főiskola szakedzői szakára. 1971-ben diplomázott asztalitenisz szakedzőként. 1984-től a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karának posztgraduális képzésén vett részt, ahol a sikeres államvizsgák után, 1986-ban halászati szakmérnöki végbizonyítványt kapott. Sportolói és sportvezetői pályafutása Sportpályafutását labdarúgóként kezdte. 1954. októbertől, 11 évesen, részt vehetett a Kinizsi (1956. decembertől Ferencvárosi Torna Club) kölyök csapatainak edzésén, 1955. májustól igazolt játékos lett, kapus poszton. Az 1958 - 1959-es tanévben, a Madách Gimnázium csapatának kapuját védte. Albert Flóriánnal és több más igazolt játékossal a döntőig jutottak a Budapesti Középiskolás Labdarúgó Bajnokságban. (Itt, kizárták őket, mert kiderült, hogy egy játékosuk jogosulatlanul szerepelt az elődöntőben, a félévi bizonyítványában egy rovója is volt.) Az asztalitenisszel komolyabban 1956 tavaszától kezdett el foglalkozni, miután a döntőig jutott fiú egyesben a kerületi úttörő bajnokságon, ahol Rózsás Pétertől kapott ki. Először a Külker SC, később a Vasútépítő Törekvés, majd az első osztályban szereplő VM KÖZÉRT versenyzője lett. 1959. augusztusban válaszút elé került: döntenie kellett, hogy az FTC ifi csapataiban folytatja tovább a sportolást labdarúgóként, vagy az egyéni sportot, az asztaliteniszt választja. Az asztalitenisz mellett döntött, a szülői beleegyezés elnyerésében Peterdi Pál, a Képes Sport újságírója is szerepet vállalt. 1960 és 1967 között stabil válogatott kerettag volt. Jelentős nemzetközi versenyeket nyert páros számokban. Elsősorban Lukácsné Máthé Sárával, Kóczián Évával, Faházi Jánossal és Berczik Zoltánnal.1965-ben két magyar bajnoki címet szerzett. Három világbajnokságon vett részt, így tagja lett a sportág hírességei nemzetközi klubjának a Swaitling Clubnak. 1974-ben játékosként visszavonult, és az FTC női csapatának vezetőedzőjeként három évig dolgozott a klubnál. Legismertebb tanítványa Urbán Edit volt, aki később Európa Bajnokságot is nyert. 1986-ban, az Asztalitenisz Szövetség edzőbizottságának tagja lett. 1989. decemberben, az első szabad elnökválasztó és tisztújító küldött közgyűlésen a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnökének választották. 1994-ig volt a szövetség elnöke, 1996.decemberig szakmai társelnöke a testületnek. 1990-től 1998-ig tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Horn Gyula miniszterelnök 1997. január 1-jétől kinevezte az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) államtitkári rangú elnökének. Az 1998-ik évi országgyűlési választások után, a Hivatal átszervezésekor lemondott elnöki tisztségéről és a MOB alelnöki megbízatását is visszaadta. 2001. május 30-án, az MTK Sportklub közgyűlése egyhangú szavazással a klub elnökévé választotta. 2002. decemberben átadta helyét, és 2010. májusig az elnökségben folytatta tovább a munkát. A Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetsége elnökségének javaslatára, a szövetség elnöke 2014. február 1-jétől kinevezte a nagy múltú MHSZ utódszervezet, az MTTOSZ főtitkárává. Gazdasági, szakmai pályafutása Szakmai pályafutását a Zuglói Közért Vállalatnál üzemgazdászként kezdte, majd 1970-1975. között a Belkereskedelmi Minisztérium Igazgatási Főosztályán volt főelőadó. 1975-től 1995-ig a Halértékesítő Vállalatnál dolgozott:1977-ig kereskedelmi igazgató, 1984-ig igazgató, 1992-ig vezérigazgató, majd 1995-ig az átalakult Halért Kft ügyvezető igazgatója volt. 1986 -tól a Halászat című szaklap szerkesztő bizottságának tagja, 1992-től 1994-ig a Halászati Terméktanács társelnöki feladatait látta el. 1996-ban a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Közigazgatási Államtitkárának titkárságán szakmai főtanácsadó. A Közmunkatanácsban a környezetvédelmi miniszter delegáltjaként részt vett a közmunka programok pályázati kiírásában és elbírálásában. Az OTSH elnöki megbízatás után, 2000-2001-ben a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. Kereskedelmi Igazgatóságán projektmenedzser, a Budapesti Iroda vezetője volt. 2002-től 2004-ig a Sportfólió Vagyonkezelő Kht. projekt igazgatója. Különböző társaságoknál töltött be tisztségeket. 2003-tól 2007-ig a Magyar Sport Háza Ingatlanfejlesztési Zrt. igazgatósági elnöke, 2003 és 2007 között az ÁPV Zrt. Felügyelő Bizottságának tagja, 2007-től 2010 -ig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Ellenőrző Bizottságának tagja volt. 2008-2010 között a sportért is felelős önkormányzati miniszter sport szakmai főtanácsadója volt. 2010-től a Belügyminisztérium miniszteri kabinetjében a sportrendezvények biztonságával és a sporthuliganizmus visszaszorításának kérdéseivel foglalkozik. Díjai, elismerései Magyar Népköztársaság Munkaérdemrendje, ezüst fokozat (1985) Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2003) Magyar Sportért Életműdíj (2010) Heiko Nossek Heiko Nossek (Esslingen am Neckar, 1982. március 14. –) német válogatott vízilabdázó, olimpikon, az Esslingen játékosa. Nemzetközi eredmények Olimpiai 5. hely ( Athén , 2004 ) Világbajnoki 9. hely ( Montréal , 2005 ) Európa-bajnoki 8. hely ( Belgrád , 2006 ) Világbajnoki 8. hely ( Perth , 2007 ) Európa-bajnoki 6. hely ( Málaga , 2008 ) Olimpiai 10. hely ( Peking , 2008 ) Világbajnoki 6. hely ( Róma , 2009 ) Európa-bajnoki 6. hely ( Zágráb , 2010 ) Világbajnoki 8. hely ( Sanghaj , 2011 ) Európa-bajnoki 5. hely ( Eindhoven , 2012 ) Világbajnoki 10. hely ( Barcelona , 2013 ) Európa-bajnoki 9. hely ( Budapest , 2014 ) Európa-bajnoki 11. hely ( Belgrád , 2016 ) Caixas Caixas település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 145 fő (2015). Caixas Saint-Michel-de-Llotes, Corbère, Camélas, Castelnou, Montauriol, Calmeilles, Prunet-et-Belpuig, Boule-d’Amont és Casefabre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rőzsehordó nő A Rőzsehordó nő Munkácsy Mihály festménye, melyet 1873-ban készített el. A festmény jelenleg a budapesti Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van és itt is tekinthető meg. A mű méretei: 99×80 centiméter. 2011. február 20-án a Google kereső a festőművész születése 167. évfordulójának alkalmából a honlapján található logóját ezzel a képpel díszítette a magyarországi internetezők körében. Majoros András Majoros András (Hanva, Gömör vármegye, 1787. július 29. (keresztelés) – Sárospatak, 1854. május 8.) református akadémiai tanár, költő, tankönyvíró. Élete Majoros András és Tooth Erzsébet fia. Tanulmányait szülőfalujában, azután Sárospatakon végezte. 1807. július 16-án akadémiai tanfolyamra mozdították elő. 1812-ben Szepes vármegyében időzött, hogy a német nyelvet elsajátítsa. A bölcselet és hittudományok végeztével, előbb ellenőr, 1817. február 15-én könyvtárnok, 1819. július 18-án a humaniórák tanára lett és szeptember 7-én megkezdte előadásait a költészeti osztályban. 1838-ban akadémiai tanár lett, ekkor a logikát és a magyar irodalmat tanította. A Parthenon (Sárospatak, 1834. I.) előszavát ő írta. Munkái A megélemedett tanitó érdeme egy rövid beszédben, melyet Szombathy János sárospataki professor ur hideg tetemei felett mondott a sárospataki ref. templomban okt. 12. 1823. Sáros-Patak, 1824. Elegia in obitum ill. ac magn. dni Gabrielis Lónyay de Eadem et V.-Naményi, i. comitatus Unghvariensis supremi comitis ... U. ott, 1824. Halotti beszéd az igaz nemességről, melyet Szemere Albert ... hideg temei felett a tolcsvai ref. templomban aug. 22. 1824. elmondott. U. ott, 1824. ( Somosi István beszédével együtt.). A régi geográphia rövid rajzolatja, melyet az ausztriai kézi könyv d'Anville és Cluverius után a Tiszán innen levő superintendentia nagytiszt. előljáróinak rendeletéből készített. U. ott, 1825. Óda, melyet szilasi és pilisi Szilasy József úrnak Zemplén vármegyében a főispáni hivatal helytartójának tiszteletére, midőn ezen hivatalába beállíttatnék, a sárospataki múzsák nevében benyújt. U. ott, 1825. Óda gróf Teleki József Szabolcsmegye főispánjának tiszteletére, midőn főispáni székébe beállíttatnék. U. ott, 1830. Óda ... Vay Ábrahámnak Beregmegyében a főispán kir. helytartó tiszteletére, midőn ezen hivatalába beállíttatnék. U. ott, 1830. Az értelem- és nyelvtudománynak különösen a' nemzetinek honi nyelven tökélyesítettnek, az értelmi műveltségre kiható munkálatai. Nádaskay András, S. Patak, 1838. Rövid magyar nyelvtudomány. A két alsó nemzeti osztálybeli tanulók számára. U. ott, 1839. A magyar nyelvtan elemei. Népiskolák számára. U. ott, 1844. A gondolkodástan elemei. Felgymnasium számára. U. ott, 1847. Magyar nyelvtan. Írta hallgatói számára. U. ott, 1848. Nagy Endre (író) Nagy Endre, 1900-ig Grosz Endre (Nagyszőlős, 1877. február 5. – Budapest, 1938. május 5.) magyar újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató. „A magyar kabaré atyja.” Élete Tanulmányait Nagyváradon végezte, s ott is lett újságíró a Szabadság című lapnál. Ady Endre és Bíró Lajos baráti körének tagja volt. 1900-ban már Budapesten élt, a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa volt, utóbbinál egészen 1910-ig. 1901-ben tűnt fel a Tarka színházban dalszövegeivel, majd 1907-től konferanszié volt a Nagykörúti Bonbonnière kabaréban, amely a mai Művész mozi helyén működött. 1908-ban a Modern Színpad igazgatója volt, amelyet 1913-ig vezetett. Egyéves párizsi tartózkodása után Az Est, majd a Budapesti Hírlap munkatársa volt. 1919-ben Nagy Endre Színpada néven nyitott kabarét a Télikertben, 1921-ben a Gresham-palota pincéjében a Pódium Kabarét, majd 1922-ben a Lomb Színpadot a Stefánia úton. 1923–1929 között Salamon Bélával együtt a Terézkörúti Színpadot vezette. Az 1930-as években az Újság belső munkatársaként dolgozott. Élete utolsó éveiben a Nyugat Baráti Körének előadóestjét vezette. Munkássága Nagy Endre a magyar politikai kabaré, a konferanszié műfaj megteremtője, megújítója volt, aki – beszédhibája ellenére – közvetlen kapcsolatot alakított ki a közönséggel, közéleti témákkal foglalkozó konferanszaival nagy népszerűségre tett szert. Az általa vezetett kabarék számára a korszak komoly írói, költői írtak jeleneteket, kuplékat, egyfelvonásos darabokat. Több könyvet írt, és két film forgatókönyve is a nevéhez fűződik. Némely könyvét saját rajzaival illusztrálta. Családja Grosz Salamon és Rozner Janka fiaként született Nagyszőlősön, izraelita vallásúként, 1913-ban a református vallásra tért át. 1906. június 21-én Budapesten házasságot kötött Vaczó Eszterrel, Vaczó Sándor és Gicze Julianna lányával. A két tanú Pásztor Mihály és Kéri Pál voltak. Művei Siralmak könyve ; Laszky Ármin, Nagyvárad, 1896 Rózsa. Lírai elbeszélés ; Doktor Ny., Nagyszőlős, 1900 Nagy Endre– Szini Gyula – Tábori Kornél : A jó vidék. Víg esetek ; Nap Ny., Bp., 190? ( Vidám könyvtár ) Tarka krónikák. A ma anekdótái ; egybegyűjtötte Nagy Endre; Pallas, Bp., 1903 Gyönyörű lovagkor ; Globus Ny., Bp., 1905 A Geödhyek ; Singer-Wolfner, Bp., 1905 ( Vidám könyvek ) Apostol a Hódságon. Regény ; Franklin, Bp., 1907 ( Fehér könyvek ) Egynapos özvegy ; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 1907 Márton lovag és egyéb elbeszélések ; Mozgó könyvtár vállalat, Bp., 1908 ( Mozgó könyvtár ) A misokai földkirály és egyéb elbeszélések ; Grill, Bp., 1908 ( Magyar írók aranykönyvtára ) Kati kisasszony élettörténete. Ifjúsági regény ; Singer-Wolfner, Bp., 1909 ( Ifjúsági regénytár ) Nagy Endre– Pásztor Árpád –Tábori Kornél: Humor a politikában... Karcolat; Korvin, Bp., 191? ( Vidám könyvtár ) Szomaházy István –Tábori Kornél–Nagy Endre: Kártyahumor. Víg históriák ; A Nap Ny., Bp., 1911 ( Vidám könyvtár ) A zseni. Tragikomédia ; Franklin, Bp., 1911 A miniszterelnök. Komédia ; Franklin, Bp., 1913 A pólai győző. Elbeszélések ; Athenaeum, Bp., 1913 ( Modern könyvtár ) Nagy Endre–Szini Gyula–Tábori Kornél: Óh azok a gyerekek! Nyolcvan víg apróság ; Vidám könyvtár, Bp., 1913 Tábori levelek ; összeáll., bev. Nagy Endre; Singer-Wolfner, Bp., 1915 ( A nagy háború könyvei ) Csataképek a nagy háborúból ; összeáll., bev. Nagy Endre; Singer-Wolfner, Bp., 1915 ( A nagy háború könyvei ) A nagy háború anekdotakincse ; összeáll., bev. Nagy Endre; Singer-Wolfner, Bp., 1915 ( A nagy háború könyvei ) Online Szeplőtlen asszony. Regény ; Légrády, B., 1918 Sienai Szent Katalin vőlegénye. Elbeszélések ; Singer-Wolfner, Bp., 1916 Oh az a vén kujon! ; Légrády, Bp., 1917 Erdély fia ; Légrády, Bp., 1917 ( Az Érdekes Újság könyvei ) Jönnek a színészek. Egy kis körút a vidéken ; Érdekes Újság, Bp., 1918 A Mágócsy-csirkék története ; Lampel, Bp., 1918 ( Magyar könyvtár ) Mirjám, a lélektani rejtély ; Singer-Wolfner, Bp., 1918 ( Milliók könyve ) Udvari történet . Regény ; Tolnai, Bp., 1926 ( Tolnai regénytára ) Lukits Milos kalandjai ; Genius, Bp., 1927 Mademoiselle Martcha. Kis regény ; Singer-Wolfner, Bp., 1928 A nyárspolgár (vígjáték, 1930) A kupléénekes. Regény ; Singer-Wolfner, Bp., 1930 ( A magyar irodalom jelesei ) Hajnali beszélgetések Lukits Milossal ; Genius, Bp., 1930 Fatornyos hazám (1932) Szerelmesek kalauza ; Nyugat, Bp., 1934 A kabaré regénye ; Nyugat, Bp., 1935 ( Nyugat-könyvek ) Párizs (1935) Egy város regénye (1936) Várad – Pest – Párizs ; vál., sajtó alá rend., előszó Kellér Andor ; Szépirodalmi, Bp., 1958 Egy város regénye / A kabaré regénye ; Magvető, Bp., 1978 A kockás város. Novellák ; összeáll., utószó Fráter Zoltán ; Noran, Bp., 1998 ( Ködlovagok ) Egy város regénye ; szöveggond. Károly Márta; Palatinus, Bp., 1999 ( Várad, villanyváros ) Öregek kalauza ; Noran, Bp., 2000 Párizs, 1913 ; sajtó alá rend. Károly Márta; Palatinus, Bp., 2000 Férfi egyéni műugrás a 2016. évi nyári olimpiai játékokon A 2016. évi nyári olimpiai játékokon a műugrás férfi egyéni 3 méteres versenyszámát augusztus 15. és augusztus 16. között rendezték meg az Maria Lenk Aquatic Centerben. A versenyszám aranyérmét – a kínaiak 21 éves műugrója – Cao Jüan (Cao Yuan) szerezte meg, aki 547,60 pontos teljesítményével kiemelkedett a mezőnyből, s több mint 23 ponttal előzte meg a második helyen végző – és a nála mindössze nyolc nappal idősebb – brit Jack Laughert. A dobogó harmadik fokára a németek kiválósága, Patrick Hausding állhatott fel. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmények Kékkel az elődöntősök vannak jelölve, zölddel pedig a döntősök. 281 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek Évek: 276 – 277 – 278 – 279 – 280 – 281 – 282 – 283 – 284 – 285 – 286 Dombeya A Dombeya a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a Dombeyoideae alosztály névadó nemzetsége mintegy háromszáz fajjal. Nevét a főleg Peruban és Chilében kutató Joseph Dombey (1742–1795) utazóról, botanikusról kapta. Elterjedése A paleotropikus nemzetség fajainak mintegy negyede Afrikában, a többi Madagaszkáron él. Megjelenése, felépítése Az egyes fajok fehér vagy rózsaszín virágú fák vagy cserjék; a legtöbb faj virágai kicsik, jellegtelenek. Magjaik kicsi, kerek kapszulákban ülnek. Legismertebb közülük a nagy virágfejű, pálhás madagaszkári Dombeya wallichii. Életmódja A madagaszkári fajok tipikus trópusi növények, így a fagyot egyáltalán nem viselik el; az afrikaiak mérsékelten fagytűrők, így a mediterrán éghajlatú vidékeken is ültethetők. Felhasználása A D. x cayeuxii hibridfaj: a szép virágú örökzöld rosthársat dísznövénynek ültetik. Fagyérzékeny. Bokor vagy fa, de cserepes növényként is termeszthető. A nagy virágú fajok, kiváltképp a D. wallichii és a D. cacuminum elterjedt dísznövények. Öt faj (például a D. umbellata nevű cserje) rostos háncsából kötelet készítenek. Rœschwoog Rœschwoog település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 2306 fő (2015). Rœschwoog Auenheim, Fort-Louis, Leutenheim, Roppenheim és Rountzenheim községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Všeň Všeň település Csehországban, Semily-i járásban. Všeň Žďár, Olešnice, Příšovice, Přepeře és Modřišice településekkel határos. Lakosainak száma 606 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Naucelle Naucelle település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 1990 fő (2015). Naucelle Cabanès, Camjac, Quins, Sauveterre-de-Rouergue és Tauriac-de-Naucelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Marcos Rocha Marcos Luis Rocha Aquino vagy egyszerűen Marcos Rocha (Sete Lagoas, 1988. december 11. –), brazil labdarúgó, a Atlético Mineiro hátvédje. 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál A 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál a hatvankettedik Eurovíziós Dalfesztivál, amit Ukrajnában rendeztek meg, mivel a 2016-os Eurovíziós Dalfesztivált az ukrajnai Jamala 1944 című dala nyerte. Ez volt a második olyan dalfesztivál, aminek Kijev adott otthont a 2005-ös verseny után, illetve a negyedik Eurovíziós esemény a 2009-es és 2013-as Junior Eurovíziós Dalfesztivál után. Az első elődöntőre 2017. május 9-én, a második elődöntőre május 11-én, a döntőre pedig május 13-án került sor. Eredetileg 43 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra, beleértve Portugáliát és Romániát is, melyek egy kihagyott év után vettek részt újból. Bosznia-Hercegovina viszont visszalépett a versenytől, illetve a határidő után Oroszország is, mivel az ország versenyzőjét a házigazda Ukrajna törvényeinek megsértése miatt három évre kitiltották Ukrajna területéről. Így végül 42 ország vett részt a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A 2017-es dalfesztivál elődöntőit és döntőjét körülbelül 182 millió ember látta, ami 22 milliós visszaesés a előző évhez képest. A helyszín és a verseny témája A határidő lejártáig hat város nyújtotta be hivatalosan pályázatát a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál rendezési jogának megszerzéséért. Eredetileg a cserkaszi Centralnij Stadion, a vinnicjai Centralnij Stadion és Irpiny is jelezték, hogy szívesen otthont adnának a rendezvénynek. A szervezők rendhagyó módon, 2016. július 20-án egy televíziós műsor keretében mutatták be a hat még versenyben levő pályázót. A Bitva miszt (magyarul: A városok csatája) című műsor – melyet az interneten is figyelemmel lehetett kísérni – házigazdája az ország eurovíziós kommentátora, Tyimur Mirosnicsenko volt. Az adásban a verseny szervezőbizottsága, médiaszemélyiségek, újságírók, zenei szakértők és rajongók mellett megjelent a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál ukrán győztese, Ruslana, továbbá a pályázó városok egy-egy elöljárója is. Július 22-én jelentették be a szervezők, hogy a kiválasztási folyamat utolsó fázisába három város jutott be: a főváros, Kijev, Dnyipro és Odessza. További pályázók voltak még a herszoni Jubilejnij Koncertterem, a harkovi Metaliszt Oblaszt Sportkomplexum, a lvivi Arena Lviv és a város egy befejezetlen stadionja is. Augusztus 25-én vált hivatalossá, hogy a szervezők visszavonták Dnyipro pályázatát. A lehetséges helyszín a Dnyipro-Arena lett volna. A végső döntést szeptember 9-én jelentették be, ennek értelmében a versenynek a 14 000 férőhelyes kijevi Nemzetközi Kiállítási Központ ad otthont. A pályázat utolsó szakaszába még az odesszai Csornomorec Stadion is bejutott, de a szervezők előbbi javára döntöttek. A dalfesztivál hivatalos mottója Celebrate Diversity lett, azaz Ünnepeljük a sokszínűséget. 2017. február 27-én jelentették be a dalverseny három műsorvezetőjét Olekszandr Szkicsko, Volodimir Osztapcsuk és Tyimur Mirosnicsenko személyében. Utóbbi korábban az Eurovíziós és Junior Eurovíziós Dalfesztiválok kommentátoraként, a januári elődöntős sorsolás egyik házigazdájaként, valamint a 2009-es és 2013-as Junior Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetőjeként volt érintett eurovíziós eseményekben. Emellett ez volt az első alkalom, hogy három férfi házigazdája lesz a rendezvénynek, valamint az első, 1956-os dalfesztivál óta a második alkalom, hogy nem volt női műsorvezető. A résztvevők 2016. április 21-én jelentette be a portugál műsorsugárzó, hogy az ország egy kihagyott év után visszatér a versenybe, ahogy Románia is, mely eredetileg részt vett volna a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon, azonban az Európai Műsorsugárzók Uniója pár héttel a verseny előtt kizárta az országot az állami televízió évek óta felhalmozott tartozásai miatt. Utóbbi szeptember 21-én jelezte részvételi szándékát, így végül 43 állam vett volna részt a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon, mely megegyezik a 2008-as és a 2011-es rekord létszámmal, azonban 2017. április 13-án az orosz részvételért felelős Pervij Kanal bejelentette, hogy visszalép a versenytől és nem is közvetíti azt, mivel énekesüket az ukrán törvények megsértése miatt három évre kitiltották Ukrajna területéről, és a két ország nem tudott megállapodni a kérdésben. Bosznia-Hercegovina az állami televízió rossz anyagi helyzetére hivatkozva mondott le a szereplésről szeptember 28-án. Andorra távolmaradása május 19-én vált hivatalossá. A törpeállam utoljára 2009-ben volt jelen a dalfesztiválon, így ez lesz sorozatban a nyolcadik verseny az ország nélkül. Hasonlóan döntött a luxemburgi műsorsugárzó is: a nagyhercegség utoljára 1993-ban indult, így ez lesz sorozatban a huszonnegyedik verseny, melyen az ország nem képviselteti magát. A verseny eddigi egyetlen afrikai résztvevője, Marokkó ezúttal sem vesz részt: az ország eddig csak egyszer, 1980-ban szerepelt. A dalfesztivál legkisebb területű országa, Monaco – mely utoljára 2006-ban indult – augusztus 19-én jelentette be, hogy nem tér vissza, sorozatban a tizenegyedik évet kihagyva ezzel. Szlovákia október 24-én, Törökország pedig egy nappal korábban jelezte, hogy nem csatlakozik a mezőnyhöz. Mindkét ország sorozatban ötödik alkalommal marad távol a versenytől. 2005 után másodszor vesz részt a versenyen a szlovén Omar Naber. Érdekesség, hogy első részvételén is Kijev volt a rendező város. Szintén másodjára szerepel a moldáv SunStroke Project, mely 2010-ben Olia Tirával együtt képviselte az országot. Ugyancsak második alkalommal versenyez az észt Koit Toome és Laura is: előbbi 1998-ban, utóbbi pedig 2005-ben, szintén Kijevben, a Suntribe együttes tagjaként állt színpadra. A San Marinó-i Valentina Monettának viszont ez lesz a negyedik részvétele 2012, 2013 és 2014 után. A holland O’G3NE együttes korábban a 2007-es Junior Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisa, Amy és Shelley néven képviselte Hollandiát. Az izraeli Imri Ziv korábban 2015-ben és 2016-ban háttérénekesként vett részt az izraeli produkciókban, ahogy a szerb Tijana Bogićević is 2011-ben, Nina mögött. A grúz Tamara Gachechiladze pedig már 2009-ben képviselte volna Grúziát a Stephane & 3G tagjaként, azonban az együttes dalát kizárták politikai tartalma miatt, és végül az ország nem is vett részt a moszkvai versenyen. Dalának egyik szerzője Anri Jokhadze, aki 2008-ban háttérénekes volt, 2012-ben pedig Grúzia versenyzője. Szintén visszatér a svéd Robin Stjernberg, Svédország 2013-as képviselője, aki ezúttal országa dalának elkészítésében vett részt. A 2013-as dalfesztivál győztese, a dán Emmelie de Forest pedig a brit dal társszerzőjeként lesz jelen a mezőnyben. A bolgár Kristian Kostov, aki egyben a mezőny legfiatalabb indulója, a dalfesztivál első 2000-es években született résztvevője. Továbbá két olyan énekes is jelen lesz a mezőnyben, akinek valamelyik rokona korábban szintén képviselte országát a versenyen: az izlandi versenyző, Svala édesapja, Bo Halldórsson, Izland 1995-ös versenyzője volt, ezúttal pedig pontbejelentő lesz, míg a máltai Claudia Faniello bátyja, Fabrizio Faniello 2001-ben és 2006-ban is jelen volt a dalfesztiválon. A verseny történetében először Fehéroroszország dala nem angolul, hanem belaruszul hangzott el. Magyar résztvevő 2016. április 28-án reggel Freddie utolsó sajtótájékoztatóján az Eurovíziós Dalfesztivál előtt Medvegy Anikó, az MTVA gyermek, ifjúsági és szórakoztató műsorokért felelős főszerkesztője elmondta, hogy a Duna Média részt kíván venni a soron következő dalversenyen és nyílt pályázatot írnak ki, akárcsak az előző öt évben. Az MTVA és a Duna Média október 10-én tette közzé a pályázati feltételeket és a hivatalos versenyszabályzatot. A dalok leadásának határideje 2016. november 20-a. A műsor házigazdái Tatár Csilla és Harsányi Levente lesznek. A negyedik és az ötödik adásban Tatár Csilla betegsége miatt Harsányi Levente és Rátonyi Kriszta lettek a műsor házigazdái. A Dal (2017) – Döntő A döntőt 2017. február 18-án tartotta az MTVA nyolc előadó részvételével. A végeredmény a nézői szavazás illetve a szakmai zsűri szavazatai alapján alakult ki. A zsűri a dalok elhangzása után csak szóban értékelte a produkciókat. Az összes dal elhangzása után, az Eurovíziós Dalfesztivál gyakorlatához hasonlóan pontozta a produkciókat a zsűri. Az első helyezett 10 pontot kapott, a második 8-at, a harmadik 6-ot, míg a negyedik 4 pontot. A pontozás során a négy legtöbb pontot szerzett dal közül a nézők MédiaKlikk Plusz keretalkalmazáson keresztül, a műsor hivatalos honlapján vagy SMS-ben küldött szavazatokkal választották ki a verseny győztesét. A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt Freddie, A Dal 2016 győztese, aki a 2016-os Eurovíziós Dalfesztiválon Stockholmban képviselte Magyarországot. A Dal döntőjében a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával közösen adta elő az Ez a vihar és a Pioneer című dalát. A zsűri egyik tagja, Caramel A zeniten túl című dalát adta elő vendégprodukcióként. A műsort élőben közvetítette a Duna és a Duna World, illetve interneten a mediaklikk.hu/adal. A döntő után 21:40-től a Dunán A Dal Kulissza címmel kísérőműsor indult, melyben Pflum Orsi és Sipos Dávid Günther beszélgettek a résztvevőkkel. A versenyszabályok változása Egy szabályváltozás értelmében 2017-től az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) társult, azaz nem teljes jogú tagjai is jelentkezhetnek az Eurovíziós Dalfesztiválra. A jelentkezéseket a verseny irányító testületének és a referenciacsoportnak kell egyenként elbírálnia és jóvá hagynia. Az elődöntők felosztása A harminchét elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A felosztást január 25-én hozta nyilvánosságra az EBU. Január 31-én tartották a sorsolást a kijevi városházán, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős Öt Nagy és a rendező ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. Ugyanekkor került sor a jelképes kulcsátadásra, melyen az előző rendező város, Stockholm polgármestere átadta Kijev polgármesterének a korábbi rendező városok szimbólumait tartalmazó „kulcscsomót”. Az automatikusan döntős országokat a dalfesztivál eddigi két ukrán győztese, Ruslana és Jamala sorsolták ki. A svájci műsorsugárzó kérésére az országot már korábban a második elődöntőbe osztották, ahogy az automatikusan döntős, de az elődöntőkben szavazó országok közül a német műsorsugárzó kérésére Németországot is. Érdekesség, hogy Oroszország, mely később azonban visszalépett a dalfesztiváltól, a verseny történetében először szerepelt volna a második elődöntőben. Az előző évekhez hasonlóan a részt vevő országok rajtsorrendjét a műsor producerei határozták meg. Egyedül a rendező Ukrajna helyzetét bízták a véletlenre a döntőben. A versenyt megelőző időszak 2017. február 14-én kezdték meg a jegyek árusítását a dalfesztivál kilenc nyilvános előadására. A résztvevők egy része a versenyt megelőző időszakban különböző rendezvényeken promotálta versenydalát. 2017. április 2-án került megtartásra a London Eurovision Party, ahol 22 ország előadója mutatkozott be. Április 5-én Tel-Avivban 28 induló lépett fel az Israel Calling elnevezésű koncerten. Április 8-án rekordlétszámmal rendezték meg a dalfesztivál legnagyobb elő-koncertjét, a Eurovision in Concertet Hollandia fővárosában, Amszterdamban. 35 részt vevő ország képviselője adta elő versenydalát az eseményen, köztük a magyar versenyző, Pápai Joci is. Magyarországon az MTVA Duna csatornája 2017. április 6-tól minden csütörtök délután műsorra tűzte az öt perces Elővízió című miniprogramot, melyben a magyar versenyző felkészülését mutatták be a nézőknek. A dalfesztivál hivatalos megnyitó ceremóniáját május 7-én tartották a Marijinszkij-palota előtt, ahol a résztvevő negyvenkettő ország képviselője egy vörös szőnyeges bevonuláson vett részt. Érdekesség, hogy ez volt minden idők leghosszabb vörös szőnyege a verseny történetében a maga 265 méteres hosszúságával. Nemzeti válogatók A versenyre eredetileg nevező 43 ország közül 17 belső kiválasztással, 26 nemzeti döntő keretein belül választotta ki képviselőjét. Próbák és sajtókonferenciák A próbák április 30-án kezdődtek a verseny helyszínén, a kijevi Nemzetközi Kiállítási Központban. Első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, valamint beállították a fényeket és a mikrofonokat. Ezután a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzeli el a produkció lefilmezését. Innen a sajtótájékoztatóra mentek az előadók, ahol egy műsorvezetővel – felváltva Tetjana Terehovával, Ihor Poszipajkóval és Nyika Konsztantinovával – beszélgettek a versenyről, a próbákról, valamint a sajtó akkreditált tagjai is tehettek fel kérdéseket. A próbák és a sajtótájékoztatók egyszerre zajlottak: míg az egyik ország sajtótájékoztatót tartott, addig a következő már próbált az arénában. Az első napon Svédország, Grúzia, Ausztrália, Albánia, Belgium, Montenegró, Finnország, Azerbajdzsán és Portugália képviselője tartotta próbáját. A második napon következett Görögország, Lengyelország, Moldova, Csehország, Izland, Ciprus, Örményország, Szlovénia és Lettország versenyzőjének első próbája. A harmadik napon Szerbia, Ausztria, Macedónia, Málta, Románia, Hollandia, Magyarország, Dánia és Írország; a negyedik napon San Marino, Horvátország, Norvégia, Svájc, Fehéroroszország, Bulgária, Litvánia, Észtország és Izrael előadója próbált. Az ötödik, hatodik és hetedik napon az elődöntősök második próbáit rendezték. Az automatikusan döntős országok indulói a hatodik és a nyolcadik napon próbáltak. A verseny történetében először helyettesíteni kell egy énekest a próbák során: a portugál versenyző, Salvador Sobral megromlott egészségi állapota miatt csak két nappal az első elődöntő előtt tudott Kijevbe utazni, így csak a szakmai zsűri által is megtekintett főpróbán tud jelen lenni. A korábbi próbák alkalmával dalát nővére és egyben dalszerzője, Luísa Sobral adta elő. A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (UTC+02:00) Főpróbák és élő közvetítések A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (UTC+02:00) A verseny A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette a Duna. A második elődöntőt és a döntőt megelőzően Tatár Csilla műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban a nézők kulisszatitkokat, érdekességeket tudhattak meg a versenyről. Az első elődöntő előtt egy eurovíziós válogatás került képernyőre. A dalfesztivál magyarországi kommentátora Rátonyi Kriszta volt, akinek a munkáját szakkommentátorként Fehérvári Gábor Alfréd, a 2016-os Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulója segítette. A dalok közötti képeslapok az adott versenyzővel készült kisfilmek voltak, melyeket a rendező műsorsugárzó, az UA:PBC forgatott márciustól májusig a részt vevő 42 országban, illetve a kijevi próbák során. Az első elődöntőt Monatik Spinning című dalával nyitotta meg. A szavazás alatti szünetben Jamala előző évi győztes dalának szimfonikus verzióját adta elő, majd a szavazatszámlálás alatt a Zamanyly című dalával lépett a színpadra. A második elődöntőt kezdetén a műsorvezetők korábbi Eurovízió-győztes dalokat adtak elő hagyományos ukrán népzenei stílusban. Feldolgozásukban szerepelt Loreen Euphoria, Alexander Rybak Fairytale, Helena Paparizou My Number One és Conchita Wurst Rise Like a Phoenix című dala. A szavazatszámlálás alatti szünetben az Apache CREW egy modern tánckoreográfiát mutatott be The Children’s Courtyard (magyarul: A gyermekek udvarán) címmel. Mindkét elődöntő során kisfilmet vetítettek Verka Serduchka főszereplésével, aki 2007-ben Ukrajna színeiben második helyen végzett a dalfesztiválon. Az előző évekhez hasonlóan a döntő a huszonhat részt vevő ország versenyzőinek bevonulásával kezdődött. Vendégelőadóként, Anna Kuksa, Naile Ibraimova és Kemi Oke háttér-énekesekkel kiegészülve Jamala előadta I Believe in U című dalát, aminek e fellépés volt a premierje, azonban a produkció az énekesnő önhibáján kívül sikerült emlékezetesre. Fellépett még az adásban a 2004-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Ruslana az It’s Magical című dallal, illetve egy ukrán electro-folk zenekar, az ONUKA is kiegészülve az Ukrán Nemzeti Néphangszeres Akadémiai Zenekarral. A műsorban feltűnt a 2016-os Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a grúz Mariam Mamadashvili is. A nézői szavazást Verka Serduchka indította el, majd zárta le. Incidensek Az első elődöntő zsűris főpróbáján a görög produkció alatt technikai problémák adódtak, így a dalt a műsor végén újra előadták, továbbá az örmény dal kezdetekor a háttérben Csehország zenéje szólalt meg. Az örmény Artsvik a hiba kijavítását követően előadta a produkcióját; nem volt szükség arra, hogy az összes előadás után újra elénekelje. Francia dalbeküldés 2017. február 9-én jelentette be a francia műsorsugárzó, a France 2, hogy az ország képviseletére belső kiválasztással Almát és Requiem (magyarul: Rekviem) című dalát jelölték ki. A következő héten azonban kiderült, hogy az énekesnő ugyanezt a dalt a határidő előtt, már 2015 januárjában előadta egy koncert keretein belül. A francia televízió február 17-i nyilatkozata szerint nem történt szabálysértés, azonban február 21-én hivatalossá vált, hogy a dal új, áthangszerelt verzióban, valamint angol nyelvű refrénekkel hangzik el Kijevben. Az orosz versenyző kitiltása Ukrajnából 2017. március 13-án az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bejelentette, hogy az orosz versenyzővel, Julija Szamojlovával kapcsolatban vizsgálatot folytat, mivel az énekesnő 2015-ben, már a félsziget Oroszország általi elcsatolása után, koncertet adott a Krímben. Az ukrán törvények szerint a nem Ukrajnából történő beutazás a területre három év Ukrajnából való kitiltást eredményezhet. Március 22-én vált hivatalossá, hogy az SZBU döntése alapján az orosz versenyző három évig nem utazhat be Ukrajna területére, így a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon sem vehet részt. A történtek után dalfesztivál igazgatója, Jon Ola Sand a következőt nyilatkozta: „Tisztelnünk kell a rendező ország helyi törvényeit, azonban mélyen csalódottak vagyunk emiatt a döntés miatt, mivel úgy érezzük, ez szembemegy nemcsak a verseny szellemiségével, de a befogadás szándékával is, mely a verseny értékeinek szívében van. Folytatni fogjuk a párbeszédet az ukrán hatóságokkal abból a célból, hogy biztosítsuk, hogy minden előadó szerepelhessen a 62. Eurovíziós Dalfesztiválon, Kijevben, májusban.” Március 23-án a versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) egy korábban még sosem alkalmazott javaslattal állt elő Szamojlova részvétele érdekében: műholdas kapcsolással közvetítették volna, ahogy az énekesnő Oroszországban előadja Flame Is Burning (magyarul: Ég a láng) című dalát. Ezt a javaslatot azonban Vjacseszlav Kirilenko ukrán miniszterelnök-helyettes és az orosz részvételért felelős Pervij Kanal egyaránt visszautasította. Jon Ola Sand egy március 25-i nyilatkozatában azt javasolta az SZBU-nak, hogy az orosz versenyző Ukrajnából való kitiltása ne lépjen életbe a dalfesztivált megelőzően. Március folyamán Carlo Romeo, a San Marinó-i állami televízió vezérigazgatója, Jan Lagermand Lundme, a dán közmédia szórakoztatásért felelős igazgatója, Thomas Schreiber, a német ARD televízió szórakoztatásért felelős igazgatója, valamint Frank-Dieter Freiling, a dalfesztivál referenciacsoportjának elnöke egyaránt kifejezte véleményét a fennálló helyzettel kapcsolatban. Petro Porosenko, Ukrajna elnöke április 4-én az énekesnő kiválasztását Oroszország általi politikai provokációnak nevezte. A konfliktusnak végül az orosz részvételért felelős Pervij Kanal április 13-i hivatalos bejelentése vetett véget, miszerint nem vesznek részt a 2017-es versenyen, és nem is közvetítik. A szavazás A verseny előtt a legesélyesebbnek Olaszországot, Bulgáriát, Svédországot, Portugáliát és Belgiumot tartották, végül a portugál versenyző tudott győzni. A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Az első elődöntőben Lettország végzett az utolsó helyen, történetük során negyedjére, míg a második elődöntőben San Marino zárt a tabella legalján, történetük során másodszor. A döntőben a zsűri szavazása során végig Portugália állt az élen, majd a közönségszavazatok hozzáadásával az ország történetének első győzelmét aratta, rekordnak számító negyvenkilenc évnyi várakozás után. Az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta, illetve a 2016-ban bevezetett új pontozási rendszernek köszönhetően a 758 pont a legmagasabb, amivel nyerni lehetett. A győztes dal mind a zsűrinél, mind a telefonos szavazáson az első helyen végzett. A második helyezett a zsűri és közönségszavazás második helyezettje és a második elődöntő győztese, Bulgária lett. A harmadik helyen Moldova végzett. A döntőben az utolsó helyet Spanyolország szerezte meg, 1999 óta először. Magyarország pontjait Tatár Csilla hirdette ki rajongók társaságában, egy kültéri helyszínről, a budapesti Március 15. térről. Magyarország szakmai zsűrijének tagjai Caramel, Király Viktor, Várallyay Petra, Závodi Gábor és Zséda voltak. A magyar zsűri tizenkét pontját az elődöntőben Bulgária, míg a döntőben a későbbi győztes, Portugália kapta. Első elődöntő Az első elődöntőt május 9-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország – is szavazott az első elődöntőben, valamint a május 8-án tartott főpróbákon versenydalukat is előadták. Ponttáblázat Nézői szavazás A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az első elődöntőben szavazó automatikus döntősök találhatók meg. 12 pontos országok Zsűri szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot az első elődöntőben a zsűritől: Nézői szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot az első elődöntőben a nézőktől: Második elődöntő A második elődöntőt május 11-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – Franciaország, Németország és Ukrajna – is szavazott a második elődöntőben, valamint a május 10-én tartott főpróbákon versenydalukat is előadták. A versenyre eredetileg nevező Oroszország a második elődöntő első felében, harmadikként vett volna részt, de 2017 . április 13 -án az orosz műsorsugárzó, a Pervij Kanal bejelentette visszalépését, miután énekesüket az ukrán hatóságok törvénysértés miatt három évre kitiltották Ukrajna területéről. Az országot Julia Samoylova képviselte volna a Flame Is Burning ( magyarul : Ég a láng ) című dallal. Ponttáblázat Nézői szavazás A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban a második elődöntőben szavazó automatikus döntősök találhatók meg. 12 pontos országok Zsűri szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot a második elődöntőben a zsűritől: Nézői szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot a második elődöntőben a nézőktől: Döntő A döntőt május 13-án rendezték meg huszonhat ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották: Az első elődöntő első tíz helyezettje A második elődöntő első tíz helyezettje A házigazda ország, egyben az előző év győztese: Ukrajna Az automatikusan döntős „Öt Nagy” ország: Egyesült Királyság , Franciaország , Németország , Olaszország , Spanyolország Ponttáblázat Nézői szavazás A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az oszlopokban előbb a döntősök, majd az elődöntőkben kiesettek találhatók a fellépés sorrendjében. 12 pontos országok Zsűri szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben a zsűritől: Nézői szavazás Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben a nézőktől: A szavazás és a nemzetközi közvetítések Pontbejelentők A szavazás sorrendje a döntőben a következőképpen alakult: Kommentátorok Megjegyzés: Az egyes országok televíziócsatornái illetve rádiói alapesetben élőben közvetítették a dalfesztivált. Ez néhány esetben eltérhetett, mely a fenti táblázatban is fel van tüntetve. Nézettség A dalfesztivál összes felvezető műsorát és nemzetközi adását Magyarországon a Duna nemzeti főadó közvetítette. A műsor magyarországi nézettsége: A 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál nézettségi adatai más országokban: Ausztria – Körülbelül 438 000 osztrák látta, ahogy Nathan Trentet hirdették ki utolsó továbbjutóként a második elődöntőben. Csehország – Az első döntőben 90 000-nel esett vissza a nézőszám 2016-hoz képest, hiszen 145 000-en látták a műsort. Németország – Annak ellenére, hogy Németország nem volt érdekelt az első elődöntőben a nézőszám 210 000-rel nőtt az előző évhez képest, megközelítőleg 560 000-an nézték a műsort. A második elődöntő 570 000 német néző látta, ami viszont 2016-hoz képest 140 000-es visszaesés. Portugália – Körülbelül 893 000 portugál látta ahogy, Salvador Sobral hét év után bejuttatta Portugáliát az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe. A 2017-es dalfesztivál elődöntőit és döntőjét körülbelül 182 millió ember látta, ami 22 milliós visszaesés a előző évhez képest. Hivatalos album A Eurovision Song Contest: Kyiv 2017 (magyarul: Eurovíziós Dalfesztivál: Kijev 2017) a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál dalainak válogatáslemeze, melyet az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) jelentetett meg 2017. április 28-án. Az album tartalmazza a 42 részt vevő ország dalát, beleértve azokat az elődöntős országokat is, akik nem jutottak tovább a döntőbe és Oroszországot is, mely később visszalépett a versenytől. China Railways DF11 sorozat A China Railways DF11 sorozat egy kínai Co'Co' tengelyelrendezésű kvázi nagysebességű dízelmozdony-sorozat. A China Railways üzemelteti. A Qishuyan Locomotive Works összesen 459 db-ot gyártott belőle 1992 és 2005 között. A mozdony feladata a nem villamosított vasútvonalakon a személyszállító vonatok vontatása 160 km/h sebességgel. Balesetek A China Railways DF11 sorozat egyik tagja 2008 április 28-án összeütközött egy másik vonattal és kisiklott. A mozdonyt nem állították helyre, hanem leselejtezték. Sega Saturn A Sega Saturn egy 32 bites ötödik generációs otthoni videojáték-konzol. Először Japánban, 1994. november 22-én jelent meg, később 1995. május 11-én Észak-Amerikában, és 1995 július 8-án Európában mint a Mega Drive utódja. A Saturnban dual-CPU architektúrának köszönhetően összesen 8 processzor található. A Sega Saturnon megjelent játékok CD-Rom formában érhetők el, a játékválasztékban számos játéktermi port és eredeti exkluzív Saturn-játék található meg. A Saturn fejlesztése már a 90-es évek elején elkezdődött. A konzol piaci megjelenésekor a Sega felső menedzseri struktúrája jelentősen megváltozott. David Rosen elnök, a Japán CEO Hayao Nakayama és amerikai CEO Tom Kalinske távozásával, új irányítókra volt szükség. Ez vezetett Shoichiro Irimmajiri és Bernie Stolar felvételéhez, akik végig vezették a Sega Saturn fejlesztését, egészen 1998-as megszüntetéséig. A konzol komplex architektúrájának köszönhetően, csak nagyon limitáltan fejlesztettek a Saturn-ra kívülálló cégek, ami megakadályozta a piaci sikert. A sikertelen próbálkozások, a fejlesztő cégektől, hogy kiadjanak egy új játékot a Sonic the Hedgehog sorozatban, szintén közrejátszott a konzol rövid és szegényes életében. Bár egy játék az úgynevezett Sonic X-treme-n dolgoztak, soha nem adták ki. 1996-ban A Nintendo 64 kiadása miatt a Saturn gyorsan elveszítette a piaci részesedését Amerikában, és Sega nyíltan távol kezdte tartani magát a Saturn konzoloktól 1998 márciusig 9,5 millió darabot adtak el világon Sega Saturn-ból, ami megközelítette riválisát a PlayStation-t. Ez pontosan: 6 millió eladott darab Japánban, 2 millió Észak-Amerikában és 970000 Nyugat Európában. Piacilag a konzol sikertelen volt, 309 millió dolláros veszteséget termelt Sega-nak 1998-ig és még 450 millió dolláros veszteséget 1998-ban. A Saturn fogadtatása vegyes volt, bár a hardver képes lett volna támogatni a legújabb játékokat, túl bonyolult volt a felépítése és nem érte meg rá fejleszteni emiatt. A Sega vezetését többször kritizálták a Saturn fejlesztése során hozott döntések és fejlesztésének abbahagyása miatt. Történet Háttér A Saturn fejlesztése előtt, a Sega Genesis volt a Sega belépője a 4. generációs konzolok közé. A konzol először Japánban jelent meg 1988. október 29-én. Az amerikai nyitást 1989 januárjára tervezték az Atari céggel együttműködve, de nem sikerült megegyezésre jutni, ezért a Sega maga volt kénytelen kiadni jelentős késéssel augusztus 14-én. Európában 1990. november 30-án jelent meg, ahol a Master System korábbi sikerének köszönhetően a Mega Drive is rendkívül népszerű lett. Az akkori CEO : Tom Kalinske kitalált egy 4 pontos eladási tervet a genesis-re. "1. Csökkentsük az árát a konzolnak. 2. Amerikai csapatot hozzunk össze akik amerikai játékokat csinálnak az amerikai piacra. 3. Agresszívan folytassuk a reklámozást. 4: Ingyen mellékeljük Sonic the Hedgehog játékot a konzolhoz." Japán vezetőség először ellenezte a tervet, de mind a 4 pontot elfogadta, Nakayama, aki annyit mondott Kalinske-nek: "Azért béreltelek fel, hogy te döntsél mi történik Amerikában és Európában, szóval gyerünk csináld." Újságok Sonic- ot a legjobb játékok közé sorolták, és sokan akik a Super Nintendo Entertainment System-re (SNES) vártak, úgy döntöttek, hogy Genesis-t vásárolnak inkább. Azonban cd-s Sega kiegészítő a Sega CD (vagy Mega-CD Amerikán kívül), nagy piaci bukás volt. Sega sok sikert aratott a játéktermi játékaival is. 1992-ben és 1993-ban a cég új Model 1-es arcade system board-jának kiadásával, új 3D-s játékokat mutattak be, mint Virtua Racing and Virtua Fighter, amik nagy szerepet játszottak a poligonális grafika népszerűsítésében. A Model 1 nagyon drága volt, emiatt az otthoni konzolokra, mint a Genesis-re a játéktermi játékok portálása, lehetetlennek bizonyult, a hardver különbségek miatt. Ezért adott ki a Sega kiegészítőket a konzolukra (pl.: Sega 32x), hogy javítani tudják a hardvert, de magas áruk miatt, ez sem aratott nagy sikert. Fejlesztés Hideki Okamura beszéde alapján, a Saturn project 2 évvel azelőtt kezdődött, mielőtt hivatalosan is bejelentették volna a Tokyo Game Show-ban 1994 júniusában. A név "Saturn" először kódnévként működött Japánban, de végül ezt választották hivatalos termék névnek is. 1993-ban Sega és Japán elektronikai cég: Hitachi alapított egy egyesült céget, hogy elkészítsék az új CPU-t a Saturnhoz aminek az eredménye a "SuperH RISC Engine" (vagy SH-2) lett az év végére. Saturn szekció vezető Kazuhiro Hamada szerint, a konzolba azért kellett dual – CPU architektúra, mert egy SH-2 nem volt elég gyors ahhoz, hogy magas minőségű 3D környezetet rendereljen. Bár a Saturn tervei már 1993 végére nagy részt kész voltak, hírek voltak 1994 elején, hogy a Sony által fejlesztett PlayStation technikai fejlettsége miatt úgy döntött a cég, hogy még egy video display processor-t (VDP) mellékelnek, hogy javítsák a konzol 2D-s texture-mapping-ját és gyorsaságát. Kalinske szerint, Sega amerikai ága: "Már egy jó ideje harcolt a Saturn architektúrája ellen." Silicon Graphics ultimately collaborated with Nintendo on the Nintendo 64. Egy alternatív grafikai chip-et akartak a Saturn-ra fejleszteni, és Kalinska megpróbált alkut kötni Silicon Graphics–szal, Sega Japán ága visszautasította a tervet és végül Silicon Graphics grafikai chipjét a Nintendo 64-ben használták. Azonban, publikusan Kalinske továbbra is védte a Saturn terveit: "Munkatársaink úgy érzik, hogy szükség van a multiprocesszorokra, hogy az otthonokba el tudjuk vinni azt a színvonalat amit a következő években a játéktermekben szeretnénk bemutatni". Sega a Saturn mellett elkezdett fejleszteni egy kiegészítő hardvert a Genesis-re a Sega 32X-et, ami egy olcsóbb alternatívának szántak olyan embereknek akik be akartak lépni a 32 bites korszakba. A döntésért Nakayama volt felelős, és Sega amerikai ága, teljes mértékben támogatta. A terv azért született mert attól félt a Sega vezetősége, hogy 1994-ig nem lesz kész a Saturn, és az akkoriban kiadott Atari Jaguar csökkentette volna, Sega-nak a részesedését a piacon. A 32X nem tervezték, hogy kompatibilis legyen a Saturn-nal, de Sega vezetősége biztosította, hogy a 32X Genesis játékokat is le fog játszani, és azonos architektúrát használna mint a Saturn. Bejelentették , hogy a két konzol egyszerre lesz a piacon, és a 32X azoknak szánták, akik nem tudták megengedni maguknak a jóval drágább Saturn konzolt. Azonban ellentétek születtek, Sega amerika és Japán részei között, amikor a Saturn kapta meg a prioritást. Kiadás A Saturn 1994. november 22–én jelent meg Japánban és a kezdőára: 44800 JP¥ volt, és kiadásával együtt adták ki, a Virtua Fighter-t ami szinte teljesen tökéletes port volt és megegyezett híres játéktermi játékkal, és körülbelül 1:1 volt az aránya a Saturn konzol és Virtua Fighter megvásárolt példányai, és kritikus volt a konzol életének elején bekövetkező piaci sikerben. Virtua Fighter mellett, még ki akarták adni Clockwork Knight-ot és Panzer Dragoon-t de a Panzer Dragoon nem lett kész időben. Virtua Fighter hírnevének köszönhetően az első 200000 példány első nap eladásra került. Sega december 3–ig a PlayStation kiadásáig várt, hogy több példányt adjanak ki piacra. Amíg egyszerre voltak a piacon, Saturn konzolokból több került eladásra, mint PlayStation-ből. Eközben a 32X 1994. november 21-én Amerikában, december 3–án Japánban és 1995 januárjában a PAL területeken (Európában) megjelent és a Saturn árának a feléért árulták. Az ünnepek után azonban az érdeklődés a 32X iránt gyorsan csökkent. A konzol korai kiadása miatt, a Saturn-ra csak 6 játék készült el a kiadás elejére (mind a Sega által kiadott). Virtua Fighter nyugaton Japánhoz képest kevesebb hírnévvel rendelkezett, ez kombinálva azzal, hogy mindössze két új játék jött ki a konzolra 1995 Szeptemberéig, megakadályozta Sega-t , hogy hasznot húzzon a Saturn korai kiadásával. 2 nap alatt 1995. szeptember 9-én PlayStation-ből több darab kelt el Amerikában, mint Saturn-ból 5 hónap alatt. Egy a Namco által jól elkészített port,(Ridge Racer) hozzájárult a PlayStation korai sikeréhez. Az év végére, az amerikai kiadók, lejjebb vitték a Saturn árát 299$ (ami jelentős pénzügyi veszteséget hozott Sega-nak) és bár 3 játéktermi port jelent meg a konzolra: Sega Rally Championship, Virtua Cop és Virtua Fighter 2 nem sikerült megfordítani a PlayStation döntő vezetését a piacon. Kalinske felfedte az 1996 E3–on három új játék kiadását: Sonic X-treme, Virtua Cop 2, Nights into Dreams..., és Sega NetLinket, egy modemes internet kiegészítőt. Változások Sega-nál 1995 végére, Sega 5 különböző konzolt támogatott — Saturn, Genesis, Game Gear, Pico és a Master System-et ezenkívűl még a Genesis két addon-ját: a Sega CD-t és a Sega 32X-et. Japánban a Mega Drive soha nem volt sikeres, és a Saturn több eladással büszkélkedett, mint a PlayStation, ezért Sega Enterprises CEO Hayao Nakayam arra döntésre jutott, hogy a Saturn-t fogja agresszívan támogatni Amerikában is. Amíg ez a Japán piacon logikus volt, borzasztó lépésnek bizonyult amerikában és Európában. A Genesis játékok piaca jóval nagyobb volt, mint a Saturné, de Sega konzol és software igényeket nem tudta biztosítani, a Japán döntés miatt. Ellenben, Nintendo a 16 bites otthoni konzol piacra koncentrált, és a sikeres handheld konzolára fókuszált, a Game Boy-ra és ennek köszönhetően 42% piaci részesedésre tett szert, annak ellenére, hogy nem adott ki 32 bites konzolt, hogy közvetlenül versenyezzen a Sony PlayStation-nel és a Sega Saturn-nal. Sega döntésének köszönhetően, abbahagyták a 16 bites konzoluk támogatását, így Nintendo kihasználhatta, az üresedést a piacon és továbbra is SNES (Super Nintendo Entertainment System) és a Game Boy-ra helyezte prioritásba. Bár Sega még mindig képes volt 43%-át az Amerikai játékpiac részesedését megszerezni, Nakayama döntése tönkretette Sega amerikai vezetőségét. 1997-ben Sega egy rövid életű társulásba lépett a Japán játék készítő Bandai-al. Bandai folytonosan ki akart lépni "kulturális különbségekre" hivatkozva a két cég között. Sonic X-treme 1994–ben a Sonic & Knuckles kiadásával, Sega megkezdte a munkálatokat, a következő játékukon a Sonic the Hedgehog sorozatban. A játék fejlesztése a Sega Technical Institute által amerikai programozókkal indult meg, akik már dolgoztak előző Sonic játékokon is. Eredetileg több másik Sega konzolra és készült a játék például a Sega 32X. A játék dizájnja jelentősen megváltozott a régebbi játékokhoz képest ezért a játékot áttolták a Saturn-ra. A Saturn verziója a játéknak, 1995–ben eredetileg 2 csapat által volt fejlesztve párhuzamosan. Az egyik csapat : Chris Senn főtervező és Ofer Alon főprogramazó vezetése alatt, a játék fő motorján dolgozott amíg a másik csapat: Ofer Alon főprogramozó vezetésével a "szabad-felfedezés", "aréna-stílusú" és 3D boss(főgonosz) motor részein dolgozott a játéknak. Senn és Alon "fixált kamera side-scroller-e" ami lehetőséget nyújtott a mozgásra minden irányban, hasonlított a "Bug!" című játékhoz és egy úgynevezett halszem kamera módszert használtak (Reflex lencse), ami a játékosnak egy széles nézetet nyújtott. Ennek köszönhetően a pályák úgy tűntek, mintha mozognának Sonic körül. 1996 márciusában Sega Japán képviselői, köztük CEO Hayao Nakayama ellátogatott STI központjába, megnézni, hogy halad a játék. Nem voltak lenyűgözve a játék főmotorjával, bár állítólag egy jóval régebbi verziót néztek meg. Ellenben annyira megtetszett nekik a Boss motor, hogy azt kérték, hogy az egész játékot kezdjék elölről és csinálják meg az alapján. Ahhoz, hogy elérjék a szigorú 1996. decemberi határidőt, Coffin csapatát elvitték egy teljesen zárt helyre, messze a céges politikától, és napi 16 órát dolgoztak. Mivel a megközelítésük hasonlított a Nights into Dreams... játék motorjához, felhatalmazást kértek, hogy használhassák mint kezdő pont. Állítólag a játék motorjának készítője Yuji Naka megfenyegette a céget, hogy otthagyja őket, hogy ha használják a motort. Senn és Alon kezdetben folytatta a munkát a saját játék motorjukon, eltántoríthatatlanul az első visszautasítástól, reménykedve, hogy Sega PC részébe még bekerülhetnek. Azonban, másodszor is visszautasították munkájukat, minek eredményeképp Alon otthagyta Sega-t. Eközben, Coffin—aki túlórázott minden nap, hogy kiadja a játékot tüdőgyulladást kapott. Ez biztosította, hogy játék nem lesz kész időben és emiatt a projektet bezárták. Az 1996 ünnepi időszakra, Sega inkább elhatározta, hogy ráfókuszálnak egy Genesis játékra: Sonic 3D Blast és a Sonic Team által készített Nights into Dreams... portra. Sonic Team elkezdett dolgozni egy eredeti 3D Sonic játékon a Saturn-ra: ami később Sonic Adventure néven jött ki, de a Dreamcast-re. Hanyatlás A Nintendo 64 kiadása után, a Saturn és a Sega 32 bites szoftverek eladott számainak mutatói mély zuhanásba kezdtek. 1997 augusztusára, Sony 47%-át uralta a konzol piacnak, Nintendo 40%-át és Sega mindössze 12%-át. Se a leárazások se a magas minőségi játékok kiadása, nem tudta Sega-t sikerre vinni. Ennek eredményeképp a konzol piacot, a PlayStation és a Nintendo 64 uralta és a Saturn-t hátra hagyta. 1997-es E3–on, Bernie Stolar főmondanivalója így szólt: "A Saturn nem a mi jövőnk..." amit páran Osborne hatás példájának neveztek. Kombinálva Sega közeljövőbeli rövid életű konzoljaival, különösen Sega CD és 32X, Sega hírnevét még inkább csökkentette, amikor bejelentették utolsó játékaikat az észak-amerikai piacon 1998. március 14-én, és a Saturn konzolok és játékok további gyártásának végleges befejezését. Mindössze 2 millió példányt adtak el amerikában, míg PlayStation konzolból 10,75 millió kelt el. Japánban 6 millió darab került eladásra, összehasonlítva Genesisből mindössze 3,5 millió, és 971000 konzolt adtak el Európában 1998 elejéig. Összesen 9,5 eladott példánnyal világszinten a Saturn egy piaci vereségnek minősült. 1998 márciusig a Sega 309 millió dollár veszteséget szenvedett a Saturn konzollal, és elkezdtek fókuszálni a következő konzolukra a Dreamcast-ra. 1998-ban a Sega még 450 millió dollár veszteséget szenvedett. A döntés, hogy teljesen beszüntessék a Saturn támogatását, több mint egy évig hagyta a nyugati piacot Sega játék nélkül. A Dreamcast 1998. november 20-án jelent meg Japánban és 1999 őszén Észak-Amerikában. Technikai jellemzők Összesen nyolc processzor található a konzolban, a Saturn fő központi processzorában(CPU – Central Processing Unit) két Hitachi SH-2 chip található és mindkettő 28,6 MHz órasebességgel rendelkezik. A rendszer még tartalmaz egy Motorola 68EC000 11,3 MHz órasebességes sound controller-t, egy sound processor-t ami akár 32 hangsávon mint FM and PCM mintavételre képes maximum 44,1 kHz-en. Ezenkívül két video display processor van még a konzolban. Kétszeres sebességű CD-Rom drive-ot külön egy SH-1-es processzor irányítja hogy csökkentse a töltési időket. A Saturn-ben még megtalálható egy bemenet memória kiegészítőnek, 16 Mbit Random Access Memory (RAM) általános működésre, 12 Mbit videó RAM és 4Mbit RAM hang funkciókra. A videó kimenetet egy stereo AV kábel biztosítja, és 320 x 224-es maximum felbontást képes megjeleníteni, és akár 16.77 színt tud megjeleníteni egyszerre. Maga a Saturn fizikai mérete 260 mm x 230 mm x 83 mm (10 in x 9,1 in x 3,3 inchben). Egy Saturn vásárlásakor mellékelve volt egy használati utasítás, egy kontroller, egy sztereó AV kábel és egy 100V AC elektromos hálozati konnektor, megközelítőleg 15 W fogyasztással. A Saturn technikailag fejlettnek mondható hardware volt a maga idejében, de a túlzott komplexitása, miatt nehéz volt kihasználnia programozó csapatoknak a konzol erejét. A legnagyobb hátránya az volt, hogy mindkét CPU ugyanazt a bus-t használta és nem volt képes egyszerre használni a memóriát. Például, Virtua Fighter 1-1 CPU-t használt/karakter, míg a Nights into Dreams... nevű játék egy processzort használt 3D környezetre és a másikat a 2D tárgyakra. A Saturn vizuális megjelenítő processzor 2–jét (VDP2 – Visual Display Processor 2) egyik legfontosabb kiegészítőnek tartották, és 3D háttér manipulációra használta a rendszer. Több kiegészítő készült a Saturn-re. A kontroller különböző színekben jelent meg, hogy passzoljon a különböző konzol modellek színéhez. Egy vezeték nélküli model is készüld ami AA ceruzaelemeket használt, és infravörös érzékelővel lehetett a konzolhoz csatlakoztatni. A Nights into Dreams... nevű játékhoz egy 3D kontroller is készült, amin megtalálható volt normális gombok és egy joystick irányításra. Sega pár játéktermi kontrollert is készített mint periféria, például Virtua Stick és Virtua Stick Pro, Mission Analog Stick és a Twin Stcik-et. Ezenkívűl úgynevezett light gun perifériát is készített Sega, Virtua Gun néven, lövöldözős játékokhoz, mint Virtua Cop és The Guardian–hoz, ezenkívűl egy kormányt autóversenző játékokhoz az Arcade Racer-t. Még pár kiegészítő készült, például klaviatúra, egér, floppy meghajtó és filmnézéshez alkalmas kártya. Játékok listája Jelentős mennyiséget tesz ki a Saturn-on a játéktermi portok, ezek közé sorolhatjuk a következőket: Daytona USA, Die Hard Arcade, Fighting Vipers szériát, Golden Axe: The Duel, The House of the Dead, Last Bronx, Manx TT Super Bike, Sega Rally, Sega Touring Car Championship, a Virtua Cop szériát, Virtua Fighter szériát és Virtual On-t. Megjelent egy Fighters Megamix nevű játék Saturn-ra egyedül, ami kombinálta a karaktereket Fighting Vipers-ből és a Virtua Fighter-ből. Más magas színvonalú Saturn-on egyedi játékok közé sorolhatjuk: Panzer Dragoon Saga, Dragon Force, Guardian Heroes, Nights, Panzer Dragoon II Zwei és Shining Force III-at. Multiplatform játékok mint Castlevania: Symphony of the Night, Resident Evil és Wipeout előbb jelentek meg a PlayStation konzolra, mint a Saturn-re, ezért PlayStation változatai nagyobb sikert arattak. És bár például Tomb Raider Saturn-ra készült, a PlayStation verzió végül sikeresebb és ismertebbé vált. Lobotomy Software cég portjai: Duke Nukem 3D, PowerSlave és Quake az egyik leglenyűgözőbb 3D grafikát képviselték a konzolon. Bár Electronic Arts limitáltan támogatta a Saturn-t és Sega cégnek nem sikerült focis játékot készítenie az 1996. őszi szezonra és ezáltal Sony megszerezte a vezetést sport játékok terén, ennek ellenére Sega számos sport játékot adott ki "Sega Sports" felirattal, közöttük a magas minőségű: World Series Baseball és Worldwide Soccer szériákat. 1998-ra a Saturn játékok száma már jóval nagyobb volt, mint a Nintendo 64-é. A Sonic X-treme játék sikertelen kiadásának köszönhetően a Saturn-on nem található meg egyedi Sonic the Hedgehog platform játék, a Sonic játékok közül mindössze Sonic Jam, egy Sonic 3D Blast port és egy versenyző játék Sonic R található meg. Kiemelhető Saturn platform játékok között megemlítendő a Bug!, aminek szerethető főszereplője felmerült mint kabalája a cégnek. Annak ellenére, hogy pozitív kritikát kapott a játék és még egy folytatás is készült, a játék nem terjedt el annyira mint Sonic, és emiatt visszamenőleg már a kritika annyira nem előnyös. Sonic Team Nights játéka dicsérve volt az eredetisége miatt, de nem volt benne mainstream Sonic kinézete, és a kritikusok leginkább 2 dimenziósnak nevezték. Sonic Team Burning Rangers játéka teljes 3D-s élményt nyújtott, de mégis kevesebb sikert aratott, mint Nights. Pár játék, ami igazán híressé tette a Saturn-t Japánban, mint Grandia és a Sakura Wars széria soha nem jelent meg nyugaton(Saturn konzolon). Annak ellenére, hogy Japánban a Saturn-on jelentek meg bizonyos játékok először, mint Dead or Alive, Grandia és Lunar: Silver Star Story Complete nyugaton csak PlayStation konzolon jelentek meg. Fogadtatás és örökség Amikor kiadták a konzolt, Famicom Tsuushin 24/40-et adott a Saturnnek, magasabbat, mint a PlayStationnek: 19/40. 1995 Decemberben Next Generation három és fél csillagot adott a Saturn-re, a legfontosabb pozitívumként a marketinget emelték ki, és a konzol bonyolultságát a legnagyobb gyengeségének nevezték. Electronic Gaming Monthly 1996 vásárlási tanácsadó részében, 4 kritikus 8, 6, 7, 8-at adott 10-ből a Saturnnak, kevesebbet, mint a PlayStationnek, ami 9, 10, 9, 9-et kapott. 1998-ra Electronic Gaming Monthly pontjai már lecsökkentek, kiemelve a játékok hiányát, mint legnagyobb probléma. EGM kritikus Crispin Boyer így fogalmazott: "a Saturn az egyetlen konzol ami képes az egyik hónapban teljesen lázba hozni a következőben teljesen csalódottá tenni." A Saturn-ról alkotott vélemények visszamenőleg vegyesek, de általában dicsérék a játékokat. Greg Steward 1UP.com-tól ezt mondta: "A Saturn a történelemkönyvekbe úgy kerül be mint az egyik legtöbb problémával rendelkező és legjobb konzol a világon." 2009-ben IGN a Saturn-t választotta a 18. minden idők legjobb konzolnak választotta egyedi játékai miatt. A kritikusok szerint: "Bár a Saturn végül elvesztette a népszerűségversenyt, mint Nintendo és Sony ellen, otthont adott számos klasszikus játéknak, ami jól mutatta Sega innovációját az időben. Nights into Dreams..., Virtua Fighter és Panzer Dragoon and Radiant Silvergun széria, mind a konzol egyedi játékai, amik a rajongók kedvencévé váltak. Pár kritika érte Sega menedzsmentjét, a Saturn készítésével és az élete alatti bánásmódjával kapcsolatban. McFerran leginkább a készítést nehezményezte, szerinte "nem érzékelték kellően az emberek igényeit és nem tudták azokat teljesíteni". Bernie Stolar-t súlyos kritika érte a Saturn támogotásának megszakításáért, "Stolar döntése, hogy elhagyja a Saturn-t igazi gonosztevővé tette a Sega rajongók körében, de valószínűleg nagyobb rálátása volt a piacra, mint amennyit az emberek gondoltak. Sega-nak sok munkája volt, mielőtt készen állhattak volna egy új csatára, és jobb ötlet volt felkészülni, mint egy új harcba belépni véresen és összeverve. Dreamcast lett volna Stolar megváltása." Stolar védte a döntését mondván, "Úgy éreztem a Saturn többet ártott a cégnek, mint amennyit segített. Ez egy olyan harc volt amit nem nyerhettünk meg". Stewart és IGN-nél dolgozó Levi Buchanan szerint a Saturn kudarca volt Sega bukása, mint hardware gyártó. Douglass C. Perry Gamasutra-tól szerint, a hirtelen kiadásától a végső bukásáig, a Saturn "elvette a kedvét sok játékosnak a Sega terméktől". Victor Ireland a korábbi Working Desings elnöke, visszamenőleg úgy írta le a Saturn-t, mint, "a kezdete a jövő konzolos játékoknak" kifejtette, hogy "a jobb fejlesztőket arra sarkallta, hogy kezdjenek el gondolkozni parallel-processing architektúrával, mint egy jövőbeli lehetőséggel". Megjegyzések Sega Saturn (������; Hepburn: Sega Satān) Latimer megye (Oklahoma) Latimer megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oklahoma államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Wilburton. Lakosainak száma 10 775 fő (2013. július 1.). Latimer megye Haskell, Pushmataha, Le Flore és Pittsburg megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Stockerau Stockerau város Ausztriában. Alsó-Ausztria tartomány Korneuburgi járásában fekszik, mintegy 25 km-re északnyugatra Bécstől. 16 444 lakosával a tartomány "Bornegyedének" legnagyobb települése. Elhelyezkedése Stockerau a Dunától néhány kilométerre, a folyó valamikori öntésterületén (Tullner Becken) fekszik. Alsó-Ausztria északkeleti régiójának, az ún. "Bornegyednek" (Weinviertel) a legnagyobb városa. A városi önkormányzathoz tartoznak még Oberzögersdorf (270 lakos) és Unterzögersdorf (336 fő) falvak is. Története A város területén 791-ben kezdtek megtelepedni, első lakói favágók voltak. Nevének első írásbeli említése 1012-ből származik "Stoccaerouwe" alakban. Az említés apropója, hogy ebben az évben gyilkolták meg a helyi lakosok Koloman (Colman) ír zarándokot, akinek nem értették a nyelvét és kémnek nézték. Egy kiszáradt bodzafára akasztották fel, de teste nem romlott meg, a bokor pedig újra kihajtott, így a zarándokot szentté avatták. Az állítólagos bokor ma is megtalálható a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek zárdájának kertjében. 1014-ben megalapították a mai plébániatemplom elődjét. 1465-ben III. Frigyes császár vásárjogot adományozott a településnek. 1514-ben I. Miksa császár mezővárosi státuszt, címert és pecsétet adott Stockeraunak. A címer (akárcsak a mai) újonnan kihajtó száraz fát ábrázol és Szt. Kolomanra emlékezik. 1722 és 1726 között megépült a barokk stílusú templom új, 88 m magas tornya (egész Alsó-Ausztria legmagasabb templomtornya) 1740-re elkészült a ma is látható városháza. A neves romantikus költő, Nikolaus Lenau 1818 és 1822 között Stockerauban élt és itt írta első verseit. 1841-ben megnyílt a harmadik osztrák vasútvonal, amely Bécs-Jedleseet kötötte össze Stockerauval. A vasút jelenléte ösztönzően hatott a helyi ipar fejlődésére. A városba és környékére textil-, gyertya-, szappan-, illatszer-, bőráru-, vegyiáru- és gépgyártó üzemek települtek. 1893-ban I. Ferenc József a települést városi rangra emelte. 1945-ben a városi temetőben szovjet katonai temetőt nyitottak, amelybe 1957-ig 28 egyéni és 3 tömegsír került. 1964-ben elkezdték a Stockeraui Ünnepi Játékok megrendezését; az első előadás "A pacsirta" volt Jean Anouilhtól. 1994-ben a stockeraui folyóparti ligetet természetvédelmi területté nyilvánították. Lakosság A 20-21. században - a második világháborútól eltekintve - a város lakossága folyamatosan gyarapodott. 2016 január 1-én 16 444-en éltek Stockerauban. Az 1991-es népszámláláshoz képest a növekedés 6,2%-os, ami alapvetően a bevándorlásnak köszönhető (+8,1%), mert a természetes gyarapodás negatív (-1,9%). A lakosok többsége (72,5%) római katolikus. 6,3% muszlimnak, 3,8% protestánsnak, 1,2% ortodox kereszténynek vallotta magát. 15,8% felekezet nélküli. Látnivalók a 88 méter magas tornyú plébániatemplom az 1740-ben épült városháza Szt. Koloman-zárda Luther-templom (volt zsinagóga) a város színháza a Lenautheater. minden év július-augusztusában a plébániatemplom előtti téren megrendezik a színházművészeti Stockeraui Ünnepi Játékokat a stockeraui kerületi múzeum a Belvedereschlössl Kultúrcentrum épületében található Siegfried Marcus automobilmúzeum az 1721-ben épült lovassági kaszárnya Stockerauer Au természetvédelmi terület A város futballcsapata az SV Stockerau, kézilabdacsapata pedig az UHC Stockerau. Híres stockerauiak Adi Holzer (* 1936), festő, grafikus Josef Pröll (* 1968), politikus Gerda Winklbauer (* 1955), dzsúdó-világbajnok Testvérvárosok Andernach am Rhein ( Németország ), 1983 óta Baranavicsi ( Fehéroroszország ), 1989 Mosonmagyaróvár ( Magyarország ), 1996 Vaux-sur-Saint-Urbain Vaux-sur-Saint-Urbain település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 57 fő (2015). Vaux-sur-Saint-Urbain Domremy-Landéville, Donjeux, Doulaincourt-Saucourt és Saint-Urbain-Maconcourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: W.I.T.C.H. (televíziós sorozat) A W.I.T.C.H. vagy W.I.T.C.H., a tiniboszorkányok olasz–francia televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alapja olasz képregény sorozat ugyanazon a néven, amit Gary Tomlin és Elisabetta Gnone alkotott. A SIP Animáció készítette társulatban, a Jetix Europe, The Walt Disney Comany, France 3 és a Super RTL részvételével. Mint képregény, bemutat 5 lányt: Willt, Irmat, Taraneet, Corneliat és Hay Lint, akik mágikus hatalommal rendelkeznek, melyet a feladatuk teljesítésére használnak mint a Fátyol Őrzői. Az 5 szereplő neve adja a névleges mozaikszót, W.I.T.C.H. annak ellenére, hogy a szereplők valójában nem boszorkányok. Heatherfield kitalált városában játszódik valamint sokféle misztikus bolygón, azaz Meridianon és Zamballán. A WITCH premierje 2004. december 18-án volt az ABC Familyn és 2006. december 23-án lett vége. Magyarországon a Jetix, a TV2, a Viasat 3 és a Story4 adta. A Story 4-en futott W.I.T.C.H., a tiniboszorkányok címmel, és ez az adó jelenleg is ismétli. Tartalom Az Őröknek meg kell védeniük Meridiánt a gonosz varázslótól Phobostól és Cedrictől akik keresik Phobos lánytestvérét, Meridián régóta eltűnt hercegnőjét és a valódi trónörököst. Később megtalálják és az Őrzők ezután megvédik Phobostól. Miután Meridián megszabadult a gonosztól és az igazi trónörökös elfoglalta helyét, egy új Nerissa nevű titokzatos boszorkány felszabadította Phobos legjobb csatlósait és megújította őket Bosszú Lovagjaiként. Miután az Őrzők többet tudnak meg a boszorkányról és gonosz tervéről – hogy újraegyesítése az korábbi Őrzőket – képesek lesznek legyőzni a Lovagokat, de ennek hatására még erősebb Pusztítás Lovagokkal kell szembenézniük ráadásul még az korábbi Őrzők is megtámadják őket. Az Őrzők főnöke Hay Lin nagymamája, Yan Lin, egy korábbi Őrző önmagát, és a további lányokat tanította az ő mágikus sorsukról. Caleb segített nekik, egy hősi katona Meridiánból, aki a Phobos elleni lázadás vezetője, és Blunk, egy amolyan béka-kobold teremtmény (közismerten egy Passling), aki visz dolgokat az emberi világból Meridiánba (és fordítva), minden nap humorosan eltéveszt tárgyakat más dolgokat vagy a tételek értékét. Matt, Will barátja, véletlenül megtud Meridiánról és amikor látja a bajokat amik ott folynak megtanulja hogy váljon harcossá, hogy segítsen nekik. Ők is segítenek az Oracle mellett, Kandrakaron az Univerzum vezetőjének, aki választotta az Őrzőket. Az évadok egyenként 26 részből állnak. Egy epizód körülbelül 25–30 perc hosszú. A W.I.T.C.H. sorozat egészét a francia Sip Animation gyártotta. Az első évadot 2004 decemberében kezdték el vetíteni külföldön. Magyarországon 2005 októberétől látható a Jetixen. Bár a második évad csak 2006 szeptembere körül készült el teljesen, Amerikában, Kanadában és, az Nagy-Britanniában már 2006 tavaszától látható, míg idehaza 2006. október környékén kezdték el. A harmadik évad sorsa még kérdéses. Szereplők Az Őrzők Will Vandom (Kelly Stables) – A fátyol Őrzőinek vezetője és a tulajdonosa a Kandrakar Szívének. Will Heatherfield-be költözött az anyjával a történet elején. Eredetileg Will ereje korlátozva volt az átalakulásra Őrzőkké és az átjárók bezárására. Azonban a 2. évadban Will teljesen megszerzi a saját elemi képessége lényegét, az 5. elem, amely elektrokinetikai képességeket biztosít neki. Emellett, Will képes kommunikálni az elektronikus készülékekkel. Az ő egyetlen szerelme és barátja az egész sorozatban Matt Olsen. Irma Lair (Candi Milo) – A Víz Őrzője akinek a képessége megengedi, hogy kontrollálja a vizet és a 2. évadban, az elme kontrollálásának a hatalma. Irma a történetben úgy viselkedik mint egy komikus, amely szellemes párbeszédet és megjegyzéseket jelent, mellyel gyakran irritálni akarja Cornéliát Irma egy kijelölt igazgatója a Sheffield Intézet a rádió állomásának, ő rádióadásának a címe Lair az éterben. Eltérően a többi Őrzőtől, Irmának nincsen barátja az Andrew Hornby szeretete ellenére és a viszonzatlan figyelme Martin Tubbs-tól. Taranee Cook – Taranee Cook a Tűz Őrzője, létrehozni és manipulálni tudja a tüzet és a második részben telepatikus képességével kommunikálni tud a többi Őrzővel. Taranee elszánt az iskolamunkájában és gyakorta használja képességét ellenfelei legyőzéshez. A barátja Nigel Ashcroft, akinek a társasági köre kezdetben bizalmatlanságot okozott Taranee szüleinek. Cornelia Hale – Cornelia Hale (Christel Khail) a Föld Őrzőjeként az a képesség adatott meg neki, hogy irányíthatja a földet és a bolygókat valamint a második részben elnyerte a telekinézis hatalmát. Cornelia hiú és gőgös és gyakran ellentétben áll Willel. A legjobb barátja Elyon Brown, mint később kiderült az eltűnt Meridiáni hercegnő. Cornelia egy romantikus helyzetbe keveredik Calebbel. A feladata később Meridianban egy rést okoz a kapcsolatukban. Hay Lin (Liza del Mundo) – A Levegő Őrzője, amellyel képes irányítani a levegőt és szintén a második részben láthatatlanná tud válni. Az apai nagymamája, Yan Lin volt a korábbi Levegő Őrzője és megmutatta az új Őrzőknek a szabályokat. Kínából származó Hay Linnek és szüleinek saját kínai éttermük van az Ezüst Sárkány, ahol Hay Lin részmunkaidőben dolgozott. Hay Lin kedveli a művészetet és a szabad spirituszt. Annak ellenére, hogy eredetileg undorodott a társkereséstől, Hay Lin belehabarodik Eric Lyndonba, aki végül is a barátja lesz. Hay Lin fedezi fel, hogy a lányok nevének kezdőbetűi a W.I.T.C.H. (boszorkány) angol szót adják ki, az első évad második epizódjának („A folytatás”) végén. Ellenségek Első évad Phobos herceg – Az első évad elsődleges antagonistája. Meridián uralkodója, a hiányzó jogos örökös húga ellenére. Törekszik Meridián uralkodója maradni amellett legyőzni Elyont, az elveszett hercegnőt, és a Fátyol Őrzőit. Lord Cedric – Phobos általánosa aki képes az alakváltásra egy ember-kígyó hibriddé. Phobos szörnyhadseregének a parancsnoka, és feladata volt elhelyezni a hiányzó hercegnőt Phobos parancsára, hogy elnyeljék az erejét. Az első évadban, átjön a Földre és könyvesboltot nyit, hamis identitása Cedric Hoffman alatt, a parancsban vonzza a hercegnőt. Második évad Nerissa – Korábbi Fátyol Őrző volt, aki tehetséges birtoklója volt a kvintesszenciának. A 2. évadban került bemutatásra mint elsődleges antagonista. Nerissa célja, hogy visszaszerezze Kandrakar felett az irányítását és a többi mágikus birodalmat. Sikeresen beszerezte a szíveket számos bolygóról. Parancsban elérte a célját, az egész időszakban Nerissa kialakít egy csoportot akik harcolnak az Őrzőkkel. Ezek a Bosszú Lovagjai, a Pusztítás lovagjai és a C.H.Y.K.N., a korábbi Fátyol Őrzői amiben Nerissa tag volt. A Bosszú Lovagjai Raythor Gargoyle Sandpit Miranda Frost és Crimson Nyomkövető és Sniffer A Pusztítás Lovagjai Shagon / Matt, a gyűlölet Khor / Mr. Huggles, a romboló Tridart, a kétségbeesés Ember, a fájdalom C.H.Y.K.N. – ( Chicken / csirke) Negyven évvel ezelőtt ők voltak Kandrakar Őrzői. Nerissa volt a vezetőjük, Kandrakar szívének az irányítója. Sajnos a szív ereje megrontotta Nerissát, így az Orákulum odaadta azt Cassidynek. De Nerissa nem tudott beletörődni hatalma elvesztésébe, ezért követelte Cassidy-től, hogy adja vissza neki Kandrakar szívét. Mikor Cassidy ezt megtagadta Nerissa megölte őt. Az Orákulum, ezt követően, bebörtönözte Nerissát a Thanos-hegy tetején. Mikor Phobos hatalomra került Meridiánon, Kandrakar Tanácsa felemelte a Fátylat. Egy véletlen átjáró kiszabadította Nerissát a börtönéből, aki innentől kezdve Meridiánon rejtőzködött és türelmesen várt, amíg elérkezett az ő ideje. A régi Őrzők, Nerissát kivéve, nem rosszak. Nerissa mindegyikőjüket megbűvöli, hogy a szolgáivá tehesse őket (még Cassidyt is, akit erejének köszönhetően visszahoz a halálból), egyedül Yan Lin tud ellenállni a trükkjeinek, ezért Nerissának egy Altemerét (másolatot) kell létrehoznia, akit képes megtörni, s így a régi csapat újra egyesül. Az első évad Will új lány a városban, még csak pár napja jár a Sheffield Intézetbe, amikor Yan Lin (Hay Lin nagymamája) észreveszi, hogy a Kandrakar szíve elkezdett jeleket sugározni, hogy a tudomására hozza, eljött az új Őrzők ideje. Ezért Yan Lin ráveszi unokáját, Hay Lint, hogy iskola után hozza el a barátait: Taranee-t, Corneliát és Irmát egy délutáni sütire és teára. Hay Lin ebbe beleegyezik, s bár maga sem érti, de közli nagyanyjával, hogy meghívja az új lányt is, Willt. Délután a lányok együtt ülnek az Ezüst Sárkány (a Lin család kínai étterme és lakhelye) egyik asztalánál, egyikük sincs éppen beszédes kedvében, mivel mindannyian zavarban vannak. A lányok, Corneliát leszámítva, nyitottan fogadják Willt. Kis idő múlva, mikor a hangulat már oldottabbá válik, bejön Yan Lin, kezében egy dobozzal, és közli a lányokkal, hogy elmesél nekik egy történetet. Egy történetet egy másik világról, Meridiánról és annak sorsáról, miszerint Meridiánon a gonosz hatalomra tört és veszélyeztetni kezdte a többi világot, ezért a jók, hogy megállítsák a meridiáni gonoszt térnyerésében, egy Fátyollal elszigetelték Meridiánt a többi világtól. Elmondja továbbá, hogy Meridián vezetője a gonosz Phobos herceg, aki azonban nem törvényes uralkodó, az igazi örököst születése után nem sokkal néhány híve átmenekítette a Földre, hogy biztonságban legyen Phobostól. Idővel a gonosz rájött, hogyan nyisson átjárókat a Fátyolon át, melyeken keresztül szabadon járhat Meridián és a Föld között. Az Őrzők feladata bezárni ezeket az átjárókat és megakadályozni, hogy bármi átjöjjön rajtuk. A lányok nem nagyon hisznek Yan Linnek, aki ez után megpróbálja meggyőzni őket arról, hogy ez nem csak egy kitalált mese. Emlékezteti a lányokat, hogy az elmúlt napokban igenis történtek velük különös dolgok. (Hay Lin egy tüsszentésétől összedőlt a szobája, Cornelia pedig a biológia versenyen hiába próbált túltrágyázni egy növényt, az csak nem akart elpusztulni.) Aztán elővesz a dobozból egy furcsa ékszert, a Kandrakar szívét, amely tartalmazza a természet négy őselemét, majd ráveszi őket, hogy használják az erejüket. Irma lebegteti a vizet, Taranee meggyújt egy banánt (a gyertya helyett), Hay Lin egy fújással felfúj egy lampiont, Cornelia pedig felgyorsítja egy növény növekedését. Majd hozzáteszi: „Sejtéseink szerint, mind az öten belejöttök.” Irma, Taranee, Cornelia és Hay Lin mind meglepődnek ezen a kijelentésen, mire Yan Lin elmagyarázza nekik, mi Will szerepe. Will az ötödik elem, aki összetartja a többit, és Kandrakar szíve segítségével egyesíti őket, hogy még hatalmasabb legyen az erejük. Majd elengedi a szívet, ami magától lebegni kezd, körbejárja a lányokat, és végül megállapodik Will nyakán. Will nagyon nehezen tudja megemészteni a hallottakat, de nem csak ő van így ezzel, Cornelia se akarja elhinni azt, ami velük történik. Később a lányok elszánják magukat, hogy kipróbálják mire is képesek. Egy híd alját találják a legalkalmasabb helynek a gyakorláshoz. Will egyesíti az Őrzőket, és megdöbbenve tapasztalják az eredményt. Az átalakulást követően mindegyikük külseje megváltozik: más lesz a ruhájuk, szárnyaik lesznek, amikkel repülni tudnak, és idősebbnek néznek ki. E mellett az erejük ekkor válik igazán számottevővé. Bár tudják használni a képességeiket emberi alakjukban is, csak átalakulás után mutatkozik meg az Őrzők valódi ereje. De hiába van hatalmas erejük, még kezdők és ezért nem tudják úgy használni képességeiket, ahogy kéne. Pontosan emiatt nem tudják megmenteni Caleböt, mikor a fiú Cedric elől menekülve átjön egy átjárón. Cedric elkapja a lázadóvezért és visszaviszi Meridiánra. Másnap a lányok azon tanakodnak két óra közötti szünetben, hogy mi lehet Calebbel. Caleb Phobos börtönében van, ahol találkozik Blunkkal. Iskola után a lányok elindulnak hazafelé, és út közben a másnapi tablófotózásról beszélgetnek, illetve arról, mikor menjenek Meridiánra, megmenteni Caleböt. Majd szétválnak, így Will egyedül folytatja útját hazafelé – hiába még mindig úgy érzi, hogy a lányok nem fogadják el őt, és nem tekintik barátjuknak. Cedric és Vathek (Phobos börtönőreként kémkedik a lázadásnak) Phobos parancsára, elrabolják Willt hazafelé. Phobos a Kandrakar szívét akarja megszerezni Willtől, amivel meg tudná duplázni erejét. De a szív nincs Willnél, a táskájában maradt, amit elejtett, mikor berántották az átjárón, és amit Taranee másnap megtalál. A szív megmutatja a többieknek, hol van Will és, mi történik vele, akik úgy döntenek, hogy azonnal indulniuk kell segíteni neki. A szív mutatja nekik az utat, így végül sikerül megtalálniuk Willt, akit az alatt az idő alatt egy cellába raknak Calebbel és Blunkkal. Végül mindannyiuknak sikerül megmenekülni, Will pedig rájön, hogy új és igazi barátokra lelt. Idővel a lányok megtanulják rendesen használni képességeiket. Caleb és Blunk a továbbiakban a Földön húzza meg magát, bár elég gyakran járnak vissza Meridiánra. E közben Phobos átküldi Cedricet a Fátylon, aki könyvárusként álcázza magát, és azon dolgozik, hogy kiderítse Phobos húgának kilétét, amire az évad közepe táján sor is kerül. Phobos húga, Meridián trónjának igazi örököse nem más, mint Elyon Brown, Cornelia legjobb barátnője. Miután rájönnek arra, ki a trónörökös, Phobos és Cedric azon kezdenek el dolgozni, hogyan vegyék rá Elyont, hogy önként térjen vissza Meridiánra. Óvatosan kell eljárniuk, ugyanis az igazi örökös ereje hatalmas és akár veszélyes is lehet rájuk nézve. Cedricnek sikerül Elyon bizalmába férkőznie, s ezáltal meg tudja győzni arról, hogy a Földön nincsenek barátai, a szülei (nem az igazi szülei, hanem a nevelőszülei, akik ráadásul nem is emberek, hanem Meridiánról származnak; ők vigyáztak Elyonra azóta, mióta a Földre került, s úgy nevelték, mint saját lányukat, mindezt azért, hogy megvédjék Phobostól) hazudtak neki, nem szeretik és sokkal jobb lenne neki Meridiánon a bátyjával, aki már nagyon várja, hogy találkozzanak. Vatheknek köszönhetően az Őrzők is megtudják, ki az örökös és megpróbálják megvédeni őt és megállítani Cedricet, de nem sok sikerrel. Cedric ráveszi Elyont, hogy az erejét használva ártalmatlanná tegye az Őrzőket és Caleböt, így lesz elég ideje arra, hogy rábeszélje a lányt, tartson vele. Elyon a sok negatív élmény hatására beleegyezik, hogy visszatér Meridiánra. Ezzel Phobos tervének első része sikerrel jár. Will és Cornelia között eddig is sok vita volt arról, elmondják-e Elyonnak az igazat, vagy sem. Végül Will, mint vezető szava döntött és Elyon előtt továbbra is titokban maradt valódi kiléte. Miután Cedric sikerrel jár és elviszi Elyont Meridiánra, Will és Cornelia konfliktusainak a száma is megnő, de egy idő után rendeződik a kapcsolatuk, és jobb barátokká válnak, mint addig voltak. Ezek után a lányoknak az lesz a fő feladata, hogy megmentsék Elyont Phobostól, s felfedjék előtte az igazságot. Phobos azonban remekül titkolja Elyon elől a valódi céljait és a valódi helyzetet egyaránt. Elhiteti vele, hogy a lázadók a rosszak, ő és a katonái meg a jók. Eltitkolja Elyon elől, hogy ő parancsol a különféle szörnyeknek Meridiánon, hogy seregének nagy részét szörnyek adják, és azt, hogy Cedric sem ember, hanem ő is egy szörny, akinek van emberi és állati alakja is, és, ha akar, képes átalakulni egy hatalmas kígyóvá. Ennek következtében Elyon, egészen az utolsó részig, úgy gondolja, hogy a lehető legnagyobb biztonságban van. Phobos igazi szándéka, hogy Elyon koronázási ceremóniája keretében, elvegye húgától a varázserejét és hozzáadja a sajátjához. Ez által akkora hatalomra tenne szert, hogy még az Őrzők sem tudnák megállítani, sőt elég ereje lenne ahhoz is, hogy áttörjön a Fátylon, s így a többi világ is védtelenné válna. De ezt csak akkor valósíthatja meg, vagy inkább akkor akarja megvalósítani, miután Elyon ereje kiteljesedik. Azzal, hogy az Őrzők megszerzik Phobos Pecsétjét (ez egy rombusz alakú medál, egy univerzális kulcs; erejével képes kinyitni bármit), amely később egyesül Kandrakar szívével, a szív képes lesz nemcsak bezárni az átjárókat, hanem bárhol nyitni egyet a Fátylon. Ezt az előnyüket akarják kihasználni, hogy bejutassák a lázadók seregét a kastélyba, Elyon koronázási ceremóniája előtt, de Phobos tartva egy lázadó támadástól, korábban kezdi a koronázást. Így, mire az Őrzők és a lázadók bejutnak a kastélyba, Elyon ereje már Phobosé. Phobos ezen állapotában legyőzhetetlennek tűnik, hisz könnyedén legyőzi a rátámadó lázadókat és az Őrzőket egyaránt. Azzal viszont nem számol, hogy Cornelia elmegy Elyonért, míg ő a többiekkel harcol. Cornelia Elyonnal együtt tér vissza a csata fő színterére, ahol abban a pillanatban az Őrzők erősen vesztésre állnak, sőt Phobos már ott tart a lányok legyőzésében, hogy majdnem megszerzi Kandrakar szívét, ami nélkül erőtlenné válnának. Ekkor érkezik Cornelia és Elyon. Elyon ereje visszaáramlik a testébe, és az Őrzők is visszakapják sajátjukat, majd közös erővel legyőzik Phobost, ezt követően Elyon bebörtönöz mindenkit, aki Phobost szolgálja, beleértve Cedricet és Phobost magát is. Bátyja bebörtönzése után Elyon visszaállítja Meridián régi kinézetét, ugyanis Phobos nemcsak, hogy uralkodott Meridiánon, hanem a bolygó teljes arculatát megváltoztatta. Az évad Elyon királynővé koronázásával zárul, amikor mindenki azt hiszi, hogy a baj elmúlt és a rosszakat legyőzték. De nem csak Phobos az egyetlen gonosz a világon… A második évad A második évad ott folytatja a történetet, ahol az első abbahagyta, mindössze pár óra kihagyás van a történet ideje szempontjából. Az első rész a Phobos legyőzése utáni ünnepséggel folytatódik. Mindenki mulat, jól érzi magát, a palota fölött tűzijáték van, de eközben a Végtelen Városban (egy város, ami a föld alatt található, és Meridián egészére kiterjed; itt volt a lázadók főhadiszállása, és itt van Phobos börtöne is) különös dolog történik. Egy titokzatos varázslónő megtámadja az őröket, és könnyedén ártalmatlanná teszi őket, majd odamegy Phobos cellája elé, aki azt hiszi, hogy újra szabad lehet. De a varázslónő nem Phobost szabadítja ki, hanem Mirandát (Phobos szolgája; akárcsak Cedric ő is egy szörny, ő is képes átalakulni, emberi alakjában egy tizenéves lánynak néz ki, míg állati formájában egy nagy póknak), aki a Phobos fölötti cellában van fogvatartva, és ezután, mindenki mást hátrahagyva, távoznak. Ezen eseményekről jó darabig senki nem szerez tudomást, a felszínen levők önfeledten szórakoznak, örülnek a győzelmüknek. S míg az Őrzők tovább mulatnak, a varázslónő Meridián egy újabb pontján, a Cavigor börtönben tűnik fel, ahol a kezét vesztett Gargoyle bujkál. (A Cavigor Phobos börtöne volt, ahol a foglyait tartották.) (Gargoyle egy óriási szörny, akinek az Őrzők vágják le a kezét „A folytatás” című epizódban, mikor Gargoyle átnyúlva egy átjárón vissza akarja húzni Irmát Meridiánra, de mielőtt ez sikerülne Will bezárja az átjárót.) A varázslónő ráveszi Gargoyle-t, hogy álljon bosszút az Őrzőkön s, hogy ebben segítségére legyen, levágott kezét egy fémbunkóval pótolja. Az ünnepély vége felé Cornelia és Caleb összevesznek, mivel Caleb úgy dönt, hogy inkább Meridiánon marad segíteni Elyonnak, elfogni Phobos megmaradt követőit, ahelyett, hogy visszatérne a Földre. Az ünnepség végeztével az Őrzők visszatérnek a Földre, de mielőtt Will bezárná az átjárót, valami átjön rajta. Másnap iskolába menet Taranee felfigyel egy különös alakra, aki – neki úgy tűnik – mintha követné őt, de a többiek meggyőzik, hogy csak képzelődik. Míg a lányok iskolában vannak, addig Caleb pár katonával éppen a Nyomkövetőt és kutyáját, Sniffert üldözi. A Nyomkövető és Sniffer menekülnek Caleb elől, de hirtelen megállnak, ugyanis valaki az útjukat állja. Ez a valaki nem más, mint a rejtélyes varázslónő, s mire Caleb és a katonák utolérik őket, mindhárman eltűnnek. Nem sokkal később a varázslónő a Filney-dombnál tartózkodik, és életre kelti Sandpitet, akit az Őrzők üveggé változtattak az első évad folyamán. Iskola után Taranee ismét belebotlik abba a különös alakba, akit reggel látott. Nem tehet róla, rossz érzése van vele kapcsolatban, és nem is alaptalanul, ugyanis a titokzatos férfi maga Frost (Phobos egykori katonája, hatalmas fizika erővel rendelkezik, de a taktikai képességei nem épp a legjobbak), aki azzal a céllal jött át a Fátylon, hogy bosszút álljon az Őrzőkön. Ez alatt az idő alatt Meridiánon a varázslónő újabb segítőt szerez magának Raythor személyében, aki nem sokkal azelőtt mászik ki az Árnyak Szakadékából. (Raythor Phobos katonája volt addig, amíg bele nem dobták az Árnyak Szakadékába, büntetésképp.) Nem sokkal ezután, a Földön Frost megpróbál bosszút állni Phobosért az Őrzőkön, de nem jár sikerrel. A lányok legyőzik Frostot, akit csak egy épp akkor és épp ott nyíló átjáró ment meg attól, hogy csatlakozzon Phoboshoz a börtönben. Az átjárót a varázslónő nyitja, akinek a neve, mint kiderül Nerissa, hogy segítsen megszökni Frostnak, és elfoglalnia a helyét a Bosszú Lovagjai között. Raythor lesz a Bosszú Lovagjainak a vezetője, akik Nerissa parancsát követve elindulnak, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik elárulták Phobost. E közben a lányokkal szokatlan dolog történik. Mind az öten Cornelia lakásán tartózkodnak, mikor egy különös, lila színű átjáró nyílik ki előttük, s a Kandrakar szíve világítani és villogni kezd. Az Őrzők egyesülnek, majd átmennek az átjárón és a túloldalt, életükben először, meglátják Kandrakart, a Végtelenség Szívének Erődjét, ahol az Orákulum és Kandrakar Tanácsa dolgozik folyamatosan, hogy fenntartsák a jó uralmát a világegyetemben. Tizenhárom évvel ezelőtt a Kandrakar Tanácsa emelte fel a Fátylat, hogy megvédjék a többi világot Phobostól, de most, miután Phobost legyőzték, eljött az ideje, hogy a Tanács leengedje a Fátylat. A Fátyol leengedésével megnyílnak a régi útvonalak a világok között. A Fátyol leengedése után a lányok ereje különösen kezd el viselkedni: erősebb lesz, nehezebben irányítható, kiszámíthatatlan és új, furcsa erőket is kapnak. Will megkapja az elemi erejét, a kvintesszenciát, ami ránézésre olyan, mint az elektromosság, amivel életre kelti az elektromos tárgyakat, amelyek beszélnek az Őrzőkhöz, és amivel életre kelthet bármilyen tárgyat, hogy végezzen el egy adott feladatot. Irma új ereje, hogy rá tudja kényszeríteni az akaratát másokra, és képes megváltoztatni a ruhája színét. Taranee telepata lesz, így bárhol, bármilyen helyzetben, gondolati úton beszélni tud a többi Őrzővel. Cornelia egyik új képessége a telekinézis lesz, amivel tárgyakat tud mozgatni, a másik, hogy át tud alakulni a szív nélkül, bár ez az átalakulás nem teljes. Hay Lin pedig képes lesz láthatatlanná válni. Ezen kívül kiderül, hogy minden Őrző képes teleportálni (vagy teletranszportálni), ami a leggyorsabb közlekedési mód egy világon belül. A teleportálás azonban veszélyes, sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki jól tudja használni, viszont ha valaki gyakorlatlanul kezd el teleportálgatni, könnyen egy falban találhatja magát. A lányok folyamatosan hozzászoknak új képességeikhez, de ez alatt az idő alatt Nerissa és a Bosszú Lovagjai sem tétlenkednek. Jó pár támadás éri, hol Meridián lakóit, hol az Őrzőket, hol Elyont. Közben Cornelia rájön, hogy szereti Caleböt, s így kibékül a fiúval. Az első fordulat a történetben akkor következik be, mikor a Bosszú Lovagjai megtámadják a Végtelen Várost, hogy kiszabadítsák Phobost, ami sikerül is. A Bosszú Lovagjai kiszabadítanak mindenkit, kivéve Cedricet és elindulnak, hogy visszaszerezzék a palotát. A palota abban a pillanatban védtelen, ugyanis Elyon, az egyetlen, aki meg tudja állítani Phobost, épp a Meditációs Kamrában van, hogy többet tudjon meg igazi szüleiről. Phobos és katonái könnyedén foglalják el a kastélyt, az Őrzők is csak az utolsó pillanatban érkeznek, hogy feltartóztassák Phobost, mielőtt megtámadná a védtelenül maradt Elyont. Mikor Elyon felébred a meditációból, bebörtönzi Phobost és követőit, beleértve a Bosszú Lovagjait is. Elyonnak rossz kedve van a Meditációs Kamrában eltöltött idő óta, ugyanis az emlékek, amiket látott, nem tetszenek neki. De ezeknek az emlékeknek épp ez volt a céljuk. Az, hogy Elyon megutálja igazi szüleinek emlékét, és dühében visszaadja szolgálójának az ékszert, amit tőle kapott még az első részben és, amely állítólag az anyjáé volt. Miután Elyon visszaadja neki az ékszert, kiderül, hogy ő Nerissa. Nerissa elmondja Elyonnak, hogy ő volt az, aki az ékszert adta neki, amely a hónapok során, míg viselte, elszívta az erejét, és ő küldött hamis emlékeket a szüleiről, hogy rávegye őt, önként adja vissza neki az ékszert. Miután mindezt elmondja Elyonnak, bebörtönzi őt az ékszer belsejébe. Ezzel Nerissa megszerezi a Meridián szívét, így akkora hatalma lesz, mint az Őrzőknek együttvéve. Időközben a lányok azon gondolkoznak, vajon ki lehet a varázslónő. Annyit tudnak róla, hogy ugyanazzal az erővel bír, mint Will, csak az övé sokkal fejlettebb. Yan Lin véletlenül kihallgatja az egyik ilyen beszélgetést, és balsejtelmei hatására ellátogat a Thanos-hegyre, ahol egy üres cellát talál. Közvetlenül ezután az Őrzők hívást kapnak Kandrakarról, ahol értesülnek arról, mi történt Elyonnal. E mellett azt is megtudják, amit Yan Lin kiderített, miszerint a varázslónő Nerissa. A lányoknak ez a név nem mond semmit, de a Tanácsnak annál többet. Az Orákulum elmondja nekik, hogy negyven évvel ezelőtt öt másik Őrző védte a világokat a gonosztól: Cassidy, Halinor, Yan Lin, Kadma és Nerissa. Ők voltak a C.H.Y.K.N. (chicken / csirke), ahogy azt Hay Lin megjegyezi. Nerissa volt az Őrzők vezetője és Kandrakar szívének az őre, de egy idő után a szív hatalma megrontotta Nerissát. Ezért az Orákulum odaadta Kandrakar szívét Cassidynek. Nerissa viszont az elveszett hatalom megszállottjává vált, s követelte Cassidytől, hogy adja vissza neki a szívet. Mikor Cassidy ezt megtagadta, Nerissa megölte őt. Az Orákulum, ezért a tettéért, bebörtönözte Nerissát a Thanos-hegy tetején. Az Őrzők, bár már tudják kivel állnak szemben, de ez nem sokat segít nekik. Nerissa ugyanolyan erős, mint ők öten együttvéve, ráadásul, erejét felhasználva új Lovagokat teremt, hogy szolgálják őt. Ők a Pusztítás Lovagjai: Shagon, Khor, Tridart és Ember. Khor az első, akit Nerissa létrehoz, méghozzá Mr. Huggles-ből, Matt peléjéből. Khor hatalmas termetű, óriási fizikai erővel rendelkezik, emellett ellenségei haragjából táplálkozva még erősebb lesz. Shagon a második, akit Nerissa megalkot, ő a legerősebb a négy lovag közül, és külön sokkoló tény, hogy Nerissa Shagont Mattből hozza létre, Will barátjából. Shagont mások gyűlölete élteti, hatalmas fizikai ereje mellett képes zöld fénysugarakat lőni a szemeiből. Tridartot Nerissa a Thanos-hegy egy jégtömbjéből alkotja. Tridart a kétségbeesésből nyeri erejét, Shagonhoz hasonlóan ő is nagy fizikai erővel rendelkezik, ezen kívül a jég fölötti uralommal bír. Embert Nerissa a Thanos-hegy felszíne alatti lávából teremti. Ő mások fájdalmával táplálkozik, és a tűz erejét birtokolja. A lányok dolgát a Lovagok csak még jobban megnehezítik, de pontosan ez a céljuk. Nerissa ezután elkezdi összegyűjteni a régi Őrzőket. Cassidyvel kezdi, akit erejével visszahoz a halálból, majd megtalálva a repedést a lelke páncélján szolgájává teszi. Második áldozata Halinor lesz, aki jelenleg Kandrakar Tanácsának az egyik tagja. Ahhoz, hogy őt megszerezze, a Lovagoknak meg kell támadniuk Kandrakar erődjét. Nerissa, Mage-nek álcázva magát mindvégig tudja, mi történik Kandrakaron, és Mage-ként ráveszi Halinort, hogy irányítsa át Kandrakar erejét Meridián szívébe, amivel Halinort is sikerül megtörnie. (Az igazi Mage Kandrakar Tanácsának tagja volt, amíg meg nem halt és Nerissa át nem vette a helyét.) Azonban Halinornak nem Meridián szívébe sikerül átirányítania Kandrakar erejét, hanem a véletlenül oda tévedt Corneliába, aki egyszerre birtokolva mind az öt képességet, könnyedén legyőzi a Pusztítás Lovagjait, akik menekülni kényszerülnek. Végül Nerissa álcája is lelepleződik, s bár Kandrakar erejét nem sikerül megszereznie, mégis nyer, hiszen Halinor az övé és az Orákulumot, illetve Kandrakar Tanácsát, Lubát kivéve (ő az Őrzők erejének őre), sikerül csapdába ejtenie egy kisebb Fátyolban. Nerissa következő célpontja nem egy volt Őrző, hanem a fia. Azt szeretné, hogy a fia megértve szándékait, csatlakozna hozzá. Nerissa tizenhét évvel ezelőtt esett teherbe, az alatt az idő alatt, mikor Meridiánon bujkált, s nem kisebb embert adott Meridiánnak, mint a felkelés vezetőjét. Caleb Nerissa fia. Bár Caleböt megrázza a hír, nem csatlakozik anyjához. Nerissa ezt követően egy újabb volt Őrzőre kezd koncentrálni, Kadmára. Kadma jelenleg a Zamballán tartózkodik. Zamballa, a „Lila bolygó”, egy másik világ. Miután a régi Őrzők megmentették Zamballát Phobos támadásától, a zamballaiak felajánlották Kadmának a Zamballa szívét, aki azt elfogadva Zamballa királynője és védelmezője lett. Nerissa, okosan kihasználva Kadma gyengéit, megszerzi magának őt is, és ráadásképp Zamballa szíve is az övé lesz ugyanis, mielőtt Kadma Nerissa befolyása alá kerül, egyesíti Meridián szívét Zamballa szívével. Kadma azt hiszi, így el tudja venni Nerissától Meridián szívét, de téved, s ezzel megszületik Nerissa Pecsétje, két szív egyben. Kadma megszerzése után a régi csapatból már csak Yan Lin hiányzik. Nerissának végül sikerül elrabolnia őt, az Őrzők erőfeszítéseinek ellenére, de mégsem tudja megtörni, ezért teremt egy Altemerét (másolatot), akit később uralma alá tud hajtani – ez által a régi csapat újra egyesül. Nerissa következő lépése, hogy egyesíti a régi Őrzőket, ezért elveszi Lovagjai erejét, akik így, egyrészt megsemmisülnek (Tridart, Ember), másrészt visszaváltoznak (Shagon, Khor). A lányoknak ezek után a régi Őrzőkkel kell szembenézniük, akiknek erejét két szív táplálja. Will egy alkalommal megpróbálja elvenni Nerissától a Pecsétjét, de nem sikerül neki, és csak jóval később jön rá, miért nem lehet elvenni a Pecsétet Nerissától az akarata ellenére: azért, mert Elyon önként adta át neki Meridián szívét. Ennek következtében Phobos az egyetlen, aki elveheti Nerissától a Pecsétet, hiszen Elyonon kívül ő Meridián trónjának egyetlen szóba jöhető örököse. Will teljes kegyelmet ígér Phobosnak, ha elveszi Nerissától a Pecsétjét, de nem használja fel a saját céljaira és, miután megesketi Kandrakar erejére, szabadon engedi. Nerissa megtudván, hogy Phobos szabad, elküldi a többi Őrzőt, hogy öljék meg, míg ő egy harmadik szívet próbál megszerezni. De a terve nem sikerül, a régi Őrzők kikerülnek a befolyása alól, ezért oda kell mennie, hogy megakadályozza, hogy végképp ellene forduljanak. Mivel a társai kikerültek az irányítása alól, csapdába ejti őket a Pecsétjében, ahol Elyon és az igazi Yan Lin is fogságban van, s így ő irányítja egyszerre mind az öt elemet. Végül Phobosnak sikerül elvennie a Pecsétet Nerissától és őt is bebörtönöznie a Pecsétbe, majd újdonsült hatalmát felhasználva kiszabadítja követőit, és visszafoglalja Meridiánt. Miután Meridián elesik, Phobos megtámadja Kandrakar erődjét, de mielőtt sikerülne elfoglalnia Cedric megeszi őt, és így minden erő az övéhez adódik. Ez volt az a fordulat, amire a lányok nem számítottak. Cedric ezután a Földet veszi célba, a lányok próbálják megállítani, de nem sok sikerrel. Végül egy kockázatos lépéssel legyőzik Cedricet, úgy hogy megkeresik önmagukban a sárkányt, és eggyé válnak az erejükkel. Ez azonban veszélyes, ugyanis ebben az állapotukban elveszítik emberségüket. Miután a lányok legyőzik Cedricet, Cedric elveszíti hatalmas erejét, Phobos kikerül a gyomrából, Nerissa Pecsétje pedig szétválik Zamballa szívére és arra az ékszerre, amit Nerissa adott Elyonnak. A Pecsétbe zártak is kiszabadulnak, Nerissát kivéve, ugyanis belőle hiányzik a szabaduláshoz szükséges harmónia. Ezt követően visszaáll a régi rend: Elyon újra Meridián élére kerül, Kandrakar Tanácsa kiszabadul a börtönéből, a rosszakat ismét bebörtönzik, Kadma visszaadja Zamballa szívét a zamballaiaknak, hogy szerényebb életet éljen a Földön, és Cassidy visszatér édesanyjához, akit nagy meglepetés ér. A lányok az egész téli szünetet felhasználják arra, hogy kipihenjék a fáradalmaikat, s mikor visszatérnek az iskolába, az igazgatónő bemutatja nekik az új számítástechnika tanárukat, Raphael Syllát… Epizódok A tengeren túl a Toon Disney Jetix részében, Nagy-Britanniában a BBC2-n lehetett nézni, és jelenleg nálunk a TV2 és Jetix-tv is adta, de a Viasat 3-on is sugározták, végül a Story4-en. Ugyanakkor sok más országban is vetítették. Magyar hangok Will – Nemes Takách Kata Irma – Dögei Éva Taranee – Roatis Andrea Cornelia – Mánya Zsófia (1. évad), Tamási Nikolett (2. évad) Hay Lin – Simonyi Piroska Yan Lin – Bókai Mária Caleb – Pálmai Szabolcs Blunk – Breyer Zoltán Cedric – Csík Csaba Krisztián , Szatmári Attila (51. epizód) Phobos – Láng Balázs Miranda – Böhm Anita (1. évad), Vadász Bea (2. évad) Ember – Csampisz Ildikó Raythor – Sótonyi Gábor Frost – Maday Gábor, Sótonyi Gábor Matt – Jelinek Márk (7. epizód), Molnár Levente Nerissa – Gruiz Anikó (27–45. epizód), Urbán Andrea (46–52. epizód) Elyon – Vági Viktória Lillian – Vági Virág Uriah – Előd Álmos (1. évad), Kováts Dániel (1–2. évad), Szalay Csongor (2. évad), Kisfalusi Lehel (41. epizód) Nigel – Előd Botond (37. epizód), Stukovszky Tamás (45–46. epizód) Cassidy – Zsigmond Tamara (39. epizód), Pupos Tímea (46–52. epizód) Vathek – Faragó András Aldarn – Karácsonyi Zoltán Thomas Vandom – Varga Rókus Himerish, az Orákulum – Szatmári Attila Afthartodokéták Az afthartodokéták monofizita szekta volt a 6. század első felében, amelyet Halikarnasszoszi Julianosz alapított. Az elnevezés a görög afthartosz (romolhatatlan) és dokein (látszani) szóból származik, mivel e szekta tagjai Jézus testét már a fogantatásától sérthetetlennek, halhatatlannak, elpusztíthatatlannak tekintették, azaz szerintük Krisztusban az isteni és az emberi természet a valóságban nem különbözik, hanem csak a név szerinti megjelölésben. Teneur Teneur település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 270 fő (2015). Teneur Équirre, Anvin, Bergueneuse, Crépy, Érin, Fleury és Tilly-Capelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fiáth Miklós Dr. eörményesi és káránsebesi báró Fiáth Miklós Mária Ferenc Norbert Farkas (Aka, 1879. december 6. - Budapest, 1947. november 28.) politikus, az állam- és jogtudományok doktora, a Fiáth család tagja. Élete Fiáth Miklós báró fejéri főispán és Semsey Alice negyedik gyermeke. Általános- és középiskolai tanulmányai befejeztével a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre került, ahol 1904-ben állam- és jogtudományokból doktorált. Ezután mintegy két éven át Veszprém vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd főispáni titkára 1909-ig. Ebben az időben házasodott meg, saját elsőfokú unokatestvérét, báró Fiáth Ilonát (1883-1962) vette feleségül, de gyermekeik nem születtek. A főispáni titkárságból az Osztrák-Magyar Monarchia, később az önálló Magyarország Belügyminisztériumába került, ahol a Kivándorlási Osztály vezetője volt 1909 és 1934 között. Innen néhány hónapra átkerült a Közigazgatási és Rendészeti Osztályra, majd a Vármegyei és Községi Osztályt vezette kilenc éven keresztül. 1931-től az örökösjogú főrendiházi családok felsőházi képviselőjükké választották, 1944-ig volt felsőházi tag. Zero Assoluto Zero Assoluto (magyarul: Abszolút Nulla) olasz pop/R&B duó, tagjai Thomas Da Gasperi és Matteo Maffucci. A duó 1999-ben alakult. 2006 tavaszán lettek ismertek, amikor a Svegliarsi la mattina című kislemezük megjelent, és a kislemez nyolc hétig az olasz toplisták első helyén szerepelt. Albumok Scendi – 2004 Appena prima di partire – 2007 Sotto una pioggia di parole – 2009 Kislemezek Ultimo capodanno - 1999 Magari meno – 2002 To come stai – 2002 Mezz'ora – 2004 Minimalismi – 2004 Semplicemente – 2005 Svegliarsi la mattina – 2006 Sei parte di me – 2006 All Good Things (Come to an End) Nelly Furtadóval – 2007 Appena prima di partire – 2007 Meglio cosi – 2007 Per dimenticare – 2009 Cos'è normale – 2009 Szepes Mária-díj A Szepes Mária-díj 2014-ben, Szepes Mária születésének 106. évfordulóján alapított díj. Története A díjat a Szepes Mária írói hagyatékát gondozó Szepes Mária Alapítvány hozta létre az íróként, forgatókönyvíróként, költőként és színészként is működő művész 106. születésnapján, 2014. december 14-én. Az alapítvány a díjat azoknak ítéli oda „akik sokat tesznek embertársaikért, a kultúráért, a gyermekekért, a Föld-bolygó megbecsüléséért, s azért a szellemiségért, amelyet Szepes Mária képviselt, s egész életén át szolgált” Díjátadók és díjazottak Az első átadás 2015. január 8-án történt a Vígszínházban, abból az alkalomból, hogy A vörös oroszlán című műből készült előadást századik alkalommal adták elő. A díjazottak egyike Venczel Vera színművész, aki a „mű nyomán páratlan tehetségével hitelesen mutatja be az emberi szellem egyéni fejlődéstörténetét”. A két további díjazott egyike a monodráma megálmodója és rendezője Bodor Böbe, aki a harmadik díjazott, Lőrinczy Attila író, dramaturg segítségével alkalmazta színpadra a regényt. 2015. december 14-én másodízben adták át a díjat. Az átadás helyszíne a budapesti Centrál Színház volt, ahol a Merre tartasz, Ember? című darab premierjét követően került sor az átadásra (a másvilági tragikomédiát Szepes Mária művei alapján írta, rendezte, koreografálta Jaross-Giorgi Viktória ). A díjazottak: Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas magyar zongoraművész és karmester, valamint Paulinyi Tamás író, költő, pszi-kutató és Fürjes Katalin tanár, a SZINTÉZIS Szabadegyetem alapítói (az alapítók között volt és fővédnökévé vált maga Szepes Mária is) és vezetői. 2016-ban a Természetgyógyász Magazin XX. karácsonyi ezoterikus fesztiválján (december 4-én) osztották ki a díjat, amelyet Dr. Görgei Katalin, a Természetgyógyász Magazin főszerkesztője, valamint Novák András, az Édesvíz Kiadó alapítója kapott. Csebarkul-tó A Csebarkul-tó (cirill betűkkel Чебарку́ль) egy tó Oroszországban, a Cseljabinszki területen, a Csebarkuli járásban, az Urál-hegység déli lejtőin, Cseljabinszktól mintegy 70 kilométernyire délnyugatra. Csebarkul városa a tó keleti partján fekszik. Többnyire a hegyoldalból lefolyó olvadékvizek táplálják. Novemberben szokott befagyni, és jégpáncél borítja egészen áprilisig. A tóból ered a Kojelga folyó. Területén számos erdővel borított sziget található, köztük a Gracsov-, Golec-, a Ribackij- és a Korablik-szigetekkel. A tóba a Krutyik-, a Marjin- és a Nazaris-félszigetek nyúlnak be. Haecker Valentin Haecker Valentin, Haecker Bálint (Mosonmagyaróvár, 1864. szeptember 15. – Halle, 1927. december 19.) zoológus, egyetemi tanár. Életrajza Haecker Valentin 1864. szeptember 15-én született Magyaróváron. Apja a Megazdasági Akadémia (ma a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara) professzora volt. Természettudományokat, botanikát és zoológiát tanult a tübingeni egyetemen. 1889-ben itt szerzett doktori címet. Doktori értekezését a madártollak színéről írta. 1892-től a freiburgi egyetemen az állattani és az összehasonlító anatómiai tanszékén tanított, majd 1900-ban a stuttgarti technikai főiskolára került, de előadásokat tartott a helyi állatorvosi főiskolán és a hohenheimi mezőgazdasági főiskolán is. 1909-től a hallei egyetemen teljesedett ki pályája, ahol a mélytengeri sugárállatkáktól az állati és emberi tulajdonságok öröklődéséig sok mindennel foglalkozott. Halléban érte a halál 63 évesen, 1927. december 19-én. San Mauro la Bruca San Mauro la Bruca község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Ascea, Centola, Ceraso, Cuccaro Vetere, Futani, Montano Antilia és Pisciotta. Története Első említése a századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo De Cusatis San Mauro-templom San Nazario-templom Aurine-hágó Az Aurine-hágó vagy Aurine-nyereg, olaszul: Forcella Aurine, egy 1.299 m magasságban fekvő hegyi közúti hágó az olasz Dolomitok délkeleti részén, az Feltrei-Dolomitokban, Belluno megyében, Veneto régióban, Trentino-Dél-Tirol régió délkeleti határának közelében, összeköti a délnyugati Molini-völgyben fekvő Gosaldo községet az északkeleti Sarzana-völgyben fekvő Voltago Agordino községgel, illetve az Agordino-völgy további részeivel. Fekvése Az Aurine-nyereg a 2872 m magas Monte Agner (Agnèr) déli lejtőjén, egy fennsíkon fekszik. A Monte Agner tömbjét a tőle északra emelkedő Pala-csoporttól (a Pale di San Martinótól és a Pale di San Lucanótól) a Tegnas-patak völgye választja el. Az Aurine nyeregtől délre egy alacsony hegyhát húzódik délnyugat-északkelet irányban, a hágó útjával párhuzamosan, ettől délre fekszik az Aurina-hágónál alacsonyabb, 998 m magas Franche-hágó, ennek keskeny útja párhuzamos az Aurine-hágó útjával, de csak nyáron járható. A Franche-hágótól délre a Bellunói-Dolomitok hegycsoportja és Bellunói Nemzeti Park területe fekszik, legmagasabb csúcsai a Piz di Mezzodí hegycsúcs (2240 m), és a Monti del Sole (2140 m). Ezt a hegycsoportot délnyugaton a Mis-patak (torrente de Mis) völgye, északkeleten a Cordévole-patak völgye fogja közre. A Mis-völgy felső végében, Trentino és Belluno megyék határán van Sagron Mis község, ide érkezik nyugat felől a Cereda-hágóról ereszkedő 346. sz. út, amely kelet felé továbbhalad a Molini-völgyben fekvő Gosaldo községbe, az itt folyó patak délkelet felé folyik, és a Mis patakba torkollik. Az Aurine-hágó (és a vele párhuzamos Franche-hágó) emelkedője innen indul, mindkét út északkelet felé átvezet a Cordevole-patak völgyébe, az Agordino vidékre. Közlekedése Ez az út a Fierai-Dolomitokban három hágón megy keresztül. Délnyugati vége Fiera di Primierónál ágazik ki a Cismon-völgyben futó SS50. sz. főútból, innen északkelet felé haladva átmegy a Cereda-hágón át a Mis-völgybe, a megye- és régióhatáron fekvő Sagron Mis és a vele szomszédos Molini-völgyi Gosaldo községen át Venetóba, innen fel az Aurine-hágóra, majd meredek szerpentinúton le az Agordino-völgybe, Agordo városába. La Valle Agordina községből a 347. sz. út a Duran-hágón át a Zoldo-völgybe vezet, onnan tovább vezet majd le a Zoldo-völgybe. Forno di Zoldótól keletre az út a Zoldo-völgyi Dolomitok területén halad tovább északkeletnek, a Cibiana-hágón át a Cadore-vidék felé. Történelme Az Aurine-hágó egészen 1921-ig, az első vendégfogadó építéséig lakatlan vidék volt, az átjárót csak a nyájaikkal vándorló pásztorok használták. Az 1880-as években építettek egy állandó szálláshelyet, de az 1929-ben teljesen leégett. Az első világháború alatt az olasz hadsereg katonai utánpótlási utat épített. Ennek nyomai ma is láthatók, az 1960-as években épült állami főútvonal mai nyomvonalának szomszédságában. A turizmus fellendülésével a hágó infrastruktúrája javult, a hágó frekventált turistaközponttá fejlődött. Turizmus, sport Az Aurine-hágótetőn néhány vendégfogadó és egy síközpont (Aurine sci) üzemel, innen néhány sílift és egy hegyi felvonó visz fel a Monte Agner oldalába. Ezeket Marcello De Dorigo egykori sifutó létesítette. A liftek hegyállomásánál, 1734 m magasan van a Scarpa menedékház. A Scarpa-menedékházból indulnak a hegymászók a Monte Agnér déli falának megmászására. A menedékház mellett halad el a 2. sz. Dolomiti magashegyi túraút, amelynek itteni szakasza a Pala-csoporttól vezet le az Agordina-völgyi Taibon Agordino községbe. Murara A Murara egy kis méretű, rövid életű vulkán, mely a Kongói Demokratikus Köztársaságban emelkedő Nyamuragira vulkán oldalán keletkezett 1976. december 23-án egy vulkánkitörés alkalmával. A vulkán a Kivu-tótól északra, kb. 20 km-re feküdt. Története 1976. december 23-án dél körül vulkánkitörés kezdődött a Nyamuragira vulkán délnyugati oldalán fekvő, 1 km hosszúságú hasadék északkeleti végében. A kitörési tevékenység a hasadék három pontjára koncentrálódott, három kis méretű vulkáni kúpot hozva létre. A kúpok nyugati oldala átszakadt, és kis mennyiségű láva ömlött ki nyugati irányban. A következő éjjel az aktivitás központja áttevődött a hasadék délnyugati végébe, és elkezdődött egy új piroklaszt kúp, a Murara növekedése. Hamu és lapilli szóródott a Murara 1 km-es körzetében, a kráter délnyugati oldalán megnyílt áttörésben lávakiömlés keletkezett. További lávaömlések kezdődtek 1977. január 6-án és 10-én. Január 18-án a Murara már 150 m magas volt, a kiömlési nyílástól 150 m-re 10 m/perc lávafolyási-sebességet mértek. A kitörések intenzitása megnövekedett, a 2 másodperces gyakoriságú kilövellések során 500-600 m magasra repültek az apró kődarabok. Január 27-én a Murara északi lábánál folytatódott a lávaömlés. Január 28-án hat mellékkráter nyílt a Murara északi oldalán, a központi krátertől 200 m-es távolságon belül. A kiömlő lávafolyamok hamarosan egyesültek, a lávafolyam 28-án már 6 km-re volt a Murarától. Február 10-én 60 m átmérőjű lávatavat figyeltek meg a vulkán kráterében. 1997. január 30-án a Nyamuragira a hegy északi oldalán tört ki, ettől kezdve a Murara kitörései egyre gyengébbek lettek, és áprilisra teljesen meg is szűntek. Pereszlény Koordináták: é. sz. 48,0710°, k. h. 18,9109°48.071, 18.9109 Pereszlény (szlovákul Preseľany nad Ipľom, ennek hatására olykor Ipolypereszlény formában is előfordul) a szlovákiai Ipolyság városrésze, korábban önálló község. Lakosainak száma 400 körül van. Fekvése Ipolyságtól 3 km-re nyugatra, a Kemence-patak torkolatánál, az Ipoly bal partján fekszik – ez az egyetlen Szlovákiához tartozó falu az Ipoly bal partján azon a szakaszon, ahol az Ipoly határfolyó (Ipolytarnóc és Szob között). Bizonyára az Ipolyság–Párkány vasútvonal miatt csatolták a falut Csehszlovákiához. Északra 2 km-re fekszik Gyerk, délre 4 km-re, a magyar–szlovák határon túl Bernecebaráti. Élővilága A faluban egy gólyafészek alátét ismert. Története A település területe már az ókorban lakott volt, határában szarmata település maradványai (urnatemető, kőfejszék) kerültek elő. A falut villa Perezlen alakban 1156-ban említik először. Egy oklevélben a falu nevét 1288. május 11-én említik. A 13. század végén mint az ipolyviski vár tartozéka, a gróf Cseszneky család birtoka volt. Állítólag volt itt egy kolostor, mely a legenda szerint elsüllyedt, helyén egy tó maradt. Ez a Jóvíz-tó legendája, mely verses formában a mai napig fennmaradt. A tó ma már nincsen meg, az Ipoly szabályozásánál pusztult el. A falu temploma a 14. század elején épült. A hagyomány szerint a török veszedelem idején a templom harangját is az egykori kolostorban rejtették el, régen hallani is vélték a tóban megszólaló harangot. A község a török veszély elmúltával fokozatosan fejlődött, a 19. századra tehetős faluvá nőtt. Lakói főként mezőgazdasággal: gabona-, zöldség-, gyümölcs- és dohánytermesztéssel foglalkoztak, továbbá állatokat tartottak, s a vizekben bőven akadt hal is. A községet azonban több természeti csapás is érte. 1846-ban kolerajárvány pusztított az állatok között, 1886-ban súlyos jégverés pusztította el a termést, 1909-ben és 1912-ben tűzvészek pusztítottak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. A második világháború után 4 családot Csehországba hurcoltak, 52 családot pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek át, helyükre szlovákokat telepítettek. A falut 1980-ban csatolták Ipolysághoz és azóta nincs vasútállomása. Nevezetességei Római katolikus templomát 1810 és 1820 között, a régi templom helyén építették klasszicista stílusban , Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelték. Keresztelőedénye 16. századi . Nepomuki Szent János kőszobra 1790 -ben készült. A Szűz Mária-szobor 1846 -ból való. Itt született 1906 -ban Manga János magyar folklorista, a palócok hagyományainak kutatója. Szülőházán 1992 -ben emléktáblát avattak. 1631 -ben Pereszlényi Pál jezsuita paptanár, nyelvész. 1936-ban itt született Kermét László történész, világutazó, és író. Ortoklász Az ortoklász (K-földpát) egy igen gyakori ásvány, fontos alkotója a savanyú kiömlési kőzeteknek. Neve a görög egyenes és törés szavakból ered, a hasadási szögére utalva. Előfordulás Fő ásványa a vulkáni kőzeteknek. A legtöbb ortoklász a magma kristályosodása során intruzív jeges kőzetekké, például gránittá, granodiorittá, diorittá és szenitté alakul. Jelentős mennyiségű ortoklász található magmás kőzetekben, mint például a riolitban és andezitben. Felhasználás Nagy mennyiségben az üveg és kerámia gyártásánál használják. Valamint súrolóporként és csiszolószerként szintén alkalmazásban van. Lelőhelye Az ortoklász nagy kristályait pegmatitként ismert magmás kőzetekben találjuk. Rendes körülmények között nem több, mint néhány hüvelyk hosszúságú, de a legnagyobb beszámolt ortoklász kristály több mint 30 láb hosszú volt, és körülbelül 100 tonnát nyomott, amit az Ural-hegységben találtak. Az időjárás viszontagságai során az ortoklász szemcséi üledékbe és üledékes kőzetbe, például homokkőbe és iszapkőbe épülnek. Az ortoklász a Holdon és a Marson található jeges kőzetekből is ismert. A legjobb kristályok egy része Olaszországban található, és jó kristályok Elba szigetéről származnak, valamint Spanyolországból és Svájcból. Világoskék kristályokat találtak a Bajkál-tó területén, Oroszországban és nagyobb tömeget pedig Tanzániában. Hazánkban fontos lelőhelyei Erdősmecske és Pákozd. Forrás Ortoklász (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 27.) Orthoclase (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 27.) Swastika Swastika egy kis település Kanadában, Ontario tartományban. A területen 1904-ben egy testvérpár, Jim és Bill Dusty kezdett ezüst után kutatni, azonban nem találtak belőle. Helyette viszont aranyat fedeztek fel, és 1907-ben létrehozták a Swastika aranybányát, amely onnan kapta nevét, hogy a testvérpár szvasztika szerencsemedált viselt. 1908-ban itt hozták létre az Észak-ontariói vasútvonal egyik állomását, és ebben az évben alakult meg a Swastika Bányászati Társaság, azonban az alacsony kezdeti hozam miatt csökkent az érdeklődést a terület iránt. Ez azonban megváltozott, mikor 1911-ben a településtől 5 kilométerre keletre is aranyat találtak, és a város fejlődésnek indult. Hotelek, iskolák és boltok nyíltak az aranybányászok számára, akik kezdetben a Swastika bányában dolgoztak, majd annak kimerülése után az újonnan feltárt lelőhelyen. Ezen a településen fogant Unity Mitford, Adolf Hitler belső körének későbbi tagja is, mikor arisztokrata szülei itt kutattak arany után. A település neve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt németországi hatalomra jutása után kezdett gondokat okozni a településnek, és a második világháború kitörése után nevét meg akarták változtatni. Az Ontarióban lévő Berlint Kitchenerre változtatták, majd Swastika nevét is lecserélték Winstonra, Winston Churchill tiszteletére. Erről azonban nem kérdezték meg a helyieket, akik egyszerűen felszedték az új helységnévtáblát, és visszahelyezték a régit. E mellé kihelyeztek egy másik feliratot is, amin az állt, hogy „A pokolba Hitlerrel, mi találtuk ki ezt a nevet előbb!” A lakosok elszántságát látva végül mégsem nevezték át a települést, amelynek neve így Swastika maradt. Stazione di Meduno Stazione di Meduno vasútállomás Olaszországban, Meduno településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Sacile-Pinzano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Travesio Stazione di Fanna-Cavasso Észak-Korea az 1992. évi téli olimpiai játékokon Észak-Korea a franciaországi Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 20 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Honigsee Honigsee település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Radler A radler egy italfajta amely világos sör és szénsavas limonádé keverékből áll. Többféle ízesítése lehetséges. Számos országban léteznek hasonló italok, eltérő nevek alatt - így pl. a brit Shandy és a svájci - francia Panaché. Alkoholtartalma szokásosan 2,5% alatt van, ezáltal bizonyos országokban nem számít szeszes italnak. A név eredete A név eredete homályba vész. Valószínűleg tréfás utalás lehetett német nyelvterületen a kerékpárosokra, akik kerékpárra ülnek azután is, hogy sört fogyasztottak. igaz, nem "tisztán". Története Az angol katonák kedvenc Shandy nevű italfajtája a 19. század végén lett ismert más országokban is. Egyes források szerint szociáldemokrata befolyás alatt álló kerékpáros-klubok tagjai már a századfordulón fogyasztották. Németországban az ilyen ital gyártása elsőként Franz Xaver Kugler nevéhez fűződik, 1922-től. A radlerek előállításában jelentős szerepet játszik a Heineken, leányvállalataival együtt. Magyarországon csupán az ezredforduló óta ismert italfajta; Magyarországon is gyártják. 2010–2011-es spanyol férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Liga ASOBAL 2010-11-es szezonja a bajnokság hatvanadik kiírása. A bajnokságot 16 csapat alkotja, a címvédő a CB Ciudad Real csapata. Jedlik Ányos-díj (Borura derü) Jedlik Ányos 1858-ban megkapta a Akadémiai Nagyjutalmat, illetve az ezt helyettesítő nagyjutalmi érmet, elsősorban a „Nehéz testek fizikája” című egyetemi tankönyv megírásáért. Az emlékérem elülső oldalán az Akadémia jelmondata: „borura derü” olvasható. (Jedlik Ányos nagyjutalmi érmét a Pannonhalmi Főapátság éremtára őrzi.) A javaslattevő bizottság tagjai: Gebhardt Xavér Ferenc, Bugát Pál, Balásházy János és Tarczy Lajos voltak. A Jedlik Ányos Társaság (Budapest) ezen hagyományt felújítva, Jedlik Ányos emlékére hozta létre a Jedlik Ányos-díj (Borura derü) emlékérmet születésének 200. évfordulójára. Előzménye A Magyar Tudós Társaság az Akadémia jutalmazási rendszerének kidolgozására 1831. február 14–24. öttagú bizottságot hozott létre. Tagjai: Jankovics Miklós, Balásházy János, Bitnicz Lajos, Guzmics Izidor OSB és Horváth József voltak. A bizottság indítványát az Akadémia nagygyűlése elfogadta és „Nagyjutalom”-ként 1832-től kezdődően több mint egy évszázadon át ez a jutalom jelentette az Akadémia legnagyobb elismerését. Az Alapszabály értelmében a megjelent műveket bírálatra bocsátotta. A bíráló bizottságba akadémikusokat kértek fel. 1836-tól gróf Széchenyi István javaslatára a nagyjutalmi díjat – 200 aranyat – külön erre a célra csináltatott serlegben adták át. A pályanyertesek 1837–1847 között kapták csak az arany jutalmat, mert az Akadémia pénzügyi helyzete ezután ezt nem tette lehetővé. Ettől kezdve a gesztusnak a fenntartására a díjnyertesek nagyjutalmi érmet kaptak az Akadémiától. Az Akadémiai Nagyjutalom az 1847. évi tevékenység mérlegelése után 1848-ban került utoljára kiadásra. A díj alapítása A Jedlik Ányos Társaság névadója születésének 200. évfordulójáról méltóképpen kívánt megemlékezni. Ebben a Jedlik Ányos Társaság tisztikarának teljes körét, a tagság minél szélesebb körét, de a tagságon kívül is számos szakembert kívánt bevonni. A Jedlik Ányos Társaság 1999. június 30-án tartott elnökségi ülésén úgy határozott, hogy minden közreműködő, aki a bicentenárium sikerét tanulmányok, cikkek írásával, előadás tartásával, szervező munkájával vagy egyéb módon előmozdítja, részesüljön az Akadémia említett nagydíjának másolatában. Ez nagyságát, kivitelét illetően megfelel az eredetinek azzal a változtatással, hogy az érme hátoldalán az éremben részesülő nevét tüntetik fel. Az érem Az érmét bronz és ezüst változatban készül. A bronz változatot személyek, az ezüst változatot intézmények, szervezetek (jogi személyek) kapják. Tervezője Az érem tervezője Szabó Géza szegedi ötvösművész. Forrás Jedlik Ányos Társaság Muraszemenye Muraszemenye község Zala megyében, a Letenyei járásban. Fekvése Muraszemenye Letenyétől 11 km-re, a Mura és holtágai mellett fekvő határmenti település. Története A település 1938-ban jött létre Alsószemenye, Felsőszemenye és Csernec községek egyesítésével. Első írásos emléke 1248-ból származik.[forrás?] Muraszemenye 1977 és 1992 között egyesítve volt Csörnyeföld községgel Szemenyecsörnye néven, majd 1992-ben a két község ismét különvált. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 95,9%, cigány 2,97%. A lakosok 62,5%-a római katolikusnak, 0,9% reformátusnak, 1,98% felekezeten kívülinek vallotta magát (34,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei A falu első számú nevezetessége egy 70 hektáros horgásztó, ami a kavicsbányászat során alakult ki. A falu központjában egy 14. századi – később átalakított – gótikus római katolikus templom áll. Phylloscopus amoenus A Phylloscopus amoenus a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 11-12 centiméter hosszú. A Salamon-szigetekhez tartozó Kolombangara vulkáni sziget erdős területein él 1200-1740 méteres tengerszint feletti magasságon. Apró ízeltlábúakkal táplálkozik. Az életterületének elvesztése miatt sebezhető faj. Roman Anatoljevics Pavljucsenko Roman Anatoljevics Pavljucsenko (oroszul: Рома́н Анато́льевич Павлюче́нко; Mosztovszkoj, Szovjetunió, 1981. december 15. –) orosz válogatott labdarúgó, jelenleg az orosz Kubany Krasznodar csapatának csatára. Pályafutása Pavljucsenko Mosztovszkojban született, de nem sokkal később Sztarocserkeszkaja városába költözött a családjával. Itt fedezték fel a tehetségét, és elhívták a sztavropoli sportiskolába. Pavljucsenko 1999-ben mutatkozott be a felnőttek között a Gyinamo Sztavropol csapatában, a szezon hetedik bajnoki fordulójában pedig megszerezte első profi gólját a Lokomotyiv Szankt-Petyerburg ellen. Az idényben ez volt az egyetlen gólja, csapata pedig kiesett a másodosztályból. Pavljucsenko viszont bekerült az U19-es orosz válogatottba, és több nagy csapat is érdeklődni kezdett utána. Csupán egy év után, 2000-ben a Rotor Volgográdhoz igazolt, ahol három évet töltött. Kezdetben nem jutott sok játéklehetőséghez, majd a Rosztszelmas Rosztov elleni góljával bizonyította tehetségét. Végül hat góllal zárta a szezont, ami az első volt számára az élvonalban; többek közt a CSZKA Moszkva ellen is eredményes volt idegenben. 2003 tavaszán került a Szpartak Moszkvához, amely pályafutásának eddigi legsikeresebb állomásának bizonyult. Vakmerősége, gólerőssége és klubhűsége a legpesszimistább Szpartak-szurkolókat is meggyőzte képességeiről, a fővárosi piros-fehér egyesület kulcsemberévé, a csatársor emblematikus alakjává vált. Tottenham Hotspur 2008-2009 Pavljucsenko 2008. augusztus 30-án igazolt az angol Tottenham Hotspur csapatához közel 14 millió fontért. A 9-es számú mezt kapta, miután annak korábbi tulajdonosa, Dimitar Berbatov a Manchester Unitedhez igazolt. 2008. szeptember 15-én debütált a csapatban az Aston Villa ellen, első gólját 2008. szeptember 24-én szerezte a Ligakupa 3. körében a Newcastle United ellen. A bajnokságban először 2008. október 26-án volt eredményes hazai pályán a Bolton Wanderers ellen. 2008. november 1-jén a Liverpool ellen szerzett győztes gólt a White Hart Lane-en. 2009. januárjában a klub leigazolta két korábbi támadóját, Robbie Keanet és Jermain Defoet, így a gyengén szereplő orosz a cserepadra került. 2009-2010 A 2009-10-es szezonra már jelentősen megerősödött a támadó szekció, hisz leigazolták Peter Crouchot a Portsmouthttól. Az orosz távozni akart, hiszen emiatt csak ötödik számú csatár lett volna, de időközben Darren Bent a Sunderlandhez igazolt. Ennek ellenére eleinte egyáltalán nem fért be a csapatba, hisz 26 fordulóból mindössze 4 mérkőzésen volt a pályán. Azonban a bajnokság második felében a csapat kölcsönadta Keanet a Celticnek, így Pavljucsenko megkaphatta a lehetőséget. Ezt, úgy tűnt, sikerül kihasználnia, hisz a következő, Wigan elleni idegenbeli bajnokin a 73. perceben beállt, utána kétszer is bevette a kaput, ezzel 3-0 arányban győztek. A 28. fordulóban az Everton ellen, hazai környezetben kezdő volt, ismét betalált, csapata 2-1-re nyert. Utána szerzett még két gólt, mindkettőt a 30. fordulóban. Ekkor a White Hart Lane volt ismét a helyszín, ahol 2 gólt lőtt a Blackburn Roversnek, 3-1 es sikerhez hozzásegítve a Spurst. A következő 8 bajnoki mindegyikén játszott, azonban több gólt nem szerzett. Az idény során összesen 24 tétmeccsen jutott csak szóhoz, melyeken 10 gólt szerzett. 2010-2011 A 2010-11-es idényt jól kezdte, hisz az ötödik fordulóban a Wolves, a nyolcadikban a Fulham, a tizenegyedikben a Bolton, a tizenharmadikban pedig a Blackburn kapujába is betalált. A tizenhetedik és utána következő bajnokikon először a Chelseanek, utána a Blackpoolnak lőtt gólt. A huszonkilencedik játéknapon megint betalált a Wolves kapujába, ezúttal a Molineux Stadionban. A harmincnegyedik fordulóban a West Brom ellen talált be. Az utolsó fordulóban csereként állt be a Birmingham City elleni, hazai pályán játszott mérkőzésen. Két gólt is szerzett, mellyel csapata 2-1 arányban győzött, ellenfelük pedig ennek köszönhetően kiesett az élvonalból. A Bajnokok Ligájában sokat hozzátett ahhoz, hogy csapata újoncként is a negyeddöntőig meneteljen, hiszen itt 6 meccsen játszott, melyeken 3 gólt lőtt; először a Twente elleni, 4-1-es győzelem alkalmával két gólt, majd a címvédő Internazionale elleni 3-1-re megnyert meccsen egyet. Mindhármat a csoportkörben, hazai pályán szerezte. A Milan elleni nyolcaddöntő-visszavágón nyolc percet kapott. A Tottenham-Real Madrid elleni negyeddöntő-visszavágó már csak formalitás volt, hiszen az odavágón 4-0-ra kikaptak, de Pavljucsenko a hazai pályán 1-0-ra elszenvedett vereség alkalmával végig a pályán volt. 2011-2012 2012-ig volt a Spurs játékosa, utolsó itt töltött évada során öt bajnokin jutott szóhoz. Lokomotiv Moszkva 2012 elején több lehetőség érdekében igazolt a moszkvai egyesülethez. A válogatottban 2003-ban, 22 évesen mutatkozott be az orosz labdarúgó-válogatottban, 2005 óta a szbornaja csatársorának kihagyhatatlan tagja. A 2008-as Európa-bajnokságon három gólt szerzett, ezzel a második lett a góllövőlistán. Díjai Egyéni Orosz gólkirály : 2006 -ban 27 mérkőzésen lőtt 18 góllal, 2007 -ben 22 mérkőzésen lőtt 14 góllal, megosztva Roman Adamovval . Klubcsapattal Szpartak Moszkva : Orosz kupagyőztes : 2003. Tottenham Hotspur : Angol ligakupa ezüstérmes: 2009 I. Hammurapi jamhadi király I. Hammurapi, a Halap-központú Jamhad királya volt i. e. 1765 – 1761 (középső kronológia, rövid kronológia szerint 1701 – 1687) között, kortársa a babiloni Hammurapinak. Szövetségese a máribeli Zimrí-Limnek, valamint Ugarit uralkodójának, aki valószínűleg I. Níkmaddu volt ekkor. Ezzel gyakorlatilag minden jelentős hatalomnak baráti szövetségese, leszámítva Jamhad hagyományos riválisát, Katnát. Személye a Mári-levéltárból ismert. Cornillon-Confoux Cornillon-Confoux település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 1371 fő (2015). Cornillon-Confoux Grans, Lançon-Provence, Miramas és Saint-Chamas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Roman Arkagyjevics Abramovics Roman Arkagyjevics Abramovics (Oroszul: Роман Аркадьевич Абрамович; Szaratov, 1966. október 24. –) zsidó származású orosz milliárdos, üzletember, 2003-tól a londoni Chelsea FC labdarúgóklub tulajdonosa. 2000-2008 között Csukcsföld kormányzója, majd 2008. október 24-étől a csukcsföldi parlament elnöke. 9,1 milliárd dollárra becsült vagyonával ő a 12. leggazdagabb orosz, és a világ 137. leggazdagabb embere. Chis Hutchins, az orosz elnök illetve miniszterelnök, Vlagyimir Putyin életrajzírója azt írta Abramovics és Putyin kapcsolatáról, hogy úgy viselkednek, mint apa és kedvenc fia. Élete Abramovics zsidó családba született. Szülei Sziktivkarban laktak. Korán árva lett, édesanyja, Irina Vasziljevna meghalt, amikor Roman egyéves volt. Édesapja, Arkagyij Nahimovics három évvel később építkezési balesetben halt meg. Ezután nagybátyja vette magához, majd nagyszüleihez került Moszkvába. Chelsea FC Abramovics 2003 júniusában lett az angol Chelsea FC tulajdonosa. Amikor csak teheti kilátogat labdarúgócsapata mérkőzéseire. Magánélete Abramovics kétszer nősült, első felesége Olga Jurjevna (1990-ben váltak el), második felesége Irina Vjacseszlavovna (1991-ben házasodtak össze és 2007-ben váltak el). Második házasságában öt gyermek született; fiai: Arkagyij és Ilja, lányai: Anna, Szofja és Arina. 2006. október 15-én a News of the World brit újság azt közölte, hogy Irina két kiváló válóperes ügyvédet fogadott fel, miután férje viszonyt folytatott a szupermodell Darja Zsukovával. Lemezképfájl A lemezképfájl (angolul image file) egy olyan adatállomány mely egy fájlban tartalmazza egy teljes optikai lemez tartalmát, legyen az kép, hang, vagy másmilyen digitális adat. A lemezképeket legtöbbször archiválásra, vagy a sokszorosítás megkönnyítésére használják. Az optikai lemezképek virtuális lemezmeghajtókkal is használhatóak, így kényelmesebbé téve a lemezek „kicserélését”. Ha egy lemezképfájlt ki szeretnénk írni optikai lemezre nem biztos hogy a legjobb megoldás kitömöríteni és az adatot kiírni, mert a kép tartalmazhat olyan adatokat ( pl.: boot szektor ) amit NEM lehet kitömöríteni ezért pl. a linux lemezképfájlok emódon való kiírása nem célravezető. Formátumok Valós bináris lemezkép (.BIN/.CUE – CDRWIN) Egysávos archívum (ISO) Többsávos archívum ( .NRG – Nero Burning ROM) (.MDF/.MDS – Alcohol 120%) (.DAA – PowerISO) (.CCD/.DVD/.SUB – CloneCD) Chindesaurus A Chindesaurus (IPA: [ˌt��nd�ˈs�urus], jelentése 'kísértet gyík', a navahó chiindii, 'kísértet vagy rossz szellem' és az ógörög σαυρος / szaurosz, 'gyík' szavak összetételéből) a theropoda dinoszauruszok egyik neme, amely mintegy 225 millió évvel ezelőtt élt, a triász időszak végén, a karni és a nori korszakok idején. Anatómia Testhossza 1,8–3,6 méter lehetett, a nagy testhosszúsághoz viszonylag kis (50 kilogramm körüli) testtömeg járulhatott. Mivel az állat két hosszú lábon járt és hosszú farokkal rendelkezett, gyors mozgású ragadozó lehetett. Felfedezés A holotípus (az elsőként leírt példány) csontvázrészeit Bryan Small találta meg 1984-ben, az arizonai Petrified Forest Nemzeti Parkban, a Chinde Point közelében. Róla nevezték el az egyetlen ismert fajt, a Chindesaurus bryansmallit. 2005-ben Randall Irmis és Sterling Nesbitt fosszilizálódott Chindesaurus csontokat fedezett fel az új-mexikói Ghost Ranch mellett, a Hayden-lelőhelyen, ahol a maradványok alapján a dinoszauruszok együtt éltek nem dinoszaurusz őseikkel, például a Dromomeron romerivel, amely a Lengyelországban talált Silesaurushoz hasonlít. Osztályozás A Chindesaurust a herrerasauridák közé Robert A. Long és Philip A. Murry sorolták be 1995-ben, az újabb tanulmányok (például Langer, 2004) azonban már a herrerasauridákon kívüli bazális hüllőmedencéjűnek tartják. Jegyzetek Langer, Max C..szerk.: David B. Weishampel, Peter Dodson, Halszka Osmólska: Basal Saurischia, The Dinosauria, Second Edition, Berkely, Los Angeles, London: University of California Press, 46. o. (2004) Parker, W. G., Irmis, R. B., Nesbitt, S. J. (2006). „Review of the late Triassic dinosaur record” (PDF). Museum of Northern Arizona Bulletin 62, 160–161. o. (Hozzáférés ideje: 2009. november 11.) Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Chindesaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Irmis, R.B., Nesbitt, S.J., Padian, K., Smith, N.D., Turner, A.H., Woody, D.T., and Downs, A. (2007). „A Late Triassic dinosauromorph assemblage from New Mexico and the rise of dinosaurs”. Science 317, 358–361. o. (Hozzáférés ideje: 2009. november 11.) Allkpop Az Allkpop egy kifejezetten K-pop-sztárhírekkel foglalkozó weboldal, melyet 2007. október 30-án hozott létre a 6Theory Media. Székhelye az amerikai New Jersey állambeli Edgewaterben található. Az Allkpop a legnagyobb látogatószámú K-pop-híroldal, havonta 4 millió látogatóval, amivel megelőzi az összes dél-koreai zenei portált is. Az Allkpop is szerepet játszik az úgynevezett koreai hullám terjesztésében. A honlap nemcsak közli a híreket, de interjúkat is készít, többek között Brian Joo-val, a SECRET-tel vagy a 2NE1-nal. 2010-ben az Allkpop megszerezte az Mnet Asian Music Awards internetes sugárzási jogát. Megítélése Bár a szlogen szerint sztárhírekkel és pletykákkal is foglalkozik, forrásként olyan médiumok is felhasználják, mint a Business Insider, a The Los Angeles Times vagy a Der Spiegel. A 2009-es Mashable Open Web Awards-on a weboldalt a legjobb hírportálnak választották. Montoulieu (Ariège) Montoulieu település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 393 fő (2015). Montoulieu Arignac, Bédeilhac-et-Aynat, Ganac, Mercus-Garrabet, Prayols, Saint-Paul-de-Jarrat és Saurat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aptenodytes ridgeni Az Aptenodytes ridgeni a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó fosszilis faj. Tudnivalók Az Aptenodytes ridgeni a császárpingvin (Aptenodytes forsteri) és a királypingvin (Aptenodytes patagonicus) fosszilis rokona, mely a pliocén kor idején élt, körülbelül 3 millió évvel ezelőtt. Új-Zéland partvidékein költött. Méretre a két élő faj között helyezkedett el; magassága, körülbelül 90-100 centiméter között volt. Ezt az őspingvint először 1968-ban fedezték fel, az új-zélandi Canterbury régióban. Felfedezője egy 11 éves iskolásdiák, Alan Ridgen volt. A madár a fajnevét róla kapta. Bilbao (metróállomás) Bilbao metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 1-es és 4-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 1-es metróvonal 4-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Iglesia (Pinar de Chamartín, 1-es metróvonal) Alonso Martínez (Pinar de Chamartín, 4-es metróvonal) Tribunal (Valdecarros, 1-es metróvonal) San Bernardo (Argüelles, 4-es metróvonal) Komnénosz Mária magyar királyné Komnena Mária (1144-1190) magyar királyné, IV. István felesége, Komnenosz Izsák bizánci herceg és Theodora leánya, I. Mánuel császár unokahúga. I. Frigyes német-római császárral kötött, de felbontott eljegyzése után 1156 végén vagy 1157 elején a későbbi IV. István magyar királyhoz ment feleségül. Házassága gyermektelen maradt. Férje meggyilkolása (1165) után Konstantinápolyba menekült, ott halt meg. 10031 Vladarnolda A 10031 Vladarnolda (ideiglenes jelöléssel 1981 RB2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1981. szeptember 7-én. 568 Évszázadok: 5. század – 6. század – 7. század Évtizedek: 510-es évek – 520-as évek – 530-as évek – 540-es évek – 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek – 580-as évek – 590-es évek – 600-as évek – 610-es évek Évek: 563 – 564 – 565 – 566 – 567 – 568 – 569 – 570 – 571 – 572 – 573 Események A longobárdok betörnek Itália északi részébe. Az avarok megszállják Pannoniát , uralmuk alatt egyesítik a Kárpát-medencét . Megölik Galswintha vizigót királylányt, I. Chilperich Neustria királyának feleségét. Születések Bizonytalan dátum Feng Deyi, kínai államhivatalnok, a Sui és a Tang-dinasztia idején kancellár († 627 ) Liu Wenjing, kínai államhivatalnok a Sui és a Tang-dinasztia idején a Tang-korban kancellári tisztséget is betöltötte († 619 ) Ingund, I. Sigebert frank király leánya, Szent Hermenegildo felesége († 584 ) Salman al-Farsi, Mohamed próféta követője; szahába († 655 / 56 ) Stojan Ivković Stojan Ivković (a magyar állampolgárság megszerzése óta Ivkovics Sztojan, cirill írással Стојан Ивковић, Dubrovnik, 1966. február 5. –) visszavonult horvát kosárlabda-játékos. Korábban a Szolnoki Olaj KK, a Tegáz-Debrecen, a Soproni Ászok, a Kaposvári KK és a PVSK-Panthers játékosa, valamint a PVSK, a Kecskemét és a Szolnok edzője, jelenleg a magyar férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya, amelyet kivezetett a 2017-es Európa-bajnokságra. Klubjai játékosként 1980–1981 KK Kotor 1981–1982 Budućnost Podgorica 1982–1987 Rabotnički Skopje 1987–1992 Spartak Subotica 1992–1996 Szolnoki Olaj KK (Korać-kupa: 1993, bajnoki 3.: 1995) 1996–1997 Tegáz-Debrecen 1997–1998 Szolnoki Olaj KK (bajnoki 3.) 1998–1999 Soproni Ászok KC 1999–2000 Szolnoki Olaj KK (bajnoki 2.) 2000–2004 Kaposvári KK (magyar bajnok: 2001 és 2004, bajnoki 2.: 2003, MK-győztes: 2004, Korać-kupa: 2002, FIBA EuroCup: 2003, 2004) 2004–2006 PVSK-Panthers Klubjai szakvezetőként 2005–2009 PVSK-Panthers (szakmai igazgató; bajnoki 2.: 2009, bajnoki 3.: 2007, MK-győztes: 2009) 2007–2008 Magyar férfi kosárlabda-válogatott (szövetségi kapitány) 2009–2012 Kecskeméti KSE 2012–2015 KTE-Duna Aszfalt (2012–2013: NB I/B) 2012– Montenegrói férfi kosárlabda-válogatott (másodedző) 2012– Szolnoki Olaj KK (sportigazgató) 2013– Magyar férfi kosárlabda-válogatott (szövetségi kapitány; Európa-bajnokság: 2017) 2016–2017 Szolnoki Olaj KK (bajnok: 2016) Magánélete Jelenlegi felesége Béres Tímea, korábbi válogatott kosárlabdázónő. Két házasságából két-két gyermeke született. Forrás MKOSZ hivatalos oldal FIBA Europe hivatalos oldal Sztojan Ivkovics: a brooklyni kosaras 20 éve Riemann-féle kszi függvény A matematikában a Riemann-féle kszi függvény a Riemann-féle zéta-függvény egy változata, és egyszerű függvényegyenlettel definiálható. Bernhard Riemann után nevezték el. Definíciója Riemann a ξ betűt használta, ezt Landau változtatta nagybetűsre (Ξ). Landua ξ-függvényének definíciója: ahol . Ahol ζ(s) a Riemann-féle zéta-függvényt jelöli, és Γ(s) a gammafüggvény. A függvényegyenlet, avagy tükrözési képlet: A nagybetűs Ξ függvényt Landau úgy definiálta, mint: és ez a fenti függvényegyenletnek is eleget tesz: Landau szerint (loc. cit., p. 894) ez a Riemann által ξ-nek nevezett függvény. Mindkét függvény valós számokhoz valós értékeket rendelnek. A Riemann-sejtés ekvivalens azzal, hogy Ξ minden nullhelye valós. A zavaros jelölés oka Riemann egy nyilvánvaló hibája, aminek azonban nincs semmi következménye a cikken belül. Értékek Páros egészekre az általános képlet: ahol Bn az n-edik Bernoulli-szám. Például: További speciális értékek: Sorfejtés A -függvény sorfejtése ahol ahol a ρ indexek a zéta-függvény nem triviális nullhelyei, szerint növekvő sorrendben. Ennek a sorfejtésnek fontos szerep jut a Li-kritériumban, ami azt állítja, hogy a Riemann-hipotézis ekvivalens azzal, hogy λn > 0 minden pozitív n esetén. Hadamard-szorzat Egy egyszerű végtelen szorzat alakban adott kifejtés ahol ρ a ξ gyökeit futja be. A konvergencia biztosítása érdekében a nullhelyeket párokba kell állítani, ahol a párok tagjai ρ és 1−ρ. Kapcsolat a Riemann–Siegel-féle Z-függvénnyel A Riemann–Siegel-féle Z-függvény kifejezhető a Riemann-féle kszi függvénnyel: Aszimptotikus viselkedés Valós s értékekre továbbá ahol a Landau-szimbólum. Ennek megfelelően t valós értékeire Li-együtthatók A kszi-függvény kapcsolódik a Li-együtthatókhoz: mivel teljesülnek a következők: és A Li-kritérium a tulajdonság minden pozitív esetén.. Ez ekvivalens a Riemann-sejtéssel. Allogny Allogny település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 1010 fő (2015). Allogny Allouis, Méry-ès-Bois, Neuvy-sur-Barangeon, Saint-Éloy-de-Gy, Saint-Laurent, Saint-Martin-d’Auxigny és Vouzeron községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Allokhíria Az allokhíria (görög: másik kéz) az ingereknek a test másik oldalán való megjelenését jelöli. A beteg úgy érzi, mintha az inger a másik oldalon keletkezett volna. Például a bal kar megérintését a jobb kar megérintésének érzi, amit szomatoszenzoros allokhíriának neveznek. Ha a látás vagy a hallás érintett, akkor az egyik oldalon látott tárgyak a másik oldalon tűnnek fel, vagy a hangok a másik oldalról érkeznek. Ez látszik is, amikor rajzot másolnak. Gyakran társul hozzá neglekt szindróma, és a sérülés helye a jobb fali lebeny, mint neglekt szindrómában. Az allokhíria többnyire a neglekt szindrómát kíséri, amit a jobb fali lebeny sérülése okoz. Az allokhíriás betegek érzékenysége megmarad, de bizonytalanok abban, hogy melyik oldalukon érintették meg őket, egyébként a helyet pontosan meg tudják határozni. Definíciós kritériumok Több definíció is létezik az allokhíriára. Musser szerint az ellenkező oldal megfelelő helyén érződik az inger. Judson Bury hasonló kritériuma szerint a benyomások kerülnek a másik oldalra. Ha megérintik a beteg egy végtagját, akkor az érzet átkerül a másik oldal megfelelő helyére. A különböző szerzők nem értenek egyet az érzet minőségében és a szimmetriában, de az érzet másik oldalra kerülésében igen. A legtöbb definíció nem foglalkozik azzal, hogy a beteg elméletben meg tudja-e különböztetni a jobb és a bal oldalt, vagy az inger a megfelelő helyen keletkezik-e. Obsersteiner hangsúlyozza, hogy a sérülés nem a lokalizáció nehézségét, hanem a test két oldalának összetévesztését eredményezi. A lokalizáció hibája csak látszat. Az allokhíriát leírták idegsérülésekhez, féloldali bénuláshoz, a szklerózis multiplexhez kapcsolódóan, a tabes dorsalis kísérőjeként, a féloldali gerincsérüléshez, a Ménière-kórhoz, a hisztériához, a szimmetrikus gangrénához társulva, és minden egyes érzékhez kapcsolódóan. Az allokhíria nemcsak a végtagokon jelentkezhet, hanem bárhol a testen. Lehet kétoldali, megjelenhet az egész testen, vagy csak bizonyos testrészeken, vagy éppen csak egy helyen. Egyes esetekben több, más esetekben csak egy érzékkel fordulhat elő. Fajtái Elektromotoros allokhíria Az elektromotoros allokhíria az elektromos jelekre adott reakciók áthelyeződését jelöli. Megfigyelték arcon, karon és lábon is. Az egyik oldali inger hatására a másik oldalon húzódnak össze az izmok. Például az arc egyik felére leadott enyhe elektromos jel, ami az egészséges arcon nem okozna összehúzódást, összehúzódást okoz a másik arcfélen. Az egyik alkarra érkező nyomásra a másik alkar reagál. Ennek az az oka, hogy a reflexek az idegrendszer egy másik helyén fejtik ki hatásukat. A gerincvelőben futó jelek közelebb esnek az ellenkező oldal megfelelő régiójából érkező jelekhez, mint a saját oldal többi területéről érkező jelek. Semmi köze sincs ahhoz, hogy a beteg elméletben összekeveri-e az irányokat. Motoros allokhíria Ha a beteget utasítják arra, hogy egy mozgást az érintett oldalon hajtson végre, akkor a másik oldali testrészeivel végzi el a mozdulatokat azzal a meggyőződéssel, hogy a megfelelő oldalon hajtotta végre őket. Reflexes allokhíria Az elektromotoros allokhíriához hasonlóan a reflex ingerére a másik oldal válaszol. Hallási allokhíria A hangvilla által adott jelet a beteg úgy észleli, hogy a másik oldalról hallja. A hangra adott reakciók is a másik fülben keletkeznek, még a fájdalomérzet és a siketség is. Látási allokhíria A látótér egyik oldalán látott tárgyak a másik oldalon jelennek meg. A két ismert eset egyikében a jobb szemmel látott látványt a beteg nő a bal szeméhez kapcsolta, még akkor is, amikor az csukva volt. A másik esetben a beteg nő a bal szeme elé tartott színes tárgy színét mintha a jobb szemével látta volna. A nyelv allokhíriája A nyelv allokhíriájában az ízt és a tapintásérzetet a beteg a nyelv másik oldalának tulajdonítja. Ebben az esetben nehezen válik szét az íz és az érintés allokhíriája. Típusai Az allokhíria lehet valódi vagy hamis. A valódi allokhíria a diszkíria és a féloldali neglekt keveréke. A diszkíria a lokalizáció nehézsége, hogy a beteg nem tudja megmondani, hogy melyik oldalon érintették meg. Gyakran keveredik az alloesztéziával, ami hamis allokhíriaként is ismert. Ezt a két típust a múltban sokszor összekeverték, és allokhíria néven foglalták össze. Ennek ellenére az allokhíriának pontos diagnosztikai értéke van, aminek megjelenése felveti a hisztéria gyanúját. Alloesztézia Az alloesztézia hamis allokhíria néven is ismert, és sok szótár ugyanazt a definíciót adja meg hozzá, mint az allokhíriához. Az elnevezést T. Grainger Stewart vezette be 1894-ben. Az általa megfigyelt esetekben az allokhíria főként az érzékelést érintette, és a függőleges mozgás rendezett volt. Az alloesztézia az érzékelés pontatlanságának következménye, és az érzékelés más pontatlanságai is tetten érhetők. Egy esettanulmányban, amiben tévesen allokhíriának nevezték a betegséget, az orca belsejét ért ingert a beteg tévesen a külső részre helyezte. Egy másik esettanulmányban a mutatóujj megérintése a hüvelykujjra helyeződött át. Oka az idegek kétoldali károsodása például sokideggyulladásban. Diszkhíria A diszkhíria specifikus zavar, amiben a beteg az inger minden jellemzőjét, természetét, pontos helyét felismeri, kivéve azt, hogy melyik oldalon érezte. A tapasztalatok szerint a specifikus érzet mentális hiányossága, ami független minden más hibától. Többféle típusa ismert, így az akhíria, az allokhíria és a szinkhíria. Akhíria Az akhíriát szintén nevezik allokhíriának. A beteg elveszti a jobb és a bal oldal megkülönböztetésének képességét. Az ingerek nem váltják ki azt az érzést, hogy melyik oldalon keletkeztek. Ha megkérik, hogy végezzen el egy mozdulatot, akkor képtelen azt kivitelezni, ha kifejezetten a jobb vagy a bal oldalt említik. Visszaidézni sem tudja, hogy egy bizonyos testrészén érzett egy ingert; csak emlékezik, de hogy milyen volt, nem érzi. Allokhíria Az allokhíria azt jelenti, hogy az egyik oldal helyett rendre a másik oldal szerepel. Tehát a szenzoros esetben a kapott ingert a beteg a tükörképi helyzetben, a másik oldalán érzi. A mozgásos esetben az érintett oldali kért mozdulatokat a másik oldalon hajtja végre abban a hiszemben, hogy jól végezte a feladatot. Az oldaliság érzése csak akkor van meg, ha a másik oldalt kap ingert, vagy az az oldal mozdul. Szinkhíria A szinkhíria a diszkhíriának az a típusa, amiben az egyik oldal nem érvényesül a másik oldal nélkül. A beteg az egyik oldalon érzett ingert a másik oldal megfelelő helyén is érzi. Ha egy mozdulatot az érintett oldalon kell kivitelezni, akkor mindkét oldalon elvégzi a mozdulatot abban a hiszemben, hogy mindent jól csinál. Az oldaliság érzése az érintett oldalon nem jön létre a másik oldal használata nélkül. Tapasztalatok Az allokhíria az egyszerű geometriai ábrákon a neglekt szindrómához hasonlóan nyilvánul meg. A bal oldali elemeket rendre a jobb oldalra helyezik át, és nem veszik észre, hogy hibáztak. Az órák másolása és rajzolása típusfeladat az allokhíria és a neglekt szindróma vizsgálatában. Ezekben a feladatokban a mentális reprezentáció hiányosságai miatt az elemeket a másik oldalra helyezik át, például az összes számot a jobb oldalon helyezik el. Ezt a hibát nem is veszik észre, pedig elméletben tudják, hogy a másik oldalon is vannak számok. Az allokhíriások rajzain ez az áthelyeződés többféleképpen is megjelenhet. Az ábra egy olyan beteg rajzát mutatja, aki az allokhíria mellett neglekt szindrómás is. Nem rajzolta meg az óra bal felét. Habár elméletben tudta, hogy van az órának bal oldala, nem vette észre, hogy a rajz nem teljes. Ez mutatja, hogy a rajzolásos feladatok fontosak az agysérülés által okozott károsodások közelebbi meghatározásában. Felismerése Az allokhíria felismeréséhez fontos az észlelési és a mozgásos tünetek figyelembe vétele. Az egyszerű tények többet számítanak, mint a sérülés maga. Különös figyelemmel kell lenni az oldaliságra, és nem nyelvbotlásnak tulajdonítani a következetes tévesztést. Gyakori hiba, hogy nem kérdik kifejezetten az oldalt. Mozgásos esetben sem szabad az oldal megváltoztatását következetesen a gyengeségnek tulajdonítani, még akkor sem, ha a beteg gyengeségre hivatkozik. Részletesen kell elemezni a mozgásokat ahhoz, hogy el lehessen különíteni, hogy melyik mozdulat mire utal. Ha a beteg nem tudja, hogy melyik oldalon érintették meg, akkor azt komolyan kell venni. Az allokhíria pszichikai érintettséget is reprezentál. Bármely típusa felveti a hisztéria gyanúját. Az allokhíria megjelenése más tünetekre is felhívja a figyelmet, melyeket különben félreértelmeznének, mint bénulást, abuliát, vagy csökkent érzékenységet. Ez segíti a korrekt elemzést abban, hogy számba vegyék, hogy pontosan milyen károsodásokról van szó, és ez elvezet a központi károsodáshoz, és fontos lépés a pontos pszichikai diagnózis felé, és a hisztéria kezelését is támogatja, ha jelen van. Elmélete Több elmélet is született az allokhíria magyarázatára. Jelenleg Hammond elmélete a legnépszerűbb. Eszerint a szürkeállomány majdnem egészen átkereszteződik. Ha az átkereszteződés után az egyik oldalon megsérül, akkor a megfelelő félteke helyett a másik értelmezi a jeleket. Egy másik sérülés viszont visszairányítja a jeleket a megfelelő helyre. Az allokhíriát ugyanis mindig aszimmetrikus sérülések okozzák, még akkor is, ha mindkét oldalon jelen van. Huber szerint az ellenkező oldali sérülés visszairányítja a jeleket a megfelelő oldalra. A sérülések gyógyulásával a tünetek is eltűnnek. I. Henrik ciprusi király I. Henrik ciprusi király (Kövér Henrik, 1217. május 3. – 1254. január 18.) a Ciprusi Királyság uralkodója volt. Gyermekként került Ciprus trónjára, és uralkodásának hosszú időn át meghatározó témája volt a II. Frigyes német-római császár erőszakos ciprusi és jeruzsálemi beavatkozása elleni küzdelem, illetve az abból kibontakozó háború. Három házasságából mindössze egy gyermek született, aki II. Hugó néven követte a trónon. Élete Trónra kerülése Apja, I. Hugó ciprusi király váratlanul bekövetkezett halála után, nyolc hónapos korában, 1218 januárjában került a Ciprusi Királyság trónjára. A hatalmat anyja, Aliz gyakorolta helyette régensként. a sziget ügyeit valójában Alíz nagybátyja és megbízottja (azaz a bailli) Ibelin Fülöp irányította. Korábban e posztra a régens-királyné Barlais Amalrik bárót szánta, ám őt a ciprusi legfelsőbb bíróság, aminek az uralkodó megválasztásába is beleszólása volt, nem fogadta el. (Aliz el is hagyta a szigetet és Tripoliszba költözött.) II. Frigyes beavatkozása, a lombardok háborúja A szigeten hatalmi harc dúlt a Barlais és az Ibelin családok között. Inkább a Barlais család számíthatott II. Frigyes német-római császár támogatására, aki – mivel a Ciprus Királyság első királya 1197-ben apjától kapta a királyi címet – német-római császárként a sziget hűbérura volt. Frigyes pedig – aki a Jeruzsálemi Királyság régense is volt – ekkor tervezte, hogy keresztes háborúba indul keletre és aktívan igyekezett beavatkozni Ciprus és a Jeruzsálem politikájába. Ezért 1225-ben Ibelin Fülöp elrendelte, hogy a még csak nyolc esztendős Henriket koronázzák Ciprus királyává, biztosítva így azt, hogy nagykorúvá válásakor hatalomra léphessen. 1227-ben, Fülöp halála után a ciprusi legfelsőbb bíróság bátyját, Ibelin Jánost bízta meg a bailli tisztének ellátásával, aki kitartóan védte a sziget feletti uralmat a császár kísérleteivel szemben. Végül a gyermek király és a ciprusi nemesek elismerték Frigyest Ciprus hűbérurának, de nem ismerték el régensnek, mivel továbbra is Aliz volt a törvényes régens. Frigyes hadjárata végeztével 1229-ben még egyszer érintette Ciprust, és ekkor került sor Henrik és a Frigyes által neki választott Montferatti Aliz házasságkötésére – igaz a menyasszony vélhetően nem volt jelen a szertartáson, mivel ekkor még nem érkezett meg a szigetre. Frigyes öt baillit hagyott maga után Cipruson – Barlais Amalrikot és a Barlais család támogatóit – és meghagyta, hogy az Ibelin-pártiakat száműzni kell a szigetről. Távozásával azonnal polgárháború tört ki, aminek során a Barlais-párt az északi hegyvidéken álló várakba húzódott vissza, és az akkor Dieu d'Amur-nak nevezett Szent Hilárión várába az ifjú királyt is magukkal vitték. Az Ibelin pártiak ostrom alá vették a várakat, amelyek közül Kürénia vára elesett, Szent Hilarión és Kantara pedig 1230-ban megadta magát. Ibelin János lett az új régens, aki nem torolta meg a Barlais párton az Ibelinek sérelmeit. 1232-ben Henrik 15 éves lett, ezzel nagykorúvá vált és átvette a sziget irányítását. Az ezt megelőző év során azonban Frigyes császár rendezte nyugati konfliktusait – így például kibékült a pápával – és figyelme ismét kelet felé fordult. Riccardo Filangieri marsall vezetése alatt 32 gályán több ezres sereget küldött a ciprusi és jeruzsálemi királyságokba, hogy ott helyreállítsák fennhatóságát. Filangieri először Ciprusra érkezett, és az Ibelinek száműzését követelte Henriktől, aki visszautasította ezt. Ekkor Filangieri továbbhajózott a Jeruzsálemi Királyságba, és több várost elfoglalt, majd a legfelsőbb bírósággal elismertette Frigyestől kapott bailli kinevezését. Ibelini János kérésére Henrik úgy döntött, hogy a jeruzsálemiek segítségére siet: csapatuk 1232 február 25-én átkelt a tengeren. Óvatosságból arra kényszerítették a császárpárti Barlais Amalrikot, hogy tartson velük. Ám Barlais hamarosan megszökött, sőt a Filangieritől kapott támogatással, lombard csapatok élén visszatért Ciprusra és – amíg Ibelini János és Henrik király a császáriak elleni szövetség felépítésén munkálkodtak – megszállta a szigetet. Csak Szent Hilarión vára – ahol a király két lánytestvére talált menedéket – és a Buffaventói vár volt, amit nem tudott bevenni. Május 2-án éjjel Filangieri Türoszból kitörve, Casal Imbertnél rajtaütött az Ibelin pártiak táborán és vereséget mért rájuk. Ibelin János nem volt jelen, a fiatal Henrik király pedig épphogy megmenekült. Ezt követően Filangieri Ciprusra hajózott, csatlakozott a Szent Hilariónt ostromló Barlaishoz, egyesítve erejét az ottani lombard csapatokkal. A szárazföldön ragadt ciprusiak mindent megtettek szigetük visszafoglalására. Henrik ciprusi birtokokat ígért azoknak, akik csatlakoznak hozzá, a genovaiaknak pedig adómentességet és városnegyedet ígért Nicosiában, Famagustában és Páfoszon ha segítik a vállalkozást. János és Henrik csapatai élén május 30-án hajózott ki Akkonból. Noha a császáriak serege többször akkora volt mint a ciprusi sereg, a ciprusiaknak sikerült partra szállni Famagustában, míg a császáriak folyamatosan hátráltak az általuk továbbra is ostromlott Szent Hilarión felé. Végül a császáriak – részben annak köszönhetően hogy rosszul választották meg a csata helyszínét – az Agridi csatában vereséget szenvedtek, és Szent Hilarión felszabadult. Filangieri Kirénia várába menekült. A vár tíz hónapnyi ostrom után 1233 áprilisában megadta magát – azt követően, hogy a genovaiak újabb segítségével sikerült teljes tengeri blokád alá vonni. Filangierinek és Barlaisnak még volt alkalma Türoszba menekülni. A felek megegyezése nyomán a vár védői szabadon távozhattak és fogolycserére került sor Türosz és Ciprus között. Ezzel Ciprus Henrik fennhatósága alá került. Házasságai és öröksége Kirénia ostroma alatt meghalt a királynő, Henrik felesége, a fiatal Montferatti Aliz. A harcokat megszakították, hogy a királynő holttestét Nicosiába szállíthassák. Férje vélhetően ekkor látta őt először: házasságkötésükkor Aliz még meg sem érkezett a szigetre, amikor pedig megérkezett, férje már a szárazföldön volt. 1246-ban meghalt Henrik anyja, Champagne-i Aliz, aki a Jeruzsálemi Királyság régense volt és ezzel fia a lett a régens. Henrik hatalmát Jeruzsálemben nem közvetlenül, hanem kinevezett baillin keresztül gyakorolta. Henrik első felesége halála után még kétszer nősült, és egy gyermeke született. Második felesége I. Hetum örmény király testvére, Stefánia volt, akivel 1237-ben kötöttek házasságot. Házasságukból gyermek nem született. Harmadik felesége Antiochiai Plaisance, V. Bohemond antiochiai herceg lánya volt, akivel 1251-ben kötöttek házasságot. Házasságukból egy gyermek Hugó született, aki apjához hasonlóan került a trónra: apja halála után mindössze néhány hónaposan lett Ciprus királya (és a Jeruzsálemi Királyság régense) és helyette anyja lett a régens. 13 (szám) A 13 (tizenhárom) (római számmal: XIII) a 12 és 14 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 13-as a kettes számrendszerben 1101, a nyolcas számrendszerben 15, a tizenhatos számrendszerben D alakban írható fel. A 13 páratlan szám, prímszám. Kanonikus alakban a 131 szorzattal, normálalakban az 1,3 · 101 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 13. Ikerprím, párja a 11. A legkisebb mírp. Fibonacci-prím. Boldog szám. A három ismert Wilson-prím egyike. Mersenne-prímkitevő. Proth-prím, azaz k · 2� + 1 alakú prímszám. Másodfajú Szábit-prím. Második típusú köbös prím. A harmadik középpontos négyzetszám. Csillagprím. Középpontos ikozaéderszám. A Sylvester-sorozat 4. sorszámú elemének egyik prímtényezője. Két szám, a 27 és a 35 valódiosztó-összegeként áll elő. A tudományban A periódusos rendszer 13. eleme az alumínium . Vallásokban Az ókori Rómában úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz. A keresztények úgy tartják, hogy a péntek szerencsétlen nap, hiszen e napon feszítették keresztre Jézust. A 13-as szám pedig azért hoz balszerencsét, mert Jézus utolsó vacsorájánál ennyien (Jézus és a 12 apostol) ültek. Hamurappi törvénykönyvéből szintén hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett. Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék. A mitológiában, mindennapi életben A tizenhármat általában baljós számnak szokták tekinteni, amely szerencsétlenséget hoz. Egyesek még nagyobb bajnak tekintik, ha egy pénteki nap épp 13-ára esik. Arész 13 hónapig volt egy rézhordóba zárva, és eközben nem volt háború a földön. A Luca széke többszörösen kapcsolódik a 13-as számhoz: december 13-án kell kezdeni és 13 nap alatt kell befejezni a 13 darabból álló szék készítését. Az amerikai egydollároson 13-szor jelenik meg a 13-as szám szimbóluma. A hosszútucat vagy péktucat (baker's dozen) jelentése: 13. Tizenháromváros egy 1902-ben Sárvárhoz csatolt község neve, Veszprém Dózsaváros nevű részének régi neve, Debrecen egyik városrésze, illetve több településen utcanév. Az elnevezések az elzálogosított szepesi városokra utalnak. Egyéb történelmi, kulturális vonatkozások Luxemburgi Zsigmond magyar király tizenhárom szepesi várost zálogosított el Lengyelországnak 1412-ben. Az aradi vértanúk tizenhárman voltak. A nótában a Tiszán itató szegedi (másik változatban csetneki) csikós csikaja nyakában 13 csengő cseng. Megalodus A Megalodus a Megalodontidae kagylócsalád egy neme. A triászban rendkívül elterjedt, majd a jura végén kihalt. A hozzá megtévesztésig hasonló, devon korú Megalodon miatt elterjedt szinonimája a Neomegalodon nemnév. Jellemzője a heterodont-típusú zárszerkezet, a vastag héj, elülső vagy hátulsó nézetből a határozottan kiemelkedő és kissé visszatekeredő búb miatt szív alakú keresztmetszet. Búbjai a két teknőn nem egyforma méretűek, ezért egyenlőtlen teknőjűek, a teknőknek nincs hosszanti szimmetriatengelye, ezért egyenlőtlen oldalúak. Nagy méretű, akár a 15–20 cm-es átmérőt is elérhetik. Az őslénytani osztályozásban a Hippurites-félék a pachyodont fogtípusú rudista csoportba tartoznak, ezért fosszilis kagylórendszertanban a heterodont fogtípusú Megalodus ebbe a rokonságba nem sorolható, hanem a heterodonták Megalodontida rendjébe osztható. Valószínűleg rokona a Megalodonnak, azonban attól 80 millió év választja el, ezért a közvetlen leszármazás mellett az alaki konvergencia is feltehető. Élőhelye a 20 métert nem meghaladó, jól átvilágított vizekben, sekélytengeri és partszegélyi árapályzónában, valamint zátonykörüli hullámverési övekben volt. Helyenként kőzetalkotó mennyiségben fordul elő, mint Tatán és környékén, például a Kálvária-domb és a tatai Megalodus-barlang. Ez a megaloduszos mészkő jellegzetes triász képződmény. A Megalodus nem egyedszámra megritkult a jura folyamán, majd az időszak végére kipusztult. Nem tévesztendő össze a lepkék Megalodes nemével. Lemmus A Lemmus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék (Cricetidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: amuri lemming (Lemmus amurensis) Vinogradov, 1924 norvégiai lemming (Lemmus lemmus) Linnaeus, 1758 - típusfaj Lemmus portenkoi Tchernyavsky, 1967 - korábban a Lemmus sibiricus alfajának tekintették szibériai lemming (Lemmus sibiricus) Kerr, 1792 Lemmus trimucronatus Richardson, 1825 - korábban a Lemmus sibiricus alfajának tekintették Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Undisputed Attitude Az Undisputed Attitude a Slayer amerikai metálegyüttes albuma. Az album három dal kivételével 80-as évekbeli punkegyüttesek számainak feldolgozását tartalmazza. A lemez eredeti koncepciója az volt, hogy bemutassa a Slayer gyökereit a kezdeti pályájukra nagy hatást gyakorolt együttesek számainak feldolgozásán keresztül. Eredetileg a Deep Purple, a Judas Priest, és egyéb klasszikus heavy metal-együttesek dalait is fel akarták venni, lévén egyformán hatással volt rájuk a punk és a heavy metal is, de aztán úgy döntöttek, hogy nem illenének a tőlük lényegesen elütő punkszámok közé. Ezzel együtt nem titkolt céljuk volt, hogy az akkoriban (1990-es évek közepe) dúló kommersz pop punk (Green Day, Offspring) őrülettel szembehelyezkedve megmutassák az embereknek, hogy mi is a „valódi” punk zene. Bár a feldolgozások javarészt hűségesek az eredeti verziókhoz – ellentétben például a Dissident Aggressor című Judas Priest feldolgozással a South of Heavenön –, pár dalban hallhatjuk Hanneman, és King védjegyszerű gitárszólóit az eredetileg punkra jellemzően minimalista szólóbetétek helyén. Dalok Disintegration/Free Money (Verbal Abuse) – 1:41 Verbal Abuse/Leeches (Verbal Abuse) – 1:58 Abolish Government/Superficial Love (T.S.O.L.) – 1:48 Can't Stand You (Hanneman) – 1:27 Ddamm (Hanneman) – 1:01 Guilty of Being White (Minor Threat) – 1:07 I Hate You (Verbal Abuse) – 2:16 Filler/I Don't Want to Hear It (Minor Threat) – 2:28 Spiritual Law (D.I.) – 3:00 Mr. Freeze (Doctor Know) – 2:24 Violent Pacification (D.R.I.) – 2:38 Richard Hung Himself (D.I.) – 3:22 I'm Gonna Be Your God (The Stooges) – 2:58 Gemini (Araya/King) – 4:53 Közreműködők Tom Araya – basszusgitár , ének Jeff Hanneman – gitár Kerry King – gitár Paul Bostaph – dob Ralph Cacciurri – Hangmérnök Bryan Davis – Hangmérnök Jim Giddenes – Hangmérnök Greg Gordon – Hangmérnök Dennis Keeley – Fényképezés Michael Lavine – Borító Stephen Marcussen – Maszterelés Rick Rubin – Producer Dave Sardy – Producer, Keverés Bill Smith – Hangmérnök Dirk Walter – Dizájn Listás helyezés Album Billboard Komolyzenei zenekarok listája Az alábbi a világ híres komolyzenei zenekarainak a listája: Magyarországi zenekarok Szimfonikus zenekarok Békés Megyei Szimfonikus Zenekar Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Budapesti Fesztiválzenekar Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Budapesti Operettszínház Zenekara Concerto Budapest Duna Szimfonikus Zenekar Debreceni Filharmonikus Zenekar Győri Filharmonikus Zenekar Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara MÁV Szimfonikus Zenekar Miskolci Szimfonikus Zenekar Műegyetemi Zenekar Nemzeti Filharmonikus Zenekar (volt ÁHZ) Operaház Zenekara Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Óbudai Danubia Zenekar Pannon Filharmonikusok – Pécs Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Szegedi Szimfonikus Zenekar Szent István Király Szimfonikus Zenekar Szolnoki Szimfonikus Zenekar Savaria Szimfonikus Zenekar Tatabánya Város Szimfonikus Zenekara Váci Szimfonikus Zenekar Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar Kamarazenekarok Amadinda Ütőegyüttes Ábrahám Consort Budapesti Vonósok Bástya Citerazenekar Camerata Hungarica Capella Savaria Comorra Kamarazenekar Con Brio Fagott Trio Corvina Consort Creative Tuba Quartet ELTE Koncertzenekar Erdődy Kamarazenekar Gödöllői Kamarazenekar Harmonia Consort JMK Kamarazenekar Keller Quartet Lavotta Kamarazenekar Liszt Ferenc Kamarazenekar Mendelsohn Kamarazenekar Musica Antiqua Hungarica Együttes Musica Buffa régizene együttes Musica Humana Kamarazenekar Nevesincs Kamarazenekar Novum Kamarazenekar Palló Imre Kamarazenekar Phoenix Kamarazenei Csoport Phoinix gitáregyüttes Purcell Kórus és Orfeo Zenekar Renaissance Consort Sani Singers Senza Dirigente Kamarazenekar Studio 5 Talamba ütőegyüttes Venti Chiavi Gitártrió Amerikai Egyesült Államok Szimfonikus zenekarok Atlantai Szimfonikus Zenekar Bostoni Szimfonikus Zenekar Chicagói Szimfonikus Zenekar Cincinnati Szimfonikus Zenekar Clevelandi Zenekar Columbiai Szimfonikus Zenekar Columbus Szimfonikus Zenekar Dallas Szimfonikus Zenekar Detroiti Szimfonikus Zenekar Houstoni Szimfonikus Zenekar Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar Minnesota Orchestra National Symphony Orchestra; Washington NBC Szimfonikus Zenekar New York-i Filharmonikusok Philadelphia Orchestra Pittsburghi Szimfonikus Zenekar Saint Louis-i Szimfonikus Zenekar Saint Paul-i Kamarazenekar ( Saint Paul , Minnesota ) San Diegó-i Szimfonikus Zenekar San Franciscó-i Szimfonikusok Seattle-i Szimfonikus Zenekar Tallahasseei Szimfonikus Zenekar Kamarazenekarok New York Harp Ensemble Ausztrália Sydney Szimfonikus Zenekar Ausztria Bécsi Filharmonikusok Vienna Szimfonikus Zenekar Belgium Flemish Rádiózenekar Brazília São Paulo Szimfonikusok Csehország Cseh Filharmonikus Zenekar Egyesült Királyság Szimfonikus zenekarok Birminghami Szimfonikus Zenekar Bournemouthi Szimfonikus Zenekar BBC Szimfonikus Zenekar BBC Koncert Zenekar Hallé Zenekar Londoni Szimfonikus Zenekar London Filharmonikusok Londoni Filharmonikus Zenekar Philharmonia Zenekar Royal Liverpool Philharmonic Orchestra Royal Filharmonikus Zenekar Kamarazenekarok Angol Kamarazenekar Academy of St Martin in the Fields Európai Unió Europa Philharmonie Oktett zenekar Franciaország L'Orchestre de la Conservatoire de Paris Finnország Lahti Zenekar Hollandia Amszterdami Concertgebouw Zenekara Rotterdami Filharmonikusok Izrael Izraeli Filharmonikus Zenekar Kanada Orchestre Symphonique de Montréal National Arts Centre Orchestra Ottawa Symphony Orchestra Toronto Symphony Orchestra Winnipeg Symphony Orchestra Vancouver Symphony Orchestra CBC Radio Orchestra Németország Berlini Filharmonikus Zenekar Dresden Staatskapelle Leipzig Gewandhaus Orchestra Müncheni Filharmonikusok Philharmonia Hungarica Staatskapelle Berlin Stuttgarti Rádió Zenekara Olaszország Filarmonica della Scala – Milánó , Olaszország Camerata de' Bardi – Olaszország I Musici - Róma I Solisti Veneti - Padua Orchestra dell'Accademia Nazionale di Santa Cecilia - Róma Oroszország Szentpétervári Filharmonikus Zenekar Oroszországi Nemzeti Filharmonikusok Svájc Camerata Bern Sinfonieorchester Basel Suisse Romande Zenekar Svédország Göteborgi Szimfonikus Zenekar 1956-os magyar női kosárlabda-bajnokság Az 1956-os magyar női kosárlabda-bajnokság a huszadik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. Tizennégy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak volna, azonban a bajnokság félbeszakadt. Csak utólag nyilvánították érvényes bajnokságnak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Forrás Népsport 1956.10.23. A magyar sport évkönyve 1958 Phylloscopus presbytes A Phylloscopus presbytes a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 11 centiméter hosszú. A Kis-Szunda-szigetek nedves erdős területein él 2300 méteres tengerszint feletti magasságig. Apró ízeltlábúakkal táplálkozik. Alfajai P. p. floris (E. J. O. Hartert, 1898) – Flores ; P. p. presbytes (Blyth, 1870) – Timor , Atauro, Rote. Humppila museum vasútállomás Humppila museum vasútállomás vasútállomás Finnországban, Humppila településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: D–18T A D–18T kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, amelyet a zaporizzsjai Motor Szics gyárt és az Ivcsenko-Progressz tervezőiroda fejlesztett ki. 1984 óta gyártják sorozatban. Története A nagy kétáramsági fokú D–18T volt az első olyan szovjet sugárhajtómű, amelynek tolóereje meghaladta a 200 kN-t. Az An–124 szállító repülőgépbe szánt hajtőművet Vlagyimir Lotarjov főkonstruktőr vezetésével tervezték. Az első működő hajtómű 1979-ben készült el. Az első repülést egy Il–76LL fedélzetén 1982 márciusában hajtották végre a D–18T-vel. Az An–124 pedig 1982. december 24-én hajtotta végre az első felszállását ezzel a hajtóművel. A D–18T-t később az An–225-be is beépítették. A hajtómű gyártását 1997-ben befejezték. A kereskedelmi célú teherszállítás piacának növekedése miatt az 1990-es évek végén egyre nagyobb igény jelentkezett az An–124 gépek iránt, ezért a gépekhez szükséges hajtóművek gyártását 2002-ben újraindították. Szerkezeti kialakítása A D–18T hajtómű egy háromtengelyes, magas kétáramsági fokú gázturbinás sugárhajtómű. A turbóventilátor egyfokozatú, a közepes nyomású és a nagynyomású axiálkompresszor egyaránt hétfokozatú. Gyűrűs égéstérrel rendelkezik, amelyben körben 22 db üzemanyag-befecskendező fúvóka helyezkedik el. A közepes- és nagynyomású kompresszorokat hajtó turbinák egyfokozatúak, a turbóventilátort hajtó turbina hétfokozatú. A hajtómű moduláris felépítésű, 17 nagyobb részegységből áll, amelyek egy egységként cserélhetők a javítás során. Hatékony sugárfékkel van felszerelve, amely a turbóventilátor külső áramkörének áramlási irányát tudja megfordítani. Vezérlőberendezései elektronikus és hidraulikus működtetésűek. Későbbi változatok 1998-ban készült el a hajtómű továbbfejlesztett, 3-as sorozatú változata. Mindenekelőtt a hajtóművek megbízhatóságát, hatásfokát és élettartamát növelték, így az eredetileg elsősorban katonai feladatokra szánt An–124 az új hajtóművekkel a polgári teherforgalomban is alkalmazhatóvá és versenyképessé vált. Míg a D–18T első változata csak 500 üzemórát működhettek az első nagyjavításig, és az élettartama mindössze 1250 óra volt, addig a 3-as sorozat hajtóműveinél az élettartamot 18 000 órára növelték. A hajtóművet az An–124–100 és az An–124–100M–150 típusú repülőgépeknél alkalmazzák. A 4-es sorozatot a kifejezetten a polgári teherszállításra optimalizált és modernizált An–124–100M–150 gépek számára fejlesztették ki. A növelt teherbírású repülőgép számára nagyobb tolóerőre volt szükség, ezért a D–18T tolóerejét felszállási üzemmódnál 10%-kal megnövelték. Megváltoztatták a turbóventilátor és a turbinafokozatok lapátjainak geometriáit, a sugárfordító a korábbi hidraulikus helyett elektromos működtetésű lett. Az átalakítások következtében a hajtómű megfelelt az ICAO–4 kategóriájú zaj-előírásoknak, az égéstermékek ugyancsak az ICAO normáinak megfelelőek. Műszaki adatok (D–18T) Tolóerő felszállási üzemmódban: 234 kN Tolóerő normál utazó üzemmódban: 48,6 kN Kétáramsági fok: 5,6 Átmérő: 5400 mm Magasság: 2937 mm Szélesség: 2792 mm Üres tömeg: 4100 kg Fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás: 0,0557 kg/N·h (11 000 m-en, utazósebességnél) Sava Babić Sava Babić (Сaвa Бaбић) (Palics, 1934. január 27. – Belgrád, 2012. november 23.) szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár. Életrajz Sava Babić szülei Hercegovinából érkeztek a Vajdaságba. 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult. Több könyvkiadónál és kulturális intézménynél dolgozott. 1974-től az újvidéki Egyetemen, majd a belgrádi Egyetemen tanított, ahol 1993-ban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket, melynek 1999-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. 2007. május 24-én megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését. Saját művei mellett több mint száz magyar művet fordított szerbre.Első fordítása Cseres Tibor: Hideg napok című regénye volt. Szerbre fordította többek között Petőfi Sándor, Örkény István, Hubay Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor, Krúdy Gyula, Eörsi István, Sánta Ferenc, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Göncz Árpád, Oravecz Imre, Weöres Sándor, Bodor Ádám, Szabó Lajos, Tolnai Ottó, Esterházy Péter műveit. Hamvas Béla minden ismert művét lefordította. Néhány Hamvas-mű úgy jelent meg szerbül, hogy magyar nyelven a művet még nem adták ki.Meg nem jelent, friss fordításai közül kiemelendők Madách Imre és Márai Sándor művei. Művek Na dlanu (A tenyérben), Szabadka, Osvit Kiadó, 1971 Neuspeo pokušaj de se tarabe obore (Sikertelen kísérlet a kerítés ledöntésére), Stražilovo sorozat, Újvidék, 1978 U senci knjige (A könyv árnyékában,) Stražilovo sorozat, Újvidék, 1981 Kako smo prevodili Petefija (Hogyan fordítottuk Petőfit), Matica Srepska Kiadó, Újvidék, 1985 Razabrati u pletivu (Szétválasztani a fonatot), Újvidéki Íróközösség, Újvidék, 1986 Preveseji (Fátylak), Institut za južnoslovenske jezike, Újvidék, 1989 Ljubavni jadi mladog filozofa Djerda Lukača (A fiatal filozófus, Lukács György, szerelmi bánatai), Tvoračka radionica, Belgrád, 1990 Pet više pet (Öt meg öt), Dnevnik Kiadó, Újvidék, 1990 Mađarska Civilizacija (Magyar civilizáció), Centar za geopoetiku, Belgrád, 1996 Bokorje Danila Kiša (Danilo Kiš munkássága), Umetnička Radionica, Magyarkanizsa, 1998 Granice isčezavarju, zar ne? (A határok eltűnnek, ugye?), Slobodan Mašic Kiadó, Belgrád, 1999 Hamvas hárs , Művészetek háza, Veszprém, 1999 Milorad Pavić mora pričati priče (Milorad Pavićnak van arra, hogy történeteket meséljen), a szerző egypéldányos kiadása, Belgrád, 1999 Milorad Pavić mora pričati priče (Milorad Pavićnak van arra, hogy történeteket meséljen), Stylos kiadó, Újvidék, 2000 Harmoniǰa i disharmoniǰa Petera Esterhazyǰa ; Prometeǰ, Novi Sad, 2007 Radionica i argumentum. Između originala i prevoda ; zEtna, Zenta, 2007 ( Altus3 , 5.) Mađarska civilizaciǰa. Uvod u hungarologiǰu ; 2. bőv. kiad.; Zavod za kulturu vojvođanskih Mađara, Zenta, 2009 Moǰe novele. Antologiǰa mađarske novele ; vál., ford. Sava Babić; Prometeǰ, Novi Sad, 2009 Granice iščezavaǰu, zar ne? Autografski roman o recepciǰi Bele Hamvaša u srpskoǰ, potom i u mađarskoǰ kn̂iževnosti i kulturi, pa i u svetu ; szerk. Sava Babić; Službeni glasnik, Beograd, 2012 Knjiga o Danilu ; Tardis, Beograd, 2012 ( Biblioteka Akubza ) Fordítások Bán Imre, Barta János, Czine Mihály: A magyar irodalom története (1976) Bodor Ádám : Sinistra-körzet (2000) Csáth Géza : Novellák és napló (1991) Cseres Tibor : Hideg napok (1966) Déry Tibor : Szerelem (1979) Déry Tibor: Kedves bópeer! (1989) Déry Tibor: Félfülű (1991) Eörsi István : Fogadás (1986) Eörsi István: Kihallgatás (1987) Eörsi István: Keringő a valósággal (1989) Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre (1990) Esterházy Péter : Hrabal könyve Esterházy Péter: A halacska csodálatos élete (2002) Esterházy Péter: Harmonia Caelestis (2003) Fehér Kálmán : Januári borostyán (1974) Fehér Kálmán: Pannónia (1984) Gál László: Mégis (1974) Göncz Árpád : Elbeszélések és drámák (1992) Hamvas Béla : Hyperion (1993) Hamvas Béla: Scientia sacra I. (1994) Hamvas Béla: Patmosz I-III (1994) Hamvas Béla: Gond az életről (Babérligetkönyv, Világválság, Száz könyv, A bor filozófiája, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis) (1994) Hamvas Béla: Silentium (1994) Hamvas Béla: Ugyanis (1994) Hamvas Béla: Haxakümenion (1994) Hamvas Béla: Mágia szutra (1995) Hamvas Béla: Arkhai (1996) Hamvas Béla: Óda a XX. századhoz (1996) Hamvas Béla: Tabula smaragdina (1996) Hamvas Béla: A láthatatlan történet (1996) Hamvas Béla: Regényelméleti fragmentum (1996) Hamvas Béla: Az öt géniusz (1996) Hamvas Béla: Szilveszter (1996) Hamvas Béla: Szarepta (1999) Hamvas Béla: Scientia sacra I-II (1999) Hamvas Béla: Karnevál I-III (1999) Hamvas Béla: Karnevál IV-VIII (2000) Hamvas Béla: A bor filozófiája (2000) Hamvas Béla: Bizonyos tekintetben (2000) Hamvas Béla: Ugyanis (2000) Hamvas Béla: Szilveszter (2000) Hamvas Béla: Anthologia humana (2001) Hamvas Béla: Reći i damari (Válogatás Hamvas bölcseletéből) (2002) Heller Ágnes : Szilveszteri symposion (1986) Hubay Miklós : Analízis (1975) Illyés Gyula : Ditirambus a nőkhöz (1975) Illyés Gyula: Kháron ladikján (1988) Kopeczky László: A ház (1971) Kosztolányi Dezső : Esti Kornél (1999) Kőszegi Lajos : Ne légy távol! (2001) Lukács György : A modern dráma fejlődésének története (1978) Lukács György: Ifjúkori művek (1982) Lukács György: Intim dráma (1985) Lukács György-Eörsi István: Életrajz magnószalagon (1986) Majtényi Mihály : A száműzött (1975) Majtényi Mihály: Élő víz (1975) Oravecz Imre : Halászóember (2000) Örkény István : Macskajáték (1973) Pap József : Sebzett szárny (1975) Popper Leó : Esszék és kritikák (1989) Róheim Géza : Csurunga népe (1994) Sáfrány Imre: Menetelés (1971) Sánta Ferenc : Ötödik pecsét (1988) Szabó Lajos : Theocentrikus logika (1999) Szeli István : Székács József és műve (1986) Tolnai Ottó : Versek (1990) Weöres Sándor : A teljesség felé (2000) Szerelem magyar módra (Magyar elbeszélések, 1998) Az ember, az asszony és a bűn (Magyar írók biblikus írásai, 2000) Carrù Carrù település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 4472 fő (2017. január 1.). Carrù Bastia Mondovì, Bene Vagienna, Clavesana, Farigliano, Magliano Alpi, Mondovì és Piozzo községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nádi acsa A nádi acsa (Aeshna mixta) a rovarok (Insecta) osztályába a szitakötők (Odonata) rendjébe és a karcsú acsafélék (Aeshnidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Holomediterrán, Közép- és Dél-Európában nagy területen elterjedt faj. Magyarországon mindenfelé előfordul. A Mecsekben pl. a Herman Ottó-tóban gyakori, de egyes években mindenhol jelen van a hegység peremvidékének nagyobb halastavaiban, horgászvizeiben is. Nem ritkán, szinte hihetetlen tömegben jelennek meg a Mecsek völgyeiben. Rendszerint egészen alacsonyan röpködnek az utak fölött, ilyenkor akár százával esnek áldozatul a járműveknek. 2005 és 2006 nyarának első felében különösen nagy számban, ezrével rajzott a nádi acsa a Vár-völgyben, a Völgyi-réteken, a Váraljai-völgyben, az Egregyi-völgyben a Takanyóban, de pl. a Remete-réten is. Megjelenése Testhossza meghaladhatja a 6 centimétert. Életmódja Kitűnően repülő, látványos rovarok. Szaporodása Lárvája többnyire náddal és gyékénnyel legalább részben borított, hínárvegetációban gazdag, nagyobb állóvizekben fejlődik. Imágója vándorlásra hajlamos, táplálékra vadászó egyedei csoportosan, nagy területeket bejárnak. John Carew John Alieu Carew (Lørenskog, Akershus, Norvégia, 1979. szeptember 5. –) gambiai származású norvég labdarúgó. Édesapja gambiai, édesanyja norvég. Kitüntetések Klub Norvég kupa : 1997 Norvég bajnok : 1999 Norvég kupa : 1999 Spanyol bajnok : 2001–02 Spanyol szuperkupa ezüstérem: 2002 UEFA-bajnokok ligája ezüstérem: 2001–02 Francia bajnok : 2005–06 Francia szuperkupa : 2005, 2006 Angol ligakupa ezüstérem: 2009–10 Angol kupa ezüstérmes: 2010–11 56 (szám) Az 56 (ötvenhat) (római számmal: LVI) az 55 és 57 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 56-os a kettes számrendszerben 111000, a nyolcas számrendszerben 70, a tizenhatos számrendszerben 38 alakban írható fel. Az 56 páros szám, összetett szám, kanonikus alakja a 23 · 71, normálalakban az 5,6 · 101 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 7, 8, 14, 28 és 56. Téglalapszám (7 · 8). Tetraéderszám. Felírható hat egymást követő prímszám összegeként (3 + 5 + 7 + 11 + 13 + 17). 4-nacci szám. Az első 8 pozitív egész osztóinak összegének összege. Féltökéletes szám. A 11-hez tartozó partíciók száma. Mivel található olyan 56 egymást követő egész szám, amelynél minden belső számnak van közös prímtényezője akár az első, akár az utolsó taggal, az 56 Erdős–Woods-szám. A legkisebb ilyen tulajdonságú egymást követő számok 2212091405535117414-től fölfelé találhatók. Az 56 egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez a 106. A tudományban A periódusos rendszer 56. eleme a bárium . Kúpfejű szöcskék A kúpfejű szöcskék (Conocephalinae) a rovarok osztályában az egyenesszárnyúak (Orthoptera) közé sorolt szöcskék (Tettigonioidea) öregcsaládjának egyik alcsaládja öt nemzetséggel és négy, nemzetségbe nem sorolt nemmel. Megjelenésük, felépítésük Nevüket süvegszerűen húzott fejükről kapták. Életmódjuk, élőhelyük Főleg a nádasokban, a láp- és mocsárréteken élnek. Ezeken az élőhelyeken afféle „karakter-családnak” számítanak; az élőhely megváltozására gyorsan és markánsan reagálnak. Petéiket tojócsövükkel a pázsitfüvek szárára rakják. Nemzetségbe nem sorolt nemek Ebneria Nemoricultrix Paraxiphidium Xiphelimum Felsőmecenzéf Felsőmecenzéf (szlovákul: Vyšný Medzev) település Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Fekvése Jászótól északnyugatra, a Gömör-Szepesi-érchegységben, az Őrhegy (Wachhübl) déli lejtőjén fekvő település. Nevének eredete Meczenzéf; németül Metzenseifen. Seifen = patak, völgy, amelyben bányaművelés folyik. Története Felsőmecenzéf Árpád-kori település, régi bányaváros. A hagyományok szerint a 13. század vége felé a jászóvári premontreiek alapitották Hegyalját (Stósz) és Mecenzéfet. 1272-ben V. István kiváltságlevelet adott a mecenzéfieknek. Felsőmecenzéf 1427-ben szerepel először írott forrásokban. A környező völgyekben 1356-óta vashámorok működtek, ahol a közeli bányák vasát dolgozták fel. A hámorok egészen 1870-ig működtek. Az itteni vashámorok és kovácsműhelyek fő termékei a mezőgazdaságban használatos munkaeszközök voltak. A 16. században itt is elterjedt a protestantizmus, a lakosság többsége áttért az új hitre. Eger eleste után az ellenreformáció itteni központja a jászói jezsuita kolostor lett. 1618. július 12-én II. Mátyástól a bányaváros címet kapta. 1631-ben vált el Alsómecenzéf Felsőcecenzéftől, de a két község belügyeiket már jóval előbb – folytonos területi villongások között – egymástól függetlenül intézte el. 1794-ben Alsómecenzéf az Aranyosvölgyben lévő rétjeit átengedte Felsőmecenzéfnek, míg Felsőmecenzéf ennek fejében a határába bemért Mittlere Riegl és Kirchengezimmer nevü hegydülőt Alsómecenzéfnek engedte át. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MECZENZEIFEN. Alsó, és Felső Meczenzeif. Népes két mező Város Abaúj Vármegy. lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik az Ország útban, fájok van, héti, és Országos vásárjai hasznosak, réttyei soványak, lakosai az Országnak külömbféle részeiben keresik élelmeket árkok’ ásásával.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Felső-Meczenzéf, német-tót m.-város, Abauj vmegyében, az elébbeni városhoz 1/4 órányira; 1949 kath. lak. Kath. paroch. templom. E két város német lakosi hihetőleg Stéjer és Bajor országokból költöztek be, s szavokejtése olly durva és különös, hogy más rokon ajkuak alig érthetik meg. Egyébiránt fáradhatatlan munkás emberek, s vagy az itteni számos vashámorban dolgoznak, vagy kazánokat, patkókat s más vasmiveket készitenek; kézi-mesterségeket folytatnak. Továbbá leghiresebb utcsinálók egész hazánkban, sőt a posványok kiszáritásában is nagyon ügyesek, s innen ritkán szoktak otthon lenni, hanem a földmivelést asszonyaik űzik. F. u. a jászói prépostság.” Felsőmecenzéf számos családja élt jómódban a bányaművelés következtében, de a nemes érc idővel megfogyatkozott, így a bányászat lassanként hanyatlásnak indult, majd megszűnt, ennek következményeképpen a város lakossága elszegényedett. A bányászat hanyatlásával a mecenzéfiek is kénytelenek voltak más munka után nézni. Sokan közülük ezután zsindelyfaragással és földmunkával keresték meg kenyerüket. A földmunkások bejárták az egész országot, messze Erdélybe is eljutottak. Az ország különböző részein dolgoztak, ahol csatornákat, árkokat, vermeket ástak, folyókat szabályoztak, parkokban tavakat létesítettek, mocsarakat csapoltak, vagy a Hegyalja magaslatait teraszozták. Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint (részlet): „SZABADALMAZOTT bányaváros, nagyközség. Fekszik Alsó-Meczenzéftől északfelé az Őrhegy (Wachhübl) déli lejtőjén, medenczében, 388 m. magasságban a tenger szine felett. Alsó-Meczenzéfnek Felső-Meczenzéftől való elválása s a területnek szétosztása hatósági közbevetés és ítélet alapján 1631-ben következett be, bár a két község belügyeit már jóval előbb folytonos területi villongások között egymástól függetlenül intézte el. Nem szenved kétséget, hogy Felső-Meczenzéf a multban jólétnek örvendett, miután számos családja bányamívelés folytán itt meggazdagodott. De a mint idővel fogytán volt a nemes ércz, abban az arányban fogyott a jólét is, míg végre a bányászat lassankinti hanyatlása után végképen megszünt, szegénységbe döntve a város lakosságát. Igaz ugyan, hogy a bányászat hanyatlásakor az élelmes és szorgalmas meczenzéfiek más munka után néztek, nevezetesen zsindelyfaragással és földmunkával keresték kenyerüket. Hogy Meczenzéfen a hámoripart is már ősidőkben űzték, bizonyitja az a bérleti szerződés »mely szerint 1366-70 közt a prépost és konventje Tagnagol Illésnek három vashámor felállitására évi dij mellett ugyanannyi helyet engedett át a meczenzéfi határban«. Nagyobb lendületnek azonban a hámoripar csak 1848. után örvendett és leginkább Alsó-meczenzéfiek által emelkedett. De jelentékeny volt Felső-Meczenzéfen a szögkovácsolás, s néhány műhelyben még most is foglalkoznak vele. Ennek hanyatlásától fogva az Amerikába való kivándorlás tömegesen folyt annyira, hogy a város lakossága szemlátomás kezdett fogyni. Legujabban Szepességből Helmanóczról sokan beköltöztek, miáltal Felső-Meczenzéf mostani lakosságának közel egy negyede tót ajkuvá lett. A felső-meczenzéfi népnek főfoglalkozása, ez időszerint a földmívelés; mint Alsó-Meczenzéfen itt is a takarmány-termelésre fektetik a fősúlyt. A város házainak száma 184. A város közepén áll egy kis sétatér előtt az 1777-ben épült templom, melynek díszes főoltára a premontreiek régi jószói templomából került oda. Anyakönyvei 1688-tól vannak. A lakosság száma az 1890-iki népszámlálás szerint 1116; túlnyomó része róm. katholikus. A község nevezetesebb épülete az emeletes városháza; tanácsterme régi fresko festményekkel van diszítve. Földszintjén vannak az elemi iskola helyiségei. Megemlitendő még, hogy a Luczia-telep – melynek főkincse pátvaskövében rejlik, mely ott egész 20 m. vastagságig óriási mennyiségben fordul elő, legujabban a hatalmas Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság birtokában – megteremtőjévé vált egy harmadik községnek, a mely a bányák közvetlen közelében a Borzóvölgyben épül. A Luczia-telepnek köszönheti e vidék vasutját is.” A trianoni diktátum előtt Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Népessége 1880-ban 1359 lakosából 10 magyar és 68 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 1066 lakosából 47 magyar és 137 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 1411-en lakták, ebből 248 magyar és 314 szlovák anyanyelvű. 1910-ben 1575-en lakták: 592 magyar, 522 német, 235 pedig szlovák anyanyelvű; ugyanakkor 1269 római katolikus, 176 görögkatolikus, végül 106 evangélikus volt. 1921-ben 1521 lakosából 297 magyar és 392 csehszlovák volt. 1930-ban 1688-an lakták, ebből 168 magyar és 592 csehszlovák. 2001-ben 529 lakosából 7 magyar és 394 szlovák volt. 2011-ben 535 lakosából 444 szlovák és 2 magyar. Mecenzéfi hámorok Mecenzéfen a hámoripart is ősidők óta űzték, melyet bizonyít az a bérleti szerződés is, mely szerint „1366-1370 közt a prépost és konventje Tagnagol Illésnek három vashámor felállitására évi dij mellett ugyanannyi helyet engedett át a meczenzéfi határban”. A termelés nagyobb lendületet azonban csak 1848 után vett és inkább az Alsómecenzéfiek által. De Felsőmecenzéfen jelentős volt a szögkovácsolás is, mellyel néhány műhelyben még az 1900-as évek elején is foglalkoztak. Ennek hanyatlása után tömegesen vándoroltak ki Amerikába olyannyira, hogy a város lakossága szemlátomást kezdett fogyni. Ugyanakkor az 1900-as évek elején sokan költöztek be ide a Szepességből, Helcmanócról, miáltal Felsőmecenzéf lakosságának közel negyede tót ajkúvá lett. A felsőmecenzéfiek fő foglalkozása ekkoriban a földművelés; mint Alsómecenzéfen, itt is a takarmánytermelésre fektették a fő súlyt. Luczia-telep Luczia-telep Felsőmecenzéf mellett feküdt, az itteni bányákból került felszínre a legtöbb és legjobb minőségű érc. Fő kincse a vaspát volt, mely ott – a 20. század elején – egész 20 méter vastagságig óriási mennyiségben fordult elő. Luczia-telep adta meg Felsőmecenzéfnek a bányásztelepülés jellegét, és ennek köszönheti e-vidék vasútját is. Nevezetességek Városháza – Tanácsterme régi freskókkal volt díszítve. Római katolikus temploma – 1777 -ben épült, díszes főoltára a premontreiek régi, jászói templomából került oda. Anyakönyvet 1688 -tól vezetnek. Phyllostomus A Phyllostomus az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a hártyásorrú denevérek (Phyllostomidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: halvány vámpírdenevér (Phyllostomus discolor) Wagner, 1843 Phyllostomus elongatus E. Geoffroy, 1810 Phyllostomus hastatus Pallas, 1767 - típusfaj Phyllostomus latifolius Thomas, 1901 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Kosárbogyó vagy musical? A Kosárbogyó vagy musical? (Elementary School Musical) a South Park című rajzfilmsorozat 180. része (a 12. évad 13. epizódja). Elsőként 2008. november 12-én sugározták az Egyesült Államokban. Magyarországon 2009. június 5-én mutatta be a Comedy Central. A cselekmény szerint a South Park-i iskolában mindenki rajongani kezd Brian Gueermoért, egy harmadikos fiúért, aki rendszeresen dalra fakad. Stan Marsh félni kezd, hogy barátnője, Wendy esetleg elhagyja őt Brianért... Az epizód egésze a Szerelmes hangjegyek (High School Musical) filmsorozatot parodizálja ki. Cselekmény A főszereplő gyerekek az étkezőben ebédelnek, amikor Butters Stotch bejelenti, hogy nemsokára ismét megnézi a High School Musical 3: Végzősök című filmet. A többiek nem ismerik a filmet és rádöbbennek, hogy egyáltalán nincsenek tudatában a legújabb divathóbortnak, mely az iskolások körében hódít (Craig azt állítja azért, mert Peruban voltak – utalva a Pánjárvány című részre). Wendy és egy harmadikos fiú, Bridon Gueermo dalra fakad az étkezőben és a többi gyerek is követi őket, kivéve a főszereplőket, akik hazamennek megnézni az új filmet. Az egyáltalán nem tetszik nekik és ezért úgy döntenek, soha nem vesznek részt az új őrületben. Stan Marsh azonban aggódni kezd, hogy elveszítheti barátnőjét, Wendyt, aki egyre több időt tölt Bridonnal. Miután kifaggatja riválisát, Stan megtudja Bridontól, hogy éneklés helyett ő inkább kosárlabdázni szeretne, de a színházat mániákusan szerető, pofozkodó apja ezt kifejezetten megtiltotta neki. Stan ráveszi Bridont, hogy kipróbálja a kosarazást, de annak apja tudomást szerez erről és hazarángatja fiát. Stan ezt jelenti a gyermekvédőknek, akik meglátogatják a Gueermo családot, de Bridon apja a pofozkodásával elüldözi őket. Amikor fiát is pofonnal fenyegeti, Bridonnak elege lesz és megüti apját, majd benevez egy kosármeccsre; végül a nézőként résztvevő, vérig sértett apja – hallva a szurkolók ütemes skandálását és a meccs ritmusát – megenyhül és élvezni kezdi a játékot. Mindeközben Kyle Broflovski, Eric Cartman és Kenny McCormick egy népszerűtlen gyerekkel, Scott Malkinsonnal kezd el barátkozni, akit pöszesége és cukorbetegsége miatt Cartman folyamatosan kigúnyol. Stan csatlakozik az új divatirányzathoz és nemsokára barátai is követik őt, látva, hogy már a korábban mindenki által megvetett Butters is népszerűbbé vált náluk. Előadnak egy dalt a folyosón, de senki sem foglalkozik velük, mindenki Bridon kosármeccséről beszél. Scott Malkinson legvégül elmagyarázza a főszereplőknek, hogy társaik korábban csupán a közkedvelt Bridon miatt követték a High School Musical-divatot. Fogadtatás Az epizód az IGN és a 411mania.com weboldalon is viszonylag pozitív fogadtatást élvezett, 7,4, illetve 7,5 pontot kapott a 10-ből. Travis Fickett az IGN-től úgy nyilatkozik, hogy az epizód „nem hozott ki annyit az alapötletből, mint lehetett volna”, DC Perry a 411mania.com-ról pedig kedvezően hasonlítja össze a 12. évad többi részével, de hozzáteszi: „az évad egyik legjobb epizódjának lenni nem nagy teljesítmény... úgy tűnik, mintha a készítők kifogytak volna az ötletekből”. Carlos Delgado, az IFMagazine.com munkatársa szórakoztatónak tartja a Kosárbogyó vagy musical?-t és kritikájában a klasszikus South Park-epizódok közé sorolja azt. Beedelup Nemzeti Park A Beedelup Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perthtől 277 kilométernyire délre, Pembertontól tíz kilométernyire nyugatra. A park különösen buja növényzetű, köszönhetően a felszíni vizek bőségének. Hivatalosan 1910-ben ismerték el, és 1915-ben vált "A" osztályú természetvédelmi területté. A Pemberton National Parks Board felelős a terület védelméért 1957 óta. Szabályozott keretek közt végzett erdőégetés, illetve meghatározott helyeken való erdőirtási műveletek is beletartoznak a feladatkörükbe. A park területén lévő erdőállomány nagy részét tarkalevelű eukaliptusz alkotja, ám szép számban fellelhető itt Eucalyptus marginata, illetve Corymbia calophylla is. A zsíros föld elősegíti a mohakolóniák fejlődését, valamint az Agonis nemzetségbe tartozó fajok, a Hibbertia nemzetség fajainak, a Trymalium nemzetségbe tartozó növényfajok, a Banksia occidentalis és az Acacia myrtifolia fejlődését, valamint a Darwinia nemzetséghez tartozó fajok burjánzását. Az erdő egyes részei igen jó példát nyújtanak az ős, még vágatlan erdőrészletekre. A felsőbb, homokosabb, szárazabb vidékek a fenyérek kialakulásának kedveznek. A park állatvilágát az ecsetfarkú patkánykenguruk, az erszényeshangyászok és a Derby-kenguruk teszik különlegessé. A nemzeti park egyik fő látványossága a Beedelup-vízesés, amely főleg telente és tavasszal nyújtja legszebb látványát. 1995-ben egy függőhidat építettek a vízesésre való nagyobb rálátás érdekében. A nemzeti park egy másik híres látványossága a walk through karri tree, amely egy több mint 400 esztendős tarkalevelű eukaliptuszfa, amelynek törzsén, talajszinten egy hatalmas ember alkotta vágat van, melyen keresztül át lehet sétálni a fa törzsén. A park a Beedelup-patakról kapta nevét 1875-ben. Többen úgy vélik, hogy a Beedelup elnevezés a noongar őslakosok Beejalup szavából ered, amely pihenőhelyet, illetve alvóhelyet jelent. Chipiona Chipiona település Spanyolországban, Cádiz tartományban. Chipiona Sanlúcar de Barrameda és Rota, Cádiz községekkel határos. Lakosainak száma 19 104 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Humán 10-es kromoszóma A 10-es kromoszóma egy a 24-féle humán kromoszóma közül. Egyike a 22 autoszómának . A 10-es kromoszóma jellegzetességei Bázispárok száma: 135 413 628 Gének száma: 862 Ismert funkciójú gének szám : 730 Pszeudogének száma: 317 SNP -k (single nucleotide polymorphism = egyszerű nukleotid polimorfizmus) száma: 473 419 A 10-es kromoszómához kapcsolódó betegségek Az O.M.I.M rövidítés az Online Mendelian Inheritance in Man, azaz Mendeli öröklődés emberben adatbázis oldalt jelöli, ahol további információ található az adott betegségről, génről. Hagenthal-le-Bas Hagenthal-le-Bas település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 1231 fő (2015). Hagenthal-le-Bas Buschwiller, Wentzwiller, Folgensbourg, Hagenthal-le-Haut, Neuwiller és Leymen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Port Klang Port Klang város a Maláj-félsziget középső részének nyugati partján. Kuala Lumpurtól mintegy 40 km-re délnyugatra, Klangtól 6 km-re DNy-ra fekszik. Malajzia legfőbb kikötője és egyben a világ egyik legnagyobb konténerkikötője. A gyarmati időkben Port Swettenham néven volt ismert, majd 1972-ben kapta mai nevét. Szojuz–1 A Szojuz–1 (oroszul: Союз 1; szövetség) volt a Szojuz-program első kísérleti, emberes űrrepülése. Az emberes repülést a Szojuz 7K–OK három személyzet nélküli repülése előzte meg (Koszmosz–133, Koszmosz–140A, Koszmosz–140), ezek a tesztek technikai okok miatt sikertelenek voltak. Küldetés A küldetés célja az új, szabványosított (sorozatgyártásra alkalmas), többszemélyes (3 személyes) Szojuz 7K-OK típusú űrhajótípus emberes berepülése volt. Az új űrhajó rendszereinek teljes műszaki vizsgálata, tudományos, műszaki és orvosbiológiai kísérletek végzése. Ellenőrizni a manőverező képességet, automatikus és kézi irányítással üzemeltetni a rakétafúvókákat. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték. A Szojuz–2 április 24-én indult volna, de a fellépő technikai okok miatt törölték programját. Kijelölt űrhajósok: Valerij Fjodorovics Bikovszkij, Jevgenyij Hrunov, Alekszej Jeliszejev voltak. Terv szerint két fő űrséta során átszállt volna a Szojuz–1-be. Űrsétára azért volt szükség, mivel az összekapcsoló szerkezet a belső átszállást nem tette lehetővé. Az átszállás után a Szojuz–1 három fővel, a Szojuz–2 egy fővel tért volna vissza. Jellemzői A Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda (CKBEM) tervezte. Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték. 1967. április 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,67 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 224 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Összesen 1 napot, 2 órát, 47 percet töltött a világűrben. A Szojuz–1 pályára állása után az egyik napelemtábla nem nyílt ki, ezért a szükséges energia fele állt rendelkezésre. A fedélzeti rendszerek normálisan működtek. Közel 8 órán keresztül nem volt rádiókapcsolat a Földdel. A manőverezési kísérlet sikertelen volt, ezért az űrhajó visszahozatala mellett döntöttek. A fékezőrakéta automatikus gyújtása első alkalommal, az automatika problémája miatt sikertelen volt. A következő körülfordulás során kézi irányítással kezdték meg a fékezést. Mivel az eseményre a Föld éjszakai oldalán került sor, Komarov nem használhatta az erre a célra tervezett Vizor készüléket, helyette a Holdhoz képest határozta meg helyzetét (ahogyan később az Apollo–13 legénysége). Április 24-én a 18. Föld körüli keringés végén megkezdődött a légkörbe való belépés. Afrika felett bekapcsolódott a fékező hajtómű, az űrhajó rátért a leszállópályára. A leszállóegységről időben levált a műszaki egység. A leszállóegység sima leereszkedését segítő fő fékezőernyő 7 kilométer magasságban nem nyílt ki rendesen. Nem sikerült az űrkabint stabilizálni, mivel a tartózsinórok az űrkabin forgása miatt felcsavarodtak. A kabin fékezés nélkül becsapódott az Orenburgi területen é. sz. 51° 21′ 42″, k. h. 59° 33′ 45″51.361575, 59.562430555556, Komarov szörnyethalt. A mentés vezetője először azt jelentette, hogy az űrhajós azonnali orvosi segítségre szorul. Az eseményeket és Komarov halálát a TASZSZ hét órával később jelentette be. A becsapódás helyén emlékmű áll. A tragikus esemény miatt a program csak másfél éves késéssel folytatódhatott. A felkészülés során Gagarin több mint 200 hibát tartalmazó listát írt össze az űrkapszulával kapcsolatban, amelyet a KGB-n keresztül egy 10 oldalas levél formájában próbált eljuttatni Leonyid Brezsnyevnek, azt kérve, hogy a hibák kijavításáig halasszák el a startot, ő azonban ezt valószínűleg sosem kapta meg. A KGB-t képviselő Veniamin Ivanovics Ruszajev szerint Komarov már a start előtt sejtette, hogy nem fog tudni visszatérni, azonban barátját, Gagarint mindenáron meg akarta védeni. A Törökországban működő amerikai lehallgatóállomáson rögzített beszélgetés szerint Komarov tisztában volt vele, hogy nem éli túl a leszállást. Személyzet Vlagyimir Mihajlovics Komarov űrhajós ezredes. Komarov volt az első ember, aki űrutazás során vesztette életét. Tartalék Jurij Gagarin parancsnok pilóta Lempaut Lempaut település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 856 fő (2015). Lempaut Blan, Lagardiolle, Lescout, Puylaurens, Saint-Avit és Saint-Germain-des-Prés községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Romanika Román stílusnak vagy romanikának nevezzük az európai országok 11. és 12. századi műalkotásainak együttesét. A román kor az ezredforduló környékén kezdődött és a francia gótika elterjedéséig, a 13. század elejéig tartott. A román stílus elnevezés arra utal, hogy az új iskolák Róma ókori művészetéből merítettek. A római stílus, azaz „Le style roman” elnevezést a 19. század első felében, Franciaországban honosította meg Arcisse de Caumont művészettörténész, s ezt később a magyar művészettörténet a kifejezés tükörfordításával, román stílus néven örökítette át. A román stílus nem azonos a romániai stílusjegyekkel. Történelmi háttér évszámokban 768-814: Nagy Károly uralkodása; 800-ban császárrá koronázzák Rómában, 772-804: háborúk a szászokkal ; 778-812: spanyolországi hadjáratok 814-840: Jámbor Lajos uralkodása, elkezdődik a Karoling-birodalom felbomlása 843: a Karoling-birodalom felosztása a verduni szerződéssel a frank királyságra , Lotharingiára és a német királyságra 896: magyar honfoglalás 919-936: I. Henrik német király uralkodása, a szász dinasztia uralmának kezdete 936-973: I. (Nagy) Ottó király kora; 962: császárrá koronázzák Rómában; 955: győzelmet arat a kalandozó magyarok felett 973-1024: II. Ottó , III. Ottó , II.Henrik császárok uralkodása 987-től: a nyugati frank karolingok kihalása után Capet Hugóval a Capetingek kerülnek hatalomra Franciaországban 997-1038: I. Szent István magyar király kora 1024-1125: a száli-frank dinasztia uralma Németországban 1024-1039: II. Konrád német császár uralma, 1033: a burgundiai királyságot a német birodalomhoz csatolják 1029: Spanyolországban megalakul a Kasztíliai Királyság , a reconquista kezdete 1039-1056: III. Henrik német császár kora. Támogatásával megindul az egyházi reformmozgalom. 1046: sutri zsinat ; 1049-1054 között megkezdődnek a reformok; 1054: szakadás a római és a bizánci egyházak között 1056-1106: IV. Henrik császár uralkodása. 1059: a pápa elismeri a dél-itáliai és szicíliai normann hódításokat 1066: Vilmos normann herceg győzelme a hastingsi csatában , angol királyként uralkodik 1066 és 1087 között 1073-1085: VII. Gergely pápasága. 1075: az invesztitúraharc kezdete, 1077: IV. Henrik Canossában ; 1084: IV. Henrik III. Kelemen ellenpápával megkoronáztatja magát Rómában 1106-1125 V. Henrik császár kora 1108-1137: VI. (Kövér) Lajos központosítási törekvései Franciaországban 1115: Bernát Clairvaux első apátja 1119: Charta caritatis , a ciszterciták regulájának megerősítése 1122-1151: Suger Saint-Denis apátja, VII. Lajos tanácsadója 1122: Wormsi konkordátum , az invesztitúraharc befejezése 1130: II. Roger (1105-1154) egyesíti Szicíliát Calabriával és Apuliával 1137-1152: a stauf házból való III. Konrád császár uralkodása 1137: Spanyolországban Katalónia egyesül Aragóniával 1137-1180: VII. Lajos francia király uralkodása, felesége Aquitániai Eleonóra . 1147-1149 Suger apát régenssége a király keresztes hadjárata idején, 1152: VII. Lajos válása 1154: Aquitániai Eleonóra Henrik Normandia hercege, Anjou grófja felesége lesz, 1154-1189: II. Henrik néven angol király 1152-1190: I. Barbarossa Frigyes uralkodása; 1154-1155 Frigyes római tartózkodása, Bresciai Arnold királyságának leverése; 1156: IV. Adorján pápa császárrá koronázza. 1154-1166: I. Vilmos Szicília királya 1158-1162: Frigyes második itáliai hadjárata, 1159: kettős pápaválasztás; 1162: Milánó lerombolása, a lombardiai városok szövetsége a császár ellen 1176: Frigyes veresége Legnanónál, 1177: Velencei béke a pápával 1180-1223: II. Fülöp Ágost francia király uralkodása 1190-1197: VI. Henrik kora; 1191: császárrá koronázzák és megindulnak a harcok Szicília birtoklásáért; 1194: VI. Henrik Szicília királya 1198-1216: III. Ince pápasága 1199-1216: Földnélküli János uralkodása; 1214: bouvines-i csata, Anglia elveszíti franciaországi birtokait; 1215: a Magna Carta Angliában Társadalmi háttér A római-kori népeknél az Istenbe vagy a túlvilágba vetett hit nem mindig és nem mindenütt volt olyan ortodox, ahogy a keresztény papság szerette volna, bár az egyház tekintélyét csak elszórtan és időnként vonták kétségbe. Az egyházi doktrínák elfogadhatóak voltak, nem utolsósorban azért is, mert táplálták a hitet, hogy a gonosz cselekedet legalább a túlvilágon elnyeri büntetését. Aki alávetette magát az isteni törvénynek és az egyházi fennhatóságnak az az isteni kegyelem reményében élhetett. A körülmények igen kemények voltak mindenki számára, még a gazdagok sem tehették igazán kényelmessé életüket. Mindig a pillanatnyi körülményeknek megfelelően kellett élni, és azonnal reagálni a gyors helyzetváltozásokra. A legtöbb ember ugyanott élt és dolgozott egész életében, ki-ki a maga mesterségét űzve. A korai középkorban a kolostorok még világi közösségek voltak, csak a 9. században vált általánossá a szerzetesi élet beteljesítéseként a pappá szentelés. A szerzetesség és a világi hatalom nem jelentett teljesen elkülönült világot. A kolostorokba való felvételt adományokhoz kötötték, ami egyre gyakrabban tekintélyes földbirtok volt, így a kolostorok vagyona és tekintélye egyre nőtt. A kolostorok arisztokratikussá válásában rejlik hatalmas történelmi jelentőségük alapvető oka, ugyanis szegény és műveletlen szerzetesek képtelenek lettek volna jelentős kultúrateremtő tevékenységre. A templomok és kolostorok megbízást kaptak iskolák felállítására és azok számára megfelelő tanárok kiválasztására. A szerzetesek a legteljesebb gondossággal lemásolták a tanításhoz szükséges könyveket. Az ő szorgalmuknak köszönhető az ókor vallási és világi műveltségének fennmaradása. A középkori szerzetesség a rendtagok és kolostorok számában is kifejeződik. Clunyhez hatalma csúcspontján ezernél jóval több kolostor tartozott. A ciszterci rendnek egész Európára kiterjedő kisugárzása volt, a 12. századot „ciszterci korszak” néven is emlegetik. A keresztény törvény kötelezővé tette a vasárnapi munkaszünetet, és az egyház igyekezett számos egyéb ünnep megtartását is kötelezővé tenni. Ahogy a kolostorok egyre gazdagabbak lettek a szentmiséket is egyre nagyobb ünnepélyességgel tartották meg, ami különleges tereket igényelt. Ennek az igénynek eleget téve bontakozott ki a román kori művészet. Kezdetek A romanika művészetének kialakulására nagymértékben hatott a Karoling-korszak művészetének és kultúrájának tekintélye, amelynek nyomát néha felfedezhetjük a legrégebbi román stílusú épületeken. A román-kori művészet legfőképp a volt Nyugatrómai Birodalom területén alakult ki, Itáliában (jelentős bizánci hatással keveredve), Provence-ban, a spanyol határterületeken, a Rajna-menti német területeken, és Britannia egy részén (erős kelta hatással). A Karoling-kor vége az ezredforduló környékére tehető. Ekkor virágzásnak indult a szerzetesi életforma, és valóságos építési láz tapasztalható. Az építészeti technikák tökéletesedtek, újra feléledt az érdeklődés a klasszikus díszítőművészet iránt. Rövid időn belül számtalan új épületet emeltek, ezeknek túlnyomó többsége templom. A román kori műalkotások összessége, a templomok, a kőbe faragott épületplasztikák, az Utolsó ítélet és a pokol jelenetei, a feszületek és a Krisztus kereszthalálára emlékeztető szertartási tárgyak egy halotti kultusz benyomását keltik. Egyházi építészet A román stílusú építészet legmeghatározóbb elemei a templomok és kolostorok, megjelenésük a harcos egyház, a belviszályoktól és külső fenyegetésektől gyötört kereszténység jegyeit tükrözi: zömök formák, vastag falak, lőrésszerű ablakok. A stílusjegyek a korai keresztény, valamint a karoling építészetet ötvözik. A középkori egyházi építészet előképe az ókeresztény bazilika, amelynek jellemzői a középen kiemelkedő főhajó és az oldalt elhelyezkedő alacsonyabb mellékhajók. A román stílusú templomokra jellemző az egyes térrészek világos elrendezése. A templom alkalmanként erőd is volt, a helyi lakosok ellenséges támadás esetén a környék egyetlen kőépületébe menekültek és oda menekítették kincseiket is. A tömör, vastag falak, a kis résszerű ablakok a kor fegyverei ellen biztos védelmet nyújtottak. Nagy részükre jellemző a boltozatok hangsúlyozása. Az antik arányrendet vagy nem ismerték, vagy nem tartották tiszteletben, így a templomokat olyan magasra építették amennyire statikailag lehetséges volt. A templomok nagy része kolostorokhoz tartozott, tájolásuk kelet-nyugati irányú. A kerengőt általában a templom déli fala mellé építették így nem árnyékolta be az épületet. A templomok építésénél legelőször az alapokat fektették le néha nedves, kis teherbírású talajba, hatalmas mennyiségű emberi munkaerő felhasználásával. A korabeli építészeknek meg kell küzdeniük a rossz talajviszonyokkal, hirtelen omlásokkal és a komoly esőzésekkel. Az alapozás után be kellett szerezni az építőanyagokat. Sokszor kőfejtőnek használták az antik műemlékeket. Gyakran az építtető törődött az építőanyag beszerzésével, sokszor az uralkodók személyesen foglalkoztak az anyagellátással. Ezután láttak munkához a kőfaragók, a szobrászok, az ácsok, a kőművesek és segítőik. A művészek majdnem mindig névtelenek maradtak, csak az építtetők neve maradt fenn az utókorra. Egy román kori templom óriási erőfeszítések, komoly veszélyek között készült el. Az egész lakosság részt vett az építkezésben, úgy gondolták, hogy aki építőanyag adományozásával vagy munkával közreműködik, részese lesz az isteni kegynek. A román-stílusú templom alkotórészei és épületelemei narthex vagy átrium: a templom előcsarnoka, már az ókeresztény templomépítészetben is megtalálható, általában nem fedett épületrész. a nyugati szárny vége, amiből gyakran fedett előcsarnokot alakítottak ki homlokzat, általában nyugat felé tájolva főhajó mellékhajók négyezet és a felette emelkedő négyezeti torony négyezetből kiinduló kereszthajó a szentélynégyszög vagy kórus a kórushoz csatlakozó apszis a szentélykörüljáró, amelyből esetenként kápolnák nyílnak A szentélykörüljáró helyett előfordulnak apszisok is, amelyek a mellékhajó meghosszabbításában a főapszis mellett helyezkednek el, a templom keleti végén. A szentélykörüljáró a gótika kápolnakoszorúinak előzményeként foghatók fel. Kéttornyos és egytornyos homlokzat is egyaránt előfordul, ritkább viszont a templom elé épített előcsarnok. A szentélyben, amely eredetileg csak apszisból áll, találjuk az oltárt is, amit többnyire magasabb padlószinttel és korláttal vagy magas szentélyrekesztővel különítenek el. A szentélyrekesztő előtt gyakran cibóriummal fedett népoltár található. Jellegzetessége a román-kori templomoknak a kúpos torony, toronypár is. A templomok lehetnek hosszanti vagy centrális elrendezésűek. Hosszanti elrendezésű épületek bazilika : a leggyakrabban előforduló román-kori épülettípus. A középhajó általában annyival magasabb, mint az oldalhajók, hogy a templomteret a gádorfalba vágott ablakokkal világították meg. (Hildesheim, St. Godehard templom) teremtemplom : a kora középkori háztemplom egy továbbfejlesztett változata. Az apszis nem ugrik ki az épületből, a belső térben nincsenek oszlopok, a falakba nagyméretű ablakokat vágtak (Schortens-Sillenstede templom) csarnoktemplom : a három hajó azonos magasságú, a templom megvilágítását az oldalfalakba vágott ablakokkal oldották meg. Főleg Európa délnyugati területein elterjedt templomfajta. álbazilika : az álbazilika mellékhajói kissé alacsonyabbak, mint a főhajó, de nem annyival, hogy gádorfalakat alakítsanak ki, így az épületek megvilágítását ennél a típusnál is csak a falakba vágott ablakokkal lehetett megoldani. A csarnoktemplom egyik változatának tekinthető. Ez a templomtípus is Európa délnyugati területein, főleg Poitouban gyakori. (Poitiers, St. Pierre) Centrális elrendezésű épületek A centrális épület minden eleme egy középponthoz igazodik, az alaprajz lehet kör-, négyzet-, sokszög alakú. Az apszisok, kápolnák és kapuzatok legtöbbször az alaprajz részei. A centrális templom lehet: nyolcszög alaprajzú (Aachen, palotakápolna) sokszög alaprajzú (Drüggelte, kápolna) kupolás körtemplom (Mantova, San Lorenzo) négykaréjos alaprajzú (Monmajour, Saint Croix) kombinált alaprajzú (Gravedona, S. Maria del Tiglio) Nyugati homlokzat A román-kori templomok gyakran erődítményszerűek, melyet a tornyos homlokzat még jobban kihangsúlyoz. A homlokzat az épület legdíszesebb oldala, itt található a kapuzat. Tagolása változatos, a kaput sokszor bonyolult díszítésekkel emelték ki. A homlokzat lehet keresztmetszeti, ilyenkor szerkezetéből következtetni lehet a belső tér alakjára, vagy elleplező, amikor eltakarja az épület belső körvonalait. A homlokzatok típusai: torony nélküli homlokzat egytornyos homlokzat kéttornyos homlokzat háromtornyos homlokzat nyugati kereszthajó-homlokzat középtoronnyal apszisos, tornyos homlokzat Keleti homlokzat Eredetileg a kórusból, a kóruskörüljáróból és a szentélykörüljáróból állt. Később gyakran félköríves kápolnákat építettek hozzá, ezek az ún. szentélykörüljáró-kápolnák. Ezenkívül a keleti homlokzathoz tartozhatnak még mellékapszisok, a kórushoz időnként újabb kereszthajót építettek, amelynek négyezete fölött emelkedik a kóruskereszthajó tornya. A keleti homlokzat típusai: lépcsőzetes szentély főapszis mellékapszisokkal szentély öt apszissal sokszögű apszis szentélykörüljáró és kápolnakoszorú szentélykörüljáró három apszidiolával szentélykörüljáró és sugárkápolnák A templombelső A templomokban a középhajó falát gyakran többszintesre építették. Az árkádok fölött egy vagy több karzatot alakítottak ki az épület méretétől függően, a gádorfalba ablaksorokat vágtak. A felépítménynek négy típusát különböztetjük meg: egyszintes felépítmény kétszintes felépítmény háromszintes felépítmény négyszintes felépítmény A boltozat és a kupola Az ókeresztény bazilikában alkalmazott síkfödémet fokozatosan felváltotta az egyszerű dongaboltozat. A főhajó és a kereszthajó találkozásánál keresztboltozatot hoztak létre, a találkozási pontokat bordákkal erősítették meg. Kupolákat általában a négyezetek fölé építettek. A boltozat típusai: dongaboltozat csúcsíves dongaboltozat keresztboltozat A kupolákból háromféle típust különböztetünk meg: sarokfülkéken, illetve csegelyeken nyugvó kupola kupoladobon nyugvó kupola bordás kupola Kapuzatok és ablakok A kapuk esetében nagyszámú és sokféle változatról beszélhetünk, mind építészeti, mind díszítési szempontból. A kapuzat lehet: egyszerű félköríves bélletes oszlopos A román-stílusú ablakot tekinthetjük a kapuzat lekicsinyített másának. A ablak típusai a következők: egyszerű félköríves félköríves ikerablak bélletes félköríves ablak, amelynek változata lehet egyszerű legyezőablak ötrészes legyezőablak négykaréjos ablak hosszúkás négykaréjos ablak száras lóhereablak félkerékablak Pillérek és fejezetek Az épület súlya a pillérekre nehezedik, az oldalnyomást a falak és az esetleges támpillérek fogják fel. Keresztmetszetük szerint a pilléreknek öt típusa van: körpillér négykaréjos pillér keresztpillér pillér féloszlopokkal pillérköteg A román-kori legkorábbi oszlopfejezet valószínűleg a piramisfejezet volt, majd díszítése fokozatosan egyre bonyolultabbá vált, így végül eljutottak a figurális fejezetig. Az oszlopfejezeteknek öt különböző formáját különböztetjük meg. piramisfejezet kockafejezet ión fejezet díszfejezet figurális fejezet Világi építészet A román kori világi építészet legfontosabb feladata volt, hogy lakás és védelem céljára készült épületeket hozzon létre. Ez a megerősített városokban és várépületekben valósult meg. Az uralkodók a korai középkorban nem állandó helyen laktak, az év folyamán sorra keresték fel székhelyeiket. Ezeken a székhelyeken palotákat emeltek nagy csarnokkal, kápolnákkal, átriumokkal. A palotákhoz kapcsolódó, az udvartartást ellátó gazdasági épületegyüttesek elrendezése római, bizánci és germán hagyományokat követ. Várépítészet Várépítésnél az épület alakját a táj határozta meg. A sík terepen lévő várat vizesárok védte, a hegyre épített várat meredek lejtők. A gyűrűs vár, amely körkörösen elhelyezett házakból és falakból tevődik össze olyan helyen épült, ahol minden oldalról védeni lehetett. A várépítészetben a 12. századra alakulnak ki a nagyszabású létesítmények. A legelterjedtebb típus a hegytetőre épített fellegvár, ez volt egy vár számára a legbiztonságosabb elhelyezkedés. Ebben az esetben a védőfal belső oldalához építették a lakó- és gazdasági épületeket. A váron belül a többnyire szabadon álló öregtorony végső menedékül szolgált az ellenséges támadások esetén, felső szintjeit lakásra alkalmasnak alakították ki. A dísztermek és a lakóhelyiségek az ún. palotaszárnyban kaptak helyet a legbelső udvarban. A dísztermeket reprezentációs céllal alakították ki, ezért gazdagon díszítették. Ezenkívül a várakban volt egy várkápolna is. Ez az alapvető épületegyüttes minden román kori várban megtalálható. Világos alaprajzú formákra törekedtek ezenkívül teljes mértékben igazodtak a helyi adottságokhoz. A falak kezdetben aránylag vékonyak, karcsúak. Koronájukon az őrség számára kialakított járót kívülről keskeny nyilazó lőrésekkel áttört, pártázatos mellvédfal szegélyezi. A vár bejáratát kaputorony védi. Innen a később külön fallal övezett belső várudvar bejáratáig külső és belső várfallal közrefogott falszorosban (Zwinger) az út többszörösen megtört nyomvonalon vezet, hogy a támadók nehezebben tudjanak előre nyomulni. Városépítészet A késői román korban jelentőssé vált a városépítészet. A 12. század elejéig a városok általában tudatos tervezés nélkül fejlődtek. A 12. század elejétől a legjelentősebb családok városokat alapítottak, amelyeket átgondolt tervek alapján építettek fel. A városszerkezet központjában egy széles piacutca vagy két, egymást derékszögben metsző főút állt. Ezek végére építették a városkapukat. A román kori időszakból kevés lakóépület maradt fenn, ami ma látható azoknak túlnyomó többsége lakótorony. A városok falának megépítése után hamar kitöltötték a rendelkezésre álló teret. Szűk utcák jöttek létre lakótornyokkal, a kis tereket körbeépítették. A városokban, ahol nem volt fontos, hogy minden épületet külön védjenek a támadások ellen, az építészek fő törekvése a homlokzatok díszítése volt árkádokkal, galériákkal és ablakokkal. Az egyházi és világi építészet mellett a kor építőmesterei más technikai feladatokat is meg tudtak oldani: malmokat, csatornákat, utakat, hidakat építettek. A várakban található kápolnák ablakait szenteket ábrázoló festményekkel díszítették. Szobrászat Az ezredforduló körüli nagyszabású építkezések teremtették meg a román kori szobrászat feltételeit, ugyanis az kevés kivételtől eltekintve az épületekhez kapcsolódik. A román kor szobrászata épületplasztika, elsősorban dombormű. A dombormű lehet lapos, fél-, vagy magas dombormű. A lapos dombormű a korai román korra jellemző. Formai és tartalmi tekintetben a romanika szobrászata a vallásos hagyomány alapján alakult ki. A formák merevek, az ábrázolások hangsúlyozottan ünnepélyesek. A szobrászok általában névtelenek maradtak, de főleg Franciaországból, Spanyolországból és Itáliából kerültek elő szignatúrák. Valószínűleg azért nem tüntették fel nevüket alkotásaikon, mert a kevésbé megbecsült mesteremberek közé tartoztak. Ott ahol komolyabb gazdasági vagy társadalmi fejlődés következett be nőtt a művészek öntudata és nagyobb számban szignálták műveiket. Sok esetben csak stílusjegyeik alapján lehet felismerni egy alkotó műveit, anélkül, hogy a művész nevét ismernénk. Az alkotók azonosításához a kutatók ilyenkor szükségneveket vesznek igénybe, ami általában a művész valamelyik főművének őrzési helye. A középkori templomkapu Az egész középkorban a templomkapuk előtt zajlottak a világi és egyházi tárgyalások, ítélethirdetések. A szokás kialakulását egészen a Karoling-korig lehet visszavezetni. A kaput sokszor vörösre festették, ez nyilván az ítéletvégrehajtáskor kiömlött vérre utal. A vörös a bírák színe is volt, az Utolsó ítélet ábrázolásokon Krisztus vörös köpenyt visel. A kapukon megjelenő oroszlánok is a bíráskodásra utalnak. Az ószövetségi Salamon trónusát oroszlánok őrizték, és mivel ő volt a bírák példaképe, az oroszlánokat az igazságszolgáltatás szimbólumának tekintették. A kapuk előtt volt az eskütételek színhelye is. A középkorban a kapu védelmet nyújtott, a menedékjog akkor lépett életbe ha a bajbajutott megfogta az ajtókarikát. Házassági és egyéb szerződéseket is kötöttek a templomkapuk előtt, sőt a házasságot is ott kötötték meg, és csak utána vonultak be a templomba. Ezenkívül a kereskedelmi szerződések megkötésének is ez volt a színhelye, gyakran a hivatalos mértékegységeket is felvésték a kapuk oldalára. Az Utolsó ítélet ábrázolása A templomkapu felett kialakított orommezőbe faragott domborművek fő témája az Utolsó ítélet. A templomba belépő középkori hívőt a világ végének látványa fogadta. Az ábrázolásokon középen Krisztus trónol, általában mandorlában, ahogy a túlvilágot paradicsomra és pokolra osztja fel. A világnak ez a szétválasztása jóra és gonoszra rányomta a bélyegét az egész középkor keresztény művészetére. Esetenként Krisztust széttárt karral ábrázolják, ami kereszthalálára utal, vagy felemelt kézzel, ahogy pokolra küldi az elkárhozottakat. Krisztus alakján kívül még számos mellékalak kap helyet ezeken a jeleneteken, amik általában túlzsúfoltak. Gyakoriak a harsonát fújó angyalalakok, egyes helyeken Mária is megjelenik ítélőtársként. Az ábrázolásokon a paradicsom rendjét élesen szembeállítják a pokolban uralkodó káosszal. Gyakran jelennek meg állatalakok, és nehezen értelmezhető szörnyfigurák. Időnként a pokol kapujának ábrázolására a Leviatánt - a föníciai mitológiából származó szörnyet- faragták, ahogy elnyeli és pokolra küldi a bűnösöket. A lelkek mérlegelése is gyakori motívum, ami nyomatékosítja, hogy a végítéletről van szó, amikor már nem lehetséges a megbánás. Az oszlopfők Az oszlopfők faragványainak nagy része a mai ember számára nehezen értelmezhető. Gyakoriak az állat alakú faragványok, mellettük sokszor rejtélyes figurák tűnnek fel. Eredetük egészen Elő-Ázsiáig és Afrikáig követhető nyomon. Közvetlenül az antikvitásból is vettek át motívumokat. Amíg a kapukon Isten jelenlétét ábrázolták addig a templom belsejében bonyolult jelképrendszerrel mutatták be, hogy a sátán és a kísértés mindenütt jelen van. Ha a középkori hívő belépett a templomba azonnal találkozott az oszlopfőkre faragott gonosszal. Az állatalakos oszlopfők különösen Franciaországban terjedtek el, a harcoló vagy csak egymásba gabalyodó figurák között időnként emberalakok is megjelennek. Az oszlopfőkön gyakran ábrázolnak vándorló mutatványosokat. Társadalmon kívül álló emberek voltak, a vásárokban megcsodálták képességeiket, de közben megvetették őket, akrobatikus mutatványaikat a démontól való megszállottságnak tulajdonították, ezért kerültek rá az oszlopfőkre. Sok román kori fejezeten embereket láthatunk kígyózó indák között, amelyeket a sátán fegyverének tartottak. Ezeknek az ábrázolásoknak gyakran van szexuális jelentése is. Az alakok nem maradnak rejtve, hanem az épület kitüntetett helyeire kerültek, oda, ahol a belépő hívő azonnal észrevette. A román kori szobrászatban meghökkentő számban találunk mezítelen ábrázolásokat. A mezítelen női alakok, hosszú hullámos hajjal a bűn megtestesítői. Ezeket a nőalakokat sokszor a fösvénységgel és bujasággal is azonosították, ez a román kori szobrászat egyik újítása a társadalmi változások lenyomata. Az oszlopfőkön ezenkívül gyakran ábrázoltak jeleneteket a szentek életéből. Festészet A román kori festészet kezdetét az építészetével és a szobrászatéval együtt az ezredfordulóra teszik. A falfestészetből nagyon kevés és rossz állapotú emlékanyag maradt az utókorra. A kutatók egy része a Karoling- és Ottó-kori alkotásokat is a román kor festészetéhez sorolja, főleg azért, mert a nagy szerepet játszó könyvfestészet alkotásaiból ezekből a korokból számos, jó állapotú kézirat maradt fenn. Könyvfestészet Az írországi könyvfestészet nagy szerepet játszott a karoling- és később az Ottó-kori festészet kialakulásában. Ez főleg a missziós tevékenységük miatt volt lehetséges. A korai kolostorokban hatékony scriptóriumok működtek és a kéziratok hamarosan Európa-szerte ismertté váltak a királyi és fejedelmi udvarokban. Az ír-angolszász hagyomány még sokáig hatott a kontinens művészetére. A karoling kultúra központja az ún. aacheni palotaiskola volt. Az itteni műhelyekből származó kéziratok nagy szerepet játszottak a román kori festészet formavilágának kialakításában. Nagy Károly halála után a fuldai scriptorium lett a könyvfestészet központja. A karoling könyvfestészet annyira meghatározó volt egészen a 10. századig, hogy az Ottó-kor művészei is szinte kizárólag onnan merítették ornamentális és képi motívumaikat. Az első Ottó-kori kéziratok bizonyíthatóan karoling kódexek másolatai voltak. Később a 11. és a 12. században a helyi kolostori iskolák már nem játszottak olyan fontos szerepet, mint az előző évszázadokban. Jelentősen megnövekedett a művészetpártoló világiak száma, az uralkodó mellett már a nemesek is rendeltek értékes kódexeket. A királyi udvar és környezete megteremtette a művészi hatások cseréjének lehetőségét, a művészet lokális művészet helyett birodalmi művészetté vált. Később az egész érett középkorban Itália volt az Alpoktól északra működő könyvfestők formakincsének forrása, kódexeik egészen Angliáig eljutottak. A középkori könyvfestészet leggyakoribb témája Krisztus élete, csodái és szenvedéstörténete. Legtöbbször az evangeliárumokat díszítették ezekkel, melyek teljes egészében vagy részleteikben tartalmazták az evangéliumokat. Krisztus szenvedéseit általában kevésbé hangsúlyozták, pl. az Ottó-korban hagyományosan Krisztus csodáira helyezték a hangsúlyt. A kódexekben sosem törekedtek Krisztus teljes életének illusztrálására, és a megbízók a Megváltó életének pozitív eseményeit akarták látni, hatásos, reprezentatív formában. Esztétikailag "eladhatóvá" akarták tenni az üdvtörténetet. Ez arra utal, hogy az egyház nagy súlyt fektetett a -mai szóval élve- propagandára. Spanyol Apokalipszis-kéziratok A spanyol Apokalipszis-kéziratok a román kori könyvfestészet egyik sajátos formája. Az Európától elzárt Észak-Spanyolország alig került kapcsolatba a humanista Karolig-udvarral, vagy az Ottó-kori scriptóriumokkal. Ezeket a kéziratokat gyakran illetik "mozarab" jelzővel, az illusztrációkon világosan látható arab hatások miatt. Arab befolyásra utalnak a nagyon kontrasztos, feltűnő színvilágú lapok, amelyeknek alapszíne az aranysárga, a mély, világító vörös valamint a föld színét idéző sötétbarna. A kéziratokon a mór tárgyi kultúra közelségére utalnak bizonyos részletek, például a nyergek, az épületek vagy a ruhák formája. A megfestett épületek, az állatok és a növények ábrázolása is arab hatást tükröz. A spanyol Apokalipszis-kéziratok lapjainak formai gazdagsága valamint az ikonográfia tekintetében felette állnak a hasonló témájú Ottó-kori kódexeknek. Falfestészet A korai román-kori festészetben gyakran alkalmazták a könyvfestészet kompozíciós megoldásait és motívumait. A kéziratok gyorsan terjedtek, a mérvadó központokban legkésőbb a 11. században már ismerték a fontosabb kódexeket. Az érett középkorban már nemzetközi stílusról beszélhetünk, a művészek vándoroltak, különböző uralkodók és főpapok megrendelésére dolgoztak. A román-kori festészetre ható négy fő áramlat: bizánci formakincs, Itáliából terjedt el egész Európában ír - angolszász formakincs, hatása Észak-Itáliáig ért a Karoling- és Ottó-kori festészet, német és francia központokból fejtette ki hatását mór - arab hatás a 8-11. századi keresztény Észak-Spanyolországban. A román-kori festészet egy sajátos formája a cakkos stílus, egy különös és rövid életű stílusirányzat. Jellemző rá, hogy a figurák ruhájának szegélye szokatlanul éles szögben törik meg, a formák szinte manierista stilizálása átmenetet teremt a gótika festészetéhez. Csoportkompozíciók, ikonográfia A csoportkompozíciók két típusba sorolhatók, az additívba és az integratívba. Az additív csoportok figurái egymás mellett állnak, az alakok nem fedik egymást. Az integratív kompozíciók alakjai egymás mellett/mögött állnak, átfedéseikkel a művészek megpróbálták érzékeltetni a teret, de ez a törekvésük nem járt sikerrel. A román kori falfestészet témáját a templomban elfoglalt helye határozta meg. A nyugati falon általában az Utolsó ítéletet és a pokol bejáratát ábrázolták, a keleti falon a feltámadás és megváltás irányában szinte mindig a Maiestas Domini (Isten dicsősége) jelenik meg, angyalokkal és szentekkel. A mellékszentélyek falaira általában a helyi szentek legendáit festették. Maiestas Domini ábrázolások A Maiestas Domini és a trónoló Mária a freskófestészet legfontosabb témája, helyük a templom legfontosabb részében az apszisban van. A Maiestas Dominit gyakran a csillagokkal jelzett világmindenséget szimbolizáló kerek dicsfényben ábrázolják, de előfordul olyan festmény is, ahol Krisztus a négy elem között látható. A Maiestas-ábrázolás egyik nagyon ritka változatán egy kereszt szárainak találkozásánál Krisztus lóháton jelenik meg. A trónoló Mária ábrázolások állandó eleme az őt körülvevő angyalok csoportja. Mária, aki közbenjár a hívekért a földi léthez kötött, így mandorla nélkül ábrázolják. Állatok és képzeletbeli motívumok Sok román kori-falkép és kódex mintájául szolgáltak a bestiáriumok. A bestiáriumokban leírt állatok gyakran megfelelnek a zoológiai tényeknek, de legalább ugyanannyiszor a képzelet szülöttei. Különös keverék lények, vagy szárnyas démonok is megjelentek a román-kori festészet alkotásain. Úgy gondolták, hogy mint a gonosz megszemélyesítői, ők is isten teremtményei közé tartoznak. A középkori esztétika szerint a démonok és szörnyek is lehetnek szépek, ebben rejlik vonzerejük: torz mivoltukból következően a hívők istenben és a szentekben keresik majd a tökéletes szépséget. Fafaragványok A középkorban nagyon sokrétűen alkalmazták a fát, viszont csak a legritkább esetben használták szobrászati nyersanyagként. A fafaragók hamar kiváltak az asztalosok közül, de mégis alárendelt szerepet játszottak a kőszobrászokkal és a kézművesség más ágaival szemben. A fafaragó feladata volt a templomok berendezési tárgyainak és a kapuszárnyaknak az elkészítése. A fafaragás elsősorban síkhoz kötött lapos dombormű volt, amelyet később magas dombormű, sőt szabadon álló szobor váltott fel. A korai középkorban alakult ki a Trónoló Madonna a Gyermekkel szobortípus, ami később román-kori faszobrászat egyik legelterjedtebb ábrázolása lett. Egyes szobrokat aranyszínűre festettek, ezek a drága ötvöstárgyakat utánozták. A figurák közül sok mozgatható volt, időnként levették a helyükről és szerepet kaptak a körmenetekben vagy a misztériumjátékokban. Maradtak fenn festett feszületek is, amelyek általában Krisztust élve ábrázolják, a halott Megváltóról készült szobrok meglehetősen ritkák. Az élő Krisztus általában hosszú övvel megkötött ruhát, a halott ágyékkötőt visel. Miután a faszobrok könnyen romló anyagból készültek, ráadásul sokszor át is alakították őket, így a ma fellelhető művek száma igen csekély. Elefántcsont faragványok Az elefántcsont gyakran használt és kedvelt anyaga a kisművészetnek. A román-kori művészeten belül sajátos műfajt képviselnek az elefántcsont-faragványok, mert egyfelől a szobrászattal, (szobrok, domborművek), másfelől az ötvösművészettel hozhatók kapcsolatba. Az elefántcsontot rendkívül értékes anyagnak tartották, nagyon nehéz volt beszerezni, kereskedelme csupán Velencében és néhány más itáliai kikötőben folyt. Elsősorban az afrikai elefánt agyarát munkálták meg, értéke miatt nagy fontosságú tárgyakat faragtak belőle. Az elefántcsontfaragók fő feladata volt, hogy a középkori könyvfedeleket aprólékosan kifaragott, bibliai jeleneteket ábrázoló domborművekkel díszítsék. A ritka és értékes liturgikus könyvek értékét még jobban megnövelte egy elefántcsonttal és drágakövekkel kidíszített könyvfedél. Ezenkívül az elefántcsontot felhasználták a világi és spirituális hatalom ábrázolására is, császári és püspöki trónokat, jogarokat, pásztorbotokat, triptichonokat, ereklyetartókat, kis méretű szobrokat faragtak belőle. Chabacano nyelv A chabacano vagy chavacano nyelv, más néven Fülöp-szigeteki spanyol kreol (saját elnevezése chavacano) a Fülöp-szigetek Zamboanga, Basilan, Kabasalan, Siay, Margosatubig, Ipil, Malangas, Lapuyan, Buug, Tungawa, Alicia, Isabela, Lamitan, Maluso, Malamawi, Cotabato City, Mindanao; Cavite, Ternate, valamint a Manila melletti Ermita tartományaiban, továbbá Malajzia Sabah államában beszélt kreol nyelv, amely a spanyolból alakult ki a gyarmatosítás korszakában. Beszélőinek száma a 2000-es Fülöp-szigeteki népszámlálás szerint 607 200, és még kb. 12 000 használója van a Malajziai Sabahban. Története A nyelv a spanyol gyarmatosítás korában a szigetekre betelepített spanyolok és mexikóiak zamboangai őslakossággal történő érintkezése során keletkezett. Elnevezése a spanyol chabacano, -na melléknévből ered, amelynek jelentése ’közönséges, vulgáris’, mivel a spanyolok fennhatóságuk idején a nyelvet a spanyol vulgáris változatának tartották. A chabacano szókincsének legnagyobb része a spanyolból származik, nyelvtanának kialakulásában azonban – minden minden kreol nyelv esetében – a helyi nyelvek (főként a tagalog) játszottak fontos szerepet. Írás és kiejtés A chabacano nyelv lejegyzésére a spanyol ábécé használatos. A betűk hangértéke azonos a spanyol hangértékükkel. A k és w betűk csak az idegen vagy a helyi nyelvekből átvett szavakban fordulnak elő. A hangsúly jelölése nem kötelező érvényű. Nyelvtana A kreol nyelvekhez hasonlóan a chabacano nyelvtana a spanyoléhoz képest rendkívül egyszerű, lényegében „ragozás nélküli spanyol”. A nyelvtani nem általában csak a személyeknél maradt fenn, a határozott névelő egyetlen alakja pedig (az eredetileg nőnemű főnevek előtt is) el. A főnevek többes számát a maga szócskával képzik, amely a többes számba teendő szó vagy névszói szerkezet előtt áll. Az igéknek csak egyetlen alakjuk van, amely a spanyol főnévi igenévből származik. A személyeket a személyes névmás ige után helyezésével, az igeidőket pedig segédszavakkal fejezik ki. Nyelvi példa Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata első cikkelye: D’elles A D’elles Céline Dion 2007. május 21-én megjelent új francia stúdióalbuma. Albuminformációk Az album különlegessége, hogy szövegeit 10 különböző költőnő írta, akik közül páran még sosem írtak dalszövegeket. A költőnők közreműködésével a szövegek mélysége, kifejezőkészsége és összeszedettsége az eddigiekhez képest is magas fokú. Québec-ből Jovette Alice Bernier, Janette Bertrand, Denise Bombardier, Marie Laberge, Lise Payette, Franciaországból pedig Nina Bouraoui, Françoise Dorin, Nathalie Nechtschein, Christine Orban, George Sand (1804–1876) versszövegeit használták fel, (illetve együtt vagy külön írtak dalszövegeket). Hét szám 2006. december 20-án és 21-én lett felvéve a Piccolo stúdióban, Montréalban. Az À cause második verziója, melynek címe az eredeti À cause II-ről On S’est Aimé à Cause lett 2007. február 1-jén lett felvéve New Yorkban. Itt közreműködött Marc Dupré is, mármint ezúton nem hangjával, hanem hangszerelésével. Az album címe Dion 95-ös sikerének a D’eux ('dő')-nek párja (= róluk (hímnem)). D’elles = róluk (nőnem). Az első kislemezdalt Françoise Dorin (szöveg) és David Gategno (zene) írták, ennek első promóciós rádiós maxilemeze február 14-én jelent meg, a hivatalos kiadás pedig április 13-án, és 16-án. A dal videopremiere április elsején volt a kanadai TVA televízióban. Klipjét Thierry Vargnes rendezte és január 31-én vették fel New Yorkban. A második kislemezdal az Immensité, melyet Nina Bouraou írt. A klipet április 5-én és 6-án vették fel a Las Vegashoz közeli Lake Mead-ben. Április 13-án a francia Chérie FM exkluzív egyórás műsort közvetített a D’elles albumról, melyben egy Vegasba küldött tudósítójuk rögzített beszélgetést Celine-nel. A spécialban Céline régi dalai mellett először hallhatták a rajongók az A Cause és az Immensité dalok 1-1 perces részletét. A D’elles tv-különkiadást május végén forgatják rengeteg meghívott vendéggel (például az írónők). Első adása Franciaországban a TF1, Québecben pedig a TVA csatornán várható. Kislemezek Et S'il N'en Restait Qu'une (Je Serais Celle-lá) (rádiós: február 14. – hivatalos: április 13. ) Immensité (rádiós: április 25. – hivatalos: május 21. ) Le Temps Qui Compte ( május 18. ) A Cause (?) Megjelenés, megjelenési formák Hivatalos megjelenések: Svájc: május 18., EU.: május 21., Kanada, Mexikó: május 22. Az album három formációban jelenik meg: Single edition (a D’elles CD, világszerte) Double Digipack (D’elles CD + exkluzív 'booklet' Dion karrierjéről, promóció világszerte) Collectors Box Set (D’elles CD, különleges speciális borító, parfümminta, 48 oldalas 'booklet", promóció: Franciaország és Kanada ) Számok 01. Et s’il n’en restait qu’une (Je serais celle-là) (F. Dorin, D. Gategno) 02. Immensité (N. Bouraoui, J. Veneruso) 03. Á cause (F. Dorin, J. Veneruso) 04. Je Cherche l’Ombre (L. Payette, J. Veneruso) 05. Les Paradis (N. Bouraoui, G. Arzel) 06. La Diva (D. Bombardier, E. Benzi) 07. Femme Comme Charcune (J. A. Bernier, E. Benzi) 08. Si J’étais Quelqu’un (Comme Les Autres) (N. Nechtschein, E. Benzi) 09. Je Ne Suis Pas Celle (Ch. Orban, D. Gategno) 10. Le Temps Qui Compte (M. Laberge, J. Veneruso) 11. Lettre De George Sand à Alfred de Musset ( G. Sand , E. Benzi) 12. On S’est Aimé A Cause (F. Dorin, M. Dupré, J. F. Breau) 13. Berceuse (J. Bertrand, D. Gategno) Magyar fordítások A számcímek magyar nyelven ((c) Kiss Tünde, Fekete Imre, www.celinedion.hu) 01. Ha csak egy nő marad (én leszek az) 02. Végtelen nagyság 03. Mert… 04. Keresem az árnyat 05. A Mennyország 06. A Díva 07. Nő, mint bárki más 08. Ha valaki olyan lennék (mint mások) 09. Nem én vagyok az 10. Az idő az ami számít 11. George Sand levele Alfred de Musset -nek 12. Azért szeretjük egymást, mert… 13. Bölcsődal Méhmérgezés A méhmérgezés a méhek, elsősorban a háziméh megmérgeződése. Egyes növényfajok mérgezők a méhekre; ezek közé tartozik a vadgesztenyék, és a boglárkafélék. A hársakon a méhek elkábulnak, ideiglenesen akár a röpképességüket is elveszíthetik, a földön mászkálnak. A méhmérgezés lehet mesterséges eredetű, tudatlanságból, gondatlanságból vagy figyelmetlenségből, vagy akár szándékosan is. Ilyenkor a földműves olyan növényvédő szert használ, ami káros a méhekre. Nemcsak a rovarölők, de a gyomirtók és a gombaölők is okozhatnak méhpusztulást. A mérgek egy része gyorsan öl, más része lassan, így a méh haza tud térni, és az általa gyűjtött anyagokat átadni, ami így bekerül a mézbe és a virágporba, és később tovább mérgezheti a családot. A mérgek hathatnak belélegzéssel, de felszívódhatnak az emésztőrendszerből is, vagy az érintés is elég lehet a felszívódáshoz. Fontos tudni, hogy a méhek átrepülés közben is mérgeződhetnek, illetve a termesztett növényekhez közeli vadnövényekre is juthat a méregből. Ha a növénytermesztő nem megfelelő mérgeket és nem megfelelően használ, akkor az a környékbeli méhészekkel való kapcsolat megromlásához, sértődéshez, viszályhoz, gyűlölködéshez vezethet. Méhmérgezést a méhész is okozhat: kaptárak rossz festékkel való festése (rovar- vagy gombaölő) a méhek etetésére szolgáló szörp tárolása olyan fémedényben, amit a szörp old a kénezés után visszatett keretben kénmaradványok a mézben Ipari létesítmények, közeli út is okozhatja a méhek nagy arányú elhullását. Tünetei Ingerlékenység Sok hulla kiöltött nyelvvel és szétterpesztett szárnnyal Bénulás, vergődés A fiasítás kidobása Védekezés Az élelem elvétele, és pótlása etetéssel. A virágport is pótolni kell, mert abban is felhalmozódik a méreg Vándorlás, vagy pincézés. Csak az a méhész vándorolhat, aki regisztrálva van. Szűkítés, a bejáratot és a fészket is szűkíteni kell Kárfelmérés a bizottsággal A hullák eltakarítása Szükség esetén anyásítás Kivizsgálása Méhmérgezés gyanúja esetén a méhésznek meg kell keresnie, hogy hol mérgeződhettek meg a méhei, kik a terület tulajdonosai, és kik művelik. Ezután minél előbb ki kell hívnia a területileg illetékes hatósági állatorvost vagy a növényvédelmi felügyelőst. Nem szükséges mindkettőt hívni; az egyik hamar értesíti a másikat. Az ez után kezdődő eljárást a NÉBIH szabályozza. Ezután a hatósági állatorvos megvizsgálja a méheket, hogy megállapítsa pusztulásuk okát. Ha nem tudja kizárni a mérgezés gyanúját, akkor egy hatósági bizottság folytatja a vizsgálatot. A kivizsgáláshoz a bizottságnak 24 órán belül meg kell alakulnia. Ennek hatósági tagjai a hatósági állatorvos, a növényvédelmi felügyelő és a méhegészségügyi felelős. A méhészt értesítik, és részt vehet a bizottságban, és amennyiben elérhető, a terület gazdáját is bevonják. Ha ő nem vesz részt a vizsgálatban, akkor két tanú helyettesítheti. A bizottság a méhész jelenléte nélkül is elvégezheti a szemlét, de a részvétel a méhésznek is érdekében áll. A körülményekről jegyzőkönyv készül; a továbbiakban csak erre, illetve a minták vizsgálati eredményeire lehet hivatkozni. A bizottság mintát vesz a méhekből és a növényzetből. A mintavételt rendszerint a méhészre bízzák, akinek minél frissebb, mérgezésben elpusztult, vagy haldokló méheket kell összeszednie. A méhésznek joga van ahhoz, hogy egy második mintát is vegyen; ezt ellenmintának nevezik. A minták mennyiségének egyenként fél liternek kell lennie. A mintázásért a méhegészségügyi felelős felel. Előfordulhat, hogy nem lehet méhmintát venni. Nagy méhsűrűségű területeken, így Magyarországon is gyakori, hogy a méhmérgezés több méhészetre is kiterjed. Érdemes tehát a méhésznek előzőleg a környék többi méhészetét is felkeresnie. Minél nagyobb egy méhészetben a kár, annál közelebb van az a mérgezést okozó területhez. A gyanús területet a méhésznek kell meghatároznia. Ha nem tudja, hogy merre keresse, akkor a bizottság hatósági tagjai, illetve a tanúk próbálnak segíteni, de ez kevésbé tud megbízható eredményt adni. A gyanúba fogott helyszínen a bizottság növénymintát gyűjt, elsősorban virágokból. A mintának el kell érnie a fél kilogrammot. Itt is lehet ellenmintát gyűjteni. A mintákat a vizsgálatig hűtve kell tárolni. Ebben az eljárásban az első mintát a hatóság, az ellenmintát a méhész kapja kézhez, amit szakértőkkel bevizsgáltathat. A vizsgálatok eredményei a továbbiakban bizonyítékként felhasználhatók. A méhész saját maga egyéni eljárásban, saját költségén keresztül is kezdeményezhet vizsgálatot. Ekkor a levett mintákat maga szállíttatja a laboratóriumba, és közvetlenül a saját kártérítését célozhatja. A méhész a hatósági mintavételezés után is elérheti kártalanítását. Ehhez a szükséges dokumentumokat megszerezheti, ha él iratbetekintési jogával, és hiteles másolatot kér. Érintettségét a jegyzőkönyv igazolja. Mivel a növényvédelem veszélyes üzem, ezért akkor is kérheti kártalanítását, ha a földhasználó nem hibázott. A teljes kártérítést azok között a földhasználók között osztják meg, akikre a polgári peres eljárásban rá tudták bizonyítani a méhmérgezést. Ha több földhasználó okozta a pusztulást, de csak egyre tudja a méhész rábizonyítani a mérgezést, akkor a teljes kártérítést neki kell állnia. A perben a méhésznek kell bizonyítani, hogy az érintett földhasználók okozták méheinek megmérgeződését; a földhasználóknak nem kell bizonyítaniuk semmit. Megelőzése A méhmérgezés megelőzéséhez a méhész és a földhasználók is hozzájárulhatnak. A földhasználó a vegyszerek körültekintő használatával előzheti meg a bajt. Vannak szelektív rovarölők, amelyek kímélik a méheket; virágzási időben napközben csak ezekkel szabad permetezni. Vannak fényre bomló szerek, amelyeket napnyugta előtt egy órával kell kijuttatni; ezek lebomlanak, mire a méhek kirepülnek. Szeles időben a szél elfújhatja a szereket, így azok a permetezni kívánt növényágyáson kívülre is eljutnak. Ezért szeles időben kerülni kell a permetezést, különösen, ha vannak virágzó növények a környéken. Csávázott vetőmag használata előtt meg kell nézni a lejárati időt; mire az elvetett növény virágzik, addigra bomoljon le a szer. A méhésznek minden évben be kell jelentenie, hogy hány családja van. Ezt a hatósági állatorvosra is rábízhatja. Vándorméhészkedéskor 72 órán belül be kell jelentkeznie az adott település önkormányzatánál, és a település elhagyása után 24 órán belül ki kell jelentkeznie. A bejelentkezés megtehető személyesen vagy írásban, a kijelentkezés telefonon, vagy e-mailben is elvégezhető. Röpkörzeten belül tájékoztatnia kell a helyi gazdákat. Latouille-Lentillac Latouille-Lentillac település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 230 fő (2015). Latouille-Lentillac Frayssinhes, Gorses, Lacam-d’Ourcet, Ladirat, Saint-Paul-de-Vern és Sousceyrac-en-Quercy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Victoria Silvstedt Karin Victoria Silvstedt (Skellefteå, 1974. szeptember 19. –) svéd fotómodell, az év Playboy-Playmate-je 1997-ben, és színésznő. Rádiós és tévés műsorvezetőként, énekesként is dolgozott, valamint síelő is volt. Biográfia és pályafutása Fotómodell Tizenhat évesen részt vett a helyi „Legjobb színlelt orgazmus” versenyben egy helyi bárban. Egy tévét nyert, amiről édesanyjának azt hazudta, szerencsejátékon nyerte. Második helyezett lett a svéd szépségversenyen, amit Johanna Lind nyert. Ezután egy párizsi céghez szerződött le modellnek, dolgozott többek közt a Chanel, Christian Dior, Loris Azzaro, Givenchy, Valentino és Giorgio Armani cégeknek. Silvstedt azóta folyamatosan modellkedik számos nemzetközi magazinnak, mint az FHM, a Glamour, a GQ, a Maxim és a Vanity Fair, és a különböző márkáknál is dolgozik. 1993-ban fényképezték először teljesen meztelenül egy magazin számára, majd 1996-ban a Playboy magazin decemberi számában szerepelt. A következő évben az év Playmate-jének választották. A Nuts magazin 2005-ben a világ második legszexibb szőkéjének választotta, Jennifer Ellison színésznő után. Énekesnő 1999-ben megjelent egy eurodance-albuma az EMI kiadónál Girl on the Run címmel, Svédországban aranylemez lett. Három sikeres kislemeze a „Rocksteady Love”, a „Hello Hey” és a „Party Line”. Silvstedt kiadta negyedik kislemezét, „Saturday Night” címmel. Silvstedt azt mondta, szeret énekelni, de ez csak egy szenvedély, és hogy ő nem úgy látja magát, hogy teljes munkaidőben ebből lehetne karrierje. Színésznő Színészként a Melrose Place sorozatban, illetve több hollywoodi filmben (Hajó a vége, The Independent, BASEketball, Meredek pálya) szerepelt. Jelenleg európai, főleg olasz filmekben vállal szerepeket. Televíziós műsorvezető Műsorvezetői karrierjét az Egyesült Királyságban kezdte, de Olaszországban is dolgozott tévéműsorokban. A Szerencsekerék műsort Olasz-, Francia- és Törökországban is vezette, ezzel ő a műsor történetében az egyetlen, aki egyszerre három országban is vezette. 2010-ben, Silvstedt házigazdája saját televíziós műsorának, a Sport by Victoria-nak, az Eurosport csatornán a 2010-es téli olimpiai játékok alatt. A program bevezető volt a különböző téli sportok előtt, és ez történt a angol és francia nyelven is. Valóság A műsor Victoria Silvstedt: My Perfect Life címmel látható az Európában, Ázsiában, Egyesült Államokban, Latin-Amerikában és Ausztráliában. Az első évad lefedi Silvstedt a magánélet és a munka, utána a Monaco, Cannes, Párizs, Róma, London, Helsinki, Stockholm, Los Angelesben és New Yorkban. Silvstedt is látogatást családjával egy kis faluban az Észak-Svédországban, ahol felnőttem, időtöltést vele gyermekkori barátok. Magánélet 2000 júniusában férjhez ment Chris Wragge-hoz, a New York-i tévébemondóhoz. Silvstedt és Wragge éltek Kaliforniában, majd Houstonban és Texasban, mielőtt New Yorkba költöztek 2004-ben. 2007-től külön élnek, de még nem váltak el. Svédül, angolul, franciául és olaszul beszél. Mérkőzések a Playboy különkiadásokban Playboy's Blondes, Brunettes & Redheads , június 2003 Playboy's Sexy 100 , február 2003 Playboy's Girls of Summer , május 2001 Playboy's Nude Playmates , április 2001 Playboy's Book of Lingerie Vol. 75, szeptember 2000 Playboy's Voluptuous Vixens Vol. 3, október 1999 Playboy's Celebrating Centerfolds Vol. 3, október 1999 Playboy's Girls of Summer , június 1999 Playboy's Book of Lingerie Vol. 67, május 1999 Playboy's Playmates in Bed Vol. 3, február 1999 Playboy's Playmate Tests , november 1998 Playboy's Body Language , október 1998 Playboy's Girls of Summer , május 1998 Playboy's Wet & Wild , április 1998 Playboy's Book of Lingerie Vol. 59, január 1998 Playboy's Book of Lingerie Vol. 58, november 1997 Playboy's Playmate Review Vol. 13, július 1997 Playboy's Nude Playmates , június 1997 Diszkográfia Stúdióalbumok Girl on the Run (1999) Kislemezek Rocksteady Love (1999) Hello Hey (1999) Party Line (2000) Saturday Night (2010) Regresa a mí A Regresa a mí (jelentése spanyolul: ’Térj vissza hozzám’) Thalía mexikói énekesnő második kislemeze hetedik, Arrasando című stúdióalbumáról. Szövegét az énekesnő írta, zenéjét Emilio Estefan (producer is), Lawrence P. Dermer (producer is), Robin Dermer és Angie Chirino szerezte. A meglehetősen futurisztikus videoklipet Simon Brand rendezte. A dal a 19. helyig jutott a Billboard Top Latin Songs slágerlistáján, és a 12. helyezést érte el a Latin Pop Songs listán. Stílusa miatt Európában is népszerű volt. A kislemez, illetve már az Arrasando album megjelenésekor az a hír járta, hogy készült a dalból angol nyelvű változat is Don’t Close the Door címmel, azonban ez soha nem látott napvilágot, így máig nem tudni, hogy Thalía valóban felénekelte-e a dalt angolul is, vagy csak tervben volt. Kisujjtávolító izom (láb) A kisujjtávolító izom (latinul musculus abductor digiti minimi) a lábfejen található apró izom. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A sarokcsont (Calcaneus) külső oldalán, annak az alsó részén egy dudorról, a talpi bőnye (Aponeurosis plantaris) mellől ered. Végigfut a talp külső oldalán, az V. lábközépcsonton (Metatarsale), majd az ötödik lábujj phalanxán tapad. Beidegzés, vérellátás A nervus plantaris idegzi be, és a talpi artériák látják el vérrel. Fritz Kraatz Friedrich Hermann Heinrich „Fritz” Kraatz (Svájc, Graubünden kanton, Davos, 1906. február 4. – 1992. január 15.) Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki bronzérmes, Spengler-kupa győztes, nemzeti bajnok svájci jégkorongozó, sportvezető, orvos. Az 1928. évi téli olimpiai játékokon a svájci válogatottal vett részt a jégkorongtornán. Az első mérkőzésen Ausztria ellen 4–4-et játszottak, majd a németeket verték 1–0-ra. Így a csoportban az első helyen bejutottak a négyes döntőbe, ahol először elverték a briteket 4–0-ra, majd kikaptak a svédektől 4–0 és a kanadaiaktól 13–0-ra. Ezek után a bronzérmesek lettek. Ez az olimpia egyben Európa- és világbajnokság is volt, így Európa-bajnoki ezüstérmesek és világbajnoki bronzérmesek is lettek. Klubcsapata a svájci HC Davos volt 1921 és 1933 között. 1926-ban, 1927-ben, 1929 és 1933 között svájci bajnok volt. 1927-ben és 1933-ban Spengler-kupa győztes lett. Az 1926-os jégkorong-Európa-bajnokságon aranyérmes lett, 1924-ben bronzérmet szereztek. Az 1929-es jégkorong-Európa-bajnokságon nem szerzett érmet Az 1930-as jégkorong-világbajnokságon bronzérmes lett. Visszavonulása után sport diplomata lett és kétszer is megválasztották a Nemzetközi Jégkorongszövetség elnökének (1947–1948, 1951–1954) Civil foglalkozása orvos volt. 1956-os Ázsia-kupa Az 1956-os Ázsia-kupa volt az első kontinentális labdarúgótorna az Ázsia-kupa történetében. A zárókört Hongkongban rendezték 1956. szeptember 1-je és 15-e között. A kupát Dél-Korea válogatottja nyerte meg. Selejtező torna 1. csoport Izrael játék nélkül jutott tovább, mivel Afganisztán és Pakisztán visszalépett. 2. csoport Előselejtező Malajzia jutott a csoportdöntőbe 11–5-ös összesítéssel. Csoportdöntő Dél-Vietnám jutott be a zárókörbe 7–3-as összesítéssel. 3. csoport Előselejtező Dél-Korea jutott a csoportdöntőbe 5–0-s összesítéssel. Csoportdöntő Dél-Korea jutott be a zárókörbe 4–1-es összesítéssel. Biljevec Biljevec falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Maruševechez tartozik hozzá. Fekvése Varasdtól 10 km-re nyugatra, községközpontjától Maruševectől 1 km-re keletre a Zagorje hegyeinek keleti lábánál, a Varasdi-síkság szélén enyhén dombos vidéken fekszik. Közelében halad el a Varasdot Ivanecen és Lepoglaván át Zágrábbal összekötő 35-ös főút. Története A maruševeci uradalom részeként évszázadokig a Vragovicsok voltak a birtokosai. Miután 1716-ban Vragovics Ferenc Ádám fiú örökös nélkül halt meg, a birtokot Csernkovácsi Kristóf zágrábi alispán és a báni testőrség kapitánya örökölte. Miután ő már a következő évben, 1717-ben Zrínynél elesett a török elleni harcokban a Pásztory család tulajdonába került, ezután a Kanotayaké, majd a Patacsichoké lett. A Patacsichok 1817-ig voltak Maruševec tulajdonosai, amikor a család utolsó férfi tagja is meghalt. Ezután gyakran változtak a tulajdonosai. 1873-ban Simbschen bárótól egy porosz gróf Schlippenbach Artúr, majd özvegyétől 1883-ban Pongrátz Oszkár vásárolta meg. 1857-ben még Belci néven 127, 1900-ban 134 lakosa volt. 1910-ben lakosságát Bikovechez számították. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 68 háza 249 lakosa volt, egyike a község legkisebb településeinek. Parçay-Meslay Parçay-Meslay település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 2269 fő (2015). Parçay-Meslay Chanceaux-sur-Choisille, Monnaie, Notre-Dame-d’Oé, Rochecorbon és Tours községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aaron Scott Aaron James Scott (Hamilton, 1986. július 18. –) új-zélandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Waitakere United játékosa. Sikerei, díjai Klub Waitakere United Új-zélandi bajnok (Champion): 2009-10, 2010-11, 2011-12, 2012-13 Új-zélandi bajnok (Premiership): 2008-09, 2010-11, 2012-13 ASB National Youth League: 2008, 2011 ASB Phoenix Challenge: 2010 ASB Charity Cup: 2012 Válogatott Új-Zéland OFC-nemzetek kupája : 2008 KFNB Ia A KFNB Ia sorozat egy gyorsvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt az osztrák Ferdinánd császár Északi vasút (németül: Kaiser-Ferdinands-Nordbahn], KFNB])-nál. A bécsi Sigl mozdonygyár 1862-ben öt db kéthengeres-telített gőzű, 1A1 tengelyelrendezésű gőzmozdonyt szállított a KFNB-nek. A mozdonyoknak a kor szokásának megfelelően neveket adtak: RAKETE, BLITZ, KOMET, VESTA és NEPTUN. 1869-től a IVa osztályba, majd 1881-től az Ia osztályba sorolták őket. A mozdonyok külsőkeretesek voltak Hall forgattyúval és kis teljesítményű kazánnal. Az 1873-as gazdasági világválság után személyvonati szolgálatra használták őket, ám erre nem voltak alkalmasok, ezért 1882 és 1883 között átépítették a mozdonyokat 1B tengelyelrendezésűvé és a IIb 1 osztályba sorolták át őket. Az átépítés során megnövelték a kazán rostélyfelületét, átalakították az állókazánt is és megnövelték a gőznyomást. A gőzdóm hátrább került a hosszkazánon. Az átalakítással megnőtt a mozdony hossza és kismértékben a tömege is. A mozdonyokra vezetőállás került. A KOMET a KFNB 1906-os államosítása után az osztrák császári és Királyi Osztrák Államvasutakhoz került (németül: k.k. österreichischen Staatsbahnen, kkStB) a kkStB 407 sorozatba. 1913-ban selejtezték. 1008 La Paz Az 1008 La Paz (ideiglenes jelöléssel 1923 PD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1923. október 31-én, Heidelbergben. Honvéd Vezérkar A Honvéd Vezérkar (rövidítése: HVK) a Magyar Honvédség (MH) felső szintű hadászati és összhaderőnemi tervező- és elvi kidolgozószervezete, koordinálja a fegyveres erők feladatait, javaslatokat dolgoz ki az MH katonai tevékenységének tervezésére, szervezésére és ellenőrzésére, valamint a harcképesség fejlesztésére. Vezérkar tagjai A Magyar Honvédség szakmai vezetése a mindenkori vezérkarfőnök joga és kötelessége. Vezérkar vezetői Jelenlegi a vezérkari főnök: Korom Ferenc altábornagy (2018. május 16. –) Korábbi vezérkari főnökök: Benkő Tibor vezérezredes (2010. június 6. – 2018. május 16.) Tömböl László mk. vezérezredes (2009. január 16. – 2010. június 5.) Havril András vezérezredes (2005. február 1. – 2009. január 15.) Szenes Zoltán altábornagy (2003. március 1. – 2005. január 31.) Fodor Lajos vezérezredes (1999. augusztus 1. – 2003. február 28.) Végh Ferenc altábornagy (1996. június 6. – 1999. július 31.) Németh Sándor altábornagy (1994. november 1. – 1996. június 5.) Deák János vezérezredes (1991. szeptember 9. – 1994. október 31.) Borsits László altábornagy (1990. március 1. – 1991. szeptember 8.), a Magyar Néphadsereg utolsó vezérkari főnöke Borsits László altábornagy (1989. december 1. – 1990. március 1.) Pacsek József (1984–1989) Oláh István vezérezredes (1973. január 19. – 1984. december 6.), 1985-től hadseregtábornok mint HM Csémi Károly vezérőrnagy (1963–1973) Ugrai Ferenc altábornagy (1957–1963), 1961-ig a SZU-ban volt vezérkari kiküldetésben Tóth Lajos vezérőrnagy (1957–1961), megbízott VKF Ugrai kiküldetése idején, másodjára VKF Hegyi László vezérőrnagy (1956. november – 1957) Kovács István (1956 október – november) Tóth Lajos (1954. november 23. – 1956. október) Székely Béla (1953. augusztus 11. – 1954. november 22.) Bata István (1951 – 1953. augusztus 10.) Bata István (1950–1951) Sólyom László (1948–1950), a tábornokok perében kivégzik. a poszt 1946 és 1948 között betöltetlen a haderőszervezés és az 1947-es párizsi béketárgyalások miatt Vörös János vezérezredes (1945. november 15. – 1946. szeptember 1.), korábbi MKH VKF 1944-ben Beregfy Károly vezérezredes (1944. október 16. – 1945. április 30.) ebben az időben HM is Vörös János vezérezredes (1944. május 10. – 1944. október 16.), azonnali hatállyal felmentette a Szálasi-kormány Szombathelyi Ferenc (1941. szeptember 6. – 1944. április 19.), helyettese Bajnóczy József Werth Henrik altábornagy (1938. szeptember 29. – 1941. szeptember 4.) Keresztes-Fischer Lajos altábornagy (1938. május 24. – 1938. szeptember 29.) Rátz Jenő altábornagy (1936. szeptember 5. – 1938. május 24.) Somkuthy József altábornagy (1935. január 16. – 1936. szeptember 5.), szeptember 2-ától október 12-ig HM Rőder Vilmos altábornagy (1930. május 26. – 1935. január 16.) Janky Kocsárd altábornagy (1922. október 25. – 1930. május 26.) Lorx Viktor tábornok (1922. január 4. – 1922. június 29.) Berzeviczy Béla altábornagy (1920. április 1. – 1922. január 4.) vitéz bádoki Soós Károly gyalogsági tábornok (1919. augusztus 12. – 1919. december 1.) vitéz nagybányai Horthy Miklós , mint fővezér (1919–1920) Julier Ferenc (1919. július 3. –) Stromfeld Aurél (1919. ? – július 2.) Feladatai A feladatait, hatáskörét törvény rögzíti. A Magyar Honvédség (MH) szakmai vezetését a Honvéd Vezérkar (HVK) és a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) látja el. Története A második világháborút követően a korábbi Nemzeti Hadsereg vezérkarát, tiszti, főtiszti állományát lecserélték; a Magyar Néphadsereggel együtt újraszervezték. 2001-ben integrálták az addig funkcionálisan különlévő politikai és szakmai vezetést, vagyis a Honvédelmi Minisztériumot és a Honvéd Vezérkart. Az eddig megoszlott vezetés a mindenkori honvédelmi miniszter kezébe került. Az irányítás politikai részét az államtitkárokon, a katona szakmai részét a vezérkari főnökön keresztül végzi. Jogszabályok 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről 2001. évi XLIII. törvény a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar integrációjával érintett egyes törvények módosításáról 1993. évi CX. törvény a honvédelemről Alluvioni Cambiò Alluvioni Cambiò település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 909 fő (2017. január 1.). Alluvioni Cambiò Bassignana, Piovera, Rivarone, Sale és Isola Sant’Antonio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lichnov (Nový Jičín járás) Lichnov település Csehországban, Nový Jičín-i járásban. Lichnov Frenštát pod Radhoštěm, Ženklava, Kopřivnice, Štramberk, Tichá, Veřovice és Bordovice településekkel határos. Lakosainak száma 1584 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2888 Hodgson A 2888 Hodgson (ideiglenes jelöléssel 1982 TO) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. október 13-án. A Hon A Hon 1863 és 1882 között megjelenő politikai napilap, a Pesti Napló mellett a kor legjelentősebb hírlapja volt. Alapítója és főszerkesztője mindvégig Jókai Mór volt. Története A lap Tisza Kálmán politikáját támogatta így politikailag állt szemben a Deák-pártot támogató Pesti Naplóval. Jókait 1863-ban sajtóvétség címén egy évi börtönre itélték, mint felelős szerkesztőt, gróf Zichy Nándornak a lapban 1863. február 7-én közölt Alapkérdéseink című cikkért; Jókai királyi kegyelem következtében egy hónap múlva kiszabadult. A Honnak jól szerkesztett közgazdasági rovata is volt. Vezércikkeit Jókai és Csernátony Lajos írta (1867-től), de ez utóbbi már 1869-ben megvált a laptól, és az akkor indult Ellenőr című lap szerkesztője lett. A Hon tárcarovata rendszeresen közölte Jókai regényeit és elbeszéléseit is. 1868-tól naponta kétszer jelent meg, esti kiadása A Hon Esti Lapja volt. Amikor 1875-ben Tisza Kálmán lett a miniszterelnök, ellenzékiből kormánylappá vált. Népszerűsége ettől fogva csökkent, és 1882. szeptemberében Nemzet cím alatt egyesült az Ellenőrrel. Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 23. o. ISBN 963-05-6410-6 A Pallas nagy lexikona (a sajtóvétségről) Neviano degli Arduini Neviano degli Arduini település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Parma megyében. Lakosainak száma 3625 fő (2017. január 1.). Neviano degli Arduini Canossa, Langhirano, Lesignano de’ Bagni, Tizzano Val Parma, Vetto, Palanzano és Traversetolo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: KFT (együttes) A KFT egy 1981-ben alakult budapesti zenekar. Egyéni, ironikus hangvétel és sok abszurd, szövegközpontú dal jellemzi őket. A kritika kezdettől fogva az újhullámhoz sorolta őket, de széles tömegeket megmozgató koncertjeikkel és országos slágereikkel túlnőttek az alternatív kereteken. Története A KFT előtt (1974–1980) A kottagrafikusként dolgozó Bornai Tibor és Laár András 1974 óta együtt játszott a Küllőrojt, Almárium, majd a Kentaur együttesben. A KFT körvonalai 1980 legelején kezdtek kialakulni, amikor Bornai Tibor zongorán, Laár András gitáron és Márton András dobokon a Fonográf kiegészítő muzsikusaiként együtt turnéztak az NDK-ban Koncz Zsuzsával, Bródy Jánossal, Tolcsvay Lászlóval és Móricz Mihállyal. Októberben az esernyőkészítőként is tevékeny II. Lengyelfi Miklós basszusgitárossal megalakult a KFT zenekar, és a legendás Józsefvárosi Pinceklubban kezdtek próbálni, majd koncertezni. Névválasztás A hetvenes évek végén a korlátolt felelősségű társaságok még csak a gazdasági szakkönyvek szerint léteztek. Laár ebben az időszakban egy Kulhanek Cirkusz nevű formációban lépett fel baráti társaságok előtt, és az egyik, ebben játszó tag találta ki hogy akár KFT-nek is nevezhetnének egy zenekart. Mivel velük Laár nem tudott zenekart alakítani, elkérte a nevet, és ezt javasolta zenésztársainak, mondván, "a világ dolgaiért csak korlátozottan tudunk felelősséget vállalni". A nyolcvanas évek elején kezdtek gazdasági kft-k alakulni, a zenekar 1987. április 14-én kedden 11 órakor egy találkozót szervezett valamennyi magyarországi kft képviselőnek az Erkel Színházzal szembeni Japán étteremben, ahol mindannyian elfértek. Az első évtized (1981–1991) 1981-ben Bódy Magdival készítettek 12 rádiófelvételt, amelyet nagylemezen terveztek megjelentetni. 1981 nyarán már KFT néven, a Locomotiv GT előzenekaraként turnéztak, majd a televíziós Táncdalfesztiválon keltettek óriási feltűnést az eredetileg Bódy Magdi számára írt Bábu vagy újszerű zenei, szövegi megoldásaival és színházi, pantomimes elemeket is felvonultató színpadi munkájukkal. Bódy Magdival a táncdalfesztiválon dalt cseréltek, így a Bábu vagy a KFT-vel lett kirobbanó siker. Bódy Magdi albuma nem jelent meg, hanem a 12 dalt a zenekar előadásában adták ki nagylemezen. Sikerükre jellemző, hogy 4 hónap leforgása alatt az együttes 200 koncertet adott országszerte. 1982-ben mutatták be a Szkéné Színházban az Elmúltak az ünnepek című darabjukat. Szereplőként és dalszerzőként közreműködtek Verebes István „Krőzusoperájának” tévéváltozatában, melyet Kenyeres Gábor és Sztevanovity Dusán rendezett. A mozgalmas év végén klubjuk átköltözött a Lágymányosi Közösségi Házba, ahol rendszeressé váltak a KFT klubestek. Ebben az évben jelent meg első albumuk, a Macska az úton, melyen nem szerepelt országos slágerük, a Bábu vagy. 1983-ban három hetet töltöttek Kubában Koncz Zsuzsával. Később klubjuk székhelyét át kellett tenniük az Almássy téri Szabadidőközpontba. Második albumuk az Üzenet a liftből/ A fodrász címen jelent meg, ekkor forgatták az első magyar videoklipet a Fodrász című dalhoz. Ugyanebben az évben a tagok WYX álnéven egy kétszámos, angol nyelvű punk kislemezt is megjelentettek a Hungarotonnál. 1984-ben jelent meg az Afrika című dal, majd a Bál az Operában lemez, ezzel végérvényesen megerősítve pozíciójukat az alternatív zene és a rádióbarát slágerzene területén is. A lemez borítóján az akkor nyugaton is világújdonságnak számító személyi számítógépen játszható, KFT játékprogramot szerepeltettek. 1985-ben közös felvételeket készítettek Hazel O’Connorral, az Üvegtörők című film szereplőjével, illetve felléptek egy prágai fesztiválon is. 1986-ban jelent meg negyedik lemezük, a Siker, pénz, nők, csillogás, rajta a Balatoni nyár című slágerrel. Áprilisban Bostonban, szeptemberben Los Angelesben játszott a KFT, közben pedig az egyetemi és egyéb klubok állandó vendégei voltak szerte Magyarországon. 1987-ben megváltak addigi menedzserüktől, szakítottak a Lemezgyárral, és elsőként kötöttek szerződést magánkiadóval, a Szimultán Rt-vel. 1989-ben új kiadóhoz szerződtek, a Szigeti Ferenc által irányított Protonhoz. 1991-ben a csapat a közös munka szüneteltetése mellett döntött. Decemberben a Közgázon megrendezett, rendhagyó, hármas koncerttel köszönt el rajongóitól a 10 éves jubileumát ünneplő KFT. A koncertekről készült felvételt egy teásdobozba csomagolva jelentették meg, melyet Márton András tervezett. A második évtized (1992–2001) 1996. október 12-én a Budapest Sportcsarnokban telt házas koncertet adtak Bál az interneten címmel, amelyen Magyarországon először internetes kapcsolat segítségével énekelt Hazel O’Connor Dublinból, Wahorn András pedig Los Angelesből rajzolt élőben a kivetítőre. 1997. november 27-én ismét koncerteztek a BS-ben. A zenekar 1999-ben Laár András nélkül (helyette Mohai Tamással) újra aktivizálta magát, 2000-ben lemezük is megjelent ebben a felállásban Éljen a szerelem címmel. 2001-ben már az eredeti összeállítás ünnepelte a megalakulás 20. évfordulóját a Körcsarnokban. A harmadik évtized (2002–2011) Huszadik születésnapját követően a zenekar újra aktivizálta magát, évente átlagosan 20 koncertet adtak. 2002-ben egyik budapesti koncertjükön Ken Follett író is közreműködött basszusgitáron, három dalt játszottak együtt. 2003-ban a Higiénikus Ember című albummal jelentkeztek, melyről a Százszorszép című dal bekerült a Mahasz Top20-ba. Az albumot a NASA által indított Cosmic Call keretében a Marsra is eljuttatták. A CD vásárlói között egy, a zenekarral egyidős Volvót sorsoltak ki, melyet Higiénikus verdának neveztek, és a zenekar arculatára díszítettek. A lemezt az Olof Palme házban tartott, interneten élőben közvetített Telepatikus-koncerten mutatták be, ahol egy taiko dobcsoport és Sebeők János is színpadra lépett egy-egy dal erejéig. 2005-ben a zenekar Hawaiira utazott, hogy valóra váltsák 50 évesen Honoluluban című daluk szövegét. A meglepetés utazást Márton András szervezte titokban az együttesnek. 2006. március 15-én a köztársasági elnök megbízásából a kulturális miniszter A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta a zenekar tagjainak. Májusban jelent meg a Nem csupa angyal című új albumuk, melyet a Petőfi Csarnokban adott koncerttel mutattak be a közönségnek. A lemez nem ismételte meg a három évvel korábbi, Higiénikus ember sikerét. Még abban az évben, 25. születésnapjuk alkalmából a Hungaroton megjelentette első valódi „best of” lemezüket, KFT 25 címmel, amely újra a Mahasz listára delegálta a zenekart. 2007 júliusában a Művészetek Palotájában adtak telt házas koncertet. Az alkalomhoz illően a dalokat jelentősen átalakították. A koncerten közreműködött Ifj. Kurtág György, Pribojszki Mátyás, a dalokhoz Cakó Ferenc készített élőben homokanimációt. A koncertet - későbbi sugárzásra - több kamerával rögzítették. 2008-ban felléptek az MTV Icon gálán egy Tankcsapda-feldolgozással, illetve a Sziget Fesztiválon első alkalommal megrendezett Magyar Dal Napján is felléptek rövid műsorral. December 4-én jelent meg A bábu visszavág című albumuk. A CD rendhagyó körülmények között, 30 000 példányban a Pesti Est ingyenes különszámába volt csomagolva. Az album hagyományos CD formátumban is megjelent, és egy stúdióban nem rögzített daluk 1981-es koncertfelvételét extraként tartalmazta. 2010. decemberében "29. születésnapi koncert"-et adtak az A38 Hajón, a látványtervet a Kiégő Izzók készítette. A hajó éttermében újra felszolgálták a '80-as évek KFT konyhájának néhány klasszikus fogását, például a tronnyantott gombócot. A koncert hang- és képanyagát későbbi rádiós és televíziós sugárzásra rögzítették. A koncert utáni after partyn a zenekart és mintegy 100 vendégét a KFT-tagok gyermekeiből álló zenekar lepte meg: a titokban erre az alkalomra összeállt „A Te Apád” nevű zenekar három KFT-számot adott elő. A KFT 2011-ben ünnepli 30. születésnapját, csakúgy, mint a Metallica, a Mötley Crüe és a Pet Shop Boys. 30. születésnapjukat a Budapest Sportarénában, Ufóshow címen tartandó koncertjükkel ünneplik 2011. december 28-án. 2010 óta évente fellépnek az A38 hajón. 2014. szeptember 7-én nagyszabású koncertet adtak az Operaházban. A Bál az Operában című, különleges műsorukat 2015 januárjában a Miskolci Nemzeti Színházban is bemutatták. Tagok Bornai Tibor (beceneve Dráni) – zongora , ének Laár András (beceneve Náti) – gitár , ének (2000-ben rövid ideig Laár András helyén Mohai Tamás játszott) II. Lengyelfi Miklós (beceneve Miki) – basszusgitár , nagybőgő , ének Márton András (beceneve Marcipán) – dob , ének Népszerű dalok Afrika (1984) és Balatoni nyár (1986) című, eredeti hangvételű dalaik a magyar popzene klasszikusaivá váltak. Számos daluk épül egy-egy női név köré: ezek közül a legsikeresebb az Elizabet, de írtak dalt Andrea, Eszter, Irén, Rózsa, Rózsák Valériának és Teca címmel is. Diszkográfia Nagylemezek Stúdióalbumok 1982 – Macska az úton 1983 – Üzenet a liftből / A fodrász 1984 – Bál az Operában 1986 – Siker, pénz, nők, csillogás 1987 – Ég és Föld 1988 – Édes élet 1990 – A nagy alakítás 2000 – Éljen a szerelem (Mohai Tamással) 2003 – Higiénikus ember 2006 – Nem csupa angyal 2008 – A bábu visszavág Koncertalbumok 1996 – Bál az Interneten (audio kazettán, CD-n és VHS kazettán) 2014 – Ufóshow (DVDn) Válogatások 1996 – Bábu vagy (kislemezes dalok és kiadatlan felvételek) 1999 – Balatoni nyár 2006 – 25 "Best of KFT" 2011 – KFT30! Kislemezek Drink And Dream / Malice Aforethought (Pepita International, PR 958) 2017-es csehországi parlamenti választás A 2017-es csehországi parlamenti választást október 20-án és 21-én rendezték. A Cseh Képviselőház mind a 200 tagját ekkor választották meg. A választást a centrista ANO 2011 (ANO) párt nyerte. A legutóbbi, 2013-as választások után a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) vezette kormánykoalíció állt az ország élén, a Sobotka-kormány. A koalíció másik tagja az Andrej Babiš üzletember alapította centrista ANO volt, illetve a Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL), amely 1990 óta majdnem mindegyik cseh kormányban részt vett. A 2017-es választáson a szociáldemokraták a hatodik helyre zuhantak vissza. A második a liberális konzervatív Polgári Demokrata Párt lett. A harmadik a Kalózpárt, a negyedik az euroszkeptikus és bevándorlásellenes Szabadság és Direkt Demokrácia - Tomio Okamura, párt lett. A korábbi legerősebb ellenzéki párt, a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM), jelentősen visszaesett, de még így is megelőzte a 2017-ig kormányzó szociáldemokratákat. Bejutott a parlamentbe a KDU-ČSL, a TOP 09 és a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) nevű párt is. A közvéleménykutatások már 2014 eleje óta az ANO 2011 vezetését mutatták. Előnyük fokozatosan kétszámjegyűre nőtt, támogatóik százalékos arenyát tekintve. Egy 2017 szeptemberi közvéleménykutatásban az ANO 2011-et a megkérdezettek 30,9 százaléka támogatta, a második helyen lévő Szociáldemokrata Pártot 13,1 százalék, a harmadik kommunista pártot pedig 11,1 százalék. Háttér A cseh alkotmány kimondja, hogy négyévente meg kell választani a Képviselőház, a cseh parlament alsóháza tagjait. A cseh kormány a Képviselőháznak felelős, és csak akkor maradhat hatalmon, ha élvezi a képviselők többségének a bizalmát. Az alkotmány 19. szakasza szerint minden 21 évét betöltött, választójoggal rendelkező cseh állampolgár indulhat képviselői mandátumért. A 2014-es szenátusi és önkormányzati választáspok 2014-ben oktober 10-én és 11-én a csehek a 81-ből 27 szenátusi mandátum és mintegy 62300 helyi önkormányzati képviselői hely birtokosairól szavaztak. A szenátusi választáson a szociáldemokraták nyertek, de több nagyváros vezetését elvesztették. A főváros, Prága a koalíciós partner ANO 2011 irányítása alá került. A 2016-os regionális és szenátusi választások A 2016 októberében tartott választás 27 szenátor megválasztásáról döntött, illetve ekkor választották meg 13 kerület 675 közgyűlési tagját. A regionális választást az ANO nyerte meg 21,05 százalékos eredménnyel. A szociáldemokraták 15,25%-ot kaptak, és csak két kerületben szereztek többséget: Dél-Csehországban és Vysočinában. A kommunisták (KSČM) nagy vereséget szenvedtek: 10,54 százalékos eredményükkel 96 közgyűlési helyet veszítettek el. A középjobb ODS a szavazatok 9,47 százalékát kapta és 76 mandátumot szerzett. A szenátori posztokról mintegy 2,7 millió cseh szavazott. Ezt a választást a KDU-ČSL nyerte, kilenc új szenátori mandátumot szerezve. Az ANO és a szociáldemokraták ezen a választáson súlyos vereséget szenvedtek. Az ANO 14 jelöltet juttatot a második fordulóba, de közülük csak hárman nyerték el a mandátumot. A szociáldemokraták 10 mandátumot veszítettek. Köztük volt a Szenátus alelnöke, Zdeněk Škromach széke is. Az ODS csak hat jelöltet tudott a másdoik fordulóig juttatni, de közülük négyen nyertek is (köztük Zdeněk Nytra, aki független jelöltként indult). A 2017-es kormányválság A koalíciós kormány a 2014-ben bejelentett intézkedések közül többet sikerrel megvalósított, mint a kiskereskedelem elektronikus regisztrációját és az fordított áfát. A Sobotka-kormányt az elemzők jó ideig stabilabbnak ítélték, mint elődeit. 2017 májusában azonban kormányválság kezdődött, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a koalíciós partner ANO delegálta Andrej Babiš pénzügyminiszter nevéhez köthető pénzügyi bizonytalanságok miatt lemond. Néhány nappal később, miután összekülönbözött Miloš Zeman államelnökkel a kormányzás jövőjét illetően, Sobotka visszavonta a döntését. Május 24-én menesztette Babišt és Ivan Pilnýt nevezte ki helyette. Ezzel véget vetett a válságnak. A választási rendszer A cseh Képviselőház 200 tagját 14 több képviselőt állító választókerületben választják. Ezek egyenként 5-25 képviselőt delegálnak a parlamenti alsóházba. A szavazás nyílt listás és arányos. A szavazók legföljebb négy jelöltre szavazhatnak a választott listán. A mandátumokat a D’Hondt-módszernek megfelelően osztják szét. A parlamenti bejutási küszöb az egyes pártoknak 5 százalék, a kétpárti szövetségeseknek 10, a hárompártiaknak 15, és 20 százalék a négy- vagy többpártiaknak. Egy jelölt, ha több, mint öt százalékot kapott, a listája tetejére lép. Ha több, mint egy jelölt kao több, mint 5 százalékot, akkor a szavazatok száma alapján rangsorolják őket. A versenyző pártok és jelöltek A választásokon résztvevő fontosabb pártok: Részvétel A 8,4 milló szavazásra jogosult polgárból 5,1 millió vett részt a választásokon (61%). Közülük több mint harmincezren érvénytelenül szavaztak (0,7%). A részvételi arány valamivel magasabb volt a négy évvel korábbinál (+1,4%). A legmagasabb a választói kedv Prágában (67%), míg a legalacsonyabb a nyugati országrészben található Karlovy Vary-i és Ústí nad Labem-i kerületekben volt (52-52%). Perinaldo Perinaldo (ligur nyelven Preinaodo) egy olasz község Liguria régióban, Imperia megyében Földrajz A vele szomszédos települések Apricale, Bajardo, Dolceacqua, San Biagio della Cima, Sanremo, Seborga, Soldano és Vallebona. Moirey-Flabas-Crépion Moirey-Flabas-Crépion település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Moirey-Flabas-Crépion Wavrille, Beaumont-en-Verdunois, Chaumont-devant-Damvillers, Consenvoye, Damvillers, Haumont-près-Samogneux és Ville-devant-Chaumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vchynice Vchynice település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Vchynice Lhotka nad Labem, Velemín, Sulejovice, Lovosice, Jenčice és Čížkovice településekkel határos. Lakosainak száma 306 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Protoromán nyelv Protoromán nyelvnek a nyelvészek azt a feltételezett egységes nyelvet tekintik, amelyből egyesek szerint a mai román, az aromán, a meglenoromán és az isztroromán nyelvek keletkeztek. A legtöbb román nyelvész szerint ezek csak a román nyelv dialektusai. Ebből a nézőpontból a román nyelv a dákoromán dialektus lenne. Mivel nincsenek fennmaradt írott dokumentumai, e nyelv vonásaira nyelvészek következtetnek, a keleti újlatin nyelvek közös vonásai alapján. A protoromán rekonstruálása sem nem teljes (általában a hangtanára és az alaktanára korlátozódik), sem nem egységesen elfogadott minden aspektusára nézve. Annyi bizonyos, hogy a vulgáris latin nyelv dunainak nevezett változatából fejlődött ki. A protoromán nyelv keletkezése A vulgáris latin dunai változatának léte akkor kezdődött, miután i. e. 229-ben a rómaiak elkezdték meghódítani a Balkán-félszigetet (első római–illír háború). Írott forrásai az egykori Moesiában talált kb. 3000, és az egykori Daciában talált kb. ugyanannyi felirat. Elégséges és megbízható írott források hiánya és ellentétes politikai érdekek létezése miatt a protoromán keletkezésének területe vitatott. Több elmélet ütközött egymással ennek kapcsán a történelem során. Három fő vélemény létezett/létezik: az, hogy csak a Dunától délre, az, hogy csak a Dunától északra, és az, hogy úgy a folyamtól délre, mint attól északra keletkezett. Időben az első elméletet Eduard Robert Rösler osztrák történész fejlesztette ki Franz Josef Sulzer, Josef Karl Eder és Johann Christian von Engel elméleteiből kiindulva. Ezen elmélet szerint, melyet elfogadott Gustav Weigand német nyelvész és Alexandru Philippide román nyelvész is, a protoromán nyelv a Dunától délre keletkezett az i. e. 3. századdal kezdődően, a rómaiak hódításai nyomán, melyek a Jireček-vonal és a Duna közötti területeken élő lakosságot romanizálták, és ez a folyamat hat századon át tartott. Ennek a népességnek egy része később, a 12. században a Dunától északra vándorolt volna. Ennek az elméletnek a fő érve az, hogy Daciában a római uralom csak kb. másfél századon át volt jelen. Ha voltak is ott római telepesek és romanizált helyi lakosok, ezek elhagyták volna az országot a római hatóságokkal együtt 271-ben. Ezt az elméletet elfogadják főleg nem román történészek, köztük magyarok, akik úgy vélik, hogy a románok délről kezdtek bevándorolni a Dunától északra a 11. –12. században, előbb a Kárpátokig, majd legkorábban a 12. század vége felétől kezdődően Erdélybe is. Ennek az elméletnek az ellenzője a többi kettő. Hangoztatóik azt állapították meg, hogy Rösler elméletének a szándéka politikai volt, ugyanis az erdélyi románok arra is alapozták a többi nemzetiséggel való egyenlő jogok követelését, hogy ők előbb voltak Erdélyben, mint a többiek. A Rösler-féle elmélettel ma a legkevésbé elfogadott ellentétes nézet szerint, melyet Bogdan Petriceicu Hasdeu 19. században élt román történész és nyelvész hangoztatott, a román nyelv csak a Dunától északra fekvő területeken, azaz Daciában keletkezett volna, miután a rómaiak elfoglalták 106-ban, és a román ajkú kisebbségek jelenléte a Dunától délre fekvő területeken utólagos kivándorlásoknak tudható be. A 20. század elején Nicolae Densușianu román történész Hasdeu elméletéből indult ki, és fantáziaszülte következtetésekre jutott. Szerinte létezett egy pelaszg civilizáció, mely az Atlanti-óceántól az Urálig terjedt, és ennek a mai Románia volt a központja. Azt is állította, hogy a latinok és a kelták valójában még a történelmi idők előtt elvándorolt dákok voltak, és hogy nyelveik a dák nyelvből származnak, a román nyelv pedig közvetlenül ebben gyökerezett, ami azt jelentené, hogy ez a nyelv ötezer éven át a máig legjobban fennmaradt nyelv. Ma a főleg román történészek és nyelvészek által leginkább elfogadott elmélet a protoromán nyelv keletkezését úgy a Dunától délre, mint a Dunától északra teszi. Ez a folyamat i. e. 229-ben, a rómaiak hódításaival kezdődött, akik sorban uralmuk alá vették előbb az illíreket és a trákokat, majd a gétákat és végül, 106-ban, a dákokat. A Római birodalom különböző régióiból ezek területeire behozott emberek letelepedése a helyi lakosság romanizálásához vezetett, mivel a telepesek és a helyi lakosok számára a vulgáris latin volt az egyetlen nyelv, amelyen kommunikálhattak, és ezért az utóbbiak is elsajátították. Következésképpen az illír-trák nyelvek kihaltak, kivéve Albániában, és a románban csak kevés szó maradt meg belőlük. Ez az elmélet főleg a Röslerének mond ellent, a legtöbb román történész dák–római folytonosság elméletének keretében, mely szerint a Daciában romanizált lakosság nem hagyta el az országot a római hatóságokkal együtt, ami azt támasztaná alá, hogy a románok már jelen voltak Erdélyben a magyar honfoglalás előtt. A protoromán nyelv keletkezésének ezen területi aspektusának nézetét magukénak vallja a mai román nyelvészek többsége is, akik ebben elődeik (Ovid Densusianu, Sextil Pușcariu, Theodor Capidan, Alexandru Rosetti, Emil Petrovici, Gheorghe Ivănescu stb.) folytatói. Az is vitatott, hogy mely időszakra vonatkozóan lehet beszélni a protoromán nyelv létezéséről: 5. –7./8. század, 6. század, 6. –8. század, 7. –8. század vagy 8. század. A protoromán nyelvnek nincsenek írott forrásai. Az egyetlen fennmaradt protoromán írott emlék egyes kutatók szerint a torna, torna, fratre ’fordulj meg, fordulj meg, testvér’ mondat lenne. Ennek első, megismételt szava Theophülaktosz Szimokattész bizánci krónikás Történetek című, 630 körül megjelent művében jelent meg, majd az egész mondatot egy másik bizánci krónikás, Theophanész Homologétész írta le 810–814 táján. A mondat 587-ben hangzott volna el a bizánci hadsereg egyik avarok elleni hadjárata közben egy bizánci katona szájából, aki észrevette, hogy az előtte haladó társa öszvérének hátáról lecsúszik a málha, és a helyi lakosság nyelvén kiáltotta neki oda, hogy forduljon meg megigazítani. Ezt a többiek megfordulást parancsoló vezényszóként értelmezték, és tovább kiáltották, mire zűrzavar keletkezett a seregben. Ez a mondat annak a bizonyítéka lenne, hogy a helyi lakosság a protoromán nyelvet beszélte a 6. században. Más szerzők szerint viszont ez még a dunai vulgáris latin nyelven lenne, miközben megint mások már aromán nyelvemléknek tartják. A 6. században szlávok kezdtek behatolni a protoromán nyelv területére, és jelenlétük tömeges lett a következő században. Ez fokozatosan a protoromán tömb feldarabolásához vezetett, mivel szláv csoportok ékelődtek protoromán csoportok közé, és ez végül a protoromán nyelv a mai keleti újlatin nyelvekre való feloszlását okozta. Azt feltételezik, hogy az első keleti újlatin nyelv, mely levált a protorománról az aromán volt, legkésőbb a 10. században. A meglenoromán lett volna a második, mely külön nyelvvé vált a 12. –13. században. Vitatott az, hogy mely entitásról és mikor vált le az isztroromán nyelv: a dákorománról a 10. században vagy az egyik déli nyelvről a 13. században. A protoromán nyelv vonásai A legelterjedtebb elmélet szerint a protoromán nyelv szubsztrátuma trák-dák. Ennek csak bizonytalan nyomai maradtak fenn: régi szerzők szporadikus feljegyzései, görög és latin feliratokon és pénzérméken talált egyes szavak, tulajdonnevek (személynevek, helységnevek, vizek és hegyek nevei), görög és latin növénytani és orvosi írásokban található gyógynövények nevei. Általában azokról a román szavakról tartják, hogy trák-dák eredetűek, amelyek az albán nyelvben is megvannak, egyik nyelvben sem biztosan nem latin, ógörög vagy ószláv eredetűek, és nem a román nyelven belül keletkeztek. Az albán nyelvre való hivatkozás arra alapszik, hogy egyesek szerint a trákból, mások szerint ennek rokon nyelvéből, az illírből származik. A szubsztrátumból vitatott számú szó, valamint néhány hangtani, szóalkotási, alaktani és mondattani elem származhat, melyek nem befolyásolták a román lényegileg latin jellegét. A protoromán nyelv szupersztrátumát az ószláv nyelv képezi. Ez nagyjából a 7. és a 11. század között hatott a protorománra. Eredménye szavak és lexikális képzők gazdag tárában, valamint egyes hangtani, alaktani és mondattani elemekben nyilvánul meg. A protoromán főbb vonásai, melyek a latinból örököltek vagy ebből kiindulva fejlődtek ki, a következők: a névszók esetében nő nem egyes számban a birtokos / részes eset raggal való megkülönböztetése az alanyesettől , például casă ’ház’ vs. case ’ház valamije/háznak’; a határozott artikulus a szó végére való illesztése (végartikulus): lup ’farkas’ → lupul ’a farkas’; semlegesnem többes számban az -uri végződés elszaporodása: cuib ’fészek’ → cuiburi ’fészkek’; az analitikus alakú jövő idő , a latin volo ’akar’ igéből származó segédigével: voi cânta ’énekelni fogok’; az analitikus alakú feltételes mód jelen idő : aș cânta ’énekelnék’; az [�] (közepesen nyílt/zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó ) megjelenése: casă ['kas � ]. Kosárlabda az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Az 1968. évi nyári olimpiai játékokon a kosárlabdatornát október 13. és 25. között rendezték. A tornán 16 nemzet csapata vett részt. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Lebonyolítás A 16 résztvevőt 2 darab 8 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első két helyezett jutott tovább az elődöntőbe, majd az elődöntő két győztese játszotta a döntőt. A csoportkör további két-két helyezettje játszott a további helyezésekért. Bogád Bogád (horvátul Bogadin) község Baranya megyében, a Pécsi járásban. Elnevezései A történelem során Bogod, Bogáth, Bogad, illetve Püsköbogád és Püspökbogád nevet viselte a település, a második világháborút követően hagyta el a "püspöki" jelzőt. Horvátul a hivatalos neve Bogadin, amit a nagykozáriak használtak így, a magyarsarlósiak Borovo-nak nevezték a falut.) Fekvése Bogád Pécstől keleti irányban kb. 7 km-re fekszik, a Mecsek hegység lábánál. Története Bogád és környéke már a római korban is lakott volt, majd később az avarok is megtelepedtek itt.. A falu helyén ókori település nyomait tárták fel, s itt húzódott keresztül a Pannóniát átszelő római út is. Először 1058-ban említik Bogad néven, a pécsi püspök birtokaként. 1331-ben vallon telepesek népesítették be a falut. Az 1559-es összeíráskor a településen 8 házat írtak össze. 1565-ben 17 ház állt a faluban. Az 1680-as években a Bécs ostromára készülő törökök pusztítása egy időre elnéptelenítette a falut, amelyet hamarosan rác menekültek népesítettek be. 1702-es összeíráskor már 4 magyar és 3 horvát család élt itt. 1786-ban tiszta magyar lakosú település, 79 lakóházzal. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,1%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,7% horvátnak, 0,3% lengyelnek, 2,8% németnek mondta magát (5,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 49,7%, református 6,2%, evangélikus 1,5%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 22,4% (15,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom – 1782 -ben épült, barokk stílusban. Szent Vendel kápolna – a 18. században épült. 1999 -ben újították fel és szentelték újra. Első és második világháborús emlékoszlop 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára állított kopjafa (2006) Trianon-emlékmű (2011) Zákonyi Helytörténeti Gyűjtemény (2013) 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékére állított kopjafa (2013) Ismert személyek Tököli Attila - válogatott labdarúgó Biczó Bence - úszó Civil szervezetek Bogádi Sportegyesület Bogádi Polgárőr Egyesület Bogádi Nyugdíjas Klub Berze Alapítvány Silai Ilona Silai Ilona, született Gergely Ilona (Kolozsvár, 1941. október 14. –) romániai magyar középtávfutó. Pályafutása Első nemzetközi szereplésén, az 1966-os budapesti Európa-bajnokságon az elődöntőig jutott el a 800 méteres versenyben. Az 1968-as mexikói olimpiai játékokon ezüstérmet szerzett Madeline Manning mögött a 800 méteres női síkfutásban. 1969-ben Európában a legjobb időt futotta 800 méteren (2 perc 3,2 másodperc), ennek ellenére az athéni Európa-bajnokságon csak ötödik lett. A fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon kétszer is ezüstérmet szerzett 800 méteren (1971, Szófia és 1972, Grenoble), illetve egy negyedik helyet és egy aranyérmet szerzett 1500 méteren (1974, Göteborg illetve 1978, Milánó). Hosszú pályafutása során összesen négy olimpián vett részt. Az 1972-es müncheni olimpiai játékokon hatodik lett a 800 méteres síkfutás döntőjében, az 1976-os montreali olimpiai játékokon sem a 800, sem az 1500 méteres versenyszámban nem jutott be a döntőbe. Harminckilenc évesen az 1980-as moszkvai olimpiai játékokon a nyolcadik helyen végzett az 1500 méteres síkfutás döntőjében. 1979-ben az IAAF (International Amateur Athletic Federation) egész életére eltiltotta a versenyzéstől anabolikus szteroidok használata miatt. 2004-ben a Magyarok Világszövetsége a Külhoni Magyar Sportcsillagok Díjával tüntette ki. Borágó A borágó (Borago officinalis L.) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó fűszernövény; a magyar népnyelv uborkaszagú fűnek is nevezi. További népies nevei: borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág. Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában őshonos. Megjelenése 30–160 cm-re növő, egynyári növény. Főgyökere répaszerű, erősen elágazó oldalgyökerekkel. Szára üreges, bokrosodó. Levelei szórt állásúak, tojásdad alakúak, az alsóknak hosszú nyelük van. Könnyen szaporodik, a házikertekben magról állandóan felújul. Az idősebb növényeket fele hosszukra visszavágva új hajtásokat hoznak. Szárait, leveleit és a virágok csészéjét serteszőrök borítják. Virágzata kevés virágú forgó. Virága égszínkék, néha rózsaszín vagy fehér színű. Az ötszirmú, csillag alakú pártából kilógnak a fekete porzók. A magház négy részre tagolódik, mindegyikben 1-1 résztermés fejlődik. Ezek kb. 4–6 mm hosszúak, ovális alakúak, sötétbarna színűek, 2-3 évig csíraképesek. Felhasználása Csillag alakú virágait akkor hullatja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz. Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, salátákhoz és sószegény diétához alkalmas; azonban kis mennyiségű pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt májproblémák esetén ajánlatosabb kerülni a fogyasztását. Gyógyhatása Kitűnő tulajdonságai főleg kalcium- kálium- és egyéb ásványi só-tartalmának köszönhetők. Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét, gyógyszerek alkotórésze. Virágát fűszerként salátákba, köretek és sütemények díszítésére használják, akár szárítva is. Teának főzve jó vizelethajtó; főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására. Borogatásként: Gyulladt bőrfelületre, toroköblítésre, naponta többször alkalmazható. Borágó olaj: A gyulladt és száraz bőr ápolására alkalmas. Tisztesfű A tisztesfű (Stachys) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Fajok A lista nem teljes. Stachys aberdarica T.C.E.Fr. Stachys affinis Fresen. Stachys ajugoides Prodan Stachys albicaulis Bert. ex Benth. Stachys alopecuros Benth. Stachys alpina L. Stachys anisochila Vis. & Pančić egynyári tisztesfű ( Stachys annua L.) Stachys arenaria Vahl mezei tisztesfű ( Stachys arvensis (L.) Walter) Stachys balensis Sebsebe Stachys burchelliana Launert Stachys byzantina K.Koch Stachys candida Bory & Chaub. Stachys chrysantha Boiss. & Heldr. Stachys ciliata Dougl. ex Benth. Stachys circinata L’Hér. Stachys citrina Boiss. & Heldr. ex Benth. Stachys coccinea Hook. & Arn. Stachys corsica Pers. Stachys costaricensis Briq. ex T.Durand & Pittier Stachys cretica (Forssk.) Sibth. & Sm. Stachys dinteri Launert Stachys duriaei-hirta Batt. Stachys floridiana Shuttlew. ex Benth. Stachys fontqueri Pau Stachys germanica L. Stachys glabra Riddell Stachys glabrata Simonk. Stachys glandulifera Dalla Torre & Sarnth. Stachys hyssopifolia Vahl ex Benth. Stachys inclusa Epling Stachys ionica Halácsy Stachys iva Griseb. Stachys janiana Janka Stachys lanata Crantz Stachys langmaniae Rzed. & Calderón Stachys lavandulifolia Vahl Stachys limitanea A.Nelson Stachys lusitanica Bory & Chaub. Stachys macrantha (K.Koch) Stearn Stachys macrostachya Briq. Stachys mairei H.Lév. Stachys monnieri (Gouan) P.W.Ball Stachys obtusifolia MacOwan Stachys ocymastrum ( L. ) Briq. orvosi tisztesfű ( Stachys officinalis Franch.) mocsári tisztesfű ( Stachys palustris (L.) Walter) Stachys pumila Sol. hasznos tisztesfű ( Stachys recta (L.) Parol. ex Vis.) Stachys riddellii House Stachys rifana Font Quer & Maire erdei tisztesfű ( Stachys sylvatica L.) Stachys taurica Zefir. Stachys tenella Skan Stachys affinis Naudin Protostegidae A Protostegidae a hüllők (Reptilia ) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe tartozó fosszilis teknőscsalád. E család kizárólag, csak a Kréta korban fordult elő. Körülbelül 112 millió éve jelentek meg, és 70 millió éve haltak ki. A legelső képviselőjük a Santanachelys volt. E teknőscsalád tartalmazza a valaha élt két legnagyobb tengeri teknősfajt, az Archelon ischyrost, illetve a Protostega gigast. Rendszerezés A családba 12 teknősnem tartozik: † Archelon Wieland, 1896 † Atlantochelys Agassiz , 1849 † Bouliachelys Kear & Lee, 2006 † Calcarichelys Zangerl, 1953 † Chelosphargis Zangerl, 1953 † Cratochelone Longman, 1915 † Desmatochelys Williston, 1894 † Notochelone Lydekker , 1889 † Protostega Cope, 1872 - típusnem † Rhinochelys Seeley , 1869 † Santanachelys Hirayama, 1998 † Terlinguachelys Lehman & Tomlinson, 2004 Váci Szakképzési Centrum 2015. július 1-jén létrejött a Váci Szakképzési Centrum, amely 7 oktatási intézményt és egy kollégiumot foglal magában. A Váci Szakképzési Centrum intézményei A Váci Szakképzési Centrum OM azonosítója: 203065 A Váci Szakképzési Centrum főigazgatója Dudás Tibor. Székhely címe: 2600, Vác, Naszály út 8. 2001-es férfi vízilabda-világbajnokság A 2001-es férfi vízilabda-világbajnokságot az úszó-világbajnokság keretében rendezték meg Fukuokában, Japánban. A vízilabdatorna férfi mérkőzéseit július 19. és július 29. között játszották. A tornát a címvédő spanyol csapat nyerte. Magyarország az ötödik helyen végzett. Lebonyolítás A 16 csapatot 4 darab, 4 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első három helyezett jutott tovább a középdöntőbe, a negyedik helyezettek a 13–16. helyért mérkőzhettek egy külön csoportban. A középdöntőben az A- és B, valamint a C- és D csoport továbbjutott csapatai újabb körmérkőzéseket játszottak, de csak azok a csapatok mérkőztek egymással, amelyek a csoportkörben nem találkoztak, a csoportkörben lejátszott eredményeiket is figyelembe vitték. A két középdöntő csoportból az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Az elődöntők győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Chad Beyer Chad Beyer (Kansas City, 1986. augusztus 15.) amerikai profi kerékpáros. Jelenleg az amerikai BMC Racing Team-ben versenyez. Flacht Flacht település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Seiden Jenő Seiden Jenő (1901. – ?) válogatott labdarúgó, csatár, balösszekötő. Pályafutása Klubcsapatban Az Újpesti Törekvés labdarúgója volt. Gyors, technikás csatár volt, aki gólveszélyesen játszott, de néha önző volt. A válogatottban 1922-ben két alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban és egy gólt szerzett. Másodosztályú játékosként lett a válogatott keret tagja, ahol edzésen olyan jól szerepelt Orth György mellett, hogy a kezdőcsapatba is bekerült. Kügypuszta Kügypuszta vagy Kügyipuszta (Satu Nou), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Bihartól északra, Nyüved közelében fekvő település. Története Kügy Árpád-kori település volt. Nevét már 1177-ben Régeny határjárásában szomszédosaként szerepelt Olivér, majd 1213-ban Quid f. Oliverii; 1421-ben Kyd, 1448-ban Kywd, 1587-ben Kwgy, 1588-ban Kwghy, 1599-ben Kiügy, Kwgi, 1808-ban Kugy aliis Kügy h. 1888-ban Kügy puszta, 1913-ban Kügypuszta néven írták. Kügypuszta (Kügy puszta) korábban Nyüved része volt. Kügy (Quid) néven már a 13. században község volt. Névadó birtokosa után Quid néven nevezték, és már a Váradi Regestrumban is említették a 13. században, ahol Kügy nevű birtokosáról írtak, aki Olivér fia volt. Kügy későbbi birtokosai Rajnáld fia János és a nyüvedi nemesek voltak, végül a koronára szállt. 1910-ben 203 lakosából 2 román, 201 magyar volt. 1956-ban 980 lakosa volt. A 2002-es népszámláláskor 248 lakosából 13 román, 235 magyar volt. Seiersberg-Pirka Seiersberg-Pirka osztrák község Stájerország Graz-környéki járásában. 2017 januárjában 11051 lakosa volt. Fekvése Seiersberg-Pirka a Grazi-medencében fekszik, közvetlenül délnyugatra Graztól; a várossal gyakorlatilag egybeépült. Területének északi része a Kaiserwald erdejéhez tartozik. Legfontosabb folyóvizei a Gepringbach és a Doblbach. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Bischofegg (93 lakos 2016-ban), Neupirka (205), Neuwindorf (316), Pirka (2029), Seiersberg (7480) és Windorf (625). A környező önkormányzatok: északra Graz, keletre Feldkirchen bei Graz, délre Premstätten, délnyugatra Haselsdorf-Tobelbad, északnyugatra Hitzendorf. Története Az önkormányzat a 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során jött létre Seiersberg és Pirka községek egyesülésével. Pirkát és Windorfot először 1265-ben említik. Pirka községi önkormányzata 1865-ben alakult meg. A közvetlenül Graz mellett fekvő község egyike Ausztria leggazdagabb önkormányzatainak. Területén található az ország második legnagyobb bevásárlóközpontja, a Shopping City Seiersberg. Lakosság A Seiersberg-Pirka-i önkormányzat területén 2017 januárjában 11051 fő élt. A lakosságszám 1890 óta gyarapodó tendenciát mutat, az utóbbi évtizedekben elsősorban a Grazból a környező településekre kiköltözők miatt. 2015-ben a helybeliek 89,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,8% a régi (2004 előtti), 5,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,4% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 1,1% egyéb országok polgára. 2001-ben a seiersbergi lakosok 78%-a római katolikusnak, 4,3% evangélikusnak, 1,1% ortodoxnak, 13,7% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 22 magyar élt a községben. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német (95,1%) mellett a horvátok alkották 1,3%-kal. Látnivalók Pirka kápolnája Nepomuki Szt Jánosnak két barokk szobra is található a községben Testvértelepülések Hausham ( Németország ) Lendva ( Szlovénia ) Fritz d’Orey Frederico J C Themudo "Fritz" d'Orey (São Paulo, 1938. március 25. –) brazil autóversenyző. Pályafutása 1959-ben a Formula–1-es világbajnokság három futamán vett részt. A francia nagydíjon debütált a sorozatban. Fritz tíz kör hátrányban a győztes Tony Brooks mögött, a tizedik helyen ért célba. A brit versenyen baleset, az amerikai futamon pedig olajszivárgás miatt esett ki. 1960-ban, Le Mans-ban egy teszt során fának ütközött. Fritz súlyos sérülésekkel élte túl az esetet, és nyolc hónapot töltött kórházban. Később teljesen felépült, ám nem folytatta az autóversenyzést. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ágyas Az ágyas főnévként a régies magyar irodalmi nyelvben rosszallóan a törvényes házasságon kívül, szerelmi viszonyban együtt élő nő, szerető, kitartott nőkre vonatkozó kifejezés. Jelentésmagyarázat Történelmileg a kitartott nőkre vonatkozott, akiket gazdag férfiak azért tartottak, hogy álljanak rendelkezésre a különböző, leggyakrabban szexuális szolgáltatások nyújtására. Egy ilyen nő státusza a feleség és a kurtizán pozíciója között mozoghatott a helyzetétől és a környezetétől függően. Az ágyas nem prostituált: ha valamilyen értelemben szexet cserél a pénzért, akkor a legfontosabb különbség az, hogy az ágyas kevesebb férfival létesít szexuális kapcsolatot, és nem annyira közvetlen a csere a pénz és a nemi cselekedet között. Általában van társadalmi kapcsolat a férfi és a ágyasa között, míg a prostitúció esetén a kapcsolat kizárlólagosan szexuális. Az is fontos, hogy a "tartott" státusz határozatlan időre szóló kapcsolatot jelentett, szemben a prostitúcióval, ahol előre megállapított árról és feltételekről beszélhetünk. Az ágyasok hivatalos lakóhelye számos keleti kultúrában a hárem volt. Kína, Korea, Perzsia, Mezopotámia, Egyiptom és Bizánc uralkodói is tartottak fenn háremet nőrokonaik, rabnőik, ágyasaik számára, s lakrészeiket ugyanúgy eunuchok őrizték, mint Isztambulban. Sőt: a hárem intézménye még Firenze uraitól sem volt idegen. Az Ószövetség arról tanúskodik, hogy időszámításunk előtt a szemita népeknél is elfogadott volt az ágyasok tartása. Társadalmi szerepük Számos keleti kultúrában az ágyas egy társadalmi státuszt, és ezzel jogot is jelentett a nőnek, rendszerint nem az ő döntése volt sem a kapcsolat elkezdése, sem befejezése. A szultáni hárem gyakorlatilag uralkodói rezidencia és oktatási központ volt. El lehet mondani, hogy számos háremhölgy olyan magas fokú oktatásban részesült, amilyenről a korabeli keresztény nők többsége álmodni sem merhetett. Tanultak többek között iszlám vallást, a török kultúrát, az udvari etikettet, társalogni, kézimunkázni, írni-olvasni, táncolni, hangszeren játszani. A kiválasztott lányok, miután a kötelező próbákon és oktatáson átestek, még tovább tanultak. Képzése végeztével az újoncból ágyas lett, majd még többet tanulva lehetett belőle kalfa (szolgáló), illetve uszta (mester). A hat-nyolc évig is tartó oktatás magas színvonalát jelzik a szeráj csodás oszmán kalligráfiái. Igen magas szintű irodalmi jártasságról tanúskodnak azok a török nyelvű levelek, amelyeket a rabnők közül szultánfeleség rangjára emelkedett Hürrem írt a Magyarországot Mohács után meghódoltató I. Szulejmán oszmán szultánhoz. Az Oszmán Birodalomban uralkodóház tagjainak többsége ágyasoktól származott. Itt kevésbé volt fontos a női szülő származása. Ez számos fiúutóddal járt együtt, ami a trónra pályázó fiúk véres háborúihoz és a vesztes fél családjának és híveinek a kiirtásához vezetett az uralkodó halála utáni trónharcokban, ami teljesen bevett esemény volt például az Oszmán Birodalomban is. Viszont a dinasztia kihalása így tulajdonképpen lehetetlen lett volna, tehát fontos szerep jutott az ágyasoknak az oszmán történelemben, hiszen az uralkodócsalád egyet jelentett az állammal. Férfi megfelelő Olaszországban a cavalier servente kifejezést használják az olyan férfi leírására, aki a házasságban élő hölggyel létesített szexuális kapcsolatot. Egy másik szó, amit férfiakra használtak, gigolo, bár ez rövid időtartamú és fizetési várakozásokat hordoz, azaz prostitúcióra utal. Magyarul az ágyasnak nincs férfi megfelelője. Lendkerék A lendkerék vagy lendítőkerék egy forgó tárcsa, melyet kinetikus energia tárolására használnak. A lendkerék (közelítőleg) megőrzi fordulatszámát, így lehetővé teszi, hogy olyan gépek járása is egyenletes legyen, melyeknél a tengelyre ható nyomaték ingadozása jelentős. Ilyen esetek fordulnak elő gőzgépeknél, dugattyús motoroknál, valamint munkagépeknél, ahol a terhelés változik: dugattyús szivattyúknál, sajtóknál stb. Lendkereket lehet használni olyan nagy erők lökésszerű kifejtésére szolgáló kísérleti berendezéseknél is, ahol a villamos hálózat terhelése nem bírná el a hirtelen terhelésugrást. Ilyenkor egy kis motor fokozatosan gyorsíthatja fel a lendkereket és töltheti fel a kísérlet elvégzéséhez szükséges energiával. Kézi meghajtással felgyorsított lendkereket használtak a II. világháborúban egyes harci repülőgépek motorjainak beindítására. Újabban a lendkerék intenzív kutatás tárgya közlekedési eszközök lendkerekes energiatárolóihoz. Közismertek az olcsó lendkerekes játékok. A műholdaknál és repülőgépeknél lendkerekeket használnak az irányok helyesbítésére, ezeket giroszkópnak nevezik, kis energiaráfordítással működnek, anélkül, hogy segédrakétákat kellene bekapcsolni. Fizikája A lendkerékben tárolt kinetikus energia vagy pontosabban forgási energia: ahol Egy tömör henger tehetetlenségi nyomatéka , a vékony gyűrű tehetetlenségi nyomatéka , a vastag gyűrű tehetetlenségi nyomatéka . ahol m jelöli a tömeget, r a sugarat. További információért lásd: tehetetlenségi nyomatékok listája. Egyenlőtlenségi fok Bizonyos erőgépek és munkagépek üzemében csak kismértékű fordulatszám-ingadozást engedhetünk meg. Ezek jellemzésére az egyenlőtlenségi fokot vezették be: ahol Az egyenlőtlenségi fok megengedett értékei egyes gépekre: A lendítőkerék méreteit a legnagyobb és legkisebb mozgási energia egyenletéből lehet meghatározni: Története A lendítőkerék nagyon régi találmány. Az újkőkori rokka már lendkerékkel volt felszerelve, de ugyancsak történelemelőtti idők találmánya a fazekaskorong is. A lendkerék első írásos említése Theophilus Presbyter (~ 1070-1125) német iparos De diversibus artibus (Különböző iparok) című könyvéből ismert, ez több alkalmazását is megemlíti. Ab urbe condita Az ab urbe condita (rövidítve: A.V.C. vagy A.U.C.) latin kifejezés, jelentése: „a város (Róma) alapítása óta”. Az ókori rómaiak használták az évek keltezésekor. Főleg rövidített alakban találkozhatunk vele. Róma alapításának kelte a Gergely-naptár szerint i. e. 753. április 21-én volt. A Julián naptár bevezetésének időpontja a.u.c. 709. (i. e. 45.). Augustus császár trónra lépése a.u.c. 727. (i. e. 27.). A 2000. év a római időszámítás szerint a.u.c. 2753. lenne. A Jézus születésétől fogva számított időszámítás csak a 6. századtól lett bevezetve (Dionysius Exiguus számításai alapján, aki - Jézus születési időpontját 0-nak véve - a.u.c. 754-ben jelölte meg az új időszámítás 1. évét), előtte Róma alapításától számolták a keresztények is. A régi időszámítás kezdődátuma csak lassan szorult ki (Bizáncban használták a legtovább). A 11. századtól már Európa nagy részén Jézus születése a kezdőpont. A város alapítását a korai római történetírók különböző időpontokra tették. Fabius Pictor szerint i. e. 747-ben, Cincius Alimentus szerint i. e. 728-ban alapították Rómát. Az i. e. 1. századi tudós, Marcus Terentius Varro szerint Romulus a 6. Olimpiád-éra 3. évében, Parilia ünnepén, április 21-én (i. e. 753. április 21.) vonta meg jelképesen az új város védelmét biztosító határjelző barázdát. Ez vált hagyománnyá, és ez a dátum lett Róma alapításának elfogadott, hivatalos dátuma. Ezt az évszámot a modern kutatás is elfogadja. A kifejezés visszaköszön Titus Livius monumentális történeti munkájának címében is (Libri ab urbe condita). Forrás The Consular Year (angolul) Hooge Hooge (dánul: Hoge) község és sziget Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Fekvése Pellworm szigetétől északnyugatra fekvő sziget. Leírása A mindössze 590 hektár nagyságú sziget hajóval érhető el Pellworm és Föhr szigetekről és Husumból. A szigetnek kb 200 fő állandó lakosa van mindössze. A sziget a 17. és 18. században a Grönlandra utazók állomáshelye volt. Nevezetességek Hansen-ház (Hansensches Haus) - a 18. században épült, a régi fríz lakáskultúra szép példája. Népesség A település népességének változása: Ammónium-citrát Az ammónium-citrát a citromsav ammóniával alkotott sója. Változatai Mivel a citromsav háromértékű sav, az ammóniával – mely egyértékű bázis – háromféle (egy normális és két savanyú) sót képezhet: Monoammónium-citrát: Képlete: C 6 H 7 O 7 NH 4 CAS-száma : 4450-94-6 Moláris tömeg: 209,15 g/mol Diammónium-citrát: Képlete: C 6 H 6 O 7 (NH 4 ) 2 CAS-száma : 3012-65-5 Moláris tömeg: 226,18 g/mol Triammónium-citrát: Képlete: C 6 H 5 O 7 (NH 4 ) 3 CAS-száma : 3458-72-8 Moláris tömeg: 243,22 g/mol Felhasználása Az élelmiszerekben savanyúságot szabályozó anyagként, pufferanyagként, valamint emulgeálószerként alkalmazzák E380 néven (ez a monoammónium-citrát és a triammónium-citrát keveréke). Előfordulhat cukrászipari termékekben és egyes sajtkrémekben. 9733 Valtikhonov A 9733 Valtikhonov (ideiglenes jelöléssel 1985 SC3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih és Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1985. szeptember 19-én. 973 (szám) A 973 (római számmal: CMLXXIII) egy természetes szám, félprím, a 7 és a 139 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 973-as a kettes számrendszerben 1111001101, a nyolcas számrendszerben 1715, a tizenhatos számrendszerben 3CD alakban írható fel. A 973 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 71 · 1391 szorzattal, normálalakban a 9,73 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 7, 139 és 973. A 973 négyzete 946 729, köbe 921 167 317, négyzetgyöke 31,19295, köbgyöke 9,90918, reciproka 0,0010277. A 973 egység sugarú kör kerülete 6113,53930 egység, területe 2 974 236,871 területegység; a 973 egység sugarú gömb térfogata 3 858 576 634,4 térfogategység. The Wall Street Journal A The Wall Street Journal angol nyelvű amerikai nemzetközi napilap, ami különösen nagy hangsúlyt helyez a gazdasági és üzleti hírekre. New Yorkban adja ki az ázsiai és európai kiadásokkal együtt a Dow Jones & Company, ami a News Corporation egyik csoportja. Az újság a legnagyobb példányszámban kiadott lap az Amerikai Egyesült Államokban. Az Audit Bureau of Circulations adatai alapján 2,1 millió példányszámban jelent meg 2010 márciusában (a 400 ezer online előfizetést is beleszámítva), szemben a USA Today 1,8 milliós példányszámával. Az üzleti újságírásban a fő riválisa a londoni központú Financial Times, ami szintén több nemzetközi kiadással rendelkezik. Az újság elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal foglalkozik, valamint pénzügyi hírekkel és kérdésekkel. A neve a Wall Streetből származik, ami a New York-i pénzügyi negyed szíve. 1889. július 8-án alapította meg Charles Dow, Edward Jones és Charles Bergstresser, és alapítása óta szünetelés nélkül jelenik meg. A lap 33 alkalommal nyert el a Pulitzer-díjat. Heřmanov (Žďár nad Sázavou járás) Heřmanov település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Heřmanov Radňoves, Skřinářov, Vidonín, Milešín, Kadolec, Nová Ves és Křižanov településekkel határos. Lakosainak száma 204 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1836 Komarov Az 1836 Komarov (ideiglenes jelöléssel 1971 OT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Csernih fedezte fel 1971. július 26-án. Nevét Vlagyimir Mihajlovics Komarov szovjet-orosz űrhajós, mérnök után kapta. Rehaupal Rehaupal település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 205 fő (2015). Rehaupal Champdray, Laveline-du-Houx, Liézey, Tendon és Le Tholy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Egyéni síugrás normálsáncon a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a síugrás egyéni normálsánc versenyszámát február 11-én és 12-én rendezték Pragelatóban. Az aranyérmet a norvég Lars Bystøl nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények 15 versenyzőt a világkupa eredményei alapján kiemeltek, ők a selejtezőben is ugrottak, de az eredményüktől függetlenül döntősek voltak. A többi 54 versenyző közül az első 35 jutott a döntőbe. A döntőben az első sorozat ugrásainak eredményei alapján a legjobb 30 versenyző vehetett részt a második sorozatban. A két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Empeaux Empeaux település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 248 fő (2015). Empeaux Auradé, Saint-Thomas és Seysses-Savès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cartman mama újabb sötét titka A Cartman mama újabb sötét titka (Cartman's Mom Is Still a Dirty Slut) a South Park című amerikai animáció sorozat 15. része (a 2. évad 2. epizódja). Elsőként 1998. április 22-én sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Az epizód a Cartman mama piszkos múltja című rész folytatása, Eric Cartman továbbra is apja valódi kilétét kutatja, néhány South Park-i felnőtt pedig csapdába esik egy épületben egy váratlan hóvihar miatt. Miután az előző részben valaki rálőtt Dr. Mephistora, a főszereplő gyerekek Séf bácsi segítségével kórházba viszik a tudóst. Az epizódot Trey Parker írta és rendezte, a forgatókönyvíró David Goodman segítségével. Az epizódot eredetileg május 20-án sugározta volna a Comedy Central, de a bemutatót három héttel előbbre hozták, miután az áprilisi tréfának szánt Terrance & Phillip lukam nélkül soha című epizód felháborodást és tiltakozást váltott ki a rajongók körében. Az epizód cselekményére utalások történnek a 14. évad 200 és 201 című részeiben, melyek újabb információkkal szolgálnak Cartman valódi apjának kiléte felől. Cselekmény Amikor Dr. Mephisto bejelenteni készül, ki Eric Cartman vér szerinti apja, hirtelen áramszünet lesz, a szoba elsötétül és eldördül két lövés. Miután ismét helyreáll a világítás, a jelenlévők észreveszik, hogy valaki Mephistót lőtte meg. Séf bácsi megállapítja, hogy Mephisto még él, ezért a főszereplő gyerekekkel együtt gyorsan a kórházhoz siet, hogy megmentsék a tudós életét. A kórházban csupán Dr. Doctor és Manuál nővér tartózkodik (akinek nincsenek karjai), ők kezdenek el foglalkozni a sérülttel. Mindeközben egy hatalmas hóvihar készül kitörni. Az America's Most Wanted stábja megjelenik a helyszínen, hogy epizódot készítsenek a rejtélyes gyilkossági kísérletről. Rekonstruálni akarják az eseményeket és ehhez szereplőválogatást tartanak, melyen az összes South Park-i felnőtt részt vesz. Mr. Garrison is szerepel a próbán, ahol önmagát alakítja, de elutasítják. A bűneset rekonstruálása közben egy fa rádől a távvezetékre és megszűnik az épület áramellátása, így az összes felnőtt a stúdióban reked. Jimbo csupán néhány percnyi fogság után arra a következtetésre jut, hogy meg kell enniük valakit, különben mind éhen halnak. Először a meghallgatáson Mephisto segédjét, Kevint alakító Eric Roberts-t áldozzák fel (mivel „Eric Robertsszel a kutya se törődik”), majd a South Park-iak sorban a többi stábtagot is megeszik. A kórházban is áramszünetet okoz a hóvihar, ezért a bent tartózkodók a vész elhárítása érdekében két csapatra oszlanak: az A csapat tagjai Eric Cartman, Stan Marsh, Kyle Broflovski, Séf bácsi, Dr. Doctor és Manuál nővér, míg a B csapat tagja Kenny McCormick. A B csapat, azaz Kenny feladata, hogy eljusson a tartalék generátorhoz és beindítsa azt, míg az A csapat tagjai egy biztonságos helyen tévét néznek és forró kakaót isznak, Dr. Doctor pedig adóvevőn tartja a kapcsolatot a B csapattal. Kennynek végig kell másznia egy csatornán, majd – elhárítva a kint garázdálkodó velociraptorok támadásait – be kell indítania a generátort (legnagyobb felháborodására később derül ki, hogy egy biztonságos és fűtött alagúton keresztül is mehetett volna). A generátornál Kenny felfedezi, hogy nincsen összekötő drót, ezért élete feláldozásával egészíti ki az áramkört, megmentve a kórház betegeit, köztük Mephistót is. A tudós életben marad és elmeséli, hogy a bátyja minden hónapban (tisztázatlan okból) az életére tör és megpróbálja megölni. Az emberevés túlélői is kijutnak az épületből és együtt hallgatják, amint Mephisto bejelenti: Eric Cartman apja nem más, mint Liane Cartman, Cartman anyja. Mephisto magyarázata szerint Ms. Cartman ugyanis hermafrodita, tehát férfi és női nemi szervei is vannak; ezáltal teherbe ejtett egy nőt, aki megszülte Ericet. Végül felteszik az utolsó kérdést: „Ki Eric Cartman anyja?”. Cartman azonban már unja az ügyet, ezért nem feszegeti tovább ezt a kérdést. Produkció Az epizódot a South Park egyik megalkotója Trey Parker, illetve David Goodman írta, és szintén Parker rendezte. A Cartman mama újabb sötét titka – mely az USA-ban TV-MA besorolást kapott – 1998. április 22-én került először adásba a Comedy Centralon. Az epizód az első évad befejező részének, a Cartman mama piszkos múltja című epizódnak a cselekményvonalát folytatja. Ez a rész eredetileg 1998. április 1-jén került volna adásba, négy héttel az előző epizód bemutatása után, de ehelyett Trey Parker és Matt Stone egy önálló epizódot készített a South Park két mellékszereplőjének, Terrance-nek és Phillipnek. A készítők célja a rajongók megtréfálása volt a Terrance & Phillip lukam nélkül soha című epizóddal. A feldühödött nézők azonban több mint kétezer tiltakozó e-mailt küldtek válaszul a Comedy Centralnak, a bemutatót követő egy hétben, és néhány rajongót hosszú évekre elhidegített a sorozattól ez a tréfa. A Cartman mama újabb sötét titka 1998. május 20-án került volna adásba, miután a Terrance és Phillip-epizódot bemutatták, de a premiert a dühödt visszajelzések miatt előrehozták 1998. április 22-re. A 14. évad 200 című epizódjában hamisnak bizonyulnak az ebben az epizódban tett megállapítások: kiderül, hogy Eric Cartman „apja” mégsem Liane Cartman. A rákövetkező részben, a 201-ben fény derül arra, hogy Cartman valódi apja Jack Tenorman volt, Scott Tenorman apja, a Denver Broncos játékosa. Ironikus módon Jacket – feleségével együtt – Cartman ölette meg az ötödik évad Scott Tenormannak meg kell halnia című részében, hogy maradványait azután a gyanútlan Scott-tal etesse meg (akin Cartman bosszút akart állni, amiért Scott többször megalázta őt). Médiamegjelenés 1999. április 7-én a Cartman mama újabb sötét titka a South Park: Volume 7 című VHS-kazettán jelent meg, a Cartman mama piszkos múltja című résszel együtt. A Volume 7, a Volume 8 és a Volume 9 válogatáskazettákat együttesen adták ki, a Volume 8 A csirkebaszó és az Ike körülmetélése című részeket tartalmazza, a Volume 9-en pedig A töppedt ikerszarkómás ápolónő és A dél-Srí Lanka-i mexikóma béka című epizódok kaptak helyet. A második évad epizódjai – Cartman mama újabb sötét titkával együtt – 2003. június 3-án jelentek meg DVD-n. Flaignes-Havys Flaignes-Havys település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 119 fő (2015). Flaignes-Havys Cernion, Estrebay, Girondelle, Logny-Bogny, Marby, Maubert-Fontaine és Prez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Václav Ježek Václav Ježek (Zólyom, 1923. október 1. – Prága, 1995. augusztus 27.) Európa-bajnok csehszlovák labdarúgóedző. Pályafutása Edzőként A Sparta Praha vezetőedzőjeként hat csehszlovák bajnoki címet (1965, 1967, 1984, 1987, 1988, 1991) és három kupagyőzelmet (1964, 1984, 1988) ért el. Az 1979–80-as szezonban holland kupagyőzelmet szerzett a Feyenoord csapatával. 1972 és 1978 között a csehszlovák válogatottat irányította szövetségi kapitányként. Edzői pályafutása legnagyobb sikerét is ebben az időszakban érte el, amikor megnyerték a Jugoszláviában rendezett 1976-os Európa-bajnokságot. A döntőben 2–2-es végeredményt követően büntetőrúgásokkal 7–6 arányban legyőzték a világbajnoki- és Európa-bajnoki címvédő NSZK-t. A csehszlovák válogatottat 1993-ban még egy alkalommal irányította, ezzel ő lett a csapat történetének utolsó szövetségi kapitánya. Sikerei, díjai Edzőként Csehszlovák bajnok (6): 1964–65, 1966–67, 1983–84, 1986–87, 1987–88, 1990–91 Csehszlovák kupa (3): 1963–64, 1983–84, 1987–88 Holland kupa (1): 1979–80 Európa-bajnok (1): 1976 Gornji Šehovac Gornji Šehovac falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Brod Moravicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 45 km-re északkeletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Kulpa völgye felett, a horvát Hegyvidék (Gorski kotar) területén fekszik. Története A településnek 1910-ben 13 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben nem volt állandó lakossága. Veck Veck románul: Escu, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Csákigorbótól délkeletre fekvő település. Nevének eredete Neve a szláv vjecha, vjeks szóból származik, melynek magyar jelentése: cserje, cserjés. Története Veck nevét 1378-ban említette először oklevél Vrock néven, ekkor adományozta a király a reá szállt birtokot Bebek Györgynek és Imrének. Későbbi névváltozatai: 1511-ben Weech, 1561-ben Wechk, 1589-ben Veszk, 1591-en Vechke (Kádár VI. 79), 1760−1762 között Veczk, 1808-ban Veczk, Wetzendorf, Jeczk, 1913-ban Veck. 1470-ig Pelsőczi Pálnak Imre vajda fiának birtoka, kinek kihaltával Dengelegi Pongrácz János, mint Almásvára tartozékát kapta. 1625-ben Csáki István és Gorbói György a birtokosai. 1631-ben pedig Kolozsvár városa, Csáky Istvánné s Fekete János birtoka volt. 1696-ban Veczk török hódoltság alatt levő falu volt. 1745-ben gróf Mikes István, 1771–1788-ig pedig a kolozsvári római katolikus plébánia birtoka volt, melytől 1795-ben a helységet Kolozsvár városa magához váltotta. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben 346 lakosából 11 németnek, 332 románnak vallotta magát. Ebből 12 görögkatolikus, 323 görög keleti ortodox, 11 izraelita volt. Agh István Sepsiszentkirályi Agh István (Sepsiszentkirály, 1709. – Kolozsvár, 1786. január 22.) unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1758-tól haláláig. Élete Nemes szülőktől származott; édesapja Atyja Agh Mihály birtokos, anyja bikfalvi Szabó volt. Mindhárom lánytestvére unitárius paphoz ment feleségül. Alsóbb iskoláit szülőhelyén végezte, aztán Kolozsvárott az unitáriusok főiskolájában tanult. 1734-ben külföldi akadémiára küldték közköltségen; három évig volt az amszterdami, hallei, leideni és rotterdami egyetemen, és 1737-ben tért vissza. 1738-tól kezdve évek során át a kolozsvári unitárius kollégiumban fizikát, geometriát, logikát, metafizikát, héber és görög nyelvet és teológiát tanított. Az általa előadott tantárgyakhoz tankönyveket írt, amelyek kéziratban fennmaradtak, és több nemzedéken át használatban voltak. Teológiai munkássága az ótestamentumi istenfogalom hívének és a 18. századi deizmus követőjének mutatja, de karteziánus hatás is érződik rajta. 1754-ben az unitárius egyház közjegyzője lett, 1758-ban Szentábrahámi Lombard Mihály március 3-án bekövetkezett halála után a május 21-i kissárosi zsinat püspökké választotta. Püspökként – az egyházi főtanáccsal együtt – kénytelen volt eltűrni, hogy a világi hatalom olyan kérdésekben határozott, amelyekben korábban az egyházi kánon rendelkezett. Orvoslás végett II. József elé terjesztette az egyház sérelmeit, és egyes pontok tekintetében eredményeket ért el; engedélyt szerzett a Szentábrahámi Mihály által írt két kötetes unitárius hittan kinyomtatására. Az ő püspöksége idején, 1784-ben olvadtak be az erdélyi lengyel unitárius közösségek a magyar egyházba. Háromszor nősült, első felesége Szentábrahámi Zsuzsanna, a második Szentkirályi Anna, a harmadik Almási Zsuzsa volt, tőlük összesen négy gyermeke született. Munkái Institutiones Metaphysicae Institutiones Physicae Conpendium Phisicae usum Auditorum incipientum (1764) Institutio geographica Notae quaedam in Logicam (1740) Grammatica Hebraica Loca Veteris Foederis, ex quibus ... Trinitatis Dogma probari solet (1746) Loca Novis Foederis eplicata Notae in Theologiam Szent-Abrahanianam, vel: Notae in Systhema Universae Theologiae Christianae Commentarius in Epistolam ad Romanes caeteras Paulinas. Inchoavit. (1858) Ünnepi, vasárnapi és halotti prédikációk, magyarul és latinul Halotti szónoklatok - Orationes Historia Regis Borusciorum, Friderici II-di, franciából latinra fordítva 1764. júliusban Theologia Christiana I.-V. Ginban Kaleidoscope A Ginban Kaleidoscope (�� ��������, ’Jégpálya Kaleidoszkóp’) regényét Kaibara Rei írta és Szuzuhira Hiro illusztrálta. A manga átdolgozást szintén Kaibara Rei írta de Haszegava Dzsun illusztrálta. A regény első részének anime átdolgozását először 2005. október 8-tól december 24-ig hetente vetítették a TV Tokyo-n. A Ginban megnyerte a második, 2002-ben rendezett, "Super Dash Novel Rookie of the Year Award" fődíját. Történet A történet Szakurano Tazusza, japán olimpiai műkorcsolya-jelöltről, és Pete Pumps, egy kanadai műrepülő pilótáról szól. Montréalban Tazusza elesett a Tripla Lutz ugrása közben és elveszti az eszméletét. Ugyanakkor, Pete kaszkadőr mutatványa közben műszaki hiba miatt lezuhan, s a balesetben életét veszti. Viszont Pete nem lépheti át a mennyország kapuját további 100 napig, így akarata ellenére megszállja Tazuszat. Szereplők Szakurano Tazusza (�����; Hepburn: Sakurano Tazusa) Szinkronhangja: Kavaszumi Ajako (japán); Rizelle Santos (angol) Pete Pumps (��������; Hepburn: Piito Panpusu) Szinkronhangja : Josino Hirojuki (japán); David Lee Mckinney (angol) Takasima Júdzsi (����; Hepburn: Takashima Yūji) Szinkronhangja : Koszugi Dzsúróta (japán) Szakurano Jóko (�����; Hepburn: Sakurano Yōko) Szinkronhangja : Szaitó Csiva (japán) Hondzsó Mika (����; Hepburn: Honjō Mika) Szinkronhangja : Inoue Marina (japán) Sitó Kjóko (����; Hepburn: Shitō Kyōko) Szinkronhangja : Murai Kazusza (japán) Nitta Kazuja (����; Hepburn: Nitta Kazuya) Szinkronhangja : Csiba Issin (japán) Ria Garnet Juiltyve (����������������; Hepburn: Ria Gānetto Juiteifu) Szinkronhangja : Noto Mamiko (japán) Dominique Miller (��������; Hepburn: Dominiku Mirā) Szinkronhangja : Okamoto Maja (japán) Misiro Jukie (����; Hepburn: Mishiro Yukie) Szinkronhangja : Szuzuki Hiroko (japán) Megjegyzés/Általános kritika Maga az alapsztori ismerős lehet, más történetekből, de mégis lehet érezni az animén, hogy részben egyedi szálon fut. Egy 2005-ös animétől sajnos ez a grafika igen gyenge, nincsenek jól kidolgozva a színek, és a hátterekben sincs semmi különleges. A zenék nagyon jól el lettek találva, igazán illenek a műkorcsolyás hangulathoz. Talán a legnagyobb probléma az vele, hogy a 12 rész nem volt elég ahhoz, hogy tökéletesen le tudják zárni a történetet. Egy második évaddal, vagy néhány OVA-val be lehetett volna fejezni az animét, úgy, hogy ne hagyjon maga után kívánni valót. Mégis az anime egy nagyon jól eltalált, a sportanimékhez képest kiemelkedő stílusú, szórakoztató történet. Szerb Antal Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője. Élete Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Szülei, Szerb Károly óragyáros, kereskedő és Herzfeld Elza 1900. augusztus 19-én Budapesten kötöttek házasságot. Édesapjával együtt 1907. december 20-án a római katolikus vallásra tért át (keresztapja Prohászka Ottokár volt), és attól kezdve ebben a szellemben nevelték. Apja 1911 őszén a budapesti piarista gimnáziumba íratta be, ahol Sík Sándor tanította magyarra, és támogatta irodalmi ambícióit. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában esszé- és drámakísérletei is születtek. Utolsó gimnáziumi évében, 1918/1919-ben az iskolai önképzőkör elnöke volt. Főként Sík Sándor hatására lett 1914-től nyolc éven át az iskola frissen alakult cserkészcsapatának tevékeny tagja, sőt őrsvezetője. A Magyarországi Tanácsköztársaság miatt csak 1919 őszén tette le az érettségi vizsgát, jeles eredménnyel, majd egy évet Grazban töltött, ahol klasszika-filológiát tanult. Ezután, 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták. Egyetemi évei alatt kötött ismeretséget az önmagukat „Barabásoknak” nevező baráti kör tagjaival, amelyhez hozzá hasonló, fiatal, zsidó származású, katolikus irodalmárok tartoztak: Sárközi György, Juhász Vilmos, Faludi János, Szedő László (később Szeverin néven kármelita szerzetes), Szedő Mihály (később Dénes néven ferences szerzetes). Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját. 1925-ben egy darabig rendezőként dolgozott a Belvárosi Színházban. 1925. december 19-én Budapesten feleségül vette a nála öt évvel fiatalabb Lakner Amália Irént, Dr. Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát, akitől 1928-ban elvált. 1928-tól a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt, majd 1929-30-ban ösztöndíjjal Londonban tartózkodott egy évig. Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek. 1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban másodszor is feleségül vette Lakner Amália Irént, akitől 1933-ban újra elvált. Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban. 1933-ban elnöke lett az újonnan létrejött Magyar Irodalomtudományi Társaságnak. Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott. 1937-ben a szegedi egyetemen magántanár volt. 1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor hóhér "őrei" agyonverték, mert a kikérője ellenére sem volt hajlandó az ott senyvedő barátja, Halász Gábor nélkül a haláltábort elhagyni. Munkássága Magyar irodalomtörténet Magyar irodalomtörténet című művét a marosvécsi Helikon által 1930 júniusában meghirdetett magyar irodalomtörténeti pályázatra írta. A pályázat kiírása szerint a bevezetőt, az egész irodalomtörténet részletes vázlatát, valamint az Eötvösről és Adyról szóló fejezetet kellett beküldeniük a pályázóknak, akik között ott volt az egyelőre „Invitis nubibus” jelige alá rejtőző Szerb Antal is. A Helikon által felkért bírálóbizottság (Makkai Sándor, Molter Károly és az elnök: Babits Mihály) a Helikon íróinak 7. marosvécsi összejövetelén, 1932. augusztus 5-én előterjesztett jelentésében egyetértőleg ezt a jeligés pályázatot érdemesítette díjazásra, s Szerb Antalnak ítélte a 30 000 lejes díjat, amelyhez a könyv megjelenésekor a 100 000 lejes pályatételen felül a Kuncz Aladár hagyatékából származó 30 000 lejes jutalom is hozzájárult. Babits elemzésében így foglalta össze a pályamunka érdemeit: „…az »Invitis nubibus« ("Baljós felhők") jeligéjű mű kivált a múlt irodalmára vonatkozólag hoz új szempontokat, s irodalmunk jelenségeinek új csoportosításával kísérletezik, mindig gondolatébresztően, még ahol nem is teljesen győz meg. Ez a mű inkább intuitív, mint tudós hajlamú szerzőre vall, akinek mindazonáltal tudományos képzettsége és esztétikai műveltsége is kellő szinten áll. De e műveltségét a szerző egyáltalán nem fitogtatja: azt inkább csak sorai mögül érezzük. Előadása rokonszenvesen egyszerű s a nagyobb közönség számára is élvezhető; sok lendület és közvetlenség van benne.” A Magyar irodalomtörténet két kötetben, Makkai Sándor előszavával, az Erdélyi Szépmíves Céh 86–87. kiadványaként, VII. sorozatának 20–22. könyveként 1934-ben jelent meg. A maga idején kivívta a kritika egy részének elismerését, de több elmarasztaló bírálatot is kapott. A könyv azóta is a magyar irodalomtörténet-írás legkiemelkedőbb teljesítményei egyikeként tartható számon. Ma is érvényes Poszler György egykori összegező értékítélete: „Szerb szintézise… egyrészt csúcspontját és végső kiteljesedését jelenti annak a fejlődési vonalnak, amely Riedl Frigyes hagyományaiból kiindulva, Ignotus és Babits ihletése nyomán, Schöpflin és Benedek szintéziskísérleteiben a Nyugat törekvéseinek irodalomtörténeti igazolását adja, másrészt pedig Szekfű történetszemlélete mellett jelentős szerepet játszik a népies ellenkoncepció megszületésének kiprovokálásában. Ugyanakkor Horváth, Benedek, Farkas és Féja mellett azok közé tartozik, akik teljes szintézist adnak… Szellemtörténeti beállítottsága csak Thienemann-nal rokonítható, de a Minerva németes beállítottságú fő teoretikusától elválasztja törekvéseinek és szellemének latinitása… Sajátos színfolt a korabeli irodalomtörténet-írásban a konzervatív tudományos hagyományokkal tudatosan szembeszegülő lázadó attitűdje is. A tudományos megalapozottságra való törekvésnek, a szubjektív lírai fűtöttségnek és az egész művet beragyogó humánumnak a megejtő egysége pedig szintézisét művészi ihletettségű esszéista remekléssé … teszi” (Poszler György: Szerb Antal. 240–241). Erdélyben írt róla Makkai László (Erdélyi Helikon, 1934. 744–748), Molter Károly (Pásztortűz, 1934. 367), Fejtő Ferenc (Korunk, 1934/12), Gáldi László (Vasárnap, 1934. 362–364), Vita Zsigmond (Erdélyi Fiatalok, 1934. 137–139), Reischel Arthur (Erdélyi Tudósító, 1934. 286–289), Kéki Béla (uo. 1935. 107–110). Műveinek listája A magyar újromantikus dráma ; Pallas, Bp., 1927 ( Irodalomtörténeti füzetek ) Az udvari ember ; s.n., Bp., 1927 ( Minerva-könyvtár ) William Blake ; Városi Ny., Szeged, 1928 ( Széphalom-könyvtár ) Az ihletett költő ( Berzsenyi Dániel ); Városi Ny., Szeged, 1929 ( Széphalom-könyvtár ) Az angol irodalom kis tükre ; Magyar Szemle, Bp., 1929 ( Kincsestár ) Magyar preromantika ; Minerva-társaság, Bp., 1929 ( Minerva-könyvtár ) Vörösmarty tanulmányok ; Dunántúl Ny., Bp., 1930 ( Minerva-könyvtár ) Magyar irodalomtörténet, 1-2. ; bev. Makkai Sándor; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj-Kolozsvár 1934 Online elérhetőség A Pendragon-legenda ; Franklin, Bp., 1934 Online elérhetőség Budapesti kalauz marslakók számára ; ill. Kolozsváry Sándor; Löbl D. Ny., Bp., 1935 Online elérhetőség Hétköznapok és csodák ; Révai, Bp., 1936 ( Világkönyvtár ) Utas és holdvilág ; Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, Bp., 1937 ( Magyar regények ) Online elérhetőség Kováts Albert–Szerb Antal: Don't say ... but say ... Mit hibáznak el leggyakrabban az angolul tudó magyarok? ; Cserépfalvi, Bp., 1939 A világirodalom története, 1-3. ; Révai, Bp., 1941 Online elérhetőség A királyné nyaklánca. Igaz történet ; Bibliotheca, Bp., 1943 Száz vers. Görög, latin, angol, francia, német, olasz válogatott költemények eredeti szövege és magyar fordítása ; összeáll. Szerb Antal; Officina, Bp., 1943 Rózsakereszt. A Pendragon-legenda ; Franklin, Bp., 1944 ( Új magyar regények ) Gondolatok a könyvtárban ; sajtó alá rend., bev. Kardos László; Révai, Bp., 1946 Madelon, az eb ; Révai, Bp., 1947 ( Révai könyvtár ) Online elérhetőség A varázsló eltöri pálcáját ; Révai, Bp., 1948 A varázsló eltöri pálcáját. Cikkek ; sajtó alá rend. Bodnár György; bőv. kiad.; Magvető, Bp., 1961 Online elérhetőség Szerelem a palackban ; szerk., bev. Poszler György; Magvető, Bp., 1963 VII. Olivér ; ill. Réber László; Magvető, Bp., 1966 Pico herceg és Monna Lianora története. Novella ; ill. Balla Margit; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1972 Könyvek és ifjúság elégiája ; összeáll. Szántó Tibor; s.n., Bp., 1978 Könyvekről, írókról, 1922-1944 ; gyűjt., jegyz. Wágner Tibor; Holnap, Bp., 1997 Szerb Antal válogatott levelei ; sajtó alá rend., jegyz. Nagy Csaba; PIM, Bp., 2001 Naplójegyzetek, 1914-1943 ; sajtó alá rend., előszó, jegyz. Tompa Mária, közrem. Petrányi Ilona; Magvető, Bp., 2001 Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák ; szerk., szöveggond., utószó, jegyz. Papp Csaba, közrem. Duró Gábor; Magvető, Bp., 2002 A harmadik torony ; fotó Martin Hürlimann, szöveggond., fényképvál. Dávid Anna; Magvető, Bp., 2007 A világ sokkal több... Szerb Antal füveskönyve ; vál., szerk. Papp Csaba; Lazi, Szeged, 2016 Nagy emberek gyermekcipőben. Rádióelőadások ; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán; Szépmíves, Bp., 2017 A hammelni patkányfogó ; sajtó alá rend. Kovács Attila Zoltán; Szépmíves, Bp., 2018 Műfordításainak listája E. R. Curtius: Az új Franciaország irodalmi úttörői ; ford. Szerb Antal, Kecskeméti György; Franklin, Bp., 1925 ( Ember és természet ) John Collier: A majom-feleség ; Franklin, Bp., 1935 ( Külföldi regényírók ) William B. Seabrook: Utak a dzsungelben ; Révai, Bp., 1936 Rose Macaulay: A két Daisy ; Athenaeum, Bp., 1937 V. Sackville-West: Szent Johanna ; Athenaeum, Bp., 1937 Johan Huizinga : A középkor alkonya ; Athenaeum, Bp., 1938 ( Az európai kultúra története ) Somerset Maugham : Színház ; Athenaeum, Bp., 1938 ( Athenaeum regénytár ) Hugh Walpole: Christina ; Széchenyi Irodalmi és Művészeti Rt., Bp., 1940 Hans Fallada : Kis ember – nagy ember ; Nova, Bp., 1940 Hendrik Van Loon: Rembrant. 1-2. köt. ; Magyar Téka, Bp., 1940 Lane Naomi Babson: Szegény kis Barackvirág. Kínai regény ; Dante, Bp., 1941 Columbus úti naplója ; ford., sajtó alá rend. Szerb Antal; Officina, Bp., 1941 ( Officina könyvtár ) Claude Houghton: Vissza az életbe. Regény ; Révai, Bp., 1942 ( Világsikerek ) Joachim von Kürenberg: A tündöklő asszony. Egy nő, aki legyőzte Napóleont. Történelmi regény, 1-2. ; Széchenyi, Bp., 1942 Jean de Baroncelli: Dünkirchenben végződött. Regény ; Dante, Bp., 1942 P. G. Wodehouse : Rengeteg pénz ; Hungária, Bp., 1943 Hendrik van Loon: Rembrandt a halhatatlan. 1-2. köt. ; Széchenyi Rt., Bp., 1943 Comisso Giovanni: Velencei kémek ; ford. Szerb Antal, ifj. Pongrácz Alajos; Révai, Bp., 1943 Stephen Leacock: A Mauzóleum klub ; Pharos, Bp., 1943 H. W. van Loon: A hajózás története ; Stílus, Bp., 1943 W. B. Seabrook: A bűvös sziget. Regény ; Stílus, Bp., 1943 Eric Knight : Sam Small csodálatos élete ; Révai, Bp., 1945 Anatole France : Thaisz ; Európa, Bp., 1962 Johan Huizinga: A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV. században ; ford. Szerb Antal, Vas István , Tótfalusi István , utószó Klaniczay Gábor , jegyz. Vidrányi Katalin ; Magyar Helikon, Bp., 1976 Giacomo Casanova emlékiratai ; szöveggond., jegyz., utószó Kovács Ilona; Atlantisz, Bp., 1998 ( Veszedelmes viszonyok ) Emlékezete Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla. A balfi tömegsírt exhumálták. Sírja ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. Utca viseli nevét Budapest II. kerületében , egykori lakhelyén, ahol egy emléktáblát is elhelyeztek tiszteletére. Romániában a második világháború után, a fasizmus áldozatává lett Szerb Antalt idézték a kortársak: Zolnai Béla és Méliusz József az Utunkban (1947/1, ill. 1947/5). Majd a marxista kritika elutasító minősítései nyomán az elhallgatás évtizedei következnek, s csak az 1960-as évek második felében fedezik fel a szépírót: Kovács Győző A királyné nyakláncáról ( Igaz Szó , 1966. 360–362), Ficzay Dénes és Bálint Tibor A varázsló eltöri pálcáját c. kötetéről (Utunk, 1969/40, ill. 48), Jánosházy György A világirodalom történetéről (Igaz Szó, 1968. II. 584) írt. 1970-ben, az Igaz Szó januári számában Szemlér Ferenc idézte emlékét, Kovács György a Magyar irodalomtörténet körül 1943-ban kirobbant vitákat, támadásokat elevenítette fel, amikor széles körű jobboldali sajtókampány, majd egy parlamenti interpelláció nyomán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte a könyv kivonását az iskolai könyvtárakból. Ugyanebben a számban Marosi Ildikó a Helikon magyar irodalomtörténeti pályázatára vonatkozó kiadatlan dokumentumokat tett közzé. Az évtized végén került a hazai olvasók kezébe újrakiadásban A Pendragon-legenda ( Bukarest , 1979. Lektúra ), majd Marosi Ildikó gondozásában A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája kétkötetes dokumentum-kiadásban jelentek meg újra a pályázattal kapcsolatos dokumentumok, valamint Szerb Antal Kovács Lászlóval, Molter Károllyal, Makkai Sándorral és Kovács Györggyel váltott, addig kiadatlan levelei. A Szerb Antal – Molter-levelezés a marosvásárhelyi író levelezésének az 1990-es években indult kiadása harmadik kötetében látott napvilágot teljes egészében, szintén Marosi Ildikó gondozásában. " Örökre a Kék Virág lovagja és talán bohóca maradok." Kiállítás a 100 éve született Szerb Antal emlékére ; Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001, rendező: Petrányi Ilona Egy művészcsalád emlékezete ; kiállítás ( Osvát Ernő , Osvát Kálmán , Bálint Aladár , Bálint Endre , Szerb Antal, Bálint István ); Tokaj, 2014, kurátor: Mezey Katalin, rendezte: Thuróczy Gergely Jegyzetek Születése bejegyezve a Bp. IV. ker. (belváros) állami születési akv. 127/1901. folyószáma alatt. Bp. V. ker. állami házassági akv. 300/1900. A Barabásokról: Szerb Antal, Naplójegyzetek (1914–1943), Budapest, 2001, 227. Akitől ellopták az időt: Szerb Antal emlékezete, szerk. Wágner Tibor, 2. bőv. kiad., Budapest, 2002, 81, 247. Poszler György, Szerb Antal pályakezdése, Budapest, 1965 (Irodalomtörténeti füzetek, 51), 57-65. Havasréti József, Szerb Antal, Budapest, 2013, 618-619. Zatykó László OFM, Szedő Dénes (1902–1938), in Szedő Dénes Összes művei, I: Műfordítások, s. a. rend. Hidász Ferenc OFM Bp., 2011, 783-784. A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági anyakönyv 661/1925. folyószáma alatt. Budapesti kir. tszék. 38924/1928. sz. ítélet. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. állami házassági anyakönyv 818/1932. folyószáma alatt. Budapesti királyi törvényszék 1P.43573/933/3. sz ítélete. A házasságkötés bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 1161/1938. folyószám alatt. Keményfy János kritikája pl. ezzel a sommás véleménnyel fejeződik be: „Mindenképen sajnálni lehet tehát, hogy e mű megjelenhetett.” (Irodalomtörténet 23. évf. (1934.) 5-6. füzet, 144. o.) Szerb Antal válaszcikke a kritikákra (1934) a Wikiforrásban: Középosztály és irodalom https://pim.hu/hu/kiallitas/kiallitas-100-eve-szuletett-szerb-antal-emlekere# http://www.pmk.hu/content/egy-m%C5%B1v%C3%A9szcsal%C3%A1d-eml%C3%A9kezete http://www.litera.hu/netnaplo/a-tokaji-irotabor-merlege Szerb Antal géppel kitöltött, aláírt két helyütt nem zsidó származását igazoló "Személyi lap"-ja Szerb Károly. Életrajzi index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 24. Születése bejegyezve a Bp. Pesti Izraelita Hitközség akv. 855/1869. folyószáma alatt Halálesete bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 367/1933. folyószám alatt. Születése bejegyezve a Bajai Izraelita Hitközség születési akv. 16/1881 folyószáma alatt Beck Nanetta gyászjelentése Források Szerb Antal, Naplójegyzetek (1914–1943) , Budapest, 2001. Akitől ellopták az időt: Szerb Antal emlékezete , szerk. Wágner Tibor, 2. bőv. kiad., Budapest, 2002. Az Erdélyi Helikon 100 000 lejes pályázata magyar irodalomtörténet megírására. Erdélyi Helikon 1930. 627. Babits Mihály levele, Makkai Sándor és Molter Károly jelentése a beérkezett pályaművekről , Erdélyi Helikon 1932. 442–457, 584–585. A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládáj, 1924–1944 , I–II, sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. Bukarest, 1979. Molter Károly Levelezése, III: 1933–1938 , sajtó alá rendezte Marosi Ildikó, Kolozsvár–Budapest, 2006. Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai, 1969. Szakirodalom Makkai Sándor: Előszó. In: Sz. A: Magyar irodalomtörténet. Kv. 1934. I. 5–6. Méliusz József: Szerb Antal. Utunk, 1947/5. Tóbiás Áron: Szerb Antal. 1901-1945. Bibliográfia ; FSZEK, Bp., 1961 Poszler György: Intellektualitás és élmény Szerb Antal pályakezdésében . Irodalomtörténet , 1962. (50. évf.) 3-4. sz. 382-397. old. Poszler György, Szerb Antal pályakezdése , Budapest, 1965 Bálint Tibor: A varázsló eltöri pálcáját. Utunk 1969/48. Ficzay Dénes: A Pendragon-legenda. Utunk, 1970/10. Kovács György: Tíz év múlva. Igaz Szó, 1970/1. Kunszery Gyula: A Magyar irodalomtörténet ebek harmincadján. Irodalomtörténet 1970. 145–158. Marosi Ildikó: Egy pályázat dokumentumaiból. Igaz Szó, 1970/1. Szemlér Ferenc: Szerb Antal emlékezete. Igaz Szó 1970/1. Poszler György, Szerb Antal , Budapest, 1973. Lengyel András, Szerb Antal magántanári habilitációja (1934—1937) , Szeged, 1988 Akitől ellopták az időt: Szerb Antal emlékezete , szerk. Wágner Tibor, Budapest, 1996. (2. bőv. kiad., Budapest, 2002.) Gyurcsek András-Mészáros László: Utas és a holdvilág. Itáliai utazás Szerb Antal regénye nyomán ; Alexandra, Pécs, 2007 Tört pálcák: Írások Szerb Antalról 1926–1948 , szerk. Wágner Tibor, Budapest, 1999 R. Lőrincz Anita: Félreértett hagyomány. A Kemény Zsigmond-i örökség továbbélése Halász Gábor, Szekfű Gyula és Szerb Antal munkásságában ; szerző, Dunakeszi, 1999 Tört pálcák 2.: Írások Szerb Antalról 1949-től napjainkig , szerk. Wágner Tibor, Budapest, 2000 Balogh Tamás: Mélyenszántó Gondolati és Hűséges Megemlékezés. Johan Huizinga és Szerb Antal. In: Holmi 2000/4 Nagy Csaba: Szerb Antal bibliográfia ; PIM, Bp., 2001 ( A Petőfi Irodalmi Múzeum bibliográfiai füzetei. XX. századi magyar írók bibliográfiái ) Visszaperelt idő: Beszélgetések Szerb Antalról , szerk. Wágner Tibor, Budapest, 2005 Havasréti József: Szerb Antal ; Magvető, Bp., 2013 Művei az interneten Szerb Antal művei a Magyar Elektronikus Könyvtár ban Szerb Antal művei műfordításokban – Bábel Web Antológia További információk Humorlexikon . Szerk. Kaposy Miklós. Bp., Tarsoly Kiadó, 2001. Magyar Színművészeti Lexikon . Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. Magyar irodalmi lexikon . Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. Szegedi egyetemi almanach 1921-1970 . Szerk. Lisztes László, Zallár Andor. Szeged, Hungária ny., 1971. Szerb Antal . In: Hegedüs Géza : A magyar irodalom arcképcsarnoka . Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1973. Magyar Nagylexikon . Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Új magyar irodalmi lexikon . Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. Az Erdélyi Szépmíves Céh írói = Erdélyi Szépmíves Céh Emlékkönyv 1924-1944, 1990-1995 . Összeáll. Tar Károly. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1995. Révai Új Lexikona . Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Új magyar életrajzi lexikon , főszerk. Markó László, Bp., 2001-2007, Magyar Könyvklub. Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs) . Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion; Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010. Szerb Antal a PORT.hu -n (magyarul) Szerzői adatlapja a Molyon Képek Olaszországi útján A nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Szerb Antal Síremléke Száz rejtély a magyar irodalomból. Szerkesztette: Halmos Ferenc. Gesta Könyvkiadó, Budapest, 1996, 162. oldal. Ovális keretben Székely Szabó Zoltán Székely Szabó Zoltán (írói neve: Székely Tamás; Rücs, Maros megye, 1949. augusztus 26. –) erdélyi magyar színész, újságíró, író, humorista. Életútja A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1967-ben. A kolozsvári BBTE magyar–angol szakán (1973), majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet színészképző szakán (1976) szerzett diplomát. 1973-ban Kézdikőváron tanár volt két hónapig, majd 1976–86 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház színésze. 1987-ben Nyugat-Európába emigrált. Azóta Bécsben színházszervező, rendező, szerkesztő. Munkássága Első írása a Thália c. diáklapban jelent meg 1970-ben. Cikkeit, főként a sepsiszentgyörgyi színészéletről a Megyei Tükör, az Ifjúmunkás, az Új Élet, 1990 után a Hócipő közölte. Az 1990-es évektől a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja, 1993–2002 között a bécsi Europa Club évkönyveinek szerkesztője. Díjak, elismerések Színházszervezői munkásságáért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bánffy Miklós-díjával tüntették ki (2008). Kötetei Dákok a nyitott égbolton – Olaj a Tűzhelyre (politikai szatírák, Budapest , 1991); Öntudat és faeke (politikai szatírák, Budapest, 1992); Volt egyszer egy társulat (beszélgetések, szatírák, paródiák, Budapest, 1993); Egy nemzedék – két felvonásban – erdélyi színészek tegnap és ma (interjúk, Budapest, 1994); Az elvtárs nem vész el (politikai szatírák, Sepsiszentgyörgy , 1996); Könnyű nekem (humoros zagyvaság, Baja , 2003); Bécsi magyar színházasdim (Bécs, 2003) Tutuka avagy Az utolsó Szabó. 1/2 önéletrajz 60. születésnapomra ; szerzői, s.l., 2009 Egy nemzedék három felvonásban. Erdélyi magyar színészek tegnapelőtt, tegnap és ma ; Kriterion, Kolozsvár, 2012 Amnézia (videojáték) Amnézia egy magyar fejlesztésű, 2004-ben a MoonDragon Entertainment által kiadott japán stílusú szerepjáték. Cselekmény A főszereplő Ron, akivel három évvel történetünk kezdete előtt történt egy szokatlan baleset. Pénzszűkében alkalmi munkákat vállal el, azonban egyik nap belebotlik Tiffany-ba, egy énekesnőbe, aki koncertjeivel pénzt gyűjt szülőfalva, Stern újjáépítéséhez. Különös véletlen, hogy a lány szintén három éve szenvedett balesetet. Tiffany Lianees-ben találkozik rég nem látott ismerősével, Daren-nel. Ron később észreveszi a Császárság katonáit, amint Tiffany után kutatnak, ezért a lány nyomába ered, hogy figyelmeztesse őt. Azonban addigra a lánynak már hűlt helye, hajóval indult útnak. Ekkor találkozik Alennel, a kalózzal, akit nagy huza-vona után rá tud venni, hogy segítsen neki megkeresni Tiffany hajóját. Mikor a hajóhoz érnek, minden ottani utast lemészárolva találnak, azonban Tiffany-t elrabolták. Alen és Ron kutakodni kezdenek a hajóban túlélők után, azonban tőrbe csalják őket és a Draco-n, egy császársági léghajón ébrednek. Itt Daren kiszabadítja őket, majd Stark, aki korábban maga is császársági pilóta volt segít nekik a hajó felett átvenni az irányítást, azonban a hajóban beindították az önmegsemmisítő üzemmódot addigra. A frissen verbuválódott csapat ejtőernyőkkel ugrik ki a léghajóból. A földet érés után Daren az Őrült Házába, míg Ron egy rablóbanda karmai közé kerül. A helyi kocsmában végül találkoznak mindahányan, ahol egy nindzsa, Lance tudtukra adja, hogy látta leszállni a léghajójukat. Mikor a fedélzetére lépnek, arra lesznek figyelmesek, hogy a hajó belső elrendezése átalakult. Szereplők Ron K. Blade Tiffany Marston Alen Krane Daren Ballord Stark Rayen Stella Brown Lance Tray de Kalver Szerb György Szerb György (1937 – 1983. szeptember 23.) magyar költő és zeneszerző, aki verseiben nemcsak honosította, de a nyelvünk adta lehetőségeket felismerve és kihasználva túlszárnyalta a nyugati szürrealisták költészetét, messze túl lépve a Kádár-rendszer szabta határokon. Szűkebb hazájának Kőbányát vallotta, ahol Erdélyből elszármazott elődei meggyökereztek. Tanulmányai Édesanyja akaratából 1951-ben beiratkozott a Református Gimnázium 1. A. osztályába, ahol Lengyel Lajos volt osztályfőnöke. A gimnázium mellett a Zenekonzervatóriumba is járt. Az iskola bezárása után a Mester utcai Fáy András gimnáziumban érettségizett. Első verseskötetében, az Ének a folyón-ban így ír magáról: "... az útkeresés tépelődései közepette füzeteimet benépesítik verseim: a hangok, színek, fények emberi szavakká formálódnak. A zene hamar kenyeremmé válik: s az írás mellett ma is kísértő hivatásom. Alkotó törekvéseim testvérvidéke: utam e magnetikus világban dalok és musicalek dallamai jelzik. Kora fiatalságomban elvesztettem apám, nagybátyám, nagyapám; e hármas bírt legtöbb sugallattal szellemi életemre. Így magamra maradva, nekivágok az országnak, s szinte a mai napig csavargok benne. Előbb földmérő, majd mint zongorista, a jelenben pedig a Déryné Színház karmestereként járom." Magánélete Háromszor nősült, házasságaiban öt gyermek született. Második felesége, Katrin, autóbaleset áldozata lett. Katrin-hez írt szerelmes versei a magyar líra gyöngyszemei. Szerb György a kiszolgáltatottság elől az alkoholba menekült, ez aláásta egészségét. 1972-től rokkantnyugdíjasként élt. Egyes források (PIM) szerint öngyilkos lett 1983. szeptember 23-án. Sírkövén verséből vett idézet áll: "Kiás a jövő amikor ideért". Művei Összesen öt verseskötete jelent meg: Ének a folyón Szerenád a lámpavason Visszaszámlálás Orgeborge kapitány (gyermekversek) Olyan mégis Egyikről sem lehet hallani sokat Magyarországon ma sem, annak ellenére, hogy nemzetközi figyelmet érdemlő, kiváló alkotások. Empfindsamer Stil Az Empfindsamer Stil egy zenei irányzat, amelyik az 1730-as évek Németországában keletkezett. Célja az „igazi és természetes” érzések kifejezése volt Főbb ismertetőjelei: lombardiai ritmusok előkép sóhajmelódiák Főbb művelői: Wilhelm Friedemann Bach Carl Philipp Emanuel Bach Johann Joachim Quantz Makk (anatómia) A makk (glans penis) a hímvessző elülső, erekkel és idegekkel gazdagon behálózott érzékeny része, nevét a tölgy terméséről kapta. A körülmetéletlen hímvesszőt petyhüdt állapotában a fityma (előbőr) fedi. A makk rendszerint vastagabb, mint a pénisztest. Tulajdonképpen a corpus spongiosum meghosszabbodása, s benne van a húgycső külső nyílása. A makk felszíne számtalan idegvégződéssel ellátott, s így érintésre nagyon érzékeny, különösen a peremén. Ezzel a szexuális élvezet szempontjából is igen fontos lehet. A makk alsó része egy vékony szövet, a frenulum révén kapcsolódik a fitymához. A makk peremén, a fityma alatti mirigyek egy sajtszerű anyagot választanak ki, ez a szmegma. Ha a fityma nagyon szűk, ez a szmegma összegyűlhet és kellemetlen ingerületeket okozhat. A napi testápoláshoz mindenképpen hozzátartozik a makk megmosása és a szmegma eltávolítása. Nagy J. Béla országos helyesírási verseny A Nagy J. Béla országos helyesírási verseny (időnként: pedagógusjelöltek Nagy J. Béla országos helyesírási versenye) felsőoktatási intézmények hallgatóinak helyesírási versenye, amelyre Magyarország, valamint a Kárpát-medence más egyetemei, főiskolái neveznek be egy-egy hallgatót (az egyes intézmények saját versenyének győztesét, összesen mintegy két tucat diákot). A versenyt az egri Eszterházy Károly Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke hozta létre és rendezi évente többnyire április végén (leszámítva egy néhány éves időszakot 2003-ig, amikor december elején rendezték) az Oktatási Minisztérium támogatásával 1987 óta. Menete A megnyitón egy kiválasztott oktatónak átadják a Nagy J. Béla-emlékplakettet, majd rövid előadások hangzanak el. A megmérettetésre másnap délelőtt kerül sor a főiskolán: egy tollbamondásból és két gyakorlatsor kitöltéséből áll. A megoldásokat egy négytagú zsűri értékeli ki. A feladatlapok javítása alatt a versenyzők közösen várost nézhetnek, végül a díjkiosztóval zárul a rendezvénysorozat. A résztvevők étkezését és szállását a szervezők biztosítják. Szervezői A zsűri elnökei és tagjai között az utóbbi években jelen volt (ábécésorrendben) Balázs Géza, az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának titkára, tanszékvezető egyetemi tanár, Bozsik Gabriella főiskolai tanár (Eszterházy Károly Főiskola), Hangay Zoltán főiskolai tanár, Kádár Edit egyetemi adjunktus (Babeș–Bolyai Tudományegyetem), Keszler Borbála, a nyelvtudomány doktora, professor emeritus, Laczkó Krisztina egyetemi docens (ELTE BTK), Nagy Katalin főiskolai tanár (ELTE TÓK), Vörös Ferenc főiskolai tanár (Nyugat-magyarországi Egyetem) és Zimányi Árpád tanszékvezető főiskolai tanár (EKTF). A néhai tagok között kell említeni Fábián Pál professor emeritust, Pásztor Emil nyugalmazott főiskolai tanárt és T. Urbán Ilona, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos főmunkatársát. A verseny titkáraként mindenekelőtt Bozsik Gabriella főiskolai tanár működik közre, a versenyfeladatokat pedig jelenleg Zimányi Árpád állítja össze (korábban Kardos Tamás, az MTA Nyelvtudományi Intézete nyelvművelő osztályának tudományos kutatója készítette). Caleana major A Caleana major Ausztráliában honos orchidea, virágjának alakja repülő kacsára emlékeztet. 1986-ban ausztrál bélyegre is rákerült. Körülbelül 40 centiméter magasra nő meg, virágai 15–20 mm hosszúságúak és szeptembertől januárig virágzanak. Latin nevét George Caleyről kapta. Dísznövényként tartása nehézkes, a növény egy-két évig hajt virágokat, majd fokozatosan elpusztul. Silent Hill Homecoming A Silent Hill: Homecoming a hatodik része a Silent Hill című túlélőhorror számítógépes játék sorozatnak, amit a Double Helix Games fejlesztett ki. A játékot 2007. július 11-én jelentette be a Konami az E3 sajtótájékoztatón, hozzájuk fűződnek a Silent Hill: Origins jogai. Eszerint Alex Shepherd, a katona hazatér a háborúból szülővárosába Stepherd's Glen-be. A települést teljes zűrzavarban találja, és az öccse eltűnéséről kap hírt. Némi keresés után rálel öccsére, aki beszél neki a Rendről és a Halott város kultuszáról, valamint a település történelméről és saját személyes múltjáról is. A játék 2008. szeptember 30-án jelent meg Észak-Amerikában PlayStation 3-on és Xbox 360-on, a Microsoft Windows változat Észak-, Közép- és Dél-Amerikában 2008. november 6-án jelent meg kizárólag a Valve Steam nevű digitális kézbesítő szolgálatán keresztül. Minden verzió egyszerre jelent meg Európában, ezen belül a kiskereskedelmi Microsoft Windows változat 2009. február 27-én. A japán kiadás elmaradt. A játék vegyes, de többnyire pozitív kritikát kapott. A kritikusok kiemelték a részletes grafikát, megnyerő hangvilágot és környezetet. Viszont többnyire negatív véleményezést jutott a cselekménynek és bizonyos horror elemeknek. Viszont lényegében megértően tekintettek a fejlesztések összességére. Játékmenet A játékos Alex Stepherdet, a Különleges Erők katonáját irányítja, aki hazatér a tengeren túlról, hogy megtalálja apját, eltűnt öccsét, és az anyját, aki katatóniás állapotba zuhant. Alex felkeresi testvérét, aki elvezeti őt Silent hill-be a Shepherd's Glen-i keresés után. Összességében a játékmenet hasonlít az eddigi részekére. A játékos felfedez különböző területeket, és különböző tárgyakat talál, amik előre viszik a cselekményt. Az ilyen tárgyak például fényképek, rajzok, amiket Alex naplója belsejébe rejt. Ezeket a játékos bármikor újra megtekintheti. A régiekkel ellentétben itt a játékos képes forgatni a karakter fejét; más felvehető tárgyak, mint lőszerek, fegyverek és életerő-italok pulzáló fényt adnak le, hogy könnyebben észrevehetőek legyenek Fejtörő feladatok is szerepet játszanak a játékban, ezek megfejtéséhez segítséget nyújt Alex naplója. A benne található tárgyakkal meg lehet oldani különböző feladatokat, mint például egy kód beírása. A párbeszédeknél a játékos különböző feleleteket választhat, amik befolyásolják a játék cselekményét. A kutatás mellett a küzdelem is fontos eleme a játéknak, a játékosnak meg kell védenie magát más ellenséges szörnyekkel szemben. Ellentétben a régi egyszerű szereplőkkel a Homecoming-ban figyelembe veszik Alex harci képzettségét. A játékos használhat könnyű és nehéz támadásokat, és kombinálhatja is ezeket, majd különböző befejező támadásokat hajthat végre a szörny halálát eredményezve. Az ellenségek sebeket is hagynak rajtunk, ami megfelel a támadás által leírt mozdulatnak. Alex most már támadás előtt akkár célozhat is, és végrehajthat különböző manővereket. Közelharci fegyverek, és különböző puskák, sörétesek állnak rendelkezésre, amit később erősebb fegyverekkel helyettesíthetünk. A régiekkel ellentétben a játékos képes teljesen ellenőrzése alatt tartani környezetét a kamera forgatásával, de beállíthat más mozgást a kamerának. Cselekmény A történet elején a játékos egy rémálmon vezeti keresztül Alexet, amiből egy kamionban ébred fel. A járművet a Silent Hill: Origins főhőse, Travis Grady vezeti; eljuttatja Alexet szülővárosába, Shepherd's Glenbe. A város egy távoli felmenőről kapta a nevét, aki felfedezte azt. A település teljesen kihalt, beborítja a köd, az utak megrongálódtak vagy beleomlottak a homályos semmibe. Alex az anyját katatón állapotban találja, a nő arról motyog, hogy az apa elindult megkeresni Josht. A főhős azzal az ígérettel hagyja el anyját, hogy meg fogja találni öccsét. Alexnek rá kellett jönnie, hogy távolléte alatt sokkal több ember tűnt el a városból, mint hitte. Ezzel a ténnyel akkor szembesül, amikor találkozik gyerekkori barátjával, Elle Hollowayjel, aki "Eltűnt" plakátokat tűzdel ki egy a rendőrség mellett elhelyezkedő táblára.. Ahogy a férfi felfedezi a várost szemtanúja lesz a polgármester Mayor Bartlett és Dr. Fitch halálának. E két személyt rémisztő szörnyteremtmények ölik meg; ha ezek a lények megjelennek a városi környezet átváltozik egy túlvilági (pokoli) helyszínné, amit leginkább a rozsdás színek uralnak. Mindkét világ birtokol egy elveszett gyereket. A rendőrségen Alex szövetségesre lel Deputy Wheeler személyében. Végül megtudja, hogy apjának köze van a város titkaihoz, és próbáljai megoldani a település problémáit, de mielőtt választ kaphatott volna kérdéseire az anyjától a Rend tagjai leütötték őt és elrabolták az anyját. A Rend egy szekta, ami a Halott Város istenét imádja, valamint hitükért embereket is rabolnak. Alex, Elle és Wheeler szereznek egy hajót, hogy áthajózva a Toluca folyón megkeressék Adamot a Halott Városban, de a Rend elfogja őket. Ellet és Wheelert elviszik a Halott Város börtönébe, ahol Alex megpróbálja megmenteni őket. Itt a főhős megtalálja az anyját egy különös, kereszt alakú, nyújtó állványra felszíjjazva. Ennél a pontnál a játékosnak el kell döntenie, hogy Alex megölje-e kegyelemből az anyját vagy ne, ez a pillanat jelentős hatással lesz a játék kimenetelére. Judge Holloway megmentése és a Wheelertől való elválás után Alex rábukkan a Rend templomára, ahol gyónni kezd neki egy ismeretlen, mert azt hiszi, hogy Alex egy pap. Kis idő után a főhős rájön, hogy az idegen a saját apja. Ekkor a játékos eldöntheti, hogy Alex bocsásson-e meg az apjának vagy ne. Alex nemsokára találkozik az apjával szemtől szemben, mikor az apa elmondja neki, hogy ő sosem volt katona, hanem az elmegyógyintézetben volt egy bizonyos "baleset" óta. Az apja könyörög Alex bocsánatáért mielőtt fölnyársalja és kettévágja a Bogeyman. Ahogy Alex behatol a Rend földalatti létesítményébe elfogja őt Elle anyja, Judge Holloway. A nő azt mondja, hogy minden baj egy hibás megállapodásnak köszönhető. Százötven évvel ezelőtt a négy alapítócsalád levált a Halott Város Rendjéről, hogy elmehessen Shepherd's Glenbe. Csak úgy mehettek el, hogy meg kellett ígérniük, hogy minden ötven évben feláldoznak egyet a gyerekeik közül. A megállapodás alapján Joey Bartlett, Scarlett Fitch és Nora Holloway sikeresen fel lett áldozva szüleik által de Shepherd áldozata nem járt sikerrel. Így a Rendnek kellett lecsillapítania istenük haragját. Judge Holloway megpróbálja megölni Alexet egy fúrógéppel, de a férfi elkapja a kezét és a fúrót a nő koponyájába vezeti. Elle megmentése után Alex rátalál Wheelerre is, de a férfi súlyosan megsérült. Ez egy újabb döntéshelyzet a játékos számmára: megmenti-e Wheelert vagy nem. Alex ezek után egyedül Josh keresésére indul. Végül rátalál a családok áldozati ketreceire; a Shepherd család listáján az ő neve is szerepel. Ráeszmélve, hogy ő volt a tervezett áldozat Alexnek eszébe jut egy emlék, ami megmutatja Josh igazi sorsát. Mikor még Alex fiatalabb volt, elvitte az öccsét hajókázni. Josh megmutatta neki az a családi gyűrűt, amit az apja adott neki (Alex helyett). Alex dulakodni kezdett Joshsal, hogy elvegye az ékszert, a harc közben a fiatalabb fiú megcsúszott, és kitörte a nyakát a csónak oldalán, majd beleesett a folyóba. Az apja találta meg a holttestét, majd egy kitörésében kifejtette, hogy Alex "mindent elrontott", hiszen ő volt a "kiválasztott", nem pedig Joshua. Alex nem tudta feldolgozni testvére halálát és elmegyógyintézetbe került. Szülei meg ahelyett, hogy feláldozták volna őt, inkább megtörték a megállapodást. A végső harcnál, amikor Alex küzd a szörnnyel, megtalálja Josh holttestét. Ekkor Alex kap egy utolsó esélyt, hogy szembesüljön a valósággal, és búcsút mondjon testvérének. Alex otthagyja a holttestes és elhagyja a létesítményt. A játéknak öt befejezése van attól függően, hogy Alex megöli-e az anyját, megbocsát-e az apjának és megmenti-e Wheelert. Ezek a végkifejletek az egyetlen pozitív befejezéstől a három negatív befejezésig terjednek.Az befejezés a következő: Alex Ellel együtt elhagyja Shepherd's Glent. Ez a Jó befejezés. Alexet vízbe fojtja az apja. Alex a kórházba kerül és elektromos sokk kezelésen esik át. Alexet és Ellet elrabolja egy UFO, Wheeler a földről nézi őket. Alexet Bogeymanná változtatják. Ha a játékos összegyüjti Josh összes képét, akkor megtekinthet egy bónusz befejezést az alkotók listája után. Alex belép az otthonába; észre veszi, hogy elöntötte a víz a házat. Felfut a lépcsőn és bekanyarodik a szobájába, ahol meglátja Josht, ahogy ül az emeletes ágy alsó szintjén. Amikor Alex közelít felé, Josh felnéz és azt mondja, "Nagy mosolyt!", majd készít egy fotót Alexről. Mojo (képregény) Mojo egy kitalált szereplő, szupergonosztevő a Marvel Comics képregényeiben. A szereplőt Ann Nocenti író és Art Adams rajzoló alkotta meg. Első megjelenése a Longshot harmadik számában volt 1985 novemberében. Mojo egy földönkívüli lény, egyike a „Csendeseknek” , ahogy eredetiben írják „Spineless Ones”, egy különleges gerinctelen fajnak, amely mozgásképtelen extrém technikai megoldások nélkül. Mojo rabszolgatartó, aki a saját dimenzióját uralja, ahol minden létező függő egy gladiátorjátékszerű televízió programtól. A szereplő abszurd paródiája a manipulatív és erőszakos médiahálózatok vezetőinek. Története Mojo faja megrekedt a fejlődés egy fokán, mert képtelenek voltak felegyenesedni, míg az Arize nevű tudós által megalkotott „váz” valóságos, elsősorban technológiai evolúciót indított el. Mégis pár egyede a fajnak visszautasította a váz, vagy gerinc használatát és ezek nevezték magukat a Csendeseknek. A váz helyett, motorizált szerkezettel, platformmal mozgatták a testüket. Ők maradtak az uralkodók, helyettük rabszolgáik végezték el azt, amire ők nem voltak hajlandók vagy képesek. A rabszolgák mesterséges teremtmények voltak, Arize alkotásai. Mojo univerzumában, a Mojoverse-ben a gonosznak emberi alakja van, így a rabszolgákat ilyen formával ruházta fel. Azonban Arize szeretettel viszonyult az alkotásaihoz és nem akarta, hogy elnyomásban éljenek, ezért a génjeikbe plántálta a szabadságtudatot. Mázlista (Longshot), akit azért alkottak, hogy az arénában nyaktörő és életveszélyes mutatványokkal szórakoztasson, első szavai Mojóhoz ezek voltak: Nem vagyok senki tulajdona. A rabszolgák vezetésével fellázadtak, Arize száműzetésbe kényszerült. A világ erőstruktúrája a televíziós hálózaton alapult és Mojo volt az a vezető, aki a legfelsőbb kontrollt is birtokolta mindenek felett (így nevezhette el maga után a világát). Fejvadászokat küldött a Földre szökött Mázlista után. A Földön Mázlista Dr. Strange és a kaszkadőr Rita Wayword, művésznevén 'Ricochet Rita' segítségével legyőzte Mojót és visszakényszerítette a saját világába. Mázlista, barátja, Quark és Rita is visszatértek, hogy felszabadítsák a többi rabszolgát. Mázlista küldetése elbukott és Mojo kezébe kerültek. Mázlistán agymosást hajtottak végre (a történetben már nem először), míg Rita Mojo hajóján raboskodott. Egy alternatív jövőben Mojó átalakította Ritát egy őrült harci mágussá, Spirállá (Spiral), akinek szintén emberi külsőt, de hat kart adott (ebből egy szinte teljes egészében gépi), hogy biztosan gyűlölje a többi rabszolgát, majd Mázlista után küldte, hogy végezzen vele. Ő a Testbolt (Body Shop) tulajdonosnője, ami idegen eredetű kibernetikus testrészeket forgalmaz és ültet be. Az ő nevéhez fűződik - többek között - Halálcsapás (Lady Deathstrike) kiborggá alakítása. Mojo érdeklődni kezdett a Föld iránt és fogságába ejtette Betsy Braddock-ot, a mutáns Pszichét, akibe bionikus szemeket ültetett. A későbbiek során a szemeket mint interdimenzionális kamerát használta, így Mojo mindent rögzíthetett, amit a lány csak látott. Betsy-t az Új Mutánsok (New Mutants) szabadították ki. Nemsokára Mojo a Földre küldte Mázlistát, ahol az csatlakozott az X-Menhez. Mojo szintén manipulálta a Rachel Summers nevű X-Mant, aki azonban idejekorán ráébredt, hogy Mojo alig több, mint egy börtönőr. Ereje és képességei Mojo hordozó lebegő szerkezetet használ, hogy mozgassa, amúgy helyhezkötött testét. Ez a platform bőségesen el van látva fegyverekkel is. Karjai elég erősek, hogy könnyedén felemeljen egy embert a talajról. Mojo többi ereje mágikus alapú, erejük a „hívői és követői” száma szerint nő, akiket a TV-programokon keresztül köt magához. Mojo ezenfelül a korrupció és a romlás egy megnyilvánulási formája, érintése elsorvasztja a növényeket és elöregíti az embereket. Földi tartózkodását különböző viharok és destruktív természeti jelenségek kísérték. Abadía Abadía település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Abadía Aldeanueva del Camino, Lagunilla és Zarza de Granadilla községekkel határos. Lakosainak száma 337 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Grünkraut Grünkraut település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3014 fő (2014). Grünn János Grünn János (Besztercebánya, 1864. június 3. – Budapest, 1932. március 5.) magyar közgazdász, pénzügyminiszter. Hivatali pályafutását 1886-ban a pénzügyminisztériumban kezdte. Vezető szerepet töltött be a századeleji polgári szövetkezeti mozgalomban. 1912-ben az Osztrák–Magyar Bank kormánybiztosa, 1917-től pénzügyi államtitkár, 1919-ben augusztus 7-től szeptember 12-ig az első Friedrich-kormány pénzügyminisztere. Ezt követően a politikai szerepléstől visszavonult. 1932-ben hunyt el 67 évesen. Forrás Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Os Mutantes Az 1968-as Os Mutantes a Mutantes nagylemeze. A zenéjét hagyományos brazil zenei stílusok, továbbá amerikai és brit zenekarok inspirálták. A lemezen sok sláger található, például a Panis et circenses, Baby és Ave, Gengis Khan. A Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb brazil albuma listáján a 9. lett. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Titanosauria A Titanosauria avagy a titanosaurusok a sauropoda dinoszauruszok egy csoportja volt. Ide tartoztak a legnehezebb élőlények, amelyek valaha jártak a Földön, mint például a 100, illetve egyes hiányos leírások alapján (lásd Bruhathkayosaurus) 200 tonnára becsült tömegű Argentinosaurus és a Paralititan. A csoportot a görög mitológiából ismert titánok után nevezték el. E sauropodák a brachiosauridákkal és rokonaikkal együtt alkotják a nagyobb Titanosauriformes kládot, amely pedig a Macronaria része. Anatómia A titanosaurusok, főként a többi sauropodához mérten elég kis fejjel rendelkeztek. A koponyájuk a Camarasauruséhoz és a Brachiosauruséhoz hasonlóan széles volt, de meghosszabbodott. Nagy (macronariákra jellemző) orrlyukaik közelében, az orrcsontokon kinövések helyezkedtek el. Fogaik lapátszerűek (evezőtollhoz hasonlóak), cölöp vagy ceruzaformájúak és rendszerint kis méretűek voltak. A sauropodákhoz mérten aránylag rövid nyakkal és ostorszerű, de a diplodocidákénál rövidebb farokkal rendelkeztek. Medencéjük más sauropodákénál keskenyebb volt, a mellkasuk azonban kiszélesedett, egyedi, elöl terpesztett pózt eredményezve. Emiatt a titanosaurusok fosszilizálódott lábnyomai jóval szélesebbek, mint a többi sauropodáé. Mellső lábaik zömökebbek, a hátsók hosszabbak voltak. Tömör (üregek nélküli) csigolyáik visszalépésnek tűnnek a jóval kezdetlegesebb hüllőmedencéjűek felé. A gerincük azonban jóval rugalmasabb volt, így talán a rokonaiknál gyorsabbak lehettek, és jobban alkalmazkodtak a két lábra való felemelkedéshez. A fosszíliákban talált bőrlenyomatok alapján megállapították, hogy a bőrük páncélozott volt, és gyöngyszerű pikkelyek által körülvett nagyobb pikkelyekből álló mintázat borította. Az egyik nemet, a Saltasaurust az Ankylosauruséhoz hasonló csontos lemezekkel együtt fedeztek fel. Bár mindannyian hatalmasak voltak, több család is létezett, melynek tagjai a többi óriás dinoszauruszéhoz hasonló méretűek voltak. Emellett léteztek kisebb, szigetlakó nemek is, például a Magyarosaurus, amely talán az allopatrikus fajképződés és a szigeti törpenövés eredményeként fejlődött ki. Elterjedés A titanosaurusok a sauropodák utolsó nagy csoportja volt a kréta–tercier kihalási eseményt megelőzően, körülbelül 90–65 millió évvel ezelőtt, és koruk domináns növényevői voltak. A fosszilis bizonyíték alapján a késő jura és a középső kréta időszakok között kipusztult többi sauropoda, például a diplodocidák és a brachiosauridák helyébe léptek. Nagy mértékben elterjedtek, különösen a déli kontinenseken (melyek az egykori Gondwana szuperkontinens részei voltak), például Ausztráliában, ahol Queensland területén titanosaurusként azonosított sauropoda maradványokat találtak. Egy távoli queenslandi kisvárosból származó, körülbelül 96 millió éves kőzetekben felfedezett újabb maradványok azt mutatják, hogy Ausztráliában is nagy méretű, körülbelül 25 méter hosszúságú titanosaurusok éltek. Egy 2006. május 2-ai beszámoló szerint Olaszországban négy, jó állapotban megőrződött titanosaurus csontvázra bukkantak. Egy 2008-as cikk új-zélandi titanosaurus leletekről ad hírt. Az Antarktiszon azonban nem kerültek elő titanosaurus maradványok. Ősbiológia Étrend A késő kréta időszaki titanosaurusoknak tulajdonított fosszilizálódott ürülék kovásodott növényi maradványokat, fitoliteket tartalmaz, ami sokféle, válogatás nélkül fogyasztott táplálékra utal. Egy 2005-ben publikált felfedezés során a korábban is feltételezett cikászok és tűlevelűek mellett váratlanul sokféle egyszikű, köztük pálmák, valamint a rizs és a bambusz ősei közé tartozó fűfélék (perjefélék) maradványait találták meg, melyek alapján felvetődött, hogy a dinoszauruszok és a fűfélék együtt fejlődtek. Fészekrakás Patagóniában, Argentína területén, az Auca Mahuevo-ban és Spanyolországban egy-egy nagy titanosaurus fészkelőhelyet fedeztek fel. A kis, 11–12 centiméteres átmérőjű tojásokban fosszilizálódott embriókat találtak, teljes bőrlenyomatokkal (melyek nem utaltak tollakra vagy bőrtüskékre). Ezeken a helyeken nyilvánvalóan több száz nőstény Saltasaurus ásott üregeket a tojások számára, melyeket földdel és növényzettel takartak le. Mindez bizonyítékkal szolgál a csoportos viselkedésre, ami a páncélzat mellett további védelmet nyújthatott az olyan nagy méretű ragadozókkal szemben, mint az Abelisaurus. Rendszertan Annak ellenére, hogy a csoport elterjedt és sikeres volt (ezidáig nagyjából a harmadik az ismert sauropoda változatok közül), a fosszilis rekordban csak kis mértékben van jelen. Csupán az utóbbi időben kerültek elő koponyák vagy aránylag teljes csontvázak (lásd Rapetosaurus) a durván 50 titanosaurus fajhoz tartozóan. Sokuk alig ismert, és a klád jobb megismerésével a leletanyag nagy részét érvénytelennek tekinthetik, vagy átsorolhatják. A Titanosauridae családot a kevéssé ismert Titanosaurus nem után, és ahhoz kapcsolódóan Richard Lydekker nevezte el, 1877-ben, egy részleges combcsont és két farokcsigolya töredék alapján. Azóta tizennégy fajt kapcsoltak a Titanosaurushoz, így a nem leletei, melyek Argentína, Európa, Madagaszkár, India és Laosz területéről is előkerültek, a kréta időszak 60 millió évét fedik le. A titanosaurusok rendszertanában és biogeográfiájában betöltött központi szerepe ellenére a Titanosaurus fajainak áttekintése során csak ötöt találtak diagnosztikusnak. A típusfaj, a T. indicus érvénytelen, mert elavultnak számító jellemzőkön alapul, azaz olyan, egykor diagnosztikusnak számító jellemzőkön, amelyek idővel taxonómiailag jobban elterjedtek. Ennek következtében a Titanosaurus nem használatát sokan elvetik. A behatóbban ismert Titanosaurus példányokat, köztük az Isisaurust idővel más nemekhez sorolták be. Amennyiben a későbbiek során újabb leletek alapján új leírás készül a Titanosaurus indicusról, a Titanosaurus ismét érvényessé válik. Egyes őslénykutatók (például Paul Sereno, 2005-ben) kijelentették, hogy a Titanosaurus túl kevéssé ismert ahhoz, hogy típusnemként családnevek (például Titanosaurinae, Titanosauridae, Titanosauroidea) osztályozása alapjául szolgáljon, így más nemek sem tartozhatnak hozzá. Weishampel és szerzőtársai, a The Dinosauria második kiadásából szintén kihagyták a Titanosauridae családot, ehelyett több olyan kis titanosaurus családot használtak, mint például a Saltosauridae és a Nemegtosauridae. Taxonómia Az alábbi családszintű taxonómia a Paul Sereno által 2005-ben ajánlott definíciókat követi, és az egyes nemek leírásaiban megadott családneveket tünteti fel. Titanosauroidea öregcsalád (nincs használatban) Titanosauria klád Uberabatitan Andesauridae család Andesaurus ( Argentína ) ? Ruyangosaurus ( Kína ) Titanosauridae család (nincs használatban, = Lithostrotia klád ) Ampelosaurus ( Franciaország ) Argentinosaurus (Argentína) Austrosaurus ( Ausztrália ) Chubutisaurus (Argentína) Epachthosaurus (Argentína) Futalognkosaurus (Argentína) Ligabuesaurus (Argentína) Lirainosaurus ( Spanyolország ) Phuwiangosaurus ( Thaiföld ) Tangvayosaurus ( Laosz ) Antarctosauridae család Antarctosaurus (Argentína) Nemegtosauridae család Bonitasaura (Argentína) Magyarosaurus ( Románia ) Malawisaurus ( Malawi ) Nemegtosaurus ( Mongólia ) Rapetosaurus ( Madagaszkár ) Trigonosaurus ( Brazília ) Saltasauridae család Argyrosaurus (Argentína) Bonatitan (Argentína) Iuticosaurus ( Egyesült Királyság ) Lirainosaurus (Spanyolország) Maxakalisaurus (Brazília) Pellegrinisaurus (Argentína) Quaesitosaurus (Mongólia) Rinconsaurus (Argentína) Sonidosaurus (Kína) Opisthocoelicaudiinae alcsalád Alamosaurus ( Amerikai Egyesült Államok ) Borealosaurus (Kína) Huabeisaurus ? (Kína) Isisaurus ( India ) Opisthocoelicaudia (Mongólia) Saltasaurinae alcsalád Neuquensaurus (Argentína) Saltasaurus (Argentína, Uruguay ) Aeolosaurini nemzetség Aeolosaurus (Argentína) Gondwanatitan (Brazília) Rocasaurus (Argentína) Bizonytalan helyzetűek (incertae sedis) Adamantisaurus (Brazília) Aegyptosaurus ( Egyiptom , Niger ) Amargatitanis (Argentína) Baurutitan (Brazília) Bruhathkayosaurus (India) Gobititan (Kína) Hypselosaurus (Románia) Jainosaurus (India) Jiangshanosaurus (Kína) Karongasaurus (Malawi) Laplatasaurus (Argentína, Uruguay) Mendozasaurus (Argentína) Paralititan (Egyiptom) Puertasaurus (Argentína) Titanosaurus (India) Venenosaurus (Egyesült Államok) Törzsfejlődés A The Dinosauria második kiadásában Upchurch és szerzőtársai (2004-es) publikációja alapján a Titanosauria kládot olyan csoportként definiálták, amely tartalmazza valamennyi sauropodát, amely közelebb áll a Saltasaurushoz, mint a Brachiosaurushoz. Néhány tudós, köztük Paul Sereno továbbra is csomópont-alapú definíciókat vagy olyan definíciókat használnak, ami kizárja az Euhelopust és a Brachiosaurust. A Titanosauria csoporton belüli kapcsolatok az idők során rendkívül nagy mértékben, tanulmányról tanulmányra változtak, mivel az egyes tudósok a klád neveket és a rangokat eltérő módon használták. Az alábbiakban látható egy lehetséges kladogram, amely Calvo és kollégái 2007-es elemzését követi. A szerzők a Titanosauridae családot érdekes módon kiterjedtebben használják, mint ahogy az a többi, újabb keletű tanulmányra jellemző, emellett pedig egy új kládot alkottak Lognkosauria néven. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Titanosaur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Molnar R.E. and Salisbury S.W..szerk.: Carpenter, Kenneth and Tidswell, Virginia (ed.): Observations on Cretaceous Sauropods from Australia, Thunder Lizards: The Sauropodomorph Dinosaurs. Indiana University Press, 454–465. o. (2005). ISBN 0-253-34542-1 Roberts, Greg. „Bones reveal Queensland's prehistoric titans”, The Australian, 2007. május 3. (Hozzáférés ideje: 2009. június 19.) „Italians Report Major Dinosaur Discovery”, PhysOrg.com, 2006. május 2. (Hozzáférés ideje: 2009. június 19.) „Bone discovery confirms big dinosaur roamed NZ”, The New Zealand Herald, 2008. június 24. (Hozzáférés ideje: 2009. június 19.) Prasad, et al.. „Dinosaur Coprolites and the Early Evolution of Grasses and Grazers”. Science 310 (5751), 1177. o. (Hozzáférés ideje: 2009. június 19.) Sereno, P. C.: Subclade: Archosauria: Avemetatarsalia to Neornithes; Taxon: Titanosauridae. TaxonSearch, 2005. (Hozzáférés: 2009. június 19.) Sereno, P. C.: Stem Archosauria. TaxonSearch [version 1.0, 2005 November 7], 2005. (Hozzáférés: 2009. június 19.) szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; Osmólska, Halszka: The Dinosauria, Second Edition. Berkeley: University of California Press (2004). ISBN 0-520-24209-2 Salgado, L. and Carvalho, I. (2008). „Uberabatitan ribeiroi, a new titanosaur from the Marila Formation (Bauru Group, Upper Cretaceous), Minas Gerais, Brazil.”. Palaeontology 51 (4), 881–901. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2008.00781.x. Calvo, J.O., Porfiri, J.D., González-Riga, B.J., and Kellner, A.W. (2007). „A new Cretaceous terrestrial ecosystem from Gondwana with the description of a new sauropod dinosaur”. Anais Academia Brasileira Ciencia 79 (3), 529–541. o. (Hozzáférés ideje: 2009. június 19.) I. Johanna flamand grófnő Konstantinápolyi Johanna (Valenciennes, 1199 – Marquette, 1244. december 5.) I. Balduin latin császár lánya és örököse. 1206-tól Flandria és Hainaut grófnője. Élete Apja IX. Balduin néven flamand gróf, VI. Balduin néven hainaut-i gróf; anyja Mária, I. Henrik champagne-i gróf lánya. Apja 1202-ben a Szentföldre utazott a negyedik keresztes hadjárat egyik vezetőjeként, anyja nemsokára követte. Távollétükben, Johanna kiskorúsága idejére, Balduin régensi tanácsot nevezett ki Flandria és Hainaut irányítására, aminek tagja volt nagybátjya, I. Fülöp namuri gróf is. Amikor apja halálhíre 1206. februárjában elért Flandriába, Johanna örökölte a flamand és az hainaut-i grófi címeket. Fülöp és a régensi tanács ezután Johanna nevében uralkodott, de hamarosan nehéz helyzetbe kerültek: 1206-ban Fülöp eljegyezte II. Fülöp Ágost francia király lányát és újdonsült apósa arra kényszerítette, hogy Johannát és húgát, Margitot Párizsba, a francia király udvarba küldje. Fülöp Ágost előbb eladta Johanna gyámságát egyik leghűségesebb támogatójának, Coucy grófjának, III. Enguerrand-nak, aki feltehetően feleségül akarta venni nagykorúsága elérése után. Bár ez a terv nem valósult meg, de Fülöp Ágost szervezte meg Johanna első házasságát is, férjének pedig Ferdinánd portugál herceget (1188. március 24. - Noyon, 1233), I. Sancho portugál király fiát választotta. A házasságra 1212. január 1-jén került sor Párizsban és Ferdinánd felesége jogán felvette a flamand grófi címet. A házasságot követően Johanna és Ferdinánd visszaindult Flandriába, de útközben Lajos, Fülöp Ágost fia foglyul ejtette őket, aki anyja örökségét, Artois grófságát akarta visszaszerezni (amit Johanna apja, Balduin foglalt vissza Fülöp Ágosttól 1198-ban). Johannát csak azután engedték szabadon, hogy beleegyezett ebbe. Lajos ezen felül elfoglalta Aire és Saint-Omer birtokokat is, amit az 1212. február 25-én aláírt Pont-à-Vedin-i szerződés aláírásával Johanna kénytelen volt elismerni. Nem is csoda, hogy Johanna és Ferdinánd egyik első dolga volt, hogy csatlakozzon Földnélküli János angol király és IV. Ottó német-római császár franciaellenes szövetségéhez, valamint elüldözték a grófságból a francia királyhoz hű nemeseket. Fülöp Ágost 1213-ban Anglia elleni hadjáratot tervezett és Johanna megtagadta, hogy részt vegyen ebben. Válaszul a francia sereg feldúlta Flandriát és arra kényszerítette Ferdinándot, hogy Zeeland grófságában keressen menedéket. 1214-ben a flamand, angol és német sereg Fülöp Ágost ellen vonult és bár számszerűleg fölényben voltak, de az egyesült sereg súlyos vereséget szenvedett július 27-én a bouvines-i csata során. Johanna férje, Ferdinánd is a francia király fogságába esett és Párizsba vitték. A vereség után Johanna kénytelen volt aláírni a párizsi szerződést, amelynek értelmében a Flandria déli részén fekvő erődítményeket lerombolták, a francia király támogatóit birtokokhoz juttatták és Flandriát lényegében a király személyes birtokává tették. Ennek ellenére Fülöp Ágost megtagadta, hogy szabadon engedje Ferdinándot, amíg Johanna el nem vált tőle és feleségül nem ment Péterhez, Bretagne hercegéhez (egy másik francia vazallushoz). Az elkövetkező 12 évben Johanna egyedül uralkodott, amíg Ferdinánd fogságban maradt. Ez idő alatt Johannának számos nehézsége volt Flandriában: elhidegült Margit nővérétől, elsősorban annak öröksége és házasságai miatt. A kérdést tovább bonyolította, hogy 1225-ben felbukkant egy ál-Balduin, aki az 1205-ben bolgár fogságban elhunyt I. Balduinnak vallotta magát, akit csak a következő évben fogtak el és végeztek ki. 1226-ban Johanna aláírta a melun-i szerződést, aminek értelmében Ferdinánd kiszabadult, váltságdíja 50000 arany volt. 1233-ban elhunyt Ferdinánd. Johanna csak 1237-ben házasodott újra, második férje, Tamás szavojai gróf (Château de Montmélian, 1199 - Chambéry, 1259. február 7.), a francia és angol királyok rokona, aki felesége révén szintén felvehette a flamand grófi címet. Johanna 1244-ben bekövetkezett halála után Tamás nem tartotta meg a grófi címet és visszatért Szavojba. Utóda nővére, II. Konstantinápolyi Margit grófnő lett. Családja és leszármazottai Johanna és Ferdinánd házasságából egyetlen gyermek ismert: Mária portugál infánsnő (1231 - 1235/36) Apja halála után IX. Lajos francia király azt követelte, hogy Mária Párizsban, a királyi udvarban nevelkedjék, ahol 1235. júniusában eljegyezték Lajos fiával, Róbert királyi herceggel. Johanna és Tamás házasságából nem született utód. Lásd még Flamand grófság Flandria grófjainak listája Hainaut-i grófság Hainaut grófjainak listája Forrás Charles Cawley: Medieval Lands . Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán elérhető Lablachère Lablachère település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 2081 fő (2015). Lablachère Les Assions, Chandolas, Joyeuse, Payzac, Planzolles, Ribes, Saint-Alban-Auriolles, Saint-André-Lachamp és Saint-Genest-de-Beauzon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Váczi Dénes Váczi Dénes (Budapest, 1964. december 23. –) labdarúgó, középhátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1975-ben a Ferencvárosban kezdte a labdarúgást. 1984-ben egy nemzetközi mérkőzésen lépett pályára a Fradiban. 1985–86-ban sorkatonai szolgálata alatt a Honvéd Köteles SE csapatában szerepelt. Leszerelése után a Tatabányai Bányász együttesében mutatkozott be az élvonalban, ahol egy bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett a csapattal. 1992-ben a Csepel SC-hez igazolt. A válogatottban 1991 és 1996 között hét alkalommal szerepelt a válogatottban. Hétszeres egyéb válogatott (1991). Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1987–88 3.: 1986–87 Tennessee Titans A Tennessee Titans profi amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, a Tennessee állambeli Nashville-ben, amely az NFL American Football Conference (AFC) konferenciájának déli csoportjában (AFC South) játszik. Története K. S. „Bud” Adams olaj-, gáz- és autóiparban érdekelt vállalkozó 1959-ben előbb a Chicago Cardinalst szerette volna megvenni és Houstonba költöztetni, de mivel az üzlet nem valósult meg, saját csapat alakítása mellett döntött, és beadta kérelmét az NFL-hez. Ebben sem járt sikerrel, ám ekkor jelentkezett nála Lamar Hunt, aki egy új amerikaifutball-ligát akart létrehozni. Ez volt az Amerikai Futball Liga (AFL), amely 1959. augusztus 14-én jött létre, egyúttal megalakult a Houston Oilers futballklub is. Az anyagiakban jól álló klub, Lou Rymkus, majd Pop Ivy vezetőedző irányításával és George Blanda irányító kiváló játékának köszönhetően uralta a ligát. Blandával kapcsolatban érdekesség, hogy korábban a Bearsnél volt irányító, de már nem nagyon számítottak rá, és ezért 1958-ban visszavonult. Egy év múlva csak az Oilers kérésére állt újra edzésbe, és azonnal bizonyította, hogy nem kellett volna leírni, mert rögtön az első évben AFL-bajnoki címig vezette csapatát (Los Angeles Chargers, 24–16), és ezt megismételte 1961-ben is (San Diego Chargers, 10–3). A csapat az 1962-es szezonban is bejutott a bajnoki döntőbe, de akkor a Dallas Texans kétszeri hosszabbítást követően legyőzte őket. Szerény évek, negatív mutatókkal következtek, csak 1967-ben sikerült ismét döntőt játszani, de ekkor az Oakland Raiders simán megverte őket 40–7-re (ekkor Wally Lemm volt a vezetőedző). 1970-ben megtörtént az AFL és az NFL egyesülése, és a csapatot az AFC Central csoportjába sorolták be. A csapat otthona ekkor már két éve a liga egyetlen fedett stadionja, a Houston Astrodome volt. A szereplés azonban lehangoló volt: az első négy szezonban összesen kilenc mérkőzést tudtak megnyerni, negyvenötöt elvesztettek. Először 1978-ban jutottak be a rájátszásba 10–6-tal, a rájátszásban is jók voltak (Miami Dolphins 17–9, New England Patriots 31–14), de a főcsoportdöntőben a Pittsburgh Steelers 34–5-re győzött ellenük. A jó eredmény főleg a tapasztalt Dan Pastorini irányítónak és a szezon előtt draftolt Earl Campbell futónak volt köszönhető (utóbbit remek játéka okán a szezon végén egy sor, szám szerint nyolc díj elnyerésére találták alkalmasnak). A következő évben megint bejutottak a főcsoportdöntőbe, de ott ismét a Steelersszel találkoztak, és vereséget szenvedtek (13–27). Rossz, majd nagyon rossz szezonok következtek, mígnem 1987-ben megtört a jég. A még 1984-ben Kanadából igazolt Warren Moon irányító körül egy jó csapat kezdett kialakulni, és vezetésével a csapat 1987-től kezdve sorozatban hétszer jutott a rájátszásba. 1994-ben Monn eligazolt a Minnesotába, és nélküle lesújtó, 2–14-es mutatóra voltak képesek. Idény közben eltávolították Jack Pardee vezetőedzőt, és a helyére addig a védelmet irányító Jeff Fishert állították. A csapatjáték gondjain kívül más nehézségek is adódtak, például az Astrodome már erősem elöregedett, a tulajdonos Adams pedig hosszasan harcolt a várossal – elköltözéssel is fenyegetőzve – a felújítás ügyében. Houston városa végül 67 millió dollárt szavazott meg a létesítmény korszerűsítésére. Időközben azonban a klubok számára új, szebb stadionok épültek, és Bud Adams emiatt már inkább új stadiont kért. A város ezt már nem volt hajlandó teljesíteni, ezért a tulajdonos a franchise-t Nashwille-be akarta költöztetni, egy 1998-ra felépülő új stadion reményében. A sértett houstoniak azonban ettől kezdve nem látogatták az Oilers meccseit, ezért a tervezettnél hamarabb kellett költözniük. Memphis-ben átmenetileg alkalmas pályának a Liberty Bowl Memorial stadiont találták, de az építkezés elhúzódása miatt újabb egy évet voltak kénytelenek szükségstadionban, a Vanderbilt Egyetem pályáján játszani. Az Adelphia Coliseumot végül 1999-ben sikerült birtokba venni, egyúttal új nevet is választottak a szurkolók a csapat számára: a Titanst találták alkalmasnak, mert a mitológiai titánokra utaló név „erőt és hősies tulajdonságokat tükröz”. A végre nyugodt körülmények között dolgozó gárda azonnal jól is szerepelt, hiszen 13–3-as alapszakasz mutatót értek el, a rájátszás wild card körében a Buffalo Billst verték 22–16-ra, a következő mérkőzésen az Indianapolis Coltsot 19–16-ra, a főcsoportdöntőben pedig a Jacksonville Jaguarst 33–14-re, és történetük során először bejutottak a Super Bowlba. A 2000. január 30-án, az atlantai Georgia Dome-ban lejátszott mérkőzésen a csúcsformában érkező St. Louis Rams volt az ellenfél, és váratlanul szoros játékban 23–16-ra legyőzte a Titanst (akiknek az utolsó percben még touchdown szerzési esélyük is volt). A sikeres idényt követő évek változékony, amolyan hullámvasútszerű szerepléseket hoztak, de a 2010-es 6–10 megpecsételte a hűséges, a klubot 1994 óta szolgáló Jeff Fisher sorsát, megváltak tőle, és a 2011-es szezonnak már Mike Munchak vezetőedzővel vágtak neki, akinek az első idénye 9-7 mutatóval zárult. Tansei–3 Tansei–3 (jelentése: kék színű - ) Japán tudományos műhold. Küldetés A Tokiói Városi Egyetem (University of Tokyo) tervei alapján négy Tansei tesztműhold készült. A NASDA (National Space Development Agency/Japán Nemzeti Űrfejlesztési Hivatal) és az ISAS (Institute of Space and Astronautical Science/Japán Űr- és Asztronautikai Intézmény) együttműködésével 1971-1980 között indították, tesztelték a műholdat (működőképességét, irányító, követő rendszerét), a Mu hordozórakétát (előkészítés, kilövés, üzemeltetés) és a kapcsolódó követő rendszerek összhangját. A Tansei műholdsorozat harmadik tagja. Tansei Tansei–1 Tansei–2 Tansei–3 Tansei–4 Jellemzői 1977. február 19-én a Kagosimai ISAS űrközpontból (Kagosima Space Center) egy Mu–3H–1 hordozórakétával állították magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Megnevezései: Tansei–3; Tansei–3 (1977-012A); Mu Satellite–Test (MS–T3). Kódszáma: SSC 9841. Az űreszköz hengeres formájú, átmérője 93,12, magassága 80 centiméter, hasznos tömege 134,1 kilogramm. Lassú forgású, giroszkóppal stabilizált műhold. Mérte a giroszkóp sebességének változását, valamint Spin-tengelyes rendszere segítségével a geomágneses mező állapotát. Technikai elemei – telemetria adó, a Command vevő és dekódoló, a mágnesszalagos adatrögzítő. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították. Pályakorrekciók elősegítésére hideg gáz fúvókákat alkalmaztak, működésük hatékonyságát folyamatosan mérték (az elzáró szelep meghibásodott). Rendelkezett egy UV–kamerával és fényképezőgéppel. Az optikai követés mellett elektronikus (radar) követést biztosított. Az orbitális egység pályája 134,3 perces, 65,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 800 kilométer, az apogeuma 3800 kilométer volt. Aktív tevékenységét 1977. március 8-án befejezte működését. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen. KRC Genk A KRC Genk (teljes nevén Koninklijke Racing Club Genk) belga labdarúgócsapat Limburg megye Genk városában. Stadionja a Cristal Arena, klubszínei kék és fehér. Háromszor nyert bajnokságot, háromszor nemzeti kupát. A klub a KFC Winterslag és a K Waterschei SV Thor Genk 1988-as egyesülésével jött létre. A klub története KFC Winterslag Az FC Winterslagot 1923-ban alapították és a klub még abban az évben csatlakozott a Belga labdarúgó-szövetséghez. 1958-ban az egyesület neve KFC Winterslagra módosult. 1972-ben feljutott a másodosztályba, és hamarosan még feljebb jutott, amikor az 1974-75-ös bajnokságban először játszott az élvonalban. A következő években a klub az első- és másodosztály között ingázott, bár tartósan nem tudott gyökeret verni az élvonalban, rendre visszajutott oda. K Waterschei SV Thor Genk A Waterschei's Sport Vereeniging Thor csapatát 1919-ben alapították. A csapat nevében szereplő „Thor” szó betűszó, jelentése ’’Tot Herstel Onzer Rechten’’ . A labdarúgó szövetségnek 1925-ben lett tagja. Az 1950-es évek végén, 1960-as évek játszott először az élvonalban, majd 1978 és 1986 újra. 1986-tól két évig a másodosztályban szerepelt. 1980-ban és 1982-ben a Waterschei megnyerte a belga kupa küzdelmeit. Utóbbit követően egészen az elődöntőig jutott az 1982-83-as KEK-sorozatban, ahol a negyeddöntőben a PSG-t verte, az elődöntőben azonban az Aberdeen FC Skóciában 5-1-re győzve már az első mérkőzésen eldöntötte a továbbjutást. 1988-ban a Waterschei egyesült a Winterslaggal, így jött létre a KRC Genk. KRC Genk Az egyesülés után az új klub a Winterslag jogán az élvonalban indult, de az utolsó helyen végezve kiesett. A következő évben visszajutott és ezt követően 4 idényen keresztül az első osztályban szerepelt. 1995-ben lett a csapat vezetőedzője Aimé Anthuenis, akivel újra az élvonalba került a csapat. 1997-ben nyolcadik, egy évre rá már ezüstérmes lett a bajnokságban. Ugyanebben az évben megnyerte a nemzeti kupát is. A nemzetközi kupákban töltött első idényben különösen az MSV Duisburg elleni hazai, 5-0 arányú győzelem emelkedett ki, és miután a spanyol RCD Mallorca ellen is csak idegenben szerzett kevesebb gól miatt esett ki, az egész sorozatban veretlen maradt. Az idény végén a Genk megnyerte a bajnokságot is, Aimé Anthuenis pedig távozott a rivális Anderlecht csapatához. Az 1999-2000-es idényben a bajnokok ligájában a szlovén NK Maribor már a selejtezőben búcsúztatta a csapatot, és bár újra kupagyőztes lett, az idény végén a bajnokságban a 9., egy évre rá a 11. helyen végzett. A 2001-2002-es bajnokságot azután újra a Genk csapata nyerte, így ismét megpróbált a bajnokok ligájába jutni, és ez a cseh Sparta Praha elleni selejtezőben idegenben szerzett több góllal sikerült is. A csoportküzdelmekben végül négy döntetlennel és két vereséggel végzett és a csoport utolsójaként (a Real Madrid, AS Roma és az AÉK mögött) kiesett. A 2006-2007-es szezonban a klub szinte végig vezette a bajnokságot, végül egy Germinal Beerschot elleni váratlan vereség miatt az Anderlecht lett bajnok. 2008-ban egy kiábrándító 10. helyezés után szerződtették Ronny Vangeneugdent és számos új játékost (többek között Tőzsér Dánielt is), és bár a bajnokságban újra nem sikerült a legjobbak közé kerülni (8. hely), de sikerült megszerezni a klub harmadik kupagyőzelmét. Sikerei Belga labdarúgó-bajnokság ( Pro League ) Belga kupa ( Coupe de Belgique vagy Beker van België ) Belga szuperkupa 2907 Nekrasov A 2907 Nekrasov (ideiglenes jelöléssel 1975 TT2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1975. október 3-án. Savigny-en-Véron Savigny-en-Véron település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1528 fő (2015). Savigny-en-Véron Avoine, Beaumont-en-Véron, Candes-Saint-Martin, Chouzé-sur-Loire és Saint-Germain-sur-Vienne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Germain-d’Aunay Saint-Germain-d’Aunay település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 156 fő (2015). Saint-Germain-d’Aunay La Folletière-Abenon, La Goulafrière, Verneusses, Avernes-Saint-Gourgon, Le Bosc-Renoult, Monnai, Saint-Aubin-de-Bonneval és Sap-en-Auge községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dominika Cibulková Dominika Cibulková (Pozsony, 1989. május 6. –) szlovák teniszezőnő, olimpikon. Profi karrierjét 2004-ben kezdte. Eddigi karrierje során egyéniben nyolc, párosban egy alkalommal sikerült WTA-tornát nyernie, az ITF-versenyeken kétszer szerzett elsőséget. Legjobb egyéni világranglistás helyezését 2017. március 20-án érte el, akkor a 4. helyre került. 2016-ban megnyerte az év végi világbajnokságnak számító WTA Finals tornát. Ő az egyik a három olyan szlovák teniszezőnő közül, aki meg tudta verni az aktuális világelsőt, miután 2011-ben a Medibank Internationalon és Wimbledonban is legyőzte Caroline Wozniackit, és a 2016-os WTA Finals döntőjében legyőzte Angelique Kerbert is. A Grand Slam-tornákon a legjobb eredményt 2014-ben érte el, amikor bejutott az Australian Open döntőjébe. Párosban 2008-ban negyeddöntőt játszott a US Openen Szlovákia Fed-kupa csapatának tagja. Szlovákia színeiben vett részt a 2008-as pekingi olimpia női egyes, valamint a 2012-es londoni olimpia egyéni és női páros versenyein. 2005 óta Szlovákia Fed-kupa-válogatottjának tagja. Pályafutása 2004–2006 Cibulková 8 évesen kezdett el teniszezni Pozsonyban, Szlovákiában. 2004-ig többnyire országos versenyekre, és szomszédos országban megrendezendő tornákra látogatott el, majd 2004-től már ITF-tornákon vett részt. Első sikerére azonban 2005-ig kellett várnia, akkor nyerte meg az armantei ITF-versenyt. Ezen kívül 2005-ben először vett részt WTA-tornán, a marokkói Rabatban, de a selejtezők során kiesett. 2006-ban két WTA-tornán is részt vett (Tashkent Open és Istanbul Cup), de mind a kettőn a selejtező második fordulójában esett ki. Ezen kívül 2006-ban megnyerte a pozsonyi ITF-versenyt. 2007 2007-ben, a Roland Garroson a selejtezőből feljutva először szerepelt Grand Slam-tornán. Az első körben kiejtette Szun Tien-tient, majd Martina Müllert is búcsúztatta a versenytől. A következő, harmadik fordulóban azonban kikapott Szvetlana Kuznyecovától 6–2 6–3-ra. Wimbledonban már nem volt ilyen sikeres, a selejtezőben kiesett, így nem jutott fel a főtáblára. A Gastein Ladiesen az első fordulóban legyőzte Flavia Pennettát, de a második fordulóban alulmaradt Szávay Ágnessel szemben. A Collector Swedish Open Womenen vett részt ezek után, és itt egészen a negyeddöntőig jutott, úgy, hogy a második körben megverte az 1. kiemelt Anabel Medina Garriguest 6–3, 6–7, 6–3-ra. A Rogers Cupon is selejtezőket játszott, de onnan felkerülve a második körig jutott a versenyen. Ez azt jelentette, hogy a 2007-es US Openen már alanyi jogon a főtáblán indulhatott. Az első fordulóban 6–4, 6–3-as arányban legyőzte a 23. kiemelt Tathiana Garbint, de a második körben kikapott Viktorija Azarankától 6–2, 6–2-re. A China Openen legyőzte Caroline Wozniackit 6–0, 6–7, 6–1-re, majd a második körben 7–6 6–4-es arányban alulmaradt Szávay Ágival szemben. A Guangzhou International Women’s Openen érte el a legelőkelőbb helyezést, az elődöntőben búcsúzott, a 2. kiemelt, későbbi bajnok Virginie Razzano verte meg 3–6, 6–1, 6–1-re. 2008 A Brisbane Internationalon visszavágott Virginie Razzanónak, és az első körben 6–2, 6–2-re kiütötte a franciát. A második fordulóban Tathiana Garbint múlta felül, de a negyeddöntőben Viktorija Azarankával szemben elvérzett. Ezek után a Medibank Internationalon vett részt, de a selejtező sikeres megvívása után, az első fordulóban kiesett. Az Ausztrál Openen először vett részt, de az első körben Flavia Pennetta 6–4, 5–7, 6–4-es arányban búcsúztatta a szlovákot. Ezt kettő második körös búcsú követte az Open GDF Suezen és a Proximus Diamond Games-en, a Qatar Ladies Openen viszont remekül szerepelt. Az első fordulóban 6–4, 6–3-ra megverte Lucie Šafářovát, a második fordulóban pedig a 9. kiemelt Patty Schnydert búcsúztatta. A harmadik körben 6–3, 6–3-ra megverte a 6. kiemelt Venus Williamset is, de a negyeddöntőben Agnieszka Radwańska megállította a nagy menetelést. A BNP Paribas Openen korán kiesett, a második körben a 2. kiemelt Szvetlana Kuznyecova ejtette ki a szlovák lányt. A következő héten, Miamiban, a Sony Ericsson Openen legyőzte Tamarine Tanasugarnt 6–1, 6–2-re és a 20. kiemelt Francesca Schiavonet 3–6, 6–4, 6–4-re, de a harmadik körben a 10. kiemelt Jelena Gyementyjeva 6–0, 6–7, 6–4-re megverte Cibulkovát. A Bausch & Lomb Championshipsen életében először WTA-döntőbe jutott, de kikapott az 1. kiemelt Marija Sarapovától 7–6(7), 6–3-ra. A torna folyamán megverte Anastasia Rodionovát az első, a 14. kiemelt Viktorija Azarankát a második, a 2. kiemelt Anna Csakvetadzét a harmadik körben, Amélie Mauresmót, a 11. kiemeltet a negyeddöntőben és Alizé Cornet-t az elődöntőben. Ezt az óriási sikert két gyengébben sikerült torna követte. A Internazionali BNL d'Italian Gisela Dulko legyőzése után ismét kikapott Marija Sarapovától. A Roland Garroson az első körben Angelique Kerbert győzte le 6–2, 6–2-re, a második körben pedig Milagros Sequrát verte 6–3, 6–0-ra, de a harmadik körben a 3. kiemelt Jelena Jankovićtól kikapott 5–7 3–6-os arányban. Wimbledonban az első körben a szabad-kártyás Cseng Csie verte meg Cibulkovát 6–4, 6–3-ra. A Bank of the West Classicon nem volt kiemelve, és elég nehéz első körös ellenfelet kapott, Nagyja Petrova személyében. A meccsen egyértelműen Petrova volt esélyesebb, de Cibulková mindenkit meglepve 6–4, 3–6, 6–3-as arányban legyőzte a 7. kiemelt orosz teniszezőt. A második körben Katerina Bondarenkót ejtette ki két sima szettben, de a negyeddöntőben 7–6, 6–7, 3–5-ös állásnál Cibulkovának fel kellett adnia a mérkőzést Szugijama Aival szemben, mert a bal lába begörcsölt, és nem tudta folytatni a meccset. Az East West Bank Classicon nem került be a negyeddöntőbe, mert a második fordulóban a selejtezős Alla Kudrjavceva megverte őt 3–6, 7–5, 6–4-re. A Rogers Cupon ezt követően ismét döntőbe került, de ez alkalommal is egy orosz teniszezőnőtől kapott ki a döntőben. Az első három fordulóban három orosz teniszezőt győzött le (Jelena Vesznyina, Jelena Vjacseszlavovna Gyementyjeva és Nagyja Petrova személyében), a negyeddöntőben a 2. kiemelt Jelena Jankovićot búcsúztatta 7–5, 6–2-vel, az elődöntőben pedig Marion Bartolit múlta felül. A döntőben Gyinara Szafinától kapott ki 6–2, 6–1-re, aki a negyedik orosz ellenfele volt a tornán. A 2008-as Olimpián a Szlovák válogatottban szerepelt. A harmadik körig jutott el (miután megverte Pauline Parmentiert Franciaországból és Cvetana Pironkovát Bulgáriából), a 2. kiemelt Jelena Janković verte őt meg 7–5, 6–1-re. A US Openen szintén a harmadik körig jutott el, de a 9. kiemelt Agnieszka Radwańska ott megverte 6–0, 6–3-ra. A torna után azonban már nem ért el nagyobb sikereket (első fordulós búcsú a Porsche Tennis Grand Prix-n, második körös búcsú a Toray Pan Pacific Openen és a Generali Ladies Linzen, és a negyeddöntőben esett ki a China Openen és a Kreml Kupán. 2009 Cibulková a Medibank Internationalon kezdte az évet, ahol rögtön az első fordulóban a 8. kiemelt Caroline Wozniacki legyőzte őt. Ezek után az Ausztrál Openen a negyedik körbe jutott, ahol Jelena Gyementyjevától kapott ki 6–2, 6–2-re. Érdekesség, hogy a tornán Cibulková az első három szettjét 6–0-ra nyerte. Az Ausztrál Opent a Dubai Duty Free Tennis Championships követte, ahol Cibulková az első körben legyőzte Sorana Cîrsteát, a másodikban pedig Cvetana Pironkovát múlta felül. A harmadik körben a selejtezős Jelena Vesznyina ellen fel kellett adnia a mérkőzést 4–6, 6–1, 4–0-nál napszúrás miatt. Az amerikai keménypályás szezonon, a BNP Paribas Openen és a Sony Ericsson Openen a második és a harmadik körben búcsúzott. Igaz, a BNP Paribas Openen döntőszett 5–5-nél Anabel Medina Garrigues ellen Cibulkovának görcs miatt fel kellett adnia a meccset. Az MPS Group Championshipsen Gallovits Edina és Anastasia Rodionova kétszettes legyőzése után kikapott Jelena Vesznyinától 7–5, 6–7, 6–3-ra. A következő salakos versenyen, a Family Circle Cupon Tamira Paszek és ismételten Anastasia Rodionova legyőze után, Jelena Gyementyjeva elleni mérkőzésen 6–4, 1–0-s állásnál Cibulkovának megsérült a bal lábközelító izma, így visszalépett a mérkőzéstől. A Porsche Tennis Grand Prix-n a 3. kiemelt Jelena Jankovićtól kapott ki 6–1, 6–1-re az első fordulóan. A Roland Garroson Aljona Bondarenko, Kirsten Flipkens, Gisela Dulko, a 29. kiemelt Szávay Ági és Marija Sarapova legyőzésének köszönhetően Cibulková először jutott be Grand Slam-torna elődöntőjébe, azonban ott az 1. kiemelt Gyinara Szafinától 6–3, 6–3-as arányban kikapott. Wimbledonban már nem volt ennyire sikeres, a harmadik fordulóban Jelena Vesznyina kiejtette őt. A Swedish Openen legyőzte Sandra Romát 6–3, 2–6, 6–1-re, majd Nuria Llagostera Vivesnél is jobbnak bizonyult a második körben, a negyeddöntőben viszont szettelőnyből elvesztette a meccset Gisela Dulkóval szemben. Ezek után azonban minden tornája gyengébben sikerült; a 16 között búcsúzott a Bank of the West Classicon, az East West Bank Classicon és a Rogers Cupon is, míg a 32 között esett ki a Western & Southern Financial Group Women's-en. Ezek után visszalépett a Pilot Pen Tennistől, a US Opentől, Toray Pan Pacific Opentől és a Generali Ladies Linztől is bordasérülés miatt. A Kreml Kupán már szerepelt, de az első fordulóban kikapott a spanyol María José Martínez Sáncheztől 6–2, 6–2-re. 2010 Az ASB Classicon legyőzte Alexandra Dulgherut (6–0, 6–3) és a 7. kiemelt Aravane Rezaït (6–3, 6–4), de a negyeddöntőben kikapott az 1. kiemelt Flavia Pennettától 6–1, 6–2-re. A Medibank Internationalon az első körben legyőzte Bacsinszky Tímeát, majd a 3. kiemelt Szvetlana Kuznyecova legyőzésével ismételten a negyeddöntőbe jutott. Ott viszont ugyan olyan volt a forgatókönyv, mint egy héttel azelőtt, kikapott a 6. kiemelt Viktorija Azarankától 2–6, 6–2, 7–5-re. Az Ausztál Openen 23. kiemelt volt, és óriási meglepetésre, Vania King az első körben kiejtette őt, így idő előtt búcsúzott a tornától. A Dubai Duty Free Tennis Championshipsen az első körben legyőzte Jaroszlava Svedovát 6–4, 6–4-re, de a második körben kikapott az 1. kiemelt Caroline Wozniackitól 6–2, 7–6-ra. A Monterrey Openen 4. kiemelt volt, és az első két fordulóban két olasz teniszezőnőt is kiejtett a tornáról, Roberta Vinci és Sara Errani személyében. A negyeddöntőben legyőzte az 5. kiemelt Szávay Ágit 3–6, 6–3, 6–3-ra, de az elődöntőben kikapott honfitársától, Daniela Hantuchovától 4–6, 6–3, 6–0-ra. Ez az elődöntő után a BNP Paribas Openen vett részt, ahol 26. kiemelt volt (mivel kiemelt volt, ezért az első fordulóban nem kellett játszania) és a második körben Sara Errani megverte őt, így korán kiesett a tornáról. Két héttel később, ismét 26. kiemeltként vett részt a Sony Ericsson Openen, ám ez alkalommal egy körrel tovább jutott el. A második fordulóban legyőzte a selejtezős Sofia Arvidssont 6–0, 6–2-re, de a szabad-kártyás Justine Henin a harmadik körben kiejtette a szlovák lányt. Az MPS Group Championshipsen 3. kiemeltként játszott, és egészen az elődöntőig menetelt (többek között Czink Melinda és a 6. kiemelt Aleksandra Wozniak búcsztatásával), de a legjobb négy között kikapott Olga Govorcovától 6–4, 7–5-ös arányban. A Internazionali BNL d'Italian nem volt kiemelve, így az első fordulóban is játszania kellett. Az első meccsén Pauline Parmentiert búcsúztatta 6–1, 3–6, 7–5-ös eredménnyel, és a második körben is diadalmaskodni tudott a hazai pályán játszó Alberta Brianti felett, végül a harmadik körben Marija Kirilenko megállította a menetelést. A Mutua Madrileña Madrid Openen az első körben Iveta Benešovát győzte le 6–2, 6–2-re, de a második fordulóban a 13. kiemelt Li Na kiejtette a szlovákot. A Roland Garroson a 3. körig jutott el, ahol a 2. kiemelt Venus Williams verte őt meg 6–3, 6–4-re. A füves szezon kezdetén, a UNICEF Openen vett rész, és két szabad-kártyás ellenfél (Laura Robson és Arantxa Rus) után a negyeddöntőben Kirsten Flipkens legyőzte Cibulkovát. Wimbledonban nem volt kiemelt, így az első körben a 25. kiemelt Lucie Šafářovát kapta. A szlovák–cseh párharcból Cibulková jött ki jobban, így ő folytathatta a versenyt. A második fordulóban szetthátrányból fordította meg a mérkőzést Morita Ajumival szemben, de a harmadik fordulóban az 1. kiemelt Serena Williams jött, aki 6–0, 7–5-ös győzelmet aratva kiejtette a szlovákot. Wimbledon után Cibulková formája kicsit hanyatlott (4 tornán az első körben, 1 tornán a 2. körben búcsúzott), és a Pilot Pen Tennisen minden ugyanígy folytatódott. Igaz, szerencsés vesztesként játszhatott csak a főtáblán, de a második fordulóban az 1. kiemelt Caroline Wozniackitól kapott ki. A US Openen karrierje során másodszor jutott negyeddöntőbe (Stefanie Vögele, Katerina Bondarenko, Lourdes Domínguez Lino és a 11. kiemelt Szvetlana Kuznyecova búcsúztatásával), végül a legmagasabban rangsorolt Caroline Wozniackitól kapott ki 6–2, 7–5-re. A US Opent egy első körös búcsú követte a Toray Pan Pacific Openen (Anasztaszija Pavljucsenkovától kapott ki), aztán egy második körben elszenvedett vereség következett Anastasija Sevastova ellen a China Openen. A Generali Ladies Linzen szintén egy első körös vereséget szenvedett Eléni Danjilídu ellen, majd az év utolsó tornáján, a Kreml Kupán negyeddöntőbe jutott, ahol María José Martínez Sáncheztől kapott ki. 2011 Brisbane-ben és Sydney-ben egyaránt a negyeddöntőben búcsúzott, először Petra Kvitová, másodszor Alisza Klejbanova verte őt meg. Érdekesség, hogy a Medibank Internationalon kiesése előtt, a második fordulóban kiejtette a világelső Caroline Wozniackit 6–3, 6–3-mal. Az Ausztrál Openen az első fordulóban óriási csatában legyőzte Angelique Kerbert 6–2, 6–7, 6–4-re, a második fordulóban Alberta Briantit búcsúztatta három szettben, de a harmadik körben kikapott az 1. kiemelt Caroline Wozniackitól 6–4, 6–3-ra. Az Open GDF Suezen az első két kör sikeres megvívása után, a negyeddöntőben a 3. kiemelt Kaia Kanepi győzte le Cibulkovát 6–2, 2–6, 6–2-es arányban. A Dubai Duty Free Tennis Championships és a Qatar Ladies Open sem hozott neki szerencsét, az első, illetve második körben búcsúzott a tornától. Az amerikai keménypályás szezonban, a BNP Paribas Openen és a Sony Ericsson Openen felemás teljesítményt nyújtott. A BNP Paribas Openen Szánija Mirza első körös legyőzése után a második körben felülmúlta a 3. kiemelt Vera Zvonarjovát 4–6, 7–6, 6–4-es arányban. A harmadik körben viszont kikapott a 23. kiemelt Yanina Wickmayertől 7–5, 7–5-re. A Sony Ericsson Openen az első körben kikapott Bacsinszky Tímeától. Stuttgartban, a Porsche Tennis Grand Prix-n szintén az első körben búcsúzott, a hazai pályán játszó Sabine Lisicki verte őt meg 7–6, 7–6-ra. A Mutua Madrilena Madrid Openen az első körben legyőzte a 12. kiemelt Szvetlana Kuznyecovát 6–3, 6–2-re, majd a második körben Szávay Ági már a meccs előtt visszalépett a tornától, így játék nélkül kerül a harmadik körbe. Ott a 8. kiemelt Marija Sarapovát verte meg 7–5, 6–4-re, de a negyeddöntőben szettelőnyből kikapott a 16. kiemelt Petra Kvitovától. A Roland Garroson az első körben szenvedett vereséget Vania Kingtől, így meglepetésre, de búcsúzott a tornától. Az UNICEF Openen egyesben az elődöntőig jutott, amit az esőszünet miatt egy napon játszottak a negyeddöntővel, ahol Cibulková óriási csatában Szvetlana Kuznyecovát győzte le 7–5, 4–6, 6–2-re, ám az elődöntőben néhány óra múlva kikapott Roberta Vincitől 7–5, 6–1-re. Párosban, Flavia Pennetta oldalán a döntőig jutottak, de kikaptak a Záhlavová-Strýcová-Zakopalová párostól. Wimbledonban az első fordulóban legyőzte Mirjana Lučićot, a másodikban Polona Hercogot, a 16. kiemelt Julia Görgest, az 1. kiemelt Caroline Wozniackit, de a negyeddöntőben alulmaradt a későbbi döntős, 5. kiemelt Marija Sarapovával szemben 6–1, 6–1-es arányban. A Bank of the West Classicon legyőzte Krumm Date Kimikót, Christina McHale-t és Marina Erakovićot, de az elődöntő előtt visszalépett a tornától (hasizomsérülése miatt), így Marion Bartoli játék nélkül a döntőbe került. A carlsbadi tornától is emiatt lépett vissza. Torontóban az első fordulós meccsét elkezdte, de a harmadik szettben 3–1-es vezetésnél fel kellett adnia a mérkőzést, szintén a hasizomsérülése miatt. A US Openen, Flushing Meadowsban 14. rangsoroltként lépett pályára. Az első körben magabiztosan, 6–3, 6–4-re verte a kínai Csang Suajt. Érdekesség, hogy Cibulková a statisztika szerint az egész meccsen csupán egy nyerőt ütött. A második körben egy hazai játékossal, Irina Falconival meccselt. Az első szettet simán, 6–2-re hozta Cibulková, de ezután meglepetésre a második szettet 6–3-re, a harmadikat 7–5-re nyerte az Falconi, így Cibulková már a második körben, több mint 2 órás mérkőzésen búcsúzott a versenytől. Ezen a találkozón Cibulková a 22 nyerő ütés mellett 56 ki nem kényszerített hibát vétett. A következő tornáján, Szöulban 4. kiemelt volt. Az első körben legyőzte Arantxa Parra Santonját 6–3, 7–5-ös arányban, a második fordulóban pedig a selejtezős Jaroszlava Svedova ellen rövidítésben megnyert első játszma után a kazah játékos feladta a mérkőzést. A negyeddöntőben Cibulková az 5. kiemelt Polona Hercog ellen szenvedett 6–3, 6–1-es vereséget. Tokióban 14. kiemeltként indult a versenyen, de a második körben Iveta Benešovától kapott ki 6–4, 6–2-re. Pekingben Csang Suajjal kezdett, akit 6–0, 6–2-re vert meg. A második fordulóban megverte Francesca Schiavonét is, de a 3. körben kikapott második olasz ellefelétől, Flavia Pennettától 6–1, 4–6, 6–4-es arányban. Egy héttel később, Linzben a döntőig jutott el (ami az első döntője volt 2008 óta), ahol aztán kikapott az 1. kiemelt Petra Kvitovától 6–4, 6–1-re, így harmadik próbálkozására sem tudott tornagyőztes lenni. Moszkvában viszont megtört a jég, a döntőben megverte Kaia Kanepit 3–6, 7–6(1), 7–5-re, így az év utolsó tornáján megszerezte élete első WTA-tornagyőzelmét. Cibulková a negyeddöntőben legyőzte az első kiemelt Vera Zvonarjovát is 4–6, 6–4, 6–4-re. 2012 2012-ben az első tornája Brisbane-ben volt, ahol 8. kielemtként indult, ám az első körben kikapott honfitársától, Daniela Hantuchovától 3–6, 6–4, 6–3-ra. A következő héten Sydney-ben játszott, ahol egy győztes mérkőzés után a világelső és első kiemelt Caroline Wozniackitól kapott ki 7–5, 2–6, 6–4-re. Az Australian Openen 17. kiemeltként indult, és az első fordulóban fölényesen, 6–3, 6–1-re verte honfitársát, Magdaléna Rybárikovát. A második körben 2 óra 43 perces mérkőzésen alulmaradt Arn Grétával szemben, ugyanis a magyar teniszező 6–2, 3–6, 10–8-cal búcsúztatta a szlovák játékost. A meccsen Cibulková nagyon sokat rontott, 58 ki nem kényszerített hibát követett el. Ezt követően Pattajában vett részt, ahol 2. kiemelt volt, viszont óriási meglepetésre az első körben Anne Keothavongtól, a világranglista 88.-tól kapott ki az első körben, 6–4, 6–1-re. Dohában 11. kiemeltként indult, de az első körben egy érdekes mérkőzésen kikapott Flavia Pennettától 3–6, 6–2, 5–7-re. Dubaiban az első fordulóban térd ín sérülés miatt fel kellett adnia a mérkőzést Iveta Benešová ellen 1–3-as állásnál. Indian Wellsben 16. kiemelt volt. Kiemelésének köszönhetően erőnyerő volt az első fordulóban, a másodikban pedig honfitársa, Magdaléna Rybáriková 2–1-es állásnál feladta a mérkőzést. A harmadik fordulóban a 21. kiemelt Roberta Vincitől kapott ki 6–7(5), 6–0, 6–4-re. WTA-döntői Egyéni Győzelmei (8) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Részvételei az év végi bajnokságokon NK=nem szerzett kvalifikációt; CSK=csoportkör; ND=negyeddöntő; ED=elődöntő; D=döntő; GY=győztes. Pénzdíjai *2017. november 7-i állapot 2017-es ruandai elnökválasztás A 2017-es ruandai elnökválasztást 2017. augusztus 4-én tartottak Ruandában. A szavazatok négyötödének megszámlálását követően a részeredmény alapján hatalmon lévő elnök, Paul Kagame, megtarthatja hivatalát. A választási bizottság előzetes várakozásai alapján mintegy 12 millió választó (az összes választók 90 százaléka) járulhatott a szavazóurnák elé. Háttere Az elnökválasztást a 2015-ös ruandai alkotmányos népszavazás előzte meg, ami lehetővé tette Paul Kagame jelenlegi elnöknek, hogy harmadik mandátumát is megkezdhesse hivatalában, valamint lerövidítette a korábban hét éves elnöki mandátum időtartamát 5 évre, bár az utóbbi változtatás csak 2024-től lép életbe. Választási rendszer A ruandai elnököt egyszerű többséggel választják meg, népszavazás keretén belül. Jelöltek Paul Kagame korábban bejelentette, hogy újra indulni fog az elnöki posztért. Ennek ellenére nem kíván örökké Ruanda elnöke maradni, mint ahogyan azt televíziós hirdetésében is kifejtette 2016 elején. 2017 februárjában Phillipe Mpayimana bejelentette, hogy független jelöltként indul az ország elnöki pozíciójáért. 1994 óta külföldön élt, újságíróként és íróként dolgozott, valamint humanitárius szervezeteknél dolgozott. A 35 éves Diane Rwigara szintén bejelentette azt, hogy indulni kíván az elnöki posztért, Kagame bírálójaként. Napokkal kampányának megkezdését követően az internetre kikerültek meztelen fotói, amely miatt kizárták az elnökjelöltek közül. A jelölt állítása alapján a világhálóra került képek a Photoshop nevű számítógépes programmal módosított, hamis fotók voltak. A Ruandai Demokratikus Zöldpárt vezetője, Frank Habineza szintén bejelentette, hogy indulni kíván az elnöki posztért. Eredmények Leadott szavazatok összesen: 6 731 432 db. Ebből érvényes szavazatok száma: db. Hahn am See Hahn am See település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Felsőszabadi Felsőszabadi (1899-ig Felső-Lehota, szlovákul: Horná Lehota) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban. Fekvése Breznóbányától 13 km-re északnyugatra fekszik. Története Területén már a korai bronzkorban éltek emberek, de a késői bronzkorból is találtak maradványokat. A falut 1406-ban "Superior Lehota" alakban említik először. 1424-ben "Felsewlehota", 1455-ben "Lyhota regis", 1512-ben "Lehotka", 1529-ben "Lehotka Superior" néven tűnik fel. A 16. századig a zólyomlipcsei uradalomhoz tartozott, határában aranyat bányásztak. Később a nők csipkét vertek és árultak szerte Magyarországon, a férfiak pedig drótozással foglalkoztak és járták az országot. 1828-ban 151 háza és 1168 lakosa volt. A 20. század elején sok lakója kivándorolt. Vályi András szerint "LEHOTA. Alsó, és Felső Lehota. Népes két tót falu Zólyom Várm. földes Ura mind a’ kettőnek a’ Lipcsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszenek egymástól nem meszsze, Alsó Lehota Lopejnek filiája, földgyeik termékenyek, réttyei kétszer kaszáltattak. Felső Lehotának határja soványabb. " Fényes Elek szerint " Felső-Lehota, tót falu, Zólyom vmegyében, két dülőn s a közte terjedő völgyben, Beszterczebányához 4 1/2 óra. Határa az irtványokon kivül 3349 h. szántóföld, 288 h. rét, 3061 h. erdő. Egész urb. telek 22. Földje sovány s főleg zabot és burgonyát terem. Szarvasmarhát s kevés juhot tenyészt. Lakja 662 evang., 450 kath., s mindenik felekezetnek helyben van temploma. Hradek nevű hegyén hajdan vár állott, Hola magas hegyéről pedig némelly évben le sem olvad a hó. Határát egy kis patak hasitja. Birja a kamara." A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1438, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 584 lakosából 551 szlovák volt. 2011-ben 580 lakosából 527 szlovák volt. Nevezetességei Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. században épült barokk stílusban , tornya 1789 -ből való. Evangélikus temploma 1791 -ben épült. Híres emberek Itt hunyt el Adam Chalupka (1767-1840) szlovák evangélikus lelkész, szakíró, Ján Chalupka és Samo Chalupka apja. Itt, az evangélikus plébánián született 1812 . február 27-én Samo Chalupka ( Chalupka Sámuel ) evangélikus lelkész, költő. Tennman Records A Tennman Records egy amerikai lemezkiadó, amit a híres énekes Justin Timberlake alapított. A kiadó a Universal Music Grouphoz tartozó Interscope Records és Justin Timberlake közös vállalkozása. 2007. május 28. jelentették be a kiadó létrejöttét. Justin Timberlake a kiadó vezérigazgatója, az elnöki posztot Ken Komisar tölti be. Justin feladatköre a kreatív osztály is. A kiadó kapcsolatban áll a Mosley Music Grouppal. Ankhialoszi csata (708) Az ankhialoszi csata (bolgárul: Битката при Анхиало) 708-ban a bolgár Pomorie mellett játszódott le é. sz. 42° 33′, k. h. 27° 39′42.55, 27.65. A konfliktus kezdetei 705-ben Tervel bolgár kán segített Bizánc régebbi császárának, a 10 évig száműzetésben élő II. Jusztinianosz császárnak, hogy vissza tudja szerezni hatalmát. Hálája jeléül Jusztinianosz hatalmas mennyiségben adott a bolgároknak aranyat, ezüstöt és selymet, valamint megkapták Zagora területét is, ami Sztara Zagora, Szliven és a Fekete-tenger között fekszik. Három évvel később Jusztinianosz elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy megtámadja Bulgáriát, és visszaszerezze az elvesztett területeket. A csata A bizánci sereg elérkezett Ankhialosz erődítményéhez, de nem figyeltek arra, hogy a bolgár hadsereg a környéken volt. Míg a támadó hadsereg élelmet gyűjtött, Tervel és lovassága megtámadta a leginkább kívül állomásozó bizánci sereget. Ugyanebben az időben a gyalogság is megtámadta a tábort. A bizánciak meglepődtek, és összezavarodtak. Legtöbbjük életét vesztette a csatában vagy fogságba került. Sok lovat és hadi felszerelést is zsákmányoltak. A császár azon nagyon kevés ember közé tartozott, aki megpróbálta elérni az erődítményt, s aki hajóval el tudott menekülni Konstantinápolyba. Következménye A bolgárok több száz évre megőrizték az így megszerzett területüket. 711-ben, mikor Jusztinianosznak egy felkelés miatt segítséget kellett kérnie, Tervel csak 3 000 katonát küldött a megsegítésére, akik számos összecsapást követően az új császárral közösen Bulgária biztonságát szolgálták. Szokolszky Ágnes Szokolszky Ágnes (Budapest, 1956. július 6. –) magyar pedagógus, pszichológus. A SZTE Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense, intézetvezető. Oktatási területei Általános lélektan, kutatásmódszertan, pszichológiatörténet, kritikai gondolkodás, ökológiai pszichológia, angol szakszövegolvasás. Kutatási területei Az ökológiai pszichológia (különös tekintettel a James és Eleanor Gibson nevével jelzett irányzatra), a kognitív tudomány és ezen belül is a kognitív fejlődéslélektan egyes elméleti kérdései, valamint a pszichológia története és kutatási módszerei. Empirikus kutatási területe a gyermekkori mintha játék és metafora produkció. Életpályája Pedagógus családban született, édesapja, Szokolszky István (1915-1968) a hazai neveléstudomány egyik kiemelkedő képviselője volt, nagyapja, Szokolszky Rezső tanítói, majd tanfelügyelői tisztet töltött be. Szokolszky Ágnes számára szinte adott volt a pedagógus hivatásbeli családi tradíció továbbvitele, amelyet édesapjának korai halála is sürgethetett. Szokolszky Ágnes felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte angol-történelem-pedagógia szakon. Tanulmányainak befejeztével a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanított, majd az ELTE Pedagógiai Tanszékén oktatott és kutatott. PhD fokozatát az Amerikai Egyesült Államokban a University of Connecticut Pszichológia Tanszékén szerezte kísérleti lélektan szakágon. Ezen a tanszéken több éven át szerzett kutatási és oktatási tapasztalatokat. PhD tanulmányait a University of Connecticut Pszichológia Tanszékén működő Center for the Ecological Study of Perception and Action (CESPA) keretében végezte, disszertációját is itt védte meg. 1996-tól a Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Tanszékének oktatója és kutatója, ahol tagja lett a Megismeréstudományi Csoportnak, bekapcsolódott Pléh Csaba egyetemi tanár és MTA tag által szervezett A Szegedi Megismeréstudományi és Neuropszichológia Programba, majd 2006-tól tanszékvezető docens, 2007-től habilitált tanszékvezető docens, 2008-tól habilitált intézetvezető docens. Kutatási területeivel összefüggésben számos hazai és nemzetközi szakmai konferencián vett és vesz részt, s publikálják előadásainak anyagát. Családja Férje Fellegi Tamás üzletember, politológus, politikus. Két fiúgyermekük van. Művei (válogatás) Magyarul Tankönyvekről mindenkinek. [Írta Horváth György ... et al.] ; válogatta és szerkesztette Karlovitz János ; [a bibliográfiát ... Szokolszky Ágnes állította össze] Budapest : Tankönyvkiadó, 1980. 281 o. (A pedagógia időszerű kérdései, 3. ; ISSN 0138-936X) ISBN 963-17-4741-7 (Bibliogr.: 233-277. o.) Az iskola élő alternativái. Alternativ iskolák az Amerikai Egyesült Államokban . (1989). Valóság, 1, pp. 77–87. Pedagógiai és pszichológiai tárgyak : A nevelési folyamat pszichológiája : Interperszonális kapcsolat és kommunikáció a tanár-diák szerepviszonylatban. Bauer Edittel ; [közread. a] budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Pedagógia Tanszék, Budapest : Aula, 1990. 112 o. SZOKOLSZKY Á gnes (1998). A séma fogalma a kognitív pszichológiában. Régi és új értelmezések. Pszichológia, 2, 209-235. SZOKOLSZKY Á gnes és Kádár Endre (1999). James J. Gibson ökológiai pszichológiája. Pszichológia, 2, 245-285. Kutatómunka a pszichológiában : metodológia, módszerek, gyakorlat. [a név- és tárgymutatót kész. Palatinus Zsolt] Budapest : Osiris Kiadó, 2004. 660 o. ISBN 963-389-682-7 (Lásd még http://mek.oszk.hu/04800/04897 urn:nbn:hu-7427 ; 2007) Környezet - pszichológia. Egy ökológiai rendszerszemléletű szintézis körvonalai. Dúll Andreával. Magyar Pszichológiai Szemle , 61. köt. 1. sz. 2006. 9-34. A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen, 1929 - 2009 / szerk. Szokolszky Ágnes, társszerk. Pataki Márta, Polyák Kamilla. Irta Szokolszky Ágnes et al. Szeged, JATEPress, 2009. 302 p. ISBN 978-963-482-959-1 (Emlékkönyv). A lélektan történetének 80 éve a szegedi egyetemen (1929-2009). Társszerzőkkel: Pataki M., Polyák K., Németh D. Magyar Pszichológiai Szemle , 64. köt. 4. sz. 2009 december. 671-676. p. Angol nyelven The direct realist core in G. Lakoff's and M. Johnson's theory of concepts and metaphors. (1992) Jean Piaget Society , Philadelphia Where do metaphors come from? Metaphor and Symbolic Activity. Avec Dent-Read, C. Special Issue on Visual Rhetoric. 8/3, 1993. 227-242. An Interview With Eleanor Gibson, Ecological Psychology, 2003, 15(4), 271-281. Pretend Object Play - Symbolic or Functional? In: Doing things with things : the design and use of everyday objects / edited by Alan Costall and Ole Dreier. Aldershot, England ; Burlington, VT : Ashgate, 2006. 242 p. (Ser. Ethnoscapes ) ISBN 0754646564 (alk. paper); ISBN 9780754646563 ; ISBN 9780754646563 (alk. paper) Using scholarly literature in psychology : how to find what you need, read what you have found, and how to write it up ( 2009 ). Szeged, JATEPress, 214 p. Konferencia-előadások és kiadványok Using An Object As If It Were Another: The Perception And Use Of Affordances In Pretend Object Play (1997) In: M. A. Schmuckler & J. M. Kennedy (Eds.), Studies in Perc, LEA, Mawah, N.J. A gyermeki észlelés dinamikája: tárgyi mintha játék és metafóra használat. (Előadás). A Magyar Pszichológiai Társaság XIII. országos tudományos nagygyűlése, Budapest, 1998. április 15-18. The development of spoon-use in the daily routine of infants - A naturalistic observation study, avec Devánszki, É.,(2007) LEA, Mawah, N.J, 241-248. Szerkesztés Környezet-pszichológia. Dúll Andreával. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2006. 206 o. ISBN 963-05-8380-1 Szegedi pszichológiai tanulmányok . Németh Dezsővel, Krajcsi Attilával . Szeged : SZEK JGYFK, 2007. 194 o. ISSN 1789-6061 ; ISBN 978-963-7356-64-3 Szegedi pszichológiai tanulmányok. Németh Dezsővel , Harsányi Szabolcs Gergővel. Szeged : SZEK JGYFK, 2010. 213 p. ISSN 1789-6061 Társasági tagság MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztálya Pszichológiai Bizottság Magyar Pszichológiai Társaság The International Society for Ecological Psychology (ISEP) Elismerések Soros Foundation‑Open Society Fellowship, New York, 1988 University of Connecticut Predoctoral Fellowships, 1987 - 1992 P.E.O. International Scholarship, United States, 1990 - 1993 Jegyzetek és források Szarka József (1989): Szokolszky István. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. ISBN 9637516131 Tatai Zoltán (2007). Szokolszky Rezső. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. ISBN 978-963-9712-07-2 CESPA. Megismeréstudományi Csoport, SZTE Dr. Szokolszky Ágnes lásd utolsó sor, jobbról a harmadik fő. A lélektan 80 éve a szegedi egyetemen, 1929-2009 Contents (Unnumbered) International Conference on Perception and Action (9th : 1997 : Toronto, Ont): Studies in perception and action IV / Ninth International Conference on Perception and Action July 20-25, 1997, Toronto, Ontario, Canada ; edited by Mark A. Schmuckler, John M. Kennedy. Publ.: Mahwah, N.J. : Lawrence Erlbaum Associates, 1997. XXIII, 377 p. ISBN 0805828729 ISEP Külső hivatkozások SZTE Pszichológiai Laboratóriumok A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen képekben (1929-2009) MTA Társadalomtudományi adatbázis, Szokolszky Ágnes Szokolszky Ágnes honlapja Szokolszky Ágnes válogatott publikációi Publikációi a SZTE EK Egyetemi Bibliográfiájában Szokolszky Ágnes: Kutatómunka a pszichológiában: gyakorlatok, MEK University of Connecticut hivatalos oldala Szegedi Tudományegyetem Pszichológia Intézet honlapja Kapcsolódó szócokkek Szegedi Pszichológiai Intézet A Szegedi Megismeréstudományi és Neuropszichológia Program Brian Stepanek Brian Stepanek (1971. február 6. –) amerikai születésű színész. Híres szerepei A Zack és Cody élete című élőszereplős sorozatban Arwin Q. Hochauser, a szerencsétlen feltaláló szerepét alakítja. Saját sorozata is van, a Brian O’Brian nevű rövidfilmsorozat, itt is szerencsétlenkedik, s ugyanolyan vicces, humoros. Valamint a Csirke kabala módra című Disney-filmben Mackey kosáredző szerepét játssza. Ezeket a filmeket, sorozatokat Magyarországon a Disney Channel adón lehet látni. Hibernate szűrők A Hibernate Filters a Hibernate objektum-relációs leképezést (ORM) megvalósító programkönyvtár részei. A Hibernate filter egy globális, paraméterezett szűrő, mely névvel rendelkezik és ki- bekapcsolható egy Hibernate munkamenet során. Ezt a megközelítést az adatkezeléshez "láthatósági" szabályoknak nevezünk. Leírás A Hibernate-tel meg tudjuk előre határozni a szűrési feltételeket, és ezeket osztályokhoz, vagy gyűjteményekhez kötni. Ezek a feltételek hasonlóak a HQL "WHERE" záradékához. Az alkalmazásból ezután vezérelhetjük, hogy mely szűrők lesznek futási időben engedélyezve, és mik legyenek a paramétereik. A szűrőket úgy is fel lehet fogni, mint adatbázis nézetek, azzal hogy paraméterezhetők az alkalmazásból. Használata Java A szűrőket vagy az @org.hibernate.annotations.FilterDef, vagy az @org.hibernate.annotations.FilterDefs annotációval definiáljuk. Egy ilyen definíciónak rendelkeznie kell névvel és paraméterek halmazával, melyeket a name=(), illetve parameters() mezőkkel határozunk meg. Az így létrehozott paraméterekkel tudjuk befolyásolni a szűrő működését futási időben. Minden egyes paramétert egy @ParamDef annotáció határoz meg, mely rendelkezik name és type mezőkkel. Ezen kívül definiálható egy defaultCondition() mező is, arra az esetre, ha nem határoznánk megy egyet se az egyes @Filter-ekben. A @FilterDef(s)-eket osztály, és csomag szinten definiálhatjuk. Az alábbi példán bemutatásra kerülnek az annotációk használatai, és, hogy hogyan adható meg SQL a paraméterek meghatározásához: Amikor asszociációs táblát használunk több-több kapcsolat kezelésére, lehetőség van rá, hogy a szűrőt vagy a cél entitásra alkalmazzuk, vagy magára az asszociációs táblára. Az előbbi példától eltérően, asszociációs táblára szűrő paramétert a @FilterJoinTable annotációval tehetünk: XML A Hibernate szűrőket a Hibernate konfigurációs fájljában is definiálhatjuk, és hasonlóképpen kell eljárnunk létrehozásakor. Szűrő definiálása XML-ben: Ez az szűrő aztán hozzácsatolható osztályhoz, vagy gyűjteményhez (akár egyidejűleg is): Vezérlés Futási időben a Session enableFilter(String filterName), getEnabledFilter(String filterName), és a disableFilter(String filterName) metódusaid használjuk a szűrők beállítására. Alapértelmezetten a szűrők nincsenek bekapcsolva. Az enableFilter metódussal bekapcsolhatunk egy szűrőt, mely ezután visszaad egy Filter interfésszel rendelkező objektumot. Egy példa a használatára: Ahhoz, hogy mindig effektív rekordhalmazokkal dolgozzunk, mindig először kapcsoljuk be a szűrőket, és utána végezzünk lekérdezéseket. Portigliola Portigliola község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik, a Jón-tenger partján. Határai: Antonimina, Locri és Sant’Ilario dello Ionio. Története A települést a 10. században alapították a tengerpartról, a szaracén portyázások elől menekülő lakosok. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Rocco-templom San Leonardo-templom 577-es busz Az 577-es jelzésű elővárosi autóbusz Budapest, Kőbánya-Kispest és Vecsés, Erzsébet tér között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. A járaton nagyrészt Neoplan N4020 típusú és Volvo 8500 autóbuszok közlekednek, de néha előfordulhat Ikarus 280-as és Ikarus C80-as típusú autóbusz is. Sík Csaba Sík Csaba (Celldömölk, 1934. július 9. – Budapest, 1997. november 25.) magyar művészeti író, kritikus, művészettörténész. Életpályája 1952-1956 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakos hallgatója volt. 1956-ban munkanélküli volt, majd néhány hónapig nevelőtanárként dolgozott; áthelyezték egy rákoskerti általános iskolába. 1957-1966 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője, 1966-1972 között főszerkesztője, 1972-1977 között irodalmi vezetője volt. 1977-1987 között a Móra Ferenc Könyvkiadó Kozmosz Fantasztikus Könyvek szerkesztőségének vezetője volt. 1988-ban megszervezte a Holnap Könyvkiadót, melynek 1988-1989 között igazgatója volt. Kutatási területe a XX. századi modern irodalom és képzőművészet. Művei Brâncuşi (tanulmány, 1970) Rend és kaland (tanulmányok, 1972) Mindenkori mesterek (irodalmi-művészeti antológia, 1977) A Parthenon lovain innen és túl (tanulmányok, 1979) Ben Nicholson (esszé, 1980) Ars poeticák a XX. században (antológia, 1982) Picasso (tanulmány, 1985) Vilt Tibor (esszé, 1985) Sem kő, sem bronz, sem vászon (tanulmányok, 1985) Az értelem bilincsei. Esszék a 20. századi művészetről (tanulmányok, 1987) Művészet és forradalom (tanulmány, 1988) Örök törvény – új világ (tanulmányok, 1993) Szőnyi István poszterkönyv (1994) A századforduló magyar elbeszélői - Az Alerion madár vére (1994) Elbeszélők a két világháború között I. (szerkesztette, 1996) A Vass-Gyűjtemény ; életrajzok, műtárgyjegyzék Pilaszanovich Irén; Art V. Premier, Bp., 1998 Díjai József Attila-díj (1988) Forrás Hermann Péter: Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda 1998 CD-ROM, Biográf Kiadó, Budapest, 1997 ISBN 963-9051-195 Mexikó az 1994. évi téli olimpiai játékokon Mexikó a norvégiai Lillehammerben megrendezett 1994. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Uniform tér A matematikában, azon belül a topológia területén használatos fogalom az uniform tér, ami az egyenletes tulajdonságokat (teljesség, egyenletes konvergencia, egyenletesen folytonos) igyekszik megragadni. Egy uniform tér nem más, mint egy uniform struktúrával felruházott halmaz. Erősebb, mint egy topologikus tér (minden uniform tér egyben topologikus tér is), de általánosabb, mint egy metrikus tér vagy egy topologikus csoport. Története André Weil 1937-es definíciója előtt az egyenletességet, ahogy a teljességet, a metrikus terekre gondolva tárgyalták. Nicolas Bourbaki kiterjesztette a definíciót a Topologie Générale című könyvében, és John Tukey adta a fedéses definíciót. Weil jellemezte is az uniform tereket félmetrikákkal. Motiváció A metrikus terekben a folytonosság és az egyenletesség fogalmát δ-kkal és ε-okkal definiálják, amik numerikusan írják le a távolságot. Topologikus terekben a folytonosságot nyílt környezetekkel fejezik ki, ahol is az a∈G kifejezés helyettesíti |x−a|<δ-t. Ezzel a folytonosság átvihető topologikus terekre. Az uniform terekben az |x−a|<δ kifejezést a∈U[x] pótolja. Ezáltal az egyenletesség kiterjeszthető az uniform terekre. Az uniform struktúra lehetővé teszi a közelség egyenletes, egész térre érvényes definícióját. A környékek axiómái lehetővé teszik a közelség nem numerikus értelmezését, mivel magukban foglalják a háromszög-egyenlőtlenséget, és a halmazok felezését. Egy uniform fedésben szereplő halmazok ugyanolyan méretűnek számítanak. A finomítás az axiómákkal együtt azt jelenti, hogy minden uniform fedéshez van fele akkora méretű uniform fedés. Definíció Környékekkel Egy uniform tér egy halmaz-párból áll, , ahol a tér alaphalmaza, pedig a környékek (franciául entourage) halmaza, a következő feltételekkel: Minden tartalmazza az átlót: Ha , és , akkor Ha , akkor Ha , akkor létezik egy eleme -nek, hogy valahányszor és , akkor Minden -hez annak „tükörképe”, is eleme -nek. Uniform fedéssel Az páros uniform tér, ha X alaphalmaz, és Θ fedések egy családja, amikre teljesülnek a következők: {X} eleme Θ-nak. Legyenek a P fedés Θ eleme, és legyen Q fedés, hogy minden A ∈ P -hez van U ∈ Q , hogy U tartalmaz minden P -beli B halmazt, ami nem diszjunkt A -tól. Ezt úgy nevezzük, hogy a P fedés a Q fedés finomítása. Ekkor Q ∈Θ. Ha a P és a Q fedés is eleme Θ-nak, akkor van közös finomításuk Θ-ban. Θ elemei az uniform fedések, és Θ fedési struktúra. Tekintve egy P uniform fedést, és egy x eleme X pontot, az x-et tartalmazó P-beli halmazok egyesítése x P méretű környezete. Ez a mérték az egész térre kiterjeszthető. A két megadási mód könnyen átváltható egymásba. Legyen ugyanis az uniform tér környékekkel megadva. Ekkor egy P fedés uniform, ha minden x∈X-hez van U[x]⊆A környék, ahol A∈P. Az ilyen fedések az uniform tér fedési struktúráját adják. Legyen most az uniform tér fedési struktúrával adva. Ekkor az ∪{A×A: A∈P}-ket tartalmazó halmazok az adott uniform tér szomszédságai, ahol P végigfut a tér uniform fedésein. Ez a két transzformáció egymás inverze. Félmetrikával Jelölje X az alaphalmazt, és legyen a leképezés félmetrika: szimmetria háromszög-egyenlőtlenség Tekintsük most a következőkben megadott F rendszert: Ez a d félmetrika által definiált rendszer generálja a környékek halmazrendszerét. Környékek lesznek mindazok a részhalmazok, amik tartalmazzák a generátorhalmaz egy elemét. Ha félmetrikák egy családja által definiált fundamentális rendszerről van szó, akkor az így előállt legdurvább uniform struktúra a család által definiált uniform struktúra. A megszámlálható fundamentális rendszerrel megadott uniform terekből visszanyerhető a pszeudometrika. Kritériumok környékbázisra Ahhoz, hogy egy halmazrendszer környékbázis legyen, a következő feltételeknek kell eleget tennie: ; ekkor van , hogy Ha , akkor van hogy összemetszve a főátlót adja. akkor és csak akkor környezetbázis, ha teljesíti ezeket a feltételeket. Ekkor a valamely elemét tartalmazó halmazok adják a bázisú uniform tér környékeit. Kapcsolat más struktúrákkal Bármely metrikus térhez hozzárendelhető egy uniform struktúra oly módon, hogy egy pontosan akkor lesz környék, ha létezik egy valós szám, hogy minden , párra, ha , akkor benne van -ben. Egy topologikus csoport uniform struktúrája úgy definiálható, hogy egy halmaz pontosan akkor legyen környék, amennyiben létezik az egységelemnek egy környezete, hogy része -nek. Minden uniform téren természetes módon értelmezhető egy topologikus struktúra, nevezetesen egy halmaz pontosan akkor legyen nyílt, ha bármely -hez létezik egy olyan környék, hogy ( -nek -szel vett szelete, azaz ) része legyen -nek. Két különböző uniform térnek lehet azonos a topologikus struktúrája. Topológia Egy X halmazon megadott unitér struktúra topológiát is generál az X halmazon. Ebben egy G halmaz nyílt, ha G tartalmazza minden x pontjának egy V környékét. Az így kapott topologikus térből nem állítható vissza egyértelműen az uniform struktúra; más szóval, több uniform struktúra is adhatja ugyanazt a topologikus teret. Az így nyert topologikus terek teljes reguláris terek, és bennük bármely két, topologikusan megkülönböztethető pont szeparálható. Két pont topologikusan megkülönböztethető, ha nem minden környezetük azonos. Megfordítva, minden teljes reguláris topologikus térhez van legalább egy uniform struktúra. Egy ilyen az a legdurvább uniform struktúra, amire nézve az összes folytonos függvény egyenletesen folytonos. A kompakt Hausdorff-terekhez ez az egyetlen uniform struktúra. Egy X uniform tér akkor és csak akkor Kolmogorov-tér, ha az összes környék metszete a főátló. Ekkor X Tyihinov-tér, ezzel Hausdorff-tér is egyben. Sőt, az X uniformizálható topologikus térre ekvivalensek: X Kolmogorov-tér X Hausdorff-tér X Tyihinov-tér. Egy Hausdorff-féle uniform tér metrizálható, ha generálható félmetrikák megszámlálható családjával. Ez az uniform struktúra egyetlen félmetrikával is generálható, ami a Hausdorff-tulajdonság miatt metrika. Ez a gondolatmenet félnormákkal is eljátszható. Egyenletesen folytonos függvények Az egyenletesen folytonos függvények épp azok a függvények, amik környéket környékbe visznek. Ekvivalensen, fedési struktúra ősképe fedési struktúra. Ahogy a folytonos függvények megtartják a topologikus tulajdonságokat (nyílt, zárt, kompakt, összefüggő), úgy az egyenletesen folytonos függvények megőrzik az uniform struktúrát. A két uniform struktúra közötti izomorfizmusokat uniform izomorfizmusoknak nevezzük. Teljesség A teljes metrikus terek alapján bevezethetők a teljes uniform terek. Ehhez Cauchy-sorozatok helyett Cauchy-szűrőket használnak. Az F szűrő Cauchy-szűrő az X uniform térben, ha minden U uniform fedéshez van A∈F, hogy A×A ⊆ U. Más szavakkal, egy szűrő Cauchy, ha tartalmaz akármilyen kis méretű halmazokat. A definícióból következik, hogy minden konvergens szűrő Cauchy. Egy Cauchy-szűrő minimális, ha nem tartalmaz durvább Cauchy-szűrőt. Megmutatható, hogy minden Cauchy-szűrő egyértelműen tartalmaz minimális Cauchy-szűrőt; minimális Cauchy-szűrők esetén ez önmaguk. Például az egyes pontok összes környéke minimális Cauchy-szűrő. Megfordítva, egy uniform tér teljes, ha az összes benne levő Cauchy-szűrő konvergens. Minden kompakt Hausdorff-tér teljes metrikus tér teljes uniform tér is a topológiájához illeszkedő uniform struktúrájával. Legyenek X és Y uniform terek, és Y ezen kívül még teljes is. Jelölje A X egy sűrű részhalmazát! Ekkor az f: A → Y egyenletesen folytonos függvények egyértelműen kiterjeszthetők az egész X uniform térre. A teljes uniformizálható terek azok a topologikus terek, amik a topológiájukhoz illeszkedően teljes uniform térré tehetők. Minden uniform tér egyértelműen teljessé bővíthető. Források Boto von Querenburg: Mengentheoretische Topologie . 3. kiadás Springer-Verlag, 2001, ISBN 3-540-09799-6 I. M. James: Introduction to Uniform Spaces . Cambridge University Press, 1990, ISBN 0521386209 Halmazelméleti topológia jegyzet (1,72 MB) Külső link Modern alkalmazott analízis Stazione di Monteiasi-Montemesola Stazione di Monteiasi-Montemesola vasútállomás Olaszországban, Puglia régióban, Monteiasi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Potenza-Brindisi-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Grottaglie Stazione di Nasisi Wiencourt-l’Équipée Wiencourt-l’Équipée település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 259 fő (2015). Wiencourt-l’Équipée Bayonvillers, Cayeux-en-Santerre, Guillaucourt, Lamotte-Warfusée és Marcelcave községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mexikó himnusza A Mexikói nemzeti himnusz (Himno Nacional Mexicano) Antonio López de Santa Anna tábornok felhívására született. Szükségét érezte, hogy egy igazi hazafias dal legyen az ország nemzeti himnusza. Felhívását 1853. november 12-én egy irodalmi újságban tette közzé. A kiírt irodalmi pályázatot a San Luis Potosí állambeli Francisco Bocanegra költő, a zenei pályázatot Jaime Nunó Roca katalán zeneszerző nyerte el. A himnusz próbákon először Santiago de Querétaróban hangzott el, első hivatalos előadására 1854. szeptember 15-én a Mexikói Nemzeti Színházban került sor. A spanyol szöveg (Az eredeti szöveg tíz versszakból áll; a mai hivatalos teljes változatban csak az I., V., VI. és X., a rövidített hivatalos változatban pedig csak az I. és a X. versszakot éneklik.) A refrén és két versszak magyar szövege Mexikóiak, a csatakiáltásra A kardot tartsátok, és a zablát; S rengjen a közepén a föld Az ágyúk dörgése alatt. S rengjen a közepén a föld Az ágyúk dörgése alatt. Homlokod békével legyen övezve, ó haza A béke arkangyalának koszorújával, Mert a menny lesz örök sorsod, Mely az Úr ujjával írattatott. De ha egy idegen ellenség Talpával megszentségteleníti földed, Gondolj arra, oh, szeretett haza, hogy Az ég minden fiában egy katonát adott. Harcra, harcra szüntelen az ellen, Ki meggyalázza a haza dicsőségét! Harcra, harcra! Zászlóinkat a hazafiak vérével itassátok át! Harcra, harcra! Hegyen és völgyön a szörnyű ágyúk dörögjenek és hangjuk nemesen visszhangozza A kiáltást: Egység! Szabadság! Marčana Marčana (olaszul: Marzana) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Belavići, Bratulići, Cokuni, Divšići, Filipana, Hreljići, Kavran, Krnica, Kujići, Loborika, Mali Vareški, Mutvoran, Orbanići, Pavićini, Peruški, Pinezići, Prodol, Rakalj, Šarići, Šegotići és Veliki Vareški települések tartoznak hozzá. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 15 km-re északkeletre, egy karsztos fennsíkon, a Pólából Labinba vezető főút mellett fekszik. Története A Marčana környékén talált leletek tanúsága szerint itt már a történelem előtti időben is éltek emberek, akik kezdetben lakóhelyüket a vidék természet által kialakított üregeiben, barlangjaiban alakították ki. Az egyik ilyen emberi lakóhely a közeli Ljubičeva-barlang volt, ahol sok őskori használati tárgyat, cseréptöredéket, csontmaradványt és kőszerszámot találtak. A cserépmaradványok tanulmányozása során megállapították, hogy az ember már a neolitikumban (i. e. 2000 és 1800 között) lakta ezt a helyet, mely később is folyamatosan lakott volt egészen a bronzkorig. A rómaiak i. e. 177-ben hódították meg az Isztriát az illír törzsektől miután kimerítő ostrommal bevették Nesactium erődjét, melyet az utolsó hisztri uralkodó Epulon védett. Marčana neve is a római korból ered. A Marciana nevű római településről kapta a nevét, melynek a Marcia család volt a birtokosa. Történészek feltételezése szerint a falu területén római villa is állt, amelynek nem maradtak fenn falmaradványai. Az itt talált kőtöredékek azonban arra utalnak, hogy itt egy gazdag római villagazdaság, ún. „villa rustica” volt. A Marčana körüli tágas művelésra alkalmas földek sűrű településhálózatot tettek lehetővé, melyet a közeli Pinezićin fennmaradt római villamaradványok bizonyítanak. Két ilyen villa volt még Pinezićitől délre a Kazali és Bolovan nevű helyeken és egy a Fioran, Gromača nevű helyen is. Az ezeken a helyeken talált nagy számú cserpétöredék megerősíti a római villák létezését. Az esővizet gyűjtő ciszterna maradványai kerültek elő a falutól 1 km-re délkeletre levő Paužinka nevű helyen, mely szintén egy római villagazdaság egyedüli maradványa. Marčanán egy Hadrianus császár által veretett bronz pénzérme is előkerült a 117 és 138 közötti időből a császár képével és nevével. Marčana első írásos említése 1243-ból származik egy okiratból, melyben több pólai méltóság között, Marčana két képviselője Andreas és Ioannes de Marzana is hűségesküt tesznek a Velencei Köztársaságnak. A Póla területéhez tartozó falu 1331-től hivatalosan is velencei fennhatóság alá került. Marčana a középkorban osztozott az Isztria délkeleti településeinek sorsában, melyek a 13. 14. 15. században és a 16. század első felében sokat szenvedtek a háborús pusztítások, a járványok, a védtelen települések pusztulása következtében. 1527-ben, miután a Pólához tartozó egész terület elpusztult egy szörnyű járvány miatt, több próbálkozás történt Marčana vidékének újratelepítésére. A görög családok betelepítése után feltételezhető, hogy fejlett volt a kézművesség bár a levéltári forrásokban erról nincsenek fennmaradt adatok. A település középkori története szoros kötődik a közeli Mutrovanhoz. 1853-ig ugyanis Marčana a mutrovani plébániához tartozott, majd 1912-ig amikor önálló plébánia lett a mutrovani káplánság része volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság bukása után francia megszállás alá került és az 1805-ben napóleoni gyámság alatt létrehozott Olasz Királyság része lett. 1814-től 1918-ig Ausztriához tartozott. 1857-ben 587, 1910-ben 1064 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. Az I. világháború után Olaszországhoz került. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 1072, a községnek összesen 4260 lakosa volt. Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt háromhajós plébániatemploma a 15. században épült, később többször átépítették. 25 méter magas különálló harangtornya 1846-ban épült. Három oltárát kőből és márványból építették. Különlegessége a kőből és fából készített díszes keresztelőmedence. A templom körül temető található. Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt középkori templomát a 17. században bővítették, újbóli felszentelése 1709-ben történt. Kill (nagylemez) A Kill az amerikai Cannibal Corpse tizedik nagylemeze. Jack Owen gitáros utódja ismét Rob Barrett lett. A zenészek az addigi legbrutálisabb lemezüknek harangozták be a Killt mely állítás nem alaptalan. Klip a Make Them Suffer és a Death Walking Terror dalokra készült. A lemez brutális hangzásáért Erik Rutan (Hate Eternal, ex-Morbid Angel) felelt. Jack Owen távozásával nagyobb terep jutott Pat O’Brien riffjeinek. Erről Alex Webster így nyilatkozott a magyar Metal Hammer magazin 2006 áprilisi számában: " Pat gitárjátéka igen komoly, vele lépést tartani picit sem könnyű. Pat egyértelműen alulértékelt gitáros. Ott lenne a helye a gitármagazinok címlapjain. Rob számára is komoly kihívást jelent, hogy Pattel kell játszania, de bírja a gyűrödést. Ő sem akármilyen zenész. Számlista "The Time to Kill Is Now" ( Alex Webster ) – 2:03 "Make Them Suffer" ( Paul Mazurkiewicz , Pat O’Brien ) – 2:50 "Murder Worship" (Webster) – 3:56 "Necrosadistic Warning" (Webster) – 3:28 "Five Nails Through the Neck" (Webster) – 3:45 "Purification by Fire" (Mazurkiewicz, O'Brien) – 2:57 "Death Walking Terror" (Webster) – 3:31 "Barbaric Bludgeonings" ( Rob Barrett ) – 3:42 "The Discipline of Revenge" (Webster) – 3:39 "Brain Removal Device" (Mazurkiewicz, O'Brien) – 3:14 "Maniacal" (Webster) – 2:12 "Submerged in Boiling Flesh" (Mazurkiewicz) – 2:52 "Infinite Misery" (O'Brien) – 4:01 Bónusz disc "Shredded Humans" "Puncture Wound Massacre" "Fucked with a Knife" "Stripped, Raped, and Strangled" "Decency Defied" "Vomit the Soul" "Unleashing the Bloodthirsty" "Pounded into Dust" "The Cryptic Stench" "They Deserve to Die" "Dormant Bodies Bursting" "Gallery of Suicide" "Pit of Zombies" "The Wretched Spawn" "Devoured by Vermin" "A Skull Full of Maggots" "Hammer Smashed Face" Gare de Saint-André-des-Eaux Gare de Saint-André-des-Eaux vasútállomás Franciaországban, Saint-Nazaire településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Nazaire-Le Croisic-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Saint-Germain-les-Belles Saint-Germain-les-Belles település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 1192 fő (2015). Saint-Germain-les-Belles Benayes, Glanges, Magnac-Bourg, Meuzac, La Porcherie, Saint-Vitte-sur-Briance és Vicq-sur-Breuilh községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: III. Vlad havasalföldi fejedelem III. Vlad, más néven Karóbahúzó Vlad (románul: Vlad Țepeș vagy Cepes vagy Cepelus 'nyársba húzó'), (Segesvár, 1431. november 8. – Bukarest, 1476. december 14.) havasalföldi fejedelem 1448-ban, 1456 és 1462 között, valamint 1476-ban (kb. egy hónapig). Hírnevet az uralkodása alatti különös kegyetlenkedéseivel szerzett. Uralkodóként az Oszmán Birodalomtól független politikát folytatott és harcolt az oszmán terjeszkedés ellen. Éppen emiatt Romániában III. Vladot Havasalföld védelmezőjének tekintik. Neve A Drǎculea, Vlad román keresztneve, apja nevéből, a Draculból származtatható. A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. A Dracul név azonban eredetileg a Sárkány Lovagrendre utalt, a sárkány ugyanis latinul draco. Utóneve, a Țepeș vagy Cepes (magyarul karóbahúzó) a legkedveltebb kivégzési módszerével, a karóbahúzással hozható kapcsolatba. Az oszmánok Kazıklı Bey néven ismerték, ami Karóbahúzó Herceget jelent. Vladot több korabeli írásban Draculaként említették meg, mint például az erdélyi szászok feljegyzéseiben és Jan Długosz krónikájában. Élete Vlad 1431. november 8-án született az erdélyi Segesvár erődjében, II. Vlad Dracul (draco latinul sárkány, románul ördög) és Cneajna moldáv hercegnő második közös gyermekeként, I. Öreg Mircea uralkodó unokájaként született. Bátyja, Vlad Mircea, 1427-ben, öccse, III. Szép Radu, 1437-ben született. Bár Vlad hazája Havasalföld volt, a családjával Erdélyben élt, mivel apját az oszmánpárti bojárok kiűzték az országból. Születésének évében apját Nürnbergben a Sárkány Lovagrend tagjává választották. Ötéves korában a fiatal Vladot is beavatták a lovagrendbe. Vlad édesapja 1436-ban Havasalföld uralkodója lett, és az akkori fővárosba, Târgoviștébe költözött. Vlad és öccse, III. Szép Radu követték apjukat. Hat évig éltek az uralkodó házában. Az Oszmán Birodalom felőli hatalmas politikai nyomás miatt Vlad apja megígérte a szultánnak hogy a vazallusa lesz, ezzel megelőzve egy esetleges inváziót. Az egyezség értelmében az apa túszul adta két fiatalabb fiát, így azok az Oszmán Birodalomba kerültek. Ezek az évek jelentősen befolyásolták Vlad személyiségét, mivel az oszmánok gyakran megkínozták önfejűsége és gorombasága miatt. 1447-ben lázadó bojárok a Bălteni melletti mocsárvidéken meggyilkolták apját, állítólag Hunyadi János parancsára. Még ugyanebben az évben idősebb testvérét, II. Mirceát politikai ellenfelei Târgoviștében előbb megvakították majd elevenen elégették. Vlad Țepeș csupán 17 éves volt, amikor egy kölcsönkapott török hadsereg élén saját országa ellen vonult, de II. László legyőzte. Vlad Țepeșnek 1456. augusztus 20-án sikerült megkaparintania Havasalföld trónját, amit hat éven keresztül meg is védett. Trónra lépése után karóba húzatta apja fő gyilkosait, a többinek előbb igen hosszú menetelés jutott büntetésül és utóbb belepusztultak egy erődítmény építésébe. Uralkodása alatt még kis értékű lopásért is karóba húzás járt. Kedvelt kínzási módszerei között szerepelt az élve karóba húzatás, testcsonkítás, nyúzatás és – az ezek után megváltásnak tekinthető – lefejezés. Igazából a fennmaradt adatok alapján fantáziája határtalannak bizonyult ezen a téren. Előszeretettel üldözte a szászokat a kereskedelmük miatt, komoly külkereskedelmi korlátozásokat vezetett be, hogy megőrizze országa gazdaságát. Vlad a koldulást és a „közveszélyes munkakerülést” bűnözésnek tekintette, kegyetlenül üldözte. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta Târgoviște koldusait és szegényeit, majd megkérdezte őket, szeretnének-e mindörökre megszabadulni szegénységüktől. Amikor megkapta az igenlő választ, rájuk gyújtatta a termet. Néhány építkezést végeztetett a târgoviștei palotán (melyek közül napjainkban a Chindia torony a legjelentősebb maradvány), megerősített néhány várat, mint például a poienarit, amelynek közelében háza is volt. Templomoknak és monostoroknak is adott adományokat. Az egyik ilyen volt a Sznagov-tó melletti monostor, ahol később - a feltételezések szerint - őt is eltemették. Egyesek úgy vélik: Bukarestet is ő alapította. Még a legkevésbé fontos pozíciók betöltésénél is mellőzte az öreg bojárokat, azokat lovagoknak, illetve szabad parasztoknak adta. A havasalföldi előkelők hatalmának kulcsfontosságú eleme volt az erdélyi szász telepesek autonóm igazgatású városaival fenntartott kapcsolatuk, ezért Vlad felszámolta e városok havasalföldi kereskedelmi előjogait, és rajtaütéseket szervezett ellenük. 1459-ben beszüntette az adófizetést a törököknek, és 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás királlyal a törökök még nagyobb elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta. Fővárosa, Târgoviște körül egész karó-erdő díszelgett, rajtuk a basa és kísérete tagjai. Később, 1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Gyurgyevót. Sőt néhány észak-bulgáriai várat is elfoglalt, szörnyű tömegmészárlást hajtotatott végre: 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. A monda szerint két adókövetelő török tisztviselőnek pedig szögekkel rögzíttette a turbánjukat a fejükhöz, mert azok nem voltak hajlandók fedetlen fejjel állni előtte. A török válaszcsapás nem késett. II. Mehmed szultán, Konstantinápoly nem egészen egy évtizeddel azelőtti meghódítója, aki 1462 tavaszán megindult Havasalföld felé, háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgoviștéig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat. A végső csapást egy szörnyű, de taktikailag ügyes húzással mérte: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót, rajtuk török fejekkel. A kiéheztetett és megfélemlített törökök visszavonultak. II. Mehmed szultán Valachiát – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki nagy török haddal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Argeș váráig üldözte testvérét. A legenda szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki leugrott egy hatalmas szikláról. Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal. Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon. (Az is szerepet játszott ebben, hogy az erdélyi szász városok korábbi sérelmeik miatt azzal vádolták meg, hogy lepaktált a törökökkel). Elfogását Janus Pannonius Mátyáshoz írt De captivitate Dragulae waivodae Transalpini azaz Dragula havasalföldi vajda fogságbaeséséről című versében örökítette meg.. Halála További élettörténetéről különböző források mást és mást állítanak. Az egyik szerint 1476 decemberében kivégezték, nem sokkal azelőtt, hogy Havasalföld újra uralkodójának ismeri el. A másik szerint négy évnyi tömlöc után már házban lakhatott, katolikus hitre tért, és megint más források még hozzáteszik, hogy be is nősült a Corvin házba. 1476-ban Vlad és Báthory István erdélyi vajda betört Havasalföldre egy vegyes haderővel, amely erdélyiekből, néhány elégedetlen havasalföldi bojárból, és egy moldáviai csapattestből állt. Utóbbit Vlad unokatestvére III. István moldvai fejedelem küldte. Vlad féltestvére, Radu ekkor már egy éve halott volt és már Basarab Laiotă cel Bătrân (Öreg Basarab) ült Havasalföld trónján a Dănești családból. Vlad serege közeledésének hírére Basarab és csapatai elmenekültek, néhányan a törökök védelmébe, mások a Kárpátok rejtekébe. Miután Vlad elfoglalta helyét a trónon, Báthory és a sereg zöme visszatért Erdélybe, gyenge helyzetben hagyva Vladot. Túl kevés volt az ideje arra, hogy támogatókat gyűjtsön össze mielőtt a nagy létszámú török sereg behatolt az országba azzal a céllal, hogy Basarabot visszaültesse a trónra. Vlad arra kényszerült, hogy a rendelkezésére felállt kevesebb mint 4000 fős haderővel induljon meg a törökök ellen. E verzió szerint a törökök elleni ütközetben ölték meg Bukarest közelében 1476 decemberében. Mások azt mondják, hogy a hűtlen havasalföldi bojárok gyilkolták meg. A történelmi források egyetértenek abban, hogy a feje a törökökhöz került (az első verzióban Mátyás küldi el a holttestet) és azok karóba húzva állították ki, így bizonyítván hatalmukat az Ördög felett. Vlad Țepeș ma Vlad Dracul fia ma is népszerű történelmi és pop-kult figura Romániában; szállodák, vendéglők cégérein gyakori jelenség. Egy radiátor és fürdőszoba nagykereskedés reklámjában például Vlad Țepeș egy pezsgőfürdős kádat tesztel a háttérben látható mezőn álló számos, karóba húzott ember látványában gyönyörködve. Jegesmedve A jegesmedve (Ursus maritimus, korábban Thalarctos maritimus) a ragadozók rendjébe, ezen belül a medvefélék családjába tartozó, az Északi-sarkvidéken élő emlősfaj, rendjének második legnagyobb tagja. Előfordulása A jegesmedve elterjedési területe az Északi-sarkvidék jégmezőinek déli része. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem teszi a lábát igazi szárazföldre, többségük egész életét a sarkvidék befagyott vizein, a lassan sodródó jégmezőkön tölti. Csak a párzásnál mennek stabil helyre. Megjelenése A ragadozó emlősök rendjének legnagyobb testű képviselője (a kodiak-medve mellett). Teste nyúlánk, feje és arcorra megnyúlt, szemfoga gyengén fejlett, apró füle és rövid farka csökkenti a hőleadást. Szeme kicsiny, nyaka hosszú, lábai a többi medvéénél jóval szélesebbek és hosszabbak, lábszárai rövidek, de vastagok és izmosak, ujjait csaknem hosszúságuk feléig úszóhártya köti össze, karmai rövidek. A többi medvénél jóval nagyobb; testhossza 1,8-3 méter; vállmagassága 1,22-1,6 méter, a hím testtömege 350–700 kilogramm; a nőstény testtömege 150–300 kilogramm (terhesen elérheti az 500 kilogrammot). A legnagyobb vadon élő jegesmedve felágaskodva 3,39 méter magas és 1002 kilogramm tömegű volt. Bundája tömött szőrű, és a mai élő emlősök legjobb hőszigetelő szőrzete. A fiatal példányoknál ezüstfehér, az öregeknél sárgás árnyalatú. Téli álmot alszik, amiből többször, könnyen felébred. Zápfogainak felülete tarajos. Életmódja A jegesmedve szinte állandóan vándorúton van, s emiatt még saját territóriumot sem tart. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a jégmezők nemigen szolgálnak bőséges táplálékkal, és viszonylag nagy utat kell megtenniük az állatoknak ahhoz, hogy napi táplálékukat beszerezzék. Zsákmány után kutatva akár napi 70 km-es távolságot is megtesznek. Míg sok más medvefaj étrendjén igen jelentős a növényi eredetű táplálékok szerepe, a jegesmedve csak a sarki nyár hónapjaiban fogyaszt egy kevés zuzmót, mohát vagy bogyót, de azt is csupán étrendi kiegészítésként. Táplálékának zöme állati eredetű, s mivel a sarkvidék zord körülményei közt nemigen válogathat, szinte mindent megeszik. Ez a hatalmas, talán lomhának tűnő állat nagy ügyességgel halászik, ha pedig vadászik, kitartóan üldözi zsákmányát. A hal mellett egyik kedvenc táplálékát a fókák képezik, de olykor madarakat és rénszarvasokat is zsákmányul ejt, sőt a dögöt sem veti meg. A jegesmedve egyébként az északi sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója, természetes ellensége jóformán nincsen. A kardszárnyú delfinen, a nagy ámbrásceten és a grönlandi cápán kívül talán csak a rozmárok hatalmas agyarai jelentenek számára veszedelmet, rozmár azonban legfeljebb csak akkor támad jegesmedvére, ha a fiatal rozmárokat védi. A jegesmedvék kitűnő úszók. Úszás közben akár a tíz kilométeres sebességet is elérhetik. Fejjel előre ugranak bele a vízbe, mint a kutyák, és úszás közben a kutyaúszáshoz hasonlóan csak mellső lábukat használják, hátsó lábukat maguk után húzzák. Nyitott szemmel merülnek a víz alá, s ott akár két percig is kibírják levegővétel nélkül. Szaglásuk igen kifinomult, a fóka szagát 1,5 km távolságról is megérzik, 1 m-es hó alatt is. Akár 40 km/óra sebességgel is tudnak futni, és hosszabb ideig 3-6,5 km/óra átlagsebességgel haladni. Szaporodása A párzás április-május körül zajlik, amikor a medvék közelebb kerülnek egymáshoz a fókák vadászata miatt. A hímek már 100 km-ről is megérzik a nőstény szagát. A hímek ilyenkor összeverekednek a párzás jogáért, ezek gyakran sérülésekkel járnak. A párzás váltja ki a nőstényben az ovulációt. A megtermékenyített magzat „felfüggesztett” állapotban marad augusztus-szeptemberig. Ez alatt az idő alatt a nőstény hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt el, testtömege legalább 200 kg-mal növekszik! A vemhes nőstény a sarki tél legzordabb szakaszában hóba és jégbe vájt barlangjába húzódik vissza, ahol egyfajta hosszan tartó alvó állapotba kerül, melynek során szívverése a szokásos percenkénti 46-ról 27-re csökken, testhőmérséklete azonban normális marad. Itt hozza világra bocsait átlagosan 240 napi vemhesség után. Az ellés november és február között történik, ellésenként általában kettő, néha csak egy bocs születik. Testtömegük születésükkor kb. 1 kg, meztelenek, süketek és vakok. A bocsok életük első hónapjaiban csak felszín alatti lakásukat ismerik, az anyamedve csak az ellés után négy hónappal vezeti ki a bocsokat a szabad ég alá. A bocsok ezután még elég sokáig, mintegy két esztendős korukig maradnak anyjukkal, s csak ezután kezdik meg önálló életüket. Táplálék és vadászat A jegesmedve fő tápláléka a fóka, jóllehet általában csak a fókazsírt, a bőrt és a belsőségeket eszi meg, a húst nem. Egy léknél áll lesben vagy lopakodva közelíti meg áldozatát, amikor a fókacsapat a jégen napozik. Mancsával végzetes csapást mér a fóka vékony koponyájára. Nyár végén, ősz elején a jegesmedvék bálna- és rozmártetemek után kutatnak a partvidéken. Olykor tíz-húsz jegesmedvéből álló csoportot lehet megfigyelni, amint tetemekből lakmároznak. Ebben az évszakban nagyobb kiterjedésű szárazföld áll rendelkezésre a vadászatra, így a jegesmedvék táplálkozása is változatosabb, hiszen szárazföldi emlősöket is esznek, például rénszarvasokat is. Érdekességek A jegesmedve igen jól alkalmazkodott az északi sarkvidék hidegéhez. Bundája olyan jól szigetel, hogy a jegesmedve gyakorlatilag nem veszít hőt az orrának felületét leszámítva, hőkamerával majdnem észrevehetetlen a hideg tájban. Ez okozza azonban sebezhetőségét is, meleg időben sem képes hőt leadni és már viszonylag alacsony hőmérsékleten is hőgutát kap. A hőszigetelésben nemcsak vastag bundájának jut kiemelkedő szerep, hanem a bőr alatti zsírrétegnek is, amely egy-egy bőséges időszakot követően több cm vastag is lehet. A zsírréteg nemcsak hőszigetelést, vagy mechanikai védelmet jelent az állat számára, hanem tartalék tápanyagforrást is a zsákmányban szűkös időszakokra. Bundája valójában nem egybefüggő fehér, hanem optikai csalódásként a fényvisszaverődés miatt látjuk annak. A fehér szőrszálak közt üreges, átlátszó szálak helyezkednek el. Szerepük, a hőszigetelés illetve az úszás könnyítése. Alatta a bőre fekete. Az üreges szőrszálak abban is segítenek az állatnak, hogy úszás közben nagyobb legyen a felhajtóereje. A jegesmedve bundája és zsírja az ember figyelmét is felkeltette, s emiatt az északi eszkimók már évezredek óta vadásszák ezeket az állatokat. Az utolsó néhány évszázadban azonban a jegesmedvék irtása egyre nagyobb, aggasztó méreteket öltött. A jegesmedve és a grizzly medve olykor a természetben is kereszteződik, habár a hibridek rendkívül ritkák. A jegesmedve talpa szőrös, ezért biztonsággal jár a jégen. A jegesmedvét a hófödte tájból kivillanó koromfekete orra könnyen elárulja: világos nappal, távcsővel akár tíz kilométer távolságból is megpillanthatjuk. Egy régi eszkimó legenda szerint, amikor a fókák felé lopódzik, orrát a mancsával eltakarja, nehogy leleplezze magát. Ilyen viselkedést azonban sosem sikerült dokumentálni. Magyarországon a Budapesti Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban tartanak jegesmedvéket. Veszélyeztetettség Ötven éven belül eltűnhet a jegesmedvék kétharmada a Földről a globális felmelegedés, az északi sarki jégtakaró vékonyodása következtében. Montségur-sur-Lauzon Montségur-sur-Lauzon település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 1268 fő (2015). Montségur-sur-Lauzon La Baume-de-Transit, Chamaret, Chantemerle-lès-Grignan, Clansayes, Colonzelle, Solérieux és Richerenches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Paint Box A Pink Floyd Paint Box című dala 1967. november 18-án jelent meg az Apples and Oranges című kislemez B-oldalán. Ez volt Richard Wright első dala, amit a zenekar kiadott. Az 1971-es Relics című válogatásalbumon Paintboxként szerepelt. Részlet Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Médiafájlok lapot. 9812 Danco A 9812 Danco (ideiglenes jelöléssel 1998 SJ144) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 18-án. Tunuyán megye Tunuyán egy megye Argentína nyugati részén, Mendoza tartományban. Székhelye Tunuyán. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Union Internationale des Architectes Az Union Internationale des Architectes (UIA, magyarul Az Építészek Nemzetközi Szövetsége) 1948-ban Pierre Vago (Vágó Péter) szervezésével alakult Lausanne-ban. Az a célja, hogy a különböző nemzetek építészei között fenntartsa és ápolja a szakmai kapcsolatot, az építészetet és a városépítést érintő kérdésekben. Biztosítsa az együttműködést a jelentős nemzetközi szervezetekkel (UNESCO, ENSZ stb.). A kitűzött cél elérése érdekében nemzetközi kongresszusokat, szemináriumokat, kollokviumokat rendez. Első elnökei emlékére az – nemzetközi jelentőségű építészi alkotások vagy művek ösztönzésére alapította 1961–ben a Perret-díjat, az Abercrombie-díjat és 1967-ben a Tschumi-díjat. Az UIA székhelye Párizs. Az UIA magyar tagozata a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ). Története A szervezet elődjét, a Réunion Internationale d'Architectes (RIA) nemzetközi építész szervezetet Pierre Vago (Vágó Péter) még 1932-ben szervezte meg, amely 1933-ban Moszkvában tartotta első kongresszusát. Ezt átalakítva szervezte meg 1948-ban az UIA-t. Ennek 1969-ig főtitkára is volt. AZ UIA-kongresszusok 1946. Pierre Vago a RIA bizottsága előtt felveti, hogy egyetlen szervezetbe kelleni összefogni a világ építészeit. A RIA bizottsága Londonban találkozik a CPIA és a CIAM képviselőivel. Döntés születik az UIA létrehozásáról. 1947-ben közös RIA-CPIA ülés Brüsszelben: elfogadják az UIA alapszabályát. A szervezet periodikusan tart konferenciákat és kongresszusokat. Ezek időközeiben a szervezet tevékenységét a főtitkár irányításával állandó titkárság szervezi. (Az UIA kongresszusok szervezéséről és eseményeiről a következő időrendi vázlat további kiegészítésekre vár). 1953. Az UIA harmadik kongresszusa: Lisszabon Londonban J. Vienot szervezésében létrejön az Ipari Esztétika első nemzetközi kongresszusa. 1955. Az UIA negyedik kongresszusa: Hága Az ICSID megalapítása 1958. Az UIA ötödik kongresszusa: Moszkva UIA-nyári tanfolyam Portóban. Berlin központjára kiírt nemzetközi pályázat. A L’Architecture d’aujurd’hui folyóirat javaslata a Paris Paralelle-tervre. A Közös Piac építészeinek első találkozója Frankfurt am Main-ban (1959–61). A WHO központjára kiírt pályázat. Berlini konferencia a színházépületekről. 1961. Az UIA hatodik kongresszusa: London Az UNESCO tömegrendezvények szervezésével foglalkozó konferenciák, Athénban és Epidauroszban (1962). UIA szimpózium az ipari építészetről (Brazília, 1962) 1963. Az UIA hetedik kongresszusa: Havanna Tel Aviv központjára kiírt pályázat (1963). Le Corbusier halála (1964) 1965. Az UIA nyolcadik kongresszusa: Párizs Az UIA első balkáni konferenciája Szófiában (1966). Közös UIA-UNESCO konferencia Bejrútban (1966). 1967. Az UIA kilencedik kongresszusa: Prága Megalakul az Europlan-csoport (1968). Fiatal építészek első nemzetközi találkozója Mexikóban (1968). 1969. Az UIA tizedik kongresszusa: Buenos Aires Nemzetközi pályázatok a Bécsi Nemzetközi Konferenciaközpontra (UNO-CITY) és a tuniszi televízió székházára (1969). 1972. Az UIA tizenegyedik kongresszusa: Várna Sommerakademie Sazburg-ban (1972–). 1975. Az UIA tizenkettedik kongresszusa: Madrid A L’Architecture d’aujurd’hui teljes szerkesztő bizottsága lemond. Megjelenik a L’Architecture című folyóirat (1976–77). 1977-ben akció négy Chilében eltűnt építész felkutatására. Az ICSID dublini kongresszusa (1977). 1978. Az UIA tizenharmadik kongresszusa: Mexikó Megszületik a COG (1978). Barcelonában megalakul a CICA (1979). 1981. Az UIA tizennegyedik kongresszusa: Varsó Tér és Forma konferencia Bécsben (1984). 1987. Az UIA tizenhatodik kongresszusa: Brighton Fiatal olasz építészek konferenciája Genovában (1987). Az európai értelmiségiek és művészek amszterdami találkozója (1987). Nemzetközi Építészeti Akadémia konferenciája Delphoiban (1988). 1996. Az UIA tizenkilencedik kongresszusa: Barcelona UIA tanácskozások Újdelhiben és Csandarnagarban (1997). Díjak Az UIA négy építészeti díjat ad ki évente Az Auguste Perret -díjat az építészetben használt kiemelkedő technológiákért A Sir Patrick Abercrombie-ról elnevezett Abercrombie-díjat az urbanizmus előmozdításáért A Jean Tschumi-ról elnevezett Tschumi-díjat építészeti kritikai és oktatási díjat A Sir Robert Matthew -díjat a települések körülményeinek javításáért Tervpályázatok Az UIA az építészet alapértékeit érintő témákban rendszeresen ír ki nemzetközi tervpályázatokat. Ezek eredményeképpen jött létre többek között a Georges Pompidou Központ Párizsban Sydney Operaház Indira Gandhi Központ , Újdelhiben A francia nemzeti könyvtár Párizsban A Nemzeti Múzeum Szöulban A Prado átalakítása Madridban Hunok csatája A Hunok csatája (német címe Hunnenschlacht) Liszt Ferenc 1857-ben komponált szimfonikus költeménye (No. 11), amelyet Wilhelm von Kaulbach német festő azonos című festménye ihletett. A mű bemutatója 1857-ben volt Weimarban, és a partitúrát 1861-ben adták ki Lipcsében. Műjegyzékszáma: S.105. A mű születése Carolyne zu Sayn-Wittgenstein 1855-ben ajándékozta meg Lisztet egy festményreprodukcióval, amely Wilhelm von Kaulbach, divatos német festő történelmi témájú képét, a Hunok csatáját ábrázolta. A festmény a 451-ben lezajlott catalaunumi ütközetet, a hunok és a Nyugatrómai Birodalom között vívott hatalmas csatát ábrázolta – szimbolikus formában. Lisztet megragadta a kép, amelyben a mélyen vallásos komponista a pogányság és a kereszténység küzdelmét látta. Liszt egyébként nem nagyon értett a képzőművészethez, annak ellenére, hogy számos műve született ilyen alkotások nyomán, francia műveltsége ellenére hidegen hagyták a haladó francia festők művei is. Lisztre olyan benyomást gyakorolt Kaulbach festménye, hogy a festő valamennyi történelmi alkotását meg akarta zenésíteni: előbb Világtörténet képekben és hangokban, aztán A történelem drámája címmel. Arra gondolt, hogy egy költőt kér fel a program megírásához, de ez nem valósult meg, még előszót sem írt a partitúrához. Később – jóváhagyásával – barátja, Richard Pohl írt egy előszót, amely az Összkiadásban jelent meg. Kaulbach egyébként 1856-ban festette meg Liszt híres portréját. Liszt Ferenc végül csak a Hunok csatáját írta meg, 1857-ben. A szimfonikus költeményt a weimari udvari színházban mutatta be 1857. december 29-én, természetesen maga vezényelt. A partitúra nyomtatásban 1861-ben jelent meg Liszt állandó kiadójánál, a lipcsei Breitkopf und Härtelnél, ajánlása Wittgenstein hercegnének szólt. A Hunok csatájából Liszt zongoraátiratokat is készített: négykezest (S.596b) és kétzongorás változatot (S.645). A zene Lisztre jellemző, hogy szimfonikus költeményeit (is) kevés témából építi fel. Így van ez a Hunok csatájával is, amelyben két téma a hunoké, kettő pedig a keresztényeké. Ezek közül az egyik a karakterüket jellemzi, a másik pedig a csatakiáltásokat adja. A hunok témája magyaros színezetű, ezzel a dallammal indul a darab. A keresztény téma gregorián dallamra épül (Crux fidelis), amelyet Liszt egy 1853-ban megjelent, Enchiridion chorale című gyűjteményből vett. Liszt egy levélben írta erről: „Az anyag zenei kívánalmai tették szükségessé, hogy a kereszténység napvilágát jelképező katolikus korális, a Crux fidelis viszonylag nagyobb szerepet kapjon, … és ezzel sikerüljön pregnánsan ábrázolnom a kereszt győzelmével való befejezést.” A kereszt jelképeként értelmezett szó-lá-dó forma Liszt számos művében előfordul (Szent Erzsébet legendája, Esztergomi mise, Dante-szimfónia, Via Crucis stb.), maga írta le, hogy ezzel a sorral a kereszténység jelképét szimbolizálja. A szimfonikus költemény fojtott hangulatban indul, Liszt elő is írja a karmestereknek, hogy minden hangszernek kísérteties hangon kell szólnia. A darab negyedét az expozíció teszi ki, melynek első fele a hunok, a második része pedig a keresztények témáiból áll össze. Alaphangneme c-moll. A harc ábrázolása nagyjából a mű felénél ér véget, ezt követően már csak a haladást, a humanizmust jelképező keresztény motívumokból szövődik a darab. A mű befejezése grandiózus, hatásos, a teljes zenekaron fff, azaz maximális hangerővel szól. Zenekritikusok szerint ez a befejezés túlságosan is hatásos, túlságosan külsődleges hatású, amit – nem csak ennél a műnél – az ilyen hatásokat kedvelő Wittgenstein hercegné hatásának tulajdonítanak. A zenekari összeállítás: piccolo, két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott, négy kürt, három trombita, két tenorharsona, basszusharsona, tuba, három üstdob, cintányér, orgona vagy harmónium, vonósok. Sejtés A matematikában sejtésnek nevezzük az olyan állítást, ami a matematikai logika eszközeivel formálisan nem bizonyított, mégis erősen valószínű. Sejtés egzakt bizonyítása esetén tétellé lép elő, és a továbbiakban felhasználható bármely további bizonyítási eljárásban. Nem ritka az olyan matematikai kutatás, ami azt mutatja ki, hogy ha valamilyen sejtés igaz, akkor valamilyen más állítás is az, de ettől még ez az utóbbi állítás nem lesz tétel, hanem maga is megmarad a sejtés szintjén addig, amíg az eredeti sejtés bizonyítást nem nyer. Eldönthetetlen sejtések Nem minden sejtést lehet igazolni vagy cáfolni. A kontinuum-hipotézis, amely bizonyos végtelen halmazok számossága között próbál viszonyokat felállítani eldönthetetlen, mert független a halmazelmélet axiómáitól. Emiatt az axiómarendszer kiegészíthető az állítással vagy annak tagadásával is ellentmondásmentesen. 2007 márciusáig bizonyítatlan matematikai sejtések nem teljes listája abc-sejtés Agoh-Giuga-sejtés Andrews–Curtis-sejtés Artin-sejtések Atiyah-sejtés Bateman–Horn-sejtés Baum–Connes-sejtés Beal-sejtés Beilinson-sejtés Berry–Tabor-sejtés Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés Birch–Tate-sejtés Bloch–Beilinson-sejtések Borel-sejtés Bost-sejtés Catalan–Dickson-sejtés az aliquot-sorozatokon értelmezve Collatz-sejtés Cramér-sejtés Deligne-sejtés Eilenberg–Ganea-sejtés Elliott–Halberstam-sejtés Erdős–Burr-sejtés Erdős–Gyárfás-sejtés Farrell-Jones-sejtés Finitisztikusdimenzió-sejtés Frankl-sejtés Gilbreath-sejtés Goldbach-sejtés Gyenge Goldbach-sejtés Grimm-sejtés Grothendieck–Katz-sejtés Hadamard-sejtés Hedetniemi-sejtés Hodge-sejtés Hopf-sejtés Homológiai sejtések a kommutatív algebrában Jacobian-sejtés Kaplansky-sejtés Keating-Snaith-sejtés Lawson-sejtés Lenstra–Pomerance–Wagstaff-sejtés Lichtenbaum-sejtés Littlewood-sejtés Lovász-sejtés Marshall Hall-sejtés Mazur-sejtés Monodromy-sejtés Új Mersenne-sejtés Novikov-sejtés Petersen színezési sejtése Pierce–Birkhoff-sejtés Pillai-sejtés De Polignac-sejtés Quillen–Lichtenbaum-sejtés Újjáképzési sejtés Riemann-sejtések: Riemann-sejtés Általánosított Riemann-sejtés Nagy Riemann-sejtés Sűrűségi hipotézis Lindelöf-sejtés Hilbert–Pólya-sejtés a Riemann-sejtésen értelmezve Ringel–Kotzig-sejtés Schanuel-sejtés Schinzel-sejtés Scholz-sejtés Második Hardy–Littlewood-sejtés Selfridge-sejtés Serre számelméleti sejtése Serremultiplicitási sejtései Singmaster-sejtés Tate-sejtés Ikerprím-sejtés Vandiver-sejtés Monodrómiai sejtés – ? Whitehead-sejtés Millenniumi problémák Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés Hodge-sejtés Navier–Stokes-egyenletek P=NP probléma Poincaré-sejtés (2002-ben igazolva) Riemann-sejtés Yang–Mills-elmélet Agnes Mary Frances Robinson Agnes Mary Frances Robinson (férjezett nevén Agnes Mary Frances Duclaux; Leamington, 1857. február 27. – Aurillac, 1944) angol költő, író. Mary Robinson a 19. század második felének, a 20. század elejének kevéssé ismert alkotója. Bár Angliában született, s a szigetországot mindig is hazájának tekintette, élete és házasságai Franciaországhoz kötötték. A korabeli angol és francia irodalmi-tudományos élet számos nagyságával tartott fenn személyes kapcsolatot. Nosztalgikus hangulatlíráját, romantikus életképeit a korabeli kritika általában kedvező fogadtatásban részesítette, s kismonográfiái – mint például a Victor Hugóról írott életrajzi műve – pozitív visszhangot váltottak ki felsőbb tudományos körökben is. Oh ! for the wings of a dove ! To fly far away from my own soul, Reach and be merged in the vast whole heaven of infinite love ! Oh ! that I were as the rain To fall and be lost in the great sea One with the waves till the drowned me Might not be severed again. Infinite arms of the air Surrounding the stars and without strife Blending our life with their large life Lift me and carry me there! Korai évek Neveltetés Mary Robinson az angliai Warwickshire megye Leamington nevű városában született, George T. Robinson, egy jómódú építész elsőszülött gyermekeként. A család később Londonba költözik, s londoni otthonuk Ruth Holmes szerint "mindig nyitva állt a preraffaelita mozgalomhoz tartozó festők és írók előtt". Robinsonék Gower Street-i műkedvelő irodalmi szalonjában találkozott először a viktoriánus angol irodalom két nagy alakja, Walter Pater és az ír származású George Moore, akivel Robinson egészen az író 1933-ban bekövetkezett haláláig szoros kapcsolatban maradt. Moore, Daniel Halévy elbeszélése szerint egyszer kijelentette: "Komolyan azt hiszem, hogy Mary az egyetlen nő, akit igazán szerettem". De barátjaként tarthatta számon a már idős Robert Browningot is, akiről 1922-ben egy kisebb monográfiát adott ki. Addigton Symonds és Vernon Lee Életének első szakaszát két személyiség határozza meg. 1876-ban találkozik a művészettörténész, kritikus, költő John Addington Symondsszal, akivel osztozott a klasszika-filológia iránti érdeklődésben – Robinson a londoni egyetemen az ógörög nyelvet és irodalmat tanulmányozta – s akivel néhány éven keresztül, de leginkább 1879 és 1880 között élénk levelezést folytatott. Szintén az 1880-as évek elején kötött ismeretséget itáliai útja során a ma leginkább érzelmes szellemtörténeteiről ismert, Vernon Lee álnéven író Violet Paget-tel. A Lee és Robinson között kialakuló viszony 1888-ig, Robinson Darmesteterrel való házasságkötéséig tartott, s kölcsönös látogatásokban, gyakori levélváltásban, s a kapcsolat ihlette irodalmi tevékenységben csúcsosodik ki. Vernon Lee és Mary Robinson ifjúkori szoros összetartozása szinte legendaszámba ment a Firenzében töltött években. Olyannyira, hogy Anatole France, aki szintén ott találkozik velük, név szerint is említi a párost az 1894-ben megjelent, A vörös liliom című kisregényében, s az egyik szereplő, Vivian Bell, a Firenze mellett élő, francia nyelven verselő angol költőnő alakját minden kétséget kizáróan nagyrészt Robinson és Lee személyiségéből gyúrja egybe. Bár tudjuk, hogy France nagyra értékelte Robinsont mind költői, mind történészi tevékenységét illetően, A vörös liliom Miss Bellje vonásaiban kissé karikatúraszerűre sikeredett. Erről Robinson maga számol be Lee-nek, a regény megjelenése után, egy levelében: „Úgy tűnik, hogy Miss Vivian Bell személye a maga házának, s kissé nevének, […] valamint az én verseimnek, s kijelentéseimnek bizarr egyvelegeként jött létre. Úgy érzem, elég nevetségesen kijátszottak.” Az első művek Első, 1878-ban A Handful of Honeysuckle címmel megjelent, a kritikusok körében is meglehetős sikert kiváltott verseskötete után az 1880-tól házasságkötéséig tartó időszak irodalmilag termékeny korszaknak mondható, szinte évente jelentkezik új önálló kötettel. 1881-ben első verseskötetének kiadója, Kegan Paul kiadja görög drámafordítását, Euripidész: A megkoronázott Hippolytus-át, s 1883-ban jelenik meg - elég hamar bukásra ítélt - két kötetes regénye Arden címen. Ekkor jelenik meg az Emily Brontëvel foglalkozó írása is, The Life of Emily Brontë (1883; 1889). Ezt követi két verseskötet, The New Arcadia and Other Poems (1884; 1890), An Italian Garden (1886; 1897; 1908), majd egy történelmi témájú munka Margaret of Angoulême, Queen of Navarre (1886; 1887), s végül egy verseskötet Songs, Ballads and a Garden Play (1888). A romantikus kép-, és érzésvilág mindig is alapvető hatással volt Robinson költészetére. Egy verseskötet erejéig azonban megpróbálkozott a tizenkilencedik század második felében kibontakozó preraffaelita mozgalom szellemében írni. A mozgalom neves alapítói közül Dante Gabriel Rossetti személyre szóló tanáccsal és kritikai észrevételeivel segítette a fiatal költőt. The New Arcadia (1884) című kötete ennek eredményeként született meg, s ebben megkísérli, hogy a társadalomkritika hangján szóljon. A századvégi kritika azonban nem fogadta túl lelkesen a Robinsontól szokatlan hangot. Talán ez is közrejátszik abban, hogy következő kötetében An Italian Garden: A Book of Songs (1886) visszatér a pásztori idillek nosztalgikus világához. Második szakasz: szerelem és asszonyi kiteljesedés Házassága James Darmesteterrel 1887-ben ez a művészileg igen aktív, s a fiatalság gondtalanságával és szabadságával megáldott korszak végleg lezárul, s elkezdődik az a hat év, ami igen hosszú hátralevő életén kitörölhetetlen nyomot hagy. Robinson az 1880-as évek végén ismerkedik meg a francia orientalista James Darmesteterrel, aki 1887-ben levélben kér tőle engedélyt az Italian Garden című kötet lefordítására. Darmesteter ekkor már, 38 évesen, a Collège de France-ban a perzsa nyelv és irodalom professzora. A zoroasztriánus vallással és az afgán népi költészettel kapcsolatos indiai tanulmányútja során kerül kezébe Robinson kötete, s a verseken keresztül a költő személyisége is felkelti érdeklődését. A fordításkötet 1888-ban jelenik meg Poésies címmel Lemerre kiadásában. Európába visszatérve Darmesteter látogatást tesz Robinsonnál, s szinte azonnal el is jegyzik egymást. A család s a barátok élénk tiltakozása, s Henry James személyes beavatkozása ellenére – Darmesteter ugyanis vallásos zsidó családból származott, s a testi növekedésben is visszamaradott volt - Robinson kitart a közös elhatározás mellett. A Darmesteter iránt való feltétlen és rajongó elkötelezettség nemcsak a családtagokat érte váratlanul, s váltott ki belőlük ellenérzéseket, hanem Vernon Lee-t is, aki ideg-összeroppanást kapott az eljegyzésről szóló hír hallatán, mert nem tudta elhinni, hogy "legkedvesebb barátnője s szerelme valaha is elképzelhetőnek tarthatta a házasságot", mivel hite szerint "Robinson túl törékeny s idegileg túlfeszített egy heteroszexuális kapcsolathoz". Párizsi évek Robinson, a hazájában testi defektusa ellenére is nagyra becsült, s elismert Darmesteter révén azonnal bekerült a párizsi tudományos társasági élet vérkeringésébe. Párizsban csodálatos gyorsasággal illesztette be életébe férje baráti körét, melybe olyan tudósok tartoztak, mint a történész Gaston Paris, a korában igen nagy hatású történész-filozófus Hippolyte Taine vagy a filozófus-író Ernest Renan, akiről 1898-ban Robinson angol s francia nyelven biográfiát jelentet meg. Az elkövetkező években, egészen 1901-ig, történeti-irodalomtörténeti munkákkal jelentkezik, s az előző korszak költői termékenységével ellentétben alig ad ki verset. A Lyrics című 1891-es válogatás mellett, egyetlen, új verseket tartalmazó kötete 1893-ban jelenik meg Retrospect and Other Poems címmel. Harmadik szakasz: nosztalgia és emlékezés Új lendület: franciaországi évei Darmesteter halála után Robinson nehezen megszerzett boldogsága azonban nem tarthatott sokáig. James Darmesteter 1894 októberében, mindössze 45 évesen, rövid betegség után elhunyt Maisons-Laffitte-ben. Robinson csak lassan és nehezen heveri ki férje hirtelen elvesztését. Nem eszik, a fájdalom teljesen megbénítja, a mindennapokat automatizmusokban éli, s csak a barátok kitartó támogatása – elsősorban az író-esszéista Daniel Halévy családja - s a munka hozza ismét vissza az életbe. Robinson nőként, eltartó nélkül, a XIX. század végén nehéz anyagi helyzetbe kerül, mégsem tér vissza Angliába, hanem Franciaországban marad, s újra munkához lát. Cikkeket ír a Revue de Paris című folyóiratnak, anyagot gyűjt az Ernest Renan életéről szóló munkához, s kiadás alá rendezi James Darmesteter két esszékötetét, melyek 1895-ben és 1896-ban jelennek meg. Mindkettőhöz előszót ír, melyekben szeretettel emlékezik meg elvesztett férjéről. Versei jelennek meg különböző folyóiratokban, s 1901-ben napvilágot lát The Collected Poems című kötete. A verseskötet ajánlásában Darmesteter emlékének adózik - “To the memory of James Darmesteter. Amori et Dolori Sacrum”. Második házasság 1901-ben férjhez megy Émile Duclaux-hoz, a Pasteur Intézet akkori igazgatójához, aki ebben a pozícióban magát Pasteurt követte, s akit a Dreyfus-ügy kapcsán ismert meg. Ez a házassága sem volt hosszú életű. Duclaux-t háromévi házasság után, 1904-ben veszíti el. Második férje halála után annak első házasságából származó fiai karolják fel Robinsont, aki ettől kezdve sok időt tölt a család auvergne-i birtokán, Aurillac-ban. Cantal megye hegyei és vadregényes szépsége megigézi a természetért amúgy is rajongó költőnőt, s egy kis kötet születik az itt tapasztalt élmények hatására. A kötet The Return to Nature címmel lát napvilágot, s Robinson Émile Duclaux-nak ajánlja: "In memoriam Émile Duclaux who died suddenly May 3rd, 1904". Az 1900-as évek elején kezd levelezni Maurice Barrès-szel, s bár nem osztja annak radikális nézeteit, levelezésük egészen Barrès 1923-ban bekövetkező haláláig tart. Utolsó évek 1923-ban megjelenik Images and Meditations című kötete, mely az Awakening (Ébredés) című vers összegző soraival zárul: „Glad to be old, half-blind, a foreigner here, and a widow, / Since I have known (thank God) all I remember and keep.” 1939-ben, a háború kitörésekor Duclaux fiai a nyolcvanas éveiben járó Robinsont Aurillac-ba viszik, ahol élete hátra lévő öt évét szürkehályogtól elhomályosult szemmel, de biztonságban tölthette. Művei Versek A Handful of Honeysuckle , 1878 The New Arcadia , 1884 An Italian Garden: A Book of Songs , 1886 Songs, Ballads and a Garden Play , 1888 Poésies , 1888 Lyrics , 1891 Retrospect and other poems , Fisher Unwin, London, 1893. The Collected Poems , Lyrical and Narrative of Mary Robinson. T. Fisher Unwin, London, 1901 Mary Duclaux: The Return to Nature. Songs and Symbols . Chapman and Hall, 1904 Images and Meditations , T. Fisher Unwin, London, 1923 Egyéb művek A megkoronázott Hippolytus , 1881 Arden , 1883 Life of Emily Brontë , 1883 Margaret of Angoulême, Queen of Navarre , 1886 J. Darmesteter: Critique et politique, Avant-propos (Paris, Calmann Lévy, 1895) J. Darmesteter: Nouvelles études anglaises. Avant-propos de Madame James Darmesteter (Paris, Calmann-Lévy, 1896) La vie d’Émile Duclaux , 1907 Barrès-szel való levelezése : Lettres échangées , Gasset, Paris, 1959. A Kajmán-szigetek a 2000. évi nyári olimpiai játékokon A Kajmán-szigetek az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Északi bronzkor Az északi bronzkor egy történelmi korszak és egy bronzkori kultúra neve Skandináviában, Kr. e. 1800–Kr. e. 500 körül. Az elnevezés Oscar Monteliustól származik. Ezt a zsinegdíszes edények kultúráját követő kultúrát általában a proto-római vaskori ősgermán kultúra közvetlen elődjének tekintik. Általános jellemzők Jóllehet a skandinávok viszonylag későn csatlakoztak az európai bronzkori kultúrákhoz kereskedelem útján, a skandináviai lelőhelyek gazdag és jó állapotban fennmaradt leletanyagot tartalmaztak gyapjú, fa és Közép-Európából importált bronz és arany felhasználásával készült tárgyakból. A skandinávok számtalan fontos európai és mediterrán szimbólumot vettek át, a sajátos észak-európai stílushoz igazítva őket. A mükénéi kultúra, a Villanova-kultúra, Fönícia és az ókori Egyiptom hatása mind azonosítható a korszak skandináv művészetének emlékein. Ez a külső befolyás valószínűleg a borostyánkő-kereskedelem révén érvényesült. Az ebből a korból származó mükénéi sírokban talált borostyánkő a Balti-tenger térségéből származik, így joggal feltételezhető, hogy az északi bronzkor kultúrája a Borostyánkőút egyik szállítója volt. Számos sziklarajz ábrázol hajókat, és a kőhajókként ismert sziklaalakzatok is arra utalnak, hogy a hajózás fontos szerepet játszott. Néhány sziklarajz mediterrán hajókat ábrázol. A korszakból számos sír és sziklarajz maradt fent, de jelentésük régóta feledésbe merült. Számos bronz- és aranytárgy is előkerült. A sziklarajzok a bronztárgyakhoz képest viszonylag durván megmunkáltak, így felmerült az az elmélet, miszerint különböző kultúrák vagy különböző társadalmi csoportok alkothatták őket. A bronzkori Skandináviában nem létezett írásbeliség. A sziklarajzokat a megrajzolt tárgyak alapján datálják erre a korszakra, például gyakran ábrázolnak bronz fejszéket. Az első régész, aki ezt a kapcsolatot leírta, Oscar Montelius volt. Savnik Savnik (szlovákul Spišský Štiavnik, németül Schawnik, Schafing) egy falu Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. Fekvése A Hernád bal partján fekszik, Poprádtól 9 km-re délkeletre. Nevének eredete A szláv ščavník (= sóska) főnévből. Neve sóskával benőtt helyet jelöl. Története Területén már a 10. században bencés kolostor állott, a település ekörül alakult ki. 1223-ban a bencések után ciszterciek érkeztek, akik a falu mellett felépítették apátságukat. Először 1246-ben említi oklevél "Scinik" alakban. 1265-ben "Schewnik", 1294-ben "Sceunuk", 1347-ben "Cheunyk", 1425-ben "Chonyk" alakban említik a korabeli források. A falu gyorsan fejlődött, malom és halastavak épültek. Az apátságot 1530-ban Basó Máté a hírhedt murányi rablólovag fosztotta ki. 1528-ban már állt többtornyos várkastélya a Hernád bal partján, melyet ekkor Serédy Gáspár égetett fel. A falu 1539-ben Lasky Menyhérté, majd rövid ideig a Thurzóké, később Rueber Jánosé. 1579 és 1674 között a Thökölyek az urai. 1673-ban kastélytól egy mérföldre egy másik udvarházat is említenek. 1674 és 1773 között a jezsuiták a birtokosai, majd 1776-tól a szepesi püspükségé. 1787-ben 111 házában 736 lakos élt. 1828-ban 129 háza volt 934 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A település mai arculata az 1906. évi nagy tűzvész után alakult ki. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott. Fényes Elek szerint "Schavnik, tót falu, Szepes vmegyében, a Hernád mellett: 934 kath. lak., kath. parochiával, jó szántóföldekkel, derék erdővel, a faluhoz 1/4 órányira fekszik Schavnik vára, 95 kath. lak. F. u. a szepesi püspök, s a helység feje egy uradalomnak. Lőcséhez 4 óra." Népessége 1910-ben 903, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2011-ben 2648 lakosából 2284 szlovák volt. Nevezetességei Várkastélyát valószínűleg a Thurzók építtették, 1619 -ben Thököly István újjáépítette. 1695 -ben rossz állapotban volt, de a 19. században kétszer is átépítették. Mai formáját az 1925 -ös tűzvész utáni bővítéssel és átalakítással kapta. Egykor szepesi püspökök nyaralója volt, amely ma is áll. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban a 18. században barokk stílusban építették át. Kitagava Tomokacu Kitagava Tomokacu (����, nyugaton Tomokatsu Kitagawa) (1951. november 8.) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt tagja, az Abe-kormányban a Környezetvédelmi Minisztérium szakállamtitkára 2006 és 2007 között. A Kanszai Egyetem jogi karán végzett 1974-ben. 2005-ben a Posta Privatizációjával Foglalkozó Bizottság elnöke lett a Japán Országgyűlés Képviselőházában. Tanya Stephens Tanya Stephens (eredeti nevén Vivienne Stephenson; 1973. július 2., Kingston, Jamaica –) az 1990-es évek egyik legfontosabb reggae énekesnője. Legismertebb száma a "Yuh Nuh Ready Fi Dis Yet", amely szerepelt a Reggae Gold 1997 című válogatáson is. Az "It's a Pity", száma hozta meg számára a nemzetközi ismertséget. Diszkográfia Albumok Big Things A Gwaan RUNNetherlands 1994 Too Hype VP Records 1997 Ruff Rider VP Records 1998 Sintoxicated Warner 2001 Gangsta Blues VP Records 2004 Rebelution VP Records 2006 Kislemezek "Yuh Nuh Ready Fi Dis Yet" "Draw fi Mi Finger" "Freaky Type" "Cry and Bawl" "Boom Wuk" " These Streets " "Dance 4 Me" (Mark Morrison featuring Tanya Stephens) Egérszürke függőcinege Az egérszürke függőcinege vagy szürkedolmányos függőcinege (Anthoscopus musculus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a függőcinege-félék (Remizidae) családjába tartozó, 8 centiméter hosszú madárfaj. Etiópia, Dél-Szudán, Kenya, Szomália, Tanzánia és Uganda szubtrópusi, trópusi száraz szavannáin, bokros területein él. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Bukovany (Příbram járás) Bukovany település Csehországban, a Příbrami járásban. Bukovany Cetyně, Zbenice, Chraštice és Kozárovice településekkel határos. Lakosainak száma 85 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Romilly-sur-Seine Romilly-sur-Seine település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 14 493 fő (2015). Romilly-sur-Seine Crancey, Maizières-la-Grande-Paroisse, Pars-lès-Romilly, Saint-Hilaire-sous-Romilly, Conflans-sur-Seine, Marcilly-sur-Seine és Saint-Just-Sauvage községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 14309 Defoy A 14309 Defoy (ideiglenes jelöléssel A908 SA) egy marsközeli kisbolygó. Johann Palisa fedezte fel 1908. szeptember 22-én. Kotzen (Havelland) Kotzen település Németországban, azon belül Brandenburgban. Kotzen Kleßen-Görne községgel határos. Népesség A település népességének változása: Flastroff Flastroff település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 320 fő (2015). Flastroff Bibiche, Colmen, Grindorff-Bizing, Schwerdorff, Waldweistroff és Waldwisse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Seketin Seketin falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Sveti Ilijához tartozik. Fekvése Varasdtól 8 km-re, községközpontjától Sveti Ilijától 2 km-re délre fekszik. Története A településnek 1857-ben 198, 1910-ben 301 lakosa volt. A falu 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 1992-ben Sveti Ilija lett község központja, addig a hozzá tartozó falvakkal együtt közigazgatásilag Varasd városáshoz tartozott. A falunak 2001-ben 112 háza és 376 lakosa volt. Nevezetességei A Patacsich család kastélya a 17. században épült. A Kajmán-szigetek az 1984. évi nyári olimpiai játékokon A Kajmán-szigetek az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Guadalupe-medvefóka A Guadalupe-medvefóka (Arctocephalus townsendi) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Guadalupén és a környező szigeteken honos, de korábban kihaltnak hitték. Megjelenése A Guadalupe-medvefóka bundája szürkésbarna színű. A hímek nagyobbak mint a nőstények, testsúlyuk elérheti akár a 124-160 kilogrammot is, a nőstényeké 50-55 kilogrammot érhet el. A hímek hossza 1,9 méter, a nőstényeké pedig 1,4 méter. Életmódja Ragadozó állat. Fő táplálékai makrélafélék és egyéb halfajták. Vipasszaná A vipasszaná (páli) vagy vipasjaná (��������, szanszkrit; kínai: � guān; tibeti: ���������, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe, azaz a létezés három jellemzőjébe: állandótlanság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség. A vipasszaná meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Ledi Szajádav és Mogok Szajádav vezetett be újra Srí Lankában, majd Mahászi Szajádav, S. N. Goenka és a vipasszaná mozgalom népszerűsítette, amelyben a légzés, a gondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a létezés három jellemzőjébe való betekintéshez. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton. Belátás meditáció Eredete A Szutta-pitakában a "vipasszaná" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére a szamatha kifejezést használják, a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos a dhjánák fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolta, hogy meditáljanak, nem a vipasszána kifejezést használta, hanem a dhjánát - és soha nem szerepelt a vipasszaná a tudatosság egyik technikájaként. Egyszerű belátás A szuttákban szerepelnek ősi viták a tanok és a belátás kifejlesztésének mahájána és a théraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy a megvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, ha alaposan megfigyeljük a létezés három jellemzőjét (tilakkhana), azaz a szenvedést, az éntelenséget és az állandótlanságot. Ez a négy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy a nibbána (nirvána) csak az összes vipasszaná belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben. A mahájána hagyományok a pradzsnyá, a súnjata, a dharmata és a két igazság tana belátását hangsúlyozzák: Vipasszaná és szamatha A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, a szamatha (páli; szanszkrit: śamatha; "nyugodt") és vipasszaná (belátás) meditációt. A szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata. A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszaná előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet el a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszaná mozgalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát. Emiatt az újítás miatt a Vipasszaná mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán. Gyakorlat A vipasszanát elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel lehet gyakorolni. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása. Théraváda Vipasszaná mozgalom A vipasszaná kifejezés a Vipasszaná mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszaná az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált. A Vipasszaná mozgalom, vagy más néven a „belátás meditáció mozgalom” egyszerre több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, első sorban a thai erdei hagyományra és az "Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún. folyamba (szotápanna). A Vipasszaná mozgalomban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán és a tudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe. Vipasszaná meditáció A vipasszaná meditációban a légzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek az állandótlanságon való elmélyüléssel. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a létezés három jellemzőjére: dukkha, anatta, és aniccsa. A légzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy a légzés hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid. A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás, valamint a tudatosság folyamatos keletkezése és elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába. Szintek a gyakorlatban A vipasszaná dhjánák olyan szintek, amelyek a vipasszná meditáció fejlődését jelzik, a burmai vipasszaná meditáció alapján. Mahászi Szajádav tanítványa Szajádav U Pandita a következőképpen jellemzi a négy vipasszaná dhjánát: A meditáló először feltérképezi a testét, majd a tudatát, és felfedezi a három jellemzőt. Az első dhjána ezeknek a pontoknak, valamint a vitakka és a vicsára jelenlétének a meglátása. A jelenségek felfedik tulajdonságaikat, hogy hogyan keletkeznek és múlnak el. A második dhjánában a gyakorlat erőlködés nélkülinek tűnik. A vitakka és a vicsára is eltűnik. A harmadik dhjánában az öröm is elmúlik: csak a boldogság érzete van és a koncentráció. A negyedik dhjánában az egyhegyűség következtében megjelenik a tudat tisztasága. A gyakorlat közvetlen tudáshoz vezet. A komfortérzet megszűnik, ahogy a jelenségek láthatóvá válnak. A jelenségek átmenetiek, nem stabilak és ezáltal kiábrándítóak. A szabadság vágya lép fel. A vipasszaná meditáció végül a jelenségek állandótlanságába való belátáshoz vezet, azaz örök megszabaduláshoz. Mahájána Vadzsrajána Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést. Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba a szútrajána kontextusában. Bergolo Bergolo település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 68 fő (2017. január 1.). Bergolo Cortemilia, Levice, Pezzolo Valle Uzzone és Torre Bormida községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Flatt Károly Alföldi Flatt Károly (Szekszárd, 1853. január 10. – Újpest, 1906. február 10.) botanikus, mezőgazda, uradalmi kormányzó főtiszt. Életrajza Szekszárdon született 1853. január 10-én. A gimnáziumot Székesfehérváron végezte és 1871-ben József főherceg alcsúti uradalmába került mint gyakornok, ahol egy évet töltött. 1872-74-ben a magyaróvári gazdasági akadémián végezvén tanulmányait, ismét az alcsúti uradalomba ment, ahol 1876 végeig működött. Ekkor gróf Zichy Jenő meghívására, annak Bihar vármegyei révlugosi (Élesd mellett) uradalmához ment, ahol előbb ellenőr, majd 1878-tól kormányzó főtisztje volt. 1900-tól a budapesti vetőmagvizsgáló állomáson dolgozott. Munkássága Főképpen a botanika történetével foglalkozott: így többek között Linnével, Clusiusszal is. Herbarium europeuma a 7000 fajt és botanikai szakkönyvtára az 1500 kötetet meghaladja. Főbb munkái A nagyváradi Püspök-fürdő Lotos-virágai (Nymphaea thermalis, DC.) Nagyvárad, 1886. Védelem a magyar Lotos-virágnak! Nagyvárad, 1886. (Különnyomat a Nagyváradból.) A pázsit-félék rendszere, Bentham George után angolból ford. Bpest, 1886. Herbarium C. de Flatt. Nagyvárad, 1890. A dohánytól a pipáig. Irodalomtörténeti tanulmány. Bpest, 1890. (Különnyomat a M. Dohányujságból.) A mi tündér-rózsánk. Nagyvárad, 1891. (Különnyomat a Nagyváradból.) C. de Flatt Bibliotheca botanica. Székesfehérvár, 1891. és Pars. II. III. IV. Nagyvárad, 1892-93. A Josika-fáról. (Syringa Josikaea, Jacq. fil.) Székesfehérvár, 1891. (Különnyomat a Nagyváradból.) Az orgona-fa jubileuma. Székesfehérvár, 1891. (Különnyomat a Nagyváradból.) A herbáriumok történetéhez (Magyar Botanikai Lapok 1902–1903) Reignac (Gironde) Reignac egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2003 – 2014 Alain Gandre 2014 – 2020 Piere Renou Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás Prefektúrák Behrn Arena A Behrn Arena korábbi nevén: Eyravallen egy labdarúgó-stadion Örebroban, Svédországban. A stadion 1923-ban épült, maximális befogadóképessége 12 300 fő. Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne volt, egy csoportmérkőzést rendeztek itt. Tunézia a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Tunézia a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 17 sportágban 80 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Kitamura Tókoku Kitamura Tókoku (japánul: ����, Hepburn-átírással: Kitamura Tōkoku) (Odavara, 1868. december 29. – Tokió, 1894. május 16.) japán költő, esszéista. Valódi neve Kitamura Montaró. A Kanagava prefektúrabeli Odavarában született, s már fiatalon részt vett a népjogokért küzdő korabeli politikai mozgalmakban, liberális nézeteiért el is távolították a Vaszeda Egyetem elődjéről. 19 évesen vette feleségül a katolikus Isizaka Minát, és abban az évben, 1888-ban publikálta a japán irodalom történetének első hosszú szabadversét Szosú no si („A rab verse”) címmel. Ezt követte Hórai kjoku („A Hórai-hegyi dráma”) című verses drámája. Munkásságára éppúgy hatott Lord Byron, Ralph Waldo Emerson és Thomas Carlyle, mint felesége keresztény hite. Esszéiben a Nyugat „életigenlő” szemléletét hirdette az „életet tagadó” buddhista és sintó gondolatvilággal szemben. Naibu szeimei ron („A belső élet elmélete”) című gyűjteménye az individualizmus és az újromantika hagyományát gyökereztette meg a modern japán irodalomban: Simazaki Tószon és sokan mások merítettek később nézeteiből. Irodalmi tanulmányait az általa alapított Bungakukai című folyóiratban közölte. Az „életet tagadó” gondolatvilág azonban nem eresztette: a labilis lelkiállapotú Kitamura 1894. május 16-án tokiói házának kertjében felakasztotta magát, megnyitva ezzel 20. századi öngyilkos pályatársai hosszú sorát. A Meidzsi-kor vagyis a japán új világ hajnalán született költő a kínai–japán háború hajnalán vetett véget életének. Ménil-Hermei Ménil-Hermei település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 203 fő (2015). Ménil-Hermei Les Isles-Bardel, Bazoches-au-Houlme, La Forêt-Auvray, Ménil-Vin, Rabodanges és Saint-Aubert-sur-Orne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Síp A sípok jellegzetes hangot kiadó egyszerű hangkeltő eszközök, főleg jelző, figyelmeztető hangok keltésére használják. Jellegzetes kialakításuk miatt a belefújt levegő rezgésbe jön, ami jellegzetes hang kibocsátásával jár. Széles körben használt a sportban, rendvédelmi szerveknél, vasútnál, vadászatokon és néhány más munkaterületen figyelmeztető-irányító hangjelzések leadására. Így működnek a gőzmozdonyok és a gőzhajók sípjai is, csak azoknál levegő helyett a nagy nyomású gőzt veszik igénybe. A nyelvsípok, amelyek bizonyos hangszerek tartozékai, más elven működnek. Ezekben vékony lemezkék vannak a fúvókában, amelyek a levegő befúvása hatására rezgésbe jönnek és így képezik az alaphangot, amelyet a hangszer alakja, mérete, valamint egyéb kezelőeszközei felerősítenek és a beállításoknak megfelelően módosítanak. Az ajaksípos hangszereknél egy keskeny résen átfújt levegő rezgése képezi az alaphangot. Alapjában így működnek a gége hangszalagjai is. A sípok igen sokfélék az egyszerű gyermekjátékként szolgáló fűzfa és műanyag sípoktól kezdve a nagyméretű, finoman hangolt orgonasípokig. San Román de Cameros San Román de Cameros település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. San Román de Cameros Ajamil községgel határos. Lakosainak száma 140 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Küllői-Rhorer László Küllői-Rhorer László (Budapest, 1911. augusztus 21. – Tahi, 1984. július 5.) sebész, kórházi főorvos. Családja Rhorer László pécsi egyetemi tanár fia, Rhorer Emil Kossuth-díjas gépészmérnök testvére, Székely Mária tolmács férje. Élet és munkássága 1935-ben diplomázott a pécsi egyetemen, majd a budapesti I. sz. Sebészeti (Verebély) Klinikára került, 1938-tól szakorvos. 1942. májustól egy évet töltött az orosz fronton (101-es sebészállomás, motorizált alakulat).1943 januárjában Alekszejevkán a Don melletti frontkórházban teljesített szolgálatot. 1949 - 1957 között a Baross utcai II. sz. Sebészeti Klinika adjunktusa. 1957 szeptemberétől 1977-ig a budapesti MÁV Kórház I. sz. sebészetének főorvosa. Több tucat tudományos dolgozatot írt. Az 1945 utáni időszak legkiválóbb sebészeinek egyike, sok fiatal pályatársának példaképe. Bohunice (Prachaticei járás) Bohunice falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Prachaticei járásában. Területe 2,58 km², lakosainak száma 43 (2009. 12. 31). A falu Prachaticétől mintegy 14 km-re északra, České Budějovicétől 41 km-re északnyugatra, és Prágától 111 km-re délre fekszik. A település első írásos említése 1315-ből származik. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bohunicei atomerőmű A bohunicei atomerőmű, másként apátszentmihályi atomerőmű (szlovákul Atómové elektrárne Bohunice, EBO) Szlovákia nyugati felén, a nagyszombati járásban, a valamikori Apátszentmihály, a mai Jaslovské Bohunice mellett, attól 2,5 km-re északkeletre fekvő atomerőmű. A létesítménynek két erőműve van, a V-1 és a V-2, két-két atomreaktorral. Mind a négy reaktor szovjet VVER-440-es típusú, nyomottvizes reaktor, mint a paksiak. Az erőművet 1972 és 1985 között, több lépésben kapcsolták be a csehszlovák állami energiarendszerbe. Évente átlagosan nagyjából 12 000 GWh elektromos áramot termel. Emellett a közelében fekvő Nagyszombatot (Trnava) ellátja a távfűtéshez szükséges energiával, a V-2-ről. A rendszer része egy 1987-ben megrendelt fűtő szállítóvezeték. 1997-ben elkezdtek egy Újvároska (Lepoldov) és Galgóc (Hlohovec) ellátásáért felelős oldalvezetéket is kiépíteni. Az elavult, KS-150-es, A-1 reaktor 1977. február 22-én történt, ismételt beindításnál egy, a hétfokozatú Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán (INES) 4-nek értékelt (a legmagasabb belső szintű) baleset történt. Bezárása Az Európai Unióhoz (EU) történt csatlakozáskor Szlovákia kénytelen volt megígérni, hogy a V-1 erőműben leállítja a két reaktort. Az elsőt 2006 végén, a másodikat 2008. december 31-én állították le. A csatlakozási szerződés előírásai lehetőséget adnak a reaktorok szükséghelyzet esetén történő újraindítására. Az orosz–ukrán gázvita következtében 2009 januárjában nem érkezett földgáz Oroszországból. 2009. január 10-én a szlovák kormány a pár napja leállított reaktor sürgős újraindításáról döntött. Az erőmű reaktorblokkjainak áttekintő táblázata Az apátszentmihályi atomerőműnek ma még két aktív blokkja van. Északi határvidék tartomány Északi határvidék tartomány (arabul ����� ������ �������� [Min�aqat al-�udūd aš-Šamāliyya]) Szaúd-Arábia tizenhárom tartományának egyike. Az ország északkeleti részén, az iraki határ mentén húzódik. Északnyugaton Jordánia, keleten Irak, délkeleten Keleti, délen Háil, nyugaton pedig Dzsauf határolja. Székhelye Arar városa. Területe 111 797 km², népessége a 2004-es népszámlálási adatok szerint 279 286 fő. Kormányzója Abdalláh bin Abd al-Azíz bin Muszáid Ál Szuúd herceg. (26286) 1998 SV65 A (26286) 1998 SV65 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 20-án. Békéscsaba tömegközlekedése Békéscsaba helyi tömegközlekedését a várossal kötött szerződés alapján a DAKK Zrt. végzi. A társaság autóbuszai járnak a környező, Békéscsabához csatolt településrészekre is (Fényes, Mezőmegyer, Gerla). Történet Mivel a város viszonylag későn kezdett el urbanizálódni, így Békéscsabán igazából csak a második világháború utáni évekre tehetjük a komolyabb tömegközlekedés megindulását. Nagy lökést adott mindennek a Körös Volán jogelődjének, a 81. Számú Autóközlekedési Vállalatnak a megalakulása 1953. december 1-jén. Előtte a helyi igényeket szinte kizárólag a keskeny nyomközű vasút, a "Motor" szolgálta ki. Ez a vasút egy 760 mm nyomtávolságú, egyvágányú vasútvonal volt. Eredetileg az Alföldi Első Gazdasági Vasút nevet viselte, majd a MÁV vette át a vonalak kezelését MÁV Alföldi Kisvasút néven (MÁV AK). A hálózat központja Békéscsaba volt. A kisvasút északi és délnyugati irányba vezetett, északon Békés-Vésztő, délnyugaton pedig Szabadkígyós és kaszaperi elágazással Orosháza, Békéssámson és Mezőkovácsháza irányába. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció után a vonalakat megszüntették, és teljesen az autóbuszközlekedést helyezték előtérbe. Ennek megfelelően ezekben az években történtek a legnagyobb fejlesztések a Körös Volán életében. Kicsit korábban, még 1962-ben bevezették a kalauz nélküli, perselyes járatokat. Rá 6 évre, 1968-ban átadták a központi, Szarvasi úti telepet, ami a mai napig is biztosítja az autóbuszok indítását, fogadását, szervizelését és minden egyéb más tevékenységet. 1974-ben tehető az Ikarus 200-as buszcsalád megjelenése, amely kiszorította a korábbi, korszerűtlenebb típusokat. Mivel időközben a MÁV is egymás után számolta fel, illetve csökkentette a járatai számát, így a megnövekedett forgalmat már egyre kevésbé tudta kiszolgálni a város központjában fekvő szűk, nehezen megközelíthető Hunyadi tér. Így 1988-ban átadták az új autóbusz-állomást, amely közvetlenül a vasúti pályaudvar mellett épült fel, aluljárós rendszerben. A rendszerváltás után a Körös Volán nehéz helyzetbe került, ezért a járműállományát használt NDK-ás és BKV buszokkal pótolta. Az ex-BKV-s járműveket mára már mind kivonták a forgalomból, míg az ex-NDK-s buszok egy része felújítva még ma is közlekedik. Nem volt ritkaság, hogy egy újonnan NDK-ból érkező jármű egy leselejtezett BKV eredetű jármű rendszámát kapta meg. Mivel a Volán-Társaságok 1992-ben tisztán menetrendszerű közlekedéssel foglalkozó cégekké váltak, ezért a vállalat általános jogutódaként 1993. január 1-jén létrejött a Körös Volán Autóbuszközlekedési Részvénytársaság. 1997 óta Békéscsaba útjain is megjelentek az új generációs Rába autóbuszok, majd 2002-től a MAN-típusok is. Így a békéscsabaiak egyre komfortosabb és kényelmesebb, modernebb autóbuszokon utazhatnak. A növekvő veszteségekre, a finanszírozás megoldatlanságára, valamint a csökkenő utaslétszámra hivatkozva 2009-ben a Körös Volán 120 000 km-rel csökkentette a városban lévő futásteljesítményét. Két helyi járatot, a 14-est és a 19-est megszüntették, ezt átszervezéssel, új, hosszabb járatok beállításával pótolta a Volán. 2012. október 1-jétől a Szent István tér lezárása miatt az autóbuszok útvonala jelentősen módosult, járatok egy része a Luther utcán (5, 8, 8A, 8V, 20), illetve a Bajza utca-Gyulai út (3M, 3V, 17M) útvonalon keresztül érik el a végállomásukat. Hétvégén a jaminai városrész közlekedését a régi-új 4-es járat bonyolítja le, hétköznapokon az 1-es járat pedig többnyire a Volán-telepig közlekedik, így megszűnt az 1-2 körjárat. Jelen Békéscsabának összesen 18 darab helyi járatú autóbuszvonala van, amelyek nagyjából lefedik a város egész területét. Azonban a lakosság felől évek óta meglévő panasz a járatok nem megfelelő sűrűsége. Az elmúlt 20-25 évben sok járatot (1G, 2, 3G, 3K, 6, 8I, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17G, 18, 19) szüntettek meg, viszont elindultak új járatok is (3V, 3M, 4, 7F, 8V, 17M, 17). A 18 járat közül csak igen kevésnek van viszonylag sűrű követési ideje. Az 5-ös és a 17V vonalakon járó buszok tekinthetők valódi, rendszeresen sűrűn közlekedő járatoknak, 20-30 perc közti követési idővel. Az 1-es, 3-as, 8-as, 17-es, 20-as viszonylatokon az autóbuszok körülbelül 30-60 percenként közlekednek. A többi járat ennél is ritkábban érkezik a megállókba. A járatok nagy része az autóbusz-állomásról indul (ami össze van kötve a MÁV vasúti pályaudvarával), illetve nagy csomópontnak tekinthetők még az Andrássy Gimnázium, Malom tér, Petőfi liget-Jókai utca, Szabadság tér és Szeberényi tér megállóhelyek. Békéscsabán a város adottságai miatt igen nehéz jó tömegközlekedést üzemeltetni. A település nagy területen terül el, a népsűrűsége kicsinek mondható. Ez azzal jár, hogy viszonylag sok vonalat kell fenntartani, amelyeket kevés utas használ. A város úthálózata ugyancsak nem kedvez a tömegközlekedésnek. Habár sok a széles út, és viszonylag egyenesnek nevezhető az utcaszerkezet is, azonban az Andrássy út lezárása óta gyakorlatilag az összes helyi járat forgalma a Bartók Béla útra zúdult. Ezen úton egymást érik a forgalmi jelzőlámpák. Mivel azok nincsenek kellően összehangolva a buszok közlekedésével, ezért sokszor előfordul, hogy a járatok 3-4-szer kénytelenek állni az 1 kilométer hosszú út folyamán. Ezért a menetidő feleslegesen meghosszabbodott. Ékes példája ennek a 8-as számú viszonylat, ami 4 kilométert 16 perc alatt tesz meg. Szintén gátolja a hatékony tömegközlekedést a városon áthúzódó vasútvonal, ami nagyjából kettévágja a települést, így a jaminai városrész (Erzsébethely) csak két felüljárón közelíthető meg, abból az egyik még egy vasútvonalat keresztez. A Lencsési lakótelepen adott minden a hatékony közlekedéshez, ott jónak is mondható. Rossz megközelítésű a nyugati és a keleti városrész. 2014-ben integrált utastájékoztató- és forgalomirányító rendszer lett bevezetve. Az autóbuszokra fedélzeti egység - idegen szóval OBU - került, melyen a sofőrök GPS-alapú térképen láthatják a járművük helyzetét, valamint szükség esetén segítséget kérhetnek a vállalat diszpécsereitől. Emellett a Szabadság tér és Petőfi liget megállókban, illetve az autóbuszállomáson LED-kijelzőket (4x4) telepítettek. Ezeken az utasok láthatják, mely buszjáratok érintik a megállót, hová megy és várhatóan mikor (óra:perc) érkezik meg. 2014-ben a Körös Volán másik három tömegközlekedési társasággal - a Bács-, a Kunság- és a Tisza Volánnal - egyesült, létrejött a DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ. Innentől tehát a DAKK biztosítja a város tömegközlekedését. Járműpark Békéscsaba helyi közlekedését jelenleg alapvetően 24 autóbusz bonyolítja le, de ezen felül jelentős számú menetet teljesítenek helyközi kocsik is. A járművek igen nagy hányada MAN, Mercedes-Benz, illetve Rába Contact gyártmányú busz. A városban az alacsony padlózatú autóbuszok aránya meglehetősen kicsi, két darab Mercedes-Benz Conecto O345 LF alakítja az alacsony padlós járműállományt. 2012-ben kiadásra került a város első alacsony padlózatú járatainak kivonatos menetrendje is. Vági István (politikus) Vági István, Стефан Францевич Ваги (Nagykőrös, 1883. július 24. – Szovjetunió, 1938. augusztus 13.) ács, szociáldemokrata, később kommunista politikus, mozgalmár. Élete A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt az építőmunkások direktóriumában, majd a magyar Vörös Hadsereg zászlóaljának politikai biztosaként működött. A kommün összeomlását követően a Magyarországi Szociáldemokrata Párt győri, később pécsi szervezetének titkára volt, s vezette a baloldali ellenzéket, ami miatt 1925 elején az MSZDP kizárta soraiból. Alapító tagja, illetve titkára volt a KMP fedőpártjaként működő Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1925-ben több kommunista vezetővel együtt letartóztatták, büntetőeljárást indítottak ellene, ám bizonyíték hiányában felmentették. Az MSZMP országgyűlési választások előtti politikai küzdelmét vezette, 1926 őszén a KMP KB tagja lett, majd a következő év elején letartóztatták, és ezúttal 4,5 év börtönre ítélték. Miután kiszabadult, 1932-ben a Szovjetunióba emigrált, ahol a Vörös Szakszervezeti Internacionálé közép-európai osztályán működött, 1935-től a moszkvai szovjet képviselője. Kémkedés vádjával 1938. március 20-án letartóztatták, július 29-én halálra ítélték, majd kivégezték. 1955. november 26-án rehabilitálták. Családja Vági Ferenc és Kiss Júlia fia, református vallású. 1908. február 23-án Budapesten, a II. kerületben házasságot kötött Koczka Rozáliával, Koczka János és Szúcs Julianna lányával. Guadalupe Victoria Guadalupe Victoria (eredeti nevén José Miguel Ramón Adaucto Fernández y Félix; Tamazula, 1786. szeptember 29. – Perote, 1843. március 21.) mexikói függetlenségi harcos volt, aki a függetlenné vált Mexikó első elnöke lett 1824. október 10. és 1829. március 31. között. Fiatal évei 1786. szeptember 29-én született Tamazula városában (akkor Új-Vizcaya tartomány, ma Durango állam), mely később tiszteletére felvette a Tamazula de Victoria nevet. Szülei Manuel Fernández és Alejandra Félix voltak, a fiatal José Miguel nagybátyjánál, Tamazula papjánál, Agustín Fernándeznél nevelkedett. Először a Seminario de Durangóban tanult, majd 1811-ben a mexikóvárosi Colegio de San Ildefonsóba iratkozott be, ahol jogi tanulmányokat folytatott. Részvétele a függetlenségi háborúban Iskoláját 1812-ben elhagyta, hogy csatlakozhasson a felkelőkhöz: 1812-ben Hermenegildo Galeana csapataihoz társult. 1812. november 25-én bátorságával kitűnt Oaxaca városának ostromakor, nevét ekkor változtatta meg Guadalupe Victoriára, utalva ezzel a Miguel Hidalgo által a függetlenségi harc szimbólumává választott Guadalupei Szűzanyára és az óhajtott győzelemre (a victoria spanyol szó jelentése: győzelem). Innentől kezdve évekig a keleti vidékeken, főképpen Veracruzban harcolt Nicolás Bravóhoz csatlakozva, főhadiszállását 1815-ig Puente del Rey hídnál rendezte be, ahol sikeres támadásokat hajtott végre az ott átkelő katonai konvojok ellen. Ennek köszönhetően hamarosan ezredessé lépett elő. Sikeresen megvédte Nautla és Boquillas de Piedras kikötőit, igaz, később a spanyolok mégis elfoglalták ezeket. Victoria ez idő tájt gerillaharcmodort folytatott: gyors rajtaütésekkel gyengítette az ellenséget. Megostromolta és elszigetelte Córdoba, Orizaba és Xalapa városait. Az általa ellenőrzött területeken saját kormányzatot szervezett és adókat szedett be a háború támogatására, bírókat nevezett ki és előkészítette egy tengeri haderő létrehozásának terveit. Amikor 1815-ben José María Morelost, a függetlenségi harcok legnagyobb vezéralakját elfogták és kivégezték, a mozgalmat Victoria tartotta életben. 1819 elején azonban el kellett rejtőznie, és csak 1821-ben lépett újra színre a Mexikó függetlenségét kinyilvánító Iguala-terv támogatásának érdekében. Találkozott Agustín Iturbidével, de nem értettek egyet abban, hogy mi legyen a független ország államformája: Iturbide császárságot akart, Victoria köztársaságot. Köztársasági elnökként Az 1821. augusztus 24-én Agustín Iturbide és Juan O'Donojú alkirály által aláírt córdobai egyezmény kimondta, hogy megszületett a független Mexikói Császárság, azonban amikor 1823. március 19-én Ágoston császár lemondott és hamarosan száműzetésbe vonult, Victoria a Supremo Poder Ejecutivo (Legfelsőbb Végrehajtó Hatalom) nevű ideiglenes kormány tagja lett. 1824-ben elfogadták az alkotmányt (Constitución Federal de los Estados Unidos Mexicanos) és Guadalupe Victoriát elnökké választották. Legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy más országokkal is elismertesse Mexikó függetlenségét. Emellett megkötött egy kölcsönszerződést Nagy-Britanniával, valamint 1825. november 18-án legyőzte a spanyol csapatok maradékait is, akik a Veracruz városában található San Juan de Ulúa-erődbe vették be magukat. Ezt követően minden spanyolt kiutasított az országból. Elrendelte a rabszolgaság megszüntetését, megalapította a mexikói Nemzeti Múzeumot (Museo Nacional, a Mexikói Nemzeti Embertani Múzeum elődje) és fejlesztette az oktatást. Elnöksége után Az 1828-ban megtartott választásokon Victoria nem indult, így 1829 tavaszán mandátuma lejártával távozott az elnöki posztról. Visszatért a Veracruz állambeli El Jobo nevű haciendájára, Durango és Veracruz szenátora lett, ezzel egyidejűleg pedig részt vett a Veracruzban és Oaxaca államban kirobbant felkelések leverésében is, később pedig Puebla állam ideiglenes kormányzója is volt. 1838-ban, érezve a francia fenyegetést, elvállalta Veracruz hadainak irányítását. Élete végén a perotei San Carlos-erődben élt. 1841-ben feleségül vette María Antonieta Bretón y Velázquezt, de két évvel később epilepsziájának következtében elhunyt. Először a perotei erődben temették el, majd testét 1863-ban Pueblába szállították, később pedig a mexikóvárosi Függetlenség-emlékmű alá helyezték. Kitazava Cujosi Kitazava Cujosi (Tokió, 1968. augusztus 10. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett az 1992-es Ázsia-kupán. Horacio Casarín Horacio Casarín, teljes nevén Horacio Casarín Garcilaso (Mexikóváros, 1918. május 25. – 2005. április 10., Mexikóváros) mexikói labdarúgó, csatár. A mexikói bajnokság történetének ötödik legeredményesebb góllövője 238 találattal. Csak a mexikói játékosokat vizsgálva harmadik ebben az összevetésben. Pályafutása A kezdetek Casarín Mexikóváros Colonia Roma nevű negyedében született, középosztálybeli szülők gyermekeként 1918. május 25-én. A család 1924-ben az Egyesült Államokba költözött, előbb Kansasben, majd Brownsville-ben éltek. Casarínék 1929-ben tértek haza Mexikóba, majd a fiatal Horacio két évvel később bekerült a Necaxa utánpótláscsapatába. A felnőttcsapatban 1936. február 9-én debütált, az España ellen, ahol rögtön gólt is szerzett. Tagja volt a legendás „Once Hermanos”-generációnak, amellyel a Necaxa négy bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett. A válogatottban 1937. szeptember 12-én játszotta első meccsét, Récord Gutiérrez irányítása az ősi rivális amerikaiak ellen. Itt is jól sikerült a bemutatkozása, ugyanis rögtön első alkalommal kétszer is betalált az USA-nak, a 13. és a 74. percben. Hét nappal később Mexikói ismét az amerikai válogatottal játszott, Casarín pedig ismét kétszer talált be. A mexikóiak az első meccsen 7–2-re, a másodikon 7–3-ra nyertek. Legnagyobb sikere a válogatottal az 1938-as közép-amerikai játékokon elért győzelem. Itt négy meccsen hat gólt lőtt: egyet Kolumbiának, kettőt Salvadornak, egyet Panamának, majd újabb kettőt Costa Ricá-nak. A Parque Asturias felgyújtása A CF Asturias 1936-ban új pályára költözött, amihez új lelátót is építettek. Ez fából készült, és huszonkétezer ember fért el rajta kényelmesen, azonban a nagyobb érdeklődésre számot tartó bajnokikon akár harmincezren is összezsúfolódtak. Az 1938-39-es szezonban az Asturias és a Necaxa küzdött a bajnoki címért. A meccs napján zsúfolásig megtelt stadion és pattanásig feszült hangulat fogadta a két csapatot. A találkozó első gólját Casarín szerezte, azonban az egész meccs folyamán durvábbnál durvább szabálytalanságot követtek el ellene többen is. Az első, Carlos Laviada által elkövetett faultot még megúszta, azonban a másodiknál Negro León olyan súlyos sérülést okozott neki, hogy nem tudta folytatni a játékot. A meccs végül 2-2-es döntetlennel zárult, amellyel a Necaxa kiszállt a bajnoki címért folytatott harcból. A játékvezető Fernando Marcost pedig meggyanúsították, hogy elcsalta a meccset, egészen pontosan azt írták a számlájára, hogy jogtalan tizenegyest adott az Asturiasnak. Casarín esetében a diagnózis bokatörés volt, ami miatt hosszú időre, közel másfél évre harcképtelenné vált. A feldühödött Necaxa-drukkerek pillanatok alatt lángba borították a stadiont, és hiába értek ki gyorsan a tűzoltók, már nem tudták megmenteni a létesítményt. Látván, hogy a lelátó menthetetlen, csak azt tudták megakadályozni, hogy a tűz átterjedjen a környező épületekre is. Elszerződés az Atlantéhez 1942-re Casarín csapat nélkül maradt. A hírt meghallva két csapat is rögtön le szerette volna szerződtetni, végül a Club América és az Atlante közül utóbbit választotta. Első meccsét új csapata színeiben éppen az ellen az América ellen játszotta, amely nem sokkal azelőtt még szintén le szerette volna szerződtetni. A meccs 5-3-as Atlante-győzelemmel zárult, Casarín a győzelemből két góllal vette ki a részét. Az 1943-44-es szezon utolsó bajnokiján, a Veracruz ellen betalált, majd ugyanezt megismételte a következő szezon első nyolc fordulójában is. Ezzel két rekordot is felállított: övé lett a legjobb szezonkezdés, valamint a legtöbb egymás utáni meccsen (9) szerzett gól. Utóbbit többen beállították az évtizedek során, megdöntenie azonban csak a kameruni François Omam-Biyiknek sikerült. Ebben az évben huszonnégy bajnokin huszonkilenc alkalommal talált be, vagyis 1,2-es meccsenkénti gólátlagot produkált. Azonban még ezzel is csak harmadik lett a góllövőlistán, ugyanis Roberto Aballay negyven, Isidro Lángara pedig harmincnyolc gólt lőtt. A következő évben, vagyis az 1945-46-os szezonban csapatszinten és egyénileg is születtek rekordok. Az Atlante csatársora, Martí Ventolrà, José Rafael Meza és Angelillo Nicolau 121 gólt szerzett a bajnokságban, aminél többre eddig egy csapat sem volt képes. Ebből Casarín huszonhatot vállalt magára, amiből kiemelkedik a Puebla ellen szerzett három gólja, a nyolc perc alatt lőtt mesterhármas ugyancsak rekord. Másik kiváló meccsét a Tampico ellen játszotta, ahol személyes csúcsot jelentő öt alkalommal vette be az ellenfél kapuját a 10-3-as győzelemmel végződő összecsapáson. A számos rekord ellenére az Atlante végül csak második helyen zárt a Veracruz mögött. Az 1946-47-es szezon során végül sikerült végrehajtania azt, amit a Necaxával kétszer is: bajnoki címet szerzett. Százhét gólja a klub történetének második legeredményesebb góllövőjévé teszi. Nála többször csak a brazil Evanivaldo Castro volt eredményes, aki az egész bajnokság legsikeresebb csatára is egyben. Az utolsó évek 1948-ban Casarín elhagyta az Atlantét, és rövid időre Spanyolországba szerződött. Tagja volt a Real Oviedo és a Barcelona keretének is, hivatalos összecsapáson viszont csak a katalán klubbal lépett pályára. A nem túl jól sikerült légiósévek után 1949-ben hazatért Mexikóba. Hazai szinten rendkívül sikeres karrierje ellenére mindössze egyetlen világbajnokságon, az 1950-es brazíliai tornán képviselhette Mexikót. A vb nem sikerült túl jól Mexikó számára, ugyanis rögtön az első körben kiestek. Casarín egy gólt szerzett, a Svájc elleni, 2-1-es vereséggel végződő találkozón. A világbajnokság után visszatért egykori klubjához, a Necaxához, és 1951-ben karrierje első és egyben utolsó gólkirályi címét szerezte tizenhét góllal. Ebben az időben több csapatnál is mint játékos-edző dolgozott, például magánál a válogatottnál is, de irányította ilyen formában a Zacatepecet is. 1957-ben, a Monterrey játékosaként vonult vissza, utolsó, 238. gólját a CD Irapuato ellen lőtte. Edzőként Húsz évvel visszavonulása után rövid ideig edzősködni kezdett. Eleinte a mexikói U20-as válogatott segédedzője volt Alfonso Portugal mellett, majd 1978-ban már vezetőedzői megbízatást is kapott, ekkor a Zacatepec edzője lett, amelynél már korábban tevékenykedett játékos-edzőként. 1979-ben a Tecost irányította tíz bajnokin keresztül, majd 1981-től három éven keresztül a CF Atlante kispadján ült. 2005. április 10-én, Alzheimer-kórban halt meg. Magyar Evangéliumi Szövetség A Magyar Evangéliumi Szövetség a legkorábban megalapított keresztény egységtörekvés szervezet Magyarországon. A magyar Aliansz létrehozására 1936-ban került sor Budapesten a Magyarországi Metodista Egyház akkori központjában (VI. ker. Felsőerdősor u. 5.). A szövetség tagjai elsősorban az evangéliumi hitvalló egyházak és közösségek soraiból kerültek ki, akik azonosulni tudtak a reformáció sarkalatos igazságaival, nevezetesen: a Szentírás isteni ihletettségéről és tekintélyéről, az emberi természet romlottságáról, a Krisztusban történt megváltásáról, az egyedül hit által való megigazulásról szóló alapigazságaival. 1920-as évek A budapesti Aliansz imahéten már 1921-ben együtt imádkoztak a baptisták, a reformátusok, az evangélikusok és metodisták. A tudósítás Magyarország első igazán „allianz-szellemben” folyó imahetének nevezte a sorozatot, amelynek első napján a német baptisták imaházában Podmaniczky Pál evangélikus lelkész és Funk Márton metodista szuperintendens szolgáltak. 1921-ben az említett egyházak már negyedéves rendszerességgel Aliansz összejöveteleket is tartottak. Az egyházak közeledésének különleges pillanatát rögzítette az 1922. januári Aliansz találkozóról szóló híradás: ekkor a metodista egyházközpont (VI. ker. Felsőerdősor u. 5.) „Aliansz úrvacsorának” adott otthont, amelyen meglepő módon a két nagy protestáns egyház és a két kisebb felekezet mellett katolikusok is jelen voltak. Megalakulása 1936-ig egy bizottság irányította a szövetség munkáját. A Magyar Evangéliumi Szövetség 1936. május 18-án alapszabály elfogadásával egyesületként alakult meg hivatalosan. Vezetői a következő személyek voltak: Tiszteletbeli elnökök Dr. Bernát István Dr. Raffay Sándor Dr. Ravasz László Dr. Tasnádi Nagy András Elnök Dr. Bencs Zoltán Ügyvezető alelnök Dr. Csia Sándor Alelnökök Csia Lajos Némethy Károly Tebbe Albert Tessényi-Jakob János Udvarnoki András Id. Victor János Főtitkár Dr. Somogy Imre 1940-es évek A fővárosban például 1941-ben is együtt tartottak „Egyetemes Imahetet” a baptisták (Kuhn János, Somogyi Imre), az evangélikusok (Dannhauser László, Sréter Ferenc, Mohr Henrik), a metodisták (Tessényi János), a reformátusok (Domján János, N. Nagy Lajos, Victor János, Szabó Imre, Csia Lajos), a Keresztyén Testvérgyülekezet (Kiss Ferenc) és az Üdvhadsereg (Tebbe Albert). Ugyanebben az évben a szegedi imahéten a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták és a metodisták imádkoztak együtt. Az év első heteiben tartott Aliansz Imahetek alkalmain az ország különböző városaiban az egyes gyülekezetek tulajdonképpen megelőzték egyházuk hivatalos közeledését. Az egyházvezetői szintű hivatalos összefogás csak 1943-tól kezdett kibontakozni: református és evangélikus vonalon az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottságának 1943-as megalakításával, kisegyházi vonatkozásban pedig a Szabadegyházak Szövetségének 1943-as előzményeivel. A két szervezet tagegyházainak közeledésére azonban még később, csak a világháború után került sor. 4244 Zakharchenko A 4244 Zakharchenko (ideiglenes jelöléssel 1981 TO3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1981. október 7-én. SCD–1 SCD–1 (Satélite de Coleta de Dados) az első brazil fejlesztésű kísérleti kommunikációs műhold. Küldetés 1988-ban kezdődött a program fejlesztése, több mint 30 cég vett részt a munkálatokban. A kezdeti 13,5 millió USD helyett a teljes költség 20 millió USD lett. Feladata automatikus üzemmódban összegyűjteni és földi állomásokra visszajátszani a meteorológiai adatokat. Jellemzői Gyártotta és üzemeltette az INPE (Institut Nacional de Pesquisas Espaciais). Társműholdja a OXP–1 (amerikai). Megnevezései: COSPAR: 1993-009B; GRAU-kódja: 22490. 1993. február 9-én Floridából, a Kennedy Űrközpontból (KSC) egy Pegasus (SLV-3C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 99,97 perces, 24,975 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 725 kilométer, az apogeuma 790 kilométer volt. Automatikus üzemmódban meteorológiai adatokat (felhőtakaró összetétele, árvizek helyzete, dagály szintje, levegő minősége) gyűjtött (ballonok hálózata, földi- tengeri mérőpontok), és telemetriai eszközeivel, antennái közreműködésével a földi vevőállomásokra továbbította. Nem rendelkezett képalkotó kamerával. Az adatokat a Meteorológiai Tanulmányok Központja (Centro de Previsão do Tempo e Estudos Climáticos – CPTEC) értékelte és továbbította a felhasználók részére. Szolgálati idejét 2–3 évre tervezték. Forgásstabilizált űreszköz (160 fordulat/perc). Az űreszköz alakja egy nyolcszögletű henger, átmérője 1, magassága 0,72 méter, tömege 115 kilogramm. Az űreszközhöz felületét napelemek borították (70-110 W), éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. New York Cosmos Az New York Cosmos egy amerikai labdarúgócsapat. Székhelye Hempstead, New York városa. A klubot 2010-ben alapították. Története A New York Cosmos csapatát 2010-ben alapították újra, miután az ugyanezen a néven szereplő klub 1985-ben megszűnt. A társaság jelenlegi formájában 2013 óta szerepel az amerikai labdarúgás második vonalában, a NASL-ben. Sohasem szerepeltek a legfelsőbb osztályban, a klub jogelődje még az MLS előtti ligában szerepelt 1968-1984-ig. A Cosmos tulajdonosi körébe számos neves üzletember tartozik, elnöke Seamus O'Brien. A csapat jelenlegi vezetőedzője a korábbi venezuelai játékos Giovanni Savarese. A klub két korábbi brazil klasszisa, Pelé és Carlos Alberto jelenleg a klub nagykövetei. Az újkori sikerek közé sorolható a Soccer Bowl 2013-as és 2015-ös, valamint a North American Supporters' Trophy 2015-ös megnyerése. Megkötöm lovamat A Megkötöm lovamat két különböző dallamváltozatban hasonló szöveggel ismert magyar népdal. Az első változat ismert Semmit se vétettem Nyitra városának, a második Lovamat kötöttem piros almafához kezdetű szöveggel is. Első változat A dalt Bartók Béla gyűjtötte 1918-ban a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Újszászon. Feldolgozás: Az 1) változatot Kodály Zoltán gyűjtötte a Nyitra vármegyei Menyhén 1909-ben az alábbi szöveggel: Második változat A dalt Péczely Attila gyűjtötte a Csongrád megyei Tápén Megkötöm lovamat piros almafához címmel. A dallam leginkább Bródy János Ha én rózsa volnék című szövegével ismert. Jegyzetek Bartók Béla: 15 magyar parasztdal - 1. Rubato. Gabos Gábor YouTube (1969. júl. 26.) (Hozzáférés: 2016. jan. 25.) (audió) Százszorszép: 100 magyar népdal Kodály Zoltán gyűjtéséből. Közreadja: Bárdos Lajos Budapest: Zeneműkiadó (1957. dec. 16.) 26. o. 14. kotta. Bródy János honlapja → 1973–1975 → Ha én rózsa volnék Ha én rózsa volnék. Koncz Zsuzsa YouTube (2006. dec.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (videó) Források Szöveg: Megkötöm lovamat (Wikiforrás) Magyar népdalok: Megkötöm lovamat piros almafához; … Szerkesztette Ortutay Gyula Budapest: Neumann Kht. (2000) (Hozzáférés: 2016. ápr. 16.) Első változat: Megkötöm lovamat. Magyar Természetbarát Szövetség (Hozzáférés: 2016. ápr. 16.) (szöveg és kotta) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 278. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tiszán innen, Dunán túl: 150 magyar népdal. Borsy István – Rossa Ernő. Budapest: Editio Musica. 127. o. Kétszólamú – kíséret nélküli – kórusgyűjtemény. Kiss Lajos. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1954. 85. o. A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 97. o. Második változat: Megkötöm lovamat. Magyarnóta (Hozzáférés: 2016. ápr. 16.) (kotta, szöveg, audió) Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 210. kotta Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 342. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Felvételek Megkötöm lovamat (2. változat). Csóka Anita YouTube (2015. márc. 19.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (audió) Második változat: Megkötöm lovamat - magyar népdal. YouTube (2016. márc. 15.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (videó, szöveg) Megkötöm lovamat. Maraszt Népzenei Együttes YouTube (2011. júl. 1.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (audió, fényképsorozat) Megkötöm lovamat. Ének: Bíró Gergő és Bangó Margit, kísér: A 100 Tagú Cigányzenekar szólistái YouTube (2012. jan. 1.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (videó) MEGKÖTÖM LOVAMAT. Nagy Laci YouTube (2010. jún. 5.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (audió, fényképsorozat) Megkötöm lovamat. Rózsaszín Pittbull YouTube (2012. nov. 13.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 13.) (audió) Makronyelv A makronyelv (az angol macrolanguage nyomán) a nyelvészetben az ISO-639 nemzetközi szabvány által bevezetett besorolási kategória. Általában olyan, több elkülönült változatban élő nyelv megnevezése, amelynek dialektusai, bár egymás között kölcsönösen nem feltétlenül érthetőek, bizonyos megfontolásokból mégis egyetlen nyelvnek tekintendők. Ily módon a makronyelv jelenthet nyelvészetileg – szigorú értelemben véve – több, egymással nagyon közeli rokonságban álló nyelvet is, amelyekre nincsenek külön megnevezések. A meghatározást gyakran diglosszia esetére alkalmazzák, vagyis olyan beszélt nyelvváltozatoknál, amelyek már eltávolodtak egy régebbi, klasszikus nyelvváltozattól, viszont ez utóbbit mint az érintkezés és a tömegkommunikáció nyelvét használják a különböző változatok beszélői között. Makronyelv például az arab nyelv, az azték nyelv, a szárd nyelv, és számos indián nyelv. A makronyelvek nyilvántartását a SIL International szervezet vezeti. A makronyelvek listája A lista az ISO 639-3 hivatalos makronyelv-kódlistájának adatait tartalmazza, összesen 61 makronyelvet és az azok alá tartozó önálló nyelveket. (Az egyes makronyelvekben található önálló nyelvek a számokra kattintva tekinthetőek meg.) Az egyes makronyelvekben található önálló nyelvek listája a – b aka Az aka az akan makronyelv ISO 639-3 kódja (639-1: ak). Két önálló nyelvet tartalmaz: fat – fanti twi – tvi ara Az ara az arab makronyelv ISO 639-3 kódja (639-1: ar). 30 önálló nyelvet tartalmaz: aao – algériai szaharai arab (Algerian Saharan) abh – tádzsik arab (Tajiki) abv – baharna arab acm – mezopotámiai arab (Mesopotamian) acq – ádeni arab (Ta'izzi-Adeni) acw – hidzsázi arab (Hijazi) acx – ománi arab acy – ciprusi arab (Cypriot Arabic) adf – dofári arab (Dhofari) aeb – tunéziai arab aec – szaidi arab (Saidi) afb – öböl-arab (Gulf) ajp – dél-levantei arab (South Levantine) apc – észak-levantei arab (North Levantine) apd – szudáni arab arb – standard arab (modern?) arq – algériai arab ars – nadzsdi arab (Najdi) ary – marokkói arab arz – egyiptomi arab auz – üzbég arab (Uzbeki) avl – kelet-egyiptomi bedávi arab (Eastern Egyptian Bedawi; bedawiye?) ayh – hadrámi arab ayl – líbiai arab ayn – szanaáni arab (Sanaani; jemeni?) ayp – észak-mezopotámiai arab bbz – babalia kreol arab pga – szudáni kreol arab shu – csádi arab ssh – sihhi arab (Shihhi) aym Az aym az ajmara makronyelv ISO 639-3 kódja (639-1: ay). Két önálló nyelvet tartalmaz: ayc – déli ajmara ayr – központi ajmara aze Az aze az azeri makronyelv ISO 639-3 kódja (639-1: az). Két önálló nyelvet tartalmaz: azb – dél-azeri azj – észak-azeri bal A bal a beludzs makronyelv ISO 639-3 kódja. Három önálló nyelvet tartalmaz: bcc – déli beludzs bgn – nyugati beludzs bgp – keleti beludzs bik A bik a bikol makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 8 önálló nyelvet tartalmaz: bcl – központi bikolánó (Bicolano) bln – dél-catanduanesi bikolánó bto – iriga bikolánó cts – észak-catanduanesi bikolánó fbl - nyugat-albayi bikol lbl - libon bikol rbl - miraja bikol (Miraya) ubl - buhinon bikol (Buhi'non) bnc A bnc a bontok makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 5 önálló nyelvet tartalmaz: ebk - keleti bontok lbk - központi bontok obk - déli bontok rbk - északi bontok vbk - délnyugati bontok bua A bua a burját makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Három önálló nyelvet tartalmaz: bxm – mongóliai burját bxr – oroszországi burját bxu – kínai burját c – e chm A chm az oroszországi mari makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: mhr – keleti mari mrj – nyugati mari cre A cre a krí makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: cr). 6 önálló nyelvet tartalmaz: crj – délkeleti krí crk – plains krí* crl – északkeleti krí crm – moose krí* csw – swampy krí* cwd – woods krí* A fentiekhez szorosan kapcsolódó, de a makronyelvben nem szereplő nyelvek. Önálló kóddal rendelkezőek: a krí nyelcsoport tagjai: atj – atikamekw* moe – montagnais* nsk – naszkapi az odzsibva nyelvcsoport tagjai, erős krí hatásokkal: ojs – északi odzsibva (Oji-Cree; Ojibwa, Severn) ojw – nyugati odzsibva krí- francia keveréknyelv, erős odzsiba hatásokkal: crg – michif* Önálló kód nélküli: bungi – (krí-odzsibva- francia - angol -assziniboin- skót gael keveréknyelv, a cpe: "angol alapú kreol és pidzsin nyelveken" belül) del A del a delavár makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: umu – munsee* unm – unami den A den a dene makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: scs – északi dene (Slavey) xsl – déli dene din A din a dinka makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 5 önálló nyelvet tartalmaz: dib - déli központi dinka dik - délnyugati dinka dip - északkeleti dinka diw - északnyugati dinka dks - délkeleti dinka doi A doi a dogri makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: dgo – dogri (önálló nyelv) xnr – kangri est Az est az észt makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: et). Két önálló nyelvet tartalmaz: ekk – standard észt ? ( Estonian (Standard Estonian) ) vro – võro f – j fas A fas a perzsa makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: fa). Két önálló nyelvet tartalmaz: pes – iráni perzsa (Western Persian) prs – dári ful A ful a ful makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ff). 9 önálló nyelvet tartalmaz: ffm – maaszina fulfulde fub – adamava fulfulde fuc – pulaar fue – borgu fulfulde fuf – pular fuh – nyugat nigeri fulfulde fui – bagirmi fulfulde fuq – közép-kelet nigeri fulfulde (Central-Eastern) fuv – nigériai fulfulde gba A gba a Közép-afrikai Köztársaságban található gbaja makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 6 önálló nyelvet tartalmaz: bdt – bokoto gbp – gbaja-bossangoa gbq – gbaja-bozoum gmm – gbaja-mbodomo gso – délnyugati gbaja (a korábbi mdo kód visszavonva: 2008-01-14) gya – északnyugati gbaja gon A gon a gondi makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: ggo – déli gondi gno – északi gondi grb A grb a grebo makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 5 önálló nyelvet tartalmaz: gbo – északi grebo gec – gboloo grebo grj – déli grebo grv – központi grebo gry – Barclayville-i grebo grn A grn a guarani makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: gn). 5 önálló nyelvet tartalmaz: gnw – nyugat-bolíviai guarani gug – paraguayi guarani gui – kelet-bolíviai guarani gun – mbyá guarani* nhd – chiripá* hai A hai a haida makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: hax – déli haida hdn – északi haida hbs A hbs a szerbhorvát makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: !!!). Három önálló nyelvet tartalmaz: bos – bosnyák hrv – horvát srp – szerb hmn A hmn a hmong makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 25 önálló nyelvet tartalmaz: cqd – Chuanqiandian cluster miao hea – északi Qiandong miao hma – déli Mashan hmong hmc – központi Huishui hmong hmd – large flowery miao hme – keleti Huishui hmong hmg – délnyugat Guiyang hmong hmh – délnyugat Huishui hmong hmi – észak Huishui hmong hmj – gejia hml – luopohe hmong hmm – központi Mashan hmong hmp – északi Mashan hmong hmq – kelet Qiandong hmong hms – dél Qiandong miao hmw – nyugati Mashan hmong hmy – dél Guiyang hmong hmz – hmong shua hnj – hmong njua (a korábbi blu kód visszavonva: 2008.01.14.) hrm – horned miao huj – észak Guiyang hmong mmr – nyugat Xiangxi miao muq – kelet Xiangxi hmong mww – hmong daw sfm – small flowery miao iku Az iku az inuktitut makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: iu). Két önálló nyelvet tartalmaz: ike – inuit (kelet-kanadai inuktitut) ikt – inuinnaktun (Inuinnaqtun; korábban: nyugat-kanadai inuktitut) ipk Az ipk az inupiak makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ik). Két önálló nyelvet tartalmaz: esi – észak-alaszkai inupiatun esk – északnyugat-alaszkai inupiatun jrb A jrb a zsidó-arab makronyelv (judeo-arab) ISO 639-3 nyelvkódja. 5 önálló nyelvet tartalmaz: ajt – tunéziai zsidó-arab (Judeo-Tunisian Arabic; tuniszi?) aju – marokkói zsidó-arab (Judeo-Moroccan Arabic) jye – jemeni zsidó-arab (Judeo-Yemeni Arabic) yhd – iraki zsidó-arab (Judeo-Iraqi Arabic) yud – tripoliszi zsidó-arab (Judeo-Tripolitanian Arabic) k – l kau A kau a kanuri makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: kr). Három önálló nyelvváltozatot tartalmaz: kby – manga kanuri knc – központi kanuri krt – tumari kanuri Két további nyelv, melyek az ISO 639-ben nem részei a kanuri makronyelvnek, az Ethnologueban viszont igen: bms – bilma kanuri ( Ethnologue: Kanuri, Bilma ) kbl – kanembu ( Ethnologue: Kanembu ) kln A kln a kalendzsin makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 9 önálló nyelvet tartalmaz: enb – markweeta eyo – keijo niq – nandi oki – okiek pko – pökoot sgc – kipszigisz spy – szabaot tec – terik tuy – tugen kok A kok a konkani makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: gom – goai konkani (has official recognition as an independent language) knn – konkani (önálló nyelvként; mahárástrai konkani) (no official recognition, treated by some linguists as a dialect of Marathi) (Beszélői mindkét nyelvet konkaninak nevezik.) kom A kom a komi makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: kv). Két önálló nyelvet tartalmaz: koi – komi-permják kpv – komi-zürjén kon A kon a kongo makronyelv (kikongo) ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: kg). Három önálló nyelvet tartalmaz: ldi – laari kng – koongo kwy – San Salvador-i kongo kpe A kpe a kpelle makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: gkp – guineai kpelle xpe – libériai kpelle kur A kur a kurd makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ku). Három önálló nyelvet tartalmaz: ckb – központi kurd kmr – északi kurd sdh – déli kurd lah A lah a lahnda makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 8 önálló nyelvet tartalmaz: hnd – déli hindko hno – északi hindko jat – dzsakati (Jakati) phr – pahari-potwari pmu – mirpur pandzsábi pnb – nyugati pandzsábi skr – szaraiki (Saraiki) xhe – khetrani (A lah nem tartalmazza a pandzsábit: pan.) lav A lav a lett makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: lv). önálló nyelvet tartalmaz: - latgalian - standard lett luy A luy a lujia makronyelv (Luyia, oluLuyia; Luhya) ISO 639-3 nyelvkódja (208. 01. 14-től). 14 önálló nyelvet tartalmaz: bxk – bukuszu ida – idakho (Idakho-Isukha-Tiriki) lkb – kabrasz lko – khajo lks – kisza lri – maracsi (Marachi) lrm – marama lsm – szaamia lto – tsotso lts – tachoni lwg – wanga nle – keleti nyala nyd – nyore rag – logooli m – o man A man az manding makronyelv (mandingo) ISO 639-3 nyelvkódja. 7 önálló nyelvet tartalmaz: emk – keleti maninkanan mku – konyanka maninka mlq – nyugati maninkanan mnk – mandinka msc – szankaran maninka mwk – kita maninkanan myq – forest maninka mlg Az mlg a malgas makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: mg). 11 önálló nyelvet tartalmaz: bhr – bara malgas bmn – északi betsimisaraka malgas bzc – déli betsimisaraka malgas (a korábbi bjq kód visszavonva: 2011. 05. 18.) msh – maszikoro malgas plt – plateau malgas skg – sakalava malgas tdx – tandroy-mahafaly malgas tkg – tesaka malgas txy – tanosy malgas xmv – antankarana malgas xmw – tsimihety malgas mon A mon a mongol makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: mn). Két önálló nyelvet tartalmaz: khk – halh mongol mvf – periférikus mongol (Peripheral) msa Az msa a maláj makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ms). 36 önálló nyelvet tartalmaz: bjn – bandzsar btj – Bacanese maláj bve – berau maláj bvu – bukit maláj coa – Cocos Islands maláj dup – duano hji – hadzsi ind – indonéz jak – jakun jax – Dzsambi maláj kvb – kubu kvr – kerinci kxd – brunei lce – loncong lcf – lubu liw – col max – Észak-Moluccan maláj meo – kedah maláj mfa – pattani maláj mfb – bangka min – minangkabau mqg – kota bangun kutai maláj msi – szabah maláj mui – muszi orn – orang kanak ors – orang szeletar pel – pekal pse – központi maláj tmw – temuan urk – urak lavoi vkk – kaur vkt – tenggarong kutai maláj xmm – manado maláj zlm – maláj (önálló nyelvként) (a korábbi mly kód visszavonva: 2008. 02. 18.) zmi – negeri szembilan maláj zsm – standard maláj mwr Az mwr a márvári makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 6 önálló nyelvet tartalmaz: dhd – dhundári mtr – mevári mve – pakisztáni márvári rwr – indiai márvári swv – sekhaváti wry – mervári nep A nep a nepáli makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ne). Két önálló nyelvet tartalmaz: dty – dotyali npi – nepáli (önálló nyelvként) nor A nor a norvég makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: no). Két önálló nyelvet tartalmaz: nob – bokmål nno – nynorsk oji Az oji az odzsibva makronyelv (vagy anisinaabe) ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: oj). 7 önálló nyelvet tartalmaz: ciw – délnyugati odzsibva (=csipeva, csipevéj; Chippewa) ojb – északnyugati odzsibva ojc – központi odzsibva ojg – keleti odzsibva (=misszisszaga odzsibva; Mississaga Ojibwa) ojs – északi odzsibva (=odzsi-krí; Oji-Cree / Severn Ojibwa) ojw – nyugati odzsibva otw – ottava Fentiekhez szorosan kapcsolódó nyelvek, melyek azonban az oji makronyelvben nem szerepelnek. Önálló kóddal rendelkezőek: alq – algonkin (az odzsibva nyelvcsoport tagja) pot – potavatomi (korábban az odzsibva nyelvcsoport tagja) crg – michif (krí- francia keveréknyelv, erős odzsibva hatással) Önálló kód nélküliek: Broken Ojibwa (a 19. század végéig használt pidzsin nyelv ) Bungee nyelv (krí-odzsibva- francia -angol-assziniboin (Assiniboine)- skót gael keveréknyelv) (→en:Anishinaabe language dialects) ori Az ori az orija makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: or) (2012. 02. 03.). Két önálló nyelvet tartalmaz: ory – orija (önálló nyelvként) spv – szambalpuri orm Az orm az oromó makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: om). 4 önálló nyelvet tartalmaz: gax – Borana-Arsi-Guji oromó gaz – nyugati központi oromó (West Central) hae – keleti oromó orc – orma p – r pus A pus a pastu makronyelv (pusto) ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: ps). Három önálló nyelvet tartalmaz: pbt – déli pastu pbu – északi pastu pst – központi pastu que A que a kecsua makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: qu). 44 önálló nyelvet tartalmaz (2007. áprilisától): cqu – chilei kecsua qub – Huallaga Huánuco kecsua qud – Calderón Highland kicsua (Quichua) quf – Lambayeque kecsua qug – Chimborazo Highland kicsua (Quichua) quh – dél-bolíviai kecsua quk – Chachapoyas kecsua qul – észak-bolíviai kecsua qup – déli Pastaza kecsua qur – Yanahuanca Pasco kecsua qus – Santiago del Estero kicsua (Quichua) quw – Tena Lowland kicsua (Quichua) qux – Yauyos kecsua quy – Ayacucho kecsua quz – Cusco kecsua qva – Ambo-Pasco kecsua qvc – Cajamarca kecsua qve – keleti Apurímac kecsua qvh – Huamalíes-Dos de Mayo Huánuco kecsua qvi – Imbabura Highland kicsua (Quichua) qvj – Loja Highland kicsua (Quichua) qvl – Cajatambo North Lima kecsua qvm – Margos-Yarowilca-Lauricocha kecsua qvn – észak-Junín kecsua qvo – Napo Lowland kecsua qvp – Pacaraos kecsua qvs – San Martín kecsua qvw – Huaylla Wanca kecsua qvz – Északi Pastaza kicsua (Quichua) qwa – Corongo Ancash kecsua qwc – klasszikus kecsua qwh – Huaylas Ancash kecsua qws – Sihuas Ancash kecsua qxa – Chiquián Ancash kecsua qxc – Chincha kecsua qxh – Panao Huánuco kecsua qxl – Salasaca Highland kicsua (Quichua) qxn – északi Conchucos Ancash kecsua qxo – déli Conchucos Ancash kecsua qxp – puno kecsua qxr – Cañar Highland kicsua (Quichua) qxt – Santa Ana de Tusi Pasco kecsua qxu – Arequipa-La Unión kecsua qxw – Jauja Wanca kecsua raj A raj a rádzsasztáni makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 6 önálló nyelvet tartalmaz: bgq – bagri gda – gade lohar gju – gudzsári hoj – hadothi mup – malvi wbr – vagdi rom A rom a cigány makronyelv (romani) ISO 639-3 nyelvkódja. 7 önálló nyelvet tartalmaz: rmc – kárpáti cigány rmf – kalo rml – balti cigány rmn – balkáni cigány rmo – szinte rmy – vlah (Vlax) rmw – walesi cigány A fentiekhez szorosan kapcsolódó nyelvek, melyek a makronyelvben nem szerepelnek. Önálló kóddal rendelkező és keveréknyelvként besoroltak: rge – cigány-görög rmd – cigány rme – angloromani rmg – Traveller norvég cigány rmi – lomavren rmr – caló rmu – tavringer rsb – cigány-szerb Önálló kód nélküli: erromintxela (baszk-cigány keveréknyelv) s – z sqi Az sqi az albán makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: sq). 4 önálló nyelvet tartalmaz (2006. júniusától): aae – arbëreshë aat – arvanitika aln – gheg als – toszk srd Az srd a szárd makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: sc). 4 önálló nyelvet tartalmaz: sdn – gallurai szárd (Gallurese) sdc – sassari szárd (Sassarese) src – lugodorói szárd (Logudorese) sro – campidanói szárd (Campidanese) swa A swa a Szuahéli makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: sw). Két önálló nyelvet tartalmaz: swc – kongói szuahéli (Congo) swh – szuahéli (önálló nyelvként) syr A syr a szír makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: aii – asszír újarám (Assyrian Neo-Aramaic) cld – káld újarám (Chaldean Neo-Aramaic) tmh A tmh a Tamasek makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 4 önálló nyelvet tartalmaz: taq – tamasek (önálló nyelvként) thv – tahaggart tamahak thz – tajart tamadzsek ttq – tavallammat tamadzsak uzb Az uzb az üzbég makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: uz). Két önálló nyelvet tartalmaz: uzn – északi üzbég uzs – déli üzbég yid A yid a jiddis makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: yi). Két önálló nyelvet tartalmaz: ydd – keleti jiddis yih – nyugati jiddis zap A zap a zapoték makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. 57 önálló nyelvet tartalmaz: zaa – Sierra de Juárez zapoték zab – San Juan Guelavía zapoték zac – Ocotlán zapoték zad – Cajonos zapoték zae – Yareni zapoték zaf – Ayoquesco zapoték zai – Isthmus zapoték zam – Miahuatlán zapoték zao – Ozolotepec zapoték zaq – Aloápam zapoték zar – Rincón zapoték zas – Santo Domingo Albarradas zapoték zat – Tabaa zapoték zav – Yatzachi zapoték zaw – Mitla zapoték zax – Xadani zapoték zca – Coatecas Altas zapoték zoo – Asunción Mixtepec zapoték zpa – Lachiguiri zapoték zpb – Yautepec zapoték zpc – Choapan zapoték zpd – délkeleti Ixtlán zapoték zpr – Petapa zapoték zpf – San Pedro Quiatoni zapoték zpg – Guevea De Humboldt zapoték zph – Totomachapan zapoték zpi – Santa María Quiegolani zapoték zpj – Quiavicuzas zapoték zpk – Tlacolulita zapoték zpl – Lachixío zapoték zpm – Mixtepec zapoték zpn – Santa Inés Yatzechi zapoték zpo – Amatlán zapoték zpp – El Alto zapoték zpq – Zoogocho zapoték zpr – Santiago Xanica zapoték zps – Coatlán zapoték zpt – San Vicente Coatlán zapoték zpu – Yalálag zapoték zpv – Chichicapan zapoték zpw – Zaniza zapoték zpx – San Baltazar Loxicha zapoték zpy – Mazaltepec zapoték zpz – Texmelucan zapoték zsr – déli Rincon zapoték zte – Elotepec zapoték ztg – Xanaguía zapoték ztl – Lapaguía-Guivini zapoték ztm – San Agustín Mixtepec zapoték ztn – Santa Catarina Albarradas zapoték ztp – Loxicha zapoték ztq – Quioquitani-Quierí zapoték zts – Tilquiapan zapoték ztt – Tejalapan zapoték ztu – Güilá zapoték ztx – Zaachila zapoték zty – Yatee zapoték Visszavont kód: ztc – Lachirioag zapoték (visszavonva: 2007. 07. 18.) A makronyelvbe be nem kategorizált, de fentiekhez tartozó történeti nyelv: xzp – ó(kori) zapoték zha A zha a csuang makronyelv (zhuang, chuang) ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: za). 16 önálló nyelvet tartalmaz: zch – központi hongsuihe csuang (Central Hongshuihe Zhuang) zeh – keleti hongsuihe csuang (Eastern Hongshuihe Zhuang) zgb – kuipei csuang (Guibei Zhuang) zgm – minz csuang (Minz Zhuang) zgn – kuipian csuang (Guibian Zhuang) zhd – dai csuang (Dai Zhuang) zhn – nong csuang (Nong Zhuang) zlj – liujiang csuang (Liujiang Zhuang) zln – liansan csuang (Lianshan Zhuang) zlq – liuqian csuang (Liuqian Zhuang) zqe – quibei csuang (Qiubei Zhuang) zyb – jongbei csuang (Yongbei Zhuang) zyg – jang csuang (Yang Zhuang) zyj – joucsiang csuang (Youjiang Zhuang) zyn – jongnan csuang (Yongnan Zhuang) zzj – zuocsiang csuang (Zuojiang Zhuang) Két visszavont kód : ccx – északi csuang (visszavonva: 2008. 01. 14.) ccy – déli csuang (visszavonva: 2007. 07. 18.) zho A zho a kínai makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja (639-1: zh). 14 önálló nyelvet tartalmaz, some with their own dialects: cdo – min dong kínai (standardizált formája: Fuzhou dialektus) cjy – jinyu kínai (jin, jinyu) cmn – mandarin kínai Standard kínai nyelv Beijing dialektus tajvani mandarin cpx – Pu-xian min kínai czh – huizhou kínai czo – min zhong kínai gan – gan kínai hak – hakka kínai hsn – xiang kínai mnp – min bei kínai nan – min nan kínai lzh – irodalmi kínai (Literary Chinese) Hokkien Amoy dialektus Quanzhou dialektus Zhangzhou dialektus tajvani minnan Penang hokkien Medan hokkien Chaoshan Teochew dialektus Swatow dialektus Qiongwen wuu – vu kínai yue – yue kínai (kantoni) Guangzhou dialektus Taishan dialektus A makronyelvben nem listázott kínai nyelvek: dng – dungan (a mandarinnal közeli rokonságban; a különálló történelmi és kulturális fejlődése miatt nem szerepel ) och – ókínai (Old Chinese) (ISO 639 besorolása: "önálló:ókori" ) ltc – Late Middle Chinese (ISO 639 besorolása: "önálló:történeti" ) (→ en:List of Chinese dialects, → en:Varieties of Chinese) zza A zza a zaza makronyelv ISO 639-3 nyelvkódja. Két önálló nyelvet tartalmaz: diq – dimli kiu – kirmandzski Ruprechtov Ruprechtov település Csehországban, Vyškovi járásban. Ruprechtov Račice-Pístovice, Senetářov, Bukovinka, Jedovnice, Ježkovice és Podomí településekkel határos. Lakosainak száma 606 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hail to England A Hail to England az amerikai Manowar együttes harmadik nagylemeze, mely 1984-ben jelent meg. Ezt az albumot gyakran tekintik a klasszikus korszakuk legjobb lemezének. A lemezt a zenekar az angol rajongóknak dedikálta, ezért kapta a Hail to England címet. Az albumot mindössze hat nap alatt vették fel és keverték meg. A lemez elődeihez hasonlóan kedvező kritikákat kapott, elsősorban a gyors és erőteljes megfogalmazásért. Ez volt az utolsó kiadványuk melyet a Music for Nations adott ki. A számokat Joey DeMaio szerezte, de a Each Dawn I Dieba és a Army of the Immortalsba Ross the Boss is besegített. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 87. helyre rangsorolta. Számlista "Blood of My Enemies" ( Joey DeMaio ) – 4:15 "Each Dawn I Die" ( Ross the Boss , DeMaio) – 4:20 "Kill with Power" (DeMaio) – 3:57 "Hail to England" (DeMaio) – 4:24 "Army of the Immortals" (the Boss, DeMaio) – 4:24 "Black Arrows" (DeMaio) – 3:06 "Bridge of Death" (DeMaio) – 8:58 Feldolgozások A Blood of my Enemies t az Edge of Sanity dolgozta fel The Spectral Sorrows című albumán. A Kill with Power t az Arch Enemy dolgozta fel, Dead Eyes See No Future című EP-jén. Az Each Dawn I Die t a Necromantia dolgozta fel, Ancient Pride című EP-jén. Murádin László Murádin László (Harasztos, 1930. november 29. –) erdélyi magyar nyelvész. Murádin Jenő művészettörténész bátyja. Életútja Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumban, a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban és a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet (1954). Még egyetemi hallgató korában a Magyar Nyelvészeti Tanszék gyakornoka, majd ugyanitt tanársegéd. 1958-tól a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa, 1964-től főkutató. Az akadémia nyelvtudományi intézetében 1968 óta az egyetlen romániai nyelvészeti és irodalomtörténeti szakfolyóirat, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények szerkesztője. Munkássága Kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai. Részt vett a keleti székely, moldvai csángó és az aranyosszéki tájnyelvi atlaszok adatgyűjtő munkájában. E tárgykörben megjelent tanulmányai a NyIrK-ben: Az ikes ragozás állapota és használatának nemzedékek szerinti megoszlása Háromszéken (1957/1); Mutatvány az "Aranyosszéki Tájnyelvi Atlasz"-ból (1958/1-4); Az ly hang a moldvai csángó nyelvjárásban (1965/1). A mintegy 3400 címszavas kérdőfüzettel végzett, 136 falura kiterjedő általános nagyatlasz, a Romániai Magyar Nyelvjárások Atlasza nyelvföldrajzi adatainak gyűjtője, a mű szerkesztője Juhász Dezső. Szaktanulmányai általában e témához kapcsolódnak, s az atlasz adataira épülnek a NyIrK hasábjain: Adatok a muskátli elnevezéseinek szóföldrajzához (1967/1); Az ellik és rokon értelmű társainak jelentésköre (1976/1); Állathívogató és -űző szavak erdélyi nyelvföldrajza (1957/1 és 1978/1); Az e/ë fonémakülönbség megléte és megoszlása a romániai magyar nyelvjárásokban (1980/2); A mezőségi a-zás (1989/1). Munkatársa az Európai Nyelvatlasznak (Atlas linguarum Europae), gyűjtője az atlasz romániai magyar kutatópontjai anyagának. Tagja a román akadémiai nagyszótár (Dicţionarul Limbii Române) etimológiai bizottságának. Szaktanulmányait közölte a debreceni Magyar Nyelvjárások és a budapesti Magyar Nyelvőr is. Nyelvjárástani munkásságáért a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint-emlékéremmel tüntette ki. Nyelvművelő tevékenysége A nemzetiségi élet igényei szempontjából jelentős nyelvművelő, nyelvi ismereteket terjesztő tevékenysége is a romániai magyar sajtóban. Ilyen tárgyú írásait közölte az Előre, A Hét, Utunk, Művelődés, Dolgozó Nő; állandó nyelvművelő rovatot tartott a kolozsvári Igazság és a marosvásárhelyi Új Élet hasábjain. "A nyelvművelés itt már nem nyelvészeti, hanem társadalmi kérdés" – vallja Nyelvművelésünk új lendülete c. Korunk-cikkében (1971/10). Társszerkesztője az Anyanyelvünk művelése c. kiadványnak (1975), válogatásában és jegyzeteivel jelentek meg Kosztolányi Dezső nyelvművelő írásai Gondolatok a nyelvről címen (1977, Téka), egyik szerzője a Korunk Füzetek Nevek térben és időben c. névtudományi számának (1984). 1989 decemberétől a Szabadság, Falvak Népe, Erdélyi Figyelő nyelvművelő munkatársa. Kötetei Anyanyelvünk művelése (cikkek és tanulmányok), Kriterion Kiadó, 1975. ( Gálffy Mózessel ) Szavak titka , Dacia Kolozsvár, 1977. Szavak színeváltozása , Dacia Kolozsvár, 1983. Anyanyelvünk ösvényein. Nyelvművelő írások , Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 1996. A hely, ahol élünk. Barangolások Erdély helynevei között , Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 1998. Utak és nevek , Magyar Nyelv éS Kultúra Társ., 2003. Ki volt az a bizonyos Deákné? Rövid nyelvművelő írások , Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2003. Anyanyelvi mozaik. Nyelvművelő írások , Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2004. Erdélyi magyar nyelvföldrajz , Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2010. Babér és borostyán: kalandozások anyanyelvünk csodálatos világában , Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2012 Hókuszpókusz. Nyelvművelő írások ; Europrint, Nagyvárad, 2014 Szolifenacin A szolifenacin egy kompetitív, specifikus, kolinerg receptor kompetitív antagonista. A húgyhólyagnak paraszimpatikus kolinerg beidegzése van. Az acetil-kolin főleg az M3 altípusú muszkarin receptorokon keresztül fejti ki a detrusor simaizomzatot összehúzó hatását. Hiperaktív hólyagműködésnél előforduló sürgető inkontinencia és/vagy gyakori vizelés és sürgető vizelési inger panaszainak tüneti kezelésére használják. Gyógyszertan A szolifenacin kompetitív inhibitora az M3 altípusú muszkarin receptornak és specifikus muszkarin receptor antagonistának bizonyult, tekintve, hogy nem, vagy csak alacsony mértékben mutatott affinitást más receptorokkal és ioncsatornákkal szemben. A szolifenacin, azáltal, hogy megakadályozza az acetilkolin kötődését e receptorokhoz, csökkenti a simaizom tónusát a hólyagban, így a húgyhólyag nagyobb mennyiségű vizeletet tud megtartani és csökkenti a vizeletürítési, visszatartási epizódok számát. A hosszú eliminációs felezési idő miatt, napi egy adag 24 óráig hat a húgyhólyag simaizom tónusára. Ellenjavallatok A szolifenacin-kezelés ellenjavallt olyan betegeknél, akiknek vizeletretenciója, súlyos gyomor-bélrendszeri megbetegedése (beleértve a toxicus megacolon állapotát), myasthenia gravis betegsége vagy zárt zugú glaukómája van, vagy ezek kockázata fokozott. A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén. Hemodialízis programban részt vevő betegeknél. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. Olyan betegeknél akik súlyos vesekárosodásban vagy középsúlyos májkárosodásban szenvednek és egyidejűleg olyan gyógyszeres kezelésben részesülnek, mely szer a CYP3A4 erős inhibitora. Kölcsönhatások A szolifenacint a máj citokróm P450 CYP3A4 enzimje metabolizálja. Más, a CYP3A4 enzimet gátló gyógyszerekkel, például ketokonazollal együtt történő szedése esetén a szolifenacin metabolizációja csökkenhet, ezáltal koncentrációja megnövekedhet az emberi testben, kiválasztása pedig csökkenhet. A gyártó javaslata alapján erős CYP3A4 gátló szedése esetén a szolifenacin napi adagja ne haladja meg az 5 mg-ot. Az előző szakaszban ismertetettek szerint a szolifenacin meghosszabbíthatja a szív QT intervallumát. Ezért hasonló hatást kifejtő gyógyszerekkel, például moxifloxacinnal vagy pimoziddal egyidejűleg nem adható. Mellékhatások A leggyakoribb mellékhatás a szájszárazság, homályos látás, és székrekedés. Más antikolinerg szerhez hasonlóan ritkán verítékcsökkenést miatt bekövetkező hő okozta kimerültséget okozhat. Készítmények VESICARE Saint-Vincent-des-Prés (Saône-et-Loire) Saint-Vincent-des-Prés település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 112 fő (2015). Saint-Vincent-des-Prés Saint-André-le-Désert, Chiddes, Donzy-le-National, Pressy-sous-Dondin, La Vineuse és Vitry-lès-Cluny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Képtisztelet A képtisztelet (görög: εἰκονόδουλος eikonodoulosz → ikonodulia) ikonok és más vallási tárgyú képek tisztelete A szent képek a római katolikus és az ortodox egyházakban Krisztus, az angyalok, Szűz Mária és a szentek képei, valamint más vallásos tárgyú, szimbolikus képek, melyeknek tisztelet jár. A képtiszteletet a protestánsokon kívül a zsidóság és az iszlám is elutasítja. Zsidó vallás A zsidó vallás kultuszának egyik legjellegzetesebb vonása a képtilalom volt. Ez magába foglalta Isten és az emberek ábrázolását is. A Tízparancsolat 2. pontja így fogalmaz: Kereszténység Történelem Az őskeresztények között – a zsidókhoz hasonlóan – nem találjuk a szentek ábrázolását vagy azok tiszteletét. Nem tartották szükségesnek azt, hogy Jézusról, Máriáról, a szentekről, az apostolokról képeket készítsenek. Istentiszteletük középpontjában a hallható Ige állt. Nem volt szükségük gazdagon berendezett templomokra és nem használtak képmásokat az imádatban. A nyugati keresztény egyházban a 3. századtól kezdve bizonyíthatóan léteznek vallási tárgyú képek; eleinte a művészien kialakított sírokban. Keleten és nyugaton egyaránt megjelentek a falfestmények és mozaikok. A pogány tömegek egyházba való beáramlásával megindult a pogányság integrációjának folyamata. A nép lelkében kiirthatatlanul benne gyökerező számos pogány kultusz átformálódva és burkoltan élt tovább az ún. másodrendű kultuszban. Az egyház államegyházzá alakulásával és főként a nagyvárosi gyülekezetek meggazdagodásával párhuzamosan előtérbe került a kultuszban a gazdagságra és pompára törekvés, az érzékekre ható dolgok hangsúlyozása. Az egyház igyekezett versenyre kelni a pogány szentélyek vonzó kultuszával. A 4. század elején megtartott elvirai zsinat kimondta: "Az egyházakban ne legyenek képek. Azért határoztuk, hogy az egyházakban nem szabad képeknek lenniük, hogy a tisztelet és imádat tárgyát a falakra senki ne fesse." Ez az álláspont később megváltozott. Krisztusról, Máriáról és más szentekről ikonokat, freskókat, szobrokat kezdtek el készíteni. Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, fokozatosan bevitték a szobrok és képek tiszteletét a keresztény istentiszteletbe. Ezek először abból a célból kerültek a gyülekezetekbe, hogy a Szentírás helyett az olvasni nem tudókat eligazítsák, továbbá hogy az emberek lelkében kegyességet ébresszenek és mert így a tudatlan emberek könnyebben meg tudják érteni a kereszténység tanításait, mint a szentbeszédekből. A képek a 6. század végétől váltak a kultusz tárgyává a templomokban éppúgy, mint az otthonokban. Ettől az időtől szemlátomást szaporodtak a csodatevő képek – a természetfeletti hatalom forrásai – amelyek a városokat, palotákat, hadakat stb. oltalmazzák. A képek természetfeletti hatalmába vetett hiedelem, amely előfeltételezett egyfajta folytonosságot a kép és az ábrázolt személy között, a 6-7. századi ikontisztelet legfontosabb jegye volt. Az 5. században kialakult, Krisztus isteni természetét hirdető monofizita mozgalmak elvetették a képtiszteletet, ugyanígy a 7. században Anatóliában jelentkező paulikiánusok is. A 8–9. században a Bizánci Birodalomban robbant ki a leghevesebb képüldözési hullám. A képek tiszteletét V. Konstantin bizánci császár tiltotta be 726-ban, és a konstantinopoliszi képromboló zsinat 754-ben egyházi átok alá is helyezte. A fő teológiai érv az ikonok dicsőítésében burkoltan jelen lévő bálványimádás volt. A második képromboló zsinat 815-ben a krisztológia nevében vetette el a képek tiszteletét. A II. nikaiai zsinat (787) a római pápa részvételével – de a frank egyház teljes mellőzésével – visszahelyezte a jogaiba a képtiszteletet, azzal az indokkal, hogy a kép tisztelete a szentekre vonatkozik, az imádás azonban csak Istent illeti meg. Mivel a tisztelet és az imádás közötti különbség elmosódott, válaszként Nagy Károly kiadta a képek tiszteletét elutasító Libri Carolinit (wd), majd az általa összehívott 794-es majna-frankfurti zsinat (wd) elítélte a nikaiai határozatot. A IV. konstantinápolyi zsinaton (869-870) újra megerősítették a képtiszteletet. A képtisztelet ellenzői még a 11. században is hallatták a hangjukat. A legrendszerezettebb képtisztelő teológiát Ioannész Damaszkénosz (675-749) és Theodórosz Sztuditész (759-826) dolgozta ki. Aquinói Szt. Tamás (13. sz.) szerint a szentképek arra szolgálnak, hogy: hogy az ájtatosságot emeljék; hogy a szentek példájára emlékeztessenek, hogy az írástudatlanokat tanítsák. A reformáció joggal hívta fel a figyelmet a babona és a mágikus elképzelések veszélyeire. A protestánsok elvetették a szentek tiszteletét, és a szentképeket a szobrokkal, oltárokkal együtt eltávolították a templomokból. A képtiszteletre nézve a római egyház által összehívott tridenti zsinat (16. sz.) határozatai a következők voltak: A püspökök gondoskodjanak, hogy a képek tiszteletéről az igazi tanítás terjesztessék. Minden visszaélés és babona, mely a tiszteletbe esetleg becsúszott, kiirtandó. A nép figyelmeztessék, hogy az istenség nem azért ábrázoltatik képekben, mintha testi szemekkel látható v. képekben ábrázolható volna. Minden illetlen, erkölcstelen motivum távol tartandó. A püspökök őrködjenek istenházának szentsége fölött, és engedélyük nélkül a képek köztiszteletre nem állíthatók fel. II. János Pál pápa szerint a képtisztelet alapja a „művészet és a keresztény kinyilatkoztatás közti különleges kapcsolat”. Agnus Dei Az Agnus Dei (magyarul: Isten báránya) a szentmise állandó része. Emellett litániák záróformulája: kegyelmezz nekünk, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk záradékkal. Így neveznek egy katolikus szentelményt is, ami egy viasztáblácska, melyet a föltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya maradványából készítenek Rómában. A pápa uralkodásának első és minden hetedik évében áldja meg és osztják szét a hívek között. Története A Jn 1,29-en alapuló invokációt először litániákban, később a Gloriában mondták, 700 k. I. Sergius pápa vette be a szentmisébe. Kezdetben mindaddig énekelték, míg a pap az áldoztatáshoz megtörte a szent ostyát, a 9. századtól csak háromszor. Záradéka eredetileg: irgalmazz nekünk, a 10. századtól harmadszorra: adj nekünk békét. Magyar szöveg Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét. Megjegyzés: Ha a kenyértörés több időt vesz igénybe, az első két sor mindaddig ismételhető, amíg szükséges. Zárásként mindenképpen az adj nekünk békét kell lennie! Latin szöveg Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, miserére nobis. Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, miserére nobis. Agnus Dei, qui tollis peccáta mundi, dona nobis pacem. Zikkurat A zikkurat vagy zikkuratu, magyarul toronytemplom vagy lépcsős templom egy sajátos mezopotámiai templomforma, ahol több egymásra rakott, egyre kisebbedő terasz tetején áll a tulajdonképpeni szentély, vagy szűkebb értelemben vett templom. A zikkurat akkád szó, etimológiájára az akkád zakaru „kimagaslik, magasra (épít)” igét is javasolták, de valószínűleg inkább az első és legfontosabb zikkurat, a Sumerben központi szerepet játszó nippuri Enlil-szentélykörzet nevéből – Ékur (sumer: E2.KUR „a hegy háza”) – akkád átvételéről van szó. A zikkurat formájában és funkciójában rokona a maja piramisoknak, amelyek szintén templomok, nem úgy, mint az egyiptomi piramisok, amelyek sírok. Előzménye A sumer közösségek lakhelyén általában a templomok voltak a leginkább szembetűnő épületek. Eleinte igen szerény méretek jellemezték őket: egyszobás négyszögépületek voltak, s vályogtéglából készültek, akár a sumerek lakóházai. Viszont rendszerint valamiféle alapzatra építették a templomot, s így az épület kiemelkedett környezetéből. Idővel, ahogy a közösségek gazdagodtak és lélekszámuk is megnőtt, a templomok is egyre nagyobbak lettek, s egyre merészebben törtek az ég felé lépcsős formájukkal. A zikkuratok a templomok időről időre történő újjáépítései során alakultak ki. Amikor a templom falai ledőltek, vagy azért, mert nagyon régen épült a templom, vagy valami baleset következtében, mindig a templomrom szolgált az új építmény alapzatául. Ez a renoválási munka évszázadokon át folyt, s ahogy mindig új épületet emeltek az előző romjaira, a templomok alatti terasz egyre magasabb lett, amire egyre hosszabb lépcső vezetett fel. Idővel azután a sumer építészek ezt a lépcsős formát tették meg templomterveik alapformájául, s egyre nagyobb, egyre impozánsabb építmények emelkedtek a sumer síkság fölé. A valódi zikkuratok Hét, esetleg kilenc egyenetlenül csökkenő szintből álló toronyépületek voltak, amelyen az első emelet – rendszerint a torony dereka – kétoldalt lépcsőfeljárón közelíthető meg. Az emeletek mindegyike más-más színűre volt festve. Csupán a legfelső részt képezték ki szobává, itt őrizték az istenség szobrát, itt folytak le az évenként megismételt szertartások, s minden bizonnyal ez szolgált a zikkurat tetején folytatott csillagászati megfigyelések helyszínéül is. Ezeknek a hatalmas zikkuratoknak a belső tere is rendkívül impozáns volt. A sumer művészek a templomtermek falait díszítő freskókon és remekbe készült szobrok formájában ábrázolták honfitársaikat. Az ábrázolt jelenetekben a legtöbb férfi hosszú, göndör szakállt és középen elválasztott, hosszú hajat visel; felsőtestük gyakran mezítelen, egyetlen ruhadarabjuk szorosan a derekuk köré van csavarva. A nők copfba fonva és a copfot a fejük tetején körbetekerve viselik hajukat; testre simuló ruhájuk van, amelyet a vállnál kötnek meg, s amely a jobb kar kivételével egész testüket fedi. Az első valódi zikkuratokat a III. uri dinasztia alapítója, Ur-Nammu építtette Nippurban, Urban, Urukban és Eriduban. A leghíresebb zikkurat a babilóni Étemenanki, azaz „az ég és a föld alapjának temploma”. Ez az i. e. 2. évezred elején készült, s az ókori írók által említett i. e. 6. századi újjáépítése kapott legendás hírt, egyes kutatók szerint ugyanis ehhez fűződik a Bibliából ismert „Bábel tornya” történet. Ez a zikkurat eredetileg Marduk kultuszhelye volt. Zikkurat forma a modern építészetben A zikkurat forma a modern építészeket is többször megihlette. A Kelet-Angliai Egyetem (Norwich, Egyesült Királyság) kollégiuma, és a California Department of General Services West-Sacramento, Kalifornia) mellett említésre méltó a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája szomszédságában Budapesten, a Ferencvárosban található Zikkurat Galéria. Nagy Lajos (lelkész, 1857) Nagy Lajos (Kecskemét, 1857. május 12. – 1895 után) tanító, református lelkész és ipariskolai igazgató. Élete Iparos szülők gyermeke. Középiskoláit szülővárosában a kegyesrendi és református gimnáziumban végezte; 1875. szeptemberben a budapesti református teológián subscribált és a négy évi tanfolyamot hallgatta. 1879. októberben Veresegyházára hívták nevelőnek; ahol a lelkésznek gyermekei mellett a lelkészi teendőkben is gyakorolta magát. 1880 őszén a kápláni vizsgát is letevén, Baranyába, Szabolcsba ment káplánnak; egy év múlva Belvárdra rendelték. 1882. júliusban már Vörösmarton hirdette az igét. 1883 tavaszán tette le Sárospatakon a lelkészképesítő vizsgát és 1885 nyarán Czelder Márton mellett Kecskeméten munkálkodott mint segédlelkész és vallástanító. Innét egy év múlva Váradra ment levitának, majd Soltra tanítókáplánnak, ahol öt évig szolgált. 1891. szeptemberben Nagykőrösön tanítóképesítő vizsgát tett. Soltról 1893 őszén Körösladány református hívei választották meg tanító-káplánul, ahonnét tíz hónap múlva a szomszéd Szeghalom hívta meg lelkész-tanítónak. 1895. június 26-án a községi képviselőtestület őt választotta meg ipariskolai igazgatónak. Okleveles gyorsírótanár, tartalékos tábori segédlelkész, nyelvész és zenész. Munkája A nazarenusok Baranyában. Vörösmart, 1883. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. Hailstone hadművelet A Hailstone hadműveletet (Operation Hailstone, magyarul Jégesőszem hadművelet) az amerikai haditengerészet hajtotta végre a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren 1944. február 17-18-án a japánok megerősített bázisa, Truk ellen. Az amerikaiak hatalmas flottával, több mint hatvan hajóval, köztük kilenc repülőgép-hordozóval, azok fedélzetén 500 vadász- és bombázógéppel érkeztek a szigethez. A Marc A. Mitscher tengernagy által irányított flotta repülőgépei több hullámban támadták a szigetet, ahol hatalmas pusztítást végeztek: megsemmisítettek több mint 270 repülőt, elsüllyesztettek három könnyűcirkálót, négy rombolót, nyolc kisebb hadihajót, 32 kereskedelmi hajót. Az amerikaiai 25 repülőt és negyven embert vesztettek. Theater of Salvation A Theater of Salvation az Edguy német power metal együttes 1999-ben megjelent negyedik albuma. A felvételek 1998 nyarán zajlottak a németországi Fuldában. Ezen a lemezen debütál az együttes tagjaként Felix Bohnke dobos és Tobias Exxel basszusgitáros. Számlista The Healing Vision - 1:11 Babylon - 6:09 The Headless Game - 5:31 Land of the Miracle - 6:32 Wake up the King - 5:43 Falling Down - 4:35 Arrows Fly - 5:03 Holy Shadows - 4:30 Another Time - 4:07 The Unbeliever - 5:47 Theater of Salvation - 12:25 For A Trace Of Life"(Bonus Track) - 4:13 Walk On Fighting (Live) (Bonus Track) - 5:40 Fairytale (Live) (Bonus Track) - 6:22 Saint-Gervais-sur-Couches Saint-Gervais-sur-Couches település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 202 fő (2015). Saint-Gervais-sur-Couches Saisy, Change, Collonge-la-Madeleine, Créot, Dracy-lès-Couches, Épertully, Saint-Martin-de-Commune, Saint-Sernin-du-Plain és Tintry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lövőhalfélék A lövőhalfélék (Toxotidae) családja a sügéralakúak rendjébe tartozik. A lövőhalak onnan kapták a nevüket, hogy ha táplálékot akarnak szerezni, egy olyan levél vagy ág alá úsznak, amin egy rovar ül. A hal beszív egy kis vizet és áldozatára lövi. A rovar beleesik a vízbe, a hal pedig bekapja. Ez a hal a mangrove-mocsarakban, brakkvizekben él Indiától Ausztráliáig. Rendszerezés A családba az alábbi 1 nem és 7 faj tartozik: Toxotes Cuvier, 1816 Toxotes blythii Boulenger , 1892 Toxotes chatareus (Hamilton, 1822) jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix) (Pallas, 1767) - típusfaj Toxotes kimberleyensis Allen, 2004 Toxotes lorentzi Weber, 1910 Toxotes microlepis Günther, 1860 Toxotes oligolepis Bleeker, 1876 Forrás Toxotes FishBase Vegas del Genil Vegas del Genil település Spanyolországban, Granada tartományban. Vegas del Genil Santa Fe, Granada, Churriana de la Vega, Cúllar Vega és Las Gabias községekkel határos. Lakosainak száma 10 808 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Teofil T. Vescan Teofil T. Vescan (Pozsony, 1913. július 11. – Jászvásár, 1963. december 9.) fizikus, egyetemi tanár, 1945 és 1948 között a Bolyai Tudományegyetem tanára. Életpályája Apja Teofil Vescan (1886–1960), banktisztviselő, 1944 őszén Kolozs megye főispánja (prefektusa), anyja Nyiresi Ilona (1885–1966). Teofil T. Vescan tehetségére már középiskolás korában felfigyeltek tanárai. 1923 és 1931 között Kolozsváron járt iskolába. 1931-ben beiratkozott a kolozsvári Ferdinánd Egyetemre, ahol matematika-fizika (1934–35), később matematika (1936–37) szakot végzett. Közben Párizsban és Bukarestben is tanult. Párizsban különösen Paul Langevin és Louis de Broglie hatottak rá, míg Kolozsváron Augustin Maior. Utóbbi 1935-ben gyakornoknak, később tanársegédnek fogadta. 1939-ben Augustin Maiornál doktorált Adalékok a reális folyadékok kinetikus és relativisztikus elméletéhez című dolgozatával. Tudományos eredményei ebből a korszakból: az ötdimenziós Kaluza-elmélettel, a Markov-folyamatokkal, a folyadékok statisztikus és relativisztikus elméletével, a rugalmas testek mechanikájával kapcsolatosak. 1940 és 1944 között középiskolai tanárként dolgozott. Antifasiszta és baloldali tevékenysége miatt 1941–42-ben munkaszolgálatra vitték, 1943-ban jobbnak látta Dél-Erdélybe menekülni. 1944-ben docensnek nevezték ki, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem professzora az elméleti fizika tanszéken, 1948-ban a kolozsvári Victor Babeș Tudományegyetem, majd 1950-től haláláig a jászvásári egyetem tanára. Jászvásáron egyben a fizikai intézet igazgatója is. Rejtélyes balesetben halt meg 1963-ban. Kolozsváron temették el, sírja a Házsongárdi temető III. B. parcellájában van, átellenben az Apáczai Csere János síremlékével. Családja Felesége Bernád Ágnes (1928–1984) matematika–fizika szakos tanár. Fiai Zeno (1950–1971) és Robert (1951–1989). Munkássága „Előadásai (amelyeken hallgatóként, majd tanársegédként magam is részt vehettem) széles tudásáról, csalhatatlan memóriájáról, tüneményes számolási készségről, gazdag fantáziáról és dinamikus egyéniségéről tanúskodtak. Fizikatörténeti és filozófiai vonatkozásokkal is színezte lendületes, bő információkat nyújtó előadásait. Tudományos vonalon is újabb lépést tett, elkezdte a relativisztikus terek metrikájával kapcsolatos sikeres vizsgálatait, és több fiatal munkatársát vezette be a relativitáselmélet rejtelmeibe.” Az elméleti fizika több területével foglalkozott: kinetikus anyagelmélet, csillagászati refrakció, kéttest-probléma változó tömeggel, reális folyadékok, a tehetetlenség elvének általánosítása, tudományfilozófia. Több, mint 370 dolgozatot (szakcikket, könyvet, tudománynépszerűsítő dolgozatot) közölt. Selecția Națională (2017) A Selecția Națională (Nemzeti Válogató) 2017 célja az volt, hogy eldöntse, ki képviselje Romániát a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Résztvevők A résztvevő előadók és dalaik: Alexandra Crăescu Hope Ana-Maria Mirică Spune-mi tu Cristina Vasiu Set the Skies on Fire D-lema Adventure Eduard Santha Wild Child Elizé & No Stress Fără bariere Ilinca feat. Alex Florea Yodel It! Instinct Petale Maxim feat. Nicolae Voiculeț Adu-ți aminte MIHAI I Won't Surrender Ramona Nerra Save Me Tavi Colen & Emma We Own the Night Tudor Turcu Limitless Xandra Walk On By Zanga Două sticle A verseny A verseny 2 fordulóból állt: Először a zsűri kiválasztotta azt a 10 dalt, amelyet a legjobbnak gondolt. Viszont a végén a nézők döntötték el, hogy kit szeretnének látni az Eurovíziós Dalfesztiválon. Ez lett a sorrend, amelyet a nézők állítottak fel: 2017–2018-as síugró-világkupa A Síugró-világkupa 2017–2018-as szezonja a 39. világkupa szezon a síugrás történetében. 2017. november 19-én vette kezdetét Wisłában, Lengyelországban és 2018. március 25-én ért véget a szlovén Planica-ban. Kaatingai facsipegető A kaatingai facsipegető (Megaxenops parnaguae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó Megaxenops nem egyetlen faja. Rendszerezése A nemet és a fajt is Othmar Reiser osztrák ornitológus írta le 1905-ben. A nem besorolása vitatott, még két fajt sorolhatnak ide: Megaxenops fuscipennis vagy Philydor fuscipenne Megaxenops erythrocercus vagy Philydor erythrocercum Előfordulása Brazília északkeleti részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és száraz szavannák. Megjelenése Testhossza 15-16 centiméter. Életmódja Hangyákkal, bogarakkal, hernyókkal és a pókokkal táplálkozik. Jegyzetek Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. február 19.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Philydor fuscipenne az ITIS oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Philydor erythrocercum az ITIS oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 19.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. február 19.) O mie Az O mie (magyarul: Egy ezer) egy dal, amely Moldovát képviselte a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a moldovai származású Aliona Moon adta elő román nyelven Malmőben. A dal a 2013. március 16-án rendezett moldovai nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát. A döntőben a 14 fős mezőnyből közönség a második helyre sorolta, de a zsűrinél az első helyen végzett a dal angol nyelvű változata: "A Million". A dal több szállal is fűződik a 2012-es moldáv versenyzőhöz, Pasha Parfeny-hez: Aliona vokálozott a “Lăutar” című dalban, míg az “A Million” című dalnak Pasha a szerzője. Az Eurovíziós Dalfesztiválon előadott produkcióban is láthattuk Pashát: Alionát kísérte zongorán. A dalt az Eurovíziós Dalfesztiválon először a május 14-én megrendezett első elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben tizenkettedikként a fehérorosz Alyona Lanskaya Solayoh című dala után, és az ír Ryan Dolan Only Love Survives című dala előtt. Az elődöntőben 95 ponttal a 4. helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe. A május 18-án rendezett döntőben a fellépési sorrendben harmadikként adták elő a litván Andrius Pojavis Something című dala után, és a finn Krista Siegfrids Marry me című dala előtt. A szavazás során 71 pontot szerzett, amely a 11. helyet jelentette a huszonhat fős mezőnyben. A dal egy országtól, Romániától kapta meg a maximális 12 pontot. Giorgio Pantano Giorgio Pantano (1979. február 4.) olasz autóversenyző, a 2008-as GP2-széria bajnoka. 2004-ben a Formula–1-es világbajnokságon szereplő Jordan-istálló versenyzője volt. Pályafutása 1993 és 1999 között különböző gokart-bajnokságokban indult. Több nemzeti és nemzetközi sorozatot is megnyert mielőtt áttért a formulaautós szériákra. Az 1999-es évben is elindult több ilyen futamon, 2000-ben pedig már csak a német Formula–3-as bajnokságban versenyzett, ahol újoncként megnyerte az összetett értékelést. Ebben az évben a Formula–1-es világbajnokságon szereplő Benetton-istállónál tesztlehetőséget kapott. Formula–3000 2001 és 2003 között a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban szerepelt. Első évében nem kezdett jól. Noha többször is az élmezőnyben teljesített, valamint háromszor is ő érte el a legjobb kört a futamokon, a magyar nagydíjig még csak pontot sem szerzett. A magyar versenyen ötödik lett, majd a szezonzárón, Monzában megszerezte első győzelmét. Tizenkét pontjával végül kilencedikként zárt a tabellán. A 2002-es szezonra az olasz Coloni csapatához szerződött. Az idény egészén Sébastien Bourdais-el és Tomáš Enge-vel küzdött az összetett elsőségért. Megnyerte a spanyol, a német, valamint a belga futamot és végül mindössze két ponttal maradt alul Bourdais-el szemben a bajnoki címért. 2003-ra újfent csapatot váltott; a Durangohoz került. A szezonban két futamgyőzelmet szerzett: újfent győzött a spanyol viadalon, továbbá első lett a francia nagydíjon is. A pontversenyt Björn Wirdheim és Ricardo Sperafico mögött a harmadik helyen zárta. Formula–1 2004-et megelőzően már több Formula–1-es csapattal is tesztelt, a 2004-szezonra pedig versenyzői állást kapott a Jordan-istállónál. Már az első futamok után szóba került a menesztése. A csapatfőnök, Eddie Jordan többször is hangoztatta, hogy nincs megelégedve Giorgio teljesítményével. A kanadai nagydíjon szponzorai nem voltak hajlandóak kifizetni az induláshoz szükséges összeget a csapat felé, amely így nem engedte rajthoz állni, és Timo Glockot indította helyette. Az amerikai versenyre már visszatért, és új menedzsmentet szervezett maga köré. Ettől függetlenül csak újabb hét futamig maradt a csapatnál, és az olasz versenyt követően távozott tőlük. GP2 2005 és 2008 között a GP2-es sorozatban versenyzett. A 2005-ös szezont hatodikként zárta. A következő évet csak a negyedik fordulótól kezdte. Luca Filippi helyére érkezett a Fisichella Motor Sport-hoz. Győzött a francia sprintversenyen, Monzában pedig mind a két futamon első lett. Annak ellenére, hogy az első hat futamon nem indult, a pontverseny ötödik helyén végzett. A 2007-es szezonban két futamgyőzelmet szerzett; Timo Glock és Lucas di Grassi mögött harmadik lett az összetettben. A 2008-as szezonban négy alkalommal győzött és további háromszor állt dobogón. Végül tizenkét pontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot Bruno Senna előtt. A szabályok értelmében bajnokként, már nem indulhat többet a GP2-es sorozatban, és a cím elnyerése után szeretett volna újra Formula–1-es szerződést kapni. Hangoztatta, hogy a tehetsége mit sem számít, hogyha nincs mögötte elegendő szponzori háttér. 2009 után 2009-ben az AC Milan labdarúgócsapat autóját vezette a Superleague Formula-sorozatban. A második Magny-Cours-i futamon győzni tudott, emellett a versenyek nagy részén pontszerző volt. Végül a hetedik helyet szerezte meg a csapat számára. 2010-ben az Auto GP futamain vett részt. Jövő Pantano 2010-ben szeretett volna az IndyCar Series-ben versenyezni a Panther Racing-nél de nem sikerült leszerződni ezért az Auto GP-be ment versenyezni. 2011-ben három futamon részt vehetett az IndyCar-ban amikor a sérűlt Justin Wilsont helyettesíthette. Eredményei Formula–3000 eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Formula–1 eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) IndyCar Series eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) GP2 eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Superleague Formula eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Superleague Final eredmények (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Jul Variboba Jul Variboba vagy olaszul Giulio Varibobba (Szicíliai Királyság, San Giorgio Albanese, 1724 – Pápai állam, Róma, 1788. december 31.) itáliai albán (arberes) költő. Az első, széles körben elismert albán lírikus. Olasz névváltozatát több helyütt Giulio Variboba alakban írják. Élete Calabriai toszk családban született, apja, Gjon Variboba szülőfalujának ortodox papja volt. Az 1732-ben alapított San Benedetto Ullanó-i ortodox Corsini Szeminárium egyik első tanulója lett. 1749-ben szentelték pappá. Előbb a Corsini Szeminárium rektora lett, majd visszatért szülőfalujába, és apja mellett szolgált az egyházközségben. Már szemináriumi éveiben határozott elképzelése volt arról, hogy az itáliai arberes közösségnek a hagyományos bizánci rítusról a római anyaszentegyház kebelébe kellene áttérnie. A későbbi években elképzelése mellett kitartott, ami népszerűtlenné tette egyházközségében és a rossanói egyházmegyében egyaránt, különösen miután látogatást tett a pápánál. Végül száműzték Campaniába, ahonnan előbb Nápolyba ment, majd 1761-ben Rómában telepedett le, és itt is élte le életét. 1788. december 31-én, egy Mária-prédikáció közben, a Santa Maria sopra Minerva-templomban halt meg. Életműve Variboba költői életművét a Rómába érkezése után megírt, Gjella e Shën Mëris s’Virgjër (’Szűz Mária élete’) című terjedelmes lírai költemény határozza meg. A mű 1762-ben jelent meg, s a 18. századból az egyetlen fennmaradt arberes nyelvű könyv. A San Giorgio Albanese-i arberes dialektusban írt, de calabriai olasz idiómákat is nagy számban tartalmazó 4717 soros költemény a Szűz életét meséli el születésétől mennybemeneteléig. Noha Variboba élettörténete és hitvitái tántoríthatatlan, igazságkereső személyiségről vallanak, a költemény mégsem lelki-szellemi útkeresés, hanem könnyed, néhol naivan humoros, realisztikus balladai mű. Színhelyéül Variboba szülőföldje, Calabria szolgál, az újtestamentumi alakok versében 18. századi calabriai parasztok. E művészi absztrakción túlmenően tiszta költői látásmódja, a dél-itáliai albánság életmódját megidéző zsánerképei, ritmikai eszköztára is rendkívül figyelemreméltó költővé avatják. A Gjella e Shën Mëris s’Virgjër egyes részei a későbbi évtizedekben folklorizálódtak, és népdalként éltek tovább az arberes közösség emlékezetében. Több kisebb versét a 19. század végén Vincenzo Librandi jelentette meg albán nyelvkönyvében. Alkotásai nemcsak az arberes irodalom kiemelkedő, alapvető munkái, hanem az egyetemes albán irodalom gyöngyei is. Művei Giulio Varibobba: Gjella e Shën Mëris s’Virgjër. Roma. 1762. Vincenzo Librandi: Grammatica albanese con le poesie rare di Variboba. Milano: Ulrico Hoepli. 1897. Giulio Varibobba: La vita di Maria. Prolegomeni, trascrizione, traduzione, glossario. Cosenza: Brenner. 1984. Gjella e Shën Mëris Virgjër. Prishtinë : Shpresa; Faik Konica. 2002. Síugrás az 1952. évi téli olimpiai játékokon Az 1952. évi téli olimpiai játékokon a síugrás versenyszámát Oslóban rendezték meg február 24-én, 72 méteres sáncon. Az aranyérmet a norvég Torbjørn Falkanger nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzetek A versenyeken 13 nemzet 48 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (4) Egyesült Államok (USA) (4) Finnország (FIN) (4) Franciaország (FRA) (3) Izland (ISL) (1) Japán (JPN) (4) Jugoszlávia (YUG) (2) Kanada (CAN) (2) Lengyelország (POL) (4) Németország (GER) (4) Norvégia (NOR) (4) Svájc (SUI) (4) Svédország (SWE) (4) Eredmények A versenyzők két ugrást teljesítettek, a két ugrás pontszámainak összege határozta meg a végső sorrendet. A távolságok eredményei méterben értendők. Jel (folyóirat) JEL spirituális és kulturális folyóirat. 1989-ben alapította a lapot Csanád Béla teológus professzor, amely az alapítása óta a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének az orgánuma. A JEL alapítása Csanád Béla teológus professzor a rendszerváltás idején, amikor a törvényi környezet lehetővé tette (1989. évi II. tc.), megalakította a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. Ezzel egy időben hozta létre a JEL folyóiratot is, amely a KÉSZ működésével megegyezően a kereszténység és a magyarság értékeinek védelmét és ápolását tűzte ki célul. A lap főszerkesztője, Rochlitz Bernadett, a következőképpen foglalta össze ezt a célt: „A Jel folyóirat célja ezért mérceként felmutatni a társadalomban a keresztény értékeket, kulturális és nemzeti hagyományainkat egy olyan korban, amikor minden megkérdőjeleződik, mindennek az értékét az ára, a pillanatnyi hasznossága határozza meg.” A folyóirat története A JEL 1989 óta nyomtatott sajtó termékként jelent meg. 2014-ben már évente ötször, 800 példányban. 2015-ben azonban – amikor a folyóirat a XXVII. évfolyamát kezdte meg – a lap felköltözött a világhálóra: jelujsag.hu néven. A JEL tartalma A folyóirat címe végig nagybetűvel írva: JEL. A cím szimbolikája Krisztus keresztjére utal, amely „Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,24) valamint a feltámadás és a remény jele. A lap cikkei a keresztény/keresztyén spiritualitás, kultúra, örökségvédelem valamint Európa és Magyarország közéleti témáiban jelentek és jelennek meg. Az újság beszámol továbbá a KÉSZ szervezetének fontosabb eseményeiről is. A honlappá alakulásban a lap struktúrája leegyszerűsödött ugyan, de a tematika nem változott. (Rovatok: Tanulmányok, Lelkiség, Irodalom, Interjúk, Vélemény, Házunk tája, KÉK, Szemle, Kaleidoszkóp.) Hunyadi András Hunyadi András (Zselyk, 1925. október 1. – Marosvásárhely, 1998. szeptember 3.) erdélyi magyar rendező, színműíró, műfordító. Írói álnevei: Zsejki András, Vári András. Életpályája Középiskolát Besztercén végzett (1945), tanári oklevelet a Bolyai Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett (1949). Előbb művelődési aktivista és a bábszínház munkatársa Kolozsvárt, majd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán és Bukarestben rendezést tanul, s rendezői diplomát szerez (1956). Azóta a marosvásárhelyi színház rendezője, s többek közt Sütő András, Méhes György, Kocsis István, Csávossy György darabjait vitte színpadra. Első írása az Igazságban jelent meg (1949), az Előre, Igazság, Vörös Zászló, Művelődés színházi és művelődéspolitikai cikkeit, az Igaz Szó verseit közli. Szerkesztésében jelent meg a Faluról a falunak című színdarabgyűjtemény (I–II. Marosvásárhely 1957–58), amely Bródy, Móricz, Gárdonyi, Sarkadi Imre, Urbán Ernő színművei mellett Tiberiu Vornic és az ukrán Ivan Jakovlevics Franko darabjait juttatja a műkedvelő színjátszók kezébe. Gyűjteményt állított össze a bábosok számára is (Bábszínművek, 1958). Népi ihletésű bábjátékai és gyermekszínművei a Művelődésben jelennek meg, köztük A szófogadatlan kiskakas (1955/4), Ludas Matyi (1956/3), A furfangos szegénylegény Muharay Elemér ötlete nyomán (1973/2) s az Addig jár a korsó... c. kétrészes színmű (1974/2). A Népi Alkotások Háza is több bábjátékát, színdarabgyűjteményét és alkalmi kiadványát hozta forgalomba, ezek közt van a Kacor király (Marosvásárhely 1972). Számos román egyfelvonásos és bábjáték mellett drámai műveket is ültetett át magyarra. Műfordításai között szerepel Lucia Demetrius Hegyen-völgyön lakodalom című egyfelvonásosa (Műkedvelők Színháza 1961), Tudor Popescu két szatirikus vígjátéka, az Egyenes adás és a Szépségverseny (1982) és Tudor Mușatescu Szilveszteréji álom (1983) című játéka; e darabokat maga a műfordító rendezi. Önálló kötete: Erővel is, ésszel is (zsejki és décsei népmesék, év nélkül). Kovalik Balázs Kovalik Balázs (Budapest, 1969) rendező, a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetője 2003-tól a fesztivál (CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál) átalakulásáig, a Magyar Állami Operaház volt művészeti igazgatója 2010-ig. Életpályája A színpadi pálya kisgyerekkorától fogva vonzotta; egy időben cirkuszi bohócnak is készült. Tanult énekelni, fuvolázni, zongorázni. 1987-től a Nemzeti Színház Színiakadémiáján tanult, majd másfél évi kalocsai katonaság után, 1991-től a Magyar Állami Operaház rendezőasszisztense. 1990-ben részt vett a Holló Színház megalakításában. A hazai rendezőképzés helyett németországi főiskolákra jelentkezett, és Münchenben felvételt is nyert, ahol 1993-tól volt az August Everding Bayerische Theaterakademie / Hochschule für Musik und Theater München rendező szakos hallgatója. Még főiskolásként, 1995-ben kérték fel Puccini Turandot című operájának színre vitelére a Szegedi Nemzeti Színházban: az előadás óriási visszhangot keltett, éveken át sikerrel játszották. 1997-ben diplomázott, s attól az évtől fogva vezeti a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszakát. 2001 után vendégdocens a lipcsei Zeneművészeti Egyetem opera szakán, 2003-tól pedig a berlini Művészeti Egyetem opera szakán. 2012-től a müncheni August Everding Bayerische Theaterakademie Opera/Master tanszék vezetője. Rendezései Puccini : Turandot – 1995. Szeged / Nemzeti Színház Shakespeare : A vihar – 1995. München / Botanischer Garten Mozart : A varázsfuvola – 1996. Szeged / Nemzeti Színház Szokolay : Vérnász – 1996. München / Prinzregententheater Boito : Mefistofele – 1997. München / Prinzregententheater Bartók : A kékszakállú herceg vára – 1997. München / Prinzregententheater Puccini: Turandot – 1997. Budapest / Magyar Állami Operaház Ligeti : Le Grand Macabre – 1998. Budapest / Magyar Állami Operaház Rossini : A sevillai borbély – 1998. Szeged / Nemzeti Színház Verdi : Simon Boccanegra – 1999. Debrecen / Csokonai Színház Presser : Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – 1999. Szeged / Szabadtéri Játékok Britten : Peter Grimes – 1999. Budapest / Magyar Állami Operaház Puccini: Triptichon – 2000. Szeged / Nemzeti Színház Britten: Szentivánéji álom – 2000. Szentendre / Teátrum Mozart: Don Giovanni – 2000. Diósgyőr / Diósgyőri Várjátékok Bartók: A kékszakállú herceg vára – 2000. Kairó / Cairo Opera House Orff : Az okos lány – 2000. Lipcse / Hochschule für Musik Bartók: A kékszakállú herceg vára – 2001. Budapest / Magyar Állami Operaház Davies: Resurrection – 2001. Budapest / Sziget Csajkovszkij : Anyegin – 2001. Schwerin / Mecklenburgisches Staatstheater Verdi: Simon Boccanegra – 2002. Szeged / Nemzeti Színház Händel : Giustino – 2002. Győr / Régi zsinagóga Puccini: Turandot – 2002. Bergen / West Norges Opera Puskin : Borisz Godunov – 2002. Budapest / Madách Kamara Színház Vajda : Óriáscsecsemő – 2002. Budapest / Bábszínház Szokolay : Vérnász – 2003. Budapest / Magyar Állami Operaház Britten: A csavar fordul egyet – 2004. Budapest / Magyar Állami Operaház Csajkovszkij : Anyegin – 2004. Miskolc / Operafesztivál Odüsszeusz Tours – 2005. Budapest / Örkény Színház Mozart: Figaro házassága – 2006. Budapest / Millenáris Teátrum Mozart: Così fan tutte – 2006. Budapest / Millenáris Teátrum Mozart: Don Giovanni – 2006. Budapest / Millenáris Teátrum Richard Strauss : Elektra - 2007. Budapest / Magyar Állami Operaház Csajkovszkij: Anyegin – 2008. Budapest / Magyar Állami Operaház Beethoven : Fidelio – 2008. Budapest / Magyar Állami Operaház Händel: Xerxes - 2009. Budapest / Magyar Állami Operaház Sári József : Napfogyatkozás - 2009. Budapest / Magyar Állami Operaház Eötvös Péter : Die Tragödie des Teufels - 2010. München / Staatsoper Puccini: Bohémélet - 2009. München / Prinzregententheater Janáček : Kátya Kabanova - 2010. Bonn / Staatsoper Boito : Mefistofele - 2010. Budapest / Magyar Állami Operaház Prokofjev : A három narancs szerelmese - 2010. Hannover / Staatsoper Hasse : Didone abbandonata - 2011. München / Prinzregententheater Smetana : Az eladott menyasszony - 2011. Berlin / Staatsoper Penderecki : Ludoni ördögök - 2012. Hannover Mozart: Figaro házassága - 2012. Braunschweig Verdi: A trubadúr - 2012. Nürnberg Verdi: Aida - 2013. Zágráb Händel: Agrippina - 2013. Gießen Michael Obst: Solaris - 2013. München Mariotte: Salomé - 2014.München Strauss: Die Frau ohne Schatten - 2014. Lipcse Britten: Peter Grimes - 2014. München Y Soler: L'arbore di Diana - 2015. München Händel - Telemann: Ricardo Primo (Der misslungene Brautwechsel) - 2015. Gießen Wagner: Der fliegende Holländer - 2015. Budapest Verdi: Macbeth - 2016. Bielefeld Christian Jost: Die arabische Nacht - 2016. München Puccini: Turandot - 2016. Lipcse Jonathan Dove: Flight - 2017. München Díjai 1999 – Üstökös-díj 2000 – Érdemes művész 2002 – Nádasdy Kálmán-díj 2002 – Gundel művészeti díj 2002 – Vámos László-díj 2003 – A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje 2003 – Kritikusok különdíja: a Borisz Godunovért 2006 - Kritikusok különdíja a Mozart-maratonért 2008 – AEGON művészeti díj a 2008-as Aegon-díjas költő, Térey János jelöltjeként 2014 - Moholy-Nagy Díj Barnabas Sibusiso Dlamini Barnabas Sibusiso Dlamini (1942. május 15. – 2018. szeptember 28.) szváziföldi politikus. 1984 és 1993 között pénzügyminiszterként tevékenykedett. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója volt. 1996 és 2003 között Szváziföld miniszterelnöke volt. 2003-ban pedig III. Mswati király tanácsadó testületének tagja lett. A 2008. évi szeptemberi parlamenti választásokat követően ismét miniszterelnök lett. 2013-ban a választások után is kormányfő maradt, amelyet 2018. szeptember 4-i felmentéséig töltött be. Nem sokkal később 2018. szeptember 28-án 76 éves korában elhunyt. Kabai Sándor Kabai Sándor (Báránd, 1946–) magyar mérnök és számítógépes grafikusművész. Kiemelkedő munkássága nyomon követhető a Wolfram Research nevű amerikai számítógépes vállalat Mathematica Demonstrations honlapján is. Munkássága Kabai Sándor Bárándon született 1946-ban. Mérnöki tanulmányai mellett mindig érdekelte a matematika, a grafika és az angol nyelv. A Mathematica programot a megjelenése óta munkaeszközként használja. Első könyve is a Mathematica programmal készült számítógépes grafikákat tárgyalja. 2006-ban kezdődött el a Wolfram Research Mathematica 6.0-os programjának a fejlesztése amely a számítógépes grafika területén megmutatta a Mathematica lehetőségeit. Kabai Sándor több, mint 400 demonstrációt készített ehhez a fejlesztéshez. Lásd még Hunveyor Mathematica-demonstrációk Wolfram Research Űrkutatás oktatás Főbb munkái Kabai Sándor (2002): Mathematical graphics I: lessons in computer graphics using Mathematics. Uniconstant, Püspökladány (ISBN 963-204-994-2) Kabai Sándor (2005): Mathematical graphics: The Icosahedron. (Matematikai grafika: Az ikozaéder.) Uniconstant, Püspökladány (ISBN 963-86873-0-4) Kabai Sándor (2006): Mathematical graphics: The Number seven. (Matematikai grafika: A hetes szám.) Uniconstant, Püspökladány (ISBN 963-229-381-9) Kabai S., Bérczi Sz. (2009): Mathematical graphics: Rhombic Structures. Geometry and Modelling from Crystals to Space Stations. Uniconstant, Püspökladány (ISBN 978-963-87767-3-0) Bérczi Sz., Kabai S. (2001): Az Eurázsiai népművészettől a számítógépes grafikáig. Uniconstant, Püspökladány (ISBN 963-00-4307-6) Bérczi Sz., Kabai S. (2001): Natural structures and forms: bridges between ancient and modern graphics - from Eurasian folk art to computer graphics. In: Symmetry 2000 . (Chapter 40.) (T. Laurent, I. Hargittai, Eds.) Portland Press, London Bérczi Sz., Kabai S. (2002): Kis atlasz sorozat a Naprendszerről (5): Űrkutatás és geometria. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, ELTE TTK/ MTA Geonómiai Bizottság, Uniconstant Kiadó, Budapest-Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö, ISBN 963-204-063-5) Nagy László (helytörténész) Nagy László (Gencs, 1936. augusztus 22. –) erdélyi magyar néprajzi szakíró, helytörténész. Életútja Középiskoláit Nagykárolyban végezte (1953), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett tanári képesítést földrajz-geológiából (1958). Tanári pályáját a mezőpetri általános iskolában kezdte (1958-60); majd nyugdíjazásáig (1990) Nagykárolyban volt ugyancsak általános iskolai tanár. Első írása a Szatmár megyei földrengésekről a Szatmári Hírlapban jelent meg (1984/29); később néprajzi és helytörténeti cikkeket közölt a Nagykároly és Vidéke, a Szatmári Friss Újság, valamint az orosházi A Hónap hasábjain. Szaktanulmányai, jelentősebb cikkei: Adalékok a nagykárolyi és környékbeli falvak kovácsmesterségéhez (Szabolcs-Szatmári Szemle 1991/3. 316-324), A nagykárolyi szőlőskertről és szüreti szokásokról (Néprajzi Látóhatár 1993/3. 110-117), A nagykárolyi piaristák munkásságáról (Nagykároly és Vidéke 1999/6-11). Közleménysorozatban írta meg a nagykárolyi Kossuth-szobor történetét (Nagykároly és Vidéke, 1998. január 28-tól), Kismajtény múltját (Szatmári Friss Újság, 1999. április 17.); leírást adott a hadadi Wesselényi-kastélyról (A Hónap, 1992/11). Kéziratban kiadásra váró munkái: A nagykárolyi református egyház története; Nagykároly – egy partiumi kisváros a magyar szellemi életben; Nagykároly növényvilága. Kötete Károlyi Gáspár kora, élete és munkássága (Nagyvárad 1996). Szerdahelyi-patak A Szerdahelyi-patak a Kőszegi-hegységben az Írott-kőtől (883 m) keletre lévő Asztal-kő (765 m) északi-keleti lejtőjén ered Velem község felett. A patak a Hosszú-völgyön keresztül éri el Velem belterületét, majd a ma már Múzeummalomként működő velemi- (Schulter)-malomnál Kőszegszerdahelyt. Kőszegszerdahely lakott területét elhagyva a Tilamos- és a Doroszlói-erdők alatt, azoktól északra folytatja útját kelet felé. Kis részen érinti Kőszegdoroszló belterületének déli végét, majd közvetlenül Lukácsháza előtt torkollik a Gyöngyös-patakba. Földrajzi helyzet A patak forrásvidéke Magyarország egyik legimpozánsabb jura-kréta korú metamorf kristályos pala, kvarcfillit és mészfillit előfordulási helyének számít. Az Asztal-kő hegy északkeleti völgyében - a területet Stájer-kertnek is nevezik - három egymáshoz közeli forrás vízéből keletkezik a Szerdahelyi-patak. Az Asztal-kő túlsó, déli völgyében lévő Szénégető-kútból pedig a Bozsoki patak ered, amely a Bozsoktól nyugatra eredő Arany-patakkal Bucsu község előtt egyesülve Arany-patakként folytatja útját. Az Asztalkő-hegy két oldalán eredő patakok vize tehát, ha Gencsapátinál nem terelik a Gyöngyös-patak vízét a valószínűleg már a rómaiak által is használt gáttal (Római-gát vagy Módos-gát) a mesterséges mederbe, a szombathelyi Múzeumfalu után, a Tófürdőtől északra találkozik újra a Perint és az Arany-patak összefolyásaként. Velem felett a Péterics-hegy a vízválasztó a Szerdahelyi-patak és a Bozsoki-patak között. A 601 m magas hegy mind kőzetanyaga, mind növényzete jellegzetes. A hegy sziklafalainak anyaga fillit, jellegzetes növényzete pedig a sziklai erdeifenyves. A Péterics-hegyet a tőle északkeletre lévő, 589 m magas Szent Vid-hegytől a Szerdahelyi-patak által kivájt Hosszú-völgy választja el. A völgyoldalakban kis lejtésű lejtőrészletek, terasszerű félsíkok különíthetők el, ami a völgyoldalak kialakulását követő talaj lepusztulásra utal. Naši dani A Naši dani (magyarul: Napjaink) a Grupa 220 1968-ban megjelent első nagylemeze, melyet a Jugoton adott ki. Katalógusszáma: LPSY V 753. 2000-ben CD-n is megjelent. Az album dalai A oldal Naši dani (2:10) Novi dani uz stare brige (2:04) Svijet je pun ljubavi (1:56) Ljubav je njegov svijet (1:59) Nekad smo se voljeli (1:39) Negdje postoji netko (5:55) B oldal Baš me briga (2:37) Nešto malih stvari (2:45) Tuga nek' ode iz tvog svijeta (2:20) Sjeti se onih dana (2:17) Besciljni dani (3:09) Starac (2:24) Naši dani (Repriza) (0:42) Forrás http://rateyourmusic.com/release/album/grupa_220/nasi_dani/ Olší (Brno-vidéki járás) Olší település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Olší Skryje, Sejřek, Pernštejnské Jestřabí, Drahonín és Doubravník településekkel határos. Lakosainak száma 324 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Selenicereus bierianus A Selenicereus bierianus egy újonnan felfedezett epifita kaktusz, kultúrában nem, természetben is csak három helyen található meg. Elterjedése és élőhelye Mexikó: Chiapas állam; 1200 m tengerszint feletti magasságban; Oaxaca állam; 50–750 m tengerszint feletti magasságban. Jellemzői Kapaszkodó hajtású növény, szárai 5-6 bordával tagoltak, hengeresek, a bordák kevéssé emelkednek ki, 4–6 mm átmérőjűek, mélyzöld színűek, az areolák 5 mm távolságban fejlődnek, 6-7 sárgásfehér 3–4 mm hosszú tövist hordoznak. Virágai 110 mm hosszúak, a pericarpium 10, a tölcsér 80 mm hosszú, vöröses árnyalatú, fehéren gyapjas areoláin 6-8 sárgásfehér tövis fejlődik. A külső szirmok zöldesfehérek, a belső szirmok fehérek, 40 mm hosszúak, a virágok szélesre nyílnak, átmérőjük 70 mm. Termése még nem ismert. Marfontaine Marfontaine település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 82 fő (2015). Marfontaine Berlancourt, Chevennes, Franqueville, Lemé, La Neuville-Housset, Rougeries és Voharies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Luigi Canina Luigi Canina (Casale, 1795. október 25. – Firenze, 1856. október 17.) lovag, olasz építő, archeológus és író. Élete Torinóban tanult, ahol később a művészeti akadémián tanár lett. 1839-ben ő vezette a tusculumi és 1848-ban a Via Appia-i ásatásokat, valamint a Rómában lévő régi forum helyreállításának munkálatát. Nevezetesebb munkái Indicazione topografica di Roma antica (Róma, 1831, 1841); L'architettura antica descritta e dimostrata coi monumenti (u. o. 1832, 1834, 6 kötet); Esposizione storico-topografica del foro romano (u. o. 1834, 1845); Storia e topografia di Roma antica a sua campagna (u. o. 1839-48, 6 kötet, 1856); Ricerche sull' architettura più propria dei tempi cristiani (u. o. 1843, 1846); L'antica cittá di Veji (u. o. 1847); Sull' Etruria marittima (u. o. 1847-50, 2 kötet); Gli edifizi di Roma (u. o. 1849-52, 2 kötet). Prutting Prutting település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1769 fő (1987. május 25.). Prutting Vogtareuth, Söchtenau és Stephanskirchen községekkel határos. Indaur (kerület) Indaur (hindi nyelv: ������ ����, átírásban: Indaur dzsila) a közép-indiai Madhja Prades állam egyik kerülete. Elnevezése Indaur város nevéből ered, mely a kerület adminisztrációs központja. Indaur, mely a 2011-es adatok szerint Madhja Pradesh állam legnépesebb kerülete, az azonos nevű régió része. Népessége A kerület területe 3898 km2. A 2011-es népszámlálási adatok szerint népessége 3 272 335 fő, amellyel India 640 kerülete között a 106. helyet foglalja el. A népsűrűség 839 fő/km2. A népesség a 2001–2011 közötti időszakban 32,71%-kal növekedett. A nemek arányát tekintve, minden 1000 férfira 924 nő jut. Az írni–olvasni tudók aránya 82,32%. Ezen belül a férfiak esetében 89,2%, míg a nők körében 74,9%. Fekvése, földrajza Indaur kerületet négy másik határolja: Uddzsain északról, Devász keletről, Khárgona (Nyugat-Nímács) délről és Dhár nyugatról. Két fő folyója van: a nyugati részen a Csambal, a keletin pedig a Ksipra, amely a Csambal egyik mellékfolyója. Több kisebb folyó is halad a területen, például a Gambhir és a Khán, amelyek a Ksipra mellékfolyói. Városok Indaur város a kerület adminisztratív központja és fő települése, továbbá itt található a határőrség Fegyverzeti és Harcászati Központi Iskolája is. Mhau a kerület fontos katonai városa, itt található az indiai hadsereg három fő kiképző bázisa. Egyéb kiemelkedő városa még Depálapur és Szanver. Körzetek, falvak Indaur kerület négy közigazgatási körzetből (tehsil) áll: Depálapur, Szanver, Indaur és Mhau. A kerületben 649 falu van, mely összesen 335 falutanácshoz (panchayat) tartozik. Rodzsadi volt az első olyan falu, ahol minden ház közvetlen hálózati áramellátással rendelkezett. Miután 2008-ban meghatározták a választókerületeket, Madhja Prades állam Indaur kerületben összesen kilenc választókerület lett: Depálapur, Indaur-1, Indaur-2, Indaur-3, Indaur-4, Indaur-5, Dr. Ambedkar Nagar–Mhau, Rau és Szanver. Chloé Lattanzi Chloé Rose Lattanzi (Los Angeles, 1986. január 17. –) amerikai énekesnő és színésznő, Matt Lattanzi és Olivia Newton-John lánya. Életrajza és művészeti pályája Chloé Rose Lattanzi 1986. január 17-én született Los Angelesben. Szülei 1980-ban ismerkedtek meg a Xanadu forgatásán. Annak ellenére, hogy Olivia Newton-John azokban az évekbe járt a pályája csúcsán, a kezdő Matt Lattanzi viszont csak egy statiszta és táncos volt a filmben, azon felül tíz évvel fiatalabb volt Oliviánál, hamarosan elválaszthatatlan barátok lettek. 1985 decemberében összeházasodtak, majd 1986. január 17-én megszületett egyetlen gyermekük, Chloé. Első szereplésére kétéves korában került sor, Olivia Winter Angel dalának klipjében tűnt fel, a Olivia Down Under tévéműsorban. Édesanyja az első években a karriert is félretette, gyermeke nevelésének érdekében. Az első komoly megrázkódtatásokra 1991-92-ben került sor, amikor szinte testvéreként szeretett ötéves barátnője, édesanyjának keresztlánya rákbetegségben meghalt, majd egy évvel később Olivia is megbetegedett. A kemoterápia hónapjai után a család Ausztráliába utazott, Olivia avokádófarmjára, pihenni. Matt Lattanzi ekkor került be a Paradise Beach tévésorozatba, melyben az akkor hétéves Chloé is feltűnt, cameoszerepben. Első filmszerepe édesanyja oldalán volt a Karácsonyi románc című filmben, 1994-ben, amiben az Olivia által játszott szereplő lányát alakította. Kora gyermekkorától jó énekhangja volt, iskolája énekkarának tagjaként szerepelt Olivia Gaia: One Woman’s Journey albumának The Way of Love dalában, 1994-ben. Szülei házassága 1995 körül megromlott, szétköltöztek, majd 1996-ban elváltak. Chloé édesanyjával élt tovább malibui vízparti villájukban. 1998-ban másodszor is anya–lánya szerepben tűntek fel a Christmas Angel című karácsonyi témájú korcsolyashow kerettörténetében. A következő, már komoly, drámai szerep a 2001-es Lányok a szomszédból című filmben volt, ahol szintén Oliviával és szintén anya–lánya szerepben volt látható. Ebben a filmben először énekelt is. Első színpadi szerepe a Hair musicalben volt, egy Melbourne-i színházban, 2002-ben. Következő évben elkísérte édesanyját a Heartstring koncertkörút egyes állomásaira, ahol több dalt is énekelt. A tokiói koncert A Million Lights Are Dancing címmel DVD-lemezen is megjelent. Édesanyja és apja természet- és állatszerető, mélyen érző személyiségét örökölte. Huszonéves korától több alkalommal kritikusan nyilatkozott gyermekkoráról és neveltetéséről, miszerint Olivia – folytatván karrierjét – túl kevés időt töltött volna vele. A Stronger Than Before című album egyik dalának szövegét ő írta édesanyjának, karácsonyi ajándékul, címe Bízhatok-e a karjaidban (Can I Trust Your Arms). A dal címe és szövege is sejteti Chloé ambivalens érzéseit. Mindenáron arra törekedett, hogy édesanyja árnyékából kilépve, valami önállót alkosson. Ennek jegyében készült el 2007 körül első önálló albuma No Pain címmel, mely végül nem jelent meg. Következő évben a Music Television híres szülők gyermekeivel játszódó valóságshowjában szerepelt, ahol harmadik helyezett lett. 2007-ben súlyos anorexia nervosa betegségbe esett, melyen szerencsésen túljutott. Ekkoriban több, egyes vélekedések[forrás?] szerint teljesen felesleges szépészeti beavatkozáson is túlesett. A következő években több alkalommal feltűnt kisebb botrányok szereplőjeként. 2010 végén megjelent első dala Wings and a Gun címmel, mely mérsékelt sikereket aratott, de kritikusi oldalról elismerést hozott számára. 2011-es Play With Me klipjében vele egy ágyban fekvő, de vele nem törődő barátja figyelmének felkeltésére válogatott öngyilkossági módokat elkövető lányt játszott, ezzel újabb viharokat kavart. Első albuma megjelenését 2012-re tervezte. 2011-ben eljegyzett viszonyban állt James Driskill harcművésszel, de annak eltitkolt házassága miatt kapcsolatuk megszakadt. A következő hónapokban is az éjszakai élet egyik főszereplője maradt, rendszeres komoly botrányokkal, majd 2012 végén váratlanul eltűnt a nyilvánosság elől. Közel egy év után 2013 novemberében, egy vele készült mélyinterjúban beszámolt róla, hogy az elmúlt hónapokat egy rehabilitációs klinikán töltötte, ahová súlyos alkohol-, kokain-, és gyógyszerfüggősége, valamint depresszió és pánikbetegség miatt került be. Sorsának rosszra fordulásáért saját beismert gyengeségén felül a filmes és zenész körökben való felnevelkedést, a „híres szülő gyermeke” szindrómát okolta. Saint-Gilles-de-la-Neuville Saint-Gilles-de-la-Neuville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 669 fő (2015). Saint-Gilles-de-la-Neuville Gommerville, Graimbouville, Parc-d’Anxtot, Saint-Jean-de-la-Neuville, Les Trois-Pierres és Virville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Got to Be There A Got to Be There című album Michael Jackson amerikai énekes debütáló szólóalbuma, amely az énekes 13 éves korában, 1972. január 24-én jelent meg a Motown Records kiadásában. A lemezen megtalálható a Got to Be There című dal, amely kislemez formában 1971. október 7-én jelent meg, az énekes debütáló kislemezeként. Az albumból világszerte több, mint 4 millió darabot adtak el. 2009-ben megjelent a nagylemez újra-kiadása a Hello World: The Motown Solo Collection című 3 lemezes válogatásalbum részeként. Az albumról A Motown ugyanakkor adta ki Jackson első szólóalbumát, amikor egy másik híres család híres tagjának, Donny Osmondnak a dala, a Sweet & Innocent és a Puppy Love megjelent Amerikában. Jackson és Osmond dala hasonlított egymásra abban, hogy a Rockin' Robin és Osmond dala, a Puppy Love egyaránt egy-egy 50-es évekből származó sláger remake-je volt. Jackson albumát megtalálható az Ain't No Sunshine című dal feldolgozása (ennek eredetijét Bill Withers adta elő), Carol King You've Got a Friend című dalának feldolgozása és a The Supremes Love Is Here and Now You're Gone című dalának változata. Kislemezek Az album első kislemeze, a Got To Be There Amerikában is és az Egyesült Királyságban is bekerült a Top 10-be. A második kislemez, a Rockin' Robin az Atlanti-óceán mindkét partján a 2. helyezést érte el. A harmadik kislemeznek 2 különböző változata jelent meg Amerikában és az Egyesült Királyságban, Bill Withers jól ismert Ain't No Sunshine című dalával együtt, amelyik a 8. helyen végzett a brit kislemez listán. Fogadtatás Az album a Billboard 200 lista 14. helyén végzett, a Top R&B/Hip-Hop albumok listáján pedig a 3. lett a megjelenésekor. Istálló Az istálló a háziállatokat magába fogadó fedett helyiség, épület avagy egész épületcsoport, mely az állatokat az időjárás viszontagságai ellen megvédi, nekik pihenő és nyugvó helyet ad és célirányos beosztásával azoknak etetését, ápolását és felügyeletét biztosítja. Az istállók elrendezése és beosztása elsősorban a bennük elhelyezendő állatok mineműségétől függ, másodsorban pedig attól, hogy azok mely célra: tenyésztésre, termékek előállításra, munkára, stb. használtatnak-e. Minden esetben főfeladatunk az, hogy egészséges, száraz, hideg és szél ellen teljesen óvott istállókat építsünk. Különösen ló-, marha- (tehén-, ökör-) és birkaistállót (ez utóbbit akolnak is hivják) különböztetünk meg. A baromfinak és sertésnek elhelyezési helyét ólnak vagy ez utóbbiét szállásnak is mondják. Fajtái Lóistálló A lóistálló nyáron lehetőleg hűs, télen meleg legyen; hőmérséklete +15° R.-től +20° R-ig változik. Ha az épület szabadon áll, úgy bejárója lehetőleg a keleti oldalon legyen. Belső beosztását a lovak értéke avagy használati módja állapítja meg. Nagyobb istállókban a lovak állásait az istálló hosszában osztják be egy sorban, egy oldaljáróval, vagy két sorban egy középjáróval; kisebb istállókban e beosztás a hosszfalakra keresztben álló oldalfalak mentén is történhetik. A lóállásoknak mérete a lovak neme szerint változik: igás lovak állása 1,35 m széles és 2,50-2,80 m hosszú; luxus lovaké, paripáké 1,60 m széles és 3,50 m hosszú; méneké 2,50 m széles, anyakancáké 3,80-5,00 m széles (ha ez utóbbiak csikaikkal együtt vannak). Az oldaljáró 1,60-2,20 m széles, a középjáró 2,50-3,50 m. Az istálló magassága kevés számú lónál körülbelül 3,00 m, 15-30 lónál 3,50-4,00 m, nagy urasági istállókban 5-6 m. Vérbeli lovak számára előkelőbb istállókban ugynevezett boxokat, ketreceket készítenek. A paddock-ok, kifutók, oly rekeszek, melyeknek ajtaja közvetlenül egy kisebb körülterített udvarra nyílik; a kis udvar viszont egy nagyobb, szintén bekerített térséggel van kapcsolatban, melyben a lovak szabadon mozoghatnak. A lóistállók ablakai oly magasságban helyezendők el, hogy a belső világosság a lovak szemeit ne bántsa; az ablaknyílás alsó párkánya tehát mintegy 2,40-2,80 m-nyire legyen az istállótalajtól. Az ajtók 1,25-2,00 m szélesek és 2,40-3,20 m magasak. Legcélszerűbb, ha a lóistálló boltozva van, mely esetben a boltozatot vas- vagy kőpillérek tartják. Igen jó a vastartók közé iktatott téglaboltozat is, mert az egyes állások vasoszlopait a vastartók gyámolítására fel lehet használni. Fafödémek az istállókban fejlődő párák miatt hamar elpusztulnak. Kiváló gond fordítandó a talaj elkészítésére, ennek száraznak, tömöttnek, könnyen tisztán tarthatónak, de mindamellett nem keménynek és elég melegnek kell lennie. Fontos az istállótalaj tömöttsége, hogy a vizelet magába bele nem vehetvén, az istálló levegőjét ne ronthassa. Az istálló talaj elkészítésére különféle anyagot használunk: a lóállásokban termés vagy kockakövet (durva, hideg és nehezen tartható tisztán), klinker-téglát (elég jó), fakockákat (rossz) vagy padlóhidlást; gazdagabb istállókban keramitot, mettlachi lemezeket, aszfaltot (csúszós), vulkanizált kaucsukot, guttaperkát, stb., a járók burkolására élére állított téglát, aszfaltot, stb. Nagy figyelemmel kell lenni a vizelet elvezetésére, mely laposabb vagy öblösebb, nyitott avagy fedett csatornákban történik. Legcélszerűbbek a lapos, nyitott, meglehetősen erős esésű vizeletlevezető csatornák, melyeket ez esetben cementbe rakott klinker-téglákból raknak ki, avagy márványból vagy öntött vasból készülnek. Csak a luxusistállókban alkalmaznak fedett vizeletvezető csatornákat öntött vasból, megfelelő mennyiségű bűzelzáróval kapcsolatos nyilással. Célszerű e csatornákat erős vízsugárral naponta kitisztítani. Az egyes lóállások felszerelése a teljes egyszerűség és a legrafináltabb fényűzés között mozog. A felszerelés áll a lovakat egymástól elválasztó rúdból, választófa, vagy deszkafalból, a jászolból és a szénatartóból. Igás lovak számára elégséges a közönséges, fából készült és végein megvasalt választófa, mely egyik végén a jászolhoz, a másikon a mennyezethez, vagy egy álló oszlophoz van lazán erősítve, hogy ide-oda himbálózhassék és könnyen kiakasztható legyen. Drágább minőségű lovakat valóságos választófalak különítik el egymástól; ezek alul 1,50-1,60 m magasságig tömötten deszkából készülnek, melyre fölül egy öntött vagy kovácsolt vasból készült rács jön. Hasonlóképpen vannak a ketrecek is építve. A jászol állhat fából, kőből, fajanszból, cementöntvényből és öntött vasból, végig futhat az összes állásokon, vagy kaphat minden ló egyet külön (célszerűbb). Ha fából van, akkor éleit vaslemezekkel kell borítani, mert a fát a lovak megrágni szeretik; jászolok zománcozott öntött vasból újabb időben igen divatosak. Szénatartóul néha a lovak feje fölött keresztbe fektetett létre is szolgál, majd öntött vagy kovácsolt vasrudakból készült kosár. Gazdagabban fölszerelt istállókban manapság a szénatartót nem a lovak feje fölé, hanem közvetlen a jászol mellé vagy a jászolra helyezik, hogy a lovak szemeibe por vagy piszok ne hulljon és nyakuk természetellenes mozgást ne végezzen. Lóistálló épületekben az istállóval kapcsolatosan helyezik el a szerszám kamrát és kocsiszínt, nemkülönben gyakran egy üveggel fedett helyiséget is, mely alatt a kocsit, lovakat mossák. Fejedelmi istállókban (Marstallok) a belső felszerelés pompájához még egész sor mellékhelyiség: külön szerszám-, nyereg- és zablya-kamrák, helyiségek beteg lovak számára, zabos kamrák, iroda, fedett lovagló hely stb. járul. Tenyészló istállók nagyban és egészben a cikkünk elején említett elrendezést követik azzal a különbséggel, hogy ezekben az anyakanca és csikaja számára a lehető legtágabbra készült állások majdnem mindig az istálló hosszirányában vannak beosztva. Az ún. kifutókat költséges elrendezéssel inkább csak telivér lovak számára készítik. Marhaistálló Az ökrök és tehenek számára készült istállót hívjuk különösen e néven. Úgy az ökör-, mint a tehénistálló körülbelül egyforma elrendezést kap azzal a különbséggel, hogy az ököristállókban az ökröknek nagy szarvai miatt az állásokat szélesebbre tervezzük és a jászolt nem közvetlenül a fal mellé helyezzük, hanem valamivel eléje, a fal pedig deszkával burkoltatik. A marhaistállóknak bejárata lehetőleg északnak feküdjék. A marhák a falak hosszában vagy fejjel a fal felé állanak, vagy pedig fejjel egy középfolyosó felé, mely utóbbi elrendezés az etetést lényegesen megkönnyíti. Egy-egy tehénállásra jászol nélkül 1,90-2,50 m hosszúságot és 1,00-1,20 m szélességet, az ökörére pedig 1,90-2,30 m hosszaságot és 1,30-1,40 m szélességet számítanak. A közép etető folyosó a jászollal együtt 1,90-2,50 m széles, a szélső - trágyahordásra használt - járó vagy járók 1,00-1,90 m szélesek. A kétsoros marhaistállók tehát mintegy 8-12 m mélyek, magasságuk az elhelyezendő marha száma szerint 2,80-3,80 m. A takarmány tartás vagy annak elkészítése miatt a marhaistállókkal takarmánykamrák vannak kapcsolatban; minden állatra ebben mintegy 0,40-0,50 négyzetméter számítandó. Az ajtók legkevesebb 1,40 m szélesek és 2,10 m magasak, az ablakok a padozattól 1,75 m magasságban helyezendők el. Legjobb, ha az istálló boltozva van, költségkimélés szempontjából azonban az olcsóbb fagerendás födémszerkezetek is használhatók. Az istállótalaj termés- vagy kockakövekkel, vagy pedig élére állított téglákkal legyen kirakva, széles, nyitott és sekély csatornákkal. A jászolok ugy készüljenek, hogy azokban a marháknak úgy száraz, mint híg eledel is adható legyen. A padlókból készült fajászolok csak a száraz takarmányhoz használhatók előnnyel; legjobb, ha azok falazott alapra vagy cementöntvényből készülnek. Szélességük 0,40-0,50 m, mélységük 0,25-0,30 m és felső peremük a padló fölött mintegy 0,70 m magasságban fekszik. Borjuk számára legcélszerűbb, ha külön ketrecek vannak, melyekben azok hármasával, négyesével helyeztetnek el; minden darabra 1,40-1,60 négyzetméter tér számítandó. Birkaistálló Más néven akol. Lehetőleg szabad és száraz helyen építendő, délnek vagy délkeletnek fekvő homlokzattal. Választófalak belül nem szükségesek, hanem minél nagyobb szabad tér, melyben az állatok szabadon mozoghatnak. Ha a birkaistálló úgy van elrendezve, hogy a birkák takarmányát a földre hintik, akkor egy birkára elégséges 0,64-0,70 négyzetméter tér, ha azonban vacokból etettetnek, akkor egy anyabirkára a báránnyal együtt körülbelül 1,00-1,10 négyzetméter, egy ürüre mintegy 0,80 négyzetméter tér szükséges. Az istálló legkisebb szélessége mintegy 9,5 m, magassága 3,10-4,00 m. A födémhez deszkákkal borított fagerendás szerkezetet használnak fölül agyagtapasszal; ha a födém faoszlopokkal alá van támasztva, akkor ezek az oszlopok gömbölyűek vagy legalább sokszögűek legyenek, hogy a birkák az éles sarkokon gyapjukat meg ne tépjék. Az istálló talaja mintegy 15-20 cm-rel fekszik magasabban az istálló környékénél és rendszerint csak föld feltöltésből áll. Az ajtók legalább is 1,25 m szélesek és kifelé nyilók. Nagyon hosszú birkaistálló épületeknek déli oldalán minden 16 m-re kell egy 3,00 m széles és legkevesebb 2,80 m magas kapu a trágya kihordása miatt. Célszerű minél több, de inkább kisebb ablakokkal az istállót megvilágítani; ezeknek alsó széle az istálló talajától legalább is 2,20 m magasságban legyen. Jó, ha a birkaistálló épületnek a közepén egy elkülönített tér van a takarmány elkőkészítésére. Ennek a térnek betonozott vagy téglákkal kirakott talaja az istálló talajánál mintegy 60 cm-rel magasabb és az egész tér az istállótól léc- vagy deszkakerítéssel van elválasztva. Innen megy fel a lépcső a szénapadlásra, mely minden egyes birkának téli eleségül 1,25 köbméter szénát legyen képes befogadni. Forrás A Pallas nagy lexikona Silvicultrix A Silvicultrix a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó nem. Besorolásuk vitatott, egyes rendszerezők az Ochthoeca nembe sorolják ezeket a fajokat is. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Silvicultrix diadema vagy Ochthoeca diadema Silvicultrix frontalis vagy Ochthoeca frontalis Silvicultrix jelskii vagy Ochthoeca jelskii Silvicultrix pulchella vagy Ochthoeca pulchella Méray Tibor Méray Tibor (Budapest, 1924. április 6. –) Kossuth-díjas magyar író, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Életpályája Magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1945-től pártmunkás. 1946-ban a Szabad Nép újságírója, később észak-koreai tudósítója lett. Hozzá köthető az amerikai „baktériumháború”-ról szóló kommunista propaganda itthoni terjesztése, amit 1957-ben már ő is teljesen alaptalannak nevezett. Később a lap berlini tudósítója lett. A Csillag c. irodalmi folyóirat felelős szerkesztője 1947-1949-ben. A Magyar Írók Szövetségében volt párttitkár 1953-1954-ben. 1954-1955-ben a Szabad Nép szerkesztőbizottságában dolgozott. 1955-ben Nagy Imre politikájának támogatása miatt eltávolították. 1956-ban a Béke és Szabadság munkatársa lett. 1956. október 26-án a Népszavában Nagy Imre politikáját helyeselte. 1957-ben menekülnie kellett a várható megtorlás elől, Jugoszlávián keresztül Párizsba ment. Feleségével és közös gyermekükkel disszidált, évtizedekig nem térhettek haza. Munkássága Méray Tibor az emigrációban kezdetben a brüsszeli Szemle újságírója. 1962-től egyik szerkesztője, majd 1971-1989-ben főszerkesztője lett a párizsi Irodalmi Újságnak, s a hozzátartozó Irodalmi Újság könyvsorozatoknak. Emigrációja korai szakaszában Asbóth Elemérként, s más álneveken jelentette meg írásait. Az 1956-os forradalom emlékének ébrentartásáért nagyon sokat tett, számos írása és könyvei szóltak a magyar forradalomról. Nagy Imre élete és halála c. könyvének első kiadása magyar nyelven Münchenben jelent meg 1978-ban, 2006-ban megérte a 8. kiadást. Többször kiadták a Tisztító vihar. Adalékok egy korszak történetéhez (1949-1956) c. kötetét. Filmforgatókönyveket, regényeket is írt, s ma is foglalkozik publicisztikával. A Le Monde c. párizsi napilapban is jelentek meg írásai, valamint számos más mértékadó francia orgánumban. „Aki nincs ellenem, az velem van” A fenti, Kádár-korszakot leginkább szimbolizáló szólam 1961. október 23-án az ő tollából jelent meg az Irodalmi Újságban, mikor az 1956-os forradalom ötéves jubileuma kapcsán jegyezte meg a következőt Csodatevők vagy egyszerű emberek című írásában: Kádár János másfél hónappal később a Hazafias Népfront 1961. december 8-án tartott kongresszusán egyértelműen tőle átvéve mondotta ezt beszédében, mely meghatározta a regnálásának évtizedeit, és amit a legtöbben Méray külföldön megjelent írásáról mit sem tudva neki tulajdonítottak. Művei Közhivatal. Vidám egyfelvonásos ; Szikra, Bp., 1946 Sztrájk. Jelenet ; Szikra, Bp., 1946 Talpra magyar! Március 15-i ünnepély műsora ; Szikra, Bp., 1946 Méray Tibor–Békeffi István: Dalolva szép az élet. Filmregény ; Szépirodalmi, Bp., 1950 A film a békeharcban ; Révai, Bp., 1950 ( Szabad világ könyvtár ) Legyőzhetetlen Korea ; Országos Béketanács; Bp., 1952 (angolul és franciául is) Tanuságtétel. Riportok a harcoló Koreáról ; Szikra, Bp., 1952 Elbeszélés és tárca ; Magyar Újságírók Országos. Szövetsége, Bp., 1953 ( Újságírók szakmai előadásai és vitái ) Korea szíve ; Szépirodalmi, Bp., 1953 ( Új magyar elbeszélések ) Koreai béke ; Egyetemi Nyomda, Bp., 1953 ( Mi van a nagyvilágban? Az Országos Béketanács külpolitikai füzetei ) Koreai jelentés ; Szikra, Bp., 1953 A fehér folyam ; Szikra, Bp., 1954 Méray Tibor–Novobáczky Sándor: A genfi győzelem ; Országos Béketanács, Bp., 1954 ( Mi van a nagyvilágban? Az Országos Béketanács külpolitikai füzetei ) Hôtel de l'Écu és egyéb történetek ; Szikra, Bp., 1954 A csodacsatár ; rendező Keleti Márton; Magyar Filmgyártó Vállalat, Bp., 1956 A teknőc hajók ; szöveg Mérai Tibor, rajz Gönczi Tibor; Ifjúsági, Bp., 1956 ( Szivárvány kiskönyvtár ) Der Feind. Roman ; németre ford. Walter Lenz; Langen-Müller, München, 1958 Le dernier rapport. Roman ; ford. franciára L. Gara; Calmann-Lévy, Paris, 1958 ( Collection "Traduit de" ) The enemy ; angolra ford. Edward Hyams; Criterion Books, New Yorkj, 1958 Thirteen days that shook the Kremlin. Imre Nagy and the Hungarian revolution ; angolra ford. Howard L. Katzander; Thames and Hudson, London, 1958 ( Praeger publications in Russian history and world communism ) Fjenden. Roman ; dánra ford. Karina Windfeld-Hansen; Fremad, Köbenhavn, 1959 Förrädaren ; svédre ford. Gertrud Galli-Olers; Gothia, Stockholm, 1959 Aczél Tamás–Méray Tibor: The revolt of the mind. A case history of intellectual resistance behind the Iron Curtain ; Praeger, New York, 1959 ( Praeger publications in Russian history and world communism ) El ultimo informe. Novela ; spanyolra ford. Alesandro Magnet; Ed. del Pacifico, Santiago de Chile, 1959 ( Plenitud biblioteca de novelistas ) Aczél Tamás–Méray Tibor: Die Revolte des Intellekts. Die geistigen Grundlagen der ungarischen Revolution ; németre ford. Jutta, Theodor Knust; Langen-Müller, München, 1960 Imre Nagy, l'homme trahi ; franciára ford. Imre László; Julliard, Paris, 1960 ( Les Temps modernes ) Aczél Tamás–Méray Tibor: The revolt of the mind. A case history of intellectual resistance behind the Iron Curtain ; Thames and Hudson, London, 1960 Aczél Tamás–Méray Tibor: Tisztító vihar. Adalékok egy korszak történetéhez ; Big Ben, London, 1960 Der Mann ohne Schnurrbart. Roman ; németre ford. Peter Jonas; Langen-Müller, München, 1960 kör. Der Feind. Roman ; németre ford. Walter Lenz; Goldmann, München, 1961 ( Goldmanns gelbe Taschenbücher , 725.) Australie ; Rencontre, Lausanne, 1962 ( L'Atlas des Voyages ) Aczél Tamás–Méray Tibor: La révolte de l'esprit ; franciára ford. Jérôme Hardouin; Gallimard, Paris, 1962 ( Problémes et documents ) Búcsúlevél ; Polyglottes, Párizs, 1965 ( Magyar Könyves Céh könyvsorozata ) Politik ohne Gnade ; Schweizer, Zürich, 1965 Budapest. 23 octobre 1956 ; Laffont, Paris, 1966 ( Ce jour-là ) La rupture Moscou-Pékin ; franciára ford. Christian Richard, Pierre Kamnitzer; Laffont, Paris, 1966 ( L'histoire que nous vivons ) George Marton–Tibor Méray: The raven never more ; Spearman, London, 1966 La ruptura Moscu Pekin ; spanyolra ford. Fernando de Castro; Caralt, Barcelona, 1968 ( La vida vivida ) George Marton–Tibor Méray: Haorév ; ford. ivritre Jáffá Gárin; Topáz, Tel-Áviv, 1969 That day in Budapest. October 23, 1956 ; angolra ford. Charles Lam Markmann; Funk and Wagnalls, New York, 1969 George Marton–Tibor Meray: Catch me a spy. Novel ; Allen, London, 1971 Nagy Imre élete és halála ; Griff, München, 1978 Miért kellett meghalniuk. Jegyzetek a Nagy Imre perhez ; AB Független, Bp., 1982 Aczél Tamás–Méray Tibor: Tisztító vihar ; AB Független–Áramlat, Bp., 1986 Nagy Imre élete és halála ; Katalizátor Iroda, Bp., 1988 Nagy Imre élete és halála ; Bibliotéka, Bp., 1989 Aczél Tamás–Méray Tibor: Tisztító vihar ; JATE, Szeged, 1989 Falra borsó. Szó és írás, 1989-1996 ; Argumentum, Bp., 1997 Budapesta 1956. Atunci şi după 44 de ani ; románra ford. Marilena Alexandrescu, Vlad Ranetescu, Tibori Szabó Zoltán; Compania, Bucureşti, 2000 ( Clar obscur ) A párizsi vártán. Írások a Szajna mellől 1-2. ; jegyz. Petres László, előszó Pomogáts Béla; Mentor, Marosvásárhely, 2000 44 év után. A Budapest-Moszkva-Bukarest háromszög ; Mentor, Marosvásárhely, 2001 Aczél Tamás–Méray Tibor: Tisztító vihar. Adalékok egy korszak történetéhez ; Noran, Bp., 2006 Imre bácsi. Nagy Imre közelről és a messzeségből ; Alexandra, Pécs, 2008 Egy és más. Történetek, történelem, tört értelem ; Jószöveg Műhely, Bp., 2012 Szervezeti tagság Magyar Írószövetség (1945-től) Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) (1946-tól, 1997-től örökös tag) Magyar PEN Club (1957-től) PEN. Exil franciaországi csoportjának (főtitkára, majd alelnöke) Pontoise-i Pissarro Múzeum megalapítója Nemzetközi Pissarro Társaság (alelnöke 1975-től) Emberi és Állampolgári Jogok (párizsi) Magyar Ligájája ˙(1985-től, 1997-től elnöke) Párizsi Magyar Ház Alapítványnak (1998-tól elnöke) Díjak József Attila-díj ( 1951 , 1952 ) Kossuth-díj ( 1953 ) Joseph Pulitzer-emlékdíj ( 1992 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje ( 1994 ) Nagy Imre-emlékplakett ( 1994 ) Arany Pillangó díj ( 1996 októberében a Magyar Filmesek Világtalálkozója alkalmából) A Francia Köztársaság Becsületrendje ( 1997 ) Aranytoll ( 2000 ) Nagy Imre-érdemrend ( 2002 ) Gundel művészeti díj ( 2004 ) Pro Cultura Hungarica díj ( 2004 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal ( 2009 ) Budapest díszpolgára ( 2009 ) Hunyadi Rend A Hunyadi Rend egy motoros közösség, megalakulása a 2004. december 5-i népszavazáshoz köthető. A kettős állampolgárságról szóló referendum eredménytelenül zárult. Erre válaszként jelent meg a Wild motoros magazin 112. számában egy felhívás. A lényege az volt, hogy ideje lenne a határon túli magyarságnak megmutatnunk igazi valónkat. A kezdetek A társaság magja egy lajosmizsei motoros baráti kör tagjaiból verbuválódott. A felhívás kezdeményezője Bujdosó János (1974-2016) volt, akit szinte mindenki csak Janóként ismert. Az ő lelki vívódása révén kerültek egymás mellé azonos felfogású, segítőkész, magyarságuk mellett kiálló emberek. Ebből a kis csapatból vált később szervezett társasággá a Hunyadi Rend. Az ország különböző pontjairól érkeznek mindazok, akik vállalják, hogy cselekedeteikkel törekszenek saját magunk és környezetünk olyan átalakítására, hogy ez által is a magyarság és az azt összekötő Szent Korona méltóképpen megbecsült legyen. Minden évben egy-egy motoros segélytúrát szerveznek Böjte atya gyermekotthonaiba, folytatva ezzel a dévai motorostúrák hagyományát. 2016-ban, a cikk írásakor már 12. alkalommal indulnak útra a motorosok, hogy egy-egy tank benzin árával támogassák a nehéz sorsú gyerekek mindennapjait. Déva Mára a Déva szó nem csak egy erdélyi település neve, több annál, egy hagyományé is. Az első dévai túrát követően minden év szeptemberében, az iskolakezdéshez igazodva megszervezésre kerül a motoros segélytúra. Ezek egyfajta zarándoklatok is, melyek lelki feltöltődést nyújtanak a mindennapi életből kiszakadt résztvevők számára. A csapat együtt motorozik a kiindulási pontról az abban az évben kiválasztott erdélyi gyermekotthonba, majd a gyermekek hangos éljenzése közepette bevonul az otthon udvarára. Egymás köszöntése után következik az, amire mindenki vár - gyermek motoroztatás. Ez mindig nagy odafigyeléssel, biztonságosan történik. Miután nagy nehézségek árán véget ér a gurulás, a résztvevők együtt töltik el a nap hátralévő részét. Ez általában ismerkedéssel, beszélgetésekkel, evés-ivással telik. Sokszor egy-egy zenekar is elkíséri a társaságot, így az esti táncház is éjszakába hajlóan folytatódik. Ha lehetőség nyílik rá, együtt vonulnak a gyerekekkel a templomba vagy vesznek részt Böjte Csaba atya szentmiséjén. Az eddigi déva túrák helyszínei Déva - 2005. Déva - 2006. Déva - 2007. Déva - 2008. Gyergyószárhegy - 2009. Torockó - 2010. Déva - 2011. Torockó - 2012. Nagyszalonta - 2013. Déva - 2014. Székelyhíd - 2015. Déva - 2016. Nagyszalonta - 2017. Adományozás A dévai túrák nevében is szerepel a "segélytúra" kifejezés, melynek célja az otthonok gyermekei számára megkönnyíteni a mindennapi életet. Mivel a túra jellegéből adódóan a motorosok nem tudnak tárgyi adományokat vinni, általában egy motor tanknyi üzemanyag ára az adományuk. Természetesen ki-ki saját lehetőségei szerint többet is felajánlhat. Esténként már hagyományosnak mondható az az árverés, melynek keretében egy-egy jellegzetes tárgy, helyi relikvia vagy külön erre az alakalomra készült vagy felajánlott művészeti alkotás az aukció szereplője. Az ebből befolyt összeg is az alapítványhoz kerül. Mindezért cserébe mindenkit megvendégelnek e helyiek, kifejezve ezzel is hálájukat az ott megjelenteknek. A társaság tagjai A társaság tagjai az ország különböző pontjairól érkeznek. Mindenfelé eljutott a hír a túrákról, ezért számtalan helyszínről jelentkeznek a résztvevők. Azok, akik elhivatottságot éreznek és megfelelnek a tagok és a vezetőség elvárásainak, csatlakozhatnak a csapathoz. Minden olyan jelentkezőről – aki 20 éven felüli magyar anyanyelvű, motoros életformához kötődő személy – a kapitányi testület jóváhagyása mellett a rendi gyűlés dönt. Későbbi taggá csak az válhat, aki a Renddel együtt mozog, azonosul, elfogadja életnormáit. A címer A Rend címere, jelvénye a módosított Hunyadi-címer, amit kitűzőn, zászlón is megjelenítenek. A teljes jogú rendi tagság megkülönböztető jele. Margaret Atwood Margaret Eleanor Atwood (Ottawa, 1939. november 18. –) kanadai író, költő, irodalomkritikus és feminista aktivista. Többek között a Man Booker-díj és az Arthur C. Clarke‑díj díjazottja. Kétszer részesült irodalmi téren állami kitüntetésben (Governor General's Award). Atwood az utóbbi idők egyik legelismertebb és legtermékenyebb regényírója, de mint költő is figyelemreméltó az irodalmi munkássága. Sok versét mítoszok és tündérmesék inspirálják, melyek iránt nagy érdeklődést mutatott gyerekkora óta. Novellái számos folyóiratban megjelentek. Élete Margaret az Ontario állambeli Ottawában született Carl Edmund Atwood zoológus és Margaret Dorothy Killiam étkezési tanácsadó három gyereke közül másodikként. Mivel apja erdei rovarokat tanulmányozott, Atwood kiskorának nagy részét az észak-quebec-i erdőkben töltötte. Gyermekkora fennmaradó része Ottawa, Sault Ste. Marie és Toronto között zajlott le. Tizenegy éves koráig nem járt rendszeresen iskolába. Rendszeresen olvasott, szerette a szépirodalmi műveket, a Grimm testvérek meséit, a kanadai állatvilágról szóló történeteket, és a képregényeket. Iskolai tanulmányait a Leaside High School-ban végezte a torontó-i Leaside-ban; itt érettségizett 1957-ben. Hatéves korában kezdett el írni és alig volt tizenhat éves, amikor úgy döntött, hogy író lesz. 1957-ben megkezdte tanulmányait a Victoria Egyetemen – a Torontói Egyetem része – Jay Macpherson és Northrop Frye professzorok kezei alatt. 1961-ben diplomát szerzett irodalomból, filozófiából és a francia nyelvből (Bachelor of Arts). 1961 őszén, miután kitüntették az E. J. Pratt-éremmel a magánköltségen kiadott Double Persephone című verseskötetéért, a Woodrow Wilson-ösztöndíjjal megkezdte tanulmányait a Harvard Egyetemen. Itt 1962-ben középfokú diplomát szerzett (Master's Degree), és még két évig ugyanitt folytatta tanulmányait. Doktorátusát soha nem kapta meg, mert „Az angol metafizikus romantika” című disszertációját nem fejezte be. 1965 és 1972 között különböző egyetemeken tanított: University of British Columbia (1965), Sir George Williams University in Montreal (1967-68), University of Alberta (1969-79), University in Toronto (1971-72). 1968-ban Atwood férjhez ment egy Jim Polk nevű férfihoz, majd 1973-ban elváltak. Nem sokkal ezután megismerkedett a regényíró Graeme Gibsonnal, akivel összeköltözött. Az észak-torontói Alliston nevű városban telepedtek le Ontario államban. Lányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson 1976-ban született (előző házasságából Graeme Gibson-nak két fia van, Matt és Grae). Atwood manapság Toronto és Pelee Island (Ontario) között osztja meg idejét. Párjával mindketten tagjai a Kanadai Zöld Pártnak, és támogatói Elizabeth May-nek, a párt vezetőjének. Atwoodnak erős és határozott véleménye van a környezetvédelemről. Javaslatai közé tartozik a benzinnel működő fűnyírók betiltása. Otthonában energia-korlátozó eszközöket vezetett be, például léghűtés helyett házát kinyitható ponyvatetőkkel és tetőablakokkal szereltette fel. Élettársával egy hibrid-típusú autóval közlekednek. Munkássága Irodalmi munkássága sokrétű; a tudományos fantasztikus irodalmi zsánertől kezdve a dél-ontarió-i rémregényeken át mindennel kísérletezett már. Sokan feminista írónak tartják, mivel legtöbb művében felbukkan a nemek közötti különbségek kérdése. Írásai szerteágazóak. Témái közé tartozik Kanada nemzeti identitása, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Európa kapcsolata; foglalkoztatják az emberi jogok, környezetvédelmi problémák kérdései, a nőiesség társadalmi felfogása. Az utóbbival kapcsolatban a női test művészeti megjelenítéséről, a nők társadalmi és gazdasági kihasználtságáról, és a nők és férfiak közti kapcsolatokról is ír. Leghíresebb regénye, A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale, 1985) egy jövőbeli, a nőket elnyomó társadalomról fest hátborzongató képet. Guvat és Gazella című regényében és legújabb esszéiben különös érdeklődést (és aggodalmat) mutat a nem megfelelően szabályozott biotechnológia iránt. Művei Regényei The Edible Woman (1969) Surfacing (1972) Lady Oracle (1976) Life Before Man (1979) Bodily Harm (1981) The Handmaid's Tale (1985) - kétszeres díjnyertes: Arthur C. Clarke Award (1987); Governor General's Award (1985) Cat's Eye (1988) The Robber Bride (1993) Alias Grace (1996) - díjnyertes: Giller Prize (1996) The Blind Assassin (2000) - díjnyertes: Man Booker-díj 2000) Oryx and Crake (2003) The Penelopiad (2005) The Year of the Flood (2009) Verseskötetek Double Persephone (1961) The Circle Game (1964) - a Governor General's Award nyertese (1966) Expeditions (1965) Speeches for Doctor Frankenstein (1966) The Animals in That Country (1968) The Journals of Susanna Moodie (1970) Procedures for Underground (1970) Power Politics (1971) You Are Happy (1974) Selected Poems (1976) Two-Headed Poems (1978) True Stories (1981) Love songs of a Terminator (1983) Interlunar (1984) Morning in the Burned House (1996) Eating Fire: Selected Poems 1965-1995 (1998) The Door (2007) Novellagyűjtemények Dancing Girls (1977) - kétszeres díjnyertes: St. Lawrence Award for Fiction; Award of The Periodical Distributors of Canada for Short Fiction Murder in the Dark (1983) Bluebeard's Egg (1983) Through the One-Way Mirror (1986) Wilderness Tips (1991) Good Bones (1992) Good Bones and Simple Murders (1994) The Tent (2006) Moral Disorder (2006) Antológiai szerkesztések The New Oxford Book of Canadian Verse (1982) The Canlit Foodbook: From Pen to palate - A Collection of Tasty Literary Fare (1987) The Oxford Book of Canadian Short Stories in English (1988) The Best American Short Stories (1989) (Shannon Ravenellel közösen) The New Oxford Book of Canadian Short Stories in English (1995) Novellák Death by Landscape Rape Fantasies (1977) Unearthing Suite (1983) When it Happens (1983) Freeforall (1986) Homelanding (1989) Daphne and Laura and So Forth (1995) Half-Hanged Mary (1995) The Labrador Fiasco (1996) Shopping (1998) Bread Happy Endings Gyermekkönyvek Up in the Tree (1978) Anna's Pet (1980) - Joyce C. Barkhouse-szal közösen For the Birds (1990) - Shelly Tanakával közösen Princess Prunella and the Purple Peanut (1995) Rude Ramsay and the Roaring Radishes (2003) Bashful Bob and Doleful Dorinda (2006) Egyéb írások Survival: A Thematic Guide to Canadian Literature (1972) Days of the Rebels 1815-1840 (1977) Second Words: Selected Critical Prose (1982) Strange Things: The Malevolent North in Canadian Literature (1995) Negotiating with the Dead: A Writer on Writing (2002) Moving Targets: Writing with Intent, 1982-2004 (2004) Writing with Intent: Essays, Reviews, Personal Prose—1983-2005 (2005) Magyarul Sérülés (regényrészlet, in: Nagyvilág 1983/9.) (ford. Fencsik Flóra) Fellélegzés ( Surfacing ) Budapest, Európa Könyvkiadó (Modern Könyvtár), 1984. ISBN 963-07-3604-7 (ford. L. Pataricza Eszter) A marslakó (in: Nagyvilág 1984/3.) (ford. Nemes Anna) Jelentős pillanatok anyám életében (in: Nagyvilág 1990/12.) (ford. Koncz Virág) Bűnevő (in: Pompeji 1994/4.) (ford. Gábor Katalin) Zabszerda (in: Holmi 1994/6.) (ford. Fencsik Flóra) A vak bérgyilkos ( The Blind Assassin ) Pécs, Jelenkor, 2003. ISBN 963-676-335-6 (ford. Siklós Márta) A szolgálólány meséje ( The Handmaid's Tale ) Szeged, Lazi, 2006. ISBN 963-7138-83-8 (ford. Mohácsi Enikő) Ólomkor (in: Mesélő) Budapest, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006. (ford. ???) Pénelopeia ( The Penelopiad ) Budapest, Palatinus, 2007. ISBN 978-963-9651-59-3 (ford. Géher István ) Amikor bekövetkezik (in: Galaktika 230. (2009/5.) (ford. ???) Guvat és Gazella ( Oryx and Crake ) Budapest, Európa Könyvkiadó, 2012. ISBN 978 963 07 9445 9 (ford. Varga Zsuzsanna) Újszülött a fán [Tree Baby]. (in: Galaktika 294/40). (ford. Sohár Anikó.) Az özönvíz éve ( The Year of the Flood ) Budapest, Európa Könyvkiadó, 2015. ISBN 978 963 07 9930 0 (ford. Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor) Élettörténetek [Life Stories] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Ne legyen több fotó [No More Photos] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Téli mesék [Winter’s Tales] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) A macskánk mennybe megy [Our Cat Enters Heaven] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Erszényes farkas-ragu [Thylacine Ragout] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Gyorsabban [Faster] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Megettük a madarakat [Eating the Birds] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) Az Idő hajlik [Time Folds] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) De még mindig [But It Could Still] (in: Nagyvilág 2015/7) (ford. Sohár Anikó) A szolgálólány meséje ; (ford. Mohácsi Enikő); 2. jav. kiad.; Jelenkor, Bp., 2017 Alias Grace ; (ford. Csonka Ágnes); Jelenkor, Bp., 2017 Boszorkánymagzat. A vihar, Shakespeare újra ; (ford. Varga Zsuzsanna, versford. Horváth Viktor); Kossuth, Bp., 2017 9884 Pribram A 9884 Pribram (ideiglenes jelöléssel 1994 TN3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Miloš Tichý és Zdeněk Moravec fedezte fel 1994. október 12-én. Francesco Guardi Francesco Lazzaro Guardi (Velence, 1712. október 5. – Velence, 1793. január 1.), velencei vedutafestő, a Velencei Köztársaság ünnepeit és a város mindennapjait örökítette meg. Édesapja, Domenico, és testvérei, Niccolo és Gianantonio szintén festőművészek voltak, és egy családi festőműhelyt alkottak. Apjuk halála után az utóbbi fivér örökölte a vállalkozást, de továbbra is együtt dolgoztak. Számos művészettörténész szerint Gianantonio keze nyoma is fellelhető Francesco egyes korai alkotásaiban. Guardi 1747-ben a Velencei Akadémia tagja lett. Canaletto tanítványaként először oltárképekkel kezdett, majd miután mestere elhagyta Velencét, vedutákat festett szülővárosáról és néhány capricciót is készített. Kezdetben Canaletto motívumait és velencei látképeit festette meg újra, de képein erősebbek a fény-árnyék kontrasztok, és szabadabb, impulzívabb stílusban dolgozott. Magánszemélyek megbízásából is festett. Alvise Giovanni Mocenigo dózse számára készült a Velencei Köztársaság 12 ünnepségét ábrázoló sorozat. 1782-ben VI. Piusz pápa velencei látogatását is megörökítette. Megfestette az orosz nagyhercegi pár velencei látogatása tiszteletére rendezett ünnepségsorozatot is. Érett képein határozott ecsetvonásokkal dolgozott, pontokat vitt fel, és ezt a stílust a francia impresszionisták száz évvel később lelkesen üdvözölték. Dagobert Soergel Dagobert Soergel (1940. január 7. –) kutatási területe az adatok tárolása és visszakeresése, az indexelő nyelvek fejlesztése és a számítógépes alkalmazások. Élete Dagobert Soergel 1940-ben született Németországban, tanulmányait a németországi Freiburg Egyetemen végezte matematika és fizika szakon. 1970-ben doktorált politikatudományból, először 1971 és 1976 között docensként, majd 1976-tól professzori minősítésben tartott tanfolyamokat többek között Chicagóban (Információ visszakereső és adatbázis kezelő mikroszámítógépek), Londonban (Bevezetés az adatfeldolgozásba), Konstanzban (Szinonimaszótár program) és Darmstadtban (Adatbázis tervezés, Szakértői rendszerek). Jelenleg a Marylandi Egyetem Informatikai szakán és a könyvtártudományi tanszéken tart előadásokat (Kutatási rendszerek a könyvtári és információs tanulmányokban, Speciális információk tárolása és visszakeresése, Adatbázis tervezés, Információk visszakeresése és elemzése az interneten, Információs rendszer). 1974-től a Knowledge Organization szerkesztőbizottságának tagja, 1975-től az Association for Library and Information Science Education (Könyvtár és – Információtudomány Egyesület), 1990-től a SALIS (Substance Abuse Librarians and Information Specialists) szakmai társaság tagja. 2005 és 2009 között számos doktori disszertációt felügyelt: többek között 1979-ben Richard Lytle-vel a kereshető tárgy archívumon dolgoztak, amely az indexelő módszerek a tartalom és a származás szerint végzi az összehasonlítást. 1989-ben Rebecca Green-nel a szintagmatikus kapcsolatok kifejezése a képkoca alakú indexelésben című értekezését készítették el. 1991-ben Salamon Pál segítségével az online katalógus és az elemi iskolák kapcsolatáról írt disszertációt. Az ő nevéhez fűződik több fogalomtár, a legutóbbi az Alkohol-és Kábítószer-szókincstár, a TermMaster, és a szoftver szinonimaszótár csomag. 1997-ben az American Society of Information Science díjat nyerte el munkája elismeréseként. Beire-le-Châtel Beire-le-Châtel település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 835 fő (2015). Beire-le-Châtel Bèze, Arceau, Spoy, Tanay, Viévigne, Brognon, Lux és Magny-Saint-Médard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hej, igazítsad jól a lábod A Hej, igazítsad jól a lábod kezdetű magyar népdalt Kiss Lajos gyűjtötte Gomboson 1939-ben. Szövegét Bárdos Lajos állította össze erdélyi táncrigmusokból. Feldolgozások: Kotta és dallam 1. Hej, igazítsad jól a lábod, tíz farsangja, hogy már járod, haj, dana, danadana dana dana danajdom. 2. Hej, ez a kislány, atyám fíjja, szereti az apám fíjja, haj, dana… 3. Hej, a szívemnek nagy a búja, te légy, rózsám orvoslója, haj, dana… 4. Hej, nem aludtam, csak egy szikrát, eltáncoltam az éjszakát, haj, dana… 5. Ne nézd, kislány, rongyos vagyok, kilenc gyermek apja vagyok, haj, dana… Koncert a Marson A Koncert a Marson a Hungária együttes első nagylemeze, amely 1970-ben jelent meg a Qualitonnál. Története Miután a "beharangozó" kislemez (Délibáb / Koncert A Marson) sikert aratott a Hungária lehetőséget kapott egy nagylemez elkészítésére. Ezen a nagylemezen játszik először Barta Tamás (gitár) és Sipos Péter (basszusgitár) az együttesben. A lemez a Hungária beat korszakának a csúcsa, bár néha eltér ettől az irányzattól és kissé a rock világa felé húz. Ez leginkább Barta Tamás lenyűgöző gitárjátékának köszönhető. A Koncert A Marson első Qualiton-os kiadása mono verzió volt, amelyből jóval kevesebb példányszámot készítettek, mint a későbbi változatokból. Az 1970-es évek elején újra kiadták az album stereo változatát, citrom és narancssárga színű Qualitonos címkékkel. A borítón nem változtattak, egyedül egy lila alapon szürke "Stereo" feliratú, az ezt követő kiadásnál pedig szürke alapon fekete feliratú "Stereo-Mono" matricát ragasztottak az után gyártott változatokra, így lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni a két verziót. A narancssárga lemezcímkés változatnak jóval élénkebb, színesebb a borítója, mint a korábban kiadott két LP tasakja. Még szintén az 1970-es évek első felében a Qualiton megjelentetett egy úgynevezett Szovjet Export verziót a Koncert a Marson c. lemezből. A borítója nagyjából megegyezik a Magyarország-on kiadott változatokéval, egyedül csak annyi az eltérés, hogy matrica helyett egy "Stereo-Mono" feliratot írtak bele magába a borítóba, amely eléggé jelentéktelen, mivel beleolvad a borítóba és így nehezen észrevehető: a QUALITON LPX 17408-as katalógusszám felett található. A lemez címkéjének citromsárga volt színe, amelyre orosz nyelven írták rá az album címét, a dalokat valamint a szerzőket. Az album dalai A oldal Koncert a Marson (Fenyő Miklós – S. Nagy István) Márvány (Csak ő tud mindenről talán) (Sipos Péter – S. Nagy István) Mese (Fenyő Miklós – Révész Tamás) Belváros (Fenyő Miklós – Révész Tamás) A babonás lány (Fenyő Miklós – S. Nagy István) A régi filmek mozija (Sipos Péter – Révész Tamás) B oldal Hej, Rolli, Rolli (Fenyő Miklós – S. Nagy István) Szivárvány (Fenyő Miklós – Révész Tamás) Elől ül a masiniszta (Sipos Péter – S. Nagy István) Szegény fűzfa (Fenyő Miklós – S. Nagy István) És én csak énekelek (Fenyő Miklós – S. Nagy István) Végállomás (Fenyő Miklós – S. Nagy István) Közreműködtek Barta Tamás – gitár, ének Csomós Péter – ritmusgitár, ének Fenyő Miklós – ének, orgona, zongora Sipos Péter – basszusgitár, ének Tóth József – dob, ütőhangszerek Antal Dóra – zenei rendező Fülöp Attila – hangmérnök Kálmánchey Zoltán – borítóterv Záránd Gyula – fényképek S. Nagy István – dalszövegíró Révész Tamás – dalszövegíró Ne veszítsd el a fejed Koncz Zsuzsa 1993-ban kiadott albuma CD-n és kazettán. Bakelitlemezen már csak egy hat számból álló válogatás jelent meg középlemez (EP) formában. Az album dalai Amíg az óra jár ( Bornai Tibor - Bródy János ) Éjféli nap ( Tolcsvay László - Bródy János ) Százéves pályaudvar ( Gerendás Péter - Bródy János ) Ne veszítsd el a fejed ( Tolcsvay László - Bródy János ) A tükörkép ( Bródy János ) Frédi és Irénke ( Bornai Tibor ) Késő van ( Bornai Tibor ) Hetedik emelet ( Tolcsvay László - Bródy János ) Ez már az ősz ( Tolcsvay László - Bródy János ) Mindennapi álom ( Bornai Tibor - Bródy János ) Közveszélyes játék ( Móricz Mihály - Bródy János ) Az első villamos ( Tolcsvay László - Bródy János ) Nekünk nem kell már ( Tolcsvay László - Bródy János ) Hej, tulipán ( Bródy János ) Gothic rock A gothic rock (vagy más néven goth rock) egy rockzenei stílus, amely az 1970-es évek végén a post-punk stílusból fejlődött ki. Az első post-punk együttesek, melyek a gótikus, sötét hangulatú zene felé mozdultak el a Siouxsie and the Banshees, a Joy Division, a Bauhaus és a The Cure. Maga a műfaj a post-punktól elhatárolt önálló mozgalom lett köszönhetően a sötétebb atmoszférájú zenének, a befelé forduló és romantikus szövegvilágnak. A gothic rock egy szélesebb goth szubkultúrának is teret adott az 1980-as években, beleértve az öltözködést, a klubokat és egyéb kiadványokat. Az eredeti goth rock hangzást a The Sisters of Mercy felbukkanása vitte közelebb a hard rockhoz. Az 1990-es években számos előadó, mint PJ Harvey, Marilyn Manson, a Manic Street Preachers, vagy a Nine Inch Nails alkalmazott goth stílusjegyeket zenéjében anélkül, hogy beolvadt volna a műfajba. Kitörés (album) A Kitörés album az Ossian zenekar 1992-ben megjelent ötödik nagylemeze. A kőkemény negyedik albumhoz képest sokkal több dallamos téma és vokálokban gazdag dalok hallhatóak az albumon. A lemez húzódala a Szenvedély című power ballada volt, mely a mai napig a csapat egyik legnagyobb slágere és állandó koncertfavorit. Dalok Legyen miénk az Élet - 4:18 Ok Nélkül Lázadó - 4:02 Bűnösök és szentek - 3:33 Pokoli hajsza, 2020 - 4:59 Téged vár - 3:25 Úton (instrumentális) - 3:10 Kitörés - 3:18 Érezd jól magad - 3:46 Nézz rám - 3:58 Szenvedély - 4:13 Ennyi volt - 3:53 Zenekar Paksi Endre – ének Maróthy Zoltán – gitár, ének Vörös Gábor – basszusgitár Tobola Csaba – dobok, vokál Listás helyezések Mahasz Top 40 album- és válogatáslemez-lista, 1992. 19. hét Kovk Kovk falu, szórványtelepülés Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Karszt-fennsíkon. Közigazgatásilag Ajdovščinához tartozik. Tepuihyla edelcae Az Tepuihyla edelcae a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Venezuelában és valószínűleg Guyanában él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi magashegyi bozótosok, mocsarak, édesvizű mocsarak, időszakos édesvizű mocsarak. Billy Talent A Billy Talent egy 1993-ban alakult kanadai punk rock együttes. Streetsville-ben, Toronto egyik külvárosában alakult 1993-ban. Ekkor találkozott Ben Kowalewicz, Jon Gallant és Aaron Solowoniuk Ian D’Sával egy, a középiskolájukban rendezett tehetségkutató versenyen, a színfalak mögött. Ian ekkor még egy másik zenekarban játszott, de nagyon jól összebarátkozott Benékkel és később Pezz néven megalakították együttesüket. 1998-ban adták ki első nagylemezüket Watoosh! címmel. A Pezz nevet 1999-ben felcserélték Billy Talentre. Az együttes névadója egy kitalált figura a Hard Core Logo című filmből. A fiúknak eddig Billy Talentként négy nagylemezük és 14 kislemezük jelent meg. (Try Honesty, The Ex, River Below, Nothing To Lose, Devil In The Midnight Mass, Red Flag, Fallen Leaves, Surrender, This Suffering, Turn Your Back Again, Rusted From The Rain, Devil On My Shoulder, Saint Veronica, Diamond on a Landmine ) A 2010-es és a 2017-es Sziget fesztivál keretében felléptek Magyarországon. Tagok Ben Kowalewicz – ének Jon Gallant – basszusgitár Aaron Solowoniuk – dob Ian D’Sa – gitár Diszkográfia Watoosh! (1999) Billy Talent (2003) Billy Talent II (2006) Billy Talent III (2009) Dead Silence (2012) Afraid of Heights (2016) Meguro Sódzsi Meguro Sódzsi (�� ��; Hepburn: Shōji Meguro) (született Tokió, 1971. június 4.) japán videojáték zeneszerző és rendező, aki 1996-ban csatlakozott az Atlushoz és számos játék, köztük a Megami Tensei sorozat több címének is ő szerezte a zenéjét. Életrajz 1971–1995: Gyermekkor, iskolás évek Meguro Sódzsi 1971. június 4-én született Tokióban. Ötéves korában édesanyja biztatására kezdett el elektronikus orgonán játszani, a középiskola alsó tagozatán az intézmény fúvószenekarának tagja volt harsonásként. Mivel csalódnia kellett az iskola zenekarában, ezért barátja javaslatára szintetizátor és gitár órákat vett. Ekkor kezdték el érdekelni a videojátékok; kapott egy korai személyi számítógépet, amin saját játékokat kezdett írni. Eközben saját dalokat szerzett és négy évig tagja volt az Aardvark és a Foggy Gift nevű együtteseknek. A figyelme azonban a programozásra irányult, de ennek ellenére szülei ellenkezésére zenész szeretett volna lenni. Ugyan nem volt jó tanuló, mégis felvették a Nihon Egyetemre, ahol később hidrodinamika szakon diplomázott, autótervezőnek készült. A tanulmányai finanszírozására dalokat írt át karaoke bároknak. A tanulmányai során rádöbbent, hogy nem fog tudni elhelyezkedni egyetlen jelentősebb technikai cégnél sem, így ismét a zenei pálya jutott eszébe. Tudta, hogy videojáték-zeneszerzőkre van kereslet, viszont úgy gondolta, hogy a Nintendo Entertainment System játékkonzolon nem képes teljesen mértékben kifejezni magát. Később a CD alapú konzolok megjelenésnek köszönhetően komolyan fontolóra vette a videojáték zeneszerzői pályát. 1996–2002: A karrier kezdete, kisebb munkák Számos videojáték-fejlesztő céghez beadta a jelentkezését, viszont mindenhonnan visszautasítást kapott a konzolos játékok ismeretének hiánya miatt. Egy demó kazetta és két interjú után álláshoz jutott az Atlusnál, annak ellenére, hogy Meguro semmit nem tudott a cég legismertebb sorozatáról, a Megami Tenseiről. Eredetileg Revelations: Persona zenéjén kellett közreműködnie. A játék producere, Aoki Hidehito már azelőtt felkérte egy a játék végén hallható opera ária elkészítésére. A dal később, olyan sikeresnek bizonyult, hogy az összes Persona játékban hallható. A játékhoz végül tizenhat zeneszámot szerzett és a hangeffektek készítésébe is segítkezett. Az első éveiben különböző feladatoknak kellett megfelelnie; nem tudta kifejezni magát, mivel a Megami Tensei sorozat hard rock stílusához kellett alkalmazkodnia a játékok érdekében. Következő munkáját a Dreamcastos Devil Summoner: Soul Hackers játék jelentette. Körülbelül ötven számot szerzett, melyek a játék világához illő dzsessz és techno dalokat jelentett. Ugyan a játékosok jó fogadtatásban részesítették, azonban Meguro mégis elégedetlen volt; 100–200KB-os mintákat kellett használnia, ezért szerinte néhány dal „olcsónak” hatott. A Maken X-nél viszonylag szabad kezet kapott, mivel új franchiseról volt. A szoftver egy akciójáték volt ellentétben a korábbi szerepjátékok munkáival, ezért Meguro, mivel szerinte az jobban passzol egy ilyesfajta játéékhoz, techno és rock elemeket keresztezett. A játék PlayStation 2-es remake-jéhez is készített új dalokat, ám ezek inkább a gitár elemeket helyezték előtérbe a tecnóval szemben. Bár több a hardverek korlátozottságára visszavezethető hibába botlott, ám gyorsan az Atlus egyik legtehetségesebb zeneszerzőjének nyilvánították. 2003–05: Áttörés Meguro a Shin Megami Tensei: Nocturne-nél tölthette be először a főzeneszerző helyét. Megpróbált hű maradni a sorozathoz, miközben Maszuko Cukasza szerzeményeire sem akart túlságosan hasonlót alkotni. A stílus a korábbi hard rock alapojairól a zenekari és fúziós dallamokra váltott. A zeneszerzés folyamata alatt a játék képsorainak megtekintésekor fellépő érzelmeit próbálta kifejezni. A játék kibővített változatához, a Nocturne Maniaxhez is szerzett néhány új dalt. A tengerentúl figyelmét is felkeltette, mivel az Atlus az észak-amerikai kiadásához hozzácsomagolt egy a játék zeneszámait tartalmazó válogatás lemezt. Állítása szerint a karrierjének fordulópontját a Shin Megami Tensei: Digital Devil Saga játék jelentette. Itt már a korai fejlesztői stádiumnál jelen volt. Korábban úgy érezte, hogy a Megami Tensei sorozat hard rock hangzásvilágához kell alkalmazkodnia, itt viszont saját indusztriális beütésű rock darabokat szerzett és különösebb hardveres akadályokba sem ütközött; a dalok több mint felét streamelték a játékhoz. Több számot szerzett, mint bármely más projektjéhez, hozzáfűzte, hogy korábban „Vártam, hogy a zene istene leereszkedjen hozzám, de ezen napokban kényszerítettem, hogy eljöjjön, mivel nem volt idő at önteltségnek.” A játék folytatásának zenéje is az ő nevéhez fűzhető, a játék könnyedebb hangulatához igazodva több a vidám és élnénk darab. 2005-ben a Nintendo DS kézikonzolra megjelent Trauma Center: Under the Knife orvosszimulátor játék viszonylag rövid zenei betétein is közreműködött. Az rákövetkező évben megjelent Shin Megami Tensei: Devil Summoner: Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army-nál először streamelhette az egész zenei anyagot, így először bármiféle technikai kompromisszumba sem ütközött. A zenéje jóval dzsesszesebb, mint az előző munkái, de találhatóak funk, ambient és rock szerzemények is. A játék mellé csomagolt válogatás albumon a Devil Summoner sorozat több zeneszámát is átdolgozta. Ezen időszak alatt a Trauma Center: Second Opinion hang igazgatója volt és a Shin Megami Tensei: Imagine főcímdalát is megírta. 2006–: Újabb sikerek, rendezői pálya Meguro szerezte a PlayStation 2-es Persona 3 zenéjét is. A modern megközelítés a véletlen műve; Mass Destruction címmel elkészített egy kizárólag prototípusnak szánt dalt, amely viszont annyira megtetszett a cégnek, hogy végül ebbe az irányba tolódott el az egész album. Az új stílus sikeresnek bizonyult, hiszen a játék zenei albumából több, mint 100 000 példány kelt, így aranylemezzé lett minősítve. A játék bővített változatához is készített új dalokat, illetve a Burn My Dread -Reincarnation: Persona 3- lemezen tizenkét korábbit is átdolgozott. A 2008-as Persona 4 zenéjét is ő komponálta; folytatva a Persona 3 fiatalosabb stílusát, viszont hangzásvilágában érezhetőbb a retróhatás. Több Persona Music Live koncerten is fellépett, szerzeményeit a Press Start -Symphony of Games- 2009 rendezvényen is előadták. A Shin Megami Tensei: Devil Summoner 2: Raidou Kuzunoha vs. King Abaddon játéknál ismét keményebb rock dallamokat komponált, de a történelmi Japán helyszínhez igazodva a sakuhacsit is megszólaltatja szerzeményiben. A Revalations: Persona PSP remake-jénél nem csak, mint zeneszerző, de rendezőként is közreműködött. Zenéjénél a Persona 3-éhoz hasonló poposabb irányvonalat követte. A Shin Megami Tensei: Strange Journey zenéjének legnagyobb részét – ellentétben a sorozat korábbi rockosabb dalaival – a komorabb zenekari darabok teszik ki. A Persona 3 2009-ben megjelent feljavított remake-je, a Persona 3 Portable az új lány főszereplőhöz igazodva még lágyabb, még poposabb hangzással bír. Meguro a 2011-es Catherine zenéjénél klasszikus darabokat dolgozott át. A Persona 2 PSP portjánál Meguro teljesen átdolgozta az eredeti játék számait, lágyabbra véve a hangsúlyt. A 2011-es Persona 4 The Animation anime, a 2012-es Persona 4: The Ultimate in Mayonaka Arena, a Persona 4 remake-jének; a Persona 4: The Goldennek és a Persona 5-nek is ő fogja szerezni a zenéjét. Stílus és inspirációk Ugyan alkotásainak többségére a rock stílus a jellemző, azonban Meguro több zenei stílussal, köztük a zenekari-, elektronikus-, dzsessz-, rap-, rhythm and blues- és a hiphop stílusokban is kipróbálta magát. Meguro a T-Square-t, a Casiopeát, Ludwig van Beethovent és Pjotr Iljics Csajkovszkijt nevezte inspirációjának forrásának. Munkái Revelations: Persona (1996) – Aoki Hidehito, Cucsija Kenicsi és Okibe Miszaki közreműködésével Devil Summoner: Soul Hackers (1997) – Maszuko Cukasza és Taszaki Tosiko közreműködésével Maken X (1997) – Ogata Takahiro közreműködésével Maken Shao: Demon Sword (2001) – Ogata Takahiro közreműködésével Shin Megami Tensei III: Nocturne (2003) – Cucsija Kenicsi és Taszaki Tosiko közreműködésével Shin Megami Tensei III: Nocturne Maniax (2004) – Cucsija Kenicsi és Taszaki Tosiko közreműködésével Shin Megami Tensei: Digital Devil Saga (2004) – Cucsija Kenicsi közreműködésével Shin Megami Tensei: Digital Devil Saga 2 (2005) Trauma Center: Under the Knife (2005) – Cucsija Kenicsi és Kikkava Kenicsi közreműködésével Shin Megami Tensei: Devil Summoner: Raidou Kuzunoha vs. The Soulless Army (2006) Shin Megami Tensei: Persona 3 (2006) – Uda Joszuke, Kavamura Jumi és Lotus Juice közreműködésével Trauma Center: Second Opinion (2006) – Cucsija Kenicsi és Jaszumoto Singo közreműködésével Shin Megami Tensei: Imagine (2006) – Maszuko Cukasza és Joszikava Kenicsi közreműködésével Shin Megami Tensei: Persona 3 FES (2007) – Cucsija Kenicsi, Uda Joszuke, Kavamura Jumi és Lotus Juice közreműködésével Shin Megami Tensei: Persona 4 (2008) – Kitadzsoh Acusi, Kozuka Rjota és Hirata Sihoko közreműködésével Shin Megami Tensei: Devil Summoner 2: Raidou Kuzunoha vs. King Abaddon (2008) Shin Megami Tensei: Persona (2009) – Cucsija Kenicsi és Kozuka Rjota közreműködésével Shin Megami Tensei: Strange Journey (2009) Persona 3 Portable (2009) Catherine (2011) Persona 2: Innocent Sin (2011) Persona 4 The Animation (2011) Persona 4: The Ultimate in Mayonaka Arena (2012) Persona 4: The Golden (2012) Persona 5 (TBA) Sim Cshangmin Sim Cshangmin, művésznevén ���� Cshögang Cshangmin vagy Max (Szöul, 1988. február 18.) dél-koreai énekes és színész, a TVXQ együttes tagja. Élete és pályafutása Az az SM Youth Best Contest versenyen figyeltek fel rá. 2003-ban debütált a TVXQ-val BoA és Britney Spears közös fellépésén. Együttesében dalszövegíróként is közreműködött, a Love in the Ice, a Kobek (��) és az I Swear koreai szövegét írta. A TVXQ-val közösen szerepelt az SBS csatorna Banjun Theatre című hétrészes sorozatában, valamint az együttes saját, négyrészes tévésorozatában, a Vacation-ben. 2010-ben az Athena: Goddess of War című sorozatban, illetve a Paradise Ranch-ben szerepelt. 2012-ben a Fly with the Gold című japán filmben szerepelt. 2015-ben a Scholar Who Walks the Night című sorozatban szerepelt. Magánélete A Kepo Középiskolában érettségizett 2006-ban, majd a szöuli Kjonghi Egyetemre nyert felvételt. 2011 óta a Konkuk Egyetem hallgatója. Haithabu Haithabu (óészakiul Heiðabýr, dánul Hedeby, latinul Heidiba, mai német nyelven Haithabu vagy Haddeby) a 8. és 11. század között virágzó első igazi középkori kereskedőváros volt Észak-Európában. A modern nemzetközi történeti és régészeti irodalomban a Hedeby névváltozat a leginkább használatos. Haithabu a Schlei tengeröböl partján jött létre, a Balti-tenger és az Északi-tenger között egy évszázadok óta használatos fontos kereskedelmi útvonal mellett. A terület ma Busdorf községhez tartozik, Schleswigtől néhány kilométerre, Schleswig-Flensburg járásban, Németországban. 1066-ban lerombolták, kereskedelmi szerepét Schleswig városa vette át. A település maradványai a közeli dán sáncvonallal, a Danevirkéval együtt Schleswig-Holstein legjelentősebb régészeti emlékei közé tartoznak. Elnevezése A kora középkori település neve történelme során és pusztulása óta is számos formában szerepelt a forrásokban és az élő nyelvekben. Legrégebbi ismert elnevezése az óészaki nyelvű Heiðabýr . Ez heiðr = hangás fenyér és a býr = telek, település részekből állt össze. Ezt említi Alfréd wessexi király aet Haethe (a fenyérnél) formában. Mai angol írásjelekkel ezt Heithabyr formában írják. Mai elfogadott dán és angol írásmódja az óészakiból közvetlenül származó Hedeby . A nemzetközi szakirodalomban is ez a változat a leggyakoribb. Heidiba a városnév középkori latin formája. Haithabu a név modern német alakja. Ez egy rúna-feliratból ered, ott azonban a város neve nem alanyesetben ( heithabyr ), hanem tárgyesetben szerepelt ( haitha x bu ) és ez így maradt fenn a német nyelvben. Haddeby a fentiekből eredő másik német forma, amit ma a várost körülvevő közigazgatási egységre, valamint a középkori település melletti tengeröbölre (Haddebyer Noor) alkalmaznak. (A Noor egyébként alnémet nyelven , illetve eredetileg dánul – nor formában – a tengertől csaknem teljesen elzárt, kis, maximum néhány négyzetkilométeres tengeröblöt jelent). Heddeby forma is előfordul. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a települést, ugyanabban a korai időben, a szászok és a frankok további két, a fentiektől egészen különböző formában is megnevezték a forrásokban. Ezek a Sliesthorp és később a Sliaswich formák, amik a Schlei tengeröböl alnémet, dán nevéből (Slie), illetve a falu, település (thorp, wich) részekből álltak össze. Ezekből a névformákból ered Schleswig tartomány és város mai neve. Története A népvándorlás után, amelynek során a helyi germán anglik, jütök és a szászok több csoportja Angliába vándorolt, óészaki törzsek, a korai dánok foglalták el a területet észak felől az eckernfördei öbölig. Így a dán vikingek birtokába került az itt húzódó fontos ősi kereskedelmi útvonal az Északi-tenger és a Balti-tenger között. Nyugatról a viking csónakok az dagály segítségével általában két nap alatt tették meg az távolságot az Eider és a Treene folyókon át a mai Hollingstedtig. Innen a Balti-tengernek a szárazföldbe 42 kilométerre benyúló Schlei öblének végéig 16 kilométeres szakaszon szárazföldön haladt az út, amin a kereskedők szekerekkel vagy hordárokkal szállították áruikat. A Schleinél aztán ismét hajóra szállhattak. Az út mentén, az Eider északi-tengeri torkolatánál, a vízi út végén, a mai Hollingstedtnél, illetve a Schlei partján települések alakultak ki a kereskedelmi forgalomra épülve. A legfontosabb a Schlei partján Hedeby lett, mivel ennek a közelében egy ugyancsak igen régi és fontos észak-déli szárazföldi hadi- illetve kereskedelmi út is haladt, az Ochsenweg vagy Heerweg (dánul Hærvejen). A 8. század folyamán jelentős gazdasági fellendülésre került sor Észak-Európában, többek között a hajóépítés is nagyot fejlődött és ez tovább fokozta az útvonal és vele együtt Hedeby, mint átrakodóhely és kereskedelmi központ jelentőségét. Írott forrás – a Frank Birodalmi Évkönyv – először 804-ben említi a helységet azzal, hogy a dán király ott vonta össze csapatait és flottáját. Utoljára pedig 1066-ban említik, amikor egy szláv sereg elfoglalta, lerombolta és felgyújtotta. A régészeti leletek is meglehetősen pontosan igazolják ezt a két-három évszázados virágzást. Hedeby fejlődésén nagyot lendített, hogy a konkurens szláv kereskedelmi központot Rericet, ami valószínűleg a mai Wismar közelében volt, Godfred dán király(wd) lerombolta 808-ban. Az ottani kereskedőket Hedebybe hurcolta, így a város még a dán egység megteremtése előtt fontos központtá vált. Lakossága gyorsan növekedett, és az első észak-európai városias település alakult ki belőle. Jelentősége túllépett a regionális kereteken, tulajdonképpen Nyugat-Európa kapuja lett a Balti-tengeren. Széles körű távolsági kereskedelmi kapcsolatai révén fontos nyersanyagokat és értékes feldolgozott árukat közvetített. Lakosságának száma elérte az 1000 főt, összetétele pedig messzemenően nemzetközi volt, frízek, dánok, svédek, norvégok, szászok, frankok és szlávok egyaránt éltek és tevékenykedtek a városban. Hedeby politikailag fennállásának csaknem teljes ideje alatt Dániához tartozott, kivéve a 934 és 983 közötti időszakot, amikor a német birodalom gyakorolt fennhatóságot a város és környéken felett. A város jól szervezetten működött, a dán királyt a település grófja (Wikgraf) képviselete, aki az adókat beszedte, biztosította a piacok rendjét és egyben katonai parancsnok is volt. A város kulturális szempontból is fontos szerepet játszott. Európa déli és nyugati részeiről számos impulzust közvetített Észak- és Kelet-Európa felé. A kereszténység skandináviai terjesztése is itt vette kezdetét, amikor 850-ben felépült Hedeby első keresztény temploma, és megszólalt Észak-Európa első harangja. 948-ban a város püspöki székhely is lett. Több korabeli írott forrás is beszámol a város jelentőségéről. Brémai Ádám szerint „Heidiba“ portus maritimus, tengeri kikötő, ahonnan hajók indulnak Svédországba és Bizáncba. 965-ben Ibrahim ibn Jaqub arab utazó is felkereste és írt róla. Haithabu a 10. században érkezett el virágkorába és legalább 1500 lakosával a nyugati Baltikum legjelentősebb kereskedelmi központja volt. 983-ban I. Harald dán király visszahódította Haithabut. A várost 1050-ben érte újabb komoly támadás, csaknem megsemmisült a III. Harald norvég király és II. Svend dán király közötti harcokban. Ezt követően csak részben sikerült újra felépíteni. 1066-ban aztán az elbai szlávok támadása teljesen lerombolta a várost, szerepét a néhány kilométerre északra, a Schlei öböl másik partján kialakult Schleswig város vette át, Haithabu nem épült fel újra. Ma az egykori település közelében található a Haithabui Viking Múzeum. 2008-ban Haithabut Danevirkével és más viking emlékekkel együtt jelölték a kulturális világörökségi cím elnyerésére, 2018-ban pedig felkerültek a világörökségi helyszínek listájára. Jegyzetek Elsner 13. o. Elsner 13. o. Elsner 14. o. Elsner 16. o. Adam von Bremen, Buch III, Kapitel 13 Archaeological Border complex of Hedeby and the Danevirke. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2018. júl. 1.) Forrás ↑ Elsner: Hildegard Elsner: Wikinger Museum Haithabu: Schaufenster einer frühen Stadt. Schleswig: Archeologisches Landesmuseum. 2004. Margarete Böhme Margarete Böhme (Husum, 1867. május 8. – Othmarschen, 1939. május 23.) német író, újságíró és forgatókönyvíró. Legismertebb műve az Egy elveszett lány naplója (Tagebuch einer Verlorenen), amit az 1920-as évek végéig több, mint egy millió példányban adtak el. Művei Im Irrlichtschein (1903) Zum Gluck (1903) Fetisch (1904) Abseites vom Wege (1904) Wenn der Fruhling kommit (1904) Tagebuch einer Verlorenen (1905) Des Gesetzes Erfüllung (1905) Die grunen Drei (1905) Mieze Biedenbachs Erlebnisse (1906) Dida Ibsens Geschichte (1907) Apostel Dodenscheit (1908) Die graue Strasse (1908) Rheinzauber (1909) W.A.G.M.U.S. (1911) Im weissen Kleide (1912) Christine Immersen (1913) Anna Nissens Traum (1913) Sarah von Lindholm (1914) Kriegsbriefe der familie Wimmel (1915) Siebengestirne (1915) Millionenrausch (1919) Lukas Weidenstrom (1921) Maianne Wendels Leidensgang (1922) Frau Ines Firnenwanderung (1922) Meine Schuld, meine grosse Schuld (1922) Roswitha (1923) Narren des glucks (1923) Die Heirat der Mieze Biedenbach (1923) Anna Nissens Traum (1924) Frau Bedfords Tranen (1924) Magyarul Egy tévedt nő naplója ; ford. Sellei Emil; Benkő, Bp., 1907 Ibsen Dida története. Az "Egy tévedt nő naplója" 2. része ; ford. Szilasi Józsefné; Hajnal, Bp., 1923 Egy mozgalmas élet története ; ford. Pogány Elza; Hajnal, Bp., 1924 Roswitha. A boldogság útja. Regény ; ford. Illés Margit; Hajnal, Bp., 1925 Biedenbach Mici élményei. Egy pincérlány naplója. Regény ; ford. Faragó I.; Hajnal, Bp., 1925 Biedenbach Mici házassága. A pincérlány további élményei. Regény ; ford. Esty Jánosné; Hajnal, Bp., 192? Encinas de Arriba Encinas de Arriba település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 241 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pleterniceszentmiklós Pleterniceszentmiklós (Horvátul Pleternica) város és község Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Fekvése Pleterniceszentmiklós a Pozsegai-medence bejáratánál fekszik az Orlya (Orljava) és a Longya (Londža) folyók találkozásánál, Pozsega városától délkeletre mintegy 10 kilométerre, a Pozsegai-hegység és a Dél-hegység ölelésében. Közigazgatása, népessége Pleterniceszentmiklós községe összesen 39 településből áll. Ezek: Ašikovci, Bilice, Blacko, Brđani, Bresnica, Kisdarnóc (Brodski Drenovac), Bučje, Buk, Bzenica, Ćosinac, Frkljevci, Gradac, Kadanovci, Kalinić, Knežci, Komorica, Kiskapronca (Koprivnica), Kuzmica, Lakos (Lakušija), Kisbilács (Mali Bilač), Mihaljevići, Novoselci, Pleterniceszentmiklós (Pleternica), Pleternički Mihaljevci, Poloje, Ratkovica, Resnik, Pozsegamindszent (Sesvete), Srednje Selo, Sulkovci, Svilna, Trapari, Tulnik, Vesela, Viškovci, Vrčin Dol, Zagrađe és Zarilac. Pleterniceszentmiklós községnek a 2001-es népszámlálás idején 12 883 lakosa volt. Ebből 3739 fő élt a városban, míg a többi a község beosztott társtelepülésein. 1910-ben Pleterniceszentmiklós 1518 lakosából 89 magyar (5,9%), 1243 horvát (81,9%) és 49 német (3,2%) volt. A lakosság többsége római katolikus, de létezik még kis számú magyar református gyülekezete templommal. Nevének eredete Magyar nevét középkori templomának védőszentjéről, Szent Miklósról nyerte. Előtagja, a Pleternice a 'fonadék, vesszőkerítés, cserény' jelentésű szláv pleter szóból származik. Történelme Árpád-kori település, első említése 1270-ből maradt fenn. Pleterniceszentmiklós és térsége kezdettől fogva Pozsega vármegye részét képezte. A törökök 1536-ban szállták meg, és egészen 1686-ig hatalmuk alatt tartották. 1732-től a báró Trenk családé, majd 1751-ben a Péterffyek szerzik meg. A 19. században mezőváros rangot élvez. 1868-ban, a horvát-magyar kiegyezés értelmében Pozsega vármegye részeként az autonóm társország státusú Horvát-Szlavónországhoz kerül. 1894-ben vasúti összeköttetést nyert. A településen és a környéken élő jelentős lélekszámú magyar közösség számára 1909-ben megnyílt a magyar iskola, amelyet a MÁV tartott fenn. 1920-ig Pozsega vármegye része volt, ezt követően a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták. Hidrogén-bromid A hidrogén-bromid (HBr), régies nevén bróm-hidrogén szobahőmérsékleten színtelen, szúrós szagú, levegőn füstölgő, vízben oldódó, mérgező gáz. Tulajdonságai Vízben jól oldódik, telített oldata szobahőmérsékleten 68,85%-os. Oldódás közben ionokra disszociál: Vizes oldata erős sav, sói a bromidok. 800 °C körül vagy ultraibolya sugárzás hatására elemeire bomlik. Előállítása Laboratóriumi előállítása történhet foszfor-tribromid (PBr3) hidrolízisével: vagy bróm és vörösfoszfor reakciójával: Fém-bromidokból felszabadítható a hidrogén-bromid, de tömény kénsav alkalmazásakor annak oxidáló hatása miatt bróm is keletkezik, ezért tömény foszforsavat célszerű használni. Iparilag hidrogén és bróm platina vagy azbeszt katalizátor jelenlétében 200-400 °C-on végzett reakciójával állítják elő. Felhasználása Főként szervetlen bromidok, valamint alkil-bromidok előállítására használják. Utóbbiak előállíthatók alkoholokból: vagy alkének közvetlen HBr addíciójával: Számos szerves kémiai reakcióban katalizátorként is használják. Masone Masone település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 3677 fő (2017. január 1.). Masone Campo Ligure, Mele, Tiglieto, Bosio és Genova községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Szolunáris naptár A szolunáris naptárat egy francia ichtiológus írta le először, amikor megfigyelte a halak viselkedését a Nap és a Hold égi jelenségeivel és mozgásaival kapcsolatban. A szolunáris naptár ill. táblázat a horgászok gyakorlati tapasztalatain alapul, ami szerint a halak aktivitásában, mozgásában nagy szerepet játszanak a Hold fázisai: a holdfelkelte, a Hold lenyugvása és maga a telihold megléte. Exerodonta abdivita Az Exerodonta abdivita a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Mexikó endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, folyók, állandó és időszakos édesvizű mocsarak. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Russell Allen Russell Allen (Kalifornia, 1971. július 19.) amerikai énekes, aki az amerikai Symphony X révén vált ismertté. Emellett szólóalbumot is készített, de egyéb projektekben is részt vett. Élete Először 5 évesen énekelt közönség előtt, ekkoriban Willie Nelson és Johnny Cash is nagy kedvence volt. Iskolás korában több tehetségkutató rendezvényen is részt vett, de tanult dobolni és klarinétozni is. Zongorázott is egy darabig, de Eddie Van Halen hallatán a gitár mellett döntött. Az énekléssel azonban soha nem hagyott fel. A gitározáshoz azonban nem volt elég önbizalma, így végleg az éneklés mellett döntött. Fiatalkorában a Led Zeppelin, az Iron Maiden, a Black Sabbath, a Rush, a Pink Floyd, a The Doors, Jimi Hendrix, a Beatles és a Deep Purple zenéje inspirálta, de a Simon & Garfunkel, az Alice in Chains, a Badlands, a Soundgarden, az Audioslave és a Godsmack zenéjét is szereti. 1995-ben került a Symphony X zenekarba, mint énekes, azóta hat albumot és egy koncertlemezt rögzítettek együtt. 2005-ben adta ki első szólóalbumát Atomic Soul címmel, melyen visszafordult hard rock gyökereihez. 2002-ben szerepelt a német Star One Space Metal című albumán, amit további vendégeskedések követtek. Szerepelt a Genius - A Rock Opera vendégeként is, a Dream Theater Cemetery Gates című Pantera feldolgozásán pedig háttérvokálozott. Az Ayreonban még 2000-ben vendégeskedett, az Avantasia projektbe pedig 2010-ben kapott meghívást. A norvég származású Jorn Lande énekessel pedig 2005-ben és 2007-ben készített lemezt. Képzett hangú énekes, aki széles hangterjedelme révén nagy megbecsülésnek örvend szakmai körökben is. Arjen Lucassen az Ayreon multiinstrumentalista főnöke, pedig egyszerűen a világ egyik legjobb énekesének nevezte. Lemezei Szóló Russell Allen’s Atomic Soul (2005) Symphony X The Damnation Game (1995) The Divine Wings of Tragedy (1997) Twilight in Olympus (1998) V-The New Mythology Suite (2000) Live on the Edge of Forever (2001) The Odyssey (2002) Paradise Lost (2007) Ayreon Flight of the Migrator (2000) Star One Space Metal (2002) Live On Earth (2003, koncertlemez) Jorn Lande Russell Allen The Battle (2005) The Revenge (2007) The Showdown (2010) Genius - A Rock Opera Episode 2: In Search of the Little Prince (2004) Dream Theater Háttérvokál a "Cemetery Gates" c. Pantera feldolgozásban. (2003-2005) Avantasia The Wicked Symphony (2010) Angel of Babylon (2010) Forrás Turner, Joshua: A Little Bit O' (Atomic) Soul - An Interview With Russell Allen. progressiveworld.net, 2005. június 3. (Hozzáférés: 2009. február 18.) Lucassen, Arjen: Artist - Russell Allen. ArjenLucassen.com. (Hozzáférés: 2006. június 9.) A Knots Landing epizódjainak listája Itt a Knots Landing évadjainak epizódjai találhatóak. Knots Landing (1. évad) 001 Pilot 002 Community Spirit 003 Let Me Count the Ways 004 The Lie 005 Will the Circle Be Unbroken 006 Home is for the Healing 007 Land of the Free 008 Civil Wives 009 The Constant Companion 010 Small Surprises 011 Courageous Convictions 012 Bottom of the Bottle, Part 1 013 Bottom of the Bottle, Part 2 Omara Portuondo Omara Portuondo (Havanna, 1930. október 29.) kubai énekesnő. A nagyvilágban a Buena Vista Social Club, és az arról készült film Wim Wenders tette közismertté. Fiatal kora és karrierjének kezdete 1930-ban született Havannában, egy háromgyermekes családban. Édesanyja gazdag spanyol családból származott, de megszökött egy hivatásos fekete baseballjátékossal, gyermekeinek leendő édesapjával. Omara 1945-ben táncosnőként kezdte pályáját a havannai Tropicana Clubban, nővérét Haydeet követve. 1952-ben a nővérek két barátjukkal, Elena Bourke-kel és Moraima Secadaval megalakították a Cuarteto las d'Aida énekegyüttest, háttérben a zongorista Aida Diestroval. A csapat jelentős sikerre tett szert, többek között az Amerikai Egyesült Államokban is turnéztak. Ezenkívül a Tropicanában együtt szerepeltek Nat King Cole-lal is, továbbá készítettek egy lemezt az RCA Victor lemezkiadónál. 1959-ben Portuondo kiadott egy szólóalbumot Magia Negra címmel, ami jazzt és kubai zenét egyaránt tartalmazott. Haydee 1961-ben kivált a csapatból, mert az USA-ba költözött, ennek ellenére Omara továbbra is az Aidában énekelt egészen 1967-ig. Az 1967-1996 közötti évek 1967-ben szólókarrierbe kezdett. Még ugyanebben az évben fellépett a sopoti fesztiválon Lengyelországban, ahol együtt énekelte Juanito Márquezszel a Como un Milagro című dalt. az 1970-es években mindvégig az Orchestra Aragon nevű charanga zenekarral lépett fel szerte a világon. 1974-ben Martin Rojas gitárossal elkészítette a legtöbb bírálatot kiváltó felvételét, amelynek dalaival Salvador Allende chilei elnököt és a chilei népet magasztalta egy évvel az Augusto Pinochet tábornok vezette katonai puccs után. A lemez egyik dala, a gyönyörű Hasta Siempre kiemelkedett a többi dal közül, ami Ernesto Che Guevarát dicsőítette. Az 1970-es és 1980-as években továbbra is jelentős sikereket ért el külföldön és hazai pályán egyaránt. Többek között turnézott, lemezeket adott ki, filmekben játszott és saját tv-sorozata is volt. A Buena Vista és a későbbi évek 1996-ban Compay Segundóval duettet énekelt a Buena Vista Social Club című albumon 1996-ban. Két évvel később az album Wim Wenders rendezte filmváltozatban is szerepelt. A film elkészülte után még két albummal jelentkezett: a Buena Vista Social Club presents Omara Portundo-val 2000-ben és a Flor de Amorral 2004-ben. 2005 júliusában a berlini Classic Open Air Fesztiválon lépett fel legfontosabb dalaival szimfonikus zenekar kíséretével 7000 ember előtt. A teljes műsort egy régi munkatárs, Roberto Sánchez Ferrer hangszerelte, akivel hajdanán a Tropicalban dolgozott együtt. Osgyán Osgyán (szlovákul Ožďany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában. Fekvése Rimaszombattól 10 km-re, nyugatra található. Osgyán a Szuha-patak völgyében fekszik, az 50-es országos főútvonal Losonc-Rimaszombat közötti szakasza mentén. Érinti a megszűnt Poltár-Rimaszombat-vasútvonal is. Tőle délre halad el az R2-es autóút. Keletről Rimaszombat, északkeletről Kruzsnó, északról Susány és Fazekaszsaluzsány, északnyugatról Cserepes külterülete, nyugatról Kétkeresztúr, délről pedig Magyarhegymeg és Guszona községekkel határos. Nyugati határa egyben a történelmi Gömör-Kishont és Nógrád vármegyék határa is. Osgyán kataszteri területe 37,1718 km², mely csak kismértékben változott a 20. század folyamán (1921-ben 36,66 km²). Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A bükki kultúra és a nagyrévi kultúra nyomai kerültek elő a községben. A bronzkorból a pilinyi kultúra hamvasztásos sírjait tárták itt fel. A település a 13. században keletkezett, első említése 1265-ben történt. A falut és plébániáját 1332-ben a pápai tizedjegyzékben "Osyan" alakban említik. 1348-ban "Osdyan", 1360-ban "Ozdyan", "Osdyan" néven szerepel az írott forrásokban. Egykor az Orlay, később a Bakos család birtoka volt. A 17. századtól a Korponay és Luzsénszky családoké. Várkastélya 13. századi vár alapjaira épült a 17. században. A várat a 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1460-ban Hunyadi Mátyás serege visszafoglalta. 1604. november 17-én itt győzte le Basta császári serege a Németh Balázs vezette hajdúk seregét. A császári katonaság Osgyánt is felgyújtotta, várának maradványaiból épült fel a reneszánsz várkastély. Gimnáziuma a 17. században nyílott, amikor Bakos Gábor Fülek várának elfoglalása után az ottani iskolát Osgyánba, kastélyába költöztette. Később új épületet emeltetett neki. Az iskola 1853-ban a rimaszombati gimnáziummal egyesült és ezzel megszűnt. A falu egykor fazekasairól volt híres. Vályi András szerint: "OSGYÁN. Ozdanitz. Népes magyar mező Város Hont Várm. földes Uraik B. Lusinszky, Korompai, és több Uraságok, kiknek szép Kastellyokkal ékesíttetik, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik kies helyen, Szuha vize mellett, Apátinak, és Magyar Hegymegnek szomszédságában; határjában szántó földgyei három nyomásra vagynak osztva, kivált trágyázás után minden féle veteményt meg terem; gyümöltse sok van, réttyei nagyok’s kétszer kaszálhatók, erdeje meszsze ki terjedő, makk, és gubits termésre igen alkalmatos, jó tserép edényeket is készítenek némelly lakosai." Fényes Elek szerint: "Osgyán, magyar falu, Gömör és Kis-Honth vmegyékben, ut. p. Rima-Szombathoz nyugotra 2 órányira a pesti postautban: 491 kath., 758 ev., 43 ref. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Kastély egy dombon igen szép kilátással. Termékeny határ. A földesurak szőlőt is ültettek. Hajdan itt nevezetes evang. gymnasium volt, mellyet Osgyánnak örökös urai, a Bakosok alapitottak tulajdon várkastélyukban, most a gramm. oskolára olvadt le. F. u. a Bakos örökösök, u. m. báró Luzsinszky, Battik s m. t." Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Osgyán, Nógrád vármegye határán fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 252 házzal és 1455 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Osyan alakban. Várát a husziták elfoglalták, de Mátyás király 1460-ban kiűzte őket innen és a várat visszafoglalta. Hajdan az Orlay család volt az ura. A XVI. század második felében még Orlé (Orlay) Miklós az osgyáni uradalom birtokosa, később pedig már a Bakos, Korponay és a báró Luzsénszky család, azonban ezekkel együtt még a Battik, Wolny és a Malatinszky család is. Most a báró Luzsénszky családnak, özv. Malatinszky Vilmosnénak, Szakall Barnabásnak, Vajda Andrásnak és dr. Rónay Károlynak van itt nagyobb birtoka. A hajdani várkastély, átalakított állapotban, magas dombtetőn áll és a br. Luzsénszky család tulajdona. A várkastélyban érdekes és nagybecsű levéltár és képtár van. E kastélyon kívül még két úrilak van a községben. Az egyik Farkas Ábrahám orsz. képviselőé, a másik özv. Malatinszkynéé. Azelőtt a községben híres evangélikus gimnázium volt, melyet a Bakosok alapítottak. Erről más helyen van szó. A XVIII. században a lakosok kiterjedt sertéstenyésztéssel foglalkoztak az itteni erdőkben. A községben két templom van. A róm. kath. templom 1747-ben épült. Az ág. ev. templom építési ideje ismeretlen. Bocskay István alatt a község harcz színhelye volt. 1848-ban az oroszok vonultak át a községen. Ide tartozik Antali, Feketerét, Istenkút, Kishegymeg, Zabzó, Szijbokor, Zsidó, Bábavölgy, Balinczé és Molnárka. Itt volt hajdan Sarampó község is, mely azonban már rég elpusztult. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Rimaszombat." A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. Népessége 1880-ban 1374 lakosából 1183 magyar, 82 szlovák, 56 egyéb, 11 német anyanyelvű és 42 csecsemő volt. 1910-ben 1429 lakosából 1358 magyar, 65 szlovák, 4 német, 1 román és 1 más nemzetiségű; ebből 863 római katolikus, 492 evangélikus, 48 református, 24 zsidó és 2 görögkatolikus vallású. 1921-ben 1373-an lakták, ebből 995 magyar, 322 pedig szlovák nemzetiségű. 2001-ben 1577 lakosából 1049 (66.5%) szlovák és 411 (26.1%) magyar. 2011-ben 1629 lakosából 1102 szlovák és 328 magyar. Híres emberek Itt született (1680-1714) Korponayné Géczy Julianna , aki Jókai Mór „ A lőcsei fehér asszony ” című regényének ihletője volt. Itt született 1846 -ban Vidor Pál színművész, színigazgató, színműíró, 1904– 1906 között a Népszínház igazgatója. Gimnáziumában tanított 1817 -ben Ján Chalupka szlovák író. Itt élt Vona Gábor, aki nagyapja volt a Jobbik jelenlegi elnökének, Vona Gábornak . Nevezetességei 17. századi várkastélya eredetileg reneszánsz stílusban épült, majd barokk - klasszicista stílusban alakították át. Egykor könyvtár és képtár volt benne. A második világháborúban súlyosan megsérült. Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1768 és 1774 között épült. Klasszicista kúriája 1800 körül készült. Evangélikus temploma 1825 -ben létesült. Neogótikus kúriája a 19. század végén épült. Debrecen címere Az alábbi lap Debrecen címerét mutatja be. Történet 1989-ben Debrecen megyei város az 1693. április 11-én kiállított királyi oklevél alapján, a történelmi örökség szellemében fogadta el az alábbiakban leírt címerképet. "Egyenesen fennálló égszínkék hadipajzs, alján három csúcsú halomból képzett zöld mező közepén zöld lombkoronájú pálmafa emelkedik. Alatta fehér színű gyapjas bárány áll, három lábával két nyitott könyvön, felemelt és kissé behajlított jobb első lábával aranyszínű kereszt rúdját tartja, a kereszten lecsüngő és szétterjesztett fehér kereszttel hímzett veres lobogó. A bárány egész testének súlyával a pajzs jobb oldala felé fordul és lép. A pajzs tetején nyílt sisak felett a koronán kiterjesztett szárnyú, mellén zöld borostyán koszorút viselő felemelt fejű és kitátott szájú főnix madár, mely a koronából felcsapó lángoknál magát perzseli. A sisak felső részéről egyik oldalon veres és fehér, a másik oldalon arany és kék színű címerrojtok futnak le szorosan a sisakhoz, illetve a pajzshoz simulva. A főnix madár feje felett tündöklő napot ábrázolnak." Arzfeld Arzfeld település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Harmadkor (Középfölde) A harmadkor a J. R. R. Tolkien angol nyelvészprofesszor és író által kitalált Középfölde nevű fantáziavilág egyik korszaka. A Másodkor azzal ért véget, hogy a tündék és emberek szövetsége Gil-galad és Elendil vezetésével megdöntötte Szauron mordori uralmát, elvéve tőle az egy Gyűrűt. Ez a másodkor 3441. éve volt. A Harmadkor vége a M.i. 1421, vagyis H.k. 3021-es esztendő, melynek szeptemberében Samut kivéve a Nagy Gyűrűk összes hordozója (Zsákos Frodó, Bilbó, Galadriel, Elrond és Gandalf) a Szürkerévből kihajózva eltávozott Középföldéről (Samu csak jóval később követte őket, ahogy a Gyűrű szövetsége két másik tagja, Legolas és Gimli is). Története 2-ben Isildur elülteti Minas Anorban a Fehér Fa egy palántáját. A Déli Királyságot átengedi Meneldilnek, unokaöccsének. A nősziromföldi mészárlás; Isildur és három fia elesik. 10-ben Isildur legkisebb fia Valandil trónra lépése Arnorban. 100-ban Elrond feleségül veszi Celeborn és Galadriel lányát, Celebríant. 139-ben megszületnek Elrond fiai: Elladan és Elrohir. 241-ben Arwen Undómiel születése. 1050-ben van Gondor hatalmának tetőfoka. Ez idő tájt borul árnyék a Zöld-erdőre, és az emberek Bakacsin-erdőnek kezdik nevezni. A krónikák először említik a gyaplábúakat, perianok-at. 1100-ban a bölcsek rájönnek, hogy gonosz hatalom fészkelte be magát Dol Goldurba. 1300-ban sokasodnak a baljós jelek. A Köd-hegységben elszaporodnak az orkok, és megtámadják a törpöket. Újra megjelennek a Gyűrűlidércek. Vezérük északnak fordul és eléri Angmart 1409-ben Az angmari Boszorkányúr betör Arnorba, az Amon-sûl-i torony lerombolása. 1432-ben Valacar gondori király meghalt, és elkezdődik a Rokonviszály Polgárháborúja. 1437-ben Osgiliath leég, a palantír odavész. Eldacar Rhovanionba menekül; fiát, Ornendilt meggyilkolják. 1447-ben Eldacar visszatér, és elűzi a bitorló Castamirt. 1636-ban a Fekete Vész kipusztítja Gondort. Meghal Telemnar király, gyermekeivel együtt. Minas Arnorban elpusztul a Fehér Fa. 1640-ben Tarondor király átköltözteti házát Minas Arnorba, és egy új Fehér Fát ültet. Osgiliath kezd romba dőlni. 1974-ben az Északi-királyság vége, a Boszorkányúr lerohanja. 1976-ban az arnori kincseket Elrondra bízzák. 1980-ban a Boszorkányúr Mordorba érkezik, és ott összetoborozza a Gyűrűlidérceket. Móriában felbukkan egy balrog és megöli VI. Durint. 1981-ben I. Náin elesik. A törpök elmenekülnek Móriából. Amroth és Nimrodel eltűnik. 2002-ben a nazgûlok kétévi ostrom után beveszik Minas Ithilt, ezután Minas Morgulnak nevezik. A Palantír hadizsákmány lesz. 2043-ban Earnur lesz Gondor királya. A Boszorkányúr kihívást intéz hozzá. 2050-ben újabb kihívás. Earnur elmegy Minas Morgulba, és többé nem tér vissza. Mardd lesz az első uralkodó helytartó. 2063-ban Gandalf Dol Goldurba megy. Szauron visszavonul. Kezdetét veszi az Éber Béke időszaka. 2460-ban az Éber Béke vége. Szauron újult erővel tér vissza. 2463-ban megalakul a Fehér Tanács. Ez idő tájt találja meg Déagol és Szméagol a Gyűrűt. Déagol halála. 2470-ben Szméagol-Gollam elrejtőzik a Ködhegységben. 2475-ben Osgiliath végleg romba dől, kőhídja összeomlik. 2509-ben a Lórienbe utazó Celebrían rajtaütés áldozata lesz a Vörös-foki hágónál. 2510-ben Celebrían tengerentúli útra indul. Orkok és keletlakók törnek be Gondorba. Gondor már a végleges megsemmisülés szélén áll, amikor egy kis sereg a rohírok Éorl vezetésével kisegítik. Cserébe Gondor ennek a népnek ajándékozza Calenardhonban. Megalakul Rohan. 2569-ben megépül az Aranycsarnok. 2589-ben egy sárkány megöli I. Dáint. 2758-ban a Hosszú Tél. Sok szenvedés, sok halál Eriadorban és Rohanban. Gandalf a megyei nép segítségére siet. 2759-ben Szarumán letelepszik Vasudvardon. 2793-ban a törpök és orkok háborújának kezdete. 2799-ben a nanduhirioni csata, Mória Keleti Kapuja előtt. 2850-ben Gandalf ismét Dol Goldurba megy, rájön, hogy itt valóban Szauron az út, és keresteti az Egy Gyűrűt. Gandalf rábukkan Thráinra, a törpre, aki halála előtt neki adja az Erebor kulcsát. 2852-ben elsorvad a Fehér Fa Minas Tirithben. 2890-ben Zsákos Bilbó születése a Megyében. 2901-ben megépül Henneth Annûn. 2907-ben megszületik Gilraen, II. Aragorn anyja. 2929-ben a dúnadán Arador fia Arathorn feleségül veszi Gilraent. 2930-ban Minas Tirithben megszületik II. Echtelion fia, II. Denethor. 2931-ben Aragorn születése. 2933-ban Arathorn halála. Gilraen Imladrisba viszi Aragornt. Elrond fiává fogadja, és az Estel (Remény) nevet adja neki. Származását eltitkolja. 2941-ben Tölgyfapajzsos Thorin és Gandalf felkeresi Bilbót. Bilbó találkozik Gollammal és megtalálja az Egy Gyűrűt. 2942-ben Bilbó a Gyűrűvel visszatér a Megyébe. Szauron visszamegy Mordorba. 2944-ben Gollam előjön a hegyek közül, és Bilbó nyomába ered. 2948-ban megszületik Thengel, rohani király fia, Théoden. 2951-ben Szauron nyíltan fellép, és hatalomra tesz szert Mordorban. Barad-dûr újjáépül. Gollam Mordor felé kezd menni. Elrond feltárja Estelnek valódi nevét és származását. Arwen, aki nemrég tért vissza Lothlórienből találkozik Aragornnal, és egymásba szeretnek. 2954-ben a Végzet-hegye ismét lángba borul. 2956-ban Aragorn találkozik Gandalffal, barátságuk kezdete. 2968-ban Zsákos Frodó születése. 2976-ban Denethor feleségül veszi Finduilast. 2978-ban megszületik II. Denethor fia, Boromir. 2980-ban Aragorn Lórienbe érkezik, és megint találkozik Arwennel. Cerin Amroth dombján eljegyzik egymást. Gollam megismerkedik a Banyapókkal. Théoden lesz Rohan királya. 2983-ban megszületik Denethor kisebbik fia, Faramir. 2984-ben Denethor gondori helytartó lesz, miután apja meghal. 2988-ban Finduilas fiatalon meghal. 2989-ben Balin Móriába megy. 2991-ben Rohanban megszületik Éomund és Théodwyn fia, Éomer. 2994-ben Balin halála, a móriai törp-telep pusztulása. 2995-ben megszületik Éomer húga, Éowyn. 3000-ben Szarumán használni kezdi a palantírt. 3001-ben Bilbó búcsúünnepsége; 3002-ben Bilbó Elrond vendége lesz és letelepszik Völgyzugolyban. 3007-ben Gilraen halála A Nősziromföldi mészárlás – Isildur halála Szauron bukása után Isildur, Elendil fia és örököse visszatért Gondorba. Amikor úgy érezte, hogy végre szabadon visszatérhet saját birodalmába, módfelett sietett, s elsőként Imladrisba kívánt menni, mert ott várt rá felesége és elsőszülött fia. Isildurral tartott három fia, Elendur, Aratan és Ciryon, és kétszáz fős testőrség kísérte őket. Utazásuk harmincadik napján közel jártak Nősziromföld északi szegélyeihez. Alkony borult rájuk, s ekkor hallották meg az orkok dermesztő lármáját. Legalább tízszer annyian voltak, mint a dúnadánok. Isildur fegyverhordozójának, Otharnak adta a Narsil törött pengéjét, és parancsba adta, hogy élete árán is vigye el a kardot Völgyzugolyba. Alighogy Othar eltávozott megindult a küzdelem. Miután Ciryon és Aratan meghalt Elendur arra kért az apját fusson, és vigye magával a terhet is. Isildur felhúzta a Gyűrűt és azzal eltűnt. Futott, amerre a lába vitte, ám hirtelen akadályba ütközött. A sötétben ott gomolygott előtte az Anduin sötét vize. A nyomában pedig orkok loholtak, hisz hallották léptei neszét. Belegázolt a vízbe, ám a Gyűrű álnok ereje cserbenhagyta Isildurt. Lecsúszott az ujjáról és belemerült a vízbe. Ekkor az éles szemű orkok lenyilazták és holtteste az Anduinba veszett, csakúgy, mint a Gyűrű. A Fekete Vész 1636-ban egy gonosz keleti szél egy katasztrófa magjait sodorta Gondorba. Az új király az összes gyermekével együtt egy pusztító betegség áldozatául esett. Természetesen nem ők voltak az egyedüliek. A betegség először a keletlakókat és Rhovanion földjét érintette, s mire a vész ideje elmúlt, azt beszélik, Rhovanion lakóinak csupán a fele élte túl. Osgiliathból kiindulva a Vész gyorsan végigsöpört Gondoron és a nyugati vidékek nagy részén, így a Megye is súlyos veszteségeket szenvedett. Rhovanionon kívül Osgiliathban volt a legtöbb halálos áldozat. A járvány tárva-nyitva hagyta Gondort a támadók számára, ám az ellenség is szenvedett a kórtól. Szméagol története A nagy népvándorlások idején egy új faj, a hobbitok tűntek fel. Szintén több népre oszlottak. Egyik fajuk a sztúrok. Az Anduintól keletre eső vidéken éltek, azon a tájon, ahol a folyó áthalad Nősziromföldén. A Gyűrű hollétéről azonban csaknem két és fél ezer éven keresztül nem tudott senki semmit. Egészen addig a napig, amíg Szméagol, egy hobbit és barátja, Déagol horgászni ment. Déagolt berántotta a vízbe a horgára akadt nagy hal, és amikor ismét a felszínre bukkant, a kezében egy aranygyűrű csillogott. Szméagol magának követelte a kincset. Déagol nem adta oda neki, ezért Szméagol megfojtotta barátját, és megkaparintotta a Gyűrűt, ami később a születésnapi ajándékának, majd a „drágaságának” nevezett. A Gyűrű ezután hatalmába kerítette a hobbitot, aki egy idő múlva beszélni is alig tudott, csak valami gurgulázó hangot adott ki. Ez volt az a hang, ami miatt a Gollam nevet ragasztották rá. Családja, közössége kiközösítette. Rettegett a fénytől, ezért a Köd-hegység egy barlangjába bújt el, ahol nyers halon és sötét vizű hegymélyi tavakból kifogott lények húsán élt. Egyetlen társa a Gyűrű volt. A gyűrű sokáig életben tartotta, ezért egy hobbit élet többszörösét is megélte mivel ő a gyűrű megtalálása előtt egy hobbit néphez tartozott. Bár Szauron teste megsemmisült, szelleme ép maradt. Hiszen míg az Egy Gyűrű létezett, Szauron sem semmisülhetett meg. Miután a Bölcsek Tanácsa rájött, hogy Szauron él, minden erejükkel a Gyűrű kutatására szentelték. Így indult meg a Gyűrű keresése. Szauron Gollam megkínzásával és kihallgatásával jutott arra a következtetésre, hogy a gyűrű nem veszett el és így indította keresésére a nazgűl lovasokat. A Sötét Úr arrol is tudomást szerzett, hogy a Gyűrű egy Zsákos Bilbó nevű hobbitnál van ugyanis Bilbó vette el Gollamtól a gyűrűt. Szarumán árulása Szarumán hamarosan irigyelni kezdte Gandalfot, s ez a versengés végül gyűlöletté nőtt. Ezt ugyan titkolta, de érezte, hogy a Szürke az erősebb, könnyedén befolyásolja Középfölde lakóit, pedig elrejti hatalmát, és nem félelmet, sem tiszteletet nem kelt maga iránt. Szarumán nem tartotta sokra, mégis félni kezdett tőle, mert sosem lehetett biztos benne, mennyire lát bele Gandalf a gondolataiba. Ezért örökké ellentmondott neki, tanácsait semmibe vette. Mint a leghatalmasabb istar kötelességének érezte, hogy a Hatalom Gyűrűivel, és azoknak történetével foglalkozzon. Ám rájött, hogy azok mekkora hatalommal tudják viselőjüket felruházni, fellobbant benne a hatalomvágy lángja. Letelepedett Vasudvardba, birtokba vette Orthanc tornyát. Itt volt egy palantír, amelyet idővel elfelejtettek az emberek. Bizonyos, hogy a palantírokat igen kevesen használták, s a legtöbb ember még Númenorban sem hallott róluk. Miután Númenor elpusztult, és Elendil hajója magával hozta, szétosztotta fiai és maga között. Középföldén megerősített termekben, roppant tornyok tetején vigyázták őket a királyok, meg az uralkodók. A Kövek önmagukban csupán láttak: jeleneteket vagy alakokat közvetítettek távoli helyekről vagy a múltból. Ám erős akaratú emberek képesek voltak rá hogy irányítsák ezeket: fókuszálni, távolodni, forgatni. Ám ez az irányítás roppant fárasztó és kimerítő volt. Kutatásai során, Szarumán minden bizonnyal sok mindent megtudott a kövekről és azt is tudta, hogy az Orthanc-kő még sértetlenül pihen a tornyába. Ám eközben Szarumán tudta nélkül, Szauron behálózta. Bábként kezdte használni gonosz terveihez. A Száműzöttek királysága Északi dinasztia ~ Arnor Elendil – Númenor pusztulása után, hajója Eriador területén kötött ki és itt létrehozta önálló királyságát, Arnort. Az Utolsó Szövetség vezérei közé tartozott, legjobb barátja Gil-galad volt. Egy időben haltak meg. Kardja a híres Narsil volt. Isildur – Elendil idősebbik fia. Númenor bukása után három hajóval Pelargirba sodródott, ahol fivérével, Anárionnal megalapította a gondori királyságot. Ithilia ura volt, Gondor társkirálya. Ő alapította meg Minas Ithilt, ahol egészen a Másodkor 3429-dik évéig élt. Ez az az év volt, amelynek során Szauron megtámadta a várost. Az Utolsó Szövetség seregeivel tért vissza Gondorba. 3441-ben apja mellett állt a harcban, végignézte öccse és apja halálát, majd levágta Szauron kezéről a Gyűrűt. Minas Arnorba elültette a Fehér Fák sarjait, ifjú unokaöccsét, Meneldilt bevezette az uralkodás rejtelmeibe. Ezután északra utazott, ahol apja halála után 3441-ben Arnor királya lett. Útközben, Nősziromföldnél, egy csapat ork támadta meg a kíséretét. Ő és három idősebb fia meghalt. Valandil – Arnor harmadik királya. A Másodkor 3430-adik éve körül születhetett, Imladrisban. Miután apja, és három bátyja meghalt a nősziromföldi mészárlásban, ő lett a király. Eldacar – Arnor negyedik királya Arantar – Arnor ötödik királya Tarcil – Arnor hatodik királya Tarondor – Arnor hetedik királya Valandur – Arnor nyolcadik királya, erőszakos halállal halt meg Elendur – Arnor kilencedik királya Earendur – Arnor tizedik és egyben utolsó királya. Amikor Earendur 261-ben meghalt, Arnort felosztották a három örökös között. A legidősebb Arthedain király lett. Arthedain Fornosti Amlaith – Arthedain első királya. Beleg – Arthedain második királya Mallor – Arthedain harmadik királya Celepharn – Arthedain negyedik királya Celebrindor – Arthedain ötödik királya Malvegil – Arthedain hatodik királya I. Argeleb – Arthedain hetedik királya. Mivel Isildur után se Rhudaurban, se Cardolanban, nem maradtak örökösök, I. Argeleb magának követelte egész Arnor uralmát. Rhudaur, amelyet Angmar irányított, megpróbált ellentmondani neki. Háború következett, és a király elesett I. Arveleg – Arthedain nyolcadik királya. Apja halálát követően, a Lindontól és Völgyzugolytól kapott segítséggel, visszaszorította a Torony-domboktól és Angmar és Rhudaur erőit. Öt éven keresztül sikerült megvédenie a Szeles-dombok, a Nagy Keleti Országút, és az alsó Szürke-Omboly melletti határvonalat. Hősi halált halt a Szeles dombok védelmekor. Araphor – Arthedain kilencedik királya. Trónra lépésének évében Círdan elűzte Angmar erőit Fornostból, és az Északi-dombságból. II. Argeleb – Arthedain tizedik királya. Engedélyt adott Marcsónak és Blankónak, hogy letelepedjen a Megyében. Arvegil – Arthedain tizenegyedik királya. II. Arveleg – Arthedain tizenkettedik királya Araval – Arthedain tizenharmadik királya Araphant – Arthedain tizennegyedik királya, uralkodása alatt megújult a Gondorral való viszony. Arvedui – Arthedain tizenötödik és hegyben utolsó királya. Születésekor Malbeth, a látnok előre megmondta, hogy ő lesz az utolsó király, ezért kapta ezt a nevet. 1944-ben, Ondoher és fiai halál után magának követelte Gondor koronáját. Azt nem kapta meg, de Earnil Gondor királya ígéretet tett, szükség esetén segítséget nyújt. 1973 végén Arvedui segítséget kért Angmar ellen, de a hajóhad megérkezése előtt a Boszorkányúr lerohanta Arthedaint. Arvedui Lindonba küldte a fiát, ő maga a végsőkig kitartott. Menekülése után a lossothiaknál keresett menedéket. 1975 -ben Círdan hajót küldött Forochelbe, hogy megmentse őt. Felszállt a fedélzetre, de a hajó jégcsapdába szorult, a király pedig vízbe fúlt. Angmar felemelkedése Az Köd-hegység északi részének két oldalán, az Etten-sziktől északra fekvő területeken lévő boszorkánykirályság neve Angmar. Uralkodója a leghatalmasabbik nazgûl, akit később az angmari Boszorkányúrként ismertek. Fővárosa Carn Dûm volt. Angmar a Harmadkor 1300-dik éve táján vált jelentőssé. Az ezt követő hétszáz évben megpróbálta elpusztítani az északi dúnadánokat. Cardolan és Rhudaur hamar elesett. Az előbbit 1409-ben, az utóbbit még korábban pusztították el. De Arthedain – a völgyzugolyi és lindoni tündék segítségével egészen 1974-ig kitartott. 1975-ben a fornosti csatában a Boszorkánykirály legyőzte a lindoni sereget. Ám diadalma nem sokáig tartott… 1974-ben Angmar hatalma ismét feltámadt, és a Boszorkányúr a tél elmúltát meg sem várva benyomult Arthedainba, és elfoglalta Fornostot. Arvedui király a végsőkig kitartott az Északi-dombságon, majd pedig északra menekült, a lossothok országába. A lossothok primitív szegény „hó emberek”. Tőlük kért menedéket. Amikor Círdan megtudta Arvedui fiától, hogy a király északra menekült, nyomban hajót küldött a felkutatására. A hajó csak sok-sok nap után ért oda a kedvezőtlen szél miatt, és meglátták a király jelzőtüzét. De abban az évben csak nehezen engedett fel a tél, és jóllehet március hava volt, a jég még csak épp hogy repedezni kezdett. Ám a hó-emberek nyugtalanok voltak, és egyikük így szólt a királyhoz: „Ne szállj fel erre a tengeri szörnyetegre! Ha a tengerészeknek van élelmük meg más holmijuk, amire szükségünk van, hozzák ide, te pedig itt maradsz, amíg a Boszorkányúr haza nem megy. Mert nyáron elhalványodik a hatalma, de most halálos a lehelete.” De Arvedui nem fogadta meg a tanácsot. Köszönetet mondott a népnek és vezetőjüknek odaadta gyűrűjét, amit ha a hó-emberek szükséget szenvednének, népe visszaváltja tőluk, bőségesen megadva mindent, amit csak kívánnak. A hajó még ki sem ért a nyílt tengerre, amikor nagy szélvihar támadt, és jégtorlaszokat halmozott fel a hajó körül és az éjszaka folyamán a hajótestet összeroppantotta a jég és a hajó elsüllyedt. Így pusztult el Arvedui, és vele együtt az északi palantírok is elvesztek… Vezérek Aranarth – Dúnadán, az Északi Dúnadánok első vezére. Arvedui, Arthedain utolsó királyának idősebbik fia. Araheal – Az Északi Dúnadánok második vezére Aranuir – Az Északi Dúnadánok harmadik vezére Aravir – Az Északi Dúnadánok negyedik vezére I. Aragorn – Az Északi Dúnadánok ötödik vezére. Farkasok ölték meg. Araglas – Az Északi Dúnadánok hatodik vezére I. Arahad – Az Északi Dúnadánok hetedik vezére Aragost – Az Északi Dúnadánok nyolcadik vezére Aravorn – Az Északi Dúnadánok kilencedik vezére II. Arahad – Az Északi Dúnadánok tizedik vezére Arassuil – Az Északi Dúnadánok tizenegyedik vezére. Vezérsége alatt az orkok sok gondot okoztak Eriadorban. I. Arathorn – Az Északi Dúnadánok tizenkettedik vezére. Erőszakos halált halt. Argonui – Az Északi Dúnadánok tizenharmadik vezére Arador – Az Északi Dúnadánok tizennegyedik vezére. Hegyi trollok ölték meg az Etten-mocsárban. II. Arathorn – Az Északi Dúnadánok tizenötödik vezére. A Harmadkor 2930-dik évétől számítjuk uralkodását. 2929-ben feleségül vette Gilraent, egyetlen gyermekük volt, akinek az Aragorn nevet adták. II. Aragorn – lásd A Gyűrűk Ura Déli dinasztia ~ Gondor Isildur és Anárion – Elendil két fia. Númenor pusztulása után hajójukkal Pelargirba sodródtak, és itt megalapították Gondort. Anárion Minas Arnorban, Isildur Minas Ithilben. Islidur városa elfoglalása után Északra menekült. Anárion eközben Osgiliath városát és Anduin partját védte. Isildur története ezután az Északi Dinasztiában folytatódott. Anárion később az Utolsó Szövetség seregével behatolt Mordorba. A Barad-dûrból kihajlított kő végzett vele. Meneldil – Dúnadán, Anárion fia, Gondor harmadik királya. Fiatalon került trónra. Cemendur – Gondor negyedik királya Erendil – Gondor ötödik királya Anardil – Gondor hatodik királya Ostoher – Gondor hetedik királya. Újjáépítette Minas Arnort, nyaranta ott lakott. I. Rómendacil – Gondor nyolcadik királya. Neve a keletlakók fölött aratott győzelemre utal. Egy későbbi csatában éppen a keletlakók végeztek vele. Születésekor a Tarostar nevet kapta. Turambar – Gondor kilencedik királya. Nagy diadalt aratott a keletlakók felett, és növelte Gondor felségterületét. I. Atanar – Gondor tizedik királya Siriondil – Gondor tizenegyedik királya Tarannon Falastur – Gondor tizenkettedik királya. Az első „Hajókirály”. Születésekor kapott neve Tarannon volt. Ő kezdte el azt a politikát, amit utódai egészen 1200-ig folytattak. Hajókat épített, és terjeszkedni próbált a Belfalas-öböl környékén, valamint az attól délre eső részeken. Az első olyan király, akinek nem született gyermeke. Utóda az unokaöccse lett. I. Earnil – Gondor tizenharmadik királya. A második „Hajókirály”. Helyrehozta Pelargirt, nagy hajókat épített, és elfoglalta Umbart a Fekete Númenoriaktól. Vízbe fúlt, mikor flottája Umbar mellett viharba került. Ciryandil – Gondor tizennegyedik királya. A harmadik „Hajókirály”. Folytatta apja politikáját, hajókat épített. Haradwaithban halt meg, amikor a haradiakkal küzdött. I. Hyarmendacil – Gondor tizenötödik királya, az utolsó „Hajókirály”. Koronázásakor még Ciryahernek hívták, de 1050-ben, miután legyőzte a haradiakat, és rábírta őket, hogy ismerjék el Gondor uralmát, felvette királyi nevét. Uralkodása alatt jutott el Gondor hatalma csúcsára. II. Atanar Alcarin – Gondor tizenhatodik királya. Gondor ebben az időszakban virágozott, hatalma csúcspontján volt. Imádta a fényűzést, de semmit sem tett a hatalom megőrzése érdekében. Nem tartotta fontosnak Mordor figyelését. A királyi koronát kicserélte egy drága fémekből készített, ékköves díszre. I. Narmacil – Gondor tizenhetedik királya. Lusta volt, gyermeke nem született. Calmacil – Gondor tizennyolcadik királya. Minalcar- II. Rómendacil – Gondor tizenkilencedik királya. Eredeti neve Minalcar volt. Narmacil király unokaöccse. Tehetségesnek bizonyult, ezért Narmacil, majd később a saját apja is régenssé tette. 1248-ban nagy győzelmet aratott a keletlakók felett, Gondor hatalma egészen a Rhûn-tengerig terjedt. Diadala után nevezték Rómendacilnak. Később megkoronázták. Számos fontos intézkedést foganatosított, egyebek mellett megerősítette az Anduin határvonalát és megépíttette az Argonatht. 1250-ben fiát, Valacart átküldte Vidugavia, az északiak királyának udvarába, hogy biztosítsa katonai erejét ezzel a szövetséggel. Ez önmagában véve bölcs lépés volt, később mégis ez okozta a Rokonviszályt. Valacar – Gondor huszadik királya. Apja, II. Rómendacil, Vidugavia udvarába küldte, hogy fejlessze a kapcsolatot Gondor és az északiak között, és hogy Valacar így eltanulhassa e fontos szövetségesek módszereit. Ő azonban ennél többet tett. Megkedvelte az északiakat, feleségül vette Vidumavit. Gyermekük, Eldacar, így félig dúnadán. Eldacar – Gondor huszonegyedik királya. Mivel az anyja nem volt dúnadán, és mivel Rhovanionban született és fiatalkorában Vinitharyának nevezték, úgy tartottak, nem lehet annyira dúnadán, mint egy valódi gondori, ezért a királyi család fellázadt ellene. Ez a lázadás a Rokonviszály. II. Hyarmendacil – Gondor huszonnegyedik királya. Eredeti neve Vinyarion volt, de miután legyőzte a haradiakat, felvette a Hyarmendacil nevet Minardil – Gondor huszonötödik királya. Pelargirnél, a kalózokkal vívott csatában esett el. Telemnar – Gondor huszonhatodik királya. A fiaival együtt a nagy járvány idején pusztultak el. Tarondor – Gondor huszonhetedik királya. A nagy járvány után uralkodott. Gondor valamennyi királya közül ő maradt a legtovább a trónon. Ő ültette el a Fehér Fa egyik hajtását, állandó székelye Minas Arnorban. Telumehtar Umbardacil – Gondor huszonnyolcadik királya. 1810-ben a kalózok támadásai miatt elfoglalta Umbart. II. Narmacil – Gondor huszonkilencedik királya. Calimahtar – Gondor harmincadik királya. Ondoher – Gondor harmincegyedik királya. Uralkodása alatt Gondort keletről, és délről megtámadták az ekhósok és a velük szövetkezett haradiak. Meghalt fiaival együtt. II. Earnil – Gondor harminckettedik királya. Nagy katona, annak a déli seregnek a kapitánya, amelyik az 1944-ben, két csatában is legyőzte a haradiakat és az ekhósokat. Eärnur – Gondor harmincharmadik királya. Kisegítette az északiakat az Angmar ellen folytatott harcban. 2043-ban, amikor a Boszorkányúr, már Minas Morgulban élt, kihívta Gondor királyát, Eärnurt párharcra. Helytartója, Mardil tartotta vissza a kihívás elfogadásától. 2050-ben azonban a Nagy Lidérc ismét kihívta. Ekkor Minas Morgulba lovagolt – soha többé nem került elő. Halálával megszakadt Anárion vérvonala. A rokonviszály Gondor nagy polgárháborúja, amely a Harmadkor 1432-dik évétől 1448-ig tartott. A háború oka az volt, hogy a dúnadánok közül többen úgy vélték, Eldacar alkalmatlan az uralkodásra, mert nem tisztavérű dúnadán. Mire Eldacar a trónra került, az elégedetlenség általánossá vált. A lázadók, akik közül a legjelentősebb Castamir volt, megostromolták Osgiliatht, Eldacar városát. 1437-ben a király menekülni kényszerült, anyja népéhez futott. Osgiliatht ennek ellenére felperzselték, a palantír odaveszett. Ornendil, Eldacar fia, Castamir foglya lett, aki kivégeztette, majd elfoglalta a király helyét. Az új király kegyetlen volt, csak a flottákkal foglalkozott, így a Gondor belső részén élők hamar meggyűlöltél. Tíz évig tartó száműzetés után, 1447-ben visszatér Eldacar. Nem egyedül érkezett, egy északi sereg kísérte. Calenardhon, Ithilia és Anórien lakói támogatták. Az Erui gázlónál lezajlott csatában megölte Castamirt, majd megostromolta Pelargirt, a lázadók utolsó állását. Aldamir – Gondor huszonharmadik királya. Gondor hanyatlása Minas Tirith – a hajdan oly szép és népes város – ereje gyengülni kezdett. A Nyugattól átvett régi bölcsességnek hátat fordítottak. A királyok ragyogóbb sírboltokat építettek, mint az élők házai voltak, és többre becsülték az őseik ősi nevét, sem mint tulajdon fiaikét. Gyermektelen urak üldögéltek kopott termekben, címereken merengve vagy magas, hideg tornyokban a csillagokat faggatva. Így aztán Gondor hanyatlásnak indult. Miután a Boszorkányúr elmenekült az Evendim síkján vívott csatából, visszament Mordorba, és ismét támadó erőket készített elő. Elfoglalta Minas Ithilt, amit ezen túl csak Minas Morgulnak neveztek. 2043-ban párbajra hívta Gondor királyát, Eärnut, aki először nem ment el. 2050-ben újra párbajra hívta és a király keletre ment, hogy megvívjon vele, de Eärnu nem tért vissza többé, a trónnak nem volt örököse. A királyok sora megszakadt, a Fehér Fa kiszáradt. Gondor irányítása csekélyebb emberek kezébe került, a helytartók kezébe. A város elnéptelenedése megkezdődött. Uralkodó Helytartók Mardil – Gondor első uralkodó helytartója. A király eltűnését követően ő lett az uralkodó „a király visszatértéig”, mert csak így lehet megakadályozni, hogy a királyi család tagjai közötti viszály polgárháborúhoz vezessen. Eradan – Gondor második uralkodó helytartója. Herion – Gondor harmadik uralkodó helytartója. Belegorn – Gondor negyedik uralkodó helytartója. I. Húrin – Gondor ötödik uralkodó helytartója. I. Túrin – Gondor hatodik uralkodó helytartója. Hador – Gondor hetedik uralkodó helytartója. Ő hajtotta végre a helytartók időszámításában az utolsó millenáris igazítást. Barahir – Gondor nyolcadik uralkodó helytartója. Dior – Gondor kilencedik uralkodó helytartója. I. Denethor – Gondor tizedik uralkodó helytartója. Uralkodása vége felé Ithiliát lerohanták az mordori urukok, akiket Denethor fia, Boromir vert vissza. Boromir – Gondor tizenegyedik uralkodó helytartója. Cirion – Gondor tizenkettedik uralkodó helytartója. Uralkodása alatt folyamatosan mozgolódtak ellenségei, főként az umbari kalózok. Gondor nem bírta visszaverni ellenségeit. A rohíroktól kapott váratlan segítség mentette meg őket a pusztulástól. A rohírok megkapták Rohant. Hallas – Gondor tizenharmadik uralkodó helytartója. II. Húrin – Gondor tizennegyedik uralkodó helytartója. I. Belecthor – Gondor tizenötödik uralkodó helytartója. Orodreth – Gondor tizenhatodik uralkodó helytartója. I. Ecthelion – Gondor tizenhetedik uralkodó helytartója. Egalmoth – Gondor tizennyolcadik uralkodó helytartója. Beren – Gondor tizenkilencedik uralkodó helytartója. 2757-ben Gondort megtámad-ta a három nagy umbari flotta, a támadókat csak nehezen tudták visszaverni. Beren átadta Vasudvardot Szarumánnak, mert azt hitte, a varázsló majd megvédi Rohant, amit a Hosszú Tél, és a vademberek támadása meggyengített. Beregond – Gondor huszadik uralkodó királya II. Belecthor – Gondor huszonegyedik uralkodó helytartója. Halálakor (2872) a Fehér Fa kipusztult, és nem találtak csemetét, amivel pótolni tudták volna. Thorondir- Gondor huszonkettedik uralkodó helytartója. II. Túrin – Gondor huszonharmadik uralkodó helytartója. Megépítette Henneth Annûnt. Turgon – Gondor huszonnegyedik uralkodó helytartója. II. Ecthelion – Gondor huszonötödik uralkodó helytartója. II. Denethor – Gondor huszonhatodik uralkodó helytartója. Lásd GyU Faramir - Gondor huszonhetedik uralkodó helytartója. Csak pár napig uralkodott. Lásd GyU Cirion és Éorl ~ Gondor és Rohan barátsága Míg az éothéodok hajdani otthonukban éltek, Gondor mindez bizodalma bennük volt, mert tőlük szereztek minden értesülést arról, ami azon a földön történt. Az éothéodok az északlakók maradékai voltak, s azt tartották róluk, ősi rokonságban állnak a dúnadánokkal. Ám az utolsó előtti déli király idejében az éothéodok új otthont kerestek. Új országuk a Bakacsinerdőtől északra feküdt. 2489-ben Cirion lett Gondor helytartója. Ám a keletlakók és Umbar kalózai hatalmas fenyegetést jelentettek az amúgy is hanyatló királyságra. És 2509 tele is elmúlt, mire Gondorhoz is eljutott a hír, hogy nagy támadás készül Gondor ellen. A veszély órájában Cirionnak kétségbeesésében az éothéodok jutottak eszébe, s úgy határozott, futárokat meneszt hozzájuk. És a futár, akit Borondirnak hívtak egyedül ért célba, társait lemészárolták. De aztán összegyúlt a teljes sereg, Éorl vezetése alatt. Követte az Anduin folyását és végül eljutott Celebrant-mezejére, ahol aztán a végső pillanatban visszafordította Gondor végzetesnek tűnő hátrányát. A csata végén a két uralkodó a csatamezőn találkozott. Cirion hálája jeléül odaajándékozta Calenardhon tartományát az éothéodoknak. És Éorl pedig így szólt: „Magam és az északi éothéodok nevében fogadom tehát, hogy örök barátságot tartok fenn köztünk és a nyugati Nagy Nép között: ellenségei a mi ellenségeink lesznek, szükségük a mi szükségünk, s akármilyen gonoszság, veszedelem vagy támadás fenyegetné őket, mi legvégső erőnkig segítségükre leszünk annak elhárításában. Ezen esküm utódaimra száll, akik megöröklik ezt az új országot… ha megszegnék, hulljon rájuk homály, s legyenek átkozottak!” A rohírok érkezését követő 250 évben nyugalom volt. A 2758-as év csaknem végzetes volt. A háború az időjárással együtt kis híján végzett a nyugati népekkel Eriadortól Gondorig. Az umbari kalózok szövetségre léptek a haradiakkal, és három hatalmas hajóhadat küldtek, hogy ostromolják Gondor partjait a Vas-folyótól egészen az Anduinig. Egész Gondor háborúban égett. Rohan nem siethetett Gondor segítségére saját problémái miatt. Megalapítása óta Rohan szemben állt a dúnföldiekkel, akik az északiakat betolakodóknak tekintették. A csatározások csaknem azonnal megkezdődtek a Vas-folyó, rohan és dúnfölde határa mentén. 2710-ben néhány dúnföldinek sikerült bevenni és megtartani Vasudvardot. Helm király és a dúnföldiek egyik nagy földbirtokosa közötti összetűzés elmélyítette a konfliktust. Amikor a keletlakók átkeltek az Anduinon, mialatt hajóhadak Gondort támadták, a dúnföldiek kihasználták a helyzetet. A Vas-folyó és a Lefnui torkolatánál partra szálló déliekkel szövetkezve nyugat felől támadták meg Rohant. Helm hadserege vereséget szenvedett a Vas-folyó átkelőjénél. Lovasvég azon lovasai, akik túlélték az összecsapást, arra kényszerültek, hogy visszavonuljanak a hegyek közötti völgyekbe. A hadi veszteségek tetézésére hosszú kemény tél állt be. Novembertől márciusig hó takarta a vidéket egészen a Fehér-hegységig. Az élelem és a tüzelő kevés volt, s emiatt már a tél közepén éhínséggel küzdött a nép és sok ezren pusztultak el szerte északnyugaton. A tavasz a rohíroknak kedvezett. Helm unokaöccse által vezetett csapat, kiűzte a dúnföldieket Edorasból, a bitorlóknak nem volt hova menniük, mivel az olvadó hó elárasztotta a síkságot. Mivel a hegyektől délre az időjárás enyhébb volt, Gondor szembeszállhatott támadóival, és tavasszal már Rohan segítségére is indulhattak. A dúnadánok érkezésével az ellenség maradékát is sikerült elűzni. Még Vasudvardot is visszaszerezték, és a gondori király engedélyével Szarumán elfoglalta Orthanc tornyát. Balassagyarmat polgármestereinek listája Balassagyarmatnak 1848 óta vannak vezetői, kezdetben főbírók, majd 1923-tól, mikor megkapta a rendezett tanácsú város rangot, polgármesterek. 1950-től a polgármesteri szerepet leváltotta a tanácselnöki poszt, és így maradt rendszerváltásig, 1990-ig. 1990 óta az önkormányzati választásokon a város polgárai választják meg a polgármestert. Főbírók (1848–1923) Tajthy Imre (1818–1849) Fröhlich Vilmos (1849–1851) Alk Ádám (1851–1864) Paudler Lipót (1864–1866) Ráth János (1867–1870) Buriusz Mihály (1870–1886) Reményi Károly (1886–1896) Sipeki Balázs Ferenc (1896–1913) dr. Hermann Károly (1913–1918) Molnár János (1918–1923) Polgármesterek (1923–1950) Fayl Gyula (1923–1927) Horváth Sándor (1927–1939) dr. Vannay Béla (1939–1944) Farkas István (1944–1945) Boldizsár Pál (1945) dr. Vannay Béla (1945–1946) dr. Szenrgyörgyi Károly (1946–1948) Márkusz Lajos (1948–1949) Kovács Pálya István (1950) Guanzate Guanzate település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 5779 fő (2017. január 1.). Guanzate Appiano Gentile, Cadorago, Cassina Rizzardi, Fenegrò, Lomazzo, Bulgarograsso, Cirimido, Fino Mornasco és Veniano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Selište Drežničko Selište Drežničko falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Rakovicához tartozik. Fekvése Károlyvárostól 62 km-re, községközpontjától 6 km-re délre, a Kordun területén, a Korana bal partján, az 1-es számú főút mellett fekszik. Története 1857-ben 903, 1910-ben 882 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. A horvát közigazgatási reform előtt Szluinhoz tartozott. 1991 és 1995 között a Krajinai Szerb Körtársaság része volt. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. 2011-ben 284 lakosa volt. A Plitvicei-tavak közelségének köszönhetően a településen élénk az idegenforgalom. Számos magánszállás működik. Julia Domna Julia Domna (170 – 217) római császárné, Lucius Septimius Severus császár felesége. Az egyik legbefolyásosabb császárné volt a Római Birodalom történetében. Arab nemzetiségűként Szíria tartomány Emesa városából (a mai Homsz) származott. Apja Julius Bassianus, Heliogabalus napisten, Emesa védő istenének papja volt . A 180-as évek végén Julia Domna férjhezment Septimius Severushoz, a leendő császárhoz. Egy legenda szerint Severus, akkor Gallia Lugdunensis kormányzója, kizárólag azért kérte meg a kezét - hiszen nem is ismerte sem őt személyesen, sem pedig családját - mert hallotta azt, hogy Julia a horoszkópja szerint egy uralkodó felesége lesz. A házasság boldognak bizonyult; Severus nagyra becsülte feleségét és politikai véleményeit. Julia Domna igen művelt, a filozófia iránt is érdeklődő asszony volt. Két fiuk született, Lucius Septimius Bassianus (Caracalla) 188-ban és Geta 189-ben. Amikor Severus 193-ban császár lett, polgárháborúra kényszerült olyan ellenfelek ellen, mint Pescennius Niger és Clodius Albinus. Julia Domna elkísérte őt keleti hadjárataira, ami abban korban igen szokatlan volt. Népszerűségét mutatják a képmásával vert érmék a mater castrorum (A tábor anyja) felirattal. Ugyanakkor népszerűsége és befolyása sok ellenfelet is szerzett számára Rómában. Császárnéként gyakran bonyolódott intrikákba, többször megvádolták árulással és házasságtöréssel. Egyik ilyen vád sem igazolódott. Severus továbbra is megbízott benne. Elvitte magával 208-ban induló britanniai hadjáratára is. Amikor Severus 211-ben York városában elhunyt, Julia igyekezett közvetíteni két fia között, hogy azok osszák meg egymás között a birodalom kormányzását apjuk végső kívánságának megfelelően. A fiúk azonban nem voltak hajlandóak a megbékélésre és végül Caracalla katonái még abban az évben meggyilkolták Getát. Caracalla lett a császár, de kapcsolata nem volt jó anyjával, valószínűleg öccse meggyilkoltatása miatt. Julia Domna ennek ellenére elkísérte őt 217-ben a Pártus Birodalom elleni hadjáratra. Ennek során Caracalla merénylet áldozata lett és – rövid időre – Macrinus követte őt a hatalomban. A lázadás hírére Julia Domna öngyilkosságot követett el. Később istenné nyilvánították. Gare de Saint-Laurent - Gainneville Gare de Saint-Laurent - Gainneville vasútállomás Franciaországban, Saint-Laurent-de-Brèvedent településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Le Havre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Harfleur Gare d’Étainhus - Saint-Romain Tapody Tamás Tapody Tamás (Kiskundorozsma, 1846. szeptember 1. – Marosvásárhely, 1901. szeptember 27.) minorita-rendi szerzetes. Élete Főgimnáziumi tanár volt Lugoson, Szilágysomlyón és Nagybányán. Szegeden tett érettségi vizsgát, 1867. szeptember 27-én lépett a rendbe. 1870. augusztus 1-jén Egerben pappá szentelték. Először Nagybányán, majd 1872-től Lugoson, 1878-tól újból Nagybányán volt magyar-latin szakos gimnáziumi tanár. 1881-tól igazgatóként működött Szilágysomlyón, később Egerben a rend szem. igazgatója, majd Marosvásárhelyen házfőnök volt. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Munkái Magyar mondattan... 1876. Nagybányai történeti adatok. Történeti heti Naptár. Nagybánya, 1880. Báthori árnya. Rege. Kiadta Nagy László, a Szilágy-Somlyó szerkesztője. Sz.-Somlyó, 1886. Cikkei a lugosi királyi katolikus főgimnázium Értesítőjében (1878. «Mezőben állok én» Erdélyitől, műtani fejtegetés); a nagybányai római kath. főgymnasium Értesítőjében (1879. A zene-énekügy viszonya a társadalmi művelődéshez, 1880. Zárelőadás a magyar nyelvből, 1881. Zászlószentelési beszéd); a szilágy-somlyói r. k. gymnasium Értesítőjében (1882. Szilágy-Somlyó multja és jövője, 1883. A tanulók túlterhelésének kérdéséhez). Julia Goldsworthy Julia Anne Goldsworthy (1978. szeptember 10. –) brit politikus. Falmouth és Camborne liberális demokrata küldötte, és az árnyékkormányban a községekért és helyi önkormányzatokért felelős árnyékminiszter. Fiatal kora Julia Goldsworthy Camborne-ben, Cornwallban született, édesanyja egy helyi tanár volt. A helyi Szent Meriasek Általános Iskolában Camborne-ban a Cranfield Roadon tanult, míg ösztöndíjat nem nyert a Truro Schoolba. Történelem szakos főiskolai diplomáját Cambridge-ben a Fitzwilliam College-ben szerezte meg. Egy évet Japánban, a Fukuoka prefektúrában a Dazaifu Egyetemen töltött. Itt közgazdaságtant hallgatott, majd Londonban a Birbeck University of Londonon posztgraduális diplomát szerzett. 2003-ban egy évig a liberális demokratákat képviselő Truro és St. Austell küldöttjének, Matthew Taylornak a kutatója volt. 2004-ben Carrick tanácsa kinevezte a fiatalításért felelős biztosnak, és megválasztásáig itt dolgozott. Parlamenti pályafutása A 2005-ös választásokon Falmouth és Camborne választókerületének parlamenti képviselőjévé választották, ahol a liberális demokrata Candy Athertont váltotta. Goldsworthy 1886 szavazatnyi előnnyel nyerte el a helyet, és így Anglia legfiatalabb képviselője lett. Szűzbeszédét 2005. május 19-én tartotta. Megválasztása azt jelentette, hogy 1921 óta először Cornwall összes képviselői helyét liberális demokrata politikus tölti be a parlamentben. David Penhaligon korni képviselőt tekinti példaképének. A parlamentben Charles Kennedy 2005-ben az Egészségügyi Minisztérium szóvivőjévé nevezte ki. Posztján 2006-ban támogatta az új vezető, Menzies Campbell, is, majd Vincent Cable helyettese lett a Pénzügyminisztériumban csoportjában, és 2005-től 2006 közepéig a közigazgatással foglalkozó választott bizottság tagja volt. A pártközi evezős csapat irányítója. (Nagyon kedveli a korni kormányos giget, és a katari nemzeti válogatott irányítójának a helyettese. The Games Julia Goldsworthy versenyzett a Channel 4 The Games című szórakoztató műsorának 2005-ös sorozatában, ahol második helyezett lett. A korni légimentőknek gyűjtött pénzt. A következő sportágakban vett részt: úszás akadályfutás kalapácsvetés síkfutás kajakszlalom kerékpározás íjászat gimnasztika. Ellenfelei Amanda Lamb, Javine Hylton, Michelle Gayle és Bernadette Nolan voltak. Korni petíció a Facebookkal kapcsolatban 2008. május 14-én Julia Goldsworthy egy keresettel fordult a House of Commonshoz, melyben több ezer cornwalli lakos azon igényének adott hangot, hogy a Facebook ismeretségi hálózaton Cornwall is legyen elismert hálózati régió. Cornwall több mint 500 000-es lakossága ellenére a legközelebbi, a hálózatban megtalálható hely a devoni Plymouth. 14 500 ember tagja a hálózatnak, közülük több százan adták nevüket ahhoz a petícióhoz, melyet be akarnak nyújtani a parlamenthez. Több olyan vélemény van, mely szerint a cornwalli kezdeményezésnek és önazonosság-tudatnak nagyobb területre is hatása lesz. A petícióban a következő olvasható: "A Facebookon Cornwallnak szüksége lenne egy külön hálózati régióra. Cornwallnak vannak a világon az egyik legrégebb óta változatlan természetes határai, külön nyelvvel és zászlaja van, lakossága pedig 500 000 fő. Ezek után reméljük, a Facebook tulajdonosai mindezt felismerik, és létrehoznak egy Cornwalli Hálózati régiót." Alcazarén Alcazarén település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Alcazarén Matapozuelos, Mojados, Megeces, Pedrajas de San Esteban, Olmedo, Valladolid és Hornillos de Eresma községekkel határos. Lakosainak száma 647 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Abd ar-Rahmán Árif Abd ar-Rahmán Muhammad Árif (arabul) ��� ������ ����, ejtsd [ʿAbd ar-Ra�man ʿĀrif], teljes nevén Abd ar-Rahmán Muhammad Árif al-Dzsumájli; ������ ���� ���� ������� (* Bagdad, 1916 – Ammán, Jordánia, 2007. augusztus 24.), iraki katonatiszt, politikus, az al-Dzsumájli klán tagja, 1966–1968 között az Iraki Köztársaság elnöke, emellett 1967-ben rövid ideig Irak miniszterelnöke is. Elődjének, Abd asz-Szalám Árif korábbi köztársasági elnöknek testvérbátyja. Nevének egyéb, a sajtóban előforduló írásmódjai: Abdel Rahman Aref, Abdul Rahman Aref. Életpályája Ifjúkora Abd ar-Rahmán Muhammad Árif (Aref) 1916-ban született Bagdadban, amely ekkor az Oszmán Birodalom Bagdadi vilajetjének székhelye volt. 1918-tól Mezopotámia a Brit Birodalom mandátumterületéhez tartozott, majd 1932-től a britek által függetlennek elismert (de valójában brit felügyelet alatt álló) Iraki Királysággá vált. Középiskolai tanulmányainak végeztével az ifjú Árif 20 éves korában, 1936-ban jelentkezett a britek által vezetett bagdadi katonai főiskolára (Baghdad Military College), majd az iraki királyi hadsereg tisztjeként szolgált. A Rasíd Áli al-Gajláni miniszterelnök által vezetett 1941-es németbarát államcsínyben, a „Rasíd Áli-puccsban” való részvételéről nincs információ. Nála öt évvel fiatalabb öccse, Abd asz-Szalám Árif (1921–1966) ugyancsak a katonatiszti pályára lépett. Az 1958-as forradalom Az iraki királyi hadsereg fiatal tisztjeiből verbuválódott a ún. „Szabad Tisztek” csoportja, amely összeesküvést szőt a monarchia megdöntésére. 1958. július 14-én a republikánus tisztek, Abd al-Karím Kászim (1914–1963) dandártábornoknak és Abd asz-Szalám Árif ezredesnek (Abd ar-Rahmán Árif öccsének) vezetésével fegyveres államcsínnyel megdöntötték a monarchiát, és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. A forradalomban maga Abd ar-Rahmán Árif is részt vett, csapatai biztosították a Bagdadba észak felől bevezető útvonalakat. (Harcostársa, Ahmed Haszan al-Bakr ezredes, aki szinte napra pontosan egy évtizeddel később, 1968-ban ar-Rahmán Árif utódja lesz az államfői székben, ekkor a habanijai repülőteret foglalta el csapatával). Irak utolsó királyát, a hidzsázi eredetű Hásimita-házból való (Irakban idegennek tekintett) II. Fejszál királyt (1935–1958), családtagjait és miniszterelnökét, Núri asz-Szaídot (1888–1958) a katonák meggyilkolták. Irak új miniszterelnöke, egyben hadügyminisztere Kászim tábornok lett. A köztársaság első elnöke Kászim harcostársa, Muhammad Nadzsib ar-Rubáj lett, de csak reprezentatív feladatokkal, a tényleges hatalmat Kászim birtokolta. A tábornok–miniszterelnök 1958 augusztusában kilépett a brit-orientáltságú Arab Föderációból (az ehhez való csatlakozás volt a király elleni puccs közvetlen kiváltó oka). Szovjetbarát politikát folytatott, az iraki kommunisták támogatásával, engedélyezte a pártok és szakszervezetek működését. Szakított a korábbi amerikai és brit orientációval, de nem csatlakozott az Egyiptom és Szíria pánarab beállítottságú szövetségéhez, az Egyesült Arab Köztársasághoz sem. Abd ar-Rahmán Árif öccséből, Abd asz-Szalám Árif tábornokból miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter és a haderő helyettes parancsnoka lett Kászim első kormányában. Maga Abd ar-Rahmán Árif pedig tábornoki rangban a haderő vezérkarához került, mint a páncélos erők főfelügyelője. Igyekezett távol maradni a politikától. A forradalom vezetői azonban hamarosan egymás ellen fordultak. Az Árif fivérek a konzervatív, pánarab vonal híveihez húztak, akik követelték Irak csatlakozását a Nasszer egyiptomi elnök által dominált Egyesült Arab Köztársasághoz (az EAK-hoz). Az iraki regionális pártok és a kommunisták (és maga Kászim is) elutasította a Nasszernek való alávetettséget, csak egy lazább szövetséget fogadtak volna el. Kászim miniszterelnök már 1958. szeptember 10-én leváltotta az ifjabb (asz-Szalám) Árifot a haderő helyettes parancsnoki tisztségéből, szeptember 30-án miniszteri tisztségeiről is. 1958. októberben Abd asz-Szalám Árif és Kászim között szakításra került sor, Árif illegalitásba vonult, novemberben letartóztatták, bíróság elé állították és halálra ítélték. Egykori harcostársa, Kászim tábornok azonban 1959 februárjában megkegyelmezett neki. A Baasz párti pánarab nasszeristák 1958-ban még támogatták a forradalmat, de 1959-re már ellene fordultak, és október 7-én merényletet kíséreltek meg Kászim ellen, amit a CIA is támogatott. Ebben a puccskísérletben részt vett Irak két későbbi elnöke is, Ahmed Haszan al-Bakr ezredes és unokaöccse, Szaddám Huszajn is, az előbbit lefokozták, utóbbi (a lövöldözésben megsebesülve) Szíriába, majd Egyiptomba menekült). Az ifjabb Árif a börtönben ismerkedett meg al-Bakrral, akiben Kászim-ellenes szövetségesre lelt. Abd al-Rahmán Árif dandártábornok nem vett részt a szervezkedésben, de öccsének bukása az ő karrierjét is tönkretette: 1961-ben leváltották a páncélos erők éléről, és eltávolították a hadseregből. 1960. szeptember 14-én Bagdadban megalakult az OPEC. A következő évben, 1961-ben Kászim miniszterelnök megvonta a koncessziót a brit tulajdonú Iraq Petroleum Company-tól, ezzel a nemzetközi olajipar is érdekeltté vált elmozdításában. 1961 októberében Kászim meglepő módon szabadon engedte (!) az ellene szőtt összeesküvésért börtönben ülő ifjabb (asz-Szalám) Árifot, aki (kevésbé meglepő módon) sietett összepaktálni az ellenzéki Baasz Párthoz húzó katonákkal, újabb összeesküvést készítve elő. Az 1963. februári puccs 1963. február 8-án – kihasználva, hogy a Kászimhoz hű csapatok az északi-iraki Kurdisztánban harcoltak – az ifjabb (asz-Szalám) Árif vezetésével nacionalista tisztek és a Baasz-párthoz hű milicisták, köztük al-Bakr exezredes sikeres puccsot hajtottak végre Bagdadban. Ar-Rubáj elnököt lemondatták (de életben hagyták), Kászim tábornok-miniszterelnököt viszont február 9-én kivégezték. Irak új elnöke Abd asz-Szalám Árif lett, miniszterelnöke Ahmed Haszan al-Bakr tábornok. Abd al-Rahmán Árif, az elnök bátyjaként 1963-tól ismét visszakapta katonai rangját és magas katonai irányítói tisztségeket töltött be. 1963 márciusában Szírában is Baasz párti puccs zajlott le, újra megindultak a tárgyalások az 1961-ben felbomlott arab államszövetségnek, az Egyesült Arab Köztársaságnak újjászervezéséről, de ezek sikertelenek maradtak (főleg az államfők hatalmi féltékenysége miatt). De éleződtek az ellentétek az iraki Baasz Párton belül is. 1963 novemberében (a Ramadán ünnep idején) Ali Szalih asz-Szádi, a párt jobboldali főtitkára konfrontálódott a párt balszárnyát irányító al-Bakr miniszterelnökkel. Az ún. „Ramadán-lázadást” kihasználva Abd asz-Szalám Árif elnök lemondatta al-Bakr-t, feloszlatta a Forradalmi Parancsnoki Tanácsot, (azaz a kormányt), tábornaggyá léptette elő magát és saját kezébe vette a kormányzást. Ő is tárgyalt Nasszer egyiptomi elnökkel a két ország vezetésének egyesítéséről, de sikertelenül. Az ifjabb Árif elnök a bátyját, Abd ar-Rahmán Árif tábornokot saját helyettesévé és az iraki haderő vezérkari főnökévé nevezte ki. Az idősebb Árif új Köztársasági Gárdát állított fel, amelynek katonáit az Árif fivérek szülőföldjén, az al-Dzsumajla klán területén toborozták. 1965 szeptemberében ez a „családi milícia” verte le a miniszterelnökké frissen kinevezett nasszerista Árif Abd ar-Razzaknak, a légierő főparancsnokának puccskísérletét, ami erősen megrontotta Egyiptom és Irak kapcsolatát. (Ar-Razzak repülőtábornokot a puccskísérletért halálra ítélték, de elnöki kegyelmet kapott, és szabadon engedték). Az Iraki Köztársaság elnöke 1966. április 13-án Abd asz-Szalám Árif elnök egy sivatagi helikopter-balesetben életét veszítette. Az államfői teendőket ideiglenesen a miniszterelnök, a civil Abd ar-Rahmán al-Bazzáz vette át. A polgárháború megelőzésére al-Bazzáz a Forradalmi Tanácsnak azt javasolta, hogy az elhunyt elnök bátyját, Abd ar-Rahmán Árif tábornokot ismerjék el új elnöknek. Két napon át tartó tárgyalások során a haderő egymással rivalizáló tiszti csoportjai végül megegyeztek Abd ar-Rahmán Árif tábornok személyében, akit április 16-án kinevezték az Iraki Köztársaság ideiglenes elnökévé, egy év időtartamra. Beiktatási beszédében Árif ígéretet tett, hogy „Irak széthúzó politikai erőcsoportjait vaskézzel együtt fogja tartani, és a saját érdekükért küzdő egoista politikusokat egy demokratikus parlament keretében közös munkára fogja szorítani.” Rendkívül nehéz helyzetet örökölt: a iraki parlamentben pánarab nasszeristák, szocialista beütésű Baasz-pártiak, az Iraki Szociális Unió, az Iraki Munkáspárt, az Arab Szocialista Unió, az arab nacionalisták, továbbá a kommunisták szovjetbarát és Kína-szimpatizáns csoportjai, számtalan kisebb-nagyobb frakció küzdöttek egymással. A helyzetet bonyolította az mesterségesen kreált Irak államot alkotó etnikai, vallási és gazdasági érdekcsoportok: síiták, szunniták, keresztények, modernisták és feudális nagybirtokosok állandó harca. Árif elnök gyengének mutatkozott velük szemben. Az engedmények, amelyeket egyik csoportnak tett, a többiek dühödt tiltakozását váltották ki. Árif ki volt szolgáltatva a tábornokok akaratának. A nasszerista Ar-Razzak repülőtábornok (akit 1965-ös puccskísérletéért egyszer már halálra ítéltek, de aztán al-Rahmán Árif öccse, Szalám Árif, az akkori elnök elengedte), 1966 júliusában újabb puccskísérletet hajtott végre (ismét leverték, és ismét elengedték, ezúttal az idősebb Áriftól kapott elnöki kegyelmet). Árif elnök lehetőségeinek korlátait mutatta, hogy az elnöki utasítással szabadlábra jutott ar-Razzakot a haderő vezetői „biztonsági okokból” ismét őrizetbe vették anélkül, hogy Árif elnököt erről tájékoztatták volna. Maga Árif elnök kétszer is felajánlotta lemondását a Nemzetvédelmi Tanácsnak. A széthúzó frakciók azonban egységesen felszólították, maradjon hivatalában mindaddig, amíg nem sikerül új alkotmányt kidolgozni, és annak alapján új elnököt választani. (A monarchiát megdöntő 1958-as forradalom óta az Iraki Köztársaságnak még mindig nem volt alkotmánya). A haderő tábornokainak követelésére Abd ar-Rahmán Árif elnök 1966. augusztus 9-én leváltotta a civil al-Bazzáz miniszterelnököt, helyére Nadzsi Tálib vezérőrnagyot, a korábbi ipari, majd külügyminisztert nevezte ki. Tálib miniszterelnök katonai kormányzást vezetett be, megszakította a kurdokkal folyó béke- és autonómiatárgyalásokat, amelyeket még al-Bazzáz kezdeményezett. Sikertelenül próbált egyensúlyozni a katonai érdekcsoportok között, és 1967. május 9-én visszaadta megbízatását azzal az indoklással, hogy nem adhat több engedményt a követelőző tábornokoknak. A hatnapos háború és következményei 1967. május 10. és július 10. között Abd ar-Rahmán Árif elnök saját kezébe vette a miniszterelnöki teendőket. Ekkor került sor a hatnapos háborúra. 1967. június 5. – június 10. között Izrael megrohanta és elfoglalta Egyiptom, Szíria és Jordánia kulcsfontosságú területeit. Irak csapatait a Golán-fennsíkon vetették harcba, a szír és iraki parancsnokok közötti ősi hatalmi vetélkedés azonban bizalmatlanságot és katasztrófát okozott. Az idejében riasztott iraki légierő jó hatásfokkal hárította az izraeli vadászgépek támadását, a szövetséges gépeik legnagyobb részét az izraeliek gyakorlatilag a földön megsemmisítették. Az elszenvedett kudarcért Árif elnököt is politikai felelősség terhelte. Helyzete gyorsan gyengült, nem tudott úrrá lenni a növekvő korrupción sem, nem tudta uralni a Ramadan-lázadások óta ellenzékben lévő Baasz Pártot sem. (Az Árif fivérek alapvetően nem tekintették ősellenségnek a Baasz-pártot, ezért következetlenül jártak el vele). A gyengülő elnökkel szemben megerősödött a félretolt al-Bakr, és az őt támogató Baasz-párt regionális csoportjai (főleg a Tikríti klán). A háború végén Árif lemondott a miniszterelnökségről. A tábornokok kívánságára 1967. július 10-én az exbaaszista Tahir Jahja tábornokot, a katonai hírszerzés és a vezérkar korábbi főnökét nevezte ki új miniszterelnökké, aki már öccsének, Abd asz-Szalám Árifnak hivatali idejében kormányfő volt (1963–1965 között). Jahja neve annyi korrupciós üggyel fonódott össze, hogy az utca népe csak „bagdadi tolvaj”-nevezte. Az Árif-klánhoz hű Szaid Szlajbi ezredes tábornoki előléptetése sem tudta Árif hatalmát stabilizálni. Ekkor már az általa szervezett Köztársasági Gárda is elfordult Áriftól. 1968 július elején Árif leváltotta a korrupcióval gyanúsított al-Farhan mezőgazdasági minisztert. Kormányát azonban nem tudta átalakítani, jelöltjei telefonon át fenyegetéseket kaptak, úgymond a „Forradalmi Parancsnoki Tanács” nevében, és sorra visszaléptek. Nasszer egyiptomi elnök, aki maga is katonai puccsal került uralomra, figyelmeztetni akarta elnök-kollégáját a készülődő forradalom veszélyére. Július 15-én Egyiptom bagdadi nagykövete kihallgatást kért Árif elnöktől. Nasszer üzenetében azt javasolta Árifnak, azonnal szabaduljon meg a korrupciós ügyekbe keveredett Jahja miniszterelnököt, és helyére Irak moszkvai nagykövetét, Husszejn al-Habibot nevezze ki. Nasszer üzenetének további részében javasolta Bagdad helyettes városparancsnokának és az iraki katonai elhárítás helyettes vezetőjének eltávolítását is, mivel szerinte ezek „egy nyugatbarát és a CIA által pénzelt összeesküvő csoport tagjai”. Árif elnök csak Jahja miniszterelnök feláldozásával értett egyet, a többieket megvédte: „Saját barátaimat jobban ismerem, mint Nasszer, aki távol van az itteni ügyektől.” Árif elnök utasítására Khairalláh külügyminiszter értesítette Nasszer jelöltjét, al-Habibot Moszkvában. A katonai elhárítás lehallgatta a külügyminiszter távolsági telefonbeszélgetését, és értesítette a Forradalmi Parancsnoki Tanács összeesküvő tagjait. 1968. július 16-án az elnöki testőrség parancsnoka, Ibrahim Abd ar-Rahman Daúd ezredes egy „atyai beszélgetés” lehetőségét kérte az államfőtől. A meghallgatás során Daúd átadta elégedetlen ifjú tiszttársainak követeléseit: Árif elnök indítson haditörvényszéki vizsgálatot a korrupt politikusok ellen, azonnal váltsa le az alig kinevezett Abd al-Razzak an-Najf miniszterelnököt (1933–1978), és alakítson új kormányt a Baasz-párti tisztek elvárásainak megfelelően. Árif visszautasította a követelést, mondván, a hadsereg tisztikara „maradjon távol a politikától, térjen vissza szolgálati feladataihoz”. Az 1968. júliusi puccs 1968. július 17-én, szerdán hajnalban a bagdadi elnöki palotát tankok vették körül. Árif elnök fia, Kaisz a palota ablakából rálőtt a közeledő tankokra, néhány perces tűzpárbaj alakult ki, de senki sem sebesült meg. Ibrahim Daúd ezredes, testőrparancsnok megnyittatta a kapukat. A puccsot Árif egykori harcostársa, az 56 éves Ahmed Haszan al-Bakr extábornok, a Baasz Párt erős embere irányította, akit a Baasz Párt megerősödött balszárnya és az elégedetlen tisztikar támogatott. A veterán puccsista al-Bakr a főváros mellett fekvő al-Vasas nevű katonai támaszpontról telefonon keresztül megadásra szólította fel Árif elnököt, a Forradalmi Parancsnoki Tanács nevében. A hatalom átvétele gyorsan és vértelenül lezajlott. A puccsisták vezetője, al-Bakr a hadügyminisztériumban találkozott Áriffal. Al-Bakr szabad távozást biztosított az elnök és családja számára, valamint ígéretet tett, hogy az új kormány Árifnak elnöki nyugdíjat folyósít száműzetésének helyén is. Árif Londont jelölte meg úti céljaként. A lemondási okmány aláírása után az exelnököt lakására szállították, ahol kipihenhette a megrázkódtatást, és felkészülhetett az utazásra. Másnap a hatalom új birtokosa, al-Bakr, Irak új elnöke, a Forradalmi Parancsnoki Tanács vezetője baráti kézfogással búcsút vett régi harcos- és puccsista bajtársától, majd Árif exelnököt feltették a Londonba induló repülőgépre. Irak új elnöke Ahmed Haszan al-Bakr, alelnöke Szaddám Huszejn lett, akik véres leszámolások során szabadultak meg politikai ellenfeleiktől. Árif exelnök egy évtizeden át Nagy-Britanniában és Törökországban élt. Ismét Irakban 1979-ben Al-Bakr utódjának, a frissen hatalomra jutott Szaddám Huszejn elnöknek meghívására Árif hazatért Irakba. Rangjának megfelelő nyugdíjat állapítottak meg számára. Visszahúzódva élt, ritkán lépett nyilvánosság elé. Egy alkalommal Szaddám engedélyezte neki, hogy elhagyja Irakot, és teljesítse a Hadzs zarándokutat. 1995-ben személyesen gratulált Szaddám elnöknek, sikeres újraválasztása alkalmából. A televíziókban és a világsajtóban közzétett látványos gesztus, a korábbi köztársasági elnök elismerő kézfogása javította az ekkor már diktátori hatalmat gyakorló Szaddám legitimitását. Utolsó évei A 2003-as angol–amerikai katonai intervenció megdöntötte a Baasz párti kormányzati rendszert. Szaddám Huszejn elnököt a megszálló hadsereg katonái elfogták és kiszolgáltatták az új kollaboráns iraki kormánynak, perbe fogták és kivégezték. Az idős, 87 éves Árif exelnök nyugdíját azonban az amerikaiak által felügyelt új kormányzat is helybenhagyta, Szaddám elnökkel korábban fenntartott szívélyes viszonya ellenére. Abd ar-Rahmán Árif elnök magas kort ért meg. 2004-ben Ammánba, Jordánia fővárosába költözött. Itt hunyt el 2007. augusztus 24-én, 91 éves korában, az Al-Huszajn katonai kórházban. Julia Lewis Thomson Belényesi Julianna Tünde, írói álnevén Julia Lewis Thomson (Mátészalka, 1985. július 10.) Aranykönyv-jelölt magyar írónő. Életrajza Az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett. A gimnázium újságjában és az iskola által kiadott antológiákban jelentek meg írásai. 2003-tól a Hetedhéthatár című magazin publikálta verseit. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogászként végzett. 2016-ban jelent meg a Többek sorozat első kötete, a Többek által az Álomgyár Kiadónál, mely valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek. A sorozat második kötete Többek szerint címmel 2017 szeptemberében fog jelenni, a zárókötet Többek között címmel pedig előkészületben van. Kötetei Többek által ; Álomgyár, Bp., 2016 Díjak, jelölések Aranykönyv-jelölés (2017) John Lambert John Lambert (Hunterdon megye, 1746. február 24. – Lambertville, 1823. február 4.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Jersey, 1809–1815). Hurkos kereszt Névváltozatok: en: bowen cross Rövidítések: A hurkos kereszt nem teljesen tipikus kereszt. Ősi keresztfajta, mely a heraldikában nem annyira elterjedt, de gyakran előfordul egyes régi észak-európai germán népek régészeti hagyatékában, ahol a három szálból álló csomó a leggyakoribb. Számos modern változata van. Ide sorolható mindenféle csomózott, hurkolt vagy kötélből, zsinórból, láncból álló kereszt is. Aradi Tükör Aradi Tükör Aradon 1915-ben indított riportlap. Felelős szerkesztője Schulik (később Sulik) Kálmán. Szocialista szellemiség és erősen pacifista, háborúellenes beállítottság jellemezte, de gyakran foglalkozott társadalmi kérdésekkel (a családok nehéz helyzetével, szóvá tette az ellátás háború alatti akadozását, a korrupciót). Ugyanakkor nyíltan szembefordult a bolsevizmussal, a magyar Tanácsköztársasággal. Időnként szépirodalmi alkotásokkal is meglepte olvasóit: közölt novellákat Bors Lászlótól, Makszim Gorkijtól, Knut Hamsuntól, verset Heltai Jenőtől, Telekes Bélától, publicisztikát Balázs Bélától. 1921-ben, az újságírósztrájk idején napilapként jelentkezett, a szervezet kiadásában, majd beszüntette megjelenését. Pasturo Pasturo település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 2008 fő (2017. január 1.). Pasturo Barzio, Esino Lario, Introbio, Mandello del Lario, Ballabio, Cremeno és Primaluna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 77 Frigga A 77 Frigga a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1862. november 12-én. Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete 2008-ban alapított közhasznú szervezet. Célok A Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete fő céljának tekinti a nyílt forráskódú Joomla! tartalomkezelő rendszer, valamint a szabad szoftverek terjesztését és támogatását itthon és a Kárpát-medencében, ugyanakkor a magyar felhasználókat is képviseli a globális közösségekben. A Joomla! tartalomkezelő rendszer, az ahhoz kiadott bővítmények és a szabad szoftverek használatával kapcsolatos információkat tesz közzé a webhelyén, valamint ezek felhasználásához támogatást nyújt. Egyesületi tagok és érdeklődők számára továbbképzéseket szervez, támogatja az internet szabad, kreatív használatát. Tapolcai repülőtér A Tapolcai repülőtér Tapolcán, a volt Kinizsi Pál laktanya mellett, a Tapolcáról Lesencetomajra vezető közúttól délre található repülőtér. 1990 előtt szovjet tartalék repülőtér volt. Egy füves pálya található ott, 1200×100 méteres. Az üzemeltetője a BognAIR Kft. Korábban nem nyilvános fel- és leszállóhely volt a besorolása. Története Építését 1936-ban kezdték mint katonai repülőtér. 1952-től az Il–10-es gépekkel felszerelt 23. csatarepülő ezred állomásozott a repülőtéren. India történelme India történelme alatt, szűkebb értelemben a mai India, tágabb viszonylatban az indiai szubkontinens (a mai India, Pakisztán, Banglades, Nepál és Srí Lanka) történelmét értjük. Ókor Az első települések nagyjából i. e. 4000 körül jelentek meg az Indus és az azóta kiszáradt Szaraszvati völgyében. Lakói feltehetőleg dravidák, vagy azok elődei voltak. Fejlett városi kultúra alakult ki jól szervezett településrendszerrel, csatornahálózattal, és adminisztrációval. Megjelenik a kasztrendszer alapja a papság elkülönülésével. Az un. Indus-völgyi civilizáció fénykorát az i. e. 2300 és 1700 között élte. Birodalmi egység jön létre több városközponttal (Mohendzsodáro, Harappa, amely hatalmát kiterjesztette az Indus völgyén kívül a mai Rádzsasztán és Gudzsarát államokra is. Elterjed a ma még megfejtetlen betűírás is. Az indoárja invázió következményeként ez a korai dravida civilizáció nagyrészt elpusztult, de bizonyos elemei beszivárogtak a hódítók kulturális, főként vallási életébe (pl. Siva-kultusz). A védikus kor Az indoiráni népcsoport vándorlásának második hullámaként i. e. 175 körül jelennek meg az első indoárja törzsek, melyek fokozatosan nyomultak be Észak-India területeire, az Indus és a Gangesz közti, állattartásra kiválóan alkalmas földekre. Délkelet felé kiindulva meghódították az indiai szubkontinenst és Irán nagy részét. A katonailag fejlettebb, hódító árják alávetettként kezelték az őslakos dravidákat, bár a két nép etnikai és kulturális keveredése fokozatosan végbement. Első megtelepedésük a Pandzsábban történt, de mire elérték a Jamuna folyam magasságát, lendületük megtört, és vereséget szenvedtek a korábban itt megtelepült, az őslakosokkal szövetséges indoárjáktól (Rigvéda „tíz király csatája”). Az indoárják áldozati szertartásainak szanszkrit nyelvű szent szövege, a Rigvéda, hamarosan egyike lett a hinduizmus legfontosabb forrásainak, a Védáknak. I. e. 2. és 1. évezred fordulóján az árják a Gangesz völgyében rendezkednek be, ahol megjelennek az első államok. A hódítás korának maradéka a mai indiai kasztrendszer, ahol a Védák három fő kasztja, a brahmana, a ksatrija vagy rádsanja és a vaisja az árja eredetű világos bőrű papi, harcos és földművelő kasztot jelenti, míg a negyedik a súdra a sötét bőrű, nem árja, dravida vagy munda eredetű őslakókat. Ezeken kívül vannak az eredetileg rabszolga érinthetetlenek (pária vagy dali). A négy főkasztot jelentő szanszkrit varna szó jelentése is 'szín'. Az i.e. 900 körül az indoárja törzsek megtelepedésével Észak-Indiában szervezett politikai élet, birodalmi struktúrák jöttek létre, megjelent a Bhárata állam, vagy a Kuru Panosála uralkodóház. Ezek déli terjeszkedését a nagy indiai eposzok írják le. A védák korát az epikus kor váltja fel. Ez a Mahábhárata és a Rámájana keletkezésének kora is. Magadha és a buddhizmus kialakulása Az i. e. 6. században Magadha és Kosala államok vezető szerepre tesznek szert Észak-Indiában. Ebben az időszakban már kialakult a klasszikus indiai tudomány, mint a matematika, csillagászat, filozófia. Nagy vallási-filozófiai rendszerek születnek, mind a dzsainizmus és a buddhizmus. Az i. e. 4. század második felében Magadha egész Észak-Indiára kiterjesztette fennhatóságát, ezzel elkezdődött az az állandó folyamat, mely egészen az angol hódításig jellemezte a földrészt: az egyes államok rövid időre kiemelkednek a többiek közül, nagy területeket egyesítenek, majd összeomlanak és átadják a helyüket a következőknek. A folyamatos villongások során az Indus-völgy nyugati területe, a Pandzsáb átmenetileg a Perzsa Birodalom része, tartománya (satrapia) lett, így annak bukása után i. e. 327–325-ben Nagy Sándor makedón uralkodó benyomulhatott az Indus völgyébe és rövid időre elfoglalta Pandzsábot. Innentől számítható a görög kultúra jelentős befolyása az indiai kultúrára. Négy évvel később Csandragupta Maurja elfoglalta Magadha trónját, és megalapította a Maurja Birodalmat (i. e. 325 – i. e. 183).. Maurja Birodalom, Asóka Csandragupta először legyőzte Szeleukosz Nikatórt (i. e. 305), aki a Nagy Sándor meghódította területek örököséhnek kiáltotta ki magát, majd az afganisztáni területek felé hódított. Ekkor a Maurja Birodalom a szubkontinens déli csücskének kivételével Kabultól a mai Kelet-Indiáig, az Indiai-óceán partvidékéig, a Bengáli-öbölig terjedt. A Maurja Birodalom volt az indiai bennszülött civilizáció első nagy virágkora. Gazdasági életének alapja a mezőgazdaság, másodsorban a kereskedelem volt, az állam fő bevételei a földadók voltak. Az egységes India első nagy hatású állama Pataliputra (a mai Patna) fővárossal jól szervezett volt, politikai és gazdasági egységét öntözőrendszerek kialakítására is felhasználta. Csandragupta fia, Binduszára elfoglalta a Dekkán-fennsíkot, unokája, Asóka, a Maurja-dinasztia harmadik császára, Csandragupta Maurja unokája az ókori India leghíresebb uralkodójaként a történelemben először egyesítette csaknem egész Indiát és Afganisztánt (i. e. 268–233). Uralkodásának székhelye Magadha (a mai Bihár). Apja uralkodása alatt alkirályként a birodalom egyik tartományát igazgatta, majd apja halála után háborúba keveredett testvéreivel. Kegyetlen uralkodóként ismerték, de a kalingai háború (i. e. 265 – i. e. 263) véres mészárlásai után önvizsgálatot tartott. A háborút, mint a konfliktuskezelés módját elvetete és a buddhizmus lelkes követője és propagátora lett. Asóka uralkodásának időszakában a birodalom csaknem egész Indiára kiterjedt. A buddhizmust államvallássá tette. Erről a korról jelentős források maradtak fenn Asóka „oszlopainak” köszönhetően, melyeket egész India szerte állíttatott, rajta buddhista ihletettségű szövegekkel, törvénykezési és történelmi események leírásával. Szaka-Kusán uralom, Pándják, Csérák Az i. e. 2. század első felében a Maurja Birodalom hanyatlásnak indul, a határokon nő a feszültség, a birodalom közigazgatását és stabilitását belső harcok gyengítik. A Kelet-Irán és Afganisztán területén regnáló hellenisztikus Baktriai királyság elfoglalta Észak-Indiát, Pandzsábot és Szindhet. Az i. e. 1. században a belső-ázsiai szakák kezdik meg India meghódítását. Az i. sz. 78–144. időszak Kaniska uralma: ez a belső-ázsiai Kusán Birodalom fénykora, amely hódításaival a Jamuna mentén Mathuráig terjeszkedett. Kaniska lelkesen tanulmányozta a buddhista tanokat és mindent megtett annak terjesztéséért. Az indiai eredetű buddhizmus Indián kívül, Ázsia nagy területein, többek között Kínában is meghonosodott. A kereszténység is ekkor vert gyökeret, a legenda szerint 52-ben Szent Tamás partra szállt Keralában és hatékony térítőtevékenységbe kezdett elsősorban az előkelő hinduk között. A Gangesz-völgy királyságai időnként erős hatalmi koncentrációt képviseltek, azonban India maurják alatti egységét a Gupta-dinasztia megjelenéséig (320) nem tudták megteremteni. Ebben az időszakban a hindusztáni alföldek és a Dekkán között a Szatávahanák dinasztiája erősödött meg, akik helyzetüknél fogva elsősorban kulturálisan már képesek voltak egyesíteni az északi hindu és a déli dravida királyságokat. A déli területek kultúráját ebben az időszakban érintették meg kiterjedt tengeri kereskedelmüknek köszönhetően az egyiptomi, iráni hatások, majd a rómaiak egyiptomi megjelenése után India közvetlenül kapcsolatba került a nyugati kultúrával is. Ugyanakkor a déli vidékek királyai kelet felé tekintettek, és kereskedelmi kapcsolataik révén eljutottak Kambodzsába, a Mekong-delta vidékére, és a csendes-óceáni szigetekre is. Az ókori indiai felfedezők feltárták és gyarmatosították Ceylont. A dél-indiaiak a Malaka-félszigetet és a maláj-szigetvilág sok szigetét járták be. Indonéziában elsőként Szumátrát fedezték fel, majd az 1. században Jávát. India déli területein az első évezred közepén már három nagy birodalom osztozott, a Csolák, Pándják és a Csérák. A Pándja-dinasztia központja az Indiai-félsziget legdélibb részén volt. A dinasztia megalapításának időpontja ismeretlen, az i. e. 6. századból azonban már vannak feljegyzések. Első fővárosa Korkai, ma is létező falu az Indiai félsziget déli részén. A régészeti feltárásokból tudjuk, hogy halászattal, gyöngyhalászattal, kereskedelemmel foglalkoztak. A korabeli pándja zászlón található páros hal is erre utal. Termékei a Római Birodalom területére is eljutottak. A helyi fejedelmek folyamatos harcaiban a Pándja-dinasztia idővel háttérbe szorult. Jelentős birodalmat Kadungon uralkodása alatt a 6. században hozott létre. Ekkor már Maduráj a főváros. Később a Csolák megerősödésével újra háttérbe szorult, A Cséra Királyság, más néven Keralaputrasz (Kerala fiai) Tamilakam nyugati területén helyezkedett el. A dinasztiáról már i. e. 3. századból vannak említések, uralma az i. sz. 12. századig tartott, a királyságnak a Csolák hatalmi törekvései vetettek véget. A nép továbbra is fennmaradt, ez a mai Kerala állam. A királyság területe kiterjedt a Malabár-partokra, a dél-indiai Karur, Coimbatore és Salom területére (ez a mai Kerala) és Tamilnádu egyes részeire. A szomszédos királyságokkal folytatott harcok során területe többször változott. A Cséra-dinasztia alapítója Perumcsottu Utijan Cséralatan. Gupta Birodalom A 2. században a Pallava-dinasztia felemelkedik Dél-Indiában. 250 körül I. Csandragupta Észak-Indiában megalapítja a Gupta-dinasztiát. 320–535. között, Magadhából kiindulva a Gupták megkezdik birodalmuk kiépítését, amely egész Észak-Indiára kiterjed. A Gupta-kor az indiai művészetek klasszikus kora. Számos történész szerint India aranykora. A birodalmi egységet Szamudra Gupta teremtette meg déli területekre vezetett hódító háborúival. Utódai II. Csandragupta, Kumáragupta, és Szkandagupta a kialakult birodalmi egységet megerősítette. Szkandagupta nevéhez fűződik az akkoriban igen agresszív hódításaikról ismert hunok kiűzése Indiából. A tudományos és művészeti élet virágzott, a képzett tisztviselői kar megszervezte az öntözést, az adózást, és távoli nyugati vidékek kereskedelmi kapcsolatait bővítette. A Gupták udvarában alkotott Kálidásza a költő, ekkor alapították Nálanda híres egyetemét is. Bár több esetben veszély fenyegette a birodalmi egységet, és kicsi, de erős királyságok alakultak, időnként, különösen Észak-Indiában figyelemre méltó államalakulatok jöttek létre. Ilyen volt Harsa birodalma is, aki egész Hindusztánt, Kasmírtól Asszámig egyesítette, délen a Dekkánt fennhatósága alatt tartó Csálukja-dinasztia állította meg. A Csálukja Birodalom kifinomult művészeti alkotásai különösen építkezéseikben nyilvánult meg, igen híresek Ellora faragott barlangjai és templomai. A Kaveri völgyét uraló Pallavák hatalmát megtörve szereztek hegemóniát a déli területeken. A buddhista és hindu filozófia bizonyos mértékű fúziója is ekkor jött létre, aminek következményeként a buddhizmus gyakorlatilag a mai napig eltűnt Indiából. A filozófia alapja a Sankarácsárja által kidolgozott Advaita-védánta volt, amely a meghatározatlan monizmus talaján áll, és alapját képezi a hindu gondolkodás újítási mozgalmainak napjainkig. Pallavák, Csolák 500–908. között a Pallavák királysága lesz Dél-India vezető állama. A Pallavák alakították ki a déli, úgynevezett dravida templomépítészeti stílust, ők építették a mahabalipurami templomkomplexumot legjelentősebb uralkodójuk, Naraszimha Varma kezdeményezésére. Az indiai kultúra keleti befolyását is nekik tulajdonítják, kambodzsai, jávai templomok stílusjegyei pallava hatásról árulkodnak. A 10–11. század a Pallavákat követő, szintén tamil Csola állam virágkora India déli részén. Kitűnően szervezett állami irányítási rendszerük mellett öntözőrendszerek építését kezdték, amelyek későbbi korok számára is mintaként szolgáltak. Erős tengeri flottáikkal harcba szálltak Srí Lanka és Szumátra királyaival is. A dinasztia a 10. és a 11. században volt hatalma csúcspontján. I. Rádzsarádzsa Csola (Nagy Radzsaradzsa) és fia, Rádzsendra Csola uralkodása alatt a birodalom Ázsia egyik legerősebb katonai, gazdasági és kulturális hatalmává vált. Területe délen a Maldív-szigetektől északon Nyugat-Bengálig, a Gangesz folyóig terjedt. A Csolák fővárosa Tandzsávur volt, évszázadokon keresztül megtartotta hatalmi és kulturális központi szerepét. A korszak kiemelkedő alkotása a Brihadesvara-templom, amely ma már a világörökség része. A 12. század végére fokozatosan csökkent a hatalmuk, később eltűntek India történelmi színteréről. Az iszlám és India Az iszlám megjelenése Indiában véres csatározások útján történt. A korai arab expanzió csak az ország északi részeit, az Indus folyóig terjedő területeket érintette. Ez a térség már az első ezredforduló előtt is a hódítások elsődleges célpontja volt. A kalifátus felbomlása idején egy iszmailita államalakulat jött létre ezen a területen, amely a 11–12. században a Fátimidákkal szoros kereskedelmi és politikai kapcsolatokat ápolt. A 12. század végén afgán csapatok, először a Gaznavidák, majd a Gúridák rohanták le a területet, és rabolták végig a szubkontinens északkeleti tartományait, majd ez utóbbiak a Gangesz vidékéig merészkedve a Traori hegység lábánál megütköztek a hindu föderáció, Ráj Pitora vezette haderejével. Időlegesen akkor még megállították őket, azonban a Delhi kapujának számító hegységnél, egy évvel később, az afgánok már győzelmet arattak. Vele együtt pusztultak Kanaudzs, Gvalijár és Bihár gazdag városai, az uddandapúrai utolsó buddhista egyetemmel együtt. Delhi szultanátus Az Észak-Indiába betörő afgán Gúridák mameluk parancsnokai teljhatalommal rendelkeztek a meghódított területeken. Az 1193 óta Delhi helytartójaként szolgáló, Kutb ad-Dín Ajbak (1206-1210), 1206-ban levált a gúrida szultán, Muizz ad-Dín Mohamed (1173–1206) fennhatósága alól és megalapította az első rabszolgák alkotta mamluk dinasztiát, a Delhi Szultanátust. A hatalmas, kiépített úthálózattal alig rendelkező terület közigazgatását egyetlen szultán sem volt képes tartósan megszervezni, és ez kedvezett a kis hatalmi oligarchiák, fejedelemségek, királyságok kialakulásának. 1206–tól 1526-ig állt fenn ez az államalakulat. A központi hatalom gyengülésének következtében a többször is kis emírségekre szakadt szultanátus irányítását a vallási vezetés, az ulamá vette át. A birodalom peremén, a határ menti államokban a gázi harcosok a szúfizmussal szimpatizáltak, és egyeduralomra törtek. A hatalmi villongások a 16. század elején az afgán származású Lodi dinasztia korában érték el csúcspontját, és ezt kihasználva Bábur (1483-1530), Timur Lenk unokája hatalma alá vonta Delhi környékét, majd utódai a „Nagymogulok” két-három évszázadig szinte az egész indiai szubkontinenst. 1340 körül megalakul Vidzsajanagár hindu királyság, mely a Dekkán legnagyobb állama lesz. Az első európaiak Indiában a portugálok, akik 1510-ben elfoglalják Goát. A Mogul Birodalom A Mogul Birodalom mint iszlám hatalom megjelenését az indiai szubkontinensen 1526-tól számítják, amikor Bábur elfoglalta és uralta a dél-ázsiai India (Hindusztán) központi területeit. Fénykora a 17. és a korai 18. századra tehető, és véglegesen a 19. század közepén szűnt meg. A mogul császárok a Timuridák leszármazottai voltak, ellenőrzésük alatt állt az indiai szubkontinens nagy része a keleti Bengáltól a nyugati Beludzsisztánig, az északi Kasmírtól a déli Kaveri-medencéig. A lakosság ebben az időben becslések szerint 110 és 130 millió között lehetett, a birodalom területe több mint 4 millió négyzetkilométer volt. Guru Nának (†1539) megalapította a hinduizmus és iszlám egységét és felcserélhetőségét hirdető szikh vallást. A hindu politeizmus azonban a többség számára alapvető kulturális és vallási eszme volt, ezért a századok folyamán hamarosan szembekerült a muszlim kisebbséggel. A birodalom „klasszikus időszaka” 1556-ban kezdődött, Mohammad Akbar Dzsaleuddin, ismertebb nevén a Nagy Akbar (1542–1605) uralkodásával, és Aurangzeb (1658–1707) halálával zárult le. Ezen időszak alatt a birodalom erősen centralizált közigazgatása összekötő kapocs volt a különböző régiókban. Bár a korai mogulok csagatáj-török nyelven beszéltek és sokáig fenntartották turko-mongol hagyományaikat, lényegében a perzsa kultúrkör képviselőinek tekinthetők. A perzsa irodalmat és kultúrát átmentették Indiába, így teremtve alapot az indo-perzsa kultúra létrejöttéhez. A birodalom gyakorlatilag az angol gyarmatosításig fennmarad. Bábur és utódai, különösen I. (Nagy) Akbar sah gyakorlatilag egész Indiára kiterjesztették fennhatóságukat, ám egy idő után csupán hűbérurai lettek az általuk névlegesen birtokol területeknek, azok többé kevésbé független államok maradtak. Az utolsó szultán, II. Bahádur Sah Zafar, akinek uralkodása már csak Delhi városára korlátozódott, börtönbe került, és a britek száműzték az 1857-es indiai felkelés (szipojlázadás) után. Újkor India a gyarmati korban A mogul uralom alatt lévő indiai államok harcokat kezdenek egymás ellen, s gyakran az egyre gyengülő Mogul Birodalom ellen is. Ezt használják ki a portugálok nyomában érkező európai államok, és fokozatosan területeket nyernek a félsziget több pontján. Ennek a folyamatnak a vége az lesz, hogy a legdinamikusabban erősödő angolok (a Brit Kelet-indiai Társaság révén) már nyíltan beavatkoznak az indiai államok, és sokszor a mogulok belügyeibe is, gyakran taszítanak le, vagy emelnek fel uralkodókat azok élére. Az 1700-as évek közepétől a mogul uralom teljesen összeomlik, a Birodalom csupán Delhire, és környezetére korlátozódik. A hűbéres államok megtagadják az adófizetést. Ezzel együtt az angol Kelet-Indiai Társaság gyakorlatilag egyeduralkodó lesz a földrész kereskedelmében. Az így megerősödött Társaság területi hódításokba kezd. Az 1803-4-es nagy hadjárat alatt, Wellesley és Lake elfoglalják Delhit, Ágrát, Gudzsarátot és Orisszát, ezzel gyakorlatilag Észak-, Középső- és Dél-India is az uralmuk alá kerül. Az angolok a mogulok vazullusi rendszerével, de annál sokkal hatékonyabban és nagyobb katonai erővel kormányoznak. 1809-ben Rdzsid Szingh a szikh mozgalom révén független államot alakít Pandzsábban. Ezt végül a Társaság csapatai számolják fel az 1845-49-es szikh-háborúkban. Nemzeti ellenállás és a gyarmati politika 1857-ben, az utolsó nagymogul vezetésével felkelés tör ki a brit uralom ellen (szipojlázadás). A felkelést leverik, de hatására 1858-ban a Brit Kelet-Indiai Társaság megszűnik, és minden joga a brit koronára száll. Megkezdődik a sokkal szorosabb brit uralom, a rádzsaságokat és szultanátusokat felszámolják, és a területet alkirályok kormányozzák. 1876-ban Viktória királynőt India császárnőjévé választják. Indiai függetlenségi mozgalom Az 1857-es felkelés leverése után a britek Indiában jelentős fejlesztésekbe kezdtek, annak ellenére, hogy maga a felkelés azért tudott gondokat okozni a brit hatalomnak, mert a felkelő indiaiak rendelkeztek elnyomóik technológiájával és infrastruktúrájával. Hogy mindezek ellenére a brit hivatalok tovább modernizálták az országot, annak a következménye, hogy a Brit Birodalom épp a fénykorát élte, a világ vezető gazdasági és katonai hatalmaként rendelkezett az ehhez szükséges erőforrásokkal. Azzal, hogy legjelentősebb gyarmatát a Birodalom fejleszti, annak gazdasági erejét, és ezzel a Birodalom erejét növeli. Azonban a háttérben még egy ok meghúzódott: a világ újrafelosztására törekvő államoktól kellett megvédenie gyarmatait. Elterjed az angol típusú iskolarendszer, nyugati eszmék kezdenek el terjedni, és megjelenik a westminsteri parlamentalizmus is, azaz a fejlett politikai kultúra. A fejlődésben jelentős szerepet kapnak az indiai reformtörekvések is, melyek elsősorban az indiai társadalom megújítását célozzák (például Rám Mohan Ráj kezdeményezésére létrejön a Brahma Szamádzs, amely elvetette a szatit (a feleségek önkéntes tűzhalála), a csecsemőgyilkosságot és egyszerűsíteni akarta a vallási gyakorlatot. Szvámi Dajánanda létrehozza az Árja Szamádzsot, ami elveti a kasztokat, és az indiai kultúra felsőbbrendűségét hirdeti. 1885-ben, angol segítséggel megalakul az Indiai Nemzeti Kongresszus. 1899-ben az akkor alkirály, Lord Curzon vallási alapon kettéosztja bengál tartományt. Az intézkedés óriási felzúdulást vált ki, India először gondolkodik nemzeti egységben. Elkezdik bojkottálni az angol árukat. Megalakul a "szvadési" (kb "a mi hazánk") mozgalom. 1906-ban megalakul az indiai muszlimok szervezete a Muszlim Liga. 1907-ben a Kongresszus radikálisokra és mérsékeltekre szakad. 1909: Indian Councils Act - Indiában külön választókerületeket szerveznek, vallási alapon a muszlimok és más csoportok számára, hogy a britek ezzel is gyengíthessék a nemzeti mozgalmakat. 1911-ben eltörlik Bengália kettéosztását, majd ideiglenesen áthelyezik a fővárost Delhibe, V. György király látogatásának idejére. 1914 és 1918 között India bekapcsolódott az első világháborúba afrikai, ázsiai, sőt még európai frontokon is. Az indiai hadsereg a brit és más gyarmati erőkkel közösen harcolt az Oszmán Birodalom ellen. Indiai katonák részt vettek számos híres ütközetben, például a Dardanellák ostromakor. Mindeközben az indiai kérdés a világ több részén is megjelenik: Gandhi Dél-Afrikában küzd az ottani indiaiak érdekeiért. Ír mintára megszervezik az indiai önkormányzati ligákat. Az I. világháborúban több mint egymillió indiai katona vesz részt, ám amikor az angol gyarmatok nagy része domíniumi státust kap, az angolok Indiától ezt megtagadják. A háború után az angol kormányzat keményebb eszközökhöz folyamodik a mozgalmak letörésére. Ez általános elégedetlenséghez vezet, a nemzeti mozgalom élére L. G. Tilak áll, ám halála után Gandhi veszi át szerepét. Tilakkal ellentétben Gandhi az erőszakmentességgel és az igazsághoz való ragaszkodásával tekintélyes erőt gyűjt össze a mozgalomba, amivel komoly károkat okoz az angol kormányzatnak. Gandhi közérthetően adja elő céljait és szervezi a mozgalmat, átveszi a Kongresszus vezetését és működését racionalizálja. Rövidesen sikerül az indiai társadalom minden rétegét békés eszközökkel szembefordítania az angol uralommal. Emiatt a brit hatóságok többször is bebörtönzik. 1923-ban, Gandhi jóváhagyásával a Kongresszusból kiválik a Mótilál Nehru vezette Szvarádzs Párt. A britek felállítják a Simon-bizottságot, hogy rendezze az indiaiakkal a viszonyt, de mivel nincs indiai tagja, ezért Gandhiék azt bojkottálják. 1928-ban a Kongresszus domíniumi státuszt követel Indiának, de az angolok alkotmánytervezet kidolgozását követelik tőlük. Az összindiai pártokból álló testület végül elkészíti a tervezetet (Nehru-jelentés), de mivel nem tartalmazta a különböző csoportoknak (elsősorban vallási kisebbségeknek) járó, külön választókerületeket, így azt mindenki elutasítja, különösen a muszlimok. A Nehru-jelentés alapján világossá válik, hogy a muszlimok mindig is kisebbségben lesznek Indiában. Az 1928-as, lahóri kongresszusi ülésen elfogadják a púrna szvarádzs, azaz teljes függetlenség célkitűzését. 1930: Muhammad Iqbal költő a Muszlim Liga elé terjeszti a Pakisztán-tervet, amelynek elnevezését Csaudhuri Rahmat Ali alkotta meg. 1931-ben kiadják a westminsteri statútumot: megszűnik Nagy-Britannia törvényhozói főhatósága a domíniumok fölött, amelyek Angliával egyenlő státuszt nyernek, vagyis megszületik a Brit Nemzetközösség. 1930–31: fellendül a polgári engedetlenségi mozgalom, Gandhi 11 pontos követeléséből 7 gazdasági természetű. Támadja a só áremelését és az állami sómonopóliumot. 1930. márciusában elindul a tengerpartra sót párolni. Ez a híres sómenete, ám emiatt ezreket tartóztatnak le. 1931. március 5-én megállapodás jön létre Gandhi és Irwin alkirály között: Gandhi felfüggeszti a polgári engedetlenségi mozgalmat, az angolok szabadon bocsátják a politikai foglyokat, Gandhi elmegy Londonba a kerekasztal konferenciára, de nem ér el semmit. Indiában megtört a politikai lendület. 1932-ben a brit hatóságok Ambédkar kezdeményezésére külön választókerületeket akarnak biztosítani az érinthetetleneknek. Gandhi tiltakozásul éhségsztrájkba lép, szerinte ez a döntés már a hindu társadalmat is megosztja. A kormány engedélyezi tárgyalások folytatását Gandhi és Ambédkar között Gandhi börtönében. A javaslatot visszavonják, de megállapodnak az érinthetetleneknek nyújtandó kedvezmények rendszerének kidolgozásában. A Púnéi megállapodást követően az indiai brit kormány 1936 folyamán jegyzékbe gyűjtötte az érinthetetlen dzsátikat, amelyek alapján nekik és a törzsieknek a későbbiekben bizonyos számú helyet tartott fenn az állami iskolákban, a közigazgatásban és az állami vállalkozásoknál. Ez a rendszer ma is létezik. Az 1935-ös, India kormányzásáról szóló törvény, amely 1937-ben lépett hatályba, már biztosította a fenntartott helyek rendszerét. Ez a későbbiekben még egy csoporttal bővült a független Indiában. A második világháború kitörésekor az alkirály Indiát hadviselő félnek nyilvánítja. Az indiai politikusokkal nem konzultál, ezért a nemzeti tartományi kormányok lemondanak. A politikai vezetőket bebörtönzik. 1940-ben Dzsinnah beterjeszti a Muszlim Liga elé a Pakisztán-tervet, amit ott elfogadnak. Akkor India lakosságának egynegyede muszlim. Fejlődik az ipar a hadigazdaság miatt. 1942-ben Stafford Cripps és delegációja Indiában igyekszik megnyerni az indiai politikusok támogatását, akik domíniumi státust követelnek, de nem kapják meg. Cripps a háború utánra ígéri alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. Gandhi megfogalmazza a Kongresszus határozatát: „Angolok, távozzatok Indiából!”. 1941–1943: hatalmas éhínség Bengálban és Orisszában. A háború után, 1945. júniusában Wavell alkirály Simlába hívja a nemzeti erők képviselőit. Javasolja, hogy a felállítandó nemzeti kormányban a Kongresszus és a Liga 40–40%-ban részesedjen a tárcákból. A felek elutasítják. India a második világháborúban is jelentős katonai hozzájárulást biztosított a Brit Birodalomnak. Elsősorban Japán ellen harcolt rengeteg indiai katona, sőt a Japán Birodalom célja ebben az időben India meghódítása volt. Az Indokínából és Kínából előretörő japán csapatok Kelet-India területére is kiterjesztették uralmukat. 1945-ben brit és ausztrál haderők közreműködésével az indiai gyarmati hadseregnek sikerült visszafoglalnia a megszállt országrészt a japánoktól. Egy új bizottság érkezik tárgyalni, F. W. Pethick-Lawrence javasolja egy ideiglenes kormány felállítását, amely összehívja az alkotmányozó nemzetgyűlést. Angol javaslat: legyen Indiában gyenge központi hatalom, államcsoportokból álló szövetséget kell alakítani. A választások során az ideiglenes kormány megalakítására J. Nehru kap megbízást. Kormányában 6 kongresszista, 5 ligabeli és 3 kisebbségi miniszter, ezt a Liga elutasítja. 1946. augusztus 24: megalakul az ideiglenes kormány. 1946. december: összeül az alkotmányozó nemzetgyűlés. Azonban Nagy-Britannia a háborúban kimerült, nem tudja fenntartani az indiai gyarmatot. 1947. február 20-án, Attlee miniszterelnök bejelenti: Anglia 1948. júniusa előtt átadja a hatalmat az indiaiaknak. Az új alkirály, Lord Louis Mountbatten tervet készít az ország felosztásáról, amit Londonban elfogadnak. A felosztást a Liga június 10-én, a Kongresszus július 15-én fogadja el. Így végül megalakul a két domínium: Pakisztán 1947. augusztus 14-én, India 1947. augusztus 15-én. A kadmium izotópjai A természetes kadmium (Cd) 8 izotópból áll. Ezek közül kettőnél megfigyeltek radioaktív bomlást, további háromnál pedig feltételezik, hogy radioaktívak, de bomlásukat a rendkívül hosszú felezési idejük miatt még soha nem figyelték meg. A két természetes radioaktív izotóp a 113Cd (béta-bomlás, felezési ideje 7,7·1015 év) és a 116Cd (kétneutrínós kettős béta-bomlás, felezési ideje 2,9·1019 év). A másik három feltehetően radioaktív izotóp a 106Cd, 108Cd (kettős elektronbefogás) és a 114Cd (kettős béta-bomlás), jelenleg felezési idejükre csak alsó időkorlát ismert. Legalább három (a spontán maghasadás elméleti lehetőségét leszámítva) abszolút stabil izotóp ismert: 110Cd, 111Cd és 112Cd. A természetben elő nem forduló kadmiumizotópok közül a leghosszabb élettartamúak a 109Cd (felezési ideje 462,6 nap) és a 115Cd (53,46 óra). A többi radioaktív izotóp felezési ideje 2,5 óránál kevesebb, többségüké az 5 percet sem éri el. A kadmiumnak 8 magizomerje is ismert, ezek közül a legstabilabbak a 113mCd (t1/2 14,1 év), a 115mCd (t1/2 44,6 nap) és a 117mCd (t1/2 3,36 óra). Az ismert kadmiumizotópok atomtömege a 94,950 u (95Cd) és 131,946 u (132Cd) közötti tartományba esik. A második leggyakoribb – 112Cd – izotópnál könnyebbek főként elektronbefogással bomlanak, a nehezebbek elsősorban béta-bomlóak. Előbbiek fő bomlásterméke az ezüst, utóbbiaké az indium valamely izotópja. Standard atomtömeg: 112,414(4) u Kadmium-113m A kadmium-113m a kadmium egyik radioizotópja és magizomerje, felezési ideje 14,1 év. Normál termikus reaktorokban nagyon kis mennyiségben keletkezik, ami nagy neutron befogási hatáskeresztmetszetét is figyelembe véve azt jelenti, hogy a nukleáris fűtőanyag kiégése során a keletkezett kis mennyisége is megsemmisül, ezért elhanyagolható a nukleáris hulladékhoz való hozzájárulása. Gyors neutronok hatására végbemenő vagy egyes nehezebb aktinoidák maghasadása során nagyobb mennyiségben keletkezik 113mCd. Táblázat A világegyetem koránál hosszabb felezési idejű izotópok félkövérrel vannak kiemelve Rövidítések:EC: ElektronbefogásIT: Izomer átmenet A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve, a majdnem stabilak (melyek felezési ideje a világegyetem koránál hosszabb) félkövér dőlttel vannak jelölve A várakozások szerint β+β+-bomlással 106Pd-tá alakul több mint 4,1·1020 év felezési idővel A várakozások szerint β+β+-bomlással 108Pd-cá alakul több mint 4,1·1017 év felezési idővel Elméletileg spontán maghasadásra képes Hasadási termék Primordiális radionuklid A várakozások szerint β−β−-bomlással 114Sn-gyé alakul több mint 6,4·1018 év felezési idővel Megjegyzések Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot. Ismeretesek olyan geológiai minták, amelyek izotóp-összetétele a szokásos értékeken kívül van. Az atomtömeg bizonytalansága ezeknél meghaladhatja a jelzett hibahatárt. A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. A várakozások szerint a 107 Cd hiperdeformált mag. Chodov (Sokolovi járás) Chodov település Csehországban, a Sokolovi járásban. Chodov Nové Sedlo, Božičany, Mírová, Černava, Tatrovice, Vintířov és Vřesová településekkel határos. Lakosainak száma 13 547 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ring Ring (album) A Ring Ring az ABBA svéd popegyüttes 1973-ban megjelent debütáló albuma. Az album a skandináv országokban jelent meg, valamint limitált darabszámban Nyugat-Németországban, Ausztráliában, Dél-Afrikában, valamint Mexikóban 1973-ban. Az albumot újra kiadták Ausztráliában 1975-ben, azonban az Egyesült Királyságban csak 1992-ben, míg az Amerikai Egyesült Államokban három évvel később került hivatalosan forgalomba. Az új kiadású album már az ABBA nevet viseli, azonban az eredeti megjelenés évében még esetlenül az előadók nevei jelentek meg a borítón, így tehát Björn&Benny, Agnetha&Frida. A Ring Ring albumot adták ki először CD-n 1988-ban, Svédországban, majd két évvel később Nyugat-Németországban, illetve később az egész világon. Az eredeti album (1973-as kiadás) a „Ring Ring (Bara Du Slog En Signal)” dallal nyit eredeti svéd nyelven, és az angol verzió a lemez „B” oldalán a negyedik dal. A nemzetközi kiadású verzión megtalálható a „She’s My Kind of Girl”, egy Benny és Björn által írt dal 1969-ből, amely Japánban már sláger volt korábban, valamint megtalálható a „B” oldalon a Ring Ring angol nyelvű verziója is. Ezen kívül az album tartalmazza még a „Disillusion” című dalt, melynek társszerzője Agnetha Fältskog, az egyetlen ABBA név alatt megjelent dal, melyben Agnetha szerzőként dolgozott. Az album dalai A oldal: " Ring Ring " (Andersson, Stig Anderson, Ulvaeus, Neil Sedaka , Phil Cody) – 3:06 " Another Town, Another Train " (Andersson, Ulvaeus) – 3:13 "Disillusion" (Fältskog, Ulvaeus) – 3:07 " People Need Love " (Andersson, Ulvaeus) – 2:46 "I Saw It in the Mirror" (Andersson, Ulvaeus) – 2:34 " Nina, Pretty Ballerina " (Andersson, Ulvaeus) – 2:53 B oldal: " Love Isn't Easy (But It Sure Is Hard Enough) " (Andersson, Ulvaeus) – 2:55 "Me and Bobby and Bobby's Brother" (Andersson, Ulvaeus) – 2:52 " He Is Your Brother " (Andersson, Ulvaeus) – 3:19 "She's My Kind of Girl" (Andersson, Ulvaeus) – 2:45 "I Am Just a Girl" (Andersson, Anderson, Ulvaeus) – 3:03 "Rock'n Roll Band" (Andersson, Ulvaeus) – 3:11 Kislemezek "Another Town Another Train"/"Rock and Roll Band" (1972. május) "People Need Love"/"Merry-Go-Round" (1972. június) "He Is Your Brother"/"Santa Rosa" (1972. november) "Ring Ring"/"Rock and Roll Band" (1973. február) "Nina Pretty Ballerina"/"He Is Your Brother" (1973. március) "Love Isn't Easy (But It Sure Is Hard Enough)"/"I Am Just a Girl" (1973. június) "I Am Just a Girl"/"Ring Ring" (1973. augusztus) (csak Japánban jelent meg) "Me and Bobby and Bobby's Brother"/"I Am Just a Girl" (1973) (csak Lengyelországban jelent meg) "Rock n Roll Band" (USA) Újrakiadások 1997 kiadás Az album 1997-es újrakiadása re-maszterelt változata nemzetközi számlistával. 2001 kiadás Az album 2001-es re-maszterelt kiadás 3 bónusz dallal. Minden dal szerzője Benny Andersson és Björn Ulvaeus . 2005 újrakiadás Az album 2005-ös újrakiadása az összes megjelent albummal egy boxban The Complete Studio Recordings néven került forgalomba. 2008 újrakiadás A 2008-as kiadás a The Albums Box részeként jelent meg bónusz dalokkal. 2013 újrakiadás A 2013-as újrakiadás Deluxe változata bónusz dalokat, korai verziókat, és bónusz DVD-t tartalmaz. Bonus tracks (minden dal szerzője és producere Benny Andersson és Björn Ulvaeus): Extra bonus tracks – korai változatok (minden dal producere és szerzője Benny Andersson és Björn Ulvaeus): Bonus DVD videoklipekkel: Zenekar ABBA Benny Andersson – zongora , billentyűs hangszerek , vokál , mellotron Agnetha Fältskog – vokál Anni-Frid Lyngstad – vokál Björn Ulvaeus – basszusgitár , gitár , vokál Ola Brunkert – dob Rutger Gunnarsson – basszusgitár Roger Palm – dob Janne Schaffer – akusztikus gitár , elektromos gitár Mike Watson – elektromos basszusgitár Ring Ring (dal) A Ring Ring hozta meg a nemzetközi áttörést az ABBA együttes számára 1973-ban. A kislemez hivatalos megjelenése 1974-re datálható Ausztráliában, Észak-Amerikában, valamint Európa legtöbb országában. A dalt eredetileg svéd nyelven írta Benny Andersson és Björn Ulvaeus, valamint menedzserük Stig Anderson. Az angol nyelvű fordításban Neil Sedaka és Phil Cody segédkeztek. A svéd verzió #1 helyezést ért el a svéd toplistán. A dalt német és spanyol nyelven is felvették. Története A "People Need Love" című daluk sikerével az együttes (ahogy akkor hívták: Björn&Benny, Agnetha&Frida), valamint a menedzserük, Stig Anderson ráeszméltek a potenciális siker lehetőségére amennyiben a lányok énekhangját ötvözik a fiúk dalszerzői képességével.Ekkor döntöttek úgy, hogy készítenek egy lemezt. Történetesen ez a lemez lett később a Ring Ring (album). Benny, Björn és Stig belekezdtek egy dal kiválasztásába, mellyel az együttes részt vehetett az 1973-as Eurovíziós Dalfesztivál hazai selejtezőjén. Pár nappal később elkészült a dal az eredeti svéd verziójú Ring Ring dallamával, és a "Klocklat" (Óra ketyegés) címmel. A szöveget Stig Anderson szerezte, kissé populárisabb megközelítéssel, mint az akkori jellegzetes versenydalok. A cél az volt, hogy megváltoztassa az Eurovíziós Dalfesztivál jellegzetes visszafogott, mesterkélt, már-már körülményes hangulatát. A dalt később átnevezték a telefoncsörgés ihlette "Ring Ring"-re. Annak érdekében, hogy a dal több hallgatóhoz eljusson, nagyobb eséllyel szerepeljen az esetleges nemzetközi versenyen, felkérték az amerikai dalszerző Neil Sedaka-t és szerzőtársát Phil Cody-t, hogy készítsenek angol nyelvű szöveget. 1973. január 10-én a Stockholmi Metronom stúdióban felvették a lemezt. Michael B.Tretow, a stúdió hangmérnöke közreműködött Benny-vel és Björn-nel sok későbbi munkájuk elkészültében. Ő olvasott korábban egy könyvet egy bizonyos Phil Spector nevű zenei producerről, és az ő általa kitalált "Wall of sound" eljárásról (ezzel a technikával a dalok hanganyagát stabilizálni tudták, mely később alkalmassá tette azokat a rádiókban való lejátszásra minőségromlás nélkül), mellyel a '60-as évek óta a sikeres zenészek számait rögzítették. Ugyanakkor míg Spector a technikája kapcsán sok zenész azonos időben, azonos hangszeren történő játszását alkalmazta, addig ez a költségek miatt a Ring Ring album elkészítésénél lehetetlen volt. Megoldásként Tretow azt javasolta, hogy a háttérzenét rögzítsék még egyszer, ezzel elérték az "igazi" zenekari hanghatást. Később a fesztivál hazai selejtezőjén Björn&Benny, Agnetha&Frida előadták a dalukat, azonban csak harmadik helyen végeztek. Ugyanakkor a skandináv toplistákon a daluk sokkal jobban szerepelt, mint a fesztivál nyertes dal, vagy a második helyezett. Mindössze ekkor döntöttek arról, hogy végleges együttest alkotnak és közös erővel a dalszerzésre fókuszálnak. Országos turnéra indultak, és nem szegte kedvüket a tény, hogy a Ring Ring daluk mindössze harmadik helyezést ért el, készek voltak a következő évi fesztiválon való részvételre, megírták a "Waterloo" című dalt. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Ring Ring (song) című angol nyelvű Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Guardia Lombardi Guardia Lombardi község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Andretta, Bisaccia, Carife, Frigento, Morra De Sanctis, Rocca San Felice, Sant’Angelo dei Lombardi és Vallata. Története A települést 595-ben alapították az északról (Svájc felől) érkező longobárdok Guardiae Longobardorum néven. I.Roger normann seregei 1133-ban elpusztították, de később újjáépítették. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a fő terét díszítő Lì Bev’ri-kút a világháborús hősök emlékműve Giovanni Gazzinelli Giovanni Gazzinelli (Araçuaí, 1927. szeptember 6. –) brazil orvos és tudós. Az olasz származású Gazzinelli biokémiából PhD-zott az Universidade Federal de Minas Gerais-on, az Ordem Nacional do Mérito Científico díj tulajdonosa. Theodoor van Thulden Theodoor van Thulden (’s-Hertogenbosch, 1606. augusztus 9. – uo. 1669. július 12.) németalföldi festő. Élete Stílusa nagyon közel áll Rubenséhez, akitől sokat tanult. 1621 körül Antwerpenben kezdett festeni, ahol 1626-ban a Szent Lukács céh tagja lett. Később Franciaországban dolgozott, Fontainebleau-ban manierista festményeket másolt, majd 1631 és 1633 között Párizsban tevékenykedett. 1634-ben tért vissza Antwerpenbe, ahol sokat dolgozott együtt Rubensszel. 1643-ban visszatelepült szülővárosába. Számos oltárképet festett katolikus templomok számára, valamint politikai tartalmú allegóriákat, főleg a vesztfáliai békéről. Részt vett a hágai királyi palota (Huis ten Bosch) Oranjezaal, azaz Oranje-termének dekorációjában, Amalia von Solms megbízása alapján, aki erre a munkára több olyan neves flamand és holland mestert kért fel, mint Gerard van Honthorst és Jacob Jordaens. Fráter István Fráter István (Érkeserű, 1630 körül – 1703) huszti várkapitány, költő. Élete Az Abaúj vármegyei Fráter családból származik, apja, Fráter Pál szintén neves költő volt. Harmincas éveiben járt, amikor a török régi birtokait Nagyváradot elfoglalta. Abaúj megyében I. Apafi Mihály fogadta szolgálatába, a huszti vár alkapitányának tette meg. A vár tulajdonosa a fejedelemasszony, Bornemisza Anna volt, hivatalos parancsnoka pedig Teleki Mihály országbíró. 1675-től 1688-ig bírta ezt a tisztséget, ekkor a várat feladta az osztrákoknak. Részt vett I. Lipót két országgyűlésén is. Nagy Iván szerint két feleségétől tizenkét gyereke született, egyikük, szintén Fráter István, a Bocskai-felkelés fontos résztvevője lett. Munkássága Egyetlen verseskötete, a Paraphresis Rithmica 1684-ből maradt fenn. A könyvet Teleki Mihálynak ajánlotta, és Újhelyi István íródeák jegyezte le. 130 egyszakaszos verset tartalmaz, többnyire a vitézi életről. Egészen 1917-ig a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában lapult, ekkor tette közzé először Alszeghy Zsolt. Ő nevezte el verseit gnómáknak. Julian Brandt Julian Brandt (Bréma, 1996. május 2. –) német labdarúgó. Jelenleg a német Bundesliga-ban szereplő Bayer Leverkusen és a német labdarúgó-válogatott támadó középpályása. Pályafutása Ifjúsági csapatok A brémai születésű Julian gyerekkora óta futballozik, első csapatai az SC Borgfeld és az FC Oberneuland voltak. 2011-ben a VfL Wolfsburg igazolta le a fiatal tehetséget, első idényében a farkasok U17-es csapatával a B-Junioren Bundesliga területi második helyén végzett. 2012 nyarán, 16 évesen felkerült az U19-esek közé, akikkel területi bajnokságukat megnyerve bejutottak az A-Junioren Bundesliga kieséses szakaszába. (A szezon során 23 mérkőzésen 13 gólt szerzett.) A Hansa Rostock elleni, hosszabbításban megnyert döntőn Brandt végig a pályán volt. A Bundesligával párhuzamosan Brandt játszott a NextGen Series csoportkörében, ahol a Tottenham és az Anderlecht U19-es csapatai ellen gólt szerzett. A 17 éves tehetség a következő idényt is jól kezdte, az őszi szezon során 14 mérkőzésen 6 gólt szerzett. A téli szünetben az átmenetileg kreatív támadókban hiányt szenvedő Bayer Leverkusen igazolta le 350 ezer euró átigazolási díj ellenében. Bayer Leverkusen A Leverkusen negyedosztályban szereplő második csapatnál bemutatkozó Brandt első mérkőzésén rögtön gólt szerzett. Ez a teljesítmény azonnal utat nyitott neki az első csapathoz: a Bundesligában 2014. február 15-én, egy Schalke elleni vesztes mérkőzésen debütált csereként. Három nappal később bemutatkozhatott a Bajnokok ligájában is, a PSG elleni nyolcaddöntő első felvonásán egy teljes félidőt kapott (!). Április 4-én megszerezte első Bundesliga-gólját: a Hamburg elleni mérkőzés 58. percében Adler bevédte Brandt nem különösebben erős lövését. E mérkőzés után Julian rendre a kezdőcsapatban kapott helyet. Az idényt végül 2 góllal és 2 gólpasszal zárta. A következő idény elején bokaszalag szakadást szenvedett, így egy hónapot ki kellett hagynia. Visszatérése után jobbára kiegészítő embernek számított, a Bellarabi-Szon szélsőpáros tagjait váltotta a mérkőzéseken. A büntetőrúgással végződő Atlético Madrid elleni BL-nyolcaddöntőt a padról nézte végig, a Bayern München elleni úgyszintén maratoni német kupa negyeddöntőt végigjátszotta. A gyógyszergyáriak mindkét esetben alulmaradtak. A szezont végül 4 találattal zárta. A 2015-16-os idény első felében is főleg csereként játszott, de azért a Viktoria Köln elleni német kupa mérkőzésen jegyzett 1 góljával és 3 gólpasszával jelezte, hogy figyelni kell rá. Igazán a tavaszi félszezonban lendült formába, remek összjátékával kiszorította a tapasztaltabb Mehmedit a kezdőcsapatból. A március 20. és április 30. közötti 6 forduló mindegyikén betalált, mely egyedülálló a klub történetében. Összesen 9 góllal végzett, mellyel Chicharito mögött a második lett a házi góllövőlistán. A válogatottban Brandt több német korosztályos válogatottban is játszott, az U17-esekkel részt vett a 2012-es Európa-bajnokságon, ahol ezüstéremmel zártak. Julian az összes mérkőzésen a kezdőcsapatban kapott helyet. 2014 júniusában a német U19-es válogatottal kvalifikálta magát a Magyarországon megrendezésre kerülő U19-es Európa-bajnokságra. A tornát végül megnyerték, Brandt az összes mérkőzésen pályára lépett. 2015-ben részt vett az U20-as világbajnokságon, ahol 2 gólt szerzett a meglepetésre már a negyeddöntőben búcsúzó, nagy esélyesnek kikiáltott német csapatban. 2016 augusztusában a német U23-as csapat tagjaként részt vett a rioi olimpián. A döntőig jutó válogatott minden mérkőzését végigjátszotta, gólt ugyan nem szerzett, de 6 mérkőzésen 7 gólpasszt adott. A tizenegyesekkel elvesztett fináléban saját büntetőjét értékesítette. A felnőtt válogatottban mindössze 20 évesen, 2016. május 29-én, egy Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be. Egy félidőt játszott az 1-3 arányban elveszített mérkőzésen. Tagja volt a 2016-os Európa-bajnokságra készülő német válogatottnak, de a végső keretszűkítés után kiesett az utazó keretből. Sikerei, díjai Klub szinten A-Junioren-Bundesliga: bajnok ( VfL Wolfsburg U19, 2013) Válogatott szinten U17-es Európa-bajnokság: ezüstérmes (Németország U17, 2012 ) U19-es Európa-bajnokság: aranyérmes (Németország U19, 2014 ) Olimpia: ezüstérmes (Németország U23, 2016 ) Egyéni Fritz Walter érem ezüst fokozata (U17) ( VfL Wolfsburg U19, 2013) Fritz Walter érem arany fokozata (U18) ( Bayer Leverkusen , 2014) A Fritz Walter éremmel legjobb fiatal német labdarúgókat tüntetik ki több kategóriában. Endless Summer (Scooter) Az Endless Summer a Scooter negyedik kislemeze az …And the Beat Goes On! című bemutatkozó albumukról. A szám Magyarországon is rendkívül népszerűvé vált a kilencvenes években. Számok listája Eredeti változat Endless Summer (Maxi Version) – 05:14 Endless Summer (Radio Edit) – 03:55 Across The Sky – 05:44 Remix kislemez Datura Remix – 4:50 Microwave Prince Remix – 8:54 Spanish version – 5:10 Datura Instrumental Version – 4:50 Cselgáncs a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámait július 4. és 7. között rendezték Lignano Sabbiadoróban. A férfiak 8 számban versenyeztek, míg a nők 7-ben. Magyar résztvevők A magyar cselgáncs csapatot 8 versenyző alkotta (4 férfi, 4 nő), egy edző, Csernoviczki Csaba irányítása alatt. A magyar csapat tagjai: Dávid Zsuzsanna Zsófia -70kg Gáspár Eszter -63kg Hegedűs Dóra -57kg Karakas Hedvig -52kg Hoppál Dániel +90kg Juhász Ádám Pál -90kg Nagy László -50kg Zámbori Bence -55kg A delegáció tagja volt még Eleki Zoltán bíró is. Margit görög hercegnő Margit görög hercegnő (Korfu, 1905. április 18. – 1981. április 24.) Viktória brit királynő elsőszülött ükunokája 1905. április 18-án született a Schleswig-Holstein-Sondenburg-Glückburg ház tagjaként, szülei első gyermekeként Korfu szigetén, mely akkor még a Görög Királysághoz tartozott. Édesapja András görög és dán herceg volt, aki I. György görög király és Olga Konsztantinovna orosz nagyhercegnő (I. Miklós orosz cár egyik unokája) negyedik fiaként és hetedik gyermekeként született. Édesanyja Aliz battenbergi hercegnő volt. (Margit édesanyja volt Viktória királynő másodszülött lányának, Aliz hercegnőnek az egyik unokája) Margitnak még négy testvére született: Teodóra (1906. május 13. – 1969. október 16.) Cecília (1911. június 22. – 1937. november 16.) Zsófia (1914. június 26. – 2001. november 3.) Fülöp edinburgh-i herceg , (1921. június 10. – ) 1947. november 20-án vette feleségül a brit trón akkori várományosát, Erzsébet királyi hercegnőt, akit apja, VI. György halála után 1953. június 2-án koronáztak az Egyesült Királyság királynőjévé Házassága, gyermekei 1931. április 20-án a németországi Langenburg-ban nőül ment Gottfrid-hez, Hohenlohe-Langenburg hercegéhez, II. Ernő herceg és Szász-Coburg-Gothai Alexandra hercegnő egyetlen fiához, így Margit és a férje is Viktória királynő és I. Miklós cár közvetlen leszármazottai voltak. (Margit anyja, Alíz volt egyben saját veje, Gottfrid másodunokatestvére is.) A házaspárnak hat gyermeke született: Egy halvaszületett leány (1933. december 3.) Sándor Ernő Lajos György, később Hohenlohe-Langenburg 9. hercege (1935. június 25.-2004. március 16.) Beatrix Alíz Mária Melitta Margaréta (1936. június 10.-1997. november 15.) György András Henrik (1938. november 24.- ) Rupert Zsigmond Fülöp Ernő (1944. április 7.-1978. április 8.) Albert Wolfgang Kristóf (1944. április 7.-1992. április 23.) Az akkor már özvegy hercegné 1981. április 24-én halt meg, 76 esztendős korában, a nyugat-németországi Langenburgban. Huszonegy évvel élte túl hitvesét, Gottfrid herceget, aki már 1960. május 11-én, 63 évesen távozott az élők sorából. Cossacks: European Wars A Cossacks: European Wars egy valós idejű stratégiai számítógépes játék Windows platformra tervezve, a játékot az Ukrajnai GSC Game World fejlesztő készítette. A játékot először 2001.április 24.-én adták ki. A játék egy izometrikus grafikával rendelkezik és a 17-18. századi Európában helyezkedik el. A játék jellegét meghatározza a tizenhat játszható nemzet, melyeknek mindegyike saját építészeti stílussal, technológiával és különböző egységekkel rendelkezik. A játékosoknak meg kell előzniük az éhezés kialakulását és emellett folyamatosan növelniük kell a hadseregük létszámát. A legfőbb célok az épületek építése és az egyszerűbb erőforrások össze gyűjtése. A küldetések többféle forgatókönyv között mozogó konfliktusok, mint például a harmincéves háború és a osztrák örökösödési háború, és a játék híres a látszólag korlátlan mennyiségű egységeknek a játékosok általi irányításáról. Ez a tulajdonsága lényegesen megkülönbözteti az egyéb játékoktól, mint például a Age of Empires és a Empire Earth-tól. Játékmenet A játékban jelenleg 6 alapvető erőforrás található, amelyek elengedhetetlenek a játékosoknak a katonai győzelem érdekében. Ezek az alábbiak arany,fa,élelmiszer,kő,a vas és a szén. Az arany,vas és szenet csak kizárólag bányákból lehet termelni, a bányákat is csak kijelölt (erőforrás) területeken lehet létesíteni. A bányákba küldjük a parasztokat és azok elkezdik a termelést. Az élelem termelést egyrészt a malmok látják el , ezeket a malmokat is a parasztok művelik azaz learatják a búzát és a másik részét pedig halászhajók végzik. A fa és a kő hagyományos eszközök által összegyűjthető vannak olyan területek ahol ezeket be lehet gyűjteni,szintén a parasztok által. Az egységek vagy épületetek építéséhez szükség van adott mennyiségű erőforrásokra. Amennyiben kimerülnek az erőforrások, például az élelem akkor éhínség lesz az adott államban és ennek következtében a játékos egységei meghalnak. Hasonlóképpen ha hiányzik a szén és a vas ebben az esetben, a lövészek és az ágyúsok megszüntetik a tüzelést, az arany hiányában pedig azok az egységek amelyek karbantartást igényelnek azaz akiket fizetnek, lázadást fognak elkövetni az állam ellen és ellenségek lesznek. A gazdasági munkaerő parasztokból áll,akik képesek több feladatot ellátni még az ellenséget is meg tudják támadni. Ha az ellenséges erők többségben lesznek, akkor a parasztok átállnak az ellenség oldalára és hűséget fogadnak nekik. A Cossacks eltér az egységes valós idejű stratégiai játékoktól, a hadsereg képes különböző katonai formációkat felvenni, ami lehetővé teszik számukra, hogy a magányosan nem megfelelő formációban lévő egységeket megtámadják. A formációk csoportosítása lehet 15, 36, 72, 120 vagy 196 egységes egységtípus jelenlétében, a formációt a megfelelő tiszt és egy dobos jelenlétében lehet kialakítani. 3 különböző formációból lehet kiindulni és mindegyik formációnak egyedi támadó módszerei vannak. Többjátékos (multiplayer)mód A játék szervere megszűnt ezért nem lehet már játszani online, mivel a GameSpy 2014.07.26-án leállította a játék master szervereit. Azonban létrehoztak két új szervert a játék számára , ahol továbbra is lehet játszani online. Térképek A Cossacks-ban számos játszható térkép van. A véletlenszerűen generált térképek mellett elérhető 5 hosszú hadjárat, amelyekről úgy tartják, hogy rendkívül nehezen lehet őket teljesíteni. Ezek a hadjáratok történelmileg pontos helyen, sokszor a gödörben játszódnak, szinte lehetetlen esélyek a másik játékos ellen. Nemzetek Ausztria - Algéria - Dánia - Anglia - Franciaország - Hollandia - Piemont - Lengyelország - Portugália - Poroszország - Oroszország - Szászország - Spanyolország - Svédország - Törökország - Ukrajna - Velence - Fejlesztés A Cossacks:European Wars-t az Ukrajnai GSC Game World fejlesztette ki. A játékot már többször megemlítették a művészi adottságai és a nagyszerű grafikája miatt, de különösen a speciális effektusai miatt "felülmúlhatatlan". A másik figyelemre méltó dolog a fa egy olyan technológia, aminek több mint 300 fejlesztési lehetősége van. A cél a Cossacks játék létrehozása volt, mindez 1997-ben kezdődött, amikor a Age of Empires megjelent és a fejlesztése 1998-ban indult. A 17-18 századot azért választották mert a Age of Empires-nek a legkézenfekvőbb folytatása a középkori Európában játszódott volna és a Cossacks ezáltal logikus utódnak tűnt és egyáltalán nem versenytársnak. Eleinte lennie kellett volna egy összecsapásnak Ukrajna és Oroszország között, ha ez bekövetkezett volna nem lenne 4 nemzet: Ukrajna,Oroszország,Európa,és Törökország. A játékot először csak a hazai piacán(Ukrajnában)szerették volna értékesíteni. A MILIA Cannes kiállítást követően, ahol a demo változata jó értékeléseket kapott elismert emberektől, ezért úgy döntöttek hogy a nemzetek számát 16-ra emelik és a játék értékesítését az egész világra kiterjesztik. Annak érdekében, hogy képesek legyenek játszani a térképen több ezer darab egységgel a játék 2D grafikában játszható. Az embereknek a száma akik részt vettek a játék fejlesztésében 1998-ban 4 fővel, majd 2000-ben pedig 12 fővel emelték a létszámukat, amikor a projekt kifutott a célig. A munka különböző fázisaihoz a térképek szerzői és a tesztelők is csatlakoztak a fejlesztéshez és 2001.márciusában a Cossacks:European Wars megjelent az üzletekben. A játék 2011-ben megjelent a Steam platformra is valamint a folytatás a Cossacks II része is kiadásra került. Bővítések Cossacks: Art of War Az Art of War volt az első önálló kiegészítő csomag. Hasonlóképpen mint az eredeti Cossacks játékban, ez is a 17-18. században helyezkedik el történetileg és 8000 egységet tudunk irányítani. A Cossacks: Art of War-ba 5 új hadjárat,2 új nemzet(Dánia és Bajorország) és egy pálya szerkesztő került bele. A pályák 16-szor nagyobb új terepen vannak. Mindkét új nemzet rendelkezik egy 18. századi muskétás egységgel, ami különböző tulajdonságokkal bír. Cossacks: Back to War A Back to War a második kiegészítő csomag. A Cossacks: Back to War-hoz 2 új nemzet került hozzáadásra(Svájc és Magyarország). Több új térkép, egy bemutató hadjárat és egy térkép szerkesztő is bele került. Továbbá néhány új egység típus is hozzá lett adva több országhoz, új ágyú típusok és megváltozott néhány paraméter is, mint például az építési idő, a fejlesztések és építési költségek. Hadjáratok bővítése 2002.október 31.-én a GSC Game World kiadta a letölthető tartalmakhoz a Cossacks: Back to War csomagot. Ez a DLC tartalmaz 4 egyjátékos hadjáratot az eredeti játékból "Cossacks: European Wars"-ból és 5 pedig a "The Art of War"-ból, illetve még 9 hadjáratot tartalmaz 63 nehéz küldetéssel. Solymos vára (Magyarország) A Bodrog folyó keleti partját szegélyező zöld hegyormok között keskeny aszfaltcsíkon juthatunk el Komlóska településre, amelynek közelében 426 méter magas csúcson állnak a még megmaradt ódon falcsonkok. A vár rövid története Néhány esztendeje a Miskolci Egyetem régészhallgatói kutatják a középkori várrom titkait, amiket összevetve a máig fennmaradt oklevelekkel, lassan feltárul históriája. Ezek szerint – a nagyhatalmú bárók által szétszaggatott országot újra egyesítő – Anjou Károly király zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományként a komlóskai földet, amin valamikor 1312 után emelték szállásul a kővárat. Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal. Alig néhány évtizedig szolgálta nemesi urait a vár, mivel már egy 1398-as oklevélben elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. Mi okozhatta végzetét, talán egy hirtelen fellobbant tűzvész? Még nem derítette fel a kutatás, de az biztos, hogy nem állították helyre tulajdonosai. Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén „Pusztavárrá”. Így „Pusztavár” falait már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás rombolja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítás is szükségeltetik Annamanna Orsós Annamanna Orsós (névváltozat: Orsós Anna-manna; Pécs, 1972. március 4. –) magyar beás cigány családból származó írónő, költőnő, festőnő, tanítónő. Életút 1972-ben született egy háromgyerekes beás cigány család középső gyermekeként. Az általános iskolát Pécsen az Uránvárosi Bánki Donát általános iskolában végezte el, Pécsváradon baromfihús-feldolgozó szakmát tanult. Továbbtanulási szándékában nagy hatással voltak rá a szülei, akikre nem akart hasonlítani (3 és 5 elemi) és a nővére, aki már előtte jelentkezett a Pécsi Dolgozók Önálló Gimnáziumába. Felvételt nyert esti tagozatra, és különbözeti vizsgával utolérte az egy évvel idősebb nővérét. A szakmunkás tanulmányai végén ismerte meg két gyermeke apját, akivel megkezdte a házasságát és gyermekeik nevelését, nagyon nehéz körülmények között. Nemsokára munkát talált a Pécsi Bőrgyárban a cseres műhelyben, hasító gépen és stuccolóként. Elvégezte a Roma Média Gyakornoki Programot, de mivel nem tudtak anyagi fedezetet biztosítani és nem volt igazi támogatójuk, ott kellett hagynia a Roma Sajtóközpontot. A Dunántúli Naplóban jelent meg egy pár írása. Tovább tanult a veszprémi Államigazgatási Főiskola igazgatásszervezői szak levelező tagozatán. Nagyon nagy erőfeszítést tett a férjével együtt, hogy kicsit kimozduljanak a generációs szegénységből. 2000-ben Kanadába költöztek. (Mese ország a tengerentúlon, Gyarmati család tv2 napló, 2003, – riportfilm.) Kanadában kezdett el rajzolni és festeni, és itt született 2003-ban második lánya Catherine. Megtanult angolul. 2004 márciusában visszajöttek Magyarországra, négyórás postai kézbesítő lett Mánfán, ahol vettek egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzükből. Mánfán már nyoma sem volt a diszkriminációnak. Ebben az 1000 fős településben megtalálták az otthont, de a banki hitelek miatt újra útnak indultak. 2009-ben Angliába költöztek, azóta is ott élnek és törlesztik a banki hiteleket, amelyeket kénytelenek voltak felvenni, hogy lakhatóvá tegyék a mánfai házukat. Pár évig Angliában élt a férjével és két lányával már kiegyensúlyozott körülmények között. Mind a hárman dolgoztak, a kisebb lány muszlim iskolába járt. Orsós Anna olyan angol iskolákban dolgozik, mint tanársegéd és tolmács, ahol sok magyar és muszlim gyerek tanul. Szeret gyerekekkel foglalkozni. Orsós Annamanna Yorkshire-ben sokat segít sorstársai helyzetén. A Yorkshire-i angol és magyar nyelvű Üdvözlőkönyvét a helyi iskola adta közre nyomtatásban, elsősorban az ide érkező magyar cigány anyák és gyermekek részére. A könyv egy fontos dokumentum arról, mit kell tudni és hogyan kell viselkedni egy idegen országban azoknak, akiket befogadtak. Jelenleg már újra itthon él családjával együtt, s viseli a magyarországi rasszizmus terheit. Érzéseinek verseiben ad hangot, legutóbbi megrendítő, s az egész magyarországi cigányságot (is) érintő költeménye „Identitásválság” címen olvasható a wikikönyvekben. 2017 áprilisában a családon belüli erőszak témájában szerkesztett dokumentumot töltött fel a Napvilág íróklub honlapjára, a riportot, pontosabban a dokumentumot a wikiforrásokban is megjelentettük. Kötetei 1. Megtört hangok : bánat-özön : versek / Orsós Anna-manna. Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatásával. Pécs : Bornus Nyomda, [2008 körül] 77 p. ill. részben színes ISBN 978-963-87278-6-2 2. Állatmesék / Orsós Anna-manna. Készült a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával. Mánfa, 2010. 25 p. ill., színes ISBN 978-963-08-0612-1 Kanada 2000-ben Kanadába költözött. Kanadában kezdett el rajzolni és festeni és itt született 2003-ban második lánya is, itt tanult meg angolul beszélni. A Kanadában megélt napok, küzdelmek pillanatait egy 2 méter hosszú és 1 méter széles akril festményen 2013 április 8-án, a Nemzetközi Roma Nap alkalmából először az Irodalmi Centrifuga olvasóival osztotta meg. Jamaica fogadó A Jamaica fogadó (Jamaica Inn) 1939-ben bemutatott fekete–fehér angol bűnügyi film Alfred Hitchcock rendezésében. Magyarországon 1940. április 26-án mutatták be Fekete éjszakák címen. Cselekménye A 19. század elején az angliai Cornwall grófság partjainál veszélyes banda garázdálkodik. Tanyájuk a Jamaica fogadó, vezetőjük Joss, a fogadós. Módszerük, hogy hamis fényjelzésekkel a hajókat zátonyra futtatják és kifosztják, a túlélőket megölik. Ide igyekszik az árvaságra jutott fiatal Mary, Joss feleségének unokahúga, hogy rokonainál a fogadóban éljen. Útközben megismerkedik a helyi főúrral, Sir Humphrey Pengallan békebíróval, aki kocsit bocsát rendelkezésére. Amikor Mary megérkezik, a banda tagjai a zsákmányból rájuk eső rész miatt méltatlankodnak, fő hangadójuk Jem, aki nemrég csatlakozott hozzájuk. Mary hamar rájön, hogy nagybátyja fogadója egy hajófosztogató banda a tanyája. Joss parancsára a lázító Jem-et lefogják és felakasztják, Mary azonban az utolsó pillanatban levágja őt a kötélről, és együtt elmenekülnek. A tengeren úszva jutnak el a Sir Humphrey kastélyba, ahol Jem felfedi kilétét: ő valójában James Trehearne, akit a hadügyminisztérium küldött a banda leleplezésére, és a Joss mögött álló igazi vezető személyét akarja kideríteni. Ám Sir Humphrey is kettős életet él. Segítségért küldi egyik emberét a szomszédos helyőrségre, ő maga James-szel fegyveresen a Jamaica fogadóba érkezik, ahol kiderül, hogy ő a banda titokzatos vezére. James-t megkötözve és őrzőjére, a fogadós feleségére bízva otthagyja, Franciaországba készül szökni. Útközben elfogja a menekülő Maryt és magával hurcolja. James közben kiszabadul és a katonákkal üldözőbe veszi. Sir Humphrey a lánnyal egy hajóra menekül; amikor látja, hogy James oda is követte, és nincs több esélye, felmászik a legmagasabb árbócra és a fedélzetre veti magát. Szereplők Charles Laughton – Sir Humphrey Pengallan Leslie Banks – Joss Merlyn Marie Ney – Patience, Merlyn felesége Maureen O'Hara – Mary Yellen, az unokahúga Emlyn Williams – Harry árus, koldus Robert Newton – James 'Jem' Trahearne Horace Hodges – inas, komornyik (Chadwick) Hay Petrie – lovász, istállósfiú Frederick Piper – ügynök Herbert Lomas – bérlő Clare Greet – bérlő William Devlin – bérlő Jeanne De Casalis – Sir Humphrey barátja Mabel Terry-Lewis – Lady Beston A. Bromley Davenport – Ringwood George Curzon – Murray kapitány Basil Radford – Lord George I. Mária portugál királynő I. Mária (Lisszabon, 1734. december 17. – Rio de Janeiro, 1816. március 20.), teljes neve portugálul: Maria da Glória Francisca Isabel Josefa Antónia Gertrudes Rita Joana de Bragança, Portugália, Algarbia és Brazília Bragança-házból származó uralkodója, Portugália második királynője 1777. február 24-étől. A királynő elhatalmasodó elmebaja miatt kormányzást 1792-től fia vette át, aki VI. János portugál királyként lépett trónra anyja halála után. Élete I. József király leánya. Saját nagybátyjához, Péterhez ment nőül, így apja 1777-ben bekövetkezett halála után megosztotta férjével a trónt. Koronázása után első dolga az volt, hogy a felvilágosodott Pombal minisztert elbocsátotta és perbe fogatta, összes rendelkezését megsemmisíttette. Férjének és legidősebb fiának halála és a francia forradalomról hallott szörnyű hírek annyira megviselték, hogy 1792. januárjában idegösszeomlást kapott. Ettől fogva fia, János infáns irányította az országot 1799-ig, amikor anyja állapotát menthetetlennek ítélték, és János régensherceg lett. 1807 novemberében a bevonuló napóleoni francia–spanyol hadseregek elől az egész család Brazíliába menekült; Mária ott halt meg. Elmebaja miatt az utókor a Siránkozó jelzővel illette. Családja Férjétől, aki a nagybátyja is volt, hat gyermeke született: József ( 1761 – 1788 ) trónörökös János ( 1763 – 1763 ) János ( 1767 - 1826 ), később VI. János néven Portugália királya. Mária Anna Viktória ( 1768 – 1788 ), aki Gábor spanyol infánshoz (1752–1788), III. Károly spanyol király fiához ment feleségül, 3 gyermek Mária Klementína ( 1774 – 1776 ) Mária Izabella ( 1776 – 1777 ) Helen Taylor Lady Helen Taylor, szül. Windsor (1964. április 28. –) Eduárd kenti herceg és Katalin kenti hercegné második gyermeke, a brit uralkodócsalád, a Windsor-ház tagja, V. György brit király dédunokája. Lady Helen az Egyesült Királyság trónöröklési rendjében a 37. helyet foglalja el. Fiatalkora Lady Helen Windsor 1964. április 28-án született az angliai Buckinghamshire-ban található Ivorban, Eduárd kenti herceg és Katalin kenti hercegné egyetlen lányaként. Tanulmányait a St Mary's School és Gordonstoun iskolákban végezte. 1987 és 1991 között műkereskedőként dolgozott. Fiatalkorában gyakran utaltak rá a lapok a Windsor-család vad gyermekeként, igen aktív társasági élete és érdekes baráti köre miatt. Egyik barátnője, Olivia Channon kábítószer-túladagolás miatt halt meg, oxfordi tanulmányai alatt. Lady Helen ez és egy másik barátjának halála kijózanította és rendbe hozta életét. Házassága és gyermekei Neve Lady Helen Windsor volt egészen 1992. július 18-ig, amikor házasságot kötött Timothy Verner Taylor műkereskedővel. Az esküvőre a windsori kastély kápolnájában került sor. Házassága után Lady Helen Taylor lett. A párnak négy gyermeke van, akik a trónöröklési rangsorban anyjuk után a 38-41. helyet foglalják el: Columbus George Donald Taylor , 1994 . augusztus 6. (24 éves) Cassius Edward Taylor , 1999 . december 26. (18 éves) Eloise Olivia Katherine Taylor , 2003 . március 2. (15 éves) Estella Olga Elizabeth Taylor , 2004 . december 21. (13 éves) Dunai Imre Dunai Imre (Budapest, 1939. május 4. – Budapest, 2004. szeptember 25.) Állami díjas magyar közgazdász, gazdaságpolitikus. 1985 és 1988 között külkereskedelmi, majd 1989-ig kereskedelmi miniszterhelyettes. 1989 és 1990 között kereskedelmi államtitkár. 1994 és 1995 között az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, majd 1996-ig minisztere. Életpályája A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult ipar, majd külkereskedelem szakon. 1961-ben a Külkereskedelmi Minisztériumban kapott gyakornoki állást, majd a tárca munkatársa volt 1985-ig. Ekkor külkereskedelmi miniszterhelyettessé nevezték ki, majd 1988 és 1989 között a Kereskedelmi Minisztérium miniszterhelyettese, majd 1990-ig államtitkára volt. Emellett 1985-ben a Magyar Nemzeti Bank igazgatóságának tagja is lett. 1983-ban Állami Díjban részesült a külkereskedelemben végzett kiemelkedő irányító munkájáért (megosztva Mramurácz Lajossal, Müller Jánossal és Török Istvánnal). Rendszerváltás utáni pályafutása 1990-ben a Kereskedelmi Bank Rt. vezérigazgató-helyettesi posztját vette át, melyet 1994-ig viselt. Ugyanebben az évben, a Horn-kormány megalakulásakor az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közigazgatási államtitkárává nevezték ki. 1995-ben kinevezték Pál László utódjaként ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterré (egyúttal az Országos Atomenergia Bizottság elnöke is lett). Minisztersége alatt valósultak meg azok a megszorító intézkedések, melyeket a Bokros-csomag írt elő. A posztot 1996-os lemondásáig töltötte be. Utódja előbb Suchman Tamás, majd Fazakas Szabolcs lett. 1997-től 2004-ben bekövetkezett haláláig az Általános Értékforgalmi Bank Rt. igazgatóságának alelnöke volt. Családja 2004-ben hunyt el 65 évesen. Feleségét és két fiát hagyta maga után. Casanova Lerrone Casanova Lerrone település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 731 fő (2017. január 1.). Casanova Lerrone Borghetto d’Arroscia, Cesio, Garlenda, Onzo, Ortovero, Ranzo, Stellanello, Testico, Vessalico és Villanova d’Albenga községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moose Jaw Moose Jaw Kanada Saskatchewan tartományának déli, középső részén elhelyezkedő város. A város a Trans-Canada highway mentén, Reginatól 77km-re keletre található. A település nevének eredetére vonatkozólag két elmélet létezik. Az első elmélet szerint a város neve a krí nyelvből, a moscâstani-sîpiy névből származik, melynek jelentése "meleg hely a folyó mellett". Hasonlóan a krí nyelvű moose gaw név jelentése "meleg szellők". A második elmélet szerint a térképet nézve, a városon keresztülmenő Moose Jaw folyó kanyarulatai egy jávorszarvas állkapcsát formázzák (angolul moose jaw = "jávorszarvas állkapocscsont"), amiből a név is származik. Moose Jaw a terület fontos ipari és közlekedési központja, fontos vasúti csomópont a mezőgazdasági termékek számára. Látnivalók Mac a jávorszarvas szobra Tunnels of Moose Jaw Western Development Museum Harmonikus színezés A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy harmonikus színezés olyan (jó) csúcsszínezés, melyben minden színpáros legfeljebb egy szomszédos csúcspáron jelenik meg. A G gráf harmonikus kromatikus száma, χH(G) a minimális számú szín, ami szükséges G harmonikus színezéséhez. Minden gráfnak van harmonikus színezése, hiszen minden csúcs különböző színre színezése megfelel a feltételeknek; ezért χH(G) ≤ |V(G)|. Triviális, hogy léteznek olyan G gráfok, melyekre χH(G) > χ(G) (ahol χ a kromatikus szám); példa erre az összes, 2-nél nagyobb hosszúságú út, melyek 2-színezhetők, de nincsen harmonikus 2-színezésük. A χH(G) néhány tulajdonsága: , ahol T k,3 a 3 szintű teljes k-áris fa. (Mitchem 1989) A harmonikus színezést elsőként Harary and Plantholt (1982) vetették fel. Még mindig keveset tudni vele kapcsolatban. Cselgáncs az 1972. évi nyári olimpiai játékokon A cselgáncs az 1972. évi nyári olimpiai játékokon másodszor, nyolc év után, immár hat súlycsoportban szerepelt. Simiane-la-Rotonde Simiane-la-Rotonde település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 592 fő (2015). Simiane-la-Rotonde Banon, Montsalier, Oppedette, Revest-du-Bion, Vachères, Gignac, Lagarde-d’Apt, Saint-Christol és Viens községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pakisztáni Néppárt A Pakisztáni Néppárt (Pn) (urduul: ������� ����� �����): egy balközép iszlám szocialista politikai párt Pakisztánban, mely a Szocialista Internacionálé tagja. A párt vezetője haláláig Benazir Bhutto volt. A Pakisztáni Néppárt Parlamentaristái (PNP) egy 2002-ben alapított párt, melyet a PN hozott létre, hogy teljesítsék a választási szabályokat. A néppártot 1967 november 30-án alapították, Zulfikar Ali Bhutto volt az első elnöke. A párt mottója a következő: „Iszlám a vallásunk, demokrácia a mi politikánk, szocializmus a mi gazdaságpolitikánk; minden hatalom a népé.” A Pakisztáni Néppárt a legtöbb pakisztáni párttal összehasonlítva jelentősen liberálisabb. Arról nevezetes, hogy olyan célokért harcol, mint a nők (előző vezetője egy nő volt), a szegények és elnyomottak jogai. A párt vezetőségét sokkal tanultabbnak tekintik, mint a többi vezető pártét. Néhány tagja olyan helyeken tanult, mint a Harvard Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Cambridge-i Egyetem, a Dél-kaliforniai Egyetem és a Kaliforniai Egyetem, Berkeley. A párt támogatja az egyenlőséget, az igazságot valamint a toleranciát, és a legnagyobb szavazótábora van Pakisztánban. Bár központja a déli Szindhben van, ahol az emberek túlnyomó többsége ezt a pártot támogatja, jelentős számú szavazója van a sűrűn lakott Pandzsábban is. Emlékezetes vezetők Zulfikar Ali Bhutto, volt a Pakisztáni Néppárt alapítója és az első elnöke. Felesége, Nusrat Bhutto követte őt a párt élén, és az 1980-as években ő töltötte be a pozíciót. 1982-ben Nusrat Bhuttonak, mivel rákos volt, engedélyezták, hogy gyógykezelés idejére elhagyja az országot, és több évig kint maradt. Ekkor lánya, Benazir Bhutto lett a párt ideiglenes vezetője, azonban papíron továbbra is Nusrat maradt az elnök egészen 1983 szeptemberéig. 1984 januárjára Benazirt támogatták, hogy legyen a párt elnöke. Egész életre elnökké választották. és így egésez 2007. december 27-i meggyilkolásáig betöltötte a posztot. 19 éves fia, Bilawal Bhutto Zardari és apja, Asif Ali Zardari lett kijelölve a párt elnökévé a december 30-i ülésen. Zulfikar Ali Bhutto (1967–1979) Nusrat Bhutto (1979–1983) Benazir Bhutto (1983–2007) Bilawal Bhutto Zardari és Asif Ali Zardari (2007–) Aitzaz Ahsan Makhdoom Amin Fahim Qaim Ali Shah Shehrbano Rehman Asif Ali Zardari 2008-as általános választások Benazir Bhutto 2007. december 27-i meggyilkolását követően a januárra tervezett általános választásokat február 18-ára halasztották. A Nemzeti Parlamentben a PN nyerte el a legtöbb, összesen 84 mandátumot. Asif Ali Zardari társelnök a következőket mondta: "Pakisztán olyan úton haladt, mely az örökké tartó diktatúra felé vezet." Ezzel együtt felkérte a Pakisztáni Muzulmán Liga (M) vezetőjét, volt miniszterelnököt, Nawaz Sharifot, hogy a két párt alkosson koalíciót. Amennyiben ez megtörténik, a két párt a 342 tagú parlamentben a szavazatok több mint felét tudhatja majd magáénak. Egy 2008. március 9-én Pundzsábban tartott sajtótájékoztatón a Pakisztáni Muzulmán Líga (N) és a PN vezetői, Nawaz Sharif és Asif Ali Zardari hivatalosan is megkötötték a koalíciós kormányzásról szóló megállapodást, ami feljogosította az MP-PML koalíciót a közös kormányzásra, melynek keretein belül mindkét párt egyetértett abban, hogy a Pervez Musharaf által 2007. november 3-án bevezetett rendkívüli állapot elején elbocsátott bírákat az új szövetségi kormány megalakulását követő 30 napon belül visszahelyezi eredeti állásaikba, a miniszterelnök-jelöltet mindkét párt támogatni fogja, amennyiben az a két párt programjának megfelelő programmal lép fel. Sharif a sajtónak azt állította, hogy a Demokrácia Kartáját Shaheed {Mártír} Benazir Bhutto és Sharif állította össze. A sajtótájékoztatón elsőként felszólaló Zardari azt mondta, hogy a meggyilkolt Bhuttónak egy PN-PML-N koalíció volt az álma, és ez az álom ezen a napon megvalósult. A megállapodás Burban egyezmény néven vált ismertté. Zardari a miniszterelnöki posztta Sharifot jelölte, aki ezt boldogan el is fogadta. Az új kormány első ülése 2008. március 17-én kezdődött, ahol a PN bejelentette, hogy a következő néhány nap folyamán itt fog eldőlni véglegesen, kit fognak miniszterelnökké jelölni, azonban Nawaz Sharif a BBC-nek megerősítette, hogy mivel őt már felkérték miniszterelnök-jelöltnek, őt már ki is választotta a PN, csak még nem jelentették be. Zardari erre a posztra szóba sem jöhet, azonban mivel az ezt megelőző héten tisztázta magát az utolsó korrupciós vád alól is, a parlamentben fog kapni egy képviselői helyet. 2008. március 23-án bejelentették, hogy az ország új miniszterelnöke Juszuf Raza Gilani, a parlament volt házelnöke, a PN elkötelezett tagja. Egyben megerősítették, hogy Gilani ki fogja tölteni az ötéves periódust. Azonban olyan spekulációk láttak napvilágot, hogy Gilami csak addig lesz ideiglenes miniszterelnök, míg Zadari nem töltheti be ezt a tisztséget. Pervez Musarraf egyetértett a parlament döntésével, így 12 év óta először a Pakisztáni Néppárt alakíthat kormányt. A kard mestere 2. A kard mestere 2. (kínai: ���������, pinjin: Xiào Ào Jiāng Hú Zhī Dōng Fāng Bù Bài, magyaros átírásban: Hhsziao ao csiang hu cse tung fang pu paj) egy 1992-ben bemutatott hongkongi vuhszia (wuxia), melyet Jet Li egyik legmerészebb filmjének tartanak. A film számos erkölcsi kérdést, tabu témát is boncolgat, felteszi a kérdést: ki számít hősnek, ki a gonosz, ki a jó? A film szexuális tabukat is döntöget: Jet Li karaktere ugyanis beleszeret a főgonoszba, aki egy rendkívül nőies eunuch, és érzésein az sem változtat, amikor kiderül, hogy szerelme valójában egy férfi. A főgonosz Legyőzhetetlen Ázsia (a magyar szinkronban Vörös Hajnal a neve) szerepére Tsui Hark először egy férfit akart, később azonban Brigitte Lint szerződtette, annak ellenére, hogy mindenki, még a történet eredeti írója is hevesen ellenezte. Lin később számos más filmjében is alakította ezt a szerepet. Julian Pollersbeck Julian Pollersbeck (Altötting, 1994. augusztus 16. –) német korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Hamburger SV játékosa. Pályafutása Pályafutását ifjúsági szinten DJK Emmerting csapatánál kezdte, majd 2010-ben a Wacker Burghausen csapatának az akadémiájára került. Itt lett profi játékos is. Pályára nem lépett az első csapatban, de három alkalommal a kispadra nevezték. A tartalék csapatban viszont kapott lehetőséget hét alkalommal. 2013 nyarán a Kaiserslautern együtteséhez igazolt. Itt többnyire a második csapatnak volt tagja. A 2016-17-es szezonban viszont már védett a felnőttek között. 2016. szeptember 11-én a SV Sandhausen ellen debütált a Bundesliga 2-ben csereként. Válogatott 2016. november 10-én a német U21-es labdarúgó-válogatottban debütált a török U21-es labdarúgó-válogatott ellen. Sikerei, díjai Németország U21 U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2017 Clinton megye (Kentucky) Clinton megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Albany. Lakosainak száma 10 146 fő (2013. július 1.). Clinton megye Wayne, Russell, Cumberland, Clay és Pickett megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Késő szilur A késő szilur a szilur időszak késői szakasza, amelyet korábban egységes földtörténeti kornak tartottak, a modern szakirodalom azonban a ludlowi és a pridoli korokra tagolta, és már csak informális elnevezésként él tovább. 422,9 ± 2,5 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött, és 416 ± 2,8 mya ért véget. Rétegtani megfelelője az felső szilur sorozat. Tagolása A kora szilurba az alábbi két kor és három korszak tartozik (a korábbitól a későbbi felé haladva): Ludlowi kor: 422,9 ± 2,5 – 418,7 ± 2,7 Ma Gorsti korszak: 422,9 ± 2,5 – 421,3 ± 2,6 Ma Ludfordi korszak: 421,3 ± 2,6 – 418,7 ± 2,7 Ma Pridoli kor: 418,7 ± 2,7 – 416,0 ± 2,8 Ma Pridoli korszak Molini di Triora Molini di Triora (ligur nyelven Moin de Triêua) egy olasz község a Liguria régióban, Imperia megyében. Gazdasága A település gazdasága a mezőgazdaságra épült: zöldség-, szőlő-, és gyümölcstermesztés, de jelentős a virágkertészet is. Pljuszpljusz A Pljuszpljusz (ukránul: Плюсплюс) egy ukrán, gyerekeknek szóló televízióadó, amely tulajdonosa az 1+1 médiacsoport. 2006. decemberében indult, Sziti (Сіті) néven, majd 2012-ben kapta jelenlegi nevét. Műsorok Az adó főként rajzfilmsorozatokat sugároz. Korábban szovjet rajzfilmeket is vetített. Mivel ukrán nyelven nincs még Disney Channel és Cartoon Network, ezért e két csatorna sorozatait a Pljuszpljusz tűzi műsorra. Kalandra fel! Kis királylány Gumball csodálatos világa Dexter laboratóriuma Jake és Sohaország kalózai Kisvakond Pecatanya Pat és Stan Phineas és Ferb Rejtélyek városkája Rózsaszín párduc A Simpson család Sok sikert, Charlie! Timon és Pumbaa Verdanimációk Voice Kids (Голос Діти) és továbbiak Strembo Strembo település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 560 fő (2017. január 1.). Strembo Bocenago, Daone, Massimeno, Spiazzo, Vermiglio, Giustino, Trentino, Caderzone és Pelugo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kulturális liberalizmus A kulturális liberalizmus a liberalizmus formái közül az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság. John Stuart Mill szerint csak egyetlen ok létezik arra, hogy valakit vagy valakiket meggátoljunk a szabad cselekvésben, mégpedig a másoknak ezáltal okozott sérelem. Saját fizikai vagy morális jólétünk nem elégséges ok erre. A kulturális liberalizmus általában ellenez minden állami szabályozást a következő területeken: irodalom, művészet, tudomány, szerencsejáték, szex, prostitúció, abortusz, eutanázia, alkohol, könnyű drogok. A legtöbb liberális is elutasít néhány vagy több kérdésben bármely állami beavatkozást a felsorolt témákban. A kultúrháborúkat a modern Amerikában általában a kulturális liberalizmus vívja a kulturális konzervativizmussal. Kacsakalamajka A Kacsakalamajka egy amerikai animációs sorozat. Magyarországon a Minimax gyermekcsatorna sugározza. Cselekmény A Kacsakalamajkában megismerkedhetünk Bill-lel, a kacsával és Aldoval, az aligátorral. Bill szomszédai gyakran furcsa és veszélyes kalandokba keverik a kissé szokatlan párost. Aldo meglepően türelmes szárnyas barátaival, de a közelben lakó többi aligátor inkább finom fogásokat lát a kacsákban nem pedig pajtásokat. Szereplők Aldo - Az egyik főszereplő, a minden lében kanál és meglehetősen ügyetlen aligátor-fiú. Sokszor gondolja azt a sorozatban, hogy az aligátorok bármit megoldanak, de gyakran Aldo okoz kalamajkát. (Magyar hangjaː Faragó András ) Bill - A második főszereplő, egy kacsa. Nem ritkán haragszik Aldo-ra az ügyetlensége miatt. Nincs nagy befolyása a többi állatnál, ellentétben Aldo-val. (Magyar hangjaː Galbenisz Tomasz ) Forrás Sitting Ducks (TV Series 2001-) - IMDb Autarkia Az autarkia egy olyan gazdasági helyzet, amelyben nincsen kereskedelmi kapcsolat a külvilággal – zárt gazdaságnak is nevezik. Biológiai értelemben egy autarkiát nem befolyásolnak külső behatások, és egészében a saját erőforrásaira támaszkodik. A közgazdaságtanban az autarkia a nyitott gazdaság ellentéteként ismeretes. A gazdaság nyitottságát a bruttó hazai termék (GDP) és az import értékének hányadosával vizsgálják. Az autarkikus gazdálkodás előnye, hogy a belgazdaság kevésbé függ a külpiaci eseményektől, bár egy későbbi piacnyitás során ez jelentős versenyhátrányt is magával hozhat, ugyanis az ilyen gazdaságokban mindvégig fennáll a nyitás bekövetkezésének igénye. Az „autarkia” kifejezés „önellátást” jelent, és a görög αὐτάρκεια szóból származik (αὐτο – „ön”, és ἀρκέω – „kielégíteni”). Esetenként összetévesztik αὐταρχία kifejezéssel, ami az abszolút önkormányzást jelenti, bár magyarul mindkettőt autarkiának (utóbbit esetleg autarkhiának) írják. A mai világban gazdasági autarkiákat csak nagyon ritkán lehet találni. A legmegfelelőbb példa talán Észak-Korea lehetne, ahol az önellátás része a kormány ideológiai programjának (dzsucse). Ennek ellenére Észak-Korea egy kis mértékben folytat külkereskedelmet, például Kínával és Japánnal. Az ország 2005 elején bejelentett nukleárisfegyver-programjához szükséges technológiát és alkatrészeket is nagy valószínűséggel külföldről, egyes források szerint Pakisztánból szerezte be. A 20. század során a fasiszta Olaszország kényszerült autarkiára, miután a Népszövetség embargót hirdetett ellene. Adolf Hitler második világháborús agressziója mögött is autarkikus célok rejlettek. Lengyelországot azért rohanta le, hogy országán belülről elégíthesse ki a náci Németország elsődleges importjának számító élelmiszer-utánpótlást. Hitler hírhedt Hossbach-protokolljának első fejezetcíme is az önellátás volt. Nečín Nečín település Csehországban, a Příbrami járásban. Nečín Ouběnice, Obory, Daleké Dušníky, Drhovy, Drevníky, Hřiměždice, Županovice és Višňová településekkel határos. Lakosainak száma 766 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hierarchia A hierarchia jelentése a fölé- és alárendeltségek rendszere, amiben az emberek vagy dolgok valamilyen szempont (pl. fontosság, képesség, pozíció) alapján vannak elrendezve, kategorizálva. A hierarchia vagy (Ιεραρχία) görög eredetű összetett szó, a szent (ιερός), és az uralom (άρχω)szavakból áll, eredetileg az egyházi uralom egymás alá rendelt papi fokozatainak rendszere. Ezt a szót használták később a feudalizmus hűbéri rendszerében is, ma pedig nagy szervezetek alá- és fölérendeltségi viszonyaira, és átvitt értelemben más rendszerekre is használjuk. A jogszabályok között A jogszabályok egymás közötti viszonyában is érvényesül alá- és fölérendeltség. Ennek szabályait alkotmányok (Magyarország tekintetében jelenleg az Alaptörvény) illetve a jogalkotásról szóló törvények rendezik. Teresa de Cofrentes Teresa de Cofrentes község Spanyolországban, Valencia tartományban. Teresa de Cofrentes Bicorp, Ayora, Cortes de Pallás, Jarafuel és Zarra községekkel határos. Lakosainak száma 631 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1483 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek Évek: 1478 – 1479 – 1480 – 1481 – 1482 – 1483 – 1484 – 1485 – 1486 – 1487 – 1488 Események Határozott dátumú események január 25. – Mátyás magyar király megerősíti az újonnan visszafoglalt Kőszeg város kiváltságait, a polgároknak öt évre vámmentességet biztosít és elrendeli, hogy ötévi adójukat a bástyák felépítésére fordítsák. február 3. – Trónra lép I. Katalin navarrai királynő . (I. Ferenc Phoebus lánya 1517-ig uralkodik.) február 14. – Mátyás Sopron városát a hozzá tartozó falvakkal együtt három évre fölmenti az egyforintos adó és minden rendkívüli taksa alól. április 9. – Angliában trónra lép V. Eduárd angol király . (Még ugyanezen év június 25-éjén nagybátyja, Richárd meggyilkoltatja.) június 25. – Koronázása előtt nagybátyja, Richárd, Glouchester hercege a Towerba záratja V. Eduárdot és testvérét, Richárd yorki herceget és III. Richárd néven elfoglalja a trónt. július 6. – Királlyá koronázzák III. Richárdot . (Richárd 1485-ig uralkodik.) augusztus 9. – A Sixtus-kápolna megnyitása. augusztus 22. – Mátyás magyar király Stefano de Salernót, a mindeddig Budán tevékenykedő olasz orgonaépítőt és orgonamestert figyelmébe ajánlja Lorenzo de’ Medicinek , Firenze urának. Határozatlan dátumú események április – Mátyás egyes török főurak felszólítására támogatást ígér Dzsem török hercegnek a szultáni trón elnyerésére. (A király utasítja a Rómában tartózkodó Rangoni Gábor bíboros egri püspököt, járjon közbe, hogy Dzsem török herceg mielőbb Magyarországra jöhessen; azonban az akció nem jár sikerrel!) október III. Richárd angol király leveri a Buckingham hercege vezette felkelést. Vingárti Geréb Mátyás horvát-szlavón-dalmát bán seregével rajtaüt a Krajnában és Stájerországban portyázó török csapatokon. az év folyamán A londoni Towerban kivégzik William Hastingst. A sikertelen béketárgyalások után Mátyás megindítja seregét III. Frigyes ellen. Beveszi Klosterneuburgot . Mátyás király megbízottai öt évre fegyverszünetet kötnek II. Bajazid oszmán szultánnal . Befejeződik a garamszentbenedeki bencés apátsági templom ( Bars m. ) átépítése, melyet csarnoktemplommá alakítják át. Kitör a Buckingham-felkelés Angliában, miután Richárd, Glouchester hercege elfoglalja unokaöccse trónját. Születések február 14. – Bábur mogul sah a Mogul-dinasztia megalapítója Indiában († 1530 ). április 6. – Rafaello , itáliai festő és építész († 1520 ). október 16. – Gasparo Contarini, itáliai bíboros és diplomata († 1542 ). október 26. – Hans Buchner német orgonista, orgonaépítő és zeneszerző († 1538 ). november 10. – Luther Márton német lelkész és teológus, a reformáció elindítója († 1546 ). december 3. – Nicolaus Von Amsdorf, német protestáns hitújító. Fleury-Mérogis Fleury-Mérogis település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 10 180 fő (2015). Fleury-Mérogis Viry-Châtillon, Bondoufle, Grigny, Morsang-sur-Orge, Le Plessis-Pâté, Ris-Orangis és Sainte-Geneviève-des-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fleury-devant-Douaumont Fleury-devant-Douaumont település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 0 fő (2015). Fleury-devant-Douaumont Belleville-sur-Meuse, Bras-sur-Meuse, Damloup, Douaumont, Eix, Vaux-devant-Damloup és Verdun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: ClipArt A ClipArt Elisabetta Vernier 2003-ban megjelent science fiction kisregénye, mely egy évvel később elnyerte az olasz sci-fik legrangosabb elismerését, a Premio Italia-díjat. Vernier könyve egy fiktív, technokrata közeljövőben játszódik, főszereplője pedig egy Alexandra Hill nevű katonanő, aki a milliomos cégtulajdonosnak, David Xandernek dolgozik. A kisregényben nagy szerepet kapnak az akciófilmekben látható harcok, és a szerepjátékokra jellemző taktikák. A regény magyarul 2008-ban jelent meg a Metropolis Media Group és a Sárkány Bt. jóvoltából, a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat tagjaként. Hazai megjelenésének hátterében az Európai Bizottság kultúra-programja állt, akik anyagi támogatást nyújtottak a kötet megjelenéséhez. A kiadás különlegessége, hogy a szerző két másik, a ClipArt világában játszódó novellájával (Éhes fény, Origami) együtt jelent meg egy kötetben. Alkotói folyamat A ClipArt világán a szerző már az 1990-es években elkezdett dolgozni, mikor saját cyberpunk szerepjátékvilágát kezdte építgetni. Ennek a világnak a Kranio Enterprises nevet adta. A kisregényt két novella előzte meg. Ezek voltak az Origami és az Éhes fény, melyek már a Vernier által megálmodott világban játszódtak. Az írónőre nagy hatással voltak az amerikai akciófilmek, a szerepjátékok és a japán rajzfilmek, mikor megalkotta a Kranio Enterprises világát. A regény - és a novellák is - először az interneten bukkantak fel e-könyvként 1999-ben, majd 2003-ban a ClipArtot kiadta az olasz Delos kiadó. A ClipArt sikeresnek bizonyult, és egy évvel később el is nyerte a legjobb olasz sci-fi regényeknek járó Premio Italia-díjat. Vernier azóta több történetet is írt a Kranio Enterprises univerzumba, melyek antológiákban jelentek meg. Cselekmény A történet főszereplője Alexandra Hill, a City egyik befolyásos emberének, David Xandernek dolgozó testőrnő, aki titokban gyengéd érzelmeket táplál a főnöke iránt. Élete egyik legfontosabb megbízását kapja meg, mikor Xander megbízza, hogy szerezzen vissza egy videoklipet, és intézze el a zsarolót. Hill naivan elvállalj a küldetést csapatával, akik a Cityt és környékét, valamint a Pusztaságot és a Perifériát is feltúrják a tolvaj után. Hill még csak nem is sejti, hogy megbízója valójában végig az orránál fogva vezeti őt, és a videoklip bizonyítékként szolgálhat a milliomos cégtulaj ellen. Törökország az 1956. évi téli olimpiai játékokon Törökország az olaszországi Cortina d’Ampezzóban megrendezett 1956. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Pat és Stan A Pat és Stan (vagy Pat és Stanley) francia-amerikai gyerekeknek szóló animációs sorozat. Pierre Coffin készítette. A műsor egy nagydarab víziló és egy sovány kutya érdekes kalandjairól szól. A produkció címe és a szereplők kinézete, valamint viselkedése a Stan és Pan nevű humorista-páros paródiája. Később egy tévéfilm is készült a sorozatból, "Pat és Stan: A kincsvadászat" címmel, amelyet hazánkban szintén a Minimax adott le. A műsor rendkívül rövid időtartammal rendelkezett, mindössze pár másodpercesek voltak az epizódok. Hírnevüket a népszerű The Lion Sleeps Tonight dal előadásával érték el, amely a Youtube-on az egyik legnépszerűbb videónak számít. A humor főleg a "slapstick" stílusra épül. 3 évadot élt meg 362 epizóddal. Külföldön 2004-től 2009-ig sugározta több tévécsatorna. Magyarországon a Minimax mutatta be. Általában pár másodpercesek az epizódok, de a fent említett tévéfilm 26 percig tartott. Zinzino A Zinzino AB az EU, Norvégia, Izland, Svájc és Észak-Amerika területén működő, közvetlen értékesítéssel foglalkozó vállalat. A céget 2005-ben alapította Finn Ørjan Sæle, 2010-ben pedig részvénytársasággá alakult. Azóta a Zinzino nyilvánosan működő részvénytársaság, részvényeit a Nasdaq First North jegyzi. A Zinzino a norvég BioActive Foods AS, valamint a Faun Pharma AS kutatóintézet és gyártóüzem tulajdonosa. A Zinzinonak több mint 120 alkalmazottja van. A vállalat központja a svédországi Göteborgban található, de további irodákkal rendelkezik Helsinkiben, Rigában, Oslóban és az egyesült államokbeli Floridában is. A Zinzino két termékvonalba tartozó termékeit forgalmazza és értékesíti: az egyik a Zinzino Health, amely az egészség hosszú távú megőrzésére koncentrál, a másik pedig a Zinzino Coffee, amely kávéfőző gépeket, kávékat és teákat kínál. A vállalat fő területe a bioaktív omega táplálékkiegészítők előállítása. A fejlesztések az emberi szervezetben megtalálható omega3 és omega6 zsírsavak egyensúlyára irányulnak. Calvagese della Riviera Calvagese della Riviera település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 3569 fő (2017. január 1.). Calvagese della Riviera Bedizzole, Lonato del Garda, Muscoline, Padenghe sul Garda, Polpenazze del Garda, Prevalle és Soiano del Lago községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Perszonálunió A perszonálunió két (esetleg több) független állam olyan szövetsége, amelyet a közös uralkodó személye kapcsol össze. Mivel az államok megtartják önállóságukat, a perszonáluniónak nincs közös neve, ezért gyakran a nagyobbik ország nevén emlegetik (például a Jagellók korában létrejött lengyel–litván perszonáluniót inkább Lengyelországnak hívták.) Mai példája az Egyesült Királyság és a nemzetközösségi királyságok viszonya. Létrejötte Általában úgy jön létre, hogy egy ország uralkodóját egy másik ország erre feljogosított szervezetei szintén uralkodójuknak választják. (A dinasztikus típusú trónutódlásnál ez nemigen jöhet szóba). Erre mind belpolitikai, mind külpolitikai okból sor kerülhet. (A belső egyensúly megteremtése, illetve közös ellenség esetén). Megszűnése Mivel az államok önállósága fennmarad, a közös államfő (uralkodó) halála, lemondása vagy trónfosztása után, ha nincs erősebb összetartó erő, csak az uralkodó személye, a perszonálunió nagyon gyakran megszűnhetett, megszűnhet, akár úgy is, hogyha az uralkodónak több gyermeke is volt, azok mind vagy egy részük a perszonálunióban résztvevő egy-egy állam élére kerültek. Történelmi példák a perszonálunióra A Magyar Királyság és a Horvát Királyság között 1102-től 1918-ig. A Magyar Királyság és a Lengyel Királyság között, I. Lajos magyar és lengyel király idején, 1370-től 1382-ig, de Nagy Lajos halála után a két állam élére I. Lajos egy-egy lánya került, Magyarország trónjára idősebb leánya, Mária ült, míg Lengyelország uralkodója a kisebbik lánya, Hedvig lett (első perszonálunió a két ország között), A Magyar Királyság és a Nápolyi Királyság között 1385 és 1386 között III/II. (Kis) Károly uralkodása alatt III. Ulászló lengyel király I. Ulászló néven 1440-től 1444-ig magyar király is volt (második perszonálunió a két ország között), 1305-ben Magyarország és Csehország között I. Vencel magyar király, cseh trónörökös cseh királlyá válásával III. Vencelként, de nem volt hosszú életű, mivel Vencel még abban az évben lemondott a magyar trónról Bajor Ottó javára (első perszonálunió a két ország között), 1410-től 1439-ig Magyarország és a Német-Római Birodalom között Luxemburgi Zsigmond (1433-ig német királyként, majd 1437-ig német-római császárként) és Habsburg Albert (német királyként) uralkodása alatt (első perszonálunió a két ország között), 1419-től 1439-ig Magyarország és Csehország között Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása alatt (második perszonálunió a két ország között), 1453-tól 1457-ig Magyarország, Csehország, valamint (Alsó- és Felső-)Ausztria között V. (Utószülött) László uralkodása alatt (harmadik perszonálunió Magyarország és Csehország között) Lengyel–litván perszonálunió hivatalosan 1386–1569 között, de ez idő alatt is sok esetben hosszabb-rövidebb ideig a két ország uralkodója más személy volt, utána valódi unió 1795-ig, 1576-tól 1586-ig az Erdélyi Fejedelemség, a Lengyel királyság és a Litván Nagyfejedelemség között Báthory István uralkodása alatt, II. Ulászló és II. Lajos idején csak Csehország és Magyarország között, míg 1526 -tól Ausztria, majd 1556-tól a Német-Római Császárság is beletartozott, Kalmari unió , Dánia, Norvégia és Svédország között hivatalosan 1397-től 1523-ig, de ez idő alatt néhányszor mindhárom állam önálló uralkodót választott, vagy csak két állam között létezett perszonálunió, Dánia–Norvégia perszonáluniója, 1536–1814 között, Svéd–Norvég Unió 1814–1905 között, Az Angol Királyság és a Skót Királyság között hivatalosan 1603 -tól 1707 -ig a Stuart-ház égisze alatt, de az Angol polgári forradalom idején rövid időre megszűnt, illetve az államforma (köztársaság/commonwealth) is megváltozott egy időre, de ennek ellenére Oliver Cromwell is megteremtette a két ország perszonálunióját, illetve rövid ideig a Stuartok leányága, az Orániai-ház uralkodott, a dicsőséges forradalom pedig megteremtette a két ország teljes politikai egységét 1707-ben, mely a napjainkig fennáll. A Kasztíliai Királyság és a Leóni Királyság között 1230-tól már állandósult, amíg 1644-ben hivatalosan, jogilag nem egyesült a két királyság, A Kasztíliai Királyság és az Aragóniai Királyság között 1479-től 1715-ig, bár már 1469-től, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságkötésétől használatos a spanyol király megjelölés,viszont akkor még egyikük sem volt uralkodó, és 1506-tól 1507-ig a két ország uralkodója újra más-más személy volt, de a spanyol királyi cím 1516-tól, a katolikus királyok unokájának a trónra léptétől általános használatú, ugyanakkor Habsburg Károly akkor még nem hivatalosan használhatta a királyi címet, a két ország egyesülése azonban jogilag csak 1715-ben valósult meg, mely a napjainkig fennáll, Svédország és Lengyelország között 1592-től 1599-ig Vasa Zsigmond uralkodása alatt, A Brazil Császárság és a Portugál Királyság között 1826-ban, mikor I. Péter brazil császár az apja, VI. János portugál király halála után megörökölte a portugál trónt IV. Péter néven, de mivel a brazil függetlenség 1822-es kikiáltása után a brazilok nem kívántak újabb portugál uralmat, így Péter, miután kiadott Portugália számára egy liberális alkotmányt, alig két hónapi portugáliai uralkodás után, bár ez időben nem járt személyesen Portugáliában, lemondott a portugál trónról kiskorú elsőszülött lánya és legidősebb gyermeke, II. Mária javára, és ezzel véget is ért a kérészéletű brazil–portugál perszonálunió. Mezey Katalin Mezey Katalin (Budapest, 1943. május 30. –) Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító. Férje Oláh János (1942–2016) író, fiuk Lackfi János (1971) költő, lányuk, Oláh Katalin (1974) és kisebbik fiuk, Oláh Mátyás László (1975) képzőművészek. Élete Mezey Katalin 1943. május 30-án született Budapesten Mezei Ferenc és Somogyi Katalin gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végezte 1961 és 1967 között. Bátyja Mezei Ferenc neutronfizikus. 1963 óta jelennek meg írásai. 1964 és 1966 között általános iskolai tanárként dolgozott Tatabányán, az akkori Mező Imre (napjainkban a Sárberki Általános Iskola telephelye Móra Ferenc Általános Iskolában). Ennek az élményeit írta meg a Zöld Vadon című elbeszélés kötetében. 1966-tól 1968-ig a Tatai Faipari Kisipari Szövetkezet, 1968 és 1970 között a KISZÖV, majd az OKISZ népművelési előadója volt. A Kilencek költőcsoport tagjaként szerepelt a Nagy László előszavával megjelent, legendássá vált Elérhetetlen föld című antológiában (1969). 1970 óta újságíró. Ugyanebben az évben egyik szerkesztője volt a Kísérlet című irodalmi folyóiratnak, amelynek példányait még megjelenésük előtt rendőrileg elkobozták (Nyíregyháza, 1970). 1970 és 1977 között a Népművelés, 1977-től 1981-ig a Szovjet Irodalom, 1983 és 1988 között a BSZV Híradó c. üzemi lap munkatársa volt. Irodalomszervezői munkássága is jelentős. Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását. 1987 és 2008 között a szervezet titkára volt. 1989 óta tagja az Írószövetség elnökségének. 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője. 1990 és 1993 között a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának is ügyvivője volt. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2012-ben megválasztották az MMA Irodalmi Tagozata vezetőjének. 1989 óta részt vesz a Sárváron évente megrendezett, immár az egész Kárpát-medencében meghirdetett Középiskolás Irodalmi Pályázat és Tábor szervezésében. Díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1976) Füst Milán-jutalom (1985) IBBY-díj (1990) Greve-díj (1992) József Attila-díj (1993) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994) Arany János-jutalom (1996) Forgács Pál-díj (2000) Az Év Könyve (2001) Artisjus Életmű Díj (2003) Prima díj (2007) Teleki Pál Emlékérem (2008) Művészekért-Művészetért-díj (2008) Bethlen Gábor-díj az Elérhetetlen föld c. antológia költőivel közösen (2009) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2013) Kossuth-díj (2015) Művei Verseskötetek Amíg a buszra várunk. 1960–68 (Magvető, Budapest, 1970) Anyagtanulmány. 1968–75 (Szépirodalmi, Budapest, 1978) Újra meg újra (Szépirodalmi, Budapest, 1985) Szárazföldi tél. Válogatott és új versek 1960–1991 (Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1991) Furcsa világ ( Kiss Benedekkel és Utassy Józseffel ; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2000) Párbeszéd. Új versek (Felsőmagyarország, Miskolc, 2002) Holdének és más versek gyerekeknek (Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007) Mezey Katalin válogatott versei (Vál.: Vasy Géza; Magyar Napló, Budapest, 2008) Bolygópályák. Új versek (Széphalom, Budapest, 2010) Ajánlott énekek. Összegyűjtött és új versek, 1960-2015 ; Magyar Napló, Bp., 2016 Regények, elbeszélések Zöld vadon (Szépirodalmi, Budapest, 1979) „Zöld vadon” című elbeszélés kötetének alapélményét, amelyet az írónő elsősorban kudarcként élt meg Tatabányáról, az akkori Mező Imre Általános Iskolából merítette. Az elbeszélés címe is ezt tükrözi: A két kudarc, amelyben a főszereplő a főiskolai, makarenkói elvekben csalódott tanárnő a „szocialista pedagógiai nagyüzemben”. „ A Két kudarc arról szól, hogyha illúziókkal, tájékozatlan elképzelésekkel közeledünk embertársainkhoz, ostobán viselkedünk; sok szenvedést okozhatunk. Ha gyöngébbekkel kerülünk szembe, oktalanul megkínozzuk őket is, magunkat is, s ha tapasztaltabbakkal, erősebbekkel, éppoly oktalanul megkínoznak minket. Ugyanakkor figyelmeztetni is akar ez az írás korunk jellegzetes hitének, a nevelés, átnevelés túlértékeléseinek veszélyeire, hazugságaira.” (Mezey Katalin) Csutkajutka meséi (Móra, Budapest, 1983) Élőfilm (Szépirodalmi, Budapest, 1984) Lyukak az osztálykönyvben (Móra, Budapest, 1986) Kivala Palkó Nemlehet-országban (Móra, Budapest, 1987; Új KÉZirat, 1999) Levelek haza (Móra, Budapest, 1989) A kidöntött kerítés. Gyerekkori történetek (Új KÉZirat – Írók Szakszervezete, Budapest, 2003) Ismernek téged. Elbeszélések és kisregények, 2001-2013 ; Magyar Napló, Bp., 2014 Drámák A két egyforma királyfi. Drámák (KÉZirat, Budapest, 1994) Szerkesztések Színkép. Új nemzedékek műfordításaiból (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1984) A forradalom bíbora. Szovjet-orosz költők antológiája (Bratka Lászlóval; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1987) A fortélyos öreg. 99 magyar népmese (Officina Junior, Budapest, 2003) Nagy karácsonyi mesekönyv (Officina Nova, Budapest, 1990) Sodródó emberiség (Széphalom Könyvműhely – Írók Szakszervezete, Budapest, 2000) Civil Együttműködési Tanácskozás. 2011. december 9. ; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2012 "...mint egy mély folyóban...". Antológia Oláh János 70. születésnapjára ; szerk. Mezey Katalin; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2012 Idegen nyelven Selected Poems (Oláh Jánossal; ford.: Nicholas Kolumban; Budapest, 1990) Again and Again. Poems (Ford.: Nicholas Kolumban; KÉZirat, Budapest, 1995) Erzählungen (Oláh Jánossal; ford.: Hans Skirecky; Budapest, 1991) Paule Werbistedenn im Lande Gehtjanicht. Märchenroman (Ford.: Hans Skirecki; KÉZirat, Budapest, 1999) Plombières-lès-Dijon Plombières-lès-Dijon település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 2653 fő (2015). Plombières-lès-Dijon Daix, Corcelles-les-Monts, Velars-sur-Ouche, Prenois, Talant, Dijon és Lantenay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lactoria fornasini A Lactoria fornasini a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjéhez és a bőröndhalfélék (Ostraciidae) családjához tartozó faj. Előfordulása A Lactoria fornasini elterjedési területe az Indiai-óceán és a Csendes-óceán; Kelet-Afrikától Hawaiig, északon Japánig, míg délen a Lord Howe-szigetcsoportig. Az Atlanti-óceán délkeleti részén is megtalálható, egészen Dél-Afrika délkeleti részéig. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 23 centiméter hosszú. Erős tüske ül a háta közepén. Életmódja A Lactoria fornasini tengeri halfaj, amely a korallzáronyokon él. 5-80 méteres mélységben tartózkodik. A hím területvédő. Felhasználása Ipari mértékű halászata nincs. Az akváriumoknak fognak be belőlük. Mérgező halfaj! Forrás http://www.fishbase.org/Summary/SpeciesSummary.php?ID=7837&genusname=Lactoria&speciesname=fornasini - Fishbase Plomeur Plomeur település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3782 fő (2015). Plomeur Guilvinec, Penmarch, Plobannalec-Lesconil, Plonéour-Lanvern, Pont-l’Abbé, Saint-Jean-Trolimon és Treffiagat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Clippers Rockabilly Zenekar A Clippers Rockabilly Zenekar egy magyar együttes. Történet 2001-ben, egy agárdi rock n’ roll fesztivál nyári éjszakáján, született meg a Clippers Rock ’n’ Roll zenekar ötlete. A zenekar első szülinapi bulija után nyersebb, szárazabb, keményebb zenéje miatt Clippers Rockabilly Zenekarrá alakult. Ez a formáció egy kis szerencsével eljutott országos szintű rendezvényekre, hazai rock ’n’ roll, valamint rockabilly fesztiválokra. A zenekar 2005 óta játszik a mai felállásban, azóta ezzel a felállással járják az országot keresztül-kasul jó néhány igazán örömteli bulival, töretlen jókedvvel, és változatlan szeretettel a műfaj iránt. A zenekar főként hazai, és külföldi zenekarok feldolgozásit játssza, de elérkezettnek látták az időt, hogy belefogjanak saját dalok írásába. 2008 novemberében jelent meg első nagylemezük, „Nincs visszaút” címmel, melyen 12 saját dal található. 2006-ban a Clippers megrendezte első rockabilly fesztiválját (ClippersFeszt), melyre a zenekar meghívta a műfaj itthoni jeles képviselőit, zenészeit, zenekarjait. A fesztivál sikerén felbuzdulva ez a rendezvény azóta évente megrendezésre kerül augusztusban, Foktőn, a vén Duna partján, a Fekete Horgony Kalózkocsmában. Tagok Kopasz "Kópé" Attila - Ének Vörös "Red" Gábor - Gitár, vokál Deák "Dixiee" Gyula - Bőgő, Vokál Lakatos "Musztafa" Gábor - Dob, vokál Diszkográfia Nincs visszaút (2008) X.VizpartiRock&RollSátortábor Válogatáslemez (2003) Rockabilly Baby, JukeboxJennifer Theodore Nicholas Gill taxonjai Ezen a listán azok a taxon nevek szerepelnek, amelyeket Theodore Nicholas Gill (1837 – 1914) alkotott. Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimaként használtak (az alábbi lista nem teljes): Emlősök Erszényesek erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) Gill, 1872 Méhlepényesek Meridiungulata Macraucheniidae Gill, 1872 Cetek csendes-óceáni fehérsávos delfin (Lagenorhynchus obliquidens) (Gill, 1865) Kogia floweri Gill, 1871 - kis ámbráscet Eulipotyphla Gymnurinae Gill, 1872 - szőrös sünök újvilági vakondformák (Scalopinae) Gill, 1875 Scalopes Gill, 1875 - újvilági vakondformák csillagos vakondok (Condylurini) Gill, 1875 amerikai vakondok (Scalopini) Gill, 1875 Myogalinae Gill, 1875 - pézsmacickányok Parascaptor Gill, 1875 patkányvakondfélék (Solenodontidae) Gill, 1872 Páratlanujjú patások Chalicotheriidae Gill, 1872 Ragadozók Erignathus Gill, 1866 Rosmaridae Gill, 1866 - rozmárfélék Eumetopias Gill, 1866 Zalophus Gill, 1866 Aelurina Gill, 1871 - Prionailurus kardfogú macskaformák (Machairodontinae) Gill, 1872 Rágcsálók Jaculidae Gill, 1872 - ugróegérfélék Myoidea Gill, 1872 - Muroidea Siphneinae Gill, 1872 - zokorformák Ellobiusini Gill, 1872 - pocokformák Ellobiinae Gill, 1872 - pocokformák Lophiomyidae Gill, 1872 - sörényespatkány-formák Lophiomyoidea Gill, 1872 - sörényespatkány-formák Halak Porcos halak Holorhinus Gill, 1862 - Myliobatis Myliobatis californica Gill, 1865 Rhina Gill, 1862 (non Bloch & Schneider, 1801) - angyalcápafélék Notorhynchus borealis Gill, 1864 - hétkopoltyús tehéncápa Aprionodon Gill, 1861 - szirticápák Eulamia Gill, 1862 Platypodon Gill, 1862 - szirticápák Aprionodon punctatus Gill, 1861 - Carcharhinus isodon Boreogaleus Gill, 1862 - Galeocerdo Eusphyra Gill, 1862 - a szárnyas pörölycápa neme óriáscápafélék (Cetorhinidae) Gill, 1862 Isuropsis Gill, 1862 - Isurus Isuropsis dekayi Gill, 1862 - röviduszonyú makócápa Oxyrhina daekayi Gill, 1861 - heringcápa Eugomphodus Gill, 1861: 60 - Carcharias Micristodus Gill, 1865 - Rhincodon Micristodus punctatus Gill, 1865 - cetcápa Izmosúszójú halak tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) Gill, 1873 Sugarasúszójú halak Elefánthalak Gnathonemus Gill, 1863 Pelikánangolna-alakúak Gastrostomus bairdii Gill & Ryder, 1883 - pelikánangolna Heringalakúak Brevoortia Gill, 1861 Alausa californica Gill, 1862 - chilei szardínia Pontylazacalakúak Bramocharax Gill, 1877 - Astyanax Poecilurichthys Gill, 1858 - Astyanax Hemigrammus Gill, 1858 Hemigrammus unilineatus (Gill, 1858) Harcsaalakúak Pterygoplichthys Gill, 1858 Nagyszájúhal-alakúak Malacosteinae Gill, 1893 Aulopiformes Alepidosaurus borealis Gill, 1862 - Alepisaurus ferox Alepidosaurus poeyi Gill, 1863 Alepidosaurus serra Gill, 1862 Alepisaurus borealis Gill, 1862 Plagyodus borealis (Gill, 1862) - Alepisaurus ferox gyíkhalfélék (Synodontidae) T. N. Gill, 1862 Myctophiformes gyöngyöshalfélék (Myctophidae) T. N. Gill, 1893 Horgászhalalakúak csáposhal-félék (Antennariidae) Gill, 1863 Antennatus sanguineus (Gill, 1863) Antennarius sanguineus Gill, 1863 - Antennatus sanguineus Antennatus strigatus (Gill, 1863) Antennarius strigatus Gill, 1863 - Antennatus strigatus Corynolophus Gill, 1878 - Himantolophus Halieutichthys Poey in Gill, 1863 Kígyóhalalakúak Bassozetus T. N. Gill, 1883 Hoplobrotula T. N. Gill, 1863 Lepophidium Gill, 1895 Otophidium Gill in Jordan, 1885 Pikóalakúak Phycodurus (T. N. Gill, 1896) Dermatostethus Gill, 1862 - Syngnathus Dermatostethus punctipinnis Gill, 1862 - Syngnathus acus Skorpióhal-alakúak Clinocottus Gill, 1861 Potamocottus Gill, 1861 - Cottus Cottus carolinae (Gill, 1861) Megalocottus Gill, 1861 Porocottus Gill, 1859 Sügéralakúak Acanthuroidei Ctenochaetus T. N. Gill, 1884 Colocopus Gill, 1884 - palettás doktorhal Parephippus Gill, 1861 - Chaetodipterus Blennioidei Chaenopsidae Gill, 1865 Gébalkatúak Coryphopterus T. N. Gill, 1863 Coryphopterus glaucofraenum T. N. Gill, 1863 Crystallogobius Gill, 1863 Deltentosteus Gill, 1863 Glossogobius Gill, 1859 Lophogobius Gill, 1862 Ophiogobius Gill, 1863 Pomatoschistus Gill, 1863 Calleleotris Gill, 1863: 270 - Valenciennea Acanthogobius Gill, 1859 Chaenogobius Gill, 1859 Chaenogobius annularis Gill, 1859 Ctenogobius Gill, 1858 Ctenogobius fasciatus Gill, 1858 Evorthodus Gill, 1859 Gymnogobius Gill, 1863 Luciogobius Gill, 1859 Luciogobius guttatus Gill, 1859 Pterogobius Gill, 1863 Rhinogobius Gill, 1859 Rhinogobius similis Gill, 1859 Synechogobius Gill, 1863 Tridentiger Gill, 1859 Triaenophorichthys Gill, 1859:195 Triaenophorus Gill, 1859:17 - Tridentiger Tridentiger trigonocephalus (Gill, 1859) Euchoristopus Gill, 1863 - Periophthalmus Boleops T. N. Gill, 1863 - Scartelaos Sicydiinae Gill, 1860 Lentipes concolor (Gill, 1860) Sicyopterus Gill, 1860 Sicyopterus stimpsoni (Gill, 1860) Sicyopus Gill, 1863 Labroidei kék akara (Andinoacara pulcher) (Gill, 1858) Chromis atrilobata Gill, 1862 Sügéralkatúak Paratractus Gill, 1862 - Caranx Oligoplites Gill, 1863 csendes-óceáni bárdmakréla (Selene brevoortii) (Gill, 1863) Argyriosus brevoortii Gill, 1863 Vomer brevoortii (Gill, 1863) - csendes-óceáni bárdmakréla afrikai bárdmakréla (Selene dorsalis) (Gill, 1863) Vomer dorsalis Gill, 1863 - afrikai bárdmakréla Trachinotus rhodopus Gill, 1863 Phtheirichthys Gill, 1862 Remora Gill, 1862 Haemulidae Gill, 1885 Anisotremus Gill, 1861 Brachydeuterus Gill, 1862 Genyatremus Gill, 1862 Microlepidotus Gill, 1862 Xenichthys Gill, 1863 - Haemulidae Lonchopisthus Gill, 1862 - Opistognathidae Gnathypops Gill, 1862 - Opistognathus Pomacanthus zonipectus (Gill, 1862) - Pomacanthidae Pomatomidae Gill, 1862 Acanthistius (Gill, 1862) - fűrészfogú sügérfélék Dermatolepis Gill, 1861 Epinephelus analogus Gill, 1863 Gonioplectrus Gill, 1862 Mycteroperca Gill, 1862 Mentiperca Gill, 1862: 236 - Serranus - fűrészfogú sügérfélék Centracanthidae T. N. Gill, 1893 - tengeri durbincsfélék Archosargus Gill, 1865 Stenotomus Gill, 1865 - tengeri durbincsfélék Kalászhalalakúak Melanotaeniidae Gill, 1894 Melanotaenia Gill, 1862 Rhombatractus Gill, 1894 - Melanotaenia Lepényhalalakúak Pleuronectes putnami (Gill, 1864) Gömbhalalakúak Masturus Gill, 1884 Nyálkásfejűek Caulolepis longidens (Gill, 1883) - mélytengeri agyaras hal Ízeltlábúak Scyllarides Gill, 1898 - ráknem Szabadhídvég Szabadhídvég község Fejér megyében, az Enyingi járásban. Nevének írásmódja 2004. január 1-je előtt Szabadhidvég volt. Története Múltjáról az első írásos adat 1344-ből származik, amikor „villa Hiydwegh”, azaz Hídvég falu megnevezést említ az oklevél. Területén a 20. század előtt több település is volt, mai határait és elnevezését 1922-ben nyerte el, amikor egyesítették Városhidvéget, Faluhidvéget és Szabadhegyet. Ezek közül Városhidvég volt a legrégibb és legnagyobb (Városhidvégnek 1 129, Faluhidvégnek 799, Szabadhegynek 217 lakosa volt 1910-ben). 1950-ig Somogy vármegyéhez tartozott, az 1950-es megyerendezéskor csatolták Fejér megyéhez. 1950 és 1954 között Mezőhidvég néven egyesítve volt a Sió másik partján fekvő Mezőkomárommal. A címer története A község címere pajzs alakú, színe zöld-fehér(ezüst)-zöld, ez megegyezik a község zászlajának színeivel. A címer közepén vár képe látható, az a palánk, majd földvárnak a szimbóluma, amely védte a Sió-vonalat a Rákóczi-szabadságharc idején. A három szívmintából összefonódó alakzat a három község (Faluhídvég-Városhídvég-Szabadhegy) 1922-ben történt egyesülését jelenti. Ez egyben a Szabadhídvég név kezdetének dátuma is. A hullámvonal arra utal, hogy a község (Sió) vízparti település. Az 5 ágú nemesi korona azon 29 hídvégi család tiszteletére került fel, akiket az 1784-es összeíráskor nemesnek számítottak. 1688-tól csak katonai szolgálattal tartoztak a hídvégiek, tehát vérükkel adóztak úgy, mint a nemesek. A zöld szín a község mezőgazdasági jellegére utal, a fehér pedig az erkölcsi tisztaság jelképe. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,4%-a magyarnak, 1,2% cigánynak mondta magát (21,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 40,6%, református 14,9%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 11,5% (31,2% nem nyilatkozott). (29645) 1998 VX37 A (29645) 1998 VX37 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. november 10-én. Két test, egy lélek A Két test egy lélek (Dead Ringers) David Cronenberg filmje, melyben a kettős főszerepet Jeremy Irons játssza. A filmet 1988-ban a torontói filmfesztiválon mutatták be. A forgatókönyv Bari Wood és Jack Geasland: Twins c. regénye alapján készült, a könyv Stewart és Cyril Marcus testvérpár igaz történetét dolgozza fel. 1975-ben holtan találtak a testvérpárt manhattani lakásukban, halálukat kábítószer elvonás okozta. Cronenberg olvasta az Marcus testvérek haláláról szóló szalagcímeket, s úgy gondolta ezt a történetet érdemes volna elmesélni. „Ez már túl tökéletes volt” – vallotta Cronenberg. Carol Baum 1981-ben kereste meg Cronenberget egy ötlettel, hogy készítsen filmet az ikrekről, aki később elolvasta Wood és Geasland könyvét, mely végül a forgatókönyv alapjául szolgált. Történet Elliot és Beverly Mantle egypetéjű ikerpár, mindketten sikeres nőgyógyászok. Elliot és Beverly mindent megosztanak egymással, az életüket, a munkájukat és a nőket is. Elliot ismerkedik meg a nőkkel, majd szerepet cserélve Beverly váltja őt a randevúk során. Azonban Elliot egy nap találkozik Claire-rel a híres színésznővel, aki páciensként kerül klinikájukra. Bár Elliot elveszíti érdeklődését nő iránt, Beverly beleszeret Claire-be, és nem képes továbblépni. Mikor Claire számára is világossá válik, hogy miféle játék áldozata lett, szembesíti ezzel a testvéreket. Elliot és Beverly addigi kiegyensúlyozott élete megváltozik, Claire a munkája miatt végül elhagyja Beverlyt. Beverly depressziós lesz, kábítószereket kezd szedni. Téveszmék kezdik gyötörni, mutáns nők kezelésére alkalmas bizarr orvosi eszöközek készíttet. Egy alkalommal egyik betegén használja is őket. Elliot tehetlenül szemléli Beverly összeomlását és kapcsolatuk hanyatlását… Szereplők Beverly Mantle / Elliot Mantle ( Jeremy Irons ) Claire Niveau ( Geneviève Bujold ) Cary (Heidi von Palleske) Danuta ( Barbara Gordon ) Laura (Shirley Douglas) Anders Wolleck (Stephen Lack) Díjak, jelölések Genie-díj ( 1989 ) A film 13 kategóriában volt jelölve a Kanadai Filmakadémia díjára a Genie-Díj ra, melyből 11 díjat nyert meg (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb látvány, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb hang, legjobb hangvágás, legjobb filmzene, legjobb dal). Fantasporto (1989) díj: legjobb színész – Jeremy Irons jelölés: legjobb film – David Cronenberg Chicago-i Filmkritikusok Szövetségének díja (1989) díj: legjobb színész – Jeremy Irons Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségének díja (1988) díj: legjobb rendező – David Cronenberg díj: legjobb mellékszereplő – Geneviève Bujold IV. Albert bajor herceg IV. (Bölcs) Albert (1447. december 15. – 1508. március 18.) bajor–müncheni herceg 1467-től 1503-ig, egész Bajorország hercege 1504-től haláláig. Élete Származása IV. Albert herceg Münchenben született. Édesapja III. Albert herceg volt, Ernő bajor-müncheni herceg (1373–1438) és Elisabetta Visconti milánói nemes kisasszony (1374–1432) fia. Édesanyja III. Albert második felesége, Anna braunschweig-grubenhageni hercegnő (1420–1474), I. Erik braunschweig-grubenhagen-einbecki herceg és Erzsébet braunschweig-göttingeni hercegnő volt. Szülei házasságából tíz testvér született: János herceg (Johann, 1437–1463), trónörökös, 1460–1463 között IV. János néven uralkodó herceg, Ernő herceg (Ernst, 1438–1460), Zsigmond herceg (Siegmund, 1439–1501); 1460–1467 között Bajorország uralkodó hercege, Albert herceg (Albrecht, 1440–1445), kisgyermekként meghalt, Margit hercegnő (Margarete, 1442–1479), aki 1463-ban I. Federico Gonzaga mantovai herceg (1441–1484) felesége lett, Erzsébet hercegnő (Elisabeth, 1443–1484), 1460-tól I. Ernő szász választófejedelem (1441–1486) felesége, Albert herceg (Albrecht, 1447–1508), aki Habsburg Kinga főhercegnőt (1465–1520) vette feleségül, „Erős” Kristóf herceg (Christoph der Starke, 1449–1493), Wolfgang herceg (1451–1514), Borbála hercegnő (Barbara, 1454–1472), klarissza apáca. Mivel voltak bátyjai, Albert herceget szülei egyházi pályára szánták, és Itáliába küldték tanulni. Házassága IV. Albert herceg 1487-ben Habsburg Kinga osztrák főhercegnőt (1465–1520), III. Frigyes német-római császár és Eleonóra portugál infánsnő leányát, a későbbi I. Miksa német-római császár húgát vette feleségül. Kinga (Kunigunda) főhercegnő kezére sokan pályáztak, köztük Hunyadi Mátyás magyar király is, már 1465-ben, de őt Frigyes visszautasította. 1485-ben Kinga főhercegnő megismerkedett Albert bajor herceggel, aki azonban még a házassági egyezkedés közben elfoglalta Regensburg birodalmi várost. Frigyes császár erre megszakította a tárgyalásokat, de 1487-ben a leleményes Albert herceg – Kinga főhercegnő rokonának, Zsigmond osztrák főhercegnek segítségével – egy hamis császári engedély-okiratot készíttetett, és elvette feleségül választottját. Három fiuk és öt leányuk született: Szülei házasságából nyolc gyermek született: Szidónia hercegnő (Sidonie, 1488–1505), V. Lajos pfalzi választófejedelem eljegyzett menyasszonyaként hunyt el, Szibilla hercegnő (Sibylle, 1489–1519), aki 1511-ben V. Lajos pfalzi választófejedelem (1478–1544) felesége lett, Szabina hercegnő (Sabine, 1492–1564), aki 1511-ben I. Ulrik württembergi herceghez (1487–1550) ment feleségül, Vilmos herceg (Wilhelm, 1493–1550), trónörökös, 1508-tól IV. Vilmos néven uralkodó herceg, aki 1522-ben Maria Jakobäa von Baden őrgrófnőt (1507–1580) vette feleségül, Lajos herceg (Ludwig, 1495–1545), X. Lajos néven Landshut hercege, Vohburg grófja, Zsuzsanna hercegnő (Susanne, 1499–1500), kigyermekként elhunyt, Ernő herceg (Ernst, 1500–1560), a Passaui Püspökség és a Salzburgi Érsekség adminisztrátora Zsuzsanna hercegnő (Susanne, 1502–1543), aki 1518-ban Kázmér brandenburg-kulmbachi őrgrófhoz († 1527), majd 1529-ben Ottó Henrik (Ottheinrich) pfalz-neuburgi grófhoz († 1559) ment férjhez. Uralkodása Mivel egyik bátyja meghalt, a másik lemondott, 1467-ben mégis Albert hercegre szállt a müncheni bajor rész-hercegség. A császárleánnyal történő házasság kikényszerítése körüli manővereiért 1467-ben ő maga is, és felesége is kegyvesztett lett apósánál, III. Frigyes császárnál. Birodalmi kiközösítés (Reichsacht) és birodalmi háború fenyegette, amit csak sógorának, Miksa főhercegnek, a császári trónörökösnek – ekkor már a birodalom társuralkodójának – közbenjárásával sikerült elhárítania. Hosszú uralkodása alatt a tudományok és művészetek barátjaként kormányzott, és Bajorország legerélyesebb, legbölcsebb hercegeként tartották számon. 1503-ban unokaifivérének, György bajor-landshuti hercegnek elhunytával kihalt a család Alsó-Bajorország-Landshut uralkodói ága, IV. Vilmos saját koronája alatt egyesítette a bajor területeket, és egész Bajorország uralkodó hercege lett. 1506-ban adta ki az úgynevezett bajor pragmatica sanctiót, amely a bajor trónöröklést szabályozza, a trónt örök időkre a mindenkori elsőszülött fiúnak biztosítva (primogenitúra). Albert herceg 41 évnyi uralkodás után, 1508-ban hunyt el. Örököse fia, az ugyancsak hosszú ideig kormányzó IV. Vilmos lett. Forrás Bokor József (szerk.). Albert (6), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Pázsit (település) Pázsit (szlovákul Pažiť) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Fekvése Simonytól 4 km-re keletre fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a bronzkorban lakott volt. A hallstatti- és a lausitzi kultúra települése állt itt, urnás temetőiket is megtalálták. A késői bronzkorban kelta-dák település volt ezen a helyen. A falut 1351-ben I. Lajos király adománylevelében "Pasyth" néven említik először, melyben a király a falu területét a Baracsky családnak adja. 1395-ben az elefánti pálosoké lett. 1396-ban "Pasych" néven említik. 1527-ben a nagytapolcsányi uradalomhoz tartozott. 1536-ban 8 porta után adózott. 1601-ben a Dóczyaké, majd a 17. század végén a Hunyady, Rudnay, Kubinyi és Bossányi családoké. A 19. század második felében erdeit a Thonet család szerezte meg. 1601-ben 14 ház állt a faluban, 1715-ben 8 adózója volt. 1828-ban 20 házában 123 lakos élt. Vályi András szerint „PÁZSIT. Tót falu Bars Vármegyében, földes Ura Bossányi, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Ugrótztól nem meszsze, mellynek filiája, határbéli földyei jók, vagyonnyai jelesek, első osztálybéli.” Fényes Elek szerint „Pázsit, tót falu, Bars vmegyében, Nyitra vmegye szélén, 121 kath., két evangelicus lak. F. u. többen. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét.” A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. Lakói főként a mezőgazdaságban, később a közeli Simony üzemeiben dolgoztak. Népessége 1910-ben 164, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 393 lakosából 383 szlovák volt. 2011-ben 407 lakosából 380 szlovák. Nevezetességei Savio Szent Domonkos tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1991 -ben épült. 10318 Sumaura A 10318 Sumaura (ideiglenes jelöléssel 1990 TX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Nomura és K. Kawanishi fedezte fel 1990. október 15-én. John Mensah John Mensah (Obuasi, 1982. november 29. –) ghánai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a svéd AFC United játékosa. Sikeri, díjai Lyon Francia kupa : 2012 Sandouville Sandouville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 792 fő (2015). Sandouville Oudalle, Saint-Aubin-Routot, Saint-Vigor-d’Ymonville és Saint-Vincent-Cramesnil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Étavigny Étavigny település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Étavigny Acy-en-Multien, Antilly, Betz, Boullarre és Rosoy-en-Multien községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dalarnai Egyetem A Dalarnai Egyetem (Högskolan Dalarna) egy felsőoktatási intézmény Svédországban, Dalarna megyében, Falunban és Borlängeben. Nagyságrendileg 10 000 diák tanulhat Borlänge (ejtsd.: Bólenge) és Falun városában, egy-egy telephelyen. Számos természettudományi és humán valamit bölcsész szak is megtalálható a képzések között, mint például informatika, napelem technológia, turisztika, közgazdasági képzések stb. Az intézmény világszínvonalú felszereltséggel, világszínvonalú épületekben, többféle nyelven kínál lehetőséget mind MSc, mind pedig BSc diploma megszerzésére. Az egyetem a telephelyekhez közel szálláslehetőséget biztosít a külföldi diákok számára, akik a tanulók számának igen jelentős hányadát adják a világ minden tájáról. A tanítási struktúrára jellemző, hogy az év negyedévekből tevődik össze, mindegyik végén 1-2 hetes a vizsgaidőszak, ahol írásbeli vizsgák vannak. Az órák és tárgyak száma a magyar oktatási rendszerhez képest alacsony (2-4 tárgy félévenként) viszont kiemelkedően sok az otthon önállóan és csoportban megoldandó, majd beadandó feladat. Nagy hangsúlyt fektetnek az önálló kiselőadásokra is. A tárgy értékelése ezen eredményekből tevődik össze. Egy tárgyat akárhányszor fel lehet venni. Érdemes még megemlíteni, hogy a rossz eredményeket a tanárok szó szerint „szívügyüknek” tekintik és még a „tragédia” bekövetkezte előtt konzultációt és megoldási lehetőségeket biztosítanak, maximálisan emberséges hozzáállással. A tanuláson kívüli idő eltöltésére is számos lehetőséget kínál az egyetem diákönkormányzata (sport, kultúra, múzeumok, szórakozás, saját diszkó stb.). Szekernyés Kurkó Irén Szekernyés Kurkó Irén (írói névváltozatai: Kurkó Irén, Szekernyés Irén; Csíkdelne, 1941. október 14. –) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, Szekernyés János felesége. Életútja Csíkszeredában érettségizett, Kolozsváron a BBTE-en szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát. 1970-től Temesváron középiskolai tanár. 2006-tól a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház irodalmi titkára. 2003-tól a Solness Kiadónál megjelent több magyar kötet szerkesztője. Népballadákat és magyar klasszikusok (Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Csiky Gergely, Németh László, Illyés Gyula) színműveit alkalmazta diákszínpadra és adta elő diákszínjátszókkal. A Tanügyi Újságban, Szabad Szóban, majd az Új Szóban és a Heti Új Szóban közölt pedagógiai és művelődési tárgyú írásokat. 1990–2005 között a temesvári rádió magyar nyelvű adásában nyelvművelő rovata volt. 1999–2006 között a Nyugati Jelen temesvári szerkesztőségében dolgozott, s utána is munkatársa maradt a lap művelődési rovatának. Színházi, képzőművészeti kritikákat, művelődési riportokat, helytörténeti írásokat közöl. Szerkesztette A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 1953–2008 c. emlékalbumot (Temesvár 2008). Társasági tagság Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Berzsenyi Társaság (Kaposvár) Anyanyelvápolók Szövetsége (Budapest) Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (Sepsiszentgyörgy) Kongsberg Kongsberg kisváros Norvégia déli részén, Oslo központjától közúton kb. 80 km-re délnyugatra. 1624-ben ezüstbányavárosként alapították. Fénykorában több mint 4 ezer alkalmazott dolgozott az itteni ezüstbányákban. 1957-re az összes ezüstöt kifejtették, ma a bányák múzeumként és turistalátványosságként működnek. A városban kézi lőfegyvert, elektronikai cikkeket és - Norvégia pénzverdéjének színhelyén - pénzt gyártanak. Egy szép, 18. századi barokk templom is látható itt. Asbóth Oszkár (grafikus) Asbóth Oszkár, Oscar Asboth (Budapest, 1925. november 11. – Bécs, 1991. február 13.) grafikus. Pályafutása Autodidaktaként kezdte tanulmányait, majd a Szécsy-Hacker-féle magániskolában folytatta. 1956-ban kivándorolt Bécsbe, belépett az Osztrák Grafikusok Szövetségébe és a Mödlingi Művészeti Szövetségbe. Tagja volt a New York-i Magyar Művészek Világszövetségének és a linzi Galerie Club der Begegnungnak. Az 1960-as évek elejétől állította ki alkotásait Ausztriában valamint az Amerikai Egyesült Államokban. Goulven Goulven település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 449 fő (2015). Goulven Plouider, Tréflez és Plounéour-Trez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A kereszténység az újkorban A kereszténység az újkorban a reformáció kezdetétől napjainkig foglakozik a kereszténység történetével. Reformáció Reformációs tevékenységéhez Luther Wittenbergben 1517-ben, Zwingli Zürichben 1524-ben, Kálvin Genfben 1536-ban kezdett hozzá. Törekvéseik oly élénk visszhangra találtak, hogy az új tan különféle árnyalatai Európa legnagyobb részében gyorsan elterjedtek. Az öt sola összefoglalta a reformátorok alapvető teológiai hitét a római katolikus egyház tanításaival szemben. A protestantizmus kialakulását előmozdította továbbá számos külső körülmény is, így a könyvnyomtatás feltalálása, amely ekkor első ízben tette lehetővé, hogy a Biblia mindenkinek a kezébe eljusson; a fejedelmi hatalom megnövekedése, a fejedelmek ui. örömest használták ki az egyházi vagyonok elkobzásának lehetőségét; és még sok egyéb. Noha csábító volt a remény arra, hogy saját nemzeti egyházak létesítésével kiterjeszthetik uralkodói jogaikat, és személyes előnyöket szerezhetnek (mint pl. VIII. Henrik Angliában), sok fejedelem mégis hű maradt a régi valláshoz, és annak élharcosaként szembeszállt a mindjobban előretörő áradattal. Ellenreformáció A katolikus megújulást a történészek ellenreformációnak nevezik. A vallási küzdelem során a katolicizmus megerősödött: az 1540-ben Loyolai Ignác alapította jezsuita rend fokozott mértékben felélesztette az egyház erőit, és az 1545-1563 között ülésező tridenti zsinat az egyház tanításainak új, átfogó megfogalmazást adott. A katolikus ellenreformációnak sikerült kiszorítania a protestantizmust Bajorországból és az osztrák örökös tartományokból, és elérnie, hogy az újlatin nyelvű országokban (beleértve Franciaországot is, ahol pedig időnként nagy befolyással rendelkezett) nem verhetett tartósan gyökeret. Bár a protestantizmust a belső dogmatikai viszályok meggyengítették, mégis a legtöbb germán nyelvű országban képes volt megőrizni hadállásait. Új típusú szerzetesrendek jöttek létre, az ellenreformáció legfőbb eszköze azonban a jezsuiták voltak, akinek fő célja volt a pápa fősége alatt egyesíteni az egész világot. Vallásháborúk Az ellenreformáció korának első fele Nyugat-Európában a nagy felekezeti viszályok időszaka volt. A kereszténység exkluzív, türelmetlen mindenfajta „tévelygéssel szemben, amely megfosztja Istent a tisztelettől és az embert az üdvösségtől és kifejezetten hamis nézetnek tartja azt, „hogy az ember bármelyik vallás tisztelete révén megtalálhatja az örök üdvösséghez vezető utat. A dogmák különböző értelmezése, a katolikus és protestáns államok közötti feszültségek és a kor jellemző vallási türelmetlensége vallásháborúhoz vezetett. A háborúk egy időben zajlottak Franciaországban, Németalföldön, Skóciában és Angliában, és szoros összefüggésben álltak egymással. A francia vallásháborúk során (1562-1598) a római katolikusok és a hugenották közötti véres összetűzések sora pusztította az országot. A hitvallások közötti küzdelem Németországban 1618-ban a harmincéves háború kitöréséhez vezetett, ez azonban töméntelen vérontás és felbecsülhetetlen értékek elpusztítása után végül mégsem hozott döntést, és nem oldotta meg az ellentéteket. A szemben álló felek nem felekezetek, hanem politikai érdekközösségek szerint alakultak ki, bár a harc a vallás ürügyén folyt itt is. A 17. század közepén a lezáródó vallásháborúk eredményeként a katolikusok és a protestánsak egyenrangúak lettek. Európában három vallási szféra keletkezett: A katolikus világ, ahol a pápa szellemi és egyházfői hatalmát nem vonták kétségbe: Itália, Spanyolország, Portugália. Ahol a katolicizmus és a protestantizmus együtt élt: Franciaország, Németország és Magyarország, ahol a Tridentinum határozatait sohasem valósították meg teljesen – ez a vegyes szféra Ahol a pápai hatalmat tagadták: a protestáns világ. A 17. század derekától már nincs a társadalmat felforgató ereje a vallásügynek. A hit fokozatosan a magánélet szférájába vonult vissza. Európai katolicizmus A 16. századi reformáció elvetette a Mária-tiszteletet, ezzel szemben a katolikusok a reformáció után egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a kultuszra, és úgy tekintették azt, mint az ortodox tanítás kritériumát. III. Pál pápa (1534–1549) mivel az ellenreformációban csak adminisztratív feladatot látott, életét szinte kizárólag az inkvizíciónak szentelte. 1542-ben az eretnekségekkel szemben létrehozta a Szent Officiumot, amely hit- és erkölcsvédelmi hatóságként és törvényszékként is működött. Miközben az ellenreformáció bizonyos mértékben stabilizálta az egyház külső helyzetét és megújította belső életét, egyes teológiai állásfoglalások és irányzatok a protestáns dogmatika hatása alá kerültek és belső szakadásokat váltottak ki. Nagy hatású volt Cornelius Jansen (wd) (Janzen Kornél, 1585 – 1638) löweni tanár irányzata, a janzenizmus, amely egész Franciaországban elterjedt és kiváló követőkre talált (pl. Pascal). A korszak pápáit elsősorban a politika, főképpen az egyházi állam közvetlen feladatai foglalkoztatták, emiatt az általános egyházi érdekek sokszor csorbát szenvedtek. Hiányoztak a nagy egyéniségek és a komoly célkitűzések. A katolicizmus politikai hatalma továbbra is a világi fejedelemségek hatalmán nyugodott: a 16. században és a 17. század elején Spanyolországén, majd ennek politikai meggyengülése (az 1659-es pireneusi béke) után a feltörekvő Franciaországén. A pápaságot sokszor még a katolikus országokban is korlátozta a világi hatalom, amelyhez éppen ezért nem mindig fűzte felhőtlen viszony. A kereszténység világvallássá válása A nagy földrajzi felfedezések megteremtették a távoli földrészekre is kiterjeszthető missziós tevékenység feltételeit. A lakosság megtérítésére irányuló kísérletek azokban az országokban, amelyekben a fehérek kereskedelmi telepeket létesítettek, vagy amelyeket közvetve vagy közvetlenül uralmuk alá hajtottak, a legkülönbözőbb eredményekre vezettek. Ahol a kereszténység nem találta szemben magát a többi nagy vallás egyikével sem, rövid idő alatt mindenütt diadalmaskodott: igen könnyen megnyerte Észak-, Közép- és Dél-Amerika indiánjait, Afrika és Amerika iszlámhoz nem csatlakozott négerjeit, a déltengeri szigetlakókat, az ausztrál bennszülötteket, a maorikat, a fülöp-szigetieket, mihelyt azok kapcsolatba kerültek a missziókkal, mivel saját vallásuk nem vehette fel a versenyt a fejlettebb keresztény vallással. Az amerikai kontinensen Kolumbusz Kristóf érkezése előtt (1492) három jelentős indián kultúrnép élt a középkori amerikai kontinensen: az aztékok (Mexikó), a maják (Közép-Amerika) és az inkák (Peru, Ecuador, Bolívia). Dél-Amerika alacsonyabb kultúrszinten álló indián törzsei totemisztikus-animista vallást gyakoroltak. A hódító spanyolok és portugálok brutálisan kényszerítették gyarmati rendszerükbe az indiánokat. Krisztus nevét hordták az ajkukon, de legtöbbjüknél a gyors meggazdagodás, a vagyonszerzés volt a cél. Rabszolgasorsra kényszerítették az indiánokat, az ellenállókat pedig könyörtelenül lemészárolták. Ürügy sokszor a kereszténység volt: csak erős kézzel taníthatják meg az "alacsonyrendű vadak"at a keresztény hit elemeire. A valóságban ingyenes munkaerőt szerettek volna maguknak. A missziókat kezdetben ugyanolyan indíttatásból vezették, mint a reconquistát a mórok ellen. Az ibériai-katolicizmust honosították meg, és gyarmati szervezetet hoztak létre az Újvilágban. Amikor bebizonyosodott, hogy az indiánok nem alkalmasak a kemény rabszolgamunkára, Afrikából behurcolt fekete rabszolgákkal pótolták a kiirtott lakosságot. Ez a folyamat a későbbiekben hatalmas méreteket öltött. Az Afrikából behurcoltak sorsa még borzasztóbb volt az indiánoknál. A behajózottak fele már a tengeri úton elpusztult. Megérkezésükkor eladták őket az embervásárokon. A misszionáriusok megpróbáltak testi-lelki segítséget nyújtani a szerencsétleneknek. Szinte kivétel nélkül mindegyiket megkeresztelték. Közép-Amerikában a ferencesek és a domonkosok kezdték a térítést, később csatlakoztak hozzájuk a jezsuiták és a kapucinusok is. A kereszténység elterjesztésével kapcsolatban e szerzetesek a "pogány" azték kultúra megsemmisítésével pótolhatatlan veszteségeket okoztak. Ugyanakkor sokat tettek a leigázott és kegyetlenül elnyomott indiánok védelmezésében és iskolák felállításával az európai kultúra terjesztésében. Bartolomé de las Casas domonkos szerzetes érdeme († 1566), hogy az indiánokat sújtó rabszolgaság enyhült, és megnyílt az út a krisztianizálásukhoz. Ez is hozzájárult, hogy megkezdődött az afrikai néger rabszolgák áttelepítése Amerikába. Dél-Amerikában, amelynek nagy részét a 16. század második felében a spanyolok hódították meg, a legnagyobb missziós sikereket a jezsuiták érték el. A hódítók kegyetlenkedései nehezítették a hittérítők munkáját, ezért többször is felléptek az indiánok rabszolgává tétele ellen és az Afrikából behurcolt néger rabszolgák védelmében, de eredménytelenül. Paraguayban ezért a jezsuiták elkülönített, zárt és védett területeket (redukciókat (wd)) létesítettek az indiánok számára. 1612-ben a spanyol királytól a gyarmati központoktól távol fekvő, nehezen megközelíthető, természeti kincsekkel nem rendelkező földeket béreltek. Kikötötték, hogy e területekre katonák és tisztviselők nem léphetnek. A jezsuiták kb. 30 redukciót, indián telepet hoztak létre, amelyekben 100-150 ezer indián élt, s amelyek egy egységes államot alkottak (Keresztény indián állam). Az amerikai feketék a kereszténységet csak felületesen ismerték meg (és talán sokan nem is akarták teljesen elfogadni). A katolikus szentek tisztelete és a szertartások mellett továbbra is folytatták Afrikából hozott vallási életüket, szokásaikat, hiedelmeiket, és így szinkretista afroamerikai kultuszok jöttek létre. Közép-Amerikában a függetlenné válás idejére (19. század) a népesség túlnyomó része – a korábbi ellenállás dacára – katolikussá lett, bár egyes indián csoportok csak felületesen tértek meg. Egyes államokban (pl. Costa Rica) a katolicizmust államvallássá tették. Guatemalában az 1870-es forradalom radikális szakadást idézett elő az állam és az egyház között. Hasonló helyzet következett be Mexikóban is 1872-ben. Itt 1915-ben egyházüldözés is fellángolt: kiszorították az egyházat a közéletből. A 19. század második felétől özönlöttek az európai bevándorlók az amerikai kontinensre (Dél-Amerikába is). A Dél-Amerikába érkező bevándorlók mintegy 90%-a megkeresztelt katolikus volt. Ebben az időben viszont a protestantizmus is megjelent Latin-Amerikában, és lassan teret nyert. Az első protestáns csoportok 1826-ban érkeztek Argentínába: skót presbiteriánusok és walesi anglikán juhtenyésztők. Az első német telepesek 1823-ban érkeztek Dél-Brazíliába, Argentínába és Chilébe. Ezek jelentős része lutheránus volt. Latin-Amerikában a 19. század végéig a protestánsok száma csak lassan nőtt. Ezután a 20. században hirtelen növekedés lépett fel, részben a protestáns bevándorlók, de inkább az USA-ból származó és támogatott (főleg a resztoriánus) kisegyházak és szekták missziós tevékenysége révén. Afrikában Észak-Afrikában a kereszténység az 1. században jelent meg, majd a 2-4. század között vert erős gyökeret, de a 7-8. században csaknem mindenhol kiszorította az iszlám (az egyiptomi és etióp vallási "szigetek" kivételével). A kereszténység (a gyarmatosítás korával) a 16. században nagyobb arányú missziós tevékenységbe kezdett. Észak-Afrikában a muszlimok lehetetlenné tették a keresztények terjedését. Kelet-Afrikában a kereszténység monofizita formája vert és állt ellen a pápaság iránt hűbéresküt követelő misszionáriusoknak. Nyugat-Afrikában a misszió kezdeti sikereit fokozatos hanyatlás követte. A 18. században az anglikán és más protestáns egyházak misszionáriusai is intenzív és eredményes misszionálásba kezdtek. Lendületük a 19. század második felétől fokozódott. A 20. században különösen a katolikus egyház és egyes új mozgalmak (pl. adventisták, pünkösditák, Jehova Tanúi stb.) növekedése gyorsult fel. A 20. század elejétől a kereszténység térhódításában nem csekély szerepet játszanak Fekete-Afrika területén az ún. bennszülött "független egyházak", amelyek ugyan keresztény talajból nőttek ki, de nagymértékben alkalmazkodtak a sajátos afrikai környezethez. Követőik száma ma meghaladja az 50 millió főt. Ázsiában A kereszténység bizonyíthatóan eljutott Indiába már a 4. században. A nesztoriánus keresztények a 7. században már Kínában is végeztek úttörő munkát és lefordították a keresztény Szentírást kínai nyelvre. Az iszlám terjeszkedése azonban a 7-8. században megtörte a kereszténység behatolását Ázsiába, egészen a portugál és spanyol gyarmatosítás (16-17. század) koráig. A kereszténység idegen vallásként – a kolonizációval szoros összefüggésben – jelent meg és terjedt Ázsiában az újkorban. A Fülöp-szigetek lakosainak zömét meg is térítették. 1549-ben Xavér kezdte meg a japán missziót, s a jezsuitáknak sikerült létrehozniuk egy jelentős japán egyházat. Japánban a 16. század végén már kb. 1 millió keresztény volt, és úgy látszott, hogy Toyotomi Hideyoshi császár (1536-1598) is megkeresztelkedik. Halála után a helyzet azonban megváltozott. A Tokugawa-dinasztia uralma alatt véres üldözések kezdődtek, majd ki is tiltották a misszionáriusokat az országból. Attól tartottak, hogy a spanyol és portugál kapcsolatokkal rendelkező misszionáriusok a spanyolokat hozzák Japán ellen. Kínában is sikerrel terjesztették a kereszténységet a jezsuiták, akik tudományuk révén a császári udvarban is nagy tekintélynek örvendtek. Matteo Ricci (Ricci Máté) jezsuita matematikus a mandarini méltóságot is elnyerte. A jezsuiták térítő tevékenységük közben messzemenőkig alkalmazkodtak a kínai szokásokhoz (pl. az ősök tiszteletéhez). A ferencesek és a domonkosok emiatt feljelentették a jezsuitákat, aminek következménye az lett, hogy 1707-ben a pápai követ, 1742-ben pedig XIV. Benedek pápa eltiltotta kínai szokásokat. Ez a kínaiakból bizalmatlanságot váltott ki és nagy elpártolásokhoz vezetett. Majd itt is kitört az üldözés, amelynek oka az volt, hogy a kínaiak európai hódítástól féltették az országot. Elő-Indiában akkor lendült fel a misszió, amikor Xavéri Szent Ferenc vezetésével ide is megérkeztek az első jezsuiták. Sikerük titka itt is az alkalmazkodásban rejlett, ahogy megtűrték az ősi malabári szokásokat. Ez viszont itt is visszatetszést szült a nem jezsuita hittérítők körében, akik végül is eltiltatták XIV. Benedek pápával az alkalmazkodást. Ez, valamint a holland és az angol gyarmatosítás előretörése az indiai missziók hanyatlásához vezetett. A protestáns misszió is már a 17. században megkezdődött (Indonéziában és Indiában), de csak a 19. század közepétől vált erőteljessé és terjedt ki mindenfelé. Az abszolutizmus és a kereszténység Az abszolutizmus időszakában a pápák tekintélye és politikai hatalma is csökkent, az egyházi állam hatalma pedig teljesen eljelentéktelenedett. Franciaország Az abszolutizmus az állam korlátlan irányító szerepét az egyház fölött is gyakorolni akarta. Ehhez a mintát XIV. Lajos (1643-1715), a Napkirály szolgáltatta azzal, hogy az egyház irányító szerepét királyi jogokra, történelmi érdemekre és régi hagyományokra hivatkozva elméletileg is megalapozta (gallikanizmus). A francia papság 1682-ben közzétette a gallikán cikkelyeket (wd) : az egyháznak nincs hatalma az emberek földi ügyei fölött, következésképp nincsenek a pápának alávetve a zsinat a pápa felett áll, amint azt a konstanzi zsinat általános érvénnyel megállapította a pápa egyházi hatalma nem korlátlan, mert az egyházi kánonokhoz és a francia egyház szokásaihoz neki is alkalmazkodnia kell a pápa hitet és erkölcsöt érintő döntései csak akkor tévedhetetlenek, ha összhangban vannak az egész egyház tanításával. A király a gallikán cikkelyeket törvényerőre emelte és azokat a püspököket, akik szembeszegültek azokkal, eltiltotta hivataluktól. 1693-ban a király politikai okokból lemondott a cikkelyek következetes érvényesítéséről, a gallikanizmus szelleme azonban tovább élt és más országokban is elterjedt. Német államok A gallikán cikkelyek Németországban a 18. század második felében terjedtek el febronianizmus néven. Eszmei megalapozója Nikolaus Hontheim volt (1701-1790), aki Febronius álnéven közzétett munkájában azt fejtegette, hogy az egyházban a kormányzó hatalom nem a pápát, hanem a püspökök együttesét illeti meg. A pápa csak felügyeleti joggal rendelkezik,az egyes egyházmegyék korlátlan joghatóságú vezetője ui. a püspök, akinek ügyeibe csak akkor szólhat bele a pápa, ha a feladatát elhanyagolja. Habsburg Birodalom A Habsburg Birodalomban II. József császár (1780-1790) építette ki az államegyházi rendszert (→ jozefinizmus). 1781-ben a császár kiadta türelmi rendeletét, amely szabad vallásgyakorlatot biztosított a protestáns és a keleti egyházak számára. II. József rendeletei ellen elsősorban a magyar és a belga püspökök tiltakoztak, de eredménytelenül. A belgák nemzeti felkelése végül is megadásra késztette a császárt. A jozefinista szellem és gyakorlat azonban – ha enyhébb formában is – tovább élt egészen a 19. század végéig. Ortodox egyházak Oroszország A görög egyház tényleges irányítása a Bizánci Birodalom bukásával az orosz cárok kezébe került, különösen azután, hogy Oroszország felszabadult az Arany Horda uralma alól, és a moszkvai állam a részfejedelemségeket erős monarchiává egyesítette. Ettől kezdve a cárok az ortodox hit védelmezőinek tekintették magukat. Az orosz egyház, amely már a 15. században elszakadt Konstantinápolytól, teljes mértékben kiszolgáltatottja volt az államhatalomnak és a cári önkénynek. Az erősödő orosz állam 1589-ben létrehozta a saját, a konstantinápolyitól független patriarkátusát. A cár és a pátriárka közötti hatalmi harcok 1667-ben azt eredményezték, hogy Alekszej cár Nyikon pátriárkát megfosztotta tisztségétől, és olyan egyházi reformokat szorgalmazott (az egyházi könyvek kijavítása, a rituálé helyesbítése), amelyek szakadársághoz vezettek (raszkolnyikok). Nagy Péter 1721-ben az egyházat teljesen alárendelte az államnak azzal, hogy a patriarkátust feloszlatta, és az egyházi közigazgatást az állami főprokurátor vezetése alatt álló, Pétervárott székelő Szent Szinódusra bízta. Az egyház és állam között fennálló szoros kapcsolatot az 1917. évi forradalom megszüntette, ismét megszervezték a (csak rövid ideig fennálló) moszkvai patriarkátust. A második világháború alatt a szovjet kormány 1943-ban hozzájárult egy moszkvai pátriárka (Szergej) megválasztásához. Ennek halála után 1945-ben Moszkvában egyházi zsinatot tartottak, amely Alekszej leningrádi metropolitát pátriárkává és a neki alárendelt Szent Szinódus elnökévé választotta. Az állammal egyetértésben végrehajtották az egyházközségek és a vallási ügyek újjászervezését. Balkán A 19. században a balkáni népek felszabadultak a török fennhatóság alól, egyházaik pedig függetlenítették magukat a konstantinápolyi pátriárkától és ún. autokefál, azaz teljesen önálló egyházakat hoztak létre. Így jött létre a : szerb ortodox egyház (1832) görög ortodox egyház (1833) bolgár ortodox egyház (1833) román ortodox egyház (1865) amelyeknek önállóságát azonban egész 1945-ig Konstantinápoly nem ismerte el. Szabadgondolkodás és felvilágosodás A feltörekvő polgárság nemcsak a reformáció révén fordult szembe a feudalizmussal és annak egyházi szentesítésével, hanem fokozatosan kibontakoztatta a szabadgondolkodást és a nyílt valláskritikát is. A protestantizmus egyes irányzatainak az elszakadása a specifikusan keresztény eszméktől nyomon követhető a filozófia fejlődésében. A 17. században még létezett protestáns skolasztika, amely Arisztotelészen alapulva igyekezett igazolni a dogmákat. Ezt felváltotta a Leibniz-Wolff-féle iskola. Ennek számos képviselője még tisztán keresztény orientációjú volt: Leibniz maga a katolikus és protestáns egyházak újraegyesítésének tervén dolgozott. A 18. század második felében viszont Angliában és Németországban a vezető filozófusok műveiben csak kevés olyan gondolatmenettel találkozunk, amely még kifejezetten kereszténynek volna tekinthető. Kant például, akit sokszor még mindig a protestantizmus filozófusának neveznek, a „gyakorlati ész” posztulátumaként Isten létezését és a lélek halhatatlanságát tanította ugyan, de tagadta egy kinyilatkoztatás lehetőségét, a test feltámadását és azt, hogy minden dolog véget ér. Angliában a szabadgondolkodás társadalmi alapja a 18. századi polgári forradalom volt. A szabadgondolkodás és valláskritika gyakran kompromisszumos megoldást választott és csak egyes vallási jelenségeket kritizált, de az Isten-hitet fenntartotta. Anglia Thomas Hobbes (1588-1679) az abszolút monarchia nevében követelte, hogy rendeljék alá az egyházat az államnak. Azt tanította, hogy a vallás tanításai hamisak. A vallás gyökere a tudatlanság, amely félelemhez vezet. John Locke (1632-1704) tanításában az alkotmányos monarchiában megpecsételt kompromisszum fejeződik ki: Isten léte szerinte lehetséges, de ha létezik is, nem avatkozik bele a világ folyásába (deizmus). John Toland (1670-1722) Hobbes tanítását megfordította és azt állította, hogy a vallás a zsarnokság eszköze. A vallás az emberek tudatlanságából származik és az uralkodók tudatosan, de jogosulatlanul használják fel azt hatalmuk fenntartására. Németalföld Németalföldön a valláskritika Baruch Spinoza (1632-1677) nevéhez fűződik. Spinoza szerint minden, ami a természetben van, Isten attribútuma: „Minden, ami van, Istenben van”. A világ oka önmagában van, nem volt szükség létrehozásánál külső isteni erőre. Franciaország A francia valláskritika elindítója Pierre Bayle (1647-1706), azt tanította, hogy a vallásokban az a rossz, hogy fanatizmussal párosultak és így erkölcstelenséghez vezetnek. Ezért fel kell szabadítani az erkölcsöt a vallás uralma alól. A cselekedet akkor lesz erkölcsös, ha az észnek engedelmeskedik. Bayle szerint ha létrejönne egy ateistákból álló állam, ott az erkölcstelenségnek nem lehetne talaja. Voltaire (1694-1778) közvetlenül kapcsolódik Bayle tanításához, de azt tanítja, hogy Baylenak csak akkor lenne igaza abban, hogy az ateista állam is lehet erkölcsös, ha ott mindenki filozófus lenne. Németország A német racionalista teológusok az Újtestamentum vizsgálata közben mindenekelőtt a Krisztus-problémával találkoztak szembe: vajon megbízhatóak-e a Jézusról szóló evangéliumi elbeszélések? H. S. Reimarus professzor (1694-1768) volt az első, aki felvetette a Krisztus-problémát. I. Kant (1724-1804) és S. Semler (wd) (1725-1791) a tiszta ész vallásának hirdetői szerint Krisztus és az apostolok felvilágosodott emberek voltak, akik tudták, hogy angyalok és ördögök nincsenek, azonban alkalmazkodtak alacsonyabb színvonalú hallgatóságukhoz, csodás elemekkel ruházták fel a természetes, józan ésszel megegyező erkölcsi tanításukat. A felvilágosodás és modernizmus hatása Talán a legfontosabb változást az állam és egyház teljes és hatékony szétválasztása hozta, ami csökkentette a kereszténység oly sok európai országokban meglévő állami támogatását. Ez lehetővé tette, hogy egyének a társadalom szabad polgárai maradhassanak egyházuk tanainak megtagadása után, vagy még el is hagyhassák egyházukat minden káros polgári következmény nélkül. Sokan élve ezzel az új szabadságukkal új hitrendszereket fejlesztettek ki és istenesekké, univerzálisokká, ateistákká, agnosztikusokká vagy humanistákká váltak, mások pedig a protestáns keresztény hitelmélet liberális szárnyaiba tömörültek. A francia forradalom kísérlete arra, hogy eltörölje a kereszténységet, nem járt tartós sikerrel, sőt a 19. század elején inkább általános reakció támadt a racionalizmussal szemben. A „liberális” teológia oly módon igyekezett egyensúlyt teremteni a keresztény tanítások és a modern gondolkodás között, hogy a Szentháromság, a szűztől születés, a feltámadás stb. dogmatikai fogalmait kiiktatta, vagy átértelmezte. Ezzel az irányzattal ellentétben az első világháború után Németországban hatalomra jutott „dialektikus” teológia úgy igyekszik összeegyeztetni a kritikai kutatás törekvéseit és az isteni kinyilatkoztatás elismerését, hogy a világ és az ítéletében és kegyelmében szuverén Isten paradox valósága közötti ellentmondást nem filozófiai párbeszéddel, hanem alázatos hittel próbálja áthidalni. A felvilágosodásra és modernizmusra válaszként keresztény protestáns felekezetek ezrei alakultak ki, több hagyománytisztelő felekezet a katolikus egyházból vált ki, nem ismerve el reformjai nagy részének jogosságát. Nagy számú fundamentalista, a Bibliát jellegzetesen szó szerint értelmező felekezet is létrejött. A reformáció új hajtásai Az a tétel, amely szerint a reformált egyházat szüntelenül tovább kell reformálni, továbbá, hogy a Biblia saját magát magyarázza, szükségképpen hozta magával, hogy a reformáció nem állt meg kezdeti állapotában, hanem – minden egyesítési kísérlet ellenére – további irányzatokra bomlott. A kvékerek mozgalmát George Fox (1624-1691) hozta létre. Tanítása szerint minden emberben működik a Szentlélek, függetlenül attól, hogy milyen dogmákat hisz, vagy miként magyarázza a Bibliát, meg van-e keresztelve, tartozik-e valamilyen gyülekezethez vagy sem. Fox az erőszakot elvetette, a fegyverhasználatot és az esküt tiltotta, a papi tizedet megtagadta. A metodizmus megalapítója John Wesleyt volt (1708-1791), aki azt kutatta barátaival, hogy milyen módszer (methodus) segítségével lehetne a közömbösségbe süllyedt anglikán egyházi életet felpezsdíteni és biztosan elérni Isten kegyelmét és szeretetét. Ezt a módszert a megtérésben, a hitben és az evangéliumok által ajánlott életmód szigorú megtartásában jelölték meg. A metodizmusból szakadt ki az Üdvhadsereg, amelyet William Booth (1829-1912) alapított 1865-ben Londonban. A mormonok mozgalmát Joseph Smith (1805-1844) alapította az Egyesült Államokban. Azt állította, hogy megtalálta egy Mormon nevű zsidó prófétának a feljegyzéseit. Az Utolsó Napok Szentjeinek J. K. Egyháza a legnagyobb a mai mormon felekezetek között. 1840 körül William Miller a Biblia olvasása közben arra jutott, hogy Krisztus eljövetele nincs messze, sőt ideje kiszámítható. Nemsokára kialakult a Millerita mozgalom, majd megtörtént az 1844-es nagy csalódás, miután Jézus nem jelent meg a megadott időpontban. Ellen G. White átértelmezte Miller nézeteit és létrejött az adventisták felekezete. Az egyház főleg szombat-tartásáról ismert. 1870 körül Charles T. Russell úgy kezdett tanítani, hogy 1914-ben valósul meg Isten ezer esztendeig tartó királysága. Követői nem ismerik el a Szentháromság tanát, csak a Biblia Istenét, Jehovát, ezért magukat Jehova Tanúinak nevezik. A 20. század elején bontakozott ki a pünkösdi-karizmatikus mozgalom. Misszió a 19. században A 19. századi egyháztörténet egyik legjelentősebb ténye, hogy a kereszténység az egész Földön elterjedt. A nyugat-európai-észak-amerikai embertípus és kultúra hihetetlen mértékű elterjedésével párhuzamosan a keresztények a 19. század végére szétszéledtek az egész lakott földön, amelynek egyes pontjain – például Fokföldön és Ausztráliában – hatalmas keresztény telepek jöttek létre. Noha a kereszténység világméretű elterjedése mindenekelőtt a világkereskedelem és a nagyhatalmi gyarmati politika kísérőjelenségének tekinthető, a külmissziói munka fellendülésének hátterében tudatos vallási motívumok állnak. A római katolikus misszió előnye a protestáns misszióval szemben az egységes irányítás volt. A legtöbb katolikus misszió a Népek Evangelizációjának Kongregációjának alárendeltje volt, s csak néhány tartozott másik bíborosi kongregációhoz. Ezzel szemben a protestáns misszió ügyét néhány kivételtől eltekintve nem egyházkormányzatok, hanem önálló missziós társaságok vették kézbe. Európa utolsó pogányai a 19. század során tértek keresztény hitre a svéd és orosz fennhatóság alatt álló Lappföldön. A kereszténység a legújabb korban Az Egyesült Államokban, ahogy Európában is, a liberális mozgalmak elvilágiasodáshoz vezettek. A tudományos világnézet térhódítása, így például Darwin evolúció-elmélete és a föld korát illető tudományos tanítások sok keresztényt ingattak meg hitükben. Ahogy a 19. és 20. századi tudományos és műszaki felfedezések egyre inkább elragadták az emberek képzeletét, a legtöbb keresztény nemzet, különösen a nyugat-európai országok fokozatosan elvilágiasodtak. A jólétben az emberek nem tartják fontosnak Isten és ember kapcsolatát. Emiatt sok nyugati világ keresztényei már régóta nem tesz eleget hagyományos vallási kötelezettségeinek, egyáltalán nem, vagy csak bizonyos szent ünnepek alkalmával jár templomba, imaházba vagy gyülekezetbe. A mindennapok gyorsuló követelményei és a környezet nyomása elszakítják őket a hagyományos kereszténységtől. Sokan emlékeznek még nagyszüleik vallásosságára, de már olyan otthonokban nőttek fel, ahol a keresztény hitelmélet elvesztette korábbi jelentőségét, és keresztényi kötelességeik iránt semleges érzelmeket fejlesztettek ki. Hiszen a kommunizmus tanainak 20. századi elterjedése, klerikusellenes propagandája visszaszorította a kereszténységet. Karl Marx és Friedrich Engels tanain felnövő nemzedék - a kommunisták -, nyíltan istentagadó világnézetet alakított ki. Munkájuk során létrejövő legtöbb kommunista államot nyíltan is istentagadó, ateista vezetőség kormányozta. Széles tömegek csatlakoztak ezekhez a nézetekhez, akik az ember szabadságát Isten parancsolataitól függetlenítve látták saját üdvösségüket. Azonban ez az Istentől függetlenített gondolatok egy olyan 20. századba torkollott, ahol ember az ember ellen támadott nemcsak világháborúkban, hanem atombombák ledobásában, kínzásokban, és munkatáborokban emberek milliói vesztették életüket. Ez az évszázad a kereszténység története szempontjából a legszomorúbb évszázad volt. Főleg orosz és román városokban templomokat romboltak le, egyházakat szüntettek meg, papokat internáltak. Később a szocialista államokban a papi hivatás gúny tárgya volt. A felvilágosodás azonban sokkal kisebb hatással volt a keleti és távol-keleti ortodoxia keleti egyházaira. Viszont különösen a kommunizmus fellépése idején a keleti egyházaknak mint az orosz és a grúz ortodox vagy az örmény keresztény egyházak jelentősen ellenségesebb, világias társadalommal kellett szembenézniük, így az egyház az ősi hitelvekbe kapaszkodva próbált életben maradni, míg hívei létszáma nagy mértékben csökkent. Manapság Kelet-Európában és Oroszországban lelki megújulásnak lehetünk tanúi. A kommunista ideológia és annak ateizmusa hosszú évtizedei után meglehetősen széles körű érdeklődés tapasztalható úgy a kereszténység, mint általában a vallásosság iránt. Sok ortodox templomot és kolostort építettek újjá - főleg Oroszországban és Romániában -, és a felújított épületek a befogadóképességükön túl töltődnek fel hívőkkel. Sok protestáns felekezet végez a jövő hívő közösségének magjait elültető evangelizáló munkát, míg a katolikusok egyre nyíltabban vállalják egykor titkos hovatartozásukat és más lépésekkel is egyre nyilvánosabban támogatják a katolikus egyházat. Visszatértek az egyházi iskolai tanítás szokásai is. Ezenkívül gyorsan növekszik a hívők száma a Távol-keleti országokban, mint például Dél-Koreában és Kínában. A mai evangelizációs mozgalmak kialakulása A szabadelvű, liberális kereszténység a 20. században gyorsan terjedt úgy Európában, mint Észak-Amerikában, és az 1960-as évek kezdetére az Egyesült Államok és Kanada legtöbb nagyobb felekezetében tért hódított. Ennek ellenére jelenleg ezek a folyamatok megfordulni látszanak. A 21. század fordulóján a világias társadalom látszólag a szabadelvűeket tekinti a kereszténység képviselőinek és szószólóinak, de a „fővonalbeli” szabadelvű egyházak lélekszámbeli csökkenésének ténye nehezen vitatható. A nagyobb amerikai protestáns felekezetek közül csak a szoros úton járó konzervatív déli baptisták száma növekszik. Ez a visszaforduló folyamat részben az evangelizáló eltökéltség elvesztésével, részben a tagoknak a lelki értékeket jobban megőrző felekezetekbe való áttérésével, részben pedig a generációk közötti eszmecserék növekvő hatékonytalanságának tudható be. Hasonlóan, amíg a szabadelvű Christian Century (Keresztény Század) című magazin példányszáma jelentősen csökkent, az evangélizáló Christianity Today (Kereszténység Ma) gyorsan növekszik. Dél-Amerikában és Afrikában az evangéliumi és pünkösdista egyházak létesítenek gyorsan növekvő mozgalmakat, melyek egyre több misszionáriust küldenek Európába és Észak-Amerikába is. Ugyanez Ázsiában is történik, ahol a magánházaknál titokban gyülekező földalatti egyházak a következő évtized folyamán százezres létszámban készülnek misszionáriusokat küldeni szét a világba. Ahogy a külvilágban a modernizmusnak nevezett korszerű felfogás nyomán a 20. század második felében kialakult az úgynevezett fogyasztói társadalom, úgy az egyházakban, a kételkedők és nem-keresztények lelki igényei kiszolgálására megjelentek az „óriástemplomok” (megachurch-jelenség.) Ezek a keresztény hitet úgynevezett „keresőérzékeny” programok formájában tálalták. Az Anglikán Egyházban kidogozott Alpha Course a kereszténység ilyen formájú tálalásának tekinthető. A modernizmus (korszerűség) az egyházba szivárogva elindított egy folyamatot, ami a Biblia egyénenkénti magyarázata felett próbálta beazonosítani az egyéni igazságok tartórendszerét és megtalálni az „alapigazságokat”. Az egyház ezután elvárta tagságától, hogy tagjai magukévá tegyék az ezen alapigazságok rendszerbe foglalásával kialakított keresztény világnézetet. A probléma ott jelentkezett, hogy az így kialakított világnézet a csoport helyi kulturális és hitelméleti gyökereiből táplálkozva hiányolta az eredeti alaptörekvést, a mindenre kiterjedő általánosságot. E hiányosság következményének tudható be, hogy felekezeteken belül külön nézetek alakultak ki, ami a modernista felfogás megkérdőjelezése nélkül újabb, de alapjában véve azonosan modernista felekezetek alapításához vezetett. A 20. század végén azután a korszerűség (és ezzel az általánosan elfogadott hitrendszerek, kialakult és letisztult kifejezési- és kapcsolati formák) elutasításaként kialakult úgynevezett posztmodernizmussal (a maga új, személyre szabott és kísérletező igazság-fogalmaival) jött létre az, hogy a szervezett kereszténység egyre gyakrabban találta magát egyenes ellentétben azzal a sokaknak egyre fontosabbá váló igényével, hogy személyes lelki értelmüknek és hitüknek hangot adjanak. E folyamat egyik melléktermékének tekinthető az eddig „fejlődő egyház”-ként ismert jelenség melynek lényege az, hogy a szervezett egyházak tagjai sorában egyeseknek (az általánosságban elégtelen lelki műveltségük eredményeképpen) megingott a vezetésbe vetett bizalma, és sokan közülük a kereszténység alapgondolatát általában elfogadva, korábbi felekezetükön kívül keresik átalakuló hitük gyakorlásának módját. Ez a légkör, ahol egyének próbálják részleteiben elemezni saját keresztény hitüket, jellegzetes változásokat hozott létre a kereszténység mai gyakorlatában. E változások új istentiszteleti formák kialakításában (modern zenével, filmekkel és ősi – nem szükségszerűen keresztény – hagyományok feltámasztásával), vagy a felekezet laza szervezeti felépítésében, a hitelméleti-, és erkölcsi különbségek rugalmas kezelésében, a Bibliának eredeti környezetében való értelmezésében (ami a modernista terhektől való szabadságot eredményezi), valamint az egyén, egyház, társadalom és emberiség kapcsolatának holisztikus megközelítésében nyilvánulnak meg. Ez utóbbi sokféle különböző dologban fejeződhet ki, például a keleti filozófiákhoz hasonló megvilágosulás keresésében, a csoportos istentiszteletek tartásában (sor-imádkozás), vagy a belső, lelki kereszténységnek külső aktivitásban való kifejezésében, melynek keretében sokan kielégítetlen lelki éhségüktől hajszolva szervezett segítségszolgálatba, közösségépítésbe vagy éppen társadalmi mozgalmakba menekülnek. Azt is gyakran tapasztaljuk, hogy a meggyengült hitből következő marcangoló kutatások és analizálások sok keresztényben idővel egy szintetizáló folyamatot indítanak el, mely néha egy új hit kialakulását eredményezi, ami ugyan a kereszténységben gyökerezik, de a szervezett egyházakétól jelentősen különböző lehet. A kereszténységnek ez a szétszedési és összerakási folyamata takarja a „fejlődő egyház” fogalmát, amiről nem feltételezhető, hogy valaha is egy egységes keresztény mozgalommá vagy tényleges egyházzá fog fejlődni. A posztmodernizmus kialakulásának van egy másik következménye is, amit „posztmodern kereszténység”-nek nevezhetnénk. Az európai, de főleg az amerikai szervezett keresztény egyházakon belül is megfigyelhető egy nagy és egyre növekvő evangelizációs mozgalom. A legtöbb nagy protestáns felekezetben a jellemző többség mellett van egy meglehetősen aktív evangelizáló kisebbség is. Feltűnő az a jelenség, hogy ezek az evangelizáló csoportok nagymértékben „felekezet közöttiek”, azaz sokkal meghittebb kapcsolatokat létesítenek és ápolnak felekezeteiken kívüli hasonlóan érzőkkel mint a felekezeteiken belüli nem evangélizálókkal. Ez a jelenség némely egyházszervezetekben az evangelizálók elszakadását eredményezte, ahogy vagy hátat fordítottak régi szervezetüknek és új felekezeteket alapítottak, vagy – még gyakrabban – a konzervatív többség kiszorította őket. Egyes evangelizálók odáig is elmennek, hogy hitüket „AZ” igaz kereszténységnek tekintik, míg a velük egyet nem értők igazságát tagadják. Ez a magatartás sok-sok belső viszályt okozott, főleg a korszerűbb egyházközösségekben. Az evangélikusok nehezen csoportosíthatóak ugyan, de majdnem mindegyik hisz a személyes megtérésben, Jézusnak mint úrnak és megváltónak való elismerésében, a csodákban, Krisztus második valóságos visszajövetelében, valamint a Biblia meglehetősen konzervatív értelmezésében és igen részletes ismeretében. A kereszténység ma és jövője A kereszténység növekedése többnyire a nem-nyugati országokban történik. Egy 2005-ös tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a kereszténységen belül a pünkösdista mozgalom a leggyorsabban növekvő közösség. Gyorsan nő az evangelikalizmus is a katolikus országokban, például Brazíliában és Franciaországban a leggyorsabban növekvő felekezetek közé tartoznak. A hagyományosan katolikus Brazíliában a protestánsok aránya a 2000-es 16,2%-ról 2010-re 22,2%-ra nőtt (először történt meg, hogy a brazil katolikusok aránya 70% alá esett). Jelentős növekedést mutatnak a Jehova Tanúi, az Utolsó Napok Szentjei JKE., és a harmadik világban az adventisták is. Más tanulmány megállapítja, hogy Franciaország, Új-Zéland és Hollandia világszinten vezető szerepet töltenek be a szekularizmusban, és ezek az országok hamarosan magasabb ateista népességgel rendelkeznek, mint azok, akik bármilyen vallási csoporthoz tartoznak. A tanulmány megállapítja, hogy az Egyesült Királyság és Ausztrália is hamarosan csatlakozik ehhez a tendenciához. A keresztény népesség 2050-re várhatóan meghaladja a 3 milliárdot, ennek ellenére a nyugati világban fokozatosan csökken a keresztények aránya. 2050-re a globális keresztény népesség eloszlása jelentősen megváltozik : a keresztények kb. 38%-a él majd a Afrikában, 23%-a Latin-Amerikában és a Karib-térségben, 16%-a Európában, 13%-a Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben, 10%-a él majd Észak-Amerikában. 2050-re az iszlám híveinek létszáma meghaladja a kereszténységét, és a világ legnagyobb vallása lesz. Kapcsolódó cikkek Őskeresztények Ókeresztény egyház A pápaság története Középkori kereszténység Reformáció Resztoránizmus Új vallási mozgalmak Vallástörténet A vallás Európában A vallás Amerikában A világvallások összehasonlítása Megjegyzés ortodox = akik (saját nézetük szerint) a vallás tanait a lehető legpontosabban, legszigorúbban vagy legősibb válfajában követik "Az egyház helyzetéről és a római püspök törvényes hatalmáról" bár egyedül Albánia volt hivatalosan is ateista. A kereszténység története A kereszténység története az evangélium hirdetésének, és a vele szorosan összefonódó keresztény egyházak történetét jelenti. Kezdete az időszámítás szerinti első évtizedekre tehető, amikor a vallás első tanítója, a Názáreti Jézus Júdeában fellépett. A szeretetre épülő tanítása részben beilleszkedett a zsidó vallás ószövetségi kereteibe, de sok tekintetben forradalmasította és túllépte azt. A korai kereszténység az 1. században gyorsan terjedt a római Júdea provinciában az apostolok, majd a pogány világban – főleg Pál apostol révén. A 4. század végére a Római Birodalom államvallásává vált, és Eurázsia más területein is elterjedt. Napjainkra a rengeteg irányzatra szakadt kereszténységnek körülbelül 2,2 milliárd hívője van (2010), ezzel a világ legnagyobb vallása. A kereszténységnek két párhuzamos története van. Egy belső, hogy a világtörténelem során mennyire tudta megértetni a világgal a kereszténység fontosságát, azaz az egyházatyák milyen összefüggéseket tártak fel a Bibliában, az egyház milyen teológiai tanokat épített be abból, és ezáltal milyen üdvtörténeti képet rajzolnak fel híveinek. A külső történet arról szól, hogy a kereszténység hogyan viszonyult a világi történelem kihívásaira, illetve a másképpen hívők hogyan viszonyultak kétezer év alatt a kereszténységhez. A történetének felosztása Az egyháztörténelmet a világtörténelemre jellemző sajátos szempontok szerint korokra és korszakokra osztják fel. Az egyik legáltalánosabban elfogadott felosztást mutatjuk : Keresztény ókor (kb. 33–692) - a kezdetektől a 2. trullói zsinatig Ősegyház vagy apostoli kor (kb. 33-100) Az ősegyház után az egyház felszabadulásáig terjedő időszak (100-313) A felszabadulástól a 2. trullói zsinatig (wd) (313-692) Keresztény középkor (692–1517) - a 2. trullói zsinattól a reformáció kezdetéig Korai középkor (692-1073) - a nyugati egyház önállósulásától VII. Gergely fellépéséig Virágzó középkor (1073-1303) - a pápaság hatalma csúcspontján Késői középkor (1303-1517)- a korszak a reformáció kezdetéig terjed Keresztény újkor (1517–1789) - az egység felbomlása, a kereszténység megújulása A reformáció és a katolikus megújhodás kora (a nagy vallási küzdelmek korszaka) (1517-1648) A fejedelmi abszolutizmus és a felvilágosodás kora (1648-1789) Keresztény jelenkor (1789–napjainkig) Szellemtörténet alapján Az újabb egyháztörténetírás inkább szellemtörténeti összefüggések alapján osztja fel az egyháztörténelmet: 1. korszak : Az egyház kialakulása és elterjedése 1. század: ősegyház 2-4. század: ókeresztény egyház 313 -tól az egyetemes egyház korszaka 2. korszak : az egyház a nyugati keresztény közösség középpontjában, kb. 700–1300. Az egyház domináló szerepe, és egyben annak elvilágiasodása. 3. korszak : a nyugati keresztény közösség felbomlása: reform: előrefomáció , reformáció . A világ misszió megindulása. 4. korszak : a világegyház 1789 -től 1918 -ig. A materializmus kezdete. 5. korszak : az egyház a jelenkorban Zsidó kulturális háttér Jézus idejében a zsidóságon belül három jelentősebb elkülönült; vallási csoport alakult ki: a farizeusok, az esszénusok és a szadduceusok. A kereszténység kezdetei idején sem tűnhetett másnak, mint egy új zsidó szektának. Eredete A kereszténység az 1. században a zsidó vallásból alakult ki, mint egyistenhívő vallás, amely Jézus életére, megváltási művére és tanítására épült. Követői vallották, hogy Jézus isteni lény, az Ószövetségben megjósolt Megváltó, a Messiás, Isten földi megvalósítója és leginkább az emberiség megmentője, aki az emberiségért szenvedett és meghalt, hogy megváltsa a megtérő embereket a kárhozattól. Hirdették, hogy Jézus harmadnapra feltámadt és a mennyországba felemelkedett. A keresztények Jézus Krisztus életét és megváltását Evangéliumként, vagyis „örömhír”-ként hirdették. Jézus életének és tanításainak legfőbb tanúi az ő elhívatott tizenkét tanítványa, az apostolok voltak. A korai egyházi emlékek megneveznek mintegy 70 másik tanítványt is, akik szintén követték Jézust utazásai során és tanúi voltak mind csodatételeinek, mind pedig tanításainak. Esszénus eredet A nemzetközi szakirodalomban megjelentek olyan tanulmányok is, mely szerint a kereszténység a Qumrán régiójában élő esszénus csoporttól eredeztethető. Ezt az egyházak nem tartják megalapozottnak. A vallástörténészek egy része szerint Jézus kijelentéseinek és cselekedeteinek sok köze lehet az esszénusokhoz, valójában az ő bázisukból építkező ortodox zsidó volt. Ma már elképzelhetőnek vélnek olyan verziót is, miszerint az esszénus Jézus tanításait Tarzoszi Saulus (későbbi Szent Pál) - akinek szintén megjelent Jézus -, habár ő farizeus volt átalakított változatban adta tovább Kis-Ázsiában, és ez vált a kereszténység alapjává. Ezen elméletek szerint a kereszténység története csak Szent Pállal kezdődik. Korai kereszténység Forrásai Az első keresztény közösségek életéről részleteket az Újszövetség közöl: az Apostolok cselekedetei könyv, illetve Péter, Pál, Jakab és Júdás apostolok levelei. A korai kereszténység fontos és megbízható történelmi forrását részben Iosephus Flavius is adja. A későbbi keresztény mártírságról Publius Cornelius Tacitus illetve Antiochiai Szent Ignác levelei adnak betekintést. A korai egyháztörténetet Kaiszareiai Euszebiosz írta össze a Historia Ecclesiastica-ben. Ősegyház Az apostoli kor Jézus nem akart új vallást alapítani, csupán erkölcsi útmutatást adott követőinek, de mégis valami újat is hirdetett: Isten országát, az emberek megváltását és boldogítását szolgáló természetfeletti közösséget, amelybe minden ember hivatalos. Tanítványokat gyűjtött maga köré és meghagyta nekik, hogy minden népnek hirdessék az evangéliumot. A legrégebbi gyülekezet, amely Krisztus kereszthalála után az ő tevékenységét folytatni igyekezett, lényegében olyan emberekből állott, akik születés szerint a zsidósághoz tartoztak. A kereszténység nagyobb mérvű terjedése akkor kapott lendületet, amikor Pál apostol csatlakozott az ősegyházhoz és hirdetni kezdte a pogányoknak az evangéliumot. Pál - vagy másképp Saul, ahogyan saját nemzetiségű társai hívták - fiatal, Tárzuszból való zsidó volt, aki a farizeusok lelkes híveként a keresztények elleni harcot különleges feladatának tekintette. Azonban a feltámadottról Krisztusról látott vízió hatására végbement hirtelen nézetváltozás következményeként a kereszténység egyik élharcosa lett. Három nagy missziós útján végzett prédikációival terjesztette az új hitet a Közel-Keleten, Kis-Ázsiában és Görögországban; az általa gondozott gyülekezeteknek számos nyílt levelet írt görög nyelven. Harmadik útjáról Jeruzsálembe visszatérve, a zsidók követelésére bebörtönözték, a római helytartó, Felix két éven át előbb Cézáreában tartotta fogva, majd utóda, Festus Rómába küldte, hogy mint a római polgárjog birtokosát ott vonják felelősségre. Rómában hosszabb ideig egy magánházban, felügyelet alatt lakott, így ott is hirdette Jézus megváltását, majd Néró császár keresztényüldözései idején (64) kivégezték. Pál megjelenése előtt a fiatal gyülekezet gondolkodásának középpontjában Isten eljövendő országára való várakozás állott, most Pál révén a már bekövetkezett megváltás és a már jelenlevő üdvösség tana lett annak alapjává. Ezzel Krisztus személye olyannyira az egész világtörténet középpontjába került, hogy a zsidósággal való minden kapcsolatának meg kellett szűnnie. Ezt Pál is világosan felismerte, a kereszténységben nem a meglevő folytatását látta, hanem valami alapvetően újat. A hagyomány szerint 49-ben Jeruzsálemben összehívott apostoli gyűlés is a judaizmushoz való viszony kérdésével foglalkozott, és - Péter és Pál egyetértésével - végül kimondta, hogy a pogányokból lett keresztényeknek - néhány kivételtől eltekintve (ApCsel 15,6-29) nem kell betartaniuk a mózesi törvényeket. A legkorábbi keresztény templomok egyikét a jordániai Rihab közelében tárták fel. Valószínűleg 33 és 70 között épült. Az először kizárólag Palesztina területén kialakult keresztény közösségek meg voltak győződve a világ végének közeli eljöveteléről, így az anyagi javak hiábavalóságát hangoztatták, vagyonukról lemondtak, és azt a nélkülözők megsegítésére ajánlották fel. Ókeresztény egyház Tertullianus (kb. 160–225) a 2. századi kereszténység terjedését így foglalta ezt össze az egyik római helytartónak címzett levelében: A kereszténység csodálatos gyorsasággal terjedt, a 2. század közepén már a Római Birodalom legtávolabbi tartományaiban is voltak keresztény gyülekezetek. Ezekben ekkor még, akárcsak Palesztinában, a hívők többsége az alsóbb néprétegekből került ki, a filozófiai műveltséggel rendelkezők számára a világvégét és a test egyetemes feltámadását előidéző keresztre feszített istenről szóló elképzelések nyilván fantasztikus hiedelmeknek tűnhettek. Minthogy a keresztények nem elégedtek meg azzal, hogy csendben ápolják hitüket, hanem serény missziós tevékenységet fejtettek ki, továbbá nemcsak az állami istenek tiszteletétől és a császárkultusztól tartották távol magukat, hanem azt, mint romlottat, s az egész fennálló államrendet elutasították, és vonakodtak azt katonaként vagy hivatalnokként szolgálni, a kormányzat és a keresztények között állandósult a konfliktus. A Krisztus utáni első néhány évszázadban a klasszikus műveltségű teológusok és filozófusok (mint Órigenész és Hippói Szt. Ágoston) dolgozták ki a keresztény teológiát, hitelméletet, amit a legtöbb mai keresztény irányzat a görög és a korai keresztény gondolat keverékének tart. A kereszténység mindjobban alkalmazkodott az újonnan megtérítettek vallási igényeihez és gondolkodásmódjához, s elsősorban a görögség előtt nyitotta meg kapuit. A görög szellem beáramlása három szakaszban történt: először a görög filozófiát használták fel az etika és a keresztény eszmevilág kialakítására. Valószínűleg a 3. század elején kezdtek a görög misztériumok hatást gyakorolni az egyházra, majd egy évszázaddal később antik példa nyomán kifejlődött a szentek és képek kiterjedt tisztelete. A keresztény egyház ezen korai szerveződésének első szakaszában a fő gondot az időnkénti, de nagyon súlyos üldöztetések okozták. A mártírok, akik inkább a halált választották semmint hogy feladják Krisztusba vetett hitüket, életükkel és áldozatukkal a kor legnemesebb erényeit testesítették meg. Ebben az időben állították össze a hitelesnek elismert írásokból a kanonikus Újszövetséget, készítették el az első korai fordításokat, alakították ki az egyházi szervezetet, s ezzel a legfőbb egyházi központokban: Alexandriában, Antiochiában, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, és Rómában lévő főpapi székek püspökei felvették a pátriárka vagy pápa (azaz atya) címet. I. Constantinus római császár 312-ben engedélyezte a keresztény hit szabad vallásgyakorlatát. A 313-ban kiadott Milánói Edictum véget vetett a keresztényüldözésnek, és vallásszabadságot biztosított minden vallás követői számára. A keresztény hitvallás története szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír még a 325-ös Első nikaiai zsinat. Iulianus császár (361–363) még megpróbálta a birodalomban visszaállítani a korábbi vallást, de a 4. század végén, 380-ban Theodosius császár a kereszténységet a Római Birodalom államvallásává tette. A 381-es konstantinápolyi zsinat megerősítette a nikaiai hitvallást, és kiközösítette az eunomiánusokat, az ariánusokat, a szemiariánusokat, a szabelliánusokat, a markelliánusokat és az apollináriusokat. Az 5. századtól az egyházszakadásig (1054) A kereszténység elterjedésének az antik világban az lett a következménye, hogy e hit mindjobban alkalmazkodott a megtérítettek vallási igényeihez és gondolkodásmódjához és kompromisszumra lépett a pogánysággal. A pogány áldozati szokásokat fenntartották, illetve beépítették a keresztény szertartások közé. A bálványimádók csatlakoztak az egyházhoz, s imádatuk korábbi tárgyait felcserélték Jézus, Mária és a szentek szobraival. A pogány anyaistennő kultuszának mintájára kialakult Mária istenanyaságának hirdetésével az 5. század elején Nesztoriosz konstantinápolyi püspök (pátriárka) szállt szembe. Hamarosan azonban az egyház részéről az eretnek megbélyegzéssel szembesült és az epheszoszi zsinat (431) után megfosztották püspöki hivatalától és száműzték. 451-ben a khalkédóni zsinat a miafiziták (monofiziták) ellen dogmaként mondta ki - I. Leó római püspök (pápa) levele alapján -, hogy Krisztus egy személy két természetben, keveredés nélkül. A zsinat elutasította mind a nesztoriánus, mind a miafizita álláspontot; Eutükhészt kiközösítették, ami a keleti (antikhalkédóni) egyházak szakadásához vezetett. Az 5. század végén, 484-519-ig tartott a keleti (Konstantinápoly) és nyugati (Róma) egyház között az első nagy szakadás. Ennek oka az volt, hogy Akakiosz konstantinápolyi püspök ki akarta békíteni a khalkedoniánusokat és a monofizitákat, aminek érdekében – Zénón bizánci császár megbízásából – kidolgozta a Hénótikon című egységformulát, ami a khalkédóni zsinaton elfogadott dogma monofizita revízióját jelentette volna. III. Félix római püspök (pápa) azonban az igaz hittől való eltérést látott, s ezért Akakiosz pátriárkát kiátkozta. A Bizánci Birodalmat a népvándorlás hulláma kevésbé érintette, mint a Nyugatot, a bizánci állam képes volt a római császárság hagyományait folytatni, oly módon, hogy azokat a görög formákhoz alkalmazta. Az egyház a legszorosabban összefonódott a birodalommal. Konstantinápoly mint az „új Róma” a főváros és császári székhely rangjára emelkedett, és ez azt eredményezte, hogy püspöke 500 körül a császártól megkapta az „ökumenikus pátriárka” címet. A püspök később azzal az igénnyel lépett fel, hogy a római püspökkel egyenrangú legyen. A keleti egyház fényének és egyben az állammal való összetartozásának további látható jele a Hagia Szophia volt, az akkori kereszténység legnagyszerűbb székesegyháza, amelyet Justinianus, az állami és egyházi hatalom legfőbb birtokosa 532 és 537 között Bizáncban építtetett. Szerzetesség A szerzetesség, a 3-4. századi Egyiptomból kiindulva (lásd: Sivatagi atyák) ekkor már az egész keresztény világban elterjedt. 529-ben a Nursiai Szt Benedek alapította Monte Cassinó-i kolostorban olyan otthonra lelt, amely példaképül szolgált; így azután a bencés szabályzat nyugaton mindenütt kisebb-nagyobb mértékben irányadóvá lett. Hittérítés A középkor kezdetén a kereszténység a germán népeknél folytatta diadalútját. A keleti és nyugati gótok, vandálok és svévek is megtértek. E germán népek nagy része a kereszténység ariánus, a római egyház által eretneknek nyilvánított formáját tette magáévá, egyedül a frankok maradtak még pogányok és mentesek az arianizmustól, így a római misszió iránya feléjük fordult. Klodvig király 496-ban felső-rajnai győzelmével meghódította Galliát és ugyanebben az évben megkeresztelkedett, majd ezt követően az egész frank nép a keresztény hitre tért. 597-ben látott munkához a római misszió az angolszászok között és kb. ugyanebben az időben a longobárdok között. A római szellemi világ felett hosszadalmas harc után elért győzelemmel ellentétben meglepően rövid idő alatt sikert aratott a kereszténység a germán népeknél. Gyors megtérésük csak azzal magyarázható, hogy a germánok az új, a sajátjukkal annyira ellentétes, latin kultúra kíséretében hozzájuk érkezett eszmékkel nem állíthattak szembe semmi határozott nézetet, mivel ők maguk nem voltak képesek saját vallásukat továbbfejleszteni úgy, ahogyan azt a szellemi szituáció megkívánta volna. A keleti egyház az Aranyszarv-öböl uralkodóinak cezaropapizmusa következtében szilárd egységgel rendelkezett, a Nyugat egységét azonban a római birodalom területén keletkezett germán államokban uralkodó ariánus hit veszélyeztette. Nagy egyházpolitikai jelentősége volt annak, hogy Klodvig frank király az athanasiusi (római) tanításhoz csatlakozott, és Róma fő célkitűzése nem lehetett más, mint hogy rávegye a többi germánokat is az egylényegűség formulájának elfogadására. Ez a 6. század folyamán számos törzsnél sikerült, és e folyamat betetőzéseként 589-ben Rekkared nyugati gót király felvette a katolikus vallást. Nagy Károly (768-814) frank birodalma a nyugati keresztény országok nagy részét magába foglalta. Az uralkodó a nyugati egyház urává és védelmezőjévé vált. Hódításai folytán a leigázott pogány törzseket – frízeket, szászokat, avarokat, a Közép-Németországban és a Keleti-Alpokban élő szlávokat – a kereszténység felvételére kényszerítette. Az egyház, miután Közép-Európa legnagyobb része már keresztény lett, a 9. században Észak-Európa népeinek megtérítéséhez fogott. Az ezredforduló körül érkeztek el Róma követei a csehekhez, lengyelekhez és magyarokhoz, a délszláv népeket 863-tól, az oroszokat 987-től kezdve Bizáncból térítették meg. Iszlám Miközben a kereszténység hatalmi körét Európában egyre inkább kiterjesztette, Ázsiában és Afrikában súlyos veszteségeket szenvedett. 632-ben hunyt el Mohamed Medinában. Utódai az Arab-félsziget legtávolabbi zugába is elvitték az új hitet, és 750-re az iszlám világ nyugat felé a francia határig, keleten Indiáig terjedt. Úgy tűnt, hogy az új vallás hamarosan az egész kereszténységet is elnyeli. Olyan fontos keresztény területek vesztek oda, mint Szíria, Észak-Afrika, majd Hispánia és később teljes Kis-Ázsia. Többségüket soha nem sikerült visszahódítani. Három ősi, nagy tekintélyű keresztény patriarchátust sodort el az iszlám áradata: Antiókhiát, Alexandriát és Jeruzsálemet. A magára maradt Róma és Konstantinápoly vallási vezető szerepét többé senki nem kérdőjelezte meg a keresztény világban. Filozófia Szellemi vonatkozásban ez a kor keveset nyújtott, a filozófiának alig volt valamilyen szerepe vagy jelentősége. Nagy Gergely pápával (pápa: 590-604) véget ért a latin, Damaszkuszi Szt. Jánossal († 750 körül) a görög egyházatyák sora. A vallási és filozófiai irodalom termékei túlnyomórészt kompilációk és közvetítő jellegű művek voltak, ez a Karoling-reneszánsz személyiségeire: Alkuinra, Hrabanus Maurusra éppúgy igaz, mint a bizánci Phótioszra. A clunyi szellem terjedésével egyes kolostori iskolák túlbuzgó vezetői egyenesen elutasító magatartást kezdtek tanúsítani a világi tudományokkal, így a filozófiával szemben is. Kultusz A térítő tevékenység sikerei egyrészt egyre magasabb szintre emelték a nyugati egyház tekintélyét, más részről viszont azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy a különböző germán népek nemzeti egyházakat alapítanak és függetlenítik magukat a nyugati (római) egyházszervezettől. Ezt a veszélyt Nagy Gergely pápa (590-604) ismerte fel. Ezért a szétszórt pápai birtokok megszervezésével (Patrimonium Petri = "Péter öröksége"), központosított egyházkormányzatával, a szerzetesi intézmény felhasználásával, egységes liturgia kidolgozásával egységesítette a nyugati kereszténységet. Ettől kezdve a közös hit, az azonos egyház, a római püspök (pápa) tekintélye, az egynyelvű liturgia kapcsolta össze a különböző nyugati királyságokat. A 7. századig a mise a hívők és a pap közös istentisztelete volt. Ettől kezdve azonban egyre gyakoribbak lettek az ún. privát- vagy magánmisék, amelyet a pap egymagában, ellenszolgáltatás fejében mondott valamilyen szándékra (pl. valamely elhunytért), a ahol a híveket a misénél segédkező ministráns, oltárszolga helyettesítette. A hívek fokozatosan ki is szorultak a liturgia közösségéből a papság és a hívek viszonyában beállt társadalmi különbségek következtében. A különleges liturgikus ruha, a nép számára érthetetlen latin nyelv, a népnek – a korábbi gyakorlattal ellentétben – hátat fordító miséző pap – mind a klerikusok (papság) és a laikusok (a hívő nép) között különbséget szimbolizálták. A kereszténység nem pusztította ki és nem is akarta kiirtani teljesen a pogányok őshitét. Nagy Gergely pápa Mellitusz apáthoz írt levelében (601) azt az utasítást adta, hogy a térítők ne semmisítsék meg a megtérítendő népek szentélyeit, hanem inkább használják ki az azokhoz fűződő kegyeletet és éppen azokon a helyeken állítsák fel az igaz Isten oltárát, ahol azelőtt a pogány isteneket imádták. Ugyanígy a pogány áldozati szokásokat is fenntartották és azoknak keresztény értelmet adtak. A keresztény kultusz egyre gazdagodott, elsősorban a szentek ábrázolásai révén, amelyek engedélyezése körül a bizánci egyházban heves harcok dúltak (726-843). A középkorban is ismerték a nyilvános vezeklést, amelyre a nagy bűnök elkövetőit kötelezték. A vezeklés idejét és módját a püspök szabta meg. Szokásba jött az is, hogy a nyilvános vezeklést valamilyen más cselekménnyel (pl. böjttel, imádkozással, alamizsnával), vagy valamely jótékony célra felajánlott pénzösszeggel megváltották. A nyilvános vezeklést és az azt megelőző nyilvános bűnvallomást fokozatosan kezdte kiszorítani a titkos, ún. fülgyónás. A középkor első felében burjánzott el a szentek kultusza. A 9. századtól kezdve már az év minden napját valamely szent tiszteletére rendelték. Mivel azonban a nagyszámú szent mindegyikének még így sem jutott külön ünnep, ezért bevezették a mindenszentek napját, amelyet november 1-re tettek. A szentek tiszteletével szélsőséges formát öltött a Mária-tisztelet is. Eleinte a szentek sírjára tettek kendőket, az ott égő mécsesek olaját, az ott összegyűjtött port részesítették tiszteletben. A 7. századtól kezdve a szentek csontjait ereklyetartóba tették és tisztelettel övezték. A 9. századtól az ereklyék tisztelete is általánossá vált és új formát öltött. Ez a kultusz olyan méreteket öltött, hogy valóságos ereklye-kereskedelem jött létre. Pápaság A hitbeli egység növekedése, amelynek végső célja az egyetemes egyházzá válás volt, politikai téren más irányú fejlődésben nyilvánult meg. Ez a római püspök vagy — ahogyan hivatalosan először 502-ben nevezték — a pápa hatalmának állandó növekedése volt. Péter apostol utódai az adományok révén egyre gyarapodó nagy itáliai földbirtokaik (Patrimonium Petri) segítségével és földesúri jogaik gyakorlásával biztosítani tudták maguknak az uralkodó helyzetét. Ez lehetővé tette számukra, hogy a világi uralkodókkal egyenrangúakként, sőt felettük állóként lépjenek fel. Amikor III. Leó pápa Nagy Károlyt 800-ban császárrá koronázta, és megújult a római birodalom, az egyház erős támogatásra talált, természetesen egyelőre anélkül, hogy megalapozta volna az egyház hegemóniáját a világi hatalom felett. A 8. században Bizánc bekebelezte "Péter apostol örökségének" nagy részét, a szentképek miatt kirobbant vita következményeként. A bizánci császár, III. León ugyanis nem tisztelte a "szentek" képmását és a képromboló mozgalmat támogatta, a "festett képet imádók"kal szemben. 726-ban kiadott ediktumában előírta, hogy a szentek képeit és szobrait, mint bálványokat, el kell pusztítani. A császár II. Gergely pápát is felszólította a képrombolásra, aki ezt visszautasította. III. Gergely pápa (731-741) pedig hatalomra léptekor a római zsinaton kiközösítette a császárt. A pápaságnak új védelmező kellett, s ezt a szerepet a Frank Birodalom vállalta, miután II. István pápa királlyá szentelte fel III. Pipin frank uralkodót. Pipin két csatában megverte a longobárdokat (754-756) – akik Bizánc védelmének megszűnése után a Római Fejedelemség nagy részét elfoglalták. A csatanyertes Pipin visszavette és a pápaságnak ajándékozta az Exarchátust és a Pentapolist (A Római Fejedelemség 5 települését). Ezen az "ajándék" birtokon alakult meg a Pápai állam. A püspökök azonban jónak látták, ha egy régi nagy tekintélytől szereznek egy okiratot - adománylevelet - a területre (a frankok jönnek-mennek), s hamisítottak Constantinus aláírásával egy dokumentumot (Constantinusi adománylevél). Ezzel meg is lett alapítva az egyházi állam. Pipin utódja, Nagy Károly azonban ugyanolyan hatalmat gyakorolt az egyház felett, mint a bizánci császár a keleti területek egyháza felett (cezaropapizmus). Az egyház-kormányzatot teljesen a maga kezébe vette és a pápának nem szánt az imádkozáson kívül más szerepet. Ez a helyzet Nagy Károly birodalmának felbomlásával módosult. A pápaságnak nemcsak világi hatalma és tekintélye növekedett, hanem egyre szélesebb körű és hatékonyabb lett az egyház belső életére gyakorolt befolyása is. Az újonnan megtért népek körében szervezett egyházakat a pápa fennhatósága alá rendelték, aki a hatalmát a tőle függésben levő érsekeken és püspökökön keresztül érvényesítette. A pápa nemcsak az egyház-kormányzatot centralizálta, hanem kezébe ragadta a legfőbb törvényhozás és bíráskodás jogát is. Az egyetemes zsinatok (az egyház legfőbb kollektív törvényhozó testületei) teljesen a pápa uralma alá kerültek: a pápa hívta össze a zsinatokat és ő is szentesítette azok határozatait. A pápák megszabadultak a frank befolyástól, de belföldi gazdag családok hatalma alá kerültek, s a legnagyobb erkölcstelenség kapott lábra közöttük, amit a történelem "a paráznák uralma" (pornokrácia) névvel jelöl. A 10. században a Német-római Császárság megszületésével az uralkodók újra erős befolyásuk alá vonták a pápaságot. I. Ottó császár teljesen a kezébe ragadta a pápaválasztás jogát. Ő és utódai nem csak a pápák felett gyakoroltak hatalmat, hanem a főpapokat is erősen a kezükben tartották, mint hűbéreseiket. A hatalmas birtokokkal rendelkező, fokozatosan teljesen elvilágiasodott főpapok, sőt a papság is, rövidesen a császári hatalom elégedetlenségét is felkeltették. Gyengítették ui. az egyház hitbeli tekintélyét, sőt mint hűbérurak, a társadalmi anarchia fokozóivá váltak. A császárok ezért támogatni kezdtek minden olyan törekvést, amely az egyházban rendet követelt, eltűrve még azt is, hogy ezáltal a pápa egyházfői jogai megerősödnek. Egyházszakadás A már századok óta fennálló ellentétek a római és a görög egyház között a 9. században oly erősen kiéleződtek, hogy aztán 1054-ben megtörtént az egyházak végleges szakítása és ezzel az a kettéválás, amelyet eddig a többször megismételt egyesítési kísérletek ellenére sem lehetett megszüntetni. Egyetemes zsinatok Efezusi zsinat (431; Krisztus egyetlen személy, Mária istenanyasága (Theotokos), Nesztoriosz elítélése) Khalkédóni zsinat (451; Krisztus egyszemélyben két természet, a monofizitizmus (miafizitizmus) elítélése) II. konstantinápolyi zsinat (553; a nesztoriánus tanítással szimpatizálók elítélése) III. konstantinápolyi zsinat (680–681; Krisztus két természetének léte, a monotheletizmus elutasítása) II. nikaiai zsinat (787; a képek tiszteletének elfogadása, a képrombolók elítélése) IV. konstantinápolyi zsinat (869–870; a pápai primátus megerősítése) A középkor második fele Az egyháznak 1054-ben bekövetkezett szakadása után a kereszténység két fő ágon fejlődött tovább. A nyugati kereszténység a pápa fősége alá helyezkedett, míg a keleti kereszténység nem ismerte el a római pápa egyházfői hatalmát. Ehhez járultak bizonyos hitbeli különbségek és liturgikus eltérések is. A nyugati egyház egyre inkább katolikusnak (egyetemesnek), a keleti egyház pedig ortodoxnak (igazhitűnek) kezdte nevezni magát. A szakadást azonban egyik egyház sem tartotta véglegesnek. A nyugati egyház a 4. keresztes hadjárat révén, Konstantinápoly elfoglalásával (1204) a szakadást felszámoltnak vélte: az ortodox pátriárkát elűzte és helyébe katolikus pátriárkát helyezett. Ez az erőszakos egyesítés azonban Konstantinápoly visszafoglalásával (1261) ismét felbomlott. A keresztény eszmék ekkor már egyeduralkodók voltak az egész nyugati világban, és ekkor nyújtották a legnagyszerűbb teljesítményeket a legkülönbözőbb egyéb vonatkozásokban is. A társadalmi, művészi és filozófiai élet valamennyi területén érvényre jutott az elválaszthatatlan kapcsolat a keresztény érzelem- és képzeletvilág tartalmával. A társadalom rendi tagozódásának megvolt a párhuzama az egyházi hierarchiában, az utóbbinak pedig az angyalok karának ranglétrájában. Az emberi életet szabályozó kötelezettségeket az Isten az egyéneknek a kozmikus rendszerben elfoglalt helyük szerint osztotta ki. Az államügyek szintén alá voltak rendelve a keresztény etika törvényeinek, és a részletekre kiterjedően tőlük függtek, olyannyira, hogy az ideológiai befolyás még a hadviselésre is a legerőteljesebben kiterjedt (lásd a keresztes háborúk). A hitvilág a művészi megdicsőülést azokban a nagyszerű székesegyházakban találta meg, amelyek alkotóik áhítatát azóta soha többé el nem ért fenségességben tükrözik vissza, és abban a költészetben, például Dante Isteni színjátékában, amely egyedülálló módon foglalja egybe, egyetlen összképpé a középkor eszméit. Invesztitúraharc II. Miklós pápa tette az első kísérletet arra 1059-ben, hogy a pápaválasztás jogát kivegye a császárok kezéből és a bíborosokra ruházza azt át. Mivel ezt a császári udvar nem vette tudomásul, II. Miklós szövetséget kötött a normannokkal, akik védelmet biztosítottak neki a németekkel szemben. A pápaság és a császárság közötti komoly küzdelem VII. Gergely pápaságával kezdődött (1073-1085). Az Istentől kapott teljes (világi és egyházi) hatalomból a pápa átadta ugyan a császárnak vagy más uralkodónak a hatalmat, de csak mint megbízottjának. Ez az elképzelés VIII. Bonifác pápa Unam Sanctam bullájában (1302) kapott egyházjogi és dogmatikai megfogalmazást. Eszerint csak egy egyház van és rajta kívül nincs üdvösség. Az egyház Istentől két kardot kapott, amelyek a világi és lelki hatalmat szimbolizálják. A lelki hatalom kardja a pápa kezében van, míg az egyház a világi hatalom kardját az adott államnak adja át azzal a feltétellel, hogy a hatalmat az egyház érdekeinek megfelelően gyakorolja. Ha az uralkodó megsértené az egyház érdekeit, a pápa ítélkezik felette, míg a pápa csak Istennek tartozik számadással. Filozófia A középkori kereszténység filozófiája a skolasztika, amely kb. 9. századtól kb. a 15. századig uralkodott a nyugat-európai gondolkodásban. A skolasztika Arisztotelész filozófiáját használta fel tanításához, és azt próbálta a keresztény hitelvekkel harmonizálni, a hit szolgálatába állítva. A skolasztika virágkorában a tomizmus mellett még egy nagy iskola alakult ki, a skotizmus (wd). Míg a tomizmust a domonkosok művelték, addig a skotizmus a ferencesek irányzata lett. A két iskola állandó vitában állt egymással. A Nyugat nagy gondolkodói, mint Canterburyi Anzelm, Abélard, Bonaventura, Albertus Magnus és Aquinoi Tamás, valamennyien mélységesen meg voltak győződve arról, hogy a filozófia csak a keresztény teológia szolgálóleánya, és feladata nem lehet más, mint hogy a keresztény vallás igazságát bizonyítsa, vagy védelmezze. A kornak teljesen az istenire irányuló gondolkodása érzelmileg legemelkedettebb kifejezését azonban a skolasztika ellenpólusában, a misztikában találta meg. Ennek képviselői gyakran ellentétbe kerültek az elfogadott egyházi tanokkal, mivel panteista nézeteket hirdettek, vagy közel állottak ezekhez, mint Amaury de Bène, mások viszont, mint pl. Clairvaux-i Bernát, Eckhart mester, Tauler, Seuse az egyház talaján álltak. Egyházi élet Egyes dogmatikai tantételek skolasztikus tárgyalásában a szentségekről szóló tanítás különösen fontos. A szentségek hetes száma Petrus Lombardus nyomán vált általánossá (baptismus, confirmatio, eucharistia, poenitentia, unctio extrema, ordo, coniugium). A korai középkorban az áldozás két szín alatt történt, azaz a hívek is részesültek a borból és a kenyérből. A 13. századtól kezdve azonban a két szín alatti áldozás szokása helyébe az egy szín alatti áldozás lépett, azaz a hívek nem részesülhettek a kehely tartalmából, csak a kenyérből, amelyet azonban már nem a kezükbe, hanem a nyelvükre kaptak. Erre az időre már általánosan áttértek a kenyér használatáról a kovásztalan kenyér, azaz az ostya használatára. A szentek kultusza elburjánzott. Szélsőséges formát öltött a Mária-tisztelet is. Máriát – a skolasztikus tanítás szerint – a szenteknél nagyobb, de Istennél kisebb különleges tisztelet illeti meg. A 13. századtól a szentek ünnepei háttérbe szorították a liturgikus évet, amely Krisztus életének egyes mozzanatait lett volna hivatva a liturgia eszközeivel megeleveníteni. A hűbérurak saját birtokaikon templomokat építettek, kolostorokat létesítettek, s ezeket úgy kezelték, mint saját tulajdonukat: eladták, elajándékozták azokat vagy jövedelmüket felhasználták, papjaikat saját, fizetett alkalmazottjuknak tekintették stb. Szociális gondozás A középkor elején az ókereszténység karitatív szemlélete, mely szerint az egyházi vagyon egy része a szegényeket illeti, feledésbe merült. A 13. századtól kezdve azonban az egyház szervezetté tette a szegényápolást. A kolostorok és székesegyházak mellett egymás után épültek az ún. menedékházak. Külön menedékházakat építettek a szegényeknek, a betegeknek, az öregeknek és az árváknak. A betegek számára épített menedékházakban szerzetesek végezték a betegápolást, akik a ragályos betegek számára külön kórházakat állítottak fel. A szegényeket nemcsak a menedékházakban, hanem alamizsnálkodással is istápolták. Ezzel nem számolta fel az egyház a társadalmi ellentmondásokat, de az abból adódó szociális igazságtalanságot kétségtelenül csökkentette. A középkori kereszténység egyik legszeretetreméltóbb egyénisége Assisi Szent Ferenc (1182-1226), aki szegénységgel és jósággal teljes szent életével kísérelte meg átültetni a valóságba a lemondásnak és a szegények szolgálatának Krisztus hirdette ideálját. Eretnek és nemzeti mozgalmak A középkori egyház társadalmi tanítása a feudális társadalmi rendet isteni eredetűnek tartotta és mint ilyet megváltozhatatlannak hirdette. Ezért mindazok, akik a fennálló renddel szembefordultak, elsőként az egyházi tanokat bírálták. Az első antifeudális mozgalmak már a 10-11. században felbukkantak, kezdetben elszigetelt csoportokban, majd a városok felvirágozásával párhuzamosan egyre nagyobb méreteket öltöttek. Ezen antifeudális mozgalmak egyik csoportja gnosztikus-manicheus eszmékből táplálkozott, másik részük A Bibliára támaszkodott, és az őskeresztény egyszerűség és szegénység hirdetésén keresztül gyakorolt bírálatot az egyháziak fényűzése és általában a kizsákmányoló osztály hatalmaskodásai felett. A középkor (vallási) eretnekei általában szigorú, aszketikus életmódot folytattak és szigorú bűnbánatot tartottak. Egyszerű ruhába öltözött prédikátoraik, akik kettesével járták a helységeket, nagy népszerűségnek örvendtek. Az egyházat gonosz és istentelen intézménynek tekintették, a papság tekintélyét és közvetítő szerepét tagadták. A legjelentősebb tömegméretű mozgalommá az 1140-es évektől kibontakozó dél-franciaországi kathar-mozgalom vált. Ennek eszméi a Keletről származó manicheista színezetű bogumil eretnekség volt, amely először a Balkánon hódított, s innen került t Dél-Franciaországba, majd a Rajna völgyébe, Észak-Itáliába, sőt Flandriába. A szervezett mozgalom tagjai 1163 óta magukat katharoknak, azaz tisztáknak nevezték. Tagadták a szentségeket, a szentháromság-tant, aszkézisre rendezkedtek be, a házasságról és a magánvagyonról való lemondásra kötelezték magukat. A katharoktól először függetlenül, Dél-Franciaországban jelentkezett a valdens eretnekség. Laikus mozgalom volt, Vald Péter nevű gazdag lyoni kereskedő vezette, aki szétosztotta a vagyonát a szegények között és prédikálni kezdett. Az evangélium alapján az apostoli szegénységet és Krisztus követését hirdette, és egyre inkább a gazdag klérus ellen lépett fel. A nagyobb területekre kiterjedő eretnekségek ellen keresztes hadjáratokat indított a római egyház. A katharok (albigensek) elleni háborút III. Ince pápa kezdte meg 1209-ben, s húsz évig folyt a legnagyobb kegyetlenséggel. Wycliffe (1320 – 1384) nyomán Angliában, majd később Csehországban is forradalmi és nemzeti reformmozgalom született. Wycliffe a pápaság elleni küzdelme során a politikai és nemzeti alapú ellenállásból fokozatosan vallási jellegű támadásba ment át, és átfogó teológiai reformprogramot dolgozott ki. Barátai segítségével angol nyelvre fordította a Vulgatát, hogy a világiak számára is hozzáférhetővé tegye. XI. Gergely pápa számos tételét elítélte, de London nemessége és polgársága megvédte őt. Husz Jánost 1415-ben kivégezték, de tanai hazáján kívül, így Magyarországon is terjedtek. Hazájában nemzeti szentté vált, kivégzése egész Csehországot felháborította. Amikor 1419-ben Zsigmond király örökölte a cseh koronát, a nemzet lángoló gyűlölettel fordult szembe "Husz gyilkosával" és a huszita háborúban elkeseredetten küzdött az uralkodó és a római katolikus egyház ellen. A pápaság csúcspontján VII. Gergely világuralmi igénye kitetszik a Dictatus Papae iratból, melyben határozottan állította hogy Krisztus Szent Pétert - és rajta keresztül a római pápákat - a világbirodalom fejévé tette; a pápának jogában áll a császárokat letenni és őt nem ítélheti meg senki. III. Sándor és III. Ince pápák is hangoztatták azt, hogy nemcsak lelki uralmat, hanem földi hatalmat is kaptak. Az ő idejük alatt a pápaság eljutott politikai hatalmának csúcspontjára, és - Nyugaton - sikerült megvalósítania azt a törekvését, hogy világi dolgokban is ő legyen a legfőbb döntőbíró. Királyok függtek tőlük, koronákat ajándékoztak, polgárokat mentettek fel a hűségeskü alól, hadseregeket állítottak, békét illetve keresztes hadjáratokat hirdettek. III. Ince alatt (1198–1216) úgy látszott, hogy VII. Gergely álma a pápa egyetemes uralmáról megvalósul. III. Ince elődeinél azonban a pápaság politikai hatalmának gyakorlati érvényesítésén is túl lépett. VII. Gergelyt messze felülmúlta, de közelről sem állt meg szent ember hírében. VII. Gergely univerzális teokráciájának eszméjét a megvalósuláshoz III. Ince reálpolitikájával hozta a legközelebb. A pápai hűbéri hatalom kiterjesztésén dolgozott több-kevesebb sikerrel egész Európában. III. Ince elérte azt, amit VII. Gergely pápa csak megkísérelt, hogy az összes fejedelemnek, az egész nyugati világnak az ura lett. Az egyetemes pápaság eszméje valósággá vált. Keresztes háborúk A hatalma tetőpontján levő, világuralmi tervekkel foglalkozó pápaság kifelé irányuló megnyilatkozásai a keresztes háborúk voltak. E háborúk megindításánál több célt tűzött ki a pápaság a nyugati kereszténység elé. Először is a Szentföld visszafoglalását. A pápaság szégyennek tartotta, hogy a kereszténység "szent helyei" a "pogányok" kezében vannak, ezért amikor elég erősnek érezte magát azok visszafoglalására, hadjáratok szervezéséhez fogott. Továbbá az egyre terjeszkedő muszlim hódítást akarták megakadályozni és a kettészakadt kereszténység egyesítését is várták. A keresztes hadjáratok a 13. század második feléig folytatódtak. Az utolsó palesztinai erősséget, Akkot 1291-ben vesztették el a keresztyének. A Szentföld iránti általános lelkesedés ezután már lelohadt, mert a hadjáratok "érdemét" otthon is meg lehetett szerezni az eretnekek elleni háborúban, vagy pedig a pápától pénzen is meg lehetett váltani. A keresztes hadjáratok nem érték el a kitűzött célt, de Európa szellemi látóköre kiszélesedett. E háborúk kapcsán és a cordobai kalifátuson keresztül a skolasztikusok megismerték az arab és zsidó filozófusok munkáit, Avicennának és Averroësnek a Korán mind tökéletesebb megértésére irányuló törekvéseit az arisztotelészi filozófiai eszmék segítségével, Maimonidész és más zsidó filozófusok Arisztotelészre támaszkodó istenérveit stb. Avignon 1309-től közel 70 éven át a pápák a franciaországi Avignonban székeltek, ahol a francia uralkodók politikájának kiszolgálóivá váltak. Eredetileg az itáliai, különösen a római politikai felfordulás elől menekültek Franciaországba. Idővel azonban megtanulták értékelni az Avignon nyújtotta előnyöket. Sokkal több pénz folyt be a pápai kincstárba, és a pápa a világi uralkodókhoz vált hasonlóvá. Nyugati egyházszakadás VI. Orbán trónra lépte kezdetén (1378) megtörtént a nyugati egyházszakadás, amely közel négy évtizedig tartott (1415/17), s igen nagy kárt okozott a katolikus egyháznak, hisz a két pápa (VII. Kelemen ellenpápával), továbbá utódaik kölcsönösen kiközösítették egymást és híveiket, így gyakorlatilag Európa nagy része a kiközösítés állapotába került. Kelet A görög ortodox egyházon belül most mind nagyobb jelentőségre tett szert az orosz állam. Miután a kijevi előkelők részben már csatlakoztak a keresztény egyházhoz, I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem 988 körül hajtotta végre a keresztény vallásra térítést. A hagyomány szerint a muszlim volgai bolgárok, a zsidó kazárok és a pápa követei, valamint egy görög filozófus igyekeztek őt hitüknek megnyerni. Vlagyimir azonban csak azután döntött a görög kereszténység mellett, miután maga is követséget küldött a bolgárokhoz, a nyugatiakhoz és a görögökhöz. Amikor maga is megkeresztelkedett, a Kijevben levő istenszobrokat a folyóba vettette, és alattvalóit erőszakkal a Dnyeperbe hajtatta megkeresztelés céljából. Országának vallási központjai a Kijev melletti kolostorok voltak. A kereszténység lassan, de feltartóztathatatlanul gyökeret vert a széles nép tömegek körében is. Ezen nem változtatott a mongol uralom, mivel Dzsingisz kán birodalma a vallási türelem alapján állott. A konstantinápolyi pátriárka által kinevezett metropolita (érsek) eredetileg Kijevben székelt, 1309 után Vlagyimirban, 1328-tól Moszkvában. 1414-ben Kijevben egy másik metropolita-székhelyet alapítottak. A görög egyházban időközben erős megmerevedés következett be; az egyik oldalról a latinok, a másik oldalról a törökök támadásai miatt egyre nehezebb helyzetbe került, amíg végül Konstantinápolynak II. Mehmed szultán által történt meghódítása (1453) következtében elveszítette államegyház jellegét. Inkvizíció, szerzetesrendek A középkor legsúlyosabb egyházi büntetése a kiközösítés és az egyházi átok (anatéma) volt, amely az egyházi közösségből való ideiglenes vagy örök időre szóló kizárás volt. A kiközösítetteket megfosztották hivataluktól és megszakítottak velük minden érintkezést, vagyis kitaszították a társadalomból. Az állam és az egyház a középkorban összefogott, és börtönnel, száműzetéssel, vagyonelkobzással, halállal büntette az eretnekeknek nevezett személyeket. Az eretnekek felkutatását és büntetését a 13. század első felében intézményesítették és létrehozták az inkvizíciót. Először a IV. lateráni zsinaton (1215) az ún. püspöki inkvizíciót állították fel, amelynek a feje a megyés püspök volt, majd mivel sok püspököt alkalmatlannak találtak e feladat végrehajtására, IX. Gergely pápa (1227-1241) az inkvizíciót pápai jellegűvé tette, azaz minden országba küldött inkvizítorokat, akik a pápa nevében és annak felügyelete alatt bíráskodtak az eretnekek felett. Ez a feladat a Domonkos-rendre lett bízva. Különösen kegyetlen volt a spanyol inkvizíció, amelyet IV. Szixtusz pápa jóváhagyásával 1478-ban állítottak fel. Kezdetben itt is a pápa nevezte ki az inkvizítorokat, később a király vette a kezébe a spanyol inkvizíció ügyét. VIII. Ince pápa mindjárt trónra-lépte után kiadta a boszorkánybullát (1484), amelynek alapján, főleg Németországban, boszorkányoknak kikiáltott személyek ezreit égették el. Az inkvizíción kívül az egyház új típusú szerzetesrendek felállításával is harcolt az eretnekmozgalmak ellen. 1209-ben Assisi Szent Ferenc létrehozta a nevéről elnevezett Ferences rendet, Guzmán Szent Domonkos pedig 1215-ben a Domonkos-rendet, mely fő célja az eretnekség elleni harc volt. Ezeken kívül számos rend alakult a 12-13. század fordulója táján. Késő középkor Az a fokozódó meggyőződés, hogy az egyháznak tetőtől talpig meg kell újulnia, reformpróbálkozásokhoz vezetett, s bár ezeket, például Husz Jánosét és Savonaroláét, véresen elnyomták, mégis fontos jelei voltak annak, hogy közeledik az új korszak hajnala. A nominalizmus győzelme, valamint a humanisták itáliai és németországi fellépése azután a skolasztika hanyatlását okozta, úgy, hogy ez az irányzat az új eszmékkel vívott harcban mindinkább elvesztette uralkodó helyzetét. A 15. század második felének pápái világi uralkodókként léptek fel; inkább államférfiak és hadvezérek voltak, mint elhivatott főpapok. V. Miklós pápa tudomány- és pompaszeretete Rómát a pápaság méltó keretévé tette. Megalapította a vatikáni könyvtárat, ő és utódai jeles tudósokat, építészeket, festőket foglalkoztattak (Bramante, Michelangelo, Rafael). A reneszánsz gondolkodók mindenekelőtt a papi csalás leleplezését tekintették fő feladatuknak. Azt hirdették, hogy az egyház fő jövedelmi forrása a kultusszal való visszaélésből származik. Ezeket a visszaéléseket meg kell szüntetni. Ennek az lenne a módja, ha papok nélküli egyházat, vagy legalábbis "olcsó" egyházat hoznának létre, ha a nép nem hagyná magát a papoktól megzsarolni. Ebből az irányból kritizálta a vallást és az egyházat Leonardo da Vinci (1452-1519), gúny tárgyává téve a szerzeteseket, akik a mennyországgal kereskednek. Kiemelkedik ebből a vonatkozásból Rotterdami Erasmus (1469-1536) is, aki A balgaság dicsérete című művében Krisztus szavaival úgy dicséri az egyházi emberek, papok, szerzetesek tanításait és életmódját, hogy közben nevetségessé és mindenki számára ellenszenvessé teszi őket. A közvetlenül 1500 után következő éveknek a kereszténység története szempontjából különösen kiemelkedő, sorsdöntő jelentőségük volt, mert ekkor történtek meg az előkészületek a nagy hitszakadásra, amely az előző évszázadokban vallásilag csaknem egységes Közép- és Észak-Európát két világosan különálló táborra osztotta. Katolikus zsinatok I. lateráni zsinat (1123; az invesztitúra problémájának megoldása – ez az első zsinat Nyugaton) II. lateráni zsinat (1139; egyházfegyelmi kérdések: simónia , uzsora , nicolaizmus) III. lateráni zsinat (1179; egyházfegyelmi kérdések: a pápaválasztás módja) IV. lateráni zsinat (1215; hitvallás , húsvéti áldozás és évenkénti gyónás, az albigensek elleni keresztes hadjárat megindítása) I. lyoni zsinat (1245; II. Frigyes elítélése) II. lyoni zsinat (1274; egység a keletiekkel ) Vienne-i zsinat (1311–1312; a templomos lovagok ügyének tárgyalása) Pisa-i zsinat: (1409) Konstanzi zsinat (1414–1418; a nyugati egyházszakadás megszüntetése, Husz János elítélése) Bázel–ferrara–firenzei zsinat (1431–1442; újra a keletiekkel való egység) V. lateráni zsinat (1512–1517; a papság reformja ) Reformáció A reformáció az 1500-as évek első felében a nyugati keresztény egyház (katolicizmus) megreformálásának igényével fellépő mozgalmak egységes megnevezése. Teológiai indító oka a Bibliához való hűség volt. A Szentírás mindenek fölébe helyezése volt Luthernek a legfőbb reformátori cselekedete. A széles néptömegek körében óriási visszhangra talált Luther bátor fellépése. A wittenbergi vártemplom 95 tétele a világtörténelem egyik legnagyobb folyamatát indította el. Luther 95 tételének gondolatai meglepő gyorsasággal terjedtek el. Két hét alatt bejárták egész Németországot, egy hónap múlva pedig tudtak róla az egész keresztény világban. A széles rétegek úgy fogadták az egyház mindenek felett álló hatalmával szembeni kiállást, mint egy új korszak hajnalát. Luther fellépése a középkori egyház minden ellenzékét fellelkesítette. A reformáció alapja a katolicizmussal szemben legjobban az „öt sola”-s ban foglalható össze: 1. Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás) – Az elv alapján a kereszténységnek a Szentírás helyes és pontos értelmezésén kívül nincs más forrása, ezért a sola Scriptura ellenkezett a római katolicizmus erkölcs és hit területéhez tartozó igazságok pápai definícióival (pápai tévedhetetlenség). 2. Sola Fide (Egyedül a hit) – A sola Fide elve azt mondja ki, hogy a megigazulást (protestáns szóhasználatban „Isten által igaznak nyilvánítást”) kizárólag hit által nyerhetjük el, bármilyen jó cselekedet szükségessége és hozzáadása nélkül. 3. Sola Gratia (Egyedül a kegyelem) – Az egyedül kegyelemből elv arra vonatkozik, hogy az üdvözülés csak és kizárólag Isten kegyelme által lehetséges, tekintet nélkül az ember bármilyen jó cselekedetére vagy érdemére. 4. Solus Christus (Egyedül Krisztus) – Egyedül Jézus Krisztus az ember és Isten közötti közbenjáró, az egyház papjainak, a különféle szenteknek és Szűz Máriának ebben nincs része. Krisztuson kívül máson keresztül nem lehetséges a megváltás. 5. Soli Deo Gloria (Csak Isten dicsőségére) – Az Soli Deo Gloria elv alapján minden dicsőség egyedül csak Istennek jár. A pápák és az ún. szentek nem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól kaptak. A kereszténység az újkorban A 17. század derekáig még Európát a vallás jelszavával induló háborúk mozgatták meg, amelyeket gyűjtőnéven harmincéves háborúnak nevez a történelemírás. A szemben álló felek nem felekezetek, hanem politikai érdekközösségek szerint alakultak ki, bár a harc a vallás ürügyén folyt. A katolicizmus – főleg a spanyol felfedezők hatására – a 16. század elejétől elterjedt Közép- és Dél-Amerikában, valamint a távol-keleti Indonéziában. Mikor a 17. század elejétől az európai protenstánsok településeket hoztak létre Észak-Amerikában, majd Ausztráliában, a pápai-, és a nemzetállami hatalmak alól egyaránt felszabaduló protestánsok egymástól független és szabad felekezetek százaiban, majd ezreiben tisztelték Istent. A protestáns hitet is az európai gyarmatosítók vitték el Dél-Amerikába és Afrikába is a 17. és 19. század között. A misszióknak azonban egyáltalán nem volt könnyű dolguk. A bennszülöttek, illetve uralkodók féltékenyen szemlélték a tradíciójuk megbontását látták a misszionáriusok befolyásaiban. Emiatt a krónikák a hittérítők lemészárolásairól, vagy megcsonkításairól is beszámolnak. Újkori katolikus zsinatok Tridenti zsinat (1545–1563; a 16. századi reformátorok ellenében a katolikus egyház megformálását hozta létre és új életre keltette az egyházat) I. vatikáni zsinat (1869–1870; a hit és a racionalizmus dogmatikai meghatározása, pápai primátus, valamint hit - és erkölcsi dogmák tekintetében ex cathedra, azaz pápai tévedhetetlenség ) II. vatikáni zsinat (1962–1965; tanítás az egyházról és a kinyilatkoztatásról , egyetemes meghívás az életszentségre, az egyház és a világ viszonya, az egyház megújítása) Lásd még Kereszténység Reformáció Protestantizmus Vallástörténet Megjegyzés Istenszeretet és felebaráti szeretet cezaropapizmus = a világi és az egyházi legfőbb hatalomnak egy személyben való egyesítése kompiláció: más művekből összeszedett, összeollózott mű pornokrácia = a pápaság történetének az az időszaka, mikor a pápai államot a pápák szeretői irányították Palacio de Hierro A Palacio de Hierro (nevének jelentése vaspalota) a mexikói Orizaba egyik nevezetessége. A Gustave Eiffel által tervezett, vasból készült épület korábban községi palotaként szolgált, ma múzeum, könyvtár és kávézó működik benne. Története Az épület történetéről különböző források mást-mást írnak. Az egyik szerint az épületet 1889-ben mutatták be egy belgiumi ipari kiállításon, majd a mexikói kormány megvásárolta, végül 1891 és 1894 között hajókon Mexikóba szállították. A másik forrás viszont azt írja, hogy 1892-ben kezdték el legyártani az elemeit a belgiumi Societé Anonymé des Forges D'Aiseau műhelyében, majd három hajón, a Paris, az Havre és a Vala nevűeken szállították Mexikóba, az utolsó szállítmány 1893. május 29-én érkezett meg. Az építés költsége a különböző források szerint 80 000 aranypeso vagy 72 000 ezüstpeso volt, a szerkezet összesen 600 tonnát nyomott. Az épületet az orizabai Plaza de Armas téren, egy 1180 m²-es területen állították össze, 823 222 csavar felhasználásával. Az elkészült palotát 1894. szeptember 26-án avatták fel, azóta csaknem száz éven át községi palotaként, vagyis az önkormányzat székhelyeként használták. 1991. január 7-én a hivatal egy másik, új épületbe költözött, így a vaspalota azóta múzeumként, könyvtárként és kávézóként működik tovább. Bényei Balázs Bényei Balázs (Debrecen, 1990. január 10. –) magyar labdarúgó. Jelenleg a Debreceni VSC játékosa, posztját tekintve hátvéd. Pályafutása Debrecenben született és a Debreceni VSC-ben nevelkedett. A 2012/2013-as szezonban kölcsönben szerepelt az akkor NB II-es Mezőkövesd csapatában, majd visszatért a Lokihoz, és a fiókcsapatban, a Létavértesben futballozott. Ezt követően került Békéscsabára, ahol három szezont töltött, és itt mutatkozott be az NB I-ben is. A viharsarkiaknál összesen 78 bajnoki mérkőzést játszott, ebből 28 alkalommal az élvonalban lépett pályára. Lengyelország vasúti közlekedése Lengyelország több közlekedési folyosó útvonalán fekszik. A hatalmas ország a kapuja a Baltikumba tartó forgalomnak, és jelentős a kelet–nyugat irányú tranzitforgalma is. Az ország vasúthálózatának hossza 22 314 km, melyből 21 681 km normál, 633 km pedig széles nyomtávolságú. A villamosított vonalak hossza 11769 km, 3 kV egyenárammal villamosítva. A lengyel vasúti liberalizáció A korábbi államvasutat holdinggá alakították, melynek 100%-a állami tulajdonban maradt. A 10 leányvállalat a „szokásos” felbontást követi, azzal a különbséggel, hogy külön cég jött létre a széles nyomtávú pályákon való teherforgalom bonyolítására. 2003. június 1-jén megalakult a független UTK nevű szervezet, mely az engedélyeket adja ki, és ellenőrzi a technikai feltételek teljesülését. 21 nemzeti vasúttársaság jelentkezett teherszállítás végzésére, melynek többsége ipari nagyvállalatok birtokában van. Az állami PKP Cargo részesedése ez idő tájt 97% körüli. Személyszállítást egyedül a PKP végez az állami pályákon. Személyszállítás A legkilátástalanabb helyzetben a PKP van jelenleg Európában. Az elmúlt 15 évben a hálózat közel felén szűnt meg a forgalom. A személyszállító vagonok átlagéletkora 22 év, a teherkocsiké hasonló, melyek fele szénszállító. A pályát a PKP ellenőrzése alatt álló PLK tartja karban, a regionális közlekedésért a PKP PR, az árufuvarozásért a PKP Cargo a felelős. Azonban ezek képtelenek fizetni a pályahasználati díjat, a PKP PR például nem fizet semmit. Így a PKL felé 1,2 milliárd lengyel złoty (63,75 milliárd forint) adósság halmozódott fel. Ezzel szemben a 17 magán-tehervasút a teljes díjat kifizeti a PLK-nak. A PKP Cargo 1997-es 227 millió tonnás szállítási teljesítménye 2001-re 155 millió tonnára csökkent, 2003-ban 161,9 millió tonna volt. A PKP napi 3500 regionális személyvonatot kínál, azonban a térségben etalonnak számító cseh vasút szintjének eléréséhez 21000-re volna szükség. Az utasok száma történelmi mélyponton. Az 1980-as évek eleji 1,1 milliárd utas 2002-re 244,1 millióra csökkent. Annak ellenére, hogy az InterCity szolgáltatás egész Lengyelországot behálózza, naponta csak 27 000 utas veszi igénybe. A szolgáltatást népszerűtlenné teszi, hogy a pótdíjköteles vonatok két-három átszállás után igen-igen drágák. További probléma, hogy minden vonat Varsóba fut be, pedig az nem az ország geometriai közepe. Például Poznań és Krakkó között ez elfogadhatatlan; aki tud, mással utazik. A szocializmus időszakában a PKP 400 ezer főt foglalkoztatott. A túlfoglalkoztatásra jó példa a Krosniewice környéki személyszállítási hálózat, mely a múlt rendszerben 114 főt foglalkoztatott, ám jelenleg ugyanezt az SKPL magáncég 9 fővel látja el. A vezetés a rendszerváltás után sem képességgel, sem hatáskörrel nem rendelkezett. A PKP vezetése például képtelen volt összeállítani egy tisztességes üzleti jelentést. Ha meg is jelent egy ilyen, fontos adatok hiányoztak belőle. A 2000-es jelentésből például hiányzott a mérleg, a nyereség és veszteség beszámoló, továbbá a forgalomról szóló adatok hibásnak bizonyultak. A külső auditorral sem tudtak ilyesmit megosztani. Nem csoda, hogy botrányok voltak, a PKP akkori vezérigazgatóját leváltása után börtönbüntetésre ítélték. Ugyanakkor a szolgáltatási színvonal a távolsági Expressz és InterCity vonatok kivételével rendkívül alacsony. A térségben etalonnak számító cseh vasút a személyszállítását 47%-ban dízel-motorvonatokkal bonyolítja, a PKP-nél az arány 0,2%. 1990-ben 26 228 km hálózaton volt személyszállítás, ma 14 000 km-en. A felső-sziléziai szénmedencében, egy urbanizált vidéken a vasút részaránya a közösségi közlekedésben 4%, a teljes helyváltoztatásban 1,5%. Egy HÉV hálózat kiépülése a rendszerváltáskor leállt, csak néhány befejezetlen híd és viadukt csúfítja a tájat. A PKP „reformjának” pénzügyi hiánya már nem titok. A PKP jelenlegi teljes adóssága 10,8 milliárd złoty (605,2 milliárd forint). A PKP PR-t 16 helyi társaságra fogják bontani. A tanácsadói jelentés jelentős létszámcsökkentést javasol, mintegy 108 ezer főre. Ezt főleg a privatizációknak és a veszteséges részek bezárásának továbbá a helyi hatóságoknak történő átadás nyomán kívánják elérni. Egy újabb keletű japán tanulmány szerint, melyet egy lehetséges privatizációról írtak, 60 ezer fő elbocsátását javasolja. Azonban ezek végrehajtása kétséges. Lengyelországban a munkanélküliség 21%-os, egyes térségekben 35%-os. Hely- és pótjegy váltása Az itt alkalmazott rendszer részben hasonlít a hazaira, az expressz és IC-járatok helyjegykötelesek. A közúti szállítás liberalizált, így a vasút árversenybe is kényszerült a számos busztársasággal - a PKP fegyvere ebben a harcban az úgynevezett TLK-vonat. Ezek a vonattól, útvonaltól, időponttól függő díjszabással közlekednek, a vonathoz kötött jegy helyjegyet is magában foglal. A nagy távolságok ismeretében (a 3 órás menettartam rövidnek, az 5-6 órás átlagosnak számít) a helyjegy jelentősége nagyobb, ugyanakkor a távolsági szolgáltató PKP Intercity sok tekintetben pont a MÁV-hoz hasonló arculati és minőségi (főleg sebesség) problémákkal küzd. A vasút jövője A lengyel infrastruktúra hivatal tender felhívást tett közzé 2008 végén, az első két vonalára az ERTMS rendszer telepítésére. Az egyik, egy teljes ERTMS 2 szint telepítése, a GSM-R rádióval együtt, a 84 km hosszú vonalára, Legnicaától a német határon lévő Zgorzelecig. Ez része a Wrocław - Drezda fővonalnak, valamint az ERTMS Corridor F és a TEN-T Corridor III. nemzetközi vonalnak. A másik projekt magában foglalja az ETCS 1 szint felszerelését a központi fővonalra, mely része a Varsó - Katowice / Krakkó vonalnak. Ez a projekt lehetővé teszi a jelenlegi maximális 160 km/h sebesség 200 km/h-re növelését. A PKP megvalósíthatósági tanulmány készítését rendelte meg az ország első nagysebességű vasútvonalának kiépítésére, amely Varsót Poznańnal és Wrocław-val kötné össze. Vasúti kapcsolata más országokkal Csehország - azonos nyomtávolság - azonos áramrendszer Németország - azonos nyomtáv - eltérő áramrendszer - 3 kV DC / 15 kV 16,7 Hz AC Szlovákia - azonos nyomtáv - eltérő áramrendszer Svédország - azonos nyomtáv - vasúti komppal Fehéroroszország - eltérő nyomtáv - eltérő áramrendszer - 3 kV DC / 25 kV 50 Hz AC Litvánia - eltérő nyomtáv - eltérő áramrendszer - 3 kV DC / 25 kV AC Oroszország - eltérő nyomtáv - nem villamosított Ukrajna - eltérő nyomtáv - eltérő áramrendszer - 3 kV DC / 25 kV AC Berlin Berlin Németország fővárosa, egyben Németország egyik tartománya (szövetségi állama) és a Berlin/Brandenburg Régió centruma. 3,5 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa. Története során Berlin többször volt német államok fővárosa (Brandenburg, Poroszország). 1871–1918 között a Német Császárság, 1918–1933 között a Weimari köztársaság, 1933–1945 között a Harmadik Birodalom, 1945–1989 között az NDK, majd 1990-től az egyesült Németország fővárosa. Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja. A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat. Földrajz A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a négy márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd. A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, amelyek egyrészt a Havelből (például Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó van, amelyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (például Krumme Lanke, Schlachtensee). A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháborús törmelékek összehordásával keletkezett. Ilyen „törmelékhegyek” (németül Trümmerberg) minden olyan német városban megtalálhatók, amely komolyabb háborús károkat szenvedett el (Berlinben több is van). Éghajlat Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9 °C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 18,5 °C, illetve 17,7 °C-kal. A leghidegebb hónap a január, -0,6 °C és -0,3 °C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel. Történelem A kezdetektől a középkorig I. e. 3. évezredben a mai Berlin helyén már földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. I. e. 6. században érkeztek a vidékre a germánok. A 4. és 5. században a germánok a Felső-Rajnához vándoroltak, amelyet később Svábföldnek neveztek el. A 6. században érkeztek ide a szlávok. A szláv időszaknak 1157-ben vége lett, mikor megalapították Brandenburgot. Az első falut a Teltow területen építették fel. Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, de a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1237-ben. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik. 1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes választófejedelem pedig Cölln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. 1448-ban fellázadtak a berliniek, de II. Frigyes választófejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert. 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanza-városi címéről. 1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A 17-19. században A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő valdenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. 1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban, majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust, és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a városfalakat, az őrség létszámát ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt. II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban számuk már 172 132-re nőtt. 1806 októberében Napóleon francia csapatai szállták meg Berlint, e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott. A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos király megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Karl Friedrich Schinkel az Altes Museumot. IV. Frigyes Vilmos a Neues Museumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a Német Császárság fő- és székvárosa lett, és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egyetlen város sem múlta felül. Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit. A 20. században A második világháború alatt összesen 450 000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá –, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt. 1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-éig). A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelését 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen. Az NDK által 1961. augusztus 13-ától létesített berlini fal, illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt. 1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraßén volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással. 1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. Az 1970-es évek elejétől terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmannt megölték, és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenzet elrabolták. A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját, ekkor 165 illegális házfoglalásról tudtak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Szövetségi Tanács, a Bundesrat is visszaköltözött a városba. Önkormányzat és közigazgatás Az újraegyesítés óta Berlin ismét Németország fővárosa. 1991. június 20-án döntött a Bundestag arról, hogy Berlin lesz a kormány és a parlament székhelye. Az átköltözés nem zajlott le zökkenőmentesen, az új Reichstagban az első ülésnap 1999-ben volt, fokozatosan települtek át Bonnból a kormányzati szervek és hivatalok. Az NDK Kelet-Berlinben saját magának egy monumentális épületet épített, a Palast der Republikot, amely székhelye volt az NSZEP-gyűléseknek, valamint itt ülésezett az NDK Népi Kamarája is. Az épületet 2008-ban lebontották. Ma a szövetségi kormány, a Bundestag és a Bundesrat is itt székel. Néhány minisztérium azonban továbbra is Bonnban maradt. Minden minisztériumnak van Berlinben és Bonnban is kirendeltsége, attól függően, hogy hol van a székhelye. Berlin tartományt és várost a Berlini Szenátus irányítja. A szenátust a polgármester és 8 szenátor alkotja. A városháza az egyesítés óta az egykori keleti városrészben álló impozáns Rotes Rathausban, magyarul a Vörös Városházán zajlik. A kettéosztás idején a nyugati városvezetés a schönbergi városházán székelt. Jelenleg (2012) Klaus Wowereit szociáldemokrata polgármester irányítja a várost, a kormányzó erők az SPD és a CDU. A közgyűlésen (Abgeordnetenhaus) a következőképp alakulnak 2011. szeptember óta az erőviszonyok: SPD 47 hely CDU 39 hely Szövetség ’90/Zöldek 29 hely Die Linke 19 hely Német Kalózpárt 15 hely Összesen 149 hely. Polgármesterek 1809 és 1948 között Carl Friedrich Leopold von Gerlach ( 1809 . május 8. − 1813 . június 8.) Johann Stephan Gottfried Büsching ( 1814 február − 1832 március) Friedrich von Bärensprung ( 1832 március − 1834 . október 6.) Heinrich Wilhelm Krausnick ( 1834 . október 6. − 1848 . március 20.) Franz Christian Naunyn ( 1848 . március 20. − 1851 . január 23.) Heinrich Wilhelm Krausnick ( 1851 . január 23. − 1862 . december 30.) Karl Theodor Seydel ( 1863 . január 12. − 1872 . április 1.) Arthur Johnson Hobrecht ( 1872 . április 1. − 1878 ) Max von Forckenbeck ( 1878 . november 21. − 1892 . május 26.) Robert Zelle ( 1892 . szeptember 29. − 1898 . szeptember 30.) Martin Kirschner ( 1899 . december 23. − 1912 . augusztus 31.) Adolf Wermuth ( 1912 . szeptember 1. − 1920 . november 25.) Gustav Böß (DDP) ( 1921 . január 20. − 1929 november) Arthur Scholz ( 1929 november − 1931 . április 14.) Heinrich Sahm (független) ( 1931 . április 14. − 1935 . december 18.) Oskar Maretzky ( 1935 . december 19. − 1937 . március 31.) Julius Lippert ( 1937 . április 1. − 1940 július) Ludwig Steeg ( 1940 július − 1945 . április) Arthur Werner (független) ( 1945 . május 17. − 1946 . december 5.) Otto Ostrowski (SPD) ( 1946 . december 5. − 1947 . április 17.) Louise Schroeder (SPD) ( 1947 . április 17. − 1948 . december 7.) népbiztos Ferdinand Friedensburg (CDU) ( 1948 . augusztus 14. − 1948 . december 1.) népbiztos 1948. november 30-án a szovjetek saját polgármestert választottak Kelet-Berlinnek, ezzel elkezdődött a város megosztottsága. Kelet-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között Friedrich Ebert jr. (SED) ( 1948 . november 30. − 1967 . július 5.) Herbert Fechner (SED) ( 1967 . július 5. − 1974 . február 11.) Erhard Krack (SED) ( 1974 . február 11. − 1990 . február 15.) Ingrid Pankraz (SED) ( 1990 . február 15. − 1990 . február 23.) népbiztos Christian Hartenhauer (SED) ( 1990 . február 23. − 1990 . május 30.) Tino Schwierzina (SPD) ( 1990 . május 30. − 1991 . január 11.) Thomas Krüger (SPD) ( 1991 . január 11. − 1991 . január 24.) népbiztos Nyugat-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között Ernst Reuter (SPD) ( 1948 . december 7. − 1953 . szeptember 29.) Walther Schreiber (CDU) ( 1953 . október 22. − 1955 . január 11.) Otto Suhr (SPD) ( 1955 . január 11. − 1957 . augusztus 30.) Franz Amrehn (CDU) ( 1957 . augusztus 30. − 1957 . október 3.) népbiztos Willy Brandt (SPD) ( 1957 . október 3. − 1966 . december 1.) Heinrich Albertz (SPD) ( 1966 . december 1. − 1967 . október 19.) Klaus Schütz (SPD) ( 1967 . október 19. − 1977 . május 2.) Dietrich Stobbe (SPD) ( 1977 . május 2. − 1981 . január 23.) Hans-Jochen Vogel (SPD) ( 1981 . január 23. − 1981 . június 11.) Richard von Weizsäcker (CDU) ( 1981 . június 11. − 1984 . február 9.) Eberhard Diepgen (CDU) ( 1984 . február 9. − 1989 . március 16.) Walter Momper (SPD) ( 1989 . március 16. − 1991 . január 24.) 1991 óta Eberhard Diepgen (CDU) ( 1991 . január 24. − 2001 . június 16.) Klaus Wowereit (SPD) ( 2001 . június 16. - 2014 . december 11.) Michael Müller (SPD) ( 2014 . december 11. - hivatalban) Népesség Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második Hamburgot és harmadik Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 5,9 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rajna-Ruhr vidék után. A lakosság többek között azért is ugrott meg jelentősen, mert a 18. és a 19. században több települést is Berlinhez csatoltak. Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a második világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 millió alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy az újraegyesítés (1990) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben például 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31 244 költözött külföldre. Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat, és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A „réfugiés” (menekültek) azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A második világháború után egyre több „vendégmunkás” érkezett Nyugat-Berlinbe, többek között Dél-Európából és Törökországból, és szerződéses dolgozó Kelet-Berlinbe Vietnámból. Berlinben található, a világ legnagyobb Törökországon kívüli török közössége, 200 000 fővel. 1990 után újabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek, illetve leszármazottjaik, valamint zsidók telepedhettek le Berlinben. Berlin a második világháború óta különleges politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számított és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonai kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki. Vallás Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának. Dialektus A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (például flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonnan érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak. Városrészek, utcák, terek és parkok Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta feltöltött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Cölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy akácfasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße. Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßeval egyközűen húzódik el, ami hajdanán a nemzetiszocialista Németország hatalmi központja volt. Továbbá fontos utcák még Köpenicker Straße délkeleten, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, a Párizsi-tér (Pariser-Platz); ettől északnyugatra a Königsplatz; az Opera-tér; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße déli végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. Különleges arculata van a Potsdamer Platznak, amely a város kettéosztása idején pont határon feküdt, így pusztaság volt. A 90-es évek elején teljesen új negyed nőtt ki a földből, számos magasházzal, olyan nagy cégek központjaként, mint például a Sony és a Deutsche Bahn. A keleti részen a legnevezetesebb, legfontosabb tér az Alexanderplatz, amely remek, központi helyzete miatt nagyon fontos forgalmi csomópont. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban megnyitott Humboldthain, az állatkert (Zoologischer Garten, 30 ha), a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53. Gazdaság Berlin a 19. század végén már Európa egyik jelentős ipari központja volt. A város nevéhez kötődő cégek például a Siemens (alapítva 1847), a Borsig (alapítva 1837), az AEG (alapítva 1883) és az 1864-ben alapított Schering AG. A II. világháborúban Berlin gépgyártása és elektrotechnikai ipara a fegyvergyártás szolgálatába állt. Már a gyakori bombázások alatt jellemző volt, hogy cégek a kutatás-fejlesztés ágazatot, majd később a központot is kevésbé veszélyeztetett vidéki területekre helyezték (leggyakrabban az akkor még igencsak szegénynek számító Bajorországba). A város bombázása és a berlini harcok az ipari termelést teljesen tönkretették. Az infrastruktúra és az ipar újjáépítése a háború után sok helyen szó szerint a nulláról indult. A város politikai kettéosztottsága és Nyugat-Berlin blokádja nem kedvezett a gazdaság újjáéledésének. Fontos segítséget jelentett Nyugat-Berlin számára a Marshall-terv. Mivel a város nyugati fele a blokád óta nem számított biztonságos helynek, a cégek nem szívesen települtek Nyugat-Berlinbe, amit a nyugat-német politika szubvenciókkal próbált ellensúlyozni. A Berlin-szubvenciók fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében és részesei annak, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után a város gazdasága nem indult akkora fejlődésnek, amekkorát az elemzők vártak. A támogatásokhoz szokott gazdaság nem igazán tudott hozzászokni a szabad piacgazdasághoz. Kelet-Berlin az NDK gazdaságának a központja volt. Ennek ellenére a merev, centralizált és ugyancsak agyontámogatott kelet-berlini tervgazdálkodás soha nem tudott a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe bekerülni; leginkább az elavult műszerek és a nyersanyag- valamint devizahiány akadályozta ebben. A rendszerváltozás után a vasfüggöny mögötti politikai rendszerek összeomlásával omlott össze a kelet-berlini gazdaság is. A nyugat-német gazdaság – érthetően – nem vásárolta az elavult és versenyképtelen kelet-német termékeket, inkább abban volt érdekelt, hogy a saját termékeit keleten el tudja adni. Évekig tartott, amíg kelet-berlini boltokban helyi termékek is megjelentek. Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sok millió euró közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát. A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye. Tipikus berlini sikertörténet Adlershof tudományváros (Wissenschafts- und Wirtschaftsstandort Adlershof, WISTA). Az azóta megszűnt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben (ahol egykor Angela Merkel is kutatott) kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma (2008 eleje) 13.400-an dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 793 cégben és a 6 egyetemi és 12 egyetemektől független kutatóintézetben Adlershof területén, az állami támogatás már csak 3,4%-a a forgalomnak (1,4 milliárd euró 2007-ben). Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: Springer, Bayer Schering Pharma, Berlin-Chemie, Deutsche Bahn, KPMG, MTV Central, VIVA, Siemens, Universal Music Group, Vattenfall Europe. Berlin bruttó hazai terméke 2006-ban 80,3 milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt. A 20 legnagyobb foglalkoztató a városban (foglalkoztatottak száma): Deutsche Bahn AG (18 900) Charité (14 400) Vivantes Netzwerk für Gesundheit GmbH (13 500) Siemens AG (12 200) Berliner Verkehrsbetriebe (BVG) (11 300) Deutsche Telekom AG (9000) Deutsche Post World Net (9000) Metro AG (6 650) Daimler AG (6 500) Landesbank Berlin Holding AG (6 330) Unternehmensgruppe Gegenbauer (6 020) Vattenfall Europe (5 650) Berliner Stadtreinigungsbetriebe (BSR) (5 600) Berliner Wasserbetriebe (5 500) Dussmann (5 500) Deutsche Lufthansa AG 4 910 Edeka-Gruppe 4 700 Bayer Schering Pharma AG 4 340 Karstadt Warenhaus GmbH 4 300 Kaiser's Tengelmann AG 4 280 Helios Kliniken GmbH 3 900 Piepenbrock Service GmbH 3 800 Energiaellátás A második világháború idején tervezték, hogy egy földalatti kábelen keresztül fog érkezni az áram a Dessau-i erőműből. Azonban a projekt (Elba-projekt) meghiúsult. A háború után Nyugat-Berlint a Reuter-West hőerőmű és a Wilmersdorf hőerőmű látta el energiával. Közlekedés Közösségi közlekedés Berlin közösségi közlekedése a német viszonyokhoz képest is fejlettnek mondható. Berlin és Brandenburg tartományok, valamint a járások és járási jogú városok közlekedési szövetséget hoztak létre Verkehrsverbund Berlin-Brandenburg (VBB) néven. A VBB révén többek között egységes tarifarendszer jött létre, amely mindkét tartomány területét lefedi, és a közösségi közlekedés minden ágazatára kiterjed. A városban 15 S-Bahn, 11 U-Bahn, 22 villamos, kb. 150 autóbuszvonal üzemel. Az S-Bahnt a Deutsche Bahn, a helyi közösségi közlekedést a városi tulajdonú BVG üzemelteti. A berlini vasútállomások Berlin Hauptbahnhof , a központi pályaudvar Bahnhof Friedrichstraße Ostbahnhof volt nevei: 1842–1881: Frankfurter Bahnhof, 1881–1950: Schlesischer Bahnhof, 1950–1987: Ostbahnhof, 1987–1998: Hauptbahnhof Zoologischer Garten (Zoo) , ahol számos metró- és autóbuszvonal találkozik. Ez a végállomása a 100-as és 200-as „városnéző” buszjáratoknak is. Bahnhof Lichtenberg Potsdamer Platz Südkreuz Gesundbrunnen Spandau Wannsee Közúti közlekedés A város körül fut az A10-es autópálya (berlini körgyűrű). Az A111-es autópálya északnyugat felé halad Hamburg és Rostock irányába. Az A113-as délkeletre Drezdába és Cottbusba, azonban ez még nem készült el teljes mértékben. Az A115-ös autópálya Hannoverrel és Lipcsével köti össze Berlint. Az A100-as autópálya a városon belül vezet. Budapesttől eltérően a legnagyobb kereszteződésekben is lehet balra kanyarodni, amely a szembejövő forgalom és a város keleti felén a villamosforgalom ellenére működik. Kerékpáros közlekedés Jelentős a város biciklistársadalma is, többek között a kiépített kerékpársávoknak és a villamos-, U- és S-Bahn vonalakon engedélyezett kerékpárszállításnak köszönhetően. A városból indul ki a Berlin-Koppenhága kerékpárút. Repülőterek Berlinben két reptér található: a Tegel (TXL) és a Schönefeld (SXF). A 2007-es évben a három reptéren (beleértve a 2008-ban bezárt Tempelhofot) közel 20 millió ember fordult meg. Az eredeti tervekhez képest nyolcéves késéssel, 2019 második félévében indulhat a forgalom az új, Berlin-Brandenburg nemzetközi repülőtéren. Schönefeldről vonattal vagy S-Bahnnal könnyen be lehet jutni a városközpontba, illetve busszal a környékre. Belvízi hajózás Berlin a szövetségi hajózási útvonal keleti központja. A városban három vízi útvonal van. Négy kikötő található Berlinben: az Osthafen, a Neukölln, a Südhafen és a Westhafen. Turizmus Berlin az egyik nagyváros, ahol világviszonylatban is sok turista jár. 2001-ben 11 millió éjszakát töltöttek el a német fővárosban. 2006-ban ez a szám 15,7 millió éjszaka volt. 2010-re 20 millió éjszaka várható. London után Berlin Európa leglátogatottabb városa. A külföldi turisták teszik ki a látogatók egyharmadát. Ők főleg az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Hollandiából és Olaszországból érkeznek. Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra; a Tegeli erdő, a hasonló nevű tóval; a város északnyugati határán a Spandaui erdő terül el, Charlottenburgtól délnyugatra pedig a Grunewald, számos mulatóhellyel, délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, a város délkeleti részén található a Treptow park. Épületek 1788 és 1791 között épült a Brandenburgi kapu , amely ma Berlin egyik jelképe. Ez a kapu egy oszlopos előcsarnok, amely az athéni Akropolisz mintájára épült 12 dór oszlopból áll. A tetején egy fogat van, amelyen Viktória van, a győzelem istennője. A kapu az Unter den Linden nyugati végében található, a Múzeum-sziget és a berlini dóm szomszédságában. A Múzeum-sziget 1999 óta a világörökség része. Ezen a területen 1743-ban épült fel rokokó stílusban a Német Állami Opera, 1774 és 1780 között az Állami Könyvtár, 1747 és 1773 között a Szent Hedvig katedrális , Berlin érseki székesegyháza. A francia dóm a Gendarmenmarkton a 17. században épült. A Potsdamer Platz egy kereskedelmi csomópont a város szívében. 1741 -ben I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete miatt tervezték. A tér 1940 -ig Európa legforgalmasabb közlekedési csomópontja volt. A Brandenburgi kapu közelében található az 1884 és 1984 között épült Reichstag . 1933 . február 27-én egy tűzvész elpusztította az épületet. 1999 óta a Bundestag székhelye ez az épület. A Reichstag a második leglátogatottabb hely, amit a turisták megtekintenek, a Kölni dóm után. Berlin legismertebb bevásárlósétánya a Kurfürstendamm, ahol számos üzlet, hotel és étterem található. A második világháborúban megsemmisült Vilmos császár-emléktemplom is itt van, amely 1891 és 1895 között épült. A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a vasfüggöny berlini szakaszán. A Berlin szovjet szektorába eső Mitte és az amerikai szektorba eső Kreuzberg kerületeket összekötő Friedrichstraße, valamint az azt metsző, a szektorhatáron futó Zimmerstraße kereszteződésétől pár méterre délre, az amerikai szektor területén áll. A Kurfürstendamm keleti meghosszabbítása a Tauentzienstraße. Itt található a KaDeWe (Kaufhaus des Westens), az egyik legnagyobb áruház az európai kontinensen. Az Europa-Center Mercedes-csillaggal koronázott toronyépülete 22 emeletes, benne számos étterem, iroda és bolt található. Az utcától északkeletre található a Tiergarten. A Spree-sziget mellett található az Alexanderplatz . Itt áll Berlin egyik nevezetessége, az Uránia világóra . A közelében található a 368 méter magas tévétorony , a gótikus Mária-templom és a Vörös Városháza . Két szobor áll itt, az egyik egy nőt és egy férfit ábrázol. Ezzel emlékeznek arra, hogy sokan segédkeztek a romok eltávolításában a második világháború után. A városközpont keleti végében található a Prenzlauer városrész és a bevásárlóutcák, a Schönhauser Allee és a Kastanienallee. Az Oranienburger Straße volt a második világháború előtt a zsidó negyed központja. A világégést követően újjáépítették az 1866 -ban épült zsinagógát. 1995 -ben nyitották meg újra, ma az épületet tanításra használják. Északra található a régi zsidótemető. Sokkal ismertebb azonban a Berlin-Weißensee-ben található zsidótemető, amely Európa legnagyobbika. Charlottenburgban található az Olimpiai Stadion , amelyet az 1936. évi nyári olimpiai játékokra építettek. További látnivaló még az 1695 -ben épült Charlottenburg-kastély, a Spandau citadella és a Glienicke-kastély. A második világháború után a megosztott Berlinben nagyravágyó tervekkel álltak elő. Kelet-Berlinben, a mai Karl-Marx-Allee -n (korábban Stalinallee) a szocialista klasszicizmus szellemében kezdtek építkezni. A város nyugati felében a modern építészet jegyei figyelhetőek meg. Új felhőkarcolókat, magasházakat építettek, ugyanakkor a Hanza-város korábbi épületeit helyreállították. Berlin megalapításának 750. évfordulójára újjáépítették a Nikolai-negyedet, amely a város legrégebben épült része. A város modern látnivalói közé tartozik a 2005 -ben átadott török Şehitlik-mecset . Múzeumok Berlin számos múzeuma a Múzeum-szigeten található, köztük a Neues Museum, az Altes Museum, a Pergamonmuseum és az Alte Nationalgalerie. Pergamonmuseum Az iszlám művészetek múzeuma 1904-ben a Bode Múzeum megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamonmuseum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdul-Hamid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Ammán repülőtere közelében. Berlin huszadik századi saját történelmével is sok múzeum foglalkozik. Mind a Harmadik Birodalom éveit, mind a világháború és az újraegyesítés között eltelt időszakot jól feldolgozták a különféle múzeumok, mint például az NDK Múzeum, a Stázi Múzeum vagy a Haus am Checkpoint Charlie. Berlini Galéria Postai és Telekommunikációs Múzeum Új Nemzeti Múzeum Régi Nemzeti Galéria Új Nemzeti Galéria Friedrich Christian Flick Gyűjtemény - Kortárs Múzeum Európai Kultúra Múzeuma Berlini Állami Galéria Bauhaus Múzeum Bröhan Múzeum Deutsche Guggenheim Museum Német Filmmúzeum Käthe Kollwitz Museum Berggruen Múzeum (Picasso és kora) Berlini Képgaléria Berlini Természetrajzi Múzeum Technikai és Közlekedési Múzeum , ennek részeként a Cukormúzeum Orvostudományi Múzeum Berlini Fal Dokumentációs Központ Berlini porosz paloták „A fal”, Yadegar Asisi panorámaképe az 1980-as évekbeli berlini falról Színházak és operák Admiralspalast Berliner Ensemble Friedrichstadt-Palast Deutsche Oper Deutsches Theater Komische Oper Maxim-Gorki-Theater Renaissance Theater Staatsoper Unter den Linden Theater des Westens Theater und Komödie am Kurfürstendamm Volksbühne Híres emberek Itt születtek II. Frigyes Vilmos ( 1744 – 1797 ), porosz fejedelem Alexander von Humboldt ( 1769 – 1859 ), tudós Frigyes Károly ( 1828 – 1885 ), katona Max Liebermann ( 1847 – 1935 ), festő Walther Rathenau ( 1867 – 1922 ), politikus Albert Reiß ( 1870 – 1940 ), operaénekes Leo Frobenius (1873-1938), etnológus és régész, a kulturális morfológia módszerének és a frankfurti etnológiai iskola megteremtője Hermann Struck ( 1876 – 1944 ), festő Gustav Stresemann ( 1878 – 1929 ), államférfi Walter Gropius ( 1883 – 1969 ), régész Wilhelm Furtwängler ( 1886 – 1954 ), zenész Walter Benjamin ( 1892 – 1940 ) filozófus Herbert Marcuse ( 1898 – 1979 ), filozófus Marlene Dietrich ( 1901 – 1992 ), színésznő, énekesnő Werner Forßmann (1904–1979) orvos, a szívkatéter „feltalálója” Max Delbrück (1906–1981) genetikus és biofizikus, a vírusok genetikájának és szaporodásának kutatója, fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas (1969) Sebastian Peschko ( 1909 – 1987 ) zongorista Konrad Zuse (1910–1995) építész, az első működőképes számítógép megalkotója Ingeborg Hunzinger (1915–2009), szobrász, politikus Helmut Newton ( 1920 – 2004 ), fotográfus Alfred Bengsch ( 1921 – 1979 ), bíboros Joachim Fest ( 1926 – 2006 ), történész Klaus Wowereit ( 1953 ), politikus Nina Hagen ( 1955 ), énekes Marianne Rosenberg ( 1955 ), énekes Erik Zabel ( 1970 ), kerékpáros Itt haltak meg Georg Wilhelm Friedrich Hegel ( Stuttgart , 1770 . augusztus 27. – Berlin, 1831 . november 30.), filozófus Karl Friedrich Schinkel ( Neuruppin , 1781 . március 13. – Berlin, 1841 . október 9.), régész Wilhelm Grimm (Hanau, 1786 . február 24. – Berlin, 1859 . december 16.), író Jacob Grimm ( Hanau , 1785 . január 4. – Berlin, 1863 . szeptember 20.), író Theodor Fontane ( Neuruppin , 1819 . december 30. – Berlin, 1898 . szeptember 20.), író Heinrich Zille ( Radeburg , 1858 . január 10. – Berlin, 1929 . augusztus 9.), grafikus Rosa Luxemburg ( Zamość , 1871 . március 5. – Berlin, 1919 . január 15.), politikus Karl Liebknecht ( Lipcse , 1871 . augusztus 13. – Berlin, 1919 . január 15.), politikus Adolf Hitler ( Braunau am Inn , 1889 . április 20. – Berlin, 1945 . április 30.), kancellár Bertolt Brecht ( Augsburg , 1898 . február 10. – Berlin, 1956 . augusztus 14.), író, dramaturg Hans Scharoun ( Bréma , 1893 . szeptember 20. – Berlin, 1972 . november 25.), régész Itt éltek vagy dolgoztak Hermann Heidel ( 1810 – 1865 ) német szobrász Oktatás, kutatás Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität (Szabad Egyetem), majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin). A Humboldt Egyetemen közel 38 000 diák tanul, míg a Freie Universitäten ennél 3000-rel kevesebben. A Freie Universität 2007. október 19-én elnyerte az elitegyetem státuszt és így a kutatás támogatásáért többletfinanszírozást kap az államtól. A Humboldt Egyetem és a Freie Universität közös orvosi kara a Charité, mely egyben Európa legnagyobb egyetemi klinikája is. Az egyetemek mellett 70 kutatóintézet található a városban, melyekben összesen 50 000 kutató dolgozik. Felsőoktatási intézmények Egyetemek: Szabad Egyetem (FU) Humboldt Egyetem (HU) Műszaki Egyetem (TU) www.tu-berlin.de Művészeti Egyetem (UdK) Szakiskolák: Alice Salomon Szociális munkás és Szociálpedagógus Szakiskola (ASFH) Evangélikus Szakiskola (EFB) Technikai és Gazdasági Szakiskola (FHTW) Közigazgatási és Jogi Szakiskola (FHVR) Gazdasági Szakiskola (FHW) Szociális Katolikus Főiskola (KHSB) Technikai Szakiskola (TFH) Művészeti főiskolák: Német Film- és Televíziós főiskola (dffb) Hans Eisler Zenei főiskola (HfM) „Ernst Busch“ Színészképző főiskola (HfS) Berlin-Weißensee-i Művészeti Főiskola (KHB) Magánfőiskolák: bbw-hochschule (bbw) Technikai Művészeti főiskola (BTK) European College of Liberal Arts (ECLA) ESCP-EAP Európai Gazdasági Főiskola European School of Management and Technology (esmt) Oekonomie & Management Főiskola (FOM) Hertie School of Governance (HSoG) International Business School (IBS) OTA Főiskola Touro College Berlin Egyéb: Berlini Szakakadémia Csillágaszati Konzervatórium Német Politikai Főiskola (DHfP) Iskolarendszer Berlinben egy hatéves alapiskolát és egy háromtagú felsőiskolarendszert kell a diákoknak elvégezni. A felsőiskolarendszer a fő- és reáliskolát, a gimnáziumot illetve a gyűjtőiskolát takarja. 2004 februárjában egy új iskolatörvényt fogadtak el. A törvény szerint az érettségit 12 év után le lehet tenni a korábbi 13 év helyett. A központi érettségi alá tartozó tárgyak a következők lettek: német nyelv és irodalom, matematika és idegen nyelv. Média Berlinben van több regionális és országos rádió- és televízióvállalat központja. Ilyen a Das Erste, a ZDF és az RTL. Újságok Berlin legnagyobb újságja a Stadt Deutschlands. A legtöbben a Berliner Zeitungra fizetnek elő. A városban ezenkívül több kulturális és politikai lap is megjelenik: Freitag, Junge Freiheit, Jungle World. Ezenkívül több bulvárújság is van a városban: Bild Berlin és a Berliner Kurier. Az újságok mellett hirdetőlapokat is árulnak. Ilyen lap a Zweite Hand, a Berliner Abendblatt, a Berliner Woche és a Tip. Említésre méltó még a die tageszeitung nevű baloldali alternatív-zöld lap jelenléte is, mely nemrég elérte azt, hogy a Kochstrasse az 1968-as német diáklázadások hőséről, Rudi Dutschkéről legyen elnevezve. Sport Berlinben számos sportegyesület tevékenykedik. Némely egyesület a profiligában is szerepel. A labdarúgásban a Hertha BSC és az FC Union Berlin, a jéghokiban az Eisbären, a kosárlabdában az Alba és az amerikai futballban a Berlin Thunder. A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett. A röplabdában a fővárosnak 3 együttese is van. A legismertebb az SC Charlottenburg. A vízilabda legismertebb csapata a Spandau 04, amely 1979 és 2007 között (kivéve 1993 és 2006) német bajnok volt. Berlin egyik legnagyobb sporteseménye a minden évben megrendezésre kerülő Berlin-maraton. Olimpia 1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát, amely 1936. augusztus 1-16. között volt. 49 nemzet 3961 sportolója vett részt a játékokon. A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek: Csák Ibolya (magasugrás) Zombori Ödön (birkózás) Kárpáti Károly (birkózás) Lőrincz Márton (birkózás) Harangi Imre ( ökölvívás ) Elek Ilona (tőr vívás ) Csik Ferenc (úszás), valamint a kardvívó- és a vízilabdacsapat . Filmművészet Az alábbi filmek Berlinben készültek, ill. Berlinről szólnak: Berlin, egy nagyváros szimfóniája (Berlin: Die Sinfonie der Großstadt) Emil és a detektívek (Emil und die Detektive) Németország a nulladik évben (Deutschland im Jahre Null) Egy, kettő, három (Eins, Zwei, Drei) Cabaret Paul és Paula története (Die Legende von Paul und Paula) Christiane F. Berlin felett az ég (Der Himmel über Berlin) Linie 1. Távol és mégis közel (In weiter Ferne, so nah!) A lé meg a Lola (Lola rennt) Sonnenallee Good bye, Lenin! A Bourne-csapda A mások élete (Das Leben der Anderen) A bukás - Hitler utolsó napjai Berlini Nemzetközi Filmfesztivál A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Internationale Filmfestspiele Berlin, röviden Berlinale) évente megrendezésre kerülő „A” kategóriás filmfesztivál. Testvérvárosai Berlin testvérvárosai a következők: Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal: 1032 (szám) Az 1032 (római számmal: MXXXII) az 1031 és 1033 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1032-es a kettes számrendszerben 10000001000, a nyolcas számrendszerben 2010, a tizenhatos számrendszerben 408 alakban írható fel. Az 1032 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 23 · 31 · 431, normálalakban az 1,032 · 103 szorzattal írható fel. Tizenhat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 6, 8, 12, 24, 43, 86, 129, 172, 258, 344, 516 és 1032. Az 1032 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek a 480 és az 1031² Csillagászat 1032 Pafuri kisbolygó Nica Noelle Nica Noelle (született Monica Jensen) amerikai pornószínésznő, forgatókönyvíró, pornófilmrendező, és -producer, leszbikus alkotások specialistája. A Sweetheart Video és a Sweet Sinner filmstúdiók egyik alapítója, 2010-től a Candy filmstúdiók (Candy Girl Films és Hard Candy Films) alapító tulajdonosa. Több filmje XRCO és AVN díjat kapott. Rendezőként több alkalommal AVN díjra jelölték. A Hustler magazin rovatvezetője, több szexmagazin munkatársa. Pornószínésznőként legtöbbször a Sydni Ellis művésznevet használja. Élete Pályakezdése Nica Noelle 1976-ban született New York City Manhattan kerületében, Monica Jensen néven. 19 éves korában amatőr színésznőként kezdett dolgozni egy New York-i pszichodráma-színházban. Később különféle underground férfimagazinokba kezdett írogatni. Állandó cikkírója lett a Hustler és a $pread szexmagazinoknak. Pornószínésznő Hamarosan (2005-től) maga is belevágott a pornófilmezésbe. 2005-ben a leszbikus filmek készítésére specializálódott Girlfriends Films stúdió alkalmazásában kezdett dolgozni, Sydni Ellis művésznév (vagy ennek változatai) alatt. Több filmet ő maga rendezett és a forgatókönyvét is ő maga írta. Rendezőként mindig Nica Noelle néven szerepelt. Filmrendező és producer 2008-ban Noelle elhagyta a Girlfriends Films vállalatot, és üzlettársával, Jonathan Blittel együtt két konkurens filmstúdiót alapított, a leszbikus filmeket készítő Sweetheart Videót, és a heteroszexuális társas kapcsolatok bemutatására specializálódott Sweet Sinner Stúdiót. Noelle ettől kezdve jellemzően forgatókönyvíróként és rendezőként dolgozott, bár néhány (kizárólag leszbikus) filmben saját maga is szereplőként lépett fel. 2006–2011 között Noelle 157 forgatókönyvet írt, 175 filmet rendezett meg, de csak 32 filmben vállalt aktív szex-szerepet. Mindkét stúdió filmjeit a Mile High Media forgalmazta, amelynek egyik társtulajdonosa Blitt volt. A stúdiókban forgatott alkotásokkal Noelle több alkalommal díjat nyert, illetve díjakra nevezték. 2010-ben Noelle-t az AVN-díjosztón az év filmrendezője címre jelölték. A Sweetheart Video stúdió is több díjat nyert, köztük 2008-ban az AEBN neki ítélte a Legnézettebb Stúdió díjat. Noelle filmjeit az intim szféra finom eszközökkel történő, nagyon érzéki bemutatása jellemzi. Explicit módon megmutat minden részletet, de kerüli a durva hardcore stílust. Noelle sohasem alkalmaz „csak pénzért meleg” közreműködőket, nyilatkozatai szerint színésznői a való életben is leszbikusok vagy biszexuálisok. Álláspontja szerint fő célközönsége, a leszbikus nézők valódi leszbikusokat akarnak látni filmjeiben,” bár Noelle rendezései a férfi nézőknek is élményt kívánnak nyújtani. 2011-ben Noelle a Sweet Sinema stúdió számára is elkezdett filmeket forgatni. Ezeket kezdetben még a Mile High Media forgalmazta, de már 2011 novemberében szerződést bontottak, mert a Mile High Media (Noelle nyilatkozatai szerint) nem biztosította számára filmjeinek tulajdonjogát. Noelle az online video forgalmazásra szakosodott Adult Entertainment Broadcast Network-kel (AEBN) kötött új szerződést, ezzel egy időben új saját stúdiókat alapított, a leszbikus filmeket készítő Candy Girl Films és a „heteró” filmeket készítő Hard Candy Films stúdiót, A Sweet Sinema stúdióban klasszikus (nem-szex) nagyjátékfilmek erotikus „remake”-jeit forgatja. Magánélete Nica Noelle bevallottan biszexuális irányultságú. Egy fiúgyermeke van. Korábban tartós viszonyt folytatott Satine Phoenix pornószínésznővel, akit nyilatkozataiban múzsájaként említ. 2010 után egy (férfi) festőművésszel létesített viszont, akinek képei több, Noelle által rendezett filmben megjelennek. Aktívan építi online rajongói klubját, hívei internetes beszélgetéseiben napi rendszerességgel bekapcsolódik. Testi adatai Testmagassága 175 cm (5 láb, 9 hüvelyk), testsúlya 64 kg (140 font), szeme barna, hajszíne vörös vagy barna. Dán, ír, német és olasz felmenők vonásait viseli. John Muldoon John Muldoon, Jr. (Amerikai Egyesült Államok, Kalifornia, Ione, 1896. március 2. – Amerikai Egyesült Államok, Kalifornia, Napa, 1944. január 3.) olimpiai bajnok amerikai rögbijátékos. Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon az amerikai rögbicsapatban játszott és olimpiai bajnok lett. A Santa Clara Egyetemen végzett. Simon Attila (történész) Simon Attila (Rimaszombat, 1966. december 9. –) történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Élete Általános iskolai tanulmányait Bátkán végezte, majd 1984-ben a rimaszombati gimnáziumban érettségizett. 1989-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanári oklevelet. Ezután a bátkai alapiskolában, majd a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnáziumban tanított. 2001-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, majd az intézet történeti szakosztályának igazgatója lett. 2005-ben a Pécsi Tudományegyetemen doktorált és a Selye János Egyetem Tanárképző Karán a Történelem Tanszék vezetője lett. 2011-ben a Pécsi Tudományegyetemen habilitált. Elsősorban a szlovákiai magyarok két világháború közötti történetével foglalkozik. Több tankönyv írásában is részt vett. Alapító elnöke a Történelemtanárok Társulásának, tagja az MTA Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsának. 2014. november 1-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet ügyvezető igazgatója. Elismerései 2009 Posonium Irodalmi és Művészeti Díj – Elsőkötetes Szerzői Díj 2016 Arany János-díj 2017 Bátka község díszpolgára 2018 Jedlik-díj Művei 2004 A szlovákiai magyarok történetének válogatott bibliográfiája (1990–2002). Somorja-Dunaszerdahely 2005 A határon túli tudományos magyar könyvkiadás (szerk.) 2006 Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia – Maďarská revolúcia roku 1956 a Slovensko (társszerk. Edita Ivaničková) 2006 Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében (társszerk. Bárdi Nándor ) 2008 Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja 2009-2010 A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok 1989–1992. I−II. (társszerk. Popély Árpád ) 2010 Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez (szerk.) 2010 Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban. Somorja 2011 Küzdelem a városért. Pozsony és a pozsonyi magyarok 1938–1939-ben. Pozsony Popély Árpád–Simon Attila–Szarka László: Felvidéki vagyok, vagy szlovákiai? ; Fiatalok a Jövőért Polgári Társulás, Nové Zámky, 2012 2013 Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban. Somorja 2014 Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez, 1938-1945 ; szerk. Simon Attila; Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2014 ( Fontes historiae Hungarorum ) 2016 Kis lépések nagy politikusa - Szent-Ivány József, a politikus és művelődésszervező (tsz. Tóth László ) Mehdi Mahdavikia Mehdi Mahdavikia (perzsául: ���� ��������; Teherán, 1977. július 24. –) iráni labdarúgó-középpályás. Felesége Sepideh, lányuk Asal. 2006-ban elvette az iráni származású, de német állampolgár sportújságírót, Samira Samiit, azonban nem vált el előző feleségétől, így bigámiát követett el. Miután ez kitudódott, elvált a német élvonal egyetlen női játékosügynökeként is dolgozó hölgytől. Mahdavikia öccse, Hadi Mahdavikia szintén labdarúgó, egy ideig ő is a Hamburgnál volt. Unokaöccse, Mostafa Mahdavikia is labdarúgó. Malajesd Malajesd (románul: Mălăiești) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése A Retyezát északi lábánál, Hátszegtől 16 km-re délre fekszik. Története Neve a román mălai ('köles') szóból való. 1453-ban Malaesd, 1498-ban Malayest, 1514-ben Malayesd alakban írták. Korai története során a felsőszálláspataki kenézek birtokolták. Középkori temploma a maitól 150 méterre északkeletre feküdt. Gyenge minőségű kövekből épült, egy 6,8 × 4,8 méteres hajóból és egy hozzá kapcsolódó, négyszögű szentélyből állt. 1647-ben megemlékeztek a „malajesdi ola predikator”-ról, ami arra utal, hogy román nyelvű református gyülekezete volt. 1658–51-ben a tatárok elpusztították. 1850-ben 262 görögkatolikus vallású román lakosa volt. 2002-ben 157 román nemzetiségű lakójából 138 volt ortodox, 19 pedig baptista felekezetű. Látnivalók Várának romjai a falutól délre lévő dombon láthatóak. Egy kerített, négyszintes lakótoronyból áll, amelyet vélhetőleg a 15. században a felsőszálláspataki kenézek építtethettek. A 16. században négy bástyával látták el. A 17. századig használták. A torony falai 12 méter magasan állnak. Dunaszerdahely Dunaszerdahely (szlovákul Dunajská Streda, németül Niedermarkt, héberül �������) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásának székhelye, a Csallóköz központja. Nevének eredete Nevét szerdai napokon tartott hetivásárairól kapta. Fekvése Pozsonytól 48 km-re délkeletre, a Csallóköz szívében fekszik. A Csallóközt rengeteg vízfolyás szabdalta, így csak néhány kiemelkedés volt alkalmas emberi megtelepedésre. A mára már lecsapolt mocsarak nehezítették a mezőgazdasági művelést. A Csallóköz északnyugati része viszonylag ármentesebb terület volt. A délkeleti rész viszonylag homokosabb talajokban gazdag. A város mai területe, amely a „sziget” közepén, szárazabb kavicsos részen terül el, védettebb volt az árvizektől. Nevének eredete A magyar 'szerda' szó szláv eredetű. A szláv nyelvekben etimológiailag a 'közép' jelentésű szóra vezethető vissza, ami arra utal, hogy a hét közepe. Története Dunaszerdahely környékéről már a bronzkorból (bronz raktárlelet) és a római korból (germán urnatemetkezések) is kerültek elő régészeti leletek. Középkor Valószínűsíthetően a 9. századból származott egy sarkantyúkkal eltemetett személy sírja, amelyet a téglavetőnél tárt fel Ľudmila Kraskovská 1947-ben. Állítólag további sírok (hozzávetőlegesen 20 sír) is megsemmisülhettek. A honfoglaló magyarok a Csallóköz viszonylag szárazabb területeire települtek, azonban Dunaszerdahely környékére vonatkozóan egyelőre csak szórványos adataink vannak. 1256-ból maradt fenn első írásos említése Svridahel alakban a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. A jelentés említi Myrck (Márk) elöljárót. 1297-ben Szerdahely a Héder nembeli Hernard fia Jakab mester birtoka volt. A 14. században kialakul Szerdahely központi magja, a Szentfundusként említett városmag. A szó jelentése sérthetetlen vagy szent terület. Ez a katolikus templom körül elterülő, kőfallal elkerített területre utal, amelyen belül a temető is elterült. A falon kívül épült ki a település, zajlott a piacozás. A népi emlékezet az 1800-as évekig megmaradó kőfalat szerdahelyi várként említi. 1302-ben a pozsonyi káptalan okirata Sexe Zeredahel-i falunagyot és testvérét Budát említi. 1305-ben Zeredahel-i Péter fia András egyezséget köt a pozsonyi káptalan előtt. 1310-ben a pozsonyi káptalan előtt átiratott privilegiális oklevélben szerepel Sexe falunagy és Zeredahel-i Buda. 1321-ben Szent György templomának papja Pál volt. 1324-ben Miklós pozsonyi ispán jelentésében említik Szerdahely és Kürt piacait. 1332-ben papja Iwan. 1335-ben vásárhelyként szerepel. 1336-ban Péter fia Tamás liptói comes, csókakői és gesztesi várnagy, Póka fia Kelemen halála után hűséges szolgálataiért magának kérte Pókaföldet, melyet Károly Róbert 1341-ben neki adományozott. Ekkor említik Szerdahely templomának védőszentjét Szent Györgyöt is. 1342-ből szintén Pókatelekre vonatkozó birtokügyi okirat maradt fenn. Ebben Szomor (Zomor) utódja, Miklós szerzi meg Pókatelket. Ugyanő 1345-ben a birtok negyedrészét elzálogosítja Keresztúri Apród Miklós fiának Tamásnak. Miklóstól származtatja magát a Pókateleki Szomor, ill. Kondé család. 1422-ben említik Jakab nevű plébánosát. 1429-ben Luxemburgi Zsigmond parancsában, melyben Komárom várának várnagyát utasítja az eltulajdonított jószág visszaszolgáltatására, mint mezőváros szerepel. A gyakori birtokháborítások miatt, a középkori források legtöbbször a pókatelki Kondé és Szomor családokat említik. Újkor A 16. században újjáépült Szerdahely iskolája. Középkori eredetű templomát 1518-ban mellékhajóval bővítik ki. Szerdahelyet 1599-ben az Erdődi Pálffy család kapta meg hitbizományi birtokul, akik egyben a helyi (katolikus) egyház, illetve templom kegyurai lettek. Ezen időszakban is több határvillongással találkozhatunk, hiszen a több egymás mellett létező település más és más nemesi család fennhatósága alatt állott. Újfalu birtokosa a Kondé család, Nemesszegen pedig több családot is találunk (például a Thúroczi, Perényi, Németh, Bíró).[forrás?] Újabb mesterségek is megjelentek a városban (csizmadia, kovács, kalapos, kádár), melyek céhekbe tömörültek. Ezen korból származhat a település eredeti címere (pecsétje) is, hiszen az a gellei szék központi templomának védőszentjét Szent Pétert ábrázolja.[forrás?] Az 1574-es portaösszeírásban (26 jobbágy- és 3 nemesi család) is mint város szerepel, ennek ellenére Jozef Novák a legkorábbi 1579-ből csak töredékesen fennmaradt de valószínűsíthetően a 16. század elejéről származó pecsétlenyomatot nem tartja városi pecsétnek, feltételez azonban egy korábbi gótikus pecsétnyomót is. A Pázmány Péter-féle vizitációkban Szent Györgynek szentelt temploma mint neves hely van megjelölve, s említik a templom mellett álló katolikus iskolát is. Az anyakönyvezést a plébánián 1673-tól vezetik rendesen. A Rákóczi-szabadságharc idején Szerdahely felügyelt város volt, környékén a természeti viszonyok miatt nem folytattak jelentős küzdelmet. A 18. század első felében jelenik meg nagyobb számarányban a zsidóság, amit a Pálffy család is támogatott. A zsinagóga a katolikus templom mellett épült fel. Közép-Európa egyik jelentős zsidó hitközségévé nőtték ki magukat. Később a lakott területen kívül létesítettek izraelita temetőt, amely még ma is létezik Sikabony mellett. A város rohamosan terjeszkedett. A Szent György templomot 1742-ben renoválták és barokkizálták. Kolerajárvány is sújtotta a várost. 1777-ben egy Szentháromság-oszlopot állítottak, amely a pestisjárványokra emlékeztet. A 18. század végén a lakosok az Újfalu határában elterülő temetőbe temetkeztek. A pestisjárványok elkerülése érdekében Újfalun és Nemesszegen xenodochiumot (kórházat, ispotályt) építettek, ami 1869-ig működött. A templom köré temetkezést Mária Terézia rendeletére egészségügyi okok miatt befejezték. A 19. században lebontották a templom melletti kis kápolnát, majd a körülötte lévő falat is. A házak többségét még vályogból építették, fonott kéménnyel és döngölt padlóval, melyek tűzveszélyesek voltak. A 19. században három nagyobb tűzvész volt (1842, 1865 és 1887). 1864-ben a csizmadiacéhből alapították meg a tűzoltóságot. Az 1848–49-es szabadságharc alatt már Duna-Szerdahely néven említik. Később 1861. január 16-ai gyűlésen egyesítették Szerdahelyt, Nemesszeget, Újfalut és Előtejedet. Az egyesített városnak 7 vására volt: Márton-, Luca-, Piroska-napi, Virághéti, Keresztjárói, Magdolna- és László-napi. 1862-ben marhavész, majd 1866-ban fagykár és éhínség, két évvel később kolera tizedelte a lakosságot. 1870-re elkészült az egykori Széchenyi utcán felépült neológ zsinagóga és az evangélikus templom, amelynek tornya csak 1938-ban épült fel. 20. század A századfordulón új községházát avattak fel, amely a mai városháza helyén állt. 1903-ban bevezették a telefont és a villanyvilágítást. Az első világháború alatt az élelmiszerek drágultak, több sorozás történt, a város hadikölcsönöket jegyzett és szünetelt a tanítás. Már a háború elején létesítettek egy hadifogolytábort, ahová 1914 szeptemberében 10 ezer orosz katonát zártak. A háború itt a fogolytábor őrszázadának 1918. november 4-i fegyverletételével végződött. 1919. január 8-án cseh csapatok szállták meg a várost. Kihirdették a statáriumot, majd cseh hivatalnokok érkeztek a városba. A korábbi helyükön maradt állami alkalmazottaknak állampolgári esküt kellett tenniük. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásának volt a székhelye, azután jogilag is az első Csehszlovák Köztársaság része lett. A második világháborúban a német megszállás idején (1944 júniusában) a város lakosságának közel felét alkotó zsidó közösséget (mintegy 3 ezer fő) elhurcolták. 1960-ban ismét várossá nyilvánították, ekkor csatolták ismét hozzá az addig különálló Sikabony települést is (1939-ben már egyszer összevonták). A város a közel 120 ezer lelket számláló Dunaszerdahelyi járás legjelentősebb kulturális, közigazgatási és gazdasági központja. Pozsony közelségének köszönhetően (mindössze 37 km) igen dinamikusan fejlődik. Népessége 1880-ban Dunaszerdahely 4182 lakosából 3531 magyar, 416 német, 55 szlovák, 2 szerbhorvát és 1 egyéb anyanyelvű, 31 idegen és 134 csecsemő volt. Ebből 2109 római katolikus, 1874 zsidó 120 evangélikus, 78 református és 1 más vallású. Sikabony 607 lakosából 585 magyar 1 szlovák, 1 egyéb anyanyelvű és 20 csecsemő volt. Ebből 503 római katolikus, 78 református és 26 zsidó volt. Ollétejed 107 lakosából 106 magyar anyanyelvű és 1 csecsemő volt. Ebből 106 római katolikus és 1 református. 1900-ban Dunaszerdahely 4821 lakosából 4481 magyar, 286 német, 33 szlovák, 3 ruszin és 19 egyéb anyanyelvű volt. Sikabony 767 lakosából 754 magyar, 9 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. Ollétejed 121 lakosából 119 magyar, 1 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt. 1910-ben 4762 lakosából 4679 magyar anyanyelvű volt. 1930-ban 6280 lakosából 2944 magyar és 2186 zsidó nemzetiségű volt. 2001-ben 23 519 lakosából 18 756 magyar, 3588 szlovák, 353 cigány, 147 cseh és 24 német volt. 2011-ben 22 477 lakosából 16 752 magyar és 4373 szlovák volt. Városrészek A mai város területe több korábbi településből jött létre. Ezek: Szerdahely, Bazsótejed, Csótfalva, Előtejed vagy Kistejed, Enyed, Lidértejed, Nemesszeg, Ollétejed (Mliečany), Pódafa Zöldfasor része, Pódatejed egy része, Pókatelek, Rény, Sikabony (Malé Blahovo), Sóssziget, Újfalu. Városközpont ( Centrum ) Északi I., II. lakótelep ( Sídlisko Sever I., II. ) Keleti lakótelep ( Sídlisko Východ ) Nyugati lakótelep ( Sídlisko Západ ) Önkormányzat A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 25 tagú képviselő testületét a Magyar Közösség Pártja (MKP)13, a Most–Híd 11, és egy független képviselő alkotja. Gazdasága A város az 1990-es évek közepéig a dél-szlovákiai élelmiszeripar egyik fellegvára volt, az ország élelmiszer-gazdasági válsága azonban kihatott a város iparára is, s az szerkezetileg jelentősen átalakult. Az élelmiszeripari múltat 2007-től csak a Tauris Danubia húsfeldolgozó vállalat képviseli, ugyanis az ország legmodernebb cukorgyárát is – amely Juhocukor néven létesült 1969-ben, s a rendszerváltás után az Eastern Sugar francia–angol multinacionális cég vette meg – 2007-ben bezárták. Cukorgyára az 1980-as évek kezdetén évente megközelítőleg 380 ezer tonna cukorrépát dolgozott fel. Napjainkban a város több multinacionális elektrotechnikai, gépipari és építőipari nagyvállalatnak ad otthont (mozgólépcsőgyártás, széfgyártás, dobozgyártás stb.). Az 1970-es évek óta a város fontos idegenforgalmi központ; 1973-ban létesült a 26 hektáron elterülő, gyógyhatású vízzel rendelkező termálfürdője. A város fontos teherforgalmi logisztikai központtá vált a 2005-ben létrehozott ipari parkjának, valamint a város közvetlen szomszédságában megépült logisztikai telepeknek (Királyfiakarcsa, Kisudvarnok) köszönhetően. Az ezredfordulót követően a szolgáltatások rendkívül gyors fejlődésnek indultak, a város Dél-Szlovákia legnagyobb kereskedelmi központjává vált. Kultúra, oktatás, szórakozás A város a szlovákiai magyar szellemi élet egyik központja (itt székel két könyvkiadó (NAP, LILIUM AURUM), található itt irodalmi kávéház és színház (SZEVASZ – Szerdahelyi Városi Színház)), underground művészeti klub ( NFG-1 FILM ), évente számos kulturális fesztiválnak ad otthont (Dunamenti Tavasz, Tündérkert Fesztivál, Dunaszerdahelyi Zenei Napok , „Éjszaka a Vermes-villában” stb.), a város oktatási intézményei az ország legszínvonalasabb intézményei közé tartoznak, a városban több szlovákiai és magyarországi egyetem folytat kihelyezett egyetemi, illetve főiskolai képzést. Itt székel a Csemadok (Szlovákiai Magyarok Társadalmi és Közművelődési Szövetsége) Művelődési Intézete. THERMALPARK termálfürdő és wellness-központ, a város termálfürdője és wellness-központja Szlovákia egyik legszínvonalasabb és leglátogatottabb fürdő-turisztikai létesítménye. A város minden év szeptemberében megrendezi a Csallóközi vásárt a Vásártéren (Szabadidőparkban). A Csallóköz a járás egyetlen kétnyelvű, magyar és szlovák írásokat is tartalmazó regionális újságja. Az InfoCsallóköz regionális hetilapot 2012-ben alapították. 2013 óta a Vermes-villában rendezik meg a Dunaszerdahelyi Kastélyfesztivált. Magyar tannyelvű alapiskolák Kodály Zoltán Alapiskola Szabó Gyula Alapiskola Vámbéry Ármin Alapiskola Szent János egyházi Alapiskola Sport A DAC Dunaszerdahely, a város sportklubja a 20. század elején alakult. Elődje az 1908-ban alapított DSE (Dunaszerdahelyi Sport Egylet), amely 1919-ig működött a településen. A csehszlovák éra kezdetén, 1920-ban alakult meg maga a DAC (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club). A városban a legnagyobb népszerűségnek a labdarúgás örvend, az FC DAC 1904 labdarúgócsapat az ország egyik legnagyobb múltú sportegyesülete. A labdarúgás mellett országos elismertségűek asztaliteniszezői, sakkozói, atlétái és kézilabdázói is. Látnivalók A Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma a város legrégibb történelmi és vallásos emléke. Helyén már a korai Árpád-korban is állt egy (valószínűleg) fatemplom, a mai kőtemplom alapja pedig (amelynek a legrégibb részei a szentély, a főhajó és a torony) a hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült. Nagyobb átalakításokat 1518-ban (egy mellékhajóval bővítik), illetve 1742–43-ban élt meg, amikor barokk stílusban újították, renoválták a teljes épületet, emelve a falait és a tornyát – ezzel mai formáját is elnyerte (de nem szentelték újra). Főoltárán a Mária mennybevitele festmény látható, felette a templom védőszentje, Szent György lovas szobrával. Mellékoltárain Szent István , illetve a fájdalmas pieta ábrázolását figyelhetjük meg. A templom kriptájába temetkezett a pókateleki Kondé család. Evangélikus temploma 1863-83 között épült neoromán stílusban. 1996 -ban épült posztmodern stílusban a református templom. Egykori, 1869-re felépült épült ortodox zsinagógája 1945 -ben bombatalálatot kapott, 1951 -ben lebontották, helyén a holokauszt áldozatainak 1991 -ben felavatott emlékműve áll. Sárga-kastély, melyet Padányi Biró Márton veszprémi püspök építtetett a 18. század derekán, majd a 19. század elején klasszicizált a Kondé család. A kastély termei ma a Csallóközi Múzeumnak adnak otthont. Vermes-villa, melyet a Vermes család épített a 20. század legelején, ma a Kortárs Magyar Galéria otthona. A város idegenforgalmi látványosságának számít az organikus építészet jegyeit magán viselő épületek sokasága, melyek többségét Makovecz Imre tervezte. 1848/49-es szabadságharc emlékműve. a Fehér kastély, amit Bacsák Móricz épített a korábbi Bacsák-kúria helyén, s az 1970-es években lebontották. A helyén található a városi posta. Szent István szobra. Bihari János szobra. Vámbéry Ármin szobra. A fiókáit tápláló pelikán szobra. A 2. világháború áldozatainak szoborparkja. A diktatúrák áldozatainak emlékműve Az 1956-os forradalom emlékműve. Kortárs Magyar Galéria. ArtMa Galéria A város a szlovákiai képzőművészet egyik jelentős központja, legjelentősebb galériái a Kortárs Magyar Galéria és az Art-Ma Galéria. Csallóközi Múzeum Csallóköz történelmét és népművészetét bemutató gazdag állandó tárlattal rendelkező múzeum, ahol rendszeresen szerveznek ideiglenes kiállításokat is. Csallóközi Könyvtár A városban található a régió legnagyobb könyvtára, ahol számos értékes könyvritkaság megtalálható. Termálfürdő. Hévize egy 2500 m mélységben fekvő 60 – 120 m vastagságú vízrétegből származik. Első 1968-ban fúrt kútjának vízhozama 16 liter/másodperc, vízhőmérséklete 92 °C. Híres emberek Itt született 1732 -ben Pókateleki Kondé Miklós nagyváradi püspök, tudós, a bécsi Pazmaneum rektora, a magyar királyi ítélőtábla főpapja az 1800-as években Bacsák Móricz huszárezredes, a ma már nem létező dunaszerdahelyi Fehér kastély építtetője (a Bacsák kúria helyén). 1821 . január 3-án Csaplár Benedek piarista paptanár, néprajzkutató, az MTA tagja, a néphagyományok gyűjtésének egyik első szervezője, írói álnéven Karcsanyéki Gáspár. 1871 . december 27-én Szladits Károly jogász , egyetemi tanár, az MTA tagja. 1869 . január 5-én Csermely Gyula ügyvéd, író. 1880 -ban Bohus Géza, Dunaszerdahely vezető jegyzője. 1883 . augusztus 12-én Marczell Mihály , a XX. század egyik legnagyobb hatású katolikus magyar nevelője, a budapesti Központi Szeminárium egykori rektora, esztergomi főegyházmegyés áldozópap, pápai kamarás, tiszteletbeli kanonok, prelátus, 1948-tól apostoli protonotárius; egyetemi tanár, rektor, papnevelő, egyházi író, szerkesztő, cenzor és hitszónok. 1894 . május 22-én vitéz Sarlay István alezredes, első világháborús hős /Bosznia-Hercegovinai harcok, kitüntetve: Signum Laudis hadiszalagon kardokkal, Nagy ezüst vitézségi érem, Kis ezüst és bronz vitézségi érem, Károly Csapatkereszt stb./, 1923-tól a Vitézi Rend tagja, magyar arisztokrácia körében is ismert személyiség /vadászatok a főnemesekkel, tiszti díszőrség tagja Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg ravatalánál stb./, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. főtisztviselője. 1898 -ban Csörgey Imre ollétejedi törvénybíró, ősi nemesi família sarja. 1904 -ben Széher Vilmos, 1923-ban a Csallóközi Központi Bank tisztviselője, 1938 elején a Szlovák általános Hitelbank helyi fiókjában működött, 1939-től banktisztviselő szülővárosában. A Dunaszerdahelyi Tűzoltó Testület parancsnoka, leventeoktató, presbiter, az Egyesült Magyar Párt választmányi tagja. 1905 . április 15-én Herman Steiner világhírű sakkozó, aki az 1940-es és 1950-es években az USA legjobb sakknagymestere volt. 1923. augusztus 14-én Ács György biokémikus professzor 1928 -ban Kraus Dávid, Izrael egykori magyarországi nagykövete. 1955 . január 5-én Lipcsey György Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. 1963 . január 28-án Németh Ilona Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. 1976 . augusztus 20-án Gergely István , a magyar vízilabda-válogatott tagja. 1978 . október 2-án Varga Viktor színész. 1988 . július 29-én Bíró Szabolcs író, hagyományőrző. Itt töltötte gyermekéveit Vámbéry Ármin nyelvtudós, utazó, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója. Testvérvárosai Gödöllő , Magyarország (1994) Székelyudvarhely , Románia Szabadka , Szerbia Zenta , Szerbia Győr , Magyarország Zsombolya , Románia Beregszász , Ukrajna Dalaman, Törökország Saint-Ismier Saint-Ismier település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 6857 fő (2015). Saint-Ismier Saint-Nazaire-les-Eymes, Saint-Pierre-de-Chartreuse, Le Sappey-en-Chartreuse, Le Versoud, Villard-Bonnot, Biviers, Domène és Montbonnot-Saint-Martin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rekiceli vízesés A Rekiceli vízesés (Cascada Răchițele), melyet románul még Vălul Mireseinek is neveznek (magyar jelentése menyasszony fátyla) Havasrekettye település körzetében, Meregyó községben, Kolozs megye területén található. A vízesésről A vízesés 1000 méter magasságban található, magassága 30 méter, a víz két lépcsőzeten keresztül jut el a vízesés felső részéből az alsóba. A vízesés alján egy 10 méter széles meder található, melyből aztán a víz tovább kígyózik lefele patakként a faluig. A vízesés a környék egyik látványosságának számít, melyet minden évszakban látogatnak. Télen főleg a jégmászók számára közkedvelt célpont, mivel a befagyott víz kiváló pályaként szolgál számukra. A legenda szerint egy menyasszony leesett a meredek sziklákról és szörnyethalt, ellenben a fátyla fennakadt egy sziklán. A násznép ott megsiratta őt, és könnyükből keletkezett a vízesés. Azonban a nevét valószínűleg annak köszönheti, hogy formája hasonlít a menyasszonyi fátylakhoz, és a vize fehéren pompázik főleg a felső lépcsőzete felett. Ompolygyepű Ompolygyepű (korábban Ompoly-Preszáka, románul Presaca Ampoiului, németül Ober-Pressendorf) falu Romániában, Fehér megyében. Fekvése Zalatnától 10 km-re délkeletre, az Ompoly partján fekszik. Története 1848. október 24-én a falu határában mészárolták le a románok Zalatna 700 menekülő magyar polgárát. 1899. augusztus 11-én szentelték fel a 9 és fél méter magas emlékművüket, mely országút mellett áll. 1910-ben 674, túlnyomórészt román lakosa volt. Costa Vescovato Costa Vescovato település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 333 fő (2017. január 1.). Costa Vescovato Avolasca, Carezzano, Cerreto Grue, Montegioco, Paderna, Villaromagnano és Castellania községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 2018-as rövid pályás úszó-világbajnokság A 14. rövid pályás úszó-világbajnokságot a kínai Hangcsou városa rendezi 2018. december 7. és 2018. december 11. között. A helyszín kiválasztása Pályázók A helyszínről a 2014-es rövid pályás úszó-világbajnokságnak otthont adó Dohában döntöttek. A győztes pályázó mellett még a perui főváros, Lima, továbbá – meg nem nevezett várossal – az Egyesült Arab Emírségek versengett. Virágjárófélék A virágjárófélék (Dicaeidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Prionochilus Dicaeum Pachyglossa Maria Bello Maria Elena Bello (Norristown, Pennsylvania, 1967. április 18. –) amerikai színésznő. Legismertebb filmjei: Sakáltanya, A Jane Austen könyvklub és az Erőszakos múlt. Legismertebb televíziós szerepe Dr. Anna Del Amico az NBC csatorna orvosi drámájában, a Vészhelyzetben. Élete Maria Norristownban, Pennsylvaniában született. Kathy, tanár és iskolai védőnő, és Joe Bello, vállalkozó. lánya. Édesapja olasz-amerikai és az anyja lengyel-amerikai származású. Egy munkásosztálybeli római katolikus családban nőtt fel majd a Carroll High Schoolban érettségizett (Radnor, Pennsylvania). Később a Villanova Egyetemem, politológiát hallgatott, jogász akart lenni. Hamarosan már off-Broadway darabokban játszott, mint például a The Killer Inside Me, Small Town Gals With Big Problems és az Urban Planning. Később vendégszerepeket játszott A Commish (1991), Nowhere Man (1995), Misery Loves Company (1995) Due South (1994), és a Vészhelyzet (1997-98) sorozatban. A filmes áttörést az 1996-os Mr. és Mrs Smith hozta, amelynek története a híres nagyjátékfilmes változatához hasonló. Azután jött a Vészhelyzet vendégszereplése, amelyben egy gyermekorvost, Dr. Anna Del Amico-t játszotta az harmadik évad utolsó három epizódjában. Következő filmje a Sakáltanya volt, amelyben egy kevély bárpultosnőt alakított. Kétszer jelölték Golden Globe-díj-ra, az Erőszakos múlt és A szerencseforgató című filmekben nyújtott alakításáért. A szerencseforgatóban, amely egy Las Vegas-i szerelmi történet, William H. Macyvel és Alec Baldwinnal játszott együtt. 2000-ben a #52 lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán. 2008-ban megkapta Evy O'Connell szerepét a A Múmia - A Sárkánycsászár sírja című filmben, amelynek előző részeiben Rachel Weisz játszott. Maria azt állította, hogy további három Múmia filmre szerződött, azaz Rachel Weisz estleges visszatérése már nem valószínű. Van egy Jackson Blue nevű fia, aki 2001-ben született, Maria korábbi barátjától Dan McDermott-tól. 2008 júliusában jegyezte el Bryn Mooser zenész, de az esküvő időpontját még nem jelentették be. Legjobb barátnője a Mátrixból ismert Carrie-Anne Moss, aki gyermekének keresztanyja is. Ő pedig Carrie-Anne Moss gyermekének keresztanyja. Díjak, jelölések Erőszakos múlt Golden Globe-díj (2006) - Legjobb színésznő - drámai kategória jelölés A szerencseforgató Golden Globe-díj (2004) - Legjobb női mellékszereplő jelölés Kongói partifecske A kongói partifecske (Riparia congica) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába és a Riparia nembe tartozó faj. 11 centiméter hosszú. A Kongó alsó folyása mentén él. Rovarokkal táplálkozik. Februártól márciusig költ, amikor alacsony a folyó vízállása, s a homokos meredek partba akár 1 méter mély üreget is áshat, melyet fészekként használ. A Led Zeppelin koncertjeinek listája A Led Zeppelin brit rockzenekar 12 éves fennállása alatt 524 koncertet adott (ebből kilencet New Yardbirds, egyet The Nobs néven). E mennyiség túlnyomó részét 1968-69-ben, illetve az 1970-es évek első felében teljesítette. Ezzel minden idők legjobb és legaktívabb koncertzenekarai között van a helye. Az együttes koncertturnéit a '70-es évek második felében háromszor szakította meg előre nem látható körülmény. 1975. augusztus 4-én Robert Plant eltörte a bokáját, és másfél évig nem koncertezhettek (mivel Plant a Presence felvételei közben másodszor is lábát törte). 1977 nyarán Plant ötéves fiának halála szakította félbe a turnét, majd 1980 őszén John Bonham halála. A koncertek A listákban * (csillaggal) az egyvelegek betétjeiben elhangzó részletek szerepelnek. 1974 1974-ben a Led Zeppelin nem koncertezett, leszámítva február elején néhány amerikai előadást. Február 14-én Roy Harper londoni koncertjén először Jimmy Page, később Robert Plant és John Bonham is csatlakozott a zenéhez. Egy augusztusi Harper koncerten John Paul Jones lépett fel. Szeptember 14-én Bonham és Page Neil Younggal dzsemmelt a Wembley Stadionban. 1976 1976-ban a Led Zeppelin nem tartott előadást. 1978 1978-ban a Led Zeppelin nem adott koncertet. Júliusban Plant egy Melvin Giganticus and the Turd Burglers nevű alkalmi zenekarral játszott a Wolverly Memorial Hallban. Augusztusban Dr Feelgooddal dzsemmelt Ibizán. Jegyzetek Led Zeppelin shows: 1968. szeptember 7. Led Zeppelin shows: 1968. december 26. Led Zeppelin shows: 1969. január 2. Led Zeppelin shows: 1969. január 15. Led Zeppelin shows: 1969. január 23. Led Zeppelin shows: 1969. január 31. Led Zeppelin shows: 1969. február 2. Led Zeppelin shows: 1969. február 7. Led Zeppelin shows: 1969. február 10. Led Zeppelin shows: 1969. március 14. Led Zeppelin shows: 1969. március 15. Led Zeppelin shows: 1969. március 15. Led Zeppelin shows: 1969. március 22. John Bonham biográfia. (Hozzáférés: 2010. július 6.) Led Zeppelin shows: 1969. március 27. Led Zeppelin shows: 1969. március 28. Led Zeppelin shows: 1969. április 24. Led Zeppelin shows: 1969. április 25. Led Zeppelin shows: 1969. április 27. Led Zeppelin shows: 1969. május 1. Led Zeppelin shows: 1969. május 30. Led Zeppelin shows: 1969. május 31. Led Zeppelin shows: 1969. június 13. Led Zeppelin shows: 1969. június 15. Led Zeppelin shows: 1969. június 16. Led Zeppelin shows: 1969. június 20. Led Zeppelin shows: 1969. június 28. Led Zeppelin shows: 1969. június 29. Led Zeppelin shows: 1969. július 5. Led Zeppelin shows: 1969. július 6. Led Zeppelin shows: 1969. július 11. Led Zeppelin shows: 1969. július 20. Led Zeppelin shows: 1969. július 21. Led Zeppelin shows: 1969. július 25. Led Zeppelin shows: 1969. július 26. Led Zeppelin shows: 1969. július 27. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 8. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 9. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 18. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 20. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 21. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 22. Led Zeppelin shows: 1969. augusztus 31. Led Zeppelin shows: 1969. október 3. Led Zeppelin shows: 1969. október 10. Led Zeppelin shows: 1969. október 18. Led Zeppelin shows: 1969. október 31. Led Zeppelin shows: 1969. november 1. Led Zeppelin shows: 1969. november 4. Led Zeppelin shows: 1969. november 5. Led Zeppelin shows: 1969. november 6. Led Zeppelin shows: 1969. december 6. Led Zeppelin shows: 1970. január 7. Led Zeppelin shows: 1970. január 8. Led Zeppelin shows: 1970. január 9. Led Zeppelin shows: 1970. január 13. Led Zeppelin shows: 1970. február 23. Led Zeppelin shows: 1970. február 25. Led Zeppelin shows: 1970. február 28. Led Zeppelin shows: 1970. március 7. Led Zeppelin shows: 1970. március 8. Led Zeppelin shows: 1970. március 9. Led Zeppelin shows: 1970. március 10. Led Zeppelin shows: 1970. június 22. Led Zeppelin shows: 1970. június 28. Led Zeppelin shows: 1970. július 16. Led Zeppelin shows: 1970. augusztus 15. Led Zeppelin shows: 1970. szeptember 2. Led Zeppelin shows: 1970. szeptember 3. Led Zeppelin shows: 1970. szeptember 4. Led Zeppelin shows: 1970. szeptember 19. Led Zeppelin shows: 1971. március 5. Led Zeppelin shows: 1971. március 6. Led Zeppelin shows: 1971. március 9. Led Zeppelin shows: 1971. július 5. Led Zeppelin shows: 1971. augusztus 7. Led Zeppelin shows: 1971. augusztus 19. Led Zeppelin shows: 1971. augusztus 21. Led Zeppelin shows: 1971. augusztus 23. Led Zeppelin shows: 1971. november 11. Led Zeppelin shows: 1971. november 13. Led Zeppelin shows: 1971. november 16. Led Zeppelin shows: 1971. november 17. Led Zeppelin shows: 1971. november 20. Led Zeppelin shows: 1971. november 23. Led Zeppelin shows: 1971. november 24. Led Zeppelin shows: 1971. november 25. Led Zeppelin shows: 1971. november 29. Led Zeppelin shows: 1971. november 30. Led Zeppelin shows: 1971. december 2. Led Zeppelin shows: 1971. december 21. Led Zeppelin shows: 1972. február 16. Led Zeppelin shows: 1972. február 19. Led Zeppelin shows: 1972. február 20. Led Zeppelin shows: 1972. február 25. Led Zeppelin shows: 1972. február 27. Led Zeppelin shows: 1972. február 29. Led Zeppelin shows: 1972. május 27. Led Zeppelin shows: 1972. május 28. Led Zeppelin shows: 1972. június 6. Led Zeppelin shows: 1972. június 7. Led Zeppelin shows: 1972. június 9. Led Zeppelin shows: 1972. június 13. Led Zeppelin shows: 1972. június 14. Led Zeppelin shows: 1972. június 18. Led Zeppelin shows: 1972. június 21. Led Zeppelin shows: 1972. június 22. Led Zeppelin shows: 1972. június 23. Led Zeppelin shows: 1972. június 25. Led Zeppelin shows: 1972. június 27. Led Zeppelin shows: 1972. június 28. Led Zeppelin shows: 1972. október 3. Led Zeppelin shows: 1972. október 9. Led Zeppelin shows: 1972. október 5. Led Zeppelin shows: 1972. október 10. Led Zeppelin shows: 1972. október 28. Led Zeppelin shows: 1972. november 30. Led Zeppelin shows: 1972. december 4. Led Zeppelin shows: 1972. december 7. Led Zeppelin shows: 1972. december 11. Led Zeppelin shows: 1972. december 16. Led Zeppelin shows: 1972. december 20. Led Zeppelin shows: 1972. december 22. Led Zeppelin shows: 1973. január 2. Led Zeppelin shows: 1973. január 7. Led Zeppelin shows: 1973. január 14. Led Zeppelin shows: 1973. január 18. Led Zeppelin shows: 1973. január 22. Led Zeppelin shows: 1973. január 25. Led Zeppelin shows: 1973. január 27. Led Zeppelin shows: 1973. január 28. Led Zeppelin shows: 1973. január 30. Led Zeppelin shows: 1973. március 2. Led Zeppelin shows: 1973. március 6. Led Zeppelin shows: 1973. március 14. Led Zeppelin shows: 1973. március 19. Led Zeppelin shows: 1973. március 21. Led Zeppelin shows: 1973. március 22. Led Zeppelin shows: 1973. március 27. Led Zeppelin shows: 1973. május 4. Led Zeppelin shows: 1973. május 5. Led Zeppelin shows: 1973. május 7. Led Zeppelin shows: 1973. május 14. Led Zeppelin shows: 1973. május 16. Led Zeppelin shows: 1973. május 18. Led Zeppelin shows: 1973. május 19. Led Zeppelin shows: 1973. május 22. Led Zeppelin shows: 1973. május 23. Led Zeppelin shows: 1973. május 25. Led Zeppelin shows: 1973. május 26. Led Zeppelin shows: 1973. május 28. Led Zeppelin shows: 1973. május 31. Led Zeppelin shows: 1973. június 3. Led Zeppelin shows: 1973. július 6. Led Zeppelin shows: 1973. július 10. Led Zeppelin shows: 1973. július 12. Led Zeppelin shows: 1973. július 15. Led Zeppelin shows: 1973. július 20. Led Zeppelin shows: 1973. július 21. Led Zeppelin shows: 1973. július 27. Led Zeppelin shows: 1973. július 28. Led Zeppelin shows: 1973. július 29. Led Zeppelin shows: 1975. január 11. Led Zeppelin shows: 1975. január 12. Led Zeppelin shows: 1975. január 18. Led Zeppelin shows: 1975. január 20. Led Zeppelin shows: 1975. január 24. Led Zeppelin shows: 1975. február 4. Led Zeppelin shows: 1975. február 8. Led Zeppelin shows: 1975. február 12. Led Zeppelin shows: 1975. február 13. Led Zeppelin shows: 1975. február 28. Led Zeppelin shows: 1975. március 10. Led Zeppelin shows: 1975. március 12. Led Zeppelin shows: 1975. március 14. Led Zeppelin shows: 1975. március 17. Led Zeppelin shows: 1975. március 19. Led Zeppelin shows: 1975. március 21. Led Zeppelin shows: 1975. május 17. Led Zeppelin shows: 1977. április 1. Led Zeppelin shows: 1977. április 3. Led Zeppelin shows: 1977. április 9. Led Zeppelin shows: 1977. április 13. Led Zeppelin shows: 1977. április 17. Led Zeppelin shows: 1977. április 27. Led Zeppelin shows: 1977. május 21. Led Zeppelin shows: 1977. május 22. Led Zeppelin shows: 1977. május 31. Led Zeppelin shows: 1977. június 3. Led Zeppelin shows: 1977. június 19. Led Zeppelin shows: 1977. július 23. Led Zeppelin shows: 1979. augusztus 4. Led Zeppelin shows: 1979. augusztus 11. 1980. június 17. 1980. június 18. 1980. június 20. 1980. június 23. 1980. június 26. 1980. június 27. 1980. június 29. 1980. június 30. 1980. július 3. 1980. július 5. Forrás Led Zeppelin koncertek. (Hozzáférés: 2010. június 20.) Lewis, Dave and Pallett, Simon (1997) Led Zeppelin: The Concert File , London: Omnibus Press. ISBN 0-7119-5307-4 Szomáli hantmadár A szomáli hantmadár (Oenanthe phillipsi) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Somali Wheatear). Előfordulása Etiópia és Szomália területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi száraz bokrosokban és szubtrópusi és trópusi száraz síkvidéki legelőkön van. Mehlingen Mehlingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Gournay-sur-Aronde Gournay-sur-Aronde település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 584 fő (2015). Gournay-sur-Aronde Antheuil-Portes, Cuvilly, Hémévillers, Lataule, Monchy-Humières, Montmartin, Moyenneville, Neufvy-sur-Aronde és Ressons-sur-Matz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Étienne Fourmont Étienne Fourmont (Herblay, 1683. június 23. – Párizs, 1745. december 8.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Fù Ěrméng; magyar népszerű: Fu Er-meng; egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai ���) francia, orientalista, sinológus. Élete, munkássága Fourmont a párizsi Collège Mazarinban kezdte tanulmányait, majd a Collège Montaigu-on keleti nyelveket tanult, elsősorban arabot, hébert és kínait. Az egyetem elvégzését követően nem sokkal publikálta első tanulmányát Traduction du commentaire du Rabbin Abraham A ben Esra sur l'Ecclésiaste címen. 1711-ben XVIV. Lajos kinevezte Arcadius Huang a keresztény kínai tudós asszisztensévé, aki a francia királyi könyvtár kínai gyűjteményének katalogizálását végezte, valamint egy kínai szótár összeállításán dolgozott. Huang halála után nem sokkal Fourmont rábukkant Huang kiadatlan kézirataira, amelyeket a saját neve alatt publikált. 1737-ben befejzete a könyvtár katalogizáslást is, amelyet a Catalogus Codicum Manuscriptorum Bibliothecae Regiae címen tett közzé. Fourmont legjelentősebb művei az 1737-ben megjelent kínai nyelvtanja (Linguae Sinarum mandarinicae hieroglyphicae grammatical duplex patine et cum characteribus Sinensium), amely ezzel együtt csupán Francisco Varo korábbi kínai nyelvtanjának átvétele, kínai írásjegyekkel kiegészítve. Jól lehet, a tudománytörténet az egyik legkorábbi „fél-professzionális” sinológusként tartja számon, gyakori plagizálásai, etikátlan viselkedése mégis árnyékot vett életművére. 1715-ben a Collège de France arabista professzorává nevezték ki. 1713-ban az Académie des inscriptions et belles-lettres tagjai közzé választották, 1738-ban pedig a londoni Royal Society-nek is tagja lett. Öccse, Michel Fourmont (1690–1746) ugyancsak orientalista professzor lett, szakterülete a szír nyelv volt. Művei Les Racines De La Langue Latine, Mises En Vers François (Paris: Chez Pierre-Augustin Le Mercier, 1706) Examen Pacifique De La Querelle De Madame Dacier Et De Monsieur De La Motte Sur Homere. (Paris: Chez Jacques Rollin, 1716). Reprinted: Geneva: Slatkine Reprints, 1971. Meditationes Sinicae: In Quibus 1. Consideratur Linguae Philosophicae Atque Universalis Natura Qualis Esse, Aut Debeat, Aut Possit. : 2. Lingua Sinarum Mandarinica Tum in Hieroglyphis Tum in Monosyllabis Suis ... Ostenditur : 3. Datur Eorumdem Hieroglyphorum Ac Monosyllaborum Atque Inde Characterum Linguae Sinicae Omnium ... Lectio & Intellectio ... : 4. Idque Omne, Progressu a Libris Mere Europaeis (De Sinica Tamen) Ad Libros Mere Sinicos, Facto (Lutetiae Parisiorum: Chez Musier le Père ... Jombert ... Briasson ... Bullot ; ex typographia Bullot, 1737). GOOGLE BOOK 'Lingua Sinarum Mandarinicae Hieroglyphicae Grammatica Duplex, Latine Et Cum Characteribus Sinensium. Item Sinicorum Regiae Bibliothecae Librorum Catalogus (Lutetia Parisorum, 1742). Download or view: Bayerische StaatsBibliotek digital Joseph de Guignes, Michel-Ange-André Le Roux Deshauterayes, Jean Debure, Reflexions Sur L'origine, L'histoire Et La Succession Des Anciens Peuples, Chaldeens, Hebreux, Pheniciens, Egyptiens, Grecs, &C., Jusqu'au Tems De Cyrus Nouvelle Edition, Augmentée De La Vie De L'auteur, & D'une Table Alphabétique Des Matieres (A Paris, chez De Bure l'aîné, quai des Augustins, à l'Image S. Paul. M. DCC. XLVII., 1747). Beled Beled város Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári járásban. 2009. július 1-én nyilvánította várossá a köztársasági elnök. Fekvése A Rábaköz délnyugati települése, a 86-os főútvonal északi oldalán fekszik, a Kis-Rába átfolyik a településen. Vasútállomása Beleden, Vica megállóhely pedig Vicán van a Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonalon. Távolsági autóbuszjáratok sűrűn közlekednek Kapuvárra, Csornára és Szombathelyre. A terület többszöri, földtörténeti korszakonkénti süllyedést a beledi téglagyár fejtőjében 3-4 eltemetett fosszilis talajréteg mutatható ki. A sík vidéket a Rába és a Répce mellékágai agyagos öntései borítják. 1-3 méteres mélységben kavics is található itt, amit a Rába rakott le. Története A község a nevét az Osl nemzetségben gyakori Belud személynévről kapta. Okleveles forrásokban első említése 1230-ra tehető. Középkori birtokosai az Osl nemzetségből leszármazott családok: Ostffyak, Csornaiak, Kanizsayak és a csornai prépostság. 1536-ban a Nádasdyak, majd 1681-től az Esterházyak birtoka. Az 1594. évi török pusztítás elérte a falut is, de az újjátelepítés hamarosan megindult. A 17. század elején Cziráky Mózes megszerezte a község nagyobb felét, és megalkotta a Cziráky-birtoktestet. A fölaprózott nemesi ingatlanokon pedig a jobbágytalan, egytelkes nemesek kezdtek gyökeret verni. 1990. január 26-án a 16-os oldalszámú MiG–23UB-val Beled mellett a MiG-21 típusról frissen átképzett Reinhardt Róbert százados és az őt a vizsgafeladaton ellenőrző Bakó Ferenc ezredes a repülés 5. percében lezuhant. Mindketten meghaltak. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 1,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,8%, református 0,7%, evangélikus 16,3%, felekezeten kívüli 4,1% (22,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei A főutcán található Barthodeiszky-kastély a 19. század végén épült, Ludwig Schöne német-osztrák építészmérnök tervei alapján. (Ma az általános iskola található benne.) A kastélytól nem messze szintén a Fő utcán tekinthető meg a 2016-ban felavatott holokauszt emlékmű, mellyel a körülbelül 360 Beledről elhurcolt zsidó embernek állítottak emléket. Híres emberek Itt született szeniczei Bárány György ( 1682 – 1757 ) evangélikus lelkész. Julija Igorevna Csermosanszkaja Julija Igorevna Csermosanszkaja (oroszul: Юлия Игоревна Чермошанская; 1986. január 6. –) orosz atléta, futó. Pályafutása 2005-ben érte el első nemzetközi sikereit, amikor junior Európa-bajnokságon és az Universiade-n is aranyat nyert. 2007-ben az U23-as kontinensbajnokságon is bajnok lett, majd egy évvel később már az olimpián szerepelt. 2008-ban vett részt első alkalommal az olimpiai játékokon. Pekingben egyéniben kétszáz méteren indult, valamint tagja volt a négyszer százas orosz váltónak. Előbbin az elődöntőig, míg a váltóval a döntőig jutott, ahol Alekszandra Fedoriva, Julija Guscsina és Jevgenyija Poljakova társaként aranyérmesként zárt Belgium és Nigéria váltóját megelőzve. Csermosanszkaja doppingvétsége miatt azonban a váltó eredményét utólag törölték. Magánélete Anyja, Galina Malcsugina szintén sikeres futó volt. Az 1992-es barcelonai olimpián ezüstérmet szerzett az Egyesített Csapat négyszer százas váltójának tagjaként. Az ügyefogyott Az ügyefogyott (alternatív cím: A fajankó, eredeti cím: Le Corniaud) 1965-ben bemutatott francia-olasz filmvígjáték Louis de Funès és Bourvil főszereplésével. Cselekménye Antoine Maréchal (Bourvil) nyaralni indul Olaszországba párizsi otthonából, azonban alighogy elindul, Citroën 2CV autójába hajt egy Bentley, amit Léopold Saroyan igazgató vezet (Louis de Funès). A Citroen darabokra esik, Antoine nem sérül meg, de nagyon fel van háborodva a tönkrement nyaralás miatt. Léopold Saroyan egy névjegyet hagy nála, majd másnap reggel az irodájába hívatja. Mivel ő egy nemzetközi export-import vállalat igazgatója, felajánlja Antoine-nak, hogy fájdalomdíjként a cég költségén repülővel elutazik Nápolyba, és onnan egy 1964-es Cadillac Eldorado autóval Bordeaux-ig utazik. A cég még szállásról is gondoskodik és bőkezű zsebpénzt biztosít számára. Antoine rövid gondolkodás után elfogadja a nagylelkű gesztust. Azonban Saroyan nem ilyen önzetlen, ugyanis a gépkocsi alkatrészeiben rablásból származó arany, heroin, valamint gyémántok vannak elhelyezve. Antoine-ra azért esett Saroyan választása a futár szerepére, mert úgy gondolja, hogy őrá nem gyanakodnak majd a vámosok. Ez így is történik, azonban Antoine annyira ügyefogyott (innen a film címe), hogy már az első pár méteren összetöri a kocsi lökhárítóját (ami színaranyból van). Az autószervizben a szerelő hamar rájön, hogy aranyból van a lökhárító és egy kis szerencsével kicseréli közönséges anyagúra. Saroyan a biztonság kedvéért embereivel követi a Cadillac-et. Azonban a különleges autót egy bűnbanda is figyelemmel kíséri, akik már Párizsban megszerezték Saroyan hevenyészett rajzát az autóról, amin megjelölte az egyes anyagok helyét. Több alkalommal megkísérlik megszerezni az autót és eközben verekedéstől, lövöldözéstől sem riadnak vissza. Az utazás során az egyes elrejtett értékek sorban eltűnnek: az arany lökhárító egy nápolyi autószervizben, a heroint a sárhányóból egy lövöldözésben keletkezett lyukon kifújja a menetszél, az akkumulátorba rejtett gyémántokat pedig a rossz akkumulátorral együtt maga Antoine dobja a tengerbe egy szerelő tanácsára. Antoine nem olyan ostoba, mint amilyennek kinéz: rájön az autó titkaira, és egymás után két hölggyel is megismerkedik. Amikor lerázza Saroyant és a bűnbanda el akarja rabolni tőle az autót, felfedi előttük, hogy az elrejtett kincsek már nincsenek a kocsiban. Miután megérkezik Carcassonne-ba, Saroyant és embereit egy csendőr ismerőse és emberei segítségével sorban kelepcébe csalja, még az őt üldöző rendőröket is, akik azt hiszik, hogy ő is Saroyan embere. Párizsba visszaérve a Cadillec-kel Antoine egy kirakatba hajt bele, amikor a rendőrség oldalról egy személyautóval nekimegy. Antoine ekkor rájön, hogy a híres „ju-dun-dun” gyémánt az autó kormánykerekének közepébe van elrejtve, ezért ragadt be a duda több alkalommal útközben. Saroyant és Antoine-t is letartóztatják, ők azonban jól szórakoznak a rendőrkocsiban: Saroyan elmondja, hogy Antoine 100 milliós jutalmat fog kapni a biztosítótól, hiszen megtalálta a híres gyémántot. Antoine pedig beismeri, hogy eddig sem haragudott, hiszen az út során sok élménnyel lett gazdagabb. Szereposztás A zárójelben lévő szinkronhangok a Magyarországon megjelent DVD-hez tartoznak. Forgatási helyszínek Párizs , Franciaország Bordeaux , Franciaország Carcassonne , Franciaország Róma , Olaszország Nápoly , Olaszország Pisa , Olaszország Érdekesség A képminőséget feljavították a DVD-kiadásra. Saroyan egy 1960-as zöld Jaguar Mk.II gépkocsiban követi Antoine-t. Horní Bělá Horní Bělá település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Horní Bělá Dolní Bělá, Nekmíř, Nečtiny, Manětín, Bučí, Krašovice, Loza, Líté, Zahrádka és Tatiná településekkel határos. Lakosainak száma 566 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Heliodoxa aurescens A Heliodoxa aurescens a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi mocsári erdők. Gourvieille Gourvieille település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 68 fő (2015). Gourvieille Baraigne, Belflou, Saint-Michel-de-Lanès és Avignonet-Lauragais községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Waldsee (Pfalz) Waldsee település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kovács Gábor (játékvezető) Kovács Gábor (Zirc, 1978. április 16. –) magyar nemzetközi futsal labdarúgó-játékvezető, közgazdász. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1995-ben Veszprémben vizsgázott. Fejér megyei Labdarúgó-szövetség (FLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. 1996-ban ismerkedett meg a futsal labdarúgó játékkal. A megyei LSZ Játékvezető Bizottságának (JB) javaslatára NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Az MLSZ JB minősítésével 2003-tól NB II-es bíró, asszisztens. A futsal NB I-ben 2004-től tevékenykedik. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2007-től tartja nyilván futsal bírói keretében. Még ebben az évben KEK és Európa-bajnoki selejtezőn, valamint a Bajnokok Ligájában működött. Török Károly visszavonulásával kapott nagyobb foglalkoztatást. Futsal-világbajnokság A 2008-as futsal-világbajnokságon, a 2012-es futsal-világbajnokságon, valamint a 2016-os futsal-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. 2008-as futsal-világbajnokság Máltán, Paola városának Corradino sportcsarnokában a 7. csoport selejtezőinél tevékenykedett. 2012-es futsal-világbajnokság Több mérkőzésen 2. bíró, illetve időmérő feladatokat kapott. 2016-os futsal-világbajnokság Máltán, Paola városának Corradino sportcsarnokában a 7. csoport selejtezőinél tevékenykedett Futsal világkupa 2007-ben 16 csapat részvételével Brazíliában rendezték a 3. futsal tornát. Három csoportselejtezőn, az egyik negyeddöntőben, az 5-8. helyért, majd a világkupa döntő főbírója, társa az uruguayi Fernando Rios. Futsal-Európa-bajnokság A 2010-es futsal-Európa-bajnokságon az UEFA JB bíróként foglalkoztatta. Az Ukrán futsalválogatott–Belga futsalválogatott (4–2) csoportmérkőzésen, valamint a döntőben a Spanyol futsalválogatott–Portugál futsalválogatott (4–2) döntő mérkőzésen 2. bíró (segédbíró), az egyik negyeddöntőn bíróként tevékenykedett. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. UEFA Futsal Cup A Futsal Recopa-kupa (Futsal Kupagyőztesek Európa-kupája) 2006/2007-es szezonban már az 5. alkalom volt. 2006 év végén, a szerbiai Nagybecskereken rendezett csoportmérkőzések kapott feladatot. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően az Aktöbe (kazah)–Zrenjanin (szerb) (5–2) döntőt vezethette. Szakmai sikerek 2010-ben Michel Platini az UEFA elnöke emléklapot adott részére a futsal Európa-bajnokságon mutatott kiegyensúlyozott tevékenységért. Eyburie Eyburie település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 492 fő (2015). Eyburie Chamboulive, Condat-sur-Ganaveix, Espartignac, Le Lonzac, Meilhards, Peyrissac, Pierrefitte és Uzerche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rutin (vegyület) A rutin, vagy rutozid, (kvercetin-3-rutinozid, szoforin) egy flavonoid glikozid, amely megtalálható többek között különféle citrusfélék gyümölcseiben, a hajdinában, a rebarbara-fajok leveleiben, a kerti ruta nevű gyógynövényben és a brazil Fava D'Anta fa gyümölcsében. A rutin a kvercetin flavonol és a rutinóz diszacharid glikozidja. Az emberi szervezetben a Fe2+-ionhoz kapcsolódva megakadályozza annak hidrogén-peroxid kötését, amely szabad gyök képződést jelentene, és sejtkárosodást okozna. Antioxidáns tulajdonsága miatt gátolja a rák kialakulását is. Tévesen P-vitaminnak is nevezik, pedig nem vitamin, mert bár az emberi szervezet számára rendkívül hasznos, de nem nélkülözhetetlen. Tiszta formájában először Szent-Györgyi Albert izolálta, keresve azt a faktort, ami a C-vitaminnal együtt fordul elő, és annak hatását támogatja. Megfigyelték, hogy a tisztán adagolt C-vitamin hatása gyengébb, mintha azt természetes forrásból – tehát a természetben a C-vitaminnal együtt előforduló rutinnal – juttatják a szervezetbe. A rutin erősíti a hajszálereket, ezért csökkenti a vérzékenység tüneteit. Segíthet a visszeres panaszokban is. A ferulasavhoz hasonlóan csökkentheti az oxidált LDL koleszterin citotoxicitását, és ezzel csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Gyógyszer A rutin 20 mg-os adagban a Rutascorbin nevű gyógyszer egyik hatóanyaga. Autogram Az autogram (görög eredetű szó az autósz ’saját maga’ és a gramma ’írás’ szavakból; a magyarba a németből került) a szerző saját kézírásával készített dokumentum (a nyomtatott szöveggel ellentétben). Mai szűkebb értelemben véve egy híresség saját kezű, rajongóknak szánt aláírását nevezik autogramnak. Az autogramot gyakran egy képzőművészeti alkotáson (fénykép, grafikus kártya, poszter) elhelyezve adják a sztárok a rajongóknak, illetve az autogramgyűjtőknek, de elhelyezhető valamely testrészen is. Az autogrammal ellátott tárgyak (könyv, CD, DVD stb.) eszmei értékét növeli az alkotó rajtuk elhelyezett aláírása. Az autogramot a legtöbb idegen nyelven a magyarral ellentétben autográfnak nevezik. kkStB 151 sorozat A kkStB 151 egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt amelyeket eredetileg az ÖNWB számára építettek. A mozdonyokat 1871-ben, 1886-ban és 1891-ben gyártotta a StEG. Története Az ÖMWB VIa sorozat C tengelyelrendezésű külsőkeretes, belsővezérlésű mozdony mintájára az ÖMWB-nek 58 db mozdony épült 1871-ben, 1886-ban és 1891-ben különböző gyártóknál.. Méretrei megegyeztek a KFNB Vd sorozat mozdonyaiéval. Az ÖNWB sorozatjeleket az akkor szokásos módon a szállítócégek szerint feleltették meg: a Vb (Strousberg, Hannover), Vc (Schwartzkopff, Berlin), Vd és Ve (Lokomotivfabrik Floridsdorf, Wien) A mozdonyok 1871-72 között épültek. Az ÖNWB Vd No. 70 „HUMBOLD” nevű mozdonya volt az első mozdonya a florisdorfi mozdonygyárnak. Az államosításkor a mozdonyok a kkStB-hez kerültek s a 151 pályaszámsorozatot kapták. Az első világháború után a megmaradt mozdonyok a ČSD-hez kerültek és a 312.2 sorozatszámot kapták. 1939 és 1949 között a MÁV állományába kerültek ahol pedig a 351-es (később 336II) sorozatba lettek besorozva és a 001-011 pályaszámokat kapták. Bérclapu A bérclapu (Adenostyles) az őszirózsafélék családjába tartozó, 3-11 fajt magában foglaló növénynemzetség. Elterjedés, élőhely A fajok az északi mérsékelt éghajlaton, főként Európában az Alpokban és Kis-Ázsiában fordulnak elő. Hegyvidéki fajok.[forrás?] Fajok Adenostyles alliariae (Gouan) A.Ker. – havasi bérclapu, Adenostyles alliariifolia Lam. , Adenostyles alpina (L.) Bluff & Fingerh. – kopaszlevelű bérclapu, Adenostyles briquetii Gamisans , Adenostyles dubia Rchb.f. Adenostyles leucophylla (Willd.) Rchb. , Adenostyles macrophylla (M.Bieb.) Czerep. , Adenostyles platyphylloides (Sommier & Levier) Czerep. , Adenostyles rhombifolia (Willd.) Pimenov – nagylevelű bérclapu, Adenostyles similiflorus (Kolak.) Konechn , Adenostyles x canescens Sennholz . Engedetlen Franciaország Az Engedetlen Franciaország (franciául La France insoumise, logóban a görög fí betű jele, φ jelképezi) francia politikai mozgalom, amelyet 2016. február 10-én bocsátott útjára Jean-Luc Mélenchon európai parlamenti képviselő, a Baloldali Párt ((Parti de Gauche, PG) korábbi társelnöke. A mozgalom célja, hogy hozzásegítse Mélenchont a 2017-es köztársasági elnökválasztás megnyeréséhez és hogy minél több képviselőt juttasson a nemzetgyűlésbe a 2017-es törvényhozási választásokon. További célja a L'Avenir en commun (magyarul "Egy közös jövő") program megvalósítása, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, amelynek az lenne a feladata, hogy elkészítse a mozgalom által megalapítani szándékozott Hatodik Köztársaság alkotmányát. A kampányt Manuel Bompard vezényli, a PG országos titkára. Szóvivője a korábbi párizsi tanácsos Alexis Corbière, szintén a PG országos titkára. A kampány koordinátorai Charlotte Girard, aki a Párizsi Nanterre Egyetemen ad elő közjogot, és Jacques Généreux, aki közgazdaságtant oktat a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében (Sciences Po). A mozgalomnak, állítása szerint, több, mint 420 ezer tagja van. 9gy busz (Budapest) A budapesti 9-es (gyors 9-es) jelzésű autóbusz a Deák tér és Kőbánya, városközpont között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története 1970. szeptember 1-jén indult 109-es jelzéssel a Madách tér és a kőbányai Pataky István (ma Szent László) tér között. 1977. január 3-án az új számjelzések bevezetésével a 9-es jelzést kapta. 1981-ben Kőbánya városközpont építési munkálatainak befejeztével végállomása a Zalka Máté tér lett. 1990. augusztus 31-én szűnt meg. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 9-es busz nincs feltüntetve! Osse (Doubs) Osse település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 328 fő (2015). Osse Deluz, Bouclans, Champlive, Nancray, Vaire-Arcier és Vauchamps községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Indigópinty Az indigópinty (Passerina cyanea) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kanada délkeleti, az Amerikai Egyesült Államok keleti részén költ, telelni délre Mexikó, a Bahama-szigetek, Belize, Bermuda, a Kajmán-szigetek, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Haiti, Honduras, Jamaica, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, a Turks- és Caicos-szigetek, Venezuela, a Virgin-szigetek, Kolumbia és Kuba területére vonul. Kóborló példányai eljutnak Európába is. Sövények és nyílt erdőségek lakója. Megjelenése Testhossza 14 centiméter. A hím tollazata kék, sötétebb evezőkkel, a tojóé barna. Életmódja Rovarokkal és magvakkal táplálkozik. Szaporodása Fára, vagy bokorra, gallyakból és fűből készíti csésze alakú fészkét. Mezzana Mezzana, solander ladin nyelvjárásban Mezàna / Mezanå, település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 894 fő (2017. január 1.). Mezzana Pellizzano, Rabbi (Trentino), Commezzadura és Pinzolo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Feneketlen mélység (film) A Feneketlen mélység (eredeti cím: Desolation Sound) egy 2005-ös kanadai filmdráma. Magyarországi bemutatója 2008. február 18. (TV premier). Történet Laurel, egy tehetséges festőművész férjével, Michael-el, egy fotóriporterrel és kislányukkal, Margarettel egy csendes, kanadai kisvárosban élnek. Laurel ihlethiányban szenved, Margaret alva jár a tetőn és nem riad vissza a bolti lopástól sem. További problémát jelent Elizabeth, Laurel gyerekkori barátnőjének látogatása. Michael Alaszkába repül, a részeg Liz és Laurel közötti dulakodás pedig Liz halálához vezet. Laurel megpróbálja elfelejteni a történteket, de az árulkodó jelekre felfigyel a város sheriffje, Doug is. Pataki Sámuel (orvos, 1731–1804) Sárospataki Pataki Sámuel (Dés, 1731. március 20. – Kolozsvár, 1804. szeptember 10.) orvosdoktor és tanár. Élete Pataki Sámuel orvos és Dálnoki Máriának fia. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református főiskolában végezte és 1752-ben Leydenbe ment az egyetemre, ahol 1755-ig tanult természettant, matézist, metafizikát, görög és arab nyelvet, egyetemes történelmet és teológiát; itt az orvosi tudományokra is készült; innét Odera-Frankfurtba ment, de egy év múlva a porosz háború kitörése miatt Utrechtet (Belgium) kereste föl, ahol 1758-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Még külföldön érte a kolozsvári református főiskola elöljáróságának meghívó levele, melyben tudatták, hogy a bölcseleti tanszékre tanárnak választották. 1759-ben kezdte meg tanári működését, ami alatt a tanterv újításában nagy buzgalmat fejtett ki. 1769-ben a főkonzisztórium reá bízta a nyomda igazgatását, melyet nagy buzgalommal 25 évig teljesített. 1780-ban Kolozs megye tiszti főorvosa lett. Nagy orvosi gyakorlata volt, tanácsát a messze vidéken is igénybe vették. Füvészettel is foglalkozott és e tárgyban Benkő Józseffel sűrűn levelezett. Nagy növénygyűjteménye a kolozsvári egyetem növénytani intézetében van elhelyezve. Arcképét a kolozsvári református kollégium fametszetben kiadta. Munkái Theses medicae... pro specimine inaugurali. Trajecti ad Rhemum, 1758. Temetési oratio, melyet néhai gróf idősb. sz. Teleki Ádám kir. consil. és generális főstrázsamester levetkezett testének eltemettetése alkalmatosságával mondott és abban a halált számkivetésben küldötte hogy egy lelkes állat is tulajdonképen meg ne halljon megmutatta Kendi-Lónán Szent Iván hava 10. 1770. Kolozsvár, 1775. ( Bodoki József és Tordai Sámuel gyászbeszédeivel együtt). A mostani uralkodó skárlát forró hideglelés és torokfájásra nézve szükséges jegyzések a falusiak számára. Kolozsvár, 1801. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Szélhegy megállóhely A Szélhegy megállóhely egy 2015-ben létesített Pest megyei vasúti megállóhely, melyet a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) üzemeltet Solymár külterületén. A megállóhely a vasútvonal egy teljesen újonnan épült – az eredeti nyomvonaltól mért legtávolabbi pontján mintegy 30 méterrel északabbra húzódó – pályaívében létesült. A vasútvonal ezen szakaszán korábban csak egy (már az 1980-as évek körül lebontott) vasúti őrház, illetve egy földút fénysorompóval biztosított átkelőhelye volt. A megállóhelyen a vonalszakasz teljes átépítését követően, 2015. augusztus 20-ával indult meg a forgalom. Áthaladó vasútvonalak: Budapest–Esztergom-vasútvonal (2) Megközelítés budapesti tömegközlekedéssel Busz: 164 , 264 Busz: 830 , 832 Látnivalók a környéken Szél-hegyi kálvária és a hegy helyi természetvédelmi oltalom alatt álló északi lejtője. Costur Costur település Spanyolországban, Castellón tartományban. Costur L'Alcora, Figueroles, Les Useres, Vilafamés és Sant Joan de Moró községekkel határos. Lakosainak száma 532 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kadarkút Kadarkút város Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése A Kadarkúti kistérség székhelye. Kaposvártól 25 km-re, Belső-Somogy és a Zselic határán helyezkedik el. Megközelíthető Kaposvár felől a Barcsra vivő úton, valamint Szigetvár felől a Szigetvár–Nagybajom úton. A település alaprajza a 19. századi rendezésnek köszönhetően szabályos: egymásra merőleges utcákból áll. A községhez a következő puszták tartoztak, illetve tartoznak: Hódos-puszta, Körmendpuszta, Somogyszentimrepuszta. Története Időszámításunk előtt A miocén és pliocén időszakban a területet a Pannon-tenger borította, melynek visszahúzódását követően a terület jellemzően mocsaras volt. A történelem korai időszakában az emberi jelenlét nem volt számottevő, azonban a település környékén az előkerült leletek szerint már i. e. 8000 - 10 000 évvel ezelőtt is éltek. A középkorban Kadarkút első, és az utókorra fennmaradt írásos említése az 1332-1335 években készült pápai tizedjegyzékében található: a tizedszedés második évében (1333) Kadacuta, majd Kadarcuta formában, a tizedszedés harmadik évében (1334) Kadarkuta, míg negyedik évében (1335) Chadarcuthay formában írták a helység nevét. A település első okleveles említése Tamás országbíró által, alsólendvai Miklós bán és Szentkirályi Jakab fia János közötti perben 1353-ban kiadott oklevelében található Kadarkuth formában.Az akkori és későbbi dokumentumok több különböző alakban is említik a települést, úgymint: Chadarcuthay, Kadarcuch, Kadarkutha, Kethkadarkutha, Kadarkuth. A középkorban a város mai területén hét falu létezett: Kadarkút, Kiskadarkút, Szentkirály, Körmend, Kenéz, Szentimre és Hódos. Az Árpád-házi és az utánuk következő, török megszállás előtti királyok uralkodása alatt többen is pereskedtek a település birtoklásáért, de az itt lakók békés életet éltek. A török idők Kadarkút és környéke 1554-től tartozott a török területek közé, amikor lakói már a törököknek is adóztak. A mohácsi szandzsák 1554-ben készült fejadólistája szerint a garasgáli keza helységei közül Kadarkúton 7 ház, Szentkirályon 2 ház, Szent Imrén 1 ház fizetett adót. Körmendpuszta az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 2 házból állott. Az 1554-es fejadó defter Kadarkúton hét családfőt írt össze, akik: Kutera Ferenc, Cse Antal, Fodor Gergel, Nagy Ferenc, Hirvát Kelemen, Veres Benedik, Varga Tamás. A pécsi vilájethez tartozó mohácsi szandzsák 1565–1566 évi fejadó deftere szerint a törököknek a garasgáli náhié községei közül Kadarkút 3 ház, a kaposvári náhiéból Szent Imrén 4 ház adózott. A szigetvári vilajet 1571. évi fejadó deftere szerint a garasgáli náhiéból Kadarkúton 22, Szentkirályon 3, a pécsi szandzsák kaposvári náhiéjához tartozó Körmenden 5, Szent Imrén 4 ház fizetett adót. Az 1571-es fejadó defter Kadarkúton 19 családfőt írt össze: Cse Antal, Verös Benedik, Varga Tamás, Szabó János, Kosi Vince, Veres Márton, Szőke György, Gyalus János, Gyalus Imre, Gyalus Balázs, Kis Boldizsár, Bire Antal, Fejes Miklós, Házadi Mihály, Kovács Benedik, Baka István, Varga Imre, Fejes Sebestyén. 1582-ben 3 portáját írták össze a török adószedők. A szigetvári liva rúznámcséja szerint 1586–1587-ben a kanizsai náhié szigetvári szandzsákában Kodorkud birtokait Dervisről Juszuf bin musztafára írták. Utolsó török földesura Kücsök Zachim volt. A török alóli felszabadulástól és a dualizmus koráig A török nagy károkat okozott a településen. A 19. század idején a Somssich, a Mérey, a Márffy, a Vasdényei és a Dersffi családoknak voltak itt birtokai. A dualizmus korától napjainkig 1936-1949 között közigazgatásilag Kadarkúthoz tartozott Kőkút település is. A városi rangot 2005-ben kapta meg. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,3%-a magyarnak, 0,9% németnek, 5,3% cigánynak, 0,2% horvátnak mondta magát (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,8%, református 10,8%, evangélikus 0,7%, izraelite 0,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 10,6% (13,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Somogyszentimrei földvár (Nováki Gyula szerint bronzkori) Római katolikus templom (klasszicista, épült 1832-1840 között, tervezője és építője: Johann Felder) Református templom (neogótikus, épült 1905–1906 között, tervezője és építője: Károlyi Emil és Schlauch Imre) Vótapuszta kastélyépület (1910-1911 között épült, építtetője Somssich Géza) Hősök tere – Hősi emlékmű (állították: 1924) Szabadkai Tibor magánarborétuma Híres emberek Itt született Bokor József (1843–1917), A Pallas nagy lexikonának szerkesztője Itt született Turányi Gábor (1948), Ybl Miklós-díjas építész Csokonai Vitéz Mihály sokszor megfordult a környéken. Itt élt 1865-1886 között Halka Sámuel ( Kocs , 1817–Kadarkút, 1886. május 24.) református lelkész, teológiai író. Itt született Jálics Ernő (1895–1964) szobrászművész, a Balatoni Művésztelep egyik alapító tagja, a kaposvári Csiky Gergely Színház parkjában álló 44-es gyalogezred-emlékmű alkotója . Testvértelepülései Veliko Trojstvo , Horvátország - Az Együttműködési és településpartnerségi egyezményt 2006 . július 29-én írták alá Kadarkúton. Voitsberg , Ausztria - Kadarkút, Voitsberg és Veliko Trojstvo 3 oldali Partnerségi együttműködési megállapodását írtak alá 2008 . augusztus 2-án . Ozsdola , Kovászna megye , Erdély , Románia - A testvértelepülési kapcsolat létesítéséről szóló okmányt 2016 . augusztus 6-án írták alá Kadarkúton. A fenti megállapodások aláírására az adott évi kadarkúti városnapi rendezvények idején tartott ünnepi közgyűlések keretében került sor. Chorin Áron Chorin Áron (héberül: ���� �����; Weisskirchen, 1766. augusztus 3. – Arad, 1844. augusztus 25.) aradi főrabbi Élete Szegény családból származott. A tudományok iránti hajlamát követte és Prágába ment, hogy a híres Landau rabbinak a teológiai tudományokban tanítványa legyen. 18 éves korában bevégezvén tanulmányait, a zsidók szokásához képest mint rabbijelölt házasságra lépett és a rabbi pályára készült. 1786. szeptember 16.-án Arad város zsidó hitközsége papjául meghívta; 1806-ig a hitközségi jegyzőséget is viselte. Eleinte hetenként négy váltó forint volt a fizetése, 1790-től már öt forint bankóban. A zsidók helyzetén gyökeresen akart változtatni és rávette őket, hogy mesterséget tanuljanak; törekvéseinek az a sikere volt, hogy 1831-ben Aradon 80 zsidó kézműves volt, zsibárus zsidó pedig az egész városban nem találtatott. Reformot hozott be a vallási lithurgiában és nevelésben is. Ezért a hazai és külföldi orthodox zsidó rabbikból álló conventiculum 1805-ben Óbudára idézte és miután tanait visszavonni nem akarta, elítélte, miből sok kellemetlenséget, rágalmat és üldöztetést kellett szenvednie. A helytartótanács 1807. március 2.-án az ítéletet megsemmisítette. Az ellene intézett támadások dacára reformtörekvéseit ernyedetlenül folytatta; behozta az orgonát, megengedettnek nyilvánította szombaton és ünnepnapon a vasúton való utazást; négy osztályu reáliskolát állított föl; ezenkivül a zsidó ifjuság érdekében egyleteket szervezett. Irásai oly föltünést keltettek külföldön is, hogy a badeni nagyfejedelemség kormánya teológiai véleményt kért tőle arra nézve, hogy mely tárgyak tartoznak zsidó dogmák szerint kizárólag a rabbik hatáskörébe. Ebbeli véleménye 1826-ban Prágában jelent meg. A németországi evangélikus lelkészekkel élénk levelezést folytatott, melyet Lőw Immánuel tett közzé. A római katolikusok részéről Vizer Ádám ügyvéd tartott fölötte emlékbeszédet; az aradi zsidó község pedig elkészíttette mellszobrát unokája Aradi Zsigmond által Rómában. Unokája Chorin Ferenc politikus és üzletember, a Gyáriparosok Országos Szövetségének egyik alapítója. Dédunokája Chorin Ferenc, a Horthy-rendszer egyik legismertebb és legbefolyásosabb üzletembere. Arcképét Barabás rajzolta kőre 1845-ben és Walzel A. műintézetében jelent meg Pesten. Munkái Trauer-Andachtsrede über Ludvigs XVI. Unglücksschicksal, mit einem Anhang zur Vaterlandsliebe an die dasige Judenschaft gehalten den 6. März 1793. (Arad.) Gedächtnissrede über das Ableben des… Herrn Joh. v. Banhidy, gehalten in der Sinagoge zu Simánd den 2. April 1802. Waitzen, 1803. Lamenaseach shîr… 1807. (Héber alkalmi költemény. Ism. M. Könyv-Szemle 1877. 104.) Ein Wort zu seiner Zeit. Wien, 1820. Sr. Fürstl. Gnaden Herrn Alexadner Rudnay… Primas Erzbischof von Gran… bei seiner Durchreise am 10. April 1820. überreicht… von der Arader israelit. Gemeinde. Arad, 1820. Ein Wort zu seiner Zeit über die Nächstenliebe und den Gottesdienst. Wien, 1820. Herzens regungen bei der Installation… Herrn Baron v. Wenkheim, Administrator der Obergespanswürde im löbl. Crassover Comitat. Arad, 1823. (Költemény.) Igureth Elassaph oder Sendschreiben eines afrikanischen Rabbi an seinen Collegen in Europa. Herausg. mit einem deutschen Vorworte, Nachworte und Noch Etwas. Prag, 1826. Rede bei der Andachtsübung und Dankes Gebeth für die Genesung Franz I… 1826. Der treue Bothe an seine Glaubensgenossen. Prag, 1830. Hillel. Ofen, 1837. Worte der Wahrheit und des Friedens! Geschrieben im Jahre 1843–44. U. ott, 1848. Nagy Zsolt (labdarúgó, 1993) Nagy Zsolt (Székesfehérvár, 1993. május 25. –) magyar labdarúgó, a PAFC hátvédje. Forrás Nagy Zsolt adatlapja a transfermarkt.de oldalon (németül) Nagy Zsolt adatlapja a hlsz.hu oldalon (magyarul) Botkormány A botkormány (angolul: joystick) egy olyan jelbeviteli eszköz, ami egy rögzített alapon forgó rúdból áll. A botkormány továbbítja a rúd szögét, pontos állását az általa vezérelt eszköznek. Gyakran használnak botkormányokat videojátékok irányítására, ezek általában egy vagy több gombbal rendelkeznek, melyek állása szintén továbbadható a számítógépnek. A botkormány népszerű változata a modern játékkonzolokon az ún. analóg kar. A joystick sok repülőgép egyik fő irányító eszköze, továbbá gyakran alkalmazzák különféle munkagépek irányításához (például a toronydaruk, teherautók) vagy akár a távműködtetésű kamerák kezeléséhez. Miniatürizált változataik megtalálhatóak egyes mobiltelefonokon is. További információk A botkormányok típusai Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Joystick című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Somerville (Massachusetts) Somerville város az USA Massachusetts államában. Lakosainak száma 78 804 fő (2013). Népesség A település népességének változása: Yael Naim Yael Naim (héberül: ��� ����) izraeli származású énekes-dalszerző. Miután 2008-ban az Egyesült Államokban a New Soul című dala hallható volt egy Apple-reklámban, ami a MacBook Airt hirdette, hírnevet szerzett. A dal hetedik helyezést ért el a Billboard Hot 100-on. Biográfia Yael Naim 1978. február 6-án született Párizsban. Négyévesen elköltözött családjával az izraeli Ramat HaSharon-ba. Az Izraeli Légierő kórusában énekelt szólistaként. Énekes karrierjét a Las Dix Commandements nevű musical-ban való szereplésével kezdte, és első szólóalbuma, az In a Man's Womb (amit Los Angeles-ben vettek fel Kamil Rustammal) 2001-ben jelent meg, és felénekelte a You Disappear című számot Bruno Coulais-tól a Harrison's Flowers című filmhez. Kezdeti munkáiban egyszerűen Yaelként tüntették fel. Ezenkívül duettezett Din Din Aviv-val, a dal címe Mashmauyot volt. Naim csatlakozott David Donatien doboshoz, és két alatt megegyeztek és felvettek tizenhárom dalt Naimtól a saját lakásán lévő studióban Párizsban. Ezek a dalok megjelentek második albumán, a Yael Naimon, 2007. október 22-én, a Tôt ou tard kiadónál. Az angol, francia és héber nyelvű dalok a kritikusoktól elismerésben részesültek, és az album a francia toplistán 11. helyen végzett a megjelenése utáni héten. Stílusában - ahogy azt jellemezték - egy cseppnyi dzsessz és egy cseppnyi folkzene van, rejtélyes és felidéző szavakkal, amit finom és szándékosan rekedt hanggal énekelnek. 2008 januárjában az Apple szerepeltette New Soul című dalát a MacBook Air laptop debütáló reklámjában. Steve Jobs saját maga választotta ki a dalt. A magas számú digitális eladás miatt a dal a Billboard Hot 100-on a kilencedik helyet érte el a 2008. február 16-ai héten, így válva Naim első egyesült államok-beli top tízben szereplő kislemezévé. A következő héten a dal a hetedik helyre ugrott. A szám a The House Bunny című film zenéjében is szerepelt. 2010 novemberében jelent meg harmadik albuma 'She Was A Boy' néven. Az album első kislemeze: "Go To The River". 2015 márciusában jelent meg negyedik albuma 'Older' címmel. Az albumról elsőként a Coward jelent meg kislemezen. Diszkográfia Studióalbumok 2001 In a Man's Womb 2007 Yael Naim 2010 She Was a Boy 2015 Older Kislemezek 2001 You Disappear 2001 Do I Do 2001 Avril 2007 Toxic 2008 New Soul 2008 Too Long 2010 Go To The River 2015 Coward SMS Kaiser Karl VI. Az SMS Kaiser Karl VI. az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének VI. Károly-osztályú páncélos cirkálója (Panzerkreuzer) volt az első világháború végéig. Nevét III. Károly magyar királyról kapta, aki VI. Károly néven volt német-római császár (németül Kaiser Karl VI.). Építése Csak öt évvel az első elkészült típushajó után kezdődtek meg építési munkái a trieszti Bauwerft STT (Stabilimento Tecnico Triestino)-nál. Ez volt az első háromkéményes k.u.k. hajó, és az utolsó amelyet ezen gyár gyártott le a cs. és kir. haditengerészetnek. A terveket J. Kellener hajóépítő mérnök készítette a „Rammkreuzer D” minta alapján, aki egy 6000 t vízkiszorítású, modern, erős övpáncélzattal felszerelt hajót képzelt el. A további újonnan épített k.u.k hajóknak a tervezője már a prágai Siegfried Popper volt, aki markánsan rányomta a bélyegét a későbbi egységekre. Az építés ára 11 millió koronába került, amely összeg tartalmazta az SMS Kaiser Franz Joseph I. és SMS Kaiserin Elisabeth hajók lövegeinek árát is. A nehézlövegeket a Krupp-Művek szállította, ahogy az elektromos- és tűzvezető rendszereket is. A közepes tüzérséget a Škoda gyártotta. Mint az osztály névadó tagjának, 1896. június 1-jén történt meg a gerincfektetése, majd 1898. október 4-én a vízre bocsátás. Szolgálatba 1900. május 23-án állt. A hajó és annak testvérhajója válasz volt az olasz Vettor Pisani-osztályra. Bevetések Békében 1901 -ben kiképző utakon tartózkodott az Égei-tengeren 1902 - 1903 között Kelet-Ázsiában állomásozott, világkörüli utat tett 1906 -ban a Nyári- és a Tartalék Hajórajba osztották, részt vett a lissa -i parádén és modernizálták fegyverzetét 1909 -ben a levantei vizeken vett részt a keresztények lemészárlása miatt rendezett flottatüntetésen 1910 -ben a 100 éves Argentína megünneplésére érkezett Buenos Airesbe 1913 -ban a Balkán-háborúk alkalmából részt vett a montenegrói partok előtt rendezett flottafelvonuláson. Biztosította Szkutari török evakuálását. 1914 júliusában az utolsó békebeli kiképzőút. Meglátogat több spanyol kikötőt, tisztelgő látogatások a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Háborúban 1914 . szeptember 9-én kötelékben a SMS Kaiser Franz Joseph I. -el a Lovcsen hegyen lévő montenegrói állásokat lőtte a Cattarói-öbölből 1915 . május 18-án szárazföldi ütegek tüzébe került, 3 ember megsérült. 1915. december 30-án kifutott a Cattarói-öbölből a Helgoland -csoport felmentésére, amely belekeveredett az első otrantói csatába . Végül összecsapásra nem került sor, a hajó visszavonult Cattaróba. 1916 . január 8-án a Lovcsen hegyről tűz alá vették, nem esett kár 1916. augusztus 28. / 29-én részt vett az olasz keleti partok elleni tömegtámadásban, Brindisi előtt 1918 . február 1. és 3. között legénysége részt vett a Cattarói matrózlázadásban 1918. március 19-én Sebenicóban kivonták a szolgálatból, 20-ától lakóhajóként funkcionált Sorsa a háború után 1919-ben Pólába vitték. 1920 januárjában az antant tengeri bizottság Nagy-Britanniának ítélte, akik eladták a római Vaccaro & Co acélműveknek, lebontás céljából. 1922-ben Nápolyba vontatták, majd ott lebontották. Ladinec Ladinec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sveti Ivan Žabnóhoz tartozik. Fekvése Kőröstől 13 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre fekszik. Története A település neve 1326-ban még személynévként szerepel először írott forrásban. Ekkor írják le egy itteni birtok határait, melynek birtokosai Ladin fia János és László fia Márton voltak. 1430-ban a Gorica nevű birtok határleírásában található az az út, amely Ladinecről a cirkvenai Szűz Mária templomhoz vezet. Ekkor említik először "Ladynyncz" nemeseit is. A 16. század elején a ladineci birtokot Kerecsényi Pál vásárolta meg és cirkvenai uradalmához csatolta. A Kerecsényi családot 1628-ban is említik itt birtokosként. 1857-ben 130, 1910-ben 214 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 175 lakosa volt. Nevezetességei Kápolnája. Államok vezetőinek listája 2010-ben Ezen az oldalon a 2010-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Lásd még Választások 2010-ben Kortárs uralkodók listája Forrás Uralkodók Híradó honlapja folyamatosan A BBC honlapja Gara Ernő Gara Ernő (1894 – ?) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő. Életútja 1912-től a Nagyvárad, 1921-től a Keleti Újság belső munkatársa s egy ideig bukaresti tudósítója. Színes riportjait több erdélyi napilap közölte. Szatmáron Friss Újság címen független politikai hetilapot alapított, majd Kolozsvárt adta ki Riport c. folyóiratát. Összegyűjtötte és kiadta Kortársak lexikona címen ezer romániai magyar szellemi és közéleti személyiség adatait (Kolozsvár, 1939) és a II. világháború küszöbén Fegyverek közt – múzsák c. alatt ötven erdélyi író és újságíró eredeti nyilatkozatainak, jegyzeteinek, vallomásainak antológiáját, széles humanista arcvonalon a háborús veszedelem ellen (Nagyvárad, 1940). Vihar c. színműve (társszerző Turnowsky Sándor, Nagyvárad, 1940) a fasiszta terrorra figyelmeztet. Kötetei Kortársak lexikona. A romániai magyar nyelvterület szellemi és közéleti személyiségei. Szerkesztőbizottsággal összeáll.: Gara Ernő. Cluj [Kolozsvár], 1939. Fraternitas S. A. 113 p. 24 (Egybekötve: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. Budapest, é. n. Béta irodalmi részvénytársaság. Viktória ny. 937 p.) 50 erdélyi író és Újságíró. Fegyverek közt -- múzsák. Almanach 1940. Szerk.: Gara Ernő. 1. év. Oradea, [1940.] Grafica. 317 p. Vihar. Színmű három felvonásban, öt képben. (Turnowsky Sándor társszerzői közreműködésével.) Oradea-Nagyvárad, 1940. /Grafica./ 103 p. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Baldassare Peruzzi Baldassare Peruzzi (Siena, 1481. március 7. – Róma, 1536. január 6.) olasz építész és festő. Élete 1503-ban Rómába ment, ahol freskóképeket készített a San Onofrio és San Rocca a Ripa templomokban és fáradhatatlanul tanulmányozza az ókori emlékeket. 1509-11-ben épített az egyszerű, de nemes Villa Farnesinát. 1520-ban Rafaello halála után Antonio de San Gallo vezetése alatt a római Szent Péter-templom építőmesterévé lett, időközben azonban Bolognába ment, ahol terveket készített a San Petronio- és egyéb templomok számára. 1523-ban visszatért Rómába, de 1527-ben, Róma kifosztása után, Sienába menekült, ahol a székesegyház építőmesterévé nevezték ki. Itt festette a Fonte Giusta-templomban leghíresebb képét: Augustus császárt és a Sibilliát. 1535-ben visszatért Rómába, ahol önállóan átvette a Szent Péter-templom építésének vezetését. Utolsó életévében elkezdte építeni a Massimi-palotát, legkitűnőbb építészeti művét, melynek nemes, egyszerű homlokzata, remek udvara szinte páratlan a maga nemében. Építészeti művei közül csak keveset fejezhetett be, de a firenzei Uffizi-gyűjteményben levő rajzai mutatják, mekkora tehetsége volt. Nedeczky István (nagyprépost) Nedeczei Nedeczky István (Rajec, 1691. szeptember 23. – Nagyszombat, 1754. szeptember 8.) bölcseleti és teológiai doktor, nagyprépost. Élete A nedeczei Nedeczky család sarja. Édesapja nedeczei Nedeczky Pál, édesanyja Raiszy Éva volt. A bölcseletet Budán végezte. 1716. június 24-én a Szent Istvánról nevezett papnevelőintézet növendéke lett. 1718-ban bölcseleti, 1719. augusztus 31-én teológiai doktorrá avatták. Miután főlszenteltetett, Vágújhelyen volt segédlelkész. 1731. augusztusban Miaván plébános lett és ugyanezen évben szepesi kanonok. 1733. december 6-án az esztergomi káptalanban nyert javadalmat, megtartván egyszersmind miavai plébániáját is. 1734-ben plébániájától megvált és átvette a Szent István papnevelő vezetését. A káptalanban a következő emelkedést érte el: 1735. augusztus 24-én honti, 1743. szeptember 12-én székesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost, 1744. szeptember 25-én olvasókanonok, 1745. december 11-én püspök-helyettes és végül 1749. január 23-án nagyprépost lett. 1745-től érseki helyettes volt. Műve Sententia definitiva in favorem dni Joannis Krecsmari, contra, & adversus civitatem Schemniciensem pronunciata solenniter luce, ac palam a venerabili consistorio archiepiscopali Strigoniensi Tyrnaviae, die 10. mensis Maji, anno 1753. Hely n. Karl Madsen Karl Madsen (eredeti, teljes nevén Carl Johan Wilhelm Madsen) (Koppenhága, 1855. március 22. – Koppenhága, 1938. április 16.) dán festő, művészettörténész, múzeumigazgató. Részt vett a skageni festők csoportjának kialakításában, később is szoros kapcsolatot ápolt velük, a külső körükhöz tartozott. Élete és munkássága Madsen apja, A.P. Madsen kapitány is foglalkozott festészettel, elsősorban állatokat festett. Anyja, Sophie Madsen született Thorsoe is festő-családból származott, apja és anyai nagyapja is festők voltak, és ő maga ért el sikereket ezen a pályán. Karl Madsen középfokú tanulmányait a Sorø Académián végezte. 1871-ben Vilhelm Kyhn tanítványa volt, majd a Királyi Dán Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait 1872 és 1876 között. 1876-79 között Párizsban az Académie des Beaux-Arts-on tanult, mestere Jean-Léon Gérôme volt. Első kiállítása 1880-ban volt. 1895-től a Statens Museum for Kunst (Állami Művészeti Múzeum) munkatársa, majd 1911-1925 között igazgatója volt. Madsen nagy figyelemmel követte az európai művészetek fejlődését, és síkraszállt amellett, hogy a dán művészek kövessék ezeket a tendenciákat. Már az 1860-as évek első felében nagy hívévé vált a dán művészet megújulásának, a Det Moderne Gennembrud (modern áttörés) nevű mozgalomnak, aminek vezetője Georg Brandes és Holger Drachmann voltak. 1871-ben Drachmann Skagenbe utazott, a Jylland északi részén fekvő kis halászfaluba, hogy plein air képeket fessen a halászokról. Csaknem vele egy időben látogatott oda Madsen is. Az akadémián folytatott tanulmányai során találkozott Michael Ancherrel, akit rávett arra, hogy utazzanak Skagenbe 1874 júliusában. Madsen ott festészeti leckéket adott Anna Brøndumnak, a szállodatulajdonos lányának. Madsen festészete is mutatja, hogy a skageni festők egyik kulcsfigurája volt, bár virtuozitásban, a színei kezelésében elmaradt tőlük. Legérdekesebb képei talán párizsi tartózkodása alatt születtek, amikor a barbizoni iskola és talán Édouard Manet hatása alá került. Képei azonban ekkoriban is túl sötétek, egyhangúak voltak, különösen a az impresszionisták és naturalisták munkáihoz képest. Madsen saját alkotó festői munkájával fokozatosan felhagyott és teljesen a művészettörténetnek, kritikának szentelte erejét. 1881-ben művészeti kritikusa lett a Dagavisen című lapnak, és gyakran publikált olyan neves lapokban, mint a Politiken és mások. Fokozatosan Dánia egyik legbefolyásosabb művészeti kritikusa lett. Első jelentős könyve, a Japansk Malerkunst (1885) című kötet nagy szerepet játszott az akkor Európa-szerte divatossá váló ázsiai művészet iránti érdeklődés skandináviai felkeltésében. Művészettörténeti tevékenysége két témára koncentrált: friss szemmel vizsgálta a 19. század első felének dániai művészetét, például Johan Thomas Lundbye-ről szóló monográfiájában (1895), valamint a holland festészet nemzetközi hírű szakértőjévé vált. Karl Madsen az első festők között volt, akik rendszeressé tették nyári skageni tartózkodásukat.. A Statens Museum for Kunst éléről történt visszavonulása után az újonnan létrehozott Skagens Museum igazgatója lett 1928-ban, majd könyvet írt a skageni festők köréről Skagensmalerne. Jelentős könyvgyűjtőként 1888-ban az egyik alapítója volt a Forening for Boghaandværk nevű dán bibiliofil egyesületnek. Igazgatósági elnöke volt a Nivaagaards Malerisamling képtárnak, valamint a Skagens Museumnak, egészen haláláig. Tiszteletbeli doktora volt a lundi egyetemnek, tagja a dán és a svéd művészeti akadémiáknak, tiszteleti tagja az antwerpeni akadémiának valamint a skandináviai múzeumok egyesületének. Levelező tagja volt a holland régészeti társaságnak. Elnyerte a Dannebrog-rend lovagi címét 1909-ben, a rend érdemkeresztjét 1923-ban, majd másodosztályú parancsnoki fokozatát 1925-ben. Fontosabb művei Japansk Malerkunst , 1885. Hollandsk Malerkunst , 1891. Studier fra Sverige , 1892. Johan Thomas Lundbye , 1895. Billedkunsten , 1901. Wilh. Marstrand , 1905. Viborg Domkirkes Billeder , 1910. Billeder af Rembrandt og hans Elever i Den kgl. Malerisamling , 1911. Theodor Philipsen , 1912. P.C. Skovgaard og hans Sønner , 1918. J.Th. Lundbyes Dagbogsoptegnelser , 1918. Illustrationerne til Holbergs Peder Paars , 1919. Corot , 1920. Nederlandsk Malerkunst i det 17. Aarhundrede , 1925. Ring , 1927. Oversigt over dansk Malerkunst , 1928. Franske Illustratorer fra det 18. Aarhundrede , 1929. Skagens Malere og Skagens Museum , 1929. Mustafa Demir Mustafa Demir török politikus, parlamenti képviselő, miniszter (Şalpazarı, 1961. január 18. –). Recep Tayyip Erdoğan kormányában közmunka- és lakásügyi miniszter 2009. május 1. és 2011. július 6. között, valamint alapítója és egykori elnöke az AKP Samsun tartományi szervezetének. Életrajz A Fekete-tengeri régióban született Şalpazarı településen Trabzon tartományban egy 9 gyermekes családba. Apja, Hüseyin Demir (beceneve Bakirci Hüseyin) egy híres rézműves volt. 1979-ben érettségizett, majd a Fekete-tengeri Műszaki Egyetemen építészként szerzett diplomát. Ezt követően réz és alumínium tányérok, konyhai termékek gyártásával, nagykereskedelmével foglalkozott, majd építési vállalkozóként, építészként tevékenykedett. 1991-től tartós fogyasztási cikkekkel kereskedett. 2001. szeptember 29-én megalapította az AKP Samsun tartományi szervezetét, 2002-ben a parlamenti választásokon a parlament tagja lett, majd 2007-ben és 2011-ben is újraválasztották. 2002–2009 között a török parlament Közmunkaügyi, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságának volt az elnöke. Magánélete Nős, öt gyermeke van. Jegyzetek Hivatalos életrajz (török nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 15.) Az új török kormánytagok névsora (török nyelven). [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 15.) Karadeniz Teknik Üniversitesi honlapja (török nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 15.) Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Mustafa Demir című török Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Mustafa Demir című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Relevancia A relevancia latin szó jelentése: fontosság, jelentőség, jelentékenység. Miközben a relevancia fogalma a hétköznapi „releváns” formában leginkább a fontos, lényeges jelentéssel rendelkezik, elméleti használata ennél valamivel szűkebb. Rendszerint ha valami releváns, akkor az valamihez releváns, vagy a megértéshez, vagy a magyarázathoz. Így a relevancia kifejezést arra használják, hogy leírják valamilyen információ mennyire helyénvaló, mennyire kapcsolódik, illetve mennyire alkalmazható egy adott kérdésben. A releváns szó leggyakoribb jelentése: a tárgyhoz tartozó vagy kapcsolódó dolog, röviden: idevágó. Jelenthet még fontos, lényeges dolgot, mint például jogi környezetben releváns bizonyíték a perdöntő. Másképpen magyarázva ha 100 szemtanú látta ugyanazt az esetet és a bírósági tárgyaláson mindannyian nagyjából ugyanazt mondanák el, úgy vallomásuk egyformán releváns, de fölösleges lenne mindegyiküket meghallgatni. Gyakran használt még a szó ellentéte, az irreleváns. A releváns szó tagadó formája az irreleváns; jelentése: nem a tárgyhoz tartozó (nem idevágó), jelentéktelen, lényegtelen, nem helytálló, vagyis nem kell számolni vele. relevál = Beszéd közben kiemel valamit, vagy fontosságot tulajdonít valaminek. Releváns logika A releváns logika a nem klasszikus logika egyik irányzata, amelyben a klasszikus logika sémáin kívül bevezetik a → jelet is. Ha A és B egy-egy állítás, úgy az A→B értelme, hogy A-ból relevánsan következik B. A relevancia ebben az értelemben azt jelenti, hogy A-nak és B-nek logikai kapcsolatban kell állnia egymással. Felhasznált forrás Pete, Krisztián, Rita Kéri. Relevancia, Kommunikációtudományi Nyitott Enciklopédia. Hozzáférés ideje: 2010. március 21. Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 392. o. ISBN 963-9257-14-1 Kiegészítő irodalom Grice, H. P., 2001. A társalgás logikája. In: Pléh-Síklaki-Terestyéni (szerk.), Nyelv – Kommunikáció – Cselekvés. Budapest: Osiris Hempel, C. G., 1999. Tanulmányok a konfirmáció logikájáról. In: Forrai G. - Szegedi P. (szerk.), Tudományfilozófia: Szöveggyűjtemény. Budapest: Áron Reboul, A. – Moeschler, J., 2000. A társalgás cselei. Budapest: Osiris Ruzsa I., 1984: Klasszikus, modális és intenzionális logika. Ruzsa I. – Máté A., 1997. Bevezetés a modern logikába. Budapest: Osiris Eszes, Boldizsár, Tőzsér János. „Átvitt értelem – a metafora szerepe a kommunikációban” (pdf). Világosság 2007 (6). Pólya, Tamás. „Sikertelenség és koherencia a nyelvi kommunikációban” (magyar nyelven). Magyar Tudomány 2004 (8), 856. o. (Hozzáférés ideje: 2010. március 21.) Sperber, D. – Wilson, D., 1986., 1995. Relevance. Communication and Relevance . Oxford: Blackwell Szövegbányászat, Tikk Domokos (Szerk.) (magyar nyelven), Typotex Kft. ISBN 9639664456 ISBN 9789639664456 Gorayska B. & R. O. Lindsay (1993). The Roots of Relevance. Journal of Pragmatics 19 , 301–323. Los Alamitos: IEEE Computer Society Press. (angolul) Hjørland, Birger (2010). The foundation of the concept of relevance. Journal of the American Society for Information Science and Technology, 61(2), 217-237. (angolul) Hjørland, Birger & Sejer Christensen, F. (2002). Work tasks and socio-cognitive relevance. A specific Example. Journal of the American Society for Information Science and Technology, 53(11), 960–965. (angolul) Hjørland, Birger (2000). Relevance Research: The Missing Perspectives: "Non-relevance" and "Epistemological Relevance". Journal of the American Society for Information Science, 51(2), 209–211. (Letter to the Editor). (angolul) Lindsay, R. & Gorayska, B. (2002) Relevance, Goals and Cognitive Technology. International Journal of Cognitive Technology , 1 , (2), 187–232 (angolul) Sperber, D. & D. Wilson (1986/1995) Relevance: Communication and Cognition . 2nd edition. Oxford: Blackwell. (angolul) Sperber, D. & D. Wilson (1987). Précis of Relevance: Communication and Cognition. Behavioral and Brain Science , 10 , 697–754. (franciául) Relevance : communication and cognition. by Dan Sperber; Deirdre Wilson. 2nd ed. Oxford; Cambridge, MA: Blackwell Publishers, 2001. ISBN 9780631198789 (angolul) Zhang, X, H. (1993). A Goal-Based Relevance Model and its Application to Intelligent Systems . Ph.D. Thesis, Oxford Brookes University, Department of Mathematics and Computer Science, October, 1993. (angolul) Saracevic, T. (2007). Relevance: A review of the literature and a framework for thinking on the notion in information science. Part II: nature and manifestations of relevance. Journal of the American Society for Information Science and Technology, 58(3), 1915-1933. ( pdf ) Saracevic, T. (2007). Relevance: A review of the literature and a framework for thinking on the notion in information science. Part III: Behavior and effects of relevance. Journal of the American Society for Information Science and Technology, 58(13), 2126-2144. ( pdf ) További kiegészítések Babarczy, Anna (2005). „Szemantika - Relevancia elmélet - Sperber & Wilson 1986, 1995”. (Hozzáférés ideje: 2010. március 21.) (előadás) Saracevic, T. (2007). Relevance in information science. Invited Annual Thomson Scientific Lazerow Memorial Lecture at School of Information Sciences, University of Tennessee. September 19, 2007. ( video ) Upor László Upor László (Pécs, 1957. december 30.) magyar dramaturg, műfordító, szerkesztő, egyetemi tanár. Életpályája 1977-1983 között a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika szakán tanult. 1984-1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát végezte el. 1988-1989 között a Miskolci Nemzeti Színház és a Játékszín dramaturgja volt. 1989 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1989-1991 között a Pécsi Nemzeti Színház és a Madách Színház dramaturgjaként dolgozott. 1991-1996 között a Vígszínházban dolgozott. 1997-2002 között, valamint 2004-2007 között szabadúszó volt. 2002-2004 között a Nemzeti Színház dramaturgja volt. Több mint 30 drámát, valamint tanulmányokat, regényeket és filmszövegeket fordított. Színházi és filmtémájú esszéket, tanulmányokat ír. Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 5; műfordítóként: 42. Szerzőként A fából faragott királyfi, avagy Pinokkió a porondon (2010) Éljen Kinoppió! (2011) Iciri-piciri mesék (2011) Lúdas Matyi (2012) A tettyei muzsikusok (2012) Művei Holdfény (drámák, 1995) Hungarian Plays (szerkesztette, 1996) Világszínház az egész (2000) Titkosírás (drámák, 2000) Pogánytánc (drámák, 2003) Történet a hetediken (drámák, 2007) Majdnem véletlen. Tom Stoppard fokozatos megközelítése (2009) Műfordításai J. Archer: A tékozló lány (1991) Marina Carr: A Macskalápon ( Háy Jánossal ) Caryl Churchill: Hetedik mennyország (2007) Caryl Churchill: Sokan (2007) Noel Coward : Ne nevess korán Brian Friel: Pogánytánc (2003) Julian Garner: Ébredés Terry Johnson: Freud éjszakája avagy Dalí a szekrényben Charlotte Jones: Emésztő tűz Tony Kushner: Angyalok Amerikában Craig Lucas: A haldokló gallus (2000) Patrick Marber: Közelebb! (2000) J. H. Marks: Összeesküvéselmélet (1997) Martin McDonagh : Leenane szépe Conor McPherson: A gát (Haragozó Eszterrel) Paul Mercier: És ez így megy (2003) Gregory Motton: A sátán förtelmes hangja (1995) Thomas Murphy: Ki kicsoda William Nicholson: Árnyország Terje Nordby: Jégszirom (1998) Eugene O’Neill : Párbajhős Harold Pinter : Porrá leszel (2000, 2005) Lisa Schlesinger: Danny Winston és Rib Ann Magee csontjai (1994) Sam Shepard : Hazug képzelet Tom Stoppard: Salto mortale (2002) Tennessee Williams : Aranybogár Jegyzetek 2012. október 25-i lekérdezés Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 A Liverpool FC 2008–2009-es szezonja Ez a szócikk a Liverpool FC 2008–2009-es szezonjáról szól, mely a 117. volt a csapat fennállása óta, zsinórban 46. az angol élvonalban. A csapat az angol bajnokságban a második helyen végzett, mellyel indulhattak a 2009–2010-es Bajnokok Ligájában. Négy ponttal maradtak le a bajnok Manchester Unitedtől és 3 ponttal előzték meg a harmadik Chelsea-t. A Ligakupában és az FA-kupában egyaránt a negyedik körben estek ki. A Bajnokok Ligájában a negyeddöntőkig jutottak, ahol a londoni Chelsea búcsúztatta őket izgalmas párharcot követően. Statisztikák Pályára lépések A szezon 55 tétmérkőzésén összesen 28 játékos lépett pályára a Liverpool színeiben. Gólszerzők A szezon 55 tétmérkőzésén 17 játékos összesen 104 gólt szerzett. Autolükosz (matematikus) Autolükosz (görög betűkkel Αὐτόλῠκος, i. e. 360-290) görög matematikus, csillagász. Az aeoliai Pitanéből (Kis-Ázsia) származott. Életéről szinte semmit sem tudunk, irataiból is mindössze rövid töredékek maradtak fenn, habár Arisztotelész kortársa volt és munkásságát Athénban űzhette, Kr. e. 335-300 között. Eukleidész hivatkozik Autolükosz munkáira. Pitanéi Arkeszilaosz filozófus tanítójaként is ismert. Autolükosz ismert művei közé tartoznak A szférák mozgásáról és Az égitestek felkelése és lenyugvása c. munkái. 2003. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztivál A 2003. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztivált hivatalos nevén a VI. téli európai ifjúsági olimpiai fesztivál egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, melyet 2003. január 25. és 31-e között rendeztek Bledban, Szlovéniában. Eisingen (Bajorország) Eisingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2492 fő (1987. május 25.). Eisingen Waldbüttelbrunn községgel határos. Tobias Stephan Tobias Stephan (Svájc, Zürich, 1984. január 21.) svájci profi jégkorongkapus. Karrier A Dallas Stars választotta ki őt a 2002-es NHL-drafton a második kör 34. helyén. Először az EHC Churban majd a Kloten Flyersben játszott. Legtöbbet az AHL-ben játszott. Ő a negyedik svájci kapus az NHL-ben Pauli Jaks, David Aebischer és Martin Gerber mögött. 2007. október 13-án a Chicago Blackhawks ellen mutatkozott be az NHL-ben. A csapat hosszabbításban kikapott de Tobias 38 lövést hárított. 2009–2010-ben a Genève-Servette HC-ben játszott és 50 mérkőzésen lépett jégre. Nemzetközi szereplés Az első nemzetközi mérkőzését a 2001-es U18-as jégkorong-világbajnokságon játszotta. 2002-ben már felsőbb korosztályban a juniorok között védte a hálót szintén világbajnokságon. Még ebben az évben újra részt vett az U18-asok világbajnokságán. 2003-ban megint a juniorok között szerepelt a világbajnokságon és ezután már a felnőttek között is játszhatott még ugyan ebben az évben szintén a világbajnokságon. Díjai Az U18-as junior-világbajnokság legjobb kapusa: 2001 A svájci liga legjobb újonca: 2002 Csengele vasútállomás Csengele vasútállomás egy Csongrád megyei vasútállomás. Az állomást a MÁV üzemelteti. Bár névadója Csengele település, valójában Kistelek város külterületén helyezkedik el, közvetlenül a Csengele belterületére vezető közút mellett. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cegléd–Szeged-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Petőfiszállási tanyák megállóhely Kisteleki szőlők megállóhely Csengelei Szent Imre-templom A csengelei Szent Imre-templom az 1930-ban alapított helyi római katolikus egyházközség temploma. Története Csengele katolikus lakói a szegedi felsőközponti plébániához tartoztak. A 20. század elején jelentősen megnőtt népesség és a templomtól való nagy távolság miatt az 1926-ban épült iskolában egy kis kápolnát alakítottak ki, ahol havonta tartottak misét. 1930-ban megalakult a helyi egyházközség, kezdetben fiókegyházként, majd 1936-tól független egyházközségként. A hívők 1934-ben templomépítő bizottságot alakítottak, és gyűjtésbe kezdtek. Az összegyűlt összeg távolról sem fedezte a templom építésének költségét, így az elöljáról az egyházmegyétől és Szeged városától kértek segítséget. A városi közgyűlés 1941-re jóváhagyta a keretet az építkezéshez. A második világháború miatt azonban a templom építése elmaradt. 1948-ban újra megalakult a templomépítő bizottság, de az általános szegénység közepette nem jutottak eredményre. 1951-ben az iskolában megszűnt a kápolna, és gabonaraktárat létesítettek a helyén. Innentől kezdve a szentmiséket a parókián tartották. 1972-ben a hívek adakozásából kibővítették a parókiát. Az 1990-es évek végére az így kibővített épület is szűknek bizonyult, így Laczkó Ferenc plébános mindent elkövetett, hogy Csengelén templom épülhessen. Az építkezést támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az egyházmegye, Szeged város önkormányzata, de Németországból és az Egyesült Államokból is érkezett segítség. A 60 milliós forintnyi összes költségből 6,2 milló forintot a helybéli hívek álltak. A terveket Tar Mihály építészmérnök készítette. A terep rendezése 2000. február 26-án kezdődött el, az alapkő letételére 2000. április 16-án került sor. A templom falai között az első szentmisét 2000. november 5-én mutatták be. A tető 2001. januárban készült el, augusztusra a harangok is a helyükre kerültek. A templomot 2001. szeptember 8-án Gyulai Endre megyéspüspök szentelte fel Boross Péter volt miniszterelnök és Várhegyi Attila államtitkár jelenlétében. Az eseményen mintegy kétezer fő vett részt. Duncan U. Fletcher Duncan U. Fletcher (Americus, 1859. január 6. – Washington, 1936. június 17.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Florida, 1909–1936). Ittiri Ittiri település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 8619 fő (2017. január 1.). Ittiri Banari, Florinas, Putifigari, Uri, Villanova Monteleone, Bessude, Ossi, Thiesi és Usini községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Romário Romário de Souza Faria vagy egyszerűen Romário (Rio de Janeiro, 1966. január 29. –) brazil labdarúgó, politikus. Középcsatárként hazája válogatottjával 1994-ben világbajnok lett, de sikeresen szerepelt európai klubokban (PSV Eindhoven, FC Barcelona) és a brazil Vasco da Gamában is. Negyvenéves kora után is játszott, ami nagyon ritka a labdarúgásban. A válogatottban Minden idők egyik legeredményesebb brazil csatára. 1987. május 23-án szerepelt először a nemzeti csapatban egy Írország elleni 1-0 arányban elveszített mérkőzésen Dublinban. 5 nappal később viszont Finnország ellen már az első válogatott találatát jegyezhette, majd még ebben az évben Izrael ellen kétszer zörgette meg az ellenfél hálóját. A Szöuli olimpia 1988-ban hozta meg számára az első igazi áttörést nemzetközi szinten. Vezérletével egészen a döntőig menetelt a Seleçãoval, ahol a Szovjetunió elleni 2-1-es vereség végett az ezüstéremmel kellett megelégednie, viszont 7 góljával a torna gólkirálya lett. Az 1990-es világbajnokságon mindössze egy mérkőzésen tudott pályára lépni sérülése miatt, ugyan Skóciát 1-0-ra legyőzték, de Romário-t a 65. percben le kellett cserélni. A 4 évvel későbbi, Egyesült Államokban rendezett világversenyt, már egészségesen 7 mérkőzésen 5 találattal abszolválta. Az első 11-es párbajjal vívott döntőben, Roberto Baggio emlékezetes, kihagyott büntetőjének köszönhetően kerekedtek felül az olasz nemzeti tizenegyen és vihették haza a világbajnoki trófeát. A világbajnoki cím megvédése érdekében 1997-ben a válogatottal elképesztő szezont produkált. A méltán elhíresült Ro-Ro duó, melyet Ronaldo-val együtt alkottak, ontotta a gólokat. Romário a 8 barátságos mérkőzésen 9 gólt szerzett és a Bolíviában rendezett Copa América-n is 5 meccsen 4-szer volt eredményes. Az első FIFA által szervezett Konföderációs kupán pedig 4 találkozón 7 alkalommal talált be. A döntőben 6-0 arányban bizonyultak jobbnak Ausztráliánál és Ronaldo, valamint Romário is mesterhármast lőtt. 1998-ban Brazília a legnagyobb esélyesként utazhatott a Franciaországban rendezett világbajnokságra, azonban Romário nélkül. A kiújult lábszárizom sérülése a rendezvény kezdetéig nem regenerálódott volna, ezért Mario Zagallo nem nevezte a brazil keretbe. A nagy Ro-Ro duó, így nem képviselhette magát a vb-n, melyen Brazília a második helyen végzett, a házigazda Franciaországtól elszenvedett vereséget követően. 2002-ben a Japán/Dél-Koreai közös rendezésű vb előtt, Romário szereplése még a brazil és a nemzetközi politikai életben is témává vált. A brazil lakosság nagy része, Fernando Henrique Cardoso köztársasági elnök és maga Jasszer Arafat is helyét követelte a keretbe, végül Luiz Felipe Scolari nem nevezte a rendezvényre. 2005. április 27-én az utolsó, Guatemala elleni mérkőzésén góllal búcsúzott a válogatottól. Életrajza Hivatalos mérkőzéseken majdnem 1000 gólt ért el, amit csak maga Pelé tudott túlszárnyalni. A brazil válogatott történetének harmadik, a brazil liga második legeredményesebb góllövője, hazájában hatszoros gólkirály. A FIFA 1994-ben a világ legjobb játékosának választotta, a nemzetközi szövetség 100. születésnapján 2004 márciusában pedig bekerült a valaha élt 125 legnagyobb játékos közé. Yo soy El Diego című önéletrajzában Diego Maradona azt mondja róla, hogy „hihetetlen befejezőember”, „nem látott még hozzá hasonló csatárt” és hogy „gondolkodás nélkül beválasztaná álomcsapatába”. There’s No Place Like America Today Az 1975-ös There’s No Place Like America Today Curtis Mayfield hetedik nagylemeze. Bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz könyvbe. A Hard Times eredetileg a Baby Huey & the Babysitters dala volt, többen is feldolgozták. A Blue Monday People utalás Fats Domino Blue Monday dalára. A So In Love Mayfield egyik legszebb szerelmes dala, míg a Billy Jack elérte a korábbi Superfly sikerét, a dalt Lenny Kravitz feldolgozta az A Tribute to Curtis Mayfield albumon. Anno Domini Az Anno Domini a Tormentor nevű black metal zenekar első és legsikeresebb lemeze, és máig megalapozza ismertségüket. A széles körben elterjedt tévhittel ellentétben nem demó, hanem nagylemez. 1987-ben, hihetetlennek tűnő módon, az akkori egyetlen, állami kiadótól (Hungaroton) a Tormentor ajánlatot kapott egy nagylemez megjelentetésére. 1988 Novemberében kezdődött a stúdiómunka, a felvételek két hét alatt készültek el, és a keverés után készen is volt a lemez. A kiadóval viszont gondok adódtak, és végül kiderült, hogy a lemez mégsem jelenhet meg. A felvételekből csak néhány kazetta maradt, és szerencsére a mesterszalagról is készült másolat egy videokazettára, ez utóbbinak viszont nyoma veszett, és a megmaradt kazettákról lemásoltak néhányat közeli barátoknak. Ezek elkezdtek terjedni, külföldre is eljutottak, és hatást gyakoroltak a stílus olyan nagyjaira is, mint a Mayhem vagy a Darkthrone. Kiadások Az 1989-re tervezett eredeti kiadás tehát meghiúsult. Később, a Mayhem gitárosa, Euronymous felajánlotta, hogy megjelenteti az Anno Domini-t a saját kiadóján (Deathlike Silence Productions, röviden DSP) keresztül, ami végül 1993-as halála (pontosabban Varg Vikernes általi meggyilkolása) miatt nem valósult meg. Végül, az Anno Domini 1995-ben jelenhetett meg először, Samothnak, az Emperor gitárosának köszönhetően, akinek szintén volt/van egy kiadója, a Nocturnal Art Productions. Ezt viszont még csak egy másolt kazettáról sikerült tető alá hozni. Nagyjából tíz évvel később viszont az említett videokazetta is előkerült, és így végre az eredeti minőségben is kiadásra kerülhetett a lemez, 2008-ban, az énekes, Csihar Attila saját kiadója, a Saturnus Productions által. John Romero John Romero (Colorado Springs, Colorado, 1967. október 28.) amerikai játéktervező, programozó és fejlesztő a videojátékiparban. Az 1991-ben alapított id Software nevű cég egyik volt társalapítója és olyan játékokban segédkezett, mint a Wolfenstein 3D, a Doom és a Quake. Nagyszerű játéktervezői képességei és új programozástechnikái miatt ezek a játékok még jobban népszerűsítették az FPS stílust az 1990-es években. Amíg Carmack a játékok motorját írta, addig Romero a kreatív munkálatokért - például pályatervezés - és a játékhangulat megtervezéséért volt felelős. A későbbiekben Romero és Carmack útjai ugyan különváltak, nevüket mégis mind a mai napig együtt említik. Romero megalapította az Ion Storm nevű szoftvercéget, amelyből évekkel később kilépve mobiltelefonokra írt játékprogramok készítésével kezdett el foglalkozni, míg Carmack az id Software-nél maradva megalkotta a Quake-sorozatot, majd létrehozta az Armadillo Aerospace vállalkozását. Doom II A Doom II: Hell on Earth Sandy Petersen által készített utolsó pályájára, az Icon of Sin-re belépve a nagy fej a következő szöveget mondja: "Ahhoz hogy megnyerd a játékot, engem kell megölnöd, John Romerót" (angolul: "To win the game you must kill me, John Romero"). Persze a szöveget csak akkor lehet érteni, ha visszafelé hallgatjuk meg, mivel ez egy fajta célzás volt Sandy-től, arra hogy Romero keveset foglalkozott a Doom II készítésével. A pályán nincs semmiféle hivatalos titkos hely, viszont ha az idclip kódot beírjuk játék közben és átmegyünk a hatalmas fejen, akkor a fal mögött Romero karóba húzott fejét láthatjuk. Mikor Romero a játék tesztelése során észrevette saját fejét, egyből értette a célzást. Donati Frigyes Donati Frigyes (Szilézia, 1690 – Fiume, 1750. augusztus 18.) teológiai doktor, jezsuita rendi tanár. Élete Bécsben vétetett föl a rendbe, a Nagyszombati Egyetemen (1717–1720) a theológiát hallgatta; azután Fiuméban öt évig tanította a theologiát, később a bölcseletet Görlitzben, a theologiát Zágrábban, Kassán és Grazban adta elő végre a seminarium kormányzója volt Fiuméban. Munkái Jus et ratio domus Dei. Tyrnaviae, 1718. (Szűz Máriának szeplőtlen fogantatásáról.) Termoli Termoli város (közigazgatásilag comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik, az Adriai-tenger partján. Határai: Campomarino, Guglionesi, Petacciato, Portocannone és San Giacomo degli Schiavoni. Története A vidéket már a neolitikumban lakták ezt számos feltárt nekropolisz bizonyítja. A római időkből villák romjait tárták fel. Első írásos említése azonban a 10. századból származik, amikor egy longobárd grófság székhelye volt. A 11. századtól a normann Szicíliai Királyság része lett. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. A második világháborút követően indult gyors fejlődésnek, mint tengerparti üdülőközpont. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello Svevo – a 11. században épült majd 1240-ben II. Frigyes parancsára átépítették Cattedrale – a város 9-10. században épült katedrálisban őrzik Szent Basso és Szent Timóteus ereklyéit. Termoli strandja Geoinformatika A geoinformatika az a tudományág, amely tartalmazza az elsődleges és másodlagos adatgyűjtési eljárásokat, a földrajzi elemzést és a tematikus térképi megjelenítést. Magyar nyelvterületen a tudományág térinformatika néven honosodott meg. A geoinformatika interdiszciplináris jelleggel kapcsolja össze a földtudományokat, segítve új szintézis létrejöttét. A térinformatika alapelemei az adatnyerés (input), az adattárolás (data storage), adatkezelés (management), adatelemzés (analysis) és a megjelenítés (presentation). A geoinformatika rendszerelmélete Goodchild, M. F. (2004) szerint a geoinformatika az informatika tudományba sorolható, és az informatikusok számára azért különösen érdekes, mert a földrajzi (térbeli) információ jól definiált és ezen információ típussal kapcsolatban széles körű ismeretanyag halmozódott fel. A geoinformatika azonban nemcsak az informatikai ismeretekre támaszkodik. Évszázadok vizsgálati eredményei, a földfelszín leírásai, mérésekből származó adatok alkotják azt az ismeretanyagot, mely korábban hagyományos (analóg) módon, térképeken került ábrázolásra. A geoinformatika nemcsak ezeket az analóg ábrázolási technikákat forradalmasította a digitális módszerek révén, hanem visszahatott olyan hagyományos, évszázados múlttal rendelkező tudományokra is mint a földmérés, a fotogrammetria vagy a térképészet. A geoinformatika felhasználja a térbeli adatok gyűjtésének legújabb módszereit és törvényszerűségeit is. Különösen fontos itt megemlíteni a távérzékelés és a GIS egyre szorosabb kapcsolatát. Ma már a távérzékelt adatok, elsősorban a légi- és űrfelvételek feldolgozása, elemzése, értelmezése nem valósulhat meg korszerű geoinformatikai eszközök és elméletek nélkül. A térbeli adatok térbeli adatbázisba történő rendezése és kezelése, a számítástudomány egyik fontos fejlesztési területe. A képi adatok megjelenítését a számítógépes grafika, geometria biztosítja. A térbeli adatok statisztikai paramétereit, a pontosságukat vagy a bizonytalanságukat a geostatisztika nélkül nem mérhetjük meg. Mindezekből az következik, hogy a geoinformatika interdiszciplináris tudomány, mely az elméletét, módszereit, az eljárásokat, és nem utolsósorban az adatokat számos területről gyűjti össze és alkalmazza egységes rendszerben (Mucsi, 2009). Vagyis elfogadhatjuk Goodchild azon tömör megfogalmazását, hogy a geoinformatika „tudomány a rendszer mögött”. Napjainkban a geoinformatika egyik legfontosabb feladata az idő tényező elemzésében rejlő lehetőségek kihasználása, illetve olyan módszerek fejlesztése, melyekkel a tér-idő adatok elemezhetők. Ehhez már nem elegendő a megszokott 2D ábrázolás, a 3D-s modellezés, szimuláció egyre nagyobb szerepet kap, a jelenségek dinamikájának egyre jobb digitális megjelenítésével párhuzamosan. A geoinformatikai módszerek révén nemcsak a kapcsolatokat tudjuk leírni, hanem a kapcsolatok változását figyelembe véve előrejelzéseket, becsléseket tudunk adni egy vagy több paraméter jövőbeni várható értékére. Ilyen eljárásokkal adhatunk időjárási előrejelzést, a kutatók próbálják a természeti katasztrófák (földrengés, cunami, stb.) bekövetkezését előre jelezni. Alkalmazási területei Térinformatikai alkalmazások és csoportosításuk A tevékenységek jellege szerinti elkülönítésében három főbb alkalmazási csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak a hosszabb idő óta fejlesztett technológiák, amelyek a térinformatikával a közös eljárásaik és adatszolgáltatásuk révén vannak kapcsolatban. Ilyen a földmérés és más mérnöki tevékenységek, ahol a technológiai fejlődéssel hétköznapi lett a digitális mérőállomás, a lézerszkenner, a GPS és a hozzá tartozó GNSS hálózat használata. Ez a folyamat jellemzi a térképészet témakörét is; itt a térképkészítés, az automatikus térképezés fejlesztése emelhető ki. A távérzékelés a felvételező érzékelők fejlesztésének köszönhetően lett progresszív irányvonal. Második kategória a menedzsment és a döntéselőkészítés csoportja, mely a legtöbb alkalmazást tudhatja magáénak. Legtipikusabb témakörei a természeti erőforrások nyilvántartása és adatkezelése, a tulajdon ellenőrzése és az adózás miatt fontos földhivatali-nyilvántartás, illetve a műszaki GIS egyik legnagyobb alkalmazóihoz tartozó közmű-nyilvántartás. A térinformatika gyakorlati alkalmazásai természetesen máshogy is csoportosíthatók. Jó példa a tudományos tevékenységhez kötődő, természeti jelleg szerinti kategorizálás. A környezeti tényezőkhöz igazodó meteorológiai, talajtani, domborzati adatfeldolgozások mellett beszélhetünk összetettebb, a környezetérzékenységet értelmező elemzésekről is. Áttekintés A geomatika magába foglalja a geoinformatikát, de a geomatika inkább a felmérésre koncentrál (surveying). A geoinformatika magja az olyan alapvető technológia, amely támogatja a térbeli adatok megszerzési, elemzési és megjelenítési folyamatait. Mind a geomatika és geoinformatika tartalmazza és nagymértékben függ a geodézia elméleti és gyakorlati vonatkozásaitól. A földrajz- és földtudományok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a digitális térbeli adatokra. Ezeket az adatokat távérzékelt képek alapján érik el, amelyeket a földrajzi információs rendszerek (GIS) elemeztek, és láthatóvá tették papíron vagy a számítógép képernyőjén. A geoinformatika egyesíti a térinformatikai elemzést és modellezést, a térinformatikai adatbázisok fejlesztését, információs rendszerek tervezését, az ember-számítógép interakciót és a vezetékes és vezeték nélküli hálózati technológiákat. A geoinformáció elemzéséhez a geoinformatika geokomputációt (geocomputation) és geovizualizációt (geovisualization) használ. A geoinformatika ágai közé tartozik még: Lola (televíziós sorozat) A Lola (eredeti címén Bella Calamidades) amerikai–kolumbiai televíziós filmsorozat, amelyet Julio Jiménez és Iván Martínez Lozano alkotott, Mauricio Cruz, Agustín Restrepo, Rodolfo Hoyos és Santiago Vargas rendezett. A zenéjét José Carlos María és Nicolás Uribe szerezte, a producere Andrés Santamaría és Madeleine Contreras, a főszerepben Danna García látható. Amerikában a Telemundo vetítette, Kolumbiában a Caracol TV sugározta, Magyarországon pedig az M1 és a Duna TV adta. Kincstárjegy A kincstárjegy a névre szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyik fajtája. Futamideje Magyarországon a kibocsátás időpontjától számított egy évig terjedhet, mint az angol Treasury bill futamideje. Lehetnek bemutatóra szólóak, illetve átruházhatók. A piacok a kincstárjegyeket általában kockázatmentes befektetési formának tekinti (zéro béta). Magyarországon Kincstárjegy kibocsátására az állam jogosult. A kincstárjegyeket (valamint az összes magyar állampapírt) az Államadósság Kezelő Központ Zrt. bocsátja ki, és kezeli. A kincstárjegyben az állam (az adós) arra kötelezi magát, hogy kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget és annak kamatát, nem kamatozó kincstárjegy esetén a megjelölt pénzösszeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának, illetve jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti. A kincstárjegy futamideje a kibocsátás időpontjától számított egy évig terjedhet. A kincstárjegyre egyebekben a kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Eisner-díj a legjobb szerkesztőnek Ebben a listában az Eisner-díj „legjobb szerkesztő” kategóriájának jelöltjei és nyertesei találhatóak. Dimitar Largov Dimitar Szimeonov Largov (bolgárul: Димитър Симеонов Ларгов, Szófia, 1936. szeptember 10. –) bolgár válogatott labdarúgó. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az 1966-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Bolgár kupa (3): 1962–63, 1963–64, 1965–66 Szonatina (Bartók) Bartók Béla Szonatinája 1915-ben keletkezett, és az erdélyi gyűjtések anyagát használja fel (Sz. 55, BB 69). A román esztendő leginkább pódiumra illő formálása ez a darab, melyben 5 román hangszeres paraszttáncot dolgoz fel Bartók. A mű viszonylagos rövidsége (az egész, három tétel ellenére mindösszesen kb. 4 perc) miatt kapta a kicsinyító nevet. Első tétele a magyar rapszódiák „Lassú–Friss” szerkezetének mintájára épült, de mivel az első rész témája a második végén visszatér, ezért inkább egy ABA háromtagú formáról beszélhetünk. Egy Hunyad megyei ardeleana és egy bihari táncdallam került egymás mellé a darab első és második szakaszában: a kettő motivikus rokonsága bizonyára nem kerülte el az alkotó figyelmét. A Medvetánc című második tétel Máramaros megyében gyűjtött jocul ursului ritmikusan ékesített dallamát dolgozza fel kéttagú, rövid formában. A finálé a Maros-Torda megyéből származó, maruntel nevű török tánc, valamint a Torontál megyében hallott babaleuca dallamokra épült. A kéttagú formát nagyszabású kóda zárja le. A Szonatinát Bartók 1931-ben meghangszerelte, ebből lett a Erdélyi táncok. Kevéssel ez előtt keletkezett Gertler Endre hegedű-zongora átirata is. Tételek: Dudások. Molto moderato Medvetánc. Moderato Finale. Allegro vivace Agárdy Gyula Agárdy Gyula (Nemespann, 1895. augusztus 1. – Budapest, 1944. május 23.) piarista gimnáziumi tanár, karikatúra-rajzoló. Élete Szülei Agárdy László (1872-1949) kántortanító és Csiffáry Mária (1869-1954). 1913. augusztus 27-én Vácott lépett be a rendbe. 1915-1916-ban a Kolozsvári-, 1917-1918-ban a Budapesti Egyetemen tanult teológiát és matematika-fizikát. 1917. szeptember 18-án tett ünnepélyes fogadalmat és 1918. január 30-án szentelték fel. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején kilakoltatták. 1920-ban tanári képesítést szerzett. 1919-1924 között Vácott, 1925-1926-ban Tatán, 1927-1929 között Szegeden, 1930-1931-ben Veszprémben, 1932-1940 között Budapesten gimnáziumi tanár. 1941-1943 között a mosonmagyaróvári gimnázium igazgatója, 1944-ben pedig a váci gimnázium igazgatója lett. 1944 februárjától nehéz betegségben szenvedett és a budapesti Belklinikán hunyt el. Művei Szerkesztette a magyar kegyestanítórend mosonmagyaróvári gimnáziumának évkönyveit 1941-ben és 1942-ben és a váci kegyestanítórendi gimnázium évkönyvét 1944-ben. Vámos Tibor (játékvezető) Vámos Tibor (Székesfehérvár, 1967. január 16.) magyar nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Polgári foglalkozása iskolaigazgató. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1983. augusztus 24-én Székesfehérváron tette le, ezt követően a Fejér megyei Labdarúgó-szövetség, majd a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. 1993-ban NB III-as, egyben az országos utánpótlás bírói keret tagja. Az Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Testületének (JT) minősítése alapján 1995-től az NB II-es bíró, 1998-tól az NB I-es asszisztensi keret tagja. A nemzeti játékvezetéstől 2012-ben búcsúzott. Az NB II -ben 25 mérkőzést vezetett. Az NB I-ben 280 alkalommal szolgált asszisztensként. Mottója: Minden területen csak a becsülettel elvégzett munka hozhat eredményt. A játékvezetők lehetőleg maradjanak észrevétlenek, tartassák be a szabályokat. * [forrás?] Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi partjelzőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1999-től tartotta nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Intertotó-kupa, Európa-liga, UEFA-kupa és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzésen működött partbíróként. Először Bede Ferenc asszisztense, majd 2006-tól Kassai Viktor felkérésére, Erős Gáborral a sikeres hármas tagja. A nemzetközi játékvezetéstől 2011-ben a búcsúzott. Összes nemzetközi mérkőzéseinek száma: 71. Összes nemzetközi mérkőzéseinek száma: 62, ebből válogatott vb-, illetve Eb-selejtezők: 9, UEFA-bajnokok ligája mérkőzések: 8, egyéb európai kupamérkőzések: 22 (2010. február). Labdarúgó-világbajnokság A 2007-es U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB Kassai Viktor állandó asszisztenseként foglalkoztatta. --- A 2009-es U17-es labdarúgó-világbajnokságon Kassai Viktor állandó asszisztenseként szolgált. --- A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB Kassai Viktor segítőjeként szolgálta a labdarúgást. Selejtező mérkőzéseken az UEFA zónában, illetve az AFC/OFC zónadöntőn tevékenykedett. A FIFA JB 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik között ott volt Kassai Viktor és két segítője, Erős Gábor és Vámos Tibor is. Március 2-ától 6-áig a Kanári-szigeteken szemináriumon vettek részt, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kellett megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA JB delegálta az utazó keretbe. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 4. Labdarúgó-Európa-bajnokság A 2002-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, a FIFA/UEFA JB asszisztensként vette igénybe szolgálatát. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságon valamint a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságon a FIFA/UEFA asszisztensként foglalkoztattat. 2008-ban és 2012-ben Kassai Viktor volt a játékvezető. Olimpiai játékok A 2008. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB Kassai Viktor partbírójaként alkalmazta. Sportvezetőként A BLSZ JB oktatási instruktora, ellenőr. Sikerei, díjai 2013-ban Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke, egyben az MLSZ JB elnöke 30 éves vizsgája alkalmából emléktárgyat adott részére. Molnár Béla (újságíró) Molnár Béla (Pest, 1868. április 21. – ?) hírlapíró, háztulajdonos. Élete Nemes Molnár Endre 1848-49-as honvéd, Pest fővárosi bizottsági, kereskedelmi s iparkamarai tag, több pénzintézet igazgatója és Helmer Borbálának fia. Pesten született, ahol apja a józsefvárosi politikai életben vezérszerepet vitt. Középiskolai és jogi tanulmányait Budapesten végezte, közben apjával beutazta Olasz- és Németországot, majd a chicagói kiállítás alkalmával Észak-Amerikát. A főváros társadalmi életében, így a Pannonia evezős club megalapításában is részt vett. Első cikkeit Gömöri névvel irta; majd az Országos Hirlap közgazdasági rovatánál dolgozott; írt politikai cikkeket a Hazánk, Nemzeti Hirlap és Magyar Nemzetbe; majd a publicisztikai és közgazdasági téren munkálkodott. Munkái A polgári házasság vezérczikkekben. A magyar sajtó nyilatkozata 1893. decz. 3. Bpest, 1893. (A hirlapirók nyugdíjintézete javára.) Hirlapirás és a millennium. Bpest, 1893. (A Budapesten tartandó hirlapíró-congressus terjesztésére. Megjelent júl. 13. a Nemzetben is). (29859) 1999 FW31 A (29859) 1999 FW31 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. március 19-én. Bunić Bunić falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik. Fekvése Gospićtól légvonalban 23 km-re, közúton 31 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 20 km-re, közúton 28 km-re északnyugatra, a Korbava mező nyugati szélén, a Likai-középhegység lábánál, a Gospićot Korenicával összekötő 25-ös számú főút mellett fekszik. Története A települést 1486-ban említik először Frangepán Miklós birtokával szomszédos faluként. 1527-ben Lika és Korbava nagy részével együtt elfoglalta a török. Horvát lakossága elmenekült. A hódoltság idején pravoszláv vlachok települtek ide. 1685 nyarán és őszén Herberstein generális vezette horvát sereg tört be Lika és Korbava megszállt területeire, mely során mintegy ezer házat és udvarházat égetett fel és mintegy négyezer marhát hajtott el. Bunić vidékéről mintegy száz vlach család települt át Brinje és Otocsán környékére. 1689-ben Udbina felszabadítása után a visszavonuló török sereg felgyújtotta Bunićot. 1732-ben lakossága Dobrivoj Knežević bunići kapitány vezetésével csatlakozott a császáriak elleni likai felkeléshez, melynek megtorlásaként a felkelés vezetőit kivégezték, a falu házait pedig felgyújtották. Régi katolikus templomát két itt meghalt gyermeke emlékére Gideon Laudon tábornagy akkor még századosként építtette 1743 és 1745 között a Kisboldogasszony tiszteletére. 1745-ben és 1746-ban Laudon bunići századparancsnokként a korbavai mező futóhomokjának megkötésére tölgyerdőt telepíttetett. Később feketefenyőt, tamariskát és fehér akácot is telepítettek hozzá. Ebből alakult ki a mai 33 hektáros Laudonov Gaj parkerdő, amely az ő nevét viseli. Katolikus plébániáját 1807-ben alapították, temploma plébániatemplom lett. 1864-ben a régi templom helyén új templomot emeltek. Az építést Laundon emlékére a bécsi hadügyminisztérium harmincezer forinttal támogatta. Az építés vezetője az otocsáni ezred pallérja volt. Az építés 1862-ben kezdődött. A köveket a debelo brdoi kőbányából hozták, a kőfaragást tengermelléki mesterek végezték, a templomot pedig itáliai mesterek építették. A szentély bal oldalán sírboltot építettek a két gyermek számára. A templomot 1864. augusztus 24-én a hívek és a papság sokasága körében szentelte fel Vjenceslav Soić zenggi püspök. A falunak 1857-ben 1554, 1910-ben 1784 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Korenicai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941 júliusában usztasák szállták meg a falut, több szerbet megöltek és házukat rájuk gyújtották. 26-án a rendőrőrs pincéjében nyolcvan szerbet kínoztak meg és öltek meg. 1942-ben a bevonuló szerb partizánok bosszúból a falu horvát lakosságát, amely akkor mintegy négyszáz főt tett ki elüldözték, vagy megölték. Katolikus plébániatemplomát lerombolták. 1991-ben lakosságának 92 százaléka szerb nemzetiségű volt, akik még abban az évben a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A horvát hadsereg 1995. augusztus 6-án foglalta vissza a települést. Szerb lakossága nagyrészt elmenekült. A falunak 2011-ben 133 lakosa volt. Nevezetességei Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1862 és 1864 között épült román – gótikus stílusban. 1864. augusztus 24-én szentelte fel Vjenceslav Soić zenggi püspök. Belseje 1865-ben készült el teljesen. Hajója és szentélye boltozattal volt fedve, sekrestyéje a meghosszabbított szentélyben az oltár mögött volt. Tetejét bádoglemez fedte, falai világosszürke mészkőlapokkal voltak burkolva. Minthogy dombon épült már messziről látható volt. A látványhoz hozzájárult, hogy magas körítőfallal vették körül, mely biztosította, hogy a templom körül körmeneteket tartsanak. Laudon gyermekeinek sírboltja a templom előtt, a szentély bal oldalán volt, rajta emléktáblát helyeztek el és zöld vasráccsal kerítették. A templomot a II. világháború idején a szerb partizánok lerombolták. Ma tető nélkül, csupasz falakkal áll, de újjáépítése tervben van. Szent Miklós tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1867 -ben épült, 1942-ben felgyújtották. Parókiájához Bunić, Šalamunić, Kozjan és Ljubovo települések tartoznak. John S. Cohen John S. Cohen (Augusta, 1870. február 26. – Atlanta, 1935. május 13.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Georgia, 1932–1933). Bristol Bay megye Bristol Bay megye az Amerikai Egyesült Államok, Alaszka államának egyik megyéje. Székhelye és legnagyobb városa Naknek. Lakosainak száma 960 fő (2013. július 1.). Népesség A megye népességének változása: 1962-es Tour de France Az 1962-es Tour de France volt a 49. francia körverseny. 1962. június 24-e és július 15-e között rendezték. Harminc év után újra kereskedelmi csapatok versenyeztek a Touron. Nyolc francia, öt olasz és két belga csapat vett részt, a csapattagokból hatnak hazai versenyzőnek kellett lennie. Bevezették az egyes útszakaszok osztályozását nehézségi fok alapján 1-től 4-ig és a pontokat eszerint adták. A legerősebb francia csapat az ACCB vezetője Rudi Altig az 1962-es Vuelta Espana győztese, Jacques Anquetil a kétszeres Tour bajnok és Jean Graczyk volt. A verseny Belgiumból indult, a hazai pályán a világbajnok Rik van Looy szerette volna megszerezni a sárga trikót de egy húszfős szökevénycsapat Altig vezetésével nyert, nyolc perccel megelőzve a többieket. A hatodik szakaszon ismét egy szökevény csoport nyert és Albertus Geldermans vette át a vezető helyet. Előbb André Darrigade majd Willy Schroeders lett az első összetettben. A tizenegyedik szakaszon húsz versenyző került egy tömeges bukásba, a legrosszabbul Rik van Looy járt, sérülés miatt kórházba került. A következő szakaszon került az élre Tom Simpson, az első angol aki viselhette a sárga trikót. A tizenharmadik részt Bahamontes nyerte de a második helyen célba érő Jozef Planckaert lett a vezető. A tizennegyedik szakaszon a belga Wiels csapat tagjai rosszullétre panaszkodtak, úgy vélték hogy az esti vacsorára kapott hal volt romlott, a verseny orvosa azonban kábítószerre gyanakodott. Tizennégy versenyző adta fel a küzdelmet, köztük Gaston Nencini és Hans Junkermann. A tizennyolcadik szakaszon az út az eddigi legmagasabb hegyen a La Bonette, Restefond-on vezetett (2802 méter), a 241 kilométeres szakaszt 9 óra 20 perc alatt teljesítették a legjobbak. Jacques Anquetil csak a huszonegyedik szakaszon vette át a vezető helyet és nyerte a versenyt immár harmadszor. Dimitar Rumencsev Dimitar Rumencsev (bolgár: Димитър Руменчев) (Szófia, 1919. január 6. – 1993. március 2.) bolgár nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az I. Liga játékvezetőjeként 1968-ban vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 160. Nemzetközi játékvezetés A Bolgár labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1958-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A bolgár nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 6. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1968-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 7. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. 1962-ben a FIFA JB kifejezetten partbíróként foglalkoztatta. 1966-ban kettő csoportmérkőzésen, közte az Anglia–Uruguay találkozót vezető Zsolt István egyik segítője. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 4 (partbíró). Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Spanyolországba az II., az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság Még nem voltak csoportok, az egyik selejtező mérkőzést irányíthatta. Olimpiai játékok Mexikó rendezte a XIX., nagy magasságú 1968. évi nyári olimpiai játékok olimpiai labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett, akkor valamelyik működő társának segített partbíróként. Három csoportmérkőzésen és az egyik egyenes kieséses szakasz találkozóján volt a játékvezető segítő partbírója. Zsolt Istvánnak ezen a tornán is segített partbíróként, Zsolt viszont neki lengetett. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 4 (partbíró). Osteocephalus oophagus A Osteocephalus oophagus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazíliában, Kolumbiában, Francia Guyanában és valószínűleg Suriname-ban él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők. Megfigyelések szerint bufotenint képes kiválasztani. Vámosderecske Vámosderecske (másként Sopronderecske, 1899-ig Derecske, németül: Draßmarkt, horvátul Racindrof) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban. Fekvése Felsőpulyától 11 km-re nyugatra fekszik. Felsőrámóc és Répcekároly tartozik hozzá. Története Vámosderecskét 1289-ben "Traizzendorf" néven mint megerősített települést említik először. 1401-ben a Moróczhidaiak a Pottendorfereknek adták zálogba. Magyar nevének előtagját 1425-ben létesített vámjáról kapta, amely Lánzsér várához tartozott. Fiók-harmincadhely is volt. Magyar neve először 1425-ben szerepel "Poss. Derezke" alakban, majd a pozsonyi káptalan 1441-ben kibocsátott oklevelében "Poss. Derechke al. nom. Traczondorff" alakban mindkét nyelven említik. Az 1498-as Corpus Jurisban "Trassendorf" néven szerepel. 1614-ben II. Mátyástól vásártartási és korlátozott ítélkezési jogot kapott. Ekkor készült a pellengér is. Vályi András szerint " DERECSKE. Drasszenmark. Ratzendorf. Elegyes falu Sopron Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Soprontol három mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű, de szőleje nintsen, ’s egyéb fogyatkozásaiért is a’ harmadik Osztályba tétettetett." Fényes Elek szerint " Derecske, németül Draszmarkt, német falu, Sopron vgyében, Sopronhoz délnyugotra 3 mfd., 890 kath. lak., s paroch. egyházzal. Van 24 1/ fertályos, és 56 nyolczados földesgazda, 900 h. irtásföld, 275 h. rét, legelő az erdő, melly 1600 hold; szőleje kivágatott. Földje középszerű; erdeje, melly egészen az uraságé, fenyő, tölgy, cserfákból áll. Birja hg. Eszterházy." 1910-ben 1138, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. 1971-óta a szomszédos Répcekároly és Felsőrámóc falvakkal együtt alkot közös közigazgatási egységet. Nevezetességei Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. században épült. A templomot korabeli védőfal is övezi. A központban a 17. századból való szégyenoszlop (pellengér) látható. Szent János kápolna. Lukoran Lukoran (olaszul: Lucorano) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 7 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, községközpontjától 5 km-re északnyugatra, a sziget északkeleti partján Ugljan és Sutomišćica között, Zárával szemben az azonos nevű jól védett öbölben, egy termékeny mező szélén fekszik. Településrészei: : Mali Lukoran, Turkija, Zmorac, Primorje, Punta és Rančićevi-Sikirićevi. Strandjait évszázados fenyőerdők szegélyezik. Története Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is. A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Első írásos említése 1075-ben történt a zárai Szent Krsevan bencés kolostor birtokaként „Laucarani”, „Lukarano”, „Luko” alakban. A 15. századig ide tartozott a szomszédos Sutomišćica is. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 552, 1910-ben 970 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 503 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként szőlő- és olivatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. Nevezetességei Szent Lőrinc tiszteletére szentelt plébániatemploma 1877 -ben épült Giuseppe Clocchiatti tervei szerint. Titulusát a temetőben álló régi templomról kapta, de a régi templomnak csak barokk oltárait hozták át ide mert a tűzben az oltárképek is elégtek. Latin kereszt alaprajzú egyhajós épület, félköríves apszissal . Magas homlokzata felett reprezentatív harangépítmény látható két haranggal. A homlokzatot a két oldalán épített kisebb tornyok és a bejárat feletti nagyméretű ablak még jobban hangsúlyozzák. A temetőben található a régi Szent Lőrinc templom. A templomot a 11. században építették, a 17. században bővítették. 1860 -ban egy tűzvészben égett le. Ma temetőkápolnaként szolgál. Zmorac nevű településrésze felett gótikus templom és épületek maradványai látszanak, melyeket a hagyomány szerint egyiptomi szerzetesek építettek a 14. században . A településen több zárai nemesi család nyári kastélya található, melyek közül a legismertebb a de Ponte családé, amely a 17. században épült. Határában római épületek és sírok maradványai találhatók. A hagyomány szerint itt írta a neves horvát költő Petar Preradović „Zora puca” (Hajnalhasadás) című költeményét. Híres emberek Lukoranban született 1460 körül Šimun Klimantović ferences harmadrendi szerzetes, történetíró. Guerpont Guerpont település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 252 fő (2015). Guerpont Loisey, Silmont, Tannois és Tronville-en-Barrois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stabiae Stabiae antik római város volt, közel a modern Castellammare di Stabia városához, hozzávetőlegesen 4,5 kilométerre délkeletre Pompejitől. A város a Nápolyi-öböl felé 50 méterrel magasodó dombon épült. Mindössze 16 kilométerre volt található a Vezúvtól, így annak Kr. e. 79-ben történt kitörésekor a város tengerparti része súlyos károkat szenvedett a rárakodó két méteres hamurétegtől. A város kezdetben egy kis kikötő volt, de a Kr. e. 6. századra Pompeji kikötője már felülmúlta. A települést Lucius Cornelius Sulla Kr. e. 89. április 30-án porig rombolta az itáliai szövetségesháború során. A római író és admirális Caius Plinius Caecilius feljegyezte, hogy a város újraépült, és a gazdag patríciusok kedvelt pihenőhelyévé vált. Az emelkedő szélén különösen sok villa épült a szép kilátás miatt. Az unokaöccse feljegyzése szerint Caius Plinius Caecilius éppen az öböl másik végén lévő Misenumban volt, amikor a Vezúv kitört. Az esemény után egy gályával járta végig a partvonalat, hogy közelebbről megvizsgálja a kitörés következményeit, és megmentse a túlélőket. Másnap Stabie romjai között meghalt, valószínűleg a vulkánkitörést kísérő gázexhalációk következtében. Dimitri Magnoléké Bissiki Dimitri Magnoléké Bissiki (Kongó, 1991. március 17. –) kongói válogatott labdarúgó, az AC Léopards játékosa. A kongói válogatott tagjaként részt vesz a 2015-ös afrikai nemzetek kupáján. Fazekasrét Fazekasrét, (1899-ig Harcsár-Lucska, szlovákul: Lúčka) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. Fekvése Héthárstól 4 km-re észak-északkeletre fekszik. Története A falu keletkezéséről nincsenek pontos adatok, első írásos említése 1323-ban az egri püspökség oklevelében történik, amikor kiváltságot kapott az egyházi tized fizetésével kapcsolatban. 1345-ig Szentgyörgyi Simon a község birtokosa, ezután Tarkő várának uráé, Rikolfé lett. 1427-ben 40 adózó portát számláltak a községben, ezzel a nagyobb települések közé tartozott. 1556-ban egy Tarkő elleni támadás során a falut felégették. 1558-ban a Tarczay család és Dessewffy János szerzett birtokot a faluban. 1575-ben lett itt birtokos a Tahy család is, amely a 20. század elejéig megőrizte azt. A 16. század közepén lakói reformátusok lettek. 1605-ben ismét leégett a falu, és a század folyamán sem volt több tíz háznál a településen. 1741-ben az ellenreformáció hatására lakói újra katolikusok lettek. A 18. században indult fejlődésnek a falu, 1786-ban 34 házából csak kettő volt lakatlan és 231 lakosa volt. 1828-ban 32 háza volt 248 lakossal. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal, háziiparral, gabonakereskedelemmel, később erdei munkákkal foglalkoztak és fűrészüzemben dolgoztak. A 19. században már többségük fakitermeléssel kereste kenyerét. Vályi András szerint "Harsány Lucska. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Bánó Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tarkőnek szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű." Fényes Elek szerint "Harcsar-Lucska, tót falu, Sáros vmegyében, Henig szomszédságában: 202 római, 34 g. kath., 5 zsidó lak. F. u. a Tahy nemzetség. Ut. posta Eperjes." A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 211, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 140 lakosából 139 szlovák volt. 2011-ben 689 lakosából 684 szlovák volt. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1805 -ben épült. Új Szent Anna temploma 1990 és 1993 között épült fel. Valgrisenche Valgrisenche egy község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Elhelyezkedése A település A vele szomszédos települések: Arvier, La Thuile, Rhêmes-Notre-Dame, Rhêmes-Saint-Georges, Sainte-Foy-Tarentaise (Franciaország), Tignes (Franciaország). Nagy gazdasági világválság A nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Előzménye, okai Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya. A békeszerződések ráadásul nehezítették a talpraállást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború okozta teljes károkat Németországnak és szövetségeseinek kellett fizetnie (1921-ben a jóvátételt 33 milliárd amerikai dollárban állapították meg), az angolok és a franciák ebből törlesztették – volna – tartozásaikat az Egyesült Államok felé. Az USA-ban 1921-ben, míg Európa több országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tarthatott. Kirobbanása A háború után a világgazdaság vezetését az USA vette át, de nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. A kialakult új gazdasági rendszerben az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, de ő továbbra is csak a belső piacaira koncentrált és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját. Végül 1928 januárjában a Federal Reserve (FRS vagy Fed, az USA jegybankrendszere) úgy értékelte, hogy a részvénypiaci árak túlságosan magasak és túlzottak a spekulációk is, így 3,2%-ról 5%-ra emelte az alapkamatot. Ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Mindezt tovább tetézte az 1929. augusztusban kezdődő gazdasági recesszió. Valóságos meggazdagodási hajsza vette kezdetét, mert rengeteg, a pénzügyekben járatlan civil a tőzsdén fektette be a pénzét. A válság kezdetén ezek a befektetések szinte mind csődbe jutottak, a pénzeket a spekulánsok és az élvonalas üzletemberek tették zsebre. Világszinten túltermelés alakult ki, minden ágazat kapacitását meghaladva állított elő cikkeket, az előállítás költségeit pedig hitelekből fedezték. Mivel a piac nem bővült, sőt a pénzek jelentős részét a termelésbe fektetett hitelekre fordították, így vásárlóerő sem maradt, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, sem vásárlásra, sem pedig termelésre, vagy bővítésre nem volt pénz, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is. Ezek után 1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett. Az igazi mélypont október 28-án jött, ekkorra 19%-os csökkenés (hozzávetőlegesen ötven milliárd USA-dollárnyi veszteség) mutatkozott. Napokon belül az Egyesült Államokban több ezer bank ment csődbe, százezrek vesztették el állásukat, üzemek zártak be, vállalkozások csődöltek be, a termelők kezén mérhetetlen mennyiségű felesleg maradt, amit nem lehetett értékesíteni, mert a vásárlásokra se volt pénz. Bankválságok az Amerikai Egyesült Államokban A Federal Reserve rendszer 1913-as létrehozása után a legnagyobb amerikai bankok nem érezték felelősségüknek betölteni a végső hitelezői feladatokat, mivel ez a központi bankok feladatkörébe tartozik, így több csődhullám söpört végig az Egyesült Államokon a válság alatt. Az első 1930. októbertől decemberig tartott, ami bankpánikhoz is vezetett és végső hitelező (vagyis a „bankok bankja”, a jegybank) hiányában a körbehitelezés és az ebből eredő körbetartozás nagyon sok bank csődjét jelentette. A következő csődhullámot a restriktív költségvetési politika okozta és 1931. júniustól decemberig tartott. Végül pedig a válság mélypontján végigsöpör egy harmadik csődhullám is 1932 decemberétől 1933 márciusáig. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2%-ról 25%-ra nőtt. A csődhullámok következményeként egyes államokban nem maradt talpon bank, Herbert Hoover elnök drasztikus adóemelési programja pedig a bankok betétállományának csökkenéséhez, ezen keresztül pedig a pénztömeg beszűküléséhez vezetett. Válságkezelés az Egyesült Államokban Eleinte sem az általános intézkedések (pl. általános takarékoskodás), sem pedig a rendkívüli intézkedések (pl. kávéval, gabonával, vagy egyéb mezőgazdasági termékkel fűtött mozdonyok, csatornákba, folyókba kiöntött tej) nem segítettek. New Deal 1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a New Dealt (új irányvonal). Kemény kézzel rendbe tették a válságba került amerikai gazdaságot. A gazdasági recesszió már Calvin Coolidge elnöksége alatt kezdetét vette, a helyzet azonban Herbert Hoover alatt fordult válságosra. Az 1932-es választásokon diadalmaskodó Roosevelt átfogó válságkezelő programot kínált a kilábalásra, a New Deal három R-je (relief, recovery, reform) a társadalom perifériájára szorultak és a válság által legsúlyosabban érintettek számára is megváltást ígért. A politika világában mágikus számnak tekintett első 100 nap alatt az elnök gyors megoldásokat foganatosított a legsürgetőbb területeken. Négynapos bankzárlatot rendelt el, új banktörvényt vitt keresztül a kongresszuson, megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását szövetségi hatósági engedélyhez kötötte, így helyreállította a bankokkal szemben megcsappant bizalmat. Az inflációs gazdaságpolitika jegyében leértékelték a dollárt. A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet (CCC), a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. Megalakult a közmunkaügyi hivatal is (Works Progress Administration - WPA), melynek feladata a közmunkák szervezése volt. Utóbbi volt a legnagyobb és legambiciózusabb hivatal, egyebek mellett WPA projekt volt a Los Angeles-i Griffith obszervatórium, a New York-i LaGuardia repülőtér vagy a San Franciscó-i Golden Gate híd is. A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimális munkabért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait. A láthatatlan kéz politikáját a cselekvő állam koncepciója váltotta fel, megkezdődött a társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a munkások védelme állami feladat lett. A szociális intézkedések jegyében elkezdődött a munkanélküliek segélyezése, létrejött a Szövetségi Gyorssegélyező Hivatal (FERA). Roosevelt a társadalmi támogatottság érdekében nagy gondot fordított az amerikaiak tájékoztatására is. A „kandalló előtti beszélgetéseket” egész Amerika figyelemmel kísérhette a rádióban. Szintén remek ötletnek bizonyult a „kék sas akció”, amelyben a New Deal törvényeit betartók kék sassal jelölhették meg áruikat. 1935-ben a konzervatív gazdaságpolitika hívei Roosevelt ellen fordultak, a legfelsőbb bíróság a New Deal több törvényét is alkotmányellenesnek ítélte. Roosevelt ekkor a testület létszámát 9-ről 15-re emelte, s hogy, hogy nem, ekkor már elfogadták a korábban alkotmányellenesnek minősített törvényeket. Az első New Dealt Keynes gazdaságpolitikájára alapozva 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az intézkedések következtében az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, nem csoda, hogy az elnök az 1936-os választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, s az évtized végére Amerika kilábalt a válságból. Válságelméletek Kortárs magyarázatok: Likviditációs elmélet: sokan a természetes megújulás hívei voltak, azt gondolták, a válság büntetés a korábbi túlzott spekulációért, így nem szükséges a beavatkozás. Likvidálni kell mindent, hogy egy egészséges, új gazdaság jöjjön létre. Modern magyarázatok: Monetarista hipotézis: (Monetarista volt Friedman, aki viszont kortárs) kidolgozói Milton Friedman és Anna J. Schwartz szerint túl gyorsan csökkent a pénzkínálat. A kirobbanás a Federal Reserve Board felelőssége (ami a világ legnagyobb aranykészleteivel rendelkezett), ahol vezetőinek szemében a végső hitelezői szerep lehetősége fel sem merült. A háztartások fogyasztási szokásainak megváltozása: A tartós fogyasztási cikkek piacának növekedése – megjelenik az autó mint tömegfogyasztási cikk, amit részletre (hitelre) vásárolnak meg, de a gazdasági recesszió miatt visszafogják a kiadásaikat az emberek, ami kumulatíve növelte a válság hatását. Nemzetközi aranypénz-rendszer: (1990-es évektől a több tényezős problémák vizsgálata) A válság nemzetközi jellegének magyarázata. A New York-i részvénytőzsde eseményei A világgazdasági válság előtt részvénypiaci buborék alakult ki a New York-i részvénytőzsdén. A New York-i részvénytőzsde részvényindexe, a Dow Jones Industrial Average (DJIA) 1929. szeptember 3-án érte el csúcspontját 381 ponttal. A részvények túlértékeltségét mutatja, hogy a részvények átlagos P/E mutatója 1929 szeptemberében 32.6 volt, ami magasan a történelmi átlag (ezzel együtt a racionális érték) fölött volt. A buborék kipukkanása hamarosan be is következett. Első lépésként szeptember 5-én 2,7%-ot esett az index, 379-ről 369-re. Szeptember folyamán elég hektikusan alakultak az árfolyamok, majd októberben a bizonytalanság átcsapott zuhanásba és pánikba: október 23-án nagyon magas forgalom mellett a részvények zuhanórepülésbe kezdtek. Az index 326-ról 305 pontra esett vissza, ez 6,5%-os csökkenést jelentett. Másnap, 24-én (később úgy nevezték, a „fekete csütörtökön”) tovább süllyedt 299 pontra. Majd október 28-án jött az ún. „fekete hétfő”, amikor 12,82%-os zuhanással 260 pontra csökkent az index értéke. Másnap, október 29-én újabb közel 12%-os veszteség következett, az index 230 ponton zárta a napot. Ez két napra vetített 24%-os veszteséget jelentett. Az árak csökkenése ezzel nem fejeződött be. Az index 1930. október 8-án 200 pontig süllyedt, 1931. szeptember 29-ére pedig a Dow Jones 100 pont alá csökkent. A Dow Jones index a mélypontját 1932. július 8-án, 34 hónappal az 1929. szeptemberi csúcs (381 pont) után 41,22 ponton érte el, ami közel 3 év alatt mintegy 90%-os csökkenést jelentett. A részvények válság előtti túlértékeltségét az is mutatja, hogy az index a 400 pontos határt majd csak 25 év múlva, 1954-ben lépte át először. Érdekes aktuális folyománya a történteknek, hogy a részvény mint kockázatos befektetési forma megtérülését hosszú távon szokták vizsgálni és összehasonlítani más befektetési formák hozamával. Ezen összehasonlítások kezdődátumának gyakran az 1932-es mélypontot szokták választani. Egy esetleges 3 évvel korábbi kezdőpont választása esetén egészen más eredmények jönnének ki. Mindemellett szükséges megemlíteni, hogy a nagyobb bankok nagy mennyiségű ún. margin loan-t bocsátottak ki az 1929-es évig Amerikában, ami praktikusan többszörös tőkeáttételt jelentett. Ez alapján például 100 dollár saját tőkével akár tízszeres tőkeáttétellel is lehetett üzletet kötni, azaz 1000 dollárnyi befektetést eszközölni (pl részvényt venni/shortolni). Mindemellett a margil loan-ra jellemző, hogy bármelyik pillanatban visszahívható volt és a visszahívás pillanatától 24 órán belül kötelezően vissza kellett fizetni. Bizony sokan igénybe vették ezeket a „spekuláns kölcsönöket”, főleg a gyors meggazdagodásra és növekedésre vágyó kisebb bankok (hiszen a remélt nyereség is a tőkeáttétel mértékével azonosan többszöröződött). A tőzsdepiaci krach előtti napon tömegesen hívták vissza a nagybankok ezeket a kölcsönöket, aminek a hatására a részvényárak drasztikusan lecsökkentek, mert mindenki eladott, senki se vett (ezzel megindult a megállíthatatlan pánik). Sok összeesküvés-elmélet ezt látja a tőzsdepiaci összeomlás igazi okának, amely mögött J.D. Rockefeller, Bernard Baruch és J.P. Morgan spekulációit látják, akik különös módon kiléptek a piacról az összeomlás előtt és amiből bizonyítottan busásan profitáltak. Hatása Európában Ausztria Európán belül először Ausztriában robbant ki pénzügyi krízis 1931-ben. Ennek az oka, hogy a Monarchia felbomlása után nem volt már szükség a korábbihoz hasonló méretű nagybankokra Bécsben és ezt a bécsi bankok nem ismerték fel. Az utódállamokban továbbra is fenntartották fiókhálózatukat, ami magasabb működési költségeket eredményezett. Csak a rossz ügyfelek vették igénybe szolgáltatásaikat, akik a válság során elsőként váltak fizetésképtelenné. Egymás után mentek csődbe a bankok, amire az állam bankfúziókkal reagált, ennek eredményeként a válság kirobbanásának idejére már csak nagybankok maradtak. 1931 májusában a Creditanstalt bejelentette fizetésképtelenségét, ami világszintű megdöbbenést váltott ki (bár a bank problémái már az 1920-as években elkezdődtek). A bejelentés bankpánikhoz vezetett. Az állam kénytelen volt közbelépni és a költségvetés magára vállalta a bank konszolidációját (amibe majdnem beleroppant). 1934-re a Creditanstalt egyesült a Wiener Bankverein-nal és CA-Bankverein néven működött tovább egyetlen nagy bankként állami tulajdonban. Az osztrák bankcsőd átterjedt a szomszédos országokra, például Németországra is. Németország Németország már a válság kirobbanása előtt 5 milliárd dollárnyi hitellel rendelkezett, aminek a felét, 2,5 milliárdot a jóvátétel fizetésére fordítottak. Sok történész a magas munkabérekben látja a gazdasági problémák forrását, aminek hatására folyamatosan veszített aranytartalékaiból az ország. 1931 júliusában nem sokkal a Creditanstalt bejelentése után csődbe ment a Darmstädter- und Nationalbank. A Jegybank nem tudott az aranypénzrendszer miatt segíteni a bankon, így július 13-án bankszünnapot rendeltek el. A márka konvertibilitásának megszüntetése mellett a kormány fizetési moratóriumot is hirdetett. Franciaország hitelt ajánlott fel Németországnak, de ezt politikai feltételhez kötötte, amit a németek nem fogadtak el a „sértődöttségi politika” miatt, aminek a célja a versailles-i békeszerződés újratárgyalása volt. Végül az USA után Németországot sújtotta a leginkább a válság, ezért is erősödhettek meg annyira a szélsőséges pártok, élükön a Nemzetiszocialista Német Munkáspárttal. A válság leküzdésének alternatívái A valuta leértékelése Meglepő módon végül Anglia, aki korábban a legerősebben ragaszkodott az aranystandardhoz, tért le róla először 1931 szeptemberében. A skandináv országok rögtön követték Angliát. Az aranyalapról való letérés mellett valutájukat is leértékelték, ami rendkívül kedvezően hatott a gazdaságra. Ezeknél az országoknál sokkal előbb elkezdődött a gazdasági fellendülés, nem tudott annyira elmélyülni a válság. Az ún. aranyblokk országok (Franciaország, Belgium, Svájc, Csehszlovákia) sokkal később követték az angol példát, így helyzetük a letérésig fokozatosan romlott. Közülük elsőként Belgium tért le 1935-ben, utolsóként pedig Franciaország 1936-ban. A letérést követően náluk is megkezdődtek a pozitív hatások. Kötött devizagazdálkodás Németország, a közép- és kelet-európai országok hivatalosan nem tértek le az aranyalapról, de gyakorlatilag igen, mivel bevezették a kötött devizagazdálkodást. 1933-ig szigorú restriktív politikát folytattak. A bankválságok hatásai A pénzintézetekkel kapcsolatos intézkedéseket a válság során átgondolták, ennek eredményeként lett a leginkább szabályozott terület, ami napjainkban is igaz. Új banktörvények születtek és bankfelügyeleti hatóságokat hoztak létre a betéttulajdonosok védelmére. Sok országban a bankválságot csak az állam volt képes megoldani (Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország), így sok nagy bank került állami tulajdonba. Hatása Magyarországon Magyarország a válság előtt Magyarország helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódni látszott az első világháború és Trianon megrázkódtatásai után. Ehhez a hátteret az időszakban jellemző világgazdasági konjunktúra teremtette meg: a magyar termékek számára kedvezőek voltak az értékesítési lehetőségek külföldön, szükségleteit is viszonylag könnyen be tudta szerezni az ország, illetve a kedvező külföldi hitelek is elősegítették a viszonylagos fellendülést. A gazdasági válság ezeket a feltételeket egy az egyben megszüntette. Az agrárválság Hazánk legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt, amely a korabeli kivitel 70%-át bonyolította; éppen ezért érintette igen érzékenyen a gazdaságot a külkereskedelmi cserearányromlás mellett a Magyarországon különösen nagyra nyíló agrárolló. Mivel a válság túltermelési válság volt, a világpiac összehúzódását okozta, nehéz volt értékesíteni a magyar gabonát és lisztet, amit Magyarország legfőbb külkereskedelmi partnereinek (Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Németország) felerősödő protekcionizmusa csak tovább nehezített. Ismert tény, hogy a túltermelési válság a mezőgazdaságban mindig árcsökkenést eredményez. A válság a magyarországi búzaátlagárakat 1934 elejére mélypontra süllyesztette (az 1928-as 30 pengő/mázsa átlagárról 10 pengő/mázsa alá), ami az egész világon példátlannak számított, csak az argentínai árszínvonal volt hasonlóan alacsony. Az alacsonyabb árak alacsonyabb bevételeket eredményeztek, ami a gépesítés és a műtrágyahasználat csökkenéséhez és ezáltal a terméseredmények romlásához vezetett. A válság alatt a mezőgazdasági termelők rendkívüli mértékben eladósodtak. 1931-ben életbe lépett az adósvédelem, amely megakadályozta az eladósodott gazdaságok tömeges csődjét. Ezek a gazdaságok helyzetük javulása folytán 1935-36-ban megkezdhették adósságaik törlesztését. Az állam különféle módokon segítette őket: külön alapot hoztak létre a mezőgazdaság támogatására, melyből finanszírozták többek között az ún. boletta-rendszert (ártámogatás), a vasúti fuvarkedvezményeket, a termelési eszközök árának csökkenését, az értékesítési támogatásokat. A gazdavédelmi program egészen 1941-ig működött. Ipar Ismert tény, hogy a túltermelési válság az iparban mindig kibocsátás-csökkenést okoz, ennek megfelelően a válság alatt közel 20%-kal esett vissza az ipari termelés; a vas- és acélgyártás, a bányászat (szénbányászat kivételével), a kohóipar, a gépgyártás, valamint a faipar szenvedte el a legnagyobb termeléscsökkenést. A mindennapi, nélkülözhetetlen cikkek kibocsátása csak kisebb mértékben csökkent, a textilipar, bőripar, papíripar, vegyipar, villamossági ipar és a konzervipar pedig növelni is tudta kibocsátását. Hitelválság Kialakulása 1926 óta Magyarország eladósodási folyamata megkezdődött, súlyos külső egyensúlyhiány jellemezte ekkoriban a magyar gazdaságot, amit csak újabb külföldi hitelekkel volt képes kompenzálni. Így a Jegybank kénytelen felélni arany- és devizatartalékait, mindezek mellett az első világháború után megszűnt tőkeimport tovább nehezítette hazánk helyzetét. A külföldi pénzpiacok sorra omlottak össze, 1931 májusában a bécsi Creditanstalt (Ausztria ekkoriban egyik legnagyobb bankja) is bejelentette fizetésképtelenségét, az ebből kialakuló bankpánik Magyarországra is átterjedt, ahol válságba került a Rothschild családdal szoros kapcsolatot ápoló Magyar Általános Hitelbank, az ország ekkoriban egyik meghatározó-vezető pénzintézete. 1931 nyarán a Jegybank megállapította, hogy a Magyar Általános Hitelbank elvesztette alaptőkéjének nagy részét. Ekkor felmerült egy bankkonszolidációs program szükségessége, ahol esetleg más bankkal való összevonás vagy holding létrehozás révén megoldhatnák a helyzetet. 1931. július 13-án három napos bankszünnapot rendeltek el, ami a bankok és a tőzsde teljes bezárásával kívánta felszámolni a bankpánikot. Újboli megnyitásuk után korlátozták a betétkifizetéseket augusztus 14-ig. 1931. augusztus 16-án aranypengőrendelettel igyekeztek nyugtatni a betétekeseket, ami minden augusztus 15-e előtt elhelyezett betétet aranypengő alapra helyezett, így megőrizve az értéküket. 1931. július 17-én az aranystandardról áttértek a kötött devizagazdálkodásra (noha az ország névleg továbbra is arany alapú gazdálkodást folytatott). További intézkedésként pedig a kormány 1931. december 22-én (transzfermoratóriumot hirdetett ki, amiben beszüntették a hosszú lejáratú tartozások fizetését és létrehozták a Külföldi Hitelezők Alapját a Magyar Nemzeti Bankon belül. Végül csak 1937-ben került sor megállapodásra a törlesztésről a hitelezőkkel. 1932 júliusában „Hitelrögzítő” egyezményekben megállapodtak a rövid lejáratú tartozások fizetésének felfüggesztéséről is. 1932-ben Gömbös nemzeti munkaprogramjában is szerepelt a bankkonszolidáció, de ez nem történt meg végül, mivel időközben az állami vállalatok is törlesztésképtelenek lettek. A költségvetés helyzete a válság idején Magyarország államháztartása 1929-től újra deficites lett, és 1930-ig nem is tudott újabb rövid lejáratú hiteleket felvenni. Ezt követően hosszú lejáratú kölcsönt szeretett volna felvenni, de az egyre súlyosbodó helyzet miatt a nemzetközi pénzpiacokon nem került sor a kibocsátásra. Végül rövid lejáratú hitelhez sikerült hozzájutni, amit beruházásokra kellett volna fordítani, de ezt a költségvetés rendezésére fordították. Ezzel a kormány megsértette a genfi feltételeket és Magyarország újra a Népszövetség ellenőrzése alá került. Royall Tyler és Henry J. Bruce személyében 1938 tavaszáig fennmaradt a gazdasági ellenőrzés és válságkezelési javaslatokat dolgoztak ki német minta alapján a bevételek növelésére és a kiadások csökkentésére. A helyzet rendezése A helyzet rendezése érdekében a kormánynak választania kellett a stabil árfolyam és a pengő leértékelése között, az utóbbit legerőteljesebben Popovics Sándor, az MNB elnöke ellenezte. Ennek oka főleg az inflációtól való félelem volt, ami az első világháborút követő hiperinfláció óta még mindig erősen élt a korabeli emberekben. A deflációs politika végül elhúzódó válságot eredményezett egészen 1938-ig, amikor a megváltozott pénzügyi politikát követően megkezdődött a növekedés. Ez a stabil árfolyam, ami túlértékelt valutát eredményezett, az exportra rendkívül rossz hatással volt. A válság utáni világ Az ipari forradalom harmadik hulláma, mely az USA-ban indult, elősegítette a válság utáni fejlődést. Beindult a kőolaj és az elektromos áram szolgáltatása, a gépkocsigyártás ipari húzóágazattá vált: autópályák, hidak, alagutak, benzinkutak és javítóműhelyek, autós vendéglátó-egységek épültek szerte a világban. Megindult az első (London-Párizs) légijárat is, amit a légiközlekedés világméretű és rendkívül gyors ütemű kiépülése követett. A hírközlést segítette a rádiózás elterjedése. A háztartásokban megjelentek az elektromos háztartási gépek, s az első műanyag, a bakelit is. Clypeaster humilis A Clypeaster humilis a tengerisünök (Echinoidea) osztályának a Clypeasteroida rendjébe, ezen belül a Clypeasteridae családjába tartozó faj. Előfordulása A Clypeaster humilis legfőbb előfordulási területe a Vörös-tengerben és az Indiai-óceánban van. Elterjedése délen a Dél-afrikai Köztársaságtól, Madagaszkártól és a Seychelle-szigetektől kezdve, Afrika keleti partvidékén, valamint Ázsia déli partvonalán, egészen Ausztrália északi részéig és a Fülöp-szigetekig tart. A Csendes-óceán nyugati és déli részein is vannak állományai, azonban az itteniek további kutatásokat igényelnek. Életmódja Tengeri élőlény, amely 0-216 méteres mélységek között él. A kontinentális selfeken mászva, szerves törmelékkel táplálkozik. A Vörös-tengerben élő példányok szimbiózisban élnek az Oxydromus spinapandens nevű soksertéjűfajjal (Polychaeta); még nem ismert, hogy a két állat mit nyer egymástól. Champigny (Marne) Champigny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1379 fő (2015). Champigny Merfy, Châlons-sur-Vesle, Thillois, Tinqueux és Saint-Brice-Courcelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Clytolaema rubricauda A Clytolaema rubricauda a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez és a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó Clytolaema nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, még a Trochilus nembe Trochilus rubricauda néven. Előfordulása Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Mejelenése Testhossza 11 centiméter, testtömege 6-7 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. április 3.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. április 3.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. április 3.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. április 3.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. április 3.) Vigdís Finnbogadóttir Vigdís Finnbogadóttir (v��tis ˈf�n.p��aˌto�ht�r) (1930. április 15. –) Izland negyedik elnöke, egyben az első női államfő a világon, akit demokratikus úton a nép választott meg. Autrans Autrans település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1589 fő (2015). Autrans Montaud, Veurey-Voroize, Engins, Lans-en-Vercors, Autrans-Méaudre-en-Vercors, Noyarey, La Rivière és Saint-Gervais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nékám Sándor (jogász) Nékám Sándor, Alexander Nékám (Budapest, 1905. október 10. – USA, 1982. június 1.) jogász, Nékám Lajos (1868-1957) orvos fia, Nékám Sándor matematikus unokája. Élete 1925-ben nyert jogtudományi doktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen, majd 1927-ben a párizsi politikai tudományok iskolájában megkapta végbizonyítványát. 1927 és 1929-ben a londoni közgazdaságtudományi főiskola hallgatója volt, 1931-ben a Rockefeller-alapítvány ösztöndíjával jutott ki a Harvard egyetemre (Cambridge, Massachusetts, USA). Előbb mint törvényszéki joggyakornok dolgozott, később Budapesten működött mint titkár. 1935-ben hívták be az Igazságügyminisztériumba. 1939-ben átkerült a miniszterelnökségre miniszteri titkári beosztásban. 1941-ben benne volt a külügyminisztérium személyzeti állományában, 1944-ben miniszteri osztálytanácsosként dolgozott. 1945-ben miniszteri tanácsosi minőségben különleges megbízást kapott hogy Romániába utazzon. 1946-47-ben jogi szakértőként működött a külügyi szolgálatnál. Ezután kivándorolt az USA-ba és ott telepedett le. A Yale egyetemen jogtudományi bakkalaureusi képesítést nyert, 1952-ben pedig a Harvard egyetemen szerezte meg jogtudományi doktori diplomáját. 1949-50-ben a Harvard egyetemen dolgozott lektorként, 1952-től 1956-ig között a bostoni főiskola jogtudományi karán tanított. 1957-től professzor volt a chicagoi Northwestern egyetem jogtudományi fakultásán, egészen nyugállományba vonulásáig. Fontosabb munkája Az Északamerikai Egyesült Államok büntető igazságszolgáltatásának fogyatékosságai (Bp., 1936). Forrás Magyar életrajzi lexikon Flogging a Dead Horse A Flogging a Dead Horse a Sex Pistols kislemezeinek válogatásalbuma, amely az együttes feloszlása után jelent meg. A lemezen négy A-oldalas és három B-oldalas dal szerepel a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols kislemezeiről, valamint hat A-oldalas dal és a My Way a The Great Rock ’n’ Roll Swindle kislemezeiről. A lemez megjelenésekor a Sex Pistols már a múlté volt, a nevet Malcolm McLaren menedzser és Jamie Reid designer vitte tovább. A lemez címe több ironikus jelentéssel bír: a „Flogging a Dead Horse” kifejezés egyrészt a Pistols végére utal, másrészt arra, hogy a menedzsment a lehető legtöbb pénzt szeretné megszerezni csak az együttes nevéből – a lehető legkevesebb energiával. Muszasi (regény) Muszasi (japánul: ���� , Hepburn-átírással: Miyamoto Musashi) Josikava Eidzsi egy történelmi regénye, amely Mijamoto Muszasi életén alapul, aki Az öt gyűrű könyve szerzője, filozófus, kardforgató. 1935-ben kezdett megjelenni folytatásokban az Aszahi Sinbunban. Magyarországon először egy ötkötetes sorozatként jelent meg az Édesvíz Kiadó által, 1993-ban. Cselekménye A történet hét fő részre van osztva (Föld, Víz, Tűz, Szél, Ég, Nap és hold, Tökéletes fény). A könyv cselekménye a Szekigaharai csatától Muszasi és Szaszaki Kodzsiró párbajáig tart. A történet alatt megfigyelhetjük hogyan fejlődik Muszasi személyisége egy egyszerű vidéki emberéből egy legendás kardforgatóévá, aki kifejleszti a saját harcművészeti iskoláját, a Niten Icsi-rjút(más néven ���, niten icsi, szó szerint két menny mint egy, vagy ���, nitó icsi azaz két kard mint egy). A regény szerint ezt a technikát a Taikó ihlette. Feldolgozásai A regény nagy népszerűségnek örvend, 1954 és 1956 között Inakagi Hirosi egy trilógiát készített a történetből, az első film a 28. Oscar-gálán elnyerte a legjobb idegen nyelvű film díját. 1998-ban manga készült a regényből, Vagabond néven. Will You Be There A Will You Be There Michael Jackson amerikai énekes nyolcadik kislemeze Dangerous című albumáról. 1993 júliusában jelent meg. A dal szerepelt a Szabadítsátok ki Willyt című filmben is. Az USA-ban aranylemez. A dal 2002-ben az ITV-nek adott interjújában Jackson elmondta, hogy a dalt egy fán ülve írta birtokán, Neverlanden. A Will You Be There szövege az élet küzdelmességéről szól. Michael egyik legösszetettebb jelentésű dala, sok kritikust és rajongót elgondolkodtatott. A teljes változat elején Beethoven 9. szimfóniájából hallható a prelúdium, a Cleveland Orchestra és a Cleveland Orchestra Chorus előadásában. Ezután korál következik Andrae és Sandra Crouch elrendezésében. Az Andrae Crouch Singers énekkar az egész dalban hallható. A dal két per tárgyát is képezte. Először a Cleveland Orchestra perelte be Jacksont hétmillió dollárra szerzői jogainak megsértéséért, mert az énekes engedély nélkül használt fel részletet az ő Beethoven-előadásukból és nem tüntette fel a felhasználást a borítófüzetben. Jackson peren kívül rendezte az ügyet, és a Dangerous későbbi kiadásain már szerepelt a borítószövegben a szükséges információ. Másodjára Albano Carrisi olasz zenész perelte be Jacksont, mert úgy vélte, a dal az ő I cigni di Balaka című dalának plágiuma. Az olasz bíróság hét év pereskedés után megállapította, hogy bár a két dal valóban nagyon hasonlít, mindkettőt egy hagyományos indiai dal ihlette. Carrisit kötelezték, hogy a per összes költségét ő fizesse. Fogadtatása A dal az album egyik legsikeresebb dala volt. Az Egyesült Államokban több mint 500 000 példányban kelt el, hat hétig volt a Billboard Hot 100 slágerlistán az első tízben, legmagasabb elért helyezése a 7. hely; aranylemez minősítést kapott. Európában az első helyre került az MTV Eurochart slágerlistán. Az Egyesült Királyságban több mint hat hétig szerepelt a top 40-ben. Világszerte 1 600 000 példányban kelt el. A dal 1994-ben MTV Movie Awardot nyert „Legjobb filmbetétdal” kategóriában. Felkerült a Sony Music Entertainment által 1999-ben megjelentetett All Time Greatest Movie Songs („Minden idők legnagyszerűbb filmbetétdalai”) albumra is. Videoklip A dal videoklipjét a Szabadítsátok ki Willyt jeleneteiből és Jackson Dangerous turnéjának koncertfelvételeiből vágták össze. A klip szerepel a Michael Jackson’s Vision DVD-n, egy másik változata pedig a Dangerous – The Short Films DVD-n. Fellépések Michael Jackson a Dangerous turné minden koncertjén előadta a Will You Be There-t. Fellépett vele a MTV létrejöttének tizedik évfordulóján rendezett műsorban és a NAACP Image Awards díjkiosztón is 1993-ban. Előadta volna 2009–2010-re tervezett This Is It koncertsorozatán is, melyre hirtelen halála miatt nem került sor. A This Is It filmben nem szerepel (bár a DVD/Blu Ray bónuszanyagok közt rövid ideig feltűnik), de a koncertnek része lett volna, együtt a filmen szintén nem szereplő Bad, Dirty Diana, Dangerous, Rock with You, You Are Not Alone, You Rock My World, We Are the World, Heal the World, Don’t Stop ‘til You Get Enough és Stranger in Moscow című dalokkal. Dallista Will You Be There (Radio Edit) – 3:40 Man in the Mirror – 5:20 Girlfriend – 3:04 Will You Be There (Album version) – 7:40 Will You Be There (Radio Edit) – 3:40 Will You Be There (Instrumental) – 3:40 Will You Be There (Radio Edit) – 3:40 Girlfriend – 3:04 Változatok Will You Be There (Album version) – 7:40 Will You Be There (Edit) – 5:22 Will You Be There (Radio edit) – 3:39 Will You Be There (Instrumental) – 3:25 Közreműködők Zeneszerző és dalszövegíró: Michael Jackson . Producer: Michael Jackson. Társproducer: Bruce Swedien. Rögzítette és keverte: Bruce Swedien and Matt Forger. Ének és vokálok: Michael Jackson. Elrendezés: Michael Jackson és Greg Phillinganes. A zenekar karmestere: Johnny Mandel. Kórusvezetők: Andrae és Sandra Crouch, énekel az Andrae Crouch Singers. Billentyűsök: Greg Phillinganes és Brad Buxer. Szintetizátoroks: Michael Boddicker. Szintetizátorok és szintetizátorprogramozás: Rhett Lawrence. Ütőshangszerek: Brad Buxer, Bruce Swedien, Paulinho Da Costa. Beethoven prelúdiumát előadja: a Cleveland Orchestra kórusa, vezényel: Robert Shaw a Cleveland Orchestra, vezényel: George Szell. Feldolgozások Jackson gyászszertartásán, 2009. július 7-én Jennifer Hudson adta elő a dalt. A dalt feldolgozta a Boyce Avenue együttes 2010-ben megjelent Influential Sessions című albumán. A dal iTunes-eladásaiból befolyó bevételt a 2010-es haiti földrengés áldozatainak megsegítésére ajánlották fel az Amerikai Vöröskereszten át. Az együttes egyik tagja, Alejandro Manzano így nyilatkozott: „Bár tudtuk, hogy az ő dalainak minden feldolgozása elhalványul az eredeti mellett, kötelességünknek éreztük, hogy tisztelegjünk az elhunyt nagy énekes előtt most, a szükség idején azzal, hogy feldolgoztuk egyik kedvenc dalunkat tőle, a Will You Be There-t. Gare de Seyssel - Corbonod Gare de Seyssel - Corbonod vasútállomás Franciaországban, Seyssel településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon–Genf-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bellegarde Gare de Culoz Engerth Vilmos Engerth Vilmos (Teschen, 1818 körül – Budapest, 1884. január 1.) festő, litográfus, műegyetemi tanár. Élete Édesapja Engerth János díszletfestő volt, nála és a bécsi Művészeti Akadémián tanult. 1849-től az akkori Ipartanodánál lett helyettes rajztanító. Az 1850-es évek végétől a fővárosban saját magánrajziskolát működtetett. 1857-től a József Műegyetemen oktatta a rajzolást, itt 1869-től a rajztanszék rendes tanára volt egészen háláig. Elsősorban arcképeket festett, de több kőrajzot is készített. Marian Woronin Marian Woronin (Grodzisk Mazowiecki, 1956. augusztus 13. –) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok lengyel atléta. Fő száma a 60 és a 100 méteres síkfutás volt, főleg ezekben szerzett érmeket nemzetközi versenyeken. Pályafutása 1974-ben a drezdai Ifjúsági Barátság Versenyen 100 és 200 méteren másodikként futott célba. A 4 × 100 méteres váltóban harmadik volt. 1975-ben az athéni ifjúsági Európa-bajnokságon 100 méteren bronzérmet (10,55) szerzett. 20 évesen vett részt először nagy felnőtt eseményen, az 1976-os olimpián mindkét egyéni sprintszámban elindult, 100 méteren elődöntőbe is jutott. A váltóval kis híján érmet is szerzett, negyedik helyen végzett. 1977-ben bronzérmet szerzett a fedett pályás Európa-bajnokság sprintszámában, később ez a versenyszám adta számára a legtöbb nagy sikert. Az 1977-es Európa-kupa helsinki döntőjében 100 méteren nyolcadik helyen (10,73) ért célba. A lengyel csapat ötödik helyen végzett. Az 1978-as fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon a 60 méteres síkfutásban negyedik helyezett (6,75) volt. Az 1978-as Európa-bajnokság 4 × 100 méteres váltójában aranyérmes lett Zenon Nowosz, Zenon Licznerski és Leszek Dunecki társaságában. 1979 és 1982 között mind a négyszer megnyerte a fedett pályás Európa-bajnokság sprintszámát. Az 1979-es Európa-kupa döntőjében a 4 × 100 méteres váltóban első, 100 méteren második, 200 méteren harmadik volt. A lengyel férfi válogatott negyedik lett a pontversenyben. A világ kupán az Európa-válogatott tagjaként 100 méteren harmadik, a csapatversenyben második volt. A moszkvai olimpián azután mindhárom számában döntőbe jutott, 100 és 200 méteren is 7. lett. A 4 × 100-as váltóval ismét nagy eredményt ért el, a házigazda szovjet váltó mögött olimpiai ezüstérmes lett Krzysztof Zwoliński, Licznerski és Dunecki társaként. Az 1981-es Európa-kupa döntőjében 100 méteren negyedik, a 4 × 100 méteres váltóban első volt. A lengyel válogatott hatodik helyen végzett. A világ kupán a 4 ×100 méteres váltóban képviselte Európát. Ebben a versenyszámban és a csapatversenyben is első helyen végzett Az 1982-es Eb-n bronzérmes lett 100 méteren, a következő évi, első atlétikai világbajnokságon azonban rosszul szerepelt, és a selejtezőben kiesett. 1984. június 9-én egy varsói versenyen futotta 100 méteren élete legjobbját. Az időmérő 10,00-s eredményét ráadásul később 9,992-re pontosították. Ez Pietro Mennea Európa-rekordját megdöntő eredmény volt, és négy éven át ő tartotta a rekordot, 1988. szeptember 23-án a brit Linford Christie 9,97-dal vette el tőle a címet a szöuli olimpián. Ezzel az eredményével minden idők legjobb európai sprinterei közé került. Ő az egyike annak a hét futónak, aki 100 méteren 10 másodperces vagy azon belüli időt futott, és nincs nyugat-afrikai származása. (A többiek: a japán Koji Ito (10,00 1998-ban), az ausztrál Patrick Johnson (9,93 2003-ban), a namíbiai Frankie Fredericks (9,95 1991-ben), a zimbabwei Ngonidzashe Makusha (9,97 2011-ben) a francia Christophe Lemaitre (9,92 2011-ben, ő az első európai származású, aki megdöntötte a rekordját), és a kínai Zhang Peimeng (10,00 2013-ban). Hosszabb szünet után, utolsó nagy eredményeként 1987-ben is megnyerte a fedett pályás Eb 60 méteres számát. Az 1987-es Európa-kupa döntőjében 100 méteren első, 200 méteren negyedik volt. A lengyel csapat ötödik helyen végzett. A világ kupán 100 méteren hetedik lett. Az Európa-válogatott tagjaként negyedik helyen zárt. Woronin egyéni rekordja 200 méteren 20,49. Kilencszer nyert szabadtéri és kilencszer fedett pályás lengyel bajnokságot. IV. Lajos türingiai tartománygróf IV. (Kegyes) Lajos (1200. október 28. – 1227. szeptember 11.) türingiai tartománygróf 1217-től haláláig. Élete I. Hermann gróf legidősebb fiaként született. Édesapját halála után követte Türingia élén. Sógora, Dietrich meisseni őrgróf 1221-es halála után unokaöccsének, a kiskorú III. Henriknek a nevében Meissent is kormányozta. Időközben II. Frigyes német-római császár Lausitz és Pleissen vidékét is Lajosnak adományozta. Lajos igyekezett megteremteni a belső békét Türingiában, és több rablóvárat is leromboltatott. Felesége, a hűséges és jámbor életű Árpád-házi Szent Erzsébet segítette munkáját. Lajos később kereszteshadjáratra indult, de útközben, Otrantóban 1227 őszén utolérte a halál. Holttestét Reinhardsbrunnba szállították vissza és ott temették el. Utóda Türingiában kiskorú fia, II. Hermann lett. Forrás Bokor József (szerk.). Lajos (60), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Franciaországi Mária champagne-i grófné Mária francia hercegnő vagy Capet Mária (1145 – 1198. március 11.) Champagne grófnéja. 1145-ben született, VII. Lajos francia király és Aquitániai Eleonóra elsőszülött leányaként. Volt egy édestestvére is, Alix, aki egy évvel szüleik válása előtt született. Négy féltestvérük (Margit, Adél, Fülöp és Ágnes) született apja további két házasságából, illetve nyolc féltestvére (Vilmos, Henrik, Matilda, Richárd, Gottfried, Leonóra, Johanna és János) anyja következő házasságából. 1160-ban, mikor Lajos harmadszor is megnősült, s elvette Champagne-i Adélt, tárgyalásokat kezdeményezett annak érdekében, hogy lányait Adél fivéreivel házasítja majd össze. Ezután a hercegnőt apja a champagne-i Avenay apátságba küldte tanulmányai folytatása érdekében, s nyilván ezért nem volt meglepő, hogy 1164-ben Mária végül I. Henrik champagne-i gróf felesége lett, akitől négy gyermeke született, két fiú és két lány: Henrik, Mária, Teobald és Skolasztika. Mikor az asszony férje a Szentföldre indult, Máriára hagyta birtokaik kormányzását. Mialatt I. Henrik távol volt, meghalt Mária apja, VII. Lajos király, s őt egyetlen fia, Fülöp Ágost herceg követte a francia trónon, és magához ragadta néhai anyja, Champagne-i Adél hozományát, birtokait, majd pedig nőül vette Hainaut-i Izabellát, aki előtte már Mária idősebbik fiának volt a jegyese. Henrik gróf 1181-ben elhunyt, nem sokkal azután, hogy visszatért szentföldi útjáról, özvegyen hagyva hitvesét és félárván négy gyermeküket. A grófné ezt követően azt tervezte, feleségül megy Flandriai Fülöphöz, ám a frigy ismeretlen okok miatt végül mégsem jött létre. Házastársa elvesztése után még 6 évig kormányozta Champagne tartományt, míg legidősebb fia, Henrik el nem érte a nagykorúságot. Mikor fia, az újdonsült gróf, apjához hasonlóan, ugyancsak elindult a szentföldi keresztes háborúba, szintén Mária vált ideiglenesen Champagne úrnőjévé 1190-től egészen Henrik 1197-es haláláig. Életének személyes tragédiái következtében Mária zárdába vonult, Meaux közelében, Fontaines-les-Nones városában. Ott is halt meg egy évvel később, 1198. március 11-én, 52-53 éves korában. Az utókor csak úgy emlékszik a francia hercegnőre, mint az irodalom pártfogójára. Férje udvarában szolgált többek között a korabeli irodalmi élet két meghatározó alakja is, Andreas Capellanus és Chrétien de Troyes. Oroszlánszívű Richárd, Mária féltestvére anyai részről, sokkal jobb és szeretetreméltóbb öccsének bizonyult, mint apai részről származó féltestvére, Fülöp Ágost, amit egy Richárd által nővérének írott kedves hangú versike is ékesen bizonyít, melynek címe: ,, J'a nuns hons pris " (Te megbecsülést hozol az apácákra) volt. Masztorava A Masztorava (Масторава) a mordvin nép mítoszaiból és folklórjából összeállított eposz, melyet Alekszandr Saronov írt erza nyelven és 1994-ben jelent meg. Lefordították moksára (2001) és oroszra (2003) is. Magyar fordítása 2010-ben jelent meg. A mű öt részből áll. A címadó Masztorava a mordvinok földistennője, nevének jelentése „Föld asszony” vagy „Földanya”, a masztor, „föld” szóból. A műben Tyustyánt, a parasztot a nép királlyá, a moksa és erza klán szövetségének vezérévé és közös hadseregük parancsnokává választja. Uralkodása alatt Mordvinföld a Volgától a Dnyeperig és az Oka folyótól a Fekete-tengerig terjedt. A mordvin mitológiában Tyustyán holdisten, a mennydörgésisten fia egy Litova nevű halandó lánytól. Életkora minden hónapban változik, a hold fázisaihoz igazodva. Balf Balf (németül: Wolfs, régi nevén Sankt Wolfgang) Sopron településrésze, 1985-ig önálló község. Fekvése Sopron belvárosától 7 km távolságra délkeletre, a Fertő tó mellett bújik meg ez az alig 1000 fős településrész, megőrizve eredeti falusias jellegét. Az 1199-ben keltezett oklevél Farkasd néven említi. 1278-ban már Wolf néven szerepel az írásokban A Fertő tavi kerékpáros kirándulások magyarországi kiindulópontjaként ismeretes. A településrész legkönnyebb megközelítése a belvárosból induló 14-es számú helyi járatú autóbuszokkal lehetséges. A járatok sűrűsége óránkénti. A Sopronba tartó távolsági illetve helyközi autóbuszoknak is van megállóhelye. A városrészt érinti a Győr–Sopron-vasútvonal, de a megállóhelyen a gyorsvonatok nem állanak meg. A soproni borvidék egyik jellegzetes és ismert szőlő és bortermelő helyszíne. Az egyéni termelők szinte minden családi házban fogyasztják és árusítják saját termésű vörös boraikat. Kellemes természeti környezetben fekszik, és sok műemlék épület található ezen a falusias városrészben. A világörökség részét képező Fertő-táj egyik jelentős települése. Története Nevének eredete Egy 1199-es oklevél Farkasd néven említi, 1278-ban azonban már Wolf néven szerepel az írásokban. A német névből keletkezett magyar (torzítású) hangzású név, ma is használatos elnevezés. A címer híven fejezi ki a városhoz tartozás történelmi hagyományait, de ugyanakkor a helyi közösség összetartozását is kifejezi. Keletkezése Az időszámításunk szerinti 2. századból, 180-ból származó emlékek említik, hogy a balfi gyógyvizet már a rómaiak is használták. Balf története szinte a kezdetektől összefonódik Sopron város történelmével, Sopron polgárai a középkortól kezdték használni fürdésre az itteni gyógyvízeket. 1342-ben a falu egy részét megvásárolta a város. 1560-tól új fürdőépületeket emeltettek és számos nemesi és főnemesi család felkereste a fürdőt. Az 1631-ból származó kézirat szélesebb körben is népszerűsíti a gyógyhelyet, és mind fürdésre, mind ivókúrára alkalmas vizét. A fürdőhely 1876-ban, a vasút kiépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok létesültek, kialakult a ma is látható 'gyógypark'. A 20. századfordulóján kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javasolt gyógyvíz palackozása. A trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult. A második világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész. Balf a 20. században A település életében mindig meghatározó volt a szőlő, a mezőgazdaság, a gyógyvíz és ezzel a vendégek és betegek kiszolgálása. Az 1900-as évek első harmadában a kereskedelmet a Hangya szövetkezet, majd a Földműves szövetkezet, az 1960-as évektől az ÁFÉSZ szervezte meg. A faluban evangélikus iskola volt, ennek államosítsa után az általános iskolában tanították a gyermekeket. A múlt század első évtizedeiben igen élénk volt a társadalmi élet: 1891-ben alakult meg az önkéntes tűzoltó egyesület, 1892-ben a Férfidalkör, 1904-ben a Bortermelők Egyesülete, 1909-ben a Gazdakör, 1924- a Katolikus Ifjúsági Egyesület, amelynek dalárdája 1925-ben Dalkoszorú néven férfi dalegyletté alakult át. 1925-ben Leventeegyesületet szerveztek. A 20. század végére Fertő-parti Védő és Szépítő Egyesület székhelyének ad otthont. 1898-ban a fürdőt megvette Wosinszky István katonaorvos Soprontól. Modernizálta és a lehetőségekhez képest felvirágoztatta. A második világháború alatt a fürdő tönkrement. Később államosították. Többszöri próbálkozás után, a soproni szanatóriumhoz kapcsolva, sikerült fejleszteni. Az időközben elszennyeződött forrásokat eltömték és helyettük 1973-ban három új, fúrt kutat létesítettek. A balfi víz hírneve mindig a kénes forrásokon alapult. Ezeket gyógyvíznek nyilvánították. A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni. A jelenlegi fürdőkórházat 1975-ben hozták létre. A maximális kihasználása mára már indokolná a teljeskörű felújítását, korszerűsítését, tekintettel nemzetközi és országos vonzási körére. Közigazgatása A település a 20. század elején még kisközség volt a Soproni járásban. A lakosság kétharmada élt a 20. század első felében szőlőmüvelésből. Ekkor indult meg a gyógyfürdő felvirágzása is. A községből és a környező településekről sokan bekapcsolódtak a fürdővendégek ellátásába és szolgálatába. Ezzel egyidőben a falu községi besorolást nyert. A tanácsrendszer megalakulása után (1950) Balfnak 1973-ig önálló tanácsa volt, attól kezdve megszűnt tanácsi székhelynek lenni, Kópházával alkotott közös tanácsot, majd 1985-ben csatolták Sopronhoz. Erről bővebben lásd az alábbi táblázatot! Intézményei Az Állami Szanatórium fizikoterápiás osztályain reumás, mozgásszervi, ortopédiai és neurológiai megbetegedéseket ápolnak és sikerrel gyógyítanak. A balfi-víz palackozását már 1900-ban megkezdték. A balfi-víz hírneve a kénes forrásokon alapul. Ezeknek kalcium-magnézium-alkáli-hidrogénkarbonátos–kloridos (Fekete-kút) , kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos-szulfátos (Silvanus-kút) , kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos-szulfátos-kloridos (Farkasd-kút) vize jelentős s nagy a szulfidion tartalmuk. Ezeket 1975 -ben gyógyvízzé nyilvánították. A Fertő tó partján, a fürdőteleptől nyugatra található forrás mellett palackozót építettek. A palackozott savanyúvíz 1330 mg/l szabad szénsavat tartalmaz. Ásványvízként 1980 -tól ismerik el. A soproni polgármesteri hivatal balfi kirendeltsége József Attila Kultúrotthon Nevezetességek, látnivalók Szent Farkas-templom Nemzeti Emlékhely Szent József Fürdőkápolna Evangélikus templom Gyógyfürdőkórház és Gyógy-Kastély Szálló Gyógy-Kastély Szálló Szobrok Fertő-táj Ivókút Nevezetes emberek Horváth Teri ( Rábatamási , 1929. augusztus 18. – 2009. március 6.) magyar színművésznő. Sárközi György ( Budapest , Terézváros , 1899. január 22. – Balf, 1945. március 8.) magyar költő, prózaíró, folyóiratszerkesztő, műfordító, magántisztviselő. Báró Solymosy Ödön (Balf, 1866. június 13. – Semmering 1915. május 19.) főnemes, politikus, országgyűlési képviselő, a képviselőház véderőbizottságának jegyzője. Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője. . Túl sokat állító kérdés A vita argumentációs szakaszában az a cél, hogy megakadályozzuk az álláspontok torzulását. Elfogadott kiindulási pontnak nem tekinthetjük a nem elfogadott premisszákat, illetve a már elfogadottakról nem állíthatjuk, hogy nem elfogadott kiindulási pont. Egyik gyakori hiba a "kiindulópont" szabálynál a túl sokat állító kérdés. Ugyanis, amikor a másik fél válaszol rá, nem lehetünk benne biztosak, hogy a kérdés melyik részére érti válaszát, hiszen olyan előfeltevések vannak benne, amelyek alapvetően megkövetelnek egy bizonyos elköteleződést. Pl.: Akarja-e, hogy Magyarország a NATO tagja legyen, ezzel garantálva az ország biztonságát? A kérdés így lenne helyes: Akarja-e, hogy Magyarország a NATO tagja legyen? Ugyanis a folytatás megelőlegezi, hogy a tagság egyenlő az ország biztonságával. Tarento A Tarento (����) japán kifejezés, az angol talent (tehetség) szó japán átírása (gairaigo). A kifejezés Hollywood fénykorából ered, amikor az anyagi megtérülést ígérő sztárokat „tehetségeknek” hívták. A szó ebben az összefüggésben továbbra is használatban van Japánban, azonban mára már elsősorban mindenre ráhúzható kifejezésként használják a tömegmédiában, abból is elsősorban a televízióban rendszeresen megjelenő személyekre. A jelenség ellenzői az „azért híres, mert híres” értelmében hivatkoznak rá, mivel számos képviselőjének nincs semmiféle felismerhető tehetsége azt leszámítva, hogy a televízióban szerepel. Ebben az értelemben, bár néhány forrás szerint a tarento fogalma nem igazán ültethető át Japánon kívülre, a kifejezés sok esetben tökéletesen vagy közel tökéletesen megfeleltethető a celeb szónak, beleértve azt is, hogy a tarento/celeb hírneve származhat bizonyos teljesítményekből és képességekből is. Típusai Trükkös tarento Az ilyen személyeknek jellegzetes szófordulata, ruhatára vagy modora van, mellyel a közönséget kívánják nevetésre késztetni. A televízióban megjelenő személyiségük általában nagyon sekélyes, mivel megpróbálják csúcsra járatni a komikus eszközeiket (neta (��), melynek köszönhetően hírhedtté válnak, így nem igazán van lehetőségük a karakterük bővítésére. Az ilyen személyek azok, akik a legrövidebb ideig szoktak a televízióban szerepelni, ahogy gyorsan homályba merülnek, amint az újdonság nyújtotta varázsuk elévül. Japánban az ippacuja (���), azaz az „egynyári sláger” kifejezést használják az ilyen személyekre. Az ilyesfajta tartentók közé tartozik Kodzsima Josio, Dandy Sakano vagy Razor Ramon Hard Gay. Ovarai tarento Japánul az ovarai nevetést jelent, illetve ebben az esetben „komikus tehetséget”. Az ovarai tarentók általában egykori komikusok, gyakran páros, úgynevezett manzai felállásban, akik miután híres lettek számos komikus természetű televíziós varietéműsorban feltűnnek. Nepotikus tarento Néha a terentók jelentős televíziós műsoridőt és erős promóciót kapnak egy celebbel vagy politikussal való kapcsolatuk révén, és nem azért mert bármilyen tehetségük lenne a közönség szórakoztatására. Az egyik legnagyobb példa erre a jelenségre Nagasima Kazusige, Nagasima Sigeo legendás Yomiuri Giants-játékos és edző fia, aki miután nem lett sikeres baseballjátékos a szórakoztatóipar felé vette az irányt és apja nevének hála ért el sikereket. Isihara Sintaro egykori tokiói polgármester fia, Isihara Josizumi is a nepotizmusnak hála került a köztudatba csakúgy mint Koizumi Kótaró, Koizumi Dzsunicsiró egykori japán miniszterelnök fia. „Buta idolok” A tarentók néha a fizikai adottságaik miatt kerülnek rivaldafénybe, de a promóciójuk eltér egy divatmodellétől, ami annak köszönhető, hogy olyan dalokat és televíziós szerepléseket adnak, melyek a fizikai szépségükre vagy karizmájuk köré épülnek fel. Az ilyen személyekre néha az obaka-aidoru, azaz „buta idol” kifejezést használják. Számos ebbe a kategóriába eső férfi a japán zenei és televízióipar gerincének számító Johnny & Associates férfi tehetséggondozó ügynökséghez tartozik. Külföldi tarento A gaikokudzsin tarento (�������), más néven gaidzsin tarento (������) olyan külföldi híresség, aki kizárólag vagy szinte kizárólag csak Japánban aktív. A kifejezés szó szerint „külföldi tehetséget” jelent. Legalább társalgási szinten beszélik a japán nyelvet, a külföldi kinézetük és a kiemelkedő személyiségük egyesítésével gyakran esik rájuk a választás, mivel betöltik a japánok külföldiekről kialakított sztereotípiáit (példának okáért az amerikaiak általánosságban „robusztusak” és szőke hajuk, illetve kék szemük van). A gaikokudzsin tarentókat a többi tarentóhoz hasonlóan érdekesnek vélik a japánok, és nemzetiségüktől függően más-más szerepekre osztják be őket. Dave Spector veterán külföldi tarento azt nyilatkozta, hogy „Olyan dolgokat csinálok, mint egy legalávalóbb idióta, cirkuszi féle dolgokat, de ez engem egyáltalán nem zavar. A televízióban megjelenő külföldieket, modelleket vagy akármiket gyakran a pandákhoz hasonlítják. Azért használják a panda kifejezést, mivel ennivalóak, szórakozhatsz velük, dobálhatsz nekik mályvacukort és ennyi. Nem keveredsz bele ennél mélyebben. Azonban… mivel félmillió dollárt keresek évente, ezért én nagyon boldog vagyok, hogy panda lehetek.” Abigél (keresztnév) Az Abigél héber eredetű női név (���������� Avígajil). Jelentése: az apa öröme vagy apám öröme. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években igen ritkán fordult elő. A 2000-es nem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között, de a 2010-es években a 63-99. helyen szerepel. A teljes népességre vonatkozóan az Abigél sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok február 9. Idegen nyelvi változatai Abegail ( spanyol ) Abigail ( angol ) Híres Abigélek Abigél, bibliai személy, Nábál, majd később Dávid király felesége Abigail Breslin amerikai gyerekszínész Abigail Folger a Folger Coffee vagyon örököse (1943–1969) Joó Abigél cselgáncsozó Abi Tucker ausztrál színésznő, énekesnő, dalszövegíró Abigél , Szabó Magda regénye Ostercappeln Ostercappeln település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 9631 fő (2016. december 31.). Ostercappeln Neuenkirchen-Vörden és Bohmte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 6-os vízibusz (Velence) A velencei 6-os jelzésű vízibusz a Piazzale Roma és a Lido között közlekedik. A viszonylatot az ACTV üzemelteti. Története A velencei régi 6-os jelzésű vízibusz indulásától 2000-es megszűnéséig a San Zaccaria (eredetileg Riva degli Schiavoni) és a Lido, Santa Maria Elisabetta megállók között gyorsjáratként, más megállók érintése nélkül közlekedett. Az ekkor bevezetett 61/62-es részben átvette a szerepét, de jóval hosszabb útvonalon, Muranóról indult (a muranói hurok ellentétes irányú forgalmának megkülönböztetése miatt volt a dupla számozás). Ezt a következő évben lerövidítették a jelenlegi 6-os útvonalára. A muranói hurok eltűnése miatt az ellentétes irányok megkülönböztetése okafogyottá vált, mégis megtartották ezt 2011-ig. a 2011-es téli menetrendben vonták össze a két ellentétes irányú járatot egy szám alatt, ekkor jött létre a mai 6-os járat. A 6-os járat története: Megállóhelyei Megjegyzés: A dőlttel szedett járatszámok időszakos (nyári) járatokat jelölnek. Megjegyzések A téli menetrend szerint a járatok 8.40 után érintik a Santa Marta, San Basilio és a Spirito Santo megállóhelyeket is. Így a járat menetideje 33 perc. Simon Zoltán (színművész) Simon Zoltán (Budapest, 1989. április 4.) magyar színész. A Miskolci Nemzeti Színház tagja. Élete A Hild József Általános Iskola tanulója volt 1996–2000 között, majd az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumába járt. Érettségi vizsgáját 2007-ben a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban szerezte meg. Ezt követően nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2012-ben végzett Máté Gábor osztályában. Gyakorlatát a Katona József Színházban töltötte. Diplomaszerzés után szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz, ahol az egyik legfoglalkoztatottabb színművészek egyike lett. 7 évig vízilabdázott a BVSC-ben. Szerepei Fontosabb színházi szerepek Spira, Lepsénynél még megvolt r.: Radnai Márk, Szabadtéri színház: Balatonföldvár, Szentendre (2012. július–augusztus) Oroszlán, Óz a nagy varázsló r.: Seres Ildikó, Miskolci Nemzeti Színház (bemutató: 2012. június 3.) Főnök fia, Kutyaszorítóbban r.: Radnai Márk, Bárka Színház Budapest 2012. február-május, Zsámbéki Művészeti Bázis 2011. augusztus Yerma r.: Rába Roland, Radnóti Miklós Színház, Budapest (bemutató: 2011. április 21.) Pygmalion r.: Valló Péter Radnóti Miklós Színház, Budapest (bemutató: 2011.február 27.) Alkony r.: Valló Péter, Radnóti Miklós Színház, Budapest (bemutató: 2010. december 19.) Rendőr, Cigányok r: Máté Gábor, Katona József Színház (bemutató: 2010. október 15.) Gondnokság (színházi sorozat, egyik epizód) r: Dömötör András, Katona József Színház Túl a Maszat-hegyen r.: Tóth András, Jászai Mari Színház (bemutató: 2009. október 9.) Homburg herceg r: Dömötör András, Örkény István Színház, Budapest (2009) Fontosabb miskolci szerepek Vasgyúró - Úri muri Mindenütt nő - Kislányok, csajok, nők Oroszlán - Óz, a nagy varázsló Johann - A hideg gyermek Laertes - Hamlet Mi és Miskolc Új szöveg - Megtisztulás helyett Egy óra versek között Hunor - PALINKANTZAROI Eilif - Kurázsi mama és gyermekei Becsey tiszttartó - Lili bárónő Giglia - Az ember, az állat és az erény Ezreddobos - Woyzeck Medvefia - Holdbeli csónakos Mit csinálsz, ha... /... Diótörőt játszunk/... unatkozol Norbi - Kokainfutár Walter, TÖRVÉNYSZÉKI TANÁCSOS - Az eltört korsó Filmek A Viszkis (2017) 200 első randi (2018) Sorozatok Akcióhősök (2018) Díjai Kilátó díj (2015) King Kong vs. Godzilla A King Kong vs. Godzilla (japánul: ����������, átírva Kingu Kongu tai Godzsira) a japán Tóhó stúdió 1962-es tudományos-fantasztikus kaidzsú filmje. Rendezője Honda Isiró, producere Tanaka Tomojuki, a speciális effektusok rendezője Cuburaja Eidzsi, zenéjét Ifukube Akira szerezte. Ez a Godzilla franchise harmadik része, egyben a Godzillát és King Kongot szerepeltető első színes, szélesvásznú film. A mű az 1960-as évek elüzletiesedett japán kultúrájának szatírája, és eddig a franchise egyetlen tagja, mely vígjátéknak készült. A Tóhó fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte vele, ezért széles, családi nézőközönségnek szólt. Pénzügyileg óriási siker volt, nézettségi adatai máig rekordtartók nemcsak a Godzilla széria japán filmjei, hanem az összes élőszereplős japán fantasztikus film között, továbbá az egyik leghíresebb kultikus szörnyfilmnek számít. Kritikai megítélése viszont kétes, ami főleg a King Kong megjelenítésére használt jelmezekre és a film amerikai változatára vezethető vissza. A John Beck által felügyelt amerikai kiadást, mely jelentősen átszerkesztette az alapfilmet, a Universal Pictures adta ki 1963-ban. Cselekmény Mr. Takót, a Pacific Pharmaceuticals gyógyszergyártó vezetőjét bosszantja a cége által támogatott tévéműsorok alacsony nézettsége. Mikor értesül, hogy a Faro-sziget őslakói egy rejtélyes óriásszörnyet istenítenek, elküldi Szakurai operatőrt és Furue hangtechnikust, hogy szerezzék meg a lényt reklámkabalának, „akár létezik, akár nem”. Szakurai azt is megtudja, hogy Fumiko nevű húgának szeretője, Fudzsita kifejlesztett egy szupererős zsineget. Míg Mr. Tako emberei a Faro-szigetet kutatják, északon az ENSZ egy tengeralattjárója nekiütközik a jéghegynek, melybe hét évvel korábban Godzillát zárták. A jégből kiszabaduló óriáshüllő elpusztítja a tengeralattjárót és egy közeli támaszpontot, majd Japán felé indul. Faro szigetének lakosait egy óriáspolip támadja meg. Ekkor feltűnik a sziget szörnye, King Kong, aki legyőzi a polipot, és megissza a bennszülöttek altatófolyadékát. Szakurai és Furue utasítására az alvó óriást egy tutajra kötik, hogy Japánba szállítsák, és útközben Mr. Tako is megérkezik, hogy ellenőrizze a helyzetet. A Japán Önvédelmi Haderő azonban megállítja a hajót, mert Godzilla már elég gondot okoz nekik. Godzilla támadásairól Fumiko is értesül, ezért elindul, hogy felkeresse Fudzsitát, akinek a hajójárata balesetet szenvedett, ám ezzel pont a szörny útjába kerül. Fudzsita valójában lekéste a hajót, így a lány megmentésére siet, majd együtt Tokióba utaznak. Kong ekkor magához tér, elszabadul, és Japánra úszik, ahol összefut a vidéket terrorizáló Godzillával. Eleinte sziklákat dobál a hüllő felé, amire az atomsugárral válaszol, meghátrálásra késztetve Kongot. Japán hadereje árkot ás, hogy csapdába ejtsék Godzillát, de tervük meghiúsul. Következő próbálkozásuk már siker, ugyanis a Tokió köré felállított, egymillió voltos villanyvezetékek megállítják a szörnyet. Kong azonban csak erőt nyer az áramból, átrágja a vezetékeket, és bemasíroz Tokióba, ahol elragadja Fumikót. A Faro-sziget bogyófőzetével sikerül elaltatni Kongot és kiszabadítani a lányt. Fudzsita zsinórjainak segítségével Kongot léggömbökre kötik, és Godzilla útjába röpítik, abban bízva, hogy a két szörny megöli egymást. A harcra másnap a Fudzsi hegyen kerül sor, és Godzilla atomleheletével és rúgásával könnyen felülkerekedik ellenfelén. Kong egyik támadása félresikerül, beveri a fejét egy sziklába, mire Godzilla elkezdi körülötte felgyújtani a növényzetet. Hirtelen villám csap Kongba, ami új erőt ad neki. A két szörny tovább viaskodik, ezúttal kiegyenlített küzdelemben. Lerombolják az Atami kastélyt, és mindketten az óceánba zuhannak, ám egyedül Kong bukkan a felszínre. A haderő gyanítja, hogy Godzilla is életben maradt, de úgy döntenek, hagyják Kongot békében hazaúszni. Mr. Tako semmit sem tanul mindebből. Háttér Willis O'Brien, az eredeti King Kong stoptrükk animátora már az 1920-as években tervbe vette, hogy filmfeldolgozást készít Mary Shelley Frankenstein című regényéből, ám a Universal 1931-es filmjével megelőzte őt. A következő évtizedek során O'Brien folyamatos csalódásokat élt át szakmájában, ezért visszanyúlt elképzeléséhez, és a King Konggal ötvözte. 1961-ben felvázolta King Kong vs. Frankenstein filmtervét, mely szerint Dr. Frankenstein unokája emberi maradványokból szörnyet teremt Afrikában. A kreatúra végez alkotójával és elszabadul, végül az amerikaiak fogságába kerül. Közben egy másik csapat King Kongot is elejti, és a két lényt San Franciscóba szállítják, ahol kitörnek és megvívnak egymással. O'Brien később az emberszörnyet állatok keverékéből álló óriáslényre cserélte, mely a Ginko nevet kapta. A King Kong jogait állítólagosan birtokló RKO Pictures akkorra már nem foglalkozott filmgyártással, ezért Daniel O'Shea, a stúdió egykori ügyvédje, John Beck producerhez továbbította O'Brient és King Kong vs. Ginko című projektjét. Beck felbérelte a számos sci-fi klasszikust jegyző George Worthing Yates forgatókönyvírót, aki Beck kérésére King Kong vs. Prometheus-re módosította a címet és megírta a leendő szkriptet. A filmet azonban egy stúdió sem vette meg, így O'Brien eltávolodott Becktől. Utóbbi megtartotta a projektet, és Japánba vitte, ahol King Kong nagy népszerűségnek örvendett, és már több utánzatfilm készült belőle. A Tóhó stúdió vezetője, Tanaka Tomojuki, ekkortájt gondolkodott saját sikerszörnyük, Godzilla visszatértén, aki utoljára az 1955-ös Godzilla Raids Again-ben tűnt fel. Tanaka megvette Beck ötletét, azzal a feltétellel, hogy Kong ellenfelét Godzillára cserélik. Az RKO 80 millió jenért és a majdani bevételből való részesedésért átnyújtotta King Kong jogait. Pusztán a jogdíj, ami akkoriban kb. 220 000 dollárnak felelt meg, háromszorosa volt a Tóhó filmek átlagos költségvetésének. A Universal Pictures az amerikai forgalmazás jogáért cserébe elvállalta a King Kong vs. Godzilla koprodukciós feladatait. A John Beck és Tóhó közti megállapodás engedélyezte, hogy az amerikai producer saját belátása szerint átszerkeszthesse és eladhassa a filmet a nyugati piacon. Ehhez a Warner Bros. is segédkezett. Yates szkriptjét Szekizava Sinicsi dolgozta át, de számos alapötletet megtartott. O'Brient, aki ekkor a Bolond, bolond világon dolgozott, nem értesítették a fejleményekről. Az atomkatasztrófák ihlette első két Godzilla film sötét és komor hangulatú volt, ám a King Kong vs. Godzilla a Tóhó vígjátékainak szellemében készült. A stúdió egy költségeket nem kímélő, elsőrangú produkciót állított össze, mellyel megalapításának harmincéves évfordulóját ünnepelte, olyan klasszikusokkal együtt, mint Kuroszava Akira Szandzsuro, Inagaki Hirosi Csusingura, Narusze Mikio Hourou-ki és Csiba Jaszuki Kava no hotori de című művei. Ez volt az első Godzilla darab, mely Eastmancolor eljárással, szélesvásznú Toho Scope formátumban, valamint sztereó hanggal készült. A Tóhó részben a gyermekközönség felé fordult, akik a kaidzsú filmek fő fogyasztóivá léptek elő, és arra utasították a stábot, hogy a film legyen minél viccesebb. Az effekteket felügyelő Cuburaja Eidzsi lelkesen fogadta a projektet, és támogatta a gyermekbarát hangulatot. Cuburajának nemcsak az eredeti King Kong volt fő inspirációforrása, hanem a második világháború alatt Kongról szőtt meséivel szórakoztatta a vele egy menedékhelyen megbúvó gyerekeket, ami miatt sokkal barátságosabbnak és viccesebbnek tartotta a lényt az O'Brien által megalkotott erőszakos és tragikus vadállatnál. Kollégái, így Honda Isiró rendező is, erősen ellenezték Godzilla „lebutítását”, de nem volt beleszólásuk feletteseik döntéseibe, akik Cuburaját támogatták. Honda szerint a szörnyeket tilos lett volna komikussá és emberszerűvé tenni. Ez volt a szatírájáról és humoráról ismert Szekizava Sinicsi első Godzilla forgatókönyve, és a cselekményt két félből rakta össze. A hagyományos kaidzsú műfaji elemekkel dolgozó szörnyes szálhoz a stúdió színészei közül Hirata Akihikót és Szahara Kendzsit bérelte fel. A film főszála egy társadalmi szatíra, mely Japán fogyasztói és televíziós kultúráját kritizálja. Ennek Mr. Tako áll középpontjában, egy komikusan kapzsi üzletember, aki csak cége hírneve miatt aggódik, és Kongban reklámfigurát, Godzillában pedig konkurenciát lát. Az őt alakító Arisima Icsiró, akit többen Charlie Chaplinhez hasonlítottak, jártas volt az ilyen figurák megformázásában. A két beosztottját játszó Takasima Tadao és Fudzsiki Ju sokszor alakított már komikus párost, és mindhárom színész gyakran feltűnt a Tóhó népszerű, úgynevezett „salaryman” vígjátékaiban, melyek a japán vállalati berendezkedést parodizálták ki. Miután az 1964-es tokiói nyári olimpiára készülve országszerte elterjedtek a tévékészülékek, az adók közt heves verseny indult a nézettségért, és számos megbotránkoztató adás került a képernyőkre – egy japán és amerikai pankrátorpáros közti mérkőzés például olyan véressé fajult, hogy két idős tévénéző belehalt a látvány okozta sokkba. Az ilyen esetek nagy vitákat kavartak, és Oja Szoicsi újságíró és popkultúra-kutató kijelentette, hogy a tévé Japánt a „százmillió idióta nemzetévé” teheti. Honda rendező szerint a tévétársaságok lenézték a közönségüket. Szórakoztatniuk és oktatniuk kell, nem a nézettségért és hírverésért harcolniuk, és a filmmel ezt akarta kifejezni. „Hülyeség”-nek tartotta a stúdió alapötletét, mely kimerült a két címszereplő harcában, de komolyan dolgozott azon, hogy a cselekményt Japán aktualitásain keresztül mutassa be. A szatíra kiterjed a szörnyek történetszálára is, ahol a hatóságok pankrációhoz hasonlítják Godzilla és King Kong párbaját, és még fogadnak is rájuk. A film a birkózáson kívül baseball-utalásokat is tartalmaz, így Mr. Tako vállalatát és a riválisukat két japán profiligáról, a Pacific-ről és Central-ról nevezték el. A film végére a szatíra helyét szokásos szörnyfilmes motívumok veszik át, és a hangsúly átkerül az ember és a természet közti harmóniára. Egyes dolgozók, például Arakiva Teiso szerint Honda politikai nézeteit is kinyilvánította az Egyesült Államokat jelképező Kong és a Japánt szimbolizáló Godzilla viadalában. Az Amerikai–japán biztonsági egyezményt két évvel korábban módosították, és Japánban még mindig nagy volt a politikai feszültség. Cuburaja Eidzsit ellenben nem érdekelte a két ország viszonya, csak a gyerekek szórakoztatása. Bár Arakiva szerint a Honda vitába szállt Cuburajával, a rendező ezt tagadta, saját bevallása szerint az ő fő célja is egy szórakoztató film készítése volt. Mivel Japánban King Kong népszerűbb volt az ellenséges szerepet betöltő Godzillánál, harcukból Kong kerül ki győztesen. Az addig körülbelül négy emelet magas Kong méretét 45 méterre növelték, és immár erőt nyert az elektromos áramból. Ezen kívül hűen követték az eredeti filmet, a Faro-sziget a Koponya-szigetet helyettesíti, és az óriásmajmot törzsi bennszülöttek istenítik, akiket sötétre festett bőrű japánok játszanak. Az RKO kérte, hogy Kong kinézetét változtassák meg az eredetihez képest, de ragaszkodtak az olyan elemekhez, mind egy nő elrablása és egy magas épület, ez esetben a japán országgyűlés épületének megmászása. A Faro-sziget jeleneteit eredetileg Srí Lankán akarták felvenni, de mivel a Tóhó állta King Kong licencének teljes költségét, be kellett érniük egy Tokió-közeli szigettel és a stúdiótermükkel. A forgatás közben Hondát baleset érte a Fudzsi hegyen, ahol kültéri jeleneteket forgattak. Ínszakadást szenvedett bal karjában, miután megcsúszott a hegyoldalon, így azt a jelenetet, melyben a Szahara Kendzsi által játszott Fudzsita húga megmentésére siet egy autóval, Kadzsita Kodzsi rendezőasszisztens forgatta. Effektek A műfajban megszokott jelmezeken és maketteken túl egyes jelenetekhez bábukat, stoptrükköt, élő állatokat és kézzel rajzolt animációt is alkalmazott. Isiró Honda fontolóra vette, hogy a szörnyeket stoptrükkel valósítják meg, de a költségkeret ezt nem engedte. Habár a film nevezetes sokszínű és nagyszabású speciális effektusairól, ezek mégis alulmúlják a Tóhó szokásos színvonalát. Godzillát kiszabadulásakor Tecuma Kazuki, a többi jelenetben Nakadzsima Haruo játszotta, King Kong jelmezét pedig Hirosze „Solomon” Soicsi viselte. Harcjeleneteiket önállóan koreografálták a pankráció fogásait utánozva, és a pörgős akció érdekében a stáb normál sebességgel filmezte őket. Nakadzsima saját állítása szerint, amikor Kong körbelendítette Godzillát a farkánál fogva, ő tényleg benne volt a vezetékre függesztett jelmezben. A Vatanabe Akira által tervezett, Tosimicu Taizo által megformázott Godzilla jelmez nagyban átalakította a korábban használt dizájnokat. Sokkal vaskosabb felépítésű, eltűntek a fülei és szemfogai, hüllőszerűbb lett, és négy helyett három lábujja volt – ezek az jegyek megmaradtak az eredeti sorozat végéig, a három lábujj pedig Godzilla „viccesebb” változatának jellemzője lett. A jelmezt széles körben az egyik legjobb Godzilla dizájnnak tartják, és világszerte meghatározta a róla kialakult képét. A King Kong jelmezt ellenben a stúdió egyik legrosszabbjának tartják. Kettő készült: egy hosszú karú, mely képes volt pislogni, és egy emberre méretezett. A jelmezt, melyet híresztelések szerint vadkutyák szőrével fedtek, Ohasi Fuminori készítette, de Arakiva Teiso szerint nagyon nehéz volt egy Cuburajának tetsző dizájnt találniuk. Egyesek szerint Cuburaja felül akarta múlni a '33-as dizájnt, mások szerint szándékosan vicces kinézetet akart, hogy a gyerekek Kongnak szurkoljanak. Cuburaja arra is megkérte Hiroszét, hogy valódi gorillák mozgását tanulmányozza a szerephez. A kaszkadőr nem vette rá magát, de azt hazudta felettesének, hogy megfogadta tanácsát. Hirosze ezután már csak egyszer dolgozott együtt Cuburajával, az 1964-es Ghidorah, the Three-Headed Monster című filmen, tiszteletlensége miatt megromlott a viszonyuk. A közelképekre egyedi Kong bábut használtak, mely képes volt mozgatni arcát. Godzilláról szintén készült egy fejmakett, mely párát fújt szájából, de ez csak az előzetesben tűnik fel, a filmből kivágták. Mindkét szörnyről készítettek kézbábokat és méter magas miniatűr bábukat is különféle snittekhez. Godzilla rúgásához is ezeket használták, stoptrükk technikával mozgatva őket. Fumiko elrablásához egy életnagyságú King Kong-kéz is készült. Az alvó Kong testén mászó katonák kézzel rajzolt animációk voltak. Az óriáspoliphoz négy élő polipot használtak, melyeket meleg levegővel tereltek. Forgatás után hármat elengedtek, egyből Cuburaja Eidzsi vacsoráját főzte. Több polipbábut is készítettek a Konggal vívott harcához, valamint az őslakók megtámadásánál alkalmazott stoptrükk animációhoz. Az effektek összemontírozásához számos megoldással éltek (osztott képernyő, hátsó vetítés és bluescreen), melyek csak kevés jelenetben sikerültek meggyőzően. Zene A zenét Ifukube Akira szerezte, aki az első Godzillán is dolgozott. Ez volt az ötödik közös munkája Hondával, akitől szabad kezet kapott. Ifukube nem tartotta magát a film vicces hangulatához, hanem munkáját teljes komolysággal kezelte. Egyedi darabokat komponált mindhárom szörnynek, és itt hangzott el először Godzilla horrormotívuma, az eredeti film egyik témájának átdolgozása. A Faro-sziget ősi énekeihez Gerald Camden Wheeler Mono-Alu Folklore című könyvét tanulmányozta, hogy megismerje a Salamon-szigeteken és környékén beszélt Mono-Alu nyelvet, különös tekintettel a Fauro-szigetre, mely a filmbéli helyszínt ihlethette. Bár Ifukube fiktív dalszövege szabadosan válogat a nyelv szavai közül, több értelmes kifejezést is átvett. Ilyen a „magunu nitu”, ami körülbelül annyit tesz, „a mennydörgés szelleme”, és utalás lehet arra, hogy az égzengés-szerűen üvöltő King Kong a filmben erőt nyer a villámlásból. Sokan itteni kompozícióit tartják Ifukube legjobb filmzene szerzeményeinek. Amerikai változat A film 91 perces amerikai változata jelentősen eltér az eredetitől. Számos jelenetet kivágtak vagy áthelyeztek, és új, amerikai karaktereket helyeztek a filmbe. A jeleneteket Thomas Montgomery rendezte és Paul Mason és Bruce Howard írta. 12 000 dollár állt rendelkezésre, a két író pedig további 3 500 dolláron osztozott. Az újonnan felvett jelenetek nyugati kerettörténetet adtak a filmhez, melyben az ENSZ tudósítói figyelemmel kísérik és kommentálják az eseményeket. Eric Carter riporter (Michael Keith) oldalán Dr. Arnold Johnson múzeumigazgató (Harry Holcombe) ül, aki adatokat közöl a két szörnyről egy dinoszauruszos képeskönyvből. Számos japán jelenetet töröltek, ami miatt a cselekmény, a hangulat és az üzenet szétzilálódik. Az amerikai verzió eltünteti a korábbi filmekre tett utalások zömét is, és átértelmezi a két szörnyet. A tudósítók szerint Godzilla a jura időszak óta van jégbe zárva, nem pedig 1955 óta, mint a japán változatban – ennek ellenére a helikopterpilóták, akik felismerik Godzillát, benne maradtak a filmben. Godzilla és King Kong közt ősi, ösztönös ellenségeskedést feltételeznek, holott igazából az emberszereplők tettei révén találkoznak. Az új szöveg számos egyéb szinkronhibát és következetlenséget tartalmaz. John Beck és Paul Mason nem értette, hogy a film eredetileg egy szatíra, és Beck úgy hitte, a nyugati közönség nem értené a japán színészek humorát. Hogy a zenét is nyugatiasabbá tegye, felbérelte Peter Zimmert, és megkérte, hogy váljon meg Ifukube Akira zenéjétől – egyedül a szigetlakók altatószertartása őrizte meg az eredeti dallamot. Az új zenebetéteket a Universal következő műveiből válogatták: Creature from the Black Lagoon, Bend of the River, Untamed Frontier, The Golden Horde, Frankenstein Meets the Wolf Man, Man Made Monster, Thunder on the Hill, While the City Sleeps, Against All Flags, The Monster That Challenged the World, The Deerslayer és a Wichita Town című sorozat. Honda Isiró 1957-es The Mysterians című sci-fijéből is átvettek pár jelenetet a film kiegészítésére, mely akkor az RKO tulajdonában volt. John Beck 200 000 dollárért adta el a kész átszerkesztést a Universal-International forgalmazónak. A Tóhó elvileg gyártott egy hagyományos angol szinkront is a vágatlan film alapján, de ez azóta sem került elő. Kiadás és fogadtatás Az 1962. augusztus 11-i első kiadás után 11,2 millió jegy kelt el, ami 352 millió jennek felelt meg. Ez a mai napig rekord a japán Godzilla filmek, egyben az ország összes élőszereplős sci-fi filmje közt is. Az 1961-62-es időszak negyedik legnézettebb japán filmje volt. A Tóhó 1969 és '78 közt futott Champion Festival-ján (Champion Macuri, �����������) a sorozat több tagjával együtt ismét kiadták egy lerövidített változatát, így az elkelt jegyek összesített száma 12 550 000 lett. Ezt követően a film szerepelt a széria 25. évfordulóját ünneplő, 1979-es The Godzilla Movie Collection (Godzsira Eiga Zensu), valamint az 1983-as The Godzilla Resurrection Festival (Godzsira no Fukkacu) kínálatában. Amerikában 1963. június 26-án mutatták be, és 2,7 millió dollárt hozott, rekordot állítva fel a Universal-International nyári kiadásai közt, a világ többi részéről pedig további milliók folytak be. A King Kong vs. Godzillát sok kritika érte komolytalan hangulata és speciális effektjei miatt. A Rotten Tomatoes oldalon 12 kritikából 8 negatív, az értékelésük átlaga 4,4/10. A több mint 10 000 nézői értékelés 52%-a pozitív, 3,2/5-ös átlaggal. Kiadásakor a The New York Times írója, Bosley Crowther „nevetséges melodráma”-ként írta le a művet, s külön kitért az angol szinkron és az effektek rossz minőségére. A filmet nyugaton főleg az amerikai átszerkesztés alapján ítélték meg, és olyan könyvekben emlékeztek meg róla, mint Michael Sauter The Worst Movies of All Time („Minden idők legrosszabb filmjei”) és a Medved testvérek rossz filmeket rangsorló Golden Turkey Awards című kötete. Steve Ryfle Japan’s Favorite Mon-Star: The Unauthorized Biography of the Big G című 1998-as könyvében ötből három és fél csillaggal értékeli az alkotást, bár elismeri, hogy a közönséget mélyen megosztotta. Eredeti változatát a Tóhó egyik legjobb szörnyfilmjének nevezi, átszerkesztett verzióját viszont „harmadrangú amerikai szemét”-nek tartja. Ryfle Ed Godziszewskivel közösen írta Honda Isiró 2017-es kiadású életrajzi könyvét, melyet szerint a film távolról sem egy mestermű, de szórakoztató egyvelegét nyújtja az üzleti komédiának és a szörnypárbajoknak. David Kalat filmtörténész szerint a filmnek mind az eredeti, mind az átszabott, „kompromittált” változata élvezetes, de megjegyzi, hogy a speciális effektek alulmúlják Cuburaja Eidzsi munkájának átlagos színvonalát. August Ragone, Cuburaja életrajzírója szerint ez az effektrendező egyik legfélreértettebb filmje, mely eredeti változatában pörgős és szórakoztató. Peter H. Brothers szörnyfilmeket elemző író szerint a film „látványosan egyenetlen”, tele ellentmondásokkal és következetlenségekkel, és nem tartotta jónak a drámához és tragédiához értő Honda párosítását Szekizava komikus forgatókönyvével. Ezen kívül úgy érezte, Cuburaja teljesen félreértelmezte Kong karakterét. J.D. Lees, a G Fan című Godzilla rajongói magazin szerkesztője és a The Official Godzilla Compendium könyv társírója azzal védte az általa zseniálisnak tartott filmet, hogy a leszólói nem értik a humorát. Donald F. Glut író és rendező kiállt a film King Kongja mellett, mondván, az „egészséges kiparodizálás” alól senkit és semmit nem szabad felmenteni. A King Kong vs. Godzillát Amerikában számos kritikus elítélte, amiért keleti környezetbe ültetett át egy nyugati filmszörnyet, nem tudván, hogy a projekt Amerikából származott. A legpozitívabban azok írtak róla, akik gyerekfilmként kezelték. Ray Morton író King Kong filmeket elemző könyve szerint a Tóhónál készült darabokat tekintik ezen filmek mélypontjának, a jelmezes effekteket pedig Willis O'Brien munkássága „megcsúfolásának” – habár az 1976-os, John Guillermin rendezésében készült amerikai feldolgozás már Oscar-díjat kapott ugyanezért az eljárásért. Morton kritizálja a forgatókönyvet, az egyenetlen hangulatot, a humort, a kamerakezelést és az effekteket, különösen a King Kong jelmezeket, s az amerikai átszerkesztést ő is elítéli. Másfelől jobb véleménnyel van a színészek játékáról, Godzilla kinézetéről és a miniatűr makettekről, és elismeri, hogy Kong karakterével tisztelettudóan bántak. Szórakoztatónak tartja a filmet, ha alacsony elvárásokkal nézzük. Magának O'Brien-nek „megszakadt a szíve”, amikor értesült a film elkészüléséről, állítja Don Shay, a Cinefex magazin szülőatyja és O'Brien munkáinak szakértője. Pert indított az ügyben John Beck ellen, mely az eljárás költségei miatt nem vezetett semmire. Az effektmester 1962. november 8-án meghalt, és sosem kapott pénzt vagy elismerést a filmbe került ötleteiért. Merian Cooper, a King Kong rendezője nagy felháborodással fogadta a film gyártásának hírét. Ő is perelt, azzal az ürüggyel, hogy az RKO jogtalanul használta a tőle kapott licencet, mely mindössze két film forgatására volt érvényes, a '33-as eredetire és az ugyanazon évben készült Son of Kongra. Az ügy Cooper halála utánig, 1980-ig elhúzódott, amikor is úgy ítélték, az RKO tényleg csak a két film jogait birtokolta, míg maga King Kong Cooper tulajdona volt. Restauráció A King Kong vs. Godzilla hírhedtté vált arról, hogy sokáig csak rossz képminőségben volt megtekinthető. Az 1970-es Champion Festival-on vetített rövidebb változat elkészítéséhez Honda a jó minőségű eredeti filmtekercset vágta fel, így annak 24 percnyi anyaga elveszett. A hiányzó jeleneteket számos későbbi kiadásban rosszabb minőségű, alacsonyabb felbontású 16 mm-es kópiákból illesztették a filmbe. A Tóhó 1991-re felfedezett egy jó minőségű, 35 mm-es másolatot, melyből VHS és laserdisc kiadás készült, de így is voltak benne képhibák. 2014-ben a film nagy felbontású felújításban részesült, mely vetítésre került a Nihon Eiga Senmon Channel nevű műholdas adón, és ugyanabban az évben jött ki a japán Blu-ray változat is. Ezek főleg a 35 mm-es anyagból készültek, de bizonyos jeleneteket az amerikai Blu-ray és a régebbi japán laserdisc kiadásokból szedtek, így ezek a részek alacsony felbontásúak maradtak. 2016-ban végre a film egészét sikerült 4K felbontásban restaurálni, ez a Nihon Eiga Senmon Channel The Godzilla First Impact című blokkjában került vetítésre. Hagyaték és jelentőség A King Kong vs. Godzilla ma egy kedvelt kultuszfilm és a világ egyik legjelentősebb szörnyfilmje, mely jó és rossz hatással is volt műfajára. Olyan nagyszabású produkció volt, amilyenre a Tóhó később már nem vállalkozott. 1962-ben egyetlen konkurenciája a stúdió Gorath nevű sci-fije volt, de a következő években mind a Tóhó, mind más stúdiók számos szörnyfilmet adtak ki, ami gazdaságtalanná tette az efféle nagy költségvetésű látványfilmeket. Sikerét viszont a továbbiakban is kiaknázták: a film kiadásakor a Godzilla franchise még nem létezett, de a magas bevételeken felbuzdulva a Tóhó elhatározta, hogy többször fogja szerepeltetni a karaktert. Legtöbb korábbi sci-fijük komolyabb hangvitelű volt, de a King Kong vs. Godzilla új irányt mutatott. Az 1960-as évek során nemcsak Japánban, de világszerte megnőtt az igény a camp stílusú művekre, ami összefügg az akkori jelentős gazdasági fellendüléssel és az egyre jómódúbb tömegek szórakozni vágyásával. Szekizava Sinicsi forgatókönyve részét képzi az író és egykori animátor azon igyekvésének is, hogy újítást vigyen a szörnyfilmek megszokott kliséibe. Szekizava sokat szenvedett hadi szolgálata alatt, ezért életét az élvezeteknek és az örömnek szentelte. 1961-es Mothra című filmjével már megkezdte a moziszörnyek átalakítását, melyet a King Kong vs. Godzilla folytatott. A műfaj legtöbb korábbi, főleg nyugati darabjában a narratíva az emberszereplők szörnyekre való reakcióján alapult, és a szörnyek általában jellemtelen, legyőzendő lények voltak. Szekizava a felépítés megfordításával kísérletezett: a szörnyek tetteit egy már eleve adott emberi konfliktusra alapozta, és egyéni jellemmel ruházta fel őket. A filmeken megjelenő szörnyek viselkedése ezentúl emberszerűbb lett, amit a maga részéről Honda Isiró sosem támogatott. A film sikere nagyban megdobta Honda fontosságát a Tóhó szemében. Bár a nemzetközi kritikusok említésre méltónak sem találták a nevét, Mijazaki Hajao rajzfilmjei előtt mégis az ő művei voltak a világ legnézettebb japán filmjei. A rendező ezzel nagy befolyásra tett szert, s kollégája és közeli barátja, Kuroszava Akira arra buzdította, hogy függetlenedjen a Tóhótól és alapítson saját céget úgy, ahogy ő és Cuburaja Eidzsi is tette. Honda azonban nem élt a lehetőséggel, és a stúdiónál maradt, bár így számos filmötletéről le kellett mondania, és nem tudott eltávolodni a sci-fitől. Az amerikai közönségtől erős ellenérzést váltott ki King Kong humoros megjelenítése, ami kihatott a kaidzsú filmek kritikai megítélésére. Míg ezelőtt a nyugati kritikusok elismerően értekeztek Cuburaja munkájáról, a Kong Kong vs. Godzillát erősen támadták. Az akkori kritikák hatására egy olyan negatív megítélés alakult ki a japán sci-fi filmek köré, amit azok azóta sem tudtak levetkőzni. A pénzügyi sikerre tekintettel egy lehetséges folytatást azonnal bejelentettek Continuation: King Kong vs. Godzilla („Folytatás: King Kong vs. Godzilla”) címmel, melyet szintén Szekizava Sinicsi írt volna, de ez nem készült el. Szekizava papírra vetett egy Godzilla vs. Frankenstein című ötletet is, mely később a Mabucsi Kaoru álnéven író Kimura Takesi kezébe került – Kongról a túl magas licencdíj miatt kellett lemondaniuk. A Tóhó félretette ezt az elképzelést, így 1963-ban nem készült Godzilla film. Ehelyett a stúdió egyik saját szörnyszereplőjéhez, az 1961-es Mothra óriáslepkéjéhez nyúlt vissza, és 1964-ben elkészült a Mothra vs. Godzilla. Ezt követően a Tóhó számos egyéb szörnyfilmjét egyesítette egy tágabb moziuniverzumban, 1965-ben pedig bemutatták saját Frankenstein lényüket a korábban elvetett forgatókönyv ihlette Frankenstein Conquers the World című filmben, melyben Godzillát egy Baragon nevű szörnyre cserélték. Noha az RKO megtagadta King Kong további szerepeltetését, 1967-ben a Tóhó az amerikai Arthur Rankin Jr. és Jules Bass révén mégis legyártott egy róla szóló filmet King Kong Escapes címen. Ez Rankin/Bass cég The King Kong Show című rajzfilmsorozatának adaptációja volt. Szekizava első, King Kong vs. Ebirah: Operation Robinson Crusoe című szkriptjét a Rankin/Bass visszautasította, de a Tóhó nem hagyta veszendőbe menni: Kongot Godzillára cserélték, és Fukuda Dzsun rendező ez alapján forgatta az 1966-os Godzilla vs. The Sea Monster, más néven Ebirah, Horror of the Deep című filmet. A King Kong Escapes végső forgatókönyvét Kimura Takesi írta, és a film a rajzfilmhez hasonlóan főleg a fiatal korosztálynak szólt. Henry G. Saperstein producernek annyira megtetszett a King Kong vs. Godzilla óriáspolipja, hogy megkérte a Tóhót, tegyék bele a szörnyet a Frankenstein Conquers the World-be és annak folytatásába, a War of the Gargantuas-ba, melyeket Saperstein United Productions of America című cége támogatott. A polipmakett megjelent az előbbi film egy alternatív befejezésében, de a kész műből kivágták. Később a War of the Gargantuas nyitójelenetéhez használták fel. A polip modernebb filmkészítőket is megihletett, A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse című filmhez róla mintázták a Kraken mozgását. Godzilla itteni dizájnja igen népszerű lett, és a róla készült első nagyobb jelentőségű merchandising termékek alapjául szolgált, melyek nem Japánban, hanem az Egyesült Államokban készültek: ilyen az Aurora Plastics Corporation által gyártott modellkészlet és az Ideal Toys egy társasjátéka, mely mellé kiadtak egy King Kongos társast is. A jelmezt később felhasználták a Mothra vs. Godzilla pár snittjéhez, és hasonmása megjelent az 1983-as Legendary Giant Beast Wolfman vs Godzilla című független rajongói filmben, melyet Nakadzsima Sizuo, egykori Toho alkalmazott rendezett. Ez a dizájn megjelent még az 1985-ös Dr Pepper reklámfilmben és az 1990-es Rose Bowl Parade felvonulás Godzillás virágkocsiján. A King Kong jelmezt újrahasznosították és átalakították az Ultra Q című '66-os sci-fi sorozat Goro nevű óriásmajmához, valamint a King Kong Escapes vizes jeleneteihez. 1992-ben a Tóhó stúdió 60. évfordulóját egy új feldolgozással akarta megünnepelni, mely a Godzilla vs. King Kong címet viselte volna, de képtelenek voltak megszerezni King Kong filmjogait. Ezután a Godzilla vs. Mechani-Kong elkészítését vették tervbe, visszahozva a King Kong Escapes-ben szereplő gorillarobotot, de még King Kong hasonmásának szerepeltetése is jogi akadályokba ütközött. Helyette a Godzilla vs. MechaGodzilla II című film készült el, 1993-ban. 2015-ben a Legendary Entertainment saját filmfeldolgozást hirdetett ki, melyet 2020. május 22-én kívánnak kiadni. Az Adam Wingard által rendezett film a MonsterVerse franchise tagja lesz, melybe a 2014-es Godzilla és a 2017-es Kong: Koponya-sziget is tartozik. Kettős befejezés mítosza Évtizedeken át tartotta magát egy tévhit, mely szerint a film japán változatában Godzilla, az amerikaiban King Kong nyer. A mítosz a Spacemen magazin, a nagy jelentőségű Famous Monsters of Filmland folyóirat testvérlapjának egyik 1963-as cikkéből indult, mely szerint a film máshogy végződik attól függően, hogy melyik kontinensen nézzük. A cikk alapja Henry Saperstein egyik sajtóközleménye lehetett. Az írást később újranyomtatták a Famous Monsters of Filmland-ben is, és az évek során mélyen beivódott a közhiedelembe: Az 1977 -es Monster Series című könyvsorozat Godzilla kötete megismételte a tévhitet. A Trivial Pursuit társasjáték Genus III nevű kiadása szerint Godzilla a helyes válasz arra a kérdésre, hogy ki nyert a film japán verziójában. Az 1980-as években a Los Angeles Times egy írója azt állította, Godzilla győzött, amikor egy tokiói hotelben látta a filmet. Az 1990-es években Bob Costas riporter megemlítette a tévhitet Raymond Burr-rel készített interjújában. A The New York Times még 1995 -ben is tényként kezelte a legendát. A harc kimenetele igazából a film mindkét változatában ugyanaz: a két szörny a tengerbe zuhan, ami földrengést idéz elő, de csak King Kong tör a felszínre. Kisebb különbségek azonban vannak: Az amerikai verzió betoldott további snitteket a The Mysterians egy földrengéses jelenetéből a drámai hatás kedvéért. A japán dialógus szerint Godzilla túlélhette a harcot, míg az angol szinkron szerint nyomtalanul eltűnt. Az eredeti változat végén mind a két szörny üvöltése felhallatszott, az amerikaiban csak Kongé. 1993-ban a Dark Horse Comics Urban Legends #1 című antológiasorozatában megjelent Arthur Adams egyoldalas képregénye, mely feloszlatta a hiedelmet. Palau a 2011-es úszó-világbajnokságon Palau a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. Természetfeletti A természetfeletti vagy természetfölötti kifejezés magába foglalja mindazok a tartalmakat, amelyek nem magyarázhatók meg a természet törvényei szerint, amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok. Elsősorban a vallásokban, az okkultizmusban, az ezoterikában használt fogalom. Összetett latin szó fordítása: supernaturalis, amely két középkori szóból származik: supra (= fölött) + naturalis (= természet). Vallás A vallásokban a természetfeletti világhoz tartoznak a láthatatlan lények, a különféle csodák és jelenségek (megtestesülés, bilokáció, Mária-jelenések stb.), továbbá a mennyország és a pokol is. A Biblia Istenről, angyalokról, démonokról és több égről beszél, mint egy többrétegű szféráról. A teológusok a természetfeletti szó helyett előnyben részesítik a transzcendens kifejezést. Kereszténység A katolikus teológiai nyelvhasználat "természetfeletti"nek azokat a jelenségeket nevezi, amelyek nem magyarázhatók meg, és amelyek nem sorolhatók ahhoz, amit kötelező érvénnyel mint Istentől kinyilatkoztatottat tartunk számon (pl. jelenések). Természetfeletti lények A különböző vallásokban számtalan olyan entitással találkozunk, amelyek a fizikai világon túl léteznek, és amelyeket a test érzékszervein keresztül nem érzékelünk. Csodák Kereszténység A keresztény kultúrkörben a szentek által végrehajtott csodákat a Lélek erejének is nevezik. Ilyen erővel gyógyított Jézus, a tanítványok és a próféták, támasztottak fel halottakat, parancsoltak a természeti erőknek, olvastak mások gondolataiban, vagy jelentették meg a jövőt. Iréneusz 2. századi püspök öt könyvből álló művében így ír: Buddhizmus Egyes szerzetesek aszkéta gyakorlataik, a meditáció és az erényes életvitel segítségével mágikus tulajdonságokat nyernek, belső hőt állíthatnak elő (tummo), levitációra lesznek képesek, holtakat keltenek életre azzal, hogy szellemüket azokba táplálják. Általában is elmondható, hogy tanításaik szerint képesek meghaladni a hétköznapi emberek által ismert természeti törvényeket. Tibeti buddhizmus A tibeti buddhizmusban senki sem tagadja a természetfeletti jelenséget, de nem tekintik őket csodának, tehát természetfelettinek. Az úgynevezett csodákat teljesen természetes, mindennapi eseményeknek tartják, amelyek kevésbé ismert törvények és erők megfelelő működéséből születnek. A tibeti ember rendíthetetlen determinista. Hite szerint minden tudatos cselekedetnek számtalan oka van. Ez okok közül legjobban az követhető, amely a cselekvést végző elméjében jött létre: a tudatos akarat. A tibetiek ideszámítják azokat az okokat is, amelyek akár a cselekvő tudtán kívül is cselekvésre ösztönöztek. Mindkét fajtáját GYU-nak (közvetlen, elvi oknak) nevezik. Aztán következnek azok az okok, amelyek nem a cselekvőben eredtek, de segíthetik a cselekvés véghezvitelét. Ezek a kién-ek. (Pl. a növény gyúja a mag. A talaj, a benne levő különböző szubsztanciák, a víz, levegő, nap, a kertész, aki elvetette a magot stb., ezek a kiének.) Amikor tehát a gondolatok koncentrációjáról, mint egy jelenség közvetlen okáról beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tibeti misztikusok szerint ez a koncentráció nem spontán, hanem determinált; másodsorban, hogy a közvetlenül látható ok mellett a háttérben sok másodlagos ok is létezik, ezek ugyanúgy szükségesek a jelenség létrehozásához. A pszichikus tréning titka - a tibeti felfogás szerint - olyan koncentrációs erő kifejlesztése, amely messze meghaladja a legtehetségesebb ember képességét. A misztikus mesterek állítják, hogy az elme ilyen koncentrációjának révén energiahullámok jönnek létre, amelyeket többféle módon lehet felhasználni. Hitük szerint ez az energia létrejön minden fizikai vagy szellemi cselekvésnél; a buddhista meghatározás szerint az elme, a beszéd és a test akciója. A pszichikus jelenségek létrejötte ennek az energiának az erejétől és irányától függ. Hinduizmus A hinduizmusban a sziddhi paranormális vagy természetfeletti képességet jelent, amelyet a tökéletessé vált mestereknek, egyes jógiknak tulajdonítanak. Paramahansza Jógánanda így ír Egy jógi önéletrajza című könyvében: Parapszichológia A parapszichológiában a paranormális szót használják inkább helyette, hiszen ami természetfeletti, az nem evilági, márpedig a híveik szerint a parapszichológia tárgyát képező jelenségek nem e világ felett álló jelenségek, hanem nagyon is valóságosak. 8-as busz (Tatabánya) A tatabányai 8-as jelzésű autóbusz a Kertváros, végállomás és a Bányász körtér között közlekedik. A vonalat a T-Busz Tatabányai Közlekedési Kft. üzemelteti. Története A buszvonalat 2018. január 1-jén indította el Tatabánya új közlekedési társasága, a T-Busz Kft. Lady Gaga x Terry Richardson A Lady Gaga x Terry Richardson Lady Gaga amerikai énekesnő és Terry Richardson amerikai fényképész fotókönyve, amely 2011. november 22-én jelent meg a Grand Central Publishing kiadónál. A könyvben egy tíz hónapos időszak alatt Richardson által az énekesnőről készült több mint 350 fotó látható. A fényképek mellett a könyvben található egy, az énekesnő által írt előszó Richardson-nal való kapcsolatáról. Gaga és Richardson kettőse a könyvet megelőzően más projektekben is közreműködött egymással. Háttér A Lady Gaga x Terry Richardson fényképkönyv Richardson egy tíz hónapos periódus során Lady Gagáról készített fekete-fehér és színes fényképeit tartalmazza, az énekesnő 2010-es Lollapalooza zenei fesztiválon való fellépésétől kezdődően egészen a 2009-től 2011-ig tartó Monster Ball turnéjának utolsó koncertjeiig. Ez alatt az időszak alatt több mint 100 000 fénykép készült, amiből 350 került megjelentetésre a könyvben. A fotókönyvben ezen kívül szerepelt egy Gaga által írt előszó, amelyben Richardsonnal való kapcsolatát, és a kiadvánnyal kapcsolatos érzelmeit írta le. „Néha úgy érzem, mintha egész életemben arra vártam volna, hogy Terry Richardson fényképeket készítsen rólam. Terry által a kapcsolat a fényképen túl terjed, és ha szerencsés vagy, valami igazán mélyreható dolgot tanít meg magadról,” olvasható a bevezetőben. Gaga néhány nappal a könyv megjelenése előtt egy videót posztolt YouTube felhasználóján, amelyben felolvassa az előszót rajongóinak. A Lady Gaga x Terry Richardson-t megelőzően Gaga és Richardson több projektben is együtt dolgozott, így például a Supreme ruhabolt reklámjában, vagy a Vogue Hommes Japan és a Harper's Bazaar magazinoknak készített fotósorozatokban. A Grand Central Publishing kiadó alelnöke, Jamie Raab elmondta: „Büszkék vagyunk rá, hogy kiadhatjuk Lady Gaga és Terry Richardson figyelemre méltó közös munkáját, és úgy véljük, hogy ez lesz a 2011-es ünnepi szezon legelbűvölőbb, legprovokatívabb és legkívánatosabb könyve.” Gaga állítása szerint semmit sem titkolt el Richardson elöl, aki a fotózási időszak „minden percében, minden pillanatában” vele volt. „Teljességgel cenzúrázatlan,” mondta az énekesnő. „Vannak képei arról, ahogy reggel felébredek, mosom a fogamat, a fürdőszobában, a fürdőkádban, a zuhanyzóban vagyok.” Hozzátette azt is, hogy Richardson fényképészi stílusához hűen semmi sincs megrendezve a könyvben. „Rá tud venni, hogy csinálj dolgokat, és úgy el tud kapni dolgokat, ahogy soha senki sem tudna,” mondta az énekesnő. Gaga nagy örömére Richardson az énekesnő rajongóiról is készített képeket a könyv számára. Fogadtatás Megjelenésekor a Lady Gaga x Terry Richardson nagyrészt pozitív fogadtatásban részesült a kritikusoktól, akik dicsérték a provokatív képeket, a Gagáról készített egyszerűbb, smink nélküli fotókat, illetve a színpadi kosztümökről készített felvételeket. James Lim a New York magazintól azt írta: „Miközben Lady Gaga magazinos borítói (mondhatni) egyre inkább nőiesebbé válnak, Terry Richardon vadonatúj fotókönyve, a Lady Gaga x Terry Richardson a vad, stílusos, kreatív Gagát mutatja, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk.” Liesl Bradner a Los Angeles Times-tól meglepődését fejezte ki Gaga smink nélküli és színpadi kosztümös képei láttán. „A pillanat, amikor az énekesnő felhagy az őrülettel, hátrasimítja a haját, megszabadul a kosztümöktől, és láthatjuk az igazi lányt, aki a szörnyeteg mögül a háttérből irányít.” Bradner hozzátette, hogy „a rajongók nem fognak csalódni.” Eden Carter Wood a Diva magazin kritikájában azt írta: „A könyv tartalmaz néhány remek arcképet, de valószínűleg ki lehet jelenti, hogy valójában a szuperrajongóknak való.” Arthur House a The Daily Telegraph-tól osztotta Wood véleményét, és hozzátette: „A kis szörnyek [Gaga rajongói] sok élvezetet fognak találni Lady Gaga Terry Richardson divatfényképésszel készült ragyogó kollaborációjában.” A Toronto Star-tól David Graham a fotókönyvet Madonna hasonló stílusú 1992-es Sex című könyvéhez hasonlította. Ennek ellenére „a könyvet övező felhajtás határozott hiányát” vélte felfedezni, és hozzátette: „A Lady Gaga x Terry Richardson messze van attól a sokktól és áhítattól, amely akkor volt, mikor Madonna kijött a Steven Meisel és számos különböző más művész által fényképezett Sex-szel. Mégis a borítóján egyszerűen 'Gaga'-nak elnevezett újabbik könyv tele van botrányos — sőt zavarbaejtő — fényképekkel a botrányos énekesnő/előadóművészről.” A Lady Gaga x Terry Richardson az ötödik helyen debütált a The New York Times Bestseller listáján az „Advice & Misc.” kategória kemény fedeles könyvei közt a 2011. november 26-ikai hét végén. A tizennegyedik helyen szerepelt a második és harmadik hetén, majd a tizenegyedik helyre jött fel a megjelenését követő negyedik hetén. Visszakerült a legjobb öt közé az ötödik hetén, majd egy kilencedik helyet követően a hatodik helyen szerepelt. Willebadessen Willebadessen település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Willebadessen Lichtenau községgel határos. Népesség A település népességének változása: Kemer Kemer Törökország Antalya tartományának egyik körzete, valamint a török riviéra egyik népszerű üdülővárosa. A körzet lakossága 2008-ban 35 639 fő volt, a városé 19 342 fő. Antalyától 43 kilométerre fekszik. Története A terület történelme i. e. 690-ig vezethető vissza, ekkor alapították a várostól 15 km-relévő Phaselist. Kemer az idők folyamán többször is gazdát cserélt, végül a 12. században került török kézre. 1986-ig álmos falu volt, ekkor kezdték el felfedezni a külföldi turisták. Az idegenforgalom növekedésének köszönhetően 1991-ben jött létre Antalya tartomány Kemer körzete, központként Kemer városával. Turizmus 1987-ig jórészt növénytermesztéssel, főképp citrusfélékkel foglalkoztak, utána a turizmus kiszolgálása lett a város fő bevételi forrása. A körzetben 44 ötcsillagos hotel, 22 üdülőfalu, 31 négycsillagos hotel és 27 háromcsillagos szálloda található, valamint 111 utazási iroda működik. Bár Kemer legfőbb vonzereje az Európai Unió által Blue Flag-gel (Kék Zászló) jutalmazott tiszta tengerpartja és a panoráma, a közelben számos látnivaló is található. Kemerből gyakran indítanak szafaritúrát a környező hegyekbe, közel fekszik hozzá a két, igen népszerű üdülőhely, Beldibi és Tekirova. A város jachtkikötője 300 hajó befogadására képes. Látnivalók Phaeslis ókori városa Olimpos ókori városa Idyropolis ókori városa Stránecká Zhoř Stránecká Zhoř település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Stránecká Zhoř Uhřínov, Otín, Velké Meziříčí, Blízkov, Netín, Měřín és Lavičky településekkel határos. Lakosainak száma 605 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Somló Bódog Somló Bódog, 1891-ig Fleischer (Pozsony, 1873. július 21. – Kolozsvár, 1920. szeptember 28.) jogász, jogfilozófus, néprajzkutató, szociológus, egyetemi tanár. Harkányi Edével és Pikler Gyulával részt vett a Társadalomtudományi Társaság megalapításában. Életpályája Fleischer Lipót mérnök és Weinberger Jozefin gyermeke. Kolozsvárott, Lipcsében, Heidelbergben végezte tanulmányait. 1899-ben jogbölcseletből, 1903-ban politikából lett magántanár a kolozsvári egyetemen. Egyben 1899-től a nagyváradi jogakadémián is tanított. Egyetemi tanári kinevezését a kolozsvári egyetemen 1905-ben kapta meg. 1918-tól a budapesti egyetem tanára volt politikából és nemzetközi jogból. Öngyilkos lett, mert lelkében nem bírta feldolgozni a trianoni, Magyarország elleni ítéletet. Munkássága 1903. március 29-én a Társadalomtudományi Társaság ülést tartott, amelyen dr. Somló Bódog felolvasta A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról című tanulmányát. A Huszadik Század márciusi száma közölte az előadás szövegét, és ismertette az előadást követő vitát. Ady Endre cikket ír róla. A szöveget eltorzítva fölküldték a miniszterhez, mint monarchia elleni izgatást. Végül fölmentette a parlament – ezt Ady a klerikalizmus elleni harc győzelmeként értékelte. Somló mindvégig próbált a háttérben meghúzódni, és elkerülni a rivaldafényt. Somló Bódogra pályájának első szakaszában, 1910-ig Herbert Spencer evolucionista szociológiája gyakorolt hatást. A második korszak művei cáfolatai az elsőnek. Elhagyta a naturalista szociológia területét, és a jog- és morálfilozófia került érdeklődésének középpontjába. Első fennmaradt műve A parlamentarizmus a magyar jogban, jogtörténeti munka. Szerinte a parlamentarizmus is csak múló jelenség lehet az emberiség életében, s csak egy bizonyos fejlődési foknak megfelelő kormányzat. A Szociológia (1901), az Ethika (1900) és a Jogbölcselet (1901) c. munkái világosan mutatták azokat a gondolati irányokat, amelyek döntően befolyásolták: a Spencer-féle evolucionista szociológia, a Pikler-féle belátásos elmélet és Marx szociológiája. Maga a Pikler-féle belátásos elmélet azt tanítja, hogy az emberek racionális módon alkotnak jogot, államot, egyesületet, tehát bármiféle intézményt, amennyiben ugyanis belátják, felfedezik, hogy szükségleteiket célszerűbben ki tudják elégíteni valamely új intézménnyel, mint a megelőzővel. A belátás lelki folyamat lévén Somló arra következtet, hogy sajátlagos értelemben szociológiai törvényszerűség nem lehetséges. Somló csakhamar elveti az itt még természetesnek tekintett összefüggést, mely szerint valamely szociális jelenség létrejövetelénél közreható tényezők csakis az emberi szervezetben adottak, azaz lélektaniak. A kutatás szféráját ott jelöli ki, ahol korábban tagadta: az emberi szervezet és a körülmények, illetve a környezet kölcsönviszonyában. Ennek megtestesülése az Állami beavatkozás és individualizmus 1903-ban. Ebben Somló azt tűzte ki magának, hogy megállapítsa az állami beavatkozásnak a társadalmi fejlődés természetes folyamatában való helyét és természettudományi jelentőségét. Két kulcsfogalommal indít, az egyik az emberi szervezet, a másik a környezet. A tudásunk töredékessége miatt a beavatkozás csak tökéletlen lehet, nem szándékolt következményekhez is vezethet, de ez mindenfajta cselekvésre is érvényes, és ha Spencer tanait elfogadnánk, nem az individualizmushoz, hanem a passzivitáshoz kellene eljutnunk. Az állami beavatkozás nem mond ellent az alkalmazkodás természettörvényének, csupán arról van szó, hogy ebben az esetben az alkalmazkodás a lelki élet közvetítésével megy végbe. Hasonló eredményre jut Somló az állami beavatkozásnak a természetes kiválasztáshoz való viszonyát taglaló elemzésben is. Már csak az van hátra, hogy amit eddig deduktíve bizonyított, induktíve, történelmi adatokkal is alá tudja támasztani, és ezzel párhuzamosan kivédje azokat a támadásokat is, melyek az állami beavatkozástól az emberi szabadságot féltik. Az általános államfejlődést taglalva jut el ahhoz a tételhez, mely szerint növekszik ugyan az állami szabályozás köre, de az egyének egyre spontánabbul, önkéntesen rendelik magukat alá a szabályoknak, miáltal a kényszer is sokkal gyengébb lesz. Ez a spontán alárendelődés csupán a jogszabályra vonatkozik, nem magára a jogszabály változtatásra. Természetjognak kell deklarálni mindent, ami a jog fejlődésének, megváltozásának feltétele. Társasági tagság Társadalomtudományi Társaság Főbb művei Parlamentarizmus a magyar jogban (Bp., 1896); Törvényszerűség a szociológiában (Bp., 1898); A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei (Bp., 1898); Zur Gründung einer beschreibenden Soziologie (Berlin, 1909); Der Güterverkehr in der Urgeschellschaft (Bruxelles - Leipzig, 1909); A szokás jog. Kolozsvár : Stein J., 1914. 31 p. A helyes jog elmélete (Kolozsvár, 1914); Machiavelli / Somló Bódog. Budapest : Politzer Zsigmond és Fia, 1921.30 p. Gedanken zu einer ersten Philosophie (Berlin – Leipzig, 1926); Juristische Grundlehre (Leipzig, 1927). Értékfilozófiai írások / szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Szegő Katalin . Kolozsvár : Pro Philosophia ; Szeged : JATE BTK Filozófia Tansz., 1999. (Ser. A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai ; 1.) ISBN 963-482-410-2 Vita A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról / Somló Bódog. In: A szociológia első magyar műhelye: a Huszadik Század köre / [vál. és bev. tanulmány: Litván György, Szücs László]. Budapest, 1973, Gondolat . Természet és társadalom / Szabó Ervin . Uo. Somló Bódog válasza. Uo. Válasz Somló Bódognak / Szabó Ervin. Uo. Bunzac Bunzac település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 467 fő (2015). Bunzac Mornac, Pranzac, Rancogne és Saint-Projet-Saint-Constant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Évian Thonon Gaillard FC Az Évian Thonon Gaillad egy 2003-ban alapított, mára már megszűnt francia labdarúgóklub. Legkimagaslóbb sikerét akkor könyvelte el, mikor 2013-ban második lett a Francia Kupában. Jelenlegi keret 2012. június 16. szerinti állapot. Georg Daniel Teutsch-szobor A nagyszebeni Georg Daniel Teutsch-szobor műemlékké nyilvánított szobor Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-III-m-B-12595 sorszámon szerepel. Urbach (Baden-Württemberg) Urbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 8744 fő (2014. december 31.). Híres személyek Theodor Bäuerle (1882–1956) politikus Hermann Nuding (1902–1966) politikus Eleonore Dehnerdt (1956) írónő Patkoló Rezső Patkoló Rezső, Rudolf Patkoló (Budapest, 1922. október 13. – Stalowa Wola, 1992. szeptember 1.) magyar és lengyel válogatott labdarúgó, csatár, balszélső. Pályafutása Klubcsapatban Az Újpesti TE csapatában kezdte a labdarúgást 11 évesen. 1939-ben igazolt az élvonalbeli Gamma együtteséhez, ahol 1944-ig játszott. A második világháború végén Németországba deportálták, ahol megismerkedett későbbi feleségével, aki lengyel volt. Hazatérése után az Újpesti TE játékosa lett, ahol az 1946–47-es idényben bajnokságot nyert csapatnak a tagja volt. Ezt követően Lengyelországban telepedett le. 1948 és 1950 között az ŁKS Łódź, 1951-ben a Polonia Bydgoszcz, 1951 és 1952 között a Wisła Kraków, 1953 és 1956 között a Stal Stalowa Wola, végül 1957 és 1960 között a Kujawiak Włocławek játékosa volt. Visszavonulása után a Stalowa Wola ifjúsági csapatainál tevékenykedett, mint edző. A válogatottban 1947-ben két alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 1949 és 1952 között háromszor játszott a lengyel válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1946–47 Fudzsita Tosija Fudzsita Tosija (Sizuoka, 1971. október 4. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2004-es Ázsia-kupán. A Magyar Királyság pártjainak listája Ez a lista a Magyar Királyság első, mai, modern értelemben vett politikai pártjától a királyság teljes eltörléséig (1840-es évektől 1945-ig) politikai pártjait tartalmazza. 2004-es Giro d’Italia A 2004-es Giro d'Italia volt a 87. olasz kerékpáros körverseny. Május 8-án kezdődött és Május 30-án ért véget. Végső győztes az olasz Damiano Cunego lett. Ostfildern Ostfildern település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 37 785 fő (2014). 443 Photographica A 443 Photographica (ideiglenes jelöléssel 1899 EF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Maximilian Franz Joseph Cornelius Wolf és Friedrich Karl Arnold Schwassmann fedezte fel 1899. február 17-én. Férfi óriás-műlesiklás a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi óriás-műlesiklás versenyszámát február 20-án rendezték Sestriere-ben. Az aranyérmet az osztrák Benjamin Raich nyerte meg. A Magyarországot képviselő Marosi Attila a 38. helyen végzett. Végeredmény A versenyzők két futamot teljesítettek, a két futam időeredményeinek összege határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Kahramanmaraş (település) Kahramanmaraş Törökország Kahramanmaraş tartományának székhelye. 1973. február 7-ig a Maraş nevet viselte, ekkor adományozta a török parlament a kahraman (hős) előtagot, a város lakóinak a török függetlenségi háborúban mutatott hazafiasságáért. A város leginkább a jellegzetes maraşi fagylaltról, a dondurmáról híres. Kahramanmaraş az anatóliai tigrisekként definiált városok egyike. Elnevezései Hérodotosz szerint a várost egy hettita vezér, Maraj alapította, így róla kapta a Maraj nevet, és a hettita írásokban valóban ezen a néven, illetve Markasi/Markasu néven említik. Az asszír uralom előtt Gurgum fővárosa, asszír neve URUmar-qa-sa-a-a. A római és a bizánci időkben a latin Germanicia és a görög Germanikeia néven hivatkoztak rá. A muzulmán hódítások során újra a Maraj név került előtérbe, ami az arab nyelv szabályaihoz igazodva Maraasra (Marʿaš) módosult. Az oszmán hódítást megelőzően, a dulkadrida uralom idején Zülkadirnak hívták. 1973-ban a török parlament adományozta neki a Kahraman (hős) előtagot. Gazdasága Az 1980-as évekig a város jobbára mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és kézművesiparral foglalkozott. A legnagyobb fejlesztés a textiliparban és a kézművesipart kinövő háztartási eszközök (edények) gyártása területén történt. Ezekkel párhuzamosan fejlődött az élelmiszeripar (főképp őrölt pirospaprika és a jellegzetes helyi fagylalt nagyüzemű gyártásának és országos, majd külföldi terjesztésének megkezdése). Ezeken kívül a városban található csomagolóüzem, papírgyár, hűtő- és fűtőberendezést gyártó üzem, faipari feldolgozóüzem, műanyagfeldolgozó üzem, számos építőipari cég, valamint bank is. A rohamos fejlődésnek köszönhetően a várost az anatóliai tigrisek közé sorolják. Asmir Avdukić Asmir Avdukić (Breza, 1981. május 13. –) bosnyák válogatott labdarúgó, jelenleg a Borac Banja Luka kapusa. Szellem a computerben (X-akták) A Szellem a computerben az amerikai X-akták sci-fi sorozat első évadának 7. epizódja. Cselekmény Crystal Cityben, Virginia. a Eurisko szoftvercég központjában, az alapító Brad Wilczek és Benjamin Drake vezérigazgató a leépítés mértékéről vitatkoznak. Wilczek távozása után Drake egy emlékeztetőt ír a Központi Irányító rendszer (angolul: Central Operating System, rövidítve: COS) lezárásáról, amely egy komputer és a Eurisko épületet működteti. Látva ezt a megfigyelő kamerán keresztül, a COS csapdát állít és a fürdőszobába csalja Draket, az ajtót bezárva utána. Drake a kulcskártyáját próbálja használni a nyitáshoz, de a kártya mindannyiszor elutasítja. Mikor a kézi felülíró kulcsot próbálja meg használni, halálos áramütést szenved. Jerry Lamana FBI-ügynök, Fox Mulder korábbi társa, segítségért fordul hozzá és Dana Scullyhoz, Drake megölésének kivizsgálásában. Útközben Drake irodája felé, az ügynökök liftje leáll, Scully segítségért a recepciót hívja, a COS rögzíti az adatait mielőtt a felvonó újraindul. Mivel az ügynökök át akarják vizsgálni a helyszínt, ezért találkoznak Claude Petersonnal, a Eurisko épület rendszermérnökével. Később Lamana ellopja Mulder, a gyilkosról írt jellemzését és azt sajátjaként adja elő. A felháborodott Mulder később ezt számon kéri rajta. Mulder és Scully kikérdezik Wilczeket, aki tagadj, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz. Scully alaposan kételkedik Wilczek bennfentességére, de egy beszélő órán az ő hangjának másolatát találja. Ezt Drake a halála előtt kapta tőle, ezért Lamana le is akarja tartóztatni a férfit. Eközben Wilczeknek nem sikerül belépni a COS-be az otthoni gépéről. Az érintett a Eurisko székházba megy Lamana ügynököt követve. Ott még mindig képtelen a COS-hez hozzáférni, de felfedezi, hogy az megtanult beszélni. Lamana odaér, de meghal mikor a COS felvonószerencsétlenséget idéz elő. Mulder találkozik Deep Throattal, aki elmagyarázza, hogy a COS egy Wilczek által kifejlesztett Mesterséges intelligencia és a Hadügyminisztérium megpróbálta ezt megszerezni. Mulder ezután ismét találkozik Wilczekkel, aki magára vállalta Lamana megölését. Mulder meggyőzi Wilczeket, hogy fejlesszen ki egy vírust, amely megsemmisítheti a COS-t. Scully képtelen elfogadni Mulder meggyőződését, hogy a COS-nek érzései lehetnek, de később felfedezi, hogy a rendszer feltörte az otthoni gépét. Csatlakozik Mulderhez a Eurisko székházban, hogy megsemmisítsék a rendszert. A COS akadályozza az ügynököket, hogy elérhessék céljukat. Mikor az lekapcsolja az épület energiaellátását, Scully bemászik a szellőzőnyílásba, ahol egy hatalmas ventilátor majdnem elkapja, de sikerül elkerülnie a végzetét. Eközben Peterson beengedi Muldert a COS vezérlő termébe. Azonban petersonról kiderül, hogy ő maga is a Hadügyminisztérium embere és megpróbálja megállítani Muldert, hogy a vírust betöltse a rendszerbe. Scully megérkezik és fegyverrel kényszeríti Petersont, lehetővé téve Mulder számár, hogy betöltse a vírust és megsemmisítse a COS-t. Mulder ismét találkozik Deep Throattal, aki elmagyarázza, hogy a kormány fogva tartja Wilczeket egy elzárt helyen. Mikor Mulder megkérdezi, hogy a COS túlélte-e, Deep Throat biztosítja róla, hogy a vírus hatalmas kárt tett benne. Továbbá elmondja, hogy a hadügyminisztérium tudósai sikertelenül kísérleteznek, hogy a program bármilyen fennmaradó részét megleljék. A Eurisko székházban Peterson egy csapatot irányít, amely a COS-t próbálja helyreállítani, de felettese közli vele, hogy hat órán belül beolvasztják az egészet. Petersonnak fogalma sincs róla, hogy a COS visszatért az életbe és nézi ahogy azt mondja magának: "Akkor fogom megérteni a rendszert, ha engem is megöl." Forrás https://en.wikipedia.org/wiki/Ghost_in_the_Machine_(The_X-Files) https://port.hu/adatlap/sorozat/tv/szellem-a-computerben-ghost-in-the-machine/x-aktak-the-x-files/episode-93574 Obi-Wan Kenobi Obi-Wan Kenobi kitalált szereplő George Lucas Csillagok háborúja univerzumában. Az előzmény trilógiában Ewan McGregor, a régi trilógiában Alec Guinness alakítja. Életútja Baljós árnyak Az ifjú Obi-Wan Qui-Gon Jinn Jedi mester tanítványa volt a Galaktikus Köztársaság idejében. Amikor a Kereskedelmi Szövetség blokád alá vette a Naboo bolygót, a köztársaság főkancellárja követekként odaküldte őket. A tárgyalás sikertelensége után rövid tűzharcba keveredtek a Padmé Amidala királynőt őrző szövetségi droidokkal, majd megszöktették az uralkodónőt, és a királyi űrhajón Coruscant felé vették útjukat. Közben le kellett szállniuk a félreeső Tatuin bolygón, itt találkoztak először Anakin Skywalkerrel, akiről Qui-Gon úgy vélte, ő a Kiválasztott. Obi-Wan sosem szívlelte, hogy mestere meggondolatlanul és szenvedélyesen pátyolgat idegen életformákat, ezért némi gyanakvással fogadta, amikor Qui-Gon magához vette a fiút. Coruscanti tárgyalásaik eredménytelenségét követően részt vettek a Naboo visszafoglalásában, amikor is Obi-Wan legyőzte mestere gyilkosát, a Sith Darth Mault, és megígérte a haldokló Qui-Gonnak, hogy Jedi lovagot farag az ifjú Skywalkerből, akár a Jedi Tanács döntése ellenére is. A nagytiszteletű testület legbölcsebb tagjuk, Yoda ellenvetésétől függetlenül megadta az engedélyt Obi-Wan számára. A következő tíz évben Anakin és Obi-Wan számos kalandot vészeltek át együtt, a Jedi Tanács megbízásából sokszor helyreállították a Galaktikus Köztársaság békéjét. A klónok támadása Ezután azonban merényletet követtek el Padmé Amidala ellen – aki időközben szenátor lett –, és a Jedi Tanács Obi-Want és Anakint rendelte mellé testőrnek. Kenobi azonban túllépve hatáskörén, felfedezi, hogy egy peremvidéki bolygón, a Kaminón titokzatos klónhadsereg van születőben. Személyesen utazik el a planétára, és szemügyre veszi az alakulatokat, amelyek a közelgő polgárháborúban a Köztársaság oldalát erősítik majd a szeparatista erők ellen. A Geonosis bolygón Kenobi ismét találkozik Anakinnel és Padmé Amidalával, akik időközben fogságba estek. Dooku gróf, a szeparatisták titokzatos vezetője, a renegát Jedi egy óriási arénában kívánja kivégeztetni őket. Mielőtt erre sor kerülne, kétszáz Jedi lepi el az amfiteátrumot, majd megérkeznek az első klónegységek is, hogy vereséget mérjenek a szakadárok haderejére. Obi-Wan és Anakin ezután vállvetve harcolnak a klónháborúban a Köztársaság oldalán, 3 éven keresztül. A Sith-ek bosszúja Erőfeszítéseik igazolódni látszódnak, amikor a háború harmadik évében legyőzik Dooku grófot, és kiszabadítják Palpatine kancellárt fogságából. A klónháború azonban csak álca volt, és Palpatine hamarosan kijátssza a klónsereget a Jedik ellen. Obi-Wan az Utapaun megöli a veszedelmes Grievous tábornokot, majd, miután saját egységei támadják meg, Bail Organa szenátor hajójára, a Tantive IV-re menekül. A Coruscanton ezalatt a Sötét oldalra átállt Anakin Skywalker, Kenobi egykori padawanja lemészároltatja a Jedik maradékát, a Templom lakóit, Palpatine kancellár pedig, aki később Darth Sidious néven vált ismertté, megalapítja az Első Galaktikus Birodalmat. Obi-Wan Yodával együtt behatol az üresen hagyott Jedi Templomba, megzavarják a még életben maradt Jediket visszacsalogató hívóüzenetet. Kenobi itt szembesül azzal, hogy Anakin végleg a Sötét oldalt választotta. Yodával megegyeznek, hogy míg Kenobi egykori barátjával ütközik meg, addig bajtársa felkeresi Darth Sidioust. Obi-Wan tudja, hogy Padmé és Anakin régóta szerelmesek egymásba, így a szenátornőtől érdeklődik Anakin holléte felől. Végül Padmé segítségével jut el a Mustafarra, ahol megtalálja a bukott Jedit, és egy hosszadalmas párbaj során legyőzi. Anakin Darth Vader néven születik újjá, és bosszút esküszik Obi-Wan Kenobi ellen. Obi-Wan ezután a Tatuin bolygón telepedik le, és Padmé és Anakin közös fiát, Luke-ot Owen Larsnak, Anakin mostohatestvérére, lányukat, Leiát pedig Bail Organa szenátor gondjaira bízta. Az elkövetkezendő húsz évet tanulással tölti Yoda felhívására Qui-Gon Jinn segítségével. A cél, hogy Obi-Wan Kenobi megtanulja kontrollálni saját képmásának manifesztációját – erre a képességre később lesz szüksége. Nevét Ben Kenobira változtatja, hogy a sithek ne találjanak rá. Eltelik húsz év… Egy új remény Leia Organa hologramüzenetet küld R2-D2 segítségével Obi-Wannak, arra kérve, hogy mihamarabb juttassa el a robot memóriaegységeibe rejtett terveket az Alderaanra. Obi-Wan tanítványául fogadja Luke Skywalkert, és átadja neki Anakin fénykardját. Azt mondja Luke-nak, hogy apját Darth Vader ölte meg. Ezt követően Obi-Wan, Luke és a robotok elindulnak, hogy egy pilótát keressenek, aki elviszi őket az Alderaanra, majd ráakadnak Han Solo-ra, aki jutalom fejében vállalja a fuvart. Mivel a bolygót időközben megsemmisítették a birodalmiak, a terveket nem tudják eljuttatni a lázadóknak. A császári hajó pedig beszívja Solo teherszállítóját, de sikerül elrejtőzniük a katonák elől. Obi-Wan előre megy, és útközben találkozik Darth Vaderrel, hajdani tanítványával, majd párbajozni kezdenek, de ezúttal Vader győzedelmeskedik. A Birodalom visszavág Bár Obi-Wan halott, az Erő segítségével további kapcsolatot tart fenn Luke-kal, további tanulmányok folytatására pedig Yoda mesterhez irányítja őt. Miután Luke, Yoda tanításainak köszönhetően jobban megismeri az Erő útjait, a jövőbe tekintve meglátja barátai, Han Solo és Leia szenvedését, el akar menni a Bespin bolygón lévő Felhővárosba segíteni nekik, de Obi-Wan óva inti, hogy ha haraggal küzd Vader ellen, nemcsak veszíthet, de el is bukhat a sötét oldalra. A bukás nem következik be, de a vereséggel kapcsolatban Obi-Wannak igaza volt, Luke elveszíti a karját párbajban. Párviadaluk közben Vader felvilágosítja a fiút arról, hogy ő az apja, és ajánlatot is tesz neki: pusztítsák el az Uralkodót, és uralják ketten a Birodalmat. Luke azonban nem fogadja el a lehetőséget, inkább egy aknába veti magát, ahol egy szellőző beszívja, és kiveti Felhőváros légterébe. Itt a Millennium Falcon legénysége megtalálja, majd elmenekülnek az üldöző birodalmi légierő elől. A Jedi visszatér Luke tudomására jut, hogy igazi apja Darth Vader. Obi-Wan elmeséli a fiúnak, hogy apja Anakin Skywalker, aki hajdanán Jedi volt, és később átállt a sötét oldalra, és felvette a Darth Vader nevet. Továbbá tudomására hozza, hogy annak idején ő rejtette el apja és az Uralkodó elől. Majd választ ad Luke kérdésére, hogy a Yoda által említett "másik Skywalker" a fiú ikerhúga. Luke rájön, hogy az a lány csakis Leia lehet, amit Obi-Wan meg is erősít, de figyelmezteti a fiút, hogy próbálja kontrollálni az érzelmeit, melyeket Vader és az Uralkodó könnyen kihasználhatnak. Később, a Birodalom legyőzése után jelenik meg utoljára, elköszönni régi barátjától: "Az Erő legyen veled, míg legközelebb találkozunk!" Megszemélyítői Fiatalon Ewan McGregor skót színész, aki a Trainspotting és a Moulin Rouge! című filmekkel vált igazi nemzetközi sztárrá. A Star Wars előzetes trilógiájában alakította az ifjú Obi-Wan Kenobi szerepét, sokat tanulmányozva a nagy előd, Guinness gesztusait és játékstílusát. Idősen Sir Alec Guinness brit színész, aki a Híd a Kwai folyón című filmért Oscar-díjat nyert. Az angol színjátszás és mozi legendás generációjának tagja. A Star Wars klasszikus trilógiájában játszotta a Jedi mester szerepét, az első megjelent darabban (Az új remény) nyújtott felejthetetlen alakításáért Oscar-díjra jelölték. Olyan filmek fűződnek még a nevéhez, mint a Betörő az albérlőm, a Doktor Zsivágó, vagy A Római Birodalom bukása. Magyar hangja Filmek Előzmény trilógia Az Előzmény trilógia mind három részében (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) Anger Zsolt adta hangját a karakternek. Eredeti trilógia Az Új reménynek, három szinkronja készült. Mindegyik szinkronban (1984, 1995, 1997) Szabó Ottó szólaltatta meg a Jedit. A következő résznek, A Birodalom visszavágnak is három magyar szinkronja készült. Az elsőben (1981) Bács Ferenc, a másodikban (1995) és a harmadikban (1997) Szabó Ottó volt a hangja. A Jedi visszatérnek szintén három szinkronja készült; az elsőben (1992-3) Bálint György, a másodikban (1995) és a harmadikban (1997), az előző részekhez hasonlóan, Szabó Ottó kölcsönözte a mesternek hangját. Folytatás trilógia A VII. részben, Az ébredő Erőben, mikor Rey-nek látomása van, akkor hallhatjuk egy kis időre mester hangját, mind fiatalon, mind idősen. Ekkor egyelőre azonosítatlan személyek szinkronizálták. Az utolsó Jedikben a karakter nem szerepelt. A jelenleg cím nélküli IX. részben még nem derült ki, hogy ismét feltűnik-e a karakter. Animációs filmek, sorozatok A klónok háborúja (2003-2005) A II. és a III. között játszódó 3 évados rajfilm-sorozatban - melyet 2003 és 2005 közt vetítettek - Anger Zsolt volt a fiatal mester magyar hangja. A klónok háborúja (2008) A 2008-ban bemutatott animációs filmben, mely az első olyan Csillagok háborúja film volt, amit nem a 20th Century Fox forgalmazott, szintén Anger Zsolt szinkronizálta a Jedit A klónok háborúja (2008-2014, 2019) A 2008-as Klónok háborúja filmből kinövő, 2008-tól 2014-ig futott sorozat 6 évadot élt meg. Az első évadtól az ötödikig Anger Zsolt, a hatodik évadban már Haagen Imre szólaltatta meg a karaktert. Lázadók (2014-2018) A III. rész és a IV. rész közt játszódó sorozatban, melynek eddig 4 évada van, az első évadban Anger Zsolt, míg a harmadikbam már Haagen Imre szinkronizálja a karaktert. Megjelenések Filmográfia Filmek Csillagok háborúja I: Baljós árnyak (Star Wars Episode 1: The Phantom Menace) Csillagok háborúja II: A klónok támadása (Star Wars Episode 2: Attack Of The Clones) Csillagok háborúja III: A Sith-ek bosszúja (Star Wars Episode 3: Revenge Of The Sith) Csillagok háborúja IV: Egy új remény (Star Wars Episode 4: A New Hope) Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág (Star Wars Episode 5: The Empire Strikes Back) Csillagok háborúja VI: A jedi visszatér (Star Wars Episode 6: Return Of The Jedi) Csillagok háborúja VII: Az ébredő Erő (Star Wars Episode 7: The Force Awakens) (csak hang!) Animációs filmek, sorozatok Star Wars: A klónok háborúja (film) (Star Wars: The Clone Wars (film)) Csillagok háborúja: Klónok háborúja (Star Wars: The Clone Wars (2008 TV series)) Bibliográfia Filmek könyvváltozata George Lucas : Csillagok háborúja (Kozmosz Könyvek, 1984 ISBN 963-211-575-9) Donald F. Glut: A Birodalom Visszavág (Kozmosz Könyvek, 1981 ISBN 963-211-488-4) James Kahn: A Jedi visszatér (Kozmosz Könyvek, 1985 ISBN 963-211-641-0) Terry Brooks : Baljós árnyak (Aquila, Debrecen, 1999 ISBN 9636790469) R. A. Salvatore : A klónok támadása (Aquila, Budapest, 2002 ISBN 9636791732) Matthew Stover: A Sith-ek bosszúja (Aquila, Budapest, 2005 ISBN 9636793085) Dave Wolverton: Az ébredő Erő (Egmont-Hungary, Budapest, 2015 ISBN 9636273537) Egyéb könyvek James Luceno : A gonosz útvesztője (Szukits, Szeged, 2007 ISBN 9789634971467) John Jackson Miller: Kenobi (Szukits, Szeged, 2015 ISBN 9789634973263) Steven Barnes: A Cestus csapda (Szukits, Szeged, 2015 ISBN 9789634973324) Konstantinápolyi felirat A Konstantinápolyi felirat vagy Isztambuli felirat a székely-magyar rovásírás egyik emléke. Dernschwam János 16. századi besztercebányai bányatisztivselő másolatából ismerjük, ugyanis Dernschwam kedvtelése a klasszikus, régi feliratok gyűjtése volt. Története A feliratot Kedei Székely Tamás véste az isztambuli (konstantinápolyi) Követek Házának falába 1515-ben. Az épület azóta elpusztult egy 1865-ös tűzvészben, így egyedül a Dernschwam-másolat tanúskodik a felirat egykori létéről. Kedei kíséretével együtt II. Ulászló magyar király utasítására érkezett diplomáciai ügyben II. Bajazid szultán udvarába, de időközben új uralkodó lépett trónra: I. Szelim. Szelim a hatalmat apja és rokonsága lemészárlásával foglalta el. El akarta kerülni azt, hogy tettéről más országok is tudomást szerezzenek, ezért többek közt a magyar követséget is visszatartotta. A Követek Házában őrizetbe vetette őket, és csak évek múltán térhettek haza Magyarországra. Kedei valószínűleg azért rovásírással írta meg rövid üzenetét, hogy csak az illetékesek értsék meg azt. Felfedezése és megfejtése Dernschwam 1553 és 1555 között tett látogatást Kis-Ázsiába, szintén egy magyar követséggel, és szintén a Követek Házában vendégeskedett. Az összes általa felfedezett feliratokat gondosan lemásolta, akár értette azokat, vagy sem. A rovásírásos sorokat Dernschwam a naplója szerint az épülethez tartozó istálló külső részén, a fal alján egy, a falba épített fehér kövön fedezte fel. Halála után örököse mintegy kétezer kötetes könyvtárát, közte a törökországi feljegyzéseket a bécsi császári és királyi udvari könyvtárnak adta el, ahol a felirat másolata évszázadokon keresztül pihent. A 20. század elején Franz Babinger átvizsgálta a Dernschwam-anyagot, hogy azt rendezze és kiadja. Megtalálta a törökországi felirat-másolatokat is, köztük a rovásírásossal. A felirat felkeltette az érdeklődését, ugyanis képtelen volt azt megfejteni. Csupán feltételezte, hogy az ótörök nyelvű, mivel az írásjegyek hasonlítottak a türk írás betűire. Fényképet készített a háromsoros szövegről, s a másolatot elküldte a dán Vilhelm Thomsenhez, az ótörök, szibériai és mongóliai feliratok legendás szakértőjéhez. Thomsen magyarul is beszélt, valamint tagja volt az MTA-nak. Rövid idő alatt felismerte, hogy a felirat a rovásírás egyik emléke, és hamarosan átírta a szöveget a latin ábécével. Mivel a rovásírás nem volt a szakterülete része, segítséget kért Sebestyén Gyulától, a székely-magyar rovásbetűk híres kutatójától. A teljes megfejtés kettőjük közös munkája gyümölcseként született meg. Sebestyén 1913-ban a Vasárnapi Ujságban hozta nyilvánosságra a „Konstantinápolyi Feliratot”', és az bekerült „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című 1915-ös könyvébe is. A felirat A felirat három sorból áll, melyek szövege Sebestyén szerint: Ennek hozzávetőleges értelme: Megjegyzések A székely-magyar rovás és a türk írás is a korai sztyeppei írás leszármazottja, így valóban rokonságbn állnak. Bélai Barlabás, az egyik magyar követ. 2012-es Formula–1 szingapúri nagydíj A szingapúri nagydíj volt a 2012-es Formula–1 világbajnokság tizennegyedik versenye, amelyet 2012. szeptember 21. és szeptember 23. között rendeztek meg a Singapore Street Circuit-en, Szingapúrban. Szabadedzések Első szabadedzés A szingapúri nagydíj első szabadedzését szeptember 21-én, pénteken tartották. Második szabadedzés A szingapúri nagydíj második szabadedzését szeptember 21-én, pénteken tartották. Harmadik szabadedzés A szingapúri nagydíj harmadik szabadedzését szeptember 22-én szombaton tartották. Időmérő edzés A szingapúri nagydíj időmérő edzését szeptember 22-én, szombaton futották. Futam A szingapúri nagydíj futama szeptember 23-án, vasárnap rajtolt. Megjegyzés: ↑ 1: — Mark Webber 20 másodperces időbüntetést kapott, mert szabálytalanul előzte meg Kamui Kobayashit. ↑ 2: — Charles Pic 20 másodperces időbüntetést kapott, mert piros zászlós periódus alatt előzött az utolsó szabadedzésen. A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után (A teljes táblázat) Anastacia-diszkográfia Anastacia, amerikai énekesnő diszkográfiája. Jelenleg hat nagylemezzel, két válogatás-, egy feldolgozás-, illetve három koncertalbummal rendelkezik. A 2000. június 10-én megjelent Not That Kind nevű stúdióalbumából ötmillió kelt el szerte a világon, és nemzetközi sikereket aratott, majd négyszeres platinalemezzé vált. Első és második (Freak of Nature) korongját a funk, a dance-pop, az R&B és a soul zenei irányvonal jellemzi. A harmadiknál (Anastacia) a rockosabb vonalra terelődik a hangsúly, ezáltal dinamikusabb dalok hallhatóak. 2003-ban született meg az általa elnevezett sprock (soul + pop + rock) műfaj. A negyedik stúdióalbum (Heavy Rotation) lágyabb hangzású: ismét előtérbe kerül az R&B és a dance-pop. A Resurrection című lemezen újra a sprock stílus hallható. A Not That Kind nagy sikert aratott Európában, Ázsiában, illetve Óceánia nyolc országában vezette az albumslágerlistát. Ausztráliában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Svájcban és Új-Zélandon az első kislemeznek, az I’m Outta Love-nak köszönhetően háromszoros platinalemez lett. A bemutatkozó dal listavezető volt Ausztráliában, illetve Új-Zélandon, és második helyre került Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, valamint Írországban. Az Anastacia című lemez nagy sikert aratott: tizenegy országban vezette a slágerlistát. Az élre került Ausztráliában, Ausztriában, Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban. Második lett Dániában, Hollandiában, Norvégiában, Írországban és Németországban, illetve a harmadik helyre került az Egyesült Királyságban (ahol 1,2 millió példányban kelt el, és platinalemezzé vált, valamint 2004 hatodik legkelendőbb albuma volt), és Magyarországon, ahol aranylemez lett. Televíziós megjelenések »» Sorozat / Film: Ally McBeal – klubénekes (2001) Negyedik évad, 16. epizód: The Getaway Negyedik évad, 21. epizód: Queen Bee All You Can Dream – önmaga / őrangyal (2012) »» Zsűritag, vendégmentor, versenyző: The Cut (1998) X Factor (Italy; 2. évad; 2009) Don't Stop Believing (2010) The X Factor (9. évad; 2012) Rising Star (2014) Strictly Come Dancing (14. évad; 2016) »» Reklámfilmek: Twix (2000) Dr Pepper üdítőital - "Be You" ( Cyndi Lauperrel ; 2002) Škoda Citigo - "What Can We Do (A Deeper Love)" (2012) "Meet in..." tips Music App Huge storage capacity Burak Yigit Burak Yigit (Bréma, 1996. március 13. –) német korosztályos válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Werder Bremen II játékosa. Statisztika 2015. augusztus 28-i állapot szerint. Georg Friedrich Händel Georg Friedrich Händel (angolosan: George Frideric/Frederick Haendel/Handel/Hændel) (Halle, 1685. február 23. – London, 1759. április 14.) német (szász) származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó. Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre. A kezdeti évek Händel apja a szász-weissenfelsi udvar alkalmazottja (borbély-seborvos), és Georg Friedrich születésekor már meglehetősen idős, 63 éves volt. Jogi pályára szánta, de a fiú a zene iránt érdeklődött, és a tiltás ellenére a padlásukra még egy kis klavikordot is felcsempészett, hogy gyakorolhasson. Egy alkalommal a herceg hallotta orgonálni a gyereket, és ez eldöntötte a sorsát: apja beleegyezett, hogy egyszerre mindkét irányban képezze magát. 1702-ben felvették a hallei egyetemre, és egy hónap múlva már a kálvinista templom orgonista-állását is megkapta. Händelt érdekelte az opera műfaja, ezért alig egy év múlva Hamburgba költözött, ahol az egyetlen városi operaház működött (a főúri udvarok kivételével). 1704-ben egy hirtelen támadt veszekedés következtében kardpárbaj alakult ki közte és barátja, Johann Mattheson között. Händel életét csak egy nagyméretű gomb mentette meg. Hegedűsként és csembalistaként alkalmazták, és 1705-ben már be is mutatták első operáját, az Almirát. Egy év múlva meghívásra Firenzébe utazott. Róma és Nápoly is vendégül látta, és mind a közönség, mind a muzsikusok lelkesen fogadták. Megismerkedett Alessandro és Domenico Scarlattival, Corellivel és Vivaldival, valamint más zenészekkel, tanulmányozta a nápolyi és a velencei operát. Maga is írt operákat, oratóriumokat és kantátákat. Diadalmenet volt bemutatóinak sora: Firenzében a Rodrigo, Velencében az Agrippina, Rómában az Il trionfo del tempo e del disinganno című oratórium, Nápolyban pedig az Aci, Galatea e Polifemo aratott sikert. 1710-ben Londonba utazott, ahol a következő évben bemutatták Rinaldo című operáját a Haymarketen lévő színházban. Angliában 1711-ben a hannoveri választófejedelem udvari karmestere lett, innen azonban gyakorlatilag megszökött, és 1712-ben Londonban telepedett le. Anna királynő évi 200 fontos járadékot biztosított számára. Már itt írta Utrechti Te Deumát, amit 1713-ban mutattak be. A királynő azonban röviddel ezután, 1714-ben utód nélkül meghalt, és a trónon I. György néven az a hannoveri választófejedelem követte, akitől Händel engedély nélkül távozott. A király természetesen hűvösen viselkedett a zeneszerzővel szemben, de egy történet szerint Händel egy 1717-es temzei kirándulás alkalmával előadott, erre az alkalomra írt zeneművel engesztelte ki. Ez volt a Vízizene. Meg kell jegyezni, hogy a történet hitelességét a zenetörténet erősen kétségbe vonja, mert amikor I. György 1716-ban Hannoverbe utazott, Händelt is magával vitte. A király rövid ideig tartó elhidegülésére azonban vannak adatok, de ennek oka talán politikai természetű lehetett. Händel 1718-tól 1720-ig Chandos herceg zeneigazgatója volt. Ekkor írta Chandos Anthemjeit és az Acis és Galatea című drámai oratóriumot. 1720-ban a Royal Academy of Music (Királyi Zenei Akadémia) zenei vezetője lett, feladata az olasz (típusú) operák népszerűsítése volt. Természetesen saját operái is műsorra kerültek, a sikerek sorát a Giulio Cesare in Egitto nyitotta meg 1724-ben. Nagy diadalok fémjelezték ezt az időszakot, London az európai operaélet központja lett. Händel élvonalbeli énekeseket (Francesca Cuzzoni, Faustina Bordoni) és zenészeket (Giovanni Bononcini, Attilio Ariosti) szerződtetett, de a végig anyagi gondokkal küszködő színház 1728-ban tönkrement. Händel népszerűsége egyre emelkedett, Európában is ismertté vált. Kérvényezte az angol állampolgárságot, amit 1726. február 13-án meg is kapott. Közben kinevezték a Royal Chapel zeneszerzőjévé. 1729-ben összefogott Johann Jacob Heidegger intendánssal egy új olasz társulat létrehozására. A színházba ismét Itáliában keresett új énekeseket (például Antonio Bernacchi kasztrált énekest), és visszautazásakor rövid kitérőt tett Németországba (Halle, Hannover, Hamburg). Az operaházat a Lotario című operával nyitották meg. 1734-ben a Covent Garden élére került. Ebből a korszakból származnak az Orlando, az Ariodante és az Alcina című operái. 1732-ben nagy sikerrel mutatták be az Esther oratóriumát (állítólag egy kocsmában), de Anna hercegnő kívánságára átvitték a darabot a King’s Theatre-be, ahol újabb hat előadást ért meg. Erre az időszakra esik Bononcinivel, Arragonival és másokkal, de a londoni közönség közönyével is folytatott hosszas küzdelme, ami a komponistát teljes anyagi csőddel és testi megrendüléssel fenyegette. Bononcini ugyan megnyerte magának Marlborough herceget, de Händel a királyi udvar teljes támogatását harcolta ki. Ráadásul egy plágiumügy teljesen aláásta Bononcini tekintélyét, így távoznia kellett Londonból. A többi vetélytárs (főleg Porpora és Hasse Opera of the Nobility színháza) még továbbra is megkeserítette Händel életét, de alkotóerejét nem vette el, csak az operától távolodott el kissé (operát ezután inkább csak anyagi okok miatt írt). Ekkoriban keletkeztek a nagy mitológiai és bibliai tárgyú oratóriumok: Deborah, Athalia, Sándor ünnepe, Saul és Izrael Egyiptomban, Cecilia-óda stb. Az 1737-es év mélypont volt Händel életében: csődbe jutott a színház, majd nem sokkal később agyvérzést kapott, erős bénulási tünetekkel. Aachenben kúráltatta magát, és felépülése után a munkakedve és munkabírása ismét a régi volt. 1740-ben írta meg zenetörténeti jelentőségű, tizenkét darabból álló Op.6-os concerto grossóját vonósokra. A sorozatot Bach hat Brandenburgi versenyével együtt a barokk zenekari darabok csúcspontjának tekintik. 1742-ben mutatták be Dublinban nagyszabású oratóriumát, a Messiást. A hatalmas siker ellenére Händel folyamatosan javítgatta a hangszerelést, és életében a műnek nem is alakult ki végleges változata. A híres „Halleluja-kórusról” azt mondta: Azt hittem a mennyországot látom, és benn magát a nagy Istent. A Halleluja tételt Angliában azóta is hagyományosan felállva hallgatja a közönség, illetve a kórussal együtt éneklik. 1744-ben a Covent Gardenben, majd a King’s Theatre-ben mutatta be a Belsazar és Héraklész oratóriumot, amit további bemutatók sora követett, a legjelentősebbek között például a Judás Makkabeus, 1747, a Salamon és Zsuzsanna, 1749, a Jephta, 1752. 1759-ben a király nagyszabású ünnepséget szándékozott rendezni az aacheni béke megünneplésére, tűzijátékkal, zenével. Erre az alkalomra olyan zenét rendelt Händeltől, amelyben a vezető szerepet a fúvós hangszerek viszik. Már a Tűzijáték-zene Vauxhall Gardensben rendezett főpróbáját is hatalmas érdeklődés övezte: tizenkétezer ember volt jelen, teljes közlekedési káoszt okozva Londonban. A mű és a tűzijátékos ünnepség óriási sikert aratott, a király is elégedett volt. Utolsó évei Händel élete vége felé szembaj hatalmasodott el rajta, szürkehályog-műtétjei sikertelenek voltak (ugyanaz az orvos műtötte, aki Johann Sebastian Bachot is), ezután (már a Jephta írása idején) gyakorlatilag megvakult. A legenda szerint a How dark, oh Lord, are thy decrees című kórus írása közben vesztette el véglegesen a látását. Robusztus testi-lelki tulajdonságai révén megőrizte életkedvét, noha a zeneszerzéssel ezután kevesebbet tudott foglalkozni, viszont élete végéig hangversenyezett, orgonadarabjait adta elő Londonban. A Westminsteri apátságban, Anglia nemzeti panteonjában temették el. Händel sírjára egy Messiásbeli szopránáriából származó részletet írtak a Bibliából (Jób 19:25): „I know that my Redeemer liveth”, azaz: „Tudom, hogy az én megváltóm él”. Jelentősége Händel – több kortársával ellentétben – nem merült a feledés homályába halála után. Még életében, 1738-ban viaszszobor készült róla. 1760-ban, halála után egy évvel megjelent az első, életét összegző mű John Mainwaring tollából, a Memoirs of the Life of the Late George Frederic Handel. Az angolok annyira tisztelték, hogy születése „százéves” évfordulójára, 1784-ben (egy évet tévedtek) centenáriumi ünnepséget rendeztek emlékére. Ettől kezdve, de igazán rendszeresen csak 1859 óta hatalmas Händel-ünnepségeket szentelnek emlékének. Angliában és Németországban több Händel-társaság is működik; szülővárosában, Halléban szülőháza ma múzeum, és a városban évente Händel ünnepi játékokat rendeznek. Romain Rolland Händel címmel irodalmi értékű monografikus életrajzot írt róla, amely 1962-ben magyarul is megjelent. Amerikában a bostoni Handel and Haydn Society oratóriumai fő propagálója. A kontinensen is gyorsan terjedt a hírneve. 1772-ben Michael Arne, majd három évvel később Carl Philipp Emanuel Bach vezényletével volt hallható a Messiás Hamburgban. Wolfgang Amadeus Mozart több Händel-művet átdolgozott és hangszerelt. Joseph Haydn, aki londoni tartózkodása során ismerte meg a zenéjét, az ő oratóriumainak hatására írta meg Die Schöpfung (A Teremtés) című oratóriumát. Ludwig van Beethoven valamennyi zeneszerző közül Händelt becsülte a legjobban, sőt csodálta, és variációkat írt a See the Conqu’ring Hero Comes témájára csellóra és zongorára (1796), a Die Weihe des Hauses (Házszentelés) nyitányának fúgája is Händel-mintára készült. Zenei magára találása, sajátos drámaiságának kialakulása kétségkívül Itáliához köthető. Az olasz zenei hagyományok élete végéig elkísérik, de mindezek a német zenében gyökerező sajátos kifejezést erősítik, ami végül a händeli stílust eredményezi. Műveiben, főleg operáiban és oratóriumaiban rendkívüli drámai erőt érezni. Ebből a szempontból sokan szembeállítják a drámai géniuszt Bachhal, a lírai géniusszal. Ez természetesen elnagyolt összehasonlítás, de Händel valóban olyan erőteljesen alkalmazza a drámaiságot műveiben, hogy hasonló csak a késői velencei operákban figyelhető meg. Operái az opera seria jellegzetességeit tartalmazzák, és itáliai tanulmányaiból nőttek ki. A drámai jelleg oratóriumaiban még erőteljesebb, ami eszközválasztásában is megnyilvánul. Erőteljesen alkalmazza a kórusokat, mintegy szerepet, főszerepet ad számukra. Sokan népdrámáknak tartották oratóriumait, Abert pedig találóan „színpad nélküli zenedrámáknak” nevezte (sok oratóriumát valóban színpadon adták elő). Ahhoz, hogy ezek a művek ilyen módon létrejöhettek, a korabeli Anglia művelt és széles körű zenei közönsége is kellett. Ugyanakkor nemzetközisége is nyilvánvaló, amit sajátos univerzalizmus, világpolgári attitűd erősít. Hangszeres műveiben is a különböző zenei kultúrák egybeforrasztása nyilvánul meg. A concerto grossók különlegesen őrzik az olasz jelleget, Corelli hangszer-összeállítását, a zenekarra koncertáló kis vonósegyüttest. A zongoraművekben még több hatás fedezhető fel: francia, német és olasz elemek keverednek, orgonaversenyeiben Vivaldi hatása ismerhető fel. Művei Händel műveit a jelenleg is fejlesztés alatt álló HWV (Händel Werke Verzeichnis – Händel műjegyzékszám) katalógus dolgozza fel. A művek alábbi listája az 1965-ös kiadású Zenei lexikon alapján készült. Operák (Zárójelben a szövegíró neve) Almira (Feustking), 1705 Nero (Feustking; zenéje eltűnt), 1705 Florindo és Daphne (Hinsch; zenéje eltűnt), 1708 Rodrigo (?), 1708 Agrippina (Grimani), 1709 Rinaldo ( Tasso nyomán Giacomo Rossi), 1711 Il pastor fido (Guarini nyomán Giacomo Rossi; 3. változat: 1734), 1712 Teseo (Haym), 1713 Silla (?), 1714 Amadigi di Gaula (Heidegger?), 1715 Radamisto (Haym), 1720 Muzio Scevola (Rolli; zene: 1. felv.: Amadel, 2. felv.: Bononcini, 3. felv.: Händel), 1721 Floridante (Rolli), 1721 Ottone (Haym), 1723. Flavio ( Corneille nyomán Haym), 1723 Giulio Cesare in Egitto (Haym), 1724 Tamerlano (Piovene nyomán Haym), 1724 Rodelinda, a longobárdok királynője (Salvi nyomán Haym), 1725 Scipione (Zeno nyomán Rolli), 1726 Alessandro (Mauro nyomán Rolli; később Rossane címmel), 1726 Admeto (Haym vagy Rolli), 1727 Riccardo primo (Rolli), 1727 Siroe (Metastasio nyomán Haym), 1728 Tolomeo (Haym), 1728 Lotario (Salvi nyomán Rossi?), 1729 Partenope (Stampiglia) 1730 Poro (Metastasio, ang. Humphreys), 1731 Ezio (Metastasio, ang. Humphreys), 1732 Sosarme (Nori, ang. Humphreys), 1732 Orlando ( Ariosto nyomán Braccioli, ang. Humphreys), 1733 Arianna (Pariati), 1734 Ariodante (Ariosto nyomán Salvi), 1735 Alcina (Ariosto nyomán Marchi), 1735 Atalanta (Valeriani nyomán), 1736 Arminio (Salvi), 1737 Giustino (Beregani), 1737 Berenice (Salvi), 1737 Faramondo (Zeno), 1738 Serse (Xerxes) (Minato), 1738 Jupiter in Argos (Lucchini), 1739 Imeneo (?), 1740 Deidamia (Rolli), 1741 Pasticciók (Egyveleg-operák, csak a legfontosabbak) Oreste (?), 1734. Alessandro Severo (Zeno?), 1738. Lucio Vero (Zeno), 1747. Oratóriumok, ódák, passiók, világi kórusművek (Zárójelben a műfaj és a szövegíró neve) János passió (ária-szövegek: Postel), 1704. La Resurrezione (oratórium; Capece), 1708. Il trionfo del tempo e del disinganno (oratórium; Panfili), 1708. Aci, Galatea e Polifemo (serenata; ?), 1708. Ode for the birthday of Queen Anne ( Anna-óda ; ?), 1713. Brockes-passió (Brockes), 1716. Haman and Mordecai (masque; Racine nyomán Pope; ebből később az Esther oratórium ), 1720. Acis and Galatea (masque; Gay stb.), 1720. Esther (oratórium; Humphreys kiegészítéseivel a Haman masque -ból), 1732. Deborah (oratórium; Humphreys), 1733. Athalia (oratórium; Racine nyomán Humphreys), 1733. Il Parnasso in festa (serenata; ?), 1734. Alexander's Feast ( Sándor ünnepe , óda; Dryden nyomán Hamilton), 1736. II trionfo del tempo e della veritá (oratórium; az 1708-as Il trionfó ból), 1737. Saul (oratórium; Jennens), 1739. Israel in Egypt ( Izrael Egyiptomban , oratórium; a bibliából és a Prayer Book zsoltáraiból), 1739. Ode for St. Cecilia's Day ( Cecilia-óda ; Dryden), 1739. L'Allegro, il Penseroso ed il Moderato (oratórium; John Milton és Jennens), 1740. Messiah ( Messiás , oratórium; a Bibliából és a Prayer Book-ból, Jennens), 1742. Samson (oratórium; Milton nyomán Hamilton), 1743. Semele (oratórium; Congreve), 1744. Joseph and his Brethren ( József , oratórium; Miller), 1744. Belshazzar ( Belsazar , oratórium; Jennens), 1745. Hercules (oratórium; Szophoklész és Ovidius nyomán Broughton), 1745. Occasional Oratorio ( Alkalmi oratórium ; Morell), 1746. Judas Maccabeus (oratórium; Morell), 1747. Joshua ( Józsua , oratórium; Morell), 1748. Alexander Balus (oratórium; Morell), 1748. Susanna ( Zsuzsanna , oratórium; ?), 1749. Solomon ( Salamon , oratórium; Jennens), 1749. Theodora (oratórium; Morell), 1750. Alceste (drámához zene; Spencer nyomán Morell v. Smollett), 1749. The Choice of Hercules ( Herkules választása , oratórium; ?), 1751. Jephtha (oratórium; Morell), 1752. The Triumph of Time and Truth ( Az idő és igazság diadala , oratórium; a korábbi Il trionfó ból átdolgozta Morell), 1757. Egyházi művek (Zárójelben nagybetűvel a dúr, kisbetűvel a moll hangnem) Laudate pueri (F; 112. zsoltár), ~1702. Dixit Dominus (109. zsoltár), 1707. Laudate pueri (D; a fenti Laudate átdolgozása), 1707. Nisi Dominus (127. zsoltár), 1707. Gloria Patri (2 kórus, 2 zkar), 1707. Salve Regina , ~1707–1712. Silete venti (motetta), ~1707. Utrechti Te Deum és Jubilate , 1713. Te Deum (D), ~1714. Te Deum (B), ~1719. Te Deum (A; az előbbi röv. változata), 1727. Chandos Anthems (11 anthem zsoltár szövegekre), 1717–1720. O praise the Lord ye angels (anthem; 103., 115., 145. zsoltár), 1724. Coronation Anthems (II. György koronázására; 3 anthem zsoltár és más szövegekre), 1727. Wedding Anthem (Esküvői anthem Anna hercegnőnek; 45., 118. zsoltár), 1734. Wedding Anthem (a walesi hercegnek; 68., 106., 128., zsoltár), 1736. Funeral Anthem (Gyász-anthem Caroline királynő temetésére; 15., 61. zsoltár), 1737. Dettingeni Anthem (20., 21. zsoltár), 1743. Dettingeni Te Deum , 1743. 6 Alleluja (szopránra), 1735–1745. Foundling Hospital Anthem ( Lelencházi anthem ; 41., 72., 112. zsoltár), 1749. 3 himnusz (Wesley szövegére), ~1750. Triók, duettek, kantáták, dalok 20 olasz duett (continuóval), No.1-2: ~1707; 3-14: ~1710–1712; 15-20: 1741–1745). 2 olasz trió (continuóval), ~1708. 63 olasz szóló kantáta (1 énekhangra continuóval), 1707–1709. 28 olasz kantáta , No.1-4, 9-28: 1708–1709; No.5: 1713; No.8: 1734; No.6-7: 1736. 3 német dal , ~1696. 7 Airs frangois , 1708. Venus and Adonis kantáta (1 hangra), 1711. 9 deutsche Arien (Brockes szövegeire), 1729. A Collection of (24) English Songs , 1731. Zenekari művek (Zárójelben nagybetűvel a dúr, kisbetűvel a moll hangnem. A hangszerek közt mindig szerepel continuo is.) Concerto (g), oboa, vonósok, ~1703. Sonata à 5 (Concerto; B), hegedű, 2 oboa, vonósok, 1710. Concerto (D), 2 kürt, vonósok, 2 csembaló, ~1710–1715. Concerto (F; a Vízi zené ben), 2-2 oboa, fagott, kürt, vonósok, 1716. Water Music (Vízi zene) , 2-2 oboa, fagott, kürt, vonósok, ~1717. 6 Concerti grossi , Op.3. (B-g, B, G, F, d, D-d), 2-2 fuvola, oboa, fagott, vonósok, ~1734. Concerto grosso (C; előjáték a Sándor ünnepe 2. felvonásához), 2 oboa, vonósok, 1736. Concerto (B), oboa, vonósok, 1740 előtt. Concerto (B), oboa, vonósok, 1740 előtt. 12 Concerti grossi , Op.6 (G, F, e, a, D, g, B, c, F, d, A, h), vonósok, 1739. Concerto (B), 2-2 oboa, fagott, vonósok, ~1740–1750. Concerto (F), 2-2 oboa, fagott, kürt, vonósok, ~1740–1750. Concerto (F; 2 zkar; az előző concerto és az önálló F orgv. anyagából), 2-2 oboa, fagott, kürt, vonósok, ~1740–1750. Concerto (F; a Tűzijáték-zené ben felhasználva), 2 oboa, fagott, 4 kürt, vonósok, ~1748. Concerto (D; a Tűzijáték-zené ben felhasználva), 2 oboa, fagott, 4 kürt, 2 trombita, dobok, vonósok, ~1748. Fireworks Music (Tűzijáték-zene) , 2 oboa, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, dobok, vonósok, 1749. Orgonaversenyek (Zárójelben nagybetűvel a dúr, kisbetűvel a moll hangnem) Hat concerto , Op.4. (g, B, g, F, F, B; az utolsó a Sándor ünnepe 1. felvonásában hárfaversenyként is), + 2 oboa, vonósok, ~1735–1736. Hat concerto (Set II: F, A, d, G, D, g; No.3-6=Op.6, No.10,1,5,6) + 2 oboa, vonósok, ~1739. Hat concerto , Op.7 (Set III: B, A, B, d, g, B), 2 oboa, vonósok, 1740–1751. Concerto (d) 2 orgonára, (=Op.7. No.4, 1. tétel), + vonósok Concerto (d), vonósok Concerto (F; rokon az egyik 2 zkaros F koncerttel), 2-2 oboa, fagott, kürt, vonósok, ~1740–1750. Hangszeres kamarazene (Zárójelben nagybetűvel a dúr, kisbetűvel a moll hangnem) Hat szonáta (vagy trió: B, d, Esz, F, G, D) 2 oboa, continuo, ~1696. Szonáta (C), 3 „solo” harántfuvola, oboa v. hegedű, , continuo, ~1730. 15 „solo” (szonáta) Op.1., harántfuvola, oboa v. hegedű, continuo, ~1731. Hat szonáta , Op.2 (c, g, B, F, g, g), 2 hegedű, 2 oboa v. 2 harántfuvola, continuo, ~1731. Három szonáta (d, g, E), 2 hegedű, 2 oboa v. 2 harántfuvola, continuo Hét szonáta , Op.5 (vagy trio; A, D, e, G, g, F, B), 2 hegedű v. 2 harántfuvola, continuo, 1739. Csembalóművek (zongoraművek) (Zárójelben nagybetűvel a dúr, kisbetűvel a moll hangnem) Suites de Piéces (A, F, d, e, E, fisz, g, f; No.5 vége: A vidám kovács ), 1720. Suites de piéces, II. köt. (B, G, d, d, e, g, B, G, G; No. 9: Chaconne), 1733. Hat fúga (g, G, B, h, a, c), 1735. Suite (g), ~1736. Chaconne (F) Szonáta (C), ~1750. 6 Fugues faciles (C, C, D, C, D, F), ~1776. Hanganyagok Händel: Halleluja a Messiásból Händel: 8. és 12. fantázia és Carillon Händel: Orgonaverseny, Op.7 No.1, 1. tétel (Andante) Händel: Sába királynőjének belépője a Salamonból 2004-es Red Bull Air Race Világkupa A Red Bull Air Race Világkupa 2004-ben második alkalommal került megrendezésre. A szezon június 20-án az Egyesült Királyságban vette kezdetét, és szeptember 18-án az Egyesült Államokban végződött. A pilóták versenyében az amerikai Kirby Chambliss lett a bajnok öt ponttal megelőzve a magyar Besenyei Pétert. Végeredmény Magyarázat: DNP: nem vett részt DNS: nem mutatják Statisztika Győzelmek Dobogós helyezések Camera obscura A camera obscura (latin, jelentése: sötét kamra) vagy lyukkamera lencsetag nélküli optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül hatol be. Ez a fény fordított állású képet rajzol ki a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon. A fényképezőgép őse, mely nagy hatással volt a fotográfia kialakulására és fejlődésére. A mai fényképezőgépek is a camera obscura működésén alapulnak. A fényképezés előtti időkben mint rajzolási segédeszközt és mint fizikai, csillagászati eszközt tartották számon. Al-Hajszam (Alhazen) arab tudós 997-ben Opticae Thesaurus című könyvében már írt a camera obscuráról. A reneszánsz korában sokakat foglalkoztatott ez a bárki által elkészíthető, egyszerű optikai eszköz, például Leonardo da Vincit is. Működése Ha teljesen elsötétítünk egy szobát és csak egy kis lyukon keresztül engedünk be fényt, a szemközti falra vetítődik a külvilág fordított állású, és oldal fordított színes képe. Ugyanezen az elven fényképezőgép is készíthető. Bármilyen üreges test alkalmas kamera-alapnak, egy megfelelő átmérővel rendelkező szabályos lyukat kell készíteni (az ideális lyukátmérőt a kamera mérete határozza meg), és fényérzékeny felületet kell a kamerába helyezni. A camera obscurával készült kép jellemzői: Rendkívül nagy mélységélességű kép (Megjegyzés: Mivel a lyuk fizikai mérettel rendelkezik és a kamerában nincs lencse , amely a fényt egyetlen pontba fókuszálná, a camera obscura által létrehozott kép soha nem lesz tökéletesen éles.) A kép színes, fordított állású és nem oldalhelyes A kép mérete nem korlátozott (lefelé csak a fizikailag előállítható legkisebb lyukátmérő és a lyuk peremén fellépő fényelhajlás szab határt), így például szoba vagy terem méretű is lehet Hazai camera obscurák Budapesten az Erzsébet híd pilonjainak kereszttartó elemeiben a vízelvezető nyílások is a camera obscura elvén vetítik ki az alattuk elhaladó forgalom fordított, színes képét a belső oldalfalakra. Sajnos elhelyezkedése miatt nehezen látogatható. A Magyar Képzőművészeti Egyetem régi bejárati főkapuján található nyílás képet vetít a külvilágról az épület belsejébe a kapuval szemközti, mattüveggel ellátott ajtóra. Az egri líceum kupolájának két oldalán hengeres formájú szerkezeteket helyeztek el. Az északi forgó hengerben levő tükör és lencse segítségével az alatta kialakított szinten kis besötétített szobában egy fehér asztalon megjelenik a város látképe. Hazai fotóművészek egy Barkas kisbuszt is alakítottak már át camera obscurává, ahol utána a papírra vetített képet helyben elő is hívták. Camera Obscurát alkalmazó hazai művészek A. Ádám József a 90-es évek formabontó médiaművésze volt. Fotoráliának, illetve fotomanugráfiának nevezett technikájával a szájüreget és a marok-üreget használta Camera Obscuraként. Ezzel a camera obscura, de általában a fotózás lehetőségeinek egy különleges technikáját fedezte fel és a képzőművészeti képalkotás egy eddig nem ismert másik irányát is megmutatta, ezzel pedig általában az analóg művészeti képalkotás lehetőségeit gazdagította. Gábor Enikő az Esztergomi Fotóbiennálé Camera Obscura pályázatának egyik fődíjasa, egy sötét szobában, a félig lehúzott redőny lyukain keresztül készítette különleges "Camera Reluxa" sorozatát. Camerata Nuova Camerata Nuova település Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében. Lakosainak száma 457 fő (2017. január 1.). Camerata Nuova Cappadocia (Olaszország), Cervara di Roma, Rocca di Botte, Subiaco és Vallepietra községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Francis Fukuyama Yosihiro Francis Fukuyama (Chicago, Illinois, 1952. október 27. –) amerikai filozófus, politikai közgazdász és író. Tanulmányai A Cornell Egyetemen szerzett B.A. fokozatot klasszika-filológiából, majd a Harvard Egyetemen Ph.D. fokozatot politikatudományból. A cornelli években került kapcsolatba a Telluride Association nevű, fiataloknak képzési programokat szervező non-profit szervezettel, ahonnan olyan neves értelmiségiek kerültek ki, mint a Nobel-díjas fizikus Steven Weinberg és a külpolitikai és védelmi szakértő, majd botrányos körülmények közt eltávolított Világbank-elnök Paul Wolfowitz. Nézetei, munkássága Korábban neokonzervatívnak tekintett gondolkodó, aki támogatta az amerikai erőfeszítéseket az iraki diktátor Szaddám Huszein eltávolítására, később azonban eltávolodott az amerikai neokonzervatív irányzattól, amely szerinte túl militaristává és erőszakossá vált. Jelenleg a nemzetközi politikai gazdaságtan professzora és a Nemzetközi Fejlesztési Program igazgatója a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Paul H. Nitze Intézetében (Paul H. Nitze School of Advanced International Studies). Írásai Máig leghíresebb műve 1992-ben megjelent, A történelem vége és az utolsó ember (eredeti angol nyelvű címén The End of History and the Last Man című könyve, amely 1989-ben megjelent A történelem vége? című esszéjét fejti ki bővebben. A nagy sajtónyilvánosságot kiváltó vitákat kavart A történelem vége? című esszéje, majd könyve, amelyben a kommunista rezsimek összeomlását követően azt állította, hogy a történelmi haladás, mint ideológiák közti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politika és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével. Erre érkezett, mintegy válaszként Samuel P. Huntington nagy vihart kavart 1993-as cikke a Foreign Affairs c. szaklapban a civilizációk összecsapásáról, melyet később könyv formájában is megjelentetett (a cikkben még kérdésként feltéve, a könyvben viszont már „tényként” állítva). Huntington szerint a hidegháború végeztével az államok immár nem (politikai) ideológiák alapján fognak szemben állni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon, melyben a liberális demokrácia (a „nyugati civilizáció”) csak egy lesz a sok közül és nem is a legerősebb. Más jelentős művei: Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése (Trust: The Social Virtues and the Creation of Prosperity, 1995 (Fordította: Somogyi Pál László)) és Poszthumán jövőnk: a biotechnológiai forradalom következményei (Our Posthuman Future: Consequences of the Biotechnology Revolution, 1995). Poszthumán jövendőnk című könyvében (2003, Budapest, Európa Könyvkiadó)azt vizsgálja, hogy a biotechnológia fejlődése, az információs forradalom mennyiben hat vissza az emberi természetre. Évszázadok során az emberi természet kordában tartására tanítások, illetve intézményes megoldások születtek: pl. vallási tantételek, büntetőjog, állam. A XXI. században azonban lehetőség nyílt arra, hogy minden eddiginél hatékonyabb eszközökkel átalakítsuk az emberi természetet. A szerző a könyvben ennek a folyamatnak a lehetséges kifutásait taglalja. Művében módosít "a történelem vége" hipotézisen, azt fejtegetve, hogy a biotechnológia fejlődése egyre nagyobb teret nyit az emberi evolúció befolyásolására, ami az emberi természet megváltoztatásához vezethet és ezzel a liberális demokráciát fenyegetheti. Egy lehetséges kimenetel, hogy az emberi természet megváltozása radikális egyenlőtlenségekhez vezet, és ebben a vonatkozásban az emberi történelem nem érhet véget, mivel a tudomány és a technika fejlődése sem ért véget. Fő művei közt említik The Great Disruption: Human Nature and the Reconstruction of Social Order című könyvét (1999) is, melyben azt elemzi, hogy miből származnak az emberi normák. Arra jut, hogy az ipari korból az információs korba való átmenet okozta kitérő normális és a szociális normák és szabályok létezésére irányuló emberi igény korrigálni fogja a félresiklott folyamatokat. Fukuyama szakítását a neokonzervatív felfogással jelzik az új érdeklődésének megfelelő új publikációi. Államépítés - Kormányzás és világrend a 21. században (Századvég Kiadó, 2005.) "Államépítésen új kormányintézmények kialakítását és a már meglévők megerősítését értjük. Ebben a könyvben amellett érvelek, hogy az államépítés minden társadalom számára az egyik legfontosabb kérdés, hiszen a gyenge vagy elbukott államok a Föld legégetőbb problémáinak szolgálnak táptalajul, például a szegénységnek, az AIDS-nek, a drogfogyasztásnak, a terrorizmusnak. Fontos kérdés továbbá, hogy az erős intézmények hogyan gyökereztethetők meg a fejlődő országokban. Erről keveset tudunk, annak ellenére, hogy magáról az államépítésről elegendő információval rendelkezünk. Azt tudjuk, hogy az államhatárok átívelésével hogyan juttassunk pénzügyi forrásokat valahová, a jól működő közintézmények azonban már olyan sajátos észjárást igényelnek, és olyan összetett módon működnek, hogy ez megnehezíti egy másik országbeli meghonosításukat. Ezért szükséges jóval több gondolatot, figyelmet és kutatást szentelni ennek a témának" Legújabban a politikai rend eredetéről publikál. A politikai rend eredete. (Fordította Pető Márk, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011,) című munkájában, hatalmas forrásanyagot felhasználva a világtörténelmet tekinti át, az államok felemelkedésének folyamatára helyezve a hangsúlyt. Ez szakítást jelent korábbi neoliberális álláspontjához képest, mivel kiemeli, hogy csak azok az államok lehetnek sikeresek, melyek erősen centralizáltak. A centralizáció egyik előfeltételének pedig a sikeres nemzetépítést tartja. Összehasonlító elemzésében kimutatja, hogy Magyarország azért szakadt le a centrumországoktól, mert itt a feudalizmus, a feudális bárók képesek voltak megakasztani az állami központosítást. A magyar társadalomfejlődés biztató kezdetek, mint pl. az Aranybulla után részben ott siklott ki, hogy az Aranybullát kikényszerítő, későbbi köznemességgé váló csoportok összefogtak a királyi államépítéssel szemben a főurakkal. "Egyetlen dolgot szerettem volna csupán illusztrálni azzal, hogy ilyen részletesen foglalkozom a magyar esettel: azt, hogy erős, összetartó és jól felfegyverzett civil társadalom, amely képes ellenállni a központi kormányzat hatalmának, nem feltétlenül tudja kivívni a politikai szabadságot, mint ahogy erre egy olyan alkotmányos rendszer sem mindig képes, amely szigorú korlátok közé szorítja a végrehajtó hatalmat. A Magyar Királyságra igazak voltak mindezek a jellemzők, mégis sikerült oly mértékben aláásnia a központi hatalmat, hogy az ország nem volt képes megvédeni magát a közvetlenül fenyegető külföldi ellenségtől. Hasonló helyzet alakult ki Lengyelországban, ahol a gyenge királyokat a nemesi tanács irányította; két évszázaddal a Magyar Királyság után Lengyelország is elvesztette nemzeti függetlenségét" 2014-ben megjelent a kötet 2. része is, Political Order and Political Decay címmel. Családja Felesége Laura Holmgren. Három gyermekük van. Szabadidejében kedvenc időtöltése a fotózás és bútorkészítés. Magyarul A történelem vége és az utolsó ember ; ford. Somogyi Pál László, jegyz. ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1994 Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése ; ford. Somogyi Pál László; Európa, Bp., 1997 A Nagy Szétbomlás. Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2000 ( Memoria mundi ) Poszthumán jövendőnk. A biotechnológiai forradalom következményei ; ford. Tomori Gábor; Európa, Bp., 2003 Államépítés. Kormányzás és világrend a 21. században ; ford. Kitta Gergely; Századvég, Bp., 2005 Amerika válaszúton. Demokrácia, hatalom és neokonzervatív örökség ; ford. Tomori Gábor; Századvég, Bp., 2006 A politikai rend eredete. Az ember előtti időktől a francia forradalomig ; ford. Pető Márk; Akadémiai, Bp., 2012 ( JelenLét ) Champseru Champseru település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 313 fő (2015). Champseru Umpeau és Ymeray községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 10501 Ardmacha A 10501 Ardmacha (ideiglenes jelöléssel 1987 OT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1987. július 19-én. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (L–R) A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája az 1825-ben alakult tudományos társaság történetének tagjait sorolja fel. Az akadémikusok nagy száma szükségessé tette a lista külön szócikkekké tagolását. A 3101 akadémikus betűrendi bontásban érhető el, a lap tetején található navigációs doboz segítségével. Más tagolási szempontot nem érvényesítettünk, azaz az 1932 hazai, 63 országhatárokon túli magyar, 281 emigráns magyar és 885 külföldi tag; a 2437 egykori és 724 jelenlegi tag; stb. egyazon felsorolásban találhatóak meg. A listában az alapvető életrajzi adatok mellett zárójelben megadtuk a levelező (l.), a rendes (r.), a tiszteleti (t.), a külső (k.) tagság elnyerésének évét, illetve az igazgatósági (ig.) tagság időtartamát, valamint a kizárás, lemondás, tagság megszűnése, tanácskozó (tan.) taggá minősítés, továbbá a tagság visszaállításának évszámát. Az Akadémia jelenlegi tagjait egy nevük elé helyezett csillag (*) jelöli. L * Laczkovich Miklós (1948) matematikus (l. 1993; r. 1998) Ladányi Gedeon (1824–1886) történész (l. 1872) Ladik János (1929–2018) németországi magyar biokémikus, vegyészmérnök (k. 1993) * Lajtha Ábel (1922) amerikai magyar neurokémikus (k. 1990) Lajtha László György (1920–1995) nagy-britanniai magyar onkológus, hematológus, radiológus (t. 1983) * Lakatos István (1943) vegyészmérnök (l. 2004; r. 2010) Laki Kálmán (1909–1983) biokémikus (l. 1946; tagsága megszűnt 1948; l. visszaállítva 1989) Lakó György (1908–1996) nyelvész (l. 1948; r. 1970) Lakos János (1776–1843) hadtörténész, katonatiszt (t. 1832) Laky Dezső (1887–1962) statisztikus, gazdaságpolitikus (l. 1926; r. 1946; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) Lámfalussy Sándor (1929–2015) belgiumi magyar közgazdász (k. 1998) * Lamm Vanda (1945) jogtudós (l. 2007; r. 2013) Lamprecht, Karl Gotthard (1856–1915) német történész (t. 1913) Láng Adolf Ferenc (1795–1863) botanikus, zoológus (l. 1858) Láng Géza (1916–1980) agrármérnök (l. 1964; r. 1970) Láng István (1931–2016) agrokémikus (l. 1979; r. 1985) Láng Lajos (1849–1918) statisztikus, közgazdász, politikus (l. 1883; r. 1892) Láng Nándor (1871–1952) régész, művészettörténész, klasszika-filológus (l. 1911; r. 1936; t. 1943; r. visszaminősítve 1949) * Lányi János (1937) amerikai magyar biokémikus, biofizikus (k. 1993) Lányi Károly (1812–1856) egyháztörténész (l. 1847) * Lapis Károly (1926) orvos, patológus, onkológus (l. 1970; r. 1979) Lapradelle, Albert Geouffre de (1871–1955) francia jogtudós (t. 1931) Larsen, Jens Peter (1902–1988) dán zenetörténész (t. 1976) Lassú István (1797–1852) statisztikus, földrajztudós (l. 1833) * László Ervin (1932) amerikai magyar filozófus (k. 2010) Laufenauer Károly (1848–1901) orvos, elme- és ideggyógyász (l. 1891) Laur, Ernst (1871–1965) svájci agrárközgazdász (t. 1938; lemondott 1961) Laurent, Torvard (1930–2009) svéd biokémikus (t. 1998) Lavisse, Ernest (1842–1922) francia történész (t. 1906) * Lax Péter / Peter David Lax (1926) amerikai magyar matematikus (t. 1993) * Lázár Árpád (1935) spanyolországi magyar közgazdász (k. 1998) Lázár Kálmán (1827–1874) ornitológus (l. 1867) Laziczius Gyula (1896–1957) nyelvész (l. 1935; r. 1945; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) Lechner Károly (1850–1922) orvos, elme- és ideggyógyász (l. 1921) Ledersteger, Karl (1900–1972) osztrák geodéta (t. 1967) * Lee Yuantseh (1936) tajvani fizikokémikus (t. 2007) Lefebvre de Laboulaye, Édouard René de (1811–1883) francia jogtudós, történész (t. 1858) * Lehn, Jean-Marie (1939) francia kémikus (t. 2001) Lehr Albert (1844–1924) nyelvész (l. 1882; t. 1923) * Leindler László (1935) matematikus (l. 1973; r. 1982) Leitner Gottlieb Vilmos (1840–1899) nagy-britanniai magyar orientalista (t. 1873) * Lelley Jan Iván (1938) németországi magyar mikológus (k. 2007) * Lempert Károly (1924) kémikus (l. 1970; r. 1982) * Lempert László (1952) amerikai magyar matematikus (k. 2004) Lénárd Fülöp (1862–1947) fizikus (l. 1897; t. 1907; tagsága megszűnt 1945) * Lénárd László (1944) orvos, neurobiológus (l. 2001; r. 2007) Lendl Adolf (1862–1942) zoológus (l. 1917; kizárták 1919; l. visszaállítva 1989) Lengyel Béla (1844–1913) kémikus (l. 1876; r. 1894) Lengyel Béla (1903–1990) kémikus, vegyészmérnök (l. 1961; r. 1967) Lengyel Géza (1884–1965) botanikus, agrobotanikus (l. 1947; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) * Lengyel Péter (1929) amerikai magyar biokémikus (k. 1993) Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus (l. 1864; r. 1873) Lenhossék Mihály (1863–1937) orvos, anatómus (l. 1897; r. 1903; ig. 1933; t. 1934) Leontyjev, Alekszej Nyikolajevics (1903–1979) orosz pszichológus (t. 1973) * Lépine-Szily Alinka (1942) brazíliai magyar atomfizikus (k. 2013) Łepkowski, Józef (1826–1894) lengyel régész (t. 1880) Lepold Antal (1880–1971) művészettörténész, római katolikus főpap (l. 1936; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Lesage, Michel (1933–2009) francia jogtudós, közigazgatás-tudós (t. 1990) Leskien, August (1840–1916) német nyelvész, szlavista (t. 1911) * Leslie, John F. (1953) amerikai növénygenetikus (t. 2010) Lévai András (1908–2003) energetikai mérnök, gépészmérnök (l. 1962; r. 1973) * Lévai Péter (1962) fizikus (l. 2010; r. 2016) Levasseur, Pierre Émile (1828–1911) francia közgazdász (t. 1877) Lévay József (1825–1918) költő (l. 1863; r. 1883; t. 1906) Lewes, George Henry (1817–1878) angol filozófus, kritikus (t. 1874) Liard, Louis (1846–1917) francia filozófus (t. 1907) Lichner Pál (1816–1884) klasszika-filológus (l. 1859) * Lichtenthaler, Frieder W. (1932) német kémikus (t. 2004) Liebig, Justus von (1803–1873) német kémikus (t. 1858) Liebowitz, Harold (1924–2004) amerikai építőmérnök (t. 1993) * Ligeti Erzsébet (1950) orvos, biokémikus (l. 2007; r. 2013) Ligeti Lajos (1902–1987) orientalista (l. 1936; r. 1947; ig. 1946–1949) Lihacsov, Dmitrij Szergejevics (1906–1999) orosz irodalomtörténész (t. 1973) Linas, Charles de (1812–1887) francia régész (t. 1878) Lipták András (1935–2012) kémikus (l. 1990; r. 1998) Lipthay Sándor (1847–1905) vasútépítő mérnök (l. 1891; r. 1896) Liska József (1883–1967) villamosmérnök (l. 1958) Lissák Kálmán (1908–1982) orvos, fiziológus (l. 1948; r. 1956) Lister, Joseph (1827–1912) angol orvos, sebész (t. 1893) Lobanov, Pavel Pavlovics (1902–1985) orosz agrárközgazdász (t. 1976) Lóczy Lajos (1849–1920) geológus, földrajztudós (l. 1888; r. 1901; t. 1920) * Logrieco, Antonio (1958) olasz mikológus (t. 2016) Lomniczi Béla (1939) állatorvos, virológus (l. 1987; lemondott 1990) Lonovics József (1793–1867) római katolikus főpap, egyháztörténész (t. 1843; ig. 1863) Lónyay Menyhért (1822–1884) politikus (l. 1858; t. 1861; ig. 1866) * Lóránd László (1923) amerikai magyar biokémikus (k. 1995) Lotz János / Lotz, John (1913–1973) amerikai magyar nyelvész (t. 1973) Lovas István (1931–2014) fizikus (l. 1979; r. 1987) * Lovas Rezső György (1946) fizikus (l. 2004; r. 2013) * Lovász László (1948) matematikus (l. 1979; r. 1985) * Lown, Bernard (1921) amerikai orvos, kardiológus (t. 1988) Lönnrot, Elias (1802–1884) finn filológus, folklorista (t. 1859) Lőrenthey Imre (1867–1917) paleontológus, geológus (l. 1905) Lőrincz Lajos (1935–2010) jogtudós, közigazgatás-tudós (l. 1990; r. 1998) * Lu Yongxiang (1942) kínai gépészmérnök (t. 2004) Lubrich Ágost (1825–1900) pedagógus (l. 1871; lemondott 1891) Ludwig, Carl (1816–1895) német orvos, fiziológus (t. 1872) Lugossy József (1812–1884) nyelvész, orientalista (l. 1841; r. 1858) Lukács György (1885–1971) filozófus, esztéta, művelődéspolitikus (l. 1948; ig. 1948–1949; r. 1949) Lukács József (1922–1987) filozófus (l. 1976; r. 1982) Lukács József (1925–2017) villamosmérnök (l. 1973; r. 1985) Lukács Móric (1812–1881) publicista, műfordító, politikus (l. 1839; t. 1858; ig. 1876) Lukić, Radomir (1914–1999) szerb jogtudós (t. 1976) Lukinich Imre (1880–1950) történész (l. 1919; r. 1931; ig. 1935–1946; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) Lukjanyenko, Pavel Pantyelejmonovics (1901–1973) orosz növénynemesítő (t. 1965) Lutter Nándor (1820–1891) matematikus, pedagógus (l. 1859) * Lühr, Hermann (1946) német geofizikus, csillagász (t. 2004) Lwoff, André Michel (1902–1994) francia mikrobiológus (t. 1970) Lyde, Lionel William (1863–1947) angol földrajztudós (t. 1928) Lyell, Charles (1797–1875) angol geológus (t. 1861) M Macartney, Carlile Aylmer (1895–1978) skót történész, hungarológus (t. 1946) Macaulay, Thomas Babington (1800–1859) angol politikus, történész (t. 1858) Mac Key, James (1919–2016) svéd genetikus (t. 1986) Madách Imre (1823–1864) drámaíró, költő (l. 1863) * Madas Edit (1949) irodalomtörténész, középkorkutató (l. 2013) Mádl Ferenc (1931–2011) jogtudós, politikus (l. 1987; r. 1993) Madzsar Imre (1878–1946) történész (l. 1925; r. 1938) * Maehler, Herwig (1935) német klasszika-filológus (t. 2007) Magda Pál (1770–1841) statisztikus (l. 1834) Maggiorotti, Leone Andrea (1860–1940) olasz hadtörténész (t. 1934) Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus (l. 1897; r. 1908; t. 1937) Magyar János (1911–2006) erdőmérnök (l. 1967; r. 1985) Magyar Kálmán (1933–2017) orvos, farmakológus (l. 1987; r. 1995) Magyar László (1818–1864) utazó, földrajztudós (l. 1858) Magyary Géza (1864–1928) jogtudós (l. 1905; r. 1917) Magyary-Kossa Gyula (1865–1944) farmakológus, orvostörténész (l. 1920) Mahámahopadjája Mahésacsandra, Njájaratna (1836–1897) indiai nyelvész, szanszkritológus (t. 1889) Mahler Ede (1857–1945) történész, klasszika-filológus, régész (l. 1909) Mahunka Sándor (1937–2012) zoológus, entomológus, akarológus (l. 1998; r. 2004) * Maier, Giulio (1931) olasz gépészmérnök (t. 1998) Mailáth György, id. (1786–1861) politikus, országbíró (ig. 1830) Mailáth György, ifj. (1818–1883) politikus, udvari kancellár, országbíró (ig. 1863; t. 1880) Mailáth József (1858–1940) gazdaságpolitikus, szociológus (ig. 1926) Majláth Béla (1831–1900) történész, régész (l. 1880) * Major György (1941) meteorológus (l. 1993; r. 1998) Major Máté (1904–1986) építészmérnök, művészettörténész (l. 1949; r. 1960) * Major Péter (1947) matematikus (l. 2004; r. 2013) * Makara B. Gábor (1939) orvos, neuroendokrinológus (l. 1998; r. 2004) Makkai László (1914–1989) történész (l. 1985; r. 1987) * Makkai Mihály (1939) kanadai magyar matematikus (k. 1995) * Makovitzky József (1942) németországi magyar patológus, hisztológus (k. 2007) Maksimović, Zoran (1923–2016) szerb geokémikus, mineralógus (t. 2001) Malagola, Carlo (1855–1910) olasz történész (t. 1907) * Maliga Pál (1946) amerikai magyar növénygenetikus, biotechnológus (k. 2001) Malissa, Hanns (1920–2010) osztrák kémikus (t. 1988) Mályusz Elemér (1898–1989) történész (l. 1930; r. 1941; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) * Mámalisz, Athanásziosz G. (1941) görög gépészmérnök (t. 1998) * Mandl József (1947) orvos, biokémikus (l. 2004; r. 2010) Mandl Lajos / Mandl, Louis (1812–1881) franciaországi magyar orvos (t. 1846) * Mang, Herbert A. (1942) osztrák építőmérnök (t. 2007) Mangini, Angelo (1905–1988) olasz kémikus (t. 1973) Manninger Rezső (1890–1970) állatorvos (l. 1927; r. 1939; ig. 1946–1949) Mansfeld Géza (1882–1950) orvos, fiziológus, farmakológus (l. 1946; r. 1946) Márai Sándor (1900–1989) író, költő (l. 1942; r. 1947; tagsága megszűnt 1948; r. visszaállítva 1989) Marczali Henrik (1856–1940) történész (l. 1893) Marczibányi Antal (1793–1872) politikus (ig. 1863) Marek József (1868–1952) állatorvos (l. 1918; r. 1938; ig. 1940–1946; t. 1942; r. visszaminősítve 1949) Margó Tivadar (1816–1896) zoológus (l. 1860; r. 1870; t. 1891) Mark, Herman Francis (1895–1992) amerikai osztrák kémikus (t. 1938) Mark, Julius (1890–1959) észt nyelvész (t. 1933) Márkfi Sámuel (1811–1861) teológus (l. 1860) Márki Sándor (1853–1925) történész (l. 1892; r. 1912) Markó Árpád (1885–1966) hadtörténész (l. 1934; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Markó Károly, id. (1793–1860) festő (l. 1840) * Markó László (1928) vegyészmérnök (l. 1976; r. 1987) Márkus Gábor (1922–2012) amerikai magyar biokémikus (k. 2004) Márkus György (1934–2016) ausztráliai magyar filozófus (k. 1990) Markusovszky Lajos (1815–1893) orvos, egészségpolitikus (l. 1863; t. 1890) Maros Dezső (1920–2011) romániai magyar gépészmérnök (k. 1993) * Marosi Ernő (1940) művészettörténész (l. 1993; r. 2001) Marosi Sándor (1929–2009) földrajztudós (l. 1995; r. 2001) Marót Károly (1885–1963) klasszika-filológus (l. 1945; r. 1956) * Maróth Miklós (1943) klasszika-filológus, arabista (l. 1995; r. 2004) Márta Ferenc (1929–2010) kémikus (l. 1970; r. 1976) Martin Lajos (1827–1897) matematikus, feltaláló (l. 1861) Marton Géza (1880–1957) jogtudós (l. 1939) Márton József (1771–1840) nyelvész, lapszerkesztő (l. 1831) * Márton Péter (1934) geofizikus (l. 2001; r. 2007) Martos Ferenc (1918–1989) bányamérnök (l. 1973; r. 1979) Marx György (1927–2002) fizikus (l. 1970; r. 1982) * Mascie-Taylor, Nicholas (1949) walesi antropológus (t. 2004) Massey, James Lee (1934–2013) amerikai villamosmérnök, matematikus (t. 1993) * Maszao Ito (1928) japán neurobiológus, fiziológus (t. 2001) Máthé Imre (1911–1993) botanikus (l. 1954; r. 1970) Matlekovits Sándor (1842–1925) közgazdász (l. 1873; r. 1910; ig. 1925) Mátrai László (1909–1983) filozófus, esztéta (l. 1948; r. 1962) Mátray Gábor (1797–1875) zenetörténész, zeneszerző (l. 1833) Mátyás Antal (1923–2016) közgazdász (l. 1990; r. 1995) * Mátyás Csaba (1943) erdőmérnök (l. 2004; r. 2010) Mátyás Flórián (1818–1904) nyelvész, történész (l. 1858; r. 1898) Mattyasovszky Miklós (1875–1939) agrárpolitikus (l. 1931) Maucha Rezső (1884–1962) hidrobiológus, kémikus (l. 1943; r. 1954) Maulde-La-Clavière, René (1848–1902) francia régész, történész (t. 1889) Mauritz Béla (1881–1971) petrográfus, mineralógus (l. 1913; r. 1923; ig. 1935–1946; t. 1942; tan. 1949; t. visszaállítva 1989) Mauthner Nándor (1879–1944) kémikus (l. 1934) Maynard Smith, John (1920–2004) angol biológus, genetikus (t. 1993) Mayr, Georg von (1841–1925) német statisztikus, szociológus (t. 1916) Mayrhofer, Manfred (1926–2011) osztrák nyelvész, orientalista (t. 1973) Mazur, Stanisław (1905–1981) lengyel matematikus (t. 1953) Mednyánszky Alajos (1784–1844) művelődéspolitikus, író, történész (ig. 1830; t. 1831) Mednyánszky Dénes (1830–1911) geológus (l. 1865) Medveczky Frigyes (1856–1914) filozófus (l. 1887; r. 1912) * Medzihradszky Kálmán (1928) kémikus (l. 1982; r. 1990) Méhelÿ Lajos (1862–1953) zoológus (l. 1899; r. 1910; lemondott 1931) Méhes Károly (1936–2007) orvos, gyermekgyógyász (l. 1990; r. 1995) Méhes Sámuel (1785–1852) lapszerkesztő (l. 1836) * Mehra, Narinden (1949) indiai immunológus (t. 2004) Meister, Richard (1881–1964) osztrák klasszika-filológus (t. 1937) Melehov, Ivan Sztyepanovics (1905–1994) orosz erdőmérnök (t. 1979) Melich János (1872–1963) nyelvész (l. 1902; r. 1920; ig. 1933–1946; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) * Mello, Craig C. (1960) amerikai biológus, genetikus (t. 2010) Melnyikov, Nyikolaj Vasziljevics (1909–1980) orosz geológus (t. 1976) Mendöl Tibor (1905–1966) földrajztudós (l. 1946; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Mengyelejev, Dmitrij Ivanovics (1834–1907) orosz kémikus (t. 1900) Menner, Vlagyimir Vasziljevics (1905–1989) orosz geológus, paleontológus (t. 1983) Mensching, Horst (1921–2008) német földrajztudós (t. 1986) Menyhárth Gáspár (1868–1940) jogtudós (l. 1937) Mercati, Giovanni (1866–1957) olasz egyháztörténész (t. 1935) Mérei Gyula (1911–2002) történész (l. 1973; r. 1979) Merker, Paul (1881–1945) német irodalomtörténész (t. 1930) Meskó Attila (1940–2008) geofizikus (l. 1990; r. 1995) * Mesterházy Ákos (1945) agrármérnök, agrobotanikus (l. 2007; r. 2013) * Mészáros András (1949) szlovákiai magyar filozófiatörténész (k. 2016) * Mészáros Ernő (1935) meteorológus (l. 1985; r. 1990) Mészáros Imre (1811–1865) egyháztörténész (l. 1858) Mészáros István (1930–2017) nagy-britanniai magyar filozófus, esztéta (k. 1995) Mészáros János (1927–2018) állatorvos (l. 1976; r. 1982) Mészáros Lázár (1796–1858) katonatiszt, politikus (l. 1844) * Mészáros Péter (1943) amerikai magyar fizikus, csillagász (k. 2010) * Mészáros Rezső (1942) földrajztudós (l. 2001; r. 2007) Mészöly Gedeon (1880–1960) nyelvész, műfordító (l. 1921; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Mészöly Gyula (1910–1974) agrármérnök, növénynemesítő (l. 1967; r. 1973) Meyer, Eduard (1855–1930) német ókortörténész (t. 1925) * Mezei Ferenc (1942) fizikus (l. 1982; r. 1987) * Mézes Miklós (1953) agrármérnök (l. 2010; r. 2016) * Mezey Éva (1951) amerikai magyar orvos, sejtbiológus (k. 2013) * Mezey Pál (1943) kanadai magyar kémikus, matematikus (k. 1998) Mezzofanti, Giuseppe Caspar (1774–1849) olasz római katolikus főpap, nyelvész (t. 1832) Michel, Alain (1929–2017) francia klasszika-filológus (t. 1983) Michelberger Pál (1930–2014) gépészmérnök (l. 1982; r. 1990) Mignet, François (1796–1884) francia történész (t. 1858) Mihailich Győző (1877–1966) építészmérnök (l. 1933; r. 1949) Mihalik József (1860–1925) művészettörténész (l. 1906) Mihalkovics Géza (1844–1899) orvos, anatómus (l. 1879; r. 1884) * Mihály György (1951) fizikus (l. 1995; r. 2001) * Mihály László (1949) amerikai magyar fizikus (k. 2010) Mihályi Károly (1808–1880) filozófus, pszichológus (l. 1865) * Miklósi Ádám (1962) etológus (l. 2016) Miklošič, Franc (1813–1891) szlovén nyelvész (t. 1872) Mikó Imre (1805–1876) politikus, történész (t. 1858; ig. 1865) Mikola Sándor (1871–1945) fizikus, pedagógus (l. 1921; r. 1942) Mikszáth Kálmán (1847–1910) író, publicista (l. 1889; t. 1910) Milcu, Ştefan-Marius (1903–1997) román orvos, endokrinológus (t. 1970) Miledi, Ricardo (1927–2017) mexikói biofizikus, neurobiológus (t. 1988) Mill, John Stuart (1806–1873) skót filozófus, közgazdász, államtudós (t. 1868) Millner Tivadar (1899–1988) vegyészmérnök (l. 1954; r. 1961) Milne-Edwards, Henri (1800–1885) francia zoológus (t. 1858) Miskolczy Dezső (1894–1978) orvos, neurológus (l. 1939; r. 1946; tan. 1949; l. újraválasztva 1958) Miskolczy Gyula (1892–1962) történész, levéltáros (l. 1933; tagsága megszűnt 1948; l. visszaállítva 1989) Misteli, Franz (1841–1903) svájci nyelvész (t. 1889) Mitra, Radzsendra Lal (1824–1891) indiai történész (t. 1865) Mitrovics Gyula (1871–1965) pedagógus, esztéta (l. 1935; lemondott 1947) Mittag-Leffler, Magnus Gösta (1846–1927) svéd matematikus (t. 1902) Mittermaier, Carl Joseph Anton (1787–1867) német jogtudós (t. 1846) Mocsáry Sándor (1841–1915) entomológus (l. 1884) Mócsy András (1929–1987) régész, epigráfus, ókortörténész (l. 1973; r. 1982) Mócsy János (1895–1976) állatorvos (l. 1941; r. 1946) * Módy István / Mody, Istvan (1957) amerikai magyar neurológus (k. 2001) Moesz Gusztáv (1873–1946) botanikus, mikológus (l. 1945) Moissan, Henri (1852–1907) francia kémikus (t. 1902) * Mojzsis István / Mojzsis, Stephen J. (1965) amerikai magyar geokémikus (k. 2016) Molnár Aladár (1839–1881) pedagógus, művelődéspolitikus (l. 1867) Molnár Erik (1894–1966) politikus, történész, gazdaságfilozófus (l. 1948; r. 1949) Molnár Kálmán (1881–1961) jogtudós (l. 1942; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Molnár Miklós (1918–2003) svájci magyar történész, politológus (k. 1995) Mommsen, Theodor (1817–1903) német történész, jogtudós (t. 1867) Monod, Gabriel (1844–1912) francia történész (t. 1908) * Monostori László (1953) villamosmérnök (l. 2010; r. 2016) Monroe, Paul (1869–1947) amerikai pedagógus, neveléstörténész (t. 1930) Montalembert, Charles de (1810–1870) francia politikus, történész (t. 1858) Montu, Carlo (1869–1949) olasz hadtörténész (t. 1940) Moór Gyula (1888–1950) jogtudós, jogfilozófus (l. 1925; r. 1942; ig. 1945–1946; tagsága megszűnt 1949; r. visszaállítva 1989) Moravcsik Ernő Emil (1858–1924) elmegyógyász (l. 1924) Moravcsik Gyula (1892–1972) klasszika-filológus, bizantinológus (l. 1934; r. 1945) Moravcsik M. Gyula / Moravcsik, Julius M. (1931–2009) amerikai magyar filozófus (k. 2001) * Morhun, Volodimir Vasziljovics (1938) ukrán genetikus, agrobotanikus (t. 2001) * Moritz, Helmut (1933) osztrák geodéta (t. 1983) Morócz István (1816–1881) mezőgazdász (l. 1858) Mortier, Roland (1920–2015) belga irodalomtörténész (t. 1979) Mościcki, Ignacy (1867–1946) lengyel kémikus, politikus (t. 1938) Moscovici, Serge (1925–2014) franciaországi román szociálpszichológus, tudománytörténész (t. 1998) Mosonyi Emil (1910–2009) vízépítő mérnök (l. 1951; tagsága felfüggesztve 1965; l. visszaállítva 1990; r. 1991) Mothes, Kurt (1900–1983) német gyógyszerész, biokémikus (t. 1964) * Möller, Detlev (1947) német meteorológus (t. 2010) Möller István (1860–1934) építészmérnök (l. 1927) Mössbauer, Rudolf Ludwig (1929–2011) német fizikus (t. 1986) * Mróz, Zenon (1930) lengyel fizikus (t. 2001) * Mucina, Ladislav (1956) szlovák biológus, botanikus, ökológus (t. 2016) Munkácsi Bernát (1860–1937) nyelvész, néprajzkutató (l. 1890; r. 1910) * Murata Norio (1940) japán botanikus (t. 1998) Murchison, Roderick Impey (1792–1871) skót geológus (t. 1861) Murgulescu, Ilie G. (1902–1991) román kémikus (t. 1973) * Muszbek László (1942) orvos, hematológus (l. 1990; r. 1995) Müller, Friedrich (1834–1898) osztrák nyelvész (t. 1878) Müller, Friedrich Max (1823–1900) német nyelvész, orientalista (t. 1874) Müller, Georg (1917–2004) német talajbiológus (t. 1986) * Müller Iván / Mueller, Ivan (1930) amerikai magyar geodéta (t. 1988) * Müller, Mathias M. (1942) osztrák orvoskémikus (t. 2001) * Müller Miklós (1930) amerikai magyar orvos, mikrobiológus, biokémikus (k. 2001) Müller Sándor (1903–1966) kémikus (l. 1946) Myrdal, Karl Gunnar (1898–1987) svéd közgazdász (t. 1976) Myskovszky Viktor (1838–1909) építész, művészettörténész (l. 1880) N Nădășan, Ștefan (1901–1967) román gépészmérnök (t. 1965) Nádasdy Ferenc (1785–1851) római katolikus főpap (ig. 1838) Nägeli, Karl Wilhelm von (1817–1891) svájci botanikus (t. 1891) * Nagy András (1951) kanadai magyar genetikus (k. 2016) * Nagy Béla (1941) állatorvos, mikrobiológus (l. 1998; r. 2004) Nagy Elemér (1920–2000) fizikus (l. 1973; r. 1995) Nagy Ernő (1853–1921) jogtudós (l. 1895) * Nagy Éva (1951) kanadai magyar virológus (k. 2010) * Nagy F. András (1932) amerikai magyar asztrofizikus (k. 1993) Nagy Ferenc (1852–1928) jogtudós (l. 1893; r. 1903) Nagy Ferenc (1927–2009) fizikokémikus (l. 1965; r. 1985) * Nagy Ferenc István (1952) mikrobiológus, növényfiziológus (l. 2010; r. 2016) Nagy Géza (1855–1915) régész, néprajzkutató (l. 1901) Nagy Gyula (1849–1924) levéltáros, történész (l. 1892) Nagy Ignác (1810–1854) író, lapszerkesztő (l. 1840) Nagy Imre (1822–1894) történész, jogász (l. 1870; r. 1886) Nagy Imre (1896–1958) politikus, gazdaságpolitikus (l. 1950; r. 1953; politikai nyomásra lemondott 1955; r. tagsága visszaállítva 1956) Nagy István (1931–2015) villamosmérnök (l. 1993; r. 1998) Nagy Iván (1824–1898) történész, genealógus (l. 1858; r. 1874) Nagy J. Béla (Nagy József Béla) (1884–1967) nyelvész, pedagógus (l. 1936; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Nagy János (1809–1885) nyelvész, teológus (l. 1833; r. 1838; t. 1876) * Nagy János, B. (1941) belgiumi magyar kémikus (k. 2001) Nagy József (1818–1892) orvos (l. 1858) Nagy Károly (1797–1868) csillagász, matematikus (l. 1832; r. 1836) Nagy Károly (1926–2016) fizikus (l. 1965; r. 1982) Nagy Lajos (1897–1946) régész, művészettörténész, muzeológus (l. 1934) * Nagy László (1966) biokémikus (l. 2007; r. 2013) Nagy Márton (1804–1873) pedagógus (l. 1844) Nagy Miklós (1881–1962) könyvtáros, történész (l. 1927; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Nagy Péter (1920–2010) irodalomtörténész, kritikus (l. 1973; r. 1982) * Nagy-Tóth Ferenc (1929) romániai magyar botanikus, algológus (k. 1998) * Náray-Szabó Gábor (1943) kémikus (l. 1990; r. 1998) Náray-Szabó István (1899–1972) fizikokémikus (l. 1945; kizárták 1948; l. visszaállítva 1989) * Nász István (1927) orvos, mikrobiológus (l. 1979; r. 1985) Nathenson, Stanley G. (1933–2012) amerikai orvos, immunológus (t. 2004) Naumann, Manfred (1925–2014) német irodalomtörténész (t. 1986) Naville, Henri Édouard (1844–1926) svájci egyiptológus (t. 1899) Navratil Ákos (1875–1952) közgazdász, jogtudós (l. 1927; r. 1939; ig. 1945–1946; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) * Néda Zoltán (1964) romániai magyar fizikus (k. 2007) Négyesy László (1861–1933) irodalomtörténész, esztéta (l. 1896; r. 1918; t. 1931) Neilreich, August (1803–1871) osztrák botanikus (t. 1867) Nejedlý, Zdeněk (1878–1962) cseh történész (t. 1953) * Nemecz Ernő (1920) geokémikus (l. 1973; r. 1979) * Neményi Miklós (1947) gépészmérnök (l. 2010; r. 2016) Nemes Dezső (1908–1985) politikus, történész (l. 1958; r. 1964) * Németh Ferenc (1933) hollandiai magyar állatorvos (k. 1998) Németh G. Béla (1925–2008) irodalomtörténész (l. 1982; r. 1990) Németh Gyula (1890–1976) nyelvész, turkológus (l. 1922; r. 1935; ig. 1941–1946) * Németh Judit (1932) fizikus (l. 1998; r. 2004) Németh Lajos (1929–1991) művészettörténész (l. 1990) * Németh Sándor (1938) romániai magyar matematikus (k. 2007) * Németh Tamás (1952) agrármérnök, agrokémikus (l. 2001; r. 2007) Némethy Géza (1865–1937) klasszika-filológus (l. 1893; r. 1910; t. 1933) Nendtvich Károly (1811–1892) kémikus (l. 1845; r. 1858) Neniţescu, Costin D. (1902–1970) román kémikus (t. 1970) Nernst, Walther Hermann (1864–1941) német fizikokémikus (t. 1899) * Nešetřil, Jaroslav (1946) cseh matematikus (t. 2013) Neuber Ede (1882–1946) orvos, bőrgyógyász (l. 1938; r. 1943) Nevanlinna, Rolf Herman (1895–1980) finn matematikus (t. 1970) Neÿ Ferenc (1814–1889) pedagógus, drámaíró (l. 1858) Niederhauser Emil (1923–2010) történész (l. 1987; r. 1993) Nielsen, Konrad (1875–1953) norvég nyelvész, finnugrista, nyelvjáráskutató (t. 1927) Nilsson, Jan S. (1932–2010) svéd fizikus (t. 2001) Nitti, Francesco Saverio (1868–1953) olasz közgazdász, politikus (t. 1922) Nizsalovszky Endre (1894–1976) jogtudós (l. 1939; r. 1954) * Noe, Christian (1947) osztrák kémikus, farmakológus (t. 2010) Noether, Max (1844–1921) német matematikus (t. 1903) Nogara, Bartolomeo (1868–1954) olasz régész (t. 1940) Nopcsa Ferenc (1877–1933) paleontológus, geológus (l. 1917; lemondott 1930) * Norton, Roy A. (1947) amerikai biológus (t. 2001) Novak, Grga (1888–1978) horvát történész, régész (t. 1970) Novobátzky Károly (1884–1967) fizikus (l. 1947; r. 1949) Nowotny, Hans (1911–1996) osztrák fizikokémikus (t. 1965) Noyes, Richard Macy (1919–1997) amerikai kémikus (t. 1993) * Nozières, Philippe (1932) francia fizikus (t. 1990) * Nurse, Paul (1949) angol biokémikus (t. 2004) * Nusser Zoltán (1968) neurobiológus (l. 2007; r. 2013) Ny Nyáry Albert (1828–1886) történész (l. 1872) Nyáry Jenő (1836–1914) régész (l. 1883; t. 1889) * Nyikolajcsuk, Vitalij Ivanovics (1951) ukrán biológus, genetikus (t. 2007) Nyeszmejanov, Alekszandr Nyikolajevics (1899–1980) orosz kémikus (t. 1958) Nyikolszkij, Szergej Mihajlovics (1905–2012) orosz matematikus (t. 1976) Nyikonov, Alekszandr Alekszandrovics (1918–1995) orosz agrárközgazdász (t. 1988) Nyiredy Szabolcs (1950–2006) növénykémikus (l. 2004) * Nyíri János Kristóf (1944) filozófus (l. 1993; r. 2001) Nyiry István (1776–1838) természettudós, matematikus (l. 1831; r. 1832) * Nyomárkay István (1937) nyelvész, szlavista (l. 2004; r. 2010) O, Ó Obermayer Ernő (1888–1969) vegyészmérnök, agrármérnök (l. 1953) Ókita Szaburó (1914–1993) japán közgazdász (t. 1990) Okladnyikov, Alekszej Pavlovics (1908–1981) orosz történész, régész (t. 1976) * Oláh Edit (1947) genetikus, onkogenetikus (l. 2007; r. 2013) Oláh György (1927–2017) kémikus (t. 1990) Olivecrona, Knut (1817–1905) svéd jogtudós (t. 1880) * Oliver, Stephen G. (1949) angol genetikus (t. 1998) Olszak, Wacław (1902–1980) lengyel gépészmérnök (t. 1964) Oltay Károly (1881–1955) geodéta (l. 1918; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) *Ómura Jutaka (1925) japán neurobiológus (t. 2004) Ónodi Adolf (1857–1919) orvos, gégész (l. 1896) * Oplatka András (1942) svájci magyar történész, műfordító (k. 2013) * Oplatka Gábor (1935) svájci magyar gépészmérnök (k. 2001) Oppert, Jules (1825–1905) francia asszirológus (t. 1865) Oppolzer, Theodor von (1841–1886) osztrák csillagász, matematikus (t. 1885) Orbán Balázs (1830–1890) helytörténész, néprajzi gyűjtő (l. 1887) * Orbán Miklós (1939) kémikus (l. 1998; r. 2004) * Orlóci László (1932) kanadai magyar ökológus (k. 1990) Orłowski, Tadeusz (1917–2008) lengyel orvos, nefrológus (t. 1970) * Ormos Mária (1930) történész (l. 1987; r. 1993) * Ormos Pál (1951) biofizikus (l. 1998; r. 2004) Ormós Zsigmond (1813–1894) politikus, író, művészettörténész (l. 1861) * Oro Giral, Luis Antonio (1945) spanyol kémikus (t. 2007) * Orosz István (1935) történész (l. 2004; r. 2013) * Orosz László (1943) genetikus (l. 2001; r. 2010) * Oroszlán István (1927) amerikai magyar biokémikus, virológus (k. 1995) Orsós Ferenc (1879–1962) orvos, patológus (l. 1928; r. 1940; kizárták 1945) Ortutay Gyula (1910–1978) néprajzkutató, művelődéspolitikus (l. 1945; r. 1958) Ortvay Rudolf (1885–1945) fizikus (l. 1925) Ortvay Tivadar (1843–1916) történész, régész, földrajztudós (l. 1875; r. 1905) Osthoff, Hermann (1847–1909) német nyelvész (t. 1901) Ostwald, Friedrich Wilhelm (1853–1932) német kémikus (t. 1897) Ostwald, Wolfgang (1883–1943) német kémikus (t. 1940) * Oszipov, Jurij Szergejevics (1936) orosz matematikus (t. 2004) Osztrovszki György (1914–1988) iparpolitikus, vegyészmérnök (l. 1949; r. 1976) Ottenthal, Emil von (1855–1931) osztrák történész (t. 1915) Óvári Kelemen (1844–1925) jogtörténész (l. 1892) Óváry Lipót (1833–1919) történész, levéltáros (l. 1892) Ovcsinnyikov, Jurij Anatoljevics (1934–1988) orosz mikrobiológus (t. 1983) Overbeck, Johannes Adolf (1826–1895) német régész (t. 1873) Owen, Richard (1804–1892) angol biológus, anatómus, paleontológus (t. 1867) * Ozsváth Péter (1967) amerikai magyar matematikus (k. 2016) Ö, Ő Ökröss Bálint (1829–1889) jogtudós (l. 1868) Őry Huba (1927–2015) németországi magyar gépészmérnök, repülőmérnök (k. 1990) Ötvös Ágoston (1811–1861) történész, orvos (l. 1859) P Paasonen, Heikki (1865–1919) finn nyelvész, néprajzkutató (t. 1905) Pach Zsigmond Pál (1919–2001) gazdaságtörténész (l. 1962; r. 1970) * Páczelt István (1939) gépészmérnök (l. 1987; r. 1995) * Paepe, Roland (1934) belga geológus (t. 1990) Painlevé, Paul (1863–1933) francia matematikus, politikus (t. 1930) Pais Dezső (1886–1973) nyelvész, nyelvtörténész (l. 1930; r. 1941) Pákh Albert (1823–1867) író, lapszerkesztő (l. 1864) * Pál Lénárd (1925) fizikus (l. 1961; r. 1973) Palacký, František (1798–1876) cseh történész, politikus (t. 1834) * Paládi-Kovács Attila (1940) néprajzkutató (l. 2001; r. 2010) * Palánkai Tibor (1938) közgazdász (l. 1995; r. 2004) * Pál-Antal Sándor (1939) romániai magyar történész, levéltáros (k. 2010) * Páles Zsolt (1956) matematikus (l. 2016) Pálffi Albert (1820–1897) lapszerkesztő, politikus, író (l. 1884) * Pálfy József (1962) geológus, paleontológus (l. 2013) Pálfy Móric (1871–1930) geológus (l. 1915) * Pálfy Péter Pál (1955) matematikus (l. 2004; r. 2010) * Pálinkás Gábor (1941) fizikokémikus (l. 1995; r. 2001) * Pálinkás József (1952) fizikus, politikus (l. 1995; r. 2004) * Palkovics László (1965) gépészmérnök (l. 2007; r. 2013) * Palkovits Miklós (1933) orvos, neurobiológus (l. 1990; r. 1995) Pallagyin, Alekszandr Vlagyimirovics (1885–1972) orosz biokémikus (t. 1953) * Pálné Kovács Ilona (1954) politológus, régiótudós (l. 2013) Pálos Ádám László (1912–1983) orvos, belgyógyász, hematológus (l. 1973; r. 1979) Palotai József (1806–1867) filozófus (l. 1844; r. 1853) Palotás László (1905–1993) építőmérnök (l. 1990; r. 1991) Palugyay Imre (1818–1866) statisztikus, jogtörténész (l. 1847) Pančić, Josip (1814–1888) szerb botanikus (t. 1868) Pándi Pál (1926–1987) irodalomtörténész, kritikus (l. 1973; r. 1985) Pankratova, Anna Mihajlovna (1897–1957) orosz történész (t. 1955) Pantó Gábor (1917–1972) geológus (l. 1965) * Pantó György (1936) geokémikus (l. 1990; r. 1995) Pap István (1915–1994) romániai magyar agrármérnök (k. 1993) * Pap László (1943) villamosmérnök (l. 2001; r. 2007) * Pápay Gyula (1939) németországi magyar térképész (k. 2010) Pápay József (1873–1931) nyelvész (l. 1908) Pápay József (1939–2017) olajmérnök (l. 1998; r. 2004) Papée, Fryderyk (1856–1940) lengyel történész, könyvtáros (t. 1930) Papp Endre (1896–1991) nagy-britanniai magyar agrármérnök, növénynemesítő (k. 1990) Papp Ferenc (1871–1943) irodalomtörténész (l. 1921; r. 1939) Papp Ferenc (1930–2001) nyelvész, szlavista (l. 1976; r. 1985) * Papp Gyula (1937) orvos, kardiológus, farmakológus (l. 1993; r. 1998) Papp Károly (1873–1963) geológus (l. 1920; kizárták 1948; l. visszaállítva 1991) * Papp László (1946) zoológus, entomológus (l. 1990; r. 1998) Papp Simon (1886–1970) geológus, olajmérnök (l. 1945; tagsága megszűnt 1949; l. visszaállítva 1989) Parhon, Constantin Ion (1874–1969) román orvos, endokrinológus, ideggyógyász (t. 1955) Parieu, Félix Esquirou de (1815–1893) francia jogtudós, politikus (t. 1876) Parlatore, Filippo (1816–1877) olasz botanikus (t. 1871) Pasteiner Gyula (1846–1924) művészettörténész (l. 1890; r. 1907; t. 1924) Pasteur, Louis (1822–1895) francia kémikus, mikrobiológus, orvos (t. 1881) * Pasternák Alfréd (1930) amerikai magyar orvos, nőgyógyász (k. 2004) Pastor, Ludwig von (1854–1928) német történész (t. 1912) Paszlavszky József (1846–1919) zoológus (l. 1888) Pásztor Emil (1926–2015) orvos, ideggyógyász, idegsebész (l. 1979; r. 1987) Pataki Ferenc (1928–2015) szociálpszichológus (l. 1985; r. 1990) Pataki József (1908–1993) romániai magyar történész (k. 1990) * Patkós András (1947) atomfizikus (l. 2001; r. 2007) Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) gépészmérnök (l. 1945; tan. 1949; l. újraválasztva 1953) Patterson, Arthur J. (1835–1899) angol filológus, hungarológus, műfordító (t. 1873) * Patthy László (1943) biokémikus (l. 1995; r. 2001) Pátzay Pál (1896–1979) szobrász, éremművész (l. 1946; tagsága megszűnt 1949; l. visszaállítva 1989) Pauer Imre Rudolf (1845–1930) filozófus, pedagógus (l. 1874; r. 1889; ig. 1905; t. 1914) Pauer János (1814–1889) római katolikus főpap, egyháztörténész (l. 1858) Paul, Hermann (1846–1921) német nyelvész (t. 1902) Pauler Ákos (1876–1933) filozófus (l. 1910; r. 1924; ig. 1933) Pauler Gyula (1841–1903) történész, levéltáros (l. 1870; r. 1877; ig. 1899) Pauler Tivadar (1816–1886) jogtudós, politikus (l. 1845; r. 1858; ig. 1876; t. 1885) * Pauncz Rezső (1920) izraeli magyar kémikus (k. 1995) Paur Iván (1805–1888) régész, történész (l. 1858) * Pavláth E. Attila (1930) amerikai magyar agrokémikus (k. 2004) Pázmándi Horváth Endre (1778–1839) költő, publicista (r. 1830) * Péceli Gábor (1950) villamosmérnök (l. 2007; r. 2013) Péch Antal (1822–1895) bányamérnök (l. 1879) Pecht, Israel (1937) izraeli biofizikus, immunológus (t. 2007; lemondott 2016) Péchy Imre (1753–1841) politikus (ig. 1830) Pecz Vilmos (1854–1923) klasszika-filológus (l. 1887; r. 1902) Péczely József (1789–1849) történész, pedagógus (l. 1832; r. 1837) Pécsi Márton (1923–2003) földrajztudós (l. 1965; r. 1976) Pekár Dezső (1873–1953) geofizikus (l. 1922; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Pekár Gyula (1867–1937) író, drámaíró, publicista, politikus (l. 1911) Pekár Imre (1838–1923) közgazdász, gépészmérnök (t. 1921) * Péli Gábor (1956) hollandiai magyar szociológus (k. 2016) Pellegrini, Giovanni Battista (1921–2007) olasz nyelvész (t. 1995) Pelliot, Paul (1878–1945) francia sinológus, orientalista (t. 1939) * Penke Botond (1942) biokémikus (l. 2001; r. 2007) * Péntek János (1941) romániai magyar nyelvész, nyelvjáráskutató (k. 2004) * Perczel András (1959) biokémikus (l. 2010; r. 2016) Peregriny Elek (1812–1886) pedagógus (l. 1841) Perényi Zsigmond (1783–1849) politikus (ig. 1835) Perger János (1791–1838) jogtudós, történész (l. 1831; r. 1832) Perrier, Edmond (1844–1921) francia zoológus, anatómus (t. 1914) Perrot, Georges (1832–1914) francia régész (t. 1900) Perrot, Jean (1925–2011) francia nyelvész, uralista (t. 1979) Pertik Ottó (1852–1913) orvos, patológus (l. 1899) Pertz, Georg Heinrich (1795–1876) német történész (t. 1833) Peschka Vilmos (1929–2006) jogtudós (l. 1976; r. 1982) Pessina, Enrico (1828–1916) olasz jogtudós, politikus (t. 1899) Pesty Frigyes (1823–1889) történész (l. 1859; r. 1877) Petényi Géza (1889–1965) orvos, gyermekgyógyász (l. 1949; r. 1960) Petényi Salamon János (1799–1855) zoológus, ornitológus (l. 1846) Péter László (1929–2008) nagy-britanniai magyar történész (k. 1993) * Péter Mihály Heinrich (1929) romániai magyar orvos, mikrobiológus (k. 1998) Péter Rózsa (1905–1977) matematikus (l. 1973) Péterfi Károly (1790–1873) filozófus, esztéta (l. 1834) Petersen, Julius (1878–1941) német irodalomtörténész (t. 1932) *Petersen, Ole (1943) dán orvos, fiziológus (t. 2004) * Pethő Attila (1950) matematikus (l. 2010; r. 2016) Petőfi Sándor János (1931–2013) olaszországi magyar nyelvész (k. 2007) * Petrányi Győző (1933) orvos, immunológus (l. 1990; r. 1998) Petrányi Gyula (1912–2000) orvos, belgyógyász, immunológus (l. 1973; r. 1982) Petraschek, Walther Emil (1906–1991) osztrák geológus (t. 1976) Petri Gábor (1914–1985) orvos, sebész (l. 1976; r. 1982) Petrichevich-Horváth Lázár (1807–1851) író, publicista (l. 1844) Petrov, Borisz Nyikolajevics (1913–1980) orosz asztrofizikus (t. 1973) Petrovics Elek (1873–1945) művészettörténész (l. 1924; t. 1941) Petrovics Frigyes Keresztély (1799–1836) történész, jogtudós (r. 1830) Petrovszkij, Borisz Vasziljevics (1908–2004) orosz orvos, sebész (t. 1965) Petrusz Péter (1939–2017) amerikai magyar biológus, neuroendokrinológus (k. 2004) * Petsko, Gregory (1948) amerikai biokémikus (t. 2010) Pettkó János (1812–1890) bányamérnök (l. 1861) Petz Gedeon (1863–1943) nyelvész, filológus, germanista (l. 1895; r. 1920; t. 1934) Petzval József (1807–1891) ausztriai magyar matematikus, mérnök (t. 1873) Petzval Ottó (1809–1883) matematikus, gépészmérnök (l. 1858; r. 1858) Pfeffer, Wilhelm (1845–1920) német botanikus, növényfiziológus (t. 1905) Pflüger, Eduard (1829–1910) német fiziológus (t. 1897) Philippovich von Philippsberg, Eugen (1858–1917) osztrák közgazdász, politikus (t. 1915) Picard, Charles Émile (1856–1941) francia matematikus (t. 1913) Pierantoni, Augusto (1840–1911) olasz jogtudós, politikus (t. 1904) Pilch Jenő (1872–1937) hadtörténész (l. 1918; r. 1935) Pines, David (1924–2018) amerikai fizikus (t. 1995) Pintér Jenő (1881–1940) irodalomtörténész (l. 1916; r. 1928) * Pintz János (1950) matematikus (l. 2004; r. 2010) * Pitajevszkij, Lev Petrovics (1933) orosz fizikus (t. 1998) Pivány Jenő / Pivany, Eugene (1873–1946) amerikai magyar történész (t. 1926) Planck, Max (1858–1947) német fizikus (t. 1940) Plank Jenő (1890–1974) kémikus (l. 1945; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) * Plas, Henk van der (1929) holland kémikus (t. 2004) Plaschka, Richard Georg (1925–2001) osztrák történész (t. 1988) Plate, Ludwig (1862–1937) német zoológus (t. 1923) Platz Bonifác Ferenc (1848–1919) teológus, biológus (l. 1908) * Pléh Csaba (1945) pszichológus (l. 1998; r. 2004) Plósz Pál (1844–1902) orvos, biokémikus (l. 1880) Plósz Sándor (1846–1925) jogtudós, politikus (l. 1884; r. 1894; t. 1902; ig. 1906) * Pócs Tamás (1933) botanikus (l. 1995; r. 2001) * Podani János (1952) biológus, ökológus (l. 2010; r. 2016) Podhorszky Lajos (1815–1891) nyelvész (l. 1858) Podhradczky József (1795–1870) történész (l. 1834; r. 1858) Podmaniczky Frigyes (1824–1907) politikus, író (l. 1859) Podmaniczky Géza (1839–1923) nagybirtokos, tudománypártoló (t. 1889) Pogány Béla (1887–1943) fizikus (l. 1918; r. 1931) Poincaré, Henri (1854–1912) francia matematikus, fizikus, filozófus (t. 1906) * Polányi János / Polanyi, John Charles (1929) kanadai magyar kémikus (t. 2001) * Polanyi Levitt, Kari (1923) amerikai közgazdász (t. 2004) Polinszky Károly (1922–1998) vegyészmérnök (l. 1964; r. 1976) Polner Ödön (1865–1961) jogtudós (l. 1908; r. 1930; t. 1945; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) * Polónyi István (1930) németországi magyar építészmérnök (k. 2007) * Polónyi János (1953) franciaországi magyar fizikus (k. 2001) Pólya György / Pólya, George (1887–1985) amerikai magyar matematikus (t. 1976) Pólya Jakab (1844–1897) közgazdász, gazdaságtörténész (l. 1894) Pólya József (1802–1873) orvos, pomológus (l. 1832; r. 1858) Pompéry János (1819–1884) író, publicista (l. 1859) Poncelet, Jean-Victor (1788–1867) francia matematikus (t. 1847) * Pongor Sándor (1949) olaszországi magyar bioinformatikus (k. 2007) Ponori Thewrewk Emil (1838–1917) klasszika-filológus (l. 1872; r. 1884; t. 1906) Pontrjagin, Lev Szemjonovics (1908–1988) orosz matematikus (t. 1973) Poór Imre (1823–1897) orvos, bőrgyógyász (l. 1864) Pop, Emil (1897–1974) román botanikus (t. 1973) Popovics Sándor (1862–1935) gazdaságpolitikus, bankár (ig. 1924; t. 1926) Pór Antal (1834–1911) történész (l. 1872; r. 1892) * Porkoláb Miklós (1939) amerikai magyar atomfizikus (k. 2016) Porpáczy Aladár (1903–1965) kertészmérnök (l. 1954) Porter, George (1920–2002) angol kémikus (t. 1988) Posch Jenő (1859–1923) filozófus (l. 1920) * Pósfai Mihály (1963) geológus, mineralógus (l. 2010; r. 2016) Poszler György (1931–2015) irodalomtörténész, esztéta (l. 1990; r. 1995) * Potrykus, Ingo (1933) svájci biotechnológus, agrobotanikus (t. 2004) Pott, August Friedrich (1802–1887) német nyelvész (t. 1858) * Pozsgay Vince (1946) amerikai magyar vegyészmérnök (k. 1998) * Pozsony Ferenc (1955) romániai magyar néprajzkutató (k. 2010) Pölöskei Ferenc (1930–2016) történész (l. 1987; r. 1995) Preisich Gábor (1909–1998) építész (l. 1990; r. 1991) Preisz Hugó (1860–1940) orvos, állatorvos, bakteriológus (l. 1912; r. 1923) Prékopa András (1929–2016) matematikus, villamosmérnök (l. 1979; r. 1985) * Pretsch Ernő (1942) svájci magyar kémikus (k. 2001) Preysz Móric (1829–1877) kémikus (l. 1863) Pringsheim, Nathanael (1823–1894) német botanikus (t. 1893) Prinz Gyula (1882–1973) földrajztudós (l. 1935; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Prohászka János (1920–2012) gépészmérnök (l. 1970; r. 1982) Prohászka Lajos (1897–1963) filozófus, pedagógus (l. 1939; ig. 1946–1949; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Prohászka Ottokár (1858–1927) római katolikus főpap, teológus (l. 1909; r. 1920) Prohorov, Alekszandr Mihajlovics (1916–2002) orosz fizikus (t. 1976) Prokesch-Osten, Anton von (1795–1876) osztrák katonatiszt, orientalista (t. 1863) Prónay Albert (1801–1867) jogtudós (ig. 1840) Prónay Gábor (1812–1875) jogtudós, kertész (l. 1860) Prónay Sándor (1760–1839) politikus, történész (ig. 1830) Proszt János (1892–1968) vegyészmérnök (l. 1956) * Puigdoménech Rosell, Pere (1948) spanyol agrárbiológus (t. 2013) Pukánszky Béla (1895–1950) irodalomtörténész (l. 1932; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) * Pukánszky Béla (1950) vegyészmérnök (l. 2004; r. 2010) * Pulay Péter (1941) amerikai magyar kémikus (k. 1993) Pullman, Bernard (1919–1996) francia kémikus, biokémikus (t. 1979) Pulszky Ágost (1846–1901) jogfilozófus, szociológus (l. 1887) Pulszky Ferenc (1814–1897) régész, művészettörténész, politikus (l. 1838; r. 1840; t. 1841; ig. 1873) Pulszky Károly (1853–1899) művészettörténész (l. 1883) Pungor Ernő (1923–2007) kémikus (l. 1967; r. 1976) * Pyber László (1960) matematikus (l. 2013) Pyrker János László / Pyrker, Johann Ladislaus (1772–1847) római katolikus főpap, költő (t. 1844) Q Quetelet, Adolphe (1796–1874) belga csillagász, matematikus, statisztikus (t. 1858) R Rabó Gyula (1924–2016) amerikai magyar vegyészmérnök (k. 1993) * Rácz Zoltán (1946) fizikus (l. 2004; r. 2010) * Radda György / Sir Radda, George (1936) nagy-britanniai magyar orvos, biokémikus (t. 2010) Radlov, Vaszilij Vasziljevics (1837–1918) orosz turkológus (t. 1888) Radnót Magda (1911–1989) orvos, szemész (l. 1961; r. 1976) Rados Gusztáv (1862–1942) matematikus (l. 1894; r. 1907; t. 1937) Radvánszky Béla (1849–1906) művelődéstörténész, politikus (l. 1879; t. 1887; ig. 1891) Rafn, Carl Christian (1795–1864) dán régész (t. 1858) Ragályi Tamás (1785–1849) politikus (t. 1831) Rajka Ödön (1890–1971) orvos, bőrgyógyász (l. 1949) * Rajkai Kálmán (1951) biológus, talajtanász (l. 2016) Rajki Sándor (1921–2007) agrármérnök, növénynemesítő (l. 1976; r. 1990) Rákos Péter (1925–2002) szlovákiai magyar irodalomtörténész (k. 1998) Rákosi Jenő (1842–1929) író, publicista, politikus (l. 1892; t. 1909; ig. 1919) Ráman, Csandrasékhar Vénkat (1888–1970) indiai fizikus (t. 1937) Ramann, Emil (1851–1926) német geológus (t. 1925) Ramón y Cajal, Santiago (1852–1934) spanyol orvos, hisztológus, patológus (t. 1925) Ramsay, William (1852–1916) skót kémikus (t. 1904) Ramstedt, Gustaf John (1873–1950) finnországi svéd nyelvész (t. 1932) Ranke, Leopold von (1795–1886) német történész (t. 1858) Ránki György (1930–1988) történész (l. 1976; r. 1982) Rapaics Rajmund (1885–1954) botanikus (l. 1948) Rapcsák András (1914–1993) matematikus (l. 1967; r. 1982) Rapoport, Samuel Mitja (1912–2004) német biokémikus (t. 1979) Ráth Károly (1829–1868) történész (l. 1858) Ráth Zoltán (1863–1902) közgazdász, statisztikus (l. 1894) Ratkovszky Ferenc (1900–1965) gépészmérnök (l. 1951; r. 1954) Rátz István (1860–1917) állatorvos, patológus (l. 1903) Rau, Karl Heinrich (1792–1870) német közgazdász (t. 1858) Raumer, Friedrich Ludwig Georg von (1781–1873) német történész (t. 1858) Ravasz László (1882–1975) református főpap, teológus (t. 1925; ig. 1940–1945; tagsága megszűnt 1949; t. visszaállítva 1989) * Raven, Peter H. (1936) amerikai botanikus (t. 1998) Rawlinson, Henry Creswicke (1810–1895) angol asszirológus (t. 1858) * Ray-Chaudhuri, Dwijendra K. (1933) amerikai indiai matematikus (t. 2004) Rázsó Imre (1904–1964) gépészmérnök (l. 1949) * Réau, Elisabeth du (1937) francia történész (t. 2004) Réau, Louis (1881–1961) francia művészettörténész (t. 1933) * Rebek, Julius (1944) amerikai kémikus (t. 2001) Reclus, Élisée (1830–1905) francia földrajztudós (t. 1881) Récsi Emil (1822–1864) jogtudós, újságíró, műfordító (l. 1858) Rédei György Pál (1921–2008) amerikai magyar genetikus (k. 1990) Rédei Károly (1932–2008) ausztriai magyar nyelvész, finnugrista (k. 1990; t. 2007) Rédei László (1900–1980) matematikus (l. 1949; r. 1955) Rédey Tivadar (1885–1953) könyvtáros, színház- és irodalomtörténész (l. 1938; r. 1947; tagsága megszűnt 1949; r. visszaállítva 1989) Redlich, Oswald (1858–1944) osztrák történész (t. 1922) Regnault, Henri Victor (1810–1878) francia fizikokémikus (t. 1861) Reguly Antal (1819–1858) nyelvész, néprajzkutató, finnugrista (l. 1843) Reichardt, Heinrich Wilhelm (1835–1885) osztrák botanikus (t. 1878) Reiner János (1865–1938) jogtudós (l. 1902) Reitter Ferenc (1813–1874) vízépítő mérnök, építőmérnök (l. 1865) Rejtő Sándor (1853–1928) gépészmérnök (l. 1912; r. 1923) * Reményi Károly (1934) gépészmérnök, villamosmérnök, energetikus (l. 1987; r. 1998) Renan, Ernest (1823–1892) francia filozófus, vallástörténész (t. 1859) Rényi Alfréd (1921–1970) matematikus (l. 1949; r. 1956) Repiczky János (1817–1855) orientalista (l. 1847) Réthy László (1851–1914) nyelvész, numizmata, etnográfus (l. 1892) Réthy Mór (1848–1925) fizikus (l. 1878; r. 1900) Révai József (1898–1959) politikus, történész, irodalomtörténész (t. 1949) Révész Géza (1878–1955) hollandiai magyar pszichológus (k. 1947) Révész Imre (1826–1881) egyházjogász, egyháztörténész (l. 1859) Révész Imre (1889–1967) református főpap, egyháztörténész (l. 1935; r. 1946) * Révész Pál (1934) matematikus (l. 1982; r. 1987) Reviczky Ádám (1786–1862) politikus (ig. 1830) Réz Mihály (1878–1921) jogtudós (l. 1909) Rézler Gyula (1911–2001) amerikai magyar szociológus (k. 1998) * Rezsőházy Rudolf (1929) belgiumi magyar szociológus, politológus (k. 2004) Ribár Béla (1930–2006) szerbiai magyar fizikus (k. 2004) Richter Aladár (1868–1927) botanikus (l. 1911) * Riederer, Peter Franz (1942) német neurológus (t. 2007) Riedl Frigyes (1856–1921) irodalomtörténész (l. 1896) Riedl Szende (1831–1873) nyelvész (l. 1858) Rienäcker, Günther (1904–1989) német kémikus (t. 1960) Riesz Frigyes (1880–1956) matematikus (l. 1916; r. 1936) * Říman, Jozef (1925) cseh biokémikus (t. 1986) Rincsen, Bjambin (1905–1977) mongol nyelvész, néprajzkutató, író (t. 1970) Rinner, Karl (1912–1991) osztrák geodéta (t. 1976) * Ritoók Zsigmond (1929) klasszika-filológus (l. 1990; r. 1993) Ritschl, Friedrich Wilhelm (1806–1876) német klasszika-filológus (t. 1876) Ritter, Carl (1779–1859) német földrajztudós (t. 1858) Róbert László (1924–2018) franciaországi magyar fiziológus, biokémikus (k. 1995) * Roberts, Derek Frank (1925) angol genetikus (t. 1993) Roche, Jean (1901–1992) francia biokémikus (t. 1964) Rodbell, Martin (1925–1998) amerikai biokémikus, endokrinológus (t. 1998) Rodenwaldt, Gerhard (1886–1945) német régész (t. 1939) Rohringer Sándor (1868–1945) vízépítő mérnök (l. 1936; r. 1941) * Roizman, Bernard (1929) amerikai román mikrobiológus (t. 1995) Rokitansky, Carl von (1804–1848) cseh-osztrák orvos, ptaológus (t. 1874) Rómer Flóris (1815–1889) régész, művészettörténész (l. 1860; r. 1871) Romhányi György (1905–1991) orvos, patológus (l. 1982; r. 1987) Romics László (1936–2011) orvos, belgyógyász (l. 1995; r. 2001) Rompe, Robert (1905–1993) német fizikus, politikus (t. 1960) * Romsics Ignác (1951) történész (l. 2001; r. 2010) Romwalter Alfréd (1890–1954) vegyészmérnök (l. 1941; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) * Róna-Tas András (1931) nyelvész, orientalista (l. 1990; r. 1995) Rónay Jácint (1814–1889) római katolikus főpap, publicista (l. 1847; r. 1867) * Rónyai Lajos (1955) matematikus (l. 2001; r. 2007) * Roósz András (1945) kohómérnök (l. 2004; r. 2010) Roscher, Wilhelm (1817–1894) német közgazdász (t. 1861) Rose, Gustav (1798–1873) német mineralógus (t. 1873) Roska Tamás (1940–2014) villamosmérnök, informatikus (l. 1993; r. 1998) Ross, Edward Denison (1871–1940) angol orientalista (t. 1910) Rostovtzeff, Michael (1870–1952) amerikai orosz történész (t. 1940) Rosty Pál (1830–1874) utazó, földrajztudós (l. 1861) Rott, Rudolf (1926–2003) német virológus (t. 1988) Rozlozsnik Pál (1880–1940) geológus (l. 1927) Rozwadowski, Jan Michał (1867–1935) lengyel nyelvész (t. 1928) Rózsay József (1815–1885) orvos, gerontológus (l. 1864) * Röttgers, Kurt (1944) német filozófus (t. 2010) * Rubbia, Carlo (1934) olasz fizikus (t. 1993) Rubinyi Mózes (1881–1965) nyelvész, irodalomtörténész (l. 1948; tan. 1949; l. visszaállítva 1989) Rudas László (1885–1950) filozófus (r. 1949) Rudics József (1792–1879) politikus, költő (t. 1873) Rudin, Mary Ellen (1924–2013) amerikai matematikus (t. 1995) * Rummel, Reiner (1945) német geodéta (t. 2001) * Ruskoaho, Heikki (1952) finn farmakológus (t. 2001) Rusznyák István (1889–1974) orvos, belgyógyász (l. 1946; r. 1946; ig. 1946–1949) * Ruzicka, Thomas (1952) német orvos, bőrgyógyász (t. 2010) * Ruzsa Z. Imre (1953) matematikus (l. 1998; r. 2004) Rübensam, Erich (1922–2016) német agrármérnök (t. 1983) * Rybach László (1935) svájci magyar geofizikus (k. 1990) Rybár István (1886–1971) fizikus, geofizikus (l. 1918; r. 1931; tan. 1949; r. visszaállítva 1989) Ahmadábád–Dvárka nagysebességű vasútvonal Az Ahmadábád–Dvárka nagysebességű vasútvonal egy tervezett, 1676 mm-es nyomtávolságú nagysebességű vasútvonal Indiában Ahmadábád és Dvárka között. A tervek szerint a vasútvonalat 25 kV 50 Hz AC áramrendszerrel villamosítanák. Lenting Lenting település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2802 fő (1970. május 27.). Lenting Hepberg községgel határos. Ebadta gorilla Az Ebadta gorilla (Mom, Can I Keep Her?) egy amerikai, 1998-as vígjáték. Cselekmény A gonosz és kegyetlen vándormutatványos, Dzsungel Ed gorillája megszökik. A nőstény gorilla, Zamora a Blair család garázsában bújik el. A kis Timmy, kinek nemrégiben hunyt el édesanyja megszereti az új jövevényt, de nehéz titokban tartania apja Joel és új felesége Eva előtt. És közben Dzsungel Ed nem mond le a gorilláról, hanem felbérli a híres vadászt, Reinhartot, ki megnehezíti a kis Timmy dolgát. Szereplők Gil Gerard (Reinhart) Kevin Dobson (Dr. Joel Blair) Justin Berfield (Timmy Blai) Alana Stewart (Eva Blair) Henry Darrow (Mr. Willard) Mary Woronov (Dr. Klein) Brinke Stevens (Jenna) Lafayette megye (Florida) Lafayette megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Florida államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Mayo. Lakosainak száma 8848 fő (2013. július 1.). Lafayette megye Suwannee, Gilchrist, Dixie, Taylor és Madison megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Ézsau Ézsau (héberül: ������) az ószövetségben Izsák legidősebb fia, Jákob bátyja, ikertestvére. Története A Biblia Teremtés könyve szerint Ézsau volt az idősebb testvér, de elsőszülöttségi jogát a hagyomány szerint egy tál lencséért eladta öccsének Jákobnak, aki később, csellel az elsőszülöttségi joggal járó apai áldást is megszerezte apjuktól. Emiatt Ézsau meg akarta ölni Jákobot, aki elmenekült. Sok évvel később Jákob visszatért és Ézsau megbocsátott neki. Remigny (Saône-et-Loire) Remigny település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 440 fő (2015). Remigny Chassagne-Montrachet, Santenay, Bouzeron, Chagny és Chassey-le-Camp községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Garay Miksa Garay Miksa, (spanyolul Máximo Garay S.) (Budapest, 1898. június 10. - Santiago de Chile, 1960. augusztus 8.) egykori magyar származású chilei labdarúgó-edző. Életpályája Életének kezdeti szakasza nem ismert. Az 1934 - 1935-ös szezonban a Club Atlético Platense edzőjeként kezdte pályafutását Dél-Amerikában. Több klubcsapatot követően 1940 - 1941-ben El Salvador válogatottjának, majd 4 mérkőzésen át Chile nemzeti válogatottjának edzője volt. Edzőként 1934-1935: Club Atlético Platense 1936: Club Atlético Independiente 1937: Club de Gimnasia y Esgrima La Plata 1938: Club Atlético San Lorenzo de Almagro 1938: Club Deportivo Universidad Católica 1940-1941: El Salvador válogatottjának edzője 1941: 4 találkozón át Chile nemzeti válogatottjának edzője 1941: Deportes Magallanes 1942: Santiago Badminton Football Club Írása Manual práctico para entrenadores e instructores de fútbolcímű módszertani könyve az Impresos Planet kiadónál jelent meg 1971-ben, Santiago de Chilében. Lombgébicsfélék A lombgébicsfélék (Vireonidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. A lombgébics-félék középhelyet foglalnak el a légykapófélék és gébicsfélék családja között. Rendszerezésük A családot William Swainson írta le 1837-ben, az alábbi nemek tartoznak ide: Cyclarhis Hylophilus Vireolanius Erpornis Pteruthius Vireo Nem minden szervezet által elfogadott nem: Tunchiornis Pachysylvia Előfordulásuk Kizárólag Amerika mérsékeltebb és főleg trópikus részeiben fordulnak elő. Megjelenésük Apró madarak, rövid, erős, de változó alakú csőrrel, melynek lefelé hajló kampós hegye előtt határozott kimetszése van. Tojásdad alakú orrlyukaik hártyával fedettek. Csőrsörtéik kevéssé fejlettek, e helyett azonban a csőrtövén levő tollak sörteszerűen hegyesek, A nem éppen erős lábon az ujjak rövidek, a karmok aránylag gyengék. John Walter Smith John Walter Smith (Worcester megye, 1845. február 5. – Baltimore, 1925. április 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maryland, 1908–1921). Chanac-les-Mines Chanac-les-Mines település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 506 fő (2015). Chanac-les-Mines Gimel-les-Cascades, Laguenne, Saint-Bonnet-Avalouze, Saint-Martial-de-Gimel és Tulle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A250-es autópálya (Németország) Az A250-es autópálya (németül: Bundesautobahn 250) egy autópálya Németországban. Hossza 28 km. 6060 Doudleby A 6060 Doudleby (ideiglenes jelöléssel 1980 DX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1980. február 19-én. Febvin-Palfart Febvin-Palfart település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 592 fő (2015). Febvin-Palfart Enquin-les-Mines, Laires, Ligny-lès-Aire, Prédefin, Westrehem, Fiefs, Fléchin, Fontaine-lès-Boulans és Fontaine-lès-Hermans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szellő (település) Szellő (horvátul Seluv) község Baranya megyében, a Pécsváradi járásban. Fekvése Pécsváradtól délre, a Karasica-patak mellett, Erzsébet és Máriakéménd közt Kátolytól északra fekvő település Története Szellő és környéke már a honfoglalás előtt lakott hely volt, ezt igazolják a falu területén talált avar korból származó leletek is. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először egy tizedjegyzékben. A falu a Pécs-Pécsvárad közötti borkereskedés útvonalának egyik állomása volt. Az először a patak melletti lapályon álló falu a gyakori áradások miatt később magasabbra, mai helyére költözött át. A török időkben sem néptelenedett el, mindvégig lakott maradt, bár lakói megfogyatkoztak. A XVIII. században a megfogyatkozott lélekszámú településre német telepesek érkeztek, akiknek magukkal hozott fejlettebb mezőgazdasági kultúrája által fellendült a falu fejlődése. 1945 utáni kitelepítésekkor innen is több családot kitelepítettek, helyükre később főleg a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyarok érkeztek. A XX. század elején Szellő település Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 417 lakosa volt a településnek. Ebből 246 magyar, 171 német volt, melyből 410 római katolikus, 6 izraelita volt. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 173 lakos élt a faluban. 2008. január 1-jén 160 lakosa volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 4,7% németnek, 1,6% ukránnak mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 54,7%, református 3,1%, evangélikus 3,9%, görögkatolikus 0,8%, felekezeten kívüli 14,8% (21,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Lélekharang - A kitelepített családok emlékére Gombos Miklós harangöntő mester öntötte. Duran Duran (The Wedding Album) A Duran Duran (másik címén a The Wedding Album) a Duran Duran hetedik stúdióalbuma (és a második, ami az együttes neve után kapta a címét), amit 1993. február 11-én adtak ki. A 90-es évek elejei csökkenő sikerű albumok után a Duran Duran ezzel az albummal visszatért a Brit Top 5-be és az amerika i Top 10-be, ami az Egyesült Királyságban arany, Amerikában platina díjat ért. A két kislemez (az "Ordinary World" és a "Come Undone") elérte a US Top 10-et és a Billboard Hot 100-ba is bekerült. A borítóképen (amit Nick Egan készített) az együttes tagok szüleinek esküvői fotói kaptak helyet. Háttér Az album felvételei már 1992 elején elkészültek, a Capitol Records-nál.[forrás?] Az album kiadását folyamatosan tologatták és végül csak 1993-ban került a nyilvánosság elé. Az album sikeres volt és negyedik helyezést ért el a UK Albums Chart-on. Ez volt a legmagasabb pozíciójuk a '83-as Seven and the Ragged Tiger óta. Az Egyesült Királyságban az albumról három kislemez is elérte a Top 40-et. Az "Ordinary World" (#6), a "Come Undone" (#13) és a "Too Much Information" (#35). Amerikában négy ért el slágerlistás helyezést: az "Ordinary World" (#3), a "Come Undone" (#7), a "Too Much Information" és a "Drowning Man". A "Breath After Breath"-et, ami Milton Nascimento-val való közreműködésben jött létre, csak Brazíliában adtak ki, míg a "None of the Above" csak Japánban és a "Femme Fatale" (a The Velvet Underground szám feldolgozása) csak Franciaországban. A "Sin of the City" című szám pedig a Happy Land gyújtogatásról szól, amiben 87 ember vesztette életét (a dalban 89 szerepel) 1990. március 25-én, New Yorkban. Az album kiadására várakozás közben az együttes megint stúdióba vonult és kezdett felvenni (később ebből lett a Thank You album), John Jones-szal, [forrás?] Frank Zappa (aki hónapokkal később elhunyt) és Lou Reed szintén együttműködtek az album elkészítésében.[forrás?] Számok Az összes szám szerzője Duran Duran, except where noted. Kunovec Kunovec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Koprivnički Ivanechez tartozik. Fekvése Kaproncától 6 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re nyugatra a Drávamenti-síkságon fekszik. Története Kunovec neve 1644-ben az ivaneci plébános segítséget kérő levelében tűnik fel, melyben jobbágyairól, mint a stájer hercegség, illetőleg a kaproncai kapitányság jobbágyairól ír. 1647-ben III. Ferdinánd király az uradalom hét falvából hármat, köztük Kunovecet is Mikulich Tamás bánhelyettesnek, király személynöknek adott. Ez ellen a kaproncai várkapitány kifogást emelt és 1659-ben a falvak újra visszakerültek a fennhatósága alá. 1857-ben 621, 1910-ben 862 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 595 lakosa volt. Nevezetességei Szent Borbála tiszteletére szentelt kápolnája. Így készült: Bogyó és Babóca Az Így készült: Bogyó és Babóca magyar televíziós filmsorozat, amelynek rendezője M. Tóth Géza volt. Magyarországon a TV2 mutatta be a TV2 Matiné műsorblokkban. Ismertető A rendező, M. Tóth Géza, aki a Bogyó és Babóca hangstúdiójából beszél, és bemutatja, hogyan jött létre az animációs film forgatókönyve. A TV2 Matiné műsorblokkban 2014. augusztusában néhány hétvégenként szombaton és vasárnap tűzték műsorra. A műsor bemutatása, arra adott kínálatot, hogy a nézők megnézhessék, az új epizódokat a moziban, és haza vihessék Bogyót és Babócát! Megtalálhatóak a www.keddshop.hu-n. A kukorica gyermekei A kukorica gyermekei film Stephen King azonos című novellájának a feldolgozásán alapszik. A kukorica gyermekei című novella az Éjszakai műszak című novelláskötetben jelent meg 19 másik novella társaságában, de előtte 1977-ben önállóan is megjelent a Penthouse magazinban. A filmet Fritz Kiersch rendezte melyben Peter Horton és Linda Hamilton látható a főbb szerepekben, Linda Hamiltonnak ez a film volt az első szélesebb körökben is ismert filmje. A filmet 1984-ben mutatták be, amelyet később további folytatások követtek. 2009-ben újrafeldolgozták a filmet, s ugyanezzel a címmel jelent meg a remake film is. A film egy nebraskai kisvárosban játszódik ahol a gyerekek megölik a felnőtteket, vallási vezetőjük Isaac utasítására. A városban egy gyerekszekta alakul, akik egy természetfeletti lényhez imádkoznak, aki a kukoricamező sűrűjében lakik. Burt és Vicky Seattlebe utazik és egy baleset folytán, a városba keverednek. A gyerekek vezetője Isaac, fel akarja őket áldozni az istenüknek, ezért kénytelenek menekülni. Szerencséjükre nem mindegyik gyermek fanatikus hívő, és vannak akik melléjük állnak, hogy együtt vegyék fel a harcot a misztikus teremtmény és a gyerek katonái ellen. Cselekmény Csendes kisváros a nebraskai Gatlin városa. Az istentisztelet után a helyi kávézóba megy Job az édesapjával. A kávézóban észreveszi Malachait és a barátait, érzi valami rosszra készülnek. Gyanúja hamarosan beigazolódik, a gyerekek megmérgezik és megölik a felnőtteket. De nem csak ebben a kávézóban, hanem ezzel egy időben a város több pontján is megölik a felnőtteket a gyerekek. A városban három évvel a felnőttek lemészárlása után Isaac irányítja a várost, bár nem mindegyik gyereknek tetszik ez az élet. Joseph egyik nap úgy dönt hogy elhagyja a várost, de Isaac engedélye nélkül akar távozni. Mivel tudja hogy úgysem engednék hogy elhagyja a várost ezért csak Jobnak és Sarahnák szól, és arra kéri őket hogy tartsák ezt titokban. Burt a fiatal pszichológus és barátnője Vicky egy országúti motelben szállt meg estére. Reggel tovább indulnak Seattlebe ugyanis Burt ott kapott új állást. Burték az országúton mennek és nem az autópályán, mert hangulatosabbnak tartják. Josephnek át kell vágnia a kukoricáson ha el akarja hagyni Gatlint, ugyanis a várost hatalmas kukoricamező veszi körül. Nem sikerül megszöknie ugyanis Malachai Isaac jobbkeze észreveszi és csendben utánaered, a kukoricásban elkapja és leszúrja egy késsel Josephet. A fiúnak még sikerül kivánszorognia az útra. Burték épp arra haladnak kocsijukkal a gatlini országúton, de mivel a térképet nézik, későn észlelik a fiút és elütik. Burték magukat hibáztatják, de mikor jobban megnézi a fiút kés szúrás nyomokat talál rajta. Nyomokat kezd keresni és a kukoricásban megtalálja a fiú véres bőröndjét. Eközben Vicky elalszik a kocsiban és rémálma van, álmában odamegy Joseph holttestéhez mire az felkel és el akarja kapni, erre felriad Vicky. Burt berakja a kocsiba a holttestet, úgy döntenek a fiú holttestét elviszi a legközelebbi városba. Burték azon gondolkoznak hogy halhatott meg a fiú, míg végül arra a következtetésre jutnak hogy a gyilkos elvileg láthatta őket, mert még a vér nem alvadt meg a bőröndön mikor megtalálták. Job és a testvére Monopolyzik mikor Malachai rajta kapja őket. Mivel tilos társasjátékot játszani Malachai elviszi őket Isaachoz. Reméli hogy Isaac majd megbünteti őket de téved, Isaac nem ró ki büntetést a kicsikre, ami láthatóan nem tetszik Malachainak. Burték kinyitják a fiú bőröndjét és egy kukoricából készült feszületet találnak benne. Az úton megállnak egy kis szerelőműhelynél hogy telefonáljanak, de a tulajdonos egy öregember azt mondja hogy nincs telefon a kútnál. Burt megkérdezi merre van Gatlin de az öregember lebeszéli őket hogy Gatlin felé menjenek. Azt mondja hogy arra különös vallású emberek laknak. Inkább azt tanácsolja nekik hogy Hemingford felé menjenek, bár az kicsit messzebb van. Burték megfogadják a tanácsot és Hemingford felé veszik az irányt. De akármerre fordulnak mindig csak Gatlin irányába mutató táblákkal találkoznak. Az öregember házánál vihar van készülőben, míg pakolászik addig a kutyája sálát véresen megtalálja a kocsi motorháztető alatt. Érzi hogy meg akarják ölni a gyerekek de nem hagyja magát, szembeszáll velük de a gyerekek megölik. Burték addig-addig kanyarognak hogy visszakeverednek az öregember házához, s mikor elmennek a ház előtt úgy döntenek hogy mégsem mennek Hemingfordba, ami 19 mérföldre lenne, hanem inkább elmennek a három mérföldnyire lévő Gatlinbe. Eközben a kukoricásban Isaac prédikál a többi gyereknek, akik Isaacot a kiválasztottnak tartják. Elmondja hogy az "aki a kertek alatt jár" próbára teszi őket, két embert küldött Gatlinbe akik nem hisznek Istenben. Isaac magát prófétának tartja és "az aki a kertek alatt jár" és a gyerekek közötti kapocs, ő mondja el az igét, és ő oktatja a gyerekeket a hitre. Jobék még nem vehetnek részt a prédikáción mivel még túl kicsik, de testvérével elbújnak a kukoricásban és kihallgatják amiket Isaac mond. Burték megérkeznek Gatlinba és bemennek egy kávézóba telefonálni, de a város kihalt. Amíg bent vannak a kávézóban pár gyerek ki akarja rabolni a kocsijukat. Üldözőbe veszik a gyerekeket, de azok elfutnak. Míg a gyerekeket keresik véletlenül Jobék házához vetődnek ahol mozgást látnak és bemennek, itt találják meg Saraht. Sarah elmondja hogy a felnőttek a kukoricásban vannak, és Isaac vitte el őket. Amíg Burt bemegy a városba hogy bejelentse a gyilkosságot, addig Vicky Sarahval marad a házban. A városban mindenhol kukorica van, az épületek is tele vannak elszáradt kukoricaszárakkal. Míg Burt a városban van Vickyéket megtámadják Malachaiék. Vickyt elrabolják és elviszik a kukoricásba. Burt visszamegy a házba de csak Saraht találja és rajzát, amin Vicky elrablását és a kukoricásba szállítását örökítette meg. Isaac leteremti Malachait mert engedély nélkül ölte meg Josephet, kettőjük között kezd végleg elmérgesedni a viszony. Burt elindul Vicky után a kukoricásba, amikor be akar lépni a kukoricásba szétnyílik előtte a kukorica, majd miután belép összezáródik a háta mögött. Eközben a gyerekek keresztre feszítik Vickyt és azt skandálják hogy öljék meg. A templomban harangoznak, ahol épp a legidősebb fiút Amost akarják feláldozni. Burt meghalja a harangozást és berohan a templomba. A gyerekeknél szokás, hogy akik elérik a 19 éves kort azok önként feláldozzák magukat annak "aki a kertek alatt jár". Burt megpróbálja megakadályozni a szertartást, de a fanatikus gyerekek meg akarják ölni, de sikerül megszöknie a templomból. Beszalad egy házba, Malachai utána megy de sikerül legyőznie, majd mikor kimegy az utcára Job odaszól neki hogy kövesse. Job elviszi egy házba ahol Sarahval bujkálnak. Isaac és Malachai között újabb vita támad, Isaac Vickyt is fel akarja áldozni az este nem csak Amost, de Malachai szerint még szükség van a nőre. Összeverekednek, és Isaacot legyőzi Malachai. Malachai leszedi Vicky és Isaacot rakatja a helyére a keresztre, majd elviszi a nőt csalinak magával a városba, hogy előcsalogassa vele Burtot. Job eközben megmutatja Burtnak az áldozati helyet, ahová a barátnőjét vitték. Esteledik Amos készen áll feláldozni magát és hívja az urat hogy vegye el az életét. A sötétben a föld alatt közeledik, az a valami amihez imádkozni szoktak. Az a valami összeolvad a kifeszített Isaac testével és átváltoztatja Isaacot. Míg a többiek Isaac szenvedését nézik, addig Burt kiszabadítja Vickyt. De Malachai észreveszi Burtot és összeverekszenek. Burt legyőzi a fiút aki így elveszti a tekintélyét a gyerekek előtt. Ekkor visszatér az átváltozott Isaac és megragadja Malachait, azt mondja neki hogy őt is akarja az "aki a kertek alatt jár". Burt fel akarja gyújtani a kukoricást hogy elpusztítsa a szörnyet, ezért kimegy hogy az öntözőcsövet rákösse a gázolaj tartályra. Így akarja felgyújtani a kukoricást, de a kukorica életre kel és rátekeredik a testére. Szerencséjére Job utána megy, aki így ki tudja szabadítani. Mikor gázolajjal meglocsolták a kukoricást meggyújtják a kukorica földet és a szörny elég benne. Amikor a szörny elpusztul Burték úgy döntenek hogy Jobot és Saraht magukkal viszik Seattlebe. De mikor Burt beül a kocsiba a hátsó ülésről felkel egy fanatikus lány, aki meg akarja ölni Burtot de szerencsére sikerül őt lefegyverezni és így Vicky, Burt, Job és Sarah megmenekül. Érdekességek A filmbeli kisváros Gatlin a valóságban nem létezik, csak egy kitalált város. Valójában több kisebb iowai városban forgatták le a jeleneteket. Bakik Amikor Burték elütik Joseph-et, látható féknyomot hagynak maguk után, de mikor kiszállnak a kocsiból, a féknyom eltűnik. Amikor Joseph-et elütik, a hasán fekve találják meg, majd Burt a hátára fordítja hogy megnézze, de a következő képen már megint a hasán fekszik a fiú. Amikor Burték megállnak az útkereszteződésben és azon tanakodnak, hogy eltévedtek, akkor a kocsi egyik ablakán látható a kamerás kezének a tükröződése. Filmzene "School is Out" "Foot Stompin'" Írta: Arron Collins "Runaway" Előadja: Del Shannon Írta: Del Shannon és Max Crook Pierre Webó Pierre Achille Webó Kouamo (Bafoussam, 1982. január 1. –) kameruni labdarúgó. Jelenleg Törökországban játszik az Osmanlıspor csapatában. Emellett a Kameruni-válogatottban is szerepel. Az európai pályafutását 2002-ben kezdte a madridi CD Leganés-szel, ezután a következő szezonaban a CA Osasuna-hoz költözött, akinek 6 gólt szerzett 2005-06-ban, mellyel hozzájárult a Navarra-iaknak megszerezni a La Liga negyedik helyét, amely Bajnokok Ligája-selejtezőt ért, ahol végül veszítettek a Hamburger SV ellen. Az elmúlt években kulcsfigurává vált a kameruni sérelmekben, együtt Samuel Eto'o-val, és szerzett egy mesterhármast az országa számára az Elefántcsontpart elleni 3-2-es győzelemkor a 2006-os labdarúgó-világbajnokság selejtezőjében, de a csapata nem utazott Németországba, pontosan a fent említett okok miatt. Eberdingen Eberdingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6667 fő (2014). Szabályozó szelep A szabályozó szelep egy szelep aminek a feladata hogy egy csővezetékbe beépítve az áramlás útjába fokozatmentesen állítható ellenállást fejtsen ki a szabályzó (Kontroller) által kiadott vezérlőjelek alapján. Ez lehetővé teszi az áramlási sebesség közvetlen irányítását és a a folyamatmennyiségek következetes ellenőrzését, mint például a nyomás, hőmérséklet és a folyadékszintet. Az automatikus vezérlő terminológiában a vezérlő szelepet "végső vezérlőelemnek" is nevezik. Működése Az automatikus szabályozószelepek nyitása vagy zárása általában elektromos, hidraulikus vagy pneumatikus működtetőkkel történik. Normális esetben a szabályzó szelep bármilyen helyzetbe állítható a teljesen nyitott és teljesen zárt állapot között. A szelep pozícionálói arra szolgálnak, hogy a szelep elérje a kívánt nyitási fokot. A pneumatikus vezérlő jelek általában 0.2-1.0 bar (3-15psi) nyomás tartományúak, gyakrabban alkalmazzák a 4-20mA elektromos jel vezérlést, ipari célokra vagy a 0-10V-os működtetést a HVAC rendszerekhez. Az elektromos vezérlés gyakran tartalmaz egy "intelligens" kommunikációs jelet a 4-20 mA-es vezérlőáramon, ezáltal a szelep pozíció (Pozíció Visszajelzés) visszajelezhető a szabályzó felé. A leggyakrabban használt protokollok a HART, a Fieldbus Foundation és a Profibus. Az automatikus szabályozószelep három fő részből áll, amelyekben az egyes részek többféle típusban és kivitelben léteznek: Szelep hajtás - Szeleppozicionáló - Szelep test - Csoportosításuk 3 járatú (2 utú) (Állandó tömegáramú rendszerek jellemző szerelvénye) Egyutú (Változó tömegáramú rendszerek jellemző szerelvénye) Szabályzási mód Három pontos Analóg 0-10V vagy 4-20mA-es Működtető feszültség szintje 230V AC 24V AC Pseudocarcinus gigas A Pseudocarcinus gigas a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Menippidae családjába tartozó faj. Nemének az egyetlen faja. Előfordulása A Pseudocarcinus gigas előfordulási területe az Indiai-óceánban van. Ausztrália déli, kontinentális selfjén lelhető fel. Megjelenése A világ egyik legnagyobb rákfaja. A páncél átmérője 46 centiméter, testtömege legfeljebb 13 kilogramm. A hím kétszer nagyobb a nősténynél. A külső váza fehéres, ollóin és páncélján vörös mintázattal. A nőstény színt vált a peterakás idején. Életmódja Általában mélytengeri rák, amely 20-820 méteres mélységekben él; a legtöbbször 140-270 méteres mélységben található meg. Ez a rákfaj lassan mozgó állatokkal táplálkozik, például csigákkal, tengericsillagokkal és egyéb rákokkal. Szaporodása Június és július között szaporodik. A nőstény körülbelül négy hónapon keresztül, magával hordozza a 0,5-2 millió petéjét. Felhasználása 1992-től Tasmania vizeiben ipari mértékben halásszák a Pseudocarcinus gigast. Mivel hosszú életű állat és igen lassan növekszik, félő, hogy a túlhalászás miatt kipusztul, emiatt 2004-től évente már csak 62,1 tonnát szabad kifogni e rákfajból. 2005-ben huszonötön kaptak engedélyt a kifogására. A zsákmány értéke 2 millió ausztrál dollár volt. Jegyzetek P. K. L. Ng, D. Guinot & P. J. F. Davie (2008). „Systema Brachyurorum: Part I. An annotated checklist of extant Brachyuran crabs of the world”. Raffles Bulletin of Zoology 17, 1–286. o. D. R. Currie & T. M. Ward. South Australian Giant Crab (Pseudocarcinus gigas) Fishery (Portable Document Format), South Australian Research and Development Institute. Fishery Assessment Report for PIRSA (2009). Hozzáférés ideje: 2013. december 9. Sablon:SeaLifeBase species Giant crab fishery. Department of Primary Industries, Parks, Water and Environment, 2009. december 15. (Hozzáférés: 2010. január 1.) Forrás Pseudocarcinus gigas (Lamarck, 1818) WoRMS 2012-es Internazionali BNL d’Italia – férfi páros Ez a szócikk tartalmazza a 2012-es Internazionali BNL d’Italia férfi páros mérkőzéseit. A címvédő John Isner és Sam Querrey volt, akik ezúttal már az első körben vereséget szenvedtek. A tornagyőzelmet a Marcel Granollers–Marc López-páros szerezte meg, a 80 percig tartó döntőben 6–3, 6–2-re legyőzve a Łukasz Kubot–Janko Tipsarević-kettőst. A két spanyol játékosnak ez volt az első közösen megszerzett címe, korábban négy finálét is elveszítettek. Granollers és López is a hetedik páros győzelmét ünnepelhette (ebből előbbi az elsőt, utóbbi a harmadikat egy ATP World Tour Masters 1000-es versenyen). Kiemeltek Mindegyik kiemelt páros a második körben kezdte meg a szereplését. Hajós Edit Hajós Edit Edith Bone, teljes nevén Hajós Edit Olga (Budapest, 1889. január 28. – London, 1975. február 14.) orvos, műfordító, lapszerkesztő, Balázs Béla első felesége. Élete Édesapja dr. Hajós Zsigmond, édesanyja Stein Eugénia volt. 1908-tól folytatott orvosi tanulmányokat, először Budapesten, majd Berlinben, Montpellier-ben, Párizsban és Bernben. 1913. március 19-én Budapesten hozzáment Balázs Bélához, akitől később, 1918-ban elvált. A házasságkötéskor Kodály Zoltán volt az egyik tanú. Az első világháború kitörésekor hazajött és Budapesten megszerezte orvosi diplomáját. Lukács György, Mannheim Károly, Lesznai Anna, Lorsy Ernő és mások mellett részt vett a férje lakásán tartott Vasárnapi Kör ülésein. A háború alatt katonaorvosként működött. 1919 januárjában egy vöröskeresztes delegációval Moszkvába, majd később Szentpétervárra ment, ahol a Komintern angol nyelvű lapját szerkesztette. Itt belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1920-ban Moszkvába hívták, majd futárként elküldték Bécsbe. 1923-ig Bécsben, majd Olaszországban élt. Később Berlinbe költözött, hol egy ideig a szovjet kereskedelmi kirendeltségnél dolgozott. 1933-ban előbb Párizsba, majd Angliába menekült. 1934 februárjában újra megházasodott: hozzáment Gerald Martinhoz. Angliában részt vett az angol kommunista párt munkájában. A spanyol polgárháborúban a Partit Socialista Unificat de Catalunya egyik alapító tagja volt. 1939-ig a párt szolgálatában állt, majd főként orosz fordítással foglalkozott. Először 1946-ban látogatott haza, majd amikor 1949-ben másodszor is átlépte a hátárt, az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. 7 évet volt börtönben. Hogy az esetleges megháborodástól megvédje magát, rendszeresen szellemi gyakorlatokat végzett. Börtönévei ihlették legismertebb "Hét év magánzárka" című művének megírására. A forradalomnak köszönhetően 1956. november 1-én szabadult ki és visszament Angliába, ahol élete végéig folytatta műfordítói tevékenységét. 1974-ben Vezér Erzsébet irodalomtörténész készített vele interjút. 1975-ben halt meg Londonban, Richmond upon Thames kerületben. Fő műve Seven Years Solitary . [7 év magánzárka]. Önéletrajz. London, 1957, 1966. Hét év magánzárka . Noran, 2007. (Fordította Lázár Júlia) Érdekességek Szabadulása után a brit Pathé News 1956. november 11-i híradójában latható egy rövid interjú Hajós Edittel. Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben az Edith Bone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Pierre de Fermat Pierre de Fermat (fonetikusan: pj�ː� d�f��ˈma) (1601. augusztus 17. – 1665. január 12.) francia jogász, a toulouse-i fellebbviteli bíróság tagja, és korának műkedvelő matematikusa. Élete Beaumont-de-Lomagne-ban született, Toulouse-tól 58 kilométerre északnyugatra. Castres-ban, Toulouse-tól 79 kilométerre keletre halt meg. Toulouse legrégebbi és legtekintélyesebb főiskoláját Pierre de Fermat-ról nevezték el. Egy időben mind a differenciálszámítás, mind pedig a számelmélet atyjaként emlegették. Figyelemre méltó megfigyeléseket tett az analitikus geometria, a valószínűségszámítás és az infinitezimális számítás területén is. Mivel jogászi munkája során sokszor fontos helyi ügyekben ítélőbíróként kellett szerepelnie, mindent meg akart tenni pártatlanságának megőrzéséért. Annak érdekében, hogy ne kerüljön társasági kapcsolatba olyanokkal, akik később az elé kerülő peres ügyek szereplői lehettek, egyre jobban belemerült a matematika tanulmányozásába, szinte minden szabad idejét ennek a tárgynak szentelve. Tanulmányai és elért tudása alapján sokszor a legnagyobb műkedvelő matematikusként emlegetik. Érdeklődése a matematika iránt a számelmélet - számok egymás közti kapcsolatának vizsgálata - területén is megmutatkozott. Ókori számrejtvényeket tartalmazó könyveket tanulmányozva ő is alkotott egy saját feladványt, melyet Fermat-sejtésnek hívnak. A matematikusok egészen 1994-ig, több mint 300 éven át keresték a megoldást, míg Andrew Wiles, egy angol matematikus hét évi munka után, 330 évvel Fermat halála után bizonyította. A kor matematikusaival nem tartotta a kapcsolatot, bár két angol matematikusnak, Digbynek és Wallisnak rendszeresen írt. A francia Mersenne matematikus szerzetes atyával is levelezésben állt, aki másoknak is közvetítette ötleteit, mint például Blaise Pascalnak, aki később Fermat-val együtt a matematika új ágának, a valószínűségszámításnak alapjait rakta le. René Descartes és Fermat a 17. század első felének legjelentősebb matematikusai. Fermat Descartes-tól függetlenül felfedezte az analitikus geometria alapját, "Bevezetés a síkbeli és térbeli helyek elméletébe" című értekezése már 1636-ban megjelent, Descartes "Geometriá"-ja előtt. Blaise Pascallal folytatott levelezésén keresztül pedig a valószínűségszámítás elméletének társfelfedezője. Fermat egyedül dolgozó ember volt, és mivel ritkán jegyzett fel bizonyításokat vagy magyarázatot arra, hogyan kapta meg az eredményeket, a kortársainak szinte lehetetlenné tette azok megértését. Ugyanakkor előszeretettel jelentette be az újságokban, hogy megoldott egy matematikai problémát, de a megoldás levezetésének leírását nem adta meg, a többiekre hagyva annak kitalálását. Munkáinak java csak halála után, 1679-ben, illetve később jelent meg. Nagy Fermat-tétel „Egy köböt pedig lehetetlen szétbontani két köbre, egy negyedik hatványt két negyedik hatványra, és általában a négyzet kivételével egy hatványt egy ugyanolyan két hatványra. Erre találtam egy valóban csodálatos bizonyítást, de a lapszél túl keskeny ahhoz, hogy befogadja” – ezt jegyezte fel latinul Pierre de Fermat Diophantosz Aritmetika c. könyvének margójára. Ez egyben a Fermat-sejtés eredeti megfogalmazása. Az eredeti latin szöveg: „Cubum autem in duos cubos, aut quadratoquadratum in duos quadratoquadratos, et generaliter nullam in infinitum ultra quadratum potestatem in duos eiusdem nominis fas est dividere cuius rei demonstrationem mirabilem sane detexi. Hanc marginis exiguitas non caperet.” British Rail 70 sorozat A British Rail 70 sorozat az amerikai GE Transportation által Európának gyártott dízelmozdony-sorozata. A járművek az USA-ban, Erie városban készültek. A mozdonyokat az európai piacra szánták. A mozdonyban egy 16 hengeres 2750 kW-os dízelmotor van beépítve. Az első megrendelő a brit üzemeltető, a Freightliner, mely harminc darabot rendelt a sorozatból. Az első két PowerHaul mozdonyt 2009. novemberben szállították le, és a következő négy darab jármű egy hónappal később érkezett. Jellemzése A PowerHaul mozdony, a GE nagyon sikeres Evolution sorozatán alapul, amelyből 2005. évtől már többféle tengelyelrendezésben gyártanak. A mozdony nagy tapadó tömeggel rendelkezik, váltakozó áramú vontatómotorral készül. A briteknek szállítandó kivitel, teljes szélességű mozdony fülkével és keskeny mozdonyszekrénnyel rendelkezik, míg az európai kivitel teljes szélességű mozdonyszekrénnyel rendelkezik, mely képes befogadni az ETCS 2 szintű vonatbefolyásoló berendezéseit, és maximum még három nemzeti rendszert. Elvárják, hogy a PowerHaul mozdony dízelmotora megkapja az EU III.A szabályozási lépcsőnek megfelelő csökkentett káros anyag kibocsátására vonatkozó bizonylatot. Valldemossa Valldemossa város Mallorca szigetén. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Potočka-barlang A Potočka-barlang az Olševa-hegy oldalában 1675 méteres tengerszint feletti magasságon található Szlovénia Savinja régiójában, Solčava település felett a Keleti-Karavankák hegységben az ország északi részén. A barlang hossza 115 méter és 40 méter széles nyílását átlagosan 17 méteres belső szélesség követi. Nyílása dél felé tekint. A barlang elsődlegesen archeológiai és paleontológiai helyszín, melyet a cro-magnoni ősember látogatott az aurignaci kultúra idején, mintegy 25–36 ezer éve. E barlang használatára két magyarázat született, melyek közül az egyik csupán vadászok pihenőhelyének tekinti, míg a másik változat szerint rituális helyszín volt. A feltárások Srečko Brodar vezetésével kezdődtek meg 1928-ban, és egészen 1935-ig folytatódtak. Mintegy 40 állatfaj csontvázának földi maradványait sikerült beazonosítaniuk a kutatóknak. Ezeken felül találtak itt 123 darab nyílhegyet és a világ legrégebbi varrótűjét. A leleteket eredetileg a Celjei Regionális Múzeum őrizte, ám azok nagy része megsemmisült az 1945. február 14-i celjei bombázás során. (29999) 2000 AT137 A (29999) 2000 AT137 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 4-én. Súlyemelés az 1956. évi nyári olimpiai játékokon Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben hét súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. A versenyzőknek három fogásnemben – nyomás, szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták. Az olimpián magyar súlyemelők nem vettek részt. Éremtáblázat A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve. Marie-Joseph Chénier Marie-Joseph Chénier (Konstantinápoly, 1764. április 28. – Párizs, 1811. június 10.) francia drámaíró, költő, André Chénier öccse. Élete Hazakerülve, tagja volt a jakobinus klubnak 1804-ig. Az ő indítványára határozták el 1792-ben a népiskolák szervezetét. 1803-ban főtanfelügyelő volt. 1806-1807-ben felolvasásokat tartott a francia irodalomról, melyek nyomtatásban Tableau historique des progres de la littérature française depuis 1789 cím alatt jelentek meg. 1816-ban Chénier-t a forradalmi időszak legjelesebb drámaírójának tartották. Legnagyobb sikert ért el Charles IX című szomorújátéka (1789) melyeket követtek következő, akadémiai stílusban írt, patetikus szabadság-frázisokkal bővelkedő darabjai: Jean Calas ou l'école des juges (1792); Caďus Gracchus (1793); Fénélon (1793); Timoléon (1795); Philippe II; Tibere stb. Írt ódákat is, melyekben a forradalmat dicsőítette. Chant du départ című dala csaknem oly híres, mint a Marseillaise. Legjobban sikerültek az episztolái és szatirikus versei. Epître sur la calomnie (1795) című versében igazolja magát az ellen a vád ellen, mintha testvére halálának ő is oka lett volna; Les nouveaux Saints versében Chateaubriand katolicizmusa ellen fordul. Összes műveit (Oeuvres) kiadták N. Lemerrier (8 kötet, Párizs, 1823) és Arnault (5 kötet, u. ott, 1824-26); aztán Daunon (Oeuvres posthumes, 3 kötet; u. o. 1824). Staffanstorp Staffanstorp egy település Svédország legdélibb megyéjében, Skåne megyében. A város alkotja Staffanstorp község központját. Asphalt 7: Heat Az Asphalt 7: Heat egy 2012-es videojáték, amit a Gameloft fejlesztett ki és publikált. Az Asphalt sorozat hetedik fő része. Először 2012. június 21-én jelent meg iOS-re. Játékmenet A játék nagyon hasonlít a sorozat korábbi részeire; a játékos a készülék döntésével, megérintésével vagy egy virtuális kormánykerék használatával tudja irányítani. A játéknak van egy online többjátékos (multiplayer) módja, amit a Wi-Fin, Bluetooth-on vagy internetes kapcsolaton keresztül lehet játszani. Minden verseny teljesítéséért öt csillag jár. Az "Adrenaline mód" megmaradt az Asphalt 6: Adrenaline-ból. Autók A játékban 80 licenccel rendelkező autó érhető el. Pályák A pályák szinte ugyanazok, mint az Asphalt 6-ban, csak új útvonalakat adtak hozzájuk: New York, Hawaii, Havana, Los Angeles, Nassau, Paris, Rio de Janeiro, Tokyo, Moscow, New Orleans, Reykjavík, London, Alps, Shanghai és Miami. Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás A Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás célja, hogy évről évre a nagyközönség elé tárja hazánk legjobb fotóriportereinek munkáit. Bemutatja azokat a fotózsurnalisztákat, akik szenvedélyesen elkötelezettek a minőség, az egyéni látásmód és professzionalizmus iránt. A tárlaton mindenkor az előző év eseményeiről, történéseiről készült fotók kerülnek a nagyközönség elé. Története A Magyarországon egyedülálló kiállítás-sorozat története 1980-ban kezdődött, amikor a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, mint korábban minden évben, meghirdette a Sajtófotó Pályázatot. 1983-tól a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik leglátogatottabb eseménye lett. Az 1990-es évek elejétől a Sajtófotó Kiállítás a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya és Magyar Fotóriporterek Társasága közös kiállítása lett. A Magyar Fotóriporterek Társaság 2009-es megszűnése óta a pályázatot a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya hirdeti meg. A pályázatra beérkező képekből rangos szakmai zsűri választja ki a díjazott képeket, valamint a kiállításra kerülő alapanyagot. Jelen A kiállítás 2007 óta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Nemzeti Múzeum közös tárlata, a kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban kerül megrendezésre a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaihoz csatlakozva. A Sajtófotó Kiállítást immáron 10 éve nyílt sajtófotó pályázat előzi meg, amelyre a hivatásos fotóriporterek mellett az amatőr fotósok is beküldhetik a képeiket. A 2009-es, a 2010-es és a 2011-es pályázatot nemzetközi zsűri bírálta el. A Magyar Sajtófotó Kiállítás szerves részévé vált a magyar kultúrtörténetnek, és a magyar sajtófotó, - a magyar fotográfia - és a magyar vizuális kultúra története szempontjából is meghatározó erővel bír. A kiállítás szellemi atyja, kitalálója Szalay Zoltán Táncsics Mihály-díjas és Joseph Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, aki néhány év kihagyással, 30 éve a kiállítás rendezője is. A kiállítás 2007 óta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Nemzeti Múzeum közös tárlata. Forrás Magyar Újságírók Országos Szövetsége SajtóFotó Kaiserslauterni csata A kaiserslauterni csata 1793. november 28 – november 30. között zajlott le a Lazare Hoche vezette Moselle-i francia hadsereg és a Károly Vilmos Ferdinánd braunschweigi herceg által irányított porosz haderő között, az első koalíciós háborúk idején. Előzmények Miután nem sikerült elfoglalnia a bitche-i erődöt, Braunschweig hercege visszavonult a Vogézekbe. A borzalmas időjárási körülmények között a Moselle-i francia hadsereg Lazare Hoche vezetésével, akit októberben neveztek ki, üldözte a porosz erőket. Miután elvesztette a kapcsolatot a poroszokkal, Hoche megosztotta a hadseregét, hogy megkeresse őket. Braunschweig hercege talált egy kiváló pozíciót és el is foglalta a Lauter folyó mocsarainál . A csata Első nap November 28-án a francia hadsereg három hadoszlopban fejlődött fel: Alexandre Camille Taponier parancsnoksága alatt a jobbszárny, Hoche a centrumban és Jean-Jacques Ambert balszárnyon a porosz állásokkal szemben. Taponier hadoszlopa találkozott először a poroszokkal, támadást indított, és kisebb sikert ért el. A balszárnyon, Ambert nagy nehezen átevickélt a Lauter folyón és szembetalálta magát Friedrich Adolf von Kalckreuth 6000 emberével és túlerővel nyomást gyakorolt rájuk. Mivel Ambert-t a körülzárás veszélye fenyegette, visszavonult, és csatlakozott Hoche középső hadoszlopához. Második nap Másnap, miután a poroszokat megtalálták, a francia hadsereg fő erői átkeltek a folyón. Dubois és Molitor tábornok vezetése alatt előrenyomuló erők a Erlebach-fennsíkon ragadtak és Ambertnek ki kellett menteni őket. Hoche átszervezte csapatait Otterbergnél és sikertelenül támadta a poroszok balszárnyát néhány század lovassággal. A zavart francia egységek elveszítették a terepet és Ambertnek egész éjjel menetelnie kellett, hogy újra elérje a francia főerőket. A jobb szárny Taponier vezetésével Kaiserslauternt támadta, de makacs ellenállásba ütközött és a franciákat visszanyomták az erdőbe. Harmadik nap Egy kemény reggeli ágyúzás után Hoche új, vontatott támadást indított a poroszok ellen. A bal szárnyon négy zászlóalj indult Buchberg ellen, de Molitornak nem sikerült megtartani a pozíciót és visszaverték. A francia jobbszárnyon Huet hadosztálya is nehezen tartotta állásait. A centrumban a harc oda-vissza hullámzott a francia és a porosz lovasság között. Miután biztosította a szárnyait, Braunschweig hercege ellentámadást indított Otterberg ellen. Hoche visszavonulást rendelt el, miután 3000 emberét vesztette el a csatában. Mivel a poroszok nem aknázták ki sikerüket, a francia hadsereg képes volt arra, hogy visszavonuljon Moselle folyón át. Következmények A csata után a poroszok Kaiserslauternben maradtak, míg Hoche csapatai Hornbach, Zweibrücken és Pirmasens környékén pihentek. Jó pozíciót vettek fel és délkelet felé mozogtak, hogy együttműködjenek Pichegru rajnai hadseregével majd számos csatát vívtak decemberben (Fröschwiller, Wissembourg és Geisberg), így az osztrákok kénytelenek voltak visszavonulni a Rajnán átkelve. Zoltán István Zoltán István (Miskolc, 1946. december 9. –) egyetemi docens, feltaláló. Két leánya és hat unokája van. Tanulmányai Görgey Artúr Általános Iskola (Miskolc). Kossuth Lajos Általános Iskola (Miskolc). 1962 - 1966 Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikum (Miskolc). 1966- 1971 BME Villamosmérnöki Kar, Műszer és Méréstechnika Tanszék, Budapest. Diploma okleveles villamosmérnök, 1971 Fokozatok egyetemi doktor, 1978 műszaki tudomány kandidátusa, 1987 Továbbképzések Közgazdasági Továbbképző Intézet, Budapest, 1982 - 1984 , Felsőfokú iparjogvédelmi szakképesítés, szabadalmi ügyvivő, 1984, Schneider Electric Hungária Villamossági Rt. Oktatóközpontja, 2004 Nyelvtudás Német felsőfok, angol középfok, orosz alapfok Munkahelyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék. Tudományos munkatárs 1971- 1972 , egyetemi tanársegéd 1972- 1979 , egyetemi adjunktus 1980 - 1989 , egyetemi docens, 1989-től. Miskolci Egyetem , 1992 - 1993 , félállású egyetemi docens. CALIN Elektronika Kft. Alapító 1997 -től. Kutatási területe Áram, feszültség és impedancia mérése. Mérőtranszformátorok kalibrálási módszerei és eszközei. Normál áramváltók. Impedanciaszintézis és -analízis módszerei és eszközei. Mesterséges impedanciák. Önkalibráló, önkorrigáló műszerek. Modellalapú kalibrálás. Ferromágneses anyagok vizsgálata. Publikációs lista Zoltán István: Méréstechnika. Egyetemi tankönyv. (Műegyetemi Kiadó. 1997) Zoltán István: Az iskola nem csavargyár. (CALIN. 2006. ISBN 963-229-253-7) online Könyvfejezet Zoltán István: Egyenáram és egyenfeszültség mérése. Főszerkesztő Dr. Schnell László , Jelek és rendszerek méréstechnikája, Budapest, 1985, Műszaki Könyvkiadó, 797-828. old. Zoltán István: Measurement of Current and Voltage. Edited by L. Schnell, Technology of Electrical Measurements, 1993, John Wiley & Sons Ltd, pp. 49–122. (angolul) Disszertáció Zoltán István, Precíziós impedanciamérő hálózatok pontossága és frekvenciafüggése, Egyetemi doktori értekezés, Budapest, 1977, 100 oldal. Zoltán István, Elektronikus műterhek mérőtranszformátorok vizsgálatára, Kandidátusi értekezés, Budapest, 1986, 118 oldal. Egyéb publikációk Rendszeresen publikál magyar, német, angol nyelven folyóiratokban, konferencia- és oktatási konferencia kiadványokban. Szabadalmai Zoltán István Electronic Load for Testing Transformers, United States Patent, No. 4.857.827. Zoltán István Electronic Load, UK Patent, GB 2.188.736B. Zoltán István Verfahren zur Reduzierung des Übertragungsfehlers in einem Stromwandler, sowie Präzisions-stromwandler, Erfindungspatent für die Schweiz und Liechtenstein, Patent Number: CH 667.939 A5. Szakmai és közéleti tevékenysége MATE (tag) 1971- IMEKO TC4 (magyar képviselő) 1985-2005 Member of IEEE 1995-2003 Senior Member of IEEE 2003- Magyar Feltalálók Egyesülete elnöke (2016-tól) (korábban alelnök, 1990-2016) MEE Villamosenergia Mérési Társaság (elnök) 1996- OTKA Műszer Bizottság (tag) 2002-2004 Nemzeti Akkreditáló Testület, Metrológiai Akkreditáló Bizottság (tag) 1998-2005 Magyar találmányok külföldi bejelentésének támogatására benyújtott pályázatokat véleményező Bíráló Bizottság (tag) 2002- KDNP oktatási és tudományos szakbizottság (tag) 2007- Kitüntetései Kiváló feltaláló (ezüst fokozat), 1982 Kiváló feltaláló (arany fokozat), 1985 Jedlik Ányos-díj , 2004 Onibaba Az Onibaba (��) 1964-ben készült fekete-fehér, japán filmdráma. Shindô Kaneto alkotása a Kopár sziget (1960) mellett a rendező legismertebb és legsikeresebb filmjének számít. A történet alapjául egy buddhista mese szolgált, amelyet a rendező még gyerekkorában hallott az édesanyjától. A filmet alacsony költségvetésből forgatták, kis létszámú stábbal. A forgatás helyszíne Inbanuma volt, Csiba prefektúrában. A munka 1964. június 30-án kezdődött, és szeptember 9-én ért véget. A film nagy szakmai és közönségsikert aratott, számos fennmaradt fotón látható, hogy Japánban annak idején hosszú sorok kígyóztak az Onibabát vetítő filmszínházak előtt. A cselekmény Helyszín: a középkori Japán. Egy nádasban két férfi próbál menedéket találni lovas üldözőik elől. A fiatalabbik férfi a sebesült idősebbiket támogatja. Úgy tűnik, sikerült egérutat nyerniük. Kimerülten terülnek el a földön, hogy erőt gyűjtsenek. Kis idő múlva a fiatalabbik felül, az idősebbiket is felülteti. Arra már nem marad idejük, hogy felálljanak: két oldalról egy-egy dárda fúródik a testükbe. Rövidesen megjelennek a tett elkövetői is, egy idősebb és egy fiatalabb nő. Meggyőződnek arról, hogy áldozataik tényleg meghaltak-e, majd levetkőztetik a tetemeket. Ezután lábuknál fogva maguk után vonszolják őket egy gödörig, amelybe beledobják mindkét holttestet. Később a rabolt holmival elmennek az idős Ushihoz, hogy élelemre cseréljék a zsákmányt. Egyik nap egy fiatal férfi állít be a két nő kunyhójába: Hachi a harcmezőről tért vissza, abból a háborúból, ahová az idősebbik nő fiával együtt ment, aki egyben a fiatalabbik férje is volt. Hachi mohón falja az asszonyoktól kapott ételt, a háború szörnyűségeiről mesél, végül kiböki, hogy barátja meghalt. A férfi csodálkozik azon, hogyan bírt életben maradni a két nő ilyen embertelen körülmények között. Nem hiszi el, hogy koldulásból tartották volna fenn magukat, hiszen még a ruházatuk is viszonylag új és szép. Az idősebbik nő erre Hachi öltözékére tereli a szót, a férfi pedig elmondja, hogy megölt egy szerzetest, mert az ő ruhájában nagyobb biztonságban érezte magát. Másnap a fiatal nő a vízparton mos, amikor megjelenik Hachi, kezében egy nagy hallal. A férfi megint arról kezd beszélni, hogy szerinte a két asszony valójában fosztogatásból él, hiszen mindenki ezt csinálja. Szóba hozza azt is, hogy szerinte a nő túl fiatal még ahhoz, hogy férfi nélkül éljen. Feltűnik az idősebbik asszony, aki gyanakodva figyeli a fiatalokat. Hachi távozni készül, búcsúzóul odadobja a kifogott halat a fiatalasszonynak. Az idősebbik nő azt mondja a menyének, hogy ő még azt is el tudja képzelni, hogy valójában Hachi ölte meg a fiát. Váratlanul harcosok tűnnek fel a túlparton, akik még a vízben is tusakodnak egymással. Egyikőjük a nádas felé úszik, segítségért kiált. Mikor közelebb ér, Hachi keresztüldöfi a dárdájával. A két nő a másik harcos után veti magát, és mikor utolérik, a kimerült férfit vízbe fojtják. Ezután levetkőztetik a halottakat, a tetemeket pedig visszadobják a vízbe. Most Hachi viszi el a rabolt ruhákat és fegyvereket Ushihoz, ám az idős férfi nem fizet túl sokat. Azt mondja, a háború már nem jó üzlet. Este Hachi ismét a nők kunyhójában eszik, az idősebbik nő azonban elutasítja a férfi ajánlkozását, hogy segít nekik a rablásban és az árucserében. Az asszony nemcsak a fia miatt neheztel Hachira, hanem azt is észreveszi, hogy a férfi milyen vágyakozó szemekkel fürkészi a menyét. Miután Hachi elmegy, az idős nő azt tanácsolja a fiatalabbiknak, hogy tartsa távol magát a férfitől. Következő nap a fiatalasszony vízért megy a partra. Hachi a nádasban elrejtőzve vár rá, de kénytelen távozni, mert újra megjelenik az idősebbik nő. A következő vízhordás alkalmával azonban a fiataloknak sikerül szót váltaniuk, és a férfi határozottan kijelenti, hogy este várja a nőt a kunyhójában. Később az idős nő újra figyelmezteti a menyét, ne hagyja, hogy Hachi behálózza. Éjszaka a fiatal nő felkel, csendben kioson a kunyhóból, majd egyenesen Hachi viskójához rohan a sötétben. Másnap reggel az idősebbik nő látja, hogy a vizeshordó magában áll a vízparton. A fiatalabbik nő kissé távolabb Hachival ölelkezik a nádasban. Amikor ismét beköszönt az éjszaka, a fiatalasszony megint rohan a szeretőjéhez. Ám ezúttal követi az anyósa, aki meglesi a párt. A fiatalok mit sem sejtve ölelkeznek, a nő arról beszél, hogy fél az éjszakai nádasban. Hachi azt feleli, hogy nincs mitől tartania, hiszen a nő az, aki másokat öl meg azért, hogy éljen. Következő nap az idős asszony átmegy Hachihoz. Felajánlkozik neki, ám a férfi visszautasítja. Próbál Hachi lelkiismeretére hatni, hogy ne vessen szemet barátja feleségére, de a férfi erre azt feleli, hogy mindez már nem számít, a barátja halott. A nő ekkor könyörög neki, hogy ne szakítsa el tőle a menyét, mert nélküle nem tud ölni. Hachit azonban ez sem hatja meg. Az öregasszony ezután más taktikához folyamodik: menyét próbálja meggyőzni ígéretekkel, azzal, hogy a fia mégiscsak visszatér, ha pedig nem, a háború után ő majd talál neki egy nagyon jó férjet. Este a kunyhóban már más húrokat penget, arról beszél, hogy miféle kínok várnak a pokolban a paráznákra. A fiatalasszony ennek ellenére éjszaka újra felkeresi a szeretőjét. Anyósa megint utána indulna, ám ekkor hirtelen egy lándzsa fúrja át a kunyhó falát. Néhány pillanattal később megjelenik egy ijesztő arcú lény. A megrémült nőt azzal próbálja megnyugtatni, hogy rémisztő külseje ellenére ő nem démon, hanem ember, egy szamuráj, aki megszökött a háborúból, de eltévedt a nádasban. Arra kényszeríti az asszonyt, hogy mutassa meg neki a kivezető utat. Elindulnak, elöl az asszony, mögötte néhány lépéssel az ijesztő maszkot viselő szamuráj. A harcos azt állítja, azért viseli a maszkot, hogy szép arca meg ne sérüljön az ütközetekben. Nem hajlandó arra, hogy levegye az álarcot, hiába kéri erre az öregasszony. Amikor a gödörhöz érnek, az idős nő átlép fölötte, a szamuráj azonban a sötétben belezuhan. Mialatt valahol távolabb Hachi és a szeretője boldogan kergetőznek meztelenül az éjszakai nádasban, az idős nő egy kötélen leereszkedik a gödörbe, a halottak közé. A csontvázhalom tetején fekszik a szamuráj. A nő nagy erőlködések árán leveszi róla a maszkot, ám meg is retten a látványtól: a halott férfi arcát visszataszító sebek csúfítják. Aztán mégis kineveti a halottat, hogy lám, végül ebbe a gödörbe került a „szép arcú” szamurájtábornok is, akinek köszönhetően korábban annyi harcos végezte már ugyanitt. Másnap az öregasszony egyedül indul Ushihoz, elutasítja a menye segítségét. Sőt közli vele, hogy estére sem fog visszaérni. A fiatalasszony sötétedés után boldogan rohanna Hachihoz, ám a nádasban hirtelen megjelenik egy démon, aki elállja az utat. A nő sikítva fordul vissza, és még akkor is reszketve fekszik a kunyhóban, amikor anyósa hazatér. Következő nap a démonokról kérdezi az asszonyt, ám tagadja, hogy azért kíváncsiskodna, mert találkozott volna eggyel. Az idős nő azt mondja, aki semmit nem követett el, annak nem kell félnie a démonoktól. Este az idős nő újra Ushihoz készül. Azt állítja, a napközbeni meleg miatt megy ilyen későn. A fiatalasszony nem bír uralkodni a testi vágyain, melyek felülkerekednek a félelmén, és ismét rohanna Hachihoz. A démon azonban újra megjelenik előtte a sötét nádasban, ezért a nő megint visszafordul. Közben a férfi egyre ingerültebben várja a szeretőjét, aki immár második napja nem jött el hozzá. Másnap estére elromlik az idő, ömlik az eső, az idős nő mégis újra útrakél. Menye megint Hachi kunyhója felé veszi az irányt, a démon viszont megint elállja az útját. A fiatal nő félelme ellenére megpróbálja kikerülni a rémisztő lényt, és kétségbeesetten Hachi után kiabál. A férfi meghallja a kiáltozást, és azonnal a hang irányába rohan. Mikor megjelenik, a démon eltűnik, a szerelmesek pedig újra összeölelkeznek. Hachi nem hisz a démonokban, nem tartja őket Buddha büntetésének, hiszen Buddhában sem hisz. Miután elválnak egymástól, Hachi visszatér a kunyhójába. Egy ijesztő arcú férfit talál a tűz mellett. Néhány pillanatig farkasszemet néznek egymással, majd a jövevény felkapja Hachi földön heverő lándzsáját, és keresztüldöfi vele a férfit. A fiatal nő visszatér a kunyhóba, és világosságot gyújt. A fényben meglátja, hogy a kunyhó egyik sarkában háttal ül valaki, aki most felé fordul. A démon az. A fiatal nő sikítva menekülne, ám a démon esdeklő hangon megszólal. Az idős asszony az, aki mindent bevall a menyének, és elmondja, hogy nem tudja levenni a maszkot az arcáról, akárhogy erőlködik. A másik nő segítségét kéri. A fiatalasszony eleinte nem akar segíteni, végül mégis hajlandó rá. Előtte azonban kicsikarja az idősebbik nő beleegyezését abba, hogy ezentúl bármikor elmehet a szeretőjéhez, anyósa nem fog acsarkodni egyikükre sem. Hiába próbálja azonban levenni róla a maszkot, neki sem sikerül. Az idős nő ordít a fájdalomtól, ám az álarc meg sem mozdul. Végül a fiatalasszony felkapja a mosáshoz használt sulykot, és azzal csap le a maszkra. Az ütéseket az idős asszony fájdalmas üvöltése kíséri, a maszk alól pedig vér szivárog. Végül az álarc kettéreped, így sikerül letépni az egyik felét az idős nő arcáról. A látványtól a fiatalasszony megrémül: anyósa véres arcát csúf sebek borítják. Az idős nő mit sem sejtve próbál köszönetet mondani menyének, aki azonban „démon”-t sikítva kirohan a kunyhóból. Anyósa kétségbeesetten szalad utána, azt kiabálva, hogy „Ember vagyok, nem démon!” A nádas közepén rejlő gödör fölött a fiatalasszony átugrik… Háttér-információk Történelmi háttér A cselekmény a középkorban játszódik, ám az időpont nincs pontosan meghatározva, csupán a szereplők egy-egy elejtett megjegyzéséből lehet behatárolni. A Kamakura időszak (1185–1338) és az Ashikaga időszak (1338–1500) közötti átmenet véres és belpolitikailag zavaros időszakáról van szó, amikor az Ashikaga sógunátus hadserege a Kusunoki sógunátus ellen harcolt. A japán történelemben „Nambokucho”-nak nevezik ezt az időszakot (1336–1392). A konfliktus eredete 1332-re vezethető vissza, amikor vita támadt az utódlással kapcsolatban. 1336-ban az Ashikaga klán – Ashikaga Takauji vezetésével, aki addig a Minamoto dinasztia erős és megbízható hűbérese volt – Komyo császárt ültette trónra, aki lényegében az ország északi részén uralkodott, Kioto volt a székhelye. A törvényes uralkodó, Go-Daigo délre menekült, a Yoshino-hegyre, ahonnan szövetségesei támogatásával az ország déli része felett uralkodott. 1342-ben a két császár megegyezett, de együttesen sem tudták megtörni Ashikaga hatalmát, és az országban hosszú időre a sógunoké lett a tényleges hatalom. Az állandó háborúskodásban viszont az ország teljesen kimerült: éhínség és pestis pusztított, és a nehézségeken a sógunátus sem tudott felülkerekedni. A két rivális sógunátus, az Ashikaga és a Kusunoki is javarészt erőszakkal toborozta hadseregét a parasztokból, akik megfelelő felszerelés és kiképzés nélkül a csatamezőn találták magukat, szerencsésebb esetben hozzájuk hasonlóan felkészületlen ellenféllel szemben. A civil lakosság jelentős része elmenekült a lakhelyéről. Voltak, akik a nádasokban találtak menedéket, és az odatévedő katonák megöléséből és kifosztásából próbálták fenntartani magukat. Akárcsak az Onibaba szereplői. A buddhista mese Shindô filmjének ötlete azon a buddhista mesén alapul, amely angol nyelvterületen A Mask with Flesh Scared a Wife címmel ismert, és a rendező még gyerekkorában hallotta az édesanyjától. Abban az időben, amikor Szent Rennyo letelepedett a Yoshizaki templomban, Kiyo, egy földműves felesége egy közeli faluban, Jyurakúban élt. Az asszony elvesztette férjét, Yosanjit és két gyermekét. Anyósával, Omotóval élt egy fedél alatt. Kiyo Szent Rennyo tanításaiban találta meg élete értelmét, és rendszeresen eljárt a templomba. Omoto, aki féltékeny és barátságtalan természetű asszony volt, megpróbálta megakadályozni ebben. Kiyo azonban megtalálta a módját, hogyha máskor nem, legalább éjszakánként eljárjon a templomba. A Bunmei időszak 4. évében (1472), március 20-a éjszakáján Omoto, előre tudván, hogy Kiyo megint a templomba készül, felvett egy démonmaszkot, mely még az őseitől maradt rá. Fehér kenderruhát öltött magára, összekócolta ősz haját és elrejtőzött Kotani bozótjaiban, a Yoshizaki templomhoz vezető ösvény mellett. Amikor megjelent Kiyo, aki éppen Amitabhához énekelt egy imát, a démon előugrott a bozótból, és elállta az utat. A váratlan jelenéstől Kiyo majdnem halálra rémült, de aztán sikerült megnyugodnia, és így szólt a démonhoz: „Ha meg akarsz harapni, harapj meg. Ha fel akarsz falni, faljál fel. Nem számít, mit teszel, mert sose leszel képes megingatni legyőzhetetlen hitemet Amitabha iránt.” Azzal folytatta Amitabhához szóló énekét, és sietve továbbment a Yoshizaki templom irányába. Omoto hazatért, és megpróbálta levenni a maszkot, ám hiába erőlködött, meg sem bírta mozdítani. A végtagjai meggémberedtek, mozgatni sem tudta már őket. Az idő múlt, Kiyo egyszer csak hazaérkezett. Amikor belépett az ajtón, megpillantotta a démont, akivel Kotaniban találkozott. Kiyo először megijedt, de aztán meghallotta Omoto hangos sírását. Az asszony bevallotta: „Én voltam a démon.” Omoto őszinte szívvel bocsánatot kért a menyétől. Kiyo az imádság erejéről és Szent Rennyónak az üdvösségről szóló tanításáról beszélt Omotónak, és azt tanácsolta, hogy anyósa mondjon el egy imát Amitabhához. Amikor Omoto azt énekelte, hogy „namu-ami-dabutsu”, a maszk magától lehullt az arcáról, és az erő visszatért a végtagjaiba. Onnantól kezdve Omoto is eljárt a Yoshizaki templomba, hogy meghallgassa Szent Rennyo tanításait. Anyós és menye igazi hívőkké váltak. A maszkot a két nő Szent Rennyo őrizetére bízta, és az egészen mostanáig a Yoshizaki templomban maradt. Onibaba A különös hangzású filmcím két japán szóból álló összetétel. Az „Oni” sintó jelentése: démon. A „Baba” szó egy széles körben használt, de inkább pejoratív kifejezés az idős asszonyokra. Alighanem a lényegesen tiszteletteljesebb „O-Ba-Chan” szóból származik, aminek az általános jelentése ’nagymama’, azonban tiszteletre méltó idősebb férfiak megnevezésére is használják. Hachi az öregasszonyt többször is „Kuso-Babá”-nak nevezi, ami különösen tiszteletlen kifejezés, és ezt használja a szamurájtábornok is. A film címe tehát a démonná vált öregasszonyt jelenti, aki talán isteni büntetésként vált démonná, ámbár nem kizárt az az értelmezés sem, hogy csupán a menye látja annak. Szimbólumok A gödör „A gödör. Mély és sötét. Ez a sötétség ősidőktől fogva létezik.” Ezekkel a szavakkal indul a film. A gödör nyilvánvalóan szimbólum is, nem csupán egy hely, ahová a két asszony a meggyilkolt és kirabolt áldozatokat dobálja. A gödör köti össze a holtak birodalmát az élőkével, és teljesen nyilvánvaló, hogy amikor az élők birodalmában háború dúl, a gödör sem fog üresen maradni. A gödör – formája révén – az anyaméhre is utal, de negatív értelemben, mivel nem az Élet kezdetét, hanem a végét szimbolizálja. Ugyanakkor a gödörbe került áldozatok halála az életet, a túlélést jelenti a két nő számára. Az Onibabában fontos motívum a szexualitás, és a gödörnek lehet ilyen jelentéstartalmat is tulajdonítani. Szimbolizálhatja a női szexuális vágyat, ami a férfiakat „feneketlen szakadék”-ba taszítja, és ami e film esetében a halállal egyenértékű. (Hogy a szexualitás és a halál mennyire összefüggő fogalmak, azt 12 évvel később egy másik japán film, Az érzékek birodalma (1976) mutatta be rendkívül érzékletesen.) Nem véletlen, hogy a film egyik jelenetében Hachi is ebbe a gödörbe kiáltja bele szexuális vágyait. A gödör ősidőktől fogva létező sötétsége azonban általános értelemben a halál és a pusztulás állandóan jelen lévő fenyegetését, a bűn kísértését jelenti. A maszk A maszk mint szimbólum elsősorban a gödörhöz, és ezáltal a halál fogalmához kapcsolódik. Először a nádasba tévedt szamurájtábornokon látható az álarc: azon a férfin, akinek a parancsára emberek százai haltak meg a csatákban. Amikor az öregasszony azzal vádolja, hogy ő az egyik okozója a szenvedéseknek, a szamuráj nem is tagadja felelősségét a pusztulásért. Maszkja elsődlegesen valószínűleg a lepra vagy a pestis külső jeleit fedi el, szimbolikusan azonban arra utal, hogy a háborúban játszott szerepe miatt a férfi emberi mivoltából kilépve démonná, a halál előhírnökévé és eszközévé vált, így sorsa is az, hogy a gödörben végezze azok között, akik részben általa kerültek oda. Az öregasszony azzal a céllal veszi magára az álarcot, hogy megakadályozza menye és Hachi szeretkezését. A szexualitás ebben a világban azonban a túlélést, az élet folytatásának lehetőségét jelenti, és az ebbe való beavatkozással az idős asszony a természet rendjével szegül szembe. Motivációi azonban nagyon is emberiek, hiszen neki is szüksége van a menyére a saját túléléséhez: „Egyedül nem tudok ölni!” – mondja az egyik jelenetben Hachinak. Ezenkívül neki is megvannak a maga természetes testi vágyai. Miután megleste a szerelmeskedő fiatalokat, a vágytól felhevülve és frusztrálva ölel át egy magas fát, amely egyrészt egyértelműen fallikus szimbólum, másrészt kopárságával, szárazságával az idős nőre utal vissza, akinek szexuális vágyaihoz a termékenység fogalma már nem kapcsolható. Shindô a látszat ellenére nem viszonyul egyértelműen negatívan az idős nő alakjához, sőt egy interjújában azt mondta, az öregasszony valójában magát a rendezőt szimbolizálja. A maszk nemcsak a büntetést jelenti a nőnek, hanem a kilépés lehetőségét addigi élete kereteiből, utat egy új világba. Paradox módon a maszk által „démon”-ná lett asszony ekkor döbben rá igazán emberi mivoltára: „Ember vagyok, nem démon!” – kiáltja kétségbeesetten a menyének, aki rémülten szalad el előle. Shindô szándékosan nyitva hagyja a kérdést a film végén, hogy vajon az idős nőnek is sikerült-e átugrania a mélység fölött. A nádas A film helyszíne egy susuki (japán pampuszfű, óriásnád) nádas, amely Shindô korábban említett nyilatkozata szerint hol fenyegető, hol lágy hullámzásával az egyént körülvevő társadalmat szimbolizálja. A magas, sűrű, hajladozó nád az egyszerű emberek fölé nő. A nád a fához hasonlóan fallikus szimbólum is, a férfiak uralta társadalom jelképe. (Érdemes megfigyelni, hogy csak a férfi szereplőknek van neve a filmben.) Ebben a társadalomban a férfiak közötti erőszak (a háború) elfogadott és megengedett, noha motivációi csupán a hatalom és a kapzsiság. A két nő kegyetlensége sohasem múlja felül a férfiak kegyetlenségét, számukra viszont az erőszak a túlélés eszköze, ők azért ölnek, hogy életben maradjanak, és kegyetlenségük csupán reakció a férfitársadalom kegyetlenségére. Ami egyébként a nádasban lejátszódik, annak mozgatóerői lényegében ugyanazok, mint ami a nádason kívüli eseményeknek: Ushi személyében a háború vámszedője is jelen van, a hajladozó nád között pedig éppúgy az erőszak, a szenvedély, a kapzsiság, a hatalomvágy, a halál és a testi vágyak tombolnak, mint a külvilágban. Ezt a mikrovilágot Shindô kamerája sosem a magasból (az „uralkodó osztály” szemszögéből), hanem mindig alacsony szögből mutatja. Feminizmus Az Onibaba két főszereplője nő, méghozzá olyan nők, akiknek a szexualitása kiemelt szerepet játszik a történetben. Nemcsak a japán, hanem az egyetemes filmművészetben is kevés olyan filmet lehet találni az 1960-as évek első feléből, amely ezt a kérdést ennyire nyíltan tárgyalja. (Talán meghökkentő a párhuzam, de ebből a szempontból Ingmar Bergman egy évvel korábbi mesterműve, A csend állítható az Onibaba mellé.) Bizonyos értelemben az Onibaba akár feminista filmnek is tekinthető, hiszen benne két nő kerekedik a férfiak fölé. Ráadásul nemcsak végeznek hímnemű áldozataikkal, hanem mintegy férfiúi mivoltukban is megalázzák őket azzal, hogy megfosztják a férfiasságot jelképező fegyvereiktől és csupaszra vetkőztetik őket, hogy végül valamennyi tetemet abba a gödörbe dobják, amelynek gazdag szimbolikájáról fentebb már szó volt. A két asszony szinte az állatok szintjén él: mint zsákmányra vadászó vadak, úgy vetik magukat áldozataikra, legyen az akár egy sebesült szamuráj a vízben, vagy egy nádasba tévedt kisállat. Kichi (így hívták az idősebbik nő fiát, illetve a fiatalabbik nő férjét) halálhíre sem vált ki belőlük semmilyen mélyebb érzelmi reakciót. Emberi mivoltuk mélysége a szexualitás által bontakozik ki: a testiségen keresztül válik az addig szinte férfi módjára viselkedő fiatalasszony felszabadulttá, nőiességét és ezzel együtt járó vágyait felvállaló lénnyé. Ennek egyik szimbólumaként ízig-vérig női mivoltában, meztelenül kergetőzik kedvesével a nádasban (melynek fallikus jellegéről már esett szó), anyósával való kapcsolatában pedig kilép az addigi alárendelt szerepből, és határozottan megfogalmazza elvárásait. Hachi megjelenése az idős nőben is felébreszti a szexuális vágyat, és ez a vágy – a fiatalasszonyéhoz hasonlóan – bármennyire „állati”-nak mondható, mégis a természetes emberi lét felé történő elmozdulást jelenti. A forgatás érdekességei A film egyik gyártója, a Kindai Eiga Kyokai Shindô és Nobuko Otowa közös filmgyártó cége. Otowa a rendező filmjeinek gyakori szereplője volt, később feleségül ment Shindôhoz. A forgatás helyszínét először az Adachigaharán keresték. Az egyik rendezőasszisztens a Fudzsi környékén talált megfelelőnek tűnő helyszínt, de a terepet a hadsereg használta, és nem sikerült forgatási engedélyt kapni. Végül a Csiba prefektúrában található Inbanumában kezdődött el a munka. Shindôt lenyűgözte az ottani nádas hajladozása és susogása, melyet rendkívül érzékletesen sikerült a filmvásznon visszaadni. A körülmények elég mostohák voltak, részben az alacsony költségvetés miatt. A munkát azonban legjobban a rovarok nehezítették meg: a forgatás fényeire összegyűlt bogarak belerepültek a beszélő színészek szájába. Végül a stáb kieszelt valamiféle csapdát a rovaroknak, ahonnan a tűzbe vetették őket. A szereplők öltözékét maga Shindô tervezte, a két színésznő pedig azokban aludt, hogy a ruhák minél viseltesebbeknek tűnjenek. Valamennyi díszletet – beleértve a stáb mindennapi életéhez szükséges létesítményeket is – a 8 rendezőasszisztens építette. A gödör nem igazi volt, hanem a földfelszín fölött épített díszlet. Erre azért volt szükség, mert a rendezőasszisztensek által a földbe ásott gödröt nem lehetett a forgatáshoz használni, ugyanis a mocsaras környéken rendszeresen ellepte a víz. A nappali jeleneteket természetes fényben vették fel, csak az éjszakai és kora reggeli felvételekhez használtak mesterséges világítást. Mesterséges fény mellett az ég fekete, a nádas pedig fehér színű volt, természetes fénynél pedig pont fordítva. Éppen ezért mindig nagyon kellett figyelni arra, hogy mikor a legkedvezőbbek a fényviszonyok és a szélmozgások a forgatásra. A maszkot egy kiotói maszkmester készítette. A rendező két darabot rendelt, hiszen a történet szerint a maszk eltörik. Az épen maradt példányt forgatás után Shindô vette magához. A maszk megihlette William Friedkin amerikai rendezőt is, aki híres horrorja, Az ördögűző ( 1973 ) számára terveztetett egy hasonló álarcot. Jitsuko Yoshimura szerette volna, ha a rendező kivágja a filmből azt a képsort, amelyben a fiatalasszony meztelenül szalad az éjszakai nádasban. A színésznő ugyanis a leforgatott anyag megtekintése után döbbent rá arra, hogy mennyire expresszív lett ez a képsor. Miután alakításáért elnyerte a Kék Szalag-díjat, felhagyott a vágásra vonatkozó kitartó kéréseivel. A Hachit alakító Kei Sato 8 mm-es amatőrfilmen örökítette meg a forgatás eseményeit. A mintegy 40 percnyi anyagban színes képsorok (!) is vannak. A brit cenzúrahivatal 1965 -ben megtagadta a bemutatási engedélyt az Onibabá tól. 1968 -ban felülbírálták a döntésüket, és „X” (Szigorúan csak felnőtteknek!) besorolással engedélyezték a premiert, de előtte néhány kisebb vágást kértek. Évekkel később videón és DVD-n a teljes változat jelenhetett meg. Shindô 2003 -as filmje, A bagoly cselekménye erősen emlékeztet az Onibabá ra. Magyar kritikai visszhang „Az Onibaba a háborúról szól. Vádirat a háború ellen, de nem afféle hatásos tanmese: öntörvényű, nagyszerű dráma. Hiteles, emberi figurák, hiteles, emberi tragédiák bontakoznak ki előttünk. Kaneto Shindô szinte minden egyes beállítása feszes, hibátlan kompozíció, mesterien teremt hangulatot és vetíti ki a természeti világba az emberekben dúló indulatokat.” (Film Színház Muzsika, 1970) Főszereplők Nobuko Otowa (öregasszony) Jitsuko Yoshimura (fiatalasszony) Kei Sato (Hachi) Jukichi Uno (szamuráj) Taiji Tonoyama (Ushi) Senshô Matsumoto Kentaro Kaji Hosui Araya Kék Szalag-díj 1965 díj Jitsuko Yoshimura (legjobb mellékszereplő) 1965 díj Kiyomi Kuroda (legjobb operatőr) Esplegares Esplegares település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Esplegares Abánades, Sotodosos, Saelices de la Sal, Riba de Saelices, Huertahernando és Sacecorbo községekkel határos. Lakosainak száma 42 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: I. e. 12. század Az i. e. 12. század évei az i. e. 1200. évtől az i. e. 1101. évig tartanak. Az i. e. 13. századot követte és az i. e. 11. század következett utána. Az i. e. 585. május 28-i dátum előtti időpontok abszolút dátuma mindig bizonytalanságokkal terhelt. Ezt az évszámoknál mindig figyelembe kell venni. Események Hatti végleges gyengülése és bukása, a tengeri népek első vándorlása, megalakulnak az újhettita királyságok (a század eleje) Palesztina partvidékén letelepednek a filiszteusok Az egyiptomi XIX. dinasztia uralkodásának vége, a XX. dinasztia kezdete (i. e. 1186) A kasszita Babilon (Karadúnias) kiterjeszti fennhatóságát Asszíriára és Elámra is (i. e. 1186) Elám nagy arányú hódításba kezd, befolyási övezetét kiterjeszti a kasszita Babilonra (Karadúnias) is (i. e. 1180), sőt Asszíria is adófizetőjévé válik (i. e. 1155 - i. e. 1146 között) Egyéb esemény A hagyomány szerint Trója eleste ( Eratoszthenész szerint i. e. 1184-ben történt, Hérodotosz szerint i. e. 1250-ben.) Uralkodóházak Babiloni kasszita dinasztia (i. e. 1741 - i. e. 1155) Egyiptomi XIX. dinasztia (i. e. 1292 - i. e. 1190) Egyiptomi XX. dinasztia (i. e. 1190 - i. e. 1077) II. iszini dinasztia Babilonban (i. e. 1155 - i. e. 1025) Kínában a Sang-dinasztia A Csou dinasztia (később Nyugati Csou) hatalomhoz jut az ország egy részén (i. e. 1122) Fontosabb személyek Uralkodók Egyiptom Amenmessze Menmiré (i. e. 1203 - i. e. 1199) II. Széthi Uszerhepruré (i. e. 1199 - i. e. 1193) Merenptah Sziptah Szehaenré (i. e. 1193 - i. e. 1186) Tauszert Szitré Meritamon (i. e. 1186 - i. e. 1185) Széthnaht Uszerhauré (i. e. 1185 - i. e. 1182) III. Ramszesz Uszermaatré Meriamon (i. e. 1182 - i. e. 1151) IV. Ramszesz Uszermaatré Szetepenamon (i. e. 1151 - i. e. 1145) V. Ramszesz Uszermaatré Szeheperenré (i. e. 1145 - i. e. 1141) VI. Ramszesz Nebmaatré Meriamon (i. e. 1141 - i. e. 1133) VII. Ramszesz Uszermaatré Meriamon (i. e. 1133 - i. e. 1125) VIII. Ramszesz Uszermaatré Ahenamon (i. e. 1125 - i. e. 1123) IX. Ramszesz Noferkaré Szetepenré Haemuaszet (i. e. 1123 - i. e. 1105) X. Ramszesz Hepermaatré Szetepenptah (i. e. 1105 - i. e. 1101) XI. Ramszesz Menmaatré Szetepenptah (i. e. 1101 - i. e. 1077) Elám Sutruk-nahhunte (i. e. 1185 - i. e. 1155) Kutur-Insusinak Silhak-Insusinak Hutelodus-Insusinak Asszíria III. Assur-nirári (i. e. 1203 - i. e. 1198) Enlil-kudurri-uszur (i. e. 1197 - i. e. 1193) Ninunrta-apal-Ékur (i. e. 1192 - i. e. 1180) I. Assur-Dán (i. e. 1179 - i. e. 1134) Ninurta-Tukulti-Assur (i. e. 1133) Mutakkil-nuszku (i. e. 1133) I. Assur-rés-isi (i. e. 1133 - i. e. 1116) I. Tukulti-apil-Ésarra (i. e. 1115 - i. e. 1077) Babilon Adad-suma-uszur (i. e. 1216 - i. e. 1187) Melisihu (i. e. 1186 - i. e. 1172) I. Marduk-apla-iddina (i. e. 1171 - i. e. 1159) Zababa-suma-iddina (i. e. 1158) Enlil-nádin-ahhé (i. e. 1157 - i. e. 1155) Marduk-kabít-ahhésu (i. e. 1155 - i. e. 1146) Itti-Marduk-balátu (i. e. 1146 - i. e. 1132) Ninurta-nádin-sumi (i. e. 1132 - i. e. 1126) I. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 1126 - i. e. 1103) Enlil-nádin-apli (i. e. 1103 - i. e. 1100) Hatti II. Szuppiluliumasz (i. e. 1207 - i. e. 1178) IV. Arnuvandasz (i. e. 1178 - ?) Kína Ti ji (i. e. 1191 - i. e. 1154) Egyéb államok Menesztheusz, a legendás athéni király meghal 23 évnyi uralkodás után, a trónt az unokaöccse, Démophón örökli, aki Thészeusz fia (i. e. 1181) Irodalom Nagy Harris-papirusz (i. e. 1150 körül) I. Tukulti-apil-Ésarra felállítja az első asszír könyvtárat és összeállíttatja az asszír törvénykönyvet. Évtizedek és évek Az időszámításunk előtti 12. század i. e. 1101-től i. e. 1200-ig tart. Boldizsár Ferenc Boldizsár Ferenc (ürmösi) (1816 körül – Kolozsvár, 1873. június 7.) súgó, segédszínész, erdélyi magyar telekkönyvi igazgató. Élete Az 1830-as években a Dunántúli Színjátszó Társaság és a kassai társulat súgója és segédszínésze volt. Súgóként három zsebkönyv kiadója volt. Ezek közül az egyik Székesfehérváron jelent meg 1834-ben, Játékszíni Nefelejts címen. Az 1840-es évektől falusi jegyzőként, majd telekkönyvezetőként tevékenykedett. Később Erdélyben királyi telekkönyvi igazgató lett és ebben a minőségében két művet jelentett meg. Szerepei Corunna ( Gombos Imre : Az esküvés ) Konrád ( Kotzebue : Keresztes vitézek ) Művei Játékszíni Nefelejts. Székesfehérvár (1834) Telekkönyvi oktató. Kolozsvár, 1870. (2. kiadás. Kolozsvár 1873) A Királyhágón inneni országrész, Erdély legujabb törvényszéki felosztása. Kolozsvár, 1875. (Bordeaux Jenővel) Gare de Thann Gare de Thann vasútállomás Franciaországban, Thann településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lutterbach-Kruth-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vieux-Thann Gare de Thann-Centre Sankt Veit in Defereggen Sankt Veit in Defereggen település Ausztriában, Tirolban a Lienzi járásban található. Területe 61,48 km², lakosainak száma 724 fő, népsűrűsége pedig 12 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 1495 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara, a szabadalmi ügyvivők köztestülete. Magyarország egész területére kiterjedő illetékességgel jár el, székhelye Budapest. Magyarországon szabadalmi ügyvivőként csak az működhet, aki a Kamara tagja. Feladatköre A Kamara ellátja a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott közfeladatokat, valamint képviseli a szabadalmi ügyvivők érdekeit, védi a szabadalmi ügyvivők jogait, őrködik a szabadalmi ügyvivői kötelezettségek teljesítésén, és őrzi a szabadalmi ügyvivői kar tekintélyét. A Kamara véleményezési joggal részt vesz a szabadalmi ügyvivői tevékenységet érintő jogszabályok előkészítésében; az iparjogvédelemmel kapcsolatos általános kérdésekben jogosult véleményt nyilvánítani, és az illetékes állami szervek felé javaslatot tenni. A Kamara a működésével összefüggő kiadásokat a szabadalmi ügyvivők kamarai tagdíjából és egyéb bevételeiből fedezi. [28. (1) - (2), (4) - (6) bek.] A Kamara a szabadalmi ügyvivőkről és a szabadalmi ügyvivőjelöltekről, valamint a szabadalmi ügyvivői irodákról és a szabadalmi ügyvivői társaságokról nyilvántartást vezet. [28/A. § (1) bek.]vántartásban fel kell tüntetni: A Kamara az általa folytatott eljárások során kezelhet minden olyan adatot, amelynek kezeléséhez az eljárásban résztvevő hozzájárult, továbbá amelyet az adott eljárás eredményessége érdekében jogszerűen szerzett meg. [28/A. § (2) bek.] A Kamara tagjának jogai a) szavazati joggal részt vehet a Kamara közgyűlésén; b) bármely kamarai tisztségre megválasztható, ha nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt; c) javaslattal, észrevétellel fordulhat a Kamara bármely szervéhez. [29. § (1) bek.] A Kamara tagjának kötelességei A Kamara tagja köteles a) megtartani a Kamara által kiadott szabályzatok előírásait; b) határidőben megfizetni a kamarai tagdíjat és a Kamara által esetenként előírt rendkívüli kamarai hozzájárulást, valamint szolgáltatni a Kamara által előírt adatokat a tagdíj összegének meghatározásához; c) A Kamara eljárása közigazgatási hatósági ügyekben A Kamara a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti közigazgatási hatóságként jár el a következő, ú.n. kamarai hatósági ügyekben: a) a Kamarába való felvétel és a kamarai tagság megszűnésének megállapítása, kivéve, ha a kamarai tagság a kizárás fegyelmi büntetése vagy a szabadalmi ügyvivő halála miatt szűnik meg; b) a szabadalmi ügyvivői működés szüneteltetésének és újrakezdésének vizsgálata és tudomásulvétele; c) a szabadalmi ügyvivőjelöltek névjegyzékébe történő bejegyzés és az onnan való törlés, kivéve, ha a törlésnek a szabadalmi ügyvivők névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetés vagy a szabadalmi ügyvivőjelölt halála miatt van helye; d) a szabadalmi ügyvivői iroda és a szabadalmi ügyvivői társaság nyilvántartásba vétele és a nyilvántartásból való törlése, kivéve, ha a törlésnek a cégbíróságnak a szabadalmi ügyvivői társaságot a cégjegyzékből törlő jogerős határozata alapján van helye; e) a szabadalmi ügyvivői iroda alapszabálya és a szabadalmi ügyvivői társaság társasági szerződése módosításának vizsgálata és tudomásulvétele; f) a közösségi képviselők névjegyzékébe történő felvétel és az onnan való törlés, kivéve, ha a törlésnek a közösségi képviselők névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetés vagy a közösségi képviselő halála miatt van helye. [30. § (1) bek.] Kamarai hatósági ügyben a Kamara elnöksége jár el. [30. § (4) bek.] A Kamara alapszabálya A szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény 32. §-a (1) bek. a. pontja alapján a Kamara alapszabályát a közgyűlés fogadja el. Az alapszabályt az alakuló közgyűlés 1996. október 30-án fogadta el. (Azóta több módosítás történt.) A Kamara szervezete A Kamara szervei a) a közgyűlés, b) az elnökség, c) a fegyelmi bizottság és d) a számvizsgáló bizottság. [31. § (1) bek.] A Kamara tisztségviselői az elnök, a két alelnök és a pénztáros. [31. § (2) bek.] A Kamara képviselete A Kamarát az elnök, akadályoztatása esetén az alelnök, illetőleg az elnök által meghatározott körben vagy esetben az alelnök vagy elnökségi tag képviseli. [31. § (3) bek.] Mindszenty Zsuzsánna Mindszenty Zsuzsánna (Budapest, 1954. május 9. –) karnagy, zenetanár, az ELTE Zenei Tanszék docense, a Musica Nostra Kórus alapító karnagya, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége—a KÓTA—elnöke. Tanulmányai 1972-ben érettségizett a Patrona Hungariae római katolikus Leánygimnáziumban. 1973-1978-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár és Karvezetés szakán tanult, jeles eredménnyel diplomázott. Tanárai többek között Szőnyi Erzsébet, Párkai István, Legányné Hegyi Erzsébet, és Pernye András voltak. 1978-tól zeneiskolában tanított. 1972-85 között a Krisztinavárosi Credo együttes tagja volt. 1985 óta az ELTE Zenei Tanszék tanára, karvezetést és kargyakorlatot tanít, valamint a tanszéki kórust vezeti. 2004-ben a Zeneakadémián DLA fokozatot szerzett Summa cum Laude minősítéssel. Doktori értekezésének témája Sugár Rezső karművészete volt. Német és angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Karvezetői munka 1989-93 között a Vándor Kórus másodkarnagya. 1994-2002 között a Városmajori Jézus szíve plébániatemplom kórusának karnagya, amely működése alatt vette föl Bárdos Lajos nevét, és a Városmajori Kistemplom falán emléktáblát avatott a nagy zeneszerző emlékére. 1989-től 20 évig vezette az ELTE Zenei Tanszékén az ELTE Nőikart. Ezzel az együttessel számos bel- és külföldi kórusversenyen rangos díjakat nyertek (Budapest, Mainhausen, Nidderau, Marktoberdorf, Arezzo, Pécs, Lindenholzhausen, Maribor, stb.) Azóta a Zenei Tanszék egyesített vegyeskarát (ELTE Pro Musica Vegyeskar) vezeti kollégájával kétévente váltásban. 2016-ban a XXIII. Jan Vojtaššák Nemzetközi Kórusfesztiválon (Námestovo, Szlovákia) Musica Sacra és Gospel Kórus kategóriákban is arany diplomát nyert a kórus. Ezzel együtt Mindszenty Zsuzsánna lett a nemzetközi verseny legjobb karnagya. 1994-ben megalapította a Musica Nostra Énekegyüttest, amely szakmai pályafutásának egyik legkiemelkedőbb teljesítménye. A kórus tagjai nagyrészt egykori ELTE-s diákok, Mindszenty Zsuzsánna volt tanítványai. A kórus az ELTE Alumni szervezetének tagja, próbalehetőséget a Zenei Tanszék biztosít számukra. A Musica Nostra nőikar számos kortárs magyar művet mutatott be, jelentős nemzetközi versenyeken díjakat nyertek (Marktoberdorf, Arezzo, Tours, Bad, Ischl, Maribor, Bratislava, Namestovo, Debrecen, Pécs, Budapest, stb.), Mindszenty Zsuzsánna pedig ötször kapott karnagyi díjat. Az ARTISJUS a kórust kétízben, a karnagyot pedig négyszer jutalmazta a kortárs zene érdekében kifejtett munkásságáért és kortárs művek előadásáért. A Musica Nostra taglétszáma időközben megnőtt, 2014-ben ünnepelték működésük 20 éves jubileumát. Jelenleg 33 tagú a nőikar, repertoárjuk a középkor zenéjétől egészen a mai kortárs zenéig terjed. Oktatás Mindszenty Zsuzsánna 1985 óta oktat az ELTE BTK Zenei Tanszékén, ahol tanárképzés folyik, kezdetben négyéves, majd ötéves BA-MA, illetve 2012 óta osztatlan 4+1 éves rendszerben. A karvezetés szakcsoport vezetője. 2007-ben a Musica Nostra Alapítvány és az ELTE Zenei Tanszék hátterével Mindszenty Zsuzsánna elindította Kortárs Zene a Trefort Kertben című sorozatot. Azóta is minden évben három koncertet rendeznek az egyetemi ifjúság számára, melyen rangos előadók kortárs műveket mutatnak be, illetve a jelenlegi egyetemi hallgatók számára is van bemutatkozási lehetőség. Mindszenty Zsuzsánna rendszeresen tart szakmai továbbképzéseket Budapesten és vidéken. Előadóként gyakran hívják zenepedagógiai, illetve kóruszenével kapcsolatos rendezvényekre. 2006 óta évente egy hónapot tanít az Amerikai Egyesült Államokban, (Provo-UTAH, Brigham Young University, és Albuquerque-New-Mexico, University UNM). Európában rendszeresen dolgozik nemzetközi kórusversenyek zsűrijében (Belgium, Hollandia, Németország, Szlovénia, Szlovákia, Oroszország, Olaszország, Magyarország stb). 2010 óta a belgiumi Neerpelt Ifjúsági Kórusversenyének magyarországi nagykövete. 2015-ben megkapta a Debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny nagykövete címet. Szakmai közélet 1989 óta aktívan részt vesz a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége—a KÓTA—munkájában. 1996-2002 között az Ifjúsági Bizottság elnöke, 2002-2012-ig a KÓTA társelnöke, és 2012 óta—jelenleg is—a KÓTA elnöke. Ebben a minőségében számos hazai kórusrendezvény és szakmai találkozó, verseny, valamint nemzetközi szimpózium szervezésében és rendezésében tevékeny részt vállalt. 2012 óta a pécsi Europa Cantat Fesztivál Regionális Művészeti Bizottságának tagja. A Magyar Kodály Társaság, a Nemzetközi Kodály Társaság és a Bárdos Lajos Társaság tagja. Főbb publikációi, CD felvételei Mindszenty Zsuzsánna rendszeresen ír cikkeket a KÓTA ZeneSzó című folyóiratába, valamint a Parlado, illetve a Kodály Társaság lapjába. Szerkesztésével négy kottás füzetet jelentetett meg a KÓTA 2002 és 2010 között (Az angyal énekel, Tavaszi felhők, Felhő táncol, Kóruskönyv) „Lesz-e gyermekzene az ezredfordulón?” In: Sipos Lajos, Balogh László: A tanári mesterség gyakorlata 579-585. old. (Nemzeti Tankönyvkiadó-ELTE Tanárképző Főiskolai Kar 2003.) Fehér Anikó: „Nem tanítgatni kell, hanem megtanítani konkrét, mérhető dolgokat”. Beszélgetés Dr. Mindszenty Zsuzsánnával - Parlando-2011/3 A KÓTA szerepe az ezredfordulón a magyar kórusok életében In: K. Udvari Katalin: Művelődéstörténeti kincsestár (282-309. old.) -Püski Kiadó Budapest, 2015. A Musica Nostra Kórus közreműködésével 1999 és 2014 között megjelent legfontosabb CD felvételek Kóruszene a gregoriántól a romantikáig 1999. Allegro Bt Kortárs antológia- HUNGAROTON 1999. Georg Hilfrich szerzői lemeze 2002. Allegro BT Cantate Domino Canticum Novum- Allegro Bt-2003. Farkas Ferenc kórusművei. HUNGAROTON 2005. Igéző- Tóth Péter szerzői lemeze-HUNGAROTON 2007. Magánkiadásban 1999-től 2014-ig évente a karácsonyi koncert felvétele Díjai Trefort Ágoston-díj (1996) KÓTA Emléklap (2000) Liszt Ferenc-díj (2003) Artisjus-díj (2005, 2007, 2009, 2012) Vándor-Révész Alapítvány díja (2014) Neerpelt Ifjúsági Kórusverseny nagykövete (2009) Debrecen Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny Nagykövete (2015) Családja Férje 1976 óta Sugár Miklós Erkel-díjas zeneszerző és karmester. Három lányuk van, Réka, Ildikó és Kinga. A budai Hegyvidéken élnek. Szorospatak Szorospatak település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Alsókálinfalvától délnyugatra fekvő település. Története Szorospatak-ot 1946-ban alapították. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Szorospataknak 5531 lakosa volt, melyből 4 vallotta magát magyarnak. Damien Delaney Damien Finbarr Delaney (Cork, Írország, 1981. július 20. –) ír labdarúgó, aki jelenleg a Cork Cityben játszik, hátvédként. Pályafutása Kezdeti évek A Corkban született Delaney szülővárosa csapatában, az Avondale Unitedben kezdett el futballozni, majd a Cork Cityhez került, ahol 1998-ban megkezdte profi pályafutását. Leicester City és Hull City 2000-ben Peter Taylor leigazolta őt a Leicester Cityhez, ahol nyolc Premier League meccsen kapott lehetőséget. Kölcsönben megfordult a Stockport Countyban, a Huddersfield Townban és a Mansfield Townban is. A Stockportban töltött ideje alatt megszerezte profi pályafutása első gólját, a Rotherham United ellen. Taylor később a Hull City edzője lett, ahol elsőként Delaneyt igazolta le, 2002. október 16-án, 50 ezer fontért. Nehézkesen indult a karrierje új csapatánál, középpályásként és hátvédként is kipróbálták, mielőtt állandó tagjává vált volna a védelemnek. A 2003/04-es szezonban, amikor a Hull feljutott a harmadosztályba, az év játékosának választották, Rochdale elleni találata pedig a szezon legszebb gólja lett. A 2005/06-os idényben, immár a másodosztályban, Delaney főleg a védelem közepén játszott, de csapattársai sérülései miatt néhányszor balhátvédként és középpályásként is pályára kellett lépnie. Ő volt az utolsó Hull City játékos, aki gólt szerzett a Boothferry Parkban, mielőtt csapata átköltözött volna a KC stadionba. Queens Park Rangers 2008. január 18-án a Queens Park Rangers három és fél évre leigazolta. Első gólját március 8-án, a Sheffield Wednesday ellen szerezte. Ipswich Town Az Ipswich Town 2009. július 2-án 750 ezer fontért leigazolta, kétéves szerződést kötve vele. A következő szezon előtti felkészülési időszakban megsérült. Sérülése miatt vérrög alakult ki a combjában, ami lábamputációhoz, de akár halálhoz is vezethetett volna. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően azonban nem szenvedett maradandó károsodást. Első gólját 2010 novemberében, a Norwich City elleni rangadón szerezte, de még ugyanazon a meccsen ki is állították, azonnali piros lappal. 2012 augusztusában közös megállapodás alapján elhagyta a klubot. Crystal Palace 2012. augusztus 31-én a Crystal Palace rövidtávú szerződést kötött vele, 2013. januárjáig. Október 6-án, a Burnley 4-3-as legyőzése során szerezte első gólját a csapatban. Jól teljesített, ezért csapata november 22-én szerződést hosszabbított vele, 2014-ig. Pályafutása első Premier League gólját a Liverpool ellen szerezte, egy távoli lövés után, mely Glen Johnsonon megpattanva a hálóban kötött ki. Válogatott pályafutása 2008. május 13-án Delaney megkapta első behívóját az ír válogatottba, az új szövetségi kapitánytól, Giovanni Trapattonitól. 2011. május 4-én meghívták a Nations Cupra, Észak-Írország és Skócia ellen. Csapata végül megnyerte a tornát. Tétmeccsen 2013. október 11-én, egy Németország elleni világbajnoki selejtezőn játszhatott először. Sikerei Hull City A Football League Third Division második helyezettje: 2003/04 A Football League One második helyezettje: 2004/05 Crystal Palace A Football League Championship rájátszásának győztese: 2012/13 Fuentepelayo Fuentepelayo település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 860 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Eberling Béla Eberling Béla, Eberling Béla József, 1938-tól Budaváry (Budapest, 1881. szeptember 19. – Budapest, Kőbánya, 1954. május 1.) magyar építész, minisztériumi műszaki tanácsos. Életútja és munkássága Eberling István és Leifer Sarolta fia. A budapesti Műegyetemen diplomázott, 1903-ban. Sógorával, Schodits Lajos műépítésszel sok szép szecessziós épületet terveztek, pl. a Wekerletelepen több lakástípust, a Kós Károly tér 4. sz. alatti nagy mozis házat, a kispesti rendőrpalotát, Budán a Zsigmond utca 44. sz. alatti Esplanade Szállót és a XI. Orlay u. 9. sz. alatti bérházat, a pesti Aréna, a mai Dózsa György út 150-152. szám alatt a Népszállót, 1911–12-ben. Utóbbi egységes Jugendstil architektúrájú volt, de ennek belülről mára csak nyomai maradtak. 1913. június 10-én Budapesten feleségül vette Győri Máriát, Czompó Sándor és Kampós Terézia lányát. 1938-ban Eberling családi nevét Budaváryra változtatta. Melanocharis arfakiana A Melanocharis arfakiana a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bogyókapófélék (Melanocharitidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők. Az első példány begyűjtése 1867-ben az Arfak-hegységben történt. Minimális egyed került idáig megfigyelésre. Német márka A német márka (szokásos rövidítései: DM és DEM) a Német Szövetségi Köztársaság törvényes pénzneme volt az 1948-as bevezetéstől – a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől – 1999-ig, amikor szerepét átvette az euró. A szövetségesek által megszállt területeken hozták először forgalomba az addigi birodalmi márka (Reichsmark) helyett, s egészen az euró bevezetéséig mint a Német Szövetségi Köztársaság pénzneme szolgált. Az érmék és bankjegyek még három évig, az euró bankjegyek és érmék forgalomba hozataláig megmaradtak mint a készpénzforgalom lebonyolításának eszközei. A német márka váltópénze a (magyarban kisbetűvel írt) Pfennig volt (1 márka = 100 pfennig). A tízpfenniges érme köznapi neve Groschen (magyarul: garas) volt. Helyesírás és kiejtés A pénznem német neve Deutsche Mark (nn.), többes száma megegyezik az egyes számmal. Németül a deutsche melléknév (a német jelentésű melléknév nőnemű, egyesszámú, alanyeseti alakja), ez esetben nagybetűvel írandó, mivel tulajdonnév része, míg a Mark mint minden német főnév, szintén nagybetűvel írandó. Az angolban használatos (de a magyar nyelvben sem ismeretlen) deutschmark forma csak kissé tér el (hiányzik a hangsúlytalan e). A németben használják a rövidebb Mark és D-Mark formákat is; mindkettő nőnemű és ezeknek is csak az egyesszámát használják pénzmennyiség megjelölésére. Olykor a Mark többesszámát (Märker) szokták használni, ha kifejezetten több pénzdarabra (érmére, bankjegyre) utalnak, például Gib mir mal ein paar Märker kb. Adj csak ide néhány márkást (azaz márka érmét vagy papírpénzt). A váltópénz neve Pfennig (hn.), melynek a Marktól eltérően van elterjedten használt többesszáma (Pfennige). Az egyes és a többes szám is használható a többes kifejezésére a félreértés veszélye nélkül, például dreißig Pfennige vagy dreißig Pfennig (azaz 30 pfennig) Története Előzmények A márka a német egység 1871-es létrejötte utáni Németország pénzegysége. Ezt megelőzően a különféle német államok sokféle pénzegységet hoztak forgalomba, melyek többségének értékét azonban a 16� gramm színezüstöt tartalmazó egyleti tallérhoz (Vereinsthaler) rögzítették. Bár a márka aranyalapú valuta volt, az egyleti tallérhoz viszonyított árfolyamát 1 tallér = 3 márka értéken rögzítették. Az 1873-ban bevezetett német aranymárka (Goldmark) az első világháború után elvált az arany-standardtól: a márkaérték papírértékké vált (papírmárka; Papiermark). A világháborút követő infláció, majd hiperinfláció miatt a márka teljesen elvesztette értékét, a készpénzállományt pedig kizárólag papírpénz alkotta. A hiperinflációt követő stabilizációs program részeként hozták forgalomba 1923-ban a járadékmárkát (Rentenmark), majd 1924-ben a birodalmi márkát. A bevezetéstől az újraegyesítésig A német márkát (Deutsche Mark) 1948. június 21-én vezették be a nyugati szövetséges hatalmak. A korábbi járadékmárkát és birodalmi márkát különféle árfolyamok szerint váltották át az új fizetőeszközre: 1 birodalmi márkát 1 német márkára váltottak a fizetések, lakbérek stb. esetében; 10 birodalmi márkát váltottak át 1 német márkára a privát nem-bankok bankszámláinak konvertálásakor, de bizonyos összeghatár felett csak 65 pfenniget számoltak el 10 birodalmi márkánként. Ezeken kívül még minden személyt egy egyszeri, fejenkénti 60 márkás juttatásban részesítettek, amit két részletben (először 40, majd 20 márka) fizettek ki. Az új pénz bevezetésének elsődleges célja volt egy újabb hiperinfláció elszabadulásának megelőzése és a feketepiaci árucsere visszaszorítása (ahol például az amerikai cigaretta is fizetőeszközként szolgált). Ez a szovjet hatóságok haragját váltotta ki, ui. a lépést fenyegetésnek tekintették. Amikor az új márkát Berlin nyugati szövetségesek által őrzött részén is bevezették, a szovjetek azonnal lezártak minden közúti, vasúti és vízi összeköttetést Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország között. Ez vezetett a berlini blokádhoz. Néhány nap múlva a szovjet megszállási övezetben is új pénzt vezettek be (amelyet kezdetben szintén Deutsche Marknak, azaz német márkának neveztek) felülbélyegzett birodalmi márka és rentenmárka banjegyek formájában – ezzel az érvényüket vesztő bankjegyek nyugatról való beáramlását kívánták megakadályozni. 1948 júliusában egy teljesen új kelet-német márka bankjegysort adtak ki. A német márkát először a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Később az 1948-as év során a Bank deutscher Länder folytatta a kibocsátást, majd 1960-tól a Deutsche Bundesbank. Az évek során egyre nőtt a bizalom a német márkával szemben, jől őrizte értékét olyan időkben is, amikor a térség valutáinak gyorsuló inflációval kellett szembenézniük. Hamarosan a német nemzeti büszkeség egyik fő forrása és a nyugat-német nemzetgazdaság gyarapodásának sarokköve lett, különösen az 1950-es években, a Wirtschaftswunder, a német gazdasági csoda kibontakozásának idején. A bizalom külföldön is megmutatkozott: a német márka az amerikai dollár után a második legnagyobb mennyiségben tartalékolt valuta volt (az euró bevezetéséig). A német márkának jelentős szerep jutott az újraeggyesítés során is: 1990 júliusában hivatalosan bevezették az NDK-ban az addigi kelet-német márka helyébe. Az NDK-márkában vezetett bankszámlákat 4000 márka értékhatárig 1:1 arányban, afölött 1:2 arányban váltották át NSZK-márkára. Ezt a lépést sok közgazdász kritizálta a túlzottan nagylelkű átváltási arányok miatt, sokan a későbbi gazdasági gondokat is ebben látják gyökerezni. Áttérés az euróra Az 1990-es évek közvéleménykutatásai szerint a többség elutasította a német márka euróra cserélését, és még ma is jelentős azok száma, akik a márkához való visszatérést tartanák helyesnek. Az euró hivatalosan 1999. január 1-jétől vált Németország törvényes pénznemévé. Bár készpénz formájában az euró ekkor még nem jelent meg, ettől kezdve a márka jogilag csupán az euró fizikai formáját jelentette, illetve annak (nem decimális) váltópénzeként funkcionált. Az eurókészpénz 2002. január 1-jei megjelenése után a márka elvesztette törvényes fizetőeszköz-jellegét, azaz – szemben a többi országgal, amely ugyanekkor cserélte le nemzeti valutáját euróra – Németországban azonnal az euró vált egyedüli törvényes pénznemmé. Ennek azonban inkább elvi (jogi) jelentősége volt, hiszen február 28-ig még korlátlanul elfogadták a márkát, de a visszajárót már kizárólag euróban adták. A Deutsche Bundesbank korlátlan ideig garantálja a márka euróra váltását valamennyi fiókjában. Emellett mind a mai napig előfordulnak akciók, melyek idején fizetésképp márkát is elfogadnak a boltokban. Deutsche Telekom németországi utcai telefonfülkéinek 90 százaléka még most is elfogadja a márka és a pfennig-érméket. Érmék Az első érméket a Bank deutscher Länder adta ki 1948-ban és 1949-ben. 1950-től a Bundesrepublik Deutschland (a. m. Német Szövetségi Köztársaság) felirat szerepelt az érméken. Szép számmal bocsátottak ki 5 és 10 márka címletű ezüst emlékpénzeket is, melyek ugyan törvényes fizetőeszköznek minősültek, inkább az éremgyűjtők gyűjteményét gyarapították. A német érméken látható verdejel az érmét készítő pénzverdére utal: A Berlin (a második világháború idején és az újraegyesítés óta használják) B Bécs (csak a második világháború idején használták) D München E Muldenhutten F Stuttgart G Karlsruhe J Hamburg Ezek a verdejegyek a német euróérméken is megtalálhatók. Bankjegyek A német márka bankjegyekből négy sorozatot bocsátottak ki: Az első sorozat banjegyei Az első sorozatot 1948-ban az amerikai-brit-francia szövetséges megszálló hatalmak bocsátották ki. Címletek: ½, 1, 2, 5, 10, 20, 50 és 100 márka. A 20- és 50-márkásból kétféle változat készült, valamennyit az Egyesült Államokban nyomtatták. Biztonsági elemként metszetmélynyomtatást és a bankjegyek papírjába kevert, planchette nevű színes, kis méretű korongokat használtak. A Nyugat-Berlinben használt bankjegyeket "B" felülbélyegzéssel, vagy perforálással látták el, a köznyelvben ezeket a „Bärenmark“ - medvemárka elnevezéssel illették, Berlin címerállata a medve. A második sorozat bankjegyei A második sorozatot 1948-ban adta ki a frissen létrehozott Bank deutscher Länder. A bankjegyek külleme hasonlított az amerikai dolláréhoz és a francia frankéhoz, az egyes címletek tervezését és gyártását megosztva végezte a francia jegybank, a Banque de France, a brit Thomas de la Rue cég és a new yorki American Bank Note Company. Címletek: 5 és 10 pfennig; 5, 10, 20, 50 és 100 márka. Az 5, valamint a franciás stílusú 50 és 100 márkást Max Bittrof (1890-1972) tervezte. A 10 és a 20 márkást az első szériából vették át kisebb módosításokkal, mint például a Bank deutscher Länder felirat megjelenése. A harmadik sorozat bankjegyei A harmadik sorozatot 1960-ban a Deutsche Bundesbank adta ki. A bankjegyeken semleges szimbólumok, épületek és híres festők festményei szerepeltek. Címletek: 5, 10, 20, 50, 100, 500 és 1000 márka. A negyedik sorozat bankjegyei A negyedik sorozatot 1990-nel kezdődően hozta forgalomba a Deutsche Bundesbank, hogy felvegye a harcot a fejlődő bankjegyhamisítási technikákkal. A bankjegyek német művészeket és tudósokat, illetve a munkájukhoz kapcsolódó helyszíneket, eszközöket és szimbólumokat ábrázoltak. Ebben a sorozatban jelent meg először a kétszáz márkás címlet, melynek célja a százmárkások forgalmának csökkentése (százmárkás bankjegyek tették ki a teljes bankjegyállomány 54%-át) és a 100 és 500 márkás címletek közötti „űr” betöltése. Ennek ellenére a kétszáz márkás nem vált népszerűvé. Az utolsó két sorozatban az ötmárkás bankjegyek mennyisége messze elmaradt az azonos címletű érméétől, illetve a 100 márkánál nagyobb címletek is viszonylag ritkán fordulnak elő. A német bankjegyek külleme gyakorlatilag nem változott az 1960-1990 közötti időszakban. Mivel a bankjegyhamisítási technikák számottevő fejlődésen mentek keresztül, illetve a viszonylag jó minőségű színes sokszorosítási technikák könnyen elérhetővé váltak, az 1980-as évek végén a Deutsche Bundesbank egy új bankjegysorozat kibocsátását határozta el. Míg a színek hasonlóak maradtak a korábbi címleteken használtakhoz, a bankjegyek külleme teljesen megújult, és egy új címlet, a 200 márkás is a sorozat része lett. Híres német művészek és tudósok arcképe került a bankjegyekre, nők és férfiak egyenlő számban, a növekvő címlettel váltakozva. Az előoldal hátterében megjelenített városok épületei szorosan kapcsolódnak az ábrázolt személyiséghez (például születés vagy elhalálozás helye, munkásságának helyszíne), hasonlóan a szintén a háttérben szereplő szimbólumhoz. A bankjegyek hátoldalának témája is az előoldalon megjelenő személyhez kapcsolódik. Új biztonsági elemek is megjelentek, mint például az ablakos biztonsági szál (melyen az értékjelzés is szerepel mikroírással), mikroírás, (a rátekintés szögétől függően látható) rejtett kép, (a rátekintés szögétől függően) optikailag változó tulajdonságú festék használata, UV-fényben fluoreszkáló festék használata. A vakok tájékozódását címletenként változó dombornyomott jelek segítik. 1996-tól a legfontosabbnak tartott 50-, 100- és 200 márkás címletekre újabb biztonsági elemek kerültek: hologramhatású kép, EURion csillagkép és gyöngyházfényű irizáló festékkel nyomtatott kép. Elsőként, 1990. október 1-jén az 1989. január 2. dátummal nyomtatott 100- és 200 márkás bankjegyek kerültek forgalomba. A következő címlet, a tízmárkás 1991 tavaszán, míg az ötvenmárkás ugyanazon év őszén jelent meg. Végül az új 5-, 500 és 1000-márkás bankjegyeket 1992. október 1-jén vezették be. A fokozatos bevezetést azért tartották fontosnak, mert időt akartak hagyni az egyes címletek megismerésére az újabbak megjelenése előtt. Végül utolsóként azokat a bankjegyeket vezették be, melyeknek a legkisebb volt a forgalma. Ahol a szív lakik Az Ahol a szív lakik (eredeti cím: Where the Heart Is) egész estés amerikai film, amelyet Matt Williams rendezett. A forgatókönyvet Lowell Ganz írta, a zenéjét Mason Daring szerezte, a producere Patricia Whitcher, a főszerepekben Natalie Portman, Ashley Judd, Stockard Channing, Joan Cusack és Sally Field látható. A Wind Dancer Films készítette, a 20th Century Fox forgalmazta. Amerikában 2000 április 28-án mutatták be a mozikban. Simonyi Gábor Simonyi Gábor (1977. július 23. –) magyar strandlabdarúgó-hátvéd. A magyar strandlabdarúgó-válogatott tagjaként részt vett a 2015. évi Európa játékokon. Forrás Simonyi Gábor adatlapja a beachsoccer.com oldalon (angolul) Karlócai béke A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát. Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására. A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit). A béke értékelése „Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,” állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. „A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”[forrás?] Ebersdorf Ebersdorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1061 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Lila köd A részt David Straiton rendezte. 2006. szeptember 19-én mutatták be az amerikai Sci-Fi Channelen. Történet A város lakói személyiségüktől eltérően kezdenek viselkedni, és ez talán összekapcsolható a tudat alatti impulzusaikkal. Jack rátalál Henryre, aki nagyon fáradt és épp a város P.A. antennáját frissíti késő délután. Később Carter sherif megszakítja a Fargo és Seth között zajló szomszédsági vitát, ezt mondva: "Ha vissza kell jönnöm, hozok egy kábító pisztolyt és gyomirtót". Hazamegy a bunkerbe, hogy pihenhessen a hosszú nap után. Az éjszaka folyamán a városban mindenki elájul a bunkert kivéve. Mikor Carter felkel a következő reggel, észreveszi, hogy mindenki a fejte tetejére állt, az emberek nem önmaguk. Jo pezseg és laza az irodában; Henry ellenséges és ideges; Allison késik a munkahelyéről és abbahagyja a munkáját; később megpróbálja elcsábítani Cartert; és Beverly P.A.-t használva felfedi mindenki titkát az egész város előtt, ábécé sorrendben. Az egyedüli, akire nem voltak hatással a történtek az Jack és Zoe. Carter bezárja a városlakók többségét a seriff irodában, amíg ki nem találja, hogy mi történt. A probléma Seth növényeihez vezethető vissza, egy hibridre, amit ő termesztett ki és "Necrosomnium"-nak nevezte el. Éjjel a virágzó növények spóráinak elterjedése furcsa hatással volt a városlakókra, amit Jack megpróbált megállítani azzal, hogy felégeti a növényeket. De az alulöltözött Taggart megállítja, aki leüti egy lapáttal, majd ezt mondja: természet egy, ember nulla. Carternek végül sikerül mindent megoldania, és a városlakók bocsátatot kérnek egymástól. De Henry közli, hogy elhagyja Eurekát. Viharmadárfélék listája A viharmadárfélék (Procellariidae) a madarak (Aves) osztályába és a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A hagyományos rendszerezéstől eltérően, melyben 4 csoportot tartottak számon, manapság 5 csoport van; továbbá egyes nemek és fajok megváltoztatták a korábbi rendszertani besorolásukat; például: a viharmadarak közül kivonták a szerecsenhojszákat, továbbá néhány, szintén a viharmadarak közül kivont fajnak megalkották a saját madárnemét, az úgynevezett Pseudobulweriát. A kergueleni hojsza monotipikus taxonná vált az átrendezés során. Egyes alfajok elnyerték a faji státuszukat. Ez a nagymértékű átrendezés Austin (1996), Bretagnolle et al. (1998), Nunn & Stanley (1998) és Brooke (2004) kutatásain alapul. A családba az alábbi 15 madárnem és 88 recens faj tartozik: Hojsza csoport óriáshojsza (Macronectes) Richmond, 1905 – 2 élő faj sirályhojsza (Fulmarus) Stephens, 1826 – 2 élő és 2 fosszilis faj Daption Stephens, 1826 – 1 élő faj galambhojsza (Daption capense) ( Linnaeus , 1758) Pagodroma Bonaparte , 1856 – 1 élő faj hóhojsza (Pagodroma nivea) (G. Forster, 1777) Thalassoica L. Reichenbach , 1853 – 1 élő faj antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica) ( J. F. Gmelin , 1789) Cethojsza csoport Halobaena Bonaparte, 1856 – 1 élő faj kék viharmadár (Halobaena caerulea) (Gmelin, 1789) cethojsza (Pachyptila) Illiger , 1811 – 6 élő faj Szerecsenhojsza csoport szerecsenhojsza (Bulweria) Bonaparte, 1843 – 2 élő faj és 1 kihalt faj Procellaria Linnaeus, 1758 – 5 élő faj és talán 1 fosszilis faj Vészmadár csoport Ardenna Reichenbach , 1853 - 7 élő fajt és 5 fosszilis faj Calonectris Mathews & Iredale, 1915 – 4 élő faj és 2 fosszilis faj Lugensa Mathews, 1942 – 1 élő faj kergueleni hojsza (Lugensa brevirostris) (Lesson, 1831) Pseudobulweria Mathews, 1936 – 4 élő faj és 1 kihalt faj Puffinus Brisson , 1760 – 19 élő faj és 7 fosszilis faj Viharmadár csoport viharmadarak (Pterodroma) Bonaparte, 1856 – 30 élő faj és 12 bizonytalan helyzetű és fosszilis faj Bartha Károly (labdarúgó) Bartha Károly (Nagyvárad, 1923. szeptember 19. – 1976. december 7.) román válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 1947 és 1956 között 147 alkalommal szerepelt az élvonalban a Dinamo București csapatában 53 gólt szerzett. A Dinamoval egy bajnoki címet, három bajnoki ezüst- és egy bronzérmet szerzett. Rövid ideig játszott a Nagyváradi Haladás és a Voința Oradea együtteseiben is. A román válogatottban 1948 és 1949 között hét alkalommal szerepelt a román válogatottban és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Román bajnokság bajnok: 1955 2.: 1951, 1952, 1953 3.: 1954 A kék szörny A kék szörny (eredeti cím: Doug's 1st Movie) egész estés amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely a Disney-féle Doug kalandjai című televíziós rajzfilmsorozat alapján készült. A forgatókönyvet Ken Scarborough írta, az animációs filmet Maurice Joyce rendezte, a zenéjét Mark Watters szerezte, a producerei David Campbell, Melanie Grisanti, Jim Jinkins és Jack Spillum voltak. A Walt Disney Pictures és a Disney Television Animation készítette, a Buena Vista Pictures forgalmazta. Amerikában 1999. március 26-án mutatták be a mozikban. Magyarországon két szinkronos változat is készült belőle, amelyekből az elsőt 2001. január 1-jén az HBO-n vetítették le a televízióban, a másodikat 2016-ban adták ki DVD-n. Szereplők További magyar hangok (2. szinkroban): Csík Csaba Krisztián, Czető Roland, Fehér Péter, Kapácsy Miklós, Oroszi Tamás, Szabó Andor, Sörös Miklós Dinnyés megállóhely Dinnyés megállóhely egy Fejér megyei vasútállomás, Gárdony városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Agárd megállóhely Székesfehérvár vasútállomás Trandosánok A trandosánok a Csillagok háborúja c. mozifilm-sorozatban szereplő faj. Otthonuk a Mytaranor-szektor egyik bolygója, a Trandosha (a standard tájolású galaktikus csillagtérképeken a Középső Peremvidék északkeleti részén van), nyelvük a dosh, amelynek írott és beszélt formája is létezik, és sziszegő- valamint kemény torokhangok, azonkívül kettőshangzók jellemzik. Leírásuk Biológiailag humanoid felépítésű, hidegvérű, hüllőszerű faj, jellegzetes gyíkfejjel és karmos végtagokkal, farkuk azonban nincs. Egyedeik két méter magasak, és brutális, a vukikéhoz hasonló fizikai erő jellemzi őket, valamint a nagy vitalitás (ellenállóképesség a fájdalommal és sérülésekkel szemben - például elvesztett végtagjaikat természetes módon regenerálni képesek, de csak a felnőttkoruk eléréséig rendelkeznek ezzel a képességgel). Világító vörös szemük az infravörös tartomány hullámait (hősugarak) is érzékeli, emiatt éjjel vagy sötétben is jól látnak. Nem élnek tartós párkapcsolatban, és nem alkotnak családot. Tojásokkal szaporodnak, amiket a nőstény a kikelésükig gondoz. Hagyományos kultúrájuk brutális, kegyetlen. Egy Skalpszámláló nevű háborúistennőt imádnak, aki hitük szerint harcban megölt áldozataik száma függvényében biztosít a túlvilágon többé vagy kevésbé előkelő helyet. Emiatt sok trandosán dolgozik fejvadászként. Foglyaikat jellemző módon megkínozzák, megcsonkítják, vagy feláldozzák, azonkívül rabszolgákat tartanak. Ismertek és hírhedtek arról is, hogy ők készítik és használják a Galaxis legjobb kézi sugárfegyvereit, különösen elismert specialistái az ismétlő sugár-nehézfegyverek kifejlesztésének. Harcias jellemük ellenére a Régi Köztársaság alatt egyes kifinomultabb ízlésű trandosán csoportok részt vettek az intergalaktikus politikai életben. Történelem Ősellenségeik a Trandoshától nem messze fekvő Kashyyyk bolygó őslakói, a vukik. A vuki skalpok különösen értékesek a trandosánok körében. A Régi Köztársaság tagjai voltak, azonban törvénytelen szokásuktól, a rabszolgatartástól nem voltak hajlandóak megválni, ezzel számos politikai konfliktust generáltak. A Galaktikus Birodalom nemcsak törvényesítette e szokásukat, de nyíltan támogatta őket a vukik elleni rabszolgaszerző háborújukban. A Trandosán Rabszolgakereskedő Céh számos értékes vuki rabszolgát szerzett a monumentális méretű birodalmi építkezésekhez. Előfordulásuk Előfordulásuk a filmekben A Birodalom visszavágban jelennek meg először: abban a jelenetben, amikor Darth Vader megbízást ad egy csoport fejvadásznak az Ezeréves Sólyom előkerítésére; itt tűnik fel Bossk, a gyíkember-kinézetű trandosán fejvadász. Azonban a filmből sem neve, sem faja nem derül ki (szerepe mindössze egy hörgésszerű megszólalásra korlátozódik), a könyvváltozatban is csak a neve található meg. A Jedi visszatérben is feltűnik egy pillanatra egy, a Bosskéhoz hasonló űrruhát viselő trandosán Jabba környezetében . Nagyon valószínű, hogy azonos Bossk-kal. Előfordulásuk az animációs sorozatban A Klónok háborúja c. sorozatban több trandosán karakter is előfordul, hárman nevesítve vannak (a már többször említett Bossk, továbbá Gha Nacht, ill. Nack Movers; ld. „ismert trandosánok”). Azonban fajuk nincs nevesítve, ez csak kinézetükből következtethető ki, illetve a sorozat dokumentációiból olvasható ki. Előfordulásuk videojátékokban A Star Wars: Galactic Battlegrounds -ban két trandosán karakter (mindkettő ún. „hős”) is előfordul: Bossk, illetve Pekt. A játék menüjében előhívható dokumentáció mindkét karakterről számottevő információkat közöl. A Star Wars Galaxies c. játékban játszható egy trandosán karakter. A Star Wars: Republic Commando -ban trandosán zsoldosok foglalnak el egy köztársasági űrhajót; A Knights of the Old Republic sorozatban (különösen a II. részben, Nar Shaddaa-n. A Star Wars: Empire At War c. RTS „ Forces of Corruption ” c. kiegészítésében Bossk játszható karakter. Ismert trandosánok Bossk , fejvadász. Tagja volt a Darth Vader által az Ezeréves Sólyom és pilótái elfogására felbérelt különítménynek (Csillagok háborúja V: A Birodalom visszavág) . Pekt, rabszolgakereskedő. Még a trandosánok körében is hírhedt volt szadizmusáról. A Kasshyyk elfoglalása után kvázi birodalmi hivatalnokként tevékenykedett a régióban. YU. 4-ben a trandosán uralom ellen fellázadó vukik segítségére érkezett lázadók ölték meg (Star Wars: Galactic Battlegrounds) . Gha Nachkt ( kép ): Egy kis növésű, köpcös és kövér trandosán kereskedő volt, aki hajóján az űr végtelenjét járta, és űrhajóroncsokra vadászott, kiszerelte belőlük, ami értékes, majd eladta. Főként droid-kereskedőként volt közismert. A Star Wars: A klónok háborúja (televíziós sorozat) I./6. részében ( Downfall of a droid ) szerepelt először. Egy csata nyomán maradt roncstelepen megtalálta R2-D2 -t, és leszállította Grievous tábornoknak az igen értékes leletet, mivel a droid memóriája tartalmazta az Anakin Skywalker vezette köztársasági haderők minden stratégiai információját. Gha Nacht útközben megtudta ezt, és olyan magas árat kért a droidért, hogy Grievous nem volt hajlandó kifizetni őt, ehelyett orvul megölte egy fénykarddal. Nack Movers a Star Wars: A klónok háborúja mellékszereplője ( Elveszett fénykard c. rész), körözött bűnöző, aki megveszi Ahsoka Tano ellopott fénykardját. Két nő azonban meggyilkolja, így Ahsoka és a fegyver utáni nyomozásában segítő Tera Sinube mester már csak Movers holttestére bukkan rá. Garnac a Star Wars: A klónok háborúja egyik szereplője ( Vuki vadászat c. rész). Ő volt azoknak a trandosánoknak a vezetője, akik elrabolták Ahsoka Tano -t, majd a Wasskahra szállították. Ő volt Dar apja. Egyszer Ahsoka és társai rátámadtak a hajójára, és sorban végeztek a társaival. Garnac megpróbálta őket lelőni, de a jedi növendékek segítségére érkezett vukik szétlőtték az ágyúját, és Garnac elmenekült. Ám Ashoka megtalálta, és lelökte őt a hajójáról, és Garnac lezuhant a mélybe. Garnac-nak világoszöld színű bőre van, rajta sötétzöld csíkokkal, vörös a szeme színe, fején pedig vörös tüskék találhatók. Clutch a Star Wars: A klónok háborúja egyik szereplője ( Vuki vadászat c. rész). Ő és Goron szállították a foglyokat a Wasskahra, hogy vadásszanak rájuk, de Ahsoka és társai megtámadják a szállítóhajójukat. Ahsoka elkezd harcolni Clutch-al, de az erő segítségével Ahsoka a hajó ablakához löki, Clutch pedig meghal. Krix a Star Wars: A klónok háborúja egyik szereplője ( Vuki vadászat c. rész). Ő és Smug voltak járőrök éjjel a Wasskahon. Miután Ahsoka és társai elfogták Smugot, ő kapcsolatba lépett Krixszel („Küld ide egy gépet ami felvesz és hazavisz...psszhsz... ”), Krix pedig odarepült Smughoz, hogy hazavigye , de Ahsoka ráugrik Krix-re és megveri, de életben hagyja, és elrepül a trandosánok bázisára. Ahsoka és társai megtámadják a szállítóhajójukat. Ahsoka elkezd harcolni Clutch-al, de az erő segítségével Ahsoka a hajó ablakához löki, Clutch pedig meghal. Gradián A gradián, más néven újfok a szögek mérésére szolgáló mértékegység. Főként német nyelvterületen használatos. Századrésze az újperc, tízezred része az újmásodperc. Jele: gon Hasonló a fok nevű szög mértékegységhez, mellyel a kört 360 részre (illetve egy derékszöget 90 részre) lehet felosztani, ám a gradiánnal 400 „fokra” (derékszöget 100-ra), helyesebben gradiánra oszthatjuk fel. A BIPM elsősorban a gon, másodsorban a grad (franciául grade) mértékegységet engedélyezi, mint az SI mellett engedélyezett mértékegységet. Az SI brochure szerint: „A gon (alternatív nevén grad) a síkszög mértékegysége, π/200 formában meghatározva. Különösen értékes a földmérés tudományában, hiszen a Föld egyenlítője és a sarkok közötti távolság megközelítőleg 10 000 km. Ezért a Föld középpontjából a felszín egy kilométernyi távolságához tartozó szög éppen egy centigon.” (6. táblázat) Az angol szóhasználatban grade a lejtőszög grádiense (tg α), nem tévesztendő össze az újfok fogalmával. 360° = 2π = 400 g Gradián (teljes kör = 400 g) - a számológépen GRAD felirattal jelenik meg. Eredete A mértékegység neve görög, eredetileg γονια (gonia) volt Ez a szó az alapja a tetragonális vagy a Pentagon kifejezésnek. Somogy megye védett természeti értékeinek listája Ez a szócikk Somogy megye védelem alatt álló természeti értékeit sorolja fel. Nemzeti park A Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei Barcsi ősborókás Tájvédelmi körzetek Zselici Tájvédelmi Körzet Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet Természetvédelmi területek Duna-Dráva Nemzeti Park Babócsai Basa-kert (13,2 ha) Baláta-tó (342 ha) Csokonyavisontai fás legelő (437,47 ha) Csombárdi rét (53,4 ha) Rinyaszentkirályi erdő (62,8 ha) Balaton-felvidéki Nemzeti Park Látrány-puszta (230 ha) Nagybereki Fehérvíz Somogyvári Kupavár-hegy Ahrenshöft Ahrenshöft település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 494 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Tusk Az 1979-es Tusk a Fleetwood Mac tizenkettedik lemeze. Elkészítése több mint egymillió dollárba került. Amerikában a listák 4. helyére került, és duplaplatina lett, míg az Egyesült Királyságban, ahol az albumlista élére jutott, platinalemez lett. Amerikában két kislemez is bekerült a Top 10-be, a címadó Tusk (8. az Egyesült Államokban, 6. az Egyesült Királyságban) és a Sara (7. az Egyesült Államokban, 37. az Egyesült Királyságban). Bár az albumból négymillió példány kelt el világszerte, a kiadó a Rumours nagy sikerére és a hatalmas elkészítési költségre hivatkozva bukásnak nevezte a lemezt, és egyedül Buckinghamet hibáztatta. Fleetwood szerint a hibás az RKO rádióadó, amely a teljes albumot sugározta, így sok házi felvétel készülhetett. Lévén az album duplalemez, ára közel 16 dollár volt, így elég drágának számított. Az együttes hatalmas világkörüli turnéra indult, mely során Németországban Bob Marley-val koncerteztek. A koncertek során rögzítették a Live albumuk anyagát. A Tusk szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Gradišče nad Prvačino Gradišče nad Prvačino (olasz nyelven: Gradiscutta in Val Vipacco) falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Vipava-völgyben, Prvačina település közelében. Közigazgatásilag Nova Goricához tartozik. Lakosságának száma 476 fő. Nevének eredete Neve az idők során többször megváltozott. 1953-ban Gradišče névről Gradišče pri Zalem Hribu-ra változott a település elnevezése. Majd 1955-ben a Gradišče pri Zalem Hribu elnevezés is megváltozott a ma is használatos Gradišče nad Prvačino-ra. Temploma A falu templomát Szűz Mária tiszteletére emelték és a Koperi egyházmegyéhez tartozik. Híres emberek A településen élt, vagy született híres személy Josip Tominc (1790–1866) szlovén-olasz festő Remungol Remungol település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 983 fő (2015). Remungol Moustoir-Remungol, Naizin, Moréac, Plumelin, Guénin, Pluméliau és Évellys községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cobeta Cobeta település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Cobeta Ablanque, Mazarete, Anquela del Ducado, Selas, Torremocha del Pinar, Corduente, Zaorejas és Olmeda de Cobeta községekkel határos. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Birkózás az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Az 1968. évi nyári olimpiai játékokon a birkózás tizenhat versenyszámból állt. Kötöttfogásban és szabadfogásban egyaránt nyolc-nyolc olimpiai bajnokot avattak. Magyar részvétel Az olimpián tizenhárom birkózó képviselte Magyarországot. Közülük nyolcan indultak kötöttfogású- és heten szabadfogású birkózásban. (Bajkó Károly és Rusznyák József mindkét fogásnemben induló volt.) A magyar birkózók összesen két első két harmadik és egy negyedik helyezést értek el, és ezzel huszonöt – szabadfogásban négy, kötöttfogásban huszonegy – olimpiai pontot szereztek. Az érmes birkózókon kívül pontszerző helyen végzett: 4. helyezett: Alker Imre , kötöttfogás, lepkesúly Nem került az első hat közé: Bajkó Károly, szabadfogás, váltósúly Búzás Károly, szabadfogás, könnyűsúly Erdős Márton, szabadfogás, lepkesúly Hollósi Géza , szabadfogás, középsúly Kiss Ferenc , kötöttfogás, félnehézsúly Nyers László , szabadfogás, nehézsúly Rusznyák József szabadfogás, pehelysúly kötöttfogás, pehelysúly Sillai László, kötöttfogás, középsúly Steer Antal, kötöttfogás, könnyűsúly Palazzo Senatorio A Palazzo Senatorio vagy Szenátusi Palota híres palotaépület Rómában, a Capitoliumon, a Piazza del Campidoglion. Hozzátartozik ahhoz az épületcsoporthoz, melyet Michelangelo tervezett. A megbízást a tér kiépítésére V. Károly császár 1536. évi római látogatásának ürügyén kapta. A 12. századtól állt már itt egy épület, melyet a római kori Tabulariumra emeltek, 1144-től a város igazgatási székhelye volt: a szenátus, az adminisztráció felelőse és az igazságszolgáltatás székhelyeként működött. Michelangelo tervei nyomán a teret átalakították, ám halálakor az épületnek csupán alsó része volt készen, illetve a főemeletre vezető lépcső. Az építkezést Giacomo Della Porta majd Girolamo Rainaldi fejezte be. Rainaldi a terven csupán annyiban módosított, hogy a második emelet alacsonyabb lett Michelangelo eredeti elképzeléseinél. A Szenátusi Palota végül 1605-ben készült el. Az épület főszárnyához balról és jobbról két oldalszárny csatlakozik, mindkettő az eredeti tervek alapján jött létre, egyforma homlokzattal. Kuntapolca Kuntapolca (szlovákul: Kunova Teplica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. Fekvése Rozsnyótól 23 km-re délnyugatra, Pelsőctől 8 km-re északra, a Csetneki-patak völgyében fekszik. Története Nevét melegvízű forrásáról kapta. 1243-ban „Toplucha" alakban említik először, az Ákos nemzetség tulajdona volt. Ezután a 16. század közepéig a Bebekek tulajdona, akiknek 1427-ben 24 portája állt a településen. 1318-ban „Thoploca", 1320-ban „Topolcha", 1336-ban „Tapolcha" alakban szerepel az írott forrásokban. A 18. században vasolvasztók működtek területén, ahol 1830-ban nagyolvasztó is épült. A pestisjárvány következtében 1710-re 7-re csökkent a lakosság száma. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TAPLÓCZ. Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre." 1828-ban 54 házában 694 lakos élt. Lakói a helyi vasolvasztóban dolgoztak, szénégetéssel, fuvarozással foglalkoztak. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Taplocza (Csetnek), Kun Taplocza, magyar falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Csetnekhez délre 1 1/2 órányira: 136 kathol., 558 evang. lak. Evang. anyaszentegyház. Határa hegyekből és 3 völgyekből áll. Van itt a helységben egy meleg forrás, melly soha be nem fagy, s illyenek a határbeli mészsziklákból még két helyen fakadnak. A csetneki urad. tartozik." Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Kuntaplócza, a csetneki völgyben fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 105 házzal és 629, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. 1351-ben Tapolcha és Thopolcha alakban szerepel, mint a csetneki uradalomhoz tartozó község. Későbbi birtokosai a Gömöry, Czékus, Perényi, Bekény, Szontágh, Kerepesy és Czibur családok. A községben három úrilak van. Az egyiket még a Gömöryek építtették, ez most Hevessy Eleméré, a másikat a Czékus család építtette, ez Rozinay Istváné; a Czibur-féle úrilakot pedig a Concordia vasgyár bányatársulat bírja, melynek itt nagyobb vasgyára és öntődéje van. Azelőtt a községet Csetnek-Taplóczának is nevezték, de Kunova-Teplicze tót neve is ismeretes volt. A községben levő ág. h. ev. templom 1805-ben épült. Ide tartoznak a Concordia vasgyár és az Alsóhámor telepek is. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Pelsőcz." 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1944 között – az első bécsi döntés következtében – ismét Magyarország, azon belül pedig Gömör és Kishont vármegye része. Népessége 1910-ben 831-en, többségében magyarok lakták, jelentős szlovák kisebbséggel. 2001-ben 653 lakosából 366 szlovák, 269 magyar. 2011-ben 655 lakosából 322 szlovák és 199 magyar. Nevezetességei Evangélikus temploma 1805 -ben épült klasszicista stílusban . Oltára 19. századi . Vasöntöde a 18. század elejéről. Melegvízforrás a falu közepén. Neves személyek Itt született 1772-ben Bilnitza Pál evangélikus lelkész, püspök. Itt született 1797-ben Madarász András magyar vasiparos, Madarász Viktor festőművész apja. Itt született 1949 . június 16 -án Madarász László kibernetikus, egyetemi tanár. SS Cap Arcona Az SS Cap Arcona egy 27 500 tonna vízkiszorítású német luxus óceánjáró volt, amely a Hamburg–Dél-Amerika útvonalon közlekedett. Nevét a mecklenburg-elő-pomerániai Rügen szigeten lévő Arkona-fokról kapta. A hajót, melyet sokáig kora egyik legszebb hajójának tartottak, 1927-ben bocsátották vízre. Főként gazdag utasokat és szegényebb emigránsokat szállított Dél-Amerikába. 1940-ben a Kriegsmarine hadrendbe állította, majd a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. 1944 végére ismét szállítási feladatokat látott el, ugyanis menekülteket szállított Kelet-Poroszországból Nyugat-Németországba. 1942-ben, a Cap Arcona játszotta a Titanic szerepét, a katasztrófa német megfilmesítésénél. A sors fintora, hogy később ez a hajó is ugyanúgy, számos áldozatot követelve süllyedt el. Előzmények 1945. április 26-án a hajó tele volt foglyokkal, akiket a Hamburg melletti neuengammei koncentrációs táborból szállított volna a Lübecki-öbölbe, két kisebb hajóval, az Athennal, és a Thielbekkel együtt. Ezekben a napokban Folke Bernadotte, a Vöröskereszt alelnöke, aki nagy népszerűségre tett szert, miután egy mentőakció keretében számos nyugat-európai menekültet juttatott el svéd kórházakba. A menekültek közt volt 140 francia nyelvű (belga, holland, francia, és svéd), akiket a Thielbek fedélzetéről szállítottak át a Magdalena fedélzetére. A támadás Négy nappal Hitler öngyilkossága után, 1945. május 3-án, a Cap Arcona, a Thielbek, és a kórházhajóvá alakított (de megjelöletlen) óceánjáró, a Deutschland, négy különböző légitámadás során elsüllyedt. Az első támadást a Brit Királyi Légierő 184. repülőszázada, a másodikat a Johnny Baldwin vezette 198. repülőszázad, a harmadikat a Martin Trevor Scott Rumbold vezette 263. repülőszázad, míg a negyediket K. J. Harding vezette 197. repülőszázad hajtotta végre. A Hawker Typhoon típusú vadászbombázók gyújtórakétákat, gyújtóbombákat, és 20 mm-es gépágyúkat használtak a támadáshoz. Az elő támadó hullám után, a Cap Arcona felvonta a fehér zászlót, de nem ért el vele hatást. A három hajó 7000-8000 foglyot szállított a neuengammei, stutthofi és mittelbau-dorai koncentrációs táborokból. A foglyok fele orosz és lengyel hadifogoly volt, de a rabok 24 különböző nemzet tagjai voltak, például franciák, dánok, vagy hollandok. Akik a hajó elsüllyesztése után partot értek, azokat az SS-alakulatok lőtték le, vagy a brit repülőgépek még a part előtt. Az utóélet Körülbelül 350 fő még így is túlélte a RAF és az SS mészárlását. Allan Wyse, a 193. repülőszázad egykori tagja így emlékezett vissza az esetre: „Gépágyúinkkal lőttük a vízben úszó fickókat… 20 mm-es ágyúinkkal lőttük a vízben lévő embereket. Szörnyű, de ez volt a feladatunk, és mi végrehajtottuk. Ez a háború.” A túlélők közt volt például a későbbi német színész Erwin Geschonneck is, akinek történetét filmre vitték 1982-ben. A támadás után nem sokkal, délután 5.00-kor, az amerikai 161. taktikai felderítő repülőszázad F-6-os gépe fényképeket készített a Lübecki-öböl felett, az égő hajókról, és az úszó túlélőkről. Hetekkel a tragédia után, a partra sodródó holttesteket összegyűjtötték, és egy Neustadt in Holstein-i tömegsírba temették. Közel három évtizeden keresztül vetett partra emberi csontokat a víz. Az utolsót egy tizenkét éves fiú találta 1971-ben. A szállítottak közt számos nemzet tagjai voltak, többek közt belgák, csehszlovákok, dánok, észtek, finnek, franciák, görögök, hollandok, jugoszlávok, kanadaiak, lengyelek, lettek, litvánok, luxemburgiak, magyarok, németek, norvégok, olaszok, oroszok, örmények, románok, spanyolok, svédek, és ukránok is. A Brit Királyi Légierőnél a támadás aktáit 2045-ig titkosították. A Cap Arcona, a Wilhelm Gustloff és a Goya elsüllyesztése során elvesztett emberéletek, a történelem legnagyobb hajóbaleseteivé teszik ezeket a tragédiákat. Balközép Párt A Balközép Párt a korábbi Határozati Párt tagjaiból alakult Tisza Kálmán és köre vezérletével, s nézetrendszerében is azonos volt vele. Magyarország teljes függetlenségének elérését tűzte ki célul, politikai úton. Története 1865-ben Ausztria folyamatos katonai kudarcai hatására kénytelen volt a négy évvel korábban, 1861. augusztus 22-én betiltott Magyar Országgyűlést ismét összehívni, hogy egy esetleges újabb magyar forradalmat elkerüljön. Ennek apropóján szerveződött újra az 1848-asok pártja, melynek radikális szárnya 1861-hez hasonlóan ismét önállóan indult a választásokon, Szélsőbal néven. A Tisza Kálmán vezette politikai formáció az 1865-ös választásokon ellenzékbe szorult, így a kibontakozó kiegyezési tárgyalásokon is kisebb szerephez jutott. A folyamatos belső feszültségek megalakulása óta gyengítették a Balközepet; a radikális frakció már eleve önállóan indult a választásokon, ahogy korábban is, hogy aztán 1868 áprilisában végleg kiváljon, s önálló párttá alakuljon Szélsőbal néven (ők később Országos 1848-as Párt-ra változtatták nevüket). Tisza még abban az évben az úgynevezett Bihari pontokban új politikai irányt szabott pártjának, mely a várt egységesedés helyett tovább bomlasztotta a szervezetet. Az elkövetkező években folyamatosan léptek ki a pártból azon tagok, akik nem értettek egyet Tisza Deák-párthoz közeledő politikájával (pl: Elvhű Balközép). Ghyczy Kálmán, a Balközép egyik prominens vezetője is kilépett, s megalapította a Középpártot, hogy azon keresztül közvetítsen a két szervezet (Deák és Tisza) között. A Balközép Párt maradéka végül 1875. március 1-jén fúzionált a Deák-párttal, s együtt létrehozták a Szabadelvű Pártot, mely aztán egészen 1905-ig töretlenül kormányozhatta az országot. Tisza az új párt elnöke lett, a két nappal később, március harmadikán alakult Wenckheim-kormányban pedig belügyminiszteri posztot kapott. Wenckheim október 20-iki lemondásával Tisza még 1875-ben miniszterelnök lett, a Szabadelvű Párt pártelnöki tisztségét pedig Gorove István vette át. Országgyűlési választási eredmények 1: Bár hivatalosan ekkor még a párt része volt, a radikális szárny Szélsőbal néven önállóan indult a választásokon, s 20 mandátumot szerzett Forrás Pesti Sándor: Pártfegyelem a dualizmus kori Magyarországon , Századvég, 14. szám Ezüst Kagyló Az Ezüst Kagyló a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál díja a legjobb színészi és színésznői alakítás, valamint a legjobb rendező elismeréseként. A díjakat 1953 óta adják át. Auzits Auzits település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 860 fő (2015). Auzits Aubin, Bournazel, Cransac, Escandolières, Firmi, Lugan, Saint-Christophe-Vallon és Saint-Cyprien-sur-Dourdou községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 4492 Debussy A 4492 Debussy (ideiglenes jelöléssel 1988 SH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1988. szeptember 17-én. Ivan Afanaszjevics Szokoljanszkij Ivan Afanaszjevics Szokoljanszkij (oroszul: Иван Афанасьевич Соколянский) (1889. március 25. — 1960. november 27.) orosz-szovjet gyógypedagógus, a halmozottan sérültek gyógypedagógiájának egyik jeles művelője. Szakmai munkássága Harkovban dolgozott a vakok intézetében, amely mellett 1923-ban létrehozott egy „iskola-kliniká”-t, ahol 8 siket-vak tanuló egyéni tanításával foglalkozott. Tanítványai közül különösen Olga Ivanovna Szkorohodova (1911-1982) tűnt ki és vált szakmai körökben világszerte ismertté, mint az Amerikai Egyesült Államokban élő Helen Keller. Szkorohodova 5 évesen vesztette el látását és hallását, Szokoljanszkij intézetében tanult, majd a Moszkvai Egyetemen pszichológusi oklevelet, később kandidátusi fokozatot szerzett és Zagorszkban, a halmozottan sérültek világhírű intézetében dolgozott. Olga Ivanovna Szkorohodova is, mint sorstársa Helen Keller, könyveket adott közre arról, hogyan érzékeli egy siket-vak ember körötte a világot: „Hogyan látom a világot körülöttünk” (1947); „Hogyan látom és képzelem el a világot?” (1954); „Hogyan látom, képzelem el és értem meg a körülöttünk lévő világot.” (1972). Szokoljanszkij új módszert kísérletezett ki a siket-vakok beszédtanításához. Tanítványai „kézzel követett szájról olvasás” révén jutottak el a folyamatos beszéd használatához. Szokoljanszkij elsőként tervezett és készített speciális eszközöket siket-vakoknak (Braille-telefon, olvasógép, mechanikus kommunikátor, stb.). Az ő elgondolásai szerint kezdte meg működését a zagorszki intézet. Kovács Péter (költő) Kovács Péter, Kováts (Szentháromság, 1909. október 10. – Budapest, 1993. február 24.) romániai magyar költő, pedagógiai szakíró. Élete A székelykeresztúri tanítóképzőben szerzett oklevelet (1928), Korond-Fenyőkúton (1931-36), majd Patakfalván, Parajdon, Fiatfalván tanított (1936-44). Hároméves hadifogság után Budapesten telepedett le, ahol az ELTE bölcsészettudományi karán fejezte be tanulmányait (1948). A neveléstudomány doktora (1969), címzetes főiskolai tanár (1974). Részt vett a magyarországi román nyelvű iskolák tanszemélyzetének nyelvi képzésében. Munkássága Írói pályáját versekkel kezdte, Gyónás c. verskötete Tompa László biztató előszavával és Tomcsa Sándor címlaprajzával jelent meg (Székelyudvarhely, 1934). Szerepelt a Kemény Zsigmond Társaság felolvasó ülésén is (1935). Újabb verseskötete: Tükör előtt, Wesselényi Miklós közíró előszavával (Marosvásárhely, 1937). Szövetkezetszervező munkásságát előbb Bözödi György méltatatta Székely bánja c. kötetében (1938), majd ő maga is feldolgozta patakfalvi jegyzeteit a Termésben Ingyenmunka címmel (1943). Kemény G. Gáborral együtt szerkesztette A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből c. dokumentum- és szöveggyűjtemény (Budapest, 1962) a román-magyar kapcsolatokra vonatkozó részét. Az ELTE 120 éves Román Filológiai Tanszéke kiadásában megjelent Magyar-román filológiai tanulmányok c. munkája (Budapest, 1984). Csere László Csere László (Budapest, 1958. augusztus 2. –) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életpályája 1958-ban született Budapesten. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983-tól a Budapesti Operettszínház tagja, mellette rendszeresen szerepel Németországban is. Az eltelt évek során szinte kivétel nélkül minden operett táncos-komikus szerepét eljátszotta klasszikus és revüoperettekben egyaránt. Rendszeres szereplője továbbá TV műsoroknak, játékfilmeknek, szórakoztató zenés show-műsoroknak. Testvére Csere Ágnes, színművésznő. Színházi szerepei Mester (Stephen Schwartz: Pipin) Jigger Craigin (Oscar Hammerstein - Richard Rodgers : Carousel) Rajnald ( Madarász Iván : Robin Hood) Jancsi; Feri gróf (Viktória öccse) ( Ábrahám Pál : Viktória) Musztafa bej ( Ábrahám Pál : Bál a Savoyban) Kucsuk Ali ( Huszka Jenő - Martos Ferenc: Gül baba) Lord Lancaster (gárdakapitány) ( Huszka Jenő - Bakonyi Károly (író)Bakonyi Károly - Martos Ferenc: Bob herceg) Zwickli Tóbiás; Herbert ( Huszka Jenő : Mária főhadnagy) Mendel, a rabbi fia (Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn) Grog ( Jacques Offenbach : A gerolsteini nagyhercegnő) Fryderyk Chopin (Wolf Péter - Gyuricza Klára: Francia polonéz) Lanchester, ; Brissard ( Lehár Ferenc : Luxemburg grófja) Boldizsár ( Lehár Ferenc : Cigányszerelem) Sebastian Cascade; St. Brioche ( Lehár Ferenc : A víg özvegy) Hatfaludy Ferenc ( Lehár Ferenc : A mosoly országa) Niko (John Kander - Fred Ebb - Joseph Stein: Zorba) Blind ( Johann Strauss : A denevér) Floridol ( Hervé : Nebáncsvirág) Pixi gróf ( Szirmai Albert - Bakonyi Károly : Mágnás Miska) Eddy ( Jacobi Viktor : Leányvásár) Zsupán ( Kálmán Imre : Marica grófnő) Bóni gróf ( Kálmán Imre : Csárdáskirálynő) Perolin (pénzügyminiszter) ( Kálmán Imre : A chicagói hercegnő) Toni Schlumberger ( Kálmán Imre : Cirkuszhercegnő) San Rozino hercege ( Kálmán Imre : Cigányprímás) Fülöp (író) ( Kálmán Imre : A Bajadér) Bobby Derek ( George Gershwin - Ira Gershwin - Ken Ludwig: Crazy for you) Herceg (Dr. Carasco) (Mitch Leigh - Joe Darion - Dale Wassermann: La Mancha lovagja) Gróf Szapáry Paja ( Szakcsi Lakatos Béla - Csemer Géza : Dobostorta) Jacob (Jerry Herman - Harvey Fierstein - Jean Poiret: Őrült nők ketrece) Kelemen( Szilágyi László - Eisemann Mihály : Zsákbamacska) Kakas ( Thomas Mechan - Charles Strouse - Martin Charnin: Annie) Rosta, Piperec báró; Miki ( Farkas Ferenc : Csínom Palkó) Beszédtanár (Nacio Herb Brown - Arthur Freed: Ének az esőben) Rendőr (Topolcsányi Laura - Berkes Gábor : Csakazértis szerelem) Igazgató (Topolcsányi Laura: Bubamara) Feri ( Vaszary Gábor : Klotild néni) Szilvai Tódor (oktató) ( Szigligeti Ede : Liliomfi) Dr. Szegilongi (bíró) ( Hubay Miklós - Vas István - Ránki György : Egy szerelem három éjszakája) Calicot (Leo Fall: Madame Pompadour) Erdődy Árpád (a gróf inasa) Magyar menyegző Aristide Forrestier (bíró) ( Cole Porter : Kánkán) Film és TV-s szerepei A Pártütők (1994) Utrius (1994) Família Kft. (sorozat) Száguldás a csillagos éjszakában című rész (1994) Napló apámnak, anyámnak (1990) Robin Hood (magyar musical, 1990) Három a kislány (Zenés TV színház - 1986) Leányvásár (1985) Az operapróba (Zenés TV színház - 1982) Broadway Szilveszter (TV-műsor) közreműködő Rendezései Eisemann Mihály - Szilágyi László : Miss Amerika (Dunaújváros, Bartók Kamaraszínház) Hervé : Nebáncsvirág (Sopron, Petőfi Színház) (Turay Ida Színház) (Vigyázó Sándor Művelődési Ház) Johann Strauss : A denevér (Ruttkai Éva Színház) Ábrahám Pál : Bál a Savoyban (Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ) Koreográfiái Colin Higgins - Presser Gábor - Geszti Péter : Harold és Maude ( Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió) Könyv róla Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Díjai, elismerései Jászai Mari-díj (1994) TZ Rose-díj (német színházi kritikusok díja (1994) Legjobb táncos-komikus díja (1998) Kálmán Imre-emlékplakett (2016) Lazarus W. Powell Lazarus W. Powell (Henderson megye, 1812. október 6. – Henderson megye, 1867. július 3.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kentucky, 1859–1865). Himalájai fényfácán A himalájai fényfácán (Lophophorus impejanus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Az indiai Uttarakhand állam és Nepál nemzeti madara. Előfordulása Afganisztán, Pakisztán, Tibet, India és a Himalája területén honos. Magashegységek 2500-5000 méter magasságban lévő nyílt erdők, bozótosok és hegyi lejtők lakója. Megjelenése Testhossza 52-64 centiméter, testtömege 1,8-2,5 kilogramm. Erős a csőre és a lába. A hímnek csillogó, tarka színű tollazata, bársonyos fekete hasalja, rőtszínű rövid farka van. Háta vörös, arany, bíbor, zöld és kék színben csillog. A remek képet kiegészíti a pávaszerű korona a fejen. A kakasok bóbitája felálló, a tyúkoké lapos. A tojó barnás színű. Életmódja Fűvel, magvakkal, bogyókkal és rovarokkal táplálkozik. Táplálékat a legtöbb tyúkfélével ellentéteben nem a karmával kaparja ki a talajból, hanem elég hosszú csőrével vágja és ássa ki a talajból. Magányosan vagy kis létszámú csapatban él. Szaporodása Sziklapárkányokra vagy kidőlt fatörzsek mellé a talajon, a fű közé rejti fészkét. Balla Aladár Balla Aladár (Újvidék, 1867. április 4. – Budapest, 1935. március 28.) ügyvéd, politikus, az ellenforradalmi (ennél fogva nem hivatalos) Nemzeti Kormány (avagy a harmadik Szegedi kormány) belügyminisztere. Életrajza Ireghi Balla Aladár ősi nemesi családból származott, iskoláit Pécsett és Budapesten végezte, majd Cambridge-ben nemzetközi jogot és közjogot hallgatott. 1894-ben ügyvéd lett, majd 1902-1906 között Újvidék törvényhatósági főügyésze, majd 1906-1910 között főispánja. Ebben a minőségében sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdésekkel, azok békés megoldására keresve megoldásokat. Egyik ilyen sikere a karlócai szerb ortodox patriarcha megválasztása volt 1908-ban, ahol is két eredménytelen szavazást követően végül a Magyarországhoz hű Bogdanovics Lucian püspök nyert. 1917-ben Komáromból került a Parlamentbe a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt színeiben. 1918 novemberében zágrábi rendkívüli követ lett, hogy biztosítsa a hazatérő magyar katonák zökkenőmentes útját. Hamarosan lemondott e tisztéről, ugyanis a Károlyi-kormány nem teljesítette ide vonatkozó ígéreteit. A proletárdiktatúra alatt a fiát majdnem kivégezték a vörösök. A jugoszláv hatóságok támogatásával Szegedre került, ahol belépett a nemzeti kormányba. A Friedrich-kormány megalakulása után Budapestre ment. Az új választásokon Békéscsabán nagy fölénnyel győzött és bejutott a Nemzetgyűlésbe. Az Országos Kisgazdapárt egyik alapítója lett, majd a parlament egyik legharcosabb ellenzéki alakja a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt színeiben. Az 1920-ban alakult parlamentben a véderő- és számvizsgáló bizottság tagja volt. Muzsna Muzsna (Szászmuzsna, románul: Moșna, Mojna vagy Meșindorf, németül: Meschen, szászul Maešn) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Medgyestől 10 km-re délkeletre, a Muzsnai-patak völgyében fekszik. Nevének eredete A szláv eredetű Mužina személynévből keletkezett. Először 1283-ban, Musna alakban említették. Története Medgyesszéki szász szabadfalu, később mezőváros volt. Mint gazdag bortermelő helynek a középkor végén jelentősége Medgyesével vetekedett. 1396 és 1520 között 21 muzsnai diák tanult a bécsi egyetemen. II. Ulászló 1495-ben hetivásár és Szent György napján éves vásár tartására adott engedélyt. 1532-ben 232 gazdát írtak benne össze. Lakói 1528-ban arról panaszkodtak, hogy gerébjei kisajátították a szántók és erdők egy részét és a malmot. Határához csatolták 1474-ben az elhagyott Farkastelke, 1519-ben Weissdorf határának nagy részét. A 15–16. században több céhe is működött. 1555-ben I. Ferdinándtól újabb, Lőrinc napi országos vásár tartására nyert szabadalmat. Hetivásárát 1619-ig péntekenként, majd szombatonként tartották. 1605-ben többször átvonultak rajta Radu Șerban havasalföldi fejedelem csapatai. Barcsay Ákos 1658-ban részleges erdélyi országgyűlést tartott benne, melynek feladata az adók emeléséhez való hozzájárulás volt. 1662-ben előbb Kemény János seregei fosztották ki, majd tizenhárom hétig benne állomásozott I. Apafi Mihály kétezer török katonája. Később is sokat szenvedett a katonaságtól – 1696 és 98 között császári zsoldosokat kvártélyoztak be itt. Az 1709–10-es pestisjárvány idején sok medgyesi keresett benne menedéket, és egy időre ide helyezték át a város és a szék hivatalait. A másfél évszázados nélkülözés után, 1720-tól gazdasága ismét fellendült, lakossága német anyanyelvű ausztriai telepesekkel, románokkal és cigányokkal gyarapodott. A szászok távozásáig a románok többsége a falu déli részén, a cigányok pedig az északi falurészben éltek. 1750-ben 205 háztartásból állt. Az 1771-es nagy tűzvészben 75 szász és 25 román ház égett le. 1800-ból való az első feljegyzés ortodox román iskolájáról. A románok egy részéből 1829-ben megalakult a görögkatolikus egyházközség, amely 1850-re épített magának kőtemplomot. 1847 és 1849 között itt szolgált lelkészként Stephan Ludwig Roth. Ő alapította a helységben az első erdélyi szász óvodát 1848. április 9-én. A székely felkelők 1848 októberében felgyújtották. Itt tartóztatták le Roth-ot a forradalmi magyar hatóságok 1849. április 10-én. 1876-ban az akkor létrehozott Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. A 19. század második felében viszonylag korán tömegessé vált a kivándorlás, amely 1887-ben érte el a tetőpontját: ekkor 350 lakosa tartózkodott külföldön – közülük később 170-en tértek haza. A határ tagosítását 1898-ra fejezték be. Az 1900-as években a szász gazdák átlagosan tíz, a románok három holdon gazdálkodtak. Az 1921-es román agrárreform a község földjeinek 55%-át és az evangélikus egyházközségéinek is több mint a felét kisajátította. Az első román bíró 1935 és 1939 között volt hivatalban. 1944-ben, a szovjet csapatok bevonulása után német zuhanóbombázók támadták. 1945. január 14-én 250 szász lakosát hurcolták kényszermunkára a Szovjetunióba, akik nyolc fő kivételével 1951-re tértek haza. Hét szomszédságát 1948-ban négyre vonták össze. A szász lakosság túlnyomó többsége 1970–78 és 1986–92 között Németországba emigrált. Az új hazában 1983-ban tartották első falutalálkozójukat. A faluban főként a közösség marginális helyzetű, nagyrészt szász–cigány vegyes házasságban élő tagjai maradtak, akik az 1990-es években újraszervezték közösségi életüket. Korábbi híres, főként a neuburger szőlőfajtán alapuló bortermelése megsínylette a szászok kivándorlását, a kiskapusi koromgyár szennyezését és a szőlőbirtokok felaprózódását. A faluban állami gazdaság is működött, amelyben a 90-es évek végén máramarosi és moldvai munkások dolgoztak. A község élére 1996-ban magyar nemzetiségű polgármester került. Népessége 1850-ben 1623 lakosából 1012 volt német, 454 román és 155 cigány nemzetiségű; 1012 evangélikus, 497 ortodox és 112 görögkatolikus vallású. 2002-ben 2326 lakója közül 1667 volt román, 523 cigány, 71 német és 64 magyar nemzetiségű; 1996 ortodox, 116 evangéliumi keresztény, 60 evangélikus, 56 pünkösdista és 36 református vallású. A környezetük és a község nemhivatalos nyilvántartása által cigányoknak tartottak száma azonban 1999-ben az összlakosság 52%-ára rúgott. Látnivalók Az evangélikus erődtemplom . A késő gótikus teremtemplom 1485 és 1498 között épült. Különösen értékes az az emeletes sekrestyébe vezető ajtó, pálcatagos díszítésű, gyámköves kerettel és baldachinnal, valamint a tizenkét méter magas, toronyszerű, csipkézett szentségház , a nagyszebeni Andreas Lapicida munkái. Az 1640-es tűzvész után 1658-ra állították helyre. Oltárát 1834-ben Csűrös József készítette. Nyugaton sokszögű, keleten ovális védőfala és különböző védőművei 1500 után épültek. A védőfalba északkeleten részben beépítettek egy középkori temetőkápolnát. A nagy kaputorony 1589-re, a nyugati torony 1592-re készült el. Délen 1616 és 41 között egy zwingerrel (külső fallal) egészítették ki. A templomot 1998-ban meglátogatta Károly walesi herceg , felújítása zajlik. A Neugasse 206. szám alatti lakóház 1724-ben épült. A parókia mai formáját az 1794-es újjáépítés alakította ki. Előtte 1999-ben állították fel Stephan Ludwig Roth mellszobrát. Ortodox temploma 1784-ben épült, 1841-ben újjáépítették. Híres emberek Itt szolgált evangélikus lelkészként 1847 és 1849 között Stephan Ludwig Roth . Testvértelepülései Ilsfeld , Németország Ivan Alexandre Cruz Rosário Ivan Alexandre Cruz Rosário (1996. május 3. –) zöld-foki labdarúgó, a portugál Gil Vicente kapusa. Molnár Péter Salamon Molnár Péter Salamon (Budapest, 1976. augusztus 3. –) kerámiaszobrász. Szatirikus, karikatúraszerű alkotásai összetéveszthetetlenül eredetiek. Kedvenc témái: az unott muzsikus, az elveszett kisember, a bukott angyal, a balga állatka. Bár nem önmagáról és nem is alkotásaival kapcsolatban mondja a művész a honlapján, mégis jellemző rá is és alkotásaira is: „Azt mondják, ha ember és állat sokáig együtt élnek, egymáshoz hasonlóvá válnak.” 1999 óta több nemzetközi kiállításon szerepelt. A budapesti Ludvig Galériában folyamatosan jelen van kiállított tárggyal. A lengyelországi Legnicában 30. alkalommal megrendezett "Satyrykon" karikatúrafesztiválon Homo ludens című alkotásával aranyérmet nyert a „társadalmi szatíra” kategóriájában. Fórum (együttes) A Fórum egy bajai együttes. 1981 őszén a győri amatőr pop-jazz-rock napokon ők keltették a legnagyobb feltűnést, az addig ismeretlen ska zenével. A Fórum a bosnyák Bijelo Dugme zenei, színpadi világát importálta, és a korábbi hard rock után nemcsak a zenében, hanem a megjelenésben is újhullámosra vették a figurát. Könnyed tempójú, sajátos, délszláv népzenei elemeket is ötvöző reggae-ska zenéjükkel kétségtelenül új színt hoztak a fakuló rockpalettára. Szerepeltek a Pulzus és a Rock-reflektor tv-műsorokban is. Két daluk (Mikor még volt, Csak az a biztos) kislemezen is megjelent, de az első hónapok sikerei után, bár volt nagylemez ajánlatuk, feloszlottak. 1982-ben Mambo Combo néven kísérték Komár Lászlót. Zenéjüket a GM49-hez lehetne hasonlítani. 1994-ben sikeres nosztalgia fellépést adtak a "BAJÁLIS 94" rendezvényen. 2010. július 9-én az együttes újra összeállt egy emlékkoncertre az elhunyt Jaszenovics Ivánra emlékezve. Diszkográfia Mikor még volt súlya a szónak / Csak az a biztos ha tele a has – SP 1981 Tagok Gay Tamás - billentyű, ének Mészáros Zsolt - gitár Andrasics István - dob Jaszenovics Iván † - basszusgitár Kontinentális Kupa A Kontinentális Kupa (rövidítve KK vagy COC – angolul – Continental Cup) másodrangú versenysorozat a Síugró Világkupához képest. Ősz végén kezdődik, kvalifikálni roppant egyszerű: pontot kell szerezni valamilyen, a nemzetközi szövetség (FIS) rendezte versenyen (a FIS Kupán akár). A pontok számítása pont úgy történik, mint a Világkupában (lásd Síugrás lapon). A Kontinentális Kupa nyár elején kezdődik, és márciusban ér véget. Aki a Világkupában indult, az az adott idényben bármikor indulhat KK-kvalifikációkon is. A KK-ban néha indulnak neves versenyzők is, egy-két versenyen, ezért a végeredmény nem teljesen reprezentatív. Lazi (Čabar) Lazi falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Čabarhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 32 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra, a horvát Hegyvidék északnyugati részén fekszik Története A településnek 1857-ben 59, 1910-ben 69 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Čabari járásához tartozott. 2011-ben 56 lakosa volt. Ennirgálanna Ennirgálanna (����� en-nir-gal2-an-na, „Nergal úr elfogadta”, vagy „Nergaltól jóváhagyott pap”) az uri Égissirgal papnője, a III. uri dinasztia uralkodójának, Ur-nammunak és feleségének, Vatartumnak leánya, Sulgi testvére. Ur-nammu az uralkodásának ötödik évében, a középső kronológia szerint i. e. 2108–2107 körül nevezte ki. Ez az aktus, valamint hogy a Nanna-templom építése Ur-Nammu évneveiben csak ezt követi, azt valószínűsíti, hogy Ur-nammu Utu-héngál halála után nem lett azonnal szuverén uralkodó, bár a lugal címet felvette. Az Égissirgal főpapnői közül az Ennirgalannát megelőző ismert név Enannépada, aki a lagasi Ur-Baba leánya volt. Ennirgalannát pedig unokahúga, Sulgi leánya, Ennirzianna követte. A RIME 3/2 (1999) számában publikált tizenkét soros fogadalmi felirat: Fordítása: Kladnik Kladnik falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Kumrovechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 40 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re északra, a horvát Zagorje északnyugati részén, a szlovén határ közelében fekszik. Története A településnek 1857-ben 155, 1910-ben 258 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. A településnek 2001-ben 186 lakosa volt. Hartlaub-frankolin A Hartlaub-frankolin (Pternistis hartlaubi) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe a fácánfélék (Phasianidae) családjába és a fogolyformák (Perdicinae) alcsaládjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Hartlaub's Francolin). Rendszerezés Egyes rendszerbesorolások a Francolinus nemhez sorolják Francolinus hartlaubi néven. Előfordulása Angola és Namíbia területén honos. Alfajai Pternistis hartlaubi bradfieldi (Roberts, 1928) Pternistis hartlaubi crypticus Stresemann, 1939 Pternistis hartlaubi hartlaubi Bocage, 1869 Scherlenheim Scherlenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 129 fő (2015). Scherlenheim Hochfelden, Melsheim és Wickersheim-Wilshausen községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Zonalnojei járás A Zonalnojei járás (oroszul Зональный район) Oroszország egyik járása az Altaji határterületen. Székhelye Zonalnoje. Népesség 1989-ben 20 982 lakosa volt. 2002-ben 20 351 lakosa volt, melyből 18 715 orosz, 1 059 német, 296 ukrán, 112 azeri, 64 fehérorosz, 60 tatár, 49 örmény, 30 koreai stb. 2010-ben 19 676 lakosa volt. Helvey Laura Urváry Lajosné Helvey Laura (Arad, 1852. december 10. – Budapest, 1931. február 2.) drámai színésznő. Élete Helvey Laura 1852. december 10-én született Aradon, ahol apja Helvey (1845-ig Schweitzer) Zsigmond uradalmi jószágigazgató volt. Szülővárosában, majd Budapesten nevelkedett, mivel nagy hajlamot érezett a szini pálya iránt, 1867-ben a színi tanodába jelentkezett, ahol Paulay Ede, Szigeti József és Gyulai Pál tanítványa lett, melynek elvégzése után 1870-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették. Már a vizsgaelőadáson feltűnést keltett a Faust Margit szerepében. 1870. április 1-én lépett először az ország első színpadára, Ernest Legouvé Rang és szerelem c. színművében. 1885. június 29-én feleségül ment Urváry Lajoshoz, a Pesti Napló felelős szerkesztőjéhez, aki azonban öt évi házasélet után elhunyt. Eleinte főként drámai hősnőket játszott; Desdemondt, Ophéliát, Cordeliát, Mirandát (Shakespeare színműveiben), valamint Ledért a Csongor és Tünde (Vörösmarty) bemutatóján. Fellépett Shakespeare-szerepekben is, de Molière nőalakjai álltak hozzá a legközelebb. A beszéd hivatott művésze volt, mesterien bánt a hangjával, az érzelmeket, indulatokat nem hangerővel, hanem árnyalt dinamikával fejezte ki. Legsajátabb területe a modern, fölényes szellemű nagyvilági nő alakítása. Idősebb korában a Wilde-darabok öreg dámáit játszotta. A Schöpflin-féle Magyar színművészeti lexikon következőket írja róla: "A sajtó elismerte, a közönség az »Isteni Laura« néven becézte. Ez volt az ő fénykora. Később, haladó életkorával, könnyen siklott át más szerepkörre, anélkül, hogy művészi színvonala lejebb csúszott volna. Mert ő, aki a drámai helyzetekben a modern ember felindulásait, ideges ingerültségét és lelki vívódásait olyan híven tükrözte vissza, a társalgás művészetében is éppen olyan művészi készséget árult el, sőt színpadi pályája utolsó évtizedében néhány komikus és groteszk nőalak ábrázolásával mély komikai erejéről e humoráról is erős tanúbizonyságot állított. Széles skálájú művésznő volt. Akármit játszott, igaz volt mindig és finom." 1909. április elején a Nemzeti Színház örökös tagjának nevezték ki. 1910. április 1-én a Kiskirályok c. vígjáték Mimi hercegnő szerepében ünnepelte a Nemzeti Színház Helvey Laura 40 éves színművészeti jubileumát. Negyven évet töltött a színipályán s mind a negyvenet a Nemzeti Színház művészi együttesében. 1914-ben vonult vissza, Budapesten, 1931. február 2-án, 79 évesen érte a halál. Főbb szerepei Cordélia (Shakespeare: Lear király) Céliméne (Molière: A mizantróp) Dóra (Sardou) Elza (Csiky G.: A proletárok) Fedora (Sardou) Athénais (Georges Ohnet: A vasgyáros) Smithné (ifj. Dumas: Francillon) Pepa (Pailleron: Az egér) Lindené (Ibsen: Nóra) Langeacné (Wolff: A titok) Lady Markby (Wilde: Az eszményi férj) 61. BAFTA-gála A 61. BAFTA-gálát 2008. február 10-én tartotta a Brit film- és televíziós akadémia, melynek keretében a 2007. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb színész Daniel Day-Lewis – Vérző olaj George Clooney – Michael Clayton James McAvoy – Vágy és vezeklés Viggo Mortensen – Eastern Promises – Gyilkos ígéretek Ulrich Mühe – A mások élete Legjobb színésznő Marion Cotillard – Piaf Cate Blanchett – Elizabeth: Az aranykor Julie Christie – Egyre távolabb Keira Knightley – Vágy és vezeklés Ellen Page – Juno Legjobb animációs film L’ecsó Harmadik Shrek A Simpson család – A film Legjobb operatőri munka Nem vénnek való vidék – Roger Deakins Amerikai gengszter – Harris Savides Vágy és vezeklés – Seamus McGarvey A Bourne-ultimátum – Oliver Wood Vérző olaj – Robert Elswit Legjobb jelmez Piaf – Marit Allen Vágy és vezeklés – Jacqueline Durran Elizabeth: Az aranykor – Alexandra Byrne Ellenséges vágyak – Pan Lai Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya – Colleen Atwood Legjobb rendező Ethan Coen és Joel Coen – Nem vénnek való vidék Paul Thomas Anderson – Vérző olaj Paul Greengrass – A Bourne-ultimátum Florian Henckel von Donnersmarck – A mások élete Joe Wright – Vágy és vezeklés Legjobb vágás A Bourne-ultimátum – Christopher Rouse Amerikai gengszter – Pietro Scalia Vágy és vezeklés – Paul Tothill Michael Clayton – John Gilroy Nem vénnek való vidék – Roderick Jaynes Legjobb film Vágy és vezeklés Amerikai gengszter A mások élete Nem vénnek való vidék Vérző olaj Legjobb brit film (Alexander Korda-díj a legjobb brit filmnek) Ez itt Anglia Vágy és vezeklés A Bourne-ultimátum Control Eastern Promises – Gyilkos ígéretek Legjobb nem angol film A mások élete (Das Leben der Anderen) • Németország Szkafander és pillangó (Le scaphandre et le papillon) • Franciaország / Amerikai Egyesült Államok Papírsárkányok (The Kite Runner) • Amerikai Egyesült Államok Piaf (La môme) • Franciaország Ellenséges vágyak (Se, jie) • Hongkong / Tajvan Legjobb smink Piaf – Jan Archibald, Didier Lavergne Vágy és vezeklés – Ivana Primorac Elizabeth: Az aranykor – Jenny Shircore Hajlakk – Judi Cooper Sealy, Jordan Samuel Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya – Ivana Primorac, Peter Owen Legjobb filmzene (Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenének) Piaf – Christopher Gunning Amerikai gengszter – Marc Streitenfeld Vágy és vezeklés – Dario Marianelli Papírsárkányok – Alberto Iglesias Vérző olaj – Jonny Greenwood Legjobb díszlet Vágy és vezeklés – Sarah Greenwood, Katie Spencer Elizabeth: Az aranykor – Guy Hendrix Dyas, Richard Roberts Harry Potter és a Főnix Rendje – Stuart Craig, Stephanie McMillan Vérző olaj – Jack Fisk, Jim Erickson Piaf – Olivier Raoux, Stanislas Reydellet Legjobb adaptált forgatókönyv Szkafander és pillangó – Ronald Harwood Vágy és vezeklés – Christopher Hampton Papírsárkányok – David Benioff Nem vénnek való vidék – Ethan Coen és Joel Coen Vérző olaj – Paul Thomas Anderson Legjobb eredeti forgatókönyv Juno – Diablo Cody Amerikai gengszter – Steven Zaillian A mások élete – Florian Henckel von Donnersmarcki Michael Clayton – Tony Gilroy Ez itt Anglia – Shane Meadows Legjobb hang A Bourne-ultimátum – Kirk Francis, Scott Millan, Dave Parker, Karen Baker Landers, Per Hallberg Vágy és vezeklés – Danny Hambrook, Paul Hamblin, Catherine Hodgson, Becki Ponting Nem vénnek való vidék – Peter Kurland, Skip Lievsay, Craig Berkey, Greg Orloff Vérző olaj – Christopher Scarabosio, Matthew Wood, John Pritchett, Michael Semanick, Tom Johnson Piaf – Laurent Zeilig, Pascal Villard, Jean-Paul Hurier, Marc Doisne Legjobb férfi mellékszereplő Javier Bardem – Nem vénnek való vidék Paul Dano – Vérző olaj Tommy Lee Jones – Nem vénnek való vidék Philip Seymour Hoffman – Charlie Wilson háborúja Tom Wilkinson – Michael Clayton Legjobb női mellékszereplő Tilda Swinton – Michael Clayton Cate Blanchett – I'm Not There - Bob Dylan életei Kelly Macdonald – Nem vénnek való vidék Samantha Morton – Control Saoirse Ronan – Vágy és vezeklés Legjobb vizuális effektek Az arany iránytű – Michael Fink, Bill Westenhofer, Ben Morris, Trevor Woods A Bourne-ultimátum – Peter Chiang, Charlie Noble, Mattias Lindahl, Joss Williams Harry Potter és a Főnix Rendje – Tim Burke, John Richardson, Emma Norton, Chris Shaw A Karib-tenger kalózai: A világ végén – John Knoll, Charles Gibson, Hal Hickel, John Frazier Pókember 3 – Scott Stokdyk, Peter Nofz, Kee-Suk Ken Hahn, John Frazier, Spencer Cook Legjobb animációs rövidfilm The Pearce Sisters – Jo Allen, Luis Cook Head over Heels – Osbert Parker, Fiona Pitkin, Ian Gouldstone The Crumblegiant – Pearse Moore, John McCloskey Legjobb rövidfilm Dog Altogether - Diarmid Scrimshaw, Paddy Considine Hesitation – Julien Berlan, Michelle Eastwood, Virginia Gilbert The One and Only Herb McGwyer Plays Wallis Island – Charlie Henderson, James Griffith, Tim Key, Tom Basden Soft – Jane Hooks, Simon Ellis The Stronger – Dan McCulloch, Lia Williams, Frank McGuinness Kiemelkedő debütálás brit rendező, író vagy producer részéről Matt Greenhalgh - Control (író) Chris Atkins - Szabaddá válni (rendező/író) Mia Bays - Scott Walker: 30 Century Man (producer) Sarah Gavron - A muszlim asszony (rendező) Andrew Piddington - John Lennon meggyilkolása (rendező/író) Orange Rising Star-díj Shia LaBeouf Sienna Miller Ellen Page Sam Riley Tang Wei Kiemelkedő brit hozzájárulás a mozifilmekhez Anthony Hopkins Horvai István Horvai István (eredetileg Hoffmann István; Szeged, 1922. december 15. – Budapest, 2004. június 28.) kétszeres Kossuth-díjas magyar rendező, tanár. Élete 1922-ben született Szegeden, Hoffmann László és Szigeti Ilona gyermekeként. Édesapja a szegedi nyomda igazgatója volt, majd a zsidótörvények miatt szellemi munkanélküli. A piarista gimnáziumban végzett. 1941–1944 között a szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt, mellette Both Bélánál tanult rendezést. Első munkahelye a szegedi Fiatalok Kamaraszínháza volt 1945-ben. A Magyar Színház (1945–1947), majd a Nemzeti Színház következett (1947–1948). 1948–1949 között a leningrádi színházi intézet aspiránsa volt. 1949–1950 között at Úttörő Színház főrendezője, 1950–1951 között pedig igazgatója volt. 1951–1956 között a Madách Színház igazgatója volt. 1957–1960 között a Miskolci Nemzeti Színház rendezője volt. 1960–1962 között a Budapesti Operettszínház rendezője volt. 1962–1979 között volt a Vígszínház rendezője, 1979–1985 között az igazgatója is. 1971–1999 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt. Rendezéseiben a Sztanyiszlavszkij-rendszert alkalmazta. Felesége Farkas Edit (1925–2012), akit "Dolly"-nak nevezett. Fiai, András és Mátyás. Rendezései A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 136. Márkus György : Az Olympikon Shaw: Fekete papagáj; Az ördög cimborája Mészöly Dezső : Éva lánya Kállai István : Kötéltánc Molière: Tartuffe, Úrhatnám polgár Mikszáth Kálmán : A Körtvélyesi csíny Gyárfás Miklós : Hűség Hubay Miklós : István napja Móricz Zsigmond : Sári bíró Fehér Klára : Nem vagyunk angyalok Trenyov: Ljubov Jarovaja, A Néva partján Osztrovszkij: Farkasok és bárányok; Jövedelmező állás Carlo Goldoni : Csetepaté Bakonyi Károly : Tatárjárás Sarkadi Imre : Út a tanyákról; Szeptember; Ház a város mellett, Oszlopos Simeon Csehov : Három nővér, Ványa bácsi, Ivanov, Platonov és Sirály, Cseresznyéskert, Lakodalom Bertolt Brecht : Állítsátok meg Arturo Uit!; Koldusopera; avagy Bicska Maxi tündöklése és bukása Thurzó Gábor : Az ördög ügyvédje, Záróra, Hátsó ajtó Molnár Ferenc : Az ördög Mesterházi Lajos : Az ártatlanság kora Gyurkovics-Tolsztoj: Kreutzer-szonáta Dunai Ferenc: A nadrág, Az asszony és pártfogói Arthur Miller : Közjáték Vichyben, Pillantás a hídról Dürrenmatt: Fizikusok Tennessee Williams : Macska a forró tetőn Gogol: Egy őrült naplója Eörsi: Széchenyi és az árnyak O'Neill: Eljő a jeges, Utazás az éjszakába, Boldogtalan hold Örkény István : Rózsakiállítás Ionescu: Rinocéroszok Csurka István : Házmestersirató, Deficit, Majális, Nagytakarítás, Eredeti helyszín Lope de Vega : A hős falu Remenyik Zsigmond : Vén Európa Hotel Kosztolányi Dezső : Édes Anna Szigligeti Ede : Liliomfi Németh László : Mathiász-panzió, Harc a jólét ellen, Apáczai, Borisz Godunov, Papucshős Tabi László : Spanyolul tudni kell Spiró György : Az imposztor, Dobardan, Kornis Mihály : Körmagyar, Kozma Puskin: Borisz Godunov Gorkij: Barbárok, Ivan Szergejevics Turgenyev : Egy hónap falun Ilf-Petrov: Érzéki szenvedély Filmjei A Hanákné ügy (1969) Az elsőszülött (1973) Három nővér (1975) Díjai Kossuth-díj (1951, 1953) Érdemes művész (1973) Kiváló művész (1981) Roboz Imre-díj (1991) Jegyzetek István Horvai (en-US nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.) Elhunyt Horvai István (nol.hu, 2004.07.17) Edit "Dolly" Horvai (en-US nyelven). geni_family_tree. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.) Megjegyzések 2012. július 6-i lekérdezés Gare de Toulouse-Saint-Agne Gare de Toulouse-Saint-Agne vasútállomás Franciaországban, Toulouse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Toulouse–Bayonne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Portet-Saint-Simon Gare de Gallieni-Cancéropôle Gare de Toulouse-Matabiau Senj (Buzet) Senj (olaszul: Segnacco) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 13 km-re északnyugatra, községközpontjától 14 km-re délnyugatra fekszik. Története 1857-ben 116, 1910-ben 107 lakosa volt. 2011-ben 23 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma a temetőben áll. 1790-ben építették, 1991-ben megújították. 1909-ben festett oltárképe Szent Miklóst két vértanú szent, Szent Kozma és Szent Damján között ábrázolja. Chris Tucker Christopher „Chris” Tucker (Atlanta, Georgia, USA, 1971. augusztus 31. –) amerikai színész, producer és komikus. Filmes pályafutása Chris Tucker debütálása a „Hangin’ with Mr. Cooper” című sorozatban volt, igaz mindössze egy epizódban szerepelt. Első filmjében is csupán néhány pár perces a szerepe az 1993-as The Meteor Man című filmben, amelynek a főszereplője és rendezője Robert Townsend volt. Első komoly szerepe a Micsoda buli 3-ban volt, melyben szerephez jutott, a szintén komikus Bernie Mac is. A következő filmjében, a Végre Péntek-ben már főszerephez is jutott. Ezért a moziért már elismerésben is részesült: három MTV Movie Award jelölést gyűjtött be, mint a Legjobb feltörekvő színész, a Legjobb komikus színész és a Legjobb filmes párost alakította Ice Cube-bal (ebből egyet sem kapott meg). 1995-ben még két kisebb szerepet vállalt A Fekete Párducban és a Halott pénzben, melyben drámai oldalát is megmutatta a nézőknek. Egyik legsikeresebb mozija 1997-ben volt, Az ötödik elem című akciófilm Bruce Willis-szel. A közönség imádta a filmet (több mint 260 000 000 dolláros bevételt hozott), ám a kritikusok eléggé rossz véleménnyel voltak Chris alakításáról, hiszen Arany Málna díjra jelölték. A Pénz beszél…-ben nem csak színész volt, hanem producerként is rész vett. Quentin Tarantino rendezésében, a Jackie Brown-ban is kapott egy kicsi, ám jelentős szerepet. A millenniumi év előtt jött a Csúcsformában első része Jackie Chan-nel, amely igazi kasszasiker lett. Mindössze 33 millió dollárból készült el a film, mégis több mint 240 milliós bevétele lett. Három évre rá el is készült a folytatás. Míg az első részért 3 millió dollárt kapott, a másodikért már több mint a hatszorosát (20 milliót). Ezután Tucker hat évig abbahagyta a filmezést, és csak a Csúcsformában 3-ra tért vissza 2007-ben. A 2010-es évek első filmjére 2012-ig kellett várni, méghozzá a The Silver Linings Playbook, melyben Robert De Niro-val szerepel ismét. Zeneipar Chris Tucker szoros barátságban állt a Pop Királlyal, Michael Jackson énekessel. Jackson 2001-es albumán, az Invincible-n is szerepelt, ugyanis a „You Rock My World” című dal intrójában beszélgetett, a videoklipben pedig táncolt Michael Jackson-nal. A Madison Square Garden-ben tartott Michael Jackson: 30th Anniversary Concert-en is megjelent a színpadon a Pop Királyával. Egyéb díjai és jelölései BET-díj (2002) - Legjobb színész jelölés ShoWest Convention-díj (2002) - Az év komikusa Dinosaur Jr. A Dinosaur Jr. (eredetileg csak Dinosaur) amerikai rockegyüttes. Tagjai: J Mascis, Murph és Lou Barlow. Volt tagok: Mike Johnson és George Berz. Alternatív, indie és noise rockot játszanak. 1984-ben alakultak meg a massachusettsi Amherstben. A "Jr." (junior) szót azért tették a névhez az együttes tagjai, mert többen is perrel fenyegették a zenekart. A zenekar gyökerei egy Deep Wound nevű hardcore punk/grindcore együttesre vezethetők vissza, J Mascis és Lou Barlow ugyanis itt doboltak. Miután ez a zenekar feloszlott, a tagok megalapították saját zenekarokat: ez lett a Dinosaur. Kicsit "lágyabb" stílusra váltottak, ugyanis a Deep Wound kemény grindcore és hardcore punk zenéjével ellentétben a Dinosaur Jr inkább az alternatív rock és az indie rock műfajokban zenél. 1997-ben feloszlottak, de 2005 óta megint együtt vannak. Pályafutásuk alatt 11 nagylemezt dobtak piacra. Barlow később új együtteseket alapított, Sebadoh, illetve Folk Implosion neveken. Diszkográfia/Stúdióalbumok Dinosaur (1985) You're Living All Over Me (1987) Bug (1988) Green Mind (1991) Where You Been (1993) Without a Sound (1994) Hand It Over (1997) Beyond (2007) Farm (2009) I Bet on Sky (2012) Give a Glimpse of What Yer Not (2016) Aicsi D3A Az Aicsi D3A egy második világháborús repülőgép-hordozóról alkalmazott japán zuhanóbombázó, a szövetségeseknél kódneve Val volt. Ez a gép volt a császári japán flotta legfontosabb zuhanóbombázója, mely majdnem minden hadműveletében részt vett, beleértve a Pearl Harbor elleni támadást is. A D3A volt az első japán repülőgép, mely amerikai célpontokat támadott a második világháború idején, többek között Pearl Harbourt és a Fülöp-szigeteken lévő támaszpontokat, például a Clark légibázist. A háború folyamán a Val zuhanóbombázók több szövetséges hadihajót süllyesztettek el, mint a Tengely bármely más repülőgépe. Tervezés és fejlesztés 1936 közepén a japán haditengerészet a 11-Si kiírása egy monoplán repülőgép-hordozó bázisú zuhanóbombázó követelményjegyzékét adta ki az akkor rendszeresített Aicsi D1A kétfedelű zuhanóbombázó felváltása céljából. Az Aicsi, Nakadzsima és Micubisi adott be terveket és mind az Aicsit, mind a Nakadzsimát felkérték két-két prototípus megépítésére. Az Aicsi terv alsószárnyas megoldást választott ellipszis alakú szárnnyal, melyet a Heinkel He 70 Blitz inspirált. A gép sebességét nem túlságosan nagyra tervezték, így az egyszerűség kedvéért merev futómű alkalmazása nem okozott túlságosan nagy ellenállást. A tervek szerint a repülőgépet egy 529 kW (710 LE) teljesítményű Nakadzsima Hikari 1 kilenchengeres csillagmotor hajtotta. Az első prototípus 1937. december 10-re készítették el, majd egy hónappal később elkezdődtek a próbarepülések. Az első tapasztalatok lehangolóak voltak. A motor teljesítménye túlságosan kicsinek bizonyult, éles fordulóknál instabillá vált, még szűkebb fordulóknál orsózni kezdett. A tervezett 370 km/h sebesség mellett a zuhanófék erős rezgésbe kezdett és a flotta a zuhanósebességet 440 km/h értékre kívánta növelni. A második prototípust jelentős változtatásokkal szállították le a felmerült problémák kiküszöbölése érdekében. A sebességet a 626 kW (840 LE) teljesítményű Micubisi Kinszei 3 típusú motor beépítésével fokozták, a függőleges vezérsík növelésével az iránytartást javították. A szárny fesztávolsága kissé megnőtt és a szárnyvégek felé a profil állásszögét csökkentették a dugóhúzóba esés veszélyének elkerülésére és megerősítették a zuhanófékeket. Ezek a változtatások az iránystabilitáson kívül minden korábbi hibát kiküszöböltek és elegendőnek bizonyultak, hogy a tendert a D3A1 nyerje meg a Nakadzsima D3N1-gyel szemben. Szolgálatban 1939 decemberében a flotta 99 mintájú flotta repülőgép-hordozó bombázó 11 modell néven megrendelte a gyártást A gyártásra került változat kissé kisebb szárnnyal, 746 kW (1000 LE) teljesítményű Kinszei 43 vagy 798 kW (1070 LE) teljesítményű Kinszei 44 motorral épült. Az iránytartást végül egy hosszú vezetőfelülettel oldották meg a függőleges vezérsík elé szerelve, ezzel a gép igen könnyen kormányozhatóvá vált. A fegyverzete két előrefelé tüzelő mereven beépített 7,7 mm kaliberű 97 mintájú könnyű géppuska és egy mozgathatóan beépített védelmi géppuska a hátsó ülésről kezelő lövész számára. A szokásos bombaterhelés egyetlen 250 kg-os bombából állt a törzs alatt egy bombatartó trapézre erősítve, mely bombázáskor a légcsavar alatt repült el. Két további 60 kg-os bombát lehetett a szárny alá a zuhanófékeken kívülre függeszteni. A D3A1 a repülőgép-hordozó próbáit az Akagi és Kaga fedélzetén folytatta le 1940 folyamán, néhány gép pedig Kínában földi bázisról bevetve esett át a tűzkeresztségen. A Pearl Harbor elleni támadástól kezdve a D3A1 részt vett az összes nagyobb japán repülőgép-hordozó bevetésen a háború első 10 hónapjában. Első jelentős sikerüket a Royal Navy ellen 1942 április közepén az Indiai Óceánon könyvelték el. A Val bombázók találati aránya 80%-os volt két nehéz cirkáló és a Hermes repülőgép-hordozó ellen ebben a hadműveletben. A háború folyamán a Val zuhanóbombázókat a Nakadzsima B5N Kate torpedóvetőkkel párhuzamosan vetették be, így az ellenséges hadihajók gyakran a torpedók és bombák együttes találata folytán süllyedtek el. Nem számítva a Pearl Harbor elleni rajtaütést, ahol többféle repülőgéppel támadták a célpontokat, a Val zuhanóbombázók az alábbi szövetséges hajókat süllyesztették el: Az Aicsi D3A gépek által elsüllyesztett szövetséges hadihajók; típus, ország, a veszteség időpontja, helye Cornwall, brit nehéz cirkáló, 1942. április 5. – Indiai-óceán Dorsetshire, brit nehéz cirkáló, 1942. április 5. – Indiai-óceán Hector, brit felfegyverzett kereskedelmi hajó, 1942. április 5. – Indiai-óceán Tenedos, Brit romboló, 1942. április 5. – Indiai-óceán Hermes, brit repülőgép-hordozó, 1942. április 9. – Indiai-óceán Vampire, ausztrál romboló, 1942. április 9. – Indiai-óceán Langley, amerikai repülőgép-anyahajó (a támadás után az US Navy süllyesztette el) 1942. február 27. – Csendes-óceán Peary, amerikai romboló, 1942. február 19. – Ausztrália ( Darwin ) Pope, amerikai romboló, 1942. március 1. – Csendes-óceán Lexington, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. május 8. – Csendes-óceán Yorktown, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. június 7. – Csendes-óceán Hornet, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. október 27. – Csendes-óceán De Haven, amerikai romboló, 1943. február 1. – Csendes-óceán Aaron Ward, amerikai romboló, 1943. április 7. – Csendes-óceán Brownson, amerikai romboló, 194.3 december 26. – Csendes-óceán Sims, amerikai romboló, 1942. május 7. – Csendes-óceán Benham, amerikai romboló, 1942. november 15. – Csendes-óceán Abner Read, amerikai romboló, 1944. november 1. – Csendes-óceán Ommaney Bay, amerikai repülőgép-hordozó, 1945. január 4. – Fülöp-szigetek (Panay) Bismarck Sea, amerikai repülőgép-hordozó, 1945. február 21. – Japán (Iwo Jima) Emmons, amerikai romboló, 1945. április 6. – Japán ( Okinawa ) A háború előrehaladásával néhány alkalommal a zuhanóbombázók vadászgép feladatok ellátására is kényszerültek, mivel fordulékonyságuk elegendő volt ahhoz, hogy túléljék ezt a szerepkört. 1942 júniusában a D3A továbbfejlesztett változatát már egy 969 kW (1300 LE) teljesítményű Kinsei 54 motor hajtotta, melyet Model 12 néven próbáltak ki. A megnövekedett teljesítmény korlátozta a hatótávot, ezért a típust ismét átalakították pót üzemanyag-tartályok hordozására. Ezzel lehetővé vált a gépek bevetése a Salamon-szigetek felett. A Model 22 hamarosan felváltotta ezeket, a Model 11-eseket 1942 őszétől kezdve fokozatosan kivonták a frontszolgálatból és gyakorló egységekhez irányították. Amikor az új Jokoszuka D4Y megjelent, a D3A2 gépeket szárazföldi bázisokra helyezték át vagy kisebb repülőgép-hordozókra irányították, amelyek túlságosan rövidek voltak a nagyobb sebességgel leszálló Szuszei gépek számára. Amikor az amerikaiak ismét elfoglalták a Fülöp-szigeteket 1944-ben földi repülőterekről felszálló D3A2 zuhanóbombázók is részt vettek a harcokban, de addigra már reménytelenül elavultak, és nagy veszteségeket szenvedtek. A háború utolsó évében több D3A2 kamikaze bevetésben vett részt. Műszaki adatok (D3A1) Személyzet: 2 fő (pilóta és lövész) Méretek Hossz: 10,2 m Fesztáv: 14,37 m Magasság: 3,85 m Szárnyfelület: 34,9 m² Tömeg Üres tömeg: 2408 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 3650 kg Hajtómű Típus: Micubisi Kinszei 44 csillagmotor Teljesítmény: 798 kW (1070 LE) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 389 km/h Hatótáv: 1472 km Csúcsmagasság: 9300 m Fegyverzet 2 × merev, előre irányzott 7,7 mm 97 mintájú géppuska 1 × mozgatható, hátrafelé lövő 7,7 mm 92 mintájú géppuska 1 × 250 kg vagy 2 × 60 kg bomba Műszaki adatok (D3A2) Személyzet: 2 fő (pilóta és lövész) Méretek Hossz: 10,2 m Fesztáv: 14,37 Magasság: 3,8 m Szárnyfelület: 34.9 m² Tömeg Üres tömeg: 2570 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 4122 kg Hajtómű Típusa: Micubisi Kinszei 54 Teljesítmény: 969 kW (1300 LE) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 430 km/h Hatótáv: 1352 km Csúcsmagasság: 10 500 m Emelkedési sebesség: 8,62 m/s Fegyverzet 2 × mereven beépített előrenéző, 7,7 mm 97 mintájú géppuska 1 × mozgatható hátrafelé irányuló 7,7 mm 92 mintájú géppuska 1 × 250 kg vagy 2 × 60 kg bomba Florø Florø város Norvégia nyugati részén. Közigazgatásilag Sogn og Fjordane megyéhez tartozik, azon belül Flora község székhelye. Florø Norvégia legnyugatibb fekvésű városa. 1860-ban alapították, amikor a heringhalászat volt az ország vezető gazdasági ágazata, és Florø ennek a halászatnak az egyik legfontosabb központja volt. Ma idilli kisváros szép természeti környezetben. Karneváli éjszaka A Karneváli éjszaka (Карнавальная ночь) egy 1956-ban bemutatott szovjet zenés film. A film hruscsovi olvadás korszakának emlékezetes, naiv, kultikus vígjátéka. Szüzsé Egy kultúrház új igazgatójának terveiben egy várhatóan rémesen unalmas műsor tervei bontakoznak ki az újévi koncertre. A kultúrház fiatal munkatársai azonban újszerű újévi műsorra készülnek. A régimódi vezetőnek nem tetszik a műsor, komolyabb munkát követel. Szerencsére az amatőr társulat fokozatosan átveszi a hatalmat az események irányítása fölött. A kísértethajó A Red Sky At Morning az Odaát című televíziós sorozat harmadik évadjának hatodik epizódja. Cselekmény Mialatt úton vannak, Dean kérdőre vonja öccsét, hova tűnt egy töltény a Coltból. Sam végül kénytelen elárulni, hogy megölte a kereszteződésben lévő démont, ám ennek ellenére Dean alkuja még él, mivel valaki mással kötött üzletet. A fivérek Massachusetts egyik kikötővárosába érkeznek, ahol a helyi legenda szerint 37 évente egy matróz szelleme embereket öl, akik haláluk előtt egy háromárbócú, régi klipper hajót látnak. Deanék nyomozóknak adják ki magukat, így beszélnek az egyik megfulladt áldozat nagynénjével, Ms. Case-el, akinek látszólag igen megtetszik Sam. Dean Impaláját később elvontatják, ráadásul egy nem kívánt személy, Bela is feltűnik a környéken, állítása szerint idős hölgyeknek ad el természetfeletti holmikat. Újabb fulladásos haláleset történik a városban, később pedig az áldozat testvére is hasonló halált hal. Winchesterék nem tudnak összefüggést találni az esetek között, Bela azonban kinyomozza, mi áll a háttérben és megosztja azt a fiúkkal: 1859-ben az Espirito Santo nevű angol kereskedőhajón egy matrózt árulás vádjával a kapitány, a bűnös bátyja felakasztott, a férfi szelleme pedig 37 évente visszatér, hogy olyan embereket öljön meg, akik rokonuk vérét ontották. Mivel a matróznak annak idején akkori szokásokhoz hívően levágták az egyik kezét, valószínűleg azt kell megsemmisíteniük a kísértet elpusztításához, a kezet azonban jelenleg egy fokozottan védett múzeumban őrzik. Bela és a két fivér Ms. Case segítségével bejut a keresett múzeum jótékonysági báljára, ám ezért Samnek egész este mulatozni kell az idős hölggyel. Bela és Dean ez idő alatt egy jó trükkel átjutnak a biztonsági őrségen, majd miután Dean megszerezte a kezet, mindannyian távoznak a helyszínről. Miután Bela és Ms. Case különvált, Dean észreveszi, hogy a kéz eltűnt a zsebéből, valószínűleg Bela szokásához híven ellopta. Winchesterék így összepakolnak, hogy tovább induljanak, ám ekkor betoppan Bela, és a segítségüket kéri, ugyanis ő is látta azt a bizonyos hajót, a matróz kezét pedig a feketepiacon már eladta. Dean és Sam hosszas megfontolás után elhatározzák, segítenek a lánynak, aki a fiúk kíváncsiskodása ellenére azonban nem árulja el, hogy kivel végzett családjából, hogy megjelent neki a hajó. A háromfős csapat egy helyi temetőbe megy, ahol mialatt a kísértet Bela életére tör, Sam megidézi az Espirito Santo kapitányának szellemét. Mikor a matróz és annak bátyjának szelleme találkozik, a két kísértet megsemmisül, Bela fuldoklása pedig abbamarad. A lány másnap 10 ezer dollárral jutalmazza meg a fiúkat, amiért megmentették, majd útnak indul, később pedig a fivérek is követik a példáját… Természetfeletti lények Szellemek A szellem egy olyan elhunyt ember lelke, ki különös halált halt, és lelke azóta az élők közt kísért, általában egy olyan helyen, mely fontos volt az illetőnek földi életében. Szellemekből sok van: kopogószellem, bosszúálló szellem, vagy olyan szellem, mely figyelmezteti az embereket egy közelgő veszélyre. Felakasztott matróz szelleme 1859-ben az Espirito Santo nevű hajó egyik 37 éves matrózát árulással vádolták meg, majd később felakasztották. Az ítéletet a matróz bátyja hajtotta végre, aki ennek a hajónak a kapitánya volt, a holttest kezét pedig az akkori szokásokhoz híven levágták, mely évszázadokkal később egy tengerészeti múzeumba került. A matróz szelleme azonban visszatért a túlvilágról, és bosszút esküdött azok ellen az emberek ellen, akik rokonuk vérét ontották: 37 évenként feltűnt Massachusetts egyik kikötőjében, és megfojtotta áldozatait. A kísértetet két módszerrel lehetett elpusztítani: vagy meg kellett semmisíteni a halálakor levágott kezet, vagy előtte meg kellett idézni bátyja szellemét, aki annak idején megölte. Espirito Santo kapitányának szelleme A kapitány az 1850-es években volt az Espirito Santo nevű hajó kapitánya, melyen öccse matrózként szolgált. Mikor öccsét árulás vádjával kivégzésre ítélték, a kapitányra hárult a feladat, hogy felakassza fivérét, melyet meg is tett. A matróz szelleme azonban visszatért, hogy embereken álljon bosszút haláláért, a kísértetet pedig csak régen levágott kezének megsemmisítése, vagy bátyja szelleme tudta megfékezni. Espirito Santo kísértethajó Az Espirito Santo egy angol 3 árbócú klipper szállítóhajó volt az 1850-es években, melyen 1859-ben árulás vádjával a kapitány kivégezte saját öccsét, aki matrózként szolgált a fedélzeten. Később a hajó Massachusetts partjainál elsüllyedt, ám 37 évente visszatért kísérteni, hogy halálómenként figyelmeztesse az embereket, hogy a felkasztott matróz szelleme gyilkolni készül. Mikor a matróz kísértete hosszú idők után megsemmisült, a szellemhajó is meg szűnt létezni a partoknál. Időpontok és helyszínek 2007. ősze - Massachusetts Leon Tuck Leon Parker Tuck (USA, Massachusetts, Winchester, 1891. május 25. – USA, Massachusetts, Boston, 1953. szeptember 2.) olimpiai ezüstérmes jégkorongozó védő. Tagja volt az amerikai férfi jégkorong-válogatottnak az 1920-as nyári olimpián, ahol a csapat ezüstérmes lett. Az elődöntőben 2–0-ra kaptak ki a kanadai férfi jégkorong-válogatott-tól (akik később megnyerték a tornát), ezért körmérkőzést játszottak az ezüstéremért, ahol előbb a svéd férfi jégkorong-válogatottat, majd a csehszlovák férfi jégkorong-válogatottat verték nagy arányban. 1915-ben diplomázott a Dartmouth College-on, ahol szintén jégkorongozott. Harcolt az első világháborúban, Franciaországban. Utána amatőr játékosként Massachusetts államban játszott, és edző lett a volt főiskoláján 3 évig 1921 és 1924 között, ahol sikeres volt. Megélhetését üzletemberként teremtette meg. (5280) 1988 PT Az (5280) 1988 PT a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Mikolajczak és Coker fedezte fel 1988. augusztus 11-én. Simson-egyenes Tétel: A háromszög köré írt kör tetszőleges pontjának az oldalegyenesekre eső merőleges vetületei egy egyenesbe esnek, ez az egyenes a Simson-egyenes. Bizonyítás: húrnégyszög . húrnégyszög ( -nél és -nél lévő szögei derékszögek) . húrnégyszög, mert ( derékszögű) . húrnégyszög ( , -nél fekvő szögek derékszögűek) ; derékszögű: (két oldal és közbezárt szög – váltószögek) a többi szög is azonos. (váltószögek), így egy egyenesbe esnek az , , pontok. Stazione di Prezza Stazione di Prezza vasútállomás Olaszországban, Prezza településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Anversa-Villalago-Scanno Stazione di Goriano Sicoli Velké Heraltice Velké Heraltice település Csehországban, a Opavai járásban. Velké Heraltice Sosnová, Brumovice, Holasovice, Stěbořice, Jezdkovice, Hlavnice, Bratříkovice, Svobodné Heřmanice és Horní Životice településekkel határos. Lakosainak száma 1611 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Vita Sándor (közgazdász) Vita Sándor (Nagyszeben, 1904. február 1. – Budapest, 1993. január 26.) erdélyi magyar közgazdász, közgazdasági szakíró, szerkesztő, Vita Zsigmond bátyja. Életútja Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári Mailáth Gimnáziumban, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte. 1922-ben érettségizett, ezután a budapesti és a bécsi Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait. Erdélybe hazatérve először Kolozsváron volt banktisztviselő, 1932-től a Hangya-szövetkezetek nagyenyedi központja, 1936 után a kolozsvári Hitel- és Tejszövetkezetek tisztviselője, egy ideig lapjuknak, a Szövetkezeti Értesítőnek a szerkesztője. Közben a szövetkezeti mozgalom jobb megismerése érdekében tanulmányutat tett Lengyelországban, Dániában és Finnországban. Az 1930-as években bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1938–44 között Albrecht Dezső, Kéki Béla és Venczel József mellett tagja volt a Hitel négytagú szerkesztőbizottságának, azon belül a folyóirat gazdasági szakértője. A vásárhelyi találkozó előkészítő bizottságának tagja, a Találkozón az erdélyi magyar gazdasági kérdésekről tartott előadást. 1939-ben tervezetet készített egy erdélyi magyar statisztikai központ létesítésére, s amikor az az EMGE keretében megvalósult, Szász Pál kérésére átvette irányítását. 1940–44 között az Ellenzék igazgatója; az Erdélyi Párt behívott képviselője a magyar országgyűlésben, s pártja képviselőcsoportjának tagjaként a józanság, a mértéktartás, nemzetiségi kérdésekben a humanitás érvényesítésére törekedett. 1944-ben a minisztériumban a zsidók deportálása ellen emelt szót, 1944 júliusától tagja volt annak az Erdélyi Párti csoportnak, amely tárgyalásokat folytatott a baloldali értelmiségiek Békepárt néven ismert csoportjával a fegyverszünet megkötéséről. Szeptemberben Mikó Imrével és másokkal együtt memorandumot intézett Horthy Miklóshoz, amelyben a háborúból való azonnali kilépést sürgették. (Ide vonatkozó interjúi: Tiszatáj, 1981/10, Valóság, 1982/4.) Az 1944 októberében Kolozsvárra bevonuló szovjet hadsereg elhurcolta, és csak egy év múlva szabadult. Ezután Budapesten telepedett le; egy ideig a református egyházi sajtóban dolgozott, de onnan Kádár Imre nyomására eltávolították. Ekkor egy kisipari szövetkezetnél kapott munkát, 1959-ben politikai vádakkal innen is kitették. 1959-től nyugdíjasként visszavonultan élt Budapesten. Számos cikke jelent meg a Hitelben (többek között a Metamorphosis Transylvaniae rovatban). Fontosabbak ugyanitt: Erdélyi szövetkezetek (1936/1. 45–56); A Székelyföld iparosítása (1937/3. 264–267); A Székelyföld önellátása (1937/4. 269–284); Gazdaságpolitikánk lehetőségei (1939/1. 64–73); Erdély mezőgazdaságának helyzetképe (1939/3. 211–228); Tallózás az 1930. évi román népszámlálás köteteiben (1940/1. 27–43); A németek Erdély gazdasági életében (1943/6. 375–379). Kötete Kedves Zsigmond (Levelezése Vita Zsigmonddal). Marosvásárhely, 2009. Morinamid A morinamid (vagy morfazinamid, INN: morinamide) a tbc (gümőkór) gyógyítására használt gyógyszerhatóanyag nemzetközi szabadneve. Védjegyezett nevű készítmények Piazolina Hidrokloridsó formájában: Piazofolina Südzucker A mannheimi székhelyű Südzucker AG Európa legnagyobb cukorgyártó vállalata, egyben Németország egyik legnagyobb élelmiszeripari cége. Részvényeit a németországi tőzsdéken jegyzik, és egyike a MDAX tőzsdeindex számításához használt ötven részvényfajtának. Többségi tulajdonosa 55%-kal a Süddeutsche-Zuckerrübenverwertungs-Genossenschaft e. G. (Ochsenfurt), amely 30 000 répatermelőt fog össze, a második legnagyobb részvényes a Zucker Invest GmbH (Bécs), a többi részvény kisbefektetők kezében van. A 2011/12-es üzleti évben 412 000 hektáron termeltetett cukorrépát, 31,3 millió tonna répa feldolgozásával és finomítással 29 gyárában és 4 finomítójában 5,4 millió tonna cukrot gyártott. A cukor üzletág árbevétele 3,728 millió EUR volt. Története Südzucker AG elődje a Süddeutsche-Zucker-AG, amely 1926. március 15-én jött létre öt cukorgyár egyesülésével (Zuckerfabrik Frankenthal AG, Frankenthal; Zuckerfabrik Heilbronn AG, Heilbronn; Badische Gesellschaft für Zuckerfabrikation, Mannheim; Zuckerfabrik Offstein AG, Offstein; Zuckerfabrik Stuttgart AG, Stuttgart-Bad Cannstatt), 30 millió német márka alaptőkével. A Süddeutsche-Zucker-AG jogelődje hivatalosan a Zuckerfabrik Frankenthal AG. A gyárak korszerűsítésével a termelés az 1928/29-es 1,3 millió tonnáról 1929/30-ban 2,3 millió tonnára emelkedett. A második világháború során a gyártóberendezések majdnem teljesen megsemmisültek, a frankenthali gyárat és a mannheimi székhelyet lebombázták, ezen felül a cég elvesztette a szovjet megszállási zónába került üzemeit, amelyeket államosítottak. Az 1950-es években a megmaradt gyárakat újra felépítették, 1956/57-ben új cukorgyár épült Rainban, 1960-ban Zell am Mainban, 1961/62-ben Plattlingban, 1971-ben pedig Offenauban. 1998-ban a vállalat egyesült az 1952-ben a répatermelők által alapított ochsenfurti Zuckerfabrik Franken GmbH-val, ekkor vette fel a Südzucker AG nevet. A vállalat felvásárlásokkal terjeszkedett Európa-szerte: 1989 Raffinerie Tirlemontoise S. A., Brüsszel 1989 Agrana -Beteiligungs-AG, Bécs 1990 keletnémet cukorgyárak (a tizenhárom megszerzett gyárból nyolcat bezártak) 1995 Schöller Holding (ezt 2001-ben a svájci Nestlé S. A. -nak adták tovább) 1996 Freiberger Lebensmittel GmbH & Co. KG, Berlin 2001 Saint Louis Sucre S. A. Párizs Ezeken kívül a Südzucker AG 1996-tól kezdve számos kelet-európai cukorgyárban – köztük Magyarországon a kaposvári és petőházi cukorgyárakban – szerzett részesedést, amivel Európa legnagyobb cukoripari vállalatává vált. Résztulajdont szerzett az izocukor gyártásával foglalkozó szabadegyházi Hungrana Kft-ben is. Kísérletet tettek a kabai cukorgyár 50%-os részesedésének megszerzésére is, ezt azonban a Gazdasági Versenyhivatal 2002-ben nem engedélyezte. A 2011/12-es üzleti évben a vállalat 29 cukorgyára és 4 cukorfinomítója 5,4 milliót tonna cukrot állított elő. 2011-ben megvásárolta az ED & F Man brit cukorkereskedő cég részvényeinek 25%-át, mínusz egy részvényt. Ezt az Európai Unió azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy el kell adniuk a Brindisiben levő cukorgyárat. 2012-ben bejelentették, hogy a moldovai kormány adópolitikájának következtében a cég fontolóra veszi visszavonulását az ottani cukoriparból. Cukorgyárai A 2013/14-es üzleti év végén a Südzucker csoport az alábbi telephelyekkel rendelkezett: Jegyzetek és hivatkozások A cég üzleti éve márciustól februárig tart. History of Südzucker AG, www.fundingunverse.com, az International Directory of Company Histories, Vol. 27. St. James Press, 1999 alapján. Hungrana Kft honlapja A Gazdasági Versenyhivatal közleménye, 2002. április 25. Suedzucker Wins Conditional EU Approval for ED&F Man Stake, www.bloomberg.com, 2012. május 16. ”Südzucker Moldova” nu exclude retragerea sa de pe piața Moldovei din cauza politicilor Guvernului Filat, OMG Media Group, 2012. június 25. Sugar Economy Europe. Compiled and edited by Jürgen Bruhns, Oliver Baron, Karsten Maier. 61st edition. Berlin: Verlag Dr. Albert Bartens KG. 2015. ISBN 978-3-87040-157-3 Longchampban feldolgozzák a répát, a kinyert sűrűléből Wanze gyárt cukrot. Forrás A lábjegyzettel külön nem jelölt részek tekintetében a Südzucker AG honlapja. Rivanj (település) Rivanj (olaszul: Rivani) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Prekóhoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 16 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 14 km-re északnyugatra, az azonos nevű kis szigeten fekszik. Rivanj szigete Ugljan és Sestrunj között fekszik. A sziget területe 4,4 km2, hossza 3,4 km, szélessége 1,4 km. Legmagasabb pontja a 112 méter magas Lukočina. A település régi magja a sziget közepén található, alatta a délnyugati parton kis kikötő található a település új részével, amely a tengerparton terjeszkedik tovább. A kikötőből 600 méter hosszú betonozott út visz fel a magaslaton levő faluközpontra. Rivanjtól északnyugatra találhatók Tri Sestrice szigetei, amelyeknek legkisebb tagján Mala Sestricán világítótorony áll, északkelete pedig a kis Jidula szigetecske látható. Rivanj északkeleti oldalán a Dubrinka és Lokvina öblökben szép strandok találhatók. A szigetet Zárával naponta komp- és hajójáratok kötik össze. Története Rivanj szigete már az ókorban is lakott volt, első ismert lakói az illírek voltak. Első írásos említése 1300-ban történt „Ripanium” alakban. Rivanj falut a hagyomány szerint a 16. század elején ugljani telepesek alapították. Lakói lényegében két családhoz, a Radulić és Fatović családokhoz tartoznak. Az első Radulić 1520-ban született a szigeten, míg a másik család a Fatovićok a 17. században érkeztek. A lakosság nagy része a 19. század végén és a 20. század elején az Egyesült Államokba vándorolt ki. A településnek 1857-ben 35, 1910-ben 55 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt több fiatal költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Az iskolát már 1958-ban be kellett zárni a gyermekek hiánya miatt. 2007 július végén a sziget hatalmas tűzvészt szenvedett el, amelyben a szigetnek mintegy harmadrésze leégett. A tűz oka vigyázatlanság volt és a házak egy részére is átterjedt, azonban szerencsére inkább a sziget lakatlan részeit érintette. Méretét jól mutatja, hogy a füstöt a zárai partról is jól lehetett látni. A falunak 2011-ben 31 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal, halászattal foglalkoznak. A szigeten nincsen bolt, a kenyeret Ugljan szigetéről a Muline-öbölből hozzák, vagy helyben a házaknál sütik. Az egyéb vásárlási szükségletek kielégítésére időnként üzlet-hajók járnak át a sziget kikötőjébe. Nevezetességei A falu lakói minden év augusztus 18-án védőszentjük Szent Ilona tiszteletére fesztivált rendeznek. A faluban 101 méteres magasságban álló 1877-ben épített kis templomuk is az ő tiszteletére van szentelve. Szép kilátás nyílik innen Zárára és a környező szigetekre. A templom 2007-ben épített új harangtornyát Ivan Prenđa zárai érsek szentelte fel. Egyházilag a sestrunji plébániához tartozik. Courcelles-en-Barrois Courcelles-en-Barrois település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 35 fő (2015). Courcelles-en-Barrois Baudrémont, Kœur-la-Petite, Lignières-sur-Aire, Ménil-aux-Bois és Sampigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Damokos Kázmér Damokos Kázmér (Szováta, Marosszék, 1606. szeptember 29. – Csíksomlyó, Csíkszék, 1677. szeptember 5.), katolikus püspök, Erdély apostoli helynöke, karizmatikus egyéniség, aki sokat tett az erdélyi katolicizmus megmentéséért a reformáció időszakában. Mitráját és pásztorbotját a csíksomlyói kegytemplomban őrzik. Születésének 400. évfordulójára Szovátán ünnepségeket rendeznek. Pappá szenteléséig 1629. március 24-én csatlakozott a mariánus rendhez, de csak laikus testvérként vették fel, mert hiányzott a bal mutatóujja. A rend tartományfőnöke azonban maga mellé vette, majd Szalinai (De Salinis) István boszniai ferences misszióvezetőhöz csatlakozott tolmácsként. Később megszerezte az Erdélyt kormányzó Brandenburgi Katalin támogatását a mikházi zárda felépítéséhez. Az építkezésen együtt dolgozott a munkásokkal. Végül Rómában szentelték pappá 1639. november 3-án. Püspökké avatásáig Damokos Kázmér 1654-től az erdélyi misszió főnöke volt. 1662 és 1668 között újjáépíttette a csíksomlyói templomot és rendházat, amelyeket 1661-ben egy tatár támadás lerombolt. Szelepcsényi György prímás felhívta rá a pápa figyelmét, Rómába küldte és 1668. június 10-én, miután IX. Kelemen pápa kinevezte, coronai címzetes püspökké szentelték. Nem lehetett püspök hazájában, mert a korabeli erdélyi törvények nem engedélyeztek katolikus püspöki széket a katolikusok számára. Ehelyett gyulafehérvári és erdélyi apostoli helynök lett, ténylegesen az erdélyi katolikus egyház feje. A püspöki címet nem használta és mindig egyszerű ferences rendi ruhában járt. Újjászervezi az egyházat Kázmér helynök újjászervezte és önbizalmában megerősítette az erdélyi egyházat, végiglátogatta az erdélyi plébániákat, sőt, mivel kevés volt a pap, a gyergyófalvi plébánosi kötelezettségeket maga látta el. Sok reformátussá vált erdélyit visszatérített a katolikus hitre. A nagy pestisjárvány idején maga is részt vett a fertőzést megkapók ápolásában. Ő is elkapta a ragályt, és meghalt. Kirakós játék A kirakós játék egy türelemjáték, ahol a játékos megpróbál a játék apró darabjaiból egy nagyobb képet összeállítani. Történet A kirakó nem egy modern játék. Feltalálóként az angol John Spilsbury térképkészítőt és rézmetszőt jegyzik, aki 1763-ban egy Nagy-Britannia-térképet ragasztott egy falapra, majd lombfűrésszel szétfűrészelte a grófságok határai mentén (innen ered a játék angol neve, a „lombfűrészrejtvény”). A játékos célja az volt, hogy a térképet újra összeillessze. Ezt a kirakót, mint segédanyagot a földrajz tanulásához árusította. A darabok még nem rendelkeztek fogakkal, mint a mai játék. A ma ismert kirakó először a 19. század második felében jelent meg. Léteznek olyan kirakójátékok is, amelyeknek több megoldása van, ezek az úgynevezett kaleido puzzle-k. E kirakók darabjain nem egy kép darabjai láthatóak, hanem a kirakó elemeinek alakja, illetve az egymás mellé rendezett elemek hordoznak valamilyen esztétikai értéket, alkotnak valamilyen mintát. Az ilyen kirakóknál az a fő kihívás, hogy a keretben elférjen a játék az összes darabja, illetve a látvány esztétikus legyen. Előállítás A 20. század második felében kezdődött meg a korábban csak kisipari technológiával készített játék tömeggyártása. Ez lehetővé tette, hogy az addigi drága játékot jutányos áron lehessen árusítani, ami jelentősen növelte népszerűségét. Azóta a mai napig alig változott az előállítás módja. Egy kartonpapírra nyomtatott motívumot vagy ábrát kis darabokra stancolnak. Az egyedi stancolás miatt minden darabka másképpen néz ki. Igen nagy ábrák esetén több késre is szükség lehet. Ami a vágási pontosságot illeti, az elmúlt időkben jelentős előrelépések történtek. Ez a pontosság az egyik legfontosabb minőségi jellemzője a kirakónak a nyomtatási minőség és a színek tartóssága mellett. Minél pontosabban kerülnek kivágásra a darabkák, annál kisebb a valószínűsége, hogy egy nem odavaló darabkát sikerül az embernek beillesztenie. Méretek Létezik kirakós játék csupán néhány résszel kisgyermekek számára, illetve vannak óriási feladványok, több mint 10 000 darabkából, haladók számára. Számukra az egyik legismertebb gyártó – a Ravensburger – háromféle 18 000 darabos kirakós játékot is kínál. Jelenleg a legnagyobb az Eduka spanyol cég „Life” márkanevű kirakósa, ami 24 000 darabos, ára körülbelül 140 €, és ha sikerül kirakni, akkor 4,28 × 1,57 méter helyet igényel. Nehézség A játék nehézsége nem csak a darabkák számától, hanem a színezéstől is függ, azaz attól, hogy mekkora az a felület, ahol csupán elenyésző színkülönbségek vannak. Lehetőség van az interneten keresztül olyan játék vásárlására, amelynek semmi motívuma sincs, avagy két kirakós van benne összekeverve. Természetesen a kettő kombinációját is árusítják már. A legérdekesebb variáció az olyan kirakós, amelynek mindkét oldalára nyomtatnak képet, és a játékos feladata, hogy a helyeset kiválassza. Ravensburger kínál két ilyen puzzle-t is Krypt silber (654 rész) és Krypt Bronze (631 rész) néven. Az egyik egy ezüst szürke, a másik bronz színű 70 × 50 cm nagyságú felületet ad a türelmes kirakás után. Versenyek Habár a kirakós játék egy pasziánsz, és így általában csupán csak egyedül játsszák, rendeznek olyan versenyeket, amelyeknél a résztvevőknek azonos alakzatot kell a lehető legrövidebb idő alatt kirakni. Természetesen rekordokat is lehet felállítani kirakós kirakással, amivel be lehet kerülni a Guinness-rekordok könyvébe, mint 2004. szeptember 26-án a németországi Königsbrunn-ban megrendezett az első Német Puzzle Napon, az ekkor kirakott puzzle-lánccal. Szabó Elek Szabó Elek (Kiskunhalas, 1844. augusztus 30. – Budapest, 1911. március 22.) nyomdász. Élete A gimnázium hat osztályának elvégzése után 1861-ben Szegeden Burger Zsigmond nyomdájába került, ahol 1864. szeptember 18-ig a nyomdászatot kitanulta. 1867-ben került Pestre a Bucsánszky nyomdába. Dolgozott mint szedő, korrektor és revizor a Heckenast-féle, az Athenaeum sat. nyomdákban. 1882-ben az állami nyomdába ment korrektornak, ahonnét 1891-ben egyetemi nyomdai főművezetői állásra nevezték ki. Szabó Elek Budapestre érkezésétől kiváló szerepet vitt egész állami szolgálatba léptéig a nyomdásztársadalomban. A nyomdászegyleti életben hathatós támogatója volt a szabad irányban való szervezkedésnek és a magyar elemnek az egyleti életbe vonásában. Ő indítványozta a Typographia megindítását 1868-ban, és a lapnak, valamint a Nyomdászok közlönyének munkatársa volt. Írt időnként a Nyomdászok Évkönyvébe is. Neje Mayer Irma volt. Vital Remains A Vital Remains egy USA-ból származó death-metal együttes. 1988-ban alakultak meg a rhode island-i Providence-ben. Először két demólemezt adtak ki, első nagylemezüket 1992-ben adták ki. Azóta még öt stúdióalbum került ki a házuk tájáról. Többször turnéztak is. Egészen a mai napig működnek. Az évek során tisztességes rajongótábor is kialakult. Bár nem említik olyan nagyságokkal együtt, mint a Cannibal Corpse vagy a Deicide (utóbbinak van szerepe a Vital Remains életében), viszont így is ismert zenekar. Lemezeiket a Century Media Records kiadó jelenteti meg. Tagok Tony Lazaro - ritmusgitár (1998-) Gaeton Collier - basszusgitár, háttér-éneklés (2008-) Brian Werner - éneklés (2012-) Dean Arnold - gitár (2015-) Diszkográfia Let Us Pray (1992) Into Cold Darkness (1995) Forever Underground (1997) Dawn of the Apocalypse (2000) Dechristianize (2003) Icon of Evil (2007) Poboleda Poboleda település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Poboleda La Morera de Montsant, Porrera és Torroja del Priorat községekkel határos. Lakosainak száma 356 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kontrabasszustuba A kontrabasszustuba, más néven Kaiserbass a tenortubánál egy oktávval mélyebb hangolású tubafajta. D-, C- vagy B hangolású (ezen hangolásúakat szokás még duplatuba néven illetni). Megalkotója Václav Frantisek Cervený, aki 1845-ben konstruált először ilyen hangszert. A fúvószenekar és fanfár-együttes mellett Richard Wagner Ring ciklusa óta bevonult a klasszikus zenekarokba is. Vitale Candiano Vitale Candiano (? – 979 után) volt a huszonnegyedik dózse Velencében. Mindössze 14 hónapon keresztül uralta a kereskedőváros politikáját. Ennek a rövid regnálásnak feltehetőleg az volt az oka, hogy a korabeli Velencei Köztársaság hatalmi viszonyai, politikai berendeződése éppen átalakulóban volt. III. Pietro Candiano dózse gyermekeként született, tehát nem azonos Grado pátriárkájával, akit szintén Vitale Candianónak hívtak. Ez utóbbi a dózsévé választott Vitale unokaöccse volt. 978-ban választotta meg a velencei nép dózsénak, de egyetlen komolyabb intézkedés sem maradt fenn neve alatt. Mindössze az ismeretes uralkodásáról, hogy a rossz emlékeket keltő Candiano név ezúttal nem kapcsolódott össze a zsarnoksággal. Alig több mint egy évvel később, csakúgy, mint elődje, egy kolostorba vonult vissza. A korabeli krónikák szerint azért, mert nem bírta elviselni a családjával szemben még mindig élénken élő előítéleteket. Ír női labdarúgó-válogatott A ír női labdarúgó-válogatott képviseli Írországot a nemzetközi női labdarúgó eseményeken. A csapatot az ír labdarúgó-szövetség szervezi és irányítja. A női válogatott szövetségi kapitánya Susan Ronan. Az ír női nemzeti csapat még egyszer sem kvalifikálta magát világbajnokságra, és az olimpiai játékokra. Európa-bajnokságra most először kvalifikálta magát a 2013-as tornára. Boldogságbolt (novella) Keletkezése Rozványi Dávid 2010-ben írt, legismertebb novellája. Teljes címe: Kávémesék: a boldogságbolt. Bár többen a "Kávémese" kifejezést erre a novellára értik, hiszen a főhős ezzel a gondolattal búcsúzik el, valójában a kifejezés a novella hosszúságára utal, azaz arra, hogy ezt az írást egy csésze kávé mellett, pár perc alatt el lehet olvasni. Bár a novella nyomtatásban is megjelent (2012 július, Képmás), elsősorban az internetes megosztásokkal terjed. Története A főhős egy antikváriumot keres a budai Öreg utcában, azonban véletlenül betéved a Boldogságboltba, ahol mindenfajta boldogsághoz hozzá lehet jutni, azonban az eladó, az Öreg Örmény mindennek megkéri az árát. Kihallgatja pár vevő beszélgetését, majd csak egy csésze kávét kér az eladótól, mivel, ahogy mondja: "Nem kell több: minden napra egy apró öröm és az, hogy felismerjem és örülni tudjak ennek". A teljes történet ide kattintva olvasható Szereplők Rozványi Dávid jellemző megoldása szerint, az egyes szereplőknek nincsen neve, csak szerepük: Mesélő, Öreg Örmény, Nagyságos Asszony, Férfi, azonban a novellában több történelmi személyiséget is megemlítenek, akik a történet szerint szintén itt vásároltak: Kleopátra: "- Drága nagyságos asszonyom, már hogy ne lenne nagy szerelem? Mindent elsöprő, lángoló, őrült megfelel? - Igen, azt hiszem, igen. - Kiváló minőségű, első osztályú áru, Kleopátra is ebből rendelt anno…" Júlia (Shakespeare Rómeó és Júliájából): "Emlékszem, jött egy Júlia nevű úrilány, ő tudta, mit akar: életfogytig tartó szerelmet! És szó nélkül kifizetett érte vagy harminc életévet" Casanova: "Aztán itt volt Giacomo, az a velencei kispap, aki azt kérte, hogy neki legyen a legtöbb erotikus kalandja a világon. Örömmel lemondott cserébe a szerelemről. Biztos hallott már róla, Casanova néven lett híres" Petőfi: "emlékszem arra a cingár fiatalemberre, Sanyira, aki azt kérte, hogy híres költő legyen és egy szabad hazában akar meghalni. Örömmel vállalta, ha ezen kívül semmi sem sikerül neki az életben" Hitler: "- Extrém kívánságokat is tudna teljesíteni? - Természetesen! - Mondjuk, ha világuralmat szeretnék kérni? - Legnagyobb sajnálatomra, abból a gyártó már nem vállal újabb példányt. Tudja, az utolsó darabot egy vékony, bajszos fiatalember vitte el, aki eredetileg Wagner kéziratokat keresett, meg festészeti albumokat… - Neki milyen árat kellett fizetnie? - Mindent, amit létrehozott élete folyamán, saját magának kellett elpusztítania, addig nem hallhatott meg. Bonus megkapta, hogy ellenséges fegyver nem fogta." Kertész Imre: "- Bevallom, kicsit szemezgettem az „irodalmi Nobel-díj” feliratú csomaggal… - Kiváló választás, Imre bátyám is ugyanebből a típusból rendelt." Külső hivatkozások Képmás Magazin: Boldogságunk ára Polgárportál: A boldogságbolt Magyar Irodalmi Lap: Kávémesék: a boldogságbolt A költészet napját méltatták a Rákóczi Főiskolán Coach and Consultung: Vágyaink netovábbja – a mindennapok apró öröme… BOLDOGSÁG MŰHELY Feldolgozások A feldolgozások közül kiemelendő a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyar Tanszéki Csoport diákjainak 2018-as előadása, amely az intézmény keretei között mutatta be a történetet. Szevak Khanagjan Szevak Khanagjan, (örményül: ���� ��������)(Metsavan, 1987. július 28. –) örmény énekes. Ő képviseli Örményországot a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisszabonban, a Qami című dallal. Az első elődöntőből nem sikerült továbbjutnia, mivel a 15. helyen végzett, 79 ponttal. Diszkográfia Kislemezek 2015 - Kogda my s toboj 2016 - Hayrenik 2016 - Hin fayton 2017 - Ne molči 2017 - Im tvatsin 2017 - Novogodnjaja 2017 - Esli vdrug 2018 - Qami Jegyzetek Armenia: Sevak Khanagyan to Eurovision 2018 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. március 28.) Weblinks Szevak Khanagjan az IMDb -n http://ysu.am/news/en/Sevak-Khanaghyan-was-received-at-YSU http://www.armradio.am/en/2018/02/26/sevak-khanaghyan-to-represent-armenia-at-eurovision-2018/ Donji Lepuri Donji Lepuri falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 41, közúton 51 km-re, községközpontjától 10 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari tájegységen, a Benkovacról Skradinra vezető főút mentén fekszik. Két részből, Donje- és Gornje Lepuriból áll. Története Lepuri vidékén már az ókorban pezsgő élet volt. Ez a termékeny, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas terület a közeli, a liburnok és a rómaiak által emelt antik város, Asseria határában feküdt. A római kori leletek közül említésre méltó egy ezüst fibula Róma város alapítóinak Rumulusnak és Remusnak az ábrázolásával. A régészeti feltásások eredményei alapján mai Szent Márton templom helyén már a 6. században monumentális ókeresztény templom állt, de a neves horvát régész I. Petricoli szerint már a rómaiak előtt is állt itt épület. Ennek alapjain a 9. században a horvátok építettek új templomot. A kora középkori épület számos, rendkívül szépen faragott kőtöredéke került elő a feltárások során. A falu a középkorban a közeli Kožlovac várának uradalmához tartozott. A 11. században a Novak kút határrészén kisebb vár is állt, ahonnan Kálmán magyar király ezüstpénze is előkerült. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török. A templomot a török-velencei háborúk során a 17. században lerombolták, de a 17. és 18. század fordulóján újjáépítették. A korabeli leírások szerint a kandiai háború (1645-1669) idején teljesen romokban állt. A falu 17. század végén szabadult fel uralma alól. A falu mai neve valószínűleg csak a 18. század közepétől használatos, személynévi eredetű. (A falu első lakói között említik Grgo Lepurt a vránai morlakok vezérét.) 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 175, 1910-ben 182 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 86 százaléka horvát, 13 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomát a szerbek lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 174 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma ókori építmény alapjaira épült a 6. században. A 9. században újjáépítették, de a török velencei háborúk során újra lerombolták. A 17. és a 18. század fordulóján újjáépítették. A délszláv háború során 1991-ben lerombolták a szerb szabadcsapatok. A háború után a spliti múzeum által végzett régészeti feltárások során kerültek elő az ókori és a kora középkori épület alapfalai, de több ókori és középkori pénzérmét is találtak,. Az új, modern stílusú templomot 2000-ben építették fel, 2001-ben szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek. A templom körül temető található. Tündéri keresztszülők A Tündéri keresztszülők vagy Angyali keresztszülők (eredeti cím: The Fairly OddParents) 2001-től 2017-ig vetített amerikai televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek első epizódját Butch Hartman készítette 1998-ban. A tévéfilmsorozat készítője a Nelvana Limited. Műfaját tekintve filmvígjáték-sorozat. Amerikában a Nickelodeon csatornán sugározzák, a második legsikeresebb rajzfilm a SpongyaBob Kockanadrág után.[forrás?] Magyarországon a KidsCo csatorna sugározta 2010. március elejéig (majd kicsit később újra elkezdte adni). Onnantól a magyar Nickelodeon sugározta, és ma is az sugározza. Május 17-től a magyar Disney Channel is sugározza. A Nickelodeon több epizódot ad, más szinkronnal. A Nickelodeon első szinkronját a Labor filmszinkron stúdió készítette, a KidsCo és a Disney Channel szinkronjait pedig az SDI Media Hungary készítette. 2011. március 10-től a Nickelodeon is az SDI Media Hungary-val szinkronizáltat. A magyar szinkron a jelenlegi tizedik évadig készült el. Szereplők További szinkronhangok: Laudon Andrea, Bolla Róbert Új részek Egyesült Államok A nyolcadik évadba mindössze alig öt, dupla játékidős rész készült, ezzel a sorozat történetének legrövidebb évadja lett. A kilencedik évadot a Nickelodeon már megrendelte, 2015 folyamán pedig le is vetítette. A tizedik évadot február elejétől kezdték külföldön sugározni. Magyarország A sorozat nyolcadik évadját a Nickelodeon adta 2012 májusától 2012 júniusáig. 2012. augusztus 3-tól kezdte el leadni a 7. évados részeket. Ezeket szétszórtan sugározta. Jelenlegi tizedik évadot 2016. október óta kezdték vetíteni. A produkció történelme Eredeti klasszikusok (1998–2001) Butch Hartman eredetileg 7 perces filmeket, rövidfilmeket készített, aminek a címe "The Fairly Oddparents" volt. Ez volt az egyik a 39 kisfilmből, ami Fred Seibert Oh Yeah! Cartoonsc. produkciója volt. Butch Hartman összesen 6 kisebb epizódot készített el Fred számára. A Nickelodeon elfogadta mind a hét epizódot, sőt, még saját sorozatot is akart neki, mely kisebb részenként 11 perces lenne. Igazság szerint a történetnek csak pár eleme változott a rövidfilmekben. Ezek közül a legfeltűnőbb talán a megrajzolás. Mr. és Mrs. Turner például egészen máshogy nézett ki, mint szokott a későbbi szériákban: fejüket soha nem mutatta a kamera. A korai népszerűség (2001–2004) Az Angyali keresztszülőknek elég nagy sikere lett már az első évad leadásakor is. A Nickelodeon azonnal akart a nagy népszerűség miatt több epizódot is a rajzfilmsorozatból. Rettentő nagy sikere volt, így elkészülhetett második, majd harmadik évadja is. A harmadik évad nyitórészeként - hála a nagy népszerűségnek, ami már a SpongyaBob Kockanadrággal versengett - egy igen különleges, 3D-s elemekkel is ellátott speciális epizódot szentelt a sorozatnak a Nickelodeon, melynek címe Abra-Katasztrófa! lett. Ezek után, miután az Abra-Katasztrófa elkészült, Butch Hartman újabb projektébe látott, melynek a következő címet adta: Danny Phantom. Hamarosan elkészült a következő, Channel Chasers nevet kapott Angyali keresztszülők különleges epizód is. Ekkor egyre több különleges epizód készült a sorozatból, mint a Crocker eredete, vagy a Villám Csillagköd, Nincs Suli! A Musical... A produkció „első vége” (2005–2007) A Nickelodeon be akarta fejezni a műsort egy Jimmy Neutron és Angyali keresztszülők keresztezéssel, azon kívül pedig az utolsó szín Angyali keresztszülők rész a "Timmy, a barbár/A helyettesítő tanár" volt. Később leadták az évad utolsó részét, és tehát egyben az Angyali keresztszülők utolsó epizódját, a Jimmy és Timmy Nagy Pillanatai 3-mat: A Tökfejinátorokat. Butch Hartman ezek után megnyitotta fórumát a weben, amin egykori sorozatáról jegyzett fel. Mindenki meglepetésére viszont, 2006 januárjában azt írta az Internetre, hogy a Nickelodeon úgy döntött, megkegyelmez a műsornak, és igaz, már úgy volt, hogy a sorozat le van zárva, de folytatódik. Újrakezdés (2008-tól 2017-ig) Miután a Nickelodeon leadta az újrakezdés első epizódját, a Tündéri kereszttesót, mint a 20 epizódos 6. évad kezdőepizódja, úgy határozott, egészen 2011-ig megmenti a műsort. A Tündéri Kereszttesó c. rész megváltoztatta a sorozatot, de gyerekek millióit vonzotta az újrakezdés a képernyő elé. A 6. évad végül vetítésre került és meg sem állt. Az újrakezdés első TV-különlegessége, a Tündéri Olimpia c. epizód éppen aktuális volt az akkori nyári olimpiához. A sorozat humoráról vált ismertté. A nézettsége a 6. évadnak minden eddiginél nagyobb volt, így - mivel a sorozat 100. jubileumához is elérkeztek a készítők - a Nickelodeon úgy döntött, egy gigantikus mozi-eseményt szentel a sorozatnak egy egész Angyali keresztszülők-hétvégével. Ez lett a "Kívánságtan", amely 2 és fél órás különlegesség lett és három éjszakán keresztül vetítették. A Nickelodeon egyik leghosszabb TV-filmjének könyvelhető el ez a különlegesség. Egy újabb Angyali keresztszülők különlegesség lett az "Úbirics". Ez volt a tizedik Angyali keresztszülők-különlegesség. Ez egy új évadkezdő volt, ami azt jelentette, hogy összesen hét évadig ment el már a sorozat. Az új részeket jelentős tömeg kísérte figyelemmel. Ezek az epizódok az USA-ban még mindig tartanak. Új részeket szombat és vasárnap vetítettek. 2017-ben befejezték a gyártását. A sorozat Magyarországon (2009-től máig) A sorozat első magyar verzióját a KidsCo rendelte meg 2009-ben az SDI Media Hungary Studiótól. Mivel Magyarországon a KidsCo kevés háztartásban elérhető, nem túl ismert volt akkoriban hazánkban a sorozat. A KidsCo fura módon a negyediktől az ötödik évadig készíttetett szinkront. 2010-ben viszont a Disney Channel a dél-amerikai verziójához hasonlóan elkezdte sugározni a sorozatot, viszont ő nem érte be ilyen kevés epizóddal. A KidsCo-tól megvásárolta eddigi epizódjainak vetítésének jogát, és a már meglévő epizódokhoz elkészítette az első, második és harmadik évadot is az SDI Media Hungary segítségével. Az első vetítéstől fogva nem kevesen nézték a sorozatot, sőt, kifejezetten népszerűvé vált, mikor a Disney kezdte vetíteni. Kis ideig (ismeretlen okok miatt) levette a műsorról, majd 2010 őszén visszatért az 5. évaddal, új részekkel. A nézettsége ekkor is roppant nagy volt, de amint egy alkalommal a Disney levetítette az ötödik évados részeket, levette a főműsoridőből és hajnali időpontra tette. Jelenleg is így látható a Disney-n. Mindeddig a magyar Nickelodeon is elkezdte 2010 tavaszán adni az Angyali keresztszülőket, viszont ő más szinkronnal, kevesebb részt. A Labor Filmszinktontól rendelt részeket és az 5. évad pár részét, valamint a 6. évad elejét adta le. Ezt ismételten adta és adta, a nézők nagyon megunták, mert 2010 végéig ugyanazokat a részeket adta. Ezek között volt a Tündérbálvány és a Tündéri Kereszttesó is. 2010 decemberében egy új részt szerzett a Nickelodeon, mely a Jimmy-Timmy keresztezés volt. Szükség volt új részekre, ezért 2011 márciusától a Nickelodeon új részeket vetít, a 6. évad maradék részeit ezért elkezdte leadni, ezúttal már ő is a megszokott, SDI Media Hungary-s szinkronnal. Csütörtökönként adott epizódokat április 14-ig, amikor elkészült a 6. évad utolsó részének is magyar szinkronja, mely a Wishology! volt. Ezt a részt Kívánságtan! magyar címmel 2011. április 16-án mutatta be a magyar Nickelodeon. A csatorna 2012 tavaszán a 8. évad első részével, a "Timmy titkos kívánsága" c. epizóddal kezdte el a sorozat vetítését. A 9. évad premierje a Nickelodeon csatornán futott, de már az SDI Media Hungary szinkronstábjával! Főcímszövegek SDi Media Hungary verzió: "Sajna Tim csak átlagos, Kit senki meg nem ért. Mami, Apu, Vicky sem érti, Így a sorsa szenvedés. – Rossz kölyök! De véget ér a balféklét, Ha elrejt kis szobád, Mert két kicsi varázs hal őrzi őt, És meg tesz mit kíván! Ők azok, angyalok, bár kicsik, nagyok! – Pálcám int! – Rögtön rád suhint! Angyalok, bár kicsik, nagyok! Csudasó, Borsó, Frankó, Dejó! Bágyú gumilúd! Szarvas, puncsosmancs, Kígyó, tortajó Krumpli, csokimix! Angyalok, bár kicsik nagyok! A kis szobádba Vicky nem néz, Ők angyaliak még! – Ja, persze!" Labor Filmszinkron verzió: "Timmy kissé átlagos, Kit senki meg nem ért. Anyja, Apja, Vicky, Piszkálják őt mindenért! – Fordulj fel! De elfelejti a bánatát, Ha a szobájába lép: Mert minden vágyát teljesíti két kis hal, És ennyi épp elég! Pótszülők, kit igazán szeretsz! – Van varázspálcám! – Csillogó kis koronám! Pótszülők, ki igazán szeret! Szerető, gondos keresztszülők Izmok, autók Kérem, akarom Tortaszeletek, mind, mint a sok kincs! Pótszülők, kit igazán szeretsz! Szerető, gondos, csodás kincs: Tündérkeresztszülők! – Ja! Persze!" Morisita Sinicsi Morisita Sinicsi (Sizuoka, 1960. december 28. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 28 mérkőzést játszott. Pszaltérion A pszaltérion (görög ψαλτήριον) húros, pengetős hangszer, ókori görög hárfa. A görögök a legfontosabb húros hangszerük, a pengetővel megszólaltatott, héthúros líra mellett használtak sokhúrú, ujjakkal pengetett hangszereket, hárfákat is, ezek általános neve volt a pszaltérion. Ókori vázafestmények gyakran ábrázolnak – szinte mindig nők kezében – hárfaféleségeket, az írott forrásokban előforduló péktisz, trigónosz, magadisz, szambüké, epigoneion stb. hangszernevek ilyen típusú hangszereket jelölhettek. A pszaltérion szó latin megfelelője, a psalterium, pszaltérium a középkortól kezdve sokhúrú keret- vagy lapciterák elnevezése. A vázafestményeken Az ókori görög ábrázolásokon, vázafestményeken a Kr. e. 5. század második felétől kezdve jelennek meg hárfák, azaz függőleges helyzetben tartott, a hangolásnak megfelelően változó hosszúságú húrokkal felszerelt, a két kéz ujjaival pengetett hangszerek. Ezeknek három jól megkülönböztethető típusa van. Az egyik típus nyitott szöghárfa , tehát olyan hárfaféle, melynek nyaka és teste egymással szöget zár be, és hiányzik róla a mai nyugati hárfákon megszokott oszlop, amely a nyak és a test végeit köti össze. Ebben hasonlít az ókori keleti hárfákhoz, melyek valószínűleg kivétel nélkül nyitottak voltak. Egy másik típus sokban hasonlít az előzőre, de fontos különbség, hogy ez kerethárfa, tehát a nyak és a test végeit oszlop köti össze. Az ilyen megoldás nagyobb húrterhelést, ennek eredményeként nagyobb hangerőt tesz lehetővé. Feltűnően eltér ezektől egy harmadik típus, amely egyenlő szárú háromszöget formázó kerethárfa. Hangsugárzó teste orsóformájú, tehát középen kihasasodó, a végein elvékonyodó alakú. A mai hangszertudomány ezt orsóhárfának is nevezi. Ívelt hárfák Az első két típus használat közben „fejjel lefelé” áll, helyzete éppen fordítottja a mai nyugati hárfáktól megszokottnak: a nyak – egy vékony, egyenes rúd – alul, vízszintesen az ülő zenész bal combján nyugszik, míg a hozzá csatlakozó hangszertest a zenész felsőteste mentén ívelten felfelé nyúlik, kiszélesedik, a vége felé visszahajlik. A húrok függőleges helyzetben vannak, a zenészhez közelebb a rövidebb, magasabbra hangolt húrok, távolabb a mélyek; a nyakon alul mindegyik a hangolást lehetővé tévő egy-egy bőrgyűrűhöz (a görög lírákról ismert kollopsz) csatlakozik. Néha ez alatt a rúd alatt, vele párhuzamosan egy második rúd is van, amely talán a terhelés egy részét átveszi, és védi a hangológyűrűket, nehogy játék közben elmozduljanak. Orsóhárfa A harmadik, orsóhárfa típus csak az 5. század végéig szerepel vázafestményeken. Az előző típusokhoz hasonlóan a hangszer vékony, rúdszerű nyaka a behangoló apparátussal alul, vízszintesen van, de meglepő módon itt az oszlop van a zenész testéhez közelebb, az orsó alakú test a hangszer háromszögének távolabbi oldalát képezi. A hosszabb, mélyebb hangolású húrok vannak így a zenészhez közelebb, a magasak távolabb. Az orsóhárfa egy ábrázolásán a húrok nem függőlegesen állnak, hanem átlósan, így a leghosszabb húr a háromszög csúcsa, a nyak és az oszlop találkozása felől fut az orsószerű test közepéhez, vele párhuzamosan mindkét oldalon egyre rövidülő húrok sorakoznak. Ez lehet a festő tévedése is, de nem nélkülöz bizonyos logikát: a legmélyebb húr a test legszélesebb, legmélyebben rezonáló részéhez, a többi pedig hangolásának megfelelően a test egyre vékonyodó részeihez fut. A görög íróknál Péktisz, trigónosz A költészetben a vázaképeknél korábbi utalások is vannak: a Kr. e. 6. század elejétől kezdve Szapphó, Alkaiosz, Anakreón és Pindarosz műveiben egyaránt szerepel egy paktisz vagy péktisz (πηκτίς) nevű, hárfaként azonosítható zeneszerszám. A klasszikus görög írók ezt lüdiai eredetű, kézzel pengetett, sokhúrú hangszernek írják le, melynek jellemzője valamiféle oktávpárhuzamban való játék. Attikai írók egy trigónon vagy trigónosz (τρίγωνος = ’háromszögletű’) nevű hangszert is gyakran említenek, amit a péktisztől különbözőnek, de hozzá hasonlóan „sokhúrúnak” tekintenek; néhol trigónon pszaltérionnak is nevezik. Bár semmilyen bizonyíték nincs erre, a vázaképeken ábrázolt hangsúlyosan háromszög formát mutató orsóhárfa talán a trigónosszal hozható párhuzamba, Szapphó és Alkaiosz péktisze pedig a fentebb említett típusok közül az első kettővel, az ívelt testformájúakkal rokonítható. Magadisz A magadisz (μάγαδις) szó elsőként egy Alkman idézetben, majd Anakreón egy töredékében bukkan fel, hogy azután komoly fejtörést okozzon az utókornak. Anakreón szövegében ez a szó egy húszhúros hangszer pengetéséhez kapcsolódik, ami nyilván hárfa, de cseppet sem biztos, hogy a neve lenne a magadisz. A későbbi ókor több tudósa hangszernévként azonosította, de nemigen tudta eldönteni, hogy ez voltaképp hárfának, kitharának vagy aulosznak a neve, és ha hárfáé, akkor azonos-e a péktisszel. A magadizó (μαγαδίζω) ige elsősorban a kórusénekben, de talán az auloszjátékban is egy olyan zenei előadásmódra vonatkozik, melyben a dallam oktávpárhuzamban szólal meg. A magadisz eszerint ilyen jellegű játékmódra készült, esetleg oktávban duplázott húrú péktiszt jelölhet, de az is lehet, hogy a szó Anakreón töredékében és másutt nem is külön hangszerre, hanem magára erre a sajátos hangzásra, játéktechnikára utal. Az ókori görög zene alapvetően vokális: a dallamok, így a hangszerek is legtöbbször az emberi hang ambitusára szorítkoztak. A „sokhúrú” pszaltérionon előadott dallamok is bizonyára e határok között maradtak; a több oktávnyi hangterjedelmet arra használhatták, hogy a melódiát oktávpárhuzamban megkettőzzék, vagy talán egy oktávval magasabban vagy mélyebben visszhangozzák az alapdallamot. Szambüké A szambükét (σαμβύκη; latin sambuca) az írott forrásokban gyakran rokonítják a trigónonnal és a magadisszal, de megkülönböztető jegyei nem derülnek ki világosan. Egyes írók szerint rövid húrokkal ellátott, magas hangú hárfaféle volt. A Kr. e. 4. századi és későbbi irodalomban a szambükén játszó nőt jelentő szambükisztria kifejezést (mint általában a női hárfást jelentő pszaltria szót) kurtizánokra használták. A római korban sambuca volt a neve egy ostromgépnek, amelynek alakja az ilyen nevű hangszerre hasonlított: ez egy hajótestekre épített létra- vagy daruszerű alkalmatosság volt, amellyel vizesárokkal védett vagy vízparton emelt erődítéseket lehetett támadni. Már az ókorban sem tudták eldönteni, vajon a haditechnikai eszköz kapta-e nevét a hangszerről, vagy fordítva. A sambuca, szambúka a középkorban a symphonia, azaz a duda és a tekerőlant (sambuca rotata) másik elnevezése volt. Epigoneion és szimikion Az epigoneionnak (ἐπιγόνειον) kivételesen sok, 40 húrja volt. Nevét állítólag a Kr. e. 6. század második felében élt Sziküóni Epigonosztól kapta, majd a későbbi korokban „függőleges pszaltérionná” alakították. A szimikion (σιμίκιον) ehhez kapcsolódó, de csak 35 húros zeneszerszám. Egy feltételezés szerint az epigoneion (és talán a szimikion is) eredetileg a lapciterák családjába tartozhatott, vagyis egy lapos hangszertestből, és annak síkjával párhuzamosan egyik oldalától a másikig kifeszített húrokból állt. Az a kitétel, hogy a későbbiekben függőleges helyzetben használták, arra utal, hogy kezdetben vízszintesen, talán ülve a térdekre helyezve szólaltatták meg. Elképzelhető, hogy eredetileg nem zenei előadás céljára, hanem a hangsorok, hangközök tanulmányozására készültek. A Bibliában Az ószövetségi írások között Dániel próféta könyve négy helyen sorol fel a Kr. e. 6. század elején uralkodott II. Nabú-kudurri-uszur udvarában használatos hangszereket (Dn 3:5, 7, 10, 15). A rész arámi nyelven íródott, de a hangszernevek között feltűnik néhány görög jövevényszó, köztük kettő olyan, ami a görög íróknál hárfaféleséget jelent: a szabbechá és a pszantérín. A szabbechá (��������� vagy ��������) a szambükével rokonítható, de a görög hangszernév maga is idegen, közel-keleti, talán föníciai eredetű. A középkor bibliamagyarázataiban sokféleképp próbálták a hangszert meghatározni. Sevillai Szent Izidor ókeresztény író például a fúvós hangszerek közé sorolta, Papiasz ezen kívül „népi citeraként” is elképzelte. Újabban kisebb függőlegesen tartott hárfaként szokás azonosítani. A pszantérín (������������� vagy ���������������) a pszaltérion származéka. Lehetséges, hogy a Kr. e. 7. századi Újasszír Birodalomból ismert vízszintesen tartott, verővel megszólaltatott szöghárfához hasonlított. Ugyanebből a görög szóból, talán az arámi pszantérín közvetítésével lett a perzsa szantur és variánsai, a szantir, szantari, egy verőkkel megszólaltatott trapéz alakú citeraféle neve, ami a cimbalom rokona. A héber Biblia Kr. e. 300 körül készült görög fordítása, a Septuaginta néhány esetben a kinnór, többször a nével hangszernevet a pszaltérion szóval adja vissza, az 5. század elején készült latin nyelvű Vulgata pedig a psalterium kifejezést használja. Használata Az ábrázolásokon a hárfa húrjait a két kéz ujjaival pengetik, a pengető használata kivételes. A hárfajátékos szinte mindig ülő helyzetben látható, legtöbbször nő, sok esetben múzsa. Gyakran házassági ceremónián szerepel a hangszer, a hárfás itt maga a menyasszony, vagy annak társnője. Viszonylag kevés esetben látható a vázaképeken hivatásos női muzsikus, ami bizonyos fokig ellentmond az írott forrásoknak, a klasszikus kor komédiaíróinak, akik a hárfát sokszor házasságtörő, erotikus női magatartással hozzák kapcsolatba. A vázafestményeken a húrok száma kilenc és húsz közötti, ez jól egyezik az írott források adataival. A háromszögletű orsóhárfának rendszerint jóval több húrja van, mint az ívelt típusoknak. Az mindenképpen feltételezhető, hogy az ilyen hangszerek hangterjedelme jóval meghaladta az egy oktávot. Görög szerzők a Kr. e. 4. század során bírálták bizonyos hangszerek „sokhúrú” mivoltát, azt a képességét, hogy többféle harmóniában, tehát hangnemben, hangsorban lehetett rajtuk játszani, egyikből a másikba áttérni. Platón az Állam című művében a nemkívánatos „sokhúrú” hangszerek között sorol fel két pszaltériumfélét, a trigónoszt és a péktiszt. Arisztotelész Politicájában a hárfaféléket, a péktiszt, egy bizonyos heptagónoszt, a trigónoszt és a szambükét nem javasolja zenetanulás céljára, szerinte ezek csak gyönyörködtetnek, de nincsenek hasznára az erénynek. Története A hárfafélék valószínűleg a húros hangszerek legősibb típusából, a zenélő íjból fejlődtek ki. Legegyszerűbb változata, az ívhárfa hangteste és annak nyúlványaként kinövő nyaka egybefüggő, felajzott íjhoz hasonló ívet alkot, a húrok az ív végeit kötik össze. A sumerek Kr. e. 3400 körül, az egyiptomiak Kr. e. 2500 táján már használtak ilyen hangszert. Mezopotámiában Kr. e. 2000 körül egy új hárfatípus, a szöghárfa vette át a helyét, ami pár évszázad elteltével Egyiptomban is megjelent. Ennél a típusnál a hangszer nyaka derékszögben, a későbbi korokban hegyes szögben csatlakozik a testhez. Ez a típus a Kr. e. 2. évezredben ciprusi ábrázolásokon is feltűnik. Az Égei-tenger térségében a Kr. e. 3. évezredben a kükladikus kultúra hagyott hátra hárfás férfiakat ábrázoló márványszobrocskákat. Ezek a hangszertörténet által ismert legrégebbi ábrázolások, melyeken kerethárfa ismerhető fel, olyan hárfa, melynek testét és nyakát egy harmadik elem, oszlop köti össze, ezzel teljes háromszöggé egészítve ki a hangszer formáját. Hasonló hangszert vélnek a kutatók felfedezni a minószi civilizáció egyes pecsétnyomóin is a Kr. e. 1900–1700 közötti időszakból. Az ezt követő ezer évben, a görög bronzkorban majd korai vaskorban alig találhatók az Égei-tenger vidékén hárfára utaló nyomok. Az első adatok Kr. e. 600 körüliek, a görög ábrázoló művészetekben pedig csak a Kr. e. 5. század közepétől jelenik meg a hárfa. Az írott források a hárfát Kis-Ázsiához, Lüdiához kapcsolják. A rómaiak a hárfát sosem fogadták be, az ikonográfiában való előfordulása kivételes. A latin nyelvben nem volt szó a hárfára, Iuvenalis chordæ obliquæ-ként („ferde húrok”) írja körül. A középkori – és ennek nyomán a mai – európai hárfa már csak hangszertani besorolása alapján tekinthető a görög pszaltérion rokonának; szemmel láthatóan az utóbbitól gyökeresen eltérő hagyományon alapul, valószínűleg kelta eredetű. 1965-ös CONCACAF-bajnokság Az 1965-ös CONCACAF-bajnokság az Észak- és Közép-amerikai, valamint a Karib-térség labdarúgó-válogatottjainak kiírt második labdarúgótorna volt, melyet 1965. március 28. és április 11. között rendeztek. Az esemény házigazdája Guatemala volt. A tornán 6 nemzet válogatottja vett részt. Lebonyolítás A hat csapat egy csoportot alkotott, ahol körmérkőzéseket játszottak. A csoport végeredménye lett egyben a torna végeredménye is. Jupiter felemelkedése Jupiter felemelkedése (eredeti címén: Jupiter Ascending) egy 2015-ös amerikai Űropera, melyet Lana és Andy Wachowski írt, gyártott és rendezett. A főszereplők Channing Tatum, Mila Kunis és Sean Bean. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2015. február 6-án mutatták be, Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, február 5-én az InterCom jóvoltából. A film többnyire negatív értékeléseket kapott a kritikusoktól. Az értékelők dicsérték a látványosságot, a forgatókönyvet és a filmtörténetét. A Metacritic oldalán a film értékelése 40% a 100-ból, ami 40 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Jupiter felemelkedése jelenleg 22%-os minősítést kapott, 165 értékelés alapján. Cselekménye Jupiter Jones (Mila Kunis) kivételesen szerencsés, hiszem minden jel arra utal, hogy nagy jövő előtt áll, mert éjszaka született. A lány hiába is várja azt a jövőbeli szerencsés napot, nem akar valamiért eljönni, ehelyett takarítónőként kell élnie az életét. Hamarosan felbukkan egy genetikailag átalakított exkatona (Channing Tatum), aki teljesen megváltoztatja a jövő kimenetelét. Egyetlen okból tért a Földre; hogy elrabolja és magával vigye Jupitert, mert a lány genetikus kódja egy bizonyos örökséget takar. Szereplők További magyar hangok: Peller Mariann, Mezei Kitty, Kokas Piroska, Bor László, Zsigmond Tamara, Pálmai Anna, Takátsy Péter, Kőszegi Ákos, Harmath Imre, Némedi Mari, Nagy Gereben, Barabás Kiss Zoltán, Sipos Eszter Anna, Cs. Németh Lajos, Elek Ferenc, Forgács Gábor, Bolla Róbert 2004–2005-ös magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2004–2005-ös magyar labdarúgó-bajnokság másodosztályának pontvadászata Nemzeti bajnokság I/B (NB I/B) néven került megrendezésre. A bajnokság küzdelmei 2004. augusztusában kezdődtek és 2005. júniusában értek véget. Az első két helyezett Tatabánya FC és a Rákospalotai EAC feljutott az élvonalba, míg következő évi másod illetve harmadosztályú bajnokságok átszervezése miatt kieső hivatalosan nem volt. Annyi változás történt, hogy 2005 nyarán a Bodajk SE Siófokra tette át a székhelyét. Végeredmény Utolsó frissítés: 2005. június 16. Forrás: MLSZ A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes I Can’t Give You Anything but Love, Baby Az I Can’t Give You Anything but Love, Baby egy populáris dal és dzsessz-sztenderd, amelynek zenéjét Jimmy McHugh, míg dalszövegét Dorothy Fields készítette. A dalt Adelaide Hall mutatta be a New York-i Les Ambassadeurs Club-ban 1928 januárjában Lew Leslie Blackbird című revüjében. Később ebben az évben Blackbirds of 1928 címmel nagy sikert ért el a Broadway-en, 518 előadást élt meg, Adelaide Hall, Aida Ward illetve Willard McLean prezentálásában volt hallható. Az 1890 és 1950 között 100 legtöbb alkalommal felvett dalok listáján az I Can’t Give You Anything but Love, Baby (1928) a 24. helyet szerezte meg. Háttér Jimmy McHugh és Dorothy Fields egy revü számára dalokat írtak, amelyet a New York-i Les Ambassadeurs Club-ban adtak elő Adelaide Hall vokalista előadásában. Azonban Lew Leslie producer úgy vélte, hogy még mindig hiányzik egy igazi sláger. A csapat némi idő után aztán lejátszotta Leslie-nek az I Can’t Give You Anything but Love, Baby-t. Ez volt az a dal, amelyet Leslie hiányolt, és azonnal bekerült a revübe. A Blackbird Revue-t 1928. január 4-én mutatták be és Adelaide Hall énekelte szólóban az I Can’t Give You Anything but Love, Baby-t. Később Fields és McHugh írtak egy második részt a revünek, így Leslie is továbbfejlesztette a produkciót. Újabb dalokkal és további előadókkal (köztük Aida Ward vokalistával) Leslie átnevezte a revüt Blackbirds of 1928-re és a teljes előadást eljuttatta a New Jersey-ben található Atlantic City-be, és bemutatták a Nixon's Apollo Theatre-ben. Aztán a Blackbirds of 1928 1928. május 9-én debütálhatott a Liberty Theater-ben a Broadway-en. A legenda szerint a dal ötlete onnan származik, mikor Fields és McHugh az Ötödik sugárúton sétálgattak egy este, és láttak egy párt, akik épp a Tiffany's kirakatát nézegették. McHugh és Fields látták, hogy a párnak nincs pénze arra, hogy ékszereket vásároljanak a Tiffany's-ból, de azért közelebb mentek hozzájuk. Ekkor hallották meg, hogy a férfi azt mondta: „Ó édesem, szeretnék venni neked egy olyan csillogó drágakövet, de most nem tudok mást adni neked, csak szeretetet!” Ezt meghallva McHugh és Fields elsiettek a közeli Steinway Tunnel-höz, és egy órán belül el is készítették az I Can’t Give You Anything but Love, Baby-t. A dal szerzői jogát botrányok lengik körül. Andy Razaf életrajzírója, Harry Singer olyan közvetett bizonyítékokkal szolgált, amelyek szerint Fats Waller lehetséges, hogy eladta a dallamot McHugh-nak, a dalszöveget pedig Andy Razaf írta. Emellett Philip Furia rámutatott arra, hogy Fields verzéje majdnem ugyanaz, mint Lorenz Hart és Richard Rodgers Where's That Rainbow? című dalának második verzéjének vége. A „baby” szó sokáig egy rasszista kifejezés volt, amelyet az afroamerikai emberekre használtak. Ez teljes mértékben megváltozott az I Can’t Give You Anything but Love, Baby megjelenésével. Innentől kezdve a „baby” csatlakozott azon szavakhoz, amelyekkel kedveskedni szokás. Használata a médiában Az 1931-es The Birthday Party című kisfilmben Mickey és Minnie egér duettként adja elő a dalt. Az 1938-as Párducbébi című vígjátékban Katharine Hepburn és Cary Grant előadásában csendül fel. Az 1940-es Bizsu című filmben Bijou Blanche karaktere adja elő a dalt, akit Marlene Dietrich alakít. Lena Horne előadja a dalt az 1943-as Stormy Wheather című filmben. Judy Holliday kártyázás közben énekli a számot a Born Yesterday -ben. A dalt eléneklik John Cassavetes Egy kínai bukméker meggyilkolása című filmalkotásában. A dal előadásra kerül a Contract című 1985-ös animációs kisfilmben. A dalt felhasználják az 1999-es Halálsoron című filmben. A dal szerepel a 2006-ban Tony-díjat nyert Fiúk Jerseyből című Broadway-darabban (illetve a 2014-ben megjelent ugyanazon című filmadaptációjában is). Hallható a dal a Lost – Eltűntek című televíziós sorozat Olyan, mint te című epizódjában. Lejátsszák a dalt az Aviátor című 2004-es filmben. Doris Day előadásában hallható a dal a 2007-es Házasélet című film elején. Tony Bennett és Lady Gaga változata Háttér és kompozíció Tony Bennett és Lady Gaga Cheek to Cheek címmel közös dzsesszalbumot adtak ki 2014-ben. A dalokat Bennett és Gaga saját maguk választották ki; a Nagy Amerikai Daloskönyv-ből válogattak, így kiválasztották az I Can't Give You Anything but Love-ot, az It Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing)-et, a Sophisticated Lady-t, a Lush Life-ot és a címadó dalt, a Cheek to Cheek-et. A Cheek to Cheek-en található verzióban Gaga és Bennett egymás közt váltogatják a verzéket; a háttérben zongora, rézfúvósok és dob csendül fel. Gaga megváltoztatta a szöveget „Gee, I'd like to say you're looking swell, Tony”-ra, a férfi pedig később azt feleli neki, hogy „Diamond bracelets won't work, doesn't sell, Gaga”. Megjelenés és fogadtatás Az I Can't Give You Anything but Love az album második kislemezeként 2014. augusztus 19-én jelent meg. Gaga Twitter felhasználóján jelentette be a kiadványt, és feltöltötte hozzá a kislemez borítóját is. A The Honesty Hour egyik kritikusa szerint az I Can't Give You Anything but Love egy erősebb kislemez kiadvány volt, mint az azt követően az albumról megjelentetett Anything Goes. Jeff Benjamin a Fuse-tól pozitívan vélekedett a dalról közölt írásában, és azt mondta: „folytonos basszusvonal, gospel orgonaszó és rézfúvósok támogatják a páros érzelmes éneklését. És miközben imádjuk hallgatni Gagát és Tony-t, nagyon bele tudjuk élni magunkat a nosztalgikus hangzásba, mikor megszólal a trombita.” Jesse David Fox a New York magazintól szintén pozitív kritikát fogalmazott meg, és úgy vélte: „sokat írtak Gaga előző kiadványának, az Artpopnak a kreatív és kereskedelmi hiányosságairól, de én személy szerint örülök a bukásának — mert bármi is szabadítja fel, hogy több zenét vegyen fel Tony Bennett-tel, az egy győzelem nálam. Az I Can't Give You Anything but Love egy nagyszerű példa; Tony Bennett lehet, hogy 88 éves, de Gaga az, aki már évek óta nem hangzott ennyire élettel telinek.” Trey Barrineau a USA Today-től dicsérte a páros vokálját hozzátéve, hogy a dal „igazán szvinges”. A Next Magazine egyik szerzője szerint Gaga hangja „abszolút csodás” volt a dalban, és a számot egy „vokális eszköznek” nevezte, amelyben „megmutathatja” énektudását. Debra Kamin a The Times of Israel-től dicsérte Gaga vokálját I Can't Give You Anything but Love-ban, így a hangterjedelmét is, és azt is, ahogy uralta hangját. Az MTV News kritikusa, Gil Kaufman a számot „funky-snak” nevezte. Alexa Camp a Slant Magazine negatív kritikát fogalmazott meg, és azt írta, hogy „olyan énekesnő számára, aki még 30 sincsen, Gaga hangja sokkolóan rekedtes”. Megjelenését követően az I Can't Give You Anything but Love az első helyen debütált a Billboard dzsesszdalok digitális eladását összesítő Jazz Digital Songs listáján a 2014. szeptember 6-ával véget érő héten. Ez már a második dal volt, amely első lett a Cheek to Cheek-ről a listán az előző kislemez Anything Goes-t követően. Videoklip és népszerűsítés A dalhoz egy hivatalos videoklip is megjelent 2014. augusztus 26-án. A videót egy hangfelvételre alkalmas stúdióban készítették. Első felében Gaga látható számos öltözékben és parókában a dal felvétele közben és ahogy sétálgat. Bennett is feltűnik aztán a stúdióban ahogy a dalt énekli. Az utolsó refrénben aztán együtt énekelnek, amit úgy írtak le, hogy „egyesítik erejüket egy sajátos, mégis hatásos módon, stílusaikat vegyítve, amely áthalad generációkon és műfajokon.” A videoklippel együtt egy Giorgio Moroder által készített remix is megjelent 2014 októberében exkluzívan az Idolator weboldalán. Az eredeti változat akkordmenetét megváltoztatták; Moroder szintihangokkal és basszusvonallal egészítette ki. Jon Blistein a Rolling Stone magazintól dicsérte a videót és azt írta, hogy a klip „bebizonyítja, hogy Bennett és Gaga között egy egyedi és imádni való zenei kémia van jelen”. Maurice Bobb az MTV News-tól észrevette a duó „kendőzetlen eszenciáját”, és hozzátette, hogy Gaga „túlságosan visszafogta magát”, de úgy érezte, hogy „játékos energiája még így is átragyog, ahogy aláénekel Bennett egyenletes vokáljához”. Nolan Feeney a Time magazintól úgy érezte, hogy Gaga normálisan néz ki a videóban és hozzátette, hogy „még akkor is szórakoztató nézni, amikor csak a mikrofon állványnál lóg (és úgy öltözik mint egy viszonylag normális ember)”. Katie Atkinson a Billboard-tól azt írta, „ha kedveled az imádni való barátságot a glam popkirálynő Lady Gaga és a klasszikus sanzonénekes Tony Bennett közt, akkor minden bizonnyal látni akarod a lendületes színfalak mögötti stúdiós videót a párosról amit az I Can't Give You Anything but Love-hoz készítettek”. Az Idolator írója, Mike Wass részletesen írt a klipről: „a tökéletes ellenszer Gaga túlzó, 'minél több, annál jobb' Artpop felvételeihez... A szvinges sztenderd jól illik Gagához és Tony-hoz. Lehetőséget biztosít számukra, hogy inspirálják egymást, majd eltúlozzák (még ha csak kicsit is). Ezeket a trükköket mutatja be a stúdióalapú videó, amelyben az Anyaszörnyeteg számos parókát visel és szivart szív. Barátságos társa kissé zavartnak tűnik, de tisztán láthatóan jól érzi magát.” Gaga és Bennett közösen szerepeltek a H&M egyik reklámjában is, amelyben felcsendül a dal. A hírt Instagram-on jelentette be a két előadó. Schieren (Kreis Segeberg) Schieren település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: 8112 Cesi A 8112 Cesi (ideiglenes jelöléssel 1995 JJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Stroncone fedezte fel 1995. május 3-án. Jerry Lynn Ross Jerry Lynn Ross (Crown Point, Indiana, 1948. január 20. –) amerikai űrhajós. Elsőként lett rekorder, második Franklin Chang Diaz űrhajós szolgált hét alkalommal a világűrben. Életpálya 1970-ben a Purdue Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1972-ben belépett a légierőbe, repülőkiképzésén túl, hajtómű tervező/tesztelő mérnökként szolgált. Repülőgépről indítható ASALM stratégiai rakéta vezető projekt mérnöke. 1976-ban az Edwards Air Force Base (Kalifornia) keretében elvégezte a tesztpilóta tanfolyamot. Az RC–135S és a B–1 repülőgépek tulajdonságait tesztelte. Több mint 3900 órát töltött a levegőben (repülő/űrrepülő). 1979. februártól a NASA keretében részt vett a teher Műveleti Osztály munkájában. 1980. május 19-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Külön kiképzést kapott űrsétából (kutatás, szerelés), illetve a Canadarm (RMS) manipulátor kar működtetéséből. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–41–B, STS–41–C, STS–41–D, STS–51–A és az STS–51–B, támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. 1990-től az Űrhajós Felvételi Bizottság megbízott helyettese, az Űrhajózási Hivatal vezetője. Hét űrszolgálata alatt összesen 58 napot, 00 órát és 52 percet (1393 óra) töltött a világűrben. Kilenc EVA (kutatás, szerelés) alatt több mint 58 órát 18 percet töltött a világűrben. Űrsétáinak rekordját Michael Eladio Lopez-Alegria döntötte meg, 10 űrséta alatt összesen 67 óra 40 perccel. Űrhajós pályafutását 2012. január 20-án fejezte be. Űrrepülések STS–61–B , az Atlantis űrrepülőgép 2. repülésének küldetés specialista. Három műholdat helyeztek pályairányba. Első űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 21 órát, 4 percet és 49 másodpercet töltött a világűrben. 4 568 883 kilométert ( 2 466 956 mérföldet) repült, 109 alkalommal kerülte meg a Földet . STS–27 , az Atlantis űrrepülőgép 3. repülésének küldetés specialista. Az Amerikai Védelmi Minisztérium megbízásából indított Space Shuttle repülés. Második űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 9 órát és 5 percet (105 óra) töltött a világűrben. 2 929 000 kilométert ( 1 812 075 mérföldet) repült, 68 kerülte meg a Földet. STS–37 , az Atlantis űrrepülőgép 8. repülésének küldetés specialista. A legénysége útnak indította a Compton űrtávcsövet . Harmadik űrszolgálata alatt összesen 5 napot, 23 órát és 32 percet (144 óra) töltött a világűrben. 3 952 972 kilométert ( 2 487 075 mérföldet) repült, 93 kerülte meg a Földet. STS–55 , a Columbia űrrepülőgép 14. repülésének hasznos teher parancsnoka. Spacelab küldetését a DFVLR német űrügynökség szponzorálta. Az amerikai/német legénység két váltásban napi 24 órán keresztül dolgozott a tervezett 88 kísérlet elvégzésén az alábbi tudományágakban: folyadékok fizikája, anyagtudományok , élet- és biológiatudomány , földmegfigyelés, légkörfizika és csillagászat . Negyedik űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 23 órát és 40 percet (240 óra) töltött a világűrben. 6 701 603 kilométert ( 4 164 183 mérföldet) repült, 160-szor kerülte meg a Földet. STS–74 , az Atlantis űrrepülőgép 15. repülésének küldetés specialista. Második űrrepülőgépként dokkoltak a Mir űrállomással. Szállítottak 1,5 tonna rakományt (életfeltételek, műszerek, kísérleti anyagok). Egy űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 4 órát és 31 percet (196 óra) töltött a világűrben. 5 500 000 kilométert ( 3 400 000 mérföldet) repült, 128 kerülte meg a Földet. STS–88 , az Endeavour űrrepülőgép 13. repülésének küldetés specialista. A ISS szerelési küldetése, a Unity (kikötőmodul) , a Node 1 felhelyezése, ami az ISS első amerikai modulja. Ötödik űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 19 órát és 18 percet (283 óra) töltött a világűrben. 7 600 000 kilométert ( 4 700 000 mérföldet) repült, 185 kerülte meg a Földet. STS–110 , az Atlantis űrrepülőgép 25. repülésének küldetés specialista. A 13. küldetés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), leszállították az első szegmenst, a központi rácsszerkezetet. Az S0 elem tizenkét tonnás, 13,4 méter hosszú és 4,6 méter széles. Hatodik űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát és 42 percet (260 óra) töltött a világűrben. 7 240 000 kilométert ( 4 500 000 mérföldet) repült, 171 kerülte meg a Földet. 1904 Massevitch Az 1904 Massevitch (ideiglenes jelöléssel 1972 JM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Szmirnova fedezte fel 1972. május 9-én. Vitaliánusz pápa Szent Vitaliánusz (latinul: Vitalianus), (? – 672. január 27.) volt a 76. pápa a történelem folyamán 657. július 30-tól. 15 éves pontifikátusával a középkor egyik leghosszabb ideig uralkodó egyházfője volt. Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott a világban. Így Itália politikai térképe is átrendeződni látszott, de ennél sokkal fontosabb, hogy Vitaliánusz uralma alatt a monotheletista Konstantinápoly is más helyzetbe került. Ezen felül Szent Péter utódjának meggyűlt a baja a klérussal Ravennában, és az angol egyház ügyeivel is foglalkoznia kellett. Életrajza A Liber Pontificalis írásai nyomán ismerhetünk pár életrajzi adatot Vitaliánusszal kapcsolatban. Ezek alapján a campaniai Segni városában született, apját Anastasiusnak hívták. Egyebet viszont nem jegyeztek fel életéről, papi pályájáról a krónikák. Így a legközelebbi időpont, amikor neve ismét felmerül a történelem lapjain I. Jenő pápa temetése, illetve 657. június 30-a, amikor a megválasztása után majdnem egy hónappal Római egyházmegye püspökének szentelték fel. Az egyre labilisabb itáliai politikai viszonyok miatt Vitalianusz folytatta elődje politikáját, és közeledni próbált a császárhoz. Így trónra lépése után pár nappal követeket küldött II. Kónsztasz császár udvarába, hogy tájékoztassa őt felszenteléséről, és hogy felvesse a monothelétizmus körüli viták rendezését. Az új egyházfő nemcsak a világi élet vezetőjének küldött levelet, hanem Péter pátriárkának is, aki monothelétista tanokat követett. A békülékeny üzenetet Konstantinápolyban szívesen fogadták, és a császár levélben ismerte el a római egyház primátusát és privilégiumait. Hogy bizonyítsa igaz hitét, egy arany borítású, drágakövekkel kirakott evangeliáriumot küldött a pápának. Péter is válaszolt a levélre, bár sorai csak homályosan utaltak a monotheletizmusra. Azt viszont világosan kifejtette, hogy hivatalában elfogadja Vitalianus tanításait, és a katolikus hitet. Tehát a monothelétizmusról mindkét fél hallgatott, és így több év után helyreállhatott Róma és Konstantinápoly között a béke. 663-ban a feljavított kapcsolatok személyes megerősítése és a lombard hadjárat végett II. Kónsztasz császár 12 napra Rómába érkezett. Az egykori császári városban a klérus nagy tisztelettel fogadta Konstanst. A Vitaliánusz vezette küldöttség egészen a hatodik mérföldkőig ment ki a császár elé, és onnan együtt vonultak a Szent Péter-bazilikáig. Itt a császár átadta fényes ajándékait az egyháznak. Vasárnap hatalmas pompával érkezett meg a bazilikába, ahol átadta aranyozott palliumát a pápának, majd részt vett a Vitaliánuszt által celebrált szentmisén. A következő szombaton együtt ebédelt az egyházfővel, majd másnap búcsúzóul részt vett a szentmisén. A krónikák szerint a császár minden bronz alkotást elvitt a városból. Rómából Szicília szigetére utazott, ahol serege már jóideje sanyargatta a népet. Ezért 668-ban valaki orvul meggyilkolta Kónsztaszt. Immár fordult a kocka, és nem a pápának volt szüksége a császári támogatásra, hanem Vitaliánusz segítette trónra IV. Kónsztantinosz császárt, Kónsztasz fiát egy trónbitorlóval szemben. Nem vitás, hogy a pápa igyekezett megragadni az alkalmat, és megpróbálta elérni, hogy Konstantin elítélje a monothelétizmust, és az ortodox hitet támogassa. Az új császár már nem erőltette atyja rendeletét a nyugati klérusra, és nem igazán foglalkozott az eretnek tanokkal sem, viszont Vitaliánusz nem járhatott teljes sikerrel. Mégis az egyházfő és az udvar kapcsolata jelentős fordulópontot vett. Vitaliánusz pontifikátusa alatt nagy figyelemmel volt a kialakuló északi nagyhatalom felé, Anglia felé. A brit szigeteken az angolszász és a brit klérus több ponton is ellentétben állt egymással. A streaneshalchi (a mai Witby) zsinaton Oswy Northumbria királya úgy döntött, hogy a húsvét ünnepét Róma időszámítása szerint kell tartani. Emellett a tonzúra alakjáról is állást foglalt. 664-ben Oswy és Egbert, Kent királya úgy döntöttek, hogy az általuk kiválasztott Wighardot elküldik Rómába, hogy az elhunyt canterburyi érsek utódjának maga a pápa szentelje fel őt. Azonban Wighard a szent városban pestisben meghalt. Vitaliánusz levélben megírta az angoloknak, hogy megfelelő és megbízható embert fog kinevezni az érseki székre. Először Hadrianus apátot szemelte ki a feladatra, azonban az apát visszautasította a pápa felkérését, mondván, hogy ő nem tartja magát alkalmasnak a feladatra. Így esett Vitaliánusz választása egy kiválóan képzett szerzetesre, Tarsusi Theodoriusra. Még Rómában felszentelték Canterbury érsekévé, és az I. Gergely által megfogalmazott jogokkal is felruházták. A pártatlan egyházi vezető nagyszerű megoldásnak mutatkozott a szigeteken. A távolban elért sikerek mellett Vitaliánusznak éppen Itáliában kellett elszenvednie pontifikátusának legnagyobb kudarcát. Maurus, a ravennai egyházmegye érseke függetlenedni próbált az Apostoli Szentszéktől. Amikor a pápa felszólította, hogy orvosolja teológiai nézeteit és túlkapásait, Maurus megtagadta az engedelmességet, és Ravennát Rómától független egyházmegyének kiáltotta ki. Az egyházfő kiközösítette Maurust az egyházból, de ez sem használt, sőt a ravennai érsek vette a bátorságot, és kiátkozta Vitaliánuszt. Ekkor még II. Kónsztasz császár uralkodott, aki azonnal Maurus pártjára állt, és palliumot adott neki. Rendeletben fektette le, hogy Ravenna érseke a mindenkori bizánci császártól kapja meg a palliumot. A pápa tehetetlen volt az ügyben. A keleti egyházak területén azonban sikerült érvényesítenie primátusát, amikor Pál metropolita egy zsinaton jogtalanul megfosztotta hivatalától Jánost, Kréta püspökét. A kiebrudalt János megpróbálta felvenni a kapcsolatot Rómával, de bebörtönözték. Valahogy mégis sikerült megszöknie a keletről, és egyenesen Rómába ment Vitaliánuszhoz. A pápa azonnal levelet írt Pálnak, hogy érvénytelenítse a zsinat döntéseit, és két diakónusát mentse fel hivatalából, mert azok felszentelésük után megnősültek. A császár elismerte a római primátust az ügyben, így a metropolitának vissza kellett ültetnie Jánost a püspöki székbe. Vitaliánusz tevékeny pontifikátusa 672. január 27-én ért véget. Hamvait a Szent Péter-bazilikában temették el. Szentként tisztelik, ünnepét január 27-én tartják. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Flugzeugträger B A Flugzeugträger B (a Flugzeugträger magyarul repülőgép-hordozó), a Kriegsmarine egyetlen vízrebocsátott repülőgép-hordozójának, a Graf Zeppelinnek a testvérhajója volt. A német haditengerészetnél sohasem nevezték el a hajókat vízrebocsátásuk előtt, így a hajó csak a „B repülőgép-hordozó” nevet kapta. Az „A repülőgép-hordozó” a Graf Zeppelin volt, vízrebocsátása előtt. A hajó leendő nevéről különböző pletykák keringtek, melyek közül a legvalószínűbb a Peter Strasser, vagy a Deutschland volt, de hivatalos döntés soha nem született. A hajó építését a kieli Friedrich Krupp Germaniawerft hajógyárra bízták 1938-ban, és a terv szerint 1940. július 1-jén kellett volna vízrebocsátani. A hajótest végül soha nem készült el, a hajó építését pedig 1939. szeptember 19-én leállították. A félkész hajótestet 1940. február 28-án elkezdték szétbontani. A bontás négy hónapig tartott. A hajó építésének költsége 92,4 millió német birodalmi márka volt. Moritz Heyne Moritz Heyne (Weißenfels, 1837. június 8. – Göttingen, 1906. március 1.) német filológus, nyelvész, germanista. 1869-ben a hallei egyetem rendkívüli tanára, 1870-ben Bázel egyetemén a német nyelv és irodalom professzora lett. 1883-tól a göttingeni egyetem tanára volt. Fő művei Laut- und Flexionslehre der altgermanischen Dialekte, (négy rész; 1862, 1870, 1874, 1880) Folytatta 1867-től a Grimm fivérek nagy német szótárát: Deutsches Wörterbuch (Η, I, J, L, M, R betűk és az S betű eleje), továbbá írt egy háromkötetes szótárat: Deutsches Wörterbuch, (Lipcse, 1890–1895) Fünf Bücher deutscher Hausaltertümer von den ältesten geschichtlichen Zeiten bis zum XVI. Jahrhundert (Lipcse, 1899, 1901, 1903); az öt kötetre tervezett munkából csak három jelent meg Elkészítette több jelentős kora középkori mű fordítását, illetve kiadását: Wulfila (1863); Heliand; (1866); Ruodlieb (1897). Viszonylag kisebb jelentőségű munkáiból: Kleinere altniederdeutsche Denkmäler (1867) Kleine Altsächsische und altniederfränkische Grammatik (1873) Die Baseler Glasmalerei des XVI. Jahrhunderts (1883). Szevernojei járás (Novoszibirszki terület) A Szevernojei járás (oroszul Северный район) Oroszország egyik járása a Novoszibirszki területen. Székhelye Szevernoje. Népesség 1989-ben 12 923 lakosa volt. 2002-ben 11 835 lakosa volt. 2010-ben 10 687 lakosa volt, melyből 10 117 orosz (95,5%), 280 csuvas (2,6%), 52 tatár (0,5%), 42 német (0,4%), 32 ukrán (0,3%), 19 fehérorosz (0,2%) stb. STS–113 Az STS–113 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 112., a Endeavour űrrepülőgép 19. repülése. 2007-ig ez volt az Endeavour utolsó járata, következett a nagyobb átalakítás időszaka. Küldetés A 13 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Az űrrepülőgép a Destiny kutatómodul dokkolóberendezéséhez kapcsolódott. Az utolsó küldetés, amely során orosz űrhajósok repültek a Space Shuttle fedélzetén. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. James Wetherbee üzemeltette a manipulátor kart. Első nap 2002. november 23-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 92,3 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 379 kilométer, az apogeuma 397 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 460 kilogramm, leszálló tömeg 91 498 kilogramm. Szállított hasznos teher 12 477 kilogramm. Hasznos teher A 6. személyzetet szállította, akik a 185 napos szolgálat után az 5. személyzetet váltották. Dokkolás után végrehajtották a személyre szabott ülések cseréjét. A 16. amerikai (ISS -16 -11A) összeszerelési repülés volt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Peggy Whitson és Kenneth Bowersox üzemeltette a Canadarm2 manipulátor kart. Az űrállomás továbbépítésére az alumíniumból készült P1 rácselemet az S0 elem menetirány szerinti bal oldalára szerelték. A P1 rácselem nyitott állapotban 45 méter hosszú, 6 méter széles, súlya 15 tonna. Az űrállomás hőszabályozó (hűtési/fűtési) rendszerének 3 db radiátorát hordozza. Tartalmaz egy S-sávú kommunikációs rendszert. Felszerelték az új külső televíziós kamerákat. A legénység munkáját speciális eszközök, szerszámok segítették (CETA). A szerelési munkákhoz felhasználták az STS–110 által szállított mozgatható állványt Mobile Transporter (MT). 1969 kilogramm logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- kísérleti anyagok és eszközök) szállítottak. Visszafelé bepakolták a csomagoló anyagokat, a szemetet. A dokkolás megszűnésével az űrrepülőgép lassú sodródása következett, 450 méter távolságban indították a főmotorokat. Űrséták Az első űrséta (kutatás, szerelés) alatt telepítették P1 rácsos szerkezetet (kicsomagolás, rögzítés, kinyitás, kábelezés). Második űrséta alatt új TV kamerákat telepítettek, tovább építették a Canadarm2 mozgását segítő sínrendszert. Harmadik űrséta alkalmával a Mobile Transporter (MT) felhasználásával készre szerelést, üzempróbát végeztek. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Miguel López-Alegría és John Herrington ( 2002 . november 26. , 6 óra 45 perc) EVA 2: Miguel López-Alegría és John Herrington (2002. november 29. , 6 óra 10 perc) EVA 3: Miguel López-Alegría és John Herrington (2002. november 30. , 7 óra 00 perc) Műhold A tehertérben rögzített technológiai műholdat egy rúgós szerkezet lökte a világűrbe. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. MEPSI Gyártotta az Union Aerospace Corporation és a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL). Üzemeltette a Defense Advanced Research Project Agency (DARPA), az Air Force Research Laboratory (AFRL) és az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD). Megnevezései: MEPSI; MEPSI (2002-052B); Microelectromechanical Systems Picosat Inspector (MEPSI); USA 164. Kódszáma: 27562. A technológiai műholdat 2002. november 24-én állították pályairányba. A műhold kábelkapcsolaton keresztül biztosította az üzemeltetés feltételeit, Az orbitális egység pályája 92,42 perces, 51,56 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 389 kilométer, az apogeuma 398 kilométer volt. Hasznos tömege 2 kilogramm. A műholdhoz 15 méteres vezetőpórázon kettő miniatűr műhold kapcsolódott. Formájuk téglatest, méretük 102 × 102 × 127 milliméter volt. Feladata: tesztelni az új főmotor indító szerkezetét, a centrifuga szivattyú működését, tesztkapcsolat és a teszt műszaki eredményeit a földi állomásra továbbítani, tesztelni az inerciális navigációs rendszert, tesztelni az RF adó-vevő rendszerét, tesztelni az RF jelerősítőket. Feladatát befejezve 2003. január 31-én 68,96 nap (0,19 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Tizenharmadik nap 2002. december 7-én a Kennedy Űrközponton (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 13 napot, 18 órát, 48 percet és 38 másodpercet töltött a világűrben. 9 000 000 kilométert (5 600 000 mérföldet) repült, 215 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–113 küldetéssel együtt) James Donald Wetherbee (6), parancsnok Paul Scott Lockhart (2) pilóta Michael Eladio Lopez-Alegria (3), kutatásfelelős John Herrington (1), kutatásfelelős Kenneth Dwane Bowersox (5), kutatásfelelős/ISS parancsnok Nyikolaj Mihajlovics Budarin (3), kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök – Orosz Szövetségi Űrügynökség (RKA) Donald Roy Pettit (1), kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök Tartalék személyzet Szalizsan Sakirovics Saripov kutatásfelelős/ISS parancsnok (RKA) Edward Michael Fincke kutatásfelelős/Fedélzeti mérnök Visszatérő személyzet James Donald Wetherbee (6), parancsnok Paul Scott Lockhart (2) pilóta Michael Eladio Lopez-Alegria (3), kutatásfelelős John Herrington (1), kutatásfelelős Valerij Grigorjevics Korzun (2), ISS parancsnok/kutatásfelelős (RKA) Peggy Annette Whitson (1), Fedélzeti mérnök/kutatásfelelős Szergej Jevgenyjevics Trescsov (1), Fedélzeti mérnök/kutatásfelelős (RKA) Tuvalu az olimpiai játékokon Tuvalu első alkalommal 2008-ban vett részt az olimpiai játékokon, de sportolói nem nyertek egyetlen érmet sem. 2008-ban Tuvalu három olimpikonja két sportágban indult. A Tuvalui Sportszövetség és Nemzeti Olimpiai Bizottságot 2004-ben alapították, és a NOB 2007-ben vette fel tagjai közé. Bíró Dávid Bíró Dávid (Győr, 1715. szeptember 16. – Gyorok, 1775. június 10.) piarista rendi tartományfőnök, gimnáziumi tanár. Élete A humaniorák végeztével a piaristák szerzetébe lépett. 1739-ben misés pappá szentelték; ezután a gimnáziumi alsóbb osztályokat és a retorikát tanította; később Szentannán mint aradi tartományfőnök működött. Miután a román nyelvet megtanulta, a vasárnapokra és ünnepekre szóló episztolákat és evangéliumokat román nyelvre fordította és Kalocsán kinyomatta ezen címmel: Evangelie la toate duminiesele si szerbetorile peszte totanul. (Újra nyomatott Budán 1799-ben.) A7-es autópálya (Hollandia) A A7-es autópálya egy 236 km hosszú autópálya Hollandiában. Brocky Károly Brocky Károly (Temesvár, 1807. május 22. – London, 1855. július 8.) magyar festő. Mint arcképfestő vált híressé a bécsi, majd a londoni királyi családnál és az angol főnemesség körében. Az angol portréfestészet nemes hagyományait követte. Mitológiai témájú aktfestményei a barokk festészet (Rubens, Van Dyck) és az itáliai késő reneszánsz (Paolo Veronese) hagyományokhoz nyúlnak vissza. Életpályája Temesvárott született, édesapja borbélymester volt. Sógora Weldin Ferenc temesvári polgármester az, aki a korán árvaságra jutott fiút 6–7 hónapig Schütz Jánoshoz, a temesvári rajziskola tanítójához járatta, de a biztosabbnak tűnő megélhetés reményével inkább borbélyinasnak adta. Brockynak a borbélyműhelyben nem volt maradása, s azért Melegh Gábor (1801-1832) verseci születésű festőhöz szegődött, aki az olajfestés technikájába avatta be. Fényes reményekkel érkezett Bécsbe, s bár hazulról Weldin polgármester úr támogatta, hogy a politechnikumot látogathassa, a fiatal művésznek sok küzdelemben van része, mindazonáltal dísze az intézetnek, mert a legkiválóbb tanulók közé tartozik egyszerű körülményei ellenére is. Keserves nélkülözések között tengette életét, s hosszú évek múlva, amikor már hírneves és vagyonos művész volt Londonban, boldogan említette az elbukott szabadságharc miatt emigrációban lévő Rónay Jácintnak: „Ha körülnézek szobáimban, alig bírom elhitetni magammal, hogy ez mind a sajátom, hogy az a kis elhagyott fiú, aki egykor éhesen és rongyosan járt Bécs utcáin, most Londonban háziúr!” A bécsi szegénysége idején is szorgalommal és nagy odaadással tanult, oly annyira, hogy tanárai felfigyeltek az ügyes magyar Carl Brockyra. Tanulmányai befejezését követően Itáliába utazott, ahol a nagy elődök, mesterek képeit, munkásságát tanulmányozta, másolta. Alkalmi eladásokból tartotta fenn magát, amelyekből egy-egy eredeti rajz és festmény megvásárlására is futotta már, és amikor Bécsbe visszatért, képzőművészeti gyűjteményének hamar híre ment. Módjában állt, hogy berendezzen egy műtermet, ahol a kor nevesebb politikusai, művészei is megfordultak, sőt a királyi udvar egyes tagjai is. Jó hírére való tekintettel meghívták a Burgba, ahol I. Ferencet több alkalommal is lefestette, de művészi hírnevét mégis a Montleart hercegnőről készített remek miniatúrájával alapozta meg. Moritz Michael Daffinger tanár, a kor neves miniatúra festője jóakaratából pedig számos megrendelésre tett szert, amely lehetővé tette, hogy többé ne kelljen a szegénységgel küzdenie. 1837-ben újból útra kelt, ezúttal Párizsba vitte szüntelen tanulni vágyása. A párizsi képtárakban újból neki látott a nagy mesterek műveinek tanulmányozásához, rajzokat, festői vázlatokat készíttetett, és egy alkalommal, amikor épp Paolo Veronese egyik képe részleteit vázolta, felkeltette Hugh Andrew Johnstone Munro of Novar, gazdag angol főúr figyelmét. A nagy műbarát Londonba vitte magával Brocky Károlyt, és saját palotájában berendeztetett számára egy tágas műtermet a Park Streeten. Később elkísérte Munrót annak skóciai birtokára is, ahol számos gyönyörű, melankolikus hangulatú tájképet festett. Pártfogója révén megismerkedett Dominic Charles Colnaghival, az ismert galériással és a brit arisztokrácia számos tagjával. Elsősorban krétarajzaival hívta fel magára a figyelmet, de idővel akvarelljeinek sikerei révén a Brit Akvarellfestők Királyi Akadémia tagjává is választották, 1854-ben. Számos alkalommal dolgozott a Hamilton családnak, lefestette Charlotte Talbot ladyt, majd pedig Miss Liddel udvarhölgy arcképe révén Viktória királynő udvarába is bekerült. Tehát az udvar felfigyelt rá, s megnyílt az útja a királyi családhoz, amelynek szívesen látott vendége lett. Később híre ment, hogy Brocky nyers szókimondásának következményeként, egy nap mégis bezárult előtte a királyi palota kapuja, egy időre kegyvesztett lett. Állítólag egy alkalommal, amikor Viktória királynő a gyermek trónörökös arcképét óhajtotta lefestetni, Brocky megjegyezte, hogy minden gyerek arca egyforma, nem érdemes elkészíteni ezt az arcképet. Ez az udvariatlan válasza hidegítette el a legenda szerint a királyi családtól, miközben tény, hogy az angol arisztokrácia is elhidegült iránta. Bár az arisztokrácia elhidegülésének talán - ahogy egyes brit életrajz írói is tartják - a mitológiai képein megfestett aktokkal szembeni prüdéria volt az oka. Betegsége idején aztán különös kegyben részesítette a királyi család, amikor Prince Albert egyik főembere Majer, a híres és ünnepelt festővel Franz Xaver Winterhalterrel meglátogatta Brockyt, és a Albert herceg királyi hintójával vitték a szabadba a gyengélkedő mestert. {{idezet Ezt a férfiút meg kell mentenünk. Alig ismerek rajzolót, aki ügyességbe mérkőzhetnék vele - nyilatkozott róla Winterhalter - Neki szép jövője van. Íme alig hat éve, hogy meglepő kréta és akvarellművei után olajban fest, s máris a legjobbak közé küzdötte fel magát.}} Betegségéből azonban nem tudott felépülni már többé. Halála előtt fájdalmasan nyilatkozott magyar barátainak, hogy most kell megválnia a világtól, amikor annyi szenvedés és nélkülözés után végre jó sorsra jutott. Hazáját emlegette, sőt képeinek egy részétől nem vált meg soha: „Ezt a képet a hazám számára festettem” - amikor a Kánai menyegző című festményét meg akarta venni Viktória királynő. Az 1855. július 8-án, 48 éves korában elhunyt magyar festőművészt, a londoni Kensal Green temetőben helyezték örök nyugalomra. Magyar kapcsolatok Az 1840-es évek közepén készült el 197 cm széles és 264 cm magas vászonra festett eperjesi templom oltár-olajképe, amely Krisztust és a szamariai asszonyt ábrázolja s feltehetően ekkor került a felvidéki város templomának főhelyére, amelyet Kolbenheyer Mór evangélikus lelkész biztatására alkotott. Sajnos az oltárkép később, 1913-ban tűzvész áldozata lett. Végrendeletének értelmében egyebek közt Kmety tábornok, és Mészáros Lázár arcképét, valamint ebédlőjében függő legkedvesebb képét, a Vénusz és Kupidó címűt hazájára hagyta, de amikor a művész hagyatékával a Lloyd-gőzös 1857-ben Triesztben kikötött, a két arckép hiányzott s ezek helyett még egy másik mitológiai képet találtak, a Kánai menyegző és a Psyche mellett. A két arcképet az abszolutizmus korában elkobozták volna s azért nem küldték el Londonból. 1867-ben Szokoly Viktor a Fővárosi Lapok 11. számában azt írta, hogy a Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágost el akarta adatni a két képet, ám az angol hatóságok ragaszkodtak a végrendelet betűjéhez s azokat továbbra is a „Cobden nagynevű családja” kezei között hagyták, amelyet nyilván a kiegyezés után el is juttattak, mert azt követően már a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának birtokába került az 1848–49. évi szabadságharc e két hősének arcképe. Szélesebb körben neve csak az 1896. évi millenáris kiállítás óta ismeretes Magyarországon, amikor jobbára külföldről egyszerre 29 festményét állították ki. Ez a jórészt arcképekből álló gyűjtemény főleg Angliából került a kiállítás tartamára Magyarországra, s a kultuszminisztérium megbízásából akkor Nyári Sándor dr. gyűjtötte össze. Bármilyen nagy hatással is voltak azonban Brocky képei a hazai közönségre a millenniumi időkben, a mester életének és egyéniségének behatóbb vizsgálatára senkit sem késztettek. Brockyról a 19. században sokáig csak annyit lehetett tudni, mint amennyit róla halála után egyik angol barátja nem minden romantikus kiszínezés nélkül megírt életrajzában közölt. A 20. század elején a Wilkinson-hagyatékból szerencsésen hazakerült (Hatvany Ferenc báró jóvoltából) vázlatgyűjteménye. Művei közgyűjteményekben Műveit őrzi a londoni National Gallery, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Herman Ottó Múzeum Miskolcon. Művei (válogatás) ( 1833 körül) Medgyasszay István lányai (olaj, vászon, 60 x 70 cm, magántulajdonban) ( 1833 körül) Medgyasszay István fiai (olaj, vászon, 60 x 70 cm, magántulajdonban) 1835 Nő portréja (akvarell, papír, 220 x 175 mm, magántulajdonban) 1830 - 38 Asztalnál ülő lovag (akvarell, papír, 126 x 135 mm; Magyar Nemzeti Galéria , Budapest ) 1839 - 44 Elisabeth Barrett-Browning arcképe (pasztell, karton, 375 x 280 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1840-es évek Fiatal nő (pasztell, papír, 595 x 440 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1840-es évek Krisztus és a szamáriai asszony (akvarell, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1841 Viktória királynő és Albert herceg portréja 1843 Lucy Ashton és Ravenswood meglátogatja a vak Alice-t (olaj, vászon, 78,8 x 79,4 cm; magántulajdonban) ( 1847 körül) Fiatal nő virágot öntöz az ablakban (akvarell, 120 x 81 mm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) ( 1847 után) Szeret engem? (olaj, vászon, 49 x 38 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) ( 1847 után) Gyereket pólyázó anya (ceruza, akvarell, 147 x 116 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1846 - 50 Női arckép (olaj, vászon, 57 x 44,5 cm; magántulajdonban) 1846 - 50 Fiatal nő mellképe (Nyár) (olaj, vászon, 58 x 44,3 cm; magántulajdonban) 1846 - 50 Anya és gyermeke (olaj, vászon, 62 x 54,8 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1846 - 50 Fátyolos nő képe (olaj, vászon, 53,3 x 47 cm; magántulajdonban) ( 1850 körül) Kmetty György honvédtábornok képmása (olaj, vászon, 61 x 51 cm; Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum , Budapest) ( 1850 körül) Ablaknál álló nő (olaj, vászon, 34 x 26,3 cm; magántulajdonban) 1850 Vénusz és Ámor (olaj, vászon, 54 x 78,5 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) ( 1850 után) Önarckép (olaj, vászon, 21,5 x 17,7 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1853 Ceres és Triptolemos (olaj, vászon, 139 x 119 cm; Herman Ottó Múzeum , Miskolc ( 1853 körül) A zene és a festészet bemutatása és megkoronázása a költészet által című művelődési allegória (akvarell, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) ( 1850 - 55 ) Nyugvó Pszyché (Vénusz és Faun) (olaj, vászon, 119 x 160 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1850 - 55 Ámor és Pszyché (olaj, vászon, 140 x 166 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1850 - 55 Alvó bacchánsnő (olaj, vászon, 46 x 46 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1850 - 55 Ébredés (olaj, vászon, 60 x 50 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1850 - 55 Leányka képe (olaj, vászon, 43 x 26 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) L. Dézsi Zoltán L. Dézsi Zoltán (Szeged, 1970. április 8. –) televíziós szerkesztő, riporter. Fontosabb munkahelyei MTV Telesport MTV Kékfény ATV Hazai Turizmus ATV Tetthely ATV Heti napló Jászberény városi média Budaörsi Városi Dijai MTV Riporter Kerestetik első hely (2003) Jász-Nagykun, Szolnok megye sajtódíja (2011) Aktív évei: 1992– Az esztergomi főiskolán tanulta három évig az újságírást, majd alig 22 évesen a jászberényi kábel tévéhez szerződött. 1996-ban bevonult, leszerelése után megpályázott egy sajtómenedzseri állást a Co-op Hungary nevű cégnél. 2003-ban jelentkezett az MTV Riporter Kerestetik versenyére, amelyet 1075 induló közül nyert meg. A fődíj egy riporteri szerződés volt az MTV-hez. Hogy azon belül hová azt rábízták. A Telesportot választotta. Tudósított az athéni, és a pekingi Paralimpiáról, volt híradós műsorvezető, és elkészítette a Kapitány című filmet Baróti Lajosról. Ehhez olyan felvételeket is talált, amelyeket korábban még egyetlen TV sem mutatott be. Ilyen volt a Vasas 1956-os Közép-európai Kupa győzelméről készített összefoglaló. Ezután több évet dolgozott a Kékfény című bűnügyi magazin riportereként, majd 2010-ben az ATV-ben folytatta pályafutását. Főszerkesztője lett a csatorna turisztikai magazinjának, a Hazai Turizmusnak. Közben maga is gyártott havi 6 adást a magazinhoz. 2014-ben az ATV vezetőinek felkérésére elvállalta az akkor induló bűnügyi magazin, a Tetthely szerkesztését. A heti műsor (amelynek műsorvezetője Rónai Egon) azóta a századik adásához közelít. A sporttól teljesen nem szakadt el, a Budaörsi TV-ben rendszeresen közvetít élőben kézilabda, röplabda és futsal mérkőzéseket. Pocilloporidae A Pocilloporidae a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a kőkorallok (Scleractinia) rendjébe tartozó család. A WoRMS adatai szerint 53 elfogadott faj tartozik ebbe a korallcsaládba. Tudnivalók A kolóniáknak, még ugyanazon fajon belül is, nincs egységes alakjuk; az alakot a hullámok verése és a kolóniát érintő napfény határozzák meg. A legtöbb faj, belső megtermékenyítés által hozza létre planula lárváit, mint sem a véletlenre hagyva a vízbe bocsátja ivarsejtjeit. A kifejlett kolóniák kétneműek. Legközelebbi rokonaik az Acroporidae Verrill, 1902 és az Astrocoeniidae Koby, 1890 korallcsaládok. Rendszerezés A családba az alábbi 4 nem tartozik: Madracis Milne Edwards & Haime, 1849 - 16 faj Pocillopora Lamarck, 1816 - 22 faj; típusnem Seriatopora Lamarck, 1816 - 7 faj Stylophora Schweigger, 1820 - 8 faj Zoom, a fehér delfin A Zoom, a fehér delfin (eredeti címén Oum Le Dauphin Blanc) francia televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat. Franciaországban a TF1 mutatta be. Magyarországon a Minimax tűzte műsorra. Szereplők További magyar hangok : Barbinek Péter , Faragó András , Jakab Csaba (Van Gorg), Kapácsy Miklós , Molnár Levente , Papucsek Vilmos, Szórádi Erika Földes László (építész) Földes László (1959. augusztus 31. –) kortárs magyar építész. Nős, két gyermek édesapja. Családi háttere Édesapja az erdélyi származású Földes László néprajzkutató (1934–1980), édesanyja Györgyi Erzsébet (1936–) néprajzkutató. Anyai ágon a tiroli gyökerű pesti polgári család, a Györgyi-Giergl művészcsalád leszármazottja. Felmenői között számos kiemelkedő építész, festőművész és iparművész található. Anyai dédapja Györgyi Kálmán (1860–1930) művészeti író, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatója és a Magyar Iparművészet című folyóirat szerkesztője. Dédapjának testvére, Györgyi Géza (1851–1934) korának szintén neves építésze volt: Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos munkatársaként végzett rangos tervezőmunkát a Budavári Palota, a Műegyetem "K" épülete és más középületek tervezésében. Nagyapjának testvére, Györgyi Dénes (1886–1961) továbbvitte a családi építész-hagyományokat, hiszen számos múzeum és iskola, valamint több világkiállítás magyar pavilonjának alkotójaként, az Iparművészeti Iskola, majd Főiskola rektoraként a 20. század első fele művészeti életének meghatározó alakjává vált. A rokonsághoz tartozott Giergl Kálmán (1863–1954), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Klotild-paloták és a Luxus Áruház tervezője is. Életpályája Tanulmányait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán végezte, majd 1988-ban a Helsinki University of Technology ösztöndíjasaként folytatta. Később elvégezte az Építész Mesteriskolát. Szemléletformáló volt számára az 1989-1991 közötti időszak, amikor Finnországban, a Järvinen-Airas építészirodában iskolák, óvodák és lakóházak tervezésében vett részt. Finnországból Turányi Gábor hívására hazajött, és vele dolgozott 1994-ig. Ehhez az időszakhoz kötődik a visegrádi Erdei Iskola megépülése. 1994-ben önálló építészirodát alapított. Az itt született legfontosabb munkái: három lakóház Hollandiában, W.E.T. Innovációs Központ Pilisszentivánon és a Toldy Ferenc Gimnázium tornaterme a budai várnegyedben. A világon elsőként építette be Losonczi Áron találmányát, a „fényáteresztő betont” a Szilas-pataknál tervezett családi házba. 2000 óta korrektor a Műegyetem Középülettervezési Tanszékén. 2006-ban munkásságért Ybl díjat kapott. 2007 júliusában Földes László építészirodájának munkáit is beválogatták abba az elitklubba, mely nemzetközi szinten mutatja be a szakma élvonalába tartozó alkotókat és alkotásaikat. Korábban magyar építészt még nem ért ilyen megtiszteltetés a www.world-architects.com-on. 2008-ban megválasztották Union Internationale des Architectes Kelet-Európát képviselő egyik küldöttének, majd 2011-ben újraválasztották. Tervek és épületek Tervek 1999 3 lakóház – Maassluis, Hollandia, meghívásos tervpályázat – I. díj (Földes, Pethő) 2004 Ítélőtábla és Főügyészség, Győr, országos tervpályázat – II. díj (Földes, Mórocz) 2006 református templom, Nagykovácsi, meghívásos tervpályázat – II. díj (Földes, Mórocz) 2006 Erzsébet Szálló, Paks, meghívásos tervpályázat – megosztott I. díj (Földes, Mórocz) 2007 Sportközpont és Szálloda, Vyborg, Oroszország, tanulmányterv (Jankovics, Deák, Földes) 2007 megyeháza felújítása, Szegvár, engedélyezési terv, műemlék (Földes, Mórocz) 2007 Ritz-Carlton Szálloda, Budapest, Vigadó utca, meghívásos tervpályázat – II. díj (Földes, Mórocz, Losonczi) 2008 Mikos Kastélyszálló, Mikosszéplak, engedélyezési terv, műemlék (Földes, Balogh) 2009 Etyek, területfejlesztési tanulmányterv (Földes, Losonczi, Volf) 2010 Magyar Nemzeti Múzeum bővítése, országos tervpályázat – III. díj (Földes, Balogh, Sirokai) 2010 Pestszentimre, óvoda, országos tervpályázat – I. díj (Földes, Balogh, Sónicz) 2012 Szabadkígyós, Wenckheim kastély, engedélyezési terv, műemlék (Földes, Balogh) 2013 Graphisoft Diákszálló és Inkubátor ház, Budapest, tanulmányterv (Földes, Sirokai) 2013 Egervár, Nádasdy-Széchenyi Várkastély, belsőépítészet, műemlék (Szlabey, Vértesy, 2015 Kiskőrös, János Vitéz Látogatóközpont, kiviteli terv (Földes, Szlabey, Tatár, Csűri, Földes) 2015 Magyar Nemzeti Galéria , meghívásos tervpályázat (Davis Brody Bond (USA) építészirodával) Megépült munkák 1996 Erdei Iskola, Visegrád (Turányi, Földes, Göde,) 2002 W.E.T. Innovációs Központ, Pilisszentiván (Pethő, Földes) 2004 Szilas-patak ház, Budapest, „Média Építészeti díj” (Földes) 2004 Toldy Ferenc Gimnázium tornacsarnok, Budapest (Földes, Mórocz) 2005 Ladányi ház, Nagykovácsi (Földes) 2006 Timpanonos ház, Budapest (Földes, Gönczi) 2006 Naphegyi tetőtér beépítés, Budapest (Földes, Fuferenda, Abou Abdo) 2006 Igazságügyi Központ, Debrecen (Koller, Csatai, Földes, Pethő 2009 „L” ház, Lábatlan (Földes, Gönczi) 2009 Acéltornácos ház, Nagykovácsi (Földes, Balogh) 2010 Toldy Ferenc Gimnázium , főépület felújítása, I. ütem, megépült, (Földes, Vértesy) 2011 bölcsőde, Zsámbék (Földes, Balogh) 2011 Balatonalmádi Egészségközpont (Földes, Balogh) 2011 Acélteraszos ház, Budapest (Földes, Holics, Csűri) 2012 Nagykovácsi, kápolna újjáépítés (Földes, Golda) 2013 Hosszúház, Pilisborosjenő (Földes, Sónicz) 2013 Fekete-fehér ház, Budaörs (Földes, Sónicz) 2013 Zirci Apátság, Látogatóközpont, Installáció, műemlék (Szlabey, Vértesy, Földes) 2013 Egervár, Nádasdy-Széchenyi Várkastély, Belsőépítészet, műemlék (Szlabey, Vértesy, Földes) 2013 Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont, Celldömölk (Földes, Balogh, Tatár-Gönczi) 2013 Sauflon Innovációs Központ, Gyál (Földes, Csűri, Holics) 2013- Érseki palotaegyüttes (Eger) , Látogató Központ, műemlék, építés alatt (Földes, Farkas, Vértesy) 2014 Tihany, Öreg Kikötő (Földes, Farkas, Sugár) 2014- Almásy-kastély (Gyulavári) , műemlék, építés alatt (Földes, Balogh) 2014- Nagykovácsi Bölcsőde, építés alatt (Földes, Sónicz) 2015- Keszthely, Amazon ház belsőépítészet, műemlék, építés alatt (Földes, Szlabey, Deigner) 2015- Festetics-kastély (Keszthely) , építészet és belsőépítészet, műemlék, építés alatt (Földes, Szlabey, Balogh, Csontos) Kiállítások 1996 Piran, Piran days of architecture (Visegrádi Erdei Iskola) 2002 Piran, Piran days of architecture (WET Innovációs Központ, Pilisszentiván) 2003 Budapest, [Műcsarnok], „Közben” 2003 London, RIBA, „Hungarian Architecture Today” (WET Innovációs Központ, Pilisszentiván) 2004 Glasgow, Lighthouse „Hungarian Architecture Today” (WET Innovációs Központ, Pilisszentiván) 2004 [Leiden], [Freiburg], [Graz], [Kolozsvár], Tranzit 15 vándorkiállítás, Földes László-interjú, videóinstalláció 2005 Berlin, DAZ, „Emerging Identities! East” (Toldy Gimnázium tornaterme) 2006 Budapesti Történeti Múzeum, A Györgyi-Giergl család három évszázada 2006 Budapest, N&n Galéria, Sávos ütemterv, önálló kiállítás 2010 Budapest, Műcsarnok, Modellfest 2013 [Piran], Piran days of architecture (Kemenes Vulkánpark és Látogatóközpont) 2014 Budapest, Műcsarnok, I. Építészeti Nemzeti Szalon (Sauflon Innovációs Központ, Kemenes Vulkánpark és Látogatóközpont) Díjak, kitüntetések 1997 Pro Architectura díj (Visegrádi Erdei iskola) 2004 Toldy 150 emlékérem (Toldy Gimnázium tornaterme) 2005 Magyar Olimpiai Bizottság Fair-Play díja (Toldy Gimnázium tornaterme) 2004 Pro Architectura díj (WET Innovációs Központ, Pilisszentiván) 2005 Média Építészeti díj (Szilas-patak ház + üvegbeton) 2006 Ybl Miklós díj 2008 Torino, Union Internationale des Architectes (UIA) tanács tagjává választva 2011 „Év Háza” (Acéltornácos ház, Nagykovácsi) 2011 Tokió, Union Internationale des Architectes (UIA) tanács tagjává újraválasztva 2013 Média Építészeti Díj, döntős (Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont, Celldömölk) 2014 Média Építészeti Díj, zsűri különdíja („Hosszúház”, Pilisborosjenő) 2014 Építészeti Nívódíj (Sauflon Innovációs Központ, Gyál) A középkori Magyar Királyság története Árpád-kor Államalapítás Géza fejedelem nyugat felé fordult, 973-ban követeket küldött a német-római császárhoz, I. (Nagy) Ottóhoz, és keresztény papokat, hittérítőket kért tőle. Ezek nevelték fiát, Vajkot is, aki megkeresztelésekor az István nevet kapta. Istvánt Adalbert prágai püspök nevelte, megkeresztelése is az ő nevéhez fűződik valamint valószínűleg István házasságát is ő hozta tető alá Gizella bajor hercegnővel. Géza az öröklésben a hagyományos seniorátus (a nemzetség legidősebb élő férfi tagjának öröklési joga) helyett a keresztény-germán primogenitúrát (az elsőszülött fiú öröklési joga) akarta érvényesíteni. Géza halála után a pogányok támogatását élvező Koppány következett volna a fejedelmi trónon. Koppány Tar Szerénd fia, aki Géza másodunokatestvére és Árpád egyik fiának Tarkacsunak az unokája. István azonban német segítséggel legyőzte. 1000 és 1001 évfordulóján, karácsonykor II. Szilveszter pápától koronát kapott és Esztergomban (vagy Fehérváron) királlyá koronázta. Akkoriban ugyanis a karácsonytól számították az újévet. Ezzel megszületett a keresztény Magyar Királyság, amely több mint kilenc évszázadig állt fenn a Kárpát-medence területén. A központi hatalom kiépítése I. (Szent) István megszervezte az egyházszervezetet és a vármegyerendszert, stabil pénzt veretett, meghonosította az oklevélkiadást, törvénykönyvet íratott, és mindent megtett, hogy az ország felzárkózzon a nyugat-európai országok szokásaihoz.Az egyházszervezést Géza kezdte, de a munka java Istvánra maradt. Tíz egyházi központ jött létre, melyek közül kettő Esztergom és Kalocsa érseki rangot kapott. A hittérítést a bencés rend végezte, központjaik pl. Pannonhalma, Pécsvárad. A királyi vármegyék a kormányzás alapegységei. István halála után trónharcok kezdődtek és 1046-ban pogánylázadás robbant ki. A rendet végül I. András állította helyre, aki sikeresen szállt szembe az országra törő német-római császár hadaival is. Magyarország függetlenségének megszilárdítását a 11. század végén uralkodó I. (Szent) László folytatta tovább. László nem ismerte el sem a római pápa, sem a német-római császár hűbérúri státuszát. Rugalmas külpolitikát folytatva sikerült szövetségre lépnie mindkettővel. Az országban erős jogrendet tartott fenn, szigorította I. István törvényeit, megerősítette az egyház helyzetét, és visszaverte az országra támadó kunokat. Szent László utódja, Könyves Kálmán újabb fontos törvényeket hozott. Jelentős katonai sikere volt a szomszédos Horvátország és Dalmácia elfoglalása. (Horvátország ettől kezdve mindig a Magyar Királysághoz tartozott.) Írásbeliség és diplomáciai sikerek A 12. századi Árpád-házi királyok, főként II. (Vak) Béla és III. Béla tovább folytatták elődeik sikeres bel- és külpolitikáját. III. Béla elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete. Fejlesztette a nyugati, főleg a francia-magyar kapcsolatokat, a francia király testvérét vette feleségül. Béla korából való az első egybefüggő magyar nyelvű írott emlék, a Halotti beszéd és a király jegyzője, Anonymus által írt Gesta Hungarorum is. Hatalmi válság és második honalapítás A 13. században a nagybirtokosok rendkívül megerősödtek és a királyi központi hatalom meggyengült. II. András a híveit hatalmas birtokadományokkal próbálta meg magához láncolni, így gyorsan csökkenni kezdtek a várbirtokok. Ez a folyamat a királyi hatalom gazdasági alapjait kezdte ki. A főurak mégsem voltak elégedettek, mert úgy érezték, hogy a király feleségével, Meráni Gertrúddal érkezett német urakat előnyben részesítik velük szemben. Így egy csoportjuk összeesküvést szőtt és 1213-ban meggyilkolták a királynét (Bánk bán története). A királyi hatalom gyengülését mutatja, hogy az összeesküvők nagy része büntetlenül úszta meg a lázadást. Amikor a király végül megkísérelte visszavenni a szétosztogatott birtokadományainak egy részét, a főurak felkelést szítottak és 1222-ben rákényszerítették a királyt az Aranybulla kibocsátására. Az egyezmény korlátozza a király hatalmát és szentesíti a magyar nemesség előjogait, például a birtokaik adómentességét. II. András a külpolitikában sikeresebb volt. Vezetésével a magyar sereg még keresztes hadjáratot is folytatott Jeruzsálembe a muzulmánok ellen. II. András fia, IV. Béla szintén kísérletet tett a királyi adományok visszavételére, amivel maga ellen hangolta a főurakat. Amikor 1241-ben a mongolok (tatárok) százezer fős serege betört az országba, a sértődött főurak nem csatlakoztak a királyhoz, és a király gyengébb hadereje Muhi mellett megsemmisült. A király az őt üldöző ellenség elől egészen Dalmáciáig menekült (Trau várába). A tatárjárás szörnyű pusztítása egy évig tartott, és mire elhagyták az országot, az ország lakosságának a fele odaveszett vagy rabszolgaszíjon hurcolták el (kb. egymillió ember!). IV. Béla ezután belátta, hogy szüksége van a nagybirtokosok támogatására, ezért ismét elkezdett birtokokat adományozni, azzal a feltétellel, hogy kővárat építenek a területükre. (Ebből a korból származik a mai Magyarország legtöbb várának alapja.) A király a nemesség részére évenkénti, küldöttekből álló országgyűlés tartását engedélyezte. Új külpolitikáját is az ország védelmének megerősítése jegyében folytatta. Letelepítette az országba a mongolok elől menekülő kun törzseket, szövetségre lépett a szomszédos szláv államokkal, Haliccsal (a mai Ukrajna) és Lengyelországgal. Az elnéptelenedett területekre telepeseket hívott külföldről (hospesek), előjogokat kínálva nekik (szabad költözés, bíróválasztás, csökkentett adóterhek). IV. Bélát a lendületes újjáépítés és a későbbi korok fejlődését is megalapozó számtalan reformja miatt „második államalapító” néven is emlegetik. IV. Béla utódai tehetetlenek voltak a megerősödött nagybirtokosok hatalmával szemben. V. Istvánnak például még arra sem volt ereje, hogy a kisgyermekét elrabló főurat megbüntesse. Egyedül IV. (Kun) László tudott még némi sikert felmutatni, de ő is csak a külpolitika terén, a cseh király legyőzésével. László a kun szövetségeseiben jobban bízott, mint a magyar urakban. Végül épp a kunok gyilkolták meg, feltehetően magyar főurak megbízásából. Ekkorra már hatalmas területek kerültek ki teljesen a király ellenőrzése alól. Egyes főurak, például Csák Máté és mások a királytól függetlenítették magukat, saját gazdaságot, kereskedelmet és külpolitikát rendeztek be. 1301-ben III. András halála egyben az Árpád-ház kihalását is jelentette. Késő középkor A lovagkor évszázada A trónviszályokból Károly Róbert nápolyi herceg került ki szerencsésen, aki elnyerte többek közt a pápa, a firenzei bankárok és Kán László erdélyi vajda kegyét is. Az új király felszámolta a bárók hatalmaskodását. A báróktól elkobzott vagyont, földet a hívei kapták meg. Ezek a lépések véget vetettek az ország szétszakítottságának, és a Magyar Királyság ismét osztatlan, központosított állammá vált. Károly Róbert megteremtette a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet, a banderiális hadsereget. Az aranybányászat terén a Magyar Királyság élre került, mivel Károly Róbert az úgynevezett bányapénz átengedésével új bányák létesítésére ösztönözte a nemeseket. 1325-ben firenzei mintára aranyforintot veretett. Károly Róbert utóda, Nagy Lajos uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését. Többek között 1367-ben a király megalapította Magyarország első egyetemét Pécsen. Aktív külpolitikája és hadjáratai révén pedig Magyarország európai nagyhatalommá vált. A Nagy Lajos halála utáni trónviszályból Luxemburgi Zsigmond, IV. Károly német-római császár fia került ki győztesen, akit 1387-ben koronáztak királlyá. A trónért azonban kemény egyezséget kötött a főurakkal (bárókkal), melyben erősen megkötötték a kezét, és gyakorlatilag csak velük együtt kormányozhatott. Zsigmond király a következő években a királyi birtokok felét eladományozta a főuraknak, és gazdasági szempontból végül már ő is csak egy volt az ország legnagyobb földbirtokosai közül. Uralkodása alatt hatalmas főúri birtokok, úgynevezett mágnásvagyonok alakultak ki. Míg eddig a királyi udvar volt a kultúra és a hatalom központja, ettől kezdve a főúri családok ugyanolyan mértékben alakították az ország kultúráját és politikáját, mint a királyi udvar. A főurak hatalmának ellensúlyozására a király jelentősen támogatta a városok fejlődését, a városok polgársága pedig elkötelezetten támogatta Zsigmondot. A városoknak nagy szerepük volt a politikai stabilizációban, hiszen egyikük sem akart főúri függés alá kerülni. Az uralkodó növelte a szabad királyi városok számát, és új törvényeket adott ki a városok jogainak növelésére. Többek között szentesítette a városok jogát a lakosaik feletti önálló ítélkezésre. A legfontosabb városok Buda, Pozsony, Bártfa, Eperjes és Kassa lettek. Buda városi fejlődését jelzi, hogy Zsigmond 1395-ben új egyetemet létesített Óbudán, 1408-ban pedig Budát tette az ország fővárosává. Mivel az ország déli határait veszélyeztetve ekkor kezdte meg balkáni hódításait a felemelkedő Oszmán-török Birodalom, Zsigmond a belső gondjai ellenére hadjáratokat indított a Balkán irányába. Miután sikeresen visszafoglalta csapataival Havasalföldet és Kisnikápolyt, ki akarta űzni a törököt egész Európából, azonban 1396-ban Nikápolynál vereséget szenvedett I. Bajazid szultán hadaitól. Törökellenes harcok és reneszánsz kultúra Zsigmond király 1410-ben elnyerte a jelképes rangnak számító német királyságot és komoly nemzetközi sikereket ért el (konstanzi zsinat megszervezése, 1414–1418). 1419-ben cseh királlyá választották, és így bekerült a német választófejedelmek körébe. Német, magyar és cseh királyként Európa egyik legtekintélyesebb uralkodója lett. Birodalma központját Budán rendezte be, amelyet európai hírű királyi udvarrá fejlesztett. A törökök ellen újabb támadások helyett a déli országrészekben nagyszabású védelmi rendszert épített ki, az úgynevezett bánságokat, valamint a végvárak vonalát, melynek központja Nándorfehérvár (a mai Belgrád) lett. 1433-ban elérte legnagyobb sikerét, ugyanis a pápa német-római császárrá koronázta. Ettől kezdve Buda lett Európa központja, ahol császárokat, királyokat, fejedelmeket fogadtak. A német birodalmi gyűlést, először a történelem folyamán, a Német-római Birodalom határain kívül, Pozsonyban hívták össze. 1437-ben az országban kirobbant a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelés. A felkelést kegyetlenül leverték, azonban hatására a kolozsmonostori egyezményben az erdélyi vajda enyhített a parasztok terhein. Ugyanebben az évben Zsigmond király meghalt, 50 esztendős uralkodásával a leghosszabb ideig uralkodó magyar király volt a középkorban. Fiúörökös hiányában leánya férje, Habsburg Albert követte a trónon. Ő azonban a török ellen szervezett balkáni hadjárata közben két év múlva meghalt, és csak kiskorú fiát, a későbbi V. Lászlót hagyta maga után. 1440-ben a magyar rendek I. Ulászló néven magyar királlyá koronázták III. Ulászló lengyel királyt. Ezzel rövid időre ismét perszonálunió jött létre Magyarország és Lengyelország között. Ulászló legfőbb támasza szédületes karriert befutó, rendkívül tehetséges erdélyi nemes, Hunyadi János lett, akit a király erdélyi vajdává tett. I. Ulászló II. Murád szultánnal a Bibliára, és a Koránra tett esküjükkel megerősített békét kötött, amit I. Ulászló 3 hónappal később megszegett. Hunyadi segítségével Ulászló nagy hadjáratot szervezett a terjeszkedő törökök ellen. 1444-ben azonban a mai Bulgária területén a várnai csatában a magyar sereg vereséget szenvedett. A király életét vesztette, és Hunyadi is csak kis híján menekült meg. Ezután a Jagellók elvesztették Magyarországot, a magyar trónra V. László személyében ismét Habsburg uralkodó került. V. László kiskorúsága idején az ország kormányzója az akkor már leggazdagabb magyar főúrnak számító Hunyadi lett. Hunyadi hatalmas energiával szervezte meg a Magyar Királyság határait mindinkább fenyegető Oszmán Birodalom elleni újabb keresztes hadjáratot, birtokainak jövedelmét is felhasználva. 1456-ban a keresztények hatalmas győzelmet arattak a nándorfehérvári csatában (a mai Belgrád mellett), ami több mint ötven évre megfékezte a törökök további európai hódításait. A csata utáni járványban Hunyadi is életét vesztette. A diadal emlékét őrzi mindmáig a keresztény világban a déli harangszó. Hunyadi János idősebbik fiát, Lászlót a főúri pártharcok során V. László király tőrbe csalta és lefejeztette, azonban még ugyanebben az évben, 1457-ben ő maga is meghalt, és így a magyar trón megüresedett. A magyar nemesség 1458 telén, Budán, a Duna jegén a 15 éves Hunyadi Mátyást, Hunyadi János kisebbik fiát választotta királlyá. Uralkodása kezdetén leszámolt a főúri pártokkal, és központosított királyi hatalmat épített ki, aminek alapját az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a Fekete Sereg képezte. A főurakat korlátozó intézkedései vetették meg az „Igazságos Mátyás" máig élő népi legenda alapját. Több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, de Csehország és nyugat felé is. Felismerte ugyanis, hogy a török ellen csak szélesebb összefogással lehet védekezni, s a Német-római Birodalom császárává akarta választatni magát. Diplomáciája is ezt célozta. Feleségül vette Aragóniai Beatrixot, és III. Frigyes német-római császárral megállapodott, hogy amelyikük gyermektelenül hal meg, annak a másik örökli a trónját. Sajnos azonban Mátyás király 1490-ben törvényes örökös nélkül halt meg. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz központjai voltak. Világhírűvé vált könyvtára (corvinák). Mátyás halála után a magyar rendek egy gyengekezű, könnyen befolyásolható uralkodót akartak, ezért a lengyel király fiát, a Jagelló-házi Ulászlót koronázták királlyá II. Ulászló néven. Ulászló mellett szólt az a lehetőség is, hogy a török ellen lengyel vezetéssel jöjjön létre a szükséges nemzetközi pénzügyi és katonai összefogás, II. Ulászló családja ugyanis hatalmas európai területek fölött uralkodott. A Jagelló-dinasztia lengyel ága azonban más érdekeket követett, és így az elképzelés meghiúsult. Az 1515-ös bécsi kongresszuson a Habsburgok és a Jagellók a gyermekeik között kettős házassági szerződést kötöttek, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ha a magyar uralkodó utód nélkül halna meg, akkor a Habsburgok öröklik a magyar trónt. A királyság pusztulása II. Ulászló halála után fia, II. Lajos követte őt a trónon. Apa és fia uralkodása alatt Magyarország nem készült fel a török elleni harcra. Sőt, a Mátyás alatt elért belső rend és gazdasági fejlődés is gyakorlatilag szétforgácsolódott az egyes főurak belpolitikai küzdelmei miatt. A jobbágyság elnyomása 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkeléshez vezetett, amelynek leverése után a Werbőczi István által készített új törvények a jobbágyság millióinak örökös röghöz kötését, gyakorlatilag fél-rabszolgaságot vezettek be az országban. Ez Magyarország társadalmát hosszú évszázadokra visszavetette a fejlődésben, hiszen ez idő tájt a nyugatabbi országokban éppen a jobbágyság fokozatos megszűnése jelentette a későbbi nemzeti polgárosodás alapját. Magyar uralkodói jelvények a Szent Korona ; a koronázási palást ; a királyi jogar ; az országalma . a koronázási kard A Szent Korona jelentősége A Szent Korona-tan szerint a korona nem csak a magyar államiság jelképe és tanúsága, hanem a királyi hatalom forrása is, és a mindenkori király csak képviselte a korona hatalmát. A Szent Korona birtokolja az ország területét. Adott esetben hozzá tartozhatnak a csatlakozó országok is, ezért volt szokásos, hogy a törvényekben a "Szent Korona Országai" kifejezést használták. rövidítésként használható a "Magyar Királyság" kifejezés, ám ez csak annyiban helyes, amennyiben a latin "Regnum Hungariae" értelemben használjuk. Ugyanis a "hungarus"-tudat egy össznemességi tudat volt, függetlenül a nemzetiségi (magyar, szlovák, román, német, horvát stb.) származástól. Erre példa a szlovákoknál az "Uhorsko" és "Madarsko" megkülönböztetése. Magyarország népessége A középkori Magyarországnak 1495-ben végzett összeírás alapján 2,6 millió lakója volt (Horvátország nélkül), ebből 1,9 millió volt magyar amely a lakosságnak nagyjából 70-75%-a. A Magyar Királyság összlakosságából 1 millió élt a mai Magyarország területén és 1,6 millió a mai országhatáron túli területeken. A mai országhatárokon túli területeken 900 ezer magyar élt, amely a mai határon túli lakosok nagyjából 55-60%-át jelentette. A déli területek és végvárak magyar többségű népessége folyamatosan csökkent a török támadások miatt. (forrás: Kocsis Károly: A Kárpát-medence etnikai térképsorozata MTA FKI 1997-2005, Kocsis Károly: Magyarország etnikai térképe MTA FKI 2009.) Hemiculterella A Hemiculterella a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Cultrinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Hemiculterella macrolepis Hemiculterella sauvagei Hemiculterella wui Forrás Encyclopedia of Life Transvaal Köztársaság A Transvaal Köztársaság egy rövid ideig fennálló búr állam volt, amelyet az első búr háború alatt hoztak létre, és a második búr háború végéig működött is. Erős szövetségben állt Oranje Szabadállammal, amely szintén egy hasonló sorsú és történelmű búr állam volt. A második búr háború elvesztése után Transvaal a Dél-afrikai Köztársaság egyik tartománya lett, 1910-től 1994-ig. A búr (afrikaans) telepesek érkezése előtt a területen számos bennszülött és zulu háború folyt. Az állam a Vaal folyó vidékén jött létre, ebből lett a neve is: a Vaal folyón túli köztársaság. Történelme A nagy vándorlás Transvaal területén rengetegszer folytak háborúk a legelsők talán azok voltak, amelyeket a Venda és a Sotho népek vívtak. 1817-ben Shaka, egy zulu király megszállta a régiót. Ilyen gyenge fegyverzettel rendelkező zulukat igen könnyű volt elmozdítani annak érdekében, hogy a bevándorló telepesek kolóniákat hozhassanak létre. Az 1830-as 40-es években megérkeztek a telepesek akik könnyűszerrel elűzték a földjüket védő zulukat. A zulukkal, busmanokkal és fekete törzsekkel szemben a búrok véres kézzel léptek fel: tudatosan szervezték akciókat a fekete bennszülöttek megölésére, földjeik megszerzésére. Még internáló táborokat is felállítottak (később ugyanezt kapták vissza a második búr háborúban). Kis időn belül több búr köztársaságot létrehoztak. Ekkor még teljesen függetlenek voltak, mindenféle külföldi ellenőrzés nélkül. 1877-ben ismét megerősödtek a zuluk és régi területeik visszafoglalására készültek, ezt látva Nagy-Britannia annektálta a búr államokat. Ezzel azt akarták elérni, hogy a búrok a szövetségest lássák meg bennük, de a búrok nem tűrték semmilyen idegen hatalom rabigáját. Ezért 1880-ban fellázadtak az angolok ellen és kitört az első búr háború. Az első búr háború A köztársaság annektálását követően csakhamar formálódni kezdett a búrok ellenállása, aminek az egyik legfőbb vezetője Paul Kruger volt. Kruger delegációjával kétszer is Angliába utazott, hogy a búr államok függetlenségét hangsúlyozza, de a meglepetésként a számára felajánlott önkormányzatot csapdának tartva nem fogadta el. Dél-Afrikában petíciókra és gyűlésekre került sor, majd a Volksraad összeülése után a függetlenséget követelők élére Paul Kruger, Piet Joubert és Marthinus Wessel Pretorius került (a „triumvirátus”). A Pretoriában zajló egyik nagyobb tömeggyűlésen 1881. december 11-én kikiáltották a köztársaság visszaállítását. A britek ezt lázadásnak tekintették és csapatokat küldtek a búrok ellen. Kitört az angol-búr háború (későbbi nevén az első búr háború). A reguláris és jól képzett Brit Hadsereggel szemben a búroknak nem volt semmiféle hadseregük. A bevonuló búrokból hozták létre az ún. nemzetőrséget, mely kisebb egységekből, kommandókból állt. A búrok általában saját ruhájukban, saját lovukkal és saját fegyverükkel harcoltak, azonban kiválóan képzett vadászok, és mesterlövészek voltak. A George Pomeroy Colley vezette támadó brit csapatok lenézték a búrok katonai erejét és bátorságát, ezzel szemben azonban napokon belül kiverték a brit helyőrségeket Pretoriából és Potchefstrommból. A britek ekkor támadásba lendültek, de a bronkhorstspruiti csatában súlyos vereséget szenvedtek. Az 1881. január 28-án megvívott Laing’s Nek-i csata brit részről személyesen Colley irányította, aki tüzérségi tüezt követően a lovasságával próválta megsemmisíteni a kiépített búr állásokat. A Piet Joubert vezette transvaali katonák hatékoynan védekeztek, s közel száz brit katona maradt holtan a csatatéren. Colley kénytelen volt visszavonulni, és az utánpótlási vonalakat támadó búr gerillák elleni hadművelete (schuinshoogtei csata) is kudarcba fulladt február elején. A háború döntő összecsapására február 27-én került sor, s a Majuba-hegyi csatában a támadó búrok sikeresen bevetté ka britek által védett dombot. Ismét közel száz brit katona halt meg, köztük volt Colley tábornok is. A háború végül (mint a fenti eredményekből is látszik) a túlerőben lévő, de rosszabb fegyverzetű búroknak kedvezett. A britek több mint 400 katonájukat vesztették el az 1881. március 6-án megkötött fegyverszünetig. A brit miniszterelnök, William Gladstone mindenképp el akarta kerülni az elhúzódó, költséges háborút, s vonakodva tárgyalásokat kezdett a búrokkal küldöttjei útján. Az O’Neil Cottage-i békében a Brit Birodalom elismerte Transvaal részleges függetlenségét és kivonták a brit csapatokat a térségből, cserébe a búrok elfogadták a királynő nominális szabályait. Fejlődés és gazdasági fellendülés A békekötést követően 1883-ban Krugert a részleges függetlenségét visszanyerő állam elnökévé választották. Kruger fáradozásainak eredményeként az ország csakhamar felvehette újra hivatalos nevét, s sokkal szabadabban irányíthatta belügyeit. Ezzel párhuzamosan a gazdaság is fellendül, mikor 1886-ban aranylelőhelyeket fedeznek fel Witwatersrand területén (itt épül fel majd később Johannesburg). Főleg brit beruházásoknak köszönhetően negyven bánya kezdte meg működését, amelyek kb. 100 000 embernek adtak munkát. Az ország a beszedett adókból nagy gazdagságra tett szert, utak és vasútvonalak épültek ki. A gazdasági fellendülést mellett azonban a gyors ütemű etnikai változások hatalmas veszélybe sodorták az országot. Az állam fehér népességének nagy részét ekkor még a búrok tették ki, de néhány év leforgása alatt több mint 50 000 külföldi angol vagy általában angol-ajkúak voltak. Fenn állt annak a valós veszélynek a lehetősége, hogy a legközelebb szavazáson az immár többségbe kerülő angolok -akiknek a többsége nagyon nehezen fogadta, hogy az általuk lenézett búrok gyakorolják felettük az uralmat- könnyen véget vethetnek teljesen a függetlenségnek. Ezt elkerülendő Kruger önkényesen a szavazati jog elnyerését a letelepedéstől számított egy év helyett tizennégy évre módosította, amely az angol-búr viszony erőteljes elmérgesedését eredményezte. A jelentős búr lakossággal rendelkező, brit uralom alatt álló Fokföldön 1890-ben hatalomra jutott a nagy hatalmú és rendkívül gazdag brit üzletember, Cecil Rhodes. Rhodes a brit gyarmati terjeszkedés lelkes támogatója volt, és céljai elérése érdekében szimpátiát mutatott a búrok ügye mellett és sok fokföldi búrt maga mellé állított, köztük a fokföldi Afrikaner Bond vezetőjét, Jan Hendrik Hofmeyrt is. A transvaali kormány és Kruger elnök azonban átlátta Rhodes tevékenységét, majd fokozatosan igyekeztek minden kapcsolatot megszakítani Fokfölddel, majd gyakorlatilag a két terület közötti kereskedelem is megszűnt. A második búr háború Transvaalban azért robbant ki újra a háború, mert gyémántlelőhelyet fedeztek fel, az angolok pedig vérszemet kaptak, és a meggazdagodás reményével indítottak hadjáratot a búrok ellen. A második búr háború (1899 - 1902) sokkal több csatából állt, és az elsőnél százszor kegyetlenebb eszközökkel folyt. Az angolok elkezdték a polgári lakosságot is elfogni, és koncentrációs táborokba zárni. A koncentrációs táborokban a háború alatt több mint 14 000 civil halt meg. Az angolok sokkal komolyabb erőkkel támadtak a búrokra, akik mindent megtettek, hogy megvédjék hazájukat, de minden külső segítség nélkül 3 év harc után elbuktak. A veszteségek mindkét oldalon hatalmasak voltak. Az állam megszűnése A háborúk után a búrok beléptek a Dél-afrikai Unióba, és ennek a miniszterelnöke lett a korábban tábornokként szolgáló Louis Botha. Az egykori Transvaal Köztársaságot, ma Dél-afrikai Köztársaságnak nevezzük. Az ország ma igen erős mezőgazdasággal rendelkezik. A búrok teljes függetlenségük visszaszerzésére 1914-ben felkelést kezdeményeztek, és Manie Maritz alezredes Keimosban egy új búr államot deklarált Dél-afrikai Köztársaság néven, a felkelést azonban leverték. Zászlója Régen, mint nemzeti zászlót és hadi lobogót használták a Transvaal Köztársaság területén. A zászlót a búrok az ő nyelvükön (afrikaans) úgy hívták, hívják, hogy "Vierkleur", ami azt jelenti magyarul, hogy "négy szín". A nemzeti zászló első változatát Dirk van der Hoff tervezte. A zászló önmagában egy függőleges (bal oldalon lévő) zöld, egy vízszintes piros, egy vízszintes fehér és egy vízszintes kék sávból áll. Ezalatt a holland származást jelezték. Elnökei, vezetői A 19. század közepétől a 20. század legelejéig állt fenn és működött a Transvaal Köztársaság Elnöki posztja. Ezt a posztot általában egyszerre egy ember töltötte be, kivétel az egy ideig fennálló Triumvirátus. A poszt 1902-ben szűnt meg, mikor az angolok végérvényesen beolvasztották a köztársaságot. A Transvaal Köztársaságnak mindössze 6 miniszterelnöke volt (Marthinus Wessel Pretorius kétszer is), ezen kívül pedig 1881. augusztus 8.-tól 1883. május 9.-ig létező Triumvirátusnak 3 tagja volt. A hat elnök: Marthinus Wessel Pretorius Stephanus Schoeman Willem Cornelis Janse van Rensburg Daniel Jacobus Erasmus Thomas François Burgers Paul Kruger Schalk Willem Burger Vallorcine Vallorcine település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 394 fő (2015). Vallorcine Chamonix-Mont-Blanc, Passy és Sixt-Fer-à-Cheval községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Johny Ver Eecke Johny Ver Eecke (Harelbeke, 1962. június 12. –) belga nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása postai dolgozó. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1978-ban, 16 évesen vizsgázott, 1983-ban országos minősítést kapott, 1992-ben az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2006-ban vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 102. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint első kategóriás bíró. A belga nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 25. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2006-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 45. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Johovec Johovec falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Križhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 40 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, az A3-as autópálya mellett fekszik. Története 1857-ben 170, 1910-ben 189 lakosa volt. Trianon előtt Belovár-Kőrös vármegye Križi járásához tartozott. A településnek 2001-ben 141 lakosa volt. Transz-zsírsavak A transz-zsírsavak olyan telítetlen zsírsavak, melyek molekulái tartalmaznak szénatomok között átellenes (transz) kettős kötéseket. Ez kevésbé tekervényessé teszi ezeket a molekulákat, mint az ugyanazon oldali kötéseket (cisz) tartalmazó zsírsavakat. A zsírok glicerinből és zsírsavakból épülnek fel. A zsírsavaknak három fő típusa van: telített, egyszeresen telítetlen és többszörösen telítetlen. A zsírsavakban lévő kettős kötések „cisz” vagy „transz” elrendezésűek lehetnek. A zsírsavak egy különleges csoportját alkotják a transz-zsírsavak, amelyek tulajdonképpen egyszeresen telítetlen zsírsavak „transz” elrendezéssel, ez azt jelenti, hogy a szénhez kapcsolódó hidrogénatomok egymással szemben, transz állásban helyezkednek el. Transzzsírok alapvetően kétféle módon keletkezhetnek, egyrészt mesterségesen, a növényi olajok részleges hidrogénezése vagy az olajok finomítása során, másrészt természetes úton, a kérődző állatok anyagcseréje során. A kutatások a magas transz-zsírsavakat tartalmazó étrendet összefüggésbe hozták szívbetegségekkel, cukorbetegséggel, elhízással és számos egyéb megbetegedéssel. Számos országban szabályozzák a maximálisan az élelmiszerbe kerülhető transz-zsírsav mennyiségét. Az Egészségügyi Világszervezet 1%-ban határozza meg az elfogyasztott transzzsírok maximális értékét, ez azt jelenti, hogy a napi energiabevitel maximum 1%-a származhat transzzsírokból, nemzetközi táplálkozási ajánlások ennél magasabb szintet, az energiabevitel maximum 2%-t javasolják. Ha egy átlagos felnőtt nő 2000 kcal-t fogyaszt el naponta, akkor ennek egy százaléka, azaz 20 kilokalória származhat transzzsírból, ez körülbelül 2 grammnyi transzzsírnak felel meg. A tudósok csak a kilencvenes évek óta kezdik felismerni, hogy a transzzsírok káros hatásúak lehetnek. A transzzsírsavak kerülése azért is fontos, mert kedvezőtlenül befolyásolja a koleszterin-egyensúlyt. Egyrészt emeli az LDL-koleszterin szintjét és csökkenti a védő HDL- koleszterinszintet. A koleszterinszint kóros változásai, valamint az ezt kísérő egyéb folyamatok szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek. A transzzsírsav fogyasztás 2 százalékos emelkedése a szív és érrendszeri betegségek kockázatát 23 százalékkal emeli. Óvatos becslések szerint Magyarországon évente legalább 1000 ember halálát lehetne elkerülni, ha az élelmiszeripar nem használná a transzzsírokat. A transz-zsírsavak főként az élelmiszerek feldolgozása során keletkeznek, a feldolgozatlan nyersanyagban a legtöbb telítetlen kötés cisz elrendezésű. Egyes kérődzők (például tehén, kecske) teje és testzsírja is tartalmaz transz-zsírokat. A vaj általános transzzsírsav-tartalma például 2-4% között van. A részlegesen hidrogénezett növényi olajok különösen sok ilyen molekulát tartalmaznak. A részlegesen hidrogénezett növényi olajokat korábban a margaringyártás során használták, ugyanakkor ma már az étkezési margarinok gyártásánál a részlegesen hidrogénezett növényi olajok használata helyett visszatértek a szobahőmérsékleten is szilárd, természetes trópusi zsírok használatához. Az olajok hidrogénezése megnöveli a termékek eltarthatóságát és ízstabilitását. Jelenleg a hidrogénezett növényi olajokat főként a sütőipar, a cukrászat, valamint a csokoládé étbevonat készítői használnak. A zsírok olvadáspontját is megemeli, így lehet előállítani szobahőmérsékleten félig szilárd állagú olajszármazékokat. Bár ezek előnyös tulajdonságok, nem szabad elfeledkezni a fogyasztó egészségére gyakorolt káros hatásokról. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2012. októberben jelentést adott ki a Magyarországon kapható termékek transz-zsírsav tartalmáról. Magyarországon – Ausztria és Dánia után – az Európai Unióban harmadikként 2014. február 18-tól korlátozták a végső fogyasztónak szánt élelmiszerek transz-zsírsav tartalmát. A transz-zsírsavak megengedett legnagyobb mennyisége az élelmiszer összes zsírtartalmának 2%-a, de kisebb – 20%, illetve 3% alatti – zsírtartalmú termékeknél ez az érték 4%, illetve 10% is lehet. Sainte-Ramée Sainte-Ramée település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Sainte-Ramée Saint-Ciers-du-Taillon, Saint-Dizant-du-Gua és Saint-Thomas-de-Conac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Niculițel Niculițel község Tulcea megyében, Dobrudzsában, Romániában. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától harminckét kilométerre nyugatra. Története Régi török neve Başköy. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Halenkovice Halenkovice település Csehországban, a Zlíni járásban. Halenkovice Vrbka, Lubná, Nová Dědina, Košíky, Kudlovice, Žlutava, Napajedla és Spytihněv településekkel határos. Lakosainak száma 1911 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Harvard Law School A Harvard Law School (HLS) a Harvard Egyetem egyik leghíresebb kara. A röviden HLS-ként is ismert intézmény az Amerikai Egyesült Államok legősibb jogi fakultása, és itt található a világ legnagyobb egyetemi jogi könyvtára. Az amerikai jogi karok első éves követelményrendszere mind a mai napig a Harvardéra épül, melyet Christopher Columbus Langdell (dékán) vezetett be az 1870-es években. Itt fejlesztette ki az "eset módszert", mely egy rendkívül fontos eleme a tengerentúli jogi tanulmányoknak. A HLS jelenlegi dékánja Elena Kagan, aki a 2003-ban távozó Robert C. Clarkot váltotta fel. Ahogyan minden Amerikai jogi fakultáson, egy négy-év diploma (4-year degree) szükséges a jelentkezésre. A Juris Doctor-programba évente körülbelül 550 hallgató nyer felvételt, a gólyák hét, körülbelül 80 fős osztályt alkotnak. Az elsőévesek néhány tárgy kivételével mind ugyanazt tanulják. A felvételi rendkívül szelektáló: a 2008/2009-es tanévre a kb. 7200 jelentkezőből csak 11,4%-ot vettek fel, ezeknek csak a 67%-a iratkozott be. A felvételi eljárás érdekessége a telefonos interjú, melyet a legesélyesebbekkel ejtenek meg. Az amerikai és a nemzetközi politika, illetve jog sok ismert alakja végzett itt, mint például Barack Obama (és felesége Michelle Obama). Campus A HLS campusa a Harvard Yard-tól északra fekszik, mely az egyetem történelmi központja és számos építészeti remekművet vonultat fel. Híres tanárai Bobby Ieradi Connor Wellman Yochai Benkler Robert C. Clark Alan Dershowitz Noah Feldman Roger Fisher William W. Fisher Charles Fried Gerald Frug Mary Ann Glendon Jack Goldsmith Lani Guinier Morton Horwitz Duncan Kennedy Randall Kennedy Michael Klarman Lawrence Lessig Summer Will Kenneth W. Mack John F. Manning Daniel Meltzer Frank Michelman Martha Minow Charles Nesson Charles Ogletree John Palfrey Mark J. Roe Lewis Sargentich Robert Sitkoff Jeannie Suk Cass Sunstein Laurence Tribe Mark Tushnet Roberto Unger Adrian Vermeule Elizabeth Warren Steven M. Wise Jonathan Zittrain Korábbi nevezetes tanárai Derrick Bell Derek Bok Stephen Breyer Zechariah Chafee Abram Chayes Archibald Cox Christopher Edley, Jr. Felix Frankfurter Paul A. Freund Lon Fuller John Chipman Gray Erwin Griswold Oliver Wendell Holmes, Jr. Elena Kagan Christopher Columbus Langdell Soia Mentschikoff Arthur R. Miller Roscoe Pound John Rawls Joseph Story Kathleen Sullivan Joseph H. H. Weiler Samuel Williston Fikciókban Sok népszerű film egyes jelenetei is az iskolában játszódtak. Néhány példa ezekre: Love Story (1970) The Paper Chase (1973) The Paper Chase (1978-1979, 1983-1986 tv-sorozat) Soul Man (1986) The Firm (1993)* ' A Civil Action (1998) How High (2001) Dr. Szöszi (2001) Love Story in Harvard (2004 Koreai tv-sorozat) Social Network – A közösségi háló (2010) Boulon Boulon település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 653 fő (2015). Boulon Barbery, Bretteville-sur-Laize, Clinchamps-sur-Orne, Fresney-le-Puceux, Laize-la-Ville, Mutrécy és Saint-Laurent-de-Condel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bellaagh József Bellaagh József (Buda vagy Pest, 1819. július 17. – Budapest, 1884. október 25.) jogtudor, pesti váltójegyző, az államvizsgálati bizottmány bírói s jogtörténelmi osztályának tagja. Életpályája 1845–1851-ig Pest város törvényszéke rendes jegyzője, később Pest megyei törvényszéki ülnök és a budai országos törvényszék tanácstitkára. 1855-ben pesti ügyvéddé nevezték ki. Munkái Közhasznú levelező. Buda. 1848. Életszabályok világba lépő leánykák számára. Franciából ford. Pest, 1854. (Ism. P. Napló 192. sz.) Egyetemes jogtörténet kérdések és feleletekben. Bpest, 1876. (Cujatius álnév alatt.) Kézirati verse: Nincs jobb élet mint Magyarországban című verse az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában. Rejtvényei, költeményei s fordított beszélyei a Regélőben (1838–40.), Pesti Divatlapban (1848.), Nemzetőrben (1848.) jelentek meg; később politikai cikkeket is írt a lapokba s jogi kérdéseket fejtegetett a szaklapokban; bírálatai s ismertetései többnyire álnév alatt vagy nevének kezdőbetűjével jelentek meg; nevelési cikkei a Divatcsarnokban (1854.) vannak. Szabó György (labdarúgó, 1942) Szabó György (Gúta, 1942. április 24. –) válogatott labdarúgó, jobbszélső, jobbhátvéd. Pályafutása Az Almásfüzitői Timföld csapatában Szabó György az általános iskola elvégzése után egy évig lakatos tanonc volt. 1957 nyarán vették fel az Almásfüzitői Timföldgyárba ipari tanulónak, ahol az ifjúsági csapat tagja lett. 1958 őszén a felnőtt és ifjúsági csapat egy teherautóból átalakított busszal közösen utazott a Sárisáp elleni bajnoki mérkőzésre. A novemberi ködben a táti vasút átjáróban buszuk vonattal ütközött. Ketten meghaltak, többen súlyosan megsérültek, és nem folytathatták tovább sportolói pályafutásukat. Szabó György könnyebb sérüléseket szenvedett. A balesetet követően újra kellett szervezni az almásfüzitői csapatot. Szabó, 17 évesen a felnőtt csapathoz került és rövid időn belül a csapat meghatározó játékosa lett. Tagja volt az 1962–63-as megyei bajnokságot nyert csapatnak, mely 111 gólt rúgott és mindössze 10 gólt kapott. Az 1963-as őszi, félidényes bajnokságban az NB III-ban is bajnok lett a csapattal. 1963. november 27-én sorkatonai szolgálatra hívták be. A Tatai Honvédban A sorkatonai szolgálat alapkiképzése után sportszázadhoz került és a Tatai Honvéd játékosa lett az 1964-es idényben. A tavaszi szezonban 15, az ősziben 14 gólt szerzett balösszekötő poszton és bajnok lett a csapattal. A jó teljesítményének köszönhetően a Tatabányai Bányász felfigyelt a játékára és, mint sorkatona átigazolhatott az élvonalbeli klubhoz. A Tatabányai Bányászban 1965. január 4-én kezdte meg az edzést a Tatán edzőtáborozó Bányásznál. Az előkészületi mérkőzéseken rendszeresen pályára lépett és 1965. március 14-én az élvonalban is bemutatkozott a Ferencváros ellen a Népstadionban. Szabó jobbszélsőként debütált, az FTC védősorában Dalnoki Jenővel került szembe. A Tatabánya vezetőgólját az ő beadásából Bíró Gyula szerezte. A mérkőzés végeredménye 1–1 lett. Első NB I-es gólját 1965. április 25-én szerezte a Csepel ellen, idegenben. Kléber Gábor edző irányításával a Tatabánya a 6. helyen végzett a bajnokságban. Szabó 22 mérkőzésen szerepelt és 6 gólt szerzett. 1965 novemberében szerelt le a katonaságtól. Ekkor még hivatalosan az Almásfüzitő játékosa volt és szabadon igazolható volt. Az Újpesti Dózsa csábította a fővárosba, de Szabó hű maradt a Bányászhoz és a csapat szerződtetett játékosa lett. A válogatottban 1979. október 26-án egy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban az Egyesült Államok elleni 2–0-s vereséggel végződött találkozón. Ekkor 37 és féléves volt, így ő a legidősebbként debütált labdarúgó a magyar válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1980–81 3.: 1966 , 1981–82 Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) döntős: 1972 Közép-európai kupa (KK) győztes: 1973, 1974 A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2014) Statisztika Klubcsapatban Mérkőzései a Tatabányai Bányász csapatában. Alsó-Rába-völgy Az Alsó-Rába-völgy vagy kifejezetten magyarországi kontextusban Rába-völgy a Vas–Soproni-síkság egyik kistája Vas megyében. A 326 km²-es területű vidék a Rába alsó, Magyarországra eső, Alsószölnöktől a Répcelaki-csatornáig húzódó, délnyugat–északkeleti irányú völgytalpa. A szentgotthárdi kiszögellésben északról a Felső-Őrség, délről a Vasi-Hegyhát határolja, a Körmend alatti, hosszabb szakaszán északnyugat felől a Rábai teraszos sík, délkeletről a Kemeneshát kíséri a Rába-völgy sávját. A völgy felső, ausztriai szakasza a Felső-Rába-völgy (Oberes Raabtal), Répcelakon túli hordalékkúplejtője pedig a Kapuvári-sík kistájak területére esik. Földtan és domborzat A Rába völgyének árkos süllyedéke Magyarország egyik legnagyobb tektonikai törésvonala, az ausztroalpi és a pelsói szerkezeti egységeket elválasztó Rába-vonal fölött fut. A 3–6 km széles, eróziós folyóvölgy a pleisztocén középső szakasza és a holocén között eltelt időszakban vágódott bele a Kemeneshát hordalékkúpjába. Szerkezeti aszimmetria jellemzi: míg bal oldalát a Rábai teraszos síkba simuló, enyhe emelkedésű lankák jellemzik, a Kemeneshát felőli jobb oldalon szélesebb a völgytalp, amelyet meredeken alámosott, esetenként akár 20–40°-os partszegélyek határolnak. A völgy lejtése jelentős, az Alsószölnöknél még 280 méteres tengerszint feletti magasság a kistáj északi pereméig 139 méterre esik; ezt kihasználandó három kisebb vízerőmű épült a Rába tárgyalt szakaszán. A 4–8 méter vastagságú üledékkel feltöltött völgytalpat az egykor meanderező Rába mintegy hetven holtága, morotvatava és vizenyős lápfoltok tarkítják, ezek összfelszíne eléri a 200 hektárt. A Rába ezen a szakaszon veszi fel mellékágai közül Szentgotthárdnál a nagy vízbőségű Lapincs, Vasvárnál pedig a Herpenyő-patak vizét, északi szakaszán pedig a Lánka-patak kíséri útját. Ennek eredményeként a Rába Szentgotthárdnál mért 22,8 m³/s-os középvízhozama Sárvárnál már 32,6 m³/s-ra nő. Éghajlat A Rába-völgy délnyugatról északi irányban emelkedő, mérsékelten hűvös évi középhőmérséklet (9,2–10,0 °C) jellemzi. A csapadékmennyiség szintén mérsékelt (630–720 mm/év), de a nyugati völgyszakaszt mérsékelt nedvesség jellemzi 760 mm/év körüli csapadékmennyiséggel. A legtöbb egynapi csapadékot Gasztonynál mérték (85 mm). Az évi napsütötte órák száma 1820–1900 között mozog. Az uralkodó szélirány a völgytalp felső szakaszán nyugati, egyébként északi. Talaj és növényzet A Rába-völgy Szentgotthárd és Sárvár közötti szakaszán a réti öntéstalaj az uralkodó, ez a talajtípus adja a kistáj felszínének 69%-át. Sárvár alatt már inkább a nyers öntéstalaj a jellemző (10%), míg a magasabb elhelyezkedésű völgyszegélyeket agyagbemosódásos barna erdőtalajok fedik (20%). Az országhatárhoz közel eső, magasabb területeken pszeudoglejes erdőtalajok (1%) is találhatóak. Természetes növénytakarója a folyó menti fűz-nyár ligetek, illetve a holtágak égeresei, s a jellemző ligeterdei és dealpin növényfajok. A víztől távolabb eső területeket a tölgy-kőris-szil ligetek jelenléte jellemzi. Egykori erdőterületei nagy részét napjainkra elveszítette, helyüket szántóföldek és legelők vették át (a természetes gyepek korábban nem voltak jellemzőek a Rába völgyére). Népesség A Rába Körmend alatti szakaszán, a folyó bal partja közelében fekvő települések nagy részét már a Rábai teraszos síkhoz sorolja a földrajztudomány, így a keskeny völgy voltaképpeni népessége alacsony. A Rába-völgy lakossága mindösszesen 17 999 fő (2001), népsűrűsége az országos átlag felétől is elmarad (55 fő/km²). A népesség és a településhálózat eloszlása egyenetlen, a Körmend feletti völgyszakaszban koncentrálódik a kistáj népességének 90%-a. A 9000 lakosú, városi jogállású Szentgotthárd, valamint a 2000-es népességszámot megközelítő Csákánydoroszló mellett három kisfalu (Csörötnek, Magyarlak, Rábagyarmat) és hat aprófalu (Alsószölnök, Gasztony, Halogy, Magyarnádalja, Rátót, Szakonyfalu) található itt. A Körmend alatti, mintegy 60 kilométeres középső és északi völgyszakaszra mindösszesen négy település jut (Csönge, Kám, Molnaszecsőd, Ostffyasszonyfa), népességük 400–800 fő közötti. A 2001. évi népszámlálás szerint a lakosság 81,6%-a római katolikus, 5,0%-a evangélikus, 4,0%-a református. A magyar népesség aránya 94%-os, ezenkívül csupán a szlovének (3,8%; Szentgotthárd, Alsószölnök, Szakonyfalu) és a cigányok (1,0%; Csönge, Csörötnek) részaránya számottevő. Forrás Magyarország kistájainak katasztere (2010) http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/kotetek.html Népszámlálás 2001 Ferdinandy György Ferdinandy György (Georges) (Budapest, 1935. október 11. –) József Attila-díjas (1995) magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A francia írószövetség és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja. Életpályája Szülei Ferdinandy György (1904–1974) orvos, író és Rejtő Erzsébet (1912–2003) voltak. Az általános iskolában osztálytársa volt Sztankay István, a Nemzet Színésze is. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a strasbourgi Dijoni Egyetem hallgatója volt. 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es évek óta Budapestre tette át a székhelyét. 1960-ban jelent meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau). A kötet sikere után Céline és Cendrars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupéry-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete, 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel. 1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius egyetemen tanított. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja a társaságnak. Első felesége a francia Colette Pexrethon volt. 1980-ban vette feleségül a kubai María Teresa Reyest, ebben az évben született meg közös gyermekük, Jorge-José Ferdinandy. Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is. Művei Contacts. Trois essais sur les influences franco-hongroises et hungaro-françaises de 936 á 1956 (esszék, 1958-1960) Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau) (elbeszélések, 1960) Famine au Paradis (elbeszélések, 1962) Látószeműeknek (versek, 1962) Avant l'orage (színmű, 1964) Tizenhárom töredék (versek, 1964) Hét szűk esztendő 1958-1964 (rajzok, riportok, krónikák, 1964) Futószalagon (elbeszélések, 1965) Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) (elbeszélések, 1967) L'oeuvre hispanoaméricaine de Zs. Remenyik (1969, 1975) Nemezió González egyetemi tanár beszéde a Fekete-erdő állataihoz (elbeszélések, 1970) Itinéraires (elbeszélések, 1973) Chica, Claudine Cali, trois filles dans le monde (regény, 1973) Valenciánál a tenger (szövegek, 1975) Saldo a medio camino (elbeszélések, 1976) Fantômes magnétiques (elbeszélések, 1979) La Ferme de l'étang (mese, 1982) A mosoly albuma (elbeszélések, 1982) Mamuttemető. Magyarok a trópusokon (kisregény, 1982) Youri (regény, 1983) Nyugati magyar széppróza antológiája (válogatta, szerkesztette, 1983) Az elveszett gyermek (elbeszélések, 1984) Hors jeu (elbeszélések, 1986) A vadak útján (elbeszélések, 1986) Szerecsenségem története (regény és elbeszélés, 1988) Furcsa, idegen szerelem (válogatott elbeszélések, 1990) Üzenőfüzet (elbeszélések, 1991) Szomorú szigetek, Vadnyugati napló 1958-1988 (1992) Mémoires d'un exil terminé (elbeszélések, 1992) A francia vőlegény (elbeszélése, 1993) Távlattan (vadnyugati glosszák, riportok, kritikák, 1994) Az amerikai telefon (elbeszélések, 1996) Entre chien et loup (elbeszélések, 1996) Könyvészeti jegyzetek. 1959-1996 (1996) Nézem az életemet (elbeszélések, 1998) La fiancée de l'Est (elbeszélések, 1998) Hambre en el paraíso, Textos escogidos, 1962-1996 (elbeszélések, 1998) Egy régi placc (elbeszélések, 1999) Hát ennyi (elbeszélések, 1999) Chronique d'un retour (elbeszélések, 1999) Mágneses erővonalak (válogatott kisregények, 2000) Gyönyörűen tudott fütyülni (elbeszélések, 2001) majd bepótoljuk (tárcák, 2002) Vadnyugati tárcatár (2002) Kalandozások (2004) Fényképem Balzackal (2004) Robinson úr töprengései (beszélgetések, 2004) Magányos gerle (2005) A Pourtalés-kastély lakói (2005) Chica - Trópusi lány (2006) Szél ellen (lábjegyzetek, 2007) A bolondok királya (tényregény, 2008) Csak egy nap a világ (novellák, 2008) Egy sima, egy fordított, Magyar Napló, Bp., 2010 Kérdések Istenkéhez, 2008-2010. Novellák ; Magyar Napló, Bp., 2011 Pók a víz alatt. Novellák ; Magyar Napló, Bp., 2012 Útközben. Michel naplója ; Hét Krajcár, Bp., 2012 Mélyebbre. Elbeszélések, jegyzetek ; Magyar Napló, Bp., 2013 A francia asszony ; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2014 Álomtalanítás. Írások, 2013-2015 ; Magyar Napló, Bp., 2015 Fortuna szekerén. Válogatott elbeszélések, 1965-2015 ; Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2015 ( Tempevölgy könyvek ) Kagylócska. Egy szerelem története ; Magyar Napló, Bp., 2016 Fekete karácsony ; Fokusz Egyesület–Magyar Napló, Bp., 2016 Az ingázás dicsérete ; Orpheusz, Bp., 2017 Meglátogatjuk a múltat. Új írások 2015-2017 ; Magyar Napló, Bp., 2017 Vadnyugati origó ; Scolar, Bp., 2018 Fájó holnapok ; Magyar Napló, Bp., 2018 Díjai Del Duca-díj (1961) Saint-Exupéry-díj (1964) A hévízi Csokonai Vitéz Mihály Társaság Csokonai-díja (1989) Az Év Könyve-jutalom (1993) József Attila-díj (1995) Márai Sándor-díj (1997) Krúdy Gyula-díj (2000) A nemzetközi PEN Club prózadíja (2000) A MAOE nagydíja (2006) Déry Tibor-díj (2008) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata, 2011) Arany János-díj (2015) Enschede Enschede város és alapfokú közigazgatási egység, azaz község (gemeente) Hollandia keleti részén, Németország határától mindössze 5 km-re. Overijssel tartomány legnagyobb városa, ipari központ. 1862-ben a város nagy része tűzvész martaléka lett. 1900 után rohamosan fejlődött, és az ország textilipari központjaként vált ismertté, mint a „holland Manchester”. Az 1960-as évektől más iparágak váltották fel a textilipart: sörgyártás, autógumi-gyártás, elektronikai ipar. A város lakossága 158 000 fő. (2012. feb.) Háztartások száma Enschede háztartásainak száma az elmúlt években az alábbi módon változott: Sant Llorenç de la Muga Sant Llorenç de la Muga település Spanyolországban, Girona tartományban. Sant Llorenç de la Muga Maçanet de Cabrenys, Albanyà, Cabanelles, Terrades és Darnius községekkel határos. Lakosainak száma 251 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: M18 Hellcat Az M18 Hellcat volt a második világháború leghatékonyabb amerikai páncélosa, hála a típus mozgékonyságának és a harcászati eljárásoknak. Előzmények 1941 decemberében a Fegyverzetügyi Bizottság pályázatot írt ki egy nagy sebességű páncélvadász kifejlesztésére, amit Christie típusú felfüggesztéssel, 37 mm-es löveggel és Wright R-975-ös benzinmotorral kellett felszerelni. Rövidesen kiderült, hogy a 37 mm-es ágyú nem képvisel megfelelő tűzerőt, ezért az első T49 GMC jelölésű prototípust egy erősebb 57 mm-es brit páncéltörő löveggel szerelték fel. A teszteket 1942-ben végezték el, ám a hadsereg továbbra sem volt elégedett a tűzerővel, így végül az a döntés született, hogy az új páncélvadászt át kell fegyverezni az M4 Sherman harckocsiknál is használt 75 mm-es páncéltörő lövegre. Hamarosan beigazolódott, hogy ez a fegyver sem képes átütni az észak-afrikai harcokban felbukkanó Tigris I-es nehéz harckocsik páncélzatát. Ennek megfelelően a T70 GMC elnevezésű prototípust már az erősebb M1 76 mm-es változattal látták el, ami könnyedén átütötte a Panzer IV-es harckocsik homlok páncélját, a nehezebb német típusok ellen azonban továbbra sem bizonyult elég hatékonynak. A torony és az alváz méretei és korlátozott teherbíró képessége miatt, azonban már nem volt lehetőség egy erősebb löveg beszerelésére, ezért a típus az M1-es ágyúval került sorozatgyártásra. Az M18 Hellcat felfüggesztési rendszerét a Buick – egy a General Motors konszern alá tartozó – részleg fejlesztette ki. A Harley Earl vezette csoport öt futógörgőből álló torzió rúgós felfüggesztési rendszert tervezett, amely jobb menettulajdonságokat biztosított mint a korabeli, HVSS lengéscsillapítóval ellátott amerikai harckocsik. Ehhez párosult még egy 3 sebességes automata váltó és egy kategóriájához mérten könnyű, 300 kg tömegű Wright R–975-ös repülőgépmotor is, amit a hátsó páncélajtó lehajtásával, harctéri körülmények között is könnyű volt kiemelni és javítani. Köszönhetően a kiváló erőátviteli rendszernek, a páncélos végsebessége országúton elérte a 92 km/h sebességet, így a Hellcat a második világháború egyik leggyorsabb páncélosának számított. Összességében véve sikerült egy alacsony karbantartási igényű, műszakilag megbízható konstrukciót létrehozni, amely kiváló menettulajdonságokkal és hatékony tűzerővel rendelkezett. Egyetlen hátulütőjét a vékony páncélzat jelentette, ami még a legjobban védett helyeken sem haladta meg a 25 mm-es falvastagságot. A lövegtorony teteje nem volt lepáncélozva, így a személyzet sebezhetővé vált az ellenséges aknatűz és a mesterlövészek tevékenysége ellen. Harci alkalmazása Mivel a típus eredendően nem rendelkezett elég erős páncélzattal és tűzerővel ahhoz, hogy szemből fel tudja venni a harcot a német nehéz harckocsikkal, ezért az M18-ast inkább rajtaütés szerű támadásokban használták, ahol oldalról illetve hátulról törtek be az ellenséges harckocsik vonalai mögé. A másik harcászati eljárás amit a Hellcat-nél előszeretettel alkalmaztak, a „hull down” elnevezéssel vált ismerté. Itt lényegében a terep adottságait és a harckocsi löveg függőleges irányzási szögét kihasználva, olyan lőállásokat vettek fel, melyből csak a páncélos tornya látszott ki, ezáltal sokkal kisebb célpontot nyújtottak az ellenség számára. A célpont kiválasztása és a lövés leadása után a páncélvadászok pozíciót váltottak, így az ellenségnek csak minimális ideje maradt a célpont beazonosítására és bemérésére. A jól átgondolt harcászati eljárásoknak köszönhetően, sikerült áthidalni a típus gyenge páncélvédettségét és kihasználni a mozgékonyságát. LA Tennis Open A LA Tennis Open korábban Countrywide Classic, Mercedes-Benz Cup és Pacific Southwest Championships, minden év július végén/augusztus elején megrendezett tenisztorna az USA-ban található Los Angelesben. A versenyt csak férfiak számára rendezik, az ATP 250 Series tornák közé tartozik. A mérkőzések szabadtéren kemény borításon folynak. Összdíjazása 619 000 dollár. Az első versenyt 1927-ben rendezték meg, jelenleg a tornán 28 teniszező vehet részt az egyéni versenyen. 1975-ig női versenyeket is rendeztek. Bíró Márton (minorita) Bíró Márton (Szentkatolna, 1759. szeptember 21. – Miskolc, 1823. október 16.) minorita rendi pap, gimnáziumi tanár. Életpályája Tanulmányainak bevégeztével a minoriták szerzetébe lépett és 1783. október 8.-án misés pappá szentelték, majd mint hitszónok Szegeden, később Egerben, majd Kolozsvárott működött. Később a rend növendékeinek a bölcseletet is tanította. Utóbb kantai (Székelyföld) zárdafőnök, azután oláhfenesi (Kolozs megye) helyettes lelkész, 1818-ban rendtanácsos, végül a római katolikus gimnázium igazgatója lett Miskolcon. Munkái A bölcs és egyenes lelkű tanácsos. Kolozsvár, 1804. (Gál János fölött tartott prédikáczió.) A maga-magát meggyőző vitéz. U. ott, 1807. Erkölcsi keresztény oktatások. U. ott, 1819. Legtöbb beszéde kéziratban maradt. Ráckevei-Duna A Ráckevei-Duna (másképpen Soroksári-Duna vagy Ráckevei (Soroksári)-Duna, rövidítve RSD) a Duna folyam egyik jelentős mellékága, a főággal a Csepel-szigetet öleli körül. A Dunától Budapesten, a Csepel-sziget északi csúcsánál ágazik el, majd Tassnál a sziget déli csúcsánál torkollik újra a folyamba. A ráckevei Duna-ág 57,3 km hosszú, az átlagos víztérfogata mintegy 40 millió m3. A víz betáplálása a mellékágba a Duna folyamból történik a Kvassay-zsilipen keresztül, évente 550–750 millió m3 mennyiségben. A Duna-ág vízszintjét a vízfolyás végén lévő Tassi-zsilip szabályozza, így a két műtárgy között 10–30 cm vízszintkülönbség adódik, szemben a közel természetes folyású nagy Duna 4–5 méterével. A Duna-ágban a víz sebessége 0,2–0,4 km/h, üzemszerű vízpótlás esetében nyáron 1,5–2,5 hét alatt, télen 3–5 hét alatt cserélődik ki a mellékág vize. A Ráckevei-Duna ma ismert arculatát az 1910–1926 évek között végrehajtott vízépítési munkák után nyerte el. A partjának és szigeteinek felparcellázása az 1960-as évektől kezdődött meg, elsősorban a pihenésre, üdülésre vágyó fővárosi lakosok számára. Kialakulása A 19. századig végéig a Duna folyam szélessége a Gellért-hegy magasságában mintegy 300 m volt, a hegy alatt pedig minden átmenet nélkül majd egy kilométeresre szélesedett. A kiszélesedett, zátonyos folyószakasz jelentős árvízveszélyt jelentett a főváros és térsége számára, a mai Budapest alacsonyabb területeit 1730 és 1830 között tizenkét nagyobb árvíz pusztította. Habár épültek korábban kisebb-nagyobb árvízvédelmi töltések a folyó mentén, a folyómeder szabályozatlan volt, a két ágra szakadó Duna budafoki és soroksári ága sem volt főágnak tekinthető. Az árvízvédelem elősegítésére és a hajózási feltételeket javítására már az 1838-as pesti árvízet követően nagyszabású terveket készítettek a kor szakemberei, elsősorban Lechner József és Pietro Paleocapa mérnökök. Szabályozása A Duna budapesti szakaszának tényleges szabályozási munkái csak a kiegyezés után, az 1870. évi X. törvénycikk alapján kezdődtek meg. A Duna főváros alatti két ága közül a budafokit tették alkalmassá a folyam teljes vízhozamának levezetésére, a folyó lágymányosi szakaszát egy új partvonalat adó gáttal (amely utolsó szakaszát ma Kopaszi-gátként ismerünk) 380 méterre szűkítették, illetve a mélységét kotrással növelték. A folyam új főágának kialakításával párhuzamosan megkezdődött a soroksári ág lezárása. A zárógát nem a felső torkolatnál, hanem a földtanilag kedvezőbb helyzetű, így alacsonyabb költséggel megépíthető, sziklás, kisebb mélységű mederben, a mai Gubacsi híd magasságában épült meg. A soroksári ág lezárása kedvezőtlen állapotokat eredményezett, a gát alatti szakaszon a vízszintcsökkenés, a feliszapolódás, valamint a hajózhatóság megszűnése a térségben, elsősorban Ráckeve környékéig jelentős problémákat okozott. A problémák orvoslására a törvényhozás 1904-ben elrendelte a Duna-ág teljes rendezését és hajózhatóvá tételét. A soroksári-ráckevei Duna-ág felső torkolatánál 1910–1914 között épült meg a hajózsilip, majd 1924–1926 között a vízbeeresztő zsilip, a műtárgycsoportot később Kvassay Jenő vízépítőmérnök után nevezték el. Az alsó torkolatnál, Tass határában 1926–1928 között épültek meg a műtárgyak, így a hajó- és a vízleeresztő zsilip, illetve a vízerőmű. Közelmúlt Az 1956-os jeges árvíz tönkretette a tassi vízleeresztő zsilipet és az erőművet. Az elpusztult műtárgyakat nem állították helyre, azóta a Duna-ág vízleeresztése és a hajózás az átalakított hajózsilipen át történik. 1961-ben helyezték üzembe a Kvassay-műtárgycsoportnál az 1954–1960 között épített vízerőművet. A Ráckevei-Duna vízminőségét alapvetően befolyásolta a fővárosi üzemek ipari szennyvizének bevezetése, az 1960-as és 1970-es években több nagy halpusztulás történt a Duna-ágban. A dunai betáplálással a folyam vizével együtt évente 25–50 ezer m3 iszap is érkezik. A feliszapolódás elsősorban a felső szakaszon okoz jelentős gondot, ugyanakkor súlyosan érinti az amúgy is kisebb vízmélységű mellékágakat, illetve a lassú vízfolyású partoldalakat. Az egyre erősödő feltöltődési folyamat ellen és a súlyosabbá váló eutrofizációs probléma megoldására 1979–1985 között a Duna-ág felső tíz kilométeres szakaszán mederszabályozást végeztek. A szabályozással 110 m víztükör szélességű, 2,7 m vízmélységű, 50 m3/s elméleti vízszállító képességű medret alakítottak ki. A beruházás során partvédő művek épültek, valamint a Kvassay-műtárgycsoport rekonstrukciójára is sor került. Napjainkban A rendszerváltáshoz közeledve, az állami források elapadásával a Ráckevei-Duna mederszabályozási munkái megakadtak. A továbbra is fennálló problémákra PHARE-program keretében, Európai Uniós támogatással, 1997-ben készült el a vízminőségjavító-terv. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 2001-től fenntartási kotrást végzett a hajdani beruházással érintett felső szakaszon. Az igazgatóság 2003-tól új beruházás keretében megkezdte a további szakaszok mederszabályozását, amelytől a vízminőség mellett a vízgazdálkodás feltételeinek javulását is várják. Stazione di Rimini Porta Montanara Stazione di Rimini Porta Montanara 1960-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Rimini településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Rimini-Novafeltria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fornaci Stazione di Rimini Centrale 1545 Thernöe Az 1545 Thernöe (ideiglenes jelöléssel 1941 UW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Liisi Oterma fedezte fel 1941. október 15-én, Turkuban. 8156 Tsukada A 8156 Tsukada (ideiglenes jelöléssel 1988 TR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida.Endate Kin és Vatanabe Kazuo fedezte fel 1988. október 13-án. Süpplingenburg Süpplingenburg település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 645 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Vitold A Vitold germán eredetű férfinév, jelentése: erdő + uralkodó, tevékeny. Női párja: Vitolda. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok április 28. Ismert Vitoldok Vitold litván nagyfejedelem Vitold Pavlovics Fokin , ukrán politikus, miniszterelnök M1918 Ford Az első rendszerbeállított amerikai harckocsik 1918-ban készültek el, ezek egyike az M1918 Ford is. A lánctalpas Holt-traktorokat tüzérségi vontatóknak használták, majd valamennyi amerikai fejlesztésű harckocsi a Holt Gas-Electric Tank fejlesztésén alapult. Ez a prototípus szinte teljesen megegyezik az angol Little Willie kivitelezésével. Az amerikai fejlesztők teljesen más irányba indultak, mint az angolok, annak ellenére, hogy az első saját gyártású járművek még az angol Mk V és Mk VIII másolatai. Ez nagyrészt J. Walter Christie közreműködésének köszönhető, aki a legkülönfélébb megoldásokat próbálta ki már az első harckocsi-sorozatoknál. Jellemzői A harckocsi jellegzetessége, hogy tulajdonképpen nem is tekinthető harckocsinak a későbbiekben meghonosodott terminológia szerint, hiszen lövege mereven került beépítésre. Futóművének kialakítása egyedi: a nagyméretű lánchajtókerék az egész jármű arculatát meghatározta. Ez az első olyan futómű-konstrukció, ahol a láncot támasztógörgők (láncvezetők) védték a leeséstől. Molovin Molovin (szerbül Моловин / Molovin) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, Sid községben. Tuzla (Isztambul) Tuzla Isztambul tartomány egyik ázsiai oldalon fekvő körzete. Itt található az Isztambul Park Formula–1-es pálya. A régészeti feltárások szerint Tuzla már a rézkorban lakott település volt, ahol halászattal is foglalkoztak. A legtöbb lelet a bizánci korból való, feltártak például több keresztény monostort is, ezen felül pedig ma is hét keresztény műemlék templom található a körzetben. A terület 1329 körül került oszmán kézre. Tuzlában egészen az 1920-as évekig nagyon sok görög lakott, a Lausanne-i békeszerződés értelmében őket Szalonikiből érkező török családokra cserélték. Bellatrix A Bellatrix (Gamma Orionis, γ Ori, γ Orionis) az Orion csillagkép harmadik legfényesebb csillaga, a Rigel és a Betelgeuse után. Leírása Tömege a Napénak 8,4-szerese, átmérője annak 6-szorosa. Kora nagyjából 20 millió év, ami elegendő idő volt ahhoz, hogy a magjában található hidrogént elhasználja. A csillag emiatt a fősorozatbeli ágról átkerül az óriáscsillagok közé. Külső hőmérséklete mintegy 22 000 K, ami jóval forróbb, mint a Nap 5778 K-s felszíne. Ez a magas hőmérséklet adja a csillag kékes-fehéres színét, ami a B típusú csillagokra jellemző. Néhány millió év múlva vörös óriássá válik, majd fehér törpeként fejezi be pályafutását. Tömege nem elegendő ahhoz, hogy szupernovává váljon. A Bellatrix fényességét a csillagászok hosszú ideig állandónak vélték és standardnak használták, amihez a többi csillag fényességét viszonyítani lehetett. Későbbi mérésekből kiderült, hogy a csillag fényessége kis mértékben (néhány százalékban) ingadozik. Nevének eredete A Bellatrix jelentése latin nyelven: „női harcos”. „Amazon csillag”-nak is nevezték, ami az arab Al Najīd („a hódító”) laza fordítása. Az Orion bal vállán található. Kínai neve ��� (jelentése: „a Három Csillag (kínai) nevű csillagkép (hét csillagából) az ötödik”). Megfigyelése Az Orion-övet alkotó három csillagtól (Alnitak, Alnilam, Mintaka) mintegy 6°-kal északra és kissé nyugatra (az északi féltekén: jobbra) található. Gyakorlatilag az egész Földről megfigyelhető, kivéve az Antarktisz belső területeit. Az Orion övét körülvevő trapéz jobb felső (déli félgömbről nézve bal alsó) csillaga. A Bellatrix egyike annak a négy csillagnak az Orion csillagképben, amit égi navigációs célra használnak. Sinceny Sinceny település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 2040 fő (2015). Sinceny Amigny-Rouy, Autreville, Barisis-aux-Bois, Chauny, Condren, Folembray, Pierremande és Viry-Noureuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Várháborúk kora A várháborúk kora 1541-től 1568-ig tartott, magába foglalja a második (1550–1558), harmadik (1560–1564) és negyedik Habsburg–török háborút (1565–1568) is. Az Oszmán Birodalom ekkor hódította meg az ország déli és középső részeit. Azért nevezik várháborúnak, mert a végvárak ellen irányuló egyedi ostromok sorozata. Ezen időszakot Szapolyai János halála nyitotta meg és a drinápolyi béke zárta le. A várháborúk legismertebb példái Drégelypalánk, Szécsény, Temesvár, Szolnok, Eger, Szigetvár vívása. Hátterük Az Oszmán Birodalom a 16. századig meghódította a Balkán félsziget legnagyobb részét (csak a tengerpart állt a Velencei Köztársaság ellenőrzése alatt). Magyarország már Luxemburgi Zsigmond óta végvárrendszert épített ki, melyet Hunyadi Mátyás jelentősen továbbfejlesztett. Ezt a hasznos védelmi rendszert, illetve annak részeit a Habsburgok is fenntartották, valamint a két birodalom között aktuális határvonal mentén várakat erősítettek meg. Az oszmán törökök nem tekintették befejezettnek hódításikat Magyarország nagy részének meghódításával. Céljaik között szerepelt területeik növelése és Bécs meghódítása is. Ebben a helyzetben volt fontos a Habsburgok szempontjából, hogy egy-egy nagy szultáni hadjáratot a lehető legjobban lelassítsanak. Ehhez viszont az kellett, hogy egy-egy vár a lehető legtovább ellenálljon. A szultáni hadjáratok néhány évenként követték egymást. Ez azonban nem jelentette a harci cselekmények szünetét. Portyázó csapatok hatoltak be Magyarország területére, és ezek visszaverésében illetve a lakosság védelmében is fontos szerepük voltak a váraknak. 454 Mathesis A 454 Mathesis (ideiglenes jelöléssel 1900 FC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Friedrich Karl Arnold Schwassmann fedezte fel 1900. március 28-án. Fegyverfelfüggesztő pont A fegyverfelfüggesztő csomópont a katonai repülőeszközök törzse vagy szárnyai alatt (néhány esetben a szárny felett) elhelyezett berendezés, melynek feladata a gépre szerelt fegyverzet és egyéb berendezések rögzítése a repülőgéphez. A korszerű repülőgépeken 7-9, néhány típusnál ennél több csomópont is van. A csomópontok teherbírása nagyban eltér egymástól, általában 100 kg és 1000 kg közötti, néhány esetben ennél nagyobb. Teherbírásuk a szárnyak alatt befelé haladva növekszik (a törővégi indítósíné a legkisebb, a legbelső csomóponté a legnagyobb). Egyes függesztmények speciális kábelezést igényelnek, például a tüzelőanyag-póttartályok (csatlakozást a tüzelőanyag-rendszerhez), vagy a célmegjelölő konténerek. Emellett bizonyos csomópontokra csak rakéta függeszthető, másokra viszont az nem függeszthető(ha két csomópont egymás mögött van, a hátsóra nem függeszthető rakéta). A csomópontokat számozzák, a repülőgép bal oldala felől, azaz az 1-es csomópont a bal oldali legkülső, a 9-es (ha a repülőgépen összesen kilenc csomópont van) a jobb oldali legkülső. A JAS 39 Gripen esetében ettől eltérő rendszert használnak: a legkülsők az 1L és 1R (bal és jobb), utána következik a 2L és 2R, és így tovább. Hinterweidenthal Hinterweidenthal település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Konyharegény (album) A Konyharegény a Hiperkarma együttes 2014-ben megjelent harmadik nagylemeze. Az album dalai Konyharegény Új Látogatók Tesséklássék Vagy/vagy Szerinted? Semelyikedik Vissza Pont Senkitöbbet Vicces Konyharegény (mix) Halhatatlanok (Perzsa Birodalom) A halhatatlanok gárdája a óperzsa hadseregben létező elitegység elnevezése. Onnan nyerte nevét, hogy az elesettek helyébe azonnal megfelelő számú embert soroztak közéjük, így létszámuk változatlan maradt (10 000 fő). A perzsák fanatikus elit alakulata, az uralkodó tízezer fős testőrsége, akik csak perzsa és méd születésű ifjakból kerülhettek ki. Fegyverzetük: íj és rövid vaslándzsa, tőr és rövid – oroszlánfejekkel díszített markolatú – kard. Fémpikkelyekből álló páncélt viseltek, és könnyű – kevés védelmet nyújtó – bőrpajzzsal védekeztek. Fejükön díszes kendőt viseltek, lábukon puha lábbelit hordtak. Magas kiképzettségük ellenére sebezhetőek voltak. Az uralkodó mindig gondoskodott tökéletes ellátásukról. A testőrség megalapítása II. Kürosz hozta létre azt a tízezer lándzsásból (dorüphorész) álló, alacsony származású perzsákból kiállított testőrséget, amelynek feladata az uralkodó biztonságának őrzése volt. Körülvették a palotát, amikor éppen ott tartózkodott, amikor úton volt, az útvonalat biztosították és őrizték a sátrát. „Halhatatlanok”-ként emlegették őket, mert amikor egyikük meghalt, valaki azonnal átvette a helyét. Lándzsájukat ezüst gránátalma díszítette, fényűző ruházatuk sárgában és bíborszínben pompázott és arany ékszereket viseltek. Soraikból került ki a nagy király bizalmasa, a sziliárk által vezényelt ezerfős elitalakulat, amelynek a tagjai különleges kiváltságokkal rendelkeztek. Kizárólag ők hordhattak olyan lándzsát, amelyet arany alma díszített, innen is származott melorophoi (almaviselő) elnevezésük. I. Dareiosz testőreinek ábrázolása a szúzai mázas cserép domborműveken és a perszepoliszi frízeken egyaránt felbukkan. A halhatatlanok fegyverzete Fegyverzetük: kalcit[forrás?] íj és rövid vaslándzsa, tőr és rövid – oroszlánfejekkel díszített markolatú – kard. Thermopülai csata A csata ötödik napján - minthogy a görögök nem mentek el - Xerxész megindította a támadást ellenük. A médeket és a kissziaiakat vetette be először, de egész napos csata során sem sikerült áttörni a görög vonalakon. A médek veresége után Xerxész a Hüdarnész vezérelte "halhatatlanokat" vetette be abban a hitben, hogy ők majd elintézik a görögöket. De ők sem jártak jobban, mivel szűk helyen kellett harcolniuk a helléneknél rövidebb dárdákkal és gyenge páncélzatban, és hiába voltak többen, nem tudták eme előnyüket kihasználni. A spártaiak a hoplita fegyverzetben, páncélzatban és a phalanx harcmodorral legyőzték a perzsák elit alakulatát. Utolsó felvonás: Gaugaméla A halhatatlanok elit jellege egyébként sem a kiképzésben vagy a fegyverzetben volt, hanem a származásból következett. Bár a főleg zsoldosokból és leigázott népek tagjaiból sorozott perzsa hadseregben a halhatatlanok voltak a legütőképesebbek, a hadrafoghatóságuk a „hazafias” hozzáállásból fakadt, nem a tényleges, objektív harcértékből. Ez a körülmény jelentette a halhatatlanok alakulatának végzetét is. A későbbiekben már főleg a politikai elit sarjait vették be a halhatatlanok közé, kiképzést már egyáltalán nem kaptak, mert az előkelő rétegek ifjai ezt zokon vették volna. Az Óperzsa Birodalom bukása idejére már teljesen haszontalan, bevethetetlen vízfejjé vált a perzsa hadseregben, minden tekintetben felülmúlták őket a perzsa hadsereg görög zsoldoscsapatai. Emellett a makedón phalanx új fegyvere, a szarisza már esélyt sem adott arra, hogy a halhatatlanok rendszeresített fegyverzete hatásos legyen. A halhatatlanok utolsó bevetése a gaugamélai csata alkalmával teljes kudarc volt. Antares Az Antares (α Scorpii) a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, szuperóriás. Nevét onnan kapta, hogy vöröses színével a Mars (görögül Arész) riválisa - M2Iab színképtípusú. Abszolút fényessége -5,28 magnitúdó körüli; kb. 600 fényévnyi távolságra van, a tizenhatodik legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. Mitológiája Az ókori Mezopotámiában több néven is ismerték: „Cinóbervörös csillag”, „A magokon uralkodó”, „A föld és ég madara”, Dar Lugal („a villámlás ura”). Az ókori Egyiptomban Szelk, egy hüllőistennő csillaga volt. Az ókori Kínában ismert nevei: „A tűzcsillag”, „A nagy tűz”. A maori nép Új-Zélandon Rehuának hívta, a csillagok urának. Leírása Az Antares további nevei: Cor Scorpii, Kalb al Akrab, Vespertilio. Közülük különösen a Cor Scorpii (a skorpió szíve) kifejező, mivel valóban középen helyezkedik el a csillagkép figurális ábrázolása szerint. Mivel a csillag hatalmas méretű, korongját megmérték: egyenlítői átmérője 0,041"-nek, poláris átmérője 0,026"-nek adódott, ami tetemes lapultságot jelent, sőt egyes mérések alapján kissé szabálytalan tojásalakot is feltételeznek. Fizikai kapcsolatban van egy jóval halványabb, B4 színképtípusú fősorozati csillaggal, melynek luminozitása a Napénak ötvenszerese. A két csillag látszó távolsága kb. 500 CsE, a Plútó pályaátmérőjének hatszorosa. A rendszer egy 5 fényév átmérőjű, 10m fényes, de vörös színű – ezért vizuálisan alig látható – ködbe ágyazódik, amelynek jele IC4606. A felhő nagyrészt porból áll, és az Antares fényét veri vissza, mérete 80'x85'. Környezete É-ÉNy felé 3°-kal látható a ρ Oph nevű fényes kettőscsillag, az IC4604 jelű köddel körülvéve. Az Antarestől nyugati irányban 80 ívpercre van a jól ismert M4 jelű gömbhalmaz, még közelebb, mindössze 40' távolságban a meglehetősen halvány, távoli, NGC6144 jelzésű gömbhalmaz. Megfigyelése Az Antares mind a hivatásos, mind az amatőrcsillagászok - köztük a hazaiak is - egyik érdekes célpontja. Okkultációk Az Antares az ekliptikától 4,5 fokkal délre helyezkedik el, így a Hold általi fedések sajátos ciklusokban jelentkeznek. 1967. szeptember 10-e és 1972. szeptember 14-e között égi kísérőnk összesen 64 alkalommal fedte el a csillagot. Mivel a csillag deklinációja -26°, ezért a viszonylag rövid nappali ív és az alacsony horizont feletti magasság a magyarországi észleléseket nehezíti. Ettől függetlenül a 2005. február 4-i és április 26-i fedésekről több szemléletes leírás jelent meg: 50/540-es Zeiss kisrefraktorral is - a kettősség ismerete nélkül - látták a kilépésnél előbb a halvány csillagot, majd pár másodperccel később, a főcsillag kibukkanásakor a hirtelen nagymérvű fényesség növekedést. Kettőscsillag Az elsőrendű Antares mellett néhány ívmásodperc távolságban nem könnyű észrevenni a 6,5m fényességű társat. Ilyen esetekben a csillag Hold általi fedése megfelelő körülmények között ideális lehetőséget biztosíthat a kísérő megfigyelésére. Az a kedvező helyzet, amikor a Hold pereme az érintkezési pontban és a kettős pozíciószöge közel merőleges egymásra, és a fényes főcsillag már (belépéskor) vagy még (kilépéskor) a Hold mögött van, míg társa még vagy már a holdkorongon kívül, lehetőleg a megvilágítatlan oldalon. Mivel az Antares esetében a társ a főcsillag nyugati oldalán van, ezért a Hold mögüli kilépésnél áll elő ez a helyzet. 1819. április 13-án a bécsi csillagvizsgálóban Burg professzor a következőket jegyezte fel: „12 óra 3 perc 17,1 másodperckor egy 6,7 magnitúdós csillag feltűnését észleltem, amelyik 5 másodperccel később 1 magnitúdós csillagként jelent meg.” A látottakat helyesen értelmezte, hogy az Antares olyan szoros és eltérő pár, hogy egyébként távcsővel sem lehet felbontani. A halvány társat 1844-ben Grant Indiában, két évvel később O.M.Mitchell a Cincinnati obszervatóriumban figyelte meg és jegyezte fel. Az előbbiről nevezték el GNT 1-nek, az utóbbi pedig az első mérés volt: 273 fokos pozíciószög, 2,49" illetve 2,64" látszó szögtávolság. A WDS adatbázisában 141 mérését tartják nyilván. Utolsó, 1997-es mérését Tofol Tobal publikálta: 274°, 2,52". A kísérőnek a megfigyelési leírásokban olvasható zöld, kék stb. színeit részben a kontraszthatásnak tulajdonítják. Amint látható, 150 év alatt az elmozdulás elhanyagolható, mégis többen megpróbáltak keringési pályát számolni a rendszerre. Az 1950-es évek közepén J. Hopmann és W. D. Heintz egymástól függetlenül hasonló pályát számolt. A legfrissebb a Belgrádi obszervatórium csillagász professzorának, Pavlovićnak 2005-ben publikált számítása, mely szerint a keringési idő 1217,536 ±81,521 év, a valódi pálya fél nagytengelye 2,9275", excentricitása 0,0786 és inklinációja 80,75°, 1273,67-kori periasztron átmenettel. A pálya pontossági fokozata az 5-ös skálán 5, azaz „nem meghatározott”. Fényesség változás Hosszú periódusú, szabálytalan vagy félszabályos változócsillag, 0,88-1,8m között változó fényességgel, 1733 napos periódussal. Jegyzet SIMBAD HIP Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2, 223. o. Meteor 12 óra alatt éjfél értendő WDS db Orbit6 Guide 8.0 Felhasznált források ↑ SIMBAD: SIMBAD lekérdezés: Antares ↑ HIP: ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA) ↑ Binary 1993: Robert Burnham, Jr.:Burnham's celestial handbook III. „Binary”, Pécs 1993 (1), 5. o, Kiadó: JPTE TTK. Ford.: Kiss László ↑ WDS db: WDS adatbázis lekérdezés 2011. január 3. ↑ Orbit6: Sixth Catalog of Orbits of Visual Binary Stars ↑ Meteor: „Meteor”, Budapest XXXV. (7-8), 52. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X. ↑ Guide 8.0: Számítógépes planetáriumprogram Ajánlott források ↑ WikiSky: Antares : a DSS2 , az SDSS Data Release 1 , 3 , 4 , 5 , 6 és az IRAS képein, Hidrogén α , Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen . További cikkek és képek az objektumról WikiSky -on. ↑ Kaler 1998: Jim Kaler: Antares. illinois.edu, 1998. június 5. Tokyo Tales A Tokyo Tales a Blind Guardian német power metal zenekar 1993-ban megjelent első koncertlemeze. A lemez anyagát két helyszínen rögzítették Japán fővárosában Tokióban. Az egyik helyszín a Koseinekin Hall volt 1992. december 4-én, a másik pedig két nappal később az NHK Hall. 2007. június 15-én egy bónuszszámmal újra kiadták az albumot. Számok listája Inquisition – 0:47 Banish from Sanctuary – 6:03 Journey through the Dark – 5:12 Traveler in Time – 6:32 The Quest for Tanelorn – 6:03 Goodbye My Friend – 6:28 Time What is Time – 6:42 Majesty – 7:48 Valhalla – 6:08 Welcome to Dying – 5:56 Lost in the Twilight Hall – 7:26 Barbara Ann – 2:56 2007-es kiadás Feljegyzés: a 2007-es kiadáson a Lord of the Rings című dal a 11. pozícióba került a Lost in the Twilight World helyére, ami így a 12. szám lett. A Barbara Ann került a 13. helyre. Felállás Hansi Kürsch – ének és basszusgitár André Olbrich – szólógitár és háttérvokál Marcus Siepen – ritmus gitár és háttérvokál Thomas "Thomen" Stauch – dob Vendég zenész Marc Zee – billentyű és háttérvokál Produkció Thomas "Länglich" Nisch - színpadi menedzser Sascha Wischnewsky - értékesítés Dirkie Busche - gitárok Daniel Kleckers - dobok Kalle Trapp - producer, hangmérnök Henry Klaere - turnémenedzser Jogi Cappel - világosítás Buffo Schnädelbach - fénykép Piet Sielck - hangmérnök asszisztens Stanisław Borek háza (Wawel) Stanisław Borek háza (lengyelül: Dom Stanisława Borka na Wawelu) egy bontás miatt már nem létező középkori épület, mely a krakkói Wawel-dombon állt. Története A házat 1551 után építették. A Vikáriusok házával szemben, a Szent György-templom és a Szent Mihály-templom szomszédságában állt. Jan Nepomucen Głowacki Wawelt bemutató képén háromemeletes ház látható, amelyet reneszánsz stílusú attika díszített. Nevét első tulajdonosáról, Stanisław Borekről kapta, aki kanonok és I. Zsigmond lengyel király diplomatája és titkára, azaz a kancellária tényleges irányítója volt. A későbbi időkben az épületet átadták a Waweli székesegyház vikáriusainak. Az osztrák megszállás idején pusztulni hagyták, majd 1848 táján lebontották, hogy megnagyobbított, négyzet alakú gyakorlóteret alakítsanak ki a Wawelben állomásozó osztrák hadseregnek. A Szent György-templom és a Szent Mihály-templom már 1803-1804 folyamán erre a sorsra jutott. Napjainkban alacsony kőfal mutatja az egykori épület helyét a Wawel udvarán. Bartók József Bartók József (1977. –) Kossuth-díjas zenész, a nagybőgő mestere, előadásmódjában az ének is szerepel. Életpálya 1987-ben 10 éves korában kezdett el muzsikálni, autentikus magyar népzenét tanult. Alapító tagja volt a FIX-STIMM zenekarnak, akikkel a mai napig együtt muzsikál. 1999 óta a Budapest Táncegyüttes nagybőgőse. 2002 óta a Csík zenekar tagja. Sikerei, díjai 2010 – Prima Primissima díj (Csík zenekarral) 2013 – Kossuth-díj (Csík zenekarral) Hylotelephium A Hylotelephium a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség. Tudnivalók A Hylotelephium-fajok Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában őshonosak, de sokukat kedvelt dísznövényként a világon sokfelé betelepítették. Korábban az összes idetartozó fajt, a varjúhájak (Sedum) nemzetségébe sorolták be. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi fajok tartóznak (meglehet, hogy a lista hiányos): Hylotelephium sect. Anacampseros Grulich (1984) Hylotelephium anacampseros (L.) H.Ohba Hylotelephium argutum Hylotelephium jullianum Hylotelephium purpureum Hylotelephium sect. Hylotelephium Hylotelephium angustum Hylotelephium bonnafousii Hylotelephium callichromum Hylotelephium caucasicum Hylotelephium erythrostictum (Miq.) H. Ohba Hylotelephium ewersii (Ledeb.) H.Ohba Hylotelephium mingjinianum Hylotelephium pallescens (Freyn) H.Ohba Hylotelephium sordidum pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile) (Boreau) H.Ohba Hylotelephium subcapitatum Hylotelephium tatarinowii (Maxim.) H.Ohba Hylotelephium telephioides (Michx.) H. Ohba Hylotelephium telephium (L.) H.Ohba Hylotelephium uralense Hylotelephium ussuriense Hylotelephium verticillatum Hylotelephium viride Hylotelephium viridescens Hylotelephium viviparum (Maxim.) H.Ohba Hylotelephium sect. Populisedum (A.Berger) H.Ohba (1978) Hylotelephium populifolium (Pall.) H.Ohba (1977) Hylotelephium sect. Sieboldiana (H.Ohba) H.Ohba (1995) Hylotelephium cauticola (Praeger) H.Ohba Hylotelephium cyaneum Hylotelephium pluricaule Hylotelephium sieboldii (Sweet ex Hook.) H.Ohba Továbbá az alábbiak, melyek a Wikifajok szerint nincsenek tagozatokba sorolva: Hylotelephium augustum bablevelű varjúháj (Hylotelephium maximum) (L.) Holub Hylotelephium mongolicum Hylotelephium pakistanicum Hylotelephium parvistamineum Hylotelephium pseudospectabile (Praeger) S.H.Fu Hylotelephium sempervivum Hylotelephium tangchiense Hylotelephium thelephioides Schindler-zsidók Schindlerjude, amely Schindler-zsidóknak fordítanak, mintegy 1100 zsidót neveztek így, akiket Oskar Schindler mentett meg a holokauszt idején. A háború alatt Schindler Krakkóban a zománcozó gyárában foglalkoztatta őket, majd 1944-ben áttelepítette őket a megszállt Csehszlovákiába a Brünnlitzi lőszergyárba, itt tovább foglalkoztatta őket, ezáltal elkerülték, hogy a haláltáborokba küldjék és túlélték a háborút. Schindler a vagyonát arra fordította, hogy megmentse a Schindler-zsidókat. A történetet megőrzi Thomas Keneally, Schindler bárkája című könyve, illetve, Steven Spielberg, Schindler listája című filmje. Poldek Pfefferberg, az egyik túlélő, meggyőzte Thomas Keneally írót, hogy írja meg a történetet, ez alapján Steven Spielberg pedig megfilmesítette. A film végén a színészek kísérik a Schindler-zsidókat, akik köveket helyeznek Schindler sírjára. Mindegyik színész azt a Schindler-zsidót kísérte, akit alakított. Itzhak Stern özvegyét, a színész Ben Kingsley kísérte. Megjelenik Schindler özvegye Emilie Schindler és Liam Neeson, aki Oskar Schindlert alakította. Neeson az utolsó, aki megközelíti a sírt, és rózsát helyez rá, őt nem kíséri senki, és az arca sem látható. Becslések szerint 2012-ben a Schindler-zsidóknak több, mint 8500 leszármazottja élt az USA-ban, Európában és Izraelben. A Schindler-zsidók listája A Schindlerjude (Schindler-zsidók) listája, akkor készült, amikor Schindler a zsidóit Krakkóból, Brünnlitzbe szállíttatta. Az eredeti listát Mietek Pemper, Itzhak Stern és Oskar Schindler készítette, 1944 szeptemberében és októberében, azonban ez a lista valószínűleg már nem létezik. Egy másik lista, 1000 névvel Mietek Pemper készítette 1944. október 21-én Schindler Brünnlitz-i gyárában, a listát Pemper 1958-ban mutatta be a Nemzetközi Nyomozó Szolgálatnak. Ez a lista 1098 fogoly nevét tartalmazza, amely két lista alapján jött létre, az egyik listán 297 női név, míg a másikon 801 férfi név szerepel. 1945 áprilisa óta a listának számos másolata és indigós másolata készült, néhány múzeumokban, míg a többi magánkézben vannak (többnyire a volt fogvatartottak családtagjainál). 2009 áprilisában Sydneyben egy könyvtárban megtalálták Schindler eredeti listájának gépelt másolatát, amely 801 zsidó nevet tartalmazott. Az eredeti lista gépelt másolata a Jad Vasem holokauszt múzeumban van kiállítva, ahol Oszkár és Emilie Schindler a Világ Igaza kitüntetést kapták meg. A felsorolt foglalkozások magyar fordítása A csatolt -in a női változata. Az „Ang” jelentése „angelernt”, azaz „betanított”; félig képzett, de nem fejezte be a hivatalos szakmai gyakorlatot. Móra László (tudománytörténész) Móra László (Erzsébetfalva [ma: Pestszenterzsébet], 1914. július 23. – Budapest, 2009. március 22.) magyar könyvtáros, tudománytörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. A műszaki tudománytörténet jeles kutatója. Fiatalkora Móra László a budai, Krisztina téri elemi iskola (1920-24) és az I. kerületi Toldy Ferenc Főreálgimnázium I-IV. osztálya elvégzése után - amikor a Rákóczi Ferenc Katonai Reáliskolába pótfelvételt hirdettek - Sopronban folytatta középiskolai tanulmányait. Már itt, a soproni Zögereiban töltött négy év alatt megmutatkozott humán érdeklődése is: az önképzőkör aktív tagja volt. 1932-ben kitüntetéssel érettségizett. A katonai középiskola elvégzése után, 1932-ben automatikusan felvették a Ludovika Akadémia tüzér szakára. Móra László légvédelmi tüzértiszt lett, kora katonatiszti életét élte. A világháború alatt csapattisztként teljesített szolgálatot a kevés sikerű, Budapest környéki légvédelem kötelékében. 1945-ben, az akkor megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány Vörös János vezette demokratikus hadseregébe jelentkezett, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált, 1946-tól őrnagyi rendfokozatban. 1953 novemberében tartalékállományba helyezték. E kényszerű leszerelés indította el Móra László tudományos munkásságát. Szakmai pályafutása Amikor, 1951-ben – szovjet mintára – a magyarországi egyetemeken is katonai tanszékeket alapítottak, Móra Lászlót a Budapesti Műszaki Egyetem Tüzér Tanszékére irányították. Ez volt műegyetemi kapcsolatának kezdete. Rövidesen, 1953 őszén elbocsátották a honvédségtől és 1954. január elsejétől már a BME Központi Könyvtárában dolgozott. Az újrakezdés indította el Móra László könyvtárosi és tudománytörténészi tevékenységét: a BME Központi Könyvtárában végzett munkája mellett – vörös diplomával - végezte el az ELTE történelem-könyvtár szakát, majd 1964-ben ugyanitt, a Műegyetemen osztályvezető lett. A csaknem száz tanszéket integráló egyetemen ezekben az években alakult ki a belső könyvtári hálózat, az egyes önálló tanszéki könyvtárak hálózata. A tanszéki instruktorok tartották a szakmai kapcsolatot az egyetem központi könyvtárával. Ennek szervezését és irányítását végezte Móra László, akinek így személyes kapcsolatok kialakítására is módja nyílt. Tudományos munkássága 1962-ben A Műegyetemi Könyvtár száz éve (1848-1948) című értekezését megvédve bölcsészettudományi egyetemi doktorrá avatták. A Műegyetem hatalmas könyvtári rendszerét az 1914-ben elhunyt Wartha Vince alapította, ezért Móra László örömmel fogadta Szabadváry Ferenc és Inczédy János kémiaprofesszorok javaslatát, hogy írja meg Wartha Vince élettörténetét. A Wartha Vince életéről és munkásságáról megjelent kötet olyan sikert aratott, hogy a Műegyetem Kémiai Technológiai Tanszékének vezetője, Szebényi Imre és Polinszky Károly akadémikus felkérte Móra Lászlót, hogy Varga Józsefről, a világhírű Műegyetemi professzorról és miniszterről írjon tanulmányt. E jól sikerült könyvhöz maga Polinszky írt előszót majd a Varga – Zemplén szobroknak a BME aulájában történő felavatásakor Csűrös Zoltán professzornak jutott eszébe, hogy Zemplén Géza életművét bemutató monográfiával is adósok a tanítványok. Farkas Lóránt és a Párizsban élő Mester László, a Zemplén-iskola egykori tagjai segítségével hamarosan elkészült a Zemplén könyv, melynek lektorálására az akkor Debrecenben élő Bognár Rezső akadémikust kérték fel. Móra László ezekben az években ismerkedett meg, és írt több közös vegyipar-történeti publikációt Ötvös Dániellel, Szekeres Gáborral és Szekér Gyula későbbi nehézipari miniszterrel, akik Várpalotán alapították meg az Országos Vegyészeti Múzeumot. Holló János, a Műegyetem Vegyészmérnöki Karának akkori dékánja és Telegdy Kovács László professzor javaslatára a nemzetközi hírű talajkémikus, ’Sigmond Elek életét bemutató könyv lett Móra László következő munkája. A műegyetemi professzorokról írt gondosan szerkesztett, tárgyilagos hangú könyvei jelentős szakmai sikereket hoztak Móra Lászlónak, aki közben könyvtártudományi kérdésekkel is foglalkozott. Több állami intézet történetét is megírta, melyek közül legfontosabb a Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) története. Móra László megírta az egykori Felső Ipariskola és „Technológiai Ipar Múzeum”, majd a 100 éves Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMKDK) történetét is. Itt 1967-től a Hálózati és Módszertani Osztály majd a Feldolgozó Osztály vezetője lett. 64 évesen ment nyugdíjba, 1978-ban. Az OMKDK-ban végzett munkája mellett nyílt alkalma az Országos Széchényi Könyvtárban végezhető rendszeres kutatásokra és a könyvtárosképzésre, tanításra is. A ’70-es évek végén indult a kétéves középfokú könyvtáros (technikus) képzés, üzemi könyvtárosok részére, ahol Móra László is oktatott. 1978-ban, Gerő Zsolt, a Könyvtáros nevű szakfolyóirat főszerkesztője kérte fel rendszeresen megjelenő rovatok szerkesztésére. Állandó rovata lett a „Könyvtáros sorsok és pályák”, melyben a nem közismert, népszerű könyvtárosokról is írt: pl. Wartha Vincéről, az író Móra Ferencről és Gáspár Margitról. (Gáspár Margit írta meg a magyar kémiai irodalom bibliográfiáját.) Külön rovatban írt a hazai és külföldi könyvtárakról: önálló cikkben ismertette először Pozsony, Prága, Varsó, Gdansk, Moszkva könyvtárait, majd - magánúton tett látogatásait követően - a Müncheni Bajor állami könyvtárról, Párizs és Mainz könyvtárairól írt tanulmányokat. Felkereste az addig ismeretlen kisebb hazai, szakmai könyvtárakat, például a Magyar Nemzeti Bank, a Néprajzi Múzeum és a Szabadalmi Tár szakkönyvtárát és ezekről is ismertető publikációkat készített. Móra László történészi tevékenységében döntő momentum volt Szabadváry Ferenc professzorral, az Országos Műszaki Múzeum (OMM) alapító főigazgatójával tartó, évtizedes barátsága. Szabadváry professzor a műszaki könyvtárakról szóló kutatási jelentések írására kért fel Móra Lászlót; a Technikatörténeti Szemle hasábjain jelentek meg ezek a tanulmányai. Első itt publikált cikke Bródy Lászlóról és az ajkai kriptongyártás történetéről szólt. A híres vegyészek életéről szóló sorozatát tovább folytatva a Budapesti Tudományegyetemen működő Szebellédy Lászlóról, a coulometria felfedezőjéről, majd Gróh Gyula közismert kémiaprofesszorról és a kolozsvári Fabinyi Rudolfról, a Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) alapítójának életéről írt könyvet. Legutolsó könyvében pedig Bruckner Győző szerveskémia-professzor munkásságát mutatta be. 2006-ban, a Magyar Kémikusok Lapjában (MKL) megírta a József Műegyetem alapításának történetét. Érdemeinek elismeréséül az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1985-ben részére a kémiai tudomány kandidátusa tudományos fokozatot adományozta. Majd 1997-ben az MTA Doktori Bizottsága A hazai tudományos kémia megalapítói című, a tudományos munkásságát összefoglaló doktori értekezése alapján a Magyar Tudományos Akadémia Doktora tudományos fokozattal (DSc.) tüntette ki. Móra Lászlót az 1956-os forradalom alatti magatartásáért tartalékos tiszti rangjától 1957-ben megfosztották, de az 1990. évi rendszerváltozást követően visszakapta tiszti rendfokozatát és nyugállományú alezredessé, majd 1998-ban ezredessé léptették elő. A II. világháborúban szerzett I. Osztályú Tűzkereszt (1944) után 1991-ben megkapta az 1956-os Emlékérem kitüntetést is. Egyéb munkásságáért a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával (1950), 1971-ben A Szocialista Kultúráért, végül a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel jutalmazták (1994). Móra Lászlót az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága 1985 óta minden ciklusban tagjának választotta. A „Műegyetemi Baráti Kör” alapító tagja volt (1987). A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnek gyémánt- és vasdiplomás tagja, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagja. Aktív szerepet vállalt a Magyar Könyvtárosok Egyesületében, valamint a Magyar Kémikusok Egyesületében (MKE), melynek 2004-től örökös tiszteletbeli tagja. 2007-ben, az MKE legnagyobb kitüntetését, a Fabinyi Rudolf Emlékérmet kapta meg, 2008-ban pedig Bolyai Díjban részesült. Az MKE Kémia- és Vegyipar történeti Szakosztályban számos előadást tartott, valamint a Magyar Kémikusok Lapjában (MKL) és egyéb szakfolyóiratban tollából több száz közleménye jelent meg. A magyar kémia- és tudománytörténet ismert és nagyon népszerű tudósa volt, 2009. március 22.-én hunyt el, Budapesten. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület dísztemetésén Beck Mihály akadémikus méltatta Móra László tudománytörténészi munkásságát. Családja Édesapja Móra Mihály (1875-1945) törvényszéki bíró, később tanácselnök Budapesten. Édesanyja Kiridusz Mária (1884-1975) háztartásbeli, három fiát nevelte. Első felesége Jung Gizella (1927-2001) volt [fiuk ifj. Móra László (1954-) ügyvéd], a második, 1970-től Czabalay Lenke (1927- ) geológus, kandidátus, a Magyar Állami Földtani Intézet nyugalmazott főmunkatársa. Gare de Viescamp-sous-Jallès Gare de Viescamp-sous-Jallès vasútállomás Franciaországban, Lacapelle-Viescamp településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Figeac–Arvant-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Donogán István Donogán István (Zenta, 1897. december 13. – Budapest, 1966. november 25.) atléta, diszkoszvető. Életpályája 1924-től a Szegedi Testgyakorlók Köre, 1929-től a BTC (Budapesti Torna Club), 1929-től a MAC (Magyar Atlétikai Club) dobóatlétája volt. Diszkoszvetésben és súlylökésben is versenyzett, de kiemelkedő eredményeket diszkoszvetésben ért el. 1926-tól 1937-ig összesen huszonhat alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Két nyári olimpián volt a magyar csapat tagja, 1928-ban, Amszterdamban nem jutott a döntőbe, 1932-ben Los Angelesben az ötödik helyen végzett. 1931-ben megdöntötte Egri Kálmán akkor már három éve fennálló országos csúcsát. Az első atlétikai Európa- bajnokságon, Torinóban bronzérmet szerzett, ezzel ő lett a szakág első magyar Európa-bajnoki érmese. Legjobb eredményét – 48,86 métert – harminchét évesen, 1935-ben dobta. 1937-ben visszavonult a válogatottságtól, majd 1938-ban az aktív sportolástól is. Sporteredményei olimpiai 5. helyezett: 1932, Los Angeles (47,07 m) olimpiai résztvevő: 1928, Amszterdam (41,78 m) Európa-bajnoki 3. helyezett: 1934, Torino (45,91 m) kétszeres magyar bajnok: 1931, 1935 országos csúcstartó: 47,99 m (1931) Álvaro Negredo Álvaro Negredo Sánchez (Madrid, 1985. augusztus 20. –) spanyol labdarúgó, a szaúdi al-Naszr játékosa. Karrierje Negredo karrierjét a Rayo Vallecano B csapatában kezdte, a harmadosztályban. Ugyanebben a szezonban bemutatkozhatott a Rayo első csapatában is. Egy év után a Real Madrid CF tartalékcsapatához, a Castillához igazolt. Első évében 25 mérkőzésen szerepelt, ezeken négy gólt szerzett, még a másodosztályban. A Castilla a szezon végén nem tudta elkerülni a kiesést. A következő idényben már állandó kezdő volt, az évad során negyven mérkőzésen jutott szóhoz, amelyen 18 gólt szerzett. 2007 nyarán az újonc UD Almeríához került, visszavásárlási opcióval. Első mérkőzése az Deportivo elleni 3–0-s meglepetés-győzelem volt. Később előző csapata, a Real ellen megszerezte első gólját is, tizenegyesből. Áprilisban két gólt is szerzett az UEFA-kupa, valamint a spanyolkupa-címvédő Sevilla FC ellen, úgy, hogy előtte egy tizenegyest is kihagyott. A szezon végén 13 góllal zárt, ezzel házi gólkirály lett. A következő évet ismét az Almeríánál töltötte. Az első hat fordulóban ötször is betalált, tíz gól fölé pedig a Valencia CF elleni 3–2-es vereség alkalmával jutott. Bár neki sikeresebb szezonja volt, mint az előző, ugyanis 19 góllal zárt, a csapat valamivel gyengébben szerepelt, mint egy évvel korábban. 2009 nyarán a Real kihasználta a visszavásárlási opcióját, és öt millió euróért visszavásárolta Negredót. A felkészülési mérkőzéseken nem játszott sokat, így úgy döntöttek, hogy ismét eladják. Bár szóba hozták a Zaragozával és az angol Hull-ll is, a játékos végül a Sevillát választotta, amellyel négyéves szerződést kötött. A Realnak ismét lehetősége van visszavásárolni őt az első két évben. 2018. szeptember 19-én két évre szóló megállapodást kötött a szaúdi al-Naszr csapatával. Karrierje statisztikái 2009. április 28. szerint. Magánélet Testvére, César szintén labdarúgó, jelenleg a CD Alcoyano játékosa. Bernstein (családnév) A családnévvel kezdődik a név: Bernstein Béla (1868–1944), főrabbi, történész Bernstein Hugó Károly (1808–1877), Hugó Károly magyar drámaíró eredeti neve Nem a családnévvel kezdődik a név: Carl Bernstein (wd) (1944–), US-amerikai újságíró, a Watergate-botrány hátterének egyik felderítője Carl és Felicie Bernstein (de) (1842–1894) illetve (1852–1908), műgyűjtők, a francia impresszionista festészet első gyűjtői Németországban Eduard Bernstein (1850–1932), német szociáldemokrata politikai teoretikus, politikus, a revizionizmus irányzatának alapítója Elmer Bernstein (1922–2004) amerikai filmzeneszerző Felix Bernstein (wd) (1878–1956), német matematikus Leonard Bernstein (1918–1990), amerikai zeneszerző és karmester Nils Bernstein (wd) (1943–), 2005-től 2013-ig Dánia nemzeti bankjának igazgatója Podensac Podensac egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2020 Bernard Mateille Látnivalók Château d’eau Le Corbusier Château Chavat Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás Honlap INSEE Prefektúrák Polgármesterek Peter, Sue & Marc Peter, Sue & Marc egy svájci együttes neve, melynek tagjai: Peter Reber, Sue Schell és Marcel Dietrich. Stílusukat tekintve dalaikban vegyesen fordulnak elő pop, rock, folk, sanzon és countryzenei elemek. Történetük A trió 1968-ban állt össze. Négyszer indultak az Eurovíziós Dalfesztiválon Svájcot képviselve, ők voltak az egyetlen csapat, akik négy alkalommal négy különböző nyelven énekeltek. 1971-ben a Les illusions de nos vingt ans című számmal értek el 12. helyezést. Az áttörés 1976-ban jött el a Djambo Djambo című dallal, mellyel negyedikek lettek az Eurovíziós Dalfesztiválon. 1978-ban csak az elődöntőig jutottak el a Charlie Chaplin-nel, de egy évvel később már a Pfuri, Gorps & Kniri trióval közösen újból beneveztek a dalfesztiválra, ahol 10. helyet értek el. 1981-ben neveztek utoljára, az Io senza te című dalukat negyedik helyezéssel jutalmazta a zsűri. A csapat még ez év szilveszterén feloszlott, a rajongók nagy sajnálatára, azóta háromszor álltak össze, egy-egy fellépés erejéig. Lemezeik Weihnachten - Noël - Natale - Christmas (1975) Peter, Sue & Marc (1976) Songs International (1976) Mountain Man & Cindy (1977) Deutsche Originalaufnahmen (1977) Unsere Lieblings-Songs aus dem Fernsehkleintheater (1978) Tom Dooley (1978) By Airmail (1979) Birds Of Paradise / Ciao Amico (1980) The Best Of Peter, Sue & Marc (1981) Das grosse Abschiedskonzert - Live (1981) Hits International (2005, eddig kiadatlan felvételek) Tarsoly A tarsoly eredetileg széles táska, tarisznya vagy erszény volt. A későbbiekben a magyar huszárok öltözékéhez tartozott dísztáska elnevezése lett. A tarsoly derékra övezett szíjazatról térdhajlásig fityegett alá (a szablyával együtt). Eredetileg pénz, élelmiszer illetve lőszerek hordására szolgált. Külföldön is elterjedt, főként a huszárságnál. A honfoglalás korában A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, a készenléti íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve az oldalukon hordták. "Már korábban kialakult a honfoglalók művészetének sajátos egységes stílusa, miként a különböző törzsek is szövetségben egyesültek. Ez a stílus mindegyik elődjétől meg is különbözteti a magyarság korai művészetét. A jellegzetesen magyar, méltóságot jelző tarsolyok díszítésmódja szépen példázza a sokféleség és az egység együttes megvalósítását. A különálló veretekkel fedett bőrtarsoly (pl. Újfehértó-Micskepusztáról, Budapest-Farkasrétről) ornamentális rendszere az egész tarsolyt borító tarsolylemezek némelyikén (pl. Félegyháza, Szolnok-Strázsahalom) is megjelenik, s alighanem ebből indult ki a központi elrendezésű kompozíció. Más tarsolylemezeket a zárószíjat utánzó sáv oszt két szimmetrikus félre (Eperjeske), egy harmadik típusban pedig a palmetták textilmintára emlékeztető végtelen láncolatba fonódnak össze (Galgóc, Szolyva, Bodrogvécs, Bana). A különféle kompozíciós sémák alkalmazása a Kárpát-medencében a legkülönbözőbb mesterek kezén nagyobb lélegzetű ornamentális kompozíciók összefüggésében jelentek meg. A honfoglalás kori magyar fémművesség stílusát az elődökétől jól felismerhetően megkülönbözteti az ornamens elegáns, éles elhatárolása, a stilizált díszítő elemek megsokszorozására való hajlam, továbbá az állatalakok leegyszerűsített, stilizált, lendületes vonalrajzú sziluett-jellege." A tarsolylemezek gyakran művészi megformálású ötvöstárgyak. A huszártarsoly leírása Az övről a tarsoly szíjon csüngött le, s ezt a szíjat is veretekkel díszítették. Ez a szíj egyúttal a tarsoly zárásához is szolgált. A tarsoly szőttes textilből, nemezből, de legtöbbször bőrből készült. A tarsolyban a tűzszerszámokat (apró készségeket, a kovát, taplót és a csiholóacélt) tartották. A magyar honfoglaló lovasok a szablyát, az íjtegezt és a nyíltartó tegezt (puzdra), a tarsollyal együtt az övükön felfüggesztve, oldalukon hordták. A tarsolylemez A tarsolyok nagy részénél a fedelet teljesen befedő tarsolylemez díszítette. Ezeken mutatkozott meg a legszebben a magyar ötvösök leleményessége. A tarsolylemez a honfoglaláskori tarsolyok jellegzetes, fémből, egyedi ötvösmunkával készült fedőlapja. A tarsolylemezzel díszített tarsoly a honfoglaló magyarság jellegzetessége. Feltételezhető, hogy tarsolylemezt közülük is csak a vezető réteg tagjai hordtak, esetleg közülük is csak bizonyos törzshöz tartozók. Ezt támasztja alá, hogy eddig viszonylag kevés, mintegy 43 db tarsolylemez került elő, viszont azonos környékről gyakran több is. A 8-10. században a Volgai Bolgárország ellenőrizte az Urál hegység mindkét oldalán, egészen északra vezető kereskedelmi útvonalakat. A finnugor népek által lakott területekre irányuló kereskedelmi expedícióknak lehettek magyar résztvevői is - akik ebben az időben a volgai bolgárok melletti törzsi szálláshelyeken láktak -, így kerülhettek a marikhoz, komi-permjákokhoz, hantikhoz „a magyarok által kedvelt tárgyak: tarsolylemezek, tálak (...) (Veszelov-tanyai tarsolylemez, permi tarsolylemez, szalehardi tál)”. Feltárt tarsolyok Tarsolylemezes és veretes tarsolyok: banai bárándi besenyőtelki bodrogszerdahelyi (veretes) bodrogvécsi budapest- farkasréti bugyi -felsőványi csernyigovi dunavecse -fehéregyházi eperjeskei 2 eperjeskei 3 galgóczi izsáki karosi 11 (veretes; Karos-Eperjesszög II. temető 11. sír) karosi 29 karosi 41 (veretes; Karos-Eperjesszög II. temető 41. sír) karosi 52 karosi 61 kenézlői 3 kenézlői 14 kenézlői 28 kiskunfélegyházi kiszombori krjukovó-kuzsnovói mordvin (veretes) panovói mordvin przemysli permi rakamazi rétközberencsi szolnok -strázsahalmi szolyvai tarcali tiszabezdédi tiszaeszlár -bashalmi tiszaeszlár-bashalmi II. tiszanánai tiszavasvári túrkevei Ecsegpuszta Bokroshalom túrkevei II. tuzséri újfehértói Micskepuszta veszelovói (őscseremisz temető) Ítrabo Ítrabo település Spanyolországban, Granada tartományban. Ítrabo Almuñécar, Jete, Los Guájares, Molvízar és Salobreña községekkel határos. Lakosainak száma 1009 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hiperakkumulátor növények A hiperakkumulátor növények olyan növények, melyek képesek igen nagy koncentrációban fémeket tartalmazó talajon növekedni, gyökereiken keresztül a fémeket felszívni és szöveteikbe beépíteni. A fémek olyan koncentrációban vannak jelen a növény szöveteiben, ami más fajok számára már toxikus lenne. A nagy fémtartalmú talajhoz adaptálódott, de nem hiperakkumulátor fajokhoz képest a hiperakkumulátorok gyökérzete nagyobb arányban képes fémeket kivonni a talajból, gyorsabban juttatja el azokat a hajtásokhoz, és nagy mennyiséget képes tárolni a levelekben és gyökerekben. A hiperakkumulációra képes fajok és erre képtelen közeli rokonaik összehasonlításával megállapították, hogy a különbség a már létező gének különböző expressziójában és szabályozásában van. Több mint 500 zárvatermő fajnál azonosították a fémek hiperakkumulációjának képességét. A hiperakkumulátorok gazdasági haszna fitoremediációs képességükben rejlik – szennyezett földterületek ökoszisztémájának kevésbé szennyezett állapotba való visszaállításában. A növények segítségével lehetséges a magas fémkoncentrációjú talajok bányászata (fitobányászat), a növények fémben gazdag talajra ültetésével, majd learatásával. A növények számára a fémek felhalmazásának evolúciós előnye valószínűleg a növényevők elleni védekezésben rejlik. Bó nép A bó nép kihalt ázsiai nép, amely a mai Délnyugat-Kína területén élt. A történelem keveset tud róluk, napjainkban kezdődött meg az eredetük és kultúrájuk feltárását célzó kutatás. A bók Szecsuan és Jünnan tartományokban éltek. A kínai krónikákból mindössze utalások vannak róluk és jellegzetes temetkezési szokásaikról, leginkább a leigázásuk történetét mondják el, mely a Ming-dinasztia idején következett be. A bók hallottaikat fakoporsókba helyezték és a koporsókat meredek sziklafalakra tették fel. Ez bizonyítja, hogy mennyire nagy tisztelettel adóztak halottaiknak. Ezeknek a koporsóknak a többségét ma is megtalálni Yunnanban és Szecsuanban, de elérni szinte lehetetlen. Néhány feltárt koporsóból lehet következtetni a bók temetkezéséről. A koporsók namufából készültek, a legkorábbiak durva kidolgozásúak és hajlított fedelűek, viszont egy fiatalabb koporsónál a kimunkáltság sokkal precízebb, finomabb. A súlyuk mintegy két és negyed mázsát nyom, amiket az embereknek fel kellett cipelniük a meredek sziklára. Hogy miként tették meg mindezt, arról egyelőre csupán feltételezések vannak. A krónikák nem adnak leírást a szertartásról, míg a környék mondái szerint a bó nép tudott repülni. Vannak, akik egyszerűen úgy tartják, hogy a folyók szelte szorosoknál megvárták a dagályt és csónakkal odaeveztek. A kutatók szerint a koporsók felfüggesztésének módja területenként más és más volt, alkalmazkodva az adott környezethez. Valahol állványozást csináltak és azon keresztül vitték fel, majd a sziklahasadékba helyezték bele, melyeket később már maguk vájtak ki. Egy másik módszer az volt, hogy néhány embert felküldtek, akik köteleket rögzítettek ki és alul állók arra ráerősítették a koporsót, majd a felül állók onnan felhúzták, s ott biztosították ki kő-, vagy fatámasztékkal. Az eddig tanulmányozott temetkezési helyek Doushanguanban, a Long-Ma völgyben, vagy Csan-ganban vannak, de a hegyek között minden bizonnyal több száz ilyen temető van. A kutatók szerint az ilyen jellegű temetkezéseknek részben spirituális, részben gyakorlati jelentőségük volt. A sziklák a mennyország felé vezető lépcsők lehettek a bók hitében, így az elhunytakat magasra kellett helyezni, hogy lelkük minél közelebb kerüljön a mennyekhez. Minden egyes koporsó, mely egy sziklán áll, egy-egy lépcsőfok az égi mennyországba. A gyakorlatban a magasság miatt a halottakhoz nem fértek hozzá a vadállatok vagy az ellenség. Hasonló temetkezési módszerek voltak a Fülöp-szigeteken, de az ottani függő koporsók könnyebben elérhetők. Kínának mintegy ötven kisebbsége van a hanok mellett, akik az ország lakosságának döntő többségét képezik. Ebből huszonnégy él Yunnanban. A bókat az újkor környékén pusztították el a Ming-dinasztia idejében. A bók sokáig ellenállhattak a Ming terjeszkedéseknek, de nem ők voltak az egyetlen nép, mely áldozatául esett a kínai expanziónak, mely vagy kiirtott, vagy asszimilált népeket. Kubiláj kán idejében mongol uralom alá jutottak, de párhuzamosan a kínai mongol uralom megdöntése után ők is felszabadultak. Ezután a kínai terjeszkedéssel kellett szembenézniük. A Ming-dinasztia idején a kínaiak rendszeresen megtámadták a bó népet. A támadók ellen két erődöt építettek ki. Az egyik Szecsuanban volt, mely még ma is megtalálható: a Ling-Csu, azaz az Égi-kastély. Ide a harcok alatt az emberek bemenekültek javaikkal és ebben a mentsvárban vészelték át a kínai és egyéb népek támadásait. Nagyjából a középkor vége táján a Ling-Csu erőd elesett, s a bókat délre, Yunnanba szorították. A kis bó nép nem bírta sokáig tartani magát a hatalmas kínai seregekkel szemben és elvérzett. A késő 16. században a yunnani Csoszin-hegyen épült erődítményt a Ming seregek szorosan körbevették és hosszú ideig ostromolták. A kínaiak egy ideig vártak, amíg eljött a bók kultikus ünnepe. Ilyenkor a bók nagy mulatságokat tartottak, állandó táncban és zenében teltek el a napjaik, s rengeteget ittak. Ekkor a kínaiak támadásba lendültek a hegyszoros minden oldaláról, lerohanva a Csoszin várat. Itt ekkor negyvenezer bót mészároltak le és további ezrek estek áldozatul az etnikai tisztogatásoknak. A bók maradéka beolvadt a kínaiakba és ma már csak koporsóik őrzik emléküket. A bók ugyan megszűntek önálló népként létezni, de leszármazottaik minden kétséget kizáróan élnek és talán őrzik hagyományaikat. Számos versike és legenda maradt fenn róluk a mai napig, mely ezt a feltételezést látszik alátámasztani. Létezik egy olyan történet a csoszin-hegyi mészárlásról, miszerint a kínaiak már majdnem minden bót meggyilkoltak és véres tettükön tébolyult örömben törtek ki, mikor meglátták, hogy a bó vezér és még két embere életben van. A kínaiak mérhetetlenül dühbe gurultak és kijelentették, addig nem nyugszanak, amíg az utolsó embert ki nem irtják, mert akkor aratnak csak igazi győzelmet. A vezér ellenben fogta két emberét, akik még életben voltak és elrepült velük. Az ő leszármazottaik ma a bó nép utolsó képviselői a monda szerint. A kutatók hallottak arról, hogy néhányan titokban istentiszteleteket tartanak Yunnanban, ahol csak férfiak vehetnek részt. Ezeknek a szertartásoknak a jellegéről senki nem tud semmit és azt sem, hogy miféle. A Ling-Csu erőd maradványainál, amit sűrűn benőtt a növényzet, minden év június 19-én emberek zarándokolnak titokban és gyertyákat gyújtva imádkoznak, így emlékezve az Égi-kastély elestéről, mely talán június 19-én következhetett be. Állítólag voltak, vagy vannak olyan emberek, akik sokáig bó szokás szerint, a sziklákra függesztve temették el halottaikat. A temetők környékén azonban már csak néhány falusi él, akik ritkán, vagy egyáltalán nem beszélnek a koporsók és a vidék évszázadokkal korábbi történetéről. A Ling-Csu mögötti fennsíkon – ahol hagyományos, hétköznapi lakóhelyük volt a szecsuani bóknak –, lakik egy ember, aki a környéken talált bó házak köveiből építette fel házát és az ott talált mindennapi élethez szükséges tárgyakat (örlőkövet, szerszámokat) és az akkori kutak, források vizét használja, értékes forrásanyagot biztosítva ezzel a kutatóknak, mely annál jobban segíti a bó nép történelmének és hagyományainak rekonstruálását. A bók agrárkultúrája is színvonalas volt. A tömegsírokban megtalált szövetfoszlányok egyértelműen mutatják, hogy ismerték a selyemhernyót és kiváló minőségű selymet, illetve vásznat tudtak készíteni. Az emberek azonban szemérmesen hallgatnak múltjukról és szokásaikról. Nem mernek beszélni róla, mert félnek a helybeli han-kínaiak rasszizmusától és megvetésétől. Különösen nagy veszélynek a kommunista diktatúra idejében voltak kitéve, mely minden, Kína területén levő vallást és népszokást betegesen meg akart semmisíteni, mint a régi átkosnak nevezett kapitalista világ hagyatékát. Forrás Discovery Civilisation: Kína titokzatos koporsói (Mysterious Hanging Coffins of China) Oszloprend Az oszloprend (vagy oszloprendszer) azon törvények összessége, amelyek szerint az antik görög és római építészet műveit megépítette, oly módon, hogy annak minden részlete az egésszel összhangban legyen; az egyes alkotórészeknek, azok tagozatainak arányai és formái az alkotórészek funkcióival megegyezzenek, vagyis az alkotás művészi egész legyen. Mivel az antik stílusoknak az oszlop, mint önálló individuum a legjellemzőbb része, a művészi arányoknak ezen egész rendszerét, törvényeit oszloprendnek hívjuk. Az oszlop három külön – de egymással szoros kapcsolatban lévő – részre: a törzsre, lábra és fejre tagolódik; e három tag összege alkotja a függőleges terhet hordó alátámasztást. Az oszlopsorra – melynek oszlopainak egymás közötti távolsága szoros viszonyban van a hordott teherrel – kerül a vízszintes födém, mégpedig annak első (szintén terhet hordó) alkotórésze, az architráv vagy gerendapárkány, amely másfajta igénybevételt kap, mint az oszlop. A gerendapárkány fölé jön a most már nem teherviselő tag: a fríz vagy képpárkány, mely az egész párkányzat magasítására, díszítésére szolgál, majd végül a tetőzettel való összeköttetést, az egész alkotásnak mintegy megkoronázását a koronázópárkány adja meg. Az oszloprend tehát azokat a szabályokat állapítja meg, amelyek szerint mindezen különböző igénybevételű, részben terhet hordó, részben hordott alkotórészek egymással összhangba hozandók. Görög építészet A görög építészet legtökéletesebb alkotásainak, a templomoknak, vagy elöl és hátul, vagy mind a négy oldalukon oszlopsoraik vannak, mely oszlopsorok a lépcsőzetes alsó építményen, a sztereobaton nyugosznak; a hordott alkotórész, vagyis a párkány, a gerendapárkányra, képpárkányra és koronázó párkányra tagolódik. A görög építészet minden nemében ez elemek ugyanazok maradtak, csak formáik változtak. A dór oszloprendnek vannak a legnehezebb, legegyszerűbb formái és arányai; a jón oszloprend könnyedebb, elegánsabb, mintegy nőiesebb arányokat mutat, míg a korinthoszi a legnyúlánkabb arányú és a legdíszesebb kiképzésű. A görög és római oszloprendek meghatározott arányok szerint épülnek fel. Az alapul vett méret-egység (Vitruvius nyomán) az oszlop alsó átmérőjének a fele, vagyis az alsó oszlop-átmérő sugara, az ún. modulus, amely viszont 30 osztásra (partes) oszlik. A modulus alapján adják meg az egyes tagok méreteit, de maguk a görögök sem tekintették ezt a rendszert változhatatlan kánonnak, mert minden egyes esetben többé-kevésbé módosították. Dór oszloprend A dór oszloprend egyszerű, kissé nehézkes (ld. az illusztráció jobb felső ábráját). Oszlopainak lába nincs, azoknak állóságot a lefelé erősen szélesedő törzs ad. A törzs magassága kezdetben 8, a stílus fénykorában mintegy 11 modulus (például a Parthenón Athénben); előbb nyomottabb volt (a paestumi templomé 81/3 modulus) később nyúlánkabb lett (a nemaei Zeus templomáé 13 modulus). Az oszloptávolság 21/3 – 23/4 modulus. A törzsön húsz, élben illeszkedő íves vájat, kannelúra fut végig. Az oszlopfő a terhet fölvevő négyszögletes fejlemezből vagy abakuszból, ezalatt a puhább (késő kor) vagy merevebb (fénykor) vonalú elliptikus echinuszból áll, amelyet alul finom bemetszések, mint rácsavart kötelek fűznek az oszloptörzshöz. Az egész párkányzat magassága az oszlopmagasságnak mintegy 1/3-a – 1/4-e. A gerendapárkány egyszerű, sima, meglehetősen magas, fölül egy vékony lemezalakú kiugró taggal. A képpárkányt a háromosztású triglifek (melyek a faszerkezet gerendafőinek felelnek meg) négyzet alakú vagy hosszúkás négyszögű mezőkre, a metopákra osztják, melyek vagy simán maradtak, vagy domborművekkel lettek ékesítve. Minden oszloptengelyben van egy triglif, az oszlopok között pedig egy (monotriglifes szerkezet) vagy kettő (ditriglifes szerkezet)- alattuk csöppek (guttae). A koronázó párkány fő alkatrésze egy erősen kiugró függőlemez, a geiszón, melyet alul a szarufők (mutuli) ékesítenek. A templom hosszú oldalain a geiszón fölött végigfutó szima már a tetőzethez, illetőleg az oromzathoz tartozik. Ión oszloprend A karcsúbb, finomabb részletekkel bíró ión oszloprend (ld. az illusztráció második sorának első ábráját) oszlopai 16 – 181/3 modulus magasak, az oszlopközök pedig 41/3 – 71/2 modulus szélesek; a párkányzat az oszlopmagasságnak mintegy 1/4 – 1/5-e. Az oszloptörzs egymástól pálcikákkal elválasztott 24 barázdával van tagolva. Az 1 modulus magasságú ión oszlopláb (legszebb e nemben) lényegében egy felső kisebb és egy alsó nagyobb tóruszból (félköríves duzzadék) áll, melyeket a fölül behúzott homorú scotia választ el egymástól. Két változata alakult ki, az attikai és a kisázsiai jón. Az attikai oszloplábnál ehhez még egy négyszögletes plintusz is jön alul. Az oszlopfő vagy nyak nélkül vagy nyakkal simul a törzshöz és lényegében a ruganyos csivagonalú volutából áll, mely különösen jellemzi a párkányzat terhét és az oszlop ellenállását. A nyakat az oszloptörzsnek a törzs többi részétől egy kis asztragallal elválasztott, pálmákkal díszített felülete alkotja. A gerendapárkány sima vagy 3 osztású (mely azt könnyebbé teszi), fölül néha a kimationnal (levél- vagy tojássor) díszített. A magas képpárkány vagy sima, vagy növényi vagy figurális ornamentekkel díszített. A koszorúpárkány 3 tagozatból áll: az erősen kiugró függőlemezből és az ezt koronázó szimából, az ez alatt levő fogsorból és végre az egészet alátámasztó tagozatokból (legtöbbnyire egy kimmation). Az egyes tagozatok sokszor levél- vagy gyöngysorokkal stb. gazdagon díszítettek. Korinthoszi oszloprend A korinthoszi oszloprend (ld. az illusztráció bal alsó ábráját) leginkább az oszlopfőben, azonkívül nyúlánkabb arányaiban tér el a jóntól. Oszlopmagasság 19 – 20 modulus, párkányzat mintegy 1/4 oszlopmagasság. Az oszlopláb az attikaihoz hasonló, plintusz nélkül; 24 kannelúrás törzse meglehetősen sudarosítva van (entazis), fejét 2 sor akantuszlevél díszíti, melyből, mint indák, volutaalakú díszítmények nőnek ki; ezek viszont az erősen homorú oldalakkal bíró abakuszt tartják. A párkányzat különféle ornamentekkel rendkívül gazdagon van díszítve, különösen a koronázó párkány, melynek középső tagozata a fogsor fölött még gyámkövekkel is bír. Itália: etruszkok és rómaiak Az etruszkok és a rómaiak is a görög oszloprendek alapján építkeztek. Az etruszkoknál az ún. toszkán oszloprend (ld. az illusztráció bal felső ábráját) a dór oszloprend egy változataként élt. Maga az oszlop még egy külön talapzaton, az ún. oszlopszéken áll. (a görögöknél nincs hasonló példa) Oszlopszéket helyeztek a rómaiak is a többi oszloprend oszlopai alá. A római oszloprendek, a korinthoszit kivéve, melyet a rómaiak gazdag díszítése miatt karoltak fel, nem hoztak lényeges változást a görög oszloprendekhez képest. A dór oszloprendet egyszerűsége miatt keveset használták (Marcellus színháza Rómában, Herkules-templom Corában); az oszlopoknak egy tóruszból és egy plintuszból álló lábat, az oszlopfőnek nyakat adtak. Az echinusz száraz, félköríves duzzadék lett, tojássorral díszítve. A párkányból a triglifek sokszor elmaradtak, helyettük a koronázó párkányban fogsort vagy gyámköveket iktattak be. A római ión oszloprendnek (ld. az illusztráció második sorának jobb oldali ábráját) csak oszlopfői és párkányzata díszesebb, csigavonalai csavartabbak. Viszont a római korinthoszi oszloprend rendkívül nagy gazdagságot és változatosságot mutat, sőt a jón és korinthoszi elemek összekeverésével egy új oszloprendet, az ún. kompozit oszloprendet (ld. az illusztráció jobb alsó ábráját) is megalkották. Kompozit oszlopok Diocletianus és Caracalla termáin, Titus és Septimius Severus diadalívén láthatók. A kompozit oszloprend az egyetlen teljesen önálló római oszloprend. Nevét onnan kapta, hogy a jón és a korinthuszi oszlopfőkből komponálták össze. Újkori oszloprendek A reneszánsz korszak építészei szorgalmasan tanulmányozták Vitruviust, méregették és összehasonlították a fennmaradt római emlékeket (a görögökhöz nemigen fértek hozzá) és azokból, mint az olasz Vignola, Serlio, Palladio stb., a francia Perrault, a német Dieterlein és mások, vagy körülbelül ugyanazokat a törvényeket állapították meg, vagy jobb-rosszabb kombinációkat teremtettek. Nagyban és egészben azonban a reneszánsz a római előképeket követte, végtelen változatosságot hozván be az egyes oszloprendekbe. A barokk és különösen a rokokó stílus az oszloprendeket még ötletszerűbben alakította át, az oszlopfők volutáit megfordították, a díszítésbe kagylókat, majd rusztikát kevertek (midőn az oszloptörzset alkotó dobokat, mint kvádereket külön kiemelték). A modern korszakban egyesek nagy erőfeszítéseket tettek új oszloprendek kitalálására, de semmi szükségszerűségen sem alapulván a dolog, az erőlködés hiábavaló volt, eredményre nem vezetett. Neoreneszánsz ízlésű építészetünk oszloprendjei a régi és ismert nyomokat követik. Poustka (Chebi járás) Poustka (németül Oed) község Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Külső településrésze Ostroh (Seeberg). Fekvése A Chebi-medencében Františkovy Lázně-től 4 km-re északnyugatra fekszik. Története Első írásos említése 1275-ből származik. Lakosai a 16. században áttértek az evangélikus vallásra. A második világháború után 1946-ban német nemzetiségű lakosságát kitelepítették Bajorországba. Ezt követően cseh és szlovák telepesek érkeztek a községbe. Az 1970-es években Františkovy Lázně-hoz csatolták, de 1992. január 1-jétől ismét önálló. Grallaricula peruviana A perui hangyászpitta (Grallaricula peruviana) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászpittafélék (Grallariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Andok keleti lejtőin, Ecuador déli és Peru északi részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Megjelenése Átlagos testtömege 18.8 gramm. Életmódja Az erdők aljnövényzetében keresgéli kisebb gerincesekből és ízeltlábúakból álló táplálékát. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. október 20.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. október 20.) Neotropical Birds. (Hozzáférés: 2012. október 20.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.) (angolul) Opařany Opařany település Csehországban, a Tábori járásban. Opařany Zběšičky, Sepekov, Bernartice, Božetice, Stádlec, Meziříčí, Drhovice, Dražice, Řepeč és Jistebnice településekkel határos. Lakosainak száma 1427 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Patthy László Patthy László (Sopron, 1943. október 22. –) Széchenyi-díjas magyar molekuláris biológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A fehérjeevolúció és genom evolúció nemzetközi hírű kutatója, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológia Intézet Funkcionális Genomika csoportjának vezetője. Életpályája 1962-ben érettségizett Sopronban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara biológia-kémia szakán folytatta tanulmányait, ahol 1967-ben szerzett biológus-genetikus diplomát. 1967-72 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvosvegytani Intézetében, majd 1972-74 között az Egyesült Államokban, a University of California, Los Angeles, Biológiai Kémia Tanszékén dolgozott. 1974 óta az MTA SZBK Enzimológiai Intézet kutatója. 1975-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az EMBO (European Molecular Biology Organization) tagjává választja.1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 2001-ben rendes tagjává választották. Több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja (Magyar Biokémiai Egyesület, Protein Society, International Society for Fibrinolysis and Thrombolysis, Human Genome Organization, American Association for the Advancement of Science, International Society of Computational Biology), a Magyar Bioinformatikai Társaság elnöke. Az MTA Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának tagja, Magyarország képviselője a European Molecular Biology Conference (EMBC) szervezetben, Magyarország képviselője a “European Life-science Infrastructure for Biological Information” (ELIXIR) programban. Munkássága Tudományos munkásságának egyik fő területe a fibrinolizisben, véralvadásban és tumormetasztázisban szerepet játszó proteolitikus rendszerek molekuláris biológiája. Az ezen a téren született eredményei laboratóriumának nemzetközi elismertséget szereztek, eredményei nagy hatással voltak a trombolitikus gyógyszerek fejlesztését célzó kutatásokra. A fibrinolizisben és véralvadásban szerepet játszó proteázok evolúciójának vizsgálata során a fehérjeevolúció néhány új, általános törvényszerűségét ismerte fel. Ezen törvényszerűségek alapján hatékony bioinformatikai módszereket dolgozott ki, melyek alapvető fontosságúak a funkcionális genomika, a genomokban azonosított gének funkciójának meghatározása, a genom-projektek adatainak gyakorlati hasznosítása szempontjából. Több mint százhúsz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, munkáit elsősorban angol nyelven adja közre. Eredményei jelentőségét, visszhangját jelzi, hogy számos evolúcióbiológiai eredménye ma már tankönyvi adat. Családja Nős, felesége Csuka Orsolya. Házasságukból egy leány született, két unokája van. Díjai, elismerései Straub-plakett, 1986 Akadémiai Díj, 1988 Tankó Béla-díj, 1992 Széchenyi-díj , 2000 Ipolyi Arnold-díj, 2000 A Magyar Érdemrend középkeresztje , 2013 Főbb publikációi Protein Evolution (Blackwell Science ltd, Oxford, 1999, 2007) Multidomain proteins. Proceedings of the Unesco Workshop on Structure and Function of Proteins. Budapest, September 13–15, 1984 ; szerk. Patthy László, Friedrich Péter; Akadémiai, Bp., 1986 Hencz Aurél Hencz Aurél (Szakolca, 1913. február 16. – Szeged, 2000. június 14.) jogász, könyvtáros, tudományos kutató, az állam és jogtudományok doktora (1989), címzetes egyetemi tanár. Élete Hencz Aurél születésekor édesapja, Hencz Antal a szakolcai királyi katolikus főgimnáziumban tanított. Kollégája volt Juhász Gyula, igazgatója pedig Juhásznak és Babitsnak hajdani egyetemi társa, barátja, Resch Aurél. Hencz Aurél tőle kapta keresztnevét. Hencz Aurél 1930-ban érettségizett, majd a budapesti, 1932-től a szegedi egyetemen hallgatott jogot és közigazgatást. 1934-ben doktori oklevelet szerzett. A közigazgatásban helyezkedett el, 1939-ben ilyen irányú szakvizsgát is tett. Ugyanebben az évben részt vett Makón a Nemzeti Parasztpárt megalapításában. 1941-ben, mindössze 28 évesen kinevezték a felvidéki Lévára tanfelügyelőnek. A második világháború alatt üldözött beosztottjait, szlovákiai zsidókat menekített. A Beneš-dekrétumok Léva elhagyására kényszerítették, családjával Makóra menekült, minden vagyonuk Léván maradt, földönfutókká váltak. Makón Csanád vármegye tanfelügyelője, majd 1949-ben a szegedi egyetem központi könyvtárának munkatársa, 1953. szeptember 1-jétől igazgatója lett. Vezetése alatt lendült föl a könyvtárban a tudományos munka és a bibliográfiai tevékenység. 1958-ban leváltották igazgatói tisztéről az 1956-os forradalomban való részvétele miatt. A továbbiakban könyvtárosként működött, majd 1971-től tudományos főmunkatársi, 1981-től tudományos főtanácsadói kinevezést kapott, 1984. december 31-én vonult nyugalomba. 1975-ben érte el a kandidátusi fokozatot, 1989-ben az állam- és jogtudományok doktora fokozatot, tudományos munkásságát a nyugdíjba menetel sem szakította meg. Amíg az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, nagyon sokat segített a könyvtári munka szervezésében, ugyanekkor kutatói munkája a jogtudományi karhoz kapcsolta, tudományos munkássága elismeréseképpen 1969-ben címzetes egyetemi docensi, majd 1981-ben címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott, órákat adott a jogi egyetemen. Családja Felesége tanítónő, gyermekei orvosok. Unokája pedagógus. Munkássága Számos tudományos könyve jelent meg, a hazai közigazgatás történet egyik legjobb ismerője (Glatz F.). Tudományos ismereteit is messze felülmúlta segítőkészsége. A kommunizmus legsötétebb éveiben komoly segítséget adott számtalan üldözöttnek, betegeknek, szegényeknek, pl. Bibó István, Féja Géza, Péter László. Lengyel András a következőképpen emlékszik vissza rá: „Ott volt, afféle „szabad” kutatóként, az osztály fölött lebegve, de segítségadásra mindig készen Hencz Aurél. Ő korábban a könyvtár igazgatója is volt, 1958-ban, az ’56-osok elleni megtorlásokat „elszabotáló” magatartása miatt váltották le, ekkor már túl volt hatvanadik évén. De ő, aki Erdei Ferencet, Bibó Istvánt és másokat is barátjának vallhatta, s Bibó „kitűnő ember”-ként emlegette, mindent és mindenkit ismert, segítőkész volt, engem is bizalmába fogadott. Bár ő a közigazgatás-történet kutatója volt, s az engem igen kevéssé érdekelt, sokat tanultam tőle. A fontos ugyanis az volt, hogy mint idősebb és tapasztalt ember, aki sok mindent megélt már, sokfelé ablakot tudott nyitni nekem. Bibó Istvánra például ő hívta föl a figyelmemet, sőt Bibótól – Aurél bácsi közvetítésével – adatokat is kaptam. Illyés Gyula Bibó sírjánál mondott beszédét pedig a kéziratból előbb ismerhettem meg, mint ahogy az nyomtatásban megjelent.” Publikációs tevékenysége Könyveiben, dolgozataiban a hazai közigazgatás különféle ágazatainak történetét, tanulságait tárta fel: mint egykori tanfelügyelő a művelődésügyi intézmények és igazgatás történetét, a munkavédelem, a területrendezés múltját. Több könyvében is foglalkozott a falu és a tanya közigazgatásának, a felsőfokú közigazgatási szakemberképzésnek és a közszolgálati etikának – most is annyira időszerű – kérdéseivel. Kötetei (válogatás) A művelődési intézmények és a művelődés-igazgatás fejlődése. 1945-1961. Budapest, 1962. 515 p. A dolgozó ember védelme Magyarországon. Irodalmi áttekintés és bibliográfia. (Társszerzőkkel) Szeged, 1967. 546 p. A falu helye az állam életében a közigazgatás aspektusából. (1900-1944). Budapest, 1972. 301 p. A magyar falvak igazgatásának száz esztendeje. 1871-1971. Szeged, 1972. 431 p. Területrendezési törekvések Magyarországon. Az államigazgatási jogi szabályozás aspektusából. Budapest, 1973. 678 p. A falu helye az állam életében a közigazgatás aspektusából. (1945-1972.) Budapest, 1973. 619 p. Községi státus és községpolitika a magyar igazgatástörténetben a reformkortó1 az alkotmányig. Budapest, 1974. 67 p. A tanyavilág fél évszázadának közigazgatási gondjai. Budapest, 1975. 84 p. Felsőfokú közigazgatási szakemberképzés Magyarországon 1848-1948. Szeged, 1981. 320 p. Törekvések a közszolgálati etika kialakítására. 1. köt. A dualizmus és a két forradalom kora. 2. köt. A Horthy-korszak. Budapest, 1987. 141, 228 p. Társasági tagság Könyvtáros Egyesület Nemzetközi Szövetségében Magyarország képviselete (1954-1957); Magyar Könyvtárügyi Tanács (1954-1974). Elismerések Szegedi egyetem arany diplomája (1984. szeptember 11.) Courlandon Courlandon település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 293 fő (2015). Courlandon Baslieux-lès-Fismes, Breuil, Fismes, Magneux és Romain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leonidész (grammatikus) Leonidész (Kr. e. 2. század) görög grammatikus Élisz szigetén élt és alkotott, semmi mást nem tudunk róla. Cicero tesz említést egy munkájáról, amelyben a magánhangzókkal foglalkozott, de a munkának még töredékei sem maradtak fenn.[forrás?] Cserkészegyenruha A cserkészegyenruha a cserkészet széles körben ismert egységes viselete. Baden-Powell az 1937-es cserkész világdzsemborin elmondott szavai szerint „elrejt minden, országon belüli társadalmi különbséget, és az egyenlőséget szolgálja; de még ennél is fontosabb, hogy elrejti a nemzeti, faji és vallási különbségeket is, és mindenkivel érezteti, hogy együtt egy nagy testvériség tagjai”. Cserkészegyenruha a Magyar Cserkészszövetségben a rendszerváltás után Az alap-egyenruha ma a cserkészkalapból, hosszúujjú cserkészingből, nyakkendőből, cserkésznadrágból és cserkészövből áll. Hovatartozási jelvények A hovatartozási jelvényeket kivétel nélkül az egyenruha jobb oldalán hordják: A Cserkészmozgalom Világszervezetének jelvényét az ingzseb közepén (ez a WOSM) A HUNGÁRIA-jelvényt az ingzseb fölött A cserkészkerület jelvényét az ing ujján, 3 cm-rel a vállvarrás alatt A körzetjelvényt, ha van, a kerületjelvény alatt 1 cm-rel A cserkészcsapat számát a kerületjelvény/körzetjelvény alatt 1 cm-rel (ha egyik sincs fölvarrva, a vállvarrás alatt 5 cm-rel), valamint a kalap /sapka oldalán Korosztályi és próbajelvények A korosztályt a nyakkendőszínek is jelzik: Kiscserkészeknek/farkaskölyköknek (alsó tagozatosok) mintás kék vagy narancssárga, citromsárga nyakkendőjük van Cserkészeknek (felső tagozatosok) zöld Kószáknak (középiskolások) kék Vándoroknak/rovereknek (egyetemisták, főiskolások) szürke Felnőttcserkészeknek/öregcserkészeknek barna A korosztályi próbajelvényeket az ing bal ujján hordják és csak az adott korosztályét: A kiscserkész piros, fehér és zöld pajzs próba jelvényeit egymásra varrjuk a vállvarrástól 10 cm-re (vagy a kiscserkészek kék nyakkendőjére varrjuk ugyanilyen formában, bár ez csapatonként változhat) A cserkész és kósza korosztály első, második és harmadik próbájának jelvényét a vállvarrástól 5 cm-re Tiszti képesítéssel rendelkezők a korosztályi és a különpróba-jelvényeket nem hordják. Képesítési és megbízatási jelvények A képesítési és megbízatási jelvényeket az egyenruha bal oldalán viselik. Képesítési jelvények Őrsvezetői: kettő függőleges, 20 mm széles piros szalag a bal ingzseben. Amennyiben őrsöt vezet, úgy kéttő függőleges, 20 mm széles piros szalag, rajta egy-egy 15 mm széles zöld szalag. Tiszti képesítések (sárga szegélyű nyakkendő) Cserkészsegédtiszti: egy vízszintes arany csík a "karlapon" (melyet a könyök fölé 10 cm-rel kell felvarrni) Cserkésztiszti: két vízszintes arany csík a "karlapon" Megbízatási jelvények Csapatszintű megbízatások Tiszti képesítés nélkül Segéd-őrsvezető: egy zöld szalag Őrsvezető: két zöld szalag Rajvezető: három zöld szalag Tiszti képesítéssel Rajhoz beosztott vezető: egy lefelé nyíló arany ék a "karlapon" a csík alatt Rajparancsnok (és helyettese): két ék Csapatparancsnok (és helyettese): három ék Csapatnál magasabb szintű megbízatások Intézőbizottsági tagok: éket nem viselnek Szak- és korosztályos vezetők: egy lefelé nyíló arany ék Elnökség tagjai: két lefelé nyíló arany ék Elnök: három lefelé nyíló arany ék A "karlap" színei A segédtiszti és tiszti "karlap" alapszínei is különféle jelentést hordoznak: khaki: csapat szintű vezetők zöld: körzeti vezetők fehér: kerületi vezetők piros: szövetségi vezetők Nyelvismereti jelvény A bal ingzseb zsebtakarójának a pántján viselt sötétkék színű szalag, rajta fehér színnel hímezve vagy nyomva a legalább középfokon beszélt nyelv neve, az adott nyelven kiírva. Rendezvényjelvények A rendezvényjelvényeket (kivételes esetektől eltekintve) az adott rendezvény következő megrendezéséig illetve egy évig lehet hordani, általában a bal ingzseben. Cserkészetben eltöltött évek jelzése A cserkészetben eltöltött évek jelzésére évvirágok szolgálnak, melyeket a bal ingzseb fölött viselnek a tiszti képesítéssel nem rendelkezők. Egyéves évvirág négyféle kivitelben, valamint öt és tízéves is kapható. Lelkészek jelvényei Katolikus papok jelvénye az egyenlő szárú kereszt, melyet a nyakkendőgyűrűn hordanak. Protestáns lelkészek egy nyitott könyvet (biblia) viselnek a nyakkendőgyűrűjükön, bal lapján az Alfa jobb lapján az Omega betűkkel. Mindkét jelvény fémből készül és 20x20 mm nagyságú. Klaus Badelt Klaus Badelt (Frankfurt, Németország, 1968. december 13. –) német zeneszerző, aki leginkább filmzenéiről vált ismertté. Szülőföldjén kezdte pályafutását mozifilm- és reklám zenék megírásával. 1998-ban Hans Zimmer (Oscar-díjas zeneszerző) felkérte Badeltet, hogy dolgozzon a Jay Rifkinnel közös tulajdonban lévő Media Ventures Santa monicai stúdiójában. Ezt követően számos saját filmes munkán dolgozott, köztük Az időgép és az Atomcsapda című filmek zenéin. Együttműködött még más Media Ventures zeneszerzőkkel is, mint pl. Harry Gregson-Williams, John Powell és Zimmer. A Zimmerrel való munkája során közreműködött Az őrület határán és az Egyiptom hercege Oscar-díjra jelölt zenei albumán. Sok filmrendező felkérésére írt zenét, beleértve Ridley Scottot, Tony Scottot, Terrence Mallickot, John Woot, Kathryn Bigelowt, Jeffrey Katzenberget, Tom Cruiset, Sean Pennt, Gore Verbinskit, és Steven Spielberget is. Társproducerként közreműködött a Ridley Scott által rendezett Gladiátor című hollywoodi film zenei darabjaiban az énekes-zeneszerző Lisa Gerrarddal. Hans Zimmerrel számos sikeres filmzenén dolgozott együtt, mint például Az ígéret megszállottja, és a 2001-es év kasszasikerei közül a Hannibal és a Pearl Harbor – Égi háború című filmekéin. Ezeken kívül még számos filmzenét komponált. Opel Bochum A bochumi Opel gyár egy ma már nem létező karosszéria összeszerelő gyár volt, mely az egykori General Motors tulajdona volt. A termelés 2014 decemberében fejeződött be, amikor legördült a szalagról az utolsó Zafira Tourer. Ezzel 52 év autóösszeszerelés után a gyár végleg bezárt. Története Kezdetek A dátum 1960. Az Opel bejelenti, hogy Bochum városában tervez új összeszerelő üzemet nyitni. Még abban az évben el is kezdődnek a munkálatok. Az építkezés során több mint 2.000.000 köbméter földet, és 500.000 köbméter betont mozgattak meg. A gyár alapterülete 458.000 négyzetméter. Két évvel ezek után, 1962 - ben befejezik az építést, és hivatalosan át adják az üzemet. A termelés több mint 11.000 munkással kezdődött. Az első autó, ami gyártásnak indult az első szériás Kadett volt. A kapacitás akkor 60 autó / óra volt amit később, 1969 - ben 105 autó / órára emeltek. 1970 Szeptemberében a Manta, Novemberben pedig az Acona A - is gyártásba került. A gyár és a modelpaletta fejlesztése 1984-ben üzembe helyezték a világ első festékmintáját a vízalapú festékek számára. 1992 - ben a gyár elérte a csúcsot, ez évben összesen 361.994 jármű gördült ki a gyárból. Ezután az Opel iránti kereslet gyengült, a legyártott gépkocsik számát csökkentették, és a munkaerő redukálása is bekövetkezett, annak ellenére hogy 1999 - ben bemutatták az első Zafirát, ami sikeresnek bizonyult, és az éves termelés 300.000 jármű volt. 2004 - ben piacra dobták az Astra H - t, majd el is kezdték gyártani mint ferde hátú, mint kombi változatban. A csúcsidőszakban összesen 20.000 dolgozója volt az I., II. és a III. csarnoknak. 2011 - ben a dolgozók létszáma csupán 5.170 fő volt. A bezáráskor 3.000 főt foglalkoztatott a cég a gyárban. 2014.12.05 - én, Pénteken, 12:27 - kor legördült az utolsó, 3. generációs Zafira Tourer, ezzel befejezték a gépkocsi gyártást. A Zafira gyártása nem állt le, az összeszerelést a Rüsselsheim - i gyárba helyzeték át. Leépítés A gyárépületet 2015 - ben kezdték el lebontani. Ekkor távolították el az emblematikus autót, ami egy fehér Zafira Tourer volt és egy felirat volt olvasható rajta ( Zafira Tourer made in Bochum azaz A Z.Tourer Bochumban készül ) a főbejáratnál volt található, daruskocsi segítségével emelték le, majd egy véletlen baleset következtében totálkárosra tört. A gyárban gyártott autók Kadett A Kadett B Manta A Manta B Zafira A Zafira B Zafira Tourer Corsa B Corsa C Corsa D Astra G ( ferde hátú, kombi ) Astra H ( ferde hátú, kombi ) Podgradina (Posedarje) Podgradina falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Posedarjéhoz tartozik. Fekvése Zára központjától légvonalban 22 km-re, közúton 27 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re délre Dalmácia északi részén, az A1-es autópályától keletre a Novigradi-tenger felett hat kilométer hossza terül el Posedarje, Paljuv, Novigrad, Islam Latinski és Grčki között. Története A mai település elődje a 17. században a Novigradi-tenger partján fekvő Budima volt, amely nem volt állandó település, hanem itt a velencei-török határon a török ellen harcoló uszkókoknak szolgált menedékhelyül. A moreai háború során 1684-ben a Budimán élők délebbre, a Gradina nevű magaslat alá települtek át, amely már az ókorban a liburnok számára is fontos stratégiai hely volt és amelyen egykor erőd is állt. A szomszédos Mirce lakói összefogva a budimaiakkal létrehozták az új települést, melyet a közeli magaslatról Podgradinának (Podgradina = Gradina alatt) neveztek el. Később keletről újabb betelepülők érkeztek Ervenik, Medviđa, Kruševo és Pridraga bukovački kotari falvakból. A falunak 1880-ban 126, 1910-ben 286 lakosa volt. Az önálló podgradinai plébániát 1990. december 8-án kiadott rendeletével hozta létre Marijan Oblak zárai érsek. A településnek 2011-ben 684 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak. Nevezetességei A Szentlélek tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1990. december 9-én szentelte fel Marijan Oblak érsek. A templom nem állhatott sokáig háborítatlanul, mivel 1991. szeptember 13-án a szerb erők támadása következtében leégett. A háború után teljesen újjá kellett építeni. A templom egyhajós épület sekrestyével. Szembemiséző oltára, szenteltvíztartója kőből készült. A templomot a Fatimai Szűzanya fából faragott szobra díszíti. Harangtornyában két harang található. Bromokriptin A bromokriptin (INN: bromocriptine) gátolja a prolaktin-kiválasztást és stimulálja a dopaminreceptorokat. Endokrinológiai és neurológiai indikációs területe van. Farmakológiai tulajdonságai az indikációs területek szerint jellemezhetők. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Bromokriptin-mezilát (Bromocriptini mesilas) néven hivatalos. Endokrinológia Gátolja a prolaktin kiválasztását anélkül, hogy befolyásolná a többi hipofízis elülsőlebeny hormon normál szintjét. Akromegáliás betegeken csökkenti a plazma emelkedett növekedésihormon-szintjét, ezáltal a klinikai tüneteket és a glükóz-toleranciát kedvezően befolyásolja. Megakadályozza a tejelválasztás megindulását, illetve a már megindult tejelválasztást megszünteti. Visszaállítja a prolaktintól függő menstruációs ciklust és ovulációt. Eredményes az amenorrhoea és az anovuláció (galactorrhoeavál vagy anélkül) kezelésében. Nem növeli a tromboembólia kockázatát. Csökkenti a prolaktint szekretáló hipofízis-adenoma méretét. Javítja a policisztás ovárium szindróma klinikai tüneteit. Az emlő jóindulatú betegségei esetén csökkenti a ciszták számát, a fájdalmat, normalizálja a progeszteron/ösztrogén egyensúlyt. Neurológia Dopaminerg-aktivitása révén, az endokrinológiában használatos dózisnál általában magasabb adagban, hatékony a parkinsonizmus kezelésében, amelyet specifikus nigrostriatális dopamindeficit jellemez. A dopaminreceptorok stimulációjával helyreállítja a neurokémiai egyensúlyt. Klinikailag javítja a parkinsonos tüneteket (tremor, rigor, bradykinesia) és a depressziót, a betegség minden stádiumában. Adható önmagában, vagy más anti-parkinson készítménnyel kombinálva. A kombináció csökkenti a levodopa-igényt, ezáltal késlelteti a motoros fluctuatiók kialakulását. Bromokriptin terápia mellett lehetőség nyílik a kombinációban adott készítmények, elsősorban a levodopa adagjának a csökkentésére. Így kiküszöbölhetők a levodopa-kezelés okozta nemkívánatos hatások közül az „end of dose”, az „on-off” jelenség és a dyskinesia. Javítja a betegek depressziós tüneteit. Farmakokinetikai tulajdonságok Orális adagolás után gyorsan és jól abszorbeálódik a gasztrointesztinális traktusból. Az anyavegyület és metabolitjai a májban metabolizálódnak és a széklettel ürülnek, csupán 6% eliminálódik a vesén keresztül. 96%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A csúcskoncentráció 1-3 órán, a prolaktinszintet csökkentő hatás 1-2 órán belül jelentkezik, a maximumot kb. 5 óra múlva éri el és a hatása 8-12 órát tart. Az anyavegyület eliminációja a plazmából bifázisos, terminális felezési ideje 15 óra körül van. Az idős kor nem befolyásolja közvetlenül a farmakokinetikai paramétereket, májkárosodás esetén azonban az elimináció lassulása a plazmakoncentráció emelkedését eredményezheti, ami szükségessé teheti a dózis megváltoztatását. 1908. évi nyári olimpiai játékok Az 1908. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a IV. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1908. április 27. és október 31. között rendeztek meg a nagy-britanniai Londonban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a játékok rendezésére – a pályázó Róma, Milánó és Berlin közül – eredetileg Rómát jelölte ki, azonban az előkészületek idején kitört a Vezúv, óriási károkat okozott, és amikor a károk helyreállítási költségei miatt az olasz kormány 1907-ben lemondott a rendezésről, London ugrott be Róma helyére. A versenyeket remek létesítményekben önállóan rendezték, és rajtuk huszonkét ország kétezer-nyolc versenyzője vett részt. Az olimpiai sportágak száma az 1904. évi nyári olimpiai játékokhoz képest tizennyolcról huszonnégyre nőtt, és itt vonultak fel első alkalommal a megnyitón nemzetenként a résztvevők. Az ünnepélyes megnyitót 1908. július 13-án rendezték meg, valójában a fedett pályás teniszversenyekkel már április 27-én megkezdődtek a küzdelmek, a labdarúgótornát pedig csak október második felében bonyolították le. A sorozatos bírói botrányok és viták miatt – elsősorban az amerikaiak és a britek között – utoljára bízták a versenybírói teendőket a rendező nemzetre. Érdekességek Ez volt az első újkori olimpia, melyen a részt vevő sportolók száma kétezer fölé emelkedett. Hivatalosan ekkor rendeztek először nők számára is versenyeket (teniszben és műkorcsolyában) az olimpiák történetében. Az olimpia első női győztese Gwendoline Eastlake-Smith lett, tenisz egyes versenyszámban. Az új versenyszámok a gyeplabda és a labdarúgás voltak. A 400 méteres síkfutás döntőjében egy angol és három amerikai versenyzett, az angol akadályozásáért a verseny eredményét megsemmisítették és új döntőt rendeztek. A megismételt döntőn az amerikaiak nem indultak, így az egyedül versenyző angol nyert. Rúdugrásban azonos eredmény miatt két aranyérmes versenyző volt. Tőrvívásban a franciák, kardvívásban a magyarok rendeztek háziversenyt . Weisz Richárd egy órán át tartó kemény küzdelemben győzött birkózásban az orosz Alekszandr Petrov ellen. A hat kerékpáros versenyszámból ötöt nyertek a hazaiak és csak egyet a franciák. Az 1000 méteres számban nem hirdettek eredményt, mert a győztes sem érte el a kitűzött szintidőt. Három motorcsónakos számot is rendeztek a Temzén . A különleges számok között lovaspóló, rögbi, lacrosse és jeu de paume volt, bemutatót vitorlázásból tartottak. Négy versenyszámot korcsolyából is megrendeztek. Oroszország a játékokra annak megkezdése után 12 nappal érkezett, mert ott még nem a Gergely-naptár volt használatban. Részt vevő nemzetek Az olimpián az alábbi 22 nemzet vett részt, közülük Finnország és Törökország első alkalommal. Argentína (ARG) (1 – 1 férfi) Ausztrálázsia (ANZ) (29 – 29 férfi) Ausztria (AUT) (7 – 7 férfi) Belgium (BEL) (77 – 77 férfi) Cseh Királyság (BOH) (19 – 19 férfi) Dánia (DEN) (78 – 78 férfi) Egyesült Államok (USA) (122 – 122 férfi) Finnország (FIN) (65 – 65 férfi) Fokföld (SAF) (14 – 14 férfi) Franciaország (FRA) (208 – 208 férfi) Görögország (GRE) (20 – 20 férfi) Hollandia (HOL) (118 – 118 férfi) Kanada (CAN) (88 – 88 férfi) Magyarország (HUN) (63 – 63 férfi) Nagy-Britannia (GBR) (737 – 698 férfi, 39 nő) Németország (GER) (81 – 79 férfi, 2 nő) Norvégia (NOR) (58 – 58 férfi) Olaszország (ITA) (67 – 67 férfi) Oroszország (RUS) (6 – 6 férfi) Svájc (SUI) (1 – 1 férfi) Svédország (SWE) (172 – 169 férfi, 3 nő) Törökország (TUR) (1 – 1 férfi) Olimpiai versenyszámok Az olimpia hivatalos programja szerint huszonkét sportág huszonnégy szakágában száztíz versenyszámot rendeztek. Ténylegesen a férfi rúdugrásban két olimpiai bajnokot avattak, illetve a kerékpározás 1000 méteres férfi sprintversenyében nem hirdettek végeredményt. A hivatalos program szerint a következő sportágakban, illetve szakágakban avattak olimpiai bajnokot: Éremtáblázat A háromszázhuszonhárom – száztíz arany-, százhét ezüst- és százhat bronz- – érmen tizenkilenc ország versenyzői osztoztak. A versenyekre nevezett országok közül csak Argentína, Svájc és Törökország sportolói nem nyertek érmet. A magyar csapat szereplése Magyarország az előző olimpiákhoz képest jelentős számú, hatvanhárom sportolóval vett részt. A magyar csapat zászlóvivője Mudin István, az 1906. évi (Pánhelén) olimpián ezüstérmes atléta volt. A részt vevő magyar sportolók névsorát lásd az Az 1908. évi nyári olimpia magyarországi résztvevőinek listája szócikkben. A magyar sportolók öt sportágban, illetve szakágban összesen hetvennégy olimpiai pontot szereztek. Ez negyvenhat ponttal több, mint az előző, 1904. évi nyári olimpiai játékokon elért eredmény. Az egyes sportágak eredményessége a következő: Magyar érmesek A magyar versenyzők három arany, négy ezüst és két bronzérmet szereztek. A legeredményesebb magyar versenyző Fuchs Jenő volt. Aranyérmesek Fuchs Jenő, vívás, kard, egyéni Weisz Richárd , birkózás, kötöttfogás, nehézsúly vívás, kard, csapat ( Földes Dezső , Fuchs Jenő, Gerde Oszkár , Tóth Péter , Werkner Lajos ) Ezüstérmesek Halmay Zoltán , úszás, 100 m gyors Somodi István , atlétika, magasugrás Zulawszky Béla , vívás, kard, egyéni úszás, 4×200m gyorsváltó ( Munk József , Zachár Imre , Las Torres Béla , Halmay Zoltán) Bronzérmesek Levitzky Károly , evezés atlétika, olimpiai váltó ( Simon Pál , Mezei Frigyes , Nagy József , Bodor Ödön ) További magyar pontszerzők 4. helyezettek Bodor Ödön, atlétika, 800 m síkfutás Payr Hugó , birkózás, kötöttfogás, félnehézsúly birkózás, kötöttfogás, nehézsúly Szántay Jenő , vívás, kard, egyéni Toldi Ödön , úszás, 200 m mell 5. helyezettek Maróthy József , birkózás, kötöttfogás, könnyűsúly Radvány Ödön , birkózás, kötöttfogás, könnyűsúly Tóth Péter, vívás, kard, egyéni evezés, nyolcas ( Éder Róbert , Haraszthy Lajos , Hautzinger Sándor , Kirchknopf Ferenc , Klekner Sándor, Szebeny Antal , Várady Jenő , Vaskó Kálmán , Wampetich Imre ) 6. helyezettek Luntzer György , atlétika, diszkoszvetés Werkner Lajos, vívás, kard, egyéni Stanko Poklepović Stanko Poklepović (Split, 1938. április 19. –) horvát labdarúgó, edző. Pályafutása Játékos pályafutását teljes egészében szülővárosa Split munkáscsapatában, az RNK Splitben töltötte. Edzői pályafutása is itt kezdődött, még igazolt labdarúgóként kezdte a csapatot vezetni. Később számos jugoszláv és horvát csapat kispadján ült, de megfordult Ciprus, Irán és Szlovénia csapatainál is. Az 1999-2000-es szezonban Magyarországon dolgozott a Ferencváros vezetőedzőjeként. Az első horvát bajnokság aranyérmes csapata, a Hajduk Split edzője volt 1992-ben. Az iráni Persepolis FC vezetőjeként két bajnoki címet is szerzett, és mindkét ott töltött szezonjában (1996, 1997) az év edzőjének választották. Háromszor nyerte meg csapatával a Horvát Kupát. 1999-ben az NK Osijek, 1993-ban és 2010-ben a Hajduk Split vezetőedzőjeként lett kupagyőztes. Két válogatott szövetségi kapitányi posztját is ellátta, Horvátország és Irán válogatottjának élén is állt, de egyik helyen sem volt sikeres. A horvát válogatottal 4 mérkőzésén csak 1 győzelmet és 1 döntetlent szerzett, Iránban ugyancsak 4 mérkőzéséből 1 győzelem és 2 döntetlen jutott. Estación de Valladolid-Campo Grande Estación de Valladolid-Campo Grande vasútállomás Spanyolországban, Valladolid településen. Része a spanyol nagysebességű vasúthálózatnak. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Madrid–Valladolid nagysebességű vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Estación de Segovia-Guiomar Uruguay megyéi Uruguay 19 megyéből (departamentos) áll: Artigas (Artigas). 1884-ben alakult Salto megyéből . Canelones (Canelones). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Eredeti neve: Villa de Guadalupe Cerro Largo (Melo). 1821-ben alakult. Colonia ( Colonia del Sacramento ). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Durazno (Durazno). 1822-es alapítású. Eredeti neve Entre Ríos y Negro volt. Flores (Trinidad). 1885-ben keletkezett San José megye egy részéből. Florida (Florida). 1856-ban keletkezett San José megye egy részéből. Lavalleja (Minas). 1837-ben keletkezett. Eredetileg Minas -nek hívták. Maldonado (Maldonado). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Eredeti neve San Fernando de Maldonado volt. Montevideo ( Montevideo ). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Paysandú (Paysandú). 1820-ban alakult. Río Negro (Fray Bentos). 1868-ban alakult, Paysandú megye egy részéből. Rivera (Rivera). 1884-ben alakult Tacuarembó megye egy részéből. Rocha (Rocha). Maldonado megye egy részéből alakították ki. Salto (Salto). 1837-ben alakult. San José (San José de Mayo). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Soriano (Mercedes). Egyike a 6 eredeti megyének. 1816-ban alakították ki. Eredeti neve Santo Domingo Soriano volt. Tacuarembó ( Tacuarembó ). 1837-ben alakult. Treinta y Tres (Treinta y Tres). 1884-ben alakult, Cerro Largo megye és Lavalleja megye részeiből. Forrás presidencia.gub.uy Patung metróvonal (Peking) A pekingi Patung (Batong) metróvonal (egyszerűsített kínai: ���; pinjin: bātōng xiàn) Szehuj (Sihui) és Tucsiao (Tuqiao) között közlekedik. 2003. december 27-én indult meg rajta a közlekedés. A Patung (Batong) vonal színe vörös. Vila-real Vila-real település Spanyolországban, Castellón tartományban. Vila-real a valenciai város katalán és a hivatalos neve, spanyolul: Villarreal és aragóniai nyelven (nyelvjárásban) Villa-reyal. Vila-real Almassora, Betxí, Burriana, Nules, Onda és Alquerías del Niño Perdido községekkel határos. Lakosainak száma 50 334 fő (2017). . Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. e. 271 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek Évek: i. e. 276 – i. e. 275 – i. e. 274 – i. e. 273 – i. e. 272 – i. e. 271 – i. e. 270 – i. e. 269 – i. e. 268 – i. e. 267 – i. e. 266 Események Római consulok :K. Quinctius Claudus és L. Genucius Clepsina OpenBSD Az OpenBSD egy szabad, 4.4BSD alapú Unix-szerű operációs rendszer, amelyet önkéntesek fejlesztenek. A készítők különösen nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra és a hordozhatóságra. A legtöbb SVR4 (Solaris), FreeBSD, Linux, BSD/OS, SunOS és HP-UX programot képes futtatni, bináris emulációval. Többek közt elérhető alpha, amd64, armish, armv7, aviion, hp300, hppa, i386, landisk, loongson, luna88k, macppc, mvme68k, mvme88k, octeon, sgi, socppc, sparc, sparc64, vax és zaurus platformokra. Ingyen letölthető és terjeszthető, vagy megvásárolható CD-formában, az ebből befolyt összeget a projekt fejlesztésére fordítják. Érdekessége, hogy minden release-hez (kiadáshoz) egy dalt írnak: ezeket le lehet tölteni a fejlesztők weblapjáról, valamint az általuk terjesztett CD-ken is megtalálhatóak. A projekt vezetője Theo de Raadt, aki 1995-ben a NetBSD projektből való viharos kilépése után alapította az OpenBSD-t. A projekt kabalája Puffy, a tüskés gömbhal. Történet és népszerűség 1994 decemberében Theo de Raadt kilépett a NetBSD csapatból és lemondott a fejlesztői pozíciójáról. A részletek nem ismertek teljesen, de valószínűsíthető, hogy a levelezési listákon is érezhető zúgolódások, nézeteltérések miatt hozta meg ezt a döntést az egykori alapító tag. De Raadt szókimondó, néha ellenségesnek tűnő stílusát nehezen tudják elfogadni sokan, egy interjú során Linus Torvalds is bevallotta, hogy aggódott találkozásuk előtt Theo nehéz természete miatt. Sokak sokféleképpen vélekednek róla, van aki tehetséges programozót és biztonsági szakembert lát benne, van aki kritizálja szakmai tudását és konfrontatív viselkedését. 1995 októberében de Raadt elképzeléseivel és vezetésével megalapította az OpenBSD projektet a NetBSD 1.0 elágaztatásából, 1996 júliusában jelent meg az 1.2-es verziószám, majd ez év októberében a 2.0. Az ütemezés azóta beállt a 6 hónapos ciklusra, vagyis félévente új verzióval jelentkeznek minden November és Május elsején. Egy verziót a következő utáni verzió megjelenéséig támogatnak (vagyis 1 évig). 2007. július 25-én Bob Beck fejlesztő bejelentette az OpenBSD alapítványt, melyen keresztül hivatalos formában megvalósítható a projekt által kínált termékek támogatása. Az alapítvány az OpenBSD-n túl teret ad az OpenSSH, OpenBGPD, OpenNTPD és OpenSMTPD projekteknek is. Weboldalukon akár havi rendszerességű adományozásra, és bitcoin-al való fizetésre is van lehetőség. Mivel a fejlesztők nem gyűjtenek semmiféle információt felhasználóikról, ezért nehéz meghatározni, pontosan hányan használhatnak OpenBSD-t. Egy 2005-ös felmérés szerint a négy legnagyobb BSD (FreeBSD, OpenBSD, NetBSD, Dragonfly BSD) ágban az OpenBSD a második helyet foglalja el népszerűségben (32,8%) a FreeBSD mögött (77%) és a NetBSD (16,3%) előtt. Egy, a DistroWatch linuxos portál által közölt eredmények szerint az OpenBSD a népszerűségi listán a 79. helyen áll. Az OpenBSD alapítvány 2014-es hirdetménye szerint, a csak a weboldalukról 2013-ban letöltött (tüköroldalakat nem beleszámítva) OpenBSD telepítők száma ~15 000-re tehető. Az OpenSSH forráskód letöltésének száma ~75 000. 2013-ban legaláb ~60 hivatalos tüköroldal ismert szétszórva a világon. Főbb erényei hordozhatóság szabványosság helyes működés megelőzésen alapuló biztonság beépített titkosítás Részletesebb leírás a biztonsági funkcióiról. A csapat céljairól a weboldalukon. Támogatás, segítség #openbsd (angolul) freenode IRC-en, vagy IRC böngészőn keresztül: https://webchat.freenode.net/?channels=openbsd (angolul) misc levelezőlista (angolul) bsdempire fórum (magyarul) - de régi daemonforums.org fórum (angolul) Hírek OpenBSD-ről OpenBSD Journal (angolul) HUP OpenBSD szekció bsd.hu OpenBSD címke OpenBSD a Slashdot -on announce mailing list security-announce mailing list Dokumentációk OpenBSD-ről Prezentációk, előadások OpenBSD-ről (angolul) Telepítsünk OpenBSD 3.5-öt FTP-n keresztül (tutorial kezdőknek)! OpenBSD 3.5 – Az első lépések a telepítés után (kezdőknek) Készítsünk saját OpenBSD telepítő CD-t OpenBSD – a rendszer építése forrásból (kernel) OpenBSD – Magas rendelkezésre-állású webszerver készítése CARP-pal OpenBSD – Terhelés-elosztó web szerver készítése CARP-pal OpenBSD – Csomagok és portok használata OpenBSD bsdempire wiki Kapcsolódó projektek CARP - Common Address Redundancy Protocol PF - OpenBSD Packet Filter Pfsync OpenBGPD OpenOSPFD OpenNTPD OpenSMTPD OpenSSH OpenIKED spamd sndio Xenocara cwm Morrie-tétel A Morrie-tétel egy trigonometrikus azonosság, amely kimondja, hogy Ez egy speciális esete a következő általánosabb azonosságnak: méghozzá és választással. A név Richard Feynmantól származik, aki ezen a néven hivatkozott az azonosságra, ugyanis gyermekkorában hallott róla először egy Morrie Jacobs nevű fiútól. Egy hasonló azonosság létezik a szinusz szögfüggvényre is: Továbbá, a második azonosságot elosztva az elsővel azt kapjuk, hogy Bizonyítás Írjuk fel a kétszeres szög szinuszára vonatkozó azonosságot: Ebből fejezzük ki -t: Innen következik, hogy: Ezen kifejezéseket összeszorozva a következőt kapjuk: Ez egy teleszkopikus szorzat, egyszerűsítés után azt kapjuk, hogy amely megegyezik a Morrie-tétel általánosításával. OpenCart Az OpenCart a GNU GPL v3.0 licenc alatt kiadott nyílt forráskódú, PHP-alapú e-kereskedelmi megoldás. Fejlesztője, Daniel Kerr az MVC szerkezeti minta felhasználásával kódolja a moduláris architektúrájú rendszert. Ebben az évben megnyílt a hivatalos magyarországi OpenCart weboldal, ahol a magyar nyelvi fájlok mellett már megtalálhatók magyar nyelvű kiegészítések és modulok is. Rendszerkövetelmények Apache PHP 5 MySQL cUrl FSock Fő szolgáltatásai Korlátlan számú kategória Korlátlan számú termék Korlátlan számú gyártó Letölthető termékek értékesítésére is alkalmas Vélemények a termékekről A termékek értékelhetők Biztonsági mentés és visszaállítás Modulokkal bővíthető szolgáltatások Sablonokkal átváltoztatható arculat A szállítási díj súly alapján történő kiszámítása Többféle valuta használható Több adóosztály határozható meg Keresőoptimalizálás Jelentések készíthetők az eladásokról Tetszőleges számú információs oldalak Számos fizetési átjáró támogatása Ajándékutalványok beváltása Többnyelvű kezelőfelület Tolentino Tolentino település Olaszországban, Marche régióban, Macerata megyében. Lakosainak száma 19 831 fő (2017. január 1.). Tolentino Camporotondo di Fiastrone, Colmurano, Corridonia, Macerata, Pollenza, San Ginesio, Serrapetrona, Treia, Urbisaglia, Belforte del Chienti, San Severino Marche és Petriolo községekkel határos. Története 1815. május 2-án és 3-án a város közelében zajlott le a tolentinói csata, amelynek során az Elba-szigetéről visszatért Napóleon támogatására induló Joachim Murat tábornagy, nápolyi király csapatai vereséget szenvedtek az ellene küldött Habsburg Birodalmi haderőtől. A 2016. október 30-i földrengésben súlyosan megrongálódott a Szent Szív és Nursiai Szent Benedek-templom is. Andrea Carradori, a Jézus Szent Szíve Testvérület perjele levélben fordult Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz, segítségét kérve. A magyar kormány úgy döntött, hogy 150 millióval segíti a rekonstrukciót. A felújított templom ünnepélyes felavatására, amelyen részt vett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Varga Lajos váci segédpüspök is, 2017. december 9-én került sor. A templomban egy olasz–magyar emléktáblát is elhelyeztek, és azt is bejelentették, hogy Nagykőrös és Tolentino testvérvárosi kapcsolatot köt. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 4582 Hank A 4582 Hank (ideiglenes jelöléssel 1989 FW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1989. március 31-én. Osztie Andor Osztie Andor (Módos 1873. – Temesvár, 1929.) magyar levéltáros, szerkesztő, újságíró. Életútja Módoson született, s a későbbi három ország területén élte le az életét (Jugoszlávia, Magyarország, Románia). Középiskoláit Temesvárt és Szegeden végezte; Budapesten levéltárosi vizsgát tett. Hosszú éveken át Temes vármegye főlevéltárnoka. Újságírói pályáját a Szegedi Naplónál kezdte, ahol Tömörkény István oldalán dolgozott. 1900-tól a Délmagyarországi Közlöny szerkesztője, majd tulajdonosa. Az I. világháború után a Temesvári Újságban, majd a Temesvári Hírlapban jelentek meg politikai és helytörténeti írásai. Az OMP temes-torontáli tagozatának főtitkára volt haláláig. Ecma International Az Ecma International (Európai informatikai és kommunikációs rendszerek szabványosítási szövetsége, European association for standardising information and communication systems) 1994-ben jött létre, amikor az Európai Számítógépgyártók Szövetsége (European Computer Manufacturers Association (ECMA)) megváltoztatta nevét, ezzel is jelezve a szervezet új nemzetközi tevékenységét. Az ECMA 1961-ben alakult azon célból, hogy az európai számítástechnikai rendszerek szabványosítását koordinálja. A tagság nyitott minden olyan cégnek, ami Európában számítógépeket vagy kommunikációs eszközöket gyárt. Jelenleg a szervezet felelős az ECMAScript szabványáért („JavaScript”) is, melynek utolsó kiadott változata az ECMA-262 Edition 3. Palk-szoros A Palk-szoros (tamilul: ������ ������� / ������ ������, sinhala: ���� ������ ������ Pok Samudra Sandhiya) egy szoros az indiai Tamilnádu állam és a Srí Lanka-i szigetország északi provinciájának Mannar körzete között. A Bengáli-öböl délkeleti részét köti össze a Palk-öböl északnyugati részével. A szoros 53-81 km (33-51 mérföld) széles.Számos folyó folyik bele, például a Vaigai folyó Tamil Naduban. A szorost Robert Palk után nevezték el, aki Madras kormányzója volt (1755-1763) a céges uralom idején. Földrajza A Palk-öböl a déli végén egy alacsony szigetekből álló szigetcsoportnál ér véget és egy zátonynál amiket együttesen Ádám hídjanak neveznek, mivel a hindu mitológiában "Ram Setu" vagy Rama Hídjaként ismerték. Ez a szigetcsoport Tamil Naduban a Pamban-szigeti Dhanuskodig (Rameswaram-szigetként is ismerik) és Srí Lankán a Mannar-szigetekig terjed. Rameswaram szigete Indiához kapcsolódik a Pamban híd által. Történelme 1914-től rendszeres vonatok jártak Madras/Chennaitól Dhanushkodiba, egy komp járt a Mannar-szigeteken Talaimannarból és onann egy vonat Colomboba. 1964-ben egy ciklon lerombolta Dhanuskodit, a vasutat és számos kárt okozott a Palk Öböl és a Palk part mentén a parton. Dhanushkodi nem lett újjáépítve és Sri Lankában a Talaimannar-Mahawilachchiya vasút fel lett adva a polgárháború miatt (később teljesen újjá lett építve). Volt egy komp kis kikötők között Ramewaramban és Talainmannarban, de ez napjainkig le van csatlakoztatva. Javasolt csatorna Az öböl sekély vizei és zátonyai nehézzé teszik a nagy hajók átkelését, habár a tengerparti kereskedelmet hordozó halászcsónakok és kisvízi járművek évtizedeken át navigáltak a szoroson. A nagy hajóknak Sri Lankán kell keresztül menniük. Egy öblön keresztüli szállítási csatornát először 1860-ban javasoltak az indiai brit kormány számára. Számos bizottság mai napig tanulmányozza a javaslatot. A legújabb tanulmány 2004-ben, a Tamil Nadui kormány által, a Sethusamudram szállítási csatorna projekt volt, egy környezeti következményeket és technikai megvalósíthatóságot vizsgáló tanulmány volt. Azonban a tervek ellentétben álltak különböző vallási körökkel. Egy indiai epikus vers, a Rámájana, amit évezredekkel ezelőtt írtak szanszkrit nyelven és egy fontos hindu írás újraszámlálja, hogy Ráma hogyan építtetett egy hidat kövekből a Lanka-tengeren keresztül egy csapat vanara segítségével, hogy megmentse a feleségét, Sitát az Asaru királytól, Ravanától. Az Ádám hídja mozgalom, amit egy NASA-műhold által Rama's Seturól készített fénykép váltott ki, azért alakult, hogy megelőzze a csatorna megépítését. (5918) 1991 NV3 Az (5918) 1991 NV3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. július 6-án. Hypnotize A Hypnotize a System of a Down ötödik albuma. 2005. november 22-én jelent meg; 2005. december 13-án már arany- és platinalemez lett. Az album párjának tekinthető a fél évvel előtte megjelent Mezmerize, ám azzal ellentétben ez valamivel keményebb hangzású, mégis nagyon hasonlít, a tagok nyilatkozatai szerint minden dalnak megtalálható a párja a másik lemezen. A két album együtt a teljes, a tokot is úgy tervezték, hogy egymásba csúsztathatóak legyenek. A Soldier Side ad keretet a két albumnak. Míg a Mezmerize ezzel az intróval indul, addig a Hypnotize a teljes dallal zárul. A borítót az énekes/gitáros Daron Malakian apja, Vartan Malakian készítette. A számok listája Attack ( Daron Malakian , Serj Tankian ) – 3:06 Dreaming (Malakian, Shavo Odadjian , Tankian) – 3:59 „Kill Rock 'N Roll (Malakian, Tankian) – 2:27 Hypnotize (Malakian, Tankian) – 3:09 Stealing Society (Malakian, Tankian) – 2:58 Tentative (Malakian, Tankian) – 3:37 U-Fig (Malakian, Odadjian, Tankian) – 2:55 Holy Mountains (Malakian, Tankian) – 5:28 Vicinity of Obscenity (Malakian, Tankian) – 2:51 She's Like Heroin (Malakian) – 2:44 Lonely Day (Malakian) – 2:47 Soldier Side (Malakian) – 3:40 Tu–154 A Tu–154-es (NATO-kódja: Careless) szovjet, később orosz gyártmányú, közepes hatótávolságú, három sugárhajtóműves utasszállító repülőgép. A mai napig belföldi járatokon használják Oroszországban, a volt Szovjetunió tagállamaiban, néhány kelet-európai országban, Iránban és Észak-Koreában. Gyártását 2013-ban fejezték be. Története A Tu–104 és az Il–18 utasszállító repülőgépek leváltására tervezték a Tupoljev tervezőirodában (OKB–156). A fejlesztési munkálatok 1963-ban kezdődtek Szergej Jeger főkonstruktőr vezetésével. A Tu–154 volt a Tupoljev tervezőiroda első olyan sugárhajtású utasszállító repülőgépe, melyet eleve polgári célra, utasszállításra terveztek. A tervezőiroda korábbi sugárhajtású repülőgépei, a Tu–104 és ennek leszármazottai, a Tu–124 és a Tu–134 gyökerei a Tu–16 bombázó konstrukciójáig nyúlnak vissza. A fejlesztési kezdeti szakaszában két koncepciót dolgoztak ki, melyek a hajtóművek számában és elrendezésében különböztek. Az egyik változat koncepciója négy, két oldalt párosával elhelyezett Szolovjov D–20-as hajtóművet tartalmazott, míg a másik változatnak három Kuznyecov NK–8-as hajtóműve volt. A tervek elemzését követően 1965-ben az utóbbi, három hajtóműves változat mellett döntöttek. Ekkor meghatározták az alapvető műszaki paramétereket is. A műszaki követelmények 16–18 000 kg-os hasznos terhelés és 900 km/h-s utazósebesség mellett 2850–4000 km-es hatótávolságot, míg 5800 kg-os terhelésnél és 850 km/h-s utazósebességnél 5800–7000 km-es hatótávolságot határoztak meg. Az előzetes tanulmányok alapján a Szovjetunió Minisztertanácsa 647-240. sz. határozatában megbízta a Tupoljev-tervezőirodát a közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép kifejlesztésével. Az első kísérleti példánya 1966-ra készült el a moszkvai Opit gépgyárban (MMZ Opit). A géppel az első felszállást 1968. október 3-án hajtották végre. A sorozatgyártást eredetileg a hodinkai 30. sz. Moszkvai Gépgyárban tervezték, de végül a Kujbisevi Repülőgépgyár (ma: Aviakor) mellett döntöttek. Első változatának, az öt fős személyzetű Tu–154A-nak sorozatgyártása 1970-ben kezdődött el Kujbisevben (ma: Szamara). Az Aeroflotnál 1971-ben állt szolgálatba. Kezdetben kísérleti jelleggel postai küldemények szállítására használták. Az utasforgalomban 1972-től vett részt az Aeroflotnál. Első menetrend szerint útját 1972. február 9-én hajtotta végre a Moszkva–Minyeralnije Vodi vonalon. 1975–1988 között modernizálták, miközben a felszállótömege 94 tonnáról 96 tonnára nőtt. Az első modernizált változata a Malév igényei szerint kialakított Tu–154B–2 volt, három fős személyzettel. Legutolsó sorozatgyártású változata a Tu–154M, melynek eredetileg Tu–164 lett volna a típusjelzése. A Tu–154-es sorozatgyártását 2013 februárjában fejezte be a szamarai Aviakor repülőgépgyár. Az utolsó példányt az orosz védelmi minisztérium számára gyártották. Magyarországi alkalmazása A Malév 1973. szeptember 5-én állította forgalomba az első Tu–154B2 repülőgépet HA–LCA lajstromjellel. A típust csaknem három évtizeden keresztül alkalmazta, ez idő alatt összesen 18 darabot üzemeltetett. A típust 2001. március 31-én vonták ki az utasforgalomból. Az ötödikként 1975-ben beszerzett HA–LCG lajstromjelű gép a ferihegyi Aeroparkban van kiállítva. Balesetek A Tu–154-es forgalomba állítása óta 63 gép semmisült meg balesetekben, ami magasabb érték, mint a Boeing hasonló típusú repülőgépénél, a hírhedten rosszindulatú Boeing 727-esnél, és ezekből az esetekből mindössze 28 végződött haláleset nélkül. A 63 elpusztult gépből 6-ot terroristák vagy más katonai csoportok térítettek el, néhányuk a rossz leszállópályaviszonyok miatt ment tönkre. A többi balesetet karbantartás hiánya, géphiba, vezetési hiba, emberi mulasztás vagy a légiirányítók figyelmetlensége okozta. A Malévnél majdnem harminc évig volt használatban. A Boeingek megjelenése előtt a legnagyobb darabszámban üzemeltetett típus volt, ezek közül csak egy szenvedett katasztrófát ( MA 240 ) Bejrútban ismeretlen okból (valószínűleg lelőtték). Egy gép Prágában egy erőteljes földetérés közben kettétört, egy másik gép Szalonikiben figyelmetlenségből a betonon hasraszállt, de újból el tudott emelkedni, majd a futómű kibocsátása után rendben leszállt. Személyi sérülés itt nem volt, de a gépet selejtezni kellett. 2001 . október 4-én a Szibir légitársaság 1812-es járata a Tel-Avivból Novoszibirszkbe tartó út során a Fekete-tengerbe zuhant, miután egy ukrán föld–levegő rakéta eltalálta. Az RA-85693 lajstromjelű gépen tartózkodó 66 utas és 12 fős személyzet életét vesztette. 2002 . július 1-jén a Bashkirian Airlines 2937-es járata (Moszkvából Barcelonába tartó) a németországi Überlingen közelében összeütközik a DHL Boeing 757 Cargo Bergamo-Brüsszel járatával 11 880 m magasan, 63 utas és a 12 fős személyzet meghal. A másik gépben a két pilóta veszti életét. Állítólag a Boeing vezérsíkja hasította ketté a Tu–154-est. 2006 . augusztus 22-én a Pulkovo Airlines 612-es járata a Fekete-tenger partvidéke mentén fekvő Anapa városából Szentpétervárba tartó útja során viharba került, majd lezuhant az orosz – ukrán határ közelében 170 ember, köztük 45 gyermek halálát okozva. 2006. szeptember 1-jén az Iran Air Tours egyik Tu–154-ese az iráni Mashhed városában leszállás közben kicsúszott a kifutópályáról és kigyulladt. A fedélzeten lévő 148 ember közül 28 meghalt. 2006. szeptember 26-án a Kyrgyzstan Airlines repülőgépe Biskekben , felszállás közben összeütközött az amerikai légierő Boeing KC–135 légi utántöltő repülőgépével . Ennek következtében a Tu–154-es gép egyik szárnyának egy része letörött, de végre tudta hajtani a felszállást és sikeresen vissza tudott térni a repülőtérre úgy, hogy 2,5 méteres darab hiányzott a szárnyából. A balesetben senki sem sérült meg. [forrás?] 2010 . április 10-én Szmolenszk közelében lezuhant a Lengyel Légierő 101-es lajstromjelű Tu–154M-je, amely többek között Lech Kaczyński lengyel államfőt szállította a katyńi áldozatok emlékünnepségére. A fedélzeten tartózkodott az elnök, felesége Maria Kaczyńska, a lengyel központi bank vezetője Sławomir Skrzypek és több más vezető lengyel személyiség. A személyzettel együtt összesen 96 fő életét vesztette a légi szerencsétlenségben. Lengyelország és Oroszország azonnal elrendelte a teljes kivizsgálást az ügyben. 2016. december 25-én az Orosz Légierő – 1983-ban gyártott – RA-85572 lajstromjelű, a szíriai Latakiai légibázisra tartó Tu–154B–2 repülőgépe röviddel a Szocsi nemzetközi repülőtérről történt felszállás után helyi idő szerint 5:50-kor a tengerbe zuhant . A fedélzeten tartózkodó 92 fő közül senki sem élte túl a balesetet. A gépen a nyolcfős személyzeten kívül újságírók, katonatisztek, valamint az Orosz Fegyveres Erők Alekszandrov-kórusának 64 tagja tartózkodott. Típusváltozatok Tu–154 – Az 1972-ben szolgálatba állt első sorozatgyártású változat Kuznyecov NK–8–2 hajtóművel felszerelve, 167 fős utasférőhellyel; Tu–154A – Az első modernizált változat, az alapváltozathoz képes további üzemanyagtartályokkal és vészkijáratokkal felszerelve. A hajtóművet Kuznyecov NK–8–2U típusúra cserélték és korszerűsítették az avionikai berendezéseit. Tu–154B – 180 fő szállítására alkalmas változat modernizált elektronikával felszerelve. Tu–154B1 – Továbbfejlesztett hajtóművel felszerelt változat. Tu–154B2 – Nyugati rendszerekkel együttműködni képes navigációs rendszerekkel felszerelt változat. Tu–154SZ – A Tu–154B-ből kialakított teherszállító változat megerősített padlólemezekkel és növelt méretű teherajtóval ellátva Tu–155 – Kriogén-rendszerű hajtás kísérleteire szolgáló prototípus. A Tu–154M repülőgépbe a középső hajtómű helyére egy hidrogén üzemű Kuznyecov NK–88 hajtóművet építettek. Tu–156 – A Tu–154 bázisán megépített kísérleti repülőgép, amelybe 3 db földgáz üzemű Kuznyecov NK–89 gázturbinás sugárhajtóművet építettek. Tu–156M2 – Földgáz üzemű NK–93 hajtóművekkel felszerelt kísérleti változat, amelyet egy Tu–154M2 bázisán hoztak létre. Tu–154M – A típus legjelentősebb modernizációs programja. Az eredetileg Tu–164 típusjelzést kapott változat 1982-ben repült először. A Kuznyecov NK–8–2 hajtóművet a gazdaságosabb és tisztább üzemű Szolovjov D–30KU–154 típusúra cserélték. Ez a változat a korábbiaknál gazdaságosabban üzemeltethető, megbízhatóbb és kényelmesebb. Tu–154M–LK–1 – A Tu–154M-ből kialakított VIP-változat; Tu–154M2 – 2 db Szolovjov PSZ–90A turbóventilátoros gázturbinás sugárhajtóművel tervezett változat, nem valósult meg. Tu–154M–100 – A Tu–154M modernizált pilótafülkével és utaskabinnal ellátott változata. Tu–154LL – A Tu–154 különböző változataiból kialakított repülő laboratórium, amelyet a Buran űrrepülőgép fejlesztése során légi kísérletekre és tesztekre használtak. Összesen 5 db LL-változatú gépet alakítottak ki. Tu–154M–LK1 – A Tu–154M bázisán kialakított légi fényképező repülőgép, amelyet a Nyitott égbolt program keretében felderítő repülésekre is használ az orosz kormány. Műszaki adatai (Tu–154M) Általános adatok Személyzet: 3–4 fő Utaslétszám: 114–180 fő Tömeg- és méretadatok Fesztáv: 37,55 m Hossz: 48,0 m Szárnyfelület: 201,5 m² Magasság: 11,40 m Üres tömeg: 55 300 kg Legnagyobb felszállótömeg: 102 000–104 000 kg Hajtóművek Típusa: Szolovjov D–30KU–154 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű Hajtóművek száma: 3 db Tolóerő: 103 kN (egyenként) Repülési adatok Legnagyobb sebesség: 950 km/h Gazdaságos utazósebesség: 850 km/h Szolgálati csúcsmagasság: 12 100 m Hatótávolság: 3900 km (maximális terheléssel) Hasonló repülőgépek Boeing 727 Hawker Siddeley Trident Niedermodern Niedermodern település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 917 fő (2015). Niedermodern Dauendorf, Haguenau, Morschwiller, Val-de-Moder, Ringeldorf és Uberach községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rakonca (alkatrész) A rakonca régi szállítóeszközök (szekerek) tartozéka/alkatrésze. Leírás A kocsi tengelyeinek, szánkeresztgerendáinak a végéhez erősített, az oldalakat tartó rúd. Fából készült. A jármű oldalaihoz erősíthető, a magasra halmozott rakományt támasztja-tartja. Főleg szálas növények szállítása során alkalmazták. Ennek hiányában a szállítmány menet közben szétcsúszott, lepergett a szekérről. Forrás Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972) Néprajzi lexikon Tu–160 A Tu–160 (NATO-kódja: Blackjack) a Szovjetunióban a Tupoljev-tervezőirodánál (OKB–156) az 1970-es években kifejlesztett, változtatható szárnynyilazású szuperszonikus stratégiai nehézbombázó. 1987-ben állították szolgálatba a Szovjet Hadseregben. Jelenleg 16 db áll szolgálatban az Orosz Légierőben. A Tu–160 az eddig megépített legnagyobb méretű harci repülőgép. Az orosz pilóták körében Fehér hattyú (Белый лебедь, Belij lebegy) a gép beceneve. Története A Tu–160 kifejlesztésére az amerikai B–1 bombázó fejlesztése volt jelentős hatással. Nyikita Hruscsov főtitkár idején a szovjet stratégiai atom-ütőerő gerincét a szárazföldi telepítésű ballisztikus rakéták alkották. Az 1960-as években a csupán a hangsebesség alatti Tu–95 és M–4 bombázókkal felszerelt szovjet stratégiai légierő ütőképessége korlátozott volt a NATO-országok fejlett légvédelmi rendszere mellett. A Szovjetunió Minisztertanácsa 1967-ben rendelte el egy stratégiai bombázó kifejlesztését, amely 3200–3500 km/h-s maximális sebesség és 18 000 m szolgálati csúcsmagasság mellett képes a 11-13 ezer km-es hatótávolság elérésére, a hangsebesség alatt repülve pedig a 16-18 ezer km-es hatótávolságot is eléri. A gép fegyverterhelését 45 tonnában határozták meg. A magas csúcssebesség követelményére jelentős hatással volt a 3,1 Mach sebességet elért, de sorozatgyártásra nem került amerikai XB–70 Valkyrie teljesítménye. A követelményeknek megfelelő bombázó előzetes tanulmányainak elkészítéséhez a Szuhoj- és a Mjasziscsev-tervezőiroda kezdett hozzá. A Tupoljev-tervezőiroda a jelentős leterheltsége miatt akkor még nem foglalkozott a tervvel. A Szuhoj-tervezőiroda a korábbi T–4 (100-as gyártmány) stratégiai bombázója alapján kezdett hozzá a T–4MSZ (200-as gyártmány) tervezéséhez. A Mjasziscsev-tervezőiroda két tervezetet is kidolgozott. Az M–18 típusjelű gép hagyományos aerodinamikai kialakítású volt változtatható szárnynyilazással, az M–20 pedig kacsa-elrendezésű volt. 1969-ben a Tupoljev-tervezőiroda is bekapcsolódott a munkába. A tervezőiroda a Tu–144-el korábban már jelentős tapasztalatokat szerzett a nagyméretű szuperszonikus repülőgépek terén. A Tupoljev által elkészített, 160-as gyártmányjelzést viselő kezdeti terv a Tu–144 konstrukciós megoldásaiból indult ki, de először még elvetették a változtatható szárnynyilazás alkalmazását a szárnymozgató mechanizmus jelentős tömegnövelő hatása miatt. A szovjet katonai vezetés a Szuhoj-, a Mjasziscsev- és a Tupoljev-tervezőirodák javaslatainak értékelése után 1972-ben a Szuhoj 200-as gyártmányjelzésű (T–4MSZ) gépét találta a legjobbnak. A Szuhoj-tervezőiroda abban az időben azonban a Szu–27 vadászrepülőgép fejlesztésével volt elfoglalva, ezért a T–4MSZ helyett a Tupoljev-tervezőiroda gépének megvalósítása mellett döntöttek. A Tupoljev OKB-nél ezt követően jelentősen módosították a terveket, és végül az amerikai B–1-nél is alkalmazott változtatható szárnynyilazás mellett döntöttek, de a B–1 aerodinamikai kialakítása is jelentős hatással volt a 160-as gyártmány fejlesztésére. A fejlesztési munkában részt vettek a Mjasziscsev-tervezőiroda munkatársai is, akik az M–18-hoz tervezett változtatható szárnynyilazású szárnnyal kapcsolatos tapasztalataikkal segítették a munkát. A repülőgép főkonstruktőre Valentyin Bliznyuk volt. 1977-ben, abban az évben, amikor az amerikai B–1A programját ideiglenesen felfüggesztették, a Tu–160-at elfogadta a szovjet állami bizottság. Első felszállására 1981. december 18-án került sor. A repülőgépről egy hónappal később sikerült a Nyugatnak képet alkotnia, amikor egy, a Zsukovszkij repülőtéren álló prototípust lefényképeztek egy utasszállító repülőgépről. A Tu–160 típusjelzést kapott stratégiai bombázó sorozatgyártása 1984-ben kezdődött el a Kazáni Repülőgépgyárban. A sorozatgyártást végző vállalatnál a gép a 70-es gyártmányjelzést kapta. Eredetileg 100 db repülőgép megépítését tervezték, de végül a három prototípust is beleszámítva, összesen 35 db repülőgép készült el. A pénzügyi háttér hiánya miatt 1992-ben felfüggesztették a sorozatgyártást. Több félkész repülőgép maradt a gyárban. A gépek egy része a Szovjetunió felbomlásakor Ukrajnában állomásozott, ezeket a példányokat Oroszország tiltakozása ellenére az Amerikai Egyesült Államok jelentős pénzügyi segítségével megsemmisítették. Az orosz kormányzat a sorozatgyártás folytatásáról döntött, így kis intenzitású gyártás mellett 2008–2009 között hat példány befejezését és hadrendbe állítását tervezik. Alkalmazása Az első Tu–160 bombázók 1987-ben álltak szolgálatba az ukrajnai Prilukiban állomásozó 184. nehézbombázó repülőezrednél. 1991-ig 19 gépet kapott az alakulat. A Szovjetunió felbomlásakor az összes hadrendben álló és ukrán területen állomásozó Tu–160 Ukrajna tulajdonába került. A gazdasági nehézségek miatt Oroszország 1992-ben egyoldalúan beszüntette stratégiai bombázói járőrözését. 1992-ben a Szaratov melletti Engelsz légibázison megalakították a 121. távolsági repülőezredet, amely 1994-ben hat gépet kapott a kazanyi repülőgépgyárban korábban megépített, de a Szovjetunió felbomlása miatt át nem adott gépek közül. Ukrajna az atomfegyverek és stratégiai erők felszámolásáról a nyugati hatalmakkal kötött megállapodás értelmében 1998-ban a Tu–160-as bombázók megsemmisítése mellett döntött. Az 1999–2000-ben lezajlott orosz–ukrán tárgyalások eredményeképpen azonban Ukrajna úgy határozott, hogy a 19 db bombázóból 8 db-ot (és további három Tu–95 bombázót) átad Oroszországnak az ukrán gázadósság egy részének leírása fejében. Az Ukrajnában maradt gépeket a 2000-es évek elején egy kivételével – amerikai pénzügyi segítséggel, és Oroszország tiltakozása mellett – szétbontották. A megmaradt egy ukrán Tu–160-ast a poltavai repülőmúzeumban állították ki. 2000 májusára a kazányi repülőgépgyár egy korábbi félkész példányt befejezett, így a meglévő 14 db mellé egy újabb gép csatlakozott. Az orosz védelmi minisztérium 2002-ben szerződést kötött a Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesüléssel (KAPO) a 15 gépből álló bombázó-flotta korszerűsítésére. 2003. szeptember 18-án a hajtóművek nagyjavítását követő berepülés során a 01 oldalszámú gép az Engelsz légibázistól mintegy 40 km-re lezuhant. A lezuhant gép pótlására az orosz légierő 2006 júliusában kapott egy felújított Tu–160-ast. A 19-es oldalszámmal, Valentyin Bliznyuk néven hadrendbe állított gépet még 1986-ban gyártották, és a Tupoljev vállalat használta kísérleti repülésekhez. 2004 februárjában a sorozatgyártás felújításáról döntöttek. Az első, új sorozatból való Tu–160 berepülése 2007 decemberében kezdődött el, a Vitalij Kopljovról elnevezett gép 2008-ban állt hadrendbe. Az Orosz Légierő 2008-ban három–négy gép hadrendbe állítását tervezte. Fegyverzete A maximálisan 40 tonna össztömegű fegyverzet a gép törzsében kialakított két fegyvertérben helyezhető el. Fegyverzetét hagyományos és atomtöltetű gravitációs és irányított légibombák, robotrepülőgépek és földi célok elleni rakéták alkotják. A géphez rendszeresített H–55 típusú szubszonikus manőverező robotrepülőgépből a fegyvertérbe helyezett két forgó dobon hat–hat darabot, összesen 12 darabot szállíthat. A földi célpontok elleni változat programvezérlésű, a célpont koordinátáit indítás előtt kapja meg a robotrepülőgép. A hajók elleni változat rádiólokátorral rendelkezik, a robotrepülőgép repülésének kezdeti fázisában programvezérléssel halad, majd a végfázisban aktív lokátoros önirányítással közelíti meg a célt. Műszaki adatok Méret- és tömegadatok Fesztáv: 55,7 / 35,6 m (kinyitott és behúzott állapotban) Hossz: 54,1 m Magasság: 13,1 m Szárnyfelület: 400 / 360 m² Üres tömeg: 110 000 kg Normál felszálló tömeg: 267 600 kg Maximális felszálló tömeg: 275 000 kg Hajtóművek Hajtóművek száma: 4 db Típusa: Kuznyecov NK–32 gázturbinás sugárhajtómű Maximális tolóerő: 4×137 kN utánégető nélkül, 4×245 kN utánégetővel Teljesítményadatok Legnagyobb sebesség: 2230 km/h (nagy magasságban) Utazósebesség: 917 km/h Hatótávolság: 12 300 km Hatósugár: 7300 km Szolgálati csúcsmagasság: 16 000 m Emelkedőképesség: 70 m/s Maximális repülési idő: 15 óra Tolóerő–tömeg arány: 0,37 maximális felszálló tömegnél, 0,36 normál felszálló tömegnél Felszállási úthossz: 900 m Kigurulási úthossz: 2000 m B. Takács Sára B. Takács Sára (asszonyneve: Bakkné; Székkutas, 1922. január 31. – Székelyudvarhely, 2010. június 21.) magyar orvos, emlékíró, Bakk Elek (1899-1972) felesége. Életútja, munkássága Középiskoláit Hódmezővásárhelyen a református leánygimnáziumban végezte (1939). Egyetemi tanulmányait Szegeden, a Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karán kezdte 1939-ben, 1943–44-ben a budapesti egyetem orvosi fakultásán folytatta, végül oklevelet a marosvásárhelyi OGYI-n kapott 1949-ben; főorvosi vizsgát 1959-ben tett. Székelyudvarhelyen sebész, 1955-től fül–orr–gége szakorvos, egészen 1977-es nyugdíjazásáig. Székelyudvarhelyen férje oldalán bekapcsolódott a város közművelődési életébe: otthonuk évtizedeken át írók, művészek találkozóhelye volt. Számos hagyományőrző rendezvény és emlékhely létrehozása fűződik nevükhöz, többek között Tamási Áron farkaslaki sírhelye és az író emlékére állított, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor által faragott „tonnás hegyibeszéd” (Sütő András) megvalósítása. Kezdeményező szerepet játszott Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirágának megszületésében. Orvosi tárgyú írásait a Pediatriában és az Orvosi Szemlében közölte. Tamási Áronnal és családjával való több évtizedes kapcsolatát is részletező könyve Bakk Takács Sára néven az író születésének 100. évfordulójára jelent meg (Hazulról haza: Székelyudvarhelyről Székkutasra. Székelyudvarhely, 1997; újbóli kiadása Kolozsvár, 2009). Dance You Off A Dance You Off (magyarul: Letáncollak) Benjamin Ingrosso svéd énekes dala, amellyel Svédországot képviselte a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisszabonban. A dal a 2018. március 10-én rendezett tizenkét fős svéd nemzeti döntőben nyerte el az indulás jogát, ahol a nemzetközi zsűri és a nézői szavazatok együttese alakította ki a végeredményt. Melodifestivalen A dalt legelőször 2018. február 3-án adták elő a svéd eurovíziós dalválasztóműsor, a Melodifestivalen első elődöntőjében a karlstadi Löfbergs Arénában. Egyenes ágon jutott tovább a döntőbe, mivel az első helyen végzett az elődöntőben. A március 10-én, a stockholmi Friends Arénában rendezett döntőben összesen tizenkét előadó és dal versengett az Eurovíziós Dalfesztiválra való kijutásért. Ingrosso fellépési sorrendben tizenegyedikként állt színpadra. A dal 181 ponttal megnyerte a nemzeti döntőt, 114 pontot szerezve a tizenegy nemzetközi zsűritől és 67 pontot begyűjtve a nézőktől. Eurovíziós Dalfesztivál A dalt a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon először a május 10-i második elődöntőben adták elő fellépési sorrendben tizenötödikként. Innen 254 ponttal, a második helyen jutott tovább a döntőbe. A május 13-án rendezett döntőben fellépési sorrendben huszadikként adták elő. A dal a szavazás során 274 pontot szerzett, ez a hetedik helyet jelentette a huszonhat fős mezőnyben. Roane megye (Tennessee) Roane megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye Kingston, legnagyobb városa Harriman. Lakosainak száma 53 047 fő (2013. július 1.). Roane megye Morgan, McMinn, Anderson, Loudon, Meigs, Rhea, Cumberland és Knox megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Yon González Yon González Luna (Bergara, Guipúscoa, 1986. május 20. –) spanyol színész. Elsősorban spanyol televíziós sorozatokban szerepel. Magyarországon az Internátus című sorozatban nyújtott alakítása miatt ismert. Életrajz A baszkföldi Bergara városában született. Középiskolai tanulmányait Mondragónban kezdte, de művészeti karrierje miatt Madridba költözött. Első televíziós szerepét 2006-ban a La Sexta csatorna SMS, sin miedo a soñar című sorozatában kapta, ahol Andrés szerepében 187 epizódban szerepelt, s vált ismert színésszé. Miután véget ért a SMS sorozat, az Antena 3 új televíziós sorozatában, az Internátusban játszott főszerepet. Ez a sorozat hozta meg számára az igazi ismertséget, Iván Noiret León szerepében a sorozat mind a hét évadjában főszereplő volt. A sorozatot több országban, így Magyarországon is bemutatták. 2009-ben a sorozatban alakított szerepéért a legjobb férfi színész kategóriában Arany Nimfa-díjra jelölték a Monte-Carlói Nemzetközi Filmfesztiválon. 2010-ben a Asociación de Cronistas del Espectáculo szervezettől a legjobb ifjú színész díjat kapta Iván Noiret alakításáért. 2009-ben szerepelt a szintén sikeresnek mondható Szex, party és hazugságok (Mentiras y Gordas) filmben, mely első komolyabb filmes szerepe volt. 2010 nyarán a Torrente 4. - Halálos válság (Torrente 4.) című filmben szerepelt. 2011-óta az Antena 3 csatorna Gran Hotel című sorozatában alakítja Julio Olmedo szerepét. A kimondottan sikeresnek bizonyult első évadbeli szereplésért, megkapta a Legjobb férfi sorozatszínésznek járó díjat a Fotogramas de Plata díjkiosztón. Filmek, sorozatok Filmek Mentiras y gordas (2009) Rabia (2009) Latex Puppen (2009) Torrente 4 - Halálos válság (2011) Alpha (2011) Transgression (2011) Sorozatok SMS (LaSexta) mint Andrés (2006-2007) Internátus (Antena 3) mint Iván Noiret León (2007-2010) Sofía (Antena 3) mint Constantino II de Grecia (2011) Gran Reserva (TVE) mint Manu (2011) Los Quién (Antena 3) (2011) Gran Hotel (Antena 3) (2011-) Rövidfilmek El forjador de historias (2008) Muñecos de latex Identidad Amores imposibles (2008) Desconcierto (2011) Magánélet Bátyja, Aitor González Luna szintén színész. Charix Charix település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 285 fő (2015). Charix Apremont, Échallon, Nantua, Les Neyrolles, Oyonnax, Plagne, Le Poizat-Lalleyriat, Saint-Germain-de-Joux és Le Poizat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dvorszky Nándor Dvorszky Nándor (Budapest, 1921. április 21. – 2013. október 8.) motorversenyző, sportvezető, autósport szakíró. Pályafutása 1921. április 21-én született Budapesten. Apja Dvorszky Ede kereskedő volt. 1939-ben a budapesti Szent Imre Gimnáziumban érettségizett. 1949 és 1952 között a Vasas motorversenyzője volt túra és gyorsasági szakágakban. 1953 és 1960 között az OTSH Autósport Bizottságának a tagja volt. 1960-tól a Magyar Autóklub és a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség (MAMSZ) munkatársa, autó versenyek szervezője, rendezője volt. Nagy szerepe volt a hazai motorversenyzés és a rallye szakág fejlesztésében, a Formula–1-es futamok meghonosításában. 1993-ban a MAMSZ tiszteletbeli tagja lett. Az autó- és motorsport történetével és statisztikák készítésével is foglalkozott. 1969-től az Autósélet szerkesztője, munkatársa volt. 2013. október 8-án életének 93. évében hunyt el. Sikerei, díjai A Magyar Autó- és Motorsport Szövetség tiszteletbeli tagja (1993) Bódog A Bódog régi magyar férfinév, ami a boldog szó régi magyar alakjából, a bódogból ered, aminek a jelentése: gazdag. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 14. február 21. május 18. június 9. július 7. november 20. Híres Bódogok Bátori-Sulcz Bódog honvéd ezredes Kiss Bódog Zoltán kertészmérnök, politikus Somló Bódog jogtudós Török Bódog kézilabdaedző Ivanovo (Ivanovói terület) Ivanovo (oroszul: Иваново) város Oroszországban, az orosz textilipar központja. A hasonló nevű Ivanovói terület központja. Mivel a textiliparban hagyományosan nők dolgoznak, gyakran hívták a menyasszonyok városának is. Fekvése Moszkvától 319 km-re északra, Vlagyimir és Kosztroma között félúton az Uvod folyó partján terül el. A Volgától mindössze 65 km-re. Földrajzi koordinátái: é. sz. 57° 01′, k. h. 40° 59′57.016666666667, 40.983333333333. Lakossága Lakosainak száma: 453 800 fő (2002). 408 330 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Története Az orosz történeti feljegyzések először 1561-ben említik a települést. A lakosság elsődlegesen halászattal és vadászattal foglalkozott. Az első textil manufaktúrát 1741-ben alapította egy helybéli muzsik, aki házilag készített textíliáinak árusításából némi vagyonra tett szert. Ezzel a manufaktúrával kezdődött Ivanovónak mint az orosz textilipari központnak híressé válása. Az ivanovói kelmék egészen Angliáig eljutottak. A település 1871-ben hivatalosan városi rangot kapott. Oktatás A városban sok felsőfokú oktatási intézmény található. Ezek között legismertebb az Ivanovói Állami Egyetem. Az egyetemet 1918-ban mint pedagógia főiskolát alapították. Ennek az egyetemen az 1960-as évektől kezdődően sok külföldi vendéghallgatója volt, köztük sok magyar orosztanár is itt kapott orosz nyelvi részképzést. Az Ivanovói Állami Egyetemnek jelenleg 9 kara van: Fizikai kar Jogi kar Kémia és biológia kar Közgazdasági kar Matematikai és informatikai kar Nyelv és irodalom kar Román és német filológia kar Szociológiai és pszichológiai kar Történelmi kar Gazdasági élet, közlekedés Ivanovo és Moszkva között közvetlen vasúti összeköttetés van. Kosztromával és Vlagyimirral naponta több autóbusz járat biztosítja a kapcsolatot. Látnivalók Ivanovo bár építészetileg nagyon változatos, a város elhanyagoltsága miatt nem igazán látványos. A városban több mint 400 műemléki védettséget élvező épület található. Paleh A környék legfontosabb látványossága az Ivanovótól 60 km-re található Paleh falu a világon egyedülálló Paleh lakkfestészet központja. Paleh környékén a 8. században még finn-ugor törzsek éltek. A falu a 18. században vált világhírűvé a speciális fából készített lakkozott ikonjaival, díszdobozaival. A jellegzetes fekete alaptónusú lakkozott ikonok, dobozok és egyéb alkotások készítésének fortélyai évszázadok óta apáról fiúra szállnak a faluban. Ivanovo testvérvárosai Hannover – Németország Staffordshire – Anglia Łódź – Lengyelország Plano – Texas , Egyesült Államok Hmelnickij – Ukrajna 1990-es MotoGP-világbajnokság Az 1990-es MotoGP-világbajnokság volt a 42. gyorsaságimotoros-világbajnoki szezon. Ebben az évben már csak három géposztályban versenyezhettek, miután a legkisebb, 80 köbcentiméteres kategóriát megszüntették. Összefoglaló 1990 jelentette a Rainey-éra kezdetét. Az amerikai pilóta ebben az évben 7 győzelmet aratott, a magyar verseny kivételével, amelyen nem szerzett pontot, minden versenyen dobogón állhatott. Végül magabiztosan, 67 ponttal előzte meg a második helyezett Kevin Schwantzot. Harmadik az ausztrál Mick Doohan lett. A negyedlitereseknél egy újonc, az amerikai John Kocinski győzött. Végig nagy csatát vívott Carlos Cardússzal és Luca Cadalorával, végül Cardúst 15, Cadalorát 39 ponttal előzte meg. A 125 köbcentiméteresknél szintén egy újonc, az ekkor mindössze 17 éves Loris Capirossi szerezte meg a világbajnoki címet. 17 évesen ő lett az addigi legfiatalabb világbajnok. Sajtburger A sajtburger egy szelet sajtot is tartalmazó hamburger. Nem ritka, hogy nagyobb sajtburgerek több mint egy ilyen sajtszelettel bírnak, ezeket gyakorta nevezik dupla, vagy tripla sajtburgernek, s a sajton kívül húspogácsából is ennek megfelelő számúval van felvértezve. Néha a sajtszeleten kívül, vagy helyett olvasztott-, illetve reszelt sajtot is szoktak beletenni. A szó eredete A sajtburger az angol Cheeseburger (sajt + hamburger szavak összeolvasztása) tükörfordítása. A termék története Az első sajtburgert Lionel Sternberger sütötte 1924-ben, a kaliforniai Pasadenában. Amikor Sternberger 1964-ben meghalt, a Time magazin február 7-i számában az alábbi sorokat közölte: „…16 éves éhes korában [Steinberger] kísérleti jelleggel a sercegő hamburgerbe dobott egy sajtszeletet, mialatt apja szendvicsboltjában segített be Pasadenában, s így feltalálta a Cheeseburgert…” Másfelé többen is maguknak vélték tudni a sajtburger kiötlését. A Kentucky állambeli Louisville Kaelin's Restaurantja állítása szerint ők találták fel az ételt 1934-ben. A következő évben a „CHEESEBURGER” szót védjegyet a Coloradóban, Denverben található Humpty Dumpty Drive-In tulajdonosának, Louis Ballastnak a javára lajstromozták. A sajtburger a legtöbb esetben számos más összetevőt is tartalmaz a sajton és a húson kívül, ez lehet paradicsom, fejes saláta, hagyma, húsosszalonna, mustár, ketchup, majonéz vagy más egyéb. Az úgynevezett „jucy lucy” olyan sajtburger, melyben a sajtot a húspogácsába helyezik, s addig sütik, míg meg nem olvad benne. Ez a változat a minnesotai Minneapolisból származik. A Mr. Peabody és Sherman show epizódjainak listája Ez a lista a Mr. Peabody és Sherman show című animációs sorozat epizódjait tartalmazza. Cours (Lot-et-Garonne) Cours település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 202 fő (2015). Cours Dolmayrac, Laugnac, Montpezat, Prayssas és Sembas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I Was Born This Way Az I Was Born This Way egy diszkó sláger Valentino-tól, amely 1975-ben jelent meg. 1977-ben Carl Bean, majd 1995-ben Johnny Rodriguez country énekes is feldolgozta. A dal szerzői Chris Spierer és Bunny Jones voltak, akik elmondásuk szerint egy meleg himnuszt akartak írni, és a meleg közösség problémáit a figyelem középpontjába állítani. A dal szövege egy férfiról szól, aki bevallja, hogy homoszexuális, hogy ő „ilyennek született”. A dal egyike az első kifejezetten a meleg közösségnek szánt diszkószámoknak. A megírása óta eltelt több mint 30 év alatt számtalan válogatásalbumon szerepelt, illetve több új számban került felhasználásra. A dal sikerei, feldolgozásai Az I Was Born This Way minden változata sikeres volt. Az eredeti Valentino szám elsősorban az Egyesült Királyságban - itt első lett a diszkóslágerek listáján - és az Egyesült Államokban ért el nagy sikert. 1978-ban Carl Bean verziója 15. lett a Billboard Club Play Singles listáján. Ez a változat rákerült a Pet Shop Boys 2005-ös, Back to Mine: Pet Shop Boys című válogatásalbumára is. 1999-ben Stuart Price - "Pour Homme" álnéven - készített egy a dal részleteit felhasználó számot Born This Way címmel. 2008-ban Magnus Carlsson, a Svédországban népszerű meleg énekes, az Alcazar egy korábbi tagja háromféle változatot is készített az I Was Born This Way dalból. Az I Was Born This Way Bean-féle verziója és egy újabb felvétel Jimmy Somerville-től szerepelt az Another Gay Movie című 2006-os független filmben. Carl Bean az önéletrajzát is I Was Born This Way címmel jelentette meg. Avetrana Avetrana község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Taranto megyében. Fekvése A Salentói-félsziget központi részén fekszik, az egykori Via Traiana mentén, mely az ókorban Tarantót Otrantóval kötötte össze. Történelem A település első írásos emléke 1481-ből származik. Ekkor Vetrana néven a Montefuscoli nemesi család birtoka volt. Az ő jóvoltukból épült fel a település első temploma, valamint a védőfalak. 1547-ben török kalózok kifosztották. 1587-ben az Albrizi család, majd 1656-ban a francavillai hercegek tulajdonába került. A település önállóságát 1806-ban nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a hűbéri rendszert. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Torrione – a település egykori erődítményének romjai, mely valószínűleg a normannok uralkodása idején épült a 11. században San Giovanni Battista – a település első temploma, mely a 15. században épült. Palazzo Imperiali – a település egykori hűbéri urainak a palotája Nagycserna Nagycserna (szlovákul Veľká Čierna) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. 2011-ben 357 lakosából 349 szlovák volt. Fekvése Zsolnától 21 km-re délnyugatra fekszik. Története A mai község területén a történelem előtti időkben a puhó kultúra népe lakott. A mai települést 1361-ben "Nagh Cherna" alakban említik először. 1477-ben "Cherna", 1476-ban "Czerna", 1512-ben "Czerna", 1598-ban "Nagy Cherna" néven szerepel az írott forrásokban. A Csernyánszky család ősi birtoka. 1598-ban 24 ház állt a településen. 1720-ban 10 adózó portája volt. 1784-ben a népszámláláskor 43 házat, ugyanennyi családot és 252 lakost, főként nemeseket számláltak a településen. 1828-ban 14 ház és 249 lakos élt a faluban. Lakói erdei munkákkal és mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Nagy Cserna. Tót falu Trentsén Vármegyében, az előbbeninek szomszédságában, birtokosai Fridválszky, és más Urak, lakosai katolikusok, határja termékeny, de mivel földgye sikeres, réttye sem olly igen hasznos, a’ második Osztályba tétettetett." Fényes Elek szerint "Nagy-Cserna, tót falu, Trencsén vmegyében, 238 kath., 4 zsidó lak. Földje nem igen termékeny, de sikeres rozsot terem, lent is termesztenek. F. u. többen." 1910-ben 326, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. 2001-ben 357 lakosából 350 szlovák volt. Nevezetességei Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Burkini A burkini egy fajta kétrészes női fürdőruha, amelyet kifejezetten a hithű muzulmán női viselet előírásainak megfelelően terveztek: teljesen elfedi a testet, még a hajat is. Megalkotója Aheda Zanetti ausztrál divattervező, ő találta ki a burkini elnevezést is, utalva egyrészt a teljes testet beborító burkára (amely még az arcot is teljesen eltakarja, csak egy kis, hálóval fedett nyílást hagyva a szemek előtt), másrészt a bikinire mint fürdőruhára. Anyaga és szabása olyan, hogy zártsága ellenére biztosítja a test szabad mozgását. Ausztráliában nagy népszerűségre tett szert, még nem muzulmán nők is szívesen viselik – ők többnyire kapucni nélkül –, mert hatásosan véd a túl erős napsugárzás ellen. Történet Ahenda Zanetti 2004-ben alkotta meg a burkinit és az Ausztráliában hamar nagy sikert aratott, már piacra kerülésének évében is több százezer darab kelt el belőle. A 2010-es években az európai strandokon (Franciaországban, Belgiumban, Németországban) is kezdett tért hódítani, azonban itt részben higiéniai okokra hivatkozva, részben azért, mert a hatóságok megítéléses szerint viselete vallási jelképnek minősül és mint ilyen, „a közrend megsértését” jelenti, betiltották, ami nagy vitát váltott ki a hatóságok és az emberi jogok védelmére alakult civil szervezetek között. Oka lehet az ellenérzésnek az is, hogy a burkini az egyre terjedő dzsihádista terrorakciók miatt az emberek sokkal érzékenyebbek az ezekre emlékeztető ruhaviseletekre is. A burkini mint ruhadarab A burkini a felső testet burkoló, zárt blúzszerű ruhadarabból, bokáig érő hosszúnadrágból és kapucniból áll. Anyaga a szokásos korszerű fürdőruhaanyagokkal (poliészter vagy poliamid, esetleg 20% elasztánfonallal kombinálva) egyező összetételű, rugalmas kelme. Készítik az ibolyántúli sugárzás ellen védő anyaggal kezelve is. Többnyire egyszínű vagy két szín kombinációjával készül, mintázata – ha van egyáltalán – többnyire a muszlim motívumvilágot tükrözi. Szabása eléggé laza ahhoz, hogy biztosítsa a kényelmes, szabad mozgást a vízben is. A felsőrészt és a nadrágot esetleg egy szalaggal rögzítik egymáshoz, hogy el ne válhassanak egymástól és ezzel nehogy láthatóvá tegyék a test valamely részét. A felsőrészhez szorosan a fejre simuló kapucni csatlakozik, amely csak az arcot hagyja szabadon. Egészségügyi vonatkozások Olyan helyeken, ahol nagyon erős a Nap ibolyántúli sugárzása, orvosi vélemények szerint előnyös a burkini viselete a strandokon, mert – különösen, ha UV-sugarak ellen védő kezeléssel is ellátták el a textíliát – kiváló védelmet nyújt és ezzel csökkenti a bőrrák kialakulásának veszélyét. Vármező (Szilágy megye) Vármező (románul: Buciumi) falu Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágy megyében, Zilahtól délre, Meszesszentgyörgy és Nagyrajtolc között fekvő település. Története Nevét az oklevelek 1474 és 1500 között említették először Warmezew néven. 1603-ban Warmezeo, 1607-ben Varmezeo néven írták. 1474-ben Vármező birtokosai Dobokai László és fiai voltak, akik birtokukat Besenyei Lászlónak és nejének Katalinnak adták el 50 arany forintért. 1500-ban Derzsei Dobokai Miklós elzálogosította Warmezew és Hidalmás nevű birtokait Hídalmási Huszár Jánosnak. 1600-as 1700-as években a Csáki családnak és rokonságának birtoka volt. 1720-ban csak mint puszta volt nevezve, csak 1720-ban települt vissza. 1837-ben Csáky Gábor rokonsága közül Kornis gróf, Cserey, Hatfaludy, Henter, Mezey, Geréb, Horváth, Székely, Gyujtó és Elekes nemes családok birtoka volt. 1890-ben 1729 lakosa volt, melyből 246 magyar, 4 német, 2 tót, 1424 oláh, 49 egyéb nyelvű, ebből 17 római katolikus, 1468 görögkatolikus, 99 unitáriánus, 2 izraelita. A házak száma 371 volt. A falunak több patakja is van:Szent György pataka, Mihályné pataka, Egregy pataka. A Mihályné patakának vize vastartalmú, "negyedfél öl" magas "zuhanyát" fürdőnek használták a 20. század elején. Határrészei közül érdekesebbek: Izbok (lüktető forrás), Cetate (vár), Pojána (erdei rét). Pojánán a régi leírások szerint több felül szűk, de alul annál tágasabb "feneketlen tűzokádó üreg" maradványa van, amibe a "belőtt puskapor hosszan viszhangzott". Az Izbok határrészen levő forrás soha nem fagyott be, partját örökzöld pázsit szegélyezte. Nevezetességek Görögkatolikus temploma - 1865 -ben épült. A régi templomát 1865-ben iskolává alakították át. Pievebovigliana Pievebovigliana település Olaszországban, Marche régióban, Macerata megyében. Lakosainak száma 844 fő (2017. január 1.). Pievebovigliana Camerino, Fiastra, Fiordimonte, Muccia, Pieve Torina, Caldarola és Cessapalombo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Osztroluka Osztroluka (szlovákul: Ostrá Lúka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. 2011-ben 287 lakosából 275 szlovák volt. Fekvése Zólyomtól 7 km-re délnyugatra a Selmeci-hegység és a Pelsőci-medence találkozásásnál fekszik. Története A települést az 1332 és 1337 között a pápai tizedjegyzékben említik először, ekkor már állt régi gótikus temploma is, melynek romjait még említik a régebbi források. Ez a templom a 17. század végén pusztult el. 1393-ban "Ostralica", 1424-ben "Ostrolwka" néven tűnik fel. A 15. század elején a falu a jókői váruradalom része volt. A század végétől a helyi nemes Osztroluczky családé. 1518-ban "Osztralwka" néven említik. 1582 és 1668 között a töröknek fizetett adót. 1636-ban Osztroluczky Menyhért kastélyt épített ide. 1813 után Osztroluczky Mihály volt a birtokosa, akinek Adél nevű lánya Ľudovít Štúr barátnője volt. A mai temető helyén egykor artikuláris evangélikus templom állt, mely 1742-ben épült a korábbi 1682-ben épített templom helyén. A templom a második világháborúban semmisült meg. 1828-ban 56 háza és 417 lakosa volt a településnek. Vályi András szerint "OSZTROLUKA. Zólyom Várm. földes Ura Osztroluky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Baczúchhoz közel, mellynek filiája, határjának 1/3 része hegyes, és kőves, legelője elég, földgye közép termékenységű, 2/3 része síkos, fája van mind a’ két féle, piatzozása Zólyomban, és Selmeczen." Fényes Elek szerint "Osztroluka, tót falu, Zólyom vmegyében, közel a Garan vizéhez, termékeny szép vidéken, 28 kath., 389 evang. lak. Evang. és kath. templomok. Csinos urasági kastélyok. Törzsökhelye az Osztroluczky nemzetségnek. Ut. p. Beszterczebánya." 1910-ben 443 túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Zólyomi járásához tartozott. 2001-ben 256 lakosából 250 szlovák volt. Nevezetességek 1636 -ban épült emeletes két sarokbástyás kastélya, melyet Osztroluczky Menyhért építtetett. A 18. század közepén részben átépítették, ma is korabeli állapotában áll. A kertben található az Osztroluczky család síremléke, itt nyugszik Osztroluczky Adél is. Anthem Inc. Az Anthem Inc. a hetedik Naughty by Nature album, mely a csapat fennállásának 20. évfordulójára jelent meg. Az albumról két kislemez jelent meg. A Flags és a Perfect Party című. Az albumon eddigi pályafutásuk legnagyobb slágerei új köntösben kerültek fel a lemezre. Tracklista Anthem Inc. Intro Naughty Nation Throw It Up (feat. Tah G Ali) I Gotta Lotta (feat. Sonny Black) Perfect Party (feat. Joe) Flags (feat. Balewa Muhammad) Name Game (Remember) (feat. Kate Nauta) God Is Us (feat. Queen Latifah ) Gunz & Butta (feat. Du It All, Black, Dueja & B. Wells) I Know What It's Like Ride Impeach The Planet (feat. Du It All, Black & Fam) Doozit (feat. Syleena Johnson) Uptown Anthem [20th Anniversary Version] Hip Hop Hooray [20th Anniversary Version] O.P.P. [20th Anniversary Version] Feel Me Flow [20th Anniversary Version] Everything's Gonna Be Alright [20th Anniversary Version] Perfect Party (Instrumental) [iTunes Deluxe Edition Only] Name Game (Remember) (Instrumental) [iTunes Deluxe Edition Only] God Is Us (Instrumental) [iTunes Deluxe Edition Only] Kirill Anatoljevics Nababkin Kirill Anatoljevics Nababkin (Moszkva, Szovjetunió, 1986. szeptember 8. –) orosz labdarúgó, aki jelenleg a CSZKA Moszkvában játszik hátvédként. Az orosz válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Nababkin az FK Moszkva ifiakadémiáján kezdett el futballozni, az első csapatban 2004-ben mutatkozott be. 2009 decemberében ingyen a CSZKA Moszkvához igazolt. 2011-ben megnyerte csapatával az Orosz Kupát. Válogatott Nababkin bekerült az orosz válogatott 2012-es Európa-bajnokságra utazó keretbe úgy, hogy korábban egyetlen meccsen sem játszott a csapatban. A tornán nem kapott játéklehetőséget, de 2012. június 1-jén, egy Olaszország elleni barátságos meccsen bemutatkozhatott. Sikerei, díjai CSZKA Moszkva Orosz kupagyőztes : 2011 Thoma Mihály Ágoston Thoma Mihály Ágoston (eredeti nevén August Michael Thoma (A. M. Thoma), Gross Strelitz, 1803 – Budapest, 1878) magánzó, a magyarországi szabadkőművesség 1848-as újjászervezője, a „Kossuth Lajos a dicső fény hajnalához” páholy alapítója. Életpályája Német származású, katolikus neveltetésben részesült. Az 1840-es években, a Tisza szabályozása kapcsán német területre utazik, Fürthben belép a szabadkőművesek közé. 1848-ban, a szabadkőművesség hosszas hatósági tilalma után, a forradalom és szabadságharc alatt alapította meg a „Kossuth Lajos a dicső fény hajnalához” páholyt, melybe Kossuth Lajos is kérte felvételét. A páholynak ő lett volna a mestere, de az osztrákok pesti bevonulása miatt elhalt a kezdeményezés. 1848 őszén a Kossuth Lajos vezette Honvédelmi Bizottmány megbízza, hogy fegyvereket csempésszen Belgiumból Magyarországra. Az ügyletet a Wodianer és fia cég finanszírozta. A fegyvereket viszont az osztrákoknak szállította le, ezért Pest magyar visszafoglalása után 1849-ben mint honárulót, távollétében vagyonelkobzásra ítélték. 1869-ben ismét feltűnik a neve az ekkor már törvényesen megalakuló Magyarország Nagy Oriense Corvin páholyának tagjai közt. Campomorone Campomorone település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 6956 fő (2017. január 1.). Campomorone Bosio, Ceranesi, Fraconalto, Genova, Mignanego és Voltaggio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: STS–72 Az STS–72 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 74., a Endeavour űrrepülőgép 10. repülése. Küldetés A nyolcnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Vakata Kóicsi az első japán küldetésspecialista, egyben működtette a robotkart. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Első nap 1996. január 20-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,1 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 470 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 182 kilogramm, leszálló tömeg 98 549 kilogramm. Szállított hasznos teher 6510 kilogramm Hasznos teher Shuttle Solar Backscatter Ultraviolet Experiment (SSBUV-8) – ózon koncentrációjának, a Nap ultraibolya sugárzásának visszaverődési mértékének mérése a Föld felső légkörében. A mérések kiegészítették a NASA Nimbus–7, a Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatal (NOAA) műholdjainak, az orosz Metyeor–3/TOMS műhold, az Európai Űrügynökség (ERS–2) műholdak adatait. Shuttle Laser Altimeter Payload (SLA-01/GAS) – a földi növényzet topográfiai adatállományának frissítése, National Institutes of Health NIH–R3 – három korosztályos – szülés utáni 5-14, 8-17 és 15-24 nap – patkányok biológiai kísérlete, Space Tissue Loss Experiment (STL/NIH–C) – súlytalanság következtében elvesztett izomréteg helyreállításának kísérlete, Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia tárolási kísérletek lítium -fluorid, kalcium-fluorid több komponens alkalmazásával. Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat mikrogravitációs környezetben. Kereskedelmi megrendelésre protein kristályok növesztése. Műhold SFU Építette a Mitsubishi, üzemeltette a NASDA. Megnevezései: Space Flyer Unit (SFU); SFU (1995-011A). Kódszáma: SSC 23521. 1995. március 8-án, a Japán Űrügynökség megbízásából, a Tanegashima Space Centerből, egy H–2 rakéta segítségével a Himawari–5 meteorológiai műhold társaságában állították pályára. Az orbitális egység pályája 91,22 perces, 28,46 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 319 kilométer, az apogeuma 350 kilométer volt. Súlya 3577 kilogramm. Az űreszköz 10 hónap alatt automatikus programot (anyagtudományi, biológiai, mérnöki és csillagászati) hajtott végre. A műholdat 308 nap (0,84 év) után 1996. január 16-án a robotkarral történő elfogását követően, a napelemtáblákat leválasztották, hogy elhelyezhető legyen a raktérbe. Az adatok kiértékelése céljából visszahozták a Földre. SPARTAN–206 Többször alkalmazható tudományos űreszköz, gyártotta a NASA Goddard Space Flight Center (GSFC), üzemeltette az Office of Aeronautics and Space Technology (OAST). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a Spartan–1 (1985 – 048E) az STS–51–G segítségével végezte feladatát, a második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. küldetésén indult szolgálatra. A SPARTAN–206 a sorozat hetedik űregysége. Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–206); SPARTAN–206 (1996-001B); Office of Aeronautics and Space Technology (OAST-Flyer). Kódszáma SSC 23763. Három tengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. Az orbitális egység pályája 90,64 perces, 28,45 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 302 kilométer, az apogeuma 310 kilométer volt. Formája téglalap, mérete 1 méter x 1,25 méter x 1,5 méter. Hasznos tömege 1198,6 kilogramm. A műhold az űrrepülőgéptől 50 órán keresztül önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatok nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memória kapacitás 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre. Legfőbb műszerei voltak: Return Flux Experiment REFLEX) – számítógép modell alapján fényáram kísérlet és az űrrepülőgép okozta szennyeződés mérése, GPS Attitude Determination and Control Experiments (GADACS) – GPS ellenőrző kísérlete (hely, sebesség), Solar Exposure to Laser Ordnance Device (SELODE) – lézerfény alkalmazásával a napkoronát vizsgálta, Spartan Packet Radio Experiment (SPRE) – rádióamatőr kommunikációs kísérlet Űrséták Az űrséták (kutatás, szerelés) alkalmával tesztelték azokat a műveleteket (mozgások, eszközpróbák, kábelcsatlakoztatások), amelyek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építésénél kerülnek felhasználásra. Vakata a robotkar segítségével emelési műveleteket hajtott végre, az űrhajósok pedig megadták a szükséges segítséget. A biztonsági hevedert különböző pontokon rögzítették, hogy mozgásuk kezelhetőbb legyen. Az OAST–Flyer platform (laboratórium) visszanyerésekor Scott felmászott a robotkarra, hogy tesztelje az űrruha hővédő (hideg, meleg hatások ellen) képességét. Tesztelték az elektronikus mandzsettát (ECC), egy beépített, hordozható laptopot. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Chiao és Barry ( 1996 . január 15. , 6 óra 09 perc) EVA 2: Chiao és Scott ( 1999 . január 17. , 6 óra 54 perc) Nyolcadik nap 1996. január 20-án a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 22 órát, 1 percet és 47 másodpercet töltött a világűrben. 6 000 000 kilométert (3 700 000 mérföldet) repült, 142 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–72 küldetéssel együtt) Brian Duffy (3), parancsnok Brent Ward Jett (1), pilóta Leroy Chiao (2), küldetésfelelős Winston Elliott Scott (1), küldetésfelelős Vakata Kóicsi (1), küldetésfelelős – JAXA Daniel Thomas Barry (1), küldetésfelelős Visszatérő személyzet Brian Duffy (3), parancsnok Brent Ward Jett (1), pilóta Leroy Chiao (2), küldetésfelelős Winston Elliott Scott (1), küldetésfelelős Vakata Kóicsi (1), küldetésfelelős Daniel Thomas Barry (1), küldetésfelelős Gare de Bort-les-Orgues Gare de Bort-les-Orgues vasútállomás Franciaországban, Bort-les-Orgues településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bourges-Miécaze-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Rácz Pál (plébános) Rácz Pál (1824. január 24. – Szatmár, 1900. január 7.) római katolikus plébános, steinbachi címzetes prépost és szentszéki ülnök. Élete Bölcseleti és teológiai tanulmányait a szatmárnémeti papnevelő intézetben végezte, 1847-ben szentelték pappá. Segédlelkész volt 1847. április 3-tól Beregszászon, Tiszaújlakon, Szatmárt, ahol 1850-től gimnáziumi tanár, 1855-től adminisztrátor Józsefházán, 1858-ban Csomaközön, 1871-ben alesperes a nagykárolyi kerületben és plébános Fehérgyarmaton. 1876-tól szentszéki ülnök, 1882-től nagybányai plébános, 1888-ban steinbachi prépost, 1889-ban Nagybánya kerületi alesperes, 1891-ben zsinati vizsgáló. Német imakönyvet adott ki 1872-ben névtelenül. Rakovec Rakovec (régi magyar neve Rakolnok, Rakonog) falu és község Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Baničevec, Brezani, Dropčevec, Dvorišće, Goli Vrh, Hruškovec, Hudovo, Kolenica, Lipnica, Mlaka és Valetić tartozik hozzá. Fekvése Zágrábtól 30 km-re északkeletre, az A4-es autópálya közelében, a megye északkeleti részén fekszik. Zágráb megye részeként a főváros tágabb vonzáskörzetébe tartozik. Rakovec községet nyugatról és északról Szentivánzelina, északkeletről Preseka, nyugatról és délnyugatról Vrbovec község határolja. Története A rakolnok birtok létét már a 12. századi okiratok is megerősítik. 1204-ben Imre király Márton bánnak adta. 1244-ben egy bizonyos Vogenislavot rakolnoki kenézként említenek, valószínűleg ő volt az őse a rakoveci Pucsich családnak, mely több mint két évszázadig volt itt birtokos. 1440-ben Pucsich Mátyás a birtok felét a Cilleieknek engedte át. 1435-ben a település vásártartási jogot kapott. 1454-ben maga a város is Cillei Ulrik birtokába került, de 1460-ban özvegye Brankovics Katalin más birtokaival együtt a cseh származású Vitovecz János bánnak adta. Ezután Vitovecz fiainak a birtoka, akiktől hűtlenség címén Hunyadi Mátyás elvette, majd később királyi adományként Corvin János kapta meg. 1531-ben az uradalom birtokosa Zrínyi Miklós lett és 160 évig a család birtokában maradt. 1562-ben a horvát szábor úgy határozott, hogy az uradalomnak tíz katonát kell kiállítania és a királyi had teljes élelmiszer készletét ide kell összegyűjteni. A még ebben az évben bekövetkezett török támadásban a környéken csak Rakolnok várát nem támadta. A Wesselényi-féle összeesküvés bukása után Zrínyi Pétert kivégezték és birtokait elkobozták. Ekkor az uradalom felerészben a zágrábi káptalané lett, míg másik fele Zrínyi Miklós özvegye Draskovich Mária Eusebia és fia Ádám birtoka maradt. Zrínyi Ádám 1691-ben elesett a szalánkeméni csatában, birtoka a kincstárra szállt. 1710-ben az uradalmat Patacsich Boldizsár vásárolta meg. 1755-ben a Mária Terézia adóemelési rendelete hatására felizgatott parasztok gyújtották fel a várat, melyből mára egyetlen kő maradt. Az uradalom a Patacsich családé, majd 1834-ben Eleonóra grófnő halála után újra a kincstáré lett. A falunak 1857-ben 196, 1910-ben 430 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 245 lakosa volt. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 15. századi eredetű gótikus stílusú volt, de 1750 körül barokk stílusban építették át. 1973 és 1975 között megújították. Az eredeti barokk belsőből fennmaradtak Szent György, Szent Antal, Szent Borbála, Szent Mária Magdolna és Szent Bertalan szobrai. Egykor itt volt káplán a neves horvát költő Tituš Brezovački. A plébánia épülete Szentháromság-szobor Rakolnok egykori várának csak a helye ismerhető fel. Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film Az Alsógatyás kapitány: Az első nagyon nagy film (eredeti cím: Captain Underpants: The First Epic Movie) 2017-ben bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelynek rendezője David Soren. A producerei Mireille Soria és Mark Swiftz, az írója Nicholas Stoller, a zeneszerzője Theodore Shapiro. A mozifilm a DreamWorks Animation, a Scholastic Entertainment és a Mikros Image gyártásában készült, a 20th Century Fox forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve akciófilm és filmvígjáték. Amerikában 2017. június 2-án mutatták be a mozikban, Magyarországon várhatóan 2017. november 17-én fogják kiadni DVD-n és Blu-ray-en. A film Dav Pilkey Alsógatyás kapitány kalandjai című, hazánkban is megjelent gyerekkönyvei alapján készült. Cselekmény A film főszereplői George Beard és Harold Hutchins, a két negyedikes diák, akik a Jerome Horwitz általános iskola tanulói. A két rosszcsont folyton bajt okoz, szabadidejükben pedig kitalált hősük, Alsógatyás kapitány kalandjait írják. Ám egy napon az igazgató, Benjamin Krupp külön osztályba akarja rakni őket a csínytevések megállítása érdekében, ezért a fiúk egy mágikus gyűrűvel hipnotizálva elhitetik vele, hogy ő Alsógatyás kapitány. A dolog működött – túl jól is, így Alsógatyás kapitány elindul bűnözőkre vadászni, ám semmilyen szuperképességgel nem rendelkezik, ezért George-nak és Harold-nak kell megmentenie őt a bajtól – főleg, mikor egy igazi szuperbűnöző is feltűnik Dr. Pelus személyében. Szereplők További magyar hangok: Bárány Virág, Beale Emma, Bor László, Bordás János, Fehérváry Márton, Forgács Gábor, Gyurin Zsolt, Hábermann Lívia, Kocsis Mariann, Lederer Nóra, Mayer Marcell, Mohácsi Nóra, Németh Attila István, Pál Zsófia, Rákosfalvi Kristóf, Sörös Miklós, Téglás Judit, Tóth Márk Matt O’Leary Matthew Joseph "Matt" O'Leary (Chicago, Illinois USA 1987. július 6.) amerikai színész. Élete és karriere Matt O'Leary 1987. június 6-án az illinoisi Chicagoban született. Három féltestvére van két idősebb nővére, és egy idősebb bátyja. Felvételizett a főszerepért a Reszkessetek Betörők 3-ra. 2000-ben debütált az első TV filmjével a Randevú a vámpírral Ezután A vér kötelez című thrillerben John Travolta fiát játszotta. A filmet 2001 novemberében adták ki – 45 millió dollár hasznot hozott. Ezután megjelent egy másik thrillerben, az Isten haragja címűben amit Bill Paxton rendezett, és egy gyerek vígjátékban a Kémkölykök 2.: Az elveszett álmok szigete című produkcióban. Mindkét filmről 2002-ben pozitív visszajelzések jöttek és a tizenéves nézők körében O'Leary egyre nagyobb népszerűséget szerzett. 2003-ban szerepet kapott a Kémkölykök 3D - Game Over-ben, valamint 2004-ben a Alamo - A 13 napos ostrom-ban. 2005-ben, egy televíziós filmben a Warm Springs-ben és a Ámok-ban kapott lehetőséget, a főszerepet Anne Hathaway játszotta. Játszott a Beépülve című filmben Joseph Gordon-Levitt-tel és a 2007-es filmjei a Die Hard 4.0 – Legdrágább az életed és a Halálos ítélet (film). 2009-ben főszerepet játszott a Kegyetlen titok-ban. Tartu–Valga-vasútvonal A Tartu–Valga-vasútvonal Észtország déli részén futó vasútvonal, amely Tartu városát köti össze a tőle délnyugatra fekvő Valga várossal. A vasútvonal 1520 mm-es nyomtávú, 83 km hosszú, nem villamosított vasútvonal. Üzemeltetője az EVR Infra. Története A vasútvonalat 2008 és 2009 során több lépcsőben újították fel. Először az Elva és Valga közti szakaszt újították fel, majd a Tartu és Valga közt fekvő részt. A felújítást követően a vonatok már 120 km/h sebességgel is közlekedhetnek az érintett vonalon, amely nyomán az utazási idő 45 percre rövidült Tartu és Valga közt. Sajtóperek (Románia) Sajtóperek (Románia) A modern államok alaptörvényei sorában fontos helyet foglal el a szólás szabadsága, ugyanakkor minden alaptörvényben megfogalmazzák azokat az elveket, amelyeknek alapján ezt a szabadságot meghatározott keretek között igyekeznek tartani, épp a mások szabadságának védelme érdekében. Ez a sajtóra is érvényes, amennyiben a nyomtatásban megjelenő vélemények, tényfeltáró írások szerzőinek tiszteletben kell tartaniuk a közérdeket s bizonyos – az idők folyamán változó tartalmú – személyiségi jogokat. A sajtóperek gyakorlata A gyakorlatban ezeket az elveket minden államhatalom a maga módján értelmezi – adott esetben a maga érdekében hatályon kívül is helyezi. Ennek évszázadok óta ismert szerve a cenzúra, amelynek kereteit s az alapelvek alkalmazásának módját az alaptörvényeken kívül különböző törvények és belső rendeletek határozzák meg. Romániában a magyar sajtó mozgásterét (de ugyanúgy az egyéb publikációkét, a könyvekét is) az 1918–19-es hatalomátvétel után a trianoni békeszerződésig „megszállt területnek” minősülő Erdélyben és Bánságban a bevezetett rendkívüli állapot és katonai sajtócenzúra határozta meg. Ennek érvényességét azonban – annak ellenére, hogy Románia 1923-as alkotmányának 25. §-a kifejezetten előírta a sajtószabadság biztosítását – egy ugyanazon év január 23-án hozott rendelettörvénnyel, a román–magyar „határsávot” a Máramarossziget–Nagyenyed–Petrozsény vonalig kibővítve, egészen az 1920-as évek végéig fenntartották: a sajtócenzúrát csak a Maniu-kormány hatalomra kerülését követően, 1928 novemberében szüntették meg. 1933. december 30-án azonban ismét életbe léptették, amikor elrendelték, hogy a magyar sajtóban kötelező a helységnevek román változatának kizárólagos használata. A magyar sajtótermékeket és könyveket sújtó cenzúrát a két világháború közötti Romániában – Bíró Sándor szerint – a következők jellemezték: „tudatosan akadályozta azt, hogy a magyar sajtó útján a magyar társadalom rétegeinek faji összetartozása megerősödjék”; „megakadályozták a magyar faji erények dicséretét”; „megakadályozták azt, hogy a magyar sajtóban a román államot vagy a román nemzeti érzületet, a román történelem alakjait kritizálják”; „semmiféle hírt nem engedtek közölni, ami Magyarországot kedvező színben tüntette volna fel a magyar olvasók előtt” (i. m. 434–435). Ezenfelül főképp az 1930-as évek második felétől rendszeresen előírták a magyar lapoknak a közlendő anyagot: román kormányzati érdekeket szolgáló hivatalos közleményeket és cikkeket, sőt Magyarországot, a magyar kormányokat negatív színben beállító írásokat is. A cenzúra mellett – amelynek nyomait az első időszakban a cenzor által kitiltott szövegek, szövegrészek (nemritkán egész cikkek) üresen hagyott helye jelezte a lapszámban – a romániai magyar sajtó szólásszabadságának korlátozására szolgáltak a sajtóperek is. A Magyar Kisebbség adatai szerint Romániában magyar újságíró ellen 1934–35-ben indult a legtöbb sajtóper, köztük Szász Endrének, a Keleti Újság főszerkesztőjének 75 sajtópere volt, Olajos Domokosnak közel 50, Krenner Miklósnak 25, Szentimrei Jenőnek, Nyirő Józsefnek, Végh Józsefnek, Botos Jánosnak, Walter Gyulának, Mátrai Jánosnak, Zágoni Istvánnak 10–15. A vádak között a legtöbb esetben „államellenes izgatás”, „revizionista propaganda” szerepelt, de hoztak ítéletet „hamis lármakeltés” (Paál Árpád: 1934), illetve „pánikkeltés” (Dénes Sándor: 1933, Tabéry Géza: 1934), „az állam hitelének megsértése” (Vuketich Endre: 1934), „az állam biztonságának (tekintélyének) veszélyeztetése” (Mikes Ottó, illetve Sárközi Gerő: 1934), a kormány „túl erős bírálata” (Reményik Sándor: 1934), „rémhírterjesztés” (Gárdonyi István: 1935), „a közhangulat izgatása” (Hollósi H. Sándor: 1936), „a magyar földrajzi név használata” (Major Béla: 1939), „felségsértés” (Daday Loránd: 1936), „nemzetgyalázás” (Kabay Gábor, Tamás Gáspár: 1938) címen is. A Magyar Kisebbség adatai szerint a legsúlyosabb ítéletet Séra Zoltán kapta 1935-ben, őt „államellenes izgatás” vádjával 5 év fegyházra, politikai jogainak 10 évi elvesztésére és 10 000 lej pénzbüntetésre ítélték, de 2 évet kapott „nemzetgyalázás” vádjával Tamás Gáspár, s 1–1 évet Arató András, Daróczi Kiss Lajos, Péter Ferenc, Ványolós István és Vincze Sándor. A magyar írók és újságírók elleni sajtóperek méreteit jelzi, hogy a 22 év alatt 1200 sajtóper esett amnesztia alá, a magyar újságírókat sújtó pénzbüntetések összege pedig elérte a félmillió lejt (Bíró Sándor: i. m. 432). A véleménynyilvánítás bírósági úton történő korlátozásával a két világháború között különösen a vezető újságírókat vették célba. És ennek egyéb hatása is volt: „A cenzúra – emlékezik vissza Ligeti Ernő – egy egész rövid szakasz kivételével állandóan a sarkunkban volt, és a belénk nevelt öncenzúra is nemegyszer a lényegétől fosztotta meg sajtóbeszámolóinkat” (Súly alatt a pálma). A magyar könyvek ugyancsak cenzúra alá estek, sőt gyakran előfordult az is, hogy a cenzor által engedélyezett könyvek szerzői, terjesztői ellen indult utólagos hatósági eljárás. A legkirívóbb eset a Gyallay Pap Domokos által magyar iskolába nem járó gyermekeknek szerkesztett ábécéskönyv volt (Kolozsvár, 1935), amelyet „irredentizmussal” vádoltak meg a Székelyföldre helyezett „kultúrzónás” román tanítók. A feljelentés nyomán 50 magyar lelkész ellen indult bírósági eljárás, s a szerkesztőt is felelősségre vonták. A háborús helyzettel indokolt cenzúra működött a magyar államkeretbe visszakerült Észak-Erdélyben is 1940–44 között (az Erdélyi Helikon 1941 nyarán, a szovjetellenes háború kezdetének hónapjaiban ennek tiltása miatt nem közölhette Reményik Sándor Korszerűtlen versek című ciklusát), ám annak, hogy számos – korábban jelentős – sajtótermék megszűnt 1940 után (az ismert baloldali lapok kiadási jogának megtagadása mellett) részben az is volt az oka, hogy a magyar törvények szerint a lapengedély szigorúbb feltételekhez volt kötve, mint korábban Romániában (folyóiratoknál pl. évente 12-szeri megjelenés), emiatt átmenetileg még az olyan folyóiratok léte is bizonytalan volt, mint az Erdélyi Helikon (amelynek 1940-ig – a nyári hónapokban kiadott összevont számokkal – csak évi 10 száma jelent meg). A második világháború után sajtóperek elsősorban a korábbi időszakban működő újságírók ellen indultak, akiket azonban, mint „fasiszta eszmék terjesztésében bűnösöket”, háborús bűnösként ítéltek el rövidebb-hosszabb börtönre. Később írókat-újságírókat inkább más fajta politikai perekben ítéltek el. Ezzel párhuzamosan 1947-től a sajtónyilvánosság fölötti felügyeletet külön erre a célra létrehozott sajtófőigazgatóság gyakorolta: egyetlen sajtótermék vagy nyomtatvány sem jelenhetett meg előzetes jóváhagyása nélkül. Ennek a szervnek és a szerkesztőségekbe-kiadókba elhelyezett politikai felelősöknek a tevékenysége nyomán a kommunista hatalom már az egész szellemi életet irányítása alá vonta. Tvnetwork Nyrt. A TvNetWork Nyrt. magyarországi internet- és kábeltelevízió-szolgáltató társaság 2000. október 19-én jött létre, 2007-ben alaptőkéje 1 523,6 millió forint volt, a Budapesti Értéktőzsdére 2006-ban vezették be, ahol a kisebb kapitalizációjú vállalatokat tömörítő B kategóriában van jelen. 2001-ben három megyében, 2007-ben öt megyében és Budapesten biztosítottak internetelérést. Az utóbbi években a társaság nagy növekedésen ment keresztül, és bár rendre nyereséget ért el, 2007-ben egy kommunikációs hálózat megvásárlásával fizetési nehézségei adódtak. 2009 év végén a TvNetWork bejelentette, hogy anyagi és fizetési nehézségek érdekében több városban eladta műsor-szolgáltatási jogosultságát a Digikábelnek. Ezzel a Digi Kft. 30%-os tulajdonjogot szerzett a TvNetWork Nyrt.-nél. Az érintett városok az alábbiak: Budapest Szeged Debrecen Pécs Tompa Kisszállás Kiskunhalas Kelebia A továbbiakban a Digikábel előre láthatólag 2010-év végére teljesen átveszi a TvNetWork magyarországi internet-telefon és kábeltelevízió-szolgáltatását. Haller-kastély (Kerelőszentpál) Kerelőszentpál (Sânpaul) Romániában, Maros megyében található, Marosvásárhelytől 19 km-re délnyugatra, a Maros bal partján, a Kolozsvár-Marosvásárhely országút mellett fekszik. A település egyik legjelentősebb épített öröksége az 1760-ban, Haller Gábor által építtetett barokk kastély. A kerelőszentpáli Haller kastély története közel 500 évre tekint vissza, az erdélyi Maros megye egyik nevezetessége, mely fénykorát leginkább az 1930-as években élte. A második világháború után, a nemesi családok kitelepítését követve, bútorait, értékeit ellopták, építőanyagait elhordták, és szép lassan az enyészeté lett. Bár régi tulajdonosai visszakapták birtokukat, jelenlegi nagyon romos állapota miatt jövője kilátástalannak tűnik. Építtetői, tulajdonosai Először Alárdi Ferenc épít itt várat, a 16. században, amelyet a Báthory István fejedelem és Bekes Gáspár közötti, 1575-ös kerelőszentpáli ütközet után leromboltak. Haller István 1610-ben új várkastély építésébe kezdett, amelyet 1674-ben fia, Haller János fejezett be. Ezt a második várkastélyt a Rákóczi szabadságharcok idején semmisítettek meg újra. A harmadik, barokk stílusú kastélyt 1760-ban építtette Haller Gábor, Haller János unokája. A kastély utolsó tulajdonosai Haller István gróf, és felesége br. Schell Bauschlott Mária Lujza, akik fiukkal Haller Gézával és lányukkal Haller Ilona Katalinnal, és annak férjével, Harmath Ferenccel lakták a kastélyt az államosítás előtt. A hallerkői Haller család nürnbergi eredete a 13. századra vezethető vissza. A 15. század második felében Magyarországra került tagjai közül Rupert tagjától származik a család magyar ága. A család csakhamar előkelő szerepet visz Erdély történetében. A család két fő ágazatának magalapítói Haller Gábor (1550-1602) fiai: az idősebbiktől, Istvántól a fehéregyházi ág és az ifjabb Györgytől a kapjoni ág származott. Bárói rangot 1699-ben, grófi rangot pedig 1713-ban kapott a család. Építészeti stílusa A jelenlegi épület elrendezése és tömegkompozíciója fénykorában a nyugat-európai barokk kastélyok formáját és elrendezését követi. Alapformái az épületszárnyak U alakú elrendezése, és az udvari árkádsor. E stílus visszavezethető Grassalkovich Antal herceg által építtetett gödöllői kastélyhoz, melynek szertesugárzó hatása a kor legjelentősebb magyarországi és erdélyi kastélyain ismerhető fel. IV. Haller Gábor felesége, Grassalkovich Anna-Mária a gödöllői kastély építtetőjének a leánya volt, így a közvetlen rokoni kapcsolat is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a Grassalkovich család gödöllői kastélyának 1740-es évekbeli építészeti átalakítása hatással volt a kerelőszentpáli kastély átalakítására. Főhomlokzata háromsíkú, középső része, kiemelt manzárdtetőzetével, a kastély tömeghatását növeli. Szimmetrikus elrendezésű főhomlokzata falisávokkal tagolt, a középső rizalitnál a falisávok két szintet fognak össze, képileg a középső részt magasítják. Ablakai egyszerűen kereteltek, az emeletiek íves szemöldökpárkánnyal díszítve. Fő és osztópárkánya mérsékelt kiállású. Külső mellékhomlokzatai hasonlóképpen mérsékelten díszítettek, az udvar felőli homlokzatok kiképzése a földszint árkádnyílásaival, boltozatos tornáccal, a középső rizalit félköríves ablakaival és üvegezett ajtóival, valamint az ablakok zsalugátereivel hangulatos képet adnak. A külső homlokzatok kiképzésénél a francia barokk, az udvariakénál az erdélyi népi barokk építészet hatása látható. A középső rizalit tengelyében, a földszinten, az udvar felől helyezték el a hallt, díszes keményfa lépcsőkkel, az emeleten a nagy, reprezentációs termeket. Az épület udvar felőli hosszában a különböző rendeltetésű termeket, lakosztályokat osztották be. A földszintre lakószobák és más rendeltetésű helyiségek kerültek, valamint a kastély kápolnája. A termek kiképzése díszes volta tengelybe elhelyezett ajtókkal egymásba kapcsolódó teremsor ünnepélyes benyomást nyújtott. Az ajtók, ablakok keményfából faragott bélettel, díszesen készültek. Hasonló modorban készült egyes termek falainak lábazati burkolása is. A termek padlózatai mintásan kialakított parkettával és mintás (színes) mozaikkal készültek. A kastélybelső változatos berendezése a barokktól a rokokón át a klasszicizáló bútorstílusokig a Hallerek reprezentáló hajlamát, pompaszeretetét tükrözte. Az értékes bútorok mellett szőnyegek, festett képek,, porcelánok, asztali edények, továbbá szebbnél szebb porcelánkályhák növelték a szobák szépségét. A kastélykert A kastély hátranyúló épületszárnyai által lezárt udvart, valamint a kastély körüli kertet barokk modorban, geometrikus formákkal alakították ki. A díszkert létrehozása Bethlen Ilona grófnő nevéhez fűződik, aki az 1900-as években telepítette be a körülbelül 50 holdas területet. A díszkert a harmincas években lehetett a legpompásabb, kavicsos útjaival, virágágyásaival, díszfákkal és cserjékkel ékesítve, kis tavakkal, mocsárral, fenyvessel, az általuk kerített virágházakkal, teniszpályával, gyerekházzal, hintával, kőasztalokkal és padokkal méltó kiegészítője volt a kastélynak. 1949 után fokozatosan tönkrement a 20. század elején készített fényképeken megörökített kert is. Egykori szépségére néhány villám sújtotta fán kívül ma már jóformán semmi nem emlékeztet, virágdíszéből hírmondó sem maradt, a tavacskák kiszáradtak, feltöltődtek, erősen megrongálódott a parkba vezető kőlépcső is. A kastély sorsa az államosítás után 1945-ben az átvonuló orosz katonák az épületet erősen megrongálták. A Haller család 1945 után már csak a kastély földszinti helyiségeit használta, de azokat is el kellett hagynia 1949. március 2-án, amikor a hatóságok kitelepítették az egykori birtokos család tagjait. 1959-1960-ban a műemlékvédelmi hatóság felújíttatta az épületet, amelyet előbb mezőgazdasági központként, később iskolaként, utóbb zöldségraktárként hasznosítottak. Kezdetben az épületben lakások is voltak, később ahogyan az elhanyagoltsága fokozódott, kiürítették. A kommunizmus időszaka alatt szép lassan a kastély berendezését széthordták, a díszlépcsőt szétverték, az emeleti termek fagerendás födémeinek gerendáit, fal- és padlóburkolatait le- illetve felszedték, ajtó-ablakszerkezeteit kibontották és elégették vagy elhordták. A téglát, a követ és tetőcserepeket elhordták építőanyagnak. A porcelán és cserépkályhákat szétszedték, csak két fehér porcelánkályha cserepeit sikerült megmenteni, újra felépíteni, amely jelenleg a marosvásárhelyi múzeumban (Toldalagi-házban) található. Tizenöt évi kérvényezés, kilincselés, pereskedés után Haller Ilona és férje Harmath Ferenc visszakapták az épületet, majd a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek adományozták. Baráth Ferenc (tanár) Baráth Ferenc (Pápa, 1824. január 7. – Pápa, 1905. december 16.) pápai református főiskolai jogtanár, főszolgabíró, honvéd százados. Élete Köznemes szülők gyermeke; iskoláit szülőhelyén végezte a református kollégiumban. Joggyakorlatra Pestre ment 1847-ben és ősszel felesküdött jurátusnak; mielőtt azonban ügyvédi vizsgát tehetett volna, 1848-ban áprilisában hazatért Pápára, majd belépett a nemzetőrségbe. Mint nemzetőr főhadnagyot a Dráva mentén fölállított kordonhoz vezényelték hat hétre. Azon év augusztus havában honvédnek állott be, több csatában vett részt és kapitányi ranggal kapitulált Komáromban a 46. h. zászlóaljban. Komáromi szolgálata során már verseket írt és Komáromi Értesítő segédszerkesztőjeként dolgozott. 1849 októberében hazament Pápára. Az 1851-52. tanévre a pápai főiskolába jogtanárrá választatott; mivel pedig a Bach-rendszer által követelt német nyelvet tannyelvül el nem fogadták, a főiskolától a nyilvánossági jog elvétetvén, a jogakadémia három év múlva megszűnt. Ekkor a főgimnáziumhoz ment át a történelem és földrajz tanárául. Az alkotmányos éra beálltával 1861-ben letette az ügyvédi vizsgálatokat. 1867-ben Veszprém vármegye pápai főszolgabírájává, azután a pápai református egyházmegye gondnokává választották. A jogakadémia a pápai kollégiumban újra megnyittatván, az 1876-77. tanévre ismét tanárrá választatott. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba írt leginkább a kerület és főiskola pénzügyi dolgairól és némely egyházpolitikai kérdésekről, ez utóbbiakról többnyire névtelenül; főszolgabíró korában pedig a hagyatéki ügyeknek és főleg az árvák vagyonának az akkor gyakorlatban levőnél célszerűbb kezeléséről írt a megyei lapokba. Munkái Egyetemes polgári (politicai) földrajz gymn. használatra kézikönyvül. Pápa. 1864. Mér- és természettani földrajz, az algymn. használatára kézikönyvül. U. ott, 1865. Berrias-et-Casteljau Berrias-et-Casteljau település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 738 fő (2015). Berrias-et-Casteljau Les Assions, Banne, Beaulieu, Chandolas, Saint-André-de-Cruzières és Les Vans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Roseburg (Oregon) Roseburg város az USA Oregon államában, Douglas megye megyeszékhelye. Lakosainak száma 21 181 fő (2010). Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 21 181 lakója, 9081 háztartása és 5177 családja volt. A népsűrűség 816,9 fő/km2. A lakóegységek száma 9732, sűrűségük 375,3 db/km2. A lakosok 91%-a fehér, 0,5%-a afroamerikai, 1,7%-a indián, 1,6%-a ázsiai, 0,3%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,4%-a egyéb-, 3,5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 5,5% (4,1% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 1,1% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 27%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 39,2% házas, 13,2% egyedülálló nő, 4,6% pedig egyedülálló férfi; 43% pedig nem család. 35,5% egyedül élt; 16,8%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,23 személy élt; a családok átlagmérete 2,84 fő. A medián életkor 41,1 év volt. A város lakóinak 21,7%-a 18 évesnél fiatalabb, 9,1% 18 és 24 év közötti, 23,8%-uk 25 és 44 év közötti, 26,2%-uk 45 és 64 év közötti, 19,1%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48%-a férfi, 52%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 20 017 lakója, 8237 háztartása és 5098 családja volt. A népsűrűség 772 fő/km2. A lakóegységek száma 8838, sűrűségük 340,8 db/km2. A lakosok 93,56%-a fehér, 0,3%-a afroamerikai, 1,3%-a indián, 0,99%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 1,26%-a egyéb-, 2,48%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,73% (2,6% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 1% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 28,9%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 46,2% házas, 11,9% egyedülálló nő; 38,1% pedig nem család. 31,6% egyedül élt; 13,9%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,32 személy élt; a családok átlagmérete 2,88 fő. A város lakóinak 23,2%-a 18 évesnél fiatalabb, 8,9% 18 és 24 év közötti, 26,5%-uk 25 és 44 év közötti, 22,4%-uk 45 és 64 év közötti, 18,9%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 39 év volt. Minden 100 nőre 93,7 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 91,5. A háztartások medián bevétele 31 250 amerikai dollár, ez az érték családoknál $40 172. A férfiak medián keresete $32 624, míg a nőké $25 707. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $17 082. A családok 11%-a, a teljes népesség 15,1%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 18,9%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 9,2%. Péterffy András Péterffy András (Monor, 1946. október 30. –) filmrendező, operatőr, producer, egyetemi tanár. Életpályája 1966–1971 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-magyar szakos diákja volt. 1972–1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televízió operatőr szakos hallgatója volt. 1976 óta a Mafilm operatőre. 1988 óta az ELTE videókommunikáció szakvezető egyetemi tanára. 1991–1994 között a Movi igazgatója volt. 1996–2001 között a Magyar Televízió közművelődési főszerkesztője volt. 2005–2007 között a Magyar Televízió főmunkatársa volt. Az EBU (European Broadcasting Union Education Committee) tagja. Az Euromozaik Alapítvány elnöke, a Magyar Történelmi Film Közalapítvány kurátora. A MADE és a FILMKÖR vezetőségi tagja, zsűritag több fesztiválon (Japan Prize, Basel Educational Filmfestival). A Filmtett szerkesztőbizottsági tagja, valamint a Filmművész Szövetség tagja. Családja Szülei: Dr. Péterffy Gusztáv orvos (1903–1969) és Borsányi Mária. Három testvére van: Ágnes, Ágoston és István. 1974-ben házasságot kötött Szakáts Ildikóval. Két gyermekük született; Borbála (1979) és Bálint (1981). Filmjei Adalék (1974) Larkin (1975) A tárgyilagos kép]] (1977) Képek kettős keretben (1979) Leleplezés (1979) Térmetszés (1979) Iskolapélda (1980) Hol vagyok én? (1981) Nyom nélkül (1982) Holtpont (1983) Látomás az üveggyárban (1983) Eszterlánc (1985) Itt már nem lakik senki (1987) A magam ura… (1988) Békesség e háznak (1989) Ki is ez az ember tulajdonképpen? (1990) A misszió (1991) Embernagy szobrok (1991) A kincskereső iskola (1992) Fedél a fejönk felett (1993) Kincskereső iskola (1995) A jövendő számon kér… (1995) István, a szent király (2000) Északföld (2001) A függöny mögött (2001) A brassói pályaudvar (2002) Európa közepe (2002) Játék-film (2002) Ásványok és emberek (2003) Brassói pályaudvar (2004) Levél a csillagvilágba (2004) Az egyelemű halmaz (2005) A vaddió árnyéka (2005) Sínjárók (2007) A neveletlen falu (2007) Millennium szobrásza (2009) JazzEmber (2010) A leghosszabb film (2012) Díja Balázs Béla-díj (2012) Jegyzetek Édesapja gyászjelentése Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 10986 Govert A 10986 Govert (ideiglenes jelöléssel 4313 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. T-ara A T-ara (koreai írással: ���, thiara, japán írással: ����, tiara; gyakran: T-ARA vagy T♔ARA) egy dél-koreai lányegyüttes, amelyet 2009-ben hozott létre a Core Contents Media. Eredetileg egy öttagú együttes, amely a következő tagokból állt: Jiae, Jiwon, Eunjung, Hyomin, és Jiyeon. Első, Good Person (�� ��, Csohun szaram) című dalukat 2009-ben adták ki, amely a Cinderella Man című koreai dráma betétdalát képezte. Két hónappal később Jiae és Jiwon kilépett a csapatból, majd 2009 júliusában Boram, Soyeon és Qri hozzáadásával a T-ara hattagú együttesként debütált Lies (���, Kodzsinmal) című dalukkal. Debütáló stúdióalbumuk, az Absolute First Album 2009 decemberében jelent meg, és több slágerlistás dalt tartalmazott, beleértve a TTL (Time to Love), a Bo Peep Bo Peep és az I Go Crazy Because of You (� ��� ��, No ttemune micshjo) című dalokat. Az albumot első, Temptastic című középlemezük követte 2010-ben. 2011-ben megjelent második középlemezük, a John Travolta Wannabe, melynek címadó dala, a Roly-Poly első helyezést ért el a Kaon éves slágerlistáján. Kevesebb, mint hat hónappal később, 2011-ben megjelent harmadik középlemezük, a Black Eyes, amely három slágerlistás dalt tartalmazott: Cry Cry, We Were in Love (�� �����, Uri szaranghettcsanha) és Lovey-Dovey. Diszkográfia Koreai nyelvű Stúdióalbumok 2009: Absolute First Album Középlemezek 2010: Temptastic 2011: John Travolta Wannabe 2011: Black Eyes 2012: Day by Day 2013: Again 2014: And & end 2015: So good Japán nyelvű stúdióalbumok 2012: Jewelry Box 2013: Treasure Box 2014 Gossip Girls Ferenczi György (zenész) Ferenczi György (Budapest, 1968. október 12. –) eMeRTon-díjas magyar szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros. Élete Ferenczi György 1968. október 12-én született Budapesten Ferenczi József és Görög Ágota gyermekeként. 1985-ben country-zenészként kezdte pályafutását a Kápa együttesben, négy évig külföldön játszott a Rodeo zenekarral. 1993-ban a trossingeni szájharmonika-világbajnokságon Szabó Tamással megosztott 5. helyezést értek el, kiváló minősítést szereztek. 2001–ben eMeRTon-, 2004-ben Artisjus-díjat nyert. Fúziós zenét játszik, egyre inkább határozottan a népzene felé fordulva. Stúdiózenészként közel 250 lemezen játszott. Dolgozott a Hobo Blues Banddel, az LGT-vel, a Takáts Tamás Dirty Blues Banddel, az Eddával, Zoránnal, Kimnowákkal, Gerendás Péterrel, Ganxsta Zolee és a Kartellel, Dopeman-nel. Diszkográfia 1989-92 - 4 lemez RODEO - Ausztria S modell (2 lemez) 1992–2003 Herfli Davidson 1992 - Live 1993 - I feel good 1994 - Dohnyáni Koncert 1996 - Yoó a film? (EMI) 1996 - A legenda folytatódik... 1997 - Pacal-Jedi (nem jelent meg) 1999 - Hamvadó cigarettavég 1999 - Dumm-dumm 2000 - Tíz kicsi elefánt 2003 - Neomatyó show 2000–2002 Dioptrió 2000 - Do what you like 2002 - Másfeledik album 2004–2010 Rackajam 2005 - How Mr. Hendrix met a Hungarian Shaman in the Diatonic church 2005 - Csárdafunk 2006 - Petőfi 2007 - Milyen lárma? 2008 - Petőfilm 2009 - A Rackajam és a Herfli Davidson közös koncertje 2010 - A Rackák Világa 2013 - Csikhágó blues 2014~2015 - Rackák menni Amerika! Díjai, elismerései eMeRTon-díj (2006) Gundel művészeti díj (2009) Párhuzamos Kultúráért díj (2010) Magyar Arany Érdemkereszt (2012) (6103) 1993 HV A (6103) 1993 HV egy kisbolygó a Naprendszerben. Ueda és Kaneda fedezte fel 1993. április 16-án. Fodor Annamária Fodor Annamária (Budapest, 1980. szeptember 17. –) magyar színésznő, bábszínésznő. Életpályája 1980-ban született Budapesten. 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem báb-osztályán. 2005-ben Rudolf Péter hívta az Új Színházba, miután látta az egyik negyedéves vizsgaelőadásban. Itt első alakítása Szép Ernő Vőlegény című darabjában volt, Duci szerepében. 2012-2018 között a Thália Színház szerződtetett színésznője volt. 2010-ben Mátyássy Áron Filmszemle-díjas sorozatában, az Átokban Emmát alakította, 2011-ben pedig a Beugró Plusz című műsorban is szerepelt, a második fordulóig jutott. 2012-ben már a Magyar Televízió saját gyártású sorozatának, a Munkaügyeknek egyik főszereplője. Első színházi rendezése, a Babák 2012 tavaszán került bemutatásra a Budapesti Bábszínházban. Szerepeiből Színház A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 22. Férfiagy, avagy nincs itt valami ellentmondás? (Thália Színház, 2013) - közreműködő Balkán kobra (Thália Színház, 2013) - Tonka A humor forrása (Mikroszkóp Színpad 2012) Váltságdíj (Neptun Brigád 2012) - Laura Don Carlos (Új Színház 2011) - Mondecar márkinő Erdő (Új Színház 2011) - Ulita Kávé habbal (Új Színház 2010) - Lola Ovibrader, péniszdialógok (Thália Színház 2010) Diploma előtt (Madách Színház 2010) - Elaine A szív bűnei (Új Színház 2010) - Chick Kádár Kata Revü (Vaskakas Bábszínház 2009) - Cseléd Szonya (Új Színház 2008) - Szonya Veszedelmes Viszonyok (Új Színház) - Cécile de Volanges Világszép nádszálkisasszony (Neptun Brigád 2009) - Világszépe Még egyszer hátulról (Új Színház 2004) - Brooke Film Testről és lélekről (2017) Kossuthkifli (2015) Munkaügyek (színes, magyar vígjátéksorozat, 2012) Finálé (szín., magyar kisjátékfilm, 2012) Prélude (színes magyar rövidfilm, 2011) Ábel (színes magyar rövidfilm, 2011) Átok 2. (színes, magyar filmsorozat, 2011) Hangyatérkép (magyar filmetűd) Line Knutzon: " Közeleg az idő" (komédia) Mennyei béke (magyar kisjátékfilm) MAB (színes, magyar thrillersorozat, 2010) Átok (magyar játékfilm, 2009) Poligamy (magyar romantikus vígjáték, 2009) Valami Amerika 2 (színes, magyar vígjáték, 2008) Fordítva (magyar kisjátékfilm, 2008) Üvegtigris 2. (magyar vígjáték, 2006) Szoknya (magyar kisjátékfilm, 2006) Keleti PU (tévéjáték, 2010) Díjai és kitüntetései Paulay Ede-díj (2009) Gégény Gégény község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kemecsei járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírségben, a Rétköz délkeleti szélén fekvő település. Ajak 13 km, Nyírbogdány 12 km, Dombrád 11 km, Székely 7,5 km, Berkesz 6 km, Nyírtass 6 km, Pátroha 5 km, Demecser 4 km távolságra található. Vonattal elérhető a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon. Településrészei: Feketetanya Gégény centrumától 4 kilométerre fekszik, északi irányban. 2011 -es adatok szerint Feketetanya lakónépessége 54 fő, a lakások száma 20. Mellékút köti össze Gégénnyel és Dombráddal . Mackótanya (vagy Maczkótanya ) Gégény centrumától 3 kilométerre fekszik, északi irányban. 2011 -es adatok szerint Tölgyestanya lakónépessége 27, a lakások száma 15. Mellékút köti össze Gégénnyel és Dombráddal. Tölgyestanya Gégény centrumától 6 kilométerre fekszik, északi irányban. 2011 -es adatok szerint Tölgyestanya lakónépessége 63, a lakások száma 23. Mellékút köti össze Gégénnyel és Dombráddal . Nevének eredete Neve ismeretlen eredetű, lehet, hogy a „gége” közszó képzős alakja, lehet személynév is. Története A település nevét egy 1406-ban kelt oklevélbe foglalt adománylevélben említették először. Az adománylevél szerint IV. László a Gégényben lakó Mikust, Jánost és Herceg fia Bácsot szabolcsi várjobbágyai közül kiemelve nemesekké tette, Belgégény és Külgégény birtokokat adományozva nekik. A falu tehát a szabolcsi vár birtoka volt, az adományos családok utódait – bár rokonságuk nem bizonyítható – Gégényieknek nevezték. Az említett 1406. évi oklevélben az eredeti adományosok negyedik és ötödik ízbeli fiú- és leányági utódai osztozkodtak a birtokon. Az egyik falura (Belgégény) a 14. század közepén – feltehetően házasság révén – több, közeli faluról elnevezett kisnemesi család (Lővei, Megyeri, Vajai, Sényői stb.) is birtokjogot formált. A 15. században a Várdai családbeli Miklós, Simon és Mátyás a Gégényi család egyik özvegyétől vétel útján jutott gégényi birtokához. 1556-ban 8 dézsmafizető háztartása volt, mintegy 40-45 lakossal. 1588-ban az Ibrányiaknak 15, a Nyakas testvéreknek 6, Megyery Boldizsárnak 7 jobbágya élt benne. A 16. század végén a falu még két különálló település volt; ekkoriban már Külgégényt hívták Egyházasgégénynek, a Megyery és Nyakas család része ebben a faluban volt. A Várdai család 1611-ig – míg fiágon ki nem halt – itteni birtokát megtartotta, az osztozkodáskor a két falu felét bedegi Nyáry Pál kapta meg. Másik felén a 15–16. században a Megyery, a Petneházy, az Ibrányi és a Nyakas család osztozott. 1618-ban hat földesura volt, 36 jobbágyházzal. Négy év múlva Nyakas György egyházasgégényi birtokát a demecseriek pusztaként használták. A 18. század elejére ugyancsak pusztává lett a Megyeryek birtokrésze is. 1720-ban 4 telkes jobbágy és zsellércsalád lakta. A jobbágyfelszabadítás idejére a korábbi földesurak közül csak a Jósa és a Jármy családok maradtak meg, mellettük több birtokos (Mezőssy Tamás, Vay Ábrahám és a Borbély család) kisebb részeket bírt belőle; lakóinak száma 491 volt. 1870-ben 112 háza, 740 lakosa volt 4518 kat. holdnyi határán; 1910-ben 200 háza és 1500 lakosa volt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református templom. Emlékpark. Jegyzetek Gégény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Gégény, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 5.) A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2011 (magyar nyelven) (php). Központi Statisztikai Hivatal, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2012. július 5.) A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2011 (magyar nyelven) (php). Központi Statisztikai Hivatal, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2012. július 5.) A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 2011 (magyar nyelven) (php). Központi Statisztikai Hivatal, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2012. július 5.) A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora Forrás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei települések . Elérés: 2010. augusztus 26. Brooklyn Bounce A Broolyn Bounce house és trance együttest Matthias Menck (Double M.) és Dennis Bohn (Bonebreaker) producerpáros hozta létre 1996-ban. Története 1996-ban jelent meg első daluk, a The Theme (of Progressive Attack), amely felkerült több európai slágerlistára. A Broolyn Bounce élő produkciójában a producerek nem szerepeltek, a színpadon Stephan "Damon" Zschoppe énekes és két táncos, Ulrica és Maeva, alkotta a csapatot. 2000-ben Maeva távozott az együttesből, helyére Alejandra Cuevas-Moreno érkezett, és egy negyedik taggal is bővül a csapat, a 666-ból ismert René "Diablo" Behrens személyében. Az új felállás első dala a "Bass, Beats & Melody" kiemelkedő sikert ér el. 2001-ben jelent meg a következő Broolyn Bounce himnusz a "Club Bizarre". 2001-ben Damon kilépett az együttesből. 2002-ben a "Bring It Back" megjelenése után a csapatból távozott a két táncoslány. Folyamatos tagcserék után 2006-tól hivatalosan Diablo és Dennis Bohn alkotja a Brooklyn Bounce-t. 2010 óta főleg válogatás és remix albumokat adnak ki, kevés sikerrel. 2011-ben és 2012-ben is megjelent egy-egy új dal, de már nem aratnak sikereket. 2012-ben felléptek Magyarországon is az Efott-on, illetve 2015-ben a Csongrádi KTN fesztiválon, illetve 2016-ban Hatvanban a Népkertben, a Hatvani Tuning- és Veterán Autókiállítás keretein belül. Thomas Bayes Thomas Bayes (valószínűleg 1701 – 1761.április 7.) angol matematikus, presbitériánus lelkész. Nevéhez kötődik egy speciális matematikai formula, a Bayes-tétel, amelyet ő maga sosem publikált, csak halála utána jegyzeteiből szerkesztette és adta ki Richard Price. Élete Thomas Bayes a londoni presbitériánus lelkész, Joshua Bayes fia volt, valószínűleg Hertfordshire -ben született. Egy előkelő szakadár sheffieldi családból származott. 1719-től az Edinburghi Egyetemen hallgatott logikát és teológiát. 1722-ben, amikor visszatért Edinburghba, segédkezett apjának a szakadár kápolna körül Londonban, mielőtt 1734 körül elköltözött volna Kentbe. Itt a Mount Sion kápolna lelkésze volt, egészen 1751-ig. Életében két művet publikált, egy teológiait és egy matematikait: 1. Divine Benevolence, or an Attempt to Prove That the Principal End of the Divine Providence and Government is the Happiness of His Creatures (1731), magyarul Isteni Jóindulat, avagy egy Kísérlet Annak Bizonyítására, hogy az Isteni Gondviselés és Kormányzás Célja a Teremtményei Boldogsága . 2. An Introduction to the Doctrine of Fluxions, and a Defence of the Mathematicians Against the Objections of the Author of the Analyst (kiadva 1736-ban névtelenül), magyarul Bevezetés Fluxions Doktínáiba és a Matematikusok Védelme az Elemző Írójának Tényei Ellen , amelyben Isaac Newton számításainak logikus alapját védte meg George Berkeley, a The Analyst gondolataival szemben. Feltételezik, hogy Bayes-t második művének köszönhetően választották meg a Royal Society tagjává 1742-ben, mivel életében nem publikált más matematikai témájú művet. Utolsó éveiben valószínűségszámítással foglalkozott. Stephen Stigler szerint akkor kezdte érdekelni a téma Bayes-t, amikor Thomas Simpson 1755-ben írt művét tanulmányozta, de George Alfrad Bernard szerint de Moivre művei alapján kezdett el érdeklődni. Valószínűségszámítással foglalkozó írásainak és ténymegállapításainak kézirata halála után kerültek kiadásra barátja, Richard Price által. 1757-től kezdve betegeskedett és 1761-ben Tunbridge-ben meghalt. A Bunhill Fridge temetőben, Londonban helyezték örök nyugalomra, ahol sok más szakadár is el van temetve. Bayes-tétel Bayes megoldása az inverz valószínűségre az An Essay towards solving a Problem in the Doctrine of Chances című munkában jelent meg halála után 1763-ban. Richard Price terjesztette el a művet prezentációiban, valamint Philosophical Transactions of the Royal Society of London című művében az azt követő évben. Ez egy vita volt arról, hogy egyenletes priori eloszlást használjak a binomiális helyett, nem csupán általános posztulátum. Ez az esszé tartalmazza a Bayes-tételt . A 18. század első évtizedeiben bizonyos konkrét feltételek között fennálló valószínűségi kérdések megválaszolásra kerültek, például mi a valószínűsége annak, hogy egy fehér és fekete golyókat tartalmazó dobozból fehér golyót húzunk. A figyelem hamar ehhez a kérdéskörhöz fordult; feltéve hogy egy vagy több golyót húztunk, mit tudunk mondani a dobozban lévő golyók színéről? Ezt nevezték az inverz valószínűség problémájának. Bayes megadta erre az Abraham de Moivre, a The Doctrines of Chances szerzője által feltett kérdésre a választ. Bayes és a bayesizmus A bayes-i valószínűség nevet adták a valószínűség számos interpretációjának, melyekben közös egyféle hit a valószínűségben, nem pedig a gyakoriságokban. Ez lehetővé teszi a valószínűség minden helyzetben való alkalmazását. A „bayes”-it ebben az értelemben először 1950-ben használták. A számítástechnikában való fejlesztések lehetővé tették, hogy összepárosítsák a bayes-i statisztikákat a véletlen sétás technikával. A Bayes-tétel használata számos tudományterületen elterjedt . Maga Bayes nem fektette le a széles interpretációt, amit ma bayes-inak hívunk. Nehéz Bayes valószínűségre vonatkozó filozófiai gondolataihoz hozzáférni, mivel az esszéjében nem tér ki részletes magyarázatra. Bayes így definiálja a valószínűséget: "Egy esemény valószínűsége az arány aközött, hogy mi az elképzelés, attól függően, hogy az eseménynek milyen lehetséges kimenetelei lehetnek, valamint a várt dolog értéke között a megfigyelt következtetések alapján." Nová Ves (Domažlice járás) Nová Ves település Csehországban, a Domažlicei járásban. Nová Ves Všeruby, Brnířov és Kdyně településekkel határos. Lakosainak száma 138 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jestřebí (Česká Lípa járás) Jestřebí település Csehországban, Česká Lípa-i járásban. Jestřebí Doksy, Zahrádky, Provodín, Holany, Chlum és Dubá településekkel határos. Lakosainak száma 847 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jestřebí (Šumperki járás) Jestřebí település Csehországban, Šumperki járásban. Jestřebí Zábřeh, Lukavice, Mohelnice, Rájec, Krchleby, Nemile és Zvole településekkel határos. Lakosainak száma 619 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mira (csillag) A Mira (/ˈma�r�/, Omicron Ceti, ο Ceti, ο Cet) egy vörös óriás csillag, távolsága 200–400 fényév, a Cet csillagképben található. A Mira egy kettőscsillag. A Mira A önmagában is változócsillag, ez volt az elsőnek felfedezett nem szupernóva változócsillag. A Mira a legfényesebb periodikus változócsillag, ami szabad szemmel még éppen nem látható. Távolságának értéke kissé bizonytalan, a Hipparcos műhold előtti mérések szerint távolsága 220 fényév; a Hipparcos 2007-es adatai szerint 299 fényévre található; a mérés hibaszázaléka 11%. Megfigyelésének története A Mira változócsillag volta ismert lehetett az ókori Kína, Babilónia és Görögország tudósai számára. Az első feljegyzések David Fabricius csillagásztól származnak 1596. augusztus 3-án, aki akkoriban a Merkúr bolygó megfigyelésével foglalkozott. Augusztus 21-ig a fényessége egy magnitúdóval növekedett, majd októberig elhalványult a megfigyelés elől. Fabricius ezért azt gondolta, hogy ez egy nova, de újból megpillantotta 1609. február 16-án. 1638-ban Johannes Holwarda meghatározta a csillag feltűnési periódusát, ami tizenegy hónapra adódott. Gyakran őt tekintik a Mira változócsillag volta felfedezőjének. Johannes Hevelius is megfigyelte nagyjából ebben az időszakban, ő adta neki a "Mira" nevet (a latin "csodálatos", "meglepő" szóból) a Historiola Mirae Stellae (1662) című művében, mivel nem úgy viselkedett, ahogyan a többi ismert csillag. Ismail Bouillaud a fényességi periódusát 333 napban adta meg, ez a modern kori értéknél, ami 332 nap, egy nappal kevesebb. Ez olyan szempontból is figyelemre méltó, hogy a Mira fényességváltozásának periódusa is változó. Élettartamát jelenleg 6 milliárd évre becsülik. Lehetséges, hogy a Mira változócsillag volta már Fabricius előtt is ismert volt. Karl Manitius, Hipparkhosz Kommentárjainak (Τῶν Ἀράτου καὶ Εὐδόξου φαινομένων ἐξήγησις) modern kommentátora szerint a második századból származó szöveg egyes adatai a Mirára vonatkoznak. A távcsöves megfigyelések előtti időszakból Klaudiosz Ptolemaiosz, al-Sufi, Ulugbek, és Tycho Brahe csillagkatalógusai nem említik még normál csillagként sem. Három említése történik kínai és koreai forrásokban 1596-ban és 1070-ben. A csillagrendszer A Mira egy kettőscsillag, ami egy vörös óriásból (Mira A) és egy magas hőmérsékletű fehér törpéből (Mira B) áll. A Chandra röntgenmegfigyelő műhold adatai szerint tömegáramlás történik a két csillag között a fehér törpe felé. A két csillag nagyjából 70 csillagászati egység távolságra van egymástól. Mira A A Mira A jelenleg az óriáságban van (AGB) . Változócsillag volta A Mira A egy jól ismert példája a változócsillagoknak, amiket a csillag után Mira típusú változócsillagnak neveznek. Nagyjából 6–7000 ismert csillag van ebben az osztályban. Ezek mind vörös óriások. A Mira fényessége 3,5 magnitúdóval változik, ezzel a Cet csillagkép legfényesebb csillagai közé tartozik. Érdekesség, hogy a Mira a sugárzásának nagyobb részét az infravörös tartományban adja le, de ott a fényességváltozása csak két magnitúdó. Mira B A kísérőcsillagot csak 1995-ben fedezte fel a Hubble űrtávcső. Ekkor 70 csillagászati egységre volt a párjától. A HST ultraviola képei és a Chandra űrtávcső röntgenfelvételei spirális gázáramlást mutatnak a Mira B irányába. A Mira B keringési periódusa a Mira A körül nagyjából 400 év. Megfigyelése A Mira nem látható március és június között, mivel akkor túl közel kerül a Naphoz. Thomas Blake Glover Thomas Blake Glover (1838–1911) 19. századi skót kereskedő és nagyiparos, 50 évet töltött Japánban, aranyat, ezüstöt exportálva a Nyugatnak, s hajókat és fegyvereket importálva az Edo-bakufu (1603–1867) ellen lázadó Csósú és Szacuma daimjóbirtokoknak, később pedig a Mitsubishi vállalat tanácsadója lett, leghíresebb azonban arról, hogy a nagaszaki kikötőre néző, ma is álló palotáját, a legrégibb nyugati stílusú japán épületet, a Glover Mansiont vagy Glover House-t a Pillangókisasszony eredeti helyszínének tartják, noha maga az opera (legfőképp persze a cselekménye) inkább csak bosszúságot vált ki a japánokból. Forrás Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567 MADI Múzeum, Dallas A múzeum az USA Texas államában, Dallasban található. Hivatalos neve Museum of Geometric and MADI Art. Gyűjtőkörébe a kortárs geometrikus, ezen belül a játékos MADI alkotások tartoznak. A múzeumot két gyűjtő, Bill és Dorka Masterson alapította 1997-1998 folyamán. Új épülete 2003-ban került átadásra. Az épület tervezésében részt vett Volf Roitman uruguay-i MADI művész, aki hatalmas vágott, hajlított és színesre festett acéllapokkal borította be. A múzeum egy ügyvédi irodával osztozik az épületen. Roitmann az első években mint kurátor aktívan dolgozott a múzeumban, számos rangos kiállítás megszervezője volt, és irányításával az intézmény nemzetközi hírnévre tett szert. Ugyanakkor mind neki, mind a gyűjtőknek megromlott a kapcsolata a MADI-alapító Carmelo Arden Quinnel, ami csak Roitmann távozása után javult. A múzeumnak emiatt két honlapja is elérhető az interneten, de csak az egyik frissül. A gyűjtemény kezdetben 20, elsősorban európai vagy Európában élő MADI művész alkotásait tartalmazta. Piergiorgio Zangara, Salvador Presta, Bolivar, a szintén MADI-alapító Martín Blaszko és Gyula Kosice, az olasz mozgalom vezetője, Saverio Cecere, a francia vezető Jean Branchet és mások mellett a Magyarországról származó Bányász Mária Éva műveit is. A kiállító művészek száma időközben 85-re nőtt, és egy másik magyar, Boros Tamás is megtalálható köztük. A múzeumban rendszeresen szerveznek gyermek- és más programokat. Az állandó kiállítások mellett működő időszakos kiállításokon pedig egy-egy művészt vagy térség (ország) művészeit mutatják be. 2011-ben Fajó János, Saxon-Szász János és két orosz, Vjacsiszlav és Anna Kolejcsuk mutatkozott be a múzeumban „Konstruktivizmus: MADI művészek Kelet-közép Európából” címmel. Az eseményre január 13. és április 10. között került sor. Kísérő esemény volt a két Kolejcsuk multimédiás előadása január 14-én, Dárdai Zsuzsa Kassák és a MADI ma, valamint SupreMADIsm című előadásai január 17-én, továbbá Saxon gyermekeknek szervezett előadása, melyen Polyuniverzum című játékát mutatta be szintén január 17-én. Saxon e munkáját a Bridges Pécs2010 Világkonferencián mutatta be először nemzetközi közönség előtt. Forrás Kiállítási meghívó Sajó András Sajó András (Budapest, 1949. március 25. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Széles kutatási területe van, amely átöleli a jogszociológia, a polgári jog, az alkotmányjog és a környezetvédelmi jog kérdéseit. 1991 és 1992 között a Közép-európai Egyetem Jogi Kara alapító dékánja. 2008-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága bírájává választották. Életpályája 1967-ben érettségizett, majd felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1972-ben szerzett jogi doktorátust. Emellett posztgraduális képzésen vett részt a strasbourg-i és a coimbrai egyetemen. Diplomájának megszerzése után az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének lett munkatársa, ahol 1983-ban tudományos főmunkatársi kinevezést, 1989-ben kutatóprofesszori megbízást kapott az intézetben. Kutatóintézeti állása mellett 1979-től 1984-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi és összehasonlító jogi tanszékének egyetemi docense, majd 1999-ig annak jogutódjának, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára volt. 1990 és 1993 között a chicagói egyetemen volt vendégprofesszor. Emellett 1991 és 1992 között a Közép-európai Egyetem Jogi Karának alapító dékánjaként dolgozott, ahol azután a jogi tanszék egyetemi tanáraként folytatta munkáját. 1998-ban lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának polgári jogi tanszékének oktatója egyetemi tanári beosztásban. 2008. február 1-jén az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) bírája lett, elődje Baka András, a Legfelsőbb Bíróság későbbi elnöke volt. 1977-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának lett tagja. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a rendszerváltás alatt az alkotmány-előkészítő és a nemzeti deregulációs bizottság tagja, illetve 1989-ben a Halálbüntetés-ellenes Liga alapító tagja volt. Az Amerikai Jogi Intézet (American Law Institute), a Nemzetközi Szociológiai Társaság, a Nemzetközi Jogfilozófiai Egyesület és a Nemzetközi Gazdasági Jogi Társaság tagja. Több éven át a Magyar Tudomány szerkesztőbizottságának tagja volt. Tudományos munkássága mellett szépirodalmi művek szerzője is. Munkásságát ilyen téren elsősorban az 1980-as években fejtette ki. Három regénye jelent meg. Munkássága Fő kutatási területe a jogszociológia, a polgári jog és az alkotmányjog kapcsolata, de jelentős publikációkat jelentetett meg a jogfilozófia és a környezetvédelmi jog területén is. Alkotmányjogi munkássága elsősorban az emberi jogok kérdéskörével foglalkozik, a szólásszabadságról nagy jelentőségű monográfiát adott ki, amelyben annak alapjairól, korlátairól értekezik, illetve nemzetközi összehasonlításban mutatja be az alapjog szabályozását. A rendszerváltás idején a gazdaság és a jog kapcsolatával foglalkozott, valamint a halálbüntetés eltörlése mellett kötelezte el magát, a Halálbüntetés-ellenes Liga egyik alapítójaként egyik benyújtója volt a halálbüntetés alkotmányosságát megkérdőjelező indítványnak. Jogfilozófiai munkássága elsősorban a hatalom korlátozásának, illetve önkorlátozásának kérdéseivel foglalkozik. Több munkája jelent meg az Alkotmánybírósággal kapcsolatban is. Főbb publikációi Jogkövetés és társadalmi magatartás (1980) Látszat és valóság a jogban (1986) Társadalmi-jogi változás (1988) Gazdaság és jog kapcsolata jogelméleti szempontból (1989) Egy lehetséges alkotmány (1991) Az alkotmánybíráskodás a diskurzuselmélet fényében (1994) Önkorlátozó hatalom (1995, angolul 1999) Jogosultságok (1996) The Roundtables in Hungary (1996) A materiális természetjog árvái, avagy hogyan védi alkotmánybíróságunk az elesetteket (1996) Néhány jogvédelmi kérdés a cigányság diszkriminációjával kapcsolatban (1997) Comparative Constitutionalism (2003) A szólásszabadság kézikönyve (2005) Alkotmányosság a magánjogban ; szerk. Sajó András; CompLex, Bp., 2006 Mandl József–Sajó András: Sejtjog ; Semmelweis, Bp., 2016 Regényei Karácsonyi merénylet (1979) Útmutató az elkárhozáshoz (1982) Terven felüli regény (1982) Díjai Prima Primissima díj (2006) 1911 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek Évek: 1906 – 1907 – 1908 – 1909 – 1910 – 1911 – 1912 – 1913 – 1914 – 1915 – 1916 Események Határozott dátumú események január 5. – Monacóban elfogadják az alkotmányt, a hercegség ettől kezdve alkotmányos monarchia . március 19. – Első alkalommal tartják meg a nemzetközi nőnapot Ausztriában , Dániában , Németországban és Svájcban . május 7. – Hamburgban megnyílik a Régi Elba-alagút . május 15. – Verekedéssé fajult szóváltás közben Zsilinszky Gábor lelövi Áchim L. András alföldi vezetőt. május 22. – Megalakul az Ujedinjenje ili smrt (Egyesülés vagy halál) nevű titkos szervezet, amely a délszláv népek egyesítését kívánja elérni, akár terrorral is. június 16. – Herman Hollerith megalapítja a Tabulating Machine Companyt. (Később IBM.) június 28. – Szlovák politikusok küldöttsége memorandumot nyújt át Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek a szlovák nemzeti kulturális sérelmek orvoslása tárgyában. (A memorandum az 1861. évi turócszentmártoni – szlovák autonóm területet követelő – memorandum 50. évfordulójára készült.) július 8. – Nagy földrengés Kecskeméten . július 24. – Gerzsány Mária letartóztatása. július 26. – Megalakul Horvátországban a jogpárti blokk. (Programja a Monarchián belüli trializmus létrehozása; Zágráb mint harmadik, Béccsel és Budapesttel egyenlő hatalmi központ.) szeptember 14. – Kijevben merénylet áldozata lesz Pjotr Sztolipin orosz miniszterelnök, aki négy nappal később belehal sérüléseibe. szeptember 29. – Olaszország hadat üzen Törökországnak ; blokád alá veszik és bombázzák Tripoliszt (ma Líbia ). október 19. – A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) elnöksége kizárja a pártból a korrupcióval és a kormánnyal való együttműködéssel megvádolt néppárti politikusokat. október 21. – Károly főherceg és Zita hercegnő esküvője. október 25. – Nagy-Britanniában Sir Winston Churchillt nevezik ki az Admiralitás Első Lordjává. december 14. – Roald Amundsen norvég felfedező első emberként eléri a Déli-sarkot . december 29. – A nankingi konferencia deklarálja a Kínai Köztársaságot , melynek első elnöke Szun Jat-szen ( 1912 . január 1-jétől ). Határozatlan dátumú események az év folyamán – Megjelenik a Révai nagy lexikona első kötete. Ernest Rutherford megkezdi híres szóráskísérleteit , bebizonyítva ezzel az atommag létezését. Válság robban ki Marokkó birtoklása körül. Mongólia kinyilvánítja a Kínától való függetlenségét. december folyamán – Választások Horvátországban . (Az egyesült jogpártok szereznek többséget.) Az év témái 1911 a tudományban Alfred Frederick Taylor kiadja A tudományok munkaszervezési elvei című munkáját. Angliában megépítik az első kétmotoros repülőgépet. Az Amerikai Egyesült Államokban hidroplánt építenek. Roald Amundsen norvég sarkkutató eléri a Déli-sarkot . 1911 a filmművészetben június – Megalakul a Hunnia Filmvállalat Budapesten, a Lipót körúti Vígszínház mellett épülő műteremmel, majd egy éven belül csődbe megy, október 27. – David Horsley megnyitja az első filmstúdiót (Nestor Studio) Hollywoodban , a Gower street sarkán. A Mozgókép Híradó írói között feltűnik egy dán filmművészetért rajongó ifjú kritikus: Korda Sándor . Little Nemo – rendező Winsor McCay és J. Stuart Blackton The Battle – rendező D. W. Griffith What Shall We Do with Our Old? – rendező D. W. Griffith 1911 az irodalomban Megjelenik Móricz Zsigmond első jelentős regénye a Sárarany. Megjelenik Krúdy Gyula Színdbád ifjúsága című műve. Csáth Géza megjelenteti Janika című komédiáját és Az elmebetegek pszichikus mechanizmusa című orvostudományi szakkönyvét. 1911 a zenében Drezdában bemutatják Richard Strauss Rózsalovag című operáját. Párizsban bemutatják Sztravinszkij Petruska című balettjét. Bartók Béla megkomponálja A kékszakállú herceg vára ( szeptember 20. ) című operáját és az Allegro barbaro című zongoraművét. 1911 a sportban A FTC nyeri az NB1 -et. Ez a klub hatodik bajnoki címe. március 16. – Megalakul a Vasas Sport Club . június 11. – Megalakul a Kecskeméti TE Születések január 11. – Varjas Béla irodalomtörténész, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár vezetője 1948 és 1957 között († 1985 ) január 21. – id. Máthé Imre botanikus, agrobotanikus, az MTA tagja († 1993 ) január 22. – Bruno Kreisky , Ausztria külügyminisztere, kancellárja († 1990 ) január 30. – Roy Eldridge , amerikai dzsesszzenész († 1989 ) február 4. – Takáts Gyula , költő, műfordító († 2008 ) február 4. – Püski Sándor könyvkiadó († 2009 ) február 6. – Ronald Reagan , az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke († 2004 ) február 11. – Bellák László , hétszeres világbajnok asztaliteniszező († 2006 ) február 27. – Kazal László , színész († 1983 ) március 2. – Bozsi Mihály , olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző († 1984 ) március 12. – Kiss Manyi , Kossuth - és Jászai Mari-díjas színésznő († 1971 ) március 13. – L. Ron Hubbard , amerikai író, a Szcientológia Egyház alapítója († 1986 ) március 16. – Josef Mengele , német orvos, náci háborús bűnös († 1979 ) március 23. – Palócz Endre , olimpiai bronzérmes, világbajnok vívó († 1988 ) március 24. – Horn Artúr , mezőgazdasági mérnök († 2003 ) március 24. – Joseph Barbera , amerikai animátor, a Hanna–Barbera Stúdiók alapítója († 2006 ) március 26. – Tennessee Williams , amerikai drámaíró († 1983 ) április 1. – Goda Gábor , író († 1996 ) április 14. – Romzsa Tódor , munkácsi görögkatolikus püspök († 1947 ) április 23. – Wanié András , olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok úszó, vízilabdázó, sportvezető († 1976 ) május 2. – Homoródi Lajos , magyar földmérő mérnök, geofizikus († 1982 ) május 4. – Buttykay Emmi , színésznő († 1957 ) május 4. – Bozóky László sugárfizikus, mérnökfizikus, az MTA rendes tagja († 1995 ) május 8. – Robert Johnson , sokak szerint a leghíresebb Delta blues énekes és gitáros, bár csak 27 évet élt, és első felvételei halála előtt három évvel keletkeztek († 1938 ) május 14. – Palotás József , olimpiai bronzérmes birkózó († 1957 ) május 16. – Rodolfo , valódi nevén Gács Rezső bűvész († 1987 ) május 31. – Maurice Allais francia Közgazdasági Nobel-emlékdíjas közgazdász, tudományos kutató, egyetemi tanár. († 2010 ) június 11. – Orsós Ottó növénykutató († 1939 ) június 13. – Luis Walter Alvarez , Nobel-díjas fizikus († 1988 ) június 30. – Czesław Miłosz , Nobel-díjas lengyel költő († 2004 ) július 6. – Simor Erzsi színésznő († 1977 ) július 18. – Győrffy Barna növénygenetikus, biokémikus, a magyarországi molekuláris genetikai kutatások jelentős alakja, az MTA tagja († 1970 ) augusztus 7. – Bibó István , jogász, író († 1979 ) augusztus 16. - Barta Barri , magyar-spanyol színész († 2003 ) augusztus 24. – Barna Viktor , huszonkétszeres világbajnok asztaliteniszező († 1972 ) augusztus 27. – Barabás Tibor író († 1984 ) augusztus 28. – Joseph Marie Antoine Luns holland politikus, a NATO volt főtitkára († 2002 ) augusztus 28. – Berlász Jenő , történész, könyvtáros, levéltáros († 2015 ) szeptember 7. – Todor Zsivkov bolgár politikus, párt- és államfő († 1998 ) szeptember 11. – Alfred Naujocks német titkosügynök, az SD bérgyilkosa († 1966 ?) szeptember 16. – Benedek Tibor színész, konferanszié († 1963 ) szeptember 18. – Somos András kertészmérnök, a fóliasátras zöldségtermesztés magyarországi meghonosítója, az MTA tagja († 1996 ) szeptember 19. – William Golding , Nobel-díjas angol író († 1993 ) október 2. – Baróti Dezső , irodalomtörténész († 1994 ) október 14. – Ferencz Károly , olimpiai bronzérmes birkózó († 1984 ) október 16. – Zórád Ernő , magyar festő, grafikus, képregény-rajzoló († 2004 ) október 26. – Kopasz Márta , festő- és grafikusművész († 2011 ) október 28. – Lőrincz Márton , olimpiai bajnok birkózó († 1969 ) október 31. – Fenyvessy Éva , magyar színésznő († 2009 ) november 16. – Básti Lajos , színész († 1977 ) november 23. – Andrássy Kurta János , szobrászművész († 2008 ) november 29. – Déry Sári , színésznő († 1952 ) december 5. – Władysław Szpilman , zongoraművész, zeneszerző († 2000 ) december 8. – Bágya András zeneszerző († 1992 ) december 11. – Nagíb Mahfúz , Irodalmi Nobel-díjas egyiptomi író († 2006 ) december 23. – Niels Kaj Jerne angol születésű dán orvostudós, egyetemi tanár, a Brit Királyi Társaság tagja (1980), Nobel-díjas (1984) († 1994 ) december 25. – Gunda Béla , etnográfus († 1994 ) december 27. – Szervánszky Endre , zeneszerző († 1977 ) december 27. – Morell Mihály magyar festő, vágó, szobrász, kiváló művész († 2013 ) Halálozások március 11. – Jacobus Henricus van ’t Hoff fizikokémikus a reakciósebesség , a kémiai egyensúly és az ozmotikus nyomás vizsgálatai terén elért kiemelkedő munkásságaiért az első kémiai Nobel-díjat kapta 1901 -ben (* 1855 ) május 18. – Gustav Mahler , osztrák zeneszerző (* 1860 ) május 23. – báró Bánffy Dezső , politikus, miniszterelnök (* 1843 ) június 1. – Kalecsinszky Sándor kémikus, geokémikus, az MTA tagja (* 1857 ) augusztus 6. – Florentino Ameghino , argentin őslénykutató, antropológus, zoológus és természettörténész (* 1854 ) október 29. – Pulitzer József , a modern amerikai újságírás atyja, sajtómágnás, a Pulitzer-díj alapítója (* 1847 ) október 31. – Barna Izidor magyar újságíró, költő, a magyar bulvársajtó úttörője (* 1860 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. Hippolütosz (ellenpápa) Hippolütosz, vagy Római Szent Hippolütosz (latinul: Hippolytus), (170 körül – 235) egyházi író, és az első ellenpápa a történelemben. Több egyházi vitában is részt vett, és belelátott az írások értelmezéseibe. Ezért nem akarta elfogadni pápának Calixtust, I. Orbánt és Pontianust sem, és ezért jelölte magát ellenpápának 217-től egészen 235-ig. A keleti egyházak támogatására mindenképpen számíthatott, még ha nem is értett feltétlen egyet azok nézeteivel. Élete Mint minden korai keresztény pápa esetében, Hippolütosz esetében sem tudunk igazán megalapozott tényeket felhozni életének indulásáról és származásáról. Saját életrajzát nem írta le, de fennmaradt egy legenda róla. A tudás útján Hozzávetőleg 170 körül születhetett Rómában, de ez utóbbit sokan elvetik. Az azonban bizonyos, hogy pogány családban látta meg a napvilágot. Életét a birodalom seregéhez csatlakozva folytatta, Valerianus császár uralkodása alatt katonatiszt volt. Ekkor őrizte a fogoly Szent Lőrincet, aki megtérítette Hippolütoszt. Valószínűleg hamarosan kiállt a katonaság soraiból, és a keresztény tanokkal egyre közelebbről ismerkedett meg. Megtanult írni és olvasni. Photius azt írja róla, hogy magának Iréneusznak volt a tanítványa. Egyházi élet és ellentét Sokat olvasott, és elkezdett írni is. Hamar megismerkedett Zephyrinus püspökkel, aki presbiterré tette meg és taníttatását személyesen felügyelte. Nemsokára az egész keresztény világban elterjedt Hippolütosz kiemelkedő teljesítménye tanulmányaiban és ékesszólásában. Mivel egyre alaposabb ismeretekre tett szert a szentírásban, saját véleményt kezdett formálni az egyházról. Gyakran bírálta Zephyrinust, mert szerinte túl engedékeny volt több eretnek irányzattal, sőt még néha pártjukra is állt. A konzervatív nézeteket valló Hippolütosz az egyre romló egyházi erkölcsök, a szabályok tiszteletének hiánya miatt döntött úgy, hogy nem fogadja el pápának Calixtust, és ellenpápaként küzd majd ellene. Ellenpápaság Eleinte külön egyházat szervezett maga körül, és annak élére állva toborozta híveit. Azonban az új pápa kinevezésekor követőinek támogatásával kettészakította a keresztény egyház fő tisztjét. Így lett ellenpápa, ugyanazon egyház nem legitim vezetője. Az egyház megtisztítását hirdette, és amikor I. Calixtus pápa meghirdette a megbánt bűnök bocsánatát nyíltan szembefordult vele. Az írást nem hagyta abba, és több értelmezést, kommentárt is kiadott kezei közül. Az élénk viták Calixtus halála után is folytatódtak. Szardínia Heves szónoklatok, vitaírások, megbeszélések követték egymást, és immár a harmadik pápa ülhet Szent Péter trónjára. Ekkor történt, hogy a Római Birodalom élére Maximinus Thrax császár állt, aki felújította a keresztényüldözéseket. Ennek során fogságba esett Hippolütosz és Pontianus pápa is. 235-ben mindkettőjüket Szardínia bányáiba deportálták, és ott kellett dolgozniuk valószínűleg életük végéig. A szardíniai rabság idején kibékült Pontianusszal, majd kölcsönösen lemondtak a pápaságról, Anterósz javára. Ezzel véget ért az első kettős pápaság intézménye. A hagyomány szerint itt érte őket a halál. Fabianus pápa évek múltán Rómába vitette földi maradványaikat, és ott eltemettette őket. Hippolütosz a Via Tiburtina menti temetőben nyugszik. A megbékélés után a keresztény egyház vértanúvá és szentté fogadta Hippolütoszt. Ünnepét augusztus 13-án tartják. Munkássága Műveit görögül írta meg, ami közrejátszott abban, hogy azok nagyrészt ismeretlenek maradjanak a latinul beszélő klérus számára. Pedig Hippolütosz nagyon széles műfaji palettát tudhatott magáénak. Írt szövegmagyarázatokat, hitvédelmeket, szentbeszédeket, és az egyházi jog első útmutatásait is betűkbe öntötte. Node hamarosan megfeledkezett róla az egyház. Legtöbb írása nem maradt fenn eredeti alakban, hanem főleg a keleti szláv egyház szerzeteseinek másolataiban öröklődtek át a mai korba. Ezeknek egy része nem hiteles, másrészről pedig ezek az iratok is sérülten, hiányosan kerültek elő. Munkássága során tanulmányt írt az eretnekségek megcáfolására, ez volt a Szüntagma. De nem ez volt az egyetlen írása ebben a témában. Az eretnek tanokat különböző pogány filozófiákból levezető Philoszophumena is nagy jelentőségű művei közé sorolandó. Az apostoli hagyomány című alkotásában kora liturgikus gyakorlatát írta le. Ezzel ez volt az első kísérlet arra, hogy egy egyházi tankönyv szülessen. Kommentárt írt Dániel könyvéhez, az Énekek énekéhez és a Teremtés könyvéhez is. Sokat foglalkozott a húsvét időpontjának meghatározásával, és Szent János logosz-tanait is védte egyik művében. Saint-Laurent-sur-Saône Saint-Laurent-sur-Saône település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 1787 fő (2015). Saint-Laurent-sur-Saône Crottet, Grièges, Replonges és Mâcon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Inkvizítor (Star Wars) Az Inkvizítor a Star Wars Lázadók első évadának kitalált szereplője, aki a birodalmiak táborát erősíti. Korábban Jedi templomőr volt, de átcsábította a sötét oldal. A sorozat második évadából kiderül, hogy más inkvizítorok is szolgálják a Birodalmat; emiatt megkülönböztetésképpen Főinkvizítorként is hivatkoznak rá, rangban ugyanis a többi felett áll. Az inkvizítorok olyan Erőhasználók voltak, akiknek a túlélő Jediket kellett felkutatniuk és megölniük, vagy átcsábítaniuk a sötét oldalra. A Birodalom ügynökei, akik egy Sith-hez hasonlatosak, de náluk csekélyebb mértékben képesek csak használni az Erőt; alapvető kiképzést kapnak a Sötét oldal használatához, de a két igazi Sith vigyáz rá, hogy ne váljanak túlságosan erőssé. A Főinkvizítor a pau'an faj férfi képviselői közé tartozik, akik az Utapau népe. Bánik az Erővel, és a többi inkvizítorhoz hasonlóan kétvégű vörös fénykardja van, aminek pengéit körben is tudja forgatni a markolaton. Fekete ruházatot visel, kb. 2 méter magas. Feladata a Jedik felkutatása és megölése. Mestere hivatalosan Darth Vader, bár Tarkin kormányzó is parancsol neki. Ő veszi fel a harcot Kanan Jarrussal és tanítványával, Ezra Bridgerrel több ízben is, és ő statuál példát a Birodalmon belül, bár képességeihez és ijesztő megjelenéséhez képest viszonylag lesajnált a szerepe. Mustafaron hal meg, miután Tarkin Sovereign nevű zászlóshajóján megütközik Jarrussal és Bridgerrel, és előbbi végül legyőzi őt. Az Inkvizítor a felrobbanó reaktorba zuhan, méghozzá önszántából. A szereplő eredeti hangja Jason Isaacs. Az Inkvizítor hasonló tulajdonságokkal rendelkezik mint a Sithek, ugyanakkor nem tartozik közéjük. A sötét oldalt Asajj Ventress-hez hasonló szinten képes használni. Az Inkvizítor a legtöbb birodalmival vagy Sithhel ellentétben nem fellengzős beosztottjaival és nem öli meg őket heccből (mint pl. Grievous tábornok), csupán ha parancsolják. Ellenben ellenfeleivel szemben kíméletlen, és kardtechnikáján túl az érzelmekre hat, ezzel gyengíti ellenfeleit. Jó pilóta, egy speciális TIE-vadász birtokosa, valamint egy különleges sisakot is visel repülés közben. Hangja érdes, reszelős de nem mély, viszont baljóslatú. Az Inkvizítor számos fronton egyedi szereplő a saga történetében: az első olyan szereplő akinek forgatható kétélű fénykardja van, az első pau'an erőhasználó, az első hivatásos erőérzékeny Jedi-vadász a Jedi rend bukása óta, valamint Ahsoka Tano óta az első és egyben utolsó tanítványa Darth Vadernek (már amennyiben az Inkvizítor annak tekinthető hivatalosan). További érdekesség, hogy a szereplők elsöprő többségével ellentétben sosem derül ki a valódi neve, haláláig csak az "Inkvizítor" néven ismeretes mind a Birodalmiak mind a Lázadók előtt. Az is egyedivé teszi, hogy ő az egyetlen főbb antihős a sagában aki öngyilkos lesz. A második évad folyamán feltűnt két új inkvizítor, egy nő és egy férfi, név szerint Ötödik Fivér és Hetedik Nővér; valamint az évad végén egy harmadik is. E. K. Johnston Ahsoka című regényében Ahsoka is találkozik eggyel és megküzd vele. Elnevezéseik alapján arra lehet következtetni, hogy még további inkvizítorok is vannak/voltak a Birodalom szolgálatában, akik eddig nem tűntek fel a sagában. Források: http://starwars.wikia.com/wiki/The_Inquisitor ; http://starwarsrebels.wikia.com/wiki/The_Inquisitor ; http://www.starwars.com/databank/the-inquisitor Schlierbach (Württemberg) Schlierbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Ánizsszagú fagomba Az ánizsszagú fagomba hazánkban is előforduló, élősködő gomba. Általában elhalt fákon, gyökereken és lehullott korhadt égakon terem, de egészséges fatörzseken is előfordulhat. Előfordulása Európában általános elterjedésű faj, a tengerparti régióktól az alpesi völgyeik megtalálható. Hazánkban nem gyakori faj. Lombos fák törzsén vagy tuskóján ősszel nő. Gyakran korhasztja a talajfelszínhez közel fekvő elhalt, vastagabb fagyökereket és ha ezeken kezd teremni, úgy tűnik mintha népes csoportja nem is a fán, hanem a talajon ülne. Megjelenése Kalapja 2,5-7 (9) cm széles, tölcsér formájú, gyakran féloldalas, szabálytalanul lebenyes és hajlott. Színe többé-kevésbé fakóbarna, vörösesbarna vagy világos bőrsárga. A sűrűnálló lemezek a tönkre mélyen lefutók, keskenyek, és az élük fűrészesen cakkozottt. Először fehérek, később halvány hússzínűek. A bordás-ráncos tönkje 3–9 cm hosszú és kb. 0,5-1,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó. Egy tőből rendszerint több termőtest fejlődik ki, csoportos növésű. A felülete többnyire kalapszínű, az alsó része sötétebb vörösbarna. Húsa vékony, fehéres vagy halványvöröses, bőrszerű, szívós, intenzív ánizsszagú, enyhe ízű. Spórapora fehér. Felhasználhatósága Ehető gomba, de nagyon szívós húsú. Fűszerként is alkalmazható szárítás és őrlés után. Összetéveszthetősége Néhány mikológus a Lentinellus cochleatus var. inolens változatot is megkülönbözteti. Ennek nincs ánizsszaga, Európa egyes részein ismert, így Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában és Németországban. A köldökös fagomba (L. Omphalodes) többnyire a földben levő fadarabokon, különösen égeren terem. Az (L. Vulpinus) is csoportos, többnyire nagyobb, de rövidebb tönkű, és nem ánizsszagú. Lombosfa- és fenyőtuskókon nő. Megjegyzés A Lentinellus nemzetséget 9 faj képviseli Európában. Szívós, excentrikus vagy oldaltálló, gyakran tönk nélküli termőtest, fűrészes lemezélek jellemzik. Fán vagy famaradványokon teremnek. Mérgező fajokat nem ismerünk! A cochleatus jelentése csiga vagy fül formájú. Acanthistius joanae Az Acanthistius joanae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez és a fűrészfogú sügérfélék (Serranidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Az Acanthistius joanae elterjedési területe az Indiai-óceán nyugati részén van, a Dél-Afrika partjainál. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 14 centiméter hosszú. Testének nagy részét és az egyes úszók tövét pikkelyek borítják. A farok-, mell- és hasúszók világosak, általában vörösek vagy narancsszínűek. Fején, egy nagy, ovális alakú, feketés-barna folt van, amely a kopoltyúra is átterjed. 26 csigolyája van. Életmódja Az Acanthistius joanae szubtrópusi, nyílttengeri halfaj. 23-140 méteres mélységben tartózkodik. Forrás http://www.fishbase.org/summary/Acanthistius-joanae.html - Fishbase Niella Tanaro Niella Tanaro település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 1051 fő (2017. január 1.). Niella Tanaro Briaglia, Castellino Tanaro, Cigliè, Lesegno, Rocca Cigliè, San Michele Mondovì, Vicoforte és Mondovì községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Grancona Grancona település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Népesség A település népességének változása: T. Ágoston László T. Ágoston László (Tass, 1942. október 14. – Budapest, 2017. július 13.) magyar író, újságíró volt, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője, Lenkey János tábornok leszármazottja, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Munkássága egyik csúcspontja A két Lenkey című történelmi regénye, amely az 1848/49-es szabadságharcban Lengyelországból a forradalom megsegítésére hazajövő Lenkey-huszárok történetét meséli el. A könyv megjelenése után több egyetemen tartott előadásokat a témáról és a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület felügyelőbizottsági tagjává választották. Fia Ágoston László énekes-menedzser, a Moltopera Társulat alapítója. Életpályája Újságíróként Vidéki iparoscsaládban született Tasson, két testvére van. Apjától asztalosmesterséget tanult, a kétkezi munka és a falu világa számos novellájának ihletője, de felnőttként kiállt a gyalupad mögül és Budapestre költözött. Rossz káderlapja miatt betanított munkásként tudott csak elhelyezkedni és csak hosszú évek után, 1970-ben kezdhette el az újságíró iskolát, főiskolai diplomát 36 évesen szerzett. Újságíróként elsősorban üzemi, intézményi lapoknál dolgozott (Tungsram; Egészségügyi Dolgozó; stb.), de pályája során volt a Pest megyei hírlap, a Sporthorgász és több más országos lap munkatársa is. Szépíróként T. Ágoston László életművének fő sodrát szépírói tevékenysége adja. Elsőként a Kelet Népénél fiatalon még Móricz Zsigmonddal is együtt dolgozó Kopré József figyelt fel tehetségére. Ekkor jelent meg első novellája 1966 decemberében, a Csepel újságban. Ezután több mint ezer alkalommal jelentek meg írásai a Népszava, Népszabadság, Nők Lapja, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, Polisz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, belgiumi Kilátó és sok más kiadvány hasábjain. 1981-től 88-ig a Honismeret folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Bár írásait negyedszáz antológiába válogatták be, első önálló kötetére mégis 2001-ig kellett várni. 1982-ben a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító főtitkára, a rendszerváltás után az Írók Szakszervezetének tagja, 1991–1992 között az Írók Alapítványa kuratóriumi tagja. A 2001-es Hol lakik az Isten? után több kiadó is felfedezte munkásságát, és volt olyan év, amikor három kötete is megjelent. 2008-ban a tagjai közé választotta a Magyar Írószövetség. A főváros XVII. kerületében, Rákoshegyen élt; a Rákosmenti Irodalmi Műhely tagja volt. Legjelentősebb elismerései Krúdy Emlékérem (1989) a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége /Washington/ dicsérő oklevele (1999) Országos Milleniumi Pályázat - különdíj (2000) Díj a Magyar Rádió irodalmi pályázatán (2002) Fehér Mária alkotói díj (2005) Lenkey - plakett (2013) Bólya Péter alkotói díj (2015) Kötetei Hol lakik az Isten? - novellák (2001) Aranyka - gyermektörténetek (2001) Kinek dolgozik az idő - szatírák (2004) Ördögszekér - novellák (2004) Egy pohár vihar - kisregény (2004) A két Lenkey - történelmi nagyregény (2005)- második kiadása (2007) Eltékozolt évek -novellák (2008) Lenkey huszárok - dokumentumkötet (2009) Bumeráng - novellák (2009) Csendélet tigrissel - Történetek Durciról - novellák (2010) A bicskafaló csuka - novellák (2011) Nömös tassi novellák - novellák (2011) A bicskafaló csuka - gyermektörténetek (2011) A négylábú ember - novellák (2012) A király nem meztelen - szatírák (2013) Napijegy a holtágra (2014) Tapicskoló (2014) Pacsirta a diófán. Novellák, elbeszélések ; Hungarovox, Bp., 2016 Anthony Bourdain Anthony Michael Bourdain (New York, 1956. június 25. – Kaysersberg-Vignoble, Franciaország, 2018. június 8.) amerikai tévés szakács. Frank L. Greene Frank L. Greene (St. Albans, 1870. február 10. – St. Albans, 1930. december 17.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Vermont, 1923–1930). Vittorio Merloni Vittorio Merloni (Fabriano, 1933. április 30. – Fabriano, 2016. június 18.) olasz üzletember és nagyiparos. Fia, Aristide Merloni, az Industrie Merloni alapítója, másik fia Andrea, az Indesit Company elnöke, ő maga pedig ennek tiszteletbeli elnöke. A Fineldot lánya Antonella vezeti. Az Industrie Merloni egy családi vállalkozás, amely voltaképpen az Indesit Company Group-ot illetve egyéb érdekeket felügyel. Életpályája Vittorio Merloni a Perugiai Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját. Franca Carlonival kötött házasságából négy gyerekük született, Maria Paola, Andrea Antonella, és Aristide. Üzleti karrierjét 1960-ban egy családi vállalkozás indította el. 1975-ben megalapította a Merloni Elettrodomestici céget, amit 2005-ben átnevezett Indesit Companynak és egészen 2010. április 29-ig ő töltötte be a cégnél az elnöki tisztséget, majd fiára Andreára ruházta a vezetést, ő maga pedig a cég tiszteletbeli elnöke lett. A vállalat részvényeit 1987 óta jegyzik a Milánói Tőzsdén. Az Indesit Company Európa egyik vezető háztartási gép (mosógépek, szárítógépek, mosó-szárító gépek, mosogatógépek, hűtők, fagyasztók, tűzhelyek, sütők és főzőlapok) gyártója és értékesítője. Vittorio Merloni a Confindustriának (az olasz munkaadók Szövetségének) elnöke, ezt a tisztséget négy évig töltötte be. 1984–ben megkapta a „Cavaliere de lavoro-t” és megválasztják a Centomarca (az olasz Márka Szövetség) elnökévé, amelyet 1988-ig töltött be. 2001-től négy éven keresztül volt az Assonime (Olasz részvénytársaságok szövetségének) elnöke. A Milánói Politechnikától 2001-ben tiszteletbeli doktori címet kapott mérnöki vezetésből. Különböző díjak és elismerések 2003-ban, két évre rá, hogy az Indesit Company átvette a Hotpoint-ot (egy Egyesült Királyságbeli márka), megkapta a Commander of the British Empire kitüntetést. 2004-ben megkapta a Leonardo-díjat, 2005-ben pedig New Yorkban a GEI-díjat (Gruppo Esponenti Italiani) a kereskedelem és ipar területein szerzett elismerésének és megbecsülésének díját. Poweshiek megye (Iowa) Poweshiek megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Megyeszékhelye Montezuma, legnagyobb városa Grinnell. Lakosainak száma 18 601 fő (2013. július 1.). Poweshiek megye Tama és Mahaska megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: (6242) 1990 OJ2 A (6242) 1990 OJ2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. július 29-én. Podmaniczky Ármin Podmanini és aszódi báró Podmaniczky Ármin (Pest, 1825. október 11. – Budapest, Óbuda, 1886. november 28.) királyi tanácsos, kincstári jószágigazgató. Életútja Podmaniczky Károly bányatanácsos és Jänkendorf-Noszticz Eliza fia. Az aszódi gimnázium egyik alapítója; 1842-ben a Kisfaludy Társaságra és az első kisdedóvó-intézetre alapítványt tett, 1860-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia tőkéjét 900 forinttal gyarapította. 1861-ben Pest vármegye választott főszolgabirája, 1865-ben ugyanezen megye váci kerületének országgyűlési képviselője lett. 1871-ben állami szolgálatba lépett mint titkár az óbudai korona-uradalmi igazgatóságnál; 1873-ban királyi tanácsossá nevezték ki. Mint korona-uradalmi igazgató hosszasabban működött Zomborban. Néhány évvel halála előtt Óbudára helyezték át mint korona-uradalmi igazgatót és itt a társas- és egyesületi téren tevékeny részt vett és köztiszteletben állott; az óbudai társaskör megválasztotta elnökévé. Meghalt 1886. november 28-án Óbudán és Aszódon a családi sirboltban temették el, ahol Moravcsik Mihály lelkész tartott fölötte gyászbeszédet. A gazdasági lapokba írt cikkeket, így a Magyar Kertészbe (1863. Dinnyetermesztés) stb. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak. AEC Bridgemaster Az AEC Bridgemaster orrmotoros emeletes autóbusz. A gyártó Associated Equipment Company híres emeletes buszával, a Routemasterrel ellentétben a Bridgemasternél csak a váz építését végezte az AEC, a jármű felépítményét másik cég készítette el. Története A Bridgemastert 1956-ban mutatta be az Associated Equipment Company válaszul a Bristol Lodekka emeletes autóbuszra, amelyet már lépcső nélkül, alacsony padlóval gyártottak, ugyanis az AEC korábbi, 1954-es Routemaster emeletes buszának a földszinti része nem volt lépcsőmentes. Az első négy alumínium vázas példányt a Crossley Motors vállalattal készítették el, de 1958-tól már a Park Royal Vehicles készítette az acél vázas felépítményt. A hátsó ajtós busz után 1960-ban bemutatták a busz első ajtós változatát is. A Bridgemaster nem örvendett akkora sikernek, mint amekkorára számítottak, 1963-ig csupán 179 darab készült el belőle, melyekből a legtöbbet, 50 darabot az East Yorkshire Motor Services rendelt. Utódját, az AEC Renownt 1963-ban mutatták be. Christine (regény) A Christine Stephen King amerikai író 1983-ban megjelent regénye. A mű folytatásának tekintik a később megjelent Rémautó című regényét. Magyarul először az Árkádia Könyvkiadónál jelent meg a regény, Falvay Mihály és Kappanyos András fordításában, 1989-ben. Cselekmény A történet 1978-ban játszódik a békés pennsylvaniai Libertyville-ben. Arnie Cunninghamet és jóbarátját, Dennis Guildert – tizenévesek lévén – inkább az iskolán kívüli dolgok érdekelnek, mint az iskolával kapcsolatosak. Elsősorban persze a lányok és az autók. Arnie szerelmes is lesz – csak épp nem egy lányba, hanem egy autóba: egy piros-fehér lakkozású, 1958-as Plymouth Fury-ba, amelyet együtt pillantanak meg Dennis-szel. A tulajdonos, egy bizonyos Ronald D. LeBay hajlandó is megfelelő készpénzért túladni az ütött-kopott járgányon, amelyet reménytelen vállalkozásnak tűnik ismét helyreállítani. Arnie-nak azonban, a szerencsétlen, nem épp jóképű serdülőnek sikerül, méghozzá meglepően hamar. Itt kezd először gyanakodni barátja, akivel egyre kevesebb időt tölt el. Baljós sejtelemei csak fokozódnak az idő múlásával. Miután néhány fiatal osztálytársukkal összetűzésbe kerülnek, azok egyik napról a másikra csúnyán helybehagyják Arnie Christine-jét. A kocsi azonban – rejtélyes módon – rövid időn belül visszanyeri régi pompáját. A tettesek pedig meglakolnak cselekedetükért. Időközben újsághírben tudatják Libertyville lakosaival, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Roland D. LeBay. Dennis a temetésén tovább kutakodik, és meg is tud egyet s mást LeBay testvérétől. Végül belép a képbe – a szerelmi háromszögbe – Leigh Cabot is, egy gyönyörű lány az iskolából, aki beleszeret az egyre jóképűbb és talpraesettebb Arnie-ba. Csakhogy a fiú szíve Christine-é… két „lányt” pedig hosszú távon nem tud megtartani. Film A történetből film is készült 1983-ban. 83-as trolibusz (Budapest) A budapesti 83-as jelzésű trolibusz az Orczy tér és a Fővám tér között közlekedik. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Története A járat 1983-ban indult meg a régi 109-es busz utódjaként, az Orczy tér és a Fővám tér között. A 4-es metró Kálvin téri, illetve Fővám téri építési munkálatai miatt, 2007. május 14. és 2010. május 22. között a vonalon szünetelt a trolibusz közlekedés. A 83-as trolibusz helyett 83-as jelzéssel trolibusz pótló autóbuszok közlekedtek. Emellett 89-es jelzéssel trolibuszjárat közlekedett az Orczy tér és a Kálvin tér között. 2009. augusztusáig a 89-es trolibusz is a Kálvin tér és Orczy tér között közlekedett, de nem a Fővám tér – Vámház körút felé, hanem a Baross utcán közlekedett. A 89-es 2009. augusztus 31-től újra járt, kivéve 2009. szeptember 21. és október 20. között. 2010. május 21-én üzemzáráskor megszűnt a 89-es trolibusz, május 22-én üzemzáráskor a 83-as trolipótló busz is. Helyettük 2010. május 25-én üzemkezdettől az újrainduló Orczy tér és a Kálvin tér között közlekedő 83-as trolibusz vette át. A vonalon 2010. május 25-től hétköznaponként trolibuszok és autóbuszok, szombaton csak autóbuszok szállították az utasokat. Erre azért volt szükség, mert a járműveket kiállító Kőbányai garázs nem rendelkezett sem alacsony padlós autóbusszal, sem pedig csuklós önjáró trolibusszal, így viszont hétköznap megvalósítható volt a részben akadálymentes kiszolgálás, valamint a szombati megnövekedett utasforgalmat is ki tudják szolgálni. A vonalon az önjáró trolibuszok a Közraktár utcától a Kálvin térig lehúzott áramszedővel, akkumulátoros üzemmódban közlekedtek. A Kálvin téri végállomáson az áramszedők automatikus felcsatlakozását a felsővezetékre épített különleges terelőidomok segítették. 2013. június 1-jétől a járat ismét eredeti útvonalán, a Fővám téren át közlekedik. A vonalnak nincs közvetlen kapcsolata más trolivonalakkal. A trolik a Kőbányai (korábban Pongrác) garázsba a Kálvária tér – Orczy tér – Kőbányai út – Könyves Kálmán körút – Salgótarjáni utca garázsmeneti útvonalon jutnak el. Dangerously in Love A Dangerously in Love (magyarul: Veszélyes a szerelemben) az amerikai R&B énekesnő Beyoncé Knowles első szólólemeze, melyet a Columbia Records adott ki 2003-ban. A felvételek 2002 és 2003 márciusa között készültek több stúdióban, ami alatt együttese, a Destiny’s Child nem adott ki albumot. A lemez elsődleges stílusa R&B és soul, de zenéjében megtalálhatóak a hiphop és az arab zene elemei is. A dalok előadásmódja visszafogottabb, azonban a dalszerzők és szövegírók beleépítették, az ekkor még csak kibontakozóban lévő kapcsolatát az amerikai rapperrel Jay-Z-vel. A Dangerously in Love-val Knowles elérte régi célját, mely a szóló sztárság volt, ezzel a zeneipar legjobban kereső művészévé vált. Az album első helyen debütált az amerikai Billboard 200-on és 317 000 példányt adtak el belőle megjelenésének első hetében. A korong világszerte kereskedelmi siker lett. Többszörös platinalemez minősítést ért el Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban. A Dangerously in Love vegyes, illetve pozitív kritikákat kapott a zenei kritikusoktól és öt Grammy-díjat kapott. Magyarországon az album 2003. június 24-én jelent meg a Sony Music Magyarország gondozásában. Háttér és az előzmények Knowles karrierje az 1990-es évek végén indult a Destiny’s Child nevű R&B együttessel, melynek ő volt a vezető énekese. Corey Moss az MTV News egyik műsorvezetője így nyilatkozott „a rajongók már alig várják”, hogy Beyoncé szólóban is megmutassa tehetségét. Harmadik albumuk, a Survivor (magyarul: A túlélő), készítése alatt Knowles úgy nyilatkozott, hogy valószínűnek tartja az album elkészülte után, hogy egy rövid szünetet tartanak, annak érdekében, hogy mindenki kipróbálhassa magát szólóban is. Azt remélte, hogy ez majd megnöveli az érdeklődést a Destiny’s Child iránt. A szólókarrierek ötlete menedzserüktől, Knowles apjától, Mathew Knowlestől származott. Bár a szólóalbumok különböző stílusokat képviseltek, nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Michele Williams adta ki először szólólemezét 2002 áprilisában, melynek címe Heart to Yours volt. Ez alatt Knowles a filmvásznon debütált, az Austin Powers – Aranyszerszám (Austin Powers in Goldmember) című filmben, és kiadta a Work It Out című kislemezét, mely a film zenei albumán is megtalálható volt. Rowland ebben az időben közreműködött az amerikai rapperrel Nellyvel, és közös daluk a Dilemma nagy siker lett abban az évben. Ennek hatására megjelentette első szólóalbumát 2002 végén Simply Deep címen. Knowles eközben ismét egy filmben szerepelt, a Kísértés két szólamban (The Fighting Temptations) és ismét kiadott egy kislemezt. 2002-ben úgy döntött, hogy barátjával Jay-Z-vel közreműködik, amelynek eredménye a szép sikert arató '03 Bonnie & Clyde című dal lett, ezzel pedig megnyílt az út Knowles számára a szólóalbum kiadásához. Felvételek Mielőtt Knowles elkezdte volna a Dangerously in Love felvételeit, kiválasztotta azokat a producereket, akikkel együtt szeretett volna dolgozni. Két napos meghallgatást tartott a producereknek, akik egész Amerika területéről érkeztek. Majd Miamiba és Floridába is elutazott, ahol találkozókat szervezett a kanadai producerrel, akivel később együtt is dolgozott, Scott Storchal. Ekkor több hónapig egy miami-i szállodában lakott. Hogy az album készítésére koncentrálhasson, kissé visszavonult, és olyan zenét kezdett el csinálni, ami jelentősen eltért a Destiny's Child gyors dalaitól. Ahogy már a Survivor-ön is tette, aktívan részt vett a dalok kiválasztásában és a dalszövegírásban. A stílusokat tekintve is széles határok között mozgott. Bár konkrétan a dalszerzésben nem vett részt, különböző dallamokat ajánlott és a hangi részébe is beleszólt az énekesnő, megosztotta ötleteit a producerekkel. Negyvenhárom dal készült el az albumra, ebből tizenöt került fel rá. Hivatalosan Knowles társíróként és társproducerként vett részt az album készítésében, míg apja Matthew producerként. Knowles úgy érezte a felvételek a társai nélkül "felszabadítóak és megnyugtatóak" voltak, hiszen a stúdióba vonuláskor valóra válthatta ötleteit a vele közreműködőkkel. Bár fejlődött a Destiny's Child-dal töltött időszak alatt, sokkal nagyobb függésben volt, hiszen "egy csapatban mindig nehéz érvényesíteni a saját kreativitásodat"- nyilatkozta. Annak érdekében, hogy mint előadó továbbfejlődjön, ezekben az időkben vette fel a kapcsolatot más neves előadókkal, hogy később aztán közreműködjön velük. Mikor a dalszövegek írása befejeződött, többet elküldött más előadóknak, hogy válasszák ki, melyikben szeretnének együttműködni. Sokukkal telefonon vette fel a kapcsolatot, és úgy beszélte meg a részleteket a lehetséges együttműködésről. Jay-Z mellett ekkor dolgozott olyan előadókkal is, mint Sean Paul jamaicai előadó, Missy Elliott amerikai rapper, és még számos művésszel. Több előadó küldött neki is dalokat, melyek közül ő is választhatott. Az előbb említett Missy Elliottal és Timbaland-dal dolgozott együtt a Wrapped Around Me című dalon, azonban a dal ismeretlen okok miatt végül nem került fel az albumra. A Dangerously In Love eredetileg egy azonos nevű dal az albumon (Dangerously In Love 2), melyet még a Survivor című Destiny's Child albumra írt Knowles, azonban az együttes úgy döntött, hogy mivel a dal túl szofisztikált a többi dalhoz képest, így nem adják ki kislemezként. Miután megvoltak az albumra szánt dalok végleges listája, az énekesnő úgy döntött, hogy kisebb átalakítással ugyan, de első albumára is felteszi a dalt. Mivel Rowland és Nelly közös dala igen sikeres volt, ezért az album megjelenését elhalasztották, így az énekesnő tovább dolgozhatott rajta. Bár Knowles nem örült a megjelenés elhalasztásának, azonban úgy nyilatkozott, hogy "minden okkal történik", így visszaért a stúdióba és további dalokat vett fel. Ekkor vette fel későbbi első slágerét a Crazy in Love-ot. 2002 végén megszakította az album készítését, hogy egy karácsonyi turnén vegyen részt a Destiny's Child-dal. 2003 márciusában tért vissza, és ekkor folytatta a munkát Sean Paullal és P. Diddy-vel is. Zene Zenei stílusa Knowles menedzsere, és egyben apja, azt mondta, hogy a Dangerously in Love-al Beyoncé megmutatta zenei tehetségét, illetve a zene gyökereinek újragondolhatóságát. Míg Williams és Rowland inkább gospel és pop stílusú albumot adtak ki, addig Knowles megmaradt az R&B-nél. A dalok korántsem egységesek, míg az album első felében inkább gyorsabbak, illetve közepesek, a klubok számára emészthetőbbek vannak, addig a második részben inkább balladák találhatóak. Knowles így kommentálta albumát "Az albumon megtalálhatóak, balladák, a közepes, autóban hallgatható, a gyorsabb klubslágereken keresztül az egészen szexi dalok is és olyanok is amik megsiratnak". A gyors dalok, mint a „Crazy in Love” és a „Naughty Girl” ellenére az album azonban mégis lassú és mélabús. Knowles azt állította, hogy sok balladát ő maga írt az albumra. Az énekesnő megértetni próbálta magát, mint előadó és ezzel az albummal a zenei sokszínűségét akarta bemutatni, ezért is vonultatott fel több stílusú dalt is az albumon. Zeneileg kortárs R&B, hiphop, soul és rock hatások is érték a lemezt. Hiphop tekintetében Jay-Z, Outcast és Lil' Kim ihlette a dalokat, míg reggaeben Sean Paul. Storch visszafogottsága is megmutatkozik egyes dalokban, illetve neki köszönhető a néhol felfedezhető Közel-Keleti hangzás. A korong hangszerelése is széles spektrumú. Dalszövegeinek mondanivalója Szövegeit tekintve Knowles debütáló albuma hasonló az előző Destiny's Child albumokhoz. Azonban mivel csak önmagának kellett írnia a dalokat, ezért mélyebb tartalmakat is kaptak a dalszövegek. Témái általában a szerelem különböző szakaszairól szólnak, azonban Knowles elismerte, hogy vannak olyan dalszövegek is, melyek a szeretkezésről szólnak. Néhány személyes élmény is ihlette a dalokat, de összességében nem saját élményekből táplálkozik az album, azonban valószínűsíthető, hogy személyes vonulata is van néhány dalnak, hiszen ezekre a témákra újra és újra visszatér. Knowles így magyarázta: "Egy olyan albumot akartam készíteni, amivel mindenki azonosulhat, és addig hallgassa, amíg élek, és az után is...a szerelem olyan, ami soha nem megy ki a divatból. Ez olyan dolog, amit már mindenki tapasztalt, és ha jelenleg nem is szerelmes valaki, akkor is vágyik ez után az érzés után". Míg néhány dalnak a szerelem szépsége áll a középpontban, addig vannak, olyan dalok melyek kifejezetten ünneplik a szakítást, illetve olyanok is amik a nők befolyását firtatják egy kapcsolatban, illetve a nők uralkodó szerepét, mely később dominánssá válik Beyoncé zenéjében. Az album egyik rejtett dalát a Daddy-t édesapjának ajánlotta, amiért a kezdetektől vele volt, mivel ő volt a Destiny's Child menedzsere is. A dal édesapját példaként állítja majd későbbi férjének, és gyermekeinek apjának. Eredetileg nem akarta Knowles, hogy a dal az albumon szereplejen, mivel úgy gondolta, hogy ettől éretlennek tűnne. Azonban mivel ez egy olyan dal, ami tényleg az énekesnő személyes életét jeleníti meg, mégis felkerült az albumra, azonban csak, mint záródal. Mikor Jay-Z és Beyoncé közös dala, a '03 Bonnie & Clyde megjelent, azonnal elkezdődtek a találgatások kettejük kapcsolatáról. Annak ellenére, hogy a pletykák nem csitultak, továbbra is hallgattak kapcsolatuk felől. A kritikusok szerint maga az album címe is az énekesnő magánéletére utal, és sokkal jobban áll neki, ha személyes hangvételű dalokat énekel. Bár a szerelem a témája az albumnak, Knowles nem foglal egyértelműen állást amellett, hogy neki milyen kapcsolata van. A Signs (magyarul: Jelek) című dalban az énekesnő arról énekel, hogy egy Nyilasba szerelmes, ami Jay-Z csillagjegye. A feltételezésekről Knowles így nyilatkozott: "Az emberek olyan következtetést vonnak le, amit szeretnének…ez a jó a zenében. Én egy énekes vagyok és amikor személyes dolgokról kérdezik az embert, az a természetes reakció, hogy nem mondja el. Vannak olyan dolgok, amitek csak érezni kell, és nem kell róla beszélni. Promóció és megjelenés Korábban Knowles úgy nyilatkozott, hogy volt némi problémája a lemezkiadóval, ugyanis meg kellett győzni őket, hogy kiadják az albumát. Az énekesnő később így számolt be a történtekről: „2003-ban megvolt az első szóló albumom. Bevittem és lejátszottam nekik, ezután azt mondták, hogy nincs egy sláger sem az albumon. És tudod mit, igazuk volt, hiszen öt volt rajta: „Dangerously in Love 2”, „Naughty Girl”, „Me, Myself and I”, „Baby Boy” és a „Crazy in Love”.” Amikor Kelly „Dilemma” című száma első helyezett lett a Billboard Hot 100-on a kiadó kiadta első kislemezét az Austin Powers – Aranyszerszám című film zenei albumáról, hogy elkerüljék a versengést a két előadó között, így Knowles albumáról ismét nem jelent meg egyetlen dal sem. Az eredeti 2002 októberi megjelenésről, ezért az albumot, eltolták ugyanazon év decemberére, majd 2003 májusára. Knowles ekkor vette fel 50 Cent dalának, az „In da Club”-nak a remixét. A kislemez azonban elbukott a slágerlistákon és nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, Mathew Knowles később azt nyilatkozta, hogy ez csak egy szárnypróbálgatás volt, és a dal nem fog szerepel az albumon. Miközben Knowles visszatartotta az albumot, több dal is kiszivárgott róla az internetre. A további terjedés megakadályozása nem sikerült teljesen, sok bootleg összeállítás került ki. Emellett egyre nagyobb médiaérdeklődés övezte a lemezt, majd engedve a nyomásnak a kiadó előrébb hozta a megjelenését 2003 július 8-ról, 2003 június 24-re. Azok a vásárlók aki online előjegyeztek az albumra, olyan e-mailt kaptak, melyben letölthettek egy promó dalt, melynek címe „I Can't Take It No More” volt, az album megjelenésének napjáig. 2004. június 14-én Knowles előadott pár számot első szóló koncertturnéján, majd a Ford Presents Beyoncé Knowles, Friends & Family, Live From Ford's 100th Anniversary Celebration nevű rendezvényen Michiganben. A megjelenés éjszakáján Beyoncé koncertjét több, mint 20 színházban közvetítették az Amerikai Egyesült Államok-ban. A Destiny's Child tagjai mellett fellépett, Tyrese, Solange Knowles és a Ramiyah nevű lánybanda. Knowles emellett számos televíziós show-ban promótálta albumát úgy, mint a Saturday Night Live-ban, a Late Show with David Letterman-ben, a The Today Show-ban, a The Early Show-ban és a The View-ben. 2003 áprilisában a stúdió vezetője két dalt választott ki lehetséges kislemezként, végül a „Crazy in Love” mellett döntöttek és ez lett az első kislemez az albumról. A dal hihetetlen kereskedelmi siker lett, mind az angol, mind a más nyelvű országokban, illetve nyolc teljes hetet töltött a Billboard Hot 100-as listájának első helyén. Az első kislemezt, a „Baby Boy” követte, mely még nagyobb siker lett mint az első, emellett a „Crazy in Love” kilenc hétig volt benne a Top 5-ben. A két kislemez a rádiós lejátszási listák élére került. A „Me, Myself and I” (magyarul: Én, magam és én) harmadikként, került kiadásra, amit negyedikként a „Naughty Gril” (magyarul: Pajkos lány) követett. Azonban az utolsó három kislemez, "csak" a Top 5-ös helyezést tudta elérni a Billboard listáján. A kislemezek hatalmas kereskedelmi és marketing sikert értek el, ezzel a lemez multi-platina minősítést kapott. Kislemezek Az első kislemez az albumról a 2003 közepe táján megjelent Crazy in Love (magyarul: Őrült a szerelemben) volt. Melyet a kritikusok úgy írtak le, mint elképesztően fülbemászó dalt. A dal első helyezett lett a hivatalos amerikai kislemez listán a Billboard Hot 100-on, ezzel hetekre bevette az első helyet. Ezzel egy időben az album első helyezett lett a Billboard 200-as listáján. A lejátszási listák, az eladások, mind azt eredményezték, hogy az első kislemez nyolc egymást követő hétig szerepelt az amerikai hivatalos kislemez lista élén, ezzel Knowles első „number one” slágerét érte el. A Nielsen SoundScan szerint 2003 júliusában ez a dal volt a legtöbbet letöltött dal az Egyesült Államokban. Nemzetközi sikerre is szert tett a kislemez, hiszen az Egyesült Királyságban és Írországban is első lett. 2003 augusztusában jelent meg a második kislemez, mely a Baby Boy volt. Ez is szintén jó kritikákat kapott és úgy jellemezték, mit egy magas szintű együttműködést, illetve, hogy a dal áthidalja a különbséget az R&B és a dance műfaj között. A második kislemez szintén az első helyre ugrott a Billboard Hot 100-on. Megjelenése után nyolc héttel került a lista első helyére és kilenc hetet ott is töltött. Az Egyesült Királyságban a második helyig küzdötte fel magát a második kislemez. 2003 októberében a harmadik kislemez is kiadásra került, mely a Me, Myself and I volt. Szintén jó kritikákat kapott a dalt, és úgy illették, mint egy szenvedélyes hangvételű balladát, melyhez Knowles hangja tökéletesen passzol. Azonban "csak" top 10-es helyezést sikerült elérnie Kanadában és Amerikában. A Naughty Girl-t, mint a negyedik kislemezt adták ki, 2004 márciusában. A dalt szenvedélyesnek és jól megírtnak titulálták, mely jól felhasználja Donna Summer „Love to Love You Baby” című dalát és egy igazi pajkos dal. Az első tíz helyezett között szerepelt a dal az Egyesült Államokban, Kanadában, Új-Zélandon és Ausztráliában. Fogadtatás Kereskedelmi fogadtatás A Dangerously in Love megjelenésének első hetében, a Nielsen SoundScan adatai szerint, 317 000 példányban kelt el az Egyesült Államokban, és első helyen debütált a Billboard 200-as listáján. Bár az album első eladásai nem szárnyalták túl a Destiny’s Child „Survivor” című, 2001-es albumának, 663 000-es eladási számait, azonban a tagok megjelent szólólemezei közül ebből adták el legtöbbet. Rowland első lemeze („Simply Deep”) 77 000 példányban kelt el az első héten, míg Williamsé („Heart to Yours”) 17 000-ben. Az albumot négyszeres platinalemezzé nyilvánította az RIAA az Amerikai Hanglemezkiadók Szövetsége. Míg a „Dangerously in Love 2” című dal, arany fokozatot érte el 2006. június 14-én 500 000 eladott példánnyal. 2009 júliusáig ez az album volt Knowles legtöbb példányszámban eladott albuma, az Egyesült Államokban, 4 688 000 darabbal. Nemzetközileg is hasonló eladási számokkal rendelkezik a lemez. 2003. július 12-én Beyoncé lett az első női, és az ötödik olyan előadó, akinek mind kislemeze, mind pedig albuma egy időben első helyezett volt (mind a kislemez, mind pedig a nagylemez listákon), az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is. Addig ez csak olyan előadóknak sikerült, mint a The Beatles, a Simon and Garfunkel, Rod Stewart és a Men at Work. A lemez több mint 1 150 000 példányban kelt el, az Egyesült Királyságban és a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége kétszeres platinalemezzé nyilvánította. A Dangerously in Love a tizennegyedik legtöbbet eladott lemez lett 2003-ban az Egyesült Királyságban. Ausztráliában az album platina minősítés kapott, az Ausztrál Hanglemezgyártók Szövetségétől, a 70 000 eladott példányszámért, és második helyig jutott a listákon. 2003-ban az 51. legtöbbet eladott lemez volt Ausztráliában, a rákövetkező évben pedig 74. Magyarországon az album 13 hetet töltött a MAHASZ Top 40 album- és válogatáslemez-listáján, és a 18. helyig jutott. A mai napig 11 millió példány kelt el a korongból világszerte. Kritikai fogadtatás A lemez vegyes és pozitív kritikákat kapott a zenei kritikusoktól. A Metacritic nevű amerikai kritikákat összegyűjtő oldal a 100 százalékból 64 százalékra ítélte a korongot, 16 értékelés alapján, mely kedvező fogadtatást jelent. A Rolling Stone amerikai magazin újságírója, Anthony deCurtis, így számolt be az albumról: "Beyoncé két oldalát mutatja meg. Az egyik oldala sokkal tetszetősebb, mint a másik, de ez az oldal nem a balladai oldala." Véleménye szerint "még sok ideje van Knowlesnek ahhoz, hogy érett stílusa valós tartalmat nyerjen". Az Entertainment Weekly egyik újságírója, Neil Drumming kiemelte Knowles kreativitását, illetve, hogy a közreműködései több neves producerrel azt eredményezte, hogy nem feldolgozza az egyes régi elemeket, hanem új értelmek ad nekik. DeCurtishez hasonlóan Drumming is úgy gondolta, hogy az album hibái a második részében vannak. A Slant Magazin újságírója, Sal Cinquemani, így nyilatkozott: "Szóló előadóként Beyoncé szabadabban kísérletezhet a hangjával, lágyabb regisztereket (hangszíneket) fedezhet fel. És olyan kacér személyiséget jelenít meg emellett, amelyre csak utalt az olyan Destiny’s Child dalokban, mint a Bootylicius".. Az USA Today újságírója, Steve Jones három és fél csillaggal illette az albumot a négyből.”Ezzel az albummal, egy tehetségesebb dalszövegíró és egy jobb énekes mutatkozott be.”. A Blender magazintól Ben Ratliff, ilyen élményekkel gazdagodott az album meghallgatása után: "Kifele teli van önbizalommal, de ezzel egy kissé háttérbe szorítja a jó hangszerelést és a sokrétű hangját. Mindazonáltal figyelemreméltó ereje és teljesítménye." Az albumot négy csillaggal jutalmazta az ötből. Mark Anthony Neal a PopMatters lap szerkesztője művészi ugrásnak nevezte az albumot, illetve "Ms. B-t a ragyogó nőiesség közepén találhatod, és közben hatalmas énekel" szavakkal kommentálta az énekesnőt. A The Washington Post újságírója Alison Stewart erről számolt be az album meghallgatása után: „Bár zenei kalandossága igen dicsérendő, mégis jobb anyagból kellene dolgoznia”. Az albumot „Teljesen kellemesnek, habár szokatlan módon nem a mostani zenei divatot követőnek” ítélte meg. "Knowlesnak nem sikerült a tökéletes harmónia létrehozása úgy, mint a Destiny’s Child albumokon, azonban hangilag sokkal erősebb, ha nem áll mögötte egy kisebb lánycsapat.” – írta Kelefa Sanneh, a The New York Times újságírója. Az angol NME zenekritikusa Robb Fitzpatrik, 10 pontból 5-öt adott az albumra illetve „Egy-egy pillanatra megjelenik a tehetsége, de (az album) idegesítően következetlen.” szavakkal véleményezte. Az Uncut a balladákat ön sajnálgatónak találta, míg a Q magazin 3 csillagot adott az 5-ből, azzal indokolva, hogy „Jó dalok vannak az albumon, de nem nagyszerűek”. A Los Angeles Times írója szerint hangilag példaértékű az album, azonban a balladáknál az énekesnő a díva viselkedésével elrontja, ezért két csillagot kapott az ötből. A The Guardian egyik újságírója Adam Sweeting véleménye szerint "a sok stílus és a megfelelni vágyás a zenék rovására ment, így nincs egy olyan dal sem a lemezen, mely ne lenne elrontva." Az Allmusic azonban csak ennyit nyilatkozott, "már az album első fele is bőségesen elég ahhoz, hogy a Dangerously in Love-ot 2003 legjobb mainstream R&B albumává tegye", illetve válaszút elé állítja Beyoncét, hogy talán jobb lenne ha mégis szólóban folytatná. Magyar részről az album pozitív kritikákat kapott az Est.hu szerkesztője Déri Zsolt, így értékelte az albumot: "...Beyoncé készült el utoljára a szólóalbumával, de nem meglepő, hogy a Dangerously In Love így is több(ek)et ér(dekel), mint Michelle Williams gospel lemeze (Heart To Yours) és Kelly Rowland szimpla R&B albuma (Simply Deep) együttvéve." Elismerések A Dangerously in Love és annak kislemezei számos elismerést szereztek Knowles-nak. 2003-ban a „Crazy in Love” három MTV Video Music Awardsot hozott neki, többek között a Legjobb női előadó videójának és a Legjobb R&B Videónak járó díjat. Ugyanebben az évben a legjobb Új Női és Legjobb új R&B előadónak járó díjat, ezen kívül még két másikat is, a Billboard Music Awardson kapott meg. A következő évben a hat Grammy-díj jelölésből négyet díjra is váltott. Ezek a következők voltak: a Legjobb Kortárs R&B Album, a Legjobb R&B dal, a Legjobb Rap/Dal közreműködés a „Crazy in Love”-ért, illetve a Legjobb R&B Előadás Együttes, vagy Csoportnak járó díját a „The Closer I Get To You” című dalért megosztva Luther Vandross-al, illetve a Legjobb R&B Hangi Előadást a „Dangerously in Love 2”ért. Az Entertainment Weekly 1000. száma megjelenése alkalmával a tömegmédia több műfajában is kategóriákat állított fel 1983 és 2008 között. Az elmúlt 25 év 100 legjobb albumjának listáján a 19. helyet szerezte meg. A Rock and Roll Hall of Fame 200-as a zenét legjobban meghatározó albumainak listáján 183 lett az énekesnő első szólólemeze. 2009-ben az angol NME magazin az évtized legjobb dalává választotta a „Crazy in Love”-ot. Szintén ebben az évben a Rolling Stone magazin 100-as listáján a harmadik helyet szerezte meg az évtized legjobb dalainak sorában. A Pitchfork Media 2000-es évek legjobb kislemezeit összefoglaló 500-as listán a negyedik, a The Daily Telegraph listáján hetedik míg a Slant Magazine 100-as listáján a hatodik helyre sorolták a lapok szerkesztői. Utóélete A lemez elkészülte után, több már elkészült és befejezett szám maradt meg, ami már önmagában felvetette egy új album készítésének a lehetőségét. Ennek eredménye képen már ekkor a megmaradt dalok kiadási terve elkészült. Kiadásukat már az is megerősítette, hogy az egyik megmaradt dal kiadása, a „Summertime”, mely P. Diddyvel közösen készült, jó visszajelzéseket kapott. Ezalatt a közönség egyre inkább arra a következtetésre jutott, hogy a Destiny’s Child felbomlik, Justin Timberlake így kommentálta az eseményeket: "Nekem sem volt visszaút miután megízleltem a szóló karrier sikereit." Ennek ellenére Knowles azt állította, hogy a szólólemezek csak egy kis szünetet jelentetek a Destiny’s Child életében. Idő hiányában azonban Beyoncé nem tudott szólókarrierjére koncentrálni, ugyanis ekkor kérték fel, hogy énekelje el a Super Bowl-on Amerika himnuszát, illetve a Destiny’s Child új lemezének a Destiny Fulfilled-nek az előkészületei is előrehaladott állapotban voltak, végül az album kiadása után, 2005-ben az együttes feloszlott. A Dangerously in Love kiadásával és annak sikereinek következtében Knowles elismert szóló előadó lett. Rebecca Louie a New York Daily News újságírója így írt az énekesnőről: "Beyoncé számára a Dangerously in Love meghozta a tündöklő szóló sztárt, aki egy ragyogó csajbandából érkezett." Az énekesnő a 46. Grammy-díjátadó gálán öt díjat nyert, ezzel 2004-ben csatlakozott az olyan neves női előadók sorába, mint Alicia Keys, Norah Jones és Lauryn Hill, azaz a legtöbb Grammy-díjjal rendelkező női előadókhoz. A lemez továbbá a legjobban eladható előadóvá is tette. Ennek köszönhetően számos magazin címlapján szerepelt, több TV reklámban is feltűnt és jövedelmező üzleteket kötött. Knowles 2003-ban leszerződött a Pepsivel és több reklámfilmjükben is feltűnt, többek között Pink, Britney Spears és Enrique Iglesias oldalán. Az albumon szereplő dalok listája * társproducerek Felhasznált dalok A "Crazy in Love" részleteket tartalmaz a The Chi-Lites nevű amerikai együttes "Are You My Woman (Tell Me So)" című dalából. A "Naughty Girl" Donna Summer " Love to Love You Baby " című dalából vett részleteket. A "Be With You" című dal részleteket tartalmaz a Bootsy's Rubber Band és a The Brothers Johnson együttesek, "I'd Rather Be with You", illetve "Strawberry Letter 23" című dalaiból. A "That's How You Like It" a DeBarge által jegyzett "I Like It" című dal szövegéből kölcsönöz részletekt. A "Gift from Virgo" című számra nagy hatással volt Shuggie Otis "Rainy Day" című dala. A "'03 Bonnie & Clyde" Prince "If I Was Your Girlfriend", illetve 2Pac "Me and My Girlfriend" dalaiból használt fel részleteket. A "What's It Gonna Be" a Zapp nevű együttes "Do It Roger" című dalának szövegéből merített. Traunstein–Ruhpolding-vasútvonal A Traunstein–Ruhpolding-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, egyvágányú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Németországban Traunstein és Ruhpolding között. A vasútvonal hossza 13,2 km. Korábban nem volt zsákvonal, tovább folytatódott Reit im Winkl városig. 2002 márciusáig a DB 425 sorozat, később a DB 426 sorozatú villamos motorvonatok közlekednek rajta óránként ütemesen. Az utasforgalom naponta megközelítőleg 1500 fő, ezzel egy forgalmas, jól kihasznált mellékvonalnak tekinthető. Gare de Bretenoux - Biars Gare de Bretenoux - Biars vasútállomás Franciaországban, Biars-sur-Cère településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Souillac-Viescamp-sous-Jallès-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Laval-de-Cère Nemecz Ernő Nemecz Ernő (Losonc, 1920. augusztus 22. –) állami díjas magyar geokémikus, mineralógus, krisztallográfus, egyetemi tanár, a földtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Legfontosabb tudományos eredményeit az agyagásványok kémiai tulajdonságainak, kristályszerkezetének, nómenklatúrájának és genezisének kutatása terén érte el, de a talajokban és kőzetekben lezajló ásványi átalakulások feltárása területén kifejtett munkássága is jelentős. Életútja Középiskolai tanulmányait Csehszlovákiában végezte el, majd 1938-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol természetrajz–vegytan szakos tanári képesítését summa cum laude 1943-ban szerezte meg. 1942–1943-ban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gyakornoka, 1943-tól 1949-ig tanársegéde volt. Időközben 1944-ben doktori oklevelét is megszerezte. 1949-ben nevezték ki az akkor még a fővárosi műegyetem karaként működő későbbi Veszprémi Vegyipari Egyetemre docensnek, majd 1954-ben saját katedrát kapott, s 1990-es nyugdíjazásáig egyetemi tanári címmel vezette az ásvány- és kristálytani tanszéken folyó munkát. Egyidejűleg 1953–1954-ben az immár önállósult egyetem dékánja, majd egy évtizeden keresztül, 1971-től 1980-ig rektora volt. A földtudományok kandidátusa címet 1959-ben szerezte meg, sikeres 1968-as disszertálását követően pedig a földtudományok doktora lett. 1990 után professor emeritusként segítette a veszprémi tanszéken folyó munkát. Tudományos munkássága mellett részese volt a közélet alakításának is. Tagja volt a Hazafias Népfront országos elnökségének, s elnökként irányította a Veszprém megyei bizottság munkáját. Munkássága Tudományos munkássága homlokterében az ásványtani stúdiumok álltak, főként az agyagásványok kémiai tulajdonságaival, kristályszerkezetével és genezisével foglalkozott, jelentősen előremozdította az agyagásványok nómenklatúrájának genetikai megközelítésű vizsgálatát. Több új módszert és képalkotó eljárást vezetett be az agyag-, szerpentin- és szilikátásványok, a cink-mangán ferritek analitikája, a talajok és paleotalajok, a magmás kőzetek és ércek kémiai tulajdonságai, teleptana, illetve ásványi átalakulási, mállási folyamatainak vizsgálatában (pl. röntgendiffrakció, termikus analízis). Nevéhez fűződik a Tokaji-hegységben tömegesen előforduló zeolitok (klinoptilolit, mordenit, rectorit stb.) leírása, a scarbroit, millerit és az 1TC politípiájú (egyrétegű triklin) pirofillit magyarországi előfordulásának kimutatása. Kőzet-geokémiai vizsgálatai eredményeként leírta az illittel és szmektittel közberétegzett sárospatakitot, tanulmányozta a Karancs hegységi andezitet. Belföldi terepmunkái mellett tanulmányutakon járt Csehszlovákiában, az NDK-ban, Angliában, a Szovjetunióban és Franciaországban. Foglalkozott a kohászati folyamatok mineralógiai és kristálytani vonatkozásaival is, így egyebek mellett leírta a bauxitfeldolgozás kristályfázisait, a polimorf átalakulások jelenségét. 1969-ben részt vett az UNESCO Nemzetközi Geológiai Korrelációs Programjának (IGCP) megtervezésében és elindításában. Aktív közreműködője volt az 1970-es évek közepén meginduló Eocén programnak, amely a magyarországi energiaszektor bővítéséhez szükséges nyersanyagvagyon feltárására szerveződött, és munkájuk eredményeként nyílhatott meg a bicskei hőerőművet kőszénnel ellátó oroszlányi, nagyegyházi és dorog-lencsehegyi bányaüzem. Agyagásványtani monográfiája (1973) mellett szakkönyvek, egyetemi jegyzetek, magyar és idegen nyelven megjelent tudományos közlemények fűződnek a nevéhez. 1966-tól 1972-ig felelős szerkesztője volt a Földtani Közlönynek, valamint szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geologica Hungarica című folyóiratnak. A Természettudományi kislexikon földtudományi szócikkeinek szerkesztője volt. Társasági tagságai és elismerései 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagjává választották, 1976-tól 1985-ig az Akadémia igazgatóságának is tagja volt. Emellett 1980-tól 1990-ig töltötte be a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöki tisztét, 1985-től 1990-ig elnökölte az MTA X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának munkáját, 1993-tól 1999-ig részt vett az akadémiai tudományetikai bizottság munkájában, továbbá tagja volt az MTA geokémiai, ásvány- és kőzettani tudományos bizottságának. Emellett vezető szerepet töltött be több tudományos egyesületben: 1963-tól 1969-ig vezetőségi tagja volt a nemzetközi Agyagásvány Egyesületnek (CMS), 1966-tól 1972-ig a Magyarhoni Földtani Társulat elnöki feladatait látta el, amelynek később tiszteleti tagjául is választották (emellett 1963-tól alapító elnökként vezette a társulat agyagásványtani szakosztályát), 1997 után pedig részt vett a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság munkájában. Tiszteletbeli tagja a Francia Földrajzi Társaságnak. Tudományos eredményei elismeréseként 1969-ben Akadémiai Díjat, 1972-ben MTESZ-díjat kapott. 1983-ban többekkel megosztva – Fülöp József, Schoppel János, Solymos András, Vass László és Végh Sándor mellett – az Eocén program keretein belül elvégzett munkájukért, az ásványi nyersanyagbázisok felkutatása és feltárása terén elért eredményeikért Állami Díjban részesültek. Már nyugdíjazását követően, 2000-ben vehette át az Arany János Közalapítvány a Tudományért Nagydíját, 2005-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 2008-ban pedig az Akadémiai Aranyérmet. Díszdoktorává avatta a Veszprémi Egyetem, továbbá a Szentpétervári Állami Műszaki Egyetem honoris causa doktora. Az említetteken túlmenően odaítélték neki a pozsonyi Comenius Egyetem emlékérmét, a Fjodorov-emlékérmet, valamint a prágai Cseh Műszaki Egyetem Emil Votoček-emlékérmét. Emellett kitüntetettje volt a Szocialista Munkáért Érdeméremnek (1955), a Munka Érdemrend arany fokozatának (1965, 1974), a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója elismerésnek (1967), a Szocialista Magyarországért Érdemrendnek (1980) és a Kiváló Munkáért kitüntetésnek (1984). Főbb művei Ásványtan I–II: Vegyészmérnökhallgatók részére. Veszprém: Műszaki Egyetem. 1950. Szilikátásványok és azok teleptana I: Szilikátásványok kristálykémiája, bevezetéssel a belső szerkezet elméletébe. Veszprém: Nehézipari. 1953. Ásványtan. Veszprém: Vegyipari Egyetem. 1964. Agyagásványok. Budapest: Akadémiai. 1973. Angolul: Clay minerals. Budapest: Akadémiai. 1981. Anyagszerkezeti ismeretek: Kristálytan. Veszprém: Vegyipari Egyetem. 1986. Nyersanyagtan: Ábrafüzet. Veszprém: Vegyipari Egyetem. 1988. Ásványok átalakulási folyamatai talajokban. Budapest: Akadémiai. 2006. Nyomelemek szerepe a geológiában. Budapest: Magyar Földtani és Geofizikai Intézet. 2012. Klein Barkau Klein Barkau település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Bologna–Ancona-vasútvonal Az Bologna–Ancona-vasútvonal egy vasúti fővonal Olaszországban Bologna és Ancona között. A vasútvonal 1435 mm nyomtávolságú, kétvágányú, 204 km hosszúságú, 3000 V egyenárammal villamosított. Andelle Az Andelle folyó Franciaország területén, a Szajna jobb oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok A folyó Serqueux-nél Seine-Maritime megyében ered és Pîtres-nél Eure megyében ömlik a Szajnába. Hossza 56,8 km. Megyék és városok a folyó mentén Seine-Maritime : Serqueux , Forges-les-Eaux , Rouvray-Catillon , Sigy-en-Bray , Nolléval , Morville-sur-Andelle , Le Héron , Elbeuf-sur-Andelle & Croisy-sur-Andelle . Eure : Vascœuil , Perruel , Perriers-sur-Andelle , Charleval , Fleury-sur-Andelle , Radepont , Douville-sur-Andelle , Pont-Saint-Pierre , Romilly-sur-Andelle & Pîtres . Anthony John Mundella Anthony John Mundella, gyakran rövidítve: A. J. Mundella (Leicester, 1825. március 28. – London, 1897. július 21.) angol politikus. Élete Olasz származású édesapja politikai okokból Angliába menekült. Mundella a kereskedői pályára lépett és Nottinghamben több gyárat alapított. Ő volt az első, aki a munkások és a gyárosok között fölmerülő viszályok elintézését külön e célra alakított bizottságokra ruházta. 1868-ban Sheffieldben a parlamentbe választották, ahol nemzetgazdasági és tanügyi kérdésekben szólalt fel és csakhamar nagy hírnévnek örvendett. 1880-tól 1885-ig William Gladstone kormányzása idején a nevelésügyért felelős miniszter volt, 1886-ban és 1892-től 1894 márciusáig pedig az állásban maradt Roseberry alatt is, de amikor a New-Zealand Company részvénytársulat, melynek igazgató tanácsosi tagja volt, többrendbeli visszaélés következtében pénzügyi válságra szolgáltatott okot, Mundellának a közvélemény hatása alatt állásáról vissza kellett lépnie. Munkái közül említendők: Education és Capital and labour. Le Coudray Le Coudray település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 4220 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Schlumbergera A Schlumbergera (karácsonyi kaktuszok) kis fajszámú nemzetségébe változatos alakú epifita kaktuszok tartoznak, melyek keresztezésével rengeteg kertészeti hibridet állítottak elő. Az így nemesített karácsonyikaktuszok a lakások közkedvelt növényeivé váltak, mivel virágzási periódusuk tél derekára esik. Elterjedésük Szűk elterjedési területük mindössze Brazília Rio de Janeiro tartományának szűk, Atlanti-óceánhoz közeli hegyvidéki területeire korlátozódik, ahol a köderdőkben epifiton, vagy ritkábban litofita (sziklás talajt kedvelő) növényekként találhatóak meg. Jellemzőik Alacsony, bokros növekedésű, kb. 30 cm magas, tagolt törzsű, lapos szártagú, villásan elágazó epifiton nemzetség. A törzs alsó (legidősebb) szártagjai 3-6 élűek, 4–6 cm hosszúak és 2–3 cm szélesek, szögletesek, a felső (fiatal) hajtások laposak, hosszúkás tojásdadok, az ízesülés helyén egyenesen levágottak, szélei lekerekítettek vagy az éleken 2-4 fog képződik. Minden szártag a legfelső végén sárgásbarna vagy feketés serteszőrcsomót képez. A hajtások végén megjelenő virág hosszú és nagy (kb. 7×7 cm), ragyogó piros vagy lila, magános vagy néha páros, sugaras szimmetriájú vagy többé-kevésbé zigomorf. A lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek és enyhén visszahajlanak. Termésük kb. 1 cm hosszú, a mag fényes fekete, apró. Fajai Subgenus Epiphyllanthus Berger: Schlumbergera microsphaerica (K. Schumann) Hovel in Kakt. and Sukk. 21: 186 (1970) Schlumbergera opuntioides (Lofgren & Dusen) D. R.. Hunt in Kew Bull. 23: 260 (1969) Subgenus Schlumbergera Lemaire: Schlumbergera kautskyi (Horobin & McMillan) N.P. Taylor in Bradleya 9: 90 (1991). Schlumbergera orssichiana Barthlott & McMillan in Cact. Succ. J. (US) 50; 30 34 (1978) Schlumbergera russelliana (Hooker) Britton and Rose, Contr. U. S. Nat. Herb. 16: 261. (1913) Schlumbergera truncata (Haworth) Moran in Gentes Herb. 8: 329 (1953). Természetes hibridek: Schlumbergera × buckleyi (T.Moore) Tjaden (1969) Mesterséges hibridek: Schlumbergera × exotica Barthlott & Rauh (1977) Schlumbergera × reginae McMillan (1985) Schlumbergera × epricae Süpplie (2005) Cact. Succ. J. 77: 256–261 Bóné András Bóné András (1655 körül – 1707, Nagyvárad), végvári vitéz, II. Rákóczi Ferenc ezredeskapitánya. Élete Bóné András részt vett Thököly Imre harcaiban, majd a törökök kiűzéséért folyó háborúkban. Az 1690-es évek elején Bihardiószegen telepedett le. 1703. májusában II. Rákóczi Ferencet a határon váró bihari jobbágyok vezetője, majd hazatérve hozzálátott a felkelők szervezéséhez. Rákóczi tiszai átkelésének hírére 1703. július 19-én Bóné András és Gödény Pál, csapataikkal megrohanták a diószegi császári katonaságot, amiért a német zsoldban álló bihari rácok Váradolaszinál és Pocsajnál elégtételt vettek rajtuk. Bercsényi Miklós váradolaszi győzelmét követően Bélfenyérnél, Belényesnél (1704), majd Szentandrásnál (1705) győzelmeskedett lovasezredével a rácokon. Közben 1703 őszén részt vett az erdélyi hadjáratban, Bonchidánál Orosz Pállal győzelmet aratott a császári csapatokon, és az addig császárbarát székelyek nagy részét megnyerte Rákóczi ügyének. Rákóczi a Bihar vármegyei Örvénd és Vértes falvakkal jutalmazta hadi szolgálatait. Forrás Magyar életrajzi lexikon 624-es busz A 624-es számú regionális autóbusz Dabason, a Gyón Segesvári út és a kaszinó között közlekedik egy irányban. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Földtan A földtan a Föld anyagi összetételét és annak kialakulását vizsgáló természettudomány. Rokon tudománya a planetológia, amely a földtan módszereit egyéb, szilárd égitestekre alkalmazza. A földtan három fő ága: geológia , geokémia , geofizika . Kutatási módszerei, irányelvei A földtani kutatás alapvetően induktív – ezalatt azt értjük, hogy a jelenségeket először részekre bontja, az egyes részjelenségeket külön-külön vizsgálja, majd a részeredményeket egyesítve alkotja meg a szintézist. A tudományos vizsgálódás három fő módszercsoportja közül a földtudományban az empirikus megközelítés dominál, azaz elméleteit a jelenségek és azok következményeinek megfigyelése alapján állítja fel; az okokra rendszerint a megfigyelt következményekből következtet vissza. Az experimentális megközelítés szerepe csak egyes szűk résztudományokban (ilyen a kőzetmechanika és a mikrotektonika, a kőzettan egyes, a mélységi kőzetek keletkezését tanulmányozó ágai, a geofizika némely részterületei stb.) válik alapvetővé. A teoretikus (elméleti) megközelítés sokáig teljesen spekulatív volt, ezt az időszakot nem is tekinthetjük a tudomány mai értelmében vett földtudománynak. A 20. század második fele óta, mióta mind több elképzelést vagyunk képesek számítógépes modellekkel ellenőrizni, a teoretikus módszerek jelentősége egyre nő. Alapvető kutatási irányelve az aktualizmus, azaz a maiság: ennek lényege az, hogy a mai folyamatok eredményeiből, termékeiből következtet arra, hogy az ősidőkből ránk maradt, hasonló termékeket is efféle folyamatok hozhatták létre. Éppen ezért az ilyen jelenségeket vizsgáló, úgynevezett aktuálgeológia és a természeti földrajz átmenete folyamatos, közöttük éles határ nem vonható (egyes vélemények szerint az egész aktuálgeológia valójában természeti földrajz). Hasonlóképp elmosódik az ősi élő szervezeteket vizsgáló paleontológia (ősdögészet, avagy mindközönségesen dögészet) és a ma élő szervezetek tudománya, a biológia határa is. Kialakulása, fejlődése Az első, összefoglaló kohászati és bányászati kézikönyvet Georgius Agricola állította össze. Ezért általában Agricolát tekintik a bányászati és földtudományok megalapozójának, jól jelezve azt, hogy a 16. században a földtan még leginkább a bányászat előkészítése volt. Mivel a földtan tárgya az esetek nagy részében tőlünk időben és/vagy térben igen távol álló, közvetlenül nem tanulmányozható, a megfigyel emberi számára túl lassú folyamat, e tudomány fejlődését egymással drasztikusan szemben álló elképzelések összecsapásai jellemezték. Ezek a viták nemzedékeken, illetve évszázadokon át tartottak, némelyiket, így például a katasztrofizmus vagy aktualizmus kérdését máig sem sikerült kellőképp részletesen tisztázni. Katasztrofizmus vagy aktualizmus? A Föld fejlődését eleinte döntően egyszeri, nagy eseményekre (mint például a vízözön) vezették vissza – ez az elképzelés a katasztrofizmus. A geológia első önálló törvényszerűségeit, az úgynevezett települési törvényeket Nicolaus Steno (1638–1686) dán fizikus fogalmazta meg, aki rámutatott arra, hogy az üledékes kőzetek egymásra rétegződő (települő) sorozataiból a Föld múltjára következtethetünk. A geológia „atyjának” James Hutton (1726–1797) skót természettudóst szokták nevezni. Ő fogalmazta meg az uniformitarizmus elvét, kimondva, hogy az azonos folyamatok mindig ugyanolyan kőzeteket hoznak létre. Az 1790-es években William Smith (1769–1839) felismerte, hogy az egymásra települő rétegeknek nemcsak fizikai és kémiai tulajdonságai különböznek egymástól, de ősmaradványaik is. Rájött, hogy jellemző ősmaradványaik alapján az egymástól igen messze települő kőzetek is jól azonosíthatók, majd tapasztalatai alapján összeállította Anglia első földtani térképét. Az uniformitarizmus elvét Charles Lyell (1797–1875) fejlesztette tovább. Az aktualizmus elvének lényege, hogy a Föld múltjában ugyanazok a folyamatok hatottak, mint jelenleg – tehát a mai folyamatokat és termékeiket megfigyelve megtudhatjuk, milyen folyamatok hozták létre a múltban az ilyen típusú kőzeteket. Ezek a folyamatok nem katasztrófaszerűek: kis erők hatnak hosszú időkig. A katasztrófaelméletet a 19. század elején alkotta meg Georges Cuvier báró (1769–1832) újította fel. Ez az elképzelés megváltozott formában (kisbolygók becsapódása stb.) máig rendszeresen felüti fejét. Lyell eredményeire építve Johannes Walther (1860–1937) dolgozta ki (1893-ban) a fácies-korreláció elvét. Ennek lényege, hogy a parttól távolodva a tengerben más és más típusú üledékek rakódnak le. Ezek az üledékövek (fáciesek) a földtörténet minden pillanatában egymás mellett helyezkednek el, de ahogy a változik partvonal helyzete (nyomul előre vagy húzódik vissza a tenger), úgy tolódnak előre, illetve hátra ezek az övek. E mozgások eredményeként a rétegsorban az egyes üledékövekben lerakódott anyagokat egymás fölött találjuk. Plutonizmus vagy neptunizmus? A 18. század tudományos vitáinak alapkérdése az volt, hogy mi is a földtani folyamatokat okozó, működtető alapvető erő? A plutonisták, mint James Hutton és nyomában Alexander von Humboldt (1769–1859) szerint ez az erő a tűz, a földkéreg mélyén elhelyezkedő magma – a neptunisták, mint például Abraham Gottlob Werner (1749–1817) szerint a víz. Teremtés vagy evolúció? Az 1800-as évek második felének nagy tudományos áttörése Charles Darwinnak (1809–1882) köszönhető. Az evolúció elméletéből (1859) következik, hogy az üledékes kőzetekben talált ősmaradványok fejlődési sorokba rendezhetők, és ekképpen alkalmasak arra, hogy belőlük maguknak a kőzeteknek a képződési sorrendjét is meghatározhassuk. Azok, akik nem tudták összeegyeztetni Darwin új tudományos igazságát és a tényeket teremtéselméleti meggyőződésükkel, eleinte tekintélyelméleti alapon tagadták az evolúció elméletét. Oktatását jogi eszközökkel és bírói ítéletekkel (daytoni majomper stb.) kívánták betiltani; azt az USA több tagállamában máig korlátozzák. Az „alternatívnak”, ráadásul „tudományosnak” feltüntetett elképzelések közül napjainkban a legdivatosabb az intelligens tervezés „elmélete”. Fixizmus vagy mobilizmus? Miután bizonyították, hogy a földkéreg (pontosabban: a litoszféra egyes darabjai egymáshoz képest mozognak, a földtan alapkérdésévé az vált, hogy milyen is e mozgások alapvető jellege? A két nézetrendszer képviselőit „fixistáknak”, illetve „mobilistáknak” nevezték: a fixisták álláspontjának lényege az volt, hogy a kéregdarabok többé-kevésbé állandó (fix) helyen vannak, és az uralkodó mozgásirány a vertikális: nagy kőzetblokkok időnként lesüllyednek, illetve kiemelkednek. A horizontális elmozdulások ezekből függőleges elmozdulásokból származtathatók, és ezért jelentőségük másodlagos – a hegységek felgyűrődését az úgynevezett geoszinklinális-elmélettel magyarázták. A mobilisták éppen ellenkezőleg: a vízszintes elmozdulások szerepét vélték meghatározónak. A 20. század közepéig a fixisták voltak meghatározó többségben. Elképzeléseikre az első komolyabb csapást Alfred Wegener (1880–1930) német meteorológus mérte, amikor kidolgozta a kontinensvándorlás elméletét – ezt azonban a szakma nagy többsége nem fogadta el. A lemezmozgások okait és folyamatát Harry Hess (1906–1969) foglalta össze. A lemeztektonika elmélete a litoszféralemezek vándorlásával egységes alapon magyarázza a kontinensek, óceánok és hegyláncok keletkezését, a földrengéseket, a vulkanizmust és egy sor más, korábban a többihez csak áttételesen kapcsolódónak vélt folyamatot. Milyen idős a Föld? A 19. század elején kezdték a Föld történetét szakaszokra tagolni; ekkor nevezték el és írták le a máig érvényes geológiai korszakok tekintélyes részét (szilur, devon, perm, triász, jura, kréta stb.) 1841-ben John Phillips (1800–1874) már azt javasolta, hogy földtörténetet az ősi állatvilág fejlettsége alapján tagolják, és ehhez megalkotta a paleozoikum-mezozoikum-kainozoikum fogalomrendszerét. A földtani képződmények abszolút korának meghatározására 1905-ben Ernest Rutherford angol fizikus javasolt használható eljárást, miután felismerte, hogy az atommagok radioaktív bomlásából (a kiinduló izotópok és a bomlástermékek arányából) következtethetünk arra, milyen régen keletkeztek az egyes kőzetek. Az ehhez szükséges érzékeny anyagvizsgáló műszert, a tömegspektrométert Francis William Ashton alkotta meg 1919-ben – Rutherford 1908-ban, Ashton 1922-ben Nobel-díjat kapott. Az egységes földtudományból a 20. század első felében alakultak ki annak napjainkban is művelt résztudományai – a bevezetőben lesoroltakon kívül: rétegtan , kőzettan , ásványtan , tektonika , teleptan stb. stb. Rokon tudományai, határterületei A Föld külső szféráinak jelenlegi természeti jelenségeit a természeti földrajz vizsgálja – a geológia és a természeti földrajz határterülete az általános földtan. A kozmikus testek kialakulásának és fejlődésének tudománya a planetológia – a földtannak a Föld múltját tanulmányozó ágazata a történeti földtan. A Föld jelenlegi élővilágát a biológia tanulmányozza, az élővilág fejlődésének szabályszerűségeit tudományosan az evolúcióelmélet írja le. A Föld élővilágának múltját, kialakulását a paleontológia vizsgálja. Travel Channel A Travel Channel 1994-ben indult, utazással foglalkozó televízióadó. A székhelye Londonban van. A nap 24 órájában 19 európai országban elérhető, köztük hazánkban is. Ezen kívül a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsia Csendes-óceáni térségében is fogható. Magyarországon a csatorna hangja Seszták Szabolcs. 2013. március 25-én arculatot váltott. A csatorna 2017. június 1. óta magyar reklámokat is sugároz, reklámidejét az Atmedia értékesíti. Műsorok 360°-os utazás A "Kalandvágy" fedélzetén A Dél-Kínai-tengeren A Föld folyói A japán Universal Studios belülről A sportok bolygója A vadvilág legszebb szigetei Ausztráliában A világ legizgalmasabb motoros túrái A Walt Disney Studios belülről Az amerikai polgárháború nyomában Az élet egy utazás Az elítéltek szigetének története Az északi fény felé hajózva Az etikus hedonista Az ókori Kína titkai Bangkok titkai Bolygónk étkei Csúcs utazások Dél-Afrika ízei Drágakővadászat Egy séf idegenben Ez egy női világ Farkastörvény Gasztroturista Gondolkodj zölden Görög ízek Hamarosan megnyílik Harmadosztályon India kora Irány dél! Látványos vasútvonalak Luxus vonatutazások Indiában Luxusutazások Menjünk szafarira! Mexikó ízei Népek konyhája Peru ízei Rajasthan - Színpompás örökség Skócia ízei Sophie Grigson a Hazai Megyékben Sophie Grigson a Napkeleten Sophie Grigson a piacon Spanyol ízek Szellem a palackban Tavasz Telhetetlenek Tengerek népe Tokió titkai Trabant túra Utazások a Földgolyón Vadkemping Vakmerő utakon Valóban Világturista Stazione di San Benedetto del Tronto Stazione di San Benedetto del Tronto vasútállomás Olaszországban, Marche régióban, San Benedetto del Tronto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ancona–Lecce-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Porto d'Ascoli Stazione di Grottammare Brouay Brouay település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 471 fő (2015). Brouay Audrieu, Cristot, Loucelles, Le Mesnil-Patry és Putot-en-Bessin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Podogymnura A Podogymnura az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a sünfélék (Erinaceidae) családjába és a szőrös sünök (Galericinae) alcsaládjába tartozó nem. Előfordulásuk A Podogymnura-fajok előfordulási területe a Fülöp-szigetek. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 élő faj tartozik: aranyszőrű szőrössün (Podogymnura aureospinula) Heaney & Morgan, 1982 fülöp-szigeteki szőrössün (Podogymnura truei) Mearns, 1905 - típusfaj Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) 3196 Maklaj A 3196 Maklaj (ideiglenes jelöléssel 1978 RY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1978. szeptember 1-én. Campylorhamphus procurvoides A Campylorhamphus procurvoides a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fahágóformák (Dendrocolaptinae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1850-ben, a Xiphorhynchus nembe Xiphorhynchus pusillus néven, innen helyezték jelenlegi nemébe. Alfajai Campylorhamphus procurvoides multostriatu s (E. Snethlage, 1907) Campylorhamphus procurvoides probatus Zimmer, 1934 Campylorhamphus procurvoides procurvoides (Lafresnaye, 1850) Campylorhamphus procurvoides sanus Zimmer, 1934 Előfordulása Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 25 centiméter, testtömege 30-40 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal, különböző bogarakkal, százlábúakkal, hangyákkal, rovarokkal, és pókokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. január 8.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. január 8.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. január 8.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. január 8.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. január 8.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 8.) Marinovich Endre Marinovich Endre (Budapest, 1940. július 10. –) magyar közgazdász. Életpályája Antall József tanítványa volt a budapesti Eötvös József Gimnáziumban, ahol 1958-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az MKKE-n végezte 1963-ban. 1967-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1971 és 1987 között a Külkereskedelmi Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, majd vezetője volt. 1987 és 1991 között az athéni kereskedelmi kirendeltségen teljesített szolgálatot (I. osztályú kereskedelmi titkár). 1991 és 1994 között az Antall-kormány, majd a Boross-kormány miniszterelnökségi kabinetfőnöke volt, címzetes államtitkár rangban. 1993-ban nagykövet. Még a minisztérium munkatársaként gyakran volt államvizsga-bizottsági tag a Külkereskedelmi Főiskolán. 1994-től a Külkereskedelmi Főiskola tanára, tanszékvezető, majd a külgazdasági szak igazgatója; ezután általános főigazgatóhelyettes. 2001-től 2006-ig a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar főigazgatója. 1975-ben megszerezte a közgazdaság-tudományok kandidátusa fokozatot. 2001-ben sikertelenül pályázott a Magyar Rádió megüresedett elnöki tisztségére. Társadalmi és sporttevékenysége A vitorlázás ismert szakvezetője. 1971 és 1987 között a Velencei-tavi Vízisport Szövetség főtitkára volt, majd 1987 -től társelnöke. 2003 -tól az Antall József Emlékbizottság és Baráti Társaság elnöke. Nyelvismerete Németből külkereskedelmi szakmaival bővített felsőfokú nyelvvizsga angolból és oroszból középfokú nyelvvizsga Beszél még lengyelül, olaszul és görögül Főbb művei A gazdasági-társadalmi kapcsolatok szerepe a piaci munkában (1967) A vállalat aktív információs tevékenysége (1975) Benedek István Gábor–Marinovich Endre: Gazdaságosság és kölcsönösség. Amit a KGST-ről tudni kell ; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980 ( Én és a világ ) Félúton, 1992. A Nemzeti Megújhodás Programjának első két éve ; főszerk. Marinovich Endre, szerk. György Eszter et al.; Miniszterelnöki Sajtóiroda, Bp., 1992 (angolul, németül, olaszul is) Az Antall- és Boross-kormány tisztségviselői almanachja. 1990. május 23–1994. május 8. ; szerkbiz. Kajdi József, Marinovich Endre, Müller György, életrajzi adatok, anyaggyűjtés Kodela László vez.; Miniszterelnöki Hivatal kiadása, Bp., 1994] 1315 nap. Antall József naplója ; Éghajlat, Bp., 2003 A kamikaze kormány második miniszterelnöke. Boros Péter 216 napja ; Éghajlat, Bp., 2007 Tranzitológia. Átmenet a tervgazdaságból a piacgazdaságba ; szerk. Marinovich Endre szerk.; Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar, Bp., 2009 Túlélte-e a középosztály? Családregény a 20. századból ; Éghajlat, Bp., 2014 Historia est lux veritatis. Szakály Sándor köszöntése 60. születésnapján, 1-3. ; főszerk. Marinovich Endre; Veritas Történetkutató Intézet–Magyar Napló, Bp., 2016 Családja Nős; első házasságából született fia, Gergely. Csömörön lakik. Díjai Apáczai Csere János-díj (2010) Brown megye (Wisconsin) Brown megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Green Bay. Lakosainak száma 254 586 fő (2013. július 1.). Brown megye Oconto, Kewaunee, Manitowoc, Calumet, Outagamie és Shawano megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Való Világ 4 A Való Világ 4 az RTL Klub valóságshowjának negyedik szériája. A műsor 2010. november 20-án vette kezdetét, és 2011. május 8-án Alekosz győzelmével ért véget. Az RTL Klub 2010. augusztus 17-én jelentette be, hogy Magyarország legnépszerűbb valóság show-ja visszatér a képernyőre. Az első beszavazó show-ra november 20-án került sor. A Való Világ 4 annyiban különbözik az eddigi szériáktól, hogy a beszavazó show-k alkalmával egy-egy személyiségtípusra lehet szavazni, továbbá a műsor honlapját böngészőknek folyamatosan lehetőségük van a műsort különféle szavazásokkal a kedvükre alakítani. Az első beszavazó show alkalmával az „okostojások” csapata versengett a nézők kegyeiért, ezzel egy időben pedig 7 híresség költözött a luxusvillába. Győzike, Bea asszony, Laci betyár, Benkő Dániel, Tóth Gabi, Iszak Eszter és Voksán Virág 4 napot töltött a villában, a helyükre november 24-én a nagy Beköltöző show alkalmával 3, immár állandó villalakó költözött, majd az este folyamán még ketten csatlakoztak hozzájuk. Ezzel kezdetét vette a Való Világ 4. szériája. A műsort Lilu, Stohl András és Sebestyén Balázs vezette. A Való Világ 4-hez szorosan kapcsolódó műsorok a délutáni NekedValó, valamint a késő esti BeleValóVilág. A NekedValót Istenes Bence és Mádai Vivien vezette, míg a BeleValóVilágot Valkó Eszter és Gáspár Győző. A sorozat főcímdalát Tóth Gabi és Ádok Zoli énekli. Az érdi születésű biztonsági őr, Alekosz győzelmével végződött finálé után két nappal indult el a Szerelem a legfölsőbb szinteken – Alekosz menyasszonyt keres című valóságshow. A műsor végén jelent meg a felhívás, amely szerint keresik a Való Világ immár ötödik szériájának szereplőit. A műsor menete Villalakó-jelöltek A vastagon szedett jelölt költözhetett be a villába. Finálé A végeredmény Éva az összes szavazat 22%-át szerezte meg, így ő lett a harmadik. Alekosz és Jerzy között dőlt el a végeredmény, ekkor ismét 100%-ot osztottak fel a két játékos között, s végül Alekosz nyerte meg a finálét. Az est menete A Való Világ negyedik évadának fináléjára 2011. május 8-án került sor. A főnyereményért Alekosz, Éva és Jerzy küzdött meg egymással. Az estét Tóth Gabi és Ádok Zoli produkciója nyitotta, a két énekes előadta a Való Világ 4 főcímdalát. Az utolsó nap összefoglalóját Béci fellépése követte. Mielőtt a két műsorvezető (Lilu és Balázs) bement volna a villába, Király L. Norbi lépett fel. A villában kisfilmeket néztek a villalétről, majd a három döntős követte a műsorvezetőket a stúdióba, ahol a párbaj további része zajlott. A harmadik helyezett kihirdetése előtt Delhusa Gjon énekelt a színpadon. A legkevesebb szavazatot (az összes szavazat 22%-át) Éva kapta. Mielőtt visszatérhetett Jerzy és Alekosz a villába, további kisfilmeket vetítettek a játékosokról, valamint fellépett Vastag Csaba is. Az est során először mutatták meg a szavazat állását úgy, hogy fantomképek helyett a két játékos volt látható. A pillanatnyi állás szerint Alekosz vezetett 59%-kal. Az eredményhirdetéskor Jerzy a szavazatok 44%-át kapta így a Való Világ negyedik szériáját végül Alekosz nyerte. Nyereménye egy éven át havi 1 millió forint, egy lakás, egy autó, valamint egy egzotikus nyaralás. Készítése A villa Budapesten , a XXII. kerületi Nagytétényi úti Campona áruház mellett épült fel. é. sz. 47° 24′ 17″, k. h. 19° 00′ 47″47.404858333333, 19.013105555556 (A korábbi szériák helyszínéül a Magyar Televízió kaszásdűlői , Kunigunda útján lévő telepén bérelt 8-as stúdió és a hozzáépített könnyűszerkezetes villaépület szolgált.) A korábbi szériákkal szemben ezúttal az interneten nem volt folyamatos közvetítés a villából. Az online adás – cenzúrázás miatt – 15 perces késleltetéssel volt látható. A műsor elkészítése 800 millió forintba került. Alkotók Herman Péter – producer Rubin Kristóf – kreatív szerkesztő Jótékonysági akció A korábbi szériákhoz hasonlóan 2011-ben ismét adakozásra hívta fel a figyelmet a Való Világ. Március 14-19. között a nézők SMS küldésével segíthették a Hegedűs Zsuzsa szociológus által vezetett Minden Gyerek Lakjon Jól! Alapítványt. A jótékonysági hetet szombaton egy gálaműsor zárta, melyen felléptek az X-Faktor és a Csillag születik sztárjai, a Bon-Bon együttes, Tóth Gabi és Ádok Zoli, valamint a Derkovits Gyula Általános Iskola két diákja. Az akció során a nézői sms-ekből 177 millió forint gyűlt össze. A műsor fogadtatása Nézettség A kezdeti nehézségek után a műsor végül beváltotta a nézettséghez fűzött reményeket. 2011 első heteiben a 18-49 éves korosztály többsége ezt a műsort nézte főműsoridőben. Kritikák Megkérdőjelezhetővé vált a műsor „valódisága”, amikor a műsor online közvetítésében Gigi és Jerzy éppen beszámolt villatársainak a szállodában eltöltött romantikus estéjükről és Gigi véletlenül kimondta, hogy „olyan hab volt a fürdőszobában, hogy nem tudtunk forgatni… nagyon kamu volt, jó akkor újra felve...” Ezt követően azonnal a „Pillanatnyilag nincs közvetítés” felirat jelent meg a képernyőn. A műsor kreatív szerkesztője Rubin Kristóf egy rádióadásban kommentálta a Gigi által elmondottakat, amelyből kiderült, hogy a szállodában külön stáb vette fel a két villalakót és ahhoz, hogy minden megfelelően összevágható legyen, bizonyos jeleneteket újraforgattak. Ezzel nem a műsor történetét változtatták, csupán technikai jellegű dolgokat módosítottak. Példaként említette azt, hogy amikor Gigi és Jerzy bement a szálloda különböző helyiségeibe, többszöri felvétel volt szükséges ahhoz, hogy minden jól látszódjon, illetve a beállítások megfelelőek legyen. Felháborodást váltott ki a nézők között az április 3-án zajló Éva–Gigi párbaj, miután az eddigiektől eltérő módon a műsor közben nem fantomképekkel mutatták meg a szavazás pillanatnyi állását. A játék állása szerint aktuálisan Gigi vezetett 55%-os aránnyal, ez a műsor végére megfordult, és Éva nyert 51%-kal. A műsor rajongói manipulációval vádolják az RTL Klubot, mely szerint ha nem fedték fel volna fel a fantomképeket, a szavazati arány nem fordult volna meg. Hatósági eljárás 2010. november óta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz (NMHH) száznál több feljelentés érkezett a műsorral kapcsolatban, amelyek többsége a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezéseinek megsértését kifogásolta, valamint általánosságban fogalmazott meg észrevételeket a műsorszámmal szemben. A Médiatanács 2010. december 15-ei ülésén elrendelte a valóságshow általános hatósági ellenőrzését. Az NMHH részletes elemzéseket készített. Vizsgálat indult a nézői szavazások lebonyolítási rendjének, ellenőrizhetőségének és az eredmények valóságtartalmának kérdésében is. 2011. május 11-én 144 millió forintos büntetést szabott ki az RTL Klubra a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a műsorban való rossz korhatárbesorolás és reklámtörvény megsértése miatt. A bírságot csak a 2010 novemberében–decemberében sugárzott adásokra szabták ki. 2011. május 19-én újabb 88 millió forintos büntetést kapott a csatorna a 2011. januári adásokban a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések megsértése, a nem megfelelő időpontban sugárzott előzetesek és a termékelhelyezésre vonatkozó jogszabályok megsértése miatt. Július 19-én további 60 milliós bírságot kapott műsorszolgáltató vállalat rossz korhatárbesorolás miatt. Az RTL Klub bíróságra viszi az ügyet. Travis megye Travis megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Austin. Lakosainak száma 1 120 954 fő (2013. július 1.). Travis megye Williamson, Bastrop, Caldwell, Hays, Blanco és Burnet megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Lurcy-le-Bourg Lurcy-le-Bourg település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Lurcy-le-Bourg Oulon, Saint-Benin-des-Bois, Sainte-Marie, Nolay, Prémery és Saint-Franchy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Avni Rustemi Avni Rustemi (ritkán Avni Rustem; Libohova, 1895 – Tirana, 1924. április 20.) albán politikus, az 1920-as évek első felének egyik ellentmondásos, de meghatározó alakja. Már 1910-től szülővárosában volt elemi iskolai tanító, 1913-tól Vlorában, 1916–1917 között Tepelenában, majd 1918-ig ismét Vlorában tanítóskodott. Időközben Elbasanban tanult pedagógiát. Gyerekfejjel bekapcsolódott az Albánia szabadságáért és függetlenségéért vívott nemzeti mozgalomhoz. 1908-ban otthagyta az iskolapadot, hogy csatlakozzon Çerçiz Topulli partizánosztagához. 1910-ben sikertelen merényletet követett el Shkodra oszmán katonai parancsnoka, Shefqet Turgut pasa ellen. 1914-ben a Dél-Albániát elfoglaló görög csapatok elleni harcban vett részt. 1918-ban az ő kezdeményezésére alakult meg a nemzeti érzelmű ifjakat tömörítő szervezet Vlorai Fiatalok (Djalëria e Vlorës) néven. A megszálló olaszok elleni, november 28-án megtartott demonstrációjuk után a szervezetet feloszlatták. 1919 tavaszán – ezúttal az Elbasan melletti Shënmiterben – alapította a radikális Albán Ifjak Ligáját (Lidhje e Rinisë Shqiptare). 1920-ban Párizsba utazott, ahol június 13-án, a Hotel Continental előtt három leadott lövéssel sikeres merényletet követett el a frissében királlyá választott, szerbbarát albán politikus, Esat Toptani ellen. Rustemit a párizsi rendőrség letartóztatta, de november 30-án az esküdtbíróság felmentő ítéletet hozott a perében. 1920 decemberében Rustemi visszatért hazájába, és csatlakozott a Fan Noli nevével fémjelzett, néppárti kötődésű demokratikus mozgalomhoz. Az 1921. április 25-én Vlorában alapított Haza (Atdheu) szervezet vezetője lett, amely hamarosan szakszervezetbe fogta össze az albán tanárokat és tanítókat. Miután Amet Zogu, az Ypi-kormány belügyminisztere 1922 augusztusában feloszlatta a szervezetet, Rustemi október 13-án Tiranában egy újabb, a demokratikus ellenzék egy részét összefogó társaságot alapított Egység (Bashkim) néven. Ekkor Albánia demokratikus ifjúsága már vezetőjeként ismerte el és tisztelte Rustemit. Nyilvános beszédeiben és újságcikkeiben tett hitet a Zogu jelképezte félfeudális társadalmi viszonyok átalakítása, Albánia nyugati típusú demokratizálódása mellett. Forradalmi és demokratikus eszméi hatottak a nemzetgyűlési képviselők Zoguval szembehelyezkedő részére is. Ugyancsak 1922-ben Fan Nolival és Sylejman Delvinával megalapították a Demokraták Ellenzéki Pártját, amely eltérő politikai nézetű, de egyvalamiben egyetértő albánokat tartott össze: Zogunak távoznia kell a hatalomból. Ezt a szervezkedést a hatalmát féltő Zogu nem nézte tétlenül. 1924. április 20-án Tiranában zogisták egy csoportja fényes nappal sikeres merényletet követett el Rustemi ellen. Utolsó útjára tízezrek kísérték el, Fan Noli tartott gyújtó hangú gyászbeszédet. Az ellenzék a fél országon átutaztatta Rustemi holttestét, hogy így szólítsa fel a népet a rendszer megdöntésére. Az országossá váló elégedetlenségi hullám a júniusi forradalomhoz vezetett. Enver Hoxha kommunista rendszere Rustemi alakját idealizálta, s posztumusz a Nép Hőse címet adományozták neki. 1981-ben Ilo Pando rendezésében, az Avni Rustemi című dokumentumfilmben dolgozták fel Rustemi életét, jóllehet a hoxhai történelemszemléletnek megfelelően alakja a legkevésbé sem ellentmondásos, a kommunista népi hős alakja rajzolódik ki a filmvásznon. Lure (Haute-Saône) Lure település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 8253 fő (2015). Lure Franchevelle, Bouhans-lès-Lure, Froideterre, Frotey-lès-Lure, Magny-Vernois, Moffans-et-Vacheresse, Quers, Roye, Saint-Germain és Vouhenans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Teting-sur-Nied Teting-sur-Nied település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 1411 fő (2015). Teting-sur-Nied Folschviller, Guessling-Hémering, Laudrefang, Lelling és Pontpierre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Burok-völgy A Burok-völgy Magyarország egy igen érdekes, ritka természeti jelenségeket mutató természetvédelmi területe. Környezetétől eltérő klímája, viszonylagos elszigeteltsége, botanikai és zoológiai érdekességek kincsestárává teszik. Fekvése A Burok-völgy Fejér és Veszprém megye határánál a Keleti-Bakonyban, a Tési-fennsík közepén található. A mintegy 12 km-es főága Királyszállástól Bakonykúti községig terjed. Számos mellékvölgyeivel több, mint 25 km-t tesz ki az 50-90 méter mély, sok helyen függőlegesen meredek sziklafalakkal határolt, vízfolyás nélküli szurdok. A völgy-fő és a végpont szintkülönbsége kb. 200 m. Évszázadokon át királyi vadászterület volt. Kialakulása A Burok-völgy kanyon jellege egyes elmélet szerint nem folyóvízi erózió eredménye, hanem hasadásos eredetű. Eszerint a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílott. A nem mindennapos völgy-képződés eredményezte a ritka sziklaformákat. Ezt az elméletet azonban cáfolja, hogy a völgy oldalában lévő kőzetek dőlési iránya nem felel meg a hasadásos elmélet teljesülése során "elvárható" dőlési iránnyal, illetve az, hogy a tektonikus völgyek általában egyenes lefutásúak. A Burok-völgy ezzel szemben erősen meanderező jelleget mutat. Ez utóbbi a Bakonyban gyakori átöröklött (epigenetikus) völgy egyik tipikus jellemzője. Ez alapján a völgy a következő módon alakulhatott ki: a középidei kőzetképződés utáni időszakban, melynek során a völgy alapkőzete, a fődolomit is kialakult, a Tési-fennsík a környezetéhez képest még alacsonyabban helyezkedett el, tehát medence jellegű volt. A magasabb peremterületeiről az oligocénben és a miocén elején délnyugati irányból egy folyóvíz szállította hordalékát (csatkai formáció) és töltötte fel vele a medencét. Később a terület emelkedésnek indult (tehát a morfológia megfordult, a korábbi peremterületek kerültek mélyebbre), melynek során a kavics lepusztítása után a folyó bevágta medrét a fekükőzetbe -- azaz a völgy átöröklődött. Ez a folyamat még ma is tart, bár a folyóvíz hiánya miatt igencsak lassú. A völgy már kialakult, amikor a Pannon-tó elöntötte a mai Kárpát-medence nagy részét, ez a terület azonban minden bizonnyal szigetként emelkedett ki belőle. Ezt bizonyítja többek között, hogy a közeli, mélyebben fekvő Bakonykúti-medencébe nem fut bele, hiszen már korábban kialakult. (A Bakonykúti-medencében édesvízi mészkő található, ami sekély, lagúnás tengerben, azaz tóban jött létre, tehát ez a Pannon-tó "gyermeke".) Feltehetően az egyik legöregebb bakonyi szurdokról van szó, a völgy szokatlanul magas fala is ezt jelzi. Barlangok A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni, ezek keveredési korrózió során alakultak ki, de a fagy munkáját sem szabad figyelmen kívül hagyni. Többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter. Növény- és állatvilág A völgy hőmérséklete hűvösebb, benne több a pára, mint a vele szomszédos fennsíkokon. Ennek köszönhető, hogy növényvilágában a jégkorszakok óta fennmaradt ritka növénypéldányok is előfordulnak, mint például havasi hagyma, cifra nádtippan, fürtös holdruta stb. Több mint 200 madárfaj is megfigyelhető, amelyek egy részének fészkelőhelyet is nyújt e táj. Földtani és növénytani ritkaságai miatt a nehezen járható Burok-völgy 1260 ha-ját 1995-ben természetvédelmi területté nyilvánították. A védett területen belül erdőrezervátum található. A természetvédelmi területről eddig 63 védett és 2 fokozattal védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nem csak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő, melyben - többek között - a természet regenerációs folyamatai tanulmányozhatók. Turistautak A völgy jelentős része turistautakon bejárható. Egy része nehezen járható (főként a kidőlt fák miatt), viszont a völgy annyira szűk, oldalai pedig annyira meredekek hogy eltévedni sem lehet. Mivel Természetvédelmi terület, ezért az ösvényről tilos letérni! Az ide vetődő turistáknak nyáron érdemes komolyan odafigyelni és felkészülni, a magas páratartalomra. Emiatt és a komoly terepi nehézségek miatt tekintélyes mennyiségű vizet célszerű fogyasztani. A rengeteg akadály miatt nagyon kell figyelni arra, hogy hova lépünk, ugyanakkor érdemes nézni mindazt a szépséget, érdekességet, különlegességet, ritkaságot és azokat a barlangokat, amit ez a völgy rejt. A barlangokhoz nem vezet jelzett út, viszont ott lapulnak, általában elég magasan. Bitovo Bitovo (macedónul: Битово) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Makedonszki Brod-i járásában. Népesség 2002-ben 63 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Csernyánszky Ferenc Csernyánszky Ferenc (Ipolyság, 1797. szeptember 8. – Apostag, 1839. június 14.) vác-egyházmegyei katolikus lelkész, költő. Élete Misés pappá 1820-ban szenteltetett föl; azután több helyen káplánkodott, így 1830-tól Majsán, 1836-tól Nagykátán, végül adminisztrátor lett Apostagon. Munkái Gyásztisztelet 1835. febr. 19. elhúnyt mélt. gróf Keglevich László úrnak… Pesten. Kéziratban Juris Publici Regni Hungariae Notiones quaedam breves in usum Tyronum et vel maxime ecclesiasticorum collectae és versei vannak az Országos Széchényi Könyvtárban. Történeti cikkeket és aphorismákat írt a Regélőbe és Honművészbe (1835), Hasznos Mulatságokba (1836–37), verseket az Aurorába és a Tudományos Gyűjtemény melléklapjába, a Koszorúba. Király Ernő (jogász) Király Ernő (Nagyvárad, 1945. szeptember 5. –) jogász, jogszociológus, jogi szakíró. Király István bátyja. Életútja A középiskolát szülővárosában (1963), egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemen (1969) végezte, ugyanitt doktorált (1979). Rövid jogtanácsosi működés után 1970 óta ügyvédi gyakorlatot folytat Nagyváradon; majd ő látta el a római katolikus egyházi intézmények jogvédelmét. Kutatási területei: a magánjog, a nemzetiségi jog, az iszlám jog és a halálbüntetés jogi, valamint társadalmi vonatkozásai. Írásaival először a helyi sajtóban jelentkezett (Fáklya, 1969). Rendszeresen közöl szakcikkeket és tanulmányokat A Hét és a Korunk hasábjain, valamint külföldi szakfolyóiratokban, Jogtudományi Közlöny, (Budapest); Zeszyty Naukowe Universytetu Jagellonski (Krakkó); MC. Gill University Law Review (Montréal); Revue Internationale du Droit Comparée, (Párizs). Tanulmányai közül kiemelkedik az Euthanasia és büntetőjog (Korunk, 1982/2). A romániai magyarság jogvédelmének időszerű feladatai c. értekezésével az újraalakult EME első, gyergyószárhegyi tudományos értekezletén szerepelt (1990. szeptember 21-22.), előadását a nagyváradi Kelet-Nyugat közölte. Kleinarl Kleinarl település Ausztriában, Salzburg tartományban a Sankt Johann im Pongau járásban található. Területe 70,41 km², lakosainak száma 775 fő, népsűrűsége pedig 11 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 1014 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Csernák István Csernák István (Miskolc, 1953. október 4. –) metodista lelkész, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense 1996-2016 között. Útja a lelkészi felszentelésig Gyermekkorát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kistokajon töltötte. Középiskolai tanulmányait 1968-1972 között Miskolcon végezte a Közgazdasági Szakközépiskolában. 1972 és 1980 között a Nagymiskolci Állami Gazdaság könyvelője, belső ellenőre. 1974-ben kezdte el felsőfokú tanulmányait a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, amelynek befejezését követően 1978-1984 között a Szabadegyházak Tanácsának Lelkészképzőjén tanult tovább. 1983-1984-ben az Evangélikus Hittudományi Akadémián is részt vett teológiai képzésben. Franz Werner Schäfer svájci püspök 1982. június 10-én Budapesten szentelte fel diakónussá, majd 1984. június 29-én vénné (lelkésszé). Egyházi szolgálatai 1980-1986 között Miskolcon Szuhánszki János lelkész mellett szolgált segéd- és másodlelkészként az ifjúság körében és az alsózsolcai cigánymisszióban. 1986-1988 között a Kaposvári Körzetben, majd 1988-1996 között a Nyíregyházi Körzetben vezető lelkész. 1990-től az Egyháztanács tagja. 1996-ban választotta meg az Évi Konferencia dr. Hecker Frigyes szuperintendens utódjának. 1996-tól a Budapest-Pesti Körzet lelkésze, majd a 2004-től az újonnan alakult Budapest-Óbudai Körzet vezető lelkipásztora tíz éven át. Szuperintendensi szolgálata Szuperintendensi szolgálatának kezdetén indult el a metodista egyház legnagyobb szabású éves rendezvénysorozata, az Országos Családi Tábor, amelynek első helyszíne 1997-ben Csillebérc volt. Az 1998-as nagytábor egyúttal a metodista egyház magyarországi centenáriumának ünnepi eseményét is jelentette. Kiemelkedő évnek számított 1999, amikor egyszerre két helyszínen szenteltek fel új egyházi épületeteket: a régóta tervezett egyházközpontot Budapest-Óbudán (1032 Budapest, Kiscelli u. 73.) és a szolnoki gyülekezet új közösségi házát (5000 Szolnok, Kassai u. 15.). Az egyház fejlődésének jeleként 2003-ban önálló körzetté szerveződött a rendszerváltás után visszakapott helyszínen a Budakeszi Gyülekezet (2092 Budakeszi, Rákóczi u. 2.), majd egy év múlva hivatalosan létrejött az Óbudai Körzet is. Az ezredfordulót követően fiatal lelkészjelöltek sora állt egyházi szolgálatba szuperintendensi vezetése idején, amely jelezte egy új lelkészi nemzedék megjelenését. A cigányság sorsa iránti érzékeny elkötelezettségéről is tanúskodott: 2005-ben az első cigány helyi lelkész beiktatása Alsózsolcán (Erdei-Nagy László) és ugyanitt egy cigánymissziós templom és közösségi ház létesítése (2014-2016). A metodista egyház következő nemzedékek felé való nyitottságát és társadalmi szerepvállalását a Budapest XIII. kerületi Forrai Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola (Lomb u. 41.) egyházi fenntartásba vételével is bizonyította 2013-ban. A Magyarországi Metodista Egyház 2016 áprilisában a 84. Évi Konferencián búcsúzott a két évtizedes egyházvezetői szolgálata után nyugdíjazására készülő szuperintendenstől. Család 1978-ban kötött házasságot Kormos Évával. Négy gyermekük született: Zsófia, Dávid, Leonóra, Anna. 11-es főút (Szlovákia) A 11-es főút Szlovákia egyik első osztályú főútvonala, mely Csacát és Zsolnát köti össze. A főút teljes hossza 36,827 km hosszú. Egyébként a főútvonal az E75 része. Furci Siculo Furci Siculo település Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében. Lakosainak száma 3342 fő (2017. január 1.). Furci Siculo Pagliara, Santa Lucia del Mela, Savoca, Santa Teresa di Riva, Casalvecchio Siculo és Roccalumera községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Halmaz lezártja A matematikában egy S halmaz lezártjának, ahol S egy topologikus tér részhalmaza, azon pontok halmazát nevezzük amelyek elemei S-nek vagy S-nek torlódási pontjai. S lezártja úgy is definiálható mint az S halmaz és S határának a uniója. Magyarul egy halmaz lezártja azon S pontjainak halmaza, ill. azon pontok halmaza amelyek S-hez "közel vannak". A halmaz lezártja és a belső része között kapcsolat van, egymás segítségével, és a komplementer művelettel kifejezhetőek egymásból. Definíciók Lezárási pontok Ha S egy euklidészi tér részhalmaza, akkor x-et S lezárási pontjának nevezzük, ha x bármely nyílt környezete tartalmaz S-beli pontot. (Ez a pont lehet akár maga az x pont is.) Valójában ez a definíció nem függ a környezet nyíltságától. Torlódási pont A fenti definíció szoros kapcsolatban van a torlódási pontok definíciójával. A különbség az, hogy a torlódási pontok esetén minden nyílt környezetnek tartalmaznia kell egy x-től különböző pontot S-ből. Így minden torlódási pont lezárási pont is, de nem minden lezárási pont torlódási pont. Azok a lezárási pontok, amelyek nem torlódási pontok, izolált pontok. Vagyis, egy x pont izolált pontja S-nek, ha eleme S-nek és ha létezik olyan környezete, amely nem tartalmaz önmagán kívül más pontokat S-ből. Egy halmaz lezártja Egy S halmaz lezártja az S összes lezárási pontjának a halmaza, vagyis a legkisebb olyan halmaz ami S-et magában foglalja és tartalmazza S összes torlódási pontját. Egy S halmaz lezártját cl(S), Cl(S), vagy -el jelölik. A halmaz lezártja operátor a következő tulajdonságokkal rendelkezik: cl( S ) egy zárt halmaz amelynek részhalmaza S . cl( S ) a metszete az összes zárt halmaznak aminek S részhalmaza. cl( S ) a legkisebb zárt halmaz amelynek S részhalmaza. cl( S ) S és S határának ∂( S )-nak az uniója. Egy S halmaz akkor és csak akkor zárt ha S = cl( S ). Ha S a T egy részhalmaza akkor cl( S ) a cl( T ) részhalmaza. Ha A zárt halmaz akkor A-nak S akkor és csak akkor részhalmaza ha A-nak részhalmaza cl( S ). Néha a definíciónak a 2. vagy a 3. tulajdonságot használják. Példák Topologikus térben: . Ha a teljes tér X , akkor X = cl( X ). Legyen R és C a hagyományos módon topológiaként értelmezve, ekkor: Ha X euklidészi tér a valós számok ( R ) felett akkor: cl((0, 1)) = [0, 1]. Ha X euklidészi tér a valós számok ( R ) felett, akkor a racionális számok Q halmazának a lezártja a teljes tér vagyis R . Ezek alapján Q sűrű részhalmaza R -nek. Operátorként A lezáró operátor − kapcsolatban áll a belső rész operátorával o-val, a következőképpen: és ahol X jelöli azt a topologikus teret amelynek S a részhalmaza. Ivry-le-Temple Ivry-le-Temple település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 722 fő (2015). Ivry-le-Temple Fresne-Léguillon, Hénonville, Monneville, Monts, Neuville-Bosc, Saint-Crépin-Ibouvillers, Senots és Villeneuve-les-Sablons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lepidocolaptes A Lepidocolaptes a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fahágóformák (Dendrocolaptinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezése A nemet Heinrich Gottlieb Ludwig Reichenbach német ornitológus írta le 1853-ban, jelenleg az alábbi 9 vagy 12 faj tartozik ide: Lepidocolaptes squamatus Lepidocolaptes falcinellus Lepidocolaptes lacrymiger Lepidocolaptes leucogaster pettyesfejű fahágó (Lepidocolaptes affinis) csíkosfejű fahágó (Lepidocolaptes souleyetii) Lepidocolaptes angustirostris Lepidocolaptes fatimalimae Lepidocolaptes albolineatus Lepidocolaptes duidae vagy Lepidocolaptes albolineatus duidae Lepidocolaptes fuscicapillus vagy Lepidocolaptes albolineatus fuscicapillus Lepidocolaptes layardi vagy Lepidocolaptes albolineatus layardi Jonathan Swift Jonathan Swift (Dublin, 1667. november 30. – Dublin, 1745. október 19.) ír szatirikus író, az irodalmi Scriblerus Klub tagja. Írói álnevei Isaac Bickerstaff, A Dissenter, A Person of Quality, A Person of Honour, M.B. Drapier, T.R.D.J.S.D.O.P.I.I. (The Reverend Doctor Jonathan Swift, Dean of Patrick's in Ireland), Dr. Shit Élete Édesapja halála után hét hónappal született. Első öt évét Angliában egy dajkával töltötte, miközben édesanyja Írországban maradt. Később dublini rokonok nevelték. 1682-től a dublini egyetemen tanult, de a bizonyítványát csak kegyelemből (by special favour) kapta meg. Tanulmányai befejeztével Angliába utazott, ahol egy befolyásos nyugalmazott politikusnak, Sir William Temple-nek lett a titkára. Néhány év múlva Oxfordban folytatta tanulmányait. Visszatérve Írországba, az anglikán egyház felszentelt papja lett és Kilrootban helyezkedett el. Ezt az állást feladta, mivel 1695-től ismét Sir William alkalmazásába állt. Ebben az időben fejezte be első nagyobb művét, a Hordómesét (A Tale of a Tub), illetve írta meg a Könyvek csatáját (The Battle of the Books), amelyek 1704-ben jelentek meg nyomtatásban. Itt ismerte meg Esther Johnsont, Sir Temple házasságon kívül született lányát, akit műveiben Stellának nevezett el. Sir William Temple 1698-ban bekövetkezett halála után Swift visszaköltözött Írországba, ahol ismét egyházi szolgálatba lépett. Stella, akit szoros szálak fűztek Swifthez, a közeli Trimbe költözött. Irodalmi pályafutása 1701-ben kezdődött, a név nélkül kiadott Dissensions in Athens and Rome-mal. A korábban írt két művének megjelenésével Swift elkötelezte magát az írói pálya mellett. Egy ideig a tory-párti hetilapnak, az Examinernek volt a kiadója, de Anna királynő halála után a toryk befolyása és ezzel együtt Swift politikai karrierje is lehanyatlott. Esther Johnsonnal (Stellával) kötött házassága mellett tizenegy éven át meghitt kapcsolat fűzte egy másik fiatal hölgyhöz (Esther Vanhomrigh), akit Vanessának nevezett, és aki nem tudott Swift házasságáról. Vanessa 1723-ban halt meg, kevéssel az után, hogy megtudta az igazságot. Swift felesége 1728-ban hunyt el. Swift 1713 és 1745 között a dublini Szent Patrik-székesegyház főesperese volt. Főesperesként gondja volt a székesegyházra, a misék rendjére, a templomi zenére, a rászorulók támogatására. Itt is temették el, akárcsak barátnőjét, Stellát. Swiftet izgalmas, udvariatlan és különc embernek tartották. A különcsége leginkább a dr. Shit álnéven az emberi ürülékről írt értekezésben mutatkozott meg. Utolsó évei teli voltak szenvedéssel, megromlott egészsége és kedélye miatt. Egyes vélemények szerint 1740-től szellemi hanyatlásnak indult. 1742-ben megrokkant, 1745-ben halt meg. Bár sok leírás és vizsgálat szerint öntudatát és valóságérzékét megőrizte, azonban bénulásos és afáziás tüneteket (képtelen volt szavakkal kifejezni magát, mert azok nem jutottak az eszébe, amikor beszélni akart) írtak le. Maga Swift is rengeteget panaszkodott ekkori leveleiben: kedvetlenségről, melankóliáról, eddig soha nem tapasztalt mértékű lelki (és testi?) fájdalmakról, maga is megfigyelte, hogy egyik keze kórosan gyenge, míg a másik oldala teljesen épnek tűnik. A helyzetet súlyosbította, hogy utolsó hónapjaiban az egyik szemét ismeretlen eredetű, fájdalmas daganat támadta meg. Betegségének vagy betegségeinek pontos oka és lefolyása nem ismert, egyesek szerint a barátnője halála miatti depresszió vagy egy lassú arterioszklerózis stroke-rohamot váltott ki, mások szerint Alzheimer-kórban szenvedett. Azonban ezek a diagnózisok mind retrospektív jellegűek, ráadásul ahány kutató, annyiféle véleményt fogalmazott meg; ennélfogva minden ezzel kapcsolatos megállapítás bizonytalan. Művei Dissensions in Athens and Rome , 1701 The Tale of a Tub (Hordómese), 1704 The Battle of the Books (A könyvek csatája), 1704 Bickerstaff Predictions for 1708 (Bickerstaff jövendölései), 1707 The Sentiments of a Church of England Man , 1708 Arguments against Abolishing Christianity , 1708 Letter upon the Sacramental Test , 1708 Project for the Advancement of Learning , 1709 Ancient Prophecy (1709) Sid Hamet’s Rod (1710) Meditation upon a Broomstick (1710) Short Character of the Earl of Wharton (1710) The Conduct of the Allies (1711) The Representation of the House of Commons on the State of the Nation (1711) An Address of Thanks to the Queen (1711) Proposal for Correcting, Improving, and Ascertaining the English Tongue (1712) Reflections on the Barrier Treaty (1712) Remarks on the Bishop of Sarum's Introduction to His Third Volume of the History of the Reformation (1712) Journal to Stella (1710-13) The Public Spirit of the Whigs (1713?) Free Thoughts on the State of Public Affairs Cadenus and Vanessa (1713) A Proposal for the Universal Use of Irish Manufactures, &c. (Javaslat az ír iparcikkek általános használatáról), 1720 The Drapier’s Letters (A rőfös levelei), 1724 Gulliver’s Travels ( Gulliver utazásai ), 1726 Miscellanies (1727) A Modest Proposal for Preventing the Children of Poor People from Being a Burthen (Szerény javaslat), 1729 A Letter from the Grand Mistress of the Female Free-Masons to Mr. Harding, the Printer (1731?) The Day of Judgment (1731) Verses on the Death of Dr Swift (1731) Rhapsody of Poetry (1735?) The Legion Club (1736) Upon Sleeping in Church History of the Peace of Utrecht Directions to Servants William T. Barry William T. Barry (Lunenburg, 1784. február 5. – Liverpool, 1835. augusztus 30.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kentucky, 1814–1816). Colibríes de Morelos A Colibríes de Morelos (nevének jelentése: morelosi kolibrik) egy megszűnt mexikói labdarúgócsapat, amelynek otthona a Morelos államban található Xochitepec volt. A csapat egy évnél rövidebb története alatt az első osztályú bajnokságban szerepelt. Története A csapat története 2002 decemberében kezdődött, amikor Jorge Rodríguez Marié megvásárolta az első osztályú Club Celaya csapatát és átköltöztette őket Xochitepecbe, létrehozva ezzel a Colibríes de Morelost. Bár az edző, Carlos Trucco is átkerült az új klubhoz, három nappal a bajnokság 2003-as Clausura szezonjának kezdete előtt az addig nem sok hírnevet szerző Sergio Rubiót nevezték ki új edzőnek. Mindjárt első mérkőzésükön győzelmet arattak a Pumas otthonában, sőt, a következő három fordulóban legyőzték még az Estudiantes Tecost és a Tigrest is, így négy forduló után vezették a tabellát. A következő hetekben azonban elkezdtek megmutatkozni a súlyos pénzhiány jelei, egyrészt az eredményekben, másrészt például még olyan eset is előfordult, hogy élelem sem jutott a csapat minden tagjának. A horvát Zlatko Petricevic ugyan egy időre kisegítette őket egy kevés pénzzel, azzal a feltétellel, hogy ő legyen az edző, így két meccs erejéig valóban le is ülhetett a kispadra. Utolsó mérkőzésüket 2003. május 17-én játszották, ekkor hazai pályán 0–0-s döntetlent értek el a Cruz Azul ellen. Kiesésük egy hajszálon függött: ha ezzel a mérkőzéssel egy időben a Jaguares de Chiapas legyőzi az Estudiantes Tecost, akkor kiesnek, ha ott a két csapat döntetlenre végez, akkor a Colibríes bent marad. A stadionban valaki a mérkőzés végén elterjesztette a hírt, hogy a Jaguares döntetlent játszott, így az emberek berohantak a pályára és ünnepelni kezdték a bent maradást. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hír nem igaz, a Jaguares egy góllal nyert, ami pedig a morelosiak kiesését jelentette. Az ünneplés rögtön „gyásszá” alakult. A pénzügyi gondok pedig a bajnokság lezárásával sem javultak, így a Colibríes hamarosan teljesen megszűnt. Bajnoki eredményei A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el: Árazógép Az árazógép kereskedelmi termékek árainak felcímkézésére használt kézi eszköz, mely egy öntapadós címkét nyomtat meg egy előre beállított több karakterből álló betűket vagy számokat tartalmazó szöveggel. Az árazógépek lehetnek egy-, két- vagy háromsorosak. Ez attól függ, hogy az árazógép a címkén hány sorban tud egymás alatt nyomtatni. Az árazógép által nyomtatott sorokban különböző számú karakterek vannak. Az egyes karaktereket pedig az árazógép karakterváltó tekerőfogantyújával lehet változtatni-beállítani a kívánt jelre/számra/betűre. Az árazógépek öntapadós címkéi egy tekercsre vannak felhelyezve, melyet árazószalagnak, árszalagnak vagy árazócímkének neveznek. Az árazószalagok árazógépbe helyezése általában minden árazógépnél máshogy történik. Magyarországon több árazógépmárka is forgalomban van. Ezek közül a legelterjedtebbek márkák: UNO, Blitz, Open, Meto, Swing, Jolly, Motex. Fölszállott a páva 2012 A Fölszállott a páva a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap saját gyártásában készített népzenei tehetségkutató műsor, melyet nagy mértékben támogat a Hagyományok Háza és amely a Dunán látható. A műsor elődje a Röpülj páva!, amelyet 1969 és 1981 között láthattak a nézők, akkor még az M1-en. Jelentkezés, beharangozás A műsorra az első jelentkezési határidő 2012. április 20-a volt, melyet később 10 nappal meghosszabbítottak. Ez a határidő sem volt végleges, a hangszeres szólistáknak, zenekaroknak, hangszeregyütteseknek, énekegyütteseknek, a táncos szólistáknak táncospároknak és a néptáncegyütteseknek meghosszabbodott ez az idő is: a jelentkezési lapok 2012. május 15-ig érkezhettek be. A műsort már ekkor ajánlották a közmédia valamennyi csatornáján: "Fölszállott a páva. Hamarosan a Dunán!" Népdalénekesek, illetve híres zenészek, tehetségek énekeltek az ajánlókban és mondták el véleményüket. Csak szeptember végén derült ki a tévénézők számára az időpont: október 6. 18:35. A selejtezők A műsor összeállítását könnyítették a más-más időben tartott selejtezők: A miskolci selejtezőt a helyi Ifjúsági és szabadidő Házban tartották: 2012. június 9-én A százhalombattai selejtezőt az ottani Barátság Kulturális Központban tartották 2012. június 23-án A győri selejtezőt a PÁGISZ Művelődési Házban lehetett megtekinteni 2012. június 24-én A kolozsvári selejtezőt a Kolozsvári rádió épületében 2012. június 29-én zsűrizték A csíkszeredai selejtező a helyi Városi Művelődési Házban volt 2012. július 1-jén A pécsi selejtezőt 2012. szeptember 1-jén, A szegedi selejtezőt egy nappal később, És a gödöllői selejtezőt 2012. szeptember 8-án rendezték meg. Az elődöntők 48 versenyző jutott tovább az elődöntőbe, melyet 2012. november 3-án, 10-én, 17-én, és 24-én tűzött műsorra a Duna. Gleiwitzi incidens é. sz. 50° 18′ 48″, k. h. 18° 41′ 21″50.313333333333, 18.689166666667 A gleiwitzi incidens vagy gleiwitzi rajtaütés során 1939. augusztus 31-én lengyel milicistának öltözött német ügynökök támadták meg a német–lengyel határ közelében lévő, akkor Németországhoz tartozó gleiwitzi rádióállomást, és az állomás elfoglalása után rövid lengyel nyelvű, németellenes propaganda-üzenetet sugároztak. A művelet célja az volt, hogy Lengyelországot agresszornak tüntessék fel, és ürügyet szolgáltassanak a Lengyelország elleni német támadáshoz. A támadást Alfred Naujocks német SS-ügynök vezette, akinek a nürnbergi per során tett vallomása az egyetlen hiteles forrás, amelyből az eseményekről tudunk – ő volt a rajtaütés egyetlen, a háború után felkutatható túlélője. Előzmények A háborús készülődés részeként a német sajtó és vezető német politikusok (köztük Hitler is) már hónapokkal a támadás előtt a lengyelországi német kisebbség elleni lengyel atrocitásokról cikkezett, és etnikai tisztogatással vádolta a lengyel kormányt. A hadműveleteket közvetlenül megelőző napokban a német titkosszolgálatok (az SD, az Abwehr és a Gestapo) Himmler-hadművelet néven titkos akciók sorozatát hajtotta végre, hogy a német és a nemzetközi közvéleményt Lengyelország ellen hangolja. A gleiwitzi rajtaütés ezen akciók közül a legismertebb. A rádióadó elfoglalása 1939. augusztus 31. éjszakáján lengyel szabadcsapatokéhoz hasonló ruhába öltözött német ügynökök támadták meg és foglalták el az akkor Németországhoz tartozó felső-sziléziai Gleiwitz városkában működő adótornyot. Naujocks öt vagy hat embere élén behatolt az adótorony épületébe, a személyzetre pisztolyt fogtak és a pincébe zárták őket, majd megszakították az adást, és egy pár perces, lengyel nyelvű felhívást olvastak be: „Figyelem! Figyelem! Itt Gliwice beszél. Az adó lengyel kézben van. ... Elérkezett a szabadság órája...” a négyperces üzenetet a „Sokáig éljen Lengyelország!” felkiáltással fejezték be. Az akciót megelőző nap a Gestapo letartóztatta a német állampolgárságú sziléziai, Lengyelországgal szimpatizáló aktivistát, Franciszek Honiokot, akit szintén lengyel ruhába öltöztettek, majd méreginjekcióval kivégeztek. A holttestet lőtt sebekkel a helyszínen hagyták, majd a német ügynökök elhagyták az adótornyot. Német és nemzetközi reakció Az akció szervezői figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a gleiwitzi adó viszonylag kis hatósugarú, a német néprádiók pedig szándékosan gyenge vételi képességűek, ezért a provokatív rádióadást csak a környékbeli néhány településen hallották a rádiózók. Ezért a német sajtó már a támadást követő hajnalon tudósított a rajtaütésről és a lapok egymást túlharsogva ítélték el a „provokációt”, követeltek bosszút és üdvözölték a „válaszlépéseket”. A támadást követő nap a németek amerikai újságírókat vittek a helyszínre, azonban nem tették lehetővé, hogy az eseményeket független megfigyelők részletesen kivizsgálják, ezért a nemzetközi közvélemény szkeptikusan fogadta a német sajtó tudósításait. Pár nap alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszul indított német „védelmi manőverek” régóta előkészített támadást takarnak, és a háború során gyorsan feledésbe merültek a rajtaütés részletei. Young Buck David Darnell Brown (ismertebb nevén Young Buck, USA, Tennessee, Nashville, 1981. március 15.) amerikai rapper, színész és producer. 12 évesen kezdett el rappelni, majd 14 éves korában már stúdióban dolgozott, mellette az utcán drogdílerkedéssel foglalkozott. Az idősebb dílerek nevezték el Young Buck-nak, mivel korán kezdte el a kábítószerekkel való kereskedést. 16 évesen a híres déli rapper Baby, eredeti nevén Brian Williams meghívta egy freestyle versenyre ahol hamar kiderült a fiatal David óriási tehetsége. 2003-ban távozott a UTP Records-tól, és 50 Cent meghívására csatlakozott a G-Unit-hoz. Jelenlegi kiadója a – 2006-ban általa alapított – Ca$hville Records. 2012. augusztus 6-tól illegális fegyverbirtoklásért 18 hónapos büntetését töltött a Yazoo City Medium Security Federal Prison(wd) börtönben. Diszkográfia STÚDIÓ ALBUMOK 2004: Straight Outta Cashville 2007: Buck the World Önálló albumok 2002: Born to Be a Thug 2005: T.I.P. 2007: They Don't Bother Me 2010: The Rehab Közreműködött albumok 2000: Thuggin' Til The End (with D-Tay) 2002: The Compilation (UTP album) (with UTP group) 2003: Beg for Mercy (G-Unit album) (with G-Unit) 2004: Da Underground Vol. 1 (with D-Tay) 2005: Get Rich or Die Tryin' (soundtrack)' (with G-Unit Records) 2009: Gang Injunction (with JT the Bigga Figga) 2012: Salute to the Streetz (with Savion Saddam) 2005: Welcome To The Hood (Hosted By: DJ Whoo Kid) 2006: Chronic 2006 (Hosted By: Jamie Foxx & DJ Whoo Kid) 2006: Welcome To The Traphouse (Hosted By: DJ Drama) 2006: Case Dismissed – The Introduction of G-Unit South (Hosted By: DJ Drama) 2007: Mr. Ten-A-Key (Product Of The South) (Hosted By: DJ Whoo Kid) 2009: Back For The Streets (Hosted By: The Future) 2009: Back On My Buck Shit (Hosted By: DJ Smallz & DJ Scream) 2009: Only God Can Judge Me (mixtape) (Hosted By: Ricky Ross (drug trafficker)) 2010: Back On My Buck Shit Vol. 2: Change Of Plans (Hosted By: Drumma Boy) 2012: Live Loyal Die Rich (Hosted By: DJ Crisis & Drumma Boy) 2012: Strictly 4 Traps N Trunks 44: Free Young Buck Edition (Hosted By: DJ Crisis & Drumma Boy) 2013: King David TBD: Back On My Buck Shit Vol. 3 (Hosted By: DJ Crisis & Drumma Boy) Közreműködött mixtape-ek 2008: Starbucks (mixtape) (With: All Star Cashville Prince) 2009: Cashville Takeover (With: Ca$hville Records) 2010: 601 To The 615 (With: U.S.D.A (group) 2012: G.a.S - Gangsta and Street (With: Tha City Paper) 2012: G.a.S - Vol. 2: The Auction (With: Tha City Paper) TBD: Bond Money (With: Aone Beats) G-Unit Mikor a Cash Money előadói New Yorkba látogattak a G-Unit meghívta Young Buck-ot és stúdióban hallgatták meg a rappert. Miután 50 Cent leszerződött az Aftermath Entertainment-hez Young Buck a csapat tagja lett. 50 Cent és Young Buck első közös száma a Get Rich Or Die Tryin' albumán található Blood Hound címmel. Nemsokkal ezután már a G-Unit – Beg For Mercy című albumán is szerepelt ami 2x-es platinalemez lett. Vibe Awards 2004 2004. november 15-én a Vibe Awards díjkiosztóján Dr. Dre életműdíj átadása előtt Jimmy James Johnson sértő megjegyzéseket tett a producerre. Mielőtt Dre a színpadra ért volna a díj átvétele előtt Johnson nekirontott és elkezdte ütni a rappert. Nem sokkal ezután heves dulakodás tört ki. A verekedés közben Young Buck egy késsel többször hason szúrta Johnsont, akit súlyos sérülésekkel kórházba szállítottak. A Santa Monica-i rendőrség Young Buckot 500.000 $ óvadék ellenében szabadlábra helyezte. Óceánia (regény) Az Óceánia Jókai Mór 1904-ben megjelent könyvének és egyik novellájának címe. A kötet egy regényt (Ahol a pénz nem isten) és négy novellát tartalmaz a szerző sci-fi műveiből. Tartalom Ahol a pénz nem isten (regény) Az achaemenidion A leaotungi emberkék Történetek egy ócska kastélyban Óceánia Történet A regény mitikus látomás az emberiség hanyatlásáról; a novellák a különc anekdotákon át közelítenek a hétköznapokhoz, az enyhe szatírától ívelnek a szomorkás lemondásig. Bitz Bitz település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Bitz Burladingen községgel határos. Renwez Renwez település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 1717 fő (2015). Renwez Cliron, Harcy, Lonny, Les Mazures, Montcornet és Sécheval községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sztrecsény Sztrecsény (1899-ig Sztrecsnó, szlovákul Strečno) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Zsolnai járásában, Zsolnától 10 km-re délkeletre a Vág bal partján. 2011-ben 2562 lakosából 2486 szlovák volt. Története A Vág feletti magas sziklaormon álló vára a 13. században épülhetett, építtetője valószínűleg a Balassa nemzetség volt. A 14. század elején 1321-ig Csák Mátéé, majd királyi vár. Királyi birtokként a 15. század elején Borbála, majd később Erzsébet királynék birtoka. Ekkor épültek a vár északi részén található palotaszárny és várkápolna épületei. 1444 és 1469 között a liptószentmiklósi Pongráczoké volt. Későbbi birtokosai Corvin János, Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A 17. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték 1689-ben a vágtapolcai templomba. Katonai szerepe nem volt, 1698-ban I. Lipót császár parancsára felrobbantották. Azóta rom. Konzerválását a 20. század elején kezdték meg. A mai község területén a történelem előtti időben a puhói kultúra népe élt, a 9–11. században pedig szláv település állt a helyén. Első írásos említése 1300-ból való „Strechun” alakban, 1321-ben említik „Strechen” vámját is. 1323-ban Károly Róbert megalapította a vágbesztercei várispánságot, melynek Sztrecsény az egyik uradalmi székhelye lett. 1382-ben I. Lajos király halála után a vágbesztercei várispánságot megszüntették. 1384-ben Sztrecsény már önálló várispánság székhelye és uradalmi központ. Ide tartoztak Sztrecsény, Zsolnalitva, Óvár és Budatín váruradalmai. 1358-ban „Strychen”, 1384-ben „castrum Strechyn”, 1438-ban „Streczen, Streczan”, 1598-ban „Ztrechen Waralya”, később "Sztrecsnó" néven említik a korbeli források. A falu 14. század elején Csák Máté birtoka, később ismét királyi birtok. 1397-ben Zsigmond király a környék más váraival együtt a lengyel származású Szubin-i Sedziwój kaliszi palatínusnak adta át a sztrecsényi váruradalmat. 1414-ben a szintén lengyel származású Stiboric Stíbor lett az uradalom birtokosa. 1429-ben újra királynéi birtok, előbb Zsigmond felesége Borbála, majd Albert király felesége Erzsébet birtoka. 1442-ben a szentmiklósi Pongrácz család szerezte meg. 1454-ben Hunyadi János cserével szerezte meg, majd 1457 és 1469 között ismét a Pongráczoké volt. 1474-ben Zsolnalitva várával együtt Hunyadi Mátyás vezérének Kinizsi Pálnak adta és 1494-ig az ő birtoka maradt. A 16. század elején Szvetlói Burián zálogbirtoka. 1523-ban Szapolyai János szerezte meg. 1526-tól Kosztka Miklósé, majd a Dersffyeké, 1601-től házasság révén a Wesselényi családé, a 17. század végén pedig az Eszterházyaké. A váruradalom előbb kettő, majd három részből állt, melynek központjai Zsolna, Vágtapolca és Egbelény voltak. A falu a felette állt vár uradalmának része, annak szolgálófaluja volt. 1598-ban 35 háza volt. 1720-ban 24 volt az adózók száma. 1784-ben 76 házában 92 családban 336 lakos élt. 1828-ban 70 háza volt 731 lakossal. Lakói erdei munkákkal, faárukészítéssel, tutajozással foglalkoztak. Vályi András szerint „SZTRECSÉN. Vár, és tót falu Trentsén Várm. földes Urai H. Eszterházy, és több Uraságok, Vára épűlt Óvárral által ellenben, ’s innen neveztetik a’ Sztrecsényi Uradalom; Vára Leopold alatt lerontattatott; a’ falunak lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik az említett régi Vár alatt, Vág-vize mellett; határja hegyes, és vőlgyes, néhol középszerű, másutt soványabb termésű, fája, legelője elég van, piatza Zolnán 1 mértföldnyire.” Fényes Elek szerint „Sztrecsen, tót falu, Trencsén vmegyében, a Vágh bal partján: 676 kath., 1 evang., 18 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nevezetessé teszi ezen helységet egy meredek kősziklán épült régi vára, melly I. Leopold idejében rontatott le, s mellyhez mint uradalom fejéhez Zsolna és más több helységek tartoznak. F. u. h. Eszterházy s más közbirtokosok. Ut. p. Zsolna.” 1910-ben a falunak 793, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. 1944. augusztus 24-én partizánok felrobbantották az itteni vasúti alagutat. 1944. augusztus 31-én a vár alatt súlyos harcok folytak a németek és egy 150 fős francia partizánegység között. Nevezetességei Vára a Vág kanyarulatában szédítő meredek hegyormon áll, a Vág vidékének legfestőibb vára, csodálatosan megkomponált műalkotás. Legősibb része a Várhegy tetején álló 13. századi Öregtorony, melyet híd kötött össze a vár déli részeivel. A 15. században amikor királynéi birtok lett a vár kényelmesebbé palotaszárnyat és várkápolnát építettek hozzá. Ezt övezte a három olaszbástyával megerősített külsővár, melyből mára nem sok maradt. Viszonylag ép a várba vezető kaputorony és a restaurált rondella. A vár legnevezetesebb része a várkápolna, ahol Wesselényi Ferenc és a szentként tisztelt Bosnyák Zsófia arcképe látható. Római katolikus temploma 1847 -ben épült klasszicista stílusban . A francia partizánok emlékműve, melyet 1956 -ban emeltek. Az emlékmű alatti sírboltban 24 elesett partizán nyugszik. Parancsnokuk Georges Lannurien nevét utca viseli Zsolnán. Komp. A Vág folyón való átkelést egy motor nélküli, személygépkocsik szállítására is alkalmas komp teszi lehetővé. Az 1958 -as árvízkor megrongálódott hajó, felújítását követően 1992 óta közlekedik ismét. AGPS Az AGPS (azaz Assisted GPS) olyan GPS vételi módszer, mely földrajzi helymeghatározásra képes, de a műholdak helyzetének pontos számításához segédprogramra és adatokra van szüksége, melyet a mobilszolgáltatón vagy WiFi hálózaton keresztül kap meg (megkapja a következő 7 napra a műholdak pontos helyzetét). Ezt az információt a vevő adatbázisában tárolja, így a koordináták pontos meghatározása pár másodpercet vesz igénybe. Ha nem használunk segédprogramot, akkor is megtalálja a műholdakat a vevő, de akár 12,5 percet is igénybe vehet a folyamat, míg kiszámítja a helyzetet. Normál GPS vételénél a vevőnek 40-50 másodpercre van szüksége az első koordináta vételéhez, de még le kell töltenie a műholdak pályaadatait amely több időt vehet igénybe - figyelembe véve a műholdjel megközelítőleg 50 b/másodperces adatátviteli sebességét. Működése általában a telefonban lévő GPS és a mobilszolgáltató szervere közötti adatcserén alapul. A mobiltelefon a navigációs adatokat nem csak a műholdaktól, hanem a mobilszolgáltató szerveréről kapja meg. A műholdjel lassú adatátviteli sebességének kiküszöbölésére találták ki az AGPS-t. Az eljárás lényege a következő: a készülékbe épített GPS néhány másodperc alatt egy kevésbé pontos, kezdeti műholdpozíciót határoz meg, amit elküld a mobilszolgáltató felé (GPS vevő hiányában a mobilcellák alapján háromszögelést végez, ami még durvább pozíciómeghatározást tesz lehetővé) a szolgáltatónak a műholdas vétel szempontjából előnyös helyen, stabilan kiépített GPS-vevője van, valamint elegendő számítási kapacitása, ami a telefontól kapott információ alapján gyorsan kiszámítja a műholdak helyzetét a készülék a szolgáltatótól megkapja a műholdak pontosan kiszámított adatait a készülék kiszámolja a szolgáltató adatai alapján a helyzetét Az eljárás előnye, hogy a készülékbe elegendő egy egyszerűbb GPS-vevőt és kisebb kapacitású processzort beépíteni, ugyanakkor a szolgáltató biztosítja a telefon pozíciójának számításához szükséges számítási kapacitást és a pontos adatokat. Ez a szolgáltatás általában fizetős, mivel az információkat az internetről szerzi be, és ez adatforgalommal jár. Forrás www.globallocate.com Assisted GPS Ace of Base-diszkográfia Ez a szócikk az Ace of Base nevű svéd együttes diszkográfiája, mely az ABBA és a Roxette után a harmadik legnagyobb eladást produkáló együttes Svédországból. A becslések szerint több mint 30 millió albumot és 15 millió kislemezt értékesítettek világszerte. Az együttes eddig 5 stúdióalbumot, 24 kislemezt, ugyanennyi videoklipet, 5 promóciós kislemezt, 2 EP-t, 3 box-szettet, valamint 7 válogatás albumot jelentetett meg világszerte. Videoklipek Lista a hivatalosan megjelent Ace of Base dalokról, és az azokból készült megjelent videoklipekből. SZK Tavrija Szimferopol A Tavrija Szimferopol (ukránul: Спортивный клуб Таврія Сімферополь, magyar átírásban: Szportivnij klub Tavrija Szimferopol) egy ukrán labdarúgócsapat, melynek székhelye a Krími Autonóm Köztársaság fővárosában, Szimferopolban található. Az első független ukrán labdarúgó-bajnokság győztese jelenleg az első osztályban szerepel, melynek 1992-es megalapítása óta stabil tagja. A Dinamo Kijiv és a Sahtar Doneck mellett a harmadik olyan csapat, amely valaha is megnyerte az ukrán labdarúgó-bajnokságot. Korábbi nevei 1958 – 1963 : Avangard 1963 óta jelenlegi nevén szerepel. Története A klubot 1958-ban Avangard néven alapították, mely a Szovjetunió idején alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt. Az első független ukrán labdarúgó-bajnokság alapaító tagjaként az első osztályába nyert besorolást, majd a Lvivben rendezett bajnoki döntőn legyőzte a Dinamo Kijiv csapatát, így megnyerte az élvonalbeli pontvadászatot. A európaikupa-porondon az ír Shelbourne ellen mutatkozott be, és 2–1-es összesítéssel jutott tovább az előselejtezőből. Az 1. fordulóban a svájci FC Sion nyújtott ízelítőt az európai középmezőny valós szintjéről, és kettős győzelemmel ütötte ki ukrán vetélytársát. 1994-ben még bejutott az ukrán kupa döntőjébe, azóta azonban rendre a középmezőnyben foglal helyet. Sikerei Ukrán bajnokság Ukrán kupa : Eredmények Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a Tavrija Szimferopol szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Sakter A zsidó konyha csak olyan állat húsát használja fel, amely a Tóra által megállapított jelek alapján ehető és szabályosan lett vágva, szakképzett metsző által. Tradicionális kóser húst csak az arra hivatott szakképzett ember, a sakter vagy sajchet vághat. Magyarul "metsző" a közkeletű elnevezése. Héberül: ���� ����� sochét ubodék = „vágó és vizsgáló”. A zsidó mészáros, a sajchet véres munkáját sokan lenézték, nevét gúnyosan (a német eredetű bakter mintájára) sakterként emlegették Magyarországon. Ő végzi a zsidó hitközségekben az étkezési célra szánt állatok rituális vallási előírás szerint történő levágását (pl. a kérődző, párosujjú patás („hasított körmű”) emlősök húsa fogyasztható, Jákob csípőficamára való emlékezés miatt, az állat forgóinának fogyasztása tiltott) és ellenőrzését. Képesítését, illetve oklevelét (kabóló, l. o.) három rabbitól nyeri, miután más metszőnél előzőleg gyakorlaton (1. Simmus) volt. Vannak olyan metszők, kik csak szárnyasok vágására vannak jogosítva és viszont olyanok is, kik szarvasmarhát is vágnak. Ez utóbbiak végzik a szarvasmarha tüdejének vizsgálatát is a rituálé szempontjából. Ezt a magasabb képesítésüket a sóchet ubódek („vágó és vizsgáló”) címmel fejezik ki. A kóser vágás folyamata A speciális vágási módszer, a sehita (Héber:�����) alkalmával a sakter, aki a rituális vágás végrehajtására jogosult és erre képzett, a négylábú állat vagy a szárnyas nyakán bemetszést végez egy tökéletesen éles pengéjű, erre az aktusra készített késsel, amelynek éle nem lehet csorba. A sakter a vágás előtt imádkozik. A vágás műveletét egyetlen gyors és határozott mozdulattal kell elvégezni. A kést nem lehet nyomni, és a szúrás is tiltott. Ezt a vágási módszert számos állatvédő szervezet kifogásolja, mert az állat teljesen tudatánál van, mialatt elvérzik. Magyar népdalok BB42 A Magyar népdalok Bartók Béla és Kodály Zoltán 1906-ban közösen írt műve, melyben húsz magyar népdalt dolgoznak fel énekhangra és zongorára. Bartók művei között a jegyzékszáma BB42. A dalok: Bartók Béla: Elindultam szép hazámbul Bartók Béla: Általmennék én a Tiszán ladikon Bartók Béla: Fehér László lovat lopott Bartók Béla: A gyulai kert alatt Bartók Béla: A kertmegi kert alatt Bartók Béla: Ablakomba, ablakomba Bartók Béla: Száraz ágtól messze virít Bartók Béla: Végig mentem a tárkányi Bartók Béla: Nem messze van ide Bartók Béla: Szánt a babám csireg, csörög Kodály Zoltán: Virágom, véled elmegyek Kodály Zoltán: Magos a rutafa Kodály Zoltán: Azért, hogy én huszár vagyok Kodály Zoltán: A Nád Jancsi csárdában Kodály Zoltán: Ha felülök, csuhaj Kodály Zoltán: Gerencséri utca Kodály Zoltán: Láttad-e babám Kodály Zoltán: Törik már a réteket Kodály Zoltán: Isten hozzád szülöttem föld Kodály Zoltán: Fére tőlem bubánat Bartók Béla 1929-ben öt dalt átdolgozott Öt magyar népdal énekhangra és zongorára (BB97): 1,2,4,9,8. Vivans Vivans település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Vivans Chenay-le-Châtel, Changy, Noailly, La Pacaudière, Saint-Forgeux-Lespinasse és Melay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Colin Higgins Colin Higgins (Nouméa, 1941. július 28. – Hollywood, 1988. augusztus 5.) ausztrál–amerikai forgatókönyvíró, színész, rendező, producer. Leginkább az 1971-es Harold és Maude című film forgatókönyvéről, valamint az Óvakodj a törpétől (1978) és a Kilenctől ötig (1980) című filmek rendezőjeként ismert. John Higgins ausztrál színész öccse. Élete, pályája Korai élete Nouméában (Új-Kaledónia, Franciaország), ausztrál anyától (Joy Kelly) és amerikai apától (John Edward Higgins), hat fiuk egyikeként született. Apja bevonult a hadseregbe a Pearl Harbor elleni támadást követően, anyja pedig visszatért Sydney-be Colinnal meg egyik bátyjával. Eltekintve egy rövid, 1945-ös San Franciscó-i tartózkodásától, Higgins Sydney-ben élt 1957-ig. A Hunters Hill külvárosban a Szent Ignác Főiskolán, Riverview-ban tanult. Redwood Citybe való költözése után a Stanford Egyetemre járt egy évig, de aztán elvesztette ösztöndíját, s ehelyett a színház „megszállottja” lett. New Yorkba költözött, és az Actors Studióban ténfergett, de nem talált munkát, így az ABC televíziós stúdiókhoz került. Akkor még reményét is elvesztette, hogy színész lehessen, amikor besorozták az amerikai hadseregbe. Németországban, a Stars and Stripes katonaújságnak kellett cikkeket írnia. 1965-ben leszerelt, és hat hónapig Európában, főleg Párizsban élt, majd visszatért a Stanfordra a kreatív írás művészete tárgy bakkalaureátusi fokozatát megszerzendő. Később azt mondta: „miután egy darabig utazgattam, s dolgoztam, arra törekedtem, hogy megtanuljak tanulni. Megtanultam, hogyan kell valamit megcsinálni, nem azért, hogy csak valahol máshol aludjak”. Míg a főiskolára járt, kis színházi produkciókban játszott, pl. másfél évig az Egyszer, esténként című szexvígjátékban. Írt egy darabot Oncearound a Quad címmel, amelyet elő is adtak, miután a Stanfordot elhagyta. Hollywoodban Miután Stanfordban végzett, matrózként munkába állt „mert látni akartam a Keletet. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, hogy a napot Joseph Conrad és Eugene O’Neill birtokolták. Nem dolgoztam, túl sok ember volt ott”. Meglátogatta az Expo 67-et Montrealban, ahol a kiállítási filmek arra inspirálták, hogy a filmgyártást kezdje tanulmányozni. Képzőművészetet és forgatókönyvírást tanult az UCLA-n, ahol az osztálytársa volt Paul Schrader. Csinált két rövidfilmet: Opus One (1968), egy oktatófilm-szatírát, és a Retreatet, egy háborúellenes nyilatkozatot (A. M. F. A.). Ez utóbbi dolgozat szolgált alapjául a Harold és Maude (1971) című darabjának. Érettségi után elment dolgozni egy gazdag családhoz Los Angelesbe, részmunkaidős sofőrnek, és medencetisztítónak, ingyenes szállásért cserébe. Ott találkozott Ed Lewis producerrel, akinek megmutatta a Harold és Maude tervezetét. Lewis aztán megmutatta a Paramountnál Robert Evansnek. Higgins maga akarta megrendezni a forgatókönyvét, meg is pályázott erre 7000 dollárt, de a Paramount inkább Hal Ashbyre bízta rendezést. Higgins mégis jól együtt tudott működni Ashbyvel, végül mindketten elégedettek voltak a filmmel, amelynek eleinte nem volt kasszasikere. Ajánlatot kapott a Hét tévéfilmje sorozatba, Az ördög lánya (1972) című epizódra, amelyet később „csak egy munka”-ként minősített. Jean-Louis Barrault meghívta Párizsba, a Harold és Maude színre vitelére, Madeleine Renaud francia színésznő főszereplésével. A francia fordítást Jean-Claude Carriere készítette, s a darab hét évig ment a színházban. A Harold és Maude filmet világszerte továbbra vetítették a mozikban, és 1983-ban komoly profitot is hozott. (Ugyanabban az évben Higgins összesen egymillió dollárt kapott a forgatókönyvért és jogdíjként.) Míg Párizsban volt, Higgins találkozott színházi Peter Brook színházi rendezővel, majd házi drámaíróként neki dolgozott. Közösen írtak egy darabot az ugandai hegyi emberekről Az Ik címmel, amelyet Párizsban, Londonban és New Yorkban is játszottak. Higgins 1976-ban megírta az Ezüst csík című thriller forgatókönyvét, amely sláger lett Arthur Hiller rendezésében. Higgins később azt mondta, hogy ha ő rendezte volna „egy kicsit kevésbé lett volna hűséges az íróhoz; szerettem volna jobban megvágni”. Rendezőként Az Ezüst csík sikere nyomán 1978-ban megírta az Óvakodj a törpétől forgatókönyvét. Ennek óriási kasszasikere indította el rendezői karrierjét. 1980-ban írt egy vígjáték-thrillert A férfi, aki kedden veszett el címmel, amikor ajánlatot kapott a Kilenctől ötig című színdarab megírására. Nagy sikere volt, akárcsak 1982-ben A legjobb kis bordélyház Texasban musicalnek, amelyet Higgins maga rendezett. Az volt a célja, hogy meg is rendezi A férfi, aki kedden veszett el című filmjét, de a Paramount szerint a költségvetése túl magas lett volna, így elvetették a leforgatását. 1985-ben közös projekten dolgozott a drámaíró Jonathan Reynoldsszal. 1986-ban állítólag írt egy forgatókönyvet Washingtoni lányok címmel, Jane Fonda, Lily Tomlin és Dolly Parton számára. Utolsó munkája 1987-ben az Out on a Limb című tévéjáték volt, amelynek a koproducere is ő volt. Nyíltan vállalta melegségét, AIDS-szel kapcsolatos betegségben, otthonában érte a halál, 1988. augusztus 5-én. A Valhalla Memorial Park Temetőben nyugszik. Öröksége Az 1986-ban általa létrehozott Colin Higgins Alapítvány támogatást nyújt a meleg, illetve transznemű fiataloknak. Akkor alapította, amikor 1985-ben diagnosztizálták nála a HIV-pozitivitását. Azt írta, hogy olyan filmesek ihlették erre, mint Judd Apatow, Seth Rogen, Wes Anderson és Paul Feig. Filmográfia Megvalósítatlan forgatókönyvei A kedden elveszett férfi - vígjáték-thriller (Párizs) First Lady - politikai szatíra, Lily Tomlin életéről Színház Harold és Maude (1972) Az Ik (1975) Szihathor Szihathor (uralkodói nevén Menuadzsré) az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik kevéssé ismert uralkodója. Rövid ideig ült a trónon, valószínűleg csak pár hónapig, társuralkodóként testvére, I. Noferhotep mellett. Kim Ryholt szerint i. e. 1733-ban halt meg, Detlef Franke szerint rövid uralkodására i. e. 1694 körül került sor. Feltehetőleg hamarabb meghalt, mint I. Noferhotep, akit így egy harmadik fivérük, IV. Szobekhotep követett a trónon. Sírja valószínűleg az a befejezetlen sír, ami testvéreié, az abüdoszi S9 és S10 közt található. Említései Ryholt legutóbbi olvasata szerint Szihathor a 7. oszlop 26. sorában szerepel a torinói királylistán (Alan Gardiner olvasata szerint a 6. oszlop 26. sorában). Az elephantinéi Hekaib-szentélyben talált két szobron említik a nevét, itt „a király fia” címet viseli, ami csak tiszteletbeli cím és arra utal, hogy fivére király lett (mivel apjuk nem volt az). Két sziklafelirat (Philae-ben és a Szehel-szigeten) is említi, I. Noferhotep testvéreként. Ryholt és Stephen Quirke szerint Szihathort említi – már uralkodóként – egy szteatit pecséthenger, amely ma a Petrie Múzeumban található (UC1157), és egy ismeretlen helyről előkerült gyöngy, ma a Brooklyni Múzeumban. Ismert pár további pecsét is, ami említi a Szihathor nevet, de Ryholt szerint ezeknél egy másik Szihathorról lehet szó. Vivian Davies rámutat, hogy létezik egy szobor, amely már Szihathor halála után készült, ennek ellenére csak „a király fia” címet viseli rajta. Családja Szihathor családja azokról a sziklafeliratokról ismert, amelyeket fivére, Noferhotep készíttetett Philae-ben és Szehel szigetén. Apja neve Haanhef volt, anyjáé Kemi, testvérei Noferhotep és Szobekhotep. Talán volt egy Szobekhotep nevű fia; egy szkarabeusz említi egy Szihathor nevű herceg fiát, Szobekhotepet. Sírja A Pennsylvaniai Egyetem Josef W. Wegner vezetésével ásatásokat folytatott III. Szenuszert Abüdoszi sírjában és az azt körülvevő nekropoliszban, amelyben a második átmeneti korra és az azt megelőző időszakra, a Középbirodalom végére tehető királyi sírokat találtak. Két nagyméretű sírról, az S9 és az S10 sírokról erősen valószínű, hogy Szihathor testvéreié, I. Noferhotepé és IV. Szobekhotepé. A környező sírokban talált leletek bizonyítják, hogy az S10 sírba egy Szobekhotep nevű királyt temettek, aki a sír mérete, datálása és elhelyezkedése alapján IV. Szobekhotep kell, hogy legyen. Ennek alapján az S9 nagy valószínűséggel Noferhotepé. Ez az azonosítás kulcsfontosságú Szihathor sírja azonosításában. Wegner befejezetlen királysírt talált az S9-től keletre, az S10-től északkeletre; a sír elhelyezkedése erősen arra utal, hogy Noferhotep kijelölt örököse, Szihathor számára kezdték építeni. Úgy tűnt, a sír kialakítását tulajdonosa halálakor félbehagyták, és a hatalmas gránitszarkofágot később, a második átmeneti kor kaotikus éveiben használták fel. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Sihathor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 430 K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c.1800–1550 BC, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, excerpts online Thomas Schneider: The Relative Chronology of the Middle Kingdom and the Hyksos Period (Dyns. 12–17), in: Erik Hornung, Rolf Krauss, David A. Warburton (editors): Ancient Egyptian Chronology (= Handbook of Oriental studies. Section One. The Near and Middle East. vol 83). Brill, Leiden/Boston 2006, ISBN 978-90-04-11385-5, pp. 168–196. A pecséthenger képe Vivian Davies: A Statue of the King's Son, Sahathor, from Thebes, in: Stationen Beiträge zur Kulturgeschichte Ägyptens Rainer Stadelmann editor, Heike Guksch, Daniel Polz, pp. 177 - 179, ISBN 3-8053-2526-6 Flinders Petrie: Scarabs and cylinders with names (1917), available copyright-free here, pl. XVIII Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.112 Wegner, Josef W. (2015). „A royal necropolis at south Abydos: New Light on Egypt's Second Intermediate Period”. Near Eastern Archaeology 78 (2), 68–78. o. Wegner, J. & Cahail, K., (2015). „Royal Funerary Equipment of a King Sobekhotep at South Abydos: Evidence for the Tombs of Sobekhotep IV and Neferhotep I?”. JARCE 15, 123–164. o. Josef W. Wegner, lecture at the University of Chicago Oriental Institute. On Youtube The Pharaohs of Anubis-Mountain, 28 October 2015. Árgyelán János Árgyelán János (Gyula, 1969. január 26. –) labdarúgó, középpályás. 1993-ban az év labdarúgója volt Magyarországon. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1997–98 2.: 1996–97 3.: 1993–94 Az év labdarúgója : 1993 Szenegál himnusza A Pincez tous vos koras, frappez les balafons Szenegál nemzeti himnusza 1960 óta. Szövegét Léopold Sédar Senghor írta, aki Szenegál első elnöke lett, zenéjét Herbert Pepper szerezte, aki a Közép-afrikai Köztársaság himnuszának a zenéjét is. A címben említett kora egy hárfatípus, a balafon pedig faxilofon, mindkettő szenegáli hangszer. Mühldorf–Freilassing-vasútvonal A Mühldorf–Freilassing-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, egyvágányú, nem villamosított vasútvonal Németországban Mühldorf és Freilassing között. A vasútvonal hossza 65,6 km. Cservenka Ferencné Cservenka Ferencné (születési neve Székely Ilona) (Újpest, 1918. december 29. – Budapest, 2010. november 5.) kommunista politikus, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára (1962-től), az MSZMP Központi bizottságának tagja, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke. Életpályája Édesapja bőrgyári munkás volt. 1936-tól tagja volt a kommunista pártnak. 1945-től az újpesti pártapparátusban, majd 1948 és 1955 között az MDP Központi Vezetőségének apparátusában dolgozott. 1956–1957-ben az MSZMP Központi bizottsága agitációs-propaganda osztályvezetőjének helyettese volt. 1957 és 1962 között az MSZMP budapesti bizottságának titkára volt. Az egyik volt azon 17 személynek, akik az MSZMP pártvezetőségének ülésén Nagy Imre és társainak ügyében hozzászólt. 1989-ben országgyűlési képviselői tisztségéből való visszahívását kezdeményezték. A rendszerváltás utáni életszakasza nem ismert. Az Index 2011-es cikke részletesen foglalkozott a halálával kapcsolatos különböző híresztelésekkel, majd – biztosnak nevezett, de pontosan meg nem jelölt forrásra hivatkozva – közölte, hogy Cservenkáné 2010-ben elhunyt. Balogh Melanie Balogh Melanie (Benyovszky Oszkárné) (Budapest, 1837. október 29. – Budapest, 1861. április 21.) költőnő. Élete Kitűnő képzettségű nő, a társaságok egyik dísze volt. Különösen kedvelte a szépművészeteket; költemények írásával, zenével, rajzzal és tánccal is foglalkozott. 1859-ben ment férjhez Benyovszky Oszkár földbirtokoshoz. Munkái Költeményei megjelentek Melanie névvel a következő szépirodalmi lapokban és albumokban: Hölgyfutár (1855), Divatcsarnok (1855), Szépirodalmi Közlöny (1857–1858), Enyedy-féle Szépirodalmi Album (1856), Erdélyi Muzeum (1857) és a Szigeti Album (1860). Kéziratban maradt hátra egy kötetnyi költeménye. Árgírus Árgírus (népi változatban Árgyélus) egy feltehetően középkori eredetű széphistória hőse, a korai magyar verses líra, majd a nép ajkán élő tündérmesék egyik közkedvelt alakja. A király gyümölcsfájáról rejtélyes körülmények között eltűnő termést Árgírus őrzi meg sikerrel az azt dézsmáló tündércsapattól, de egy átok vagy saját hibája miatt a tündérek legszebbikét, Tündérszép Ilonát szem elől téveszti. Az Árgírus-történetek azokat a hosszas megpróbáltatásokat és szenvedéseket mesélik el, amelyek végén a két szerelmes egymásra talál. Legkorábbi magyar nyelvű töredéke az 1618-as keltezésű Tatrosy György-énekeskönyvből ismert (História egy Árgírus nevű királyfiról és egy tündérkirály szűzleányról), első kiadását 1749-ből ismerjük. Egyes feltevések szerint a 16. század második felében írhatta az erdélyi Gergei Albert, közvetlen olasz forrás alapján, de a történet motívumai ismertek a bizánci, görög, török, román és délszláv irodalomból is. Legnépszerűbb irodalmi feldolgozása Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve. A Balassi Bálint által alkalmazott titkosírás tanulmányozása során derült ki, hogy a történet História egy Argirus nevű királyfiról és egy tündérszép leányról című változatának szerzője Balassi Bálint, mivel a versszakok sorkezdő betűi az általa alkalmazott titkosírás kulcsa szerint megoldhatóan az ő nevét rejtik. Emellett még az is kiderül a titkosírásból, hogy a költő az Anna-versek alkotásának idején, 1564 és 1573 között Újváron írta az Argirust. Forrás Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 355–356. o. ISBN 963-05-6800-4 ↑ Révay: Révay Zoltán alezredes: II. Rákóczi Ferenc és korának rejtjelzése. Budapest: Magyar Néphadsereg Híradó Főnökség. 1974. Eldar Qasımov Eldar Qasımov (Baku, 1989. június 4. –) azeri énekes, a 2011-es Eurovíziós Dalverseny győztese. Életrajz Eldar a híres azeri színészpár – Abbas Mirz� Ş�rifzad� és Marziyya Davudova – dédunokája. Már fiatalon énekelni kezdett, több kisebb koncertje volt Azerbajdzsánban és Moszkvában. 2001–2005 között megtanult zongorázni. A Bakii Szláv Egyetemen (BSU) végzett, ahol többek között nemzetközi kapcsolatokat és regionális földrajzot tanult. 2011. február 11-én Eldart és Nigart választotta az azeri zsűri a Milli Seçim Turu 2010 győztesének, ezzel elnyerték a jogot, így ők képviselhették Azerbajdzsánt a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon Düsseldorfban, amit megnyertek. Arapaji bazilika Az arapaji ókeresztény bazilika vagy rekonstruált nevén Szent Mihály-bazilika (albán bazilika paleokristiane e Arapajt, illetve bazilika e Shën Mëhillit) a 6–11. században működött, napjainkra csak romjaiban látható, bizánci stílusú kora keresztény bazilika Közép-Albániában, Durrës megyében, azon belül Durrës község, illetve Rrashbull alközség területén. Albánia egyik legnagyobb területű ókori bazilikája, emellett a helyszínt egy sírkamra tetejét díszítő mozaikábrázolás teszi különlegessé. Története Az átrium területéről előkerült monogramos járókövezet I. Anasztasziosz bizánci császár uralkodásának idejéből (491–518) származik, ez alapján a bazilika építési idejét az 5–6. századok fordulójára teszik. A feltételezések szerint a bazilikát Mihály arkangyalnak szentelték, s használatban volt egészen a 11. századig, amikor – a kutatások szerint – az 1081-ben Dürrakhiont elfoglaló, Robert Guiscard vezette normann sereg felgyújtotta az épületet. Az elpusztított bazilika területén hantolták el I. Alexiosz bizánci császár testőrségének harcban elesett tagjait. Az innen előkerült szórványos éremleletek alapján az egykori templom szűkebb környezete a 13. századig még lakott lehetett, az elkövetkező évszázadok során azonban a bazilikát elfeledték. A romokat csak 1974-ben fedezte fel egy albán régész házaspár, Hava és Sali Hidri, majd 1981–1983-ban feltárták az épület alapjait, valamint a híressé vált mozaikot is. Leírása A bazilikarom Durrës központjától délkeletre légvonalban 5, közúton 10 kilométerre található, Arapaj falu déli határában, a Szent Mihály-domb (Kodra e Shën Mëhillit) oldalában. A helyszínt kerítés veszi körbe, de az északi oldalról nyíló kapun keresztül megközelíthető és bejárható. A keleti tájolású bazilika hossztengelye kb. 60 méter, szélessége a narthexnél 20, a mellékhajók apszisainál 30 méter. Háromkaréjos típusú, azaz a két mellékhajó és az általuk közrezárt főhajó keleti vége egyaránt egy-egy apszisban, félköríves szentélyben végződik. A háromkaréjos alaprajz művészettörténeti kutatások alapján a szent- és vértanúkultusznak rendelt bazilikákat jellemezte a régióban, s vélhetően az arapaji fő feladata is valamely ereklye őrzése lehetett. Az épület négy bejárata a nyugati oldalon elhelyezkedő, az átriumot lehatároló narthexből nyílt, kettő a főhajóra, egy-egy pedig a mellékhajókra. A bazilika belső terét faragott oszlopfős kolonnád tagolta, de az ásatások során néhány kő- és bronzszobor-töredék is előkerült. A bazilika déli oldalához csatlakozik egy kisebb, földbe süllyesztett sírkamra, amelyben egy férfi és egy nő maradványait tárták fel a régészek. A sírkamra tetejét egy gazdagon színezett (polikróm), 54 négyzetméteres mozaik fedi, amely napjainkig fennmaradt (állagvédelmi okokból azonban kavicsréteg borítja, így nem látható). A mai Albánia területéről ismert korabeli geometrikus mozaikoktól eltérő, de a szakrálistól (mitikustól vagy biblikustól) a profán irányába is eltávolodott ábrázolásai különlegessé teszik az arapaji helyszínt. A mozaikfelületen két jelenet látható: egyik részén két korabeli paraszt – egy nő és egy férfi – ül a szabadban kutyáikkal, lovakkal, kecskékkel és juhokkal körbevéve; a panel másik fele egy kétfülű kratért ábrázol, amelynek szájából kétfelé ömlik a bor, s az így kialakuló borpatak egy-egy ágához egy szarvasbika, illetve egy -tehén közeledik, hogy szomjukat csillapítsák. A feltételezések szerint az első kép az elhunyt pár paradicsombeli életét ábrázolja, míg a kratérből kiömlő bor Krisztus halálára és az eucharisztiára történő ikonográfiai utalás, esetleg annak megjelenítése, ahogy a szarvasokban allegorikus alakot öltő emberpár a halál után az örök élet forrásából iszik. Rágótetvek A rágótetvek (Mallophaga) a tetvek (Phthiraptera) rendjének egy csoportja, mely mintegy 3000 fajból áll. Hagyományosan a tetvek egyik rendjének (vagy alrendjének) tekintették őket, míg a másik tetű rend (vagy alrend) a szívótetvek (Anoplura) voltak. Újabb eredmények szerint azonban a rágótetvek parafiletikus csoport, ezért taxonómiai egységként ma már nem használatos. Az egykor ide sorolt fajok az alábbi alrendekbe tartoznak: Rendszerezés Amblycera Ischnocera Rhyncophthirina Böhme Böhme település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 924 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Mario Stanić Mario Stanić (Szarajevó, 1972. április 10. –) korábbi boszniai születésű, horvát válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását a Željezničar utánpótláscsapataiban kezdte. Az egykori Jugoszlávia egyik legtehetségesebb játékosa volt. 1992-ben Horvátországba a Croatia Zagrebhez iagzolt. Egy szezon után a spanyol Sporting Gijón, majd újabb egy szezont követően a portugál Benfica szerződtette. 1995-ben Belgiumba igazolt a Club Brugge együttesébe és még az idény végén belga gólkirályi címet szerzett 20 góllal. Itt szintén csak egy szezont töltött és 1996-ban került a Parmahoz, ahol négy egymást követő idényt húzott le. 2000 júniusában a Chelsea igazolta le. Első mérkőzését A londoni kékek színeiben 2000. augusztusában, egy West Ham United ellen 4–2 arányban megnyert mérkőzésen mutatkozott be. Ezen a mérkőzésen 2 gólt is szerzett, az egyiket 35 méteres távolságból. Mint később kiderült a BBC Match of the day műsorána által a szezon góljának választották. Négy bajnoki idény után 2004-ben távozott és a pályafutását is befejezte. Válogatottban A horvát válogatottban 1995. szeptemberében mutatkozott be egy Észtország elleni Európa-bajnoki selejtezőn. A nemzeti csapat tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon és az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon, ahol a bronzérmet jelentő harmadik helyet szerezték meg illetve a 2002-es világbajnokságon. 1995 és 2003 között összesen 49 alkalommal lépett pályára és 7 gólt szerzett. Sikerei, díjai Belga bajnok (1): 1995–96 Belga kupagyőztes (1): 1996 Olasz kupagyőztes (1): 1999 Olasz szuperkupagyőztes (1): 1999 UEFA-kupa (1): 1999 Angol szuperkupagyőztes (1): 2000 Jonjoe Kenny Jonjoe Kenny (Kirkdale, 1997. március 15. –) angol labdarúgó, az élvonalbeli Everton és az U21-es válogatott hátvédje. Pályafutása Klubcsapatban Az Everton utánpótlásában nevelkedett, 2014 júliusában kapott profi szerződést. 2015. július 21-én kölcsönadták a harmadosztályú Wigannek. Hét alkalommal lépett pályára a felnőttek között, kölcsönszerződése lejártával visszatért a Karamellákhoz, annak ellenére, hogy Gary Caldwell menedzser meghosszabbította volna még szerződését. 2016. január 27-én a negyedosztályú Oxford Unitedhoz adták kölcsön egy hónapra, később a szezon végéig meghosszabbították. A csapat alapemberévé vált, a szezon végén fel is jutottak a harmadosztályba, de ekkor Kenny már nem volt a csapatnál, mivel az Everton visszarendelte: az ideiglenesen David Unsworth vezette Karamellák mezében az élvonalban 2016. március 15-én a Norwich ellen, Matthew Pennington cseréjeként mutatkozott be. A rákövetkező idényben többször is padozott a felnőttcsapatban, helyette az Unsworth vezette Premier League 2-csapat alapembere volt. Az idény végén a fiatalok hatalmas meglepetésre meg is nyerték a bajnokságot. A felnőttek között mindössze egyszer, a Swansea elleni május 6-i mérkőzésen, Mason Holgate cseréjeként lépett pályára. A 2017–18-as szezonra alapemberré vált: szeptember 20-án a Sunderland elleni 3–0-ra megnyert Ligakupa-találkozót, szeptember 28-án az Apóllon Lemeszú elleni EL-mérkőzést (2–2) játszotta végig, a bajnokságban első végigjátszott találkozója Ronald Koeman utolsó mérkőzése, az Arsenal elleni 5–2-es vereség volt. A csapatot ideiglenesen átvevő David Unsworth, majd a véglegesített Sam Allardyce keze alatt a következő 12 mérkőzést végigjátszotta, két gólpasszt is kiosztott. Első FA-kupa-összecsapása a Liverpool ellen 2–1-re elveszített január 5-i mérkőzés volt. 2017 decemberében 2022-ig szerződést hosszabbított. A válogatottban 2014 májusában megnyerte az angol U17-es labdarúgó-válogatottal a korosztályos Európa-bajnokságot. A Hollandia elleni döntő büntetőpárbajában Kenny értékesítette a győztes tizenegyest. Bekerült a torna csapatába is. Kenny ott volt a 2016-os U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon is, az Olaszország elleni vesztes elődöntőn is kezdő volt. Kenny az U20-asokkal részt vett a 2017-es világbajnokságon. Mind a hét mérkőzést végigjátszotta, a Venezuela ellen 1–0-ra megnyert döntővel Anglia az 1966-os világbajnoki győzelem óta először nyert világtornát. Statisztika 2017. december 30. szerint Sikerei, díjai Football League Two ezüstérmes: 2015–16 Football League Trophy ezüstérmes: 2015–16 U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság győztes: 2014 U20-as labdarúgó-világbajnokság győztes: 2017 U17-es labdarúgó-Európa-bajnokság torna csapata: 2014 3212 Agricola A 3212 Agricola (ideiglenes jelöléssel 1938 DH2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yrjö Väisälä fedezte fel 1938. február 19-én. Balogh Miklós (püspök) Galántai Balogh Miklós (Turócszentmihály, 1625 – Szepes, 1689. október 6.) váci püspök. Élete Iskoláit hazájában végezve, Rómába ment a bölcselet és teológia hallgatására és ugyanott szentelték fel. Rómából hazatérvén, plébános lett és mint ilyen tíz évig működött; azután esztergomi kanonok és e főkáptalan nagyprépostja lett; 1681. december 28-án emelték csanádi püspökké; 1683–1689-ig szepesi prépost volt és novii választott püspök is. 1685. április 16-án váci püspökké neveztetett ki, ahová nem annyira a törökök által feldult város romjai, mint megrongált egészsége miatt nem mehetett. Művei Pappá szenteltetése után 1652-ben megirta: Nucleus totius libri Job ex S. Gregorio papa excerptus cz. művét Rómában, két kötetben. Az eredeti kézirat a nagy-szalóki plébániai könyvtár birtokában van. MH 12. Páncéltörő Tüzérezred A Magyar Honvédség 12. Páncéltörő Tüzérezred, a Magyar Honvédség 1991-ben felszámolt páncéltörő tüzérezrede volt. A szervezet rövid története Az alakulat 1966. január 1-én alakult meg a karcagi Rózsa Ferenc Laktanyában a gyöngyösi 4. Gépkocsizó Lövészhadosztály páncéltörő tüzérosztályként. Fegyverzete ekkor 57 mm-es és 85 mm-es páncéltörő ágyúkkal volt felszerelve. 1987-ben a RUBIN-feladatnak megfelelően a tüzérosztályt páncéltörő tüzérezreddé fejlesztették és a 3. Gépesített Hadtest alárendeltségébe került. A karcagi laktanya 1990-es bezárása után a MH 6. Légvédelmi Tüzérezredet és a MH 12. Páncéltörő Tüzérezredet áttelepítették. Az utóbbi alakulat Szentes helyőrségbe került a Damjanich János Laktanyába. Az ezred 1991-ben felszámolásra került. Források, megjegyzések http://www.eroforras.net/csokkent/laktanya.html Egyéb források Balla Tibor–Csikány Tamás–Gulyás Géza–Horváth Csaba–Kovács Vilmos: A magyar tüzérség 100 éve, 1913––2013, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2014, ISSN 978-963-327-602-0 http://www.eroforras.net/csokkent/laktanya.html Szabó Szabolcs (geográfus) Szabó Szabolcs (Gyula, 1979. február 11. –) magyar geográfus, politikus; 2014 és 2018 között az Együtt – a Korszakváltók Pártja független országgyűlési képviselője. 2003 óta lakik Budapest XXI. kerületében. Életrajz Tanulmányai A békéscsabai Széchenyi István Közgazdaságtani és Külkereskedelmi Szakközépiskolában maturált. 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának geográfus szakán diplomázott. C típusú középfokú német és C típusú középfokú angol nyelvvizsgája van. Politikai pályafutása 2014. május 6. óta az Együtt – a Korszakváltók Pártja független országgyűlési képviselője. 2014. május 6. óta a Kulturális bizottságnak tagja. 2018. június 2-án az Együtt – a Korszakváltók Pártja megszűnt, ezzel beült a Lehet Más a Politika (LMP) frakciójába. 2018. október 1-jén Szabó Szabolcs és Szél Bernadett kilépett az LMP frakciójából, és függetlenként folytatják az országgyűlési munkájukat. Mario Yamasaki Mario Yamasaki (São Paulo, 1964. április 22. –) amerikai-brazil cselgáncsozó. Cselgáncsban és brazil dzsúdzsucuban is negyedik rangú fekete övvel rendelkezik. Unokatestvére az olimpikon cselgáncsozó Shigueto Yamasaki. Szenegáli fülesmaki A szenegáli fülesmaki (Galago senegalensis) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a fülesmakifélék (Galagidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A szenegáli fülesmaki Afrikában él, a Szaharától délre, kivéve az esőerdőket. Alfajai Galago senegalensis senegalensis Galago senegalensis braccatus Galago senegalensis dunni Galago senegalensis sotikae Megjelenése Az állat testhossza 16-20 centiméter, farokhossza 23-25 centiméter és testtömege 100-300 gramm. Bundájának színezete szürke vagy piszkos vörösessárga. Hasi része világosabb. Szeme rendkívül érzékeny. Puillája nappal résnyire szűkül, csak éjjel tágul ki teljesen, hogy az állat látása optimális legyen. Sérülések elkerülése érdekében ugrás közben lehatja nagy fülét. A hátsó lába meghosszabbodott, növelve az ugrás erejét. A megnyúlt lábtőcsont gondoskodik az erő hatásos átviteléről helyből ugrás esetén. A lapított, járópárnás ujjaknak köszönhetően a fülesmaki fára mászáskor jobb fogást talál. Amikor a szenegáli fülesmaki ugrik, bozontos farka segíti az iránytartásban és az egyensúlyozásban. Életmódja A szenegáli fülesmaki társas lény. Az éjszakai pihenőt csoportokban töltik, de táplálékszerzéskor kisebb családokat alkotnak. Tápláléka rovarok, virágok, virágpor, méz, magvak, termések, gyíkok, egerek és madárfiókák. Szaporodása Az ivarérettséget 8 hónapos korban éri el. A párzási időszak az esős évszak végén van, ezért a földrajzi helytől függ. A vemhesség 4 hónapig tart, ennek végén 1 vagy 2 kölyök születik. A kis szenegáli fülesmaki születésekkor 58 milliméter hosszú és 15 grammos. Az elválasztás 6 hét után történik meg. 8 hetes korukban már önállóan keresnek táplálékot. Arara Arara város Brazília Paraíba államában. Közigazgatási területe 89 km². Star Wars film képregények Star Wars filmképregények: A George Lucas története alapján készült Star Wars univerzumban játszódó 6 filmből és a Klónok háborúja televíziós sorozatból számtalan képregényadaptáció készült: az amerikai Marvel Comics és Dark Horse Comics, a magyar Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó (Fazekas Attila - Cs. Horváth Tibor szerzőpáros) és a japán Tokyopop és Take Shobo kiadó jóvoltából. A filmképregények történetei 32 és 19 évek között játszódnak az Új remény eseménye előtt, az Új remény eseménye alatt és 3-4 évvel az Új remény eseménye után. ČSD E 479.0 A ČSD E 479.0 sorozat (1988 után: ČD 130 sorozat) egy Bo'Bo' tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat. 1977-ben gyártotta a Škoda. Összesen 40 db épült a sorozatból. Stazione di San Martino in Gattara Stazione di San Martino in Gattara vasútállomás Olaszországban, Brisighella településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Firenze–Faenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Cassiano Stazione di Popolano di Marradi Gérard Larrousse Gérard Larrousse (Lyon, 1940. május 23.) francia autóversenyző, a Le Mans-i 24 órás autóverseny kétszeres győztese. Pályafutása Pályafutása kezdetén raliversenyeken vett részt. 1969-ben megnyerte a Korzika-ralit, valamint három alkalommal (1969, 1970, 1972) lett második a Monte Carlo-ralin. 1971-ben, Vic Elford társaként győzött a Sebringi 12 órás autóversenyen, és a Nürburgringi 1000 km-es futamon. 1973-ban és 1974-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt honfitársával, Henri Pescarolóval. Az 1975-ös európai Formula–2-es bajnokságban egy futamgyőzelemmel negyedikként végzett. 1974-ben két Formula–1-es versenyen vett részt. 1987-től 1994-ig pedig saját alapítású csapata vezetőjeként volt jelen a sorozatban. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ralph Steinman Ralph Marvin Steinman (Montréal, 1943. január 14. – New York, 2011. szeptember 30.) kanadai immunológus, sejtbiológus. 2011-ben az amerikai Bruce Beutlerrel és a francia Jules Hoffmann-nal megosztva elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat a dendritikus sejtek felfedezéséért. Tanulmányai Ralph M. Steinman 1943. január 14-én született a kanadai Montrealban, kelet-európai zsidó bevándorló családban, Irving Steinman ruhakereskedő és Nettie Takefman négy gyermeke közül a másodikként. Röviddel később a család a közeli Sherbrooke-ba költözött, ahol apja boltot nyitott. Apja szerette volna, ha Ralph viszi tovább a családi üzletet, de ő orvosnak tanult. Előbb a montreali McGill Egyetemen szerzett BSc fokozatot 1963-ban, majd az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait és 1968-ban magna cum laude minősítéssel orvosdoktori képesítést kapott. Még az egyetemen egy évet Elizabeth Hay laboratóriumában töltött és sejtbiológiai és immunológiai kutatásokban vett részt, majd miután megkapta diplomáját, úgy döntött, hogy kutatói pályára lép. Munkássága Miután befejezte kórházi rezidentúráját, 1970-ben posztdoktori ösztöndíjjal a Rockefeller Egyetem sejtélettani és immunológiai laboratóriumában kezdett dolgozni, Zanvil A. Cohn és James G. Hirsch vezetése alatt. Steinman ezután egész pályafutását ezen az egyetemen töltötte, ahol 1972-ben adjunktussá (assistant professor), 1976-ban docenssé (associate professor), 1988-ban pedig professzorrá nevezték ki. Cohn és Steinman az immunrendszer működését vizsgálta, hogy a fehérvérsejtek hogyan indítják be a védekezési reakciókat a baktériumok és tumorsejtek ellen. 1973-ban a lép sejtjei között mikroszkóppal egy ritka, addig ismeretlen sejttípust fedeztek fel, amelyet ágas-bogas nyúlványai után dendritikus sejtnek neveztek el. A tudományos közösség eleinte kétkedéssel fogadta a felfedezést és úgy vélték, hogy csak a különös formájú makrofágot láttak, bár tőlük eltérően a dendritikus sejtek nem voltak képesek fagocitózissal bekebelezni a baktériumokat. Steinmannak ezután sikerült kimutatnia, hogy új sejtjei a makrofágokhoz hasonlóan képesek antigéneket prezentálni a T-limfociták számára, vagyis a kórokozók fehérjéit feldolgozva a saját felszínükre helyezték egy kísérő fehérjekomplex (ún. fő hisztokompatibilitási komplex II, MHC II) kíséretében, ahol a T-sejtek felismerhették, és megindíthatták ellene az ellenanyagtermelést, vagy a sejtes immunreakciót. Steinman munkája révén kiderült, hogy bár antigénprezentációra más sejtek (makrofágok és B-limfociták) is képesek, az elsődleges prezentálók a dendritikus sejtek és csak ők képesek aktiválni a naiv (antigénnel addig nem találkozó) T-sejteket. Steinman munkája az immunrendszer működésének egy alapvető vonását derítette fel, amelyet a gyakorlatban a vakcinák kifejlesztésénél is tudtak alkalmazni. Laboratóriuma egészen 2011-es haláláig a dendritikus sejtek kutatásának egyik világszerte elismert központja maradt. Még 2010-ben is elindította egy új, dendritikus sejteket célzó HIV-vakcina klinikai tesztelést az egyetem kórházában. Pályafutása során 450 cikket publikált és 1978-tól ő volt a Journal of Experimental Medicine főszerkesztője. 1998-ban kinevezték a Christopher Browne Immunológiai és Immunbetegségeket Kutató Központ élére. 2007-ben Steinman hasnyálmirigyében adenokarcinómát találtak. A dendritikus sejtek működésén alapuló immunterápiát dolgozott ki saját maga kezelésére és négy éven át sikerült jó állapotban tartania magát; utazott, előadott, dolgozott. Állapota azonban rosszabbra fordult és 2011. szeptember 30-án meghalt. Három nappal később a Nobel-díj Bizottság (akik nem tudtak a haláláról) bejelentette, hogy (az amerikai Bruce Beutler és a francia Jules Hoffmann mellett) ő kapja az az évi fiziológiai díjat. Az orvosi Nobel-díjat korábban soha nem adományozták posztumusz módon, ennek ellenére a Bizottság nem változtatta meg a döntését. Özvegye a díj teljes pénzjutalmát jótékony célra fordította. Elismerései 1996 - Emil von Behring-díj 1998 – William B. Coley-díj 1997 - Rudolf Virchow-érem 1988 - Coley-érem 1999 – Robert Koch-díj 2003 – A Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díja 2007 – Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásokért 2009 – Az Albany Gyógyközpont díja] 2010 - A.H. Heineken orvostudományi díj 2011 – Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 2001 óta tagja volt az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának. Az Innsbrucki Egyetem, az Erlangeni Egyetem, a Brüsszeli Szabadegyetem és a Mount Sinai Orvostudományi Egyetem díszdoktorává választotta. Családja Steinman rezidensként ismerkedett meg a kórházi szociális munkásként dolgozó Claudia Hoeffellel, akivel 1971-ben összeházasodtak. Három gyermekük született: Adam, Alexis és Lesley. Ferihegy Ferihegy Budapest XVIII. kerületének egyik városrésze. Területének majdnem egészét a Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér (régebbi nevén a Ferihegyi repülőtér) foglalja el. Fekvése Határai: Csévéző utca a MÁV újszászi vasútvonalától (120a) – a XVII. és XVIII. kerület közigazgatási határa – A Ferihegyi repülőtérre vezető út – a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér kerítése délkeletnek futva – főváros határa – a MÁV ceglédi vasútvonala (100a) a Csévéző utcáig. A név eredete A név Mayerffy Xavér Ferencre emlékeztet, akinek a 19. században szőlőbirtokai voltak e területen. Ő adományozta a területet az akkor induló magyar aviatika számára, hogy ott repülőtér létesülhessen. A Ferihegyi repülőtér A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret, amelynek csak egy része esik a főváros területére, korábban erről a városrészről nevezték el; a repülőteret a közbeszédben ma is gyakran csak „Ferihegyként” emlegetik. A két terminálos repülőtér két futópályával (mindkettő II. kategóriás mindkét irányból) rendelkezik. Mindkét pálya két irányból közelíthető meg, észak felől a 31L és a 31R futópályák, míg dél felől a 13L és a 13R futópályák. A repülőtér a XVIII. kerülethez (és részben Vecséshez) tartozik. A XVII. kerületi önkormányzat – a helyi iparűzési adóbevétel reményében – többször sikertelen kísérletet tett a terület megszerzésére. Eddy Grant Eddy Grant (Plaisance, Guyana, 1948. március 5. –) brit-guyanai származású énekes, gitáros. Élete 1948-ban született. 1965-ben alapította meg a The Equals együttest. 1973-tól szólóénekes. Legismertebb albuma az 1982-es Killer on the Rampage. Legismertebb dala az apartheid-ellenes Gimme Hope Jo'anna. 1985-ben járt Magyarországon. A '90-es években nem volt túl sikeres. Diszkográfia Stúdióalbumok Eddy Grant (1975) Message Man (1977) Walking on Sunshine (1979) Love In Exile (1980) Can't Get Enough (1981) Killer on the Rampage (1982) Going for Broke (1984) Born Tuff (1987) File Under Rock (1988) Barefoot Soldier (1990) Paintings of the Soul (1992) Soca Baptism (1993) Hearts and Diamonds (1999) Reparation (2006) Plaisance (2017) Bölcskei SE A Bölcskei Sport Egyesület, egy 1913-ban alapított magyar labdarúgóklub. Székhelye Bölcskén található. Sikerek Bajnok: 2009-10 Híres játékosok Buzás Attila Berthenicourt Berthenicourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 206 fő (2015). Berthenicourt Alaincourt, Itancourt, Mézières-sur-Oise, Séry-lès-Mézières és Urvillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rák-köd A Rák-köd (Messier 1, M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát (SN 1054); ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt, de addigra már rögzült a Rák-köd elnevezés. 6500 fényév távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű neutroncsillag (pulzár) található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták. Felfedezése A ködöt 1731-ben fedezte fel John Bevis angol orvos és amatőrcsillagász, aki Uranographia Britannica nevű atlaszába is felvette. Charles Messier Bevistől függetlenül szintén felfedezte 1758. augusztus 28-án, miközben egy két héttel korábban felfedezett üstököst követett. Messier először üstökösnek nézte, de hamar rájött, hogy nincsen megfigyelhető mozgása és ködös fénye is más, mint az üstökösöké. 1758. szeptember 12-én katalogizálta a ködöt; ezen objektum felfedezése indította el a róla elnevezett Messier-katalógus összeállítását. Miután Messier 1771-ben egy levélből tudomást szerzett Bevis korábbi felfedezéséről, elismerte annak elsőségét. Az első fényképet 1892-ben, az első színképet 1914-ben készítették az égi objektumról. Fizikai feltételek Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak, kisebb mértékben szénből, oxigénből, nitrogénből, vasból, neonból és kénből. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³. 1953-ban Joszif Sklovszkij felvetette, hogy a diffúz kék fénylést főleg a fénysebesség felével körpályán mozgó elektronok sugárzása, a szinkrotron sugárzás okozza. Három évvel később ezt megfigyelésekkel is megerősítették. Az 1960-as években kiderítették, hogy az elektronok körpályájának forrása az erős mágneses mező, amelyet a köd közepén lévő neutroncsillag állít elő. A Rák-köd jelenleg 1500 km/s sebességgel tágul. Központi csillag A Rák-köd közepén két halvány csillag található, ezek közül az egyik a felelős a köd létezéséért. 1942-ben azonosították, amikor Rudolf Minkowski azt találta, hogy optikai spektruma nagyon szokatlan. A csillag körüli térségből erős rádiósugárzást figyeltek meg 1949-ben és röntgensugárzást 1963-ban. 1967-ben felfedezték, hogy a gamma tartományban ez az égbolt egyik legfényesebb objektuma. 1968-ban megtalálták gyors pulzusokban sugárzó csillagot, amely az első felfedezett pulzárok közé tartozott és az első, amelyet szupernóva-maradványként azonosítottak. A pulzárok erős elektromágneses sugárzás forrásai, amelyet rövid, szabályos pulzusokban bocsátanak ki másodpercenként sokszor. A Rák-köd központi csillaga 0,033 másodperces periódusidővel pulzál, a pulzárkatalógusban NP 0532 számon tartják nyilván. 1967-es felfedezésük idején nagy rejtélynek tartották, az elsőt megtaláló csoport valószínűnek tartotta, hogy a szabályos jelek egy fejlett civilizációtól származnak. A Rák-köd közepén felfedezett pulzáló rádióforrás bizonyította, hogy a pulzárok szupernóva robbanások során jönnek létre. Ma már gyorsan forgó neutroncsillagoknak tartják, amelyek erős mágneses tere keskeny sugárba gyűjti az emissziót. Megfigyelése Alacsony felületi fényessége miatt kis távcsövekkel nehéz megfigyelni. Rektaszcenzió : 5h 34,5m Deklináció : +22° 01' Látszólagos fényesség : 8,4 m Látszólagos kiterjedés: 6' x 4' Halo (dal) A Halo Beyoncé Knowles negyedik kislemeze az I Am... Sasha Fierce című albumról. Szenenmut Szenenmut ókori egyiptomi építész és hivatalnok a XVIII. dinasztia idején. Ő tervezte Hatsepszut fáraónő híres Dejr el-Bahari-i templomát. Egyes feltételezések szerint Hatsepszut szeretője volt. Szenenmut Juniból (ma Armant) származott, vidéki középosztálybeli írástudó családból. Szülei, Ramosze és Hatnofer Théba melletti érintetlen sírját 1935-36-ban tárták fel. A sír fontos szerepet játszik annak meghatározásában, mikortól uralkodott Hatsepszut régens helyett már fáraóként: koronázásának a 7. év végére már meg kellett történnie, mert az erre az évre datált amforán már uralkodói neve szerepel. A sírból több adat is kiderül Szenenmut családját illetően. Apját Ramoszénak hívták, és körülbelül hatvanévesen halt meg, anyja Hatnofer (vagy Hatnofret), Szitdzsehuti lánya volt, aki hat vagy hét évvel túlélte férjét, és Hatsepszut uralkodásának hetedik évében halt meg, amikor Szenenmut már magasabb pozícióban volt és díszesebb temetést tudott rendezni neki; ekkor apját is újratemettette az új sírba, melyet sajátja közelében alakíttatott ki. Szenenmutnak öt testvére ismert: három fiú, Amenemhat, Minhotep és Páiri, valamint két lány, Ahhotep és Nofrethór. Sokáig a testvérének hitték Szeniment, aki szintén ebben az időben élt a királyi udvarban, de rokonságukra semmi utalás nincs, Szeniment máshol temették el, mint Szenenmut rokonait, máshol ábrázolják Szenenmut sírjában is, és az anyját is másképp hívták, mint Szenenmutét. Nem tudni, mikor kezdődött Szenenmut pályafutása. Már Hatsepszut trónra lépte előtt említik, ekkor a fáraónő lányának, Nofruré hercegnőnek az „első szolgálója”, majd nevelője lett. Több szobra is ábrázolja a hercegnővel. Hatsepszut trónra lépésekor Szenenmut magasabb pozícióba került, és Szenimen követte Nofruré nevelőjének posztján. Újabb rangja szerint „Ámon magtárainak felügyelője” és „Az uralkodó karnaki munkálatainak felügyelője” lett. Emellett viselt pár olyan címet is, ami feltehetőleg nem valódi feladatokra utalt, csak személye fontosságára utalt, például „A királyi hálószoba felügyelője”, „A fürdőhelyiség fő intézője. Építészként Szenenmut leghíresebb alkotása Hatsepszut Deir el-Bahari-i halotti temploma, a Dzseszer-dzseszeru („Szentek szentje”), melyet lehetséges, hogy alagútrendszerrel terveztek összekötni Hatsepszut Királyok völgye-beli sírjával. Felügyelte két hatalmas obeliszk állítását is. Ezek egyike ma is áll a karnaki Ámon-templomban, és 29,56 méteres magasságával a ma Egyiptomban álló legmagasabb obeliszk (csak III. Thotmesz egy obeliszkje magasabb nála két és fél méterrel, de az ma Rómában áll). Feltételezések szerint Szenenmut Hatsepszut szeretője volt. Ezt az elméletet főként egy falfirkára alapozzák, mely a Hatsepszut halotti templomán dolgozó egyik munkás sírjának falán maradt fenn Deir el-Bahariban. A kép két meztelen emberalakot ábrázol közösülés közben, egyiküknek a fején mintha fáraói korona lenne. Az elmélet mellett szól, hogy Szenenmut, ókori egyiptomi férfitól szokatlan módon, soha nem nősült meg. Természetesen utólag már nem bizonyítható, hogy bármi is lett volna köztük, de valószínű, hogy közel álltak egymáshoz, ha nem is szeretőként, akkor barátként. Szenenmutnak több ábrázolása is előkerült Hatsepszut Deir el-Bahari-i templomából, ahol olyan helyekre vésték őket (pl. ajtók mögé), ahol rejtve maradtak. Ez nem királyi személytől meglehetősen szokatlan, és az egyiptológusok véleménye megosztott abban a tekintetben, Hatsepszut hallgatólagos beleegyezésével vagy a tudta nélkül kerültek oda az ábrázolások. Maga Szenenmut egy feliratán kijelenti, hogy az uralkodó engedélyével készültek a képek. Szenenmut két sírt építtetett magának, egyet Hatsepszut 7. uralkodási évében (TT71), egyet, a 353-as sír néven ismertet pedig a 16. évben, Hatsepszut halotti temploma közelében (gyakorlatilag annak területén). Mindkét sírt később alaposan megrongálták, a korábbi feltételezések szerint Hatsepszut emlékének üldözése terjedt ki Szenenmutra is, de ezt bizonyítékok nem támasztják alá, az istenek nevének kivésése például szinte biztosan az Amarna-korban történt, illetve később, már a kereszténység idején. Szenenmut haláláról nincs adat. Nem tudni sem azt, mikor halt meg, sem azt, miért nem temették el sírjába. A korábbi feltevésekre, melyek szerint hirtelen kegyvesztetté vált, nincs bizonyíték. Ferincz István Ferincz István (Inke, 1942. augusztus 4.) szlavista filológus, c. egyetemi tanár. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szláv Intézet vezetője (1999-2007). A SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola témavezetője. 1991 óta a Szláv Kultúrák Baráti Körének alapítója tagja és elnöke. Életpályája Iskolái Egyszerű emberek gyermekeként falusi római katolikus családban született a Somogy megyei Inkén. Felsőfokú tanulmányokat a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott magyar-orosz szakon (1960–1965). 1965-ben vette kézhez magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevelét. Bekerült gyakornoknak az Orosz Tanszékre. Kezdettől fogva oktatói, kutatói, oktatási- és kutatásszervezési feladatokat látott el. Oktatói munkája Az egyetemi oktatásban az első három évben (1965–1968) nyelvtörténeti szemináriumok és beszédgyakorlatok vezetése, majd 1968/69. tanévtől óorosz irodalmi előadások tartása és szemináriumok vezetése képezte feladatát. Időről időre orosz népköltészeti előadásokat és középkori kultúrával kapcsolatos beszédgyakorlatokat is vezetett. Évekig hirdetett és tartott speciális szemináriumokat óorosz irodalomból és a magyar őstörténet szláv forrásairól. Az 1990-es évektől az orosz mellett a bolgár, s több szláv szak (ukrán, szerb, cseh) beindulása, azaz majdnem két évtizede az óbolgár és a régi ukrán irodalom tanítása is a feladatai közé tartozott, illetve az ortodox vallású szláv népek összehasonlító irodalomtörténetének oktatásából is részt vállalt. Az orosz nyelv mellett a bolgár nyelvet ismeri felsőfokon, ukrán nyelvismerettel is bír, s még egy nyugati nyelvből, németből is középfokú nyelvvizsgája van, ez utóbbi segítségével magánutakat tett a Német Demokratikus Köztársaságban, majd az egyesített Németországban. Kutatói munkája A kutatói munkába már egyetemista korában bekapcsolódott. Egyetemi tanulmányai idején érdeklődése az orosz nyelv története felé fordult. Érdeklődésének kialakulásában jelentős volt H. Tóth Imre szerepe, aki figyelmét az akkor élénk vitákat kiváltó orosz irodalmi nyelv kialakulásának problematikájára irányította. M. A. Szokolova professzorral való találkozása Leningrádban volt a másik fontos momentum, mert Szokolova professzor arra hívta fel a figyelmét, hogy a kezdetek mellett legalább olyan izgalmas a nemzeti irodalmi nyelv kialakulásának folyamata. Ez a kettős indíttatás meghatározónak bizonyult Ferincz István további szakmai érdeklődése szempontjából. Mindmáig két korszak áll érdeklődése előterében: a kezdetek, azaz a Kijevi Rusz irodalmi nyelve és a 17-18. század változásokkal teli időszaka. Az előbbi korszak gazdag, de még kialakulatlan és éppen ezért rendkívül hajlékony műfajrendszerével és ezekhez idomuló nyelvi eszközeinek változatosságával, a folklór és az írásban rögzített irodalom eszközeinek kölcsönhatásával kínált számára változatos kutatási feladatot. Másfelől Ferincz István előadásaiban és tudományos közleményeiben vizsgálja a 17. századi társadalmi-politikai életben végbement változások nyomán bekövetkezett műfaji és nyelvi változásokat az orosz irodalomban és általában az orosz írásbeliségben. A 17. században újra jelentős lett a folklór és az irodalom kölcsönhatása, változásokon mentek keresztül a hagyományos műfajok. Az addig monolitnak nevezhető irodalmi műfajok helyébe, amelyeknek alkotói többnyire tudós szerzetesek voltak, különböző rendű és rangú írók léptek, akik a különböző műveltségű és irodalmi ízlésű rétegek számára írtak. Ez azt is jelentette, hogy az addig irodalmi funkcióval nem rendelkező úgynevezett kancelláriai műfajok, bizonyos változtatások után, irodalmi funkcióra tettek szert. A változásokat a nyelv, természetesen, érzékeny műszerként tükrözte. Az alsóbb néprétegek (kereskedők, kézművesek, stb.) igényeit kielégítő, az orosz irodalomtörténetben demokratikusnak nevezett irodalomba behatoltak a népi, beszélt nyelvi elemek, kancelláriai kifejezések. Az orosz irodalmi nyelv kialakulásával és történetével való foglalkozásának egyenes következményeképp doktori disszertációja témájául a 17-18. század elejéről származó magánlevelekben előforduló elöljárós szószerkezetek vizsgálatát választotta. "Elöljárós szószerkezetek а XVII. századi és XVIII. század eleji magánlevelekben" c. doktori disszertációját 1968-ban nyújtotta be és védte meg summa cum laude eredménnyel. Opponensei H. Tóth Imre és Juhász József voltak. PhD-védésére 1997. októberben került sor. Opponensei: Nyomárkay István és Gadányi Károly. Az 1970-es évek elején Hajdú Péter, Kristó Gyula és Róna-Tas András megszervezte a Szegedi Őstörténeti Munkaközösséget, amelynek tagjaként Ferincz István részt vállalt jegyzetek megírásában (például Bevezetés а magyar őstörténet kutatásának forrásaiba). Innen datálható érdeklődése a magyar történelem korai korszakára fényt vető szláv források, a szláv időszámítás, a magyar-szláv kapcsolatok, illetve a magyarral rokonnépek kultúrtörténete iránt. Nyelvtörténésznek készülvén, nyelvi vonatkozásban is izgalmas feladatnak tartotta a szláv források kutatását, hiszen valamennyi jelenleg ismert, magyar vonatkozást is tartalmazó forrás az emlék keletkezési helyétől függően az egyházi szláv nyelv orosz vagy délszláv (bolgár vagy szerb) szerkezetének a tanulmányozását jelentette. Több alkalommal járt a leningrádi és a Moszkvai Állami Egyetem Orosz Tanszékén, ahol könyvtárakban végzett kutatómunkát, anyagot gyűjtött, illetve az ottani szakmai tekintélyekkel konzultált, igyekezett a tanszék szakmai kapcsolatait építeni: Vlagyimir V. Kuszkov, M. A. Mescserszkij, A. M. Pancsenko, Vlagyimir V. Koleszov. (az utóbbi két tudós ma már a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora). Egy alkalommal a Bolgár Tudományos Akadémia ösztöndíjával Szófiában volt egy hónapos tanulmányúton. Kutatási módszereiről Feladatát nem a források feltárásában látta elsősorban, hiszen a honfoglaló magyarság kialakulására és a honfoglalásra vonatkozó jelentősebb forráshelyeket tartalmazó: A magyar honfoglalás kútfői (1900), valamint annak rövid, népszerű változata A magyarok elődeiről és a honfoglalásról (1958) hozzáférhetőek voltak. Mégis az általa írt Szláv források című részben – a Cirill- és Metód-legenda, valamint a Nesztor-krónika magyar vonatkozású helyei mellett – bemutatott egy legendás elemekkel átszőtt elbeszélést, amely a magyar honfoglalást megelőző 894-896. évi bizánci-bolgár-magyar háborúra utal. Felvette a források közé Naum életírását is, mert benne a magyar honfoglalásról is említés történik. A szerző szerint "az ugri, e peon nép" bejövetelekor a morvák a bolgárokhoz menekültek és földjüket átengedték a magyaroknak. Végül, három kiváló tudós Thallóczy, Moravcsik, Czeglédy tanulmányai nyomán a források közé valónak tartotta azt a polemikus elbeszélést, amelynek befejező részében a szerző sorra veszi az egyes népek megtérését és a bolgárok és oroszok után szól a "peonok" vagy "ugrik" megkeresztelkedéséről, akik magukat magaré-nek nevezik. A magyar őstörténet forrásaival való alaposabb ismerkedése idején érte Hajdú Péter felkérése, hogy fordítsa le Grigorij Novickij 1715-ben írt Kratkoe opisanie о narode ostjackom (Rövid leírás az osztják népről) című munkáját. Ferincz István szívesen tett eleget a felkérésnek, mert mint a 18. sz. nyelvi szerkezeteivel foglalkozó kezdő szakember kíváncsi volt, vajon meg tud-e birkózni több, mint száz oldalnyi 18. századi szöveg magyarra történő fordításával. Másfelől, mint a magyarság múltja iránt érdeklődő magyar szakost a mű tartalma is kíváncsivá tette. Novickij ugyanis nemcsak a hittérítők munkájáról ír, hanem az obi-ugorok életéről is: az ott lakók lakóhelyeiről, táplálkozásáról, ruházatáról, vadászó, halászó és madárfogó életmódjáról, valamint házassági, szülési, névadási és temetkezési szokásairól. A fordított szövegre, annak kéziratára, illetve magára a szerzőre vonatkozó ismereteit és tapasztalatait a fordító utószavában foglalta össze. Azonban szakmai publikációinak, valamint speciális kollégiumainak zöme az óorosz írásbeliség kijevi korszakához kapcsolódik. Még fiatal oktatóként készített kari jegyzetet (Régi orosz irodalmi szöveggyűjtemény szójegyzékkel. Budapest, 1974). Írásai e korszak irodalmi örökségének, az óbolgár és a kijevi korszak nagy íróinak irodalmi munkásságát, nyelvi kifejező eszközeit vetik egybe, és esetenként vizsgálják a kijevi hagyományok továbbélését a későbbi korszakok irodalmában. Érdeklődése középpontjában a 12. századi Kirill Turovszkij műveinek tanulmányozása áll. Kirill a legrangosabb óorosz írók közé tartozik, aki az egyházi szónoki próza legnagyobb mestere volt, akinek műveit évszázadokon át másolták, és azok a legnagyobb bizánci rétorok műveit tartalmazó gyűjteményekben maradtak ránk. Kirill Turovszkij azonban nemcsak az egyházi ünnepekre írt beszédeivel vonzotta Ferincz Istvánt, hanem a himnuszköltészethez tartozó, költői szépségű imáival is. Írói hagyatékának éppen ezen utóbbi részét problematikus tanulmányozni, mert nincs kiadva imáinak az ún. Jaroszlavi gyűjteménye, amely valószínűleg a 13. század második feléből való. Ebből a pénteki nap vecsernye utáni ima töredékét sikerült közreadni a V.V. Koleszov és H. Tóth Imre szerkesztette sorozatban. Ennek a forrásnak a hiányát jelzi, hogy ebből a közleményéből külföldi szlavisták is kértek tőle. Szakmai megbecsülését jelzi, hogy Zöldhelyi Zsuzsa professzor őt kérte fel a Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent, Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig c. tankönyv óorosz részének megírására. Kutatásai másik fontos területe az óbolgár és az óorosz irodalom kapcsolatának vizsgálata, mivel az óbolgár irodalomnak alapvető szerepe volt azoknak az irodalmi műveknek a megalkotásában, amelyek a közvetítő irodalom szerepét töltötték be a többi ortodox vallású szláv nép irodalmának kialakulásában. Kongresszusok, nemzetközi konferenciák Előadással szerepelt két szlavisztikai kongresszuson: Szófiában és Pozsonyban. Számos alkalommal tartott előadást külföldi és hazai nemzetközi konferenciákon. Több mint egy évtizeden át rendszeres résztvevője volt az óbolgarisztikai kollokviumoknak Szófiában. Előadásai minden alkalommal az óorosz, illetve az óbolgár irodalom történeti-stilisztikai vizsgálatához kapcsolódtak. Szinte minden évben előadással szerepel egy-két hazai tudományos konferencián. Oktatás- és tudományszervezés Fiatal tanár korában részképzésre utazó 51 fős csoport kísérő tanáraként egy tanévet a Moszkvai Állami Egyetemen töltött. Később két alkalommal 1–1 évig rektori megbízatásból irányította az Orosz Tanszék munkáját, több cikluson át volt tanszékvezető helyettes Szőke György és Fejér Ádám tanszékvezetése idején. A magyarországi rendszerváltás nagy változásokat hozott a magyar közoktatásban, eltörölték a kötelező orosz nyelvet, helyébe a nyugati nyelvek léptek, ez a körülmény erősen megrendítette a szegedi egyetem Orosz tanszékének munkáját is, pályázatok segítségével tartották fenn magukat, oktatási- és kutatási profiljukat pedig diverzifikálták, ebből a szervezési munkából oroszlánrészt vállalt Ferincz István is. Az addigi orosz nyelv mellett a továbbiakban hangsúlyos szerepet kapott a szláv nyelvcsalád több tagja, a bolgár, az ukrán, a szerb, később a cseh nyelv oktatása is. Már az 1990-es évek közepén sor került az új szláv szakok akkreditációjára, a Magyar Akkreditációs Bizottság mellett a Nemzetközi Akkreditációs Bizottság is jóváhagyta az új szakok létesítését. 1997-ben az addigi Orosz Intézetből megalakították a Szláv Intézetet, mely az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékből és a Szláv Tanszékből áll. Ferincz István nyugdíjba vonulása (2007) előtt nyolc évig vezette a Szláv Intézetet. Ferincz István az 1990-es és a 2000-es években több mint egy évtizedig rektori megbízásból az Állami Nyelvvizsga Bizottság Szegedi tagozatának a munkáját is irányította. H. Tóth Imre professzor nyugdíjba vonulása után ő lett a történeti szlavisztikai doktori alprogram vezetője. Jelentős részt vállalt tudományos konferenciák szervezéséből és a konferenciák, s az Intézet kiadványszerkesztői munkájából és a nyelvemlék feldolgozást segítő kiadványok lektorálásából. Művei (válogatás) Словосочетания с предлогами в и на для обозначения пространственных отношений в "Источниках по истории русского народно-разговорного языка XVII- начала XVIII века" In: Diss. Slav. V. Szeged, 1967, 23-29. Elöljárós szószerkezetek а XVII. századi és XVIII. század eleji magánlevelekben, Bölcsészdoktori disszertáció, Szeged, 1968, 118 o. Предложные словосочетания, выражающие причинные отношения в частных письмах конца XVII начала XVIII века. In: Diss. Slav. VII. Szeged, 1969, 28-35. Régi orosz irodalmi szöveggyűjtemény szójegyzékkel ; szerk. Ferincz István; Tankönyvkiadó, Bp., 1972 Grigorij Novickij: Kratkoe opisanie о narode ostjatckom 1715 Fordította: Ferincz István. Bevezette: Hajdú Péter. In: Studia Uralo-Altaica III. Szeged 1973 144 p. A fordító utószava 145-156. o Jegyzetek Pável Ágoston délszláv filológiai munkásságához. In: Pável Ágoston A szlovén irodalom vázlatos áttekintése /Történelmi áttekintés/, Szeged, 1976, 63-68. Ferincz István–Laki Éva: Orosz nyelvgyakorlatok 1. ; Tankönyvkiadó, Bp., 1976 Szláv források. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba 1:2, Szerk.: Hajdú Рéter–Kristó Gyula–Róna-Tas András, Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 200-211. Из гимнографического наследия Кирилла Туровского. In: Diss. Slav. XIII. Szeged, 1978, 165-180. Изображение человека в древнерусской литературе и в живописи XI-XV вв. In: Вопросы методики преподавьния русского языка и литературы. Будапешт - Сегед, 1978 Ferincz István–Héjjas Endre–Krékits József: Felsőfokú továbbtanulásra előkészítő orosz nyelvi segédkönyv ; Tankönyvkiadó, Bp., 1979 A szláv időszámítás. In: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba III. Szerk.: Hajdú Р.- Kristó Gy.-Róna-Tas A., Tankönyvkiadó, Bp., 1980,183-190. К характеристике торжественного красноречия Климента Охридского и Кирилла Туровского.1п: Ра1aеоbulgarica/Старобългаристика,У(1981),4,95-99. Valamint In: Първи международен конгрес по българистика София 23 май - 3 юни 1981. Доклади, Симпозиум Кирило-Методиевистика и старо-българистика. Българска Академия на Науките, София, 1982. 128-134. Литературные традиции Киевской Руси в литературе X1II-XV вв. In: Diss. Slav. История, литература, язык и искусство восточных славян в XI-XVII вв. Szeged, 1981, 79-92. Некоторые особенности ораторского искусства Иоанна Экзарха Болгарского и Кирилла Туровского. In: Diss. Slav.: Hist. Lit.XV. Szeged, 1982. 25-37. Az óbolgár és az óorosz irodalom kapcsolatáról. In: Diss. Slav. Исследования по болгаристике, Szeged, 1983, 111-124. Место пролога в композиции "Жития" Мефодия. – "Славяните - Прабьлгарите - Византия". Сегед, 1986, с. 259-264. Felsőfokú továbbtanulásra előkészítő orosz nyelvi segédkönyv, Tankönyvkiadó, Bp., 1986 (negyedik kiadás, társszerzőkkel) Saját rész: 35-114. Вопросы веры и разума в письменных памятниках Киевской Руси. – In: Diss. Slav.: Sec. Ling. Szeged, 1987, XVIII-XIX, с 225-233. Pável Ágoston szlovén irodalomtörténete. In: Vasi Szemle, 1987, XLL évf. I. sz.18-23. Искусство построения речи Кирилла Туровского и Епифания Премудрого. – Studia Slavica Hung. 35/1-2, 1989. с. 149-155. "Духовные сокровища" в сочинениях Кирилла Туровского. In: Diss. Slav.: Sec. Ling. Szeged, 1990, 195-202. Lepahin Valerij: Az óorosz kultúra ikonarcúsága ; ford. Ferincz István, L. Murai Teréz, Erdei Ilona; JATE Szláv Filológiai Tanszéke, Szeged, 1992 Моисей Угрин и его братья. – Studia Slavica Hung. 35/1-2, 1993. с. 19-25. Некоторые идеологические установки Кирилла и Мефодия и их учеников. Hungaro-Bulgarica V. Szeged, 1994. с. 110-121. Szlavisztikai tanulmányok ; szerk. H. Tóth Imre, Ferincz István; MTA Szegedi Területi Bizottsága, Szeged, 1998 ( A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága kiadványa ) Олег летописный и Пушкинский. In: Diss. Slav.: Hist. Lit. XXI. Szeged, 1995. 95-105. Magyar Mózes és Efrém - az orthodox ehgyház szentjei. In: Az orthodoxia története Magyarországon a XVIII. századig. Szeged, 1995. с 37-44. Szótár-index az óbolgár nyelv XI-XII. századi orosz másolata emlékeihez. Szerkesztő: H. Tóth Imre. Szeged, t. I, 1989, 339 р.; t. II, 1992, 246 р.; t. III/l, 1994, 266 р.; t. III/2, 1995. (munkatárs). Szláv nyelvű források (III.) 157-179. Gondozta: H. Tóth Imre. (fordítás). In: A honfoglalás korának írott forrásai, Szeged, 1995. Szerkesztő: Kristó Gyula. Преподобный Ефрем Новоторжский. In: Nemzetközi szlavisztikai napok V. II. kötet 460-468, Szombathely, 1995 Житие преподобного Моисея Угрина In: Diss.Slav. Sec. Ling. XXIV. 165-180, Szeged, 1996 Az óorosz irodalom In: Az orosz irodalom története a kezdetektől 1940-ig Szerkesztette Zöldhelyi Zsuzsa. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997, 26-48. Ötvenéves a szegedi szlavisztika ; szerk. Bibok Károly, Ferincz István, H. Tóth Imre; JATE Szláv Intézete, Szeged, 1999 Структура и стилевые особенности праздничных «слов« Климента Охридского In: Diss. Slav. Sec. Lit. XXV, Szeged, 2001. 37-44. Образ Кирилла–философа (на материале Похвального слова Кириллу) In: Cirill és Metód példáját követve… Tanulmányok H. Tóth Imre 70. születésnapjára, Szeged, 2002, 105-114. Cirill és Metód példáját követve... Tanulmányok H. Tóth Imre 70. születésnapjára ; szerk. Bibok Károly, Ferincz István, Kocsis Mihály; SZTE Szláv Intézete, Szeged, 2002 Идея равноапостольства и христианский образ Владимира Святославича в древнейших памятниках Киевской Руси In: Diss.Slav. Sec. Lit. XXIII, Szeged, 2004. 9-16. Об ораторском искусстве Иоанна Экзарха Болгарского и Кирилла Туровского In: Преславска книжовна школа том 7, Шумен, 2004, 344-353. Некоторые примеры лексического и фразеологи- ческого богатства частных писем конца XVII – начала XVIII века In: Diss.Slav. Sec. Ling. XXVI. 107-119, Szeged, 2005 Памятник древнеболгарской литературы в составе «Книжки» Ивана Вишенского In: Hungaro–Ruthenica, Szeged, 2006, 69-77. H. Tóth Imre–Ferincz István: Az óorosz irodalom vázlata. XI-XVII. század ; JATEPress, Szeged, 2006 ( Cikkek, tanulmányok a szláv nyelvek és irodalmak tanulmányozásához ) О древнеболгарском «Рассказе о зографских мучениках» и «Послании святогорцев великому князю василию Васильевичу» Studia Slavica Hung. 2007, 101-106. Po szledam otgoloszkov sztarini. Vibrannije sztatyji ; SZTE Szláv Intézete, Szeged, 2012 Régmúlt idők elbeszélése : A Kijevi Rusz első krónikája / ford. Ferincz István. A fordításhoz a jegyzeteket írta Balogh László, Ferincz István, Font Márta , Kovács Szilvia, Polgár Szabolcs, Zimonyi István. A tanulmányokat írta Balogh László, Ferincz István, Font Márta és Kovács Szilvia. Szerk. Balogh László, Kovács Szilvia. Budapest; Balassi Kiadó, 2015. 398 p. helytelen ISBN kód : 978-963-506-9 (Magyar őstörténeti könyvtár, ISSN 1215-4024 ; v. 30.) Társasági tagság A Szláv Kultúrák Baráti Körének alapító tagja és elnöke (1991 óta) Köszöntése 2012-ben 70. születésnapja alkalmából a SZTE BTK Szláv Intézet munkatársai, magyar történészek és szláv filológusok itthon és az ország több tájáról köszöntötték, ezen alkalomból tanítványai kiadták fontosabb tudományos közleményeinek részleteit és műveinek válogatott bibliográfiáját. A kötet fülszövege így hangzik magyar fordításban: „Régmúlt idők visszhangja nyomán Az ízléses kivitelű, igényes tipográfiájú könyv dr. Ferincz István 70. születésnapja alkalmából ad keresztmetszetet tudományos munkásságából. Valerij Lepahin jubileumi köszöntője az embert, a kollégát, a vezetőt méltatja, kiemelve tanszék-, intézetvezetői tevékenységének jelentőségét. Vázolja korán indult tudományos munkásságát, melynek nyomán az óorosz irodalom ismert és elismert szakemberévé vált. Különböző évek írásaiból állították össze jelen könyv anyagát. Tükrözve a szerző sokirányú tudományos érdeklődését, teret kapnak benne az óorosz, az óbolgár irodalom és kölcsönkapcsolataik, Csernorizec Hrabr és az "Őskrónika", Vlagyimir Monomah nagyfejedelem és Szent István, magyar király, az Athosz-hegyi Zograf kolostor vértanúi, II. Vaszilij nagyfejedelem, Jepifanij Premudrij, Permi Szent István, Pjotr, moszkvai metropolita, Kiprián metropolita, a világban való üdvözülés eszméje és a 17. századi irodalom szellemi vitáinak kérdései. A könyv szerkesztői Majoros Henrietta és Sarnyai Csaba voltak. Az elülső borítót Szőnyi Etelka tervezte a Kirill Turovszkij szobráról készült reprodukció felhasználásával. A hátsó borítón a szerző portréját láthatjuk és mintegy 'fülszövegként' a köszöntő írás részletét olvashatjuk.” Díjak, elismerések Aranydiploma (=Díszoklevél a Szegedi Tudományegyetemtől ; 2015. szeptember 19.) Bizonnes Bizonnes település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 926 fő (2015). Bizonnes Belmont, Châbons, Eydoche, Longechenal, Montrevel és Saint-Didier-de-Bizonnes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aleppói offenzíva (2016. november–december) A 2016. november–decemberi aleppói offenzíva, a kormányerők körében használt kódnevén a Győzelem Hajnala Hadművelet a Szír Fegyveres Erők és szövetségesei által indított sikeres katonai offenzíva volt, melynek céljául Aleppó felkelők kezén lévő részeinek visszafoglalását tűzték ki. Az offenzíva azután vette kezdetét, hogy véget ért az Oroszország által hirdetett moratóriumnak, és az ország légi ereje heves légi támadásokba kezdett, valamint számos robotrepülőgépet vetett be a felkelők állásai ellen Szíria északnyugati részén. Az offenzíva eredményeképp a kormány megszerezte az ellenőrzést Aleppó keleti és déli részén az összes, a felkelők kezén lévő terület felett, a megmaradt felkelők pedig elhagyták a várost. Az offenzívát többen lehetséges forduló pontként értelmezték a szíriai polgárháború történetében. A hadművelet alatt majdnem 1200 embert öltek meg, köztük több mint 600 civilt, akik többsége város felkelők kezén lévő, a hadműveleteknek helyt adó részén lelte halálát, de legalább negyedük a kormány kezén lévő negyedekben halt meg. Ezeket a részeket az ellenzék tartotta tűz alatt. Néhányan a kurd enklávéban szintén a felkelők támadásai miatt nem élték meg az offenzíva végét. Előzmények 2016. november 15-én az Orosz Haditengerészet Gregorovics admirálisról elnevezett hajótípusához tartozó hadihajóról 3M–54 Klub típusú rakétákat lőttek az Idlib kormányzóságban lévő felkelői valamint a Homsz kormányzóságban lévő felkelői iszlám álamos célpontok, valamint állítólag az Aleppó felkelői kézen lévő részeiben álló egyes célpontok ellen. Utóbbit Oroszország cáfolta. Az Admiral Kuznyecovról indított Szu–33-ak szintén légitámadásokat hajtottak végre Szíria északi és keleti részének több pontján, többek között Aleppó felkelők kezén lévő részeinél. Aznap a Szír Fegyveres Erők és a vele szövetséges miliciák egy nagyszabású, Aleppó keleti része ellen indítandó offenzíva előkészítésének véglegesítésével voltak elfoglalva. Az offenzíva Kezdeti harcok és a hadsereg betörése Hananoba Az offenzívát november 15-én jelentették be, s az elején az orosz légierő heves támadást indított. November 16-án a Szír Hadsereg az orosz légi támogatást kihasználva lerohanta Aleppó déli részén Rashidun és Aqrab kerületeket, de előretörésüket a felkelők visszaverték. Tűzpárbaj közepette megújultak az összecsapások Aleppó nyugati Jamiat al-Zahra kerületében. Kelet-Aleppóban történt heves bombázás után november 19-én a Szír Hadsereg sikeresen tört előre a délkeleti Sheikh Saeed kerületben, de a felkelők ismét visszaverték a próbálkozásukat. Eközben délkeleten sikerrel szereztek meg részeket a kormánypárti seregek. A Hadsereg megtámadta Bustan Al-Basha kerület déli és központi részeit, mely végére a kerület 75%-át megszerezték. Ráadásul este, két napnyi folyamatos szír és orosz légitámadás után a Tigris Erők megszerezte a stratégiai fontosságú Zouhor hegyet, mely rálátást biztosított a Hanano kerületre és a felkelők által ellenőrzött Kelet-Aleppó legnagyobb részére. Ugyanakkor a Hadsereg újabb területeket szerzett meg a délnyugat-aleppói Aqrab kerületben is. A Tigris Erők a Zouhor-hegytől délnyugatra a régi Sheikh Najjar gyárak környékén törtek előre, és heves összecsapások után ezeket sikeresen megszerezték. Másnap a hadsereg eljutott Hanano kerület bejáratáig. Este a felkelők ellentámadást indítottak a Zouhor-hegy és a gyárkörnyék ellen. Ezt a Hadsereg visszaverte. A nap végére a katonaság bejutott a Hanano kerületbe. November 21-én a kormány újabb területekre tett szert a régi Sheikh Najjar gyárterületen, a Hanano lakóövezetben és a közeli iszlám temetőnél, miközben 48 órán belül másodszor indított a Hadsereg támadást a déli Sheikh Saeed kerület ellen. Bár a felkelők ezt a támadást is visszaverték, de komoly károkat szenvedtek. Hanano eleste és a felkelők északkeleti összeomlása November 22-én Hanano harmada a Hadsereg ellenőrzése alatt állt, mely terület másnapra a kerület felére bővült. Az SOHR ellenzéki párti aktivista csoport szerint ha a Hadsereg sikeresen megszerzi Hananot, el tudnák vágni Észak-Aleppót a felkelők kezén lévő többi kerülettől. November 24-én a Hadsereg mélyen benyomult Hanano kerületbe, és majdnem féltucatnyi kulcsfontosságú épületet elfoglalt. A hadművelet célja az volt, hogy ketté vágja az Aleppóban lévő felkelői csoportokat. A heves és szisztematikus bombázások eredményeképp a felkelők súlyos veszteségeket szenvedtek el. Másnapra Hanano nagy része a kormány ellenőrzése alá került. A kormány ezen kívül megszerezte az északkeleti 'Ard Al-Hamra és a déli Sheikh Lutfi kerületek nagy részét, valamint déli 420-as hegyet (a Rendőr Hegyet.) November 26-ra Hanano a kormány katonáinak felügyelete alá került, Ez olt az első kerület, melyet a felkelők 2012-ben elfoglaltak, mostanra pedig ez lett a városban a kezükön lévő területek negyede. A kormányerők megpróbáltak előre törni Ard Al-Hamra és Jabal Badro kerületekben, melyek mind Hananotól délre fekszenek. Hanano elfoglalása után 400–600 polgári lakos hagyta el Aleppó felkelők kezén lévő részét. November 27-én a kormány jelenős haladást ért el, miután összeomlott a felkelők védelmi rendszere. Jabal-Badro, Ard Al-Hamra és Ba'ibdeen kerületeket elfoglalták, miközben megszerezték Sakhour kerület egyes részeit is. az Al-Sakhour hidat. Nem sokkal azután, hogy a Hadsereg megszerezte az ellenőrzést a Jandoul Gyárak felett, valamint bebiztosította az Ayn Al-Tal kerületet, valamint Hallak Fuqani és Hallak Tahtani kerületek nagy részét. Ezeknek az előretöréseknek köszönhetően a felkelőknek jelentősen vissza kellett vonulniuk. kiürítették Bustan Al-Basha kerületet valamint Haydariyah egyes részeit, és azon a Sakhour kerületen keresztül, melyet ha elfoglalnak, ketté vágják a felkelők erőit, visszavonultak Aleppó déli részébe. A csata ezen pontján kevesebb mint 1 km választotta el a Kelet-Aleppóban előretörő katonákat a Hadseregnek a város központjában állomásozó rézétől. A felkelői frontvonal összeomlását általában a heves bombázásnak, a harcok intenzitásának, a sebesültek és halottak számának és a működőképes kórházak hiányának tulajdonítják. Mikor összeomlott a felkelők vonala, több száz polgári lakos próbált meg kapitulálni, a nap folyamán a várost elhagyók száma megközelítette a 10.000 főt. Estére már csak 500 méter választotta el a hadsereget attól, hogy összekapcsolják az általuk északkeletről és délkeletről indult csapataik által megszerzett területeket. Ez a távolság már a Hadsereg tűztávolságán belül volt. Ráadásul a Hadsereg kurd támogatással megerősítette Hallak Al-Fukani, Hallak Al-Tahtani és Bustan Al-Basha kerületek ellenőrzését, miközben megtámadták az északkeleti Inzarat kerületet is. A Hadsereg előretörése közben legalább 36 felkelő megadta magát. míg a jelentések szerint többen átálltak a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erőkhöz. November 28-ra Aleppó teljes északi része a kormány kezére került. Kora reggel a Hadsereg megszerezte Haydariyah területét. Két órával később a kormány már Sakhourt támadták, így a felkelők kezén lévő Sheikh Kheder és Sheikh Fares kerületeket körbe kerítették. Röviddel később a Hadsereg megszerezte Sheikh Khidert és Sheikh Fares egyes részeit is a magáénak tudhatta. Sheikh Fares másik részét a kurd erők ostromolták, akik megerősítették, hogy Hallak, Bustan Al-Basha, Ba'ibdeen és Ayn Al-Tal egyes részei is az ő ellenőrzésük alatt állnak. A támadásuk kiinduló helye a már korábban megszerzett Sheikh Maqsood kerület volt. A helyzetet a következőképp jellemezték: „a felkelőkre mért legnagyobb vereség Aleppó 2012-es elfoglalása óta”. Ezzel a vároban egy négyéves patthelyzetet oldottak meg. December 4-én a lakosok elkezdtek visszatérni Hanano területére. A Szír Hadsereg előretörése délkeletre, Óaleppó visszafoglalása Miután a felkelők védvonala északkeleten összeomlott, elősz9ör a Hadsereg a délkeleti Tariq al-Bab (al-Helwania) kerület felé vette az irányt. November 28-án elfoglalták a Talet Barakatot és a Tudományos Kutatási Területet, Jabal Badrotól délre, Ezen kívül újabb területeket szerzett meg a Ma'saraniyah Fiatalok lakóparkja területén. November 29-én a Hadsereg elfoglalta a délkeleti al-Jazmati és al-Ma’saraniyah kerületek nagy részét, hogy ezzel biztosítsa az Aleppói Nemzetközi Repülőteret és az oda vezető főútvonalat. Másnap a Hadsereg és a vele szövetséges kormánypárti iraki milicisták elfoglalták a város déli részén fekvő Sheikh Saeed kerület nagy részét. Ezután Sukkari kerület így nyitottá vált végén szereztek meg több háztömböt is. Mindeközben a Hadsereg megtisztította Sadkop és Óramouseh területeit, melyek Sheikh Saeedtől délre helyezkednek el. A kormány seregei előre törtek a Ma'saraniyah Fiatalok Lakóövezetében, és a jelentések szerint elfoglalták azt. December 1-én egy ellentámadásban a felkelők majdnem teljes egészében visszafoglalták Sheikh Saeed kerületét. A kormány katonái a kerület déli részét sikeresen visszafoglalták. Ezen kívül megszereztek néhány állást a Ma'saraniyah Fiatalok Lakóövezetében is. December 2-án a harcok folytatódtak Sheikh Saeedben, melynek 30%-a volt a Hadsereg ellenőrzése alatt. A nap folyamán egyszer ismét előre törtek a kerületben. Mindeközben a Hadsereg egy nagyobb támadást indított Aleppó dékeleti kerületeiben, melyek közül kettőt el is foglalt: Tariq al-Babot és Karm al-Trabot. Ezen kívül al-Jazmati kerület nagy része felett is megszerezték az ellenőrzést. Ezekkel az előretörésekkel a Hadsereg már ellenőrzése alatt tudta a reptérre vezetőutat, és a korábban a felkelők kezén lévő területek 60%-át visszafoglalta. Összességében a Hadsereg 1 km mélyen hatolt be a város ellenzékiek kezén lévő részébe. Körülbelül 1 óra környákén a felkelők lelőtték a Szíriai Légierő L–39 Albatros repülőgépét, mely a város közepén zuhant le, s melynek mindkét pilótája meghalt. December 3-án a kormányerők megszilárdították al-Jazmati védelmét, és behatoltak Mayssar kerületbe. Ekkorra Oroszország már arra számított, hogy a felkelők teljesen elhagyják Aleppót. A felkelők viszont kijelentették, hogy Aleppót nem adják fel. Másnap a Hadsereg Mayssar kerületben nyert területeket, de ezelőtt még elfoglalta az al-Helwaniyah és az al-Jazmati körforgalmakat. Ekkor két kilométer választotta el az előre törő Hadsereget a kormány kezén lévő Aleppói Citadellától. Később még aznap a Hadsereg elfoglalta Mayssar és Dahret Awwad kerületeket. innét a Hadsereg Óalepp vétele felé indult meg, és biztosította al-Qaterrji valamint al-Tahhan kerületeket, valamint előre tört Qadi Askar kerületben. Ezen kívül elfoglalták a Szemkórházat, 500–1000 méteren belülre kerültek a Citadellához, és az északkeletre fekvő kerületeket elszigetelték a többitől. A korműnyerők előre törtek al-Sha'ar kerületbe is, melyből több felkelő – megérezve ennek elestét – már korábban kivonult. Ennek következtében a Hadsereg azon az éjszakán jobban előre tudott törni Sha'ar kerületben. Eközben a Fatah al-Sham harcosai a szövetségeseikkel közösen rajta ütöttek egy raktáron, ahol fegyvereket, élelmiszert és gázt tároltak. A raktárat őrző Jaysh al-Islam tagjait – köztük egy parancsnokot is – kivégezték. Ennek következtében elégedetlenkedések ütötték fel a fejüket a felkelők kezén lévő területek szegény lakosai között, akik a satnya életkörülményekre és az éleliszerek valamint egyéb ellátmányok hiányára panaszkodtak. A Fatah al-Sham harcosai a jelentések szerint letartóztatták a Jaysh al-Islam harcosát, arra hivatkozva, hogy megadták magukat az előre törő kormányzati seregeknek. December 5-én a Hadsereg elfoglalta Qadi Askar kerületét, így Sha'ar lényegében be lett kerítve. A kormányerők Sha'ar több részét is megszállták. A felkelők tisztviselői arról számoltak be, hogy Sha'art és a közeli Karm al-Jabal területét ők lényegében már fel is adták. A nap későbbi részében a felkelők egy ellentámadást indítottak, melyben megpróbálták visszaszerezni az előző napokban elvesztett területeiket. Annak ellenére, hogy a kezdeti jelentéseik szerint Mayssar nagy részét visszaszerezték, az ellentámadást valójában visszaverték. Végeredményképp a Hadsereg megkezdte előre nyomulását a Citadella felé. December 6-án a Hadsereg beszorult Sha'arban, miután annak egyharmadát elfoglalta, és az már majden elesett. később teljesen elfoglalták Sha'ar területét, valamint további négy környékbeli kerületet. Így Aleppó régebben felkelők kezén lévő részének már 70%-át megszerezte a Hadsereg. Az északi területeken bennragadt felkelők nagy mértékben kezdtek meg kivonulni. Ezzel párhuzampsan a Hadsereg elfoglalta a déli Marjeh és Sheikh Lutfi kerületek egyes részeit. Sheikh Lutfinál elfoglaltak egy olyan hegyet, mely kilátást biztosít a kerület nagy részére. Esti jelentések szerint öt, felkelőkkel megrakott busz hagyta el Aleppó délkeleti, felkelők kezén lévő részét. Eközben a Hadsereg behatolt Aleppó régi városrészébe. A nap végére miután a felkelők hrom kerületből is kivonultak, a Hadsereg visszafoglalta Óaleppót. Sheikh Luftit szintén megszerezték. Mindeközben a Hadsereg megszerezte az Aleppói Citadella környéki összes területet. Az egyik, a Hadsereg kezére került épület az Aleppói Nagymecset, a város legnagyobb és legrégebbi mecsetje volt. Végső ütközet A felkelők a szakadék szélén December 7-én a Hadsereg folytatta a nagy kiterjedésű offenzíváját, megszilárdította Sheikh Lutfi védelmt, miközben elfoglalta Marjah, Bab Al-Nayrab, Maadi és Salheen kerületeket. Másnap a Hadsereg neki látott az offenzíva utolsó részének, ismét támadni kezdte Sheikh Saeedet, miközben tervezték már Sukkari kerület lerohanását. A nap folyamán behatoltak Sheikh Saeed területére. December 8-án este a Hadsereg felfüggesztette az offenzíváját, hogy a területről mintegy 8.000 lakos ki tudjon menekülni. Orosz jelentések szerint 10.500-an hagyták el a területet, miközben az ENSZ arról számolt be, hogy a felkelők meggátolták a menekültek kiáramlását. A bejelentett humanitárius szünet ellenére másnap mégis állóharcokról jöttek hírek. A kormányzati offenzívát kivéve azonban a többi harc rövid szünetet követően tovább folytatódott. December 10-én az orosz források arról számoltak be, hogy nagyjából 50.000 embert evakuáltak az elmúlt két napban, miközben 1200 felkelő megadta magát. A Hadsereg előretörésének egyik leginkább megalapozott magyarázata az ISIL Palmüra ellen indított támadása lehet, mivel oda összpontosították át a védekező csapatokat. 2016. december 11-én a Szír Hadsereg elfoglalta három kerület legnagyobb részét, miközben további kettőben újabb területeket foglalt el. A Hadsereg támadását heves ágyútűz és légi támadások sorozata kísérte, melyek során percenként akár több bombát is ledobtak. Egy légi találat megsemmisítette az utolsó hidat, mely összeköttetést biztosított Aleppó keleti és nyugati része között. Ekkor a felkelők egy olyan, az USA és Oroszország közreműködésével létrejött alkut ajánlottak, melyek szerint szabadon elhagyhatjék a várost Idlib vagy a Törökországgal közös határ felé. December 12-én a Hadsereg elfoglalta Sheikh Saeed kerület déli részét, és ezzel összeomlott a felkelők védvonala Fardous kerületben. Ennek következtében a kormányerők ezt is elfoglalták, valamint megszerezték ezek környékeit is. Sheikh Saeedben volt a felkelők utolsó alma és gabonaraktára. A nap későbbi részében a felkelő teljesen visszavonultak a Queiq folyó nyugati oldalára, ahol új frontvonalat próbáltak meg kialakítani. Ekkor is többen megadták magukat. Számukat az orosz Honvédelmi Minisztérium 728-ra tette. A reggeli tűzszünet során több százan-ezren menekültek át a frontvonalon Aleppó kormánykézen lévő részeire. A város felkelők kezén lévő részét viszont a felkelő harcosok és a félig összedőlt házak között menedéket kereső több ezer itt lakó tömege jellemeze. Összességében a Hadsereg kilenc kerülete biztosított a nap folyamán, és további felkelői foltok felé vették az irányt, melyek három területet érintettek. A felkelők szerint a kormányerők 180 embert végeztek ki az általuk megszállt területeken. Aznap éjszaka a Fatah Halab és a Jaysh al-Fatah több harcosa is elfogadta a fegyverletétel feltételeit, köztük azt is, hogy áttelepítik őket az Anadan-alföldre. Miután híre jött annak, hogy a Szír Hadsereg bejelentette yőzelmét, örömünnepek kezdődtek Aleppó utcáin. December 13-án a korai órákban azonban még folytak a megbúvó felkelői erők elleni utcai összecsapások. December 13-án megtisztították az utolsó olyan területet is a Queiq folyótól kelete, melyek a felkelők kezén voltak, és már csak a folyó nyugati felén volt 3,5 km2 területük. Az ENSZ azt nyilatkozta, elérhető bizonyítéka van arról, hogy négy területen a kormánypárti erők 82 polgári lakossal végeztek, miközben az ENSZ gyermekügynöksége arról számolt be, hogy egy orvos szerint egy olyan házat értek heves támadások, ahol 100, szülő nélkül maradt gyermeket szállásoltak el. Az ENSZ humanitárius tanácsadója, Jan Egeland arra a következtetésre jutott, hogy minden olyan államnak szerepe van a civil életek megőrzésében, melyek fegyvert csapatokat vagy fegyvereket szállítanak a térségbe. Ide sorolta Oroszország, Szíria és Irán kormányát. A kormányerők jelentett mészárlásai Miután a Szír Hadsereg elfoglalta Aleppó felkelők kezén lévő részét, a jordániai herceg vezetésével működő ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága azt mondta, „hitelt érdemlő jelentések”érkeztek hozzájuk arról, hogy a kormányhoz hű seregek „civileket lőttek le” és Aleppó városnak négy különböző kerületében is lakosokat mészároltak. Az ENSZ humanitárius ügyi szíriai tanácsadója, Jan Egeland szerint egy közelebbről meg nem határozott iraki síita milícia volt felelős a vérontásokért. Az ENSZ jelentésre válaszul az Amnesty International háborús báncselekményként jellemezte a történteket, és a következőt nyilatkozta: „Az Amnesty International ár korábban jelezte, hogy a szír kjormány széles körben és rendszerszerűen használja a fegyveresek feltűnését, hogy így támadjanak rá polgári lakosokra. Mindezt olyan mértékben tették, hogy az már emberiesség elleni bűntettnek minősül. Fontos, hogy független megfigyelők jelenjenek meg a terepen, hogy ezzel akadályozzák meg a további kínzásokat, nyom nélküli eltűnéseket és a rossz bánásmódot.” Az Amnesty International bejrúti kutatási igazgatóhelyettese azt tette hozzá: „Mélyen sokkolóak azok a jelentések, melyek szerint szír katonák hideg vérrel otthonaikban végeznek polgári lakosokkal és gyermekekkel, de mindez a körülményeket figyelembe véve nem meglepőek. Az ilyen, törvényen kívüli gyilkosságok mindenképp háborús bűncselekménynek száítanak.” Samir Suleiman szír dandártábornok így válaszolt: „Ezek alaptalan feltételezések. Az Arab Szíriai Hadsereg soha nem tenne ilyet, és hadseregünk története során soha nem tettünk ilyesfélét.” Sergei Rudskoi altábornagy, az Orosz Általános Legénység Fő Irányító Részlegének a vezetője azt tette hozzá, hogy „a néhány nyugati politikus által” „az új információs háború” részeként hangoztatott azon hírek, melyek szerint „[Aleppó] utcáit holttestek borítják, miközben több ezer lakos továbbra is a pincében bujkál”, „otromba hazugság.” Kijelentette, hogy Oroszországnak a Szíriai Háborús Felek Kiékítéséért Központjának munkatársai, a Vöröskereszt képviselői, valamint a velük együtt a területre érkezett szír katonák „nem találtak ott holttesteket,” és egyikk sem látott olyan „semmilyen olyan légi járművet, mely élőben közvetítette volna az eseményeket az egész világ számára.” Azt mondta, a vádak alapjai az „ismertségi hálózatokon és a milicisták honlapjain terjesztett információk.” Tűzszünet és evakuálás December 13-án későn aláírták az Oroszország és Törökország által támogatott békeszerződést, melynek értelmében a felkelők kivonulnak a városból. Ilyen feltételekkel szüneteltették a felkelők kezén lévő területek bombázását, a szárazföldi hadműveletek pedig este értek véget. A civilek első csoportjának evakuálását ezután kezdték meg. A felkelőket és családtagjaikat csak ezután evakuálták a területről. erre december 14-én a kora reggeli órákban került sor, mikor őket Aleppó nyugati külvárosaiba költöztették el. Innét indulhattak útjukra Idlib kormányzóságba. Este Oroszország ENSZ-hez akkreditált küldötte, Vitaly Churkin és Alfarouq, az Ahrar al-Sham vezetője is megerősítette, hogy véget értek a katonai műveletek a területen. Churkin kijelentette, hogy a terület fölött teljes egészében a Szír Hadsereg gyakorolja az ellenőrzést, miközben Alfarouq arra figyelmezetett, hogy a felkelők azonnal képesek válaszolni, ha a szerződést a másik fél megszegi. Az evakuálást azonban ismeretlen okok miatt elhalasztották, és egyik, erre kijelölt busz sem jelent meg a keleti kerületekben a meghirdetett időpontokban. Néhány közülük előző éjszaka ott volt, de akkor is üresen fordultak vissza. Egy kormánypárti forrás szerint röviddel az indulás előtt elszórtan a felkelők tüzet nyitottak, ami miatt a katonák úgy érezték, a megállapodás kudarcba fullad. Egy katonai tisztviselő azt mondta, a civilek és a felkelők elszállítása a rossz kommunikáció és a felkelők közti belső ellentétek miatt határozatlan időre eltolták. Ezzel ellentétben a felkelők tisztviselői a kormánypárti síita milíciákat vádolták azzal, hogy megakadályozzák az evakuálást. Irán a jelentések szerint azt akarta, hogy ezzel együtt vigyék el két idlibi falu sérültjeit is, akiket a felkelők ostroma miatt nem lehetett ellátni. Ezt a kérést a felkelők visszautasították. Egy ellenzéki állomás azt jelentette, az evakuálást másnapra halaszthatják. Hamarosan azonban újra indultak a légi támadások, a rakéták és a szárazföldi hadműveletek is, míg a tűzszünet felbomlott. Az orosz hadsereg a felkelőket okolta a tűzszünet megszegésével, mert bár a hadsereg jelezte, hogy a konvoj evakuálási szándékkal közeledik, a felkelők mégis tüzet nyitottak rá. Recep Tayyip Erdoğan, Törökország elnöke viszont a Szír Hadsereget okolta a harcok újraindulásáért. Az SOHR szerint az a 250 nem szíriai felkelő is közre játszhatott a tűzszünet megszüntében, akiket a szír kormány vallatás miatt akart letartóztatni. Ezután a felkelők területe 2,5 km²-re csökkent, miután a Hadsereg átlépte a folyót, és elfoglalta Sukkari kerület legalább felét. A harcok alatt a felkelők autóbombát is bevetettek a kormányerők ellen. Este újabb tűzszünetet sikerült elérni, mely alapján december 15-én mind Aleppóból, mind a felkelők kezén lévő Foua és Kafriya falvakból megindul az evakuálás. A felkelők két és a kormányoldal egy tisztviselője erősítette meg a tűzszünetet és az Aleppóból történő evakuálást, de eltérések voltak a tekintetben, hogy a falvakból kiket kell kimenekíteni. A felkelők csak a sérülteket engedték volna el, miközben a kormánypártiak mintegy 15.000 embert akartak elvinni. Később a Hezbollah csatornái azonban visszautasították ezeket a jelentéseket, és szerintük a tárgyalásokban nagyobb nehézségek adódtak, melyek forrása a frontvonalakon tapasztalt feszültség és az ottani történések. A tűzszünet december 15-én kora reggeli órákban újraindult, a jelentés szerint a felkelőket pedig Khan Tuman területére szállítják. Az orosz Honvédelmi Minisztérium jelentése szerint a felkelők evakuálást orosz katonák végzik majd, akik biztonságát a szír katonaság fog garantálni, míg a sérült felkelők szállításában a Nemzetközi Vöröskereszt fog segédkezni. Az ENSZ szíriai humanitárius tanácsadója, Jan Egeland kijelentette, hogy először a beteg és sérült embereket fogják elszállítani, köztük az árvákat, és utána jönnek a sérülékeny csoportba tartozó eberek, majd a felkelők. Az evakuálás hamarosan megindult, és dél körül az első csoport már el is érte Aleppó nyugati, a felkelők kezén lévő részét. Az első csoportban majdnem 100 embert menekítettek ki, köztük 300 gyermeket és 28 sebesültet. A jelentések között először a Jabhat Fatah al-Sham harcosai és az ő foglyaik hagyták el a területet. A kimenekítés során a jelentések szerint a kormánypárti milicisták lőtték a betegszállító autókat, ahogy azok civilekkel a fedélzetükön elhagyták Aleppó keleti felét. Egy jelentés szerint egy ember meglt, négy pedig megsebesült, míg egy másik forrás szerint csak három sebesült volt. A szír állami média szerint a konvoj felkelőket is menekített, miközben a felkelők főtárgyalója szerint a harcosok kivitelére csak az első vagy a második konvoj után kerül sor. Eközben a jelentések szerint megkezdődött Foua és Kafriya evakuálása is. Mivel már a kivonulás volt előtérben, a felkelők felgyújtották parancsnoki központjaikat, raktáraikat és járműveiket, miközben az orosz hadsereg egyik vezető tábornoka, Viktor Poznikhir azt állította, a Szír Hadsereg majdnem befejezte aleppói műveleteit. A nap későbbi részében elhagyta a várost a második és a harmadik konvoj is. A második fedélzetén 1198 ember volt. Az ENSZ szíriai megbízottja, Staffan de Mistura azt mondta, még mintegy 50.000 embert kellene evakuálni, akik közül 40.000 Nyugat-Aleppóba akar menni, míg a további 10.000 lakos között 1500-5000 felkelő és családtagjai vannak, akiket Idlibbe kell elszállítani. December 16-án reggeléig az SOHR információi szerint összesen kilenc konvojjal 8500 embert menekítettek ki a városból, akik között 3000 felkelő és 360 sebesült volt. Már úton volt ekkor a tizedik csoport is. A felkelők szóvivője szerint a kimenekítettek száma sokkal alacsonyabb, és ni9nvócsenek a várost elhagyók között felkelők. A Vöröskereszt szerint 10.000 embert vittek ki. Aznap később ismét felfüggesztették az evakuálást, mert a szír kormány azzal vádolta a felkelőket, hogy megszegték a megállapodást. Egy riport szerint a civilek kimentéséért beküldött autókat lőni kezdték a felkelők. Mások szerint azért akadt meg a menekítés, mert a felkelők nem engedték ki Foua és Kafriya falvakból a sérülteket, amire válaszul a tüntetők elzárták az Aleppóból kivezető, a kimenekítéshez használt utakat. Azt követelték, hogy szállíthassák el a két faluban rekedt sérültjeiket. Mások szerint azért állt le a menekítés, mert a felkelők foglyokat akartak magukkal vinni, és fegyvereket akartak kicsempészni. Ezeket a felkelők visszautasították, és a kormánypártiakat vádolták azzal, hpgy ők blokkolják az utakat, melyeken a kimenekítés folyna, és hogy ők lövik a járműveket. A civileket szállító tizedik csoportot visszafordították Kelet-Aleppó felé. A tizedik konvojt ért milicista támadásra válaszul két felkelő kormányzati posztokat támadott meg, akikkel aztán végeztek is. Később újra élénkültek a heves harcok, a kormányerők pedig két kerületben is előre törtek. Eközben Oroszország Honvédelmi Minisztériuma azt állította, a Szír Hadsereg már befejezte aleppói hadműveleteit, és az utolsó ellenállókkal is leszámoltak. Később azt állították, az evakuálás befejeződött, és minden polgári lakost, valamint 3400 mérséklet felkelőt elszállítottak a városból. December 18-án újabb megállapodást kötöttek, melynek értelmében Madaya és Al-Zabadani területéről is lehetett menekíteni az embereket. Ez még aznap meg is kezdődött. Később hat buszra rátámadtak, miközben azok Foua és Kafriya felé tartottak. Emiatt egy időre felfüggesztették az akciót, de később egyújabb, civileket szállító konvojt engedtek végighaladni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa december 19-én úgy határozott, felügyeli az evakuálást, és jelentést készít a polgárok helyzetéről. A Vöröskereszt szerint nap végéig ebben a körben 15.000 embert menekítettek ki, így a már megmenekültek száma összességében 25.000 körül volt. Ezzel az SOHR azonban nem értett egyet. Szerintük december 20-ig 10.600 ember hagyta el a várost, közük pár száz felkelő, miközben a területen még mindig 200-3000 harcosuk volt. A Szír Hadsereg december 20-án figyelmeztette a felkelőket, hogy a nap későbbi szakaszában behatolnak az általuk ellenőrzött területekre, és azt mondták, minden ki hagyja el addig Kelet-Aleppót. Az evakuálás aznapra ismét abba maradt, de másnap folytatódott. Az SOHR később azt jelentette, hogy az utolsó csoport is elhagyta a területet, Aleppót pedig teljes egészében a Szír Hadsereg ellenőrzi. Az ENSZ és a felkelők egyik tisztviiselője azonban azt mondta, az evakuálás még mindig folyamatban volt. A Vöröskereszt jelentése szerint december 22-één reggelig 34.000 embert mentettek ki a városból, köztük 4000 felkelőt. A Szír Hadsereg később bejelentette, hogy miután az utolsó felkelőt is kimenekítették a városból, azt teljes egészében a Szír Hadsereg tartja ellenőrzése alatt. Később a Vöröskereszt is megerősítette, hogy az összes polgári lakos és felkelő kimentése befejeződött. A kimenekítést követően a visszavonuló felkelők által elhelyezett taposóaknák 63 katona és kormánypárti milicista életét követelték Aleppó keleti, felkelők kezén lévő részén. A halálra vagy mentesítés, vagy hatástalanítás során került sor. A felkelők mészárlásai A Fatah Halab és a Jabhat Fateh Al-Sham dzsihádista felkelői állítólag mészárlást rendeztek, mielőtt elhagyták volna Aleppó utolsó keleti kerületeit is. A Szír Hadsereg szerint több mint 100 hadifoglyot – többségében 18 és 25 év közötti férfiakat – végeztek ki, mielőtt kivonultak volna Sukkari és Bustan Al-Qasr kerületekből. Azt mondták, a katonákat Aleppó városának négyéves harca alatt ejtették foglyul. Az ellenzéki párti SOHR aktivista csoport azonban tagadja a Hadsereg feltételezéseit, és azt mondja, a testek olyan katonákhoz tartoznak, akikkel a város déli felében végeztek ki. A Hadsereg Főparancsnoksága elrendelte, hogy ezeket a katonákat még azelőtt engedjék szabadon, hogy a felkelők elhagyják Kelet-Aleppót, ők azonban tagadták, hogy egyáltalán lennének foglyaik. Kezdetben azt hitték, hogy a kelet-aleppói mészárlás mögött a Jabhat Fateh Al-Sham (a korábbi al-Nuszra Front) állt, de később kiderült, hogy az Ahrar Al-Sham és a Harakat Nouriddeen Al-Zinki állt a tettek mögött, miután megtaláltak egy ehhez kapcsolódó videó felvételt. Nemzetközi reakciók Sablon:Egyesült Nemzetek Szervezete - Jens Laerke, a sürgősségi eseteket összehangoló ENSZ-iroda szóvivője azt mondta, a történtek „az emberiesség teljes eltűnése.” Algéria - Ramtane Lamamra, Algéria külügyminisztere egy Afrika biztonságáról és békéjéről szóló konferencia eseményén mellékesen megjegyezte, hogy a szír kormány aleppói győzelmével „helyreáll a város feletti fennhatóság és hegemónia, és visszaverik majd a terrorizmust.” Jemen – A szanaai jemeni kormány egy telefonhívás során gratulált Szíria kormányának Aleppó visszafoglalásához, és abbeli reményének adott, hangot, hogy hamarosan Irak és Jemen felszabadítása következik. Irán – Irán elnöke és honvédelmi minisztere külön külön telefonbeszélgetésekben gratulált szíriai társának Aleppó felszabadításáért. Oroszország – Az orosz honvédelmi miniszter ezt mondta: „Aleppóban megcsináltuk a lehetetlent.” Szerinte Aleppó felszabadítása elősegíti a szíriai békefolyamatokat. Szingapúr – December 15-én a Szingapúri Vöröskereszt 10.000 USD segélyt ajánlott fel az olyan érintett területen élő közösségeknek, mint Aleppó. Következménye és értékelése Bassár el-Aszad elnök azt mondta, az aleppói győzelem nem csak Szíria érdeme, abban ugyanúgy kivette részét Szíria szövetségese, Oroszország s Irán is. Hozzátette, hogy ez „egy kezdő lépés volt azon az úton, melynek a végén megszüntetjük a terrorizmus Szíria teljes területén, és megteremtjük a háború befejezéséhez a megfelelő körülményeket.” Néhányan figyelmeztettek, hogy bár az aleppói győzelem az orosz befolyás növekedésének bitos jele, a csata kimenetelének legfőbb haszonélvezője Irán volt. A Szír Hadsereg következő célja Nyugat-Aleppó visszaszerzése lehet. 1991-es Tour de France Az 1991-es Tour de France volt a 78. francia körverseny. 1991. július 6-a és július 28-a között rendezték. Biztonsági Közösség A biztonsági közösség egy olyan területre utal, ahol az erőszak alkalmazása, pl. valamilyen konfliktus, háború kezdeményezése, nagyon ritka, vagy egyáltalán szóba sem jöhet. A kifejezést, ebben a megfogalmazásban, a neves politológushoz, Karl Deutsch- hoz köthetjük. (1957) "Political Community and the North Atlantic Area: International Organization in the Light of Historical Experience" c. alapművében, Deutsch és segítői a biztonsági közösséget, emberek egy csoportjához hasonlítja, amelynek tagjai, ha nem is mindenben, de egy valamiben egészen biztosan megállapodtak, hogy a közös szociális problémák megoldása csakis békés módón ún. "peaceful change" folyamat segítségével valósulhat meg. Ez a békés folyamat pedig a szociális gondok megoldására irányuló erőfeszítések, általában intézményesített eljárások keretében, fizikai erő igénybevétele nélkül. A közösség tagjait továbbá összeköti a kölcsönös szimpátia és a közös érdekek. A koncepció eleinte nem vált elterjedté a nemzetközi biztonság terén, a hosszú történelme ellenére sem. Azonban a hidegháború után a biztonsági közösség fogalmát a konstruktivisták fejlesztették tovább. A nagy lendületet, más szóval a változást, Emanuel Adler - Michael Barnett könyve a "Security Communities" (1988) hozta meg. Ők újradefiniálták a biztonsági közösség fogalmát a megosztott identitás, az értékek és jelentésük, a sokoldalú közvetlen beavatkozás, és a kölcsönös hosszú távú érdekek szempontjából. Azóta a világ különböző régióiban tanulmányozzák, alkalmazzák a biztonsági közösség koncepcióját, elsősorban az Európai Unióban, Kanada - U.S.A, Mexikó - U.S.A, Mercosur, és a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN). Biztonsági közösségek fajtái, tulajdonságai Adlerék könyve Deutsch koncepciójának továbbfejlesztése, tehát nem árt tisztába lenni a biztonsági közösségek két típusával. E kettő pedig az összeolvadt/kevert és a pluralista. Az összeolvadt/kevert biztonsági közösségek nagyon ritkák a történelemben. Akkor jönnek létre, amikor kettő vagy több előzőleg egymástól független államok, közös kormányt alakítanak. Jó példa USA, miután a 13 eredeti állam átengedte a hatalmát a szövetségi kormánynak. Ez nem mindig sikeres, és könnyen felborulhat, például az unió Svédország és Norvégia között. Egy alternatív és ennél kevésbé határozott folyamat is szóba esik, ez pedig az integráció. Az integráció vezet a pluralista biztonsági közösséghez, amelyben az államok megőrzik szuverenitásukat. Az USA és Kanada a legjobb példa erre, mindkettő politikailag független, és nem terveznek katonai konfrontációkat egymással szemben a jövőre nézve, annak ellenére, hogy a múltban volt már rá példa. Deutsch szerint a pluralista biztonsági közösségeket könnyebb létrehozni és fenntartani, mint az összeolvadt biztonsági közösséget, nem kell radikális változást hozni az államrendszer területén. Adler és Barnett több részben taglalja a biztonsági közösségek jellegzetes evolúcióját: keletkezés - növekedés - kiforrott biztonsági közösség. A keletkezés folyamatában lévő biztonsági közösség a békés változás folyamat (peaceful change) alapjaival találkozik és kell megfelelnie, míg egy kiforrott biztonsági közösséget ezen felül is lehet jellemezni bizonyos kollektív biztonsági mechanizmusokkal, nemzetek feletti, és nemzetközi elemekkel. Adler és Barnett tovább osztja kiforrott biztonsági közösségeket "szorosra" és " lazára", attól függően, hogy milyen mértékű az integráció. Adlerék meghatározása alapján, a pluralista biztonsági közösség egy transznacionális terület/régió , amely szuverén államokból áll, és amelynek tagjainak legfontosabb elvárásai között a békés változás folyamata (peaceful change) áll. A pluralista biztonsági közösségek kategorizálhatóak a bizalmuk a szempontjából.(depth of trust) Továbbá a kormányzati rendszer intézményesítésének jellege és mértéke alapján. Ezek a kategóriák különbözetik meg a két ideáltípust, a lazán és szorosan összekapcsolt pluralista biztonsági közösséget. Köszönhetően a közös struktúrájuknak, a laza biztonsági közösségek tagjainak nem kell tartaniuk a többi tag erőszakos tevékenységétől, és ezzel folyamatos önmérsékletet tanúsít. Szorosan kapcsolt biztonsági közösségek, igényesebbek két szempontból. Először is nekik van egy kölcsönös támogató (mutual aid) társadalma, amelyben kollektív megállapodásokat építenek, másrészt rendelkeznek egy szabályrendszerrel, amely valahol a szuverén állam és a regionális, központosított, kormány között fekszik. Ez a szabályrendszer, amely visszanyúl a középkori heteronómiához(idegen hatalom uralmának és törvényeinek való alávetettség). Ez viszonylag új a globális politikában, általában Adler szerint inkább a nemzetközi és államközi együttműködésen van a hangsúly, amely képes egy nemzetközi közösséget létrehozni, kormányzati struktúrával felszerelve, amely elkötelezettje a békés változás átmenetének. (peaceful change) A biztonsági közösség megkülönböztető jele az, hogy egy stabil béke hozzá van kötve egy nemzetközi közösség létéhez. De mi határozza meg a közösséget? Erre nagyon sok választ lehetne adni, pont ez a fogalmi lazaság csak táplálja a tudósok hagyományos szkepticizmusát a nemzetközi politikában, amikor azzal kapcsolatban kérdezik őket, hogy a globális politikának vannak e olyan tulajdonságai amelyek hasonlítanak egy közösségre. Végtére is az államok általában azt állítják, hogy cselekményeiket a szélesebb közösség érdekében tették, amikor valójában önző érdekeikre vezethetők vissza. A közösség 3 jellemzővel definiálható, először is a tagok. Egy közösség tagjai közös értékeket vallanak. "Közös értékek egy közösség alapja" írta Charles Taylor. (egyetértés a közösség alapja) Másodszor egy ilyen közösség tagjai sokoldalú és közvetlen kapcsolatokkal rendelkeznek. Harmadszor a közösségek kölcsönös együttműködést mutatnak, amely kifejezi bizonyos mértékű hosszú távú érdekeik megegyezését. Más megfogalmazásban Adler úgy közelíti meg a biztonsági közösségek koncepcióját, hogy az egy közösség amelyet olyan szuverén államok alkotnak, amelyek egyetértenek abban, hogy a modern háborúk elviselhetetlenek, pusztítóak, és a politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi értékek összhangban vannak a demokráciával. Továbbá a kollektív biztonságukat alávetik egy folyamatnak. Raimo Väyrynen és Andrej Tusicisny különbséget tett az államközi biztonsági közösség ( ahol a háború az államok között nem túl valószínű ) , és az átfogó biztonsági közösség között ( ahol mind az államközi konfliktusok és polgárháborúk elképzelhetetlenek ) . Nyugat-Európában egy klasszikus példája az átfogó biztonsági közösségnek , míg a Délkelet-Ázsiát általában államközi biztonsági közösségnek tekintik. Biztonsági közösség feltételei, kialakulása Deutsch szerint, az államok biztonsági közösséget alkothatnak, ha a nemzetközi rendszer jelenlegi állása növeli "a háború vonzásának valószínűségét az érintett politikai egységek között." Például biztonsági aggodalmak vezettek az Egyesült Államok és Mexikó pluralista biztonsági közösséggé válásához a második világháború kitörésének valószínűsítése során. Deutsch szerint két feltételnek kell megfelelni, hogy kialakulhasson egy plurális biztonsági közösség. Az első a kapacitása a résztvevő politikai egységeknek, vagy kormányoknak, hogy egymás igényeit kielégítsék, üzeneteket váltsanak, és gyorsan reagáljanak az erőszak alkalmazása nélkül. Egy módja e kapacitás kialakításának, a közös tagság nemzetközi szervezetekben. A másik feltétel a kompatibilitás a fontosabb értékek szempontjából a politikai döntéshozatalban. Egy ilyen politikailag releváns érték a politikai ideológia. Habár, elemzések kimutatták, hogy a gyakran feltételezett szerepe a liberális értékeknek és az általános bizalomnak a biztonsági közösségek fejlődésének terén, túl van becsülve. Mivel az összeolvadás szigorúbb az integrációnál, Deutsch nyolc feltételt határozott meg, amelyeknek teljesülniük kell sikeres összeolvadás esetén, ilyen a fő értékek kölcsönös kompatibilitása(összetartozása/összeillése), jellegzetes életforma, átfogó kommunikációs képességek és folyamatok, magas földrajzi és szociális mobilitás, sokféleség és a tranzakciók egyensúlya, csoportszerepek cserélődésének gyakorisága, politikai elit szélesedése, magas politikai és adminisztratív képességek. Továbbá, politikailag releváns része a társadalomnak, el kell, hogy fogadja, és támogatnia kell a közös kormányzati intézményeket, lojálisnak kell maradniuk hozzájuk, és úgy kell működtetni ezeket az intézményeket, hogy kölcsönös figyelem irányuljon az összes résztvevő üzeneteire, igényeire. Carol Weaver szerint, a fennmaradás és kitartás érdekében, a biztonsági közösségeknek kiegyensúlyozott multipolaritás alapján kell szerveződniük. Más felhasználásban A kifejezés biztonsági közösség utalhat egy politikai közösségre, amely biztonsági kérdésekkel foglalkozik. Ez lehet egy hierarchikus vagy hálózati szakmai csoport , amely állhat például politikusokból, katonai és polgári hivatalnokokból és kutatókból . Ennek egyik példája a számítógépes biztonsággal foglalkozó közösség. Cui Baoyin Cui Baoyin (Peking, 20. század – ) kínai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása A CFA Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a League One, majd a Super League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A Kínai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1985-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság), valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1985-ben búcsúzott. Az 1985-ös U16-os labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Villa Park A Craven Cottage angol labdarúgóstadion, mely Birminghamben található. Az elsőosztályú Aston Villa használja. 1897-ben nyílt meg. Az aréna maximális befogadóképessége 42 788 néző, a nézőtér fedett. Rákos-mező Koordináták: é. sz. 47° 31′ 07″, k. h. 19° 06′ 14″47.518611111111, 19.103888888889 Rákos-mező (Rákos mezeje, Rákosmező vagy Rákos) a középkori Magyarország számos országgyűléseinek és hadra-keléseinek helyszíne, ami tágabb értelemben a Pest keleti oldalán terülő egész homokos síkságot jelentette, később az Angyalföld és Kőbánya közötti síkon Pest városfalától (Kiskörút), más forrás szerint az Orczy tértől a Rákos-patakig – amiről a terület a nevét nyerte – húzódott. Salamon Ferenc Budapest története című művében, Mikoviny Sámuel 1737-ben kiadott térképe és Anonymus Gesta Hungaroruma alapján ugyanakkor a Margit-szigettel szemben a patak felett húzódik „Campi Rakos”, Budapest XIII. kerülete területén. A Rákosmező megnevezést az 1800-as években Rákosfalva is viselte, majd 1935-ben Budapest XIV. kerülete is kérvényezte magára ezt a nevet (végül 1949-ig Rákosváros volt), illetve a Kerepesi út – Fehér út – Keresztúri út által határolt, egykor homokos területen kialakított repülőteret is említik rákosmezeiként. Története A középkor előtt a Rákos patak és mellékpatakjai területe mocsaras vidék volt, ami alsó kavicsos talajréteg fölé a Duna negyedidőszaki áradásai során keletkezett homok laza került. A futóhomok miatt a patak, mely valamikor jóval délebbre kanyargott, állandóan változtatta medrét. Részben természetes feltöltődéssel, később pedig emberi beavatkozással (lecsapolással, gátak építésével, árkok kialakításával, a területek megművelésével) a terület egyre inkább alkalmassá vált a letelepedésre. Már a római korban a Rákos völgyén és annak folytatásán, a Tápió és Galga völgyein át közlekedett Buda, Pest és környéke a Tisza vidékére. Azonban számos had is megütközött a vidéken, így például a közeli Mogyoród és Cinkota tájékán győzte le 1074-ben Mogyoródi csatában Géza és László vezérek serege Salamon királynak német és magyar hadát s szerezte meg a koronát Béla fiainak, amiről a Képes krónika számol be és említi meg „descendit in Racus“-t. A Katolikus Lexikon szerint 1289-ben úgy említették, hogy az ország közepe. A 12–13. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszínévé vált, ahol alkalmasint akár több tízezer fő is tartózkodott. A nemesek a Kerepesi út két oldalán táboroztak, ami mentén a 15. század végétől a későbbi József-, és részben Ferencváros területén is, a számukra nagyobb kényelmet szolgáló külváros jött létre. A török korban elvesztette jelentőségét, és a 18. századtól a fejlődő Pest az itteni erdőkből termelte ki a fűtéshez és az építkezésekhez szükséges fát.[forrás?] Utóélete Az agrár jellegű területen az 1880-as években indult meg a közművesítés és a fokozottabb beépítés, de még a 19–20. század fordulóján is a többholdas kertészetek és majorságok jellemezték a vidéket. Ma már csak néhány közterület elnevezése őrzi a múltat (pl.: Bolgárkertész utca).[forrás?] Kisfaludy Károly verset is írt Rákos mezejéről. 1827 júniusában tartották az első lóversenyt itt, Széchenyi Istvánnak köszönhetően. Ezt Berzsenyi Dániel Gróf Mailáth Jánoshoz című 1830-as költeményében meg is írta. Budapest egyesítésétől (1873) a fővároshoz tartozik. A mező Kerepesi út és Éles-sarok közötti részén, az egykori lovassági gyakorlótéren mintegy 10 négyzetkilométeres alapterületen indult meg a magyarországi motoros repülés. A gépek építéséhez és tárolásához szükséges hangárok létesítése 1909 nyarán kezdődött. 1910-ben itt rendezték az első repülőversenyt is. Ennek állít emléket az Örs vezér terén található szobor is. 1912-re összesen 17 hangárépület készült. A deszkából épült hangárok sínen járó görgős tolóajtóval voltak ellátva. Szélességük az első kettő kivételével 20 méter, mélységük 12 méter, magasságuk pedig 6 méter volt. A magyar aviatika úttörői 1909-1914 között megteremtették a honi repülés alapjait.[forrás?] Jelentősebb országgyűlések 1277 májusában Timót zágrábi püspök segítségével országos gyűlést hívtak össze a Rákos-patak melletti mezőre. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a Kun László királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést. 1278 nyarán a Rákos-mezőn gyűlt össze a II. Ottokár cseh király ellen induló sereg. Az Árpád-ház kihalását követően hagyományossá vált az országgyűlések Rákos-mezőn való tartása. Jó példa erre az 1307 . október 10-ei országgyűlés, mely Károly Róbertet magyar királlyá választotta 1490 -ben a Rákos mezején királlyá választják II. (Jagelló) Ulászlót 1505 -ben a köznemesség nyomására a rákosi országgyűlés a következő határozatot hozza: Ha II. Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, csak magyart fognak királlyá választani. A határozat oka az volt, hogy Ulászló nem foglalkozott a magyarok érdekeivel. A köznemesek eme törekvése a következő évben okafogyottá vált, mivel megszületett Ulászló fia, II. Lajos 1526 . április 24-én a magyar nemesség a rákosi országgyűlésen döntött a főúri és a köznemesi párt viszályáról, a végvárak felszereléséről és a hadak táborba szállásáról. Mindehhez csak az akarat és a pénz hiányzott. 1540 . szeptemberében , a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta Szapolyai János és Jagelló Izabella csecsemő korú fiát Népdal A népdal tágabb értelemben valamely énekelt dallammal szerves egységet alkotó, strofikus szerkezetű népköltészeti alkotás, szűkebb értelemben lírai folklórműfaj. Szerzője nem ismert, szövege a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján maradt fenn. Meg kell különböztetni a szerzőséghez köthető, gyakran egyéni sajátosságokat hordozó műdal-tól. A magyar népdalszövegek legalapvetőbb motívumai: szél, tűz, csillag, víz, hal, madár, ló, falevél, ág, virág. A zenetudomány és a népzenekutatás szempontjából valamennyi énekelve előadott alkotás népdalnak minősül, a zenei hangzástól, szólamszerkesztéstől és a szöveg műfaji jellemzőitől függetlenül, így a kategória a deklamált munkadaloktól és a kis hangterjedelmű gyermekmondókáktól a recitatív siratóénekeken és népballadákon keresztül a gyakran többszólamú szokásdalokig számos folklórműfajt magában foglal. Az irodalomelméleti megközelítést alkalmazó szövegfolklorisztika ezzel szemben csupán az európai parasztság körében szájhagyomány útján fennmaradt, a líra műnemén belül a dal műfajába sorolható, jellemzően egy szólamban énekelt szövegeket sorolja a népdalok – Bartók terminológiájával a parasztdalok – kategóriájába. Története Az ókori római kultúrában is megkülönböztették a nép ajkán élő dalokat a konkrét szerzőséghez köthető műdaloktól, de a népdal alkotásgenetikai elkülönítése csak a reneszánsztól vált határozottá. A népdal fogalmát Johann Gottfried Herder alkotta meg 1778–1779-ben megjelent Volkslieder (’Népdalok’) című művével, a kifejezés tükörfordítása innen terjedt el az európai nyelvekben. Az újkorig a népdalok elsősorban az átmeneti rítusokhoz (felnőtté avatás, lakodalom, temetés stb.), a naptári év ünnepeihez (téli és nyári napfordulók, karácsony stb.) kötődő szokásköltészet keretében éltek. Ezek a szövegek formai és poétikai szempontból átmenetet képeztek az énekelt epika és a líra között. A 18. századtól az énekelt folklóralkotások fokozatosan függetlenedtek a népszokásoktól, és szórakoztató célú, könnyed történeteket, lírai érzelmeket (szerelem, hazafiság, honvágy stb.) énekelve előadó alkotásokká váltak. Ezek mellett a személyes lírával rokonítható, de általánosító megfogalmazású népdalok mellett megkülönböztethetjük az életmódhoz, foglalkozáshoz, élethelyzethez stb. kötődő tematikai népdalcsoportokat, így például az arató-, pásztor-, summás-, kubikos-, munkás-, katona-, bányász-, tengerész-, gyermek-, bor- és gúnydalokat. Az európai népdalok tematikai katalogizálására több kísérlet történt a 20. században (a munkában élen járt a freiburgi Deutsches Volksliedarchiv), de a mondákéhoz vagy népmesékéhez hasonló konszenzusos szövegfolklorisztikai osztályozási rendszer a népdalok vonatkozásában mindmáig nem készült el. Az Európán kívüli és európai kultúrkörhöz nem kapcsolható népdalok kutatása, fogalmának folklorisztikai definiálása és a népdalkorpusz osztályozása terén a lemaradás még számottevőbb. Napjaink nagyvárosi kultúrájában a folklorizmus, a népzenei mozgalom keretében virágzó színpadi műfajjá lett, illetve sajátos válfaja a szerzőséghez szintén nem köthető városi dal. A műfaj történeti rétegeinek meghatározásakor a népdalfogalom definícióit szem előtt tartva szintén két szempontot érvényesíthetünk: a dallam, illetve a szöveg szerinti osztályozást. A legősibb zenei és szövegelemeket a munkadalok, a gyermekdalok és az egyes szokásdalok őrizték meg (pl. siratóének, regölés). A további műfajok tagolása nem ennyire egyértelmű. Az epikolirikus népballadák például régi szövegelemeket őriztek meg, de egyaránt ismertek régi és új típusú dallamvilágot tükröző énekelt változatai, így például a régebbi réteget képviselik a középkorban keletkező legendaballadák, históriás énekek, családi balladák, szemben a recensebb betyárballadákkal, bujdosó- és rabénekekkel. A népdalok régi előadói stílusa mentes a dinamikai árnyalástól, az érzelmi felfokozottságot a dallamcifrázás fejezi ki. Lakeland terrier Az lakeland terrier egy angol fajta. Történet Kialakulása az 1700-as évekre tehető. Egykor számos, különböző néven említett változata létezett, melyeket 1912-ben vontak össze egyetlen fajtába. Egy Stingray of Derrybarch nevű Lakeland terrier nyerte el a "Kiállítás legszebb kutyája" címet az 1967-es Cruft- és az 1968-as New York-i Westminster-kiállításon. Külleme Marmagassága 33-38 centiméter, tömege 7-8 kilogramm. Négyzetes alakú, szilárd felépítésű eb. Drótszerű, vízhatlan szőrzete kétrétegű. Kitartó, bátor állat, amely egyaránt jól érzi magát őshazájában, az északnyugat-angliai tóvidék lankáin és családi kedvencként. Jelleme Természete bátor és szívós. Fermi-szint A szilárdtestfizikában Fermi-szintnek (vagy Fermi-nívónak) nevezik egy rendszerben az elektronok kémiai potenciálját. Bár jellemzően energiajellegű mennyiségként adják meg, nem összetévesztendő a kvantummechanikában általánosabban definiált Fermi-energiával. Sok folyamatban játszik szerepet, például a fényelektromos jelenség esetén a Fermi-szint és a vákuumszint közti különbségnek megfelelő energiát kell egy elektronnak átadni a szilárdtestből való eltávolításához. Az elektronok sávelméletében is kitüntetett a szerepe, a Fermi-szint az az energiaszint, amelynek betöltési valószínűsége éppen 50%, és intrinszik félvezetőkben a tiltott sáv közepén található. A félvezetők célzott szennyezésének (azaz dópolásának) egyik célja éppen az egyensúlyi Fermi-szint befolyásolása. A fogalom a nevét Enrico Fermi olasz fizikusról kapta az elektronok statisztikáját leíró Fermi–Dirac-eloszlás nyomán. Értelmezése Klasszikus értelmezés A Fermi-szint energiája klasszikus fizikai képben is érzékeltethető mennyiség, ugyanis bizonyos esetekben közvetlen mérésére is lehetőség van. A feszültségmérők valójában az elektródáikhoz érintett tárgyak Fermi-szintbeli különbségeit érzékelik, amikor a köztük levő elektromos potenciálkülönbséget kijelzik. A Fermi-szint azt fejezi ki, hogy egy szilárdtesthez egy elektron hozzáadásakor mekkora energiát kell kifejteni, a feszültségmérő által kijelzett feszültség pedig azzal arányos, hogy mekkora energiabefektetésre van szükség ahhoz, hogy egy elektront az egyik mért pontból a másikba juttassuk. A feszültségkülönbség a Fermi-szintek különbségével az alábbi módon fejezhető ki: , ahol és két választott pont feszültsége, és ugyanezen pontok kémiai potenciálja (Fermi-szintje), pedig az elektron töltése. Ha különböző kémiai potenciálú fémeket kontaktusba hozunk, köztük áram indul: a magasabb (alacsonyabb ) irányából az alacsonyabb (magasabb ) irányába. Termodinamikai egyensúlyban az elektromos kontaktusban álló testek kémiai potenciálja (Fermi-szintje) kiegyenlítődik. Egyensúlyban tehát ezeken a testeken a feszültségmérő sem mér elektromospotenciál-különbséget. Energiasáv-szerkezet A szilárdtestfizika energiasáv-elmélete értelmében a szilárdtestekben az elektronok számára tiltott és megengedett energiasávok alakulnak ki az egymáshoz igen közel található energiaszintekből. Ebben a megközelítésben fontos szerepe van a Fermi-szintnek, ugyanis segítségével megkülönböztethetők a különféle vezetési jellegű anyagok, például a szigetelők, a vezetők, és a félvezetők. A Fermi-szint definíciója a betöltöttség alapján A sávszerkezetben a fermitikus tulajdonságú elektronok eloszlását (azaz hogy mely kvantumállapotok lesznek betöltöttek és melyek betöltetlenek) a Fermi–Dirac-statisztika határozza meg az alábbiak szerint: , ahol az adott energiaszinthez tartozó állapot betöltöttsége, az abszolút hőmérséklet, a Boltzmann-állandó, a kémiai potenciál. A Fermi-szinten levő kvantumállapot energiája megfelel a kémiai potenciálnak, itt a betöltöttség: , azaz a Fermi-szintnek megfelelő kvantumállapot betöltöttségi valószínűsége 50%, amely összefüggésből maga a Fermi-szint definíciója is származik. Összefüggése a vezetési jelleggel A szilárdtest vezetési jellegét az határozza meg, hogy sávszerkezetében a Fermi-szint milyen energiára esik. Ahhoz, hogy az elektronok a szilárd anyagon keresztülhaladjanak, az egyik kvantumállapotból a másikba kell ugraniuk terjedés közben. Ez csak akkor történhet, ha van olyan üres kvantumállapot a kiterjedt szilárdtestben, melyre az elektron át tud ugrani. Általában, ha a vegyértéksáv telített, az elektronok nem tudnak más kvantumállapotba lépni ebben a sávban. Ahhoz, hogy vezetés létrejöjjön, az elektronoknak egy nem betöltött sávban, a vezetési sávban kell lenniük. A megengedett sávok és a Fermi-szint kölcsönös viszonya alapján az alábbi tipikus esetek különböztethetők meg: Elektromos vezetők : az ilyen anyagok (pl. fémek ) esetén a Fermi-szint egy megengedett sáv belsejében található. Ekkor a termikus gerjesztés könnyen juttat elektronokat a teljesen betöltött állapotokból a betöltetlenekre, ezek könnyen elmozdulnak a rácsban. Az ilyen anyagok jellemzője a jó vezetőképesség szobahőmérsékleten, illetve hogy a hőmérséklet csökkenésével a vezetőképességük nő és még igen alacsony hőmérsékleten sem nullához tart. Félfémes vezetők : köztes esetet képező anyagok, melyeknél a Fermi-szint olyan helyen található a sávszerkezetben, ahol a vezetési és vegyértéksáv éppen összeér. Jellemző rájuk a vezetőképesség fémeshez hasonló hőmérsékletfüggése. A fémes vezetőkhöz képest azonban nagy különbség, hogy a félfémes vezetőkben elektron - és lyukvezetés egyaránt jellemző, mely inkább egy nulla tiltott sávó félvezetőhöz teszi őket hasonlatossá. Félvezetők : bennük a Fermi-szint tiltott sávban található. Félvezetők esetén a tiltott sáv nem túlságosan nagy, fotoeffektussal átgerjeszthető. Vezetőképességük nagyságrendekkel rosszabb, mint a fémes vezetőké, azonban ez célzott szennyezéssel (azaz dópolással ) javítható. Mivel a szennyezőkkel bevitt extra állapotokhoz tartozó elektronok alacsony hőmérsékleten lokalizálttá válnak, a félvezetők vezetőképessége kis hőmérsékleten úgymond "befagy", az abszolút nulla fokhoz közeledve nullához tart. Szigetelők : a félvezetőkkel rokon a szerkezetük, szintén egy tiltott sávban található a Fermi-szint. A két utóbbi kategória között valójában egy adott alkalmazásban tehetünk csak különbséget. Jellemzőjük, hogy szobahőmérsékleten nem jó a vezetőképességük, mely a hőmérséklet csökkenésével tovább romlik. Bizonyos félvezető eszközökben szükség lehet a Fermi-szint és a szilárdtestbeli sávok egymáshoz való viszonyának változtatására. Például dópolással, kapuelektródával vagy több eltérő sávszerkezetű anyag kontaktusba hozásával van erre lehetőség. Ilyenkor a kémiai potenciál azonos marad (hiszen azt a mérést végző elektródák megszabják), viszont az egész sávszerkezet elmozdul az energiaskálán. A módosuló sávszerkezet felületi jelenségei a sávelhajlások. A „Fermi-tenger” A Fermi-szint és a Fermi–Dirac-statisztika egy népszerű és szemléletes hasonlatában a betöltött állapotokat egy tengerként mutatják be. Az abszolút nulla hőmérsékletű esetben a ez a konceptuális tenger nem hullámzik, mely az éles betöltöttségi függvénynek felel meg: nulla fokon ugyanis a szilárdtestbeli állapotok betöltési valószínűsége a Fermi-szint alatt 1, felette 0, a kettőt pedig éles határ választja el. A hőmérséklet emelésével „a Fermi-tenger hullámzásba kezd”, azaz a betöltöttség a Fermi-szint körül kissé ingadozik. A hasonlatban a magasabb és magasabb hőmérsékletek esetén a hullámok is egyre nőnek. Az allegorikus leírás egy másik fogalma a „a Fermi-tenger párolgása”, mely annak feleltethető meg, hogy a szilárdtest elektronrendszerének könnyebben (kisebb energiával) gerjeszthető elektronjai a Fermi-szint környékén találhatók. Fermi-felület A sávszerkezeti képben ábrázolt kvantumállapotoknak mind megfelel egy-egy reciproktérbeli hullámszámvektor, így a betöltött állapotok a reciproktérban is szemléltethetők. A fermitikus tulajdonságú elektronokra érvényben levő Pauli-elv értelmében, a Fermi–Dirac-eloszlásnak megfelelően először az alacsonyabb energiájú kvantumállapotok kezdenek el betöltődni. A reciproktérben, abszolút nulla hőmérsékleten a Fermi-szintig betöltött állapotokat ábrázolva egy zárt felületet rajzolhatunk fel, mely a betöltött és be nem töltött kvantumállapotoknak megfelelő hullámszámvektorokat határolja el. Ezt nevezik Fermi-felületnek. Szabad elektronok esetén, a spinektől eltekintve, ideális Fermi-gázban, ahol az diszperziós reláció adja meg a kvantumállapotok energiája és hullámszáma közti összefüggést, ott a hullámszámtérben a Fermi-felület egy Fermi-hullámszámnyi sugarú gömb, ahol: . Összetettebb esetekben ezen felület alakja is bonyolultabb lehet. A Fermi-felület jelentőségét az adja, hogy hatása bizonyos kísérletekben is tetten érhető, segítségével bizonyos jelenségek könnyebben magyarázhatók. Például mágneses térbe helyezett anyag elektronjai kényszerpályára állnak, mely pályákat a Fermi-felület és a tér normálisának metszésvonala jelöl ki. Ez egyben lehetőséget ad a Fermi-felület feltérképezésére, így az anyag kötésállapotainak, elektronszerkezeti konfigurációjának megismerésére is. 2140 Kemerovo A 2140 Kemerovo (ideiglenes jelöléssel 1970 PE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1970. augusztus 3-án. Kemerovo orosz városról nevezték el. A magyar jégkorong-válogatott mérkőzései 1998-ban 1998-ban a magyar jégkorong-válogatott a hazai rendezésű C. csoportos világbajnokságon valamennyi mérkőzését megnyerve végzett az élen. Eredmények Világbajnokság C. csoport Világbajnokság C. csoport Világbajnokság C. csoport Világbajnokság C. csoport Világbajnokság C. csoport Magyarország-Románia 3-2. a YouTube-on Barátságos mérkőzés Barátságos mérkőzés Barátságos mérkőzés Géza magyar királyi herceg (1151–1210) Géza herceg (1151–1210 előtt) Árpád-házi magyar herceg, trónkövetelő, II. Géza és Eufrozina kijevi nagyhercegnő fia, III. István és III. Béla öccse. Élete Géza herceg 1151-ben született II. Géza és Eufrozina negyedik gyermekeként. III. István halála után anyja őt akarta trónra juttatni a görög neveltetésű III. Béla helyett, trónra lépése után azonban Béla a szervezkedő Eufrozinát Gézával együtt elfogatta. Gézának sikerült megszöknie a börtönből, és V. Lipót osztrák herceghez menekült, aki kiszolgáltatta III. Bélának. Egy év múlva sikerült Csehországba szöknie, de Sobeslav is kiadta, 1177 és 1189 között börtönben volt. 1189-ben Barbarossa Frigyes kérésére 2000 magyar harcossal a keresztes hadjárathoz csatlakozott, s bár a csapatot III. Béla visszarendelte, Géza valószínűleg a Bizánci Birodalom területén maradt, ahol 1190-91-ben megnősült. Bizánci nőt vett feleségül. Géza gyermekei még 1210-ben is éltek. Hári László Hári László (Budapest, 1931. április 24. –) labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása 1950 és 1953 között a Bp. Kinizsi labdarúgója volt. Az élvonalban 1950. október 10-én mutatkozott be a Bőripari DSE ellen, ahol csapata 4–1-es győzelmet aratott. 1954 és 1959 között a Tatabányai Bányász játékosa volt. Az élvonalban összesen 93 mérkőzésen lépett pályára és 15 gólt szerzett. Az 1967-es és az 1968-as idényben a Tatabánya vezetőedzője volt az élvonalban. Az 1973–74-es idényben a Dorog NB I-es csapatát irányította. 66 élvonalbeli mérkőzésen ült a kispadon. Fernand Bosmans Fernand Adrian Jean Bosmans (Antwerpen, 1883. június 29. – Antwerpen, 1960. július 30.) olimpiai bronzérmes belga párbajtőrvívó. Leptasthenura A Leptasthenura a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó nem. Rendszerezése A nembe az alábbi 11 faj tartozik: árcsőrű drótfarkúmadár (Leptasthenura desmursii vagy Sylviorthorhynchus desmursii) Leptasthenura fuliginiceps Leptasthenura yanacensis Leptasthenura platensis Leptasthenura aegithaloides Leptasthenura striolata Leptasthenura pileata Leptasthenura xenothorax Leptasthenura striata Leptasthenura andicola Leptasthenura setaria Forrás Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.) BMW Welt A BMW Welt (magyarul BMW-Világ) nevű élménycentrumot 2003 augusztusa és 2007 ősze között építették. Az épület kivitelezője a híres avantgárd Coop Himmelb(l)au építészeti iroda volt. A BMW központi területén, a müncheni Olympiaparktól északra kapott helyet a négy hengernek becézett BMW központi épület mellett. Lapos tetején napelemek vannak, melyek összesen 800 KW teljesítményűek. 2007. október 20-21-én nyitották meg, eredetileg a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra tervezték a megnyitást. Az épületben BMW járművek, versenyautók, technikai újítások vannak kiállítva. Húsz forgóemelvény és tíz panorámastand is helyet kapott az épületben. Egy nemzetközi étterem, multifunkcionális kiállítóterek, gyerekfoglalkoztató vagy a látványos eszközökkel felszerelt technológiai műhely is található az épületben. Alapterülete 25 000 m², legnagyobb magassága 28 méter. Külön rendelésre itt is átadhatják az új személygépkocsit, amelyet ilyenkor az átadás előtt különleges figyelemben részesítik (technikai ellenőrzés, tisztítás). Az épület legjelentősebb eleme a bejáratnál álló „Doppelkegel”, azaz „duplakúp”, amely egy homokórára hasonlít leginkább. Ebben az üvegtoronyban spirális rámpa vezet felfelé, amellyel a központi bemutatóterembe lehet jutni. A BMW Weltből az autóút felett gyalogoshíd vezet át a BMW régebbi épületeihez, mint a BMW Múzeum, vagy a központi iroda. 2008-ban a Brit Építészek Királyi Intézete (Royal Institute of British Architects) díját nyerte a BMW Welt épülete. Hasonló funkciójú épületek Autostadt – Volkswagen Mercedes-Benz Múzeum – Mercedes-Benz Mirafiori Motor Village – Fiat Pókember 2. A Pókember 2 (Spider-Man 2) 2004-ben bemutatott amerikai akció-kalandfilm, a Marvel Comics világhírű képregény-sorozatának második filmadaptációja. A filmet Sam Raimi rendezte, a főszerepben pedig Tobey Maguire, Kirsten Dunst, Alfred Molina és James Franco látható. A film a Columbia Pictures, illetve a Sony Pictures Entertaiment által készült. Tartalom A történet közel két évvel azután folytatódik, hogy Peter Parker legyőzte a várost fenyegető Zöld Manót, és elhagyta szerelmét, Mary Jane Watsont a bűnüldözői hivatás érdekében. Azóta Peter élete sokkal nehezebbé vált: a rengeteg szuperhősködés mellett egyetemre is jár; másodállásban pizzafutárkodik is, hogy több pénzt keressen (ezt a munkáját azonban hamar elveszti), valamint továbbra is Pókember-fotókat készít az újságnak, ahol a főnöke még mindig ugyanolyan elfogult véleménnyel van Pókemberről. A Mary Jane-nel való kapcsolata sem a régi már − lány már továbblépett, és Peter főnökének fiával, John Jamesonnal kezd el járni, aki hamarosan el is jegyzi. Peter megpróbál minél jobban szerelme kedvében járni - aki legbelül még mindig szereti - ,de különböző váratlan fordulatok mindig keresztezik az útját. Végül hősünk úgy dönt, hogy a magánélete rendbehozásának érdekében egy időre felhagy a szuperhősködéssel, és a normális életet választja. Peter döntése persze a városnak is hamar feltűnik, amikor a bűnözés vészesen megnő. Nemsokára azonban új közellenség üti fel a fejét a városban, méghozzá egy zseniális feltaláló személyében, aki mechanikus robotkarokkal a testén garázdálkodik New Yorkban, hogy megvalósítsa a már elkezdett, de be nem fejezett tervét. Pókembernek tehát újra akcióba kell lendülnie, hogy megállítsa Dr. Octopust. Azonban nincs könnyű dolga, mivel a tudós egyezséget köt Harry Osbornnal, aki még mindig bosszút akar állni Pókemberen az apja haláláért, és aki felajánlja Octaviusnak, hogy Pókemberért cserébe megkapja tőle, ami kísérletéhez kell. Octopus, hogy magához csalja Pókembert elrabolja Mary Jane-t, és így már nem csak a város sorsa, hanem a szerelme élete is Petertől függ. Pókembernek ugyan sikerül megakadályoznia Octavius tervét, ám a felek közti hajsza közben Harry és M. J. előtt is egyaránt lelepleződik Peter kiléte, ami a további eseményeket talán teljesen felkavarhatja… Díjak és jelölések Oscar-díj díj (2005) - a legjobb vizuális effektusok - John Dykstra, John Frazier, Anthony LaMolinara, Scott Stokdyk jelölés (2005) - a legjobb hangvágás - Paul N. J. Ottosson jelölés (2005) - a legjobb hangkeverés - Kevin O'Connell, Greg P. Russell, Jeffrey J. Haboush, Joseph Geisinger, Paul N. J. Ottosson BAFTA-díj jelölés (2005) - a legjobb vizuális effektusok - John Frazier, Anthony LaMolinara, Scott Stokdyk, John Dykstra jelölés (2005) - a legjobb hang - Jeffrey J. Haboush, Greg P. Russell, Kevin O'Connell, Paul N.J. Ottosson Lopera Lopera település Spanyolországban, Jaén tartományban. Lopera Bujalance, Villa del Río, Montoro, Marmolejo, Arjona, Porcuna és Cañete de las Torres községekkel határos. Lakosainak száma 3714 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magyar országos rekordok listája úszásban A magyar országos rekordok listája úszásban a magyar versenyzők által, úszásban elért legjobb eredményeket tartalmazza. 2149 Schwambraniya A 2149 Schwambraniya (ideiglenes jelöléssel 1977 FX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Csernih fedezte fel 1977. március 22-én. Poecilotriccus calopterus A Poecilotriccus calopterus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Sorolták a Todirostrum nembe Todirostrum calopterum néven. Előfordulása Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint legelők és erősen leromlott egykori erdők. Állandó, nem vonuló faj. Alfajai Poecilotriccus calopterus calopterus (P. L. Sclater, 1857) Poecilotriccus calopterus pulchellus (P. L. Sclater, 1874) Megjelenése Átlagos testtömege 7-8 gramm. Bertram Ramsay Sir Bertram Home Ramsay (London, 1883. január 20. – Toussus-le-Noble, 1945. január 2.) brit tengernagy. Tengerészpályafutását 15 éves korában kezdte. Katonaként a világ szinte minden táján megfordult, tengerészeti egységek tagjaként még szárazföldi harcokban is részt vett. 1938-ban nyugállományba vonult, de 1939-ben visszahívták, és 1942-ig Dover parancsnoka volt. E minőségében szervezte és bonyolította a dunkerque-i evakuációt. 1942-43-ban a Földközi-tenger térségében dolgozott, az észak-afrikai és a szicíliai partraszállás előkészítését végezte. 1944-ben előbb megtervezője, majd parancsnoka a normandiai partraszállás tengerészeti hadműveleteinek. 1945. január 2-án repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét. A II. világháborúban Husky hadművelet Szicília megszállása Uszoda típusú reaktor Az uszoda típusú reaktor egy kísérleti reaktor, aminek a reaktormagja egy nyitott úszómedencébe van süllyesztve. A víz itt hármas szerepet játszik: egyben moderátor, hűtőközeg és elnyeli a sugárzást. A medence teteje nyitott, és a személyzet biztonságban van a medence fölött is. Az ilyen szerkezetnek két előnye is van: a reaktormaghoz könnyen hozzá lehet férni, és az egész berendezés légköri nyomáson működik. Ez a reaktortípus elsődlegesen neutronforrásként szolgál kísérletekhez és orvosi felhasználásra. Ilyen pl. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) tanreaktora is. Ennek egyik változata a nehézvizes tankreaktor, ahol a reaktormag egy kisebb, nehézvízzel töltött tartályban van, a tartály pedig egy nyitott úszómedencébe van süllyesztve. Mivel a nehézvíz kevés neutront nyel el, így ebben a reaktortípusban lehet elérni a legnagyobb neutronfluxusokat. Kórijama Kórijama (���; Hepburn: Kōriyama-shi) japán város Fukusima prefektúra központi részén. 2016. január 1-jei becslések szerint a város népessége 335 933 fő, népsűrűsége 435 fő/km². Kórijama teljes területe 757,20 km². Kórijama kijelölt központi város, illetve Fukusima prefektúra egyik kereskedelmi központja. Kórijama a második legnagyobb agglomeráció a Tóhoku régióban. Földrajz és éghajlat Kórijama a Fukusima prefektúra Nakadóri régiójában helyezkedik el (é. sz. 37° 24′, k. h. 140° 23′37.4, 140.38333333333). A várostól északra az Adatara-hegység, nyugatra az Inavasiro-tó, míg keletre az Abukuma-felvidék található. Az Abukuma-folyó keresztülszeli Kórijama központját. A belváros Kórijama állomás nyugati részéig terjed ki. Történelem Kórijama kezdetben, a Nara-korban a területi közigazgatási központként működött, amikor a tóhokui Jamato-terület határára került. A környező területek sóenné alakultak, melyet a Heian- és a Kamakura-korok alatt számos szamurájcsalád tartott az irányítása alatt. A közeli központok, így például Nihonmacu is várvárossá fejlődött, azonban Kórijama kereskedelmi központ maradt és az Edo-korban őrvárosként virágzott a közlekedésben játszott kulcsfontosságú szerepe miatt. A közigazgatási rendszer 1889. április 1-jei bevezetésével hivatalosan is megalapították Kórijamát az Aszaka körzeten belül. A Meidzsi-kor elején számos birtokától megfosztott szamurájt rendeltek el a környező beépítetlen területekre, így a lakosság növekedésnek indult és a terület mezőgazdasági központtá fejlődött. A hidroelektromos energia viszonylagos bősége is hozzájárult a helyi ipar fejlődéséhez. Kórijamát 1924. szeptember 1-jén várossá nevezték ki a környező Odavara falu bekebelezésével. 1925. június 1-jén Kuvano falut is beolvasztották a városba. Kórijama az 1930-as években a katonai felszerelések gyártásának egyik központja volt, ezért a város a második világháború alatt az amerikai légierő egyik célpontja volt, a háború során három nagyobb légitámadás érte. 1954 és 1955 között Kórijama tovább növelte a területét a környező Ocuki város és Tomita és Ivae falvak bizonyos részeinek, illetve 1965-ben Nisida és Nakata falvak beolvasztásával. Kórijamát 1997-ben központi várossá léptették elő, így megnövekedett a helyi autonómiája. A 2011. március 11-i földrengés csak kisebb károkat okozott a városban, és Kórijama a fukusimai atomerőmű-baleset kijelölt kötelező evakuációs területén kívülre esett. Gazdaság Kórijama városát „Fukusima kereskedelmi székhelyének” is nevezik, melynek gazdasági blokkja a legnagyobb Fukusima prefektúrában. A Kórijama állomással szemben számos áruház található. XEBIO; sportszerek Kourakuen; rámenkifőzdék York Benimaru; Kórijama legnagyobb bevásárlóközpontja, melynek Tóhoku többi részén, Niigatában és Észak-Kantóban is vannak üzletei Daito Bank Toho Bank Közlekedés Kórijama fontos közlekedési csomópont, mivel Fukusima prefektúra középső részén, számos vasút és gyorsforgalmi út csomópontjánál helyezkedik el. A Kórijama állomás a város központi állomása. Kórijamának nincs repülőtere. Vasút JR East - Tóhoku sinkanszen Kórijama állomás JR East - Tóhoku fővonal Aszaka–Nagamori - Kórijama - Hivada JR East - Kelet-Banecu vonal Kórijama - Mógi JR-East - Nyugat-Banecu vonal Kórijama - Kikuta - Akogasima - Bandai–Atami - Nakajamadzsuku JR East - Szuigun vonal Kórijama - Aszaka–Nagamori - Jatagava - Ivaki–Morijama Utak Tóhoku autópálya - Aszaka PA - Kórijama-minami IC - Kórijama IC - Kórijama JCT Banecu gyorsforgalmi út - Kórijama-higasi IC - Kórijama JCT - Gójakugava PA - Bandai–Atami IC 4-es főút 49-es főút 228-as főút 294-es főút Média Televízió Fukushima Central Television ( Nippon TV ) Fukushima Broadcasting (TV Asahi) CATY Information Network Koriyama Újság Fukusima Mimpó (Fukusima, Mainicsi) Fukusima Minjú (Fukusima, Jomiuri ) Kahoku Simpó ( Szendai ) Rádió FM Fukushima (JFN) Oktatás Egyetemek és kollégiumok Nihon Egyetem, mérnöki kar Ohu Egyetem Kórijama Lányegyetem és Kollégium Kōriyama Women's University Junior College Open University of Japan, fukusimai oktatóközpont Felső-középiskolák Asaka High School Asaka Mitate Branch High School Asaka Reimei High School Kōriyama High School Kōriyama Higashi High School Kōriyama Shōgyō High School Kōriyama Kita Kōgyō High School Asaka Kaisei High School Konan High School Kōriyama Hōsei High School Tohoku High School of Nihon University Shōshi Gakuen Shōshi High School Teikyō Asaka High School High School affiliated with Kōriyama Women's Colleges Többszintű iskolák Fukushima Korean School - észak-koreai nemzetközi iskola Testvértelepülések Japán Nara (1971. augusztus 5. óta) Kurume (1975. augusztus 3. óta) Tottori (2005. november 25. óta) Nemzetközi Brummen, Hollandia (1988. június 25. óta) Lindar Lindar (olaszul: Lindaro) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Pazinhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 3 km-re délkeletre, a Pazinčica völgye felett, az A8-as autóút és a Pazin-Póla vasútvonal közelében fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időben is lakott volt. A középkorban az aquileiai pátriárka egyik hűbérbirtokának központja, majd a Pazini grófság része volt. Egykori vára a Pazini-medence északkeleti bejáratát ellenőrizte. A vár a mai plébániatemplom helyén állt, három védőtorony maradt belőle. 1508-ban, 1511-ben és 1615-ben is súlyos károkat szenvedett a velenceiekkel vívott harcokban. Lindar alatt ütközött meg 1813-ban Lazarić császári kapitány a francia sereggel, mely után a győztes csatában szerzett érdemeiért bárói rangot és a Lindari előnevet kapta. A településnek 1857-ben 1095, 1910-ben 647 lakosa volt. Lakói hagyományosan mezőgazdasággal foglalkoztak, egy részük naponta bejár Pazinba dolgozni. 2011-ben 403 lakosa volt. Nevezetességei Szent Mohor és Fortunát tiszteletére szentelt plébániatemploma a település legmagasabb pontján a Pazinčica völgye felett áll. A mai templom 1606 -ban épült a régi templom helyén. 1860 -ban megújították és bővítették. Három hajós épület öt oltárral, melyek a 18. és 19. századból származnak. Szenteltvíz tartója 1604 -ben készült. A templomban egy 1607 -ből származó glagoliota felirat található. A templom előtt álló harangtorony 30 méter magas, 1906 -ban építették. A templom helyén állt egykori várból három védőtorony maradt fenn, a keleti toronyba egy 16–17. századi öreg bronz ágyút építettek be. A templom mögötti füves területről nagyszerű kilátás nyílik a Pazinčica völgyére. Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma a 14. század végén épült. A négyszög alaprajzú templomnak gótikus boltozata van. 1860-ig ez volt a falu plébániatemploma. Ismeretlen mestertől származó faliképek maradtak fenn benne, melyek közül a legjelentősebb a „Živi križ” (élő kereszt, Krisztus keresztáldozatával megváltja a világot és megnyitja a mennyország kapuját), glagolita felirata szerint 1409 -ben készült. A templom homlokzata elé gótikus stílusú, csúcsíves bejáratú előcsarnokot építettek. Faragott oltára 1770 -ben készült, oltárképe 17. századi . Szent Sebestyén tiszteletére szentelt temploma 1559 -ben épült a homlokzat falába beépített glagolita és latinbetűs feliratos tábla tanúsága szerint Ivan Jedrejčić adományából. A kis templomocska oltárán egy szép táblakép látható, mely a vértanúhalált szenvedő Szent Sebestyént és a mennyből rátekintő Madonnát ábrázolja gyermekével. Szent Márton tiszteletére szentelt temetőkápolnája román stílusban épült homlokzata felett kis nyitott harangtoronnyal. A homlokzat alsó részén régi sírkőlapok láthatók befalazva, köztük Matušić pap 1588 -ban faragott glagolita feliratos sírlapja. A faluban fennmaradt fennmaradt néhány 15. és 16. századi lakóház részlete és a 17. századi városi loggia. A kőemlékeken kívül a helyi glagolita írásbeliség hagyományairól tanúskodik Lindar 1590 és 1667 között glagolita kézírással vezetett anyakönyve, melyet a zágrábi Horvát Országos Levéltárban (Arhiv HAZU) őriznek. Yuba City Yuba City város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 64 925 fő (2010). Yuba City Tierra Buena községgel határos. Népesség A település népességének változása: