Lindner Miklós Lindner Miklós (Budapest, 1932. március 21.) altábornagy, címzetes egyetemi tanár, a hadtudományok kandidátusa. Szülei munkások voltak. Kisgyerekként nagyszüleinél, Aradon nevelkedett. Általános és középiskolai tanulmányait már Budapesten végezte. 1949. április 1-jén, 17 évesen vonult be a hadseregbe, ahol a Híradó Tiszti Iskola növendéke lett. 1950 szeptemberében hadnagyi rendfokozattal végzett és Székesfehérvárra került a 43. híradó ezredhez került szakaszparancsnoki beosztásba. A csapatszolgálati ranglétrát bejárva, zászlóalj-parancsnoki beosztásból került Budapestre, ahol elvégezte a katonai akadémia 4 éves híradó szakát. 1961-ben kinevezték a Vezérkar Híradó Csoportfőnökség hadműveleti osztályvezető-helyettesének. De hamarosan újra csapatszolgálatra került, az újonnan létrehozott 5. szárazföldi hadsereg híradófőnök-helyettese, majd híradófőnöke lett. Beosztásának ellátása mellett 1967-ben elvégezte a ZMKA egyéves hadműveleti tanfolyamát. 1973-ban ezredessé léptették elő. 1975-ben kinevezték a Vezérkar Híradó Csoportfőnökének (MN. Híradófőnöke), amely beosztást 1990. decemberi nyugállományba helyezéséig látott el. Közben 1979-ben vezérőrnaggyá nevezték ki és még ebben az évben a hadtudomány kandidátusa lett. Több cikluson át tagja volt a Honvédelmi Minisztérium Tudományos Kollégiumának, az Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Szakbizottságának, az MTA Interkozmosz Tanács Űrtávközlési Szakbizottságának, valamint a KGST Postai és Távközlési Állandó Bizottságának. Nyugállományba helyezését követően a nyugállományúak klubjában a híradó tagozat tagja, majd tiszteletbeli elnöke lett. 1998-ban társaival megalakította a Puskás Tivadar Híradó Bajtársi Egyesületet, ahol elnökké választották. 2004-ben a ZMNE Egyetemi tanácsa címzetes egyetemi tanárrá választotta meg. 2007-ben a köztársasági elnök altábornaggyá léptette elő. Gurparanzahu Agadében Gurparanzahu Agadében (vagy Kurparanzi�u, mgur/kur-pa-a-ra-an-zi/za-�u) egy hurri–hettita történet címe, ismert még „Gurparanzahu meséjeként” is. Egyes feltevések szerint egy hurri mítosz feldolgozása, ám a hurri nyelv megjelenése a hettita irodalomban általános jelenség az i. e. 14. század elejétől. Öt töredékben maradt fenn, amelyek a CTH#362 szám 3–7 sorszámai alatt szerepelnek a hettita szövegek katalógusában, mivel a CTH#362.3A számú töredéknek három száma is van. Forráskiadásai a KUB 36.67, KBo 26.104, KBo 22.98, KUB 17.9, KUB 36.34, KBo 22.96 és KBo 22.70. Tartalma Érdekes elbeszélés egy mitikus hősről, Gurparanzahuról, aki az íjászat bajnoka, mesterlövész vadász. Nyilai „repülnek, mint a madarak”. Egy vadászata alkalmával zsákmányával Agade városába megy, Impraku királyhoz, akitől a hős vadász megkéri a leánya, Tatizuli kezét. Ünnepi lakomát csapnak, ezután: „legyőzte a hatvan embert (itt király), (és a) hetven fiatal férfit (itt harcos) egy lövéssel”. Sőt, mivel a GEŠ2.U sumer logogram egyszerre jelent 70-es és 600-as számot is, az sem kizárt, hogy 600 harcosról van szó. Homályos, hogy íjászversenyről olvasunk-e vagy szabályos küzdelemről, bár nagyon valószínű, hogy nem csatáról. A győzelem után a nászéjszaka elmarad, mivel az új feleség a menyasszonyváltság kifizetéséig ezt nem akarja. Más értelmezés szerint nem vehette feleségül a leányt a váltság teljesítéséig. Az bizonyos, hogy Gurparanzahu sírva fakad, amit Aranzahu, a folyó meghall és a sorsistenek közbenjárását kéri az ügy elintézéhez. Az Aranzahu név etimológiailag megegyezik a hettita Arantu névvel, amely a klasszikus kori Orontész megfelelője. Az Arantu–Tigris azonosságot Hans Gustav Güterbock vezette be éppen a Gurparanzahu-történet alapján. Elképzelhető, hogy itt a Tigrisről van szó, hiszen a történet Agadében játszódik, amely város Mezopotámiában van. De az is lehetséges, hogy a hettita írnok nem volt tisztában azzal, hogy az Orontész nem Agade mellett folyik. A történet főszereplőjének neve is beszélő név, a gur-pa és az aranzahu tagokból tevődik össze. A GUR vagy KUR logogram „földet” vagy „országot, területet” jelent. Vagyis az Aranzahu folyó partján elterülő térségből származó emberről van szó. Tekintve, hogy Agade nem a szülővárosa a főhősnek, a Tigris folyó nem az egyetlen lehetséges azonosítás. A folyó epizódjával a szöveg véget ér, a történet vége ismeretlen. Irodalmi párhuzamai Van egy párhuzamos motívum hettita irodalomban, mégpedig a hettita Gilgames-eposzban, ahol szintén a legjobbak versenyéről van szó. Lehetséges, hogy a Gurparanzahu-mese nem az akkád prototípust követi, hanem a Gilgames-eposzból vette a témáját, függetlenül attól, hogy a téma az ősi és messzi földön fekvő Akkád Birodalom. Az akkád és hettita eposzok és félmitikus, héroszokról szóló történetek hasonlóak egymáshoz általában is. A Sarrukínról szóló „Háború királya”, Narám-Szín Naru-szövege, a hettiták Calpa-szövege és az Anittasz-szöveg mind keveréke a jól igazolt történelmi anyagnak és a mítoszoknak, az utóbbi általában rituális szándékot takar. Például Narám-Szín történelmileg hiteles hadjáratai között van egy betoldás a Su-ila démon elleni harcról, amely emlékeztet az újévi szertartások (akítu, a hettitában purulijasz) közt szereplő rituális „szent küzdelem” leírásaira. A Gurparanzahu-mítoszban egy, az Akkád Birodalom ellen irányuló hadjárat emléke is rejtőzhet, amelyben a harc íjjal és nyíllal történik, Gurparanzahu a győztes több mint 60 király és azok 70 (600?) hőse felett. Ezek a számadatok egybevethetők az Amarna-levelekben olvashatókkal, miszerint Sarrukín 17 királlyal az oldalán vonult hadba, akiknek egyike Pambasz volt. Gurparanzahu győzelmét egy szintén rituális jelentőségű, szent házasság követi. A lakoma és az íjászverseny valószínűleg a házasság egyik feltétele volt, csak a győztes köthetett Tatizuli hercegnővel frígyet. A motívum teljesen azonos azzal az íjászversennyel, amelyet Homérosz az Odüsszeiában írt le. Itt Odüsszeusz Pénelopé kérőivel vív meg, sőt összecsapássá fajul a próbatétel. Itt a nyeremény Pénelopé keze, Gurparanzahunál a király leánya, Tatizuli a díj. Az Odüsszeusszal vonható párhuzamok mértéke még vitatott, Haas szerint a két elbeszélés teljesen megegyezik, West ezzel szemben azt mondja, hogy bár nyilvánvalóak a motívumok párhuzamai, a különbség tetemes, mivel semmi sem utal Gurparanzahu esetében a királyok és hősök megölésére, csak a legyőzésükre. Mitológiai vonatkozásai A nyíl és nyílvessző Mezopotámiában Erra, Ninurta és Nergal szimbóluma. Az újasszír korban egyértelműen a férfi szexualitás jelképe, a Szíriusz asszír neve Nyílcsillag. A hettita művészetben gyakran feltűnnek íjas vadászok ábrázolásai. Az íjjal és nyíllal végzett mágikus szertartások a férfi szexualitást szimbolizálták, emellett a férfi bátorságát és katonai rátermettségét is. A rituálék célja az volt, hogy távol tartsa a járványokat a hettita hadseregtől, és visszafordítani azt az ellenség felé. A járványküldő isteneket is általában íjjal és nyíllal ábrázolják. A Gurparanzahu-történetben elbeszélt íjászversenyhez hasonló mese az óhettita korú Palotakrónikában is olvasható. Repcsik: A mentőalakulat A Repcsik: A mentőalakulat (eredeti cím: Planes: Fire & Rescue) 2014-ben bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amely a 2013-ban bemutatott Repcsik című animációs film folytatása. A forgatókönyvet Jeffrey M. Howard írta, az animációs filmet Roberts Gannaway rendezte, a zenéjét Mark Mancina szerezte, a producere Ferrell Barron volt. A Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios, a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazta. Amerikában 2014. július 18-án, Magyarországon 2014. július 17-én mutatták be a mozikban. A Walt Disney Pictures, 2014. július 18-án mutatta be, melyben visszatér Dane Cook, Stacy Keach, Brad Garrett, Teri Hatcher és Danny Mann. Új szereplők – Hal Holbrook, Julie Bowen, Ed Harris, Wes Studi és Dale Dye. Cselekmény A kisvárosi repülőbajnok, Rozsdás visszatér, miután megtudja, hogy a motorjában az egyik alkatrész meghibásodott. Emiatt a versenyzői pályafutása is veszélybe kerülhet. Hamarosan egy balesetben ráébred, hogy újabb tapasztalatokat is kell szerezni, így hát légi-mentőnek áll. Ebben segítségére lesz Penge erdőőr, hogy egyenesen légi-tűzoltót fejlesszen belőle. A csapattársak is beszállnak: a komor és bölcs Szélvihar, Rigó, a romantikus lelkű oltógép valamit a lánglovagok oltócsoport. Azonban Rozsdás hamar rájön, hogy tűzoltóként sokkal kevesebb szerepe lesz a rivaldafényekben és keményebb önfeláldozó munkákra számíthat a közeljövőben. A józan eszét okosan kell használnia, amikor Dugattyúcsúcs Nemzeti Park lángba borul... Szereplők További magyar hangok: Bálizs Anett, Baráth István, Bogdányi Titanilla, Bolla Róbert, Dányi Krisztián, Galambos Péter, Galbenisz Tomasz, Gardi Tamás, Gulás Fanni, Joó Gábor, Kassai Ilona, Laurinyecz Réka, Mohácsi Nóra, Pap Kati, Petridisz Hrisztosz, Seszták Szabolcs, Sipos Eszter Anna, Sörös Miklós, Vámos Mónika, Vári Attila Bolyai-kráter A Bolyai-kráter a Holdon található, mely a 19. századi magyar matematikusról, Bolyai Jánosról van elnevezve. Története A Hold felszínét számtalan kisebb-nagyobb kráter szabdalja. A kráterek szabályos alakú bemélyedések a bolygók felszínén, melyek saját névvel rendelkeznek. Az alábbi kráterek magyar nevűek: Békésy, Bólyai, Eötvös, Fényi, Hell, Hédervári, Izsák, Kármán, Neumann, Petzval, Szilárd, Weinek, Zach és Zsigmondy. A Hold kráterei közül a nagyobbak elérik a 200-300 kilométer átmérőt is. A Hold kráterei közül a régebbiek erősen erodálódtak, más, későbbi becsapódások részlegesen felülírják, betemetik őket, a lávafolyamok elsimítják, az újabbak pedig élesen rajzolódnak ki a környezetükből. A kevésbé erodálódott krátereken nagyszerűen tanulmányozható a becsapódások fizikája: a kráter falai teraszosan megsüllyednek a keletkező lökéshullám hatására, és jó néhány kráterben központi csúcs keletkezik. A holdon található Bolyai kráter a Hold egy régi krátere, amely a Hold túlsó oldalának déli féltekén található. A Bolyai krátertől délkeletre ugyancsak magyar elnevezésű kráter, az Eötvös kráter található. A Bolyai-kráter oldalfalai az erős lepusztulás hatására már egyáltalán nem látszódnak. Megmaradt aljzata kettős arculatot mutat, északi fele ugyanis bazaltos anyagú. A Bólyai kráter adatai Átmérő: 50 km Szélesség: 36°D Hosszúság: 134°K Bölömbika A bölömbika (Botaurus stellaris) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a bölömbikaformák (Botaurinae) alcsaládjába tartozó gázlómadár. Régi magyar népi nevei: dobos gém, vízi bika, nádi bika, ökörbika, bikagém, muszkagém. Két alfajra osztható a bölömbikák faja. Az Európa és Ázsia északi részén, valamint az afrikai kontinens északi partvidékén honos alfaj a (B. s. stellaris), míg a déli alfaj Afrika déli partvidékei mentén él, nádasokkal borított nyíltabb térségekben is felbukkan. A bölömbikák jelenléte különösen tavasszal feltűnő, amikor a hímek jellegzetes párzási hívójelei hallhatóak. A bölömbika halakkal, kisebb emlősökkel, fiókákkal, kétéltűekkel, rákokkal, valamint rovarokkal táplálkozik. Fészkét általában nádszálak közé építi, közel a vízfelszínhez. A tojó kotlik a fészekaljon és táplálja a fiókákat, amelyek körülbelül kéthetes korukban hagyják el a fészket. További hat hétig tart, mire teljes tollazatuk kifejlődik a kicsinyeknek, mialatt a tojó vigyáz rájuk. Speciális élőhelyi igényei miatt és élőhelyének beszűkülése miatt e madárfaj globális egyedszámának csökkenése várható. Mivel a csökkenés üteme lassú, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a nem fenyegetett fajok közé sorolja. Ennek ellenére a déli féltekén elterjedt alfajának néhány helyi populációját veszély fenyegeti és ezek jóval drámaibb csökkenésnek vannak kitéve. Az Egyesült Királyságban ez a leginkább veszélyeztetett madárfaj. Rendszertana E madárfajt először Carl von Linné írta le 1758-ban kiadott Systema Naturae, azaz a Fajok rendszertana című művében Ardea stallaris binominális néven. 1819-ben az angol természettudós James Francis Stephens a fajt a Botaurus nemzetségbe sorolta be, hogy elkülönítse az Ardea nemzetségbeli fajoktól. E madárfajt a bölömbikaformák alcsaládba sorolta be, mely alapján közeli rokonai a (Botaurus lentiginosus), a (Botaurus pinnatus) és a (Botaurus poiciloptilus). A bölömbikának két elismert alfaja van: a B. s. stellaris, amely főleg Európában, Ázsiában és Afrika észeki partjai mentén elterjedt, valamint a fokföldi bölömbika B. s. capensis, mely csak az afrikai kontinens déli részein honos. A Boturus nemzetségnevet az angol James Francis Stephens adta, mely a latin butaurus azaz bölömbika jelentésű szóból ered. Caius Plinius Secundus alkotta meg a fantáziadús Bos, azaz ökör és a taurus azaz bika jelentésű szavak felhasználásával, mivel a madár hívóhangja a bikára emlékeztet. Latin nevének utótagja a stellaris, azaz a csillagos jelentésű szóból ered, utalva a madár gazdagon pettyezett tollazatára. Alfajai Eurázsiai bölömbika (Botaurus stellaris stellaris) , ez az alfaj él az elterjedési terület java részén, Európában, Ázsiában és Afrika északi részén Fokföldi bölömbika (Botaurus stellaris capensis) , a másik alfajtól földrajzilag jelentősen elkülönülten él Afrika déli részén Megjelenése A bölömbika alapvetően világosbarna rejtőszínű, tollazata sötétebb barna és fekete csíkokkal mintázott. A feje teteje fekete, a szájzuga kékeszöld. Hossza mintegy 70-80 centiméter, szárnyfesztávolsága a 125-135 centimétert is eléri – a valóságban azonban jóval kisebbnek látszik, mivel rendszerint gubbasztó testtartásban látható. Tömegét tekintve a hím a nagyobb (1-2 kilogramm között), míg a tojó mintegy 0,5-1 kilogramm közötti testtömegű. Életmódja A nagyobb termetű gázlómadarak közé tartozik, és a többi gémfélétől eltérően kizárólag költőhelyén, a sűrű vízinövényzet között keresi táplálékát. Békákat, halakat, gőtéket, gyíkokat, madárfiókákat, ízeltlábúakat, ősszel és télen kis rágcsálókat is fogyaszt. Vonuló madár, általában március elején érkezik és október közepén távozik. Meleg vizű kifolyók, egyéb, be nem fagyó vizek mellett egyes példányai – gyakran kisebb csoportokban – áttelelnek. Vonulás előtt nem gyülekezik csapatokba. Telelőterülete a Földközi-tenger partvidéke, főként az észak-afrikai partok. Színezete kiváló rejtőzködési lehetőséget biztosít számára a nádasokban. Ha veszélyt észlel, nyakát kinyújtja és csőrét felfelé tartja („cövekel”). Mivel hosszú ideig képes mozdulatlanul maradni, gyakorlatilag észrevehetetlen. Ha hirtelen meglepik, szárnyát kitárja, és nyitott csőrrel csapkod. Költéskor hallatott hangja, melyről nevét is kapta, jellegzetes mély, búgó, kéttagú bömbölés, mint a távoli ködkürt. Néha kilométernyi távolságra is elhallatszik. Repüléskor a gémfélékre jellemző érdes, „kuah”/„kuou” kiáltásokat hallat. Szaporodása A gémfélék többségével ellentétben nem alkot költőtelepeket, hanem magányos fészkelő. Ovális, nádból, sásból és gyékényből álló fészkét a sűrű növényzet közé építi, közvetlenül a vízszint fölé. Fészkelőhelyként elsősorban a nagyobb kiterjedésű nádasokat kedveli. Költését április közepén kezdi és június végén, július elején fejezi be. Tojásainak száma 4-6. Csak a tojó kotlik, a hím a fiókák etetésében sem vesz részt. A kotlási idő 25-26 nap. A kikelt fiókák eleinte kisebb vízirovarok lárváit és más lágy táplálékot kapnak, később viszont nagyobb állatokat is visz a tojó a számukra. Két-három hétig maradnak a fészekben, utána szétmásznak a környező növényzet közé. További öt-hat hét múlva válnak röpképessé. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon a bölömbikák állománya stabil, 700-1000 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Fertő, a Balaton, a Kis-Balaton és a Tisza, valamint a többi alföldi víz mentén fordul elő, Észak-Magyarországon és a Dunántúlon kisebb az állománysűrűség. Védettsége Bár az állománya stabil, a bölömbika Magyarországon fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. Európai léptékben azonban sebezhető a faj, SPEC értékelése 3-as (az európai állomány kedvezőtlen státusban van, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő). Kós Károly tér Koordináták: é. sz. 47° 27′ 21″, k. h. 19° 07′ 33″47.455833333333, 19.125833333333 A Kós Károly tér Budapest XIX. kerületében található köztér, egyben a Wekerletelep nevű városrész központja. Mai nevét 1987-ben kapta fő tervezője, Kós Károly neves (erdélyi) magyar építész után. 2011 szeptemberében az illetékes minisztérium a téren található összes lakóépületet, valamint a katolikus Wekerlei Munkás Szent József-templomot is védett műemlékké nyilvánította. Története Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben ekkor egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére az angol munkástelepek mintájára, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. A tér kialakítására kiírt pályázatot Kós Károly, mint meghívott építész nyerte meg 1912-ben. A tér kialakítása, épületek Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret, mint kiemelkedően fontos területet, külön pályázat alapján akarták megépíteni. A teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba vezető nyolc bekötőút köti össze. Noha az általános kialakításáért Kós felelt, sem neki, sem más építésznek nem engedték meg, hogy kettőnél több épületet tervezzenek ide, így Kós csak a 2. és 3. számú épületet, valamint a keleti kapuépítményt (a „Kós-kaput”) tervezhette meg. A kor neves építészei közül szép épületet tervezett Schodits Lajos, Eberling Béla és Zrumeczky Dezső is. Néhány évvel később a tér 6. sz. épületét Wälder Gyula neobarokk jegyeket viselő épülete, majd Györgyi Dénes a tér 5-ös száma alatt, már későbbi kort idéző lakóháza követte. A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban tervezett katolikus Wekerlei Munkás Szent József-templom zárja le. Keleti és nyugati végén egy-egy kapu van, mely a telepet átszelő Hungária út két torkolata fölött ível át. A keleti kaput Kós Károly, a nyugatit pedig építésztársa, Zrumeczky Dezső tervezte. Ahogy az utakat és az épületeket, úgy a középső parkosított részt és benne a növényzetet is teljesen tudatosan tervezték meg és alakították ki (akárcsak az egész Wekerletelepen). Neve kezdetben Fő tér, később pedig Petőfi tér lett, végül 1987-ben nevezték el kialakítójáról, Kós Károlyról, akinek 1987. november 25-én avatták fel egész alakos szobrát a parkban. 2010-ben a tér parkrészét, valamint a templomot Európai Uniós támogatásból teljesen felújították, 2011 szeptemberében pedig a tér összes lakóépületét és velük a templomot is műemlékké nyilvánították. A tér 4-es számú lakóépülete az 1998-ban útjára indult Barátok közt című magyar filmsorozatban vált ismertté, mint az a képzeletbeli Mátyás király téri társasház, ahol a szereplők többsége él és ahol a cselekmény nagyrészt játszódik. A sorozat házhoz közeli kültéri jeleneteit szintén a téren szokták felvenni. Wargha István Wargha István (Pécska, Arad vármegye, 1808. július 28. – Nagyvárad, 1876. március 12.) az osztrák rendőrség ügynöke az önkényuralom idején, a Szent Korona rejtekhelyének felkutatója. Élete Nemesi családból származott, családi nemesi előnevük „hajdúböszörményi és nádudvari” volt. Számos helyen járt középiskolába. Papi szemináriumba került, de onnan a másodévesen kilépett. Filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. 28 éves korában nősült, felesége Fejér Borbála lett. Négy gyermekük született. 1840. szeptember 5-én érte a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia elődje) a bölcseleti osztály levelező tagjává választotta. Az 1840-es években Pestre költözött, ahol fiúnevelő-intézetet tartott fenn. 1843-ban tagja, később aligazgatója lett a Kossuth Lajos által alapított Iparegyesületnek. 1846-48-ban ő szerkesztette az Iparegyesület "Hetilap" című újságját. Jogi tanulmányokat is folytatott, majd a magyar királyi kamara fogalmazója lett. 1848-ban a megszüntetett kamarából átkerült a minisztériumba: a Bécsben működő, a király személye körüli minisztérium fogalmazójaként, később titkáraként dolgozott. A bécsi forradalom nyomán állásából elbocsátották, vizsgálati fogságba került. Csaknem két évet töltött börtönben. Szabadulása után Pesten újra magánnevelőházat nyitott, de vállalkozása megbukott. Kémkedés az osztrákok szolgálatában Ekkoriban lépett titokban osztrák szolgálatba, lehetséges, hogy már fogsága idején megkörnyékezték. Az ő információi alapján fogták el 1852. november 16-án Noszlopy Gáspárt és később az Arad-környéki csoportot is, akiknél 1851 novemberében Noszlopy ugyancsak megfordult. Noszlopyt 1853. március 3-án Pesten kivégezték. 1853 április közepén Johann Kempen altábornagy, aki 1852 áprilisa óta az újonnan felállított Legfelsőbb Rendőrhatóság vezetője volt, Bécsbe rendelte. Londonba küldte Warghát azzal a megbízással, hogy a Kossuth-emigráció köreibe férkőzve tudja meg a Szent Korona rejtekhelyét. Wargha István útlevelet kapott, és 1853. április 27-én útra kelt Londonba, ahová május 2-án érkezett meg. Kossuth szívesen fogadta, de Wargha tőle csak annyit tudott meg, hogy a korona Magyarországon maradt. Mintegy két hétig forgolódott londoni és párizsi emigráns közökben, majd május 19-én visszatért Bécsbe. Megbízóinak azt jelentette, hogy a londoni utcán egy ismeretlen magyar megszólította, akivel gyorsan barátságot kötött, és ő egy igen nagy összeg ígéretéért hajlandó volt elárulni neki a korona rejtekhelyét, amiről feljegyzést készített, és az információért előleget adott. A történet nem nyerte meg bécsi megbízói tetszését, ezért május 24-én Warghát ismét letartóztatták, feljegyzéseit elvették. A hevenyészett rajz alapján négy hónapig kutakodott az osztrák rendőrség Orsova környékén, eredménytelenül. Végül Warghát is kihozatták a börtönből, csatlakozott a kutatókhoz, és néhány nap múlva, 1853. szeptember 8-án megtalálták a korona rejtekhelyét. Wargha megkapta az általa megjelölt összeget, 60 000 osztrák forintot, és családjával azonnal Londonba távozott. További élete Londonban a Wargha család eleinte „nagy házat vitt”, de fokozatosan, több sikertelen üzleti vállalkozás és az azt követő végrehajtás után, egyre rosszabb körülmények közé kerültek. 1860-ban tért haza Magyarországra. 1864-ben Nagyváradon telepedtek le. A városban közismert volt a története, csak a „koronás Wargha”-ként emlegették. Ennek ellenére 1872 áprilisában közfelkiáltással megválasztották közigazgatási tanácsnoknak és árvaszéki ülnöknek. 1876-ban halt meg, sok levelet, iratot hagyott maga után. Mattie Mattie (piemonti nyelven Màtie) egy község Olaszországban, Torino megyében. Elhelyezkedése Mattie a Susa-völgyben található, és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség részét képezi. A vele határos települések:Bussoleno, Fenestrelle, Meana di Susa, Roure és Susa. Treffort Treffort település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 276 fő (2015). Treffort Lavars, Marcieu, Mayres-Savel, Monestier-de-Clermont, Roissard és Sinard községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Just Stand Up! A Just Stand Up! egy jótékonysági dal, melyet több pop-, R&B-, rock- és countryénekes adott elő a Stand Up to Cancer (Állj ki a rák ellen) műsor részeként. Az egy dal kedvéért összeállt sztárcsapat neve Artists Stand Up to Cancer (Művészek kiállnak a rák ellen) volt. A dal Antonio „L.A.” Reid amerikai zeneszerző és producer ötlete volt, miután találkozott a Stand Up to Cancer alapítójával. Reid és Kenneth „Babyface” Edmonds voltak a dal producerei. A kislemez 2008. augusztus 21-én jelent meg. A koncertet, melyen az énekesek előadták a dalt, 2008. szeptember 5-én egyszerre sugározta az ABC, a CBS és a NBC. Itt a dal minden énekese fellépett, kivéve LeAnn Rimest, Sheryl Crowt és Melissa Etheridge-et, de csatlakozott hozzájuk Nicole Scherzinger, aki Sheryl Crow szövegét énekelte. A koncertváltozat kicsit különbözik a stúdióváltozattól. Videoklip nem készült a dalhoz, de a koncertfelvétel letölthető az iTunes-ról. A dal az amerikai Billboard Hot 100 78. helyén nyitott a szeptember 13-án kezdődő héten. A következő héten ebből a dalból kelt el a legtöbb és felugrott a 11. helyre, a következő héten azonban ismét lecsúszott, a 36. helyre. A Billboard Pop 100 slágerlistán a 18. helyig jutott. A brit kislemezlistán a 39. helyen nyitott, és a 26. helyig jutott, a Canadian Hot 100-on a szeptember 11-gyel kezdődő héten a 10. helyen nyitott a letöltések alapján. Előadók Beyoncé Knowles Keyshia Cole Mariah Carey Mary J. Blige Rihanna Carrie Underwood Fergie Sheryl Crow (csak a stúdióváltozaton) Melissa Etheridge (csak a stúdióváltozaton) Leona Lewis Natasha Bedingfield Miley Cyrus LeAnn Rimes (csak a stúdióváltozaton) Ashanti Ciara Nicole Scherzinger (csak a koncertváltozaton) Dallista Just Stand Up! Just Stand Up! (videofelvétel) Forrás Kaufman, Gil. „Mariah Carey, Beyonce, Rihanna, Fergie, Miley Cyrus, More Collaborate on Cancer Benefit Single”, MTV News, 2008. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 20.) Jessen, Monique. „Mariah Carey, Beyoncé Unite for Charity Record”, People, 2008. augusztus 20. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 26.) Top 50 Singles Chart. Australian Recording Industry Association. Elérés: 2008. június 15. Canadian Hot 100 Swedish Singles chart Archivált másolat. [2006. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 6.) Billboard Hot 100 Hot R&B/Hip-Hop Singles Sales Billboard Pop 100 Doppingvétség A doppingvétség olyan tiltott cselekmény, amelyet sportolók követhetnek el. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szabályozása Doppingvétségnek számítanak: A magyar szabályozás A 43/2011. (III. 23.) Korm. rendelet szerint: Lindsey Stirling Lindsey Stirling (1986. szeptember 21. –) amerikai hegedűs, előadóművész és zeneszerző. Megkoreografált hegedűjátékot ad elő élőben és Lindseystomp nevű YouTube csatornáján is, amit 2007-ben hozott létre. 2010-ben negyeddöntős volt az America's Got Talent műsorban, ahol hiphop hegedűs néven emlegették. Azóta kiadott egy stúdióalbumot a saját nevén, egy középlemezt és számos kislemezt. Számos műfajban játszik a hiphoptól a klasszikuson át a dubstepig. Saját szerzeményein kívül feldolgozásokat is készít más zenészek munkáiról vagy egyéb zeneszámokról. Élete A kaliforniai Santa Anában született és az arizonai Gilbertben nőtt fel. A utahi Provóba költözött, hogy a Brigham Young University-n tanuljon. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza számára két évig misszionáriusként szolgált New Yorkban. 2009-ben tért vissza Provóba, és folytatta tanulmányait. 2012 decemberéig maradt a városban, amikor visszaköltözött szüleivel Arizonába. Ötévesen, az apja által hallgatott klasszikus zenék hatására kezdett el hegedülni tanulni. 12 évig vett magánleckéket. 16 évesen csatlakozott a Stomp on Melvin négytagú rockegyütteshez a Mesquite Gimnáziumban. A zenekar tagjaként írt egy szólódarabot magának hegedűre, amit sikerrel elő is adott. 2010-ben, 23 évesen negyeddöntős volt az America's Got Talent műsorban, ahol „hiphop hegedűs”-ként jellemezték. A produkciói mind a zsűri, mind a közönség tetszését elnyerték, azonban mikor a negyeddöntőben fokozni kívánta a produkciója táncrészét, lesújtó kritikákat kapott a zsűritől. Stirling úgy döntött, hogy tovább folytatja egyedi előadóstílusa követését, és az interneten reklámozta magát. Röviddel a fellépést követően Devin Graham (DevinSuperTramp) filmes megkereste, hogy csináljanak közösen YouTube videót. Stirling beleegyezett, és videóklipet forgattak „Spontaneous Me” számához, ami 2011. május 9-én jelent meg. A videó növelte népszerűségét, és ezen felbuzdulva hozzálátott, hogy rendszeresen készítsen videókat. Majdnem összes videóját Graham filmezte, míg Stirling kisebb munkákban segített és asszisztált Graham saját videóinak elkészítésében. YouTube csatornája, az első együttese után elnevezett Lindseystomp ezeknek a fő megjelenési helye. Idővel nagy népszerűségre tett szert, 2014 augusztusában 734 millió összes megtekintéssel és 5,3 millió feliratkozással rendelkezett. A zenéjét játszotta a Pandora, a Spotify, és a Last.FM. Stirling kísérletezett azzal, hogy a hegedűjátékot hiphoppal és dubsteppel vegyítse. Több zenésszel és zenekarral is készített közös produkciót, többek között: Shaun Barrowes ("Don't Carry It All" – The Decemberists), Jake Bruene és Frank Sacramone ("Party Rock Anthem" – LMFAO), Tay Zonday ("Mama Economy"), Peter Hollens ("Skyrim" és "Game of Thrones"), Alisha Popat ("We Found Love"), John Allred ("Tomb"), Kurt Schneider és Amiee Proal ("A Thousand Years"), Megan Nicole ("Starships"), The Piano Guys ("Mission Impossible"), Tyler Ward ("Thrift Shop"), és Pentatonix ("Radioactive"), Lzzy Hale ("Shatter Me"). Első albuma 2012. szeptember 18-án jelent meg, első észak-amerikai turnéja idején. Vivières Vivières település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 402 fő (2015). Vivières Haramont, Largny-sur-Automne, Mortefontaine, Puiseux-en-Retz, Soucy, Taillefontaine és Villers-Cotterêts községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Peter Grant Peter "G" Grant (South Norwood, 1935. április 5. – 1995. november 21.) angol származású zenei menedzser volt, aki leginkább a Led Zeppelin menedzsereként vált ismertté, de olyan népszerű zenekarok ügyeit is intézte, mint a The Yardbirds és a Bad Company. 1974 májusában a Led Zeppelin tagjaival együtt megalapította a Swan Song Records lemezkiadót. Grant úgy híresült el, mint az egyik legokosabb és legkegyetlenebb menedzser a rockzene történetében. Karrierje során számos intézkedést tett a zenészek körülményeinek és anyagi helyzetük javára. A zeneipar mellett tévésorozatokban és filmekben is szerepet vállalt. Filmográfia A Night to Remember (1958) The Guns of Navarone (1961) Cleopatra (1963) A dal ugyanaz marad (1976) Carry On Columbus (1992) Televíziós szereplések Douglas Fairbanks, Jr., Presents (1955) The Saint (1962) Crackerjack (1962) Dixon of Dock Green (1962) The Benny Hill Show (1962) Városi Képtár – Deák Gyűjtemény Deák Gyűjtemény – Városi Képtár (8000 Székesfehérvár, Oskola utca 10.; megnyitás: 1988) A kiállítóhely épülete Több középkori falrészt őrző barokk és romantikus lakóépület összenyitásával sikerült kialakítani Deák Dénes gyűjteménye számára egy alkalmas kiállítóteret. Szervezete A Deák Gyűjtemény múzeumi kiállítóhely Székesfehérvár 1994-ben létrehozott Városi Képtárának egyik filiáléja, a képtár másik filiáléja a Pelikán udvarban működő Pelikán Galéria kiállítóhely, amely napjaink képzőművészeti alkotásait gyűjti. Időszakos kiállításokkal, rendezvényekkel, kiadványokkal szolgálja a Városi Képtár a 20. és 21. századi modern magyar képzőművészet ügyét. A Deák Gyűjtemény Deák Dénes (1931-1993) budapesti műgyűjtő és mecénás az 1960-as évektől az 1990-es évekig értékes műgyűjteményt alakított ki a magyar 20. századi képzőművészek alkotásaiból. Utódja nem lévén, gyűjteményét Székesfehérvárnak adományozta, mivel látta, hogy Székesfehérvár sokat tesz a modern magyar művészet közkinccsé tételében. Reményeiben nem csalatkozott, már életében, 1988-ban megnyitották a Deák Gyűjtemény kiállítóhelyet, sőt azt is vállalták Deák Dénes 1993-ban bekövetkezett halála után, hogy tovább gyarapítják a gyűjteményt modern képzőművészeti alkotásokkal. A modern képzőművészeti alkotások az egész világon sok helyet igényelnek, ezért a város Pelikán udvarában is kialakítottak egy másik kiállítóhelyet, a Pelikán Galériát. A két kiállítóhelyet együttesen Városi Képtárnak nevezik. Országunkban, ahol sajnos a történelem viharai közepette szétzilálódtak a magánygyűjtemények (l. például Ernst Lajos magángyűjteményét), felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy Székesfehérváron a Deák Gyűjtemény egyben van, s állandó kiállítás tárgyát képezi. Eszmei értéke szinte felbecsülhetetlen, az egész huszadik századi magyar festőművészetről ad áttekintést, ez abból is kitűnik, ha kiemelünk néhány nevet a teljesség igénye nélkül. A gyűjteményben szereplő művészek betűrendben Anna Margit 14 Ámos Imre Bálint Endre 10 Berény Róbert Czigány Dezső Czóbel Béla 22 Deim Pál 11 El Kazovszkij 12 Farkas István 8 Ferenczy Béni Gadányi Jenő Gulácsy Lajos 12 Gyarmathy Tihamér 13 Kádár Béla 6 Kerényi Jenő Id. Kernstok Károly Korniss Dezső Márffy Ödön Mednyánszky László 12 Nagy István 10 Orbán Dezső Pátzay Pál Pór Bertalan Rippl-Rónai József 11 Šwierkiewicz Róbert 22 Tihanyi Lajos Tóth Menyhért 5 Vedres Márk Vajda Lajos Forrás Magyarország múzeumai. Budapest : Vince Kiadó, 1998. Deák Gyűjtemény Múzeumi Kiállítóhely l. 127-128. o. ISBN 963906999X Stazione di Santuario Stazione di Santuario vasútállomás Olaszországban, Savona településen. Nevét a közeli Santuario di Nostra Signora della Misericordia templomról kapta. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino-Fossano-Savona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Savona Stazione di Ferrania Horváth Tibor (gyógyszerész) Horváth Tibor (Csíkszentmárton, 1923. november 2. – Marosvásárhely, 1993. szeptember 28.) romániai magyar gyógyszerész. Életpályája Szaktanulmányait Kolozsvárt kezdte, Szegeden fejezte be (1946). Magángyógyszertárakban alkalmazott, 1949-től a marosvásárhelyi 1. számú gyógyszertár vezetője, főgyógyszerész, a gyógyszerészeti tudományok doktora (1971), érdemes gyógyszerész (1974). Hazai magyar és román nyelvű folyóiratokban (Gyógyszerészeti Értesítő, Orvosi Szemle, Farmacia) az egyes gyógyszerek összeférhetetlenségéről, valamint az általa és munkatársai által vadgesztenyéből előállított s Castanil néven forgalomba hozott készítménynek a vivőeres rendszerre gyakorolt erősítő hatásáról számolt be. Találmányként jegyezték be két munkatársával közösen kidolgozott módszerét a halva előállítására szaponinkivonatok segítségével. A Csedő Károly szerkesztette Gyógyszerészeti ügyvitel és jogszabályozás című kőnyomatos jegyzet (Marosvásárhely 1974, 1978) egyik társszerzője. Jegyzetek PIM.hu ifj. Dr. Horváth Tibor Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Gare des Mazes - Le Crès Gare des Mazes - Le Crès vasútállomás Franciaországban, Le Crès településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Suchomasty Suchomasty település Csehországban, a Berouni járásban. Suchomasty Málkov, Vinařice, Tmaň, Bykoš, Koněprusy, Měňany és Libomyšl településekkel határos. Lakosainak száma 469 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Taszaka Kazuaki Taszaka Kazuaki (Hirosima, 1971. augusztus 3. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett az 1999-es Copa América. Charles Dvorak Charles Edward Dvorak (Chicago, 1878. november 27. – Seattle, 1969. december 18.) olimpiai bajnok amerikai atléta. Pályafutása Aranyérmes lett rúdugrásban az 1904-es St. Louis-i olimpiai játékokon. A szám döntőjében négyen is 3,35-ot ugrottak, és egyedül ő érte el a 3,5 méteres magasságot. Insomnium Az Insomnium 1997-ben Joensuu-ban alakult finn zenekar. Az együttes, a melodikus death metal rétegműfaj egyik fő és egyben legelkötelezettebb képviselője. Eddigi pályafutásuk alatt hat nagylemezt adtak ki, mellyel fokozatosan megújították és életet leheltek a műfajba. Történet Alapítás (1997-2001) A három alapító tag Niilo Sevänen, Ville Friman és Markus Hirvonen mellé csatlakozott Ville Vänni, így létrehozva azt a formációt, mely a leghosszabb ideig játszott együtt az együttesben. Ebben az időszakban rögzítették első két demó felvételüket, melynek gyümölcseként 2001-ben a Candlelight Records leszerződtette az együttest. In the Halls of Awaiting (2002-2003) A bemutatkozó albumon egy vad, ambiciózus együttest ismerhetünk meg, akik a melankolikus atmoszférát, agresszív gitárhangzással ötvözik. Az akkoriban népszerűvé vált, skandináv death metalt vegyítették a tradicionális finn zenével, melynek eredményeképp jött létre az a progresszív, dallamos de mégis brutális hangzás, mely a mai napig az Insomnium egyik védjegye. A debütálás jól sikerült, ám túlságosan érződtek a külső hatások, itt még nem alakult ki az a félreismerhetetlen atmoszféra, ami olyan jól jellemzi az Insomniumot. Since the Day It All Came Down (2004-2005) A második albummal egy újabb lépéssel kerültek közelebb ahhoz, hogy megtalálják igazi énjüket. A lemez sötétebb és nehezebb hangvételű lett elődjéhez képest, igazi kihívást nyújtva azon hallgatóknak, akik végigjárják a számok kanyargós ösvényét. Az átütő siker még váratott magára, azonban ez a korong hozta meg az első igazi turnét a Finn határokon kívül. Above the Weeping World (2006-2008) Az áttörésre egészen 2006-ig kellett várni. A hangzás nehezebb és gazdagabb lett, a szövegek még inkább jelentőségteljesebbé váltak és az Aleksi Munter által megszólaltatott billentyűs hangszerek hozzásegítették a zenekart, hogy végérvényesen kialakítsák az Insomnium egyéniségét. A lemez MTV szerepléseket és európai, illetve észak amerikai turnékat eredményezett a bandának. Mind a kritika, mind a rajongók részéről zömével 90% feletti értékeléseket kapott az album. Across the Dark (2009-2010) A negyedik albumon, már egy rutinosabb csapat köszön vissza, akik jól ismerik erősségeiket és tudatosan formálják zenéjüket. Az alap felállás nem változott, azonban új eszközöket vettek fel, a már amúgy is színes palettára. Többek között, Jules Näveri vendég zenész segítségével szólaltattak meg először, tiszta énekhangot az együttes történetében. Az előző album brutális, agresszív hangvételével ellentétben, itt sokkal inkább a bánat és a melankólia került előtérbe, élesen elkülönülő egyéniséget adva a zenének. One for Sorrow (2011-2013) Az ötödik album volt az utolsó, melyen a 2001-ben csatlakozott Ville Vänni szerepelt. A tagváltásról és a lemez megalkotásáról egy három részes, rövid dokumentumfilm is készült. Fontos változás, hogy a zenekar a sikerek hatására a Century Media kiadóhoz szerződött, ami több nyilvánosságot, több szereplést és egyben több felelősséget is eredményezett. Zeneileg, a már korábban megkezdett utat folytatták, több harmóniával és tiszta énekkel, amit ezúttal már Ville Friman gitáros végzett. 2011-ben, az album rögzítése után, állandó tagként az Omnium Gatherumból jól ismert Markus Vanhala lépett be az együttesbe. Shadows of the Dying Sun (2014) A hatodik nagylemez, rengeteg változást eredményezett amellett, hogy a repertoárban minden korábbi stílusjegyük visszaköszön. Minden eddiginél letisztultabb a produkció, a hangzás kristálytiszta. A szokásos intro helyett, amely lassan építi fel és adja meg a lemez hangulatát, illetve hangzását, egy sokkal gyorsabb bevezetőt kapunk, ami egy igazi hullámvasútra készíti fel a hallgatót. A számok közötti kontraszt minden eddiginél nagyobb: a tradicionális Insomnium számok mellett, szerepel végtelenül brutális, black metal elemekkel átszőtt nóta, illetve már-már populáris, slágeres dal is. Minden eddiginél nagyobb szerepet kapott a tiszta ének és Markus Vanhala közreműködésével csodálatos gitárszólók is helyet kaptak, melyek eddig nem jellemezték a zenekart. Zene Stílus A melodikus death metal legfőbb védjegye a kimagasló gitárjáték, mely alapjaiban határozza meg a zenét. Az Insomnium sajátossága a rendkívül gazdag, telt hangzás és az a finom harmónia ami az évek során elválaszthatatlan lett tőlük. A számok gyakran eltérnek a megszokott vers-refrén-vers-refrén felépítéstől, nincsenek időbeli kötöttségek. Egy szám átlagosan hat-hét perc hosszú, de olykor előfordulnak tíz perces tételek is. A dalok mély jelentéstartalommal bírnak, a zene atmoszférikus és nehéz érzelmeket, hangulatot elevenít meg. A tempó olykor rövid időre felgyorsul, majd hosszabb időre lelassul, de hosszú távon a közép tempó dominál. Egy-egy számon belül hatalmas kontraszt van, a hörgésnek, akusztikus gitárnak, vagy éppen a tiszta éneknek köszönhetően. A dalszövegek olykor határozottak és konkrétak, máskor pedig költőiek. Gyakran fordulnak elő metaforák, megszemélyesítések, szimbólumok, költői jelzők, hasonlatok, oximoron vagy szinesztézia. Esetenként régies nyelvezet, vagy mondatszerkezet is fellelhető. A dalok teljes mértékben angol nyelven íródtak. Téma Minden album témája különböző, merőben más hangulatot és érzelmeket jelenít meg, habár ezek nagyon közel állnak egymáshoz. Legfőbb témái a bánat, veszteség, fájdalom, halandóság, múlandóság, gyakran természeti képekkel, tájakkal, évszakokkal ábrázolva. A számok leginkább szomorú hangulatot árasztanak, ám közel sem pesszimisták. A remény, szépség és boldogság motívumai egyaránt jelen vannak a dalokban. Rengeteg számot ihletett, részben vagy egészben, valamilyen költemény, vers, regény, történet vagy más művészeti alkotás. Például, Francis William Bourdillon "The Night Has a Thousand Eyes" című verse, vagy a görög mitológiában szereplő Charon, aki a holtakat vitte át csónakjában egyik partról a másikra. Hatások Kezdetben, a zenekar a korai In Flames, At The Gates, Dark Tranquility, Amorphis, Opeth zenéjéből merített ihletet, de némely tag a Metallicát vagy az Iron Maident is megnevezte, mint követendő példát. Az együttes hivatalosan melodikus death metal kategóriában szerepel, azonban zenéjükben számos más elem is fellelhető. Például black metal, progresszív, doom, folk Diszkográfia Albumok In the Halls of Awaiting (2002) Since the Day It All Came Down (2004) Above the Weeping World (2006) Across the Dark (2009) One for Sorrow (2011) Shadows of the Dying Sun (2014) Demók Demo 1999 (1999) Underneath the Moonlit Waves (2000) Számok Where the Last Wave Broke (2009) Weather the Storm (2011) While We Sleep (2014) Kislemezek Ephemeral (2013) Tagok Jelenlegi tagok Niilo Sevänen − vokál, basszus (1997−) Ville Friman − vokál, gitár (1997-) Markus Hirvonen − dob (1997−) Markus Vanhala − gitár (2011−) Régi tagok Tapani Pesonen − dob, gitár (1997−1998) Timo Partanen − gitár (1998−2001) Ville Vänni − gitár (2001−2011) Daniel Christopher Burbank Daniel Christopher Burbank (Manchester, Connecticut, 1961. július 27. –) amerikai mérnök, űrhajós. Életpálya 1985-ben az US Coast Guard Academy keretében szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1987-ben jelentkezett katonai helikopterpilótának, 1988-tól a haditengerészeti repülők, a parti őrség állományába tartozott. Vezetett repülőgép típusa a HH–3F Pelican. A gép cseréjét követően a HH-60J Jayhawk gépen szolgált és oktatott. Több katonai beosztást látott el (gép parancsnok, oktató-pilóta, repüléstechnikai mérnök igazgató). Utolsó szolgálati helye Alaszka volt. Repülési ideje (helikopter, űrhajó) több mint 3000 óra, ebből helikopterrel több mint 1800 óra. Több mint 300 kutató-mentő feladatot hajtott végre. 1990-ben Embry-Riddle Aeronautical Universityn repüléstechnikai tudományból doktorált. 1996. május 1-től részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban. Három űrszolgálata alatt összesen 188 napot, 21 órát és 49 percet töltött a világűrben. Egy űrsétán (kutatás, szerelés) összesen 12 órát töltött az űrállomáson kívül. Űrrepülések STS–106 az Atlantis űrrepülőgép küldetés specialistája. Az alapellátáson (3 tonna) kívül az ISS űrállomás építéséhez szállítottak berendezéseket (akkumulátorok, hálózati átalakítók, oxigént termelő berendezések, és futópad). Első szolgálatán összesen 11 napot, 19 órát és 12 percet töltött a világűrben, 7 916 754 kilométert tett meg. STS–115 az Atlantis űrrepülőgép küldetés specialistája. Alapellátáson kívül (életfeltételek, csereeszközök, berendezések) a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építéséhez szállította a P3 és P4 rácselemet, valamint a 4A és 2A napelemtáblákat. Második szolgálatán összesen 11 napot, 19 órát és 6 percet töltött a világűrben. Egy űrsétát hajtott (kutatás, szerelés) végre. Szojuz TMA–22 fedélzeti mérnöke/ISS parancsnoka. Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A legénység (önállóan vagy a látogató személyzettel együtt) több mikrogravitációs kísérletet, emberi-, biológia- és a biotechnológia, fizikai és anyagtudományi, technológiai kutatást, valamint a Földdel és a világűrrel kapcsolatos kutatást végeztek. Fogadták a teherűrhajókat , kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot. Harmadik szolgálatán összesen 165 napot, 7 órát és 31 percet töltött a világűrben. Egy űrsétát hajtott (kutatás, szerelés) végre. Tartalék személyzet Szojuz TMA–21 fedélzeti mérnöke La Buxerette La Buxerette település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). La Buxerette Aigurande, Cluis, Crozon-sur-Vauvre, Montchevrier és Saint-Denis-de-Jouhet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sabal yapa A Sabal yapa a pálmafélék (Areacea) családjába tartozó faj. Elterjedése Belize-ben, a Yucatan-félszigeten valamint Nyugat-Kubában őshonos. Inkább mészkő alapkőzetű meszes talajokon nő. Leírása Több mint 2 méter magasra is megnő. Leveleit gyakran úgy jellemzik, mint ami átmenetet képez a legyezőpálmák és a toll-levelű pálmák levelei között. Felhasználása Őshazájában gyakran alkalmazzák az épületek tetejének fedéséhez. Tetőfedéskor a zsúpszalma-tető befedésekor megszokott eljárást alkalmazzák: Miután daraboló eszközzel lenyesték a leveleket szárukról, vagy a levélnyélről, az azonos hosszúságú levélkéket csokorba kötik össze, így könnyebb a munka helyszínén a tetőn dolgozni vele. A levelek levélnyelének fás részéből erednek a levélkék, így egymással keresztbe helyezve egyfajta kampót képeznek. Ezáltal könnyen elhelyezhetők és rögzíthetők a zsúpszalma-tetőfedéshez előkészített tető "gerendázatán". (10085) 1990 QF5 A (10085) 1990 QF5 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. augusztus 25-én. Sergio Amidei Sergio Amidei (Trieszt, 1904. október 30. – Róma, 1981. április 14.) olasz forgatókönyvíró. Életpályája 1924-ben került a filmszakmába. Forgatókönyvíróként 1938-ban mutatkozott be. 1945 után a neorealista irányzat képviselője volt. Az 1950-es években főként vígjátékokkal, majd ismét drámai témákkal foglalkozott. 1979-ben a Cannes-i Filmfesztivál zsűritagja volt. Legjelentősebb munkája az új korszakot nyitó, döbbenetes erejű, antifasiszta Róma nyílt város (1945) című filmje. Több ízben dolgozott még Roberto Rossellini, Carlo Lizzani, valamint Luciano Emmer rendezők részére. Nevéhez fűződik többek között Luigi Zampa szatirikus hangvételű, a fasizmus éveit idéző trilógiájának forgatókönyve (Nehéz évek (1948), Könnyű évek (1953), A hazugság városa - Az üvöltés évei (1962)). Az olasz gyakorlatnak megfelelően valóságos írói kollektívával együtt jegyezte a filmeket. Filmjei Halálhajó (1939) A forradalom grófja (1940) Róma nyílt város (1945) Fiúk a rács mögött (1946) Nehéz évek (1948) Németország a nulladik évben (1948) Kutyaélet (1950) Párizs az Párizs (1951) Könnyű évek (1953) Egy nap a parkban (1953) Szegény szerelmesek krónikája (1954) Nem hiszek én a szerelemben (1954) Római történetek (1955) Picasso (1955) A bigámista (1956) A nercbunda (1957) Nyár…Nők…Férfiak (1958) Rovere tábornok (1959) Rómában éjszaka volt (1960) A hazugság városa - Az üvöltés évei (1962) Maigret felügyelő csapdája (1966) A fogoly ítéletre vár (1971) Egy egészen kicsi kispolgár (1977) Húsdarab (1977) A hétköznapi őrület meséi (1981) A postakocsi (1982) Díjai Ezüst Szalag díj (1954, 1977) San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztivál Golden Gate-díja (1959) (megosztva: Diego Fabbri, Indro Montanelli, Roberto Rossellini ) Rovere tábornok Golden Globe-díj (1975) Flaiano d'Oro-díj (1978) (Jean-Caude Carriere-vel) David di Donatello-díj (1982-1983) Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 36. old. Cozumel-szigeti ormányosmedve A cozumel-szigeti ormányosmedve (Nasua nelsoni) a ragadozók rendjébe (Carnivora), azon belül pedig a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj. Rendszertana Pontos rendszertani besorolása vitatott. Egyes tudósok szerint a Cozumel-szigeti ormányos medve az fehérorrú koati alfaja Nasua narica nelsoni néven. Olyan elképzelés is van, hogy a maják telepítették be a szigetre több évszázaddal ezelőtt. Elterjedése A Mexikóhoz tartozó Cozumel-szigeten fordul elő, mely a Yucatán-félsziget közelében található. Megjelenése Nagyon hasonlít a fehérorrú koatihoz, de a szőre rövidebb és puhább, valamint kisebb termetű is. Testhossza 74-78 centiméteres csupán, míg a fehérorrú koati szárazföldi egyedei egy méteres testhosszt is elérhetnek. a faj jó példája a szigeti izoláció miatti testméretcsökkenésnek. Életmódja Gyümölcsöket, rovarokat és kis gerinceseket fogyaszt. Természetvédelmi helyzete Fő veszélyeztető tényezői a szigeten meghonosodott emlős ragadozók, mindenekelőtt az elvadult kutyák, továbbá a szigetre rendszeresen lecsapó hurrikánok, melyek sok áldozatot szednek a populációból. Mircea David Mircea David (Sinaia, 1914. október 16. – Jászvásár, 1993. október 12.) román válogatott labdarúgó, kapus, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1929-ben a Nagyváradi AC (CA Oradea) csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1933-ban mutatkozott be az első csapatban. 1938 és 1947 között a Venus București labdarúgója volt, ahol két bajnoki címet szerzett a csapattal (1938–39, 1939–40). Az 1947–48-as szezonban az August 23. Lugoj csapatának a tagja volt. 1948-ban visszatért Nagyváradra, az akkor IC Oradea néven szereplő csapatba. Az 1948–49-es idényben bajnok lett az együttessel. Az aktív labdarúgást 1951-ben fejezte be. A válogatottban 1936 és 1943 között 12 alkalommal szerepelt a román válogatottban. Tagja volt a franciaországi világbajnokságon részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett a tornán. Edzőként 1952 és 1960 között a Politehnica Iași vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Román bajnokság bajnok: 1938–39, 1939–40 Román bajnokság bajnok: 1948–49 Aszaló Aszaló egy község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Szikszói járásában. Fekvése Miskolctól 18 kilométerre északkeletre a Hernád völgyében található. Megközelítése Közúton elérhető a 3-as főúton; vonattal a Miskolc–Hidasnémeti-vasútvonalon. Környező települések Csobád (9 km), Halmaj (kb. 6 km), Kázsmárk (9 km), a legközelebbi város: Szikszó (5 km). Története Első okleveles említése 1275-ből származik, Ozalou néven. Már a középkorban jelentős volt szőlő- és bortermelése, lovai és méhészete. 1553-ban I. Ferdinánd elzálogosította. Később a nagyváradi káptalan birtokába került. A hol Borsod hol Abaúj megyéhez tartozó településen többször is tartottak megyegyűlést. A 16. század második felében már fiú- és lányiskola is volt Aszalón. 1824-ben és 1854-ben tűzvész pusztította el a község legnagyobb részét, de mindkétszer újjáépítették. 1960-as években légvédelmi tüzérségi rakétabázis és honvédlaktanya épült a területén, de az 1980-as években bezárták. Népcsoportok A település lakosságának 80%-a magyar, 20%-a pedig cigány származású. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Késő barokk, római katolikus templom az 1770-es évekből . Református templom a 18. század végéről. Jegyzetek Aszaló települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016. január 24. (Hozzáférés: 2016. február 2.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Népszámlálás 2001 – 4. Nemzetiségi kötődés – Központi Statisztikai Hivatal Híres emberek 1800 . november 9 -én itt született Szendrey Ignác, Szendrey Júlia édesapja, Petőfi Sándor apósa. A Revolution epizódjainak listája Ez a lista az Revolution című amerikai sorozat epizódjait tartalmazza. A sorozat 2 évad után végleg befejeződött 2014. május 21. -én. Magyarországon a sorozatot elsőnek az RTL Klub, majd aCool TV sugározta. Joppécourt Joppécourt település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Joppécourt Bazailles, Fillières, Mercy-le-Bas, Mercy-le-Haut, Serrouville és Ville-au-Montois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2012 Guo Shou-Jing A 2012 Guo Shou-Jing (ideiglenes jelöléssel 1964 TE2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1964. október 9-én. Robert Earnshaw Robert Earnshaw (Mufulira, 1981. április 6. –) zambiai születésű walesi labdarúgó, jelenleg a Toronto FC csapatában játszik. Gyermekkora Earnshaw egy zambiai bányászvárosban, Mufulirában született, ötéves korában a család átköltözött Malawiba, mivel édesapja egy ottani bányában kapott állást. Robert itt kezdte meg tanulmányait. Nem sokáig maradtak itt, 1990-ben Caerphillybe költöztek, egy walesi kisvárosba Cardiff közelében. Robert itt egy helyi klub utánpótláscsapatában kezdett futballozni és egy szezon alatt 60-80 gólt szerzett. Pályafutása Cardiff City Rengeteg góljára hamar felfigyelt a Cardiff City ificsapatának edzője, Gavin Tait, aki 1997-ben meg is hívta Earnshaw-t az egyik edzésre, ami után szerződést is ajánlott neki a klub. 1998-ban kézhez kapta első profi kontraktusát. Ebben az időben kedvenc csapata, a Manchester United is szerette volna leigazolni. Amikor 2000-ben kölcsönben a Greenock Mortonhoz került, úgy tűnt, nem lesz túl fényes a karrierje a Cardiffnál. Visszatérése után azonban ő lett a szurkolók egyik legnagyobb kedvence a Ninian Parkban. West Bromwich Albion Earnshaw 2004-ben a West Bromhoz igazolt 3 millió fontért. Egy Liverpool elleni meccsen mutatkozhatott be, ahol a csapat 3-0 arányban kikapott. 2005. március 19-én a Charlton Athletic ellen mesterhármast szerzett, amivel az első olyan játékos lett, aki mind a négy angol profi ligában lőtt már három gólt egy meccsen. A 2005/06-os szezonban ugyan még a WBA játékosa maradt, de egyre nehezebben tudta felvenni a versenyt Diomany Kamarával és Nathan Ellingtonnal a csapatba kerülésért. Norwich City A 2006-os téli átigazolási időszak utolsó napján Earnshaw a Norwich Cityhez szerződött, ahol alig néhány hétre rá két gólt lőtt a Brighton ellen. A szezon végéig a csatár még hat alkalommal talált be. 2007 januárjáig ő vezette a másodosztály góllövőlistáját 17 góllal, de megsérült, ami miatt az évad többi meccsét ki kellett hagynia. Derby County A Kosok 3,5 millió fontot költöttek Earnshaw-ra 2007 nyarán, amivel megdöntötték saját átigazolási rekordjukat. Egy Portsmouth elleni meccsen mutatkozott be. Első gólját 2008 januárjában szerezte a Derby színeiben egy Preston North End elleni FA Kupa-meccsen.Az első Premier League gólját Arsenal ellen rúgta, amely 6-2-re végződött Arsenal számára. Nottingham Forest 2008 májusában a Nottingham Foresthez igazolt, ahol három évre szóló szerződést írt alá. A Reading ellen debütált 2008. augusztus 10-én, a meccs 0-0-ra végződött. A második meccsén rúgta az első gólját a Morecambe ellen az angol labdarúgó-ligakupában 2008. augusztus 13-án. Az első Championship gólját a Watford ellen rúgta 2008. augusztus 23-án a City Ground-on. Válogatott Earnshaw 2002-ben robbant be a köztudatba, amikor a walesi válogatottban való debütálása alkalmával győztes gólt szerzett a német válogatott ellen. Azon a meccsen a találkozó legjobbjának is megválasztották. Néhány hónappal később megválasztották az év legjobb walesi labdarúgójának is. 2004 februárjában mesterhármast szerzett a skótok ellen. Városi jogú nagyközség Városi jogú nagyközség volt Magyarországon 1984. január 1-jétől az a 34 nagyközség, melyeket az akkor bevezetett új közigazgatási rendszerben körzetközponti szerepre jelöltek ki, de a várossá nyilvánítás kritériumrendszerének nem feleltek meg. A városi jogú nagyközségek tanácsának jogai és kötelezettségei minden tekintetben megegyeztek a városi tanácsokéival, tanácsi szerveik az 1983. évi 26. törvényerejű rendelettel módosított tanácstörvény rendelkezései szerint közreműködtek egyes községi és nagyközségi tanácsok megyei irányításában. Ezzel létrejött egy új típusú közigazgatási egység is, melyet a már korábban is létező városkörnyékhez hasonlóan nagyközségkörnyéknek neveztek. Városi jogú nagyközségek csak pár évig léteztek, mivel közülük tizenötöt 1986. január 1-jén, a többi tizenkilencet pedig 1989. március 1-jén várossá nyilvánították. A városi jogú nagyközségek kiválasztása A 34 városi jogú nagyközség nagyobb részének volt valamilyen előtörténete közigazgatási központként. Városi jogú nagyközség lett az a tizenkét nagyközség, amely járási székhely volt 1983 végén: Bicske, Dabas, Edelény, Füzesabony, Kunszentmárton, Mezőkovácsháza, Monor, Nagykáta, Püspökladány, Ráckeve, Rétság és Sárbogárd. A városi jogú nagyközségek egy másik része, szám szerint kilenc 1983 végén már nem volt járási székhely, de korábban betöltött ilyen szerepet: Bácsalmás (1962-ig), Csurgó (1970-ig), Kunszentmiklós (1956-ig), Letenye (1970-ig), Sarkad (1966-ig), Szécsény (1978-ig), Tab (1968-ig) és Vasvár (1969-ig), továbbá ide sorolható Gyomaendrőd is (Gyoma 1966-ig járásszékhely volt és 1981-ben egyesült Endrőddel). További három városi jogú nagyközség valamely korábbi járási székhely helyét vette át az egykor járással nagyjából megegyező körzet új központjává válva: Budaörs nagyközségkörnyékének nagy része előzőleg a Budapest székhelyű Budai járáshoz tartozott, Boglárlelle nagyközségkörnyéke nagyjából megfelelt az 1950 előtti Lengyeltóti, illetve 1950 és 1974 közötti Fonyódi járásnak, Tiszavasvári nagyközségkörnyéke pedig megegyezett az 1970-ben megszűnt Tiszalöki járással. 3305 Ceadams A 3305 Ceadams (ideiglenes jelöléssel 1985 KB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Alan C. Gilmore, Pamela M. Kilmartin fedezte fel 1985. május 21-én. Santa Elena de Jamuz Santa Elena de Jamuz település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 1109 fő (2017). Földrajza Santa Elena de Jamuz La Bañeza, Cebrones del Río, Quintana del Marco, Castrocalbón, Quintana y Congosto, Villamontán de la Valduerna és Palacios de la Valduerna községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare de Cahors Gare de Cahors vasútállomás Franciaországban, Cahors településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orléans–Montauban-vasútvonal Monsempron-Libos-Cahors-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Lalbenque - Fontanes (Gare de Montauban-Ville-Bourbon, Orléans–Montauban-vasútvonal) Gare de Dégagnac (Gare des Aubrais - Orléans, Orléans–Montauban-vasútvonal) Busot Busot község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 2904 fő (2017). Földrajza Busot Aigües, Alicante, El Campello, Relleu és Jijona községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Noélia A Noélia a Noé férfi név női megfelelője. Névnapját lehet ünnepelni Szent Natália Konstantinápolyba vonulása napján, vagyis július 27-én, de december 25-én is. Jelentése: aki karácsonykor született. Malé Hradisko Malé Hradisko település Csehországban, a Prostějovi járásban. Malé Hradisko Buková, Ptení, Stínava, Protivanov és Lipová településekkel határos. Lakosainak száma 370 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Opus (hangformátum) Az informatika területén az Opus egy veszteséges tömörítésű hangformátum, amit eredetileg a Xiph.Org alapítvány és a Skype fejlesztett, majd az Internet Engineering Task Force (IETF) karolt fel. Különösen alkalmas internetes, valós idejű alkalmazások céljaira. Az RFC 6716-ban szabványosított nyílt formátumként 3-klauzulás BSD licencű referenciaimplementációt is készítettek hozzá. Az Opus által alkalmazott technológiákat lefedő összes ismert szoftverszabadalom bárki számára ingyenesen licencelhető. Az Opus technológiái két, külön fejlesztett kodekből származnak: a beszédorientált SILK és az alacsony késleltetésű CELT kodekből. Az Opus zökkenőmentesen képes váltani a magas és az alacsony bitrátájú üzemmódok között; belsőleg átmenetet képez az alacsony bitrátán alkalmazott lineáris predikció és a magas bitrátán használt transzformációs kódolás között (egy hibrid kódolású, szűk átfedő szakasz is létezik). Az Opus algoritmikus késleltetése nagyon alacsony (alapértelmezetten 22,5 ms), ami szükségszerű az alacsony késleltetésű kommunikációs vonalakon való használatához, és alkalmassá teszi a telefonbeszélgetés, hálózati zenélés, élő események szájszinkronjának közvetítésére egyaránt. Az Opusszal minőségi, illetve bitrátabeli engedményeket téve a késleltetés akár 5 ms-ig leszorítható. Bár ez a késleltetési érték kiemelkedően jó az elterjedt zenei formátumok bőven 100 ms fölötti késleltetéséhez képest (ilyen az MP3, az Ogg Vorbis és a HE-AAC is), az Opus az adott bitrátán elért hangminőség terén is igen versenyképes ezekkel a kodekekkel. Az Opus nem igényel nagyméretű kódtáblákat az egyes fájlok kódolásához, így rövid hangfelvételek felvételére is előnyös. Funkciók Az Opus a konstans és a változó bitrátájú kódolást is támogatja 6 kbit/s és 510 kbit/s között, a keretméret 2,5 ms és 60 ms között változhat, a mintavételezési frekvencia lehetséges értékei 8 kHz-től (4 kHz sávszélesség) 48 kHz-ig (> 20 kHz sávszélesség, elegendő az emberi hallásküszöb lefedésére). Egy Opus adatfolyam legfeljebb 255 hangcsatornát tartalmazhat, melyek között páronként csatolásokat (mid-side coding, joint stereo) is megenged. Az Opus alacsony késleltetése (alapértelmezetten 22,5 ms) ideálissá teszi az olyan valós idejű alkalmazásokra, mint a telefónia, a Voice over IP vagy a videokonferencia. A jó minőségű hangátvitelnél a magas bitrátáknál is megmaradó alacsony késleltetést a Xiph.Org alapítványnak a CELT kodekkel végzett munkája tette lehetővé. Egy Opus adatfolyam során, legyen szó egy élő streamről vagy egy fájlról, a bitráta, sávszélesség és a késleltetés gyorsan és zökkenőmentesen megváltoztatható anélkül, hogy a lejátszásban bármilyen torzulás vagy folytonossági probléma lenne érezhető. Nyílt szabványról lévén szó, a felhasznált algoritmusokat dokumentálták, egy a forráskódot is tartalmazó referenciaimplementációt is publikáltak. A Broadcom és a Xiph.Org alapítvány rendelkezik néhány szoftverszabadalommal a CELT algoritmusok, a Skype Technologies S.A., illetve a Microsoft pedig a SILK algoritmusok területén – de valamennyi érdekelt fél ígéretet tett arra, hogy díjmentesen licenceli azokat bárki számára, amennyiben az IETF standardizálja a kodeket. A felek fenntartják a jogot arra, hogy a szabadalmak segítségével védekezzenek harmadik fél által indított szabadalomsértési per esetén. Az Opus a Qualcomm és a Huawei ingyenesen nem licencelhető szabadalmai általi érintettsége vita tárgyát képezi. Az Opus kodek fejlesztése során a beszédorientált SILK és az alacsony késleltetésű CELT kodekből indultak ki (mindkettőt erősen módosították, az eredeti formátumokkal inkompatibilisak). A transzformációs réteg (CELT) a módosított diszkrét koszinusz transzformáción (MDCT) alapul némi CELP beütéssel (kódtáblák a gerjesztésnél, de a frekvencia doménben). A CELT-et módosították, és többek között a 20 ms-os keretek támogatásával bővítették. A beszédorientált SILK réteg a lineáris prediktív kódoláson (LPC) alapul. A SILK módosítása során többek között a 10 ms-os keretek támogatásával bővült. A csomagok overheadjének minimalizálása érdekében a SILK támogatja a hosszabb, 60 ms-os késleltetést is (szemben a CELT 20 ms-ával). A hibrid adatfolyam mindkét része által használt range kódolás (~ aritmetikai kódolás) a CELT kódjából lett kölcsönözve. A kodeknek három különböző üzemmódja van, ezek közül kettő a beszédkódolásra, a harmadik az általános hangkódolásra (beleértve a zenét is). A beszédüzemmódok egyike az emberi hallás teljes frekvenciatartományában működik. Ilyenkor a CELT végzi el a 8 kHz fölötti rész, a SILK pedig az ez alatti rész kódolását. Alacsonyabb bitráta esetén (mintegy 30 kbit/s alatt) a magasabb frekvenciákat egyszerűen levágja, a CELT réteg pedig kimarad. A magasabb bitrátájú hangkódolásnál a beszédre optimalizált SILK réteg marad ki, és az általános CELT réteg jut csak szerephez. A referenciaimplementációt C-ben készítették el, lebegőpontos egységgel rendelkező és azzal nem rendelkező hardverarchitektúrákra is lefordítható. Az Opus adatfolyam Ogg konténerekbe csomagolható. Az ilyen Ogg Opus streamek tartalmát audio/ogg; codecs=opus-ként kell jelezni és az Ogg Opus fájlok kiterjesztésére a .opus az ajánlott. A Matroska tároló formátum támogatása még kidolgozás alatt van. Története Az Opust szabványosításra javasolták az IETF-ben. A javaslatot végül elfogadták és megalakították a „codec” munkacsoportot. Az Opus két, eredetileg teljesen független szabványjavaslaton alapul, melyeket a Xiph.Org alapítvány és a Skype Technologies S.A. (jelenleg Microsoft) nyújtott be. Fő fejlesztői Jean-Marc Valin (Xiph.Org, Octasic, Mozilla Corporation), Koen Vos (Skype) és Timothy B. Terriberry (Xiph.Org, Mozilla Corporation). Rajtuk kívül Juin-Hwey (Raymond) Chen (Broadcom), Gregory Maxwell (Xiph.Org, Wikimedia) és Christopher Montgomery (Xiph.Org) is részese volt a fejlesztésnek. Az Opus részét képező CELT kodek kifejlesztése a Vorbis utódjának kereséséhez vezethető vissza („Ghost” munkanéven). A Xiph.Org alapítvány újabb beszédkódolójaként az Opus lecseréli a Xiph korábbi beszédkodekét, a Speexet, ami Jean-Marc Valin korábbi sikeres projektje volt. A CELT fejlesztése 2007 novemberében kezdődött meg. Az Opus SILK részét a Skype 2007 januárja óta fejlesztette, a házi fejlesztésű SVOPC kodek utódjának szánták; ez egy belső projekt volt a vállalat függetlenítésére a külső cégek által fejlesztett kodekektől mint az iSAC és az iLBC, illetve az ezekkel járó licencdíjak megspórolására. A Skype 2009 márciusában tett javaslatot az IETF-nek egy széles sávú hangkodek kifejlesztésére és szabványosítására. Csaknem egy év telt el a megfelelő munkacsoport létrehozásán való vitákkal. Több olyan vállalat képviselője, amely részt vett korábban a szabadalmakkal terhelt versenytárs formátumok szabványosítási folyamatában, ellenezte egy új, jogdíjmentes kodek szabványosítási folyamatának megkezdését. Ezek közé tartoztak a Polycom és az Ericsson – a G.719 létrehozója és licencelője – képviselői, továbbá a G.718 létrehozásánál bábáskodó France Télécom, Huawei és Orange Labs (France Télécom-részleg) is. A munkacsoport végül 2010 februárjában alakult meg, és a hozzátartozó ITU-T Study Group 16 is ígéretet tett munkájának támogatására. 2010 júliusában mutatták be egy hibrid formátum prototípusát, ami a két jelölt kodek, a SILK és a CELT kombinációjaként működött. 2010 szeptemberében az Opust benyújtották az IETF-hez szabványosítási javaslatként. Rövid ideig a formátum „Harmony” néven futott, mielőtt 2010 októberében elnyerte végleges nevét. 2011. február elején a bitfolyam formátumát feltételesen befagyasztották, már csak néhány utolsó változtatást engedélyezve rajta. 2011 július vége előtt Jean-Marc Valint megbízta a Mozilla Corporation az Opuson való további munkálatokkal. 2011 novemberében a munkacsoport kiadta az utolsó felhívást a bitstream formátumának esetleges változtatására, majd 2012. január 8-án befagyasztották azt. 2012. július 2-án az IETF elfogadta szabványosításra az Opust. A referenciaszoftver 2012. augusztus 8-án érte el a kiadásra jelölt státust. A végső specifikáció az RFC 6716-ban jelent meg 2012. szeptember 10-én, a referenciaimplementáció 1.0 és 1.0.1 verziói a rákövetkező napon jelentek meg. Eközben folyt a referenciakódoló kísérleti forráskódágán a munka, az eredmények közt szerepelt a változó bitrátát kezelő mechanizmusok szélesebb körű használata és az ezzel járó jelentősen feljavult hangminőség, főleg tonális hangmintákon. Minőségi összehasonlítás, teljesítmény alacsony késleltetés esetén Az Opus hangminősége kiválónak bizonyult, a tesztek szerint magasabb bitrátákon is versenyképes marad az olyan, nagyobb késleltetési idejű kodekekkel mint a HE-AAC vagy a Vorbis. A zenehallgatási tesztekben a kodek magasabb teljesítményt mutat a HE-AAC kodekekhez képest, melyek addig a szabadalmazott SBR (spektrálissáv-replikáció, spectral band replication) technológiának köszönhetően uralták a terepet. Az Opus algoritmikus késleltetése igen alacsony, ami előfeltétele az alacsony késleltetésű kommunikációs csatornákon való alkalmazásához; alkalmas beszélgetés, hálózati zenélés, élő események szájszinkronjának közvetítésére egyaránt. A kodek teljes algoritmikus késleltetése az élő hangfolyam kódolásához és a dekódolásához szükséges idők összegéből adódik, nem számolva a feldolgozás sebességével és az átvitel idejével; a késleltetés adódhat például a hangminták puffereléséből, hogy elegendően legyenek egy-egy blokk vagy keret kitöltéséhez, az MDCT átfedési ablakához, a dekóder zajformálási előolvasásához vagy bármilyen más célú előolvasáshoz, vagy az VBR MP3-kódolás esetében a bit reservoir (bittartalék) céljára. A teljes egyutas késleltetés 150 ms alá szorítása a legtöbb VoIP rendszer célkitűzése, mert ez szükséges ahhoz, hogy a késleltetés ne zavarja meg a beszélőváltás folyamatát, a közbeszólásokat. A zenészek mintegy 30 ms hangkésleltetésnél nem esnek ki a ritmusból, nagyjából a Haas-hatás összeolvadási idejének megfelelően, bár a saját hangszer visszajátszási késleltetési idejének és a kommunikációs csatorna késleltetésének összehangolása segíthet. A szájszinkron megteremtéséhez a javaslatok szerint 45-100 ms hangkésleltetés lehet elfogadható. Az Opusszal minőségi, illetve bitrátabeli engedményeket téve az algoritmikus késleltetés lejjebb is szorítható (5,0 ms minimumig). Az alapértelmezett Opus keret 20 ms hosszúságú, ehhez azonban hozzá kell adni további 2,5 ms előolvasási időt a CELT réteg MDCT-jének átfedési ablakához és a SILK réteg zajformálásához, így a késleltetési idő tipikus értéke 22,5 ms. A SILK réteg kerethosszának minimuma 10 ms (12,5 ms késleltetés), a CELT réteg kereténél ez 2,5 ms (5,0 ms késleltetés). Támogatása A formátum és az algoritmusok dokumentációja mindenki számára hozzáférhető, a referenciaimplementáció szabad szoftverként hozzáférhető. A Xiph különálló kódolóból és dekódolóból álló referenciaimplementációját (opus-tools) BSD licenc alatt tették közzé. C programozási nyelven írták, lebegőpontos egységgel rendelkező és azzal nem rendelkező hardverarchitektúrákra is lefordítható. A hozzá tartozó diagnosztikai eszköz, az opusinfo egy-egy Opus fájl részletes technikai információit listázza, köztük a szabványnak való megfelelést. A vorbis-tools részét képező ogginfo eszköz alapján írták, így, a kódolótól és a dekódolótól eltérőn GPL 2 alatt elérhető. VoIP-szoftverek A játék közbeni kommunikációs Mumble szoftver fő kodeke az Opus. A Phoner és PhonerLite SIP -alapú softphone-ok támogatják az Opust (annak korai draft státusától kezdve) Az SFLphone nevű SIP- ésIAX2-klienst ellátták Opus-támogatással. Az Opus Skype -kliensbe integrálása elkészült, bár még nem jelentettek meg Opust támogató verziót A TrueConf videokonferenciás megoldásai támogatják az Opust. A Jitsi 2.0 verziójában valósult meg az Opus-támogatás, a VP8 videóval együtt. Az Empathy azonnali üzenetküldési kliens bármely GStreamer által támogatott formátumot támogat, köztük az Opust is. A Line2 lecserélte az általuk használt kodeket az Opusra. A CSipSimple-hez készült Codec Pack a következő kodekek támogatását tartalmazza: Opus codec, codec2, g722.1 & g726 A TeamSpeak 3 támogatja az Opust beszéd és zene átvitelére a server 3.0.7 és a client 3.0.10 verziókban. Webes keretrendszerek, böngészők A WebRTC implementációiban az Opus támogatás kötelező. A Mozilla támogatja az Opust a Firefox és a Thunderbird 15-ös verziójától kezdődően. A használt backendtől függően az Opera támogatja a beágyazott Opus fájlok lejátszását. Az Opus és a WebRTC támogatása szerepel a fejlesztési ütemtervben. A Chromium és a Google Chrome a 25-ös verziótól támogatják az Opus lejátszását, bár az Opus-tartalom lejátszása az